KHTB-31/2007.
(KHTB-51/2006-2010.)

Jegyzőkönyv*

az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2007. december 4-én, kedden 11 órakor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről

 

Tartalomjegyzék

Napirendi javaslat: *

A bizottság részéről *

Megjelent *

Helyettesítési megbízást adott *

Hozzászólók *

Elnöki bevezető *

Tájékoztató a magyar kormány külpolitikájáról. Tájékoztatót tart: dr. Göncz Kinga külügyminiszter *

Dr. Göncz Kinga szóbeli kiegészítője *

Az elnök ismertetése a Fidesz álláspontjáról *

Képviselői hozzászólások *

Dr. Kozma József ügyrendi észrevétele *

Dr. Göncz Kinga válaszai *

A Londonban, 2001. március 22-én kelt, a bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4470. szám) (Általános vita) *

A Londonban, 2001. október 5-én kelt, a hajókon alkalmazott ártalmas antivegetatív bevonatrendszerek ellenőrzéséről szóló nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4471. szám) (Általános vita) *

Marton Tamás kiegészítése *

A kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről szóló, Párizsban 2005. év október hó 20. napján elfogadott UNESCO egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4559. szám) (Általános vita) *

Gresiczki Péter kiegészítése *

A Magyar Köztársaság Kormánya és a Lett Köztársaság Kormánya között az egymás nevében a vízumok kiadásában, valamint a biometrikus adatok gyűjtésében diplomáciai és konzuli képviseleteik útján történő kölcsönös eljárásról szóló Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4560. szám) (Általános vita) *

A Magyar Köztársaság Kormánya és a Litván Köztársaság Kormánya között az egymás nevében a vízumok kiadásában, valamint a biometrikus adatok gyűjtésében diplomáciai és konzuli képviseleteik útján történő kölcsönös eljárásról szóló Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4561. szám) (Általános vita) *

A Magyar Köztársaság Kormánya és az Észt Köztársaság Kormánya között az egymás nevében a vízumok kiadásában, valamint a biometrikus adatok gyűjtésében diplomáciai és konzuli képviseleteik útján történő kölcsönös eljárásról szóló Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4562. szám) (Általános vita) *

Berta Krisztina kiegészítése *

Egyebek *


Napirendi javaslat:

1. Tájékoztató a magyar kormány külpolitikájáról. Tájékoztatót tart: dr. Göncz Kinga külügyminiszter

2. A Londonban, 2001. március 22-én kelt, a bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4470. szám) (Általános vita)

3. A Londonban, 2001. október 5-én kelt, a hajókon alkalmazott ártalmas antivegetatív bevonatrendszerek ellenőrzéséről szóló nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4471. szám) (Általános vita)

4. A kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről szóló, Párizsban 2005. év október hó 20. napján elfogadott UNESCO egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4559. szám) (Általános vita)

5. A Magyar Köztársaság Kormánya és a Lett Köztársaság Kormánya között az egymás nevében a vízumok kiadásában, valamint a biometrikus adatok gyűjtésében diplomáciai és konzuli képviseleteik útján történő kölcsönös eljárásról szóló Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4560. szám) (Általános vita)

6. A Magyar Köztársaság Kormánya és a Litván Köztársaság Kormánya között az egymás nevében a vízumok kiadásában, valamint a biometrikus adatok gyűjtésében diplomáciai és konzuli képviseleteik útján történő kölcsönös eljárásról szóló Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4561. szám) (Általános vita)

7. A Magyar Köztársaság Kormánya és az Észt Köztársaság Kormánya között az egymás nevében a vízumok kiadásában, valamint a biometrikus adatok gyűjtésében diplomáciai és konzuli képviseleteik útján történő kölcsönös eljárásról szóló Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4562. szám) (Általános vita)

8. Egyebek

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke

Dr. Kozma József (MSZP) alelnök
Szabó Vilmos (MSZP) alelnök
Dr. Gedei József (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)

Helyettesítési megbízást adott

Dr. Gógl Árpád (Fidesz) megérkezéséig dr. Nagy Gábor Tamásnak (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz) megérkezéséig dr. Gruber Attilának (Fidesz)
Kránitz László (MSZP) megérkezéséig Mesterházy Attilának (MSZP)

Meghívottak részéről

Hozzászólók

Dr. Göncz Kinga külügyminiszter
Marton Tamás osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Gresiczki Péter főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Berta Krisztina főosztályvezető (Külügyminisztérium)

Megjelent

Dr. Daczi Diána vezető tanácsos (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)

(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 10 perc. )

Elnöki bevezető

NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, továbbiakban: ELNÖK: Hölgyeim és Uraim! Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink. Elkezdenénk a napi penzumot. Bejelentem a helyettesítéseket. (A jegyzőkönyv elején részletezve.) A bizottság határozatképes. Manapság már ez is nagy öröm, látványosan a határozatképessége a Külügyi bizottságnak. A napirendi javaslatot mindenki megkapta. Van-e ezzel kapcsolatban bárkinek felvetése? (Szavazás.) Amennyiben nincsen, felteszem szavazásra: ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.

Az első napirendi pontunk keretében köszöntöm Göncz Kinga külügyminiszter asszonyt. Az évi rendes találkozónkra kerül sor ez alkalommal. A munkatársaink körülbelül húszperces előterjesztésben állapodtak meg, és ezt követően a szokásos eszmecserére nyílik mód. Még egyszer köszöntöm önt, tessék parancsolni!

Tájékoztató a magyar kormány külpolitikájáról. Tájékoztatót tart: dr. Göncz Kinga külügyminiszter

Dr. Göncz Kinga szóbeli kiegészítője

DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az évi rendes alkalom azt jelenti, hogy körülbelül fél éve voltam itt, úgyhogy az utolsó fél évről szeretnék egy összefoglalót adni. Egyrészt talán kezdve néhány alapvető dologgal.

Azt látjuk, hogy az Európai Unió reformszerződése, amit most már lisszaboni szerződésnek hívunk, az egy olyan pályára állt, ahol jó esély lesz rá, hogy valóban el tudják fogadni az Európai Unió országai. Ez azért lényeges, mert a közvetlen környezetünket az európai uniós tagságunk határozza meg és a reformszerződéssel történő előrelépések meghatározzák azt, hogy lényegesen jobb a hangulat az Európai Unióban, jobb a politikai létkör és ez jó mindenféle egyéb szempontból is nekünk. Meglehetősen mozgalmas és sikeres volt ez az időszak a külkapcsolatok szempontjából is. Itt mindig belekerül ebbe a kérdésbe az, hogy hogyan látják Magyarországot a külföldi partnereink és azt lehet látni, hogy részben a költségvetési egyensúly javulása, részben a reformprogramokhoz való következetes ragaszkodás, amiről tudják egyébként a külföldi partnereink, hogy ez időnként nem könnyű, az egyre nagyobb elismerést vált ki és egyre több helyen halljuk azt, hogy ez az az út, amit Magyarországnak követnie kell. De nemcsak Magyarországnak, hanem a többi újonnan csatlakozó európai uniós tagországnak, illetőleg a régiek közül is többnek és ez is meghatározza a mozgásterünket, hogy hogyan látnak bennünket.

Sok minden történt a nem hagyományos diplomáciai területeken is, külgazdaságban, az energiapolitika területén Magyarország meglehetősen látható és aktív szerepet játszott, befektetések vonzása, piacok biztosítása területén és több olyan korábbi erőfeszítésünk is látható eredményeket hozott, ami például az ázsiai jelenlétünkre vonatkozik, a kínai kulturális évad, a nemzetközi szervezetek Budapestre költözése. Láthatóan egymást is mintának tekintik ezek a szervezetek és hogy ha egy vagy két idetelepíti a logisztikai központját, az a többiek számára is mintát jelent. Ezt a folyamatot láttuk az utóbbi időben.

Szeretnék röviden adni egy összefoglalót a különböző külpolitikai területekről. Talán kezdeném a szomszédságpolitikával. Hisz' ez a közvetlen környezetünk. Folytatódott a közös kormányülések gyakorlata: magyar-horvát, magyar-szlovén, magyar-román, magyar-osztrák, ami most közvetlenül pár nappal ezelőtt zajlott. Azt lehet látni, hogy ahogy általában a nem közös kormányülések is zajlanak, nagyon gazdag tematikája van ezeknek az üléseknek és nagyon gyakorlatorientált tematikája. A különös jelentőségét ennek az adja, hogy az európai uniós források, határon átnyúló fejlesztéseket lehetővé tevő források most már elérhetőek és közös érdek az, hogy ezeket a lehető leghatékonyabban használjuk. Ez egyébként mindenhol kiemelt téma volt és szerepelt a témák között. Sok minden egyéb mellett, nyilvánvalóan függően attól, hogy milyenek a kapcsolataink.

Pár szót szólnék Szlovákiáról, ez kapta a legnagyobb figyelmet az utóbbi időben. Szlovákiával való kapcsolatunkban több feladatunk van: egyrészt láthatóan folyamatosan be kell rendezkednünk egy rövid távú konfliktuskezelésre, másrészről közös és magyar érdek is az, hogy menjenek a projektalapú együttműködéseink és ezek tudjanak előrefelé lépni, pontosan amiatt, hogy ezeket az európai uniós forrásokat megfelelően használni tudjuk és a harmadik szintjén az együttműködéseknek mindenképpen dolgoznunk kell azon, hogy hosszabb távon más minőségű együttműködés legyen a két ország között. Amit talán érdemes kiemelni az utóbbi időszakból, az egyrészt a miniszterelnöki találkozónak a 14 pontos együttműködési projektcsomagja, ami konkrétan meghatározott feladatokat. Itt elindult a munka és nyilvánvalóan látnunk kell lépéseket ahhoz, hogy lehessen ezt a szintű kapcsolatot folytatni. Nem rég volt egy külügyminiszteri találkozó, ahol én előre is bocsátottam és ott is egészen egyértelművé tettem, hogy mik azok a problémák, amik nem elfogadhatók és amelyek nehezítik a kapcsolatokat és akkor várható a felső szintű találkozók folytatása, hogy ha itt változások lesznek.

Ennek három eleme volt, az egyik, ami nem elfogadható Magyarország számára, az az, hogy Szlovákia, a szlovák kormány kettős üzeneteket küld, miközben a kormánykoalíciót alkotó pártok képviselői részéről elhangzanak időnként a gyűlöletbeszéd szintjét elérő megjegyzések, de az is elfogadhatatlan, ahogy Fico miniszterelnök úr Sólyom László látogatásáról beszélt. Másik oldalon folyamatosan érkeznek azok az üzenetek, hogy legyenek találkozók, legyen szoros kapcsolat. A kettő ellentmond egymásnak és mindenképpen ennek a közelítésén dolgozni kell, illetőleg egyértelművé tételén dolgoznia kell a szlovák kormánynak. A másik ilyen üzenet volt, hogy noha azt elfogadjuk és mi is tudjuk, hogy kormánypártok és ellenzéki pártok között lehet egyfajta konfliktus és lehet egyfajta ellentét, az MKP azonban nem csupán egy ellenzéki párt, hanem az MKP az ottani magyarságot képviselő érdekképviseleti intézmény is, ilyen minőségében viszont mindenképpen partnernek kell tekintenie a szlovák kormányzatnak és bevonni azokba a programmegoldásokba, amelyekbe ma láthatóan nagyon kevéssé vonják be az MKP-t.

A harmadik feltétel, amit megfogalmaztam, az az volt, hogy a kormányalakulás után elhangzott egy olyan ígéret, hogy a status quot kisebbségi ügyekben szeretné ez a kormány megőrizni, azt látjuk, hogy sok területen visszalépés történik és hogy ezek azok az ügyek, amelyek meghatározzák a kapcsolatok hangulatát akkor is és a légkörét akkor is, hogy ha egyébként teljesen természetesen módon nagyon sok pozitív dolog történik a civil társadalom együttműködésében: befektetések, üzleti kapcsolatok és egyéb területen. Egyébként itt sor került az Ipoly-hidakról szóló megállapodás aláírására. Ezt mindkét kormány elfogadta és ennek van egy nagyon komoly támogatottsága mindegyik oldalon.

Az Ausztriával való kapcsolat, miközben tudjuk, hogy Ausztria és Magyarország kapcsolata semmivel nem helyettesíthető és valóban nagyon szoros együttműködést jelent sok területen, több konfliktus beárnyékolta a kapcsolatunkat az utóbbi időben. A Rába-habzás ügyében sikerült előrelépni. Ott egyébként a központi kormányzat - a tartományi hatáskör - pénzügyi terheket is vállalt és jogszabály-változtatást is kezdeményezett az ügyben, hogy ez megoldódjon. Úgy néz ki, hogy ez jól és sínen van. A heiligenkreuzeri szemétégető ügyében még mindig nem látszik a megoldás. Láthatóan ott nem is csak egy kérdésről van szó, nemcsak az Espooi egyezménynek megfelelő bevonásáról a magyar népességnek, a határ melletti népességnek, hanem arról is, hogy a két régiónak a fejlesztéspolitikája nagyon különböző irányba megy és ezeket kellene összehangolni. Ígéreteket kapunk arra, hogy egy nyitottság van, illetőleg lesz és reméljük, hogy ez követhető. Itt a MOL-ÖMV-konfliktus szintén láthatóvá tette a stratégiai különbségeket a két vállalat és akár a két ország energiastratégiája között. Annak nem látszik egy közeli feloldása, de mindegyik kormány azt mondta, hogy ez üzletpolitikai szinten intéződjön el. Magyarország is megtette azt, amit meg kell tennie azért, hogy a közellátás szempontjából biztosítsa a magyar érdekeket.

Romániával talán a legintenzívebb az együttműködés az európai uniós források felhasználásának az előkészítésében. Közös kistérség alakult például arra, hogy ezekhez a forrásokhoz hozzájussanak és hogy olyan projektek tervezése történjen meg, amelyek valóban előnyöket jelentenek mindkét oldal számára. Romániában nagyon fontos számunkra az, hogy az RMDSZ kormányzati pozícióban van, tehát nem kormányközi szinten jelenik meg mindenfajta olyan kérdés, ami az ott élő magyar közösséget érinti. Az is fontos számunkra, hogy ugyan a kormány támogatottsága, ennek az ereje kérdéses, de egy európai orientációjú kormánya van Romániának, amellyel egyébként lehet szorosan együttműködni. Bár tudjuk, hogy másfajta hangok is vannak az országban. Itt az európai parlamenti választások eredménye, noha úgy néz ki, hogy most ez pozitív eredményeket hozott a magyar közösség számára, felveti azt a veszélyt hosszabb távon, hogy egy megosztottság esetleg megkérdőjelezheti a magyarság parlamenti képviseletét és ilyen módon persze a kormányban való részvételét és azt gondolom, hogy ez egy közös felelősség, hogy ne ebbe az irányba alakuljanak a dolgok Erdélyben, illetőleg Romániában.

Szerbiáról egy pár szót. Magyarország elkötelezetten támogatja Szerbiát az Európai Unión belül, Szerbia európai uniós perspektíváját, és többek között magyar kezdeményezésre indult el az a munka is, hogy Szerbia, illetőleg a nyugat-balkáni országok kapjanak egy vízummentességet belátható időn belül. Ezt a regionális partnerség keretében vetette fel Magyarország, a regionális partnerség kezdte el ezt a folyamatot, azt látjuk, hogy ma ez már meglehetős támogatottságot élvez az Európai Unión belül. Ez nekünk azért kiemelten fontos, mert a vajdasági magyarok számára egy vízummentes utazási lehetőséget jelent - reményeink szerint a közeljövőben - és Szerbiának meg egy integrációs lehetőséget, meg azt, hogy amennyire most már a romániai, szlovákiai magyarságot az Európai Unión belül tudjuk, akkor, hogy ha Szerbiának felgyorsul az integrációja, akkor ugyanez a remény megvan a vajdasági magyarsággal kapcsolatban is. Rendkívül intenzív kapcsolatban vagyunk a szerb vezetéssel, a külügyminiszteri találkozók rendszeresek, nem rég volt Kostunica miniszterelnök úr itt, ahol egy projektcsomagot nyújtottunk át, ami Szerbia euroatlanti integrációjának támogatásáról szól konkrét javaslatokkal arról, hogy Magyarország hogyan tud ehhez a folyamathoz hozzájárulni és hogyan tudja ezt a folyamatot segíteni.

Koszovó, amiről külön beszélnék, de ez szorosan összefügg a régió stabilitásával és azzal, hogy Szerbiában is mi fog történni, Magyarország is maximálisan egyetért azzal, hogy a koszovói kérdés rendezése az Európai Unió ügye elsődlegesen. Azt gondoljuk, hogy az utolsó 120 napban történő tárgyalások vezetése és ahogy ez zajlott, az komoly esélyeket jelenthet a továbblépés szempontjából. Wolfgang Gissinger az Európai Unió összes tagországát képviselte, a régió országaival, Magyarországgal napi kapcsolatban és napi konzultációban arról, hogy mi hogyan látjuk a helyzetet, milyen érdekeink vannak, milyen álláspontokat képviseljen ő maga az Európai Unió képviseletében. Volt némi remény arra, hogy ha nem is egy végleges státusdöntéshez, de valameddig el lehet jutni a tárgyalások során. Azt látjuk, hogy nem lehetett, de azt gondolom, a folyamat akkor is fontos volt, hiszen elindult egy párbeszéd Pristina és Belgrád között, és tudjuk, hogy bármi lesz a kimenetele bármikor a koszovói státuskérdésnek, párbeszédre mindenképpen szükség lesz, hiszen a régió stabilitása ezt igényli és mind a két város Pristina és Belgrád érdeke is ezt kívánja.

Magyarország nagyon komolyan dolgozik azon, hogy az Európai Uniónak egységes álláspontja legyen akkor, amikor már látjuk, hogy december 19-én mi fog történni vagy mi nem fog történni. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában van még egy esély arra, hogy legyen egy biztonsági tanácsi döntés, de mindenképpen kiemelt érdek az, hogy legyen egységes európai uniós állásfoglalás, hiszen ez az, ami egyértelmű üzenetet küld a feleknek. Magyarország hangsúlyozza folyamatosan azt, hogy kisebbségi és közösségi jogok hatékony védelme kiemelten fontos és az összes nemzetközi tárgyalásunkban megemlítjük azt, hogy Magyarország helyzete azért is speciális, merthogy a nagy létszámú vajdasági magyarságot nagyon nagymértékben érinti az, hogy Szerbiában mi történik, hogy milyen irányt választ Szerbia. Inkább egy európai uniós irányt vagy inkább egy izoláció irányába lép tovább és a nacionalizmus megerősödése irányába, amikor mi azt mondjuk, hogy támogatjuk Szerbiában a demokratikus erőket, támogatjuk az európai integrációt, akkor arról is beszélünk, hogy olyan Szerbiát szeretnénk látni és tudni itt a szomszédságban, amely stabil, amely nyitott, nem izolálódik és amely minden kisebbségével kapcsolatban egy olyan irányt követ, amely mindannyiunk számára elfogadható és az európai uniós értékeknek felel meg.

Ukrajna. Szintén szoros kapcsolatban vagyunk Ukrajnával, vártuk, várjuk a kormányalakítást, tudjuk, hogy az nagyon fontos lenne a kormányalakítás szempontjából, úgy tűnik, hogy most közelkerültünk ehhez. Ukrajnával kapcsolatban érdemes megemlíteni azt, hogy magyar javaslatra került be az európai uniós gondolkodásba a kishatárforgalmi egyezmények lehetősége Ukrajnával. Megkötöttük ezt az egyezményt, ez azt jelenti, hogy Magyarország schengeni csatlakozása után is az Ukrajnában élő, a Kárpátalján élő magyar közösségnek gyakorlatilag a 90 százaléka kishatárforgalmi engedély birtokában könnyen tudja a kapcsolatokat tartani. Ez egy 50 km-es sáv lesz, amint a belül élők számára adva lesz ez a lehetőség. Öt évre adható 20 euróért és akárhány átlépési lehetőséget biztosít annak, akinek ilyen engedélye van. Talán egy pár szót mondanék arról, hogy a schengeni csatlakozásunk után egyrészről Horvátországgal nem változik a személyi igazolvánnyal történő átlépés lehetősége, mert Magyarország szintén nagyon intenzív képviselője volt, együtt Olaszországgal és Szlovéniával.

Ahogy említettem, Ukrajnával megkötöttük a kishatárforgalmi megállapodást. A vajdasági magyarság képviselői nem támogatják a kishatárforgalmi megállapodást, illetőleg azt kérték, hogy egyelőre nézzék meg, hogy mi lesz a hatása a schengeni csatlakozásnak. Meglátjuk, úgy néz ki, hogy egyelőre várnánk ennek a megkötésével. Ez nem olyan nehéz, mert ahogy látjuk, a szerb vezetés, parlament és kormány egyelőre a legkevésbé tud figyelmet szentelni bármi egyébként, ami nem közvetlen a koszovói tárgyalásokkal függ össze. Úgyhogy valószínűleg egyébként is elhúzódna ez, de ha valóban lesznek tapasztalataink, annak megfelelően fogunk továbblépni. De addig is, ami viszont lehetőség Szerbiával és Ukrajnával kapcsolatban is, hogy noha lesz elvileg egy 35 eurós vízumdíj, ami egyébként magyar közbenjárásra lett ennyi és nem több, viszonylag széles mozgásterünk van abban, hogy vízumdíj-mentesen kaphassanak vízumot sokan. Nyilván csoportok meghatározhatók ebben, nyugdíjasok, egészségügyi kezelésre érkezők, diákok, azok, akik rendszeresen üzleti kapcsolatokat tartanak fenn és még sok mindenki más. Egy másik javaslat, ami felmerült, az az, hogy Magyarországa Szülőföld Alapban lévő eddigi forrásokhoz képest megemeli ezeket a forrásokat és a kapcsolattartás elősegítésére további 700 millió forrást fog szánni, együttműködve az ottani szervezetekkel, akik nyilvánvalóan ebben komoly szerepet fognak kapni.

Moldováról pár szót. Moldovában Magyarország intenzíven jelen van, egyrészről tudjuk, hogy Bánfi tábornok személyében az EUBAM-nak a vezetését magyar szakember viszi, az Európai Unió különleges megbízottja a szintén magyar származású Mizsei Kálmán és Moldova is meglehetősen nagymértékben támaszkodna Magyarországra a saját európai perspektívájának a segítésében.

Még egy magyar vonatkozású dolog történt: ez pedig a közös vízumátvevő központnak a megnyitása, ami ma már modellként szolgál több ország számára is arra, hogy hogyan lehet a konzuli szolgálatot közösen, több európai uniós tagországnak együtt biztosítani olyan országokban, ahol nincs mindegyik országnak képviselete. Magyarország nagyon láthatóvá vált és nagyon nagy elismerést vívott ki ennek a felállításával és valóban ezt a modellt ma már többfelé követik.

Oroszországról valamennyit mondanék. Látjuk, hogy Oroszország az utóbbi években nem könnyű partnere az Európai Uniónak. Láthatóan egy olyan szerepet célzott meg, ami nehezebbé teszi a megállapodás megkötését több területen is. Látjuk, hogy a koszovói megállapodás, noha Trojkában részt vett orosz szakértő és diplomata is, mégsem nem tudott olyan messzire jutni, ami esetleges orosz segítséggel megtörténhetett volna, de azt látjuk, hogy az IEFI-szerződés moratóriumának meghirdetésével és egyéb területeken is az orosz pozíció nehezen egyeztethető össze sokszor más nemzetközi törekvésekkel. Felmerültek komoly aggodalmak a mostani hétvégi választással kapcsolatban, ahol az EBESZ-megfigyelők nem megfelelő számban, nem megfelelő időben kerülhettek olyan helyzetbe, hogy megfigyelhessék a választásokat. Ezzel együtt, hogy komoly aggodalmak vannak, azt látjuk, hogy Oroszország nagyon fontos partnere az Európai Uniónak és Magyarországnak is.

Sokszor megfogalmazódik az Európai Unión belül, hogy nem nagyon van más választásunk és van egy kölcsönös egymásra utaltság is Oroszországgal: nem nagyon van más választásunk, mint Oroszországot minél több szerződéses viszonnyal egy olyan fajta együttműködési körbe bevonni, ahol kiszámíthatóak a következő lépések. Azt is lehet látni, hogy a régió, de a világ távolabbi részeinek konfliktusszituációiban is nehéz Oroszország nélkül lépni. Tehát mindenképpen van egy erős törekvés erre. Ha kérdés lesz, szívesen beszélek erről még, hogy itt láthatóan van egy különbség abban, hogy hogyan látszik a magyar-orosz politika vagy a magyar belpolitika szempontjából az, hogy a magyarországi orosz külpolitika milyen is. Én azt gondolom, hogy az a külpolitika, amit mi folytatunk, az az Európai Unió mainstreaming külpolitikájába illeszkedik, egyébként erről szól az a think tank jelentés, ami nemrég jelent meg egy nagy tekintélyű think tank publikálásában, ahol Magyarország másik tizenegynéhány országgal együtt a mainstreamingbe tartozik.

Az Európai Unióról néhány szót. És közben nézem az időt. Az európai politikai stratégiánkról beszéltünk. Ott világosan megfogalmaztuk azt a pozíciót, amiben úgy tudom és látom, hogy egyébként van egy megállapodás a pártok között, hogy Magyarország integrációpárti, egyrészről azt gondoljuk, hogy a sikeres Európai Uniónak szüksége van egy szorosabb politikai integrációra, azt gondoljuk, hogy az Európai Unió egy értékközösség elsődlegesen amellett, hogy gazdasági közösség és hangsúlyozzuk a nyitottságát az uniónak. A nyitottsághoz arra van szükség, hogy egy stabil régióban legyen egy sikeres, versenyképes, erős Európai Unió.

A reformszerződésről szóltam, nagyon komoly lépések történtek, hamarosan újra találkozunk itt a következő előkészítéseképpen. A schengeni tagság ügyében talán az volt fontos az utóbbi időben, hogy Ausztria szerette volna fenntartani a határőrizetet még másik három hónapig a schengeni tagságunk után is. Egyébként ez történt Ausztria esetében, amikor Ausztria csatlakozott a schengeni tagsághoz, akkor Németország fenntartotta még három hónapig a határőrizetet. Mi azt mondtuk, hogy ezt nem fogadjuk el, viszont született egy megállapodás a rendőrségi együttműködésről, arról, hogy lesz egy együttműködés az osztrákokkal arra, hogy valóban a schengeni csatlakozásunk ne jelentsen migrációs veszélyt, egyebeket Ausztria számára sem. Vannak ilyen aggodalmak, amiket nekünk is meg kellett értenünk.

A magyar uniós elnökség előkészítése elindult. Erről részben folynak az egyeztetések. Ma délután lesz az Európai ügyek bizottságában egy egyeztetés a kiválasztás, képzés témájáról. Sokszor elmondtuk, azt gondoljuk, hogy csak együttműködéssel megy, hogy ennek pontosan mi legyen a formája, ott viták vannak. Egyértelmű az, hogy végül a kormánynak van egy felelőssége az előkészítésben, mint ahogy a mindenkori kormánynak van egy végső felelőssége az elnökségi időszak kivitelezésében is, bárki lesz is kormányon, de onnan indult a megbeszélés, hogy ennek össznemzetinek kell lenni és az összes politikai párt konszenzusát kell élvezni.

Talán még az Európai Unió kapcsán azt érdemes megemlíteni, hogy ez az időszak a magas szintű látogatások időszaka is volt. Angela Merkel kancellár asszony, Sárközy elnök úr látogatott Magyarországra. Mindkettő fontos az ország szempontjából, és Gordon Braun miniszterelnök úrnak volt egy találkozója Gyurcsány miniszterelnök úrral, sok egyéb kapcsolat mellett azt gondolom, hogy ezek kiemelkedően fontosak voltak.

Egyesült Államok. A felsőszintű kapcsolataink meglehetősen intenzívek. Én magam most jártam Brüsszelben, de parlamenti külügyi bizottsági delegáció is járt az Egyesült Államokban, Orbán Viktor szintén ellenzéki vezetőként. Az együttműködésünk több területen meglehetősen intenzív. Egyrészről Afganisztán-ügyben meglehetős elismerést élvez Magyarország részvétele. A gazdasági-technológiai együttműködésünk is fontos. Kiemelt területe az együttműködésnek a demokráciatámogatás. Ezt az amerikai kollégáink úgy fogalmazzák meg, hogy Amerikának túl nagy a lábnyoma és nagyon fontos, hogy legyenek olyan szövetségesei, amelyek saját, közeli történelmi tapasztalataik alapján és a saját tapasztalataik megosztásával részt tudnak venni a demokráciatámogatásban, Magyarország kezdeményezéseit nagy elismerés övezi. Ennek egy része például a Kuba-politikánk, a Kubával kapcsolatos demokráciatámogató politikánk. Ennek része volt az én miami látogatásom, része volt a kubai amerikai delegációk látogatása Magyarországra, a menekültek befogadása és sok minden egyéb. Egyébként ez a vonal az, ami a magyar külpolitikában meglehetősen hangsúlyos és láthatóvá is teszi az értékalapú külpolitikánkat.

Ahol itt egy probléma van, megoldatlanság van, az a vízumkérdés. Még mindig. Most már egészen közel vagyunk a visszautasítási ráta szempontjából a 10 százalékhoz. Jó reményünk van arra, hogy ez a közeljövőben meg fog történni, hogy Magyarország is vízummentessé váljon.

Kanadával ugyanez a helyzet, miközben nagyon szorosak a kapcsolataink felsőszintű látogatásokkal, egyebekkel. Itt a vízummentességi feltételrendszernek megfelelően úgy tűnik, hogy a közeljövőben szintén várható a vízummentesség.

Az ázsiai térségről pár szó. Talán látható, hogy az európai uniós csatlakozásunk után Magyarország Ázsia-politikája láthatóbb lett, intenzívebb lett. Azt is tudjuk, hogy a gazdasági potenciálja a délkelet-ázsiai országoknak fontossá teszi, hogy Magyarország jelen legyen ebben a régióban. Kiemelt esemény ebből a szempontból a kínai évad, ami egyébként nagyon sikeres és megint sűrűbbé teszi a kapcsolatrendszerünket. A parlamenti diplomáciának is ebben nagy szerepe van és fontos szereplője, de Koreával, Szingapúrral, szintén miniszterelnöki látogatások, együttműködések történtek. Talán még Kínával kapcsolatban azt érdemes megemlíteni, hogy Magyarország az az ország, amelynek emberjogi párbeszéde van Kínával. Ahol rendszeresen megismertetjük a kínai politikai vezetőkkel, középvezetőkkel azokat a modelleket, amelyek a demokratikus intézményrendszer modelljei és amelyek szükségesek a demokrácia működéséhez és úgy tűnik, hogy ez időnként példaként is szolgálhat.

Észak-Afrika, Közel-Kelet, néhány szót szólnék erről is. Kidolgozott a Külügyminisztérium egy Afrika-stratégiát. Tudjuk, hogy Magyarország fokozatosan válik donorországgá, de nyilván nem leszünk a közeljövőben a legnagyobb donorországok egyike. Viszont fontosnak tartjuk, hogy azokat a befizetéseinket, amelyeket egyébként nemzetközi szervezetek számára ajánlunk fel, hogy ezeknek a segítségével Magyarország jelen tudjon lenni az egyébként gyorsan fejlődő és nagyon sokszor demokratizálódó afrikai országokban. Részben az kell ehhez, hogy a vállalatainkat, illetőleg a civil szervezeteinket fel tudjuk készíteni arra, hogy sikeresen pályázzanak olyan nemzetközi forrásokra, amelyek aztán lehetővé teszik a technológia transzfert, lehetővé teszik a demokráciatechnikák elvitelét afrikai országokra. Úgy látjuk, hogy Afrika egyre inkább igényt tart egy partneri kapcsolatrendszerre, nagyon komoly változások történnek, nagyon komoly érdeklődés van az afrikai országok iránt. Magyarországnak is ott kell lennie. Ha az arab országokról is beszélünk, azt gondolom, hogy ott is nagyon komoly lépések történtek, katari, kuvaiti, jordán kapcsolataink lényegesen intenzívebbé váltak. Ez részben az energiapolitika szempontjából fontos Magyarország számára, de gazdasági szempontokból és politikai szempontokból is nagyon fontos.

Közel-Kelet. Az annapoliszi konferencia után talán azt tudjuk mondani: komoly lépést tett abba az irányba, hogy békésebb térséggé váljon és ez tovább is növeli a lehetőségeket. Afganisztáni szerepvállalásunkról egy pár szó. A civil programok már nagyon látható eredményeket hoztak, a következő évben ennek a koordinációját javítanánk. És hogy még hatékonyabban tudjuk használni a forrásainkat, részben további forrásokat is szereztünk, szeretnénk a jövőben is szerezni a programok kivitelezéséhez. Magyarország további szerepeket vállalna, részben a kabuli reptérnek a fenntartása, üzemeltetési feladatait. Részben felmerült, hogy esetleg Ulsgan tartományban egy különleges műveleti csoportot is felajánlanánk. Ennek kapcsán még zajlanak a tárgyalások, ez még nem egy eldöntött tény, de a kérés felmerült és elindultak a tárgyalások erről. Ami talán fontos, hogy a pápai repülőtér NATO-hasznosítása ügyében egy pozitív döntés történt. Itt még további lépések vannak, de azért ez mindenképpen Magyarország elismerését jelenti. És fontos számunkra sok szempontból.

Multilaterális ügyekről pár szót említettem, hogy örömteli volt az, hogy három nemzetközi szervezet is Magyarországot választotta logisztikai központjának, regionális központjának. Részben a menekültügyi főbiztosság, a FAO, illetve a nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold társaságok. Azt látjuk, hogy egymást követik a szervezetek, sőt az is megfogalmazódott, hogy ahogy Magyarország fokozatosan válik üzleti szempontból is logisztikai központtá, ez összefügg, ahogy a különböző üzleti szereplők és a különböző nonprofit szereplők választják Magyarországot és ennek konkrét eredményei is vannak. Szintén a multilaterális szerepvállalásunkhoz tartozik, a Benes-dekrétumokkal kapcsolatban az a határozati indítvány, ami az Európa Tanácsban az asztalra került és ami egy szélesebb kontextusban vizsgálja azt, ami Magyarország számára nagyon fájdalmas volt és ami többek között beárnyékolja a szlovák-magyar kapcsolatokat. Az talán egy multilaterális szintről tud visszakerülni és kap más megvilágítást. Egyébként ez fontos, hogy ilyen módon éljünk a multilaterális diplomácia adta lehetőségeinkkel. Az ENSZ közgyűlésén nagyon sok témát említettem én magam is. Talán, amit érdemes kiemelni Magyarország intenzív együttműködése terén, a fogyatékos jog védelemével és integrációjával kapcsolatban, elsőként ratifikáltuk ezt a dokumentumot, illetve a kisebbségi fórum létrehozásában volt Magyarországnak komoly szerepe. Van egy olyan intenciónk, hogy a BT nem állandó tagságára pályázunk 2012-re, elkezdtük a lobbizást ez ügyben.

A NEFE-politikánkról beszéltem már, láthatóan van egy nagy érdeklődés Magyarország demokratikus átalakulása tapasztalatainak az átadására. Itt egyébként hitelesek vagyunk és olyan tapasztalataink vannak, amelyek értéket képviselnek mások számára. NEFE-politikánkban a nyugat-balkán kiemelt helyen szerepel Bosznia-Hercegovina. Dolgozunk a Bosznia-stratégián, Moldovát segítjük, Vietnámmal kapcsolatban szintén készül egy stratégia, Afganisztán kiemelt szerepben van. Most nem beszélnék hosszabban a külkapcsolati stratégiáról, annak most zajlik az egyeztetése, egy olvasatban már került a kormány elé, most egyeztetünk. Mielőtt visszavisszük a kormányhoz, azt gondoljuk, hogy jó lenne egy konszenzusközeli állapotot elérni a stratégia kapcsán. Nagyon fontos üzenete lenne a külföldi partnereink számára annak, hogy ha Magyarországon lenne egy konszenzus a külpolitikai fő trendeket és hosszabb távú célokat illetően, azt gondolom, hogy Magyarország megbízhatósága, imidzse szempontjából ez lényeges.

Talán valamit arról, hogy a szolgáltató diplomácia-közkapcsolataink hogyan is alakulnak. Nagyon nagy hangsúly van az egyeztetéseken, nemcsak a stratégiával kapcsolatban, hanem egyébként is civil szervezetekkel, emberi jogi nemzetközi fejlesztésben részt vevő civil szervezetekkel, külpolitikai területen aktív civil szervezetekkel rendszeresen egyeztettünk, az EU-kommunikációt változatlanul visszük, meglehetős aktivitással, tudjuk, hogy nagyon nagy szükség is van erre. Több ilyen rendezvény volt mostanában.

A terveinkről talán valamit: egyrészről elindult egy intenzív együttműködés más európai uniós országokkal a konzuli szolgáltatások nyújtására. Magyarország szolgáltat azt hiszem, húsz helyen és számunkra is szolgáltatnak nagyon sok helyen, ez az egyik előrelépési lehetőség. Amit tervezünk még itt a regionális jelenlétünkben, az az, hogy Tbilisziben nyitnánk a közeljövőben egy nagykövetséget és Bakuban egy gazdasági képviseletet. Jelen kellene lennünk ebben a régióban. Nagyon sok szempontból fontos politikai szempontból, külpolitikai szempontból, biztonságpolitikai szempontból, energiapolitikai szempontból és gazdaságilag is, Jekatyerinburgban nyílik meg egy képviseletünk. A tervek között szerepel Minszk, erről nagy viták voltak. Azt gondoljuk, hogy ahhoz, hogy befolyásolni tudjuk a Belorussziában történteket, hogy a demokratizálódás irányában tudjuk segíteni a civil társadalmat, ahhoz jelen kell lennünk. Egyébként ez követi az Európai Unió fő törekvéseit is. Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy itt megállnék. Nyilván nem tudtam mindenről beszélni, mert félév nagyon hosszú idő, nagyon sok mindent érinteni kellett volna, de felteszem, a kérdések kapcsán szó kerülhet még sok minden egyébre is. Köszönöm szépen.

Az elnök ismertetése a Fidesz álláspontjáról

ELNÖK: Köszönjük szépen az írásos tájékoztatót is, amit a minisztérium elkészített. A meghallgatásoknak így sikerül megadni a megfelelő súlyt. Miniszter asszony, engedje meg, hogy röviden ismertessem a Fidesz álláspontját az elhangzottakkal kapcsolatban.

Úgy látjuk, hogy számos kérdésben, biztonságpolitika, Európa-politikai kérdésben, lett-lényen szó Afganisztánról, a reformszerződés ügyéről, vagy éppen olyan térségpolitikai kérdésben, mint Szlovákia, van egyetértés. És megvan az egyetértés megteremtésének az esélye a magyar politikai erők között.

Van azonban egy terület, amelyik egy meglehetősen fertőző terület a magyar külpolitikában, ez pedig a magyar Oroszország-politika. Azért is szeretnék ezzel kapcsolatban feltenni önnek négy kérdést, mert úgy látom, hogy itt aktualitása is van ennek, hiszen a héten látogat Magyarországra az orosz miniszterelnök, illetőleg a hétvégén került sor az oroszországi parlamenti választásokra, aminek kapcsán meglehetősen sok vita, elemzés látott napvilágot. Úgy látom, hogy a magyar Oroszország-politika röviden értékelve kiszámíthatatlan, különutas, pragmatizmusnak hívják, de sokszor a pragmatizmus az elvtelenségnek az igazolásául szolgál és mindez nagyon komoly orientációs problémákat vet fel a magyar külpolitika megítélését illetően. A konkrét kérdéseim. Az első az emberi jogokat és a jogállamiságot érinti. Ahogy ön is hivatkozott rá, a nyugat hangot adott a hétvégi választásokkal kapcsolatos aggodalmának. Az iránt érdeklődnék, hogy Magyarország hangot kíván-e adni a hétvégi választásokkal kapcsolatos aggodalmának, különös tekintettel a gyülekezési szabadságnak és a véleménynyilvánítási szabadságnak arra a durva megsértésére, ami ezt a választási kampányt jellemezte. De hát tudjuk, a probléma ennél tágabb. Nem mehetünk el amellett sem, hogy tényfeltáró újságírókat gyilkolnak meg Oroszországban és amellett sem, hogy a Litvinyenkó-gyilkossággal kapcsolatos kiadatási kérelemben Magyarország mintha nem követte volna az Európai Unió mainstreaming-jének az álláspontját. Lehet ennek persze sok magyarázata - miniszter asszony -, lehet például az is, amit Gyurcsány Ferenc Moszkvában legutóbbi látogatása alkalmával mondott, példás demokráciának minősítette Oroszországot. Egyetért-e a miniszterelnökkel abban, hogy példás demokrácia lenne Oroszország.

A második kérdéskör a biztonságpolitikának az ügye, és különös tekintettel a brit-dán-cseh-lengyel rakétavédelmi rendszerrel kapcsolatban szeretném megkérdezni önt, szintén ezen a látogatásán a magyar miniszterelnök megkérdőjelezte a rakétavédelmi rendszer szükségességét. Szekeres Imre az MSZP-nek és testvérpártjainak egy összejövetelén Prágában viszont támogatta a rakétavédelmi rendszert és szükségesnek látta a megvalósítását. Mi a magyar álláspont, a miniszterelnöké vagy a honvédelmi miniszteré?

Ön említette, de meglehetősen neutrálisan viszonyult a IEFI-szerződés felfüggesztéséhez. Mi a Magyar Köztársaság álláspontja a IEFI-szerződés orosz felfüggesztésével kapcsolatosan?

Titkosszolgálati kérdések. Szemmel láthatóan aktivizálódik az alvó titkosszolgálati kapcsolatrendszere egész Európában a volt KGB-nek. És itt Magyarország is egy kiemelkedően fontos szerepet játszik. Nemzetbiztonsági szempontból átvilágíthatatlan személy fogja vezetni nagy valószínűséggel a magyar elhárítást. A titkosszolgálatokat felügyelő miniszter szerint, Szilvásy György szerint ez a jelölés pozitív fogadtatásra talált a NATO-ban. Egyetért-e miniszter asszony ezzel a megfogalmazásával, hogy a jelölésnek ez a felvetése a NATO-ban pozitív fogadtatásra talált? Különös tekintettel azért is feszegetem ezt a kérdést, mert szemmel láthatóan a magyar demokráciának is nagyon komoly problémája az, hogy ha egy illetékes bizottságban nem támogatott titkosszolgálati vezetőt mégis kinevez a kormány, akkor az nem feltétlenül áll a jogállamiság alapelveivel összhangban.

A negyedik kérdés pedig a gazdasági expanzió módja, ahogy Oroszország a térségben, illetve Európában erősíti a pozícióit. Nem akarok elmerülni a Nabucco-Kékáramlat vitában, viszont az egy érdekes kérdés, hogy amióta lezajlott ez a Nabucco-Kékáramlat vita Magyarországon, azóta nem volt lehetősége a magyar miniszterelnöknek az orosz miniszterelnökkel ezt megbeszélni. Felvetik-e azt, hogy Magyarország immáron a Nabucco-vezetékben látja a prioritást. Ez a legutóbbi megfogalmazás, hogy a Nabucco-vezeték prioritást élvez. Van-e olyan szándékuk, hogy ezt megvitatják és közlik az orosz miniszterelnökkel. Azért próbáltam konkrét lenni külügyminiszter asszony, mert az értelmes viták szempontjából azért ez nem baj, hogy ha egy kicsit az absztrakciós szintet lejjebb visszük, amikor külpolitikáról beszélünk. És persze a külpolitikának van egy olyan sajátossága, hogy körültekintően kell fogalmazni, de azért nem hiszem, hogy az a fajta - még egyszer mondom - elvtelen megközelítésmód, gyakran semmit mondó megközelítésmód, ami a magyar Oroszország-politikát jellemzi, az ne lenne rendkívül komoly aggodalmakra okot adó. Kiváló alkalom az orosz miniszterelnök látogatása, hogy itt Magyarország felülvizsgálja az álláspontját és közelítsük a parlamenti pártok álláspontját is egymáshoz.

Képviselő hozzászólásoknak adnám meg a szót. Kozma alelnök úr!

Képviselői hozzászólások

DR. KOZMA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Csak röviden hadd adjak hangot annak a véleményünknek, amely szerint nagyon nehéz feladatra vállalkozott a bizottság kérésére miniszter asszony, vagyis arra, hogy amit az elmúlt féléves időszakban a korábbi külpolitika folytatásaként a minisztérium a miniszter asszony vezetésével végzett, arról itt, ebben a keretben megpróbáljon áttekintést adni. Azt kell mondjam, a feladat nehéz, de nem vagyunk meglepve, hogy a minisztérium és miniszter asszony ezzel a feladattal igenis nagyon impresszíven és nagyon határozottan birkózott meg. Sőt világossá tette és nyilván ez volt a megoldás kulcsa, hogy egy rendszerben adott áttekintést a bizottság számára mindazokról az ügyekről, amelyeket a külügy kezelt az elmúlt időszakban.

Azért említem, hogy világos ebben a rendszerben az a vonalvezetés, amely során a közvetlen környezetünkben megtalálta, azonosította a partnereket, világossá tette a külpolitikai célok megfogalmazását, de azt is bemutatta miniszter asszony, hogy igenis kell tudnunk mindig távolabbra is nézni, hogy miközben a szomszédságunkban az alkotmányos felelősség alapján is folytatjuk a politikát, mind aközben a magyar érdekek érvényesítése egyre inkább távolabbi partnerek megtalálását és bevonását is igényli. Ahogy a készségeken végigszáguldottunk, lehet ezt mondani, szóval mindeközben ez szerintem megerősítést nyert.

A képviselőtársaimmal együtt már előzetesen is partnerként együttműködve önökkel, a Külügyminisztériummal ezzel a munkában azt tapasztaltuk, hogy ez az együttműködés mindig konkrét volt, akkor, amikor Kisinyovban vettünk részt az akcióban, akkor, amikor Afganisztánban Pol-e Khumriban vettünk részt a Külügyminisztériummal együtt többpárti alapon is a dolgok szemrevételezésében és a politika formálásában. Ez mind-mind visszacsatolta a törekvéseknek az egyértelműségét és az irányát.

Éppen ezért azzal szeretném befejezni ezt az első hozzászólásomat, hogy továbbra is támogatni kívánjuk ebben a vonalvezetésében a minisztérium vezetését, önt is személyesen, és azt kérjük, hogy ezt a fajta nagyon közvetlen, nagyon konkrét, ugyanakkor pedig éppen a külkapcsolati stratégia mostani megfogalmazása során egészen szélesebb dimenzióba helyező politikát tartsa fönn, és a kapcsolattartásunkat ez alapján folytassuk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kelemen képviselő úr!

DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Amennyire általam ismert az alakuló külpolitikai koncepció és stratégia, kicsit azt lehet mondani, hogy prioritás az egész világ. Én szűkebbre vonnám most a megjegyzéseim és a kérdéseim körét elsősorban a szomszédságpolitikával kapcsolatosan.

Kétségtelen, hogy a felszínen talán a leglátványosabb problémák és legkeményebb ütközések a szlovák szomszéddal vannak, különösen a Benes-dekrétumok területi elfoglalt álláspontjaink tekintetében. De nem mindig ott van csak probléma vagy ott van a legsúlyosabb probléma, ahol ez a legjobban látszik. Miniszter asszony ugyan említette, hogy más szinteken kiváló kapcsolatrendszer működik. Itt kicsit kesernyésen jegyezném meg, hogy azokat a kapcsolatokat, amelyek vállalkozási szinten alakulnak, vajon pozitívnak tekinthetjük-e, hiszen nagyon sok vállalkozó megfogadta a miniszterelnök úrnak a javaslatát, hogy el lehet innen menni, például Szlovákiába át lehet települni. Ez nem tőkeexportot jelent és gazdasági expanziót, hanem általában a profit exportját jelenti, amit lényegesen szerencsétlenebbnek ítélek, legalábbis én.

Amiért említettem azt, hogy a felszínen a szlovák-magyar ellentét látszik állami szinten, kormányzati szinten is legjobban, ugyanakkor az anyagban, amit írásban kaptunk, itt Magyarország és Románia vonatkozásában több rendkívül fontos tételt igaz, hogy zárójelben, de felsorolásszerűen miniszter asszony felsorol a kisebbségi törvénytől a sapientián, a székelyföldi régión keresztül, nem sorolnám. Ezekkel a problémákkal kapcsolatosan miniszter asszony azt mondta, hogy az a szerencse, hogy mivel az RMDSZ kormányzati tényező, ezért ezek nem mindig kormányközi problémaként jelentkeznek. Ezt elfogadva is fölmerült bennem az a probléma, hogy igen, de például nemzetközi szervezetek felé, amikor a problémák megoldásában próbálunk mi is valamiféle előrelépést tenni, mint például az Európa Tanácsban, akkor bizony elég nehéz mit kezdeni a problémák felvetésével, ha ezek a közös kormányülések kapcsán elhangzott sajtónyilatkozatokban vagy meg se jelennek, vagy egyszerűen a problémafelvetés a magyar kormány részéről nem hangzik el. Ez rendkívül megnehezíti azt, hogy hitelesen tudjunk ezekben az ügyekben megnyilatkozni.

Ugyancsak Szerbia esetében nagy örömmel vettem miniszter asszonynak azt a megjegyzését, hogy a kishatárforgalmi kérdésben a magyar kormány és ön is, miniszter asszony hajlandó tekintetbe venni az ottani magyarság szervezeteinek a kérését. Ez tényleg, ha most létezik olyan kisebbségi közösség, amelynek ki is mondhatjuk, a léte forog veszélyben, akkor leginkább ez a Vajdaságban élő magyarságra és esetleg még egyéb ennél is kisebb kisebbségekre vonatkozik. Éppen ezért merülne fel az a kérdés, hogy immár ebben a formában és ebben a veszélyeztetett helyzetben vajon, amikor a miniszter asszony is azt mondja, hogy egy felgyorsított közeledésre hajlamos az Európai Unió is Szerbia vonatkozásában, vajon nem tudnánk-e ezt a közeledést felgyorsítani azzal, hogy tényleg felvetnénk most, esetleg kizárólag Vajdaság vonatkozásában, a magyar állampolgárság megadását a kisebbségi magyarságnak, akiknek számára ez rendkívül kiélezett problémát jelenthet, sokkal élesebbet, mint bárhol a határaink mentén körben másutt.

Arra gondolva, hogy az elnökségi időszakunk 2011-ben elég közel van, tetejében egy olyan időszak, ami választások utánra is esik, ez elég szerencsétlennek tűnik. Nyilvánvalóan a felkészülés közös kell legyen, és nekünk minden esélyünk megvan arra, hogy ez ne járjon sikerrel. Szeretném, hogy ne legyen igazam, de ahhoz nyilvánvalóan egy olyan felkészülés kell, amelynek apró jelenségeiben még a nyomát sem látom. Hogy csak néhány személyes példát mondjak el ezzel kapcsolatban. A Külügyminisztériummal való kapcsolattartásban úgy érzem, akár az Országház részéről, akár a Külügyminisztérium részéről bizony merülnek fel problémák. Nem akarok sok részletet említeni, ezért két elemet említenék. A nemzetközi fejlesztési együttműködési társadalmi tanácsadó testületbe történő meghívásom úgy érkezett, hogy a tárgyalás már le is zajlott, mire megkaptam a meghívót. De ugyanígy történt a legutóbb az, hogy a köztársasági elnök által számomra küldött hivatalos meghívó mind a mai napig nem érkezett meg számomra, holott november 23-ára volt esedékes. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hárs képviselő úr!

HÁRS GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Miután az MSZP álláspontja elhangzott, és ahhoz én teljes mértékben csatlakozom, ezért most egy rendhagyó felszólalást, illetve kérdést szeretnék feltenni. Rendhagyó abban az értelemben, hogy nem MSZP-s képviselőként kérdezem elsősorban, és abban az értelemben is, hogy Németh Zsolt elnök úrnak a kérdéséhez kapcsolódik, nevezetesen az Oroszország-ügyhöz. Miközben számos vonatkozásában nem értek egyet azzal az értékeléssel, ami a magyar kormány Oroszország-politikáját illeti, azt hiszem, ez nem nagyon meglepő, ugyanakkor engem is nyugtalanítanak bizonyos ügyek.

Elsősorban, és ezért mondom, hogy rendhagyó, mint a magyar Országgyűlés EBESZ-delegációjának vezetője kérdezném külügyminiszter asszonyt a legutóbbi parlamenti választások tapasztalatairól. Jó pár éve figyelem az EBESZ parlamenti közgyűlésein az orosz magatartást, aminek vannak természetesen olyan elemei, amelyekben igazuk van az oroszoknak, és vannak olyan elemei, amelyekben valószínűleg nincs igazuk. Abban semmiképpen nem tudok igazat adni nekik, hogy akkor, amikor nem hiszem, hogy túl nagy veszélye lett volna mondjuk a jelenlegi hatalomnak a választásokon egy népes EBESZ-megfigyelőcsoportnak, egy olyan nevetséges létszámot állapítottak meg, ami Oroszország vonatkozásában elenyésző. Négy évvel ezelőtt a választásokon kint voltunk, tehát a magyar Országgyűlést is képviseltük, és akkor is megállapítottuk, hogy vannak ugyan visszaélések, vannak ugyan problémák, de hol nincsenek egyébként, milyen választásokon? Csak ott nem állapít meg az EBESZ szabálytalanságot, ahol nem akar.

Nyilván itt is számtalan szabálytalanságra felhívta volna a figyelmet, de ez nem befolyásolta volna semennyiben Oroszországban a választások eredményét. Éppen ezért teljesen értelmetlen számomra, hogy miért tették ezt, de nem ez a kérdés persze, hogy a miniszter asszony válaszolja meg az oroszok helyett, hogy miért csinálták. Hanem azt a nyilatkozatot, amit az EBESZ főtitkára tett és amely megdöbbentően éles volt, és odáig ment el, hogy akár az EBESZ széteséséhez is vezethet az, amit most az oroszok ebben az ügyben tettek, hogy Magyarország, mint az EBESZ - olyan értelemben mindenképpen - alapító tagja, hogy egyrészt a helsinki folyamat kezdetétől részt vesz benne, másrészt pedig maga a szervezet éppen Budapesten alakult és mindenképpen kell, hogy legyen álláspontunk, véleményünk ebben a kérdésben, kialakult-e már valamilyen álláspont ezzel kapcsolatban. Különös tekintettel az EBESZ nem sokára bekövetkező téli közgyűlésére, meg az orosz miniszterelnök látogatására. Azt hiszem, hogy ez egy sürgető feladat lenne, ehhez viszonyulni valamilyen értelemben. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Az SZDSZ-nek hadd adjam meg a szót. Geberle Erzsébet!

GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Elnök úr azzal kezdte a hozzászólását, hogy köszöni a világ körüli utat, én meg azt gondolom, hogy ebbe a 35 percbe belefért minden, ami lényeges, illetve ami nem, az a tájékoztatóban rendelkezésünkre áll. Engedjenek meg egy kritikát ezzel kapcsolatban, nem tudom, kinek kell címezni, a minisztériumnak-e vagy a bizottság titkárságának, hogy jó lett volna, ha ezt előre meg lehetetett volna kapni, ez egy nyolcoldalas tájékoztató, a bizottsági ülésre való felkészülést segítette volna, hogy ha ezt előre meg lehet kapni.

Miniszter asszony beszámolójából számomra úgy tűnt, hogy minél messzebbi külkapcsolatokról beszélt, azok annál problémamentesebbek, annál gördülékenyebbek és minél közelebb kerülünk határainkhoz, ez annál több problémát okoz. Elsősorban itt a szomszédságpolitikánk nehézségeit emelte ki miniszter asszony több ország vonatkozásában. Szinte nincs is olyan ország, ahol ne lenne valamilyen probléma, még itt a jó, hagyományos Monarchia-beli kapcsolatok kapcsán Ausztriával is vannak problémák.

Egyetlen kérdést szeretnék feltenni, aminek különös aktualitást ad az, hogy a múlt héten járt itt a bizottságban Pásztor István, a VMSZ elnöke, aki beszámolt a bizottsági ülésen a vajdasági magyarság problémáiról, félelmeiről, aggodalmairól egyrészt a szerbiai folyamatokkal kapcsolatban, másrészt, amit miniszter asszony is itt a beszámolójában említett, a Szerbiában elfogadott visszafogadási és toloncegyezmények kapcsán. Nem beszélek a magyarokat érő katonai összeírásról, nem is tudom, minek nevezték a sajtóban, nem behívó, ezt kategorikusan cáfolták, hogy ez nem behívó volt, hanem idézés, ezt azóta a sajtóban is több helyen hallottuk, tehát azokat az aggodalmakat osztotta meg velünk Pásztor úr, ami a Vajdaságban üresen álló ingatlanok kapcsán merült fel az ottani magyarságban. Miniszter asszony a beszámolójában említi, hogy magyar-szerb kétoldalú tárgyalásokon próbálják ennek a mibenlétét megtudakolni. Én azt szeretném kérdezni, hogy milyen eredménye van ezeknek a tárgyalásoknak.

Engedjenek meg még egy véleményt azzal kapcsolatban, amit személyes tapasztalatom alapján mondhatok: nagyon hasznosnak tartom azt, amikor különböző külföldi útjaink során a delegációk tiszteletüket teszik a magyarországi nagykövetségeken. Az utóbbi időben Szófiában, Ljubjanában, illetve Afganisztánban volt alkalmam a miniszter asszonnyal nyáron megtapasztalni azt, hogy a nagyköveteink, diplomatáink milyen felkészültek és milyen nagy tudással rendelkeznek arról az illető országról, ahol a képviseletünket ellátják. Én azt gondolom, hogy bár én viszonylag új tag vagyok itt a Külügyi bizottságban és nem tudom, mi a szokásrend, de ha ezeknek a kinti diplomatáinknak a beszámolóit vagy tájékoztatásait az illető országról el lehetne juttatni a Külügyi bizottság tagjaihoz, akkor ez nagy segítség volna számunkra. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Meg kell védenem a Külügyminisztériumot: mea maxima culpa, képviselő asszony, az én hibám volt, hogy nem küldtem el az anyagot képviselő asszonynak, a minisztériumtól időben megkaptuk, legközelebb ez nem fog előfordulni. Balla képviselő úr!

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Nagyon sok kérdés felvetődött már, megpróbálok néhány konkrét kérdést is felvetni az írásos anyag nyomán, illetve a miniszter asszony által elmondott gondolatok alapján. Az első a Szerbia, illetve Koszovó rendezési ügye. Azt hiszem, nagyon sok itt a nyitott kérdés. Nekem az lenne a rövid, konkrét kérdésem, hogy van-e konkrét terve, intézkedési csomagja a különböző forgatókönyvekre a minisztériumnak. Illetve számolhatnak-e olyannal, hogy adott esetben december 10-e után Bosznia-Hercegovinában is elindulhat egyfajta változás vagy önállósulási folyamat mondjuk a Republika Szrbszka vonatkozásában? Ez kérdésként vetődik fel számomra. A másik, az írásos anyagban szerepel a nemzetközi fejlesztési együttműködés, illetve miniszter asszony is beszélt róla. (Dr. Gógl Árpád érkezik az ülésterembe.)

Számomra nem világos, matematikából sosem voltam túl jó, majd járok korrepetálásra alelnök úrhoz, bár annyira nem vonz ez az irány, 2013-ig 125 millió eurót fizetnénk a NEFE-be. 2013-ig, hogy ha a 125 milliót számolom, az elég kevés, ha meg évenkénti bontásban tekintem, ami nem derül ki az anyagból, ez a nemzeti összjövedelem 0,13 esetleg 0,17 százalékát teszi ki, miközben a nemzetközi fejlesztésekben az elképzelések arról szólnak már 2013 környékén, hogy 0,33 százalék a magyarországi rész, illetve általában az uniós tagországok. Nagyjából felszoroztam, tényleg lehet, hogy rosszul számoltam, a 125 millió euró mintegy 31 milliárdot tesz ki. Ebből következik a másik kérdés, hogy hogyan lehet ezt az összeget összehozni, még a 31 milliárd is elég tetemes összeg, hogy ha megnézzük, hogy merre van szétdobva, ma jelenleg a nemzetközi fejlesztési együttműködéseknek egy jelentős része elsősorban a különböző adósságoknak, országadósságoknak az elengedéséből tevődik össze és nem feltétlenül konkrét programokból és befizetésekből. Tehát majdhogynem fele arányban jelenleg a különböző adósságelengedések teszik ki ezt az elszámolási kört.

A harmadik kérdésem, lehet, hogy nem nagy dolog, a szolgáltató diplomácia és közkapcsolatokban az EU-kommunikáció erősítéséért, ha jól emlékszem a Külügyminisztérium kommunikációjára mintegy 120 millió forint van betervezve éves szinten, emellett működik egy EU-vonal, illetve egy EU-kommunikáció, ami, ha jól emlékszem 150 millió forintra tehető. Ebben szerepel itt a leírtakban a Beszélgessünk Európáról programsorozat. Ez mit jelent? Civileknek, önkormányzatoknak, általában lakossági dolog vagy hogy lehet elképzelni, ott pályázni lehet összegekre? Vagy egy roadshow keretében, a minisztérium intézi vagy közéleti személyiségek? Mert ha egy roadshow, akkor nem tudom, hogy az EU-kommunikáció vagy az EU-vonal 150 milliója elegendő-e erre az összegre. Amennyiben meg pályázható, kik férhetnek hozzá ilyen pályázati programokhoz? Ez lett volna a három rövid kérdésem.

ELNÖK: Szabó alelnök úr!

SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Először magam is szeretném megköszönni a bevezetőjét, illetve az írásos anyagban leírtakat.

Azt gondolom, hogy arra az alapvető kérdésre itt mindannyian kíváncsiak kell hogy legyünk, hogy ebben az elmúlt néhány hónapban, amelyről ez az összefoglaló, beszámoló szólt, meg tudta-e határozni a magyar külpolitika a nemzeti érdekeinket és tudta-e érvényesíteni. Ez a felvázolt bevezető a leírtakat is hozzátéve azt a választ adta, hogy igen. Azt hiszem, hogy e tekintetben fontos volt, hogy egy ilyen körképet kaptunk. Nyilvánvalóan számunkra első számon fontos vagy elsődlegesen fontos az Európai Unióban, ahol meg kell találjuk a helyünket és nap mint nap az euroatlanti viszonylatban, a szomszédságpolitikában, magyar-magyar világban, illetve az Európán kívüli világban is, azt is hozzátesszük, hogy azért nemcsak közhelyként, de ez a mégiscsak elég gyorsan változó és sok tekintetben kiszámíthatatlan néhány hónap, amely mögöttünk van, nemcsak hogy a tőlünk távollévő helyszíneken, hanem a hozzánk viszonylag közel álló szomszédsági térségben is utalván itt Nyugat-Balkánra, illetve konkrétan Koszovó ügyére, tehát nyilvánvalóan másra is lehetne utalni. Azt hiszem, hogy e tekintetben fontos, hogy az elismerésünket kifejezzük, és az is fontos, hogy ha még további részletek irányába mennénk, akkor ez még jobban aláhúzná azt, amit én elmondtam.

Nagyon érdekes, fontosnak találom azokat, amelyekben úgymond példaadó vagy kísérleti jellegű dolgok is csináltunk, ez a közös vízumkiadás, de azt gondolom, mondhatnánk, hogy nyilván tudtunk tapasztalatokról beszélni. Montenegróban most már hosszabb ideje közös követségünk van Ausztriával, ami szintén egy olyan lépés, amely tudomásom szerint első vagy elsők közé tartozik feltétlenül.

Szeretnék reagálni a Németh Zsolt elnök úr által elmondott Fidesz-álláspontra. Én elsősorban is üdvözölném azt az első tételt, amelyet elmondott, hogy számos kérdésben van egyetértés, illetve van esély az egyetértésre, talán ha nem is szó szerint idézem, de majdnem így hangzott el. Azt gondolom, hogy ez fontos. Fontos, és az is lényeges, hogy ezt az elmúlt néhány hónapban tapasztaltuk is, és itt a Külügyi bizottságban is fontos kérdésekről úgy tudtunk beszélni, hogy kerestük, illetve számos helyen meg is találtuk az egyetértést.

Ugyanakkor azt hiszem, hogy az általa kiemelt orosz relációban feltétlenül el kell hogy mondjam a meglepődésemet, bár annyira nem lepődtem meg, csak minduntalan elhangzik, ismét elhangzott, és ezen meglepődtem. Miközben azt hiszem, hogy együtt kell aggódnunk vagy akár együtt kell gondolkodnunk arról, hogy az energiafüggőséget hogyan tudjuk megoldani Magyarországon, illetve az Európai Unióval együtt vagy akár tágabban, miközben közösen aggódunk és elemezhetjük az emberi jogok helyzetét, beleértve itt a legutóbbi választásokat is, meg azokat az eseményeket is, amelyekről az elnök úr beszélt, és leginkább azt, hogy Oroszország, amely újraépíti magát vagy legalábbis újra kívánja magát építeni nagyhatalomként, és ehhez keresi is a befolyási övezeteket és a befolyási térségeket, ez számunkra olyan kérdés, amelyről mindenképpen együtt kell gondolkodnunk. Ezért azt tartanám jónak, miközben nem feltétlenül kell egyformán látni a dolgot, de az lenne a lényeg, ha ebben együtt gondolkodnánk, mert ez meghatározó a jövőnkre nézve. Geopolitikai elhelyezkedésünkből adódóan azt hiszem, hogy ez alól nehezen tudjuk magunkat kivonni a jövőben is.

Nem annyira a politikai és főképpen belpolitikai orientáltságunk szembeállítása, amely elhangzott itt az elmúlt hónapokban nagyon erősen, ezt nagyon egészségtelennek, nagyon károsnak és rossznak neveztem, az, amit most az elnök úr úgy mondott, hogy az elvtelenséget igazolja a pragmatizmus és sok minden más. Ez azért nagyon súlyos, mert az elmúlt hónapokban kifejezetten azt tapasztaltuk, hogy a legnagyobb ellenzéki párt tudatosan nemcsak Magyarországon a belpolitikában, hanem az Európai Unióban és azon kívül is az Egyesült Államokban is azt a látszatot kívánja kelteni a magyar kormányzatról, hogy ez egyfajta különutasság, egy orosz elkötelezettséget vagy bármiféle olyan Oroszország irányába való elmozdulást jelent, ami eltávolodás egyben a jelenlegi európai uniós vagy akár euroatlanti, vagy az Egyesült Államokkal kialakított kapcsolatainktól. Azt hiszem, meg kell mondani, hogy ez nagyon káros. Ez túlmegy azon a határon. Nem szólva arról, hogy az orosz kapcsolatok normalizálása a szocialista-liberális kormányzatok idején történt meg.

Ha részletesen megnéznénk, hogy mi történt a gazdasági kapcsolatokban, kulturális kapcsolatokban, tudományos kapcsolatokban, és még sorolhatnám, akkor nagyon fontos előrehaladást tudunk látni. De nem nagyon tudom magamat attól a képzettől megszabadítani, mintha nem tudná magában a Fidesz megbocsátani, hogy ez nem az ő kormányzatuk alatt sikerült. Számos kérdéssel van így. Én ezt persze nyilván elfogultan látom így, de azt gondolom, számos jele van ennek, és ezért inkább akkor ne is ismerjük el az eredményeket, mert ha nem mi csináltuk, akkor ezek az eredmények nem annyira lényegesek.

De ez még ennél is tovább megy, és különösen is Orbán Viktor elnök úrnak legutóbbi washingtoni látogatása után az a meglehetősen nagy erőlködés, amellyel mindenáron azt akarta kikényszeríteni az amerikai tárgyalópartnereinkből, hogy mondják már azt, hogy ez helytelen, mondják már azt, hogy Magyarország, a jelenlegi magyar kormány ilyen meg amolyan. Ez láthatóan nem sikerült. Kifejezetten azt gondolom, hogy mind nyilvánosan, mind valószínűleg a tárgyalások során is a megfelelő választ megkapta, mint ahogy a Tom Lantossal való találkozóján is, ami nagyon nem sikerült, hogy a Magyar Gárdát mégiscsak a helyén kellett volna kezelni. Ezt Tom Lantos megfelelő módon el is mondta, amelyre Orbán elnök úr úgy reagált, hogy szuverén magyar politikus, és neki ne mondják meg, hogy hogyan is viselkedjen, értékeljen. Ez valóban nagyon fontos, de mondjuk a Magyar Gárda esetében jó lett volna, ha ezt a világos álláspontját elmondta volna, hogy mi is az, ha nem is feltétlenül azonos az Tom Lantoséval.

Összességében azt gondolom, hogy ha nem találjuk meg éppen Oroszországgal kapcsolatosan azt a közös hangot, vagy nem tudunk egymással lényegiekben beszélni erről a dologról, akkor ebben egy ilyen belpolitikai háború alakul ki közöttünk, amelyben egyikünk elmondja, hogy ő így gondolja, a másikunk meg azt mondja, hogy nem így gondolja, miközben az ország nemzeti érdekeinek ez a rovására megy és számára ártalmas.

Mindezekkel együtt azt gondolom, hogy egy olyan elmúlt félévről, ha úgy tetszik, vagy időszakról tett a külügyminiszter asszony itt beszámolót, amelyet azt gondolom, egészében a Külügyi bizottság el tud fogadni, vagy legalábbis a mi oldalunkon mindenképpen, és egyúttal ezt az elismerést szerettem volna kifejezni a tevékenységük iránt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Gedei képviselő úr!

DR. GEDEI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Külügyminiszter Asszony! Én jól emlékszem arra a bizottsági ülésre, amikor ön először külügyminiszter-jelöltként itt volt. Így visszatekintve azt gondolom, hogy amit elnök úr bevezetőjében elmondott, egy nagy fegyvertény. Nagy fegyvertény a Magyar Köztársaság első női külügyminiszterének egy olyan bizottsági elnöktől, aki a külpolitika területén meglehetősen nagy jártassággal, nagy tapasztalattal bír, és természetesen külhonban más módon képviseli a magyar nemzeti érdeket. Én tanúsíthatom, különösen az Európa Tanács ülései folyamán, hogy ő egy igazi nemzeti politikus, magyar érdeket védő. Természetesen itthon pártpolitikusi felhangjai vannak az álláspontjának.

Azt mondta elnök úr, hogy világ körüli utazást hajtott végre külügyminiszter asszony. Ez valóban így van. Ezt elnök úr egy világ körüli kérdéssorral viszonozta, és azt gondolom, szinte alig maradt felület alapos és helyénvaló kérdésekre, hogy mi is kérdezzünk.

Szeretném megköszönni külügyminiszter asszonynak azt, hogy e világ körüli utazás során módja és ideje volt arra, hogy a nemzetpolitika területére eső jászberényi csángófesztivált, amely immár 17 éve nyaranta megrendezésre kerül, fővédnökként segítse és támogassa. Azt gondolom, hogy egy rendkívüli kérdésről van szó és mint cseppben a tenger, Jászberény és a fesztivál úgy jelzi Magyarország szándékát a külhoni magyarággal kapcsolatban.

Megköszönöm külügyminiszter asszonynak azt az írásbeli kérdésemre megtett választ, amelyben szintén a csángó magyarság támogatását tartotta fontosnak és örömmel olvastam azt, hogy az eltelt öt évben, ahol szinte nulláról kellett indulni, most már 19 faluban 1400 gyermek magyar nyelvtanulása biztosított. A célok rendkívül ambiciózusak, hiszen 50 faluban 9000 csángó gyermeket szeretnének oktatni és ehhez a forrásokat mindenképpen növelni kell. A jelenlegiek talán nem lesznek elégségesek.

Tisztelt Miniszter Asszony! Elvtelenség és orientáció kérdésében természetesen mi másként látjuk még akkor is, hogy ha itt felmerül az elfogultság kérdése a saját kormányunkkal szemben, de azt gondolom, hogy itt el kell mondani, hogy Magyarország az Európai Uniónak és a NATO-nak olyan tagja, ahol számos kérdésben egyetértünk és támogatjuk a törekvéseket. Én szerettem volna feltenni az afgán misszió kérdését, de már válaszolt. Azt gondolom, hogy itt elismerik a magyar kormány törekvéseit. Nem hiszem azt, hogy itt orientáltsági vagy elvi problémák lennének. Nem régen járt az amerikai külpolitika neves szakértője, Kegan Magyarországon és egy előadást tartott számunkra. Ő arról beszélt, hogy bizony 15-20 év alatt nagyot változott a világ, hiszen indultunk egy bipoláris világtól, aztán hirtelen lett néhány évre talán egy unilaterális világ és most az ő szavai szerint a 19. századi viszonyokat idéző nemzetközi rendszer állt össze, ahol több hatalmi pólus van. Nem könnyű egy kis országnak ebben a viszonylatban jól eveznie a külpolitika hajóján. Ez egy kiváló szerep a külügyminiszter asszonynak, hogy ezt megoldja.

A Transzatlanti albizottság ülésén nem rég meghallgathattuk az Egyesült Államok budapesti nagykövetének misszióvezető-helyettesét. Tájékoztatott bennünket Koszovó kérdésében, azt gondolom, hogy a Transzatlanti albizottság támogatja azt az irányultságot, amit a magyar kormány is képvisel. Mi, a NATO tagjai vagyunk és az unió tagjai.

Az írásbeli beszámolójában, amit én is most vettem kézhez és mondom, engem igazol az, hogy Németh Zsolt mennyire elvszerű és nagyszerű politikus, mert beismerte, hogy nem küldte ezt meg nekünk. Én gyorsan azért végigolvastam, (Elnök: Az MSZP-nek megküldtem. Megkapta.) De nem én.

Azt is szeretném visszaigazolni, hogy valóban Németh Zsolt a Benes-dekrétumok ügyében és az MSZP képviselői Strasbourgban komoly együttműködést tanúsítottak és azt gondolom, hogy az a támogatottság, amit ez az indítvány kapott, mindenképpen dicséretes és örülök annak, hogy a Külügyminisztérium a dokumentum szövegezésében közreműködött.

Külkapcsolati stratégiáról is szó esett és azt gondolom, hogy mindenképpen örvendetes, hogy hamarosan ez a külkapcsolati stratégia rendelkezésre áll. Én azon képviselők táborát gazdagítottam, akik időszakonként visszatérően mindig rákérdeztek a Házban arra, hogy mikor készül ez el. Akkor is fontos egy ilyen stratégia, hogy ha kegani módon látjuk a nemzetközi politikát többcentrumúnak. Szeretném azt kérni külügyminiszter asszonytól, hogy ebben a külkapcsolati stratégiában természetesen az egész világgal foglalkozik, de kapjon helyet a civil szféra, hiszen akkor lehet a magyar külpolitika sikeres, hogy ha azt nemcsak parlamenti síkon, nemcsak a professzionális külügyminiszteri síkon, hanem adott esetben a civil szférában is segítik. Városokról van szó, gazdasági egységekről, akik számos szállal kötődnek Európa, de a világ más területén lévő országokhoz is.

Szeretném ezt meg is kérdezni a külügyminiszter asszonytól, hogy a külkapcsolati stratégiában milyen szerepet szánnak a civil szférának. Adott esetben egy népi diplomáciára van-e mód és lehetőség? Nyilván számos kérdésről lehetne beszélni, de az idő nagyon előrehaladott és köszönöm az elnök úrnak, hogy biztosította a lehetőséget, hogy ezt elmondhassam itt önöknek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselő Úr! Csak úgy szeretném tisztázni, hogy párttitkárságoknak szoktuk megküldeni és az SZDSZ esetében ezt elmulasztottam. Az MSZP titkársága megkapta, ezért ott belül kell keresni a felelőst. Viszont én is szeretném aláhúzni, hogy nagyon fontos az a jászberényi hozzájárulás a csángó ügyhöz, amit polgármester úr koordinál és vezet. Gruber képviselő úr!

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy meg kell erősíteni Gedei József képviselőtársam véleményét. Valóban mindnyájunkban mély nyomokat hagyott miniszter asszony első szereplése és a miniszteri dicséretek, illetőleg Szabó Vilmos alelnök úr Fidesz-kritikája után talán visszatérnék a konkrét kérdésekre. Az első kérdésem pedig így szól, hogy van-e magyar álláspont és ha igen, akkor mi konkrétan Törökország uniós csatlakozása ügyében. Van álláspontunk vagy pedig egy sodródó technikával próbálunk az uniós álláspontot kiismerve, ahhoz felzárkózni?

Szóba került itt már Koszovó ügye. Talán, ha konkrétabban mondaná el, hogy mit képviseltünk a november 19-i csúcson a külügyminiszterek tanácsában. Ehhez kapcsolódóan meg szeretném kérdezni, hogy mi a miniszter asszony álláspontja egy esetlegesen magyar-olasz-szlovén dandár bevezetéséről Koszovóban, mert hogy ezt a kérdést feltettem Szekeres úrnak is, aki egyetértett itt a bizottsági ülésen abban, hogy van szerepe, lehet szerepe ennek a magyar-olasz-szlovén dandárnak Koszovóban. Milyen válaszreakciókkal számol a Külügyminisztérium?

Aztán egy kis orosz kiegészítés: mi a Külügyminisztérium álláspontja az orosz stratégiai légierő rendszeres változásának a felújításáról? Milyen biztonsági kockázatokat lát ebben a minisztérium?

Szeretném megkérdezni, miniszter asszony is utalt erre a közös osztrák-magyar kormányülésre és itt az egyik vezető magyar újság online oldalán azt olvasom, hogy a sajtóértekezleten az osztrák és a magyar külügyminiszter egyetértett abban, hogy Magyarország felkészült a schengeni csatlakozásra. Ursula Plesnik szerint első osztályú volt a magyarok felkészülése. Ezt követően nem értem egészen, hogy mégis miért értünk egyet abban, hogy Magyarország és Ausztria közös mélységi ellenőrzéseket fog végezni a határ mentén a biztonság érdekében, különös tekintettel az osztrák hegyi vadász és lövész alakulatok bevetésére ezen a területen. Adott esetben támogat-e miniszter asszony egy ilyen megerősített katonai jelenlétet a szlovák-magyar határon vagy a későbbiekben a román-magyar határon szintén közös mélységi ellenőrzéseket végezvén? Egyrészről a külügyminiszter, az ön partnere azt mondja, hogy egyrészt tökéletes volt a schengeni csatlakozás, mégis szükségét látja a magyar kormány, hogy az osztrák csapatok ott állomásozzanak a határ mellett megerősített számban.

Aztán szeretném megkérdezni, hogy a külgazdasági kapcsolatok fejlesztésében a Külügyminisztérium elsősorban milyen módban és milyen intézményi háttérrel kíván előrébb lépni, hiszen úgy látjuk, hogy ez az a rész, ami az elkövetkező időszakban nagyon fontos lehet számunkra, nagyon fontos lehet az igencsak gyengélkedő magyar gazdaság számára. Egyfajta kitörési pontnál milyen segítséget tud nyújtani a minisztérium.

Még egy konkrét kérdés. Mi a magyar álláspont a kínai fegyverembargó fenntartásának az ügyében? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kránitz képviselő úr!

KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Én is kapcsolódnék Gruber képviselőtársam kérdéséhez, amely az osztrák-magyar közös kormányülésre vonatkozik. Soproni lévén érdekelne, hogy milyen volt a múlt heti közös kormányülés hangulata, tekintettel azokra a problémákra, amelyeket ön is felvetett a bevezetőjében, illetve egy helyi problémára szeretném fölhívni a figyelmét.

Mindnyájan tudjuk, két hét múlva életbe lép a schengeni egyezmény, amelynek mi magyarok, illetve soproniak borzasztóan örülünk, azonban ez az öröm nem feltétlenül ugyanakkor és ugyanolyan a határ túloldalán az osztrák barátainknál, mint nálunk. Ez azért problémás, mert közös együttműködési lehetőségeket lassíthat ez a visszafogott osztrák öröm, gondolok itt a határon átvezető utaknak a felújítására, ami nekünk alapvetően érdekünk, viszont a szomszédos osztrák falvaknak, illetve a tartománynak ez jelenleg nem feltétlenül érdeke. Erre van-e valamilyen megoldási javaslata a kormánynak? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Horváth János képviselő úr, aki Orbán Viktorral vett részt az ominózus washingtoni látogatáson. Képviselő úr, engedje meg, hogy itt a bizottság keretei között is hadd gratuláljak a Truman-Reagen díjhoz, amit a képviselő úr megkapott. Azt hiszem, hogy... Így van, Orbán Viktor elkísérte Horváth Jánost, ez a pontos megfogalmazás, köszönöm szépen, Kárpáti képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Köszönöm a felvezetőt és az üdvözlő szavakat. Miniszter asszonynak köszönöm a tájékoztatót. Valóban globális, érdekes, szakszerű. Az, hogy mennyi mindent tanultunk belőle, egy hosszú lista lenne, az, hogy mi minden hiányzott belőle ki, az is egy nagyon érdekes. Ez így jó. Én nem is ezért kértem szót, mert valamikor egyszer egy egész délutáni kerekasztalt megérdemelne. Csupán azért kértem szót, annak kapcsán, amit Szabó Vilmos képviselő úr, alelnök úr mondott.

Valóban én is Washingtonban tartózkodtam akkor, amikor Orbán Viktor, illetve ahogy azt elnök úr említette, valóban Orbán Viktor többször, több helyen azt mondta, hogy elkísérte azt a Horváth Jánost. Jó, kellemes útitársak voltunk. Hogy mi történt, képviselő úr, Szabó Vilmos képviselő úr? Orbán Viktor nem erőlködött, ez a szó nem jó. Orbán Viktor mit tett, aminek én tanúja vagyok, és majdnem mindennek? Valahogyan ő eljött velem beszélgetésekre, régi amerikaiakkal, az újabbakkal, és én elmentem vele. Amit Orbán Viktor tett, az tájékozódás és tájékoztatás. Ez egy szolgálat a magyar társadalomnak, a magyar nemzetnek, a magyar politikának, tájékoztatjuk a világot és tájékozódunk a világban.

Orbán Viktor, ahogy mi emlegetjük őt, a magyar ellenzék vezére, tehát része a magyar intézményrendszernek, és ha nem tette volna, akkor kevesebb szolgálatot tett volna ennek a társadalomnak, nemzetnek. Az, hogy ki hogyan ért vele egyet, természetesen ez velejár a demokratikus intézményrendszerből. Hogy a kormány és az ellenzék, a kormányoldali törvényhozók és az ellenzéki oldali törvényhozók hogyan veszik ezt, ez a dolog természetéből adódik. Ezért megdicsérem, és szeretném, ha ezért én nem lennék másodrendű politikus. Megdicsérem, amikor a kormány elmegy és valahol tesz valamit, és az ellenzék elmegy, és elvárnának. Persze aztán meg is kritizálom, értékelem is, ha arra szükség van.

Csupán azt tenném hozzá, hogy ha én ezt most nem mondtam volna itt el, elnök úr, miniszter asszony és képviselő urak, akkor én úgy érezném, hogy a mulasztás vétkében vagyok elmarasztalható. Ezt itt nekem most illett, kellett elmondanom, mert hiszen miről van szó végsősorban? Oroszország is van meg transzatlanti is van, Európai Unió is van, atlanti szövetség is van és sok minden van. Végsősorban amiért vagyunk, én úgy érzem, én azért vagyok itt, hogy van egy Magyarország, és ennek a függetlensége, boldogulása és önbecsülése. Most ezt műveljük, és én ezt tapasztaltam azon a washingtoni úton, amire az elnök úr utalt. Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. No comment. Kárpáti képviselő úr!

KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok a miniszter asszonynak és az irányítása alatt lévő minisztérium tevékenységének. Ezt azért merem így kijelenteni, mert a Külügyminisztérium egy olyan tevékenységet végez, amely nem feltűnő, nem harsány, nem önmagát előtérbe toló, hanem botrányoktól mentes, tehát szolgálja vagy képviseli országunk érdekét. Talán ezt a legnehezebb megcsinálni tehát ilyen szinten, profinak kell lenni, hogy ez működjön.

Vannak néhány úgynevezett hullámok politikai, vagy nem is tudom, a külpolitikai munkát érintő területeken. Ha a legnagyobbakat vizsgálom, azok vagy külföldi, akkor gazdasági érdekek érvényesítésének megjelenési formája a politikára vagy a diplomácia területére levetítve, vagy belpolitikai érdekek érvényesítése, amely szintén ezen a területen akarja önmagát megjeleníteni. Nem is lenne ezzel semmi gond, mint ahogy János bácsi elmondta, Horváth képviselő úr, mindaddig, amíg ezek nem erősítik egymást, és csak megnövelik ezeket a hullámokat. Ha ezek kioltanák egymást, mint más professzionális vagy nagy demokráciával, tradíciókkal rendelkező országokban, akkor ez a politika természetes vagy a külpolitika természetes folyamata lenne.

Ezek után egy szűkebb területre szeretnék lemenni, és egy kicsit a Kelemen képviselő úr által elmondottakhoz kapcsolódva vagy egy picit vitatkozva vele. Abban nem látok problémát, hogy magyar vállalkozók Szlovákiába mennek és ott vállalkozásokat nyitnak vagy alapítanak. Abban nem látok problémát, sőt biztatom az embereket, hogy menjetek át Ukrajnába - mi ott lakunk -, menjetek át Romániába, és vegyétek meg az olcsó benzint, vásároljatok ott be magatoknak. Ez mozgatja a gazdaságot. Ezért jönnek ide külföldi befektetők hozzánk, mert itt olcsóbb minden, kisebb az adó vagy jobb a befektetés, és akkor ide. Azt nem szeretném, és erről beszéljünk leginkább, hogy ne úgy menjen át a másik országba, hogy vámbűntettet vagy csempészetet végez, vagy ne adócsalást végezzen, de ha ő ott tevékenykedni akar...

Hadd mondjak el néhány nagyon jó példát. Ma a mi térségünkből, Mátészalkáról és az ott lévő határtérségből Romániába járnak át az emberek dolgozni azért, mert több millió ember elment Romániából külföldre dolgozni, és a mostani befektetésekre nincs ember. 8000 forintot kap egy napra, aki átmegy, és egyre többen mennek át, és egyre több szakember kellene. Visszamennek Szatmárnémetibe, Nagykárolyba, Nagyváradra, a határmenti azon városokba, ami a történelmi központja volt. Kezd valami olyan dolog visszaállni, amely közel egy évszázadig nem működött, és kialakulnak új kapcsolatok. Több mint 600 kilométer a magyar-szlovák határ. Ha mindenütt megindul valamilyen kapcsolat, igazán segíteni kellene, menjenek át magyar vállalkozók, azért menjenek át, mert ott olcsóbb vagy ott érdemes befektetni, vagy ott érdemes vállalkozni.

Ezzel pontosan azt szolgáljuk, hogy visszaállítunk olyan évezredes kapcsolatot, és ha mi tényleg komolyan gondoljuk azt, hogy észrevétlen legyen, ne legyen határ, működjenek ezek a kapcsolatok, akkor tulajdonképpen elértük a célunkat. A hatóság ellenőrizze, hogy valami szabályos-e vagy sem, de az EU-törvényeknek megfelelően, ahogy mások gondolkodnak, hadd gondolkozzanak úgy a magyar emberek vagy a magyar vállalkozók is, a kormány meg tanuljon majd belőle, hogy esetleg olyan szabályozásokat hajtson végre, amely hasznunkra is válhat, hogy megakadályoz esetleg negatív dolgokat, amit én mindenképpen szeretnék.

Akkor egy nagyon rövid kérdés. A schengeni határok indulnak, tehát a működése megkezdődik. Felkészültek vagyunk-e abban a vonatkozásban, hogy fogadni tudjuk ezeket a dolgokat, illetve megkapták-e a kellő tájékoztatást a határon élő emberek, hogy hogyan tudnak ezzel élni, hogyan tudnak ebből profitálni, hogyan lesz ez a hasznukra. Ez az egyik kérdésem.

A másik: azok a kormányülések, amelyek a közelmúltban is megtörténtek, az ottani megállapodások mennyiben fogják szolgálni, tudunk-e profitálni belőle, megvan-e ez a hasznunk? Ezt a gondolkodásmódot képviselik ezek, ezeknek a realizálása, amit mi kitűztünk, hogy akkor ez egy gazdasági tér, egy kultúr-, sport- és egyéb közösség jelenjen meg és olvassza össze tulajdonképpen az itt élő embereket és népeket és ebből profitáljon a magyar, akár itt, akár ott lakik vagy a magyar vállalkozó és a szomszéd ország vállalkozója is? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Már a végére értünk miniszter asszony, de még ketten jelentkeznek. Utána megadom a szót önnek.

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem konkrétan miniszter asszonyhoz lesz a következő megjegyzésem, hanem a Kárpáti képviselő úr ébresztett bennem néhány gondolatot. Egyik oldalon megemlítette a magyar-szlovák határvonalat 600 km-ben és amiről ön beszélt képviselő úr, az lehet, hogy a magyar-román határon kezelhető probléma, ma a magyar-szlovák határon az első számú probléma az, hogy a vállalkozások kiviszik a székhelyeiket. A magyarországi vállalkozásokról beszélek. A könnyebb adózási rendszer miatt azt hiszem, hogy a magyarországi adózás szempontjából viszont ez nem előnyös helyzet. Illetve ma a munkavállalók elsősorban érkeznek Magyarországra és nem a magyar munkavállalók mennek ki Szlovákiába. Ez is egyfajta problémát jelent, különösen azon a térségen, ha végignézi a határ menti régiókat, az északi régióban átlagosan mintegy 15-20 százalék közé tehető a munkanélküliség. A nyugati országrész ebből a szempontból egy kicsit jobb helyzetben van. Sőt, sokkal jobb helyzetben van. Tehát a magyar-szlovák határszakaszt is másképpen kellene felbontani. A 600 km szépen hangzik, de jelenleg ott nagyon mély problémák vannak, különösen az északi régió és a délkelet-szlovákiai érintkezési pontok miatt, de még a jövő szociálisan és társadalmilag talán rendbe teszi, vagy ezeket a problémákat felvetíti.

Még egy apó probléma az ügyben, hogy én nagyon helyeslem, ahogy Kárpáti képviselő úr gondolkodik, csak a jelenlegi kormányzati és gazdasági minisztériumi törekvések nem erről szólnak, különösen a közlekedés területén, amikor olyan szárnyvonalakat akarnak megszüntetni, amelyekre nemzetközi vasúti szállítás lenne építhető. Tehát az elmúlt hetek problémaköre, hogy az egyik oldalon persze építsük az Ipoly-hidakat, ez nagyon helyes, lehet többet is szerintem, minél többel meg kell próbálkozni, mert van rá hely, ott vannak a régi hídfők, hídlábak. A másik oldalon meg azt látom, hogy a Gazdasági Minisztérium nem látja sokszor azokat a lehetőségeket, hogy például egy Balassagyarmat-Ipartarnóc-Losonc vasútvonalon be lehetne Magyarországot kapcsolni a nemzetközi vasúti rendszerbe. Lehet, hogy nem az egész országot, hanem ezeket a térségeke, régiókat egyfajta együttműködésre tudná serkenteni. A közutak jelenlegi helyzetéről inkább nem is beszélnék. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kelemen képviselő úr!

DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Balla képviselőtársam elmondásából úgy érzem, hogy talán nem én voltam félreérthető. Talán csak annyit szögeznék le most, hogy ha a kormány úgy működik, hogy miközben igényi az adózók körének kiszélesítését, közben a tényleges cselekvésével szűkíti, akkor gyakorlatilag a költségvetés bevételeit szűkíti és mindnyájunknak kárt okoz.

ELNÖK: Még két reakció. Szabó Vilmos!

SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. Horváth Jánosnak szeretném mondani, bár lehet, hogy most kiment, hogy a legnagyobb tisztelettel vagyok iránta, nem sokkal a hazaérkezése után gratuláltam is neki a parlament folyosóján az elismeréshez és a kitüntetéshez. Azt gondolom azonban, hogy pontosan kell látni és fel kell tételezni, hogy én magam is úgy gondoltam, mint ahogy ő és elismerem, hogy neki ezt el kellett mondani, nekem is el kellett mondanom és nemcsak azt kellett nézni. Meg kell nézni az újságokat: Orbán Viktor elnök úr még senkivel nem tárgyalt az amerikai fővárosban, már olyan interjút adott és ezt nyugodtan meg lehet nézni bármilyen médiatermékben, már úgy nyilatkozott, hogy Washingtonban úgy látják, ahogyan ő és még senkivel nem beszélt. Honnan tudja, hogy úgy látják, ezután kiderült, hogy nem feltétlenül látják úgy. Én az erőlködést többek között erre értettem. Egyébként még egyszer szeretném kifejezni az elismerésemet. Én nem vonom kétségbe, hogy ezt el kellett mondani. Nekem is el kellett mondani.

Nagyon fontos, hogy mindannyian nézzük meg, hogy amikor mondunk valamit, az a mi oldalunkon hogy volt. Az előbb már felírtam, nem mondtam el, most elmondom: Németh Zsolt elnök úr most már nem először teszi fel a kérdést itt a Külügyi bizottságban és feltette a külügyminiszter asszonynak is, ami Laborcz Sándor kinevezésével kapcsolatos, minthogy ez a bizottsági véleményt nem veszi figyelembe, nyilván például nem emlékszik arra, hogy 2000 márciusában Katona Tamást a Külügyi bizottság nem fogadta el és akkor elnök úr politikai államtitkárként a Külügyminisztériumból azt mondta, hogy hát ez csak egy mérlegelési lehetőség, semmiféle kötelezettséget nem jelent a minisztérium számára. Jelzem, ki is nevezték nagykövetnek Katona Tamást Varsóba. Csak mondom: el kell gondolkodnunk, amikor ezt mondjuk, hogy mi a precedens, hogy volt, mint volt, picit meg kell néznünk, hogy mi és hogyan is történt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kárpáti képviselő úr!

KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Balla képviselő úrnak szeretném mondani: nagyon sok mindenben egyetértünk. Én ugyanolyan térségben lakom, Mátészalka térségében, ahol hat irányba mennek szárnyvonalak, ez is határ menti térség. De abban nem látok problémát, hogy Szlovákiából nagyon sokan jönnek Magyarországra dolgozni, ezek szerint van Magyarországon munkalehetőség, amit nem akarnak vagy nem tudnak Magyarországon betölteni. A másik kistérségben pontosan fordítva van. Jó lenne, ha át tudnának menni, lehet, hogy át fognak majd menni Szlovákiába, hiszen ott tudnak dolgozni, csak közlekedés kérdése. Ezeknek a folyamatoknak lehetőséget kell biztosítani, mert akkor vesszük komolyan azt, hogy egy európai gazdasági térségben vagy területen dolgozunk.

Én inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ne a kormánytól várjuk azt, hogy megoldja egy-egy térségnek a problémáit (Balla Mihály: Hát ettől nem is várjuk.) hanem a problémának biztosított keretek között, tehát például az európai területi együttműködésnek a lehetőségei, azok pályázati és egyéb lehetőségeinek a kihasználásától. Ha mi azt várjuk, hogy a kormány oldja meg a problémát, ez pontosan olyan, mint amikor a lakók azt mondják, hogy hozzunk már oda egy ezerfős üzemet, létesítsünk már ott ennyi munkahelyet gyorsan és ez megoldja a gondot. Nem! Ez az adottság, amit megnyitott a határ menti lehetőség és az európai források, ezek a lehetőségek és itt jönnek a civil szférának, az önkormányzatoknak a térségi, kistérségi és egyéb működő szerveknek a lehetőségei. És azt akartam csak jelezni, hogy ezt generálja a Külügyminisztérium azokkal a konzuli és egyéb lehetőségekkel, de ezt nekünk, ott élőknek kell megteremteni. Higgyünk az emberekben, hogy van eszük. Ha azt látják, hogy van mozgáslehetőség, meg fogják találni mind vállalkozásban, mind kapcsolatban. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ügyrendi észrevétel: alelnök úr!

Dr. Kozma József ügyrendi észrevétele

DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Nem akarom feltartani a tisztelt bizottságot és miniszter asszonyt sem a válaszoktól, csak a bizottság működésének egy ilyen mesébe illő eleméről szeretném tudósítani a tisztelt bizottságot, meg minden érintettet. Hogy igen, küldtek is anyagot, meg nem is, mert valóban átjött egy üzenet a mi titkárságunkra, ám azonban a csatolmányt megnyitni nem lehetett. De reméljük, hogy előbb-utóbb a technikával is rendbe jövünk. (Gyér taps.) Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Én szeretném lezárni a vitát, hogy ha erre vonatkozik az ügyrendi javaslat, akkor köszönöm szépen. Bár Szabó Vilmos a kinevezéssel és meghallgatással kapcsolatban visszaélt azzal a lehetőséggel, amit biztosítottam a számára. Én most nem élek vissza az elnöki pozíciómmal, de elmondom - hogy mi a különbség Katona Tamás és Laborcz Sándor meghallgatása között - neki személyesen.

Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Asszony! Parancsoljon. Ezek lettek volna 2007 decemberében a Külügyi bizottságnak a kérdései, felvetései. Öné a szó!

Dr. Göncz Kinga válaszai

DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Szeretném megköszönni az érdeklődést és az aktivitást. Valószínűleg nem fogok tudni részleteiben minden felvetésre válaszolni, de szeretnék összefoglalóan reagálni, és ahol nagyon konkrét kérdések voltak, ott megpróbálok válaszokat adni.

Egyrészt szeretném Németh Zsoltot biztosítani afelől, hogy a magyar külpolitika értékel. Magyarország egyértelműen választotta az euroatlanti értékekhez való csatlakozást, ezeknek a szövetségeknek a tagja, és ezen szövetségek tagjaként külpolitizál mindenféle egyéb viszonylatban is. Azért gondoltam, hogy fontos előrebocsátani, mert azokban a kérdésekben, amelyeket Németh Zsolt feltett Oroszország kapcsán, ennek a megkérdőjelezése volt hallható és látható.

Hadd mondjam ezzel kapcsolatban egyrészt azt, és ez a vita közöttünk lezajlott, azt hiszem, a közgázon néhány héttel ezelőtt, hogy Magyarország oroszpolitikáját nem így látják mások. A Fidesz látja így. Ennek a különös veszélye többé-kevésbé ott van, hogy ha ez sokszor elhangzik, akkor a Fidesz gondolkodásában talán ez úgy jelenik meg, hogy ez a kormánynak árt, ha ezek elhangzanak, hogy különutas, hogy kiszámíthatatlan, hogy elvtelen. A baj az, hogy ez nem a kormánynak árt, ez Magyarországnak árt. Azt hiszem, hogy ebből a szempontból az a megszólalás, ami Horváth János megszólalása volt, mintanyújtó lehet. Horváth János a Fidesz frakciójának a tagja, és azt gondolom, hogy pontosan azt tudja, amit meg kellene tanulnia Magyarországon mindenkinek, hogy a külföldre kivitt, a nemzetközi kapcsolatainkban kivitt és a másik oldalnak szóló ilyenfajta minősítések nem a másik oldalt minősítik. Az országnak ártanak, sokszor látjuk. Ma egyelőre nem ez a megítélése Magyarország oroszpolitikájának, és nem is lenne jó, ha ebbe az irányba lépne tovább a Fidesz és elnök úr maga is, hogy ezt hangoztatja.

Egészen konkrétan egypár kérdésre adott válaszaimat mondanám. Emberi jogok és jogállamiság kérdése. Elmondtam, és így is gondoljuk, hogy komoly aggodalmakra ad okot részben a mostani oroszországi választások lefutása, az, ahogy az EBESZ-megfigyelőkhöz viszonyult Oroszország. Nagyon nagy vita volt erről az Európai Unió tagországai között, mi magunk is részt vettünk ebben, ahol ez merült fel kérdésképpen, hogy hogyan tudjuk az EBESZ-t erősíteni, amelyről azt gondoljuk, hogy nagyon fontos szerepe van Magyarország számára, és kiemelten nagyon fontos szerepe van. Magyarországnak eltökélt szándéka, hogy a maximumot teszi meg azért, hogy az EBESZ szerepét erősítse, és biztosítsa a lehetőségekhez képest azt, hogy az EBESZ részt vehessen, és a független, megalapozott véleményével valóban minősíthesse a demokráciát, illetőleg a választások lefolyását, hisz mindannyiunk számára garanciákat jelent és nagyon fontos információkat jelent. Magyarország egyébként azokat az aggodalomra okot adó jelenségeket szóvá szokta tenni az Oroszországgal való kapcsolataiban is, a tárgyalásokban is. Ez egy másik kérdés, erről szintén sokszor beszéltünk, hogy mi az, ami a sajtóban megjelenik és mi az, ami ténylegesen a része egy tárgyalásnak. Egyértelműen ezek mentén foglalunk állást akkor is, amikor különböző multilaterális kapcsolatokban ezekről a kérdésekről szó esik.

Rakétavédelmi rendszer. Sokszor elmondtuk, most is elmondom nagyon világosan. Indokoltnak tartjuk a rakétavédelmi rendszer kiterjesztését. Elmondtuk, hogy az az igazán kívánatos és jó, ha ez NATO-keretekben történik. Egyébként a NATO-külügyminiszteri tanácskozásokon erről volt is szó, és tárgyalás témája volt ez többször. Azt mondtuk, hogy az a fontos, hogy legyen az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország között konzultáció ezekről a kérdésekről pontosan amiatt, hogy ne arra kerüljön sor, hogy a konfliktus eszkalálódik. Például a légi járőrözés az, ami a másik oldalon megjelenik, mint az eszkaláció következő lépése. Fontosnak tartjuk, hogy konzultációk legyenek. Egyébként sokfajta felvetése volt az Egyesült Államoknak, amelyekkel kapcsolatban Oroszország is élt különböző javaslatokkal. Azt gondolom, hogy nincs vége ennek a tárgyalásnak. Az lenne az optimális, ha lehetne olyan megoldásokat találni a konzultációk során, amelyek nem az eszkaláció irányába mennek.

A CSFP-szerződés kapcsán Magyarország nemcsak hogy állást foglalt, hanem egy egészen konkrét felajánlásunk is volt. Tudjuk, hogy itt vita van abban a tekintetben, hogy az isztambuli megállapodást ki hogyan látja, hogy a ratifikációs szükségletet ki hogyan látja. Mi azt mondtuk, hogy ha egy action for action megállapodás születik ez ügyben, akkor Magyarország akár egy szerepet is tud vállalni abban, hogy előrelépjen, és vállaljon egy látható szerepet.

Titkosszolgálatokkal kapcsolatban nem gondolom, hogy ez a külügyminiszter hatáskörébe tartozik. Egyébként az egyértelmű, hogy a NATO nem tette szóvá ezt a kérdést, ez egyszerűen kacsa volt, ez nem volt igaz, ezt többször ellenőriztük, és nem merült fel ilyen módon. Egyébként Laborcz úr kinevezésére még nem került sor, de egyébként sem a Külügyminisztérium kompetenciája.

Gazdasági expanzió ügyében. Ha az ember szorosan véve a számokat nézi, akkor azt lehet látni, hogy Magyarország jelenléte az orosz gazdaságban a befektetések volumenét tekintve például nemcsak hogy aránytalanul nem kisebb, mint az orosz befektetések Magyarországon, hanem meg is haladja ezt. Ebben benne vannak az energiaiparban történő beruházások és mindenféle egyéb. Azt gondolom, hogy a gazdasági együttműködések területe az, ami Magyarország számára előnyöket is jelent, nemcsak az energiabiztonság szempontjából, hanem a piacok, a keleti piacok visszaszerzése szempontjából. Erről többször volt szó itt ez előtt a bizottság előtt is.

Amikor a pragmatikus orosz politikáról beszélünk, akkor arról is beszélünk, hogy Magyarország lévén Oroszország itt a közelben egy hatalmas piac, Magyarország számára fontos, hogy ezeket a piaci lehetőségeket használni tudja. Egyébként itt többször utaltam erre a think tank vizsgálatra, illetve kategorizációra, ott azokat az országokat, amelyekhez hasonló magyarországi álláspontokat várna Németh Zsolt képviselő úr, hidegháborúzó országoknak aposztrofálják. Magyarország nem ebbe a kategóriába tartozik, de nem is gondolom, hogy ez lenne a feladatunk. Nagyon sok magyar érdeket nem tudnánk képviselni, ami ilyen módon viszont képviselhető.

Kozma képviselő úr felvetéseit köszönöm szépen, kommentárjait is. Hadd mondjam csak ehhez reflexióképpen. Az IPU-t, a parlamenti kapcsolatokat nagyon fontosnak tartjuk. Valóban jó lenne, ha ezt látjuk, hogy például a Szlovákiával való kapcsolatunk szempontjából nagyon fontos szerepe van a parlamenti kapcsolatoknak. El tudom képzelni, hogy hasonló irányba induljanak el a parlamenti kapcsolatok például Oroszországgal is. Az a jó nekünk, ha minél több területen történnek ezek a kapcsolattartások, mert hisz sokszálú a politika maga is, és a kapcsolatok is sokszálúak.

Kelemen András képviselő úr felvetette Szlovákiát, Romániát, Vajdaságot, meg egy gyakorlati kérdést, hogy miért nem kapta meg a különböző papírokat. Az egyik nyilvánvalóan a Köztársasági Elnöki Hivatalra vonatkozik. Nem hiszem, hogy ott nekünk lett volna szerepünk. A másik esetében azt mondom, hogy odafigyelünk természetesen, hogy ez működjön.

A szomszédos országok kapcsán itt felmerült megint, hogy a közös kormányüléseknek mi volt témája és mi nem volt témája. Úgy látom, hogy a közös kormányülések, ahogy említettem is, hasonlóan a magyar kormányülésekhez az esetek nagy részében gyakorlati kérdésekkel, gyakorlati megállapodásokkal foglalkoznak. Vannak olyan fajta meg nem oldott felvetések, amelyek nem feltétlenül kerülnek elő a közös kormányüléseken. Ez nem azt jelenti, hogy nem témái a külügyminiszteri megbeszéléseknek, nem témái a miniszterelnöki megbeszéléseknek.

Említette például a kisebbségi törvény kérdését. Azt is tudjuk, hogy Tăriceanu miniszterelnök úr személyesen és az ő pártja is a kisebbségi törvényt Romániában támogatta. Most is egyébként elmondták a saját elkötelezettségüket ez ügyben. A probléma az volt, hogy nem volt és nincs olyan parlamenti többségük, amelynek a birtokában ezt el tudták volna érni. Tehát azt gondolom, az is fontos, hogy mikor vetjük föl, hogy valóban hol van annak egy hatékonysága, amit felvetünk. Nem azt látom, hogy sok területen egyébként egy optimális együttműködés alakult ki parlamenti képviselőkkel, Európa Tanácsban jelenlévő képviselőinkkel, Európai Parlamentben ott lévő képviselőinkkel, hogy hol milyen kérdést tudunk felvetni. Még egyszer hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy a magyar kormány nem veti fel a különböző tárgyalásain. Nem feltétlenül biztos, hogy a közös kormányülésen.

A Vajdasággal kapcsolatosan felmerülő problémák például a miniszterelnöki látogatás esetében is, a külügyminiszteri látogatás esetében is egyértelműen az asztalon voltak. Megkérdeztük, hogy mi történik, miért van regisztráció, miért vannak ezek a katonai behívók. Behívtuk a nagykövetet, akitől szintén magyarázatokat kértünk erre. Abban maradtunk, hogy Magyarország egyrészt segítséget nyújt akkor, ha erre szükség van a toloncegyezmény végrehajtása esetében Szerbiának. Azt a választ kaptuk, hogy az eredeti lakóhelyükre fognak visszatérni vagy nagyrészt oda fognak visszatérni a toloncegyezmény végrehajtása során visszatérő szerbiai lakosok. Beszéltünk a behívásokról is, ami valóban regisztráció, ennek ellenére abban maradtunk, hogy követjük az eseményeket, és folyamatos kapcsolatban vagyunk az ottani magyar szervezetekkel.

A kettős állampolgárság kérdése felmerült. Azt tudom mondani, hogy természetesen, ha itt ez szóba kerül, akkor a magyar kormány is megvizsgálja a lehetőségeket. De azért hadd mondjam el itt, sokat foglalkoztunk ezzel a témával. Hallgattuk, azt hiszem, Külügyi bizottságban én magam többször, több helyszínen Frattini elnök úr megnyilvánulásait azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unió hogyan gondolkozik a kettős állampolgárságról. Pontosabban a letelepedéssel együtt járó kettős állampolgárság nem kérdés. A letelepedés nélküli és Európai Unión kívüli országok állampolgárainak megadott kettős állampolgárságról az Unió úgy gondolkozik, hogy egy országot vesz föl a tagjai sorába, és nem elfogadható, illetőleg csak a 27 ország beleegyezésével elfogadható az, ha nagyobb számban válnak európai uniós polgárrá a kettős állampolgárság, a letelepedés nélküli kettős állampolgárság megadása révén olyan emberek, akik egyébként egy Unión kívüli állam polgárai. Ennek ugyanis nemcsak utazási következményei vannak, azok is, hanem mindenféle egyéb olyan munkavállalási és egyéb következményei, ami a többi európai uniós országot is érinti. Egyébként ez nagyon nyomatékosan felmerült Romániával kapcsolatban, amely országtól magyarázatot kértek többen az európai uniós tagországok közül a moldovai kezdeményezések kapcsán, tehát egyrészről ez.

Másrészről az Európai Bíróságnak volt egy döntése, ítélete, miszerint állam és polgára között közvetlen kapcsolat is kell hogy legyen, nem elegendő az, hogy egy utazási okmányt kibocsát az egyik ország. Nem beszélve arról, hogy nincs kétféle állampolgárság, tehát nem lehet olyan állampolgárság, amely aszerint diszkriminál, hogy valaki letelepedett Magyarországon vagy nem telepedett le Magyarországon. Itt is az Európai Unió diszkriminációval szembeni fenntartásai kell hogy meghatározzák a lépéseinket.

Még egy szempont talán, ami konkrét nehézség, de mondom, beszélhetünk erről hosszabban is, és készek vagyunk ennek mindenféle vonatkozását megvizsgálni. Ha valaki kettős állampolgár, és az egyik országban él, akkor annak az országnak a joga a felsőbbrendű, ami meghatározza például az utazását. Tehát például adott esetben, ha vajdasági magyarok kapnának kettős állampolgárságot az összes eddig elmondott nehézség és probléma ellenére, akkor még mindig azzal a nehézséggel szembesülnének, hogy az országot elhagyni csak a Szerbiára érvényes szabályok alapján tudnák. Magyarán akkor is vízumot kellene kérniük, és az országból kilépni csak szerb útlevéllel léphetnének, aztán utána kezdhetnék használni a magyar útlevelüket, de a határ átlépéséig ezt nem lehetne, hiszen rájuk az átlépéskor, az ország elhagyásakor azok a szabályok lennének érvényesek, az a regisztráció és mindenféle egyéb, ami egyébként a Szerbiában élő és szerb állampolgárokra érvényesek.

Ezeket csak azért mondtam el, ez egy rövid lista arról, hogy nagyon könnyen szoktunk beszélni erről, hogy rövid úton adjuk meg a kettős állampolgárságot, a letelepedés nélküli kettős állampolgárságot a határon túli magyaroknak. Ennek számtalan olyan vonatkozása van, ami részben köt bennünket uniós állampolgárként, részben az Unió összes tagországának beleegyezése és véleménye kell, részben gyakorlati szempontok, amelyek mindenképpen érvényesek. Ez nem egy ilyen könnyű döntés. Tárgyaljunk erről, maximálisan nyitottak vagyunk arra, hogy ennek az összes uniós, nemzetközi jogi és mindenféle egyéb vonatkozását végigbeszéljük. Nekem akkor szokott rossz érzésem lenni, amikor ezt ilyen nagyon leegyszerűsítő módon tárgyaljuk, és úgy teszünk, mintha ezek nem merülnének fel.

Hárs Gábor képviselő úr EBESZ-kérdésére talán válaszoltam, nem mennék bele a részletekbe.

Geberle képviselő asszony, a szerbiai toloncegyezményről beszéltünk. Ott még egy tervünk van, azon túl, hogy ez a tárgyalások részét képezi, hogy mi fog történni akkor, ha visszatérnek Szerbiába egyébként valahol az Európai Unió területén élő és a toloncegyezmény után visszakerülő emberek, hogy ezt államközi kapcsolatokban megtárgyaljuk. Ezen kívül fontos lenne, és erre készülünk is, hogy az Európai Bizottsággal is tárgyaljunk erről, hogy ennek a végrehajtása ne egy ütemben, hanem elhúzódóan történjen kezelhető módon. Szeretnénk segítséget nyújtani Szerbia számára is abban, hogy ezt menedzselni tudják.

Beszéltünk katonai adategyeztetésekről. Még egyet mondanék, ami egyébként szóba került, de szeretném hangsúlyozni. A szerb alkotmányban benne van az, hogy a lakosság etnikai összetételét erőszakosan nem lehet megváltoztatni. Az alkotmányban van benne. Mikor mi fölvetettük a toloncegyezmény következményeit vagy akár a menekültáradat, esetleges menekültáradat következményeit, akkor újra meg újra előkerült ez. Ez egy alkotmányosan megfogalmazott kérdés és tilalom a szerb alkotmányban. Ez mindenképpen segítséget jelent ennek a kezelésében.

Diplomaták beszámolói. Tehát nyilván iszonyatos mennyiségű papír születik, de szívesen adunk olyan összefoglalókat, amelyek segítséget jelentenek a képviselőknek.

Balla képviselő úrnak, hogy Szerbia, Koszovó ügyében van-e intézkedési csomag. Természetesen több szempontból kell felkészülnünk erre. Elkezdődött egy tárcaközi egyeztetés és egy olyan bizottságnak a felújítása, amely kezelni tudja a felmerülő kérdéseket. Sok szempontból kell készülnünk arra, hogy esetleg Magyarországot is érintik a döntések. Fel kell készülnünk. Előre még nem tudjuk, hogy mi lesz aztán a következő lépés. Itt újra meg újra felmerült, hogy mi Magyarországnak az álláspontja. Szerintem én elmondtam Magyarország álláspontját. Legjobb lett volna, ha lett volna tárgyalásos megoldás. Nincs. Van némi remény arra, hogy legyen biztonsági tanácsi határozat, ez az, ami a legerősebb legitimáció lenne. Ha ez sem, akkor a következő legfontosabb cél az, hogy egységes európai uniós álláspont legyen, amely egyrészről biztosítja azt, hogy koordinált módon legyen döntés a státuszról, és hogy a garanciák biztosíthatóak legyenek arra nézve, hogy mi történik a kisebbségi jogokkal, mi történik a továbbiakban az együttműködésekkel és egyebekkel. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az egész térség stabilitását figyelembe vegye.

Egyébként őszintén remélem, hogy nem lesz hatással a térség többi országára, Boszniára, Hercegovinára abból a szempontból, hogy a Republika Sbrska kiválna. Többek között az egységes európai uniós álláspont ennek is a garanciája, hogy ne terjedjen tovább ez a folyamat, azt lehessen mondani, hogy egységesen ezt az Európai Unió ilyen módon fogadja el, mert feltételek is megfogalmazandók, és ezeken dolgozik az Európai Unió. Egyébként ebben nagyon intenzíven részt veszünk. Amit nagyon fontosnak tartunk még, hogy kiegyensúlyozott viszony legyen, Belgrádra és Pristinára egyenlő figyelem jusson és az Európai Unió is ezt úgy kezelje, hogy mind a két országnak vagy mind a két fővárosnak az érdekeit figyelembe veszi.

NEFE-számok. Most nem számokat mondanék. Ez valóban így van, hogy ma a NEFE-arányba beleszámítanak az elengedett adósságok is. Ez egyébként nagyon vitatott nemzetközi szinten, hogy ez beleszámítható vagy nem számítható bele. Ez egyébként ki is fog futni, tehát ez már sokáig nem jelent lényeges tényezőt. Ezt a bizonyos összeget, amit említett képviselő úr, 2008-2013 között kell Magyarországnak befizetnie. Valószínűleg egy felfutó módon fog erre sor kerülni, már elkezdtünk erre készülni, és elkezdtük a Pénzügyminisztériummal tudatosítani, hogy ez Magyarország kötelezettsége lesz. Ez különösen azért fontos, mert Magyarország adja az elnökséget 2011-ben. Nem nagyon tehetjük meg, hogy ezeket a kötelezettségeinket nem teljesítjük. Fontos az image-ünk szempontjából is.

Egyébként csak egy adat, 2007-ben 430 milliót fordítottunk demokráciatámogatásra különböző helyeken. Tehát ma több tárcánál is vannak források, egyelőre át kell látnunk, hogy pontosan mekkora források, és a Külügyminisztériumban is vannak nemzetközi fejlesztési források, egyrészt láthatóan egy összegben afganisztáni fejlesztésekre, PR- és civil programokra, másrészről egyéb területen is demokráciafejlesztésre és NEFE-programokra.

EU-kommunikáció, pályázat. Amennyire én látom, ez az "50 év integráció 50 helyszín" projektben 57 önkormányzat nyert támogatást, az kifejezetten az önkormányzatok számára volt kiírva. Ez az összeg, amit említett képviselő úr, európai uniós plusz forrás ahhoz képest, ami egyébként is ott szerepel a számok között, tehát ezt kifejezetten Magyarország nyerte el EU-kommunikációra európai uniós forrásokból, és ez is pályázati formában fog kiosztásra kerülni.

Szabó Vilmos képviselő úrnak. Úgy érzem, hogy kérdése nem annyira volt, inkább hozzászólása Oroszországhoz. Azzal egyetértek, és maximálisan azt támogatom, hogy vigyáznunk kell, hogy az országnak ne ártsunk.

Gedei képviselő úr említette a csángó fesztivált. Valóban így van, noha ez egy nagyon kicsi népesség, azonban nehéz körülmények között törekszik arra, hogy megőrizze nyelvét, kultúráját. Itt elindult egy együttműködés, én magam személyesen is részt vettem ebben. Azt gondolom, hogy a civil szférának egyre növekvő szerepe van a külkapcsolatokban, ezt sokszor elmondtam, ez talán kifejeződik abban, hogy a stratégiának a különböző alfejezeteit egyeztettük civil szervezetekkel, többek között, egyáltalán a public diplomacy koncepciója az, amit jobban be kellene építenünk a gondolkodásunkba. Szeretnénk, ha a stratégiában megjelenne és a gyakorlatban is megjelenne.

Gruber képviselő úr kérdéseire, hogy Törökországról mit gondol Magyarország. Azt mondjuk, hogy a török csatlakozási folyamat mindenképpen hosszú, nyitott végű, de a nyitott vég azt jelenti, hogy akár csatlakozás is lehet a vége. Nem tudjuk, azért kell hosszú idő ehhez, mert Törökországnak nagyon sok teendője van. Egyébként ha képviselő úr olvasta most a jelentést, a török csatlakozási tárgyalások jelentését, akkor ott egészen nyilvánvaló, hogy a női esélyegyenlőségi kérdésektől kezdve a különböző vallásokkal, etnikai közösségekkel kapcsolatos toleranciáig és nagyon sok tekintetben felmerülnek kérdések. Ami egyértelmű az Európai Unió és Magyarország számára is, hogy egy olyan Törökország viszont nagyon fontos számunkra és az Európai Unió számára is, amely ezen értékek mentén politizál és külpolitizál, amely ezen értékeket sajátjának vallja, és amely olyan kapcsolatrendszert tart fenn az Európai Unióval és velünk is biztonsági szempontból és gazdasági szempontból és mindenféle egyéb szempontból.

Magyarországnak nagyon barátiak és nagyon sokszálúak a kapcsolatai Törökországgal, tehát mi mindenképpen azok között vagyunk, akik azt mondjuk, hogy egy nyitott végű folyamat kell hogy legyen. Egyébként erről lesznek viták a közeljövőben, de Magyarország álláspontja egyértelmű.

Koszovó kapcsán azt hiszem, azt elmondtam, hogy mit gondolunk Koszovóról. Említettem az orosz stratégiai légierő őrjáratozását. Ez összefügg szorosan azzal, hogy milyen irányba lépünk tovább, mennyire tudunk egy kapcsolatot fenntartani és dialógust fenntartani Oroszországgal ezekben a kérdésekben.

A magyar-olasz-szlovén dandár bevetéséről, ha erre valóban sor kerül, nyilvánvalóan akkor kell, lesz egy egyeztetés erről. Egyelőre ez nincs a konkrét tervek között, tehát én nem gondolom, hogy erről most kellene nyilatkoznunk.

Az osztrák-magyar kormányülés többek kérdésében felmerült. A schengeni csatlakozás. Mit is jelent ez? Magyarország egy megállapodást kötött Ausztriával a közös járőrözésre vonatkozóan, ami egy rendőrségi közös járőrözés. Az Ausztria saját döntése, hogy ezen kívül mi történik még. Egyébként ott el is indultak viták Ausztrián belül erről, hogy jogos-e a katonaság állomásoztatása a határ közelében. Ez nem része a magyar-osztrák megállapodásnak. A magyar-osztrák megállapodás, a két igazságügyi minisztérium közötti megállapodás kifejezetten a közös és rendőrségi járőrözésre vonatkozik, az erről való folyamatos konzultációra, ezzel kapcsolatos lépések egyeztetésére és megtételére, ha erre szükség van.

A külgazdasági kapcsolatokról csak annyit mondanék, hogy egyrészt egy integrált rendszerre van a gazdasági diplomáciának és a klasszikus diplomáciának egyre inkább szüksége, azt gondolom, és a diplomaták gondolkodásának és feladatának az, hogy a külgazdasági érdekeket, Magyarország külgazdasági érdekeit képviseljék. Egyébként most ültem le a napokban magyarországi nagyvállalatok képviselőivel, és nagyon pozitívak voltak a visszajelzések. Ebből a szempontból van egy rendszeres párbeszédünk, ami ezekkel a témákkal foglalkozik, részben az információkat cseréljük ki, részben felmérjük, hogy hol van szükség arra, hogy szorosabb legyen az együttműködés. Nagyon különböző attól függően, hogy egy országnak a döntéshozatala mennyire centralizált. Ahol az államnak nagyobb szerepe van a piac kontrollja kérdésében, ott nyilván más az államközi kapcsolatok szerepe és más ott, ahol a piac szabadabb és függetlenebb az állami befolyástól. Több nagyvállalattal kötöttünk együttműködési megállapodást, amely túlmegy a közvetett lobbizáson, közös érdekekről, magyar érdekek képviseletéről is szó van, egymás image-ét határozzuk meg sok szempontból.

Kínai fegyverembargó ügyében azt mondjuk, hogy egyelőre szükség van, és a régió stabilitása is lényeges abból a szempontból, hogy ennek a feloldása mikor lehetséges, tehát nemcsak Kína, hanem a régió stabilitása is.

Kránitz képviselő úr. Azt hiszem, hogy az osztrák-magyar kormányülésről sokat beszéltünk már, nem nagyon tudok újabbat mondani, és azt hiszem, Schengenről is.

Őszintén szólva nem gondolom, hogy az utak felújítása összefügg ezzel. Azt hiszem, hogy a Schengennel kapcsolatos aggodalmak valóban léteznek Ausztriában, ezt sokszor sok kiadásban végighallgattuk. Más oldalról Ausztria számára is világos, hogy akkor lehet jelentős szerepe az Európai Unión belül is, ha a kapcsolatai a régió országaival jók, jól működőek, sokszálúak, és ez nem hiszem, hogy lehetővé tenné azt, hogy befolyásolja mondjuk az utak felújítását, negatív irányba befolyásolja az utak felújítását. Én ilyen törekvést nem éreztem. Az egy félelem, hogy mi történik a zöldhatáron átjutókkal, mi történik az illegális migrációval akkor, ha itt a közvetlen határőrizetet Ausztria feladja és átadja tulajdonképpen. Ez egy fokozatos bizalomépítési kérdés. Ezekkel kapcsolatban nem látok, nem érzek problémákat.

Horváth Jánosnak gratuláltam is, de gratulálnék a kitüntetéshez. Azt gondolom, hogy János nagyon sok szempontból példát mutathat arra, hogy hogyan lehet egy együttműködésről gondolkozni, közös érdekről, nemzeti érdekről gondolkozni, ellenzék és kormánypártok közötti együttműködésről gondolkozni.

Kárpáti képviselő úrnak köszönöm a megjegyzéseit.

Schengenről beszéltünk. Közös kormányülésekről beszéltünk. Azt hiszem, hogy itt lezárnám a válaszaimat.

ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter asszony. Azt hiszem, hogy nagyon izgalmas vitát folytattunk. Egy rövid megjegyzést engedjen meg miniszter asszony a vitatott Oroszország-politikával kapcsolatosan. Én mindenféleképpen azt előrelépésnek tartom, hogy itt miniszter asszony jelezte, hogy aggodalmai vannak az oroszországi választások szabadságát, tisztaságát illetően. Ez a magyar kormány részéről még nem hangzott el. Nagyon örülök, hogy a Külügyi bizottság ülését méltónak találta arra a külügyminiszter asszony, hogy ezt itt kifejtse. De azt hiszem, hogy fontos lenne, ha ilyen kérdésekben Magyarország nem csupán zárt ajtók mögött nyilvánítana álláspontot. Bízunk abban is, hogy a miniszterelnök látogatását is föl fogja használni a kormány arra, hogy világossá tegye az orosz emberi jogokkal és jogállamisággal kapcsolatos itt elhangzó álláspontját.

Ami pedig a Fidesz káros és ártalmas hidegháborúzó véleményét illeti, miniszter asszony, azt tudom mondani, hogy többet ártottak Magyarországnak azok a megnyilatkozások, amelyeket a miniszterelnök a Nabucco- kontra Kékáramlat-gázvezeték ügyben elmondott. Többet ártott az, amit ön itt májusban említett: "túl korai lenne elkötelezni Magyarországnak magát a Nabucco-álláspont mellett". Többet ártott Laborcz Sándor kinevezése, mint amennyit valaha tud a Fidesz ártani.

Tehát ezt szerettem volna még itt kiegészítésként leszögezni, ugyanakkor bízom abban, hogy a miniszterelnöki látogatáson világosabb képet kaphatunk a kormány álláspontjáról. Ha ennyire egyetértünk, akkor bízom benne, hogy sikerül hangot adni ennek a véleményünknek nyilvánosan is.

Parancsoljon, miniszter asszony!

DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Kénytelen lennék egy dologra reagálni, amiben nem értünk egyet. Az, hogy a Nabucco kérdése felmerült, valóban meglehetősen nagy reakciókat váltott ki. Azt látom, hogy ma ennek a megítélése, hogy a magyar miniszterelnök ezt felvetette, kifejezetten felgyorsította azt a folyamatot, ami a Nabucco nyitott kérdéseire való válaszok keresése szempontjából fontos. Ma sokkal inkább azt hallom, utoljára Brüsszelben hallottam ezt a véleményt, hogy egyértelműen pozitív az, hogy valaki ezt szóvá tette, mert ez segíthet abban, hogy megoldásokat lehessen találni. Ami akkor megfogalmazódott, az az volt, hogy Magyarországnak pótlólagos forrásokra van szüksége, extra gázkapacitásra van szüksége körülbelül 2012-re, ez ma is igaz. Akkor is elmondtuk, hogy a diverzifikáció nyilván annál teljesebb, minél több területre terjed ki. A diverzifikáció egyik része, ami az útvonal kérdése vagy a vezetékek kérdése, a diverzifikáció másik vonatkozása pedig a források kérdése. Azt gondolom, kifejezetten segítséget jelentett sok ország számára az, hogy erről nyíltan lehetett beszélni. Ezt halljuk egyébként sok helyen.

ELNÖK: De azért tegyük hozzá, hogy a magyar kormány álláspontjának a tisztázásához is segített ez a nemzetközi vita. Azt hiszem, azt miniszter asszony nem tagadja. Nem teljesen identikus a jelenlegi kormányálláspont az International Herald Tribune-ban megjelent miniszterelnöki állásponttal. Azt hiszem, ebben egyetérthetünk, miniszter asszony.

Köszönöm szépen. Ha senki más nem kíván reagálni, illetőleg véleményt kifejteni, akkor én szeretném megköszönni miniszter asszonynak, hogy lehetőséget adott erre az egyáltalán nem rövid és egyáltalán nem tartalmatlan eszmecserére. Nagyon szépen köszönjük neki. Bízunk abban, hogy a jövő évben is lehetőségünk lesz erre. Megköszönöm miniszter asszonynak a jelenlétet, és kabinetfőnök úrtól is búcsút veszünk, Kovács úrtól. A minisztérium minden jelenlévő résztvevőjének köszönjük a jelenlétet. Még van néhány nemzetközi szerződés, amelyet napirendre kell vegyünk.

A Londonban, 2001. március 22-én kelt, a bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4470. szám) (Általános vita)

A Londonban, 2001. október 5-én kelt, a hajókon alkalmazott ártalmas antivegetatív bevonatrendszerek ellenőrzéséről szóló nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4471. szám) (Általános vita)

Rátérünk a 2. és 3. napirendi pontunkra. Köszöntöm Marton Tamás osztályvezető urat, valamint dr. Daczi Diána vezető tanácsost a GKM-ből. A bunkerolaj, valamint az antivegetatív bevonatok kérdésében szeretnénk nagyon rövid kiegészítést kérni vendégeinktől. Tehát Marton Tamás és dr. Daczi Diána. Parancsoljanak! Nagyon rövid kiegészítést szeretnénk kérni.

Marton Tamás kiegészítése

MARTON TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kiemelt figyelmet szentelünk a környezet óvásának, és így van ez a tengerek esetében is. Tengerparttal nem rendelkezünk, de tengerünk van, ugyanannyi, mint bármely más államnak. Az Unió tagállamaként is arra törekszünk, hogy a tengerek állapotának megőrzését szolgáló nemzetközi egyezmények hatálybalépését segítsük azzal, hogy magunk is ratifikáljuk ezeket, hiszen a hatálybalépés alapvetően a ratifikáló államok számától függ. Én tulajdonképpen részünkről a környezettel kapcsolatos felelősségünket emelném ki mindkét egyezménnyel kapcsolatosan. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor kezdjük a bunkerolajjal. Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú.

Az antivegetatív bevonatok... (Dr. Gógl Árpád: Lehet ott kérdezni?) Nem, már lezártuk a vitát, elnézést, képviselő úr. Utólag lehetőséget biztosítunk a konzultációra. (Dr. Gógl Árpád: A két pontot egyben tárgyaltuk, és elnök úr nem jelentette be, hogy két pontot egyben tárgyalunk.) Akkor szót adok.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Csak azért kérdezem, mert zavaró a cím. Azt mondja, hogy ártalmas antivegetatív bevonatok. Az antivegetatívum magában hordozza az élő szervezetre való ártalmat. Tehát ennyi csak a gondolat.

ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter úr. Valóban indokolt volt. Fölteszem akkor szavazásra a kérdést. Ennek ellenére ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú.

Kránitz képviselő úr jelentkezett a bizottsági előadói tisztségre. Ki támogatja őt ebben? (Szavazás.) Ez is egyhangú. Köszönjük szépen önöknek. Viszontlátásra!

A kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről szóló, Párizsban 2005. év október hó 20. napján elfogadott UNESCO egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4559. szám) (Általános vita)

Rátérünk a 4. napirendi pontunkra. Köszöntöm Gresiczki Péter főosztályvezető-helyettest az OKM-tól. Ez a kulturális kifejezése sokszínűsége. Parancsoljon, főosztályvezető-helyettes úr! Rövid kiegészítést szeretnénk.

Gresiczki Péter kiegészítése

GRESICZKI PÉTER (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Egy nagyon fontos egyezmény támogatásáért szeretnék lobbizni. Az UNESCO 2005. október 20-án fogadta el a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló előterjesztést. A kulturális kifejezések szón hosszú vita alakult ki, a magyarban nem igazán azt jelenti, amit az egyezményben jelent. Itt arról van szó, hogy olyan termékekről beszélünk, olyan termékek támogatásáról és védelméről, amelyek kulturális jelentést hordoznak, többletjelentést, kulturális identitást hordoznak, ilyenek lehetnek filmek, könyvek, hangfelvételek akár, hasonló dolgok.

Az az egyezmény 2007. március 18-án életbe lépett. Miután harminc ország ratifikálta, és azóta már több mint hatvan ország ratifikálta, és az európai közösségek is mint önálló külön entitás, 2006. december 18-án szintén belépett a részes országok sorába.

Az egyezmény hosszú érési folyamat után nyerte el végső formáját, és ennek kidolgozásában szakértői és kormányközi szinten Magyarország nagyon is intenzíven részt vett. Az egyezménynek az a lényege, hogy nemzetközi egyetértést tükröz az államok és a kormányok azon jogával kapcsolatban, hogy erős kulturális szektort építsenek ki saját kultúrájuk megjelenítésére, ugyanakkor olyat, amely a területükön levő más kultúrák felé is nyitott, és amely megteremti a nemzetközi dialógus feltételeit.

Kiinduló gondolata az, hogy a kulturális sokszínűség az emberiség közös öröksége, amely mindannyiunk érdekében védelemre szorul. Megerősíti, hogy a kulturális természetű javak és szolgáltatások kivételes termékek, ez egy nagyon érdekes és elég érzékeny pont is, hiszen a WTO-tárgyalásokon a kulturális kivétel témakört nagyon hosszan és régóta tárgyalják, de megegyezés még nem született. Ez az egyezmény az első olyan egyezmény, amely most már több mint hatvan ország támogatásával amellett áll ki, hogy a kulturális termékek nem ugyanolyan termékek, mint az áruk, mert az áru helyettesíthető más áruval, de a kultúra nem helyettesíthető más kultúrával. Ezért a megőrzésük mindannyiunk abszolút fontos érdeke.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük. Azt hiszem, hogy egy teljes képet kaptunk a problémáról. Itt azért egy nyelvtani gond megint csak van, a "kifejezések" kifejezéssel gond van ebben a címben, ahogy ön ezt itt elmondta nekünk. Tehát a termék mondjuk sokkal jobb lenne, ha jól értem a főosztályvezető-helyettes úr szavait, amit talán az Igazságügyi Minisztérium kodifikátoraival érdemes lenne leegyeztetni. De nem érinti a tartalmat. Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Ez is egyhangú. Nagyon szépen köszönjük önnek a megjelenést.

Geberle képviselő asszony mint a bizottság előadója. Ki támogatja őt? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönjük szépen. Viszontlátásra!

A Magyar Köztársaság Kormánya és a Lett Köztársaság Kormánya között az egymás nevében a vízumok kiadásában, valamint a biometrikus adatok gyűjtésében diplomáciai és konzuli képviseleteik útján történő kölcsönös eljárásról szóló Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4560. szám) (Általános vita)

A Magyar Köztársaság Kormánya és a Litván Köztársaság Kormánya között az egymás nevében a vízumok kiadásában, valamint a biometrikus adatok gyűjtésében diplomáciai és konzuli képviseleteik útján történő kölcsönös eljárásról szóló Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4561. szám) (Általános vita)

A Magyar Köztársaság Kormánya és az Észt Köztársaság Kormánya között az egymás nevében a vízumok kiadásában, valamint a biometrikus adatok gyűjtésében diplomáciai és konzuli képviseleteik útján történő kölcsönös eljárásról szóló Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/4562. szám) (Általános vita)

Az 5., 6., 7. napirendi pontokhoz - Baltikum, biometria, mondjuk - Berta Krisztina főosztályvezető asszonyt nagy tisztelettel köszöntöm körünkben. Azt hiszem, hogy neki ez a mai délelőtt egy izgalmas délelőtt volt a külügyminisztériumi tisztségviselősége okán is, de most akkor ebben a témában hadd adjam meg önnek a szót, rövid kiegészítést szeretnénk. Tessék parancsolni!

Berta Krisztina kiegészítése

BERTA KRISZTINA (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. A segítségüket eme három szerződéshez kérem. A schengeni szabályok teszik lehetővé azt, hogy közös térre alkalmazható azonos feltételek mellett kerül a vízum kiadásra, ez teszi lehetővé, hogy különböző együttműködési formákkal próbálják meg az ebben résztvevő tagállamok egyrészt a nagyobb költséghatékonyságot elérni, másrészt egymást kiváltani, tehermentesíteni. Ebben a gondolatkörben jönne létre a három Baltikumra vonatkozó javaslat.

Ha megengedik, annyi konkrétumot mondanék, hogy Lettország például Kalinyingrádba adná majd ki a vízumot Magyarország számára, Litvánia Rigában, Chicagóban, Tallinban, Helsinkiben, Oslóban és Magyarország számos helyen, például Litvánia helyett Abudzsában, Belgrádban, Iszlámábádban, Jakartában venné át, vagy Lettország helyett Új-Delhiben, Teheránban, ott egyébként Litvánia helyében is.

Állok rendelkezésükre a kérdéseknél.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Nagyon modern megközelítés, támogatjuk, azt hiszem. A bizottság részéről Kozma alelnök úr vállalná a közös álláspont képviseletét. Van-e kérdés? (Dr. Gógl Árpád jelentkezik.) Gógl képviselő úr!

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Azt kell mondjam, hogy ez most már a harmadik olyan anyag, ami idekerül, és gond van vele, mert ezek antropológiai adatok, és nem biometria adatok. A biometria más fogalom, bocsánat, van olyan, hogy biométer, az a statisztikus, aki foglalkozik az antropológiai adatok földolgozásával. Ez már a harmadik olyan, ahol valami zavar van a magyar nyelvhasználati fogalmakkal.

ELNÖK: Jó, erre mindjárt megadom a szót főosztályvezető asszonynak. Geberle képviselő asszony?

GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Én értem Gógl Árpád képviselő úrnak az aggodalmait, csakhogy ez a nemzetközi nyelvben használt, illetve nézze meg a diplomata-útlevelét, ha ugyan az újfajta van, abban is ez szerepel magyar nyelvileg, hogy biometrikus adatok tárolására alkalmas.

ELNÖK: Gógl képviselő úr?

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Bocsánat, de azt kell mondjam, hogy picit ez volt a területem, amikor még rendes ember voltam, tehát én pontosan tudom, hogy mit jelent a biometria, mit jelent a biometrika, mit jelent a biométer. Azt is tudom, hogy mi van e mögött, mint adat. Sok, és azok antropológiai adatok.

ELNÖK: Igazán valószínű, hogy itt egy nagyobb nemzetközi tévedésnek az áldozata a magyar közigazgatás, amitől még igaza lehet mindenféleképpen képviselő úrnak. De most azt hiszem, hogy ezt a lingvisztikai problémát tegyük félre. Van-e valami tartalmi fölvetés? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs tartalmi fölvetés, kérdezem, hogy főosztályvezető asszony valami mondandója van-e.

BERTA KRISZTINA (Külügyminisztérium): Egy mondattal reagálnék. Nyilván igaza van miniszter úrnak, de a hivatalos EU-s fordítások következetesen így használják évek óta.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Ki támogatja az 5. napirendi pontban foglaltakat? (Szavazás.) Egyhangú.

Ki támogatja a 6. pontban foglaltakat? (Szavazás.) Egyhangú.

Ki támogatja a 7. pontban foglaltakat? (Szavazás.) Egyhangú. A bizottság elfogadta.

Mindhárom bizottsági előadó Kozma alelnök úr. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.

Egyebek

Egyebekben bejelentenivalói. A következő ülés terveink szerint 11-én, tehát jövő kedden, mához egy hétre hallgatnánk meg Kiss Péter miniszter urat és Csáky Pál MKP-elnököt a szlovák helyzetről. Tekintettel arra, hogy szavazások lesznek, ezért az időpont kicsit csúszhat. Nem lesz sok szavazás, tehát lehet, hogy nem 10, hanem 11 órakor lesz. Ezt még nem tudjuk, de amint eldől, meg fogjuk mondani, hogy hánykor van a bizottsági ülés. 10-én hétfőn 12 órakor transzatlanti albizottság, a HM tájékoztat a pápai katonai bázisról.

További kérdés? (Közbeszólás: Milyen bizottsági ülések lesznek még decemberben?) A reformszerződést a kormány be akarja terjeszteni ratifikációra, és amennyiben ez megtörténik, akkor erről lesz egy komolyabb bizottsági ülésünk még, és 17-én a kormány szavaztatni akar a reformszerződésről. Tehát ezzel kapcsolatban még kell készülni, hogy lesz bizottsági ülés, és lehet, hogy szokatlan időpontban lesz az ülés. Lehet, hogy a kormány meggondolja magát, mert különféle egyeztetések vannak, más jellegű, népszavazás, miegymás kérdéseiben, tehát ezzel még összekapcsolódhat ez a probléma. De most szerintem ennyi elég.

Amennyiben nincs több kérdés, akkor az ülést berekesztem. Szervusztok! Viszontlátásra!

(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 46 perc)

 

Németh Zsolt

 

a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezetők: Lajtai Szilvia és Földi Erika