KHTB-23/2009.
(KHTB-110/2006-2010.)
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2009. szeptember 22-én, kedden, 10 óra 08 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászólók*
Jelenlévők*
Elnöki megnyitó*
A napirend elfogadása*
Tájékoztató a szerbiai kisebbségi nemzeti tanácsokról*
Pásztor István tájékoztatója*
Kérdések, vélemények*
Válaszok*
a) A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/10380. szám) (Általános vita)*
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (10380/1. szám)*
Horváth Sándor szóbeli kiegészítése*
Erdélyi Rudolf szóbeli kiegészítése*
Kérdések, reflexiók*
Döntés az általános vitára való alkalmasságról*
Döntés a napirend módosításáról*
Egyebek*
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (J/10380/1. szám)
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Szakács László (MSZP), a bizottság alelnöke
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Gedei József (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Velez Árpád (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Potápi Árpád János (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP)
Kovács Kálmán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Kőhegyi István (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Gruber Attila (Fidesz) megérkezéséig dr. Horváth Jánosnak (Fidesz)
Potápi Árpád János (Fidesz) dr. Kelemen Andrásnak (Fidesz)
Balla Mihály (Fidesz) megérkezéséig dr. Nagy Andornak (KDNP)
Kránitz László (MSZP) dr. Varga Lászlónak (MSZP)
Meghívottak részéről
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke
Dévavári Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke
Váradi Tibor (Vajdasági Magyar Szövetség)
Horváth Sándor (Állami Számvevőszék)
Podonyi László (Állami Számvevőszék)
Erdélyi Rudolf (Pénzügyminisztérium)
Baranyi Tibor (Külügyminisztérium)
Halmai László (Miniszterelnöki Hivatal)
Dancsóné Kuron Ildikó (Állami Számvevőszék)
Kövessi Judit (Állami Számvevőszék)
Varga Valéria (Pénzügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 08 perc.)
Jó reggelt kívánok. Bejelentem a helyettesítéseket. Kozma József Kőhegyi Istvánt, Kékesi Tibor Hárs Gábort, Kárpáti Tibor Velez Árpádot, Németh Zsolt Gógl Árpádot, Horváth János Gruber Attilát, Kelemen András Potápi Árpádot, Nagy Andor Balla Mihályt, Varga László Kránitz Lászlót helyettesíti. (Velez Árpád belép a terembe és helyet foglal.) Velez Árpádot már nem kell helyettesíteni.
Megállapítom a határozatképességet. A napirendet megküldtem. Van-e a napirendhez bárkinek hozzászólása? (Senki sem jelentkezik.) Nincsen. Fölteszem szavazásra. Ki támogatja a napirendet? (Szavazás.) Egyhangú.
Tájékoztató a szerbiai kisebbségi nemzeti tanácsokról
Tisztelt Bizottság! Nagy örömömre szolgál, hogy a Külügyi és határon túli magyarok bizottsága ülésén köszönthetem Pásztor István urat, a VMSZ elnökét, Dévavári Zoltán urat, a VMSZ alelnökét és Váradi Tibor professzor urat. A napirendi javaslatban az szerepel, hogy tájékoztató a szerbiai kisebbségi nemzeti tanácsokról. Azt beszéltük meg elnök úrral és professzor úrral, hogy a szerbiai helyzetről kérnénk egy rövid összefoglalót a vajdasági magyarság szemszögéből, ezt követően Váradi Tibor tartana egy rövid ismertetést a frissen, augusztus 31-én elfogadott kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló új törvény részleteiről.
Elnök urat pedig még arra is szeretném megkérni, hogy az ebből adódó feladatokhoz szóljon hozzá. Vendégeink bizonyára nyomon követik, hogy a bizottságunk nagyon fontosnak tartja, hogy a Külügyi és határon túli magyarok bizottsága a határon túli magyarok ügyeivel is elmélyülten foglalkozzon és minden félévben egy-egy közösség problémáival hangsúlyosan foglalkozzunk, ezért úgy gondolom, itt volt az ideje, hogy a vajdasági magyarokról beszéljünk. Különös aktualitást ad ennek a törvénynek az elfogadása, hogy ne csak problémákról, hanem végre valami pozitív fejleményről is tudjunk beszélni, hiszen annyira sok a gond a határon túl, hogy rászorulunk arra, hogy néha néhány pozitív fejleményről is szó legyen.
Megadnám a szót az elnök úrnak, ezt követően a szokásos rendben haladnánk. Elnök úr, parancsoljon!
PÁSZTOR ISTVÁN elnök (Vajdasági Magyar Szövetség): Köszönöm szépen a szót és a lehetőséget. Jó napot kívánok, jó reggelt kívánok, hölgyeim és uraim. Azt gondolom, hogy sok vonatkozásban nem tudok ma új dolgot mondani, de ahhoz, hogy a kép teljes legyen, valószínűleg nem kerülhetem meg, hogy a már itt is elmondott mondatokat talán megismételjem, ugyanakkor azt gondolom, hogy vannak olyan aktualitások, amelyek ebben a pillanatban bizakodással töltenek el mindannyiunkat, mert vagy már megtett lépésekről tudunk beszámolni, amelyeknek van pozitív tartalmuk, vagy olyan perspektívák látszanak aránylag közelinek, amelyek bizakodással tölthetnek el bennünket.
Két fontos dologról szeretnék beszélni. Szeretném kihasználni az alkalmat és a lehetőséget, hogy a meglátásunkból pár mondatot mondjak a szerb belpolitikai helyzetről, másrészt ezen belül különös hangsúlyt szeretnék fektetni arra, hogy milyen a mi pozíciónk, milyen a vajdasági magyar közösség, a vajdasági magyar politikum pozíciója ezen az összképen belül.
Ennek különös aktualitást ad az, hogy nem egész egy hónap múlva Tadic elnök úr Budapestre fog hivatalos látogatásra jönni. Úgy gondolom, hogy ilyen szempontból a bizottság számára is fontos, hogy a véleményünket, a meglátásainkat el tudjuk mondani.
Ezen túlmenően pedig Váradi professzor úr fog a törvényről beszélni, ami úgy gondolom, hogy ebben a pillanatban különös aktualitással bír, nemcsak a mi szempontunkból, nemcsak Szerbia szempontjából, hanem a hosszabb távú magyar nemzetpolitika szempontjából is, mert olyan perspektívákat tud megnyitni, amik újszerűek lehetnek ennek a nemzetpolitikának az építésében.
Ami a szerbiai belpolitikai helyzetet illeti, ebben a pillanatban én úgy értékelem, hogy az utóbbi évek vonatkozását figyelembe véve, az utolsó évek állapotát figyelembe véve a szerb belpolitikai állapotok ebben a pillanatban aránylag stabilnak minősíthetőek. Úgy tűnik, hogy ez az aránylag vékony parlamenti többség, amely a tavaly májusi választások után kialakult, és amelyben a vajdasági magyar közösség is a négy parlamenti képviselőjével helyet foglal, reális esélyekkel bír, hogy megközelítse vagy végigvigye ezt a négyéves választási ciklust.
Úgy gondolom, hogy ez fontos, mert nem veti fel, elodázza a két tábor közötti, az európai orientáltságú és a nem európai orientáltságú tábor közötti újabb összecsapásnak, erőpróbának a pillanatát. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy ez a parlamenti többség minél hosszabb ideig tudjon irányító szerepet betölteni, és abban vagyunk érdekeltek, hogy ezen az időintervallumon belül minél több lépést tudjon megtenni. Persze ugyanakkor azt is el kell mondjam, hogy ez egy aránylag széles koalíció, és mint minden széles koalíció adott pillanatokban, adott törvények kapcsán megmutatja a különböző álláspontok létezését a koalíción belül is, és gyakran teremt instabilitási veszélyt magában hordozó állapotokat.
Ami a szerb politikának a prioritásait illeti, ebben a pillanatban úgy gondolom, hogy ez három kérdés tekintetében tapintható ki. Az egyik kérdés az európai orientáltság, illetve az európai közeledés kérdésköre, a másik, ami különös jelentőséggel bír, az a vízumliberalizáció kérdése, amely igen komoly feszítő erőként hatott, illetve hiánya feszítő erőként hatott az elmúlt másfél évtizedben, és most reális esélyek vannak arra, hogy ez a kérdés megoldódik.
Harmadrészben pedig a koszovói kérdés kezelése, az akörül továbbra is kitapintható vagy látens létező feszültségek azok, amelyek meghatározzák ennek a belpolitikának a mezsgyeköveit, és egyáltalán a szerb politikának a mezsgyeköveit.
Úgy gondolom, hogy világosan látni kell, hogy teljes mértékben egyértelművé vált, hogy a belpolitika vonatkozásában, a külpolitikai csapásvonalak meghatározása vonatkozásában az alkotmányos kereteken túlmenően, azokat túllépve a köztársasági elnök kezében központosul a hatalmi mechanizmusok jelentős hányada. Ha nem is alkotmányjogi formális szempontból, de faktikus szempontból igen. A kormány egy eléggé visszafogott, aktív szereplőként élhető meg, a parlament vonatkozásában pedig, ami újszerű az utóbbi egy év tekintetében, hogy azt követően, hogy módosult az ügyrendi szabályzat, egy sokkal magasabb hatékonyságú európai parlamenti légkörre hasonlító munka bontakozott ki az utóbbi hónapokban, ami azt eredményezte, hogy felgyorsult a törvényhozási folyamat.
Ezen az általános mezőn a mi politizálási mozgásterünk, helyzetünk vonatkozásában emlékeztetni szeretném a bizottságot, hogy a tavalyi köztársasági elnökválasztási második forduló előtt, illetve a tavaly májusi előre hozott általános választások után mi a Demokrata Párttal, illetve a Tadič-féle koalícióval koalíciós megállapodást kötöttünk, és ebben a megállapodásban pontosítottuk azokat az ambíciókat, azok a közös vállalásokat, amelyeket ezen a választási cikluson keresztül szeretnénk realizálni, megvalósítani.
Akkor is világosan elmondtuk és folyamatosan mondtuk el az utóbbi hónapokban, hogy mi azért vagyunk a parlamenti többség része, mert elemi érdekünk fűződik ahhoz, hogy ez a kormány, ez a parlamenti többség talpon maradjon, hogy közös lehetőségünk legyen arra, hogy a megállapodásban definiált prioritásokat meg tudjuk valósítani. De azt is elmondtuk, hogy ha ezen prioritások megvalósulása elmarad, komoly meggondoljuk a többségen belüli pozíciónkat, és ha úgy mérjük föl, akkor ebből a többségből ki fogunk lépni.
Legerőteljesebben ezt valamikor a nyár folyamán hangsúlyoztuk, és úgy gondolom, hogy többek között ez volt az egyik olyan momentum, ami odavezetett azon túlmenően, hogy sok egyéb más közrejátszott, de mindenféleképpen ez egy olyan momentum volt, ami odavezetett, hogy az elkészült, a nemzeti tanácsokról szóló törvény parlamenti vitára került, és azt a vitát követően, augusztus 31-én ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadásra került. Ezen túlmenően és azon túlmenően, hogy ennek a törvénynek az elfogadását nagyon fontos állomásának éljük meg a vajdasági magyar politizálásnak, olyan állomásnak, amelyet megelőzött egy húszéves erőfeszítés, emellett úgy élem meg, hogy a törvény elfogadása egyik biztos jele annak is, hogy ebben a pillanatban a vajdasági magyar politizálás aránylag jó kondícióban van. Erre nemcsak a törvény elfogadása a bizonyíték, nemcsak az, hogy ahhoz, hogy ezt a törvényt elfogadják, sikerült biztosítani a plusz 122 többségi nemzeti politizálási oldalon létező szavazatot, hanem ennek az is bizonyítéka, hogy úgy tűnik, hogy többek között a mi erőfeszítésünk eredményeképpen reális esélyek vannak arra, hogy az elkövetkező két hétben a vajdasági statútum és a hatásköri törvény a szerb parlament elé kerüljön. Továbbá ennek bizonyítéka az is, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban több alkalommal tárgyalva Tadič elnök úrral, reális esélyek vannak arra, hogy belátható időn belül létrejöjjön az a vegyes, történészekből álló bizottsága, amely a '40-es évekkel foglalkozva, föltárva a '40-es évek történéseit, megteremtve ezzel a magyar-szerb viszonyrendszerben a nemzeti megbékélés alapját és egyfajta példát statuálva arra, hogy a szélesebb térség hosszú távú stabilitása tekintetében hogyan kellene hasonló relációkba szerb-horvát, szerb-bosnyák, szerb-albán relációban szintén kísérletet tenni arra, hogy a múlttal szembe tudjunk nézni.
Persze, tudom én, hogy ezek, az utóbb említett példák aránylag friss sebekre utalnak, de ha nekünk sikerülne magyar-szerb viszonylatban ezt a kérdést ily módon kezelni, akkor ez a mi számunkra hihetetlenül fontos volna; a mi közösségünk számára hihetetlenül fontos volna, ugyanakkor egyfajta követendő példa, egyfajta etalonértékű példa lehetne a térség vonatkozásában is.
Elnök úr, ha lehetőségem van rá, én most megállnék. Szeretném megkérni professzor urat, hogy a törvényről beszéljen, és ha lehetőség lesz rá, akkor még esetleg pár mondatot mondanék arról, hogy milyen a közösségen belüli állapot ebben a pillanatban, mert úgy gondolom, hogy az egészen biztosan fontos kérdés, illetve arról, hogy a törvény kapcsán milyen feladatok állnak előttünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Professzor úr!
VÁRADI TIBOR (Vajdasági Magyar Szövetség): Köszönöm szépen. Köszönöm a megtisztelő meghívást. A törvényt, amint hallottuk, elfogadták, a törvény azóta életbe is lépett. Hadd tegyem még hozzá az elfogadás módjához, hogy ez egy olyan típusú törvény, melynek az elfogadásához abszolút többség szükséges. A 250 fős szerb parlamentben ez 126 szavazatot igényel, és ezt a törvényt 129 szavazattal fogadták el. Ugyan nem volt ellenkezés, de nagyon sokan nem jöttek el.
A végén tehát a VMSZ-nek 4 szavazata van, illetve a Magyar Koalíciónak, amelyet VMSZ-képviselők alkotnak a parlamentben. A VMSZ-képviselők nélkül nem 129, hanem 125 lett volna, tehát nem lett volna elfogadva. Ez a törvény valóban nagyon hosszú igyekezetsorozat eredménye. Még az utolsó Milosević-években a magyar kisebbség alakított egy ideiglenes nemzeti tanácsot akkoriban jogalap és hatáskörök nélkül. Ennek a működésének tulajdonképpen később, Milosevic bukása után, amikor a kisebbségvédelmi kérdések is asztalra kerültek más emberi jogi kérdésekkel, akkor ez valamiképpen nem egy annyira fantasztikus, ismeretlen valami volt, hanem valami, amit már láttak az emberek, ha nem is túl sok rokonszenvvel tekintettek a hatalomra, de valami létezett, ami emberi léptékű volt. Mindenesetre a 2002-es kisebbségi törvényben benne van a nemzeti tanács mint intézmény először, törvényesen. Azonban nagyon szűk hatáskörökkel, és egy olyan választási móddal, amit a többség, illetve a kisebbség többsége ellenzett: ez az elektori választási mód. Itt azonban nagyon határozott álláspontja volt az EBESZ-nek, amely akkor ellenezte a névjegyzéket, arra hivatkozva, hogy túl közel van még a polgárháború, a névjegyzék esetleg atrocitásokhoz is vezethetne vagy túlburjánzó nacionalizmusig. Így lett elektori választási mód, most azonban a névjegyzékes választási mód is szerepel.
2002 óta - megnéztem az asztalomat - 29 törvénytervezetet találtam, de lehet, hogy több is volt, de én 29-et tettem el. Tehát ez egy állandóan visszatérő, újra és újra meginduló akció volt, aminek most lett valamiféle és szerintem tényleg áttörést jelentő eredménye.
Mondanék valamit a tartalomról. Két ponton van lényeges áttörés. Az egyik a megválasztás módja, a másik a hatáskörök. A megválasztásnak két alternatív módját állítja fel a törvény. Az egyik a névjegyzék, és a névjegyzéken lévő kisebbségi tagok - ez a törvény természetesen nemcsak a magyar, hanem valamennyi Szerbiában élő kisebbségre vonatkozik.
Akik a névjegyzéken vannak - ez valamiféle választói jegyzéknek felel meg, és aztán a választói jegyzéken belül történik egy olyan parlamenti típusú választás, amely ismeretes a parlamenti gyakorlatban. Ehhez az szükséges, hogy az illető kisebbségnek, a szavazati joggal rendelkezőknek több mint a fele feliratkozzon. Ez a magyar kisebbség esetében körülbelül 118 ezer ember feliratkozása lenne. Ez valóban egy nehéz, de nem megoldhatatlan feladat.
Volt egy olyan elképzelés, hogy egy állami jegyzék legyen, egy ilyen kezdeti jegyzék, ami nagyon lényegesen megkönnyítette volna ezt a feladatot. Azonban a törvényalkotás során az illető állami szerv, a belügyminiszter azt mondta, hogy ilyen jegyzék nincsen. Ezek után elesett annak az esélye, hogy ezt a jegyzéket ingyen kapjuk. Nem kapjuk ingyen, de meg lehet alkotni. Nemrég volt egy zentai tanácskozás, ahol a résztvevők, akik sok mindenben nem értettek egyet, elsöprő többséggel egyetértettek, hogy ezt meg kell és meg lehet alkotni.
Ha a magyarság 50 százaléka - és ez persze vonatkozik más kisebbségre is - nem iratkozna fel a névjegyzékre, akkor jön az elektori választás. Az elektori választás a következőképpen történne. Elektorok választják a 35 tagú nemzeti tanácsot. Ki lehet elektor? Kétféleképpen lehet valaki elektor. Vagy úgy, hogy egy nemzetiségi, a mi esetünkben magyar művelődési egyesület delegál egy elektort - minden művelődési egyesületnek joga van, ilyen egyesület magyar szempontból egynéhányszáz van -, és a másik módja, hogy mindenki elektor, aki összegyűjt száz aláírást. Tehát száz aláírással lehet elektorrá válni, és aki eztán elektor vagy ilyen, vagy olyan módon, azok egy közgyűlésen ülnek össze, és megválasztják a 35 tagú nemzeti tanácsot.
A magyar kisebbségnek, azt hiszem, nagyon-nagyon magas hányada azon a meggyőződésen van, hogy jobb lenne a névjegyzék szerinti választás. Tudtommal minden magyar pártnak ez a véleménye. Reméljük, hogy ez sikerülni fog. Amint mondtam, nem kaptuk ingyen, komoly feladat, nehéz feladat, nem megoldhatatlan feladat.
A hatáskörök. Ez a törvény, a korábbival ellentétben, hatásköröket állapít meg. Háromtípusú jogosultság van. Az egyik a véleményezési jog, amelynek az a lényege, hogy bizonyos igazgatóbizottsági tagok vagy mások megválasztásánál vagy bizonyos álláspontok alakításánál ki kell kérni a nemzeti tanács véleményét. Ez tulajdonképpen nem autonómia, nem önkormányzati jog, ez jelenléti jog, de nem egészen érdektelen, s nem érdemtelen, mert már halljuk, és van egy ilyen érdeklődés, hogy hát van is a mi községünkben nemzeti tanács, illetve van-e magyar nemzeti tanács vagy szlovák vagy román vagy ruszin vagy más. Tehát a nemzeti tanácsokról most valamiképpen gondot kell viselni, mert ki kell kérni a véleményt, és itt van egy fontos dolog. Ha nem kérik ki a véleményt, akkor a döntés érvénytelen. Hozzá kell tennem, hogy ha kikérik a véleményt, és nem a vélemény alapján döntenek, akkor érvényes a döntés. Tehát ez nem egy döntési jog, ez egy jelenléti jog.
A másik meghatalmazás a javaslattételi jog. Ez van például a tantervek esetében, olyan tantervek esetében, amelyek a nemzeti tartalmak, tehát például a történelem, a művészet, a zene, amelynek van kulturális jellegzetessége, ezekben az esetekben a tantervet csak a nemzeti tanács javaslatára lehet megalkotni, ami azt jelenti, hogy nem lehet olyan tantervet hozni, amit a nemzeti tanács akar. Azt is jelenti, hogy nem kell feltétlenül elfogadni, amit a nemzeti tanács az asztalra tesz. Tehát ez egy alkupozíció, nincsen szabály arra, hogy mi történik, ha állandóan mást javasol a nemzeti tanács és nem fogadják el. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti tanács itt az állami szervekkel egy rangban van a döntéshozatalnál, tehát egy ilyen egyenrangú alkupozíció.
A harmadik a döntéshozatal. Döntéshozatal van, mondjuk, abban a tekintetben, hogy egy nemzeti kultúra, mi esetünkben a magyar szempontjából mi minősül fontos épületnek, és akkor ez a műemlékvédelem szabályai alá kerül. Ennél még fontosabb az, hogy a helységneveknek a kisebbségi, mi esetünkben magyar változatát a nemzeti tanács állapítja meg, és ez a hivatalos. Tehát az, hogy ami szerbül Zrenjanin, az magyarul Becskerek vagy Nagybecskerek vagy szintén Zrenjanin, ezt a nemzeti tanács dönti el, és eldöntötte például, hogy Nagybecskerek, és hogy Kanjiza, az Magyarkanizsa. És ezután automatikusan hivatalossá válik, természetesen a szerb mellett.
Még egy jó néhány esetben van ilyen döntéshozatali jog. A legfontosabb azonban az úgynevezett alapítói jogok átruházása, ez a 24. §, amely azt mondja, hogy olyan oktatási, nevelési, művelődési, tájékoztatási intézményekben, amelyek magyar nyelven folynak, a nemzeti tanács kérésére az illető állami szerv, tartomány - köztársasági vagy önkormányzati - át kell ruházza az alapítói jogokat. Tehát gyakorlatilag ez tényleg autonómia, a szónak a legközvetlenebb értelmében. És itt állunk egy nagy kihívás előtt.
Hadd tegyem még hozzá, hogy van egy költségvetési rendelkezés is, ami lehet, hogy értelmezési kérdéseket vet majd fel. Ezt fel is olvasnám, a 24. § utolsó bekezdését, amely szerint "költségvetési finanszírozás szempontjából azoknak az intézményeknek az anyagi helyzete, melynek az alapítói jogait egészében vagy részben átruházták, nem lehet kedvezőtlenebb azoknak az intézményeknek az anyagi helyzeténél, melyek alapítói jogait nem ruházták át a nemzeti tanácsra". Tehát mindenképpen egy pénzügyi garancia. Hogy ennek a pénzügyi garanciának a pontos tartalma micsoda, hogy ha mondjuk, átvesszük az Újvidéki Magyar Színházat, akkor annak a finanszírozása nem lehet kedvezőtlenebb annál, ami volt korábban, vagy az újvidéki szerb színházénál - vagy mi itt pontosan az összehasonlítási alap, ezen a ponton a parlamenti vitában is alakult a szöveg. Kétségtelen van valami garancia, jogértelmezés kell majd, hogy eldöntse, hogy pontosan mit is garantál ez a szavatoló rendelkezés. Kétségtelen az, hogy a mellérendelt eszközök is a nemzeti tanácsra lesznek átruházva.
Hadd mondjam azt is, hogy felméréseink, véleményünk és meglátásunk szerint valószínűleg nincsen most egy olyan struktúra, amely átvehetne minden magyar intézményt. Roppant fontos a mi sorsunk szempontjából is, és abból a szempontból is, hogy ez valamiképpen példakép, hogy sikeres legyen ezeknek az intézményeknek a működése, amelyeket átvettünk. Ezért fokozatosan, meggondoltan kell hozzáfogni, és természetesen minden segítséget értékelni tudunk, és azt hiszem, hogy ez egy jól befektetett segítség lenne.
Hadd mondjak még valamit az együttműködésről. A törvénynek egy külön szakasza foglalkozik a nemzetközi együttműködésről, és ebben az is benne van, hogy a nemzeti tanács együttműködik nemzetközi és regionális szervezetekkel, az anyaország állami szerveivel.
Tehát ez a mai ülés például pontosan benne van a törvény 27. §-ában - valamint más államok kisebbségeinek nemzeti tanácsaival vagy hasonló testületével. Pontosan azért, hogy ez a példaérték nőjön, azt hiszem, hogy oka, értelme és indokoltsága lenne nemzeti tanácsok - Európa különböző területeiről - közös értekezleteit szervezni, hogy ez az intézmény valamiképpen népszerűséget is nyerjen. Erre itt tökéletes alap van, ilyen tanácskozásoknak lehet a helyszíne Szerbia, Magyarország, de lehet más, itt azt hiszem, európai érdeklődés is lehetséges.
Természetesen ez egy igen hosszú törvény, 139 paragrafusa van, és 41 oldal. Csak azt tudtam előadni, amit én magam a legfontosabbnak tartok. A lényeg az, hogy ez egy áttörés és ez egy esély, ezzel nem oldódtak meg a kisebbségi problémák, ezzel lehetővé vált egy eddig nem birtokolt új instrumentummal is hozzájárulni a problémáink kezeléséhez és az önazonosságunk megtartásához. Ez az egyik jelszó Délvidéken: magyarként ott maradni.
Köszönöm szépen a figyelmet. Nagyon szívesen válaszolok kérdésekre, mint ahogy Pásztor István is.
ELNÖK: Elnök úr!
PÁSZTOR ISTVÁN elnök (Vajdasági Magyar Szövetség): Köszönöm szépen. Pár mondattal szeretném megpróbálni lekerekíteni ezt a bevezetőt. Mindenekelőtt el kell hogy mondjam, hogy mint köztudott, az autonómia kérdése az elmúlt mintegy 1,5 évtizedben az egymásnak feszülés apropója volt a Vajdaságban. A tavalyi év folyamán sikerült egy közös álláspontot kialakítani és ez a közös álláspont volt az irányadó akkor, amikor ennek a szövegnek a kidolgozása folyt.
Ha úgy akarunk értékítéletet megfogalmazni, hogy elővesszük ezt a közösen megfogalmazott koncepciót és összehasonlítjuk az elfogadott törvény szövegével, akkor azt kell hogy mondjam, hogy persze jogszabály vonatkozásában százalékokat nehéz megfogalmazni és védeni, de azt gondolom, hogy nem túlzok, ha azt mondom, hogy több mint 90 százalékban a jogszabály tartalmazza az ambíció megvalósulását. Egy-két olyan dolog van, ahol ez a két dolog nem esik egybe.
Tanár úr beszélt a megválasztás módjáról. Nincs az a fajta automatizmus, amit mi feltételeztünk és szerettünk volna, hogy egyfajta automatizmus alapján az állam egy iniciális listát ad, amit utána egyéni nyilatkozat alapján lehetett volna esetleg korrigálni. Ezt nem sikerült megvalósítani, viszont amit sikerült megvalósítani és ami sarkköve volt a követelésünknek, az annak a lehetősége, hogy közvetlen úton tudjuk megválasztani a nemzeti tanácsot. Ez megkérdőjelezhetetlen közösségi ambíció volt, és ez megvalósul ebben a törvényben.
Különböző vélemények vannak a hatáskörökkel kapcsolatban. Azoknak, akik ezeket a véleményeket meg szokták fogalmazni, azt szoktam mondani, azt szoktuk mondani, hogy elő kell venni a közös dokumentumokat, összehasonlítani ezzel a törvénnyel és akkor látszani fog, hogy hol vannak a különbségek. Úgy gondolom, hogy mindent összevetve az mondható el, ami az elektori tanácskozáson meg is fogalmazódott, hogy ez nem egy ideális törvény, de mint tudjuk, a jogalkotás házában mindenki tudja, hogy ideális törvények nincsenek. Ez sem az.
Viszont jelentősen közelít ahhoz, amit mi ambícióként megfogalmaztunk és úgy élhetjük meg, mint egy hosszú távú célkitűzés közbülső állomását, amely az előző állomástól elég messze vitt el bennünket, ugyanakkor tartalmaz olyan mozgásteret, aminek a beélése komoly kihívást jelent az egész közösség számára. A soron következő feladatokkal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy ahogy a tanár úr mondta is, a törvény hatályba lépett. A most működő, a 2002-es törvény alapján elektori módon megválasztott nemzeti tanács feladata, hogy ellássa azokat a feladatokat, amelyeket a törvény hatálybalépése eredményez. Ez persze azt jelenti, hogy emberállományban, eszközben, fölkészültségben, úgy gondolom, van mit tennünk, hogy ezeknek a feladatoknak eleget tudjunk tenni.
A másik fontos csapásvonala a feladatoknak, az új választásokra való fölkészülés. Mi a Vajdasági Magyar Szövetségben kezdetektől fogva mondtuk és most pénteken ezen a közös tanácskozáson egyértelművé vált, hogy a mi számunkra a közvetlen úton történő nemzetitanács-választás az egyedüli üdvös megoldás. A választói névjegyzék létrehozása, ennek a valamivel több mint 118 000 embernek a föliratkozása ebben a pillanatban az egyik legfontosabb feladatunk. Persze már most megfogalmazódtak számokkal kapcsolatos vélemények, melyek arról szólnak, hogy ha csak 118 000r lesz, akkor az nem lesz jó; jó volna, ha volna 150 000, 160 000 vagy 170 000, de úgy gondolom, ez általában így szokott lenni. Formális szempontból a fele plusz egy elegendő, a közösségi politizálás fajsúlya szempontjából pedig sokkal több kellene: a maximum kellene.
Arra készülünk, hogy az összeírás kezdetének pillanatától induló 4 hónapos határidőn belül, amit a törvény ennek a munkának az elvégzésére ír elő, megkeresünk minden vajdasági magyar embert és rábírjuk arra, hogy iratkozzon föl a választói névjegyzékre, függetlenül attól, hogy egyik vagy másik pártot preferálja, preferál-e egyáltalán valakit, szokott-e választásra járni vagy pedig nem érdekli a politika, de vállalja a közösséghez való tartozást. Ez azért fontos, mert ez tud hosszú távon súlyt adni a vajdasági magyar politizálásnak.
De úgy gondolom, hogy nemcsak a vajdasági magyar politizálásnak tud ennek az akciónak a sikeres bonyolítása súlyt adni, hanem úgy gondolom, hogy az egész határon túli magyar politizálásnak ez egy másfajta perspektívát tud megnyitni és másfajta kondíciót tud biztosítani. Ezért nemcsak a mi számunkra fontos ennek a feladatnak a sikeres ellátása, hanem úgy gondolom, hogy ez egy össznemzeti sikertörténet lehet.
A törvénnyel kapcsolatban pedig még azt szeretném elmondani, hogy mi ezt a törvényt nemcsak a saját szempontunkból éljük meg megnyugtató megoldásként a több mint két évtizedes ambíció vonatkozásában, hanem ez a törvény fontos olyan szempontból is, hogy ennek a bemutatásával, ennek az ismertetésével a szerb politikum és kormányzat szereplőivel egyetemben közösen tudunk változtatni azon a képen, ami Európában és a világban ma létezik Szerbiában. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan történet, amelyen keresztül Szerbia fölmutathat egy másik arcot, mint amiről ismert volt eddig.
És ez többek között a mi affirmációnknak, a mi európai érvényesülésünknek is az egyik lehetősége.
De mint ahogy már én is mondtam, és azt gondolom, hogy tanár úr is említette, ez a törvény a nemzetpolitika szempontjából a szlovák viszonyrendszerben, a román viszonyrendszerben és más egyéb viszonyrendszerekben felmutatható, mintegy megvalósítható megoldás, és úgy gondolom, hogy ennek az esélyei az elkövetkező hetekben-hónapokban egészen biztos, hogy ki fognak bontakozni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Vendégeink! Köszönjük szépen a bevezető szavakat. Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a Fidesz álláspontját.
Először is azzal szeretném kezdeni, hogy húszéves összehasonlításban a vajdasági magyarok az elsők, akik kivívták ennek a törvénynek a formájában az autonómia egy formáját, kivívták a kulturális autonómiát. Mint ahogy egyébként az első autonómiakoncepciót is, a VMDK hármas autonómiakoncepcióját is elsőként a vajdasági magyarok fogalmazták meg a kilencvenes évek legelején. Ez egy kulturális autonómia, amiről most önök a nemzeti tanácsokról szóló törvény kapcsán beszámoltak, amely közvetlen választással jön létre, és érdemi jogkörökkel rendelkezik. Ezért most itt a bizottságunk keretei között a Fidesz részéről szeretnék gratulálni a Vajdasági Magyar Szövetségnek, és az egész vajdasági magyar közösségnek ehhez a nagyon jelentős nemzetpolitikai sikerhez.
Úgy vélem, hogy az autonómiának ez a kerete nagyon nagy mértékben járulhat hozzá ahhoz, hogy a vajdasági magyarságnak jövője legyen a szülőföldjén. Azt gondolom, hogy ezért kell hangsúlyosan megállnunk itt egy pillanatra, és azt mondani, hogy ez egy rendkívül fontos dolog. Ezzel a törvénnyel, egyetértek, elnök úr, Szerbia is, úgy gondolom, hogy azt demonstrálja, hogy megértette, hogy nem a kisebbségek léte jelent instabilitást, hanem a kisebbségek jogainak a megtagadása jelent instabilitást.
Amikor a mai reggelen kinyitottam az újságot, és azt olvastam benne, hogy Fico szlovák miniszterelnök szerint Szlovákia koszovói álláspontját - nevezetesen, hogy nem ismerik el a független Koszovót - az indokolja, hogy ugyanolyan veszélyt jelent Szlovákiára nézve Csáky Pál és a Magyar Koalíció Pártja, mint amilyen veszélyt Szerbiára jelent Koszovó, ez azt jelzi, hogy ebben a térségben az a felismerés, hogy nem a kisebbségek léte okoz veszélyt, hanem a kisebbségek jogainak megtagadása, egyáltalán nem tekinthető általános felismerésnek.
Úgy gondolom, azzal, hogy Belgrád felismerte, hogy a saját országát úgy tudja stabilizálni, hogy ha elindul a kisebbségek jogainak biztosítása útján, jó reménnyel tölthet el bennünket, hogy van értelme az elkövetkezendő években Szerbia európai, illetve euroatlanti integrációjáról beszélnünk, és ebben párbeszédet folytatni, hogy természetesen azt a fajta probléma együttest, amivel a vajdasági magyaroknak továbbra is együtt kell élni - hiszen az atrocitások egyik napról a másikra nem fognak megszűnni, amit a vajdasági magyarok ellen elkövetnek, vagy ahogy hallhattuk, nyitott még a vajdasági statútum elfogadása, nyitott még, hogy sikerül-e az 1944-45-ös magyarellenes vérengzések történelmi traumáját begyógyítani, nyitott még, hogy sikerül-e továbblépni, és az autonómia további formáit, a területi formáit is megvalósítani, de bízhatunk abban, hogy elindult egy úton Szerbia, és ezen az úton van miről tárgyalnunk, van miről egyezkednünk.
Úgy vélem, hogy a vajdasági kulturális autonómia megszületése egy nagyon jó hír a többi határon túli magyar közösség számára is. Önök egy precedenst teremtettek ezzel, és azt a fajta törekvést, ami az elmúlt két évtizedben az egész Kárpát-medencei magyarság számára egy meghatározó törekvésnek, autonómiatörekvéseknek nevezünk, ezen törekvések számára jelent egy nagyon fontos visszaigazolást az önök sikere.
Örülök annak is, amit itt professzor úr hangsúlyozott, hogy a többi magyar, illetve európai autonómiák együttműködését is valamilyen módon bátorítja ez a jogszabály.
Végül, ami a Fidesz elkövetkezendő időszakban talán fontos magatartását illeti, szeretném leszögezni azt, hogy készen állunk arra, hogy minden segítséget megadjunk önöknek ahhoz, hogy a vajdasági magyarok leküzdjék az esetleges félelmeiket, és bátran iratkozzanak fel a választói névjegyzékbe, mert azt gondolom, hogy ez az előfeltétele annak, hogy végül is ez a lehetőség ne csak ígéret maradjon, hanem ténylegesen a jövőt hordozó valósággá tudjon válni a vajdasági magyar közösség számára.
Elnök Úr! Professzor Úr! Lenne néhány kérdésem. Már elrejtettem néhány politikai kérdést a felvezetésemben. Engem nagyon érdekelne az, hogy ha kitérne erre elnök úr, hogy az 1944-45-ös atrocitások kezelésére milyen víziójuk van, hogyan gondolják ennek a történelmi sebnek a gyógyítását. Itt a Benes-dekrétumok már fennakadtak az elmúlt években Európa torkán, a magyar politika torkán és a német politika torkán, és azt gondolom, hogy ebből a szempontból is egy nagyon ígéretes erőfeszítés, amiről ön beszélt. Ez lenne az egyik politikai jellegű kérdésem.
A másik a vajdasági statútum ügye. Hol látja a buktatóit, és hol látja a vajdasági statútum elfogadásának a lehetőségét? A harmadik pedig professzor úrhoz szólna. Milyen dokumentumok szükségesek ahhoz, hogy valaki feliratkozhasson a névjegyzékbe? És módja van-e Magyarországon élő vajdaságiaknak feliratkozni ebbe a névjegyzékbe? Ez a két kérdésem lenne professzor úrhoz.
Mielőtt visszaadnám önöknek a szót, hadd kérdezzem meg, hogy képviselőtársaim kívánnak-e véleményt kifejteni, illetve kérdést megfogalmazni. (Jelzésre:) Kozma alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Az első dolog, amit mondani akarok az, hogy gratulálunk.
Azt hiszem, ez mindannyiunk nevében szól, és az az öröm, amely eltölt bennünket ezen siker fölött, az egy kicsit hadd legyen önző is, mert azt kell gondoljuk itt mindannyian a teremben, hogy ez legalább egy kicsike részben azért közös siker is, már amennyiben ezek az autonómiatörekvésekkel kapcsolatos, de nemzetpolitikai elgondolások és eszmék, ezek olyanok, hogy megjárták, nemcsak a délvidéki magyarságnak, a vajdasági magyarságnak a köreit, hanem az egész magyar társadalmi életet, közéletet, és támogatásra leletek.
Ilyen értelemben mi is maradéktalanul tudunk osztozni az örömben. A másik dolog, amit mondani szeretnék, az a megközelítés, hogy nehezen állna rá a szám most arra, hogy azt mondjam, hogy én most MSZP-álláspontot akarok képviselni egy ilyen nagyon fontos ügyben, mert az én megközelítésem is olyan - és ez a kollégáiméval egyezik -, hogy nemzeti ügyekben - már nemzetpolitikai ügyekben, ezekben a nagy nemzeti ügyekben - nem a pártpolitikai álláspontoknak valamiféle összegyúrásából adódik ki egy jó nemzetpolitika, hanem ezeknek a nagyon fontos, alapvetően fontos ügyeknek a természetes és jó nemzeti megközelítéséből adódhat egy olyan össznépi, össznemzeti megközelítés, amelyről aztán egyes pártok kialakítják, hogy egyéb politikáikat vagy épp politikáikba ezt azt ügyet hogyan tudják a leghatékonyabban beilleszteni, mert természetesen ez is fontos.
A harmadik leginkább az, hogy nagy megnyugvással és példaadó erővel adta elő elnök úr azt a reálpolitikát ebben az ügyben is, amely a nemzetpolitikával, nemzeti politizálással össze tud kapcsolódni. Tehát az a reálpolitika volt az, amely az említett 20 év erőfeszítései után végül is 2009-ben ehhez a sikerhez vezetett, és ez az a reálpolitika, amely az elmúlt években nemcsak ebben a kérdésben, hanem már a választásokon, korábban is sikert tudott hozni. De azt gondolom, hogy elsősorban azért, mert ez egy elsősorban reális és minden kétséget kizáróan valódi magyar nemzeti érdeken alapuló politika, ezzel együtt olyan nyitottságot mutatott a saját környezetében, ott a Vajdaságban és otthon, Belgrádban is, a partnerek felé, a határozott álláspontjával együtt, ami a létjogosultságát mindenki szemében meg tudja alapozni, persze aki abban a dimenzióban gondolkodik, amiről elnök úr beszél vagyis az Európához való közeledésről.
Az megintcsak példaadó, hogy azt kell mondjam, hogy ez egy kihívásokat is vállaló politika, mert hiszen a feliratkozásos rendszer, a 118 000-es szám elérése óriási kihívás, az ezzel való szembesülés már nyilván akkor megvolt előre, amikor küzdöttek azért, hogy a törvény így szülessen meg. Vagyis nem a kisebb feladat vagy a kisebb kihívás, hanem éppen a nagyobb kihívás irányába ment el a VMSZ-vezette magyar közösség. Én azt gondolom, hogy nagyon jól tették, mert hiszen ez a jövőbeli nagyobb eredményeket vetítheti elő és alapozhatja meg. Ez egy nagyon nagy politikai vállalás, ez egészen biztos, és szerintem ebben mindenki - ahogy elnök úr utalt rá, én is csak megerősíthetem, hogy - a maga eszközeivel - én is, minden képviselőtársam és kollégám - igyekszik megmozgatni a kapcsolatokat, a személyeket, mindenkit, hogy ez a közös program sikerülhessen.
Az autonómiáról szól ez a törvény, és valóban, tényleg milyen jó lenne, ha a környezetünkben futótűzként ez a pozitív példa tudna elterjedni. Persze jó lenne, miközben azt is tudjuk, hogy persze, a szerbiai környezet, az a nyugat-balkáni környezet, amely annyit változott az elmúlt időszakban és nem egészen az a környezet, mint a közép-európai környezet Szlovákia esetében, de mindenképpen egy olyan lehetőség, amely magyar kisebbségi sikerként íródik be most már az európai politika történetébe, tehát mindenképpen referencia. Azt gondolom, hogy ezzel élni nekünk nagy lehetőség és nagy feladat.
Kérdésem ezek után persze még adódik, és tulajdonképpen ebből adódik: a vajdasági magyarság viszonya, ezen belül a VMSZ viszonya a szerbiai politikai erőkhöz, a szerbiai pártokhoz, hogy úgy mondjam, szerb pártokhoz, amelyeknek volt nem kis számú magyar szavazója is az elmúlt időszakban. A reálpolitikában hogy lehet azt megvalósítani, hogy a magyar identitás vállalása, melynek most lakmuszpapírja lesz a névjegyzéken való szereplés, nem okoznak-e meghasonlást senki számára, hogy leginkább az önazonosság megerősítésének egy lehetősége legyen és később mutatja is esetleg azok számára, akik valamilyen okból nem a magyar pártokban találták meg a politikai preferenciájukat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kovács képviselő úr!
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Én is mindenekelőtt azzal szeretném kezdeni, hogy a szabad demokraták álláspontja szerint is azt hiszem, közös örömünknek adhatunk hangot akkor, amikor egy autonómiatörekvés, önrendelkezés eredményes lépéseit láthatjuk. Ez, meggyőződésünk, hogy Európában is fontos elem, tehát nemcsak a térségben, és hozzá szeretném tenni, hogy a térségben és a magyarság határon túli helyzetének és történetének szempontjából, természetesen kiemelt jelentőségű, de Európában is sok helyen vannak olyan jellegű, részben megoldott, részben nem megoldott kisebbségi önrendelkezési kérdések, amelyek szempontjából, azt gondolom, hogy ez példamutató.
Különösen fontos szerintem ma olyan eredményekről beszámolni, amelyek az érthető, helyi törekvések és önrendelkezések és a nagyobb államalkotó nép együttműködését mutatják be. Ez különösen fontos akkor, amikor mondjuk a határon túli magyarság kérdését a szlovák relációban vagy más relációkban kell vizsgálnunk és a konfliktusokat is látjuk, nem is kis mértékben. Ezért idejét tekintve is nagyon jónak tartom, hogy a mai bizottsági ülésen erről beszélünk.
Abban bizonyos vagyok persze, hogy ez nem fog akkora publicitást kapni sajnos, főleg európai szinten egy ilyen pozitív példa, mint általában a konfliktusok, de hogy mi abban érdekeltek vagyunk közösen, hogy kapjon lehetőség szerint ez Európai Parlamentben és az Európai Parlament szintjén publicitást ez a sikeres lépés, szerintem közös érdekünk, úgyhogy ebben, azt gondolom, törekednünk kell arra, hogy a megválasztott parlamenti képviselőink ezt képviseljék közösen.
Kérdést is szeretnék azért föltenni és nyilván nem is lenne jó, ha elkerülnénk két fontos kérdést. Az egyik természetesen az oktatás és az oktatás jövője kérdése, hiszen nemzetiségi önrendelkezés és identitás nem képzelhető el a következő generáció oktatása nélkül, és itt különösen szeretném a szabadkai oktatás lehetőségét és annak a jövőképét hallani, ha arról egypár mondatot hallhatnánk.
A másik, amiről szeretnék kérdezni, az tulajdonképpen egy, a médiával kapcsolatos kérdésem. Azokban a társadalmi relációkban és körökben, amelyekben konfliktusos a magyarság helyzete Szerbiában és azokban a társadalmi csoportokban és az olyan típusú médiában és olyan típusú közösségekben volt-e reakciója és milyen reakciója volt ennek a sikeres autonómiatörvénynek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Horváth János képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kérdésem van, s azt úgy kezdem, hogy elhangzott, a professzor úr is mondta, az elnök úr is, hogy időszerűvé válhat az, hogy a kényes kérdéseket megnézzük, és beszélgessünk róla.
Azokat az eseményeket, amelyek, mint kísértet vagy valami rossz álom beárnyékolják létünket, ha erről beszélgetünk - és ez a kérdésem, tényleg ezt asztalra lehet-e tenni; a politikus a politika szférájában, a történészek történelmi ankét formájába és így tovább -, akkor kiderülhet, hogy azok a kísértések nem is olyan sötétek, mint addig látszanak, amíg ki nem mondatnak.
Gondolok egy témára és kérdezem az urakat, hogy társadalmi tudományos történész körökben lehet-e erről beszélni. A magyar történelemben Teleki Pál miniszterelnök élete és életének vége. Teleki Pál miniszterelnök mártírja lett - fogalmazom én - a szerb-magyar barátságnak. Amikor Hitler csapatai Magyarországon át kívánták lerohanni Szerbiát, a magyar miniszterelnök azt mondta, hogy nem. És ismerjük, ebből miféle belső feszültségek voltak. Végül is a németek átvonultak, és a miniszterelnök a szobájában öngyilkos lett.
Hogy emlékszik erre Szerbia, a történészei, a politikusai, a történelemtanítás, a társadalom, a véleményformálás? Ugyanis akkoriban egy olyan nagyobb politika is volt, akkor nem visegrádi kontextusban fogalmaztunk, hanem a balti Adria, a három ország, Lengyelország, Magyarország, Szerbia. Talán valaki emlékszik, vagy én emlékszem, valaki olvasta az a mohácsi nevezetes nyilatkozatot.
Visszatérve Teleki Pál mártíromságára, egy magyar miniszterelnök állásfoglalására, Szerbia függetlensége, Szerbia iránti tisztelet témájában. Lehet-e erről úgy beszélgetni a szerbekkel, hogy nem egymásnak szemrehányás, vagy valami ilyesmi, hanem egyetértés felé való kívánság?
Utolsó mondatom ehhez az, hogy igen ez azt is bizonyíthatja, vagy annak is lehet egyik mondata, hogy ami létezik, az lehetséges. Közel tudtunk lenni egymáshoz. Ha ami létezik, az lehetséges, akkor ma könnyebbnek, simábbnak lehetne lenni ennek az útnak.
Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: A bizottság tagjai tudják, de talán vendégeink nem, hogy a képviselő úr az 1947-es parlamentnek is a tagja volt - egyedüliként egyébként a Magyar Országgyűlésben -, tehát az ő számára ez nem történelmi kérdés a magyar-szerb kapcsolatok dinamikája, hanem egyéni politikai tapasztalat is.
Kelemen képviselő úr!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tulajdonképpen azt a kérdést szeretném feltenni, hogy mi elsősorban a strasbourgi parkettán mozogva leginkább azzal a problémával találkozunk, ami egyrészt a magyarellenes atrocitások kapcsán bontakozott ki, másrészt pedig egyfolytában feszültségben tart többünket, a Szerbiába történő visszatelepítés kérdése az Európai Unió területéről, ami döntően Koszovóból menekült szerb, cigány - satöbbi - lakosságnak az esetleges magyar területre történő telepítése.
Mind a két dolog talán abban fogható össze, hogy a hétköznapi életben és a diplomáciában ezt el szokták hanyagolni, de az a hatás, amit ez a magyar lakosságra kivált, az nyilvánvalóan a félelemkeltés, az elbátortalanítás, és ennek következtében valamiféleképpen a visszahúzódás vagy az elmenekülés reflexeit erősítheti fel.
Éppen ezért a kérdésem egyszerű, de a válasz, gondolom, nem olyan egyszerű rá. Az a kérdésem, hogy vajon ez az új kialakult helyzet, és a törvényben adott lehetőségek nyújtanak-e valamiféle módot arra, hogy a magyar közösség befolyásolni tudja a döntéseket, egyrészt, mondjuk, a betelepítés ügyében, másrészt az atrocitásoknál pedig az Európa Tanács annak idején elég hosszú listát sorolt fel arra vonatkozólag, hogy milyen elvárásai vagy javaslatai volnának például, hogy a különböző atrocitások kapcsán eljáró szervekben a magyarok jelenléte, részvétele fokozódjék.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ezek lettek volna a megjegyzéseink, illetve a kérdéseink.
Elnök Úr!
PÁSZTOR ISTVÁN, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke: Mindenekelőtt szeretném megköszönni a hozzászólásokat és a kérdéseket. Ha már az elején nem tettem meg, akkor most mindenképpen hangsúlyosan szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki az elmúlt években, másfél évtizedben erősfeszítést tett annak érdekében, hogy erősítsen minket, erősítse a pozícióinkat, hogy idáig el tudjunk jutni, ameddig eljutottunk. Ez nem a mostani parlamenti képviselők eredménye csak, nem a szakértők eredménye csak, nem a mostani pártvezetésnek vagy pártvezetéseknek az eredménye csak, hanem úgy gondolom, hogy egy sokkal komplexebb, egy sokkal nagyobb volumenű erőfeszítés eredménye. Köszönöm szépen.
Ugyanakkor szeretném megköszönni azt a több felszólalásban elhangzott elismerést és nyitottságot a jövő vonatkozásában, a segítőkészséget, amivel szeretnénk élni a soron következő hónapokban, hogy ebből a lehetőségből valóban sikertörténetet tudjunk kovácsolni.
Én megpróbálok a kérdésekre az elhangzásuk sorrendjében választ adni. Ami a '44-45-ös történetet illeti, illetve az ezzel kapcsolatos víziónkat, elképzelésünket, ennek a kérdésnek megválaszolása keretein belül szeretnék a Teleki Pállal, illetve a hideg napokkal kapcsolatban is egy-két mondatot elmondani, mert úgy gondolom, hogy ez az az idő, illetve az a történelmi pillanat, amelyikbe ez a kérdés is beilleszthető.
Emlékszem, mivel én '56-os születésű vagyok,'71-72-ben jártam gimnáziumba. '73-ban, '74-ben, amikor a XX. század történelmét tanultuk, akkor is, azt megelőzően is és ma is a magyar nyelvű és a szerb nyelvű történelemkönyveknek része, hogy Teleki Pál nem tudta elviselni az aláírt meg nem támadási és békeszerződés megszegését, és ezért öngyilkos lett.
Ezt ma is tanítják magyaroknak is, szerbeknek is. Ugyanúgy, ahogy ma is tanítják azt magyaroknak is és szerbeknek is, hogy '42 januárjában több ezer embert a magyar fasiszták a befagyott Duna alá lőttek. De ma nem tanítják, meg akkor sem tanították, meg azt megelőzően sem tanították, hogy többek között ezeknek az eseményeknek a megtorlása okán '44-45-ben magyarokat, szerbeket, zsidókat, németeket, gyerekeket, asszonyokat, öregeket ítélet nélkül végeztek ki a partizánok.
A mi erőfeszítésünk arra irányul, hogy próbáljunk közösen tényszerűen szembenézni a '40-es évekkel, függetlenül attól, hogy ki volt az elkövető és függetlenül attól, hogy ki volt az áldozat. Ez, ha úgy tetszik, egy civilizációs ambíció, amely nem tesz különbséget az elkövetők és az áldozatok vonatkozásában. Azt javasoltuk Tadic elnök úrnak, hogy a mi részünkről... Mert ez a fölvetés tőlünk származik, ennek a történetnek a mozgatása tőlünk származik, mi ebben a történetben abban vagyunk érdekeltek, hogy a feladat maximálisan szélesen kerüljön megfogalmazásra. Ha úgy tetszik, vonatkozzon az egész '40-es évekre, vonatkozzon az elkövetőkre és az áldozatokra, nemzeti és politikai hovatartozásuktól függetlenül. Ezt is el tudjuk fogadni, de mindenféleképpen el tudjuk fogadni azt a megállapodást, ami a két ország között konszenzusként kialakul. Javaslatot tettünk arra vonatkozóan is, hogy szerb oldalon mi kiket tudunk elképzelni ennek a bizottságnak a tagjaiként.
Azt is elmondtuk, hogy szerb oldalon ezt a bizottságot nem kívánjuk eluralni. Jelen akarunk benne lenni, de még véletlenül sem akarunk több helyet, mint a jelenlét, mert úgy gondoljuk, hogy ami a '42-es történéseket illeti, azzal kapcsolatban a magyar társadalom, a magyar állam, a magyar közösség - ha úgy tetszik - elég világos értékítéletet fogalmazott meg. Mi azt várjuk, hogy a '44-45-ös idők vonatkozásában a szerb közélet, társadalom, politikum nézzen szembe a közös múlttal.
Hosszú-hosszú időn át erről a kérdésről nem lehetett mondatot megfogalmazni és nem lehetett beszélgetőpartnert találni. Az utóbbi három-négy-öt hónapban - ugye, tanár úr? - újra és újra fölhozva ezt a kérdést, bekerítve a beszélgetőpartnert úgy, hogy a kormányzat részéről, az ellenzék részéről, innen is ezek a kérdések folyamatosan fölmerültek, egyszerűen olyan konstelláció alakult ki, hogy most úgy néz ki, hogy lehetőség van arra, hogy az elkövetkező, körülbelül egy hónapban ezt sínre tudjuk rakni, hogy létrejöjjön ez a bizottság, hogy legalábbis - hogy is mondjam? - megkerülhetetlenné váljon a bizottság formális létrehozásának közösen vállalt kötelezettsége. És ez azért fontos a mi számunkra, mert vannak még túlélők, vannak rokonok, vannak emberek, akik emlékeznek - ez egy picit patetikusan fog hangzani, de -, emlékeznek az áldozatok hangjára és arcára. Ez civilizációs közösségi kötelezettsége a magyar politikának, a vajdasági magyar politikának, ezért tartjuk ezt ennyire fontosnak, és azért is, mert országon belül, régión belül, európai színtéren ezt az álláspontot, ezt az értékrendet képviselve mi saját magunkat emeljük vagy hozzuk abba a helyzetbe, hogy hatékonyabbak tudunk lenni. Elnézést kérek, ha hosszú voltam.
ELNÖK: Hadd kérdezzem meg, elnök úr, hogy ez pusztán egy történészi munka vagy adott esetben politikai intézkedéseket céloz ez a közös erőfeszítés.
PÁSZTOR ISTVÁN elnök (Vajdasági Magyar Szövetség): Politikai jogi intézkedések vonatkozásában ebben a pillanatban tudomásom szerint a jogszabályi háttér Szerbiában a rehabilitáció vonatkozásában létezik. Nem élnek ezzel a lehetőséggel az emberek jóformán egyáltalán vagy alig, tehát ez egyrészről erre a lehetőségre is rá kell hogy világítson.
Az, ami az ambíció, arra vonatkozik, hogy a levéltárak föltárásával, az adatokba való betekintéssel egyfajta tényszerű föltárása történjen meg ennek az időszaknak. Mi arról beszéltünk vagy azt javasoltuk, hogy ez a bizottság paritásos elven működjön, de történészek, közéleti emberek legyenek vagy alkossák egyik oldalról, illetve másik oldalról; olyan emberek, akik ismerik a térséget, akik ismerik a problémát és akik egyfajta erkölcsi kötelezettséget éreznek ebben az irányban. Ez persze azt jelenti, hogy Szerbiában sok levéltári anyag most, ennek következményeképpen fog a nyilvánosság, illetve föltárás alá kerülni.
Azt is látni fogjuk majd, hogy ezekből a levéltári anyagokból valójában mi maradt meg és mi került megsemmisítésre, mert ezzel kapcsolatban is különböző vélemények hangzottak el.
A vajdasági statútum ügyével kapcsolatban azt mondtam a bevezetőben, hogy az elkövetkező két-három hétben várom, hogy reális esélyek lesznek arra, hogy nyugvópontra kerüljön ez a dolog és hogy megoldódjon. Most október 13-án lesz egy éve annak, hogy a vajdasági parlament elfogadta a statútumot, amely elég nagy turbulenciát váltott ki. A politikai partnereink, a meghatározó súllyal rendelkező politikai partnereink elsősorban politikai marketing vagy népszerűségvesztés okán konfliktuskerülés okán az elmúlt közel 1 évben jegelték ezt a kérdést. Most úgy tűnik, hogy előkészület alatt van egy partizánakció, amelynek eredményeképpen ez aránylag gyorsan napirendre fog kerülni, meglepetésszerűen, partizánakció keretein belül.
Nincsenek ebben a pillanatban olyan lényeges kérdések, amelyek azt eredményezhetnék, hogy akár a statútum, akár a hatásköri törvény fölvizeződne. Nincsenek ilyenek. Megfogalmazásbeli problémák vannak, mert például a szecesszió ambíciójaként élték meg sokan azt a megfogalmazást, hogy a Vajdaság egy közép-európai régió. Ebben sokan azt látták, hogy mi ezzel egyfajta szecesszionista törekvést fogalmaztunk meg. Amennyiben ez gondot jelenet, keresünk egy másfajta megfogalmazást, amely nem úgy fogja jellemezni a Vajdaságot, hogy közép-európai, hanem például, hogy európai. Ebben nincs szecessziós hajlam.
ELNÖK: Délkelet-európai!
PÁSZTOR ISTVÁN elnök (Vajdasági Magyar Szövetség): Délkelet-európai! Mit tudom én? Tehát ilyen jellegű észrevételek vannak, amelyek szerintem alapjaiban nem rengetik meg a történetet, viszont ha ez az ára annak, hogy nyugalom legyen és hogy megoldódjon a dolog, ám legyen.
Ami a VMSZ szerepét illeti, illetve a szerbiai pártok vonatkozásában létező kapcsolatait, illetve a magyarok politikai elkötelezettségeit illeti, ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy igyekszünk kiegyensúlyozott kapcsolatot fönntartani azokkal is, akikkel ebben a pillanatban nem alkotunk parlamenti többséget. Már eddig több alkalommal elmondtam, most sem szeretném elmulasztani, hogy elmondjam: mi gyakran úgy éljük meg a politikai partnereinket mint olyan partnereket, akik abban érdekeltek, hogy gyöngítsenek és ellehetetlenítsenek bennünket.
Ez egy érdekes szimbiózis, de a realitások része.
Mi úgy vagyunk stratégiai partnerei például a demokrata pártnak, hogy a demokrata pártnak nem titkolt ambíciója, hogy előbb-utóbb az egész magyar közösséget beolvassza saját soraiba, és hogy megszüntesse a magyar politika bármilyen típusú politikai identitását.
Ami a magyar közösség politikai besoroltságát illeti, én úgy gondolom, hogy egy olyan folyamatnak vagyunk most a részesei, amelyik ezt a pár évvel ezelőttre jellemző állapotot úgy tűnik, hogy talán vissza tudja rendezni egy picikét. Többek között ez a listaállítás is, illetve a névjegyzék létrehozása is, úgy gondolom, hogy közvetett úton ehhez a folyamathoz tud hozzájárulni.
Ami a reakciókat illeti a törvénnyel kapcsolatban, én nem láttam negatív reakciókat. Tehát szerb oldalról sem láttam a törvénnyel kapcsolatban negatív reakciókat. Sőt a félelemnek a visszaszorítása miatt én kértem Tadic elnököt is és Tomislav Nikolicot is, aki az ellenzék legmarkánsabb képviselője, és a Seselj-pártnak volt a vezetője az elmúlt években, most önálló pártja van... Tehát mindkettőjüket arra kértem, hogy akkor, amikor az aláírásgyűjtési kampány elindul, világos üzeneteket fogalmazzanak meg szóban, képben, írásban, amik arról biztosítanak mindenkit, hogy nem származik semmiféle negatív következmény rá nézve, ha feliratkozik a választói névjegyzékre, és ezt mind a ketten megígérték. Ezzel én természetszerűleg élni szeretnék.
Egészen biztos, hogy az egyik kifogás, amit sokan el fognak mondani, és sokszor hallani fogunk, hogy azért nem iratkozunk fel, mert félünk, vagy azért nem iratkozunk fel, mert nem szeretnénk, hogy ezt a listát valaki valamikor a kárunkra használja fel. Ez egy reális feladat. Tehát az ezt a fajta félelmet, ezt a fajta visszafogottságot fenntartó álláspontot kell valahogy leépítenünk. Ezt csak úgy tudjuk leépíteni, ha folyamatosan megyünk, ha győzögetjük az embereket, ha ebben a pártok, a civilek, az egyházak, az értelmiség vállalja azt a ráeső feladatot, amelyik egy másfajta közösségi hangulatot tud teremteni.
Ami a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban elfoglalt helyre vonatkozik, ezzel kapcsolatban, ha elnök úr megengedi, egy teljesen új momentumra szeretnék utalni, amit lehet, hogy figyelmetlenségből eddig elkerültem, viszont nagyon fontos. Szerbiában június-július folyamán volt folyamatban egy pályázat, amely az összes bíró, ügyész, kihágási bíró kinevezésére vonatkozik. Ez a folyamat lezárult, még a döntések nem születtek meg. Tadic elnök úrral tárgyaltam erről a dologról pár héttel ezelőtt, és tegnap az igazságügy-miniszter asszonnyal, és abban állapodtunk meg, hogy akkor, amikor a kinevezések megtörténnek, szigorúan számot vezetnek arról, hogy a kinevezett bírók aránya egy-egy bíróság vonatkozásában megfeleljen az adott területen a közösségünk által elfoglalt lakossági aránynak.
Tehát, ha a szabadkai községi bíróság területén 30 százalék magyar van, akkor a községi bíróság bírói közül 30 százalék magyar fog lenni. Úgy gondolom, hogy ez borzalmasan fontos, annál is inkább, mert ez hosszú időre meg tudja határozni az igazságszolgáltatásban elfoglalt helyünket.
Köszönöm szépen, és elnézést, kicsit hosszabb voltam, mint szerettem volna.
ELNÖK: Professzor úr!
VÁRADI TIBOR (Vajdasági Magyar Szövetség): Köszönöm szépen. Kezdeném azzal a roppant fontos kérdéssel, hogy hogyan kell feliratkozni a névjegyzékre. Az alapszabály az, hogy minden polgár egy kérvényt nyújt be a lakhelye szerinti önkormányzati közigazgatási hivatalhoz. Ha ez valóban így egyenként menne, akkor nem lenne esély a 118 ezerre. Nincs azonban semmi akadálya, hogy ezeket szervezetten, egységesítve, nem egyesével, hanem százasával és ezresével... És itt van egy roppant fontos szervező tevékenység.
Ami a jogosultságot illeti. Az 50. § mondja, hogy lesz majd egy űrlap, amit a minisztérium állít ki, de ami ezen az űrlapon lesz, az már ismert, tehát a személynév, törzsszám, ez alatt a személyigazolványban lévő törzsszám, nem, nemzeti hovatartozás - ez deklaráció kérdése -, születési év és lakhely. Természetesen szerbiai lakhely. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy azok, akik itt élnek Magyarországon, de van szerb személyijük és ezek szerint van törzsszámuk, és van valami lakhelyük még Szerbiában, ezek minden további nélkül feliratkozhatnak és szavazhatnak, mint ahogy szavaznak az általános választásokon is.
Tehát ezek az ismérvek. Akinek nincs már szerb személyije, és semmit sem nevezhetne meg lakhelynek, azoknál nehéz lenne. De én úgy tudom, hogy az itt élő közösségünk hatalmas százalékában van, csak lehet, hogy valami hátsó fiókból kell előkeresni a szerb személyit, és van valami lakhely is, ahol a szülei, rokonai élnek, és talán ő is él meg hazajár. Úgyhogy ezek a feltételek. Azonban roppant fontos ennek a megszervezése, és erről nagyon komolyan gondolkodik a VMSZ, és nem csak a VMSZ, mert ha egyenként mennek, akkor ez lehetetlen, de megszervezve ez lehetséges.
Aki jelölt akar lenni, annak körülbelül ugyanezeket a feltételeket kell teljesíteni azzal, hogy kell egy fénymásolat a személyiről, amely utána igazolja a lakhelyét is.
Többé-kevésbé választ adott a Pásztor úr a kérdésekre. Talán egy-két dolgot egészítenék ki. A Telekivel kapcsolatban valóban része a történelemkönyveknek, hogy ki volt a Teleki és mit tett. Kevésbé része a köztudatnak. És itt ez a törvény erre ad egy esélyt, hogy javasoljunk egy Teleki emlékszobrot, egy Teleki-teret, egy Teleki utcát, egy tanácskozást, amely Teleki nevéhez fűződik, tehát egy nagyobb teret, nagyobb publicitást, nagyobb jelenlétet ennek a ténynek, ennek van értelme és van esélye. Ez a tény nincsen elhallgatva, de ha az ember megkérdez az utcán egy szerb ismerőst, nem biztos, hogy tud róla.
A törvénynek abban a tekintetben, hogy betelepítés, visszatelepítés, nincsen hatálya, nem tartozik ide. Ezt egy más módon, törvénytől függetlenül kell politikai alkuval, kiállással. Szóval itt vannak olyan egyéb jogszabályok, amelyek szerint, és vannak ilyen európai jogszabályok is, amelyek a települések etnikai összetételének a külső megváltoztatását ellenzik. Tehát erre való hivatkozással lehet. Természetesen van természetes változás is. Itt egy határvonalat lehet húzni. Tehát itt vannak eszközök, nem ez a törvény az eszköz arra.
Az oktatással kapcsolatban vannak törvényes lehetőségek. Elsősorban az alapítói jogok átvétele, ahol megfelelő gondossággal kell eljárni. Említettem már a tantervek alakításában vállalt, illetve vállalható szerepet.
Hadd mondjam el, hogy nemrég probléma merült fel az oktatással kapcsolatban. Van egy szerb szabály, amely szerint 15 diákkal lehet egy osztályt indítani. Van ez alól kivételezési lehetőség, amely vonatkozik elsősorban a kisebbségekre, de a szerbekre is olyan helyen, ahol ők lokális szinten kisebbségben vannak, és eddig a vajdasági gyakorlat meglehetősen messzemenően kivételeket engedélyezett, szinte minden esetben. Most történt egy változás: a Nemzetközi Valutalap kért egy racionalizációt, amely az osztálylétszámra is vonatkozott volna, amely kisebbségeket érintett volna. Pásztor elnök úr személyen, a VMSZ, a Nemzeti Tanács és többen mint értelmiségiek megpróbáltunk kiállni, tenni valamit, egyelőre úgy látszik, hogy sikerrel. Úgy látszik, hogy ezt a racionalizáció néven történő dolgot, ami tulajdonképpen nem szerbiai ihletésű volt, de persze szerbiai minisztérium vezette volna, utána próbáltunk rámutatni, hogy más irányba is lehetne racionalizálni.
Még egy szót a '44-45-ös évek örökségéről. A vajdasági parlament elfogadott ezelőtt 6 évvel egy határozatot, amely eltörli a kollektív bűnösséget. Ez nem egy érdektelen dolog, összehasonlítva a Benes-dekrétumokkal, persze a vajdasági parlamentnek nincs törvényhozói joga, tehát ez egy deklaráció, és nem törvény. Törvényt Szerbia hozhatna.
Volt kutatatás '44-45. magyar áldozatairól, mint ahogy korábban számos kutatás volt a zsidó áldozatokról, valamelyest német áldozatokról, részletesebben a szerb áldozatokról. Az archívumok zártsága miatt azonban ezek a kutatások - könyvek is jelentek meg - nyilvánvalóan hátránnyal indultak és ez a hátrány mutatkozik is. Tehát egy igazán komoly felmérésnek feltétele, hogy az adatok hozzáférhetőek legyenek, és reméljük, hogy itt is előrelépés történik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, elnök úr. Köszönjük mindannyiuknak a gondolataikat. Itt a legutolsó kérdés az IMF. Nekünk is sok bajunk van az IMF-fel meg hogy hogyan interpretálja ezt egy-egy kormány, de most erre nem térnék ki, viszont a szerb külügyminiszter úrnak én is jeleztem a múlt heti tárgyalásunk során ezt a problémát. Nem hallott róla, és intézkedést ígért ebben a kérdésben. Tehát bízom benne, hogy ezt a restriktív, de végsősoron alapvetően kisebbségellenes intézkedéssorozatot ebben a formában nem fogják alkalmazni és végrehajtani.
Szeretném megköszönni önöknek a lehetőséget az eszmecserére. Azt gondolom, nagyon fontos lesz az elkövetkezendő években, hogy végre legyen egy olyan csatlakozási folyamat szomszédaink részéről, egy szomszédunk részéről, ahol az ott élő közösség érdekeit Magyarország hangsúlyosan és eredményesen fogja tudni képviselni, és azt hiszem, hogy ehhez nagyon szükséges, hogy odafigyeljünk, rajta legyünk az elkövetkezendő években nagyon is a magyar szerb kapcsolatokon, illetőleg azon belül a vajdasági magyarság helyzetén.
Köszönjük szépen a lehetőséget, jó munkát önöknek, sok sikert az elkövetkezendő hónapokra. Technikai szünet következik, és a zárszámadással folytatjuk egy perc múlva.
(Szünet: 11.44 - 11.51)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Második napirendi pontunk a zárszámadás, két körben, először az Állami Számvevőszék, és azt követően pedig a minisztérium. Köszöntöm Horváth Sándort, Podonyi Lászlót, Dancsóné Kuron Ildikót az Állami Számvevőszéktől, valamint Erdélyi Rudolfot, Varga Valériát a Pénzügyminisztériumból, Baranyi Tibort a Külügyminisztériumból, és Halmai Lászlót a Miniszterelnöki Hivataltól.
Először az ÁSZ-nak adnám meg a szót. Parancsoljanak!
Horváth Sándor szóbeli kiegészítése
HORVÁTH SÁNDOR (Állami Számvevőszék): Köszönöm a szót, elnök úr. Röviden szeretném csak a kiegészítést megtenni. Az Állami Számvevőszék a törvényi kötelezettségének megfelelően ez évben is elkészítette a jelentését a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásáról. Ellenőrzésünk, mint ez a jelentésünk is tartalmazza, alapvetően szabályszerűségi ellenőrzést jelent, a zárszámadási ellenőrzéseknek megfelelően. Tehát az év közben meghozott különböző intézkedéseknek a gazdasági-társadalmi hatásait ilyen szempontból nem értékeltük, azokat a különböző más tematikus számvevőszéki ellenőrzések értékelik. Itt elsősorban az elszámolások szabályszerűségére tértünk ki.
Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy ezek az elszámolások, eltekintve a feltárt és a jelentésünkben is rögzített hibáktól, döntő többségükben szabályszerűek voltak, a jogszabályi előírásokkal összhangban lévők voltak. Nagyságrendjében, ami a globális országos hatásokat érinti, kedvező az, hogy a hiány összege az előirányzottól kedvezőbben alakult, ami több összetevőnek is az eredménye, részben a kormányzati intézkedések, részben egyéb tényezők következménye. Ugyanakkor azt is meg kell mondanunk, hogy azok a pénzügyi-gazdasági hatások, amelyek az országot érték, például az adózási fegyelmet, az adózók fizetési hajlandóságát, illetve a behajthatatlan követelések állományát növelték.
Év közben kedvezőtlenül alakult a különböző követelésállomány a központi költségvetési szerveknél, ez azonban év végére oldódni látszott, mint a tavalyi zárszámadásunkból bizonyára emlékeznek, elsősorban a Pécsi Tudományegyetem rendelkezett jelentős adósságállománnyal. Úgy tűnik, hogy itt a kincstári biztosi rendszer működése megfelelően garantálja a működés folytonosságát és biztonságát.
A nagy ellátórendszerek - értem ez alatt a társadalombiztosítási alapokat - finanszírozása biztosított volt. Ez a törvényi kötelezettségnek megfelelően abból is következik, hogy amennyiben likviditási problémáik vannak, akkor ezt a kincstári egységes számláról hitelből biztosítják részükre. Itt megállapítottuk, hogy a hiány, ami a társadalombiztosítási alapoknál keletkezett, ez elsősorban abból származott a nyugdíjbiztosításnál, hogy a magánnyugdíjpénztárba átlépőknek a központi költségvetés által való megtérítése nem megfelelően történt meg a pénzügyi kormányzat részéről.
Tulajdonképpen a helyi önkormányzatok - amely szintén egy önálló alrendszer -, több mint ezer milliárdos tételt foglal magában. Itt azt tapasztaltuk, hogy összességében az elszámolások rendszere az ellenőrzött körben javult, a különböző támogatások igénylése és az ezekkel kapcsolatos elszámolások pontossága a korábbi éveknél megfelelőbb volt. Természetesen itt is feltártunk hiányosságokat. A törvényi előírásnak megfelelően a visszafizetésre, illetve a központi költségvetés részére való visszautalásra itt is különböző mértékű javaslatokat tettünk.
Magával a dokumentummal kapcsolatban azt kell mondanunk, hogy tartalmi és formai elemeiben alapvető megújulást nem tartalmaz. Bizonyos hiányosságokat még mindig feltártunk. Ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy mind a zárszámadási, mind a napokban sorra kerülő tervezési dokumentumnak a konkrét tartalmi és formai követelményei nem egyértelműen meghatározottak, ezek inkább szokásjogon alapulnak.
Tehát itt az elmúlt években a Pénzügyminisztérium és az Állami Számvevőszék közötti együttműködés következtében azért ebben előrelépés történt. Egyre több olyan információ kerül be ezekbe a kötetekbe, amelyek adott esetben a döntéshozók munkáját segíthetik, de ezt a prezentációt, megítélésünk szerint, mindenképpen szabályozni kell és meg kell újítani.
Megállapításaink alapján részben közvetlenül a jelentésben, részben az egyes fejezeteknél különböző javaslatokat fogalmaztunk meg. Célzottan az egyes minisztériumi felügyeletet ellátó, illetve most már irányító szervek részére, illetve a függelékünkben az egyes fejezeteknél.
A bizottság hatáskörébe tartozó területekre vonatkozóan, tehát a Külügyminisztériummal és a Szülőföld Alappal kapcsolatban arra szeretnék kitérni, hogy a Külügyminisztériumnál az igazgatási címen belül is a minisztériumi alcímet ellenőrizzük. Tehát a külképviseletek alcímet az Állami Számvevőszék nem ellenőrizte, illetve a fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználását ellenőriztük. Gyakorlatilag mind a két területnek a beszámolója megbízható és valós képet ad, ami azt jelenti, hogy olyan nagyságrendű hiányosságot, hibát nem tártunk fel, amely adott esetben minősítő véleményt tett volna indokolttá.
Ennek ellenére összességében mind a két területen szabályozási, illetve elszámolási hiányosságokat tapasztaltunk. Ezeket a jelentésünk rögzíti. Tehát az igazgatásnál itt az értékcsökkenés-elszámolás, az átfutó tételek besorolása, a rövid lejáratú kötelezettség, a fejezeti kezelésű előirányzatoknál volt a turistakölcsönökkel, konzuli segélyekkel kapcsolatos elszámolás, illetve egy beruházási tételnek a nem megfelelő elszámolása.
Ezeket, illetve az egyéb, szabályozásbeli hiányosságokat rögzítettük, illetve erre tettünk a fejezet vezetése részére javaslatokat. Itt szeretnék egy dologra még kitérni. A Külügyminisztérium fejezet ellenőrzése keretében - részletesen tartalmazza a jelentésünk - a Magyar Külügyi Intézet létrehozásával kapcsolatos körülményeket is ellenőriztük, és megállapítottuk, hogy itt a fejezet nem a vonatkozó, 2200/2006. (XI.26.) kormányhatározatnak megfelelően járt el, amikor a Magyar Külügyi Intézet jogelődjét képező Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány, valamint a Teleki László Közalapítvány megszüntetését végezte, illetve nem végezte el. Tehát ennek megfelelően a Magyar Külügyi Intézet létrehozása, illetve a jogelődök megszüntetése nem a kormányhatározatban foglaltaknak megfelelően történt. Erre vonatkozóan is tettük ezeket a megállapításokat. Sajnálatos, hogy a kormányhatározat módosítására sem tett a fejezet javaslatot, miután kiderült az, hogy a jogelődök megszüntetése adott esetben úgy, ahogy azt a kormányhatározat rögzíti, nem valósítható meg. A hatályos kormányhatározat módosítása nem történt meg, tehát változatlanul érvényben volt.
Ami a Szülőföld Alapra vonatkozik. Azt gondolom, hogy a Szülőföld Alappal különösebben nem kell foglalkoznom, hiszen a bizottság az elmúlt napokban tárgyalta, és legjobb tudomásom szerint a Ház a mai nap fogadja el az alap beszámolóját. Összességében a Szülőföld Alappal kapcsolatban pozitív előrelépésről kell beszámolnunk az előző időszakban, tehát az előző évi zárszámadásban megállapított hiányosságokkal kapcsolatban. Mind a szabályozási, mind az egyéb területek - értem ezalatt a pályáztatási feladatokat - ellátásban előrelépések történtek, ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy a szabályozások késve, tehát a 2008. év második felében valósultak meg alapvetően, illetve a pályáztatásoknál még mindig vannak olyan jellegű hiányosságok, amelyek felszámolása indokolt, például a pályázatok elbírálási szempontjainak az előre meghatározása. Nem megoldott még jelen pillanatban a szabályozási kérdések közül például a vagyonbevallásra kötelezett személyek vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének szabályozása, illetve annak a megtétele.
A pályázatokkal kapcsolatban még ami részben előrelépés, részben elmaradás, hogy sajnos a pályázat-nyilvántartó rendszer jelen pillanatban még nem működik 100 százalékosan, ennek megfelelően a pályázatok központi nyilvántartása és itt az egyes átfedések még nem a legteljesebb mértékben szűrhető ki. Ugyanakkor pozitív előrelépés az is, hogy ezen a területen maga az iroda további lépéseket tett, hogy ennek az informatikai megoldását megvalósítsa, illetve, hogy az ezzel kapcsolatos monitoringrendszerét továbbfejlessze. Összességében ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Pénzügyminisztérium!
Erdélyi Rudolf szóbeli kiegészítése
ERDÉLYI RUDOLF (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Erdélyi Rudolf vagyok a Pénzügyminisztérium képviseletében. A törvényjavaslat az államháztartásról szóló törvény zárszámadással kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtását szolgálja. A vonatkozó rendelkezések szerint a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot a kormánynak a költségvetési évet követő 8 hónapon belül kell benyújtania az Országgyűléshez, és a benyújtást megelőző 2 hónappal pedig az Állami Számvevőszéknek. E kötelezettségeket a Pénzügyminisztérium, illetve a kormány határidőre teljesítette.
A benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban további kiegészítést nem kívánok tenni, a fejezetek képviselőivel viszont állunk rendelkezésükre az esetleges kérdések megválaszolásában. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kedves Vendégeink! Engedjenek meg néhány kérdést.
A moszkvai kereskedelmi kirendeltség eladásával kapcsolatban szeretnék néhány kérdést föltenni. Az első kérdésem az lenne, hogy ha valaki 2005-ben köt egy szerződést, ám erre a felhatalmazást csak 2006-ban kapja meg, akkor ez minek minősül? Hétköznapi nyelven és a jog nyelvén ez minek minősül?
A második kérdésem az lenne, hogy a Nemzeti Vagyonkezelőnél egy törvényes felhatalmazás megadásának mi a menete? Hogyan kellene azt csinálni, ha nem így történnének a dolgok, ahogy?
A harmadik kérdésem az lenne, hogy a moszkvai kereskedelmi képviselet ügyének felfejtése során hány kormányrendelet készült, mikor készültek ezek a kormányrendeletek és kinek az előterjesztésében? Ez azért is fontos, mert tudomásunk szerint a Külügyminisztérium vagyonkezelésében van, volt a kereskedelmi képviselet.
Hadd kérdezzem még meg azt, hogy önök az Állami Számvevőszékben az ellenőrzéseik során hányszor találkoztak azzal a gyakorlattal, hogy a magyar állam tulajdonában levő ingatlant külföldön csak olyan cégeknek lehet eladni, akiket az adott országnak a titkosszolgálata erre alkalmasnak talál. Mennyire általános gyakorlat ez az ingatlanok értékesítése során? Ennek kapcsán érte-e kézzelfogható gazdasági érdeksérelem Magyarországot? Találkoztak-e egyébként az ingatlannal - ez lenne az utolsó kérdésem - valamilyen vagyonleltárban, és ha igen, akkor melyikben.
Végül egy másik kérdést is föl szeretnék tenni: a New York-i főkonzulátus adóhátralékának ügye az elmúlt hónapokban némi közfigyelmet váltott ki. Hadd kérdezzem azt meg, hogy egy idei megbízási szerződés aláírásának körülményeit mikor vizsgálhatják önök? Tehát ez az elszámolás, illetőleg a zárszámadás vizsgálatai ilyen szempontból hogyan zajlanak.
Végül amit fölvetett Horváth úr a Teleki Közalapítvány ügyében, hadd kérdezzem meg, hogy ön milyen kormányrendelet-módosítást tartana szükségesnek. Mert úgy fogalmazott, hogy nem sikerült a kormányrendeletet módosítani oly módon, hogy törvényesen legyen megvalósítható a kormányzati szándék.
Hadd utaljak arra, hogy tudomásom szerint ennek a - bár távolról emlékszem csak rá - Teleki ingatlanügynek az igazi problémája abból fakadt, hogy a nemzetpolitikai kutatási célra kellett volna a bevételt fordítani, és hogy erről nem rendelkezett a kormányhatározat. Erre utalt-e ön, amikor a kormányhatározat hiányosságait idézte?
További kérdések vannak-e? (Jelzésre:) Gruber képviselő úr!
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Jómagam is néhány kérdést szeretnék feltenni a moszkvai ingatlanértékesítéssel kapcsolatban. Bár meg kell jegyezni, hogy néha már-már irodalmi emlékek ötlenek elém, Rejtő Jenő néhány könyvéről beszélnék. Hallottam már eladni az Eiffel-tornyot, a Váci utca macskakövét, illetve a Nyugati pályaudvar tetőszerkezetét, igaz, hogy ennek aztán meglettek a későbbi következményei, és ezért olvastam döbbenten ezeket a megállapításokat.
Szeretném megkérdezni, hogy önök közül bárki is a szakmai pályafutása során találkozott-e olyannal, hogy jogcím nélkül egy későbbi eshetőleges szerződés megkötése ismerete nélkül valaki átutal meglehetősen jelentős összeget bármilyen állami bankszámlaszámra anélkül, hogy ennek bármiféle jogkövetkezményei lennének. Illetőleg ennek a másik oldala, hogy adott esetben ebben a jogügyletben a későbbiek során a Diamond Air cég, tehát ez a bizonyos nagyszerű nyertes cég kérhette-e volna vissza az általa befizetett jogcím és mindenféle jogalap nélküli összeget, hiszen, ahogy itt az anyagban olvassuk, hogy az MNV Zrt. értékesítési igazgatója egy november 10-ei belső feljegyzésben tájékoztatja a gazdasági igazgatót, hogy a Diamond Air által befizetett összeggel kapcsolatban semmilyen jogcímet, illetve szerződést nem találtak, aminek alapján az utalás időpontjában vagy azt megelőzően az MNV Zrt.-t az összeg feletti rendelkezés megilletné.
Elméletileg fennállhatott volna az az eset, hogy ez a második szerződés és az első, meglepő módon centre ugyanakkora vételár közötti időben a Diamond Air visszakéri azt a pénzt, majd esetleg, kihasználva az ügyben ezt a meglehetősen nagy homályt, beköltözik ebbe az épületbe, birtokba veszi az épületet.
A következő kérdésem pedig az lenne - a következő hetekben is történhetnek ilyen ingatlanértékesítések -, hogy a vizsgálat alapján látnak-e veszélyt arra vonatkozóan, hogy ilyen, minden jogi hátteret nélkülöző eljárások során kerülnek ezek az ingatlanok értékesítésre. Vagyis bent maradt-e az eddigi eljárási rendben a, finoman szólva, tévedés lehetősége az eljárók közül? Hiszen az anyagban ugyan jelentkeznek olyan furcsa képződmények, mint ez a bizonyos értékelő bizottság, amely a zártkörű pályázatot értékeli. Szeretném tudni, hogy meg lehet-e ezt osztani velünk, hogy ez az értékelő bizottság milyen szakmai alapon állt össze, kik voltak ebben az értékelő bizottságban, milyen végzettséggel.
Már csak azért is, mert a zártkörű pályázatra ugye kettő pályázó érkezett; az egyik, aki már több hónappal előtte tudta, hogy megnyeri, és pontosan mennyi összegért fogja megnyerni ezt a pályázati lehetőséget, a másik pályázó pedig, ez a Masinoimport, olyan "zseniális" pályázatot nyújtott be zárt körben, hogy tartalmilag sem felelt meg, és még a hiánypótlási felhívás után sem vette komolyan ezt a szándékát, hogy valóban meg akarja vásárolni ezt az ingatlant.
Szeretném megkérdezni, hogy ha lehet ezt tudni, hogy a jelenlegi moszkvai nagykövet, akár ebben a különleges értékelő bizottságban vagy bármilyen más előkészítő bizottságban játszott-e személyesen is szerepet. Továbbá szeretném megkérdezni, hogy tudomásuk szerint ebben az ügyben tett-e valaki már büntető feljelentést, ugyanis jogászként azt mondom, hogy bár természetesen nem lehet minősíteni, hiszen ez legalábbis rágalmazás lenne, de ha én egyszer ingatlan panamára adnám a fejemet, vagy netán az elmúlt évek jogerősen megítélt csalásos eljárásaiban, pereiben vettem volna részt, akkor ez gyönyörűen mutatja azt, hogy hogy lehet egy korábban talán gentlemen's agreementtel szentesített adásvételi szerződést utólag lepapírozni. Tehát én azt látom, hogy az ingatlanértékesítés során ezek a folyamatok több mint gyanús összefüggésekre adnak okot.
Azt nem merném állítani, hogy itt bűncselekmény történt, de azt hiszem, hogy mindenképpen szükséges lenne a büntetőjogi eljárás megindítása. Kérdezem, hogy történt-e ebben az ügyben ilyen jellegű cselekmény. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Balla képviselő úr!
BALLA MIIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget. Nekem ezzel a kirendeltségüggyel kapcsolatban lenne két rövid kérdésem. Az ÁSZ-jelentésben több olyan tétel is van, mintha azt sugallná, hogy átláthatatlan volt ennek az adásvételnek a legtöbb körülménye.
Az én kérdésem arra vonatkozna, hogy volt-e értékbecslése az épületnek, és kik végezték. Nem vagyok biztos az eljárás menetében, hogy ilyenkor az adott ország értékbecslői végzik-e vagy adott esetben az eladó szándéka szerint történik az értékbecslés. Ha tisztában látnánk ebben az ügyben, akkor az a kérdésem, hogy kik végezték.
Ezenkívül még egy. Talán félig-meddig elhangzott már, de mivel ez egy állami épület volt, illetve valamikor kereskedelmi kirendeltség, évtizedeken keresztül, ilyenkor nem árt véleményem szerint esetleg azt is ellenőrizni, hogy a vásárló cég milyen háttérrel rendelkezik, hiszen láttunk ebben a jelentésben offshore cégre utaló jelzéseket, ciprusi vagy luxembourgi bejegyzéssel.
A kérdésem arra vonatkozna, hogy ilyenkor adott esetben Magyarországról valamilyen apparátusi módon vagy megfelelő módon utánajárnak-e annak, hogy a vásárló ki, és milyen háttérrel rendelkezik. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Amennyiben nincs több kérdés, akkor következik az Állami Számvevőszék!
HORVÁTH SÁNDOR (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Ami a költségvetés, illetve az ÁSZ-jelentésével, a zárszámadással és az ott megjelent anyagokkal kapcsolatos, azokra én válaszolok, ami viszont a moszkvai kereskedelmi kirendeltség értékesítésével, az egy másik jelentés tartalma tulajdonképpen, tehát ez a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság 2008. évi gazdálkodását tárgyaló jelentésünk, azt Podonyi igazgatóhelyettes kollégám fogja megválaszolni.
Amit elnök úr kérdezett, próbálok a sorrendnek megfelelően haladni, ha kihagytam volna valamit, kérem, figyelmeztessenek rá, mert nem biztos, hogy mindent sikerül.
Az ön kérdésére válaszolva, én a magam részéről - ez nem dicsőség - huszonvalahány éve foglalkozom ellenőrzéssel, de olyan szerződéssel még a zárszámadások és egyéb más ellenőrzések kapcsán nem találkoztam, ahol előzetesen, mindenféle felhatalmazás nélkül folyt; tehát megtörtént egy átutalás, előzetesen felhatalmazás nélkül történt szerződéskötés, ilyennel még nem találkoztam. Ez az első.
Az, hogy ezek mögött a különböző szerződések mögött, amelyeket a különböző ingatlanügyleteknél tapasztalunk - mert egy-két ingatlanügy a költségvetési szférában is, Magyarországon, tehát határon belül is megvalósult; ez ügyben tavaly is volt ellenőrzésünk -, ott - és ez a külképviseletekre vonatkozik - nem áll módunkban, de nem akarom elvenni a kollégám kenyerét - ,hogy az adott vásárló mögött milyen érdekcsoportok hogyan, miképpen működnek, egyszerűen képtelen az Állami Számvevőszék a saját eszközeivel vagy egyáltalán ellenőrizni.
Előzetesen ezeket az adás-vételi szerződéseket vagy ingatlanügyleteket vagy egyéb más magyar állam tulajdonában vagy tartós kezelésében lévő ingatlanok értékesítésével, hasznosításával kapcsolatos ügyleteket mi nem véleményezzük. Előzetes dokumentumokat nem kapunk, ez csak kizárólag az adott időszak utólagos ellenőrzése során kerülhet a látókörünkbe, illetve akkor, hogyha ezzel kapcsolatban valami olyan konkrét bejelentés érkezik, amelyiket az Országgyűlés, a kormány vagy a közvetlen, az Állami Számvevőszék elnökének címzett bejelentésben a bejelentéstevő a kivizsgálását kéri, kivéve az előbb említett két szervet, az elnök döntése alapján ezeket külön célvizsgálatban vizsgáljuk. Egyébként csak sajnos a gazdálkodási évet követően van módunk és lehetőségünk ezeknek az ügyeknek a feltárására és akkor kerülhet a mi látókörünkbe.
Ami itt a Teleki Alapítvánnyal kapcsolatos kérdést illeti, tulajdonképpen a probléma ott van, hogy megszületett egy hatályos kormányhatározat, tehát nem kormányrendelet - kormányhatározat, de lehet, hogy én fogalmaztam pontatlanul -, ez a kormányhatározat teljesen egyértelműen a Külügyminisztérium feladatává tette a Teleki László Alapítvány Vagyonkezelő és -Hasznosító Korlátolt Felelősségű Társaságának végelszámolással való megszüntetését, és ennek a vagyoni összegnek, ami ezután maradt, a Külügyminisztériumhoz való beutalását, és többek között ez biztosította volna a Magyar Külügyi Intézet felállításának, működésének kezdeti forrásait.
Amikor a Külügyminisztérium - miután eljárásjogi kérdést tett föl elnök úr - ezt a határozatot látta, a Teleki László Alapítvány megszüntetése során azt tapasztalta, hogy nem tudja ezt végrehajtani, más megoldást tud tenni, akkor tulajdonképpen az eljárásrend szerint, az 1989. évi XI. törvény - amely a jogalkotásról és az állami irányítás egyéb jogi eszközeiről, tehát a kormányhatározatokról is szól - alapján a külügyminiszternek kellett volna egy kormányhatározatot módosító határozati javaslatot a Pénzügyminisztériumon keresztül beterjesztenie, és abban kellett volna módosítania azt a pontot, amely az ő feladatát ez ügyben tételesen meghatározta. Ez lett volna a helyes eljárási rend.
Akkor lehet azt a gyakorlatot követni, amit ez az új kormányhatározat megszab. Az alkotmányos fejezetek kivételével - ami az első nyolc fejezet a Magyar Köztársaság költségvetésében - az 1000-es, 2000-es kormányhatározatok a fejezetekre vonatkozólag kötelező erővel bírnak. Ezeket végre kell hajtani mint az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek döntéseit. Ez nem történt meg, illetve nem úgy történt meg, ahogy a kormányhatározat ezt rögzíti. Ez az, ami a Teleki Alapítvánnyal kapcsolatos.
Amit Gruber képviselő úr kérdezett Moszkvával kapcsolatban. Amit általánosságban el kell mondanom, ugyanilyen, erre vonatkozik. Egy dolgot tisztázni szükséges. Az Állami Számvevőszék a külképviseletek alcím gazdálkodását nem ellenőrzi. Ez egy több mint tízéves megállapodás a külügyminiszter és az Állami Számvevőszék elnöke között, hogy a külképviseletek alcím... A külügyminisztériumi igazgatás címen belül két alcím van, az egyik a minisztérium maga - ezt mi ellenőrizzük - a külképviseletek alcím ellenőrzését a Külügyminisztérium végzi. Tehát visszatekintve az elmúlt tízegynéhány év ellenőrzéseire - nem tudom megmondani pontosan, de van egy ilyen megállapodás; tudom, mert a kezemben volt évekkel ezelőtt, és szükség esetén ez megvan - ez a Külügyminisztérium feladata. Itt tehát mi nem ellenőrizzük ezeket azokkal a financial audit módszerekkel, amelyekkel általában a gazdálkodás szabályszerűségét ellenőrizzük.
Tehát a külképviseletek ilyen jellegű ingatlan-, adó- és egyéb gazdálkodási jellegű kérdései az Állami Számvevőszék látókörébe nem kerülnek. Eddig legalábbis ezt az ellenőrzést nem folytattuk, tehát ez nem került a látókörünkbe. Ez azt jelenti, hogy amit elnök úr is említett, a New York-i adó-, vagy egyéb más kérdések csak akkor kerülnek a mi látókörünkbe, ha kikerül ebből a körből, tehát olyan jellegű problémát vet fel, hogy teszem azt a Magyar Államkincstáron keresztül megvalósul valamilyen átutalás - mert a Magyar Államkincstárt ellenőrizzük -, vagy az MNV Zrt.-n keresztül valósul meg egy átutalás vagy egy pénzmozgás vagy egy ingatlanügylet vagy egy használatbaadás, tartósbérletbe-adás, mert azt ellenőrizzük. De ezt a területet önmagában nem ellenőrizzük.
Ezt azért akartam így tisztázni, hogy ha a későbbiek során, tehát a jelen státus szerint ezt a területet mi így nem ellenőrizzük. Itt elvileg a Külügyminisztérium - és itt biztos, hogy a külügyminisztériumi kollégák miniszterelnök fognak erősíteni - szakreferensi rendszere biztosítja azt, hogy a külképviseletekről beérkező bizonylatokat, amelyek meghatározott rendszerességgel érkeznek be, ezeket elvileg a szakreferensi rendszer, illetve a Gazdálkodási Főosztály szinte tételesen ellenőrzi és felülvizsgálja. Tehát képbe kerül egy meghatározott idő elteltével, és ezeket az esetleg felmerülő anomáliákat ott tudják azonnal kezelni, illetve ott lehet azonnal kezelni.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-vel kapcsolatos ügyekre, megkérem a kollégámat, hogy ő válaszoljon. Egyet szeretnék kijelenteni, illetve még hozzátenni, hogy az én tudomásom szerint a jelenlegi moszkvai nagykövetnek nincs ebben szerepe - mert ez így hangzott el, ha jól emlékszem -, tehát legalábbis nincs róla információnk. Hangsúlyozni szeretném, mert ez így pontos, hogy az Állami Számvevőszéknek sem hivatalos, sem nemhivatalos formában nincs információja arról, hogy ebben a jelenlegi moszkvai nagykövet játszott-e szerepet vagy nem. Én legalábbis így tudom.
Ami a feljelentést illeti. Külön ebben a témában feljelentést nem tettünk. Ez azért nem történt meg...- de a kollégám majd adott esetben kiegészíti. Elnök úr is több esetben jelezte, hogy az ügyészséggel olyan a kapcsolatunk, hogy a kifejezett ügyészi kérések kivizsgálása vagy adott esetben megkeresés alapján való kivizsgálásán kívül az ügyészség az Állami Számvevőszék összes jelentését abból a szempontból megnézi, hogy az tartalmaz-e olyan jellegű megállapításokat, melyek alapján a vizsgálat elindítható.
Ez ügyben szeretnék egy dolgot szintén a saját tapasztalatomból megosztani a bizottsággal. Az Állami Számvevőszék általában feljelentést akkor tud tenni, ha a gyanú megalapozott. Megalapozott gyanú bizonyítása sajnos nagyon nehéz. Az Állami Számvevőszék nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek alapján azt mondja, hogy itt most el tudok jutni addig a pontig, hogy dokumentumokkal igazoltam megalapozott a gyanúm. Van egyfajta sejtésem. Ezeket a körülmények bemutatásával tudom bemutatni, és az ügyészségnek van arra lehetősége, ha úgy tetszik, hogy elrendelje egy kiegészítő vizsgálatát, vagy adott esetben például azt mondja, hogy az ügyészség átirat formájában - ez is megtörtént már - kéri, hogy az Állami Számvevőszék ellenőrizze le. Tehát ez megint egy más helyzet, mert...
ELNÖK: Ez megtörtént?
HORVÁTH SÁNDOR (Állami Számvevőszék): Nem ennél az esetnél, hangsúlyozni szeretném, tehát a jelenségről beszéltem ebben az esetben.
Tehát volt például egy olyan eset egy munkahelyteremtő támogatás kapcsán, ahol az ügyészség szintén a mi anyagaink alapján azt kérte, hogy miután a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozóan ez a lehetőség fennáll, kéri, hogy ezt tételesen ellenőrizzük le. Tehát itt a jelenségre akartam felhívni a figyelmet, hogy oda-vissza működik, ha úgy tetszik, ez a rendszer.
És itt hadd hívjam még fel egy dologra a figyelmet, hogy sajnos az ellenőrzést végzők közül a hatósági ellenőrzést végzők kivételével nem rendelkeznek olyan jogosítvánnyal, hogy amennyiben az ellenőrzést adott esetben bármilyen módon akadályozzák, ha úgy tetszik, akkor ennek szabálysértési vagy bármilyen következménye lenne. Ezt sajnos a mai magyar hatályos jogszabályokban az ellenőrzés akadályozására vonatkozóan csak a hatósági ellenőrzésre értelmezi a hatályos jogszabály.
Bízom benne, hogy az új polgári törvénykönyv majd ez ügyben is adott esetben más intézkedést tesz.
Köszönöm szépen, részemről ennyi.
ELNÖK: Podonyi úr! Parancsoljon!
PODONYI LÁSZLÓ (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azzal kezdeném, hogy az ÁSZ elnöke a sajtótájékoztatóját a zárszámadás és az MNV Zrt.-nél, amikor a moszkvai kereskedelmi értékesítés tartott, azzal kezdte, hogy ő sem találkozott még ilyen gyakorlattal. Tehát túl azon, hogy mi sem találkoztunk, ő sem találkozott olyan gyakorlattal, amikor a vételárat előbb átutalják, mint maga az ügylet végbement.
Itt szeretném jelezni, hogy ennek a tisztázása még ma sem dőlt el, mert a mi ismereteink szerint az MNV Zrt. még most is fenntartja azt az álláspontját, hogy nem tudja, hogy milyen összeg volt az az átutalt 3,5 milliárd forint. Tehát ez a mi véleményünk, hogy ez egy vételár volt, de a jelenlegi ismereteink szerint az MNV Zrt. még jelenleg is fenntartja azt az álláspontját, hogy nem tudja, hogy az a 3,5 milliárdos összeg mire vonatkozott, tehát ő még mindig külön kezeli ezt az egészet. Tehát itt van egy eltérő értelmezés.
Milyen eljárási rend van itt a különböző tranzakcióknál? Mi itt általánosságban is felhívtuk a figyelmet az új vagyontörvény hiányosságaira, ami itt is megmutatkozott, hogy gyakorlatilag a vagyontanács nincs teljes birtokában azoknak az ismereteknek, amikben teljesen felelős döntést hozhatna abban, hogy jóváhagy egy-egy ügyletet. Ennél az ügyletnél is megnyilatkozott, itt az észrevételek alapján az derült ki, hogy a Külügyminisztérium azt jelezte, hogy ő csak a postás szerepét töltötte be, és mindent az MNV Zrt.-re jelzett, tehát, hogy ők voltak az érdemi szereplők, az MNV Zrt. pedig, mondván, hogy ez az ingatlan vagyonkezelésben van, ők azt mondják, hogy ők csak általános felhatalmazást adtak, és érdemben a Külügyminisztérium végezte el a feladatokat.
Most túl az adott ügyre vonatkozó problémákon, ez általánosságban is kivetíthető az új vagyontörvénynek ennek a... - tudom, hogy most a külügyi bizottságban vagyunk, és itt most ez a legfontosabb, hogy ezzel mi történt. Úgy gondolom, hogy esetleg itt a külügy területén, de az egész állami vagyonra vonatkozóan tehát ezt indokolt felülvizsgálni. Ez az egész eljárásjog itt a vagyonkezelésbe adásnál, úgy látjuk, hogy nem teljeskörűen tisztázott.
És itt a különböző fordításokkal kapcsolatban is, tehát, hogy mennyire volt birtokában az MNV Zrt., illetve a vagyontanács ennek a döntésében. Tehát nagyon sok irat nem állt magyar nyelven rendelkezésre. Összevonom picit a kérdéseket, mert...
ELNÖK: De mi a törvényes menete a felhatalmazás megadásának, Podonyi úr? Tehát azért csak van valami törvényes menet. Az egyik azt mondja, a másik azt mondja, ezzel nagyon előrébb nem vagyunk.
PODONYI LÁSZLÓ (Állami Számvevőszék): Tehát van a vagyontörvényben egy általános szabályozási mechanizmus, ami nem pontos. Tehát ez nagyon közvetett módon. Tehát itt a felhatalmazás menete, hogy a vagyontanácsnak előzetes felhatalmazást kell adni arra, hogy egyáltalán a vagyonkezelésbe adott ingatlant elidegenítse. Tehát addig itt semmiféle pénzkiadással, tehát semmiféle esemény nem következhetne be - tehát egy előzetes felmérés -, amíg a vagyontanács hivatalos felhatalmazást nem ad.
Gyakorlatilag itt a felhatalmazás megadásakor a vagyontanács nem volt teljesen birtokában a dolgoknak. Tehát például nem látott magyar nyelvű értékbecslést. Tehát a jelenleg hatályos törvények egyértelműen előírják, a számviteli törvény, hogy magyar nyelvű dokumentumokkal kell mindenféle szerződést bizonyítani. Ez még azt sem zárja ki, hogy a nemzetközi szerződések milyen nyelven bírálnak. Most nincs az előírva, hogy perfekt angol szakmai kereskedelmi tudással kell lenni minden vagyontanácsi tagnak.
Tehát az ingatlan értékbecslése - egyébként ez egy neves nemzetközi társaság. Nincs a jelentésben, de meg tudom nézni. Egy neves nemzetközi értékbecslő társaság végezte. Csak angol nyelven állt rendelkezésre. Mi elkezdtünk beleolvasni, tehát nem állt ez magyar nyelven rendelkezésre. Nincs a jelentésben, tehát ebből különösen nem akarok idézni. De azt mondhatom, hogy nem biztos, hogy az aktuális vagyonleltárt tartalmazta. Tehát nem volt hivatalos fordításunk, ezt hangsúlyozom, csak elkezdtük fordítani. Tehát korábbi vagyoni dolgokra utalt, de mondom, nekünk hivatalosan nem állt rendelkezésre, csak elkezdtük fordítani.
Mi ebből ennyit tudunk, akkor nem tudom, hogy a vagyontanács mennyire lehetett birtokában az információnak. Egyébként a pályázati kiírásoknak is csak egy kivonata volt meg magyarul. Tehát ennek a nagy része nem volt meg magyar nyelven, tehát ennek birtokában nem tudom, hogy a vagyontanács milyen felhatalmazás alapján.
ELNÖK: Balla képviselő úrnak lenne egy közbevető kérdése.
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Tehát ez egy lényegi kérdés, azt hiszem, csak nem a cég érdeke, hogy ki - mert szerepel az ÁSZ-jelentésben az értékbecslő cég. Csak az, hogy ők egy nyelven, angol nyelven készítették el az értékbecslésüket, ha jól tudom, innentől kezdve eljárás szerint bárki magyar nyelvű fordítás nélkül, vagy szerződés nélkül, vagy megbízási szerződés nélkül lefolytathatja-e az eljárást. És ha nem, akkor ki szignózta azt, hogy egyáltalán ez az ügy vagy eljárás tovább folytatódhatott?
PODONYI LÁSZLÓ (Állami Számvevőszék): Ez eddig ismeretlen, nincs szankciója, ez egy eljárási hiba, hogy magyar nyelven nem állt rendelkezésre. Tehát a számviteli törvény előírt, dokumentummal alátámasztott magyar nyelven nem állt rendelkezésre. Ennek mi más következményét nem tudjuk. Mi ezt továbbgondoljuk, hogy ha nem állt rendelkezésre megfelelő fordítás, akkor milyen megbízhatóan döntöttek, tehát mi ennek az általános következtetését vonhatjuk le.
Hangsúlyozom, mielőtt pár részletre kitérnék, hogy mint látjuk, ennek a teljes körülményeit mi nem ismerjük. Tehát, amit mi megismertünk, a teljes dokumentációt, mi azt rögzítettük az MNV Zrt.-ről szóló jelentés 1. számú függelékének a melléklete, tehát a teljes ismeretanyagunkat rögzíti. Tehát mi tételesen az MNV tájékoztatóját, tehát amit erről az ügyről tudunk, mi azt tételesen rögzítettük. Többek között ez alapján sem vagyunk annak a birtokában, hogy egyáltalán ügyészségi vagy bármiféle eljárást kezdeményezzünk, mert úgy gondoljuk, hogy ez további vizsgálatot vet fel. Ezért mi a pénzügyminiszternek, mint a vagyonért felelős miniszternek tettük azt a javaslatot, hogy vizsgálja tovább, tehát azokat a szálakat, ami tisztázza a moszkvai kereskedelmi kamara ingatlanának az értékesítését. Mert itt nagyon sok szál hiányzik.
Tehát mi abból indultunk ki például, hogy a KVI megszűnt, tehát elvileg ennek a 2005-ös szálainál, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnál a dokumentumnak rendelkezésre kellett volna álljon. Itt megkérdőjeleztük, hogy akkor milyen volt az átadás a KVI megszűnésekor, és az MNV Zrt... Tehát erre nincsen dokumentum. Tehát úgy gondolom, hogy vagy a Külügyminisztérium, vagy a Pénzügyminisztérium az MNV Zrt.-n keresztül ezeket a dolgokat tisztázza, hogy egyáltalán 2005-ben milyen volt ez az értékesítés, milyen értékesítés volt, mert az értékesítésről jelenleg a Magyar Nemzeti Banknak az MNV Zrt. pénzügyi vezetőjének adott tájékoztatása alapján tudjuk, aki azt mondja, hogy egy 2005-ben aláírt szerződés volt az alapja az átutalásnak.
Tehát úgy gondolom, hogy információhiányban vagyunk. Ilyennel még mi sem találkoztunk. Úgy gondolom, hogy itt felelős döntést akkor lehet hozni, ha ezeknek a szálait tovább vizsgáljuk. Úgy tudom, hogy az MNV Zrt. ellenőrző bizottsága fogja megkapni a pénzügyminiszter úrtól ezt a vizsgálatot.
Érdeksérelem - perpillanat nem tudjuk, hogy mi volt ennek az egésznek a háttere. Hiteles fordítását nem láttunk a vagyonbecslésnek, tehát ezzel kapcsolatban nem tudunk nyilatkozni. Itt érdeksérelem annyi lehet, amit a jelentésünkben is megírtunk, hogy az ezt bérlő jelentős magyar érdekeltséggel bíró társaságokat kizárták a pályázatból. Tehát érdeksérelmet mi egyelőre csak ennyit tudunk felhozni, mivel a többi részét nem ismerjük az ügyleteknek.
A visszautalás lehetősége, az egy jogi kategória, az MNV Zrt. jogásza szerint. Tehát én csak arra tudok hivatkozni. Ők december végén azért vették le az egységes számláról, az MNV Zrt. letéti számlájára az összeget, mert ezzel még nem az MNV Zrt. rendelkezik. Tehát én az ő nyilatkozatukat tudom csak felmondani. Tehát a mi véleményünk szerint az MNV Zrt.-nek tudni kellett, hogy ez a vételár a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján... Tehát az MNV Zrt. tájékoztatója alapján, tudni kellett, hogy ez a vételár megegyezik azzal a vételárral, de ők ennek az ellenkezőjét állítják, tehát én ezzel kapcsolatban nem tudok nyilatkozni.
Én a bizottság összetételét most nem tudom megmondani, de ha szükséges, akkor... De gondolom, a Pénzügyminisztérium, illetve a Külügyminisztérium képviselője megmondja, mi ezt különösebben nem vizsgáltuk.
Azt jeleztem, hogy miért nem tettünk feljelentést, és a becslésre vonatkozóan is elmondtam.
ELNÖK: Melyik vagyonleltárban szerepel a moszkvai kereskedelmi képviselet?
PODONYI LÁSZLÓ (Állami Számvevőszék): Kétféle leltárról beszélünk, egyrészt az értékbecslésre vonatkozóan, én arra reagáltam, én az értékbecslésre vonatkozó leltárra reagáltam, hogy hogy volt felmérve, hogy végül is ott egy 17 ezer négyzetméteres nagyságú területet adtak el 3,5 milliárdért, tehát az egy olyan 210 ezer forint/négyzetméter ár. Én arra reagáltam, nem a másik vagyonleltárra.
Ha a kérdés az, hogy az MNV Zrt.-nek a vagyonleltárában szerepelt-e...
ELNÖK: Igen, erre vonatkozik a kérdésem.
PODONYI LÁSZLÓ (Állami Számvevőszék): Egy kis türelmet kérnék, mert erre van egy dokumentum, amit szeretnék megnézni.
ELNÖK: Rendben. Addig Gruber képviselő úr!
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Jól értettem, hogy 210 ezer forint/négyzetméteres vételár volt?
PODONYI LÁSZLÓ (Állami Számvevőszék): Elnézést, csak egy nagyságrendi osztást végeztem. Ez a nagyságrendileg 17 000 négyzetméter nagyon eltérő összetevőkből áll: szálloda, iroda, folyosó. Csak egy sima egyszerű osztást végeztem.
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Kvázi bruttó.
PODONYI LÁSZLÓ (Állami Számvevőszék): A 3,5 milliárdot elosztottam a 17 000-rel. Ez csak tájékoztató volt, csak jeleztem.
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Egyszerűen nem bírom nem megjegyezni, hogy Siófokon - ami nem egy Moszkva-típusú ingatlanpiac, ami ha jól emlékszem, jelenleg nemcsak Európában, hanem a világban azt hiszem, a második legdrágább - 210 000/négyzetméteres vételáron bármit eladni maga egy nonszensz. És természetesen hallottam már, hiszen voltak már korábban is botrányok, amikor nagynevű cégek - hogy mis mondjam csak? - a megrendelő kérésére osztottak-szoroztak.
De egyetlenegyet szeretnék még kérdezni és bocsánat, mert szerintem ez nagyon fontos tematikus alapon. Ha ez a nagyon szemfüles vevő amikor ezt a 21 320 626 dollárt átutalta számunkra, ha az utalás mellett még egy jogcímet is írt volna - féregirtás, tetőfedés vagy bármi -, akkor ezek szerint az ÁSZ külképviseletek alcím ellenőrzése alapján - a megállapodás alapján -, önök ezzel az ügylettel nem is találkoztak volna? Ha tehát stimmel az összeg és van egy jogcím, bármilyen jogcím, akkor az önök figyelmét ez nyilván el is kerülte volna.
HORVÁTH SÁNDOR (Állami Számvevőszék): Erre hadd válaszoljak! Ez az új jogszabályok, illetve a régi jogszabályok alapján is, amikor kikerül az államháztartási körből, akkor a vagyonmozgás mindenképpen a mi látókörünkbe kerül. Ha tehát erre vonatkozólag szolgáltatási szerződést kötöttek volna -nem az ingatlan értékesítéséről van szó, hanem az adott ingatlanon belül végzendő beruházás, felújítás, bármilyen - az a mi látókörünkbe nem kerül. Így akartam tisztázni. Ha az az ingatlan kikerül, akkor az az MNV Zrt.-n - KVI vagy egyéb más okból - a látókörünkbe kerül, de amíg ez belül van egy rendszeren, addig erre nincs rálátásunk.
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Bocsánat, elnök úr, én most szándékomon kívül sem óhajtottam tippeket adni a következő időszakban az ingatlanértékesítések során követendő eljárásra.
ELNÖK: Megfontoljuk. (Derültség.) Külügyminisztérium!
BARANYI TIBOR (Külügyminisztérium): Köszönöm a szót. Elnök úr, rögtön válaszolnék az előbb elhangzott kérdésre. Tehát 2008. december 31-én a kereskedelmi kirendeltség a Külügyminisztérium vagyonmérlegében szerepelt.
ELNÖK: Köszönöm. Tehát a Külügyminisztérium mérlegében mikor jelent meg?
BARANYI TIBOR (Külügyminisztérium): A megjelenését nem tudom, de 2008. december 31-én mint meglévő vagyon szerepel.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
BALLA MIIHÁLY (Fidesz): Tehát ezt azt jelenti, hogy akkor még nem adták el.
ELNÖK: Igen.
BARANYI TIBOR (Külügyminisztérium): Nem láttunk eladásra vonatkozó dokumentumot. Egyetlen MNV Zrt.-s levél áll a Külügyminisztériumban az én rendelkezésemre - hangsúlyozom, amit én láttam -, ami arról szól, hogy a használatbaadás után lehet kivezetni a Külügyminisztérium mérlegéből ezt az ingatlant.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát akkor 2008. december 31-én még megvolt a 2005-ben eladott ingatlan, ez tehát megnyugtató. Még azt hadd kérdezzem meg öntől, hogy a Külügyminisztériumban a vizsgálat hol áll ebben az ügyben, és mikorra várható ennek a vizsgálatnak a lezárulta.
BARANYI TIBOR (Külügyminisztérium): Maga a Külügyminisztérium belső ellenőrzése, illetve ellenőrzési osztálya, úgy tudom, hogy a napokban indította el a moszkvai ingatlaneladással kapcsolatos kérdés tisztázását. Sajnos nem tudom megmondani, hogy milyen határidővel fogják befejezni, de jelenleg folyamatban van.
ELNÖK: Még azt hadd kérdezzem meg, hogy az - talán megint az Állami Számvevőszékhez tartozik a kérdés -, hogy ilyen titkosszolgálati körre korlátozott értékesítési gyakorlat, tehát, hogy adott ország titkosszolgálatai mondják meg, hogy kinek lehet valamit eladni, ez mennyire bevett gyakorlat az ingatlanértékesítések sorában, volt-e erre példa.
HORVÁTH SÁNDOR (Állami Számvevőszék): Elnök Úr! Megmondom őszintén, vizsgálatvezetőként a titkosszolgálatokkal többször foglalkoztam, mert a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok vizsgálatával - Magyarországon természetesen.
De a külföldi titkosszolgálatokkal, tehát, amit ön itt említ, egyszerűen nem áll rendelkezésünkre információ. Tehát, amikor adott esetben felmerül valahol egy név, akkor az Állami Számvevőszék nem tudja leellenőrizni, vagy nem áll módjában leellenőrizni, hogy e mögött az adott szervezet mögött polgári személyek, magánszemélyek vagy milyen szervezetek állnak. Tehát így nem tudom azt mondani, hogy amikor ilyen történt, akkor nem volt mögötte valamilyen külső szervezetnek a titkosszolgálata, mert ezt mi soha nem néztük, és nem is állt módunkban megnézni. Tehát lehet, hogy volt, lehet, hogy nem volt.
ELNÖK: Nyilvánvalóan ennek a jogszerűségét is, azt gondolom, el kell majd bírálni, hogy Faller Jenő államtitkár úrnak a levelében szerepelt ez, hogy azért kellett nem egy magyar vállalatnak eladni ezt az ingatlant, mert az orosz titkosszolgálatnak ez volt az elvárása. És ilyen értelemben ennek a jogszerűsége, azt hiszem, hogy szintén egy vizsgálat tárgya kell legyen. Ezért is kérdeztünk, kérdeztem rá erre a vonatkozásra.
Köszönöm szépen a válaszaikat. Van-e további kérdésük? (Senki sem jelentkezik.) Tehát akkor szeretném a zárszámadással kapcsolatos vitát lassan lezárni.
Ezzel kapcsolatban elmondanám, hogy megítélésünk szerint a 2008-as költségvetés nem nyújtott keretet sem a megfelelő diplomáciai tevékenység, sem a nemzetpolitikai célok eléréséhez. A magunk részéről mi a zárszámadást nem tudjuk támogatni.
További megjegyzés, bejelentés van-e? (Jelzésre:) Gruber képviselő úr!
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Elnök Úr! Tudom, hogy ez valószínűleg meghaladja a jelen lévő felek kompetenciáját, de pontosan e külön megállapodás alapján én roppant veszélyesnek látom a következő időszak ingatlanértékesítési gyakorlatát, hiszen kiderül az, hogy tulajdonképpen az ÁSZ e tekintetben sajnos eszköz nélküli, illetőleg rálátás nélküli állapotban van. Tehát az az ellenőrzés, amit most taglaltunk, egy véletlen hiba folytán került csak egyáltalán ide napirendre.
Az elkövetkezendő időszakban, úgy tűnik - hiszen a költségvetés bevételi oldalának az érvényesítése alapján szükség lesz külföldön lévő ingatlanok értékesítésére. Nem tudom, hogy a bizottságnak milyen eszköze van, hogy felhívni a figyelmet, vagy netalántán egy kvázi ellenőrző külön bizottságot létrehozni, hogy megelőzzük az ilyen típusú erősen bűncselekménygyanús eseteket.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Azt gondolom, hogy a külügyminiszter úr részéről is már hangzott el erre a vonatkozóan egy felajánlás, hogy hallgassuk meg a Külügyminisztériumot a vagyongazdálkodás, és különös tekintettel az ingatlangazdálkodás kérdéseiről. Egy ilyen ülést én értelmesnek, szükségesnek tartanék. Tehát ezt a képviselői kezdeményezést a magunk részéről megfontoljuk.
Van-e további bejelentenivaló, kérdés? (Jelzésre:) Alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Ügyrendileg van egyetlen kérdésem, mert nagyon érdekes megfogalmazások is előfordultak levélről, információról. A jelenlevők tudnak-e bármilyen olyan körülményről, amely alapján ennek a mostani tárgyalásnak bármilyen bizalmas, titkos információt tartalmazó részlete lenne? (Senki sem jelentkezik.) Nem tudnak. Köszönöm szépen.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Felteszem szavazásra. A T/10380. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát ki támogatja? (Szavazás.) Tizenegy igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Nyolc nem. A bizottság támogatja. Köszönjük szépen önöknek a megjelenést. Jó munkát kívánunk!
Döntés a napirend módosításáról
Tisztelt Bizottság! A harmadik napirendi pontunkkal kapcsolatban alelnök úr azt kezdeményezte, hogy a nagykövetjelöltek meghallgatását az október 13-ai ülésünkre halasszuk el, tegyük át. Van-e ezzel kapcsolatban bárkinek kifogása? (Dr. Horváth János: Éljen az alelnök úr!)
Felteszem szavazásra. Ki támogatja a napirendnek ez irányú módosítását? (Szavazás.) Egyhangú.
Tisztelt Bizottság! A Szülőföld Alapról szóló törvényben a bizottság többségi álláspontját nem Velez Árpád, hanem Varga László ismertetné. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
Tisztelt Bizottság! A jövő héten, 29-én Európa tanácsi PKGY lesz, viszont ülnünk kell. Tehát azt szeretném kérni a bizottság tagjaitól, hogy az itthon maradó képviselők fokozottan jelenjenek meg ezen az ülésen, hogy meglegyen a határozatképesség.
Az ülést berekesztem. Jó munkát, viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 57 perc.)
|
|
|
Németh Zsolt |
Jegyzőkönyvvezetők: Barna Beáta és Horváth Éva Szilvia