MB-10/2007.
(MB-27/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2007. április 18-án, szerdán, 13 óra 00 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Általános bevezető *
Az Állami Számvevőszék 2006. évi tevékenységéről szóló J/2623. számú jelentés (általános vita) *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszadás *
Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2669. szám) - módosító javaslatok megvitatása *
A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXVI. törvény módosításáról szóló T/2335. számú törvényjavaslat (Módosító javaslatok megvitatása) *
Javaslat - a Tanács rendelete a gyümölcs- és zöldségágazat tekintetében különleges szabályok megállapításáról, valamint egyes rendeletek módosításáról (COM(2007)17; 2007/0012/CSN) *
Bittsánszky Márton (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Bittsánszky Márton (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) válaszai, reflexiói *
Elnöki zárszó *
A Nemzeti Földalap Ellenőrző Bizottság egyéni mezőgazdasági termelők érdekképviseletét ellátó tagjának visszahívása és új tagjának megválasztása *
Elnöki bevezető *
Szavazás *
Tájékoztató a visegrádi országok mezőgazdasági bizottságainak képviselői, valamint az Európai Unió új tagállamai, Bulgária és Románia képviselői által 2007. április 3-4-én Casta-Papiernickában tartott találkozó alkalmával kialakított közös állásfoglalásról *
Font Sándor, a bizottság elnökének tájékoztatója *
Egyebek *
(Általános vita)
(Módosító javaslatok megvitatása)
(A Sport és turisztikai bizottság önálló indítványa)
(Módosító javaslatok megvitatása)
(Bizottsági vélemény készítése a Házszabály 134/B. §-ának (4) bekezdése alapján)
Az egységes élelmiszer-ellenőrzésről szóló törvény előkészítéséről szóló határozati javaslat (H/2708. szám)
(Font Sándor (Fidesz) képviselő önálló indítványa)
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Kispál Ferenc (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Csontos János (MSZP) Borenszki Ervinnek (MSZP)
Godó Lajos (MSZP) Bedő Tamásnak (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Herbály Imrének (MSZP)
Paizs József (MSZP) Demendi Lászlónak (MSZP)
Vécsi István (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Czerván György (Fidesz) Jakab Istvánnak (Fidesz)
Fülöp István (Fidesz) Örvendi László Józsefnek (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP) Font Sándornak (Fidesz)
Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
Pölöskei Pálné főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Köncse Tamásné szakmai tanácsadó (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Bittsánszky Márton vezető tanácsos (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Pásztor Tamás főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
Tömör László elnök (Nemzeti Földalapkezelő)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 08 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, a munkánkat segítő tisztviselőket, a munkánkat figyelemmel kísérőket és mindazokat, akik az egyes napirendi pontokhoz érkeztek.
A bizottság írásban megkapta a mai napra szánt napirendi pont javaslatainkat. Kérdezem, hogy az írásban kiküldött napirendi javaslathoz van-e előterjesztés. Igen, Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A napirendi pontokkal kapcsolatban két javaslatom van.
Mivel megérkezett Deák Ferenc elnök úr lemondó nyilatkozata a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet felügyelőbizottsági tagságáról április 30-i hatállyal, ezért azt javaslom, hogy a 6. napirendi pontot úgy változtassuk meg, hogy a Nemzeti Földalap Ellenőrző Bizottsága egyéni mezőgazdasági termelők érdekképviseletét ellátó új tagjának megválasztása, és május 1-jétől, amikorra a lemondási kérelmét beadta Deák úr, válasszuk meg az új tagot.
A másik javaslatom az 5. napirendi ponttal kapcsolatos. Mivel ma tárgyalja a kormány az egységes élelmiszer-biztonsági ellenőrzéssel kapcsolatos előterjesztés, az a javaslatom, hogy most vegyük le ezt a napirendről és várjuk meg a kormány döntését. Utána, ha úgy érezzük, visszahozhatjuk, de most időben nem tartjuk helyénvalónak, hogy ezt tárgyaljuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Remélem, hogy a kormánynak segít az általam benyújtott határozati javaslat, hogy ez irányba induljunk el, mert a határozati javaslatot egyszer már tárgyalta a parlament, akkor a részletes vitára bocsátását akadályozta meg a kormányzati többség, ezért a Házszabály szerint újból, egy hónapon belül benyújtásra került. Nem okoz meglepetést, mindenki tudja azt az eltérő vélekedést, hogy hogyan kellene a magyar lakosságot megvédeni az élelmiszernek álcázott külföldi szeméttől és ennek érdekében létrehozni az egységes ellenőrzési rendszert az élelmiszerek területén.
Én ezt az indítványt elfogadom, azzal a szándékkal, hogy tényleg megtudjuk, miről is dönt a kormány, meg különösen azzal, hogy reméljük, hogy nyilvánosságra fog kerülni, mert a Házszabály szerint akkor a következő ülésre kerülhet ez beterjesztésre annak függvényében, hogy a kormány milyen lépéseket tett. Tehát én ezzel egyetértek most mint előterjesztő, és megengeditek, véleményeztem is az 5. napirendi pontot.
Azonban egy kicsit nehéz helyzetbe hozott alelnök úr a 6. napirendi ponttal kapcsolatosan, a dátum miatt. Én nem találok arra okot, hogy a bizottság a törvényben felhatalmazott jogkörével éljen. A törvényben felhatalmazott jogköre a visszahívás és a kinevezés. Én úgy emlékszem és úgy értékelem, hogy a miniszter úrnak a Magosz-konferencián tett, most már majd' egy hónappal ezelőtti ígérete, mondhatnám azt, szinte azonnali volt. Még én kezdeményeztem egy levélírással, hogy néhány kérdésre választ kapjunk esetlegesen az NFA további sorsát illetően, és vajon abban a továbbiakban is szükség lesz-e felügyelőbizottsági tagokra.
Azt meg egyszerűen a magam részéről nem tartom elfogadhatónak - de hát azt majd döntse el a bizottság, hogy cserben hagyjuk-e Gráf József miniszter urat -, hogy az úgymond leköszönő bizottsági tag határidőt szab, hogy ő mikortól köszön le, amikor egyértelműen a bizottság törvény általi joga az, hogy a bizottsági tagot a felügyelőbizottságból visszahívja és újat nevezzen ki. Ezért én a lemondását tudomásul veszem, és azt is, hogy a "visszahívás" szót ne említsük, de ha ez a lemondó nyilatkozat önkényesen április 30-át jelöl meg, én ezt elfogadni nem tudom. Ilyen egyezségről a mi részünkről, Gráf József részéről szó nem volt. Nagyon kérem, ezzel ne csorbítsuk a bizottság törvényben garantált jogkörét. Amennyiben az érintett személy az időpontot megjelölte, akkor kénytelen vagyok a napirendi pontot a kiírtak szerint feltenni, akkor először vissza kell hívni ahhoz, hogy az új tagok megválaszthassuk. Én úgy gondolom, hogy minden kérdést megvitattunk ezzel kapcsolatosan minden érintett személlyel. Az érintett személy maga a politikai döntést vezető személy, Gráf József miniszter úr volt, és innentől kezdve azt hiszem, kellő türelemmel volt a mezőgazdasági bizottság, hogy miniszter úrnak a levelemre írott viszontválaszát megkapja. Ez megtörtént, és ezt ennek megfelelően tűztem napirendre.
A kívülálló személy, aki ebben a szerepben nem befolyásoló személy, maga a megválasztott, jelenlegi felügyelőbizottsági tag, én nem gondolnám, hogy befolyásolhatja a miniszter politikai nyilatkozatát, a magam mint elnök által jogkörrel felhatalmazottnak, a miniszter úr felé tett kérdéses levelemet, az arra adandó választ, majd pedig a törvény által biztosított jogunkat, magát a visszahívást és a választást.
Én úgy gondolom, hogy a Magosz mint érintett fél kellő türelemmel várt arra, hogy ebbe a számunkra nagyon fontos felügyeleti körbe bekerüljön, nem látom értelmét, hogy ezt most még két hétig halogassuk.
Az alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnézést kérek Kovács Árpád elnök úrtól! Mi meg úgy látjuk, hogy semmi okunk nincs arra, hogy felmentsük Deák urat. Deák úr saját kérésére április 30-ával lemond, lemondott a mezőgazdasági bizottság ülése előtt. Mi nem vagyunk hajlandóak most belemenni abba a vitába, hogy ezt az időpontot megváltoztassuk. Ha nem fogadja el az elnök úr azt a javaslatunkat, hogy május 1-jei hatállyal válasszunk új tagot, illetve elnököt a felügyelőbizottságba, akkor vegyük le ezt a napirendről, mert minket semmi nem hatalmaz fel arra, hogy mi ettől a lemondó nyilatkozattól eltekintsünk, és másképp döntsünk. Nem követett el Deák úr semmi olyan dolgot, ami azt indokolná, hogy visszahívjuk és felmentsük. Ő magától lemondott, mi ezt tudomásul vesszük, a határnapot is tudomásul vesszük, és hajlandóak vagyunk megszavazni a Magosz jelöltjét, annak ellenére, hogy itt van, a birtokomban van egy levél, amely nyilván az elnök úr birtokában is megvan, a Magyar Földbirtokosok Országos Szövetsége részéről, amely szerint különböző okokra hivatkozva - alkotmányossági, s a többi, s a többi, s a többi - nem ért egyet a Magosz jelöltjének a megválasztásával. Mi azt mondjuk, hogy mindezek ellenére, ha ebben meg tudunk egyezni, akkor május 1-jével meg fogjuk választani a Magosz tagját a Nemzeti Földalap Kezelő Szervezet ellenőrző bizottságába. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én a szavazás rendjéről még nem beszéltem, tehát ezt nem tudhatja az a szervezet, a földszövetség, amely nekünk levelet küldött, hogy milyen forgatókönyv alapján fogjuk a választást megtenni - de ez legyen a napirendi pont témája!
Most kizárólag a jelenlegi sorszámmal 6. napirendi pontot az alelnök úr módosító javaslata szerint teszem fel szavazásra, és ha azt elfogadjuk, aszerint fogunk a továbbiakban menni. Azaz: töröljük belőle a "tagjának visszahívása és" szavakat, ezáltal a napirendi pont címe az lenne, hogy: a Nemzeti Földalap ellenőrző bizottság egyéni mezőgazdasági termelők érdekképviseletét ellátó új tagjának megválasztása, ezt ilyen címmel teszem fel szavazásra. Hogy egyértelmű legyen, ez azt is jelenti, hogy amennyiben a bizottsági többség ezt megszavazza, akkor az alelnök úr által ismertetett határidővel, nappal fogunk majd a napirendi pont keretében szavazni az érintett körről. Most tehát külön a 6. napirendi ponttal kapcsolatosan kérdezem, hogy ki az, aki elfogadja, hogy a 6. napirendi pont címéből töröljük azokat a szavakat, hogy: "tagjának visszahívása és", és hogy a napirendi pont az előbb értelmezett módon kerüljön kitűzésre. Aki ezt elfogadja, kérem, kézfeltartással jelezze ezt. (Szavazás.) Ez egyértelmű többség. Én magam tartózkodtam ennél a szavazásnál.
Ez tehát, mint említettem, azt jelenti, hogy az alelnök úr által ismertetett határnappal kerül sorra majd a 6. számú napirendi pont.
Ki az, aki egyetért azzal, hogy az 5. számú napirendi pont, az egységes élelmiszerellenőrzésről szóló törvény előkészítéséről szóló határozati javaslat ne kerüljön ma megtárgyalásra, hogy azt vegyük le a napirendről? Aki ezzel egyetért, kérem, szintén jelezze kézfeltartással. (Szavazás.) Ez is egyértelmű többség.
Kérdezem, hogy további kérdés, észrevétel van-e a napirendi pontok kapcsán. (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor az így módosított napirendi pontokról együttesen szavazunk.
Ki az, aki a törléssel és egy napirendi pont szóbeli módosításával elfogadhatónak tartja a mai napirendünket? Aki igen, az szavazzon! (Szavazás.) Ezt egyhangúnak látom. Ellene van-e valaki? (Szavazás.) Tartózkodott-e valaki? (Szavazás.) Ellene és tartózkodó nem volt.
Az Állami Számvevőszék 2006. évi tevékenységéről szóló J/2623. számú jelentés (általános vita)
A napirendi pontok körében elsőként az Állami Számvevőszék 2006. évi tevékenységéről szóló J/2623. számú jelentést tárgyaljuk, az általános vitára való alkalmasság a téma. A Számvevőszék képviseletében köszöntöm az elnök urat és kedves kollégáit, akiknek megadom a szót, hogy szóban is ismertessék, amit fontosnak tartanak az írott jelentés kapcsán. Egyben elnézést kérünk, de a formalitásoknak eleget kellett tennünk ebben a néhány percben. Megadom a szót.
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Dehogyis, én kérek elnézést, a bizottság napirendjén mindig az első embernek van a legkönnyebb helyzete, mert akkor indul el a munka.
Mindenekelőtt szeretném megköszönni a mezőgazdasági bizottság figyelmét az irányunkba, hiszen évek óta érdeklődéssel viseltetnek az állami számvevőszéki vizsgálatok és tapasztalatok iránt, és nagyon sok gondolatunkat felkarolták a tisztelt képviselő urak.
A köszöneteken túl úgy gondolom, alapvető kötelességem egy kérdésről tájékoztatni önöket. Nevezetesen ez a kérdés mindig ahhoz kapcsolódik, hogy ki őrzi az őrzőket. Az Állami Számvevőszéket is ellenőrzik, a mi pénzgazdálkodásunkat az Országgyűlés kijelölése alapján egy független könyvvizsgáló nézte meg. Jelenthetem, hogy az Országgyűlés által választott könyvvizsgáló a mérlegünket valóságos, hiteles képet nyújtónak minősítette, ebből adódóan az Állami Számvevőszék nyugodt szívvel áll önök előtt, tehát a gazdálkodása prudenciális, hiszen alapvetően amikor az Országgyűlést, az országgyűlési biztosokat, vagy akár a köztársasági elnök úr hivatalát vizsgáljuk, akkor nyilvánvalóan nem a pénzösszegek nagyságrendje az érdekes, hanem ezeknek a szervezeteknek a példamutató gazdálkodása. Erről majd pár mondatot a témaválasztás és a vizsgálati helyszín kijelölése kapcsán mondanék.
A bizottság szakterületét közvetlenül a múlt évi jelentésünk négy fő összefüggésben érinti. Mindenekelőtt a 2005. évi költségvetés végrehajtásának ellenőrzése, itt a minisztérium gazdálkodása mint fejezeti címnek és néhány intézménynek a gazdálkodása. Hozzá kell tenni, hogy a mezőgazdasági terület az, amelyik a modern pénzügyi ellenőrzés tekintetében jó együttműködést alakított ki az Állami Számvevőszékkel, és lehetőségünk van nemcsak hibalistát adni adott esetben, hanem minősíteni elfogadó nyilatkozat szempontjából az ő gazdálkodásukat, hiszen az Állami Számvevőszék lényegileg a költségvetés központi könyvvizsgálójának szerepét tölti be.
A másik a költségvetési javaslatról szóló ellenőrzésünk, ahol visszatérő viták vannak mindig a különböző top-up kérdések értelmezését illetően, de ettől még rendben működnek a dolgok. Ez egy vélemény egyébként, amivel szeretném megelőlegezni majd egy másik pontnál teendő több elvi jellegű megjegyzésemet.
Van még két feladatkör, ami érintett bennünket. Az egyik: a SAPARD igazoló szerve feladatainak ellátását ellenőriztük le 2006. december 31-éig. A másik pedig: az EMOGA GR - az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap garancia részlege - finanszírozás támogatása igazoló szerv feladatai című rész. Hozzá kell tenni, hogy ott, ahol nem véleményről volt szó, az Állami Számvevőszék mindenféle fenntartás nélkül záradékolta ezeket a feladatokat. A SAPARD igazoló szervnél és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapnál ugyanez történt. A minisztérium gazdálkodását is megfelelőnek láttuk.
Részletesebben a szervezet egészének munkájához kapcsolódóan szeretnék néhány gondolatot önöknek elmondani. Az Állami Számvevőszék 1500 helyszíni ellenőrzést folytatott le a múlt évben és 1100 javaslatot tettünk. Nem vagyok benne biztos, hogy a bizottság előtt ismert, hogy nem az Állami Számvevőszék hatáskörében dől el a vizsgálati feladatok kétharmada, hanem 38 törvény szabályozza és precizírozza az Állami Számvevőszék feladatait, tehát mintegy 65 százaléka volt a múlt évben olyan feladat a kapacitásunkban, ami rendszeres ellenőrzést jelent. Ezek egyébként az Állami Számvevőszék költségvetésének egy jelentős részét teszik ki; költségeljük, elő- és utókalkuláljuk, hogy melyik vizsgálatunk mennyibe kerül. A legdrágább vizsgálat a zárszámadás vizsgálata, ami mintegy 3 milliárd forintos nagyságrendbe kerül. Az úgynevezett olcsó vizsgálatok azonban fajlagosan igen drágák, mert nagyon kis pénzösszegeket ragadnak meg.
Mindezt azért hozom szóba, mert a vizsgálati mintaválasztás - aminek egyébként egy közgazdasági egyetemi kutatócsoporttal konzultálva építettük föl a rendszerét és egy kézikönyvben van ez szabályozva - két alapelv körül kell, hogy mozogjon: az egyik a felhasznált pénzmennyiség kérdése, tehát a lefedett pénzügyi terület, a másik pedig az, hogy az intézmény működési kockázata a költségvetés szempontjából milyen fontosságú szakmailag. Tehát nyilvánvaló, hogy a pénzügyi kockázata kicsi a Köztársasági Elnök Hivatala gazdálkodásának, vagy az Állami Számvevőszékének, vagy az Országgyűlési Biztosok Hivatalának, vagy az Alkotmánybíróságnak, de óriási intézményi kockázata van, ha ezeknek az intézményeknek a gazdálkodása nem megfelelő és nem prudens. A hitelesség tehát a másik vizsgálati mintavételi ügy.
Ez a jellemző az önkormányzati területen is, hiszen a mintegy 3200 önkormányzatból tulajdonképpen érdemi gazdálkodást 300 önkormányzat folytat, és a pénzügyi nagyságrendek alapján ha az Állami Számvevőszék csak ezzel a 300 önkormányzattal foglalkozna, akkor lényegileg lefedné 90 százalékban az önkormányzati terület pénzfelhasználását, de nem lehet megtenni, hiszen garanciális kérdés, hogy a kistelepülések gazdálkodása is rendben legyen.
A múlt évben egyébként alapvetően két terület volt az, ami a gazdálkodás terén a vizsgálatoknak kiemelt területén jelentette: az egyik a köz- és a magánfinanszírozás területéhez, a másik pedig az emberi élet, a társadalmi lét kérdéseihez kapcsolódott. Lényegileg az állam finanszírozási feladatai fölölelik a bölcsőtől a sírig mindnyájunk életét, ebből adódóan - az emberi jogi bizottság üléstermében ültünk tegnap este ebben a témában - olyan átható átfedések vannak a költségvetési kérdések és emberi jogi kérdések között finanszírozási kérdésekben és állampolgári jogok ügyeiben, amelyek olyan fontossá váltak, hogy az Állami Számvevőszék részéről is a közpénzügyi téziseknek az a kiinduló alapja, amit mellékelten önök itt látnak, hogy az embereknek joga van, mindnyájunknak, a vállalkozóknak is, pénzügyi biztonsághoz és leélni az életüket nyugodt körülmények között, egy olyan állam feltételei között, ami az ő létüket pénzügyi szempontból nem kockáztatja. Biztonsági kérdések kerültek előtérbe ezeknek a kérdéseknek a szabályozása kapcsán - erről még néhány mondatot mondok.
Amit tapasztaltunk a köz- és a magánfinanszírozás konstrukcióinak ügyeiben, az az, hogy egy olyan felfogás él ezeknek a konstrukcióknak a vitelében, ami kiegyensúlyozatlan kockázatkezelést jelez. Egy olyan modellből indulunk ki, hogy az állami tevékenységek sorában a gyakorlat faultjaiból, hibáiból vetítjük össze egy elméleti piaci működésnek a tökéletességét. A vállalkozókkal kapcsolatos ügyekben kivétel nélkül a kockázatviselés is kiegyensúlyozatlan volt; természetesen, hiszen ha nekik valóságos üzleti kockázatuk jelenne meg, akkor nem szállnának be kulturális beruházásokba, kollégiumi beruházásokba, mert ezek az elviselhető üzleti kockázat fölött lévő tételek. Az állam viseli minden esetben, mi magunk a parlament felhatalmazásai alapján azokat a kockázati tételeket, amelyek ezt a fajta biztonságot végül is megadják. Gondoljanak arra, hogy akkor is ki kell fizetni ezeket a rendelkezésre állási díjakat, ha adott esetben nincs gyerek, vagy nincs intézmény foglalkoztatva. Tehát a mozgás és a kockázatviselés ügyeiben ezeknek a szabályoknak a hiánya rendkívül nehéz helyzeteket teremt. Mi ismételten hangsúlyozzuk, hogy szeretnénk, hogy ebben az ügyben a szabályozások elmozduljanak.
Az Országgyűlés döntése alapján egy ellenőrzésre került egyébként sor - ez is a köz- és a magánfinanszírozás világát érinti - egy sajátos területen, ez nevezetesen a víz- és csatornaberuházások ügye volt. Itt is tulajdonképpen a kockázatviselés és a teherviselés kiegyensúlyozatlansága volt a vizsgálatok fő tapasztalata.
Az állami oktatás működési feltételeivel nagyon részletesen foglalkoztunk, valamint részletesen foglalkoztunk az állami tulajdonú gazdasági társaságok gazdálkodásával, nevezetesen a veszteséges állami tulajdonú társaságok gazdálkodásával.
Látható - és ez már átvezet egy kicsit a közpénzügyi szabályozás világába, amit a Pénzügyminisztériummal és az Államreform Bizottsággal együttműködve a parlament elé terjesztettünk -, hogy itt is van egy kiegyensúlyozatlanság: ezek a vállalatok, vállalkozások olyan állami feladatokat, olyan közfeladatokat látnak el, ahol a közfeladatoknak az árszintjéből, ellátási bonyolultságából adódó terheket maguk viselik, és tulajdonképpen mindaddig fenn fog állni ez a helyzet, amíg nem döntetik el, hogy az magyar állam ezeken a területeken mit tud magára vállalni. Gondoljanak a Postának a problematikájára, gondoljanak adott esetben a közlekedés ügyeire, és lehet sorolni. Hiszen vagy a vállalat válik veszteségessé, vagy az államnak meg kell fizetnie azokat a reális szinteket, amelyben árszabályozóként és gazdasági tulajdonosként is érvényesül.
Kiemelt terület volt a közigazgatás és a reformok gondolatköre. Van egy féléves csúszás a mi vizsgálati megállapításainkban, hiszen a 2006-os jelentés azért zömében a 2005. évi tapasztalatokat ismerteti, és valahol a 2006. év végénél ér véget ennek a tapasztalatsora. Mi azt láttuk, hogy ezek a változtatási elképzelések nem kiérlelt és nem elfogadott, átfogó fejlesztési koncepciók, összehangolt stratégiák mentén bontakoztak ki, a változtatásokat - és ezt hangsúlyozottan mondom - nem támasztották alá előzetes hatástanulmányok és más értékelő elemzések.
Szeretném hangsúlyozni, hogy az Országgyűlés törvényalkotó munkájában is jelen van, hogy a benyújtott törvényekhez az a törvényi kellék, ami a jogalkotásról szóló törvényi előírást jelenti, hogy meg kell lennie a hatástanulmánynak, az nagyon sokszor formális, vagy teljes egészében hiányzik. Ezt az ország igazságügy-minisztere és több fóruma is hangsúlyozta és megállapította. Csak illusztrációként mondom, hogy ha jól tudom, egyetlen törvénynek készült el teljes körűen a hatástanulmánya, ez pedig a gázkémények valamilyen részletes szabályozásával kapcsolatos lépés volt.
Nagyon érdekes a centralizáció és a decentralizáció kérdésével kapcsolatos tapasztalatsorozatunk, nevezetesen az, hogy fel lehet tenni a kérdést, hogy szükség van-e például az önkormányzati úthálózat adatainak az ismeretére. Ha az önkormányzatok finanszírozási forrásai rendelkezésre állnak, akkor erre különösebb szükség nincs, hiszen az ő ügyük, hogy hogy fejlesztik az úthálózatot. Ha ilyen arányú a centralizációs törekvés és az államnak az újraelosztó szerepe, akkor nyilvánvalóan tudni kell, hogy hova osztunk el pénzeket, kell lennie egy központi adatbázisnak, hiszen különben nem adekvátak és nem összehasonlíthatóak az erre vonatkozó döntések.
A javaslataink 90 százalékát javítsuk ki, büntessük meg, fizettessük vissza szempontból tettük meg, és 10 százaléka volt olyan, amely ilyen kérdésekhez kapcsolódott, mint a centralizációs arányok, az önkormányzatok együttműködése, a költségvetési tervezés világában a határidők ügye, tehát olyan nagy kérdésekhez, amelyek messze átíveltek és messze meghaladták az Állami Számvevőszék kompetenciáját, a megoldásukhoz politikai konszenzusra lett volna szükség. Gondoljanak a kistérségi társulásoknak az ügyére, hiszen gazdasági ösztönzéssel van kipótolva; persze a kistérségi társulások természetesen rögtön felismerték az ebben rejlő lehetőségeket, és formálisan összeálltak, de semmi nem változott, viszont a támogatást le lehetett hívni - ez a jelentésünkben megtalálható volt.
Tehát láthatóan nagyon sokba kerül tulajdonképpen a kiegyensúlyozatlanság és a viták világa, és nagyon sokba kerül a különböző átszervezések pénzügyi megtervezésének a teljes elmaradása is. Visszatérő, jellemző motívum, hogy azoknál az intézményeknél, ahol mozaikokból raknak össze egy-egy új minisztériumot, és más struktúrát hoznak létre, ott a gazdálkodás évekig nem tér magához, és formálisan számviteli, elszámolási hibaként jelenik meg mindaz, ami egyébként a gazdálkodásnak az egészét jellemzi. Előfordul az is - mostanában is találkoztunk ilyennel -, hogy komplett intézményeknek tűnik el a teljes pénzügyi dokumentációja, mert egész egyszerűen nyugdíjba küldik azt, aki azzal addig foglalkozott, és nem lehet tudni, hogy melyik szekrényből kellene kidönteni azt az elszámolástömeget, amely az elmúlt éveknek a gazdálkodását rekonstruálhatóvá tenné. Van, ahol visszahívják nyugdíjból az illetőt, aki aztán kiveszi a szekrényből az anyagot, de ez nem államszerű működés.
Mindezek a problémák végighúzódtak a 2006. év gazdálkodásán, és miközben a parlament és a kormányzat szintjén mindazokban a kérdésekben, amelyekben szakmailag el lehetett fogadni azokat a racionalitásokat, amelyeket mi ajánlottunk, azokban a kérdésekben megtörténtek a változások - formálisan tehát igen jól állunk, hiszen az 1100 vagy 1200 javaslatnak a 90 százaléka átvezetődött és megoldották, és ténylegesen megoldották, mert ezt utána részben ellenőriztük, meg beszámoltattunk róla -; de azokban a kérdésekben, amelyek rendszer jellegű változtatásokat kívántak volna, azokban a kérdésekben egy nagyon szerény előrehaladást mutatott a múlt év. Ezen szeretnénk ezekkel a közpénzügyi tézisekkel alapvetően a Pénzügyminisztériummal és másokkal együtt változtatni, és reményünk van arra, hogy ez meg fog történni. Holnap is lesz egy konferencia a külföldi modelleknek az átvételéről, tehát elindult együtt egy olyan munka, amely reményeink szerint belátható idővel egy más felfogású költségvetési tervezést, költségvetési gazdálkodást, intézményi státuszok megváltoztatását fogja jelenteni.
Végezetül szeretném jelenteni, hogy az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottsága tegnap határozatot fogadott el az Állami Számvevőszéknek a működéséről, amely határozat megállapítja, hogy a törvényi kötelezettségeinket teljesítjük; a testület elfogadta a független könyvvizsgáló által hitelesnek minősített pénzügyi beszámolóval alátámasztott jelentését; és elismerését fejezte ki a közpénzügyek szabályozásával kapcsolatos tézisek, tehát a szabályozás új koncepciójának az elkészítését. Ehhez annyit tett hozzá ma délelőtt a gazdasági bizottság egy módosító indítványával, hogy felkérte a kormányt, hogy hasznosítsa a téziseket az államháztartás újraszabályozása során. Ez történt, tisztelt bizottság. Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kinek van kérdése, véleménye, ki szeretne hozzászólni. (Jelentkezések.) Megadom a szót Bedő Tamásnak.
BEDŐ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az Állami Számvevőszék elnökének az előadásában nagyon kevés szó esett az Ökotám-rendszerről, azt hiszem, talán két mondat hangzott el róla. Miért is feszegetem ezt a mezőgazdasági bizottság ülésén? Hiszen azt is lehetne mondani, hogy az uniós és a SAPARD-forrásoknak az ellenőrzése kapcsán semmi kifogásolt nincs, úgy gondolom, a jelentés teljes, és ezt a munkát én is köszönöm. Az Ökotám-rendszer és az ahhoz hasonló rendszerek kapcsán viszont úgy gondolom, hogy egy kicsit bővebb vitát is érdemes lenne vagy lett volna lefolytatni, hiszen ebben a megállapításban - én Csongrád polgármestere is vagyok, és a 298 önkormányzatból kettőben, Csongrád és Felgyő esetében vagyok érintett - az én véleményem szerint, amennyire a mi rendszerünket is ismerem, ez rendkívül általános, és a legtöbb helyen túlságosan is kedvezőtlen képbe hoz jó néhány önkormányzatot.
Nem mindenki ismeri ezt az Ökotám-rendszert. Ez a beruházás 2001-ben indult, az öt év alatt háromszor kaptunk ÁSZ-ellenőrzést, harmadjára azért sikerült 186 millió forint visszafizetendő összeget megállapítani, azonban többen is vannak a bizottságban, úgy gondolom, akik nem tudnak most itt lenni, de tudnának mondani ilyen példát. Én az alábbi gondot látom: bizonyára a hatályos jogszabályok, a jelenlegi vagy az abban az időben hatályos jogszabályok alapján javasolta az Állami Számvevőszék ezeknek az összegeknek a visszafizetését, ami aztán településekre lebontva a 2005. évi költségvetési beszámolóban behajtásra is került, most fogják visszafizetni az önkormányzatok. Úgy gondolom, e vizsgálat során az Állami Számvevőszék arra a tényre, hogy ez egyébként az önkormányzatoknál rendelkezésre nem álló pénzeszköz volt, nem volt tekintettel. Egyelőre sok önkormányzat nem tudja, hogy ezt miből fogja előteremteni.
Ennél sokkal nagyobb probléma az, hogy nagyon sok önkormányzatnál a tőkével megegyező kamatot fognak visszafizettetni, mindezt azért, mert annak idején az akkori jogszabályok adta lehetőségekkel éltek. Hogy ezek időközben többször változtak, ez tény, de úgy gondolom, egyetlenegy önkormányzat sem követett el törvénysértést.
Azt a megállapítást pedig, hogy 75-80 százalékába került volna, hogy ha az állam fizeti ezt a teljeset, mintha ökotám-rendszert alkalmaztak volna, még egyszer érdemes lenne végiggondolni. Amikor az önkormányzatok ebbe beléptek, 40 százalék céltámogatás vagy címzett támogatás elérésére volt lehetőség, 20 százalék VICE-re, és ezt egészítette ki valóban, amire az egész rendszer épült, ahogy elnök úrék is fogalmaztak, a vállalkozói társfinanszírozás részben a lakástakarék-szerződésekkel, részben a közműfejlesztési hozzájárulásokkal. Én épp ezért, természetesen tudomásul véve az önök szakmai érveit, azt szeretném kérni, hogy ezzel kapcsolatban a Számvevőszék azt is vizsgálja meg, hogy milyen lehetőségei vannak ezen önkormányzatoknak likviditási vagy tőkehelyzetük helyreállítására, mert erre a vizsgálatkor nem voltak tekintettel.
A másik, amit úgy szeretnék mondani, mint polgármester, a következő. Mi a harmadik vizsgálatra észrevételeket tettünk. Ezekre az Állami Számvevőszék részéről nagyon későn érkeztek meg az észrevételek, jóval a döntéshozatalt követően, amikor ezeket a forrásokat elvonták az önkormányzatoktól, és észrevételeink egy jelentős részére nem is érkezett válasz. Szeretném, ha ezt a rendszert ennyire nem általánosítva újra végiggondolnánk, mert nem hiszem, hogy ennél jobb vagy kedvezőbb kondíciókkal - leszámítva valóban jó néhány önkormányzatot, ahol a sajátbevételt kiemelték, ezzel egyetértek - máshogy meg tudták volna ezek az önkormányzatok oldani.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Herbály Imre alelnök úr kért szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kovács elnök úr említette a szóbeli beajánlásában, hogy észrevételeik 100 százalékából 90 százalék befogadásra került, és talán előremozdulás is történt, míg a rendszer jellegű változtatási igények összességéből csak nagyon keveset sikerült előremozdítani. Ha ezt 100 százaléknak tekintjük, hány százalék az, amiben előrelépést tapasztaltak, és megoldási szándékot érzékelt-e az utóvizsgálat során az Állami Számvevőszék ezekben az ügyekben? Mert azt gondolom, ezek az igazán meghatározóak a költségvetés tervezése, végrehajtása szempontjából és a jövő szempontjából.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? Borenszki Ervin!
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! A jelentés 38. oldalának közepén a nemzeti fejlesztési terv végrehajtásáról van szó, és megállapítja, hogy az NFT végrehajtásában egy fokozott pályázati aktivitás mellett javuló tendencia mutatkozik a pályázatok odaítélésében, a szerződéses kötelezettségvállalások ügyében, de a kifizetések aránya elmaradást mutat a költségvetési törvényben rögzítettekhez képest. Azt szeretném megkérdezni, hogy milyen okok húzódnak meg itt a háttérben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs.) Én csak meg szeretném jegyezni, hogy ami a mezőgazdasági bizottságban a költségvetés tárgyalásakor egy nagyon jelentős ütközőpont volt a kormányoldal és az ellenzék között, az láthatólag az Állami Számvevőszék véleményén alapulva és azzal egyetértőleg ad igazat a Fidesznek. Megjegyzem, az intézkedési javaslatok sorában első helyen szerepel, hogy az úgynevezett topu-up, a nemzeti kiegészítő támogatás önálló törvényi soron kerüljön megtervezésre. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség ezt is folyamatosan hangoztatta és a módosító indítványokat is természetesen megtettük hozzá, különös tekintettel arra, hogy ebből mi már tudtuk, csak a kívülállók nem látták, hogy az idén 25 milliárd forinttal kevesebb top-up-támogatás kerül kifizetésre, a 103 milliárd forint helyett 78 milliárd forint. A minisztériumtól érkezett válasz az volt, hogy a 2007. évben nem kerül külön sorra a megtervezés. Örülök, hogy az Állami Számvevőszék figyelme is kiterjedt arra a speciális szakterületre, amiért itt a mezőgazdasági bizottságban politikai ütközetet vívtunk, hogy a magyar gazdák ne lehetetlenüljenek el a régi nyugat-európai tagország versenytársaikhoz képest. Sajnálatos módon meg kell állapítani, hogy úgy néz ki, az Állami Számvevőszék figyelemfelhívása sem elégséges néha a kormány önkényes költségvetési szerkesztésével szemben.
Kinek van további kérdése, véleménye? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor megadom a viszontválasz lehetőségét Kovács Árpád és munkatársai számára.
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Mindenekelőtt azt szeretném mondani, hogy mi az önkormányzatok beruházásai vonatkozásában - nem csak az ökotám vonatkozásában - azt tapasztaljuk, hogy az önkormányzatok jelenlegi finanszírozási rendszere olyan vert helyzetbe hozza őket, hogy kiszolgáltatottá válnak bárkivel szemben, aki vállalkozóként jelen van. Ma már nem jellemző, de az elmúlt években sorozatban találkoztunk ezeknél az ökotám típusú vizsgálatoknál ilyennel. Többször jártak nálam polgármesterek úgy, hogy velük volt maga a vállalkozó is, és elgondolkoztató volt, hogy a polgármester és az országgyűlési képviselő, aki ellátogatott hozzánk a konkrét kérdéseit föltenni, amikor hozta magával a vállalkozót is, a beszélgetés során a vállalkozó vitte a prímet. Milyen okai vannak ennek a helyzetnek, tehát annak, hogy nem szabad döntésükből döntenek - ilyenre is volt példa ezekben az esetekben; az Állami Számvevőszék ezt megfelelő más eszközökkel is honorálta -, hanem van egy pénzhiány, van egy feladat, amit meg kell oldani, és ha valaki jelentkezik, hogy valamilyen úton-módon, valamilyen trükkel áthidalja ezt a finanszírozási gepet, akkor azt befogadják, ami aztán esetleg évtizedekre visszahat úgy, hogy meghatározza, hogy ő lesz majd az üzemeltető és majd olyan csatornadíjat fog fölszámolni, amilyet akar? De tovább lehet ezt a gondolatsort különböző más összefüggésekben is vinni. Egyébként ez jellemző más köz- és magánberuházási területekre is.
A probléma az, hogy a különböző pályázati támogatások döntési mechanizmusai a beruházások eldöntéséhez, amikor a polgármester úrék elindulnak, olyan késői, hogy nem tudják letenni a sajáterőt hozzá, és nem tudnak számítani arra, hogy valamelyik minisztériumtól pontosan meg fog érkezni a támogatás, tehát nincs meg az a hátterük, hogy ez a helyzet álljon elő. Ezeknek a vizsgálatoknak ez az általános tanulsága. Mély szimpátiánk van az önkormányzati területen ezekkel a problémákkal, nemcsak az ökotám ügyekben, hanem a csatornaberuházások vonatkozásában - ilyen volt a belterületbe vonások fikciója adott esetben egy-egy csatornázás megoldásánál -, vagy üdülőterületi ügyekben is. Önök jobban tudják nálam, ebben nagyon sokféle variáció lehet. Tehát mi többszörösen javasoltuk azt, hogy valahogy a finanszírozás rendszerét összhangba kellene hozni, és olyan alapokat kellene teremteni, ami nem év végi zárásokhoz kapcsolódik, hanem jobban rendelkezésre állna, függetlenül ezektől a kérdésektől.
A pályázati mechanizmusban változtatásokat kellene csinálni, előbbre kellene hozni a pályázatok megnyitásának a határidejét, és lehet sorolni.
Ebben a konkrét ügyben mi egy kényszerpályán mozogtunk: megvizsgáltunk két évvel ezelőtt néhány önkormányzatot, ezeknek az önkormányzatoknak az alapján kialakult egy rendszer, és akkor a tisztelt parlament úgy döntött, hogy akkor mindenki kerüljön be ebbe a szituációba. Ha úgy tetszik, nem is volt igazán érthető számunkra a dolog, ezt őszintén meg tudom mondani utólag, mert a vámvizsgálat is mintavételes, ha valaki belekerül, akkor belekerül, ha nem, akkor nem, de a száz százalékos vámvizsgálatnál minden megbénul. Tehát végrehajtottuk, megcsináltuk egy egységes tematika alapján, kialakultak a minisztériumi hozzáállások mechanizmusai, és az Országgyűlés döntött ezekben a kérdésekben, én úgy tudom - a vitának a legkisebb szándéka nélkül mondom -, hogy maga az Országgyűlés nyitott lehetőségeket a finanszírozás megkönnyítése érdekében ezekben az ügyekben.
Az Állami Számvevőszék nem volt abban a helyzetben, hogy ő maga tegyen ilyen jellegű javaslatokat, hanem tudomásul vettük, és amikor megkérdezték tőlünk, támogattuk az ebbéli megközelítését a tisztelt Országgyűlésnek. És őszintén remélem, hogy azok a finanszírozási áthidalásbeli problémák ezzel az új típusú közpénzügyi szabályozással, amit talán meg tudunk együtt oldani, amellyel változtatni tudunk, fel fognak oldódni. Nem feltétlenül ilyen stílusú, típusú finanszírozási rendszerben, egy nagyobb arányú feladatfinanszírozásban próbálnánk gondolkodni, a költségvetés-tervezésnek egy más mechanizmusát szeretnénk bevezetni az intézményi struktúrákban is, az államháztartásnak csak két szintjét különböztetnénk meg, és nagyon szeretnénk, ha az állami feladatok is meghatározásra kerülnének - erre utaltam -, adott esetben állami feladatként lehetnének megjelölve a csatornázás és mások, és ezeknek valamilyen sorrendiségéről is lehet ezekben a kérdésekben dönteni. Minden megoldás, amely ebben előremozdíthat, nagyon fontos számunkra, és nem egy ilyen - hogy mondjam? - elkülönült módon, részvétlenül nézzük ezeket a dolgokat, még akkor is, hogyha bennünket a vonatkozó szabályok tulajdonképpen tökéletesen kötnek. Az Állami Számvevőszéknek nincs olyanfajta mérlegelési lehetősége, hogy különbséget tegyen.
Ez már egy kicsit átvezet a nemzeti fejlesztési terv kérdéskörére. Látni kell, hogy ebben az országban a központi régió az, ahol van pénz, és ahol van szakmai ismeret ahhoz, hogy ezekhez a pályázatokhoz hozzájussanak. Azt is látjuk, hogy az önkormányzatok nem arra pályáznak, amire szükségük van, hanem amit várhatóan elnyernek, mondván, hogy ha nem jut nekem valami, hátha jut más, az is jó lesz valamire. Ebből adódóan ez a rendszer pillanatnyilag torz, és a jelenlegi struktúrájában van esély arra, hogy az a nagyon-nagyon kellemetlen helyzet, amelyet a múlt évben kifogásoltunk, amely megjelent az önök szintjén is, hogy a pénz 450 százalékát a központi régió viszi el, az a helyzet stabilizálódik finanszírozási, pénzügyi, ráfordításbeli, képességbeli okokból, a helyett, hogy valamiféle allokáció, kiegyenlítő szerep jelenne meg. Ez megjelenik egyrészt a pályázatra való felkészültség, a megfelelő ötlet és első helyen, ahogy arra a polgármester úr is utalt, az esélyegyenlőség szempontjából, a pénz szempontjából, hiszen nyilván annak az önkormányzatnak, amelynek a forrásai ilyen beruházással, mint egy csatornaberuházás - amire egyébként a lakossági nyomás is biztosan viszi az önkormányzatot - lekötődik, kicsi esélye van arra, hogy uniós pályázatokon pénzhez jusson. Magának a dolognak a mechanizmusait és a döntési dolgokat kellene megítélésem szerint megváltoztatni.
Az már Herbály Imre képviselő úr kérdéséhez kapcsolódik, hogy mi nem realizálódott. Az nem realizálódott, ami ilyen dolgokkal függött össze, és ha a statisztika alapján érvelünk, akkor tulajdonképpen baromi rendben van minden. De nincs rendben, mert a fennmaradó 10 százalékba tartozik az, amit a polgármester úr is, képviselő úr is, alelnök úr is szóvá tett, amely ügyek nem mozdulnak előre, és hiába megyünk vissza, ennek a megoldása tulajdonképpen... Számtalan példát tudok mondani ezekre az ügyekre, például az iskolák vonatkozásában: 600 iskolát vizsgáltunk meg visszatérően, és láttuk, hogy nagyon sok olyan iskola van, amelyben 50 gyerek van. Ezeket az életben nem lehet gazdaságosan fenntartani. Ez természetesen összefügg a demográfiai trendekkel és másokkal, de csöndesen mondanám, hogy a demográfiai trend az egyik legjobban előrebecsülhető dolog: tudható, hogy ha mondjuk az óvodában nincs gyerek, akkor az általános iskolában sem lesz, és minimum öt év van arra, hogy felkészüljön ennek a folyamatnak a kezelésére. Ezeket a dolgokat szeretném a tisztelt bizottságnak megemlíteni, ezekben a kevés a kedvező visszajelzés és a kedvező változtatás.
Mi azt a megjegyzést tettük a múlt évben a konvergenciaprogramra, hogy ezekkel a szigorításokkal és pénzügyi intézkedésekkel lehet stabilizálni, de hogy a helyzet alapvetően változzon és hogy egy fenntartható fejlődésnek a státuszába kerüljünk át, ahhoz ezeken a struktúrákon valamiféleképpen együtt változtatni kell, mert különben nem termelődik meg az az erő, ami ebből a szempontból szükséges volna.
A TOPAP vonatkozásában nincs kommentárom, az egy visszatérő vita a minisztériummal. A Számvevőszék ebben a rendszerben - és ez kicsit, bármily furcsa, az ökotámos kérdésre is vonatkozik - nem hatóság, tehát az Állami Számvevőszék javaslata a minisztérium szintjén van, és megjelenik a felelősség kérdése is, ami egy nagyon érdekes vonulat. Nagyon érdekes ellentmondások vannak, és nem akarom a bizottságot untatni, de talán az önök életéhez még inkább szorosan kapcsolódik a téma. Például a mostani költségvetési szabályban is megjelent már az a változás, ami egy modern elképzelés, hogy a nemzetközi paygo elvnek megfelelően minden költségvetési, pénzügyi kiadási javaslathoz, legyen az csatorna vagy más, meg kell mutatnia a képviselőnek azt a forrást, ahonnan az az össze elvonható vagy előteremthető, és nem elég azt mondani, hogy - mit tudom én - a költségvetés általános tartaléka. Egyetlenegy kivétel van ez alól: az általános vita meg a benyújtás, ahol ez a követelmény, hogy minden kiadásnak legyen meg a fedezete, nem érvényesül. Meggyőződésem szerint itt is szükség van bizonyos változtatásra, a felelősség kérdésében pedig biztosan érvényesíteni kellene azt a dolgot - ez egy visszatérő motívuma ennek, és az nem büntetőjogi kérdés -, hasonlóan az adóhoz és máshoz, hogy a missed managementnél, tehát a rosszul finanszírozott tételeknél legyen következmény azokra nézve, akik azt a tételt elkövették, ami nem börtönbe csukást jelentene. Az Állami Számvevőszék a büntetőjogi megközelítéseket természetesen nem szokta preferálni, megteszi, ha kell, ezeket a feljelentéseket, de a megoldás ebben a tekintetben egy más felelősségi rendszernek az alkalmazása volna.
Nagyon szépen köszönöm. Nem tudom, hogy minden kérdésre válaszoltam-e.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Bedő Tamás jelentkezik.) Újra megadom a szót Bedő Tamás képviselő úrnak.
BEDŐ TAMÁS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a válaszát. Csak egy percben szeretnék reagálni néhány olyan dologra, amelyben, úgy gondolom, valóban közös az álláspontunk.
Az Állami Számvevőszék jelentése valóban nem határozat, nem olyan joghely, amely ellen bármilyen fellebbezés lehetne; észrevételezés lehetősége van az adott vizsgált jogi személynek vagy magánszemélynek arra, hogy az ügyben észrevételt tegyen, ezen túl nem lehet menni, ez valóban így van. Ez az ominózus 3,6 milliárd forint, amit megállapítottak, arról szól, hogy olyan közműfejlesztési hozzájárulásokról van szó, amelyeket az önkormányzatok jogtalanul igényeltek a lakosok nevében átruházott hatáskörben úgy, hogy egyébként ezeknek nem a jogosultságát állapították meg, hanem az időbeli visszaigényléséről állapították meg a jogszerűtlenséget. Tehát ezt mindenképp rendezni kellene az önkormányzatok vonatkozásában, mert egyébként az adott szerződések lejártakor jogosult igényléssé válik.
A pénzhiány és az üzemeltetők kérdése: valóban nagyon sok önkormányzat ki van téve annak, hogy ha ilyen lehetőséget kap, abban az esetben él azzal a lehetőséggel. A nagyobb önkormányzatok, mint például a csongrádi is, ilyen szempontból jobb helyzetben vannak, hiszen önmaguk uralják a helyzetet. Nálunk például a saját kft.-nk üzemelteti a szennyvíztelepet, mi nem voltunk kitéve ennek. Ugyanakkor tudom, mert sok kollegával beszélgetek, hogy az induló európai uniós forrásoknál a megkövetelt 35 százalékos beruházási összeg egyértelműen arra sarkallja őket - mert nem fognak tudni akkora összegeket saját forrásból és lakossági forrásból összeszedni -, hogy üzemeltetésre koncesszióba már előzetesen kiadják ezeket. Tehát ebből a szempontból is meg kell nézni, hogy ha nem is ebben a pénzügyi formátumban, amiben ez a rendszerben működött, de lehetőséget teremtve a támogatások összhangba hozására, teljesen tiszta pénzügyi alapok mellett hogyan lehetne valóban ezt a közmű-finanszírozást megoldani, mert egyébként a példa nem lenne rossz, hiszen a lakossági, önkormányzati és állami támogatások összevonásával lehet olyan támogatási összeget elérni, ami a lakosságot nem terheli túl és az önkormányzatokat sem hozza lehetetlen helyzetbe.
Ha a szimpátiáról van szó, akkor itt a jegyzőkönyv kedvéért is elmondom, hogy én is megkeresem levélben elnök urat, hogy próbáljunk afelé valamilyen lépéseket tenni, hogy a tőketörlesztéseken túl megállapított kamatfizetésekre lehetőség szerint térjen vissza az Országgyűlés, mert ez most teljesen jogtalanul sújtja az adott önkormányzatokat.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel van-e? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Kérdezem elnök urat, hogy esetleg a második körben van-e olyan, amire még reflektálni szeretne.
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Egyetértek a képviselő úrral, ezek valóságos problémák, meg kellene oldani bizonyos lépéseket; ez az Országgyűlés bölcsessége, az Állami Számvevőszék ebben nem kíván állást foglalni. Amikor eljutunk erre a pontra, akkor nyilvánvalóan rendelkezésre fogunk állni.
ELNÖK: Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy kormánypárti képviselő feszegeti ezeket a kérdéseket. Reméljük, a többség birtokában olyan előterjesztéssel tudnak majd élni, amit a többség el tud fogadni. Mi ebben társak leszünk mindenféleképpen.
Amennyiben további kérdés, észrevétel nincs (Senki sem jelentkezik.), akkor a jelentéstervezet általános vitára való alkalmasságának szavazásához érkeztünk. Kérdezem, hogy ki az, aki egyetért az Állami Számvevőszék 2006. évi tevékenységéről szóló J/2623. számú jelentésével. Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás. - Látható többség.) Ki tartózkodik? (2) Ki szavaz ellene? (0) A jelentéstervezetet általános vitára alkalmasnak találta a mezőgazdasági bizottság.
Köszönöm szépen elnök úrnak és kollegáinak a részvételt és a tájékoztatást.
(Herbály Imre jelzésére:) Herbály alelnök úr jelzi, hogy a bizottság részéről a kormányoldal sem kíván úgynevezett többségi előadót állítani ebben a témában, megteszik ezt a szakbizottságok. Köszönjük szépen, az 1. napirendi pontot lezárom. (Dr. Kovács Árpád és munkatársai távoznak a teremből.)
Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2669. szám) - módosító javaslatok megvitatása
A 2. napirendi pont az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz beérkezett módosító javaslatok megtárgyalása. Kérem, vegyük elő a jelentéstervezetet. Szeretettel köszöntöm főosztályvezető-helyettes asszonyt a kormány képviseletében.
Alelnök úr indítványozta, hogy minekután az 1. ajánlási pontban lévő módosító javaslat a költségvetési bizottság mint főbizottság értelmezése szerint nem házszabályszerű, azt ne is tárgyaljuk. Ehhez kapcsolódik a 7. számú ajánlási pont is. Bizonyára nem találták házszabályszerűnek, hogy amikor egyes vállalkozások bajban vannak az adózással kapcsolatban, akkor az indítványtevő azt javasolja, hogy ebben az esetben, ha nincs más hátra, szóljanak Gyurcsány Ferencnek vagy Kóka Jánosnak, hogy hagyják őket békén. Ezt találta házszabályellenesnek a pénzügyi bizottság mint főbizottság.
Alelnök úrnak adom meg a szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én ezt a két módosító indítványt nemcsak házszabályszerűtlennek tartom, hanem méltatlannak tartom országgyűlési képviselőhöz, sőt egy olyan országgyűlési képviselőhöz, aki ő maga is pénzügyminisztériumi államtitkár volt. Ez egy gyerekes csíny, aminek nincs helye a magyar Országgyűlésben, hogy ilyen méltatlan javaslatot tegyen. Van sokféle módja egyébként annak, hogy kipellengérezzen, kérdezzen, de komoly törvénymódosításnál ilyen jellegű módosító indítványt tenni szerintem méltatlan országgyűlési képviselőhöz. A jegyzőkönyv kedvéért mondtam ezt el.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én tudok olyan miniszterelnökről, aki nyíltan hazudott. A magyar politika történetében - legalábbis az újkoriban - ilyen nem történt. Én meg méltatlannak találom arra, hogy miniszterelnök legyen, ha már alelnök úr a képviselőtársamat ebben méltatlansággal vádolta. Sajnos a méltatlanság mélységét egyelőre Gyurcsány Ferenc tartja, az én szememben legalábbis. (Demendi László: De nem kapcsolódik a napirendhez.) De, itt van benne a neve: Gyurcsány Ferenc. Bizony ám, ez a helyzet.
Alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Arról beszélhetnénk, hogy ki hazudott meg mikor hazudott, de ez tényleg nem tartozik a napirendhez. Az pedig, amit én mondtam, tökéletesen a napirendhez tartozik. Kérem, hogy ne ragadtassa el magát még az elnöki székben se ilyen jellegű kijelentésekkel, mint amit most tett az ország miniszterelnökére. Ez is méltatlan szerintem hozzánk.
ELNÖK: Alelnök úr észre fogja venni, amikor én elragadtatom magam. Most még ezt nem tettem meg.
Tehát a 2. ponttal folytatjuk a módosító indítványok tárgyalását, amely összefüggésben van az 5. ponttal. Ez Tállai András, Domokos László és Szatmáry Kristóf indítványa. Kérdezem a kormány álláspontját erről.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt szeretném mondani, hogy nincs még kormányálláspont, tehát a kormány nem tárgyalta ezeket a kérdéseket, így szakmai álláspontot tudunk itt képviselni.
Nem támogatjuk ezt a javaslatot.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel a bizottsági tagok részéről van-e? (Nincs.) Én kérdezem, hogy ez a két év miért okozna gondot.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem önmagában a két év okozna gondot, hanem az, hogy több ponton próbáljuk lazítani azt az előterjesztést, ami az Országgyűlés előtt van. Úgy gondoljuk egyébként, hogy a harmadik adóévben - ami lehet már két egész évet követő harmadik év attól függően, hogy az év melyik szakában alakult egy társaság - már elvárható valamilyen jövedelem. Ha pedig ez nem fog bekövetkezni - mert természetesen lehet olyan is, például azért, mert a beruházás elhúzódik -, akkor nyilvánvaló, hogy nem fog az adóhatóság emiatt semmiféle szankciót megállapítani.
ELNÖK: Jó, tehát vasszigor, pénzbehajtás továbbra is. Szavazásra teszem föl az indítványt. Kérdezem, ki az, aki egyetért ezzel az indítvánnyal. Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Ez kisebbség, nem támogatja az indítványt a bizottság, az egyharmadot viszont megkapta.
A 3. sorszámú indítvány Tállai András, Domokos László és Szatmáry Kristóf indítványa. Kérdezem az előterjesztő képviselőjét.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e ehhez az indítványhoz? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Akkor szavazunk róla.
Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? Aki igen, kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Ez kisebbség, az egyharmadot viszont megkapta.
A 4. számú indítvány következik. Mi az előterjesztő álláspontja?
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Indoklást kérek szépen hozzá.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Mint ahogy a mezőgazdasági bizottság ülésén az általános vitában is, illetve az általános vitára alkalmasság kapcsán is elmondtam már, az, a jövedéki adókra is fedezet van az árbevételben vagy a bevételben is, meg még sok más adóra is fedezet van az árbevételben. Ha minden adót levonunk, akkor majd még egyébként újabb igények is felmerülnek, hogy akkor miért nem vonjuk le a bérköltséget vagy az anyagköltséget, akkor annak, hogy úgymond egy jövedelemminimumot határoz meg ez a törvény, amelynek van valamilyen következménye, például az, hogy ki kell tölteni ezt az adatlapot, nem is lenne értelme, mert az az eredmény, amihez hasonlítjuk, abból ezek már természetesen mind le vannak vonva. Ehhez kapcsolódóan is azt tudom mondani, hogy nyilvánvaló, hogy ha egy jövedéki terméket forgalmazó vagy előállító cégnek valóban azért lesz alacsonyabb az eredménye, mint az összes bevétel 2 százaléka, mert jövedéki adót fizetett, akkor emiatt nem fogja az adóhatóság adóhiánnyal büntetni.
ELNÖK: Értem. Csak azt szeretném megtudni, hogy mikor tudja meg ezt az adóhatóság. Nyilvánvalóan akkor, amikor látja ezt az eredményt. Ezután mit csinál az adóhatóság? Kiszáll, és megvizsgálja. És elnézést kérek, de azt azért tudjuk, hogy amelyik céghez ma az adóhatóság kiszáll, ott annak száz százalék, hogy fizetés lesz a vége, mert a 17 év alatt sikerült egy olyan bonyolult adórendszert létrehoznunk magunknak is és az előző parlamenti ciklusoknak is, hogy ma nincs olyan gazdasági társaság, amely annak minden betűjét betartaná. Magyarul a probléma az, hogy egy olyan kérdés, mint a jövedéki adó átforgása egy cégen, indukálhat egy nem indokolt adóhatósági ellenőrzést - én csak erre szerettem volna felhívni a figyelmet. Utána megállapíthatja az adóhatóság, hogy itt bizony tényleg olyan összeg forgott jövedéki adó formájában, ami papíron nagy összeg, de az nincs a cégnél, tehát nem indokolt a fizetési alap esetleges megteremtésében. De ez már csak akkor derül ki, amikor az adóhatóság eljár ezekkel a cégekkel szemben.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Ezzel nem vitatkozom. De ha ez a törvény nem lenne, az adóhatóság akkor is ellenőrizhet bárkit természetesen. Ez tehát csak valamivel nagyobb odafigyelést jelent egy kiválasztott körre nézve, mint ami eddig volt, mert eddig gyakorlatilag nagyon pici volt az erre a körre való odafigyelés. Ennyi a különbség. De ha ez nem lenne, akkor is ellenőrizhetne az adóhatóság.
ELNÖK: Értem, köszönöm szépen. Nincs több kérdés, szavazzunk az indítványról! Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez kisebbség, de az egyharmadot megkapta.
A 6. pontról szavaztunk már a 3-assal összefüggésben. (Közbeszólások: Az ötös!) Az 5. pont a 2. ponttal függött össze, azon is túl vagyunk már tehát. A 7. ponton szintúgy túl vagyunk.
Közös megegyezéssel a 8. ponthoz érkeztünk el, ugye, alelnök úr? (Herbály Imre: Igen.) A 8. pont Tállai András, Domokos László és Szatmáry Kristóf indítványa. Az előterjesztő álláspontját kérdezem.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatják. Kérdés, észrevétel van-e a bizottsági tagok részéről? (Senki nem jelentkezik.) Nincs ilyen, szavazunk. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez kisebbség, de az egyharmadot megkapta.
A 9. pontról kérdezem az előterjesztő képviselőjét.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatják. Kérdés, észrevétel van-e? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Szavazunk róla. Ki az, aki támogatja az indítványt? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez kisebbség, de az egyharmadot megkapta.
Van-e olyan módosító indítvány, amelyet nekünk még tárgyalnunk kellene, tudunk-e ilyenről? (Senki nem jelentkezik.) Egyelőre nincs ilyen.
Akkor ezt a napirendi pontot is lezárom. Köszönöm szépen az előterjesztő képviselőjének a segítségét.
Áttérünk a 3. napirendi pontra: a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatra - ide 144 van írva, de tudom, hogy ez a 166... (Közbeszólások.) Bocsánat, most jó, ez a CLXIV. törvény, minden tökéletes. Tehát a CLXIV. törvény módosításáról beszélünk - mindjárt előkeresem a módosító indítványokat. (Közbeszólások: Egy van!) Köszöntöm az előterjesztő képviselőjét.
Egy indítványról van egyelőre szó, amelyet Pál Béla képviselőtársunk nyújtott be. Az előterjesztő képviselőjét kérdezem erről.
KÖNCSE TAMÁSNÉ (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Támogatjuk a javaslatot. Ez egy pontosítás a benyújtott bizottsági módosító javaslathoz képest.
ELNÖK: A nevét kérem szépen.
KÖNCSE TAMÁSNÉ (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köncse Tamásnénak hívnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen, a jegyzőkönyv kedvéért kérdeztem meg. (Egyeztetés.) Az előterjesztő is támogatja - kaptam közben az információt - amellett, hogy a kormány is. Kérdés, észrevétel van-e a bizottsági tagok részéről? (Senki nem jelentkezik.) Nincs, akkor szavazunk. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? Aki igen, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Ez egyhangúnak tűnik. Ellene szavazó van-e? (Szavazás.) Tartózkodó van-e? (Szavazás.) Nincs.
Van-e még olyan módosító indítvány, amelyet a bizottságunknak tárgyalnia kellene, tudunk-e ilyenről? (Senki nem jelentkezik.) Nem tudunk.
Akkor lezárom ezt a napirendi pontot, köszönöm a kormány képviselőjének a jelenlétet.
A 4. napirendi pont következik: javaslat - a Tanács rendelete a gyümölcs- és zöldségágazat tekintetében különleges szabályok megállapításáról, valamint egyes rendeletek módosításáról. Köszöntöm az FVM képviseletében megjelent Bittsánszky Márton vezető tanácsos urat, és kérem szépen, hogy ismertesse a rendelettervezetet a gyümölcs- és zöldségágazatra vonatkozólag.
BITTSÁNSZKY MÁRTON (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Szabadjon visszakérdeznem, hogy jól értettem-e, hogy a javaslatot vagy a javaslatra vonatkozó kormányálláspontot ismertessem-e.
ELNÖK: Kérem szépen, hogy ha lenne szíves a javaslatot is összességében összefoglalni, úgy, hogy mi az indítványtevés lényeges az Unió részéről, a biztos asszony részéről, úgy is mondhatnám, a szerint milyen előnyök és hátrányok érhetik Magyarországot, és mi az ezekre való reflexió, a kormánynak mi az álláspontja erről.
Bittsánszky Márton (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) szóbeli kiegészítése
BITTSÁNSZKY MÁRTON (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A bizottság javaslatot tett a zöldség-gyümölcs ágazat reformjára, a piaci rendtartás reformjára, amit január 29-én nyújtott be a tanácsnak. A javaslat az előzetes tanulmányban megállapított eredmények alapján tűzte ki célul, hogy alapvető változtatásra nincs szükség az eddigi rendtartásban, azonban azt módosítani kell a piac fejlődése és az új kihívások tekintetében. Megállapításra került, hogy a piaci rendtartás központi szerepe továbbra is a termelői szervezeteknek kell hogy jusson, azonban mivel a koncentráció nem érte el azt a mértéket, amelyet a korábbi, a '96-os reform megcélzott, ezért a koncentráció elősegítése mindenképpen elsőrendű feladat.
Az Európai Unió szabályozásában végbemenő egyszerűsítési eljárás is fontos szempontnak tekinthető a reformfolyamat során. A bizottsági javaslat egyik alapvető szempontja, hogy a szabályokat egyszerűsítse és a végrehajtást minél könnyebbé tegye mind az adminisztráció, mind pedig az ágazat érintettjei számára.
Az agrárpolitika 2003-as reformja eddig még nem érintette a zöldség-gyümölcs ágazatot, azonban a bizottság javaslata azt erre is kiterjesztené, különösen a feldolgozóipari támogatások tekintetében.
Nagyon fontos javaslat és mindig élenjáró kíván lenni a Bizottság a zöldség-gyümölcs ágazat tekintetében a környezetvédelmi előírások vonatkozásában, ezért itt egy kötelező környezetvédelmi célú felhasználását írja elő a forrásoknak.
Fontos megállapítása volt az előzetes felméréseknek, hogy még mindig nem fogyaszt Európa annyi zöldséget, gyümölcsöt, amennyi egészségügyi szempontból előnyös lenne, ami a FAO-felmérések által javasolt 400 gramm/fő/nap. Ezért ezt elősegítendő a promóciós intézkedésekre kíván nagyobb hangsúlyt helyezni és több forrást biztosítani a bizottság.
Még egy fontos területe a javaslatnak, hogy a harmadik országokkal folytatott kereskedelem szempontjából kijelenti, hogy mivel a dohai forduló még nem zárult le, ezért azokhoz nem kíván hozzányúlni, ugyanakkor megállapítja, hogy az exporttámogatások eszköze nem volt megfelelő hatékonyságú és ezért ezt a továbbiakban nem kívánja fenntartani.
Eddig röviden a bizottsági javaslat ismertetése. Ezzel kapcsolatban a kormány megállapítása összességében az, hogy a javaslat nem alkalmas arra, hogy a megfogalmazott célok elérését elősegítse, és különösen nem alkalmas arra, hogy az új és a régi tagállamok közötti támogatáselosztást kiegyenlítse, hanem ezzel szemben konzerválja a régi tagállamok bevett preferenciáját.
A kormány álláspontjában a következő területekre kíván javaslatot tenni és választ adni. Elfogadva alapvetően a bizottság által javasolt eszközöket, azonban azok alkalmazási szabályait és mértékét vitatva ezek módosítását, illetve hatékonyabbá tételét szeretné elérni. Ezek a pontok: a minőségi szabványok szabályozása, a tészekre vonatkozó szabályozás, a válságkezelés kérdésköre, a feldolgozóipari támogatások, a környezetbarát intézkedések, a külkereskedelmi szabályozás és a piacfenntartás által lefedett termékek köre. Ezek közül különös hangsúlyt kap a magyar kormány álláspontjában a tészek kérdése és a feldolgozóipari támogatások átalakítása.
A minőségügyi szabványok tekintetében a bizottság javaslatával ellentétben azt képviseljük, hogy igenis ezekre nagy szükség van egyrészt a kereskedelmi folyamatok átláthatósága és egyértelműsége szempontjából, másrészt a fogyasztók védelme miatt, hogy a fogyasztók mind olyan áruhoz jussanak, ami az egészségüknek megfelelő és ami megfelel az ár-érték arányoknak is. Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy minél részletesebben kerüljenek szabályozásra ezek a szabványok és a betartás ellenőrzése is kötelező legyen.
A tészek támogatásánál a koncentráció elősegítése és az új tagállamok kezdeti helyzetének okán fontosnak tartjuk, hogy nagyobb hangsúly kerüljön az előzetesen elismert tészek támogatására, és ez mindenképpen jelenjen meg a rendeletben, a bizottsági javaslatban már a támogatás szintjének növelésével. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy megtörténjen a források elosztásának kiegyenlítése, tekintettel arra, hogy a tészeknek juttatott források nagy része azokban a régiókban kerül fölhasználásra, ahol már jelenleg is nagyobb a szervezettség, és nem segíti megfelelően azokat a régiókat, ahol a tészek még kisebb arányban kevesebb értékű árut forgalmaznak, mivel a támogatás a forgalmazott áru értéke alapján kerül elosztásra. Ezért javasolja a magyar kormány, hogy a tészeknek juttatott támogatás mértéke az új tagállamokban kerüljön megduplázásra.
A válságkezelés tekintetében úgy gondoljuk, hogy a zöldség-gyümölcs ágazat termékei igen érzékenyek a különböző piaci folyamatokra és az időjárás viszontagságaira, ezért ez egy olyan fontos eszköz, amit nagyon rugalmasan kell tudni alkalmazni. Ezért nem értünk egyet a bizottság javaslatával, hogy ez a tészek működési programjának keretén belül és csak a tésztagok számára legyen elérhető, hanem ezt rugalmasan minden zöldségtermelő számára elérhetővé kell tenni, a tészek irányítását megtartva és a működési programon kívül kell megvalósítani hozzáadott új források bevonásával.
A feldolgozóipari támogatások termeléstől való elválasztásával a kormány alapvetően egyetért, feltéve, hogy ha ez az elválasztás fokozatosan történik meg 2013-ig és feltéve, hogy ha az így felszabaduló források közvetlenül a zöldség-gyümölcs ágazat javára kerülnek újból fölhasználásra. Ennek érdekében szükségesnek tartjuk, hogy abban az időszakban, amíg az új tagállamok a SAPS-rendszert alkalmazzák, a cukorreform mintájára a zöldség-gyümölcs esetében is egy külön borítékon keresztül kerüljenek kifizetésre ezek a támogatások célzottan azoknak a termelőknek, akik eddig is kapták.
Mindazonáltal ez a felhasználás a bizottsági javaslatban, mint már korábban is említettük, konzerválja az eddigi forráselosztás nagyobb részét, hiszen több mint 50 százaléka a zöldség-gyümölcs ágazat forrásainak a feldolgozóipari támogatásokra jutott, és ezeket ugyanilyen megoszlásban kívánja elosztani a tagállamok között, mint ahogy eddig is történt. Azt javasoljuk, hogy ne legyen 100 százalékos kompenzációja az eddigi támogatásoknak, hanem ebből 30 százalék kerüljön átcsoportosításra a tészek támogatására, és így a koncentráció növelésének több eszköze legyen.
A környezetbarát eszközöket szintén nagyon fontosnak tartja a kormány, ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy erre egy általános, egységesen meghatározott mértéket, mint a bizottsági javaslatban szereplő 20 százalék, nem lehet elfogadni, tekintettel arra, hogy a tészek különböző fejlettsége, illetve termékszerkezete különböző mértékű felhasználást tesz szükségessé. Ezért javaslatunk szerint ez a százalék régiónként és termékszerkezetenként a tagállamok által kerülne meghatározásra.
A külkereskedelem szempontjából egyrészt nem fogadjuk el a bizottságnak azt az érvelését, hogy az exporttámogatások nem voltak megfelelően hatékonyak, tekintettel arra, hogy egyrészt ez a termékkör igen szerteágazó termékszerzetű, így a mértékek megítélése másképp esik latba, másrészt a mindenféle módosítás a külkereskedelmi támogatások tekintetében rossz előjel lenne a dohai forduló eredményére tekintettel. Ezért az exporttámogatások megszüntetésével nem értünk egyet, ugyanakkor pedig az ágazatban alkalmazott speciális védzáradék esetében álláspontunk szerint szükséges konkrétan visszatérni a mezőgazdasági megállapodás szövegéhez és törölni minden azt kiegészítő és korlátozó feltételt, ami a speciális védzáradék alkalmazását lehetetlenné teszi.
Végül a termékek tekintetében kezdeményezzük a bizottságnál, hogy a zöldség-gyümölcs piacfenntartás hatálya alá tartozzon a korai burgonya is.
Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönjük szépen a tájékoztatást. A bizottsági tagokat kérdezem, hogy van-e kérdésük, észrevételük az elhangzottakkal, illetve a várható zöldség-gyümölcs reformmal kapcsolatosan.
Demendi László!
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A zöldség-gyümölcs piacszervezés reformjára vonatkozó európai uniós bizottsági javaslatról - nem akarom azt mondani, hogy azzal szemben - kialakított kormányálláspontot én a magam részéről támogatom és javaslom, hogy a bizottság is fogadja el, mert szerkezetében és több pontjában rámutat azokra az anomáliákra, amelyek a zöldség-gyümölcs ágazatban az ágazati reformot követően legalábbis a bizottsági javaslatban benne vannak.
Azt szeretném viszont elmondani, hogy nem teljesen látszik számomra, hogy a zöldség-gyümölcs ágazatban most igazából szervezeti koncentrációra vagy árukoncentrációra vonatkozik-e ez a változtatás. Véleményem szerint a kettő egymástól nem választható el. Amennyiben úgy látjuk, hogy ennek erősödni kellene, akkor Magyarországon az elmúlt években lezajlott egy folyamat. Azt gondolom, hogy a tészeknek sokkal több tagja már nem lesz, aki tésztag akart lenni, az belépett a tészbe, akik még nem léptek be, azoknak egy kis része talán be fog lépni, a másik része nem. Igazából tehát ha a másodlagos szerveződések nem kapnak valamilyen kiemelt prioritást és más jellegű kezelést, akkor nagy valószínűséggel sem az árukoncentráció, sem a szervezeti koncentráció nem tud létrejönni, ennek következményeképpen a zöldség-gyümölcs ágazatban dolgozó szervezetek gazdasági súlya a piacon érdemben ettől az egész rendelettől nyilván nem fog növekedni. Ez is az anomáliák közé tartozik.
Kimondottan egyetértek vele, és megerősíteném a tárgyaló magyar delegáció tagjait, a kormányt abban, hogy az exporttámogatások vonatkozásában legyen nagyon kemény. Magyarország földrajzi helyzete, zöldség-gyümölcspiacának egy része nem az Európai Unión belülre irányul, piacbővítési lehetőség nem az Európai Unión belül van, és amennyiben az exporttámogatások megszűnnének, akkor az gyakorlatilag még ezt a számunkra a jelen pillanatban sem túlságosan elfogadható, harmadik országbeli piaci részesedést is csökkentené. Éppen ezért azok a javaslatok - még egyszer mondom -, amelyek a kormány részéről a rendelettel szemben megfogalmazódtak, teljesen jogos, korrekt javaslatok. De abbéli aggályomat azért szeretném hangsúlyozni, hogy igazából magának az ágazatnak, a zöldség-gyümölcs ágazatnak a reformja részemre, számomra, mondom, az Európai Unió Tanácsának rendeletéből nem nagyon következik. Én úgy látom, hogy kisebb, elsősorban pénzügyi kiigazításokat akarnak a brüsszeli adminisztrációban, amelyek természetesen csak hátrányosan érintenék az ágazat szereplőit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel van-e? (Jakab István jelentkezik.) Jakab István!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kérdéssel kezdeném. A szakmai szervezetekkel, az érintett szakmai szervezetekkel, amelyek a termelés, a piacra jutás feltételeivel foglalkoznak, amelyek az Unióban képviselik a magyar zöldség-gyümölcs termelőket, a megfelelő szinten megtörténtek-e az egyeztetések, figyelembe lett-e véve az álláspontjuk? Ez az első, amit meg szeretnék kérdezni.
A másik: lehet, hogy nagyon elvontnak tűnik a kérdés, de az előterjesztő képviselője egyáltalán milyen esélyt lát arra, hogy Magyarország az uniós vita során az érdekeinek megfelelően tud-e partnereket szerezni, történt-e erre vonatkozóan megfelelő egyeztetés, ha úgy tetszik, lobbizás? Mert ha ezt időben nem tesszük meg, akkor már nincs miről vitatkozni, és mi is fölöslegesen vitatkozunk.
Az észrevételek körében csak néhány gondolatot szeretnék felvetni az előterjesztéssel kapcsolatban.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a tészekkel kiemelten foglalkozik a tárca. Fontos, hogy végre a helyükre kerüljenek ezek a dolgok, ugyanis az a 15 százalék - legjobb esetben már 20-at is hallok -, ami áru a tészeken keresztül forgalomba kerül, az megalázóan alacsony szintet jelent. Itt tehát azon túl, hogy az uniós jogszabályoknak meg kívánunk felelni, igazán nem érzékeltem azt, hogy a hazai elképzelések hogyan alakulnak, mi az, amit mi magunk is meg akarunk tenni a tészek fejlesztése érdekében. Van néhány sztártész. Lesz-e arra lehetőség, hogy a néhány sztártész monitoringja megtörténjen? Mert ha jól működnek, akkor annak van valami titka, és ha ez a titok alkalmazható a többire is, akkor ám tegyük meg, tanulni mi is szeretnénk. Azt gondolom tehát, hogy itt mindenképpen fontos lenne egy közös cselekvési program alapján egy nagyon komoly fejlesztést indítani.
A másik terület, amelyre szeretném ráirányítani a figyelmet, az a minőségellenőrzéssel összefüggő terület. Nem láttam részletesen az anyagban, nyilván nem is kerülhetett leírásra, hogy figyelembe veszi-e a tárgyaló delegáció azt, hogy részben a harmadik országból bekerülő áruk minőségének az ellenőrzése - azon túl, hogy megjelöli a származási országot - részletesen milyen módon történik meg. Azért szeretném ezt a kérdést egy kicsit hosszabban a figyelmükbe ajánlani, mert emlékezünk még az aflatoxinos paprikára, ugyanis zajlott. Valahogy az a paprika bekerült, valamelyik kikötőben honosították, és onnantól kezdve mint európai áru, mint az Unióban megtermelt áru került forgalomba - és a magyar paprikatermelőket tönkre tették vele.
És van még egy dolog: hogy foglalkoznak-e az Unió tagjai által az Unió határain kívülre áthelyezett termeléssel? Nevezetesen Marokkóra gondolok. Nagyon sok befektetői csoport állíttat ott elő zöldséget, ismerjük, milyen körülmények között, a göngyöleget is kiszállítják hozzá, csak nem írják rá, hogy mondjuk Marokkóban éppen gyermekmunkával lett előállítva, hogy különböző meg nem engedett, vagy megengedett, de éppen tízszeres vagy húszszoros dózist tartalmazó, vegyszeres terméket hoznak forgalomba, hoznak be Magyarországra is. Nekem tehát az a meggyőződésem, hogy sokkal keményebben kellene fellépni a minőség, a minőségellenőrzés irányába. Itt van egy olyan rés, ahol az uniós partnereket is rendesen meg lehet szorítani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, észrevétel? (Bagi Béla jelentkezik.) Igen, parancsolj, Bagi Béla!
BAGI BÉLA (Fidesz): Én is egyetértek azzal a megállapítással, hogy amikor az Unió reformról beszél, akkor az már nekünk majdhogynem régen rossz. Ebben az esetben is, ennek az ágazatnak is inkább csak a liberalizációs sasszéjáról beszélhetünk - nagy baj lenne, hogyha ez is mondjuk a baromfiágazat sorsára jutna. Én üdvözlöm a kormánynak ezt az ambiciózus vagy harcias fellépését, nagyon kíváncsian várom, hogy mit fognak tudni majd ebből érvényesíteni. De még inkább sajnálom azt, hogy ez az elkötelezettség a tészek, tágabb értelemben a szövetkezések irányába a magyarországi 2007-2013-as pénzügyi tervezésben nem látszik, tehát amikor már a saját pénzünket kell, kellene erre osztani, akkor már nagyon szűkmarkú. Itt egy kicsit disszonánsnak érzem ezt az ambiciózus brüsszeli fellépést és a magyar költségvetési helyzetet, jó lenne, ha ez összhangban lenne. Nem napirendi témánk ez, de azért a dolgok mégiscsak összefüggenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, észrevétel? (Borenszki Ervin jelentkezik.) Parancsolj, Borenszki Ervin.
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Elnézést, elnök úr, valóban csak két mondat. Azt gondolom, hogy amikor az Unió hozzálát egy-egy terület reformjához, akkor, tételezzük fel, hogy van benne egy önvédelmi reflex is, illetve reagál azokra a kihívásokra, amelyek a világpiac oldaláról az anyagban is részletezett módon érvényesülnek, és ne mondjuk ki előre azt, hogy itt tulajdonképpen csak egy olyan reagálásról van szó, amely kifejezetten Magyarország iránt érdeklődik. Tudom, hogy Bagi képviselő úr nem ezt mondta, de mintha abból a szövegből ez is kiérezhető lett volna. Én egyetértek Demendi képviselőtársammal abban, hogy mi mezőgazdasági bizottság erősen támogassuk meg a kormányt abban, hogy az álláspontját kőkeményen képviselje a tárgyalások során, és erősítsük meg abban is, hogy azoknak a tendenciáknak, amelyek az utóbbi évek akár gyümölcs, akár a zöldség termékpálya tekintetében jelentkeznek, a hatásait megpróbálja a tárgyalásokon úgy érvényesíteni, természetesen a maga mezőgazdasági politikájában, hogy a magyarországi termelők lehetőség szerint élvezzék azoknak a céloknak a megvalósulását, amelyeket a reform kitűzött maga elé. Mert én azt gondolom, hogy függetlenül attól, hogy melyik oldalon ülünk, nem mondjuk azt egyetlen célra sem, hogy ez nem lenne jó a magyar termelőknek. Ha ez valamilyen szinten érvényesülni fog, akkor azt hiszem, a magyar termelők is ennek haszonélvezői lehetnek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jakab István kért reflexióra lehetőséget.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, senki nem gondolja azt, hogy egyetlen bizottsági tag nem azon gondolkodik és dolgozik, hogy a magyar zöldség-gyümölcs termelők sikeresek legyenek. Ez evidencia számunkra és gondolom, ehhez kétség nem férhet. Viszont itt a dohai fordulóval kapcsolatban elhangzott egy vélemény. Sajnos az a helyzet, hogy az Európai Unió ellentételezés nélkül adta fel a pozícióit, és bizony ez a liberalizálás Magyarországnak, a magyar zöldség-gyümölcs termelőknek nagyon sokba kerül. Bagi képviselőtársam nem szorul védelemre, tehát inkább a saját véleményemet mondom el. Eleget foglalkoztam ezzel a kérdéssel, és azt látom, hogy bizony bizonyos befektetői csoportoknak érdekében áll ez a liberalizálás, és még nem látjuk a végét, hogy ez nekünk mibe kerül. Sajnos ez a változás, ez a reform, amit terveznek, úgy néz ki, hogy bennünket nagyon hátrányos helyzetbe hoz, tehát nemcsak szavakban kellene, hanem tettekben és átfogó, konkrét nemzeti program kidolgozásával is nyomulni az Európai Unióban úgy, hogy magunk mellé tudjunk állítani olyan országokat, akik hasonló helyzetben vannak, mint mi.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Jakab alelnök úrnak adnám át az ülés vezetését, mert szeretnék hozzászólni.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Font Sándor elnök úrnak adom meg a szót.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. A zöldség-gyümölcs reformmal kapcsolatosan hozzánk érkezett előterjesztéssel, amit az FVM általános álláspontját képviseli és a Bittsánszky úr által elmondottakkal gyakorlatilag döntő mértékben egyet lehet érteni, hiszen azt érzékeljük, hogy a reform címszó alatt, mint már említettétek, sajnálatos módon mindig a pénzmegvonást kell most már érteni. Úgy néz ki, ez nemcsak magyar, hanem európai szinten is általánossá vált. Azonban az, hogy mi ennek a hatása, a különböző európai országokat másképpen fogja érinteni. Magyarország jelentősen érintett a zöldség-gyümölcs reform kapcsán. Az előterjesztésben is hallottunk egy számomra is fontos mondatot, hogy sajnálatos módon kitapintható, hogy az Unióban a jelenleg zajló, mezőgazdaságot érintő reformok egyelőre úgy tűnik, konzerválni szeretnék azt a nagyon komoly előnyét a régi nyugati tagországoknak a kelet-európai, újonnan csatlakozott országok hátrányára, amely köztudottan fennáll. Az Európai Unió alapokmánya, ami még ugyan nincs elfogadva, pontosan azt tételezi föl, hogy az egységes piac megteremtése érdekében kikerülhetetlen a különbözőségek tompítása. Most azt látjuk több úgynevezett reformintézkedés kapcsán, hogy sajnálatos módon nemhogy sor kerülhetne a kiegyenlítésre, vagy valami lehetőséget látnánk erre, hanem ez a meglévő, elég komoly történelmi és ennek következtében anyagi, logisztikai, piacszerző képességbeli különbség ahelyett, hogy csökkenne, minimum megmarad vagy még növekedni is fog. Nem tudom a zöldség-gyümölcs reformot más kategóriába tenni, mint az előbb elmondottakba.
Nagyon tanulságos példa szerintem a cukorreform. Amikor beterjesztették, mindenki nekiesett, hogy ki talál ki ekkora bolondságot, nem is látták még ezek szerint közelről, hogy hogyan működik a cukorrépa-vertikum, majd most így meg úgy ezt megváltoztatjuk. Mi lett belőle? Hát talán 5 százalékát sikerült az előterjesztésnek megváltoztatni.
Jelenleg működik egy másik nagyon nagy reform, a borreform, a szőlőtermesztés és a borágazat reformálásának kérdése. Aki ismeri ennek részleteit - számomra nagyon nagy öröm volt, hogy a bizottság is foglalkozott vele, szakmai és érdekképviseleti szervek széles körének meghívásával -, az azt látja, hogy amennyire vehemensen az Európai Unió Parlamentjének képviselői elutasították, kritizálták a benyújtott javaslatot, ahhoz képest egyelőre a mezőgazdasági biztos asszony nem remegett meg abszolút a parlament komoly ellenállásán, hanem viszi tovább. Most már a törvény kidolgozási szakaszában van, úgy tudom, hogy nyár közepére az előterjesztés törvényi megfogalmazása meg fog történni, és egyelőre nem hallunk olyanról, hogy az ott benyújtott felszólalások, kifogások komoly hatással lettek volna a biztos asszonyra. Persze ehhez el kell jutni odáig, hogy Mariann Fischer Boel dán biztos asszony a Liberális Párthoz tartozik és egyelőre csak fiskális szemlélettel tudja nézni az egész európai mezőgazdaság szerepét, miközben mi számtalanszor deklaráltuk, hogy a mezőgazdaság nemcsak piaci szereplő, árutermelő nemzetgazdasági ág, hanem társadalmi funkcióval, tehát multifunkcióval ellátott terület, ami nagyon különbözik a többi versenytárs - így például az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatás - ágazattól, hiszen mint elmondtam, többfunkciós mezőgazdaságról van szó, ahol jelentős társadalmi funkciókat tölt be a mezőgazdaság. Éppen ezért nem lehet aktív versenypiaci szereplőként feltüntetni a mezőgazdaságot. Fischer Boel asszony előterjesztése pedig kerekperec versenypiaci szereplővé akarja bepasszírozni a teljes mezőgazdaságot, úgy néz ki, annak most már minden ágazatát. Ez véleményem szerint nagyon komoly társadalmi feszültségeket fog okozni. Én tudom, hogy Dániának nem annyira izgalmas a mezőgazdaság, vagy ami van nekik, azt olyan agresszív piacpolitikával uralják, hogy nem számíthatnak komoly versenytársra, de hát minket itt, akik az olasz, francia versenytermelési rendszerben, termelési lehetőségekkel élve termelünk nagyon változatos, sokszínű mezőgazdasági terméket - merthogy ilyen a természeti adottságunk -, számtalan negatív hatás érhet akár egy gyümölcsreform, akár a szőlőreform kapcsán.
A szőlőreformmal kapcsolatban most csak megemlítem, hogy van olyan elképzelés, hogy óriási mértékű pénzelvonások fognak történni, de ami pénz marad, azt mondja az egyik javaslat, a szőlőtermelő országok olyan arányban kapjanak támogatási forrást, amilyen arányban eddig az Unió közös pénztárából le tudtak hívni támogatást. Remélem, érti mindenki, hogy miről van szó. A most csatlakozott országok még nem tudtak lehívni semmilyen támogatást, egyedül a szőlőkivágási támogatást nyögve nyelve, ami tavaly 3000 hektárra, az idén meg 2000 hektárra lesz várhatóan kihirdetve. Hát még nem tudtunk lehívni támogatást, a franciák, az olaszok, a spanyolok és a portugálok pedig 98 százalékban hívtak le idáig a lepárlási támogatást 1000 milliárd eurós nagyságrendben. Ha ezt valaki elfogadja, akkor bebetonoztuk örök életre, hogy ezek a régi vetélytársaink a szőlő-bor területén óriási támogatásban részesülnek, mi újonnan csatlakozók pedig - szegény Bulgáriáról és Romániáról nem is beszélve mint szőlőtermelők - elcsodálkozunk, hogy mit is jelent majd számunkra ez az Európai Unió, hangsúlyozom, a mezőgazdaság területén.
Valami hasonlót érzek a zöldség-gyümölcs reform kapcsán. És én annak örülök, hogy a kormány - és én tudom azt, amit Jakab István itt kérdésként vetett fel - a szakmai szervezetekkel együttesen próbálta meg kialakítani az álláspontját, hiszen konzultáltam szakmai szervezetek képviselőivel is erről a kérdéskörről, és ha jól tudom, a szakmai szervezetek döntő mértékben támogatják a kormány ezen álláspontját, aminek én örülök. Ebben, csak úgy megemlítem, olyan súlyos kérdések olvashatók a kormány álláspontjánál, hogy a minőség, a tészeknél, a válságkezelésnél, az SPS-re való áttérés esetében milyen veszélyek fenyegetik a magyar zöldség-gyümölcs termelést.
Csak egy kérdéskört, a válságkezelést hadd említsem meg: hogy a tészeken keresztül lehetne szétosztani a támogatási pénzalapokat. Persze, az Unióban, ahol a tészek lefedik az egész vertikumot, a mezőgazdasági termelést, Magyarországon meg talán a 20 százalékát, 25 százalékát, nem tudom, mennyi most a statisztika... (Közbeszólások: Tizenöt-húsz! - Közbeszólások: Tizenöt!) 15 százalék. Ez azt jelenti, hogy a nyugati országok simán lehívják a válságkezelési pénzalapokat, mi meg itt fogunk csodálkozni, hogy nem tudjuk lehívni a válságkezelési pénzalapokat. Tehát sajnálatos módon bebetonozza a jelenlegi nagyon nagy különbséget, mert ők még tovább lépnek a pénzlehívások kapcsán, mi pedig itt állunk széttárt karokkal - ha ez így, ebben a formában valósulna meg. Vagy hallottuk itt az előterjesztőtől is a feldolgozóipari alapanyag ellentételezésének a módszerét. Ez egy jó, hangzatos módszer, csak ez a halálát jelentené jó néhány ágazatunknak, mármint a mezőgazdaságon belüli termelési ágazatunknak, hogyha ezt így szavaznák meg.
Nekem mindösszesen az a félelmem, hogy - mint említettem - a cukorreform egy nagyon nagy tanulság, negatív példa volt a magyar mezőgazdaság számára; itt állunk a borreform küszöbén, év végére tudni fogjuk, hogy vajon mennyi indítványt fogadott be az előterjesztő - egyelőre olyan híreim vannak, hogy minimálist; és akkor eljutunk a zöldség-gyümölcs reformhoz. Nekem az az egyetlenegy kérdésem, hogy rendben van, hogy a kormány most, érzékelve a helyzetet, tényleg jó úton halad - és egyetértek Borenszki Ervinnel, hogy nagyon támogassuk meg a kormányt ennek az útnak a végigvitelében -, de mi van, hogyha nem sikerül? Nekem csak ez az egyetlenegy kérdésem van: mi van, hogyha nem sikerül? A kormány hogyan gondoskodik akkor az általa feltárt problémák lekezeléséről; arról, hogy különféle fajokat elfelejtettek belevinni a szabályozásba; hogy a tészek helyzete olyan, amit itt már többen megemlítettek, hogy a 100 előzetesen elismert tészünkből jó, ha 50 működik most, kérdés, hogy hogyan fejlesztjük ezeket fel; hogyan próbáljuk meg nagyobb területen lefedni a mezőgazdasági termelést, hogy a válságkezelési pénzekkel mi történik; hogy a feldolgozóipari alapanyagok ellentételezésénél mi történik, hogyha nem engedik, hogy más területre, netán a tészek támogatására kerüljön szétosztásra az a 30 százalék, amit nevesítettek, hogy megerősítsük a tészeinket, hogy mi is felépítsük a tészrendszert. Mert látjuk, hogy egyedül azok képesek a nagy, multinacionális áruházláncokkal szemben valamilyen stratégiai tárgyalási alapot kivívni, mert az egyén, az egyéni termelő, a kiscsoportos termelő, látjuk, nem tud ilyet kivívni. A tészek megyei, országos vagy regionális hálózatba szerveződve meg tudták tenni az ellenlépéseket a nagy, multinacionális áruházláncokkal szemben. Tehát mi is értjük, hogy miről van szó, csak van egy kis, 30-40 éves hátrányunk, nem beszélve a pénzügyi lehetőségeinkről.
Nekem tehát a kérdésem mindösszesen az: értjük a kormány szándékát, én a magam részéről örülök annak, hogy az érdekelt szervezetekkel együttesen, döntő mértékben azokkal összhangban ez az álláspont-kialakítás megfogalmazódott, nagyon fontos lenne, hogy ebben a diplomáciai küzdelemben megerősítsük a kormányt ezen a területen, és hogy biztassuk, hogy találjon még partnereket ezen a területen, különösképpen az újonnan csatlakozó országok területén, de a nagy kérdés az, hogy mi van, hogyha ez nem sikerül, akkor mi az elképzelése az agrárvezetésnek a zöldség-gyümölcs reform kapcsán?
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Visszaadom az ülés vezetését.
(Az elnöklést Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy van-e további kérdés, észrevétel az előterjesztés kapcsán. (Senki nem jelentkezik.) Ha nincs, akkor megadom a szót az előterjesztőnek.
Bittsánszky Márton (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) válaszai, reflexiói
BITTSÁNSZKY MÁRTON (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Először Jakab István képviselő úr kérdésére válaszolnék, tekintettel arra, hogy Demendi úr nincs az ülésteremben. Egyeztetés. Mint arról szó esett már, a földművelésügyi minisztérium formálisan folyamatosan egyeztetett az érdekképviseleti szervezetekkel, eddig három formális egyeztetés volt, amelyeken a MAGOSZ, az Agárkamara, a MOSZ, illetve az ÉFOSZ képviselői is jelen voltak. A formális egyeztetéseken kívül folyamatos szakmai egyeztetések is folynak a tárgyban. Az előterjesztett kormányálláspont kidolgozásában egyetértés volt tapasztalható ezekkel a szervezetekkel, tehát egységesnek mondható a magyar álláspont ebből a szempontból.
Magyarország partnereit tekintve, úgy érzékeljük, kettős helyzetben vagyunk, és ezért két szövetségesi tábort is sikerült magunk köré gyűjteni, és ebben aktívan közreműködni. Az egyik tábor, úgy mondanánk, a nagytermelő vagy déli országok, amelyek köre Portugáliától egészen Görögországig, sőt most más Bulgáriáig terjed. Ebben a csoportban is benne vagyunk, és itt már gyakorlatilag 2004 óta folyik egy közös munka, amely Franciaország és Spanyolország vezetésével indult, és ebben gyakorlatilag a harmadik szereplő Magyarország volt. Ez egy olyan szövetségesi terület, amelyen az általános alap, gyakorlatilag a válságkezelés és a támogatások elosztásában tudunk együttműködni. (Demendi László visszatér az ülésterembe.) A másik szövetségesi lánc pedig az újonnan csatlakozott és zöldség-gyümölcs termelő országokat jelenti: Lengyelország, Csehország, Bulgária, Románia a résztvevői ennek a csoportnak, amelynek Magyarország a vezetőjének mondható, és a Magyarország által tett javaslatokat általában a többi tagállam is támogatja, állandó egyeztetés van. Természetesen vannak olyan területek, ahol a két csoport ellentmond egymásnak - itt kell megtenni azt a taktikai lépést, amely Magyarország számára a legelőnyösebb eredményt tudja hozni.
Visszatérnék Demendi úr kérdésére, hogy az áru koncentrációja, szervezeti koncentráció történik meg. Ebben az esetben a bizottság javaslata elkülöníti sajnos a régi és az új tagállamokat, és az új tagállamoknak azt mondja, hogy mivel ott még nincsenek szervezetek, ezért az új szervezetek létrehozása az elsődleges cél, ezért az előzetes tészek intézményét korlátozza csak az új tagállamokra. Itt egyébként a duplájára növeli meg a támogatás összbüdzséjét, ami még így is csak 40 millió euró az összes 1500 millióból, tehát azért ez még mindig semminek mondható. Ugyanakkor a régi tagállamoknak meg egyfajta támogatást ad, ami soknak nem mondható, de mégis egy kiemelt támogatást ad a szervezetek közötti közös munkának az elősegítésére. Csak az a baj, hogy ezt a kiemelt támogatási mértéket általános jelleggel kiterjeszti az új tagállamokra, ezért gyakorlatilag az új tagállamok tészei nem érdekeltek a szervezeti koncentrációban.
Ami szintén hátrány, amit többször szóvá tettünk, és amivel ellentétes javaslatot tettünk már a tárgyalások során, hogy a javaslat gyakorlatilag megszüntetni a másod- és harmadszintű tészek fogalmát, és azt mondja, hogy mivel ez eddig is benne volt a javaslatban, de nem járt vele semmi előny, ezek után fölösleges is ezzel foglalkozni. Azt is jeleztük, hogy ez igenis egy kiemelt terület kell hogy legyen, és ez igenis kerüljön meghatározásra és külön támogatásra a rendeletben.
Elhangzottak itt számok, hogy tész így, tész úgy Magyarországon. Magyarországon az áru értékét tekintve a tagi áru, ami tészen keresztülmegy, az valamivel meghaladja a 15 százalékot - ez egyébként az elmúlt három évben körülbelül itt tartott, egy lassú emelkedés van, de ez igazából stagnálásnak mondható. A 20 százalék inkább az áru mennyiségére vagy a területre vonatkozólag érthető, de tekintettel arra, hogy a támogatást az áru értékéhez viszonyítják, ezért az áruértéket kell tekinteni: ez európai szinten 33,5 százalék, amit az EU összességében emelni kívánna, de azért ehhez Magyarországnak további erőfeszítéseket kell tennie Magyarország, illetve az új tagállamok felé. Ezért van Magyarország a 15 százalékban - ez meghaladja például Görögországot, Portugáliát vagy Finnországot -, és ezért van kettős helyzetben, hogy bizonyos szempontból új tagállam, bizonyos szempontból viszont a régiekkel hasonló támogatásokat is el kell, hogy érhessen.
A sztártészek és a monitoring kérdésköre: erre a bizottság egy olyan javaslatot tett, hogy nemzeti stratégiát kell kidolgozni a működési programokra, hogy mi legyen benne, és ezt gyakorlatilag kötelezővé lehet tenni minden tészre. E stratégia kidolgozásánál mindenképpen lehet meríteni a jobban működő tészek eddigi tapasztalataiból és ezeket más szervezetek elé tárni. Egyébként a szakmaközi szervezet folyamatosan tart üléseket és tájékoztatókat, amelyekre mind ezeket a tészeket, mind pedig a minisztérium képviselőit meghívja, és próbálja ezt a munkát elősegíteni.
A harmadik országban való minőség-ellenőrzéssel kapcsolatban fontosnak tartom megjegyezni, hogy külön dolog a növény-egészségügyi, a szermaradvány-ellenőrzési és a forgalmazási szabványok. A forgalmazási szabványokra, tehát arra, hogy mekkora, hogyan van csomagolva, hogyan van jelölve és ennek ellenőrzése a harmadik országokban hogyan történik, gyakorlatilag uniós szabály nincs, és a javaslatból is most az látszik, hogy sikerül elérni, hogy kötelező legyen ezt továbbra is ellenőrizni a nemzeti szabályok alapján. Egyébként a jelenlegi ellenőrzési szervezetrendszer Magyarországon ezt lehetővé teszi, mivel egy szervezet részét képezi a növény-egészségügyi ellenőrzés és a forgalmazási szabványok minősége, ezért itt a közös munka hatékonyságnövelő lehet.
A harmadik országokban való termeltetésre tartalmaz némi szabályokat a javaslat, hogy ezt föl lehet függeszteni és a behozatalt megtiltani. Ez az egyik lehetőség, bár sok reményt ehhez nem fűzünk. Ugyanakkor most már vannak kezdeményezések és a nagyobb magyar tészek is puhatolóznak, hogy paprika tekintetében ők is tudnának valamit tenni. A paradicsomot egy az egyben Marokkóban termeltetik meg most már, de a paprika tekintetében azért még úgy gondolom, lehet keresnivalójuk a magyar tészeknek.
Bagi Béla képviselő úr említette, hogy a következő pénzügyi perspektíva tekintetében szűkmarkúnak tűnik az álláspont. Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy a vidékfejlesztés - tehát ami gyakorlatilag ezeket a támogatásokat jelenti a 2007-13-as időszakra -, illetve a piacszervezés két elkülönült témakör. A vidékfejlesztési rendelet alapvetően kimondja, hogy alapesetben nem támogatható a zöldség-gyümölcs ágazat, kivéve ha - és annak lehetőségét keresi most a kormányzat, hogy ezt a "kivéve ha" részt minél jobban kitágítsa. Annak ellenére, hogy alapvetően nem támogatott, mégis a vidékfejlesztési programnak egy nagyon fontos területe a kertészet, és ezt meg is kívánjuk valósítani, azonban itt a jogszabályok szűkítik a mozgásteret és meg kell találni a mezsgyét.
Mi lesz, ha nem sikerül és mit tesz a kormányzat? Azt gondolom, egy ügy, hogy az előzetesen elismert tészek több támogatást fognak kapni, ez mindenképpen egy lehetőség. Egyébiránt vannak olyan kis, apró félmondatok a javaslatban, amelyek értelme első pillantásra nem látható, azonban ki lehet használni és a magyar tészek javára fordítani, még ha így kerülnek is elfogadásra, ahogy ez már eddig is működött, hogy azokat a támogatásokat - konkrétan az előzetesen elismert tészek támogatásáról beszélek -, amelyek nem kötelezőek, csak a tagállam döntésén múlik, hogy adja-e, a kormány folyamatosan adja, adni kívánja és ennek során igyekszik a jogszabályt a lehető legtágabban értelmezni, hogy ezeknek a szervezeteknek a megerősítését segítse. Amit ezen kívül még tehet, az a piacszervezésen kívüli eszközök. Ez egyrészt a zöldség-gyümölcs áruforgalom átláthatósága, tisztítása, másrészt az ehhez szükséges adatok elérhetősége, amire szándék van, és ami lehetővé teszi, hogy a piaci folyamatok átláthatók legyenek és a koncentráció elősegítésre kerüljön.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincsen.
A napirendi pont szerint a bizottság véleménykészítési joggal rendelkezik. Nem tudom, elfogadjátok-e azt a felvetésemet, hogy az itt elhangzott vélemények együttesét a következő bizottsági ülésre megpróbáljuk a titkárság segítségével összefűzni, hogy ne kezdjünk el most itt szövegezési kérdésekkel foglalkozni. Tehát lenne egy előterjesztés, tudomásul véve azt, hogy természetesen abba még további, általunk fontosnak tartott gondolatokat beletehetünk. Mert ha ezt így elfogadjuk, akkor egyelőre ezt a napirendi pontot nem lezárva a legközelebbi ülésünkön napirendre vesszük. (Nincs ellenvetés.) Megkérjük a titkárságot az itt elhangzottak alapján a vélemények összegzésére és a bizottsági vélemény előkészítésére, és akkor fogjuk ezt megvitatni, ezen előterjesztés alapján. Ha ez így elfogadható, akkor megköszönöm a kormány képviselőjének, Bittsánszky úrnak a tájékoztatását. Ezzel ezt a napirendi pontot most felfüggesztjük ebben a helyzetében és a következő alkalommal automatikusan napirendre vesszük. Köszönjük szépen.
A Nemzeti Földalap Ellenőrző Bizottság egyéni mezőgazdasági termelők érdekképviseletét ellátó tagjának visszahívása és új tagjának megválasztása
Áttérünk az eredeti 6., de most már 5. sorszámú napirendi pontra, a Nemzeti Földalap Ellenőrző Bizottság egyéni mezőgazdasági termelők érdekképviseletét ellátó új tagjának megválasztására. A napirendi pont módosításának értelmében tehát itt új tagot a lemondás keletkezésével kezdeményezhetünk. Ez időpontban azt jelenti, hogy április 30-ai hatályú a lemondás, tehát május 1-jével tehetjük meg ezt a delegálást.
Alelnök úrhoz is, hozzám is és lehet, hogy a bizottsági tagokhoz is eljutott a Magyar Földbirtokosok Országos Szövetségének levele. Ők is tájékoztatást kaptak, hiszen azt kértem az előkészítéskor, hogy mivel itt az egyéni mezőgazdasági termelők érdekképviseletét ellátó bizottsági tag pozícióról van szó, ezért akiket eddig nyilvántartottunk, őket értesítsük ki erről a napirendi pontról, tehát a Parasztszövetséget, a Gazdakörök Országos Szervezetét és a Magyar Földbirtokosok Országos Szövetségét. A Magyar Földbirtokosok Országos Szövetsége jelezte, hogy gyakorlatilag ők ebben a formában nem értenek egyet ezzel a javaslattal, előterjesztéssel, és egy javaslattal éltek, ami nem tartozik a bizottság hatáskörébe; azt kérik, hogy az NFA működésében tegyék lehetővé, hogy megfigyelőként mindig jelen lehessenek azon szervezetek képviselői is, akik itt nem kerültek a bizottság által megbízatási szintre. Értjük a felvetést, de ez nem a mezőgazdasági bizottság hatáskörébe tartozik, hanem az NFA működési szabályzatának hatáskörébe, annak a jóváhagyása pedig úgy tudom, hogy miniszteri hatáskör, tehát elnökének a megnevezése és a működési szabályzat jóváhagyása. Kérem a titkárságot, hogy ezt a levelet továbbítsuk a miniszter úrnak tájékoztatásul, erre a záró gondolatra való figyelemfölhívással, hogy e tekintetben a levél tartalmát értelmezze és a későbbiekben a maga belátása szerint tegye meg az intézkedést.
Amit viszont tudunk, az az, hogy a három magángazdákat képviselő országos szervezet jelöléssel élt és a jelöléseket még vissza nem vonta a tavaly őszi megkeresés óta. Tehát a Parasztszövetségtől Deák Ferenc, a Magosztól dr. Budai Gyula és a Magyar Földbirtokosok Országos Szövetségétől Dombóvári J. Tibor került megnevezésre jelöltként. Az alelnök úr által ismertetett levél alapján viszont Deák Ferenc, a jelenlegi tag lemondott erről a mandátumáról. Jogi értelemben a három jelölt személy neve mindvégig, tehát most is fennáll, úgyhogy az én értelmezésem szerint a Magyar Földbirtokosok Országos Szövetségének jelöltje Dombóvári J. Tibor itt a megválaszthatók körébe kerül ezáltal, hiszen visszavonás nem történt a jelölés óta.
Azt javaslom - nem bonyolítva a dolgot, de ismerve az elmúlt hetek-hónapok történését -, hogy a szavazás alapján... Tehát most jelen pillanatban május 1-jétől egy megüresedett hely van, és erre az egy megüresedett helyre a három szervezet által jelöltek közül tudunk egy valakit választani, ismerjük ezt az eljárást. Én a Magosz által javasolt személy nevével fogom kezdeni a szavazást, ha ez nem jár eredménnyel, akkor folytatni fogom a továbbiakkal - ezt tettük egyébként a múltkor is, amikor ősszel választottunk öt tisztségre a különböző jelölőszervezetek jelöltjei közül.
Akkor tehát a május 1-jétől megüresedő posztra a három magángazdaságot képviselő szervezet ajánlásai közül elsőként - nevesítem - dr. Budai Gyulát, a Magosz jelöltjét teszem fel szavazásra. Kérdezem, ki az, aki egyetért azzal, hogy Budai Gyula töltse be május 1-jétől az NFA felügyelőbizottsági, ellenőrző bizottsági pozíciót? Aki ezzel egyetért, kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Ez egyhangúnak tűnik, de megkérdezem, hogy tartózkodott-e valaki. (Szavazás.) Nincs ilyen. Ellenvéleménye van-e valakinek? (Szavazás.) Nincs ilyen.
Megállapítom, hogy május 1-jei hatállyal dr. Budai Gyula fogja betölteni az NFA felügyelőbizottsági tagsági pozícióját a magángazdákat képviselő szervezetek köréből. Munkájához sok sikert kívánunk!
Ezzel ezt a napirendi pontot lezárom. (Herbály Imre jelzésére:) Elnézést, van valami kérdés?
HERBÁLY IMRE (MSZP): Nem, csak volt két tartózkodás.
BORENSZKI ERVIN (MSZP): A helyettesítések miatt van egy-egy tartózkodás.
ELNÖK: Bocsánat, akkor ezt tisztázzuk! Nincs ezzel gond, bár én úgy emlékszem, feltettem a kérdést, hogy tartózkodik-e valaki, de akkor esetleg én nem vettem észre ezeket a jelzéseket. A jegyzőkönyv hitelessége érdekében jelzem, hogy helyettesítések következtében volt két tartózkodás.
Ezzel lezárom ezt a napirendi pontot.
A 7., utolsó napirendi pontunk következik az érdemi napirendi pontok közül: tájékoztató a visegrádi országok mezőgazdasági bizottságainak képviselői, valamint az Európai Unió új tagállamai, Bulgária és Románia képviselői által 2007. április 3-4-én Casta-Papiernickában tartott találkozó alkalmával kialakított közös állásfoglalásról.
(Herbály Imrének:) Alelnök úr, átadom az ülés vezetését, mert én vagyok az előterjesztője ennek a napirendi pontnak.
(Az ülés vezetését Herbály Imre, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság vezetését... a bizottsági ülés vezetését átveszem - majdnem a bizottság vezetését akartam átvenni, de arra nincs lehetőségem.
Megadom a szót Font Sándor elnök úrnak, aki a delegációt vezette Szlovákiában. Parancsolj, elnök úr!
Font Sándor, a bizottság elnökének tájékoztatója
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Megpróbálom nagyon röviden elmondani, ami történt. Kis Péter úrral, Jakab István úrral, Horváth Zoltánné Katalin titkár asszonnyal együtt - jómagam a Fidesz képviseletét is ellátva - négyen voltunk a szlovák mezőgazdasági bizottság elnöke által kezdeményezett ülésen, amelyre a visegrádi négyek országai és az újonnan csatlakozó Bulgária és Románia mezőgazdasági bizottságainak a vezetői kerültek meghívásra. Mivel több országban kétkamarás parlament van, ezért az adott országból mind a két kamara, a felsőház és az alsóház is képviseltette magát bizottsági vezetői szinten a tárgyalásokon.
Összhangban megállapítható volt, hogy a visegrádi négyek országai és az újonnan csatlakozó országok képviselői is érzékelik azt a helyzetet, amelyről itt ma már szó esett a zöldség-gyümölcs reform kapcsán, hogy van néhány kérdés, amelyet nyíltan, őszintén meg kell beszélni az Európai Unióval, annak régi tagországaival és a jelenlegi vezetőkkel, a jelenlegi biztosokkal, mert több jel is arra mutat, hogy ilyen körülmények között nem lehetséges az úgynevezett felzárkóztatás a különbségi szintek csökkentése, különösen a jelenleg folyó reformelképzelésekkel nem lehetséges ez. Ezt így általánosan összességében szerettem volna elmondani, természetesen ennél jóval részletesebb volt a vita. Az eseményt elég komoly médiafigyelem kísérte a helyi média részéről, a vezető nemzeti társaságok, mind a rádió, mind a televízió jelen volt, személyes riportokat készítettek, és este a fő hírekben a riportot adó személyek nyilatkoztak, minden más hírt megelőzve.
A tárgyalás egy alapdokumentum közreadásával kezdődött. A napirendi pontok elég változatosak voltak, és a napirendi pontok megtárgyalása után foglaltuk össze a nyilatkozatot. Én merem azt mondani, hogy a magyar küldöttség aktív volt, hiszen az alapdokumentációhoz, úgy emlékszem, négy helyen tettünk szerintünk jelentős módosító indítványt, mind a négyet elfogadták, a javaslatok a szövegezésbe bekerültek. Csak hogy megemlítsem - ugye mindenki megkapta a magyar nyelvű változatot? (Horváth Zoltánné: Igen.) -, érdemes részletesen elolvasni az anyagot. A magyar részről megfogalmazott indítványokra teszek most utalást.
Mi fontosnak találtuk a '96-ban, Corkban tett nyilatkozatot, amely a hagyományos mezőgazdasági termékek és élelmiszerek előállításának adott zöld utat, hiszen nálunk ebben egy komoly hiány van, és a tömegtermékek árasztják el az országot - tudjuk, erről beszélünk az élelmiszerbiztonság kapcsán, a magyar áruk védelme kapcsán és sok más kérdés kapcsán. Fontos, hogy a tárgyaló delegációk elfogadták azt a javaslatot, miszerint a résztvevők támogatják a többfunkciós vidékfejlesztés megvalósítását, amelynek elválaszthatatlan részét képezi a mezőgazdaság és az idegenforgalom, merthogy - mint itt is megemlítettem - a mezőgazdaság nem csak árutermelő versenyágazat, ilyen szerepet is betölt, de ez egy többfunkciós terület, amely az országok életében jelentős társadalmi funkciót tölt be. A javaslat tehát az volt, hogy így is tekintsünk a mezőgazdaságra a későbbiekben, amikor módosításokat, reformokat hozunk meg, amelyek érintik a mezőgazdaság egységét. És fontos - ez már egy szakmai kérdés -, hogy a cukor használatának a betiltására vonatkozó javaslatot elfogadhatatlannak találták a hat ország képviselői. Megjegyzem, hogy az előterjesztésben "elfogadható" volt írva, mi mutattunk rá, hogy itt valami gond lehet, vagy akkor beszéljük meg, ha valaki ki akarja zárni a cukor használatát a borreform kapcsán, mert akkor Magyarország háromnegyede vagy 80 százaléka bezárhatja a borászatát egyes mezőgazdasági években, amikor nem olyan a cukorképződés - nem beszélve Németországról és Franciaország északi részéről, valamint Szlovákia teljes területéről, ahol ezek a problémák ugyanúgy előjönnek. És nagyon fontos, hogy az utolsóként tett módosító indítványunkat is elfogadták, amely a mai, a zöldség-gyümölcs reformmal kapcsolatos beszélgetésünk lényege is volt, hiszen egy az egyben elfogadták azt a szövegszerű megfogalmazásunkat, hogy mivel a zöldség- és gyümölcs-, valamint a borágazat reformjára vonatkozó javaslatok jelenlegi változata tovább erősíti az Európai Unió régi és új tagállami közötti különbségeket, és mivel a jelenlegi változatok nem teszik lehetővé az új tagállamok számára az Európai Unió régi tagállamainak szintjére jutás lehetőségét, ezen dokumentumok felülvizsgálata szükséges.
Úgy érezzük, hogy ez egy komoly politikai nyilatkozat is volt. Nem tudjuk, hogy az Unió döntnöki bizottságai - merthogy oda is elküldtük ezt a határozatunkat - hogyan értékelik az egyes kinyilatkoztatásokat, de ezekkel szerettük volna éreztetni azt, hogy az újonnan csatlakozó országokat azért ne tekintsék olyan területnek, amelynek az Európai Unióba való bekerülésére csak a piacszerzés miatt volt szükség, mármint a mezőgazdaság területén, mi kizárólag azzal foglalkoztunk, és adjanak esélyt, illetve olyan reformelképzeléseket teremtsenek, amelyek kapcsán a felzárkózás és ez a kiegyenlítődés létrejöhet, úgy, ahogy az Unió alapdokumentumai azt több helyen is megfogalmazzák.
Én ezt szerettem volna, főleg azért, mert mint mondom, a magyar fél részéről történt állásfoglalásokra, amelyeket elfogadott a többség, többször is utaltak a további hozzászólók, illetve a magyar álláspont megerősítésére. Itt kell megemlítenem, hogy a szlovák mezőgazdasági miniszter külön kitért a Gráf Józseffel való jó kapcsolatára - az ő expozéjával kezdődött a tanácskozás - és arra, hogy jó néhány kérdésben teljesen közös az álláspont, valamint arra, hogy ezeket a kérdéseket az Unió döntnöki bizottsági és döntnöki tanácsnoki szintjén fogják most már fölvetni, mert ők is érzik, hogy van olyan kérdés, amit nem szabad csak a mosolydiplomáciával elintézni, hanem igenis most már a saját országaink érdekében meg kell mondani, hogy véleményünk szerint ez így tovább nem járható út. Tehát itt említettem, még egyszer megerősítve, hogy Gráf Józsefet ő komoly tárgyalópartnernek tekintette ezen az önvédekező úton, ami a reformokat illeti. Talán ennek is bizonyítéka lehet a zöldség-gyümölcs reform kapcsán tett kormányzati előterjesztés, amely nagyban figyelemmel van a nemzeti érdekre is, amikor ezeket a kifogásait megteszi.
Én ennyiben szerettem volna összefoglalni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszaadom az elnök úrnak az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Kis Péter képviselőtársamnak megadom a szót.
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden, nem húzva az időt először is köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem egy ilyen fontos tanácskozáson a delegáció tagjaként. A kiadott és aláírt állásfoglalás, illetve Font elnök úrnak, a delegáció vezetőjének kiegészítése tökéletesen fedi azt, ami ezen a két napon történt ott Szlovákiában.
Anélkül, hogy minősíteném - mert nem lenne tisztességes - a delegációk aktivitását és az ott elmondott vélemények, javaslatok racionalitását azt gondolom, a magyar delegáció - ahogy itt Font elnök úr is elmondta - tette a legracionálisabb javaslatot a témához kapcsolódóan. Ezzel kapcsolatban egy megjegyzésem van. Amikor a répacukor hozzáadásáról volt szó, akkor engem meglepett, hogy ebben a bolgár delegáció álláspontja is hasonló volt; én személy szerint úgy láttam, hogy éppen a helyzetükből adódóan ők talán ebben a dologban nem így gondolkodnak. Jó volt érezni azt, hogy a négy visegrádi ország, illetve a két újonnan csatlakozó ország mezőgazdasági szakemberei - mert mondhatjuk azt, hogy a szakemberek voltak ott és szakmai alapú tanácskozás volt - ezekben a kérdésekben hasonlóan gondolkodnak. Úgy gondolom, ezeknek a tanácskozásoknak azért van súlyuk, mert ha csak a tagállamok számához viszonyítjuk, nyilván nincs ilyen jó szavazati arány, de végül is ezen a találkozón azért a tagországok több mint 20 százaléka vett részt és ezekben a kérdésekben hasonlóan foglalt állást.
Itt már szó esett egy korábbi napirendi pontnál az agrárdiplomácia taktikai kérdéseiről. Én taktikailag is jónak tartom ezeket a tanácskozásokat és fölhívom a magunk figyelmét arra, hogy ezekben a kérdésekben és hasonló horderejű kérdésekben a Magyar Köztársaság Országgyűlésének mezőgazdasági bizottsága legyen kezdeményező a jövőben is, és ne féljünk ne adj isten még bővíteni is a résztvevő országok körét. Tényleg jó érzéssel jöhettünk el erről a tanácskozásról.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Herbály Imre alelnök úrnak adom meg a szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Nem a szót szeretném szaporítani, de rendhagyó módon azt szeretném, ha a jegyzőkönyv kedvéért elismernénk a küldöttségnek ezt a munkáját, amit Casta-Papiernickában kifejtettek és példás módon közösen képviselték a magyar mezőgazdaság érdekeit. Azt javaslom tehát, hogy ezt ismerjük el és köszönjük meg a küldöttség munkáját.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök úr, a gesztust. Szerintem ezzel nincs gond, hogy ha külföldön vagyunk. A belföld az egy másik terep.
Kérdés, észrevétel még ehhez a beszámolóhoz van-e a bizottsági tagok részéről? (Senki sem jelentkezik.) Nincs, akkor lezárom ezt a napirendi pontot.
Az egyebekre térünk rá. Van itt egy téma, amit szeretném, ha megtárgyalnánk. Az ezen kívülieket pedig kérem bejelenteni.
A Heti Világgazdaság március 24-én megjelent számában foglalkozik a bormarketingpénzek megszavazásával kialakult helyzettel, hogy mit okoz, mit okozhat ez. Nem is akarom a cikk ez irányú tartalmát itt most felhozni. Az első mondat azzal kezdődik, hogy: "Ez hamisítás!" - fakadt ki a HVG-nek Kis Zoltán, az SZDSZ képviselője, miután szembesült azzal, hogy az országgyűlési dokumentumok tanúsága szerint javaslatát a mezőgazdasági bizottság nem támogatta. Ő ugyanis biztos abban, hogy ezt támogatta a bizottság; gyakorlatilag a marketingpénzek elosztásáról és felhasználásáról szólt többek között, hogy a borászati szakképzést támogassuk-e a marketingpénzekből, vagy ne.
A titkárság észrevételezte ezt a cikket, és a magunk korrektsége miatt szerettük volna tisztázni ezt a helyzetet, hogy vajon tényleg elírás, félreértés vagy mi történt, vagy esetleg a képviselő úr emlékezett rosszul ennek a módosító indítványnak a szavazására. Én is úgy emlékeztem, hogy nem volt olyan indítvány, amit támogatott volna a bizottság - mert az egész törvénytervezetben nem volt ilyen indítvány -, ami a borászatra vonatkozott, és ez az indítvány is elvetésre került. A titkárság megnézte a jegyzőkönyvek alapján és a szavazási forgatókönyv alapján, és valóban a Kis Zoltán képviselő úr által jegyzett módosító indítvány sem került megszavazásra. Mi erre szerettük volna fölhívni a figyelmet, hogy nem történt hamisítás a bizottság, az ügyvezetés és a jegyzőkönyvvezetés részéről, Kis Zoltán úr emlékezett rosszul, az ő indítványa nem került megszavazásra.
Kellemetlen, hogy egy nagyon komoly gazdasági szaklapban - azt azért tudjuk, hogy a HVG egy irányadó szaklap - ezzel a felhanggal indult az első mondat. Szóba került esetleg a helyreigazítási kérelem is, csak az a helyzet, hogy nem a HVG írta le rosszul, amit leírt, hanem az így hangzott el a nyilatkozó részéről. Tehát mi Kis Zoltán képviselőtársunkkal kapcsolatosan szerettük volna megjegyezni, hogy a képviselő úr rosszul emlékezett, nem került megszavazásra az ő indítványa sem. Ezt egyébként ővele megbeszéltük, és tudomásul vette. Nem tudom, hogy a titkárságnak van-e esetleg kiegészítő információja. (Nincs.)
Herbály Imre alelnök úr jelentkezik. Parancsolj!
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Most, mielőtt távozott Kis Zoltán képviselőtársam, felhatalmazott engem arra, hogy ha rosszul emlékezett, akkor mondjam el, hogy mindenkitől bocsánatot kér azért, hogy ezt a megállapítást tette ebben az újságban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Természetesen a magunk részéről az ügy lezárva. Én azért tartottam fontosnak erre visszatérni, hogy ha netán ezen mondat alapján citálják majd később poén szintjén is a bizottságot, hogy milyen munka folyik itt, akkor elő tudjuk venni ezt a jegyzőkönyvet, hogy téves volt ez a HVG-ben megjelent egy mondat. Ezt szerettem volna tisztázni. Köszönöm szépen ezt a kiegészítést Kis Zoltán úr részéről.
Van-e még kérdés, észrevétel az egyebek napirendi pontban? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor ezt a napirendi pontot is lezárom és a bizottsági ülést berekesztem. Köszönöm szépen.
(Az ülés végének időpontja: 15 óra 29 perc.)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Ferenc Zsuzsa és Molnár Emese