KHTB-12/2007.
(KHTB-32/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2007. május 8án, kedden 10 óra 15 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló *
Elnöki megnyitó *
Tájékoztató a magyar kormány külpolitikájáról *
A frakciók álláspontjának ismertetése. Kérdések, észrevételek *
Válaszok *
Elnöki összefoglaló *
1. Tájékoztató a magyar kormány külpolitikájáról - tájékoztatót tart dr. Göncz Kinga külügyminiszter
2. Egyebek
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Gedei József (MSZP) dr. Szabó Vilmosnak (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP) Mesterházy Attilának (MSZP)
Dr. Kelemen András (Fidesz) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz) dr. Horváth Jánosnak (Fidesz)
Rácz Róbert (Fidesz) dr. Gruber Attilának (Fidesz)
Geberle Erzsébet (SZDSZ) dr. Kékesi Tibornak (MSZP)
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 15 perc.)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Beleértve a sajtó megjelent képviselőit. Bejelentem a helyettesítéseket: Németh Zsolt Kelemen Andrást, Horváth János Potápi Árpádot, Gruber Attila Rácz Róbertet, Mesterházy Attila Varga Lászlót, Kékesi Tibor Geberle Erzsébetet; Szabó Vilmos Gedei Józsefet helyettesíti. Megállapítom, a határozatképességet.
A napirendünk rövid. A külügyminiszter asszony tájékoztatója a magyar kormány külpolitikájáról. Van-e napirendet kiegészítő javaslat? (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, fölteszem szavazásra. Ki támogatja a napirendet? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Nagy tisztelettel köszöntöm a külügyminiszter asszonyt. Az eljárással kapcsolatban szeretném jelezni kedves vendégeinknek, képviselőtársaimnak, hogy a külügyminiszter asszony expozéját követően meghallgatnánk a pártálláspontokat - ellenzéki-kormánypárti sorrendben -, ezt követően pedig a képviselők kérdéseket tesznek föl, majd a miniszter asszony válaszol a kérdésekre. Ha fölmerül az igény a viszontválaszra, akkor arra is lehetőség lesz.
Nagy tisztelettel köszöntöm még egyszer a külügyminiszter asszonyt. Örülök annak, hogy az évi rendes meghallgatásunkra pontosan gyakorlatilag egy évvel a hivatalbalépése után lehetőség nyílik. Most nem mondom el, hogy örültünk volna az év folyamán, ha egyszer-kétszer lehetőségünk nyílik ezen túlmenően a párbeszédre, mert örülök annak, hogy erre most lehetőség nyílik. Nagy érdeklődéssel várjuk az előterjesztését. Tessék parancsolni!
Tájékoztató a magyar kormány külpolitikájáról
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, decemberben voltam itt, a bizottság előtt, és akkor nagyon sok koncepcionális kérdés felmerült a magyar külpolitika kapcsán. Azt gondoltam, hogy most érdemes lenne gyakorlati kérdésekről, gyakorlati megvalósításokról beszélni. Nyilvánvalóan egy ilyen meghallgatás nem alkalmas arra, hogy az ember minden részletet elmondjon, inkább csak szeretnék néhány fontos témát vázolni, és ha kérdések vannak, akkor boldogan válaszolok nyilván a részletekre vonatkozó kérdésekre is.
Azt gondoltam, hogy érdemes koncentrikus körökben kifelé haladni és talán a regionális politikával, szomszédságpolitikával, határon túli magyarokkal kapcsolatos kérdésekkel elkezdeni. Tudjuk, hogy az év elején történt meg Románia, Bulgária európai uniós csatlakozása. Ezt Magyarország egyértelműen szorgalmazta, egyértelműen kiállt mellette sokféle ok miatt, de többek között azért, mert szerettük volna a határon túli magyarok nagy többségét az Európai Unión belül látni. Ez megtörtént.
Ezzel párhuzamosan átalakulóban van az az intézményrendszer és támogatáspolitika, fejlesztéspolitika, ami a határon túli magyar közösségekre vonatkozik. Olyan értelemben átalakulóban, hogy az európai uniós csatlakozás, illetőleg azok a források, amelyek az európai uniós perspektívával nem rendelkező szomszédos országokra is vonatkoznak; ezek új lehetőségeket nyitnak a kapcsolattartásban, közös fejlesztésekben. Ez elsődlegesen a MeH felelőssége, de talán érdemes azt látni, hogy megállapodás történt arra nézve, hogy egy három szintű, a Szülőföld Alap forrásai fölötti döntéshozatali mechanizmus alakult ki, ahol mindegyik régió megfogalmazta a saját prioritásait, és egy kollégiumi struktúra fog dönteni a tényleges támogatásokról. Úgy tűnik, hogy ebben konszenzusra lehetett jutni.
Ami ennél lényegesebb forrásokat jelent, az valóban a fejlesztéspolitikai források köre. Körülbelül 190 milliárd forintnyi forrás fog rendelkezésre állni a következő években arra, hogy határon átnyúló fejlesztések legyenek. Azt gondoljuk, hogy nagyon lényeges, hogy a határon túli magyar közösségek számára a versenyképesség, az oktatás, a vállalkozások lehetősége és akár az országon belüli európai uniós forrásokhoz való hozzájutás adott legyen; kötelességünk és felelősségünk, hogy ebben segítsünk.
Talán még egypár szót arról, hogy a Szülőföld Alap felosztásánál támogatást élvezett az a koncepció, hogy azok az országok az ott élő magyarok arányánál nagyobb támogatást kapjanak, amelyek nem európai uniós tagországok: azaz a kárpátaljai magyarok és a vajdasági magyarok nagyobb arányban részesüljenek a támogatásokból.
Ami talán fontos és sokszor felmerült ezekben a beszélgetésekben, hogy a kis összegű támogatásoknak külön létjogosultságuk van, tehát körülbelül a források 10 százaléka ilyen fajta támogatás. Közben tudjuk, hogy a régió országai nem könnyű időszakot élnek át részben a nemzeti radikalizmusok felerősödése, részben a kormányzati politikai bizonytalanságok miatt; és nagyon fontosnak tartjuk, hogy ennek ellenére az államközi kapcsolatokat ezekkel az országokkal próbáljuk meg folyamatosan fenntartani, a felmerülő problémákat folyamatosan szóvá tenni.
Tudjuk, hogy egy évvel ezelőtt Szlovákiával volt a legnehezebb ebből a szempontból a viszony. Úgy tűnik, hogy ezt sikerült rendezni, amiről természetesen azt gondoljuk, hogy az ott élő magyarok számára is fontos. 10Pi. 11 (Göncz Kinga)Látjuk, tudjuk, hogy Románia most egy nehéz időszakot él át, noha ez az RMDSZ számára egy kormányzati pozíciónyerést is jelent, viszont mindenféle egyéb veszélyeket is.
Ukrajna kiemelt jelentőségű Magyarország számára. Tudjuk, hogy Ukrajna is nehéz időszakot él át, és azt reméljük, hogy ezen lassan túl fog kerülni. Folyamatosan megajánljuk a segítségünket Ukrajna számára is ezekben a kérdésekben. Ha a magyar tapasztalatokkal hozzá tudunk járulni a megoldáshoz, akkor azt szívesen tennénk.
Talán Horvátországot említeném még itt. Ahogy Magyarország elkötelezettsége egyértelmű volt a román és a bolgár csatlakozás esetében, ugyanúgy Horvátország európai uniós csatlakozását egyértelműen támogatjuk. Azt gondolom, hogy részben magyar siker is, hogy a horvát és a török csatlakozás menetrendje elvált egymástól, és az elért eredmények és az érdemek alapján történik meg az előrehaladás. Azt talán lehet tudni, hogy egy közvetlen tanácsadóval segítjük a tárgyalásokat, pontosan azért, hogy a horvát előrehaladás minél simábban történjen, annak ellenére, hogy van néhány olyan vitás pont, amit a kétoldalú kapcsolatokban szóvá teszünk, ingatlanregisztrációs kérdések, környezetvédelmi kérdések és egyebek. Folytattuk a közös kormányülések gyakorlatát. Változatlanul úgy tűnik, hogy ennek nagyon sok hozadéka lehet, mert nagyon sok területen előrehaladást jelent.
A Nyugat-Balkánról szeretnék külön beszélni, hiszen az utóbbi néhány hónap kiemelt témája volt a Nyugat-Balkán, és Magyarországnak nagyon markáns szerepe volt abban, hogy milyen fajta vélemények alakultak ki az Európai Unióban is. Egyrészt, amit hangsúlyoztunk, hogy a koszovói rendezésnek az egész térség stabilitására kell tekintettel lenni - tudjuk, hogy itt voltak különbségek a nemzetközi szereplők megítélésében -, hangsúlyoztuk, hogy ebben a döntésben biztonsági tanácsi határozatra van szükség azért, hogy egyértelmű helyzet legyen, és hogy a biztonsági tanácsi határozat státuszszempontból egyértelmű döntést hozzon. Még előtte vagyunk ennek a döntésnek, természetesen nem tudjuk, hogy ez pontosan mi lesz, de európai uniós keretekben is és NATO-keretekben is tárgyaltunk ezekről a kérdésekről.
Magyarországnak nagy szerepe van abban, hogy az Európai Unió Szerbia számára folyamatosan és nagyon nyomatékosan üzen egy integrációs perspektívát, és hogy megfogalmazódik az, hogy Szerbiának az Európai Unióban van a helye. Tudjuk, hogy itt az ICTY-vel való együttműködés mindenképpen feltétel, de próbáltuk ennek a nagyon nagy merevségét oldani, és beszélni az egyéb aspektusokról.
A nyugat-balkáni országokkal gyakorlatilag lezárultak a vízumkönnyítési tárgyalások, és itt dolgunk lesz, hogy a tárgyalások lezárása után a saját kétoldalú szerződéseinket megkössük.
A Budapest Fórum keretében Magyarország az, amely a nyugat-balkáni országoknak bel- és igazságügy területén segítséget nyújt határőrizeti kérdésekben, vízumkérdésekben; szemináriumok keretében próbáljuk az információinkat átadni. Magyarország tulajdonképpen a legaktívabb a regionális partnerség országai közül, és egy napi párbeszéd van, nagyon sok magas szintű látogatás is volt a nyugat-balkáni országokban, azt gondoljuk, hogy ez Magyarországnak kiemelten fontos érdekeltségi területe. Az, hogy a rigai NATO-csúcs eldöntötte három ország esetében, hogy 2008-as dátummal előkészíti a meghívást, illetőleg a békepartnerségi meghívást másik három ország számára, itt is nagyon nagy szerepe volt Magyarországnak. Azt mondtuk és azt képviseltük nyomatékosan, hogy ez egy olyan fontos üzenet, ami a választások szempontjából, abból a szempontból, hogy a demokratikus vagy az Európát támogató erők jó választási eredményhez jussanak, szükség van pozitív üzenetekre.
Talán Moldovát emelném még ki a szomszédságunkból. Egyértelműnek látszik Moldova európai uniós törekvése, illetve ennek az erőssége. Magyarország Kisinyovban - úttörő módon - egy közös vízumátvevő központot nyitott. A kérés Franco Frattini alelnök úrtól származott a moldovai tárgyalásai után, és Magyarország reagált erre a kérésre. Már meg is nyílt ez a központ. Úgy tűnik, hogy ez a modell az, amit több ország is szeretne folytatni, azóta már több jelentkező van több nyugat-balkáni ország esetében hasonlóra. Ez azt jelenti, hogy azoknak az országoknak a számára szolgáltat ez a vízumátvevő központ, amelyeknek nincsen képviselete az illető országban. Egyébként Moldova európai törekvéseinek megerősítése szempontjából nagyon fontos volt ez a megnyitó. Franco Frattini alelnök úron kívül ott volt az osztrák külügyminiszter, ott volt az észt, lett, litván házelnök, ott volt a szlovén igazságügy-miniszter. Ez merült fel, hogy tulajdonképpen ekkora jelenléte az európai uniós tagországoknak még nem volt ezt megelőzően.
Még egy pár szót szólnék a vízumkérdésekről, ami a magyar schengeni csatlakozás várható, 2008. január 1-jei megtörténtének vagy az az utáni időszaknak az előkészítéséről szól. Tudjuk, hogy miközben a határon túli magyarság nagy része már európai uniós állampolgárként könnyen tudja a kapcsolatot tartani Magyarországgal, közben ez Kárpátalja és a Vajdaság esetében mégiscsak nehézséget fog jelenteni, miközben azt gondoljuk, nagyon fontos, hogy Magyarország az integrációban lépjen előre és csatlakozzon a schengeni zónához. Részben Magyarországnak szerepe volt abban, hogy a vízumdíj 35 euró és nem 60 euró. Magyarországnak nagyon nagy szerepe volt abban, hogy egy kishatárforgalmi lehetőség megnyílt ezekkel az országokkal. Elindultak a tárgyalások Ukrajnával ennek a részleteiről. Szeretné Magyarország maximálisan kihasználni a mozgásterét, és minden olyan esetben, ahol ingyenessé lehet tenni a vízumot, ott ingyenessé tenni, ahol meg lehet nyújtani a vízum érvényességi idejét, ott a lehetőségekhez képest megnyújtani, többszöri beutazást lehetővé tenni. Úgy tűnik, hogy van egy nagyon jelentős mozgástér, amelyben benne vannak nemcsak azok, akik rendszeresen utaznak ide kapcsolattartás, üzleti, oktatási, egyéb okok miatt, hanem akár például, ha valaki egészségügyi kezelésre jön, akkor, ha nyugdíjas, akkor, ha valamilyen tanulmányi kirándulásra jön, akkor is lehetőség látszik nyílni erre, és ezen dolgozunk.
Ez annyival nehezebb Szerbia esetében, hogy láthatóan elhúzódik a vízumkönnyítési megállapodás az EU Bizottsággal is a kormány hiánya miatt. Tudjuk, hogy gyakorlatilag Szerbia takaréklángon működik, várván a koszovói döntést. Igazában ez van a központban.
Pi. 20
BB 21 (Göncz Kinga)
Talán ha még a szomszédságról beszélünk, Oroszországról érdemes egypár szót szólni. Tudom, hogy ez mostanában sokszor volt a felszínen. Magyarország pragmatikus külpolitikát folytat Oroszország kapcsán. Gazdasági, energetikai szempontból Oroszországban kiemelt jelentősége jelentősége van nemcsak Magyarország számára, hanem az Európai Unió számára is. Ugyanúgy, mint ahogy Oroszország megkerülhetetlen szereplő a nemzetközi konfliktusokba: itt vannak a hatoldalú tárgyalások Észak-Korea esetében, a közel-keleti rendezés, a koszovói rendezés, ahol Oroszország a Biztonsági Tanács állandó tagjaként szintén nagyon nagy befolyással bír. Tehát mindenképpen azt mondjuk, hogy noha a gazdasági érdekeinknek megfelelően tartunk kapcsolatot, természetesen nem mindenben értünk egyet Oroszországgal, ezeket nyilvánvalóvá is tesszük például a rakétavédelmi rendszer kiépítése kapcsán és egyéb kérdésekben is ez egyértelmű volt.
Egypár szót Európa-politikánkról, ha tágítjuk a koncentrikus köröket. Azt látjuk - és mindenki ezt remélte -, hogy a német elnökség rendkívül hatékony elnökség lesz. Azt hiszem, sokszor beszéltünk a berlini nyilatkozatról, ami megalapozza az alkotmányszerződés ügyében való továbblépést. Úgy tűnik, hogy most jó esély van arra, hogy a júniusi EIT-en, tehát a csúcson ne csak a menetrendről lehessen megállapodni, hanem politikai megállapodásokat lehessen kötni a legfontosabb kérdésekben is.
Akkor egypár szót hadd szóljak arról, hogy egyrészt a német elnökséghez fűződtek nagy remények, másrészről ami sokszor megfogalmazódott, az az, hogy meg kell várni a franciaországi választások eredményét, mert a német-francia tengely nagyon fontos az Európai Unió szempontjából. Úgy tűnik, hogy Nicolas Sarkozy első nyilatkozatai megerősítik azt, hogy nagyon komoly európai uniós szerepet gondol Franciaországnak. Felelősséget is érez a továbblépésekért, és azt gondolom, hogy ez egy másik olyan ok, ami optimizmusra ad okot.
Nem mennék most bele az alkotmányszerződéssel kapcsolatos magyar vélemény részleteibe. Ha felmerül, hogy erről beszéljünk hosszabban, akkor nagyon szívesen elmondom. Talán annyit elmondok, hogy van néhány világos alapelv, amit Magyarország szeretne követni. Részben, hogy az alapvető értékeket és célokat őrizze meg az Európai Unió az alkotmányszerződésből. Ebben természetesen benne van az a magyar érdek is, hogy az emberi és a kisebbségi jogok szerepeljenek ebben. Magyarország másik alapelve az, hogy hatékonyabban működő intézmények legyenek, hogy az integráció fejlődjön, de mindez a tagállamok egyenjogúságának megőrzése mellett. Tudjuk, hogy itt már megoszlanak a vélemények, hogy ki milyen mértékben integrációpárti.
Illetőleg a másik fontos alapelv az, hogy az integráció mélyítésére kész tagállamok számára ennek a lehetősége adva legyen. Tehát ha most már egy nagy, 27 tagú Európai Unióban ha néhány ország szeretne továbblépni és mélyíteni az együttműködést, akkor megtehesse, de ezt olyan transzparens módon tegye meg, hogy ha valaki más csatlakozni szeretne hozzá, akkor csatlakozhasson. A struktúrára vonatkozóan azt gondoljuk, hogy minél többet őrizzünk meg természetesen az eredeti szövegből, minél kevésbé nyissuk ki azokat a vitákat, amelyek már lezárt viták. Ez a bővítés és az alapértékek szempontjából is fontos.
Fontosnak tartjuk az alapjogi charta megőrzését, fontosnak tartjuk az uniós politikák továbbfejlesztését, különösen az energiapolitika továbbfejlesztését - tudjuk, hogy az utóbbi fél évben ez a csúcstalálkozóknak, illetőleg a tárgyalásoknak nagyon fontos témája volt -, a közös kül- és biztonságpolitikát - ahol egyébként nagyon szoros egyeztetés van, de itt is szükség van ennek a továbbfejlesztésére -; a bel- és igazságügyi együttműködést.
Tudjuk, hogy Magyarország most készült csatlakozni a prümi szerződéshez, ami aztán később uniós politikává is válhat, de fontosnak tartottuk, hogy az integráció folyamatában mi előrelépjünk; illetve, hogy a szerződés egyszerűsítetett módon való módosítása lehetővé váljon megint azért, hogy hatékonyabb legyen az Európai Unió.
Horvátországról beszéltem. A schengeni csatlakozás kapcsán ami szintén európai uniós szempontból fontos számunkra, beszéltem ennek a szomszédos országok magyarságával való kapcsolattartási szempontjairól, de azért érdemes azt is megemlíteni, hogy Magyarország az az ország, amely a leginkább felkészült a schengeni csatlakozásra. A monitoringjelentés azt mondja, hogy gyakorlatilag egyetlen megoldandó kérdés van, az pedig a horvát állampolgárok személyi igazolvánnyal való határátlépése. Itt még próbálunk tárgyalni, hogy minél kevésbé kelljen visszalépni. Meglátjuk, hogy meddig tudunk eljutni.
Nagyon erős törekvés van arra, hogy a schengeni csatlakozás egyszerre történjen meg a jelöltországok számára. Nagyon fontos számunkra tehát az, hogy az egyébként kevéssé vagy kevésbé felkészült országok is felkészültek legyenek. Megajánlottuk a segítségünket Szlovákia számára, és el is indult egy konzultáció a szlovák szakemberekkel. Nagyon fontos számunkra, hogy Szlovákia felkészült legyen.
Egypár szót szeretnék szólni a tagállamokkal történő célzott együttműködésekről. A visegrádi és a balti országok megerősítették ebben az időszakban a vízumkoalíciós együttműködésüket az amerikai vízummentesség elérésére, és erről több tárgyalás volt, a schengeni csatlakozás ügyében is egyetértés volt, és többször beszéltünk erről.
A regionális partnerség keretében a nyugat-balkáni országok vízummentességének útvonalát, ennek a kijelölését szorgalmaztuk, ebben is Magyarország az egyik kezdeményező volt, mert hisz' ezt fog a továbbiakban megoldást jelenteni vízumszempontból.
Még az európai politikai ügyekről talán azt mondanám, hogy részben elkészült egy stratégia, ami látható, olvasható; még várjuk a hozzászólásokat; illetőleg elindult a 2011-es elnökségre való felkészülés. Ebben az időszakban történt meg az Alapjogi Ügynökség elindítása is Bécsben. Tudjuk, hogy ebben magyar európai parlamenti képviselőknek nagyon nagy szerepük volt, és fontosnak tartjuk amiatt, hogy a kisebbségi kérdések ott asztalra kerülhetnek.
Talán néhány dolog még a nemzetközi biztonság, a nemzetközi fejlesztés, a demokráciafejlesztés ügyében. Többször beszéltünk az afganisztáni PRT-ról. Tudjuk, hogy több minisztériumnak vannak projektjei a civil projektek között: részben rendőrségi képzés, részben agrárprogramok.
A Külügyminisztériumnak itt kifejezetten olyan felelőssége van, hogy egy 180 millió forintos keretből munkahelyteremtő programokat, oktatási programokat, egészségügyi fejlesztési programokat segítsen. Ez a pályázat lezajlott. Az Ökumenikus Segélyszervezet az a kiválasztott szervezet, amely egyébként is jelen van már Afganisztánban, amely ezeket a programokat első lépésben megvalósítja, de szeretnénk tovább is lépni ezekben az ügyekben, tehát folytatnánk ezt.
Ami érdekes: sokan csatlakoztak a magyar PRT-hoz, részben a katonai kontingenshez - Horvátország, Bulgária, Szlovákia -, részben pénzügyi támogatással a civil programokhoz: Görögország, Izland, Hollandia, az USA egy szakembert küldött a magyar PRT-hoz.
Egypár szót szólnék a nemzetközi fejlesztési kérdésekről. A nemzetközi fejlesztés célországai között a nyugat-balkáni országok az elsődlegesen fontosak. Részben nemzetközi fejlesztési forrásokat használunk, részben twinningprogramokat építünk ki, és úgy tűnik, hogy nagyon sok sikeres volt ezek között, akár több országgal való együttműködésben, akár Magyarország egyedül. Az itteni források 30 százaléka megy a Nyugat-Balkánra, de például Vietnám is kiemelt partner ebben.
A rakétavédelmi kérdések szintén idetartoznak. Magyarország azt képviselte a lengyelországi és csehországi rakétavédelmi kérdésben, hogy egyrészt NATO-keretben kell megtárgyalni és transzparenciára van szükség, ezt képviseltük nagyon nyomatékosan, másrészről azt, hogy Oroszországgal mindenképpen párbeszédre van szükség, mert úgy tűnik, hogy különböző a helyzetmegítélés. Egyébként az a visszajelzésünk van, hogy el is indult egy intenzív párbeszéd az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország között ezen a területen. Dolgunk van a nyugat-balkáni országok békepartnerségi felvételével is, hisz ez egy döntés volt annak idején Rigában, de szeretnénk segítséget nyújtani abban, és elindult a közös munka, hogy ezt tartalommal meg lehessen tölteni. Itt is nagyon intenzív munka folyik. 30Pi. 31 (Göncz Kinga)A koszovói EU-misszióban Magyarország szeretne jelen lenni a továbbiakban.
Talán, amit még érdemes megemlíteni biztonságpolitikai szempontból, hogy a moldovai EUBAM-nak magyar vezetője van, Bánfi Ferenc, aki nagyon nagy elismertségnek örvend az országban, és nagyon fontosnak tartják azt a munkát, amit végez.
Pár szót a gazdasági érdekeink érvényesítéséről. Nagyon intenzívvé tettük a diplomáciai rásegítést a hazai nagyvállalatok, illetőleg akár a kis- és közepes vállalatok befektetései, gazdasági kapcsolatainak kialakítása területén. A MOL Indiában, Pakisztánban mozdul előre - és ennek volt egy nagyon komoly diplomáciai rásegítése -, a TriGránit Oroszországba, az OTP a Balkánon. Feladatunknak tartjuk azt, hogy a magyar gazdasági érdekeket nagyon nyomatékosan képviseljük.
Ázsiapolitikánkban kiemelt szerepe van részben a beruházásoknak, részben a növekvő árucsere-forgalomnak. Ennek nevében szerveződött a dél-koreai, a kínai látogatás is, ami, úgy tűnik, komoly eredményeket is fog hozni. A német tartományokkal, Amerikával is egy nagyon intenzív diplomáciai munka folyik ebből a szempontból.
Fontos volt a szolgáltatás irányának elfogadtatása, illetőleg a munkaerő-piaci nyitások. Azt látjuk, hogy itt Németország, Ausztria kivételével tulajdonképpen majdnem mindegyik ország elmozdult a könnyítések vagy a teljes nyitás irányában.
Talán, amit még érdemes megemlíteni: van egy komoly törekvés arra, hogy a nemzetközi szervezetek irodái Magyarországot válasszák székhelyül. Egyrészt a FAO hozta el Magyarországra a szolgáltatási központját, illetve a közép-ázsiai, európai központja, ami nagyon érdekes módon függ össze azzal a szereppel, amit Magyarország egyre inkább elfoglal, tehát hogy logisztikai központtá, szolgáltatási központtá válik a különböző nemzetközi cégek számára is. Láthatóan ez a nemzetközi szervezetek, NGO-k számára is egy vonzerő, ezt meg is fogalmazták. A Vöröskereszt és a Vörös Félhold társaságok nemzetközi föderációja szintén irodát keres, és Magyarország jó eséllyel az egyik lehetséges színhely. A UNHCR adminisztratív központja szintén szeretne székhelyet keresni, és itt is jó eséllyel Magyarország az egyik.
Még azt elmondanám, nagyon keményen lobbiztunk azért is, hogy magyar szakemberek kulcspozíciókba jussanak, mert azt gondoljuk, hogy olyan tapasztalatok birtokában vannak, ami ezt indokolja. Részben az ENSZ gyermekjogi bizottságának tagjává vált Herczog Mária, az Európa Tanács Fejlesztési Bankjának alelnöke lett Tarafás Imre, ahol nagyon komoly lobbizást folytattunk, illetőleg Mizsei Kálmán lett az Európai Unió különleges megbízottja Moldovában, és ő az első olyan, aki ilyen pozíciót tölt be az új tagállamok közül. Bánfi Ferencről beszéltem. Fontosnak tartjuk, hogy ezeken a területeken is segítsük az embereket.
A külkapcsolati stratégia készül. Azt gondolom, hogy sokan látták az alapanyagokat, az internetes hozzáférés adva van minden alaptanulmány számára. Most készülnek az összefoglaló anyagok, és ezt szeretnénk majd aztán tovább tárgyalni pártok szakértőivel is, illetőleg ebből készül majd el egy stratégia el nyárig.
Azt hiszem, körülbelül ennyi bevezetésképpen. Nagyon sok minden van még, de ha kérdés van, akkor annak kapcsán szívesen mondom.
A frakciók álláspontjának ismertetése. Kérdések, észrevételek
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter asszony.
Képviselőtársaim, engedjék meg, hogy röviden ismertessem a Fidesz álláspontját. Először én inkább néhány elvi megjegyzést tennék, és ezt követően tennék fel konkrét négy kérdést miniszter asszonynak. Tehát én másként közelítem, pont fordítva, megpróbálnék egy átfogó értékelést nyújtani az elmúlt egy évről.
Ha egy mondatban kellene megfogalmazni, hogy milyen külpolitikát folytat az elmúlt esztendőben a magyar kormány, tehát nem csupán a Külügyminisztérium, hanem a magyar kormány, akkor úgy tudnám megfogalmazni, hogy alibi külpolitikát. A magyar diplomácia megítélésem szerint nagy bajban van, ennek legfőbb oka Gyurcsány Ferenc felfogása a külpolitikáról. Gyurcsány Ferenc a külpolitikát belpolitikaként fogja fel, és úgy látom, hogy ez eleve egy kudarcra ítélt vállalkozás. A többnyire felkészült és tapasztalt magyar diplomáciai kar ily módon nem kap külpolitikai feladatokat az elmúlt esztendőben, legfőbb feladata az, hogy a kormány belpolitikáját adja el külföldön. Egyrészt az a feladata, hogy fényezze a kormányzat, a kormánypártok politikáját, másrészt pedig az ellenzéket járassa le, és törekedjen a Fidesz diszkvalifikálására. Ennek különösen is alátámasztja a szükségét az, hogy az őszödi beszéd után egy nagyon komoly nemzetközi legitimációs válságba került Gyurcsány Ferenc. Ezért ennek a marketingszemléletű külpolitikai felfogásnak valóban egyfajta oka megszületett, de szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a módszerek sem most, sem pedig a múltban nem működtek, egy kormány külföldi megítélését alapvetően a belső eredményei határozzák meg, vagyis olyan lesz Gyurcsány Ferenc külső megítélése, amilyen a belső, legfeljebb a kettő között lesz egy kis időbeli eltérés. Törvénytelen - mert hangsúlyozom, hogy akkor, amikor a magyar diplomáciai kart belpolitikai célzatú kommunikációra kényszerítik, akkor ez törvénytelen - és ésszerűtlen, mondhatnám pénzpocsékolás, hogy a külpolitika zászlaja alatt kormánypropagandát folytatunk.
Ami a külpolitikai, külkapcsolati stratégiát illeti: úgy látom, hogy ebben a helyzetben az alibi külpolitika palástolását szolgálhatja ez, gyártsunk koncepciókat. Emlékeztetném a bizottságot, miniszter asszonyt arra, hogy az elmúlt öt év MSZP-SZDSZ-es kormányzás időszakában a mostani a negyedik külpolitikai stratégia, kettő készült Kovács László koordinációjában és egy készült Somogyi Ferenc koordinációjában. De jól hangzik, megvitatjuk a külpolitika kérdéseit, azt a látszatot keltjük ezáltal, hogy külpolitikát csinálunk, de félő, hogy a gyakorlatban megint azt fogjuk tapasztalni - mint eddig is -, hogy a leírtak és a tényleges tettek köszönő viszonyban sem lesznek egymással. Tehát nem hiszem, hogy külpolitikának lehetne nevezni azt, ha kormánypropagandát folytatunk, és ezt némi ötletgyártással kombináljuk. Egy konkrét példa: ennek az alibi külpolitikának a klinikai lova a labdarúgó Európa-bajnoksági pályázat - és ezzel áttérnék a kérdésekre, miniszter asszony. Hogyan fordulhatott elő, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke nem kapott diplomáciai jelzést arról, hogy nem érdemes óriásdelegációval Cardiffba utazni, hogy nem érdemes itthon több szállodát a bulira lefoglalni? Egy többmilliárdos, gigantikus rendezvény esetében hogy fordulhatott elő, hogy a magyar diplomácia szemmel láthatóan ezen nem volt rajta? Pi. 40BB 41 (Elnök)Nem voltak információik a pályázat sorsának alakulásáról, arról, hogy adott esetben nulla szavazatot kapunk a tizenkettőből. Azt nem is merem feltételezni, miniszter asszony, hogy voltak diplomaták, akik mindezt pontosan tudták, csak nem mertek szólni róla. Ez lenne tehát az első blokk.
A konkrét kérdéseim pedig 4 kérdésre irányulnának. Az első Oroszország. Oroszország összefüggésében miniszter asszony úgy fogalmazott, hogy természetesen mindenben nem értünk egyet Oroszországgal, de ezt mindig nyilvánvalóvá tesszük, például a rakétavédelem kérdésében is egyértelmű volt a kormány álláspontja, és minden kérdésben egyértelmű a kormány álláspontja.
Nos, miniszter asszony, úgy vélem, hogy Oroszország kérdésében el van veszve a magyar külpolitika. Nincsenek meg a világos alapjaink; nem értékeljük helyesen az oroszországi demokrácia állapotát, és nem értékeljük helyesen az oroszországi gazdaságpolitikát, különösen a piacról vallott felfogást.
Így aztán előállhat az a koncepciótlanság, ami a miniszterelnök március 14-ei nyilatkozatánál kezdődött: álom a Nabucco; az álommal nem lehet fűteni; majd folytatódik a negatív nemzetközi visszhangok hatására a kommunikációs korrekció: Magyarország mind a két projektet szereti, csak az egyik reális; hogy elérkezzünk Szekeres Imre washingtoni kijelentéséhez, amikor is prioritássá válik a Nabucco-gázvezeték.
Mindez a kiszámíthatatlanság és koncepciótlanság akkor, amikor Oroszország valóban egy teljesen új nemzetközi helyzetben van részben saját ambícióinak köszönhetően, részben a koszovói, ukrajnai, észtországi, illetőleg a rakétavédelemmel összefüggő helyzet miatt. Én úgy látom, hogy ezekben a kérdésekben nem látható világosan a Magyar Köztársaság álláspontja.
Miniszter asszonyt tegnap egy azonnali kérdésben szólítottam meg Észtország ügyében. A válasza az volt, hogy ennek a kibontakozott konfliktusnak az oka az, hogy Észtország még nem tudta földolgozni a múltat. És erről beszélt a válasza döntő részében, majd utolsó mondatként, már a kétperces kerete után megjegyezte, hogy azért nem helyes dolog, ahogy az orosz külpolitika kezeli Észtországot.
Úgy látom, hogy ez nagyon jól példázza, hogy hol vannak a szemléletbeli különbségek. Magyarország számára meggyőződésem szerint a problémát az jelenti, hogy Oroszország zsarolja és provokálja a kis, 1,5 milliós Észtországot; és sérti a nemzetközi kötelezettségeit akkor, amikor behatol a kormányzati számítógéprendszerbe Észtországban; akkor, amikor utcai demonstrációkat provokál Észtországban, illetőleg Moszkvában; amikor leszaggatják az észt zászlót a követségről; amikor zaklatják a nagykövetet, a családtagjait, a személyzetet, az autóját. Úgy vélem, hogy ebben a kérdésben kívánatos lett volna, hogy Magyarország egyértelműen nyilvánítsa ki a szolidaritását, és szögezze le határozottan az álláspontját.
Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy üdvözlöm azt, hogy tegnap este a Magyar Köztársaság parlamentje felülbírálta a miniszterelnököt, amikor is a gázkérdéssel kapcsolatos országgyűlési határozati javaslatunkat - szemben a gazdasági bizottság korábbi elutasító határozatával - tárgysorozatba vette. Úgy vélem, hogy ez nagyon látványos sikere mindazoknak - így a Fidesznek is -, akik az elmúlt időszakban, március óta hangsúlyt helyeztek arra, hogy ki kell alakítani Magyarország világos viszonyát az európai energiapolitikához és a Nabuccóhoz, de ezen az úton végig kell menni.
Érdeklődnék az iránt, hogy most eljutottunk a tárgysorozatba-vételhez, tudja-e támogatni a miniszter asszony az országgyűlési határozati javaslatunkat. Ez lenne az első kérdésem.
A második kérdés a Nyugat-Balkánt érinti. Úgy látom, hogy a Nyugat-Balkán ügyében, ahogy a miniszter asszony elmondta, van egy szándék arra, hogy erőteljes magyar külpolitikai prioritássá váljon, ugyanakkor nem látom a világos álláspontot az Ahtisaari-terv vonatkozásában.
Magyarország támogatja vagy nem támogatja az Ahtisaari-tervet, miniszter asszony, ezt kérdezném. Illetőleg milyen következtetések adódnak az ön számára a koszovói rendezésből. Mi történik akkor, ha az ENSZ BT esetleg nem fogja elfogadni az Ahtisaari-tervet? Magyarország milyen forgatókönyvekkel készül erre az esetre?
A harmadik kérdésem: a határon túli magyarokat nagyon közvetlenül érintő schengeni probléma. A miniszter asszony kiterjedten beszélt a schengeni kérdésről, és úgy látja, hogy nagyjából Schengen rendben van.
35 euró-kishatárforgalom; ingyenesség, többszöri vízum - hallhattuk a miniszter asszonytól Schengen ügyében. Úgy látom, hogy Schengen nagyon nincs rendben, miniszter asszony. Több tízezer - esetleg százezer - határon túli magyarnak válik elviselhetetlen teherré Magyarország schengeni csatlakozása: 35 eurós határátlépés egy kárpátaljai nyugdíjasnak vagy egy pedagógusnak évente több alkalommal - elviselhetetlen terhet jelent. Egy schengeni vasfüggöny kialakulása fenyeget. Nem találta meg a magyar külpolitika erre a kérdésre a megoldást. Én örömmel követem azt, hogy az európai parlamenti képviselőink előállnak szemmel láthatóan párt-hovatartozásra való tekintet nélkül egy olyan javaslattal, hogy kapjon kettős állampolgárságot a vajdasági magyarság.
A kárpátaljaiak nem kaphatnak, mert ott belső jogszabály tiltja, de hogy a vajdasági magyarok kapjanak kettős állampolgárságot - úgy vélem, hogy ez jelentene nagyon nagy előrelépést ebben a helyzetben. Nem általában, hanem konkrétan, célzottan a vízumkötelezett szomszédjaink területén élő magyarok kapjanak kettős állampolgárságot. Mi a véleménye, miniszter asszony? Ez a harmadik kérdésem.
A negyedik kérdésem pedig az lenne, hogy az Európai Unióban... Ön említette a prümi egyezményt, említette azt, hogy ez milyen előremutató, de ennek a prümi egyezménynek a megalkotásának a módja ami úgy szólt, hogy néhány tagállam megállapodott a prümi egyezményről azzal az igénnyel, hogy ezt a közösségi jog részévé teszi, úgy látom, hogy ez egy olyan precedens, amely az Európai Uniót kisiklathatja!
És hasonló eljárás tapasztalható a belügyminiszterek együttműködésében. A G6-ok létrehozták - a nagy európai uniós tagállamok hatan - a bel- és igazságügyi miniszterek együttműködését. Lesznek az Európai Unióban eszerint olyanok, akik döntenek, és lesznek olyanok, akik tudomásul vehetik a nagyok döntéseit. 50Pi. 51 (Elnök)Ez a két példa erről szól. És úgy látom, ha a válságából az Európai Unió, ami 2005 óta tart, így fog kikerülni, akkor az ellen nekünk kézzel-lábbal kell tiltakoznunk. Van-e erre vonatkozóan, ennek az új típusú, kétsebességes Európa megalkotásának a megakadályozásával szemben álláspontjuk? Egyáltalán érzékelik-e a problémát, miniszter asszony, egyetért-e az én helyzetértékelésemmel a prümi egyezmény esetében, és vannak-e javaslataik ennek a helyzetnek az elkerülésére?
Köszönöm szépen. Elnézést, ha egy kicsit hosszabb voltam a Fidesz álláspontjának az ismertetésével.
Hadd adjam meg a szót Szocialista Párt nevében Kozma alelnök úrnak.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Asszony! Azzal kezdem, hogy természetesen minden ilyen meghallgatásnak megvan a maga koreográfiája. Ez, amit most követünk, és mióta Németh Zsolt elnök úr ennek a bizottságnak az elnöke, gyakorlattá vált, engem nem tölt el örömmel, de tudomásul vesszük ebben a helyzetben, hogy mielőtt érdemi konzultáció alakulna ki a bizottság és a minisztérium, illetve miniszter asszony között a külpolitika, külkapcsolatok kérdéseiben, máris verdikteket hallunk arról, hogy mi is a helyzet Magyarországon a külpolitikával összefüggésben. És bár nem akarok hosszan foglalkozni azzal, amit a Fidesz álláspontjaként Németh Zsolt elnök úr itt előadott, de én nagyon próbáltam legalább egy olyan momentumot felfedezni, amelyre azt mondtam volna, hogy na, igen, az elmúlt hat hónapban vagy egy évben azért mégiscsak esetleg valami jót csinált ez a külügyi tárca. (Az elnök közbeszólása.) Itt elnök úr a fülembe súgja, kvázi gyónásként, hogy ez az én dolgom lenne. Nem, azt gondolom, hogy a reális értékelés, az ügyek normális megvitatása a bizottság egészének a feladata, és bár az ellenzéknek mindig - nyilván a külügyi bizottsági ülésen is - persze leckéje az, hogy felhívja a figyelmet azokra a pontokra, amelyekre egy kormányzati pozícióban lévő esetleg másként néz, kétségtelenül így van, és tegye is, de azért némi objektivitást egy ilyen vitában el kell hogy várjunk egymástól, mert különben nem fogjuk érteni egymás szavát. És sajnos azzal kell kezdjem, amivel a Fidesz pozíciójának ismertetése során az elnök úr kezdte, én azt tapasztaltam, hogy nem érti azt, hogy miről szólt a magyar külpolitika elmúlt időszaka. De a helyzet ennél kicsit jobb, szerintem nem akarja érteni, tehát ennyivel jobb a helyzet. Szakmailag, politikailag is elég felkészült ahhoz, hogy pontosan tudja, a magyar külpolitika az elmúlt időszakban milyen eredményeket ért el, milyen kihívásokkal küszködik. Ezeket is külügyminiszter asszony őszintén megosztotta a bizottsággal.
Öt pontot szeretnék itt felvetni ezzel kapcsolatban. Egyrészt azt, a teljes számbavétel igényével nyilván nem lehetett idejönni, de a felvetett példák sokasága, sorozata igenis arról győzheti meg a bizottságot, hogy a magyar külpolitika az elmúlt időszakban a magyar külkapcsolatok ápolásában nagyon aktív volt. Ennek az aktivitásnak sok vonatkozása, sok jellemzője van, egyrészt, hogy nagyon reális, reálpolitikai alapra helyezkedett mind a környezetünkben, mind, ahogy hallhattuk, Oroszországgal kapcsolatban is, ahol is tudomásul vette azt, hogy nincsen "vagy-vagy", kizárólagos választási kényszer Magyarország számára, hogy Oroszország vagy az Európai Unió, transzatlanti kapcsolatrendszer, az egyikben egyfajta együttműködés, partnerség Oroszországgal, miközben európai uniós tagként, a transzatlanti kapcsolatrendszerek ápolásában alapvetően érdekelt országként éppen az a dolgunk, hogy mind a két dimenzióban jól mozogjunk. Ez a dolgunk, mert ez a lehetőségünk, ez Magyarország számára egy nagy lehetőség, hogy egyik kaput se zárja be.
A második pont éppen ez, hogy teljesen világossá vált az elmúlt időszak történéseiről való tájékoztatójában miniszter asszonynak, hogy a magyarországi külpolitika nagyon tudatosan egyfajta kapu- vagy mondjuk inkább úgy, hídszerepet játszott a közép-kelet-európai térségben az elmúlt időszakban. Ez megnyilvánult abban, hogy támogattuk kezdettől Románia csatlakozását az EU-hoz, hogy Horvátország számára folyamatosan építettük és építjük a hidakat, ahogy Moldáviában ott voltunk képviselőtársaimmal együtt, büszkék lehettünk arra, hogy nemcsak formálisan, hanem a gyakorlati politizálás szempontjából Magyarország valódi hidat épít Moldova számára, hogy csatlakozni tudjon azokhoz a folyamatokhoz, amelyekből kimaradnia hiba lenne, és ebben Magyarországra nagymértékben számíthatott.
Harmadik pontként: az a fajta differenciáltság, amely a magyar külpolitikában tapasztalható, a tájékoztatóból bőven kiderült, vagyis hogy mit tehet a külügyi diplomácia, mit kell tenni a gazdasági diplomáciának a külkapcsolatok ápolásában, és mit tehet, mi a szükséges összefüggés a kettőben a külpolitikai diplomácia, a gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében. Itt ennek ékes bizonyítékait hallhattuk.
Negyedikként hadd jegyezzem meg, hogy teljesen világos ebből a tájékoztatóból az is meg a magyar külpolitika kicsit behatóbb vizsgálatából, hogy Magyarország tisztában van vele, hogy a saját integrációs folyamata sem zárult le, az európai integrációs folyamatban éppen a schengeni csatlakozással a pozíciónk további erősítését jelentheti a mélyebb, az erősebb integráció az európai szervezetekhez és az európai együttműködéshez, merthogy ebből az is következik, hogy a magyarság egésze is hosszú távon ebből a pozícióból, ebből az erősebb integrációból profitálni fog. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy a magyar külpolitika, beleértve természetesen az egész kormányzati politikát, kezelni tudja - ez most kijelentő mód - azokat a változásokat, amelyek a környezetünkben és az egész világban előálltak, és külügyminiszter asszony konkrét jelét is adta annak, hogy akár Franciaországban, akár a világ más táján, Ázsiában folyamatokban változások vannak, akkor a magyar külpolitika kiépíti azokat a funkcionális lépéseket, csatornákat, akciókat, amelyekkel a magyar jelenlétet és a magyar érdekek képviseletét biztosítani tudja.
Nos, tisztelt bizottság, tisztelt miniszter asszony, én az ön tájékoztatójából ezeket tudtam beazonosítani, és nagyon remélem, hogy a következő időszakban további kihívásoknak való megfelelés, további kezdeményezések sorozata során hasonló erővel fogja tudni a munkáját végezni. Ebben a szocialista frakciótól mindig is támogatást fog kapni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. A képviselői jelentkezéseket szeretném kérni. (Jelzésre:) Először Gruber Attila.
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Nem Kozma alelnök úr provokációjára válaszul, de tényleg meg szeretném erősíteni, hogy kisinyovi látogatásunk során tényleg a magyar diplomácia sikerét tapasztaltuk, és ezúton is gratulálok mind miniszter asszonynak, mind pedig a munkatársainak azokért az eredményekért, amelyeket ott sikerült elérni. Ez valóban olyan példa, ami büszkeséggel tölthet el valamennyiünket.
A kérdéseim közül: tegnap volt módom részt venni az Európai Parlament, illetőleg a nemzeti parlamentek külügyi bizottságainak együttes ülésén, ahol Solana úr meghallgatásán is sok olyan kérdés merült fel, ami a Fidesz-kérdések során is felmerült. Én egy kicsit pontosítanám a magam gondolatai szerint: az oslói tanácskozás fényében hogyan értékeli miniszter asszony a cseh-lengyel rakétaelhárító rendszer telepítésén túl az esetleges bővítést is, hiszen itt a balti államok részéről felmerült egy olyan igény, hogy nemcsak egyes európai uniós tagországok és nemcsak egyes NATO-tagországok, hanem a NATO-tagországok egészének a biztonsági szintjét egyensúlyban és azonos biztonsági szinten kell tartani.
Talán ez felmerült már, de tényleg mi az álláspont az orosz-balti viszony tekintetében. Nagyon érdekes volt, Solana szó szerint azt mondta: "Alapvető feladatom, hogy hűtsem a vita hevét." Mi a feladata a magyar külpolitikának ebben a feszült viszonyban, különös tekintettel azokra a terhekre, amit az elnök úr az imént már említett.
Mi a véleménye, illetőleg hogyan értékeli miniszter asszony a '99-es isztambuli egyezmény megtartását Moldova, Grúzia esetében? Tulajdonképpen e befagyott konfliktusok kezelésének lát-e a jövőben megoldását? Illetőleg milyen szerepet szán a magyar külpolitika ezekben a konfliktusmegoldásokban?
Említette miniszter asszony az afgán misszió esetét, illetőleg az afgán civil programok kérdését. Én őszintén szólva nem látok tisztán, hogy hol tartanak a civil programok, hol tartanak ezek a beruházások. Pi. 60BB 61 (Gruber Attila)Amit eddig ismerünk, az az, hogy a misszióban részt vevő katonai erők végeztek iskolaépítést, végeztek útfenntartást, végeztek víztisztító... - kvázi egészségügyi kapacitásokat készítettek, de hogy itt a civil szféra, üzleti szféra bemozdult volna, erről nem tudok. Viszont az ön államtitkára korábban tett egy ajánlatot, egy ígéretet, hogy lehetőséget lát arra, hogy a civil programokat akár a külügyi bizottsággal a helyszínen ellenőrizzük.
Ha már egyszer Szekeres miniszter úr hathavonta meglátogatja az ottani csapatokat, lehetőség van-e arra, hogy ezt összekombináljuk a későbbiekben ezzel az ellenőrzéssel. És ismételten hivatkozok a tegnapi élményeimre. Nagyon sok nemzeti parlamenti külügyi bizottsági elnök, képviselő tette fel a kérdést a tegnapi nap folyamán, hogy milyen változást tapasztalunk majd az új francia elnök, illetőleg ennek kapcsán a török csatlakozás ügyében.
Miniszter asszonynak mi a véleménye? Többnyire semleges vagy inkább negatív az a kapcsolódás, ami az új francia elnökhöz hazánkat fűzi. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Hárs Gábor képviselő úr!
HÁRS GÁBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Valóban úgy van, hogy a bizottsági üléseinknek is és jelesül a miniszteri meghallgatásoknak is van egy kialakult koreográfiája. Hogy jó-e ez a kialakult koreográfia, ebbe most nem mennék bele, de én tulajdonképpen mindig hasznosnak tartom azt, hogy miután a miniszter elmondja a mondandóját, azután meghallgathatjuk a Fidesz-álláspontot.
A kormánypárti képviselőknek kettős szerepük van ilyenkor. Az egyik szerepe az, hogy a bizottsági ülés elsőrendű feladatának megfelelően faggassa a minisztert különböző szakmai, szakmapolitikai kérdésekről, a másik feladata pedig, ami nem kevésbé fontos, az, hogy vitába szálljon adott esetben az ellenzékkel vagy éppen egyetértsen vele.
Szeretném most meglepni az elnök urat azzal, hogy azt mondom, hogy nagyon figyelmesen hallgattam a korreferátumát, és ebből az őszinte segíteni akarást és az őszinte jó szándékot tudom elsősorban kiolvasni, hiszen a legfőbb mondanivalója az volt, hogy hogyan tehetnénk jobbá a magyar külpolitikát, a magyar kormány külpolitikáját, hogyan tehetnénk jobbá a magyar diplomácia tevékenységét. Úgyhogy én ebből szeretnék kiindulni, és egy-egy mondatban reagálni egy-egy felvetésére, majd feltenni két kérdést a miniszter asszonynak.
Az egyik. Azt szeretném elmondani - nem először beszélünk erről, nem is másodszor -, hogy azt a szembeállítást, ami a külpolitika és a belpolitika, illetve a belpolitika külpolitikává tételéhez kapcsolódik, mindig mesterségesnek tartottam, és ez tulajdonképpen elnök úr szövegéből is így derült ki. Az feltétlenül elfogadható, hogy a belpolitika exportja a külpolitikai színtérre nem mindig szerencsés, de ezt teljesen egyformán vonatkozik nyilván a kormányoldalra és ellenzéki oldalra. Mindkét oldalon láthattunk példát arra, amikor ez problémát okozott, és olyat is láthattunk, amikor ez éppen segítette az országunk megismertetését és megértetését.
Ami a külpolitikai stratégiát illeti, arról többször kaptunk már tájékoztatást, és miután nyitott az egész folyamat - miniszter asszony utalt is arra, hogy az interneten minden anyag elolvasható, ezért nem hiszem, hogy ez túlzottan érdemes arra, hogy itt megvitassuk.
Ami viszont azt illeti, hogy hanyadik külpolitikai stratégiát készíti az MSZP-SZDSZ-kormány - ez volt az elnök úr megfogalmazása -, akkor én ezzel teljesen egyetértek, hogy ez egy olyan folyamat, amit állandóan felül kell vizsgálni, és alkalmazkodni kell a világhoz. Olyan stratégia nem létezik, amelyik 5 évig konstansan maradhat, és abban a stratégiában aztán Magyarország mint a világpolitika egyik meghatározó tényezője aztán végre is tudja hajtani azt a stratégiát. Tehát az, amikor ezt veti fel elnök úr, akkor én ezt jogos felvetésnek tartom, és egyetértek azzal, hogy a stratégiát újra és újra kell alakítani.
Ami a diplomáciánkat illeti. Miután néhány évig ettem én is a diplomaták hol keserű, hol kevésbé keserű kenyerét, és én is járom a világot, mint képviselőtársaim mindegyike, azt tapasztaljuk, hogy mint minden szakmában, vannak jó, kevésbé jó és alkalmatlan képviselői a diplomáciának is. Enbloc azt mondani és szembeállítani egymással, hogy a magyar diplomácia egyébként kiváló, csak hát ez a rút kormány nem engedi kibontakozni, ugyanúgy nem igaz, mintha azt mondjuk, hogy a magyar diplomácia alkalmatlan a magyar érdekek képviseletére.
Nem tudom konkrétan, hogy mit tudhatott vagy mit nem tudhatott az EB-vel kapcsolatban a diplomácia, de nekem erős a gyanúm, hogy nemigen tudhatták azt, ami végül történt ott Cardiffban, de erről nincsenek információim. Feltételezem, hogy az itt ülők döntő többsége ezzel ugyanígy van.
Az én tapasztalatom tehát az, hogy a diplomáciánk ilyen is, meg olyan is, és éppen ez a Külügyminisztérium feladata, hogy ezt valahogy egységbe rendezze, és ezen nap mint nap dolgozik és kell is dolgozni.
Még annyit szeretnék hozzátenni az orosz-észt témához - és ezt a tegnapi szóváltás az azonnali kérdés kapcsán elég világosan és egyértelműen mutatta -, hogy azért a dolgok nem olyan fekete-fehérek, mint amilyennek látszanak. Természetesen elítélendő az erőszak minden formája, elítélendő az internetes behatolástól kezdve minden más, az országok szuverenitását sértő megnyilvánulás, de azért az is elítélendő, hogy példának okáért Észtország lakosainak egyharmada nem kap állampolgárságot, és ezek a dolgok kiváltják kölcsönösen az ilyen konfliktusok lehetőségét.
Természetesen amikor a szolidaritásról beszélünk, mindig a gyengébb oldaláról kell elindulni, ezzel teljesen egyetértek, de nem szabad fekete-fehéren nézni az ügyeket. Elnézést kérek ezért a bevezetőért, és a végére hagytam azt a két kérdést, amit szeretnék föltenni.
Nem nagyon beszélt a miniszter asszony, csak utalást tett Ázsia-politikánkra, amit én az utóbbi időben nagyon erősen felfutónak látok. Tegnap beszámoltam pár mondatban a külügyi bizottságnak arról, hogy éppen most Indonéziában volt az Interparlamentáris Unió éves közgyűlése, és az a delegáció, amely kint volt, maga is tapasztalhatta, hogy nagyon erős centrumává kezd válni Ázsia a világpolitikának, különös tekintettel Kínára és más kelet-ázsiai, dél-ázsiai, délkelet-ázsiai országokra.
Miután úgy látom, hogy a magyar diplomácia meglehetősen aktív - a miniszter asszony személyesen is - az Ázsia-politikában, szeretném megkérdezni, hogy ennek vajon a folytatását, illetve a perspektíváit hogy látja.
70
Pi. 71 (Hárs Gábor)
És végül van egy olyan kérdés, amit nem tudnám megtagadni önmagamnak, hogy ne tegyem fel, ez a visegrádi együttműködés, beleértve természetesen mind a három szereplőjét rajtunk kívül meg azokat a pluszszerepelőket is, akik a visegrádi együttműködés mentén vannak. Nem mennék bele az egyes országok nagyon-nagyon eltérő problémáiba, viszont utalnék arra, hogy a visegrádi együttműködés éppen pár héttel ezelőtt egy nagyon fontos momentummal bővült: a parlamenti elnökök megállapodtak a visegrádi együttműködés intézményessé tételében. És általában kérdezném, a visegrádi együttműködésen túl is a parlamenti diplomácia eszközeinek az igénybevételéről mi a miniszter asszony véleménye.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gógl képviselő úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon nagy figyelemmel hallgattam miniszter asszonyt és a hozzászólásokat is. Picit ahhoz csatlakoznék, amit Hárs Gábor képviselőtársam kritikaként mondott a külpolitika, belpolitika összekapcsolására. Az elmúlt évben volt az országnak, nemzetnek, külpolitikának, belpolitikának egy nagy esélye, az '56-os forradalom ötvenéves évfordulója. Soha ilyen nagy lehetősége nem lett volna a nemzetnek, hogy a súlyát növelje a világban. Kíváncsi lennék külügyminiszter asszony véleményére, hogy az a hatalmas kudarc, ami végül is ezt kísérte, hogyan kezelhető, milyen előkészítettségek voltak, amelyek aztán kudarcba fulladtak a belpolitikai arcátlanságok miatt. Ez csak egy kérdés, mert elvesztettünk egy lehetőséget.
Másik kérdésem az, hogy nyilatkozatokban mindig azt halljuk, hogy Oroszországgal el kellene mélyíteni a kapcsolatainkat, végül is az alternatív energiaforrásokban, megújuló energiaforrásokban is lehetne együttműködni. A legkitüntetettebb alternatív lehetőség, bármilyen furcsa, de a fúziós energia kihasználása, és ott van egy hagyományosan nagy kapcsolatunk, a dubnai kapcsolat. Hogyan áll ez a háttérben? Tudom, hogy ez nemcsak külpolitika kérdése, de a tudománypolitika valahol a külpolitika része is.
A másik kérdésem, hogy a morális súlyunk növelésének van egy lehetősége. Említette a külügyminiszter asszony, hogy a berlini nyilatkozat után nem a menetrend, hanem esetleg valami más útkeresés is van, lát-e lehetőséget, külügyminiszter asszony, arra, hogy az európai integráltságot indokoló etikai, történeti, filozófiai szempont bekerüljön a leendő szerződés vagy alkotmány preambulumába? És akkor itt rögtön felmerül a franciaországi változások miatti Törökország-kérdés is, mert ha van és van Európának egy rendező morális, filozófiai alapvetése, abba egy iszlám kultúrájú ország nehezebben illeszthető be.
Van még két rövidebb kérdésem. Az egyik az egészségügy kérdése. A kárpát-medencei magyarság, a környező országok magyarsága, amennyiben a vajdasági magyar állampolgárság megoldódik, akkor az egészségügyi ellátórendszereknek a segítő, kiegészítő technikái, amelyek most elhalnak, elsorvadnak, mert a költségvetésből töröltetnek ezek az elemek, ezeket hogyan lehet megújítani és hogyan lehet teljesíteni. De egy tegnapi parlamenti szavazáshoz csatlakoznék, hogy hogyan lehet teljesíteni nemzetközi szerződéseket, amikor megszüntetik az azokat szolgáló intézményeket. Gondolok itt a tegnapi doppingvizsgálati szerződésre.
A harmadik a Vöröskereszt az egészségügy területén. Hála istennek, volt egy szerencsés választás, hogy Habsburg György a Magyar Vöröskereszt vezetője. Ez az oka annak, hogy a genfi központ valóban át tud jönni Budapestre, és azért ez egy nagy siker.
Aztán csak egy rövid kérdés: Magyarország elnöksége egyre közelebb kerül minden nap, és erre a magyar elnökségre fel kellene készülni, hiszen nagyon sokirányú, szervező, irányító, lebonyolító, külpolitikában, nyelvekben, gyakorlatban, uniós kapcsolatokban tapasztalatokkal bíró emberekre lenne szükség. Szeretném megtudni, hogy áll ez a kérdés, mert azt hiszem, hogy volt sikeres kis ország mondjuk Ausztria, és talán egy újabb lehetőség arra, hogy megmutassuk azt, hogy valóban ehhez az Európai Közösséghez tartozunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szabó Vilmos képviselő úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Én azt gondolom, jó szívvel állapíthatom meg, hogy a miniszter asszony által adott összefoglaló egy eredményes egy évet foglalt össze, ahogyan jelezte, ha több idő állt volna rendelkezésre, akkor még továbbiakról is szólhatott volna, de valóban megvan az ilyen meghallgatások kialakult rendje és a koreográfiája. De úgy gondolom, hogy mindaz, amit elmondott, az is jól jellemzi azt a helytállást, amit a magyar diplomácia az elmúlt évben megtett, megtett az Európai Unión belül, mondhatom azt, hogy euroatlanti viszonylatban is, együttesen a NATO-ban is, közeli világunkban, a szomszédságpolitikában, régiónkban, azon túl, Európán kívül, nemzetközi szervezetekben és nyilvánvalóan még sok, itt el nem mondott, apróbb területen is.
Nyilvánvalóan kirajzolódnak azok az irányok is, amelyek a külpolitika alapjait jelentik, és azt hiszem, hogy e tekintetben attól a hármasságtól olyan nagyon nem kell eltávolodnunk, amit konszenzus övezett a rendszerváltozást követően, amit sokszor némi képzavarral hármas prioritásnak nevezünk, márpedig prioritásból csak egy szokott lenni, de mondjuk három fő célként szoktunk mondani, mert körülbelül ezen az úton kell tovább haladnunk, hiszen hogy tovább és mélyebben integrálódjunk, ez meg fogja határozni a következő évtizedeinket és hogy hogyan helyezkedünk el az Európai Unióban, hogyan tudjuk a nemzeti érdekeinket képviselni, hogyan maradunk meg stabil országként és magyarként, nyilvánvalóan ebben az euroatlanti viszonyrendszerhez hogyan tudunk alkalmazkodni. A másik nagy kérdés az Európán kívüli világhoz való viszonyunk. Ebben benne vannak a közeli szomszédaink, már az Unión belül, és benne vannak a szomszédaink még az Unión kívül és a szomszédság világa itt a környezetünkben, és benne van az Európán kívüli világ, ami fontos számunkra. És a harmadik a magyar-magyar világ, hogy ebben hogyan menjünk tovább, részben úgy, hogy újraegyesülve vagyunk 90 százalékos mértékben a Kárpát-medencében, és ugyanakkor még nemzetrészek kívül vannak az európai integráción. És vannak még Európában és Európán kívül is magyarok a világban, akiknek a sorsával, a velük való kapcsolat ápolásával, identitásuk megőrzésével kell és szükséges foglalkoznunk.
Én ebben a szellemben azt is üdvözlöm, hogy a külpolitikai stratégia kidolgozása folyik, és el is érte azt a szintet, hogy olvashatók az első eredmények, és ennek a vitája nagyon jól halad. Én nem látok ellentmondást, amit Németh Zsolt elnök úr itt felvetett, teljesen természetes, hogy Kovács László idején is folyt és Somogyi Ferenc minisztersége alatt is folyt, és most is folyik, mert végül is egy folyamatról van szó, hiszen úgy kell hogy kirajzolódjanak azok az alapvetések, amelyek meghatározzák és le is íródnak, és talán még az is lehet, hogy eljutunk valamiféle egyetértésig. Nyilván a helyzet most konszenzusra nem nagyon érett, de talán a külpolitikában ennél többre van szükség.
Pi. 80
BB 81 (Szabó Vilmos)
Azt hiszem, azt is elmondhatjuk, hogy miniszter asszony, illetve a Külügyminisztérium nemcsak kifejezetten a kormányoldalon álló szakértőket és szakembereket kért fel arra, hogy foglalják össze, írják le az álláspontjukat, hanem igen széleskörűen, ha úgy tetszik, pártokon felül. Azt hiszem, hogy ez mindenképpen üdvözlendő és eredmény, és szeretném is, ha abba az irányba vezetne, hogy valamiféle konszenzus felé törekedve tudnánk a nemzeti érdekeinket képviselni.
Azt gondolom, hogy azok a dolgok, amelyeket Németh Zsolt fölvetett, szükségesek, hogy néhány dologra reagáljak. Az első reagálásom az, hogy a kötelező kört nyilvánvalóan meg kellett futni; egy ellenzéki pártnak meg kell tennie a kritikai észrevételét. Azt hiszem, a helyzetből következően ez nem is irányulhatott más ellen, mint a miniszterelnök úr ellen, és beleillik az általános Fidesz-stratégiába. Úgy vélem, hogy ezt ebben a szellemben kell elfogadnunk.
Ami a részleteit illeti, ott már azt gondolom, hogy inkább a zavar tükröződik, és az az érzésem, hogy ha a Fidesz - e tekintetben elképzelheti az elnök úr - nem tud mit kezdeni nagy kérdésekkel, nem kellene átvetíteni ezt sem a kormányra, sem a külpolitikai, diplomáciai karra, sem a kormányzó pártokra. Jól látható, hogy régóta nem tud a Fidesz mit kezdeni az európai uniós helyzetünkkel vagy csak részben tud vele mit kezdeni, de ma is sokféle módon jelzi - akár a legutóbbi Fidesz-elnökségi ülésről is lehetne említést tenni, hogy hogyan és miként kezelik az európai uniós tagságukat. De elindulhatnánk onnan is, hogy az Európai Unión kívül is van világ, amit még miniszterelnökként mondott Orbán Viktor.
De nem tudott az Egyesült Államokkal sem mit kezdeni a Fidesz, és a mai napig sem nagyon tud. Nyilvánvalóan jelezte ezt a szeptember 11-ei helyzet és az arra való reagálás - szintén még kormányon és Orbán Viktor miniszterelnöksége idején -, de nem tudtak mit kezdeni az iraki helyzettel sem. Azt gondolom, hogy Oroszországgal végképp nem tudtak mit kezdeni és ma sem tudnak, ennek is egészen a mai napig vannak... Kéretik ezt nem a magyar kormányon, illetve a kormányzó pártokon leverni, ha úgy tetszik. Azt hiszem, önmagában kell a Fidesznek tisztáznia, hogy pontosan és mit gondol erről, mit tekint saját pártérdekének, és hogyan viszonyul ahhoz, ami a nemzet érdeke.
Végül ami a schengeni rendszerhez való csatlakozásunkat illeti. Először is azt gondolom, hogy azt kell mondanom, hogy ez egy nagy eredmény. Amikor azt mondjuk, hogy az integrálódásunk fokát erősíteni kell, mélyíteni kell az integrálódásunkat az Európai Unióba; a schengeni rendszerhez való csatlakozás pontosan ezt jelenti, vagyis ez alapvető nemzeti érdekünk.
Hogy azok a hátrányai, amelyek konkrétan a kívülmaradott szomszédainkat és az ott élő magyarságot, magyar kisebbséget illeti, így van, erről kell beszélnünk. Nagyon sajnálatosnak tartom azonban, hogy azon túl, hogy legyen erről konzultáció és egyeztetés - és ha van, az nagyon jó - az európai parlamenti képviselőink között, máskor is jól vizsgáztak e tekintetben. Emlékeztetek a vajdasági helyzetre, és legyen itt közöttünk és a parlamenti pártok között, ami azonban megint nem jó, hogy kilépünk a kirakatba és kitűzzük, hogy az egyetlen és legígéretesebb megoldás a kettős állampolgárság megadása a vajdasági magyarságnak anélkül egyébként, hogy tudnánk. Meggyőződésem szerint ez nem megoldás erre, és csak illúziókat keltünk, keltettünk máris, mert természetesen nagyon sokan azt gondolják, hogy ez az. Holott egyébként van lehetőség kérni magyar állampolgárságot, és nagyon sok olyan kérdés van, amelynek a tisztázása fontos lenne szakértők szakmai vitájában, majd a politikai egyeztetésben, és ha tényleg komolyan gondoljuk, akkor álljunk ki együtt. És lehet, hogy még az állampolgárság dolgában is tudunk mit mondani, így azonban tekintettel arra, hogy éppen a Magyarok Világszövetsége most újra kezdeményezi a népszavazást, amely ugyanazon kérdést kívánja népszavazásra vinni, amelyet 2004 decemberében tett.
A dolog áthallása mindenesetre igen pikáns. Örömmel hallottam Németh Zsolt elnök úrtól vasárnap este a Duna Televízióban, hogy nem jelenti ez az álláspont azt, hogy a Fidesz megint odaáll a Magyarok Világszövetsége kezdeményezéséhez, de talán tán' még az aláírásokat is összegyűjti, mint tette ezt akkor, és így hozzásegített ahhoz az elég nagy nemzeti bajhoz, meglehetősen tragikus hatású népszavazáshoz, amelyet utána és azt követően elsősorban is a kormányzó pártok és a kormány nyakába kíván varrni, de a kárt, amely keletkezett, az különösen viseljük.
Nos, ezt kéne elkerülni, és ha megvárnánk, hogy hogyan tudunk egymással beszélni és még az érintettekkel is beszélnénk - mondjuk a vajdasági magyarság képviselőivel meg a kárpátaljaiakkal -, akkor valószínűleg több eredményre tudnánk jutni.
Szeretném az elismerésemet még egyszer kifejezni és miniszter asszonyon keresztül a külképviseletben, a magyar diplomáciában dolgozóknak is azért, amit az elmúlt évben, az elmúl hónapokban tettek azért, hogy az ország jó híre, tekintélye növekedjen, és egyúttal két kérdést is szeretnék föltenni végezetül.
Az egyik. Előttünk is, a külügyi bizottságban is volt ez téma és bizonyos értelemben közérdeklődésre is számot tartott, a Külügyi Intézet megalakulásáról nem szólt a külügyminiszter asszony. Én szeretném, ha szólna arról, hogy ebben mi történt.
Á másik pedig bár távlati, de szerepelt a médiában is, hogy a kormány döntött a lehető európai uniós elnökségünkre való felkészülésről, és egyfajta szervezeti formáját is megteremtette ennek. Ha erről szólna pár szót, nagyon megköszönném. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Horváth János képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Annyi érdekes téma előkerült, engedtessék meg, hogy én csak néhányra, nagyon kevésre reflektáljak és forduljak a miniszter asszonyhoz, de mégis egy általánosságot mondanék előtte.
Szabó Vilmos képviselő úr azt mondja, hogy az ország egyik fele - a Fidesz-fele - nem tudja, hogy mit csináljon a világgal. Éppen most egy hetet töltöttem az Amerikai Egyesült Államokban, Washingtonban Horváth Jánosként. Nem képviseltem pártot, kormányt, parlamentet, bár mint az Országgyűlés képviselője mégiscsak ezt az intézményt.
Mondhatom azt, jelenthetem, miniszter asszony, képviselő úr, hogy nem találkoztam azzal a nézettel, hogy úgy kezelnének, hogy nem tudjuk, hogy miről van szó. Nem úgy van, hogy nem tudjuk, hogy hogy kezeljük azt az országot vagy annak az országnak a dolgait a nagyvilágban. Pedig társadalmi helyeken vettem részt, aztán fehér házi tanácskozáson, külügyminisztériumi kongresszusi eseményeken. Ezek olyasmik, amik egyszemélyben a magamék. Nem is részletezem. Csak arról szeretném megnyugtatni képviselőtársaimat, hogy nem úgy néznek bennünket, mint mucsaiakat. Bocsánat mindezért. Vissza a lényegre! Persze, ez is lényeg.
Miniszter asszony egypár dolgot szeretnék az asztalára tenni: Visegrád. Úgy érzem, hogy ez egy olyan instrumentum, amit kevésbé használunk, mint a potenciálja, és nem megyek bele. Ez nekem egy érzés.
Másik dolog. Horvátország előrehaladása az Európai Unió felé, és Visegrád, az egy másik ilyen téma. 90Pi. 91 (Horváth János)Tudom, hogy ez szerepel a magyar külpolitika listáján. Én, ha jól szerepel, vagy prominens helyen van, akkor ezt csak aláhúzom és megtámogatom.
Hasonlatosképpen - most már az inkább kézzel fogható, amit a következőkben mondok - az azerbajdzsáni és a kaukázusi kapcsolataink az energiafüggőség és az energiafüggetlenség kapcsán. Történetesen én része vagyok az Interparlamentáris Unió ezzel a térséggel foglalkozó dolgainak, és ebből kifolyólag talán még többen is jönnek hozzám, jutnak el jelek. Részben ez hozzájárul azoknak a dolgoknak a tisztázásához, vagy legalábbis hozzáad valamit, amit itt hallottunk több felszólalásban, az energiafüggőségünk, sőt, nemcsak sőt, hanem amellett, hogy is vagyunk Oroszországgal.
Aztán továbbmegyek, ez valóban lényege mondanivalómnak: azt szeretném hallani, miniszter asszonytól, hogy a magyar külképviselet, a külügyminiszter, a Külügyminisztérium többet foglalkozik külgazdaságunk dolgaival. Külgazdasági dolgainkban bizony potenciál mögött vagyunk lényegesen. Nagy példák, kis példák - megint kísértés, hogy az ember fejtegetésbe menjen bele, de egy példa: utaztam a napokban egy Atlanti-óceánt átrepülő repülőgépen - Malév, KLM -, és azt kérdezték, hogy mit innék. Mondtam, hogy vörösbort. Hoztak egy nagyon elegáns vörösbort. És tetszik tudni, hol termelték ezt a bort? Senki se fogja kitalálni, mert már száz embert megkérdeztem, és senki se tudta. (Kárpáti Tibor: Chile!) Az a természetes. Elég rosszul érzem magam mindig, hogy chilei és nem magyar, de még csak nem is európai. Kína, kedves igen tisztelt miniszter asszony, elnök úr, képviselőtársaim! Elegánsan, úgy, ahogy azt csinálják, mintha francia bor lenne vagy olasz vagy chilei. Kínai vörösbort ittam repülve Amerika felé. Na most, hazafelé már felkészültem, megint vörösbort kértem, na nézzük, hogy lesz! Ez már chilei bor volt. Hol vagyunk mi? Nem tudunk mi magyar bort termelni, és nem tudjuk eladni? Hol a hiba? Nem tudjuk megtermelni? Nem tudjuk eladni? Én rosszul éreztem magam, úgy pirulok önmagam előtt. Mi büszkék vagyunk arra, hogy mennyi mindenben elsők vagyunk, és milyen jó az a magyar bor. Én odáig megyek, hogy a világ különböző helyein, a legelképzelhetetlenebb helyeken is azt kérdem a főpincértől, hogy magyar bora nincsen, hogy lehet az! Persze, hogy nincsen, mert... És ugyanakkor az Európai Unió, nekem az az érzésem, olyan jeleket ad, hogy vágjuk ki a szőleinket. És egy csomó szőlőt kivágunk. Mert, megint ez egy komplikált dolog, hallok róla, biztosan nem tudok mindent, de azt tudom, hogy ez biztosan nyugtalanít engem, és bizonyára sokakat, akiknek elmondom, ez a kis história. És ebből általánosítani lehet, nem hogy véletlen, egyszer történik, ez nem egy fehér holló.
Egy másik ilyen: az adóprésünk, a magyar adóprés. Mennyi példa! Most jön hozzám valaki, egy nemzetközi nagyvállalat, amelyik több magyar sörgyárnak is tulajdonosa, Dél-Afrika, Anglia és a többi. Talán valaki ismeri ezt. Eleddig itt éltek, most elmennek a magas adó miatt. Hova mennek? Zürichbe telepszenek. Én ezt úgy nevezem, hogy a magyar adóprés. A magyar külpolitikának talán lehetne szava e tekintetben, hogy a mi adópolitikánk, ami olyan, amilyen, de ennek van egy külpolitikai vetülete is. Ez egy kérdéscsoport, a külgazdaság.
A második kérdés pedig: a külföldi magyarok kihagyása a mi külpolitikánkból. Én nem arra gondolok, amit képviselőtársaim említenek és mondanak, hogy segítsük őket, hogy megtartsák a magyarságukat, hát tartsák meg, segítsük őket, és drukkoljunk nekik, identitás, minden fontos. Miniszter asszony, van valami ennél fontosabb! Ezek kitűnő képviselői Magyarországnak, azt a szót használom, diplomatái. Néha hatásosabb, mint az a kinevezett diplomata, aki már huszonöt iskolába járt, és huszonöt éve csinálta itt meg ott. Egy magyar egyesület, ahogy csinálják a dolgaikat, ezt mindannyian tudjuk, de talán mégse tudjuk, mert nem ébredünk rá, hogy jé, ha a hatásfokot nézzük, hányszor látogatja meg a magyar nagykövet, vagy miniszter elmegy a különböző törvényhozókat meglátogatni, és ugyanakkor azt a feladatot eredményesen elvégzik a helyi társadalmi egyesületek emberei. Tehát ilyen tekintetben térképezném én fel, illetve tisztelettel javaslom, hogy térképeztessenek fel a külföldön élő magyarok, mert ez egy elérhető és hatásos eszköz, és jól érzik magukat, ha ezt teszik.
Köszönöm.
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: De a bor, az jó volt?
ELNÖK: És jó volt a bor, a kínai, János bátyám?
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Hát, nem volt. (Derültség.) Hogy is mondjam? A Deákné vásznát nem illik ócsárolni.
ELNÖK: Jó, ez azért fontos az önbizalmunknak.
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnézést kérek, hogy ilyeneket mondok!
ELNÖK: Ugyanakkor, János bátyám, szeretném itt elmondani a jegyzőkönyvnek is meg képviselőtársaimnak, különösen miniszter asszonynak, hogy kevés ország büszkélkedhet azzal, hogy a korelnöke gyakorlatilag egy világjáró tiszteletbeli nagykövetként működik. Azt hiszem, hogy nagyon nagy szükségünk van erre. Kívánunk neked sok egészséget, hogy folytasd ezt a munkát.
Szakács László képviselő úr!
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Asszony! Először Horváth képviselőtársamat szeretném megnyugtatni egy másik tapasztalatról. Nyugat-Európában járva a benzinkúttól a legelegánsabb étteremig mindenhol lehet kapni magyar bort az én tapasztalatom szerint. (Balla Mihály: És hol?)
Viszont a lényegi dolgokra térve: én abból a szakmából jövök, ahol mindig azt a kérdést kell feltenni először, hogy cui prodest, kinek az érdekében. Úgy gondolom, hogy a külpolitikában ugyanez a kérdés egy végtelen fontos kérdés mindegy egyes alkalommal, akkor is, amikor a belpolitikát a külpolitika köntösébe csomagoljuk - itt nekem is nyilván meg kell említenem, hogy ebben azért a kormánypártok nem voltak úttörők -, akkor is, amikor a külpolitikán esetleg számon kérjük azt, hogy miért nem rendezünk mi futball Európa-bajnokságot. Szerintem az olaszok is nyerni mentek, szerintem ők is készültek a győzelemre. Talán még nagyobb hendikeppel is indultak, mint mi. Mégis, talán még azt is el tudom képzelni, hogy jobb lehetőségeik vannak, aztán ők sem nyerték meg. Szerintem ők sem tudták előre, ahogyan mi sem tudhattuk előre.
A kritika kritikájaként annyit mindenféleképpen érdemes elmondani, ha felteszem, a kinek az érdekében kérdést: ha a kritika mindig csak egy önmagáért való dolog, akkor az nem lesz egy előrevezető, építő vita semmi esetre sem. Egy-két ellentmondást véltem én is felfedezni az elnök úr értékelésében, kritikájában. Tehát most vagy Brüsszelben eldöntenek mindent a fejünk fölött, és mi csak tudomásul vehetjük, vagy baj, ha vannak önálló cselekedeteink mondjuk Oroszország irányába. Szerintem a kettő együtt nagyon nehezen értelmezhető és kezelhető, akár kül- és biztonságpolitika, akár energiapolitika tekintetében. Én nem gondolom, hogy ez baj, hogy ebben Magyarország tud esetleg egyfajta alternatívát kínálni, egyfajta más hangot is meg tud ütni.
Ugyanígy a stratégia. Én úgy gondolom, hogy a stratégia, akár a külpolitikai stratégia, az egy dinamikus valami, főleg abban a körülöttünk mozgó rendszerben, Koszovó, Szerbia, Ukrajna, Románia eléggé komolyan belpolitikai vitákkal és belpolitikai krízisekkel terhelt területein. Főleg magyarok lakta vidékekről beszélünk, Pi. 100 BB 101 (Szakács László) ilyenkor a stratégiának követnie kell azokat a változásokat, amelyeket meg kell élni az ottani magyaroknak is, és erre a külpolitikának fel is kell készülnie.
Pontosan ezért tenném föl azt a két kérdést, hogy Koszovó tekintetében a nyilvánvalóan a rendezés kérdése az egyik legkiélezettebb külpolitikai kérdés Európában, illetve Ukrajnában is eléggé furcsa és sajátos belpolitikai helyzet alakult ki. Nyilván Koszovó mellé értem Szerbiát is, hogy az ott élő magyarok védelmére, illetve azt mondom, hogy az ott élő magyarok megváltozó élethelyzetére föl vagyunk-e készülve, tudunk-e tenni olyan diplomáciai lépéseket, amelyekkel az ő érdekeiket ebben a megváltozott környezetben tudjuk érvényesíteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Balla képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány gondolatmenet közben jutott eszembe, és néhány gondolatot mondanék azzal kapcsolatban, amit Szabó Vilmos alelnök úr mondott.
A mondandója elejét szeretném megköszönni, mert nekem néhány hónapja - ha jól emlékszem, október-novemberben - volt egy kis polémiám Mesterházy képviselőtársammal a stratégiai alapvetésekről, hogy egyáltalán mik a prioritásai a külpolitikánknak, és köszönöm, hogy ebben az alapvető kérdésben egy állásponton vagyunk, hogy mi az a három fő cél a magyar külpolitikában, amelyre felfűzhetjük azt a stratégiát vagy koncepciót, amiről nyithatunk vitát, legfeljebb más véleményen vagyunk, de az alapvetésekben egyetértünk.
A koncepcióhoz kapcsolódnék, a koncepció kérdésköréhez, hiszen beszéltünk már arról, hogy több koncepció is elkészült az elmúlt évtizedekben, és el kell mondanom, hogy kiváló koncepciók voltak ezek és kiváló tehetségű és jó képességű, kifejezetten jó anyagok születtek koncepció gyanánt. A legutóbbi foltjairól - amit el lehet ma olvasni az interneten -, arról is el lehet mondani, hogy jól előkészített anyagokról van szó.
Mégis az lenne a kérdésem, hogy a külügyesek, a külügyes diplomaták vagy szakértők mellett milyen háttérintézmények vesznek részt a koncepció, stratégia kidolgozásában. Illetve a Teleki László Alapítvány megszűnésével felvetődik az a kérdés, hogy meg kívánják-e őrizni a Teleki László Intézet felhalmozott tapasztalatait, ismereteit a koncepcióban.
Ebben a koncepciót követő kérdések azok a közép- és hosszabb távú elképzelésekből inkább a közelebbi időszakokat szeretném kiemelni, részben azért is, mert két hét múlva parlamenti delegáció megy a NATO parlamenti éves rendes közgyűlésére, és ott biztos felvetődnek majd olyan témák, amelyekre talán nekünk is valamiféle választ kell tudnunk adni. Például a NATO reformjának keretében egy ideje beszédtéma, hogy ki kell terjeszteni a NATO-együttműködést Japánra, Dél-Koreára, Ausztráliára is, ami felveti egy globális NATO kérdését, lehetőségét.
A kérdésem az lenne, hogy Magyarországnak mi az álláspontja ebben a kérdésben. Illetve mi lehet az álláspont abban a kérdésben, ami az elmúlt időszakokban előjött, több helyen felvetődött már: a NATO-bővítés kapcsán Grúzia szerepe, bejelentkezésétől Grúziához való pozitív viszonyulása a NATO-nak. Mi várható? Várható-e az, hogy Grúzia mielőbb tagja lehessen a NATO-nak, illetőleg mi ebben a magyar álláspont? Mert szerintem ez néhány hét múlva, két hét múlva, a hónap végén a közgyűlésen föl fog vetődni.
A harmadik kérdésem ezzel összefüggésben, ami kicsit talán más, mégis a 2011-es elnökségünkről már fölvetődött több kérdés, ezekre szeretnék rákapcsolódni egy gondolat erejéig, hogy hogy áll az elnökségre való felkészülés, és a minisztérium, a kormányzat, illetve ön, miniszter asszony, számít-e az ellenzéki pártoknak, az ellenzéki képviselőknek vagy az ellenzéki tudásnak, ismereteknek a segítségére, illetve bevonják-e az ellenzéket ebbe a felkészülési folyamatba. Hiszen ha viszonyokat nézünk, az Európa-politikánk - csak egy rövid gondolat - ma az Európai Parlamentben azt hiszem, több képviselője van a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek, mint a jelenlegi kormánypártoknak, ezenkívül azt hiszem, hogy elég komoly pozíciókat értek el kicsit az euroszkepticizmussal megjelölt fideszes képviselők. Szabó Vilmos képviselőtársam gondolataira reflektálnék ezzel.
Úgy gondolom, hogy van egy olyan szakmai ismeretanyag, ami talán predesztinálja az ellenzéki pártokat arra, hogy az elnökségre való felkészülésben a munkában részt vehessünk. Ezek lettek volna a kérdéseim. Nem lesz mási kör?
ELNÖK: A vége felé járunk, tehát még egy képviselőtársunk jelentkezett, teát Kárpáti Tibor képviselő úr az utolsó kérdező, és utána a miniszter asszonynak adnám meg a szót.
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A kialakuló vita konstruktív jellege erősít meg abban, hogy a hozzászólásomat, illetve a kérdéseimet először az elnök úrhoz tegyem föl és egy kérést fogalmazzak meg.
Elnök úr a vita első kérdezőjeként, hozzászólójaként egy politikai apokalipszis vízióját vetette itt föl, és igen elszomorított, hogy hogy lesz ebből ma egy konstruktív és értelmes vita. Elnézést kérek, elnök úr, de arra gondoltam, hogy lehet, hogy ki kéne menni az épületből elnök úrnak is megnézni: süt a nap, csúcs van a börzén, működik az ország, érettségiznek a fiatalok, és képzelje el, hogy együtt ünnepeltük május 1-jét a kárpátaljai magyarokkal. Rendben vannak a dolgok, tehát nem kell megijedni és nem kell mindent sötéten látni.
Inkább engem az zavart az egészben, hogy kiváló képviselői vannak a Fidesznek a bizottságban, aki, meg tudják fogalmazni a Fidesz álláspontját, vagy föl tudják tenni azokat a kérdéseket, és nem biztos, hogy mindig elnök úr feladata, hogy rögtön elsőként ezeket elmondva vagy ezeket föltéve egy kicsit mindjárt szembe is állíts a bizottság különböző tagjait.
Azért teszem föl - még egyszer mondom -, mert pontosan azt tapasztalom, hogy konstruktív vita kezd kialakulni, és nagyon szeretnénk kérni, hogy a jövőre vonatkozóan én legalábbis friss politikusként máshonnan idekerülve úgy tudom, hogy egy levezető elnöknek irányítania kell a bizottság munkáját és esetleg a végén összefoglalva vagy akkor megszólalva egy konstrukív vitát, eredményes vitát alakítsunk ki.
A napirendre fordítva a szót. Volt az elnök úrnak egy mondata, amellyel teljesen egyetértek, hogy Magyarország politikai-külpolitikai megítélését vagy az ország megítélést az alapján is fogják megítélni, hogy az országon belül hogy ítélik meg a kormány munkáját, tehát a kormány munkája vonatkozásában. Ez teljesen így van.
Viszont ennek van egy másik oldala. Tehát Magyarországon belüli politikai véleménykülönbség megfogalmazásakor azt is figyelembe kell venni, hogy mi az, amit külföldön megítélnek, esetleg jónak tartanak a magyar kormány politikájában, hisz' ekkor tud köztünk kialakulni egy együttműködés vagy egy olyan vita, ami tényleg csak azokra koncentrál, amelyben véleménykülönbség van, de elismeri mindazt, amelyben egyetértés van.
Magyarország külpolitikája felé azt szeretném, ha nem egy markáns, kontúros elkülönülő külpolitikája lenne az országnak, hanem egy kicsit észrevétlen, amely beleilleszkedik a kormány célkitűzéseibe, terveibe, amely szolgálja Magyarország működését, biztonságát, fejlesztését, hosszú távú elképzeléseit és teljes mértékben ennek a szolgálatába áll.
Ebben a szolgálatban ma van néhány nagyon fontos és markáns feladat, amiről nagyon sokat hallottunk ma, és én is szeretnék korelnökünk megjegyzéséhez kicsit csatlakozni, és a kérdésem ennek az elvárásaira, problémáira terjed ki.
Az egyik az, hogy terv van arról, hogy meg kívánjuk duplázni az Oroszországba irányuló kivitelünket, amely már szinte az elmúlt években megduplázódott. Hogyan akarjuk ezt megteremteni? Ugyanis én ma azt látom, hogy Magyarországon nincs elegendő árualap arra, hogy ki tudjuk ezeket az igényeket elégíteni. Hogyan tudjuk megteremteni ezeket?
A másik, amit nagyon fontos kérdésnek szintén a gazdaság területén, hisz' én is meghatározónak tekintem a jövőben a gazdasági fejlődésünket, gazdasági kapcsolataink erősítését. Hogyan tudjuk fölgyorsítani azt a folyamatot, amelyet megkezdtünk már, amikor a Corvinus Zrt.-t létrehoztuk és a határon túli kapcsolatok szolgálatába akarjuk állítani? Hisz' itt mintegy 190 milliárd forint van csak a magyar-román viszonylatban. 10Pi. 111 (Kárpáti Tibor)Hogyan kívánjuk működőképessé tenni, beindítani azt az infrastruktúrát, amely felgyorsítja ezeket a kérdéseket? És abban a pillanatban, úgy gondolom, hogy nem néhány gumicsontot fogunk rágni, hanem valós együttműködés mindkét fél részéről nagyon várt területére tudunk térni, és ezeknek a végrehajtása lesz igazából az irány.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter asszony, ezek lennének 2007. május 8-án a külügyi bizottság gondolatai és kérdései a Magyar Köztársaság külügyminiszteréhez. Nem irigylem, de várjuk miniszter asszonyt, mit tud ezekre a felvetésekre válaszolni. Tessék parancsolni!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Egyrészt köszönöm, merthogy rengeteg minden kérdés és megjegyzés elhangzott, természetesen van, amivel egyetértek, van, amivel nem értek egyet. Amire tudok válaszolni, arra válaszolnék.
Hadd bocsássam előre, ami sokszor felbukkant itt a beszélgetésben - nyilvánvalóan összefüggésben az utolsó hónapok eseményeivel -, hogyan is látják Magyarországot külföldön, hogy látják a miniszterelnököt külföldön, milyen is a presztízse Magyarországnak. Rossz hírem van: közel sem olyan rossz. Azt gondolom, hogy Magyarország kivívott egy tekintélyt részben a békés rendszerváltásával, kivívott egy tekintélyt '56-tal, amit a tavalyi ünnepségsorozat nagyon erősen a felszínre hozott. Nekem magamnak nagyon sok olyan találkozásom volt, ahol ötven év távlatából elmesélték emberek, akik ma vezető pozícióban vannak, különböző nemzetközi szervezetek vezetői pozícióiban, hogy számukra mit is jelentett '56. Tehát volt Magyarországnak egy ilyen nagyon pozitív képe, ez kétségtelen. És az volt a képe, hogy politikailag nagyon stabil. Ez egy nagyon komoly tőkénk is volt, abból a szempontból, hogy amikor valaki befektetési országot keres, akkor a politikai stabilitás valahol a prioritások között van, tehát túl az adórendszeren, túl a közvetlen megtérüléseken. Ebből a szempontból kétségtelenül zökkenőt jelentett a tavaly szeptemberi-októberi időszak, de én azt gondolom, hogy részben a korábbi kép, részben az azóta történtek ezt bőven kompenzálják.
És kénytelen vagyok azt is elmondani, hogy amit Németh Zsolt említett, hogy a miniszterelnöknek ilyen rossz lenne a megítélése, ez egyszerűen nem így van. Én tudom, hogy a Fidesz nagyon keményen dolgozik ezen, hogy meglehetősen rossz legyen, de nem így van. Én - nyilván azzal is összefüggésben, hogy a kormány tagja vagyok - sokkal inkább azt szoktam hallani, hogy egy elismerés azért, hogy egy nagyon nehéz politikai helyzetben igazában folytatni tudta a miniszterelnök a reformokat és mindazt, amit elkezdett; hogy nagyon sokszor megfogalmazódott az, hogy az ellenzék Magyarországon olyan eszközöket választ, amelyek a nyugati demokráciákban nem elfogadott eszközök, részben parlamenten kívüli eszközök, részben túlmegy egy olyan fajta íratlan szabályrendszeren, ami egyébként elfogadható; nagyon sokszor elhangzott a populizmus az ellenzékkel kapcsolatban, és sok mindenkitől hallottuk a populizmust elítélő megnyilvánulást, utoljára Angela Merkeltől. Sőt kénytelen vagyok azt mondani, az, hogy Magyarország elsőként vágott bele azokba a nagyon fájdalmas reformokba, amelyeken valószínűleg keresztül kell mennie az új tagországok közül még soknak, ez egyre inkább egy elismerést vált ki. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ez nem igaz!) Mint ahogy az is, hogy a konvergenciaprogram, amiről tudjuk, hogy egy nagyon fájdalmas és egy nagyon nehéz, többéves folyamatot jelent, itt, úgy tűnik, Magyarország tartani tudja az előirányzatot, tehát a deficitcsökkentést és egyebeket. Tehát nincs Magyarországnak rossz híre minden igyekezet ellenére.
Nagyon sokfajta kérdés is elhangzott. Cardiff, illetve a foci Eb. Én azt gondolom, hogy nekünk mintha mindig lenne olyan feltételezésünk, hogy ezek a játszmák előre lejátszottak, és nem transzparens módon történnek, és már mindenki előre tudja a dolgokat. Én azt gondolom, hogy ott volt egy nagyon jó magyar pályázat, volt sokféle szempont - nyilván nem fogjuk tudni összeszedni az összes szempontot -, aminek ez lett a végeredménye. Az, hogy a miniszterelnök ott volt - mint ahogy a horvát miniszterelnök, Sanader úr is ott volt -, az azt mutatta, hogy ez Magyarország számára fontos. Én azt hiszem, nem jó, ha a magyar feltételezéseinket kivetítjük nemzetközi szervezetekre.
Oroszország. Azt hiszem, úgy fogalmazott képviselő úr, hogy Magyarország el van veszve. Én egyszerűen úgy fogalmaznék, hogy mást gondolunk az orosz kapcsolatokról, mást gondol a Fidesz, és mást gondolnak a kormánypártok. Azt hiszem, látnunk kell azt, nem biztos, hogy egy sérelmi politizálás hogy ténylegesen a magyar érdekeket szolgálja. Ez egyébként sokfajta viszonylatban felmerül, a múltkor Szlovákia kapcsán merült fel, szerintem ugyanaz a helyzet. Egy reálpolitizálás az, aminek igazában hatása lehet, és ami valóban a magyar érdekeket szolgálja. Én azt gondolom, ha visszanézünk a magyar történelemben, akkor azt látjuk, hogy pontosan ennek a hiánya az, ami nagyon komoly problémákat okozott Magyarország számára.
A mai Oroszország, még akkor is, ha nyilván rávetítünk egy csomó dolgot, nem azonos a Szovjetunióval, ez teljesen egyértelmű. Az is biztos, hogy egy, a Szovjetunió felbomlása utáni gyenge Oroszország most újra befolyásokat nyer, és megpróbál elfoglalni egy pozíciót, ami a méretének, geográfiai elhelyezkedésének, egyébnek megfelel.
Én azt látom, hogy ennek a fajta politizálásnak, amit Magyarország Oroszország kapcsán visz, ennek nagyon komoly támogatottsága van az Európai Unióban, és nagyon sok ország hasonlóan gondolkozik. Tegnap pontosan az észt-orosz konfliktus kapcsán említettem azt, hogy Magyarország ott volt a soros elnökséget adó németországi vélemény és megfogalmazás mögött, ahol egyrészt az fogalmazódott meg, hogy elfogadhatatlan, hogy Oroszország nem biztosítja a diplomáciai képviselet védelmét, a diplomaták biztonságát, hogy a bécsi egyezménynek mindez nem felel meg. Itt teljesen egyértelmű a véleményünk, mint ahogy a német vélemény is az volt. És aztán utána örömmel hallottam - én Javier Solanától még nem hallottam ezt a véleményt, hogy igazából neki az a dolga, hogy hűtse le ezeket a konfliktusokat -, a német törekvés ugyanez volt. Tudjuk, hogy a történelmi sérelmek azok, amelyekből borzasztó gyorsan történik egy eszkaláció, pontosan amiatt, hogy nagyon sok minden feldolgozatlan még ebben a régióban. Ugyanezt látjuk Magyarországon is, és ezt látjuk a régió sok országában. A lényeges az, hogy ezekkel valami történjen, olyan keretek között, amelyek elfogadható keretek. A német deklarációnak pont ez volt a másik fontos üzenete, hogy a tolerancia és egymás méltóságának tiszteletben tartásával rendezendő a kérdés. Itt ma sok szó esett erről, hogy ott is van egy csomó megoldatlanság ott élő orosz kisebbséggel. Én tegnap említettem azt is, hogy itt valamennyire közvetetten mi is egy hasonló helyzetben vagyunk benne a Lettországban élő kárpátaljai idős emberekkel kapcsolatosan. Tehát azt hiszem, egyszerűen egy véleménykülönbség van, és nekem az az érzésem, hogy amit mi gondolunk, az közelebb áll az európai uniós gondolkodáshoz, mint amit a Fidesz gondol.
Nabucco, Blue Stream. Kérdezte képviselő úr, elnök úr, hogy mit gondolok erről. Az mindenképpen jó, ha lesz egy parlamenti vitanap erről, talán felszínre tud kerülni az, hogy a magyar sajtóban és a magyar belpolitikában az egész energiapolitikai kérdés erre a "vagy-vagy"-ra hegyeződött ki. Miközben azt látjuk, hogy az Európai Unió energiapolitikájának ez egy icipici része, az úgy indul, hogy energiahatékonyság, úgy folytatódik, hogy üvegházhatású gázok kibocsátásának nagyon lényeges csökkentése, a következő nagyon fontos a megújuló energia arányának növelése, a diverzifikálás, amiben benne van az elérési útvonalak és lehetőség szerint a források diverzifikálása is. Tehát ez egy nagyon komplex gondolkodás. De azt látjuk, hogy ma az Európai Unióban huszonhétféle energiapolitika van, mert nagyon különböző helyekről kapják az energiát, másként gondolkoznak például nukleáris energiáról és nagyon sokféle egyéb kérdésről. Elindult egy közös gondolkodás. Mi azt képviseljük, hogy ez folytatódjon, azt képviseljük, hogy a következő költségvetési időszakban ehhez források is rendelődjenek hozzá. Tehát én azt láttam, hogy a magyar sajtóban ennek van egy leszűkített és leegyszerűsített kezelése.
Ha azt kérdezi elnök úr, azzal egyetértek-e, hogy köteleződjön el a magyar kormány a Nabucco mellett, akkor azt tudom mondani, hogy ez korai. Én magam el fogok menni Azerbajdzsánba hamarosan, hogy megnézzem egészen konkrétan a saját szememmel, hogy mi az, ami valóban remélhető ott a források szempontjából. Pi. 120BB 121 (Göncz Kinga)Szeretnénk további információkat szerezni - de nemcsak mi, hanem együttműködve a többi európai uniós tagországgal - arról, mi minden az, ami még belekerülhet ebbe a csőbe. Azt látjuk, hogy döntések nem születtek meg sem egyik, sem másik vezetékről. Azt látjuk, hogy elérési útvonalakról sem születtek meg döntések. Azt gondolom, hogy felelőtlenség lenne valami olyan mellett elköteleződni, amiről nem tudjuk, hogy megvalósítható-e és valóban működik-e. Látok komoly törekvéseket arra - és azzal én egyetértek -, hogy a Nabucco nagyobb mértékben jelentene diverzifikálást, mint a Blue Stream; ebből a szempontból Magyarország számára is jó, ha nemcsak az elérési útvonal, hanem a forrás is diverzifikálódik.
Nagyon sok európai uniós kollégámmal beszéltem erről a kérdésről. Amikor fölteszem azt a kérdést, hogy ahol nagy olaj- és gázkészletek vannak - tudjuk, hogy Oroszország, ahol körülbelül az összgázkészlet 30 százaléka van, Irán, ami szintén nagyon lényeges készletekkel rendelkezik, és nagyon sok kérdőjel van Türkmenisztán és Kazahsztán ügyében. Egyszerűen feltáratlanok a források -, hogy például akkor hogyan gondolkodunk az iráni gázról. És ott már kiderül, hogy nagyon különbözően gondolkodnak a mi partnereink is arról, hogy az Iránnal együtt járó politikai bizonytalanság, az energiaellátás szempontjából mit is jelent, és meddig gondolkodunk a kapacitásban.
Azt hiszem, hogy Magyarország számára az egyetlen bölcs lépés az, ha azt mondja - egyébként sem mi vagyunk a legnagyobb fogyasztók tehát ez megint a belpolitika megnyilvánulása volt, hogy Magyarországon múlik, hogy mi lesz ezzel a vezetékkel. Szó nincs róla, nálunk sokkal nagyobb fogyasztók vannak.
Egyébként ha még egy számot mondhatok erre. Körülbelül 500 milliárd köbmétert fogyaszt most Európa gázból, és körülbelül 300-zal többre lesz szükség 2020-ra. Ennek körülbelül az 5 százaléka az, ami a Blue Streamen jönne. Tehát azt gondolom, az is félrevezető adat, ami azt mondja, hogy akkor tényleg diverzifikáltunk és megszabadultunk egyfajta függőségtől. A realitás az, hogy nagyon komoly tartalékok vannak Oroszországban, tehát már csak azért is egyfajta kapcsolat és párbeszéd szükséges, egyébként ezt követi nagyon sok európai uniós tagország - megkötik a saját hosszú távú megállapodásaikat Oroszországgal - Németország, Franciaország, Olaszország, Görögország.
Azt gondolom, hogy Magyarország nem nagyon tehet rosszabbat, mint megfelelő információ nélkül eldönt valamit, ami esetleg az energiabiztonságot veszélyezteti. Az teljesen világos, hogy ennek van stratégiai jelentősége, nyilván ezt is figyelembe kell, de abban az értelemben kell figyelembe venni, hogy hogyan is lépünk tovább, és mennyire biztosítható például a Kaszpi-tengeren való áthaladás nemzetközi jogi feltételrendszere és egyebek. De szerintem erről fogunk még sokat beszélni. Azt gondolom, hogy veszélyes, ha ezt leegyszerűsítjük. Az észtországi kérdésről valamennyire beszéltünk.
Nyugat-Balkán és az Ahtisaari-terv. Magyarország úgy foglalt állást, hogy nagyon fontos az Ahtisaari-tervnek az a része, ami a közösségek jogainak biztosítását és garantálását jelenti. Ennek többféle szempontból is jelentősége van például amiatt, hogy nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ne legyen egyfajta belső migráció. Tudjuk, hogy a Vajdaság etnikai összetételét és feszültségszintjét megváltoztatta az, hogy nagyon sokan települtek le a jugoszláv háború menekültjei közül. Tehát fontosnak tartjuk ezt az elemét, és fontosnak tartjuk azt, hogy az Ahtisaari-terv alapján egy teljesen egyértelmű biztonsági tanácsi döntés történjen, tehát hogy minden európai uniós de Európai Unión kívüli ország számára is lehetőséget jelentsen arra, hogy egységesen lehessen reagálni, elfogadni vagy nem elfogadni a függetlenséget.
Schengen. Nem azt mondtam, hogy rendben van. Azt mondtam, hogy egyrészt azt mondtuk, hogy szeretnénk befejezni és továbbvinni a saját európai uniós integrációnkat, és ebből a szempontból Schengen nagyon fontos lépés. Az az érzésem, hogy erről többé kevésbé konszenzus is van, hogy be kell lépnünk a schengeni zónába. Azt mondtam, hogy megpróbáljuk a maximális mozgásterünket kihasználni arra, hogy a lehetőségek határain belül lehetővé tegyük az utazást, a lehető legszélesebb körben ingyenessé, a lehető legszélesebb körben ötévessé a lehető legszélesebb körben kishatárforgalmi lehetőségek biztosításával.
Fölmerült a kettős állampolgárság kérdése a vajdaságiak számára. Úgy emlékszem, hogy amikor Frattini biztos úr itt volt, nekem is elmondtam, de úgy tudom, hogy a bizottságnál is elmondta, hogy a kettős állampolgárság kérdése nem csak egy ország belügye. Nekem úgy fogalmazta meg egészen pontosan, hogy az Európai Unió országokat vesz föl a tagjai sorába, és ha egy ország úgy ítéli meg, hogy kettős állampolgárságot ad a saját területén kívül élőknek, akkor azt a tagállamokkal egyeztetnie kell, hisz' az nem elfogadható, hogy esetleg tömegesen kerülnek be kettős állampolgárság révén abba az országba olyanok, akik egyébként még nem európai uniós tagország polgárai. Nagyon egyértelmű volt.
Fölmerült ez a román törekvések kapcsán is. Ezt sokszor hallottam. Mi most Moldovában egész konkrétan megkérdeztük, hogy mi is történik a kettős állampolgárság ügyében. Nekem azt mondták kormányzati szereplők, hogy hat, azaz 6 darab kettős állampolgárságot adtak ki a tavalyi évben a románok moldovai állampolgároknak. Nyilván pontosan amiatt, hogy ők is tudják, hogy ez nem ilyen egyszerű. Az egy dolog, hogy van egyfajta igény nyilvánvalóan. A kisinyovi központ pontosan ebben segít, hogy elérhetővé tegye az utazási lehetőséget, de ne feltétlenül ezen a módon tegye elérhetővé.
Mi is ezen dolgozunk. Amikor azt képviseljük, hogy egy road map legyen a vízummentességhez a nyugat-balkáni országok számára, amikor azt mondjuk, hogy kishatárforgalom és minél nagyobb számban történjen ötéves vízum kiadása, akkor szeretnénk az utazási lehetőséget megőrizni. Nem biztos vagy biztos, hogy nem az kettős állampolgárság erre a megoldás. Én azért vagyok szomorú ettől a felvetéstől, mert tudjuk, hogy ez nagyon komoly traumákat tud okozni, ha ez nem fog menni. Nem ilyen egyszerű, ez nem csak a mi döntésünk.
A prümi egyezmény. Említettem, hogy felmerült, hogy ez közösségi politikává váljon. Még nem az, de Magyarország csatlakozott hozzá. De az kétségtelen, mi azt képviseljük - nem a kétsebességes Európát. Azt nem szeretnénk! Egyértelmű, hogy nem ez az Európai Unió jövője vagy számunkra nem ez az, ami ma a magyar érdeknek megfelel.
Amit viszont fontosnak tartunk, az az, hogy lehessenek megerősített együttműködések, de ezek legyenek részben átláthatóak, hogy hogyan lehet ezekhez csatlakozni, másrészt azok az országok, amelyek ehhez nem csatlakoztak, kaphassanak segítséget ebben, hogy csatlakozhassanak. Azt gondolom tehát, hogy ha ennek megfelelő szabályozása van, ez a veszély nem áll fenn. Kozma képviselő úrnak, aki közben elment, köszönöm a kommentárjait. Én is azt gondolom, hogy őszintén remélem, hogy ez az időszak a reális külpolitizálás és egy aktív külpolitizálás időszaka volt. Nyilvánvalóan különböző megítélései lehetnek ennek.
Gruber képviselő úrnak szintén köszönöm a pozitív szavait Kisinyovról. Én is azt gondolom, hogy ott Magyarország nagyon láthatóvá vált, és az egy közös siker, és azt gondolom, hogy az a jó, ha azt tudjuk mondani, hogy Magyarországért és Magyarország láthatóságáért tesszük ezeket.
Nagyon sok kérdést tettek fel. Az oslói tanácskozás után az összes tagország védelmét kell biztosítani. Elindult ez a tárgyalás. Mi is ezt mondtuk, hogy ezt NATO-keretekben kell folytatni. Többé-kevésbé annak volt egy támogatottsága, hogy meg kell vizsgálni azt, hogy melyik ország számára jelent ez a rakétavédelmi rendszer védelmet; valóban lefedi-e az országokat vagy nem fedi le. Azt gondolom, hogy folytatódik ez a tárgyalás.
A rakétavédelmi rendszer kapcsán meglehetősen nehéz ülés volt Lavrov külügyminiszter úrral; akkor történt meg a hagyományos fegyverzetleszerelési egyezmény moratóriumának bejelentése, ami úgy hangzott, hogy egy évre. Tehát nem arról van szó, hogy most leáll, hanem hogy egy évig kvázi tárgyalásokra van szükség ahhoz, hogy mi legyen a folytatása ennek a dolognak. Elég nyilvánvaló volt, hogy a helyzetmegítélés különböző.
Egyrészt Lavrov külügyminiszter úr azt mondta, hogy úgy látja, hogy nincs olyan veszély, amivel szemben ez a rakétavédelmi pajzs védene, másrészről azt sérelmezte, hogy nem kezdettől vonták be Oroszországot ezekbe a tárgyalásokba. Úgy tudom, hogy azóta ez tárgyalás folytatódott. 130Pi. 131 (Göncz Kinga)Ott volt egy értelmezési különbség ebben is, hogy az isztambuli megállapodás része vagy nem része, azonosan kezelendő vagy feltételként kezelendő, a hagyományos fegyverzetleszerelési megállapodás kapcsán. Én azt gondolom, hogy ez egy elinduló beszélgetés volt, ott nem lehetett megállapodásra jutni. Ez nyilvánvalóan folytatódik, és tulajdonképpen ezt is jelezte ez, hogy folytatódik.
A befagyott konfliktusok esetében különböző kérdések vannak. Grúzia itt felmerült egyéb kérdésben. Ott elindult egy tárgyalás az orosz csapatok kivonásáról, illetőleg helyettesítésről, egy nemzetközi erők jelenlétével való helyettesítésről. A Dnyeszteren túli konfliktus esetében - magyar részvételt kérdezett -: azt gondolom, ott nagy jelentősége van annak, hogy Mizsei Kálmán az Európai Unió különleges képviselője, aki maga próbálja segíteni a moldovai vezetést ezekben a tárgyalásokban. Egyébként a megállapodás az, hogy az Európai Unió része ezeknek a tárgyalásoknak, és próbálja ezt segíteni. Tudjuk, hogy itt vita van Oroszországgal a befagyott konfliktusok kapcsán, és valószínűleg ezek nem fognak egyhamar megoldódni. Azt hiszem, fontos itt is a párbeszéd, hogy olyan irányba lehessen továbblépni, ami megoldásokat jelent.
Afgán civil programok. Ezek gyakorlatilag most indulnak. Valóban így van, hogy ősztől a katonaság szervezésében mentek civil programok. A Külügyminisztériumban a pályázatok már lezajlottak, és hamarosan indulnak a programok. Én magam is készülők, és azt megpróbálhatjuk megoldani, ha elmegyek Afganisztánba, akkor esetleg tudunk egy olyat szervezni, hogy többen jöjjenek el és nézzük meg. Még nem nagyon van mit látni a dologban.
Török csatlakozás és francia elnökválasztás. Én azt gondolom, hogy a török csatlakozás kérdése nemcsak a francia elnökválasztás eredményétől függ, a törököktől nagyon nagy részben függ. Tudjuk, hogy itt befagyasztottak nyolc tárgyalási fejezetet, hogy a lezárást az ankarai kiegészítő jegyzőkönyv teljesítéséhez kötötték. Azt látjuk, és ezt hosszú ideje mondjuk, hogy itt a választások előtti időszak nem igazán kedvez annak, hogy komoly előrehaladások legyenek. Látjuk most a turbulenciát Törökországban, és látjuk azt, hogy mintha belül is lenne egy harc ezen, hogy mennyire ez a török út és mennyire más a török út. Azt gondolom, hogy nagyon nagy mértékben ettől függ, hogy merre fog ez tovább menni. Én magam Babacan miniszter úrral személyesen is beszéltem, és akkor ezeket végigbeszéltük, hogy én Európai Unión belül hogy látom azt, hogy Törökországnak miket kell tennie ahhoz, és hogyan is jelenik ez meg.
Hárs Gábor képviselő úr. Orosz-észt témáról már volt szó. Ázsiapolitika. Tudomásul kell vennünk, hogy több ázsiai ország globális szereplővé vált gazdasági szempontból, de nemcsak gazdasági szempontból, hanem politikai szempontból is. Például Kínában a külügyminiszterrel volt egy nagyon érdekes beszélgetésem a koszovói kérdésről és a biztonsági tanácsi határozatról - tudjuk, hogy Kína szintén állandó tagként nagy befolyással rendelkezik. Lehetőség nyílt arra, hogy elmondjam azokat a szempontokat, amelyek amellett szólnak, hogy nem lehet nagyon hosszan elhúzni ezt az időt, döntésre van szükség, mi hogyan látjuk ezt a kérdést. Nagyon nagy figyelemmel követték egyébként. De azt látjuk, hogy környezetszennyezési szempontból, illetőleg globális felmelegedés szempontjából, energiakérdések szempontjából is globális szereplők az ázsiai országok.
Hogy mennyire fontos Magyarország számára Ázsia: 2002-ben 3,6 milliárd dollár volt a kereskedelmi forgalom és most 14 milliárd. Tehát egy fantasztikusan gyors növekedés van. És körülbelül 5 milliárd dollárnyi befektetése van ezeknek az országoknak Magyarországon, ami az összes befektetés körülbelül 10 százaléka.
Turizmus. Elindult a kínai turizmus, Magyarország egy kiválasztott célország. Dél-koreai turisták... - körülbelül 50 ezer turista van minden évben.
Elindul egy oktatási együttműködés. Borzasztó nagy oktatási piac, azt gondolom, hogy ezekkel a lehetőségekkel élnünk kell.
Egyébként kínai, dél-koreai látogatásnak kézzel fogható eredményei lesznek, lesz egy magyar évad ősztől. Magyarország az egyik első ország, amelyik bejelentkezett a sanghaji expóban való részvételre. Azt képviseltük, hogy szeretnénk, ha Kína itt, Magyarországon csinálna egy regionális brand trade centert. Egyébként Kína nagyon erősen változtatna a termékstruktúráján, az olcsó termékektől a high-tech irányába, és azt gondolom, hogy ez különösen fontos Magyarországnak. Tehát azt hiszem, hogy nagyon erősen dolgoznunk kell ezen, és talán hasonlóan látjuk.
Visegrádi együttműködés. Azt hiszem, hogy ez részben az Európai Unió többi tagországa számára is egy elfogadott formáció. Nyilvánvalóan nem teljes az egyetértés, például alkotmányszerződés ügyben a lengyelek és a csehek picit mást gondolnak az alkotmányszerződés jövőjéről, Lengyelország talán az Oroszországgal való viszonyról is. Nagyon érdekes beszélgetésünk volt a lengyel külügyminiszterrel, egy teljes napot töltöttem ott, és hosszú órákig beszéltünk a tapasztalatainkról, az ő tapasztalatukról és a mi tapasztalatainkról. Én azt gondolom, hogy a visegrádi együttműködésnek ez is egy lehetősége, hogy ezeket a hasonló történelmi tapasztalatokat, az ebből következő lépéseket is lehessen egyeztetni.
Gógl képviselő úr. Azt hiszem, hogy az '56-os ügyekre valamennyire választ adtam. Az alkotmányszerződés preambuluma kapcsán mi azt képviseljük, hogy ez maradjon így. Nyilván sok minden bekerülhetne ebbe, az a félelmünk, ha sok minden bekerül, akkor sok minden kikerül. Azért ez egy nagyon kemény, hosszú munka és kompromisszumok sorának az eredménye. Mi azt próbáljuk most képviselni, hogy az első rész maradjon változatlanul, és ne nyissuk ki, akkor is, ha nyilván szeretnénk bizonyos dolgokat ott látni. Azt tudjuk, hogy a kinyitása egy témának mindig végtelen sok időt igényel, és azt inkább veszélyesnek tartjuk.
Elnökség - ez többször felmerült. Hadd válaszoljak együtt többeknek, akik kérdezték ezt. A 2011-es elnökség kapcsán most kettő, illetve három sürgős teendőnk van, és aztán még lesz időnk a folytatásra. Ez pedig az, hogy egyrészt meg kell kezdeni a kiválasztását azoknak az embereknek, akik kulcsszereplői lesznek a 2011-es elnökségnek, akik munkacsoportokat tudnak vezetni megfelelő nyelvtudás, megfelelő ismeretek birtokában. Szetey államtitkár úr működik együtt szorosan a Külügyminisztériummal abban, hogy elinduljon ez a kiválasztás. Először belülről, aztán feltehetően kívülről is kell keresnünk szerepelőket ehhez. Ennek az előkészítése folyik most, hogy ennek a feltételrendszere, kritériumrendszere kialakuljon.
A másik, amit elkezdtünk, hogy összegyűjtsük a tagállami tapasztalatokat az elnökségi időszakkal kapcsolatban, hogy tanulni tudjunk mindabból, ami a korábbi elnökséget adó országok tapasztalata.
A kiválasztás után egy intenzív képzésre lesz szükség és arra, hogy azok az emberek, akik kiválasztásra kerültek, valóban benne maradjanak az államigazgatásban, és valóban Magyarország érdekeit szolgálják az elnökségi időszakban. Ennek a kidolgozása is elindult. A miniszterelnök úr vezetésével van egy szűkebb grémium, amely ezt előkészíti.
Volt egy olyan kérdés, hogy bevonjuk-e az ellenzéki képviselőket. Én azt gondolom, hogy a politikai kérdések, azok, amelyek az elnökség tényleges témájáról szólnak, még picit odébb vannak, addig azért még nagyon hosszú idő van hátra. Nyilvánvalóan Magyarországnak tovább kell vinni témákat, és meg kell találni azokat a témákat, amelyek a saját profiljába illeszkednek. Egyelőre a kiválasztás, képzés kérdése az, amiben elindult a munka. Biztosan fogunk konzultálni ellenzéki képviselőkkel akkor, amikor a politikai kérdésekre kerül sor, arra, hogy mi legyen az arculata a magyar elnökségnek, ez most még korai talán.
Szabó képviselő úr - stratégia. Hadd mondjam, nem volt külügyi stratégia, itt mintha valamilyen félreértés uralkodna. Voltak beszámolók a Külügyminisztérium munkájáról és a külügyi tevékenységről. Amit most megpróbálunk, az az, hogy egy szélesebb alapon és valóban így, hogy olyan szakértők bevonásával, akik ráadásul nem feltétlenül állnak közelebb a kormánypártokhoz, szándékosan olyanokat is bevontuk, akik nem, hogy legyen egy széles indítása ennek. Pi. 140BB 141 (Göncz Kinga)Azt kértük, hogy alaptanulmányok szülessenek, amikből lesznek majd összefoglalók. Ilyen - legjobb tudomásom szerint - egyáltalán nem készült még eddig, nyilván ezért is van hosszabb rákészülési idő.
Kik vesznek ebben részt, mely intézmények? Volt egy ilyen kérdés is. Részben a Közép-Európai Egyetem tanszékei, részben a Világgazdasági Kutatóintézet, az Akadémia Kisebbségkutató Intézete, a Demokráciaközpont, és nagyon sok kutató egyéni felkérés alapján is.
Elnökség, Külügyi Intézet működése. A Külügyi Intézet fölállt, és nagyon komoly szerepe lesz; már most is elkezdett kialakulni részen az alaptanulmányok konferenciákon történő megbeszélésében, illetve majd az összegzésekben és az összefoglalókban is. Elkezdett a Külügyi Intézet úgy működni, mint egy ahogy egy Klasszikus Külügyi Intézet működik, és akkor itt elmondanám - bár erről beszéltünk itt -, hogy a Teleki Intézet megszüntetése után részben a Külügyi Intézet vette át a klasszikusan külügyi intézeti funkciókat; az Akadémia átvette a kisebbségkutató munkacsoport - nem teljes egészét, hanem - embereit. Ez az ő döntésük volt egyébként, hogy hány embert és kiket vesznek át, és ilyen módon tulajdonképpen ott inkább az alapkutatás-jellegű kutatások folyhatnak.
Horváth képviselő úrnak: én is azt gondolom, hogy nincs rossz image-ünk a világban. A V4-et próbáljuk használni, de egyetértek abban, hogy nagyon fontos, hogy a visegrádi országok együttműködése látható legyen és az egyeztetése folyamatos legyen.
Horvátországot nagyon nagy mértékben támogatjuk. Most jöttem meg Horvátországból. Elnök úrral voltam ott csütörtök-pénteken. Egyértelműen az a visszajelzés, hogy nagyon sokat segített Magyarország eddig is, és remélik, hogy ez folytatódik is.
Hogy az azeri és a kaukázusi kapcsolatok fontosak. - Ez így van részben energiaszempontból, részben egyéb szempontokból is. Említettem, hogy most fogok menni Azerbajdzsánba. A külgazdaság az egyik prioritása, talán az egyik legfontosabb prioritása a diplomáciának, és próbáltam is erről dolgokat mondani, hogy pont a magyar bort el tudjuk-e adni. Ez egy másik kérdés, de azt gondolom, hogy itt is van egy mozdulás.
A külföldi magyarok nagyon fontos szereplői a külső kapcsolatoknak. Ezt próbáljuk hangsúlyozni mindig, hogy ezek a közösségek azok, amelyek hidat képeznek két ország között, és próbáljuk ezt tudatosan is építeni ezt a kapcsolatrendszert; nyilván lehetne továbblépni ebben, de próbáljuk.
Szakács képviselő úr kérdésére. A koszovói rendezés ügyében azt hiszem, beszéltünk. Ukrajna kifejezetten azt kérte, hogy ne avatkozzunk be, mert belpolitikai válságnak kezeli a kérdést. Mi többször megkérdeztük, hogy tudunk-e valamit segíteni. Ennek ellenére ha tudunk, akkor természetesen Ukrajna rendelkezésére állunk.
Balla képviselő úrnak mondtam, hogy kik vannak benne a stratégia kidolgozásában. A NATO-refom ügyében azt gondoljuk, hogy a biztonsági kihívások globálisak. Nyilvánvalóan ebből a szempontból fontos, hogy a NATO együtt tudjon működni olyan országokkal, amelyeknek szintén szerepük lehet a globális biztonság biztosításában. Magyarország ezt képviseli.
Grúzia ügyében azt gondoljuk, hogy a regionális biztonság összefüggésében kell vizsgálni ezt a kérdést. Elindultak az orosz csapatkivonásokról a tárgyalások, és a bizonyos nemzetközi csapatokkal való helyettesítésről nyilvánvalóan ez egy hosszabb folyamat.
Kárpáti képviselő úr kérdésére, az oroszországi kivitel szempontjából kiderült, hogy nem elegendő árualap van Magyarországon, úgyhogy közös befektetések, közös agrárvállalkozások, közös feldolgozások javaslatai merültek fel, és feltehetően ebbe az irányba tudunk továbblépni; ez egy fejlettebb együttműködési forma azon túl, hogy közvetlenül exportálunk.
Vállalkozásfejlesztés, Corvinus ZRt. Azt látjuk, hogy a határon túli magyar vállalkozások támogatása nagyon nagy mértékben segíti a kapcsolatokat, de segíti az ott élők egzisztenciális biztonságát is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter Asszony! Gratulálunk; mármint ahhoz, hogy sikerült minden kérdést...
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Érinteni.
ELNÖK: ...napirendre venni, és kaptunk egyfajta választ. Azt hiszem, nem lehetett a célja, hogy egyetértést tudjunk kialakítani ezekben a kérdésekben, de azt gondolom, hogy az is előrelépés, ha tudjuk rögzíteni, hogy miben nem értünk egyet.
Való igaz, van jó néhány ilyen kérdés. Mindenekelőtt Magyarország megítélésének kérdésében szemmel láthatóan szögesen ellentétesen látjuk a helyzetet. Úgy látjuk, hogy Magyarország meglehetősen nehéz időszakot él át, és a nemzetközi megítélése nagyon komoly vizsgálatot igényel, mint ahogy való igaz, Oroszország és az Oroszországgal összefüggő nagyon sok problémában - rakétavédelem, Ukrajna, Észtország, Koszovó -, számos kérdésben nagyon karakteresek, szokatlanul karakteresek a magyar belpolitikában kirajzolódó nézetkülönbségek, és még sorolhatnék valóban néhány kérdést: nemzetpolitika, kettős állampolgárság a vajdasági magyaroknak.
Úgy vélem, hogy azt jelzi, hogy az ilyen típusú párbeszédre nagyon nagy szükség van, mert a magyar külpolitikában többé-kevésbé volt az elmúlt közel 20 ében, a rendszerváltozást követően nagyon határozott törekvés a külpolitikai konszenzus megteremtésére, fenntartására, és úgy látom, hogy ilyen mélységű, ilyen hangsúlyú nézetkülönbségek nem jellemezték az elmúlt időszakot, ami nem jelenti azt, hogy ne lenne számos kérdés, amiben az érintkezési pontokat is azonosítani lehet, de nyilvánvalóan ahol ezek nincsenek meg, ott fokozott erőfeszítésre van szükség.
Köszönjük szépen, hogy ez a mai ülés ennek a helyzetnek a feltérképezéséhez hozzájárulhatott. Kárpáti képviselőtársam már nem tudta megvárni a válaszomat a nekem intézett kérdésére.
Csak azt tudom neki mondani, hogy... (Hárs Gábor közbeszólására:) Köszönöm szépen, Hárs képviselő úr. Tehát némi megértést kérnék tőle és képviselőtársaimtól, mert nyilvánvalóan amikor pártpolitikusok vagyunk is, de betöltünk bizonyos értelemben közjogi funkciókat is, ennek az összehangolása némi nehézséget jelent, nem sikerül mindig tökéletesen, de én a magam részéről azt tudom mondani, hogy mindig arra törekszem, hogy a bizottsági ülés vezetése és a pártpolitikai álláspontok kinyilvánítása egyértelműen elváljon egymástól.
Köszönöm a lehetőséget, miniszter asszony, és bízunk abban, hogy a közeli jövőben folytathatjuk a párbeszédet. Jó munkát kívánok önnek, munkatársainak, és mielőtt berekeszteném az ülést, jelzem képviselőtársaimnak, hogy május 14-én 12-kor fogunk szerződésekről tárgyalni. Nem leszek itt, ezért kérném Szabó alelnök urat, hogy vegye át tőlem a 14-ei 12 órás ülés vezetését, és 22-én pedig ahogy már tegnap is jeleztem, délután fogunk 2-kor nagykövetjelöltekkel, illetőleg Ukrajnával foglalkozni.
Ha nincs több megjegyzés... Hárs képviselő úr!
HÁRS GÁBOR (MSZP): Az a kérésem, hogy a kérésem, hogy a 14-ei ülés 12-kor való kezdése jelentsen fél 1-kor való befejezést, mert mint jeleztem az Interparlamentáris Unió közgyűlése lesz.
ELNÖK: Ez egy ötperces ülés lesz.
HÁRS GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Szeretném, ha minél nagyobb számban ott lennének képviselőtársaim az IPU közgyűlésén.
ELNÖK: Az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 40 perc)
|
Németh Zsolt |
|
|
a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Podmaniczki Ildikó és Barna Beáta