MB-15/2009.
(MB-104/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2009. május 12-én, kedden, 10 óra 6 perctől
a Képviselői Irodaház V/512. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók: *
Megnyitó *
A napirend megállapítása *
A közbiztonság és a közrend védelmében, illetve fenntartásában közreműködő szervezetekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9555. szám) (Általános vita) *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Turi András (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszai, reflexiói *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése *
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló T/9233. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Font Sándor (Fidesz) szóbeli kiegészítése *
Borsányi-Bognár Levente (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása a kormány képviseletében *
Kérdések, hozzászólások *
Reflexiók, válaszok *
Borsányi-Bognár Levente (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) *
Font Sándor (Fidesz) *
Szavazás *
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló T/9194. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Bedő Tamás (MSZP) szóbeli kiegészítése *
Dr. Erdei György (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása *
Kérdések, hozzászólások *
Bedő Tamás (MSZP) reflexiói *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi álláspontját ismertető képviselő kijelölése *
A tanyák és tanyás térségek megőrzéséről, fejlesztéséről szóló H/9338. számú határozati javaslat (Általános vita) *
Dr. Ángyán József (Fidesz) szóbeli kiegészítése *
Dr. Feldman Zsolt (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) véleménynyilvánítása *
Hozzászólások, vélemények *
Reflexiók *
Dr. Feldman Zsolt (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) *
Dr. Ángyán József (Fidesz) *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
A bizottsági előadó kijelölése *
Egyebek *
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke,
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke és
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Bedő Tamás (MSZP)
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Bodó Imre (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Velkey Gábor Dániel (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Godó Lajos (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Csontos Jánosnak (MSZP)
Paizs József (MSZP) Zatykó Jánosnak (MSZP)
Járvás István (Fidesz) Czerván Györgynek (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz) Bodó Imrének (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP) Jakab Istvánnak (Fidesz)
Dr. Erdei György szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Turi András szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Borsányi-Bognár Levente főosztályvezető-helyettes (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Feldman Zsolt főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 6 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait. Köszöntöm a munkánkat segítő tisztviselőket. Köszöntöm mindazokat, akik figyelemmel kísérik a bizottság nyílt ülését. Köszöntöm az egyes napirendi pontokhoz érkezett kormányképviselőket.
A napirendtervezet írásban előzetesen kiküldésre került képviselőtársaimnak. Ehhez kapcsolódva kérdezem, hogy van-e kérdés, észrevétel. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor szavazunk a napirendtervezetről. Kérdezem, ki az, aki egyetért a napirendtervezettel. Aki igen, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Egyhangú. Ezek szerint fogunk haladni.
A közbiztonság és a közrend védelmében, illetve fenntartásában közreműködő szervezetekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9555. szám) (Általános vita)
Az első napirendi pont a közbiztonság és a közrend védelmében, illetve fenntartásában közreműködő szervezetekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/9555. számú törvénymódosítás általános vitára való alkalmassága. A kormány képviseletében dr. Turi András szakállamtitkár jött el. Megadom a szót az államtitkár úrnak.
DR. TURI ANDRÁS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A közbiztonság növelése, a szubjektív biztonságérzet fokozása az elmúlt időszakban eminens feladatunk volt. Ennek jegyében született meg ez a törvénytervezet is, amely a közbiztonságban közreműködő szervek munkáját próbálja egymással összehangolni, de a közbiztonságban közreműködő szervek munkáját nemcsak összehangolja, hanem bizonyos optimálisabb munkaerő-elosztást is lehetővé tesz.
A javaslat öt törvényt módosít: a fegyveres és biztonsági őrségről szólót, a természetvédelmi és mezőőri szolgálatról szólót, a közterület-felügyeletről szólót, a polgárőrségről és a sportról szólót - a sportról szóló egy kicsit kilóg a dologból, de ott is az a cél, hogy a sportpályákon és a sportpályák körül próbáljuk fokozni a biztonságot.
Ami a Mezőgazdasági bizottság speciális érdeklődési területébe esik, abban a körben több változás is történt. A természetvédelem körében növeltük a természetvédelmi őröknek azt a jogosítványát, hogy a kvadosok, motorosok és egyéb, természetvédelmi rongálást elkövetők tevékenységének a korlátozására területeket lezárhassanak. A mezőőrök feladatait beillesztettük abba a sorba, amelyben a többi hivatalos személy feladata van benne, ennek keretében a mezőőr az általa észlelt bűncselekmény vagy szabálysértés esetén fellépni köteles, akkor is, hogyha esetleg ez a területén kívül esik, ott nyilván feljelentési kötelezettsége is van.
A törvény legismertebb és legtöbb visszhangot kapott része a közterület-felügyelők és a polgárőrök által birtokolt önvédelmi eszközök növelése, de ez, úgy gondolom, e bizottság számára kevésbé lehet érdekes. A dolog lényege az, hogy a törvény alapján nem kényszerítő eszközként, hanem önvédelmi eszközként a közterület-felügyelők gumibotot vihetnek magukkal, a polgárőrök pedig gázspray-t; a közterület-felügyelők eddig is kaptak már gázspray-t önvédelmi eszközként, most ez fokozza a védelmüket, a polgárőröknek ilyen lehetőségük korábban nem volt.
Azt hiszem, elöljáróban röviden ennyit szeretnék elmondani a törvénytervezettel kapcsolatban.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Herbály Imre jelzésére:) Megadom a szót Herbály Imre alelnök úrnak.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat egy rendkívül időszerű javaslata a kormánynak, ha azt mondom, hogy hamarabb kellett volna, azt hiszem, akkor sem mondok túlságosan nagyot. Azt is mondhatom, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk. Miután azonban több képviselőtársammal áttanulmányoztam ezt a tervezetet, azt gondoljuk, hogy ebbe a javaslatba, nem csak úgy említésképpen, hanem kifejtve is, valamilyen módon a vadőr, a halőr és az erdővédelmi szolgálat, az erdőőr feladatkörét is be lehetne illeszteni a közbiztonság és a közrend javítása érdekében.
Azért merem mondani, hogy a vadőr, a halőr mindenképpen idetartozik, és az erdővédelmi szolgálat is, hisz nekik együtt kell működniük a rendőrséggel, de a vad és a hal a vadászatról, a vadgazdálkodásról és a vad védelméről, a horgászatról és a halászatról szóló törvényben megfogalmazottak szerint állami tulajdon, és az állami tulajdon védelme szerintem mindenképpen olyan érdek. Ez indokolja azt, hogy ebben a javaslatban konkrétabban kerüljön megfogalmazásra, nem csak megemlítésre kerüljön, hogy a rendőrség működjön együtt a halászati és a vadászati hatósággal, valahogy így van megfogalmazva. Természetesen azt is tudjuk, hogy egy sajátos formában működnek azok a szervezetek, amelyek a halőrt és a vadőrt foglalkoztatják, de úgy gondolom, hogy olyan szoros kapcsolatban vannak a vidéki emberekkel, a mezőőrrel, a természetvédelmi őrrel, hogy nagyon sokat segíthetnek a vagyonbiztonság, a közbiztonság javítása területén.
Megnéztem a tervezetet vagy a javaslatot, hogy hogy lehetne beleilleszteni, és nem látom igazán a módját, merthogy a mezőőrről is meg a természetvédelmi őrről is egy speciális törvény rendelkezik, míg a halőr és a vadőr ügye két szakmai törvényben van elhelyezve, illetve az erdővédelmi szolgálat dolga is, mindenesetre arra lehetne talán utalni valahol, hogy a szakminiszter akár rendeletben, közösen a nem tudom én kivel, szabályozza a vadőr és a halőr tevékenységét annak érdekében, hogy bekapcsolódjék a közbiztonság és a közrend védelmébe. Ez a minimumigény. A maximumigény meg az, hogy találjuk meg a módját, hogy belekerüljön a vadőr, a halőr és az erdővédelmi szolgálat is.
Egyébként általános vitára alkalmasnak tartjuk a törvénytervezetet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további hozzászóló? (Senki nem jelentkezik.) Hozzá szeretnék szólni, addig az ülés vezetését átadom Jakab Istvánnak.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Font Sándor elnök úrnak adok szót. Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Most már lassan úgy látjuk, hogy annyi rendvédelmi vagy rendvédelmiszerű szervezet van, hogy úgy néz ki, külön törvényben kell megfogalmazni és koordinálni a munkájukat. Herbály úr, az alelnök úr elég jól elkezdte megfogalmazni, hogy hány területen van még különböző igazgatási, némely helyen államigazgatási feladatokat ellátó, fegyvert is használható védelmi szolgálat.
Megmondom őszintén, az erdőtörvénynél én konkrétan nem értettem egyet azzal, hogy külön erdőőr legyen, hiszen ott van a természetvédelmi őrszolgálat, és én szinte biztos vagyok benne - legalábbis nekem ez az álláspontom, így mondom, hogy biztos vagyok benne -, hogy az a természetvédelmi őrszolgálat egy elég régi, hierarchikus és nagyon szervezett rendben lefedi az ország területét, és nem kellett volna egy külön őrszolgálatot létrehozni a mezőőrnél.
Értem, hogy ez az FVM irányítása alá tartozó fegyveres testület, ha szabad így fogalmaznom, az előző pedig a környezetvédelmi minisztériumhoz tartozik, tehát biztos, hogy itt a miniszterek presztízsharca is van, hogy kinek van még rendvédelmi szerv a keze alatt, az irányítása alatt, de a természetvédelmi őrszolgálatot kellett volna szerintem létszámban megerősíteni, és kiterjeszteni arra az erdőőri tevékenységre, amit most külön törvényben fogalmaztunk meg. Aztán most kiderül, ebben a koordináló törvénytervezetben, hogy néhányan kimaradtak, éppen azok, akik láthatólag már fegyver használatára is jogosultak, mármint a hordására, így mondom, a használat egy nagyon különleges kategória, de a mezőőr..., az benne van, bocsánat, de a vadőr és az erdőőr alapvetően fegyver használatára, viselésére jogosult... (Herbály Imre: És a halőr is!) ..., és a halőr is, igen, az alelnök úr szintén megkifogásolta, hogy nincs benne a koordináló törvényben.
Egy másik terület, ami enyhe aggályunkat váltja ki, az a közterület-felügyelőknek és a polgárőröknek a kvázi rendőrhatósági szervek eddigi jogosultságainak való átadása. Azt értem ez alatt, hogy 6-8 éve, nem tudom pontosan mikortól, a közterület-felügyelők rendőrhatósági intézkedéseket is tehetnek, például ők állapítják meg a KRESZ-törvény alapján, hogy egy várakozni tilos, megállni tilos, közterülettől elzárt helyen parkolás vajon bekövetkezett-e abban az esetben, és ő ezek alapján eljárhat, ha úgy gondolják, netán még kerékbilinccsel is sújthatják az illetőt. Elnézést, de a rendőrségen külön szakosztály foglalkozik a közlekedéssel, tehát ott egy elég komoly tudománya van ennek az ágazatnak, mi több, a rendőröket elég sokáig képzik arra, hogy egyértelműen tudják, mi a KRESZ, és ezt az elég komoly rendvédelmi ágazati munkát egyszerűen áttestálták részben a közterület-felügyelőre. A közterület-felügyelő rendőrhatósági intézkedéseket foganatosít az autóstársadalommal szemben bizonyos esetekben.
Én ezt jogilag nem tudom elfogadni - értem, hogy a jog ma felhatalmazza őket -, és nem azért, mert én is kaptam ilyet - kaptam, megnéztem, hogy mit írt oda: azt írta oda a közterület-felügyelő, hogy a KRESZ ikszedik pontja alapján, kész, ez egy vitatott helyzet volt, de nem is ez a lényeg. Ilyen például az, hogy ha a várakozni tilos tábla után 50 méteres szakaszt ír ki a kisegítő tábla, az 50 vagy 48 méter volt-e, ez volt a vita tárgya, amelyben én egy büntetést kaptam, de tudom, hogy mások is kaptak ilyet. Ilyen kérdésekben egy közterület-felügyelő simán dönt a mai viszonyok között. És most, ha jól értem, ezt a közterület-felügyelői kört tovább fokozzuk egy önvédelmi eszközzel, a gumibot használatának a jogosultságával (Közbeszólás: Önvédelemre!), önvédelemre.
Tudom, ismerem a közhíreket, volt olyan, hogy közterület-felügyelők inzultusba keveredtek néha plakátragasztókkal, néha azon autótulajdonosokkal, akik nem egészen értettek egyet a közterület-felügyelők intézkedésével, de én azt gondolom, hogy erre van egy állomány: a rendőrség. Tehát talán jobb lett volna ebbe az irányba elvinni a dolgokat, mármint a rendőrség megerősítése irányába, és akkor nem lennének azok a felhangok, amelyek ma sajnálatos módon politikai vita tárgyai lettek a kormányzó és az ellenzéki pártok között a közrend, közbiztonság kérdésében, a dolgok talán nem mentek volna el idáig, hogyha egy markáns rendőrségi megerősítés lenne, amit szóban mindenkor megtett a mindenkori aktuális miniszter, de láthatólag, a napi statisztikák azt mutatják, hogy ebből egyelőre semmi nem valósult meg. És most megpróbáljuk ezen kiegészítő, társszervezetek - nem is tudom, hogy hogy mondjam -, mindenesetre majdnem a civil szféra felé hajló szervezeteket kvázi rendőrhatósági munícióval felruházni.
Véleményem szerint ez a folyamat önmagában nem jó természetesen, a közrend, a közbiztonság védelmére alapvetően hivatott szervek a hagyományos államigazgatási, rendvédelmi feladatokat ellátó szervezetek, ezek: a rendőrség, a határőrség, a vám- és pénzügyőrség, hogy csak a legjelentősebbeket mondjam, de még a tűzoltóságot is ide merem sorolni, mint amely egy nagyon hierarchikus és félkatonai rendben működő szervezet. És természetesen a hadsereget is mindenféleképpen ide kell sorolnunk, az ő bevezetésüket is láttuk már közrendvédelmi feladatok kapcsán, tehát ezt is mindenféleképpen ide kell sorolni. Azt vélelmezem tehát, hogy egy olyan irányba megy el ez a logika, ami valószínűleg nem egészen átgondolt. Nyilvánvaló, hogy azon szervezetek, amelyek a törvénytervezet megfogalmazásában megszólításra kerülnek, mint említettem, véleményem szerint kvázi a civil szférából erősödtek meg, ilyen a halőr, a vadőr, az erdőőr, a mezőőr, és most nekik szeretnénk még további államigazgatási feladatokat adni. Én ezt a folyamatot nem tartom egészségesnek.
A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség tartózkodni fog az általános vitára való alkalmasságról szóló szavazásnál. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Van-e további hozzászólás? (Kis Péter László jelzésére:) Kis Péternek adok szót, parancsoljon, képviselőtársam, és visszaadom az ülés vezetését az elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én egy kicsit más logika alapján közelítem meg ezt a kérdést, mint Font elnök úr. Azt gondolom, és valóban jogos is az, hogy talán a rendőrlétszámot növelni indokolt, és hogy elsősorban vidéken, a kistelepüléseken a közrend, a közbiztonság teljes garanciáját talán ez teremthetné meg, csak utána, ha ez a létszám megnövekszik, akkor megint felmerülhet, hogy egy rendőrállamot csinálunk-e Magyarországból - emlékszünk még a 20 évvel ezelőtti történetre. Az én más logikám tehát az, hogy igenis helyes, hogy ezeket a szerveket, szervezeteket bevonjuk ebbe a dologba. (Zúg a hangosító berendezés.) Én azt mondom, hogy a közrend és a közbiztonság kérdésének a társadalmasítása, azt hiszem, egy jó irány, hiszen mindenütt azt halljuk az emberektől, a választópolgároktól, hogy elégedetlenség van ezen a területen, és hogyha ebben az előrelépésben éppen a halőr, a vadőr vagy a mezőőr tud segíteni, akkor igenis segítsen. Én is azt mondom tehát, hogy ez a törvényjavaslat mindenféleképpen általános vitára alkalmas.
Nyilván nem a napirendi pont témája, de Font elnök úr említette az erdőtörvénynél fennálló vitás kérdést, hogy kell-e erdővédelmi szolgálat vagy nem, és mennyire lett volna elég a természetvédelmi őrszolgálat. Én azt gondolom - nem felnyitva ezt a vitát -, hogy a természetvédelmi őrszolgálat tevékenysége szűkebb, hisz ha csak az erdőket nézem, akkor a természetvédelmi erdők területe lényegesen kisebb, mint a teljes erdőké az országban, és azt gondolom, hogy minden erdőterületünket védeni kell.
Lezárva a mondandómat én ennek a kérdésnek, tehát a közrend, a közbiztonság kérdésének a társadalmasításával maximálisan egyetértek, minél több állampolgár és szervezet vehessen ebben részt! Természetesen általános vitára alkalmasnak tartom a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A "rendőrállam" szót az elmúlt, lezárt ciklusra természetesen úgy értettem, hogy azért fogalmazták meg a kritikusok, mert a rendőrséget nem az eredeti céljának megfelelően használta a mindenkori hatalom, hanem például megfigyelésre és megfélemlítésre, tehát politikai célokra használták - ezekre az országokra mondjuk, hogy rendőrállam. Abban az országban, ahol a rendőrséget úgy építik fel, hogy az a közjót szolgálja, azt hiszem, egyetlenegy állampolgár nem kritizálja a rendőrség tevékenységét, sőt időnként igénylik ezt a rendőrségi tevékenységet.
(Jakab István jelzésére:) Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az általános rend- és vagyonvédelem, valamint a közbiztonság megteremtése indokolja egy egységes szervezet létrehozását. Elmondtuk az erdőtörvénynél is, elmondjuk itt is, hogy egyszerűen arról van szó, hogy lassan már minden szőlőskertnek külön őre lesz, lassan már minden gazdasági tevékenységhez vagy gazdasági csoporthoz tartozó szerveződésnek lesz egy külön szervezete, aminek a vége az lesz, hogy az összes energiánkat szétaprózzuk, és a végén nem lesz eredménye. Azt gondoljuk, hogy ez megfontolandó.
A másik dolog, amit szeretnék még szíves emlékezetükbe idézni, hogy az erdőtörvénynél is megerősítettük, most is csak alá tudom húzni, az volt a válasz, hogy, kérem szépen, ez nyilván nem tudja majd megállítani a bűnözőket, nem tudja a falopásokat megszüntetni, nem tudja majd alkalmazni a kényszerítő eszközöket, mert ismerjük, hogy elég jelentős erővel vonulnak fel a tolvajok, hanem majd a jelző szerepét vállalják magukra, és jelzéseket tesznek.
Miért is nem tudja a közterület-felügyelő egyetlen mobiltelefonnal jelezni a rendőrségnek, hogy, kérem szépen, gond van, és itt be kellene avatkozni? Miért is kell állampolgárként azt látni, hogy a közterület-felügyelő gumibottal az oldalán sétálgat majd, és ugyan ki lesz majd az, aki ezeket az urakat úgy igazítja el, hogy valóban megfelelő módon viszonyuljanak az állampolgárokhoz? Sajnos láttunk már olyan eseteket, amikor a közterület-felügyelő egyébként sem úgy viszonyult az állampolgárokhoz, ahogy kellett volna. Most kap még egy lehetőséget, most már majd a gumibotot is az oldalára teszi.
Én a magam részéről - csatlakozva az elnök úrhoz - a legjobb jóindulattal legfeljebb egy tartózkodó szavazattal tudok ehhez viszonyulni. Köszönöm.
ELNÖK: Kérdezem, hogy van-e további kérdés, észrevétel. (Bedő Tamás jelzésére:) Bedő Tamás!
BEDŐ TAMÁS (MSZP): Csak röviden. Az a felvetés, amely ebben a törvénymódosításban van, szerintem követendő és helyes, mert aki gyakorló polgármester, és együtt él a településével - főleg vidéki településről beszélünk, nem a fővárosról -, az tudhatja, hogy ezek a közbiztonsági szervek megfelelően együtt tudnak működni, a probléma alapvetően az, ahogy nálam is elmondták a polgárőrség közgyűlésén, hogy viszonylag kevés olyan visszatartó erővel bírnak, ami segíthetné a közbiztonsági munkát. Ott is elhangzott ezzel ellentétes vélemény, hogy nem biztos, hogy ennél sokkal több jogosítvány kell, de mindenképp célszerű lenne egy kicsivel több hatáskörrel felruházni ezeket a szerveket.
Ha abból indulunk ki, hogy semmiféle jogokkal nem szabad felhatalmazni a halőrt, a mezőőrt, az erdőőrt, a természetvédelmi őrt vagy a polgárőrt, ne adj' isten közterület-felügyelőt, és oldjon meg mindent a rendőrség, akkor talán ezeket küldjük el, és vegyünk fel ennyi rendőrt! Ez lehetetlen, tehát épp hogy kiegészítik egymást, de ők fizikailag egyszerre egy helyen nem tudnak lenni. Egy akkora városban, mint Csongrád, ahol van nagyjából 70 rendőr mindenestől, nyomozóstól, adminisztrátorostól egészen azokig, akik ténylegesen az utcán teljesítenek szolgálatot, meg van egy nagy létszámú polgárőrség, egy jól működő közterület-felügyelet, ott megfelelő hatáskörökkel felruházva ezek a szervek igenis jobb közbiztonságot tudnak elérni.
És én úgy gondolom - az államtitkár úr is mondta -, hogy a szubjektív biztonságérzet is fontos, mert nálunk számszerűen csökkentek azok a cselekmények, amelyek rontanák a statisztikát, ettől függetlenül az emberek nem feltétlenül érzik úgy, hogy nagyobb a közbiztonság. Ez pont azokat a területeket érinti, amelyeken fizikailag nem fog tudni ott lenni egyszerre a rendőr, amikor két rendőrjárőr van az egész kistérségben, akkor hogy legyenek ott egyszerre a csongrádi szőlőkben meg a csanyteleki tanyák mellett? Tehát kellenek ezek a megerősítések, énszerintem lehet ezt támogatni. Lehet, hogy az általános vitát követően majd még valóban finomítások kellenek, de én úgy gondolom, hogy ez inkább segítené, főleg a vidéki emberek közbiztonság-érzetét.
Hogy a közterület-felügyelőkre van kihegyezve... Nálunk van összesen három közterület-felügyelő, és semmiféle probléma nincs velük. Egyébként pedig van felügyeleti szervük: a helyi önkormányzat. És be kell hogy iskolázzák őket, és komoly tanfolyam után lehetnek csak közterület-felügyelők. Tehát megvan a lehetőség, hogy ha valamely tevékenységükkel szemben kritika merül fel, akkor el lehet járni, amely pontosan a lakók által megválasztott legfőbb döntéshozatali fórum, a képviselő-testület. De én úgy gondolom, hogy legalábbis vidéken, és különösen nálunk, kimondottan pozitív az együttgondolkodás, és nem baj, hogyha egy kicsivel több hatásköre lesz az említett szerveknek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, észrevétel? (Senki nem jelentkezik.) Nincs.
Viszontválaszra megadom a szót az előterjesztő képviselőjének.
Dr. Turi András (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) válaszai, reflexiói
DR. TURI ANDRÁS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Herbály alelnök úr az elején említette, hogy jó lenne, ha a halőr, a vadőr, illetve az erdővédelmi őrszolgálat is szabályozva lenne. Az erdővédelmi őrszolgálatról egy friss jogszabály szól, abba már belenyúltunk ebből a szempontból a véleményezés keretében, tehát ők már együttműködők, csak ez nem ebben a jogszabályban, hanem abban van benne.
A halőr és a vadőr egy speciális terület. Ön is említette, hogy jogszabályok rendezik ezt a területet. Azért különös vagy különleges ez a terület, mert nem az állami vagy az önkormányzati közhatalmat testesíti meg a halőr és a vadőr, hanem a vadászati egylet vagy a halászati egylet alkalmazza általában, állami területnél pedig nyilván az állami szerv, amely a területet kezeli. Azt szeretném tehát jelezni, hogy miközben ők is fegyverrel az oldalukon járkálnak, ők mégsem a közhatalom, hanem a magántulajdon - ami esetenként lehet állami tulajdon - védelmében lépnek fel az adott területen. Ettől még meg lehetne tenni, hogy legyen együttműködésük a rendőrséggel, ez az együttműködés létezik, bejelentési kötelezettségük, bejelentési lehetőségeik vannak, tehát a rendőrök erre fenntartanak erőket, hogy az ilyen jellegű bejelentésekre reagáljanak.
Meg lehet majd gondolni, hogy egyszer azt a két jogszabályt is hogyan lehet harmonizálni ezzel a törvénnyel - ez most nem volt napirenden. És ezért mondtam az elején, hogy azért, mert ez egy más, nem közhatalmi jogviszonyt rendező terület.
A közterület-felügyelet kapcsán felhívom a figyelmet arra - és úgy érzem, nem győzőm eléggé felhívni a figyelmet erre -, hogy a közterület-felügyelet az önkormányzati rendészet szerve. Ez az igazi önkormányzati rendészeti szerv Magyarországon, amely a központosított állami rendőrséggel nem keverhető össze. Az önkormányzati érdekérvényesítés az építészeti rendészetnél, az önkormányzati érdekérvényesítés a saját közútjaikon valósul meg a közterület-felügyelet által.
Az jelenleg egy magyar jelenség, hogy miközben a bűnözés, az összbűncselekmény-szám erőteljesen csökken, aközben az utcai erőszakos, garázda jellegű magatartások száma nő, és nőtt a hivatalos személyek sérelmére elkövetett cselekmények száma is. A közterület-felügyelők elleni támadások száma is nőtt - persze vannak a hatalmukkal visszaélő közterület-felügyelők, én ezt nem szeretném vitatni -, az ő személyes biztonságérzetük javításának lenne az eszköze ez a gumibot. Még egyszer mondom: ezzel intézkedést ők nem kényszeríthetnének ki.
Azt hiszem, a lényegi kérdésekre reagáltam. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Ha nincs további kérdés, észrevétel (Senki nem jelentkezik.), akkor szavazunk.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem, ki az, aki támogatja a közbiztonság és a közrend védelméről szóló törvénytervezet, a T/9555. számon előterjesztett indítvány általános vitára való alkalmasságát. Aki igen, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ha jól látom, ez 12 igen szavazat. Ki az, aki tartózkodik? (Szavazás.) Tíz.
A bizottság általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő kijelölése
Kérdezem, ki lesz a bizottságból a többségi vélemény előadója. (Herbály Imre: Vállalom.) Herbály Imre. A kisebbségi vélemény előadójának Jakab István urat javaslom. Kérdezem a bizottságot, hogy elfogadja-e a többségi és a kisebbségi vélemény előadóját. Aki igen, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Köszönöm szépen az előterjesztők megjelenését. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
Elnézést kérek, ugyan a napirendet és a napirendi pontok sorrendiségét megszavaztuk, ugyanakkor lehetőséget kérek egy cserére, mert a 2. napirendi ponthoz a kijelölt minisztérium képviselője csak egy picivel később tud jönni, és úgy látom, hogy egy rugalmas helycserével a 3. napirendi ponttal folytathatnánk a bizottság ülését. (Herbály Imre: Hozzájárulunk.) Ha ehhez a bizottság hozzájárul, akkor így folytatjuk. (Nincs ellenvélemény.)
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló T/9233. számú törvényjavaslat (Általános vita)
Akkor a harmadik napirendi ponttal folytatjuk, amely a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi törvény módosításáról szóló törvénytervezet általános vitára való alkalmassága. Megkérem a környezetvédelmi minisztérium illetékes képviselőjét, hogy foglaljon helyet, az ülés vezetését pedig átadom Jakab István úrnak, mivel előterjesztőként szeretnék majd hozzászólni.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Köszöntöm a kormánynak a napirendi pont keretében megjelent képviselőit. Megkérem az elnök urat mint a napirendi pont előterjesztőjét, hogy tegye meg a javaslatait. Köszönöm.
Font Sándor (Fidesz) szóbeli kiegészítése
FONT SÁNDOR (Fidesz), a törvényjavaslat előterjesztője: Köszönöm szépen. A környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény tavalyi, tavalyelőtti módosításai és azoknak a tavalyi, illetve az idei évben megjelent hatásai több olyan problémát vetettek fel a gyakorló vállalkozások tekintetében, amelyek azt éreztették, hogy ugyan elméletileg mindenki egyetértett sok olyan környezetvédelmi alapelvvel, amely nyilvánvalóan kiterjed a szennyező fizet logikára, és ennek egy törvényben elméletileg működő megvalósítására, kiderült azonban, hogy a gazdasági életben ezek időnként anomáliát okoznak, sőt olyan terheléssel sújtják különösen a kis- és középvállalkozásokat - amelyek egyrészt nem is gondolták, hogy ők a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény hatálya alá tartoznak, másrészt akik ennek tudatában voltak, azok olyan mértékű adminisztrációs terhelést kaptak -, amellyel nagyon nehezen tudnak megbirkózni. Mind a mai napig kérdések sorozata merül fel az eljáró hatóság - a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, amelynek a hatáskörébe sorolta a törvény tavaly óta ennek a törvénynek a betartatását -, hogy hogyan kell értelmezni a törvény egyes fordulatait.
Számtalan, szinte megmosolyognivaló példát tudnék felhozni arra, hogy a gyakorlati életben mennyire nehezítette meg ez a törvény a vállalkozások életét. Csak egy virágárust említenék meg. Ha bemegy ma valaki egy virágboltba, ott meglepő módon különféle információkat olvashat, mint hogy például a nejlontáska nem csomagolóanyag, hanem azt úgy adják a virághoz, hogyha kell, mert ha csomagolóanyag, akkor teljesen más szabály vonatkozik rá. Ugyanez a helyzet az ezen virágokat díszítő műanyag szalagokkal, díszítésekkel, kötőanyagokkal: hogyha ezt megvásárolják, ha eladják a vevőnek, akkor áru, de hogyha a virágra rátekerik, és díszítő elemként alkalmazzák, akkor már csomagolóanyag. És százezer forintok múlnak azon - ha szabad így fogalmaznom -, hogy az eladó tudja-e, hogy ő most azt áruként adja el, vagy csomagolóanyagként használja fel. Egy virágboltosról van szó, akinek eszébe nem jutott, hogy ő a termékdíjtörvény hatálya alá eshet.
Ez talán még nem is akkora tétel, mint a gyakorló gazdaságok körében a további anomáliák sorozata. Ezen anomáliák indítottak arra, hogy februárban és márciusban két összejövetelt tartsunk Soltvadkerten a műanyagipar, a termelők, a forgalmazók és az első vásárlók, valamint az ő könyvvezetésüket ellátó könyvvizsgálók, illetve könyvelők részvételével. Ott kiderült, hogy milyen káosz uralkodik ezen a területen. Mivel a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága azonban a hónapokban - ez január-februárban volt - kezdte tájékoztatni a könyvelőket, hogy ők hogyan értelmezik a törvényt, tehát legyenek szívesen aszerint tájékoztatni a könyvelésük alá tartozó vállalkozásokat, hogy legalább egységes szemlélet alakuljon ki, hogy amikor majd márciustól ellenőrzésre kerül sor, akkor senki ne mondhassa, hogy ezt ő félreértette meg nem úgy gondolta.
Az első tanácskozás egyértelműen bebizonyította, hogy annál súlyosabb a probléma, mint hogy mi azt ott meg tudtuk volna beszélni, ezért sor került egy második tanácskozásra, amely olyan hirtelen népszerű lett, hogy különösebb meghívók nélkül több mint 150 személy jött össze az ország minden területéről, akik valamilyen oknál fogva érintettek a termékdíjtörvény kapcsán. Ott voltak a Magyarországon bejegyzett különféle országos érdekképviseletek, a műanyagipari termelés és a csomagolóanyagok, illetve az anyagmozgatás terén érintett országos hatáskörű érdekképviseleti szervek vezetői. Jelen volt a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága e területen elsőszámú megbízottként kijelölt vezetője, aki úgymond összefogja, értelmezi és próbálja egységes rendbe terelni a VPOP-t, hogy minden régióban hasonlóan próbálják meg az egyes ügyeket felgöngyölni, illetve megfejteni. És jelen voltak természetesen, mint említettem, az ország minden területéről, Debrecentől Budapesten át Székesfehérvárig - a térségünk is elég jelentős műanyagipari feldolgozóiparral rendelkezik - ennek nagyon sok érintettje, sok olyan áru-előállító, aki göngyölegként, csomagolóanyagként használnak a termékük forgalmazásakor csomagolóanyagot. Mint említettem, könyvelők és könyvvizsgálók is jelen voltak. Valamint ott volt dr. Borsányi-Bognár Levente, a környezetvédelmi minisztérium főosztályvezető-helyettese is. És mivel a második összejövetel kapcsán várható volt, hogy ott komolyabb és rendszerbeli kérdésekkel kell foglalkozni, ezért Orosz Sándort, a Környezetvédelmi bizottság alelnökét is megkértem, hogy jöjjön el - ő szintén ott volt.
Egyértelművé vált, hogy a törvénykezésben két utat kell járnunk. Az egyik út az azonnali beavatkozás, egy rendkívül gyors, a prompt feladatokat és a prompt nehézségeket megoldó törvénykezés. A másik út pedig a törvény teljes újragondolása, mert mint ahogy az az utánajárásból kiderült, Európában ilyen modellt senki nem alkalmaz. Nagyon lényeges, hogy ezt senki nem kényszerítette ránk. Természetesen van egy logika, a környezetvédelem logikája, de annak a technikai megvalósítása most valahogy túlbillent, olyan értelemben, hogy nagyon súlyosan hátráltatja azt a gazdálkodói kört, és nagyon súlyosan nehezíti a munkáját, amely úgy mellesleg egy magyar és egy nemzetközi válság hatása alatt van. A logikánk tehát az volt, hogy ha lehet, mi önmagunktól ne okozzunk még nagyobb válságot ezeknek a gazdálkodó szervezeteknek, bőven elég nekik, amiben Magyarország úgy most egyébként benne van.
Az azonnali törvényalkotás két részből állt. Orosz Sándor még a kormányváltás előtt, rendkívüli eljárás keretében benyújtott egy törvénymódosítást. Akik több éve képviselők, azoknak nyugodtan merem mondani, hogy ilyet még nem láttunk, mert reggel 9-kor került benyújtásra, és délután 5 órára meg lett szavazva a törvény, annak a hibáival együtt, ami ilyenkor, egy gyors alkotáskor benne van a pakliban, annak a következménye. A másik lába ennek az általam benyújtott törvénytervezet, amely törvénytervezetnek a bizottságok elé érkezését a kormányátalakítás eléggé elhúzta.
Elsőként mint szakbizottság a Környezetvédelmi bizottság tárgyalta meg ezt a törvénytervezetet - és akkor itt rátérnék a törvénytervezetre, amelynek kapcsán említettem, hogy a tanácskozás következtében fogalmazódott meg, hogy ezzel is foglalkozni kell.
Törvénytervezetem arra irányul, hogy minekutána a törvény kimondja, hogy nemcsak a termék forgalomba hozója köteles termékdíjat fizetni, hanem annak az első forgalomba hozónak az első vásárlója is - ha kereskedelmi csomagolásról van szó, akkor az első vásárló is köteles termékdíjat fizetni -, erről azonban jó néhányan nem tudnak, és itt most az első vásárlókról van szó. A törvénytervezetem indoklásaként leírom, hogy hányféle vállalkozást érint ez a törvénytervezet, például egy triviális esetet fogalmazok meg az indoklásban. A magyarországi borászatok rendszerint kis borászatok, hiszen elég kevés, 4-5 nagy magyarországi borászat van mindösszesen, amely több ezek hektó kapacitással rendelkezik, az összes többi kvázi családi borászat - és ez nagyon helyes, így van minden országban -, és ezektől a borászatoktól nagyon sokan közvetlenül vásárolnak terméket. Ez azt jelenti, hogy ezen termékek első vásárlójának be kell jelentkeznie a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény hatálya alá, tehát az összes boltnak, panziónak, étteremnek, kocsmának, kisábécének, mindenkinek, amelyek nem is gondoltak erre, mert ők... (Borenszki Ervin közbeszólására:) Így van, mindenkinek, aki közvetlenül a termelőtől vásárol... (Közbeszólások.) Aki közvetlen az első forgalomba hozótól vásárol... (Velkey Gábor Dániel: És tovább értékesíti!) ..., és tovább értékesíti, köszönöm, így megadódott a válasz.
Mint említettem, jó néhányan nem is gondolták, hogy az ő vállalkozásuknak be kell jelentkezniük e törvény hatálya alá. Ennek megfelelően természetesen megjelentek az első büntetések. A kezemben tartom a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága veszprémi hivatalának a büntetését, amelyben egy kisboltra vonatkozik, amely kisboltnak fogalma sem volt, hogy a boltnak mint első vásárlónak be kell jelentkeznie a környezetvédelmi termékdíj hatálya alá. Nagyon szépen leírja az eljáró hatóság az indoklásban, hogy: ön a jelenlegi törvény értelmében nem tett eleget mint első továbbforgalmazó vevője az E2-es díjtétel megfizetésének - így nevezik az első vásárló általi díjfizetési kötelezettséget. Mivel ez egy egyéni vállalkozó, 200 ezer forintig, társas vállalkozó esetén 500 ezer forintig terjedhet a büntetés.
Az indítványom arról szól, hogy ezen első vásárlók helyett a gyártó fizethesse be a termékdíjat, azaz az a szerv, amely a terméket előállította, és kiadja a közforgalomba. A termékdíj összege tehát nem veszik el, a költségvetést nem sértjük, csak azt az érintettet mentesítjük a bejelentkezés és az alól az iszonyú adminisztrációs kötelezettség alól. Mert nagyon komoly ez az adminisztrációs kötelezettség, olyan 10-20 centis papírmagasságokat mutattak meg nekem, hogy körülbelül mit jelent az, amikor mindent megpróbálnak követni, nullás jelentéseket is be kell adniuk természetesen, mert az adminisztrációnak meg kell lennie. Tehát nem maga a bejelentkezés nehéz a VPOP-hez, sokan ezt nem tudják, és itt jön az első büntetés, hanem az, hogy utána követni kell, hogy volt-e nála, és ha igen, mennyi súlyú, literű, mert a törvény a zacskóknál literre próbálta megszabni gramm helyett a termékdíj nagyságát - ebből lett a másik kalamajka, ilyet megint nem látunk máshol.
Itt tehát, mint említettem, arról van szó, hogy a termék első vásárlója mentesüljön a bejelentkezés és az adminisztrációs terhelés alól, a rá vonatkozó termékdíj összegét pedig a termék gyártója, azaz az első forgalomba helyezője fizethesse meg helyette. Megjegyzem, hogy a törvény az eredeti állapotában is lehetőséget ugyanerre a logikára egy különleges terméknél, nevezetesen a kőolajtermékek esetén a jelenleg hatályos törvény is megengedi, hogy az első vásárló helyett az első belföldi forgalomba hozó átvállalhassa ugyanezt a termékdíjat.
Szakbizottságként, mint említettem, a Környezetvédelmi bizottság tárgyalta. A Környezetvédelmi bizottság 14 igennel, 2 nemmel és 2 tartózkodással támogatta a javaslatomat. A másik bizottság, amely tárgyalta, a gazdasági bizottság volt, ahol nagyon érdekes vita alakult ki. A gazdasági bizottság összességében 12:11 arányban elutasította a törvénytervezetet, több szocialista képviselő is igennel szavazott. A vita lényege az volt, hogy minekutána, mint említettem, ez egy azonnali beavatkozási törvény, és egyébként teljesen újra kell gondolni a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényt, a teljes újragondolásnál akadt némi vita a kormány képviselője és a bizottsági elnök úr között, mert ők úgy szerették volna, hogy ez az azonnal törvénytervezetem most ne kerüljön be, mert hiszen itt áll előttünk a teljes törvény újrafogalmazása - és kiderült, hogy az, a teljes törvény újrafogalmazása nem áll itt, mert ha az a jövő héten 18-áig nem kerül be a parlament elé, akkor az ebben a félévben nem lesz megszavazva, ez már egészen biztos. Az én információim szerint nem kerül be, nem kerülhet be, hiszen ennél sokkal mélyebb a teljes törvény újrafogalmazása.
Még egy érdekes felvetése volt Podolák György bizottsági elnök úrnak: hogy a környezetvédelmi minisztérium a gazdasági minisztériummal együtt nyújtsa be, mert a környezetvédelmi minisztérium környezetvédelmi szempontok szerint szeretné megfogalmazni az újragondolt törvényt, de szeretnék látni, hogy ennek milyen gazdasági hatása van a magyarországi vállalkozásokra. Azt nem tudom, hogy ez a folyamat hol tart, ez nyilvánvalóan a kormányzati többséget biztosítók felelőssége.
Én tehát változatlanul elfogadásra javaslom ezt az azonnali beavatkozást, amely nagyon kellemetlen helyzeteket oldana meg, több büntetést is, mint ahogy azt bemutattam, és így arra a nagy átgondolásra, amely előtt állunk bőségesen lenne idő, ezen időszak, illetve az őszi időszak alatt benyújtásra kerülhetne, és 2010-es hatálybalépéssel megfogalmazódhatna.
Megjegyzem, hogy a gazdasági bizottság ülésén a média is aktívan érdeklődött e törvénytervezet iránt, és próbaként kimentek egy piacra - ezt a tévéhíradóban láttam -, ahol megkérdezték az érintetteket, mondjuk a tojásárust, hogy tud-e róla, mert rá is vonatkozik, a tojástálcákra, tojástartókra is vonatkozik a termékdíj-fizetési kötelezettség. Természetesen senki nem tudott róla, halvány fogalmuk sem volt, hogy ilyen létezik. Nyilvánvaló, hogy egy olyan nagy érintetti kört hozott be a termékdíjtörvény a fizetési és a bejelentkezési kötelezettség alá, amit a vám- és pénzügyőrség - már elnézést! - szerintem nem fog tudni ellenőrizni, csak véletlenszerűen. De ez egy másik kérdés.
Kérem a bizottságot, hogy támogassák az előterjesztésemet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr, az előterjesztést.
Most a kormány képviselőjének adok szót, azt követően kerül sor a bizottsági vitára. Parancsoljon!
Borsányi-Bognár Levente (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása a kormány képviseletében
BORSÁNYI-BOGNÁR LEVENTE (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! A termékdíjas szabályozásnál két részt kell nagyon egyértelműen elkülöníteni. Egyrészt van egy európai uniós csomagolási irányelv, amely a csomagolásokra, a csomagolás előállítóira fogalmaz meg kötelezettséget, és ezen keresztül a tagállamoknak, minden tagállamnak, tehát az Európai Unió összes tagállamának - nekünk, Magyarországnak 2012-re kell ezt teljesítenie - gondoskodnia kell a forgalomba hozott csomagolás legalább 60 százalékának a visszagyűjtéséről és hasznosításáról; a hasznosítási feltételekről anyagtípusonként eltérő dekrétumokat határoz meg az uniós irányelv. Ennek megfelelően az Unió összes tagállamában mindenkire, aki csomagolást hoz forgalomba, tehát aki becsomagol egy terméket, vonatkoznak kötelezettségek, a többi tagállamban is teljesíteniük kell ezeket a visszagyűjtési, hasznosítási kötelezettségeket, és ez most általában igaz az összes európai uniós tagállamra, sőt vannak olyan országok, amelyek az Unióhoz kívánnak csatlakozni, amelyek már szintén figyelembe veszik ezeket a követelményeket.
Ezen belül, a csomagoláson belül van egy speciális termékkör, amiről szó esett, ez pedig a kereskedelmi csomagolás, ahol darab alapon történik a fizetési kötelezettség megállapítása. A szóban forgó első továbbforgalmazó vevőnek a fizetési kötelezettsége az általa a gyártótól megvásárolt kereskedelmi csomagolás darabszáma után keletkezik, amikor megvásárolja a kötelezettől, a gyártótól, aki becsomagolta, megvásárolja a továbbforgalmazó vevő, kap egy számlát, amely számlán rajta van, hogy hány üveg sört, hány üveg bort, hány üveg bármilyen ásványvizet vásárolt, és ezután termékdíj-fizetési kötelezettsége keletkezik az első továbbforgalmazó vevőnek.
Azt is látni kell, hogy az első továbbforgalmazó vevőre ezek a kötelezettségek azért kerültek kiterjesztésre 2005-ben, mert az italtermékek területén a jogszabályalkotás célja az volt, hogy az újrahasználatot próbálja legalább az első években szinten tartani, majd idővel folyamatosan fejleszteni, hogy a hulladékkeletkezés egyre növekvő spirálját próbáljuk valahogy csökkenteni.
A másik terület a kereskedelmi csomagoláson belül műanyag reklám-, bevásárlótáskák területe, ahol, azt gondolom, mindenki tapasztalhatta, hogy nem teljesen ésszerű fogyasztási, forgalmazási szokások kezdtek kialakulni Magyarországon, és csakúgy, mint Magyarországon, az Európai Unió más tagállamaiban is, tőlünk nyugatabbra és tőlünk keletebbre is adózási szabályokkal próbálják befolyásolni a piacot, hogy a műanyag reklám-, bevásárlótáskák ésszerű felhasználása irányába tolják el a piac szereplőit.
A szabályozás kialakítása során is és a tavalyi évi egyeztetési sorozatban is egyértelműen lehetett látni azt, hogy az érintettek a megosztott felelősség elvére helyezték a hangsúlyt - itt alapvetően a gyártókra gondolok -, és a környezetvédelmi érdekképviseleti szervezetek is azon véleményüknek adtak hangsúlyt, hogy alapvetően a kereskedelem tudja véleményük szerint befolyásolni a fogyasztókat, illetve hogy egyutas, többutas csomagolást alkalmaznak, hogy visszavételeken keresztül a hulladékmennyiséget csökkentik-e vagy sem. Ezért került egy megosztott felelősségi logikával elfogadva a jogszabály, már, mondom, 2005-től, a tavalyi év során ráadásul ennek megfelelően ez a megosztott felelősség az első továbbforgalmazó vevő irányába lett hangsúlyosabbá téve, hiszen egyharmad-kétharmad arányban került megosztásra a termékdíj-fizetési kötelezettség, a gyártóknak egyharmad, a kereskedőknek kétharmad arányban kell teljesíteniük a kereskedelmi csomagolás speciális díjtételeit.
Az elnök úr, képviselő úr módosító indítványa alapvetően ezt a megosztott felelősségi rendszert alakítaná át, és a megosztott felelősségi rendszerben mondaná azt, hogy a kereskedelemben az első továbbforgalmazó vevőre háruló felelősség szűnne meg, és ezt vállalná át a gyártó. Abban az elnök úrnak igaza van, hogy költségvetési szinten valóban nem sérül az elv, hiszen a termékdíj megfizetésre kerül, de a termékdíjas szabályozás alapvető logikája az lenne inkább, hogy a hulladékkeletkezést, illetve a lerakóra kerülő hulladékok mennyiségét próbálja meg csökkenteni azáltal, hogy a kereskedő részt vesz a visszagyűjtésben, illetve az újrahasználható termékek forgalmazásában, az egyutas termékek visszavételében, a gyártónál az újrahasználható termékeknél az újratöltés, az újrahasználat, az egyutas termékeknél pedig a hasznosításról való gondoskodás lenne a rendszerben a célkitűzés.
Ezért a környezetvédelmi tárca nem ért egyet a képviselő úr ilyen irányú módosító javaslatával, hiszen azt gondoljuk, az egész rendszerhez kell hozzányúlnunk, és akkor a megosztott felelősségi logikában ki kellene mondani azt, hogy ezt a megosztott felelősségi logikát kell átalakítani, a hangsúlyokat a szereplőkre másképp kell elosztani, a feladatokat pedig másképp kell kiosztani. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most a bizottsági tagoknak van lehetőségük a hozzászólásra. (Dr. Ángyán József jelzésére:) Ángyán József képviselő úrnak adok szót, parancsolj!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Azt hiszem, hogy ha visszalépnék egyet - hogy mindjárt a végén kezdjem -, és a gyártóra terhelnénk rá a teljes felelősséget, ezzel mintegy leértékelve a termékét a piacon, ha olyan mennyiségű csomagolóanyagot vagy olyan csomagolóanyagot használ, ami után termékdíjat kell fizetni, ez a verseny azt eredményezné, hogy a kereskedő nem vásárolna ilyet. Tehát így is értelmezhető a dolog, így is ugyanaz lenne a hatása, csak koncentráltabban lehetne beszedni ezt a bizonyos termékdíjat (Font Sándor: Így volt 2004 előtt.), de a végeredménye gyakorlatilag ugyanaz lenne.
Gondoljátok el, egy olyan gyártó, aki figyelembe veszi ezt a környezetterhelési problémát, és mérsékli, csökkenti a csomagolóanyag mennyiségét, vagy lebomló csomagolóanyagokat, másfajta anyagokat használ, illetve csökkentett mértékben használja azokat, annak ilyen díjat nem kell fizetnie, míg a másiknak, akivel ő mint gyártó versenyez, annak fizetnie kell, azzal arányosan, amilyen mértékű környezetterhelést okoz. Ennek következtében az előző gyártó terméke keresettebb lesz a kereskedelemben, az fog elterjedni, és aztán azt adja tovább a kereskedelem a fogyasztónak.
Én tehát nem érzem annyira, hogy ezt itt, ezen a ponton feltétlenül meg kellene osztani, a hatás úgyis elérhető lenne, és az alaplogika sem sérülne, tehát hogy a szennyező fizesse meg a szennyezés kárelhárítási költségeit, tulajdonképpen ehhez szednénk össze ezt az adót vagy ezt a termékdíjat. Ez az elv nem sérülne azzal, ha a gyártónál, az első szereplőnél fognánk meg ezt a problémát, és nem csomagolnák be annyira az áruikat, ezzel csökkentve a termékdíjat, ezzel olcsóbbá téve a termékeiket, és így a kereskedő elsősorban tőlük vásárolna.
Azt hiszem, hogy ez egy logikus módosítás, ráadásul költségvetési összefüggése valóban nincs a dolognak, merthogy ugyanannyi termék keletkezne, ugyanannyi termékdíjat szedne be az állam, csak koncentráltabban tudná megtenni, és nem terítené szét az összes szereplőre, azokra a kiskereskedelmi egységekre is, amelyek ezt nehezen tudják adminisztrálni. Koncentráltan a gyártónál beszedhető lenne ez a bizonyos termékdíj, és versenykülönbséget okozna. Érdekes egyébként Podolák György felvetése, mert a csomagolóanyag-gyártók ez ellen nyilván tiltakozni fognak. Én tehát azt mondom, hogy a gyártóknál kellene a dolgot elsősorban megfogni, és a versenyhelyzetét kellene rontani azoknak, akik ezzel a problémával nem hajlandóak gyártóként foglalkozni, a kereskedő egy második szereplő, aki vásárol ezektől a gyártóktól.
Érzésem szerint koncentráltabban, kisebb adminisztrációval, kisebb ilyen típusú költségekkel és nyűggel és minden egyébbel lehetne ezt beszedni. És nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy tulajdonképpen a kisebb értékesítőket ez bizony elég súlyos helyzetbe hozza, merthogy nem tőlük fogják vásárolni azt a terméket, hanem valóban úgy van, ahogy azt az elnök úr mondta, a nagykereskedőtől, aki ezt az egészet végül koncentrálja, tehát azt teszi, amiről itt most beszéltünk, és ő maga egyben befizeti ezt a bizonyos termékdíjat a kiskereskedő helyett, akinek már nem kell ezzel foglalkoznia. A mezőgazdaság, a mezőgazdasági termékek előállítása és a feldolgozott mezőgazdasági termékek előállítása kis és közepes méretben valóban ellehetetlenülhet, hogyha ezektől az emberektől nem hajlandó a kiskereskedelem vásárolni, merthogy nem akarja ezt a terhet magára átvállalni.
Én tehát azt hiszem, hogy sok tekintetben előnyös lenne, hogyha egy ilyen típusú módosítás keletkezhetne. Az egy érdekes vita lesz majd a gazdasági bizottság, a Mezőgazdasági bizottság és a Környezetvédelmi bizottság között, hogy ez a bizonyos szennyező fizet elv és a gazdasági versenyhatékonyság elve, valamint a fenntarthatósági elv - ha néhány elvet egymás mellé tehetünk - milyen eredményt fog hozni, és milyen törvény születik is ebből. Én azért tartanék attól, hogyha itt egy jelentős visszalépés történne, és átgázolna a versenyhatékonysági, tőkebefektetési elv a másik két elvünkön. Tehát én azért óvatosan nyúlnék hozzá, generálisan nyúlnék hozzá ehhez a termékdíjtörvényhez, miközben, azt hiszem, a környezetvédelemnek is az az érdeke, hogy egyszerűsítse a szabályokat, és a végeredményt nézze - és ebben az esetben, én azt gondolom, a végeredmény ugyanolyan hasznos lehetne, csak más formát hozna, és a társadalom s talán a gazdaság szereplői számára is jobban elfogadható hatású lenne, ha az elnök úr javaslatát a tárca támogatná. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Velkey Gábor Dániel jelzésére:) Velkey Gábor képviselőtársamnak adok szót, parancsolj!
VELKEY GÁBOR DÁNIEL (SZDSZ): A Környezetvédelmi bizottságban már lefolytattuk a vita egy részét, amiből csak egy-két elemre szeretnék hivatkozni. Abban nincs vita közöttünk, hogy a termékdíjtörvény felülvizsgálatra szorul, és nagyon helyes, hogy remélhetőleg még ebben az évben - igaz, nem a tavaszi ülésszakon, hanem, reméljük, az őszi ülésszakon - a parlament elé kerül.
Valóban sok olyan részeleme van ennek, amelyről beszélni kell. Az egyik és legalapvetőbb eleme különben a költségvetési kérdés, és azt gondolom, hogy az egész szemléletalakulás szempontjából alapvetően fontos változás lenne, hogyha a termékdíjból származó bevételek esetében érvényesülne az az elv, amely ma sajnos nem érvényesül, ugyanis ez a forrás bekerül a nagy költségvetésbe, és gyakorlatilag mindenféle állami feladat finanszírozását szolgálja. Amikor a termékdíjtörvény előttünk volt, akkor nekem volt egy olyan módosító javaslatom, amely azt a célt szolgálta, hogy ennek egy része - sajnos nem az egész, de, remélem, a jövőben ez elérheti a teljes termékdíjbevételt - egy elkülönített alapba kerüljön, amelynek az lenne a célja, hogy azokat a beruházásokat támogassa, amelyek a hulladéktermelés mennyiségét csökkentik, az újrahasznosítást, akár többutas, akár egyutas termékekről beszélünk, erősítse.
Úgy gondolom tehát, hogy a törvénynek alapvetően szemléletformáló jelentősége van, és a szemléletformálás mérhetetlen lassan megy. Érdekes, hogy 2009 tavaszán beszélünk egy olyan jogszabályi változás következményeiről, amely 2005-ben született meg, és azért 2009 tavaszán beszélünk erről, mert a beszedés ügyében egy változás történt 2008-ban. Különben az egész magyar törvényhozásra nézve alapvetően megfogalmazható egy kritika azon az alapon, hogy egy 2005-ben elfogadott törvény végrehajtásának a minőségét vagy eredményeit a parlament 2008-ig lényegében nem kényszerítette ki vagy nem ellenőrizte - akkor került át a vám- és pénzügyőrséghez ennek az ügynek a végrehajtása. A vám- és pénzügyőrség nagyon intenzíven látott neki ennek a feladatnak, aminek az lett a következménye, hogy a termékdíj-fizetési kötelezettséggel rendelkezők szembesültek azzal, hogy milyen törvényi kötelem érinti őket e téren. Vagyis a szemléletformálás szerintem egy lassabb folyamat.
De egy másik elemre is felhívja ez a figyelmet, arra, hogy mennyire tájékozatlanok a gazdasági szereplők, hogy mennyire hiányzik az a közvetítő, tájékoztató közeg, amelyet jó esetben a kamarák és más gazdasági szervezetek teremthetnek meg, ami egyszerűen biztosítja azt, hogy az információ eljut az egyes érintettekhez. Ez a közvetítő közeg mérhetetlen mód fejletlen, ez a példa is azt mutatja, hogy rendkívül sok tennivaló lenne az ügyben, hogy az információk valóban eljuthassanak az érintettekhez, és ők szakszerű választ adhassanak rá - mármint hogy a kötelezettségüket teljesíthessék.
A konkrétumra rátérve:
Az, amit Ángyán József említ, az csak azt az elemet erősíti, hogy a megosztott felelősségben benne kell lennie a gyártónak is, mert ezt erősíti - azt senki nem vitatja, hogy a gyártó felelőssége nagyon fontos -, ugyanakkor kiveszi az árut a fogyasztó elé tevő kereskedő felelősségét, és azt is átterheli a gyártóra. Én úgy gondolom, hogy a kereskedő felelőssége rendkívül fontos. A hulladéktermelésben vagy a hulladék mennyiségében, a hulladék-visszagyűjtésben a többutas csomagolás szerepének az erősítésében ez a szereplő, a kereskedő kivehetetlen. Hogy ezt pontosan hogy kellene módosítani, hogy a mai magyarországi viszonyokhoz illeszkedő legyen, abban valóban vannak viták, és a jogszabálynak nyilván végrehajthatónak kell lennie.
A problémákat tehát én is egyértelműen érzem, úgy gondolom azonban, hogy ez a módosítás azt az alapvető filozófiai logikát, amely a kereskedőt is rá akarja kényszeríteni, hogy a hulladéktermelés csökkentésében érdekeltségi alapon vegyen részt, vagy hogy ebben szerepe legyen, azt én semmiképp nem változtatnám meg. Ezért - és ezt a frakciónk nevében is mondhatom - a módosítást nem támogatjuk. Úgy gondoljuk, hogy ez környezetvédelmi szempontból egy súlyos visszalépés lenne. Abban nagyon partnerek vagyunk, hogy a termékdíjtörvény módosítása során az adminisztratív terhek csökkentése és a végrehajthatóság ügyében előrelépjünk, de ez a teljes szemléletet, amit mi helyesnek tartunk, változtatná meg, ezért nem értünk egyet a módosító javaslattal. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Bagi Béla jelzésére:) Bagi Béla képviselőtársamnak adok szót. Parancsolj!
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Más esetekben ahogy halad előre a vita, úgy veszik el a később szólók lehetősége - most pont fordított a helyzet, merthogy dagad a téma. Úgy is beszélek, mint érintett az élelmiszer ügyében. Közben néha kérdést is feltennék, de a véleményemet is elmondanám.
Ez a téma le lett-e egyeztetve az élelmiszer-biztonságiakkal? Tudniillik a csomagolóanyagot is becsomagoltatják, és ez nem a gyártónak meg a kereskedőnek a heppje, nem ők akarják ezt, hanem az élelmiszertörvény írja elő. Olyan csomagolási szabályokat írnak elő, amelyek hellyel-közzel megkérdőjelezhetők, amelyeket viszont meg be kell tartania a gyártónak.
Kétségtelenül egyet kell értsek azzal, hogy most egy kárelhárítást kell csinálni, és szándékosan kárelhárításnak mondom a vállalkozók oldaláról, mert nyugodtan megfogalmazhatjuk, hogy ez végrehajthatatlan, az ésszerűség határain és keretein belül ez végrehajthatatlan. Kecskemét vonatkozásában az iparkamara meg a csoda tudja még ki nem szervezett különböző tanfolyamokat, előadásokat. Odáig jutott a téma, hogy a könyvelők - hiszen az ilyen típusú feladatokat könyvelőkkel szokták megcsináltatni a vállalkozók - egész egyszerűen nem vállalják, azt mondják a vállalkozónak, hogy csináljon ezzel a témával azt, amit akar, ők ezt nem vállalják fel felelősséggel.
A VPOP-t is meg szokták hívni. Azt mondhatom, hogy egy ilyen VPOP-s előadással megspékelt termékdíjas-tanfolyam után majdnem nagyobb káosszal mennek el a hallgatók, mint ahogy oda beültek. Próbáljuk meg ezt sürgősen rendezni, és nagyon nagy kár, hogy ebben a félévben erre nem kerülhet sor, de a kárelhárítás vagy a büntetés-elhárítás miatt valamit tenni kell.
Visszakanyarodnék ahhoz, hogy a célt tartsuk már szem előtt. Itt a Mezőgazdasági bizottságban bőven találkozunk olyan jogszabály-tervezetekkel, amelyeknek az első mondata az előterjesztő részéről mindig úgy kezdődik, hogy a brüsszeli ilyen-olyan számú ajánlás. Ugyan már az embernek meg az állampolgárnak kezd a hócipője is tele lenni ezekkel az ajánlásokkal, de érdekes módon ezek az ajánlások olyan furcsa testet öltenek aztán a magyarban, hogy akik eredetiben szokták az ajánlást olvasni, meg megnézik, hogy más országokban mi a gyakorlat, azt mondják, hogy elkövetjük az esetek többségében azt a klasszikus magyar betegséget, hogy pápábbak akarunk lenni a pápánál. Attól tartok, hogy menti ebbe az irányba haladunk.
Ez a megosztott felelősség kimondva borzasztó szép, de egyáltalán modellezték már ezt a törvényt az élet tekintetében, vagy csak az íróasztalnál született meg? Különböző típusú vállalkozásokra - élelmiszeripar, csomagolóanyag-gyártás, termék-előállítás és különböző szintű forgalmazások - vonatkozik, hogy lehet ezt egyáltalán végrehajtani? Én nem tudom ezt elképzelni.
Kétségtelenül egyetértek a reklámszatyor-őrülettel kapcsolatos véleményekkel, amely elöntötte ezt az országot, és ha egy falusi szeméttelep szélére is kimegy az ember, az erdő meg minden tele van Tesco-zacskókkal, mindenfelé, amerre viszi a szél, ami egy abszurdum. De ez egy más dolog... (Velkey Gábor Dániel: Ez kereskedelmi!) Az egyértelmű, hogy kereskedelmi, és ezzel nem értek egyet. Magyarul vissza kell térni a cekkerhez, aki vásárolni megy, vigyen magával szatyrot, aztán azt hordja magával úgy, ahogy régebben is volt, hogy ha a halboltba mentél, akkor a halasszatyrot vitted magaddal. De amikor az élelmiszertörvény szerint becsomagoltatjuk a terméket, vastagon, duplán, háromszorosan, akkor még ennek a nyomorultnak a nyakába odaönteni egy ilyen kötelezettséget azokkal az adminisztratív kötelezettségekkel, amelyeket Font Sándor itt bemutatott, az enyhén szólva életszerűtlen.
A gyártó és a kereskedő felelőssége. Nem tudom, hogy ki járt egy ilyen kereskedelmi egységnél mint áruátadó. Nem passzióból csinálja a kereskedő, az a legszívesebben megszabadulna ezektől a csomagolóanyagoktól, a dobozok tömkelegétől. Én tehát úgy gondolom, hogy a kereskedő úgy fogja eladni, ahogy a gyártó vagy a nagykereskedő neki odaviszi. Nem kérdeztek meg még soha kiskereskedőt, hogy hogy szeretné becsomagolva látni azt az árut, amit odavisznek neki, csak megkapja, és kész a részéről. És aki odavitte, az felel azért. Azt gondolom, hogy így visszagöngyölítve kellene kezelni az egész dolgot, tehát hogyha környezetvédelmi szempontokat akarunk érvényesíteni a csomagolóanyag területén, zöld-csomagolóanyag, ahogy azt némelykor mondani szokták. Ott kell a problémát megfogni, ahol keletkezik, tehát a nem lebomló csomagolóanyag-gyártást ott lehet kezelni. Lehet, hogy le se kellene gyártani, hitem szerint, nem pedig mindenféle termékdíjjal meg adminisztratív előírásokkal őrületbe kergetni az ezt forgalmazót, akinek semmi köze hozzá, őt sosem fogják megkérdezni, hogy mibe legyen becsomagolva az a termék.
Azt gondolom, hogy a szemléletformálásnak a leghatékonyabb eszköze - nagyon jó lenne, hogyha a lelkükre is lehetne hatni - a mai világban különösen az érdek, és nem kizárólag, sőt nem elsősorban a büntetést értem én ez alatt. Az érdek az első. Az áru árának a része a csomagolóanyag ára is, és hogyha ott megjelenik ez a szabályozó hatás, a csomagolóanyag árában, akkor az a kereskedő majd erre fogja azt mondani, hogy ezt nem kérem, hanem a másik áruját kérem, aki egy kevésbé költséges csomagolóanyagba fogja becsomagolni esetleg ugyanazt a terméket. Ebben az indirekt szabályozásban én sokkal jobban hiszek.
Azért, hogy ne bocsátkozzak ismétlésbe, én itt egyelőre abba is hagynám. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselőtársam. (Borenszki Ervin jelzésére:) Borenszki Ervin képviselőtársam kért szót. Parancsolj!
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Már majdnem visszaléptem a hozzászólástól, de egyrészt néhány dolgot azért megkérdeznék, másrészt a véleményemet elmondanám. Jó néhány megjegyzésemet kilőtték már, ezeket nem ismételném meg.
Azt hiszem, hogy a törvényjavaslat vagy törvénymódosítás megszületésében kulcsmomentum lehetett az, hogy a beszedés ügyében 2008-ban egy változás történt, és a VPOP elkezdte ellenőrizni az első forgalmazók esetében ezt az úgynevezett megosztott felelősséget. Idetehető az, amikor megjelent a boltokban, hogy pénzért lehet műanyag zacskót venni, elsősorban a nagy élelmiszerláncoknál, hipermarketekben tapasztaljuk ezt, habár még mindig van olyan, amelynél nem kell venni. Pikírt megjegyzésem, hogy 5 forintért elő lehet állíttatni műanyag zacskót "Borenszki Ervin" felirattal is, és nem értem, miért kell nekem mondjuk a "Tesco" feliratot 5 forinttal díjaznom? Én tehát úgy érzem, a megosztott felelősséget egyébként támogatva, hogy ebben, a környezetvédelem ügyében mindenkinek megvan a maga felelőssége, de ebből talán többet kellene vállalniuk azoknak, akik eladják ezt, akik becsomagolják a számunkra a terméket, és csak minimálisat kellene vállalnia a lakosságnak. Én tehát ezzel az oldalával, ezzel a szándékkal, amit az elnök úr a javaslatában megfogalmazott, maximálisan egyet tudok érteni.
Egyetértek Velkey úrral is, aki ugyanakkor azt mondja, hogy a törvény átgondolásánál az adminisztratív terhek csökkentésére és egy - mondjuk így: - végrehajthatatlan törvénynek a végrehajthatóbbá tételére kellene koncentrálnunk, és ebben a folyamatban a környezet terhelésének a csökkentésére kellene fókuszálni, úgy, ahogy Bagi Béla mondta, hogy bizony a környezetbarát csomagolóanyagokat kellene előnyben részesíteni, és azt, ha úgy tetszik, még támogatni is, hogy ilyen csomagolóanyagokat gyártsanak, adjanak el nekünk, mert ezzel lehet a lakosság környezettudatos gondolkodását igazán befolyásolni, az érdekkel is.
Azt gondolom, hogy hosszú-hosszú idő telik már el, amikor mondjuk visszaváltható palackokat, mondjuk PET-palackokat egyszerűen nem lehet vásárolni. A kérdésem erre vonatkozna: hogyan látja azt, hogy ez a 2012-es céldátum és a 60 vagy 65 százalékos visszagyűjtési cél például a PET-palackok esetében - mert engem ezek idegesítenek a legjobban, meg ezek a műanyagalapú termékek - hogy áll most? Nekem van egy információm, hogy ez jelenleg Magyarországon olyan 10-15 százalék körül mozog. Ha így haladunk, az a véleményem, hogy ebből 2012-ig nem lesz semmi, merthogy a begyűjtés szisztémája, jelenleg a feldolgozóipar szinte teljes hiánya Magyarországon nem fogja azt eredményezni, hogy ebből 2016-ra vagy 2012-re - de, merem állítani, még 2016-ra sem - bármi lesz, ha ilyen marad az ehhez való hozzáállás, akkor ebből nem lesz semmi, bármennyire is érvényben marad a jelenlegi szabályozás, vagy ha a következő átfogó törvénymódosításnál vagy új törvénynél ezt kezeljük, akkor sem látom megvalósíthatónak, hogy 2012-ig ebben áttörés legyen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ülés vezetését átadom Herbály Imre alelnök úrnak. (Herbály Imre: Mert hozzá akarsz szólni?) Igen, szeretnék hozzászólni.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Az ülés vezetését átveszem.
(Az ülés vezetését Herbály Imre, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Megadom a szót Jakab István alelnök úrnak.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Több dolgot elmondtak már előttem részletesen, ezekre tehát nem szeretnék hivatkozni. Egy dolgot szeretnék megerősíteni: ha az ellenőrzés a gyártóktól kikerül a felhasználói kör oldalára, egy abszolút fölösleges hatalmas adminisztrációs terhet vállal magára az apparátus. Ha az a cél, hogy esetleg még nagyobb apparátussal kezdjük el az ellenőrzést, akkor ezt lehet, de nem tartjuk célszerűnek. Azt gondoljuk, hogy a gyártónál a legkönnyebb megfogni az egészet, innentől kezdve ez tűnik a legegyszerűbbnek.
A másik szempont a lebomló anyagok kérdése. Akkor tulajdonképpen majd eldönti a kereskedő, aki csomagolja az árut, hogy lebomló anyagot akar-e vásárolni vagy nem. És ez bizony majd orientálja a gyártót is.
Az importtermékek kérdésére mint szempontra még oda kellene figyelni. Akkor tessék végre komolyan venni, megjelölni az első beérkezési helyet, és akkor ott tessék számon kérni azt a mennyiséget, amit behoznak az országba! Arról nem beszélünk, csak arról, amit itt, Magyarországon felhasználnak.
Ha ezeket összevetjük, akkor azt szeretném javasolni, hogy a tisztelt bizottság fontolja meg Font elnök úr javaslatát, legalábbis abban az értelemben, hogy támogatja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Kis Péter László jelzésére:) Megadom a szót Kis Péternek, és átadom az ülés vezetését Jakab István alelnök úrnak.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Abban az élményben van részem, hogy a második bizottsági ülésen hallgathatom végig ezt a vitát, az előző bizottságban, a környezetvédelmiben nem nyilvánítottam véleményt, most azonban szeretnék felvetni, illetve megkérdezni néhány dolgot.
Font képviselő úr, illetve Kerényi képviselő úr - mert itt, ebben a dologban is megosztott felelősség van, hiszen ketten nyújtották be ezt a törvényjavaslatot; ha sikeres, az is, ha nem sikeres, az is közös ebben a dologban - javaslatáról azt gondolom a két bizottságban elhangzottak alapján, hogy az idő ezt a termékdíjtörvényt egy kicsit felemésztette. Azt látjuk, hogy a környezetvédelmi minisztérium álláspontja eléggé egyértelműen elutasító. Én inkább azt szeretném megkérdezni a minisztérium képviselőjétől, hogy úgy látják-e vagy úgy látja-e, hogy ennek a környezetvédelmi termékdíjnak a módosítása megérett-e. Illetve Font képviselő úr mint előterjesztő iszonyatos sürgősséggel gondolja ezt a dolgot. Én hiszem azt, amit mond, hogy milyen anomáliák, milyen problémák vannak, hogy milyen gyorsan kellene ebben a dologban lépni, és azt is kérdezném, hogy valóban fennáll-e ez a sürgőssége ennek a dolognak. Mert ha valóban fennáll ez a sürgőssége, akkor túl kellene jutni ezen a dolgon, nyilván ha a szakmai meg egyéb konszenzus is létrejön ebben a dologban.
Függetlenül attól, hogy ki melyik bizottságban van vagy hogy melyik politikai oldalon áll, azt gondolom, abban egyet kell értenünk, hogy annak a hulladékőrületnek, amely elindult, valahogy gátat kellene vetni, legalábbis fékezni kellene. Én azt nem tudom, csak mint vásárló tapasztalom, hogy éppen a termékdíjtörvény hatása az, hogy a bevásárlóközpontok gyakorlata sem egyforma ebben a kérdésben, sőt még mondjuk egy üzletláncé sem, nem nevezem meg..., de mindegy, ez a Tesco. (Derültség.) Van, ahol a pénztáros belenyúl a szatyorba, és odadobja zacskókat a vevőnek, aztán gazdálkodjon vele, van olyan Tesco, ahol kettőt adnak, ahol egy vásárláshoz kettő jár, meg van olyan, amely itt már megemlítésre került, amely 5 forintot kér egy zacskóért. Hogyha 10 vagy 20 forintot kérne, akkor lehet, hogy a vevő is végiggondolná, és vinné a cekkert, merthogy ennyiért nem veszi meg ezt a dolgot, valamibe meg bele kell pakolni. De ezek csak érdekességek, hogy ugyanazon az üzletláncon belül más gyakorlat érvényesül a különböző üzletekben. Vagy ezzel az 5 forintos tasakkal a tevékenység nyereségtartalmát akarna növelni, még az is benne van a dologban.
Én alapvetően ezekre a kérdésekre szeretnék választ kapni, tehát hogy megérett-e a minisztérium szerint a módosításra átfogóan, és mivel most gyakorlatilag erről a törvénytervezetről vagy -módosításról kell döntenünk, hogy továbbmenjen-e ez a történet vagy nem, kérdezem, hogy fennáll-e az az adj' uram isten sürgősség, amit itt most Font képviselő úr a beterjesztők nevében elmondott. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, hozzászólás? (Bodó Imre jelzésére:) Bodó Imre képviselőtársam, parancsolj!
BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Kérdésem lenne a minisztériumhoz. Gyakorló polgármesterként olyan települést vezetek, amely egy határ menti település, és természetesen maximálisan visszataszító az a viselkedésforma, amely Magyarországon kialakult. Van-e arra nézve számítás a minisztérium részéről, hogy ezeknek a nejlontasakoknak az előállítása, illetve a végén ezeknek a begyűjtése - ha be vannak gyűjtve -, majd azt követően a feldolgozásuk nem drágább-e, mint alapból arra kényszeríteni a gyártót, hogy olyan terméket gyártson, amely lebomlik, és nem a későbbiekben csak gondot okozó csomagolóanyag a vásárló, illetve az ország részére.
A magánvéleményem az, hogy amikor az ember elmegy bevásárolni, akkor a bevásárlóközpont ne tiltsa meg, hogy bemehetek-e oda táskával vagy nem, az az ő felelőssége, hogy le tud-e engem ellenőrizni vagy nem. Én azt gondolom, az alapproblémát kellene kezelni, és nem pedig azt követően, amikor a probléma már fennáll, megkeresni annak a kezelési módját, mert szerintem ez a drágább. De ha a számítás engem cáfol, akkor kérem, hogy mondják el. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás nincs. A kormány képviselőjének adom meg a szót. Parancsoljon!
Borsányi-Bognár Levente (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
BORSÁNYI-BOGNÁR LEVENTE (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak! Több kérdés is érkezett, amelyeket igyekszem sorrendben megválaszolni.
Borenszki Ervin MSZP-s képviselő úr kérdezte azt, hogy a PET-palackok visszagyűjtése és hasznosítása hogyan néz ki. A PET-palackok területén nagyjából az a 15-20 százalékos visszagyűjtési és hasznosítási arány jellemző ma Magyarországon, és ezért is volt 2003-tól kezdődően az a célkitűzése a környezetvédelmi tárcának egyrészt az újrahasználat-növekedés, mert azt is láttuk, hogy az folyamatosan csökken, tehát az is már csak 15 százalék környékén van, sőt inkább 10 százalékot mondok, mert sajnos már csak 10 százalék az össz-, globálszámot nézve; ezt szerettük volna szinten tartani, illetve később növelni. Illetőleg a 2009. január 1-jei módosításnál e célkitűzés mellé már bejött az, hogy kerüljön visszagyűjtésre ez a PET-palack, azt próbáljuk meg ösztönözni, hogy visszagyűjtésre kerüljön, ami egyutas, és kerüljön hasznosításra, ne szennyezze a környezetet. Tudniillik a korábbi, általános szabályozási rendszer megengedőbb ebből a szempontból, és a tömegalapú hasznosítási követelményeknél elfogadható, hogy mondjuk a műanyagok visszagyűjtése csak olyan 22,5 százalékban teljesüljön, és akkor egyéb csomagolásokat gyűjtenek vissza és hasznosítanak e helyett. Tehát az a 60 százalékos összhulladék-mennyiség visszagyűjtési és hasznosítási kötelezettség, amit említettem, csak egy összkibocsátásra vonatkozik, azon belül nagyon eltérő számok vannak. Ezért is van az italtermék csomagolására egy speciális szabályozás.
A következő kérdést Kis Péter László MSZP-s képviselő úr tette fel. Mi is azt látjuk, hogy a szabályozáson változtatni kellene, megérett arra, hogy módosítsuk, de magát az egész filozófiáját, az egész rendszert kell megváltoztatni, mi azt gondoljuk. Azt kell majd eldönteni nagyon egyértelműen, hogy ahogy itt is a vita során felmerült, hogy pusztán gyártói felelősségi elv, rendszer kerül kialakításra, és a gyártóhoz kerülnek differenciáltan termékdíj-fizetési kötelezettségek különféle környezetvédelmi célkitűzésekhez, vagy mint most van: egy megosztott felelősségi rendszert alkalmaz Magyarország, ahol megosztja a felelősséget, és a megosztott felelősségekhez ad környezetvédelmi célokat és környezetvédelmi mentesítéseket, mint ahogy azt most teszi a szabályozás. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos döntés, és azt gondolom, a szabályozásnak ennek mentén kell történnie, hiszen a jelenlegi szabályozási rendszer a kereskedőknek mentesülési lehetőségeket biztosít a szabályozás alól, akkor, ha újrahasználhatót hoznak forgalomba, akkor 100 százalékos mentesülési lehetőséget biztosít, ha visszagyűjtik az egyutas csomagolást, és hasznosításra visszaadják a gyártónak - mert a gyártónak van hasznosítási felelőssége, kötelezettsége -, akkor 85 százalékos mentesülést biztosít.
Bodó Imre fideszes képviselő úr kérdése az volt, hogy a műanyag reklám-bevásárlótáskák területén mi a jobb: a lebomló vagy a nem lebomló. Azt kell mondanom, hogy az előállítási költséget tekintve ilyen számítást a környezetvédelmi tárca nem végzett eddig még. Azt kell látni, hogy a minisztérium ilyen szempontból két malomkő között őrlődik. A lebomlónál van egy olyan probléma, hogy - ahogy az elhangzott, ahogy Bagi Béla képviselő úr is elmondta - az alapvetően lerakóra kerül, és a lebomlónál a lerakónál, ez biológiai lebomló, van egy európai uniós irányelv, amely meghatározza és egyre inkább csökkenti azokat a biológiai úton lebomló anyagokat, amelyeket lerakóra lehet vinni, tehát annak a külön gyűjtését és komposztálását, hasznosítását követeli meg. Ezért a tárca sem ebbe az irányba szeretne hosszú távon elmenni a reklám-bevásárlótáskák esetében, legfeljebb csak azoknál, amelyekről a képviselő úr is szólt, hogy szükséges csomagolásként kell alkalmazni, nehezen visszagyűjthető, mert kis mennyiség, és azok legyenek lebomlóak lehetőség szerint. Az összes olyan területen, ahol pedig a műanyag reklám-bevásárlótáskák a hazaszállítási, tehát a szállítási célt szolgálják, ott inkább a hosszabb élettartamú rendszereket szeretnénk elérni. Tehát ha már műanyagtáskákat alkalmazunk, akkor azok hosszú élettartamúak legyenek, amelyek általában vastagabb falúak, azoknak a visszagyűjtése és a hasznosítása is könnyebben megoldható. Tehát ilyen rendszerek kialakítását célozná meg a tárca a következő időszakokra.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Font Sándor elnök úrnak adok szót az előterjesztők képviseletében. Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz), a törvényjavaslat előterjesztője: Köszönöm szépen. Köszönöm szépen. Több képviselőtársam részéről felmerült, hogy miért nem a gyártó vagy az első forgalomba hozó lenne az, aki a termékdíjtörvény érintettje és a fizetésre kötelezett lenne. 2004 előtt ilyen rendszer működött Magyarországon, megjegyzem, akkor néhány száz ellenőrzést kellett tartania az illetékes hatóságnak, tehát nagyon könnyen elérhetőek voltak - most ez százezres nagyságrendű, százezres, illetve véleményem szerint több, csak százezres nagyságrendű azoknak a száma, akik most észrevették, hogy lehet, hogy rájuk is vonatkozik a termékdíjtörvény. Egyelőre még messze nem érte el a bejelentkezés azt a szintet, amit az vám- és pénzügyőrség várt volna a maga számításai alapján.
Innen is látszik, hogy hiába 2004-ben még nem a vám- és pénzügyőrség kezelte ezt a törvényt, az biztos, hogy ez a törvény, úgy, ahogy van, rossz, és ki kellene dobni. Az nem lehet, hogy 2009-ben derüljön ki az, ami már 2004-től kezdve rossz volt. Akkor ott valami óriási probléma van. Ez a probléma most előjött, és mint említettem - éppen azért, mert most szétterítettük a felelősséget, és megosztott felelősségről beszél a KvVM -, ezzel több százezres nagyságrendű lett az érintettek száma, akik egyelőre még nem is tudják, hogy érintettek.
Rögtön mondok egy ilyen érintetti kört - mondom ezt Bedő Tamás képviselőtársamnak is, akinek a Csongrád megyei körzetében ha a hatóság nekiáll végezni a feladatát, akkor ebből szerintem óriási probléma lesz -: a gazdálkodó, szőlő-, gyümölcstermesztő kertészek, kertészkedők. Kérem szépen, a gazdálkodónak, akinél láda - legyen az faláda vagy műanyagláda - van, annak a törvény értelmében be kellett volna jelentenie, hogy mennyi a készleten lévő ládamennyiség. Különösen akkor van ez így, ha úgy végzi a termelőtevékenységet, netán gyümölcs vagy zöldség esetében, hogy ebbe a ládába beleteszi a terméket, elmegy akár egy tész-hez, akár a piacra, és eladja, és annak a helyébe vissza göngyöleget, üres ládát kap - márpedig így végezzük a tevékenységet. Ez a csomagolóanyag kétutas csomagolóanyag innentől kezdve, oda-vissza jár, termékdíjköteles. Az összes gazdálkodónak, akinek ládája van, mindnek be kellett volna már jelentkeznie a VPOP-hez.
És akkor most fokozom: a törvény értelmében és a VPOP eljárása szerint elkobzandó, illetve, bocsánat, elkobozható az a szállítójármű, amely olyan csomagolóeszközt szállít, amelyről nem tudja a tulajdonosa bebizonyítani, hogy utána a termékdíjat befizette. Lefordítom: a szőlőt, gyümölcsöt, zöldséget szállító jármű tulajdonosa valószínűleg nem fogja tudni bebizonyítani, hogy az ő göngyölegei után befizetésre került a termékdíj, aminek két oka van: az egyik, hogy nem is tudott róla, a másik, hogy lehet, hogy nincs nála semmi, ezt bizonyító okirat.
Hogyha a VPOP elkezdi ezt igazából végrehajtani - most még csak az elején jár, most még csak az üzleteket és a kereskedelmi egységeket ellenőrzi, most erre van ereje, de mint említettem, az érintetti kör iszonyú nagy -, ebből szerintem óriási probléma lesz, én úgy érzem legalábbis. Megjegyzem: hogyha netán ugyanabba a műanyag rekeszbe szőlőt szedek, de azt a szőlőt beleöntöm egy nagy tartályba, onnantól kezdve ez a csomagolóanyag nem csomagolóanyag, ezt már nem kell bejelenteni, mert ez nem kerül be az oda-vissza forgalomba, mert egy nagy konténerbe szedem a szőlőt, és az utána kerül majd feldolgozásra. Tehát ugyanarról a termékről van szó, csak egyszer fizetek érte, egyszer nem.
Ugyanígy van a hirdetmények esetében, amelyek termékdíjkötelesek - sokan nem is tudják, azt sem tudják, hogy mi ez -, az újságban megjelent hirdetményekre. A rendezvényen, amely, mint említettem, a kiindulópontja volt a törvénymódosítás alapjának, több olyan terméket bemutattak műanyagipari termelők, amelyet felmutattak: ez a termék, ha így kerül forgalomba, termékdíjköteles, ha így, akkor meg nem - ugyanarról a termékről van szó.
Egy alapvető szerkezeti probléma van ezzel az egész rendszerrel. Mint említettem, most csak az azonnali, legsürgősebb dolgokat próbáltuk meg Orosz Sándor képviselőtársammal kiigazítani, az egésznek az újragondolása, a filozófia újragondolása majd az érintettekre tartozik - az érintettek körébe persze, én azt gondolom, beletartoznak azok a vállalkozók, gazdálkodási egységek, amelyeket képvisel mondjuk egy csomagolóanyag-ipari szervezet vagy a műanyagot gyártókat képviselő szervezet. És itt nem elsősorban multi- vagy lobbiérdekekről van szó, hanem arról, hogy fogadjuk el azt az elvet, amelyet a KvVM alkalmaz, de annak legyen egy végrehajtható verziója. Tartok tőle, attól, hogy szétengedtük a termékdíj-fizetési kötelezettséget százezer érintettre, nem lesz több termékdíj befizetve.
Az a megosztott felelősségről beszélt a minisztérium, már hogy az első vásárló is termékdíj-fizetési kötelezettség alá esik. Elnézést kérek - és akkor most visszatérek a virágbolthoz -, a virágboltos ezzel a felelősségével élve azt a csomagoló- vagy díszítőelemet nem fogja rárakni? Dehogynem, mert a termék úgy szép. De az után a csomagoló- és díszítőelem után termékdíj-fizetési kötelezettség van, ebben egészen biztos vagyok, legalábbis a gyakorlat oldaláról, még ha elméletben nem is így látszódik.
A törvénymódosítás kapcsán még egy elemet szeretnék megemlíteni, miszerint azt indítványozza, hogy a gyártótól az első vásárlónak ne kelljen bejelentkeznie, mert helyette átvállalhatja a fizetési kötelezettséget a gyártó. Amikor ezt a jelenlegi törvény hatályossága alapján megtudták az első vásárlók - panzió, kisábécé, bolt, kocsma, s a többi -, hogy neki, ha közvetlenül a termelőtől vásárol terméket, igaz ez bármelyik termékre, akkor ez a kötelezettségük van, azt mondták, hogy nem jelentkezek be a termékdíjtörvény alapján a VPOP-hez, hanem elmegyek az első nagykereskedésbe, és a nagykereskedéstől vásárlok.
Gondoljuk el, mesterségesen közbeiktattuk a nagykereskedelmi egységet, ami egy árnövelő, bonyolító kereskedelmi szervezet, azért, mert ez az első vásárló inkább vállalja azt, hogy drágább áron vásárol a nagykerből - akkor már a nagyker lesz a befizetési kötelezettség alanya -, inkább ezt vállalja, mint azt az adminisztrációs és VPOP-fenyegetettséget, ami e mögött van. Jó néhányan azt mondják, hogy az nekem nem éri meg, mert azt tudjuk, hogy ha a VPOP megérkezik, akkor ott büntetés lesz - most már ez az eljárás. Ezt persze mondhatjuk más államigazgatási, hatósági szervekre is - ez egy kitérő a mai törvénymódosítás logikájából -, de ezt a fenyegetettséget nem akarják felvállalni. Inkább azt mondják, hogy oké, majd drágábban vásárolok, valaki más megfizeti, kész. Így rendezik el.
Itt aztán semmi nincs abból a felelősségből és abból a logikából, hogy majd akkor ezt visszagyűjtéssel és esetleges képzendő pénzalappal ráfordítjuk a megsemmisítésre, deponálásra, s a többiről.
A lebomló termékek. Nagyon logikus a gondolat, hogy a lebomló műanyag után miért kell egyáltalán termékdíjat fizetni. Az idén kell, és tudják miért? Azért, mert minden év szeptemberéig lehet bejelentkezni, és mentességet kérni környezetvédelmi termékdíj megfizetése alól a lebomló műanyagipari termékek után. Csakhogy tavaly volt egy kis probléma: elkezdtek bejelentkezni, de közölték az érintettekkel, hogy kár, mert közben a törvény módosítás alatt van. És miután a törvény mikor is jelent meg? Decemberben? December 30-án? (Borsányi-Bognár Levente: November 15-én!) A hatályossága, a kihirdetése, a Közlönyben való megjelenése, azt hiszem, decemberben volt, a két ünnep között valahogy... (Borsányi-Bognár Levente: A november 15-ei Közlönyben jelent meg.) Jó, elfogadom, nincs nálam - én egy decemberi időpontra emlékszem, de lehet, hogy az a végrehajtási utasítás volt. Igen, a végrehajtási utasítás volt decemberben, két ünnep között, tehát karácsony és szilveszter között, és január 1-jétől volt hatályos. Ilyet, egyébként az Alkotmánybíróság már többet megsemmisített, és kimondta, hogy nem biztosítottak kellő felkészülést az érintetteknek - ezt zárójelbe teszem, mert senki nem fordult a törvény miatt az Alkotmánybírósághoz. A lényeg az, hogy tavaly nem tudtak bejelentkezni az idei évre azok, akik mentességet kértek volna, meg lebomló műanyagot gyártanak. Ez egy külön költséget jelent, egy külön adalékot kell a technológiai folyamatba bevinni, de ők ezt vállalni akarták, hogy inkább ezt is megcsinálják, csak kerüljék el a termékdíj-fizetési kötelezettséget. Ez sem működik.
Nem részletezem. Valóban úgy van, hogy minél többet beszélünk róla, annál bonyolultabbnak tűnik a rendszer - lehet, hogy csak laikusok vagyunk hozzá. Változatlanul azt kérem, hogy az indítványomat a bizottság támogassa. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr.
Tisztelt Bizottság! Szavazás következik. Aki a T/9233. szám alatt benyújtott képviselői önálló indítványt támogatja, kérem, kézfelnyújtással jelezze. (Szavazás.) Ez tizenegy igen. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Egy. Tartózkodik? (Szavazás.) Tíz tartózkodás. A bizottság nem támogatja az indítványt.
Előadót nem kötelező állítani, előadót nem állít a bizottság.
A napirendi pont tárgyalását lezárom, az ülés vezetését visszaadom az elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a titkárságot, hogy rátérhetünk-e a második napirendi pontra. (Horváth Zoltánné: Igen.) Igen. Köszönöm szépen.
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló T/9194. számú törvényjavaslat (Általános vita)
Akkor visszatérünk a második napirendi pontra, a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi törvény T/9194. számú módosító törvénytervezetre. Nem tudom, hogy az előadók közül jelen van-e valaki. Igen, Bedő Tamás képviselőtársam. Megadom a szót az előterjesztőnek.
Bedő Tamás (MSZP) szóbeli kiegészítése
BEDŐ TAMÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Igyekszem rövid lenni, hiszen ebben a rövid törvénymódosításban minden egyértelműen le van írva. Régi problémánk a Csongrád megyei termékvizes tájakon, ahol jelentős kertészeti kultúrák vannak, illetve lennének, amelyek termálvízzel fűthetők, a visszasajtolással kapcsolatos kérdés. Több szervezet is régóta szorgalmazza a visszasajtolást, illetve ennek az ellenkezőjét is, ebben maga a szakma is megosztott. Ugyanakkor mind a két szempont mellett szólnak érvek. Ez a törvényjavaslat a törvényen túl egy hatósági engedélyezéshez is köthetné, hogy ne kelljen visszatáplálni, de csak és kizárólag az energetikai célú termálvizeknél, úgy, hogy ez a törvény hatálybalépésekor meglévő vízjogi engedéllyel rendelkező létesítményeknél lenne engedélyezett, az biztosítaná a későbbi fenntarthatóságát is, a vízmérleget is, tehát nem nyúlna túl jelentősen ez a dolog. Illetve elég sok olyan érv van, amely a visszasajtolás költségei, mind a beruházás, mind az üzemeltetés kapcsán egyes területeken komoly érvként merül fel, hiszen vannak olyan kőzetrétegek, ahova gazdaságosan szinte vissza sem sajtolható a termálvíz. A másik az, hogy ha pedig visszasajtoló kutat létesít a termelő, akkor abban az esetben a vízkészlet-használati járulékból ennek a költségét írhassa jóvá, ez a második módosító javaslat.
Úgy gondolom, hogy lehet ezt támogatni, hiszen kompromisszumos jelleggel megpróbálja a két érvet összhangba hozni, és ezáltal igyekszik teret és lehetőséget adni a geotermikus fűtésnek, a termálvízre alapozott fűtésnek minden ezzel fűteni vágyónak, de, mondom, különösen a mi tájékunkon, hiszen látszik is, hogy az aláírók egy jó része Bács megyéből és Csongrád megyéből került ki, konkrétan ketten például Szentesről.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a kormány képviselőjének.
Dr. Erdei György (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) véleménynyilvánítása
DR. ERDEI GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Két megjegyzésem lenne a képviselő urak által benyújtott törvénymódosítással kapcsolatban. Az egyik, hogy a jelenleg hatályos normaszöveg általánosan kötelezővé teszi a visszasajtolást. Ennek a legfontosabb oka, a hosszú távú készletmegőrzés garanciája, és nem mennék bele a szakmai részletekbe, az az, hogy az a földtani kőzetből kivett vízmennyiség visszakerüljön oda, ami nyilván több évtizedre azt jelenti, hogy hasznosítható ez a termálvízkincs. Ezt a szabályt módosítja a képviselő urak által benyújtott normatervezet, azzal, hogy egy szűk körben hatósági engedélyhez köti a visszasajtolási kötelezettség mellőzését, továbbá ad egy felhatalmazást, hogy a kormány meghatározhatja azokat a szakmai részletszabályokat, amelyek értelmében ez a tevékenység úgy engedélyezhető, úgy gyakorolható, hogy figyelemmel legyen a vízkincs megőrzésére, illetve a környezetvédelmi szempontokra.
Mindezek alapján azt tudom mondani, hogy ebben a konstrukcióban elfogadható ez a megoldás. Egy alkotmányossági aggályra hívnám fel a figyelmet: a hatályos szabályozáshoz képest ez mindenképpen egyfajta enyhítés, ami lehet, hogy mondjuk az alkotmányosság kritikáját nem állja ki adott esetben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdés, hozzászólás? (Dr. Ángyán József jelzésére:) Ángyán József!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Kérdezni szeretnék. A Vízkészlet-gazdálkodási Alapnál arra hivatkozunk, hogy ne merüljenek ki ezek a készletek, erről szól a történet. Hogyha egy bizonyos jogcím esetén ez alól kivételt adunk, milyen indokkal lehet ezt egyáltalán elképzelni? Most ezt dedikálná egy más szervnek, hogy döntse el, vajon lehet-e kivételezni ebben az esetben vagy sem. Mire lehet egyáltalán hivatkozni adott esetben, mert bármilyen jogcímen kiveszed azt a vizet, és nem juttatod vissza, az csökkenti azt a vízkészletet, ami egy idő után elfogy, gondolom én. Erre a kérdésre szeretnék részben a tárcától, részben az előterjesztőktől választ kapni. Mire gondolnak, amikor azt mondják, hogy jogosítványokat ad arra vonatkozóan, hogy adott esetben kivételt lehet tenni a visszasajtolási kötelezettség alól. Hogyan lehet garantálni azt, hogy ne csökkenjen, ne fogyjon el ez a vízkészlet - mert erre hivatkozott a tárca képviselője. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Velkey Gábor Dániel jelzésére:) Velkey Gábor!
VELKEY GÁBOR DÁNIEL (SZDSZ): Köszönöm szépen. A puhításnak az a technikája, amely ebben a javaslatban megfogalmazódik, szerintem is problémás, és ez az 1. §-ban jelenik meg. Nagyon nem tiszta és nem egyértelmű az, hogy milyen alapon lehet mentességet kapni, ráadásul az, hogy ez nem a jogszabályban van benne, hanem rendeleti szinten kellene ezt szabályozni, az megint problematikus szerintem. Ezért azt mondhatom, hogy az 1. §-sal, a puhítás semmilyen technikájával egyértelműen nem értek egyet, mert ez a hosszú távú fenntarthatóságot veszélyezteti, ezért ebbe az irányba nem kellene elmenni.
Ellenben a 2. §-ban megjelenő javaslat teljesen logikus és érthető. Nyilvánvaló, hogy költségeket jelent a visszasajtolás, és a költségeket el kell ismerni. Az, hogy ennek a költségtömegnek az elismerése csak a befizetendő összeg, járulék erejéig terjedhet, az meg szintén helyes.
Én tehát meg fogom szavazni az általános vitára bocsátást, és azt gondolom, a dolog úgy lehet kompromisszum - mert most ebben szerintem semmi kompromisszum nincs, mert két irányba lép el a törvény, mind a két irányban puhítani akar -, hogy az első puhítás szerintem a fenntarthatóság, a hosszú távú szempontok szerint nem elfogadható. Nagyon nagy nyomás és nagyon sok kezdeményezés van, mérhetetlen sok költséget takaríthat meg az, aki akármilyen szinten a termálvízzel foglalkozik, ha bármilyen célú felhasználás esetén mentesülne a visszasajtolástól, aminek aztán környezetterhelési következményei is vannak, amit szintén kezelni kellene. Az ilyen jogszabályok azzal általában már nem foglalkoznak, hogy az ennek kapcsán bekövetkező környezetterhelés kinek a terhe lesz - általában a következő generációk szokták ezeket a terheket viselni, ami nyilván nem jó, ezért az 1. §-t nem kellene elfogadni. A 2. §-t ellenben jónak, helyesnek tartom, tehát hogyha az előterjesztők abba az irányba mennének, hogy egyezzünk meg a másodikban, és felejtsük el az elsőt, akkor ez működőképes lenne.
Ha erre kapok utalást, akkor támogatom a javaslatot, ha ezt elutasítja az előterjesztő, akkor én nem fogom támogatni, mert attól félek, hogy meglesz a többsége az első mellett is, azt pedig hosszú távon rendkívül károsnak gondolnám. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van-e további hozzászóló? (Senki nem jelentkezik. - Bedő Tamás: Akkor válaszolnék, ha nincs más.) Először a minisztérium képviselőjének adnék szót.
DR. ERDEI GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Én elmondtam az előbb az álláspontunkat, úgyhogy köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon sejtelmes ez az álláspont, már elnézést kérek! (Derültség.) Mert ön megemlített egy alkotmányos aggályt, amit nem fejtett ki részletesen. Én igazából erre is nagyon kíváncsi lettem volna - nem is nagyon értettem. Azt a szakmai érzékenységet, amiről Velkey Gábor és Ángyán József beszélt, azt viszont értem.
Tisztázzuk: természetesen akik termálvizet használnak fel, netán mezőgazdasági célra - itt üvegházak, síkfóliák fűtéséről van szó -, azoknak van egy nagyon komoly előnyük, mégpedig az, hogy ez a termálvíz rendelkezésre áll, és ki akarják kerülni a fosszilisenergia-alapú fűtést, mert iszonyú összeget költenek most a sátrak fűtésére. Itt tehát van egy nagyon komoly versenyelőny. Nyilvánvaló, az én logikám szerint tudomásul kellene venni, hogy azzal, hogy egy kvázi olcsó fűtőanyaghoz hozzájutottak, azzal még nem ért véget a történet, mert ez a fűtőanyag nem semmisül meg a felhasználás során, hanem víztömegében jelen van, és akik ezzel mélyebben foglalkoznak, azok úgy gondolták, hogy azt vissza kellene juttatni oda, ahonnan felvették, hogy ez az egyensúly valamilyen szinten megmaradjon. Itt tehát rárakódik egy költség.
Azt kellene mérlegelnie mindenkinek, hogy amit ezzel az olcsó energiaforrással megnyert, és most kinn van, azt még vissza kellene rakni, tehát összegészében a visszahelyezés költségével együttesen kell megnézni, hogy így is előnyös-e a fosszilisenergia-fűtéssel szemben. Meg mi van azzal, akinek nincs is ilyen lehetősége, ahol nincs termálvíz a környezetében? Nem akarom ezt részletezni, ez egy nagyon hosszú dolog.
Természetesen tisztában vagyok a csongrádi és a szentesi környezettel, az ottani lehetőségekkel, csak úgy érzem, hogy itt van egy nagyon komoly környezetvédelmi aggály, ami azt jelenti, hogy olcsón leraboljuk az energiát, amivel persze versenyelőnyt lehet szerezni, de azzal még nem ér véget a folyamat, hogy az energiát kinyertük. Ha jól értem, ezt a helyzetet szeretné feloldani most ez a törvénytervezet.
A költségelismerés egyértelmű, természetes, hogy a visszasajtolási költséget, ami, úgy tudom, egy jelentős költség, legalább ismerjük el; ismerjük el, hogy az benne foglaltatik a termelési költségekben. Ez teljesen logikus.
Kérem, hogy a KvVM szakmai minisztériumként, miután a további jelentkezőket meghallgatjuk, fejtse ki ezen aggályunkkal kapcsolatban az álláspontját. Köszönöm szépen.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Csak egyetlen kérdésem van. A nem mezőgazdasági célú termálvíz-hasznosítás kapcsán kinyert termálvízzel mi történt eddig, és mi történik vele a jövőben? Gondolok itt a strandokra, a fűtésre és minden egyébre.
BEDŐ TAMÁS (MSZP): Nem kötelező, főleg a gyógyvizet nem kötelező visszasajtolni.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Ezért kérdezem.
ELNÖK: Megadom a szót a KvVM képviselőjének.
DR. ERDEI GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A gyógyvizet azért nem kell visszasajtolni, mert fertőzésveszély áll fenn, tehát a fürdővíz visszasajtolása kifejezetten tilos, azt a fürdők beleengedik a csatornahálózatba, és szennyvíztisztítóba kerül.
Az energia célú felhasználásnál a jelenlegi szabályt ismertettem: visszasajtolási kötelezettség van, ezen lazítana ez a törvényjavaslat. És azért jeleztem, hogy elfogadható, mert egyedi hatósági engedélyezési eljárásokhoz köti a visszasajtoló kutakkal kapcsolatos tevékenységet.
A Velkey képviselő úr által felvetett megoldás tekintetében én úgy gondolom, hogy a költségelismerés preferálása mindenképpen jó eleme ennek a törvényjavaslatnak. Lehet, hogy módosítókkal ezt a vonalat kellene tovább erősíteni, és még be kellene építeni egy-két ilyen ötletet, ami a költséghatékonyság szempontjából a gazdálkodó számára előnyt jelent, és talán nem kellene erőltetni azt az ágát a javaslatnak, amely egy speciális mentességi hatósági engedélyezési eljárást visz be a rendszerbe. Nagyon szigorúan fogjuk a kormányrendelet szakmai szabályait megkonstruálni abban az esetben, hogyha ez a megoldás talpon marad. Köszönöm.
ELNÖK: Arra kérek szépen majd nyilatkozatot, hogy ön most a minisztérium vagy a kormány álláspontját képviseli-e, amikor nyilatkozik arról, és ezt kérem szépen egyértelművé tenni, hogy támogatják-e ezt az indítványt vagy elutasítják.
DR. ERDEI GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Ebben a formájában elfogadhatónak tartjuk.
ELNÖK: Tehát támogatják. És ezt mint kormányálláspontot tetszik most nyilatkozni?
DR. ERDEI GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Az előterjesztők nevében Bedő Tamásnak adom meg a szót - többször nekiveselkedett, és majdnem kimaradt. Bedő Tamás!
BEDŐ TAMÁS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Csak röviden szólnék. Néhány megszólalás fölöttébb érdekes volt, hiszen nem is olyan régen még a termelőknek okozott fölösleges költségekről beszéltünk, igaz, az egy más előterjesztés volt mástól, ez megint más. Velkey Gábor képviselőtársam megnyilatkozásán nem csodálkozom, hiszen a KvVM korábbi vezetésénél még akkor sem sikerült áttörést elérni, amikor Gombos András volt az államtitkár, aki szentesi, és többször neki ugrott ennek a történetnek. (Velkey Gábor Dániel: Akkor más volt!) Igaz, akkor egy teljesen más jogszabály volt, hiszen ott gyakorlatilag egy teljes alternatív megoldás lett volna, hogy vagy visszasajtol, vagy nem.
Ez a törvénymódosítási tervezet azért néhány nagyon szűk keresztmetszetet belerak, és nagyon szeretném, hogyha erre figyelnénk. A hatálybalépés 2010. január 1-je, fél év - most májust írunk. A meglévő vízjogi üzemelési engedéllyel rendelkező kutakról van szó, nem a későbbiekről.
Még egyet szeretnék mondani: ha valaki most energetikai célú kutat egyébként a korábbi hozamához képest nem korszerűsít úgy, hogy növeli a hozamot, bővíti a vízkitermelést vagy valami, akkor jelenleg sem kell visszasajtolnia - ez nagyon fontos. Ez igazából - ahogy az a minisztérium részéről is elhangzott - biztosan nem lehet tömeges, mert ha most megnézzük, hogy egy termálvizes kútnak a vízjogi engedélyezési eljárása mennyi idő, már gyakorlatilag kész tervekkel kellene rendelkezniük százaknak ahhoz, hogy ez tömeges legyen.
Az egyediségére csak annyit szeretnék mondani, bár én nem vettem részt a minisztériummal történt szakmai egyeztetéseken, ott igazából szentesi képviselők voltak, hiszen ott probléma ez, hogy még vízadó rétegenként, kőzetenként és ásványianyag-összetételenként is változik adott esetben egy-egy ilyen feltételrendszer. Én tehát úgy gondolom, hogy lehet ebben normálisan jogszabályt kiterjeszteni, ami egyébként fölösleges költségekbe nem hajtja a termelőket.
Tény, hogy amikor fűteni kell, akkor olcsóbb a termálvizes fűtés. De tudják-e, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy visszasajtolós kútnak mennyi most a kialakítási költsége úgy nagyjából? Tudják? Egy sima kútnak, mondjuk egy ezres mélységben - egy sima kútnak, ez csak egy kútfej - olyan 150-160, visszasajtolós formában ez 400 millió forint. Csak hogy tudjuk, miről beszélünk. A fosszilis energiával kapcsolatban meg úgy gondolom, hogy ott, ahol a kertészetek élhetnek azzal, hogy termálvízzel is fűtsenek, megvan hozzá a támogatási rendszer, hogy kutakat fúrjanak, akkor adjuk meg ezt a lehetőséget, bár újabban, úgy tudom, csak visszasajtolós kútra adtak ki engedélyt például a dél-alföldi régióban, és ahol már megvan a visszasajtoló, ott már nem fogja azt visszabontani. Arra jön be a 2. §, hogy ott viszont a költségeket ismertethesse el.
Ha hogyha itt ennyi jó ötlet hangzott el, akkor lehet, hogy én tényleg tovább finomítom mint előterjesztő. Mert ha elolvassuk a 2. §-t, aszerint a termálvíz visszatáplálását biztosító kút kialakításával, illetve a berendezések korszerűsítésével kapcsolatos költségeket lehet elszámolni, nem a visszasajtolás során keletkező horribilis energiaköltségeket. Gondolják végig, egy pozitív kútba visszasajtolni elektromos energiával, mennyi pénzbe kerül az a termelőnek? Ha azt is el lehet számolni - és köszönöm a bizottság ez irányú megnyilvánulásait, mert akkor ezt mi tovább fogjuk finomítani -, akkor jó, mert az a nagy költség, túl a kút megfúrásán. Ez tényleg csak azokat a termelőket érinti, ahol gazdaságosan ki lehet alakítani a kutat, egyébként pedig ezzel a versenyelőnyükkel próbálnak talpon maradni abban a versenyben, ami van. Ennyit szerettem volna elmondani.
Igazság szerint senki nem ösztökélte azokat sem, akik gázzal fűtenek, csak valamikor a gáz jóval olcsóbb volt, és akkor fel nem merült, hogy drágán fúrjanak egy kutat. Most nagyon sokakban felmerült, főleg nagyberuházókban - és itt most nem a multikra gondolok, hanem azokra, akik 1-2-3 meg 4 hektáros üvegházakat csinálnának -, hogy termálvízre próbálják átállítani a fűtést, mert ezeket a gázköltségeket nem lehet kitermelni. Úgyhogy én köszönöm az itt elhangzottakat, és hallottam néhány olyan jó ötletet, amit tovább viszek Szirbik Imre és Farkas Sándor felé, hogy lehet ezen még finomítani, hogy nagy támogatást élvez a költség elismertetése. Az 1. §-tól pedig nem kell félni, mert úgy gondoljuk, az viszont támogatást ad annak, ami egy környezetvédelmi szempont, hogy a fosszilis energiát lehetőleg minél jobban visszaszorítsuk. Ebben egyébként, úgy gondolom, valamikor majd kompromisszumot kell kötni, hogy végül is a Környezetvédelmi Alap mit támogat: a fosszilis energiák vagy az alternatív energiák felhasználását. Köszönöm. (Közbeszólások.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bizottságunk nem az első helyen kijelölt bizottság. Megkérdezhetem, hogy a Környezetvédelmi bizottságban mi történt?
BEDŐ TAMÁS (MSZP): A gazdasági az első helyen kijelölt bizottság, és az egyhangúlag támogatta.
ELNÖK: Még egy dolog van, amit az előterjesztő említett: hogy ez az engedmény az eddigi engedélyekkel rendelkező kutakra érvényes.
BEDŐ TAMÁS (MSZP): A hatálybalépés után érvényes.
ELNÖK: És nem épp ez a pontja lesz alkotmányellenes a későbbiekre tekintettel? (Közbeszólások. - Jakab István: A kész kutakkal mi lesz?) Én attól félek, hogy ez egy nagyon komoly vitát válthat ki az érintettek körében. (Közbeszólások.)
Nem zártuk még le a vitát, csak a viszontválaszokat hallottuk. Hogyha van további kérdés, észrevétel, akkor nagyon szívesen megadom a szót. (Jakab István jelzésére:) Igen, van, Jakab István.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Nagyon fontos, hogy a jelen körülmények között hasznosítani tudjuk ezt az energiát, de hogy csak a meglévő kutak esetében lehet ezzel a módszerrel eljárni, a többinek az esélyét sem adjuk meg arra, hogy bekapcsolódjon ebbe a rendszerbe, az, én azt gondolom, több mint elgondolkodtató. Vannak lezárt kutak, tudom, hogy van rájuk vízjogi engedély, csak éppenséggel nem lehet tudni, hogy kinek a tulajdonában van, azokat rendezni kellene. És ha van egy ilyen lehetőségünk, akkor azt, azt gondolom, a mezőgazdaság jelenlegi helyzetében ki kellene használni. De nemcsak egyeseknek, akiknek eddig volt kútjuk, hanem a ketteseknek is, akik most szeretnének ezen a területen gazdálkodni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Ha nincs, akkor szavazunk.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem, ki az, aki támogatja ezt az indítványt. Aki igen, kérem, kézfeltartással jelezze. (11) Aki tartózkodik? (10) Aki nem támogatja? (1) A bizottság nem támogatja általános vitára a törvénytervezetet.
A bizottsági előadó és a bizottság kisebbségi álláspontját ismertető képviselő kijelölése
Kérdezem, hogy a többségi álláspontot... Ilyenkor nehéz azt mondani, hogy többségi vagy kisebbségi, inkább azt kérdezem, hogy a támogató oldali képviseletet ki vállalja a bizottság nevében? (Demendi László jelentkezik.) Demendi László. A nem támogatói véleményt ki ismerteti? (Velkey Gábor Dániel: Elmondom mindenkiét.) Velkey Gábor.
Kérdezem, hogy a két előterjesztőt elfogadjuk-e a bizottság nevében. Aki igen, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen.
A napirendi pont tárgyalását lezárom.
A tanyák és tanyás térségek megőrzéséről, fejlesztéséről szóló H/9338. számú határozati javaslat (Általános vita)
A negyedik napirendi pontra térünk rá: a tanyák és tanyás térségek megőrzéséről, fejlesztéséről szóló országgyűlési határozati javaslat a H/9338. számon. Ángyán Józsefet és Bagi Bélát mint előterjesztőt kérdezem - magam is az vagyok, de az itt ülők közül sokan vagyunk (Közbeszólások: Mindenki!) -, hogy ne nekem mint ülésvezetőnek kelljen a formalitások miatt előterjesztenem. Kérek egy önként jelentkezőt, aki a benyújtók között van, és az előterjesztést megteszi. (Közbeszólások: Jóska!) Ángyán József!
Dr. Ángyán József (Fidesz) szóbeli kiegészítése
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz), a határozati javaslat előterjesztője: Köszönöm a szót. Azt hiszem, hogy ebben a körben nem kell ezt különösképpen indokolni, mégis, ha szabad, mondanék néhány mondatot, a jegyzőkönyv kedvéért is, úgy tűnik ugyanis, hogy egyetértés van a parlamenti pártok körében a tekintetben, hogy a tanyás térségek fejlesztése egy fontos kérdés, és nem pusztán azért, merthogy ott 200 ezer ember él, hanem azért, mert a nemzeti kulturális örökségünk, a nemzeti örökségünk részét képezi a tanyás gazdálkodás, egy olyan gazdálkodási forma, amely a tájakhoz alkalmazkodott, és hosszú időszakon keresztül alakult ki. Sokféle előnyt hord ez a gazdálkodási forma, környezeti, foglalkoztatási, minőségi termelési, élelmiszerbiztonsági és sok egyéb előnye is van ennek a gazdálkodási formának. Szerves fejlődésben alakult ki Magyarországon, és ezért önmagában az is fontos, hogy deklarálja az Országgyűlés, hogy ez a gazdálkodási forma nem egy elavult gazdálkodás, nem egy régmúltat idéző gazdálkodási forma, hanem a jövő számára is fontos lehetőségeket hordoz.
Ugyanakkor valóban sok vizsgálat is készült a tanyás térségekre, a tanyás térségek fejlesztésével kapcsolatban mégsem alakult ki egy egységes stratégia, tehát úgy látjuk, az előterjesztők, hogy fontos lenne, hogy ezeket a vizsgálatokat, eredményeket összegezve a kormány terjesszen egy, a tanyás térségek fejlesztésére vonatkozó elképzelést a parlament elé, és hogy egy cselekvési tervet is hozzon a parlament elé, amely a tanyán élők és a tanyás gazdálkodás feltételeinek a javítását célozná.
Szeretném hozzátenni azt is, hogy persze ennek az kell legyen a következménye, hogy az éves költségvetésekben ennek megfelelően forrásokat is rendelni kell ennek a programnak a végrehajtásához, tehát az a reménységünk, hogy ha lesz egy ilyen stratégiai elképzelés és cselekvési terv, ennek a mindenkori költségvetésben is nyoma lesz. Az elmúlt időszakban ez nem mindig sikerült, nyilván azért sem, mert nem volt egy egységes fejlesztési koncepció a tanyás térségekre.
Még talán azt is hozzá kellene tennünk, hogy ma már persze nem ugyanazt jelenti a tanyás térség és a tanyai életforma, mint száz évvel ezelőtt. Nyilván egy sokkal szélesebb skálán jelennek meg ezek a tanyák, egészen a szociális gettóktól a gazdálkodótanyákon a külföldiek üdülőtanyáiig. Ennek megfelelően kell egy differenciált fejlesztési stratégiát és cselekvési programot elkészítenie a kormánynak. Azt reméljük - az előterjesztés tartalmazza ezt -, hogy ez alapján elindul egy olyan fejlesztés, hogy a mindenkori kormány kétévente valóban a fejlesztés lehetőségeiről és az elért eredményekről tud beszámolni, vagyis az országgyűlési határozat tartalmazza azt az igényt is, hogy a kormány, a mindenkori kormány kétévente számoljon be az ezzel kapcsolatos tevékenységéről.
Nem szeretném tovább indokolni, azt hiszem, hogy ebben a körben talán egyetértünk ezt illetően. Kérem a bizottságot, hogy támogassa ennek az országgyűlési határozati javaslatnak az általános vitára bocsátását és majdan az elfogadását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A kormány képviselőjét kérem meg majd a véleményezésre. Annyit azért mindenféleképpen elmondok, a jegyzőkönyvrögzítés miatt különösen, hogy többhetes, többhónapos előkészítés előzte meg a határozati javaslat benyújtását, amely munkában nagyon komoly szakmai segítséget adott az FVM, és velük közösen gondoltuk át, hogy a formai, alaki és tartalmi kérdések úgy kerüljenek leírásra, hogy az minél nagyobb elfogadottságot eredményezzen majd esetlegesen a parlamentben.
Megadom a szót a kormány képviselőjének.
Dr. Feldman Zsolt (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) véleménynyilvánítása
DR. FELDMAN ZSOLT (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak! A kormány a határozati javaslat általános vitára bocsátását támogatja. És ahogy az elnök úr is említette, valóban aktívan igyekeztünk mi magunk is szakmailag hozzájárulni ennek a legteljesebb körű és legoptimálisabb megfogalmazásához. Köszönöm.
ELNÖK: Most a bizottsági tagoknak adok lehetőséget. (Kis Péter László és Czerván György jelzésére:) Kis Péter, majd Czerván György következik.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én is az aláírók között vagyok, és tettem ezt azért, mert természetesen egyetértek azzal, hogy ha nem is a régi formájában újjáélesztve a tanyás térségeket, illetve azt a hangulatot, amit mondjuk ezek a tanyák, az ott élők, illetve az ott-tartózkodása az embernek a városból kiszabadulva, de azt gondolom, hogy ez az országgyűlési határozati javaslat mindenféleképpen támogatandó. Természetesen ez a kormányra egyfajta kötelezettséget ró ilyen vonatkozásban.
Egy dolgot szeretnék itt megjegyezni még. Amikor az ember e felől a kérdés felől gondolkodik, és én abban a korban vagyok már, hogy több tíz évre visszagondolhatok, így a gyermekkoromra is, amikor a nagynéném meg a család egy része tanyán élt, hogy gyerekként milyen élményt jelentett az a számunkra. Mindig nosztalgiával gondolok a sárga lábú csirkéből főtt csirkepaprikásra, az az, ami az igazi - ennyit az élményről, ami nyilván megmarad az emberben. Ma már ezt úgy szoktuk mondani, hogy van egy feelingje a tanyasi életnek, illetve a tanyasi életformának.
Egy dolgot nyilván mindenféleképpen el kell kerülnünk a mai, szerencsére nem általános képből, hogy jelenleg is működő tanyák sok esetben romhalmazok meg vas-, ócskavasgyűjtő-telepek, ami nyilván abból is adódik, hogy annak idején a téeszből kivettek gépeket, a gazda tönkrement, a gépek ott maradtak. Azt gondolom tehát, hogy amikor ezt aláírtuk, nem erre a tanyai látványra gondoltunk, én tehát azt gondolom, hogy nem ilyenre vágyunk. Az én nagyapám vágyott rá, és volt is neki kis piroscserepes tanyája, ahol aztán rend volt, és az udvar azért fel volt seperve, pedig nem kis terület volt - tehát inkább erre gondolok.
Természetesen támogatom, csak ezt kívántam elmondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Czerván Györgynek adok szót.
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Bizottság! 31-en jegyezzük ezt a határozati javaslatot, és én úgy gondolom, sőt biztos vagyok benne, hogy ha több képviselőtársunknak lett volna lehetősége aláírni, akkor lehet, hogy több százan vagy talán mindenki aláírta volna, hiszen vagy érintettek vagyunk, vagy érdekeltek vagyunk abban, hogy ez a kérdés végre, hosszú-hosszú évek után tényleg valami stratégia mentén kezelésre kerüljön.
Én nem is a tartalmi részéhez kívánok hozzászólni, hanem csak arra szeretném felhívni a figyelmet technikailag, hogy ennek az egésznek akkor van értelme, hogyha ezt még most - a rendkívüli ülésszakot is beleértve - el tudjuk fogadni. Hiszen hogyha ez nem menne át időben technikailag, akkor jó néhány dolog értelmét veszítené, például a szeptemberi dátum vagy határidő, ami itt elő van írva. Úgyhogy én arra kérem azt, aki ebben illetékes - nem tudom, ha Herbály alelnök úr itt lenne, talán neki mondanám -, hogy a Házbizottságban ezt úgy kell kezelni, hogy ez át is menjen ez alatt a viszonylag rövid idő alatt. Köszönöm szépen, és természetesen támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Demendi László jelzésére:) Demendi László, parancsolj!
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Szerintem a törvényhozás egy régi adósságának tehet majd most eleget, ha ez az országgyűlési határozat elfogadásra kerül. Én ezzel együtt is arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy a tanya és a tanyás térség ma már a tudomány és a technika fejlődésével meglehetősen differenciált. Az én választókörzetemben, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Dél-Nyírségben teljesen mást jelent, mint mondjuk Bács-Kiskun megyében, és sajnos azt kell mondjam, hogy azért is indokolt ezzel foglalkozni, mert a Dél-Nyírségben olyan tanyás rendszer van - mondok egy települést: Balkány városa -, ahol 24 tanyán él a lakosság 35 százaléka. Olyan komparatív hátrányokat szenvedett el évtizedeken keresztül ez a település ebből a sajátosságból fakadóan, amilyen még egy szerintem az országban sehol sem létezik, és ott a 24 tanya között van olyan, amely nagyobb, mint mondjuk, hogy más megyébe ne menjek, Szatmárban vagy Beregben egy falu (Borenszki Ervin: Vagy Nógrádban!) ..., vagy Nógrádban, csak, mondom, nem akartam más megyébe menni.
Tehát egy differenciált megközelítést igényel, és bizony ma már olyan fejlesztések szükségességét igényli, ami az ott élők életminőségét csak úgy teszi fenntarthatóvá, ha valóban az informális és a fizikális megközelítésének a fejlesztése is lehetséges. Ennek a településnek van olyan tanyája, amely 120 gyerekes általános iskolát működtet, igaz, hogy persze az egy tanyaközpont igazából.
Gyakorlatilag a '70-es évek óta, amikor ott, ezeken a tanyarészeken a nagy villamosítás volt, azóta néhány tanyai irányba történt minimális infrastrukturális beruházás víz vagy esetleg gáz ügyében, de bizony sok olyan tanya van még, amelynek a fizikális megközelítése sem biztosított, és számos más olyan életfeltétel sem, amely egy fejlesztést szükségessé tesz. Ezzel együtt természetesen magának az egész térségnek vagy az adott város, település - mert ebben a térségben, a Dél-Nyírségben több más ilyen település is van, csak mondjuk ott kevesebb tanya van -, az ott élők azt a fajta versenyképességet érhetik akkor el, hogy ez nem hátrányt jelent, bizonyos történelmi tradíciók, kulturális hagyományok ápolása meg, azt gondolom, kimondottan előnyt is jelenthet, de ehhez ezek a feltételek kellenek. Ezért írtam én is alá, és különösen támogatom azt is, amit Czerván képviselő úr mondott, hogy úgy vigyük keresztül, hogy ez még ebben a félévben elfogadásra kerüljön. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. (Bagi Béla jelzésére:) Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm. A probléma differenciáltságát szeretném aláhúzni azzal, hogy a tanyán élés nemcsak egy gazdasági tevékenység, egy speciális gazdasági tevékenység, hanem már egy életforma, egy kicsit már előretekintve: egy természetközeli életforma, amire meggyőződésem szerint egyre fokozódik az igény már napjainkban is. Ez egy nagyon vonzó és - talán nem használok nagy kifejezést - korszerű életformát fog jelenteni. Tehát - és most egy kicsit előreszaladok - ha nemcsak a szinten tartásra, a tanyák megmentésére gondolok, hanem bizonyos területeken akár a fejlesztésükre is. Alkalomadtán majd kifejtem ezt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
További kérdés, hozzászólás van? (Senki nem jelentkezik.) Nincs.
Mint érintett jelzem, hogy én tanyán születtem, ott éltünk, ott nevelkedtünk fel a két nővéremmel, úgyhogy van, akinek feelingje van a tanyákról, minekünk az volt az életkörnyezetünk jó sokáig, iskoláskoromig.
Ha nincs további kérdés, észrevétel (Senki nem jelentkezik.), akkor a formalitások miatt megadom a szót a kormány képviselőjének, ha van olyan felvetés, amire, úgy érzi, válaszolnia kell.
Dr. Feldman Zsolt (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
DR. FELDMAN ZSOLT (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Kiegészítésképpen annyit tennék hozzá, hogy ha van lehetőség az Országgyűlés gépezetén belül a határozati javaslat elfogadásának a megsegítésére, azt, úgy gondolom, próbáljuk meg, ebben megköszönöm a segítséget. Másrészt pedig abban bízom, hogy a társtárcákkal együtt sikerül egyáltalán felfedni azokat a lehetőségeket, hogy melyek azok a konkrét, adott esetben nem is feltétlenül pénzzel, hanem akár szemlélettel, akár különböző programtervezések során megvalósuló odafigyeléssel megvalósuló eszközök, amelyek valóban számos olyan, eddig talán nem feltétlen nagy odafigyeléssel illetett területeket érintenek, amelyek talán elhanyagolásra kerültek az elmúlt időszakban. Bízom benne, hogy ezeket az eszközöket megtaláljuk, és utána valamilyen úton-módon ezt a cselekvési programot sikerre lehet vinni. Csak ennyit szerettem volna kiegészítésképpen hozzátenni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előterjesztőnek is szót adok a formalitás kedvéért.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Két mondat. Egyrészt arra kérem a bizottságot, hogy támogassa ezt az előterjesztést, és arra kérlek benneteket, hogy a plenáris vitában is ennek megfelelően támogassuk. További kérem azt, aki ebben tenni tud, hogy valóban érjük el a Házbizottságban is azt, hogy még a tavaszi-nyári időszak befejezése előtt történjék meg ennek az országgyűlési határozatnak az elfogadása. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, akkor kezdeményezhetjük, hogy ez a jövő héten kerüljön napirendre, hogyha nem lesz hozzá módosító indítvány, mert akkor gyakorlatilag nem nyílik meg a részletes vita, tehát a rákövetkező héten, ha jól gondolom, szavazhatunk is róla.
További kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Akkor szavazunk.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem, ki az, aki támogatja ezt a határozati javaslatot. Aki igen, kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú igen. Köszönöm szépen.
A bizottsági előadó kijelölése
Ki lesz a többségi vélemény előadója? ...Igaz, még azt sem beszéltük meg, hogy a parlamentben ki lesz a határozati javaslat előadója, de, gondolom, leginkább Lezsák Sándor alelnök úr. Úgyhogy kérdezem, hogy vállalja-e valaki ezt? (Demendi László jelzésére.) Elfogadjuk Demendi Lászlót? (Szavazás.) Igen, köszönöm szépen.
A napirendi pont tárgyalását lezárom.
Vissza szeretnék térni a vízgazdálkodásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslatra, amelynek a szavazásánál egyenlő számú szavazat érkezett. A Házszabály különös értelmezése szerint miután nem kapott többségi szavazatot, a támogató szavazatok számítanak kisebbségnek, tehát a többségi vélemény előadója lesz Velkey Gábor. A parlamentben a házelnök a törvénytervezettel kapcsolatban először mindig az adott bizottság többségi véleményének az előadóját kéri fel, aki ez esetben Velkey Gábor lesz - ez egy különleges helyzet -, ez esetben a kisebbségi véleményt pedig Demendi László mondja el. Köszönöm szépen.
Az egyebekre térünk rá. Egyelőre úgy tűnik, hogy a jövő hétre nincs kijelölt feladatunk. Szeretném jelezni, hogy mint azt egyszer már szóban ígértem, felvettük a kapcsolatot a magyarországi szarvasgomba-termesztők országos szövetségével, és ők eljuttattak a bizottsághoz egy nagyon komoly szakmai anyagot még tavaly ősszel. Ahogy a levélváltásokból láttam, Godó Lajos képviselőtársunk többször foglalkozott a szarvasgomba magyarországi termesztése hátterének megteremtésével. Azt kértük, hogy a jövő héten adják elő ennek az általuk látott lehetőségét, kitekintve a nemzetközi helyzetre, az ottani törvényi szabályozásra, és ennek az esetleges magyarországi feltételeire. De mivel a parlamenti kötelezettségünk alapján nincs ülési kényszerünk, ezért a jövő héten nem ülésezünk, és nem is kérem fel a szarvasgomba-termesztők szövetségét, hogy ezt az előadást megtartsák, hanem a rákövetkező hétre próbáljuk meg ezt egyeztetni. Ha addig nem adódik kötelezettségünk, akkor a jövő héten nem ülésezik a bizottság.
22-én, pénteken azonban a Mezőgazdasági bizottság nyílt napjára kerül sor. Többen szereplünk ott levezető elnökként időszakonként - ez Ángyán József mint főszervező szervezésében történik meg. Úgy tudom, hogy minden érintettnek a tudomására jutott, hogy ki mikor lesz ott. Kérem a bizottság tagjait, hogy ha tudnak, jöjjenek el, hiszen egy elég fontos területet érintünk a bizottsági parlamenti nyílt nappal. Talán annak a sorozatnak lesz ez egy nagyon fontos, remélem, nem lezáró, de kiemelkedő folytatása, ami 2006-ban kezdődött, és a genetikailag módosított növények termesztésével foglalkozott, majd jött a tápiószelei kihelyezett ülésünk a genetikai értékeink megmentése tárgyában, de a hortobágyi kihelyezett ülésünk kapcsán is hasonló ősi értékeinkkel próbáltunk meg foglalkozni. Ezen logikába és háttéranyagok összességébe illeszkedik bele a 22-ei parlamenti nyílt napunk.
Van-e további kérdés, észrevétel az egyebekben? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Akkor ennek a napirendi pontnak a tárgyalását is lezárom.
Az ülést berekesztem. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 31 perc)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Herbály Imre
a bizottság alelnöke
Jakab István
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Molnár Emese