MB-21/2007.
(MB-38/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2007. augusztus 6-án, hétfőn, 10 óra 06 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében megtartott
rendkívüli üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Tájékoztató a mezőgazdaságot ért károkról, a várható élelmiszerár-növekedésről és annak ellensúlyozásáról *
Dr. Máhr András kiegészítése *
A szakmai szervezetek képviselőinek hozzászólásai *
Előadó: a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője
A bizottság elnökének tájékoztatója a benyújtott országgyűlési határozati javaslatról és törvényjavaslatokról:
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Bedő Tamás (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Dr. Karsai Péter (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Paizs József (MSZP)
Vécsi Zoltán (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Kispál Ferenc (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Borenszki Ervin (MSZP) Herbály Imrének (MSZP)
Csontos János (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Zatykó János (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz) Font Sándornak (Fidesz)
Gőgös Zoltán földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár
Dr. Máhr András földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi szakállamtitkár
Benedek Fülöp földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi szakállamtitkár
Földi Péter (Baromfi Terméktanács)
Tóth István (MOSZ)
Lévai Ferenc (Haltenyésztők Szövetsége)
Vancsura József (Gabonatermesztők Szövetsége)
Támba Miklós (MEGOSZ)
Waggenhoffer Zsombor (Magyar Állattenyésztők Szövetsége)
Sákán Antal (Sertéstenyésztők Szövetsége)
Obreczán Ferenc (MAGOSZ)
Szabó József (Fruit Web; Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szövetség)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 06 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, a munkánkat segítő tisztviselőket. Köszöntöm a napirendi pontokhoz megérkezett vendégeket mind az érdekképviselet, mind a minisztérium részéről, a kormány részéről, és köszöntöm a nyílt ülésen részt vevő érdeklődő vendégeket is.
Rendkívüli ülést kezdeményezett Fidesz-Magyar Polgári Szövetség általam mint bizottsági elnök által egy olyan kérdéskörben, ami most már napok óta foglalkoztatja a hazai közvéleményt. Sajnálatos az, hogy csak napok óta, miközben az előrejelzések már több hétre, hónapra előrevetítették, hogy várhatóan ez a jelenség, amivel most a közvélemény is foglalkozik, be fog következni. Ennek érdekében - mint ahogy az a címéből is látjuk - a napirendi javaslatok 1. pontjaként tájékoztatót szeretnénk meghallgatni az FVM részéről a mezőgazdaságot ért károkról, a várható élelmiszerár-növekedésről és annak ellensúlyozásáról. E napirendi pont keretében majd javaslatot teszek az érdek-képviseleti szervek egy-egy képviselőjének 5-5 perces megszólalására.
A 2. napirendi pontban az egyebeket tüntettem föl. Alelnök úr javasolta, hogy az egyebeknél már nevesített két beszámolót egyben bonyolítsuk le az 1. napirendi pont keretében. Rendben van, hozzászólásomban, amit amúgy is terveztem, egybefoglalom. A két benyújtott indítványról amúgy is tájékoztatást tudunk adni, mert az Országgyűlés Hivatala nem működik olyanféleképpen, hogy ki tudta volna szignálni hivatalosan a bizottságunkra a benyújtott határozati javaslatot és törvénytervezetet, ezért erről csak tájékoztatást tudunk adni. Bizottsági tagoktól ezért kérdezem, hogy az alelnök úrral így egyeztetett napirendi pontokat javaslat formájában elfogadja-e. Aki igen, kézfeltartással ezt jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Eszerint fogunk haladni.
Alelnök úrral való egyeztetéssel jelzem, hogy a forgatókönyv a következő lenne. A kormány képviseletét hallgatjuk meg először. Utána szeretném jelezni, hogy nagy számú érdek-képviseleti szerv jelentkezett be személyes képviselettel. Ebben próbálunk egy picit irányt mutatni, hogy normális időkeretek között, nem később, mint 13 óra, fejezzük be az ülésünket, ezért azt javaslom, hogy a két nagy érdek-képviseleti szervezet - elnézést, hogy így mondom, a MOSZ és a MAGOSZ - részéről egy-egy hozzászólást kérnénk szépen. Ha a fiatal gazdálkodók, agriások képviseltetik magukat, akkor szintén, mint egy más nemzedékhez tartozó szervezet, és a szakmai szervezetek részéről szeretném javasolni, hogy a Gabonatermesztők Szövetsége részéről - mint érintett...; nem látjuk még a pontos aláírást, de Vancsura József jelezte, hogy itt lesz, alá is írta. Ha véletlenül valaki személyesen nincs jelen, de a szervezete képviseltetve van más személy által, akkor értelemszerűen őt kérjük meg. A Magyar Állattenyésztők Szövetsége részéről Waggenhoffer Zsombor urat, illetve a szövetségtől jelen lévő tagot és három nagy olyan állattenyésztő ágazat van, aki talán úgy érzékeljük, hogy elsődleges érintettsége van a jelenleg kialakult helyzetben. A baromfisok, a sertéstenyésztők és a haltenyésztők. A Baromfi Terméktanácstól tehát Földi Pétert, a sertéstenyésztőktől Sákán Antalt és a haltermelőktől kérnénk szépen Lévai Ferenc urat.
Tudjuk azt, hogy további érdek-képviseleti szervek is jelen vannak akár sertéstenyésztők részéről, akár más állatfajokat tartók részéről is. Itt lezárnánk az első kört, és további hozzászólásra még ebben az első körben más területről, a Fruit Web szakmaközi szervezet és terméktanács részéről a jelen lévő képviselő urat, Szabó József urat kérnénk meg, és az erdészek külön kérték a lehetőséget, az erdőgazdaságokat ért károk esetében. Ha minden igaz, Támba Miklós is jelen van.
Ez kilenc felszólaló lenne. Öt percet javaslok a hozzászólásukra. Kérem szépen, hogy úgy foglalják össze a gondolataikat, hogy esetleg a társszervek által ismertetett véleményt is ők fogalmazzák meg. Amikor a szakmai érdekképviseletek hozzászólása megtörtént, adunk lehetőséget a bizottsági tagoknak a hozzászólásra, és onnan visszatérünk a viszontválaszok és hozzászólások lehetőségéhez. Megadnám a szót a forgatókönyv szerint az államtitkár úrnak.
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Érdeklődők! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A következő munkamegosztásban szeretnénk ezt a tájékoztatót megtartani. Előzetesen általánosságban szeretnék beszélni a kialakult helyzetről, illetve néhány pontot emelnék ki a megtett, illetve a megteendő intézkedésekből. Néhány vagy a médiákban vagy közvetlenül megjelent hírre, felvetésre szeretnék reagálni. Utána Benedek Fülöp szakállamtitkár úr elmondja az aratás lezárásával kapcsolatos tényhelyzetet, tehát hogy hogy zártuk az őszi kalászosok betakarítását és ebből nagyjából milyen következtetéseket lehet levonni elsősorban a búza, illetve egyéb takarmányok vonalán. Illetve adna egy tájékoztatót arról a felmérésről, amit a kukorica kapcsán az MGSZH végzett a napokban, ami egyébként folyamatosan történik is; mindig a pillanatnyi helyzetet próbáljuk kezelni és lokalizálni.
Utána Máhr András szakállamtitkár úr ad egy tájékoztatást részben azokról az intézkedésekről, amelyeket már végrehajtottunk, illetve néhányról, amelyeket tervezünk. Miután az elnök úr által jelzett indítványok természetesen a parlamenti rendszeren keresztül a kormányhoz is megérkeztek, ő fog erre a két felvetésre reagálni, és nyilván ennek a vitája kapcsán is fogunk még beszélni erről. Tehát körülbelül ez lenne a menetrend.
Azzal szeretném kezdeni, hogy ezt a mai bizottsági ülést egy folyamat részének tekintjük. Amikor már tavasszal látszott a csapadékhiány, elkezdtünk foglalkozni olyan problémákkal, amelyek ebben az évben elég keményen sújtották az ágazatot. Azt gondolom, a miniszter úr pénteki értékelője kapcsán - el kell mondanom, az elmúlt két egyértelműen sikeres év után, amikor az ágazat nagyon jól teljesített, és nagyon magas árbevétel-növekedést értek el mind az egyéni, mind a társas vállalkozások - nyilván más alapokra kell helyeznünk ezt az idei rosszabb évet. Bármennyire is voltak felvetések, hogy nem kellene sikerpropaganda, egyértelműen jelezzük, hogy az ágazat elmúlt két éve sikeresnek tekinthető, és ez elsősorban az export nagyon intenzív bővülésének köszönhető.
Szeretnék reagálni arra is - mert egyértelműen politikai síkra terelődött ez a történet -, hogy elhangzott egy olyan felvetés az elnök úr részéről, hogy a magyar kormány kvázi üzérkedik az intervenciós készlettel. Arra szeretném kérni az elnök urat - most meglesz a lehetősége, miután ez is nagy nyilvánosság előtt hangzott el -, hogy ezt a felvetését vonja vissza. Azt is szeretném jelezni, hogy ellenkező esetben ezt a kérdést jogi útra kívánjuk terelni, ugyanis ez nem játék. Ezt szeretném jelezni. A magyar kormány semmivel nem üzérkedik, és nem is teheti meg, ugyanis ha valaki nem tudja, hogyan működik az intervenciós rendszer, nézzen utána, ha pedig nem, akkor elmondjuk. Ha tudja, akkor egyértelműen szándékosan csinálja, amit csinál.
Azt szeretném még elmondani, hogy itt általában káreseményekről van szó, amelyeknek természetesen része a tavaszi fagykár is. A tavaszi fagykár kapcsán a megalakult demonstrációs bizottsággal intenzív egyeztetés zajlik. Ennek ma lesz az utolsó fordulója. Nagyon remélem, hogy a végén bölcs megállapodás születik. A minisztérium részéről látunk esélyt erre. Ezen részt fog venni a miniszter úr is. Egyébként ő most is tárgyal ezekben a dolgokban különböző, itt jelen nem lévő szakmai szervezetekkel, hiszen mindenki nincsen itt, és nagyon sok mindenkit érint a jelenlegi helyzet.
Hogy most került porondra ez a dolog? Ha valaki visszaemlékszik rá, az elmúlt hetekben többször jeleztük, hogy a nagy hőség és az aszály kapcsán nem az lesz az ország legnagyobb problémája, hogy a kismacskák és a kiskutyák hogyan élik át, hanem hogy mi lesz elsősorban az állattenyésztéssel, amely nagyon-nagyon drága takarmánybázisra tudja építeni a tevékenységét. Úgy gondolom, az intézkedések kapcsán nekünk is alapvetően ezzel kell foglalkoznunk.
Itt egy fogalom is keveredik, és ezt is szeretném tisztázni. Az aszály és az elemi kár fogalma nem ugyanaz. Azt tudjuk, hogy aszály van - ezt senki nem tagadja. Azt is tudjuk, hogy ennek lesznek következményei. A szakállamtitkár úr erre nyilván részletesebben kitér, de hogy árvonalon mekkora, ezt az dönti el, hogy a 400 milliós európai piac - azt mondom, a világpiac szerepe sem mellékes - milyen korrekciós dolgokat tud tenni. Mi nem egy zárt piac vagyunk, és minden olyan intézkedésünk, amely ezzel kapcsolatos, bele kell, hogy illeszkedjen az Európai Unió közösségi jogrendjébe, amely kapcsán kapunk ezzel ellentétes irányú biztatást is, mégpedig parlamenti szintű határozatokkal és törvényekkel. Ezt mi természetesen nem kívánjuk tenni, tehát mi csak a magyar és az európai jogrend mentén tudjuk elképzelni a működésünket. Nem vagyunk hajlandók erről az útról letérni, még akkor sem, ha a helyzet komoly, és valóban komoly problémák elé nézhet az ágazat.
Az elemi kárral kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy annak tiszta fogalma van. Annak van elemi kára, akinek az árbevétele, az összbevétele 30 százalékkal csökken. Ha az idei év növénytermesztésének ellentmondásos értékeit megvizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy bizony-bizony ez nem mindig fog bekövetkezni. Azt is látni kell, hogy bármennyire alacsonyak is a termésátlagok - erről majd Benedek Fülöp szakállamtitkár úr beszélni fog -, ilyen magas árszerkezet az ágazatban még soha nem alakult ki. Azt gondolom, a tisztán növénytermesztéssel foglalkozó ágazati szereplőknek ez az év nem lesz egy katasztrofális évük. Nyilván máshogy jelenik meg ez a probléma az állattenyésztőknél, hiszen ők erre a magas árú takarmánybázisra kell, hogy építsék a következő tevékenységüket. Még egy probléma van, az, hogy Magyarországon mennyi termény és mennyi alapanyag terem - ez nem azt jelenti, hogy ez mind Magyarországon kerül felhasználásra. Éppen ezért azt hiszem, nekünk alapvetően erre a területre kell koncentrálnunk.
A másik, hogy a tárca az elmúlt hetekben - nyilván látva ezt a helyzetet, a felméréseket és a csapadékhiány további terjedését - az Európai Unió illetékes szakbizottságai felé több jelzést tett. Az intervenciós bizottság ezt a bejelentésünket két héttel ezelőtt tárgyalta, de sajnálatos módon nem Magyarországnak megfelelő döntést hozott. Ezért nincsen más lehetőségünk - a múlt szerdai kormányülésen európai politikai színtérre emelkedett a dolog, ugyanis a minisztérium mozgástere ezzel megszűnt, viszont úgy gondolom, a kormány és a kormányfő mozgástere lépett be ebben a pillanatban.
Mi azt kérjük az Európai Uniótól, hogy ezeket a döntéseit vizsgálja felül, és ne tegyen olyan lépést, amely Magyarország, illetve Közép-Kelet-Európa állattartóira nézve negatív. Korábban voltak erre európai példák, de egyet látni kell: ezek a készletek a szabadpiacon kerülnek értékesítésre teljesen nyílt versenyeztetés formájában. Elég komoly érve van az Európai Uniónak arra, hogy ezt az értékesítési formát tartsa fenn nyilván közgazdasági okok miatt.
Sokkal többet bevezetésként nem szeretnék mondani. Nyilván a reakciók alapján majd fogunk reagálni, és átadnám a szót a szakállamtitkár úrnak, hogy értékelje a betakarítással, illetve az őszi várható termésekkel kapcsolatos minisztériumi felmérés eredményeit.
BENEDEK FÜLÖP szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelet Jelenlévők! A nyári betakarítási munkák - mint ahogy az önök előtt ismert - jó 10 napja befejeződtek. Eltérően a korábbi évektől, egy hónappal korábban kezdődött, és gyakorlatilag egy hónappal korábban is fejeződött be. Rendkívül nagy figyelmet kapott az aszály egyéb vetülete. Szeretném azért megjegyezni és, ha szabad, ezen a helyen megköszönni azoknak az embereknek a munkáját, akik az aratásban részt vettek, mert nagy figyelem nem kísérte ugyan a munkájukat, de mintegy 10 ezer kombájn, mintegy 30 ezer erőgép és körülbelül 70 ezer ember végezte el annak a közel 2 millió hektárnak a betakarítását, ahonnan most sajnálatos módon a korábbi évektől elmaradva, mintegy 6,2 millió tonna termény kerül betakarításra az őszi kalászosok, a repce és a magborsó esetében.
A fontosabb növények közül a termésátlag a következőképp alakult. Az őszi árpa 3,67 tonna, az őszi búza 3,6 tonna, a rozs, tritikálé, tavaszi árpa és a zab 2-2,9 tonna között szóródik, mintegy 30 százalékkal elmaradva a korábbi évek átlagától. A repce és a magborsó 2,2 tonna hektáronkénti terméseredményt produkált.
Ez azt jelenti tehát, hogy a termésmennyiségeket tekintve - mint az imént már említettem - 30-35 százalék közötti kiesés mutatkozik. Ami a fontosabb tapasztalatokat illeti, az abban foglalható össze, hogy jól szervezettek a különböző területek. Tehát nemcsak a mezőgazdaság, hanem a belügy, a tárolást, a felvásárlást és a kereskedelmet végző szervezetek között korrekt együttműködés volt. Erre az időszakra a minisztérium koordinációs bizottságot működtetett országosan, melyet megyei bizottságok segítettek. Ebben mindazon civil szervezetek képviselői, akik jelen vannak, részt vettek.
Talán a betakarításhoz kapcsolódóan a gabonahelyzetkép teljessé tétele érdekében indokolt arról szólni, hogy elvégeztük a kukorica termékbecslését. A legfrissebb adataink a múlt hét végéről származnak. Ez a civil szervezetekkel, elsősorban a Gabonaszövetséggel egyeztetetten a mostani helyzetben 1 millió hektár körüli kukorica betakarításával számolunk, ami durván azt jelenti, hogy közel 200 ezer hektárt le akarnak silózni, illetve már jórészt le is silóztak a gazdálkodók, és 4 tonna körüli vagy most már egy picit annál kevesebb termésátlagot várnak. Tehát az előbb említettekhez azt kell hozzávenni még, hogy durván 3,8-4 millió tonna körüli kukorica-termésátlaggal lehet számolni, ami épp elégséges arra, hogy a takarmányszükségletet kielégítsük. A következményekről és az árakról még a későbbiekben röviden szólok.
A másik meghatározó, betakarítandó növényünk a napraforgó. Annak ellenére, hogy közel 10 százalékkal nagyobb a területe, mint tavaly volt, összességében 23-25 százalékkal alacsonyabb termésátlagot remélnek a gazdálkodók. Az eredetileg remélt 2,2 tonnával szemben 1,7 tonna az, amivel számolnak, és ez azt jelenti, hogy durván 900-920 ezer tonna napraforgónk lesz.
Ami az ezzel nagyon szorosan összefüggő piaci helyzetet illeti, és úgy hiszem, hogy a tisztelt bizottság is részben a tendenciákat, részben a napi helyzetet alapul venni indokolják, hogy szóljak róla. Az étkezési búza jegyzése rendkívül dinamikus emelkedést mutat, hisz 2007. VI. 12-én még 37 100; 2007. VII. 10-én, tehát egy hónappal később 43 900, és VII. 31-én 49 820 forintot jegyezték a búza árát. Hasonló tendencia van a takarmánybúza és a takarmánykukorica esetében is. Ezeket azért mondom el, mert ennek a súlya sokkal jelentősebb. 34 500 forinton jegyezték még június 12-én, július 10-én még csak 37 200 forinton, viszont július 31-én már 45 200 forinton. Ezek a dinamikus áremelkedések aztán a piacon is olyan jellegű intézkedéseket generáltak, amik egyrészt az árak - ha nem is elszabadulását, de - rendkívüli mértékű növekedését idézték elő, amire Gőgös úr már utalt. Hisz ha a napi árakat nézem - ezek kereskedői információk - az árpa 40 ezer forint fölött cserél gazdát, de a jó minőségű búzáért már 50 ezer forint fölötti árajánlattal is rendelkeznek a kereskedők, elsősorban a déli és a délkeleti határ mentén.
Ami a gabonapiaci árakat és világpiaci tendenciákat illeti, csak nagyon röviden hadd szóljak arról, hogy az Európai Unióban mintegy 6 millió tonnával lesz kevesebb gabona, mint amivel a betakarítás előtt kalkuláltak, és ez elmarad az elmúlt évtől is, és a meghatározó országokban - Franciaországban, Németországban - elmarad a termés a tervezettől. Spanyolországban ugyan jobb, mint a tavalyi évben, de ott rendkívül magas aszály volt, és Lengyelország az, ahol jobb a termés mennyisége, mint a korábbi években volt. A nálunk még a piacon meghatározó szerepű Ukrajnában várhatóan 5 millió tonnával lesz kevesebb az a búza, amivel az exportpiacon meg tudnak jelenni.
Szó volt a gabona intervenciós értékesítéséről is. Csak tényadatokat közlök, tehát ebből kinek-kinek módja van leszűrni következtetéseket. A legutóbbi - csütörtökön volt egy hete - legnagyobb értékű vétel 181,5 euró volt tonnánként. Azt megelőzően két héttel a legmagasabb ár 30 euróval volt alacsonyabb. Ebben az időszakban ekkorát emelkedett a gabona ára. Ha azt próbáljuk elérni, hogy a magyar piacon maradjon az intervenciós gabona, és a megtermelt kukorica, illetve az itt lévő búzából a termés az állattenyésztők rendelkezésére álljon és ne szaladjanak el oly mértékben az árak, hogy ez esetleg az állattenyésztésnél is súlyos következményekkel járó intézkedésekhez vezessen, a kormány részéről olyan intézkedéseket készítünk elő, amelyek a piaci módszerek mellett - ahogy Gőgös úr utalt rá - a politikai módszereket is igyekeznek alkalmazni. Ezzel együtt a mi meglátásunk az, hogy körülbelül 180-190 eurós gabonaár az, amit most a magyar piac az állattenyésztés tekintetében még el tud viselni.
Nagyon nehéz - Máhr úr vélhetően fog róla szólni - a takarmányhelyzet a tömegtakarmányok esetében is. Az abrak- és tömegtakarmányok fölvásárlásához, illetve a megtermelés utáni tároláshoz olyan konstrukciókat szándékozunk bevezetni, ami ezt a helyzetet ha megoldani nem is, de mindenképpen enyhíteni tudja. Gőgös úr utalt a keletkezett károkra. Önök előtt részletesen ismert a fagykárokkal kapcsolatos bejelentések nagyságrendje, a tárgyalások állása. Mi azt reméljük, hogy délután ebben eredményes befejezési szakaszt tudunk a partnerekkel folytatni, akikkel egyébként elég hosszú konstruktív tárgyalássorozaton vagyunk túl. Ugyanakkor viszont azzal kell számolni - előzetesen már a minisztérium felé az MGSZH-n keresztül ezt jeleztük -, hogy az aszály miatti kiesések hasonló konstrukcióban kárbejelentésben és a termelők részéről a kormány felé kárenyhítési igénnyel fognak megjelenni. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Tessék!
DR. MÁHR ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi szakállamtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm szépen a szót. Három dologról szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot.
Az egyik: vitathatatlan, hogy a rendkívül kedvezőtlen időjárás következtében - Benedek úr már utalt rá - különösen a gabonaféléknél jelentős áremelkedésnek vagyunk a tanúi. Ugyanakkor ennek okán elhangzott, elhangzik folyamatosan különböző mértékű, 40 százalékos fogyasztói áremelkedés és ehhez hasonló mondatok. Azért fogalmaztam óvatosan, mert egyrészt egészen bizonyos, hogy nem fog bekövetkezni ilyen mértékű élelmiszerár-emelkedés. Másrészt pedig szeretném felhívni a tisztelt bizottság figyelmét arra, hogy önmagában az ilyen típusú megnyilatkozások általában áremelkedési várakozásokat gerjesztenek. Erre nézve a Versenyhivatalnak van egy állásfoglalása, miszerint az ilyen típusú nyilatkozások - ha nagy nyilvánosság előtt hangzanak el - önmagában kartellgyanút, tehát eljárást indíthatnak. Ezért próbáltam nagyon óvatosan fogalmazni.
Ami a tényhelyzetet illeti, úgy gondolom, hogy amikor Magyarországon a várható árakról beszélünk, akkor a Magyarországon kialakult viszonyokon kívül figyelemmel kell lennünk az európai tendenciákra, hiszen egy egységes piacnak vagyunk a részesei. Az egységes piac pedig azzal is együtt jár adott esetben, akár örülünk neki, akár nem, hogy egyfajta kiegyenlítő folyamat megindul. Tehát ha valahol Európán belül az árak elszakadnak az európai tendenciáktól, oda elkezd kínálat áramlani, ami árletörő hatású és fordítva, ahol pedig indokolatlanul alacsony árak alakulnak ki, onnan az áru elkezd elmozogni Európa más irányába. Azt gondolom, a fogyasztói árak megítélésénél ellentmondásos képpel fogunk szembetalálkozni az elkövetkezendő időszakban. Nyilvánvalóan nagyon jelentős gabonaár-emelkedés következett be. Ennek a cereáliákra való hatása ma már egyértelműen látszik. Az elmúlt időszakban a liszt ára mintegy 16 forinttal emelkedett. Vélelmezem, hogy a közeljövőben a lisztár - éppen azért, mert kevésbé árrugalmas tételről van szó - emelkedése nagy valószínűséggel be fog következni.
A nagyobbik gond az állattenyésztésben van és az állattenyésztési termékeknél, hiszen hadd mondjam azt, hogy irreális takarmányár-kialakuláshoz vezethetnek a mostani, Benedek úr által elmondott takarmánygabona-árak. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy különösen az egyik fontos állami termékvonalunkon, a sertés vonatkozásában Európán belül jelentős kínálati piac tapasztalható. Jelen pillanatban Európán belül, amihez egyébként most már két éve néhány százalékos eltéréssel, plusz-mínusz mozgással a magyar piac is igazodik, a sertésár vonatkozásában 1,20-1,25 az az árcentrum euróban, ami kialakult, és ennek rövid távú változására sajnos éppen a kínálati okok miatt nem számíthatunk. Hogy miért van Európában kínálat, részben lengyel kínálat - ami mindenki előtt ismert -, az orosz-lengyel sertésvita okán, de nagyon jelentős Európán belül a holland és dán kínálat is, tekintettel arra, hogy rendkívül erős az euró a dollárhoz képest. Ez azt jelenti, hogy ezek a szállítók a korábbi kelet-ázsiai piacaikról kiszorulnak, és ezeket az árukat belföldön, mármint európai szinten belföldön, tehát Európában kívánják elhelyezni. Erre nézve azt gondolom, a tapasztalásaink a különböző szállítások vonatkozásában már megvannak.
A harmadik része: kisebb mértékben az a várakozásunk, hogy a sertés- és a baromfiár el fog szakadni egymástól, mert Európán belül a baromfikínálat viszont alacsonyabb sok-sok okból kifolyólag - hadd ne menjek bele a részletekbe. Tehát ott ármozgás felfelé elképzelhetőnek tűnik. Hogy 50 forintos tojásárakról beszélünk meg ilyenekről, azt gondolom, természetesen nyilatkozatok szintjén sok mindent lehet tenni. Én nagyon határozottan bizonyos vagyok abban, hogy még rövid távon sem következik be ilyen mértékű áremelkedés, mert ennek a belső fizetőképes kereslet gátat szab. Tényhelyzet, hogy a tojás abból a szempontból speciális, hogy a nagy hőség okán - ami pár héttel ezelőtt volt - egyszerűen a tyúkok nem tojtak, mert a biológia olyan, amilyen. Ennek okán egy más rövid távú kínálati pozíció alakult ki egész Európában. Összességében azt szeretném mondani, hogy azok az áremelkedési szintek, amelyek elhangzottak, megítélésünk szerint túlzottak. Ezzel együtt folyamatosan nyomon követjük a fogyasztói árak alakulását. Nyilvánvaló, hogy ha a fogyasztóknál indokolatlan vagy irreális mértékű áremelkedés következne be, akkor a kormány a lehetséges és szükséges intézkedéseket megteszi, de azt gondolom, ezt megelőlegezni ma nagyon korai lenne.
A másik, amiről nagyon röviden szeretnék beszélni, az az intervenció. A mostani helyzet legnagyobb veszélyét abban látjuk, hogy az állattenyésztő ágazatok nem vagy csak rendkívül irreális magas áron jutnak hozzá a szükséges takarmányhoz. Ez az állomány csökkenéséhez vezethetne, az állománycsökkenésnek viszont hosszabb távon, azt gondolom, már az árak szempontjából is más megítélésűnek kell lennie. Ugyanakkor látni kell azt, hogy a Magyarországon lévő intervenciós készletekkel Magyarország nem rendelkezhet szabadon, tekintettel egy nagyon egyszerű tényre, ez a készlet az Európai Unió tulajdona, nem a magyar államé. A rendszer úgy működik, hogy ez egy meghatározott áron kivásárlásra kerül, és innentől kezdve ha olcsóbban adják el, akkor ez az Európai Unió vesztesége, ha drágábban adatik el az áru, akkor ez az Európai Unió nyeresége.
A magyar kormánynak ebből egy forint fillér haszna nincs, sőt tekintettel arra, hogy bizonyos határidőn keresztül az árfolyamkockázatot álljuk, árfolyamveszteségünk - ezt szeretném hangsúlyozni - keletkezhet ebből az ügyből. Ugyanakkor az is tényszerű - ezt már nagyon sokszor elmondtuk a tisztelt bizottságnak, most én nem mondanám el újra, mert azt gondolom, unnák már sokan a jelenlévők közül -, hogy az Európai Unió a tárolási költségeket nem száz százalékban egyenlíti ki, bizonyos költségeket egyáltalán nem térít. Ennek okán a magyar költségvetésnek bizony az intervenció pénzébe kerül, nem is kevésbe, körülbelül 15-20 milliárd forint lesz a szaldója ezen ügy kifutásának a végére. Nemhogy keresett rajta a magyar költségvetés, hanem körülbelül ennyit kell kiadnia. De ez magából a rendszerből következik, és efölött az áru fölött a magyar kormány nem rendelkezhet semmilyen szintig.
Ugyanakkor éppen azért, mert látszik Magyarországon egyfajta takarmányhiány és takarmány iránti kereslet, a magyar kormány kezdeményezte a bizottságnál, hogy a jelenlegi kiírását a még meglévő 1,2 millió tonna készletnek változtassa meg. Az eddigi kiírás arról szólt, hogy az Unión belüli értékesítésre bárki pályázhatott, ezt változtassa meg. Erre volt már precedens, hogy kizárólag az állattartók pályázhassanak, kizárólag az állattartás céljaira, tehát takarmánycélra lehessen ezt az árumennyiséget értékesíteni. Ilyen jellegű megkeresés történt politikai szinten, mint ahogy az államtitkár úr utalt rá, Barroso elnök úr felé, és a miniszter úr ugyanilyen módon kereste meg Boel asszonyt, a mezőgazdasági biztos asszonyt.
A harmadik, amiről röviden szeretnék szólni, az eddig megtett és várható intézkedéseink kérdése. Elöljáróban szeretném mondani, hogy sajnos több természeti kár érte az elmúlt időszakban a magyar agráriumot. E körbe tartozott a fagykár. Erről most azért nem beszélnék, mert azt gondolom, hogy már nagyon sokszor napirenden volt. Remélem azt, hogy ma délután sikerül e tekintetben aláírni a megállapodást.
Az aszálykár vonatkozásában azt gondolom, először egy dolgot nagyon világosan tisztázni kell. Az európai uniós rendszer egyértelműen azt mondja ki, hogy elemi kárnak akkor minősül egy gazdálkodó, ha a tevékenysége összesenjében legalább 30 százalékos bevételkiesése van.
Tehát nem elégséges a kármegállapításnál az, hogy azt mondjuk, hogy fele termett, mint ahogy adott esetben igaz a gabona vonatkozásában az ország jó néhány területén, hanem az aktuális értéken kell számolni. Ennek okán úgy gondolom, hogy nem a növénytermesztők lesznek a fő vesztesei ennek a történetnek, hanem az állattenyésztők.
Épp ezért azt kell vizsgálnunk - és az európai uniós játékszabályok között rendkívül nehéz erre nézve intézkedéseket találni -, hogy az állattenyésztőket hogy tudjuk megsegíteni. Ilyen típusú megsegítés lesz például az, ami remélem, rövid időn belül megjelenik, hogy az állattartók a takarmányszükségletek megvásárlásához a korábbi évekhez hasonlatos módon 50 százalékos kamattámogatásban és 20/tonna tárolásiköltség-térítésben részesülhetnek. Vizsgáljuk tovább azt, hogy milyen az állattenyésztés érintő intézkedések megtételére kerülhet sor. Köszönöm szépen a türelmüket. (Zaj.) Bocsánat, össze vannak vonva a határozati javaslatok is?
ELNÖK: Igen.
DR. MÁHR ANDRÁS, földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi szakállamtitkár: Elnézést kérek, akkor többet kell beszélnem.
ELNÖK: Egy gondolatot, ha megengedi, államtitkár úr, közbevetnék. Amit jeleztem, hivatalosan nem tudtuk napirendre tűzni sem a törvénytervezetet, sem a határozati javaslatot, csak tájékoztató jelleggel. (Gőgös Zoltán: Igen, de a kormánynak lehet rá reakciója!) Igen, az lehet, természetesen, ha ebben a formában is akarnak reagálni, ez nyilvánvaló.
DR. MÁHR ANDRÁS, földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi szakállamtitkár: Egy törvény és egy országgyűlési határozati javaslat került benyújtásra. A határozattervezet arról szól, hogy zároljuk a még meglévő intervenciós készleteket. Erre a fennálló magyar jog és a fennálló európai jog szerint nincs lehetőségünk. Ha és amennyiben ezt tennénk, tekintettel arra, hogy ez az áru az Európai Unió tulajdona, úgy gondolom, hogy a Btk.-törvény érintő cselekménynek minősülne. Erre a hírre egyébként az Európai Unió illetékesei - amit elhangzott - reagáltak és a következőt mondták: ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kérelmezzük az Európai Unióból való kilépésünket, illetőleg ha mi ezt a lépést megtesszük, abban a pillanatban az Európai Unió jogosult zárolni... (Font Sándor nevet. - Gőgös Zoltán: Ezt mondták!) Szó szerint ezt mondták, elnézést kérek, elnök úr, szó szerint! Egyébként a jog szerint tényleg a Btk.-ba ütköző cselekmény, hiszen ami nem a mi tulajdonunk, azzal gazdálkodni, azt gondolom, hogy nem lehetséges.
Egyébként pedig ha erre a lépésre sor kerülne, nyilvánvalóan nem zárnának ki minket az Unióból, ellenben egy dolgot egészen biztosan megtennének: felfüggesztenék az összes agráriumot érintő kifizetést, és erre az Európai Unió játékszabályai szerint mód és lehetőség van, sőt erre sajnos precedens is volt valamikor a '80-as években, azóta ilyesmivel senki nem kísérletezett. Azt gondolom, hogy a bizottságnak a jog talaján kell állnia, tehát a kormány semmiképpen nem tud támogatni olyan határozatot, ami a jogon kívüli.
Ami a költségvetési törvény módosítására vonatkozó javaslatot illeti, bevallom őszintén - és biztos az én hibám -, nem is egészen értem. Több okból nem értem. Egyrészről a 21 milliárd forintot a folyó kiadások és jövedelemtámogatási sorról javasolna ez a törvénymódosító javaslat átcsoportosítani a kárenyhítő alapba.
Ezen a soron a költségvetési törvény tervezésekor 98 milliárd 672 millió forint volt a megtervezett forrás. Ez nyújt fedezetet részben a TOPUP-ra, részben az úgynevezett nemzeti támogatási intézkedésekre, kamattámogatásra, állattenyésztés különböző jogcímű támogatásaira, agrármarketingre, stb-re. Tekintettel arra, hogy ebből a TOPUP- és az egyéb kifizetések már megtörténtek, jelen pillanatban ezen a soron - ez a július 31-ei állapotot tükrözi - 12 milliárd forint van. 12 milliárd forintból 21 milliárdot átcsoportosítani, azt gondolom, matematikai lehetetlenség, közgazdaságilag pedig, azt gondolom, képtelenség.
Hozzá szeretném tenni, hogy ha ezt az intézkedést megtennénk és ezt a 12 milliárdot átcsoportosítanánk, abban a pillanatban hatályon kívül kellene helyezni minden fennálló nemzeti agrártámogatást - nyomatékokkal hangsúlyozom: minden fennálló nemzeti támogatást -, és még ekkor sem lenne fedezet azokra a kamattámogatásokra, amikre korábban kötelezettséget vállaltunk. Azt gondolom, hogy a kormányzat ilyen intézkedéshez a nevét nem fogja tudni adni, és nagy valószínűséggel jogilag is erősen megkérdőjelezhető intézkedés lenne. Még egyszer mondom a számokat: 12 milliárdból 21 milliárd forintot a matematika mai állása szerint lehetetlen átcsoportosítani.
Még képtelenebb a javaslat az árfolyam-kockázati alapról történő 4 milliárd forint átcsoportosításáról. Ebből a 4 milliárd forintból jelen pillanatban a mai állapot szerint nulla forint áll rendelkezésünkre. Szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy jelen pillanatban 11 milliárd forintot meghaladó árfolyamveszteséget szenvedett el a magyar költségvetés ez év vonatkozásában. Ez pedig onnan származik, hogy az Európai Unió megváltoztatta a direkt kifizetés, tehát a SAPS elszámolás rendszerét október 16-ai hatállyal.
Ennek értelmében a magyar költségvetés 273 forinttal fizette ki az érintettek SAPS-támogatását, hiszen ez volt a szeptember 30-ai érvényes európai banki középárfolyam, és ezzel szemben, amikor január-márciusban - mert ekkor kell visszaigényelni ezeket a pénzeket - 250 forint volt az euró árfolyama, tehát 250 forinton tudtuk visszaigényelni. Ennek okán eurónként 20-25 forint közötti - attól függően, hogy éppen melyik visszaigénylési periódusba esett - árfolyamveszteséget kellett elszenvednünk. A számla eddigi állása szerint 11 milliárd az árfolyamveszteségünk. Tehát a 4 milliárd forintot már rég elköltöttük, sőt, a kormányzat az első félévi tartalék terhére több, mint 4 milliárd forintot, 4 milliárd hatszázvalahány millió forintot már át kellett hogy csoportosítson. Tehát ennek a számlának az állása jelen pillanatban nulla. Nullából ugyanúgy 4 milliárd forint átcsoportosítására nincs mód.
Tehát tekintettel arra, hogy a javasolt törvénymódosításra egyszerűen a források híján nincs mód, kérem, hogy ezt a javaslatot a bizottság vegye le a napirendjéről. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Közbeszólás: Nincs napirenden!)
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: A kormány megkapja a parlamenthez beérkezett javaslatokat a parlament ügyrendjének megfelelően, és az a vád ért bennünket, hogy nem vagyunk hajlandók reagálni az ellenzék által fölvetett zseniális javaslatokra. Most ezt megtettük.
Azt gondolom, hogy ez egy olyan kommunikációs játék része, amiről az átlag honpolgár nem tudhatja, hogy ezek mögött a javaslatok mögött tartalmilag mi van. Egyet próbálnak sulykolni belé - a mezőgazdasághoz rendkívüli módon értő Fidesz-szóvivő is megtette még szombaton -, hogy persze itt van két zseniális ellenzéki javaslat, ami megoldaná az összes élelmiszerár-problémát. Elhangzott, hogy több százmilliárd forintról van szó, illetve egy 25 milliárdos átcsoportosításról, ami önmagában persze semmit nem oldana meg, ez egy dolog, de azt hihetik az emberek, hogy itt persze van egy kormány, aki nem akar csinálni semmit, és van egy zseniális ellenzék, aki pedig olyan javaslatokat tett, ami egy csapásra 12 forintra viszi a tojás árát és 3,60-ra a kenyérét. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak bennünket. (Közbeszólás: Ingyen sört! Ezt ne felejtsd!)
ELNÖK: Köszönöm szépen, különösen az államtitkár úr érzelemtől sem mentes utolsó reagálását. Elnézést kérek a bizottsági tagoktól. A bizottsági ülés legelején kellett volna köszöntenem Kékkői Zoltán bizottsági tagunkat, aki most első alkalommal vesz részt a bizottsági ülésen, és innentől kezdve mint a bizottság tagja, aki Fülöp Istvánt váltotta itt a mezőgazdasági bizottságban. Jó munkát kívánunk Zoltán, neked, újra, itt a mezőgazdasági bizottság környezetében.
Szeretném jelezni az államtitkár uraknak együttesen, hogy a törvénytervezet ilyen formában ért kritikáját. Legalább látjuk, hogy hol tart most a költségvetés, melyik soron mennyi pénz van. A törvénytervezetet vissza fogom vonni, és azonnal benyújtom még a mai napon az általános tartalékkeret terhére ugyanezt a 25 milliárd forintos kérelmet. A lényeg az, hogy ez a 25 milliárd forint jár a gazdálkodóknak, önök jogtalanul vették ezt el! És ebben a rendkívüli helyzetben jó lenne, ha visszakerülne. No de, majd hozzászólóként is fogok jelentkezni, ezt majd részletezem. Csak ezt szerettem volna röviden tisztázni ennek a törvénytervezetnek a további sorsát.
Mint ahogy megállapodtunk és javaslatot tettem a további hozzászólásokra, hozzászólási lehetőséget biztosítunk az érdek-képviseleti szerveknek, a MAGOSZ a MOSZ és az AGRIA meghívást kaptak.
Így a MAGOSZ, a MOSZ és az AGRIA részére. Meghívást kaptak, azonban nem láttam a MOSZ képviselőjét. (Közbeszólások: Itt van!) Bocsánat, köszönöm szépen.
Kérem a MOSZ képviselőjét, hogy foglaljon helyet az asztalnál egy szabad mikrofonnál - az államtitkár úr mellett található ilyen. Őt követően a MAGOSZ képviselőjét kérném hozzászólásra. Ötperces időkeret szeretnék javasolni, hogy meg tudjuk hallgatni a többi hozzászólót is az időn belül.
Megadom a szót Tóth István úrnak.
A szakmai szervezetek képviselőinek hozzászólásai
TÓTH ISTVÁN (MOSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönjük a lehetőséget. Úgy ítéljük meg, hogy a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetsége időben érzékelte egyrészt a magyarországi időjárás okozta helyzetet, ami elsősorban a kalászos gabonák termésénél volt érzékelhető, és azt is, hogy a világban egy nagyon jelentős változás következett be elsősorban a gabonapiacon. Ez a világ gabonakészleteinek rendkívüli mértékű csökkenése a 2007. évben és a gabonakészletek ipari célú felhasználásának megnyílása nagy volumenben elsősorban az észak-amerikai kontinensen. Ez előre vetítette azt, hogy minősített helyzet van, és sajnos messze nemcsak arról van szó, hogy a magyarországi aszály milyen hatással van a magyarországi piaci viszonyokra, hanem mélyebb változások várhatóak valószínűleg több évre szólóan. Ezért is kértük az FVM-et, hogy figyeljen fel arra a helyzetre, ami a kalászos gabonáknál kialakult, és az elmúlt időszakban sajnos a helyzet romlott a kapásnövények terméskilátásait illetően.
Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert az országos szövetségünk abban a fázisban, amikor az Európai Unió kivetette és kivette a kukoricát az intervenciós keretből, az Európai Uniónak rendelkeznie kellett azokkal az információkkal, amelyek már akkor nagyon meghatározóak voltak a világ gabonahelyzetére, és mi egyértelműen azt mondjuk, vállaljuk is, hogy az Unió hibás lépésként lépte meg. El kell mondani őszintén, hogy a magyar kormány partner volt végig, és mi úgy éreztük, mindent elkövetett annak érdekében, hogy próbáljuk mérsékelni az Európai Unió eredeti elképzelését, a teljes megszüntetését az intervenciónak.
Azt gondoljuk, a kialakult konkrét helyzetre, ami a gazdálkodókat illeti, gyors reakciók szükségesek, és megoldásokat kell találni két oldalon. Egyrészt azoknak a növénytermesztőknek, akik differenciált módon rendkívüli veszteségeket fognak elkönyvelni, mert ahol a kalászosból nem termett meg a két tonna hektáronként, és kukoricából nem fog megteremni a két-három tonna, sőt nagyon nagy területekről egy-két tonnás betakarítható termést várnak, nyilvánvaló, hogy ezeknél a növénytermesztőknél nagyobb és komoly továbbműködési problémákat vet fel. Ettől esetenként súlyosabb az állattenyésztők helyzete, akik felhasználják ezt a takarmányt, illetve az állattenyésztőkön belül is fel kell hívni a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy rengeteg állattenyésztő gazdaság van, amelyik nem rendelkezik földterülettel, földhasználattal, takarmánytermeléssel. Ezek teljes mértékben ki vannak szolgáltatva a magas áraknak, semmi támogatás nem kompenzálja üzemen belül náluk azt az áremelkedést jövedelemtámogatásból, földalapú támogatásból, amit vásárlásnál ki kell nekik fizetni. Tehát ilyen szempontból differenciált helyzet van.
Azt gondoljuk, hogy a megoldásokat meg kell találni. A szövetségünk korábban is tett javaslatokat. Úgy gondoljuk, hogy ezek a javaslatok az általunk elmondott helyzet oldására alkalmasak. Nagyon fontosnak tartjuk az uniós készletet, és támogatjuk a kormány intézkedését, kezdeményeztük is, hogy az Európai Uniónál járjon el a tekintetben, hogy Magyarországon kerüljön felhasználásra a megmaradt intervenciós kukoricakészlet. Nyugodtan mondom, hogy arra való hivatkozással is, hogy olyan hevesen és nagyon erősen intézkedtek, hogy ez az intervenció szűnjön meg. Ha az Unió akkor lépett egy ilyet, akkor most is lássa be, hogy igazából Dél-Kelet-Európában, Magyarországon elsősorban rendkívül feszült helyzet lesz fizikai szempontból. Azt el kell mondani, az is érv, nagyon fontos érv, hogy erre a regionális piacra a 25-30 eurós szállítási többletköltség nem vállalható. Ugyanis a 200 euró körüli kukoricaár mellett ha ezt hajós szállítással kikötőkből kell behozni Magyarországra, ténylegesen felmerül a többletköltség, tehát látszik, hogy ami esetenként hátrány erről a piacról a kiszállításban, az ebből a szempontból előny a piac megvédése tekintetében, ugyanakkor az állattenyésztőknek egy újabb kiadás lenne. E készlet megtartása mindenféleképpen alapvető kérdés. Tehát mi teljes mértékben támogatjuk, hogy ha nincs más, politikai megoldással, de mindenféleképpen érje el a kormány.
Nagyon fontosnak tartjuk a további működéshez, hogy a két állattenyésztési ágazatban, a sertés- és baromfiágazatban a meg nem hirdetett állami támogatások kerüljenek minél hamarabb meghirdetésre úgy, hogy hozzá tudjanak jutni az állattartók, jogosultságot szerezzenek a támogatásra, és azoknál a támogatásoknál, amelyeknél már megszerezték a jogosultságot, nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy megkapják a hivatalos igazolásokat arról, és ha szükséges, faktorálással pénzhez juthassanak. Nagyon fontosnak tartjuk a takarmányvásárláshoz nyújtott támogatott hiteleket és garanciákat. Ez működött korábban is. Ennek gyakorlata van. Ha az Uniónak e tekintetben kifogása lenne, hát azt ugyanolyan politikai eréllyel kellene visszautasítani, mint ahogy tulajdonképpen az intervenciós kukorica kiszállítását meg akarja tartani. Mindenféleképpen partnerek vagyunk. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az állattartó termelők, de a növénytermelők is amilyen kötelezettségeket korábban vállaltak a fejlesztéseikhez - akár SAPARD, AVOP, NVT, de most már történik lassan az EMVA vonatkozásában is -, automatikusan olyan kezelés történjen, olyan mechanizmus alakuljon ki, hogy akiket érintett ez a rendkívüli mértékű aszály, hát azok méltánylás alapján, esetleg jogszabály-módosítás alapján vagy a jogszabályok helyes alkalmazása alapján mentesüljenek a kötelezettségek teljesítésének a következményei alól. Nagyon fontosnak tartjuk azt a területet, hogy az állami hatóságok által kiszámlázott, esetenként nagyon jelentős díjak azoknál a gazdaságoknál és általában, de azon gazdaságoknál különösen, amelyek érintettek ebben a természeti katasztrófában, ez alól a megfizetés alól mentesülhessenek. Azt gondoljuk, hogy ez is elfogadtatható az Európai Unióval.
Benyújtottuk az FVM-hez a javaslatainkat. Tudomásunk van arról, hogy más érdekképviseletek is benyújtották. Mi partnerek vagyunk a kormányzattal abban, hogy erről tárgyaljunk. Az időtényezőre hívnám fel a figyelmet. Nem szabad húzni az időt, mert a mezőgazdasági termelői árak alakulása bizony még sok olyan tényezőtől függhet, amely meglepetéssel szolgálhat számunkra. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is. Kérem szépen a MAGOSZ képviselőjét szintén ötperces hozzászólásra.
OBRECZÁN FERENC (MAGOSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Obreczán Ferenc vagyok, a MAGOSZ főtitkára. A MAGOSZ az álláspontját kialakította. Nem értünk egyet Gőgös államtitkár úr elhangzott felvetésével, hogy a magyar mezőgazdaságnak a mostani év nem lesz katasztrofális éve.
Sajnos úgy érezzük, hogy igen. Azok a gazdálkodók, akik gabonából 10-12 mázsát takarítottak be búzából vagy kukoricából nullát fognak betakarítani vagy 1-2 mázsát, azoknak akármilyen magas lesz a gabona, illetve a kukorica ára, nyereséget nem tudnak realizálni.
Nagyon sokan lesilózzák a kukoricát, mert egyszerűen nem tartják érdemesnek arra, hogy betakarítsák. Ugyanakkor az így előállított siló minőségileg az állattartás számára sem lesz teljes mértékben megfelelő. A gabonakoordinációs bizottság első ülésén, amikor a búza betakarítása elindult, a MAGOSZ részéről már kértük és jeleztük, hogy az állattartók részére szükséges biztosítani, hogy valamilyen hitelhez jussanak úgy, mint 2005-ben vagy 2006-ban, hogy be tudják tárolni a gabonát. Ez még inkább problémát fog jelenteni, még inkább szüksége van erre.
Az állattartótelepek esetében pedig a MAGOSZ álláspontja az, hogy azok az állattartó telepek, amelyek rendelkeztek földterülettel és az előző években fölösleget termeltek, értékesíteni is tudtak, azok az idei évben nem tudnak annyit megtermelni, ami az állattartótelepek ellátásához szükséges. Tehát a magyar mezőgazdaság jelen pillanatban krízishelyzetben van, ezt a véleményt osztjuk a Gabonaszövetség képviselőivel. Tehát minden vonatkozásban úgy érezzük, hogy nehéz helyzet van. Szükségesnek és indokoltnak tartjuk azon lépések megtételét, amiket előzőleg a MOSZ képviselője, Tóth István úr elmondott, azon felül pedig indokoltnak és szükségesnek tartjuk ezeknek a rétegeknek a megsegítését.
Tekintettel arra, hogy 2007. esztendőben árbevételhez nemigen jutnak vagy igen kevéshez, ennek eredményeképpen a következő gazdasági évet nehezen tudják elkezdeni. Az intervenciós kukoricakészletekkel kapcsolatban: igen, tudjuk, hogy az európai uniós készletekről a 2131/93-as EK-rendelet tudjuk, hogyan rendelkezik, hogy mindenkinek hasonló feltételekkel van joga vásárolni. Ennek ellenére a gabonakoordinációs bizottsági ülésen is elhangzott és itt is kérjük és kezdeményezzük, hogy a magyar kormány tegyen meg mindent azért, hogy ezeket a készleteket valamilyen úton-módon Magyarországon bent tudjuk tartani.
Tekintettel arra, hogy az Európai Unióban hiány keletkezik, az Amerikai Egyesült Államokban pedig a bizonyos bioetanol-gyártás következtében feleslegek nem keletkeznek, csupán csak távolról tudnánk a szükséges terméket behozni, ennek az ára pedig az állattenyésztés teljes leépülését, tönkremenetelét eredményezné. Kérjük a kormányzat azon segítségét, hogy a gazdahitelek bizonyos mértékű prolongálását, azaz átütemezésében is segítségre legyen. Tekintettel arra, hogy a gazdák a következő részleteket az elkövetkezendő időkben nehezen vagy körülményesen tudják fizetni.
Röviden a MAGOSZ álláspontját ennyiben foglaltam össze, és köszönöm a türelmüket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy az Agriától van-e valaki jelen képviselőként. (Senki sem jelentkezik.) Nincs.
Akkor a következő hozzászólásra kérném szépen a Gabonatermesztők Szövetségétől Vancsura urat.
VANCSURA JÓZSEF (Gabonatermesztők Szövetsége): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Hölgyeim, Uraim! Vancsura József vagyok, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke.
Mi civil szervezetként veszünk részt az ágazat munkájában és mint gazdálkodók és gazdák elvégezzük azt, amit ránk rótt az élet, amit vállaltunk. Szakmailag közelítjük meg ezt a kérdést. Úgy gondoljuk, hogy mi nem akarunk mást, csak megélni. Ami előttünk elhangzott, azokkal egyetértünk, mert minden egyes véleményben benne van az a sors, amit vállaltunk. Nem vállaltunk mi olyan sokat, csak azt, hogy jó minőségben és kellő mennyiségben ellátjuk ezt az országot és külföldre is juttatunk. Ha ezt valaki megkérdőjelezi, nem esik jól nekünk.
Megkérdőjelezi ezt nálunk minden évben vagy tízévente kétszer az aszály, megkérdőjelezi az árvíz, a fagy és sok minden. Azt hiszem, hogy mint egyszerű kis gabonatermesztőnek sokkal többet kell tudnom a piacomról, a világról, erről az országról. A legtöbb gabonatermesztő, állattenyésztő is, így jómagunk is.
Tehát a legfőbb piacunkat veszítjük el, ha az állattenyésztés visszaesik. Nem lehet! És az sem lehet, hogy mi tapsoljunk annak, hogy a világpiacról begyűrűzött az ár akár 60 forintra kilónként. Hogy építem be ezt a sertésembe? Hogy csinálok ebből tojást vagy bármit? Nem tudom megcsinálni!
Higgyék el, hogy mindennek két oldala van, de ennek a dolognak mindenképpen! Ezeket a dolgokat együtt és összességében kell néznünk. Mi az, amit tudunk tenni egyszerű civil szervezetként? Amit eldöntöttünk már 2004-ben, amikor a brüsszeli biztosváltás volt, azt kérdezte, hogy miért nem csinálunk bioenergiát? Miért nem csinálunk? Nem ezen az egyszerű kis parasztemberen múlik, hogy csinál-e vagy nem, hanem azokon az embereken, akik fogják, figyelik ezeknek az embereknek az életkörülményeit, jelzéseit és olyan intézkedéseket hoznak, hogy abból nekünk hosszú távú megélhetést tudjanak biztosítani. Ahhoz viszont, hogy ezt meg tudjuk csinálni, nekünk egységes nyelven kell beszélni. Ezt ez az aszály is összehozta. A muszáj is mindig összehozza az egységes nyelvet. Reméljük, hogy Magyarországról egységes véleménnyel tudunk kimenni Brüsszelbe most már és minden egyes dolgot - ha nem is a nagykapun, de a kiskapun - el tudunk intézni. El kell intézni! Mert nem engedhetjük meg Magyarországon azt, hogy egy egyszerű kis termelőt ne csak az aszály sújtson, hanem az is, hogy túltermelést csinálunk.
Hogy lehet Magyarország éléskamrája valakinek, ha nincs semmije? Megvannak a gyönyörű tárolóink. Legyenek tele! Igen! Ehhez kérjük a politikusok segítségét. Mi megtermeljük jó minőségben! Látszik a búzán! Nem azért 50 forint a búza, hogy itt 30 százalékkal kevesebb termett, hanem azért 50 forint a búza, mert a világpiac idegyűrűzik. Mindig a világpiac határozza meg Nekünk, egyszerű termelőknek is tudnunk kell. Arra kérjük az önök segítségét, hogy így gondolják át egyben az egészet, komplexen, a mezőgazdaságot egységesen, és akkor a magyar termelő ebben az országban... Erről szó esett: rendkívüli differenciálódás következik be, mert míg a határ egyik részén esett az eső, ott 5 tonna kukorica lesz, a másik részén semmi nem lesz! Egy tonna sem! Ezt tessék elképzelni valahogy! Ehhez a gondolkodásmódhoz és egységhez kívántam hozzászólni, és kérem a segítségüket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy a Magyar Állattenyésztők Szövetségét képviseli-e valaki.
WAGENHOFFER ZSOMBOR (Magyar Sertéstartók Szövetsége): Annyit szeretnék mondani, hogy Sákán úrral egyeztettük az álláspontunkat, ő fogja képviselni.
ELNÖK: Akkor eggyel tovább is lépünk, Sákán Antal úr következik.
SÁKÁN ANTAL (Magyar Sertéstartók Szövetsége): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Meghívottak! A véleményemben az előbb elhangzottak alapján a Magyar Állattenyésztők Szövetsége tagszervezeteit is képviselni kívánom, illetve a Vágóállat és Hús Terméktanács szakmai anyagából is fogok idézni, amivel természetesen egyetértettünk a legutóbbi sajtótájékoztatón is.
Sok minden elhangzott, sok mindennel egyet lehet érteni. Kiemelnék néhány olyan gondolatot, amely talán mindannyiuknak érdekes számként hangozhat el. Magyarországon az április 30-i állapot szerint 4,1 millió sertést számláltunk. Ebben van egy statisztikai becslés is a kistermelők vonatkozásában. Az első félévben mintegy 1,8 millió darab vágósertés került levágásra. Ehhez még egy 300 ezres import is társult, amelynek 90 százaléka lengyel import volt. Az év első hetében ugyan még 275 forint volt a felvásárlási ár, de ez nagyon hamarosan lezuhant 240-re első osztályú árban, és a lengyel ide érkező áru ára lett a referencia. Ebből könnyen ki lehet számolni, hogy egy 280-290 forintos legjobb esetbeni önköltségnél 40 forint kilogrammonként a veszteség. Ezt tessék beszorozni egy hízó súlyával, tehát 4-5 ezer forint maga darabonként a veszteség, és az első félévben ez az ágazat számára 7-7,2 milliárd forintos árbevétel-kiesést okozott. Úgy is mondhatnánk, hogy árbevétel-arányosan 10 százalék fölött volt a veszteségünk az első félévben. Mégis milyen érdekes, hogy most az aszály kapcsán, miközben a baj fokozódik, kerülnek felszínre újabb és újabb problémák, ami most már azt mutatja, hogy lassan 20 százalékos lesz árbevétel-arányosan a veszteségünk. Kérdem én, hogy a média miért most fordul emiatt a probléma miatt az ágazat felé, miközben korábban is komoly problémáink voltak.
Az áfacsökkentési javaslatunk, amelyet megtettünk a miniszter úr részére és nyílt levélben fogjuk eljuttatni a kormány részére is, a következőt célozza. Magyarország egy kiszolgáltatott ország egy európai globális piacon vagy most már világpiacon. Túl sok nemzeti intézkedésre esélye sincs. Sok mindenben erőlködhet, szerintem összefogással többet elérnénk. De nézzük a konkrét tényeket, hogy milyen javaslatunk célozta az ágazat jobbítását! Ez volt az a bizonyos áfa, amelyet a média felkapott. Egy pici összehasonlítást szeretnék elmondani: a sertéshúságazat összárbevétele 380 milliárd forint, amelyből 100 milliárd az export egyelőre, melyet jórészt már import fedez, ezt is hozzá kell tennem. Ebből 280 milliárd körüli a belföldi árbevétel, és ebből csak 80 milliárd a friss húsok, előhűtött húsok, darabolt áruk forgalma. Ennek az áfáját kértük mi 20 százalékról 5 százalékra mérsékelni, miközben a feldolgozott áruk áfáját nem kívántuk változtatni.
Mit hozhat ez a piacra? Két dolgot. Egyrészt kifehéredik az a 30-40 százalékos mai feketegazdaság, amellyel mindannyian tisztában vagyunk, tudjuk, látjuk és halljuk. A másik, hogy mindehhez kapcsolódó fekete élőmunka kénytelen lenne fehérré válni. Harmadrészt nem jönne be az országba áfa nélkül, ami teljesen jogszerű uniós kereskedelem, az élősertés, majd ez áfa nélkül feketén megy tovább a piacon. Tehát nagyon sokféle számítást végeztünk, összességében a költségvetés nem veszít ezzel, tehát mind az áremelkedések - amelyek a fehéredés következtében bekövetkeznek - plusz áfája, mind pedig az egyéb munkaerő és járulékos költségek befizetése fedezné azt a durván 14 milliárd áfakiesést, amely most nagyon egyszerű számok szerint kijön ebből a 80 milliárdból.
Mit lehetne még tenni? Szeretném jelezni mindenki részére, hogy 25 százalékkal marad el a tőkehús árbevétele a 2001-es szinthez képest. 2001-ben 751 forint volt egy kilogramm tőkesertés átadási ára a kereskedelem felé. Ma 595, és a kereskedelem ezt az 595 forintos tőkehúst kiméri, szétdarabolja és eladja a fogyasztónak. Hát, kérdem én, ki az, aki látott 600 nettó vagy 720 forintért sertéshúst akció nélkül, kivéve a lengyel importot vagy a dán lapockát - egyébként nem ritka a nettó 1200-1300 forintos ár sem. A kereskedelem árbevétele arányosan nem 20 százalékot bukik ezen a húsüzleten, hanem minimum 40 százalékot nyer. Tehát nem kellene minden áron áremelésről beszélni. 2001-ben is voltak 1400 forintos karajárak, ma is vannak, mégis az ágazat megélt. Ma ott a baj, hogy az ágazat két szereplője, a sertéstartók és a -feldolgozók árbevétel-arányosan vesztenek, míg a piac más szereplői - itt a kereskedőkre gondolok - jelentősen nyernek. Nem az a gondunk, hogy a kereskedők nyernek, mert ez a dolguk, csak ők háromszor annyit nyernek, mint amennyit mi vesztünk.
Magyarul nem szükséges az élelmiszerárak áremelkedéséről feltétlenül beszélni, elég, ha visszajutunk a 2001-es tőkehúsárszintre, amelynek semmilyen egyéb következményei nem voltak akkor sem. Akkor sem szólt senki, hogy élelmiszerár-robbanás lesz. Nem szeretnénk - felhívjuk a bizottság tagjainak, szakértőinek a figyelmét -, ha rákényszerülne a kormány olyan intézkedések meghozatalára, amelyek segítenék a közeli fél évben annak a sertésdömpingnek a levezetését, amely Európában be fog következni, mind a lengyelek, mind a hollandok, mind a spanyolok piacra fogják dobni azokat az élőállatkészleteiket, amelyekkel valószínűleg nem bírnak a következő pár hónap alatt takarmányhiány miatt. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon tovább fog csökkenni a sertés ára. Tisztelettel jelzem, hogy a 4,1 millióból egy év alatt el fogunk jutni a 3 millió sertésig, az önellátottsági szintünk alatt 70 százalékos szinten leszünk valószínűleg, és abszolút kiszolgáltatottak leszünk az egy-két év múlva bekövetkező európai sertésárrobbanásnak, ami nem fog majd másról szólni, csakhogy az importáru karaj ára 8-10 euró alatt nemigen lesz. Na, akkor kell majd beszélnünk arról, hogy volt egy átmeneti egy-másfél év, amit ki lehetett volna közös akarattal és eszközökkel egyensúlyozni, de ez nem következett be, az ágazat leült, és gyakorlatilag a külföldi húsok átvették Magyarország felett a piaci pozícióirányítást.
Még egyszer mindenkit kérek arra, hogy gondolkodjunk, segítsünk az állattenyésztőknek abban, hogy földhöz juthassanak, mert a földalapú támogatásokon keresztül segíthetne az ágazatnak azoknak a forrásoknak a megjövetele, amelyekben a növénytermesztők is mindig bíznak. Kérjük, hogy támogassák az áfacsökkentési javaslatainkat. Kérjük, ösztökéljék mind a termelőket, mind a feldolgozókat, hogy szorosabb együttműködéssel a kereskedelmi árrésből egy kicsit a magunk javára tudjuk fordítani. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is. Kérem szépen hozzászólásra a Baromfi Terméktanács képviseletében Földi Péter urat.
FÖLDI PÉTER (Baromfi Terméktanács): Földi Péter vagyok a Baromfi Terméktanács képviseletében. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! A baromfiágazat igénye kukoricából egy év alatt körülbelül 1 millió 100 ezer tonna. Ebben benne van a háztáji termelés, ami jelentős Magyarországon. Most ott tartunk, hogy nemcsak az árral van bajunk, hanem már attól félünk, hogy egyszerűen nem lesz elegendő takarmány az állatoknak, és akkor valóban a baromfiágazatnál is az fog bekövetkezni, amit Sákán úr elmondott, hogy ki kell vágni tenyészállományokat, és nem telepítenek majd a termelők napos baromfit.
Azt tudom mondani, hogy olyan helyzetben éri most az ágazatot ez a takarmánysokk, amikor igazán jó piaca van a baromfinak, és túlvagyunk egy-két madárinfluenzás ügyön, hál' istennek, reméljük, hogy nem jön, úgyhogy kerüljük a döglött hattyúkat messziről - ezt tudom javasolni. Félretéve a viccet, tényleg jó piaca van a baromfinak, a csirkehúsból hiány van Európában. Úgy tudom, hogy megszakadtak a WTO-tárgyalások, és a brazil áru behozatala előtt még megvannak a sorompók - reméljük, hogy egy jó darabig még meg is lesz.
Azt is el kell mondjam egyébként, hogy hiába van jó piac, és még ha takarmányunk lenne is, elfogadható ára lenne, akkor is problémás lenne a magyar baromfitermelés, mert megszűnt, vagy legalábbis bizonytalanná vált az a támogatás, ami például a legnagyobb volumenű csirkehústermelésnek egyáltalán a nyereségét képezte.
Nem látják a termelőink biztosítva azt, hogy meglesz ez a támogatás, bár tudom, hogy ígéretek vannak, kezdeményezés van és az Európai Unió döntésére vár a kormányzat, de lépni kellene a támogatások ügyében, de ebben már csak ismétlem az előttem szólókat.
Hasonló a helyzet a többi baromfifélénél is. A pulykának változatlanul megvan a piaca, szárnyasban pedig az, hogy mennyire túlélte az őt legjobban megrázkódtató influenzajárványt, mutatja az, hogy Európa egyik legnagyobb baromfitermelő és -feldolgozó vállalkozása, a Wiesenhoff cég beszállt a magyar víziszárnyas-ágazatba, tehát biztos, hogy jövőt látnak benne, és nem hobbiból jött a cég képviselője Magyarországra.
A költségnövekedésről annyit, hogy általában 60 százalék a takarmányköltség a baromfitermelésben is. Ha a duplájára emelkedik a gabona ára, amiből az egyszerűség kedvéért 50 százalékot tartalmaznak a keveréktakarmányok, akkor is 30 százalékos költségnövekedéssel kell megküszködnie ennek az ágazatnak, és ezt valahol szeretnék nyilvánvalóan érvényesíteni a termelők. Mindez nem jelenti ténylegesen azt, hogy 30 százalékkal kellene a fogyasztói árat emelni, hisz rengeteg lehetősége van a kereskedelemnek is, hogy mérsékelje azt a nyereséget, amiről szintén többen beszéltek.
Arra szeretném a figyelmet még fölhívni, hogy szükséges valóban az a kukoricakészlet, ami rendelkezésre áll még az országban vagy itt van az országban és szükséges a termelőkhöz juttatni majd az új termésből is, megfelelő pénzügyi segítséggel. De még egy dolgot kérnénk. Azt, hogy ez az áremelkedés, ami óhatatlanul bekövetkezik a piacon, vonzza a nem megfelelő minőségű, nagyon rossz minőségű importterméket, mint ahogy ennek számos jelét láthattuk az elmúlt időszakban, és ami például a magyar tojástermelők nagy részét tönkretette. Szeretném fölhívni a figyelmet, hogy fokozni kell az ellenőrzést az importárut illetően, és igenis meg kell követelni - és erre jogi lehetősége is van a magyar kormánynak, hogy írja elő - az állatitermék-importnál a kötelező előre bejelentést. Ez nem jelent semmiféle korlátozást, ez egy adminisztratív kötöttség, viszont tudomása van a hatóságnak arról, hogy mikor hova mennyi érkezett be, és sokkal könnyebbé válik az ellenőrzés.
Az áfát illetően. Mi is egyetértünk az áfacsökkentéssel, közösen terjesztettük elő a Vágóállat- és Hús Terméktanáccsal. Már csak annyit végezetül, hogy az 50 forintos tojásárat illetően csak annyit szeretnék ehhez hozzátenni, hogy jelenleg Nyugat-Európában ennyi a fogyasztói ár. Köszönöm szépen. (Járvás István: Mások a fizetések egy kicsit.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. A haltermelők, haltenyésztők nevében Lévai Ferenc urat kérném szépen.
LÉVAI FERENC (Haltermelők Országos Szövetsége): A Haltermelők Országos Szövetsége és Terméktanácsa, a Tógazdasági Tanács elnöke vagyok. Azt mondják, az állattenyésztéshez két dolog kell: a tartás és a takarmányozás. Mi egy kicsit rosszabb helyzetben vagyunk. Nekünk már az istálló is kicsi, mert a víz is elfogyott. Úgyhogy mi kettős problémával küszködünk, és nem akarok turkálni senki zsebében, hiszen mindenki elmondta már azt, ami jobbító szándékú lehetne az állattenyésztésnél. Két javaslatunk hadd legyen nekünk is a szövetség nevében.
Az egyik a vízdíj és a vízzel való gazdálkodás kérdése. Azt hiszem, minden aszály kapcsán rájövünk arra, hogy ez az ország katasztrofálisan bánik a legfontosabb természeti kincseivel. Kérem, ezzel a vízzel gazdálkodni kellene, nem elvezetni mindenáron, hanem gazdálkodni kellene vele! (Járvás István: Végre egy ember, aki tudja, hogy miből van minden!) Ebben az évben például látszott, hogy a belvizek nem fogják a Dunát veszélyeztetni, a belvízcsatornákat talán elzárni kellett volna és nem pillanatokon belül levezetni a vizeinket.
Mi azt kértük az idén - az idő rövid, és nem szeretnék belemenni nagyon a másokat nem érintő témába -, hogy legalább az aszály bekövetkeztétől azokat a felszíni vizeket, amelyeket kivehetünk - mert különben kifolynak az országból, s aminek a szivattyúköltsége természetesen a miénk -, azokat adják ingyen. Hiszen ma szolgáltatási díj terheli azt a vizet, ami két nap múlva valahogy Belgrád körül fog lefolyni. Ez Európában egyedülálló, és ezért nem tudunk versenyképesek lenni. Elhangzott már itt az egyik hozzászólásban a versenyképesség. Bejön a külföldi áru, mert sehol Európában nem ismerik ezt a fogalmat, hogy az egyébként elfolyó óriás vizeket pénzért kell megvenni akkor is, amikor akár belvízveszélyt okozhatnak. Remélem, hogy nem találunk süket fülekre, és talán egyszer el lehet indítani, mert néhány tízmillió forintból olyan óriási előnyök származhatnának, mint hogy most van víz, ami mérsékli a mikroklímát, vadrejtőket jelent, biodiverzitást jelent, és nem is ragozom tovább.
A másik pedig, ami nem hangzott el, és csodálkozom rajta - nyilván nem a mi tisztünk, hiszen mi, halászok a legkisebbek egyikei vagyunk az országban állattenyésztőként -, hogy talán egyszer egy magyar takarmányalapot kellene összehozni. Ott állunk egy ötéves terv előtt - ezt a fogalmat majdnem mindenki ismeri, aki itt ül -, amikor az állattenyésztés jelentős és évtizedekre meghatározó célú fejlesztéséről beszélünk.
Kérem szépen, ez takarmányalap nélkül nem megy! Ki fogja ezeket az állattartó istállókat állattal megtölteni, ha nincs egy olyan biztonság, hogy tudjunk mit adni ennek az állatnak? És visszajutottunk oda, ahol elkezdtük: tartás, takarmányozás. Ehhez kell egy tervszerűség, meg kéne gondolni, hogy - végig kell gondolni, nyilván - hogy milyen lehetőségünk marad arra, hogy mondjuk Magyarországon maradjon az a 3-4 millió tonna gabona folyamatosan és évente az uniós szabályoknak megfelelően. Ebbe az alapba nyilván be kéne szállni az állattenyésztőknek is. Ahogy a biztosításnál is előfordult már ez.
Így tehát azt kérném, mint legkisebb szereplője az ágazatnak, újat nem tudunk mondani ahhoz, hogy mit kellene tenni a kormánynak, az érdekképviseletnek, ez Európai Uniónak, de azt igen, hogy mit lehetne tenni Magyarországnak, legalábbis nekünk. Az egyik a vizekkel való jobb gazdálkodás, a másik egy olyan közös takarmányalap végiggondolása, ami hosszú távon elrendezné akár a készletek nagyságrendjét, akár pedig a biztonsági tartalék kérdését Magyarországon. És még egy témáról nem esett szó: Ha Magyarország megvalósítja mindazt, amit elhatároztak a bioetanol kérdésében, akkor nem lesz egy olyan év, amikor Magyarországon lenne 5000 forint alatt takarmány. Tessék már ezt végiggondolni, hogy kell-e nekünk kőolajat vagy valamilyen etanolszármazékot csinálni abból a kukoricából, ami jórészt meg sem tud teremni, ha minden elindulna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A Fruit Web Szakmaközi Szervezet és Terméktanács részéről Szabó József urat kérem.
SZABÓ JÓZSEF (Fruit Web, Zöldség, Gyümölcs Szakmaközi Szövetség): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Utolsóként szólni, azt gondolom, viszonylag egyszerű, mert a kollégáim mindent elmondtak, hogy ...
ELNÖK: Utolsó előtti!
SZABÓ JÓZSEF (Fruit Web, Zöldség, Gyümölcs Szakmaközi Szövetség): ...mekkora kár kérte a kertészeti ágazatot is, a fagykár, az aszály, illetve az a hőségkár, amiről eddig nem nagyon beszéltek a kollégák, hiszen azt gondolom, ez minket érint talán a legjobban.
Azt gondolom, hogy árbevételben és a kiesés mértékében nem kell visszakoznunk attól a tavaszi megállapítástól, amit tettünk, hogy 40 milliárd körüli kár keletkezett a fagy következtében. Aszályügyben még eddig nem nagyon nyilatkoztunk, de ott is azt gondolom, hogy rendkívül súlyos terméscsökkenést tapasztalunk. Még egy, amit a hőségnek tudunk be: az a 3-4 héttel - bizonyos fajok esetében talán kettő - korábbi betakarítás, ami egyfajta, azt gondolom, a magyar zöldség-, gyümölcskínálatban jelenthet majd az ősz folyamán valamilyen csökkenést.
Szervezetünk az első pillanattól kezdve mindent elkövet azért, hogy a magyar kertészeket megfelelő kárenyhítésben részesítse. Ezért folyamatosan egyeztettünk a kormányzat képviselőivel és igyekeztünk megtalálni minden olyan lehetőséget, amit az Európai Unió szabályai lehetővé tesznek. El kell ismerni, hogy ezek a lehetőségek meglehetősen szűkösek. A kertészeti szabályozás változása során is az egyik központi kérdés volt annak a krízisalapnak a létrehozása, amely pillanatnyilag egyetlen országban sem áll rendelkezésre. Azt gondolom, hogy ez rendkívül fontos, és azt gondolom, hogy ha a kárenyhítési alap folyamatos működésével el tudjuk érni azt, hogy egy megfelelő alap álljon rendelkezésre, azt gondolom, hogy ez a módszer hosszú távon mindenképpen lehetőség. Remélem, hogy a délutáni megállapodás lehetővé teszi ezt, hogy az alap nehéz indulása után elfogadható feltöltése segítsen rajtunk.
Azt gondolom, hogy az idei év néhány dologra felhívja a figyelmet. Ez elsősorban az öntözés kérdése, mert a magyar kertészeti kultúrák - úgy zöldség-, mint gyümölcskultúrák - európai összehasonlításban rendkívül gyengén öntözöttek, öntözéssel gyengén ellátottak. Felhívja a figyelmet a fagyvédelmi öntözésre, a technikai berendezések kiépítésére, amelyre eddig még nem volt szükség. Azt is el kell, hogy mondjam, hogy az idei tavaszi fagykárt, a mínusz 8 fokot nem lehet kivédeni, nincs technikai eszköz, amelyik ezt megoldja. A harmadik kérdés az összefogás és a szervezettség kérdése, mert azt gondolom, hogy pillanatnyilag felmerülő legnagyobb problémák elsősorban az ágazat szervezetlen részével vannak. Ez a szervezettség vonatkozik arra is, hogy az újonnan belépő tagországok közül Lengyelországot hasonló kár érte, mint minket, és nagyon szerettük volna elérni azt, hogy a kárenyhítő alapban lévő hitellehetőséget, illetve a kárenyhítési programot kiegészíteni olyan európai alapok megtámadásával, amelyre egyébként van gyakorlat Franciaország, Portugália és több ország esetében.
Sajnos nem találtunk partnert a társországokban. Ez is a szervezettségünk hiánya. Azt gondolom, hogy ez rendkívül fontos, hogy lépjünk ebben az ügyben.
Egyetlen dologra szeretném még felhívni a tisztelt bizottság és a jelenlévők figyelmét. Azt gondolom, a hasonló szituációba került országoknál a mezőgazdaság képviselői úgy nyertek csatát, hogy igyekeztek megőrizni a lakosság és a környezet szimpátiáját. Azt gondolom, hogy az utóbbi időben erre keveset fordítunk, sokkal többet kellene elérni ez ügyben, mert akkor jobban, eredményesebben tudnánk képviselni az ágazatainkat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az erdészet képviselőjét kérem meg hozzászólásra.
TÁMBA MIKLÓS (MEGOSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Köszönjük a lehetőséget. Támba Miklós vagyok, a MEGOSZ alelnöke. Az egész erdészeti ágazat megbízásából a civil és az érdekképviseleti szervezetek megbízásából szeretnék szólni. Nem népszerű utolsóként szólni, ezért nagyon rövid és tömör szeretnék lenni. Azt gondolom, hogy talán az a cím jelzi legjobban az erdészet helyzetét, hogy ég az ország kiszáradt tüdeje. Azt gondolom, hogy ez mindnyájunk számára komoly figyelmeztetés. Az a szlogen, amit a média puffogtat, hogy a globális felmelegedés itt van, ezt igazán lehet tapasztalni.
A fagykár, az aszály és a tűzkár ugyanúgy végigsöpört az erdészeten is, mint más területeken. Tizenötezer hektárt érintett ez a terület, és jelentős európai uniós első kiviteli erdőtelepítések mentek tönkre, és tévedés azt hinni, amit bizony a zöldszervezetek elkezdtek hangoztatni, hogy kimondottan az idegen fafajok területén érintette az erdőterületeket. Ez nem igaz, tudniillik kimondottan az őshonos fafajok területén történtek ezek a jelentős pusztulások. Természetesen az erdőtűz azokon a száraz termőhelyen telepített erdőkben keletkezett, ahol más erdő életközösségnek nincs biológiai tere, és nincs termőhelye. A tűz vonatkozásában 3 ezer hektár erdő pusztult el, közel 3 ezer hektár. Ha ez az aszály tovább folytatódik, még ezer hektár várható. A kár nagyságrendje mintegy 17-18 milliárd forint, és ennek, tisztelt jelenlévők, több éves hatása van. Az erdészeti ágazat még azt a szomorú tényt sem tudja elmondani, hogy az áremelések e vonatkozásban begyűrűznek, tehát nincs piaci korrekció.
A javaslataink a következők. Az Uniónál kezdeményezni kell az úgynevezett erdőpotenciál helyreállítására vonatkozó jogcím azonnali megnyitását. Ezt dél-európai országok már megtették. Ezt a médiából tudjuk, és azt gondoljuk, ennek nagyon fontos és nagyon nagy jelentősége van. A következőnek szeretném említeni a megelőzést. Ebben a törvényalkotónak nagyon komoly a felelőssége, tudniillik a tűzgyújtási tilalom egységes szabályozása nagyon fontos. Nem akarom ezt különösebben részletezni.
A másik fontos kérésünk az, hogy az agrárium részére most kidolgozás alatt lévő és már részben megnyitott hiteleket biztosítani kell az erdészeti károsultaknak is.
A negyedik fontos témának tartjuk azt, hogy ezen a területen is induljon el a kedvezményes foglalkoztatási program a magánerdőben, tudniillik e károk jelentős része a magánerdőkben keletkezett.
A következő: már volt a bizottság előtt, de igenis a magánerdő-gazdálkodás ebben egységes, és hajlandó lenne egy közös nemzeti kárenyhítési alapban részt venni, szeretnénk, ha a bizottság ezt az alapot újra megvizsgálná, és lehetőség nyílna e kárenyhítési alap létrehozására. Szeretnék az erdész társadalom nevében egy sokkal nagyobb összefogást és figyelmet kérni a társadalom többi tagjától. Ne menjünk el közömbösen a pislákoló és egyéb tüzek mellett, tudniillik pillanatok alatt jelentős károkat okoznak ezek a tüzek. Az a 3 ezer hektár erdő, ami most megégett, valóban nagyon hiányozni fog az ország tüdejéből. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is. A forgatókönyvünk második szakaszához érkeztünk, a kormány és az érdekképviseleti szervezetek beszámolója után a képviselői hozzászólások következnek.
Átadom az ülés vezetését Jakab István alelnök úrnak, mert hozzászólásra jelentkezem.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Font Sándor elnök úrnak adok szót.
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a kérdés, hogy hogyan jutottunk ebbe a helyzetbe, és mi vár még a magyar lakosokra. Az elmúlt héten, de inkább két héttel ezelőtt - inkább így fogalmaznék - a kormány közzétette a jövő évre vonatkozó költségvetési tervezési köriratát. Ebben sommázva azt látjuk, hogy áremelkedések, elbocsátások és reálbércsökkenés fog bekövetkezni továbbra is az elkövetkezendő időszakban. Mi, akik a mezőgazdasággal foglalkozunk, kora tavasz óta tudtuk jelzések alapján, nemzetközi gazdaságkutató intézetek, magyar gazdaságkutató intézetek jelzései alapján, hogy általában a világ már úgy áll, ahogy a MOSZ képviselője is említette, hogy nem túl rózsásak a várható terméseredmények. Ennek különböző okai vannak, például amire nem is gondolnánk, Kína és India mint felvevőpiac újbóli erőteljes megjelenése, akiket kiszolgált az ausztrál és az új-zélandi mezőgazdaság eddig, de ott most gondok támadtak, és ez a nagyon nagy tömegű piac újabb beszerzési források felé nyit. Különféle helyeken is érződött, hogy újabb jelenségek vannak például a bioetanol területén, a mögötte álló multinacionális cégek szinte korlátozás nélkül szeretnének felvásárolni gabona-alapanyagokat. Ez minden bizonnyal érződni fog az élelmiszeráraknál is.
Úgy látjuk, ezzel a kérdéssel foglalkozni kellett volna a kormánynak, hiszen a kormány van egyedül abban a helyzetben, hogy stratégiát készítsen ilyen előrejelzésekre, és még a legnegatívabb változatra is legyen forgatókönyve. Ez mind az első félév idején nem következett be. Ugyanis amikor a múlt héten ezzel a témával szakmai kérdésként az előrejelzések alapján elkezdtünk foglalkozni, a kormány gyakorlatilag nem tett érdemi reagálást, és szinte meglepődve vette tudomásul, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell.
Szeretném idézni, hogy az OECD - amely rendszeresen közzétesz tanulmányokat - nemcsak ilyen szintű prognózist jósol az élelmiszerár-emelkedésekre, hanem még negatívabbat. Egy mondatát idézném: az OECD tanulmánya szerint ez a tendencia tartósnak ígérkezik, mármint a takarmánnyal és a gabona-alapanyaggal kapcsolatos problémák, és ezért számos terméknél akár további 50 százalékos növekedést sem tart kizártnak. Bedughatjuk a fejünket a homokba, és mindenféle egyéb jelenségekre foghatjuk a dolgot, hogy mi történik. Hogy nálunk ezzel kell, vagy nem kell foglalkozni, ez habitus kérdése, mi azt gondoljuk, hogy kellene foglalkozni vele.
A kormány részéről tett tájékoztatás ugyan nem tért ki minden részletében a napirendi pont címében foglaltakra, de rendben van, ettől függetlenül ezzel foglalkozni kell. A legfőbb problémának a világgazdasági jelenséget és a természeti jelenséget sorolta fel. Elnézést, de részemről kikerülhetetlen, hogy a kormány negatív intézkedéseit is ide sorolja, amikor azt nézzük, hogy a magyar mezőgazdaság hogy jutott ebbe a helyzetbe, és mi az összetevője annak, hogy minden bizonnyal élelmiszerár-emelkedés fog bekövetkezni, Gráf József nyilatkozata szerint átlagosan 15-20 százalékos. Mi sem mondtunk mást, pontosabban ezt sem mi mondtuk, hanem mint említettem, gazdasági elemzők adatait összevetve tettük közzé ezeket az adatokat. Itt már a terméktanácsok, az érintett szervezetek és nemzetközi kutatóintézetek adatai hangoztak el.
A kormány hogyan járulhatott ehhez hozzá? Egyrészt, hogy véleményünk szerint nem vette komolyan az eddig hallott jelzéseket. Már tavaly június óta jöttek ezek a negatív jelzések, másrészt a kormányzat tevékenységével, és itt konkretizálni szeretném. Azzal, hogy véleményünk szerint törvénytelenül elvett 25 milliárd forintot a gazdálkodóktól a földalapú támogatás tekintetében. Ilyet egyetlenegy uniós ország nem tett vagy nem mert volna megtenni, ez csak velünk fordulhatott elő, olyan versenyhátrányt okozva ezzel a magyar gazdálkodóknak, ami az uniós belépésünkkor már látható volt, és ezt a versenyhátrányt, mármint hogy sokkal kevesebb támogatást kapunk - ez közismert a gazdálkodók tekintetében -, mint a régi uniós tagországok gazdálkodói, ezt a versenyhátrányunkat fokozta még további 25 milliárd forinttal. Ez egyszerűen fölháborító! A javaslataimban vissza is térek erre a 25 milliárd forintra. Azt gondoljuk, hogy nagyon súlyos hiba volt olyan típusú Új Magyarország vidékfejlesztési programot benyújtani az Unióhoz, amit először is nem hoztak be a parlamentbe, hogy érdemileg megvitattuk volna, másodsorban pedig láthatóan az Unió sem fogadta el. Most megint van 6 hónap javítási időszaka a kormánynak, hogy valami életképes vidékfejlesztési programmal álljon elő.
Mi azt állítjuk, hogy nem a téeszalapú, tőkés nagybirtokrendszerű és tömegtermelésre ráálló mezőgazdaságot kellene erőltetni, hanem a családi alapon szerveződött, sokszínű, sokszereplős, a vidéken eltartóképességet biztosító, a környezetet tudatosan formáló és megvédő és még a kultúrát is továbbhordozó mezőgazdaságról kellene gondoskodni. Az a benyújtott terv, amit az Unióhoz önök benyújtottak, nem erről szól, sajnálatos módon.
És hogy egy ugyancsak régi vitánkat itt említsek, a kompenzációs felár mértékét nem változtatták meg, közben az élelmiszer áfáját először 12 százalékról 15 százalékra emelték, majd 15 százalékról 20 százalékra. Ezáltal 60 milliárd forintos veszteséget okoztak azonnal ezzel az intézkedéssel a gazdálkodóknak. Ezt maga a Pénzügyminisztérium számolta ki, tehát elég hiteles adatot tudunk mondani. Épp itt a mezőgazdasági bizottságban a költségvetés tárgyalásánál konkretizálták ezt az összeget.
Nos, azt gondolom, hogy ezek az általam említett tények nagyon súlyosan hozzájárultak a jelenleg kialakult helyzethez. Hosszú távon viszont két olyan területet szeretnék említeni, ami tartós felelőtlensége a kormánynak. Az egyik a magyar kutatóintézetek hálózatának leépítése és ezáltal olyan szaporító anyagok beáramlása a magyar piacra, amelyet nem a kárpát-medencei környezetre nemesítettek ki. Külföldi ismerőseink egyszerűen elképzelni sem tudják, hogy kukoricát öntözés nélkül mi hogy akarunk termeszteni. Azért, mert ők csak öntözéses rendszerben termesztenek bizonyos fajta kukoricákat. Tessék megnézni Olaszország Pó-síkság részét, pédául! Eltűnt a kutatóbázis, eltűntek bizonyos termékfajok, amelyek esetleg nehezebb helyzetekben is produkálni tudnának.
A másik, amit már szintén a vízgazdálkodással kapcsolatosan megemlítettek, hogy sajnálatos módon folyamatosan leépült a vízgazdálkodásra, vízkinyerésre való ösztönzés és a vízzel való tudatos bánás. Pontosan ismerjük, hogy hogyan vonták ki a forrásokat évről évre, mi lett ennek a következménye. Erről itt az érdek-képviseleti szervek szakértői szóltak.
Azt gondoljuk, hogy ebben a helyzetben két útja van a helyzet orvoslásának. Az egyik az azonnali intézkedés, mert jó lenne. A másik pedig a tudatos, hosszabb távra szóló intézkedés. Mi az azonnali intézkedések sorában gondoljuk megvalósíthatónak változatlanul azt a határozati javaslatot, amelyről itt önök kritikával éltek: az uniós úgynevezett intervenciós raktárkészlet Magyarországon tartása, erről szóló tárgyalások azonnali megkezdése, a másik pedig az úgynevezett 25 milliárd forint visszaadása a gazdálkodóknak.
Nézzük az uniós intervenciós raktárkészlet zárolását Magyarországon tartását. Én csak kérdezem, hogy önök el tudják-e képzelni azt a nonszensz helyzetet, hogy mindenki tudja, hogy Magyarországon takarmánygabona-hiány lesz, ez a gabona ugye valamikori magyar termelőké magyar raktárakban, magyar állam által finanszírozott rendszerről van szó mindvégig. Úgy értem a nyerészkedést - és erre most kitérnék -, hogy ezt az Unióval közösen teszik, csak ezek szerint pechje van Magyarországnak, mert éppen nem nyer rajta. De a rendszer úgy működik, hogy az állam és a Unió kötött egy szerződést, és most ott tartunk, hogy miközben pontosan tudjuk, hogy miközben pontosan tudjuk, hogy takarmánygabona-hiány lesz - már az árai hogy mennek föl, 100 euróért vásárolta meg az állam, és jelenleg 150-170 euróért folyamatosan tudják, kik veszik meg nagy tételben? Román gazdálkodók. A legnagyobb konkurenciánk. Nekik adjuk el kedvezményes áron, miközben majd a magyar gazdálkodók - hallhattuk, 49 500-on áll a gabonafélék mindegyike - ezen az áron fogják megvásárolni a magyar gabona-alapanyagot. Ebben a helyzetben azt mondom, hogy ez érthetetlen, és azt mondanám, hogy vajon egy francia, egy lengyel érdekképviselet vagy az állam megengedné-e, tenne-e mást, hasonló helyzetben, mint amit javasolunk, hogy ha ők ilyen helyzetbe kerülnének vagy kerültek volna, hogy bent tartják azt a gabonamennyiséget, amelyre minden bizonnyal szükségük lesz a hazai gazdálkodóknak.
Természetesen tudjuk, hogy az Unióban milyen eljárási szabályok vannak, de azt is, hogy amikor vészhelyzet volt az Unió történetében, egyes országok érdekében állt, hogy valamit másként tegyenek, mint ahogy azt az addigi szokások ezt megengedték, megtették, és utána megtárgyalták az Unióval, hogy mi van. Engem nagyon meglepett már az államtitkár úr azon megjegyzése, hogy ezt a bejelentést Magyarország részéről úgy tekintik, mintha ki akarnánk lépni az Unióból.
Ez kissé megmosolyognivaló, mert azt gondolom, hogy először is, mivel az Uniónak jelenleg nincs alkotmánya, jelenleg nincs tisztázva kilépési szabály. Magyarul most senkinek sem lehet kilépni az Unióból, hogy egy magasabb és más szintre is utaljak ezzel a gondolatommal. Egyébként ha lehetne, tartok tőle, hogy a magyar gazdálkodók döntő többsége arra szavazna - a mezőgazdaságból élőkre gondolok -, hogy lépjünk ki az Unióból, mert nekik eddigi nagymértékben veszteséget okozott sajnálatos módon. De nincs erről szó, és csak a jelenlegi gazdasági helyzetre utalnék. Azt gondolom, hogy az intervenciós raktárkészlet benntartása minden eszközzel és minden körülmények között létfontosságú a gazdálkodók érdekében. Erről szóltak a gazdálkodók is. Erről szólt Gráf József miniszter úr is. Más dolog, hogy ennek hogyan látják a megoldását technikailag.
A 25 milliárd forintról mint ahogy jeleztem, a törvénymódosításomat a mai napon visszavonom, és a tartalékkeret terhére újra benyújtom. Itt az elv a lényeg. Ezt a gazdálkodóktól jogtalanul elvették, ez a gazdálkodóknak ebben a rendkívüli helyzetben jár. Javaslatom szerint tegyük a kárenyhítési alapba ezt az összeget.
És nagyon megfontolandónak tartom az áfáról való gondolkodást. Magyarország nem használta ki eddig azt a lehetőséget, amit az Unió megengedett, hogy az 5 százalékos termékkörbe soroljon be termékeket. Persze a költségvetés éhsége miatt.
A sertéstartók részéről azonban véleményem szerint nagyon logikus volt az az érvelés, amely a feketepiac kifehéredése következtében ezt a látszólag 14-15 milliárd forintos áfakiesést azonnal kompenzálná. Hiszen tudjuk jól, amit egyszer számlára leírtak, az egyszer a nyereségben fog jelentkezni és utána most már 16+4 százalék sajnos az elvártnyereség-adó tekintetében 20 százalékos nyereséget kell majd utána fizetni. Önök mondták, hogy milyen nyereséges volt a mezőgazdaság az elmúlt két évben. Akkor ezzel miért nem kalkulálunk, hogy itt a nyereségadó tekintetében is megtérülne ez az áfakiesés. Megjegyzem, itt csak a tőkehúsra, a nyershúsra vonatkozna ez az áfajavaslat, ha jól értem a szakmai szervezet részéről. Több országban, több európai uniós országban 5 százalékos az áfakör az élelmiszerekre. Ez igazán komoly lépés lehetne a várható élelmiszerár-növekedés kompenzálására. Mint említettem, azonnali intézkedésben a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség semmi mást nem szeretne, mint tompítani, csökkenteni, ellensúlyozni a mindenki által most már biztosra vett élelmiszerár-növekedést. Egyedül a kormányt nem látjuk, hogy mit szeretne tenni. Néhány utalást találtunk arra, hogy esetleg az áfában ők is gondolkodnak. Csak nehogy eső után köpönyeg legyen! Tehát nehogy megint az áfacsökkentés hatását a kereskedelem nyelje le, úgy, ahogy itt már a szakértők jelezték, hogy ennek az egész láncnak a végén mindig a kereskedelem jár jól. Erre is legyenek szívesek esetleg fölkészülni, és lehet, hogy jobb lenne megelőzni, nem megvárni az áremelkedést, hanem a rendszert módosítani az áfa tekintetében.
Hallottam más előterjesztést is, nagyon sokat, sokakkal egyetértve, a hitelekkel való bánásmódot, illetve annak a kedvezményes formáját, vagy az elengedése teljesen logikusnak látszik ebben az időszakban. De kérdezem én, van-e esély arra, hogy előrébb hozzuk az agráriumról szóló törvény által évről évre járó kifizetéseket, amit a kormány - szokta jelezni - betervezett, és minden rendben van a kifizetésekkel. Persze én nem a 78 milliárd forintra gondolnék, hanem a 103 milliárd forintra, hogy nagyon bízom abban, hogy ez csak egyszerű botlása volt a minisztériumnak, hogy 78 milliárd forintot gondolt csak a TOPUP kifizetésére a 103 milliárd forint helyett. Ha ez így marad, államtitkár úr, akkor a most meginduló farm alapú támogatásnál, ha jól értem, önök nem 103 milliárd forinttal jelentik be Magyarországot, hanem csak 78 milliárd forinttal, és innentől kezdve 78 milliárd forint lesz a kifizetési alap. Ez óriási felelőtlenség lenne a következő ötéves időszakra, vagy ameddig majd fog szólni a következő időszakban. Tehát nagyon kérem szépen, ezt gondoljuk végig, hogy ekkora hazardírozást és kárt lehet-e okozni a mezőgazdaságnak, és utána ennek a következményeit pedig ne hárítsuk rá a természetre. Nagyon komoly csapások érték a mezőgazdaságot, de ezek kormányzati intézkedésekkel valamilyen szinten kompenzálhatók lennének.
Az eddig elhangzottak alapján bízom abban, hogy mind megtarva a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség javaslatait, határozati és törvényjavaslatát, mind a szervezetek által elmondott javaslatokat, alkalmas lépést fog találni a kormány arra, hogy ezek valamelyikét használja, hasznosítsa. Eközben a költségvetés tervezése megindult, mint ahogy hallottuk. Szeretném javasolni, hogy azokra a területekre, amelyek a kutatóintézetek támogatását jelentik, ami az egész vízgazdálkodási rendszerünket jelenti, legyenek szívesek nagyságrenddel nagyobb támogatást, ösztönzéseket beépíteni, mert az mégiscsak nevetséges, ugyanúgy, mint az intervenciós raktárkészletünk kiengedése az országból, miközben szükség lenne rá, hasonló a helyzet a víznél. Vízfogadó ország vagyunk, és hagyjuk átfolyni a vizet, de aki használni akarja, azt pedig jól meg is adóztatjuk vagy különféle nagy díjakkal sújtjuk. Azt gondolom, hogy ez nem érdeke Magyarországnak. Komoly lépéseket kellene tenni.
Ami a nyerészkedésre utaló kijelentésem volt, mint említettem, ezt az Unióval együtt egy szerződés alapján teszi egyelőre Magyarország és az Unió. Mint kiderült, az államtitkár úr részletes beszámolójából kiderült, Magyarországnak pechje van, mert még mínuszos ebben a játékban, és az Unió viszi el az egész hasznot. Kérdezem, hogy ebben az egész rendszerben gondolkodik-e a kormány, hogy most már ugyan az intervenciós rendszer kifutóban van, mert ez a másik nagy ötlete volt az Uniónak, de hogy egy ilyen szerződést érdemes-e fenntartanunk. Az miért jó szerződés, amiben mindent Magyarország végez, a gabonát beadja, tárolókat építettünk, 2005-ben csak gabonatároló építésére lehetett támogatást kapni, a magyar állam finanszírozza, és utána az Unió úgymond elviszi a nyereséget? Tudom, esetleg a veszteséget is az Uniónak kell fedezni, ha az intervenciós ár alatt van.
A jelen helyzetben az a véleményem, hogy Magyarországnak nem áll érdekében, hogy ez a szerződés ilyen formájában éljen, azaz nem áll érdekében, hogy a gabona elhagyja az országot. Ha erre januárban és februárban is figyelemmel lettek volna úgy, ahogy a jelzések ezt tették, akkor lehet, hogy 2,5 millió gabonáról beszélhetnénk most. Úgy tudom a legutóbbi információk alapján, hogy jelenleg sajnos már csak 1,2-1,5 millió tonnáról van szó. Egyetértve a hozzászólókkal, kérem az államtitkár urat, mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy maradjon bent ez a gabonakészlet. A Fidesz két indítványát továbbra is parlamenti keretek között fenntartjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Herbály Imre alelnök úrnak adok szót, és visszaadom az elnöklést Font Sándor elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
HERBÁLY IMRE (MSZP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! El kell ismernünk, hogy súlyos aszálygondok vannak a magyar mezőgazdaságban, amelynek következményei persze nemcsak a növénytermesztést érintik. Ezért is elsőként és azonnal úgy reagáltunk, hogy természetesen eljövünk a bizottsági ülésre, persze egy köztes állapotban, mert a magyar kormány az érdekképviseletekkel együtt dolgozik azon, hogy ezek a problémák megoldódjanak. Szándék van a megoldásra, és kormányzati szándék is van. Jó javaslatok persze mindig jól jönnek. Itt is elhangzott több olyan javaslat, amelyet mindenféleképpen figyelembe kell venni az aszálykárok rövid távú és hosszú távú megoldásánál, illetve megelőzésénél.
Nehéz helyzetben kár butaságokat beszélni. Annak ellenére, hogy a kormányzati szereplők, jelenlévők rávilágítottak több olyan dologra, amit Font elnök úr másképp fogalmazott meg, szerintem nagyon hibásan, megalapozatlanul, úgy vettem észre, hogy hiába magyarázta el a kormányzat szerepében Máhr úr, Benedek úr vagy Gőgös úr, az elnök úr nem értette meg, mint ahogy többször nem érti meg, és tendenciózusan fogalmaz megalapozatlanul, enyhén szólva uszítja, szembeállítja a vidéket a városi lakossággal. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.) Egyébként, kedves barátaim, itt van nálam egy ilyen irattömeg, attól függően, hogy ki a főszereplője a Fidesznek agrárügyekben, ha Kékkői Zoltán képviselő úr, akkor ő, ha Lengyel Zoltán, akkor ő, ha Font Sándor, akkor ő, olyan kérdéseket vet fel elferdítve, amelyek később megoldódnak. Persze természetesen az ellenzéknek van egy ilyen szerepe, csak hát, mindennek van határa. Mindennek van határa. Ahhoz, hogy egységesen tudjunk fellépni az Unióban - erre majd kérni fogom a Fideszt és a jobboldali EU-képviselőinket is -, ne a magyar kormány ellen harcoljanak, hanem a magyar parasztság, a magyar gazdák érdekeiért. Sokkal értelmesebben teszik ezt.
Nagyon egyetértek a hozzászólók közül - elnézést, ha csak őket emelem ki - Vancsura úrral, aki az egységes képviseletre hívta fel a figyelmet, Szabó úrral, aki a szervezettségre utalt. Mi is ezt támogatjuk, és mi sem a termelőszövetkezeti alapú nem tudom, milyen feudális rendszer visszahozatalát, amit már mániákusan emlegetnek fideszes képviselőtársaim. Nagyon fontos dolog a technikai felkészültség, felkészülés. Sokan nem értettek egyet azzal, hogy az EMVA-ban az első tengelyben olyan mértékű pénz odaítélését javasoltuk az Uniónak, és most drukkolnak azért, hogy hátha nem fogadná el az Unió az EMVA-t, és hátha még eltolódna az aláírás. Mi úgy gondoljuk, hogy jó volt ez a döntés, és természetesen jobb lenne, ha sokkal több pénz állna rendelkezésre, de az sem megy, hogy a magyar kormány mindenért adjon többet, mindenkinek adjon többet, egyébként meg ne kelljen adót fizetni, és nem akarok jópofáskodni, egyébként legyen ingyen a sör. Többet is tudnék mondani.
Nagyon egyetértek a reális zöldek most kezünkbe adott felszólító, figyelemfelhívó levelével. Igen, többen is említették, Magyarországon a vízgazdálkodást, a vízvisszatartást azon az úton kell gyorsítani, amit elkezdett a kormány: a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése, a Duna-Tisza közi homokhátság vízproblémájának a megoldása, és akár odáig el lehet menni hosszú távon, hogy vízlépcső kiépítése és így tovább. Nagyon egyetértek azzal, amit Lévai Ferenc úr, a haltenyésztők társelnöke mondott el.
Igen, el kell gondolkodni rajta, hogy Magyarországon főleg az intervenció megszüntetése és a bioetanol-gyártás bevezetése után valamiféle belső intervenciós alapot kell létrehozni, de közösen, uraim, közösen: a kormány, a termelők együttesen, annak érdekében, hogy ne szabaduljanak el az árak sem a felvásárlási árak, sem a fogyasztói árak, mert azért meg kell mondani: teljesen igaza van Gőgös államtitkár úrnak. Mi persze számolunk áremeléssel, de nem 40-50 százalékkal, mint ahogy ezt Font Sándor elnök úr több helyen beharangozta. Nehéz befolyásolni piacgazdasági körülmények között az árakat, a fogyasztói árakat, és nem is biztos, hogy a fogyasztói árak minimalizálása célja lehet egy kormánynak, de a féken tartása mindenképpen igen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Bizottság! Nagyon furcsa felvetni az uniós és magyar érdekek összhangját vagy ellentétét. Ez majdnem olyan, mintha itt Magyarországon fölvetnénk, hogy más az érdeke a mezőgazdasági szereplők között a magántermelőnek, a kistermelőnek és egy közepes méretű üzemnek. Azt gondolom, hogy ugyanaz az érdekük. A megtermelt termékeiket, amiket persze optimális költségeken állítanak elő, a lehető legnagyobb haszonnal tudják értékesíteni. Az Uniónak sincs más érdeke, mint Magyarországnak, csak játékszabályok vannak. A játékszabályokat pedig illik betartani.
És olyan butaságokat, hogy foglaljuk le a készleteket, zároljuk a készleteket, ki sem szabad ejteni a szánkon, mert hiteltelenné válunk az uniós társaink szemében, és vannak olyan érdekeink, amikben egyet kell értenünk. Egyet kell értenünk mondjuk a még hátralévő tisztázatlan kérdésekben, és ezt csak úgy tudjuk elérni, ha megpróbálunk párbeszédbe elegyedni a társakkal az Unióban, nem pedig egymást váltani.
Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kérem a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségtől és az MDF képviselőitől, KDNP képviselőitől, hogy a segítsék abban a magyar kormányt, hogy azokban a kérdésekben, amikben az Unióval kell megállapodni, megfelelő támogatottsága legyen a magyar kormánynak, a magyar mezőgazdaság érdekében, és kére, önöket, hogy ha jó ötleteik vannak, akkor azt a tárgyalóasztalnál mondják el. A médián keresztül ne üzengessenek a magyar polgároknak olyan dolgokat, ami ellenkező hatást válthat ki nemcsak a tárgyalási pozícióban, hanem egyáltalán a közvéleményben, a közhangulatban. Ez most a magyar érdek, ezt vegyék figyelembe. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak szeretném jelezni még egyszer, hogy az áremelő hatásokat nem én találtam ki, hanem az OECD jelzése alapján többek között a Népszabadság közölte le azokat a százalékos mennyiségeket is - egyébként 50 százalék soha nem hangzott el, mindig a 15-40 százalék hangzott el, és a bizonyos termékfajtáktól függően értette mindenki.
Jakab Istvánnak adok szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz), a bizottság alelnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Alelnök Úr! Nem kérünk ingyensört, és nem akarunk jópofáskodni. Van egy nehéz helyzet, amit kezelni kell. Az előbb elhangzott, hogy tulajdonképpen bizottságon belül kezeljük az ügyeinket, felelősen álljunk hozzá az ügyekhez, és próbáljuk meg segíteni a kormány törekvéseit. Én nem tapasztaltam ezzel ellentétes törekvést. És csak egyetlen indokot szeretnék fölhozni. Tulajdonképpen ma elhangzott, hogy lehetőleg, lehetőség szerint ma lesz megállapodás a fagykárok ügyében.
Kedves Képviselőtársaim! Alelnök Úr! Kedves Kormányképviselők! Hányszor próbáltuk ezt az ügyet itt, a bizottságon belül külön tárgyalásokon úgy segíteni, hogy egyezzünk meg, mert ez mindenki érdeke. Túlvagyunk rajta most már, remélem én is, hogy a mai nap folyamán a helyére kerül a dolog.
De ez az első lépés volt, ami előtt vagyunk, az még ennél nehezebb lesz. Tehát bizony, nagyon kemény munkára és nagyon átgondolt lépésekre van szükség. Korábban - ha csak a gabonáról beszélek, de az állattenyésztés egy külön fejezet, arról szeretnék külön szólni. Elhangzottak a felvetések az érdekképviseletek részéről, a Gabonaszövetség részéről különösen.
Azt szeretném aláhúzni, hogy gabonaügyben igenis az öntözés lehetőségét mint olyat - és itt a vízdíjakra utalnék - vissza lehet keresni, hogy többször jelezték, többször kértük, hogy, foglalkozzon vele a kormányzat, de nem történt intézkedés. Külön programok születtek arra, hogy ha csak az öntözőcsatornák és a folyók mentén tudnák ingyenesen igénybe venni a gazdák a vizet, akkor már jelentős kárenyhítés következne be. Ez nem történt meg. Késtek az intézkedések. Tóth István úr jelezte, hogy támogatják a kormányt. Igen, csak kérik az időben meghozott intézkedéseket. Itt van egy téma, amin nem lehet túllépni.
Most a gabonaügy kapcsán: az intervenciós készletek kezelését illetően. Most lehet látni tisztán, ha jól emlékszem, taktikai vásárlásokat végeznek bizonyos befektetői csoportok. Legutóbb egy 300 ezer tonnás tétel került így - nem tévedek - 181 vagy 182 euróért nyilván a hazai leányvállalaton keresztül... (Herbály Imre felé fordulva: Nem tévedek, alelnök úr,182.) ...a Cargill tulajdonába a hazai leányvállalatán keresztül.
Kérem szépen, ezeket a cégeket nagyon sokszor szóba hoztuk, hogy miért segíti őket a magyar kormány. Akkor legalább most, amikor nehéz helyzet van, most, amikor a gabonában krízishelyzet van, most, amikor az állattenyésztők nehéz helyzetben vannak, akkor valóan ne csak egy kamattámogatással, esetleg egy tárolásidíj-támogatással segítsük meg az állattenyésztőket, hanem valóban, időben próbáljunk meg segíteni abban, hogy a készletek itt maradjanak, hogy a későbbiek során majd a szállítási költség ne terhelje az állattenyésztőket, hogy tudjuk megtartani az állatállományt.
Tisztelt Bizottság! Nagyon egyetértek Sákán Antallal abban, hogy az állattenyésztésben most lesz egy átmenet, amikor lesz egy túlkínálat, mert mindenhol kezdik kivágni a fölösleges állatállományt. Most is van. Csak egy dolgot szeretnék mindenkinek a szíves figyelmébe ajánlani, hogy a kezünkben lévő genetikai értéket, ami a minőségi állattenyésztés alapjait jelenti, ha hagyjuk hogy ezt vágóhídra vigyék, aminek egyébként ott már minőség szempontjából nincs értéke, akkor a nemzeti vagyonunk szempontjából is hatalmas veszteség ér valamennyiünket. Tehát igen, itt nagyon komoly közös feladat van, és nem lehetett volna késlekedni, mert játsszunk el a gondolattal, mi van, hisz láttuk már korábban a termésbecslések alapján, hogy baj van a kukoricával. Mi történt volna akkor, ha időben lép a kormány és mondjuk néhány százezer tonna vagy akár egymillió tonna kukoricát ő vásárol meg, ha úgy tetszik?
Minden további nélkül megtehette volna, és itt lehetett volna tartani. Azt gondolom, minden érdekképviselet egyértelműen nyilatkozott, hogy az Unió felé partnerség van itthon. Nyilván az érdekképviseletek a maguk vonalán, elhangzott talán, a Copa-Cogecán keresztül tudják kezdeményezni a lépéseket. Korábban is jeleztük a kormány felé, hogy innen megvan a támogatottság, a kezdeményezés, de egyet ne felejtsünk el, ezt Herbály alelnök úrnak is mondom, hogy az Uniónak és nekünk nem biztos, hogy minden egybeesik az érdekünk. Nem! Kedves képviselőtársaim, ez egy hatalmas versenypálya, és az a kérdés, hogy ki milyen kondíciókkal van a pályán, és ki milyen formaidőzítéssel vesz részt a versenyben. Jó lenne, ha most, habár már késésben vagyunk, de a formaidőzítésünkkel tovább már nem lennének problémák.
Az állattenyésztéssel kapcsolatban szeretném a következőket kérni. Azon túl, hogy most aktuális ügy, hogy a gabona vagy a takarmányalap biztosítása érdekében biztos intézkedések születnek, tisztelettel kérem a kormány képviselőjét, hogy az eddig ki nem fizetett állattenyésztési támogatásokat szíveskedjenek most mindenképpen előrehozni, segíteni. Azt gondolom, hogy az állattenyésztő szervezetek ezzel kapcsolatban el tudják mondani a véleményüket, hogy mik azok, amik nem kerültek kifizetésre, egyrészt a tenyésztő szervezetek költségei, másrészt pedig azt gondolom, újra kell gondolni az állattenyésztés támogatását abban a tekintetben is, hogy mondjuk az állati hulla megsemmisítésére 8 forint/kilogrammot biztosítanak támogatásként. Gondolják végig, egy 60 ezer forintos kár esetében fizetnek ötezer forintot. Az állattenyésztéshez kapcsolódó szolgáltatási díjtételek az állategészségügyi szolgáltatástól kezdve, sorolhatnám, itt vannak a profi szakértők, ha kell, azt gondolom, szívesen tesznek ajánlatot és javaslatot a kormány asztalára.
Azt kérném tisztelettel, hogy nehéz helyzetben, éles helyzetben ne az ellenzéket kritizálják, inkább azt gondolják végig, meggyőződésem, hogy hogyan lehet ezen a nagyon nehéz helyzeten úrrá lenni, és ebben, ha van szándék, ha van akarat, akkor biztos vagyok benne, hogy az ellenzék is partner. Vancsura urat szeretném idézni, hogy a nagyon nehéz helyzet összehozza az embereket. Ha valaha volt nehéz helyzet, akkor most van, tehát ha csak a kukoricát nézzük, a 4 millió tonna - és jó szívvel kimondom sajnos, mert a szakértők már nagyobb kiesésről beszélnek -, több, mint 4 millió tonna kiesés már eleve felette van a 160 milliárdnak. Ehhez képest azt gondolom, hogy az eddig megtett intézkedések elhanyagolhatók. Tehát itt nagyon komoly lépésekre van szükség. Nagyon örülök annak, hogy ezen a napon a bizottság ebben a létszámban összejött - köszönet a képviselőtársaimnak is, mert valóban éreznie kell a szakmának és a polgároknak, hogy az agráriusok felelősen gondolkodnak az ügy érdekében.
Talán az áremelkedésekkel kapcsolatos előrejelzéseket illetően egy megjegyzés: nem az ellenzék képviselői találják ki, hogy milyen lesz az áremelkedés. Matematika vagy számtan, ítélje meg ki-ki, ahogy akarja. Le lehet vezetni nagyon könnyen, hogy ha megvan a megfelelő minőségellenőrzés, amit úgyszintén felvetettek a szakmai érdekképviseletek, ha van megfelelő minőségellenőrzés, tehát nem kerül be az országba ellenőrizetlen, gyenge minőségű termék és azt nem adják el teljes értékűként az áruházláncokban, hanem a jó minőségű árut vesszük figyelembe, akkor igenis jelentős az áremelkedés, igen, ha 15, lehet, hogy egyes termékeknél 15, lehet, hogy a másiknál 50 százalék lesz. Ezt azért mondom el nyugodt szívvel, mint ahogy itt most szóba került, hogy a gabonánál lehet példálózni azzal, hogy egyes területeken 50 ezer forintot fizetnek, persze olyan határ közeli körzetekben, ahol kamionnal ki tudják szállítani, de ha már Szolnok vagy Hajdú megyét nézem, ez a helyzet egészen másképp néz ki.
Azt gondolom, az ország határain belül az Unió felelős, teljes jogú tagjaként nekünk most igenis a nemzeti érdekeinket nem lehet asztal alá söpörni, mert az értékeinket rövid és hosszú távon is meg kell védeni. A stratégiát illetően pedig nem lehet már megkerülni az öntözőrendszerek kialakítását. Alelnök társam utalt rá, igen, ezt a nemzeti vidékfejlesztési tervben igenis előtérbe kell helyezni, bioetanol ügy, kontra öntözés, azt gondolom, lesz az elkövetkezendő időben min vitatkozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Valóban elgondolkodtató, hogy a Concordia Közraktár Rt.-nek milyen szerepet szánnak a probléma kezelésében, a válságos helyzet kialakulásának a megelőzése érdekében. Karsai József képviselő úr következik.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én megpróbálok jó paraszt módjára leszállni a földre, most kihagyom a politikát. Nézzünk egy reális gazdasági helyzetet, ahogy egy normális, józan eszű paraszt nézi. Próbáljunk már úgy gondolkodni, mint ahogy próbálták elmondani az érdekképviseletek!
Kérem, az intervenciós készletnél mindenki tudta, mindenki lázadt. A 90 százalékát mi tartjuk az Unióban, senkinek nem tetszett ez, azt hitték, hogy a magyar költségvetés... Addig mindig azt mondtuk, hogy 300 millió forint magyar költségvetési pénz áll benne! Jól mondom, államtitkár úr? (Gőgös Zoltán: Milliárd!) Igen, bocsánat, 300 milliárd áll benne. Ki sem fizette ezt a készletet, mégis az övé! De ilyen az uniós szabályzat, ezt sajnos tudomásul kell venni. Számomra teljesen érthetetlen dolog: meg sem veszek valamit, és mégis az enyém! Ez tény! Ez tény! Övé! Nem lehet hozzányúlni! Nem lehetett hozzányúlni, az más kérdés, amikor visszatérünk arra, hogy elektronikus úton történik. Tudni kellene, nem mondták el, hogy egy óra előtt két másodperccel is odaérkezhet még egy ajánlat, amelyben megjött a 182 eurós ajánlat - egy meg nem nevezett cégről van szó, két évig pereskedtem vele, nem nevezem meg a céget, úgyis tudja mindenki, a végén megnyertem a pört -, valószínűleg fedezetvásárlási célra vásárolta meg. Ezt a Concordia nem teheti meg, fel kellene hatalmazni. Ki meri felhatalmazni a Concordiát, hogy 35 euróval megnövelje egyik hétről a másikra, és hogy felvásároljon? Hát, ki viszi el ezt a balhét, még ha állami is?! A régen szidott Kádár-rendszer volt a TIK, ha jól emlékszem, a Tartalékgazdálkodási Intézet, amelyik igenis megvette, és ott tartotta készleten az ilyen nehéz helyzetekre a gabonát.
Nekem az a javaslatom, hogy igenis meg kell tegye a készletek itt tartására a magyar állam, hogy vásároljon, ha kell, a Concordia olyan áron, főleg úgy, ahogy mondtuk, az ország belsejéből, ha kell, ötezer forintért mázsáját, 50 ezerért tonnáját, és majd elkönyveljük valahogy utána az Uniónál, mint ahogy mutatja a tőzsde. Hát nézzétek meg, novemberben már nem mond, csak 120 dollárt! Hát valami brazil vagy valamilyen készlet be fog ide kavargózni! Hát nézzünk már bele kicsit a szakmába, a közgazdaságtanba! Mindenki azt mondja, hogy novemberben már csak 42 ezer forint lesz a kukorica! Ha valaki kockáztat, megveszi 50 ezerért, akkor 42 lesz?! Az az illető cég nem kockáztatott, mert a fedezetvásárlással a parasztokkal két év után újra sikerült adásvételi szerződést kötni, és majd behajtják az embereken fedezetvásárlás címszó alatt 30 mázsa erejéig, amiben vis maiort sem vesz figyelembe! De nem akartam én belemenni, mert megint bíróságon kötök ki.
Az aszálykárral kapcsolatban a takarmányról szólnék. Mindenről beszélünk itt most már, az egész magyar mezőgazdaságot átöleltük ezen a rendkívüli ülésen! Egy ok van! Egy ok van! Egy! Egy!!! Nincs elég takarmány! Hát akkor ezt az egyet kellene orvosolni, és a sor megoldódna! Hát könyörgöm, tegyük meg! A kedvezményes 3 éves hitellel van egy támogatás, a deminimis, menjünk oda, hozzuk oda az Unióhoz, hát gyerekek, csak meg kellene csinálni! Magyarországon terem, és mi az, hogy nem tudjuk megtámogatni azokat, akikről tudjuk, hogy évek óta mennyi takarmányt vettek?! El kell érnünk egy normális takarmányárat, és senki nem tud nyerészkedni! Ha az állattartók hozzáférnek egy tisztességes 40 ezer forintos nettó takarmányárhoz, legyen az árpa, búza stb., az egész kérdés meg van oldva, és akkor nem fog mindenki nyerészkedni! Van fogalmatok?! Most nem mondom meg, melyik áruházlánc kereskedelmi főnökével beszéltem. Úgy lenyelik öt perc alatt a 15 százalék áfát, Sákán úr! Öt perc alatt nyelik le! Itt ki merem jelenteni! Öt perc alatt nyelik le! Az első árakban le fogják nyelni, mint ahogy az 5 százalék emelést. Ez mind annak jó, aki a végén van! Sákán úr, majd a végén elmondom, három sertésfeldolgozó hívott fel, hogy csak egyet ne tegyünk, mert nem értékesítő, nehogy véletlenül hozzányúljunk az áfához, mert abban a pillanatban nem 35 százalék nyeresége lesz az áruházláncnak, hanem 50 százalék! Hát meddig tesszük ezt?! Hát ez lehetetlen! Ez képtelenség! Ez közgazdasági nonszensz számomra, még ha a miniszter úr azt mondta, akkor is!
Nekem mint egy kis józan parasztnak. Áfaemelés? Én biztos nem fogom megszavazni! De ez nem is rajtam fog múlni.
Kérem, késtek a fölvásárlók! Nézzétek már meg, mit csinálnak! A malmok nem vették meg még a három havi készletüket sem, amikor én 3900 plusz áfáért adtam el a búzát, mert nem tudom hol tárolni. És most 5000-5200-at adnának a románok, illetve 52 ezret. Nem jöttek el fölvásárolni! Nem vették meg a készletet! Vitték ki külföldre! Meddig tehetjük azt meg, hogy nálunk ott vannak most a románok, és 6000 forintért - még számlát sem kérnek - bruttóban elvitték kombájntól. Elviszik délen a kukoricát! Bocsánatot kérek, hogy mondom! Ők majd megetetik a pestises jószágokat - mert most hallom, hogy újra pestis van Temesváron -, nem kell levágni a jószágot, nem is tudjuk kivinni neki a sertést, mint eddig, és akkor majd nálunk kell levágni, mert ő elvitte a takarmányt, mi meg eladjuk a jószágot. Ez a világ legegyszerűbb dolga! Itt kell legyünk ezen a bizottsági ülésen, mert azt hiszem, aki ma nem jött el, azt hiszem, tényleg csak szabadságon volt!
Ez lehetetlen, hogy ilyen roppant egyszerű kérdést ne tudjunk megoldani! Nem tudom, kinek a fantáziájában van itt, nyugodtan ki merem jelenteni, felelősségem teljes tudatában, hogy az Uniót nem nekünk találták ki! Nehogy azt higgyétek már, hogy nekünk 1 fillér hasznunk van?! Ki az az őrült, aki több száz milliárdot idetesz, hogy még több száz milliárdot lehúzzon rajtunk? Ezt el sem lehet várni! Ez csak a fantáziában él! (Járvás István: A liberális fantáziában!) Miért tenne ő ilyen gesztust nekünk, hogy csak idelök több száz milliárdot?! Keményen be fogja ezt hajtani, és ő nyerte az intervención, amit közben ő szüntetett meg!
Ha most kezdené elölről, biztos nem szüntetné meg az intervenciót, főleg, amit az utolsó két hétben nyert, például az intervenciós kukoricát. Azt hiszem, hogy akkor, amikor nekem arra panaszkodnak a feldolgozók, hogy húshegyek vannak, fél évi készlet van belsőségből - jól mondom, Sákán úr? -, fél évi készlet van, eladhatatlan! (Sákán József ingatja a fejét.) Ingyen nem kell! Digestorba viszik - bocsánat, hogy ezt a szót alkalmazom - a belsőséget. Nem lehet hova tenni!
Hollandiában 1 centtel csökkentették a sertés, a félsertés árát, és hozzák ide! A sertés felvásárlási ára nem növekszik semmit! A feldolgozóktól a kereskedők olcsóbban akarják megvenni a félsertést! A világ még ilyet nem látott, mint ami ebben az országban van folyamatosan, hogy dupla takarmányár mellett csökken a sertés vásárlási ára, a félsertés felvásárlási ára, és semmilyen növekedés nincsen, mert még mindig 40 százalék az árrés. Teljesen más ez az aszálykár, mint 2001-ben, volt, ahol emlékeztek, 2002-ben a 60 milliárdos aszálykár-támogatásnak, térítésnek egyik vezéralakja voltam. Emlékezzetek rá! Akkor nem társult hozzá magas takarmányár! Ott nem térült meg semmi! Ott jogos volt az aszály, mert az árhoz - attól függetlenül, hogy aszálykár érte az embereket - nem volt magas takarmányár ár! Nem gyűrűzött annyira be az abraktartó állomány.
Kérem gazdasági eszközökkel nem lehet... Az Unióba sem megy sehova.. Pajszerrel nem lehet betörni a piacra, csak áruval! Mit lehet csinálni? Kérem, ami az én javaslatom! Tegyük meg azt, hogy a külföldre való kiáramlásra nem lehet azt mondani a románnak, hogy nem jöhetsz ide, idejön, ezt nem lehet, mert akkor ki kell lépjünk az Unióból, de gondolom, ilyet senki nem mondott.
Azt mondani, hogy itt is megkapsz annyit. Nem szeretném, hogy az a szomszédom, amelyik mindig mondja az isten, haza családot, már eladta rég a románnak a kukoricát, én meg nem adom oda, már bocsánat! Én nem adom oda! Én a hazainak adom oda, még ha olcsóbban is! Meg is van, hogy kinek! Lényegesen olcsóbban! (Járvás István: Még le sem törtétek!) Sajnos, nem! Talpon veszik meg! Rosszul mondod, képviselő úr! Jönnek és talpon megalkudnak rá, úgy nedvesen, kombájn alól - ott vagyunk a délvidéken, Délkelet-Magyarországon - 6000 forintért, 16-os vízzel, kombájntisztán 6000 forintot hajlandó adni érte, ha írod alá vele a szerződést. Euróban fizet. Mondjuk a fele hamis, kell hozzá egy pénzvizsgáló, mert elég sok hamis eurót találtak, 200 euróst is, úgyhogy tényleg ilyen helyzet van nálunk. Pénzvizsgáló kell mellé, aki most a románoknak kukoricát ad oda. Ez nem vicc, mert még a bank is csak két hét után találta meg, hogy hamis az euró. (Derültség.) Aztán most nyomozzák, hogy honnan került elő.
Azt hiszem, hogy a felvásárlást meg kell indítani, és ha mi abban egyetértünk, hogy ha most ez a 4 millió tonna kukorica itt maradna tisztes áron, és én mondtam államtitkár úrnak, hiszen beszélgetünk naponta, hogy próbáljuk meg az Uniónál, próbálja elérni a magyar kormány, hogy tudjon adni egy kis támogatást. Egy év hitelt hiába adunk! Eddig is adtuk. Az kevés! Nem fogja megoldani. Ha valaki a félévi készletet megvette, 50 százalék kamattámogatást kapott.
Nem, több év alatt tudjuk kinyögni ezt a hatalmas terhet, és az biztos, ezt ki merem nyugodtan jelenteni, hogy ha most ebben nem lépünk, ez még a nyugdíjasok fogyasztói kosarára visszahat. Ha most nem szán rá a kormány a takarmányár kompenzálására 20-30 milliárdot, 150 milliárdjába kerül ennek az utólagos vonzata: a tenyészállatok tönkremenetele, a tojóállomány tönkremenetele! Ezt nem lehet pótolni! Ez pénzben nem mérhető 100 milliárd. A pénzben mérhető is legalább öt-tízszerese lesz!
Vagy vannak olyan kögazdászaink és olyan hozzáállás a kormány részéről, hogy végre odaül egy közgazdász és kiszámolja, hogy ha itt nekünk felére csökken az állományunk, akkor lecsökken a törzsállomány meg minden! A fogyasztói kosár miatt pótolni kell a nyugdíjasoknál! Csak a nyugdíjban lesz 100 milliárd különbség, ha valóban bekövetkezik az előre jelzett - nem akarok a Versenyhivatallal konkurálni, mert azt mondta, hogy ahol nincs verseny, ő azt nem is vizsgálja, mert ha nem versenyeztették meg az árat, akkor neki semmi köze hozzá, mert annyiért veszi meg, amennyiért akarja. Mert ha nem veszélyeztetette, akkor csak akkor nézi a kartellbe tömörülést, ha versenyeztette. Ha nem versenyeztette, akkor meg sem nézi! Akkor nem kell csinálni, nem kell versenyeztetni állami cégnek! Tehát azt hiszem, hogy rendkívül nehéz a helyzet, véleményem szerint nagyon jó, hogy most itt összejöttünk, de szerintem itt most nem politizálnunk kell, hanem összeállnunk és azt mondani, hogy egységesen lépjünk föl, azonos módon próbáljuk elérni azt, hogy ennek az országnak tényleg jobban menjen.
Azt hiszem, hogy a nagyobb kárt, ami bekövetkezik, sokkal kisebb kárral megúsznánk, ha most kiegyenlítenénk a takarmányárat. Nem kell ide 50 féle intézkedés, mert beszélünk már öntözésről meg mindenről. Erről az egyről beszéljünk, most ezért vagyunk itt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Karsai úr ezek szerint a Fidesz-indítvány nagy részét elmondta, már csak az a kérdés, hogy mennyit fogad meg belőle a kormány, de úgy tűnik, hogy a délvidékre nemcsak pénzvizsgálók kellene, hanem APEH-ellenőr is, ha itt számlázatlanul mennek a termékek. Úgy hallottam, hogy a kormány rendkívül éles programot indított ennek a letörésére, úgyhogy izgalmas területre tévedtünk, ami nem a miénk, de ami kapcsolódik, az nagyon fontos. Ez pedig a várható inflációs növekedés, mert az élelmiszer 20 százalékkal játszik szerepet az inflációs kosár kialakításában, úgyhogy az, amiről Karsai úr beszélt, szerintem már Veres Jánosnak egész komoly fejtörést okozott. A költségvetés tervezett inflációs mértéke biztosnak tűnik most, hogy nem fog csökkenés teljesülni az inflációs csökkenés tekintetében. Ennek minden következménye a nyugdíjasoknak szóló kompenzációra is ki fog hatni.
Czerván György a következő hozzászóló.
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel üdvözlök mindenkit. Karsai képviselőtársam után nem túl hálás szót kérni. Megígérem azt, hogy nem lesz olyan lendületes, viszont rövidebb leszek, és függetlenül attól, hogy ő javasolta, én már előre lehúztam magamnak a politikai jellegű megjegyzéseimet, amelyeket még az előterjesztő ihletett, majd azt a parlamentben vagy máshol meg fogjuk beszélni.
2003-ban volt utoljára jelentős aszály, és most 5 éven belül a második komoly aszály van. Ha jól emlékszem a számokra, 2003-ban mintegy 200 milliárdos nagyságrendet kalkuláltak a különböző szakértők, és erre volt körülbelül 10 milliárd nagyságrendű vissza nem térítendő támogatás és 40 milliárdos nagyságrendű különböző hitelkonstrukció. Ezt csak azért mondom, hogy össze tudjuk hasonlítani a mostani helyzettel.
Láttam már olyan szakértői véleményt, amely 250 milliárdos prognózist jelez előre, az idei évre aszálykárként. Azt hiszem, hogy ettől sajnos nagyobb károkra számíthatunk. Attól tartok, hogy a cukorrépát nagyon sokan alábecsülik. A mi környékünkön és az országban nagyon sok helyen jelenleg a cukorrépa úgy néz ki, mint egy fejlettebb zöldség, tehát nem tudom, hogy egyáltalán ki lehet-e majd szedni, de ez más téma.
Ami az elemi kár fogalmát illeti, többen fogalmaztak úgy, hogy ez árbevétel-kiesés alapján kiszámítandó. Egész pontosan ez hozamérték alapján számítandó. Nem teljesen ugyanaz a kettő, csak a pontosítás végett mondom.
A miniszter úr nagyon sokszor és sokat beszélt a növénytermesztés és az állattenyésztés megbomlott arányáról, amit jó lenne helyretenni, azt hiszem, ebben mindannyian egyetértettünk, és ha most ezt a kérdést nem fogjuk meg jól, ennek az elemi kárnak a kezelését nem fogjuk meg jól, azt hiszem, akkor végérvényesen és egyoldalúan fölbomlik ez az egység, ez az aránytalan egyensúly az állattenyésztés kárára, aminek utána majd persze a növénytermesztők is kárát fogják látni.
Ezért fontos ez az intervenciós dolog, amit itt jó páran kielemeztek. Azt hiszem, mindenki érti, hogy miről van szó. Nem az a lényeg, hogy formálisan mit lehet csinálni, vagy mit nem lehet csinálni. Annak járjon utána a kormány. Az a lényeg, hogy ha már egyszer itt van a készlet, az állatállományt nem lehet sem támogatással, sem hitellel megetetni. Ehhez kell a takarmány. Más dolog, hogy a megvásárlásához persze pénz is kell, de ha már itt van ez a készlet, akkor kövessünk el mindent, kezdeményezze. Ahogy hallottuk, a kormány kezdeményezte, akkor folytassa a tárgyalásokat, és próbáljuk meg a szükséges takarmánymennyiséget biztosítani az állattenyésztésnek.
Amit az élelmiszerárakról, illetve az áfáról mondtak egyrészt Sákán úr, másrészt a képviselőtársaim, maximálisan egyetértek. Azonban arra vigyázni kell, a múlt héten olvastam valamelyik szakújságban, hogy Németországban 80 százalékkal nőtt a tej fogyasztási ára, és ebből a német termelők 12 százalékos termelői áremelkedést, felvásárlási áremelkedést érzékeltek. Nyilván nálunk is ki lehet számolni ezeket az arányokat, mert nagyon könnyű szembeugrasztani az embereket, ezzel lehet szembeugrasztani a városiakat és a mezőgazdaságból élőket, hogy ez az esetleges áremelkedés megtörténik, mert lesz egyébként, és szerintem az országban sajnos van egy olyan komoly réteg nemcsak a nyugdíjasok között, hanem más társadalmi réteg is, amely sem 5 százalékos, sem 40 százalékos áremelkedést az alapvető fogyasztói kosárból nem tud elviselni. Itt nagyon észen kell lenni - a média most komoly érdeklődést mutat -, hogy hogyan fogalmazunk majd, nehogy úgy tűnjön, hogy ez amiatt van, hogy a parasztok - már elnézést a kifejezésért, nem pejoratív értelemben mondom - már megint a támogatások után sírnak. Nem erről van szó.
Ami a támogatásokat illeti, elhangzott a javaslat, hogy 25 milliárd forintos, és le is vezettük, hogy honnan van. A TOPUP-nak semmi köze az intervencióhoz, ezt a múltkor megbeszéltük a miniszteri meghallgatáson. Ezt a miniszter úr is elismerte, hogy mi ezt a kárenyhítési alapba javasoljuk betenni - az egy dolog. Emlékeztetőül - amivel az elején kezdtem -, 2003-ban 10 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás volt, mi most 25 milliárdost javaslunk a valahol említett - papíron legalábbis én még nem találkoztam vele - 5 milliárddal szemben. Nagyságrendileg csak azért mondom ezeket a számokat, mert ha segíteni akarunk, akkor nem az a kérdés, hogy most melyik soron hozzuk, abban valószínűleg az államtitkár úrnak igaza van, hogy ezen a soron nem lehet, itt nincs annyival több, nem ez a lényeg, hanem a tartalom a lényeg, hogy akarunk-e, tudunk-e támogatást adni. Engedélyezi az Unió, vagy kérni kell, hogy hozzájáruljon az Unió a támogatáshoz? Ha igen, akkor mekkora az a nagyságrend? Ha pedig nem tudunk, akkor meg kell mondani, hogy nem tudunk adni támogatást, vissza nem térítendő támogatást, mert nincsen pénz, vagy nem akarunk, vagy bármi miatt. Ezt kell világosan megmondani. Abszolút nem érdekli a mezőgazdasági termelőket, hogy ez melyik soron lesz elkönyvelve, vagy milyen soron jelenik meg majd a költségvetésben.
A segítség másik része pedig a hitelnyújtás. A hitelnyújtásnak egy szépséghibája van, hogy ahhoz hitelképesség kell. Tudjuk azt, hogy önmagában véve is, de most az elemi kár hatására meg aztán végképpen nagyon sokan hitelképtelenné váltak. A hitelmegoldásos konstrukciók csak akkor tudnak működni, ha megfelelő kezességvállalás van mögötte. Úgy emlékszem, hogy 2003-ban 60 százalék körüli kezességvállalás volt. Az egy más dolog, hogy a kezességvállalással nem fedezett részre a bankok ugyanúgy megkérték a több, mint 100 százalékos fedezetet. Ezen mindenképpen változtatni kell. Szerintem a Bankszövetség képviselőjével is tárgyalni kell, és legalább 90 százalékos garanciát, kezességvállalást kell biztosítani. Szerintem az sincs véglegesen lerögzítve semmilyen könyvben, hogy csak 50 százalékos kamattámogatásban lehet gondolkozni. Az is mindig jegybanki alapkamatra van vetítve. Nyugodtan meg lehet fogalmazni, hogy jegybanki alapkamat plusz 1 százalék lehet a bankok haszna, és a teljes összeg iksz százalékára legalább 50, de szerintem ennél lényegesen magasabb kamat részére is lehetne támogatást adni, már ha erre van pénz vagy akarunk erre adni. Az megint más dolog, hogy aki tudja a gyakorlatban, hogy ez hogy működik, a kamattámogatás lehívása, ugye bruttó módon az érintettnek, a hitelfelvevőnek be kell fizetni a kamatot a bankba, és utána valamikor, jó néhány hónap múlva az APEH-tól igényelheti a támogatást, és majd valamikor megkapja. Tessék nettó módon, hogy csak a termelőt érintő, a hitelfelvevőt érintő részt kelljen befizetni, és finanszírozza meg a bank, ő hívja le az államtól ezt a támogatási részt, vagy vonhassa le a társasági adójából vagy bárhonnan, mert ők még mindig nyereségesek, és talán likvidebbek, mint az elemi kárt szenvedett mezőgazdasági termelők. Ez is egy konkrét javaslat, és ezt is ki lehet számolni, hogy mennyibe kerül. Megint az az alapkérdés, hogy akarunk-e, tudunk-e segíteni, felvállaljuk-e a terület ez irányú támogatását. Azt a részét már nem ragozom, hogy a várható támogatásokat előre kell hozni, vagy igazolásokat kellene kiadni annak érdekében, hogy a bankoknál meg tudják finanszírozni a kiesett bevételeiket a termelők.
Még egy dolog befejezésképpen: itt most rövid távú intézkedéseket kell hozni, mert tűzoltás folyik, ha úgy tetszik. Ha szeptemberben nem fog esni az eső, akkor már nyugodtan gondolkozhatunk a következő évi aszály kezelésén is. Itt szakemberek vannak, nem kell ragoznom, hogy miért. Nagyon fontos, ami hosszú távú dolog, de már rövid távon, az őszi ülésszakon foglalkozni kell vele, hogy az Országgyűlés vegye napirendjére az éghajlat-változási stratégiát, amit tudomásom szerint elkészítettek a VAHAVA-program keretében, és akkor beszéljük át ezeket a dolgokat, mert ha nem lépünk, akkor végérvényesen el fogunk késni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A támogatások ügyében csak annyi, hogy a Hankooknak 16 milliárd forint lett adva 3 ezer munkahely teremtésére. Nem tudom, a kormány érzékeli-e, hogy néhány milliárd forinttal hány ezer, hány tízezer mezőgazdasági munkahely került most veszélybe. Demendi László!
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Bizottság! Először is mivel úgy terveztük, hogy egy óra környékén befejezzük, átértékelve a helyzetet, nagyon röviden néhány gondolatot vetnék fel. Az aszálykártól eltekintve és visszatérve a fagykárra - igaz, hogy pont az államtitkár úr sincs itt, aki a tárgyaló delegációt vezeti -, az a kérésem képviselőként, Szabolcs megyei képviselőként (Közbeszólások: Nem lehet hallani! Nem halljuk! - A teremben a hangosító berendezés nem műödik.) a tárgyaló delegáció mindkét oldalához, hogy a mai napon egyezzenek meg, mert mindenkinek ez az érdeke. Ugyanakkor mindenki vegye figyelembe, mind a két tárgyaló fél, hogy ezek a lehetőségek senki számára nem korlátlanok, az egyezséget ennek keretén belül meg kell hozni.
A bizottság összehívását indokolttá tette az a kialakult helyzet, ami a mezőgazdaság területén van. Azzal azonban, szeretném leszögezni, nem értek egyet, hogy a kormány semmit nem csinált. Lehet, hogy nem elegendő, lehet, hogy szakmailag valakik ezt másképp csinálnák - az ellenzék -, de hogy semmit nem csinált, ez egész egyszerűen nem igaz. Az is igaz, hogy van bőven tennivaló. Az is igaz, hogy rövid távú intézkedésekre van szükség, mert a rövid távú intézkedések azok, amelyek valóságosan segítségképpen megjelennek. Hogy a gazdatársadalom ezt hogyan látja, hogy a szakma hogyan látja a gabonatermelőktől az állattartókon keresztül az erdészetig, azt az ágazat képviselőitől most egészen világosan hallottuk. Világosan hallhattuk azokat a javaslatokat is, amelyeket maga a szakma megfogalmaz. Eddig legalábbis nem hallottam olyan hozzászólást, véleményt a kormány képviselői részéről sem, amelyek ezt vitatták volna. Azt lehet mondani, hogy a gazdatársadalom a helyzet megítélésében egyetért.
Azt hiszem, nem kell tovább húzni az időt. A jogszabályi feltételek is adottak hozzá és a lehetőségek, és bizony meg kell hozni azt a döntést, amelynek alapján az aszálykárt be kell jelenteni. Talán akkor sem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy ez bizony az ország jelentős, túlnyomó többségét érinti. Az aszály tényét nyilván kizárólag a mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter jelentheti be jogszabályi felhatalmazás alapján. Szerintem ennek eleget kell tenni, meg kell tenni, mert a helyzet ezt indokolja. Azok a javaslatok, amelyek a szakma szereplői részéről elhangzottak, engedjenek meg néhányat, nem feltétlenül önkényesen, de igazából azt kell, hogy mondjam, megerősítem azokat. Világosan látszik, hogy a mezőgazdasági károk kárenyhítésére - szándékosan nem támogatás szót használok - a szükséges költségvetési beavatkozások a mai napig határt szabnak.
A mai naptól visszafelé eltelt időszakhoz képest több pénzügyi intézkedést igényelne. A helyzetből fakadóan kedvezményes hitelfelvételek kiterjesztése indokoltnak látszik, most már nyilván, ha a miniszter az aszály tényét rendelettel ki fogja jelenteni, ugyanis nagy átlagban persze lehet az igaz, hogy a magasabb árbevétel kompenzál, de bizonyos szituációkban, egyedi szituációkban - márpedig ez egyedi szituációkra értendő - lehet olyan is - ebben biztosak lehetünk -, ahol nem fogja kompenzálni a magas árbevétel. A takarmányvásárlás biztosításához kétség nem férhet. Ebben gyorsan és hatékonyan intézkedni kell.
Ki lehet-e mondani - feltehetjük a kérdést -, hogy a bekövetkezett fagy- és aszálykárok következményeképpen egyetlen gazdálkodó sem tehet többet. Ki lehet mondani, szerintem, az én ismereteim szerint, a kormány ezt többször meg is tette. De azért tapasztalatunk a tekintetben előfordult, hogy erre hivatkozva, amikor bizonyos bankok bizonyos hiteleket visszamondanak, a hitelfelvevő ezt erre fogja, de igazából ha konkrétan megnézzük, akkor kiderül, akkor nem ennek a következménye. De igen, csak akkor és erre az esetre igaz.
Az intervenciót nem akarom túlragozni. Mindenesetre az Európai Unió ebben az ügyben eljárt összes brüsszeli és nem brüsszeli helyében most nem szívesen lennék. Azt gondolom, hogy az intervenciós eszközrendszer mint eszközrendszer itt jól vizsgázott, és az a fajta döntés, amelyet a magyar agrárdiplomáciának sikerült valamilyen mértékben legalább tompítani, arra igenis szükség van, és szerintem a jövőben is szükség lesz. Ez a fajta döntés, amely most egy időszakos döntés, de nagy valószínűséggel ezt is felül kell vizsgálni, és azért emlékeztetnék arra, hogy voltak azért Magyarországon is olyanok, akik magáért az intervenciós gabona felvásárlásáért bizonyos időszakokban a kormányt támadták, bizonyos időszakokban a kormányt dicsérték.
Nem kitérve minden egyes ágazati szereplőre, aki itt megszólalt, de egy témát feltétlenül szeretnék kiemelni. Ez pedig az öntözés kérdése. Nézzünk őszintén szembe saját magunkkal, saját helyzetünkkel, nézzük azt meg, hogy akár a 2002-2003-as aszálykárok óta is az öntözés témájában mi történt. Voltak benne pozitív irányú lépések, mint a vízkészlet-használati díj elhagyása, de a beruházások területén, mert azok a felszíni átfolyó vizek, amelyek átfolynak Magyarországon, a megfelelő bővítés és beruházás nélkül nem sokat fognak segíteni.
Végezetül azt javaslom, hogy a mezőgazdasági bizottság lássa azt be, hogy vannak korlátok. Van a kormánynak is korlátja, ezek jogszabályi korlátok, amelyeken rövid távon lehet ugyan változtatni, de lehet, hogy csak középtávon vagy európai uniós jogszabályok. De ezeket a korlátokat figyelembe kell venni. És van költségvetési korlát is, ami nem azt jelenti, hogy a korábban általunk javasolt szempontot nem kell érvényesíteni.
Ha akarunk saját magunknak korlátot szabni mint politikai résztvevők, akkor magunknak legalább annyi korlátot szabjunk, hogy ne csináljunk ebből a nehéz helyzetből pártpolitikát. Szakmapolitikát is a másik érveinek nem kiforgatásra, hanem tisztességes meghallgatásra azzal történő vitatkozásra használjuk fel. A minisztériumi képviselőktől pedig azt kérem, hogy nagyobb legyen az intézményi koordináció a végrehajtásban. A végrehajtásnál egyértelmű, egyeztetett eljárási rendek legyenek, mert valóságosan úgy van, hogy a gazdát nem azt érdekli, hogy ez melyik sorról jön, hanem az érdekli, hogy neki mit kell csinálnia, mikorra kell benyújtani és ebben mit tesz. Azok a gazdák, akik ebben partnerek lesznek, természetesen ezeket a kárenyhítő kifizetésekhez és hitelekhez is hozzá fognak jutni, eközben folyamatosan mind a szakmai szervezetekkel, minden szakmai szervezettel és minden érdekképviselettel egy folyamatos párbeszéd szükségeltetik, pontosan azért, hogy a helyzetet lehessen kezelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szerintem leállt a hangosító rendszerünk, észrevettem. Szép, modern a technika, de ez most nem működik. Viszonylagos csendet kérek szépen, hogy a gyorsírók tudják rögzíteni a hozzászólókat, tőlük pedig hangosabb beszédet kérek. Medgyasszay Lászlónak adok szót.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Bizottság! Igyekszem hangosan beszélni. Azt mondta Herbály alelnök úr, hogy mindennek van határa. Van határa a bizottsági ülés időpontjának és a politikai konfrontációnak is. Azt hiszem, mindkét határhoz igyekszünk alkalmazkodni. A politikai konfrontációról az a véleményem, hogy sosem voltam a híve, mindig jó, ha Karsai képviselő úr megszólal, mert átmegyünk egy egészen más szférába a politikában, de azért azt ne felejtsük el, hogy mindenkinek megvan a felelőssége. Megvan a politikának, megvan a kormánynak is. Nekünk az a dolgunk, hogy felhívjuk a kormányt a felelősségére. Emlékszem arra, amikor államtitkár voltam, hogy az ellenzéken milyen könnyen tudtam mosolyogni. (Dr. Kis Zoltán: Én is emlékszem sok mindenre.) Az ellenzék mindig azt csinálja, amit mi is. Nem akartam Font Sándor védőügyvédjeként föllépni, de amit a nyilvánosság előtt és most is, abban voltaképpen semmi különleges nincs az ellenzék szempontjából. Amikor az áremelésekről vagy az árról van szó, azt hallottuk a terméktanács képviselőjétől, Földi Pétertől, hogy a tojás ára Európában 50 forint. No comment. Ennyit az árakról, hogy minek nézünk esetleg elébe.
Ami a többi részét illeti, köszönöm szépen, Karsai képviselő úr, nem akarom bántani az FVM képviselőit, de talán neki kellett volna elkezdeni a kormányzati expozét, és akkor már közmegegyezéssel el is mehettünk volna haza, és akkor nem osztanánk a tudományt egymásnak.
A másik részében azért vagyok könnyű helyzetben, mert Czerván György elmondta a mondanivalóm egyik részét, ami iszonyú fontos, és elmondta Karsai képviselő úr a takarmányfelvásárlással kapcsolatos véleményemet, amit a Kereszténydemokrata Néppárt nagyon támogat. Amit fontosnak tartok Czerván György képviselő úr hozzászólásában: kétségtelenül szükség van tűzoltásra, de a tűz megelőzésével is foglalkozzunk, és amikor a klímaváltozás hatásaival az Akadémia kidolgozta a maga elképzelését, akkor azt tényleg komolyan kéne venni a vízgazdálkodás területét. Ennek keretén belül biztos sor kerül a halastavak napirendjére is, a vízgazdálkodásra. Azon múlik - itt összesúgtunk - hogy emlékszem, 1993-ban, amikor nekem arról panaszkodott egy szakember, hogy miért nem töröljük el a vízdíjat, akkor nem törölte el egy kormány sem. Volt időszakos korlátozás, tudjuk, de most talán itt van az lélektani pillanat, amit meg kéne ragadni, mert egy vicc az, hogy Magyarországról kifolynak a vizek, és fizetni kell azért, hogy kivegyék.
Amikor a Hanságot meg kellett tölteni vízzel, '93-94-ben kellett fizetni az állami cégnek a mezőgazdaságnak... Na jó, nem folytatom, csak rá szeretnék erre erősíteni, hogy ezt tényleg vegyük komolyan és próbáljuk elérni.
A takarmánybeszerzéssel kapcsolatban: a szálastakarmányról senki nem beszélt. (Gőgös Zoltán: Benedek szakállamtitkár úr beszélt róla.) Emlékszem, hogy korábban, hogy vártuk a tavaszi zsendülést, hogy ki tudjuk hajtani a csordát a legelőre, de a szálastakarmánnyal kapcsolatban nem csak arról beszélünk, hogy a rendelkezések, meg a hitel meg egyebek, meg a segítség, hanem a takarmányról általában, a szálastakarmányról.
Végül, de nem utolsósorban Karsai képviselőtársam hozzászólása, amely máskor is elég realista volt az EU-val kapcsolatban. Alelnök úr, nekünk az a dolgunk, igenis, nekünk is meg a kormánynak is, hogy nemzeti önvédelmi programot csináljunk az EU-val szemben.
Ha kell, szemben, mert az EU és a mi érdekünk, a nagy EU érdeke és a magyar érdek nem mindig ugyanaz. Látjuk ezt most egészben. Karsai képviselő úr ezt már elmondta. Köszönöm szépen, azt hiszem, ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kis Zoltánnak adok szót.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Politizálunk, mert ezért kapjuk a fizetéseket, és mint ahogy ez meg is történt, egyesek most már az Európai Unióból való kilépést is szorgalmazzák... (Dr. Medgyasszay László: Nem kilépés volt!). Valaki ki akar lépni, valaki megnézi, hogy lehet csinálni, valaki szerint csak nemzeti önvédelmi programról, együttműködésről van szó. Egyelőre nézzétek meg, bármennyire is tetszik, nem tetszik, ebben az ágazatban a támogatási összeg az Európai Unióból jön. Karsai úr elmondta, megmarad mindenkinek a sajátja. Ezt ki kell venni onnan. Nem kell! Ki kell jelenteni, hogy nem kell, nemzeti önvédelmi program van, nem kérjük a támogatást, megoldjuk magunknak.
Ezt most már hagyjuk abba! Hagyjuk abba, barátaim, mert sehova nem vezet. Volt fagykár, van aszályügy. Ilyenkor mindig aktuálpolitikailag jövünk az államhoz, hogy mit tud vele kezdeni. Uborkaszezon van, mindenkit érdekel, 8-10 kamera itt van, amikor meg a rendőrverésről volt szó, akkor ott volt 8-10 kamera. Vannak ügyek, de most nincs rendőrverés. A fasiszták 8-10-án alakulnak, akkor lesz még egy kis műsor. Most valamivel ki kell tölteni, hát ez most a mezőgazdaság napja. A helyzet pedig sokkal súlyosabb. Emlékszem, tavaly itt ücsörögtünk kicsit korábban, júliusban, és akkor a bizottság véleménye a következő volt. Barátaim, megbomlott az ágazat egyensúlya, valamit csinálni kell, óriási a takarmány-előállítás, iszonyatos készletek vannak kukoricából, búzából, az állattenyésztés meg sehol nincs, rá kell futni egy állattenyésztési programra, fel kell emelni az állatállomány számát, illetve alternatív módon be kell hozni a bioetanol és a biodízel programot, amit hatalmas egyetértéssel, óriási támogatással vettünk. Ódzkodtam a tárolóépítés kapcsán. Egy szerkezetátalakítási programmal kell foglalkozni.
Benedek Fülöp ismeri azt az embert, akiről beszélek, Lázár Józsefnek hívják. Korábban, amikor oda kerültem, '83. július 1-jén, akkor megkérdeztem az elnök elvtársat, okostojás városi emberkét: aratgatunk, aratgatunk, elnök elvtárs? Mint ahogy Rákosi megkérdezte a parasztokat, hogy élvezik-e a világot. Azt mondja, hogy arattunk, kedves fiam, július 1-jén be volt fejezve az aratás 2,4 tonnás hektáronkénti átlaggal, a kukoricának meg elkezdték a silózását, mert nem lesz belőle semmi. Hát akkor, elnök elvtárs, most aztán annyi. Hétszáz darab tehén volt, és ötezer sertést bocsátott ki ez a szövetkezet. Azt mondta, hogy nincs probléma, kedves kisfiam, mert én mindig gondolok arra, hogy milyen év lesz a következő év, és ami az állatállományomnak kell, azt félreteszem. Ő volt az első, aki ezeket a tornyokat beállította a nedves kukoricatárolóba, megvolt az egész készlet arra, hogy a táptakarmány-előállítás működjön. Azt mondja, legfeljebb nem viszünk a piacra, most nem adunk el, de a saját állományunknak megvan. Azt mondta nekem az öreg - biztosan ő ilyen flaszterember volt, aztán rohadtul értett hozzá -, hogy az állattenyésztés csak akkor lesz rentábilis, ha ahhoz megvan az én takarmányelőállított területem. Ha nem én állítom elő a takarmányt, lehet itt XXI. század, fiam, XXII., sosem leszel versenyképes - mondta ezt '83-ban az öreg. Milyen okos volt!
Mi minden idegszálunkkal azon vagyunk, hogy a takarmánytermést elválasszuk az állattenyésztéstől. Mi nem tudtunk egy rohadt lépést tenni annak érdekében, hogy a földnél megegyezzünk, hogy legalább az állattartó telepek a takarmányterületüket megfelelően biztosítani tudják maguknak. Leállítottuk, vagy nem állítottuk, ezt ide célzom, nem nektek, Zoli, hanem az elődötöknek, de ennek a kormányzati érának, tehát a 2002-től. A Vásárhelyi-tervre, az Alföld-programra megvolt a pénz - most nem itt tartanánk. Nyilván akkor sem, ha azok az öntözőrendszerek nem lettek volna szétnyomva, ahogy szét voltak nyomva. Most lehet azon gondolkodni, hogy mivel kompenzáljuk a gazdákat és a fagykárt szenvedetteket! Valami majd biztosan lesz.
Visszatérve ahhoz, hogy amíg nem tudunk egy egységes ágazati stratégiát kialakítani, amelyben közgazdasági és jogi eszközök hosszú távra egyértelműen kiszámíthatók, nem tudjuk kvótázni a termelésben, hogy mi az, ami megy a biodízelbe, a bioetanolba, és mi az, ami az állattenyésztésbe, és nem tudjuk azt sem, hogy az intenzív és az extenzív gazdálkodásnak mi lesz az aránya, ha nem tudunk odáig eljutni adminisztratív lehetőségek híján, hogy például le legyenek kaszálva a gátak és az ártéri területek... Tavasszal volt takarmány. Nekem most ne dumáljon senki, mert idáig érő szép zöld a fű. Nem volt ott még aszály sem! Senki nem kaszált semmit! A gátőr leszedte a négy kecskéjének meg a három szamarának... (Járvás István: A Tarna is le van kaszálva,a Zagyva is mindenütt...) Tesó, a Tarna mellett ott, ahol a gátőr megcsinálta, ott van megcsinálva, ha felette elmégy... Ott voltam, onnan jövök, mert ide lettem rendelve. Jászszentandrásom töltöm most az időmet, érted, beszélgetek a parasztokkal. Rosszul vagytok? Jól vagytok? Hát olyan közepesen vannak, de ha a politika sokat akar rajtuk segíteni, borzasztó rosszul lesznek egyébként, meg már tőlünk is idegbajt kapnak, mind a két oldaltól. Azt sem szeretik, ha olyan mocskos feszültségeket próbálnak egyes politikai körök gerjeszteni, hogy őket kezdik utálni a városi népek, hogy miattatok megy fel az élelmiszerár, és még kártalanítást is kértek. Hogy néz ez ki? Hogy álltok egyébként a közteherviseléssel? Ilyeneket is kapnak most már a mezőgazdasági termelők. Nem kellene ezt az ellentétet húzni.
Be kell állítani, kedves jó barátaim: van bevételkiesésed? Igen! Akkor az előző három év átlagát megnézzük, a számlákkal igazolt árbevételt, és ahhoz képest hogy alakul. Akinek meg nincs számlája, annak peche van, mert annak korábban sem volt termelése, mert nem adott el semmit. Elméletileg lehet, hogy adott, de nem úgy tette, hogy az állam felé lehetősége legyen. Ez az első. Innen állapítom meg, hogy kinek van kára, és kinek nincs kára.
A második: ki az, aki belépett abba a biztosítási alapba, amit létrehoztunk ebben az évben? Meg lett nyitva egy hónapra. Ott még volt egy lehetőség. Amikor meg lett nyitva, akkor már túlvoltunk a fagykáron, és már benne voltunk az aszályban. Aki ekkor sem lépett be, ezeket el kell felejteni, de gyorsan, arról nem nagyon kellene itt beszélgetni sem az érdekképviseletnek, sem senkinek. Ez a maradék, akikkel most már itt beszélsz, nem 25 milliárdos tételt jelent, hanem sajnos sokkal kevesebbet, mert kevesebben léptek be, de legalább egy intő jel. A többieknél lehet még hitel vagy mit tudom én, micsoda, hogy ne haljon meg.
Egyébként ha gondolkodó gazda vagyok . tudom, vannak jobb évek, mert voltak azért ilyenek mostanában, nem voltak olyan rossz évek -, valamit tartalékolok is, és azért ne felejtsük el, hogy a földalapú támogatások is lényegesen emelkedtek. Nem azt mondom, hogy dőzsölnek, szó nincs róla, de ha gondoskodom, akkor tudom, hogy vagy az öngondoskodásba megyek, magamról gondoskodom, és elrakom a pénzt, vagy bemegyek a társas gondoskodásba ezekkel a törvényekkel, amelyeket biztosítunk, vagy semmit nem csinálok, akkor viszont ne várjam, hogy az adófizetők pénzét osztogassa az állam. Itt az adófizetők pénzéről van szó, nem pedig Gőgös úr saját pénzéről, hogy szívesen ad-e az otthoni kasszából, vagy nem.
Harmadszor - nagyon fontosnak tartom -, hogy az integrációs rendszereket, amelyeket elkezdtünk csinálgatni és aminek volt valami alapja, erőteljesen az őszi törvényhozási programban ki kell dolgozni úgy, hogy innentől befejeztük a vitákat, hogy kisgazdaság, családi gazdaság, lehet még népszavaztatni, hogy ki kit szeret, aztán majd beledöglik mindenki, aztán semmi probléma nem lesz. Van egy mezőgazdasági termelési rendszer, amelynek van egy struktúrája. Ebben benne van az egyéni, a társas, a családi mit tudom én, milyen gazdálkodó, és benne van az ökogazdálkodás, és még nem is beszéltünk a guargumiról és mit tudom én, mi az istenről. Az E412-őt lesem éjjel-nappal, hogy mennyit zabáltunk már meg, és még mindig nem jutottunk el odáig, hogy a kistermelők mezőgazdasági feldolgozását rendezni tudjuk jogszabályilag, hogy Mari néni tudja, hogy 30 kilométeres körzeten belül a saját termékeit hogy tudja értékesíteni, és ezzel a feketegazdaságot is fehérítem, mert most mindenki schwarzban csinálja, amit csinál, és semmiféle ellenőrzés nincs. De nem tudja azokat a minőségi paramétereket hozni, amelyeket az élelmiszerkönyv előír. Ez is beletartozik. Nagyon sok minden beletartozik. Mi politikai vitanapot szoktunk tartani aktuálmódon, ha probléma van, ha nincs probléma, ha unatkozunk, vagy ha épp a parlamentben valakinek gondja van, de megoldási javaslatokat sajátos módon a kivitelezési szakig nagyon keveset viszünk véghez.
Ezt mondom egyébként mind a két oldalnak, magunknak ugyanúgy, mint nektek, mert lesz itt még karácsonyig vitatéma biztosan nagyon sok, de ha nem jutunk odáig, hogy most az őszi tárgyalásokon eljussunk odáig, hogy ezeknek az úgynevezett népszavazási kérdéseknek jó részét a szakmapolitika rendezze le és csinálja meg azt a konstrukciót, amibe a magyar mezőgazdaságot, az exportorientált piacok védelmét be akarja tenni, akkor lesznek ilyen tűzoltóakciók, aminek az elmúlt 20 évben számtalan példáját láttuk, de megoldása nem lesz. Nem lesz, gyerekek! És ennek bizony olyan eredendő politikai ellentétek az alapjai, amin vagy túllépünk vagy beledöglik az ágazat, aztán el kell dönteni, hogy meddig bírják még.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Járvás Istvánnak adok szót.
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nálam mikrofon sincs, de nem különösebben érdekes. 2007-ben jelentős aszály van, aminek vannak következményei. A javaslatok szintjén elhangzott, hogy hogyan lehet kezelni. A nagy kérdés az, hogy jövőre meg az azt követő években nem lesz-e, mert akkor igazán nehézzé válik a helyzet a gazdálkodók számára.
Azokon a számokon fölösleges vitatkozni, amit az államtitkár urak mondtak, hogy körülbelül 6 millió tonna gabona és 3 - szerintem nem lesz 4 - millió tonna kukorica meg fog teremni. 9 millió tonna szűkösen egyébként elégséges. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan gazdaságok, gazdálkodók, akik hatalmas veszteségeket ne szenvedtek volna el. Lesznek. Nagyon sokan vannak, és ezeken segíteni kell azokban a formákban, amelyek itt előtérbe kerültek.
Az sem igaz, hogy nem tesznek meg mindent a gazdálkodók annak érdekében, hogy az állataikat kitartsák. Akár tömegtakarmánnyal, akár szénával, akár lucernával, egyéb dologgal. De a gazdálkodónak gazdálkodni kell. Ha ő úgy látja, hogy egyébként a vágómarha ára lefelé megy, akkor neki meg kell gondolni, hogy meddig megy el, költségoldalról, hogy takarmányt szerezzen az állatának. Mert nem fogja soha senki neki ezt kompenzálni, és ő nem kap azért kitüntetést, hogy beledöglött abba, hogy 20, 50 vagy 250 vagy 300 darab húsmarhát kitart. Nem fogja elhajtani legeltetni 600 kilométerre, amerre a Duna folyik, mert ez megoldhatatlan.
Sokkal nehezebb helyzetben vannak azok a gazdálkodók, akik egyébként tömegtakarmányt fogyasztó állatokat tartanak jórészt, mert az nem vásárolható és nem hozható be hajóval - lucerna, széna és silókukorica - és a cukorrépaszeletről is lehet mondani, és nemcsak azért, mert nincs cukorrépa, már cukorgyár sem lesz egyébként. Ennek is van, lesz következménye mindenféleképpen.
Amire szeretnék kitérni és amit szeretnék ismételten elmondani, 2003-ban is elmondtam: én az Alföldnek azon a részén élek, ahol nagyüzemi gazdálkodás van. A nagyüzemi gazdálkodásnak olyan feltétele volt, amely egyébként meg is történt: gyakorlatilag 3-4 méterrel kellett a talajvízszintet csökkenteni annak érdekében, hogy a 100-150 vagy 50 hektáros táblák egyszerre beművelhetők legyenek. Az egész területet lecsatornázták, 3-4 méterrel csökkentették a talajvízszintet. Ma a szöget is nehezen lehet beverni a földbe. Nagybirtokrendszer vagy nagyüzemi gazdálkodás meg lett valósítva, de azt is ki kell mondani, hogy ennek hátrányai is vannak. Jelentős hátrányai is vannak.
A mi területünkön én akkor érzem jól magam és a körülöttem lévő gazdálkodók, ha a Magyarországon legalább 200 ezer hektár belvíz alatt van. Akkor van annyi csapadékmennyiség és akkor van olyan talajvízszint, ami mellett lehet gazdálkodni. Nem mindegy, hogy hol van ez a víz, de mindenesetre azért azt lehet látni, el kell tudni fogadni, hogy a természetes víztározóhelyek, amelyek minden településen, minden határrészen megvoltak, mind le vannak csatornázva. Mind le van csatornázva egytől egyig. Nemcsak a Hanság, mind le van csatornázva.
Ezen a problémán a természetes vízelpárologtató területek - harmatképződés, nyári záporok, zivatarok - sokat segítenek. Ma ez nincs. Ma ez nincs. Most azt látjuk, hogy 5 hektár van aszályban. Ötmillió hektár! Most ez a jó, vagy az a jó, ha egyébként a természetes víztározó helyek föl vannak töltve vízzel? Ahhoz viszont belvíz-elvezetésű gazdálkodás kell.
A kolléga úr a halászattal kapcsolatban nagyon szépen elmondta, hogy ha valaki kijár nemcsak a strandra egyébként, hanem dolgozik a mezőgazdaságban, van úgy, hogy három hétig sincs harmat. Harmat sincs. Pedig azt tudjuk, hogy a harmatképződés a minimális föltétele annak, hogy a kukorica átvészeljen valamit. Nincs harmatképződés, mert nincs elpárologtató felület. Nem lesz megoldás a Vásárhelyi-terv, kedves Herbály alelnök úr, ha létrehozunk nagy területeket, hiszen minden területnek megvolt a maga kis víztározó területe, nem fogja megoldani ezeket a problémákat. Én úgy gondolom, hogy érdemes ezen elgondolkodni. Lehet azt mondani, amit sokat mondanak, hogy jó minőségű gépek meg kevés talajmunka, sok egyéb. Nagy anyagi beruházás egyébként az ilyen technológia, s azt is látni kell a mezőgazdaságban, hogy bármilyen gépi technikád, technológiád van, ha egyébként nem csinálod meg a munkát időben, amikor meg kell tenni - mert nagyon kevesen vannak akik a mezőgazdaságot csinálják - akkor már nem ér semmit. Lehet bármilyen technikával, bármilyen korszerű gépekkel dolgozni, a perces földeknél ha nem teszed meg azt hétfőn, hanem csak egy héttel vagy 10 nappal később, akár ne is csinálnál semmit. Akár ne is csinálnál semmit!
Úgy gondolom, hogy az egész dologban, hogy hogyan állunk a mezőgazdasághoz vagy hogyan gondolkodunk, hogy hogyan gazdálkodunk, merőben meg kell változtatni. Ki kell mondani és bocsánatot kell kérni azoknak, akik egyébként folyamatosan és ma is nagyüzempártiak és nagytábláspártiak, hiszen a parcellás gazdálkodásnak is vannak előnyei, amikor egyébként a talajvízszinthez vagy a talajvízszint-változáshoz alakítja a gazdálkodását, legalábbis az én területemen biztos. Biztos, hogy egy nagy politikai döntés eredménye volt, hogy Magyarországon csak nagy táblán lehet gazdálkodni, aminek következményei vannak és még lesznek is, higgyétek ezt el nekem.
Az intervenciós tározással kapcsolatban: azok a személyek is elfogynak, ha akarja a Parasztszövetség, ha nem, akik egyébként csak azért termelnek, mert szerettek. Voltak olyan vádak annak idején, hogy azért alacsony a sertésár meg a fölvásárlási ár, mert ész nélkül termelnek a parasztok. El fog fogyni ezt a réteg, egyébként, aki ész nélkül fog termelni, és bizonyos dolgokon átsegítette az országot.
Az intervenció sok esetben téma volt a megszólalók között. Úgy hiszem, hogy az a legjobb megközelítése ennek a dolognak, hogy közös takarmányalapot kell létrehozni a gazdálkodók és az állam közös részvételével. Azt hiszem, ez a megfogalmazás állt a legközelebb és javaslom a szakmának, hogy állandó vízgazdálkodási területeket, felületeket hozzunk létre. Nem tudom, hogy az Unióval mennyit kell ennek érdekében tárgyalni. Az legalább egy ugyanolyan feladat, ugyanolyan támogatható mezőgazdasági tevékenység legyen, aki a földjén egyébként ott tartja a vizet. Higgyétek el, hogy nagyon sokat segít vele, s Magyarországon akkor van jó termés, ha 2-300 ezer hektáron sok víz van. Annak a dolognak részben örülök, hogy ürülnek az intervenciós tározók. Ma 1,2 millió tonna van. A miniszter urat levélben már megkérdeztem egyszer, hogy kik azok a szerencsés tárolótulajdonosok vagy - üzemeltetők, akik tudnak tárolni, mert ez is egy érdekes kiválasztódás eredménye lett. Most már úgy látom, hogy csak azokban a nagy tározókban van egyébként intervenciós készlet, akik kicsit közelebb ültek az információs forráshoz. De bízunk benne, hogy őket is eléri a leürítés időszaka.
A termelőknek azért egy tanulságuk biztos lesz ebből az évből: tárolni kell a gabonaféléket lehetőleg egy vagy két évig is, mert ez nagy üzlet. Meg lehet belőle élni egyébként. Ehhez viszont nem a megamagtárak kellenek, és az elbírálásnál sem a megamagtárakat kell előtérbe helyezni, hanem a kisebb tározókat.
Érdemes volna azon is elgondolkozni, kedves kollégák, hogy termelői csoportok tömegét finanszírozzuk egyébként európai uniós pénzből. Van olyan termelési rendszer, amelynek 30 termelői csoportja van, minden termelői csoporthoz egyetlenegy embert rendelt, csak a területi vagy az alközpontvezetőt, és viszi a 30 millió forintokat évről évre. Nem tudom, hogy ezek jó dolgok-e egyébként. Nem jó dolgok, de ezek vannak Ezek is mindenféleképpen hatnak és irányítják a mezőgazdaságot. Nem jó dolog ez. Ők megkapják a pénzt, viszik, szervezik amit szerveznek. Úgy hiszem, hogy visszatérve, mégis a víz az, amelyik a legfontosabb a mezőgazdaságban. Egy ember 3-4 liter víz fogyasztásával megvan egy nap, de egy kilogramm élelmiszer előállításához több száz liter víz kell. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Két országgyűlési képviselő, aki nem tagja a bizottságnak, lelkesen végigülte ezt a három órát. Jelezték, hogy - gondolom, röviden - hozzá szeretnének szólni. A Házszabály lehetőséget ad erre a bizottság egyetértésével. Kérdezem, hogy ki az, aki egyetért azzal, hogy Orosz Sándor és Turi-Kovács Béla képviselőtársunk röviden hozzászóljon. (Szavazás.) A bizottság megadta ezt a lehetőséget.
Orosz Sándornak adom meg a szót.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Urak! Az itt elhangzott vita néhány eleméhez szeretnék kapcsolódni és néhány konkrétumot felvetni. Rögtön azzal kezdem, hogy éghajlat-változási stratégia - igen, ez az elképzelések szerint ősszel a Ház elé kerül, a stratégia is és ezzel összefüggésben a program is. Óvnám azonban magunkat attól, hogy azt gondoljuk, önmagában az éghajlat-változási stratégia parlamenti megvitatása kihatással van más ügyekre is. Természetesen az a cél, hogy legyen, de nem lehet megspórolni, hogy létező, más programokat, miután tudomásul vesszük végre, hogy éghajlatváltozás van, erre tekintettel gondoljunk át. Tegyük fel magunknak a kérdést: átgondolni, újrafogalmazni csak olyan programot lehet, ami van és létezik. Azt gondolom, hogy amiért ma itt összejöttünk, ez itt nem létező programra gyakorolt hatás, merthogy Magyarországon nincs állattenyésztés-fejlesztési program. Nem tudom, hogy tudják-e. (Járvás István: Száz lépés volt! Száz lépésből hét!) Bocsánat! Gazdasági szereplői döntések vannak, és azt gondolom, hogy ennek megfelelően érdemes lesz elgondolkodni azon, hogy legyen. Annál is inkább, mert ahogy egyébként Kis képviselőtársam is elmondta, hogy amikor a biomassza hasznosításával kapcsolatos és intervenciós döntések támogatása megszületett, mondjuk úgy, hogy ezek egymásra gyakorolt hatásai, jövőbeli hatásai, egyáltalán a feltételrendszerének a vizsgálata valamilyen értelemben elmaradt. Nem a kritika kedvéért mondom, amit mondok, hanem önmagunk számára emlékeztetőül, hogy még sok mindent figyelembe kell venni.
Ha már biomassza-hasznosítás, az Európai Unió az éghajlat-változási stratégiával kapcsolatosan elfogadott egy úgynevezett vitaanyagot, egy Zöld Könyvet - Green Paper -, és ebben expressis verbis szerepel az anyag összeállítóinak az a véleménye, hogy a bioenergiával kapcsolatos elképzelések veszélyeztetik az élelmiszer-termelést. Éppen ezért miközben természetesen mint a Környezetvédelmi bizottság alelnöke, mindenféle úton-módon az alternatív energiaforrások fontosságát hangoztatom, nem lényegtelen körülményként ezt is ajánlom önmagunk figyelmébe.
Víz: vissza kell tartani, én szoktam azt mondani, hogy legyen minden magyar falu határában halastó és erdő. Teljesen mindegy - szerintem ez a gondolat Járvás úréval rokon. Nem is a rokonság kedvéért mondom, hanem azért, mert komolyan gondolom. Igen, szükség van rá. Ebben a kérdéskörben a legnagyobb luxus az, ami már létezik, és azt is hagyjuk tovább vegetálni, esetleg elpusztulni. Éppen ezért fontosnak érzem, miközben látom, tudom, hogy például a vízkészletjáradék megszüntetése a teljes magyar mezőgazdaságra nézve - mező, erdő, halászat - ebben az elmúlt két kormányzati ciklusban következett be. De úgy tűnik, hogy ez kevés. Kevés, annál is inkább, mert ráadásul közben önálló életre keltek és igen komoly díjbevételi igénnyel vannak a társulatok is, a vízügyi igazgatóságok is. Tehát igazából nevezzük nevén: semmiféle állami vízdíjról ma már nincsen szó. Azt a helyzetet kell tudni kezelni, hogy az egyébként természetes monopolhelyzetben lévő vízszolgáltatók óriási pénzeket teljesen érthető okoknál fogva szednek és szedhetnek be olyan erőforrás-használatért, amit egyébként ha nem használna az, aki éppen használ, akkor neki bevétele nem lenne, és senkinek semmiféle haszna nem lenne. Tehát ezt a dolgot valamilyen értelemben újragondolva érdemes újraszabni. Azt gondolom, hogy egy éghajlat-változási stratégiával összefüggésben azok a létező objektumok, víztározó edények, ha szabad így fogalmazni, halastavak, ha a halasok dolgait hozom előtérbe, azok azt vállalják egy adott időszakban, hogy betáraznak egy nagy mennyiségű vizet. Halastó környékén van harmatképződés, kedves Járvás úr. (Járvás István: Három órával később lehet megkezdeni az aratást.) Pont ez az a hatás, amely miatt azt gondolom, hogy egy éghajlat-változási stratégiával összefüggésben ezt a magam hasznára, de mások javára is való eljárását kell tudni valahol értékelni ezeknek az objektumoknak.
Két egész konkrét felvetésem lenne. Az egyik: nincs olyan megoldás, ami ne igényelné az érdekeltek közreműködését, de sajnálatos módon ma Magyarországon az a megoldás, amelyik az érdekeltek együttműködésén nyugszik, halálra van ítélve. Mondom én ezt azért, mert van itt egy agrár-kárenyhítési rendszer, amellyel kapcsolatosan sokat vártunk, és aztán gyakorlati értelemben nagy eredmény nem kötődött hozzá. Ugyanakkor továbbra is azt gondolom, hogy ez egy jó rendszer, ennek működnie kell. Itt hívom fel a figyelmet arra, amire egyébként az erdész kolléga felhívta, hogy két ágazat kimaradt notifikációs hiányosságokra hivatkozással. Több képviselőtársammal közösen nyújtottunk be annak idején az agrár-kárenyhítési rendszerhez módosító indítványt, amit aztán utóbb arra tekintettel, hogy majd később notifikálják, visszavontunk, ez pedig az erdészet és a halászat. Ha már előrelátóan gondolkodunk, kérném, hogy ez a notifikációs folyamat gyorsuljon fel, és ezek az ágazatok is reményeim szerint nagyobb affinitással ezt a védelmét használhassák.
Akkor még egy, ha már sok szó volt éghajlatról, a vízről és az én kedvencemről, a halról, szóval a hal is állat. Mint ez itt is kiderült, abrakfogyasztó, igaz, hogy nem szálas, hanem szemes takarmányfogyasztó, éppen ezért az a tiszteletteljes kérésem a tárca és időnként a bizottság képviselőihez is, hogy ezt az összefüggést, nevezetesen hogy a hal is állat, akik az állattenyésztéssel kapcsolatos intézkedéseket tervezik, vegyék figyelembe, és praktikusan mondom, hogy időnként az is jusson az eszükbe, hogy bár ágazati TEÁOR-szám szerinti különbségek vannak, a mezőgazdasági bevételhez mindig írják hozzá, hogy és a halászati bevétel. Tehát hogy a mezőgazdasági ágazat és a halászati ágazat, és akkor könnyebb lesz a további ügymenet. Köszönöm a figyelmeteket.
ELNÖK: Főleg ha még ez az ágazat megkapná azokat a mezőgazdasági támogatásokat, amelyeket most jelenleg nem kap meg, merthogy átsorolási kérdés problémája miatt az ipari tevékenység mellé van téve.
Turi-Kovács Bélának adok szót.
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy élvezettel hallgattam a mai bizottsági ülést. Azt gondolom, nyugodtan megállapíthatjuk az ülés vége felé, hogy a helyzetértékelésben sokféle közös szempont jelent meg. Olyan közös szempontok, amelyek meggyőződésem szerint az előrelépés lehetőségeit magában rejtik. Az egész helyzetértékeléshez képest túlságosan keveset lehetett hallani a megoldási javaslatokról, és ez különösen igaz volt a kormány kezdeti előterjesztésénél, a képviselők részéről annál többet, néhány igazán jó és megszívlelendő javaslatot is.
Ami miatt én ezt a három órát végigültem, annak két nagyon konkrét célja volt. Az első dolog az volt, hogy vajon ez a mai bizottsági ülés, amely egyértelműen egy nagyon súlyos helyzet feloldására és megoldására próbál megoldásokat találni, milyen körben fogja keresni azokat, akiket ez a súlyos aszályhelyzet közvetlenül érint. Csak egy gazdakörön belül, egy gazdálkodó körön belül, vagy szóba fog kerülni az a több százezer, egyébként valami súlyos eufemisztikus elképzelés alapján őstermelőnek nevezett réteg is, amely pedig a maga 20-30 ezer forintos nyugdíja mellett olyan kiegészítő tevékenységet folytat, amely a jövőjére nézve nem azt jelenti, hogy talpon marad-e, hanem hogy él-e.
Ezzel sajnálatos módon azt kell mondanom, hogy ma itt a bizottsági ülésen nemigen foglalkozott senki. Talán egyedül Karsai képviselőtársunk tett néhány utalást e tekintetben.
Hozzá kell tennem, hogy ez olyan kérdés, amely meggyőződésem szerint ennek a bizottságnak egyik nagyon fontos feladata. Ha ezt ugyanis egyértelműen úgy kell érteni, hogy az elkövetkezendő időben ez a társadalmi réteg leírásra került, akkor valakinek ezt egyszer ki kell tudnia mondani, és azt is, hogy mit ajánl helyette. Ha nincs ajánlat, amely ajánlat megoldaná ezeknek az embereknek a jövőjét és a jövőbeni helyzetét, akkor valóban bármit mond az egyik oldal, bármit mond a másik oldal, egyfajta nagy gazdálkodás irányába fog eltolódni az egész mezőgazdasági tevékenység. Már most pedig az alapvető különbség, azt gondolom, a két oldal között ebben van. Én ma nem tartom ezt a bizottsági ülést természetszerűleg arra alkalmasnak, hogy erről hosszabban beszéljünk.
A másik, ami miatt örömmel ültem itt ma végig, és volt is épp Herbály alelnök úr részéről erre vonatkozóan megjegyzés, ez a Vásárhelyi-terv kérdése. Én nem értek azzal egyet, hogy a Vásárhelyi-terv valamiféle olyasmi lenne, ami most meghalt és vége van.
A Vásárhelyi-terv fölött egyszerűen eljárt az idő, és egészen egyszerűen ennek a teljes átdolgozása szükséges, de szükséges! Mert valamilyen vízgazdálkodás, amelyben benne lehet a Jászság problémája is, de amely vízgazdálkodás egyébként alapvetően mégiscsak a meglévő vízmennyiség felhasználására és annak a célszerű és hasznos felhasználására kell hogy irányuljon, ez ennek a bizottságnak is fontos feladata. Ha vannak kétségeim az alelnök úr megszólalásai alapján, az éppen abból adódik, hogy én már májusban benyújtottam ennek a teljes felülvizsgálatára vonatkozó országgyűlési határozati javaslatot, amelyet villámgyorsan le is söpörtek az asztalról. Most benyújtottam még egyszer, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a fogadtatása.
A magam részéről ugyanis úgy gondolom, hogy az egyértelmű és világos helyzet ebben az országban, hogy a mezőgazdaság jövője nagyon nagy mértékben függ a vízgazdálkodástól. E tekintetben alvízi országként - erre elnök úr is utalt - rendkívül szerencsés helyzetben is lehetünk, csak ettől kezdődően már a vízgazdálkodásnak nem az árvízelhárításra kell kizárólag koncentrálnia, sőt, elsősorban nem, hanem a vízvisszatartásra, a vízmegtartásra és annak a mezőgazdaságon belüli hasznosítására. Ha erről szól a következő terv, akkor azt kell mondanom, hogy rúgja macska, hogy nem lett semmi a Vásárhelyi-tervből, mert nem lett! Éveken keresztüli ígérgetéseken túlmenően, éveken keresztül történt ámításokon keresztül nem jutottunk sehova. Akkor most itt az a pillanat, és azt gondolom, hogy ha van valami előremutató ebben az egész súlyos helyzetben, akkor ebben kell hogy megnyilvánuljon, mert itt van az a pillanat, amikor ezen lehet változtatni.
Ehhez viszont kétségtelenül teljes és mindkét oldalon lévő egyetértés és támogatás szükséges. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselői hozzászólásokat lezárom. Megadom a szót államtitkár uraknak, amennyiben látnak olyan területet, amire reagálni szeretnének.
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Néhány dologra röviden szeretnék reagálni, hiszen azt gondolom, hogy ez a dolog amúgy is folytatódik, tehát nem hinném, hogy ma minden részletre megoldást kell találnunk.
Annyit szeretnék jelezni, hogy köszönöm az érdekképviseleteknek a korrekt hozzáállást. A MOSZ-tól, az Agrárkamarától és a Gabonatermelők Szövetségétől kaptunk eddig írásos javaslatokat. Azt szeretném kérni, hogy az itt elhangzottakat a többiek is juttassák el nekünk. Lehet, hogy már küldtek, csak még hozzám nem került, de nálam eddig ez volt, amiről nyilván el is kezdtük a tárgyalásokat. Azt gondolom, hogy a jelenlévők meg tudják ezt erősíteni. És olyanokkal is kezdtünk nyilván tárgyalásokat, akiknek összefogott javaslata írásban még nem érkezett, de nagyon sok szereplővel tárgyaltam én is és a miniszter úr is az elmúlt időszakban.
Nyilván azt nyugodtan mondhatom, hogy amire a jogszabályok lehetőséget adnak - és nyilván az ország tűrőképessége -, azt minden bizonnyal meg fogjuk tenni, sőt, én azt mondom, hogy ha szükséges és lehetséges, akkor jogszabályi korrekcióktól sem zárkózunk el. Azt gondolom, hogy itt sok olyan érdekképviselet van, aki ezt meg tudja erősíteni, hogy nem igazán szoktunk abból kabinetkérdést csinálni, ha mondjuk miniszteri rendelet, kormányrendelet vagy akár törvényi akadálya volt különböző dolgoknak.
Nehezebb helyzetben vagyunk az európai uniós kötöttségekkel. Úgy gondolom, hogy ameddig tudunk, el fogunk menni, de én még egyszer mondom - nagyon óvatosan bánnék egy vidékfejlesztési terv elfogadása előtt egy támogatások utalási időszakában bármilyen direkt lépéstől és minden olyan kijelentéstől, ami abba az irányba megy, hogy menjünk szembe akár nemzeti érdekből is az Európai Unióval. Sok ország megpróbálta, és nem jöttek ki jól belőle. Ezt szeretném hangsúlyozni.
Az ottani jogszabályokban viszont közös a felelősségünk, és mellesleg jegyezném meg, hogy az Európai Parlamentben a Néppárt van többségben, tehát talán még a jelenlegi ellenzéknek ott nagyobb szerepe lehet, mint nekünk, hiszen azt is parlament irányítja, és megvan a végrehajtó rendszere is. És nyilván a biztosok összetétele is mutatja a különböző országok, tagországok pártpolitikai összetételét, és ezzel az Európai Uniót is egy politikai testület vezeti.
Nem szeretnék kitérni minden felvetésre nyilván, mert semmi értelme nem lenne. Amit tudok ígérni, az az, hogy a tárgyalásokat folytatjuk, ahogy csináltuk a fagykár kapcsán is. És nyilván ebben rengeteg olyan dolog van, amiben valamilyen szinte kompromisszumot kell kötnünk egymással.
Egy dolgot hadd mondjak, és valahogy ez egy kicsit nem került most elő. Sajnos az intervenciós ügy kapcsán azért azt látnunk kell, hogy amikor sok termésünk volt és intervenciós tárolásunk, akkor is az állattenyésztők jártak rosszabbul, mert azért visszakérdeznék, hogy amikor a növénytermesztők irányából további támogatási igénnyel lépnek többen, hogy mennyi lett volna a gabona ára, ha nincs mondjuk intervenciós rendszer, 16 millió tonnás magyarországi gabona esetén. Biztos, hogy nem 27 ezer forint lesz, ezt nagyon szeretném hangsúlyozni, és milyen könnyen lettek volna akkor az állattartók, milyen olcsón tudtak volna takarmányt vásárolni. Így meg viszont ez alatt a szint alatt akkor sem tudtak vásárolni. Valahol ez a rendszer egyértelműen a növénytermesztést segíti.
A másik, hogy szóba kerültek a koncepcióügyek: energia, bioetanol, stb. Szeretném hangsúlyozni, hogy 50 ezer forintos kukoricából senki nem fog bioetanolt gyártani. Ettől nem kell félni, ilyen nincsen. Egy van: alapvetően Magyarországon feleslegek keletkeznek, ezt az élet bebizonyította. Egyébként a 2003. évben 1 millió tonnával még a mostaninál is kevesebb gabona termett, azért az ágazat valamilyen módon mégis túlélte ezt a dolgot, és azt elnök úrnak szeretném jelezni, hogy amikor mondta, hogy fél éven keresztül, amikor már minden nyilvánvaló volt, hogy nem tettünk semmit, májusban azt lehetett látni, hogy nem lesz rekord gabonatermés, mert megkésve jött az eső, de ilyen állapotban a kukoricák, mint május végén, Magyarországon soha nem voltak .
Nem tudom, elnök úr a szőlőn kívül ismer-e más növényt - nem akarok ironizálni - mi benne vagyunk ebben a rendszerben, és látjuk, láttuk akkor, hogy kompenzálhatja ezt a kérdést. De nem láthattuk, hogy három héten keresztül lokálisan Európában - és sajnos Magyarország teljes területén - 40 fok fölötti hőmérséklet lesz. Mert a kukoricának nemcsak a vízhiány okozta a problémát, hanem az a légköri aszály, ami miatt abszolút nincs kötés, mert még a jó, mélyebb fekvésű és akár öntözött termőhelyű területen is probléma lehet. Amikor olyan kijelentést teszünk, hogy persze, a kormány fél évvel ezelőtt már tudta, hogy itt nem lesz majd csak 3 millió tonna gabona vagy kukorica, akkor miért nem hozta meg az intézkedéseket.
Továbbra is azt szeretném kérni, hogy maradjunk olyan értelemben a konstruktivitás talaján, még akkor is, ha én értem, hogy az ellenzéknek meg a kormánynak mi a szerepe - Medgyasszay képviselő úr elment -, hogy ne akarjunk olyat elfogadtatni a közvéleménnyel, amit mi magunk is tudunk, hogy nem lehetséges.
Mondja elnök úr, hogy bead egy módosító indítványt most már az általános tartalék terhére, hogy tegyünk a kártalanítási alapba 25 milliárd forintot és fizessünk mondjuk hektáronként körülbelül 100 ezer forintot annak a nagyjából 6000 érintettnek, aki ebbe az alapba belépett. Tegye hozzá. Mert ez körülbelül erről szól. 25 milliárddal hektáronként 100 ezer forintot tudunk adni ez nagyon szűk körnek.
300 ezer hektár van ebben a rendszerben. Szerintem a fele nem lesz elemi káros a mostani számítások szerint, akkor marad 150 ezer hektár. Keveset is mondtam, ennél több lenne a fizetés. Nem gondolnám, hogy az megoldja az élelmiszerár-emelés kérdését, ha én 25 milliárddal egy olyan alapot töltök fel, amibe a magyar szántóföldi növénytermesztőknek 6 százaléka lépett be, és az állattenyésztőkre, főleg azokra, akik nem rendelkeznek területekkel - márpedig van ilyen sertés- és baromfitartóból nagyon sok- semmilyen hatással nem lenne. Még egyszer mondom: semmilyen. Erre kérem önöket, hogy az ilyen indítványokkal azért kellene óvatosan bánni, mert egy dologra jó: hogy félrevezesse a közvéleményt.
Látszik most is: a médiát addig érdekelte a dolog, míg a balhés fölvetések fölmerültek, utána arra, hogy erre milyen válasz születik, ez már senkit nem érdekelt. Majd a jegyzőkönyvben, aki akarja - vájtfülű szakember - elolvashatja.
Nyilván majd mi is folytatjuk ezt a vitát, de ezeket nem kell kinyitni. Azt is abba kellene már hagyni, hogy a kompenzációs felárral 60 milliárd forintot elvettünk a rendszerből. Képviselő úr, Magyarországon bárki választhatja a tételes áfát. Ön ezzel azt mondja, hogy minden magyarországi termelő, nem mondom ki, hogy micsoda. Ha nem az lenne, akkor miért nem a tételes áfát választja, ha az akkora kárt okozna?
Még egyvalami: elég különleges közgazdasági kategória az, ahol a szűkített önköltség, 60 százalék az alap, képviselő úr. Nem kellene ilyen, a közvélemény számára nem egészen érthető, de a szakma alapján bármikor cáfolható - csak ez már persze senkit nem érdekel - kijelentésekkel hergelni egy olyan kört, amely nyilván pontosan tudja, hogy miért választja ennek ellenére is ezt a kompenzációs felár ügyet. Nem beszélve arról - előjött a feketegazdaság -, hogy ezzel hogyan élnek vissza ott, ahol kártérítés van, őstermelői igazolvány is van és sok minden. Én ebbe nem bonyolódnék bele. Ezeket felejtsük el.
Úgy gondolom, itt ma kialakult egy tisztességes szakmai vita. Köszönöm ezt az ellenzék képviselőinek is, mert minden felvetésben volt használható ötlet. Hogy a brainstormingban ki meddig megy el, az pillanatnyilag annyit jelent, hogy milyen felelőssége van az ügyben, meddig mehet el. Azt gondolom, ebben a helyzetben nincs korlátlan felelőtlensége az ellenzéknek sem. Ha nem akarjuk, hogy a közvélemény totál szembeforduljon az ágazattal, akkor ebben mértéktartónak kell lennünk, mert mindenki tudja Magyarországon, hogy a kormánynak nincs pénze, egy dolog van, az adófizetőknek van pénzük. Most azzal kell az adófizetőkhöz fordulnunk, hogy az ágazat nehéz helyzetben van, és ha nem akarják ezt a költséget más ágon kifizetni, akkor vegyék tudomásul, hogy hozni kell olyan intézkedéseket, amelyek más helyekről kell, hogy elvonjanak forrásokat. De csak közösen tudjuk ezt megoldani. Nagyon kérem, minden olyan kijelentéstől óvakodjanak, ami ez ellen a dolog ellen hat. Sajnálom, hogy azt, hogy a kormány seftel az intervenciós készlettel, most annyiban módosította, hogy most már nem a kormány, hanem az Európai Unió közreműködésével. Én ezekkel a kijelentésekkel nagyon óvatosan bánnék, sehova nem vezet, és pontosan tudjuk, hogy ez a rendszer nem így működik.
Egy ötletre hadd reagáljak! Azt nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan tudunk közös takarmányalapot csinálni piacgazdasági körülmények között - ez azért érdekelne. Nagyon érdekelne, ami persze egy kitűnő ötlet, biztos vagyok benne - szerintem erről tartsunk egy külön mezőgazdasági bizottsági ülést. Ez nagyon érdekelne, meg kell mondjam - biztosan fából vaskarika piacgazdasági körülmények között. De ne legyen igazam! Az meg nem működik, hogy csak akkor szeretjük a piacot, ha minden termény ára magas, akkor meg nem, amikor kompenzálni akar. Sajnos ez a rendszer ilyen. Az európai piac és a világpiac is keményen kompenzálni fog. Ebben teljesen biztosak lehetünk. Köszönöm szépen a lehetőséget.
Hogy mit mondtunk el az intézkedésekből? Nyilván azt tudjuk elmondani, amit nagy biztonsággal meg is tudunk valósítani. Olyan intézkedésekről nem tudok beszámolni, hogy szeretnénk megcsinálni, de pontosan tudjuk, hogy nem fog menni, viszont rengeteg olyan ötlet van, nagyon sok ötlet elhangzott, amely kapcsán ha leülünk és megbeszéljük a szakmai szervezetekkel, és félretesszük azt, hogy majd ősszel megint problémás időszak következik, esetleg politikai erők ki akarják használni erre az ágazat nehéz helyzetét, ettől nagyon óvnám magunkat. Ezzel senki nem jár jól, én ebben biztos vagyok, sem a kormány, sem az ellenzék. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Én tettem egy olyan kijelentést a kormány tevékenységével kapcsolatban az intervenciós gabonakészletek kezeléséről, amit ön itt most a vonulatai legelején sérelmezett. Ön tett egy olyan kijelentést konkrétan rám, amit esetleg én is sérelmezhetnék e terület hozzáértésével kapcsolatban, hogy a szőlőn kívül ismerek-e mást. Államtitkár úr, úgy érzem, a lovagiasság szabályai szerint most kvittek vagyunk, ezért én nem feszegetem az ön megjegyzését, amit rám tett, de fogadja el tőlem, hogy legalább egyensúlyban kerültünk ebben. Ha ezt ön is így érzi, akkor ezt köszönöm. (Gőgös Zoltán egyetértőleg bólint.)
Amit szakmai kérdésként a 25 milliárd forintról és a 60 milliárd forintról kifejtettem, a véleményemet, attól eltérni nem tudok. A 60 milliárd forintot, a kompenzációs felárat, amit említettem, a Pénzügyminisztérium munkatársai számolták ki nekünk. Ebben nem tudok vitatkozni önnel, mert nincs miért. Ez egy tényszám. Az más dolog, amit ön feszeget, és eljutunk egy messzebb lévő kérdésig: a magyar mezőgazdaságból élők, a kedvezményes kör, a jogosultsági kérdés és minden egyéb kérdés, hogy ki miért, milyen tevékenységi módot, gazdálkodási módot választ azért, amiért ebben van. Egyet ne felejtsünk el: bárki bármit választ, nemcsak egy élelmiszer-előállító ágazatról van szó, hanem a vidék eltartó képességét is elősegíti, az agrárkörnyezet-gazdálkodást megteszik helyettünk. Hát puszta és parlagfű lenne minden, ha nem a mezőgazdászok tartanák karban ezt az egész Magyarországot! Azt gondolom, őket így is tekintsük akkor, amikor irigykedve néha mások a támogatásokról beszélnek, meg hogy mindig veszteségesek és mindig könyörögnek. Azt gondolom, a mezőgazdaság ennél sokkal többet érdemel. Tartok tőle, hogy ez az élelmiszerár-emelkedés most egy intő jel lehet sokak számára, akik nincsenek közvetve érintve a mezőgazdaságban, hogy értsék meg, nem lehet szenvtelenül elmenni a mezőgazdaság problémája mellett, mert ez mindenkire kihatással lesz, most például az élelmiszerárakra, csak ez nem tudatosult még a fogyasztókban nap mint nap. Azt gondolom, nekünk közösen kell üzenni a társadalom azon részének is, akik hétköznaponként nem kerülnek kapcsolatba a mezőgazdasággal, hogy ez a szereplő rájuk is hatással van. Köszönöm szépen az államtitkár úr válaszát is.
Az 1. napirendi pont tárgyalását lezárom. Köszönöm szépen minden megjelentnek, a szakmai szervezetek képviselőinek, az érdekképviseleti szervek képviselőinek is a bizottsági munkában való részvételt.
A 2. napirendi pont az "Egyebek". Van-e kérdés, észrevétel a 2. napirendi ponttal kapcsolatban? (Bagi Béla jelentkezik.) Bagi Béla a 2. napirendi ponttal kapcsolatban jelentkezett.
BAGI BÉLA (Fidesz): Kérdés formájában lenne hozzászólásom. Kis Zoltán egy szó erejéig szóba hozta a guarügyet, az élelmiszer-adalék ügyét, a dioxinnal szennyezett guarügyet, még pontosabban a 412-es ügyét, ha valaki így jobban ismeri a guart. Az az érzésem, hogy érdemes lenne az ezzel kapcsolatos szakhatóságokat megkérdeznünk az élelmiszer-biztonság oldaláról, esetleg azt is meg lehetne fontolni, hogy a Fogyasztóvédelmi eseti bizottsággal közösen hallgassuk meg ezeket a szakhatóságokat, mert ennek két ága van, az élelmiszer-biztonság, illetve a fogyasztóvédelem. Megítélésem szerint annyira szerteágazó ez a kérdés, hogy aki ennek utánaolvasott, láthatta, hogy alig van élelmiszer, amelyben ne használnák. Ha ez egy szakmai bizottság lenne, majd a szakértőket feltétlenül megkérdezném. Most itt csak a guarról van szó, de van más hasonló típusú anyag, a xantán, de most nem traktállak benneteket ilyennel - én magam is foglalkozom ezekkel a dolgokkal. Ez egy összefoglaló nagy kérdés, amely inkább kicsit költői, hogy hova visz ez a mértéktelen adalékanyag-felhasználás. Lehet, hogy ezt a kérdést az Európai Unió felé kellene adresszálni (Herbály Imre: A világ felé.),vagy a világ felé, hogy itt már a kenyérben majdhogynem a búza egy mellékes szereplő, amikor mi kiváló minőségű búzát tudunk csinálni, a kenyér minőségét az adalékanyagok verseny fogja eldönteni. (Herbály Imre: Mint ahogy az atlétikában a dopping felé megy...) Egy rossz tendenciát vélek felfedezni régóta, de mindig egy botrány kell, hogy az valahogy a felszínre tudjon kerülni. Ezért a bizottság elnökének, illetve tagjainak megfontolásra javaslom, hogy még a nyár folyamán kellene foglalkoznunk ezzel a kérdéssel.
ELNÖK: Köszönöm. A titkárságon keresztül felvesszük a kapcsolatot a Fogyasztóvédelmi eseti bizottsággal, amelynek ilyen témakörök miatt is adódott a mandátuma, hogy milyen prognózis szerint üléseznek - ha jól értem, együttes ülést javasolt a képviselő úr -, és egyáltalán járjuk körül, hogy merre felé induljunk el. Egyelőre ennyit tudok mondani.
Alelnök úr!
HERBÁLY IMRE (MSZP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egyetlen észrevételem van. Várjuk meg a vizsgálat eredményét és a második félévben, tehát ősszel tűzzük napirendre ezt a kérdést. Ha most elkezdjük ezt, akkor a média kezére játszunk. Úgy gondolom, nincs olyan helyzet, hogy most a nyári szünet hátra lévő részében ezt rendkívüli ülésen tárgyaljuk meg.
ELNÖK: Értem Demendi László úr kért szót. (Demendi László: Elállok.) Elállt. Ennek ellenére a kapcsolatfelvételt megtehetjük, akkor ebben maradjunk, hogy a kapcsolatfelvétel megtörténjen a bizottságon belül. Bagi Béla!
BAGI BÉLA (Fidesz): Egyetlen gondolat: a dioxintartalma miatt én olyannak ítélem meg a helyzetet, hogy nem majd valamikor kell egy elvi vitát lefolytatni az adalékanyagok használatáról, tehát ez egy nagyon komoly dolog. Úgy gondoltam, hogy mire a bizottságot összehívjuk, tehát egyeztetünk, összehívjuk, akkorra itt már kell lenni eredménynek, mert azt gondolom, hogy egy héten-10 napon belül, mire a bizottságot össze tudjuk hívni, akkorra tárgyalható eredmények is lesznek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsolj, Godó képviselő úr!
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Nem akartam bekapcsolódni, de ma reggel tájékoztatta a közvéleményt a miniszter úr, és elmondta a tájékoztatójában, hogy 200 ezer olyan élelmiszer-feldolgozó vagy -előállító céget kell megkeresni. Tehát hosszadalmas lesz a vizsgálat, ezt mindenképpen meg kellene várni, és szerintem majd október-november táján lehetne ilyen kérdéskörrel foglalkozni, ha egyáltalán ez ennek a bizottságnak a feladata. Azt hiszem, hogy nem ez elsősorban. Megvan a hivatalos szerv, aki ezt a vizsgálatot Svájc kezdeményezésére lefolytatja az Unióban és itt, hazánkban is. Ne vegyük el mások hatáskörét. (Kékkői Zoltán: Mezőgazdasági termékekben van!)
ELNÖK: A kapcsolatfelvétel megtörténik, és ennek függvényében, ha aktuális, tájékoztatni a bizottság tagjait.
Köszönöm szépen. A 2. napirendi pontot bezárom, az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 43 perc)
|
Font Sándor | |
|
a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Vicai Erika és Barna Beáta