KHTB-18/2007.
(KHTB-38/2006-2010.)
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2007. június 19-én, kedden, 14 órai kezdettel
a Parlament főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott:
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása, elfogadása
Kiss Péter Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Kérdések, hozzászólások, vélemények
Kiss Péter Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt válaszai az elhangzottakra
Kemény Péter (Külügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Hárs Gábor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz)
Rácz Róbert (Fidesz)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Gedei József (MSZP) Szabó Vilmosnak (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP) Hárs Gábornak (MSZP)
Kránitz László (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP) Geberle Erzsébetnek (SZDSZ)
Kiss Péter, Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 10 perc)
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása, elfogadása
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Elérkezett a pillanat, az utolsó bizottsági ülés pillanata, és nem is akármilyen napirenddel, hiszen miniszteri meghallgatásra fog sor kerülni.
Köszöntöm Kiss Péter Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt urat - ezt olvasnom kellett. Bejelentem a helyettesítéseket. Kékesi Tibor Kránitz Lászlót, Kozma József Mesterházy Attilát, Szabó Vilmos Gedei Józsefet, Geberle Erzsébet Szakács Lászlót, Hárs Gábor Kárpáti Tibort helyettesíti. Az ellenzéki oldalon nincs szükség helyettesítésre, ennek örülök. (Dr. Horváth János: Komolyan vesszük a dolgunkat!)
Tisztelt Bizottság! A napirendet megküldtem. Van-e valakinek ezzel kapcsolatban kérdése? (Nincs jelzés.) Felteszem szavazásra. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
Még egyszer köszöntöm Kiss Péter urat, és néhány szóban már beszéltünk az ülés előtt a meghallgatásról. Azt szeretném javasolni, hogy miniszterjelölt úr rövid expozéját követően hallgassunk meg pártnyilatkozatokat, ezt követően pedig képviselői nyilatkozatokat, illetőleg kérdéseket. Miniszterjelölt úr, parancsoljon!
Kiss Péter Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
KISS PÉTER, Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Néhány előzetes megjegyzést tennék, és természetesen állok elébe a megjegyzéseiknek, kérdéseiknek. Tehát természetesen nem terjedne ki mindenre a felvetésem, inkább tehát néhány kiemelés az, amit szóba hoznék.
Ami a nemzetpolitika kereteit illeti, nyilvánvaló, hogy a bizottság a megelőző időszakban, és nemcsak meghallgatások kapcsán, számos alkalommal foglalkozott, értékelte az elmúlt időszakban kialakított kereteket, ennek az alapelveit, amelyben is nyilván az együttműködés, a kölcsönösségen alapuló együttműködés az egyik, ami meghatározó, a másik pedig a határon inneni és túli közösségek vonatkozásában az egymás tiszteletben tartása, a be nem avatkozás és ilyen értelemben az egymás segítése a kiindulópont.
Az ennek megfelelő kormányzati gyakorlatról a dolog természete okán, annak létrehozása időpontjában és azt követően is eltérő értékeléseket, eltérő álláspontokat fejtettek ki a közélet szereplői. Mégis azt hadd hangsúlyozzam, hogy a kormányzati szándék a megelőző időszakban arra irányult, hogy ezt a két alapelvet a gyakorlatban legyünk képesek a működésben úgy érvényre juttatni, hogy egy új szempont, egy erősen jelenlévő szempont, a határon inneni és túli közösségek kapcsolatát erősítendő európai uniós lehetőség kapjon nagyobb lehetőséget, teret, szerepet.
Azt rögtön mondom: magam is úgy látom, hogy az európai uniós tagság e viszonylatban persze garanciát nem jelent, de lehetőséget óriásit nyit fel előttünk, és úgy gondolom, hogy a következő évek, különösen az Új Magyarország Fejlesztési Terv kapcsán, vagy az Európai Unió megnyíló új költségvetése kapcsán nagy lehetőséget kínálnak, erre szeretnék majd visszatérni.
Az egyik pillér a normatív támogatási rendszer, a Szülőföld Alap keretében ebben az évben is jelentős forrásokhoz való hozzáférés lehetőségét teremti meg. Úgy tudom, a pályázati első fordulóban már 890 millióra vonatkozóan kiírás született, az oktatás, a szakképzés, a kultúra, az önkormányzati együttműködés, a média területeit érintően, és hátra van még ebben az évben, szeptemberre tervezve mintegy 1 milliárd 350 millió forintos újabb pályázati kör. Ezekről fognak a kollégiumok majd határozni.
Leckét jelent - de magam is részt vettem az előzetes konzultációiban - úgymond a nemzeti jelentőségű intézmények tartós finanszírozására irányuló kormányzati szándék. Ezt is a határon túli magyarság képviselőivel egyeztetve, és szándékaikat visszatükröző módon kell lezárni.
A másik pillér, ahogy már utaltam rá, az európai uniós fejlesztési források teremtette lehetőség. Ez a lehetőség korábban nem ismert nagyságrendű forrásokat nyújt ahhoz, hogy közös fejlesztési projekteket lehessen, határon átívelő fejlesztési projekteket lehessen megvalósítani. Az uniós keretek számszerűen lehetővé teszik, hogy a hazai társfinanszírozással együtt az érintett területek mintegy 120 milliárd forintot használhatnak fel, és ha ehhez hozzászámítjuk Magyarországnak a határos régiókra fordítható mintegy plusz 70 milliárdos forrását, akkor így együttesen 190 milliárd forintos fejlesztés valósítható meg határon átívelő módon.
Úgy gondolom, hogy ez alkalmas arra, hogy érdekalapon is felkeltse mindazoknak a figyelmét, akiket partnerül szeretnénk. Hiszen ez a forrás nemcsak önmagában hat, hanem egy tanulási folyamatnak is az apropóját jelenti. Eltérő módon Délvidéken és eltérő módon az Unióban már benne lévő országokban, de mondhatjuk, hogy Szlovákiát kivéve, mindenhol még a tanulási folyamatnak egy adott fázisát fogják támogatni, segíteni, azon túl, hogy - ahogy mondtam - önmagában effektíve is hatással bírnak.
Úgy hiszem, az ottani, határon túli kisebbség magyarjainak a nagy kihívása az, hogy erre alkalmas konstrukciókat, gazdasági, szervezeti, személyi kapcsolati formákat tudjanak felépíteni, hogy a tevékenységüket át tudják pozícionálni abba az irányba, amelyik irány ezen források apropóján is, mint a közös európaiságunkkal megszüntetik a határokat.
Az, hogy ezt mi itt ebben a térségben sikerre vigyük, az természetesen az európai értékválasztásnak egy lakmuszpapírja is, hogy lehetséges-e ezzel az európai gondolattal, és az európai gondolatot szolgáló forrásrendszerrel, forrásgyűjteménnyel itt, Közép-Kelet-Európában, illetve a Nyugat-Balkánon új világot teremteni, békét teremteni a XX. század - most már mondhatom - történelmével szemben. Képesek vagyunk-e ezeket a mintákat vonzóvá tenni, akár Magyarország sikerét, és ez nyilván ebben a kétoldalú kapcsolatrendszerben fontos példává és bejárhatóvá úttá tenni is a magyar-magyar kapcsolatokat, mintává formálni Nyugat-Balkán azon országai számára is, akiknek ma még csak perspektíva az európai csatlakozás. Ilyen értelemben ez egy európai dimenziója a magyar-magyar határon túli és inneni kapcsolatoknak.
Azt hiszem, nagyon kívánatos Európa számára is, hogy ez egy sikeres, vonzó minta legyen a Nyugat-Balkán országai számára is, nyilvánvaló módon abból kiindulva, hogy a hazai és a határon túli magyarság sikerein keresztül vezethet ez a vonzó minta.
Ezeket szerettem volna előrebocsátani, azon megjegyzésemmel együtt, hogy különösen e területen, a nemzetpolitikának az európai ügyekhez, az európai mintákhoz, az európai fejlesztéspolitikához való kapcsolódási lehetősége területén, nagyon lehetőségnek, kívánatosnak látom, hogy a napi pártpolitikai viták feletti együttműködés alakulhasson ki akár ebben a keretben, akár a parlament plenáris erőfeszítései keretében. Magam törekedni fogok arra, hogy ehhez apropókat szolgáltassunk. Köszönöm szépen.
Kérdések, hozzászólások, vélemények
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter úr. Szeretném köszönteni Gémesi államtitkár urat és Törzsök főosztályvezető asszonyt. Néhány kérdést szeretnék megfogalmazni, miniszter úr.
Az első kérdésem: mikor kívánja kezdeményezni, hogy a miniszterelnök úr hívja össze a Magyar Állandó Értekezlet ülését?
A második kérdésem. Mi a véleménye a Székely Nemzeti Tanács népszavazási kezdeményezéséről, amely most már közel 200 ezer embert ért el, és egyértelműen az autonómia melletti elkötelezettségét tükrözi a megkérdezetteknek?
A harmadik kérdésem úgy hangzik, hogy mi a véleménye arról, hogy immáron meglehetősen elterjedt információk alapján a szlovák titkosszolgálat tevékenyen dolgozik azon, hogy megtörje Malina Hedviget, a nyitrai diáklányt, és egy koncepciós per áldozatává tegye.
A negyedik kérdésem úgy hangzik, hogy mi a véleménye a Koszovó függetlenségét előirányzó Ahtisaari tervről, milyen nemzetpolitikai lehetőségeket hordoz ez az ön megítélése szerint?
Az utolsó kérdésem, hogy mit kíván annak érdekében tenni, hogy néhány hónap múlva a vajdasági és a kárpátaljai magyarok ne kerüljenek egy lehetetlen helyzetbe, hogy minden határátlépésért 35 eurót kelljen lepengetniük a vízumkötelezetti státuszuknak megfelelően.
Tisztelt Bizottság! További kérdések? Kozma alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látszik, hogy ez a kör még nem a párt nyilatkozatok köre, bár elnök úr megígérte nekünk, hogy azzal fogja kezdeni, és nem tette. Nem hiányzik, nehogy valaki félreértse.
ELNÖK: Ami késik, nem múlik. (Balla Mihály: Ne igyunk előre!) Várjuk ki a végét! (Derültség.)
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Teljesen világos, hogy egy olyan helyzetben, amikor egy, a törvényhozás által elfogadott keretben felálló új rendszer bejáratódása zajlik, akkor minden kérdésünk egyszerre vonatkozik arra, hogy most mit tud tenni miniszter úr ennek a bejáratódási folyamatnak az olajozásáért, másrészt mit tud azért tenni, hogy a később bejövő tapasztalatok be tudjanak majd épülni a következő körben, nyilván a következő végigfutó ciklusban, költségvetési évben, pályáztatásban, elbírálásban, de erre rákérdezett elnök úr is egy kérdésében, hogy nyilván a regionális egyeztető fórum, a szakértők tanácsai, a Miniszterelnöki Hivatal főigazgatósága, tehát ebben az egész viszonyrendszerben hogyan fogjuk tudni feldolgozni a tapasztalatokat.
A második kérdésem arra vonatkozik, hogy a magyar-magyar kapcsolatok fejlesztése terén - és engedje meg nekem, hogy az elmúlt időszakban az ön által vezetett minisztérium tevékenysége területéről hozzak egy kérdést -, tehát ezekben a viszonyrendszerekben az a tudás, amely a magyar munkaerő-piaci, magyar szociális ellátási, egyáltalán a társadalmi konfliktusok kezelése gyakorlatának az átadási lehetőségeit illeti, ön majd a reméljük, induló új miniszteri posztjában ennek szán-e valamilyen különösebb szerepet? Úgy érzékeljük, hogy a térségünkben ugyanis, elsősorban mind Ukrajna, mind a Délvidék, de más esetekben is ennek nagyon komoly jelentősége lehet.
A harmadik rövid kérdésem, hogy nyilván kellő kiegyensúlyozottsággal kezelve a határon túli magyar szervezeteket, és sémát nem is lehet rá húzni, nem olyan régen, éppen három órával ezelőtt ült itt a vajdasági magyar szervezetnek, a VMSZ-nek két vezető képviselője, Pásztor István és Józsa László, akik elmondták, hogy igen, saját felelősségüket is látják, de az anyaországi szervezetek, a kormány felelősségét is látják abban, hogy az ottani magyar-magyar együttműködés javulhasson. Tehát a kérdésem valójában az, hogy van-e szándékában a minisztériumnak éppen ezeknek a magyar-magyar együttműködéseknek a megjavítását mind a Délvidéken, de hasonlóképpen a lehetőségekhez mérten Erdélyben, Romániában is javítani? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kelemen képviselő úr!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Akkor én is azzal kezdeném, hogy Józsa László egyik válaszában, ami a finanszírozás kérdésére vonatkozott, úgy fogalmazott, hogy igazán sok minden homályban van még azzal kapcsolatosan, hogy hogyan lehet az átalakított új rendszerben a működtetést biztosítani. Hiszen egy dolgot tisztán kell látni: mi használhatunk itt nagy számokat és nyilván ennek meg is van az alapja, hogy milyen pénzösszegek állnak milyen formában és milyen forrásból rendelkezésre, de alapvetően kétféle feladatnak kell megfelelni. Az egyik az, amire a pályázati rendszer alkalmasabb, az az, hogy valamilyen körülírt és időben behatárolt célra kap egy pályázó egy összeget. A másik viszont olyan kérdés, ami a működtetéssel függ össze.
Csak utalni szeretnék arra, hogy mi itt meghallgattuk például a Sapienta Egyetem vezetőit is, akik az év elején azt jelezték, hogy a rendelkezésükre bocsátott támogatási összeg közel sem elég arra, hogy az év végéig a működést biztosítani lehessen. Ebben nemcsak az a probléma, hogy ha a működés nem biztosítható, akkor nyilvánvalóan a megszűnés felé halad a folyamat, hanem az is, hogy mivel ez egy felfutó akkreditációs stádiumban lévő oktatási intézmény, ezért tulajdonképpen az előrelépést kellene számára biztosítani, ami bizony, további befektetéseket jelentene.
De ugyanígy felmerül a kérdés a komáromi, a beregszászi felsőoktatási intézmények további finanszírozása kapcsán. Nem volna szerencsés, ha évről évre, újra és újra a magyar finanszírozási viszonyok függvényévé válna egy folyamatos működtetés szükségével küszködő vagy nem egy, több ilyen intézmény is. Persze, nemcsak oktatási intézményről beszélhetünk, hanem nyilván vannak olyan stratégiainak tekinthető létesítmények, amelyeknél a folyamatos működtetés szükséges.
Tehát tulajdonképpen ez az alapvető kérdés, hogy hogyan lehet biztosítani a pénzek és a megfelelő összeg folyamatosságát úgy, hogy ez ne legyen kidobott pénz, mert ha egy ilyen intézmény megszűnik, akkor ez azt jelenti, hogy az elmúlt években ráfordított energia és pénz tulajdonképpen fölösleges volt és kárba ment.
A másik kérdés pedig részemről az volna, hogy milyen konkrét lépéseket tervez a kormány és ön, miniszter úr, a magyarság autonómiatörekvéseinek támogatására? Mi, itt a parlament keretében keressük azokat az eszközöket, amelyek parlamenti eszközök, mint az európai parlamenti képviselők kezdeményezése, vagy például az Európa Tanácsban az autonómiakérdés felvetése, de nyilvánvalóan az első lépés mindenütt, még a mi térfelünkön is és a mi szintjeinken is az, hogy és mit szól ehhez a magyar kormány, mit csinál ebben az ügyben a magyar kormány, hogyan áll hozzá a magyar kormány.
Azt hiszem, hogy itt többre van szükség, mint pusztán az autonómia támogatásának hangoztatására, hanem kézzelfogható lépésekre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kékesi képviselő úr!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Műfajilag én a miniszteri meghallgatást a jelölt emberi, szakmai, politikai alkalmasságának vizsgálatával gondolom, hogy tölti el a bizottság, de természetesen ehhez hozzátartozik az, hogy arról a területről, ami mondjuk a külügyi bizottság érdekkörébe tartozik, a bizottság tagjai érzékeljék azt az elgondolást, azt a víziót, hogy hogyan kíván majd miniszter úr ezen a területen tevékenykedni.
Tehát egyáltalán nem idegen a meghallgatástól az ilyenfajta tartalmi beszélgetés sem, de még egyszer mondom: itt azért az alkalmasság kérdése az, amire a végén ki kell hogy lyukadjunk.
A politikai alkalmasság tulajdonképpen két részre osztódik. Ha a kormányzati oldalról nem volna ilyen, akkor nyilván nem is ülne itt miniszter úr, az ellenzék pedig majd éppen e vita végén - remélem, e vita végén - vonja meg azt a rezümét, hogy milyen mértékben ad bizalmat ehhez a betöltendő funkcióhoz. Tehát kormánypárti képviselőként tudom mondani, hogy nekem a politikai alkalmassággal értelemszerűen nincsen problémám.
Viszonylag egyszerűen a szakmai alkalmasságot is el lehet rendezni, mert úgy vélem, hogy viszonylag ritka az az esemény, amikor egy miniszterjelöltre azt tudjuk mondani, hogy de hiszen már csinálta ezt, egyszer már betöltötte ezt a pozíciót. Ezért nem tartok tőle, hogy referencia hiányára hivatkozva aggályokat kellene megfogalmazni, és azt gondolom, hogy az az időszak szakmailag igazolta is ezt a fajta alkalmasságot.
A harmadik az emberi alkalmasság. Erre pedig megint nem túl hosszan azt mondanám, hogy valahogy azoknak a tárcáknak a környékén mindig egy kicsit csendesebb, egy kicsit problémamentesebb az ügyek alakulása, ahol eddig miniszter úr tevékenykedett, és azt várom, hogy a Miniszterelnöki Hivatal környékén is bizonyos problémák könnyebben megoldódnak.
Ez nyilván abból a habitusból, abból a magatartásból ered, ahol miniszter úr előnyben részesíti az együttműködést, a párbeszédet bizonyos kérdésekben. Egy kérdést feltéve, éppen ehhez kapcsolódva, kérdezném, hogy a határon túli magyar ügyek kapcsán tervez-e új vagy elmélyítettebb együttműködési formákat, és ebbe milyen módon szeretné a külügyi bizottságot, mint a téma parlamenti gazdáját, benne a kormánypárti és az ellenzéki oldallal, mi módon szeretné jobban bevonni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Nem hiszem, hogy a parlamenti bizottság egyik oldala vagy másik oldala másként alakítaná ki ebben a kérdésben az álláspontját, tehát azt hiszem, nem érdemes itt a túloldal irányába jelzéseket leadni. Bízom benne, hogy hasonlóképpen alakítjuk ki az álláspontunkat. Balla képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nekem egy nagyon rövid kérdésem lenne a témával kapcsolatban. A határon túli magyarok ügye óhatatlanul összekapcsolódik elsősorban a szomszédságpolitikával, természetesen áttételesen minden más külügyi tevékenységgel is. Az én konkrét kérdésem csak annyi lenne, hogy milyen gyakorlati viszonyt, milyen gyakorlati kapcsolatot kíván kialakítani a Külügyminisztériummal, mert azért meg kell állapítanunk, hogy az elmúlt egy-másfél évben néha lehetett tapasztalni olyan, véleményem szerinti anomáliákat vagy helyén nem való dolgokat, amelyeket valószínűleg ennek a kapcsolatnak a milyensége válthatott ki.
Tehát a konkrét kérdés az, hogy miniszter úr, miniszterjelölt úr hogyan képzeli a gyakorlati kapcsolatot, illetve az együttműködést vagy alá-fölérendeltségi viszonyt a Külügyminisztériummal? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szabó Vilmos alelnök úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Miniszterjelölt Úr! Végül is több okom is van, hogy azt a kijelentést tegyem, hogy jó kezekbe fog kerülni ez a terület miniszterjelölt úr felügyeleteként. Részben az, amiről már Kékesi Tibor képviselőtársam is beszélt, hogy korábban, nem is olyan régen foglalkozott vele és irányította ezt a területet. Másrészt azért is, mert személyesen is volt módom tapasztalni, a területen együtt dolgoztunk, ezért azt is meg tudom erősíteni, hogy azon túl, hogy ismeri és jól ismeri a területet, amiről az itt elmondott bevezető a fő hangsúlyaiban szólt is, de kifejezetten el tudom mondani a tisztelt bizottságnak, hogy személyes hozzáállása, ha úgy tetszik, vonzódása is van a területhez, és ezt nemcsak ő ismeri, hanem a területen lévők, érintettek, a magyar-magyar világ legfontosabb és legmeghatározóbb szereplői is ismerik miniszter urat, és nemcsak ismerik, hanem nagyra is becsülik.
Ezért én egy igen jó és pozitív jelnek és hatásnak fogom fel, hogy ezt a területet miniszter úr fogja irányítani.
Azt gondolom, támogatandó és támogatható mindaz, amit elmondott a bevezetőjében. Ezek közül bármelyiket kiemelhetném, de a pártpolitikai szempontok mellőzése, amit mégis inkább hangsúlyoznék. Épp Kozma József említette, hogy itt ült a VMSZ elnöke és a Magyar Nemzeti Tanács elnöke néhány órával ezelőtt, ők is említették a beszámolójukban, hogy kifejezetten szeretnék, ha a magyar anyaországi politika nem terjesztené ki rájuk a vitáit, a belpolitikai összeütközéseit.
Azt gondolom, hogy nagyon fontos ez a törekvés. Nagyon fontos az a törekvés - és ebben remélem, hogy lesz miniszter úrnak módja és partnere is -, hogy próbáljunk meg a nemzetpolitikában is újra konszenzust kezdeményezni és keresni azt, ami nincsen. Azt hiszem, van abban a helyzetben és lesz abban a helyzetben miniszter úr, hogy ebben tudjon kezdeményezni és azt is fel tudja mérni, hogy az a mintegy egy éve elindított új rendszer hogyan működik, melyek azok az elemei, amelyek jók és stabilizálandók, és persze, ha valahol változtatni kell, akkor azon lehessen és kelljen is változtatni.
Én ebben a reményben jó szívvel támogatom és ajánlom is a tisztelt bizottságnak, hogy támogassa miniszterjelölt urat. Köszönöm.
ELNÖK: Rácz Róbert!
RÁCZ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Miniszterjelölt Úr! Tulajdonképpen ott folytatnám, ahol az előző kérdező vagy véleményt formáló abbahagyta. Nyilvánvaló, hogy a Kárpát-medencei magyarság elemi érdeke, hogy a mindenkori magyar kormány és a Kárpát-medencében, a határainkon túl élő magyarok között a nexus legalábbis megfelelő legyen. Semmiképpen ne értse félre a szándékomat akkor, amikor azt mondom, hogy a határon túli magyarok állampolgárságáról szóló népszavazási kampányban valamennyiünk által ismert módon és mennyiségben érték sérelmek a határon túli magyarokat, és okkal vagy ok nélkül, de ezt talán bizonyos mértékben az önök, a mostani kormánykoalíció rovására írják.
Azért fogalmazok ilyen óvatosan, mert nem azzal a szándékkal fogalmazom meg ezeket a mondatokat, hogy az önök szemére hányjam ezt, hanem azért, mert az aggodalom vezérel. Az ön személye talán jelenthet valamilyen fajta garanciát arra, hogy sikerül önöknek kikecmeregniük ebből a politikai karanténból, én bízom benne, hogy ez megtörténik. Azt szeretném öntől megkérdezni, hogy milyen mértékben és módon van szándékában bevonni az ellenzéki pártokat a nemzetpolitikai, stratégiai kérdések közös összekovácsolásába, van-e erre szándéka, és ha igen, akkor ezt milyen metóduson keresztül fogja majd tenni. Azért kérdezem ezt, mert szerintem ez az önök érdeke is, és ha valamilyen módon hozzá tudunk járulnia magyar-magyar viszony javulásához, a mindenkori magyar kormány és a határon túli magyarok viszonyának javításához, akkor mi azt bizonyára megtesszük, hogy ha van erre valamilyenfajta kormányzati körből vagy kompetenciából érkező kezdeményezés.
ELNÖK: Hárs képviselő úr!
HÁRS GÁBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Miniszter Úr! Azoknak a sorát szeretném gazdagítani, akik nem tegnap óta ismerik miniszter urat, és egy más minőségben is örömmel üdvözlöm itt a körünkben, mint budapesti képviselőtársamat, de nem budapesti viszonylatokról beszélünk, úgyhogy én se arról szeretnék beszélni. Viszont szeretném egy olyan új elemmel gazdagítani itt a méltatások sorát, ami azt gondolom, hogy egy nagyon fontos dolog, és nagyon fontos jelzés lehet a határon túli magyarság számára is.
Ugyan tudjuk azt, hogy a magyar közjogi rendszerben a miniszterelnök-helyettesi poszt nem szerepel, mégis a bemutatások során az tűnt ki, nem tudom, hogy ez csak a sajtóban van-e, vagy pedig valóban így lesz, hogy a miniszter úr lesz a kormány megnevezett második embere. Nyilvánvalóan ez nemcsak a határon túli magyarok felügyeletének az előbbreviteléről vagy fontosságának növeléséről szól, de mégis szól arról is. Tehát az a jelzés, amit a határon túli magyarság kap, hogy a magyar kormány milyen szinten kíván a továbbiakban foglalkozni ezzel a kérdéskörrel, az feltétlenül nagyon fontos.
Ugyancsak feltételezem, hogy megmarad ez a felügyelet a hazai kisebbségek vonatkozásában is, éppen ezért ez a jelzés is elsősorban azoknak a kisebbségeknek, amelyek önkormányzattal rendelkeznek Magyarországon, fontos jelzés.
Azt hiszem, hogy ezt az elemet nekünk mindenképpen figyelembe kell venni, akkor is, hogy ha ellenzéki nézőpontból nézzük, és akkor is, hogy ha kormánypárti nézőpontból nézzük.
A kérdésem is részben ehhez kapcsolódik, mármint ennek a kettős felügyeletnek a kérdéséhez. Van-e olyan terve miniszterjelölt úrnak, hogy hasonlóan a korábbi ciklushoz, hasonlóan az előző felálláshoz, ami talán most egy kicsit háttérbe szorult az elmúlt egy-két évben, hogy valamilyen integrálása történik a határon túli magyarság és a hazai kisebbség problematikája felügyeletének? Ez alatt nem azt értem, hogy minden vonatkozásban célszerű ezt a kérdést együtt kezelni, mert nagyon sok különböző eleme van ennek a kérdéskörnek, elvi is, gyakorlati is. De van állandóan egy áthallás a két problematika között, és ez rendkívül fontos.
Ezt úgy is meg szoktuk fogalmazni, hogy annyit várhat el a hazai kisebbség, amennyit elvárhat mondjuk a határon túli magyarság azoktól a kormányoktól, amelyek azokat az országokat irányítják, amelyekben élnek. Nyilvánvalóan ez a viszonyrendszer - és ez itt egy nagyon aktuális kérdés most a tegnapi, végre-valahára létrejött magyar-szlovák miniszterelnöki találkozó után, nagyon fontos, hogy a szomszédságpolitikánk, a határon túli magyarsággal való foglalkozás, illetve a hazai kisebbségek pátyolgatása mennyire esik egybe, és milyen kölcsönös és közös - hogy mondjam - erőfeszítések lesznek annak érdekében, hogy lehetőleg minden ezzel kapcsolatos probléma megoldást nyerjen.
Szeretném végül azzal befejezni, amivel kezdtem természetesen: én is azt kérem tisztelt ellenzéki képviselőtársaimtól, hogy támogassák miniszterjelölt úr jelölését.
ELNÖK: Ez persze nem jelenti azt, ugye, képviselő úr, hogy továbbra se utasítanánk el konszenzussal a kisebbségpolitikában a reciprocitás elvét? Tehát egy kisebbséget a saját jogán illetnek meg jogok, nem pedig azért, mert egy másik országban így vagy úgy bánnak velük. Potápi képviselő úr!
POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az előző években egy-egy minisztercsere alkalmával, illetve új kormányok létrejöttével azon polemizáltunk, hogy igazából a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozzék-e vagy a Külügyminisztériumhoz a Határon Túli Magyarok Hivatala, melyik az a minisztérium, amelynek kellene integrálnia ezeket a feladatokat. Egy kicsit el is gondolkodtam - és ez igazán nem a miniszter úr személyének szól -, hogy a mi bizottságunknak vajon, az ön meghallgatásával mi a feladata, hiszen az a nemzetpolitika, ami körülbelül 15-16 éven keresztül '90-től működött, és amelyet Szabó Vilmos alelnök úr szavaival élve, konszenzusként is fel lehetett fogni, hiszen az egyes kormányok az egyes ciklusokban váltáskor is átvették ezt a nemzetpolitikai struktúrát, az előző évben minden átmenet nélkül megszűnt. Egy kicsit hasonlítható a kórház-átalakításokhoz, amikor szétvertünk egy valahogyan, jól, rosszul működő rendszert, de helyette új nem jött létre. Valami hasonló történt a nemzetpolitikában is, hiszen megszűnt a Határon Túli Magyarok Hivatala, aztán megszűntek a közalapítványok, amelyek minden ellenkező híresztelések ellenére nagyon jól működtek, minden parlamenti párt kapott bennük helyet, ezen kívül pedig a szakmaiságé volt a döntő szerep, hiszen nem a parlamenti pártok kurátorai voltak többségben, mint azt a sajtó sokszor híresztelte, hanem a szakma. És bizony, ha csak az Illyés Közalapítvány működését nézzük, akkor a döntések 99 százalékát összhangban tudtuk meghozni, és a támogatás is a határon túlra úgy jutott el, hogy évekig visszamenőleg minden egyes döntésről, akár az internetről is tudomást szerezhettek a pályázók vagy az érdeklődők.
Többször hangsúlyozták a bizottság tagjai vagy említették, hogy néhány órával ezelőtt meghallgattuk a VMSZ két képviselőjét, elnökét, illetve a Nemzeti Tanács elnökét a Vajdaságból. Ott is rákérdeztem arra, hogy ez az új rendszer, ami durván egy éve alakult ki, hogyan működik. Ők bizakodásuknak adtak hangot, de az sült ki a szavaikból, hogy igazából még sehogy sem működik, hiszen a támogatások - most már június van - nem jutottak el a szervezetekhez, és ha mondjuk évekre visszamenőleg megnézzük ezt a politikát, ez nem az idén kezdődött el, hanem ennek a rendszernek a szétverése már megkezdődött 2004-ben, 2005-ben. Sajnos, azt élhettük meg, hogy folyamatosan hitegettük a határon túli szervezeteket támogatással, sokszor megtörtént az, hogy megítéltünk támogatást és ki sem tudtuk nekik fizetni.
Tehát azt szeretném megkérdezni miniszterjelölt úrtól, hogy várhatjuk-e azt, hogy visszatérünk ahhoz a nemzetpolitikához, amelyet a többpárti demokrácia 1990 után kialakított? Köszönöm.
ELNÖK: Geberle Erzsébet!
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr, és ígérem, hogy rövid leszek, hiszen képviselőtársaim nagyon sok mindent elmondtak már, amit nem szeretnék ismételni. Én is azok közé tartozom, akik miniszter urat, miniszterjelölt urat régóta ismerik, hiszen 1990-ben együtt kezdtünk a Fővárosi Önkormányzat képviselőiként a Fővárosi Önkormányzatban 17 évvel ezelőtt. Egyébként pedig rendszeresen ellenfelei vagyunk egymásnak a parlamenti választásokon, mert egy választókörzetben szoktunk indulni.
Azt tudom elmondani, hogy ellenfélként egy nagyon korrekt és nemes ellenfelet találtam miniszter úrban, és ha a politikai munkásságát tekintem, akár fővárosi képviselőként, vagy akár most itt a parlamenti munkában, szociális és munkaügyi miniszterként, akkor az ő munkáját mindig az együttműködés, a párbeszéd és a józanság, a kompromisszumkeresés jellemezte. Én ezt várom a miniszteri kinevezése után is, hogy a Miniszterelnöki Hivatal élén ezek a tulajdonságok fognak dominálni a munkájában.
Azt szeretném kérni, hogy ugyanolyan aktív legyen miniszterként is, amennyiben kinevezését támogatják, mint amilyen volt a Szociális és Munkaügyi Minisztérium élén, hiszen nagyon sok olyan kezdeményező és újszerű törvényt tudott elfogadni a parlament, amely az ön kezdeményezésére született meg.
Egyetlen konkrét kérdésem volna. Elhangzott itt már az előző hozzászólásokban is, illetve a határon túli magyar szervezetek képviselőivel történt konzultációkon, hogy a környező országok - Ukrajna és Szerbia kivételével - uniós országok lévén, gyakorlatilag az államhatárok átjárhatókká válnak, ugyanakkor az a fajta gazdasági különbség, ami a területeket jellemzi, erre én legalábbis úgy érzékeltem, hogy a határon túl élő magyarok ezeken a területeken erre várnak olyan közös projekteket, amelyekkel uniós forrásokat tudnak felhasználni a területek fejlesztésére.
Azt szeretném kérdezni, hogy miniszterjelölt úrnak milyen elképzelése van arra, hogy ezeknek az uniós forrásoknak a közös felhasználásával, esetleg közös pályázásával hogyan lehet a határok lebontásában jobb eredményeket elérni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagy Gábor képviselő úr!
DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Valóban, ahogy itt már többen elmondták, ön már egyszer kancelláriaminiszterként működött Gyurcsány Ferenc kormányában. Tisztában vagyok azzal is, hogy mint kancelláriaminiszter, nagyon sok és szerteágazó feladatot kell majd ellátnia, és ebben a vonatkozásban valószínűleg csak egy részfeladat lesz a határon túli magyarokkal kapcsolatos ügyek intézése, rendezése.
De van itt egy megkerülhetetlen kérdés, ami az elmúlt években a magyar politikában - ha úgy tetszik - egy vízválasztó vonal volt, és éppen a határon túli magyarokkal kapcsolatos kapcsolattartásban, viszonyban, ez a 2004. december 5-ei népszavazás ügye, amikor ön már kancelláriaminiszter volt.
Miniszterjelölt úr, hogyan látja ma, ennyi idővel később azt a kampányt, amit akkor az önök kormánya folytatott a kettős állampolgárság megadásával kapcsolatban, illetve megadásának lehetőségével kapcsolatban? Sok esetben azokkal a szociális demagógiára emlékeztető elemekkel is, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a határon túli magyarokkal szemben ellenérzéseket keltsenek Magyarországon, és amelyek alkalmasak voltak arra is, hogy a határon túli magyar közösségekben egy nagyon mély és fájdalmas sebet üssenek az anyaország hozzájuk fűződő viszonyával kapcsolatban.
Tehát hogyan látja ön most utólag a népszavazás egész menetét, az ott vitt kormányzati kampányt, illetve az önök szerepét?
Még egy ehhez kapcsolódó kérdés: azt gondoltam, azt gondoltuk sokan, hogy az a népszavazás arról fog szólni, hogy egy nemzeti szolidaritást meg tudunk fogalmazni azokkal a nemzettestvéreinkkel, nemzettársainkkal szemben, vagy azokkal kapcsolatban, akiket egy igazságtalan történelmi szituáció kisebbségi sorsra kényszerített. Most, amikor a Fidesz képviselői javaslatot tettek, hogy az 1920. június 4-ének évfordulója a nemzeti összetartozás napjaként legyen meghatározva, akkor az önök kormánya ezt nem támogatta, a Szocialista Párt még csak napirendre sem vette ezt a határozati javaslatot.
Miért félnek ennyire ezektől a nemzeti jelképektől, az összetartozás élményétől? Azt gondolom, hogy most, mint ezért az ügyért felelős miniszter, ezzel előbb-utóbb megint találkozni fog, nemcsak így, egy bizottsági meghallgatáson, hanem a kisebbségi vezetőkkel való rendszeres találkozások során is, tehát jó lenne, ha erről hallhatnánk itt most valamit a bizottság keretében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: S végül Gógl képviselő úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Miniszterjelölt Úr! Miniszter Úr! Engem Hárs képviselőtársam hozzászólása inspirált arra, hogy végül megszólaljak, mert egy méltatásról beszélt, ami kétségtelenül azt jelenti, hogy valamiért változtatni kellett az eddigi kormányzati politikán. Gondolom, ez adja az alapokát a változtatásnak, és hogy aztán konkrét helyre, azaz Gyurcsány miniszterelnök úr bizalmasa helyére - mert azt gondolom, vitathatatlan, hogy Szilvásy miniszter úr az abszolút bizalmasa Gyurcsány miniszterelnök úrnak -, valahol itt azt hallottuk, hogy az új helyzetben, az új helyzethez, a határon túliak támogatásának optimális felhasználásához Kiss Péter kancelláriaminiszter a jó megoldás. Azaz egy olyan új szereplő, aki majd jobban tudja ezt érvényesíteni és meg tudja alkotni azt az előkészítő rendszert, mert konzultáció nélkül optimálisan felhasználni a határon túli egyének, intézmények vagy kistérségi érdekek figyelembevétele nélkül nem lehet, tehát kell egy olyan új rendszert létrehozni és ezt működtetni, amit nem sikerült Szilvásy miniszter úrnak.
Kiss Péter miniszter úr riválisa is volt egy periódusban a jelenlegi miniszterelnöknek a rendszeren belül. Ha új szempontok vannak, hiszen ezt mondta miniszterjelölt úr, hogy új szempontok vannak, és egy százmilliárdos nagyságrendű pénzmennyiség, aminek az előkészítése és az előkészítés technikái, értekezletek összehívása, döntési szereplők bevonása, az egy politikai többletet is igényel, gondolom én, lesz-e ehhez, ebben a mozgó politikai szférában kellő súlya, kellő ereje, hogy ezt megtegye? Különösen azért, mert ha eltekintünk a direkt pénzektől és a három nem európai uniós tagországgal egy kicsit más tárgyalási stratégiától, hogyan fogja tudni ezt érvényesíteni? Lesz-e kellő ereje ahhoz, hogy a nem direktben határon túli magyar egyéneket, intézményeket, kistérségeket támogató összegeket a nagy globális, ilyen út, vasútrendszerek összekapcsolása, hiszen a Kárpát-medence integritásának visszaépítése egy kicsit erről is szól. Talán még egy környezetvédelmi elemet is betennék, mert itt vagyunk a medence alján.
Tehát erre lennék kíváncsi, hogy hogyan látja a személyes helyzetét ebben a kicsit mozgó politikai szférában, és milyen elképzelései vannak a direkt pénzfelhasználás optimális előkészítéséhez és az indirekt rendszerek jó előkészítéséhez? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr, az első körös kérdéseit így lehet dióhéjban összefoglalni. Parancsoljon!
Kiss Péter Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt válaszai az elhangzottakra
KISS PÉTER, Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Köszönöm szépen a kérdéseket. Ezek valóban felölelték egy jó, lehetséges részét annak, amiről ilyen alkalommal indokolt és érdemes szót váltani. Ha megengedik, visszafelé haladnék, még akkor így könnyebben emlékszünk a kérdésekre, én legalábbis.
Ami Gógl képviselő úr megjegyzéseit, kérdéseit illeti, ezek valóságos dilemmák minden kormány működése kapcsán. Számos politikai természetű aspektus, ezekre nem térnék ki, és számos, ami a kormányzás hétköznapjaival kapcsolatos.
Azon vagyok - és ez konkrétan vonatkozik a területre is -, hogy kevesebb legyen a beszéd, több a párbeszéd, több a megoldás, és lehetőség szerint teremtsünk a társadalmi részvételnek úgy értelmet, hogy a társadalmi részvétel a különféle hasonértékű megoldások közüli választás lehetőségét, a profilírozás lehetőségét kínálja. Illetve azt, hogy specifikálni lehessen a hasonló irányú megoldásokat egy adott speciális helyzetre.
Konkrétan arra is gondolok, hogy nyilvánvalóan a nemzetpolitikában az általános elkötelezettségeken túl itt egy új világgal kellett szembenéznünk az ezredfordulót követően. Azzal az új világgal, hogy a különféle határon túli magyar csoportok más és más helyzetbe kerülnek az európai csatlakozás, az európai integráció folyamatával, és nemcsak történelmileg más a kapcsolatrendszerünk, hanem a kihívás is, amivel mi itt velük a későbbiekben, ráadásul egy modernizációs célú integrációs kapcsolatot alakíthatunk ki. Nyilvánvalóan az a nagyon jó örömhír, az a nagyon jó hír, erős hír, hogy ha Délvidéken vagy akár Dél-Szlovákiában olyan magyar vezetők vannak, akik habitusa, szándékai és tapasztalatai alkalmassá teszik a magyar közösséget arra, hogy ebbe az irányba menjünk tovább.
Szerintem Pásztor István személyes kvalitásai és tapasztalatai éppen a fejlesztési politikák, az Európa-politikák, a gazdasági, a gazdaságpolitikai irányokban kifejezetten alkalmassá teszi arra, hogy közös törekvéseinket velük kapcsolatban úgy tudjuk megvalósítani, hogy ehhez jó szakmai partnerségek is keletkezzenek az ő oldalukon, és specifikálni legyünk képesek, hogy miben kell például másképp csinálni a magyar-délvidéki, magyar-magyar kapcsolatokat, hogy ha itt az érdek eszközeivel, a gazdaság összefűző eszközeivel akarunk előrelépni. Régi bajuk, mindannyian emlékszünk rá, hogy Szerbia helyzete okán a Vajdaság egzisztenciális, anyagi körülményei alapvetően romlottak és változtak meg, és az élhető szabadság feltételei magyar és nem magyar számára alapvetően változtak meg. Számukra azt hiszem, az anyaországhoz való kapcsolódás ennek az esélynek az újjáépítését jelenti nemzeti szinten és vajdasági szinten is, azaz specifikált megoldások célzottan, és lehetőség szerint úgy, hogy a megoldások közül maguk is dönthessenek, választhassanak.
Van egy másik elem is, egy eszközrendszer, ami a megelőző években nyert teret, ez az együttes kormányülések ügye. Romániával, Horvátországgal, Ausztriával, ha jól tudom... (Közbeszólás: Szlovénia!)... Szlovénia csak tervben van, valósítottunk meg most már el-vissza alapon ilyen együttműködést, és mindegyiknek egyik fontos napirendje volt, hogy az itt élő, Magyarországon élő kisebbségnek, illetve a határon túli magyarságnak milyen szerepe lehet abban, ahogy a regionális kapcsolatokat megpróbáljuk újjáfűzni.
Ez szerintem egy olyan út, amelyik a későbbiekben kormányzatok politikai színétől függetlenül, éppen a magyar nemzeti érdek alapján tovább járható út. Ez is azon megoldások körébe tartozik, amit miniszter úr kérdezett. Van nekem arra tapasztalatom a korábbiakból, hogy egy-egy - nem akarom szebben fogalmazni - ilyen munkaterápiával alátámasztott kapcsolatrendszer sokkal többet tud jelenteni, mint hat darab jegyzékváltás vagy hivatalos formula. Ezért tehát ezeknek az építkező típusú, csendben, szolidan építkező típusú munkaformáknak óriási jelentőségét látom a későbbiekben.
Nagy Gábor képviselő úr a 2004-es népszavazással kapcsolatban kérdezett. Azon a véleményen vagyok a 2004-es népszavazással kapcsolatban továbbra is, hogy a nemzeti szolidaritást csak akkor tudjuk hitelesen bizonyítani, hogy ha ezt itthon nem egymás ellenére használjuk. Ha erre képesek vagyunk, akkor ez a nemzeti szolidaritás üzenet hiteles, ha nem, akkor belpolitikai csatává válik a dolog.
Hogy a kampányt és a kampány körüli kezdeményezést - mert kiszélesítem a megelőző időszakra - nagyon sok nemtelen aspektus vette körül, ezt mindannyian megéltük, tehát ehhez nekem nem kell kijelentéseket tenni. De az is világos, hogy az nyilvánvaló módon elvitatható, hogy a kezdeményezők szándéka mire irányult, de a valóság már nem nemzetpolitikai kérdéseket, hanem hazai pártpolitikai csatározást mutatott, direkt hatalmi küzdelemmé vált és ahhoz szolgált apropóul. Legkevésbé a határon túli magyarokról szólt az emlékeim szerint, és szerintem ártott ennek a viszonyrendszernek.
Biztos, hogy kell majd egy történelmi távlat, hogy egyforma módon vagy korrektül tudjuk ezt a dolgot értékelni, én arra emlékszem, ez a személyes tapasztalatom, hogy a kormány megbízásából nekem volt lehetőségem arra, hogy november második felében egy körút keretében tájékoztathassam a határon túli magyar vezetőket arról, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban mi a tartalmi álláspontunk, és hogy a hazai belpolitikai kérdésről ettől függetlenül mi az álláspontunk.
Egy külön-külön beszélgetés keretébe tartozna feltárni még jobban ezt a dolgot, de magam szembesültem azokkal a sokszor nagyon racionális, és sokszor rendkívüli módon érzelemmel átitatott álláspontokkal, amelyeket képviseltek. Itt jelzem, hogy sajátosan egyébként azt tapasztaltam - máig visszaemlékszem rá, szinte meghökkentő módon -, hogy talán a Délvidéken volt a legracionálisabb viszonyulása, értékelése ennek a dolognak, míg mindenhol más vezető magyar körökben az érzelem nyilván uralta az álláspontokat abban a pillanatban, ami néhány héttel volt a népszavazást megelőzően.
Köszönöm szépen Geberle képviselő asszonynak a megjegyzéseket. Arra szeretnék törekedni, itt, ezen a területen is és általában a határon túli magyarság kérdése, a nemzetpolitikai ügyek és a kisebbségek ügye - úgy, ahogy Hárs képviselő úr utalt rá - eséllyel bírnak arra, hogy napi pártpolitikai csatározások fölé próbáljuk meg vinni, legalábbis a megoldásokat illetően. Én erre kezdeményezéseket fogok tenni. Kérdezték ezt többen is, Balla képviselő úr és más is, szándékomban áll, hogy ilyen kezdeményezéseket tegyek, de kész vagyok arra is, hogy ha a bizottság maga kezdeményez, akkor kormányzati oldalról én ezt támogassam.
Azért merem ezt mondani, mert valóban törekszem arra, ezt nem a meghallgatás keretében szeretném mondani, de a jelen lévő és a jelen nem lévő politikusok leendő civil életére, mindannyiunk civil életére is gondolva, aki tud a politika mellett is civil lenni, annak ez jó, aki pedig csak utána tud annak lenni, annak ez a maga problémája. Szóval gondolva erre a világunkra, szerintem az a helyes, hogy ha képesek vagyunk arra, hogy legyen a politika felett számosabb ügyünk.
Próbálkoztam azzal, hogy a roma integráció kérdésében, a gyermekesély kérdésében, a rokkant-rehabilitáció ügyben, fogyasztóvédelem ügyben találjunk hangot, megoldást, majdnem mindegyikben sikerült megoldást találni úgy, hogy nem kellett szégyellni annak, aki támogatta ezt az ügyet, és nekem sem kellett szégyellni az ő támogatását. Talán meg lehet próbálni, hogy nemzetpolitikai ügyben is találjunk ilyet, de ez munkaterápia kérdése, tehát úgy gondolom, hogy kellenek a kezdeti lépések, sikerek és akkor ebben találunk egy közös kapaszkodót.
Az európai uniós források felhasználása több aspektusból is előjött. Abban hiszek, amit már mondtam a délvidéki kapcsolatok apropóján, hogy rendkívüli felelősség van abban, hogy specifikálni tudjunk, mert nem ugyanazt a kínálatot adjuk egyik és másik élethelyzetre. Trivialitás, de szóba hozom, itt van Szlovákia, nyilvánvalóan egészen másképp kell bánni azzal a kölcsönös eszközrendszerrel, mint mondjuk Délvidék esetén vagy Horvátország esetén, még akkor is, hogy ha ott jóval kisebb számszerűségében az ottani magyarság. De a Szerbiában élő, a Vajdaságban élő magyarság szempontjából kulcskérdés, hogy Horvátország európai integrációjához Magyarország erős pozícióval hozzá tud-e járulni, és Horvátország példája, integrációja példa lehet és járható út például Szerbia vagy más nyugat-balkáni országok számára.
Ez egy áttételes hatás természetesen, de valóságos hatás. Ebben az értelemben nem a viszonylag szerény számú horvátországi magyar kisebbség érdekében csináljuk azt a politikát azért is, de üzenet a Vajdaságnak és a Délvidéknek, hogy másképp építkezünk, más felelősséggel tesszük a dolgunkat. Magyarán: a konkrét pénzeken túl ennek szerintem óriási, az európai demokratikus értékek követésével összefüggő hatása van.
Potápi képviselő úr dilemmája, hogy a MEH-hez vagy a külügyhöz tartozzon-e ez a terület, őszintén megmondom, hogy persze, van üzenete annak, hogy milyen fontosságot tulajdonít és a kormányzat mennyire a központjához próbálja elhelyezni ezt az ügyet, jelképes üzenete van ennek, csinálni minden struktúrában lehet jól és rosszul a dolgokat, ez az én személyes tapasztalatom. Erre szerintem az elmúlt 17 év már számtalan példát szolgáltatott.
Ami a korábbi politikát illeti és a követendő utat, őszintén mondom: visszatérni a korábbi nemzetpolitikai megoldásokhoz, annak nem látom az útját. De visszatérni ahhoz a szándékhoz, hogy a nemzetpolitikában lehetőség szerint nemzeti minimumokat legyünk képesek kialakítani, ezt lehetségesnek látom, de ehhez nagyon sok munka kell, és a konkrét ügyekben olyan megoldás, ami később hitelesíti a nagyobb kezdeményezéseket.
Jelzések arra nézve, hogy az új támogatási rendszer hogyan működik, illetve hogyan nem működik, azt kell mondanom, hogy megnyugtatólag ez akkor fog lezárulni, amikor a nemzeti jelentőségű intézmények tartós finanszírozásának az ügye lezárul, és megtárgyalhatjuk a határon túli magyarokkal úgy, hogy tételesen tudják és szerződést is kötünk.
Egyébként megjegyzem, hogy bár egy kérdés volt, amit Kelemen András képviselő úr tett fel a Sapientiával kapcsolatban, ott az a hír, amire kollégáim azt mondják nekem, hogy itt nem olyan nagyon régen, közös megegyezéssel megszületett a szerződés az intézmény működtetésére vonatkozóan, tehát ez a probléma például megoldódik. De én az intézmények tartós fenntartását, kiszámítható működtetésének a finanszírozását ebben a keretben, a nemzeti intézmények keretében látom megoldhatónak, és nagyon bízom benne, hogy ebben az évben túl fogunk jutni, leütjük a dolgot, már abban az értelemben, hogy ki-ki a maga részéről egyetértőleg fog tudni nyilatkozni. El akarom érni a partnerekkel, akiknek nagyon széles körét személyesen is ismerem, és jó barátságban vagyok jó részükkel, hogy ez velük együtt, közös munkában szülessen meg.
Hárs Gábor képviselő úr szavait szintén köszönöm. A hazai kisebbség és a határon túliak kérdése kapcsán már tettem néhány megjegyzést. Jelzem, hogy a Miniszterelnöki Hivatalon belül az a törekvésem, hogy továbbra is szakmai és tartalmi összefüggésben, keretben lehessen tartani ezeket az egymással bizonyos szempontból, tartalmi szempontból valóban összefüggő és összefügghető kérdéseket, indokoltnak látom ennek a felvetését és a majd kialakuló gyakorlat továbberősítését szándékozom tenni.
Valóban igaz az, hogy ez az alkotmányosan nem létező, de bejelentett miniszterelnök-helyettesi mandátum nekem nyilván feladat, a területnek és az érintettek számára szándékaim szerint üzenet és lehetőség, és én ezt így akarom kezelni, ezzel élni is szeretnék.
Rácz Róbert úr a népszavazási kérdések kapcsán tett megjegyzést. Megegyezőleg és támogatólag mondom, hogy ha az a tartalma az ellenzék és kormánypártok, az ellenzék, a kormánypártok és a kormány együttműködésének a határon túli és a hazai magyar ügyek vonatkozásában, hogy miben tudjuk modernizálni ezeket a kérdéseket, miben tudjuk jobb helyzetbe hozni, miben tudjuk az alapszándékoknak megfelelően, tehát a szülőföldjükön nagyobb esélyhez juttatni, miben tudjuk úgy alakítani, hogy Magyarország sikerében legyenek közösen érdekeltek, és hogy egy olyan együttműködés alakuljon ki, én most elsősorban a fejlesztési programokat hangsúlyozom, mert önmagában a programban való részvétel modernizál is, szóval miben tudjuk ezeket úgy alakítani, hogy ez közös előnyt szolgáljon, akkor én a magam részéről minden ilyen kezdeményezés híve vagyok.
Szabó Vilmos úr megjegyzése: egyetértek, sem a határon túli belpolitikai, sem az itteni belpolitikai terheket nem szabad a magyar-magyar kapcsolatokba bevonni, ez természetesen a jó kapcsolatok egyik kiindulópontja lehet. Egészen biztosan nincs helye senkinek a részéről az igazságosztásnak. Nem szeretném visszahozni azt a fajta feltételrendszert, amelyikben is hatalmi apropóul szolgálhatnak határon túli kapcsolatok.
Balla képviselő úr. A gyakorlati viszont szeretném úgy alakítani, ahogy az előbb említettem, az alapvetően külügyre tartozó, külpolitikai kezdeményezéseknek, kétoldalú kapcsolatoknak világos módon jelentős pillére legyen a határon túli, illetve az itthoni magyarság, illetve az itteni kisebbség kapcsolatrendszere. Említettem, hogy ezekben a kétoldalú viszonyrendszerekben ez egy erős tartalmi pillér volt. Ezt igényelni fogom. Az eddigi rend az volt, amikor én itt dolgoztam a Miniszterelnöki Hivatalban, hogy például ezeket a kétoldalú kormányüléseket is én szerveztem - mármint a tartalmi előkészítését végeztem -, így szeretném ezt csinálni a következő időszakban is, és akkor nagyon kézenfekvő, hogy ezeket az elemeket ezekbe integrálni legyünk képesek.
Majd' minden határos országgal természetesen arra törekszünk, hogy ilyen típusú speciális kapcsolatokat építsünk ki, ahol még nincs ilyen, ott a kétoldalú találkozók előkészítése okán.
Kékesi képviselő úrnak köszönöm a szavait, egyetértek azzal is, hogy új együttműködési formák kellenek határon túli viszonylatban. Megint csak a Vajdaság kapcsán már utaltam rá.
Szeretném, ha az európai uniós pénzek, amiről beszéltem, ilyen 10 milliárdos nagyságrendeket mondtam, azok még ez évben, még az európai uniós elfogadást követően el tudnának indulni.
Az autonómiakérdésben - ez több aspektusból is felvetődött - az az álláspontunk, de ez nem meglepő, hogy az európai kialakult modellek szerint és vállalható értékek szerint kell ezeket a törekvéseket nekünk is támogatnunk. Az világos, hogy senkinek az akarata ellenére nem lehet autonómiát teremteni a kisebbség, többség között, tehát az autonómia egyfajta harmóniát is kell hogy jelentsen, egy új harmónia kialakítását kell hogy jelentse a kisebbség és a többség között az adott országban. Én magam úgy gondolom, hogy ennek a támogatására például a kétoldalú kapcsolatok jelentősek, hiszen például a magyar-román kormányközi kapcsolatok, a két együttes ülés jelentős mértékben tudta adott pillanatban elősegíteni azt, hogy a Románián belüli kisebbség-többség megértéséhez kedvező politikai feltételek legyenek.
A mi álláspontunk és a személyes álláspontom szerint is az autonómia és az autonómiatörekvések egyfajta lakmuszpapírját jelentik az adott ország belső viszonyrendszerének, mi pedig elkötelezettek vagyunk, hogy úgy alakuljanak itt Közép-Kelet-Európában az országok belső demokratikus viszonyai, amelyek nemcsak tolerálják ezt, hanem megkívánják az autonómiát és önállóságot.
Kozma képviselő úr megjegyzéseihez: nagyon örülök annak, hogy itt Pásztor István és Józsa László meghallgatása, a velük való beszélgetés egy személyes, jó kapcsolatrendszert segíthet elő a bizottság egészével. Olyannak látom például őket is, de általában a határon túli magyar kisebbség vezetőit, amelyik nem akar szelektálni a magyar kapcsolatokban politikai alapon, és ezt kívánatosnak tartom a későbbiekre nézve is.
A munkaerő-piaci és egyéb korábbi tapasztalataim azt mutatják, hogy akkor lehet számukra és Magyarország számára jó megoldást találni, ha velük részleteiben egyeztetett megoldásokról hozunk döntéseket. Jelzem, hogy az a foglalkoztatási lista, amit a részleges nyitás kapcsán Magyarország elfogadott, az az RMDSZ-szel egyeztetett foglalkoztatási lista. Nem véletlen, hogy a nyilatkozataikban visszajelezték, hogy az ő igényeik érvényre lettek juttatva a magyar kormány döntésében.
Nekünk is az a szándékunk, Magyarországnak is, Romániának is az a szándéka, hogy Európa a teljes piacnyitásról, munkaerőpiac-nyitásról szóljon, ez év végén lehet tartalmilag először értékelni a kezdeti tapasztalatokat. Azon a véleményen vagyok, hogy amilyen sebességgel csak lehet, a magyar, hazai munkaerőpiac és az európai körülmények szempontjából, úgy lépjünk a piacnyitás irányába.
Németh Zsolt elnök úr kérdésére: a MÁÉRT-üléssel kapcsolatban nem tervezek kezdeményezést tenni. A korábban kialakult együttműködési gyakorlatot az elmúlt évben egy új együttműködési gyakorlat váltotta fel. Amennyiben a fórum a "mindenki az asztalnál ülhessen" fórumra irányul, tehát nem a MÁÉRT klasszikus, korábbi formájára, akkor pedig pártolom a kezdeményezést, hogy lehessenek olyan fórumok, ahol erős és elhatározó erejű megkötött mandátumok nélkül képesek a magyarság különféle szférában élő képviselői egymással párbeszédet folytatni. Van a törekvéseink között egy széles értelemben vett kulturális fesztiválra irányuló törekvés is, most augusztus 20-án van ennek az első alkalma. Nagyon remélem, hogy ilyen nagyon széles keretben lehetőséget lehet teremteni ahhoz, hogy "szoftabb" körülmények között, de ugyanaz a tartalom létrejöjjön, mint amit feltételezem, ön is szeretne.
A szlovák titkosszolgálatok ügyéről nem tudok, megvallom, elnök úr, tehát csak újságolvasó szintjén vagyok tájékozott ebben a kérdésben. Tájékozódni fogok, hogy a mostani látogatás kapcsán ez a kérdés valamilyen szakszinten felmerült-e olyan módon, hogy esetleg egy következő alkalommal tudjak adni tájékoztatást önnek, akár személyesen is.
Ami a koszovói nemzetközi tervet illeti, ennek a tervnek az elgondolását mi nemzetközi fórumokon támogattuk, de ez nyilvánvaló módon nem a nemzetközi fórumokon múlik önmagában. De az egészen biztos, hogy a terv fokozatos elgondolása egy jó irányba tett lépés. Még akkor is, ha Szerbia mai belpolitikai viszonyai között ez nem volt fogadható, azt kell mondanom önnek, hogy ennek a kisebbségvédelmi aspektusai egy lehetséges siker esetén nyilvánvaló módon kapaszkodókat jelenthetnek a határon túli magyarsággal kapcsolatos, a magyar kisebbséget támogató törekvéseinknek. Még akkor is igaz ez, ha nincsen közvetlen kapcsolat Vajdaság és Koszovó helyzete és a rendezés lehetőségei között.
A vajdasági magyarság helyzetének javítását és támogatásukat azt gondolom, hogy a koszovói megoldás függvényévé nem kell tegyük, nem is volt a felvetésében ez. Mindenesetre szeretném hangsúlyozni, hogy egy ilyen kérdés nemzetközi kezdeményezések útján való fokozatos megoldása, függetlenül attól, hogy érint-e direkt módon bennünket vagy nem, az jó hír Magyarország számára és a magyarság számára is, csak bízhatunk benne, hogy erre az útra rá lehet lépni.
Ami pedig az ukrán-szerb határátlépési problémát illeti, illetve Ukrajnából és Szerbiából való átlépési problémát illeti, az Unió szerb és ukrán megállapodás nagyon sok társadalmi csoport számára díjmentes beutazást tesz lehetővé. Ebbe a körbe tartozhatnak a magyarok is, vagy legalábbis széles körük. Nyilván valós és teljes körű megoldás egy átfogó csomag lehet, amely a díjmentes vízum lehetőségét, a kishatárforgalom lehetőségét és a nemzeti vízumot egybefoglalólag kell, hogy valamilyen módon tartalmazza. Ha más elgondolás, más javaslat van, arról politikai egyeztetést kell lefolytatni. Azt is megmondom önnek, hogy a vízumkérdéseknek nem vagyok szakértője, remélem, a válaszból ez azért nem derült ki ilyen mértékig, de a dolog tartalmi aspektusát, tehát hogy a kapcsolattartásnak milyen megkülönböztetéssel járó fizikai következményét jelentheti ez, hogy egy pozitív üzenet diszkriminálhat ebben a vonatkozásban, azt pontosan értem. Ezért tehát az ügynek nemcsak a külpolitikai, hanem a magyar-magyar kapcsolatokra vonatkozó stratégiai jelentőségét is értékelem. De biztos vagyok benne, hogy a bizottság fóruma többek között alkalmas arra, hogy itt csiszolni lehessen megoldásokat. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A második kör következik. Lassan már a végéhez érünk a meghallgatásunknak. Itt az utolsó üggyel kapcsolatban: miniszter úr nem kell hogy szakértő legyen ahhoz, hogy ez a kérdés az elsőként kerüljön olyan súllyal az asztalára, hogy politikai választ, politikai megoldást kell a vajdasági, illetőleg a kárpátaljai magyarság problémájára adjon. Ezzel kapcsolatban számos kezdeményezés született. Akik pontosan abba a körbe tartoznak, akik kimaradnak a nemzeti vízumból, kimaradnak a kishatár-megállapodásból, és kimaradnak a díjmentes kedvezményezetti körből. Ez több százezer embert jelenthet, miniszter úr, és ezeknek a problémájára évek óta a magyar politika nem tudott, nem akart választ adni.
Szili Katalin élt egy javaslattal néhány héttel ezelőtt. Szili Katalin javaslata az asztalon fekszik. A Fidesz élt egy javaslattal, az európai parlamenti képviselők éltek egy javaslattal, de úgy látom, hogy a kormány egyelőre nem fogadta el egyik javaslatot sem. Sem a házelnökét, sem pedig az említettekét. Úgy vélem, hogy a miniszter úr talán legfontosabb és legelső politikai feladatai közé tartozhat, hogy ha itt valamifajta kompromisszumot sikerül elérni.
De ne menjünk újra végig az összes kérdésen, amit érintettünk, de talán itt nem volt hiábavaló, hogy erre még visszatértem. Röviden engedjenek meg egy bejelentést a Fidesz részéről.
2004. december 5-e óta a magyar nemzetpolitikát úgy látjuk, hogy holtponton van, és erről a holtpontról egyelőre nem sikerült elmozdulni. Beláthatja, miniszter úr, hogy ebben a helyzetben nincs sok okunk, hogy abban reménykedjünk, hogy érzékelhető fordulat fog bekövetkezni. Még ha számos válasza megfontolt és körültekintő válasz is volt, nincs okunk az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy üres csekket állítsunk ki az ön számára, ami nem jelenti azt, hogy nem bízunk a sikerében, de sajnos, meglehetősen rezignáltak vagyunk a tekintetben, hogy a magyar nemzetpolitikában érzékelhető elmozdulást el tud-e érni. Ezért nem tudjuk támogatni önt.
További bejelentések, kérdések? Miniszter úr, parancsoljon!
KISS PÉTER Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Köszönöm, elnök úr. Ami a vízumkérdést illeti, a határátlépés megkönnyítésének a lehetőségét, információim szerint - itt közben tájékoztattak a kollégáim - az európai uniós nagybizottság éppen most tárgyalja, miniszterelnök úr is részt vesz.
ELNÖK: 4-től kezdődik.
KISS PÉTER Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Igen, most 4 órakor kezdi a tárgyalását. Miniszterelnök úr, külügyminiszter asszony is részt vesz, és az egyik napirend éppen ez. Csak bízhatunk abban, hogy az európai uniós nagybizottság közelebb kerül a megoldáshoz, mert abban szerintem nincsen vita, hogy ebben a kérdésben van felelősségünk.
Ami a támogatást illeti, azt trivialitásnak látom, hogy nyilván a hollét alapján születik kormánynak ellenzékből támogatást az ember nem kíván, de ügyeknek igen. Ezért tehát arra megújuló kísérleteket fogok tenni önöknél is, hogy megtaláljuk azokat az ügyeket, kérdéseket, amiben viszont lehetséges igennel szavazni, támogatólag dönteni, illetve együttműködni. Így fogadom el elnök úr szavait.
ELNÖK: Köszönjük szépen, jelölt úr. Ki támogatja Kiss Péter miniszterjelölt urat? (Szavazás.) 11 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 8 nem.
A bizottság támogatja.
Miniszter úr, való igaz, mi is az ügyek támogatásában látjuk az együttműködési lehetőséget, és mint bizottság, szeretném kérni azt miniszter úrtól, hogy elképzelésünk szerint minden félévben napirendre tűzzük a nemzetpolitika aktuális kérdéseit, és bízunk abban, hogy lehetőség lesz, hogy a bizottság az érintett miniszterrel, az ön személyével ilyen rendszerességgel elmélyült párbeszédet tudjon folytatni.
Köszönjük szépen még egyszer a megjelenését, és a második napirendi pontunkra térünk át. Minden vendégünknek köszönjük a megjelenését, viszontlátásra!
A fogyatékos jegyzőkönyv kihirdetése. Nagy tisztelettel köszöntöm napirendi pontunkhoz Kemény Pétert, Kóbor Ágnest és Juhász Pétert.
KISS PÉTER Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Elnök úr, szabad napirenden kívül?
ELNÖK: Igen.
KISS PÉTER Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Ez például olyan ügy, amit lehet támogatni. (Derültség.)
ELNÖK: Köszönjük szépen. Viszontlátásra még egyszer! Lehet, hogy menni fog. (Kiss Péter: Viszontlátásra! - Kiss Péter távozik az ülésteremből.)
Kemény Péter úr, parancsoljon! Egy nagyon rövid kiegészítést szeretnénk kérni, mert úgy látom, hogy jók az előfeltételek.
Kemény Péter (Külügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
KEMÉNY PÉTER (Külügyminisztérium): Tisztelettel köszöntöm önöket. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény ratifikációjához szükséges jogszabálytervezet fekszik az önök asztalán. A legfontosabb kiegészítéseknek talán azokat gondolom, hogy a 650 millió fogyatékossággal élő ember a világon, vágya, hogy legyen egy olyan egyezmény, amely átfogóan tartalmazza az ő jogaikat, közülük 577 ezer ember él Magyarországon, körülbelül 1 millióra tehető egyébként azoknak a száma, akik valamilyen funkciókiesés, funkcióképesség változása miatt fogyatékossággal élőknek mondhatók.
Tulajdonképpen ez az egyezménytervezet nem fogalmaz meg új jogokat a fogyatékos személyek számára, hanem átfogóan gyűjti össze az ő számukra más egyezmények, más nemzetközi dokumentumok által deklarált jogokat, tilalmakat és kötelezettségeket az élet különböző területein. Egy nagy előnye ez ennek az egyezménynek, hogy átfogó, az élet valamennyi területére kiterjedő, és innovatívan beemel olyan speciális jogokat is, amelyek a fogyatékosság mellett más hátrányok kapcsolódására is kitérnek, például fogyatékosság és gyermekkor, fogyatékosság és nemi megkülönböztetés.
Nagyon hasonló ehhez a hazai fogyatékos személyekről szóló jogszabályunk is, ami szintén személyhez fűződő jogokat határoz meg. Ennek az egyezménynek az elfogadása azért is célunk, mert a hazai fogyatékosságpolitikát erősítené, illetve a fogyatékos személyek jogainak védelmét biztosítaná számunkra.
Még egy kiegészítés, hogy rövidre zárjam, hogy tudomásunk van arról, hogy az Európai Unió maga is csatlakozni fog ehhez az egyezményhez, tehát nagyon erős ösztönzés van a tagállamokon a tekintetben, hogy csatlakozzanak és ratifikálják ezt az egyezményt. Várom a kérdéseiket, hogy ne raboljam az összefoglalóval az idejüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, Kiss Péter után nem nagyon lehetnek kérdéseink. (Nincs jelzés.) Úgy látom, nincs is.
Ki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönjük szépen. Szép napot! Viszontlátásra!
Tisztelt Bizottság! A félévünk véget ért. 18 ülésünk volt ebben a félévben, és a ciklusban 38 ülésünk volt, a transzatlanti bizottságnak pedig 4. Úgy látom, hogy a politikai vitáink ellenére a bizottság konstruktív módon tudta végezni a törvényhozói, illetve a kormányellenőrzői feladatait, és azt hiszem, hogy alapvetően mindezt egy normális hangulatban tudtuk elvégezni.
Szeretném megköszönni minden képviselőtársamnak a félévi munkát, a munkatársaknak, Andrásnak, Csabának, Évának a hozzájárulását, a jegyzőkönyvvezetőkét hangsúlyosan. Mindenkinek kívánok kellemes nyaralást. Terveink szerint az első plenáris ülés hetében tartanánk az őszi ülésszak alkalmával az első bizottsági ülést. Köszönöm szépen. Viszontlátásra!
(Az ülés végének időpontja: 15 óra 40 perc)
|
|
Németh Zsolt |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva