KHTB/15/2006
(KHTB/15/2006-2010)
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2006. november 28-án, kedden 11.00 órára
az Országház főemelet 55. számú tanácstermébe
összehívott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló(k) *
Általános bevezető *
Tájékoztató a Teleki László Alapítvány jövőjéről. *
Fekszi Márta szóbeli tájékoztatása *
Granasztói György hozzászólása *
Diószegi László hozzászólása *
Fekszi Márta reagálása *
Az elnök ismertetése a Fidesz álláspontjáról *
További képviselői kérdések, észrevételek *
Granasztói György reagálása *
Diószegi László reagálása *
Fekszi Márta válaszai *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/1145. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
A Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság között a bűnüldöző szervek határokon átnyúló együttműködéséről szóló, Brdoban, 2006. október 25-én aláírt Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi. szerződésről (T/1372. szám) (Általános vita) *
Egyebek *
1. Tájékoztató a Teleki László Alapítvány jövőjéről.
Előadó: Külügyminisztérium
Granasztói György, a Teleki László Intézet főigazgatója
Diószegi László, a Teleki László Alapítvány ügyvezető igazgatója
2. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/1145. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
3. A Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság között a bűnüldöző szervek határokon átnyúló együttműködéséről szóló, Brdoban, 2006. október 25-én aláírt Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/1372. szám) (Általános vita)
4. Egyebek
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP) alelnök
Szabó Vilmos (MSZP) alelnök
Dr. Gedei József (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz) Németh Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) dr. Kékesi Tibornak (MSZP)
Dr. Gedei József (MSZP) dr. Szakács Lászlót (MSZP) megérkezéséig
Balla Mihály (Fidesz) Potápi Árpádot (Fidesz) megérkezéséig
Fekszi Márta államtitkár (Külügyminisztérium)
Granasztói György, a Teleki László Intézet főigazgatója
Diószegi László, a Teleki László Alapítvány ügyvezető igazgatója
Bacskai József (Pénzügyminisztérium)
Hetei Tibor (Pénzügyminisztérium)
Erdélyi Rudolf (Pénzügyminisztérium)
Hölzl Lipót (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 13 perc)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! A plenáris ülésen még zajlik a Szülőföld Alapról a vita, ezért csúsztunk egy pár percet, de néhány képviselőtársunk tartja a frontot a plénumon, ezért úgy látom, hogy felszabadultak mind a kormánypárti, mind az ellenzéki résztvevői is a vitának.
Bejelentem a helyettesítéseket. Megállapítom a határozatképességet. A napirenddel kapcsolatban el szeretném mondani, hogy kiegészítettük a Teleki László Alapítvány jövőjéről szóló napirendi ponttal, tekintettel arra, hogy a hétvégén az üggyel kapcsolatban kibontakozott a magyar nyilvánosság szintjén is egy meglehetősen intenzív vita és közvetlenül érinti a magyar külpolitika működésének ennek a háttérintézménynek a jövője. Több alkalommal is jártak önök itt nálunk a Külügyminisztérium részéről és köszönöm a példás készséget, hogy rendelkezésünkre állt államtitkár asszony, hogy ilyen rövid értesítés ellenére is meg tudjuk ezt a kérdést vitatni. Azt hiszem, nem igényel különösebb magyarázatot, hogy erre miért volt szükség.
A napirenddel kapcsolatban van valakinek kérdése. Ha nincsen, felteszem szavazásra. Ki támogatja a napirendet? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm.
Tájékoztató a Teleki László Alapítvány jövőjéről.
Az első napirendi ponthoz köszöntöm Fekszi Márta államtitkár asszonyt. Államtitkár asszonytól nagyon friss dokumentumokat is megkapott a bizottság. Ezek ott vannak az önök asztalán, illetőleg egy-két egyéb dokumentummal ezt kiegészítettem, ami az első napirend tárgyalásához szükséges, így külön is a kormányhatározat, amely február 22-én született. Az államtitkár asszony tárgyalása a Teleki László Alapítvány részéről Diószegi úrral, akit nagy tisztelettel köszöntök mint az alapítvány ügyvezető igazgatóját. És hasonló nagy tisztelettel köszöntöm Granasztói György urat, a Teleki László Alapítvány főigazgatóját. Még egy dokumentumot találhatnak, amit az államtitkár asszony még melegében adott át és a kuratórium elnökének, Kosáry Domokosnak írta tegnap szintén összefüggésben a Teleki László Alapítvány jövőjével. Továbbá csatoltam a bizottsági tagoknak azt a levelet, ami alapján a külügyminiszter asszonyt, illetőleg a minisztériumot meginvitáltam a mai bizottsági ülésünkre.
Tisztelt Bizottság! Azt javaslom, hogy először hallgassuk meg az államtitkár asszonyt, jelezze, hogy hol tart az ügy, de ha van másfajta megegyezés a felvezetés sorrendjéről, az is megfelelő. Megadom a szót.
Fekszi Márta szóbeli tájékoztatása
FEKSZI MÁRTA államtitkár (Külügyminisztérium): Én mondok néhány szót elnök úr, igazából véve én önnek is jeleztem, hogy annyival nehéz helyzetben vagyok, hogy elég sok információ, ami még kéne ahhoz, hogy a Külügyminisztérium korrekt hozzáállását az ügyhöz bemutassam, nincs a birtokomban.
Tegnap találkoztam Diószegi úrral és az alapítvány más munkatársaival. Azért csak tegnap, mert a megelőző héten született meg a végleges kormánydöntés a Külügyi Intézet felállításával kapcsolatos lépések részletezéséről.
A kormányhatározat elég világosan tartalmazza, hogy az alapítvány tulajdonában lévő valamennyi ingatlan és vagyon kizárólag a Külügyi Intézet tevékenységére és az alapítvány által folytatott tevékenységek támogatására használható fel. Az is világosan benne van a kormányhatározatban, és ezt a Külügyminisztérium írta bele, hogy erről a felhasználásról a közvéleményt megfelelő módon tájékoztatni kell.
Gruber képviselő úrnak az interpellációra nincs viszontválasz, tehát nem mondhattam el a plenáris ülésen, hogy a Külügyminisztériumnak és a kormányzatnak esze ágában nincsen a Szilágyi Erzsébet fasori központi épületeket, székhelyet eladni, bármifajta más célra felhasználni. A Külügyminisztériumnak, mint a kormányzat által megjelölt kormányzati szervnek esze ágában nincsen az alapítvány tulajdonában lévő ingatlanokhoz hozzányúlni és azon módosítani, illetve az abból befolyt jövedelmet - mert hiszen benne van a kormányhatározatban, hogy a korábbi tevékenységek támogatására kell fordítani - elvonja. Ami igazából véve - és elnézést kérek, hogy így mondom - nyilván sérelmezhető és ez emberi okokból nyilvánvalóan abszolút érthető, hogy a Teleki Intézet munkatársait a kormányzat által elrendelt létszámcsökkentés és ésszerűsítés nyilvánvalóan érinteni fogja. De hát a Külügyminisztériumnak is jó néhány száz fővel csökkenteni kellett a létszámát idén, és jövőre is külképviseleteken. Tehát a mi tudomásunk szerint 46 főről van szó, de kértem az ügyvezető igazgató urat a névsor átadására is, ennyi főt nem fog az új Magyar Külügyi Intézet foglalkoztatni. Költségvetésileg húsz fő van betervezve. Ebből az én tudomásom szerint 13 főnek a státusa már egyeztetett, a többi létszámnál és státusnál még folyamatban van az egyeztetés.
Én arról is biztosítottam az igazgató urat és az ott megjelenteket, hogy ha a vagyonkötelezettségek, szerződések számbavétele megtörténik, amit az elnök úrnak tegnap hangsúlyoztam, hogy én ezen ismeretek birtokában nem vagyok, így tehát csak korrekt hozzáállást és ígéretet tudok tenni a kormánydöntés alapján, de valójában nem tudom teljes körűen, hogy még milyen kötelezettségvállalások léteznek az alapítvány által. Mi ezeket továbbvisszük, intézzük, ha megkapom az erre vonatkozó információkat, adatokat és ez vonatkozik a személyzetre is.
Ha a vagyonnak a további kezelésével és a megszüntetéssel kapcsolatosan további személyek alkalmazására szükség van, hiszen a határidő elég rövid, teljesen természetes, hogy azon személyeknek a foglalkoztatása mindaddig, amíg ez a folyamat le nem zárul, meg fog hosszabbodni január 1-je után is. Én azért vagyok nehéz helyzetben, mert nem tudom a pontos névsort, nem tudom a pontos szerződéseket, illetve azt, hogy azok mit tartalmaznak és mindazokat az információkat, amelyeket Kosáry Domokos akadémikus úrnak írtam és amire kértem a hozzájárulását, hogy ezt megkaphassa a Külügyminisztérium.
Mi abban maradtunk Diószegi úrral és az ott részt vevő személyekkel, hogy ha megkapjuk ezeket az információkat, folyamatosan együttműködünk, együttdolgozunk és együtt fogjuk végrehajtani ezt a kormánydöntést.
ELNÖK: Köszönjük államtitkár asszony. Vendégeink, parancsoljanak.
Granasztói György hozzászólása
GRANASZTÓI GYÖRGY, a Teleki László Intézet főigazgatója: Én előre szeretném bocsátani azt, hogy a Külügyi bizottság, mint politikai testület, nyilvánvalóan politikai döntést fog hozni ebben az ügyben. Nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy semmiféle politikai szándékot nem látok a Teleki László Alapítvány megszüntetésével vagy átszervezésével kapcsolatban, továbbá a munkatársaim elmondták, jól esett, hogy az államtitkár asszony a velük folytatott beszélgetés során külön kiemelte, hogy a Teleki László Intézetnek a munkáját nagyra becsüli, jónak tartja.
A harmadik, amit szeretnék megjegyezni, hogy személyemet illetően semmiféle támadás áldozatának nem érzem magam és semmiféle sértettség sincs bennem. Tehát félreértés ne essék, ezt az elemet is szeretném rögtön az elején kizárni, tehát úgy érzem, hogy a lényegre kell koncentrálnom. A rendelkezésemre álló időben szeretnék néhány dolgot elmondani az intézet tevékenységéről, szeretnék felvetni néhány olyan aggályt, amely az előjelek szerint számomra gondot jelent. De hangsúlyozom, hogy ezek szakmai, tudományos aggályok és semmi más ezek mögött nincs.
Ami az intézet tevékenységét illeti, arról azért tudok viszonylag röviden beszélni, mert van egy nagyon informatív, részletes honlapunk, tla.hu, illetve telekialapitvany.hu, ezen minden információ felvan a munkatársakat illetően, azok tudományos tevékenységét illetően, letölthetően, számtalan dokumentum, könyv, térkép, egyebek megtalálhatóak. Megtalálható egyébként az utolsó, 2002. évi intézeti jelentés is, amelyet a kuratórium elé terjesztettünk, tudniillik a kuratórium azóta nem tudott megfelelően működni, mert lejárt a mandátumunk, az elnök megbízatásának a megújítása elmaradt.
Amit az intézetről el szeretnék összefoglalóan mondani és ez azért fontos számomra nagyon, hogy meg lehessen érteni a probléma lényegét. A Teleki László Intézet azért egy különleges képződmény, mert itt problémaorientált alapkutatások folynak. A problémaorientáltság azt jelenti, hogy a magyar közéletet, politikai életet foglalkoztató jelentős kérdéseknek a tudományos kutatása, tehát lényegében akadémiai mércével mért alapkutatások folynak. Ez az egyik eredetisége. Ennek a következménye az, hogy kutatóink kiváló tudósok, két kivételével mindegyik minősített, ráadásul az egyik, ha megtette volna, már nagydoktor lehetne. A másik nagyon fontos dolog az, hogy a problémaorientáltságból adódóan kiváló szakértőkről is van szó, akiknek a neve állandóan forog a sajtóban. Megnyilvánulnak döntően annak a tudásanyagnak a birtokában, amelyet a tudományos kutatások alapján szereznek meg.
A másik, amit szeretnék röviden kiemelni az az, hogy ez egy interdiszciplináris kutatóhely, ilyen szempontból is egyedülálló Magyarországon, és az interdiszciplinaritás azt jelenti, hogy különböző társadalomtudományok művelői együtt dolgoznak ki különböző kérdéseket. Ez Magyarországon más társadalomtudományi intézetekben nem valósult még meg.
A harmadik, ami kezdettől fogva Kosáry Domokos különleges intenciója volt és a magam részéről ezt messzemenően magamévá tettem, hogy a régi egykori Teleki Intézetnek, a hivatalos nevén Államtudományi Intézetnek a hagyományát követni kell bizonyos dolgokban. Ez egyrészt abban nyilvánult meg, hogy a szomszédos országokat tekintve mindenképpen, Ausztriától úgynevezett országreferensi rendszer működik nálunk, másrészt az, hogy különös hangsúlyt fektettünk mindig az adatgyűjtésre, a térképek készítésére és egy olyan mélyfúrásszerű kartográfiai elemző munkára, amely egyébként az egykori Teleki Intézetnek már a hagyománya volt.
Röviden szeretném jelezni azt, hogy különféle külügyi intézeti megoldások lehetségesek. Az egyik volt az, ami most megszűnik, a másik az például, amelyet most a Külügyminisztérium fel szeretne állítani, egy úgynevezett a minisztérium struktúrájába illeszkedő külügyi kutatóintézet. Mind a kettőben van nemzetközi példa. A mi modellünk a francia külügyi intézet volt, amely teljesen független, körülbelül a fele a bevételeinek állami támogatásból, másik privát forrásokból érkezik. Hasonló a londonihoz. És ugyanakkor vannak olyanok, én például az oslói külügyi intézetet láttam ilyennek, amelyik kifejezetten beleilleszkedik a külügyminisztériumba. Azzal a különleges feladattal és nagy apparátussal, hogy az orosz, illetve volt szovjet térségben zajló folyamatokat elemzik és ezzel kapcsolatban egy igen komoly munka folyik ott. Ők a külügyminisztérium tisztviselői.
A magam részéről tehát azt szeretném mondani, hogy számos országban van külügyi kutató intézet, a legkülönbözőbb formákban, és ehhez járul az, hogy különleges helyzetet képviselnek az úgynevezett speciális regionális kutatóintézetek, mint például a mi Közép-Európa Kutatóközpontunk. Itt két intézményről van szó, a külügyi vagy külkapcsolatokat kutató központról és a közép-európai központról. Ennek a második központnak a jelentősége az, hogy miközben az egyik lényegében döntően a politikatudományok eszközeivel Magyarország külkapcsolatait kutatja, elsősorban az euroatlanti integrációs problémákat, a másikban többféle tudományág kombinációjával folyik a térség szorosan vett kutatása. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert ilyen komoly apparátussal működő kutatóintézet tulajdonképpen egész Lipcséig nem található, miközben egyre-másra kezdődik a hasonló intézmények felállítása Grünben, Kassán, illetve Bécsben működik az IDM nevű intézmény, amely azonban nem végez kutatásokat. Csak megbízásokat ad.
Azt szeretném ezzel kapcsolatban mondani és ezután én a bemutató részemről áttérnék az ellenvetések problémáira. Azt szeretném tehát mondani ezzel az egész dologgal kapcsolatban, ezzel a kutatóbázissal kapcsolatban, hogy az ilyesmi sajátos mindig hiányt pótol. Tehát olyan országokban, ahol rengeteg intézmény foglalkozik a szomszédsággal, például Franciaországban, ahol még külön német-francia közös egyetem is van, ott nem szükséges egy ilyen típusú intézménynek a megmaradása, tekintettel arra, hogy rengeteg egyéb kutatóhely foglalkozik vele. Nálunk az a helyzet és több kelet-európai országban is, a lengyeleket el is felejtettem említeni, akikkel szerződéses kapcsolatunk is van, hogy ott viszont éppen azért, mert a társadalomban viszonylag kevés olyan kutatóhely van, amelyik ezekkel a témákkal foglalkozna, ez egy bizonyos helyre koncentrálódik.
Most szeretnék áttérni azokra a felvetésekre, amelyeket én lényegében aggályosnak tartok a jelenlegi helyzetben. A rendelet 4. pontja rendelkezik lényegében arról, hogy a Magyar Külügyi Intézet néven költségvetési szervként kell alapítani egy tudományos háttérintézetet. Erre hivatkozott az államtitkár asszony is. Ebben számomra az egyik igen aggályos pont az, hogy ez a háttérintézet, "amely - a számára a külügyminiszter által előírt feladatokon túl..." stb., a másik kitétel ugyanebben a megfogalmazásban, hogy "hatékonyan ellátja, biztosítja a tudományos élet szabadságát - ez a lényeg, amit szeretnék kidomborítani: "a gyakorlati hasznosíthatóság szempontjainak figyelembevételével". Nekem itt az az aggályom, hogy a tudományos kutatás ezeket a fajta megszólításokat nem tudja elviselni. Tehát azt nem lehet meghatározni miniszteri, még oly tiszteletre méltó és abszolút megkérdőjelezhetetlen tisztességű igények ellenére sem, hogy a tudományos kutatásnak mi a tárgya egy adminisztráció, egy minisztérium vagy más bürokratikus szerv számára. Ez a tudománynak egy alapproblémája - sajnos. A másik, hogy a gyakorlati hasznosíthatóság kritériuma egy rendkívül veszélyes kritérium annak ellenére, hogy természetes módon a tudományos életet kívülről szemlélők számára mindig a gyakorlati hasznosíthatóság vetődik fel. De ha a kutatót a gyakorlati hasznosítási szempontok vezetik, akkor alapvető problémákat nem fog figyelembe venni és az nem kutatás, az egy másfajta tevékenység. Tehát én itt egy nagyon súlyos problémát látok, amit úgy lehet megfogalmazni, hogy különbséget kell tenni a szakértő és a kutató között.
A minisztérium legfrissebb megnyilvánulásaiból arra következtetek, hogy ők egy szakértő intézetet szeretnének létrehozni, amelynek a létjogosultságát én nem tudom megkérdőjelezni, de azért volna egy-két észrevételem ezzel kapcsolatban. Egy-két nappal ezelőtt a szóvivő beszélt arról, hogy kiváló szakértők fognak itt most majd közvetlenül bekapcsolódni a politikai elemző munkába és a többi. Az a helyzet, hogy a szakértő és a tudomány között határozott különbséget kell tenni, mert a szakértő a szakmájának átlagon felül vagy nagyon magas szinten felkészült szakértője, egy olyan szakmabeliséggel rendelkezik, amely azt jelenti, hogy azzal a tárggyal ő messzemenően kapcsolatban van, ismeri. A tudós viszont egy egész más kategóriát jelent, mert a tudomány lényegében általános, természeti, társadalomtudományi és filozófiai összefüggésekből és egy ebből adódó módszertanból vezeti le azt, hogy mivel foglalkozik. Ez a kettő nem keverhető össze. Az más kérdés, hogy egyrészt a mi esetünkben a problémaorientáltság következtében a kettőnek az ötvözete megvalósult, másrészt pedig az, hogy a legnagyobb tisztelettel beszélek bármiféle szakértőről, akinek a munkája elfogadható és megállja egyébként a tudományosság kritériumait is.
Most ebből a szempontból kicsit csodálkozom, mert végül is a Külügyminisztérium tele van kiváló szakértőkkel. Ami Latin-Amerikát vagy Ázsiát illeti, ott elsőrangú a diplomáciai kar. Nagyon kiváló szakértők voltak, vannak most is az európai integrációs vonatkozásban. Ráadásul ezek a szakértők hozzáférnek olyan információkhoz, minősített anyagokhoz, amelyekhez a jövőben egyébként nyilvánvalóan a mieink is hozzá fognak férni, de amelyekhez mi eddig nem férhettünk hozzá. De nekünk nem is volt ez a célunk, mert nekünk nem rövid távon kell gondolkoznunk és egy adott konkrét kormányzati feladathoz gyors szakvéleményt készíteni, hanem hosszú trendeket kell vizsgálni a legkülönbözőbb témakörökben, amelyekről egyébként - ismétlem - a honlapunkon információkat lehet szerezni, hogy mire vonatkozik.
Tehát én még egyszer szeretném azt mondani, hogy a tudományos potenciálunkat féltem elsősorban. És különösen féltem a közép-európai kutatásokat. A két ellenvetésem közül az elsőt nagyjából már körüljártam, itt van egy elméleti probléma, amelyet az intézmény, ha valóban ténylegesen a továbbiakban is érvényesül az a jóindulat, amely megkérdőjelezhetetlenül tükröződik az államtitkár asszony szavaiban, akkor nyilvánvaló, hogy arra is fognak gondolni, hogy ennek a bizonyos intézménynek kellő tudományos kvalifikációjú vezetői legyenek a későbbiekben, hiszen ez garantálja a leginkább azt, hogy a tudományos elismertség meglegyen.
Azonban kiderül a számokból, egyébként most is ezt érzékeltem, hogy tulajdonképpen ami a Külügyminisztériumot érdekli, az az úgynevezett külpolitikai kutatóközpont. Ennek 11 kutatója van, plusz egy adminisztratív személy, máris ott tartunk a 12 főnél, amihez ha még hozzáadunk a rendszergazdát, aki, úgy tudom, szintén kapott ajánlatot, ez 13 fő, pontosan annyi, amennyit ön mond. A másik félről nem esik szó és kétségtelen tény, hogy a közép-európai intézet munkatársait nem kereste meg senki sem, hogy mit akar velük kezdeni. Na most, én ezt egy drámai problémának tartom és meg kell mondanom, hogy könyörögve kérem a döntéshozókat, fontolják meg, megéri-e ez. Nem egyszerűen arról van szó, hogy létszámcsökkentést kell végrehajtani. A létszámcsökkentést minden esetben végre lehet hajtani a Külügyi Intézet leendő munkatársai között is, bár azt szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy ez az alapítvány krónikusan alulfinanszírozott intézmény volt, gyakorlatilag 1995-96 óta, ezért mi az összes létező létszámcsökkentést már rég el kellett, hogy végezzük, és ez a gárda pótolhatatlan egységet alkot. Olyat, amihez hozzányúlni nem lehet, mert mindegyik kiválóan betölti a feladatát, túlnyomó részük fiatal, ami azt jelenti, hogy nagyon komoly perspektívák vannak előttük. Tehát én azt szeretném mondani, hogy a közép-európai kutatóbázisnak a felszámolása, megszűnése, eltűnése egy pótolhatatlan vesztesége lesz a magyar tudományos életnek és elvész benne egyrészt a közösség még akkor is, ha egy-egy kutatót valahova ide-oda kiszemelgetnek és ott majd vegetálhat tovább a jó ég tudja, milyen körülmények között. Veszélybe kerülnek a programok, amelyeket bonyolítunk. A határon túli műemlékvédelmi program, amelyre épp most kaptunk egy szerződést, de erről majd Diószegi úr részletesebben fog tudni beszélni. Nagy veszélybe kerül az a kutatói hálózat, amelyet kifejlesztettünk a szomszédos országokban Bécstől a Felvidéken át egész Erdélyig és Bukarestig. És elvész egy példamutató kutatóintézeti modell, amelyben többek közt az interdiszciplinaritás maradéktalanul érvényesült és ezért egyedülálló volt a magyar viszonylatok között. De ezenkívül elvész vagy nem látom be, hogy hol lesz a helye annak a hatalmas adatbázisnak, amelyet összegyűjtöttünk. Az RMDSZ egész levéltára nálunk van, számtalan egyéb intézmény felajánlja nekünk a határon túlról és nálunk helyezi biztonsága a különböző anyagait.
Egy nagyon komoly statisztikai, kartográfiai informatikai rendszer, amelyik teljes mértékben a mi fejlesztésünk volt és egyedülálló a térségben, annyira, hogy egy francia intézménnyel kötöttem szerződést, mert mi tudtuk kiegészíteni azokkal az adatokkal, amelyekkel, egy különleges matematikai, statisztikai eljárással a térségi ábrázolását egészen Ukrajnáig ki tudta terjeszteni.
Szeretném tehát erre a kárra felhívni a figyelmet, szeretném elmondani azt, hogy nagyon bízom abban, hogy Kosáry Domokos és a miniszterelnök úr között lesz még kapcsolatfelvétel, amelynek során legalábbis erre a problémára ki lehet térni és amely valamilyen megoldást talál ennek a 2-es számú kutatóközpontnak a helyzetére. Szeretném kérni, hogy ez a Magyar Tudományos Akadémia keretében vagy valamilyen más megnyugtató módon egy ilyen fajta kutatóintézeti modell folytatódhassék.
Végezetül azt szeretném mondani, szeretném tájékoztatni önöket arról, hogy számomra meglepően kívülről egy elég komoly értelmiségi tiltakozás kezd kibontakozni, amelynek a nyilatkozata mindenfajta politikai támadástól mentes nyilatkozat, a közeli napokban meg fog jelenni. György Pétertől, Gerő Andrástól kezdve Schmidt Máriáig több akadémikus védi ezt a kutatóintézeti modellt. Én tehát nagyon szeretném azt kérni, belátva mindenfajta olyan költségvetési és egyéb reform és más elképzelésnek a létjogosultságát, amely indokolhatja annak a döntésnek a véghezvitelét, amelyről itt szó van és amelyről a határozat egyébként megszületett, de kötelességem felhívni a figyelmet erre a nagyon súlyos anyagi és szellemi veszélyre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ügyvezető igazgató úrnak megadnám még a szót.
DIÓSZEGI LÁSZLÓ, a Teleki László Alapítvány ügyvezető igazgatója: Köszönöm szépen. Örömmel fogadtam el a meghívást, hiszen elnök úr, alelnök úr mindketten jól ismerik a Teleki László Alapítványt, az elnök úr nyáron megtisztelte a Bačauban megrendezett konferenciánkat személyes jelenlétével és alelnök úr pedig többször nyitotta meg a műemlékvédelemről tartott nemzetközi konferenciánkat. Ez reményre jogosít fel, hogy a képviselő urakkal együtt, akik szintén jól ismerik az alapítvány tevékenységét, valahogy segítséget kapjunk, hogy kiküszöböljük azt a hibát, ami itt azért úgy tűnik, hogy történt. Nem a saját szóhasználatommal élek most, hanem Kosáry Domokos a miniszterelnök úrhoz küldött levelében aposztrofálta hibának azt a kormányhatározatot, amelyről most itt szó van.
Én három problémakört szeretnék megemlíteni az eddig elhangzottakon kívül. Az első az alapítványnak az intézet működtetésén kívül az alapító okiratban is meglévő más tevékenységeivel kapcsolatos problémakör. A második az alapítvány vagyonának kérdése és a harmadik pedig az alkalmazottaknak a sorsa, egyfajta szociális kérdésfelvetés.
Ami az egyéb tevékenységgel kapcsolatos, tudni kell, hogy az alapítvány igen jelentős tudományszervező és programbonyolító központként is működik. A már említett határon túli, magyar vonatkozású épített örökségprogram bonyolítására 1999 óta kér fel minket minden évben a Kulturális Örökség Minisztériuma, illetve itt tartom a kezemben az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkárának tegnap megkapott levelét, amiből egy mondatot felolvasok: "véleményem szerint a jövőben széles körű partneri együttműködés szükséges a pusztuló műemlékek megmentéséhez és ebben a munkában az önök alapítványának közreműködésére is számítunk". 1,3 milliárd forint volt az, amelyet 1999 óta a Teleki László Alapítvány felhasznált, lebonyolított. Ez nem csupán és nem is elsősorban pénzügyi tranzakció volt, hanem a szervezése, irányítása ezeknek a munkálatoknak. Hangsúlyoznom kell, hogy ezt a tevékenységet nem a számunkra biztosított költségvetési törvényben előírt költségvetési forrásból valósítottuk meg, azt maradéktalanul az intézetre fordítottuk, hanem ezeket plusz megbízásként kaptuk.
Ugyanilyen fontos megbízás a moldvai csángókkal kapcsolatos programunkban való részvétel. Ez a tudományos kutatást, a könyvkiadást egyaránt magában foglalja. Nálunk található meg, illetve a Magyar Országos Levéltárban most már mikrofilmen is megtalálható az a több folyóméternyi anyag, amelyet romániai levéltárakban fénymásoltattunk le és mentettünk át a moldvai csángók legújabb kori új és legújabb kori történetével kapcsolatosan.
Meg kell említsem, hogy a mai napon 100 millió forintot meghaladó szerződés, kötelezettségvállalás van, amelyek lejárta 2007, sőt van olyan, amelyik 2008. évi. A Teleki László Alapítvány tervezett december 31-i megszüntetése ezeknek a szerződéseknek a nullázódását jelenti. Jogutód nélküli megszüntetésről van szó. Ezek között a szerződések között van például a Visegrádi Alappal kötött, 2007 őszén tartandó nemzetközi tudományos konferencia, ahol lengyel és szlovák partnerekkel együttműködve nyertük el ezt a támogatást.
Én úgy gondolom, hogy tekintettel arra, hogy jelen pillanatban az említett 13 fő közül senki nem kapott felkérést arra azok közül, akik ezeket a programokat megvalósították, hogy a jövőben dolgozzon, veszélyeztetettnek látom az alapítványnak ezt a nagyon fontos tevékenységét. És még ezt a részt befejezve, hadd említsem meg, hogy az alapítvány jelentős kiadói tevékenységet is folytat, körülbelül száz kötetet jelentettünk meg 1991 óta. Ezek a legszélesebb skálán mozognak és ezek közül rengeteg az ugyancsak külső forrásból megvalósított kötetek.
A második problémakörre hadd térjek rá, a vagyon problémájára. Amint az elég köztudott, a Teleki László Alapítvány igen jelentős vagyonnal rendelkezik. Ezt a vagyont nem kapta, hanem 1991 óta folyamatos, kuratórium által jóváhagyott beruházási stratégia eredményeként tudta felépíteni. Ezek irodaházak, bérirodaházak, működőek, száz százalékos kihasználtsággal működő bérirodaházak. Ebből változó, de jelentős mértékű összeggel tudjuk támogatni az alapítványi célok megvalósítását.
Amennyiben a Teleki László Alapítvány megszűnik és a kormányhatározat megvalósul, akkor félő, hogy igen-igen jelentős vagyonvesztés következik be. Ugyanis a kormányhatározat 7. pontja értelmében végelszámolással szűnik meg az alapítvány egyszemélyes tulajdonában lévő TLA Kft. A végelszámolás költsége a vagyon felbecsülésének költsége előzetes számítások szerint 30 millió forintot tesz ki. Az áfatörvény értelmében a végelszámolással való megszűnés esetén a kft. vagyonának forgalmi értéke után 20 százalék adót kell azonnal befizetni. Ez a forgalmi érték ma másfélmilliárd forint a becsléseink szerint, ez azt jelenti, hogy 300 millió forintot kell befizetni. Tekintettel arra, hogy a kft.-nek nincsen szabad pénzeszköze, ezt az új tulajdonosnak, az államnak kell befizetni, tehát a költségvetést terheli. Minthogy erre tudomásunk szerint a Külügyminisztériumban nincsen a költségvetésben előretervezett rovat, logikusan úgy lehet befizetni, hogy ha az ingatlanokat értékesítik. Az ingatlanértékesítés esetén azonban kártalanítani kell azokat a bérlőket, akiknek ott különböző idejű, határozott idejű, 3-5, sőt van olyan, akinek tízéves bérleti szerződése van. Ez igen-igen jelentős összeg. Az ingatlan gyors értékesítése miatt valószínűsíthető, hogy a valódi forgalmi érték alatt lehet csak értékesíteni az ingatlanokat, ami újabb veszteséget jelent. Számításaink szerint több száz milliós a kár. Mi úgy gondoljuk, hogy a másfélmilliárd forint helyett jó, hogy ha 500 millió forint marad az említett vagyonból.
Végül pedig az alkalmazottak helyzetéről pár szót hadd mondjak. A 46 fő a Teleki László Alapítvány és az egyszemélyes tulajdonban lévő TLA Kft. alkalmazottainak száma, működtetés, tudományos munkatársak, alapítványi apparátus stb.
Ahogy elhangzott, Dunai Pál megbízott főigazgató úr 13 főnek tett ajánlatot. Hogy ez kicsoda, ezt mi nem tudjuk. Azt, hogy ki nem, azt inkább. Ez azt jelenti, hogy 33 ember sorsa jelen pillanatban bizonytalan. Mindezt tegnap tudtuk meg. Tegnap tudtam a munkatársaknak tájékoztatást adni arról, hogy december 31-ével megszűnik a munkahelyük és ebben a mai speciális helyzetben reménytelen többségüknek a munkakeresés.
Nem gondolom, hogy ez méltányos. Ezenkívül azt is szeretném elmondani, hogy a 46 fő 110 millió forintos költségvetési támogatásból kapott megélhetést. Mert ennyi volt eddig a Teleki László Alapítványnak a költségvetési támogatása. A 20 fő, aki tovább fog dolgozni, abból 13 az elhangzottak szerint a jelenlegi állományból 132 millió forintot fog kapni. Ebből 42 millió forint dologi kiadásokra fordítható, 10 millió forint beruházásra, a többi bér. Méltánytalannak érzem. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár asszony!
FEKSZI MÁRTA államtitkár (Külügyminisztérium): Nagyon röviden szeretnék reagálni. A Külügyi Intézet nem a Külügyminisztériumba szervesen illeszkedő intézet lesz, ugyanúgy megtartja az önállóságát és kutatási szabadságát. A Granasztói úrnak ennyiben a félelme alaptalan, nem köztisztviselők fognak ott dolgozni és nem a Külügyminisztérium szakértői. Nyomatékosan szeretném aláhúzni, hogy korábban is a külügyminiszter gyakorolta az alapítói jogokat és korábban is elég szoros együttműködés volt a külügy és az intézet között. 2006-ra jó magam voltam, aki aláírta azt a levelet, itt csak utalnék a kormányhatározat 4. pontjára, a külügyminiszter által megszabott egyes kutatási feladatokra, 2006-ban is hat témában rendelt meg kutatást a Külügyminisztérium. Többek között pontosan azzal a veszéllyel, amit itt felvetnek, hogy mi nem kívánjuk majd kihasználni a közép-európai kutatóbázist, többek között a határon túli magyarság helyzetének megváltozása azokban az államokban, akik uniós tagállamok lettek, milyen konzekvenciái vannak ennek és az anyaország és az ő kapcsolatuk mennyiben változik és mennyiben fűzhető még szorosabbra és mennyiben fejleszthető tovább. Ezzel csak azt szeretném jelezni, hogy a Külügyminisztérium minden évben néhány kutatási témát kért a Teleki Intézettől. Egyébként a Külügyminisztérium vonatkozó területi főosztályai, a stratégiai tervező főosztályok között szoros volt a kapcsolat, bejártak, jöttek-mentek a kollégák. Részt vettünk a Teleki Intézet által rendezett szimpóziumokon és soha nem volt az a gyanú vagy veszély, hogy a Külügyminisztérium valamilyen módon befolyásolni kívánja a kutatói szabadságot. A jövőben sem óhajtjuk. Nyilvánvaló dolog, hogy ez erre utal, hogy a jövőben is a Magyar Külügyi Intézet számára lesz néhány kiemelt téma, amit a Külügyminisztérium a saját tevékenységéhez kér, de egyébként a kutatói teljes szabadság ugyanúgy megmarad, ahogy most is megvolt a Teleki Intézet számára. Azt hiszem, Granasztói úr meg tudja erősíteni, hogy soha semmi olyan szándék nem volt a külügy részéről és nagyon hangsúlyozom, hogy a jövőben sem lesz.
A használhatóság. Mi ezeknél a hat témánál igenis kértünk használhatóságot. De semmilyen más kutatásnál nem kértük, mert azt szabadon az intézeti tanács által elrendelt kutatások alapján folyt és ebben a Külügyminisztérium már csak mint végeredményben részesült, de ehhez mi soha még intenciót sem adtunk. Ezt mi a jövőben is így szeretnénk, és abszolút szeretném erről biztosítani: nem külügyes munkatársak lesznek, nem lesznek szervesen beépítve és mindazt a szabadságot, akadémiai kritériumokat a Külügyminisztérium a legteljesebb mértékben meg kívánja őrizni. A Külügyminisztérium kíván támaszkodni azokra a könyvtári anyagokra, azokra az archívumokra, azokra a levéltári, térképészeti anyagokra, amelyeket önök megemlítettek. Ezek nem semmisülnek meg, ezek megmaradnak, továbbra is kezelve lesznek és ugyanúgy hozzáférhetők lesznek a kutatók számára, ahogy eddig voltak. Tehát a legteljesebb mértékben szeretném azt visszautasítani, bár hangsúlyozom, ilyen el sem hangzott, hogy a Külügyminisztérium bármit ebben befolyásolni kívánnak, bármit le kívánna rombolni és megszüntetni és megsemmisíteni. Egyébként ugyanúgy nyilván meg lesz tartva az a kapcsolati rendszer vagy határon túli kutatói hálózat, szóval én nem hinném, hogy itt addig is, amíg nem történik meg az átalakulás, bármi is a Külügyminisztérium szemére vethető lenne.
Viszont azt nagyon szeretném elmondani, amit a bevezetőben is mondtam és az elnök úrnak többször jeleztem, hogy a Külügyminisztérium nincs birtokában azoknak a kötelezettségvállalásoknak, szerződéseknek, amelyeket nem kívánunk megszüntetni, ami áthúzódik további évekre, ezeket nyilván teljesíteni kell. Tehát ne mondjunk olyat, hogy itt valami törvénytelenséget kíván a Külügyminisztérium vagy a kormány elkövetni. Ami 2007-ben jár le, az 2007-ben, ami 2008-ban, ami vállalható, nyilván tovább kell vinni. Egy értelmes, okos dolgot miért kéne megszüntetni. Én szeretném, ha még fel sem merülne önökben vagy bárkiben olyasmi, hogy mi valami rosszat követnénk el ezen a területén. Nyilvánvaló dolog, hogy én csak arról tudok nyilatkozni, amiről vannak információim. Nincs a kezünkben semmi, mint ahogy az sincs a kezemben, hogy az a 46 munkatárs pontosan milyen tevékenységet folytat és mivel foglalkozik. Nem véletlenül kértem a névsort és azoknak a megjelölését. Pontosan emiatt. Azt természetesen nem tudom önnek ígérni és még egyszer el kell, hogy mondjam, tekintettel, hogy a kormányzat döntése értelmében mindenütt létszámcsökkentés van, hangsúlyozva a Külügyminisztériumban is, hogy a Magyar Külügyi Intézetben tehát nem lesz. De nyilván ezt ésszerűen kell meghozni, kellőképpen körbe kell járni. Tehát se nem határon túli kutatást, se nem olyan okosan elindult és felhalmozott tudásbázist nem áll szándékunkban megszüntetni. De én addig nem tudok önökkel még beszélni sem, meg tárgyalni sem, és nem tudom továbbvinni ezt a folyamatot, hogy ha nem tudom, hogy önöknél milyen szerződések vannak. Természetesen jó néhány kutatót ismerek személyesen és jó néhánnyal vagyok munkakapcsolatban, nem egy olyan ember van, aki a régi Magyar Külügyi Intézetnek is volt munkatársa és együtt dolgoztam vele még a Bérc utcában. Nagyon sok embert ismerek én is és nagyon jól tudom, hogy a legjobbak átvételre kerülnek. Nincs meghúzva a létszám és aki esetleg nem kerül átvételre, én el tudom képzelni, hogy akkor megbízási szerződéssel tovább tudja folytatni a munkáját. Most is van jó néhány ember a kutatók között, akinek nem ez a fő munkahelye, hanem egyébként máshol is dolgozik.
Tehát én azt kérném, hogy tessék elhinni, hogy itt mindenütt a korrekt hozzáállás vezeti ebben a Külügyminisztériumot, és akitől sajnos meg kell válni, akitől szintén nekem is meg kell válni, akivel 25 éve együttdolgozom, a létszámcsökkentés miatt, mindazt a törvényben előírt juttatásokat, végkielégítést, meg egyebeket, meg fogja kapni. Senki nem kíván semmifajta olyan törvénytelenséget elkövetni, és olyat okozni. Természetesen nem pótolja, ha valaki kap végkielégítést, ezzel abszolút tisztában vagyok, hogy ez nem oldja meg az ő helyzetét, de azt a pénzügyi keretet, ami rendelkezésünkre áll annak megfelelően és nem a Külügyminisztérium, majd az intézet új vezetése ennek megfelelően kell, hogy kihasználja. A Külügyminisztérium itt ennyiben a szakmai felügyeletet nem abban az értelemben folytatja, hogy érdemben kívánja befolyásolni a tevékenységet, de igenis oda fogunk nagyon figyelni, hogy a lehető leghumánusabban zajlódjék ez le.
Tehát egy szó mint száz, ha én nem kapom azokat az adatokat, szerződéseket, információkat, névsorokat - én jeleztem, hogy rendszeresen, többször fogunk találkozni és mindaddig, amíg megnyugtatóan le nem zárjuk, méghozzá úgy, ahogy Granasztói úr is jelezte, a tudományos szabadság, az interdiszciplinaritás, az akadémiai szintnek megfelelő új intézet létre nem jön - a tevékenységeket nem tudjuk, hogyan kell folytatni, és nekünk addig egymással ülnünk kell. És nyilvánvalóan a jövőben is, mert nekünk akkor vannak közös dolgaink. És hangsúlyozom, a közvéleményt tájékoztatnunk kell, tájékoztatni is kívánjuk. Az új Külügyi Intézetet, még egyszer mondom nem a külügy szerves része, tehát a francia-angol rendszernek megfelelő lesz és nem a mi munkatársaink, nem köztisztviselők fognak ott dolgozni. A Külügyminisztérium viszont annyiban nyomatékosabban kíván majd rátámaszkodni, hogy be kívánjuk vezetni, hogy az idelátogató magas rangú állam- és kormányfőknek, külügyminisztereknek legyen egy bázis a Külügyi Intézetben, hogy itt találkozhassanak kutatókkal, egyetemi munkatársakkal, érdeklődő diákokkal, újságírókkal, és ha meg kell szervezni esetleg a Külügyminisztériumnak egy sajtótájékoztatót, itt lehessen azt a tudományos üzeneteket vagy politikai üzeneteket átadni.
Az elnök ismertetése a Fidesz álláspontjáról
ELNÖK: Államtitkár Asszony! Kedves Vendégeink! Köszönjük szépen a helyzet exponálását. Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a Fidesz álláspontját. Úgy látjuk, hogy a kormány ebben a kérdésben is előbb lőtt és utána céloz és szemmel láthatóan a Külügyminisztérium feladata, hogy miután a kormány lőtt, most a Külügyminisztérium célozzon. Úgy vélem, hogy ez az államtitkár asszonynak azokból a megjegyzéseiből, miszerint most kívánnak tájékozódni, nagyjából pontosan leírja a helyzetet. Ezek nélkül a tisztázások nélkül nem szabadott volna ennek a kormányhatároznak megszületnie. Ezt részben egyébként államtitkár asszony mentségére fogalmazom meg.
A Teleki László Alapítványnak a megszüntetését tehát én botrányosnak tartom. Úgy látom, hogy ezzel a döntéssel, ezzel a fajta államosítással a Külügyminisztérium után, amelynek a tevékenysége az elmúlt időszakban egyre fokozottabban a napi politikának, hogy ne mondjam, a pártpolitikának vált alárendeltjévé, a tudományos kutatások is a napi politikának, és a pártpolitikának a kiszolgálójává válhatnak. És az a hivatkozás, amit Granasztói úr tett, ebben a kormányhatározatban ezt nem is zárja ki.
Úgy látom, hogy a személyi kérdésekre is ki kell térnünk. Dunai Pál úr alátámasztja személyében azt a feltételezést, hogy a pártsemleges működések a feltételei az új intézetben nem lesznek biztosítva szemben azzal a párossal, amit Kosáry Domokos, illetőleg Granasztói György személyében az elmúlt másfél évtizedben kellő garanciaként ismerhettünk meg a pártsemleges működés vonatkozásában, és most itt nem utalok Dunai úrnak a tudományos fokozatára, az megint csak egy ettől elkülöníthető, bár nem jelentéktelen kérdés Granasztói úr, illetőleg Kosáry akadémikus úr összehasonlításában.
A Teleki László Alapítvány az egyetlen jelentős külügyi és nemzetpolitikai háttérintézmény ma Magyarországon, és ez a döntés, amely a kormányhatározatban tükröződik, elindította ezen intézmény felszámolódásának a lehetőségét. Egy olyan helyzetben, amikor Európában, az Európai Unióban a hasonló külpolitikai intézmények döntő befolyást tudnak gyakorolni egy eredményes külpolitikai kapcsolatépítésre. Én személy szerint is érintett vagyok, be kell vallanom, az első munkahelyem 1987-ben a magyarságkutató csoport volt és a húszéves működése a magyarságkutatónak, majd a Teleki László Alapítványnak, illetve Intézetnek egyértelműen a rendszerváltozáshoz köthető, a rendszerváltozás szellemiségét hordozta még Juhász Gyula akadémikus úrnak a kezdeményezése alapján. Tehát azt is mondhatom, hogy nem csupán egy jelentős független intézménynek a felszámolódása veheti a kezdetét ezzel a kormányzati döntéssel - megengedően beszélek, tehát veheti a kezdetét -, hanem úgy vélem, hogy a rendszerváltozásnak egy további vívmányát - a HTMH, az Illyés Alapítvány vagy éppen a Magyar Állandó Értekezlet - vette célba a kormányzat, ezért nem túlzás, hogy ha a rendszervisszaváltás folyamatában sajnos hangsúlyosan kezeljük a Teleki László Alapítványnak az ügyét.
Aggodalomra okot adónak tartom azt, hogy a mintegy kétmilliárdos vagyon elherdálására, illetőleg lenyúlására, illetőleg mindezek elkerülésére nincs kellő garancia a kormányhatározatban, illetőleg nem születtek meg azok a megfelelő szakmai elemzések, szemmel láthatóan, amelyek ennek a kockázatnak az elkerülését lehetővé tennék. És szerintem is fontos foglalkoznunk azzal, hogy a költségvetési törvény, illetőleg a Dunai úrnak a szelíd motorozása eredményeképpen azt látjuk, hogy mintegy 30-40 fő utcára kerülhet és miután a Határon Túli Magyarok Hivatalában már sikerült egyszer egy nagyon komoly érvágást előidézni a 15 év alatt kialakult közszolgálati szakmai eliten, félő, hogy ez a mostani döntés egészen irreverzibilis folyamatokat indíthat el.
Négy kérdésem lenne, négy csokorban. Az első kérdésem az lenne, hogy ha egyszer Kosáry Domokos akadémikus a közalapítvány elnöke, miért nem sikerült egyeztetni vele, vagy történt-e ilyen, vagy ha nem, miért állították kész helyzet elé az akadémikus urat. Ő egyébként jelezte, hogy nagyon szívesen eljön egy későbbi időpontban a bizottságunk ülésére. Személyesen beszéltem vele. Sőt, továbbmegyek, kikérték-e Göncz Kingának a véleményét a döntéssel kapcsolatban.
Az első kérdésem igazán az kellett volna legyen, hogy erre válaszoljon elsőként, hogy mi indokolja a Teleki László Alapítvány megszüntetését. Volt-e valami olyan negatív tapasztalat, van-e valami olyan célkitűzés, amit adott esetben nem lehetne a Teleki László Alapítvánnyal együttműködésben megvalósítani? Miért hatékonyabb egy költségvetési szervnek a működtetése, mintsem egy olyan elgondolásnak a megvalósítása, amit Kosáry Domokos fogalmazott meg abban a levelében, amit a kormányfőnek írt, hogy a Teleki László Alapítvány egy olyan intézmény, amelynek igazán a Magyar Tudományos Akadémiának a kebelén belül lenne a helye? És az erre vonatkozó javaslatát hónapokkal ezelőtt küldte le a miniszterelnöknek Kosáry Domokos. Mert ha lehet egy kormányzati döntéseket kiszolgáló külügyi intézetnek is létjogosultsága természetszerűleg, csak ennek az intézménynek az értéke, az egyedülállósága joggal veti fel ezt a kérdést, hogy nem lett volna-e érdemes azon gondolkodni, hogy a Magyar Tudományos Akadémia vonja felügyelete alá adott esetben ezt az intézményt és nem pedig bedarálni egy olyan költségvetési intézménybe, amikor majd egy pártpolitikailag nem éppen semleges személy fog majd egy tucat kutatóval adott esetben külügyminisztériumi megrendelésre kutatásokat végezni. És mielőtt azt mondanám, hogy általános a döntés a közalapítványok felszámolására, itt hadd kérdezzem meg, hogy akkor mi indokolja azt, hogy az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány a Törzsök Erika miniszterelnöki hivatali főtanácsadó asszony által jegyzett intézmény stratégiai jövővel rendelkezik ennek a költségvetési javaslatnak az indoklása alapján. Miért a Teleki László Alapítvány nem mehetett át a tű fokán? Mi az a különbség, amitől Törzsök Erika intézménye átmehetett az életben maradási próbán és a Teleki László Alapítvány pedig ezen nem juthatott át?
A további kérdésem, hogy miként lehetne biztosítani ebben a helyzetben a pártsemleges közszolgálatiság elvének az érvényesülését a Magyar Külügyi Intézetnek a vezetésében? Mit kíván ennek érdekében tenni?
Az utolsó kérdésem pedig az lenne, amit már a Diószegi úr felvillantott, hogy van-e arra vonatkozóan már világos elgondolásuk, hogy a vagyonnal, az alkalmazottakkal, illetőleg a futó programokkal mi lesz. Tudjuk, hogy nem könnyű ezekre a kérdésekre választ adni, különösen oly módon, ahogy én, megértve államtitkár asszony őszinte helyzetfeltárását, ezekben a napokban tájékozódnak a helyzetről. Tehát ezzel a korláttal kérdezem önt ezekről a dolgokról.
További hozzászólásokat és kérdéseket szeretnék összegyűjteni. Szabó Vilmos.
További képviselői kérdések, észrevételek
SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm szépen. Államtitkár Asszony, Főigazgató Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném megerősíteni azt, amire Diószegi úr utalt: az előző négy évben a munkám során igen jó alkalmam nyílt arra, hogy betekintést nyerjek az intézet munkájának egy részébe, de elsősorban is a határon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenységükbe. Sőt voltak időszakok, amikor meglehetősen szoros volt. Ez leginkább a szabadságszobor visszaállítása, ennek a munkálatai, amelyben mindenféle szempontból igen kitűnő munkát végeztek, nem könnyű periódus volt. Valóban az említett műemlékvédelmi konferenciákon megnyitókon, de egyébben is részt vettem.
Meg tudom erősíteni azt, ami ma már itt elhangzott, hogy igen színvonalas munkát tapasztaltam, kitűnő szakembereket. Tehát összességében azt gondolom, hogy ez az érték, amely itt felgyülemlett, mindenképpen nagy jelentőségű és kár lenne, ha ezt elveszítenénk. Második sorban azt szeretném elmondani, hogy persze az, hogy a Külügyi Intézet abban a formájában, amelyben ezt megelőzően létezett, persze felmerült korábban is, és e tekintetben is találkoztam ezzel a témával. Granasztói úrral erről beszéltünk jó pár hónappal ezelőtt, de nyilvánvalóan semmi titok nincs benne. Somogyi miniszter úr Kosáry Domokossal is beszélt erről, és azt gondolom, hogy valóban meg lehet ítélni különbözőképpen, ahogy professzor úr elmondta, hogy milyen mintát kövessünk, de van annak szakmai támogatottsága, hogy egy önálló külügyi intézet jöjjön létre. Gondolom persze, hogy ez nem kell, hogy azt jelentse, hogy a most együtt lévő értékek elvesszenek.
Én nem osztom a Németh Zsolt elnök úr elmondott Fidesz-álláspontot általánosítóan a magyar külpolitika jelenlegi állapotáról, helyzetéről, a nemzetpolitikával kapcsolatosan és azt sem, amit ebben a témában most egyfajta gyanakvásként majdhogynem gyanúsításként vagyonnal és mással megjelent. Én azt gondolom, hogy azt, amit államtitkár asszony tegnap a parlamentben az interpellációs válaszra, illetve most itt elmondott, ezeknek a kérdéseknek a jó részét eloszlatja, és meggyőződésem, hogy e tekintetben ez nemcsak szándék, hanem a valóságban is így fog majd megtörténni.
Azt azonban magam is szeretném hangsúlyozni, hogy ezt az egész elhatározást csak megfelelő együttműködéssel és egyeztetéssel lehet végrehajtani és megcsinálni. És azt mindenképpen meg kell, hogy állapítsam, hogy ha az a helyzet, hogy ez az egyeztetés és együttműködés az elmúlt hetekben nem volt megfelelő, akkor ez hiba volt és ezt pótolni kell. Én örömmel hallottam az államtitkár asszonytól, hogy mind a kuratórium elnökével, mind a jelenlegi vezetéssel az egyeztetést megkezdték, és itt bizonyos dokumentumokat megkaptunk. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ha a megszüntetve megőrzés jegyében is, de nagyon fontos, hogy ne vesszen el ez az érték.
Amit Diószegi úr az Arató államtitkár úr leveléből idézett, az egy olyan munka, ami ha félbemarad, különösen a határon túli műemlékek dolgában, az egész egyetemes magyarságnak és magyar kultúrának nagy vesztesége lenne. Úgy gondolom, hogy ezt mindenképpen tovább kell vinni. Az lehet, hogy most nem tudunk rá annyi pénzt biztosítani, amennyivel ez jelentős mértékben haladna előre, de a lehetőségét nem meghagyni, hogy ez folytatódjon, és most ennyi pénzzel, amennyi most van, majd később nyilvánvalóan remélhetőleg többel, az nagy kár lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Akkor van részleges egyetértés köztünk. Köszönöm alelnök úr. Balla Mihály.
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Lenne két rövid kérdésem, egyrészt az államtitkár asszonyt hallgatva van egy érzésem, amit elnök úr is részben megfogalmazott, hogy született egy olyan kormánydöntés, aminek semmiféle előzetes elemzése nem volt, és pont ennek okán, ha ez így volt és ezt államtitkár asszony is nagyjából elmondta, én meg felháborítónak tartom a kormányhatározat szövegét. Engedje meg államtitkár asszony, hogy beidézzek belőle: "A kormány a külpolitikai stratégiai tervezés tudományos hátterének biztosítása, valamint a hatékony kutatómunka elősegítése és a közpénzekkel való felelős gazdálkodás megvalósítása érdekében...", és a következő pontokban arról szól, hogy megszüntetik az alapítványt, illetve létrehozzák a Külügyi Intézetet. Tehát én úgy gondolom, hogy ha nincsen elemzés, nincsen előzetes egyeztetés, megbeszélés, áttekintése a folyamatban lévő ügyeknek, akkor szerintem a határozat bevezető szövegének gondolatvilága nemcsak, hogy felháborító, hanem számomra döbbenetes is, hogy egy ilyen indoklással kezdik a határozatban az intézet megszüntetését, az alapítvány megszüntetését. Ez lenne a kérdésem az államtitkár asszonyhoz, hogy elvileg ez a megfogalmazás mit takar, különösen, ha nincsenek előzetes elemzések és a döntés előtt nem született helyzetértékelés semmilyen ügyben.
A másik kérdésem pedig a jelen lévő alapítványi képviselőkhöz, főigazgató úrhoz és ügyvezető igazgató úrhoz szólna elsősorban, hogy jelenleg mekkora a vagyona az alapítványnak.
ELNÖK: Kozma alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! A dolgokat ismerni kell ahhoz, hogy az ember ne rosszul célozzon, ráadásul a célzás és a lövés sorrendjének a meghatározásában elnök úrnak nyilván igaza van. Persze az is egy megközelítés, hogy mikor kell elkezdeni célozni, 2006. június 30-án született az a kormányrendelet, amelyik rendelkezett arról, hogy milyen lépéseket kell végrehajtani. Valójában ez a legutóbbi, november 22-i jelzésű kormányrendelet a végrehajtásról szól természetesen. Én azt gondolom, hogy igen, itt nyilván mindenki, beleértve az intézet vezetését is, nagyon aktív és nagyon korrekt tevékenységet végzett ebben az időszakban is, hogy a kormány által határozatban rögzített átalakítás folyamata a kutatás lehetséges eredményessége és az eddig megteremtett értékek jövőben folytathatósága, megtarthatósága szempontjából érvényesüljön. Erről a Granasztói akadémikus úr nagyon imponálóan beszélt. Azt gondolom, hogy abban is teljes egyetértés kell, hogy legyen itt a teremben, hogy tudunk-e különbséget tenni a szakértő, meg a kutató között. Legalábbis addig, hogy tudjuk, hogy a szakértőt elküldjük a könyvtárba vagy más hasonló helyre, hogy számunkra információt, a politika számára használható információt adjon ahhoz, hogy mit érdemes tervezni, mit érdemes gondolni. A kutatót pedig arra kérjük, hogy nézzen szét a világban és végezzen kutatásokat ahhoz, hogy legyen minek lenni a könyvtárba, amihez majd a szakértő folyamodni fog. Tehát azt gondolom, hogy ez eddig is így volt és a politika ezután sem gondolhatja azt, hogy a világnak ezen a normális rendjén változtatni kellene. Ez ügyben nekem az államtitkár asszony által elmondottak azt jelzik, hogy szándék sincs a változtatásra, váltásra, mint ahogy a Külügyminisztérium eddigi mintegy négy év féléves gyakorlata is ezt minden bizonnyal alátámasztja. Szerintem a gyakorlatnak, meg a tényeknek kell hinni.
Természetesen mint azokban az esetekben és helyzetekben is, amikor egy átalakítási folyamat kellős közepén vagyunk, akkor teljesen egyetértve Szabó Vilmos alelnök úrral, bizony a konzultációkat le kell folytatni. Az az, amit nem lehet megspórolni, mert különben bárki úgy érezheti - és ez még csak a jobbik eset, ha csak úgy érzi, - hogy valamilyen érték vagy norma megsérülhetett.
Van két konkrét kérdésem. Németh Zsolt legutóbbi hozzászólásában 35-ös lett az a létszám, amelyiknek a jövője bizonytalan a kutatók közül. Hogy áll ez a kérdés? Ez valóban egy fontos ügy és fontos ügy az egzisztenciák szempontjából, de nyilván a legfontosabb kérdés, hogy a folyamatban lévő vagy ezután a Külügyminisztérium által is kért vagy egyébként végzett alapkutatások dolgában a szükséges potenciál hogyan fog tudni rendelkezésre állni. Milyen mértékig fogja tudni a tudományossággal szemben támasztott igény, illetve az államigazgatás által biztosított források közti összhangot megteremteni? Bocsánat, javítom magam: az államigazgatás során az irányításban, a törvényhozó által pedig a költségvetésben biztosított források közötti összhangot megteremteni.
A másik konkrét kérdésem, hogy valójában az alapítvány, illetve a kft., az alapítvány kft.-je mennyivel tudta támogatni az évek során az alapítványnak a működését. Vagyis az átalakítás során milyen kockázata van annak, hogy a vagyoni kérdések körüli bármilyen bizonytalanság e pótlólagos támogatási forrást veszélyeztetné? Köszönöm.
ELNÖK: Elnézést szeretnék kérni Kékesi képviselőtől, mert ő jelentkezett először, csak az a szokásunk, hogy az elnökség felteszi a kérdéseket és így pendlizünk. Most Gruber és utána Kékesi képviselő úr következik, és átadom az elnöklést Kozma alelnök úrnak. (Németh Zsolt elnök távozik az ülésteremből és az elnöklést dr. Kozma József veszi át.)
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Meghívott Vendégeink! Tisztelt Bizottság! Szeretném megköszönni, hogy ilyen hosszú utóélete lehetett a tegnapi interpellációmnak és valóban megkísérlünk tisztázni olyan kérdéseket, amelyeknek nem sikerült beleférniük sem a kérdésbe, sem a válaszba. Köszönöm Kozma alelnök úr, most mint ballisztikai szakértő által is felvetett kérdéseket, mert valóban bizonyos esetben össze fognak csengeni, amit én mondanék.
Tudjuk jól, hogy interpelláció esetében a kérdésre adott válasz a legritkább esetben kerül elfogadásra, ha ellenzéki oldalról kerül feltételre. De most meg tudom erősíteni, hogy ezek után, amit hallottam, nemcsak politikailag nem tudnám elfogadni a választ, hanem még további aggályaim vannak a tegnapi válasszal kapcsolatban.
Államtitkár asszony is hangsúlyozta a jó szándékot és én tényleg nem az államtitkár asszony válaszát, az ügyben tett erőfeszítéseit akarom kritizálni, de tudjuk jól, hogy a pokolba vezető út is csupa jó szándékkal van kirakva, és elnök úr az előbbiekben egy viszonylag magasabb szinten próbálta elemezni ezt a kérdést. Én sokkal mélyebbre megyek, és államtitkár asszony, azt hiszem, szintén jogi végzettséggel bír, nézzük csak meg ezt az egész kérdést az alapítvány megszüntetésének a szintjén. Hiszen itt egy csomó jogi kérdés maradt megválaszolatlanul és amit az imént hallottunk mind Granasztói úr, mind Diószegi úr szájából, ez csak megerősíti azon aggályomat, hogy ettől kezdve a helyzet sokkal súlyosabb. Hiszen a Kosáry Domokos úrnak írt levelében ön azt írja: "Ennek megfelelően a Teleki László Alapítvány vagyonát a Külügyminisztérium a Magyar Külügyi Intézet működtetésére és szakmai munkájának támogatására fogja fordítani, illetőleg a tudományos munka folytatása a lehetőségekhez mérten valósul meg. Ehhez képest vannak komoly gondok, hogy egyáltalán milyen költségvetési tervező munka előzte meg a Magyar Külügyi Intézet működésének a költségvetésben történő biztosítását. Hiszen most szembesülünk alig egy hónappal az alapítvány megszüntetése előtt, és itt jelezném természetesen a Kozma képviselőtársamnak, hogy még rosszabb a helyzet, hogy ez a döntés már korábban megszületett és ennek a lépései csordogáltak lefelé, nos egy hónappal ezelőtt nem tudtuk még, hogy végül is a vagyon milyen értékkel bír, a vagyonból mit fog tudni közvetlenül hasznosítani az intézet és mi az, amit a jelenlegi vagyon értékesítéséből pótlólag kell majd az intézet működtetésére fordítani. Hiszen a működtetésére kívánják fordítani. Nem tudjuk még, hogy a TLA Kft. a jövőben milyen módon fogja ezt az eddigi tevékenységét folytatni, hiszen azért ez egy jelentős vagyon. Most derül ki csak, hogy - én mindenképpen informális adatnak vélem ezt a 13 fős ajánlatot - mennyien maradhatnak, és úgy tűnik, hogy nem vagyunk biztosak abban, és az államtitkár asszony az imént nem tudott egészen konkrét választ adni, hogy a folyamatban lévő ügyek vajon milyen költségvetési, milyen személyi kihatással bírnak. Miközben meg lett erősítve, hogy az alapítvány kitűnően végezte a munkáját. Az alapítvány vagyona, különösen a Szilágyi Erzsébet fasori épületegyüttes nem lesz értékesítve. Meg lett erősítve, hogy ezekre a feladatokra szükség van, a munkatársakra szükség van, ezek után egy furcsa logika csavarral az alapítványnak márpedig pusztulnia kell.
Tehát a gondom az, hogy nem látom ezeknek az előző információknak a tükrében, hogy a Magyar Külügyi Intézet működtetésére milyen alapossággal történt a költségvetési tervezés. Mert ha nem lesznek ingatlanértékesítések, a 13 fő feletti létszámnál bizony a munkaviszony megszűnésével kapcsolatban, illetőleg nem tudom, milyen szerződéses jogviszonyban történő költségek felmerülnek, felmerülnek akár úgy, hogy kihátrálnak a többéves feladatból és nem kívánják ezeket a meglévő szerződéseket teljesíteni, akkor azért, ha meg ezeket a szerződéseket a következő években is teljesíteni kívánják, akkor pedig azért, ez szintén költség. Most mindegy, hogy állományban vagy megbízásos jogviszonyban látják el a szakértők és tudományos munkatársak ezt a munkát, ennek tükrében költségvetési oldalról kaotikus a dolog. És erre a válaszok - még egyszer mondom, természetesen nem vonom kétségbe államtitkár asszony jó szándékát és segítőkészségét, nem vonom kétségbe a vendégeink szakértelmét és jó szándékú hozzáállását, na de az egész épület alapja hibádzik. És én úgy látom, és ezek után még inkább úgy látom, hogy hasznos volt a tegnapi interpelláció, mert úgy vélem, hogy ezek után nagyon ingatag lábakon áll a külügyi költségvetés. De lehet, hogy vannak még ilyen kellőképpen alá nem épített vagy pontosabban alap nélküli építmények a külügy építőművessége okán.
Tehát a helyzet számomra tegnap óta rosszabbá vált, mint amit kérdeztem tegnap. Nem látom az intézet működésének az alapját. Köszönöm szépen.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Szerintem jó is, hogy most kaptam szót, mert én csak egy szegmenséhez szeretnék ennek a vitának hozzászólni, másrészt éppen Gruber képviselő úr erősítette fel azt a részét a dolognak, amiben szerettem volna részben reflektálni az ügyvezető igazgató úrnak a felvezetőjéhez és a mások által is érintett témához, ehhez a bizonyos vagyonvesztés témaköréhez.
Az első tétel, amit kiolvashatunk a kormányhatározatból, az az, hogy ezt a TLA nevezetű vagyonkezelő kft.-t végelszámolni kell és itt én nem látok olyan típusú problémát, hiszen a végelszámolás is arra utal, hogy itt bőven fedezi a vagyon az esetlegesen meglévő tartozásokat. Itt nem tönkremenésről van szó, hanem egy cégműködés megszüntetéséről. És mivel a tulajdonos jelöli ki a végelszámolót, úgy gondolom, hogy a végelszámolás költsége nagyon is keretek között lesz tartva. Azt nem tudom megítélni, mivel nem ismerem a feltételrendszert, hogy az ügyvezető igazgató úr által mondott 30 milliós szám nagyságrendileg mennyire áll közel az én általam ilyen szempontból szükségesnek ítélt mértékhez, de ha csak pusztán a végelszámolás költségére célzott, akkor én ezt egy erős túlzásnak látom. A másik tétele annak, hogy vagyonvesztés következik be, az megint nem következik abból, hogy végelszámolás van, mert a végelszámolásnál csak számításba kell venni a vagyontárgyakat, itt semmiféle felértékelésről, piaci értéken történő számbavételről nem lehet szó. Könyv szerinti értéken, ráadásul ingatlannál nettó értéken kell ezt számba venni. Tehát itt az áfaprobléma, ha nem másfélmilliárdon van nyilvántartva és amortizálva, akkor lényegesen más szám kell, hogy kijöjjön. Egyben gondolom azt is, hogy nyilván nem véletlenül hozta létre az alapítvány ezt a vagyonkezelő kft.-t, mint projektcéget, éppen azt az áfát akarta megspórolni visszaigényelni, amit az ingatlanberuházással egyébként az államnak korábban meg kellett fizetnie. És ha visszaigényelte, ez a világon a legtermészetesebb dolog, hogy ezt az áfát, amikor a vagyont kivonják ebből a társaságból, akkor meg kell fizetni.
Túl azon, hogy ennek a kezelési technikája persze lehet többféle. Az egyik megoldás lehet az, hogy a külügyi fejezetben is ott van az a bizonyos fejezeti, egyensúlyi tartalék, tehát lehet azt mondani, hogy van forrása ennek a külügyben. Bár biztos nem örülnének, ha pont erre kéne fordítani, de ha mást nem, feltételezhetjük azt is, hogy amikor körülbelül fél év után, mert ez nem egy egy hónapos, december 31-ig lebonyolítható esemény, tehát fél év után, amikor a végelszámolás jogerősen véget ér, akkor vagy azt követően a kormányzat javaslatára egy olyan törvényjavaslat is születhet, amikor gondoskodnak arról, pl. a zárszámadási vitában, hogy ez az ingatlanátadás adó- és illetékmentesen történjen. Az illetékmentesség egyébként is biztosított, mert a közigazgatási szerv ingatlanszerzése illetékmentes, ott alanyi illetékmentesség van, tehát jószerivel az adómentességről kellene csak gondoskodni.
A kormányhatározat 3. és 5. pontja arról rendelkezik, hogy kihez kerül ez az ingatlanállomány. Ez a Külügyminisztériumhoz kerül ilyen formán és a kormányhatározat előírja, hogy ezekre a célokra kell használni. Itt szó sincs elidegenítésről, bár én nem zárom ki, hogy ez alapján, ha lehetséges, részben elidegenítés történik ezekből az ingatlanokból, akkor viszont van forgalmi értéke, és nyilván az idevonatkozó törvényi szabályozás alapján ez pályázaton megtörténik. Tehát szóba sem kerül, hogy majd itt - gondolom - suba alatt vagy nem tudom, hogy mire gondolt ügyvezető igazgató úr bekövetkezik valami vagyonvesztés. Ha tényleg annyi az értéke, akkor a pályázaton feltehetőleg ezen az értéken fogják elvinni.
A bérlők miatt sem aggódnék különösebben, mert nyilván ügyvezető igazgató úr is tudja, hogy létezik egy olyan intézmény, hogy engedményezés, ahol csak értesítési kötelezettség van, tehát, hogy ha tulajdonosváltozás áll be, akkor a bérleti szerződések továbbélnek és az új tulajdonos a korábbi bérlőkkel egy szerződésmódosítás keretében tovább folytatja azt a jogviszonyt, ami korábban fennállt. Ha azt valaki fel akarja bontani, akkor vagy a közös megegyezés vagy az egyoldalú felmondás jogkövetkezményeit vállalva egyébként bármikor megteheti, de ezt a korábbi jogelődje is bármikor megtehetné. Én gondolom, hogy mivel az alapítvány feladata ebből láthatóan nagyobb létszámot igényelt, mint amit, úgy tűnik, hogy most a Külügyminisztérium átvállal, önmagában arra szükség nincsen, hogy emiatt többlethely biztosítása kerüljön, ezek az ingatlanok piaci ingatlanok, piaci módon vannak hasznosítva bérbeadás útján, tehát az ebből befolyó pénzösszeget nyilván a Külügyminisztérium is erre a célra tervezi fordítani. Legalábbis ezt olvasom ki a határozat 6. pontjából.
Utolsó summázó mondat, persze, ha valaki gondatlanul vagy szándékosan kárt akar okozni, azt megteheti bármikor, ahhoz nem kell kormányhatározat, ahhoz nem kell semmilyen döntés, egy jogszabály, egy kormányhatározat sem kell hozzá. Tehát ez bármikor megtörténhet. Én az elhangzottakból nem érzem ki, hogy erre bárki is különösebb garanciát akarna nyújtani, hogy ilyen nem fordulhat elő, mert ilyenre nem lehet garanciát adni. Ez nyilván abból adódik, hogy jogszabályokkal kellőképpen körül van bástyázva az, hogy ilyen ne fordulhasson elő, vagy annak nyilván megvan a maga következménye.
Tehát megértve mindenkinek az aggódó gondolatait, én még sem látom aggályosnak ezt a vagyontranszformációt. És önmagában ezt mint okot, mint következményt nem kezelném az ügy ennél lényegesebb fontosabb tartalmi, illetve politikai kérdésként való kezelésekor, mint említettem, csak ehhez kívántam hozzászólni, a másikat már hosszan elemezték képviselőtársam. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. És az utolsó bejelentkezett hozzászóló Kárpáti Tibor képviselő úr.
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Én is a képviselő úr által elmondottakkal szeretném kezdeni, miszerint ez az intézkedés a külpolitikai stratégiai tervezés tudományos hátterének biztosítása, valamint a hatékony kutatómunka elősegítése és a közpénzekkel való felelős gazdálkodás megvalósítása érdekében történt. Nem erre az alapítványra vonatkozóan és nem erre a tudományos munkára vonatkozóan szeretnék néhány adalékot mondani. Ezzel hasonló, nagyon kemény vitákat folytat ma az ország a Tudományos Akadémia feladatairól, a magyarországi tudományos intézetek feladatáról, a kutatás-fejlesztés irányairól, hatékonyságáról, teljesítményéről. Ugyanilyen kemény vitában vagyunk innovációs és egyéb célkitűzések megvalósításánál, amikor arra törekszünk, hogy az ország szellemi javát, tudását hogyan tudjuk a megváltozott körülményekhez, környezethez hozzáigazítani az új kitűzött célok megvalósítására. És egy nagyon egyszerű példát hadd mondjak: amikor arról beszélünk, hogy a kutatási-fejlesztési állami pénzeket, innovációs alapokat felhasználjuk, óriási vita van abban, hogy azt adjuk oda azoknak a kutatóknak, akik 30 éve, tíz éve, öt éve egy területen vannak, de semmilyen kapcsolatuk nincs a valósággal, egy lar't pour lar't kutatást végzünk, vagy pedig a tényleges igénynek, a megváltozott környezetnek az igényeit akarják sokkal hatékonyabban kielégíteni. Aztán hirtelen kiderül, hogy ha ilyen igényeket elégít ki, az a tudományos szolgáltató sokkal hatékonyabb, eredményesebb és hasznosabb munkát tud végezni, mert való, reális igénye van, csak ehhez meg kell változni, át kell alakulni, szakítani kell az általuk bizonyos időszak alatt felépített és elvárt rendszerrel. Észre kell venni, hogy megváltozott a környezet, amiben ezek a tudományos és kutatóintézetek dolgoznak, tehát valamilyen módon ezekhez a megváltozott igényekhez kell igazodni.
És csak egy nagyon egyszerű példát hadd mondjak: ma nem elég archiválni a műemlékeinket, ma ha nem tudunk a műemlékeink felújítására, megőrzésére lehetőséget teremteni, akkor ez csak egy archívum marad és lassan csak könyvből fogjuk ismerni, hogy mi az, ami megmaradt. Ha viszont abba az irányba mozdulunk el, hogy annak a vizsgálatát és annak a támogatását, hogy ezekben az archívumokban lévő műemlékek eredeti szépségükben felálljanak, akkor egy egész más megközelítést fogunk alkalmazni. És én azt látom, hogy a kormány azokat a célkitűzéseket, amelyeket kitűzött a megváltozott helyzetre tekintettel, ahhoz próbálja igazítani az őt kiszolgáló intézményeket, hogy szolgálják ki azokat a lehetőségeket és ne maradjunk le semmi olyan lehetőségről, ami a megváltozott körülmények között előállt. Csak egy példát hadd mondjak, Romániának az Európai Unióba való belépésével a magyarság határon túli népességének 95 százaléka az európai uniós környezetbe kerül, ahol egészen más szabályok, lehetőségek nyílnak és más munkamódszereket követel ez meg. Ha mi meg akarunk felelni ezeknek és tulajdonképpen itt akarunk nem lemaradni, eredményes lenni és nem elveszíteni lehetőségeket, mert nagyon sokat tudunk, akkor ehhez egy más megközelítés esetenként szükséges. Amit én természetesnek tartok és ma az államtitkár asszony szavaiból is kiderült, munkajogi, tudományos és egyéb kérdéseknek az egymáshoz rendezése egy kölcsönös együttműködéssel megoldható lesz, illetve pontosan a hatékonyság, a teljesítményjog érvényesítése miatt, ami szükséges, ami piacképes, az mind továbbra is fog élni és hasznosítani fogja a kormány. Amit pedig az idő leértékelt, annak más formában kell majd megtalálni a hasznosulási formáját.
Amikor egy alapítványról beszélünk, amelyet egy kormány hozott létre, és amely költségvetési támogatásokból vásárolt magának vagyont, hogy fenn tudja tartani önmagát, a dolgozói, infrastruktúrát és egyebet, akkor ennek az alapítványnak tudomásul kell venni, hogy ha az őt létrehozónak más elképzelései vagy más irányú célkitűzései vannak, akkor mindenképpen azon célok kiszolgálása érdekében a szükséges változtatásokat meg kell tenni, mert így marad fenn, így marad életképes és így marad mindig piacképes. Ezt a piacképes társadalmi piacra értem, nem társadalmi piacra, tehát lehet hosszabb távon fennmaradó és értékes a tevékenysége, munkája.
Én kicsit úgy gondolom, aki gazdasági oldalról közelít a politika felé, hogy a társadalompolitikában, a társadalom területén dolgozó kutatómunkáknál is egy teljesítmény- és hatékonyság- vagy eredményességi kritérium mindig megfogalmazható, sőt elvárható, hiszen valamilyen célt, értéket kell majd képviselnie. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bár a vitát úgymond lezártam, de természetesen még megadom a szót Balla Mihálynak.
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon rövid leszek, ígérem. Ebben van közöttünk az alapvető nézetkülönbség, hogy honnan látjuk a dolgokat. Valószínűleg én bizonyos társadalomtudományi történéseket nem tudok feltétlenül csak gazdasági oldalról megközelíteni, de ha már gazdaságnál tartunk, talán az is fontos lenne, hogy eddig mintegy 100 millió forintból működött a Teleki Alapítvány 46 munkatársa, most 132-vel fog működni, ha jól emlékszem, a Külügyi Intézet és 20 főt fog alkalmazni. Tehát a gazdaságossági kérdőjelek is ott vannak e mögött. És tényleg sajnálom és államtitkárnak asszonynak is szól egy gondolat erejéig, hogy az államtitkár asszonynak az elmúlt időszakban történt munkáját is tekintve azért érzem magam rossz helyzetben, mert kritikus dolgokat kellett itt mondanom az előző gondolataimban, de ennek az az oka, hogy ezt a beszélgetést, amit ma tartunk a külügyi bizottság ülésén, véleményem szerint a döntés meghozatala előtt jóval le kellett volna folytatni és talán akkor egy korrektebb képet kapunk egymás gondolatairól. Mert én úgy érzem, hogy nemcsak a helyzetelemzés hiányzik a Teleki Intézet megszüntetése kapcsán, hanem az a vita, ami egyfajta szakmaiságot is jelenthetett volna a külügyi bizottságon belül. Nekem ez a meglátásom és köszönöm, hogy kormánypárti képviselőtársaim is bólogatnak erre.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Szerintem bőven hagytak teret tisztelt vendégeink számára a bizottság tagjai, hogy kifejthessék a véleményüket. Időt lehet, hogy annyit nem, úgyhogy arra kérem őket, hogy amennyire lehet, kompaktul reagáljanak az itt felvetettekre.
GRANASZTÓI GYÖRGY, a Teleki László Intézet főigazgatója: Köszönöm szépen. Én valóban rövid leszek a reakcióimban. Szabó Vilmos úr felszólalásával kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy mivel jól ismerlek, ha azt mondom, hogy köztünk egy valódi baráti kapcsolat alakult ki, ez számodra semmiféleképpen nem dehonesztáló. Ezért is mondom azt, hogy egy kiváló kapcsolat volt az alapítvány és Szabó Vilmos, akkor államtitkár között, és ez volt az oka annak, hogy én neked - mondjuk magánemberként - kifejtettem, hogy az ügy megoldása érdekében természetesen bármikor kész vagyok arra, hogy a Külügyi Intézet különváltan önálló igazgatóval működjön. Korábban is volt erre példa és egy egyszeri levélváltás az akkori külügyminiszter, Kovács László és Kosáry Domokos között rendezte a Külügyi Intézet helyzetét. Ezt tulajdonképpen most is meg lehetett volna tenni és lényegében mindazok a célok megvalósulhattak volna, amelyek most így fognak megvalósulni.
Az államtitkár asszonynak röviden azt szeretném mondani, hogy elnézést, hogy ezt nem említettem, de kiválóak voltak a kapcsolataink a Külügyminisztériummal. Hozzáteszem, hogy még annak az igénynek is eleget tettünk, hiszen csak egy-két hónapja volt nálunk a pakisztáni külügyi államminiszter, aki előadást tartott, komoly iráni delegációt fogadtunk egy különleges politikai körülmények és egyedül álló lehetőségként ezzel a rendkívül érzékeny problémákat hordozó országgal, és számtalan egyéb példát mondhatok, hetenként voltak konferenciáink, amelyeken a Külügyminisztérium képviselői rendszeresen részt vettek. Korábban a tervező-elemző osztály munkájában hetenként vettünk részt, tehát azt lehet mondani, hogy a Külügyminisztérium részéről valóban soha nem volt presszió, másrészt rengeteg konkrét közvetlen együttműködés volt. Tehát ilyen értelemben azt lehet mondani, hogy a dolog már régóta létezett. És azt remélem, hogy ez folytatódik.
A másik, amire reagálni szeretnék, az az, amit legutóbb a Kárpáti Tibor képviselő úr vetett fel, örömmel hallottam, amit mondott, mert mi 8-10 éve bizonyos értelemben úttörői vagyunk annak a gondolkodásnak, amit ön megkíván. Amikor azt hangsúlyoztam, hogy problémaorientált kutatásokat végzünk, akkor azt is hangsúlyoztam, hogy egyrészt ez teszi lehetővé azt, hogy a saját embereink szakértőként is az adott problémákban megnyilvánulhassanak és hogy konkrét feladatokat hajthassanak végre, amikor a megrendelő azt úgy kívánja, másrészt pedig, és én ezt rendkívül fontosnak tartom, hogy olyan alapvető kérdésekre kerestük a válaszokat, amelyeknek az aktualitása most jön el. Ön is idézett egy példát, hadd mondjak egy másikat. Az, hogy mi egyfelől részt vettünk az aradi szabadságszobor rekonstrukciójában és itt elvégeztünk egy konkrét feladatot. Az beleilleszkedett a mi általános, egyik nagyon komoly kutatási projektünkbe, amely a történeti emlékezet kérdéseit, a kulturális örökség problémáit vizsgálja a térségben. Ez egy olyan kérdés, amely 1990 után erősödött fel a nemzetközi szakirodalomban és amelynek nap mint nap látjuk az utcákon is a végzetes megnyilvánulásait. Ugyanakkor ennek a kérdésnek a kutatására a Teleki László Intézeten kívül intézményesen senki nem vállalkozott. Annyira jelentős ez, hogy éppen január végén az akadémia és a francia állam támogatásával egy nagyszabású nemzetközi konferenciát fogunk erről a kérdésről rendezni. Egészen gyúlékony problémák kerülnek elő.
Tehát én azt szeretném mondani, hogy a társadalomtudományok hasznosítását illetően majdnem példaként áll ez az intézmény elő. De még egyszer szeretnék egy hiányérzetemről is beszámolni, mert én akárhogy is számolok, továbbra is azt mondom, hogy nem egyszerű létszámleépítésről van szó, hanem arról, hogy a Közép-Európai Kutatóközpontnak a tevékenysége alapvető kérdőjelként áll előttünk. Elhangzott Dunai Pál neve, aki egy külpolitikai szakértő. Az, amit a mi munkatársaink képviselnek, Zoch Gábor, Ablonczy Balázs, Bárdi Nándor, Kántor Zoltán, Kovács Éva, Lagzi Gábor, Sebők László, egy olyan kutatói team, amelynek a szétszéledéséről van szó, mert ezek semmiféle megkeresést nem kaptak a Külügyminisztériumtól. Tehát nem ettől a létszámleépítéstől félek én, hanem attól, hogy ez a rész teljesen kisodródik az érdeklődésből. És hova kerülnek ezek és hova kerül az a rengeteg tudás, ami ebben a társaságban felgyülemlett? Ezek élenjáró kutatói a magyar társadalomkutatásnak és a legnagyobb anyagi gondok elé néznek és különben, ha nem rendeződik a helyzetük, pályamódosításra van szükségük. Én ezért tartom nagyon fontosnak, hogy kérjem a tisztelt bizottságnak a politikai támogatását. Én úgy érzem, hogy ez benne van a levegőben, tehát senki sem vetett ennek ellent, sőt mind a kettő elismerte ezeknek a dolgoknak a létjogosultságát, és ezért én azt kértem, hogy abban is támogassanak, hogy ez a kutatóegység valamilyen megnyugtató megoldást találjon, akár folytassa a munkáját a Külügyi Intézetben, akár az akadémiai keretek között, de ennek a széthullása, higgyék el, egy nagyon komoly nemzeti értéknek a pusztulását fogja jelenteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Diószegi úr, ha kíván szólni, megadom a szót.
DIÓSZEGI LÁSZLÓ, a Teleki László Alapítvány ügyvezető igazgatója: Én a konkrét kérdésekre fogok válaszolni. Legelőször nem kaptam kérdést, de meg kell köszönjem Szabó Vilmos alelnök úr méltató szavait. Köszönöm szépen.
Ami a továbbiakat illeti most az egyéb tevékenységgel kapcsolatosan és itt, amikor Granasztói úr jogosan félti a közép-európai részleg megnevezett kutatóit, akkor én ugyanúgy féltem azt a néhány embert, mert ez egy maroknyi csapat, akiknek az egyéb programok megvalósításában, határon túli műemlékek lebonyolításában, illetve a csángóprogramban, könyvkiadásban olyan tapasztalata, helyismerete és hálózata alakult ki a Kárpát-medencében, amely pótolhatatlan. Ezenkívül azért is tartok attól, hogy nem lesz egyszerű, ha egyáltalán meg lehet tenni azt, hogy ezeket a tevékenységeket valamilyen módon folytassuk, mert egy költségvetési intézménynek egészen mások a lehetőségei. Nem véletlen, hogy a Teleki László Alapítvány számos más költségvetési intézmény, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a Műemlékvédelmi Felügyelet, a HMRK kereste meg, hogy bonyolítsuk le a határon túli programjaikat. Nem tud a költségvetési intézmény az országhatárokon kívül mozogni.
Ezen kívül nagyon aggályosnak tartom, tisztelt államtitkár asszony, hogy jogutód nélküli megszüntetésről van szó, ez, azokat a szerződéseket, amelyeket a Teleki László Alapítvány kötött, ahogy mondtam annulálja.
Balla képviselő úr kérdésével kapcsolatosan, hogy jelen pillanatban mekkora a Teleki László Alapítvány vagyona: az alapítvány tulajdonában van egy 1980 négyzetméteres telkesen egy 1200 négyzetméteres ingatlan, ez a székház. Ennek az ingatlanszakértők által becsült vagyont 500 millió forint, az alapítvány egyszemélyes tulajdonában van a TLA Kft., amelynek vagyona egy 11.500 négyzetméteres telken 2-szer 1200 négyzetméteres ingatlan, irodaház, ennek becsült értéke 1,5 milliárd forint, illetve a Hűvösvölgyi út 81. szám alatt 1800 négyzetméteres telken egy 580 négyzetméteres irodaház felszerelve, légkondicionálóval, az előző is, A-kategóriás irodaházak ezek, 250 millió forint. Tehát úgy gondolom, hogy az ingatlan becsült értéke jelen pillanatban kétmilliárd forint körül van. Azt is el kell azonban mondjam, hogy azon a területen, ahol ezek az ingatlanok vannak, ingatlanszakértők szerint rövid időn belül, tehát 2010-12-re ez az érték igen jelentősen emelkedni fog, gyakorlatilag nincs ott eladó ingatlan, ez rettenetesen hajtja fel az árakat.
A kft. mennyivel támogatta az alapítvány működését? Vannak táblázataim, de nem untatom önöket, 2003-tól mondom az adatokat. Alapítványi célokra fordított kiadások 2003-ban 31 millió, ez 26 százaléka volt a bérbeadás árbevételének, 2004-ben 25 millió, a 35 százaléka volt, 2005-ben 14 millió, ez 17 százaléka volt és 2006-ban várható 17 millió, és ez 20 százaléka lesz. Tehát ennyit fordítottunk az elmúlt években. Korábban többet tudtunk fordítani, azonban az irodaházaknak az amortizációja, elhasználódása miatt folyamatosan fel kellett volna újítani, de mindig az alapítványi célokra próbáltuk a többet áldozni. Egy későbbi megjegyzéssel kapcsolatosan, ami arról szólt, hogy az alapítvány a beruházásait költségvetési támogatásból valósította meg, ezt egy kicsit szeretném pontosítani. Az alapítvány 40 millió forintot kapott még létrejövetele után a székház megvásárlására és a felújítást saját megtakarításból, bár kétségtelen, költségvetési pénzből valósította meg.
A kft.-nek 150 millió forintos céltámogatás jutott arra, hogy ingatlanokat vásároljon, illetve felújítson. Ezzel szemben saját forrást, döntően piaci hitelt vett fel, 220 millió forintot a kft., illetve 100 millió forintot fordított az ingatlanhoz kapcsolódó egyéb berendezésekre. Tehát jelentős volt az, amit a kft. valóban úgymond kigazdálkodott. Ez csak egy apróság.
A Kékesi képviselő úr által felvetettekkel kapcsolatosan nem untatnám önöket, hogy felolvassam az áfatörvény 7. §-át, amely a termékértékesítéssel kapcsolatos szabályokról szól, de egyértelmű, hogy a végelszámolással való megszűnés esetében a TLA Kft. tulajdonában lévő irodaingatlanok a "terméket értékesítés" kategóriába fognak tartozni és a 25. § pedig egyértelműen arról nyilatkozik, hogy ebben az esetben a forgalmi érték a mérvadó.
Az a számítás, amit én most itt felolvastam, egyrészt arra vonatkozott, hogy egy végelszámolás esetén minden valószínűség szerint, pláne, hogy ha forgalmi értéket kell meghatározni, azzal kezdődik a dolog, hogy értékbecslés történik meg. Amikor mi hitelt vettünk fel, akkor szívtuk is a fogunkat, mert az értékbecslést kötelezően meg kellett tenni, a forgalmi érték százalékában történik meg és ezért mondtam én azt, hogy az összes vagyon 5 százalékát tekintjük, az 30 millió, de tekintsük három százalékát, az is igen-igen jelentős összeg. Ezek után mondtam azt, hogy a forgalmi érték 20 százalékát kell befizetni. Miután a TLA Kft.-nek nincs pénzeszköze, ezért azt a Külügyminisztériumból kellene befizetni, ahol ha jól tudom, erre tervezve nincsen és innen jött aztán az, hogy akkor kénytelen eladni az ingatlanokat. Természetesen, hogy ha van erre 300 millió, akkor csak 300 milliós a vagyonvesztés, az se csekély.
Továbbiakban egy dolgot hadd mondjak még el. Az államtitkár asszony többször mondta el a tegnapi megbeszélésen is, hogy nyitottak, jó szándékúak és az emlékeztetőben is benne van, hogy ezt megnyugvással fogadtam, de értsék meg, lehet azt mondani, hogy a puding próbája az evés, csak én attól tartok, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor egy kormányhatározat meghatározott előírt dolgokat, akkor az étkezési hasonlathoz visszatérve, ez egy olyan helyzet, hogy ha húst, meg hagymát, meg pirospaprikát veszünk, abból pörkölt lesz, abból nem lesz tejberizs. És én attól félek, hogy itt determinálva van egy sor olyan dolog, amitől itt most nagyon félünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az államtitkár asszonyt kérem meg, hogy válaszoljon.
FEKSZI MÁRTA államtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm a szót. Én rövid leszek. Úgy gondoltam, hogy egy-másfél óra lesz ez a mai nap, immár két órája itt vagyok, és elég sok tárgyalásom van, de úgy éreztem, hogy a téma miatt nem mehetek el. Az utolsó megjegyzéssel kezdem, hogy megnyugvással vették tudomásul, hogy a Külügyminisztérium jó szándékúan és korrektül jár el az ügyben. Én meg akkor kell, hogy mondjam, hogy ön viszont rosszhiszemű volt velem szemben, mert nekem tegnap megtagadta azoknak az adatoknak az ismertetését, sőt ragaszkodott hozzá, hogy írásban kérjem meg Kosáry Domokos úrtól azt, amit a bizottságnak és a sajtó képviselőinek önként és szabadon elmondott. Ezt másnak nem tudom minősíteni. Ez az egyik megjegyzésem. A másik megjegyzésem: nagyon sajnálom, hogy nincs itt Németh Zsolt úr, de a jegyzőkönyv kedvéért a Külügyminisztérium nevében a legteljesebb mértékben visszautasítom, hogy a Külügyminisztérium a napi politika és a pártpolitika uszályába és a hajójába került. Ezt kénytelen vagyok mondani. Nagyon sajnálom, hogy nincs itt elnök úr, nem szokásom a más által kijelentettekre megjegyzést, véleményt nyilvánítani, ha nincs jelen.
A harmadik: én több alkalommal személyesen beszéltem Kosáry Domokos úrral és visszautasítom azt is, hogy a Külügyminisztérium nem tett ez irányba lépéseket, de tekintettel arra, hogy nincs itt az akadémikus úr, nem kívánom a beszélgetéseinknek a tartalmát ismertetni, mert esetleg avval vádolható lennék, hogy elfogult vagyok vagy inkorrekt. Nincs itt az akadémikus úr, tehát én ezt nem ismétlem meg, de hangsúlyozni szeretném, hogy én voltam az, aki többször egyeztetett vele és több mindenben kikértem a véleményét. Ezek elég hosszas beszélgetések voltak.
A kormányzat három ízben hozott határozatot alapítványok, közalapítványok vonatkozásában azt követően, hogy a polgári törvénykönyv módosult, amit a parlament elfogadott. Volt egyszer egy júniusi határozat, amiben már nevesítve volt egyik pontjában, ami a közpénzekkel való hatékonyabb gazdálkodás és egyebek címet viselte, ott már szóba került a Teleki Intézet és az Atlanti Közalapítvány. Volt egy júliusi határozat, ami valóban nem nevesítette a Teleki Intézetet, és ebben elnézést kérek, nem volt nevesítve, tehát tényleg pontatlan voltam, amikor tegnap beszéltünk, de ennek a háttéranyagaiban igenis többször szerepelt, erről önök nem tudhattak, ez így igaz, tehát ennyiben elnézést kérek, hogy pontatlan voltam. De volt egy júliusi határozata a kormánynak, ami a kormányzati alapítványokról és közalapítványokról szólt. Ekkor volt még egy nagy kormányzati előkészítő anyag és ez volt a harmadik, ami a múlt héten megjelent.
Számtalan közalapítvány, alapítvány megszüntetésre, összevonásra került. Ez az első alkalom, amikor több aggályról tudok én, ami elhangzott, hiszen mások vonatkozásában sem láttam a sajtóban megjelenni.
A puding próbája az evés, igenis én úgy gondolom, hogy amit a Külügyminisztérium itt elmondott és amit leszögezett, úgy korrektül, tisztességesen hajtja végre és a tevékenységet tovább folytatja, ez így is lesz. Én kész vagyok a bizottság előtt személyesen megjelenni, mert ha én vállalom érte a felelősséget, nekem kell adni arról számot, hogy esetleg a tavaly folyamán, hogy ha itt egymással a konzultációkat és a munkálatokat lezártuk, hogy hogy alakult ez a munkálat. Kész vagyok a Külügyminisztérium nevében azt is megígérni, hogy amennyiben ez a bizottság igényt tart rá, hiszen egyébként a Teleki Intézet is eddig háttérintézete volt a Külügyminisztériumnak, a Külügyi Intézet vonatkozásában, ha azt kéri a tisztelt bizottság, hogy évente adjunk számot, pl. amikor a külügyminiszter beszámol az éves külügyi tevékenységről és ezen a beszámolón jelenjék meg a mindenkori Magyar Külügyi Intézetnek a vezető apparátusa és számoljon be, hogy hogy folytatta a tevékenységét, akkor ennek a Külügyminisztérium eleget fog tenni. Tehát mi ennek állunk elébe. Az volna a kérésem, hogy ne gyártsunk prekoncepciókat, ne csináljunk politikai ügyet olyanból, amiből nem kell, hiszen világos volt, hogy a szocialista frakció bizottsági tagjainak a hozzászólásaiból is, hogy itt senkit nem vezet valami politikai előítélet. Ha valaki jól dolgozott, tisztességesen végezte a munkáját, azt ugyanúgy elismerik a szocialista frakció tagjai is, a jövőben is el fogják nyilvánvalóan ismerni és a Külügyminisztériumot is ez fogja vezetni. Tehát nekem az volna a kérésem, hogy térjünk vissza az ügyre. Teljesen feleslegesnek tartom a találgatásokat.
Egyébként Gruber képviselő úrnak én csak annyit szeretnék mondani, hogy a korábbi éveken is végigmehetünk, hogy mennyivel volt támogatva a Teleki László Alapítvány, most tízmillióval több van rajta, de nyilvánvaló dolog, ahogy a Diószegi úr is mondta, bevételei voltak az alapítvány az egyszemélyes kft.-n keresztül. Ezt oda fordította, most a megnövelt 132 millió mellett, miután az ingatlanok megmaradnak, bevételek a jövőben is lesznek. Nyilvánvaló dolog, hogy ez költségvetésileg kezelhető, de ebben is állunk elébe. Tavasszal, amint ígértem, ha ez megvolt, ténylegesen beszámolunk. Ha kívánják el fogjuk készíteni ennek az írásos változatát, bemutatjuk.
Nem szeretnék itt most találgatásokba menni, hogy pénz ide, ingatlan oda. Az meg különösen nem, hogy kiszámoljuk előre, hogy ha a Külügyminisztérium vagy a kormányzat értékesíti az ingatlanokat, hogy a kétmilliárdról lemegyünk 500 millióra. Tehát háromnegyed értékvesztés lesz. Én arról szeretnék mindenkit biztosítani, amit számtalanszor elmondtam, korrekt eljárás lesz, állok a bizottság elé tavasszal, amikor túlvagyunk a közös munkálaton. És ehhez tényleg kérek őszintén nyitottságot. Ha én korrektül elmondtam mindent és korrektül álltam hozzá. Nekem ez nagyon nem esett jól. Még egyszer hangsúlyozom az ön szemébe mondva, hogy ha ön tegnap nekem nem mondta meg az adatokat, itt viszont elmondta a sajtó előtt azokat, amiket tőlem megtagadott, úgy érzem, hogy ez nem volt korrekt. Nem személy szerint tőlem tagadta meg, hanem a Külügyminisztériumtól, amely egyébként a kormányzat részéről gyakorolja az alapítói jogokat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem vagyok benne biztos, hogy ennek a vitának a végére fogunk érni, ha további kérdésekkel haladunk előre, de Diószegi úrnak természetesen még megadom a szót.
DIÓSZEGI LÁSZLÓ, a Teleki László Alapítvány ügyvezető igazgatója: Köszönöm szépen. Mondhatom azt, hogy meg vagyok döbbenve. Kedves Államtitkár Asszony! Tegnap is elmondtam, hogy az alapítványt a bíróság végzése szünteti meg, jogerős végzéssel. Ez nem történt meg. Ebből következően az alapítvány szuverenitása nem sérült meg egyelőre, amiből következően az én munkáltatóm Kosáry Domokos, illetve a kuratórium, ebből következően arra kértem, hogy ilyen lényeges dolgokban, mert itt nem csupán ilyen általános adatokról volt szó, amit én most elmondtam, hanem névsort kért, fizetési listát kért, vagyonkimutatást kért, ingatlan bérleti szerződéseket kért, amire én azt mondtam, hogy legyenek szívesek Kosáry Domokostól, a kuratórium elnökétől a szuverén kezeléssel megbízott képviselőtől ezeket az adatokat megkérni és abban az esetben, hogy ha ő erre engem felhatalmaz, természetesen átadjuk. Én úgy gondolom, hogy össze nem hasonlítható, hogy természetesen a külügyi bizottság kérdéseire válaszolok. Ez a kettő, még egyszer mondom, nem áll közel sem egy szinten. És még egyet: itt most többször elhangzott a politika. Én 1991 óta vezetem ezt az alapítványt, én nem politizáltam és nem politizálok. Nekem a feladatom a Teleki László Alapítvány vagyonának gyarapítása, feladatainak elvégzése, alapítványi célok megvalósítása. Én nagyon jó kapcsolatban voltam Szabó Vilmos államtitkár úrral, Németh Zsolt államtitkár úrral annak idején. Tehát ebből következően kérem, hogy velem kapcsolatosan se politizáljon vagy ne vesse fel azt, hogy én politizálok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
FEKSZI MÁRTA államtitkár (Külügyminisztérium): Elnézést, erre kénytelen vagyok reagálni, egy szóval nem mondtam, hogy ön politizál. Én tegnap is megkérdeztem az alapítvány és a kft. vagyonával kapcsolatban és ön erre nem válaszolt. Amire most válaszolt. És nem óhajtok én semmifajta politikai megjegyzést tenni, mert én önre nem tettem ezt. És nem is kívánom a jövőben sem. Én csak azt mondtam, hogy a jóhiszemű együttműködésre volt nekem ez megdöbbentő, semmi mást, és nem is óhajtok, távol áll tőlem és nem is szokásom ilyet tenni. Úgyhogy önben emiatt ne is legyen tüske.
ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár asszony. A képviselő urak számára már rég lezártuk a vitát, ami sajnos még itt folytatódott. Köszönöm, hogy itt voltak, számomra az bizonyosodott be, hogy az üggyel foglalkozni kell, foglalkozni érdemes, a mostani időzítés nagyon rossz volt, hiszen menetben vannak olyan ügyek, amelyeknek a tisztázása így plenárisan nem is lehetséges, és ennek voltunk tanúi. Amikor az ügyben a kifejletek előrébb tartanak, akkor szerintem tisztelettel fogjuk hívni újra az intézet és a minisztérium vezetését. Köszönöm szépen, a napirendi pontot lezártam.
A következő napirendi pontunk a költségvetési módosítókról való szavazás. Tisztelettel köszöntöm a megjelent Bacskai József urat, illetve Hetei Tibort és Erdélyi Rudolfot a Pénzügyminisztériumból. Mindösszesen öt módosító javaslatról foglalunk állást.
Először Hárs Gábor, Eörsi Mátyás, Gulyás József javaslata, 137/1. szám alatt.
HÁRS GÁBOR (MSZP): Szomorúságomat szeretném kifejezni, hogy Németh Zsolt elnök úr elhagyta az üléstermet, miután az előző téma kapcsán ebben a kérdésben már véleményt nyilvánított, úgyhogy szeretném kérni az ő távollétében is a tisztelt képviselőtársak támogatását.
BACSKAI JÓZSEF (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérem, szavazzanak. Ki támogatja? (Szavazás.) Nyolc igen, egyharmadot kapott. A bizottság nem támogatta.
A 138/1-es szám alatt Kocsi László és Németh Zsolt képviselő urak javaslata.
BACSKAI JÓZSEF (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérem, szavazzanak. Ki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatta.
A 141/2-es szám alatt Révész Máriusz és több képviselőtársa javaslata.
BACSKAI JÓZSEF (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérem, szavazzanak. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyharmadot kapott. A bizottság nem támogatta.
A 221/1. alatt dr. Nagy Gábor Tamás és képviselőtársai javaslata.
BACSKAI JÓZSEF (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérem, szavazzanak. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyharmadot sem kapott. A 223/1-es Pokorni Zoltán és képviselőtársai javaslata.
BACSKAI JÓZSEF (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérem, szavazzanak. Ki támogatja? (Szavazás.) Egy igen, egyharmadot sem kapott. Több javaslat nem volt, amit meg kell tárgyalni. Van-e esetleg olyan, amire nem kerítettünk sort? Nincsen. Köszönöm szépen vendégeinknek a részvételt.
Egy nemzetközi szerződés megtárgyalása következik. Üdvözlöm Hölzl Lipótot. Arra kérem, hogy igen röviden fűzzön kiegészítést szóban az anyaghoz.
HÖLZL LIPÓT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. A törvényjavaslat, amelynek a megtárgyalására most sor kerül egy nemzetközi szerződést céloz, nevezetesen a Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság bűnüldöző szerveinek az együttműködését elősegítő, illetőleg egyáltalán megteremtő nemzetközi szerződés létrehozásáról van szó. Ezt a megállapodást a szlovéniai Brdoban 2006. október 25-én aláírták. Annak érdekében, hogy a megállapodás hatályba léphessen és nemzetközi jogilag alkalmazásra kerülhessen, természetesen szükség van a magyar jog szabályai szerint annak megerősítésére, majdan kihirdetésére a nemzetközi szerződésnek. Maga a szerződés egyébként egy olyan eszközt teremt a bűnüldöző szervek részére, amely alapján a magyar, illetőleg a szlovén bűnüldöző szervek hatékonyan fel tudnak lépni majd a nemzetközi bűnözés ellen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdése bárkinek a bizottságból? (Nincs.) Ki támogatja az általános vitára alkalmasságot? (Szavazás.) Egyhangúlag támogatja a bizottság. Előadónak ki támogatja Hárs Gábort? (Szavazás.) Egyhangú.
Egyebekben bejelentem, hogy a következő bizottsági ülés tervezett időpontja december 12-e, ahol nagyköveti meghallgatásokra kerül sor és Göncz Kinga külügyminiszterére, illetve december 19-én a határon túli ügyekben Szilvásy államtitkár úrral való találkozásra nyílik mód. Más bejelentés nem lévén, a bizottsági ülést bezárom. Köszönöm.
(A bizottsági ülés befejezésének időpontja: 13 óra 25 perc)
|
|
Németh Zsolt (Fidesz), |
|
Dr. Kozma József (MSZP), |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia