MB-21/2009.
(MB-110/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2009. szeptember 8-án, kedden, 10 óra 11 perctől
Képviselői Irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
A Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló J/9585. számú beszámoló (Általános vita) *
Dr. Nagy Zoltán, a Gazdasági Versenyhivatal elnökének szóbeli kiegészítése *
Dr. Nagy Márta, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettesének kiegészítése *
Hozzászólások a bizottság tagjai részéről *
Bánáti András (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) hozzászólása *
További hozzászólások a bizottság tagjai részéről *
Dr. Nagy Zoltán, a Gazdasági Versenyhivatal elnökének reflexiói *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A bizottsági előadó és a kisebbségi véleményt ismertető képviselő kijelölése *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló T/10176. számú törvényjavaslat *
Szóbeli kiegészítések *
Dr. Ángyán József (Fidesz) *
Herbály Imre (MSZP) *
Dr. Kis Norbert (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) véleménynyilvánítása *
Szavazás a tárgysorozatba-vételről *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A bizottsági előadó kijelölése *
A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. június 15-ei ülésnapján elfogadott "A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról" szóló törvény *
Elnöki bevezető *
Bedő Tamás (MSZP) véleménynyilvánítása *
Hozzászólások *
A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. június 29-ei ülésnapján elfogadott "A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról" szóló törvény *
Elnöki bevezető *
Hozzászólások *
Egyebek *
1. A Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló (J/9585. szám)
(Általános vita)
(Háttéranyag: A Gazdasági Versenyhivatal elemzése a magyar mezőgazdaság 2008. évi termékfelvásárlási folyamatairól)
5. Egyebek
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke és
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Bedő Tamás (MSZP)
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Velkey Gábor Dániel (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Karsai József (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Paizs József (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Zatykó János (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Dr. Nagy Zoltán, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke
Dr. Nagy Márta, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettese
Bánáti András (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Kis Norbert (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 11 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait a 2009. évi őszi ülésszakunk első bizottsági ülésén. Köszöntöm a munkánkat segítő tisztviselőket. Köszöntöm a napirendi pontokhoz érkezett előadókat. És köszöntöm mindazokat, akik figyelemmel kísérik bizottságunk nyílt ülését.
Képviselőtársaim megkapták a mai napirend előzetes tervezetét. Szokásunk szerint először erről fogunk dönteni. Kérdezem, hogy kinek van kérdése, véleménye a napirendtervezethez, amely négy napirendi pontot, valamint az 5., egyebek napirendi pontot tartalmazza. (Senki nem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt, szavazunk róla. Kérdezem, ki az, aki egyetért a napirendi javaslattal. Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Ez egyhangú.
Nagyon nagy az elszántság, szinte teljes létszámmal vagyunk jelen, ránézésre egy-két hiányzó van mindösszesen.
A Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló J/9585. számú beszámoló (Általános vita)
A napirend elfogadása után rátérünk az első napirendi pontra: a Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámolója és az idekapcsolódó háttéranyag. Köszöntöm az előadók körében Nagy Zoltán elnök urat és segítő kollégáit is (Dr. Nagy Zoltán jelzésére:), köszönöm szépen, Nagy Márta személyében. Megadom a szót, hogy foglalják össze az írásban is benyújtott jelentésüket.
Dr. Nagy Zoltán, a Gazdasági Versenyhivatal elnökének szóbeli kiegészítése
DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Néhány szóban szeretnék két dologról beszélni: egyrészt az éves jelentésünkről egy néhány szót, anélkül, hogy a számokat részletesebben elmondanám, mert az szépen benne van a szövegben, másrészt szeretnék néhány szót szólni arról az anyagunkról, amelyet a bizottság nagy örömömre háttéranyagnak tűzött ki a mai bizottsági ülésre, ezt ilyen formában kapták meg a képviselő hölgyek és a képviselő urak (Felmutatja az említett dokumentumot.), meg, az gondolom, elektronikusan is átküldtük, aki úgy tudta olvasni.
Talán azért is jó, hogy egy ilyen háttéranyagot tudtunk készíteni - ezt csak a bevezető előtt hadd mondjam el! -, mert gyakorlata a Versenyhivatalnak, hogy ha valamelyik bizottság mondjuk az éves jelentés kapcsán felkéri valamire, vagy megbízza a Versenyhivatalt, akkor annak igyekszünk eleget tenni. Tavaly, körülbelül egy évvel ezelőtt Bábolnán volt a bizottsági ülés, és ott merült fel - emlékeznek rá -, hogy dinnye, léalma, meggy, és így tovább, kapcsán mi a Versenyhivatal álláspontja. Ilyen értelemben pontosan egy évet dolgoztunk azon, hogy egy ilyen elemzést elkészítsünk arról, és most már ez az elemzés nemcsak a meggyről, a léalmáról, a dinnyéről meg a tejről szól, hanem annál szélesebb összefüggésrendszerbe ágyazta ezt a problémát, mert azt gondoltuk, hogy ahhoz, hogy valamit mondani tudjunk, ahhoz szélesebb összefüggésekben kell beszélni az agrárgazdaság állapotáról, helyzetéről, az ott élőknek a jövedelmi viszonyairól meg a piaci viszonyokról.
Azért is mondom ezt, mert egy másik fajta mellékletet is beadunk ez évben is az Országgyűlésnek, ez a jelzálogpiac szabályozásáról szól, amelyet szintén meg kellett hogy kapjanak ebben az éves jelentésünkben. Szintén évről évre a pénzügyi piac kiemelt fontosságot élvez a Versenyhivatal munkájában, most már azt mondhatom, hogy negyedik-ötödik éve évről évbe - hogy úgy mondjam - bombázzuk a bizottságokat, illetve a parlamentet azzal, hogy hogyan lehetne ez esetben mondjuk a jelzálog alapú hitelezés esetén könnyebbé tenni a kiszállást a hitelekből, ami mindeddig nem valósult meg, azonkívül hogy hogyan lehetne megvalósítani azt, amire részben tett lépéseket a parlament az előző hónapokban, ez év tavaszán, mi ahhoz képest már körülbelül három éve folyamatosan javasoljuk, hogy hogyan lehet mindazokat, akik hitelt vettek fel, és hitelszerződésbe mentek a bankokkal, olyan helyzetbe hozni, hogy a hitelfelvétel után ne kerüljenek kiszolgáltatott helyzetbe. Azonkívül tettünk javaslatot arra - ez körülbelül négy évvel ezelőtt volt, és azóta folyamatosan ismételgetjük -, hogy hogyan lehetne megoldani azt, hogy ha valaki nem törleszti a hitelt, akkor a lakását vagy a házát ne a bank által megbízott valamelyik cég adja el, hanem mondjuk neki legyen három hónapja erre, hogy ő értékesítse, hogy a legjobb áron tudja értékesíteni, különben úgy az 50 százalék, az 50 százalék alsó limiten fog érvényesíteni az a cég, amelyet ezzel megbíznak.
Ezt csak azért mondom, hogy felhívjam az önök figyelmét is arra, hogy ha bármilyen felvetésük van, azt igyekszünk teljesíteni. Magunktól is előjövünk ilyenekkel akkor, amikor több kapacitásunk van. Nekünk összesen egy kollégánk van, aki agrárügyekkel és az élelmiszeriparral foglalkozik, ami természetes is, azt hiszem, nem szabad, hogy több ember legyen egy kis hivatalban, a Versenyhivatalban, aki ezzel a területtel foglalkozik, de ilyenkor, szükség esetén három-négy ember veszi kézbe ezeket a dolgokat.
Az éves jelentésünkhöz azt szeretném hozzátenni, hogy gyakran van versenytörvény-módosítás, akár mi kezdeményezzük, akár a kormányzat, akár a parlament kezdeményezi, mint arra vannak is példák. 2008-ban egy versenytörvény-módosítás volt, ami érintett minket, az a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény volt, ami újrarendezte a fogyasztóvédelmi jogosítványokat az országban, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, a PSZÁF meg mi vagyunk, akik ebben részt veszünk. A fogyasztóvédelmi ügyekben mi igen aktívak vagyunk az utóbbi esztendőkben. Hogyha látták, tavaly olyan 700 milliónyi bírságot vetettünk ki, de számos kötelezettségvállalást is befogadott a hivatal.
Az eljárásainkat, a döntéseket tekintve, tavaly a fogyasztóvédelmi ügyek dominálták, nagyszámú fogyasztóvédelmi ügyünk volt, nagyjából hasonlóak, mint az előző években: a pénzügyi területeken, az elektronikus hírközlés, a média területén voltak eljárásaink, valamint azon a területen, amit úgy lehet mondani, hogy az egészségügyi okokból kiszolgáltatott fogyasztók felé irányuló megtévesztő reklámok jelentenek. Van egy réteg, amely sokkal sérülékenyebb, mint az átlagemberek többsége, azért sérülékeny például, mert beteg, és sokkal alkalmasabb arra, hogy megtévesztő reklámok félrevezessék tulajdonképpen a fogyasztót is meg ezzel a piacot is; olyat ígérnek egy termék hatásaként, ami egyszerűen nem igaz, nincs bizonyítva, és nem is igaz.
Tavalyi döntésünk kartell- meg erőfölényes ügyekben kevés volt. Ez alapvetően azért van, mert nálunk több mint másfél év egy-egy ügynek a lefutása, sőt több mint másfél év a különböző EU-s egyeztetések miatt, ezért vannak olyan évek, amikor több döntésünk van e tekintetben, van, amikor kevesebb. Ez évben például néhány kartellügyben már olyan 3 milliárdon vagyunk kivetett bírságban. Azt akarom ezzel mondani, azt kérem, hogy ha ezt nézik esetleg, vagy ha volt arra energiájuk önöknek vagy a szakértőiknek, hogy megnézzék, egyik évről a másikra mennyi bírságot vet ki a hivatal, akkor ne egy évet nézzenek, hanem ilyen átlagokat vonjanak, mert van, amikor 800 milliót, meg van, amikor 7 milliárdot. Mondom, ez évben 3 milliárdnál vagyunk, de lehetséges, hogy néhány héten belül egy másik szintre fel tud szaladni ez a 3 milliárd, hogy úgy fogalmazzak, egy ügyünk kapcsán.
A kereskedelmi törvény alapján is folytattunk tavaly vizsgálatokat, öt esetben indítottunk eljárást. Ez esetben azokat a szerződéseket vizsgáltuk, amelyeket a nagykereskedő cégek kötnek a beszállítókkal. Rendre kötelezettségvállalással zártuk az ügyeket. Mi akkor csinálunk kötelezettségvállalásos zárást, amikor azt gondoljuk, hogy több a haszon abból, hogyha a cég bevállalja, hogy azon elvek szerint mondjuk átalakítja a beszállítókkal a szerződéseit, amit mi meghatározunk, meg amit mi is elfogadunk; tehát jobb, ha ő bevállalja ezt, és teljesíti - itt még nem volt utóvizsgálatunk, ezt hozzá kell tennem -, mint hogyha bírságot szabunk ki, kötelezzük valamire, és akkor tulajdonképpen sokkal nehezebb a jó működést kikényszeríteni a cégekből. Ez tulajdonképpen a kötelezettségvállalás lényege.
A bíróság előtti szereplésünkről azt tudom mondani, hogy az igen jó, nagy harmónia van a bíróságok és a Versenyhivatal döntései között.
Tavaly igen sok területen folytattunk - mi úgy mondjuk - aktív versenypártolási tevékenységet a villamos energiától kezdve a bankszektorig, amit az előbb említettem. Itt egy gondunk van: hogy egyre gyakoribbá válik, hogy amikor a tárcák azt értékelik vagy arra számítanak, hogy a Versenyhivatal ellentmondana vagy ellenjavaslattal élne bármilyen javaslatukra, felvetésükre - lehet ez törvénymódosítás is meg kormányrendelet is -, az esetben egyszerűen kihagynak bennünket az egyeztetési folyamatból, ami mellesleg megsérti a versenytörvényt. Egyre több példát megtapasztaltunk erre, ami azért esik nekem rosszul, mert a normális emberek előtt a Versenyhivatal meg a kormány egy cég, mi az államigazgatás, az államapparátus része vagyunk, függetlenül attól, hogy egyébként kormányon kívül vagyunk, és nekem személyesen meglehetősen kellemetlen, amikor elkezdek levelezni a miniszter úrral, amikor közleményt bocsátunk ki - legutóbbi ez egy gázárrendelet kapcsán történt meg -, amikor a nyilvánosság előtt kezdjük el mondani, amit normálisan elmondhattunk volna, hogyha bevonnak bennünket az egyeztetésbe, az egyeztetési eljárás folyamán, például hogy ezt gondolják meg még egyszer. Nem mi döntünk, az világos, de ha nagyon tisztán, józan ésszel, világosan elmondjuk, hogy valamit gondoljanak már meg még egyszer, akkor ezt általában megfontolják.
A legutóbbi, ami a bizottságot is érinti, egy nagyon kellemetlen ügyünk volt, én szabályszerűen kellemetlennek éreztem, amikor - emlékeznek - volt az etikai kódex, amire mi eljárást indítottunk. Itt történetesen az történt, hogy az etikai kódexnek azt a változatát, amelyen az utóbbi három-négy hónapban dolgozott a tisztelt agrártárca, meg akik csinálták, mi nem kaptuk meg. És utólag bizonyos vagyok abban, hogy azért nem kaptuk meg, mert akik csinálták, azok tudták, hogy lesz benne legalább három-öt, összesen hét pont, ami versenytörvény-ellenes, magyar meg európai uniós versenyszabály-ellenes, és bizonyára biztosak voltak benne, hogy ha ezt megküldik nekünk mondjuk decemberben - nem kell nekem megküldeni, elég a kollégának megküldeni, és nem is Nagy Mártának kell megküldeni, hanem a legjobb szakértőinknek -, a szakértőink szépen visszaírják, hogy: hölgyek, urak, itt van öt-hét pont, amely magyar meg uniós versenytörvény-ellenes, ezt valahogy másképp oldjátok meg. Ehelyett nem az történik, hogy ezt megkapjuk, ezt rendesen, mondjuk zárt ajtók mögött kivitatjuk, érvelünk, meg gondolkodunk azon, hogy ha valamit meg akarnak oldani, még milyen egyéb utak vannak. Az az igazság, hogy nagyon sokszor nagyon sok más út is van, mint a legdurvább, a legegyszerűbb, mondjuk így, a legegyszerűbb módon megfogalmazott mondatok. Ez nem történt meg abban az esetben. Borítékolható volt, pontosan tudta mindenki, aki látta azt a szöveget, hogy mi történik, ha mi azt elolvassuk. Természetesen a honlapról elolvastuk, az aláírás után felkerült a honlapra, és néhány hét gondolkodás után tudtuk, hogy el kell indítani az eljárást. Egyébként ha mi nem indítjuk el, akkor ahhoz képest szerintem egy hét múlva elindítja az Európai Bizottság, és akkor itt lehet változtatni, hogy a magyar Versenyhivatalt kell-e nemzetellenesnek mondani, vagy pedig az Európai Bizottság Versenyügyi Főigazgatóságát, akiknek az a dolguk, hogy elindítsák.
Ezek egyenesen kellemetlenek, és ezt azért mondom el, mert nagyon szeretném, hogyha ez a fajta gyakorlat megváltozna. Kérek minden jelenlévőt, segítsen abban, hogy ez a gyakorlat, ha nem is szűnik meg, de legalább csökkenjen pontosan az ilyen ügyekben. Ezeknek mindig rossz vége van. Sokkal jobb eredmény lenne akkor, hogyha közben el tudjuk mondani, normálisan elmondjuk, zárt ajtók mögött mondjuk el, és még ötletelünk is. Én is olyan vagyok, meg a kollégáim is olyanok, hogy ötletelnek. Az az igazság, hogy mi jól tudjuk, hogy a versenyjognak Magyarországon meg a bizottságban hol van a széle meg a határa. Pontosan tudjuk, hogy hasonló problémákra a franciák, németek, olaszok - én nem tudom kicsodák - milyen egyéb megoldásokat kerestek meg találtak, meg hogy mondjuk az európai bíróságok hogyan gondolkodtak ilyenről, tehát hogy hol van tutira kemény határ, és hol van olyan, ami mondjuk mérlegelési körbe esik épp az agrárszabályozás nagyon speciális jellege miatt. Az agrárszabályozás számos esetben felülírja a versenyszabályozást, kivéve a piacfelosztást meg az ármeghatározást. Mind a kettő olyan, ami nem írja felül, ez benne van az első szerződésekből, a római szerződésekből, de minden másban felülírja az agrárszabályozás a versenyszabályozást, kivéve tehát a piacfelosztást, ami érvényes az export-importra, az egységes európai piacra, és az ármegkötéseket, ezekre nem. Az összes többiben nagyon sok más út meg mód van, ebben, azt hiszem, tettünk is erre számos utalást, hogy hogyan lehetne az agráriumot segíteni.
Nem is beszélnék többet a tavalyi éves munkánkról, de szeretnék még szólni néhány szót a tanulmányunkról, hogyha megengedik, vagy erről a kis írásról, aminek, az az igazság, örülök, hogy ez megszületett nálunk, egy kicsit büszke is vagyok arra, hogy ezt meg tudtuk csinálni. Korábban ezen a területen nem nagyon mozogtunk ilyen erőforrásokkal, de mostanra megtaláltuk azokat a külső szakértőket az Agrárgazdasági Kutató Intézettől a Kopint-Tárkiig, akikkel egyébként, úgy látom, hosszabb távon is együtt tudunk dolgozni.
Tavaly foglalkoztunk külön a meggyel, a dinnyével, a léalmával, a tejjel, mert a kereskedelmi törvény alapján ezekkel a nagyméretű kereskedőkkel. Az egyikfajta tapasztalatunk az volt, hogy a piac szereplői gyakran rosszul értelmezik azt a viszonyt, hogy attól, hogy valaki erősebb tárgyalási pozícióban van, erőfölényben is van. Nagyon fontos az erőfölény definíciója. Mostanában ezek - és ez örömömre szolgál - bevett fogalmakként kerülnek használatba, bekerült a mindennapi szókincsbe a tisztességtelen eljárás, a fogyasztó megtévesztése, az erőfölény. Attól, hogy valaki, valamelyik tárgyaló fél erősebb helyzetben van, nincsen erőfölényben, ahhoz még más szabályoknak is érvényesülniük kell, ami a piac egyéb szereplőivel van kapcsolatban. Hogyha valamely esetben, mondjuk a felvásárolások esetében árcsökkenés van egyik évről a másikra, az nem biztos, hogy kartell. Lehet, hogy úgy működik a piac, a piac normálisan úgy működik, hogy úgy mondjam, hogy egymást figyelik a szereplők, ugyanazoknak a cégeknek adnak majd el további értékesítésre, különböző szinteken határozódnak meg az árak. Attól, hogy különböző felvásárlói csoportok egymáshoz nagyon hasonló árakat kínálnak, de mondjuk már a napi mozgásban ugrálás van 50-80 meg 85 forint közötti árszinten, nem bizonyítható a kartell. Különben az az igazság, hogy a kartellt bizonyítani a mi tapasztalatunk szerint nagyon nehéz, ahhoz dokumentum is kell, hogy mondjuk a bíróság elfogadja. Dokumentumot nem találtunk, és az elemzés is arra utalt, hogy figyelték, nagyon figyelték egymás mozgását, de ezt nem tudjuk kartellnek mondani. Ilyen esetben az a hivatal filozófiája, hogy csak azért nem indítunk kartelleljárást, hogy majd később ráfogjuk a bíróságra, hogy mi elindítottuk, igaz, hogy nem tudtuk egészen, csak úgy félig-meddig vagy egyharmadában bizonyítani logikával esetleg - ez itt is igaz, meg más ügyekben is -, de majd a bíróság kimondja, ha ez nincsen bizonyítva. Ilyen játékot nem akarunk játszani csak azért, hogy mondjuk egy három- vagy öthónapos periódusban azt lehessen mondani, hogy lám-lám, a Versenyhivatal megfogta ezeket a cégeket, mikor pontosan tudjuk, hogy nem így van, vagy nem tudjuk megfogni a cégeket.
Az elemzés nagyon szépen kihozta azt is, hogy ezek az agrártermelők, akik présben vannak alulról is meg fölülről is, olyasfajta aszimmetrikus pozícióba kerülnek, amiből nagyon nehéz kitörniük. Az elemzésünk egyik eredménye az, hogy ezek versenyeszközökkel nem kezelhető pozíciók.
Ezt a gondolatot folytatva elmondanám, hogy az, hogy a kereslet-kínálati oldalon feszültségek vannak, a jövedelemeloszlásban egyenlőtlenségek vannak, ezeket a fajta problémákat látjuk, de ezek nem általunk kezelhetők; másfajta állami intézmények kellenek ahhoz, hogy ezeket a fajta problémákat a józan ész alapján és EU-konform szinten is tudják kezelni. Én azt látom, hogy számos olyan uniós eszköz van, olyan uniós pénzforrások, mindenféle lehetőségek vannak, úgy, hogy a bizottság aktívan is támogatja a magyar mezőgazdaságot is, meg a magyar kormánynak is lehetnek aktív eszközei - ezek nem egyik napról a másikra megtérülő eszközök, hanem hosszabb távon megtérülő eszközök -, amelyekkel nagyon lehetne javítani ennek az ágazatnak a pozícióján, a piacismeretén meg egyáltalán a működési feltételeiben.
Amit még ki szeretnék itt emelni, az az, hogy szintén illúziónak látjuk azt, hogyha azt gondolják akár a szakértők is, hogy egy-egy törvényt módosítanak, és azzal nagyon durván meg erőteljesen beavatkoznak valamely szektor működésébe, lehetnek ezek a vertikum bármely részén, és eljutnak végül is a kereskedőkig, hogyha olyan szabályozást hoznak, ami nem életszerű, nem kikényszeríthető, nem tudni, hogy milyen eredménye lesz végül is a szabályozásnak, mert azzal nagyon rövid távon el lehet érni ilyen illuzórikus sikereket meg hasznot, de hosszabb távon - a hosszabb táv már pár hónap után jöhet - ezek a sikerek, én úgy látom, a semmibe vesznek. Én azt látom, ebből a tanulmányunkból is meg a mi további munkánkból is az jön, hogy ez a terület is olyan, ahol nagyon hosszú munkával, ilyen majdhogynem sziszifuszi munkával - de azért mindig bízni kell abban, hogy van annak valami eredménye - lehet elérni eredményt, úgy, hogy folyamatosan csinálnak valamit mindazok, akik az agrárszférát akarják megtámogatni, meg akik jót akarnak neki.
Amit utolsóként ki szeretnék emelni, mert fontosnak tartom, az az, hogy nagyon sok olyan eszközt találtunk vagy tapasztaltunk mi is - különösen a kis-, középvállalkozások szektorára igaz ez, ahol a magyar agrártermelőknek a java van -, ahol támogatást lehet csinálni, horizontális koordinációt lehet szervezni, termelési támogatásokat lehet adni, a termékpálya egészére meg lehet őket valamilyen úton-módon támogatni. Ezek nem ütköznek a versenytörvény hatályába. A mi versenytörvényünk is olyan, mint mások, itt is vannak de minimis szabályok, vannak 30 százalékos csoportmentességi rendeletek, hogyha kell, ezen is tudunk akár együtt is tovább dolgozni, szóval nagyon sokféle olyan eszköz, mód van az agrárszabályozásra, mert mint korábban is mondtam, az agrárszabályozás számos ponton ki van véve a versenyjogi szabályozás alól az Unióban is - mi egyébként az uniós jogot követjük teljesen egyértelműen. Minden esetben, amikor az uniós piacot érintheti egy magyar döntés, akkor az uniós szabályok szerint járunk el, tehát mi olyankor nem a magyar versenyjogot alkalmazzuk, hanem az uniósat, általában az a gyakorlatunk, hogy párhuzamosan csináljuk, és az uniós érdekeltek egyébként - hogy mondjam? - kontrollálják is a döntéseinket. Ez egy zárt folyamat, nem nyílt, de kontrollálják a döntéseinket. Tehát kivéve minden olyat, ami a piacot felosztja, ami az áruk szabad mozgását garantálja, és ami az árakat meghatározza, minden más lehetséges. Ennél sokkal finomabb szabályok vannak, de a dolognak ez a lényege.
Ez a minden más lehetséges nagyon széles kör. Ezt azzal tudnám - mondjuk így - érzékeltetni a nem agrárcégek esetében is, hogy a vállalatok közötti megállapodások engedélyezettek, azok részei a normális gazdasági életnek, és azoknak mondjuk körülbelül az 1 százaléka, vagy talán annyi sem - valószínűleg nagy számot mondtam -, amely mondjuk kartellmegállapodásnak minősül, amikor - és most más szektorról beszélek - arról állapodnak meg cégek, hogy ellopnak másoktól pénzt, hiszen a kartellnek az a lényege, hogy ellopjuk a másiktól a pénzt, megállapodunk valamiben, hogy együtt ellopjuk a másiktól a pénzt. A normális vállalat közötti megállapodások mind engedélyezettek versenyjogi értelemben is. Van egy nagyon-nagyon pici részük, amikor ezek - hogy mondjam? - rosszra irányulnak, rosszat akarnak, végső soron mindig a fogyasztónak akarnak rosszat. Ezek azok, amelyeket a Versenyhivatal gátol meg akadályoz, ezekben az esetekben gáncsoskodik - hogy egy újságírói kifejezéssel éljek, amit a múlt hét végén olvastam éppen valamelyik újságban. Olyankor gáncsoskodunk, mert a hivatalt azért működteti a parlament évi másfél vagy 1,2 milliárd forintból, tehát az dolgunk, hogy ilyenkor gáncsoskodjunk, amikor úgy látjuk, hogy a fogyasztók érdekei ellen, a fogyasztói jólét ellen hat. Egyébként nem gáncsoskodunk, és, mondom, nagyon sok minden belefér a szabályozásba, a vállalatok meg a termelők egymás közötti megállapodásainak a nagyon-nagyon nagy része, túlnyomó többsége engedélyezett, rendben van, és az ember örül, hogyha ez a szektor - mondjuk úgy! - jobb körülmények között dolgozik, meg előrehalad.
Végül annyit hadd mondjak el, hogy mi ebben az anyagban is meg az itt kiosztott rövid anyagban - mert kiosztottunk egy ilyen rövid anyagot, egy kvázi összefoglalót -, megint felajánljuk, hogy tudunk, meg dolgozzunk együtt mondjuk a csoportmentességi rendeletben, a kereskedelmi törvény módosításában, különösen pár éve tapasztaljuk, hogy hol vannak annak a gyenge pontjai, de akár abban is, hogy segítsük az ágazat szereplőit abban, a versenykultúra részeként, hogy hol vannak a versenyjogi határok, meg hogy hol nincsenek határok. Mert időnként már akkor is - hogy úgy mondjam - farkast kiáltanak némely szereplők, amikor messze nincsen farkas, szó sincs farkasról, csak éppen velünk könnyű meg egyszerű takarózni.
Ezeket szerettem volna elmondani. Még annyit, hogy a jelenlévőknek szétosztottunk egy könyvet, egy Lewis-könyvet, amelyet lefordítottunk, mert a versenykultúránk részeként lefordítunk olyan könyveket, amelyeket a piac egyébként nem fordítana le meg nem adna ki, mert nem akkora a kereslet az után a könyv iránt. Ha ezt a könyvet lapozgatják - ajánlom a figyelmükbe -, az jön ki, hogy egyébként hosszabb távon... (Közbeszólások: Nem mindenki kapott!) Aki nem kapott, az - bocsánat! - mindjárt kap. (Kis Péter László: Akik későn jöttek!) A későn jövők hátrányt szenvedtek. Ebből tehát az jön ki, hogy hosszabb távon az a jobb a termelőnek is meg a nemzetgazdaságnak is, hogyha piacgazdaságban, versenyviszonyok között dolgoznak a termelőik, és versenynyomás alatt él minden szektor - ezért is osztottuk szét ezt a könyvet. Köszönöm szépen a figyelmüket.
Nem tudom, hogy az elnökhelyettes asszony ki akarna-e egészíteni.
Dr. Nagy Márta, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettesének kiegészítése
DR. NAGY MÁRTA, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettese: Egyetlen dologban, és csak nagyon röviden. Ezek a problémák, amelyek miatt sok embernek fáj itthon is a feje, nem a mi magánügyeink, tehát másutt is létezik az időjárás-kitettség, a nagyméretű kereskedők egyoldalú jövedelemtorzítása, és így tovább. Van egy nagyon jól, szélesen elindult európai próbálkozás arra, hogy ha már ezt senkinek sem sikerült tételesen megoldani, fogjunk össze, elemezzünk közösen, és keressünk eszközöket közösen. Ebben a Versenyhivatal részt vesz, és szándékozunk a magyar viszonyokat ismertetni, a Magyarország számára szóba jöhető megoldásokat szorgalmazni. Rövid távú illúzióink nincsenek a dologban, csak mint jó hírt akartam elmondani önöknek, hogy van ennek a vizsgálódásnak, eszközkeresésnek egy szélesebb vetülete, amely most már egy fél éve folyik, és e héten van benne a tejforduló, amikor mindenki válaszol arra, hogy hogy képződnek a tej-, tejtermékárak, hogy 3-4 évre visszamenőleg milyen volt az áralakulás. És van terv arra, hogy sorra vesznek ágazatokat. Persze, a politika is futballozik a tejfronton, minden irányból, de azért az, hogy ilyen háttérmunka folyik, több esélyt ad arra, hogy nemcsak egy ilyen napi vagy felszínes problémakezelés lesz, hanem valaha esetleg tényleg sikerül ennek a mélyére hatolni.
Ez tehát egy jó hír, és remélem, hogy fognak találkozni ezekkel az elemzésekkel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselőknek adok szót. (Herbály Imre jelzésére:) Az alelnök úr jelentkezik, Herbály Imréé a szó.
Hozzászólások a bizottság tagjai részéről
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni a Versenyhivatal elnökének a szóbeli kiegészítését, illetve ismertetőjét, és azt a jelentést, amelyet eljuttattak hozzánk, azokkal a kiegészítésekkel, amelyeket mezőgazdasági vonatkozásban megkaptunk. Anélkül, hogy én most kinyitnám azt a vitát, amit a 10057. számú törvénnyel kapcsolatban úgyis le kell majd folytatnunk, azt szeretném mondani, hogy minket - most durva leszek - erősen szakmasoviniszta szempontok vezettek, és sajnos indulatból, és gyors reagálással válaszoltunk arra a döntésre, amit az elnök úr gáncsoskodásnak nevezett. Most azt is mondhatnám, hogy mi is gáncsoskodni akartunk, csak mi valószínűleg nem vettünk figyelembe sok mindent, amit figyelemben kellett volna venni. Az biztos, hogy az indulat nem jó tanácsadó, eddig én már eljutottam az önvizsgálatban.
Ebből az apropóból is szeretném megköszönni a Gazdasági Versenyhivatal termelő és szolgáltató irodájának azt az anyagát, amelyet megkaptunk, és amelyet a további munkánk során valószínűleg hasznosítunk majd, nemcsak most, hanem később is, mert nemcsak erre az esetre vonatkozóan van benne nagyon sok figyelmeztető jel, hanem az egész agrárgazdaság, az agrárgazdaság és kereskedelem, élelmiszeripar kapcsolatára vonatkozóan. Nagyon jó anyag.
Egy biztos: mi szeretnénk a végére járni annak a törvénynek, amelyet az elnök úr visszaküldött, de azt is levontuk tanulságként, hogy egyeztetés nélkül, szélesebb körű egyeztetés nélkül nem megy, és a Gazdasági Versenyhivatal véleményének a kikérése nélkül nem megy a dolog. Úgyhogy én azt szeretném kérni, hogy ahogy itt az elnök úr a szóbeli ismertetőjében jelezte is, vegyenek ebben a munkában részt. Az Országos Kereskedelmi Szövetségtől is azt kérem, hogy vegyen majd ebben részt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van-e további hozzászóló, kérdező? (Dr. Medgyasszay László jelzésére:) Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Nagyon rövid leszek. Úgy érzem, egy kicsit sakk-matt helyzetben van az ember ilyenkor, amikor egy ilyen alaposan felkészült igazgatónak a referátumát hallgatja. Közben el is olvasgattam az anyagokat, és tényleg úgy érzem magam, mint aki mattot kapott, mert nagyon nehéz vitatkozni ezekkel az érvekkel. Én csak megismételni tudom azt, amit Bábolnán is mondtam - régi ismerősök vagyunk, hadd tegeződjek itt, a jegyzőkönyvben is! -, ami itt el is hangzott, hogy ne csak kérésre, mert nekem a kérés nagy szó, adjon úgy is, ha nem kérem. Tehát valami megoldás kell, és ha nem elég a hazai, akkor legyen az uniós megoldás! Én mint egy abszolút laikus vidéki állatorvos csak azt tudom, hogy a Versenyhivatal felelőssége is, hogy ez az ágazat kijusson ebből a kiszolgáltatott állapotából, és ezt kérem. Az egy másik kérdés, amiről estig tudnánk beszélni, hogy az ágazat alapvető kérdései, a szövetkezés, minden, amiről tudjuk, hogy áll, ehhez a szétatomizáltsághoz, a kiszolgáltatottsághoz mi járul hozzá - majd a jövőnek a feladata lesz, hogy ezt valamilyen formában megoldjuk. De ami a hivatalra tartozik, abban, kérem, segítsen ennek az ágazatnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Demendi László jelzésére:) Demendi Lászlónak adok szót, csak előtte szeretném jelezni, hogy közben az FVM részéről Bánáti úr is jelezte, hogy szólni kíván. Lehet, hogy szerencsésebb lett volna, ha közvetlenül az elnök úr után adunk neki szót, de későn vettem észre a jelzését. Úgyhogy, ha most megengedi a képviselő úr, akkor az FVM részéről Bánáti úrnak adom meg a szót.
Bánáti András (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) hozzászólása
BÁNÁTI ANDRÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): (Hangosítás nélkül:) Köszönöm szépen. Bánáti András vagyok az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium részéről. (Herbály Imre: A mikrofont kapcsolja be, legyen szíves!) Kérem a tisztelt bizottságot és a Versenyhivatal vezető tisztségviselőit, hogy fontolják meg a következőket.
2008 márciusában fordult Nagy Márta elnökhelyettes Gráf József miniszter úrhoz egy panaszos levél kapcsán, amely témakör egyébként a versenyazonossághoz, az áralkalmazáshoz kapcsolódik. Itt konkrétan arról van szó, hogy az öntözési és meliorációs intézkedés keretében az EMVA-támogatások esetében diszkrimináció vetődött fel a panaszos részéről, hogy a meliorációs és öntözési intézkedés 1. számú melléklete kiemel egy bizonyos HDPE nevű fóliát mint medertakarásnál használt fóliát, és a más terméket gyártó panaszos ezzel úgy érezte, hogy az ő terméke ezáltal kizárásra került. Mi, tehát az FVM megválaszolta az elnökhelyettes asszony részére ezt a felvetést, és úgy ítélte meg, hogy nincs diszkrimináció, arra való tekintettel, hogy lehetőség van - és ezt az 1. számú melléklet tartalmazza - más előre gyártott elemek e témakörben történő felhasználására. Ennek alapján kérem a tisztelt bizottságot és a hivatal tisztségviselőit, fontolják meg, hogy talán indokolt lenne a jelentés 618. pontját mellőzni a jelentésből.
Ugyancsak panaszos beadvány tekintetében került megválaszolásra a panaszos részére 2008 májusában a gépkatalógus, illetve az építési normagyűjtemény - rövidített nevén az ÉNGY, aki ezzel foglalkozik, annak ismerős a felvetés - kapcsán, hogy mindaz a gép, amely nincs benne a gépkatalógusban, és mindaz az anyag és munkanem, amely nincs benne az építési normagyűjteményben, vajon elszámolható-e költségként az EMVA különböző intézkedéseinél. Tekintettel arra, hogy a panaszos részére küldött válaszunkban úgy foglaltunk állást, és a gyakorlatban is úgy működik, hogy a gépkatalógus bármikor kibővíthető, illetve hogy az építési kivitelezések területén két árajánlattal a rendeletben szereplő anyagokon kívül más egyéb anyagok és munkamenetek is felhasználhatóak, ezáltal sem a gépkatalógus, sem az építési normagyűjtemény, sem az öntözés és melioráció területén nem látunk versenyből való kizárási okot. Ezáltal tisztelettel a szíves figyelmükbe ajánlom a jelentésből a 613. ponttól a 618. pontig terjedő rész kihagyását, mert ez félreértésekre adhat okot.
Az EMVA különböző intézkedései, mint említettem, úgy működnek úgy gép, mint építés és egyéb anyagok felhasználása területén, hogy ha az előírások nem tartalmazzák, akkor két árajánlattal, úgy, mint valamikor az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program keretében, minden gép, minden anyag az elszámolható költségek részét képezheti.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. És akkor most adok szót Demendi László képviselő úrnak.
További hozzászólások a bizottság tagjai részéről
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Előterjesztő! Tisztelt Bizottság! A jelentést áttanulmányozva és a hozzákapcsolt háttéranyagot is átolvasva azt kell mondjam, hogy a jelentést általános vitára alkalmasnak tartom - kellőképpen provokatív -, még akkor is vitára alkalmasnak tartom, hogyha nem minden megállapításával értek egyet. Ugyanakkor sorozatosan olyan megállapítások szerepelnek benne, amelyekben - és ezt ellenkezőleg mondom, mind ahogy Medgyasszay László említette - nem látok sok újat, az általunk ismert, egyébként valóban a magyar mezőgazdaság összes jellemzőjét, problematikáját felsorolja.
Amikor a piacgazdaságról, a versenyről és általában a piacról beszélünk, Magyarországon a nem politikai szereplőknek is elég megosztott az álláspontja és felfogása. Én a magam részéről a totális, mindenható piaci viszonyokban nem igazából hiszek. Azt gondolom, hogy a hatékonyság folyamatos hangsúlyozása, egy kicsit túlhangsúlyozása nem túlságosan életszerű, mert ennek is vannak korlátai rövid távon. Hosszú távon a tudomány és a technika fejlődésével nyilván lehetséges olyan fejlődés, amely a hatékonyságot átírja, de általában azért azok a problémák, amelyek itt a verseny szempontjából felmerültek a közelmúlt időszakában, a kezelést illetően mindig rövid távú kezeléseket kaptak, ha kaptak, és rövid távú problémákat vetettek fel. Egy parlamenti vita nyilván a részleteket illetően is alkalmas lesz arra, hogy a részletekbe belemenjünk.
Amit az Országgyűlés számára megfogalmazott ajánlások között tartalmaz az anyag, azzal én részben egyetértek, ugyanakkor az FVM képviselőjének az előbb elhangzott javaslatát meggondolásra ajánlom. Az anyag a villamosenergia-piactól a biztosítási piacig felsorolja az ajánlásokat, amelyek nagytöbbségével, még egyszer mondom, egyetértek. Engedjék meg azonban, hogy ezen alkalommal kiemeljek egy dolgot, nem valami kritikaként, hanem figyelemfelhívó jelleggel: Magyarországon fontos lenne, hogy a megújuló energiák versenylehetőségei az elkövetkező időszakban érvényesülhessenek, javuljanak. Ezt versenyjogi szempontból is érdemes volna a hivatalnak esetleg áttekintenie, ha pedig áttekintette, akkor kíváncsi lennék a tapasztalatokra, ugyanis a kormányzati elhatározásokat és európai uniós elvárásokat az én megítélésem szerint Magyarország nehezen fogja tudni teljesíteni, mert a magyarországi szabályozás nem a megújuló energiák - hogy mondjam? - segítésére működik az energiaszektorban. Ennél részletesebben ebbe én most nem akarnék belemenni.
Szövegösszefüggésében több olyan megfogalmazással lehet találkozni az anyagban, ami többségében arra utal, hogy nem versenyképességi ügy, nem versenyképességi probléma, a hivatal kevésbé tudja ezeket kezelni. Én egyetértek azzal, hogy ez több esetben nem így van, ugyanakkor azok a megállapítások, amelyek elhangoznak, vagy leírásra kerülnek, azok egy kicsit - azt kell mondjam - a termelői szektor számára igazak, de ebben az egyoldalú megfogalmazásban kicsit mint hogyha sértőek lennének.
Nem akarok ezen alkalommal belemenni a részletekbe, egyet azonban mindenkinek a figyelmébe ajánlok. Ma sok, valamit is számító kutató, tudományos műhely, szakmai közösség majdnem hogy egyetért abban, hogy egy élelmiszer-termékpályán a jövedelemeloszlás a következő: 10 százalék a termelő, 20 százalék a feldolgozó, 70 százalék a kereskedő. Vajon valóban rendben van-e ez így, valóban rendben van-e az versenyjogi szempontból is az, ha ezek a történések így működnek, ami az elmúlt két-három évben a mezőgazdasági termékek vonatkozásában több esetben oda vezet, hogy a vertikális termékmozgásban a vevő nem fizeti meg, nem tudja megfizetni vagy nem fizeti meg az előállítási költségeket. Még akkor is, hogyha egyébként én a fogyasztói érdekek hangsúlyozásával egyetértek, be kell látni, hogy az előállítási költségek meg nem fizetése ugyanolyan kategória, mint hogyha azt mondjuk, hogy egy vertikális pályán, mondjuk egy feldolgozói vagy kereskedői vevő azt mondja, hogy az én egyébként jogos költségeimet érvényesítenem kell az árakban. Ezek megérdemelnek majd jó néhány misét, azt gondolom.
Jó lenne, ha valamilyen választ találna erre a magyar igazgatás, a magyar törvényalkotás - és én nem vonom ki ebből a mi néhány helyen sikertelen törvényalkotói munkánkat sem mint felelősséget. És én most megvédem, ha muszáj, én megvédem azokat a politikai szereplőket, akik politikai szerepvállalásuknál fogva állásfoglalásokat, nyilatkozatokat tesznek, és valamilyen beavatkozást sürgetnek, ugyanakkor azért, mert nyilván a probléma egy része - és ezt egyfajta negatívumként tünteti fel az anyag, legalábbis én így olvastam ki belőle -, hogy a politikai szereplők itt olyan dolgokat csinálnak, amelyek a versennyel szembemennek. Ez igaz, lehet így fogalmazni, de azt is tudomásul kell venni, hogy azért van egy magyar valóság, és a magyar valóságtól eltérő szabályoknak az emberekre történő mindenáron való ráerőltetése általában nem szokott sikerrel járni. Ugyanakkor szükség van versenytörvényre, kereskedelmi törvényre, és szükség van szabályokra; szükség van arra is, hogy ezek a szabályok időnként hozzáigazodjanak az élethez. E tekintetben számomra szimpatikusabb lenne, hogyha a Versenyhivatal a jövőben megtehetné azt, hogy a jogi megközelítés és a gazdasági, közgazdasági szakmai megközelítés egy kicsit közelítene egymáshoz arányban. Amit itt az elnök úr is említett, hogy ehhez milyen emberi erőforrások szükségesek, és hogy ezek nagyságrendben hogy állnak rendelkezésre, az nem túl szerencsés, de más együttműködéssel ez nyilván pótolható, és ez az anyagból ki is jön. Ez a Versenyhivatal jövőbeli működését segítheti. Ugyanakkor szerintem muszáj a Versenyhivatalnak is olyan szituációkat, olyan eseményeket nem kreálni, hanem megélni és megtenni, amelyek a gazdasági szereplők kapcsán egy másfajta megítélést és megközelítést jelentenek majd a jövőben, mert nyilván minden ilyen intézmény számára fontos az, hogy milyen a megítélés.
Azzal én egyetértek, hogy a szakmai előkészítő megbeszéléseket és - ha szabad úgy mondani - nézetkülönbségeket előtte egyeztetni szükséges, de nem kellene túlhangsúlyozni azt sem, hogy már megint a mezőgazdaság, mert mindig ezzel van baj. Ugyanis bárki bármit mond nekem, az almatermesztést a bútorgyártással elég nehéz összehasonlítani mind szabályrendszerét, mind az alkalmazott jogszabályok rendelkezéseit tekintve.
Száz szónak is egy a vége: van ezen a területen mit tenni, én örülök, hogy a hivatal erre nyitott. És még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a beterjesztett jelentést általános vitára alkalmasnak javaslom a bizottság részére is. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs további hozzászóló (Senki nem jelentkezik.), akkor én magam szeretnék hozzászólni. Jakab Istvánnak adom át addig az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Font Sándor elnök úrnak adok szót. Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy az önök tevékenykedése az uniós és a magyar jogszabályon alapul, és hogy ehhez önök a végtelenségig ragaszkodnak. Ez rendben van. Az én véleményem szerint az alapvető probléma az, hogy annak a szemléletnek, amit itt le is írtak, megfogalmaztak több mondatban, hogy a tevékenységük során a fő szempont a verseny abszolút védelme, illetve a fogyasztói jólét biztosítása, a logikai alapja bukott meg véleményem szerint azzal a bekövetkezett válsággal. Sejthető volt, hogy a világgazdaság ilyen módon nem fog tovább működni, már a liberális közgazdaságtani elmélet alapján, a Milton Friedman-i elmélet alapján, amelynek alapján Amerika, az USA és a vele párosuló országok próbálták a közgazdaságtani alapjaikat irányítani, tehát hogy a verseny, az abszolút verseny, a korlátlan verseny és a piac fog mindent megoldani.
Kellemetlenül láttam, hogy erre a logikára felépült egy uniós jogrend és idő közben egy magyar jogrend is, és nyilvánvaló, hogy önök ennek a jogrendnek a képviseletét látják el. Ebből következtek véleményem szerint a súlyos problémák, mert ezzel a közgazdaságtani logikával szemben létezik egy másik, a keynesi irányzat, amit Paul Samuelsonék fogalmaznak meg, és élő közgazdászként ma alkalmaznak, és nem ez az irányzat indult el az európai uniós jogrendben és a magyarban sem. Szerintem ebben hamarosan fordulat fog bekövetkezni az elkövetkezendő időszakban. Akik a szabadpiac mérhetetlen versenyével számoltak, egyre nem gondoltak: az emberi mohóságra és a törvénykikerülési szándékra. Ez sajnos folyamatossá vált már ebben az országban, és több helyen látjuk ezt.
Ez azt eredményezte, hogy a szabadpiaci verseny mindenek feletti uralma hihetetlen árleszorító hatásokat - erőfölénnyel való visszaélésről is beszélünk - indukált a kereskedelem részéről a termelő tevékenységet folytatók felé, a termelő tevékenységet folytatók pedig megpróbáltak mindenféle kiskaput találni, hogy életben maradjanak. Ez a folyamat különösen érzékeny a mezőgazdaságnál. Véleményem szerint az a szabadpiaci logika, amit a friedmani elmélet alapján ma a világ vezető országaiban - néhány kivétellel - alkalmaznak, nem állja meg a helyét a mezőgazdaságban, és ennek egyetlenegy oka van: a mezőgazdaság élelmiszert termel, az élelmiszertermelés földhöz kötött, a föld viszont korlátos jószág a közgazdaságtudomány szójárása alapján, nem lehet szabadpiaci terméknek minősíteni.
Én tudom, hogy a föld is benne van az áruk szabad áramlásának az elméletében, de fizikailag a föld sohasem tekinthető reprodukálható, bővíthető, tehát a szabadpiaci szabályok szerint kereslet-kínálati alapon megjeleníthető terméknek. Márpedig hogyha ez így van - mert ez így van, a termőföld egyszerűen korlátos, a mi bolygónkat tekintjük egyelőre csak termőföldi alapnak -, akkor innentől kezdve ez a logika megbukott. És én innentől kezdve vezetem azt le, hogy márpedig akkor a szabadpiaci szabályok a mezőgazdaságra ilyen értelemben nem vonatkozhatnak. Nem vonatkozhatnak rá minden tekintetben, még akkor sem, ha tudom, hogy a jelenlegi uniós és magyar törvények erre kvázi nem tértek ki, és ugyanolyannak tekintik, mint ahogy azt Demendi képviselőtársam említette itt, a bútorgyártást összehasonlítják az almatermeléssel.
Gondolják meg - nagyon egyszerű, közérthető elemeket fogok említeni -, hogy a mezőgazdaság a természet függvényétől változik. Nemcsak a tőkeerejétől, nemcsak a megszerzett szaktudástól függ, mindezek meglehetnek a gazdálkodónak, de ott van keményen a természet is, és az nagyon befolyásolja az az évi eredményeket, és ez ennek következtében természetesen nagyon befolyásolja a piaci szereplők viselkedését. Ebből adódóan lesznek kellemetlen helyzetben időnként azok, akik mezőgazdasággal, azaz élelmiszertermeléssel foglalkoznak.
Ez a végtelen liberális szemlélet vezetett odáig, mint említettem, hogy például megpróbálnak olyan mérhetetlen, önköltségi ár alatti árbeszerzést is ráerőszakolni a termelőkre, ami elvezet addig, hogy a termelők kivonulnak ebből a szektorból. Gondoljuk el! Hogyan engedheti meg egy ország magának, hogy tönkretegye az egyik stratégiai termelési ágazatát, nevezetesen a mezőgazdaságot, amely élelmiszert termel? Én tudom, hogy nem háborúra készülünk - szerencsére háború közel 65 éve nem volt Európában -, de hogy mondjuk a tejtermelés bukásán keresztül, ami egy végtelenül liberális gazdaságpolitika következménye, Magyarországon ne legyen a továbbiakban tejtermelés, mert most itt tartunk, ez egy konkrét példa, amit most csak úgy megemlítek, és ezen logika alapján még jó néhány gazdasági ágazatot, és akkor mondjuk azt, hogy ezek szerint vonuljon ki a magyar tejtermelő, meg az olasz, meg a többi, mert nem tudja tartani a versenyt.
De hogyan lehet az, hogy a mezőgazdaságot szabadpiaci versenyszereplőként tekintjük mondjuk azzal az angol tejtermelővel összehasonlítva, akinek a természet úgy adta, hogy háromnaponta öntözi az eső a legelőt, hihetetlen nagy területei vannak, és relatíve olcsón állít elő egy liter tejet - egyébként ő sem állítja elő olcsón, de mondjuk azt, hogy relatíve olcsón állítja elő -, azzal az olasz és magyar tejtermelővel szemben, akinek vetnie kell a füvet, és még öntöznie is, mesterségesen. Hogyan képzeljük el, hogy a versenynek ez a két szereplője versenytárs lehet, ha teljesen más adottságokkal rendelkeznek? Akkor mondjuk azt, hogy fejezze be az olasz és a magyar, mert ők egy kicsit délebbre vannak, és ott nincsenek olyan csapadékviszonyok, nincs olyan legelőrendszere, tehát akkor vonuljon ki? A szabadpiac logikájából ez következne. De mégis, megengedheti magának az ország gazdasági, nemzetgazdasági, stratégiai szempontból, hogy ez a folyamat mondjuk kiürítsen egy nemzetgazdasági ágazatot? Szerintem ez nem engedhető meg, mert a mezőgazdaság, mint említettem, élelmiszert, tehát iszonyú fontos, stratégiai terméket termel, még akkor is, hogyha ezt nem vesszük naponta figyelembe, és egy mellékszereplőnek tekintjük a társadalomban.
Mi azért itt a Mezőgazdasági bizottságban többre tartjuk a mezőgazdaságot, mert mindamellett, hogy élelmiszert termel, ráadásul - és ezt már sokszor elmondtam - multifunkcionális szereplője a társadalomnak, azaz átvesz szerepeket a társadalomtól, gondoskodik a vidék eltartó képességéről, gondoskodik mondjuk az agrárkörnyezetről, és környezetvédelmet is ellát úgy mellesleg. Hogyha felszámoljuk ezt a mezőgazdaságot, akkor ezek, amit most a társadalomtól átvesz és tesz, mind nem lesznek. Ezáltal egy olyan súlyos probléma elé fog kerülni az adott társadalom, amely ezt megengedi magának, ami, majd kiderül, iszonyú károkat okoz utána a társadalmi mobilitásban, a devianciában és mindenben, amikor kiderül, hogy már nincs, ami addig volt - én most a mezőgazdaságról beszélek.
Mindezek alapján merem azt mondani, hogy súlyos hiba volt a mezőgazdaságot ebbe a liberális, néha a Gazdasági Versenyhivatal által is ostorozott mezőbe beterelni. Mondom: tudom, elismerem, hogy a Gazdasági Versenyhivatal a jelenleg hatályos törvények, a leírtak, betű szerint a törvények alapján működik, én ezt látom, de azért igen-igen meglepett bennünket, amikor mondjuk két évvel ezelőtt a magyarországi tojástermelőket, illetve azok egyesületét jó néhány tízmillió forintra büntette a Gazdasági Versenyhivatal kartellezés jogcímén. Mindössze arról volt szó - az én szemüvegemen keresztül persze -, hogy nézzük már meg, hogy a külföldiek hogyan hozzák be ide a tojást, azoknak hogyan kerülhet annyiba, amennyibe, és milyen egyéb úton milyen támogatást kapnak még ők, hogy náluk ez a termék exportképessé válhat, és kiszorítja a magyar termelőket a piacról. Ez egy rövid gondolat volt.
Ezek alapján mondom, hogy nem azzal a logikai sorozattal, sorral van baj, amit a Gazdasági Versenyhivatal többször leír. Medgyasszay László úgy érzi, hogy mattot kapott, én meg úgy érzem, hogy rossz táblán játszik a Gazdasági Versenyhivatal, tehát nem azon a táblán, amelyiken mi. Teljesen más dimenzióban gondolkodunk a mezőgazdaságról. Tudom, hogy a jogalapi kérdés a parlament, az uniós parlament, a bizottság, s a többi, kezében van. Persze majd mindannyiunk feladata lesz az, hogy újraértékeljük a friedmani neoliberális közgazdaságtan, -politika bukása után, hogy a keynesi, lehet-e a samuelsoni politika alapján fel lehet-e építeni egy olyan jogalapot, amelyben azért mégse jussunk el odáig, hogy tönkretesszük saját magunkat, mert egyelőre azt látom. Kiderült - az én szemüvegemen keresztül -, hogy ez a politika nem a versenyt eredményezte, hanem a monopóliumok létrejöttét. Azt hirdették, hogy verseny lesz, és az majd mindenkinek jó lesz a kereslet-kínálat alapján, a termelőnek is, mert ha hiánycikk lesz valami, akkor magasabb árat fizetnek érte a kereskedők, a fogyasztóknak is, mert a verseny majd leszorítja az árakat, és olcsóbban jutnak hozzá a termékhez. Kérem szépen, nem ez történt. Hanem az történt, amiről Demendi László is beszélt itt, hogy 10-20-70 százalék az arány, a kereskedelem lenyúlja a legnagyobb termelői hasznot, ami még produktum - mert mi még produktumot állítunk elő, mi nem szolgáltatunk, nem tanulmányokat írunk, már a mezőgazdaságról beszélek itt, hanem produktumot állítunk elő, de nagyon kevesen vagyunk most már. Más gazdasági ágazatokban is nagyon kevesen vannak, akik egyáltalán még produktumot állítanak elő. A mezőgazdaság évről évre megpróbálja ezt, fizikailag megfogható végterméket állít elő, és ezen végtermék piacra jutása közben azt látjuk, hogy nem versenyhelyzet alakul ki ennek a liberális gazdaságpolitikának a következtében, hanem monopóliumok sora alakul ki az egész világon. És amikor a monopólium tönkretett minden versenytársat - ez megtörtént -, akkor pedig monopolisztikus árakkal lépett a termelő felé és a fogyasztó elé. Véleményem szerint ez történt.
Ez az a logikai hiba, ami különbözik szerintem a GVH jelenleg alkalmazott gyakorlatában, amit, mondom, teljesen törvényesnek látok, bár véleményem szerint hibásak azok a törvények, amelyek alapján a GVH működik, de a jogalkotók feladata lesz majd ezt módosítani, kérdés, hogy lesz-e erő, aki ezt módosítani akarja. Véleményem szerint nem szabadpiac és szabad verseny alakul ki, hanem monopóliumok sora, amelyek kartellezési rendszerben dolgoznak, még akkor is, hogyha ezt önök időnként nem tudják bebizonyítani.
Két felvetésem is lenne - ez már nem mezőgazdaság. Az elmúlt évek jelentéséből kiderült, hogy a Magyarországon lévő bankrendszer, a bankok, amelyek mind külföldi tulajdonban vannak, amely bankoknak tehát külföldön vannak az anyavállalataik, és külföldön máshol is vannak kirendeltségeik, telephelyeik, az Európában létező több telephely közül a magyarországi banki fiókhálózat hajtotta a legnagyobb hasznot, ugyanis itt vannak a legnagyobb banki marge-ok, banki profitok az átutalásoktól kezdve a pénzlehívás és minden egyéb, a bankkártya-használat, mindennek a tekintetében. Kérdezem, hogy ez hogy lehet. Miért van az, hogy ugyanaz a bank ugyanazzal a tulajdonossal mindenhol máshol sokkal kisebb réseket alkalmaz, mint Magyarországon?
És akkor egy másik, számomra megdöbbentő adat a mobilszolgáltatók kapcsán. Három nagy mobilszolgáltató van Magyarországon. Véletlenül úgy adódott, hogy egy közeli ismerősöm most Hollandiában él, és jelezte, hogy ne én hívjam őt, hanem ő hív engem, mert az sokkal olcsóbb lesz. Kérdeztem, hogy miért olcsóbb, nekünk talán 150-160 forint egy külföldi hívás. Nem, azt mondja, ő 17 eurócentért, tehát 50 forintért hív Hollandiából ugyanannál a szolgáltatónál, mint amilyen szolgáltató itt is létezik. Ő tehát 17 eurócentért tud hívni egy külföldi számot, ami durván 50 forint, a belföldi beszélgetés pedig 6 eurócent, tehát 16 forint környékén van - ugyanannál a szolgáltatónál. Engem iszonyúan bánt ez a dolog. Lehet, hogy akkor a három nagy mobilszolgáltató nem versenyez, hanem egy magas árszínvonalat tart itt Magyarországon, a negyedannyi fizetésű magyar állampolgárok egy - nem akarok nagyon demagóg lenni, de tényszerű, amit mondok - tízszer vagy négyszer annyit kereső holland állampolgárral szemben, az negyedannyiért használja a telefont, mint mi itt Magyarországon? Hol vannak azok a pontok, amelyekre nem lehet rámutatni, vagy miért nem lehet rámutatni, hogy, uraim, mi történt itt mondjuk a mobilszolgáltatók területén, mi történt itt a bankhálózatok területén. Hogy alakulhatott ki az az aránytalanság, hogy Németországban ugyanaz a bankhálózat bezzeg nem tudja azt megcsinálni, amit Magyarországon? Németországban, Hollandiában ugyanaz a szolgáltató nem tudja megcsinálni azt a haszonrést, amit itt, Magyarországon. És sorolhatnám ezeket az általam aggályosnak tartott példákat, amelyeket azért említettem meg, mert véleményem szerint a szabadpiac ez esetben monopóliumokká alakult át, és monopolisztikus árakat alkalmaznak ott, ahol valami, a rendszer, a társadalom, a hatóság, a politika, a törvények, úgy tűnik, nekik ezt éppen megengedik.
Ezért a beszámolóval kapcsolatosan, különösen a mezőgazdasági részével kapcsolatosan, ami nekünk... Értem, még egyszer hangsúlyozom, hogy a jelenlegi törvények alapján önöknek igazuk van, de én ezt elfogadni nem tudom. Mi tartózkodni fogunk a jelentéstervezet megszavazásánál. Köszönöm szépen.
(Dr. Medgyasszay László jelzésére:) Medgyasszay Lászlónak adok szót... Bocsánat!
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Visszaadom az ülés vezetését.
(Az elnöklést Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Csupán azért kértem szót, mert mindkét előttem szóló képviselőtársam is megemlítette a nevemet. Én nem azt mondtam, hogy újat találtam ebben, én azt mondtam, hogy mattot kaptam, és változatlanul állítom, hogy mattot kaptam. Azon lehet vitatkozni, hogy helyes-e az a megállapítás az összefoglalóban - és ezt nem kell elfogadni, én sem fogadom el -, hogy: "Nem célszerű, nem kívánatos - idézem a jelentés összefoglalójából -, a fogyasztói jólétet sem szolgálná az élelmiszerszektor versenyjog hatálya alóli kivonása.".
15 éve mondjuk azt, akik agráriummal foglalkozunk, amit Font Sándor kifejtett, hogy a mezőgazdaság nem ugyanolyan ágazat, mint az ipar, a kereskedelem vagy bármi, ez egy különleges ágazat. 15 éve mondjuk, hogy erre az ágazatra más szabályokat kellene érvényesíteni. De addig, amíg ez a csodálatos szép Európai Unió ránk rakta ezeket a szabályokat, és ezt mi elfogadtuk népszavazással, amíg ezek a jogszabályok vannak, és ezen jogszabályok alapján - és ezt Sándor, az elnök úr elismerte vagy elfogadta - dolgozik a Versenyhivatal, addig vitatkozhatunk a filozófiájával adott esetben, ezen vitatkozhatunk, de a ténykérdés attól még tény marad. A jogszabályok alapján a Versenyhivatal nem tudja az agrárium versenyképességét megteremteni. Ott kezdődik a versenyképesség megteremtése, hogy nem vonunk el 30 milliárdot mondjuk a földalapú támogatással.
Ez egy tágabb kérdés marad, én nem akartam ebbe belemenni. Én azt gondolom, hogy a Versenyhivatal filozófiájával, amit leírt, azzal vitatkozhatok, mert én nem tartom ezt így helyesnek, de az továbbra is tény, hogy a megállapításai jogszerűek, és ezeket elfogadjuk. Csak ennyit szerettem volna a sakk-mattal kapcsolatban kiegészítésként elmondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Jakab István jelzésére:) Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden. Kedves Képviselőtársaim! Szeretném alátámasztani azt, amit az elnök úr és Medgyasszay képviselőtársam említett a tojáskartell ügy kapcsán. Arról beszéltek abban az időben, hogy a verseny majd hozzájárul az árak szinten tartásához, nem engedi, hogy az árak elszabaduljanak. Szeretném szíves figyelmükbe ajánlani, hogy amióta lefolytatták ezt a csodálatos eljárást, 40 százalékkal emelkedett a tojás ára, a magyar termelők nagy része pedig kiszorult a piacról. Gratulálunk, kiváló eredmény volt.
Meggyőződésem, hogy mindez részben azért következett be, mert gyakorlatilag amikor önök az egész eljárás során a vizsgálataikat végezték, a magyar helyzetet igen rosszul értelmezték, önök a jogszabályok alapján már akkor egy európai egyesült államokban gondolkodtak, és pontosan úgy fogták fel, hogy Magyarországon ugyanolyan viszonyok vannak, mint az Európai Unió régi tagállamaiban. Azt nem veszik figyelembe, hogy egy-egy multiáruházlánc esetében a központi beszerzés kapcsán szinte földrészeket fognak át, az nem kartell, de az természetes, hogy ha Magyarországon a termelők összeállnak, az már kartellnek bizonyul, most abban az értelemben mondom ezt, hogy ha értékesítési közösséget hoznak létre.
Így igaz, végig kell gondolni a törvényt, csak ezt szerettem volna megerősíteni. Ha önök a törvény alapján, betű szerint járnak el, és azt, ha úgy tetszik, szó szerint alkalmazva, mint anno eminens diákként, amikor az oskolában megtanultuk, akkor ez így igaz. A magyar viszonyokhoz azonban igenis alkalmazkodni kellene, és ennek megfelelően körültekintőbben kellene eljárni.
Köszönjük az intenciókat, az ágazatok ügyeit ismerjük. Nyilván nagyon sok tennivalója van szakmai alapon az ágazatnak, de mi úgy gondoljuk, hogy jó lenne, ha önök segíteni akarnák a valóban tisztességes verseny kialakulását Magyarországon, mert senkinek nem érdeke a feketegazdaság, senkinek. A tisztességes verseny kialakulására, működésére szükség van, csak mi úgy gondoljuk, hogy mondjuk az etikai kódex kapcsán indított eljárás, ha úgy tetszik, nem ezt a folyamatot segítette. A jelenlévők az etikai kódex kimunkálásában részt vevők nem tapasztalták azt a fajta támogató közreműködést, amit joggal várhattak volna el, nem tapasztalták. Mi meg úgy gondoljuk, hogy ebben a helyzetben, amikor lassan alapvető termékekből, mondjuk sertésből, már nem vagyunk önellátóak, akkor különös jelentősége van a piacvédelemnek és a szabályozott versenynek. Most mondják, hogy a tejpiacon majd a politikusok különböző meccseket vívnak. Kérem szépen, Fischer-Boel asszony is addig futballozik, amíg végül az európai tejtermelők teljes mértékben csődbe mennek, ezt azért látni kellene, és nem biztos, hogy a rossz törvények következetes és szigorú, sőt még az elvártnál is szigorúbb betartása és az ennek alapján való bírságolás megoldást jelent.
Nekünk itt nyilván meglesz a feladatunk a törvény módosítása kapcsán, de azt gondoljuk, hogy addig is kellő körültekintéssel járjanak el, és nem tragédia, ha a Versenyhivatal egy jelzéssel él. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel van-e? (Járvás István jelzésére:) Parancsolj, Járvás István.
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Végigolvasva az anyagot meg végighallgatva ezt a vitát, azt mondanám, hogy ez egy nagyon szép és sajátságos logikája a Versenyhivatalnak, ami rendben is van, és egyébként érthető és következetes, csak azoknak nehéz ezt megérteni, akik a termelés oldaláról megpróbálnak megélni, eltartani egy gazdaságot, 5-10-20 vagy 50 főt, aki rájuk van bízva, vagy épp a saját családját.
Azt látjuk, azt tapasztaljuk, hogy a magyar mezőgazdaság közel 400 milliárd forintnyi támogatást kap évente, amit egy az egyben elveszítünk a piaci versenyen, egy az egyben. Úgy van egy minimális eredményünk, hogy alacsonyabb munkabérrel dolgozunk, mint az átlag, a nemzetgazdaság más ágazatai, így van egy 50 milliárd körüli adózott eredményünk - ebben az évben ez valószínűleg nem fog realizálódni.
Nagyon nehéz egyébként a piaci versenyt meg annak a mindenhatóságát elfogadva értelmezni a dolgokat. Nézzünk meg egy esetet, a paprikaügyet! Nem most volt. Valahol Európán, minisztériumon kívül letermeltek paprikát. Az, hogy gombafertőzött lett, az egy dolog, de ahol azt letermelték, ott nincs társadalombiztosítás, nincs nyugdíj, ott nincs semmi, még megélhetési pénz sincs. Ezzel kell versenyezni. Az eredmény meglett egyébként: jó néhány paprikatermelő tönkrement Magyarországon. De hogyan lehet ezt értelmezni, vagy milyen tágan kell ezt a versenyt értelmezni, amikor olyan régiókkal, olyan területekkel versenyzünk, ahol egyébként nincsen szabályozott munkaviszony, nincsen szabályozott társadalombiztosítás, nyugdíjról nem beszélve, egészségügyi ellátásról nem beszélve.
Ha elismerjük a szabad versenyt, e feltételek mellett is - mert e feltételek működnek egyébként a Földön -, akkor el kell fogadnunk azt, amit Demján úr mondott a Reformbizottságban egy különvéleményében, hogy csak úgy tudunk a könnyűiparunkkal versenyezni, ha nálunk is csak 5 százalék tb van, ami csak nyilvántartást enged meg egyébként. És akkor foglalkoztatás is van, meg valamennyire dolgozni is tudunk. Ez a mezőgazdaságra is igaz, ez a mezőgazdaságra is igaz egyébként, hogy akkor lejjebb kell szállítani a dolgot. És ha Magyarországról Spanyolországba vagy Portugáliába narancsot szedni visznek ki embereket, azokat ott bejelentik, ott van társadalombiztosítás-fizetés, ugye? Dehogy van! Semmi nincs. Tehát hogyha azt látjuk mezőgazdasági szemmel, hogy egyébként a világon majdnem mindenütt - ahogy a könnyűiparban is - más feltételek vannak, akkor sajnos hozzájuk kell igazodni, ami nem a Versenyhivatal feladata, nem azt mondom, és vagy azt mondjuk, hogy segélyezünk 500 ezer embert aktív korában is, és utána nyugdíjas korában is eltartjuk, vagy azt mondjuk, hogy aktív korában dolgozik, olyan feltételekkel, amilyeneket kialakítunk, és csak nyugdíjas korában kell eltartani. Lehet rajta gondolkodni.
Hogyan értelmezhető az áru szabad mozgása, amikor mindenki éghajlati katasztrófáról, széndioxid-kibocsátásról beszél, mindenről? De mi a legszennyezőbb egyébként itt a Földön? Az áru szabad mozgatása. Attól környezetszennyezőbb tevékenység nincs. Utat építünk, hegyeket bontunk, alagutakat fúrunk, autókat gyártunk, azokat üzemeltetjük. Hát akkor mégiscsak lehetne valamiben gondolkodni egyébként, hogy bizonyos termékeknek a mozgását biztos hogy korlátozni kellene. Nem hiszem, hogy ez egy egyszerű feladat, mert a szabad verseny akkor is megvan egyébként, hogyha a kenyeret csak 20 kilométeres körzetben lehet szállítani. Jöjjön ide egyébként a spanyol vállalkozó, építsen oda egy kis sütödét, és akkor lehet versenyezni. De azt, hogy egyébként ez a legkörnyezetszennyezőbb dolog, az áruk mozgatása - mert az legkörnyezetszennyezőbb a Földön -, nem is értékeljük, csak visszük az egyik helyről a másikra, arról a helyről, ahol embereknek nincs tb-je, nincs tisztességes fizetése, nincs megélhetése. Leszünk majd versenyképesek, persze, ha nekünk sem lesz nyugdíj, nem lesz tb, és a többi, és a többi.
Én tudom, hogy vannak civil mozgalmak Angliában és máshol, ahol kitűzték már a zászlóra, hogy tisztességes bért fizessünk, mint tudom én, azoknak az embereknek, akik előállítanak valamit, teljesen mindegy, hogy ez Kínában vagy Afrikában van. De ez csak egy civil mozgalom, és nagyon messze van. Egyébként pedig hogy ebben a viszonylatban, akkor, amikor tíz évvel ezelőtti árak vannak, hogy tudunk megmaradni, hogy tudnak megmaradni a termelők, vagy hogy nem, azt nem tudom. De hadd mondjak el egy közeli példát, amely a tavalyi évben történt. Önök jobban tudják, mint én, hogy hány forintra ment fel a műtrágyának az ára: 10 ezer forint fölé. Tessék már megmondani nekem, most miért ment le? Olcsóbbak lettek a kőolajtermékek? Egy kicsivel biztos olcsóbb lett, de nem annyival, hogy fele? Szélhámosság van itt, de nem kicsi, nagy - hogy egy klasszikus idézzek -, nagy, nagyon nagy. És akkor még támogatást, állami segítséget is kér a Bige Holding. Úgy könnyű gazdagnak lenni, hogy mindenki szegény, úgy nagyon könnyű. Tehát ha még ezt segítjük is kamattámogatásos hitellel meg egyéb dolgokkal, akkor nem tudom, hogy hol vagyunk. Ez nagyon nehéz. Látszik, kijön, nézzék meg, hogy milyen műtrágyaárak vannak! 160 százalékkal nőtt az egyik évben. Jó. De hogy miért? Csak. Abból a dologból következik ez, amit Demendi kolléga mondott: 10 százalék van a termelőnél, aztán azzal a nagy csővel belementek a termelők zsebébe, azt meg nem szereti már a Bige Holding sem összébb venni, mert mégis csak jó szivattyúzni a pénzt. Ezek sem tisztaverseny-dolgok.
Hogy beszélünk egyébként versenyről egy olyan globális világban, ahol három cég forgalmazza a kávé 80 százalékát - három cég! -, ahol négy-öt cég forgalmazza a cukrot, ahol nyolc-tíz cég forgalmazza a gabona 80 százalékát. Ott verseny van? Nincs verseny. Játék van. Egy nagy, globális cég egyik leányvállalata drágábban adja, a másik meg olcsóbban. Ez csak egy játék, egy nagyon nagy játék. Nincs verseny, manipuláció van az én véleményem szerint, amelynek most mit tudom én ki milyen fokon, milyen térség mikor milyen áldozata. És ebben az egész dologban számomra a legkellemetlenebb vagy legborzasztóbb egyébként az, amikor viszik az árut földrészeken körbe-körbe, hűtik közben, meg feldolgozzák közben, meg autóztatják, a kvótákat meg adják-veszik egymástól. Ez egy teljesen nevetséges dolog, teljesen nevetséges, és egész kultúrköröket tesznek tönkre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van-e további kérdés, észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor megadom a szót az előterjesztőknek.
Dr. Nagy Zoltán, a Gazdasági Versenyhivatal elnökének reflexiói
DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Úgy látom, hogy a Versenyhivatal annak megfelelően végzi a munkáját, ahogy azt az uniós és a magyar versenyszabályok előírják, tehát karakteresen dolgozik, mert különben nem hallottunk volna ilyen erős indulati töltésű hozzászólásokat. Egyébként ilyen erős indulati töltésű hozzászólást én már hallottam, akkor, amikor kartellező cégekkel találkoztam össze, akkor, amikor bankárokkal találkoztam össze, akkor, amikor azokkal találkoztam össze, akik a gépjármű-eredetiségvizsgálatból olyan 25 milliárd forintot húznak ki havonta, és még más ilyen érdekcsoportok is voltak, amelyek egyértelműen nagyon világosan - és ez nem szégyen, ez nem titok meg nem bűn természetesen - egy termelőágazatnak a sajátos lobbierejét viszik meg képviselik, és az a dolguk, hogy annak a termelői csoportnak mondjuk több pénzt meg több jövedelmet harcoljanak ki. Ezek az indulatok akkor szoktak előjönni így velem szemben is - és akkor hagyjuk is ki a kartellezést, mert nem akarok magunkra csúnyát mondani. De egyébként a kartellezés mögött ott vannak az útépítő cégek, amelyek be is ruháztak, meg egy rakás - mondjuk - nagyon kevés iskolai végzettséggel bíró embert dolgoztatnak, tehát ott is voltak azért más dimenziók is, amikor értesültem arról, hogy miért jó az, hogy Kelet-Magyarországon, Közép- meg Nyugat-Magyarországon úgy osztják szét a dolgot.
Engedjék meg, hogy a válaszomban két fő úton járjak! Az egyik arról szólna - ez generálisabb -, amit Font elnök úr mondott, a másik pedig a konkrét felvetésekre vonatkozna.
Arról beszél Font elnök úr, hogy megbukott a szabadpiaci gazdaság. Nagyon erős kérdés most, és ez sokakat foglalkoztat, beleértve engem is meg a Versenyhivatalt is, hogy mi bukott meg. Az a kérdés, hogy az bukott-e meg, hogy a verseny jó a fogyasztónak, vagy pedig arról volt szó esetleg, hogy valamilyen módon működik a piac, olyan elvek alapján, amelyeket egyébként többek között Font képviselő úr is mondott, és nincs kellően szabályozva. Nem volt meg a kellő szabályozási szintje a piacok különböző szegmenseinek. Ez igaz volt például a bankszektorra, ahol olyan befektetéseket mozgattak, amelyekről a harmadik újracsomagolásnál senki nem tudta, mit vásárol. Igaz volt ez akkor, amikor a bankok rátukmálták azokra a hispánokra alapvetően a lakáshiteleket - ez az Egyesült Államokra volt igaz -, akikről világos volt, hogy már másnap nem tudják fizetni, kivéve ha a jelzálogterhelt lakásuk ára folyamatosan emelkedik, és a bankok nem vesznek róla tudomást. Vagy ugyanúgy nem volt jól szabályozva a magyar bankrendszer, amikor megengedte a magyar szabályozás a magyar bankrendszernek azt, hogy a fogyasztókat kiszolgáltatott helyzetben tartsa, akkor, amikor már megkötötték a hitelszerződést, és akkor, amikor olyan szabályozások vannak érvényben e pillanatban is, és arra, azt hiszem, tettünk is itt javaslatot, hogy ha valaki állami támogatású lakáshitelt vett fel mondjuk hat-nyolc évvel ezelőtt, az attól a banktól, amelytől azt felvette, soha többé nem tud kilépni, mert hogyha kilép abból a hitelből, akkor azt az állami támogatást, ami jár neki, nem viheti át egy másik bankhoz. Ezzel a bankok mindazon hitelezőket, akik állami támogatásos hitelezettek, karanténba tudják zárni, és éppen a maximális mértékű költségeket tudják rájuk tenni.
Visszatérve arra a vonulatra, hogy az volt-e a baj, hogy piaci elvek alapján működik a gazdaság, mondjuk így: a modern gazdaság, vagy pedig az a baj, hogy ez a piaci elven működő gazdaság nincsen jól szabályozva, én a másokra teszem a voksot. Ez egy nagy vita. Nyomon követjük, most már hosszú évek óta nyomon követjük egymás mozgását, én is látom a tisztelt bizottság mozgását, meg önök is láthatják a mi mozgásunkat, és mi rendre azt mondjuk, hogy a gazdaságnak nagyon sok olyan eleme van, amelyet sokkal jobban kellene szabályozni, amelyet sokkal erőteljesebben kellene szabályozni. Mert mindenhol, ahol ilyen piaci kudarcok alakulnak ki, ott azt szabályozni kell. A szabályozás számos esetben nem sikerül, mert olyan erősek ezek az érdekcsoportok. Vegyük a legprimitívebbet, a gépjármű-eredetiségvizsgálat példáját! Hat éve vizsgáltuk, kartelleztek, a kartellárakra épült rá a kormányzati szabályozás, azt az árszintet utána megemelték inflációszor kettő, ahogy azt biztosan tudják néhányan, és a mai napig kötelező mindenkinek belemennie ebbe a rendszerbe. Ez a szabályozás meg ugye nagyon rossz szabályozás.
Amiről én itt beszélek, az az, hogy én azt gondolom, nem a piaccal van itt baj. Ezért osztottam szét különben ezt a könyvet, amelyet tényleg ajánlok mindenkinek a figyelmébe, és ha a jelenlévők közül valaki kér még ilyen könyvet, az szóljon a kollégáknak, és adunk, mert kinek ne adnánk, aki ebben a szobában van e pillanatban? Tehát nem a piaccal van baj, hanem azzal, hogy rosszul volt szabályozva, és számos esetben félre voltak vezetve a fogyasztók.
Az meg, hogy a Versenyhivatal mit csinál? A Versenyhivatal - mindig mondjuk, most az elején talán nem mondtam elégszer - a hosszú távú fogyasztói jólétet védi, mi a fogyasztókat védjük. Nagyon kevés olyan intézmény van ebben az országban, amely olyan értelemben védi a fogyasztókat, hogy a termelők meg a lobbicsoportok nagyon hangosak bírnak lenni, a fogyasztóknak meg nincsen lobbicsoportjuk. A fogyasztók egyébként azzal szavaznak, hogy hol idemennek, hol odamennek, időnként félre vannak tájékoztatva, szó szerint félre vannak tájékoztatva - ezért vannak ügyeink nekünk, a Hírközlési Hatóságtól a fogyasztóvédelmi hatóságnak, mindenkinek. Ki védi meg a fogyasztók érdekeit? Ezek a lobbicsoportok - amelyeket részben önök is képviseltek itt, például Karsai (Sic!) képviselő úr az előző pillanatokban - zajosak, hangosak, tudnak szerepelni. A fogyasztók nem zajosak, a fogyasztók nem hangosak, a fogyasztóknak nincsenek érdekképviseleti csoportjaik. Ezért hozták létre a versenyhivatal típusú intézményeket a többi országban is. Ezért van az, hogy ezt antitröszt hatóságnak hívják. Amikor az Egyesült Államokban a vasúttársaságok összeálltak trösztté, akkor úgy döntöttek, hogy a trösztök ellen létre kell hozni egy olyan intézményt, amely nem a lobbicsoportok érdekét képviseli, hanem azokkal szemben a fogyasztók egyébként csendes tömegét képviseli, azokét, akik így-úgy-ahogy mozognak, de valójában nincsen érdekképviseletük.
Ebben a nehéz helyzetben vagyok én, és egyébként büszke vagyok, hogy itt lehetek ebben a nehéz helyzetben, és mi a fogyasztók szempontjait vesszük figyelembe. Nem vagyok mindig biztos abban, hogy jól döntünk, nem vagyok benne biztos - bár a tojáskartellünket minden szinten megtartotta a bíróság, persze lehet, hogy ők is félre vannak vezetve, lehet, hogy valóban mindenki félre van vezetve, így én is -, de az a helyzet, hogy mi azt akarjuk, hogy a fogyasztói hosszú távú jólét emelkedjék. Minden egyes lépésünket ezért csináljuk, az eljárásainkban, a javaslatainkban ez van, mondom, beleértve azt a javaslatot is, amelyet itt most letettünk, amit láttak, hogy a jelzáloghitelezésből is ki lehessen lépni, ha nem is minden héten, de mondjuk akkor, amikor a jelzálog alapú hitelezések mögötti kamatperiódusok lejárnak, akkor mondjuk ingyen ki lehessen lépni, ingyen. Most nem lehet, a legutóbbi törvénymódosítás is olyan volt, hogy nem lehet, és a bankárok nekem nagyon világosan elmondták, hogy aki ilyet javasol, az a magyar bankrendszer ellen van, én tehát azt szeretném, hogy a magyar bankrendszer omoljon össze. Ugyanúgy nem szeretném, hogy összeomoljon, mint ahogy más sem szeretné.
Azt illetően pedig, hogy az Európai Bizottságban ilyen versenyszabályozás van, az a helyzet, hogy eredetileg ezért találták ki az Európai Közösségeket, hogy ezek szabadon mozogjanak, és így közösen képviseljen Európa valamilyen gazdasági erőt más földrészekkel szemben mondjuk. Mert ha nincsen ez a közös erő, mondjuk az áruk és a tőke szabad mozgása, akkor nincs az az erő, amely összehozza ezeket. És én például megszavaztam a belépést - gondolom, a jelenlévők közül más is megszavazta -, és tudatosan szavaztam meg, tudtam, hogy mi lesz belőle. Tehát nemcsak előnye van, biztos van néhány ilyen hátránya is, azon meg dolgoznunk kell, közösen.
Visszatérve a hozzászólások másik vonulatára: örömmel részt veszünk abban a munkában, amely ezt a törvénymódosítást készíti elő, örömmel és szívesen, csak ennyit mondhatok. Ezt fel is ajánlottam, meg ezentúl is mondom.
Amit az FVM-es kolléga felvetett az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alappal kapcsolatban, arra hadd mondjak el egy párhuzamos dolgunkat. E pillanatban bíróság előtt vagyunk egy olyan üggyel, amikor a Miniszterelnöki Hivatalnak a közbeszerzési intézménye úgy írt ki egy pályázatot körülbelül 10-12 hónappal ezelőtt, hogy szoftvereket akart vásárolni, és úgy definiálta a szoftvervásárlást - ami egy körülbelül 45 milliárd forintos tétel volt -, ha jól emlékszem, úgy definiálta, hogy olyan kell, mint a Microsoft Office, Microsoft, Microsoft, így definiálta. Mi ezt megtámadtuk azzal, hogy ezt úgy is lehetett volna definiálni, hogy lehessen használni irodában ilyen meg olyan célokra, lehessen használni nem tudom én milyen célokra, mondjuk internetezésre, hogyha a facebookot akarja megnézni valakinek a gyereke, vagy ő maga akar belemenni, úgy is lehetett volna definiálni. Azt mondta akkor a közbeszerzési kiíró, hogy nem, merthogy egy: régi ilyen Microsoftok vannak, ezért kényelmesebb, ha Microsoft van, kettő: attól, hogy mi "Microsoft"-ot írunk, még lehetnek más cégek meg más platformok, amelyek pont azokkal a képességekkel rendelkeznek. Mi erre azt mondjuk, hogy nem, ez kizárja a verseny egy részét. Mert ha úgy fogalmazták volna meg, hogy ezt meg azt meg azt tudja ez a Microsoft Office, de nem mondjuk azt, hogy Microsoft Office, hanem hogy ilyen meg olyan funkciói legyenek, meg a facebookot is lehessen nézni, meg mit tudom én mit lehessen csinálni, az igen, az a versenyt segíti. Amennyiben azt írjuk, hogy: "Microsoft", akkor bizony bekorlátozzuk a dolgot. Ez most még a bíróság előtt van, én nem mondom, hogy nekünk van igazunk..., szóval én azt mondom, hogy nekünk van igazunk, de lehet, hogy a Microsoft majd nem rám dönt. Ugyanilyen az is, amit az FVM-es kolléga felvetett, hogy ha valamit úgy definiálunk, hogy Combino típusú villamoshoz szeretnék olyan alkatrészt, amely pörgeti a motort, akkor bizony egy szűk kör fog arra pályázatot beadni, ha pedig azt mondja, hogy nem tudom én milyen műszaki tulajdonságokkal rendelkezik, akkor kibővül a verseny. Mindössze erről van szó ebben az esetben, és nem azt mondjuk, hogy nagyon-nagyon durva, de azt mondjuk, hogy lehetett volna sokkal jobb, és azt kértük ez esetben a tárcától, hogy - hogy mondjam? - legyen sokkal jobb.
Amit Demendi képviselő úr mond a fogyasztói érdekek kapcsán, meg arról, hogy milyen jövedelemeloszlás van az ágazatban, az a helyzet, hogy ezt a 10-20-70 százalékot mi eddig sehol nem láttuk kiszámíthatónak. Hogyha ez a 10-20-70 százalék van, az akkor azt jelenti, hogy annyira vonzó a kereskedelmi pálya meg kereskedelmi szövetségek alapítása, hogy akkor oda többen be kellene hogy lépjenek. Tehát hogyha ez a jövedelemeloszlás igaz, akkor meg kell néznünk, hogy mi annak az oka, hogy egy ilyen jövedelmező ágazat van az országban, mert ez akkor azt jelenti, hogy van egy ilyen nagyon jövedelmező ágazat az országban. Ezt mi nem tapasztaltuk, és ezt komolyan mondom. Ennél a jövedelemeloszlásnál lehet, hogy arról van szó, hogy ahogy az értékláncban szétosztódtak ezek a tételek, lehet, hogy a kereskedők több funkciót felvállalnak, mint mondjuk a termelők meg a feldolgozók. Szóval száz meg egy oka van annak, és próbáltuk ezt bizonyítani, hogy ha úgy érzik a termelők, hogy kiszolgáltatottak, fölöttük valóban sokkal jobban szervezett, sokkal jobban összeállt szervezetek vannak, meg alattuk is, akik tőlük beszereznek, azok is sokkal jobban szervezettek. Akkor tehát olyan segítséget kellene nyújtani a termelőknek - ami viszont, az az igazság, nem a mi dolgunk; ötletelni tudunk, de többet olyan sokkal nem tudunk tenni, meg a szakirodalmat tudjuk átnézni, meg szakértőkkel tudunk konzultálni -, hogy ezt a középső réteget kellene abba a helyzetbe hozni, hogy hasonló piaci erejük legyen, hogy úgy fogalmazzak, mint a fölöttük lévőknek, meg az alattuk lévőknek, akik felvásárolják a műtrágyától kezdve az összes többi alapanyagot. Azok is jól szervezettek, jól felépítettek, fölöttük is jól szervezettek... Az az igazság, ezek a cégek, ezek a kereskedő cégek elég jól fel vannak építve. A köztük lévő csoportot kellene támogatni - és ez kormányzati feladat - abban, hogy ők is legyenek jól szervezettek.
Ezt mondtam az elején, meg ezt akartam mondani, hogy ebben aztán nincsen versenyjogi korlát, semmi versenyjogi korlát nincsen abban, hogy ezek az emberek, ezek a termelők, ezek az egyes emberek, családok, meg ezek a kisebbek sokkal jobban fel legyenek készülve arra, hogy hogyan lehet ezeknek a piaci kihívásoknak megfelelni. Erről van szó, ezt akartuk ebben a tanulmányban is leírni, és itt nincsen versenyjogi korlát, nincsen. Ezért mondtam, hogy korlát csak abban van, ami az áruk szabad mozgását tiltja, meg ami az árakat effektíve definiálja, hogy ilyen áron és ilyen ár alatt nem adunk el, abban van korlát, semmi másban nincs az Unióban sem és így nálunk sincs semmi az égvilágon. A "semmi az égvilágon"-t egy kicsit durván mondom, de gyakorlatilag nincsen olyan korlát. Ezt a rést igazából nem használják ki azok, akik értenének ahhoz, hogy ezt kihasználják. Mi ehhez nem értünk, annyit tudunk, amit itt önöknek leírtunk.
Amit Font képviselő úr mondott a bankoktól kezdve a mobiltelefon-díjakig, ott számos esetben előadtuk mi is - itt is mondtam, hogy itt vannak a bankok, korábban volt a távközlési szabályozás -, hogy szigorúbb, másfajta normatív szabályozásokat kellene csinálni. Ezek ilyen szabályozott ágazatok, sok esetben megvan az a szabályozó hatóság, amelynek az a dolga, hogy ezeken a területeken az általuk nálunk sokkal jobban tudott műszaki összefüggéseket például ők szabályozzák le a terület vagy az árak mögött lévő szabályrendszerét a cégeknek. Ha ezt nem teszik le, akkor segítsenek önök abban nekünk, hogy megtegyék.
Számos javaslattal jöttünk ide, ilyen például a villamos energia. Valaki mondta itt, hogy széles körben mozgunk. Persze. A villamos energia kapcsán évek óta mondjuk, hogy magas a magyar villamos energia ára, aminek sok oka van, és nem akarom nevesíteni, hogy Magyar Villamos Művek, nem akarom, de az egyik kulcstényező a Magyar Villamos Műveknek az a szisztémája, amire a rendszer épül. Sok javaslatot tettünk, hogy piacosabbá kellene tenni a rendszert, és a "piacosabb" mellett mindig mondjuk, hogy: és szabályozni kell. Az nem azt jelenti, hogy kiszabadulnak ezek a vadállatok a mezőre, és ott törnek-zúznak; ez arról szól, hogy a vadállatokat ki kell engedni a mezőre, és ott korlátok közé kell őket szorítani a szabályozó hatóság által. Ezt a szabályozó hatóságok tudják megcsinálni, mi nem tudjuk, mi nem erre vagyunk. Mi a fogyasztók hosszú távú jólétét képviseljük, mondom, sok esetben mindenki mással szemben.
Remélem, hogy mindenkinek válaszoltam. Akinek nem válaszoltam, attól elnézést kérek, és kérem, ismételje meg a kérdését. Nem tudom, Márti akarna-e még valamit mondani. Én szerettem volna elmondani, hogy körülbelül ebben gondolkodunk, és akkor kérem, hogy segítsenek bennünket abban, hogy ami szabályozási javaslatokkal előjövünk, az menjen át a parlamenten, menjen át mondjuk más bizottságokban, a gazdasági bizottság holnap, meg a költségvetési bizottságban, mind a kettő előtt lesz egy csomó mondandóm. A mondandók jórészét nem először mondom, nem egyszer mondom, nem csak én mondom, nem csak a parlament előtt mondom, és sorra lepattannak; sorra lepattannak, mert ott vannak azok az erős lobbicsoportok, amelyek ilyen vagy olyan vagy valamilyen okokból nem engedik. Világos: ők abból élnek, ők abból nem engednek.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottsági tagokat kérdezem, hogy van-e további kérdés, észrevétel. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor szavazunk a jelentéstervezet általános vitára való alkalmasságáról.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem, ki az, aki egyetért a jelentéstervezettel. Aki igen, az kézfeltartással jelezze ezt! (Szavazás.) Ez a többség. Ki az, aki tartózkodik? (Szavazás.) Tíz tartózkodás.
Köszönöm szépen, elnök úr.
A bizottsági előadó és a kisebbségi véleményt ismertető képviselő kijelölése
Előadót kérnék szépen a többségi képviseletre. (Közbeszólások az MSZP-s képviselők soraiból: Demendi László!) Demendi László. A kisebbségi véleményt ki ismerteti a tartózkodók részéről? (Közbeszólások az ellenzéki képviselők soraiból: Járvás István!) Járvás Istvánt kérdezem. (Herbály Imre: Szívesen vállalja! - Derültség.) Nem tudjuk még, mikor lesz. (Járvás István: Vállalom.) Majd megnézzük. Akkor tehát Járvás István.
A bizottsági tagokat kérdezem, hogy a többségi vélemény képviseletére Demendi Lászlót, a kisebbségi véleményé képviseletére Járvás Istvánt ki fogadja el. Aki igen, az, kérem, kézfeltartással jelezze ezt. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Az előadóknak, az elnök úrnak, az elnökhelyettes asszonynak köszönöm, a napirendi pontot lezárom.
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló T/10176. számú törvényjavaslat
Rátérünk a második napirendi pontra: a termőföldről szóló '94. évi LV. törvény módosításáról szóló T/10176. számú törvényjavaslatra, amely egy képviselői önálló indítvány. Megnyitom a napirendi pont tárgyalását. Megkérem az FVM képviselőit, akik jelen vannak, Kiss Norbertet és Nagy Olgát, hogy üljenek egy mikrofonhoz. Megadom a szót az előterjesztők képviseletében Ángyán Józsefnek.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kedves Kollégák! Osztrák kamarai nyilvántartások szerint - hogy a körülményekről is ejtsünk néhány szót - 700 ezer hektár magyar termőföld vár arra, hogy a tulajdonjog bejegyzésre kerüljön Magyarországon. Ez természetesen egy akkora nyomást jelent, és, azt hiszem, nem kell indokolnunk ebben a körben, hogy ez mennyire ellentétes a saját érdekeinkkel, különösen hogyha itt nem ténylegesen letelepedő és a közösség mindenféle gondját-baját vállaló emberekről van szó, hanem zömében részben a földdel spekuláló, a támogatásokra spekuláló és piacszerző szándékokról, szóval nem kell különösen indokolnom, hogy ezek a mozgások és ez a nyomás ellentétes a saját nemzeti érdekeinkkel. Nem véletlen, hogy moratóriumot kértünk a külföldi magánszemélyek és jogi személyek földvásárlására, és 2011-ig egyelőre érvényben is van ez a moratórium - reméljük, hogy ez kitolható lesz.
Az is nyilvánvaló azonban, hogy egy igen erős gazdasági érdekről van szó, amely megkeresi azokat a jogi lehetőségeket, amelyekkel ezen érdekeit érvényesíteni tudja. Dr. Roszik Péter, a Győr-Moson-Sopron Megyei Agrárkamara elnöke hívta fel a figyelmünket egy olyan folyamat kezdetére, talán kezdeti, első, tapogatózó lépéseire, amely katasztrofális következményekkel járhat például ennek a 700 ezer hektárnak a magyarországi bejegyeztetésére. De nemcsak az osztrák tulajdonról van itt szó, hanem természetesen más külföldi tulajdonokról is, itt egyedül az osztrák nagyságrendet említettem. Ez a folyamat abban áll, hogy a magyar földtörvény egyfajta joghézagot ad arra az esetre, hogyha a főszabályt kikerülve külföldi magánszemélyek Magyarországon be akarják jegyeztetni a földtulajdonukat. A főszabály ugyanis a földtörvényben az, hogy külföldi magánszemélyek és jogi személyek nem szerezhetnek Magyarországon földtulajdont, nem tudják bejegyeztetni a tulajdonjogot, semmilyen módon nem legalizálható ez a szerződés, ám van egyfajta kivétel, ez pedig azt mondja - és ez talán nem közismert -, hogy amennyiben a tagállami állampolgár bizonyítani tudja, hogy ő három éven keresztül Magyarországon letelepedési szándékkal főhivatású mezőgazdasági tevékenységet folytatott, és ebből jövedelme származott, ami után adózott, akkor ebben az esetben ki kell adni számára az erre vonatkozó igazolást, és ez alapján bejegyeztethető a tulajdon Magyarországon, ugyanúgy, mint a belföldi magánszemélyek esetében. Ezt én magam sem ismertem, nyilván sokunknak nem tűnt fel ez a lehetőség, de a megfelelő jogászi körök, bizonyára kellő ellenszolgáltatás ellenében, megoldást kínáltak ilyen módon a tulajdont bejegyeztetni akaró külföldi magánszemélyek számára.
Elindultak ilyen próbaeljárások, tehát egyelőre nem tömeges a dolog, de próbaeljárások megindultak, amelyekben kérték ezt. A következő megoldást találták ki ennek a lehetőségnek a kihasználására: önrevíziót jelent be a külföldi magánszemély a magyar APEH-nek, azzal, hogy ő tulajdonképpen csak elfelejtett adózni, de az elmúlt három évben neki mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelme volt Magyarországon. Az APEH-nak - miután önbevallás van az adózásban - az ilyen típusú önrevíziót el kell fogadnia, és kiadja a személy számára, hogy valóban, ő három éve mezőgazdasági tevékenységet folytat. A földtörvény viszont sajnos azt mondja, hogy ebben az esetben, hogyha az adóhatóságtól egy ilyen igazolást beszerez a külföldi magánszemély, abban az esetben nem tagadhatja meg a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, hogy kiadja az igazolást, amely alapján aztán ez a földtulajdon Magyarországon bejegyeztethető.
Néhány ilyen eset elindult, nyilván kipróbálják, és nincs kétségem afelől, hogy ha működik Magyarországon ez a dolog, akkor ez villámgyorsan elterjed, és a szuverenitásunk alapját jelentő földalapok jelentős részét, az önrendelkezésünket ezek fölött a területek fölött pillanatok alatt elveszíthetjük. Ennek a földtörvényben való korrigálását célozza a módosító indítvány, hogy a földtörvény szellemének megfelelően valóban kiküszöböljük ezt a joghézagot. Azt mondja gyakorlatilag ez a módosító indítvány, úgy módosítaná a megfelelő, tehát a 8/A § (3) bekezdés a) pontját, hogy ne legyen kötelező automatikusan kiadni ebben az esetben ezt a fajta igazolást, hanem ez egyfajta igazolásként figyelembe veendő legyen, de környezettanulmány kell hogy megelőzze az ilyen igazolás kiállítását - ahogy ezt a törvény egyébként előírja -, és e környezettanulmány kapcsán egyfajta igazolásként, de ne kötelező érvénnyel legyen érvényes ez az adóhatósági igazolás arra vonatkozóan, hogy a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnak kötelező legyen kiadnia egy ilyenfajta igazolást.
Kérem a tisztelt bizottságot, segítsen abban, hogy ez a joghézag mielőbb kiküszöbölésre kerülhessen, hogy gyorsan bezárjuk ezt a kiskaput, amely ma még talán nem is látható veszélyeket rejt magában. Azt hiszem, hogy ebben a kormányoldal és az ellenzék talán egyetérthet, hisz közös nemzeti érdekeink védelméről van szó, és ezért, azt hiszem, kormányoldal és ellenzék együtt beterjesztve kérjük mindannyian, hogy támogassa maga a kormány és a parlament ennek a módosításnak a keresztülvitelét a földtörvényen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Herbály Imre jelzésére:) Herbály Imre, a másik előterjesztő is szót kért.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen egyetértve Ángyán képviselő úr felvetésével, ha már ő megemlítette, hogy Roszik elnök úr, a Győr-Sopron megyei kamarai elnök vetette fel a problémát, szeretném jelezni - ha már úgyis összehoznak minket a MOSZ-szal -, hogy a MOSZ főtitkára is jelezte a problémát, és itt találkoztunk tulajdonképpen, amikor közös önálló képviselői indítvány formájában kívántuk ezt a kiskaput bezárni tényleg a magyar termelők és a magyar föld védelme érdekében.
Én is arra kérem a tisztelt bizottságot, hogy támogassa a földtörvényt módosító önálló képviselői indítványunkat, és kérem a minisztériumot, valamint a kormányt is, hogy támogassa ezt a beterjesztést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A kormány képviselőjének adok szót.
Dr. Kis Norbert (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) véleménynyilvánítása
DR. KIS NORBERT (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tárcaálláspontot tudok mondani, amely szerint mi is elfogadjuk azt, hogy a spekulációt minden lehetséges módon ki kell zárni, tehát koncepcionálisan mi is tudjuk támogatni ezt a javaslatot. Viszont úgy látjuk, hogy más megfogalmazásban jobban el lehetne érni az elérni szándékozott célt, úgyhogy úgy látjuk, hogy a javaslat koncepcionálisan jó, de egy apró módosítás lenne szükséges, amellyel jobbá tudnánk tenni ezt a rendelkezést. (Herbály Imre: Jó! - Dr. Ángyán József: Beszéljük meg!)
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottsági tagoknak adok szót - a tárgysorozatba-vételről és majd az általános vitára való alkalmasságról fogunk dönteni. (Senki nem jelentkezik. - Közbeszólások: Szavazzunk! - Herbály Imre: Senki nem akar szólni!) Nem jelentkezik senki. Ennyire egyértelmű, hogy szeretnénk már szavazni? Elnézést, de nem hallok semmilyen visszajelzést. (Közbeszólások: Igen.) Egyhangú igent hallok az asztal mindkét oldaláról. Szinte olyan egyértelmű, hogy nem is akarják indokolni, miért szeretnék támogatni, ha jól értem. (Közbeszólások: Így van! - Herbály Imre: Egyetértenek vele!) Jó.
Szavazás a tárgysorozatba-vételről
Kérdés nem merült fel, úgyhogy arra nem kell az előterjesztőknek válaszolniuk. Ezért szavazásra teszem fel a kérdést. Kérdezem, hogy ki az, aki a 10176. számú törvénymódosítási indítványt tárgysorozatba-vételre megfelelőnek találja? Aki ezzel egyetért, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez egyhangú.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem, hogy ki az, aki támogatja, hogy az általános vitára való alkalmasságát is fogadjuk el. Aki ezzel egyetért, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Ez szintén egyhangú.
Köszönöm szépen, akkor a második napirendi pont tárgyalását is lezárom, az FVM jelzett véleményét pedig majd kikérjük, hogy hogyan lehet a pontosító észrevételt módosító indítvány formájában a vita során beilleszteni. Köszönöm szépen.
A bizottsági előadó kijelölése
Bizottsági előadót kell választani. Ez egy nagyon nehéz kérdés, miután senki nem szólalt itt fel, de egyhangúlag nyilatkoztunk. Az előterjesztők nem lehetnek bizottsági előadók, ezt rögtön szeretném tisztázni, úgyhogy kérem szépen az előterjesztők sorába nem tartozó bizottsági tagokat, hogy jelöljenek valakit. (Közbeszólások: Velkey Gábor! - Velkey Gábor Dániel: Rendben van, jó.) Velkey Gábor vállalja, hogy ismerteti a bizottság egyhangú véleményét.
Kérdezem, ki az, aki elfogadja, hogy Velkey Gábor képviselje a bizottsági álláspontot. (Szavazás.) Elfogadtuk. Köszönöm szépen. (Közbeszólás: Nem tudom, figyelte-e, hogy mit mondtunk! - Derültség.) Igen, szabadon választhat a Gábor, hogy mint mond, mert nem nagyon szólaltunk meg.
A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. június 15-ei ülésnapján elfogadott "A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról" szóló törvény
Rátérünk a harmadik napirendi pontra (Zaj.), egy kis figyelmet kérek szépen. Két olyan napirendi pont következik, amelynek keretében a köztársasági elnök úr véleményét szeretnénk ismertetni. Megjegyzem: egyelőre úgy látjuk, hogy több dolgunk nincs a két napirendi ponttal.
Most a harmadik napirendi pontnál, a köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. június 15-ei ülésnapján elfogadott "A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról" szóló törvénytervezetnél tartunk. A köztársasági elnök úr nem írta alá ezt a parlament által elfogadott törvényt. A parlament internetes lapján, illetve a megfelelő belső hálón T/9194/8. számon teljes terjedelmében megtalálható a köztársasági elnök úr átirata. Szeretném jelezni, hogy a parlament elnöke hivatali formában még nem küldte át az átiratot a bizottságunkhoz, ezért a tájékoztatást ilyen úton teszem meg.
A köztársasági elnök úr által felvetett aggályokat nyilvánvalóan esetlegesen a parlament többségének kell majd megfontolnia, azt, hogy az abban megfogalmazottakat módosítja, vagy esetleg változatlan formában megszavazza azt. Hozzáteszem, hogy az elnök úr - ahogy én elolvastam az átiratot - több olyan kérdést fogalmazott meg, amelyek mind a Mezőgazdasági bizottság ülésén, mind pedig a Környezetvédelmi bizottság ülésén elhangzott vitaképpen, tehát egy vitatott kérdés volt. Mi magunk ezen többször vitatkoztunk, és a parlament többségi döntéssel fogadta el a törvénytervezetet, amelyet az elnök úr nem írt alá.
Kérdezem, hogy kinek van kérdése, véleménye az átirathoz. (Közbeszólások: Az előterjesztőnek!) Igen, megadom a szót a polgármester úrnak. Parancsolj!
Bedő Tamás (MSZP) véleménynyilvánítása
BEDŐ TAMÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Egyeztetve Szirbik Imrével, aki ennek a törvényjavaslatnak a fő előterjesztője, jelzem, hogy változatlan formában fenntartjuk - ez az előterjesztői vélemény. Ha esetleg kérdés, vélemény van, igyekszem azokra válaszolni. Az elnök úr levelét elolvasva úgy gondolom, hogy az abban leírtak egy egyeztetést követően, amelynek során például a határértékeket, azt, hogy melyek lennének a visszasajtolás-mentesítés feltételei..., tehát hogy amennyiben ezek ismertek lennének, akkor biztos, hogy mindenki nyugodtabban tudna dönteni, de én úgy gondolom, hogy ettől még ez a törvényjavaslat, amelyet az elnök úr nem írt alá, még nem veszti érvényét.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Velkey Gábor Dániel jelzésére:) Velkey Gábor!
VELKEY GÁBOR DÁNIEL (SZDSZ): Csak nagyon röviden. A parlamenti vitában, amikor ezt a javaslatot vitattuk, én elmondtam az észrevételeimet és a kifogásaimat, emiatt nem is szavaztuk meg a javaslatot. Ezt teljesen visszaigazolta az elnök úr észrevétele, úgyhogy én úgy gondolom, érdemibb és tartalmibb átgondolásra lenne szükség, nem pedig módosítás nélküli újbóli beterjesztésre, akkor lehetne széles konszenzussal elfogadni - ez a véleményem erről az ügyről. Valóban vannak eljárási problémák a törvénnyel, meggyőződésem szerint is valóban vannak súlyos környezetvédelmi problémák is a törvénnyel, tehát nem szabadna újra beterjeszteni.
Jelzem - és ezt nem csak a magam nevében mondhatom el -, hogy a frakciónk nem szavazta meg, és úgy gondolom, nem is fogja. A legutóbbi alkalommal is MSZP-s és ellenzéki támogatással ment át. Remélem, hogy az elnök úr észrevételeit az ellenzéki oldalon is figyelembe veszik. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Döntenünk itt nem kell. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. június 29-ei ülésnapján elfogadott "A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról" szóló törvény
A negyedik napirendi pontra térünk rá: a köztársasági elnök úr által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. június 29-ei ülésnapján elfogadott "A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról" szóló törvény, ezzel kapcsolatosan küldte át átiratát, amely 10057/6. számon került iktatásra, szintén a parlament elektronikai rendszerében található meg.
A kifogásokat elolvasva, és már egyeztetve az előterjesztőkkel azt láttuk, hogy van olyan kifogás, amely jogtechnikai jellegű, és valóban korrigálásra szorul. Ezeket mindenféleképpen szeretnénk majd megtenni. Van olyan elméleti, elvi vitatott kérdés, elvi felvetés, hogy mi történik akkor, ha. Arra persze nem tudjuk a választ, hogy mi történik akkor, ha. Az előterjesztők egyelőre úgy látják, hogy néhány ponton várhatóan módosítva az eredeti zárószavazáskor elfogadott törvénytervezetet, de újra benyújtjuk a parlament elé. A szándékunk változatlanul az, amit a törvény címében is megfogalmaztunk: szeretnénk, hogy ha egy tisztességes kereskedelmi politika alakulna ki. Nem szeretnék mélyebben belemenni, az első napirendi pontnál már feszegettük azt a kérdéskört, amely szerint az erőfölénnyel való visszaélés, illetve a termelőknek most már a tönkretételéhez vezet néhány kereskedői magatartás, olyan magatartásformák alkalmazása, amelyeket ugyanaz a multinacionális cég mondjuk Németországban vagy Spanyolországban nem alkalmaz, Magyarországon pedig igen. Ezek tehát azok a kínos kérdések, amelyekre a Gazdasági Versenyhivatal elnökének a figyelmét is megpróbáltam felhívni, hogy ez hogyan történhet meg, mi az, ami itt Kelet-Európában valamiért működhet, társadalmi szinten kellemetlen eseményeket okozva, és mi az, ami a nyugat-európai részen meg nem működhet, mert ott nem megengedhetőek azok az eljárások.
Egyelőre annyiban szeretném tehát összefoglalni részben mint az egyik előterjesztő az elnök úr átiratát, hogy megfogadva néhány javaslatát az adott részeket mindenféleképpen módosítjuk, majd a módosítás következtében várhatóan a módosított formában újra benyújtjuk eredeti szándékunk megvalósítása érdekében.
Amikor a parlament elnök asszonya által hivatalos formában megszületik az átirat - mert ezt még jogi formában nem kaptuk meg -, akkor kezdünk el az üggyel érdemben foglalkozni, és akkor fogjuk a bizottság elé visszahozni. (Az elnök Horváth Zoltánnéval egyeztet.)
Kérdezem, hogy kinek van kérdése, észrevétele. (Velkey Gábor Dániel jelzésére:) Velkey Gábor!
VELKEY GÁBOR DÁNIEL (SZDSZ): Köszönöm szépen. Nem voltam itt azon az egyeztetésen, amelyen az előterjesztők ezt megbeszélték, de én egyetértek azzal, amit az elnök úr elmondott, bár úgy gondolom, hogy a három pontban megfogalmazott köztársasági elnöki észrevétel közül az 1. pontban megfogalmazottak teljesen jogosak, indokoltak, a 3. pontban megfogalmazottakat nagyon nehéz lesz figyelembe venni, a 2. pontban megfogalmazottakkal pedig mindenképp foglalkozni kell. Én tehát úgy gondolom, hogy módosításokkal újra vissza lehet terjeszteni, és azt gondolom, hogy a Gazdasági Versenyhivatal elénk tett, már konkrétan elénk tett anyaga hosszú oldalakon keresztül teljesen egyértelműen megfogalmazza azt a tünetet, amelyre mi is reagáltunk, miszerint a jelenlegi kereskedelmi szabályozás és versenyszabályozás nem oldja meg azokat a problémákat, amelyeket meg kellene oldani, és az ezzel kapcsolatos előrelépések sem láthatóak. Az anyag tehát tartalmilag visszaigazolja, hogy lépni kell valamit - hogy ez a lépés jó-e, azon lehet vitatkozni.
Én úgy gondolom, azzal együtt is, hogy a köztársasági elnök úr nem írta alá a törvényt, helyes volt a kezdeményezés, mert azt bizonyosan elértük, hogy a figyelemfelhívás megtörtént, ebben az ügyben lépni lehet, és elindult egy társadalmi párbeszéd és egy kezdeményezés, tehát a dolog jó. A minőségben nyilván tovább kell lépni, mert a köztársasági elnök úr tartalmi, minőségi kifogásai jogosak, és ebben előre kell lépni az FVM segítségével is, mert ők is aktívan részt vettek a szövegezésben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor ennek a napirendi pontnak a tárgyalását is lezárom.
Rátérünk az utolsó napirendi pontra, az egyebekre. Itt a magam részéről egy bejelentést szeretnék tenni: Medgyasszay László képviselőtársunk kezdeményezte, hogy napirendi pont megtárgyalásának a keretében a bizottság hívja meg az ülésre, és hallgassa meg Gráf József miniszter úr és Kamarás Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatójának beszámolóját az erdővagyon és az erdőgazdaságok helyzetéről, valamint a kormányzati tervekről, stratégiáról. Én ezt a javaslatot elfogadva már megtettem a meghívást a két említett, jelzett személy felé, és a visszajelzés függvényében minél hamarabb napirendre szeretnénk venni ezt a következő ülésnél.
A magam részéről az egyebek között ennyi volt.
(Herbály Imre jelzésére:) Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egyetértek azzal, hogy ezt tűzzük napirendre. Esetleg azt javasolom, hogy vagy az MNV Zrt.-nél vagy az Erdészeti Tájékoztatási Központban, kihelyezett ülésen tárgyaljuk meg ezt a problémát. Ezzel - hogy úgy mondjuk- több legyet ütünk egy csapásra. (Közbeszólások.) Köszönöm.
ELNÖK: Van-e további bejelentés, kérdés az egyebek napirendi pont kapcsán? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor ennek a napirendi pontnak a tárgyalását is lezárom.
Az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 6 perc)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jakab István
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese