MB-10/2008.
(MB-64/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2008. április 23-án, szerdán, 10 óra 00 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Általános bevezető *
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvényjavaslat (T/5450. szám) - általános vita *
Dr. Süth Miklós szakállamtitkár (FVM) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszadás *
Szavazás *
A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5449. szám) - általános vita *
Horváth Sándor (SZMM) szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások *
Válaszadás *
Szavazás *
A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényjavaslat (T/5448. szám) - általános vita *
Dr. Hegedűs Márta (GKM) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, válaszok *
Szavazás *
Egyebek *
(A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
(Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
(Általános vita)
(Általános vita)
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Herbály Imre (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Bedő Tamás (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Paizs József (MSZP) Borenszki Ervinnek (MSZP)
Bodó Imre (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Járvás István (Fidesz) Czerván Györgynek (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz) Kékkői Zoltán Józsefnek (Fidesz)
Velkey Gábor Dániel (SZDSZ) Zatykó Jánosnak (MSZP)
Dr. Süth Miklós szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Bézi-Farkas Barbara főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Horváth Sándor (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Hegedűs Márta osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Jármai Péter (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Számadó Tamás főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 13 perc.)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait. Ülésünket elkezdenénk. Köszöntöm a munkánkat segítő tisztviselőket, a munkánkat figyelemmel kísérőket és mindazokat, akik már az egyes napirendi pontokhoz érkeztek.
Az írásban előre kiküldött napirendi javaslatban öt napirendi pontot jelöltem meg. Ezek közül az 1. napirendi pontot a jelenleg zajló vita, illetve várhatóan további egyeztetéseket igénylő munkák miatt javaslom levenni a napirendről. Ez az Országos Területrendezési Tervről szóló törvénytervezet; a tegnapi parlamenti vita során több parlamenti párt egyezségre jutott abban, hogy megvárjuk a következő hét fejleményeit, akkor vesszük ezt újra napirendre. Kérdezem, hogy ezen a módosításon kívül van-e további kérdés, észrevétel a napirendi pontokhoz. (Nincs jelentkező.) Akkor először arról kérek szavazást, hogy az 1. napirendi pontot nem tárgyaljuk ma. Aki ezzel egyetért, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú.
Az így módosított napirenddel aki egyetért, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú.
Tehát négy napirendi pontunk lesz. Az első az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló T/5450. számú törvénytervezet, melynek az általános vitára való alkalmasságáról fogunk dönteni. Megkérném a kormány képviselőit, hogy foglalják el helyüket, és egészítsék ki, illetve tegyenek javaslatot a törvénytervezettel kapcsolatosan a bizottság részére. Köszöntöm Süth Miklós szakállamtitkár urat és segítő kollegáját. Megadom a szót.
Dr. Süth Miklós szakállamtitkár (FVM) szóbeli kiegészítése
DR. SÜTH MIKLÓS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvénytervezet írásos anyagát kiegészíthetem szóban. Munkámat dr. Kocsner Tibor főosztályvezető úr fogja segíteni, az élelmiszerlánc-felügyeleti főosztály vezetője, valamint dr. Bézi-Farkas Barbara, a jogi főosztály munkatársnője.
Ha megengedik, nagyon röviden szeretném vázolni azt a környezetet, ami véleményünk szerint indokolttá teszi, hogy egy új törvénytervezettel kapcsolatban a mai napon önöknek bemutathassam az elképzeléseinket. Ez pedig nem más, minthogy az elmúlt két és fél-három évben jó néhány olyan változás következett be, amelynek a jogszabályi módosításai még váratnak magukra.
Bekövetkezett a Növény- és Talajvédelmi Szolgálatnak, az Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Szolgálatnak és az Országos Borminősítő Intézetnek - ma már igazgatóságnak - egy olyan jellegű összeszervezése, ami azt jelenti, hogy egy közös minisztériumi felügyelet alatt, egy közös szakállamtitkársághoz tartozóan és a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalban is egy közös elnökhelyettességhez tartozóan jelenik meg. Ez a tevékenység viszonylagosan abból a szempontból nem nehezítette a helyzetet, hogy kizárólag a minisztériumban lévő hatóságoknak az egy szervezetben való megjelenését mutatta, valamint közös felügyeletével és irányításával a központi irányítás szintjén hozta meg a változást.
Ezzel párhuzamosan folyt egy olyan munka is, ami közös elképzelésünk volt abból a szempontból, hogy jó néhány évtizede halljuk a "földtől a fogyasztó asztaláig" szlogent, és én azt gondolom, a szlogennél jóval többet kell annak érdekében tenni, hogy ez valóban a fogyasztók, a lakosság biztonságát tudja szolgálni. Ebből a szempontból példa értékűt próbáltunk alkotni a törvénytervezetben, hiszen megpróbáljuk törvényi szintre lefordítani a világ minden egyes országában említett gondolatot, mégpedig azért, hogy egyértelművé váljon, hogy nemcsak a vállalkozások vannak abban a kényszerű helyzetben, hogy minőségirányítási rendszerüknek megfelelően a teljes sort figyelemmel kísérjék, hanem a hatóságnak is legyen meg az a kötelezettsége, hogy egy proaktív, preventív, azaz egy megelőző, előre beavatkozó rendszert tudjon létrehozni.
Egy példát a tegnapi napon a környezetvédelmi bizottságban is felemlítettem, és engedjék meg, hogy itt is hangot adjak ennek. Azt gondolom, hogy az az október 1-jével létrejött változás, miszerint 104 kiváló munkatárs segíti az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóságban az ÁNTSZ részéről a munkánkat, azt is jelentette, hogy tovább tudjuk vinni az intézkedéseinket. Eddig mindegyik hatóság önállóan kiválóan végezte a munkáját és hozta meg az intézkedéseit, ha mondjuk a vendéglátásban valaki egy azonosíthatatlan alapanyagot talált, akkor ott azt elkobozta, megbírságolta a vállalkozást, és ezzel úgymond letudtuk az ügyet. Ezzel van egy probléma: azt valaki oda beszállította, azt valahol levágták, az valamelyik állományból származik. Azaz hatósági szempontból mi azt szeretnénk, hogy ne egyedi, elszigetelt ügyek legyenek, hanem valóban a folyamatban kezelt ügyek legyenek, és ha az eredendő problémánál tud beavatkozni a hatóság, akkor azt reméljük, hogy a végeredmény is ugyanúgy, mint a minőségirányítás rendszereiben egy megfelelő, jobban szabályozott rendszer lesz, aminek értelemszerűen a legnagyobb haszonélvezői a fogyasztók kell, hogy legyenek. Ez volt az egyik indok, ami miatt megfogalmazódott bennünk, hogy ha már új struktúrában valósul meg a feladat végrehajtása, akkor ennek a jogszabályi környezetét is úgy kell kialakítanunk, hogy megfeleljen annak, ami a struktúrában már megelőzte a törvényi módosítást.
Ugyancsak egy rendkívül fontos igény fogalmazódott meg a fogyasztók részéről. Az elmúlt két és fél-három év bebizonyította, hogy Magyarország is ugyanúgy, mint a világ többi országa, olyan események is a színtere, ahol a feketegazdaságnak jelentős szerepe van. Nem kizárólagosan magyarországi jelenségről van szó. Azt gondolom, hogy mi viszonylag hatékonyan tudtuk fölvenni ezzel a versenyt, hétről hétre sikerül ezeket a vállalkozásokat leleplezni. Viszont van egy probléma: a jelenlegi szabályozás, mint mindenütt a világon, nem a feketevállalkozásokra lett kialakítva, hanem azokra a legális vállalkozókra, akik bejelentkeznek, akik a tevékenységüket annak keretében végzik, amit a jogszabályok előírnak. Ma azt kell mondanunk, hogy ezt ki kell egészíteni. A tapasztalataink azt mutatják, hogy nem elég a fehérvállalkozásoknak, hanem a feketevállalkozásoknak is meg kell jelenni nemcsak a büntető törvénykönyvben, hanem alapvetően az élelmiszerlánc felügyeletéről szóló törvényben is. Sőt mi több erősíteni kell azt a felelősségi rendszert, ami a láncban egymáshoz kapcsolódó elemeknél meg kell, hogy jelenjen.
Jó néhány esetben tapasztaltuk az elmúlt időszakban azt az élelmiszer-vállalkozói magatartást, hogy aki forgalmaz valami olyan terméket, ami nem felel meg az arra való előírásoknak, fölteszi a kezét, hogy ez nem az én felelősségem, nem én állítottam elő, én ezt egyszerűen csak árusítom. Azt gondoljuk, hogy felelősen az élelmiszerláncban ezt a magatartást nem lehet folytatni, azaz meg kell változtatni a jogi környezetet. Rögzíteni kell, mint ahogy a törvénytervezetben rögzítettük is, hogy abban az esetben, hogyha valaki számára felismerhető lett volna a probléma - utaljunk akár csak az átcímkézésre vagy akár azon árakra, amelyek jelentősen az önköltség alatt vannak -, hogy az a termék a fogyasztók biztonságát, netán a minőségi igényeit befolyásolhatja, akkor igenis felelős az, aki ezt forgalomba hozza.
Az is egy nagy problémát jelentett a hatóságunk számára és jelent a mai napig is, a törvénytervezetből törvénnyé válásig, hogy a harmadik országokból érkező termékeknek vagy más, határainkon kívül előállított termékeknek miként történik meg a szankciója, kire tudjuk a szankciót kiróni, ha nem itt van az előállítója és a termék legfeljebb kereskedelmi dokumentummal kísérten érkezik az Európai Unió többi országából. Azt gondoljuk, hogy ezeknél a termékeknél sem mondhatja azt a kereskedő, hogy neki nincs benne felelőssége, hanem igenis ha ő nem tudja a felelősséget másra áthárítani, akkor neki kell ezért helytállnia. Azaz azt mondjuk, hogy az az első magyarországi forgalmazó, aki a takarmányt, élelmiszert, zöldség-gyümölcsöt forgalomba hozza, az igenis felelősséggel tartozik ezért a termékért.
Azt is megfogalmazzuk a törvénytervezetben, hogy ezt a felelősséget egyrészt arra kell kirónunk, aki a hibát okozta, viszont ha ez nem állapítható meg, de a hiba felismerhető lett volna az által, aki ezt kvázi forgalomba hozza, akkor értelemszerűen, ha a hatóság fel tudja ismerni, akkor fel kell ismerni az élelmiszerlánc vállalkozójának is.
Ahogy említettem, egyrészt ez az igény fakadt a szervezeti átalakításokból, másrészt fakad egy társadalmi elvárásból, hogy biztonságos élelmiszerhez szeretne jutni a mindennapokban, harmadrészt fakad a vállalkozói oldalról is. A vállalkozónak is rendkívül nehéz helyzete van, amikor jó néhány hatósággal kell kapcsolatban lennie, és mindegyik hatóságnak van egy speciális elvárása, amit meg is fogalmaz az ellenőrzése folyamatában. Az élelmiszerlánc egy olyan speciális terület, ahol különféle szakemberek közös munkájából lehet a legjobbat hozni. Mint ahogy lehet látni, és említettem is talán a bizottság előtt, a guargumi kérdésében is fontos volt, hogy a növényvédelmi szakemberek, a talajvédelmi szakemberek és az élelmiszer-ellenőrzésben résztvevő élelmiszervegyészek, élelmiszer-ipari mérnökök, gyógyszerészek és állatorvosok közösen tudjanak intézkedni. Mindig kihagyjuk a közegészségügyi felügyelőket és a humánorvosokat. Ahogy említettem, 104 ilyen végzettségű, kiváló szakember segíti már a munkát, nem kizárólag a vendéglátás területén, hanem az élelmiszerlánc teljes egészében. Meg kell jelenítenünk, és a vállalkozások irányába is egyértelműen láttatni kell, hogy az élelmiszer-vállalkozásoknak milyen elvárásoknak kell megfelelni.
Azokban az esetekben, amit tapasztalni lehet, hogy ma már termékpályákban lehet gondolkodni, a termékpályák szereplőinek egységes eljárásrendre van szükségük. Ez az egy törvénytervezet négy jelenlegi törvényt váltana ki. Az is elfogadhatatlan, hogy a különböző törvények különböző eljárási gyakorlatokat valósítanak meg, nem ugyanaz vonatkozik a takarmány forgalmazójára, mint az élelmiszer forgalmazójára, nem ugyanaz vonatkozik a növénytermesztőre, mint az állattenyésztőre, vagyis jó néhány érv is amellett szól, hogy ebben megfelelő szakmai közösséget kell találni, ami mindenféleképpen a vállalkozásoknak is az egyértelmű joganyaghoz való viszonyát jelentheti. A terjedelem szempontjából mondhatjuk azt, hogy ez sok. Természetesen sok, mivel négy törvényt vált ki, mi több, az agrárjoganyag 60-70 százaléka az élelmiszerlánchoz kötődik az Európai Unióban is.
Ami nagy előrelépés volt - és természetesen mi is szavakban tudjuk ezt kifejezni, mint ahogy az újságírásban is -, az, hogy a négy korábbi törvényben lévő 32 ezer szó ebben a törvényjavaslatban durván a felére csökkent. A felére csökkenés nem egyszerűen csak elhagyás volt, hanem valóban azoknak a könnyítéseknek a bevezetése, amelyek arra szolgálnak, hogy a rendszer flexibilis legyen és a legmodernebb igényeknek megfelelően tudjon változni. Így egy olyan keretrendelkezést valósít meg, ami szabadon hagyja azokat a mozgási lehetőségeket, amelyek a változó viszonyból adódnak; hogyan, milyen módon történjen meg ennek a területnek a felügyelete, miképpen lehet a leghatékonyabban reagálni az éppen aktuális kérdésekre.
Említettem, hogy háromirányú az alapja a törvénytervezetünk gondolatának: maga a hatósági munka, a fogyasztók elvárása és a gazdasági vállalkozások elvárása. Mindhárom részről ugyancsak megfogalmazódik a szankciórendszer egyértelmű viszonya is. Nagyon sokszor halljuk azt a kritikát, hogy a legális vállalkozások, a fehérvállalkozások jelentős bírsággal sújthatók, és mi van a feketegazdaság szereplőivel. Ahogy említettem, ha sikerül büntetőügyet alakítani belőle, akkor van erre lehetőség, de ahogy az elmúlt évek is mutatják, jó néhány évre elhúzódnak ezek az ügyek, mi több, a fogyasztót bizonytalanságban tartják, mert a hatóságnak nincs meg jelen pillanatban az élelmiszer-szabályozás területén a lehetősége az egyértelmű nyilvánosságra hozatalra.
A szankciórendszer sok elemmel bővül. Az egyik nem más, mint az előbb említett nyilvánosságnak a felhasználása, azaz a törvénytervezet egyértelműen kötelezettséget ró az élelmiszerlánc felügyeletét gyakorló miniszterre, jelen pillanatban a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterre, hogy pontosan meg kell nevezni a céget, a terméket és azokat az azonosító adatokat, amelyek alapján a fogyasztók mindegyike biztonságosan megállapíthatja, hogy melyik az a termék, amelyiket ne vegye le a polcról vagy az otthoni polcairól távolítson el és ne fogyassza el.
Kiegészítettük ezt még egy igénnyel. Azt mondtuk, hogy a vállalkozásoknak is igenis be kell tudniuk mutatni a fogyasztók számára, hogy ők megfelelnek a jogszabályoknak, vagy egyértelműen be kell mutatniuk, ha szankció alatt vannak. A törvénytervezet azt is tartalmazza, hogy ha felfüggesztésre kerül egy vállalkozás, akkor a vállalkozás kötelezettsége - ha a törvény elfogadásra kerül, törvényi kötelezettsége -, a fogyasztók számára egyértelműen fel kell tüntetnie és jól látható módon ki kell függesztenie, hogy milyen oknál fogva, melyik hatóság milyen szankciót rótt rá ki.
Az is egy fontos dolog, hogy ne csak a bírságokat növeljük és ne csak a bírságbevételek szempontjából nézzük a szankció lehetőségét, hanem egyértelműen előremutató legyen, azaz próbálja megváltoztatni azt a rossz gyakorlatot, ami miatt a szankciót ki kellett róni. Az egyik elem, ami erre irányul, nem más, mint az, hogy ha egy vállalkozás három éven belül még egyszer ugyanazt a hibát elköveti, akkor az előzőekben kiszabott bírságnak minimum a másfélszeresét kell rá kiróni. Tehát aki nem tanult az első hibájából, az azért jegyezze meg legalább már a másodiknál, hogy harmadjára ezt ne kövesse el.
Ugyancsak ebben a törvénytervezetben szeretnénk abba az irányba is továbbmenni, hogy ne kizárólagosan csak pénzzel lehessen bírságolni és szankcionálni valakit, hanem lehetőség legyen azt mondani, hogy a képességeit növeljük arra a szintre, hogy alkalmas legyen magának a tevékenységnek az ellátására. Így a kötelező oktatás megjelenik új elemként benne, ami valóban már azt a szemléletet tükrözi, hogy a hatóságnak nem a bírságolás a szándéka, hanem az a szándéka, hogy kiváló minőségű és biztonságos termékek kerüljenek az asztalra.
A bírságokkal kapcsolatban el kell mondanom a bírságbevételeket is. Nagyon sokszor beszéltünk ebben a bizottságban is arról, hogy mennyi bírságot róttunk ki és mi folyt ebből be. Mindig megállapítottuk, hogy minél nagyobb a bírság mértéke, annál kisebb a hajlandóság annak befizetésére, a jogi procedúrával évekre elhúzható egy-egy folyamat, és addigra nem is biztos, hogy van olyan, akivel szemben a bírságot érvényesíteni lehet. Ezt is szeretnénk a törvénytervezettel kezelni; a törvénytervezetben az szerepel, hogy a bírságot kirovó határozatot követően 15 napon belül be kell fizetni, utána természetesen a jogi procedúra kezdetét veheti, és ha igaza lesz az ügyfélnek és a hatóság elveszíti a pert, akkor nekünk is kamatokkal együtt kell visszafizetnünk a 15 nap után befizetett bírságot. Mi több, a bírság befizetését azzal is kívánjuk serkenteni, hogy adók módjára behajtható lenne. Nagyon fontos lépés lenne, ha adók módjára behajtható lenne. Már csak azért is, mivel akár idén az első negyedévben is annak a szervezetnek, amelyik az élelmiszerláncban a bírságokat kirója, milliárdos nagyságrendben van kintlévősége. Ez torzítja a képet, a valóságot, miközben a működéshez, a fejlesztéshez a feltételeket nem tudja biztosítani.
Szintén fontos elem, hogy felelősség legyen, ne lehessen egy cég mögött elbújni. Természetesen egy ismeretlen cég, még ha nyilvánosságra kerül is, nagy valószínűséggel a fogyasztók számára semmit nem fog jelenteni, és majd egy másik cégnév alatt egy másik vállalkozásban megindítja a tevékenységét. Ebből a szempontból az is egy fontos új elem ebben a törvénytervezetben, hogy az a vállalkozó, akinek a vállalkozása nem vonható kérdőre, maga személyében legyen felelős és legyen személyében felelősségre vonható. Ez mindaddig lebontható, amíg az a személy elő nem kerül, aki valóban ezt a hibát elkövette és egyértelműen a felelőssége meg nem állapítható.
Nagyon fontosnak tartom azt az új elemet a törvénytervezetben - korábban beszéltünk állat-egészségügyi és növény-egészségügyi váratlan eseményekről -, hogy ne feledkezzünk meg az élelmiszer-eseményekről sem. A guargumit ma már említettem és újra meg kell, hogy említsem: jelen pillanatban nem tervezhető, és ahogy elmondtam a beszámolómban is korábban, nem lehet tervezni, hogy egy évben hány ilyen vagy hány olyan élelmiszer-esemény lesz, azaz nem lehet megtervezni egy költségvetésben sem, ugyanúgy, mint az állatjárványt vagy a növény-egészségügyi intézkedések szükségességét sem. Ezért a törvénytervezet már nem elkülöníti, hanem egységesen egy élelmiszerlánc-eseményről szól, ami természetesen a hatósági intézkedésekhez egy felülről nyitott lehetőséget biztosítanak annak érdekében, hogy korrekt azonnali intézkedéseket lehessen tenni, és ezt pénzügyi nehézségek ne akadályozzák.
Szeretnék még említést tenni a törvénytervezettel kapcsolatban arról is, hogy miként próbáljuk megvalósítani a bírságolási gyakorlatot. Nagyon sok esetben fogalmazódott meg, hogy nem arányosak a bírságok a vállalkozások erejével és az okozott problémával. Míg egy kisvállalkozásnak, egy vidéki kisboltnak egy polcon felejtett lejárt termék esetében 50 ezer forint minőségvédelmi bírság egy jelentős összeg, addig egy nagyobb láncnak 50 ezer forint nem igazán jelent megterhelő költséget. Nem is azt gondoljuk, hogy a véletlen eseményeket kell jelentősen túlbírságolni, hanem azt, hogy a bírságok lehetőségét kell egy szélesebb palettán megvalósítani. Azaz mi azt mondtuk, hogy ne 50 ezer forinttól kezdjük a bírságot, hanem 20 ezer forinttól, viszont a vége 2 milliárd forintnál legyen. Ha csak azt mondjuk, hogy 2 milliárd forint a bírság, akkor természetesen minden élelmiszerlánc-vállalkozó megriad - 2 milliárdos nettó árbevételt viszonylag nehéz realizálni ezen a területen -, viszont ez egy eltorzított értelmezése a jelenlegi gyakorlatnak, mivel három kategóriát fogalmaz meg az új törvénytervezet abban az esetben, ha termékre vonatkozik a bírság. Ahogy említettem, 20 ezer forintnál kezdődik a kicsinél, a közepesnél és a nagynál is. Kicsinek számít az a vállalkozás, amelynek a nettó árbevétele 10 millió forint alatt van, nagynak számít az a vállalkozás, aminek a nettó árbevétele 10 milliárd forint felett van, a kettő közötti kategória pedig a mi értelmezésünk szerint az a közepes vállalkozás lenne, ahol a bírság maximuma is meg van határozva. A minimum egységesen 20 ezer forint, a maximum a kicsinél 1 millió forint, a közepes vállalkozásnál a nettó árbevételének a 10 százaléka, az előbb említett 10 milliárdnál nagyobb nettó árbevételű cégeknél is 10 százalék, de maximum 2 milliárd forint.
Említettem, hogy ez magára a termékre vonatkozik, de van a tevékenység is, ami befolyásolja a fogyasztók egészségét vagy a minőség irányába megfogalmazott elvárásait. Ennek megfelelően itt is egy új kategóriasorozatot jelenítettünk meg, ami szintén 10 millió alatti nettó árbevételű cégekkel kezdődik és a 10 milliárd forint felettieknél végződik. Viszont ami fontos, az az, hogy itt a kiinduló összeg, a minimumösszeg más és más; ha egy nagy cég követ el egy szándékos hibát, neki egy nagyobb bírság lesz, ha egy 10 milliárd forint fölötti vállalkozásról van szó, akkor az ő esetében 5 millió forintról indul a bírság, de a maximum mindegyiknél egységesen ugyanaz, 15 millió forintban, vagyis jelen pillanatban az ötszörösében van meghatározva a jelenleg kiróható 3 millió forinthoz képest. Azt gondolom, a 15 millió forint is, ahogy vesszük, valóban, ha egy 10 millió forint árbevétel alatti cégre rónánk ki, az egy nagyon nagy összeg, viszont ez a legnagyobb összeg, amit az ő esetükben meg tudunk határozni, és ott is a minimumösszeg 20 ezer forintról indul. Tehát a bírságok 20 ezer forint és 15 millió forint között változnak, illetve 20 ezer forint és 2 milliárd forint között, arányosítva a tevékenység méretéhez és viszonyítva az elkövetett szabálytalansághoz, jogszerűtlenséghez.
Van benne jó néhány olyan elem is, ami fontos előrelépést tudna jelenteni. Amint említettem, a kötelezettség a bejelentésre abban is megjelenne, hogy nemcsak magára a területet irányító miniszterre ró kötelezettséget, hanem egyértelműen kötelezettséget ró a közszolgálati tévére és rádióra, valamint az országos napilapokra, mivel törvényben tudnánk rögzíteni azt, hogy két országos napilapban, a közszolgálati tévében és rádióban ingyenesen kellene a közzétételt, a határozatot megjeleníteni. Nagyon fontos előrelépés lenne, nem lehetne arra hivatkozni, hogy valaki éppen szabadságon volt és ezért még a hétvégén felhasználta a dioxinnal szennyezett adalékanyagot, hanem azt lehetne mondani, hogy az élelmiszer-vállalkozónak kötelezettsége, hogy tájékozódjon arról, hogy milyen körülmények befolyásolhatják az ő tevékenységét.
Röviden - már amennyire röviden össze lehet foglalni egy 53 oldalas törvénytervezetet - próbáltam néhány olyan új elemet kiemelni, ami az elmúlt három évben azt az igényt formálta meg, hogy egy új törvényi szabályozással kellene megpróbálnunk megfelelni a jelenlegi gazdasági, és ami ennél sokkal fontosabb, a fogyasztói, lakossági igényeknek. Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kinek van kérdése, véleménye, bejelentése a törvénytervezettel kapcsolatosan.
Medgyasszay László!
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Nem akartam kezdeni, egy kis vita után szerettem volna hozzászólni. Amikor államtitkár urat hallgatom, akkor mindig elfog a kollegai büszkeség; egy Ciceró lakik államtitkár úrban. Most is rendkívül szuggesztíven igyekezett meggyőzni bennünket - kiemelve a törvénynek azon részeit, ami népszerű is, a büntetéseket, egyebeket -, hogy ezt konszenzussal fogadjuk el; ez volt a szavai mögött, ezt szeretné, és mi is nagyon örülnénk neki, ha ez megtörténhetne. De ha konszenzusról beszélünk, eszembe jut, egyre gyakrabban gondolok nosztalgiával a Horn-kormányra. Nem azért, amit szoktak mondani, hogy akkor még működött a demokrácia, most meg nem működik - én ilyet nem szoktam mondani, még ha így van, akkor sem. (Derültség.) Én inkább arra szeretnék utalni, hogy ha azt kívánjuk, hogy egy ilyen törvényt, pláne egy ilyen megatörvényt most itt fogadjunk el, ahhoz az előkészítésbe is be kellene vonni a politikát.
Mielőtt az állat-egészségügyi törvényt '95-96-ban megszavaztuk, hetekig vitatkoztunk vagy az államtitkár, vagy a főosztályvezető szobájában állatorvosok - akkor minden frakcióban voltak állatorvosok -, hogy mi legyen. Hetekig vitatkoztunk, és amikor az kodifikálásra került, akkor már mindenki azt mondta, hogy oké. Most mondhatják azt, hogy nincs állatorvos, nincs szakértő. De szakértő van. Én nem vagyok erdész, mégis az erdészeti törvénynél meg a vadászati törvénynél annak idején ott ültünk, hetekig vitatkoztunk az előkészítés során, amikor még kodifikáció sem volt - egy szakértővel az oldalamon ültem és ott elmondtuk a véleményünket -, és született egy olyan törvényjavaslat, amire a bizottsági ülésen azt mondtuk, hogy mit kritizáljunk rajta, amikor benne voltunk. Egy ilyen nagy megatörvénynél kétségkívül az előző hetekben már hozzá lehetett férni bizonyos anyagokhoz, sőt már kodifikáltuk is, hogy őszinte legyek, de azért hivatalosan végül is valamikor tíz nappal a tárgyalása előtt kaptuk meg, és előtte sem volt egy olyan ösztönzés, hogy azzal sokat foglalkozzunk. Ezt csak azért mondom, mert egy ekkora törvényt jó szívvel részleteiben a magamévá tenni és azzal úgy foglalkozni, hogy annak minden paragrafusában otthon legyek, ez egy nagyon nehéz feladat - nem csak nekem, azt hiszem, másoknak is - ilyen rövid idő alatt. Tehát azt gondolom, hogy ha - főleg egy kisebbségi kormányzás idején - azt kívánja a kormány, hogy támogatást kapjon bizonyos ügyekben, mondjuk egy szakmai ügyben, akkor talán be kellene vonni az összes parlamenti pártot az előkészítésbe. De ez nem a szakállamtitkár feladata, ez a politika feladata, hozzáteszem mindjárt, nehogy magadra vedd, kedves kollegám.
A következő általános észrevételem van. Most látunk egy példát a 2006-os CIX. törvény alkalmazására. Emlékszünk erre a törvényre, sokat kiabáltunk ellene; ez annak a közigazgatási téveszmének a törvénybe foglalása, amikor a kormány megteremtette a Bach-korszakbeli, rendeleti úton való törvénykezés alapját, amikor kivette az egyes minisztériumokból a felelősséget - emlékszünk, nem akarom sorolni. Most ezen törvény alapján ez a törvényjavaslat nem is tehet mást, minthogy nem nevezi meg a felelős minisztert konkrétan. Ennek az lehet a következménye, hogy a törvényt elfogadja a parlament azzal az érzéssel, hogy a tisztelt - általunk is tisztelt - Gráf miniszter úr fennhatósága alá tartozik, és holnapután majd Bajnai Gordonhoz fog tartozni, mert egy kormány egy döntéssel odarakja; ő egy univerzális szakember, nemcsak a Hajdú-Béthez ért, hanem mindenhez ért. Tehát ilyen aggodalmak vannak eleve az emberben, amikor egy ilyen törvényalkotás van, hogy nincs fix pont. Egy ilyen fontos témában, mint az élelmiszer-biztonság, most a földművelésügyi minisztertől - persze lehet, hogy túlzok, lehet, hogy ez egy kicsit szélsőséges, ahogy fogalmaztam, de a lehetőség benne van - bárhová rakhatjuk ezt a felügyeletet.
Magáról a munkáról. Ez tényleg egy nagy munka, tiszteletre méltó a törekvés, hogy a való élethez igazodva ezt a négy törvényt egybe hozzuk össze, és gratulálok azoknak, akik ezt megcsinálták. Csak az a probléma, hogy rendkívül nehezen áttekinthető, sok helyen nincs konkrét feladatmeghatározás. Lehet, hogy én egy kicsit konzervatív vagyok ezekben az ügyekben, de ezek az úgynevezett kerettörvények, amikor egy fontos témáról majd intézkedik egy másik jogszabály, majd ez, majd az, hát akkor egy biankót fogunk most megszavazni. Tehát ebben nagyon sok olyan fontos részletkérdés szerepel, amire nincsen meg a törvényben a felhatalmazás, hogy ki végezze azt. Kétségtelenül a kerettörvényeknek is van egy előnye, mert a részletes szabályozásnál már ki lehet rá térni, de akkor nem tudunk már hozzászólni. Mindig ez a problémája sokszor kormánytól függetlenül a parlamenti képviselőnek, hogy ha ad egy felhatalmazást a kormánynak, utána már nem tud beleszólni a végrehajtásba, legfeljebb interpellálhat, elég bonyolult a dolog. Lásd például most a vagyonkezelői intézmények szervezeti-működési szabályzatát, ahol az erdészettel kapcsolatban én elég sokat kérdezősködök az erdőgazdaságok privatizációjával kapcsolatban - ezt csak példaként hoztam fel.
Aztán van ezzel egy olyan problémám is - amit minden törvénynél el szoktam mondani, megjegyzek magamnak -, hogy hivatkozik sorban az EU-jogszabályokra. Kétségkívül megvan a lehetőségem, hogy elővegyem az EU-jogszabályt, utánaolvassak. De hát nem volna egyszerűbb, ha ez ott volna a magyar törvényben? Lehet, hogy nem volna egyszerűbb, de nekem egyszerűbb lenne. Lehet, hogy én egy buta vidéki állatorvos vagyok, de nekem sokkal egyszerűbb lenne, ha a törvényben ott lenne a konkrét utalás, hogy az uniós szabály mit ír elő, persze ha az nem öt oldal.
Ami miatt én ezt az egész törvényjavaslatot a legjobb indulatom mellett sem tudom támogatni, az az, hogy nincs tisztázva, illetve változatlanul hivatkozik a törvényalkotó arra, hogy ebben a törvényben nem lehet a szervezeti rendszerhez hozzányúlni. Számtalanszor elmondtuk, hogy ebbe a nagy rendszerbe - nem mondom, hogy katyvasz; ezt szoktam mondani, de nem mondom, hogy katyvasz - beleillesztve ez az ellenőrzési szolgálat nem önálló. Erről sokat beszéltem már, nem ismétlem meg, a parlamentben is felszólaltam, hogy hogy van a végrehajtás, hogyan történik a bürokrácia, hogy van ez megyei szinten. Kétségtelenül rendkívül nagy előrelépés, hogy államtitkár úr most államtitkárként foglalkozik ezzel a rendszerrel, de hát ez egy átmeneti állapot is lehet. (Derültség.) Én 18 éve vagyok a politikában, nagyon sok mindent megéltem már; most nem kormányváltásra gondoltam, hanem arra, hogy általában szoktak változások történni. Tehát sokkal biztosabb az, ha egy rendszer stabil és olyan, amilyennek szeretnénk. Állítom, hogy szívében még Gráf miniszter úr is azt szeretné, hogy ez az egész rendszer egy önálló, országos hatáskörű, saját, satöbbi, satöbbi szervezet legyen. Hogy ez miért nem lehet, azt biztos ti tudjátok, hogy miért nem tudjátok átvinni a kormányon, de mindenki, aki ezzel foglalkozik és egy kicsit is benne él, tudja, hogy ennek egy országos hatáskörű, egyenes irányítású szervezetnek kellene lenni, ami magába foglalhatja a növényegészségügy bizonyos részeit, de kétségtelenül nagyon fontos lenne. Lehet, hogy ez a törvény és az egész rendszer ahogy kialakult, ezen a hivatalon belül nagyobb fajsúlyt képviselhet, tehát állategészségügy, növényegészségügy, satöbbi, de nem tartom helyesnek, ha egy ellenőrzési szisztéma súlya ilyen fajta variátoktól függ, tehát nagyon fontos lenne, hogy mielőtt ezt a törvényt elfogadjuk, tegyük rendbe ezt a szervezeti problémát, mert akkor lenne megnyugtató az egész ellenőrzési hatósági rendszer.
Halkan jegyzem meg, hogy rendkívül örülünk annak, és ebben konszenzus van, hogy egy kézben van az egész élelmiszer-ellenőrzés. Ezt én többször el is mondtam, gratuláltam is hozzá, még akkor is, ha nincs külön, csak egy kézben van. De vajon nem estünk át a ló túlsó oldalára? Parlagfűvel kell foglalkozni mondjuk ennek az ellenőrzési rendszernek? Egy kicsit úgy vagyok vele, hogy rendkívül üdvözlöm azt, hogy végre sikerült ezt az egész dolgot így megcsinálni, csak egy kicsit mintha magyar szokás szerint átesnénk a ló túlsó oldalára. A részletekben lakik az ördög: ha ezt a törvényt most elkezdem paragrafusokra bontani, akkor kapásból tíz dolgot tudok belőle kivenni, ami mintha nem kellene, hogy ott legyen. Ezt halkan jegyzem meg, nehogy azt mondja valaki, hogy akkor az egészet rúgjuk föl. Csak pontosítsunk bizonyos dolgokat.
A másik pedig - és befejezem, mert nem kívánok a részletekbe belemenni, majd a parlamenti tárgyaláskor még egy-két dologra kitérek - a finanszírozás kérdése. Én itt mondtam a miniszter úrnak, amikor volt a madárinfluenza, hogy egy lélektani pillanat van most, amikor a kormányt rá tudja venni, hogy ennek az egész rendszernek legyen finanszírozása, amikor nem bevételorientált. Valamelyik paragrafusban ott van, egyébként épp a magánállatorvosnál, hogy befizeti a kasszába az ebből beszedett pénzt. Tehát továbbra is marad a bús magyar élet: ez a rendszer bevételfüggő is. Egy bevételfüggő hatósági rendszer nem tud úgy hatósági feladatot ellátni, mintha az nem lenne bevételfüggő. Tehát, kedves államtitkár úr, kedves kollegám, amennyiben ezt a rendszert a kormány fölállítja, amiről sokat beszélünk, és ez világosan, egyértelműen működik, én akkor ezt a törvényt - persze egy kicsit igazítva rajta - meg fogom szavazni, és a finanszírozást is hozzátéve, de amíg ezek az alapvető kérdések nem rendeződnek, addig sajnálatomra a Kereszténydemokrata Néppárt nevében nem tudom támogatni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További hozzászóló? Kis Péternek adok szót.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Medgyasszay képviselő úr igénye itt körülbelül egy ezeroldalas törvény lenne, de ezzel nem akarok én foglalkozni, hanem azt szeretném elmondani, hogy a törvénynek jelentős előélete van. Tehát azt is fenntartással fogadom, hogy ez most tíz napja került a képviselők elé, hiszen emlékezzünk vissza, kedves képviselőtársaim, hogy ez gyakorlatilag egy hároméves folyamatnak a vége és egy hároméves folyamat zárul le ezzel.
Emlékezhetünk arra is, hogy 2004-ben az uniós csatlakozás kapcsán az áruk szabad áramlásával milyen problémákkal nézett szembe Magyarország, és ezeknek nagyon sok negatív hatása volt. Itt utalok az úgynevezett élelmiszerbotrányokra. A veszélyjelzés tehát már akkor megtörtént. Ennek hatására a Mezőgazdasági bizottságban - biztos többen emlékeznek, akik akkor is tagjai voltak - egy úgynevezett eseti bizottság jött létre, ami többfordulós szakmai konzultációt folytatott le. Ennek hatására - emlékezzünk erre is - pártoktól függetlenül összeállt egy olyan akarat, ami egy országgyűlési határozatot hozott létre 2005-ben. Ennek lényege az volt, hogy jöjjön létre az egy kézből irányított, egységes ellenőrző szervezetbe tömörült, teljes élelmiszerláncot átfogó felügyeleti rendszer. Tehát a határozat kapcsán - és ezt el kell ismernie az ellenzéknek is - egy intézkedéssorozat indult el, beleértve az FVM belső átszervezését, és azt is el kell ismerni, hogy az ellenőrzések összehangolása lényegesen javult.
Ezt követte az a kormányhatározat is, amelyik 2006 decemberében került elfogadásra, ami egyértelművé tette, hogy az ellenőrzést végző hatóságok a miniszter irányítása alá kell, hogy tartozzanak. Azt is el kell ismerni, hogy javult az ellenőrzések hatékonysága, az úgymond nagy akciókon túl, ami kifogásolt, a folyamatosság jellemezte az ellenőrzéseket, és ez jellemzi azóta is, természetesen itt már más hatóságok jogsegélyével.
Államtitkár úr nagy szakmai hozzáértéssel - amit megszoktunk már - igen pontosan és nagyon jól összefogottan elmondta a törvénnyel kapcsolatos lényeges változásokat, illetve fontos területeit. Nyilván azt is lehet érzékelni, és államtitkár úr erre is utalt, amit úgy fogalmaztam tegnap, hogy bizonyos tekintetben ez a törvény egy kicsit farnehéz. Arra gondolok, hogy ha a terjedelmét megnézzük, akkor az úgymond hátsó része a törvénynek elég bőséges. Ez a kerettörvény jellegéből is adódik; olyan dolgokat kell nyilván egy kerettörvényben szabályozni, ami szükséges. Abból indulok ki, hogy ebben a törvényben az élelmiszer-biztonságért felelős miniszter mintegy 35 rendelet megalkotására kap felhatalmazást, de idetartozik az is, hogy 70 olyan fogalommeghatározás van a törvény végén, ami nyilván az Európai Unió jogrendjébe, illetve az ott használt fogalmi körhöz illeszkedik. Itt elmondta államtitkár úr is, hogy négy nagy törvény szűnik meg ez által, és az is látható a törvénytervezetből, hogy gyakorlatilag hét minisztérium kisebb-nagyobb jogalkotását is befolyásolja ez a törvény. Ezek szerint ez egy vadonatúj törvény, nem salátatörvény, amit szoktunk kifogásolni. Azt is el kell hozzá mondani, hogy a nemzetközi jogban is újdonság az, hogy az élelmiszerlánc egységes jogi környezetben történő szabályozása törvényben fogalmazódik meg.
Azt gondolom, hogy ez a törvény 10 millió magyar fogyasztó egyetértésével találkozik. Azt is hozzáteszem, hogy korábbi vitáink és a korábbi törvénykezések kapcsán ebben a témában az ellenzék azt kérte, követelte, hogy egy egységes törvényben legyenek ezek a kérdések szabályozva. Most ez itt van, tehát meg lehet szavazni, vagy esetleg módosító indítványokkal jobbá tenni ezt a törvényt.
Medgyasszay képviselő úr említette, hogy az egyeztetési eljárás kifogás alá került. Én nem tudom, hogy mit ért képviselő úr politikai egyeztetésen, én inkább a szakmai egyeztetést, illetve az érdekképviseletekkel való egyeztetést tartom fontosnak, de el szeretném mondani, hogy több érdekképviseleti szerv és szakmai szervezet véleménye lett megkérve, kikérve a törvény előkészítése kapcsán, és ez alapján a lista alapján meghatározó többsége a megkérdezetteknek és az ebbe a kérdésbe bevontaknak igenis ezzel a törvénnyel egyetértett. Volt egy érdekképviseleti szerv, aki csípőből ezt a dolgot elutasította, de nem nevezem meg, mert ha nem nevezem meg a többit, akkor nyilván ezt sem. Volt természetesen az egyetértők között olyan is, aki észrevételt tett, ami nyilván helyénvaló. Tehát igenis a törvénytervezet előkészítői érezték ennek a felelősségét és az egyeztetést megtették.
Utalva arra, hogy végre egy törvényben van ez a kérdés és az ellenzék támogatását is elnyeri ez a dolog, a szocialista frakció részéről természetesen általános vitára alkalmasnak tartom a törvényjavaslatot.
ELNÖK: Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Medgyasszay László elég jól összefoglalta a törvény kapcsán azokat a gondolatokat, amik, ha elolvassa az ember, fölvetődnek. A kormánypárti képviselő úr gondolatát folytatva, hogy ez valóban 10 millió ember érdekét szolgálja, a szándékkal természetesen egyetértünk, de ha a jogalkalmazó oldaláról veszem kézbe ezt a monstre törvényt, ami magán viseli az európai jogalkotás újdonságát is, mint ahogy hallottuk, ember legyen a talpán, aki ezen el tud igazodni a jelenlegi gyakorlathoz képest. Tehát egyszerűen ha egy jogalkalmazó ezt elolvassa, nem érzékeli ennek a szervezetnek a felépítettségét. Nagyon sokat segített volna, ha egy folyamatábrán - lehet, hogy az én képzelőerőm szegényes - bemutatták volna, hogy mi hogyan kapcsolódik. Ezt központi nagy trösztnek kell elképzelni? Mert ennek a törvénynek az olvasásából körülbelül ez jön le.
Hogy egy-két konkrét dolgot is megemlítsek, amik indukálják ezeket a kérdéseket... Az állami laboratóriumok feladata: növényvédő szerek és termésnövelő anyagok minőségének hatósági vizsgálata. Lapozgattam előre-hátra, de valószínűleg a 75. §-ban a felhatalmazó rendelkezések fognak majd egyszer valamikor arra választ adni, hogy ez alatt mit kell érteni. A növényvédő szer kezelhetősége, oldhatósága, permetezhetősége? Mit jelent ez, hogy "minőségének"? Egyáltalán hat vagy nem hat? De azt gondolom, hogy ez nem ebben a kérdéskörben tisztázandó, mert már a piac fogja ezeket a kérdéseket rögzíteni.
Később találom meg, az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv feladatai között, hogy: laboratóriumot működtet. Amit itt az előbb láttunk laboratóriumi feladatot, az erre vonatkozik, hogy ő működteti a laboratóriumokat? Zárójelben jegyzem meg, hogy egy csomó laboratóriumot nemrégen szüntetett meg az állam. Kapacitás oldalról is kételyei vannak az embernek, hogy képesek lesznek-e megfelelni. Bár később a 60 napos ügyintézési határidő-kitolás talán már egy kis menekülési utat biztosít az alacsony kapacitásnak, hogy ha nem győzzük, akkor majd meghosszabbítjuk alapon, de hát ez semmiféleképpen nem fog a vállalkozás hasznára válni.
A következő: részt vesz a kutatásban, vizsgálati módszerek kialakításában és fejlesztésében. Én nem tudom, hogy ez most mennyiben állami feladat. Vagy akkor teljesen át kell értelmeznünk ezt a kérdéskört, ez lehet, hogy az üzleti szféra feladata lenne. Bizonyára ezek a kérdések mind azért vetődnek föl, mert a 75. § azt mondja, hogy majd jönnek a rendeletek és majd azokból megtudjuk. Tehát ez egy ugrás a sötétbe. Még ha abszolút jóindulatúan kezelem is a dolgot, akkor sem tudok egy olyan választói kérdésre válaszolni, hogy mi a francot szavaztam én meg, tehát nincs mögötte tartalom.
Később kiderül, hogy itt valami új tudományos szerv is föl fog állni, ami úgy gondolom, hogy még nem létezik, majd lesz valami ebből. Ez mind abba az irányba mutat, hogy épül az új vízfej.
A "felkérésre szakvéleményt készít" feladatmegjelölés házon belüli fölkérést vagy esetleg más szolgáltatást is jelenthet? Lehetne még folytatni ezt a kérdéssorozatot, ami abból adódik, hogy egy biankó törvényt szeretne a kormány velünk elfogadtatni, hogy arra adjuk áldásunkat, és ezt nem igazán jó szívvel teszi meg az ember.
Szóba került a parlagfű, és itt is van egy utalás rá, hogy az agronómia indokolt főszáma - aki végigolvasta, az tudja, most nem akarok erre kitérni. Nagyon kíváncsi leszek, hogy az a rendelet hogyan fogja megfogalmazni ezt a kérdést, mert az agronómia indokolt főszáma, a növénytermesztők nagyon jól tudják, fajtától, talajtól rendkívül függő lehet, tehát ezt így törvénybe belebiggyeszteni talán nem kellene.
A vita eddigi szakaszában ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm.
ELNÖK: Kovács Szilviának adok szót.
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Egy kicsit jogi szakmai szempontból szeretnék segíteni Medgyasszay képviselőtársamnak. (Dr. Medgyasszay László: Rám férne, köszönöm szépen.) Nem kioktatás céljából, hanem egyszerűen... (Dr. Medgyasszay László: Szívesen veszem.) Nem, nem óhajtom sem önt, sem mást kioktatni, pusztán szeretném tájékoztatni önöket a jogalkotási folyamat jelenleg működő szakmai szabályairól, ami egyébként nem ehhez a kormányhoz kötődik nyilvánvalóan. Itt a jogalkotási folyamatot tekintve - túl azon, hogy törvény szabályozza, vannak szakmai szabályok is - az a félelem, amit képviselőtársam megfogalmazott a kerettörvényekkel kapcsolatban, indokolatlan. Főként az uniós csatlakozás után látnunk kell, hogy a szabályok egyre részletesebbek a jogalkotástól elvárt állampolgári szándék miatt, de többek között amiatt is, ami a jogalkotási törvényben szerepel, hogy a törvényalkotás a parlament feladata, a kormányzati intézkedések megtétele, az operatív irányítás e tekintetben pedig a kormányé. Ennek megfelelően alakulnak a lehetőségei és a feladatai ezeknek az intézményeknek. Egy kerettörvénytől felesleges félni, ugyanis a kerettörvényekre az a jellemző, hogy az alapvető szabályokat fogalmazzák meg, mindazoknak a részletszabályoknak a kereteit adják meg, ami majd később ebben az esetben is a kormánynak és az illetékes minisztériumoknak lesz a feladata.
A jogszabályi hierarchia egyébként lehetetlenné teszi mindazon félelemnek a létrejöttét, amit Bagi képviselőtársam is megfogalmazott, hiszen az alacsonyabb szintű jogszabály nem állhat ellentétben a magasabb szintű jogszabállyal, és itt a kormányzati, illetőleg miniszteriális rendeletalkotás nyilvánvalóan nem állat szemben rendelkezéseiben a törvényben megfogalmazottakkal. Azt gondolom, hogy ez teljesen világos.
Túl azon, hogy ilyen nagy számú rendeletalkotást igényel ennek a törvénynek az elfogadása, ez teljesen rendben lévő, hiszen államtitkár úr részletesen elmondta, hogy milyen kiterjedt ez a szabályozási kör. Nyilvánvalóan ha annak az igényeknek megfelelően, amit Medgyasszay képviselőtársam megfogalmazott, hogy a törvény tartalmazza az uniós tanácsi, illetve bizottsági rendeleteket és irányelveket, plusz a kerettörvényben megfogalmazottakat és ezen túlmenően még a miniszteri rendeletben vagy kormányrendeletben megfogalmazottakat is, pontosan ez tenné kezelhetetlenné, átláthatatlanná és érthetetlenné a szabályozást. Én azt sem tartom indokoltnak és elfogadhatónak sem szakmai szempontból, sem mint képviselő, sőt mint jogalkalmazó állampolgár sem, hogy mindezek a hárompólusú szabályok egy kódexben jelenjenek meg. Akkor aztán tényleg nem lenne ember, aki eligazodna ezen; nem nekünk, akik jártasabbak vagyunk az átlag állampolgárnál ebben a kérdéskörben, hanem egy átlagember számára tényleg lehetetlenné tenné ezeknek a szabályoknak az értelmezését, sőt még magának a kódexnek a kezelését is.
A másik, amiről szeretnék pár szót szólni, államtitkár úr kiemelte itt a bírságolási eljárás folyamatát. Én nem gondolom, hogy azért, mert ez annyira népszerű lenne, hanem azért, mert az állampolgárok számára nagyon fontos. Eddig több vád érte a kormányzatot, hogy ilyen szempontból nem arányos a bírságolás, nincsenek tekintettel a különböző egyedileg meghatározható és megjeleníthető körülményekre. Ez a törvény lehetőséget biztosít a bírság differenciálására. Természetesen nagyon fontos az is, hogy amikor a bírság kiszabásáról beszélünk, akkor a szabálytalanság eredményeként elért jövedelem a lényeges. Nagy örömmel látom, hogy tulajdonképpen ez a megfontolás az, amelyik mellett a törvényalkotók e tekintetben megindultak és egy új, a korábbiaktól eltérő lehetőséget biztosítanak. Azt gondolom, hogy ezzel a kisvállalkozások is egyet tudnak érteni, el tudják fogadni. Azt pedig mindenkinek tudomásul kell venni, hogy aki szabályt szeg, főleg ebben a körben, ami az emberek egészségét, életét szorosan véve érintheti, akkor ott szankcióra kell, hogy számítsanak. Ha ez a szankcionálás korrekt, kulturált módon történik, világos eljárási és anyagi jogi szabályok mentén, akkor ezt a társadalom és az ország minden állampolgára el fogja tudni fogadni. Természetesen a jogkövető magatartás előidézésében is ezeknek a szabályoknak a világossá tétele elsőrangú feladat, ezt a törvényben látom és ezért én támogatni is fogom.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ángyán Józsefnek adok szót.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Kedves Kollégák! Államtitkár Úr! Mindenekelőtt szeretném megköszönni én is a tájékoztatást és szeretném leszögezni, hogy tiszteletre méltó az a törekvés, ami ebből az anyagból sugárzik; valóban egy többpárti egyetértés volt annak idején a tekintetben, hogy az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos jogi kereteket meg kell erősíteni. Mégis azok a problémák, amelyeket itt részben Medgyasszay László és Bagi Béla képviselőtársaim felsoroltak, az én olvasatomban alapvetően abból fakadnak, hogy a folyamat maga fordítva indult, mert normális esetben meg kell határozni azt a stratégiát, ami erre a fontos területre vonatkozik, hogy mik azok a fontos elképzelések, amelyek érintik ezt a területet, ezt kell elsősorban definiálni, és ezt követhetné egy intézményi átalakítás, ami ezt végrehajtja. Most statáriális jelleggel, ha szabad így mondani, létrejött egy olyan szervezet, amit annak idején, nem véletlenül, az ellenzék folyamatosan és masszívan vitatott. Olyan feladatok kerültek egybe ebben a szervezetben, amelyek gyakorlatilag össze nem tartozóak. Ezen a törvénytervezeten, amellett, hogy a jó szándékot én nem vitatom el, az érződik, hogy most az ebben a szervezetben összevont intézmények korábbi feladatköreiből a feladatok egy részét, amelyek az élelmiszerláncot érinteni látszanak, egy eklektikus közegben mintha összemixelte volna. Ennek következtében egy ilyen esszé jellegű törvény születik, ami érint ezt is, azt is, amazt is, de semmiről nem mond igazán konkrétumokat. Lehet persze úgy mondani, hogy ez a jogalkotásban egy kerettörvény, ezért nem mond konkrétumokat, de azért valószínűleg több eligazítást adna, ha ennél konkrétabb lenne ez a javaslat. Az én olvasatom szerint egyenes következménye egy ilyen típusú előterjesztés annak a menetnek, amit úgy jellemeztem, hogy fordítva ülünk a lovon: először létrehozunk intézményeket, aztán megpróbáljuk a feladatokat valahogy ezekhez az intézményekhez hozzákapcsolni.
A másik inkább egy stratégiai jellegű dolog, ha már valóban nem az elején kezdtük. Az élelmiszerlánc biztonsága annál inkább csökken, minél hosszabb az az élelmiszerlánc. Ez egy stratégiai kérdés, és Európában is van egy olyan törekvés, hogy ezt a láncot rövidíteni kéne, tehát a helyi feldolgozás, értékesítés, kereskedelem ügyei olyan stratégiai kérdések, amelyekről valószínűleg az élelmiszerlánc biztonsága kapcsán beszélnünk kéne. Erre igazán semmilyen módon nem tesz utalást ez az anyag, pedig az élelmiszerlánc rövidítése a problémákat csökkentené, vagy legalábbis elvárható lenne egy ilyen anyagtól, hogy ezzel a problémával a súlyának megfelelően foglalkozzon. A térségi ellátást tekintve minél közelebb van a termelő a fogyasztóhoz, annál kisebb a probléma. Nem fogjuk egyébként pénzzel és költségvetéssel sem bírni, ha ebbe az irányba nem teszünk lépéseket. Ez a hatékony élelmiszer-biztonság megteremtésének egy nagyon fontos eszköze, és ez már inkább egy stratégiai kérdés.
Anélkül, hogy a részleteket most én is vitatnám, ezt a két kérdést szerettem volna idehozni. Ezek miatt egy picit szomorúan veszi az ember a kezébe ezt az anyagot. Valószínűleg sok minden javítható még benne az általános vita meg a részletes vita során, mindenesetre ez két olyan alapkérdés, amit el kellett mondanom, és talán ez is segíthet abban, hogy ezt a törvényt kedvezőbb irányba mozdítsuk tovább. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? Czerván György!
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelettel üdvözlök mindenkit. Nem ismételve az előttem szóló ellenzéki képviselőtársaimat röviden néhány dolgot. Látszólag messziről indulok. Úgy gondolom, hogy ez a három törvénytervezet, az élelmiszer-biztonságról és az élelmiszerláncról szóló, meg a két fogyasztóvédelmi előterjesztés, amit fogunk tárgyalni, úgy kell a parlamentnek, mint egy falat kenyér, hiszen december óta gyakorlatilag nem dolgozik a parlament, nem dolgozik a kormány. Hétfőn, ha jól emlékszem, a technikai szavazásokon kívül talán két olyan konkrét szavazás volt, ami a törvényalkotási munkával kapcsolatos, tehát ilyen értelemben nagyon jókor került elébünk ez a valóban fontos előterjesztés.
Az élelmiszerlánccal kapcsolatosan mi is inkább, ahogy Ángyán professzor úr is fogalmazott, élelmiszer-biztonságot szoktunk emlegetni, mert az élelmiszerláncról más szokott az embernek eszébe jutni, vagy valami másra van szocializálva. Amikor ezt elolvastam, az áruházláncok meg ilyesmik jutottak róla eszembe, tehát ha keverem az élelmiszer-biztonságot az élelmiszerlánccal, az talán nem is lesz véletlen. Az élelmiszerárakkal kapcsolatos kérdések most már eléggé előtérbe kerültek úgymond globális szinten is, most már van valami közgazdasági elnevezése is, az afláció. Ezek mellett a kérdések mellett az élelmiszer-biztonság jelentősége még inkább föl fog értékelődni, tehát ilyen értelemben egyetértek azzal, hogy megpróbáljuk ezt a dolgot rendbe tenni.
A jogalkotásról elég sok szó esett. Valóban egy kerettörvény van, de ahogy Medgyasszay képviselőtársam is mondta, a részletekben van a lényeg. Ha ezeket a részletes szabályokat ismernénk vagy ismerhetnénk majd, amikor a különböző minisztériumok által megfogalmazásra kerülnek, akkor talán olyan bakik elkerülhetőek lennének, mint ami volt most az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumban ezzel a bizonyos fóliaszabályozással kapcsolatosan, ami talán még a törvényalkotónak sem volt szándéka, ennek ellenére egy bonyolult helyzet alakult ki.
A törvény céljával foglalkozik az 1. §, és itt nagyon sok minden öt pontban fel van sorolva. Kiemelnék néhány dolgot, hogy mi ennek a törvénynek a célja, vagy mi kéne, hogy legyen. Az egyik a végső fogyasztók egészségének biztosítása. Itt van az Unió szabad áruáramlásának a szabálya is, ami tudjuk, hogy egy uniós alapelv - amivel én egyetértek, de fontossági sorrendben nálam másodlagos vagy harmadlagos kérdés -, de az alapcélnak, a végső fogyasztók egészségének biztosításának ez a szabad áramlás sokszor ellent is mond; lásd a különböző marokkói meg nem tudom, milyen élelmiszerek behozatalát. Tehát én maximálisan és egyértelműen kiemelném, hogy az a cél, hogy a fogyasztók egészségét védjük, és utána a többit lehet még persze ragozni az uniós szabályokkal szinkronban.
Nagyon fontosnak tartom, hogy foglalkozik ez az előterjesztés azzal, hogy magyar nyelven, meg egyértelműen, meg olvashatóan. Én nem nagyon szoktam vásárolni, de azért néha vetődök el üzletekbe; egyszerűen még szemüveggel sem lehet elolvasni a különböző feliratokat meg megtévesztő dolgokat, hogy a zsírszázalék mondjuk egy tejnél 2,8 százalék vagy 1,5 százalék, az nem egyértelmű. Nyilván majd a részletes szabályok fogják pontosítani, hogy hogyan kell ennek kinézni, de ez nagyon fontos részletkérdés, illetve a reklámmal kapcsolatos dolgok is.
A parlagfűt én is kiemelném, vagy azt, hogy a talajidegen anyagok szennyezésétől megóvni; nem tudom, hogy például a műtrágya minek számít, talajidegennek számít, vagy sem. A méhészekkel kapcsolatosan felmerül a kérdés, hogy az önkormányzatnak miért nem kell bejelenteni a letelepedési engedélyt. Tehát nagyon sok ilyen részletkérdés is van.
Még egy dolgot szeretnék kiemelni, amin én meglepődtem. A 85. §-ban - én nem vagyok jogász - ilyen dolgok vannak, hogy Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa meg a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal kötött 59. meg nem tudom, hányas szerződések. Azt hittem, hogy ezeket megszünteti ez a paragrafus, de csak szövegrészeket töröl el, például kihagyja azt, hogy "az állategészségügyért felelős" és helyébe az "élelmiszerlánc felügyeletéért felelős" szövegrész kerül. Van még KGST vagy Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság? Ezeket a jogszabályokat nem kéne ennek kapcsán megszüntetni? Mik vannak ebben, hogy ezek még élnek? Én abszolút nem értem és nem tudtam ezt követni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor Jakab Istvánnak adnám át az elnöklést, hozzá szeretnék szólni.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Font Sándor elnök úrnak adom meg a szót. Parancsolj, elnök úr!
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyszer már a parlamentben merészkedtem elmondani, hogy gimnazista koromban felállítottam egy axiómát. Az axióma egy nagyon érzékeny terület. Axiómának nevezzük mindazt, ami bizonyítás nélkül igaz. Ezért aztán a matematikában csak néhány axióma létezik, erre viszont az egész matematika tudománya épül. Az axióma önmagában igaz, bizonyítást nem igényel. Ezen a logikán indulva magam is fölállítottam egyet, ami úgy szól, hogy a hiba elhárításának legszükségesebb előfeltétele magának a hibának a felismerése. Ugyanis - ha ezt lefordítom - ha ezt nem ismerjük fel, akkor a hibát persze nem tudjuk megoldani. Ez az a logika, ami miatt elutasítjuk ezt a törvénytervezetet.
Ez kezdődik annak a hibának a fel nem ismerésével, amit az idézett CIX. törvénnyel, az MGSZH létrehozásával, a rendeleti szintű kormányzásra való áttéréssel okozott a jelenlegi kormány. Azzal egyszerűen nem értünk egyet, hogy a parlament hatásköréből kivont olyan, véleményünk szerint nagyon fontos törvénykezési, stratégiai feladatokat előíró lehetőségeket, amelyekbe többet nem szólhatunk bele, mert az aktuális kormány majd úgy dönt, ahogy dönt és úgy képzeli el magának a rendszert, ahogy éppen elképzeli. Ennek a logikának már csak egyenes következménye a most beterjesztett, élelmiszerláncról és hatósági felügyeletről szóló törvénytervezet.
Más szóval úgy is fogalmazták itt, hogy fordítva ülünk a lovon; ez ugyanannak a logikai következménye, amit a magam szempontjából próbálok megindokolni. Hogyan lehet egymásra halmozni állatot, növényt, gépet, parlagfüvet? Ez az egész MGSZH - a katyvasz szót mindig kerüli Medgyasszay László képviselőtársam, de nehéz más jó szót találni arra, amit ezzel a rendszerrel önök okoztak. Azokat a szlogenszavakat, amiket időnként átvesznek az Uniótól, például a "termőföldtől az asztalig", a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség már jó néhány éve - nem merem azt mondani, hogy évtizede, de jó néhány éve - mondja. Ennek mi is a logikája? A családi alapon történő mezőgazdaság fölépítése, ahol kis közösségi környezetben élelmiszert állítunk elő, és itt a termőföldtől közvetlenül oda tudjuk juttatni az asztalig. Mi történt a jelenlegi MSZP-SZDSZ-kormányzás alatt? Egy globalista politikát szolgált ki napról napra a mezőgazdasági szakigazgatási törvénykezésével.
A globalista politikának mi lett a következménye? Most elsősorban az élelmiszerhiány, mert kiderült, hogy az a globál élelmiszer-termelői rendszer, amire építették az egész világ élelmiszer-ellátását, az most nem működik, az csődöt fog mondani. Épp a múlt héten a FAO-tól és a WTO-tól származó tanulmány bebizonyította, hogy a dél-amerikai globalista szemlélettel termelt élelmiszerek egy hektáron való megtermelése kevésbé hatékony, mint az indián közösségek ugyanekkora területen való termelése a fehérjekinyerés szempontjából. Ezt a globalista rendszert megpróbálták 2004 óta az Unióba való belépésünkkel, az Unióra való sokszori hivatkozással Magyarországra ráerőltetni, és önök arról beszélnek, hogy termőföldtől az asztalig. Elnézést, van ma Magyarországon komoly élelmiszer-termelés, nem csak alapanyag-termelést végzünk? A teljes rendszer arról szól, hogy a téesz alapú tőkés nagybirtokos rendszereket meg kell erősíteni és termeljünk gabonát. Ennek egyetlenegy feldolgozott változata most már alig jelenik meg Magyarországon. Kiszorultunk a saját élelmiszerpiacunkról.
Mit mondunk mi a kisközösségi élelmiszer-termelésre? Amire egyébként vannak a törvénytervezetben nagyon jó megfogalmazások, hogy ha ez a rendszer működne; de itt csak a szlogent hallottuk, hogy termőföldtől az asztalig. Nincs mit odatenni a termőföldről, nincs élelmiszer-termelés és -feldolgozás sajnálatos módon. Ezt tették tönkre. Nevesíthetjük a HACCP-t, és minden egyebet. Én itt bemutattam az egér és patkány menekülőút-biztosításának a rendszerét. Ekkora röhejt okozni, traumát vállalkozóknak? Nézzék meg, a benzinkutak mellett oda vannak lerakva ezek a dobozok most is, bármelyik benzinkútnál. Tehát a képtelenséget erőltették rá az országra. Ebben persze jó néhányan tönkrementek. Kik mentek elsőként tönkre? Hát éppen azok a kis élelmiszer-termelők, akiknek az érdekében most talán jó lenne valamit gondolkodni.
Tudom, hogy önök nem szeretik hallani, hogy a Fidesznek van elképzelése, hogy hogyan kellene ezt csinálni. Tudom, hogy önök nem olvassák az "Erős Magyarország" programot. Ennek ellenére ez egy jövőkép, amiben meg szeretném mutatni, hogy mi milyen szerepet szánunk a mezőgazdaságnak a magyar társadalomban. Tudom, hogy az is meglepő lehet önöknek, hogy jó néhány ilyen kérdésre választ ad ez a gondolatom. Éppen ezért szeretnék ebből idézni. A kisközösségi termelésről a corki egyezmény, amit itt elfelejtettek közölni a magyar állampolgárokkal, hogy '96-ban Corkban volt egy deklaráció, és ott elmondták, hogy hogyan lehet a kisközösségi termeléseket kikerülve a HACCP rendszerét létrehozni és bizonyos távolsági határokon belül hogyan kell értékesíteni ezeket az élelmiszereket. "A Fidesz az uniós szabályozással és gyakorlattal egyezően a helyi, regionális termelésre, értékesítésre, valamint a kistermelői élelmiszer-előállításra úgy tekint, mint a vidéki lét és a biztonságos élelmiszerellátás alapja. Ezért elősegítjük, támogatjuk a helyi élelmiszer-termelést, a helyi piacok megőrzését - azt önök persze most tönkretették -, fejlesztését, támogatjuk a kiskörzeti értékesítés meghonosodását, ugyanis vidékprogramunk egyszersmind erőteljes környezetvédelmi program is, hiszen a helyi termelés, a helyi foglalkoztatási gondok megoldása mellett szükségtelenné teszi a sokszor több ezer kilométeres szállítási energiaigényt, a tartósító műveleteket, a tartósítószerek, csomagolóanyagok fölösleges mennyiségű előállítását, használatát és azok megsemmisítését. A kisebb gazdaságokban a növényi és állati termékek előállítása környezetbarát módon megoldható, jelentős mennyiségű egyébként megsemmisítésre ítélt anyag az ilyen gazdaságok termelési folyamataiban újra fölhasználható."
Ha ez a rendszer létezne, amit gőzerővel tettek tönkre 2004 óta ezzel a téves logikával és ennek megjelölő törvényeivel, akkor lenne miről beszélni termőföldtől az asztalig. Sajnálatos módon nincs, tehát a szlogen ilyen szinten egyelőre szlogen marad. Azok a hatósági, kommandószerű ellenőrzések, amelyeknek olyan címeket adnak, hogy már nem is tudom őket követni - "Csicseri" meg "Kikelet" hadművelet, meg nem tudom, mik ezek; rendben van, tudom, ez is az Uniótól átvett, ott is mindig ilyen kódokkal jelölik, amikor valami nagy akcióra készülnek -, épp azt mutatják, hogy sajnálatos módon nem működik a hétköznapi, mindennapos, félkatonai rendben működő élelmiszer-biztonsági rendszer az ellenőrzésben. Akkor nem kellene ilyen csúcsokkal időnként bemutatni, hogy ja, mi is dolgozunk.
Meg ami a fájdalmasabb, hogy nagyon komoly gond van az élelmiszer piacra jutásában. De mi ennek az előzménye? Az, hogy tönkretettük a hazait, és több ezer kilométerről, ahogy idéztem, szállítgatjuk keresztül-kasul az országba, Európába. Ehhez természetesen nagy mennyiségű élelmiszer-segédanyagot, tartósítószert kell alkalmazni. Kiderült, hogy most már az emberek olvassák ám, hogy mi az, hogy E-anyag, csak mint kiderült, a jelölési, címkézési szabályokban elfelejtettük megmondani, hogy mekkora betűkkel tessék ezeket ráírni. A parizerre ráírják, hogy génkezelt szóját is tartalmaz. Tudják, hogy hova? Arra a nejlonfóliára, tasakra, tömlőre, amit utána szépen milliméteresre fölvágnak a boltban, és érthetően soha egyetlenegy parizerfogyasztó nem tudja meg, hogy ahhoz génkezelt szóját használtak föl; előírásszerűen eleget tettek a rendeletnek, hogy fölírták a génkezelt szója tartalmát azokra a parizerekre. Tehát itt súlyos, más típusú kérdésekkel nem foglalkozik a rendszer. Az az elsődleges cél, amiről Czerván György beszélt, hogy a fogyasztó érdeke mikor fog megjelenni mint elsődleges szempont.
Két évvel ezelőtt, amikor az MGSZH-törvény és az egész közigazgatási átalakításról szóló törvény bekerült, mi akkor azt mondtuk, mertük javasolni, hogy vegyük ki az élelmiszert az áruk szabad áramlásának fogalmi köréből. Ez nem példa nélküli, hozzáteszem, mert a gyógyszer- és a fegyverkereskedelem nincs benne az áruk szabad áramlási körében az Unióban. Mi azt állítjuk, hogy minimum ilyen szintű stratégiai termék az élelmiszer, láthatólag emberéletekről van szó. Amit persze megint elfelejtett a kormány mindeddig megértetni az emberekkel, az az, hogy a mezőgazdaság viszont élelmiszert termel. Tehát álljon meg a menet, emberek, akár termelő valaki, akár nem, akik nem termelők, azok 9 millióan vannak körülbelül ma Magyarországon és ugyanolyan érintettjei a mezőgazdasági termelésnek, mert mi itt élelmiszert állítunk elő, amit mindannyian elfogyasztjuk. Azok is fogyasztják - akár vegetáriánusok, akár húsevők, akármilyenek -, akik nem termelnek élelmiszert. Ezért állítjuk mi, hogy az élelmiszer stratégiai cikk, különleges típusú cikk, amivel kapcsolatban újra kellene gondolni néhány kérdést. Na persze ehhez föl kell vállalni, hogy a Unióban konfrontálódunk. Ez eddig nem sikerült ennek a kormánynak, sőt szolgai módon valamiért mindig úgy csinálta, hogy amit az Unió nem is kért, azt mi kétszeres erővel, kétszeres szigorral vezettük be Magyarországon. Ennek persze nem volt semmi értelme, csak annyi, hogy tönkretettük a hazait és átadtuk a fogyasztói terepet a globalista élelmiszer-termelőknek, akik gőzerővel próbáltak nagyüzemi szinten élelmiszert termelni, amit önöknek ellenőrizni kellett vagy kellett volna, mert a minőségnek sajnálatos módon semmilyen szinten vagy nagyon minimális szinten tudott csak megfelelni. Tehát amikor azt gondolnánk, hogy egy olyan rendszerről beszélünk, ami közvetlenül hat minden állampolgárra, akkor a beterjesztéssel egyelőre egy olyan rendszert hoznak létre, amire semmi működési garanciát nem látunk.
A legnagyobb kritikánk az MGSZH rendszerén belül összetolt összes államigazgatási szervvel kapcsolatban az volt, hogy nem látjuk a költségvetést, nem látjuk azt, hogy költségvetéstől függetlenül saját szakmai tudásuk és véleményük alapján mernének intézkedni, mert ha valaki véletlen valamit rosszul tesz, azt azonnal megölik a költségvetési szigorral. Pontosan ismerik ezt a technikát; ha netán egy-egy ágazati szerv azt mondja, hogy de uraim, ezt meg kell tenni, még akkor is, ha ennek netán társadalmilag vagy politikailag ellenállása keletkezik, akkor rögtön meg lehet ölni egy ilyen szervezetet. Mi akkor is azt állítottuk, hogy igen, egy költségvetésben definiált, szakmailag autonóm és költségvetéstől független szervezetnek vagy szervezeteknek kellene létrejönni. Ne haragudjanak, itt megint csak a hitelesség kedvéért idéznék egy ehhez kapcsolódó, szintén az "Erős Magyarország"-ban található elképzelésünket.
Azt állítjuk, azt írtuk le, hogy: "A jelenlegi átláthatatlan agrár-közigazgatás helyett a szakmai és működési sajátosságaikban együvé tartozó élelmiszer-biztonsággal, állategészségüggyel, az ezekből eredő közegészségügyi kérdésekkel kapcsolatos feladatok végrehajtását egy önálló, országos hivatalba, azonban a gazdálkodással, támogatásokkal kapcsolatos feladatokat egy másik, a sajátosságuknak megfelelő hivatalba kellene összevonni. A hivataloknak önálló költségvetést, a feladat elvégzéséhez szükséges autonóm működést szeretnénk biztosítani." Sajnálatos módon, mint említettem, axióma szinten a hibát csak akkor lehet megoldani, ha előtte fölismerték. Ha ezt az önállóság felé való lépést nem tudják megtenni, akkor teljesen mindegy, hogy házon belül hogyan próbáljuk piszkálni, babrálni ezt a rendszert, véleményünk szerint működésképtelen. Akciókat ugyan lehet szervezni, de ez önmagában működésképtelen. Jó lenne egy olyan szerv, amiről beszéltem, ami ezt az önállóságot a létszámgazdálkodásban, az elképzeléseiben meg tudná valósítani, hatékonyan segítené a termelőket, védené a fogyasztót, és a fogyasztó érezné azt naponta, hogy neki lehet bizalma ahhoz a termékhez, amit éppen megfog. Nem kell nagyítóval járnia a hipermarketekbe és ott bogarászni, hogy miket írtak oda, hány E-anyagot és színanyagot, vagy hogy a szavatossági idő lejárt, nem járt le, átdátumoztuk, átcsomagoltuk - most csak azokra az esetekre hivatkozom, amiket ismerünk. Jó lenne, ha ezt érezné a fogyasztó, és persze ez egy olyan komoly szervezet lenne, aki mondjuk nemzetközi szinten a szakmai társhatósági szervezetekkel is esetleg a véleményét kifejtve lobbizni tudna olyan kérdésben, hogy szabad-e az élelmiszert az áruk szabad áramlása körében fönntartani ebben a logikában, ami most létezik. Véleményem szerint ez még inkább újragondolandó kérdés.
A törvénytervezetben van egy olyan kellemetlenség, amit már más törvényeknél is megtapasztaltunk, hogy folyamatosan hivatkoznak EU-jogszabályra és nem engednek semmit kifejteni egy bizonyos igazságügyi és rendészeti minisztériumi állásfoglalás vagy logika szerint. Ez a logika az, hogy amit az Unió egyszer szabályozott, arra csak utalunk, azt nem fejtjük ki és nem ismételjük meg a definíciókat és az utalásokat. Hát erről itt már szóltak képviselőtársaim, hogy ember legyen a talpán Maris néni, aki élelmiszer-termelő és a kis piacon értékesít, hogy utalásokat találjon arra, hogy az EU-törvények erről egyébként hogyan rendelkeznek. Én nem tudom, hogy ezt hogyan kell megoldani, mert az IRM részéről lehet, hogy így szabályszerű, de hogy teljesen fölöslegesen írták bele ebbe a törvénytervezetbe ezeket az utalásokat, az egészen biztos. Na persze egyre jó: a fenyegetettséget viszont megadták, a jogosítványt annak az élelmiszerláncot felügyelő hatóságnak, amelyik a logika szerint nem lehetne, mert az MGSZH alatt van minden - tehát ez a másik paradoxon ebben, és van még egy-két ilyen -, hogy bármikor lecsaphasson Maris nénire.
Egyébként az egész jelenlegi ellenőrzési rendszer - és itt már nemcsak az élelmiszer-biztonságra utalok, hanem a munkaügyi és a foglalkoztatást ellenőrző hatóságokra - gyakorlatilag most már arra alapul, hogy a fenyegetettség lehetőségét megadták a hatóságnak, az alany úgysem tudja betartani a szabályt. Ez a lényege. Ha most megkérdezném önöktől, hogy kell-e nyugtát kibocsátani a piacon való értékesítésnél, bizony-bizony kell, január óta. Hiába ígérték annak az eszement törvénynek a módosítását, amit decemberben beszavaztak gőzerővel, hogy januártól nyugtát kell adni mindenkinek, aki piacon árusít, tudjuk, hogy ez fizikai képtelenség és nem is lehet a kispiaci értékesítésnél, de a törvény jelenleg mégis így szól. A fenyegetettség tehát megvan; ha valaki megbolondul, akkor kiüríttethet egy piacot rövid időn belül. Bocsánat, nem bolondul meg, egyszerűen betartja azt, ami a nonszensz törvényben szerepel. A nonszensz további fokozása persze a mezőgazdaság speciális területére vonatkozik - majd az egyebek napirendi pontban szeretnék erről még pár szót mondani -, a fóliasátrak engedélyeztetésének ügyére.
Az a probléma ezzel az egész törvénnyel, hogy ilyenhez ad felhatalmazást. Én értem a szándékát, de csak abban értem meg, amely logikát megvalósítottak a CIX. törvénnyel, amivel alapjaiban nem értünk egyet. Tehát az önök logikája ilyen értelemben helyes, a beterjesztő logikája helyes, a rendeleti kormányzásra tér át: ti adtok nekem egy kicsi felhatalmazást és írok egy óriási nagy rendeletet. Ezt csinálták a közvetlen farm alapú támogatásnál is; egyetlenegy mondattal az egyik eldugott földtörvényben adtak egy kicsi felhatalmazást és írtak kétszeri alkalommal több száz oldalas rendeletet. Én ugyan nem voltam akkor képviselő, de azt mondom Medgyasszay Lászlót idézve, hogy ezek szerint a törvényalkotás területén még nosztalgiázhatunk esetleg a Horn-kormány idejében gyakorlott, vallott törvényalkotási modellről. Ezekkel a törvényekkel végérvényesen se nem biztosítanak, se nem garantálnak semmit, és legfőképpen nem orientálják a magyar termelőket az újbóli magyar élelmiszer-előállítás kapacitására, hogy ezt érdemes önöknek megtenni, emberek, van rá lehetőség, hódítsuk vissza a magyar fogyasztót a magyar piacon. Ez a törvény sajnos ezt az irányultságot nem fejti ki, ezért nem támogatható.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Kis Péter képviselőtársamnak adok szót, és visszaadom Font elnök úrnak az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Nem örülök az utolsó hozzászólásnak, mert abban megint sok másról volt szó, de végül is a forgatókönyv világos. Viszont azt nem értem, hogy az ellenzék miért nem örül ennek a CIX. törvénynek; ez remek hivatkozási alap arra, hogy ne támogassanak bármilyen törvényt is. De nem ezzel szeretnék a továbbiakban foglalkozni, hanem azzal, ami itt fölvetődött; Ángyán képviselő úr és Font elnök úr is foglalkozott a lokális piaccal, a lokális termeléssel.
Azt gondolják az ezt fölvetők, hogy ebben a körben vásárlók vásárlói szokásait majd meg lehet változtatni törvénnyel. Egyébként lehet, hogy a Fidesz-programban arról is szó van, hogy hogyan lehet ezeket a vásárlói szokásokat megváltoztatni. Elhisszük azt, hogy a helyi, lokális kis piacon vásárolt terméken túl a falu állampolgára nem megy el nagy üzletláncba vásárolni. Tehát ha ezt az élelmiszer-biztonság szempontjából közelítjük meg, akkor csak lokális élelmiszer-termeléssel és lokális piaccal garantálható az ott élő állampolgárok biztonsága élelmiszer szempontból? Azért nézzük már a valós életet, a fogyasztói, illetve a vásárlói szokásokat, hogy hogy alakulnak; nyilván van, amit helyben vesz meg a falu népe, de van, amikor beül az autóba és bizony elmegy bevásárolni a multi üzletláncba. Akkor az ott értékesített áruk tekintetében már nincs élelmiszer-biztonság ezek szerint, ami ennek kapcsán fölvetődött. Tehát ez egy kicsit a képtelenség kategóriája. Én örülök neki, hogy beletekintettünk, biztos a mi bűnünk, hogy nem olvastuk el részletesen a Fidesz programját, mert lehet, hogy arról is szó van ebben a programban, hogy hogyan blokkolják, illetve hogyan számolják majd föl ezeket az úgynevezett multi üzletláncokat. Ennyit szerettem volna ehhez a kérdéshez kapcsolni.
Illetve még egyet. Itt több ellenzéki képviselő azt mondta, hogy a törekvéssel egyetért, hogy konszenzussal kellene ezt a törvényt meghozni, ehhez képest minden második mondat arról szólt, hogy miért nem jó ez a törvény, tehát nincs remény arra, hogy akár még módosító indítványokkal is meghozzuk. A korábbi időszak nagy egyetértése alapján viszont azt gondolom, hogy ha még módosításokkal is, de azért csak létre kellene hozni ezt a törvényt, mert tényleg állampolgári érdek. (Dr. Medgyasszay László: Elnézést kérek, el kellene mennem...)
ELNÖK: Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Elnézést kérek, hogy egy kicsit erőszakosan kértem szót, de 12-kor el kell mennem, és itt elhangzott egy-két dolog, amire muszáj reagálnom.
Azt mondta Kis Péter kollegám, hogy ezekre utaljon az én elképzeléseim szerint a törvény. Az én elképzeléseim szerint a törvény úgy kezdődne, hogy föl van írva, hogy milyen szervezet. De kétségkívül - és képviselő asszonynak köszönöm a kiigazítást, illetve az ismertetést - az alacsonyabb rendű törvény nem hághatja át a felsőbb rendűt; ezt már 1971-ben tudtam, amikor megyei szakállatorvos voltam, tehát erről voltak ismereteim, ebben nem tetszett sok újat mondani. Ami az uniós fogalmakat illeti, természetesen nem arra gondoltam, hogy az Unió joganyagának megfelel, nem a 75. §-ra gondoltam, hanem a fogalommeghatározásoknál, amikor egy-egy mondat odaillene. Igaz, hogy közben konzultáltam államtitkár úrral, és azt mondta, az a probléma ezzel, hogy ha változik az EU-s megfogalmazás. Na és, én azt mondom, akkor megváltoztatjuk itt is. Nem egy esetben történt meg az elmúlt 18 évben, hogy a parlament egy rövid törvénymódosítást behozott és megcsinálta. Ha az, hogy az élelmiszerjog meg az élelmiszer-vállalkozás micsoda, ide van írva - erre utalt Font Sándor is - a fogalommeghatározásnál, az csak egy mondat, az nem egy egész irányelv, az EU- jogszabályban is egy pont. Utána lehet nézni persze, hogy ez micsoda, de ha le van írva ide magyarul, szerintem az tényszerű a törvény alkalmazása szempontjából. Erről ennyit szerettem volna mondani.
Annyit azért hozzátennék, amit Kis Péter László most is említett, hogy három év óta folyamatosan mindig elmondtam én legalábbis, hogy mi az, amivel egyetértünk, mi az, amivel nem. Ha egy fő vonallal egyetértünk, az nem jelenti azt, hogy amikor a végrehajtásra kerül sor, vagy éppenséggel valami eltér a közös megállapodástól, vagy ha egy ideig közösen mentünk, az még nem jelenti azt, hogy utána bizonyos dolgokban ne lehessen eltérő véleményünk. Az ellenzékiség egyik része az, hogy igyekszünk a jobbítás szándékával kritizálni.
Amit még az ellenőrzés hatékonyságáról mondtál, kedves kollegám, én nem akarom provokálni államtitkár urat, meg nem is célom, de január 1-jén a hatósági szolgálati állatorvosoknak csökkent a fizetése. Ez a szolgálat, ha nem történik komoly változás, ki fog ürülni, nem lesz, aki ellenőrizzen majd. Most még vannak ott állatorvosok, de ez komoly problémát fog a jövőben jelenteni. Hála istennek kezd a gyakorló állatorvosok egzisztenciája helyre állni; nem fognak elmenni hatósági szolgálatba ezért a pénzért, amennyit most fizetnek érte. Akkor kérdezem én: hol lesz majd az ellenőrzés hatékonysága?
Tessék nekem segíteni, képviselő asszony; lehet, hogy az ismeretem hiányos, de én úgy tudom, hogy egy törvény megszavazásával egyidejűleg ismerni kell a végrehajtási rendeletet is. Nem úgy van a törvényalkotási joganyagban, hogy a törvénnyel egyidejűleg a végrehajtási rendeleteket is meg kell alkotni? Ami kétségkívül kormánytól függetlenül sokszor elmarad, de ezt én hiányolom, mert most sincs meg a végrehajtási rendelet, az a rengeteg, amit ismernünk kellene.
Ami még a kerettörvényre vonatkozik, kétségkívül ez egy fogalom és egy elfogadott dolog, csak kérdés, hogy ez a keret milyen tág és mennyi lehetőséget ad utána az alacsonyabb rendű jogszabályok megalkotóinak. Itt kellene valahol a középutat megtalálni, hogy ez a keret ne legyen túl nagy, tehát lássuk, hogy hogyan megy tovább a végrehajtási folyamat.
Még annyit a jogalkotással kapcsolatban, amiről Font képviselő úr is beszélt - van más is, ezt csak csemegének említem meg -, hogy ha be akarjuk a ház elejét festeni más színűre, építési engedélyt kell kérni hozzá. Tehát más területeken is vannak ilyen nonszenszek. Ezt kellene kiküszöbölni azzal, hogy a parlament egy kicsit sokoldalúbban megnézi.
Köszönöm szépen a lehetőséget, én többet nem kívánok szólni. Amint elmondtam és mások is elmondták, ez kétségkívül nagy falat és jó dolog a törekvésében, de kedves képviselőtársam, mégsem tudom támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Godó Lajosnak adok szót.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Elnök Úr! Szeretném kérni, hogy az általános vitára alkalmasság szempontjából szíveskedjen az ülést vezetni, hiszen nagyon sok képviselő már részletes kérdéseket is fölvet. A plenáris ülésen lesz lehetőség az általános vita folytatására, módosító javaslatok benyújtására. Ha igaz az, amit két és fél évvel ezelőtt megfogalmazott az ellenzék is, hogy szeretne egy átlátható rendszert törvényi szinten megfogalmazni, akkor kérném, szíveskedjenek ebben partnerek lenni, és most az általános vitára való alkalmasságról döntsön a bizottság.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ángyán József!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Akkor először ehhez két megjegyzést, ha megengedik. Ha sikerült valahogy érzékeltetnünk, stratégiai problémáink vannak. Részben azzal, hogy fordítva ülünk a lovon, ahogy itt ezt többen elmondtuk, tehát az intézményi rendszer alakult úgy, ahogy, olyan módon, ahogy, a törvényhozás megkerülésével, és most előttünk van egy törvény, ami ehhez az intézményrendszerhez próbálja illeszteni a feladatokat. Ez egy stratégiai kérdés.
A másik stratégiai kérdés az élelmiszerlánc fölfogása és annak ellenőrizhetősége. Nem véletlen hangsúlyoztuk, én egyetértek azzal, amit Kis Péter képviselő úr mondott, hogy önmagában egy törvény nem változtatja meg a fogyasztói magatartást. Tehát épp az lenne a dolgunk, hogy a törvényi keretekkel olyan környezetet teremtsünk, ami másfelé orientálja ezt a magatartást. Mondok egy példát. Lengyel kollegákkal beszéltünk, hogy hogy a fenébe érik el, hogy a lengyel üzletekben sokkal több a hazai termék, amelyeknek a biztonságát jobban lehet garantálni, mintha Dél-Amerikából hoznák. Finomhangolásnak hívják ezt a lengyel kollégák. A törvények teszik meg a finomhangolást, meg az a minőségellenőrzési rendszer, ami rászorítja a multit, hogy körülnézzen, melyik országban van. Tehát én, miközben egyetértek azzal, amit Kis Péter mondott, hogy önmagában ez a törvény nem oldja meg ezt a problémát, de olyan környezetet kell, hogy teremtsen, amiben efelé megyünk, ez a fő irány. Higgyétek el, hogy az élelmiszerlánc annál ellenőrizhetetlenebb, minél hosszabb. Saját hatáskörben a nemzeti törvényeket úgy kell meghozni - és ez egy stratégiai kérdés, hiszen az általános vitára bocsátás kérdése is -, hogy az irányt meghatározom: vagy a multit hozom helyzetbe, vagy pedig megpróbálok egy olyan közeget teremteni, amiben a helyi termelés, feldolgozás, értékesítés, ami pöröghet, pörögjön be, és csak amit nem tudunk megoldani, azt hozzuk máshonnan. Ez egy stratégiai kérdés. Ezeket a magam részéről azért emeltem ki, mert ezek az általános vitára bocsátásnak a stratégiai alapkérdései, az intézményrendszer és ez az irány.
Nem kell - bocsánatot kérek, hogy ilyen masszívan mondom - mindenkinek ugyanannak a szabályrendszernek megfelelni, amikor élelmiszert állít elő. Ez egy tévedés. Aki a világpiacon akar részt venni és Kanadába szállít, annak teljesen más szabályok szerint kell az élelmiszert előállítania, feldolgoznia és értékesítenie. Ennek a lenyomatát nem látni itt. Tehát amikor élelmiszer-biztonságról, élelmiszerláncról beszélünk, ez egy stratégiai, fontos kérdés, ami akár az általános vitára bocsátásnak is egy kritériuma lehet. Ilyen értelemben szerettem volna ahhoz kapcsolódni, amit mondtál, Lajos. Ezek alapkérdések, és az irány nem igazán jó, ami ebből tükröződik. Az az intézményrendszer, ami mögötte van, ab ovo alkalmatlan lenne egy ilyen iránynak, amit mi jónak gondolunk, a megvalósítására. Nem forgatókönyvről van tehát szó - mondtad, Péter, hogy itt forgatókönyvről van szó -, hanem, higgyétek el, ezek stratégiai alapkérdések. Nem forgatókönyv kérdése ez, akárki lenne kormányon, ezekre a kérdésekre választ kell adni, és attól függ a törvényalkotás.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Zatykó Jánosnak adok szót.
ZATYKÓ JÁNOS (MSZP): Két rövid megjegyzéssel szeretném kezdeni. Az egyik: nem vagyok a törvény szakértője, nem ez a szakmám.
A másik pedig: nagyon gyorsan szeretnék válaszolni Medgyasszay képviselőtársamnak. Ez nem is a törvényhez tartozik, szerintem baromság, hogy a külső homlokzat festéséhez építési engedély kell; ezt el lehet felejteni.
Többször elhangzott itt az, hogy a kormány, a szakállamtitkár úr, a minisztérium elmulasztotta az egyeztetéseket. Én azt gondolom, hogy ez messze nem állja meg a helyét. Előttem van egy olyan papír, ami hűen tükrözi, hogy az elmúlt időszakban 15 szakmai szervezetnek kérte ki a törvény előkészítése során a véleményét a minisztérium. Nagyon érdekes ennek a lapnak az elemzése is. A törvénnyel egyetértett, támogatta ebből a 15 szakmai szervezetből összességében 8, egy mondta kerekperec azt, hogy nem ért vele egyet, 6 pedig azt mondta, hogy valamilyen észrevételt tesz hozzá. Tehát messzemenően visszautasítom azt a megjegyzést, hogy ennek a törvénynek az eddigi élete folyamán nem történtek meg a szakmai egyeztetések.
Forgatókönyv vagy nem forgatókönyv. Isten őrizz, hogy bántsam elnök urat, de azt már többször hallottuk, amikor bármilyen törvényt behozunk a Mezőgazdasági bizottság elé, hogy itt a világ vége. Én nem gondolom, hogy egy ilyen törvény miatt itt lenne a világ vége. Azt is értem én, hogy az Európai Unióval - mondja ő - szembe kell menni. Ezt már évekkel ezelőtt is hallottuk. Mehetünk mi szembe sok helyen az Európai Unióval, és akkor a végén igaz lehet az, hogy az Európai Unión kívül is van élet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha idézünk, akkor pontosan tegyük. Nem mondtam ilyet, hogy az Európai Unióval szembe kell menni.
Bagi Béla!
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak a jegyzőkönyv és a beszélgetésünk további menete kedvéért azt azért leszögezhetjük, hogy az az út nem jó, hogy a vidékre, a magyar élelmiszeriparra rászabadítottuk a piacot, fölszámoltuk, rászabadítottuk a liberalizált kiskereskedelmet, átalakultak a körülmények - nem is tehet mást, mint ehhez alkalmazkodik az ember, mert meg kell élnie -, és ezt a tényt most úgy állítjuk be, mint fogyasztói igényt. Ezt nem kellene, mert azt hiszem, akkor itt a párbeszédünknek is a végéhez érünk ebben az esetben. Ez nem fogyasztói igény, ez egy kényszerhelyzet, ami - nem akarom megismételni a ma délelőtt itt elhangzottakat - véleményünk szerint rossz irányba visz, nem a magyar nemzeti érdek irányába visz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kis Péter!
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Egy-két megjegyzést ahhoz, amit Ángyán képviselőtársam mondott. A finomhangolás kérdésében: azért Magyarországon is folyik finomhangolás. Erre éppen jó példa a nem éppen szocialista körhöz tartozó Mórahalom polgármestere és a Mórahalmon kialakult szövetkezet, amelyik ma már biztonságos, jó minőségű élelmiszert multi üzletláncokba szállít be. Tehát annál árnyaltabb a kép, mint ahogy itt fölvetődött. Sajnos nem követik a példáját Mórahalomnak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jakab István!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Ma először kérek szót, mégis engedje meg, kedves elnök úr és képviselőtársaim, hogy reagáljak Kis Péter képviselőtársam szavaira. Szerencsére nem egy ilyen nagy termelőegység és logisztikai központ van, amelyik multi áruházaknak szállít be. Nem erről beszélünk, egészen másról beszélünk. Arról, hogy amit helyben el lehet rendezni, ami helyben megoldás, azt nem biztos, hogy be kell szállítani a multi áruházláncokba és utána majd visszaszállítani. Azt gondolom, értjük egymást, hogy miről beszélünk, csak legfeljebb nem akarjuk elfogadni.
Godó képviselőtársamnak: általános vita van és jobb lenne, ha itt beszélnénk meg a problémákat. Az ellenzéki képviselőknek is gondolom, ugyanúgy drága az ideje, mégis rászánjuk, mert fontos az ügy.
A törvénnyel kapcsolatban: itt többen említették, hogy nagyon nehéz biankó törvényt támogatni úgy, hogy közben a jogalkotási törvényre is hivatkozva a végrehajtási rendeleteket, amik ehhez kapcsolódnának, nem ismerjük. Elég nagy tanulság volt az Új Magyarország vidékfejlesztési program felhasználásával kapcsolatos döntéseket megélni, elég nagy dolog, hogy a parlament ellenőrzése nélkül hatalmas összegek kerülnek felhasználásra. Tehát tanulságunk van, történelmi tapasztalatunk van, és azt szeretnénk, hogy ha egy új törvény megszületik, akkor ott gyakorlatilag ne lehessen rendeletek alapján majd később a törvényt, ha úgy tetszik, felülírni - mert ez következik be -, biankóban ezt nagyon nehéz elfogadni.
Kérdésként fogalmazom meg, hogy az MGSZH és az új szervezet viszonyát nem látjuk, utalást sem találtunk rá. A működési költségek tekintetében nem kaptunk az eligazodáshoz semmilyen információt. Nemcsak agrárvonalon, hanem az egyéb hatóságok esetében is az élelmiszer-ellenőrzés során elég komoly hatásköri viták keletkezhetnek, ami már egyszer megnyugodott, abban most ismét különböző problémák állhatnak elő. Számunkra változatlanul az a fontos, hogy ez az agrártárca hatáskörén belül maradjon, és ne nyissunk meg olyan kapukat, ami elfogadhatatlan.
A harmadik: miért fontos most az, hogy valóban a parlagfűtől a műtrágyázásig mindent egy hatóság, aki sem forrásokkal, sem megfelelő szakemberekkel nem rendelkezik, a kezébe vegyen? Bizony itt a mai napon az általános vita keretében ezeket az ügyeket nem tudjuk megbeszélni.
Még egy dolog az egyeztetések kapcsán: igen, érdekképviseleti egyeztetés volt, az az egy érdekképviselet le is írta az álláspontját, hogy miért nem támogatja. Az a meggyőződésünk, hogy ha már ötpárti konszenzusról beszélünk, akkor talán az sem baj, ha a parlamenti képviselők előzetesen bizonyos szakmai kérdésekben egyeztetnek. Van egy jó példa előttünk, a GMO-ügy; érdekes módon abban előzetesen tudtunk nagyon sokat egyeztetni, mielőtt a törvény vitáját megkezdtük.
Részünkről nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parancsolj, Borenszki Ervin!
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Én azt szeretném kérni a tisztelt ellenzéki képviselőktől, hogy legalább abban értsünk egyet, hogy attól a korábban általunk is, önök által is sokszor kifogásolt és hosszú időszak alatt kifogásolt, szétszabdalt rendszertől való elmozdulásként egy hatékony, erős, nagy lépésként elfogadjuk ezt a fejleményt, aminek most szemtanúi lehetünk. Arra kérem az ellenzéki képviselőket, hogy majd a részletes vita során vagy akár az általános vita keretében mondják el azokat az aggályaikat, amiket már ebből kiolvasnak, akár a végrehajtási utasítások, rendeletek vonatkozásában is, azt segítendő, hogy amikor ezek megalkotásra kerülnek, akkor számon kérhetők is legyenek, ha úgy tetszik. Akkor tudunk valamennyire elmozdulni ebből a korábban kárhoztatott helyzetből, ha a minimális bizalom egymás iránt e tekintetben megvan.
Én mindezek alapján, meg amiket előttem a kollégák elmondtak, általános vitára alkalmasnak tartom a javaslatot.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? Ángyán József - röviden.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Két mondatot szeretnék mondani. Zatykó János mondandójához: az egy félreértés valószínűleg, hogy bárki is az EU-val szembe akarna menni. Épp azt mondjuk, hogy ez a kis és közepes családi gazdasági modellről szól, ahol a piaci versenyben úgy tudnak ezek megmaradni, hogy az összefogásukat segítjük. Erre egy példa lehet Mórahalom, amit itt Péter elmondott, de sajnos a légkör, a közeg és a szabályozás nem olyan, hogy ez nagyobb mértékben elterjedne. Ez a probléma ezzel. Azt mondhatjuk, hogy Mórahalom egy sziget ebben a kategóriában. Tehát épp azt kellene segítenünk, hogy ilyen módon a piaci versenyben ezek a szereplők meg tudjanak maradni.
Utalás történt itt - Jakab képviselőtársam mondta - az ÚMVP-re. Az ÚMVP-ben lenne lehetőség például ezeket támogatni - "Minőségi élelmiszerrendszerekhez csatlakozás" , van egy ilyen jogcím, csak sajnálatos módon, nézzétek meg, az ÚMVP-ben erre egyetlen fillér nincs a következő hét évben. Erre mondom én azt, hogy a közeg nem olyan, ami efelé terelné a dolgokat: helyi feldolgozás, értékesítés, a kisebbek helyzetbe hozása, az összefogásuk, a minőségi élelmiszerláncokhoz csatlakoztatásuk. Ez támogatási kérdés, és az ÚMVP-t ezért is kritizáltuk többek között, mert nem ebbe az irányba mutat a pénzelköltés. Tehát muszáj vagyok azt mondani, hogy nem EU-ellenes lépésekről van itt szó, az Európai Unió kínálja ezeket a lehetőségeket, merthogy olyan a birtokszerkezete, olyan az egész gazdálkodása, hogy a kis és közepes családi gazdaságokra épül a rendszer, csak igénybe kéne vennünk azokat az eszközöket, amelyek efelé terelik a dolgokat. Ki kellene menni Ausztriába megnézni, hogy hogyan történik ott a helyi feldolgozás, értékesítés, milyen módon segítik azokat a kis és közepes gazdaságokat, milyen kiválóan működik a rendszer. Ezt részben a törvényekkel tudják elérni, a helyi feldolgozás és értékesítés saját szabályrendszerének a megalkotásával - ami nem HACCP és a többi, mert nem ezekre vonatkozik -, ami sokaknak munkát, megélhetést ad és élelmiszer-biztonságot teremthet igenis egy környezetben, meg támogatáspolitikával, itt vannak az európai pénzek, ezeket a rendszereket kellene támogatni.
Ezt a két megjegyzést, ha megengedtétek, még elmondtam, bár az idő nagyon elment.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ehhez az eszköztárhoz tartozik talán, hogy amikor Bedő Tamás képviselőtársammal Finnországban, Helsinkiben voltunk az Európai Unió parlamenti mezőgazdasági bizottsági elnöki találkozóján, elvittek bennünket vidékre két gazdasághoz. Ott a sztráda melletti óriásplakátokon állami hirdetés volt kinn, az volt rajta, hogy: Finnország nem létezik mezőgazdaság nélkül. Ez egy elég komoly üzenet egy állam részéről; jelzi, hogy mit gondol a mezőgazdaságáról. Itt meg most eljutottunk addig, hogy Magyarország nem létezik a multicégek nélkül. Ez egy elég kellemetlen helyzet, legalábbis az álláspontokat nagyban messzire viszi egymástól.
Godó Lajosnak adok szót.
GODÓ LAJOS (MSZP): Bocsánat, mivel előjött a vitában, egy gondolatot hadd mondjak az Új Magyarország vidékfejlesztési operatív programról. Tudomásom szerint május 2-ától lehet majd beadni az élelmiszer-feldolgozók tekintetében a pályázatokat, és mi úgy tudjuk, hogy kistérségi feldolgozók létrehozására lehet pályázni. Az imént ez szóba került, ezért szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Ángyán József!
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Egy viszontmondat: nem erre az intézkedésre gondoltam. A beruházástámogatás egy kedvenc, mintha a fizikai tőke jelentené a modernizációt, egyedül a vasba, betonba öntött pénz. Én arra gondolok, hogy van egy olyan intézkedéscsomag, amelyik a minőségi rendszerekhez való csatlakozását segíti a kis és közepes gazdaságoknak. Ott nulla forintot találsz, Lajos. Ez a problémám.
ELNÖK: További hozzászólás? Kis Péter!
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Elnézést kérek, lehet, hogy Mórahalommal vitát gerjesztettem, de azért csak meg kívánom jegyezni, hogy ez lényegesen korábban jött létre, viszont odáig nőtt föl, hogy bejutott az üzletláncokba, tehát ebben a szabályozási környezetben nem tönkrement, hanem fejlődött. Tehát valószínűleg ott, abban a közösségben, abban a kistérségben valami tudatmódosulás is bekövetkezhetett ahhoz, hogy ez így fejlődhetett.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jakab István!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Elnézést kérek, egyetlen mondat. Nem tudatmódosulás következett be és nem csak Mórahalom van egyedül. Ezt fejlődésnek hívják.
ELNÖK: Amennyiben nincs további kérdés, megadom a szót az előterjesztő képviselőjének.
DR. SÜTH MIKLÓS szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, és nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat képviselő asszonynak és képviselő uraknak. Igen, az idővel valóban vissza kellene, hogy éljek; négy oldalt jegyzeteltem, ami azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel egyedül a jegyzőkönyvvezetőnek fogom elmondani az utolsó gondolataimat. Megpróbálom azért, amennyire csak lehetőség nyílik rá, az érveimet felvonultatni annak érdekében, hogy azt remélem és meggyőződésem, hogy a kollegáim munkája mindenféleképpen egy olyan anyagot tartalmaz és egy olyan törvénytervezetet tartunk a kezünkben, ami jócskán előremutató.
Engedjék meg, hogy szokásomnak megfelelően a felvetett kérdésekre abban a sorrendben válaszoljak, ahogy azok elhangoztak. Medgyasszay képviselő úrnak is megígértem, hogy a jegyzőkönyvben ott lesz a véleményem a felvetéseiről. Ő azt mondta, hogy természetesen azokat az elemeket emeltem ki, amelyeket jó hallani. Azokat az elemeket emeltem ki, amelyek újak. Amelyek régiek, mert a korábbi törvényből átvezetésre kerültek, azt gondolom, mivel ezek többsége több mint tízéves, kár lett volna még ezekkel is rabolni az időt, hanem valóban az elmúlt időszakban gyűjtött tapasztalatoknak megfelelő új elemeket kívántam felvonultatni és bemutatni.
A későbbi vitában már megfogalmazódott, hogy miért nem nevesítjük pontosan, miért nem adunk meg egy-egy fogalmat. Ezt meg lehet tenni, viszont akkor egy olyan garanciarendszer kell hozzá, hogy a parlament pont ugyanolyan gyorsasággal tudja elfogadni, mint ahogy az Európai Unióban a rendelet módosul. Ez nem egy könnyű helyzet és jogtechnikai szempontból mindenkinek nehézséget okozna. Természetesen szívesen megjelenítjük, ha valamilyen úton-módon be tudjuk iktatni, hogy az Európai Unióban elfogadott rendeletet, ami minden országra kötelezően érvényes, azt követően a parlament elfogadja. Akkor viszonylag könnyű helyzetben vagyunk, mert az ott lévő módosítás is át tud vezetődni, viszont azt gondolom, ez nem a törvényben kell, hogy rögzítésre kerüljön jelen pillanatban.
Az EU-hivatkozások. Magyarország az Európai Unió tagja. Lehet azt mondani, hogy ne hivatkozzunk rá. Egyetlenegy probléma van: minden tagországnak ugyanerre kell hivatkoznia, mind a huszonhatnak, mint ahogy Magyarországnak is huszonhetedikként. Természetesen mi saját magunk is megpróbáljuk az érdekeinket nemcsak Magyarországon érvényesíteni, hanem az Európai Unióban is. Azt remélem, hogy ezt követően ezek a közös érdekek úgy köszönnek vissza, hogy nem okoznak problémát a hazai szabályozás megjelenésében.
A szervezeti rendszerről nagyon sok kérdés merült fel. A szervezeti rendszerrel kapcsolatban a jelenlegi álláspont szerint egy olyan törvénytervezetet kívántunk letenni, amelyik ne köti meg a kezét a kormánynak. Ezt kifejezetten azért tesszük meg, mert ez az elvárás abból fakad, hogy az alkotmányra visszavezethető módon a kormánynak intézményalakítási szabadsága van. Értelemszerűen amíg ez a lehetőség az alkotmányra visszavezethető, addig egy törvénytervezet előkészítőjének ezt a kötelezettséget kell figyelembe venni, és addig nem rögzítheti törvényben egy szervezet felépítését, ameddig annak nincs meg a lehetősége.
Fölmerült a parlagfű több esetben is. Nagyon örültem annak, hogy akik hozzászóltak a parlagfűvel kapcsolatban, még akár hasonló háttérgondolatok mellett is, egy picit mást fogalmaztak meg. Valóban a parlagfűnek helye van benne, több szempontból is. Egyrészt a növényvédelemnek egy rendkívül fontos része, másrészt közvetlen közegészségügyi vonzata van, és akkor még nem beszéltem azokról a speciális készítményekről, amelyek, mint például a kecsketej, az allergiásoknak egy alternatívát jelentenek. Tehát ez a rendszer nagyon szoros összefüggésben van a környezetnek, az egészségnek és a gazdaságnak való megfeleléssel, és én azt gondolom, hogy valóban ennek itt helye van és kell is, hogy helye legyen.
Felvetette Medgyasszay képviselő úr a pozicionálását a jelenlegi élelmiszerlánc felügyeletének. Azt gondolom, hogy ez szintén egy közös eredmény volt, mert Magyarország alapító tagja annak a 176 tagországból álló Állat-egészségügyi Világszervezetnek, amelynek a szám hallatára mondhatom azt, hogy szinte az egész világ tagja. Ennek van egy regionális fórumrendszere. A regionális fórumon elfogadásra került, hogy a mindenkori főállatorvosként megfogalmazott feladatokat ellátó személynek a politikai döntéshozatal szintjére kell kerülni. Ez egy nagyon fontos dolog, és köszönöm a Mezőgazdasági bizottságnak, hogy mindaddig, amíg nem szakállamtitkári rangban volt lehetőségem a főállatorvosságot képviselni, akkor is megadta a lehetőséget, hogy a véleményemet közvetlenül elmondjam. Tehát mi ennek az új kötelezettségnek próbáltunk eleget tenni, valamint annak a jelenlegi szervezeti helyzetnek, hogy az országos főállatorvosnak kell az élelmiszerlánc felügyeletét irányítani.
Egy későbbi kérdés megfogalmazza az MGSZH-nak és a jelenleg a törvényben természetesen nem szervezetként, hanem feladatot végrehajtó rendszerként megjelölt intézménynek a kapcsolatát. Ebből a szempontból valóban az országos főállatorvos, aki szakállamtitkári rangot is kapott, két helyettessel bír. Van egy operatív helyettese, aki a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal élelmiszerlánc felügyeletét irányító szervezet elnökhelyettese, és van egy adminisztratív helyettesem, Kocsner doktor, aki pedig a minisztériumban fogja össze a jogalkotással, a nemzetközi kapcsolatokkal és a stratégiai tervezéssel kapcsolatos feladatokat.
Ami a finanszírozást illeti, ez többször is fölmerült. Kollegáimat kértem, hogy legyenek szívesek előkeresni a törvényt. Törvényi szinten megpróbáltunk minden lehetőségnek kaput nyitni. A 24. § (2) bekezdése úgy fogalmaz a kötelezettségekre vonatkozóan, hogy: az állam az (1) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével az éves költségvetési törvényben meghatározott módon a központi költségvetésben biztosítja az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv és az élelmiszerlánc-biztonsági tudományos szerv nemzeti és nemzetközi követelményeknek megfelelő szintű működésének fedezetét. Ez megadja azt a lehetőséget, hogy lehet ez bruttó finanszírozott, lehet egy új rendszert kitalálni hozzá, vagy maradhat ez az 50-50 százalék is, mert ott van a lehetőség a törvényben. Ez is bizonyíték arra, hogy egy keretet biztosít, ad lehetőséget bármelyik megoldásra, viszont a jelenlegi helyzetből megpróbál egy kicsit elmozdulni.
Köszönöm szépen Kis Péter úrnak ismételten az észrevételeit. Ő a tegnapi napon - ahogy utalt is erre - megemlítette, hogy farnehéz a törvény. Nem fogom tudni sajnos sohasem megmagyarázni, hogy miért ennyi, csak azt tudom mondani, hogy azért, mert ennyit kell szabályozásba tenni. Még ezzel a farnehézséggel együtt is - ahogy Kocsner doktor közben segítségemre volt - egyharmaddal kevesebb a mostani felhatalmazó rendelkezés, mint a korábbiakban volt. Nehéz, nagy maga a feladat is, mint ahogy ebben egyetértettünk, ez 10 millió magyar állampolgárnak plusz 10 millió állampolgárnak szól ma. Ha növekedni fog a mezőgazdasági termelésünk, akkor ez a szám is növekedni fog, mert 10 millióan a határainkon belül és 10 millióan a határainkon kívül fogyasztják a Magyarországon előállított élelmiszereket és az élelmiszerlánc termékeit.
Bagi képviselő úr több dolgot vetett fel. Nagyon köszönöm, hogy a szándékkal egyetért és hogy a szándékban azt az előreviteli igényt látja, amelyik valóban nekünk is a célunk volt. A szervezeti felépítést és a lakosságban való realizálódását ennek a problémának egyértelműen segíteni kívánjuk egy kommunikációval. Ma az esetekkel tudtuk átláthatóvá tenni a hatóság munkáját.
Font elnök úr utalt rá, hogy nem akciók kellenek. Az akció semmi más, mint egy-egy időszakhoz kötődő olyan vizsgálat, ami a lakosság számára érthető, amiről látja, hogy megpróbálunk tenni, nem hiába költünk el közel 30 milliárd forintot erre a területre. Tehát ebből a szempontból kiemeljük a 365 napnak azokat az eseményeit, amelyekből valóban a fogyasztó is érzékeli, hogy milyen feladatot lát el az a közel 5000 ember, akik az MGSZH-ban dolgoznak és abból az a durván 3000 ember, aki közvetlenül az élelmiszerlánc felügyeletén dolgozik.
Ami nagyon fontos dolog és említettem, az a kommunikáció. Ma már szervezetileg a minisztériumban megvan a lehetősége annak, hogy az élelmiszerlánc-elemzési főosztály keretében egy közkapcsolati osztály jöjjön létre. A közkapcsolati osztálynak lesz pont az a feladata, hogy azokra a valós igényekre, amelyek vagy a fogyasztótól vagy egy szakmaközi szervezet részéről felmerülnek, hadd fogalmazzak így, profi választ adjon. Nem elég a munkánkat jól végezni, azt megfelelően is kell kommunikálni, mint ahogy ezt a minőségirányítás szintén elvárta tőlünk az elmúlt jó néhány évtizedben.
A laboratóriumokkal kapcsolatban abszolút az van benne ebben, amit képviselő úr is felvetett, azaz kétféle laboratórium van: van állami laboratórium és van magánlaboratórium. Az államnak laboratóriumot kell működtetnie, melyben saját monitoringvizsgálatokat kell ellátnia az állategészségügy, a növényegészségügy és az élelmiszer-ellenőrzés területén, mikrobiológiai, toxikológiai, analitikai és radiokémiai vizsgálatok szempontjából. Ettől nem tekinthet el az állam. Abban tud megoldást találni, hogy hány laboratóriumot működtet: megtart-e húszat, mint ahogy Magyarországon minden egyes megyében volt, vagy azt mondja, hogy koncentrálja a laboratóriumok számát, mert nincs hozzá kellő forrása, hogy a legmegfelelőbb műszerekkel lássa el ezeket és - amit sokkal fontosabbnak éreznék - nincs humánerőforrása sem. Pont azért nincs humánerőforrása, mert ma már egy speciális vizsgálathoz kiváló specialistára van szükség. Ma nemhogy húszat, hanem sok esetben még egyet sem tudunk találni egy-egy szakterületre, és nemcsak azért, mert a béreink viszonylagosan alacsonyak, hanem azért sem, mert nem vagyunk ilyen mértékben szakemberekkel ellátva ezen a területen. Valóban igaz, hogy Magyarországon a húsz laboratóriumból, ami az állat-egészségügyi laboratóriumi rendszerben volt, hét darab van a mai napon, és nem tudom kizárni, hogy egy újabb átgondolás nem igényli-e azt, hogy további módosítási lehetőségeket próbáljunk találni annak érdekében, hogy professzionálisabb legyen a munka.
A következő fontos felvetés a 60 napos ügyintézési időhöz kötődött a laboratóriumok esetében. Ez a nem várt kapacitásokhoz kötődik. Az élelmiszer-biztonsági esemény nem tervezhető, mint ahogy ma már sokadszorra idézem a guargumit vissza. Nem lehet mást kérni, mivel Magyarországon nem volt más olyan laboratórium, ami felkészült lett volna a magánszektorban sem, mert aki bekapcsolódott a magánszektorba, kiderült, hogy erre a területre környezetvédelmi szempontból valóban van akkreditációja, de élelmiszer szempontjából nincs, és nem mindegy élelmiszermintából vagy környezeti mintából vizsgálni ugyanazt a vegyületet. Tehát ebből a szempontból lehetnek olyan események, hogy nem az általános gyakorlatra, hanem a nem várt eseményekre kívánunk eltérő lehetőséget adni a plusz 60 nap biztosításával.
A kutatás-módszerfejlesztésben mindenütt az állami laboratóriumok vesznek részt. Magyarországon is abba az irányba megyünk tovább, hogy mivel kötelező minden tagországnak a nemzeti referencialaboratóriumát kijelölni, a referencialaboratóriumoknak ez a feladata, azaz módszert fejlesztenek és olyan, a kor igényeinek megfelelő állapotot hoznak létre, hogy a fogyasztók biztonsága érdekében még jobbat tudjanak létrehozni. Ezt kell utána megkövetelni a magánlaboroktól is, akik részt vesznek az élelmiszerláncban háttérként biztosított laboratóriumi módszerek fejlesztésében.
Fölírtam magamnak, hogy: ugrás a sötétbe, mint mögötte tartalom. Több felszólalásban is visszatért, hogy nincsenek mögötte a végrehajtási rendeletek. Minden végrehajtási rendelet mögötte van, mert megvan. Azért van mögötte, hogy azok hogyan fognak módosulni, tehát azért tudtuk beletenni, hogy melyiknek melyik bekezdése milyen módon fog változni. Közben Kocsner doktor idetetette elém, hogy a 75. § pont arról szól a törvényben, hogy hogyan kell ezt végrehajtani, azaz nem újat, hanem egy meglévőt kívánunk jelen pillanatban törvényi szinten jobbá tenni, és majd utána a részleteket még tovább lehet bontani. Tehát nem egy teljesen új végrehajtási rendeletet kell létrehozni, minden egyes részletéhez ma megvan a végrehajtási rendelet. Egyetlenegy részhez nincsen, ez pedig nem más, mint az, hogy az országos főállatorvos a jelenlegi törvényből kikerül és a jelenlegi jogszabályban ma még nincs benne. Majd meglátjuk, hogy megjelenik-e benne, avagy sem. Reményeim szerint igen; természetesen nemcsak azért, mert én töltöm ezt be, hanem mert fontos egy ilyen személyt kijelölni azoknak az országoknak, akik részt vesznek az Állat-egészségügyi Világszervezet munkájában.
Új szervezetként jön-e létre - úgy értékelte képviselő úr - a tudományos szerv? Nem, megvan, ez a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal. Csakhogy a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatalt sem lehet nevén nevezni, mert a kormány lehetősége, hogy akár azt mondhatja, hogy a tudományos szerv nem a Mébih, hanem egy teljesen más szerv majd valamikor, ha egy új jön létre. Tehát ebből a szempontból minden a kijelölésen múlik, és a törvényben a jelenlegi jogalkotási gyakorlatnak megfelelően a feladat van rögzítve. Hogy erre ki van kijelölve, ma egyértelműen ez a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatalt jelenti, tehát új vízfej nem épül, hanem a jelenlegiek feladatát rögzíti a törvény, és nem a hivatal nevét.
Nagyon szépen köszönöm képviselő asszonynak a jogalkotási folyamat részleteinek a bemutatását. Valóban én is azt gondolom, hogy nekem ezzel sokkal kevesebbet kell, hogy foglalkozzak. Én is azt gondolom, hogy a jövedelemmel arányos szabálytalanságról biztos, hogy sokat fognak önök még vitatkozni, és nagyon sok vita lesz még az érdekképviseleti szervekkel és a szakmaközi szervekkel is. Lehet ezt így nézni, lehet úgy nézni. Azt gondolom, ami az állam feladata, hogy egy garanciát adjon elsősorban az állampolgárainak, itt jelen pillanatban ez az elvárás megfogalmazódott.
Ángyán képviselő úr felvetette, hogy fordítva vagyunk ebben a helyzetben. Ha egyszerűen meg lehetne fogalmazni, hogy hogyan néz ki a struktúra, akkor természetesen azt gondolom, hogy ez a törvénytervezet ma sokkal könnyedébben mehetne át. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy eltérés van az elképzelések között, hogy hogyan kell ennek kinézni. Mi annak a helyzetnek próbáltunk szervezettől függetlenül törvényi keretet adni, amelyik magát a tevékenységet érinti, szervezetet - ahogy más sokszor elmondtam - nem rögzítettünk benne ma sem. Stratégia szempontjából azt a háttérmunkát el tudom mondani, éppen három darab stratégiára irányult: az egyik a kommunikációra, a másik az elkövetkezendő időszak élelmiszer-biztonsági eseményeire, a harmadik pedig az állat-egészségügyi stratégiája az Európai Uniónak lefordítva a magyarországi helyzetre. Az Európai Unió 2013-ig tartó stratégiája az állategészségügy területén, a jobb megelőzni, mint gyógykezelni, Magyarországon már több évtizeddel ezelőtt ugyanezzel a szlogennel népszerűsítő műsorként is megjelent a tévében.
A lánc rövidítésével abszolút mértékben egyetértünk, viszont úgy kell a törvénykezést létrehoznunk, hogy ott nondiszkriminatív legyen, a törvényt meg kell feleltetnünk az Európai Uniónak amelynek tagjai vagyunk, azaz paragrafusról paragrafusra be kell mutatnunk, hogy miért nincs ellentétben az európai uniós elvárásokkal. A törvényben is megvannak azok a részek, amelyek erre nagyon komoly lehetőséget biztosítanak. Hadd idézzem azt a felvetést - és később már csak utalni fogok rá -, amelyet talán elnök úr volt szíves felvetni, amelyben elhangzott, hogy a címke, a jelölés milyen betűmérettel van. A törvényben keretet adtunk hozzá, a 10. § pont erről szól, hogy magyar nyelven, egyértelműen, közérthetően és jól olvashatóan, tehát beletettük megint mindazt, ami fontos számunkra. A jelölésről szóló rendeletről szintén nem itt, hanem az Európai Unióban van az alapvető egyeztetés, hogy ennek hogyan kell kinéznie, tehát ott kell majd rendkívül komoly, jó értelemben vett szakmai lobbitevékenységet kifejteni annak érdekében, hogy az érdekeink megfelelően tudjanak érvényesülni.
Ugyanezen a területen később felvetésre került Ángyán képviselő úrtól, hogy van tőlünk északabbra egy nagy ország, aki velünk együtt csatlakozott, és ők ezt jól megoldják. Nondiszkriminatívnak kell a kijelentésemnek lenni, de Magyarországon a Kikelet hadművelet, akció, célvizsgálat, vagy hívhatjuk bárminek, során levettünk 25 darab olyan terméket, ami a határainkon belül volt előállítva, és 25 olyat, ami a határainkon kívül, és az előbb említett ország termékei is köztük voltak. Érdekes módon Magyarországon az a 25, amit levettünk, a magyar élelmiszerkönyvi előírásoknak megfelelt, a másik 25-ből viszont csak összesen 4 felelt meg a magyarországi előírásoknak. A törvényben ez volt az egyik olyan pont, amivel ezt szintén meg kívántuk erősíteni. Pontosan rögzítettük benne a Magyar Élelmiszerkönyvnek való megfelelést törvényi szinten, azaz megint egy plusz elemet tettünk bele, amivel nem diszkriminatív módon, de a magyarországi szabályoknak kívánunk egy előrelépést biztosítani.
A helyi ellátással kapcsolatban én sokszor mondtam, hogy ha most nem mint az élelmiszerlánc felügyeletéért felelős szakállamtitkár és nem mint országos főállatorvos, hanem mint állatorvos szólalok meg, akkor azt mondom, nekünk az az érdekünk, hogy minél erőteljesebb legyen a vidéken lévő állattartás, lehetőség szerint ne csak a kedvtelésből folytatott állattartás, hanem a haszonállattartás is. Azt is látjuk, hogy a vidékmegtartó képességhez muszáj megteremteni azokat a feltételeket, amelyekkel a vidéki turizmust fejleszteni lehet, amelyek mellett a vidéken élőknek megvan a lehetősége arra, hogy odacsábítsák mind a hazai lakosságot, aki városban él, mind pedig azokat a külföldieket, akik megtisztelik országunkat azzal, hogy itt töltik el a szabadságukat. Ehhez megteremtettük most már több mint két évvel ezelőtt a kistermelői előállítás szabályait.
Mit ismertünk föl ebből? Azt ismertük föl, hogy hiányzik egy elem. Hiába adtuk meg, hogy a saját maga által hizlalt állatok, az Európai Unió elvárja, hogy azokat engedélyezett vágóhídon kell levágni, tehát levágattathatja és ezt követően otthon feldolgozhatja jóval szerényebb körülmények között. Sokszor megfogalmazódott a HACCP; ebben már nincs benne a HACCP sem, hanem azt mondtuk, hogy egy önellenőrzési rendszer legyen. Tehát nem nevesítettük benne a HACCP-t, hanem meg kell felelni a magyar élelmiszerkönyvi előírásoknak, azaz megtettük pont azt a könnyítést, ami szükséges volt, hogy lehessen otthon előállítani. Viszont azt tapasztaljuk, hogy a nagy vágóhidak vagy a közepes vágóhidak nem szívesen tesznek ennek eleget, azaz ha valaki beviszi a sertését, az nem biztos, hogy örömmel beilleszti ezt a technológiájába, mert nagy súlyú állatról van szó, nem úgy van a technológiája kitalálva, tehát számtalan technikai probléma van. Tehát a feladatunk nemcsak az, hogy legyen egy törvény, amit nem lehet végrehajtani, hanem az is, hogy megtaláljuk azt a kapcsot, amivel végre lehet hajtani.
Arról is már az elmúlt időszakban néhányszor saját magamnak is volt lehetőségem a médiában hírt adni, hogy jelenlegi terveink szerint heteken belül meg fog jelenni az a támogatási rendelet, ami pont erre ad lehetőséget. Valaha, sok évvel ezelőtt azt mondtam, hogy legyenek vágópontok. Támadás is ért, hogy meg akarom szüntetni a házi vágásokat, miközben akkor is pont ugyanaz volt a szándékom, mint most. Azaz, hogy hozzuk létre azokat az Európai Unió által engedélyezett kisvágóhidakat, ahol maximálva van, hogy hány darab állatot lehet levágni. Nem igazán egy gazdasági tevékenység, hanem kifejezetten erre a hiányra ad választ, vagyis, hogy le lehessen 15 darab számosállatot vágni egy héten, ami ellátja azt a kistérséget. Még az is szabályozva van az Európai Unióban, hogy 50 kilométerre lehet beszállítani. Ennek ma is megvan a lehetősége, mert rendelet Magyarországon, ugyanúgy él, mint az Európai Unió többi országában.
Elhangzott itt, hogy nem a pénzforrás hiányzik hozzá, hanem a lehetőség. A lehetőség megvan, mivel ez ugyanúgy engedélyezett vágóhíd lesz, csak az engedélyben az szerepel, hogy maximum ennyit vághat és ilyen területről hozhatja be oda az állatokat. Ezt ma is meg lehetne szerezni, viszont úgy látjuk, hogy ehhez forrás is szükséges. Ezért is van most ebben a támogatási rendeletben terveink szerint benne, hogy ezeket a vágóhidakat pénzzel is támogassa a minisztérium.
Nagyon köszönöm, amit Ángyán képviselő úr a hozzászólásában mondott, hogy sok minden javítható. Ez nagyon jó, mert azt jelenti, hogy egyetértünk abban, hogy ennek a törvénytervezetnek mégis csak van jövője. A részletes vitáig még nagyon sok lehetőség van arra, hogy javítsunk rajta, és azt remélem, hogy akár a végszavazásnál már bizonyos részek tekintetében egyet is fogunk érteni abban, hogy ez valóban egy olyan törvénytervezet, ami a fogyasztók biztonságát, egészségét kívánja szolgálni és annak a kereteit kívánja megvalósítani.
Czerván képviselő úr felvetette a jelölést magyar nyelven, amit említettem - az idővel való takarékosság miatt ismételten nem térnék vissza rá.
A talajidegen anyag és a méhészet kérdése - ugyanez a két kérdés tegnap a környezetvédelmi bizottságban is felmerült. Ott is megígértem, hogy a talajidegen anyag megfogalmazását megnézzük, a kollegáimat megkérem, ismételten vizsgálják felül, hogy ezt a szakmai nomenklatúrát mindenki érti-e vagy esetleg átfogalmazni szükséges ezt a bekezdést. A méhészettel kapcsolatban ott is elmondtam, hogy semmi más nem változik, csak ott sincs megnevezve a jegyző; ugyanúgy a tárcaközi egyeztetés alapján továbbra is a jegyzők fogják ezt a feladatot ellátni.
Képviselő úr utalt olyan jellegű anyagokra, amelyekben már nem is tételezte fel, hogy ma még érvényben vannak. Közben itt próbáltam segítséget kérni az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium munkatársától, és azt a tájékoztatást kaptam, hogy ezek nemzetközi egyezmények, és ott is jogutódlás van, tehát ez nemcsak nálunk él, hanem másutt is él mint nemzetközi egyezmény, annak a magyarországi bevezetésében is változást kell tenni, ezért kell, hogy ezt megtegyük. Tehát ezek nemcsak itt élnek, hanem nemzetközi egyezményként sok-sok helyen.
Font képviselő úrnak, elnézést kérek, de nem minden felvetésére válaszolnék, kizárólag azokra, amelyek a törvényhez kötődnek. Ebből a szempontból az a felvetés volt nagyon fontos, hogy nincs élelmiszer-termelés, jó szabályozás kell. Én amellett próbálok érvelni meggyőződésemből, hogy ez a törvénytervezet jó; ahhoz, hogy legyen termelés, jó szabályozás kell és a jelenlegi nem elég, a jelenleginél valami jobb kell. Azt gondolom, ez pont a nyitottsága miatt lehetőséget biztosít arra, hogy valóban egy kellő alapot tudjon a termelés irányába is megnyitni. Mivel ez kizárólag a hatósági felügyeletről szól, így a hatósági felügyelet szempontjából nagyon sok dologban olyan lépést tartalmaz, ami előremutató.
A corki megállapodás: pont erre hivatkozva hoztuk létre a kistermelői előállítást. Tehát ez a rendelet több mint két éve a corki egyezményen alapul, vagyis létezik, van. Amint erről már volt lehetőségem egy fórumon beszélni, azon a fórumon is elmondtam, hogy van, létezik, és akkor azt gondoltam, jóval nagyobb lesz az igény is arra, hogy ez megjelenjen és sokkal magasabb szinten jöjjön át a mindennapok gyakorlatában.
Utaltam már az átláthatóságra és a célidőszakok céltevékenységére. A költségvetést szintén már említettem és idéztem a törvényből. Ami az élelmiszerláncot felügyelő hatóságot jelenti, a törvény figyelmes végigolvasásával el lehet jutni odáig, hogy van egy olyan rész benne, amelyik kifejezetten nevesíti, hogy az élelmiszerláncot felügyelő hatóság az Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Szolgálatban és a Növény- és Talajvédelmi Szolgálatból áll, tehát megjelenik még mindig, ott van a törvényben rögzítve, hogy mit is értünk az élelmiszerláncot felügyelő hatóság alatt. Ahogy már sokszor elmondtam, hogy ezt ne MGSZH-nak hívjuk vagy akármi másnak, ez természetesen a mindenkori kormány lehetősége, hogy döntsön róla.
A stratégiai problémák és az intézményrendszer kérdéseiben, valamint a lengyel példán keresztül már említettem a nondiszkriminativitását a mi tevékenységünknek és a helyi feldolgozással kapcsolatos igényeket, amelyek megjelentek. Elnézést kérek azoktól a képviselőktől, akiknek nem adnék választ, de több olyan ismételt dolog volt, amivel csak az idejüket rabolnám.
Jakab István alelnök úr a végrehajtási rendeletet említi. Csak azt tudom mondani, hogy ez megvan: a jelenleg hatályos rendeletek a végrehajtási rendeletek. Azok a módosítások, amelyeket tartalmaz a törvény, a végrehajtási rendeletben lévő módosítások, és jelen pillanatban ezen körülmények között tudnak megjelenni.
A működési költségeket említettem a 24. § (2) bekezdésében. Pont abból adódóan, hogy egy olyan új törvénnyel állunk szemben, ami egy nagy területet fog át, az elmúlt időszak abszolút aktuális kérdéseire kíván válaszolni és lehetőséget biztosít arra, hogy rendeleti szinten további pontosítások legyenek, én a magam részéről úgy gondolom, ez alkalmassá teszi arra, hogy az általános vitán túl esetleg a részletes vitában további részleteket tudjunk egyeztetni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben nincs további kérdés, akkor szavazzunk az általános vitára való alkalmasságról. (Nincs jelentkező.) Kérdezem, ki az, aki támogatja a T/5450. számú előterjesztést. Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (12) Ki az, aki nem támogatja? (10) A bizottság általános vitára alkalmasnak találta.
A többségi előadó a kormányoldalról? (Jelzésre:) Kis Péter lesz a többségi bizottsági előadó. Czerván Györgyöt javaslom a kisebbségi vélemény elmondására. Ha egyetértünk, őket szavazzuk meg a bizottság nevében. (Szavazás.) Egyhangú.
Ezzel ezt a napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen a kormány képviselőjének az előterjesztést és a válaszokat.
Rátérünk a 2. napirendi pontra: a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényre, ami T/5449. számon került beterjesztésre.
Köszöntöm a kormány képviselőit, Horváth Sándort és Várallyay Emőkét. Megadom a szót a törvénytervezet indoklására. Parancsoljanak!
Horváth Sándor (SZMM) szóbeli kiegészítése
DR. HORVÁTH SÁNDOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót. Én is tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és a jelenlevőket. Az időt nem rabolva megpróbálom minél rövidebben elmondani a törvénymódosításunk lényegét és okát.
Egyrészt a fogyasztóvédelmi törvény megnyitására a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló uniós irányelv átvétele és egyéb jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése okán, másrészt pedig a tavaly elfogadott harmadik középtávú fogyasztóvédelmi politika, illetve a végrehajtására szolgáló négyéves cselekvési programban meghatározott feladatok teljesítése okán került sor, így többek között a fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörének rendezése, a nyilvánosság szélesítése, a szankciórendszer erősítése és a békéltető testületekkel kapcsolatos szabályozás módosítása okán.
A főbb elemei a törvénymódosításnak ennek alapján a következők. Egyrészt, ahogy mondtam, szélesítjük a fogyasztóvédelmi hatóság döntéseinek nyilvánosságát. A közzététel szabályainak módosítására elsősorban az egyszerűség, a kiszámíthatóság és a szigorítás megteremtése érdekében kerülne sor, és ennek során bővülne azon határozatok köre, amelyeket a jövőben mérlegelés nélkül kötelező közzétenni a hatóságnak. A jogerőre tekintet nélküli határozatok köre két esetkörrel bővülne: egyrészt ha a termék forgalmazását tiltják meg, másrészt pedig ha az üzlet ideiglenes bezárását rendelik el. A jogerős határozatok körében is szintén két esetkörrel bővítjük a nyilvánosság lehetőségét: ha 18 éven aluliak sérelmére követnek el jogsértéseket, illetőleg ha jelentősebb vállalkozással szemben a hatóság pénzügyi szankciót megállapító határozatot fog hozni. A közzététel főszabály szerint a hatóság honlapján fog történni, illetve az általa célszerűnek tartott egyéb módon. A közzétételi szabályok módosításától azt várjuk, hogy ösztönzőleg fog hatni a vállalkozások jogkövető magatartására.
A másik fontos terület, hogy a fogyasztók biztonságának garantálása érdekében módosítottunk a bírságszabályokon. Egyrészt az egységesebb bírságrendszer kialakítása érdekében a jövőben a fogyasztóvédelmi hatóság által kiszabott anyagi jogi jellegű bírságok helyébe egységesen a fogyasztóvédelmi bírság fog lépni. Másrészt pedig meghatároztuk a fogyasztóvédelmi bírság alsó és felső határát; ez a jelenlegi szabályozásban nincsen, és ahogy Süth úr is elmondta, a mi bírságszabályaink alapján is 30 ezer forinttól akár 2 milliárd forintig is terjedhet. Kisebb vállalkozások esetében például a bírságplafon 1 millió forint lesz; nekünk sem az a célunk, hogy ellehetetlenítsük a kisebb vállalkozások tevékenységét, hanem az, hogy ösztönzőleg hassunk arra, hogy a vállalkozások valóban a jövőben jogkövető magatartást tanúsítsanak.
A másik fontos változása a törvénynek, hogy itt lesznek elhelyezve az ügyfélszolgálattal és a panaszkezeléssel kapcsolatos általános szabályok. Ennek alapján minden fogyasztói írásbeli panaszt a vállalkozás köteles 30 napon belül megvizsgálni, és ha ezt elutasítja, tájékoztatni a jogorvoslat lehetőségeiről. Illetve azon vállalkozások esetében, amelyek kötelesek ügyfélszolgálatot működtetni, ez a határidő 15 napos lesz és nemcsak az elutasított, hanem az elfogadott panaszok esetében is meg kell tenni, ez alól kivételt csak az ügyfél szóban bejelentett és azonnal orvosolt panasza fog jelenteni.
Szintén új elem a fogyasztóvédelmi törvényben, hogy az állam egy fogyasztóvédelmi ügyfélszolgálatot fog létrehozni 2009. január 1-jétől, amelynek feladata lesz a fogyasztók tájékoztatása és a különböző fogyasztói beadványok fogadása, illetőleg megfelelő hatósághoz való továbbítása. Természetesen a mai kor követelményeinek megfelelően elektronikus és telefonos ügyintézésre is lesz lehetősége a fogyasztónak.
Fontos terület, hogy tovább szigorítjuk a 18 éven aluliakat védő rendelkezéseket. Jelenleg a törvény lehetőséget ad a fogyasztóvédelmi hatóságnak, hogy fiatalok alkohol- és dohánytermékekkel való kiszolgálása esetén megtiltsa a termék forgalmazását, illetőleg ismételt jogsértés esetén akár be is zárja az üzletet ideiglenesen 30 napra. Ez a jövőben a szexuális termékekkel való kiszolgálás körében is megvalósulna.
Ahogy mondtam, a békéltető testületekkel kapcsolatos szabályozás is módosulna a törvényben. Ezek a testületek '99 óta működnek, és a gyakorlati tapasztalatok alapján szükségessé vált, hogy az eljárási szabályokon bizonyos korrekciókat hajtsunk végre. Ezért, pont a testületek működése érdekében törvényi szinten rögzítésre kerül, hogy az állam a mindenkori éves központi költségvetésben fog gondoskodni ezeknek a testületeknek a támogatásáról.
Nem utolsó sorban tisztázzuk és rendezzük mi is a fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörét. Ennek első lépéseként a fogyasztóvédelmi törvényben kimondásra kerül az a szabály, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság látja el a fogyasztóvédelmi rendelkezések betartásának ellenőrzését és jár el ezek megsértése esetén.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a képviselőknek kérdések, vélemények kifejtésére. Bagi Béla!
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban ennek a törvénynek a megalkotása már több szempontból szükséges volt, de olvasva a törvényt az embernek megint egy megfelelési kényszer jut eszébe, mint ami az előző napirendi pontnál, illetve a következőnél is felvetődik. Tekintettel arra, hogy most már fél egy is elmúlt, két területtel szeretnék foglalkozni a törvénytervezettel kapcsolatban, de előtte még általánosságban mondanék egy-két gondolatot.
Minden képviselőtársam megkapta a különböző - német, francia és osztrák, vagy nem tudom, melyik, (Jelzésre:) angol - kamarák levelét. Tehát érzékelhető, hogy nagy a nyomás, nyilvánvalóan a saját érdekeik képviseletében. Ugyanakkor ezeken a szabályozásokon kívül - gondolok itt a bírságra, mert elsősorban a bírságot kifogásolják - egy kicsit többet vártam volna ettől a törvénytől a nemzeti stratégiánkat illetően, mert azért, mint érzékeljük a külföldi levelekből, túlmutat ez a törvény és ennek alkalmazása konkrétan a fogyasztóvédelmen, tehát ezzel bizonyos másfajta érdekképviseleteket is meg lehet oldani, ha valakik ezt jól csinálják.
Amit hiányolok még ebből a törvényből... A fogyasztóvédelmi eseti bizottságban többé-kevésbé egyetértettünk abban, hogy akkor fog hatékonyan működni Magyarországon a fogyasztóvédelem, ha minél inkább társadalmasítjuk. Tehát ad abszurdum 10 millió fogyasztóvédőre lenne szükség, és akkor már mindjárt jó lenne; természetesen ez az, amire törekedni kell, de sosem fog bekövetkezni. Ez a törvény érzésem szerint ezt nem mozdítja elő.
Hogy rátérjek konkrétan a civil szervezetek ügyére, mindjárt a 2. §-ban benne maradt, pedig örömmel vettem volna, ha ehhez a bizonyos kétéves működési feltételhez köti, hogy fogyasztóvédelmi civil szervezetként vegyék számításba. Nem tudom, hogy ezt mi indokolja. Ugyanígy az 50 fős minimális létszám. Az egyesülési törvényre alapul ez a törvény, és semmi ilyen kitétel ezen a területen nincs. Ha egyetértünk azzal az előbbi kijelentésemmel, hogy jó lenne, ha minél többen vennének részt ebben a civilesített mozgalomban, akkor gyakorlatilag a kistelepüléseket ebből ki is zárjuk, mert az nem elképzelhető, hogy egy civil szervezet működik egy megyeszékhelyen és a tőle 50-100 kilométerre lévő, egyébként nagyon lelkes lakos oda bejár az összejövetelekre és kifejti a véleményét. Tehát kíváncsi lennék a véleményükre, hogy ezt mi indokolja, főleg ezt az 50 főt. A két évvel kapcsolatban el tudom képzelni, hogy miről van szó; gondolom, itt némi állami pénzek hozzájutására is sor kerülhet. Ha ez indokolja, akkor ezt a kérdéskört nem így kell szabályozni; feltételezéseim szerint továbbra is pályázati úton lesznek majd ezek a pénzek hozzáférhetőek. Ott kell megszorításokat tenni, mert eleve az ilyen üzenet rossz üzenet. Arról nem is beszélve, hogy a főtörvénnyel, az egyesülésről szóló törvénnyel egy kicsit szembe is megy ilyen vonatkozásban.
Szívesen vettem volna a törvénymódosítás kapcsán, ha ez egy kicsit nagyobb mozgásteret adna a civil szervezeteknek. Jól tudom, hogy a jelenlegi gyakorlatban ez egy hosszasabb gondolkodást meg szabályozást igényelne, mert jelenlegi civil szervezetek is néha bele-beleszaladnak egy kompetenciazavarba, tehát el tudom képzelni, hogy mind a hatóság, mind a törvényalkotó ettől fél. Ezzel együtt arról érdemes lenne egy hosszadalmasabb vitát folytatni, hogy hogyan és milyen területen lehetne mozgásteret biztosítani számukra, hogy nemcsak megengedjük - feltéve, ha egyetértenek vele - a két évnek meg az 50 fős szabálynak a megváltoztatását, hanem értelme is legyen, hogy ezek a civil szervezetek létrejönnek.
Ami engem irritál, meg a fogyasztók nagy részét is, akik hajlandók foglalkozni ilyen kérdésekkel, az a civil szervezetek bírságból való részesedése. Tudják, hogy itt mire gondolok. Ezt valami más módon kellene megoldani, mint rögzíteni, mert egy civil szervezet gyakorlatilag abban érdekelt, hogy minél több bírságot tudjanak behajtani. Ez egy kicsit azért is paradox, mert Magyarország a kényszervállalkozások korát éli, és attól tartok, még egy jó darabig így lesz, tehát van, aki délelőtt vállalkozó, az asztal túlsó oldalán, délután pedig mint fogyasztó jelenik meg. Tehát érdemes lenne ezt egy kicsit átfogalmazni, illetve más módon megoldani a civil szervezetek anyagi támogatását, de én még fontosabbnak tartom a jogosítványokat ezen a területen. Remélem, senki nem érti félre, hogy én most könnyíteni szeretnék a költségvetés terhén.
A békéltető testületek, ezen belül is a kamarák szerepe. Elszakítja a köldökzsinórt a tervezet az Iparkamarától, tehát nincs már semmiféle anyagi függősége és beleszólása a békéltető testület működésébe, ha jól emlékszem, de ha nem, akkor majd kijavítanak. Én ezzel a módszerrel egyet is értenék. A "gazdasági kamarák" kifejezést nevesítik, konkrétan az Ipari és Kereskedelmi Kamarát a törvény kapcsán. Maradhatna a régi elnevezés, mert ahogy én gondolom, most már lassan megérett a kamarai törvény is arra, hogy újragondoljuk a kamarák szerepét és az állami szerepvállalást; ha olcsóbb államot akarunk, akkor a kamarákra, csak úgy, mint a civil szervezetekre nagyobb mértékben lehetne támaszkodni, és akkor talán érdemesebb lenne gazdasági kamarákról beszélni. Nem tudhatjuk még most, hogy mi lesz, én érdemben az egészet nem változtatnám meg.
A működési költséggel kapcsolatban az ember csak reménykedhet, hogy az állam az ebbéli kötelezettségét tényleg komolyan is fogja venni, mert az már közhelyszámba megy, hogy nagyon erősen utófinanszírozott a rendszer, és úgy nagyon nehéz dolgozni. Hogy ezt a problémát át lehetett hidalni, az kétségtelenül az Ipari és Kereskedelmi Kamara önzetlenségén múlt, hogy amíg hozzájutottak a pénzhez, addig is tudtak működni.
Első körben ennyit szerettem volna hozzáfűzni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Borenszki Ervinnek adok szót.
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A képviselőtársam által első mondatként említett megfelelési kényszerhez szeretnék legelőször szólni. Valóban van egy ilyen íze ennek a dolognak, habár mindketten a fogyasztóvédelmi eseti albizottság tagjaként jól tudjuk, hogy az albizottság eddigi munkája során amit letett az asztalra a parlamentnek javaslatot, abban is már jelezte azt az igényt, hogy a fogyasztóvédelmi törvényt módosítani szükséges, akár a mi vizsgálódásaink tapasztalatai alapján is. Én azt gondolom, hogy ez a törvény, ami előttünk van, egyrészt valóban van egy ilyen szorító kényszer a súlya alatt, de számos olyan javaslat megjelenik benne, amit a mi munkánk során jeleztünk a minisztérium képviselőinek. Az a kényszer itt, hogy Magyarország az előterjesztő által jelzett irányelv átültetési kötelezettségében mulasztást vétett, és az EU egy kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, ami tulajdonképpen indokolja azt is, hogy a parlament tárgyalási menetrendjében sürgető módon kell végigvinnünk, hogy ezt a hazai jogrendszerbe átültessük, amit feltétlenül harmonizálni kell akár a fogyasztóvédelmi törvény fogalomrendszerének átalakításában, de az érintett hazai jogszabályok egymáshoz való viszonyában is.
Amit képviselőtársam a hazai, nemzeti sajátosságokban igényel, ez is valahol fel-felbukkan ebben a törvényjavaslatban. Nevezetesen akkor, amikor a 2007-2010 közötti időszakra szóló fogyasztóvédelmi cselekvési programban foglalt feladatokról van szó ebben az előterjesztésben, illetve a harmadik középtávú fogyasztóvédelmi politika megvalósítására irányuló, 2007-2010 közötti időszakra szóló cselekvési program végrehajtásához szükséges kormányzati intézkedésekről.
Az előterjesztő viszonylag részletesen szólt az idő rövidségére való tekintettel is arról, hogy mit tartalmaz ez a jogszabály. Én elsősorban abból a szempontból közelítettem meg, hogy ebben az említett eseti bizottságban mi mire hívtuk fel a figyelmet és ezt hogyan látom viszont. Emlékszünk rá, hogy a fogyasztóvédelmi törvény által használt fogalmakat már sok esetben bírálat érte. Ebben ezek pontosításra kerülnek, tehát hogy mi a fogyasztó, a vállalkozás, a kereskedő, a termék, az áru, a szolgáltatás, a kereskedelmi kommunikáció, a reklám, a hirdetés, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ezek viszonylag korrekten és jól megfoghatóan jelennek meg a javaslatban.
A fogyasztóvédelmi törvény anyagi jogi szabályainak egy részét hatályon kívül kell helyezni, annál is inkább, mert - majd a következő napirendi pontban tárgyalunk róla - a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényjavaslattal való összevetése, harmonizálása igényelte ezt. Én azt gondolom, hogy ez is fontos dolog.
Ugyancsak ilyen fontos dolognak tartom, amiről szintén szó esett már, a hatósági döntések nyilvánosságra hozatalát, a lejárat módját és azt, hogy milyen mérlegelési jogok vannak. A közzétételi szabályok átalakításának úgy érzem, az a fő célja, hogy egyrészt legyen egy szigorítás, másrészt legyen egyszerűsítés, kiszámíthatóság is mind a fogyasztók, mind a vállalkozások részére.
Nagyon fontosak a fogyasztók biztonsága érdekében a bírságokra vonatkozó szabályok. Én is kitérnék erre az említett levélre, amit kaptunk. A részletes vita kereteiben majd alkalom lesz az egyes konkrét kéréseik megvizsgálására, de én így, első olvasatra úgy gondolom, hogy nekünk e törvény megalkotása során mindenekelőtt a fogyasztók oldalára kell állnunk. Egy kicsit erőltetettnek tartom azokat a jelzéseket, amiket akár a nagyvállalkozások hátrányos megkülönböztetéséről, akár az arányosságról szólva itt kifejtenek, mert a vizsgálódásaink során éppen ezek a területek voltak azok, amelyeket a legtöbb kritika ért a civil szervezetek részéről.
Üdvözlöm azt, hogy egységessé válik a panaszkezelés és az ügyfélszolgálatok szabályozása. Ezt is számos szervezet megvizsgálása során tapasztaltuk, hogy milyen kesze-kusza a jelenlegi helyzet Magyarországon.
A fogyasztóvédelmi bizottság ülésein többször foglalkoztunk a békéltető testületekkel is. Azoknak az észrevételeknek, amelyeket maguk a békéltető testületek vezetői, illetve képviselői megfogalmaztak, a döntő része ebben a törvénytervezetben visszaköszön. Én ezt üdvözölni tudom.
Javaslom, hogy a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát a mi bizottságunk támogassa. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha nincs további kérdés, akkor az előterjesztő képviselőjének adok szót.
DR. HORVÁTH SÁNDOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Először is a szankciórendszerrel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy valóban ez a legneuralgikusabb pontja a szabályozás módosításának, de ahogy Borenszki Ervin képviselő úr is elmondta, itt a nemzeti érdekeket és a fogyasztók érdekeit kellene a legfőképpen figyelembe venni. Ha úgy veszem, hogy a jelenleg hatályos szabályozás nem tartalmaz felső korlátot a bírságok tekintetében, akkor azt kell mondanom, hogy még szűkült is ez a lehetősége most a fogyasztóvédelmi hatóságnak. Úgy gondoljuk, valóban szükséges az, hogy a bírságkereteken belül a vállalkozások méretéhez, árbevételéhez igazítva egy igazságosabb bírságkirovó rendszert hozzunk létre, ami azt jelenti, ahogy elmondtam, hogy a kisebb vállalkozások esetében csak egy kisebb bírság kiszabására nyílik lehetőség. Nem gondolom, hogy az igazságos rendszer lenne, hogy egy adott típusú jogsértés esetén egy kis sarki fűszeres ugyanakkora bírságot kapjon, mint egy multi, aki több ezer fogyasztóval találkozik az eladásai során.
Az intézkedések terén is köszönöm Borenszki képviselő úr kiegészítését. Valóban tavaly a kormány elég részletesen ismertette az elképzeléseit az elkövetkező hét év tekintetében, és ott meghatározta azokat a főbb stratégiai irányvonalakat, amelyek keretet adnak arra, hogy ez a fogyasztóvédelmi munka, fogyasztóvédelmi társadalmasítás milyen irányba fog hatni. Pont ezért, a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése mellett, az épp aktuálisan megfogalmazott feladatok miatt is került sor a törvény módosítására, mint ahogy ezt korábban is elmondtam.
Ami a társadalmasítást illeti, konkrétan a törvényjavaslat egy ponton fogalmaz meg normaszöveget e tekintetben. Kiegészítettük a civil célokat azzal a ponttal, amelyik pont azt fogja segíteni, hogy ebben a társadalmasítási folyamatban minél inkább részt vehessenek és a pályázati célok, felhívások során e tekintetben is forrásokat élvezhessenek. Tudjuk jól, hogy minden cél megvalósítása anyagi forrást igényel, és ezért is került erre sor. Azt nem gondolom, hogy ezen túl még bizonyos normaszövegeket be lehetne szúrni, az viszont mindenképp indokolt, és ezen a területen léptünk is, hogy a civileket egyre nagyobb arányban vonjuk be a fogyasztóvédelmi feladatok ellátásába, de ez nem igényel törvénymódosítást és külön szabályozást. Ilyen volt például az, hogy 2008. január 1-jétől létrehoztuk a fogyasztóvédelmi tanácsi irodák országos hálózatát. Ez úgy működik jelenleg, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság és a civilek közös együttműködésében általában a hatóságok mellett vagy más helyiségekben minden megyében látnak el ilyen ügyfélszolgálati tevékenységet. Ez pont arra szolgál, hogy megerősítsük azokat a civil szervezeteket, amelyek ténylegesen részt akarnak venni ebben a munkában, és adjunk egy kiszámítható támogatást számukra, hogy ellássák ezt a feladatot.
A civil szervezetek körében valóban egy szűkített fogyasztóvédelmi társadalmi terület fogalom él. Ennek, ahogy képviselő úr kérte, megadnám az indokát. Két indoka is van. Egyrészt ezek a szervezetek jogosultak Magyarországon közérdekű keresetet indítani, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy egy kétéves működés és egy nagyobb taglétszám azért komolyabb fajsúlyt ad a civil szervezeteknek. Másrészt pedig valóban a pályázatok kapcsán találtunk egy olyan gyakorlatot, hogy nagyon sok civil szervezet csak azért, hogy pályázati forráshoz jusson, beírja a fogyasztóvédelmet az alapszabályába vagy az alapító okiratába és ennek megfelelően próbál fogyasztóvédelmi civil szervezetként működni. Ez a kétéves működés és ez a szűkített fogalom azért nem zárja ki azokat a más civil szervezeteket, akik ebben részt akarnak venni. Most pont az európai uniós finanszírozással megvalósuló új nemzeti fejlesztési terv kapcsán a fogyasztóvédelmi konstrukcióban, épp azért, hogy ezek a szervezetek is részt vehessenek, akik ebből a fogalmi körből kiesnek, egy konzorciumos lehetőséget fogunk biztosítani azokkal a szervezetekkel együttműködve, akik ennek a törvényfogalomnak megfelelnek. Így próbáljuk valóban azokat az új szervezeteket bekapcsolni a rendszerbe, akik esetleg ebből a körből kikerülnek. Tehát a szűkítésnek ez volt korábban is az oka és ezért hagytuk meg jelenleg is ezt a kisebb mozgásteret.
Hogy a civil szervezetek nagyobb mozgásteret kapjanak, mint ahogy elmondtam, ez valóban indokolt, és így is fogunk tenni. Az első lépésben, ahogy mondtam, a panaszügyintézés és a tájékoztatás terén kapnak most lehetőséget. Az év második felében fog egy nagyon erőteljes oktatási munka beindulni a közoktatásban és a felsőoktatásban, valamint az iskolán kívüli képzésekben; a pályázati támogatásokkal be tudjuk őket vonni ebbe a körbe, hogy itt is még erősebb jogosítványaik és szerepvállalásuk legyen.
A békéltető testületek esetében ez egy félreértés volt, mi nem szakítjuk el a kamaráktól őket. Annyi történt, hogy a mezőgazdasági kamarák ebben a működtetésben nem vállaltak részt és a törvény ezért vette őket ki. Az MKIK ugyanúgy megmarad, mint működést segítő, és a jelenlegi rendszer is arról szól, hogy az MKIK-n keresztül támogatjuk a békéltető testületeket és ő szerződik le a 20 gazdasági kamarával, területi szerveivel, ezen keresztül jut el hozzájuk a támogatás. Ez valóban nekünk is garancia és segítség is a tekintetben, hogy mivel a rendszer utófinanszírozott, az első három-négy hónapos csúszást, amit a minisztérium fejezeti költségvetése után mint lehetséges támogatást biztosít, ez ki tudja küszöbölni. Sajnos azonban a kamarák igazából anyagilag ezen túl nem tudnak hozzájárulni, tehát azt azért továbbra is tisztán kell látni, hogy az állami támogatás marad a testületek fő finanszírozási alapja. Eredményként azért el kell mondanom, hogy a tavalyi támogatáshoz képest, amely 105 millió forint volt, idén már 150 millió forintos támogatást tudtunk részükre biztosítani, jelezve ezzel azt, hogy a kormány komolyan veszi, hogy a bíróságon kívüli jogérvényesítésre a fogyasztóknak ez az egyetlen lehetősége a mai rendszerben. 10 százalékos ügyszámnövekedés mellett sikerült majdnem 50 százalékos forrásnövekedést elérni.
Borenszki képviselő úr felvetéseivel egyetértettem; valóban a jogharmonizációs kötelezettség okán épült be nagyon sok változás a fogyasztóvédelmi törvényünkbe. A bírságszabályokra vonatkozó választ már korábban jeleztem. Még annyival egészíteném ki - csak az idő rövidsége okán nem akartam erre kitérni -, hogy a szankciórendszer nemcsak a bírságösszegek meghatározásával módosul, hanem lesz a hatóságnak a jövőben most már enyhébb intézkedési lehetősége is, például kötelezheti az érintett vállalkozást a hiányosságok megszüntetésére. Vannak erősebb jogosítványai is a pénzügyi szankciókon kívül, például szélesebb körben lesz üzletbezárási lehetősége.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel van-e? Parancsolj, Demendi László!
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Muszáj megszólalnom az agrárkamarák ügyében. Én ezt nem így tudom, ahogy az előterjesztő állította. Azt el tudom fogadni, hogy bizonyos szituációkban az Agrárkamara részvétele a békéltető testületekben az MKIK-nak esetleg koloncként hat, de az agrárkamarák a békéltető testületekben részt vettek eddig is. Úgyhogy a törvény további sorsában, ha ez így marad, akkor nyilván módosító indítványokra lehet számítani.
Köszönöm.
ELNÖK: Bagi Béla!
BAGI BÉLA (Fidesz): Erre vonatkozott az én megjegyzésem, hogy a "gazdasági kamara" kifejezést kellene használni, és akkor ez a problémakör már mindjárt meg is oldódna.
A kistelepülések vonatkozásában én ezt az 50 fős létszámot egyenesen diszkriminatívnak tartom; illúzió azt hinni, hogy egy 500-1000 fős kistelepülésen majd 50 fős civil szervezet fog alakulni. Az pedig azt hiszem, nem képezi vita tárgyát, hogy egy 500-1000 fős kistelepülésen egészen más fogyasztóvédelmi gondok merülnek föl, mint egy megyei jogú városban. Ezt a fajta autonómiájukat meg kell hagyni, hiszen a szubszidiaritás elvéből is adódik, hogy azt, hogy nekik mi a jó meg mi nem jó, ők tudják a legjobban. Tehát én továbbra sem látom indokát ennek az 50 fős limitnek és ilyen módon a két évnek sem, mert ezt más módon lehet kezelni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs további kérdés, akkor szavazzunk az általános vitára való alkalmasságról. Ki az, aki támogatja? Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (12) Ki az, aki nem támogatja? (10) A bizottság általános vitára alkalmasnak találta.
Többségi előadó? (Jelzésre:) Borenszki Ervin. Bagi Béla vállalja-e a kisebbségi előadó szerepét? (Bagi Béla bólogat.) Bagi Bélát javaslom kisebbségi előadónak. Ha elfogadjuk őket, akkor erősítsük meg. (Szavazás.) Egyhangú a bizottság részéről.
Köszönöm szépen a kormány képviselőjének a részvételt, ezt a napirendi pontot lezárom.
Rátérünk a 3. napirendi pontra, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló T/5448. számú törvénytervezetre. Köszöntöm a kormány képviseletében megjelenteket. Megadom a szót.
Dr. Hegedűs Márta (GKM) szóbeli kiegészítése
DR. HEGEDŰS MÁRTA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Egy nagyon rövid, tényleg csak pármondatos kiegészítést szeretnék mondani. Ez az az előterjesztés, amelyik a már többször megjelölt 2005/29., a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv átvételét szolgálja. Ez az irányelv egy maximumharmonizációs irányelv, és itt utalnék a megfelelési kényszerrel kapcsolatos megjegyzésekre; gyakorlatilag közösségi rendeletkén működik, szövegszerűen, szinte szöveghűen kellett ezt átvennünk törvényi szinten a harmonizáció keretében. Ez az irányelv rendkívül komplex, alapvetően érinti a kereskedelmi, a versenyjogi és a fogyasztóvédelmi szabályozást is, de tulajdonképpen ebből a célból vagy háttérigényből kifolyólag az a három-négy előterjesztés, amelyek közül ezen a héten az élelmiszer-biztonsági láncról szóló törvény, a fogyasztóvédelmi törvény, valamint ez a törvényjavaslat kerül megtárgyalásra, illetőleg múlt héten a reklámtörvény és annak a megtévesztő, illetve az összehasonlító reklámra vonatkozó része az, ami csomagként összefügg és egységesen szolgálja ennek az irányelvnek az átvételét. Tehát itt az egyes előterjesztések tárgyalásánál mindenképpen egy fontos háttérszempont, hogy ezek egységes rendszert alkotnak.
Maga az irányelv három síkon tiltja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat. Egyrészt kimond egy általános tilalmat, hogy a belső piacon ezek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok általában tiltottak, másrészt két-három fontos kört megnevez mint megtévesztő kereskedelmi gyakorlat, illetve agresszív kereskedelmi gyakorlat, amelyet külön tipizálva is tilt, harmadrészt tartalmaz egy feketelistát, amely 31 pontban sorol fel olyan típusú konkrét magatartásokat, amelyek az Unió területén az eddigi jogalkalmazási gyakorlatban megjelentek és minden körülmények között ezentúl a hatósági gyakorlatban tisztességtelennek fognak minősülni.
A hatósági oldalát tekintve a nemzeti jognak egy kicsit több tere volt, hogy mely hatóságokat von be ennek az irányelvnek a kikényszerítésébe. Az első és legfontosabb hatóság a fogyasztóvédelmi hatóság. A pénzügyi terület tekintetében a PSZÁF került kijelölésre, illetve a versenyt érdemben érintő ügyekben a Gazdasági Versenyhivatal.
Még egy gondolatot szeretnék megjeleníteni: ez az irányelv nagyon nagy hangsúlyt helyez az önszabályozásra és a magatartási kódexek későbbi megalkotására. Itt is azt a preventív jelleget próbálja erősíteni, hogy lehetőleg ne jussanak el az egyes kereskedelmi gyakorlatok a tisztességtelenség megítélésének a szintjéig, a hatósági eljárásig, hanem már előtte a vállalkozások próbáljanak ettől önszabályozás keretében is tartózkodni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót a bizottsági tagoknak. Bagi Béla!
BAGI BÉLA (Fidesz): Bevezetésképpen csak egy gyors kérdésem lenne. Nagyjából ahány európai ország, annyiféle változatról beszélhetünk. Magyarország miért választotta ezt a többszereplős rendszert? Mi ennek a magyarázata? (Dr. Jármai Péter: Válaszolhatok?)
ELNÖK: A szokásban, az eddigi gyakorlati alkalmazásban úgy voltunk, hogy először meghallgatjuk a kérdezőket. Tessék jegyzetelni, és utána visszatérünk rá.
BAGI BÉLA (Fidesz): Ebből majd következne a többi.
ELNÖK: Ez így nehéz lesz. A második kérdés körben kérem majd kifejteni. A kormány képviselőjének adok szót.
DR. JÁRMAI PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A képviselő úr kérdésére reagálva a hatályos rendszerben ezeket a megtévesztéses gyakorlatokat a Gazdasági Versenyhivatal bírálja el, ő jár el ezekben az ügyekben, de fontos háttérként tudni, hogy generális szabályok szintén, tehát nagyon általános megfogalmazásban ezek a megtévesztési tilalmak már most is benne vannak a hatályos jogrendszerben, a versenytörvényben, illetve a reklámtörvényben is megtalálhatók.
Az irányelvi követelményekkel összefüggésben viszont a hatósági rendszer arra is tekintettel, hogy az irányelv bizonyos eljárási követelményeket megfogalmaz, átgondolásra került olyan szempontból, hogy a fogyasztókhoz közelebb álló és minden esetben kérelem alapján is eljáró hatóságokhoz kerüljön főszabályként az irányelvben lévő szabályok végrehajtása, így értelemszerű volt a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság megjelölése. Ugyanakkor a pénzügyi terület rendkívül speciálisan szabályozott ebből a szempontból is, hiszen itt a fogyasztóvédelem egyrészt elsődlegesen a fogyasztók tájékoztatásával összefüggő szabályok betartatása esetére vonatkozik. Másrészt ezen a területen a közösségi jog is speciális szabályokat tartalmaz és a magyar jog is az ágazati törvényekben sokkal részletesebben szabályoz, és ezért került a PSZÁF erre az egyébként jól elhatárolható területre külön kijelölésre.
Végül a Gazdasági Versenyhivatal is megmaradt a rendszerben, arra is tekintettel, hogy ő az, akinek ezekben az ügyekben eddig gyakorlata volt és van. Valamint azért - ahogy a kollegám a bevezetőben utalt is rá -, mert két arca van ezeknek a szabályoknak: egyrészt nyilván a fogyasztók védelme, másrészt verseny vonatkozásai is lehetnek egy ilyen megtévesztő gyakorlatnak. Így azokban az ügyekben, amelyek már a verseny intézményét is érdemben veszélyeztethetik, tehát olyan szintet érnek el, a GVH maradna meg, lenne az eljáró hatóság. Ugyanakkor az alapvető cél, a megfontolás az volt, hogy ennél tágabb kört, több hatóságot ne vonjunk be ebbe a rendszerbe, hiszen az irányelv és az azt átültető szabályok elég általános megfogalmazásúak, még ha sokkal részletesebbek is, mint a hatályos szabályaink, tehát a joggyakorlat nem lenne jó, ha nagyon széthúzna ezekben az ügyekben. Erre is tekintettel a három hatóság között egy külön együttműködési rendszert ír elő a törvény.
BAGI BÉLA (Fidesz): A kérdésem nem arra irányult, hogy keveslem a szereplőket, hanem inkább soknak találom. Az előterjesztő azt mondja, hogy alkalmas erre, a gyakorlat viszont azért nem teljesen ugyanaz, mert nem minden jogsértés esetén indított eljárást eddig sem a GVH, csak akkor, ha azt közérdek indokolta. Ez a törvény a fogyasztókról szól, és ez nem minden esetben közérdek, itt ugyanúgy fogyasztói érdeksérelemről beszélünk, tehát megítélésem szerint nem feltétlenül a GVH-nak kellene a gesztornak lenni, hogy ezt a kifejezést használjam, ebben az esetben. A PSZÁF ebben a rendszerben is másodhegedűst játszik, véleményem szerint a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnál lenne jó helye ennek a törvénynek.
ELNÖK: Megadom a szót a kormány képviselőjének.
DR. JÁRMAI PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm. Az alapfelállás nálunk is a törvénytervezet előkészítésekor az volt, hogy ezt a lehető legjobban leszűkítsük. Adta volna magát, hogy aki eddig is eljárt, az a hatóság legyen a továbbiakban is, de éppen azért nem a GVH került főszabályként megjelölésre, mert ő nem jár el minden egyes esetben, hanem a közérdek mérlegelésre kerül. Tehát ezért főszabályként a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság lett valóban. Annyit hozzá kell tenni, hogy ebben a hatásköri rendszerben a Tpvt.-től való eltérésekről történő rendelkezésnél kizárjuk, tehát ha a GVH ebben a rendszerben eljár e szerint, a közérdeket ott már nem mérlegeli, ezt biztosítja a törvényjavaslat.
A PSZÁF ilyen szempontból nem gondolnám, hogy másodhegedűs, itt egy világos, terület szerinti elválasztás történik, arra tekintettel, hogy adott esetben a megtévesztés ténye is olyan pénzügyi, egyéb banki szakkérdésektől függhet, amelyekre ott van alapvetően megfelelő hatáskör és arra is tekintettel, hogy ezek a fajta megtévesztő gyakorlatok összefüggésben vannak a felügyelet egyébként is általános felügyeleti hatásköreivel, tehát az ő eljárásaiban jobban biztosítható a pénzügyi szempont tekintetében a szakszerű eljárás, ugyanakkor a PSZÁF eljárása is átalakításra került annak érdekében, hogy ő is eljárjon az egyes fogyasztói panaszok ügyében.
ELNÖK: Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Továbbra sem győzött meg engem arról, hogy miért nem a fogyasztóvédelmi hatóság, tudniillik a fogyasztóvédelmi hatóságnak nagyon jól kiépített regionális és megyei szervei vannak, a fogyasztó által sokkal inkább elérhetők, mint a GVH, tehát én ezt sokkal életszerűbbnek gondolnám. Úgy gondolom, a törvényalkotónak sem feltétlenül az a szándéka, hogy kizárólag egy megfelelési feltételnek tegyen eleget az EU felé, hogy hagyják már békén Magyarországot, ne fenyegessék mindenféle mulasztási eljárással, hanem a fogyasztók számára egy valóban használható törvény álljon rendelkezésre. A törvény alkalmazói vagy a törvény fogyasztója szempontjából vizsgálva a dolgot meggyőződésem, hogy a fogyasztóvédelmi hatóságnál lenne ennek jó helye, de nem zárnám ki a másik szervezetet sem ebből a munkából, feladatból.
Köszönöm.
ELNÖK: Borenszki Ervinnek adok szót.
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, a részletekbe menő vitára - akár generális, akár nem generális, ha százados, még akkor is - még lesz idő. Azt kellene megvizsgálnunk, hogy ez a 111 oldalas törvény, ami nem kis lélegzetű, parlamenti vitára alkalmas vagy nem alkalmas.
Ha abból indulunk ki, hogy ez a szabályozási szükséglet az EU közösségi jogi kötelezettségből ered és minél előbb meg kell tennünk, akkor azt kell megvizsgálnunk, hogy azok a taxatíve leírt megfogalmazások, amelyeket harmonizált módon kell elvégezni, mert több törvényben a tisztességtelen piaci magatartás, kereskedelmi gyakorlat szabályozását kell megtenni, ami eddig a versenytörvényben, a reklámtörvényben, a fogyasztóvédelmi törvényben volt szétszórva, ha úgy tetszik, ezeket kell úgy szabályozni, hogy az EU közösségi jogi kötelezettségünknek megfelelő legyen. Hogy egy kicsit távolabbról induljak, az EU alapvető célkitűzése, ne felejtsük el, az áruk és szolgáltatások szabad mozgása, annak megteremtése. A közösségi jogalkotó ennek az irányelvnek a megalkotásával gondolom, azt a célt tűzte ki maga elé, hogy azokat a nemzeti jogi megoldásokat harmonizálja, amelyek a fogyasztói érdekek védelmére való hivatkozással akadályozták ezt az említett áruk és szolgáltatások szabad mozgását. De azt hiszem, ez az előttünk levő törvény nem esett át a ló másik oldalára, hogy most akkor kizárólag az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának adjon teret vagy ennek akadályozását kizárólagossá tegye, hanem a teljes harmonizációt megvalósítva meghatározza azokat a határvonalakat a nemzeti jogalkotó számára, ameddig terjeszkedhet, ugyanakkor a közösségi szabályozás, a fogyasztói érdekek védelmében eddig elért legmagasabb szintről indul ki. Tehát ha úgy tetszik, az irányelvi szabályozásnak az a célja, hogy a fogyasztó gazdasági érdekeit sértő kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó legmagasabb szintű közösségi vívmányokat átültesse a nemzeti gyakorlatokba.
Én tehát ettől előrelépést várok a magyar nemzeti fogyasztók oldaláról, és azt hiszem, ennek az egységes szabályozásnak a mai világunkban, amikor már a kereskedelemben nem a nemzeti kereskedelem a döntő, mindenképpen helye van. Azok a gondok, problémák, amelyeket akár az előző törvényjavaslat vitája, értékelése kapcsán is emlegettünk, szabályozottabb keretben, mindenki számára érzékelhető és fogható módon megoldásra kerülnek ebben a törvényjavaslatban, úgyhogy ennek általános vitára bocsátását támogatom a szocialista frakció részéről.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bagi Bélának adok szót.
BAGI BÉLA (Fidesz): Nem visszaélve a türelmetekkel én pedig úgy gondolom, hogy a fogyasztó érdekeit kell szem előtt tartani. Ez egy bonyolult rendszer. A fogyasztónak tudnia kell, hogy melyik az az egy hatóság, ahova fordulnia kell a problémájával, ne kelljen neki még szakmai segítséget is igénybe venni, hogy e törvény alkalmazása kapcsán a három közül melyik az övé. Tehát én ezt bonyolultnak tartom.
Ebből a témakörből nézetem szerint a békéltető testületeket kicsukni nem lehet. Szándékaink szerint is ott jelenik meg először a fogyasztó a problémájával. Miért nem akarjuk ebbe a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló törvény kapcsán is bevonni őket? Tehát én ezt teljesen fogyasztócentrikusan képzelném átgondolni. Így is megőrülnek már az emberek ebben a jogszabálydzsungelben, pláne ha az a szerencsétlen fogyasztó még agrártermelő is, tehát megítélésem szerint ezt egyszerűbbé is lehetne tenni, szinkronizálni a fogyasztóvédelmi törvénnyel, ezen belül pedig a békéltető testülettel. Tehát én ezt erősen átgondolásra javasolnám, hangsúlyozom, a fogyasztók érdekeinek szem előtt tartásával.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A kormány képviselőjének adok szót.
DR. JÁRMAI PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Elnézést, csak nagyon röviden - köszönöm a szót. Azt gondolom, hogy ezeket az igényeket mi is szem előtt tartottuk. A fogyasztónak nem kell tudnia, hogy melyik hatósághoz kell a három közül beadnia, bármelyikhez beadhatja. Egyrészt e három hatóság között külön is van egy együttműködési megállapodás, tehát a hatáskörrel rendelkező hatósághoz rövid úton el fog jutni az adott ügy. Másrészt a Ket. alapján is meglévő szabály, hogy a fogyasztó, a kérelmező bárhol benyújthatja a kérelmét. Ezen a területen éppen erre a kérdéskörre tekintettel külön is elő van írva ez az együttműködési kötelezettség. Tehát álláspontom szerint a javaslat éppen azt hivatott biztosítani, hogy minden üggyel legyen foglalkozó, eljáró hatóság, ez legfeljebb a hatóságok életét bonyolítja valamelyest, nem a fogyasztókét. Az eddigi szabályokkal ellentétben már nem vizsgálják a közérdeket, tehát a legkisebb ilyen típusú ügyben is lesz hatóság.
A békéltető testületek kapcsán pedig azt szükséges kiemelni, hogy az irányelv maga előírja, hogy vagy hatósághoz, vagy bírósághoz kell telepíteni az ezekkel az ügyekkel kapcsolatos eljárást. Tehát ilyen típusú vitarendező fórum, mint a békéltető testület, ezért sem jöhet szóba, ami a mostani rendszerben és az előbb tárgyalt javaslat szerint is alapvetően a polgári jogi jogviták bíróságot kikerülő rendezésének egy módjaként létezik a rendszerben.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Bagi Bélának van még észrevétele.
BAGI BÉLA (Fidesz): Én semmiféleképpen nem döntési jogosítványt gondolok a békéltető testületnek ebben, hanem azt a transzmissziós szerepkört, hogy akkor van egy szerv, egy ember, akivel ő kapcsolatot tart, és nem kapcsolunk be további szereplőket ebbe a játékba. Ezért gondolom, hogy ez így sokkal ésszerűbb és életszerűbb lenne.
ELNÖK: Majdnem én is kedvet kaptam, hogy hozzászóljak egyéni sérelmem kapcsán, de türtőztetem magam. Tehát Bagi Bélával értek egyet elsősorban. Nagyon speciális a helyzet. Az Emitel távközlési vállalatot megvette a T-Online. Ez életszerűnek tűnik, így hozta a gazdasági helyzet. Az Emitel Bács-Kiskunban, Csongrádban, több megyében volt szolgáltató. A T-Online folyamatosan küldözget nekem olyan érthetetlen számlákat, amikhez semmi közöm, eleve nem tünteti föl, hogy milyen telefonszámokat használok, nem tünteti föl a részleteket rajta, és amikor kifogást szerettem volna tenni, adtak egy számot, ahol azzal kezdik, hogy adjam meg a kódomat, viszont az Emitelnél nem volt kódrendszer. Most ott állok, hogy nem tudok ügyfélként a problémamegoldó rendszerükbe belépni, még el sem jutottam ahhoz, aki megmondaná az én problémámat, mert nem enged oda ehhez a rendszerhez. Ezt csak úgy mondom mint fogyasztóvédelmi szempontot. Ilyenkor hova forduljak? Menjek a GVH-hoz? (Csontos János: A békéltető tanácshoz!) Tehát a közvetlen elérhetőség lenne fontos, hogy a fogyasztónak tényleg legyen egy olyan képe, hogy uraim, őhozzá fordulhat, ott tegyen panaszt, satöbbi, ne a Számvevőszéknél és egyebeknél, mert az fikció egy hétköznapi embernek meg elérhetetlen, mondjuk meg őszintén. Elnézést a kitérőért.
Ha nincs több észrevétel, akkor szavazunk. (Nincs jelentkező.) Ki az, aki támogatja a T/5448. számú törvényjavaslatot? Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (12) Ki az, aki nem támogatja? (8) A bizottság többsége támogatja.
Többségi előadó? (Jelzésre:) Borenszki Ervin. Kisebbségi előadó? (Jelzésre:) Bagi Béla. Akkor szavazzunk arról, hogy a két előadót elfogadjuk-e. (Szavazás. - Egyhangú.) Köszönöm szépen. Köszönöm a részvételt az előterjesztő képviselőinek.
A 4. napirendi pont az egyebek. Szeretném jelezni az egyebekben, hogy a jövő héten várhatóan nem tartunk ülést - ha véletlen úgy hozza a házbizottság, akkor hétfőn egy nagyon rövid ülést fogunk tartani -, de a jövő hét után biztosan tartunk ülést ezen törvénytervezetek kapcsán is, várhatóan szerdán.
Arra a szerdai napra fogom kérni, ha addig nem történik érdemi intézkedés a fóliasátrak ügyében, a két minisztérium, tehát az ÖTM és az FVM képviselőinek a meghallgatását, ha nem a miniszter urakkal, akkor az őket képviselő államtitkár vagy szakállamtitkár urakkal. Nagyon elbeszélünk egymás mellett. Mi állítjuk, hogy borzasztó rossz az a rendszer, ami most van. A probléma lényege a fél évnél további felállítási igény az ÖTM részéről. Nem arról van szó, hogy 100 négyzetméternél kisebb vagy nagyobb, vagy 500-nál - ezt egyébként még helyi rendeletekben is szabályozzák, 500 négyzetméternél nagyobbak vannak a külterületen -, hanem arról, hogy mellétették a fél évnél hosszabb időre fennálló fóliasátraknál, hogy építési engedély kötelezett. Nem ám bejelentési kötelezettek - aki ismeri az építésügyi szabályokat, az tudja, hogy a bejelentési kötelezettség gyakorlatilag ugyanazt jelenti, mint az építési engedély megszerzése -, hanem a fél évnél tovább fennálló fóliasátrakat építési engedély kötelezettség alá vonták. Teljesen mindegy, hogy az 20 négyzetméteres vagy 5000 négyzetméteres, a felállítás időtartama lett a főszabály. Ezt tartjuk mi teljesen érthetetlennek. Az összes többi csak következménye, a pénzügyi kiadás 200 ezer forint körülbelül egy ilyen eljárás lefolytatásánál, satöbbi, satöbbi. Ezért tisztázzuk, hogy mi volt a szándéka.
Én elfogadom azt a szándékot, amit Bajnai Gordon úr mondott, és tudom, látom, hogy vannak olyan esetek, amelyekben egyszerűsített lett az eljárás, lecsökkentették 30 napról 15 napra a bejelentés alapján való engedélyeztetést. Ezt én elfogadom, de akinek mellette van a féléves kötöttség, az nem is élhet ezzel a bejelentési eljárással meg a 15 napos ügyintézéssel, hanem automatikusan átcsúszik az építési engedély kötelezettségbe. Megjegyzem, külterületen eddig vannak övezetekre bontva különféle építési lehetőségek, ott még nagyobb lesz a probléma. Több helyen tiltanak egyes önkormányzatok a rendeletükben bizonyos külterületeken való építkezést, mert ott nem akarják, hogy bármilyen infrastruktúra fölépüljön, de a fóliát megengedték meg a szerszámos fészerek építését, mert az nem tartozott az építési engedély kötelezettség alá. Most, hogy az építési engedély kötelezettség alá bevisszük, többé külterületen fóliát sem fognak tudni építeni az emberek, mert a helyi rendeletek ezt tiltják. Ezzel egy teljes értelmetlenségbe futott bele a kormány. Én elfogadom azt, hogy szándékán kívül, de jó lenne, hogy ha erről most már valaki nyilatkozna, mert a rendelet június 30-áig ad lehetőséget az érintetteknek arra, hogy az ilyen típusú építményekre fennmaradási engedélyt kérjenek, ha pedig nem, akkor jön a szankcionális fenyegetettség, amit meg megint ismerünk. Erről szeretném, ha a két minisztérium nyilatkozna, ha ezt elfogadják, tényleg beszéljük meg.
Godó Lajos!
GODÓ LAJOS (MSZP): Elnök Úr! Annyit reagálnék a fölvetésére, illetve mindenképpen szeretném elmondani, hogy az ÖTM foglalkozik ezzel, és lehet, hogy addigra már olyan módosítások is megszületnek, hogy nem biztos, hogy szükséges lesz ez a megbeszélés.
ELNÖK: Így is jeleztem, hogy ha okafogyott, akkor én nem akarok egy fölösleges napirendi pontot.
GODÓ LAJOS (MSZP): A lényeg az, hogy a felvetéssel foglalkozik az illetékes rendeletalkotó és szerintem néhány napon belül napvilágot fog látni egy ilyen javaslat.
ELNÖK: Jakab István!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Annyit szeretnék hozzátenni, hogy tegnap levélben fordultam a termékpálya-bizottságok elnökéhez, mondván, hogy ebben a kérdésben a szakmának megvan a maga tiszta, világos állásfoglalása. Ez nemcsak a mostani újratelepítésekről szól, hanem a jelenlegi fejlesztési pályázatokkal összefüggésben is van egy bizonyos korlátozó tényező - a kertészek tudják -: a magasság kérdése; bekorlátozták a magasságot, az EU-ban 9 méterig mennek, nálunk pedig 7,5 méter lehet a gerincmagasság a pályázatoknál, ugyanis az ÖTM nem fogadta el már korábban sem az FVM álláspontját, többek között. De a problémákat összegezve kértem a termékpálya-bizottság rendkívüli ülésének összehívását. Azt gondolom, ez talán valamit segít szót érteni ebben.
ELNÖK: Bagi Béla!
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Már majdhogynem megkaptam a választ is. Azt a költői kérdést akartam föltenni, hogy hogy mehetett át ez az FVM szűrőjén, mert annyira szakmaiatlan ez a hat hónap. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki hat hónapnál rövidebb időre állít föl egy fóliát, akkor inkább ne is csinálja, mert nincs értelme.
ELNÖK: Ennél egy kicsit szomorúbb a kép. Vincze László ugyanezt a kérdést decemberben feltette - az írásbeli kérdés fönn van a parlamenti honlapon, el lehet olvasni -, hogy tervezi-e a minisztérium a fóliasátrak építésének engedélyezési korlátozását, tehát valahonnan már volt információja az előkészületekről. A rendelet december 13-án jelent meg, ha jól tudom, és 18-án írta a miniszter úr, hogy ez a rendelet szerinte így jó, ahogy van. Tehát elég jól képben volt Gráf József miniszter úr, azt mondta, hogy ő nem látja, hogy ez újabb problémákat okozna a termelőknek. Amikor házon belül államtitkári egyeztetés van - hiszen egy rendeletnél államtitkári egyeztetés van, utána a kormányülésen kell bejelenteni az adott minisztérium részéről, majd annak rámondani az igent -, nem vitatom, hogy ott nem olvasnak el minden paragrafust, de hogy ez végigfutott a normális rendszeren, az egész biztos, és miniszter úr a válasz alapján legalábbis tisztában volt vele, hogy ez a rendelet ebben a formájában helyes lesz. A szándéka egyébként az - a levélben ő is leírja -, hogy egyszerűsíteni szeretnék, tehát ez a szándék mindenhol elhangzik, de nem ez valósult meg. Ez a probléma.
Demendi László!
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Egyetértek elnök úr felvetésével, azért is, mert a kezdeti gondolkodás során még nehezen értékelhető, hogy mi lesz, és ha módosítunk, akkor pedig úgy módosítsunk, hogy az megfelelő legyen. Való igaz, hogy a termékpálya-bizottságok és szakmai, szakmaközi szervezetek, érdekképviseletek mondják el róla a véleményüket, hogy hogyan módosítanák, és az FVM, valamint az ÖTM is jöjjön ide. Szerintem mi az FVM-et megtámogatjuk ebben az ügyben, ha egy ilyen dolog történik, tehát a szakmaiság jobban érvényesül akkor majd és a másik szaktárcát tudjuk nyomás alá helyezni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben nincs további kérdés, berekesztem a mai bizottsági ülést.
(Az ülés végének időpontja: 13 óra 36 perc.)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jakab István
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezető: Ferenc Zsuzsa