MB-39/2006.
(MB-01/2006-2010.)
az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának
2006. június 7-én, szerdán, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 515. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
Gráf József miniszterjelölt meghallgatása
További kérdések, hozzászólások, válaszok
Elnököl: Font Sándor (Fidesz), a bizottság elnöke
Gőgös Zoltán (MSZP), a bizottság alelnöke
Jakab István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Csontos János (MSZP)
Demendi László (MSZP)
Godó Lajos (MSZP)
Herbály Imre (MSZP)
Hunvald György (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Paizs József (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz)
Bagi Béla (Fidesz)
Czerván György (Fidesz)
Fülöp István (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Kispál Ferenc (Fidesz)
Örvendi László József (Fidesz)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Bedő Tamás (MSZP) Gőgös Zoltánnak (MSZP)
Dr. Medgyasszay László (KDNP) Jakab Istvánnak (Fidesz)
Dr. Karsai József (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Dr. Medgyasszay László (KDNP) Jakab Istvánnak (Fidesz)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) Zatykó Jánosnak (MSZP)
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterjelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 04 perc)
FONT SÁNDOR (Fidesz), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm az újjáalakult bizottság tagjait, mindazokat, akik ebbe a bizottságba kerültek képviselőként. Szeretettel köszöntöm az 1. napirendi pontunkhoz megjelent meghívott vendégünket, volt minisztert, jelenleg ügyvezető minisztert és miniszterjelöltet. Szeretettel köszöntöm mindazokat, akik ilyen nagy érdeklődést tanúsítva elfogadták a meghívásunkat az érdekképviseletek, a szakmai szervezetek és a sajtó munkatársai részéről. Köszöntöm a munkánkat segítő gyorsírókat. Köszöntöm mindazokat, akik a médián keresztül fognak információkat szerezni a mai nap történéseiről.
A napirendet írásban időben küldtük ki a bizottsági tagoknak és az érintetteknek. Kettő napirendi pontra tettem javaslatot. Az 1. napirendi pontban, mint említettem, a miniszterjelölt úr meghallgatására kerülne sor, a 2. napirendi pontban az egyebekre; Gőgös Zoltán alelnök úrral egyeztetve szeretnénk néhány témát megemlíteni. Kérdezem a bizottsági tagokat - és egyben ez egy létszámellenőrzés is lenne -, hogy a kiküldött napirendi pontokat ilyen sorrendiséggel és ilyen tartalommal elfogadják-e, vagy esetleg van-e valakinek jelzése más napirendi ponttal kapcsolatban. (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor kérdezem, hogy a kiküldött napirendi pontokat, azok sorrendiségével egyetemben elfogadjuk-e. Aki igen, az kérem, kézfeltartással jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, egyhangúlag elfogadtuk a napirendet. A helyettesítéseket is figyelembe véve bizottságunk 22 fővel teljes létszámban van jelen.
Gráf József miniszterjelölt meghallgatása
Rátérnénk az 1. napirendi pontra. Egy átiratot kaptunk, amelyben jelezték, hogy a kijelölt miniszterelnök úr a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszteri posztra jelöltként Gráf József volt és ügyvezető minisztert javasolja újra. Az 1. napirendi pontunk az ő kinevezés előtti meghallgatásáról szól. Átadom a szót a miniszterjelölt úrnak. Parancsolj!
GRÁF JÓZSEF miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az élet úgy hozta, hogy egy éven belül másodszor vagyok a bizottságnál; igaz, hogy a választások után, tehát egy nagyjából új összetételű bizottság előtt. Azért egy év alatt olyan sok minden nem történik az emberrel, bár ez az egy év igen jelentős volt az életemben, és komoly változásokat hozott. Ezért az egyéni bemutatkozástól eltekintenék; ismertek az adatok, mindenki megkapta.
Parlamenti tevékenységem 12 év óta folyamatos. Ebben az évben listáról kerültem a parlamentbe, és erről a listás parlamenti helyemről, mint köztudott, lemondtam. Ennek alapvetően az az oka, hogy előtte is terveztem a politikai pályafutásom befejezését, nincs ennek semmi különösebb indoka, és úgy gondoltam, teljes erőmmel a szakmai kérdésekkel és problémákkal szeretnék a következő időszakban foglalkozni, minden energiámat erre szeretném fordítani. Az elmúlt egy év is bizonyította, hogy amennyire csak lehetett, a politikát messze vittem az agrárágazati kérdésektől, mert meggyőződésem, hogy a bajok zöme mindig akkor kezdődik, amikor politikailag közelítjük meg a szakmai kérdéseket. Tehát ezt következetesen szerettem volna bemutatni az agrártársadalomnak, és azt is, hogy számomra a politika mint olyan csak hátteret jelent a kinevezésemhez, alapvetően szakmai miniszterként elsősorban a szakfeladatokra kívánok összpontosítani.
A kapcsolatom - mivel természetesen a politikába van beágyazva a tevékenységem - az országgyűlési képviselőkkel, illetve a számomra legfontosabb részükkel, a mezőgazdasági bizottsággal az elmúlt időszakban felhőtlen volt, és ez így lesz az elkövetkezendőkben is. Számomra nincs jobboldali és baloldali érdekképviselet, nincs jobboldali és baloldali országgyűlési képviselő, csak országgyűlési képviselők és érdekképviseletek léteznek, mindegyikkel a közös nevezőt szeretnénk megkeresni, hiszen óriási, sorsdöntő lépések előtt áll a magyar mezőgazdaság.
Még annyit, hogy én tudom, mit szeretnék elérni a következő négy évben. Meg szokták kérdezni, különösen most, az erős központi törekvések, anyagi erők összetolása idején, hogy erős vagy gyenge ez a minisztérium. A Napkeltében úgy fogalmaztam, hogy aki engem ismer, az tudja, hogy portásnak nem megyek be az FVM-be dolgozni, tehát csak akkor végzem ezt a feladatot, ha tisztességes lehetőségek teremtődnek, rám vannak bízva az alapvető kérdések, és ebben szakmai kompetenciám van. Ezért rögtön a bevezetőben elmondanám, és majd később kitérek rá az EMVA-val kapcsolatban, hogy a vidékfejlesztés és agrárfejlesztés teljes egészében az FVM kompetenciájában marad.
Az, hogy a kormányzaton belül kinek milyen a pozíciója, azt gondolom, mindenkinek a saját munkájától, kiállásától, habitusától függ. Én, azt gondolom, nem tartozom a kormány gyenge emberei közé. Az elmúlt hetek eseményei során soha nem a szakmai gőg vezetett, például az erdészet kérdésében sem, amiről éppen ma reggel olvastam valamelyik újságban. Azt gondolom, hogy ennek az ágazatnak a helye a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban van; annak ellenére, hogy tisztelem és becsülöm a Környezetvédelmi Minisztérium tevékenységét és azt a nagyon fontos tevékenységet, ami ezen a területen folyik, úgy gondolom, Magyarországon a jelenlegi agrárfelállásban ennek az ágazatnak jelen pillanatban itt van a helye. Nyilván erről a vélemények megoszlanak.
Mindenki tudja, hogy egy évre vállaltam a miniszteri tevékenységet. Időközben - és ezért is kellett még a választások előtt leülnünk a miniszterelnök úrral tisztázni a következő időszak feladatait - úgy gondoltam, hogy most, egy ilyen időszakban elég gyávaságnak tűnne, ha azt mondanám, hogy nem vállalom tovább ezt a tevékenységet.
10
zse11 (Gráf József)
Az is igaz, hogy ebben a korban - 60 éves leszek ebben az évben - az ember már másképp kezd el gondolkodni, és inkább kifelé megy a szakmai munkából. De azt gondolom, hogy ebben a jelen pillanatban, amikor ilyen sorsdöntő fordulatok előtt áll az agrárágazat, és vidéken olyan támogatottságot kapott a kormánypolitika, mint amit a kilencvenes évek óta talán először, úgy gondolom, folytatni kell ezt a tevékenységet, és nem fogok hátat fordítani neki. Ezzel együtt leszögezem most is, hogy csak addig csinálom, amíg hasznára vagyok az ágazatnak és az országnak. Abban a pillanatban, amikor az európai uniós kapcsolatokban egy más típusú, nem ilyen agilis és ütköző típusú miniszterre van szükség, mert ez előfordulhat, vagy itthon kerülök olyan helyzetbe, hogy jobb, ha más csinálja, abban a pillanatban nem fogok habozni, és megválok ettől a pozíciótól, hiszen nem létkérdés számomra, és nem is kergettek az asztal körül gyerekkoromban, hogy aktív pályafutásomat miniszterként fejezzem be.
Nagy megtiszteltetés számomra ez a funkció, de nem mindent jelent és nem mindenáron akarom betölteni a következő időszakban sem. Azt gondolom - és ezzel a nagy szavakat abba is hagyom -, nekünk egy hazánk van, egy vidékünk van, és egy mezőgazdaságunk. Ezzel vagy jól bánunk, vagy elfecséreljük azokat a lehetőségeket, amelyek 2007-2013. között az országnak, a vidéknek, az agrárágazatnak megnyílnak. Aki ebben szövetséges és partner, azzal, mindenkivel a legmaximálisabb együttműködésre fogok törekedni, mint eddig is. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban, majd ha kérdés lesz, válaszolok, most inkább menjünk neki a feladatoknak.
Az első év nyilvánvalóan nekem tanulóév volt, azért ezt el kell mondani, hiszen előtte nem dolgoztam semmilyen minisztériumban. Ezt a belső apparátust, és ennek egyáltalán a működését nem ismertem, ezt idő közben kellett elsajátítanom és megtanulnom. Megmondom őszintén, hogy ma sem értem a dolog végére, és valószínű nem is fogok a következő időszakban sem, de ami rajtam múlik, azt azért elkövetem. El voltam foglalva alapvetően azokkal a gondokkal és problémákkal, amelyeket mindannyiunk érdekében nagyon gyorsan meg kellett oldani. Ebből, én azt gondolom, az első és a legfontosabb az MVH működőképessé tétele és a kifizetések célba érkeztetése, és teljesíteni azt a jogos követelését a magyar gazdáknak, hogy nem elég hogy kevesebbet kapnak, még meg se kapják, ezt valamilyen módon rendezzük. Nem dicsekvésképpen, de mindenki tudja, hogy ezért nagyon komoly erőfeszítéseket tettünk. Nem alapvetően én, hanem munkatársaim és azok, akiket megbíztam ezzel, és az, hogy 422 milliárd forintot sikerült az elmúlt évben kifizetnünk, ez ugyan halmozódó pénz, és nem az az évi pénz - félreértés ne essék -, de technikailag ebben az évben kellett megoldani, tehát a kifizetések tényét szeretném mondani, nem az az évi támogatásokat.
Fontos, hogy év végén a SAPS 83 milliárdját sikerült célba juttatni, még a karácsony és a szilveszter közötti időszakban. Aztán jött a nagyobb meglepetés, hogy január 16-án elkezdtük a Top-Up-ot is kifizetni, és ki is fizettük. Azt gondolom, ennek a csapatnak, akivel fél év alatt álltunk fel és oldottuk meg ezeket a feladatokat, ennyit lehetett kihozni belőle, többet nem. És azt is gondolom, azok a lemaradások, amelyek még mindig jelentkeznek munkánkban, ehhez képest lényegesen kisebb nagyságrendűek. Ilyenek mindig vannak, mint például a helyes környezetgazdálkodásnál a csúszásunk, vagy a tehénnél az elmúlt időszak, amit ezen a héten bepótolunk, és utolérjük magunkat, de ezek már nem olyan kardinális problémák, amelyek ne tudnánk kezelni, és a rendszer ne tudná valamilyen módon megoldani.
Elhelyeztük a gabonát két olyan év után, ahol 16 és 18 millió tonna gabona termett ebben az országban, a szokott 12 helyett, és gyakorlatilag a 8 milliós hazai felhasználás másik felét technikailag kezelnünk kellett és meg kellett oldani. Ez se volt kis feladat, hiszen azért ehhez 2,5 millió tonna új tárolót építettünk, egymillió tonna most fog befejeződni, és nagyjából ezzel a nagyságrenddel és az agrárgazdálkodóknál egyébként is meglévő tárolókkal ezt rendezni tudjuk.
A nagy gondunk az intervenciós felvásárlás volt, amit szintén sok akadállyal, akadozva tudtunk az első évben lebonyolítani, de azt gondolom, a második évben, az idei évben ez már sokkal flottabbul megy, különösebb gond nincs vele. A baj önmagában a ténye és a lehetősége, hiszen most már 7 millió tonna fölött áll az európai uniós készlet a magyar raktárakban, és a magyar költségvetésnek ez óriási terhet jelent. Ugyanis azt mindenkinek tudni kell, hogy a felvásárlás teljes összegét a magyar állam hitelezi meg, és ezt akkor kapjuk meg, amikor majd elhagyja az országot a gabona. Tehát ha most már 400 milliárdos támogatás mellett, aminek a 60 százaléka nem magyar költségvetés, hanem európai uniós, a magyar állam 135-140 milliárddal beszáll az intervenciós költségekbe, hiszen nemcsak a búza, hanem a cukor és a szesz is intervenciós készletnek számít, ezeket 3 évig Magyarországon tárolhatja az Európai Unió, csak utána viszi el. Majd a megoldásról és próbálkozásokról néhány szót később szólok. Bevételben a magyar gazdálkodóknak, vagy akik raktárakkal rendelkeznek, 17 milliárd forint árbevételt jelent évente a tárolás, és árban pedig minden termelőnek az intervenciós ár, ami 101 eurón felüli néhány centtel, ez azért biztos és komoly bevételt jelent.
Azt gondolom, az elmúlt évben egy kicsit megkezdődött az ágazat konszolidációja is, mert növekedett az eredmény. Míg 2003-ban mínusz 7 milliárd volt, 2004-ban 17 milliárd plusz, és az ez évben 60 milliárdhoz közeli az ágazatban elért eredmény nagysága. Ehhez szoktam hozzátenni mindig, mielőtt valaki hanyatt esne, hogy fontos az ágazat szükséges nyeresége, és ne önfenntartó legyen, hanem megújuló, azaz 100-120 milliárd forint közé kell majd, hogy beérjen. Ha a mostani, még támogatásban levő lemaradásunkat figyelembe veszem, és hogy az mennyi nyereséget indukált volna, akkor hatékonyságban nagyjából közelítünk az európai uniós átlaghoz és országokhoz, hiszen ez a 100 milliárd, ha teljes uniós támogatást kapnánk, nagyjából már elérhető lenne.
Jól alakult - és ide venném a konszolidációhoz - a hitelösszetétel az ágazatban, hiszen még egy évvel, két évvel ezelőtt 80 százaléka éven belüli hitel volt, most már 20 százaléka éven belüli hitel és 80 százaléka hosszú lejáratú hitel, tehát kedvezőbbek a kifutási lehetőségek.
A külkereskedelemről annyit, hogy erről azért tennék külön említést, mert egy katasztrofális állapot kezdett kialakult 2004. május 1. és 2005. május 1. között, ha egyéves időszakot számolunk a csatlakozásra, hiszen 6 százalékos élelmiszerexport-növekedés mellett 26 százalékos importnövekedés következett be. Az okokat mindenki ismeri, nem akarom részletezni, de a dolog lényege az, hogy ha úgy nézem a 2005-ös évet, hogy január 1-jétől december 31-ig, akkor ezt a folyamatot, az export-import nagyságrendjét sikerült kiegyenlítenünk, és ehhez jön hozzá, hogy az ez évi első 3-4 hónap eredménye alapján pozitív az exportszaldónk az importhoz képest.
zse20
21 fzs (Gráf József)
Tehát azok az időnként kegyetlennek meg nacionalistának nevezett fellépések, amiket nem kívánok részletezni, mert kellő nyilvánosságra kerültek, azért meghozták a maguk eredményét a magyar áruk védelmében, és a magyar vásárlók figyelmét sikerült egy kicsit felkelteni, hiszen míg egy évvel ezelőtt tízből egy kérdezte meg, hogy magyar-e egy élelmiszer-ipari termék, ezt most már hatan teszik az élelmiszerláncoknál. Néhány olyan mondat, mint például, hogy az fogyasszon külföldi élelmiszert, aki szereti a kockázatokat, és még néhány hasonló megjegyzés segíti azt, hogy a magyar élelmiszer felé forduljon a vevő igénye, azzal együtt, hogy meggyőződésem szerint sokkal jobb és egészségesebb is a magyar termék.
Az agrárszektor szerkezeti összetételén sokat nem sikerült változtatnom, hiszen ezt a 60:40-es, vagy most már 59:41-es növénytermesztés-állattenyésztési arányt, ami 15-20 év alatt jött létre, természetesen nem is lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni. Ezt az egész támogatási rendszert, például a beruházások, a vidékfejlesztés támogatását az EMVA-ban is végig kell gondolnunk, és az egész rendszernek azt kell szolgálnia többek között, de egyik fő szempontként, hogy ez a tendencia, amire az állattenyésztés folyamatos csökkenése jellemző, valamilyen módon megálljon és megforduljon. Néhány technikai lépést is fogunk ezért tenni, például minden eszközzel, ami a lehetőségeink között van, fékezni fogjuk az élőállatimportot. Nagyjából ennyi volt a lényege az elmúlt egy évnek, ami alapján a kormány vagy a miniszterelnök úr is úgy gondolta, hogy próbáljuk meg együtt a következő négy évet is.
Most a következő időszak feladatairól szólnék. Az első és legfontosabb az - hiszen az agrárpolitika súlypontja az Európai Unióban van, és ott közös agrárpolitika létezik -, hogy az Európai Unióban milyen agrárpolitikát képviselünk, és milyet valósítunk meg. Én itt is egy nagyon határozott és nagyon kemény fellépéssel kezdtem. Éppen az első alkalommal arról tájékoztattak, hogy Magyarországnak 260 millió eurót kell visszafizetnie a felhalmozott termékei után, ami így önmagában sem igaz, de azért határozottan kijelentettem, hogy egy vasat sem fogunk visszafizetni. Ez volt a belépőm az Unióba, nem túl nagy sikerrel. A későbbiek folyamán cukorreformnál és másnál is a magyar érdekek következetes és kemény képviseletét tartom fontosnak.
Van értelme a dolognak, mert a kezdeti feszültségek után rendeződött a személyes viszonyom az Unióval. Úgy gondolom, hogy a Miniszterek Tanácsának egy megbecsült tagja vagyok, figyelnek a véleményemre, nagyon sok területen tudtunk kezdeményezéssel élni, és a magyar érdekeket behelyezni a közösségi politikába. Például a cukorrépával kapcsolatban nagyon sok módosító javaslatunkat a többi tagországgal együtt át tudtuk vinni. Ilyen az is, hogy átmeneti rendelkezésként továbbra is segíthetjük a szerveződéseket, a tészeket a következő időszakban, vagy a félig önellátó gazdálkodókat, ezek bennmaradtak a támogatási rendszerben, és még sorolhatnám. Ez azért is fontos, mert nagy reformok előtt állunk továbbra is; ilyen a szőlő-gyümölcs terület reformja és a borászat reformja, ahol nagyon-nagyon oda kell figyelnünk, és a hazai szakmai szervezetekkel együtt fel kell készülnünk a következő időszakra.
Néhány területen le kell vonnunk a tapasztalatokat az előző pályáztatási rendszerekből, az előzőleg megcélzott feladatokból. Nem hibaként rovom fel azokat, amiket mondanék, hiszen nem volt kellő tapasztalat, nem volt gyakorlat abban, hogy milyen célokat lehet magunk elé tűzni, hogyan lehet az európai uniós pénzekhez száz százalékosan hozzájutni. Tehát végig kell gondolnunk azt, hogy milyen lehetőségeket fogunk kihasználni.
Ilyen például az agrár-környezetvédelem, amit önmagában rendkívül jó dolognak tartok, de először nagyon sok célt tűztünk ki magunk elé, nagyon sok lehetőségre lehetett pályázni, egy pályázó több célt is kitűzhetett. Ennek a számítógépes fejlesztése másfél évig tartott, és rendkívül nehezen lehetett követni. Sőt azonnal késéssel indult a rendszer; ahogy tájékozódtam, 2004 októberében vagy utána lehetett beadni a pályázatokat. Ezért kellett egy áthidaló megoldást találni; a 2004-2005-2006. évi, hároméves keretet 15 százalékkal megnövelve, osztva kettővel, hét évre elosztva kihoztuk azt a 44 milliárd forint/éves, öt évre szóló kifizetéseket, amelyeket biztosítani tudunk. Ez másfél millió hektáros nagyságrend, ami óriási előrelépés, Európában szinte példátlan. Tehát nagyon sikeres ennek a programnak a megvalósítása, és gondolom, az is lesz, de utol kellett érni magunkat, mert egy kicsit sok célt tűztünk magunk elé. Most már ezt le fogjuk tudni kezelni, hiszen jelenleg folynak az ellenőrzések, és júliusban már az újabb kifizetések is el tudnak indulni. Itt nagyon jelentős bővítéssel nem tudunk számolni, hiszen ez például a SAPS-területnek nagyjából a felét jelenti, tehát valamit a versenyszférában is ott kell tartanunk.
Vagy a kedvezőtlen adottságú területeknél lenne 17 milliárd forrásigényünk - tényleg nem negatívumként mondom a témákat, csak tanulságként, hogy miben kell gondolkodnunk együtt -, és 4,4 milliárdot tudtunk lehozni az európai uniós pénzekből, mert itt nem lehet GOFR-növényt termelni, és a plusz 20 ezer forinthoz nem találják a pályázók azokat a területeket, ahol igazán lehetne lépni.
Ilyen a félig önellátó gazdálkodók támogatása: 5,3 milliárd helyett 569 milliót tudtunk kifizetni, mert itt legális árbevétel kell. A négy EU-mén alatti termelőnél nem jön össze a legális ár. (Dr. Kis Zoltán felé fordulva:) Zoli már nevet előre, az ő vesszőparipája a legalitás. Tehát ezeket meg kell találnunk, hogy ténylegesen le tudjuk szívni az uniós támogatásokat, mert különben elvesznek a magyar gazdák számára.
A legnagyobb gondunk az EU-követelményeknek való megfelelés soron van, ahol 36 milliárd forintból 2,2-t tudtunk eddig felhasználni, ugyanis nincs száz nagyállategységes telep Magyarországon igazán, és a három évre szóló 22 millió forint maximális jövedelempótlás és beruházás sem ösztönzi azt a nagyságrendet, amivel itt lehetne lépni. Tehát az új EMVA tervezésénél ezeket a gyakorlati tapasztalatokat figyelembe kell venni. Még egyszer, senkire nem negatívumként mondom ezeket a példákat, csak óriási hiba, ha ott hagyunk az Európai Unió kasszájában pénzeket, amiket nem tudunk felhasználni. Van erre egy elképzelésünk, hogy megpróbáljuk ezen a jogcímen átvinni majd a kedvezőtlen adottságú területekre a teljes összeget, ami itt megmarad. Boel asszonnyal most már rendeződött a viszonyunk, nagyon jól együttműködünk. Azt gondolom, lesz módom ebben mozogni, így a teljes összeget, ami itt megmarad, be tudjuk vinni az EMVA-ba, és ezen a területen két évig a kifizetéseket biztosítani.
A nagy kihívások és feladatok egyike az EMVA, amiről beszéltem, és ebben nagyon kérek mindenkit az együttműködésre és a politika legmesszebb húzására ettől a területtől, mert ezt hét évre szabályozták. Nem kis dolog volt, hogy nálunk maradhatott, és azért az összes támogatást tekintve 2500 milliárd forint/hét évről van szó, ami több mint 300 milliárd/év, tehát egy igen jelentős előrelépésről van szó. Nagyon-nagyon végig kell gondolnunk, hogy mire, a négy pillér melyikére, milyen arányban, hogyan fogjuk ezt felhasználni, és a magyar agrárium valós igényeinek megfelelően, amit el szeretnénk érni, abba az irányba vinni a pályázati kiírásokat.
Ma délután érünk a nyers változat végére, azonnal megkezdjük a jövő héten az egyeztetéseket mindenkivel; az érdekképviseletekkel, a fiatal gazdák szervezetével, mindenkivel, akinek ötlete és elképzelése lehet ezen a téren. Mi a szakmai részt elvégeztük. Ami zavart bennünket, az az, hogy az Európai Unió sem döntötte el nagyon hosszú ideig, hogy hány százalék, hova. A blairi javaslattól, miszerint nem is kell nekünk támogatás, indultunk valamikor. Ehhez képest annál már előrébb tartunk. Ha bárkit érdekel, vagy rákérdez, természetesen beszélhetünk még róla.
30
zse31 (Gráf József)
A következő: át kell térnünk az SPS rendszerre, ami nagyon nagy kihívás az ágazat számára, hiszen itt a közvetlen termelői támogatások függetlenítve lesznek a termeléstől. Itt alapvetően három modellben gondolkodhatunk. A történelmi modellben, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az X vállalat, vagy gazdaság - ez a pontos kifejezés -jövedelmét elosztják a területére rendelkezésre álló földterülettel, és minden gazdaság más-más értéket kap hektáronként, az ő eddigi támogatásainak megfelelően. Van a regionális vagy országos modell, mert mi lehetünk egy régió is, amikor az összes támogatást elosztják az összes hektárral, és mindenki kiegyenlített támogatást kap, mint ami most nálunk ezzel a támogatási formával van. Itt viszont újraosztja a támogatásokat, és például az intenzív gazdálkodást folytató állattartó gazdálkodó nyilván nagy hátrányba kerülnek, mert az állattenyésztésre kapott támogatásaik szétosztódnak a földalapra. Ezért a hibrid modell az, amit a legtöbb ország be fog vezetni, és mi is ezzel fogunk élni. Ez a regionális modellnek az a változata, amikor néhány támogatási formát ki fogunk venni az általános támogatásból, és ezeket osztjuk rá gazdaságonként azokra, akik például állattenyésztéssel foglalkoznak. Egy kicsit ilyen most a cukorrépa-támogatás, amit sikerült elérnünk, hogy ilyen formában legyen kiosztva. Tehát én azt gondolom, hogy erre a szakmának nagyon-nagyon össze kell fognia, nagyon fel kell készülnünk, és nagyon praktikusan és célszerűen kell megoldani a dolgainkat.
Jön a szaktanácsadói rendszer kiépítése, amiben az Európai Unió csak azt írja elő számunkra, hogy ez kötelező, hogy a gazdák megfelelő tájékoztatáshoz jussanak. A támogatási jogosultságok meghatározása rendkívül fontos ezen a területen, viszont nem írja elő, hogy maga a rendszer, a szisztéma milyen legyen. Ezt a formát nekünk kell kitalálni, nekünk kell megalkotni, és ebben szintén nagy társadalmi konszenzusra van szükség, amit az érdekképviseletekkel ki kell dolgoznunk, meg kell egyeznünk, és egy egységes, hét évre működő rendszert kell kitalálnunk. Az idő nagyon rövid mindenre. Fél évet csúszott az Európai Unió az egész rendszer, szisztéma megalkotásával anyagi okok miatt, ezt a fél évet be kell hoznunk. Ilyen a kölcsönös megfelelés elve, amire fel kell készülnünk, erről viszont azt hiszem, a legneuralgikusabb pontja lesz a magyar agrárgazdálkodóknak. Itt 18 különböző rendeletnek kell megfelelnünk a következő időszakban, és itt a teljes támogatást el lehet törölni, és részlegesen lehet pontlevonásokat alkalmazni százalékos arányban. Itt meg kell találnunk az ellenőrzés módját, és meg kell találnunk azokat a szabályokat, és pontosan kidolgozni, amelyekben mindannyian egyetértünk. Ebben nem lehet olyan, hogy valaki kilóg a sorból, és azt mondja, hogy a megalkotott szabályokkal ő majd nem ért egyet, és uszítjuk a gazdálkodókat egymás ellen, hogy szigorúbbak vagyunk vagy nem, vagy mit csinálunk, hogyan csináljuk. Ezekben a standardokban meg kell állapodnunk, és ez megint egy olyan, ahová szakmai egyetértés kell mindannyiunk számára. Nagyon-nagyon kérem mind a két oldalt és a szakmát, hogy üljünk le és oldjuk meg ezeket a következő időszakban.
Itt kell megalkotni azt a jogi fogalmat, amivel küszködünk, hogy gyakorlatilag mi az a mezőgazdasági üzem. Most így nagyon egyszerűnek tűnik, hogy azt mondom, ennek meg kell alkotni a jogi fogalmát, de majd meglátjuk, ahogy nekiülünk a részleteinek, hogy mennyi gond és probléma lesz ezzel kapcsolatban, hogy mi az az üzem, és jogilag mi az, ami támogatást tud elérni.
Van egy neuralgikus pont, a földkérdés, és ez az, amiben a politika is leginkább szeret keveregni, mert itt lehet a legjobban elmenni abba az irányba, hogy ki védi a magyar földet, és ki védi magyar gazdákat. Azt szeretném mondani, hogy azzal teljesen egyetértünk, hogy addig kell a magyar termelőket igazán földhöz juttatni, amíg az uniós állampolgárok számára is szabaddá nem válik a földvásárlás. Abban is egyetértünk, hogy ma Magyarországon van olyan uniós gazda, és ezt soha nem felejtsük el, aki minden kötöttség nélkül vásárolhat termőföldet. Ez az uniós állampolgár az, aki három éve itt lakik, hivatásszerűen foglalkozik mezőgazdasági termeléssel, és semmilyen különbséget nem lehet tenni a magyar termelő és közte. Ez eddig jelentéktelen volt, az elmúlt egy-másfél év letelepedési adatait tekintve igen jelentős holland és más nemzetiségű agrárvállalkozói betelepedésről tudunk, vagy értesülünk. Ezt azért közöltem, mert ez tény, ezen nem tudok változtatni, nem is a mi kormányunk hozta a döntést, de teljesen mindegy, mert nekünk is meg kellett volna hozni, ha mi vagyunk ott, mert a csatlakozási szerződés egyik feltétele volt. Tehát ezt ilyen értelemben nem negatívumként mondom, de ez létezik.
A történésben két szempont, két egymástól nagyon eltérő szempont van. Az egyik az, hogy a jogi személyiségű társaságok vehessenek földet, a másik az, hogy kizárólag magángazdálkodók vehessenek földet. Úgy gondolom, az én álláspontom az - és aztán ezt is mindig meg lehet vitatni, és ez tényleg nem a fenyegetettségi szint, mert annak sok értelme nincs -, hogy azok is vehessenek földet, akik hivatásszerűen ebből élnek, és gyakorlatilag gazdasági társaság tagjai, alkalmazottai, dolgozói. Azért, mert - itt eltúlozzák ezt a kérdést - a földet életjáradékért program három ütemében most 19 ezer földtulajdonos 54 ezer hektárt ajánlott fel a magyar államnak vételre. Ebben a negyedik ütemben, ami most zajlik, 15 ezer pályázat érkezett 30 ezer hektárról, csak a földet életjáradékért programban 84 ezer hektárt ajánlottak fel, azaz ennyivel nőtt az állami földtulajdon; elkezdtük a föld visszaállamosítását. A világon semmi értelme nincs a dolognak, mert mi vásároljuk a földet, és fizetjük a nyugdíjat. Ezért ebben az évben is összesen, ami eladásra van tervezve, és óriási viharokat váltott ki, 30 ezer hektárról van szó, ami alapvetően és lényegesebben erre a területre vonatkozik - majd ami nem, arról is beszélek -, és a következő évben is maximum egy ilyen nagyságrendben gondolkodunk. Tehát annyit nem adunk el, nem tervezünk eladni földet, arról van szó, amennyi a két év alatt az államhoz bejött vásárlás formájában; tehát erről van szó.
A nagyüzemi telepeknél a tulajdonosokba mi beleértjük, még egyszer hangsúlyozom, nem csak a fő tulajdonost, hanem a privatizáció és egyéb vásárlások kapcsán munkavállalói részvényeket lehetett szerzett személyeket, a szövetkezeti tagságot, aki a szövetkezetben dolgozik. Őket is ide értem, és azokat a területeket preferáljuk, és szeretnénk, ha megvásárolnák, amelyek az állattenyésztő telepek közvetlen környezetében vannak, és azokat veszik körül. Azaz, hogy a szerves trágya kihordása, és bizonyos szempontból a gabona vagy takarmány megoldható legyen. Az, hogy ezek majd eladják és egyebek, azért nem állják meg igazán a helyüket, mert majd meglátjuk, nem akarok rossz jós lenni, de meglátjuk, amikor viszonylag szabadon vehetnek földet - mert amennyire lehet, majd korlátozni fogjuk természetesen a külföldiek földvásárlását, amennyit az uniós szabályok majd megengednek -, amikor ez tömegessé válik, akkor azt sem tudjuk megakadályozni, hogy Kovács János ne a Nemzeti Földalapnak adja el a 6 hektár földjét, hanem Giovanninak.
Vagyunk néhányan, akik ebben a gazdálkodásban nőttünk föl, és van földünk, de én a kezemet vágnám le, mint eladnám a földemet egy külföldinek, és nagyon remélem, a nagyüzemekben nevelkedettek többsége is van annyira hazafi, hogy tudja azt, hogy nem fogja eladni a földjét külföldinek. De nem vagyok benne biztos, hogy egy adott helyzetben, amikor az unoka autót akar venni, az idős bácsi nem fogja eladni a földjét. Kár is mondani, hogy ez majd eladja, az nem adja, mert nem tudjuk, hogy ki fogja eladni, de amennyire lehet, majd korlátozzuk ezt a területet.
Állattartó telepek: van néhány olyan célirányos eladás, ahol például valamelyik állami gazdaság - és majd ezek természetesen szintén meg lesznek hirdetve -, néhány állami gazdaság lemond bizonyos területekről. Ilyen Mezőhegyes, aki a volt békéscsabai állami gazdaság területéről lemondott. Velük tárgyalásban vagyunk, itt kizárólag helyi magángazdálkodóknak fogjuk a pályázatot kiírni, ami 860 hektáros területet jelent. Csak ők vehetik meg, úgy fogjuk a pályázatot irányítani, direkt célirányosan, mert óriási a földéhség és földigény azon a területen, és a magángazdálkodók nem tudnak megfelelő földhöz jutni. Másutt is, ahol lesz ilyen, elsősorban ezeket fogjuk preferálni. A kis területeket, a másfél-két hektáros területeket normál liciten, árverési módon adjuk el, mert nem érdemes pályázatokat másfél-két-három hektáros területekre megalkotni, kiírni. zse40 - 41 fzs (Gráf József) A helyi gazda-érdekképviseletekkel fel fogjuk venni a kapcsolatot, és kérjük a segítségüket ennek a normális megoldásához.
Továbbra is szeretném, és nagyon fontos területem - azt gondolom, a szakma ezzel is egyetért; aki nem, az nem -, hogy a termelői tulajdont, ha már egyszer úgy el lett rontva, megpróbáljuk valamilyen módon javítani. Jelen pillanatban két felszámolóval tárgyalok ebben az ügyben, mind a kettő baromfis cég. Nagyon szeretném, hogy a Parmalat - ami az Alföldi Tejszövetkezet tulajdonába került nagyon komoly állami segítséggel - vagy az izsáki borfeldolgozó után most a baromfis területen, ahol igen nagy gondjaink, bajaink vannak, ez sikerüljön. A Zalával már elég előrehaladottak az ez irányú tárgyalásaink, a békési területről pedig holnap reggel jön a kijelölt felszámoló hozzám. Én ezt nagyon fontos kérdésnek tartom, minden ágazatban szeretném, ha a termelői tulajdon megvalósulna. Ha a Parmalat eléri a régi termelési szintjét, akkor 15 százalékos részesedése lesz a magyar tejfronton, tehát nem arról van szó, hogy egy ötfős kisüzemet termelői tulajdonba adnánk, Izsákon is 900 körül van azoknak a volt termelőknek a száma, akik részt fognak venni ebben a privatizációs folyamatban, és ugyanez lesz a baromfinál is.
Továbbra is szeretném folytatni az akadálymentesítést, ami nem itt az épületen belüli közlekedésre vonatkozik, hanem arra, hogy a hatóságokkal szemben az egyszerűsített eljárások felé menjünk. Az elmúlt évben a Környezetvédelmi Minisztériummal 26 helyen változtattuk meg a törvényt, jó irányba. Még egyszer szeretném azt a tévhitet eloszlatni, ami most az erdő kapcsán is előjött, hogy én a környezetvédelem ellensége lennék a termelők érdekében. Csak azt szeretném elmondani, hogy nem mindig a termelőktől kell félteni a természetet, akik 30-40 éve felelősségteljesen gazdálkodunk a szakmánkban. Vannak sokkal felelőtlenebb rétegek az országban, akiktől félteni kell a természetet. Mi úgy gazdálkodunk, hogy a fiunk és az unokánk is ott tudjon tovább gazdálkodni, együtt akarunk működni a környezetvédelmi programok területén, de nem lehet azt megcsinálni, hogy a környezetvédelemre hivatkozva kirekesszük a termelést a vidékből.
Ugyanezt mondom az erdőről is: nagyon szép dolog, ha lábán szárad el a fa, de Magyarországon működnie kell az erdőgazdálkodásnak normálisan, megfelelő feltételek között, szó sem lehet arról, hogy kizárólagosan az egész országot természetvédelmi területté tegyük. Nagyon sokan élnek ebből a szakmából, nagyon sokan hasznos tevékenységet folytatnak. Az erdőgazdálkodás egész Európában elterjedt formáció, csinálják ezt Svédországtól és a skandináv országoktól kezdve mindenütt. Nálunk is ezt kell csinálni, meg lehet tenni. Továbbra is csökkenteni fogjuk ezeket a túl szigorú előírásokat, amelyekkel agyon szoktak ütni bennünket. Nem elég a kevesebb támogatás, még a szabályaink is csődbe visznek minket.
A tartós gabonafeleslegről annyit szeretnék elmondani, hogy több út van. A lassúbb út az állattenyésztés. Nem a nagyon régi, gabona- és húsprogramos időszakot szeretnénk visszahozni, mert ennek nincsenek meg a piaci feltételei, de egy lényegesen nagyobb állattartást szeretnénk. Ez az egyik út, ezen el kell indulni, és évente hozzárakni a magunk eszét, szorgalmát.
A másik út a bioetanol-, vagy mondhatnám azt is, hogy biomasszaprogram, ami 2007 és 2013 között az Európai Unió zászlajának legmagasabb pontjára lesz tűzve; mindenki megijedt az ez évi állapotoktól a gáz- és az egyéb függőség kapcsán. Azt gondolom, a támogatások nemcsak az FVM-nél levő támogatásokat jelentik, hanem a más alapokból a Gazdasági Minisztériumnál levő támogatásokat is, és ehhez megfelelő segítséget fognak adni. Nekünk nem a nagy mamutvállalkozásokat kell ezen a területen támogatni, ezek legyenek a kormányzati programban, az energiaprogramban, hiszen nekünk az egymillió tonnás feldolgozókért olyan túl sokat nem lehet tenni, hanem inkább a kisebbeket, amelyek szervesen beépülnek a környezetükbe; megvan a tárolótér, vagy meg lehet hozzá építeni, fel lehet dolgozni, és az állattenyésztésben a mellékterméket fel lehet etetni, ugyanis ez logisztikailag rendezhető és megoldható 10-15 ezer tonnás nagyságrendben. Az egymillió tonnásnak logisztikailag a termény összehordása és utána a melléktermék hasznosítása igen bonyolult és nagy feladat, erre mi agrárvállalkozók nemigen vagyunk alkalmasak a magunk szerkezeti felállásában.
Szeretném elkerülni azt a helyzetet, ami a magtárak építésénél is kialakult, hogy nagyon késve voltunk, nagyon kapkodtunk, és voltak olyan szervezetek, amelyeknek nem volt idejük felkészülni erre. Most lesz idő, ezért arra kérek mindenkit, hogy gondolja végig. Még ki sincs írva a pályázat, most senki nem mondhatja, hogy nincs rá ideje. Idő van, a jövő évben indulnak ezek a pályázatok, tessék végiggondolni. Bizony a társadalmi szervezetek, az érdekképviseletek megszervezhetik a gazdatársadalmat vagy másokat arra, hogy összeálljanak és ilyen nagyságrendben készítsenek terveket, beruházásokat. Ezek 300-350 millió körüli beruházások a mi ismereteink szerint, de ezt a dokumentációt mindenkinek a rendelkezésére bocsátjuk, és nyilván egy folyamatos építés lehet. Nem egyszerre százat gondolunk egy nap alatt vagy rövid idő alatt megépíteni, hanem egy folyamatos fejlődésre. Ezeknek meg kellene beszélnünk a területi elhelyezkedését és nagyon sok mindent, hogy ne az legyen, hogy egy megyében harminc lesz, a többiben meg egy sem. Tehát mi csak ilyen módon szeretnénk az irányításban részt venni.
Az agrárium és a vidékfejlesztés helye a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, és a következő időszakban is ez lesz. A mi feladatunk azzal a négy szektorral kapcsolatos, ami ma létezik a magyar mezőgazdaságban. Amennyire rossz a növénytermesztés és az állattenyésztés nagyságrendje, annyira jónak tartom - nem tökéletesnek, de jónak - a mostani magyar agrárszerkezetet, hogy kik vesznek részt benne.
A félig önellátó gazdálkodókra azzal a közel másfél millió emberrel nagy szüksége van a magyar agráriumnak; egyrészt nekünk a termékeikre, amelyekkel megjelennek időszakosan a piacon, másrészt nekik arra a jövedelemre, amit ebből szerezni tudnak.
Nagyon fontos számomra az őstermelői kategória, ahol ugyan van vitánk időnként a támogatás és nem támogatás kérdésében. 4 millió árbevételig nem kell adót fizetniük, 6 millióig kedvezményesen adóznak, és azért hagyjuk ott, és nem adóztatjuk őket, hogy tőkésítsék az ott elért eredményt, hogy minél előbb családi gazdálkodó legyen belőlük, tehát váltsanak kategóriát, jöjjenek följebb. Egy részük ide jön föl, a másik részük le fog menni nyilvánvalóan a félig önellátó kategóriába. Nem akarjuk ezt mesterségesen erőltetni, azért hagyjuk ott a jövedelmet, hogy tőkésítsék ezt, és jöjjenek fel a családi gazdálkodói kategóriába.
A családi gazdálkodói kategória az egyik legfontosabb ma Magyarországon, és nagyon-nagyon kérek mindenkit arra, hogy nagy figyelmet fordítson erre, és dolgozzunk együtt abban, hogy eredményes legyen. Néhány gát van, amit családi gazdálkodók vetettek nekem fel. Ezeket meg kell próbálni megint politikamentesen föloldani, hogy tovább tudjanak fejlődni, és minél nagyobb nagyságrendben tudjanak ők is dolgozni. Ezeket a javaslatokat majd folyamatosan előhozzuk.
A nagyüzemekre pedig azért van szükség, mert a versenyszféra részei. Egy számsort mondanék ennek bizonyítására. A nagyüzemek eszközellátottsága Magyarországon 1822 euró hektáronként. Franciaországban ez 4163 euró, Ausztriában 11 ezer 188 euró. Azt a versenyhátrányt, ami az eszközellátottságból következik, a magyar nagyüzemek úgy hidalják át, és a magyar agrárium is, hogy három és félszer-négyszer annyi üzemórát dolgoznak ezek a gépek, mint az európai uniós, családi gazdálkodásban használt társaik. Ezért olyan gyors nálunk a gépi csere, és ezért olyan nagy a gépcserék beruházási igénye. Gyakorlatilag ez a szektor tudja ezt a versenyképességet produkálni. Ők nem egymás ellen vannak, ezt szeretném mindenkivel megértetni, hanem szervesen kiegészítik egymást. Mint ahogy a családban is a kisebbet jobban kell támogatni, ez idáig rendben van adózási és egyéb dolgok szempontjából, de a magyar agrárium így szerves és így egész, ezen az úton és ebben a szerkezetben kell megmaradnunk, azzal együtt, hogy segítsük a kategóriaváltást a kisebbeknél.
50
zse51 (Gráf József)
Tehát nincs ellenségképünk, de azt azért tudomásul kell venni, hogy melyik irányba megy a világ, és ezt valamilyen módon nekünk is követnünk kell a következő időszakban.
Azt gondolom, hogy nagyjából ennyit szerettem volna bevezetőmben elmondani, és inkább az adott kérdésekre szeretnék majd válaszolni. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr a közel 50 perces tájékoztatást. A továbbiakban a szokásoknak megfelelően szeretnénk eljárni. Megragadva az alkalmat, néhány gondolatot szeretnék miniszterjelölt úr gondolataihoz fűzni, és egyben kérdéseket is föltenni, majd pedig a bizottsági tagok kérdéseit várjuk.
Azt szeretném kérni miniszterjelölt úrtól, hogy amikor úgy gondolja, a kérdések következtében felhalmozódott már annyi kérdés, amennyire válaszolni szeretne, azt jelezze nekem, ott megállítjuk a kérdezést, várunk egy választ, egy értékelést, és utána folytatjuk, ha további kérdezések vannak.
Alelnök úr jelezte tegnap, hogy jó lenne, ha 12 óra felé be tudnánk fejezni, ami szinte lehetetlen a most látott időt ismerve. Nem gondolom, hogy elnöki szóval az ülést be szeretném rekeszteni, értelemszerűen próbáljunk egy magunkra is mérsékelt időfolyamban gazdálkodni, tudomásul véve, hogy ma még más bizottsági ülések is vannak. Akik esetleg abban érintettek, legyenek szívesek gondoskodni a másik vagy az itt lévő bizottságban a helyettesítésről, hogy a miniszter úrnak felteendő kérdések mindegyikét meg tudjuk itt hallgatni.
Miniszter úr, úgy említetted, hogy "portásnak nem megyek el dolgozni" - idézem most az egyik mondatodat. De ehhez a gondolatodhoz kikerülhetetlen, hogy megemlítsem, bizonyára tisztában kell, hogy legyél az új struktúrával, amit a kijelölt miniszterelnök úr, Gyurcsány Ferenc bejelentett. Ez egy közigazgatási, államigazgatási struktúra, amelyben a miniszterek és a miniszterelnök közé egy új közigazgatási struktúra került beépítésre, ezt én egyszerűen csak zsákmányszerző övezetnek nevezem ezt. Ebben az övezetben található innentől kezdve a Nemzeti Fejlesztési Tanács, az Államreform Bizottság és a Kormányzati Szolgáltató Központ. A helyzet érdekessége az, hogy a te leendő minisztériumodban a főosztályvezetői szint fölött már közvetlenül ezen említett három bizottsághoz fognak tartozni a személyek, és a helyzet érdekessége az, hogy neked, mint leendő miniszternek nincs ráhatásod és befolyásod a Nemzeti Fejlesztési Tanács, az Államreform Bizottság és Kormányzati Szolgáltató Központ felé, ellenben az előbb említett három bizottság mindegyikének, a vezetőknek komoly ráhatása és befolyása van a miniszterre. Persze akkor feltehetjük a kérdést, hogy nem lett volna célszerű esetleg a kasszakulccsal rendelkező Bajnai Gordont is elhívni erre a jelölti bemutatkozásra, és a stratégiai tervezéssel foglalkozó Államreform Bizottság vezetőit is esetleg meg lehetett volna ide hívni. Habár természetesen tudom, hogy ők közigazgatási szinten töltenek be feladatot, de mégis, ahogy az elemzők ezt leírják - és nem én mondom, csak idézem -, "a minisztériumoknál azonban csak alaptevékenységhez kapcsolódó, leginkább igazgatási feladatok maradnak". Ez egy picit ellentmondásos azzal a megállapításoddal, hogy portásnak nem megyek el, említetted.
Itt a minisztérium egyértelmű kiüresítését tapasztalhatjuk meg ezzel az új közigazgatási szinttel, ami a magyar közigazgatási szinttől idegen, és egy köztársasági elnöki prezidenciális rendszerben ismert - a francia rendszerben van ilyen, ott ilyen működik -, de a magyar alkotmányunk egyelőre nem erről szól. Tartok tőle, hogy a rendszer, amely sokszor meghirdetve tisztább, egyszerűbb, mint minisztérium, mint irányítás kerülne majd végrehajtásra, hirdette meg a kormány programjában, és a napokban is erről hallhattunk értekezést, éppen egy bonyolult, eddig nem ismert és átláthatatlan dzsungelt okoz és fog okozni.
Az a kérdésem tehát, hogy ebben a dzsungelben a leendő miniszter kiismeri-e magát? Milyen stratégiai feladatokat hagy meg egyáltalán ez a rendszer a minisztériumoknál? Hiszen stratégiát egyelőre nem látunk, ez az egyik nagyon komoly probléma, és ha jól értettük, minden, ami stratégiai elemzés és továbbfejlesztés, az mind az egyik bizottsághoz tartozni, ami felettese a minisztériumnak. A pénzelosztás, amit zsákmányszerző övezetnek neveztem, az FVM minisztérium az, te is említetted, amelynek 60 százaléka európai uniós pénzforrásokon alapul. Közismert, miniszterelnök úr bejelentette, hogy az összes fejlesztési pénz, ami az Uniótól jön - nemcsak a te minisztériumodra lesz ez igaz, hanem az összesre -, az egyértelműen a Nemzeti Fejlesztési Tanács környezetében kerül megfogalmazásra. Akkor milyen szerepet szánsz te magadnak, mint az FVM első számú vezetője, amikor a stratégiai tervezés máshol van, a pénzelosztás máshol van? Tényleg úgy érzed-e, hogy itt még nem következik a portás szerepkör, ahogy magad ezt említetted.
Kérdezni szeretném, hogy ha már a stratégiai tervezés és a pénzelosztás elkerült az összes minisztériumtól - tehát nemcsak az FVM-től -, akkor vajon az az egységes bejelentés, hogy közel 20 százalékos leépítés fog bekövetkezni az államigazgatásban, ezt ki dönti el, ki tesz erre javaslatot? Ez hogyan érinti a tárcát, hogyan érinti a tárca háttérintézményeit, a kifizető ügynökségeket, az MVH-t és mindazt, amivel nagyon komoly problémáink voltak az elmúlt időszakban a késlekedéssel, az Európában legbonyolultabb kifizető ügynökségek létrehozásával, amelyek ennek következtében nem is működtek tökéletesen, amelynek következtében egy gazdatüntetésbe torkollott az elmaradt pénzek kifizetése. Tehát a 20 százalékos általános létszámleépítés mit jelent az FVM-nél? Milyen beleszólásotok lesz, milyen elképzelésetek lesz az Államreform Bizottság elképzelésével szemben vagy mellette?
Kérdezni szeretném, te is említetted, és nagyon örültem neki, hogy más minisztériumokkal - és itt a környezetvédelmi minisztériumot említetted meg - összhangban kell dolgozni. De én idevennék még egy minisztériumot, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumot, már csak azért is, mert mi, akik vidékfejlesztéssel is foglalkozunk, pontosan tudjuk, hogy még a területfejlesztés az, amelyik roppant harmonizálódik ehhez a területhez. Nem tettél róla említést, de kérdezni szeretném, hogy a Lamperth Mónika által majdan felügyelt minisztérium, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, amelyről említést tettél, vajon harmonikusan hogy tud együtt dolgozni? Egyáltalán van-e elképzelés arra, hogy ezen három minisztérium, amelyeknek közös, átfedő feladataik vannak, a kormányon belül lehetőséget kap-e a saját egyeztetésre? Lesz-e ennek felülete a most kialakult kormányzati struktúrában?
Mindezt azért is kérdezem, mert különösen a környezetvédelmet, hogy megemlítetted, jóleső volt hallani, hogy a környezetvédelem nem mehet el odáig, hogy akadályozza a gazdálkodást. Épp az elmúlt hetekben láttunk több agrár-érdekképviseleti szervtől egy aláírást, amely ugyanerre a kérdésre tért ki, és jóleső volt hallani azt, hogy bizony-bizony a környezetvédők sokszor azt akarják tőlünk, gazdálkodóktól megvédeni, amit mi védtünk meg 500 éven keresztül, és most van lehetőség felmutatni természeti értékeinket, és azoktól féltik, akik megvédték. Ezt a beszélgetést nem tudom, hogyan tudjátok lefolytatni a más tárcához tartozó Környezetvédelmi Minisztériummal, és hogyan tudtok olyan kérdésben előrébb jutni, mint ami most már a hatodik éve megoldatlan, az ex lege területeknél bevezetett korlátos termelés, az erdőgazdálkodásoknál bevezetett korlátos termelés ellentételezése, anyagi ellentételezése nem történt meg. Ha arra kaphatnánk választ, hogy ebben gondolkodtok-e, eljártok-e, hogy az ellentételezést azoknak a magántulajdonokkal rendelkezőknek, ahogy az alkotmány legerősebben védi a magántulajdont, ezen magántulajdonok területén korlátos termelést írnak elő környezetvédelmi okokra hivatkozva. Ezt én még el is fogadom, mert bízzunk abban, hogy tényleg kell valamilyen korlátot tenni és előírni, de az ellentételezést miért nem valósítottátok meg az elmúlt időszakban? Szándékoztok-e az ellentételezésről gondoskodni, mint a magántulajdon, alkotmányos jogunk védelme tekintetében.
zse50
61 fzs (Elnök)
A folytatásról beszéltél, miniszter úr, miniszterjelölt úr. Mindannyian ismerjük az eddigi tevékenységedet és az elődöd, tehát az MSZP-SZDSZ-kormányzat négyéves tevékenységét, de meg szeretném kérdezni, hogy mit is értünk a folytatáson. A tsz-alapú tőkés nagybirtokrendszer kiépítését értjük a folytatáson, ami bekövetkezett, amit erőteljesen preferáltatok az elmúlt négy évben, és ami a családi gazdaságok és a családi tulajdonban lévő közepes méretű élelmiszer-feldolgozó ipar tönkremeneteléhez vezetett? Ennek következtében kiürült a magyar élelmiszer a piacról, ennek következtében élelmiszernek álcázott szemét árasztotta el az országot, és kiszolgáltattuk a tízmillió magyar fogyasztót innentől kezdve a multinacionális élelmiszergyárak fogyasztóivá; mert ez következett be az elmúlt négy évben. Az a folyamat, amiről beszélek, sajnálatos módon a te több mint egyéves miniszterséged alatt is - a statisztikai adatokra hivatkozok - egyértelműen folytatódott.
Sajnos folytatódott az import élelmiszer beáramlása, és sajnos olyan helyzet alakult ki a 2005. év végére - már miniszterséged derekán -, hogy elvesztettük az exportpozíciónkat Szlovákiával és Lengyelországgal szemben. Ez képtelenség, ilyen sosem volt; mi Közép-Európában, de egész Európában jelentős élelmiszer-exportőrök voltunk. Ezen országokkal szemben, akik ugyanolyan nehéz feltételekkel csatlakoztak 2004-ben az Unióhoz, nem hivatkozhatunk arra, hogy bennünket az Unió sújt, mert őket ugyanúgy sújtotta, mégis hihetetlen előnyre tettek szert a magyar élelmiszerpiac területén, belterületen a hazaiakkal szemben. Remélem, hogy a folytatás alatt nem ezt értitek.
Remélem, hogy folytatás alatt nem annak folytatását értitek, amikor a madárinfluenzával való riogatással elriasztottátok a fogyasztókat a fehér húsok fogyasztásától, aminek következtében közel 30 milliárdos veszteséget szenvedett el ez az ágazat. Két súlyos időszak volt a tavaly őszi és az idén tavaszi. Ennek következtében - remélem, hallottak erről - a Carnex-csoport, Magyarország legnagyobb baromfifeldolgozó csoportja az összes működő üzeme ellen felszámolást kért, jelenleg megszüntetik, felszámolják az összes működő vágóhídjukat. A beszállítók ugyanabba a helyzetbe kerültek, mint amibe a Hajdú-Bét időszaka alatt; öngyilkosságokkal párosult akkor a termelők részéről a Hajdú-Bét olyatén módon való felszámolása.
Apropó, Hajdú-Bét. Ennek akkor ki is volt a tulajdonosa? Egy Wallis-csoport. Annak a Wallis-csoportnak ki is volt akkor a vezetője? Egy Bajnai Gordon. Ki is most a Nemzeti Fejlesztési Tanács kijelölt vezetője? Bajnai Gordon. Azt a beszélgetést is legyetek szívesek lefolytatni, hogy hogyan látják ők az akkori Hajdú-Bét pusztulása következtében a hazai fehérhús-állomány jelentős csökkenését, és e mögött a vállalkozások és gazdálkodók tönkremenetelét. Hogyan készültök fel most a Carnex-csoport teljes megszűnésére és ennek következményeire? Mert ez a napokban zajlik - remélem, figyelitek a híreket.
Folytatásról beszéltél, miniszter úr, miniszterjelölt úr, de remélem, nem a gabonahegyek további építéséről. Remélem, nem arra a 8 millió tonna intervencióra termelt gabonára és annak további fokozására gondoltál, hiszen néhány hét, és újra itt állunk az aratás előtt. Sajnálatos módon a belvíz talán segít, hogy ne legyenek akkora felesleges gabonahegyek.
Az az érzésem, hogy a leköszönő minisztérium és a majdan felálló minisztérium a saját maguk által okozott válságot szeretnék kezelni, mert a mezőgazdaságban a válságjelek általánosak, és ezt minden gazdálkodó érzi.
Miniszterjelölt Úr! Azt kérted, hogy bizonyos területektől - és itt felsoroltad az előttünk álló négy évben az Unióval történő együttdolgozásunk hatását és annak következményét, az átállást a farmtámogatási rendszerre mint nagy feladatra - tartsa magát távol a politika. De én meg szeretném kérdezni, miniszter úr, hogy nincs-e itt egy ellentmondás. Gyurcsány Ferenc épp most magyarázta meg és indokolta, hogy miért politikusokat nevezett ki miniszternek, és miért nem hisz a szakpolitikusi gárdában. Te pedig azt kéred, hogy tartsa magát távol a politika? Nincs itt valami ellentmondás, amikor, mint említettem, a közigazgatási szint helyett most már egy új államtitkári szint fog beiktatásra kerülni, a szakállamtitkári szint, ahova politikusokat neveztek ki? A tegnapi vezető hírek egyike volt az, hogy a közigazgatási kar a szakma lebecsülésének és frontális támadásnak látja azt, hogy politikusok szakállamtitkárok lesznek a minisztériumokban. Te pedig itt azt kéred tőlünk, hogy tartsa magát távol a politika bizonyos területektől. Hát most helyezitek oda, ezzel a rendszerrel, amit kiépítetek. Nem érzed, hogy itt ellentmondás van?
Miniszter Úr! Én ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban várnám a véleményedet, és esetlegesen az ellentmondások feloldásáról, amelyek ebből az új közigazgatási struktúrából fakadnak, a minisztériumhoz tartozó működési rendszerek, megfélemlített rendszerek működését és az egész magyar mezőgazdaságot veszélyeztetve látva kérdezem, hogy ezek feloldhatók-e egyáltalán a te vezetéseddel. Köszönöm szépen.
Gőgös Zoltán alelnök úrnak adom meg a szót.
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Amikor tegnap egyeztettünk a mai bizottsági ülésről, akkor azért jeleztem, hogy a mai vitát nagy valószínűséggel kettő óra alatt be lehet fejezni, mert nagyjából tudtam a miniszter úr beszámolóját, hiszen elég régóta együtt dolgozunk, és azt is tudom, hogy személyileg mit képvisel. Biztos vagyok benne, hogy miután a bizottsági meghallgatás a Házszabály szerint a miniszterjelölt személyes alkalmasságáról szól, kettő óra alatt el lehet dönteni, hogy egy jelölt alkalmas-e vagy nem arra a feladatra, amire jelölték.
Nyilván úgy nehéz az időt tartani, hogy az elnök úr negyed órában a témától teljesen eltérő ügyekkel bombázza a bizottságot, hiszen a kérdései, illetve a véleménye - miszerint keveredik a kormányprogram, a kormány struktúrája - folyamatosan keveredtek egymással. Úgy érzem, ezekre a kérdésekre nehéz olyan jellegű választ adni, ami a személyes alkalmasságot erősíti vagy gyengíti. Ez után az előadás után, és megnézve a korábbi miniszterek - mind a két oldalról való miniszterek - meghallgatásának jegyzőkönyveit egyértelműen látszik, semmi kétségem nincs afelől, hogy egy olyan szakember vezette és fogja vezetni a következő időszak Földművelésügyi Minisztériumát, aki igenis alkalmas erre a feladatra. Nyilván lehetnek még olyan kérdések, amik ebbe az irányba mutatnak, de a Házszabály szerint a miniszter úr sem a kormány szerkezetével, sem a kormány leendő programjával kapcsolatos kérdésekre nem köteles válaszolni - ugyanis itt személyes meghallgatásról van szó -, ezek vitája a parlamentben holnap tíz órában lefolytatható. Ezt nyilván meg fogjuk tenni, és mindenkinek bőségesen lesz arra ideje, hogy e tárgyban a véleményét kifejtse. Ezért szeretném jelezni az elnök úrnak, hogy amennyiben ebben a metodikában megyünk tovább, akkor mindenképpen be fogjuk fejezni az ülést dél körül.
Senkinek a kedvét nem akarom elvenni, de látva ezt a fajta véleményt ez után a bemutatkozás után - ami persze számunkra nem is nagyon volt szükséges, hiszen együtt dolgoztunk korábban is évekig bizottsági tagként, illetve a minisztérium vezetésével, együttműködve az ellenzékkel, és pontosan tudom, hogy a miniszter úr szobája nyitva áll ellenzéki képviselők számára is mindenféle térségi problémák ügyében - nem hiszem, hogy ez az az irány, aminek egy szakbizottságban a következő időszakban folytatódnia kell. Arra kérem az elnök urat, hogy tartsa be a Házszabály ide vonatkozó rendelkezéseit, tartsa be az elnöki jogkörből adódó feladatait és kötelezettségeit, hiszen nem az elnök alkalmasságára vagyunk kíváncsiak ezen a bizottsági ülésen, hanem a miniszter úr alkalmasságára. Nem vitatjuk, hogy kiváló bizottsági elnök lesz az elnök úr, de a mai bizottsági meghallgatásnak nem különböző emberek különböző céges és egyéb kapcsolatai a tárgya. Ennek helye a parlamentben van, miután a miniszter urat megválasztották, ha őt illeti kérdés, interpelláció, nyilván ezekre meg fog válaszolni, a mai bizottsági ülésnek nem ez a témája. Szeretném jelezni, hogy az MSZP-frakció mezőgazdasági munkacsoportja teljesen alkalmasnak tartja a miniszter urat a minisztérium további vezetésére.
70
zse71 (Gőgös Zoltán)
Számunkra bőségesen elegendő volt az az információ a következő időszakra, amit hallottunk, úgyhogy én azt szeretném kérni, próbáljuk abban az időkeretben tartani ezt a dolgot, amit én jeleztem. Ezt az elején szavazással is eldönthettük volna, és akkor mindenkinek egyforma ideje lett volna, hiszen a Házszabály lehetőséget ad arra, hogy a bizottság eldöntse, időkeretben tárgyaljon vitát. Ezt nem javasoltam, de jelezni szeretném, főleg ezek után, amit elnök úr itt az első kérdés-hozzászólás egyvelegében elmondott, hogy biztosan be fogjuk fejezni a vitát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez a megszólalás volt az az alelnök úr részéről, amelyik abszolút nem tartozott az első napirendi ponthoz. Kizárólag a mezőgazdaság érdekében tettem föl azokat a kérdéseket, elég sokat, én nyolcat számoltam meg, de lehet, hogy kilencet, amelyekre nagy tisztelettel várnám is a miniszterjelölt úr válaszát. Remélem, alelnök úr, hogy még lesz ideje tanulmányozni a Házszabályt, és a képviselők jogállásáról szóló törvényt, akkor ilyen kijelentések nem hangoznának itt el, a bizottsági ülésen. Megjegyzem, egyetlenegy kérdést nem tettem föl a kormányprogrammal kapcsolatosan, de az tény, hogy a kormányzati struktúrával kapcsolatosan igen, amelynek tagja lesz a miniszterjelölt úr. Azzal kapcsolatban természetesen igen, hiszen nagyban befolyásolni fogja az egész mezőgazdaság későbbi működését, magyarul a mozgásterét mind a miniszternek, mind a minisztériumnak, mind a magyar mezőgazdaságnak. A kérdések egyértelműen erre vonatkoztak.
Nagyon bízom abban, hogy megjegyzett mondata, mely az időkeretben való tárgyalásra utalt, nem az erőfölénnyel való visszaélés, és egy szokásos tárgyalási rendet jelentene az elkövetkezendő négy évre, mert azt egy konfliktusos helyzetnek tartanám; ez nem volt jellemző a mezőgazdasági bizottságra. Az sem volt jellemző, hogy a miniszteri meghallgatáskor ne lett volna ilyen lehetőség, a vélemény kifejtése után a kérdés föltevésére. Semmi mást nem tettem ezzel a jogunkkal, mint amivel a képviselők jogállásáról szóló törvényben is ismert, és a Házszabályban is ismert módon alapvetően élhetnek a képviselők.
(Gráf József: Ha lehet, akkor válaszolnék.) A miniszterjelölt úr válaszadási lehetőséget kér.
GRÁF JÓZSEF miniszterjelölt: Csak azért kértem, mert hátha ez indukálja a további kérdéseket, ezért gyorsan válaszolnék ezekre.
Megpróbáltam világossá tenni, de akkor még egyszer elmondom, gyakorlatilag az EMVA egy olyan támogatási rendszer az Európai Unióban, amely kizárólagosan a mezőgazdaságot és a vidéket érinti. Ezt nem lehet egy nemzeti, bármilyen struktúrában elhelyezni, berakni, és ezt a miniszterelnökkel, személyesen a vele történt beszélgetéskor, és amikor elvállaltam ezt a funkciót, tisztáztuk. A következőkben, hogy teljesen világos legyen mindenkinek, elmondanám, hogy az agrárpénzek a központi pénzek, az európai uniós pénzek közel felét jelentik, időnként alatta, időnként felette egy kicsit, de nagyjából ezt irányszámnak lehet venni. Ennek rendszere az Európai Unióban az, hogy a Miniszterek Tanácsa, gyakorlatilag a Bizottság dönti el, hogy mire, hogyan és mennyi pénz jut azon belül, amit az Unió agrártámogatásokra leosztott. Ebben a rendszerben a DJ Aggry az, aki kontrollálja és ellenőrzi a kifizetéseket, aki szintén uniós, és figyeli azt, hogy mire és hogyan használjuk fel a pénzeket, vitás esetekben hozzá kell fordulnunk.
Magyarországon az agrárkifizetéseknél - a többinél nem, erről beszélek - egyetlenegy akkreditált rendszer van, az MVH, aki ezeket kifizetheti. Egy olyan, számomra is nevetséges helyzet alakulna ki, ha ezt betennék az agrárstruktúrába, hogy kézen fogva járnék valakivel az agrárminiszteri értekezletre. Természetesen ez elképzelhetetlen, gondolom, ez nem is alakulhat így, azonkívül valakik csak kontrollálni tudják, hogy mire használjuk fel ezt a pénzt, de a döntéshozatali rendszer az Európai Unióban az agrárpénzeknél ez. Ez beilleszthetetlen egy nemzeti támogatási rendszerbe, nem lehet megoldani, akárhogy, akármilyen módon akarja vagy szeretné valaki, ezt az európai uniós rendszer abszolút lehetetlenné teszi és kizárja. Erről beszélni, hogy ez nálunk van, vagy ebbe a rendszerbe hova épül be, azért nem érdemes, mert az első öt mondatom ez volt a miniszterelnök úrral, és megegyeztünk benne. Ki is nyilvánította nyilvánosan, hogy ez a rendszer nem abba a rendszerbe tartozik. Úgy hívják ezt a minisztériumot, benne van a nevében - a miniszterelnök úr szavait idézem -, hogy Vidékfejlesztési Minisztérium, ott van a nevében, máshová nem mehet.
Most nem akartam a portásokat megsérteni, nehogy ez legyen belőle, csak azt akartam jelezni, hogy nem azt a funkciót vállaltam a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban, hanem ezen keretek megteremtését, és a társadalmi szervezetekkel közösen megtalálni azt, hogy ezt hogyan használjuk. Azt is mindig elmondtam, és mindig tudja mindenki, nem gondolom, hiszen hiányosak az ismereteim és gyakorlati tapasztalataim ahhoz, hogy úgy gondoljam, hogy én tudom, hogyan kellene ezt a legjobban és a legcélszerűbben felhasználni. Ésszerű vitákban én meggyőzhető vagyok. Sok dologban makacs vagyok, de ésszerű vitákban a jó felhasználás érdekében kompromisszumokra, együttműködésre mindenkivel hajlandó vagyok a következő időszakban is. Van mindenkinek néhány rögeszméje, gondolom, nekem is van, ami alapján ezeket el lehet rendezni. Tehát azt hiszem, ez tiszta sor, és mindenki érti.
A létszámleépítés azért nehéz kérdés a mi területünkön, hiszen egy olyan intézményrendszere van az FVM-nek, ami nincs más minisztériumban, lehet, hogy itt megint kicsit hiányosak ismereteim, de másnak nincs. Nekünk megyei rendszereink, mindenütt hivatalaink vannak, tudományos kutatóintézeteink, középfokú oktatási iskoláink vannak, amelyek nincsenek más minisztériumoknál. Itt 16,5 ezer nagyságrendű létszámról beszélhetünk. Nyilvánvaló, a minisztérium létszámából tényleg lesznek központosítva tevékenységek, olyan tevékenységek, mint amilyen a munkaügy, amilyen a készletgazdálkodás, amelyek nem minden egyes minisztériumban kiépített rendszerek. Ilyen bizonyos szempontból a sajtó központosítottabb tevékenysége. Egy csomó olyan dolog lesz kiszervezve, vagy nem olyan létszámban otthagyva a minisztériumban, mert emberek kellenek, akik ellátják ezt a feladatot, de központosítva lesznek. Ezek eleve csökkenteni fogják a létszámot.
Még egyet fájó kimondanunk, de megint csak az az igazság, hogy ahogy az agrár közösségi politika erősödik, gyakorlatilag a mi minisztériumunkban a jogalkotási feladatok és az egyre szűkülő nemzeti mozgástér végiggondolása, kialakítása, a koncepciók kidolgozása marad. Az MVH lesz - akár tetszik nekünk, akár nem - bizonyos szempontból a fontosabb szervezet, a nagyobb szervezet, ami a gazdák és az Unió közötti párbeszédet igazán közvetíti. Az agrárirányítás és a közvetítés súlya az Unió és a gazdák között egyre inkább az MVH-hoz fog áttolódni, és ennek megfelelően, mint ahogy Európában máshol is, létszámilag sokkal kisebb minisztériumok végzik ezt a tevékenységet, mint nálunk. Mondtam, hogy makacs ember vagyok, vannak néhány olyan terület, ilyen a falugazdász hálózat és ilyen az MVH létszáma, amelyhez, akármilyen leépítés is lesz, akkor se fogok hozzányúlni, mert ezekre az emberekre nekem szükségem van, ezek a megnyújtott karjai a minisztériumnak, ők a kapcsolat a kint lévő emberekkel, az MVH pedig az, aki kifizeti ezeket.
Lehet így is minősíteni, Sándor, hogy ez a legbürokratikusabb vagy legnehezebb szervezet, de az utolsó helyről kerültünk a harmadikra fél év alatt. Nem a szervezetben dolgozó emberekkel volt a probléma, hanem azzal a szemlélettel, ami itt működött, és azzal a szemlélettel, amikor azt gondolták, hogy csinálunk egy központi szervezetet, postán kiküldjük a soha nem látott nyomtatványokat, a magyar gazda hibátlanul visszaküldi, betesszük a számítógépbe, és potyog az euró. Ez a szemlélet nem jött be, ezen a szemléleten alaposan és rögtön változtatni kellett, és ezt csak úgy lehetett, hogy kicseréltem azokat az embereket, akiknek rossz volt a szemlélete, mert arra nem volt időm, hogy a gondolkodásmódjukat változtassam meg, mert a feladat sürgős volt. Ezeket csak így lehet.
Több kontrollt kaptunk az elmúlt időszakban. Természetesen vannak kisebb hibák és problémák, de a magyar MVH-t még komolyabb büntetés nem érte egyetlenegy kontroll alapján se, míg a szomszédos országokét bőven. A nagy, régi európai uniós országból mondjuk Olaszországhoz képest nagyon-nagyon jók vagyunk sok mindenben, a kifizetések területén, míg az olaszok természetüknél fogva egy kicsit lazábban ezeken a területeken, gondolom én.
zse80
81 fzs (Gráf József)
Más minisztériumokban a vidékfejlesztésben igen, ebben megvan a mozgástér. Holnap délután kettő órakor találkozom Lamperth Mónika miniszter asszonnyal, azokon az érintkezési területeken átbeszélni a dolgainkat, amelyeket közösen meg kell oldanunk. Hiszen tevékenykednek a vidéken falugazdászok, különböző fejlesztési hálózatok, kistérségi menedzserek és egyebek, ahol jó lenne, ha egy közös platform vagy valamiféle egységes munka valósulna meg, hogy ne az legyen, hogy nem tudnak egymásról, vagy külön lesznek finanszírozva, tehát ezt ésszerűsíteni kell. Ez lesz a holnapi megbeszélés témája.
A korlátozások... Én ezért is küzdöttem. Az az elvem, hogy aki korlátozást hoz, az fizesse azt a kártérítést, amit ezzel elér. Az egy furcsa dolog lenne, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium sorra hozza a korlátozásokat, én meg mint agrárminisztérium fizessem ki a számlát. Azért ezt nem nagyon tudnám elképzelni. Ahogy szokták mondani: aki rendelte a zenekart, az fizesse is ki utána. Ezért mondjuk azt, hogy megbeszéljük, hogy a Natura 2000-et pontosan mikor tudjuk bevezetni; amikor az anyagi feltételei meglesznek. Az nagyon egyszerű dolog lenne, hogy orrán-száján korlátozom a termelőket, a Földművelésügyi Minisztérium meg fizesse ki a cechet. Ezt biztos, hogy nem fogom tudni megtenni. Én csak olyan együttműködésre vagyok hajlandó, amelynek az anyagi forrása a költségvetésben meg van képezve, és oda van írva, hogy kinél van. Ha nálam van, semmi probléma nincs vele, de azt, hogy például most sehol nincs a Naturára egy fillér sem betéve, és beindítanánk, azért nem szeretném eljátszani.
A folytatás... Sajnálom, hogy nem figyeltél, vagy nem akarod megérteni, én elmondtam, hogy nincs ellenségképem, és nem is vagyok semmilyen formában egyik csoportnak sem a lekötelezettje. Az más, hogy van az embernek egy életútja, és egész életemben nagyüzemben dolgoztam, de ettől még a normális eszem megvan. Tudom azt, hogy a magyar mezőgazdaságban a kistermelőre, az őstermelőre, mindenkire szükség van, és nem voltam és nem is leszek senkinek a bérence, én az egész magyar agrárágazatot és a magyar vidéket képviselem. Aki ezt nem így gondolja, az nem mond igazat. Nagyon szeretném, ha minden tevékenységemmel ezt tudnám a következő időszakban képviselni, és szeretném, ha ezt a témát nem folytatnánk, hogy ki melyik csoportot támogatja, meg hogyan. Nincs értelme egymásnak uszítani azt a négy csoportot, akikről beszéltem, ez most kezd egy normális vágányba kerülni, és ezért mondtam a politikát. A miniszterelnök is azt mondta, hogy politikusokat küldött, van benn két kakukktojás; gondolom, az egyik én vagyok.
Szlovákia és Lengyelország... Szakmailag teljesen fölösleges ilyen példákat hozni. Az egyetlen a tíz csatlakozó országból Magyarország, a magyar agrárium ezer sebből vérezve, aki 3,5 milliárd eurós exportot produkál a 2,2-es importtal szemben. Ezek a megnevezett országok a tizedét nem tudják ennek produkálni, semmilyen pozitív szaldót nem tudnak elérni. A lengyelek közelítenek a nullához időnként. De hát hol vannak hozzánk? Mi az utóbbi idők legnagyobb exportját bonyolítottuk a 3,5 milliárd euróval. Erre azt mondani, hogy veszítünk, olyan, mint amikor az egyik képviselőtársam azt kérdezi, hogy Lengyelországban miért nem kell a törkölyt megsemmisíteni. Ha 20 hektár szőlőnk lenne, mint Lengyelországnak, akkor nálunk sem kéne megsemmisíteni. Tehát lehet példákat hozni, csak szakmailag végig kell gondolni, hogy ezek hogy ülnek, vagy mi ennek a lényege. Mi ne hasonlítsuk magunkat ezekhez az országokhoz, mert ezeknél sokkal jobbak vagyunk exportban, élelmiszeriparban, piacszerzésben. Hasonlítsuk magunkat Franciaországhoz, Németországhoz, Ausztriához, annak van értelme, ott el vagyunk maradva, ahogy mondtam az adatokat. Nem vagyok nacionalista, de nagyon-nagyon rosszul venném, ha azt a produktumot érnénk el, amit az a két ország, akiket az előbb említettél. Hasonlítsuk magunkat azokhoz, akikhez érdemes, és akik után kéne mennünk.
Madárinfluenza... Fenyegetés? Hát állandóan, éjjel-nappal ettem a csirkét mindenhol, és mindenkit biztattam arra, hogy egye meg! (Derültség.) A végén már utáltam, mert mindenütt nyilvánosan azt kellett ennem. Én ijesztgettem a népet? Lehet, hogy így tűnt a sajtóból, de ma is mindent megteszünk, hogy ne így legyen. A franciákkal összeállva mi voltunk azok, akik száz százalékos kártérítést követeltünk, mert azt mondtuk, hogy a nemzeti források különbözősége miatt a magyar termelő rosszabbul járhat, ha csak 50 százalékot adnak, mert nem tudom, hogy plusz pénzből mennyit tudok hozzátenni. Tehát ebben mindent elkövettem, amit lehetett, és hál' istennek úgy tűnik, hogy a jövő hónapban már meg is tudjuk kezdeni a kártérítéseket.
Carnex-felszámolás... Tudom, hogy ennek a mondatomnak következményei is lehetnek, de akkor is azt mondom, hogy nem a baromfiinfluenza miatt számolják fel a Carnex-cégcsoportot. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy a magyar baromfiipart négyszer tudták lerabolni az elmúlt időszakban olyanok, akik nem oda valók a pályára, és mindent elkövetek azért, hogy azok kezébe kerüljön a vagyon, akik oda valók. Ez így lesz ezután is. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy mind a mi kormányunk, mind az azelőtti kormány nagyon keveset tett az ilyen emberek ellen. Ezt meg kell lépni, a büntető törvénykönyvtől kezdve nagyon sok mindennek a módosításával, hogy felelőtlenül ne lehessen becsapni embereket ebben az országban, és ne lehessen azt megcsinálni, hogy mindig a sor végén álló termelő nem kap semmit. Ezért tárgyalok a felszámolókkal az első naptól, akik oda vannak téve; tegnapelőtt tárgyaltam az egyikkel - pünkösdkor, mert akkor értünk rá -, holnap reggel a másikkal. Tehát a termelők tulajdonába fognak azok az üzemek kerülni, amelyeknek az a feladata, hogy a továbbiakban is jól dolgozzanak.
Gabonahegyek növelése... Nem tudok hirtelen mit csinálni. Nem mondhatom a termelőnek, hogy ne adja el 101 euró 3 centért a búzáját vagy a kukoricáját, amikor 90-et adnak érte máshol. Nem tudom ezt megcsinálni. Tudom, hogy ez egy zsákutca, de ki kell belőle jönnünk. Úgy lehet kijönni belőle, hogy feldolgozzuk a terméket, valamint az állattenyésztés útján, ezenkívül pedig minden exportlehetőséget megkeresünk. Ma nem az a világ van, amikor gabonahiány lenne.
A kukorica a fő probléma egyébként, nem is annyira a búza. Én még nem láttam három évig tárolt kukoricát. Lehet, hogy van, aki tapasztaltabb nálam, és már látott, én még soha életemben nem láttam. Nem is vagyok rá kíváncsi, őszintén megmondom, de el tudom képzelni, és azt is, hogy abból mi lesz utána. Az sem vigasztal engem, hogy nem a mi készletünk, valaki majd ki fogja fizetni, és nem mi fogjuk kifizetni, mert minden agrártermékért kár, ami kárba megy, és sokkal okosabb célokra és jobban lehetne felhasználni. Nagyon nagy kár, hogy ezt három évig itt kell tárolnunk, de valamilyen megoldást kell találnunk. Ahogy mondtam, szervezzük meg a kisebb üzemeket mi, a nagyobbakat meg majd azok a tőkés csoportok, akik ebben olyan üzleti lehetőséget látnak, hogy a saját pénzüket beteszik, és kormányzati pályázaton indulnak. Én erre a nagy csoportok esetében egy fillért nem látok az agrártárca költségvetésében, csak az agrártermelők által létrehozott ilyen feldolgozókat vagyok hajlandó támogatni a következő időszakban is.
Az okozott válság... Én mindig azt mondtam, hogy a magyar mezőgazdaság jelentős veszteségeket szenvedett el az elmúlt évek nyomán. Azt, hogy válság van, vagy nincs válság, mindenki a maga módján megítéli. Én azt mondom, hogy jó irányba halad most a magyar mezőgazdaság, mert a támogatások összege minden évben valamilyen nagyságrendben növekszik, kétszer annyi, mint négy és fél évvel ezelőtt volt, ugyanakkor alig több a felénél annak, ami az európai uniós országokban van, tehát a hátrányunk jelentős. Elmondtam a jövedelemadatokat, amik a legfontosabb mutatók. A közel 60 milliárdos eredmény a 2003-as mínusz 7 milliárdhoz képest azért csak nem a visszafelé menetet mutatja, elég nagy erő kellene arra vezetni. Azt gondolom, nem vagyunk az út végén, messze vagyunk attól, hogy azt mondhassuk, a magyar mezőgazdaság rendben van, ezt egy pillanatig nem mondtam soha, hiszen ennek a nyereségnek a dupláját kellene elérnünk, és annak a támogatásnak a 100 százalékát, amit kapnak az uniós vetélytársaink. De hát van egy csatlakozási szerződés, én ennek a dolgain nem tudok változtatni, csak megpróbálom hozzá a pályát a lehető legjobb irányba hozni. Legyen köztünk szakmai vita, ez a normális, nincs ezzel semmi bajom, én a politikai vitát nem szeretem. Őszintén megmondom, azért is mondtam le a mandátumomról, mert nekem elég politikai vitaként az, amit majd az interpellációk és kérdések kapcsán lefolytatok a parlamentben. Körülbelül ennyire szeretném korlátozni az ottlétemet, és minden egyes percemet a magyar mezőgazdaság előmozdítására fordítani.
Köszönöm szépen.
További kérdések, hozzászólások, válaszok
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tényszerűen mégis csak meg kell állapítani, akármennyi baromfihúst is evett a miniszter úr, hogy a tavaly ősszel és idén tavasszal a madárinfluenzával kapcsolatban megjelent hírek drámai veszteséget okoztak a baromfitermelőknek.
90
zse91 (Elnök)
Azt mindenki tudja, hogy 20-30 milliárd forint a veszteség, külön foglalkozott az Európai Unió azzal, hogyan lehet megigényelni ezt az összeget. Szlovákiáról és Lengyelországról annak kapcsán beszéltem, hogy elvesztettük e két országgal szemben az agárexport- és importelőnyünket, és most mi nagyobb importőrök vagyunk ebből a két országból. Ez hihetetlen, ilyen több évszázada nem volt, én csak erre utaltam, miniszter úr. Sajnos ez az elmúlt másfél év alatt következett be.
Kérdezem tehát, hogy kik jelentkeznek kérdezőnek, és itt tennék egy sorolvasást. Miután kormánypárti és ellenzéki képviselőket váltva kell megszólaltatnom, a kormánypárti képviselőknek kell megadnom először a szót. Karsai úr, jelentkezett? Kezd te, parancsolj!
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Azt hiszem, nem maradhat el az, ami az elmúlt egy évben is igen pozitív volt a jelenlegi GMO-rendelettel kapcsolatban, amit az Unióval majdnem hogy kényszerítenek. Bízom abban, tekintettel arra, hogy genetikával, biokémiával foglalkoztam már húsz évvel ezelőtt is, én rendkívül jónak és fontosnak tartom. Szeretném megtudni a miniszter úrtól, hogy továbbra is fönntartjuk-e azt az álláspontot, hogy sajnos 15-20 év múlva derül ki az, hogy egy génkezelt növénynek milyenek lesznek a következményei az unokáinkra. Magyarország az egyetlen olyan sziget - én úgy érzem - az Unióban, ahol még mindig úgy is igénylik meg az exportot, az ő importjukat a nyugati országok, hogy GMO-mentest kértek most is, amikor ki tudtuk Portugáliába meg Spanyolországba exportálni a termékeinket. Hogyan tudjuk intézményesen, a közös kutatással együtt szolgálni azt, hogy egy szigete legyen Magyarország a génmentes növényeknek? Nem kell nekünk a nagyobb termés, az egészséges termény kell. Erre szeretnék választ. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mehetünk tovább! Ángyán József.
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Kedves Barátaim! Tisztelt Miniszter Úr! Engedje meg, hogy megköszönjem az őszinte beszédet. Azt gondolom, kellőképpen súlyos helyzetben van a magyar agrárium és a vidék ahhoz, hogy valóban őszinték legyünk egymással, és keressük azokat a pontokat, ahol együtt tudunk ezen a nehéz helyzeten változtatni. Ezért kérem tisztelettel Gőgös Zoltán alelnök urat is a türelemre. Azt gondolom, akkor fogunk tudni ezekben az ügyekben együtt előre haladni, ha valóban őszintén elmondjuk a kételyeinket, problémáinkat, és azt hiszem, hogy talán az indulás, amikor valaki nekivág egy négyéves ciklusnak, mi is itt a bizottságban és a miniszter úr is, alkalmas arra, hogy bizonyos sarokpontokat, anélkül, hogy a részleteket megvitatnánk, letegyünk. Engedje meg, hogy néhány ilyen sarokpontot kérdezzek meg, amelyekben, hogyha valamilyen módon konszenzusra tudunk jutni, azt hiszem, a részletek megoldásában is előre tudunk haladni.
Nagyon örülök annak, hogy miniszter úr fölsorolta a mezőgazdaság szereplőit, azt gondolom, ez az egyik alapkérdés. Általában vitáink egy része abból fakad, hogy nem ugyanarról beszélünk, amikor mezőgazdaságról beszélünk, és más szereplőkről van szó. Egyetértek, hogy az önellátók, félig önellátók, őstermelők, családi gazdálkodók és a nagyüzemek egyaránt az a kör, sőt a vidék, az agrárvidék az a kör, amellyel foglalkoznunk kell. Ezért a véleményét szeretném kérdezni arról, hogy mennyiben fogja ezt érvényesíteni azokban a támogatási eszközökben, amelyek látszanak. Néhány egyszerű példát szeretnék mondani, és kérem a véleményét, hogy vajon ez ügyben hogyan gondolkozzunk.
A nemzeti agrár- és vidékfejlesztési programot említette miniszter úr is. Ennek egy május 30-i változata szerint - tehát viszonylag friss elképzelések szerint - az életképességi határok nem változnak. Tudja, miniszter úr, hogy mi a problémánk ezzel? Az, hogy ez egy bizonyos fölső réteghez tolja a forrásokat, a beruházástámogatásnál csak a fölső tíz százalék jut hozzá a forrásokhoz, miniszter úr, tehát a legnagyobbak felé tolódik a támogatás. A félig önellátó gazdaságnál ugyanez a helyzet, nem tud az indulásnál megfelelni ennek. Hogy látja, hogyan tudjuk hozzájuttatni szélesebb körben a gazdálkodókat? Ha valóban ez az a kör, amelyről beszélünk, egyetértek, hogy ez a kör legyen, de hogyan tudjuk hozzájuttatni ezekhez a forrásokhoz őket? Kérem tisztelettel, és kérdezem a véleményét, tudunk-e újra tárgyalni arról, hogy átgondoljuk ezeket az életképességi határokat, és a célcsoportokat újra megnézzük, hogy hová irányítjuk a forrásokat.
Degresszió: Európában már nagyrészt konszenzus született, a különböző érdekcsoportok az agráriumban megegyeztek egymással, néhány hónapja Franciaországban is, hogy nem lehet úgy finanszírozni a mezőgazdaságot, ahogy eddig tettük. Bizonyos szolidaritás kell az agrárium különböző csoportjai közt, és ez úgy valósul meg, hogy degresszív támogatást vezet be Európa, plafonokat határoz meg, amelyeket egy érdekeltség vihet el a közös kasszából. Gondolkodhatunk-e ebben? Szándékozik-e miniszter úr ebbe az irányba lépni? Említette, hogy az EMVA-alapú vidékfejlesztési tervünkben 840 milliárd forint az a forrás, ami hét évre rendelkezésre áll. Ennyi, és itt vannak a szereplők. Ha nem tudunk ezekben a kérdésekben - az életképességi határokban, a degresszióban - mozdulni, változatlanul komoly konfliktusok lesznek ezek közt a csoportok közt, akiket miniszter úr célcsoportnak tart.
A félig önellátó gazdaságok támogatása: itt egy olyan minimális összeg valóban bekerült ebbe a tervbe, de olyan minimális összeggel, ami ezt a réteget akkor sem tudná fölcsatlakoztatni a termelőüzemek közé, még ha az életképességi határokat leszállítanánk, és hozzájuttatnánk is, mert ez a célja; szerkezetátalakítás alatt álló, erősítő támogatásokról van szó.
Egy neuralgikus pont ugyanitt, a célcsoportokat illetően, miniszter úr, a korai nyugdíjazás, és a fiatal gazdák egymással összefüggő európai rendszere. Nem az a bajunk, miniszter úr, hogy csak 80 ezer hektár föld elosztásáról szólt az NFA, ezt pontosan tudja ön is, hanem az, hogy más struktúrákban gondolkodik Európa, amikor a földeket újrarendezi, vagy nem rendezi újra. A korai nyugdíjra azért lenne szükség, miniszter úr, hogy a folytonosságot biztosítsuk ezekben a családi gazdaságokban, hogy az idős átadja, ezért őt korai nyugdíj illeti meg. Nem az NFA-nak kell visszaadni, nem államosítani kell a földeket, hanem arra kell ösztönözni az embereket, hogy a családon belül adja tovább, a fiatalt pedig arra, hogy megújítsa ezt a gazdaságot. Akarjuk-e a korai nyugdíjat és a fiatal gazda támogatását a földért életjáradékot program vagy az újraállamosítás helyébe léptetni? Nem tudjuk az újraelosztással azokhoz juttatni a földet, különösen akkor nem, ha az elővásárlási, elő-haszonbérleti sorrendet úgy állapítjuk meg, ahogy ezt miniszter úr is tudja. Akarunk-e ezen változtatni, akar-e miniszter úr ezen változtatni?
A kiszolgáló intézménykörre ennek a körnek különösen szüksége van. Említette miniszter úr, hogy a 20 százalék nyilván érinti az apparátust. Hol gondolja, mennyiben érinti ez épp a gazdákat kiszolgáló intézményrendszert? Érinti-e egyáltalán? Ez a szereplők és a csoportok megbecsülésének kérdése.
Egy megjegyzést, ha megengedi, feltennék a költségvetéssel kapcsolatban, mert ez egy másik nagyon fontos dolog. Örülök, hogy miniszterelnök úrral megegyeztek, miután az Európai Unió sem engedi, hogy máshová kerüljön, ez az FVM-hez kerül. Ez egy világos dolog, szeretném, ha ezt a miniszterelnök úr maga is mondaná a nyilvánosság előtt, bizonyosan meg fogja tenni. A determinációk nagyon nagyok, ezt miniszter úr is tudja, hogy gondolja ezt kezelni? - és ez lenne a költségvetéssel kapcsolatos kérdésem. Az egyik oldalról nagyon jó, hogy 44 milliárd forintnyi agrár-környezetgazdálkodási pályázatot, 25 ezer pályázatot befogadtunk 1,5 millió hektár területtel, de miniszter úr, ez azt jelenti, hogy 5 évre előre 220 milliárd forintot determináltunk a 840-ből. Miniszter úr, ez azt jelenti, hogy az itt tervezett 67 milliárd forint, ami agrár-környezetgazdálkodásra szerepel a vidékfejlesztésben, az már a 2008-as évre sem lesz elég. Determinációra sem lesz elég, nemhogy új pályázatot írnánk ki. Tisztelettel kérdezem, hogyan gondolja, honnan tudunk forrást teremteni, mert nagyon nagy feszültségek fognak abból keletkezni, hogyha nem írunk ki pályázatokat, sőt, ki se tudjuk fizetni a determinációk miatt azokat, amelyeket ki kellene fizetnünk.
A vidékfejlesztéssel kapcsolatban, ha megengedi, szintén kérdeznék, mert ez is egy sarokpont, és én nagyon örülök, hogy teljes jogú területének tekinti a minisztérium a vidékfejlesztést is. Azért kellene rákérdezzek, mert ugyanebből a vidékfejlesztési rendeletből, tudom, hogy szorítanak a költségvetési keretek, de rendkívül kevés az, ami a hármas-négyes tengelyen megjelenik, miniszter úr. zse100 - 101 fzs (Ángyán József) Gondolja-e, hogy ebből meg lehet ezt oldani? Hadd mondjak egy példát. Az alapvető szolgáltatások a vidék gazdasága és társadalma számára, ez a jogcím itt van, miniszter úr, ez a bajom. Azt szokták erre mondani, hogy majd a strukturális alapokból megoldják, de Európában, ha egy jogcím itt van, akkor csak innen finanszírozható, ha nulla forintot teszünk erre a jogcímre, akkor nem fogják máshonnan megfinanszírozni. Tehát, miniszter úr, nulla forint van erre. A tájékoztatás, a képzés, az életminőség és a gazdasági diverzifikáció összesen 14 százalékot tesz ki ebben a tervben. Hogy lehet ebből a vidékfejlesztés ügyeit egyáltalán elindítani, vagy valamit kezdeni ezzel?
Csatlakozni szeretnék ahhoz, amit Karsai József előttem elmondott. Én az egyik ugyanilyen sarokpontnak gondolom a magyar agrárium és vidék szempontjából a GMO-k ügyét. A koegzisztenciarendeletre senki nem kötelez bennünket, egyelőre moratórium van érvényben. Hogy gondolja a miniszter úr, hogy ezt fönn tudjuk tartani? Mert valószínűleg nagyon komoly érdekeink fűződnének ahhoz, hogy tartsuk fönn a moratóriumot bármi áron.
Szeretném megkérdezni ezzel összefüggésben, mert nem világos nekem, és így indulásnál jó, ha tisztázzuk, hogy hogyan kerülnek ebbe a képbe, amikor fenn akarjuk tartani ezt a moratóriumot, a genomikai központok, tehát azok az infrastrukturális fejlesztések - nagy tudásközpontoknak nevezi ezt a miniszterelnök úr -, ahol agrár-biotechnológiával, genomikával fognak foglalkozni. Az a gyanúja az embernek, hogy ez valamiféle infrastruktúrát fog biztosítani ennek a technológiának. Ezzel elveszítenénk a piacainkat, miniszter úr. Kérem, cáfolja meg, hogy ebbe az irányba akarnánk a vidékfejlesztés forrásait vinni, tehát, hogy ilyen genomikai központokat építenénk.
Ugyanakkor ott van a másik oldalon a génbanki hálózatot ért átalakítási menet, amit muszáj szóba hoznom. Gondolja tovább: nekünk a saját génbankhálózatunkat kellene fejleszteni, és erre építve egy minőségi szerkezetváltást, Tápiószelét, a gödöllői Kisállat-tenyésztési Kutatóintézetet. Amikor említette decemberben a parlamenti interpellációval kapcsolatban, hogy további intézményeket is érinthet ez a bizonyos átalakítás, mire gondolt? Ezek kulcskérdései lennének egy minőségi szerkezetváltásnak. Vagy hadd kérdezzem meg, hogy Martonvásár tevékenységét ez ügyben hogyan ítéli meg, amikor a Monsantóval megállapodik arról, hogy a magyar fajtákba beépíti a génszekvenciákat, amivel elveszítjük ezt a státuszunkat a vetőmagpiacon és máshol is. Mi a véleménye ezekről a kérdésekről?
Ön kérte a partnerséget. Ezzel kapcsolatban engedje meg, hogy szóba hozzak egy dolgot. A partnerség azt feltételezi, hogy azonos státuszban lévő felek, egyformán tájékozott felek egymással megegyeznek, egy partneri viszonyt alakítanak ki. Miniszter úr pontosan tudja, hogy a monitoringbizottságoknak, amelyek az európai pénzeket felügyelni hivatottak, és amelyeknek működtetését az Európai Unió írja elő, az összetétele olyan - ezt a gyakorlatból mondom -, hogy az államtitkár úr nyugodtan hátra dőlhet, mert akármit mond az ember, a végső szavazásnál az irányító hatóságnak kiszolgáltatott embereket kényszerítjük szavazásra, és ők igennel fognak szavazni. A partnerség akkor működne, miniszter úr, ha valóban érdemi párbeszéd lehetne, és nem lenne világos a végkimenetele bármilyen érvelésnek az irányító hatóság oldaláról.
Még egy dolog ugyanehhez, mert a partnerséghez tartozik: a nyilvánosság. Akkor lehet bizalmi viszonyt kialakítani, ha a legnagyobb nyilvánosság kíséri a pályázatos és nem pályázatos pénzek kifizetését. Miniszter úr, többször tettünk kísérletet a nyilvánosságra hozatal elérésére a földművelésügyi tárcánál, az MVH-nál és máshol, az európai gyakorlatnak megfelelően, ahol egyébként nyilvánosságra hozzák, hogy ki, milyen jogcímen, mennyi forráshoz jutott. Innen tudtuk meg, hogy az angol királyi család az egyik támogatottja az agrárbüdzsének. Tervezi-e miniszter úr, hogy ugyanígy nyilvánosságra hozzák - itt közpénzekről van ugyanis szó, nem lehet a személyiségi jogokra hivatkozni, ezt az indulásnál vállalja, aki részt vesz egy pályázatban -, hogy a közpénzeket mire költöttük. Kérdezem, miniszter úr, tervezi-e ennek nyilvánosságra hozását?
Még egyszer gratulálok, köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és várom tisztelettel a válaszát.
ELNÖK: Csontos János volt a kormányzati oldalon a következő jelentkező.
CSONTOS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Én röviden szeretnék kérdezni. (Dr. Kis Zoltán közbeszólására:) Átadom Kis Zoltán úrnak a szót. (Dr. Kis Zoltán: Nem, nem! Mondjad!) Kezemben tartom egy érdekképviselet szórólapját. Vége van a választási kampánynak - remélem, hogy tényleg vége van, és remélem, hogy itt a bizottságban is vége van. Ennek az érdekképviseletnek az emblémáján egy kézfogás látszik. Nyilván tudják, hogy melyik érdekképviseletről van szó. A szórólapot Hajdú-Bihar megyében osztogatták. A következők vannak benne - röviden idézem: "Ne engedjük, hogy kihúzzák a talpunk alól a termőföldet! Ne engedjük, hogy kirekesszenek bennünket saját piacainkról! Ne engedjük, hogy bezárják postáinkat, óvodáinkat, iskoláinkat, eladják kórházainkat, megszüntessék a tömegközlekedést! - satöbbi, satöbbi. Ez egy politikai szöveg az érdekképviselet szórólapján. Végül: "Szavazzanak a Fidesz jelöltjére!". Folytathatnám a sort, ezt osztogatták, de nem akarom ezzel untatni a tisztelt jelenlévőket.
Miniszter Úr! Azt szeretném kérdezni, hogy hogyan kíván együttműködni az érdekképviseleti szervezetekkel. A kampánynak vége. Elhangzott a szóbeli beszámolójában, hogy nagyon sok érdekképviselet, nagyon sok társadalmi szervezet van ezen a területen. Milyen módon kíván együttműködni a jövőben az érdekképviseletekkel, és egyáltalán hogyan gondolkodik az agráriumban az érdekképviseletekről?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kis Zoltánnak adok szót.
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy mondat bevezetésképpen: én kisebb-nagyobb megszakításokkal '92 óta ücsörgök itt a mezőgazdasági bizottságban. Két miniszteri meghallgatás volt rám nagy hatással: az egyik Torgyán Józsefé, a másik Gráf Józsefé. Úgy látszik a Józsefek nem tudnak engem hidegen hagyni - persze az előjelek mások -, és az elnökök sorában a Sándorok, mert most már a negyedik Sándor nevezetű elnökünk van.
Ez a bizottság az, ami úgy tűnik, valóban az agrárium érdekében, függetlenül a párthovatartozástól, azért egy bizonyos lobbitevékenységet is kifejt, és nyilvánvalóan a miniszter segítségére van, illetve a minisztert időnként bírálja, ha nem azokat az elvárásokat próbálja teljesíteni, amelyekről valamiféle megállapodás szól. Az elnök úr a tanúja annak, hogy az elmúlt négy évben legalább öt olyan négypárti állásfoglalás kiadására került sor ebben a bizottságban, amelynek végrehajtása a kormányzat irányába hellyel-közzel nyert kellő fogadtatást. Azt viszont örömmel kell megállapítani - és ez most nem a pedálozás órája, nem vagyok már katona, meg nincsenek kormányzati ambícióim, mint a példa mutatja -, hogy az utóbbi egyéves tevékenysége a minisztériumnak személyfüggő volt, és Gráf József már bizonyított.
A professzor úr hozzászólását folytatnám: Ángyán professzorral ezer kilogramm/négyzetcentiméterrel próbáltunk nyomulni abban az agrár-környezetgazdálkodás ügyben, amelyben minket lehengereltek; átment rajtunk a henger, mert bizonyos lobbiknak piszokul nem tetszett ez a dolog. Viszont amióta itt van ez a Gráf József nevezetű miniszter úr, azóta ez beindult, sőt most már ott tartunk, hogy megkérdezem, a miniszter úr gondol-e arra, hogy az agrár-környezetgazdálkodás vonatkozásában közel másfél millió hektárnál el kéne mozdulni a kedvezőtlen termelői adottságú területek felé, mert nem biztos, hogy a 30-35 aranykoronás területek jelentik a járható utat, pedig én nagy támogatója vagyok ennek az ügynek.
Talán a Natura 2000-el összefüggésben is meg kellene vizsgálni, hogy itt nem a kártalanításokra kellene kihegyezni a játékot, hogy na, kedves paraszt, itt van a feketególya-fészek, és ha nem lövöldözöd le, akkor kapsz kártalanításként - mert nem kaszálhatsz ott x időben - x forintot, hanem azt mondani, hogy amíg az a gólya ott van, addig neked van egy speciális támogatásod. Így éjjel-nappal őrizni fogja családostul azt a feketególyát, mert annyi pénzt hoz neki, hogy nem igaz, míg ha fenyegeted állandóan büntetésekkel, felnégyeltetéssel, bíróság elé állítással, akkor fogad egy vadászt, és azt mondja neki, hogy lődd már ki, öreg, utána kaszálhatok, ahol akarok. Tehát ezt a szemléletet nyilván együtt kell kialakítani.
Az erdőnél ugyanez van, hogy az erdőknek ki a gazdája, ki nem. Megmondom őszintén, én a másik helyen is jó helyen látnám az erdőket, ellentétben veletek, mert legalább kézben lenne tartva az a csapat, aki most időnként valóban úgy viselkedik az erdővel - biztos jóhiszeműen -, ahogy mondta a miniszter úr, hogy állva kell meghalni annak a fának, hadd jöjjön bele a moly, a szú, meg a mit tudom én, milyen fertőzés, mert az egy olyan természetes élőhely. Tehát nincs meg a megfelelő gazdálkodás. Nyilvánvalóan a természeti értékek és a gazdálkodás együtt működik.
A következő, amit felhoznék - ebben a miniszter úrnak ismételten volt némi szerepe, de itt a meghallgatáson még nem lett kellő hangsúllyal megjelenítve -, az élelmiszer-biztonság, ami szervezési és strukturális változásokat is igényel.
110
zse111 (Kis Zoltán)
Kérdezem a miniszter urat, hogy hol tartanak, át tudja-e ezt hozni úgy, hogy csak és kizárólag ez a minisztérium foglalkozzon élelmiszer-biztonsággal, hatósági ellenőrzéssel és a fogyasztóvédelem azon részével, amely az élelmiszeriparhoz kapcsolódik, az előállítástól a fogyasztóig mindennel összefüggésben van. Nagyon egyetértek azzal, hogy ilyenkor, ha a miniszter urat bántani akarják, nekünk mögé kell állni, föl kell sorakozni, hogy ne egy embert próbáljanak bántani, ugyanis nagy, hatalmas, iszonyú milliárdokról van itt szó, emberek! Itt nem az a lényeg, hogy beköpnek valakit, mert ott van neki 200 tonna romlott hús, és földobják, hogy elmenjen mellette x mennyiség, és becsukják a szemüket. Itt látni kell, hogy miről van szó! Nekünk itt piszok keményen, hatósági eszközökkel, együttesen kell kiállni, a törvényalkotásnak és végrehajtásnak együttesen, és a szemetet ki kell takarítani. Mert az élelmiszer és az élelmiszernek látszó tárgy között van némi különbség, azon túl, hogy nyilvánvalóan a beltartalmi értékek szerint egy ügyes propagandával azt mondani, hogy a magyar élelmiszer-fogyasztást elősegítjük, ez egy okos dolog, de itt élelmiszer és élelmiszer közötti versenyről beszélünk, és ami nem élelmiszer, annak nincsen helye se a magyar, se más piacon, és az ellen keményen föl kell lépni.
Még egy dolgot akartam, de elfelejtettem ebben a nagy rohanásban. (Derültség.)
A miniszteri tevékenységgel, az átszervezéssel kapcsolatban: volt egy buta kísérlet négy évvel ezelőtt, amikor a falugazdászok leépítéséről volt szó. Örömmel hallottam, hogy ilyet nem tervezel, nem is javasolnánk, hogy ilyen átalakítás legyen, még ha a létszámokkal a különböző gazdálkodási szempontok szerint most takarékosan is kell bánni; ez a legfontosabb, hogy ott legyen. Itt az érdekképviseleteknek és a kamaráknak van fontos szerepük. Én a kamarákat már nyolcezerszer istenítettem, de attól függetlenül, hogy abba belenyúltunk, a kötelező tagság és a nem kötelező tagság ügyébe, azon az állásponton vagyok, ha megvettek érte, ha nem, ketté kell választani azt, hogy valaki fizette a kamarába a tagdíjat, kapjanak egy szolgáltatást, és a tagság ügye egy másik ügy, a kettő nem függ össze. Itt az volt a probléma, hogy a kamarai tagság kötelező, fizetni kell, és nem kap érte semmit. A kamarának igenis egy olyan szolgáltató szervezetté kell válnia, amely segítségére van a rendszernek, a kifizető hivataloknak, falugazdászoknak, működteti az információs rendszert, szervezi a piacot, viszont a tagságnak kötelezőnek kell lennie, mert ez annyira szabályozott piac.
Most beszéltünk a rossz minőségű élelmiszerről, beszéltünk különböző manipulációkról, a GMO-ról beszélgettünk nagyon helyesen, mert mint ahogy a professzor úr elmondta, versenyelőnyünk van, amit eljátszhatunk a termesztés terén. A kutatás más dolog, professzor úr, ott sok mindent nem tudunk tenni, mert a kutatást nem lehet betiltani, de a termesztést, a szántóföldi termesztést tudjuk befolyásolni, és egy kontrollt kell biztosítani. Ez az, ami nagyon fontos, és szerintem, ha meg tudja lépni a miniszter úr, akkor azt gondolom, hogy kormánypárti és ellenzéki tagtársaim is támogatni fogják. Ha pedig neked akarnak menni különböző fenyegetésekkel, akkor szóljál, aztán mi is ott leszünk. (Derültség.)
ELNÖK: Egy válaszolási lehetőséggel folytatnánk. Miniszter úr, parancsolj!
GRÁF JÓZSEF miniszterjelölt: Karsai képviselő úr a GMO-rendelettel kapcsolatosan kérdezett. A magyar álláspont ismert, ezen semmiféle változás nincs. Azt viszont el kell mondanom, hogy a helyzet körülöttünk eléggé aggódásra ad okot. Szlovákia elfogadta a múlt héten, és ezért is mondom, hogy ne nagyon hasonlítgassuk egymást más országokhoz, mert van, amiben esetleg jó az összehasonlítás, van, amiben rossz. Szlovákia elfogadta a koegzisztenciatörvényt, Csehországban elfogadás alatt áll. A szomszédos országokat most nem nevesíteném, mert volt már belőle kellemetlenség, akik nem az Unió tagjai, gőzerővel termelik a GMO-s termékeket. Gyakorlatilag a magyar határ mentén is és a szélén is. És én ugyan törvényileg meg tudom védeni az ország közepét, középső részét, de azt azért mindenki gondolja végig, hogy ha a határtól három kilométerre GMO-s termékeket termelnek, azt nem mondhatom a pollennek, hogy ez Magyarország. Ettől kezdve szűkül össze a magyar terület, akármilyen jó minisztere van, vagy rossz minisztere van az országnak ezen a területen, rendkívül nehéz lesz ezt megoldani. Ausztria jelen pillanatban az, aki szövetségesnek tűnik ebben a kérdésben, és a hétvégén Pröll úrral is tárgyaltunk erről a kérdésről. De úgy tűnik, hogy sokkal liberálisabb a többi európai ország hozzáállása, és most már 20 fölött van azoknak a fajtáknak száma, amit vetőmagban az Európai Unióban engedélyeznek vetni. Ez szintén egy elég fenyegető helyzet.
Tehát a koegzisztenciatörvénynek ugyan nincs kötelező hatása, de ha semmit nem csinálunk, akkor fennáll annak veszélye, az európai uniós jogra tekintettel, hogy valaki törvény nélkül, miután az Európai Unióban engedélyezett fajtáról van szó, el fogja vetni. És akkor elkezdünk jogilag vitatkozni egymással, hogy ugyan ez jogos volt, vagy nem volt jogos, és lesz valami belőle, de én azt mondom, hogy valahol egy koegzisztenciatörvényt ki kell izzadni magunkból, a legkeményebbet, a legszigorúbbat, ami a magyar érdekeket legjobban megvédi. Ha Ausztria is be fogja adni a derekát, akkor 24 országnak nagyon-nagyon nehéz lesz teljes egészében ellenállni. Amíg lehet, meg kell védeni, mindent el kell követni ezen a területen, de szűkül a mozgásterünk, csak erre szeretném mindannyiunk szakmai felelősségét felhívni. Ebben aztán tényleg mindenkinek használnia kell az agyát és az eszét, hogy milyen irányba menjünk el, hogy mit csináljunk.
Ángyán képviselő úr, én azt mondanám, hogy én egy NVP-t megörököltem, mint miniszter. Ennek kidolgozásában, részleteiben nem volt módom részt venni, és nem is kritikaként hoztam fel azokat a példákat, amelyeket felhoztam, hanem a következő időszak tapasztalatszerzése szempontjából. Csak olyan célokat szabad megfogalmazni, amelyhez az uniós forrásokat ide tudjuk hozni, és fel tudjuk használni. Volt ebben egy kis útkeresés is nyilvánvalóan, de a következő időszakban is végig kell ezen mennünk.
Az életképességi határról azt mondom, és ezen lehet vitatkozni, hogy a magyar költségvetési eszközökkel kell azt elsősorban elősegítenem, hogy ők életképesek legyenek. Amikor azt mondtam, hogy a két alsó szektort - ez nem besorolás, hanem az induló szektor - kell nekünk adókedvezményekkel, kisebb belső segítségekkel ahhoz eljuttatni, hogy felérjenek ide. Azt gondolom, az Európai Unióban hozzánk hasonlóan, egy bizonyos racionalitás mentén vannak meghatározva ezek az értékek. Pontosan nem is tudom önnek megmondani, 2 és 5 eumé között van ez a határ. Elmehetünk itt a legmesszebbmenőkig, de nagyon nem praktikus kilógnunk ebből, és inkább a nemzeti támogatás oldaláról kell megtalálnunk azt, hogy följebb kerüljenek, mert ezzel egy elaprózódás jöhet létre. Jó volna, ha ez egy nyitott vita volna, vagy ne is vita legyen, hanem beszéljük meg! Most készítjük ezt a tervet, üljünk le, beszéljük végig, én csak előzetesen mondom, hogy ez az, amiért én ezt az előzetes tervben még nem erőltettem, de teljesen nyitott vagyok arra, hogy megvitassuk a kérdést.
A degresszió kérdése: itt megint összeütköznek a vélemények. Azt mondják a magyar termelők, akiket érint ez a degresszió, hogy ennek akkor van igazán értelme, ha az Európai Unió támogatásai kiegyenlítődnek. Az, hogy egy nagyüzemi gazdaság degresszióban kevesebb támogatást kapna - most is 45 százalékkal kevesebbet kap, mint az uniós vetélytársa -, ezt egy belső rendelettel még tovább sújtani valamilyen módon, ez nem tűnik túl praktikusnak. És ehhez még hozzáteszem a WTO-t, ahonnan külső nyomás van. Most azt gondolom, hogy ezeket végig kellene gondolni, de megint azt mondom, hogy teljesen nyitott vagyok a dolog tárgyalására, és itt az érdekképviseleteknek valamilyen közös nevezőre kell jutni, vagy megmondani azt, hogy mikor lesz az, amikor ebben lépünk, és bevezetjük. Teljesen nyitott vagyok a dologra, tovább tudunk benne lépni, de mondom, ma az a helyzet, hogy egy jelentős támogatási különbségnél degressziót bevezetni valamelyik ágazatra vonatkozóan, nem túl sportszerű.
Az EMVA 840 milliárdjával és a plafonok meghatározásával kapcsolatosan, hogy mennyi marad, és mennyi nem, mennyi előre a behatárolt kifizetési kötelezettség, erre mondtam azt, hogy - bár nem titok - elmondhatom, azért folytatok tárgyalásokat az Európai Bizottsággal és a biztos asszonnyal is, és szeretném, ha önök is megértenék, az utóbbi időben nagyon sok mindenben sikerült közös nevezőre jutnunk, hogy az itt megmaradt és fel nem használt támogatásokat az EMVA-ba át tudjuk vinni. Gyakorlatilag kétéves agrár-környezetgazdálkodási pénz, mintegy 80 milliárd forint nagyjából az az összeg, ami megmarad, fontos, hogy ezt tudjuk kiváltani, és két évig felhasználni, akkor nem viszi el nekünk a 840 milliárdból a támogatásunkat.
zse120
121 fzs (Gráf József)
Tehát megpróbáljuk ezt elérni, folyamatban van a tárgyalás. Az én egyik alapideám az, hogy az utolsó centig fel kell használni az uniós támogatásokat. Amikor kértünk átcsoportosításokat - más irányút nyilván -, akkor is az vezérelt bennünket, hogy ezeket a pénzeket próbáljuk az állattenyésztés irányába vagy más irányba átszipkázni. Nem politikai megközelítés volt, hogy nagyüzemnek vigyük, vagy ennek vagy annak, hanem megpróbáljuk fölhasználni mindet, mert kár minden ott maradt pénzért. Legyünk ebben nyitottak. Most még nem tudnám eldönteni, hogy így lesz vagy úgy lesz, úgyis lesz egy tárgyalási folyamat, amiben minden részkérdést eldöntünk, a héten lezárjuk ezeket a tárgyalásokat, és megyünk tovább.
A korai nyugdíjat bevezetjük a következő évtől, és a fiatal gazdák indulását is nagymértékben szeretnénk segíteni. Be kellett volna vezetni az elmúlt évben, de nem tudtuk technikailag megoldani. Lett volna egy olyan - bár most már utólag kár is róla beszélni -, amit az újhoz hozzáigazítottunk volna. De mindegy, most vezetjük be, most értek meg a feltételek hozzá. Én is azt mondom, hogy hosszú távon nem a földért életjáradék program, hanem ez az, ami kivezetheti a gazdálkodókat a piacról, de ennek meg kellett teremteni a feltételeit. Amíg nem voltak meg a feltételek, addig valami mást kellett csinálni azokkal, akik meg akartak szabadulni a földjüktől.
A kiszolgáló intézményrendszert nem szeretném csökkenteni. Két pont van, ami nálam fontos: a falugazdászok, a vidéki hivatalok, és ilyen értelemben még az MVH. Mind a kettőt alap kiszolgáló tevékenységnek értem. Más intézményeket - nem akarok belemenni, mert elhangzott már -, mondjuk egy konzervipari kutatóintézetet, amikor semmilyen állami konzervcég nincs Magyarországon, nem tudom, hogy miért nekem kellene finanszírozni. A kutatóintézeteknél is, és sorolhatnék még jó néhányat, az van - és ezzel nem akarok senkit megsérteni, távol álljon tőlem, meg akinek nem inge, az ne vegye magára -, hogy közpénzen kutatunk, magánlicencbe vesszük be a bevételt. Ezeket azért el kéne rendeznünk egyszer az életben most már, megint a politikától abszolút mentesen tegyük tisztába ezeket az ügyeket, hogy mi az, amit az állam finanszíroz, és mi az, amit maguk finanszíroznak; amit a saját hasznukra kutatnak meg csinálnak, azt nem biztos, hogy nekünk kellene végigcsinálni. A determinációknál ez a kétszer vagy másfélszer 44 milliárd nagyon szeretném, ha ott maradna az EMVA-nál, és növelné a forrásainkat, nem elvinné.
Vidékfejlesztés... Igen, én is úgy látom, hogy ez kevés. Ezért folytatunk tárgyalásokat a nagy vidékfejlesztési programokról, amelyek nem közvetlenül köthetők ebbe a kategóriába. Például ilyen az alkohol-előállító nagyüzemek támogatása, ami szintén kapcsolódik a vidékfejlesztéshez, de nem a mi kereteink között valósul meg, és nyilván vidéki infrastruktúra is épül hozzá, ha létrehozzák. Szeretnénk, ha ezek nem nálunk lennének. Végig kell gondolni, hogy mit tudunk ide berakni. De nemcsak azt, hogy mit - és elnézést, ha itt hosszabb lennék, de elmondanám -, hanem azt is, hogy az előző támogatási formációkban is hibáztunk tapasztalat hiányában, mert olyan nagy projekteket kezdtünk finanszírozni, amelyek két-két és fél év múlva valósultak meg, az első egy-két évben nem voltak kifizetések. Hogy jártunk a SAPARD-dal? Az utolsó pillanatban, őrült nagy hajrában mindenki pályázatokat adott be. Vagy az AVOP-nál, ahol egy kicsivel feljebb vagyunk a támogatásokkal, de nem valósultak meg a beruházások. Tehát ki kell találnunk azt, hogy az EMVA-ban milyen azonnali kifizetéseket tudunk a gazdákhoz juttatni. Akár művelési technológiák, ahol megcsináljuk végre azt, hogy ne csak az árkok vezessék el a vizet, hanem mélytalajlazítással oldjuk meg. Most csak egy példát mondtam, de ezret lehetne sorolni - géptámogatások, egyebek -, amiket azonnal, nagyberuházások nélkül meg lehet valósítani, és le lehet hozzá az európai uniós pénzt szívni. Ezeket mind meg kell beszélnünk.
Végig kell néznünk a döntés-előkészítés és a partnerség egész rendszerét. Azt gondolom, és ezt óvatosan mondom, hogy egyre inkább a minisztériumi hatáskörből ez a tevékenység is át fog kerülni az MVH-hoz, a társadalmi kontroll megtartása mellett. Nekünk az a feladatunk, hogy olyan tiszta vonalakat, pályákat írjunk elő, amelyekben majdnem objektív a pályázaton nyerők létszáma, és ezt ne személyek mondják meg egy nagyon kicsi civil kontrollal, hanem objektív pontozási alapon jöjjenek ki a végeredmények, ne nagyon legyen bárkinek módja ebbe belenyúlkálni. Nagyon szeretném, ha így alakulna, ez is egy folyamat következő állomása.
A nyilvánossággal teljes mértékben egyetértek, mindent elkövetünk azért, hogy így legyen. Részemről semmi akadálya nincs annak, hogy minden támogatás, amit mi kiírunk, és amit valaki elnyer, nyilvánosságra kerüljön, mert ezzel lehet azokat az időnként rosszindulatú pletykákat is elhessegetni, amik ma megvannak. Semmi akadálya, ezt az ombudsman vagy nem tudom, ki fékezi. Végig kell gondolni, hogy milyen rendeletek vannak, meg kell változtatni. Semmi akadálya, hiszen ez a világon mindenütt nagyjából ebbe az irányba hat. Ahol mi döntünk, azoknál nincs is probléma, ezek megjelennek ma is a neten. Azt hiszem, csak az alanyi jogon járókkal van ilyen probléma, amit említett, de megnézzük.
Tehát én az együttműködést szeretném ajánlani erre az időszakra. Nagyon fontos időszak kezdődik most a magyar vidék és az agrárium életében. Tényleg higgye el mindenki, hogy örökösen veszekednünk nem szabad, és más érdekek kiszolgálóinak sem szabad lennünk, mert magunkat fogjuk leírni ebben a hét évben. Nagyon komolyan végig kell gondolni azt, hogy mit akarunk, hogyan akarjuk, és mit szeretnénk elérni.
Az érdekképviseletekkel való együttműködés... Gondolom, ez a szórólap valamikor a választások időszakában születhetett. Magyarország, mint minden más európai ország, négyévente megbolondul, de ennek utána vége van. Testvérek nem beszélnek egymással, családok vesznek össze, de gondolom, utána elkezdődik a normális élet, elkezd mindenki dolgozni, és tudomásul veszi, hogy mi a helyzet. E szerint szeretnék az érdekképviseletekkel is együtt dolgozni, és tőlük is azt kérem, hogy maradjunk az agrártémáknál, maradjunk ezen a területen, és akkor nem lesz különösebb gondunk egymással.
(Dr. Kis Zoltán felé fordulva:) Nagyon megtisztelő a hasonlat, Zoli, köszönöm szépen. (Derültség. - Dr. Kis Zoltán: Remélem, nem értetted félre, ami az előjeleket illeti!) Nem, nagyon megtisztelő volt, köszönöm szépen.
Egy nagyon fontos területet nem említettem. Ez a másik, ami a programomban alaphelyen szerepel, és a támogatási rendszeren és annak kezelésén kívül fontos volt: az élelmiszer-biztonság egyben való kezelése a kezdetektől a végéig. Ennek törvényi előkészítése folyamatban van. Szintén úgy gondolom, hogy ez a legjobb helyen az állategészségügynél van, és arra kérem a mezőgazdasági bizottságot, ha tehetek ilyet, hogy ebben majd támogassanak, amikor a törvényhozásban ez a módosító javaslat elő fog kerülni. A 80 százalékát mi csináljuk ennek a folyamatnak, és 20 százalékában a humánegészségügy, illetve a fogyasztóvédelem keveredik ennek a területnek. Azt gondolom, hogy sokkal tisztább viszonyok lennének, ha ez egy felelős vezetővel a szántóföldtől a fogyasztó asztaláig a mi kezünkben lenne. Ehhez kérem a támogatást.
Az agrár-környezetgazdálkodással kapcsolatban pedig igazad van, tehát most gyakorlatilag olyan típusú szortírozás, hogy hol csináljuk, nincs; aki beadta, annak ott van a 75 százalék. Nyilván ebben is előre kell lépnünk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is. Egy megjegyzés csak. Miniszterjelölt úr, úgy mondtad, hogy közpénzből kutatunk, magáncégek szedik be a hasznot, és ezt a rendszert meg kell szüntetni. Hát épp a madárinfluenza-hisztériánál láttuk azt, hogy egy cég oltóanyag kitermelésére, tenyésztésre, technológia fejlesztésére komoly állami finanszírozást kapott, aztán ebből a nem létező betegség ellen kitermelt vakcinából még volt, aki be is olttatta magát. Hangsúlyozom, ez állatbetegség, itt pedig emberek olttatták be magukat. Ennek a szintnek tényleg ideje lenne véget vetni, ezzel nagyon egyetértek.
130
zse131 (Elnök)
További kérdezők vannak-e? Kérem, hogy jelentkezzenek! Az előbb elég sok volt, ezért le kellett állnunk. Igen, Örvendi László!
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Két témában szeretnék kérdezni, mind a kettő hallatlanul fontos szerintem is, az egyik az állattenyésztés, a másik pedig a hazai vetőmag-szaporítással kapcsolatos.
Az előző miniszterjelölti meghallgatásán kijelentette, idézem szó szerint "ez a mezőgazdaság életképtelen egy megfelelően erős állattenyésztés nélkül". Majd azt is mondta: "Meggyőződésem, hogy az állattenyésztés támogatása nélkül halálra vagyunk ítélve, a növénytermesztés is meglehetősen vissza fog esni. A hallatlanul nehéz helyzetben lévő állattenyésztési ágazatba forrásokat kell juttatni." Teljesen egyetértek a kijelentésekkel, ugyanakkor az utóbbi egy évben a KSH adatai szerint a szarvasmarhalétszám 15 ezerrel, a sertésállomány 206 ezerrel, a baromfiállomány 912 ezerrel csökkent. Hogy ezt a létszámcsökkenést megállítsuk, valóban nagy szükség volna a támogatások folyósítására. Ön azt is ígérte, mindent megtesz, hogy a gazdálkodók időben megkapják az őket megillető forrásokat. A kérdésem az, hogyan értékeli a jelenlegi helyzetet, amikor még mindig több ezer rendezetlen ügy van, és jó néhány támogatási jogcímet nem fizettek ki, például az anyatehéntartás-támogatást, a tejkvóta alapján járó támogatást. Éppen az állattenyésztés nem kapta meg ezt a támogatást.
A másik téma: a mezőgazdaságban a biológiai alapok, különösen a hazai előállítású növényfajták szerintem nagyon fontosak. Vetőmagtermesztésünk, saját fajtáink fenntartására nincs megfelelő intézeti és anyagi háttér. Kutatóintézeteink vegetálnak, ugyanakkor információink szerint a 2007. évi támogatásokban a vetőmagtermesztés és -előállítás támogatásának megvonását javasolják. Mi a véleménye a hazai növénynemesítés jövőjéről? Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdező? Mivel a kormányoldalon nem látok jelentkezőt, Fülöp István következik.
FÜLÖP ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Elnök Úr! Kérdéseink részben olyanok, amelyek saját szülőterületemre vonatkoznak, de azért általánosítható is, ez Szatmár, Mátészalka környéke. Zárójelben annyit, hogy a politikától függetlenül működő tárcával részben egyetértek, részben nem, a politika önmagában nem rossz, nem jó, attól lesz jó, ha mi úgy csináljuk, és attól lesz jó, ha tisztességesen csináljuk; ezt a kis felvezetést részemről engedd meg, légy kedves. Köszönöm kedvességedet.
A mi területünk, a szatmári rész igencsak belvizes, és a mai időjárási viszontagságok miatt ez egészen szembetűnő. Különböző vízgazdálkodási társulások belvízelvezető csatornák tisztítása címén pénzösszegeket kérnek a gazdáktól, de ez a probléma fennáll, hiszen ezeket a belvízelvezető árkokat nem tartják karban. Mit kíván tenni miniszterjelölt úr ennek a problémának a rendezésére? Állítólag itt még olyan problémák is fölmerültek, hogy a gépeket is átcsoportosították, talán autópálya-építéshez; ez az egyik kérdésem.
A politika tisztességes és tisztességtelen voltával kapcsolatosan miniszter úr említette, hogy erős miniszter kíván lenni. Hogy kíván egy erős miniszter ellenállni Veres János miniszter úr kijelentéseinek, amelyeket szintén a mi vidékünkön tett, hogy azok az önkormányzatok, akik nem a szocialistákra szavaztak, azok a pályázatok során nem fognak előnyben részesülni. (Gőgös Zoltán: Ilyet nem mondott.) De mondta, föl van véve magnóra. Azt hiszem, hogy miniszter úr ennek ellent fog tudni állni, hiszen kétségbe vannak esve a gazdák és a polgármesterek, hogy az agrárpályázatok során emiatt háttérbe szorulhatnak, hátrányos helyzetbe kerülnek. Kérem miniszter urat, erősítsen meg abban, hogy ön ellen tud állni ennek a politikai nyomásnak, és mindenki esélyegyenlőséggel pályázhat. (Zaj, beszélgetés a kormánypárti képviselők oldalán.)
A másik a Vásárhelyi-terv, amelyik a mi térségünket szintén nagymértékben érinti, ezt az előző ciklusban megszavaztuk. Kíván-e miniszter úr föllépni annak érdekében, hogy ez egy gyorsított ütemben valósuljon meg? Itt megint a belvíz- és árvízproblémák kapcsán ez igencsak kívánatos lenne, és ezzel kapcsolatosan van-e terve, hogy milyen kultúrák, milyen mezőgazdasági kultúrát preferálna, amely ehhez a programhoz kapcsolódik, vagy csupán vizes programként kívánja ezt szerepeltetni, vagy ehhez valamiféle kultúrát rendelne támogatási formában, természetesen piacszerzéssel együtt?
A másik, ami szintén országos probléma, de nálunk is fölmerült, a biodízel Mátészalkán. Annak idején még a Fidesz-kormány alatt kezdődött el ez a program, aztán az elmúlt négy esztendőben ez abbamaradt. Milyen támogatást kíván a 2007-es költségvetésben érvényesíteni a biodízellel kapcsolatosan? - hiszen ezt költségvetésben kell megjeleníteni. Mennyit látna szükségesnek ahhoz, hogy ez jól működjön? Illetve ezzel kapcsolatosan itt van egyfajta szabad piac, hogy majd valakik létesíthetnek biodízel-üzemeket. Az állam vagy a tárca kívánja-e támogatni azokat a szövetkezeti formákat, amelyeket az ott élő gazdák alakíthatnak? Ehhez valamiféle előnyös pályázati vagy juttatási rendszer társul-e, hogy ezek az ott élő emberek helyzeti előnyhöz jussanak, vagy legalább is a versenyben paritásban legyenek a nagyokkal, a külföldiekkel.
Ezekben a kérdésekben kérem miniszterjelölt úr válaszát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérem szépen a türelmüket és az empátiaérzéküket a kormánypárti képviselőknek. Tudom, régen volt az, amikor ők szintén ellenzéki képviselők voltak, de akkor viszont nagyon pontosan ismerték a Házszabályt és a képviselők jogállásáról szóló törvényt. Tessék elhinni, a képviselőnek joga van véleményét kifejteni, és kérdezni is, mindezt a Házszabály keretein belül. Ezek idáig ezek voltak. (Herbály Imre jelentkezik.) Ha kérdező van a kormányoldal részéről, akkor meg kell adnom a szót.
HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Egyetértek azzal, hogy empátiával kell figyelnünk egymást, de a kérdezőknek szeretném mondani, hogy azokat a kérdéseket felvetni, amit a miniszter úr a felvezetőjében már elmondott, teljesen felesleges. Meg kell nézni az írott kérdést, hogy elhangzott-e a bevezetőben azzal kapcsolatban valami tájékoztatás, és ha igen, nem kell föltenni a kérdést. Három olyan kérdést tettek fel, amire miniszter úr a bevezetőjében kitért, úgyhogy én azt szeretném kérni, hogy egymás idejével, a miniszter úr idejével takarékoskodjunk, és kérdezzünk, ne kiselőadásokat tartsunk! Tételezzük fel egymásról, hogy mindannyian értünk a mezőgazdasághoz annyira, hogy a kérdéseket megértjük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérdés nem hangzott el. További jelentkező? Alelnök úrnak adom meg a szót, Jakab István!
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Bizottság! A kérdésekre térjünk rá megfelelő empátiával, de természetesen azt azért hadd mondjam el, hogy úgy gondolom, néha nem árt, ha a hátteret is megvilágítják kollegáim.
zse140
141 fzs (Jakab István)
Négy éve készül az agrárstratégia, de sajnos nem készült el. Az egyik kérdésem az, hogy ebben a négy esztendőben mikor számíthatunk arra, hogy ebben a nagy és komoly döntéseket igénylő helyzetben egy átgondolt ágazati stratégia mentén hozzuk meg a döntéseket. Egy ehhez kapcsolódó kérdés, hogy mikor lesz arra lehetőség, hogy nem elkészült anyagokról utólag vitatkozunk, hanem európai módon először az érintettekkel ülünk le, és az alaphelyzetből, a tényekből, a konkrét helyzetből kiindulva közösen próbáljuk meg a készülő stratégiai terv alapjait lerakni. Ugyanis - valamennyien ismerjük a közigazgatás rendszerét - utólag belenyúlni érdemben egy elkészült anyagba nem lehet, ez így szinte komolytalannak minősíthető.
A következő kérdéskör a földhöz kötődik. Tudom, hogy elhangzott, mégis szóba kell hoznom. Azt a részét nem érintem, amit a miniszter úr mondott, viszont van egy másik része ennek a kérdéskörnek. Tervez-e a miniszter úr vagy a tárca egy átgondolt birtokrendezést, összekötve ezt mondjuk a vízrendezéssel, valóban a versenyképes birtokméretek kialakításával? Igen, ez Európában néhány országban megvalósult, a tervezés időszakában vagyunk.
Az élelmiszer-biztonságról volt szó, de az érintettség jogán szóba kell hoznom, hogy az elmúlt évben az Agrárgazdasági Tanács érdemi döntést hozott arról, egyhangú szavazással, hogy az Élelmiszer-biztonsági Hivatal kerüljön vissza az FVM-hez. Ezzel kapcsolatban azóta csönd van. Gondolom, abban a kormánypárti képviselők is egyetértenek, hogy valamennyiünk elemi érdeke, hogy ez visszakerüljön a tárcához. Kérdezem, a miniszter úr lát-e esélyt arra, hogy visszakerül.
Egy ehhez kapcsolódó kérdés az, hogy tervezi-e a miniszter úr a minőség-ellenőrzéssel foglalkozó hálózat további fejlesztését a leépítések helyett. Ugyanis, megjegyzésként hozzáteszem, a legjobb piacszabályozási eszköz a szigorú minőség-ellenőrzés.
A megújuló energiákkal foglalkoztunk. Csupán egyetlen részletkérdés: a tőkebefektetőkre alapozunk, vagy a helyi erőforrásokra? (Gőgös Zoltán: Ez is elhangzott.) Rendben, köszönöm.
A kárenyhítéssel kapcsolatban viszont meg kell konkrétan kérdeznem a következőt. Eddig hat alkalommal öntötte el a Hernád völgyét az elmúlt négy évben az árvíz, és tolmácsolom, hogy ma is itt tartunk. A folyamatos ígéretek ellenére mikor lesz érdemi kárenyhítés a Hernád völgyében? Tervezik-e egyáltalán? Ezzel összefüggésben kérdezem még azt, hogy mikor lesz működőképes a kárenyhítési alap.
A következő kérdés a nemzeti támogatások ügye. Meghirdetésre került a Top-Up, források nélkül. Mikor tudják meg a gazdák, hogy mekkora összegre számíthatnak. Még egy ehhez tartozó kérdés az, hogy milyen támogatásokra számíthatnak az állattenyésztők, mert eddig sajnos a hatósági díjak több mint duplájára, sőt többszörösére emelkedtek.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdező? (Többen jelentkeznek.) Mondom a sorrendet: Czerván Györgynek, Járvás Istvánnak, majd Bagi Bélának fogok szót adni.
A miniszterjelölt úr időkötöttségét jelezte egy óra magasságában. Bár hozzáteszem, erre még nem volt példa miniszterjelölt meghallgatásánál. (Moraj a kormánypárti oldalon.)
Czerván György!
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Üdvözlök mindenkit, régi és új tagokat. Igen sok markáns egyéniség van a bizottságban, úgyhogy bizakodva tekintek az előttünk álló időszakra, hogy tudunk majd együttműködni. A miniszter úrnak szeretnék gratulálni a miniszterjelöltségéhez. Az "együttműködés" szót többször említette. Bízom benne, hogy tényleg meglesz az együttműködés.
Az Unióról elég sokat beszélt a miniszterjelölt úr. Ez valóban nagyon fontos. Tisztelettel azt szeretném megkérdezni - és tényleg nem vagyok naiv -, hogy lesz-e olyan európai uniós agrárreform, amely kedvező lesz a magyar mezőgazdaság szereplői számára. Megmondom őszintén, hogy én a "reform" szótól már kezdek ideges lenni. Nem azért, mert a kormányprogramban, amiről holnap-holnapután fogunk beszélni, a nyolcvan oldalon belül körülbelül ötvenszer szerepel, hanem az uniós példánál maradva - utalt rá a miniszter úr is - a cukorreform kapcsán ismerem a folyamatot, az erőfeszítéseket, a végeredményt; mégis csak az lett a végeredmény, hogy 20 százalékkal csökkenni fog az idén az előző évhez képest a cukorrépa vetésterülete. Szintén tett utalást a szőlő-, a gyümölcs-, a borágazatra, vagy a kukorica-intervencióra, és lehetne még sorolni az ágazatokat. Tehát mit tudunk tenni annak érdekében, hogy ezek az uniós reformok a magyar mezőgazdasági termelők, a magyar mezőgazdaság szereplői számára ne legyenek hátrányosak? E tekintetben a dán vagy a holland termelők talán érthető módon engem teljesen hidegen hagynak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a rövid megszólalást. Járvás István!
JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Egy rövid előzetes kérdéssel szeretném kezdeni. Tizenhat éve már, hogy a rendszerváltás folyamatát éljük, azóta legalább tíz mezőgazdasági miniszterjelölt-meghallgatás volt, és durván másfél év jutott átlagban egy mezőgazdasági miniszterre. (Gráf József: Jósolsz?) Nem, ez rád nem vonatkozik. Véleményed szerint - ilyen gyors váltások következtében is komoly változások vannak, és sokszereplős a mezőgazdaság - valójában a mezőgazdasági miniszter vezeti-e egyébként ezt a területet, vagy egyéb állandó lobbicsoportok?
Mondtad, hogy az ágazati eredmény 60 milliárd forint, ami igaz is. Abban is egyetértünk, hogy ha ez a duplája volna, akkor már azért a fejlődés csíráit is jelentené. Egy problémám van ezzel, miniszter úr. A magyar mezőgazdaságban dolgozók - lehetnek azok egyébként alkalmazottak és egyéni vállalkozók is - személyi javadalmazására legalább 30 százalékkal, havi 30 ezer forinttal kevesebbet fordítunk. Ha ezt 200 ezer fővel kiszámoljuk, és ennek a járulékát sem fizetjük be, így kevesebb a nyugdíja is ezeknek az embereknek. Mintegy 100 milliárd forintot hagyunk benn évente ma is a magyar mezőgazdaságban, az összes támogatást, amit kapunk, unióst és hazait, elveszítjük a piaci versenyben, és még abból is elveszítünk 40 milliárd forintot, amit munkabérként nem adunk ki magunknak. Látsz-e arra lehetőséget, hogy egyszer úgy tudunk eredményt felmutatni a magyar mezőgazdaságban, hogy egyébként azon a szinten élünk - nem azon, mint az uniós társak -, mint a többi magyar versenyszférában dolgozó alkalmazott és önalkalmazott? Ez az egyik kérdésem.
A földet életjáradékért programról már szó volt. Ez egy elég költséges rendszer ahhoz képest, hogy két hektárt valaki fölajánl, azt megveszi az állam, majd egy hosszú eljárás folyamán eladja a földszomszédnak. Nem lehetne-e valami egyszerűbb kötelező eljárást alkalmazni ez előtt a rendszer előtt? Mert ezt teljesen fölöslegesnek tartom. Nagy földeket nem ajánlanak fel, jó földeket sem különösebben, csak kisebb földeket. Azt meg már végképp nem értem, hogy osztatlan közös földterületből is lehet felajánlani, és az osztatlan közösben lévő tulajdonostársakat ki lehet így kerülni. Ezt a dolgot egyszerűbben kellene megoldani, fölöslegesnek tartom ezt a programot két hektár földért, amit a szomszédom elad, mert hát nem adja nekem, majd az államtól megveszem. Van-e erre valami elképzelés? Biztos, hogy fogom támogatni, ha lesz ilyen.
A harmadik terület, amit szintén perifériális területnek tartok, a vidék megőrzése. Ma Magyarországon olyan mezőgazdaság van, hogy a gazdálkodó, kicsi vagy nagy, benn lakik a templom és a kocsma között - az egyik ide jár, a másik oda -, vidéken, kinn a külterületen gyakorlatilag senki nem él. Az egy dologra jó: télen ellopják a fasort, tavasszal odaviszik a szemetet. 150 - zse151 (Járvás István) Tehát a külterületek őrzöttsége, amely a világon sehol el nem képzelhető anélkül, hogy akik egyébként gazdálkodnak, azok egy része ne kint éljen a lakófarmokon, és ott dolgozzon. Az elkövetkező hét évben az ilyen jellegű támogatásokra lehet-e esetleg számolni? Mert nem egészséges, és a következő generáció fölnevelése szempontjából sem jó, hogy aki mezőgazdasággal kíván foglalkozni, soha nem látja a mezőgazdaságot, majd csak bejelentkezik valamelyik egyetemre, és ott kezdi ezt a dolgot; szerintem ez nem életszerű. Tudom, hogy azon öt ország közé tartozunk a világban, ahol egyébként a külterületen gyakorlatilag nincs lakóélet. Amerika nagy ország, sokan tízmilliós városokban laknak, mégis az amerikai állampolgárok 50-60 százaléka farmon él; nem farmer, farmon él. Aki a farmon él, az őrzi azt a területet. Ma csak legfeljebb halljuk, hogy vágják valahol a fát, ha jó ködös idő van, be se tudjuk azonosítani, hogy hol, és hallatlan károkat szenvedünk el. E tekintetben valamit tudunk-e lépni?
Ma már itt fölvetődött a degresszió, a támogatások kérdése. Én akkor tartok jónak egy mezőgazdasági pályázati rendszert, ha az föl tudja mutatni a pályázat befejezése és elbírálása után azt az eredményt, hogy a mezőgazdaság szereplői forintálisan azonos arányban jutottak támogatáshoz. Nem jó dolog az, hogyha valakit degresszálunk. Ha azt mondjuk, hogy 50 százalék nagyüzem, 50 százalék kisüzem, és a támogatásban 80 százalék jut az egyiknek, 20 százalék a másiknak, akkor higgyétek el, hogy nem jól van kiírva. Valami nem jó, ezen kellene mindenféleképpen változtatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Maximum egy-két kérdező van, ha jól látom. Szeretném, ha a miniszter úr jelzését is figyelembe véve kérdeznénk, és utána kérem majd miniszter urat a válaszadásra.
Bagi Béla!
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Bizottság! A témák lassan elfogynak, de van egy-két apróság is. Tudjuk, hogy a nagy dolgok ritkán döntenek, leginkább a sok kicsi apró. Nem szeretnék ismétlésbe bocsátkozni, de a megújuló energia témájában egyre-másra érik az embert olyan hatások, főleg külföldi szerzők tollából, amelyek megkérdőjelezik az egész témát, az energiamérleg oldalát. Sajnálatos módon, de biztos az én hibám, magyar számításokat, kutatásokat ezzel kapcsolatban még nem találtam, viszont már elég öreg vagyok ahhoz, hogy egy-két zsákutcát megértem a szakmában, amikor rászaladtunk egy-két témára, aztán a végén kiderült, hogy az mégsem volt jó. Őszintén remélem, miniszterjelölt úrtól pedig a megerősítést várom, ez egy alaposan körbejárt téma, és rendben vannak e körül a koncepcionális kérdések. Azt örömmel vettem, hogy az FVM-nek ezzel kapcsolatos elképzelései - talán megfogalmazható így - egy kistérségi, még talán regionális sem, inkább kistérségi biomassza-feldolgozási elképzelések. A magam részéről is ezzel értenék egyet.
Másik téma: profit egyre kevésbé képződik az alapanyag-termelésben. A magyar mezőgazdaság döntő mértékig, sajnálatos módon alapanyag-termelő, és alapanyagot próbálunk eladni. A hozzáadott érték növelésére vertikumépítés nélkül lényegében még esélyünk sincs. Miniszter úr, az elképzelésedben van-e valamilyen megoldási javaslat, vagy támogatás, hogy ezt a habit kifejezésben használjam, hogy ebbe az irányba lökdösni a termelőket, mert nyilvánvaló, alapanyag-termelésből ez hosszú távon nem fog menni, és főleg a vidék népességeltartó képessége nem lesz megoldható. Kívánsz-e ez ügyben lépéseket tenni? Illetve automatikus a kérdés, hogy és ha igen, akkor erre honnan lesz pénz?
Apró témának tűnik, de nem esett ma még szó az ökológiai termelésről, az ökológiai termékek hazai fogyasztásának fellendítéséről. Ez is köztudott, a termelés eléggé egysíkú, másrészt fogyasztásunk enyhén szólva kívánnivalókat hagy maga után. Jó lenne, azt hiszem, a népegészségügyi állapot is indokolttá teszi, hogy több bioélelmiszer fogyjon el Magyarországon. A kérdésem hasonló: milyen intézkedéseket tervezel ez ügyben hozni?
Az utolsó kérdésem: emlékeim szerint egy négy évvel ezelőtti bizottsági ülésen, ilyentájt elhangzott egy képviselő szájából, és ezzel teljesen egyetértek, sajnálatos módon a mai nap is elhangzott, hogy beszűkült növényfaj-használatunk akadálya lehet - és nemcsak lehet, az is - új, piacképes termékek előállításának. Csak zárójelben jegyzem meg itt, hogy az Egyesült Államok agrárkormánya rendkívül nagy figyelmet fordít arra, hogy újabb növényfajokat hozzon be, vagy elfelejtetteket, vagy eddig termesztésben nem lévőket. Azokat analizálják, kvázi tesztelik, és ez egy kicsit talán válasz arra, hogy mit kezdjünk egy kutatóintézettel, amelynek jelen állapotában elég kétes a megítélése, hogy az közcélokat szolgál-e, de például lehetne ilyen célra használni ezeket a kutatóintézeteket, és én azt gondolom, hogy ehhez nem is kellenek borzasztó nagy pénzek. Adottságaink megvannak, a Kárpát-medencében sokkal több növénnyel tudnánk mi érdemben foglalkozni. Nem kellene-e bátrabban hozzányúlni ezekhez az újabb növényfajokhoz, és ebbe az irányba ösztönözni a bátrabb vállalkozókat? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Amennyiben nincs további kérdés, három nagyon rövid szakmai kérdést szeretnék föltenni. Március 31-én, miniszter úr, felfüggesztettétek az agrár-környezetgazdálkodási pályázathoz való csatlakozás lehetőségét, amelyet 2004 novemberében rendeletben ígértetek meg, hogy május 5-től május 31-ig lehetséges. Ezek szerint 2006. már a második olyan év lesz, amikor a 80 százalékos uniós támogatást nem fogjuk tudni érdemben fölvenni, mert nem engeditek bővíteni a belépési lehetőséget. Mi volt ennek az oka? Meddig tartjátok fönn ezt az ésszerűtlen intézkedést? (Gráf József: Mi ez pontosan, amire rákérdeztél?) Az agrár-környezetgazdálkodási pályázathoz nem lehet pályázni, mert március 31-én hoztatok egy rendeletet, hogy nem lehet a továbbiakban csatlakozni. (Gráf József: Értem.) Értetlenül állunk előtte. Akik bent vannak, azok ötéves programban vannak bent, de további, a vizes élőhelyes és egyéb területekre nem lehet csatlakozni.
A következő kérdés: a 30 százalékos top-up fennmarad-e miniszterséged alatt végig? Hogy tervezitek ezt?
A következő kérdés a szőlő-, borágazattal kapcsolatos. Nem ma hangzott el, de engedtessék meg, nagyon rosszul záródott a tavalyi év, amikor a borforgalmazói járulékról szóló törvény azon az esetlen módon került elfogadásra, amelynek következtében pontosan tudod, hogy a szakmai szervezetek milyen kifogást tettek. Mit kívánsz tenni a helyzet rendezésére? Mit kívánsz tenni borzárjegy kérdésében és a cukorforgalmazás kontrolljának kérdésében? Erről egy szakmai bizottság Magda Sándor vezetésével fél évig egy rettentő jó anyagot állított össze, utána le lettünk söpörve az asztalról, soha többet meg nem említették. Még itt láttam a helyettes államtitkár urat is, aki ennek a feladatnak volt a felügyelője. Semmi nem történt ebben a kérdésben, óriási a káosz a borfronton, csak ezt szeretném jelezni. Köszönöm szépen.
Miniszterjelölt úré a szó.
GRÁF JÓZSEF miniszterjelölt: Az állattenyésztés fejlesztése: bizony, ha valami 25-30 év alatt romlik el, azt nem lehet fél év alatt rendbe hozni. Nekem több elképzelésem van erre, de ezeket szakmailag meg kell vitatni. Például mondok egyet, ami mindjárt nagy vitát válthat ki. Mi megállítjuk a növénytermesztésben az 5 százalékos növekedést évente, és azt mondjuk, hogy ettől kezdve a növekedés ez irányú része az állattenyésztési támogatásokat fogja segíteni, és akkor azon a szinten marad az eddigi támogatás, és ettől kezdve az állattenyésztést segítjük. Ez csak egy szakmai vélemény, nem azt mondom, hogy ez lesz, de nekem például van ilyen ötletem, és ezenkívül még 8-10 legalább, hogy mivel és hogyan lehetne a következő időszakban előremenni, ami biztos, hogy nem fog tetszeni a csak növénytermesztéssel foglalkozóknak, és azonnal azt mondják, hogy nem. Tehát azért mondom, mondhatok ötletet, de ezeket az elképzeléseket szakmailag meg kell vitatni.
zse160
161 fzs (Gráf József)
A másik ilyen a termelői tulajdonlás kérdése, amiben az elmúlt időszakban léptünk. Tizenvalahány évig minden kormány beszélt erről, csak egyetlenegy nem juttatott termelőknek egyetlenegy üzemet sem, mi pedig a harmadiknál tartunk háromnegyed év alatt, tehát nemcsak beszélünk róla, hanem meg is próbáljuk csinálni. Ezen az úton megyünk továbbra is.
Az anyatehénkvóta rendeződik, ezen a héten már a végénél tartunk. Hogy pontos legyek - itt vannak előttem az adatok -, 9436 darab kérelem érkezett be, ebből 8156 került jóváhagyásra. A problémát a márciusi kifizetésnél az okozta, hogy az általam nagyon tisztelt és nagyon szeretett állatorvosok itt azért nem végeztek olyan pontos munkát, mint amilyet kellett volna, és az ENAR-rendszer azonosító számai és adatai között óriási eltérések voltak. Ha márciusban kifizettük volna ezt a támogatást, akkor a kérelmek több mint 50 százalékát el kellett volna utasítani, és ez az európai uniós rendszeren belül nagyon nagy gondokat okozott volna, tehát rendbe kellett raknunk a nyilvántartási rendszert.
Van még egy, amit én nem tudok kontrollálni. Ez pedig az, hogy ha valakinek köztartozása van, azt a magyar támogatási rendszerben sajnos visszatartják. Az APEH egy listát közöl ezekről. Volt olyan ügyfele az MVH-nak, akinek fogalma sem volt arról, hogy köztartozása van, akkor derült ki, és csak pár forintos tartozása volt. Csak azért mondom, hogy ilyen bagatell dolgokon csúszhat el egy kifizetés. Pár forintos visszamaradt tartozása volt, amit nem rendezett egy év óta; nem is szóltak neki, ő sem rendezte, a listán közölték, és nem kapott meg egy másfél milliós támogatást ez miatt. Tehát egyszer a rendszereket rendbe kell rakni; azt gondolom, hogy most már nagyjából működnek. Ez 3,5 milliárd körüli összeget jelent, ebből már kifizettünk 2 milliárdot, és július 1-jéig megtörténnek az utolsó kifizetések. Kivéve azt, akinek köztartozása van, mert annak csak akkor lehet kifizetni, ha hozza a papírt, hogy elrendezte a tartozását.
A vetőmagtermesztésre sok ötlet van. Például az is egy ötlet, hogy legyen kötelező a fémzárolt vetőmag Magyarországon, ami azonnal óriásit javítana a helyzeten. Ezzel szemben azt mondják, hogy ne kötelezzem a gazdákat arra, hogy mit vessenek, hogy vessenek, utána viszont a rossz minőségűt nekem hozzák be tárolásra, tehát ez a kör azért valahol záródik egyébként. Jót akarunk a gazdáknak, hogy ne terheljük őket valamilyen teherrel. Akkor vagy politikai ügyet csinálnak belőle, hogy ezek a kormányzatiak megint meg akarják zsarolni valamivel a gazdákat, vagy szakmai kérdést csinálunk belőle, és azt mondjuk, hogy jó minőségű, ezért legyen kötelező a fémzárolt vetőmag, csak az kap nemzeti támogatást, aki ilyet használ. Ezt meg lehet csinálni, ez megint egy ötlet, csak akkor szakmailag értsünk vele egyet, utána ne azért tüntessen a másik oldal, hogy ezt bevezettük. El kell dönteni, hogy akarunk-e rajtuk segíteni. Ez egy nagyon nagy segítség lenne.
A vízgazdálkodási társulások: az én javaslatom az volt, hogy egy gazdája legyen az egész vízügynek. Lehetünk mi, lehet a vízügy. Most egyébként szakmailag meginogtam, mert amit a magyar vízügy produkált az évszázad árvizének elhárításában, azt mondom, hogy jobb kezekben nem igen lehet, ezt őszintén el kell ismernem. Most utazom innen a Hernád völgyébe, hogy megbeszéljük az ottani feladatokat. Nyilván ennek egy kézben kell lennie, egy gazdája kell, hogy legyen. Annak, hogy nálunk is van, meg a másik oldalon is, sok értelme nincs.
A karbantartás és az autópálya... Igen, én is hallottam ilyet; megpróbálnak megélni, és megpróbálják az eszközöket pénzért hasznosítani. Nem a legjobb módon, mert inkább az árkokat tisztítanák ehelyett, és a vízelvezetést próbálnák megoldani. Agrártechnológiailag is lépni kell az ügyben, és amit támogatási formának mondtam, a mélytalajlazítás általánossá tétele, az sokat segítene ennek a kérdésnek a megoldásában.
Hogy Veres úr mit mondott? Én nem hallottam, nem voltam ott. Nem az ő kijelentésére reagálnék, hanem azt mondom, hogy én egyértelművé tettem, hogy sem jobbról, sem balról semmilyen politikai nyomást nem vagyok hajlandó elfogadni, és fenyegetést sem, mert abban a pillanatban abbahagyom ezt a tevékenységet. Ezt tudja a miniszterelnök úr, tudja a kormány többi tagja is, és mindenki. Ez az alaphelyzet ezzel kapcsolatban.
A Vásárhelyi-terv kezelése nem a mi tárcánknál van, hanem a Környezetvédelmi Minisztériumnál. Ami rajtunk múlik, természetesen minden segítséget megadunk hozzá. A Hernád völgyébe pedig, mint említettem, két óra körül indulunk, és megbeszéljük ott a teendőket.
Hogyan lehetne váltani? Nagyon sokat gondolkodunk mi is ezen. Hiszen amíg nem tudjuk gáttal megvédeni a területeket, addig annak sincs különösebb értelme, hogy minden évben öljük egymást, mert ezek nyári elöntések gyakorlatilag, és a tavaszi árvíz az esetek 90 százalékában az összes forrást, ami rendelkezésére áll a kormányzatnak, kiüríti. Ilyen értelemben most már más irányba kell elindulunk; egyrészt megvédeni ezeket a területeket, másrészt megkeresni azt a növényt, ami erre a területre megfelelő lenne. Néztem én is nagyon sok mindent, és kértem is javaslatokat. Ilyen lehet például az energiafűz, ami talán valamilyen módon ezt a problémát kezeli különtámogatással, a GOFR-növényeket meghaladó támogatással. A letermelési technikájával kapcsolatban vannak aggályaim, de ha megoldható technikailag, akkor talán jó lenne, mert ezt nem zavarja a terület időszakos elöntése, vagy ha a talajvíz feljön. Talán ez lehet az az út, amelyen el lehetne indulni, de ha bárkinek van ötlete vagy tapasztalata, ebben is teljesen nyitottak vagyunk, akkor nagyon szívesen megvitatjuk ezt a kérdést.
A biodízellel kapcsolatban több kérdés hangzott el. Már elfogadtuk az energiatörvény módosítását, és abba az irányba akarjuk ezt még tovább fejleszteni, hogy az adót, ami rátevődne, teljes egészében vegyük le, bizonyos energiaátvételi árakat rögzítsünk fixen, hogy a beruházó, aki ezen a területen van, ki tudja számolni a megtérülését, hogy hosszabb távon hova fog eljutni.
Béla is kérdezte, hogy ez gazdaságilag vajon milyen lesz. Nekem is aggályaim vannak. Megmondom őszintén, hogy a nagyüzemeknél, mondjuk egy egymillió tonnás feldolgozóüzemnél nagy a logisztikai költséget, amiből összehordják a terméket, hogy utána széthordják és eladják. Hozzáteszem, hogy ha a mellékterméket nem szállítják le külön, akkor három nap alatt megromlik.
Még egy-két ilyen érdekes téma ahhoz, hogy ennek milyen a megtérülése. Engem ez annyiban nem foglalkoztat, hogy gazdasági beruházói tevékenységként kezelem. A saját pénzén mindenki olyan beruházást csinál, amit akar, nem a mi gondunk. Én a környezetbe beleillő, emberi mértékű és oda-vissza fölhasználható nagyságrendet tudok elképzelni, ez egy 10-15 ezer tonnás nagyságrend, és az a dolgunk, hogy ezt segítsük elő. Ennek jól tudjuk a megtérülési költségét, hiszen megkértük a Győri Szeszipari Vállalatot, hogy számolja ki ennek az átvételi árával együtt a szállítási költségét. Azt gondolom, hogy nyereségessé lehet tenni, ez egy 250-350 millió közötti nagyságrendű beruházás, amihez ha egy 35-40 százalék körüli beruházási támogatást tudunk adni, akkor négy-öt-hat éves megtérülési idővel működtethető.
A nagyokról nem merek mit mondani. Már azt is hallottam, hogy nagyobb az energiaelvonása, mint amennyit előállít. Nem tudom, hogy igaz-e, vagy nem, de nem is akarok ebbe belemenni, mert nem értek hozzá, és ami nem az én területem, abba nem szeretek belebeszélni. Ide adjuk a támogatást, ahogy említettem, és csak azoknak adjuk, tehát ennek a címzettjei azok a gazdaszervezetek vagy kisebb szövetkezetek, akik erre összeállnak, másnak nem akarunk adni ilyen támogatást. Vállalkozási alapon mindenki azt csinál, amit akar, ehhez semmi közöm nincs, de az, hogy mire adunk támogatást, a mi felelősségünk.
Az agrárstratégia nem csak rajtam múlik, mert kettőn áll a vásár. Ha ti is azt mondjátok, hogy csináljunk egy agrárstratégiát, akkor megcsináljuk. Ha úgy indul a négypárti, mint ahogy a múltkor indult, hogy az első napon föláll a fele, és otthagyja, akkor nem lesz agrárstratégia. Én csinálhatok agrárstratégiát, de az egyoldalú lesz, annak értelme a világon semmi nincs. Ha van egy ilyen szándék, akkor üljünk le, és csináljuk meg, de ehhez ketten kellünk, ezt szeretném hangsúlyozni. Ez azért nem volt jó, mert négypártiról indult. Ez most megint a politika, aminek itt nagy ellensége vagyok; politikai alapon nagyon nehéz összehozni egy agrárstratégiát. Szakmailag meg lehet csinálni, de politikailag biztos, hogy nem lehet megcsinálni.
170
zse 171 (Gráf József)
Egyébként a szakágazati stratégiát az idén el fogjuk kezdeni csinálni, és ebbe a munkába olyan partnereket fogunk bevonni, gyakorlati agrárszakembereket, csinálják ők, akik majd leteszik javaslataikat, és mi megpróbáljuk azt összerakni. Ágazati szinten szeretnénk elindítani, és ennek neki is fogunk állni. Kicsit optimista voltam, hogy a választások idején lehet ezzel foglalkozni, sajnos nem lehet. A felkért szakértők egy része azt mondta, eléggé el nem ítélhető módon, hogy megvárja a választásokat, hogy ki alakít kormányt, és akkor majd hajlandó lesz dolgozni ebben a témában. Ilyen ország ez, mondom, egy-két hónapra mindenki meghülyült, de utána helyreáll a rend, és utána lehet szakmailag működni. Addig nem voltak fogékonyak az én bizottságomban szerepet vállalni, gondolva arra, hátha a másik oldal nyeri a választást, tehát eléggé óvatosak voltak az együttműködésben.
A birtokrendezés ugyanez a kérdés. Egyszer jó lenne, ha leülnénk, és azokat az anomáliákat megszüntetnék, hogy hogyan lehet egy hektár földet nyolc örökösnek megörökölni Magyarországon, és kérni a kimérését, és még nagyon sok mindent mondhatnék. Jó lenne, hogyha ezeket mind abbahagynánk, és azt mondanánk, hogy szakmailag közelítjük meg a kérdést. Akár addig is elmehetnénk, ami bár nagyon nehéz, és néhány nyugati országban hagyomány, hogy egy ember örökölheti a birtokot. Ez ugye már a vége a dolognak, de akár idáig is elmehetnénk, és ő fizesse ki a többit, és ne szedjük szét a birtokot, és ne kezdjük mindig elölről az egészet, mert soha nem lesz vége az egésznek. Teljesen nyitottak vagyunk egy normális együttműködésre, de persze megfelelő jogászokat, egyebeket be kell vonni, mert a tulajdon feletti rendelkezést érinti. Ez nem egyszerű, de meg kell próbálni. Álljunk neki!
Az élelmiszer-biztonság: igen, a hivatal visszahozását kértem, és úgy gondolom, hogy sikerülni is fog, ezen dolgozunk jelen pillanatban.
A megújuló energiával foglalkoztunk, elmondtam, én kizárólag ebben a nagyságrendben gondolkodom.
Kárenyhítés: egyszer el kell oda jutnunk ebben az országban, hogy vagy megmondjuk az adott területen - és megint nagyon keményen fogalmazok -, hogy nincs értelme ezt a típusú termelést folytatni, hogy minden évben ők is tönkremenjenek, meg az ország is tönkremenjen. Vagy megmondjuk ezt, és szakmailag megindokoljuk, de őszintén az ott élő embereknek, és becsületesen a szemükbe, vagy azt mondjuk, hogy mindig megpróbáljuk toldozni-foldozni az egész ügyet. Ennek, ami most van 3-4 éve, az égadta világon semmi értelme. Mert honnan tudok én pénzt elvenni? És most nagyon csúnya dolgot mondok, attól, akinél normálisan megy a termelés, mert nincs más forrásom. Nem tudok az egészségügyből pénzt felvenni, nem tudok az oktatásból pénzt elvenni, csak onnan, ahová kellene, az állattenyésztésből, és a többibe toldozgatom-foldozgatom. Most már úgy tűnik, hogy 3-4. éve teljesen fölöslegesen dolgozunk, és óriási kár ez mindannyiunk számára. Ezt vagy meg kell csinálni, vagy kidolgozni egy olyan biztonsági rendszert, amit egyébként szintén szeretnénk a következő évben bevezetni. Egy bizonytalanságom van, ezt majd a költségvetés kapcsán elmondom, amit kérdeztetek, erre mondok majd valamit.
A Top-Up-rendelet készen van, a kihirdetés pillanatokon belül mehet. Nincs semmi gond, arra vártam, az Európai Unióval volt két vitás kérdésünk, amit rendezni kellett. Ezeken túlvagyunk, úgyhogy gyakorlatilag nincs tovább okunk arra, hogy visszatartsuk. Ezzel együtt most már jelzem, mint ami minden évben előfordult, hogy év közben le kell állítanom kifizetéseket. Ennek kamatköltségét mi vállaljuk, novemberben vagy október végéig kifut egy támogatási összeg, ennek a kamatköltségeit természetesen az eddigieknek megfelelően vállaljuk, és toljuk magunk előtt, mint most már négy éve, a következő évre. Egyszer jó lenne ezt lerendezni, nagyon szeretném, ha nem tolnánk magunk előtt a determinációkat a következő évre, de nem ez az év tűnik annak, amikor ezt le tudom rendezni, ezt előre szeretném mondani.
Az uniós agrárreform jó-e nekünk, vagy nem. Semmilyen reform úgy igazán nem jó nekünk az agráriumban, mert eddig egyikből se az jött ki, hogy több támogatást kapunk, ezt őszintén meg kell mondanom. Ez így volt a cukorral is. A cukorból viszonylagosan jól jöttünk ki, az a támogatási nagyságrend, és hogy azt nem engedtük betenni általában a földalapú támogatásba, hanem az kapja, aki cukorrépát termel; vagy elhoztuk az izoglükózgyártás felét, összefogva 6-7 kollegával négy napig éjjel-nappal dolgozva a lehető legjobbat hoztuk ki, de rosszabb, mint volt, ez így van, ezzel nem tudunk mit csinálni. Viszont a másik helyzet igaz, hogy azt meg hosszú távon nem lehet csinálni, hogy három és félszer annyiba kerül a cukor az Unióban, mint a világpiacon. Valamilyen módon el kellett indulnunk ebben a kérdésben. Nem jók ezek, de az a feladatunk, hogy a szakmai szervezetekkel úgy készüljünk fel ezekre, hogy minél jobb legyen.
Járvás képviselő úr, igen, 102 ezer forint a mezőgazdaságban dolgozók átlagos havi bruttó jövedelme, és lassan 170 ezer forint lesz azoké, akik nem ebben az ágazatban dolgoznak. Fejben nem tudom most kiszámolni pontosan, de valószínű, hogy 35-40 százalékos különbség, ha jól gondolom, akkor van ebben. Ez a mi szakmánk lebecsülése, viszont annyit hozzá kell tenni, hogy van egy olyan réteg, akinek a jövedelme - és ezzel a termeléssel foglalkozik -, nem jelenik meg a statisztikai adatokban, és ez egy kicsit javít ezen a helyzeten, de messze nem annyit, ezt hozzá szeretném tenni.
A földet életjáradéknál mondtam az előző kérdés kapcsán, hogy nem ez a módszer az, ami megoldja a mi gondjainkat, hanem a korai nyugdíjba vonulás és a birtok átadása, de ennek a technikai feltételeit meg kellett teremteni. Elképzelhető, hogy egy darabig a kettő egymás mellett fog mozogni, de hosszú távon igazából a másiké a jövő.
A pályázatok aránya: nehéz, hogy mindenkinek jó legyen, ilyen rendszert még nem sikerült találni, de igyekszünk valami igazságos megoldás felé menni.
A megújuló energiáról, Béla, az előbb említettem gondolataimat. Nekem is nagyon sok ellenérzésem van, nem vagyok meggyőződve a helyességéről, egyet viszont tudok, hogy nemcsak ezen a vonalon, a gabonával kell elindulni, hanem a biomasszával mindenképpen. Eddig ugyanis óriási pénzeket költöttünk el, kényszerít az Unió arra, hogy sok pénzt költsünk erre, hogy megsemmisítsük a szerves trágyát, a hígtrágyát, a vágóhídi és egyéb hulladékot és még sok mindent, de inkább arra költsünk most pénzt, hogy valami hasznot tudjunk belőle kihozni. Itt nagyon a gabonára hegyeződött ki ez a program, de nem erről van szó, a biomasszát legalább ugyanott és ugyanolyan fontos területként kell kezelni a támogatásoknál.
Alapanyag-termelés: itt egy másik típusú rendszer alakult ki, amin csak úgy tudunk változtatni, ha a lehető legrosszabban is, de legalább változtatunk, hogy alapvetően a nehéz helyzetbe került üzemeket tudjuk a termelőknek odaadni, és e mögé oda tudok rakni egy hosszú távú, fejlesztési banki, állami garanciális hitelt. A legjobb az lenne, ha jó üzemeket tudnánk odaadni, ami működik, és ami megy, mert itt még helyre is kell állítani az üzem működését, de ez van, nem tudok most jobbat, egyelőre ez a helyzet van.
A jövedelem itt nem került sorra, de azt hiszem, mindenki tudja, hogy azt a klasszikus agrárgondolkodást, különösen a kisebb kategóriákban, hogy kizárólag mezőgazdasági termelésből szerzek jövedelmet vidéken, ez elavult gondolkodási forma. Itt azért a diverzifikációról sokat beszélünk, és itt a környezet karbantartása is fontos, amihez az államnak természetesen hozzá kell járulnia, a hóeltakarítástól kezdve mindenütt, amihez neki van eszköze, és nem kell erre állami rendszereket fönntartani és működtetni. Ettől kezdve a vidéki turizmustól a helyi termékek előállításáig, amire most hoztunk törvényt, ezeket mind-mind be kell vezetni a következő időszakban.
Ökológiai termelés: nagyon fontos kérdés. Hogy erre most milyen támogatási formákat tudunk a következő költségvetésben biztosítani, ezt még nem tudom, de megnézzük, foglalkozunk vele, mert biztos, hogy nagyon fontos területről van szó.
Az USA-kutatások: igen, keresik a megoldásokat. Erre csak egy példát mondok: amikor az Egyesült Államokban jártam, reggel fölkeltem, bekapcsoltam a televíziót, az első hirdetés az volt, hogy vegyen amerikai terméket, mert hetente 300 farm megy tönkre az Egyesült Államokban. Ők is keresik a megoldást, ők is próbálják a mezőgazdaság átszervezését, sajnos időnként a mi bőrünkre, a WTO-n keresztül próbálják érdekeiket érvényesíteni, de azért amennyire lehetséges, ellenállunk. Lehet, hogy nálunk is végig kellene gondolni a magyar termékszerkezetet, ami nagyon hagyományos, nagyon konzervatív, ezt elismerem, de várjuk a szakmai szervezetek és az ezzel foglalkozó kutatók javaslatait, hogy melyik irányba tudnánk elmenni.
A felfüggesztett pályázatról viszonylag részletesen elmondtam, hogy mit gondolunk, és hogy gondoljuk. A másfél millió hektár Európában a szántóföld nagyságrendjéhez viszonyítva az egyik legmagasabb szám. zse180 - 181 fzs (Gráf József) Hirtelen nagyot ugrottunk ezen a területen. Én nem látom annak lehetőségét, hogy mondjuk 3,5 millió hektáron bevezessük ezt a termelési formát Magyarországon, hiszen - amire Kis Zoltán is utalt - a versenyszférát abszolút nem képzelem ebbe a kategóriába hosszú távon. Úgy lehetne ezt igazán jó irányba elvinni - de most már utána vagyunk -, hogy vannak néhányan, akiknek nem kéne ott lenni, és vannak néhányan, akik kinn vannak a területen, de arra, hogy tömegesen a másfél millió hektárt emeljük, nincs különösebben szükség. Egy fillér sem veszik el, mert gyakorlatilag a 44 milliárd forintot öt éven keresztül minden esetben ki fogjuk fizetni a gazdálkodóknak. Nem akarom nagyon rossz hírünket kelteni, de bizony lesznek kizárások a mostani ellenőrzések kapcsán, és be lehet ide majd férni, mindig meghirdetjük az új helyeket. Nem nagyon örülök, hogy lesznek ilyenek, de lesznek. Ez azt jelenti, hogy nem tartották be azokat a szabályokat, amelyeket be kellett volna tartani.
A 30 százalék Top-Up mindig a költségvetés helyzetétől függ. Nem készítettük még el a következő évi költségvetést, ez az ősz hagyományos munkája. A magam részéről természetes, hogy erre törekszem. Amiben aggályt látok, az az, hogy a 100 milliárd forint évenkénti gabona-intervenció mellett, amit a magyar költségvetésnek kell előteremtenie, lesz-e ereje a magyar államnak - és ezt őszintén fogalmazom meg - a 30 százalékos önrész előteremtésére. Ez dilemma bennem, nem tudok rá válaszolni. Vagy az intervencióban kellene visszalépnünk, vagy pedig a támogatásból. A kettőt együtt, hogy 400 milliárdos támogatás volt, és ehhez a cukorral és az alkohollal együtt 136 milliárdot még a magyar költségvetés betegyen az agráriumba, a jelenlegi helyzetben nagyon kétesnek látom. Mivel soha nem szoktam mellébeszélni, ezt most őszintén mondom a bizottságnak. Amikor aktuális lesz, le fogunk ülni, és megbeszéljük, hogy melyik ujjunkat harapjuk meg; azt még én sem tudom, hogy melyiket, de majd megpróbáljuk közösen kitalálni.
A szőlő-bor ágazatban remélem, hogy rendeződik az idén a helyzet. Engem is becsaptak a borászok; gyakorlatlan voltam, kezdő voltam. Szégyellem magam az Európai Bizottság előtt, de nem leszek többet ilyen óvatlan, megtanultam a leckét. A kezdőkkel így szoktak csinálni: elküldik őket sóért, és utána mást adnak nekik. Beleestem. Ki kell jönnünk ebből a helyzetből, és ki kell jönnünk abból is, hogy mire használjuk fel ezt az 1,8 milliárd forintot formálisan. Megint azt mondom, hogy a választási időszakban ezt a kérdést rendezni nem lehetett. Most, hogy ennek vége van, leülünk a szakmával, megbeszéljük, és valamilyen módon a végére fogunk érni. Ebben is szakmai konszenzus kell, tehát nem a bizottságnak és nem nekem kell eldönteni ezeket a kérdéseket. Nagyon szeretném, ha a boros szakma eldöntené a zárjegy sorsát és a cukorforgalmazás vagy -ellenőrzés kérdését is. Legyen valami szakmai konszenzus ezekben a kérdésekben, ne én döntsek ezekben.
Megköszönöm ezt a sok kérdést, a nagy érdeklődést, és a kollegáknak mind a két oldalról azt a tisztességes szakmai magatartást, amit a helyzet komolyságához tanúsítottak, köszönöm a segítséget, a támogatást. A következő időszakban is igényt tartok mind a szakmai véleményükre, mind arra, hogy az ágazat egészének érdekében dolgozzunk együtt, és segítsük ezt a munkát. A magam részéről erre mindig teljesen nyitott leszek.
ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszterjelölt úr gondolatainak kifejtését. Ezt a napirendi pontot a szavazással zárnánk le. Kérek mindenkit, aki helyettesítési jogosultsággal rendelkezik, hogy két kézzel szavazzon a számlálás megkönnyítése érdekében.
Kérdezem tehát, hogy ki az, aki egyetért Gráf József miniszterjelölt úr miniszteri kinevezésével. Aki igen, az kérem, kézfeltartással szavazzon! (12) Ki az, aki nem ért egyet a kinevezéssel? (6) Ki tartózkodik? (4) A bizottság 12 igen szavazattal, 6 nem ellenében és 4 tartózkodás mellett javasolja a miniszterjelölt úr kinevezését.
Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr. A bizottságnak jelzem, hogy tovább folytatjuk a munkát. (Kis szünet. - Gráf József elhagyja az üléstermet.)
Javaslom, hogy szünet tartása nélkül folytassuk az "egyebek" napirendi ponttal, amelynek keretén belül csak tájékoztató jellegű információkat szeretnénk az alelnök úrral megosztani a bizottsággal.
A bizottsági titkárság tájékoztatása szerint van egy kötelezettségünk Szerbia felé. Az ottani mezőgazdasági bizottság meghívását visszaigazolta még az előző bizottság. Őszre kérik majd időpontok megjelölését, mert jeleznünk kell, hogy mikor tennénk hozzájuk látogatást. Nem tudom, a létszám ilyenkor mekkora szokott lenni. Próbáljuk kormánypártok és ellenzék arányának megfelelően összeállítani. (Horváth Zoltánné: Négy fős.) Tehát négy fős.
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Kettő-kettő.
ELNÖK: Köszönöm szépen a nagyvonalúságot, kettő-kettőt jelzett egyből az alelnök úr, úgyhogy próbáljuk így megosztani. Erre kérek szépen majd alelnök úrtól és a szocialista frakció kabinetjétől egy előterjesztést minél hamarabb.
A második, amit szeretnék megemlíteni: a Nemzeti Földalapról szóló törvény szerint a Nemzeti Földalap ellenőrző bizottságába való kinevezést és felmentést a mezőgazdasági bizottság teheti meg; 5 tagú ellenőrzőbizottság működik. Jelölhet a törvény alapján az egyéni mezőgazdasági termelők érdekképviselete, a társas gazdálkodásban érdekeltek érdekképviselete, az erdőgazdálkodók, az önkormányzati szövetségek és a Magyar Agrárkamara, a bizottságunk feladata pedig a döntés. Az előző ciklus véget ért, tehát a régiek felmentése és az újak jelölése előttünk álló feladat. Jeleztem az alelnök úrnak, hogy próbáljuk meg egyrészt hivatali úton a jelölőszervezeteket kiértesíteni erről a lehetőségről, másrészt megbeszélni, hogy mikor látjuk ildomosnak, mennyire tudjuk ezt meggyorsítani, az augusztusi szünet előtt is képesek vagyunk-e erre, vagy pedig át kell helyezni őszre. Ez a visszaérkező válaszoktól függ, hiszen a jelölőszervezeteket kell egy kicsit megsürgetnünk.
Nekem ez a kettő bejelentésem volt. Alelnök úr?
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Egy bejelentésem lenne. A bizottságnak a Házszabály szerint egy albizottságot mindenképpen kötelező létrehoznia: ez az ellenőrző albizottság. Illetve, amit ki is osztottunk, javaslatot tennék további három albizottságra, és azt javasolom, hogy az ellenzék is átnézve ezt a javaslatot - persze elnevezésben, egyébben kompromisszumkészek vagyunk - a következő bizottsági ülésen hasonló javaslatokkal éljen. Nem gondolnám, hogy négy-öt albizottságnál többnek fizikailag megoldható lenne a működtetése. Ebből kettő, az erdészeti albizottság és az EU-integrációs albizottság az előző bizottságban is működött. Úgy gondolom, ez utóbbinak már igazából, miután csatlakoztunk két évvel ezelőtt az Európai Unióhoz, nincs értelme, de vannak olyan ügyek, amelyekre célszerű - pont a törvénykezési szabályok előkészítése miatt - albizottságot létrehozni. 190 - zse191 (Gőgös Zoltán) A következő ülésen úgy gondolom, erre vissza fogunk térni, és ez alapján várjuk a javaslatokat, nyilván a személyi összetételre és a vezető személyére egyaránt, mert mi szeretnénk konszenzussal kialakítani ezt a témát.
ELNÖK: Igen, köszönöm szépen. Van-e kérdés, észrevétel a tagok részéről? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, akkor lezárom ezt a második napirendi pontot, és az ülést berekesztem a következő értesítésig. Ez várhatóan a jövő héten lesz, hiszen a kormány benyújtja eskütétele után a nyári törvénykezési időszak alatt elvégzendő munkát, ebben biztos, hogy ránk is hárul némi feladat. (Godó Lajos: Általában meg kellene határozni, hogy milyen napokon ülésezünk.) Igazad van, Lajos, fontos, hogy a bizottsági ülések mikor lesznek.
Elnézést kérek, egy tájékoztatást mégis adnék, a bizottsági elnökök ülésén felmerült a bizottságok fix ülésezési napja, ezt kedd, szerda és csütörtökben ajánlja a bizottsági elnökök ülése, ami rendben is van, de a nyári ülésezés nem biztos, hogy kötött idejű lesz. Magyarul, a kormány nem tudta még megmondani, hogy milyen struktúrában tudja végigvinni a törvénykezést. Mi viszont addig nem tudjuk megjelölni a bizottsági ülés napját. Ha a kormány eldöntötte, hogy a hétfő és a kedd neki jó a parlamenti ülésezésre, akkor mi már látjuk, hogy például kedden délután tarthatunk bizottsági ülést. Ezt csak úgy jelzem, de megbeszélhetjük közösen, és szerintem fölöslegesen ne utaztassuk egymást.
Köszönöm szépen, az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 12 perc)
|
Font Sándor |
Jegyzőkönyvvezetők: Ferenc Zsuzsa és Bihariné Zsebők Erika