MB-6/2007.
(MB-23/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának
2007. március 13-án, kedden, 11 óra 00 perckor
a Képviselői Irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői: *
A bizottság részéről: *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről: *
Hozzászólók: *
Általános bevezető *
Napirend előtti kérdések *
A napirend elfogadása *
Egyes agrár tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1971. szám) (kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat (T/2082. szám) - kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
Egyes környezetvédelmi tárgyú törvények környezeti felelősséggel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat (2425. szám) - általános vita *
A termékpályákat átfogó mezőgazdasági szakmai szervezetek tevékenységének összeegyeztetése a versenytörvénnyel *
(Font Sándor (Fidesz) képviselő önálló indítványa)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
(Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
(Általános vita)
Előadó:
a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője
a Gazdasági Versenyhivatal képviselője
a Baromfi Terméktanács képviselője
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Herbály Imre (MSZP), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Paizs József (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Kispál Ferenc (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Medgyasszay László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Bedő Tamás (MSZP) Borenszki Ervinnek (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Vécsi István (MSZP) Paizs Józsefnek (MSZP)
Zatykó János (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Czerván György (Fidesz) Járvás Istvánnak (Fidesz)
Fülöp István (Fidesz) Jakab Istvánnak (Fidesz)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) Demendi Lászlónak (MSZP)
Dr. Pásztor Tamás főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
Pintér István főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Gólya Gellért osztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Mikó Zoltán főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Szabó Lia, a Baromfi Terméktanács jogi képviselője
Bokros Zsigmond (Baromfi Terméktanács)
Dr. Gosztonyi Ádám főosztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 09 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait. Köszöntöm a munkánkat segítő kollegákat és a bizottság titkárságát. Köszöntöm mindazokat, akik figyelemmel kísérik bizottságunk munkáját és akik az egyes napirendi pontokhoz már időben megérkeztek.
A napirendi javaslatot írásban megkapták a bizottság tagjai. A napirendi pontokhoz kapcsolódóan rögtön egy kérdéssel kell kezdenem. Az 1. napirendi pont, mint láthatjátok, az egységes élelmiszer-ellenőrzésről szóló törvény előkészítéséről szóló határozati javaslat, amelynek részletes vitára való alkalmasságát a kormányoldal nem támogatta tegnap délután, ezért ez nem folytatódott. Szeretnék kérni egy indoklást, hogy ez miért történt, hogy tudjuk, hogy most mit is csináljunk ezzel. Mi a véleménye a kormányoldalnak erről? Miközben tegnap délelőtt még itt a módosító indítványokat áttárgyalva nem láttam különösebb okot arra, hogy ezt ne tárgyalhatnánk tovább.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Miután a tegnap délelőtti bizottsági ülésnek vége lett, egyeztettünk a minisztériummal és a frakcióvezetéssel, és úgy döntöttünk, hogy ebben a formában, ebben a helyzetben nem alkalmas arra az országgyűlési határozattervezet, hogy részletes vitára bocsássuk. A Házszabály szerint egyébként ha nem bocsátjuk részletes vitára, akkor 30 nap múlva átdolgozott formában lehet újra benyújtani a Házhoz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Egy kis késedelmet szenvedett a kormányoldal reakcióideje - ezek szerint két hónapot, ha jól értem -, mert a tervezet ismert volt december 18-a óta, a napirendre vételt épp a kormányoldal tette lehetővé, amit mi többször kezdeményeztünk, és végigtárgyaltuk több bizottságban az általános vitára való alkalmasságát, majd pedig a módosító indítványok vitáját lefolytatva helyezkedett a kormányoldali többség arra az álláspontra, hogy ebben a formájában mégsem jó az indítvány. Én ezt elég lassú reflexnek találom, de biztos megvan az oka. Érdemi indoklást most nem kaptunk arról, hogy mi ennek az igazi oka, csak azt, hogy ebben a formában nem látja a kormányoldal vitára alkalmasnak, ami nem elégíti ki esetlegesen azt az igényt, hogy akkor a Házszabálynak megfelelően egy hónapon belül milyen esetleges átdolgozott változatban hozzuk vissza ezt a témát, ami esetleg már a kormányoldalnak is tetszik, úgyhogy újra találgatásokba kell bocsátkoznunk. Ez nem gond, azonban az ellenzéki oldal mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az élelmiszer-biztonság megszilárduljon Magyarországon, és az élelmiszer-biztonságot felügyelő hatóságok helyzete is stabilizálódjon anyagi bázisukkal, törvényi hátterükkel egyetemben, mint ahogy erre határozati javaslatot is tett.
Medgyasszay László kért szót, és utána alelnök úrnak újra szót adok.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Csak a jegyzőkönyv számára szeretném jelezni, hogy én 18. éve vagyok a parlamentben, de azt hiszem, hogy ez példátlan. Nem emlékszem, hogy olyan történet lett volna, hogy egy témának már a részletes vitájára készülünk a Házban, tehát a bizottságon átmegy, és akkor megtorpedózza a tisztelt Ház a további tárgyalást. Ez több mint skandalum. Ez az egyik, amit szeretnék megjegyezni.
Ugyanakkor azt is szeretném megjegyezni, hogy valóban az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatban amint elmondtam a véleményemet, van ennek egy pozitív oldala, hogy egy kézbe került; nagyon méltányolom a magam részéről, hogy sikerült a politikának ezt a döntést meghozni. Az egy 50 éves vita egyébként, hogy ez hogyan történjen.
Azt szeretném, ha egy ötpárti egyeztetéssel folytatódna ennek a Font Sándor-féle javaslatnak az elfogadása. Tessék elhinni, kedves képviselőtársaim, hogy az élelmiszer-ellenőrzés, de az egész állat-egészségügyi rendszer rendkívül bonyolultan működik most a jelenlegi átszervezéssel, tehát megszűnt az, hogy itt megnyomunk egy gombot és a végrehajtás lenn egy faluban azonnal elkezdődik. Ez tarthatatlan. Én akceptálom, hogy a kormányoldal azt mondja, hogy várjuk meg, hogy ez hogyan működik és majd finomítani lehet, de a finomítást azonnal el kellene kezdeni. Higgyétek el, kedves képviselőtársaim - az állatorvos beszél belőlem, a gyakorló ember, aki már sokfajta rendszerben dolgozott mint állatorvos -, hogy ilyen bonyolult rendszerben még nem dolgoztak az állatorvosok, mint most, és ez az élelmiszer-ellenőrzésnek is előbb-utóbb problémát fog jelenteni. Tehát higgadtan, nyugodtan, lehetőleg politikamentesen egyeztessünk erről. Itt senki nem akar politikai érdemeket szerezni, azt hiszem, egy ilyen ügyben mindenki nyer politikailag, a kormány is, meg az ellenzék is, ha jó megoldás születik, de ami most folyik, az példátlan. Ezzel most már nem lehet mit tenni, mert a parlamenti döntést felülbírálni nem lehet, ez egy ballépés volt a részetekről, de nagyon kérem a kormányoldalt, hogy a további ballépésektől mentse meg magát, meg minket is a kényszerlépéseinktől, hogy ne kelljen olyan konfrontációba menni, ami aztán a végén majd a hátrányát jelenti a szakmának.
Köszönöm.
ELNÖK: Alelnök úr!
HERBÁLY IMRE (MSZP): Ha most vissza tudnék lapozni az Országgyűlés történetében, akkor azt gondolom, hogy nem ez az egyedüli eset. (Dr. Medgyasszay László: Nem találsz ilyet.) Meg fogom nézni majd a következő bizottsági ülésre. (Dr. Medgyasszay László: Egy kezemen megszámolom.) Jó, de már akkor is történt ilyen.
ELNÖK: Konszenzussal. (Dr. Medgyasszay László: Legfeljebb a miniszter szokta visszavonni.)
HERBÁLY IMRE (MSZP): Azt gondolom, hogy nem érdemes most újra megnyitni az általános vitát, hanem én is azt tudom mondani a kormányoldal nevében, hogy mi is mindent megteszünk annak érdekében, hogy az élelmiszer-biztonság megszilárduljon, a szervezet működjön. Ha úgy gondolja a másik oldal, hogy tartsunk erről ötpárti egyeztetést, én minden további nélkül hajlandó vagyok erre, és azt hiszem, minden képviselőtársam, úgyhogy erről majd megállapodunk a pártok képviselőivel és elkezdjük az egyeztetést.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérdezem, hogy a kiküldött napirendi ponthoz további kérdés, észrevétel azzal a javaslatommal együttesen, hogy az 1. napirendi pontot vegyük le a napirendről, van-e. (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor először azt kérem, hogy akik egyetértenek azzal, hogy az 1. napirendi pontot vegyük le a napirendről, azok kézfeltartással jelezzék. (Szavazás.) Kényszeredve ugyan, de ezt tudomásul kellett vennünk.
Ezek után aki egyetért azzal, hogy a megmaradt napirendi pontokat ilyen sorrendben tárgyaljuk, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú.
Rátérünk az 1. napirendi pontra, az egyes agrár tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító indítványok megvitatására.
Köszöntöm Pásztor Tamást a kormány képviseletében.
Az 1. pontban lévő kapcsolódó módosító indítványt Herbály Imre, Godó Lajos és Demendi László képviselők nyújtották be. A kormány álláspontja?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszöntöm elnök urat és a tisztelt bizottságot. A kormány támogatja.
ELNÖK: Egy másik, ehhez nagyban hasonló módosító indítvány is volt már előttünk. Megkérdezhetem, hogy ez miben különbözik attól?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tartalmi különbség van, mert az eredeti javaslat szerint 50 százalékot kellett legalább elérnie a területnek, itt pedig 25 százalékra leszállítottuk.
ELNÖK: Ezt legyenek szívesek kifejteni. Egyrészt a kormány indoklását szeretném meghallgatni, másrészt az előterjesztőket, hogy mire is gondoltak itt ezzel az indítvánnyal.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Átadnám a szót Pintér István kollegámnak.
PINTÉR ISTVÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Itt a vadászatra jogosultak bérleti lehetőségéről van szó, azt szabályozza a vadászati törvény, hogy ki lehet bérlő. A jelenleg hatályos törvény szerint az a gazdasági társaság is bérlő lehet, amelyik a területen mezőgazdasági, erdőgazdálkodási vagy természetvédelemmel összefüggő tevékenységet folytat és a területnek legalább 50 százalékát ilyen célból hasznosítja. A képviselői módosító javaslat eltörölte volna ezt a limitet és bármilyen esetben lehetővé tette volna gazdasági társaságnak a bérletet, abban az esetben is, ha akár néhány hektáron gazdálkodik egy 10 ezer hektáros vadászterületen. Szükségesnek tartjuk, hogy legalább a terület negyedén gazdasági tevékenységet folytasson, és így lehessen vadászterületnek haszonbérlője, ezért a kapcsolódó módosító indítványt ebben a formában támogatja a kormány.
ELNÖK: És az eredeti állapot milyen volt, ha szabad kérdeznem? Az milyen feltételt szabott a gazdasági társaságoknak?
PINTÉR ISTVÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A jelenleg hatályos törvényben 50 százalék van.
ELNÖK: Tehát ezzel most könnyítették a gazdasági társaságok vadászati bérleti jogának a megszerzését?
PINTÉR ISTVÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Így van, könnyítettük, leszállítottuk a jelenlegi felére, tehát legalább a területnek a negyedén kell gazdálkodnia, de nemcsak gazdasági társaságoknak, hanem szövetkezeteknek, erdőbirtokossági társulatoknak is, vagyis ez a szövegezés változatlanul maradt.
ELNÖK: És ez milyen viszonyban van - már elnézést, hogy megkérdezem - a tulajdonnal? A föld mégis csak egy tulajdonjoghoz kapcsolódik, és a vadászati jog is a tulajdonosnak a joga.
PINTÉR ISTVÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Így van. A tulajdonosok alapvetően döntési helyzetben vannak, ők döntik el, hogy mi történjen a vadászati jogokkal; maguk akarják gyakorolni, vagy haszonbérbe adják. Ha úgy döntenek, hogy haszonbérbe adják, akkor áll elő ez a lehetőség, hogy kinek adják haszonbérbe, és a területen tevékenységet folytatóknak, mezőgazdáknak is haszonbérbe adhatják. Ez a törvényi szabályozás a törvény 16. §-ában van jelenleg előírva.
ELNÖK: Azt hiszem, kezdem érteni. Kérdés, észrevétel van-e a bizottsági tagok részéről? Járvás István!
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Akkor ez ugye azt jelenti a gyakorlatra lefordítva, hogy ha egy gazdasági társaság a vadászterület 25 százalékán gazdálkodik, akkor a teljes területre elő-haszonbérleti joga van vadászati jog szempontjából, és ha már az megvan, akkor meg is állapíthatja, hogy akkor nem is igen fizet érte, vagy csak nagyon minimálisat?
Köszönöm.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? Jakab István!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Az elmondottak alapján akkor ez végül is egy adott helyzetet állandósít, többségében megvonja a tulajdonosok azon jogát, hogy ők döntsenek, hogy kinek adják bérbe. Jól érzékelem?
PINTÉR ISTVÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem - ha lehetőségem lesz rá, majd kifejtem.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, majd az indoklást kérném szépen.
ELNÖK: Medgyasszay László!
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Én sokat küzdöttem a vadászokkal, mert erdőpárti vagyok meg állatpárti, és nem vadászpárti, de úgy gondolom, hogy annyi a fifika ebben a paragrafusban, hogy az erőfölénnyel rendelkező társaság, akinek több pénze van, az többet ígérni a haszonbérletért. Ha van is elő-haszonbérleti fog, ez nem azt jelenti, hogy bakfittyet ad érte, hanem azt, hogy ki ad érte többet, ha törvényesen működik a dolog. Meg hát a tulajdonosoknak a lehetőségei is ott megvannak, én ezt tapasztaltam, amikor a körzetemben különféle lobbik jöttek a vadászati területekért. A gondom mindig az ezekkel a társaságokkal - mert általában a nagybirtokellenes vagyok -, hogy gazdasági erőfölénnyel rendelkeznek. Például a földtulajdonosokból alakuló vadásztársaság bizonyos mértékig előnyben lehet, de ha már nem ők bérlik, hanem kiadják, akkor egy meglévő vadásztársaság - Vadászok, figyeljetek! - alól kibérlik, kiszorítják simán, mert azt mondják, hogy többet adnak érte. Ha törvényes a dolog és a tulajdonosok odafigyelnek egyáltalán, akkor világos, hogy aki többet ad, annak fogják odaadni. Azért volt az 50 százalék hasznos, mert ezt az erőfölényt korlátozta. Úgy hallottam, hogy 50 százalék volt eddig. (Pintér István: A mostani hatályos szerint.) A mostani hatályos szerint, tehát ez most 25 százalék lesz. Ez azt jelenti, hogy még jobban fog érvényesülni az erőfölény, ez feketén-fehéren így van. Én az 50 százalék mellett lennék, ezért nem fogom megszavazni ezt a módosítót.
Köszönöm.
ELNÖK: Godó Lajos kért szót.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, ez a módosítás nem arra irányul, hogy valakinek is egyértelműen kedvezményt adjunk. Konkrétan a magánerdő-birtokosok jelezték és tették szóvá, hogy sok esetben ők hátrányba kerülhetnek, ezért fogalmaztuk meg ezt a 25 százalékot. Ez teljesen más lehetőséget kínál, ne keverjük össze a bérleti díjjal meg a földtulajdonosok jogaival; a földtulajdonosok egy megbízást adnak annak, akinek jónak látják, meg akinek az ajánlatát elfogadják, és megválasztják a közös képviselőjüket a közgyűlésen. Tehát ez nem összekeverendő azzal, amit több képviselő itt megfogalmazott, hogy kiszorítják őket a területről; a földtulajdonosok jogát ez nem változtatja meg. A földtulajdonosi közösségek közgyűlései már lezajlottak december 31-ig zömmel az országban, és arról van információm, hogy ilyen dolog, ami itt fölvetődött a vitában, nem volt; a földtulajdonosok éltek a jogaikkal, annak adták a megbízást, akinek éppen a legjobbnak látták, aki a legtöbbet ígért a területért, vagy éppen annak a bérlőnek, akivel az előző tíz évben meg voltak elégedve. Itt az erdőbirtokosság tulajdonosainak lenne egyfajta lehetősége, kedvezménye, engem más egyéb szempont nem vezérelt, amikor aláírtam ezt a módosító javaslatot, mint ez az egy szempont, hogy az erdőbirtokosságok kapjanak megfelelő teret, lehetőséget a terület bérletére vonatkozóan.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parancsolj, Borenszki Ervin!
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Bizottság! A tegnapi vitában már emlegettem ezt a bizonyos farkast, hogy talán ott is azt látunk, ahol nem az sompolyog.
ELNÖK: De aztán megjött.
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Énszerintem nem. (Jakab István: Itt van.) Nem igazán értem, ezért szeretném megkérdezni - lehet, hogy ilyet nem illik kérdezni, de tekintsenek el tőle, új bizottsági tagként lehet, hogy ezt megengedhetem magamnak -, hogy ha 25 százalékra csökken a haszonbérleti jogot gyakorlók területe 50 százalékról, akkor mennyiben áll ez meg abban az összefüggésben, hogy itt a nagybirtokot részesíti előnyben ez a javaslat. Mert ha jól látom, akkor egy kisebb területen is elég gazdálkodni ahhoz, hogy haszonbérleti jogot szerezzenek, tehát nem a növelés, hanem a csökkentés irányába van egy elmozdulás. Pontosan abból, amit Godó képviselő úr jelzett, hogy a magánerdő-birtokosok kezdeményezték ezt a javaslatot, azt gondolom, abba az irányba mozdul ez a javaslat a törvény módosítása tekintetében, hogy a kisebb területen gazdálkodókat részesítsük előnyben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Herbály Imre!
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vadászati jog a földtulajdonhoz kötődik. Ez eddig is így volt, ezután is így lesz. A vadászterületek kijelölésénél ugyanazok a szabályok érvényesek ezután is, amik eddig voltak. Godó Lajos képviselőtársam elmondta, hogy hogy mennek ezek a dolgok. Azonban az a helyzet alakult ki, hogy az erdőbirtokossági társulatok, akik magánszemélyekből állnak, hátrányos helyzetbe kerülnének azzal a szabállyal, hogy elő-haszonbérleti jogukat csak akkor tudták volna érvényesíteni, ha 50 százalék területtel rendelkeznek, ahol az erdőbirtokossági tevékenységüket folytatják, és ezt nehezményezték. Hosszasan tárgyaltunk velük Godó képviselő úrral és Demendi képviselő úrral, mire megértettük, hogy mit is akarnak tulajdonképpen. Úgy gondoltuk, hogy a többi érintett jogosultságát nem bántjuk azáltal, ha a magánerdő-birtokosok - nem a Magosz, hanem a Megosz - érdekeit beengedjük ide, és 25 százalékra lecsökkentjük a tevékenységi területüket ahhoz, hogy ők tulajdonképpen vadászati jog haszonbérlőiként felléphessenek. Ez vezérelt bennünket, semmilyen nagyüzem meg kisüzem, hanem egy meglévő problémát szerettünk volna kezelni.
Egyébként amiről Járvás képviselőtársam beszél, az abból adódik, hogy nem figyeltek oda akkor, amikor 2006-ban a jászapáti mezőgazdasági szövetkezet - akkor még velemi - megszerezte a vadászati jogot, és a területén üzemi vadászterület lett. (Járvás István: Maga gyakorolja a vadászati jogot.) Maga gyakorolja a vadászati jogot, de ezt csak úgy tudja, hogy a földtulajdonosok, akik bérbe adták neki a területet, le is mondtak erről a jogukról, tehát átadták neki. (Godó Lajos: És fizet a területért.) És fizet a földtulajdonosoknak.
Most sem figyeltek oda, mert most is lett volna lehetőség arra... (Közbeszólásra:) Ne haragudjatok! Hogy ez nem pénz meg egyebek? Nézzétek meg, hogy mi pénz van a vadászatban; többnyire egyesületek gyakorolják a vadászati okot. Ez volt a másik ok, hogy az erdőbirtokossági társulatok kérték, hogy engedjük be őket: magánszemélyek egyesületi formában gyakorolják a vadászati jogot, a gazdálkodás szabályai érvényesek a társaságokra, és komolyan nagy a veszélye annak, hogy ezek a vadásztársaságok tönkre mennek - nem tudom, egyetért-e ezzel főosztályvezető-helyettes úr -, akkor meg bizony ott maradnak a földtulajdonosok anélkül, hogy valaki kifizetné nekik azt a kevés pénzt. Ha pedig üzemeket, például erdőbirtokossági társulatot engedünk oda, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem mennek tönkre és kifizetésre kerül a vadászati jog haszonbérleti díja. Ezek a gondolatok vezéreltek bennünket, és úgy gondoltuk, hogy jó ügyet szolgálunk, amikor ezt a módosító indítványt beadtuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Járvás István!
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Értem, amit Herbály kollega elmondott és méltányolom is, de itt az előterjesztésben azt látom, hogy a Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság, szövetkezet és az erdőbirtokosság is bele van véve, tehát nemcsak az erdőbirtokosságra vonatkozik ez a 25 százalékos kedvezmény, hanem minden gazdasági társaságra. Ez azt jelenti, hogy ha egy 10 ezer hektáros vadászterületet, egy volt állami gazdaságot, ami részvénytársasággá lett alakítva, megvásárol valaki, és van 2501 hektárja, akkor a 10 ezer hektár vadászati területet könnyedén meg tudja szerezni, ezzel is növelve annak eladási értékét. Tehát erről szól ez a dolog. Azok a magánszemélyek, akiknek beleesik a területük, gyakorlatilag labdába sem tudnak rúgni. (Herbály Imre: Egyenként biztos nem.) Még együtt sem. Nemcsak az erdőbirtokosság van itt a módosításban, hanem minden Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság, ami egyébként lehet külföldiek által bejegyzett gazdasági társaság is, és az ő megkedvezményezésük is itt van ebben a dologban.
Szerintem a vadászati jogot is, ha megnézzük, fizessék meg. Ne az legyen, hogy eltartják azok a földtulajdonosok vagy földterületen dolgozók, akik földet használnak ott; ha ő vadászni akar, akkor fizesse meg rendesen. Hiszen ezt is lehet liberalizálni, nem? Ez egy pénzes dolog, nem hobbijáték, nem lehet vadásztársaságot ma már úgy működtetni, hogy két-három konyhavadászattal lerendezem az éves költségemet. Ma már ezt nem lehet így lerendezni, ez látszik. Oda kell adni azoknak, akik meg tudják fizetni rendesen. (Közbeszólás: Hát ez az!) De itt az is meg van oldva, hogy azok fognak vadászni, akiknek több pénzük van, de még nem is kerül nekik pénzbe, mert biztosítjuk nekik ezt a lehetőséget is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Godó Lajos!
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ott nem igaz, István, amit állítottál, hogy a gazdasági társaságok tulajdonában nincs termőföld, a szövetkezetek tulajdonában nincs termőföld. Akkor lenne igaz, amit mondasz, ha a gazdasági társaság, a részvénytársaság tulajdonában volna a termőföld és rendelkezne vele. Itt a földtulajdonos dönt, hogy kinek adja oda a megbízást, és minden esetben annak adja, akinek a legjobb belátása szerint vagy megéri, vagy pedig meg van elégedve az általa végzett munkával.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Medgyasszay László!
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Tényleg nem kell a kákán is csomót keresni, elég világos most már, hogy ez a törvényjavaslat miről szól. A ti szándékotok az volt, hogy az erdőbirtokosság bekerüljön, mi meg azt látjuk, hogy itt a tőkeerős különféle gazdasági társaságok is ennek kapcsán előnyhöz juthatnak. Ha ez úgy működne, ahogy a piac szabályai szerint van, akkor a földtulajdonos azáltal, hogy a tőkeerős nagyüzem bejön oda és többet fizet, jól járna. Ha nem így működik - mert sajnos nem így működik -, akkor viszont az jár jól, aki a tőkét viszi. Már túlvagyunk egyébként a vadászati jogok rendezésén, és elhangzott, hogy ez a tíz évvel későbbi időkre fog szólni, akkor meg már remélem, hogy mi fogunk tudni rajta módosítani, ha akarunk. Úgy tudom, hogy már lefutottak ezek a vadászbérleti dolgok. (Közbeszólás: Nem biztos.) Azt hiszem, szavazni kellene róla.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselőként szeretnék hozzászólni. Jakab István alelnök urat kérem meg, hogy vegye át az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ülés vezetését átvéve megadom a szót Font Sándor elnök úrnak.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Azért tettem fel néhány előzetes kérdést az előterjesztőkhöz, illetve a kormányhoz, hogy ők maguk tényleg látják-e, hogy mire készülnek, és a szándékot szerettem volna kitapintani. A vita során már körvonalazódik a szándék: az erdőbirtokosságra apellálva ezt a nagyon megengedő, könnyítő lehetőséget megadják, hogy vadászati joggal haszonbérleti jogosultságot szerezzenek. Ha tényleg ez lenne a szándék, akkor miért nem vették külön egy c) vagy egy d) pontba külön ezt a társaságot továbbra is fenntartva a gazdasági társaságoknak és a szövetkezeteknek az eddig érvényes 50 százalékos jogosultságot? Merthogy miről is van szó? Félreértés ne essék, nem vagyok vadász - nem úgy, mint a módosító indítványt benyújtók némelyike -, de édesapám közel 40 éve "A" kategóriába tartozó, egyszerű vadászjeggyel rendelkező tag, aki a kutyaidomításban Magyarországnak nemzetközi hírnevet is szerzett, a Kinológiai Bizottság tagja, bírálóbizottsági tag. Az ő sorsukon keresztül látom, hogy azokat az egyszerű vadásztársaságokat, akik ma még valamikori egyesületi és vadászati szándék alapján vadászegyesületet hoztak létre, e törvény megjelenése után pillanatokon belül kiszorítják a gazdasági társaságok és szövetkezetek úri kaszinóból most hirtelen tulajdonossá vált új tagjai, akiknek most a legnagyobb mániája a vadászat. Ezt pontosan tudják mindazok, akik ebben a vadászati témában egy nagyon picit is jártasak. Innentől kezdve a következő fog történni. Lejár a mostani tízéves bérleti szerződés, mert '97-ben indult az első, most kellett lerendezni decembertől januárig a második tíz évet. Innentől kezdve, ha ez a törvény netán így maradna, a vadászat területének legalább 25 százalékát használók - nem tulajdonosról van szó, kedves Godó képviselőtársam, használóról -, tehát a gazdasági társaságok, a szövetkezetek új tulajdonosai, és mint említettem, manapság már messze nem az agráriumhoz közvetlen köthető, hanem befektetői céllal megjelenő tulajdonosokról van szó, akiknek a legújabb sportja a vadászat lett, olyan összeggel tesznek majd javaslatot a bérleti jogra, amivel simán kiszorítják az ott helyben lakó, sport céllal szerveződött vadászati társaságokat. Magyarul a vadászati társaságoknak nem lesz vadászterületük, fel lehet oszlatni őket, ha önök komolyan gondolják, hogy ezt be akarják nyújtani.
Ha az erdőbirtokossággal gondolnak, hogy tényleg a terület, ami vadászatra is alkalmas és egyben erdőbirtokossághoz tartozik és a tulajdonosok is szándékoznának netán vadászati jogot szerezni - én értem ezt a fölvetést -, akkor miért nem tetszettek külön sorban ezt nevesíteni? Említettem, hogy a gazdasági társaságok és szövetkezetek átalakult tulajdonosi köre milyen új hobbit űz ma Magyarországon. Miért nem tetszettek külön gondoskodni erről, és nem beengedni azokat, akik rövid időn belül a lokális közösségeket simán kiszorítják a vadászati jogosultságból néhány forinttal valóban magasabb bérleti díj felajánlásával? Nagyon súlyos lépésnek tartom, a vidéki lokális közösségek ellen hatónak, az egyszerű vadásztársaságok, akik a klasszikus értékek és elméletek alapján alakultak, azok ellen hatónak látom azt, amikor ez az újgazdag réteg bevásárolja magát ilyen gazdasági társaságokba. (Közbeszólásra:) Újgazdag réteg, igen, mert olyanoké ma jó néhány mezőgazdasági nagyüzem és nagybirtok, akiknek soha életükben semmi közük nem volt a mezőgazdasághoz, csak a legnagyobb üzleti befektetést látják benne. Ezek szereznek majd vadászati jogosultságot rövid időn belül, ha önök ezt komolyan gondolták. De ha tényleg az erdőbirtokosságra gondoltak elsősorban, akkor ezt külön, akár itt, a bizottság módosító indítványával korrigáljuk, és akkor látszik tisztán a szándék. Ha önök ezt így egy mondatban, a c) pontban benne hagyják, akkor nem tudják letagadni az igazi szándékot, hogy az újonnan kialakult gazdálkodói körnek adjanak most már vadászati jogosultságot is, mert ez lett most az úri passziója ennek a körnek. Súlyosan ellenzem ennek az indítványnak az elfogadását.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Visszaadom az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Ha nincs a bizottsági tagok részéről kérdés, vélemény, akkor a kormány képviselőjének adom meg a szót.
PINTÉR ISTVÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Semmiféle mögöttes, hátsó szándék nem volt ennek a módosító indítványnak a támogatásában a kormány részéről. Egyetlen szempont motiválta: hogy a kis gazdálkodók vagy a kisebb gazdasági társaságok is segítve legyenek a haszonbérbe vételben.
Az a fölvetés, mely szerint itt nagybirtokok meg újgazdag réteg előretörése történik, szó sincs róla. A korábbi állami gazdaságokra utalt az elnök úr és azoknak a jelenlegi gazdálkodási rendszerére. Azoknak korábban is vadászterületük volt, üzemi vadászterület most, az elmúlt ciklusban, a vadászterületek 28 százalékán a tulajdonosok maguk gyakorolták a vadászati jogot. Ebből mintegy 5-6 százalékon, tehát összességében a vadászterületek 5-6 százalékán azok az állami gazdaságok, amelyek időközben magántulajdonba kerültek, saját jogon vadászati jogot gyakoroltak és volt saját vadászterületük, csak a tulajdonos időközben változott. Úgy gondoljuk, hogy semmiféle kihatása nem lesz erre a rétegre ennek a módosító indítványnak.
Valóban a magánerdő-tulajdonosok országos szervezete megkereste a minisztériumot és úgy tudom, a képviselő urakat is - nevet nem akarok említeni - azzal, hogy könnyítsük számukra a vadászterületen a vadászati jog bérbe vételi lehetőségét, mert eddig ők is úgy gyakorolták a vadászati jogok, hogy a tulajdonosok döntöttek, hogy maguk kívánnak gazdálkodni, de a tulajdonosok egymás közti elszámolása rendkívül nehézkes volt és körülményes. Ezért a haszonbérleti forma lehetővé tételét számukra is kezdeményezték, hogy ők is haszonbérlők lehessenek, de ez az 50 százalékos korlát akadályozta ezt. Konkrétan az észak-magyarországi és a kelet-magyarországi régióban lévő erdőbirtokossági társulatról, erdőbirtokossági közösségekről, adott esetben erdőkezelő szövetkezetekről van szó. Tehát ebben az esetben a vadásztársaságokat nem fogják kiszorítani, egyáltalán nem tartunk tőle, hiszen a tulajdonosi közösség eldönti, hogy haszonbérbe akarja-e adni a területet, vagy sem. Ha a korábbi haszonbérlő a számára jó volt, akkor biztos, hogy neki adja haszonbérbe. Ez a változat azoknak segítene, akik eddig mint tulajdonosi közösség maguk gyakorolták a jogot, de egyértelműbb elszámolási rendszerben, tisztább adózási körülmények között, haszonbérbe vétel útján szeretnék gyakorolni a vadászati jogot.
Egy konkrét példával élve: 3000 hektár a minimális vadászterület nagysága, eddig 1500 hektáron kellett gazdálkodni, hogy haszonbérbe vehesse a területet, most pedig 750 hektár is elegendő lenne ahhoz, hogy haszonbérlőként vadgazdálkodást folytasson. Mi támogatjuk azt a formát, hogy a területen gazdálkodó, mezőgazdasági alaptevékenységet folytató közvetlen részese lehessen a vadgazdálkodásnak, mert sokkal inkább meg tudja teremteni a vad és az ott lévő élőhely közötti egyensúlyt, adott esetben az erdei károk csökkentése miatt a vadgazdálkodás és erdőgazdálkodás összhangját. Ez volt az alapvető motiváció.
ELNÖK: Én ezt teljes egészében értem, csak azt nem értem, hogy miért nem tetszettek akkor különvenni az erdőgazdálkodók, erdőbirtokossági társaságba szerveződők érdekeit. Én azt megértem, amit az erdőbirtokossági társulások tulajdonosai jeleztek, csak azt nem értem meg, hogy miért tetszenek most ezzel belemosni és megkönnyíteni a Magyarországon bejegyzett gazdasági társaságoknak és szövetkezeteknek a jogosultságát. Ezt nem tudom elfogadni.
Alelnök úrnak adok szót, és utána a többi jelentkezőnek.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Köszönöm. Csak egyetlen kiegészítést szeretnék tenni. Ha a földtulajdonosok nem akarják bérbe adni a vadászati jogukat, akkor nem adják bérbe, hanem önmaguk gyakorolják. Nem tudom, hogy így érthető-e a dolog. Egyébként meg... (Dr. Medgyasszay László: Itt nem a földtulajdonosokkal van a probléma.)
ELNÖK: Befejezte, alelnök úr? Mert akkor megadom a szót a további jelentkezőknek.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Befejeztem.
ELNÖK: Igen, befejezte. Bagi Béla kért szót, majd utána Medgyasszay László következik, ha addig más nem kér szót a kormányzati oldal részéről.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Értékelve azt, hogy a kormánynak semmiféle hátsó gondolata, szándéka nem volt ezzel a módosító javaslattal, de mint tudjuk, a pokolba vezető út is csupa jó szándékkal van kikövezve. Amióta az Európai Unió tagja vagyunk és multifunkcionális mezőgazdaságról beszélünk, sajnálatos módon ahogy leértékelődik az alaptevékenység, az alapanyag, az élelmiszer termelése a vidéken, a területen, úgy értékelődnek fel az egyéb funkciói a területnek, a földnek, így például a vadászat, a vadászati jog értéke is. Ha valaki nagyon akarná, akkor gondolom, ezt évről évre ki lehetne mutatni. Az üt szöget az ember fejébe az - és nem akarok hosszas ismétlésekbe bocsátkozni -, hogy hogyan kerülnek hirtelen elő a gazdasági társaságok ebben az ügyben, akiknek az érdekérvényesítő képessége az összes többi potenciális szereplő közül, azt hiszem, ez nem képezi vita tárgyát, sokkal erősebb. Tehát ebből az aspektusból is javasolnám ezt a kérdést megvizsgálni, mert mire az újabb tíz év lejár, addigra lehet, hogy bizonyos területeken a vadászati jog sokkal többet ér, mint maga a termelői tevékenységet biztosító földpotenciál.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Medgyasszay László!
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Elnézést, Herbály képviselő úrba nem akartam belefojtani a szót, csak itt nem a földbirtokosokról, földtulajdonosokról beszélünk már, hanem az egyes vadásztársaságok közötti... (Herbály Imre: Nem figyeltetek oda, amikor elmondtam, hogy mi a lényege.) De. A földtulajdonosnak megvan a jogosítványa, ezt tudjuk, ez egy alapvető kérdés. De ha én vagyok a földtulajdonos és ketten jöttök, akkor aki többet ad, annak fogom adni, és akkor nem te fogsz vadászni. Ez a különbség, és amit Font Sándor elmondott.
Egy nagyon egyszerű kompromisszumot tudunk itt kötni: egy bizottsági módosító indítvánnyal emeljük ki az erdőbirtokosságokat. Én nagyon szeretem őket, lelkes emberek, kisemberek, mindig az ő pártjukon állunk. Álljunk közösen az ő pártjukra és egy bizottsági módosítóval - mert már csak erre van lehetőség - az erdőbirtokosságokat vegyük le 25 százalékra, a többinél maradjon az 50 százalék. Ez lenne a korrekt megoldás. Azért gondolom, hogy mégis csak most kellene ezt megcsinálni, mert azt mondtátok, hogy ismertek néhányat. Mivel megvan a veszélye annak, hogy ezt a törvényt még most alkalmazni fogják, ha gyorsan kihirdetésre kerül, nem tíz év múlva, azt gondolom, az erdőbirtokosságok mellé állva egy külön bizottsági módosítóval ezeket vegyük ki; utána felszáll a fehér füst, és mindenki támogatni fogja. Ezt csináljuk meg, mert tényleg ez bizonyítja a jó szándékát az előterjesztőknek is meg a kormánynak is, ha egy bizottsági módosítóval különválasztjuk ezt a két szférát. Aztán majd, ahogy szoktátok ti is mondani, bizonyos törvényeknél a tapasztalat meg az élet amit hoz, aszerint ezt még tovább lehet finomítani. Lehet, hogy öt év múlva azt mondjuk, hogy 10 százalék is elég lesz ebből az 50 százalékból. A mostani szituációban, amikor ilyen kemény harc folyik - és Font Sándor nagyon világosan összefoglalta ezt... (Herbály Imre: Túl világosan.) Mi már nagyon sok mindent megéltünk az elmúlt 16 évben, ezért vagyunk egy kicsit óvatosabbak. Ezért javaslom azt a kormánynak is meg az előterjesztőknek is, hogy igen, karoljuk fel az erdőbirtokosságot; én is odaállok mellé, alá is írom, ha itt külön bizottsági módosítóval kivesszük ezt a csoportot az egészből.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ezt ügyrendi indítványként kezelem Medgyasszay László képviselőtársamtól. Az ügyrendi indítvány célja, hogy bizottsági módosítót ezzel kapcsolatosan... (Herbály Imre: Bocsánat, ezt ne...) Egy pillanat, alelnök úr...(Herbály Imre: De hát ez...) Az ülés vezetését egyelőre megpróbálom kézben tartani. Ügyrendi indítványnak minősítem Medgyasszay László indítványát, aki azt javasolja, hogy a tiszta szándék érdekében az erdőbirtokossági társulat igényét elfogadva 25 százalékos használat esetén lehetőséget adjunk törvényi szinten arra, hogy a vadászati jog haszonbérlője lehessen, a gazdasági társaságok és szövetkezetek részére pedig maradjon fenn a jelenlegi szabályozás, ami az 50 százalékos területhasználatot jelentené. Ez az ügyrendi indítvány lényege. Jól fogalmaztam, képviselőtársam? (Dr. Medgyasszay László: Igen.)
Az ügyrendi indítványhoz minden frakció egy-egy tagja hozzászólhat. A szocialista frakció ezzel élni szeretne; Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem gondoltam, hogy ekkora vihart vált ki ez a módosító indítvány, és szeretném jelezni, hogy elnök úr elég sajátos módon értelmezte az ügyrendi javaslatot, merthogy ilyen nem hangzott el. (Dr. Medgyasszay László: Megismételhetem.) Csak szeretném megkérdezni a főosztályvezető-helyettes urat, hogy ebben az esetben, ilyen formában támogatnák-e a módosító indítványt vagy egy másikat, amit Medgyasszay úr felvetett, mert ez is egy lényeges kérdés. Én nem szeretném, ha emiatt az erdőbirtokossági társulatok kiesnének ebből a lehetőségből.
ELNÖK: Ezt mi sem szeretnénk. (Dr. Medgyasszay László: Közeledtek az álláspontok.) Az ügyrendi indítványhoz még egyelőre a frakcióképviselők szólhatnak hozzá. A KDNP és a Fidesz részéről akar-e valaki hozzászólni? Igen, a KDNP.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Kérem a bizottságot, hogy fogadják ezt el tényleges, korrekt ügyrendi javaslatomnak, valóban ügyrendi javaslat volt. Bár nem a Házszabálynak megfelelően adtam elő, de ha kell, akkor a Házszabálynak megfelelően, akár írásban is benyújtom. Azt gondolom, világosan megmondtam, hogy bizottsági módosítóval ezt meg tudjuk oldani, semmi gond nem lesz akkor.
ELNÖK: Nem kell, a szóbeli előterjesztés is elégséges ehhez - az más dolog, hogy utána a bizottság dönt róla -, hogy érdemileg házszabályszerűen és a törvényi szövegeknek megfelelően fogalmazzuk meg az esetlegesen elfogadott, benyújtandó módosító indítványt, de most még nem tartunk ott.
A Fidesz részéről van-e hozzászóló Medgyasszay László KDNP-s képviselőtársam kezdeményezéséhez? Igen, Járvás István.
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Én támogatom Medgyasszay képviselőtársunk javaslatát.
ELNÖK: Egy kérdés érkezett a kormány képviselőjéhez Herbály alelnök úrtól. Megadom most a kormány képviselőjének a szót.
PINTÉR ISTVÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Úgy érzem, hogy ez a javaslat diszkriminatív lenne és alkotmányossági kérdéseket vet fel. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ezzel a szövegmódosítással kizárnánk azokat a kis mezőgazdasági vállalkozásokat, akik a területen tészek formájában kis gazdasági társaságot, kft.-t alakítva hasznosítják a földet. (Jakab István: A zöldség-gyümölcsnél van a tész.) Nagyon sok ilyen van, 10, 40, 50, 100 körüli lehet azoknak a kis kft.-knek a száma, akik gazdálkodnak, földet bérelnek és szeretnék a vadászati jogukat haszonbérlet útján érvényesíteni. Eddig is megtehették, csak ez körülményes volt. Szeretném hangsúlyozni, hogy pont amire utalt néhány képviselő, többek között Medgyasszay képviselő úr is, hogy a nagy agrárgazdaságok jogutódjai most előnybe kerülnek, ez nem így van; azok jelenleg is rendelkeznek vadászterülettel, kialakították. Tehát pont nem azoknak kedvez ez a módosító javaslat, hanem a kis gazdasági társaságoknak, akik egy-egy településnek nem az egészét, hanem egynegyedét használják. Ők saját maguk vadászati tevékenységet is folytathatnak. Egyetértek azzal, hogy az alternatív földhasznosítás lehetőségein belül a vadgazdálkodás lehetősége fel fog értékelődni a vadászati turizmus révén, ami a vidéki helyben lakók megélhetését is jelentheti, teremthet munkahelyeket. Ebben az esetben ilyen megfontolásból is a jelenleg futó bizottsági kapcsolódó módosítót támogatnánk, mert ez a kis agrárgazdálkodókat is segítené, akik kft. formájában folytatják az agrártevékenységet. Farkast kiált a bizottság akkor, amikor nincs is szó róla.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Már csak azt nem értem, hogy azok a kis agrárgazdálkodók és tészek tagjai miért nem jelentkeznek a "C" alcsoporthoz tartozó, vadászjeggyel rendelkező tagokból álló egyesületbe. Már csak ezt az egyet nem értem ebben a pillanatban. Különben a logikai felvezetés így jó, csak azt nem értem, hogy akkor miért nem élnek a legegyszerűbb esettel; ha tényleg vadászni szeretnének, jelentkezzenek az egyesületben.
Ügyrendi vita után vagyunk, elrendelem a szavazást. Kérem, kézfeltartással jelezze, aki támogatja Medgyasszay László indítványát, miszerint bontsuk külön az erdőbirtokossági társulatnak a 25 százalékos határát, a gazdasági társaságok, szövetkezetek pedig továbbra is 50 százalékos használati nagyság esetén juthassanak csak vadászati joghoz. Aki egyetért azzal, hogy nyújtsunk be egy ilyen bizottsági módosító indítványt, az kérem, kézfeltartással jelezze. (10) Ki az, aki nem ért ezzel egyet? (12) A bizottság elutasította a bizottsági módosító indítvány benyújtását.
Kérdezem, hogy a továbbiakban kinek van kérdése, véleménye még ehhez az 1. pontban lévő módosító indítványhoz. (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor szavazunk róla. Ki az, aki egyetért az 1. pontban lévő, Herbály Imre, Godó Lajos és Demendi László által benyújtott módosító indítvánnyal? (Szavazás.) Többséget kapott. Ki az, aki nem ért vele egyet? Már csak a formalitás kedvéért is, hogy határozottan kifejtsük a véleményünket. (Szavazás.) Nem értünk vele egyet, a bizottság többsége viszont egyetért ezzel az indítvánnyal.
Rátérünk a 2. pontban lévő kapcsolódó módosító indítványra, amelyet Herbály Imre, Kis Zoltán, Magda Sándor és Godó Lajos képviselők nyújtottak be. A kormány képviselőjét kérdezem ezzel kapcsolatban.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel a bizottsági tagok részéről van-e?
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Kérem, indokolja meg, hogy miért nem támogatja a kormány.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Az előző körben amikor tárgyaltuk a módosító indítványokat, hasonló javaslatok elhangzottak. A kormány álláspontja változatlan abban a tekintetben, hogy van egy megállapodás a termelői érdekképviseleti szervezetekkel. Ez a legfontosabb, a minisztérium minden körülmények között tartja magát ehhez a megállapodáshoz, ami először szeptemberben, majd február 26-án megerősítésre került.
A második, ami nagyon fontos, az, hogy nem kívánjuk tovább osztani azt a kevés tortaszeletet, ami megmaradna egyáltalán, hiszen veszélybe kerülnének azok a programok, amelyekre lehetne fordítani az így befolyt összegeket. Ha ezt tovább osztanánk olyan célokra is, amelyek közvetlenül nem a marketing-, illetve a közösségi marketingprogramokat támogatnák, akkor egyszerűen értelmét vesztené az egész intézkedési csomag, hiszen nem tudná elérni azt a célt, amire ki lett az egész találva és amit az Országgyűlés korábban elfogadott azzal, hogy forgalomba hozatali járulékot vezetett be, nem jövedékit, ami elmenne a nagykasszába, hanem ezt célzottan kizárólag erre a célra lehet fordítani.
Köszönöm.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? Medgyasszay László!
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): A múlt alkalommal ezt alaposan kivitattuk, és ugyanezt a választ kaptuk az ezzel kapcsolatos felvetéseinkre, tehát a kormány képviselőinek álláspontja valóban konzekvens, de úgy tudom, hogy a hegyközség dönt a 60 százalék felhasználásáról, tehát hogy van egy ilyen lehetőség. (Herbály Imre: Nem, csak volt egy ilyen javaslat.) Elnézést, én nem vagyok borász, csak az értékítéletem megalkotásához szeretném tudni, hogy ennek a pénznek a felhasználását akkor ki fogja szabályozni.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nézzük jogi szempontból. Az első lépés az, hogy az Országgyűlés ezt megszavazza és bejön a pénz. Aztán lesz egy miniszteri rendelet, annak alapján 40 százalék a technikai költségek az OBI-hoz kerülnek, a 60 százalékot pedig a szakmai szervezetek által létrehozott bizottság kezeli.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm. A bizottság fog dönteni, tehát a bizottságnak jogában áll, hogy ha bennmarad ez a módosítás, amit én támogatok, azt mondani, hogy 0,5 százalékot ad csak erre a célra, de valamennyit ad. Tehát azért nem értem a konzekvens elutasítását ennek a módosításnak, mert ez lehetőséget ad csupán; nem azt mondja, hogy kötelező odaadni, de lehetőséget biztosít ennek az illetékes bizottságnak, amennyiben esetleg több pénz jön be, ide adni. Mivel nemcsak egy évre szól ez a törvény, hanem több évre, előadódhat 2008-ban vagy bármikor olyan helyzet, amikor éppen ez kaphat ebből. Az ágazati törvény nem előírja, hogy muszáj adni; a lehetőséget adja meg, és nem írja elő, hogy a 60 százalékot oda kell adni, én ezt így értelmezem. Ha jogilag így van, akkor nem értem, hogy miért nem lehet ezt megszavazni. Nem kötelező ezt odaadni, nem?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs.) A kormány képviselője akar-e erre reflektálni? Igen, megadom a szót.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A jelenlegi megfogalmazás, amit a kapcsolódó módosító indítvány tartalmaz, három részre bontja a befolyt összeget: egyszer van a 40 százalék, ami a technikai végrehajtás, egyszer a 60 százalékot kötelezően meg kell osztani szőlészeti-borászati, ágazati, kutatás-fejlesztési, valamint szakoktatási célra, és ezen kívül a borreklám- és marketingprogramok nemzeti társfinanszírozására kell adni, tehát ez nem lehetőség. (Dr. Medgyasszay László: De hát...) Akkor visszakérdezek: annak mi értelme lesz, hogy ha összeül a szakmai borászati szervezet - akinek ismerjük a célját, hiszen a múlt ülésen is kinyilvánította egyértelműen -, és azt mondja, hogy az 1,3 milliárd forint nagyságrendnek, mert ennyi bevétel várható, a 40 százaléka, 450 millió elmegy az MGSZH OBI részére, a maradék 750 millió körüli összeg jutna erre a célra, és ebből 50 millió forintot vagy 10 milliót vagy 1 milliót kapnának az intézmények? Hiszen neki pont ellentétes lesz a célja értelemszerűen. Ezt az egészet azért fogadtatta el, találta ki és kötött rá megállapodást a minisztérium, hogy minél nagyobb forrásokat lehessen marketing- és reklámcélokra fordítani. Akkor lehet, hogy sokkal inkább vissza fog ütni ez a szabályozás, ha mondjuk szembesül vele egy szakoktatási vagy kutatás-fejlesztési intézmény - hiszen a minisztériumnak nem lesz beleszólása -, hogy 1 millió forintot kap. Ennek érdekes üzenete lenne. A lehetőség természetesen megvan arra, hogy így szavazzon a bizottság. A mostani megfogalmazás szerint, amiről beszélünk, nincsen lehetőség arra, hogy adhatunk vagy nem adhatunk, kell rá fordítani.
Köszönöm.
ELNÖK: Medgyasszay László!
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Meggyőzött a kormány képviselője a jogi részét illetően, viszont magát az elvet, ami itt megfogalmazódik, támogatom továbbra is. Tehát ez az összeg valóban nem tűnik olyan nagynak, csak kérdés, hogy mindig ennyi lesz-e, vagy hogyan alakul. A múltkori bizottsági ülés után is beszélgettünk ezekről a bevételekről, mert itt eltérő vélemények vannak, de nem kívánok tovább vitatkozni; kétfajta vélemény ütközik, én támogatom a módosítót.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs.) Megjegyzem, én nem fogom támogatni a módosító indítványt. Tegnap este ezt ki is fejtettem a részletes vitában, hogy mit jelent a kutatási ágazat fejlesztése ebből a pénzből; az egyes iskolák támogatását fogja jelenteni gyakorlatilag. Ha kérdés, észrevétel nincsen, akkor szavazásra teszem föl ezt az indítványt. Aki támogatja, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Nem kapott egyharmadot sem.
A 3. pontban lévő módosító indítványról a kormány képviselőjének álláspontját kérdezem.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Gondolom, a logikája ugyanez, mert nagyon kicsi az eltérés, bár itt még a 60 százalékot is elveszi és teljes egészében kutatás-fejlesztésre, illetve a marketingprogramra fordítaná, tehát nem maradna meg a 40 százalék ellenőrzési rész, ami szintén nagyon fontos eleme az eredeti elképzelésnek. Kérdés, észrevétel van-e ehhez kapcsolódóan? (Senki sem jelentkezik.) Nincsen, szavazásra teszem föl. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) Nem kapta meg az egyharmadot sem.
Kaptunk bizottsági módosító indítvány benyújtására is két javaslatot. Az egyik kétlapos, a másik egylapos, így tudom nevesíteni őket. A kormány képviselői megkapták-e ezeket a tervezeteket? (Jelzésre:) Igen, tehát akkor képben vannak.
Bagi Bélát kérem, hogy ismertesse a két lapból álló bizottsági módosító indítványra tett javaslatot.
BAGI BÉLA (Fidesz): A növényvédelemről szóló törvény módosításához a szocialista oldallal, sőt a kormány képviselőjével is egyeztetett szövegmódosítási javaslatot szeretnénk előterjeszteni. Egy új szövegrészt szeretnénk beemelni a törvény szövegébe pontosítás céljából, mert ezzel nagyon sok vitát elkerülhetünk. A parlagfű elleni védekezésről van szó. Abban nincs vita, hogy a parlagfüvet november 30-áig le kell vágni, le kell tárcsázni, tehát az első védekezést meg kell ejteni. Viszont a további védekezés szempontjából lényeges a pontosítás, mert az eddigi hatályos szöveget úgy is lehet értelmezni, hogy a hatóság már a kikelés állapotában is szankcionálhatná a gazdálkodót, holott a törvényalkotó szándéka szerint nincs másról szó, mint a pollenképződés megakadályozásáról. Ezért fenofázishoz kellene a további védekezést kötni, itt pedig úgy gondolom, a virágbimbó megjelenését tartjuk mindannyian egy elfogadható fenológiai állapotnak, ameddig a védekezést el kell végezni.
Külön megyünk, és először csak ezt az egy témát mondjam el?
ELNÖK: Ez csak az 1. pont volt a két összetűzött lapon. Igen, egyenként kell, hogy végigkísérjük az indítvány életét.
A beterjesztéssel kapcsolatban meg kell kérdeznem a kormány képviselőjét.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány, amennyiben a bizottság elfogadja, ebben a formában tudná támogatni a javaslatot.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel a bizottsági tagok részéről van-e? (Nincs.) Akkor erről szavazást kérek. Ki az, aki egyetért azzal, hogy ebben a formában bizottsági módosító indítványt nyújtsunk be? Aki igen, az kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Egyhangú.
Most az összetűzött lapon lévő 2. számú módosító indítványt kérném ismertetni.
BAGI BÉLA (Fidesz): Ez pedig a javaslat szerint a hatályban lévő törvény egyik pontját ki szeretné terjeszteni a termésnövelő anyagokra is. Ha ez megtörténne, akkor az ökológiai gazdálkodásban felhasznált termésnövelő anyagok használatát lehetetlenné tenné. Az ökológiai gazdálkodásban jellemzően és egyre inkább természetazonos, a természetből közvetlenül kibányászott anyagokat használnak föl, például dolomit, zeolit vagy bentonitok és így tovább. Ugyancsak ebben a kategóriában egyre több növényi kivonatot használnak. Ezek hatóanyaga nem tisztázott, a legtöbb esetben csak a hatásuk. Gondoljunk csak például a közismert kamillára; a kamilla pontos hatóanyagát sem tudjuk megmondani, amit torokgyulladásra és másra használnak, csak azt tudjuk, hogy kamillaolaj, komplexen. Hiszen ha ezt tudnák, akkor már szintetikusan gyártanák a kamillacseppet, de hát ez nem lehetséges. Illetve ennek egyáltalán az IFOAM - Biogazdálkodók Világszövetsége -, a biogazdálkodást szabályozó világszervezet ajánlásába is bele kell illenie. Tehát úgy tudjuk ezt a problémát föloldani, ha nem születik meg olyan törvénymódosítási javaslat, hogy terjesszük ki ezt a pontot a termésnövelő anyagokra is, vagyis ezt javasoljuk visszavonni.
Köszönöm.
ELNÖK: A kormány képviselőjét kérdezem erről a javaslatunkról.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Ha a bizottság megszavazni, a kormány ezt ebben a formájában tudná támogatni.
ELNÖK: A bizottsági tagokat kérdezem, hogy hozzászólás, észrevétel van-e. (Nincs.) Szavazást rendelek el. Aki ebben a formájában támogatja a javaslatot, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Igen, nyújtunk be ilyen bizottsági módosító indítványt.
Az egylapos tervezetünkre térnénk át. Bagi Bélát kérem, ismertesse.
BAGI BÉLA (Fidesz): Itt valóban csak egy pontosításról van szó, illetve annál egy kicsit több, mert Murphy óta tudjuk, hogy ami megtörténhet, az előbb-utóbb meg is történik. Mégpedig arról van szó, hogy ha föltételezzük - tudjuk, hogy ilyen alig fordul elő -, hogy egy trehány hivatalnok történetesen leigazolja az elrendelt közérdekű védekezést úgy, hogy nem is lett elvégezve, mert időközben a gazda végezte el, az eredeti törvényszöveg szerint akkor ezt neki ki kellene fizetni. Ezt pontosítanánk azzal, hogy: "a ténylegesen elvégzett munkát".
Ha már ezt szóba hoztam, akkor még egy egyéb indoklást is elmondanék. Március 1-jétől 61 fővel fog csökkenni információnk szerint a növényvédelmi szakszolgálat összlétszáma. Tavaly óta a parlagfű-ellenőrzésekre érdekes módon a növényvédő állomások szakemberei - itt aláhúznám a "szakember" szót - ki sem teszik a lábukat, készen kapják az anyagot a földhivataltól. Sajnálatos módon ez nem anekdota szintjén van, hanem előfordult, hogy nagyon nehezen küzdötte vissza a pénzét a gazdálkodó, mert a földhivatal munkatársa összekeverte a parlagfüvet a vadkenderrel, tehát még erre is föl kell készülnünk. Egy kicsit ez is indukálta ezt a módosító javaslatot.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: A kormány képviselőjét kérdezem erről a tervezetünkről.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Átadnám a szót Gólya Gellért kollegámnak. Köszönöm.
DR. GÓLYA GELLÉRT (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Véleményünk szerint a jelenlegi szövegjavaslat teljesíti az indítványban javasoltakat, hiszen a vállalkozó megfizetett díjáról van szó. A jelenlegi gyakorlat és a növény- és talajvédelmi szakhatóság eljárásrendje szerint csak az a költség, illetve munkadíj terhelhető tovább a mulasztóra vagy arra, aki a hatósági eljárást követően teljesítette a védekezés költségét, amely munka elvégzésre került. Amennyiben ilyen munkavégzés nem történt, akkor ez a díj nem kerülhet megfizetésre, így nem terhelhető tovább a védekezési kötelezettséget nem teljesítőre.
Való igaz az, hogy a Növény- és Talajvédelmi Szakszolgálat létszámcsökkentésen esett át, de ez a parlagfű-felderítésnek sem a mértékét, sem a minőségét nem befolyásolhatja. A felderítés jelenleg a földhivatalok mezőgazdászai által történik, és ezt még segíti egy távérzékelés. Rendszeresen szervezünk minden évben továbbképzést földhivatali, mezőgazdász és agrármérnök kollegáinknak, akiknél ez a felderítés a mi tapasztalataink szerint majdnem 100 százalékos, legalábbis a növény beazonosítását illetően. Amennyiben fölmerül ilyen probléma - mert természetesen minden rendszer működésében adódnak hibák -, akkor jogorvoslat útján lehetőség van arra, hogy az el nem végzett munka után esetleg mégis kiszámlázott munkadíjat az ügyfél visszakapja.
Köszönöm.
ELNÖK: Nyilatkozatot nem kaptunk a kormány képviselőitől.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk a javaslatot.
ELNÖK: A bizottsági tagokat kérdezem, hogy kérdésük, véleményük van-e az elhangzottakhoz. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor szavazásra teszem fel az indítványt. Ki az, aki támogatja ezt ebben a formájában? Aki igen, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Nem kapott többséget ez az indítvány, tehát nem nyújtja be a bizottság.
Kérdezem, hogy ehhez a napirendi ponthoz kapcsolódóan van-e olyan kérdés, amit még a bizottságnak meg kell vitatni. (Senki sem jelentkezik.) Nincs ilyen, lezárom az 1. napirendi pontot.
Rátérünk a 2. napirendi pontra, a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló törvényhez benyújtott kapcsolódó módosító indítványok megvitatására. Köszöntöm Mikó urat a kormány képviseletében.
Az 1. pontban lévő kapcsolódó módosító indítványt még a múltkor tárgyaltuk, és még nem volt meg a kormány álláspontja róla. Tehát az 1. sorszámú indítványról kérem a kormány álláspontját, ami a mezőgazdasági bizottság javaslata.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Ez egy szövegpontosító indítvány. Szavazást rendelek el az indítványról. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
A 2. pontban Herbály Imre képviselőtársam indítványa szerepel. A kormány álláspontját kérdezem.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ehhez egy indoklást kérek szépen, hogy ezt miért kellett egy ekkora bővített mondatban újra megfogalmazni.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az Alkotmánybíróság március 9-ei hatállyal az MVH-ról szóló kormányrendelet 5. § (2) bekezdésének hatályon kívül helyezésével megszüntette az MVH jogorvoslati fórumrendszerét is. Az Alkotmánybíróság döntése mindegyikünk számára egy kicsit váratlanul jött, mert a 2004-es indítványt vették elő, ráadásul fölkészülési idő és minden egyéb nélkül történt ennek a rendelkezésnek a beiktatása.
Praktikusan ez azt jelenti, hogy jelen pillanatban az MVH nem tud határozatokat kiadni, mert nincs rá jogszabály, aminek alapján egyáltalán az első fokú határozatokat meg tudná hozni, plusz a fellebbezési fórumrendszerről sincsen jogszabály. Az alkotmánybírósági döntésből viszont a mi olvasatunkban az következik, hogy alapvetően a Ket. 106. § (1) bekezdésével összefüggésben törvényi szinten kell rendezni azt a sajátos helyzetet, hogy az MVH központja jár el első fokon, másodfokon az MVH elnöke, tehát ez a fórumrendszer. Szeretném jelezni, hogy erre a döntéshozatali mechanizmusra épült ki a teljes informatikai rendszer, az egész eljárási rend, erre a struktúrára adta meg az illetékes hatóság az MVH akkreditációját és gyakorlatilag ennek alapján működik a rendszer.
Ebből viszont az következik, hogy bármilyen más fellebbezési fórumrendszer - megvizsgálhatjuk esetleg ennek a lehetőségét is -, mondjuk ha ez közvetlen a bírósághoz, vagy pedig a minisztériumhoz kerülne, vagy ha netán közvetlenül azonnal átszerveznénk és rögtön a területi szervekhez leadnánk, gyakorlatilag azt jelentené, hogy nem tudnánk meghirdetni sem az EMVA-támogatásokat, sem a SAPS-Top-Up támogatási rendszert nem tudnánk bevezetni. Ott viszont közösségi jogszabályok rögzítik azokat a végső határidőket, ameddig be kell nyújtani ezeket. Praktikusan ez a módosító javaslat több százmilliárd forint sorsát próbálja jogi értelemben rendezni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérdezem a kormány képviselőjét - hogy ne értsük egymást félre -, hogy elégséges volt-e az Alkotmánybíróság döntése után újragondolni, hogy most mit lehet tenni, vagy most, hogy éppen örülni kezdtünk annak, hogy ez a törvény úgy ahogy megnyitásra került, szúrjuk be gyorsan valahova, hogy milyen jogorvoslati lehetőséget adjunk újra a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv vezetőjének, illetve a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv kormány által rendeletben meghatározott központi vagy területi szervezeti egységének; mert ez lenne a lényege, ha jól értelmeztem. Tehát önök úgy érzik-e, hogy az alkotmánybírósági döntés teljes értékelése után hozták a mostani módosítást, hogy így járjunk el, és ennek nem lesznek jogi következményei valahol az Unió előtt, vagy netán még egy alkotmánybírósági hatályon kívül helyezés? Csak kérdezem.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném jelezni, hogy mi az összes létező kockázati elemet végigelemeztük, és tulajdonképpen szerencse a szerencsétlenségben, hogy az Alkotmánybíróság olyan időpontban hozott döntést, hogy még az Országgyűlés előtt ezt a kérdést rendezni tudjuk. Ellenkező esetben, miután az Alkotmánybíróság indítványában többek között a törvényi szintű szabályozás hiánya fogalmazódott meg és ez volt az egyik legfontosabb dolog, gyakorlatilag minimálisan egy 4-6 hetes - attól függ, mennyi egy törvényjavaslat átfutási ideje - időszak kiesett volna, ami viszont már a SAPS- és Top-Up-támogatásokat, valamint az EMVA-támogatások tervezett meghirdetését teljesen meghiúsította volna. Szakmai és szakmapolitikai döntést fogalmaztunk meg, amikor ezt támogattuk.
ELNÖK: Köszönöm. Mivel egy elég bonyolult kérdéskörről van szó, mármint alkotmánybírósági és hatásköri kérdésről, a magunk részéről tartózkodni fogunk ennek az indítványnak a megszavazásától, mert főosztályvezető-helyettes úr ugyan azt mondta, hogy alkalmunk nyílik ennek a kérdésnek a megvitatására, de nemigen nyílik rá alkalmunk, mert ez egy kapcsolódó módosító indítvány, és többé nem kerül a parlament elé, hogy ki tudnánk vesézni, hogy tessék mondani, akkor most is történt itt. Véletlen most tudunk kapni erről tájékoztatást, és ezzel még egyelőre csak a bizottságunk találkozott, és nem a parlamenti plénum. De hát ilyen az ügymenet.
Kérdezem, hogy kinek van kérdése, észrevétele. Demendi László!
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Azt szeretném megkérdezni, hogy a tudásunk csiszolódjon - mert volt egy jogorvoslati rendszer -, hogy mi lesz az a jogorvoslati rendszer, ami most következik.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Szeretném jelezni, hogy jelen pillanatban nem fog semmi sem változni, csak nem kormányrendeleti, hanem törvényi szinten történik a szabályozás. A probléma abból adódik, és ezért kellett a Ket. 106. § (1) bekezdéséhez hozzákapcsolni ezt a rendelkezést, mert ebben vannak olyan, a fellebbezés elbírálására vonatkozó általános alapelvek, amelyek az MVH esetében az adott szituációban nem alkalmazhatók. Ezért kellett nekünk ezt törvényi szinten szabályozni.
Még annyit szeretnék elmondani, hogy miután ennek az egész törvényjavaslatnak a filozófiája arra épül, hogy a közigazgatósági hatósági szolgáltatási eljárásról szóló törvénytől való eltérést szabályozza, és nem korlátozza a kormány szervezetalakítási jogkörét - ami egyébként még a korábbiakban elfogadott általános elvekkel is szinkronban van -, úgy érzem, jelen pillanatban ez a legjobb és legpraktikusabb megoldás, amit a kérdés rendezésére ki tudtunk találni.
ELNÖK: Jakab István alelnök úr kért szót.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Csak egyetlen gondolat erejéig. Ez a probléma nem ma keletkezett, hanem itt régóta, ha úgy tetszik, mulasztásos alkotmánysértésben vagyunk. Most egy nagyon fontos törvényt tárgyalunk, illetve most már ehhez nyújtottunk be kapcsolódó módosító indítványokat. Nem lenne szerencsés, ha ebben a törvényben további ilyen, úgymond alkotmányossági szempontból erősen kifogásolható problémák lennének jelen. Nagyon sajnálom, hogy most kaptuk kézhez az anyagot, ugyanis már nincs lehetőségem arra, hogy a szakértőinket idehívjam, akik tegnap dél óta ezen dolgoznak. Bár nem ide tartozik - és megkövetem a tisztelt bizottságot -, de ezért vitattuk azt, hogy rendeleti úton lehet a támogatásokat folyósítani, és sorolhatnám. Csak megjegyzem a jegyzőkönyv kedvéért, mert meg kell jegyeznem, hogy ezeket a kérdéseket illik európai módon rendeznünk. Számomra egyáltalán nem megnyugtató, hogy most egy gyors választ találunk erre, egy megoldási javaslatot jogi értelemben, mert nem biztos, hogy ezzel ez a magyar alkotmánnyal teljes mértékben összhangban, véglegesen rendezésre kerül.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Godó Lajos kért szót.
GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, csak egy gondolatra. Én úgy gondolom, hogy ezzel a módosítással meg tudnánk gyorsítani az MVH jelenlegi munkáját, mert nagyon sok olyan fellebbezés van benn - tudtommal több ezer -, ami a területalapú támogatások meggyorsítását szorgalmazza. Annak idején tavaly decemberben lehetett valami elírás ebben a nagy törvénymódosításban. (Jakab István: Nem elírás volt, más volt.) Nem tudom, de azt kérném képviselőtársaimtól, pontosan a termelők érdekében, hogy tudjon határozatot hozni az MVH elnöke, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot, ha jól értem a dolgot.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel a bizottsági tagok részéről van-e? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor a kormány képviselőjének adok szót.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Szeretném jelezni, csak a tényszerűség kedvéért, hogy itt egy 2004-es kormányrendeletet helyeznek hatályon kívül, nem törvényi szintű szabályozást, amit most hoztak meg.
A másik: természetesen sokkal elegánsabb lett volna, ha ezt megfelelő előkészítés után hozzuk ide, de maradjunk annyiban, hogy amikor az ember csütörtök reggel e-mailen megkapja ezt - és egy kicsit valamennyien izgalomba jöttünk, hogy ezt a kérdést meg kell oldani -, akkor gyakorlatilag nincs más lehetőség. Tehát ha kell, megkövetem magam is a bizottságot, de azt hiszem, valamennyien csak most kerültünk abba a helyzetbe, hogy ezzel a kérdéssel tudjunk foglalkozni. Ezt szerettem volna az utókor számára rögzíteni.
Köszönöm.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor erről szavazunk. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) Többséget kapott.
A 3. pontban lévő indítvány a mezőgazdasági bizottság pontosító javaslata. Kormány?
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Ki az, aki támogatja ezt az indítványt? (Szavazás.) Egyhangú.
A 4. pontban szintén a mezőgazdasági bizottság indítványa szerepel.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
Az 5. pontban a mezőgazdasági bizottság indítványa szerepel. Kormány?
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
A 6. pontban szintén a mezőgazdasági bizottság indítványa szerepel. A kormány álláspontja?
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
A 7. pontban a mezőgazdasági bizottság indítványa szerepel. A kormány képviselőjének véleménye?
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
A 8. pontban Herbály Imre indítványa szerepel. Ez már ténybeli. A kormány képviselőjének véleménye?
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Indoklást kérek szépen.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Az eltérés a korábbi javaslathoz képest az utolsó mondat, ami úgy szólna, hogy: "Az EMVA-ból folyósított támogatás igénybe vételi feltételeit megállapító rendeletben meghatározott egyes intézkedések esetében a 2007. január 1-jét követően megkezdett és számlával igazolt beruházás esetén is igénybe vehető a támogatás.". Itt valójában azt a helyzetet próbálta a jogalkotó rögzíteni, ami abból adódik, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési stratégia, program és a vonatkozó közösségi jogszabályok alapján már megkezdett beruházások lehetőség szerint minél gyorsabban támogatáshoz jussanak.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel a bizottsági tagok részéről van-e? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Szavazásra teszem föl ezt az indítványt. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Többséget kapott.
A következő a 9. pont, amelyben Örvendi László és Bagi Béla módosító javaslata szerepel. A kormány képviselőjét kérdezem.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Indoklást kérek szépen ehhez.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Szeretném jelezni, hogy miután az eredeti javaslatot sem támogattuk, a hozzá kapcsolódó javaslatot sem tudjuk támogatni. Már csak azért sem, mert jelen pillanatban ez a közösségi jogszabályokkal egyébként is ellentétes javaslat.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel a bizottsági tagok részéről van-e? Örvendi László, parancsolj!
ÖRVENDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Itt végeredményben arról van szó, hogy a beszerző és értékesítő szövetkezeteket ne zárjuk ki a támogatottak sorából. Ugyanis jelen pillanatban csak a termelői csoportok és a tészek kaphatnak támogatást, ugyanakkor ha megnézzük, hogy hogyan is állunk országosan ezekkel a szervezetekkel, akkor azt kell mondanom, hogy jelenlegi ismereteim szerint termelői csoport előzetesen elismert országosan 58 darab van, elismert 288 darab, tészből előzetesen elismert 104 darab, elismert 10 darab, míg beszerző és értékesítő szövetkezetből csak Hajdú-Bihar megyében - és ezt a számot ismerem pontosan - 107 szövetkezet van és működik, az országban pedig saccolásom szerint több mint 500 darab. Ez több ezer gazdálkodót jelent, elsősorban kisebb gazdálkodók csoportosulását; ezek az emberek összeálltak, szövetkezetet alkottak a különböző kormányok ösztönzésére - itt sorban mondhatnám mindegyik kormányt, mert szövetkezésre mindegyik kormány ösztönzött -, és most egy hétéves, nagyobb támogatási periódusban megvonjuk ezektől a szövetkezésektől a támogatási lehetőséget, hogy a közösen kialakított telephelyükön megvalósítsanak egy nagyobb beruházást, egy magtár, egy szárító vagy egy állattartó telep megépítésének a lehetőségét most ezzel a rendelettel kivesszük a kezükből.
Itt van a kezemben egy szövetkezet által írt levél, amelyben többek között azt írja: a térség gazdái összefogtak, fejleszteni kívánnak, hogy életben és versenyben maradhassanak. Az EU-s források elzárása ezen termelőket ellehetetleníti, hosszú távon arra kényszeríti, hogy forduljanak el a mezőgazdaságtól. Nem értjük, hogy ha a tészek és a termelői csoportok pályázhatnak, a bészek miért nem. Ugyanazzal a céllal működünk, mint a zöldség-gyümölcs termelői szövetkezések, csak nem a zöldség-gyümölcs ágazatban, hanem a gabonatermelés területén. Azt írják még: szeretnénk a tagjainkat továbbra is segíteni, ezt az életképes szövetkezeti formát megtartani, ehhez azonban szükség van arra, hogy a bészek ugyanolyan szintű elfogadást nyerjenek az EMVA keretén belül és ugyanúgy pályázhassanak, mint a tészek vagy técsek.
Ez a módosítás, amit benyújtottunk, igaz, hogy kapcsolódóban, végeredményben erről szól. Én nem gondolom azt, hogy az Unió kizárná annak lehetőségét, hogy ezek a szerveződések, szövetkezések is támogatást kaphassanak. Azt kérem a bizottságtól, hogy gondolja át a helyzetet, és ha eddig ösztönöztük, segítettük ezeknek a szövetkezéseknek a létrehozását és propagálta ezt minden kormány színezettől függetlenül, akkor most ne dobjuk el, hanem a továbbiakban is támogassuk őket. Ehhez kérem, hogy a módosítást fogadják el. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel a módosító indítványhoz van-e? Borenszki Ervinnek adok szót.
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Bizottság! A kormány képviselőjétől kérdezném, hogy pontosan mi az az ok, ami miatt a bészeket ki kell zárni ebből a lehetőségből.
ELNÖK: A kormány képviselőjének adok szót.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt szeretném egyértelműen leszögezni, hogy a minisztérium vezetése és a kormány számos tagja egyértelműen kifejezte azon szándékát, hogy a termelői szerveződéseket messzemenőkig támogatja és a jövő fejlődésének fontos és követendő irányának tartja. Ezt csak kiindulásként szerettem volna rögzíteni.
Az viszont, hogy a termelői szerveződések között az Európai Unió a termelői csoportokat és a termelői értékesítő szervezeteket - mind a kettőben a "termelői" szó szerepel - támogatja, alapvetően ezeket preferálja és ehhez rendel támogatást, már nem nemzeti hatáskör, hanem közösségi hatáskör, ebből következően mi kénytelenek vagyunk a közösségi előírásokhoz igazodni és ennek megfelelően fogjuk összeállítani az Új Magyarország vidékfejlesztési programot is.
ELNÖK: Köszönöm. Jakab István alelnök úr!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Először egy kérdésem lenne, és utána mondanék véleményt. Konkrétan melyik uniós jogszabály az, amelyik erről így rendelkezik? Munkatársaimmal átnéztünk nagyon sok uniós jogszabályt, de ezt nem találtuk meg. Lehet, hogy a kormány képviselői nagyon ügyesen dolgoznak. Legyenek szívesek itt most közölni, hogy hol van az a jogszabályi hely, az a paragrafus, ami ezt így előírja.
A következő kérdés: hány esetben történt ezzel kapcsolatban az Európai Unióval non paper egyeztetés? Van-e bármilyen dokumentum az azt követő egyeztetésekről? Mi volt az álláspontjuk? Tettek-e ebben lépéseket?
A harmadik: milyen elv az, ami körülbelül 500 beszerző-értékesítő szövetkezetet kizár? Ez elfogadhatatlan. Ha ez így megy tovább, egy nagyon jelentős termelői kör érdekei csorbulnak, az Európai Unió rendszere nem erre épül és ezt így fenntartani és ebben a jogszabályban rögzíteni nem lehet. A magam részéről minden eszközt fel fogok használni arra, hogy a széles nyilvánossággal is megismertetve a plenáris ülésen bebizonyítsam és a nyilvánosság előtt bemutassam, hogy egy jelentős termelői réteget ki akarnak zárni abból a lehetőségből, hogy boldoguljon. Ezt már egyszer megcsinálták a SAPARD-nál: azért, mert nem művelt földet a beszerző-értékesítő szövetkezet, csak a tagjai, ezért kizárták a fejlesztésekből. Ez most azzal analóg, és még egyszer megjegyzem, elfogadhatatlan.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormánynak valószínűleg jobb volt a keresőprogramja. Reméljük, ez olyan nem fordítási hiba, mint amikor annak idején a rozsdamentes edények használatát Magyarországon mindenféleképpen acéllal próbálták helyettesíteni, miközben tudjuk, hogy a műanyag is rozsdamentes, és ezért néhány vállalkozás tönkre ment sajnálatos módon, egyszerűen a téves fordítás és értelmezés miatt. Reméljük, hogy nem ilyenről van most szó.
Úgy láttam, hogy további kérdező van. Demendi László!
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Nem kérdést szeretnék föltenni, hanem azt javasolnám mindannyiunknak, hogy még mielőtt nagyon felhergelnénk magunkat, próbáljuk meg szakmailag megközelíteni ezt a kérdést; nézzük meg, hogy a magyarországi gyakorlatban mi a tész, mi a termelői csoport és mi a bész. Ha megnézzük ezeket a szervezeteket, akkor azt látjuk - miközben a tész teljesen speciális, csak a zöldség-gyümölcs ágazatnak a szervezete -, hogy a termelői csoportok és a tészek tevékenysége között igazából nincs különbség, mert a tészek tagjai a zöldség-gyümölcs ágazatban a termelői tevékenységüket saját földjükön, saját kockázati alapon végzik, és arra fognak össze, hogy az általuk előállított termékek megtermeléséhez szükséges anyagokat, eszközöket közösen beszerezzék, értékesítsék, illetve közösen jelenjenek meg a piacon. Ha megnézzük, a magyar szabályozás alapján szintén speciális termékpályákra szervezhetők a termelői csoportok, amelyeknél árbevételi értékhatár van, de ha magát a gazdasági tevékenységet nézzük, akkor pontosan ugyanezt lehet róluk elmondani. A beszerző-értékesítő szövetkezetek tagjai arra szövetkeztek, hogy a termeléshez szükséges - és nem mondom tovább, pont, pont, pont, mert ugyanazt tudnám elmondani. Tehát valóban, aki fölveti a szakma részéről, hogy a bészek elhagyása, kihagyása a magyarországi körülmények között gondot, problémát okozhat, az szerintem egy reális felvetés, szakmailag megalapozott, a tényekre szorítkozik.
Ez nyilván aggályokat támaszt a törvényalkotókban is. Különösen azért, mert a bészek az ágazatnak egy elég jelentős szegmensét képviselik. Én azt elfogadom, hogy az Európai Unió erről nem beszél, nem szól, meg nem ismer ilyet, de ettől függetlenül ez még létezik, tehát valamit kellene vele kezdenünk, muszáj erre tényleg megnyugtató választ adni, mert a bumeráng visszavág. Még egyszer mondom, ez a dolog lényege, hogy mi a tevékenysége ennek a három szervezetnek, ha összehasonlítom. Ebből fakadóan - tudom, hogy mire van még lehetőségünk meg időnk, mert mindig van időzavarunk is meg minden egyéb bajunk -ezt valahol meg kellene nézni, elővenni és körbejárni a szabályozásnak ezt a módját. Az sem lehet, hogy négy évvel ezelőtt azt mondtuk, hogy emberek, most össze kell szervezkedni, és ehhez még adtunk is támogatást, most négy év múlva meg azt mondjuk, hogy ez így nem jó. Tehát erre, még egyszer mondom, a közös agrárpolitika keretei között, keresni kell a megoldás lehetőségét, mert ha Spanyolországban nincs is ilyen, de Magyarországon van, vagy akkor egy nagyobb kifutást kell neki engedni, amíg ezek a szervezetek majd átalakulnak valamilyen formában.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Járvás István!
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Én úgy emlékszem, hogy a beszerző-értékesítő szövetkezeteket is azért hoztuk létre, mert az Unióban ez elfogadott forma. Ha jól figyeltem a kormány képviselőjének, Mikó Zoltánnak a véleményét, akkor ezzel az a probléma, hogy a "termelői" szó nem szerepel benne. Akkor ez most egy egyszerű formai ok miatt van? Mert tartalmában nem érzem a különbséget, ugyanúgy, mint ahogy Demendi képviselőtársam nem érzi, amit Mikó Zoltán elmondott, azt meg úgy értettem, hogy termelői csoportról beszélt. Hát ez is termelői beszerző-értékesítő szövetkezet egyébként, nem a kereskedők csinálják, hanem a termelők. Tehát akkor meg kell különböztetni őket, vagy pedig föl kell venniük ezt a jelzőt és a nevüket eszerint megváltoztatni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nincs kormányoldali jelentkező? (Nincs.) Örvendi László!
ÖRVENDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Teljesen egyetértek Demendi képviselőtársam véleményével és az előttem szólókkal is; nem szabad különbséget tenni e három termelői csoportosulás között, hiszen mindegyik a mezőgazdaságot szolgálja. Ha a "termelés" szó hiányzik is a bészből, az is hozzáadott értéket termel, hiszen egy bészes szövetkezés ugyanazt csinálja, mint a zöldséges, csak esetleg gabonában, állatban, elsődleges élelmiszer-feldolgozásban, mert erre is hoztak létre szövetkezéseket az országban, van rá példa. Én ismételten csak arra kérem a bizottságot, hogy támogassuk ezt a javaslatot és ne zárjuk ki a bészeket a támogatási lehetőségekből.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jakab István jelentkezett.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Ha esetleg indulatosabbnak tűntem, nézzék el nekem, ebben benne van 16 év is; 16 évig azon dolgoztunk, hogy a gazdák összefogjanak, szerveződjenek, legyenek versenyképesek. (Borenszki Ervin: Ez nem igaz!) Pillanat! Én pedig azt mondom, hogy igaz, és nagyon sajnálom.
ELNÖK (Borenszki Ervin és Herbály Imre közbeszólására): Adok szót más vélemények elmondására is.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Nagyon sajnálom, alelnök úr. Én nem szoktam közbeszólni és nem szoktam minősíteni. (Herbály Imre: Elnézést kérek.)
Szóval ha ez így elindult, akkor vegyük végig. A termelői értékesítő szervezet speciális szerveződés a zöldség-gyümölcs ágazatban. A beszerzői értékesítő szövetkezetben a termelők a saját gazdálkodásuk segítése, a piaci pozíciójuk javítása, a közös tevékenységek elvégzése érdekében szövetkeznek. Ezek a szövetkezetek, uraim, telephelyeket alakítottak ki, terményszárítókat építtettek, tárolókat építtettek, közösen szereznek be árut, tehát a tagok érdekében működnek, kifejezetten termeléshez kötötten. Azt a pici kis nüansznyi dolgot szeretném megvilágítani, hogy mi a különbség a beszerzői értékesítő szövetkezet és a termelői csoport között. A beszerzői értékesítő szövetkezet minden esetben az önálló gazdák önkéntes társulása, a termelői csoportok meg általában - nem veszem ki belőle, hogy esetleg nincs közöttük gazda - a gazdasági társaságok összefogása, uraim. Ha elfogadjuk azt az elvet, hogy mindegyik formációnak az összefogását segítjük, akkor innentől kezdve a rendszer működőképessé válik, ha akarjuk. Ha nem, az egy egészen más történet.
Úgyhogy én illő tisztelettel azt kérem a bizottságtól, hogy találjuk meg a módját, a kormány képviselői pedig biztos vagyok benne, hogy megtalálják a módját annak, hogy ezeket a gazdaösszefogásokat helyzetbe hozzák, ha akarják. Ha nem, az egy másik történet.
Köszönöm.
ELNÖK: Borenszki Ervin!
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Úr! Elnézést kérek, hogy így spontán beleszóltam alelnök úr mondandójába. Azt szerettem volna csak jelezni röviden, hogy a 16 évet én árnyaltabbnak gondolom annál, hogy ez mindvégig a szövetkezés támogatásáról szólt volna. Mindazonáltal csatlakozom az előttem szólókhoz a tekintetben, hogy a javaslat elutasítását én sem támogatnám, hanem inkább arra kérném a kormány képviselőjét, hogy valami olyan megoldást találjunk, ami EU-konform, figyelembe veszi a magyar sajátosságokat és nem zár ki egy ilyen nagy termelői csoportot.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Járvás István!
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): A termelői csoportok is elég sokfélék, mert a KITE-nek van legalább 13 termelői csoportja, amit működtet. Nem is kell hozzá ember egyébként, az alközpontvezető neve alatt fut egy-egy kft., és a 13 termelői csoport megkapja azt a pénzt, amit az Európai Unióból le lehet hívni, legalább évi 300 millió forintot. Hát lehet ezt termelői csoportnak nevezni, de egyébként a jogszabályok által nyújtott lehetőségek kihasználásának is nevezhető. Nem más ez az egész dolog, mint egyfajta gazdasági vircsaft, gazdasági háború, hogy kit lehet kiszorítani, kit lehet megkedvezményezni, erről szól az egész dolog. A termelői csoportról szóló jogszabályalkotáskor volt figyelmetlen a Németh Imre által vezetett minisztérium, lehet, hogy szánt szándékkal, mert nem szerették volna, hogy a kicsik is netalán-tán valahova eljussanak. Egyébként a KITE által vezetett termelői csoportok, amelyeknek száma több mint tíz, nem koordinálnak semmit gyakorlatilag.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kispál Ferenc!
KISPÁL FERENC (Fidesz): Én azt mondom, hogy mind a három szövetkezés a termelők csoportosulását és érdekeit szolgálja, ezért diszkriminatív lenne, ha valamelyik formát kizárnánk, és a termelőkkel ezt meg sem tudnánk értetni. Úgyhogy szerintem is az a helyes eljárás, hogy találjunk módot arra, hogy mind a három társulási forma benne legyen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Demendi László!
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Bocsánat, de nem bírom megállni, hogy ne mondjam: nem szerelem kérdése ez a módosító javaslat. Lehet a KITE-t nem szeretni, meg az IKA-t is meg a szomszédasszonyt is... (Örvendi László: Nem, a szomszédasszonyt nem lehet.) A szomszédasszonyt igen, így van. (Derültség.) De én azt gondolom, hogy ez nem a KITE-ről és nem az IKA-ról szól. Amiről mi beszélünk... (Járvás István közbeszólására:) Már bocsánat, megengeded, hogy végigmondjam? (Járvás István: Nem.) Nem engeded meg? (Zaj.)
ELNÖK: Demendi Lászlóé a szó. Mindenki kapott eddig szót, aki a vitában érdemi hozzászólást akart előterjeszteni. Demendi Lászlóé a szó.
DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr, hogy rendet tart, mert ha azt mondjátok, hogy nem kell róla beszélni, akkor úgyis van dolgunk más is, fölállhatunk és mehetünk, de nem ezért jöttünk ide. Tehát én azt mondom, ahogy az előzőnél is mondtam, hogy legyünk egy kicsit higgadtabbak és nyugodtabbak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? Meghallgatnám Járvás Istvánt, ha van érdemi hozzászólása. (Közbeszólás: Már lenyugodott! - Járvás István: Nem nyugodtam le.)
Herbály Imre!
HERBÁLY IMRE (MSZP): Pista, kérlek, nyugodjál meg! Szeretném megkérdezni a főosztályvezető-helyettes urat, lát-e lehetőséget arra, hogy valamiféle megoldást találjunk ki erre a kérdésre, mert én legalábbis úgy látom, hogy mi is meg fogjuk szavazni ezt a módosító indítványt, függetlenül attól, hogy most mit mond a főosztályvezető-helyettes úr, de ha látna rá megoldást, az lenne a legjobb. Tényleg nehéz megvédeni azt, amit nem lehet megvédeni, ugyanis mindig azt mondták a kormányok, és mi is terjesztettük, én magam is mondtam, hogy csináljatok ilyet, mert ezzel majd boldogabbak lesztek. Boldogabbak ugyan nem lettek, de most szomorúbbak lesznek, ha mondjuk kizárják őket azért, mert akkor megalakították azt, amit megalakítottak. Én is kaptam Kiss Józsefné elnök asszonytól levelet, ismerem is a jóindulatát, a hozzáállását, tudom, hogy nem azért irkál levelet, mert jómódjában nem tud mit csinálni, hanem mert tényleg jót akar annak a termelői körnek. Láttam egyébként, hogy a főosztályvezető-helyettes úr így csinált végig (Ingatja a fejét.), de én szeretném, ha így csinálna legalább (Enyhén bólogat.), mert akkor már előbbre jutunk egy kicsit és lehet, hogy ezt a problémát mindenki megnyugtatására meg tudjuk oldani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérdezem a bizottsági tagokat, van-e további kérdés, észrevétel. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, a kormány képviselőjének fogom megadni a szót. (Folyamatos zaj.) Azért izgalmas ez, mert formálisan további kérdést, észrevételt nem látok, de képviselőtársaim egyfolytában értékelik a benyújtott módosító indítványt maguk között.
A kormány képviselőjének adom meg a szót.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ennek a széknek az a diszkrét bája, hogy alapvetően technokrata megközelítésből kell a kérdéseket köztisztviselőként és a kormány képviseletében megválaszolnunk, nem vitatva azokat a felvetéseket, amelyek itt elhangzottak. Nem véletlenül jeleztem én, amikor az első hozzászólási lehetőségem megvolt, hogy ez a mostani vita és majd a később elmondandó álláspontom egy percig nem jelenti azt, hogy a kormány vagy a kormány bármely tagja a szövetkezésekkel ellentétes politikát kívánna folytatni, illetve nem támogatná megfelelő módon a szerveződéseket, viszont vannak bizonyos szabályok, amelyeket, tetszik, nem tetszik, de sajnos nekünk is be kell tartani. Engedjék meg, hogy ezen keretek között adjam meg a válaszomat, lerögzítve azt az általános alapelvet, amit a kormány képviseletében úgy érzem, el kellett mondanom.
Jakab alelnök úrnak adandó válaszommal azért vagyok bajban, mert ő egy közösségi jogszabályt hívott fel. A probléma az, hogy ez egy akkreditált nemzeti támogatás, ebből következően most egy kicsit bajban vagyok, mert olyan próbálunk keresni, ami nincsen. Arról viszont van szó, hogy hogyan kell az akkreditált nemzeti támogatásokat bejelenteni. Ezzel kapcsolatosan szeretném fölhívni egyrészt a törvény 78. §-ában foglalt szövegeket. Jakab alelnök úrnak is talán segítséget jelent, hogy a 84. §-ban fölsoroltuk azokat a közösségi jogi aktusokat, amelyeknek a végrehajtását szolgálja ez. Itt a d), illetve a k) pontban fölsoroltakat, a 659/1999-es EK-rendeletet, valamint a 794/2004-es EK-rendeletet ajánlom a képviselő úrnak és esetleg a szakértőinek figyelmébe. A későbbiekben erről akár szakértői szinten nagyon szívesen tárgyalunk.
Ami pedig az Európai Unióval való egyeztetést illeti, szeretném jelezni, hogy ez a kérdés elvileg kétféle síkon működhet. Az egyik, hogy akkreditált nemzeti támogatásként a továbbiakban is elfogadtassuk-e ezt, vagy ne. Ez az egyik sík, mert jelen pillanatban a bész akkreditált nemzeti támogatás. Az akkreditált nemzeti támogatás azt jelenti, hogy 2004 után három éven keresztül szabadon használhattuk ezt a támogatási formát adott esetben olyan termelői szerveződésekre vagy olyan egyéb más szerveződésekre is - miután nemzeti támogatás volt -, amik egyébként a hagyományos értelemben vett, EU által támogatott termelői szerveződésekkel nem feltétlenül esnek egybe. Ez az egyik sík.
A másik sík pedig a termelői csoportok és a tészek támogatása. Nincs akadálya annak, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési program keretén belül ez a kérdés valamilyen szinten hangsúlyosabban kerüljön előtérbe, az egyeztetések az Európai Unióval folyamatban vannak.
Még egyszer annyit szeretnék összességében leszögezni, hogy a kormány minden körülmények között támogatja a termelői szerveződéseket, viszont elsősorban a termelői szerveződések számára azt az utat kívánja ösztönözni, hogy alakuljanak át termelői csoporttá, illetve az Európai Unió által is preferált tésszé. Most arra konkrét ígéretet tenni, hogy milyen megoldást tudnánk javasolni, jelen pillanatban nem vagyok fölkészülve, és nincs is fölhatalmazásom, mandátumom arra, hogy további kormányjavaslatot vagy álláspontot fogalmazzak meg.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nekem is lenne egy kérdésem. Akkor a bészekre nem tettünk annak idején akkreditációt, vagy azok kimaradtak belőle? Hogyan kell ezt érteni? A koppenhágai szerződés kapcsán, vagy mikor kellett ezt megtenni?
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Én most a bészekről beszéltem.
ELNÖK: Igen, én is az ő irányukban kérdezem, hogy miért érzi úgy most főosztályvezető-helyettes úr, hogy a jelenlegi uniós szabályok alkalmazásával nem tehetünk nekik ez irányba támogatói kedvezményt.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Jelen pillanatban nincs tudomásom arról, hogy a bészekre vonatkozóan ilyen jellegű kezdeményezéssel éltünk volna.
ELNÖK: Pont ezt kérdeztem, hogy annak idején, amikor különféle akkreditációkat jelentettünk be különféle elképzeléseinkre, akkor a bészek valamiért más csoportba kerültek-e, mint a tészek és a técsek.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnézést, a termelői csoportok és a tészek eredendően az EU által preferált rendszer, tehát azokat nem kell külön bejelenteni, a bészek pedig a hároméves moratórium hatálya alá tartozó, az Európai Unió által megtűrt, elfogadott, tudomásul vett támogatási körbe tartoznak. (Közbeszólás: Jó a szóhasználat!)
ELNÖK: Értem, tehát akkor mégsem tettünk meg mindent valamilyen fórumon azért, hogy ezt a három évet felülvizsgáltassuk, újra kezdeményezzük vagy megértessük azt, amiről itt Demendi László és jó néhány kollegám beszélt. Tényleg teljes, együttes erővel azt mondtuk, hogy ezek a szerveződések lesznek azok, amelyek Magyarország Unióba lépését követően kedvezményesen tudják fogadni a majdan felajánlandó pályázati pénzalapokat. Ezért szinte közösen, vállvetve kampányoltunk, komolyan mondom - remélem, erre így emlékszik a kormánypárti oldal és az ellenzék is -, most meg azt mondjuk, hogy ja bocs, végül is ti kimaradtatok ebből.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnök úr, elnézést, egy kicsit bajban vagyok, mert ön akkor a három évvel ezelőtti csatlakozási megállapodásunk felülvizsgálatáról beszél.
ELNÖK: Igen.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnézést, ez már egy más dimenzió.
ELNÖK: Örvendi Lászlóval folytatódnak a további hozzászólók.
ÖRVENDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Főosztályvezető-helyettes úr azt mondja, hogy átalakulással, egyébbel oldják meg, hogy a bészek is juthassanak támogatáshoz. Az átalakulások jogi és anyagi problémákat vetnek fel; fennmaradási kötelezettségeket vállaltak, támogatásokat vettek fel ötéves működési kötelezettség és egyéb is van, amit vállalniuk kell, tehát mindenféleképpen anyagi veszteséggel jönnének ki belőle. Meg hát nem is erről volt szó. Arról volt szó - mint ahogy a többi képviselőtársam is elmondta -, hogy ezeknek a szövetkezéseknek lesz jövője az Unióban; azt mondtuk nekik, hogy szövetkezzetek, és most nem tudunk az emberek szemébe nézni.
ELNÖK: Medgyasszay Lászlónak adok szót - ő még nem szólt hozzá.
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Én azt gondolom, hogy a parlament a jogalkotó, a kormány meg a végrehajtó szervezet egy parlamenti demokráciában. A bizottság döntsön erről a javaslatról, megszavazzuk és akkor majd meglátjuk, hogy a kormány erre mit tud lépni. Azt gondolom, a kormány részéről az illetékes tárca vezetője mindent el fog követni azért, hogy ez rendben legyen. A főosztályvezető-helyettes úr nem politikus, ő egy köztisztviselő, akinek egy bizonyos mértékig terjed a tájékoztatási lehetősége egyáltalán. Nekünk kell itt dönteni, és aztán majd megkérjük a kormányoldalt, hogy üljenek le Gráf miniszter úrral, akit megdicsértem a parlamentben - remélem, megszolgálja ezt a dicséretet -, mert ez egy nagyon komoly dolog. Olyan nincs, hogy ezeket kihagyjuk. Ezt meg kell mozgatni. Ha valaki ezt el... - nem akarom a főnökötöket ismételni -, akkor az feleljen érte, hogy hol lett elszúrva, mi lett ezzel, hogyan történt. Kétségkívül ez a hároméves dolog időt adott arra, hogy ezt fölvessük valahol. Lehet, hogy mi ellenzék vagyunk a hibásak, hogy ezt nem piszkáltuk ezelőtt két évvel, nem tudom. Tehát a javaslatom az, hogy szavazzunk, a kormány pedig a döntésünket próbálja végrehajtani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Igen, én is ez irányba kérném szépen a hozzászólókat, hogy ha érdemileg új álláspontot tudnak itt közvetíteni a bizottsági tagok felé, akkor jelezzék hozzászólási igényüket. Van-e új álláspont? Mert most már közeledünk a szavazáshoz, és én ezt javasolnám.
Járvás István úgy érzi, hogy új. (Járvás István: Nem, nem új.) Hallgassuk meg, akkor tudjuk meg.
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Az azért mégis csak a történetiségéhez hozzátartozik a dolognak, hogy 2002-ben jelent meg a termelői csoportokról szóló miniszteri rendelet, hogy hogyan kell ezeket megalakítani, és gyakorlatilag akkor felejtettük el, hogy vannak beszerző-értékesítő szövetkezeteink. Függetlenül attól, hogy három évig ezt a támogatást nemzeti formában lehetett adni, mégis csak hagyta a politika, hogy kiszáradjon körülötte a víz vagy elfogyjon a levegő. Tehát én azt látom, hogy ez mégis csak egy gazdasági harc. Attól függetlenül, hogy ez nem könnyen megoldható, a tényszerűséghez csak hozzátartozik. Csak ennyit akartam rögzíteni, köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök úr!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Nem az időt húzva én két dolgot kérek főosztályvezető-helyettes úrtól. Kérem a jogszabályi helyek megadását és arra a választ, hogy történt-e kezdeményezés az Unió felé a Magyarországon működő több mint ötszáz beszerző-értékesítő szövetkezet további működését és támogatását illetően.
Köszönöm.
ELNÖK: Megadom a szót főosztályvezető-helyettes úrnak.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A jogszabályhelyekkel kapcsolatban annyit szeretnék előrebocsátani, hogy miután nincs ilyen az Európai Unióban, ez a rendszer így nem érvényes, ebből következően egy kicsit bonyolult lesz, de majd megpróbálunk valamit kitalálni.
Az EU felé való kezdeményezésekről pedig, ha úgy veszem alelnök úr kérését, hogy személyre szóló tájékoztatást szeretnének erről kapni, én ennek nem látom akadályát és ezt vállalom.
A kormány módosító javaslattal kapcsolatos álláspontját továbbra is fenntartom.
ELNÖK: A szavazáshoz érkeztünk. A 9. pont az, amelyről eddig vitatkoztunk, Örvendi László és Bagi Béla képviselőtársaink indítványa. Kérdezem, ki az, aki egyetért a 9. pontban lévő kapcsolódó módosító indítvánnyal. Aki igen, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm.
Kaptunk három javaslatot bizottsági módosító indítvány benyújtására. Ezek egy lapon találhatók, 1., 2. és 3. sorszámmal. Ha jól látom, a kormány megpróbált választ adni a tegnapi bizottsági ülésen az ellenzék által felvetett három, szerintünk nagyon fontos és súlyos kérdésre: a gazdasági erővel rendelkezés szintjének megállapítására, a monitoringbizottságban való részvételre és arra a felvetésünkre, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési tervet hozzuk be a bizottsági, illetve a parlamenti vita környezetébe, merthogy csak itt nem volt, állítólag mindenhol máshol már volt - mi ott sem láttuk, de hát ez egy másik kérdés. Erről szól a három előterjesztés.
Főosztályvezető-helyettes úr tesz-e hozzá megjegyzést?
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Valóban a tegnapi nap folyamán többszörös egyeztetést próbáltunk folytatni, és a minisztérium vezetésével folytatott egyeztetés alapján körülbelül ez az a kör, ameddig a kormány jelen pillanatban lehetőséget lát arra, hogy a törvényhozás szintjén, illetve parlamenti szinten ezeket a kérdéseket rendezzük. Ebben benne van az az értékítélet is, hogy az a megközelítés, ami a korábbi képviselői javaslatokban volt, sokkal kauzisztikusabb, a kormány ezt nem tartaná szerencsésnek. Körülbelül ebben a körben, ha a bizottság ebben közös álláspontot ki tud alakítani, azt támogatni tudnánk.
ELNÖK: Akkor megnyitom a vitát az 1. sorszámú indítványról, amely a törvényjavaslat 5. §-ához javasol egy e) pontot kiegészítésül.
Alelnök úr!
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Úgy tudom - de hát majd Jakab alelnök úr elmondja -, a miniszter úr a Magosz-küldöttgyűlésen tett egy ígéretet arra, hogy az EUME mértékét csökkenti az egyes támogatások elérhetőségénél. Ebben a javaslatban benne van annak lehetősége, hogy a miniszter úr teljesíteni tudja ezt az ígéretét. Ha ez nincs benne, akkor nehezebb helyzetbe kerülne. Úgyhogy, bár azzal az eredeti szándékkal, ahogy ezt Ángyán képviselőtársunk kérte, nem sikerült megfogalmazni és egyezségre jutni, ezzel a megoldással szeretnénk - és javasoljuk, hogy fogadja el a bizottság - miniszter úr és magyar gazdák segítségére sietni.
ELNÖK: Már csak az lenne a kérdés, hogy ebben mi is a segítség. Itt konkrét értékszámok szerepeltek. Az 5-ös osztószám volt az, ami a legsúlyosabban érintette őket; ennek következtében kerültek nehéz helyzetbe, mert nem rendelkeztek azzal a gazdasági erővel, amivel a támogatási szintet el lehetett volna érni, magyarul, hogy pályázhassanak. Konkrét számok is hangoztak el, hogy ez akár 2-es vagy 3-as szintre kerüljön le, de egyelőre itt erről nincs szó, csak egy megengedő nyilatkozatról, hogy elérhetőek legyenek a versenyképessé válásukhoz szükséges támogatások. Én ezt értem, és akkor tiszta lenne előttem, ha netán arra kapnánk egy utalást vagy ígéretet, hogy a rendeletben vajon mit is gondolnak majd e mögé a törvényi szöveg mögé tenni, hogy konkrétan lássuk, hogy akkor mennyien is érik el a jelenlegi 5 százalék körüli érintett körtől eltérően mennyivel nagyobb számban fognak hozzájutni a pályázati lehetőségekhez.
Jakab alelnök úr!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm Herbály alelnök úr korrekt tájékoztatását. Valóban a Magosz-kongresszuson miniszter úrral erről a kérdésről váltottunk szót. Megpróbálom pontosan visszaadni a közöttünk folytatott beszélgetés szövegét. Ő úgy nyilatkozott, hogy: a 4 EUME-t már elfogadtam, esetleg megfontolás tárgyává teszem, hogy 3-ig lemenjünk. Remélem, pontosan adtam vissza a szöveget. Természetesen ez egy beszélgetés, ami gondolom, hogy még további egyeztetést jelent. Számunkra az a fontos, hogy ne vonjuk meg a pályázási lehetőséget, a források igénybevételének lehetőségét egy adott termelői körtől. Nem megyek bele most, hogy a 3 EUME, a 4 EUME, az 5 EUME mit jelent, megbeszéltük ezerszer, nem húzom az időt. Azt kérjük, hogy 3 EUME-ig menjünk le. Hogy ezt milyen formában lehet konszenzus alapján, korrekt módon betartva rögzíteni, azt gondolom, a kormánypárti képviselők és a kormány képviselője ebben a segítségünkre lehetnek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha jól értem, akkor itt egy becsületbeli ügyről van szó, mert ha mi most elfogadjuk ezt az általános megközelítést - mert nincs konkrétum benne, ez a legnagyobb fájdalmunk, azért ezt mindenki látja az indítványból -, tehát támogatjuk ezt az indítványt, és utána rendeleti úton viszont magasra helyezik a mércét, akkor mégis csak a becsületbeli kérdésről lesz szó; a Jakab István és a miniszter úr között zajló párbeszédre utalok ezzel.
Kérdezem a kormány képviselőjét, hogy tudunk-e valami konkrétabb szándékot az EUME mértékéről rendeleti szinten esetleg.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Minisztériumi tisztviselőként nem egy bátor megjegyzés részemről, ha azt mondom, hogy a főnököm amit ígér, azt általában be szokta tartani - az eddigi gyakorlatából ez adódik -, de úgy érzem, parlamenti szinten ez alapelvi kérdésként fogalmazódik meg, és ebből a szempontból egy általános politikai állásfoglalás az Országgyűlés részéről, hogy igenis a kisebbek számára egyfajta kedvezményt akar nyújtani. Természetesen a miniszter a parlamentnek politikai felelősséggel tartozik, és úgy érzem, itt a parlament az ellenőrző szerepét megfelelő módon tudja betölteni.
Rendeleti szinten ez hogyan fog megjelenni? Ha a miniszter úr eldöntött valamit, ahogy jeleztem az elején, azt általában be szokta tartani, illetve ha valami gond van, akkor viszont az érintett feleket valamilyen szinten tájékoztatja a változásról. Azt hiszem, ez talán megfelelő, ahogy itt elnök úr említette, becsületbeli ügyként nyugodtan kezelhető. Parlamenti szinten körülbelül eddig lehet szerintem elmenni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdés, észrevétel a bizottsági tagok részéről? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Az ellenzék is ebben a formájában ezzel a közösen, együttesen értelmezett további megjegyzéssel támogatja ezt a bizottsági módosító indítványt. Az 1. sorszámon benyújtandó indítványról kérnék szépen szavazást. Ki az, aki egyetért az 1. sorszámú indítvánnyal, amely a törvényjavaslat 5. §-át e) ponttal javasolja kiegészíteni? (Szavazás.) Egyhangú.
A 2. sorszámú indítványról kérdezem a kormány képviselőjét.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az eredeti elképzelés és javaslat az EMVA-val, illetve az Új Magyarország vidékfejlesztési programmal kapcsolatosan fogalmazott meg parlamenti ellenőrzési hatáskört. Ez a mostani szöveg viszont a törvény egészét - tehát az EMGA, EMVA, EHA és a nemzeti támogatások belefoglalását - kellene, hogy jelentse, ugyanis az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény alapján a miniszter évente köteles beszámolni a parlamentnek, ez csak rögzíti azt a formai keretet, amelyben a teljes támogatási rendszerről beszámol. Úgy érzem, ilyen értelemben a kormány szintén kifejezte abbeli szándékát, hogy egy nyílt, nyitott rendszert kíván működtetni.
ELNÖK: Itt viszont már tartok tőle, hogy alapjaiban eltérő a véleményünk. Tegnap arra kaptunk ígéretet, hogy esetleg egy szakértői ötpárti egyeztetéssel próbáljuk értelmezni azt a három kérdést, amelyeket Herbály alelnök úr is kritikusnak látott.
Ezek közül az egyik súlyos kérdés az, hogy az egész Új Magyarország vidékfejlesztési terv mint stratégiai terv nem kerül a bizottság és a parlament ügyrendjében a napirendi pontok közé. Ez súlyos hiba. Az NFT I.-et is ugyanígy kikerülte természetesen a kormány, ami ugyanígy súlyos hiba volt. Nem hiszem, hogy az az igényünk, hogy ez a parlament előtt kerüljön megvitatásra, helyettesíthető azzal a módosító indítvánnyal, hogy évente beszámol majd a miniszter a végrehajtásról. Természetesen arról a végrehajtásról, amit úgy fogalmaztak meg, hogy a parlament ne tudjon róla véleményt kifejteni, hiszen itt nagyon súlyos kérdésekben van véleménykülönbség köztünk; abban, hogy melyik alapra, melyik lábra milyen összegeket hogyan szeretnénk csoportosítani és azzal mit szeretnénk elérni. Tehát itt egy szakmafilozófiai, stratégiai irányultságú kérdésről van szó, amelyben sajnálatos módon a kormány valamiért nem ad lehetőséget, hogy a legnagyobb nyilvánosság előtt, a népképviselet, a parlament előtt fejthessük ki a véleményünket. Tehát azt nem tudjuk elfogadni, hogy beszámol majd arról, amit egyébként parlamenti vita nélkül önmagának határozott meg a kormány. Arról természetesen úgy fog beszámolni, hogy: aszerint hajtottuk végre, ahogy mi önmagunknak meghatároztuk. Ezt már most megmondom, akárhányszor fog erről beszámolni a kormány, mert nem lesz nulla szint, amihez viszonyítani tudnánk, hogy a parlamenti vitában ez így volt, és ahhoz képest önök mit hajtottak végre. Sajnos a nulla szintet, hogy mihez képest mit hajtottak végre, ezt a lehetőséget vonja meg a kormány azzal, hogy nem hozza be az elképzelését parlamenti vitára. Talán fél tőle. Nem tudom, miért, mert vannak benne elfogadható és vannak benne vitatható részek. Ezt a félelmét nem látom megalapozottnak, és nem túl barátságos lépés a parlament intézménye felé, hogy egy ilyen súlyos kérdésben, amelyben - mindig nagy hangsúllyal fektetik le, hogy 1300 milliárd meg az egészre 8000 milliárd, ismerik ezeket a kulcsszavakat - ekkora összegekről folyik most a társadalmi vita, épp a parlamentet hagyják ki. Ezt egy súlyos, barátságtalan lépésnek tartom.
Alelnök úr jelentkezett.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nekem már szint fáj ez a beteges gyanakvás. Nem hiszem, hogy ez előreviszi az ügyeket.
ELNÖK: Miért maradt ki a parlamenti vitából?
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök úr, most nálam van szó.
ELNÖK: Csak segíteni akartam a hozzászólásában.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a kedvességet, nem tartok rá igényt most. Szóval a tegnapi nap folyamán tényleg próbáltunk valamit tenni annak érdekében, hogy az a három pont, amiről itt beszéltünk, megoldást nyerjen. Én a másik kettőt nem láttam olyan erősen támogatottnak Ángyán professzor úr részéről, mint pont ezt a pontját a módosítójavaslat-csoportnak.
Nagyon sajnálom, hogy most a nulla szinthez viszonyít elnök úr. Azt gondolom, nem nulláról indul ez a dolog, és nem biztos, hogy szerencsés lenne kettéválasztani a magyar agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentést az Új Magyarország vidékfejlesztési tervről szóló jelentéstől, hanem ezek egyben, egy időben, komplexen a bizottság előtt is meg a parlament előtt is, mindenki számára érthető módon, az összehasonlításokat megtéve hangozzanak el. Azt kérném ellenzéki képviselőtársaimtól, hogy támogassák ezt a módosító indítványt, mert ezzel, ha még ki is akarná kerülni miniszter úr az Új Magyarország vidékfejlesztési programról szóló tájékoztatót - de nem akarja -, rá van kényszerülve, hogy évente egyszer számoljon róla be. Általában amikor beszámol a miniszter ezekről a kérdésekről, akkor a következő évre is határoznak meg feladatot, ha más nem, az Agrárgazdasági Tanács, de azt gondolom, kérjük miniszter úrtól, hogy határozza meg a következő évek tennivalóit. Egyébként nem nagyon kell, mert kint lesz az interneten minden a teljes nyilvánosság előtt az Új Magyarország vidékfejlesztési program vonatkozásában, de legyen a nagynyilvánosság előtt, mert hisz' nem mindenki tud internetül és nagyon fontos, hogy tényleg szóban a miniszter úr szájából - akit mindannyian nagyon becsültök, mi is becsülünk -, elhangozzék és értsék az emberek, hogy miről van szó. Úgyhogy nagyon szeretném kérni, hogy ebből ne politikai vitát kavarjunk, hanem azt a szándékot lássuk, ami mögötte volt, hogy megoldjuk azt a problémát, ami tegnap felvetődött, és, ha nem is abban a formában, ahogy Ángyán tanár úr kérte, de a lényegét tekintve az a szándék, amit ő akart elérni, megvalósuljon. Erre ad lehetőséget ez a 2. számú módosító indítvány, még ha nagyon szórakoztatónak tűnt is.
ELNÖK: Hát néha vissza kellett fognom magam, hogy ne nagyon mosolyogjak, csak egy picit, mert az indítvány egyértelmű volt: az Új Magyarország vidékfejlesztési tervet bizottsági és parlamenti vitában szeretnénk napirendi pont keretében. Ez nagyon egyértelmű. Nem azt kértük, hogy majdan egyszer a kormány beszámol, hogy hogyan hajtotta végre azt, amit nem hozott be a parlament elé. Azt hiszem, nem lehet összekeverni ezt a két kérdést. Tehát én úgy érzékelem, hogy a most tett javaslat szándékában messze nincs összhangban azzal a kéréssel, amit Ángyán József professzor úr fogalmazott meg.
Jakab István alelnök úr!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! A tegnap esti egyeztetésünk úgy zajlott és azt az igényt fogalmaztuk meg, amit elnök úr elmondott, nem akarom ismételni. Az agrárgazdaságról szóló törvény keretében a beszámoló, amit az Agrárgazdasági Tanács megvitat, egy teljesen más műfaj. Azt is mondhatnám, hogy ez tulajdonképpen, amit Mikó Zoltán főosztályvezető-helyettes úr előterjesztett, hogy kiegészítve a beszámoló a többi támogatási jogcímről szóló előterjesztéssel, törvényszerűen be kell, hogy következzen, ez a közigazgatás feladata, tehát itt plusz vállalás nincs, mert erről ugyanúgy be kell számolni, hisz' ez az elvégzett munkát jelenti. Még egyszer aláhúznám: ez nagyon nagy összeg, nagyon jelentős változásokat tud generálni, és erről a parlamentnek döntenie kell megítélésünk szerint. Ezt azért kértük, hogy a parlament ellenőrző szerepe ne csorbuljon.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? Alelnök úr!
HERBÁLY IMRE (MSZP): Csak azt szeretném alelnök úrnak mondani, hogy ezzel a parlament szerepe nem csorbul, ugyanis a miniszter úr beszámol a bizottság előtt is az Új Magyarország vidékfejlesztési program végrehajtásáról és a további elképzelésekről.
Elnézést kérek, ha már azt mondjátok, hogy nem történt meg: ami nem történt meg, azt meg úgysem tudjuk már megtörténtté tenni. (Járvás István: Ez az!) Hát akkor meg miről beszélünk? (Járvás István: Hogy még lehessen!)
ELNÖK: Nem megyek vissza Montesquieu-ig - ott tisztázódna, hogy mi a törvényalkotónak és a kormánynak mint végrehajtónak a szerepe. Tehát nem utólagos beszámolási kötelezettségről van szó, hanem a parlament írja elő neki törvényben, hogy mit kell csinálni. Na, itt ez sérül most meg. (Herbály Imre: Nem sérül meg.) Megsérül, alelnök úr, azáltal, hogy ez az Új Magyarország vidékfejlesztési terv nem kerül a parlament elé, tehát nem parlamenti felhatalmazással teszi a kormány, amit tesz. Ez az egyedüli probléma az egészben.
További kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Nincs, szavazunk róla. Ki az, aki a 2. sorszámú módosító indítvánnyal egyetért? Aki igen, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Többséget kapott, tehát a bizottság benyújtja ezt az indítványt.
A 3. sorszámú bizottsági módosító javaslatról kérdezem a kormány képviselőjét.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A 3. számú javaslat lényegében a vonatkozó közösségi jogszabályok egyik fontos alapelemét, a partnerség elvének betartását és annak érvényesülését próbálják egyértelműen a miniszter felelősségévé tenni. A vita abból indult ki, hogy a monitoringbizottság összetétele milyen legyen, hány százalék legyen a különböző érdekképviseleti és egyéb szervek aránya, illetve a kormány szerepe. Szeretném jelezni, hogy a vonatkozó közösségi jogszabályok nagyon fontos szerepet szánnak a különböző szakmai és egyéb érdekképviseleti szerveknek, de nemcsak azoknak, hanem a különböző regionális, önkormányzati és egyéb más társadalmi szerveknek. A partnerség elvének érvényesülését viszont az EMVA-ról szóló közösségi jogszabály nagyon precízen részletesen leírja - elnézést, nem hoztam el -, hogy a miniszternek irányító hatósági feladatkörében hogyan kell egyeztetnie a különböző szervekkel. Valójában itt egy olyan jogi helyzet kerülne egyértelműen meghatározásra, hogy az Országgyűlés kiemelt fontosságúnak tartja a miniszter számára a partnerség elvének közösségi jogszabályok szerinti érvényesülését. Ebbe beletartozik természetesen a monitoringbizottságokkal való megfelelő szintű kapcsolattartás.
ELNÖK: Meg szeretném kérdezni, hogy ez a mondat ha netán nem kerülne bele a törvénybe, hogy "felel a partnerség elvének közösségi jogszabályok szerinti érvényesüléséért", akkor nem is felelne a miniszter ezekért, akkor ez nem következne a miniszterek jogállásából és a miniszterek feladatát leíró egyéb törvényekből és rendeletekből?
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Szeretném jelezni, hogy a közösségi jogszabály így közvetlenül az irányító hatóság feladatkörét ilyen mértékig nem fogalmazza meg. Ezzel kerülne ez egyértelműen az irányító hatósági feladatkör keretén belül a miniszter feladatává. A közösségi jogszabály általában a partnerség elvéről és a tagállamról beszél, ennek a törvényjavaslatnak éppen az a filozófiája, hogy az általában a tagállam számára megfogalmazott feladatokat pontosan a meghatározott személyeknek, jelen esetben a miniszternek címzi, ennyiben pontosít.
ELNÖK: Akkor eljutunk a partnerségben konkrétan érintett monitoringbizottsághoz. Általánosan fogalmazott, tisztelt főosztályvezető-helyettes úr. Elég egyértelmű a jelenlegi helyzet és az ezt megváltoztató javaslatunk. A jelenlegi helyzet az, hogy ezt a monitoringbizottságot, ami külső, független, civil kontrollal kellene föltölteni, hogy ellenőrizhesse - mint minden erre adó országban - a kormány bizonyos tevékenységét és pénzek elköltését. Jelenleg kormányzati túlsúly van, magyarul a miniszter által kijelölt személyekkel kerül feltöltésre, ezért semmi értelme a monitoringbizottságnak, mert mindent elfogad, amit a miniszter javasol, meg amit erről a témakörről tudnia kell, mert nincs valódi kontrol, ez egy álkontroll. Erre hívta föl a figyelmet Ángyán József az indítványában. Ezért az indítványunk egyértelmű volt: ugyan tettünk javaslati arányt is, de azt javasoltuk, hogy legalább a civil szervezetek, az NGO-k nagyobb számban kerüljenek be ebbe a bizottságba, mint a kormány által delegált megbízottak, legalább ennyit érjünk el. Persze ha elegánsak vagyunk, akkor nagyobb számban, legalább kétharmad-egyharmad arányban vesznek részt benne a civil szervezetek, ha komolyan gondoljuk a javaslat alapján most már törvényi szinten is előírt partnerség elvét. Az alapvető vitánk abban volt, hogy ne önmagát ellenőrizze már a kormány, amikor tudjuk, hogy egy monitoringbizottságnak függetlennek kellene lenni, és ha komolyan gondoljuk, akkor civil szervezetekkel, annak képviselőivel töltsük fel ezt a bizottságot. Ez volt az alapvető javaslat. Tartok tőle, hogy ez az egy mondat megint messze nincs összhangban azzal az elképzeléssel, amiről itt tegnap vitát nyitottunk.
Alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Most még jobban fáj a gyanakvás. Én meg azt gondolom, hogy egy európai társadalomban a partnerség elvének érvényesülése azt jelenti, hogy a partnerek egyenrangúnak tekintik egymást, nem kétharmad-egyharmad arányban, hanem mondjuk 50-50 százalék arányban, mert ha azt mondják, hogy jó partnere volt, magyarra lefordítva azt jelenti, hogy nem pofozták meg egymást, meghallgatták egymást, hallgattak a másikra, jót játszottak egymással. Nyilván én is azt szerettem volna, hogy ha mondjuk elérjük azt, hogy számszerűen belekerüljön ebbe a törvénytervezetbe az 50-50 százalék. Én nem értettem egyet és akkor sem értek egyet, ha még egy órahosszáig beszélünk erről, hogy kétharmad-egyharmad arányban kell lenni a társadalmi és civil szervezeteknek a kormánnyal szemben, hiszen a kormány felelőssége sokkal nagyobb, mint a civileké, és szerintem 50-50 százalékban is el tudják mondani a véleményüket, mert a civil szférában éppen az a lényeg, hogy egymással is tartják a kapcsolatot. Úgyhogy azt gondolom, hogy ez egyfajta kötelezettséget jelent a miniszter számára, mert felel a partnerség elvének. Ha úgy érzik majd a képviselők, ti, mi, hogy ezt nem tartotta be a miniszter, akkor nyugodtan mondhatjuk neki, hogy ezt elhibázta. Egyébként meg döntési jogot adni a monitoringbizottságnak enyhén szólva felelőtlenség szerintem. Ez is benne volt tegnap a javaslatban. Akkor van értelme a kétharmad-egyharmadnak, ha dönteni akarunk, ha le akarjuk szavazni a minisztérium képviselőit vagy a kormányoldal képviselőit; ha csak felelősséggel meg akarjuk beszélni, hogy jó-e az irány, akkor nem kell feltétlen kétharmad-egyharmad arány, elegendő az 50-50 százalék vagy a partnerség elvének betartása.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tartok tőle, hogy a partnerség elvét mi teljesen másképp képzeljük el egy társadalomban, mint Herbály alelnök úr. (Herbály Imre: Hát akkor elég nagy baj van.) Akkor pontosítok. Tisztelt Alelnök Úr! A partnerség a társadalomban azt jelenti ez esetben, amikor egy civil kontrollt szeretnénk behozni, hogy én vagyok a kormány, a kormányzás napi rutinjából a civil szervezetek természetesen ki vannak zárva, azaz nem vehetnek benne részt, de partnernek tekintem őket abban, hogy alkalmanként teremtek nekik lehetőséget, hogy a véleményüket kifejtsék arról, amit én teszek. Na ez a partnerség. De ha a civil szervezeteket nem vonom be még abba a lehetőségbe sem, mint például itt a monitoringbizottság, akkor természetesen nem tekintem őket partnernek. Én ezt csak így tudom lefordítani.
Jakab István alelnök úr!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tudom, hogy nagyon késő van és fáradtak vagyunk, de Ángyán professzor úr sajnos nincs itt, ezért egy kicsit helyette is el kell mondanom a következőket. Tegnap késő este már megállapodtunk abban, hogy ez nem döntés, nem leszavazzuk egymást, de egyértelmű jelzés, hogy a civilek hogyan állnak hozzá ahhoz az adott kérdéshez, elfogadják-e vagy nem azt a döntést. A másik szempont az, hogy nem minden civil szervezet ugyanazt a nézetet vallja, ott is van különbség. Tehát azért van az, hogy itt a kétharmadot hozta be Ángyán professzor úr, mert Magyarországon homogén civil közösséget találni nem lehet, senki sem gondolhatja komolyan, hogy ilyen létezhet. Ezért gondoltuk azt, hogy valóban ne látszategyeztetés legyen, hanem legalább a kinyilvánítás szintjén legyen tétje a monitoringbizottságban hozott döntéseknek és munkának. Erre gondoltunk, ezért akartuk, mert így valóban sokkal hitelesebben működik a rendszer.
Mondok egy példát; nem szívesen hozom fel, de ha belekezdtem, elmondom. Ha a bészek ügye egyszer odakerült volna, akkor most biztos könnyebb helyzetben lennénk, mert egy civil kontroll mellett ha egy ilyen kérdés végigvitatva a civilek nyilván ráirányították volna a figyelmet, hogy uraim, ez egy nagyon komoly dolog. Még egyszer: a civil kontroll csak a felelősség, csak ráirányítja a figyelmet a problémákra, de nem dönt. Tehát a civil kontroll a monitoringbizottságban nem azt jelenti, hogy ha a civilek valamit nem fogadnak el, akkor az irányítóhatóság vezetője most már köteles a civilek álláspontja szerint dönteni. Nem. Mindenképpen az adott eljárási rendnek megfelelően dönt, nem döntéshozó szervezet a monitoringbizottság.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van-e további kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, kérdezem főosztályvezető-helyettes urat, hogy volt-e olyan fölvetés, amire reflektálni szeretne.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azért vagyok egy kicsit bajban, mert ha az elmúlt három év európai uniós működésének tapasztalatát és gyakorlatát megnézzük, azt láthatjuk, hogy egy kicsit másképp állnak hozzá az ügyekhez általában az Európai Unióban. Egy nagyon fontos felismeréssel kell gazdagabbaknak lennünk: ha egy tagállam - teljesen mindegy, melyik tagállamról van szó - nem tud a saját civil és egyéb szervezeteivel valamiféle konszenzusra jutni és azt hiszi, hogy egyébként hatékonyan tudja érvényesíteni a tagállami érdekeket, akkor az nagyon téved. Ez egy nagyon komoly felismerés valamennyiünk számára, ugyanis minden ilyen megbeszélésen, ülésen, gyűlésen, ahol ilyen ügyekről tárgyalunk, a Bizottság képviselője ott van, folyamatosan tájékozódik a különböző szervektől, a civil szervezetek a Copa/Cogecán keresztül megfelelő módon tudják érvényesíteni a dolgokat. Mi következik ebből? Nem kell feltétlenül törvényi szinten szabályozni azt, ami egyébként közös tagállami érdek, hogy a kormánynak, a civil szervezeteknek, az érdekképviseleteknek valamiféle közös álláspontot kell képviselni és a maga útján mindegyik a Tanácsban, a Bizottságban, a Copa/Cogecában és minden egyéb más szervezetnél tegye meg a megfelelő dolgát. Ha azt hiszi bármelyikünk is, hogy valamelyikük ellenére bármit el fogunk tudni érni, akkor az egy hibás politika. Úgy érzem, ebben a javaslatban egyértelműen a miniszter felelősségét is kiemeli az egyik mondat, a másik pedig a partnerség elvét a jogalkotó a parlament szintjére hozza, ami kellően fontos alapelv, amit érvényesíteni kell.
Ami a monitoringbizottságot illeti, megítélésem szerint nincsen akadálya, hogy egyébként a parlament akár a mezőgazdasági bizottság szintjén valamilyen rendszerességgel tájékozódjon a monitoringbizottságok működésének tapasztalatairól. Őszintén remélem, hogy olyan tapasztalatokról fognak tájékozódni - az eddigi gyakorlat egyébként ezt mutatta -, hogy az esetek döntő többségében a kétharmadot meghaladó szavazatarányok is előfordulhatnak. Itt ésszerű kompromisszumok vannak, ezek azok a keretek, amelyeken belül egyrészt a kormány, másrészt az Országgyűlés mozogni tud.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Most szavazásra kerül sor. Kérdezem, ki az, aki támogatja, hogy a bizottság beadja ezt a 3. számú módosítást. Aki igen, az kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Többség. Akkor három módosító indítványt ad be a bizottság a döntéseknek megfelelően.
Kérdezem, hogy van-e olyan kérdés, amivel a bizottságunknak még foglalkoznia kellene e napirendi pont keretében. (Nincs jelzés.) Nincs ilyen. Ezt a napirendi pontot akkor lezárom.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a segítséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kormány képviseletét ellátó Mikó Zoltánnak a jelenlétet.
A 3. napirendi pontra térnénk rá, az egyes környezetvédelmi tárgyú törvények környezeti felelősséggel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról beszélünk.
Köszöntöm dr. Gosztonyi Ádámot és kérem, terjessze elő a törvényjavaslatot a bizottságnak.
DR. GOSZTONYI ÁDÁM (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! A jelen, mindenki asztalán fekvő törvényjavaslat a környezeti felelősségről szóló irányelv átültetését célozza. Az átültetésnek a tagállamoknak megszabott határideje 2007. április 30. Szeretnék nagyon röviden néhány szót szólni az irányelv történetéről, ami szerintem érdemes az önök figyelmére is. Ez pedig az, hogy már az 1990-es évek elején elkezdődött ennek előkészítése, hiszen a közösség tagállamai között sok tagállamban egyáltalán nincsen környezeti felelősségi rezsim; van, ahol csak büntetőjogi szankció van, van, ahol polgári jogi, de egy közigazgatási jogi általános felelősségi struktúra nem létezett. A bizottság ezt észlelte, és több mint tíz évi előkészítő munka eredménye az irányelv, amely rengeteg kompromisszumtól terhelt. Egyrészt elvesztette a polgári jogi jellegét és csak közigazgatási felelősségről beszél, másrészt pedig minimális szabályokat tett kötelezővé a tagállamok számára, amelyeknek az irányelv előkészítése során Magyarország már szinte kivétel nélkül mindegyiknek megfelelt.
Az átültetés során a tárcának és a kormányzatnak az volt a célja, hogy az 1976 óta kialakuló környezeti felelősségi intézmények megtartása mellett azokat az újdonságokat, korszerű elemeket vegye át az irányelvből, amelyek hozzájárulnak a magyar környezeti felelősségi joghoz és kötelező az átvételük is. Ilyen új elemként kötelezően átvételre kerül többek között a szennyező fizet elvének megfelelően a környezeti kárt okozó ingatlan ára, amennyiben a központi költségvetés állja a környezeti kár finanszírozását, jelzálogjog-bejegyzéssel, amely biztosítékként szolgálhat az állam számára, hogy a környezeti kárért a felelősséget amennyiben viselte, akkor megtérítést kaphasson.
A második ilyen új elem az, hogy a magyar környezeti jogban a védett természeti értékekre eddig csak az általánosság szintjén volt helyreállítási szabályozás, ez most konkrét helyreállítási kötelezettségben testesül majd meg.
A harmadik új elem, amit nem kötelező átültetni, azonban a kormányzat foglalkozik a gondolattal, hogy a jogharmonizációs határidő lezárulásáig, de esetleg a második félévben a környezetre nézve potenciális szennyező tevékenységet végzők számára egy biztosíték- vagy biztosítási rendszer bevezetése. Egyrészt az irányelv jelzi, hogy ösztönözni kell a tagállamoknak - nem teszi kötelezővé - egy pénzügyi biztosítékrendszer bevezetését.
Másrészt az irányelv pontos helyreállítási szabályai mentén a környezeti kár kalkulálása könnyebbé válik. Eddig az egész magyar biztosítási szakma részéről a biztosítékadással szemben az volt az ellenvélemény - hiszen ez már az 1995. évi törvényben is szerepelt -, hogy a környezeti kár nem kalkulálható, nincsenek meg hozzá a normatív szabályok. Most remélhetőleg ezek a szabályok átültetésre kerülnek és esetleg egy általános biztosítékadási kötelezettség is létrejöhet.
Köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, van-e kérdésük, észrevételük, hozzászólásuk. Parancsolj, Kis Péter képviselő úr!
KIS PÉTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az előttünk fekvő törvényjavaslat első helyen kiemelt bizottsága a környezetvédelmi bizottság, de azt gondolom, ez olyan részeket, passzusokat és törvényeket érint, hogy a mezőgazdasági bizottság mint a környezettel közvetlen kapcsolatban álló ágazattal foglalkozó bizottság fontos, hogy erről tárgyaljon itt a bizottsági ülésen, illetve majd a parlamentben.
Tetszik a törvénytervezet címe, amely a környezeti felelősséggel kapcsolatos, még akkor is, ha salátatörvénynek tűnő törvényjavaslatról van szó, mert a környezeti felelősség erősítése mindenféleképpen szükséges Magyarországon is az uniós jogszabályokkal összefüggésben.
Nyilván, ami itt az előterjesztésben is elhangzott, a szennyező fizet elvét erősíteni kell jogszabály-módosításokkal is. Ha megnézzük, hogy az eddigi jogszabályaink a környezeti felelősséget hogyan szabályozták, azt láthatjuk, hogy sok esetben fejlettebb, szigorúbb, sokrétűbb jogszabályaink voltak, mint a hivatkozott 2004/35/EK rendelet, vannak olyan területek, amelyekhez mindenféleképpen hozzá kell igazítani ehhez az irányelvhez a mi jogszabályainkat. Ha azt nézzük, hogy mi történik a törvénytervezetben, akkor tulajdonképpen jogharmonizál, pontosít, kiegészít és párhuzamosságokat szüntet meg.
Én nem szeretnék kitérni részletesen azokra a kérdésekre, amiket az előterjesztő főosztályvezető úr itt érintett, de azt gondolom, mindenképpen előrelépés az, hogy biztosítékrendszer bevezetését célozza meg, és a jelzálog-bejegyzési kérdés is olyan súlyú lehet ebben a törvénytervezetben, ami nagyobb felelősséget és szigorúbb szabályozást igényel, mert ismerjük a környezetkárosítás kapcsán a kiszabott bírságok sokszor hatástalan voltát.
Tisztelt Bizottság! Ez a törvénytervezet négy nagy horderejű kérdést érint és ezekben próbál rendet tenni, illetve pontosítást, kiegészítést javasol, ezért mindenféleképpen javaslom a bizottságnak, hogy tartsa általános vitára alkalmasnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Átadom az ülésvezetést, mert hozzá szeretnék szólni.
(Az ülés vezetését Jakab István, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Font Sándor elnök úrnak.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Az elmúlt időszakban volt rá alkalom, szándék, hogy a környezetvédelem ügyét pártpolitikától mentesen próbáljuk meg stratégiailag egységesen kezelni, politikai oldalhoz tartozástól függetlenül. Erre vannak jó példák is, vannak azonban olyanok is, amikor némely kérdésben nem értettünk egyet. Hogy a jó példákat említsem, ilyen például az, ahogy a legutóbbi közismert események során az Ausztriából a Rába szennyezése következtében átáramló szennyvízzel kapcsolatosan felléptünk. Ebben a kormány is, a miniszter úr is a legmagasabb szinten, teljes erejét bevetve jelezte, hogy ez azért mégis csak sok, hogy egy uniós tagország szennyezi a másik uniós tagországot, még ha ők egy kicsivel régebben is uniós tagország, mint mi vagyunk, és lehet, hogy jobb gazdasági körülmények között vannak, meg minden egyebet elmondhatunk, de azért ezt ne csinálják. Nem ért még véget ez a történet, ahogy hallom. Ezek azok az események, amikor látjuk, hogy igenis van Magyarországnak egy egységes kiállása politikától függetlenül.
De vannak olyan esetek, amelyekről eltér a véleményünk, akár például egy környezeti kártalanítással kapcsolatosan, hogy ott milyen stratégiákat alkalmazzunk. Itt megemlíthetném a csepeli galvániszap esetét, amikor nem láttuk nagyon barátságos lépésnek, hogy aki a figyelemfelkeltést megteszi, akár civil személyként is, az ellen eljárást indítanak. Talán azzal szemben kellene hatékonyabban föllépni, aki azt a szennyet, a galvániszapot odavitte és még nem takarította el, és úgy néz ki, hogy ezt jó néhány évig eltűrték, meg lehet, hogy nem tudom, meddig eltűrjük még.
Ugyanígy kissé rossz fényt vet ránk - és tudom, hogy ez nem önmagában a környezetvédelem kérdése - a Magyarországra érkező import szemétbálák ügye. Meglepetten tapasztaltuk, hogy mennyire ki vagyunk téve az áruk szabad áramlása elvének, amelynek következtében egy ilyen szemétlerakó telep lettünk sajnálatos módon. Értjük és egyet is értünk azzal, hogy a miniszter úr milyen irányba próbálja nemzetközi szinten, az Unió szintjén befolyásolni a döntéshozókat, hogy áramlik az áru szabadon az uniós alapelvek egyik legfőbb ismérve alapján, na de azért itt többről van szó, ezt komolyabban kell venni. Mi mezőgazdasági bizottság ugyanezt mondjuk, csak mi az élelmiszerre mondjuk azt, hogy rendben van, hogy az áru áramlik, az élelmiszer, de azért álljon meg a menet, itt komoly dologról van szó: az életünkről. Ugyanez a helyzet a szemét ügyével kapcsolatosan is, ahol láttunk olyan részt, ahol egyetértünk a stratégiával, és láttunk olyat, amivel nem értünk egyet. Nem értünk egyet például az általános létszámleépítésekkel. Pontosan tudjuk, hogy ez a kormányzat általános irányelveiből adódik, és ez eléri a minisztériumot és háttérintézményeit is, de ha ezeket a szerveket nem erősítjük meg, akkor sajnos... (Herbály Imre: Elnök Úr! Ugye nem baj, ha beleszólok? Általános vitára való alkalmasságról van szó, nem pedig politikai példabeszédről.) De baj, alelnök úr. Ez az ülés vezetésének a megzavarását jelenti.
ELNÖK: Elnézést kérek, most én vagyok az ülés levezetője, úgyhogy megkérem alelnök urat... (Herbály Imre: De én akkor is állítom, hogy nem arról beszél elnök úr hozzászólóként, ami napirenden van.) Ebben az esetben ügyrendi kérdést lehet föltenni.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Tehát ezekkel a létszámleépítésekkel konkrétan nem értünk egyet, mert ez elvezet ahhoz, hogy tényleg beáramolhatnak ilyen szemétbálák Magyarország területére, és utána mindenki fogja a fejét, hogy most mit csináljon. Ezeknek az elkerülése végett szeretnénk megerősíteni a hatósági munkát és az esetleges miniszteri szándékot is.
A benyújtott törvényjavaslatnál tartózkodni fog az ellenzék az általános vitára való alkalmasság megítélésében, pont emiatt a felemás helyzet miatt, ami sajnálatos módon kialakult. A közös, támogatható célokat változatlanul meg szeretnénk erősíteni, és az ellenzék fenntartja a jogot, hogy ha jobbító szándékunkkal meg szeretnénk jelölni a környezetvédelmet, azt tegyük meg; még akkor is, ha a kormányzat részéről ez éppen nem úgy kerül megoldásra, mint ahogy mi szeretnénk, de legalább a szándékunkat hadd jelezzük ezzel az üggyel kapcsolatosan.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Visszaadom az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Font Sándor, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Herbály Imre alelnök úrnak is adok szót, ha erre igényt tart. (Herbály Imre jelzésére:) Nem.
Bagi Béla!
BAGI BÉLA (Fidesz): Szeretném megkérdezni a kormány képviselőjétől a következőt. Előterjesztésének utolsó gondolatkörében említette, hogy nem kötelező, de mi kísérletet teszünk a potenciális környezeti károk okozóinak vonatkozásában egy biztosítékrendszerének kialakítására, ha jól idéztem a gondolatát. Szeretném, ha ezt néhány mondatban bővebben kifejtené, mert balsejtelmem van. Mi hagyományosan és köztudottan lovas nemzet vagyunk, és ha egyszer nekiállunk valamit szabályozni, akkor azt rendszerint úgy túlszabályozzuk, hogy kiszabályozzuk magunkat is a versenyhelyzetből. Ez a balsejtelmem, mert még írásban nem láttam, hogy ez alatt mit is kellene érteni. Bizonyos tevékenységek esetében ha ilyen módon biztosítékot akarunk szedni tőlük, ha egy pénzletétről van szó vagy valami ilyesmiről, akkor gyakorlatilag már abba is hagyhatják a tevékenységüket, mielőtt egy deka környezetszennyezést is megtettek volna, mert kénytelenek letenni ezt a kauciót. Jól gondolom, hogy erről van szó?
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor megadom a szót a kormány képviselőjének.
DR. GOSZTONYI ÁDÁM (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kétféle pénzügyi biztosítékrendszer létezik: biztosítékot adjanak, vagy biztosítás legyen erre. Ebben még nem született meg a koncepció, a döntés. Egyébként akikre kiterjedne a biztosítékadási kötelezettség, azok leginkább a nagy ipari szennyező üzemek, akiknél potenciálisan a környezeti kár lényegesen meghaladhatja az alaptőkéjüket is, mert olyan kockázatos tevékenységet folytatnak.
Megpróbálok válaszolni a második kérdésére is; nem tudom, meghaladja-e a mandátumomat, remélem, nem. Veszélyeshulladék-lerakót ne építsen senki 1-2 millió forint alaptőkével, amikor 30 év monitoringozási kötelezettsége van a veszélyeshulladék-lerakó lezárása után. Ugyanez szerintem aktuális a csepeli galvániszap ügyében is, mert ahogy a galvániszap odakerült, amelyik cég tehetett arról a környezetszennyezésről, ami most folyamatban van, az pont fizetésképtelen, és nincsen biztosíték, amiből valószínűleg a későbbi állami kármentesítés költségét tudnánk érvényesíteni. Így összességében azt szeretném válaszolni, hogy meglátásom szerint az ilyen speciális esetekre, mint a veszélyeshulladék-lerakó, illetve a nagy ipari üzemek, terjedne ki a biztosítékadás kötelezettsége.
Köszönöm a szót.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor az általános vitára való alkalmasságról döntünk. Aki egyetért azzal, hogy a T/2425. számú törvénytervezet általános vitára alkalmas, az kérem, kézfeltartással jelezze. (12) Ki tartózkodik? (10) Ki az, aki ellene szavaz? (0) A bizottság általános vitára alkalmasnak találta a most vitatott törvénytervezetet.
Az ellenzéki oldal nem állít kisebbségi előadót. Kérdezem a bizottság többségi képviseletét, állítanak-e többségi előadót. (Jelzésre:) Amennyiben igen, nevesítsék.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Kis Péter.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, egyetért-e azzal, hogy többségi előadónak Kis Pétert javasoljuk. (Szavazás.) Igen, elfogadtuk. Köszönöm szépen.
Van-e olyan kérdés a 3. napirendi pontban, amit még meg kell tárgyalnunk? (Nincs jelzés.) Nincs ilyen. Köszönöm szépen a kormány képviselőjének a jelenlétet.
A 4. napirendi pont a termékpályákat átfogó mezőgazdasági szakmai szervezetek tevékenységének összeegyeztetése a versenytörvénnyel. E napirendi pont keretében három csoportból kértünk előadót: a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Gazdasági Versenyhivatal és a Baromfi Terméktanács részéről.
Az ügy előzménye az, hogy bizottságunkhoz a bizottsági elnök címére még 2006. október 25-én érkezett a Baromfi Terméktanács elnökétől egy tájékoztató levél, amely arról szól, hogy a Gazdasági Versenyhivatal eljárás alá vonta a tanácsukhoz tartozó tojástermelőket. Válaszlevelemben kifejtettem, hogy a mezőgazdasági bizottságnak konkrét, folyó ügybe beleszólási lehetősége nincs, és ismertettem a bizottságunknak azt a lehetőségét, hogy maximum a meghallgatással tud élni. Eközben az ügy lezárult, tehát a Versenyhivatal végzéssel élt, és ennek következtében jelentős, mondhatnám úgy is, hogy a magyar mezőgazdasági szereplőkre nem jellemző nagyságú büntetést rótt ki, védve saját igazát, a jelenleg érvényes versenyjogi törvényekre alapozva döntését. Az érintettek, a Baromfi Terméktanácshoz tartozó tojástermelők pedig egyelőre értetlenül állnak az ügy előtt, mondván, hogy a piaci kihívásoknak szerettek volna mindenben megfelelni, nem különbül, mint ahogy közismerten a lengyel, francia, osztrák és egyéb hasonló társszervek a nagybani multinacionális felvásárló cégek igényeinek szerettek volna megfelelni, nem okozva ezzel versenyhátrányt sem maguknak, sem másnak, versenyelőnyt ugyancsak nem adva sem maguknak, sem más versenytársnak. Hiszen köztudott, hogy 2004 után egy nagyon nyílt piacról van szó, azaz korlátozás nélkül hozhatnak be tojást is, tehát nincs igazi beleszólásuk a piac áralakító hatásába. Eddig jutottunk.
Arra tekintettel, hogy itt egy terméktanácsról és az azon belül működő tagokról van szó, javasoltam, hogy vegyük napirendre ezt a kérdést, esetlegesen okulva belőle vizsgáljuk meg, van-e tennivalója a bizottságunknak netán törvényi kezdeményezési szinten, hogy további más, magyarországi mezőgazdasági szereplők, terméktanácsok ne eshessenek abba a hibába, hogy a Gazdasági Versenyhivatal az őáltala ismert érvek alapján büntetést szab ki rájuk. Pontosan tudjuk, hogy akár a borászat területén a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa is hasonló koordináló szerepet tölt be a tagjaival egyetemben, akár még jó néhány versenytanács és azok tagjai, szereplői szintén próbálnak a piaci kihívásokra reagálni.
Ennek érdekében, mint említettem, három meghívottat javasoltam a 4. napirendi ponthoz. Kérném szépen először a Baromfi Terméktanács jelenlévő képviselőjét, hogy bemutatkozás után röviden ismertesse az ő szemüvegükön keresztül, hogy hogyan jutottak ebbe a helyzetbe, illetve a 2004. év után milyen kihívásoknak szerettek volna megfelelni az agrárrendtartási törvény vagy bármilyen más törvény alapján, ami őket erre irányította. Utána megkérjük a Gazdasági Versenyhivatal képviselőjét a döntés hátterének megvilágítására, majd pedig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviselőjét, hogy mondja el azt, hogy a két sokat emlegetett törvény esetleges összehangolását vagy ellentmondásait hogyan látja az irányító szakhatóság.
Köszönöm szépen.
SZABÓ LIA, a Baromfi Terméktanács jogi képviselője: Tisztelt Bizottság! Köszöntök mindenkit. Szeretnék bemutatkozni. Szabó Liának hívnak, a Baromfi Terméktanács, illetve ezen belül a Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetségének képviseletét látom el a Gazdasági Versenyhivatal előtt folyó eljárásban.
Köszönjük a rövid bevezetőt. Megpróbálunk az ügy konkrét részleteinek ismertetésétől most tartózkodni. Maga a GVH, vagyis a Versenytanács határozata az interneten megtalálható, tehát nyilvános, és akit részleteiben érdekel, az ott a felek érvelését - mind a Tojásszövetség, mind a GVH érvelését - elolvashatja. Az ügy természetesen tovább folytatódik, hiszen mind a végrehajtás felfüggesztése iránt, mind az egész határozat felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be a Tojásszövetség a Fővárosi Bírósághoz, tehát úgy gondolom, az ügy konkrétumaival, az egyes érvekkel nem lenne különösebben érdekes foglalkozni. Sokkal inkább úgy gondoljuk, hogy ami átgondolásra szorul és ami esetleg tanulságos lehet, az egy jóval tágabb összefüggésben a versenyjog, valamint a versenyjogi jogszabályok és a mezőgazdasági szektor sajátosságainak az esetleges összeegyeztethetősége, illetve reméljük, a valóban reális összeegyeztethetősége lenne.
Az eljárás során ugyanis felmerült egy kérdés, ami számomra is új volt, hiszen egész más iparágakban lévő piaci szereplőket képviseltünk eddig, ahol egyértelmű volt a versenyjogi jogszabályok alkalmazása, egyértelmű volt az, hogy két független vállalkozás között létrejött versenykorlátozó célú vagy hatású megállapodás a versenyjog tilalma alá esik, és egyértelmű volt az is, hogy ha valamiféle szakmai szövetségnek az ilyen jellegű döntésével álltunk szembe, akkor ez a versenyjog szabályaiba ütközik. Ezzel szemben viszont úgy gondoljuk, hogy az európai uniós jogalkotás és a Bizottság döntései is azt mutatják, hogy a mezőgazdasági szektor valamiben más. A mezőgazdasági szektor főleg a kínálat és a kereslet szabályozhatatlansága és rendkívül ciklikus mivolta miatt nem ítélhető meg úgy a versenyjogi jogszabályok alapján, mint mondjuk más iparágak. Álláspontunk szerint éppen ezért nem helyes az, hogy jelenleg a magyar jogszabályi környezetben egy szektorsemleges versenytörvény, tehát a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény lényegében az egyetlen olyan jogszabály, ami ezt a helyzetet tisztázza és ami nem ismer kivételt a mezőgazdasági szektor esetében sem.
Ha körülnézünk a magyar jogszabályok között, akkor azt láthatjuk, hogy tulajdonképpen az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény az, amelyik valamilyen szinten megpróbálja rendezni a versenytörvény és a mezőgazdasági szektor viszonyát. Itt kiemelném azt, hogy igazából ez egyetlenegy bekezdés, nem máshol, mint az átmeneti és záró rendelkezések között a törvényben, ami így szól: ha a törvény alapján megvalósuló szabályozás a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 11. §-ában foglalt tilalomba ütközik - vagyis a versenykorlátozó megállapodások tilalmába, ahova egyébként a szövetségek által hozott döntések is sorolhatók -, akkor az agrárpiaci rendtartás keretén belül a miniszter biztosítja, hogy a korlátozás révén megvalósuló gazdasági előnyök haladják meg a versenykorlátozó magatartásból adódó hátrányokat. Álláspontunk szerint ez a jogszabályi rendezése ennek a komoly ellentétnek vagy komoly szabályozási hiánynak nem megfelelő, és vagy egy jogszabályi rendelkezéssel, vagy pedig más módon szükség van arra, hogy a mezőgazdasági szektor és a versenyjog kapcsolatát rendezzük.
Álláspontunk szerint a Versenyhivatal számára is egyértelmű az, hogy a terméktanácsok, a szövetségek működésére szükség van, szükség van ezekre a szakmai önszerveződésekre, de valamilyen korlátokat, világos szabályokat kell látnia a mezőgazdaságban működő szövetségeknek és terméktanácsoknak arra vonatkozóan, hogy mi az, ameddig még elmehetnek, mi az, amit még megengedhetőnek tart a versenyjog és mi az, ami már ezen a legitim szférán vagy jogszabály által elfogadott szférán kívül esik. Valóban a GVH-nak voltak már a mezőgazdasági szektorra vonatkozó döntései, azonban úgy gondoljuk, hogy ezek egyedi döntések, amelyekből általános következtetéseket nem lehet levonni. Mi több ezek az egyedi döntések azért látható, hogy az idők folyamán változnak, tehát míg korábban egy sokkal megengedőbb jellegű döntési gyakorlat volt, addig ez - ahogy már az elnök úr is említette - rendkívül szigorodott, és most például egy 120 millió forintos bírsággal állunk szemben. Tehát ez azt mutatja, hogy igenis szükség van olyan világos keretekre, akár jogszabályi szinten, akár más szférában keresve a megoldást erre, ami jogbiztonságot teremt, ami megadja a lehetőséget arra, hogy a terméktanácsok tudják, hogy mi az, amit megtehetnek és mi az, amit már nem.
Itt felmerült és már említettem, hogy esetleg lehetőség lenne a témának vagy ennek a kérdésnek a jogszabályi szinten való rendezésére akár az agrárpiaci rendtartás keretein belül, akár esetleg alacsonyabb szintű jogszabályban, például miniszteri rendeletben. Azonban álláspontunk szerint talán még célszerűbb lenne ezt a megoldást is az önszerveződés keretei közé irányítani, és hasonlóan például a kereskedelmi etikai kódexhez - amire a kereskedelmi törvény adott nemcsak lehetőséget, hanem kötelezettséget is az áruházláncoknak ennek megalkotására - úgy gondoljuk, hogy lehetőség lenne esetleg a mezőgazdasági szektorban is egy olyan etikai kódexnek a kidolgozására, elfogadására, ami lehetővé tenné a terméktanácsoknak, szövetségeknek, hogy megismerhetővé váljanak a GVH elvárásai, illetve azok a jogszabályi elvárások, amelyek jelenleg sajnos, tapasztalatból mondjuk, nem tiszták a szövetségek számára. Álláspontunk szerint vannak olyan kérdések, amelyek szövetségek esetében hiába vállalkozások közötti megállapodások például egy szövetség keretein belül és valóban valamilyen szinten a versenykorlátozást okozzák - mint például a tagok segélyezése, ami egyértelműen egy versenykorlátozó helyzetet eredményez -, mindennek ellenére a mezőgazdasági szektor sajátosságai igenis megkövetelik azt, hogy ilyen önszerveződő szinten például a termelésszabályozás tekintetében a tagok szabályozó tevékenységet végezhessenek.
Szeretném kiemelni - beszéltünk arról, hogy etikai kódex vagy jogszabályalkotás lenne itt esetleg szükséges -, hogy például az Egyesült Királyságban kifejezetten a versenytörvény mondja ki azt, hogy a mezőgazdasági szektorban milyen esetekben nem alkalmazhatók a versenyjogi jogszabályok. Természetesen az árak rögzítése ez alól kivétel, de bizony a termelésszabályozás kérdésében szabadságot ad a terméktanácsoknak és a szövetségeknek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A Gazdasági Versenyhivatal álláspontjának ismertetését kérném szépen.
NAGY MÁRTA (Gazdasági Versenyhivatal): Köszöntöm a tisztelt bizottságot és elnök urat. Nekünk épp ellenkező az álláspontunk, mint az ügyvédi irodának, de hát nekik az a dolguk, hogy az eljárás alá vont piaci szereplőt védjék. Azt gondoljuk, hogy az eddig hozott hat határozattal, amelyek közül kettő megjárta a bíróságot, épp hogy a két törvény viszonyai tökéletesen tisztázódtak, ezek a viszonyok ráadásul megfelelnek annak a gondolkodásmódnak, ahogy az Európai Unió is kezeli a versenyjog és a speciális agrárszabályozások közötti viszonyt. A nagy bírság épp annak szól, hogy mi azt gondoljuk, hogy az elvek tisztázódása után már csak az téved, aki tévedni akar.
Az elvek pedig úgy néznek ki, hogy az agrárium sajátosságainak figyelembe vételére van az agrárrendtartás, és ami az agrárrendtartás szabályrendje és az agrárrendtartás intézményi rendje keretében miniszteri akarattal történik, azaz ami a kereslet-kínálat átmeneti vagy tartós megbomlásának kezelési módját illeti, ebben a Versenyhivatal semmiféle lépéseket nem tesz. Itt azt mondjuk, hogy az agrárrendtartási törvényben foglaltak szerint a miniszter mérlegeli a versenykorlátozásból eredő előnyöket és hátrányokat, ő gondoskodik róla, hogy az előnyök haladják meg a hátrányokat, viszont minden más területen, ahol a miniszter szerint nem éri el a piaci zavar azt a mértéket, hogy a rendtartás körébe vonhassa - ami szintén nem önkényes, tehát azért az agrárrendtartási törvénynek is van egy belső felépítése, tartalma, logikája -, a piaci szereplők nem tételezhetik magukat az állami szabályozás helyébe, versenykorlátozó intézkedéseket nem hozhatnak a saját szakállukra, amik mindenfajta mérlegelés nélkül úgy érintik a fogyasztót, ahogy érintik, úgy érintik a kapcsolódó agrárszektorokat, ahogy érintik. Tehát pont az hiányzik belőle, ami miatt az agrárrendtartás zavarainak a kezelését a rendtartási törvény a miniszter kezébe tette.
Ez a hat eljárás, amiben mi eddig megmutatkoztunk és kifejtettük az elveinket, mind árakról szól. Tehát amikor az iroda egyszerre mondja azt, hogy mi megengedhető, és mellé mondja azt, hogy természetesen az árrögzítés nem, akkor tisztelettel jelentjük, hogy csak árrögzítéses eljárásaink voltak eddig egy fogyasztómegtévesztéses apró történet kivételével, de az nem is a kartellsor. Az első kettőben nem szabtunk ki bírságot, a második kettőben 1-1 milliós bírságot szabtunk ki és azt gondoltuk, hogy az elvek tisztázódása mentén tulajdonképpen vége van ennek a fajta bánásmódnak. Úgyhogy azt gondoljuk, hogy nem elég hazai jogszabály-módosításban gondolkodni, mert ezeknél a történeteknél - az utolsó ez a tojás történet - európai jogot is kellett alkalmaznunk, ugyanis a közös kereskedelmi érintettségek mentén ezt meg kell tenni; ha mi nem tesszük meg, akkor az Európai Bizottság teszi meg. Azt mondhatjuk, hogy az összes történet, amiben határozatok születtek, ha már akkor tagok lettünk volna, akkor mind európai érintettségű lett volna. 10 - 11 mse Ez az ügy is 30 napra kimegy a végleges határozat előtt a bizottsághoz, amely vagy kifogásokat emel a felfogásunk ellen, vagy nem - nem volt ilyen, tehát ezzel mintegy azt jelezték, hogy ők is hasonlóképpen döntöttek volna. Lehet azon ábrándozni, hogy csinálunk valamit, hogy más lóg ki, de nem fog menni, tehát nagyon erősen az az érzésem, hogy ez a mostani felépítés legalábbis a parlament átgondolása, szándékai szerint egy tudatos felépítés volt, és nagyjából olyan, mint amilyen máshol Európában.
Mi nem gondoljuk, hogy Versenyhivatalnak nagyon sok eljárása lesz ugyanezekben a körökben, még ez sem túlságosan sok, hogy öt eljárás volt az öt év alatt. Azt gondoljuk, hogy pont az volt az eddigi eljárások lényege, hogy az utak legyenek kitaposva, tehát hogy mit szabad és mit nem szabad. Azt mondhatom még a tojásbírság-kiszabással kapcsolatban is, hogy a hivatal tekintettel volt arra, hogy milyen valódi nehézségek motiválták magát a szándékot, de a tojás - ami az első olyan történetünk, amely nem is terméktanács, hanem egyszerűen szövetség, tehát még olyan jogosítványokkal sem felruházott kör, mint amilyen jogosítványokkal a terméktanácsot felruházhatja a miniszter - egy abszolút világos versenykorlátozó folyamat volt, amit éveken keresztül ármeghatározással, kvóták szabásával gyakorolt a Tojástermelők Szövetsége nem utolsósorban információcserével. Azt mondhatom, hogy ez a fajta kezelési mód az, ami egy adott ágazatnak a problémáit nem szervesen oldja meg, hanem egyszerűen áthárítja a fogyasztókra. Nem tudom, hogy milyen elvek lennének felsorolhatók amellett, hogy ezt a gyógymódot engedjük szabadon burjánzani a mezőgazdaságban. Ennyit az eddigi felszólalásunkról.
ELNÖK: Félreértés ne essék, az ide meghívott előadók egyikének a pártjára állásra vagy az igazának a megerősítésére nem vállalkozhat a mezőgazdasági bizottság, de mivel a mezőgazdaságnak egy szereplőjéről van szó, és látunk hasonló tanácsokat, szerveződéseket, és mert a kiszabott bírság nagysága figyelemfelkeltő, olyannyira, hogy talán a mezőgazdaság ezen szereplőinek a tönkremeneteléhez is elvezethet, ezért a szándékunk mindösszesen az - mint azt a felvezető gondolataimban is megemlítettem -, hogy vajon tényleg elkerülhető-e a későbbiekben, hogy egy ilyen versenyhivatali eljárás elé kerüljön a mezőgazdaság többi szereplője. Hiszen ha ez nem kerülhető el, akkor mi elkezdhetünk aggódni a magyar termelők, a magyar mezőgazdák további sorsa iránt, hogy mi magunk ürítjük ki a magyar piacot és adjuk át a konkurenciának, miközben a bizottságunk mindig arra törekedett, hogy megpróbáljuk megvédeni attól a magyar termelőket. Én természetesen a gazdasági szabályozókat értem ez alatt, és nem egyebet, például a versenyhivatali eljárást, attól nem tudjuk megvédeni őket, de egyáltalán hogy a termelés környezetét próbáljuk meg olyanná tenni az agrárszabályozókkal, hogy állják a versenyt a nemzetközi konkurenciával szemben. Ezért gondolom most is azt, hogy ez az eset másoknak is tanulságos lehet - így értettem azt, hogy a Versenyhivatalt is és az érintett céget, képviseletét is meghívtuk. Köszönöm szépen.
Akkor az FVM képviselőjét kérném meg, hogy az eset kapcsán fejtse ki a véleményét.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Az FVM egy kicsit kettős helyzetben van, mert egyrészről látjuk az ágazati szereplőket, feladatunk az, hogy próbáljuk segíteni az ebben az ágazatban dolgozókat, másrészről pedig van egy jogalkotási feladatunk, illetőleg feladatunk, hogy betartassuk, legalábbis közvetett módon ezeket a szabályokat, illetve hogy olyan szabályokat alkossunk, amelyek ennek az ágazatnak a lehető legjobbak.
Az első gondolat az volt, amikor megismertük ezt a döntést, hogy nagyon-nagyon kemény lecke. Tehát hogyha ez valóban úgy marad, ahogy most a GVH a határozatában megállapította, tehát ha egy olyan bírságösszeg marad, az - nagyon leegyszerűsítve a dolgot, de ahogy azt az előbb az elnök úr is jól kifejtette - kicsit dramatizálva, de lényegében egy halálos csapás a magyar tojástermelők számára, illetve az ebben az ágazatban dolgozók számára. Megértve azt, hogy idáig a GVH részéről történtek döntések, és megmutatták az utat, azért mégis úgy érzi a tárca, hogy ez egy nagyon-nagyon kemény döntés volt elég komoly számokkal. Nem tudom, összehasonlították-e, hogy más ágazatokban, arányait nézve, mit jelentene, hogy mit jelentene, hogyha mondjuk a T-Mobile-t megbírságolnák mondjuk 100 milliárd forintra, hogy mit mondana, mert körülbelül ilyen arányok vannak, ha egy kicsit megnézzük a dolgokat. De természetesen a GVH-nak erre megvolt a lehetősége.
A másik oldalról egyetértünk azzal a jogalkotási szemponttal - és elnézést kérek a GVH képviselőjétől, de valamilyen szinten én azért szakbarbár vagyok, és az ágazatunk szempontjait helyezem előtérbe -, tehát azzal, igen, mi is teljesen egyetértünk, hogy az agrárium, illetve az agrárpiac szabályozása elég speciális. Ennek sok oka van, ezeket nem akarom elmondani - sokkal inkább kitett környezeti hatásoknak, a kiszámíthatatlanabb piaci folyamatoknak -, de ha csak jogszabályi oldalról közelítjük meg a dolgot, erre van egy nagyon jó kapaszkodónk, ami mondjuk a mondanivalómat megerősíti: pont az agrárpiaci rendtartási törvényben a GVH által sokszor támadott 29. §, amely a beszerzési ár alatti értékesítésnek a témakörével foglalkozik, tudjuk, hogy mi a GVH véleménye ebből a szempontból. Csak azért jeleztem ezt, mert az Országgyűlés anno, amikor ezt a szabályozást meghozta, egyértelműen amellett tett hitet, hogy nem lehet egy az egyben úgy kezelni ezt az ágazatot, mint bármely mást. Ebben tehát egyetértünk a Baromfi Terméktanácsot képviselő ügyvédi iroda álláspontjával.
Azt viszont látni kell, hogy a Magyar Köztársaságnak a mozgástere a piaci szabályozások terén nagyon-nagyon szűk. Mit jelent ez? Közös agrárpiac van, ahol vannak szabályozott, illetve szabályozatlan területek. Pontosan a baromfivonal, illetve ilyen értelemben a tojás sem tartozik ez alá, tehát ott nem hozhatunk attól eltérő szabályokat, mint ami jelenleg az Európai Unióban van, azaz ami nincsen. Tehát a dolgoknak egy ilyen irányú megközelítésében, hogy mondjuk emeljünk ki egy adott ágazatot, és mondjuk meg, hogy hogy és mint járjon el, nagyon-nagyon szűk a mozgástér. Azt nem mondom, hogy abszolút semmi nincs, de nagyon végig kell gondolni, és ismerve az Európai Unió ilyen irányú álláspontját nagyon nehéz dolgunk lenne, ezt azért egyértelműen látni kell. Természetesen meg lehet vizsgálni azt - és most ne értsen félre a GVH képviselője! -, hogy hozzá lehetne-e nyúlni mondjuk a GVH-törvényhez, és mondjuk lehetne-e kivételt tenni az agráriummal, hiszen az nem közvetlenül a piaci szabályozásokat érintené, de az viszont egy sokkal összetettebb feladat, ami a tárcánk jogalkotásán jóval inkább túlnyúlik, sokkal inkább egy összkormányzati szempontot kellene ebben kialakítani.
Összefoglalóan annyit akarok mondani, hogy a tárcánk mindent megtesz annak érdekében, hogy a Baromfi Terméktanács, illetve hogy a Tojásszövetség - bocsánat, hiszen ők is így kapták a bírságot, közvetlenül - a lehető legjobban kerüljön ki a bírósági tárgyalásból, tehát mi minden szakértői segítséget megadunk ebben az ügyben természetesen, hogyha ebben hozzánk fordulnak; megvizsgáljuk annak a lehetőségét, különösen hogyha kapunk egy ilyen felkérést akár az Országgyűléstől, akár az érdekképviseleti szervek részéről, hogy milyen jogalkotási megoldások lehetnek abban az ügyben, hogy valamilyen úton-módon tisztázzuk és egyértelművé tegyük, milyen lehetőségek vannak. Illetve tanáccsal is szolgálhatunk, mert azért most is vannak lehetőségek, amelyekkel egyértelmű át lehet hidalni ezeket a problémákat, gondolok arra - csak egy hirtelen példa -, hogy mondjuk egy termelői csoportot hoznak létre, és annak keretében történik, hiszen itt az európai szabályozás egyértelmű, és közösen értékesíthetik a termelői csoport által létrehozott termékeket, tehát azért vannak megoldások. De még egyszer hangsúlyoznám azt, hogy a tárcánk tökéletesen egyetért azzal, és azon a véleményen vagyunk mi is, hogy speciális ágazat az agrárium, ez egyértelmű, nem is akarom részletezni, házon belül vagyunk, tehát ebben szerintem nincs is vita közöttünk.
20
21 fzs
A célunk egyértelműen az, hogy a piaci szereplőket megvédjük, és van bennünk annyi, hogy természetesen magyar agrárium szereplőit és termelőit próbáljuk a lehető legjobb helyzetbe hozni, hiszen egyikünknek sem célja az - és bízom benne, hogy másoknak sem -, hogy egy magyarországi termelői kör tönkretételével adjunk piacot a más országokban termelőknek. Ennek nem szabhatunk gátat, de azért segíteni kell, hogy mégis előnyösebb helyzetben legyenek a magyar termelők, mint a külföldiek. Úgyhogy a tárca nyitott arra, hogy megvizsgáljuk ezt a problémát, de azt látni kell, hogy a közvetlen piacszabályozási eszközeink nagyon-nagyon szűkösek.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Itt a titkársággal beszéltünk arról, hogy megkérjük az előadókat, hogy 10-10 percben próbálják összefoglalni a gondolataikat. Anélkül, hogy ezt mondtam volna, mert elfelejtettem, ezt önként mindenki szinte percre pontosan betartotta. Ezt külön köszönöm.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e kérdésük, véleményük az esettel, a háttérrel kapcsolatosan, vagy pedig elképzelésük a továbbiakra nézve. Bagi Béla képviselő úr!
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm. Pásztor Tamás utolsó mondatainak egyike az volt, hogy ők szívesen közreműködnének abban, ha az érdekképviselet részéről fölkérés lenne. (Dr. Pásztor Tamás: Megvizsgáljuk a lehetőségét.) Megvizsgálják a lehetőségét. A megoldást mindenféleképpen a jogszabályok mentén kell megtalálnunk. Most ugyan a mezőgazdasági bizottságban vagyunk, de nem tudjuk letagadni az érdekvédő múltunkat és jelenünket, tehát mi a Magosz nevében jelentkezni fogunk az FVM-nél ez ügyben, mert ez többféle tanulságot is magában hordoz, és jó lenne megelőzni a többit.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jakab István alelnök úr kért hozzászólási lehetőséget.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Nagyon nehéz helyzetben van a képviselő, amikor ilyen ügyekben megszólal, mégsem lehet csöndben maradni. Egyikünk sem vette a bátorságot és nem is vesszük, hogy egy több hónapja zajló jogi procedúrába szakértőként beavatkozzunk; ez az adott szakértők, az adott jogászok dolga. De az, ami a gazdasági környezetet illeti, ahol ez az egész zajlik, azok a folyamatok, amelyek a magyar élelmiszerpiacon zajlanak, amelyek az élelmiszeralapanyag-termelőket naponta kihívások elé állítják, azért nem söpörhetők le az asztalról, és azok a folyamatok sem, amikor a töredékét kapja el vagy tudja az ellenőrzés kiszűrni annak az árunak, ami beömlik Magyarországra, az a tömegű áru, amit ha úgy tetszik, versenytársként - kérdezve mondom -, illetve nem igazán versenytársként, hanem jogtalan előnyt szerezve bizonyos körök beáramoltatnak. Példák százai vannak előttünk felderítve, és nagy részük pedig sajnos felderítésre sem kerül. Nekünk egyetlen dolgot kell tenni. Kérem, bocsássák meg, ha szakmainak tűnik, nem akarok ebbe belemenni, csak nem mindegy, hogy akkor most az Európai Unió területén előállított összes tojásról beszélünk, mert akkor minden esetben úgy kell viszonyítani, hogy mennyi az Unió területén megtermelt tojás és mennyi az, amit érintettünk. Ha szakmaiatlan voltam, kérem, nézzék el, mert ennyi idő alatt nem lehet ebből a kérdésből felkészülni.
Tehát ismerve az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény csatlakozásunk óta meglévő bizonyos hiányosságait meggyőződésem, hogy a jogalkotóknak is van feladata és a termelői körnek is van feladata a másik oldalon a felkészülésben. Viszont egyet nem lehet szem elől tévesztenünk: nem lehet a magyar termelői kört lefejezni akkor, amikor Magyarországon nagyon sok szervezet, hivatal a tapasztalatlansága, járatlansága, felkészületlensége miatt komoly mulasztásokat követett el a kormányzati szervektől a termelőig bezárólag, de mondhatnám esetleg a parlamentet is. Tehát ebben a helyzetben meg kell találnunk a jó megoldást. Nem hiszem, hogy az a feladatunk, hogy egy termelői kört úgymond ellehetetlenítsünk, a verseny egyébként is éles.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Elnézést szeretnék kérni a jelenlévőktől is, mert nem úgy terveztük, a szándékunk nem az volt, hogy ilyen későre húzódjon ez a mai ülés, de legalább betekintést nyertek abba, hogy mennyire próbálunk itt tényleg a mezőgazdaságban élők helyzetébe beleszólni, hogy a törvényalkotáson keresztül mit szeretnénk, hogyan szeretnénk elősegíteni az ő hétköznapi életüket. Ezért húzódott el az első három napirendi pont is, ahogy láthatták.
Alelnök úr jelezte még hozzászólási szándékát. A hozzászólások után megadom még egy körre a lehetőséget, akkor már nagyon rövid reflexióra a három érintettnek, és formálódik itt most már közös megbeszéléssel egy előterjesztés, amiben majd a további teendőket szeretnék kijelölni. Herbály Imre alelnök úrnak adok szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Bár Jakab alelnök úr talán egy kicsit szenvedélyesen mondta el mondandóját, alapvetően azonban...
ELNÖK: Most még visszafogta magát.
HERBÁLY IMRE (MSZP): ...én egyetértek vele. Azt gondolom, az elmúlt 16 évnek egy nagy hibája, hiányossága, hogy sem a termelők, sem az érdekvédők, sem a politikusok nem végezték el azokat a feladatokat, amiket el kellett volna végezni, és hát természetesen a Versenyhivatal; a termelők azzal a vízzel főznek, ami rendelkezésükre áll. Az ajánlatot, amit a törvény-előkészítő tett, mi jó szívvel támogatjuk, és minden bizonnyal e vonatkozásban majd teljes egyetértéssel igyekszünk segíteni a termelői érdekképviseleti szervezeteket abban, hogy a jövőben ne fordulhasson elő ilyen hiba. Természetesen az egyéb kötelezettségeket is megpróbáljuk megfelelő mederbe terelni, tehát segíteni a hatóságokat abban, hogy idejében el tudják végezni a munkájukat.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor egy rövid reflektálási lehetőséget adnék mindhárom résztvevőnek, talán ugyanabban a sorrendben.
SZABÓ LIA, a Baromfi Terméktanács jogi képviselője: Köszönjük szépen a lehetőséget a viszontválaszra. Először is szeretnénk mi is leszögezni azt, hogy tudjuk, hogy a Versenyhivatalnak természetesen a jogszabályok végrehajtása és betartatása a feladata, és ez teljesen rendben van így. Nem is a múltra kívánunk most utalni és nem is a múltba akarunk visszatérni, hanem azokat a lehetőségeket találgatjuk és próbáljuk meglelni, amiknek mentén elkerülhetők a további jogsértések. Tehát mi azt szeretnénk, ami valószínűleg a Versenyhivatalnak is a célja, hogy a jövőben jogsértések ne valósulhassanak meg.
Szerintünk ez esetleg jogszabály-alkotással - ahogy már a minisztérium képviselője is említette - lenne megoldható, azonban meglátásunk szerint ez azért nem egy egyik napról a másikra megvalósuló procedúra, hanem egy hosszadalmas folyamatnak az eredménye. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy vagy egy időszakos, időleges megoldás születik, vagy esetleg egy hosszú távú, amit már említettünk, ennek a bizonyos etikai kódexnek a megalkotása, ami rendkívül sok problémát megoldana. 30 - 31 mse A szövetségek és a terméktanácsok számára egy kapaszkodót jelentene, tehát látnák azt, hogy mi az, ami még megengedhető, mi az, ami nem. Tudjuk jól, hogy a szövetségeknek, a terméktanácsoknak az esetek nagy többségében nem áll a rendelkezésükre egy nagy jogi szakapparátus, amely minden nap kioktatja őket, hogy mit lehet és mit nem lehet a versenyjog alapján. Ha viszont lenne egy ilyen nyomtatott alapú, kézzelfogható valóság, amit ők el tudnak olvasni és amelyhez irányítani tudják a magatartásukat, az a mi meglátásunk szerint a későbbi jogsértéseket is meg tudná esetleg akadályozni, legalábbis azoknak a számát csökkenteni tudná.
Nem tudom, hogy esetleg a terméktanácstól érkezetteknek van-e még valami hozzáfűznivalójuk. (Bokros Zsigmond: Igen.) Akkor esetleg még egy pillanatra átadnám a szót Bokros Zsigmondnak.
BOKROS ZSIGMOND, a Tojásszövetség elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Elnézést az elhúzódó időért! Én két dolgot szeretnék pontosítani. Az egyik az, hogy a szövetség...
ELNÖK: A nevét legyen szíves bemondani!
BOKROS ZSIGMOND, a Tojásszövetség elnöke: Bokros Zsigmond, a Tojásszövetség elnöke vagyok. A szövetségünk a Baromfi Terméktanács része, annak a hat szövetségnek az egyike, amelyek azt alkotják, tehát igenis egy terméktanács részszervezete, amely önálló jogi személy a gyülekezésről szóló törvény alapján bejegyzett szervezetként.
A másik dolog, amit mondani szeretnék, az az, hogy ez az eset túlmutat azon, mint hogy a tojásosoknál történt valami, és ott volt egy versenyhivatali eljárás, aminek ez lett a vége. Ez a dolog odáig mutat, hogy ha ezeknek az elveknek az alapján vagy a szövetség tevékenysége alapján az, amit ő csinált, versenytörvénybe ütköző, akkor a Magyarországon működő valamennyi érdekképviseleti szervezet sérti a versenytörvényt a működésével. Mert az, hogy a termelésszabályozást úgy hajtsa végre, hogy a tagjaitól információként készletekre, leendő termelésre vonatkozó adatokat ne gyűjtsön be, az elképzelhetetlen, ez tehát egy olyan hermetikus állapot, amely a valóságban az agráriumban nincsen.
Én tehát azt szeretném hangsúlyozni az utolsó mondattal, hogy köszönöm szépen a lehetőséget, hogy meghallgattak, és elgondolkodtatásra azt mondom, hogy nem a saját siralmunk a dolog, hanem annál jóval nagyobb horderejű, és kérem, fontolják meg azt, hogy egy ilyen, a jogszabályokat összekötő informális rendszerrel mint egy etikai kódexszel és esetleg a gyakorlat rögzítésével is lekezelhető legyen mindaddig, amíg ennek a törvényi és jogszabályi háttere nincs meg. Köszönöm a türelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor a Versenyhivatal képviselőjének adom meg a szót.
NAGY MÁRTA (Gazdasági Versenyhivatal): Köszönöm szépen a szót. Összesen három gondolatra térnék vissza. Az egyik az, hogy azt azért tudni kell, hogy a versenytörvény meg a Versenyhivatal nem azért van, hogy szórakozzunk, hanem azért hozta létre a törvényhozó, mert a hatékonysági kényszernek akart teret adni a versenykorlátozó egyedi érdekérvényesülés helyett. Én nagyon aggódom a mezőgazdaság hatékonysághiánya miatt, nagyon jelentős és nagyon sok minden okból eredő hatékonysághiánya van, tehát versenypolitikai alapon sem tudnék támogatni semmi olyasmit, amikor a politikusok látszatsegítségeket adva hatékonyságihiány-elfedésekhez asszisztálnak a helyett, hogy a hatékonysági kényszert tekintetbe véve a fogyasztóban is gondolkodnának.
A bírság. Lehet, hogy ez bizonyos nézőpontból nagyon sok pénz, de a szakirodalom szerint egy kartell, ha egyáltalán működőképes, akkor a versenyárhoz képest 10-49 százalékkal téríti el az árat, ennyit vesz ki az érintett fogyasztók zsebéből azzal, hogy a hatékonysági kényszert egy ilyen összefogással képes elhárítani a saját feje fölül. Nem is mondom, hogy ez mennyi pénz lett volna. Azt tehát azért látni kell, hogy ami számra azt mondhatjuk, hogy egyfajta piaciszereplő-körnek egy elviselhetetlen mérték, az egy másik megközelítésből nézve, a fogyasztónak okozott kár oldaláról nézve egészen bagatell mértéket jelent, úgyhogy ha ez a vita kinyílik, akkor az is érdekes fejleményekkel szolgál.
Említett a kolléga más megoldásokat erre nézve, a Versenytanács is szorgalmazott valódi összefogást, tehát erő-összpontosítást, és mi most megpróbálunk áprilistól elkezdeni egyfajta rendszeres oktatási tevékenységet az FVM kérésére, amelybe ők azokat a kollégákat delegálják, akiket jónak látnak. Én remélem, hogy ez is előrevisz abba az irányba, hogy ne csak egyik oldala legyen a dolgoknak. Mi is nagyon igyekszünk, hogy ne csak egyik oldala legyen a dolgoknak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem tudom, az FVM részéről van-e ehhez a körhöz hozzászólási igény. (Pásztor Tamás: Igen.) Igen, van.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tényleg csak röviden szólnék hozzá. Még egyszer: minden segítséget megadunk, amennyire lehetőségünk van természetesen. Szívesen részt veszünk a GVH által felvetett munkában, amennyiben megkeresnek minket.
Csak egy tényleg nagyon pici megjegyzés, hogy miért is speciális ügy az agrárium. Az egyik dolog - és nem csak Magyarországról beszélek, mert ha itt a vitát végighallgatták, akkor az jött ki, hogy igazából nem -, hogy az agrárágazat az egész Európai Unióban lényegében támogatások által működik, támogatásokkal működtetik, ami már önmagában torzítja a versenyt. Elég érdekes egy magyar termelőnek úgy küzdenie, hogy például - teljesen mindegy, hogyan, derogációval, egyéb más módon - egy szlovák termelő mondjuk négyszer annyi támogatást kap, ha a piacra jön, és egyszerűen lenyomja őket. Önök természetesen a fogyasztók szempontjait nézik, de ha egy kicsit sarkítok - és tényleg bocsánatot kérek, hogy ilyen populista dolgokat is elmondok -, ha odajut a dolog, hogy nem lesz, aki termeljen, nem lesz vásárló, akkor különösebben nem fogja érdekelni, hogy hogy is megy ez a helyzet, mert effektíve nem lesz rá lehetősége, hogy vásároljon. És tényleg elnézést kérek ezért, akár jegyzőkönyvön kívül is lehetne, persze nem lesz; ez magánvélemény. De azért is speciális, mert sokkal direktebb támogatásokkal jelentkeznek a különböző tagállamok, amiben egyfajta támogatási verseny is van, ami viszont ezt a tiszta helyzetet, amire sokszor azt hiszik, hogy így van az ágazatban, nem így működik. Nem így működik. Itt bizony a magyar termelőknek úgy kell piacon lenniük, olyan nagy multicégekkel, és még egyszer előhozom, bár már az előbb mondtam, a beszerzési ár alatti értékesítést, ami meghatározza a piacot, míg hogyha a GVH által vagy a piaci befolyás révén nem is lehet mindig utolérni.
Ilyen értelemben tehát nem elfogadjuk, félreértés ne essék, de megértjük azokat az érdekképviseleti, terméktanácsi törekvéseket, hogy valamilyen úton-módon egy egységfrontba tömörülve tudjanak fellépni ezekkel a kihívásokkal szemben. Természetesen be kell tartani a jogszabályi előírásokat, és arra kell törekednünk - és meg is próbáljuk -, hogy minél inkább felvilágosítsuk a piaci szereplőket, úgy, hogy a jogszabályoknak megfelelően a lehető legjobban és leghatékonyabban járjanak el. Köszönöm. (Jakab István jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jakab István egy mondatra.
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Egyetlen mondat. Ha Magyarországon minden szereplő számára azonos feltételeket biztosítanak, és ezt garantálni tudják, minden további nélkül minden elvüket elfogadjuk. Egyet fogadjon el tőlem: a politikus nem ígérget, a politikusok között is van szakmához értő ember, még az asztalok mögött is. És, kérem, a magyar termelői hatékonysággal nincs gond; a gond ott van, amikor olyan áru áramlik be, amely a töredékét éri az itt megtermelt árunak, esetenként egészségre káros, amit forgalomba hoznak, és ezzel tönkreteszik a magyar termelői kört. Köszönöm.
40
41 fzs
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megpróbálom összefoglalni. Az elhangzottak alapján mindhárom fél részéről ígéretet kaptunk arra, hogy a maguk álláspontjával segítenek abban, hogy ne kerüljenek további mezőgazdasági szereplők ilyen kényes helyzetbe.
Nekem új volt az ismert agrárpiaci rendtartási törvény, a kereskedelmi törvény és a versenytörvény mellett az etikai kódex megjelenésének fölvetése, és az is, hogy Angliában külön gondoskodnak törvényi szinten arról, hogy a mezőgazdasági szereplők teljesen más típusú szereplői legyenek ennek a versenynek. Talán pont az alapján, amit az FVM képviselőjétől hallottunk, hogy mögöttük egy nagyon komoly támogatás és egy támogatási verseny is áll, tehát nem tisztán ilyen értelmű gazdasági szereplők, hiszen amelyik ország egy picit gyengébb, az nem tud annyi támogatást adni. Lefordítom: sajnos Magyarország éppen ebben a helyzetben van jelen pillanatban, és lesz is néhány évig, ahogy látjuk a költségvetést. Az angliai minta alapján - magyarul, hogy nem unióellenes ez a fölvetés - lehet arról szó, hogy milyen egyéb szabályozók vonatkozhatnak a mezőgazdaság szereplőire a versenytörvény figyelembe vételével vagy figyelmen kívül hagyásával.
Én ehhez nem értek, de amit most meg szeretnék fogalmazni, az az, hogy összhang alakult ki a bizottság kormánypárti és ellenzéki tagjai között abban, hogy élünk az önök által felkínált lehetőséggel, és azt javasoljuk, hogy az FVM mint a jogszabályalkotást előkészítő minisztérium foglalja össze az itt elhangzottak alapján, hogy milyen lehetőséget lát az említett törvények összehangolására, ellentmondásainak feltárására, a felvetett etikai kódex magyarországi megjelenésére és az angliai példára hivatkozva esetleg arra, hogy nevesítetten más szereplőnek minősítse a mezőgazdasági szereplőt mint versenyszereplőt. Persze azt gondoljuk, hogy az FVM vezetésével az itt megjelent partnerek is segítőtársak lesznek ezeknek a gondolatoknak a kidolgozásában. Ez így érthető-e, elfogadható-e a bizottsági tagok részéről? (Bólogatások.) Amennyiben igen, akkor kérem, hogy erősítsük meg mindannyiunk szavazatával. (Szavazás.) A határozatképességet megtartva ez egyhangú szavazatot jelent.
Megköszönöm önöknek, hogy ezt a közel négy órahosszát ki tudták várni, és most is az ügy súlyához méltóan adták elő a maguk észrevételeit. Köszönöm a segítő kollegáknak is ezt a hosszúra nyúlt bizottsági ülést.
A bizottsági ülést az "egyebek" napirendi ponttal kell, hogy folytassuk. Kérdezem, hogy van-e kérdés, észrevétel. (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Akkor a bizottsági ülést berekesztem.
Köszönöm szépen mindenkinek a mai napi részvételt.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 53 perc)
Font Sándor
a bizottság elnöke
Jakab István
a bizottság alelnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Ferenc Zsuzsa és Molnár Emese