KHTB-14/2006.
(KHTB-14/2006-2010.)
az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2006. november 21-én, kedden, 9 óra 08 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Az Amerikai Egyesült Államok, a Holland Királyság és a Német Szövetségi Köztársaság nagyköveteinek tájékoztatója a NATO jövőjéről, különös tekintettel az afganisztáni misszióra *
Az elnök bevezetője *
April H. Foley tájékoztatója *
Alexander Mollinger hozzászólása *
Hans Peter Shiff tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások, válaszok *
April H. Foley válaszai *
Alexander Mollinger válaszai *
Hans Peter Shiff válaszai *
A Szülőföld Alapról szóló 2005. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1301. szám) (Általános vita) *
Gémesi Ferenc bevezetője *
Kérdések, hozzászólások, válaszok *
Gémesi Ferenc válaszai *
További kérdések, válaszok *
Szavazás *
Az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló 1999. június 21-i megállapodás, valamint az ahhoz csatolt, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/1310.) (Általános vita) *
Kátai Anikó szóbeli kiegészítője *
Szavazás *
Az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/1311.) (Általános vita) *
Az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezménynek a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló Jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/1312. szám) (Általános vita) *
Az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezménynek az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló Jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/1313. szám) (Általános vita) *
Határozathozatal *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló T/1145. számú törvényjavaslathoz érkezett módosító javaslatok megvitatása *
Bacskai József bevezetője *
Egyebek *
1. Nagykövetjelöltek meghallgatása zárt ülés keretében történt, melyről külön jegyzőkönyv készült
2. Az Amerikai Egyesült Államok, a Holland Királyság és a Német Szövetségi Köztársaság nagyköveteinek tájékoztatója a NATO jövőjéről, különös tekintettel az afganisztáni misszióra
3. A Szülőföld Alapról szóló 2005. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1301. szám) (Általános vita)
4. Az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló 1999. június 21-ei megállapodás, valamint az ahhoz csatolt, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása következtében a megállapodásban szerződő félként való részvételéről szóló jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/1310. szám) (Általános vita)
5. Az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/1311. szám) (Általános vita)
6. Az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezménynek a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló Jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/1312. szám) (Általános vita)
7. Az Egyesült Nemzetek keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezménynek az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló Jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló törvényjavaslat nemzetközi szerződésről (T/1313. szám) (Általános vita)
8. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/1145. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
9. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Gedei József (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP) Kárpáti Tibornak (MSZP)
Kránitz László (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP) dr. Szakács Lászlónak (MSZP)
Dr. Gruber Attila (Fidesz) dr. Kelemen Andrásnak (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz) dr. Németh Zsoltnak (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz) dr. Gógl Árpádnak (Fidesz)
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) Szabó Vilmosnak (MSZP)
April H. Foley, az Amerikai Egyesült Államok nagykövete
Hans Peter Shiff, a Német Szövetségi Köztársaság nagykövete
Alexander Mollinger, a Holland Királyság nagykövete
Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára
Kátai Anikó (Külügyminisztérium)
Forman Tünde (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Fógel Regina (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Tollár Tibor (Pénzügyminisztérium)
Erdélyi Rudolf (Pénzügyminisztérium)
Zilahi László (Miniszterelnöki Hivatal)
Bocskai József (Külügyminisztérium)
Török Erika (Miniszterelnöki Hivatal)
(A bizottság 9.08 órától 10.04 óráig zárt ülés keretében tanácskozott,
melyről külön jegyzőkönyv készült.
Szünet: 10.04 - 10.12
A nyílt ülés kezdetének időpontja: 10.12)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a bizottság ülését. Szeretettel köszöntöm April Foleyt, az Amerikai Egyesült Államok nagykövetét, Hans Peter Shiffet, a Német Szövetségi Köztársaság nagykövetét és Alexander Mollingert, a Holland Királyság nagykövetét. Nagy tisztelettel köszöntöm vendégeinket.
Egyedülálló alkalom, hogy a külügyi bizottság három nagykövetet is meghallgathat két fontos kérdésről. Ez a két kérdés természetesen nagyon szorosan összefügg. Az egyik kérdés Afganisztán. Afganisztán az a misszió, amely most nagyon foglalkoztatja a magyar külpolitikai közvéleményt, de nem csupán a magyar külpolitikai közvéleményt, hanem a nemzetközi külpolitikai közvéleményt is. És az ehhez a kérdéshez közvetlenül kapcsolódó probléma: a NATO helyzete, különös tekintettel azokra a globális kihívásokra, amelyeket a rigai, napokon belül sorra kerülő csúcstalálkozón is meg fog vitatni az Észak-atlanti Szervezet.
A vendégeinkkel arról beszéltünk, hogy röviden ismertetnék a napirendi ponttal kapcsolatban a javaslatukat. Abban a szerencsés helyzetben van részünk, hogy első alkalommal köszönthetjük az Egyesült Államok és Németország nagykövetét itt, a külügyi bizottságban. Ezért egy kicsit ismerkedési alkalom is a külügyi bizottság és közöttük a mai találkozó.
Először megadnám a szót a nagykövet asszonynak, ezt követően a holland nagykövet urat kérném, hogy különös tekintettel arra, hogy ők adták át Magyarországnak az afganisztáni Provincial Reconstruction Team vezetését, és végül, de nem utolsósorban a német nagykövet urat kérném meg, hogy fejtse ki az álláspontját. Nagykövet asszony!
APRIL H. FOLEY, az Amerikai Egyesült Államok nagykövete: Jó napot kívánok. Igazán nagyon nagy szeretettel szeretném megköszönni ezt a meghívást, együttesen a NATO-nagykövet kollégáimmal, és olyan dolgokról beszélhetünk itt, amelyek nagyon fontosak a mi országainknak, a NATO-szövetségnek, illetve Afganisztán népének is.
Hadd térjek rögtön a témára! A NATO nagyon fontos, nemcsak azért, mert hidegháború során meghatározta a történelmet, hogy Európának milyen történelme lesz, hanem az újjáépítés miatt is. Magyarország döntése, hogy csatlakozása a NATO-hoz nemzeti konszenzus alapján történt meg, ilyen módon történt az is, hogy Magyarország Afganisztánba küldött egy tartományi újjáépítő csapatot. Ilyen módon Magyarország is megadja az afgán népnek a lehetőséget egy szebb jövőre. Minden magyar nagyon büszke lehet erre a nemzeti döntésre és arra, hogy Magyarország nemzeti missziót küldött oda. Ez nagyon jól mutatja, hogy Magyarország nemcsak hisz a demokráciában, hanem gyakorolja is ezt a részét a demokráciának. Azt is mutatja, hogy Magyarország már nemcsak segélykapó ország, hanem adományozó, adó ország is, amely azoknak segít, akik ennek szükségét érzik.
Magyarország nagyon nagy segítséget add a tapasztalatával, ismereteivel azoknak a nemzeteknek, ahol a szabadságot még csak most vívták ki és ahol a jövő építése vált szükségessé. A magyar PRT tevékenysége azonnal megkezdődött, amit odaértek, és ez azt is mutatja, hogy Magyarország legjobb és legfényesebb tehetségeit küldi el oda, és tesznek nagyon fontos erőfeszítést. Úgy tudom leírni Magyarországot, amely nagyon szorosan és nagyon termékenyen tud együttműködni az afgán hatóságokkal, ugyanúgy, ahogy az Egyesült Államokkal is történt ez korábban.
Afganisztánnak természetes, hogy ez így történik. Afganisztán már most jobb hely lett, mióta a magyarok ott segítenek, és ez a teljes projekt elő fogja idézni azt, hogy mindent meg tudjanak valósítani. Az ottani betegek klinikákra járnak, az emberek nyugodtan járhatnak a piacokra, a gyerekek az iskolába, és Magyarország tevékenyen részt vesz ennek a végrehajtásában. Szeretném kifejezni azt is, hogy mennyire fontos, hogy a magyarok igazán jól megértsék ezt a békemissziót. Nagyon fontos, hogy a magyarok annak is tudatában legyenek, hogy mennyire célszerű, ha megfelelő dolgokat, megfelelő tevékenységeket tudunk csinálni. Mi is nagyon örülünk annak, hogy a mi csapataink, a NATO, az ISAF alatt működnek Afganisztánban.
Éppen ezért a nemzetközi fejlesztés, a nemzetközi segélyszervezetek munkájában a PRT-ban ilyen módon Magyarország tevékenyen részt vesz. Remélem, hogy majd nekünk is meglesz a lehetőségünk arra, hogy Magyarországgal együtt dolgozzunk ebben fejlesztésben. Nagyon örülök, hogy Magyarország más országoknak is megadta a lehetőséget, hogy a magyar PRT-ben együtt dolgozzanak Afganisztánban.
Remélem, hogy Magyarország erőfeszítései - beleértve a többi nemzetet is - folytatódni fognak, mert még nagyon sok további munkát kell elvégezni Afganisztánban.
A csapatok telepítésekor az első lépés egy nagyon fontos fejlesztés, amelyet egy ellenséges környezetben kell újjáépíteni. A PRT sikere azt is fogja jelenteni, hogy az afgánok gondoskodni tudjanak magukról, megvédjék magukat és a szabadságukat, és saját maguk döntsenek a jövőjükről félelem nélkül. A sikeres PRT azt jelenti, hogy polgári kezdeményezésekkel együtt tudják végrehajtani a fejlődést és a demokratikus intézményrendszer kiépítését. Ez óriási tapasztalat a polgári újjáépítés, a stabilizáció elérésében és az új Afganisztán reményének szempontjából. A polgári kezdeményezések elősegítik azt, hogy még nagyobb felelősséggel tudjanak a saját ügyeikben eljárni.
Itt, Magyarországon a folyamatos hatpárti elkötelezettség jól fémjelzi ezt a kezdeményezést. Ez igazán egy nemzeti, országos misszió, amelynek széles alapon történő támogatása sikerre vezet, függetlenül attól, hogy mennyi minden történik ma a NATO-ban. A PRT a szükségből indult ki, vagyis abból a félelemből, hogy a fenyegetettség várhatóan megjelenhet bárhol a világon, és éppen ezért a megoldásnak a probléma gyökeréig kell elhatolnia, a probléma gyökeréig kell lenyúlnunk.
A NATO mindig is egységes értékeket képviselt, és most már ezek az egységes értékek tevékenységekben ötvöződnek. A PRT, a NATO azt is mutatja, hogy még jobban kell egyesíteni, és a NATO szövetségeseinek a projekteket, a költségeket is meg kell osztani. A biztonságban nem kellő hozzáállás azoknak az álláspontját mutatja, akik nem gondolják úgy, hogy a béke megteremtése a mi érdekünk. Éppen ezért az, hogy a szövetségesek mind politikai, mind pedig gazdasági erőforrásaikat rendelkezésre bocsátják, ez nemcsak Afganisztán szempontjából, hanem a teljes Agenda szempontjából fontos. Nem kivétel Magyarország sem. Úgy gondolom, Magyarország nagyon fontos, és a továbbiakban hozzá fog járulni a NATO tevékenységéhez. Úgy gondolom, a NATO-erők afganisztáni jelenléte nagyon jó kezdeményezés, és látjuk, hogy milyen messze tudunk jutni egy év alatt. A NATO túllépte saját földrajzi határait, és most már tudjuk, hogy a félelem, a veszélyeztetettség globális, tehát a harci képességeinek és döntésnek is globálisnak kell lennie.
Az elmúlt évben a NATO műveleteket tett négy kontinensen, és alapvető munkát folytattak a Balkánon is, amely valóban a békét és a stabilitást meg tudja őrizni. A kelet-közép-európai régióban a NATO továbblépett a hagyományos küldetésen, hiszen most már tudjuk, hogy ennek következtében politikai kiegyezést és gazdasági újjáépítést kell biztosítani, mert ilyen módon tudjuk megalapozni és megerősíteni a sikerünket. A NATO átalakult, hiszen tudjuk, hogy mennyire kritikus fontosságú, hogy új szövetségesek és partnerek jelenjenek meg a globális biztonság szempontjából. Mindez a változás természetesen a NATO kialakulására is hatással volt.
A NATO most már ugye nem ellensége Magyarországnak, ahogy azt mondták a magyaroknak a hidegháború alatt, és nem is megkövesedett szervezet, hanem egy globális szervezet, amely időtálló missziót közvetít. A rigai csúcsértekezlet azt tudja folytatni és bizonyítja hogy rugalmas, telepíthető erővel rendelkezik, amelyet oda tud eljuttatni, ahol arra szükség van. Éppen ezért a légi szállítási képesség területén, amely abban a stratégiai tevékenységben a legfontosabb, a NATO-partnerek ilyen módon hozzá tudnak segíteni ahhoz, hozzá tudják segíteni a NATO-t ahhoz, hogy összehangoltan tudjanak dolgozni, és hasonló álláspontú országok előnyt is tudnak kovácsolni a NATO tapasztalatából.
A csúcs meg fogja mutatni, hogy akik szeretnének bekerülni ebbe a csapatba, azok számára nyitva az ajtó. A tagság számára is jó ez, de a szövetség számára is jó ez. A szövetségnek foglalkoznia kell a legfontosabb problémákkal. Nem az a kérdés, hogy a NATO-t felkérik, hogy egy krízisben segítsen, hanem mikor történik meg, és milyen képességeknek kell meglenniük ahhoz, hogy az tökéletesen végrehajtható legyen. Az Egyesült Államok hisz a NATO-ban, ennek a globális felelősségében, a globális képességeiben és a globális partnerségben. Az Egyesült Államoknak nagyon nagy megtiszteltetés, hogy Magyarország mellett állhat, vállt vállhoz vetve a NATO szövetségében.
ELNÖK: Köszönjük szépen, nagykövet asszony
Most megkérném Hollandia nagykövetét, Mollinger urat, hogy mondja el mondandóját, és térjen ki arra a kérdésre, hogy mely tapasztalatokat tart kiemelkedően fontosnak az afganisztáni misszió sikere érdekében. Nagykövet úr, öné a szó.
Alexander Mollinger hozzászólása
ALEXANDER MOLLINGER, a Holland Királyság nagykövete: Köszönöm szépen, elnök úr. Október 1-jén Magyarország hivatalosan átvette a PRT felelősségének végrehajtását Baghlanban, Afganisztánban. Ahogy mindannyian tudják is, az ISAF-en belül ez egy teljesen független és átfogó művelet. Baghlanban volt az első PRT-csapat ezen a területen, két évig tartott a hollandok jelenléte sok módon. Ez egy kísérleti misszió volt a számunkra is ugyanúgy, mint ahogy az önök számára is az. Remélem, hogy jól előkészítettük a talajt az önök számára. Ilyen módon a mi kezdeti befektetéseinkre, beruházásainkra lehet támaszkodni. Két és fél évvel ezelőtt, amikor Baghlant választották ki, akkor éppen én voltam a különleges holland megbízott Afganisztán számára. Ez mutatja, hogy miért volt számunkra fontos Baghlant választani a PRT helyére. Baghlan egy komplex tartomány, az első és egyik legfontosabb frontvonal minden olyan háborúban, amely Afganisztában az elmúlt 25 év során zajlott, nagyon sok etnikai feszültséget lehet ott tapasztalni. Nagyon sok a menekült a pakisztáni menekülttáborokban és az iráni menekülttáborokban, nagyon sok külterülethez az északi és déli részén történő tevékenységek nagyon szorosan kapcsolódnak.
Éppen ezért a PRT feladata, amely a stabilizáció, még fontosabbá vált manapság, mint ahogy az napirenden volt. A stabilizációs célkitűzések természetesen nemcsak katonai célok. Ez a mi kormányunknak talán a legfontosabb üzenete. A misszió a szemünkben három "D"-re alapul: védelem, diplomácia és fejlesztés. A folyamatos dialógus, a diplomáciai egyeztetések fontosak, legalább annyira, mint ahogy a katonai hozzájárulás a siker titka, hogy a tartományokban folyó tevékenység során a helyi vezetőkkel is tárgyaljunk. Ilyen módon tudjuk a sikereinket elérni, hiszen ők azok, akik a régió, illetve az ország érdekeit is védik. Magyarországnak az is feladata lesz, hogy a kabuli hivatalos szinten tárgyaljon az ENSZ, a NATO, illetve az afgán állami pártokkal és civil szervezetekkel.
Nagyon jól tudom azt is, hogy ezeket a feladatokat nagyon jól el fogják végezni, hiszen az egész országot bejárta a diplomáciai szolgálatuk Kabulban, illetve Baghlanban. Nagyon jó hírnévnek örvend, és a kemény tél után rögtön el lehet kezdeni a fejlesztőmunkát. Az, hogy a magyarok átvették a PRT-t a hollandoktól, nagyon jól mutatja az ezen országokkal és a többi országok közötti jó együttműködést. Nagyon bízom abban, hogy ezen projekt továbbvitele nagyon jó kezekben lesz a magyarok miatt. Ilyen módon hozzá tudunk férni az EU-alapokhoz is, és nemcsak a külső segélyek jönnek majd, hanem ilyen módon a magyar PRT más forráshoz is hozzá tud jutni ezen tevékenységek elvégzésében.
Magyarországon eléggé zavaros időket éltünk mostanában, és ez is nagyon jól rámutat arra, hogy mindezek ellenére a baghlani misszió élvezi az összes magyar párt és az egész nép támogatását. Mivel ez egy új szerep, Magyarország számára nagyon fontos lenne a közvélemény, illetve a magyar diplomácia figyelmét is erre irányíttatni.
A magyar csapatok jó kedvét, a magyar csapatok jó érzéseit lenne célszerű minél inkább előlendíteni, esetleg politikusok, akár popsztárok látogatásával is. Magyarország ilyen módon a béke és a biztonság ügye érdekében nagyon-nagy lépéseket tesz, amelyek a NATO szempontjából rendkívül fontosak. Nagyon nagyra értékelem a magyaroknak azt a felhívását, hogy a szomszédos országok is vegyenek részt a baghlani PRT-ben, ilyen módon a jövőben készen állhatnak arra, hogy a PRT-ben ők is részt vehetnek. A NATO-kollégáim, illetve afgán partnereink nevében, illetve más egyéb, NATO-n kívüli szervezetek nevében szeretném megköszönni a részvételüket, és azt szeretném kifejezni, hogy teljesen bízom abban, hogy a baghlani misszió sikeres lesz, és mindenki biztonságban haza fog térni.
ELNÖK: Köszönjük szépen, nagykövet úr. Végül hadd adjam meg a szót a német vendégünknek, a német nagykövet úrnak. Parancsoljon, nagykövet úr!
Hans Peter Shiff tájékoztatója
HANS PETER SHIFF, a Német Szövetségi Köztársaság nagykövete: Köszönöm szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Szeretném megköszönni önöknek azt a lehetőséget, hogy itt lehetek önökkel ma délelőtt, és áttekinthetjük azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyek a NATO afganisztáni missziójával kapcsolatosak, illetve a NATO-val állnak kapcsolatban.
Prezentációmban szeretnék előbb Németország álláspontjáról beszélni, ami az afgán misszióval kapcsolatos. Szeptember 13-án a szövetségi kormány egy újratárgyalt változat mellett döntött, ami az afgán koncepciót illeti. Az első verziója 2003-ra megy vissza, ennek itt van az angol változata is, és szeretném önnek, elnök úr, át is adni. Nagyon sajnálom, hogy csak egy példányban van ez itt, de ma délelőtt kaptam én is meg, különben biztos, hogy többet hoztam volna.
ELNÖK: Van másológépünk. (Derültség.)
HANS PETER SHIFF, a Német Szövetségi Köztársaság nagykövete: Szeptember 28-án a német Bundestag többségi szavazással elfogadta azt, hogy az ISAF mandátumát kiterjesszék a német Bundeswehrre még egy évig, azaz 2007. október 10-éig. Merkel kancellár múlt héten kifejtette azt, hogy Németország átvette az észak-afgán tartományokban a területeket, és ez így is fog maradni. Azt is elmondta, hogy a szövetségi kormány nemcsak katonai akciókra támaszkodik, hanem a fejlesztés és az egész intézményrendszer, illetve egy afgán rendőrség felállítása is egyaránt nagyon fontos a német támogatás során Afganisztán számára. Ebben benne vannak, a különböző kábítószer-termelés visszaszorítására vonatkozó erőfeszítések is.
Az Afganisztánnal kapcsolatos új álláspontunkra szeretnék most rámutatni. Ez a terv azt mutatja, hogy a Németország továbbra is folytatja erőfeszítéseit, amely az afgán biztonság és rend visszaállítása érdekében folyt. Németországnak alapvető fontosságú az, hogy az afgán stabilitást biztosítani tudja a stratégiailag nagyon fontos közel-keleti régióban. Nem engedhetjük meg azt, hogy a nemzetközi terrorizmus ismét be tudja tenni a lábát Afganisztánba, és azt az országot terrortevékenységek megszervezésére használja, amelyek végrehajtása a világ bármely részén megtörténhet.
A dokumentum következtetése az, hogy a nagyon romló biztonsági helyzet az ország nagyon sok részében - különös tekintettel a déli országrészre - semmiféleképpen nem jelentheti azt, hogy megtagadjuk azt a jelentős, nagy fejlődést, amely az első, 2001-es szentpétervári konferencia folytán megtörtént. Az Afganisztánnal kapcsolatban februárban Londonban elfogadott terv meghatározza a további szükséges lépéseket, amelyek a politikai, gazdasági és társadalmi újjáépítés számára fontosak. Afganisztánban 2010 előtt különös erőfeszítésekre van szükség a hiányok felszámolásában, a kormányzásban, a központi, regionális, illetve a helyi önkormányzati szinteken is.
A biztonsági helyzet elemzése során nagyon komplex képet kaptunk: nagy katonai bevetésekre van szükség a tálib erők visszaszorítására, emellett a szervezett bűnözés, illetve a banditizmus megállítására. Politikai akciók, illetve gazdasági intézkedések azok, amelyekre szükség van a helyi közösségek támogatására, hiszen azokat már nagyon frusztrálja a lassú fejlődés és a rossz kormányzás. Mindehhez egyre több és erősebb nemzetközi támogatásra van szükség a katonai jelenlét mellett. Ez a dokumentum 6 területet állapít meg a jövőbeni nemzetközi akciók szempontjából, amelyhez Németország a jövőben is aktív támogatást fog adni.
Az első, hogy bátorítani kell az afgánok részvételét a kapacitáskiépítési intézkedés során.
Második. Meg kell erősíteni a helyi és az önkormányzati szervezeteket, vagyis rá kell mutatni a megválasztott tartományi tanácsok kompetenciáira, és számukra biztosítani kell, hogy kerületi választásokat is tartsanak a jövőben.
Három. A polgári szervezetek újjáépítésére is szükség van. Közös koordinációs és monitoringbizottságot hoztunk létre, amellyel az afgán kormányzati szervezeteknek a déli országrészben történő újjáépítését is segítjük, és ezzel tudjuk majd megmutatni - ha gyorsan tudunk lépni - az afgán népnek, hogy a fejlődésük igenis már folyamatban van.
Negyedik. Az ISAF-ot el kell fogadtatni az összes afgán régióban, szerintem ez egy nagyon fontos kérdés. A német kormány hangsúlyozza, hogy az ISAF és az OAD, az OEF, tehát ennek a két mandátumnak az elkülönítése javasolt.
Ugyanakkor koordinációt kell javasolnia a két művelet között.
Az ötödik: elemezni kell, konszolidálni és intenzívebbé tenni az afgán biztonsági erők működését. Ebben benne van a hadsereg, a rendészeti erők, a jogrendszer, a korrupció elleni harc, illetve az a szükség, hogy az illegális milicista erőket le kell fegyverezni, illetve a kábítószer-kereskedelem ellen is fel kell lépni.
A hatodik: a regionális együttműködést kell elősegíteni, amely az Afganisztánnal szomszédos országok közötti kapcsolatok előremozdítását jelenti. Ez majd az Újdelhiben rendezendő regionális gazdasági kooperációt tárgyaló konferencia témája lesz.
Hadd beszéljek most Németország szerepéről! Németország támogatja a nemzetközi biztonsági erők működését Afganisztában. 2001-ben született a megállapodás, jelenleg háromezer német katona állomásozik Afganisztánban. Németország vezető szerepet tölt be az északi részen 2006 óta. Ebben a tekintetben nagyon jó a koordináció Magyarországgal. Attól kezdve, hogy Magyarország átvette a PRT-t Hollandiától, Németország készenléti támogatást nyújt, a légi szállításban és a kommunikációban részt vesz, illetve orvosi készenléti evakuációs helyzetekben is kifejti a tevékenységét.
A német kormányzat bízik abban, hogy az északi relatív stabilitás elérése az ISAF-erőkben nagyon nagy, erős katonai jelenlétet és tevékenységet követel. Ilyen módon tudunk tevékenyek és sikeresek lenni. Éppen ezért ehhez Németország felhívja az összes NATO-tagországot, hogy ők is gondolják át a hozzájárulási lehetőségeiket, ilyen módon az ISAF által javasolt területen megjelenő katonai erők növelésében részt tudjanak venni. Ezt a rigai csúcstalálkozón is hangsúlyozni fogjuk a NATO felé. Ez az értekezlet lesz az, amely szintén lehetőséget nyújt számunkra, hogy megbeszéljük, átbeszéljük a NATO jövőbeni szerepeit a nemzetközi stabilitás fenntartásában, illetve további fejlesztésében. A kollegáim nagyon sok dolgot említettek, ezért úgy gondolom, hogy ezeket most nem szeretném megismételni. Köszönöm szépen.
Kérdések, hozzászólások, válaszok
ELNÖK: Köszönjük szépen a kedves vendégeinknek a bevezető szavakat. Engedjék meg, hogy röviden ismertessem az álláspontomat, és néhány kérdést is megfogalmazzak. A NATO-t érintő alapvető kérdésekben Magyarországon politikai konszenzus van. Van azonban egy nagyon fontos politikai kérdés, ahol nem ez a helyzet, ez pedig a ráfordítások, a költségek kérdése.
Magyarország alapvetően két szempont miatt érdekelt a NATO sikerében. Először is a NATO biztosítja katonai biztonságunkat, másodszor pedig a NATO a transzatlanti együttműködésnek meggyőződésünk szerint a legfontosabb fóruma. A NATO sikere alapvetően két cél megvalósulását jelenti. Az egyik az, hogy az új globális kihívásokhoz mennyire sikeresen tud alkalmazkodni a NATO. Ez gyakorlatilag a NATO transzformációjának a kérdésköre - meghatározó módon vitatja meg a rigai csúcstalálkozó. A második pedig a siker mércéi közül a missziók sikere, ezen belül is kiemelkedő az afganisztáni misszió sikere.
A sikerek közül ami alapvetően katonai kérdés, az a műveletek kérdése. A transzformáció sikere azonban alapvetően egy politikai kérdés, finanszírozási kérdés. Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség kiemelkedően nagy hangsúlyt fektet a NATO-t érintő finanszírozási kérdésekre. Nyugodtan elmondhatjuk azt is, hogy végső soron hosszú távon a műveletek sikere is a transzformáció és a transzformáció révén a finanszírozás függvénye. A NATO-tagállamok körében általános az a vélemény, hogy a nemzeti jövedelem 2 százalékát kell védelmi kiadásokra fordítani.
Magyarország elérte 2002-re az 1,9 százalékot, a 2007-es költségvetésben pedig kilátásba helyeztük az 1,1 százalékos ráfordítást. Ez azt jelenti, hogy a NATO elvárásainak alig a felét kívánja Magyarország védelmi kiadásokra fordítani. Noha a műveletekben való részvételt minden magyar politikai erő támogatja, a Fidesz részéről azonban nagyon súlyos aggályaink vannak azzal a megközelítéssel szemben, amely a missziókban való részvétellel akarja kiváltani az anyagi hozzájárulást a szervezet működéséhez. Mélységesen hibásnak tartjuk azt a magyar kormányzati elképzelést, amely egy egészségtelen viszonyt feltételez a műveletekben való részvétel, illetőleg a szervezetfinanszírozás között.
Ami az afganisztáni műveletet illeti, szeretném hangsúlyozni, hogy Magyarországon teljes politikai támogatás van az afganisztáni misszió mögött, a magyar katonáknak tudniuk kell, hogy egy ilyen támogatás áll mögöttük. Ugyanakkor az önök hozzászólásaiból is kiviláglik, hogy kiemelkedő jelentősége van a civil dimenziónak az afganisztáni misszió sikere szempontjából. Úgy látjuk, hogy ha ezt nem tudja a magyar hozzájárulás megfelelő szintre hozni, akkor nem lehetünk sikeresek Afganisztánban. A jövő héten Rigában zajlik a NATO csúcsértekezlete. Ezen a csúcsértekezleten a transzformációnak egy nagyon fontos kérdéseként a bővítés kérdése is természetesen napirendre fog kerülni.
Engedjék meg, hogy mint egy frontország, Magyarország részéről kifejezzem az elkötelezettségünket a NATO bővítése mellett. Tehát frontline-ország vagyunk.
Az egyik kérdésem a vendégeinkhez erre vonatkozna, hogy mit gondolnak Ukrajna NATO-tagságáról. Hadd tegyem föl a másik, számunkra égetően fontos kérdést, Horvátország NATO-tagságának kérdését is. Hasonlóan fontosnak gondoljuk azt, hogy milyen együttműködés alakul ki a NATO és fontos partnerek között; különösen az Európai Unió és a NATO között.
A német nagykövet úr annak az országnak a nagykövete, amely hamarosan átveszi az EU-elnökséget. Egyfajta dadlock, zárlat tapasztalható a NATO és az Európai Unió közötti kapcsolatokban. Hogyan kívánja a német elnökség elősegíteni, hogy ez a zárlat föloldható legyen? A NATO holland főtitkára a közelmúltban azt mondta, hogy azt kell fölfogni, hogy a nemzetközi biztonságra ne tekintsen az Európai Unió és a NATO úgy, mint egy szépségversenyre, egy beauty contastre, ne versenyezzenek egymással, hanem tárják föl az együttműködésben rejlő lehetőségeket.
A harmadik kérdésem pedig az lenne, hogy az afganisztáni misszió egy nagyon sajátos rendszert hozott létre. A NATO egy újjáépítési ügynökség és egy segélyszervezet funkcióit is fölvállalná. Az lenne a kérdésem, hogy el tudják-e képzelni, hogy akár Irakban is az afganisztáni modell egy későbbi fázisban megvalósítható; el tudják-e képzelni azt, hogy a mostani afganisztáni tapasztalat hosszú távon a nemzetközi stabilizációs erőfeszítések modelljévé váljon.
Köszönöm szépen a figyelmüket, és megkérném képviselőtársaimat is, hogy fejtsék ki a véleményüket, mielőtt megadnám önöknek újra a szót. A Magyar Szocialista Párt részéről Kozma József alelnök úrnak adnám meg a szót.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Tisztelettel köszöntöm a nagykövet asszonyt és a nagykövet urakat. Először hadd fejezzem ki az örömömet, hogy találkozhatunk ebben a körben első alkalommal az Egyesült Államok és Németország budapesti nagyköveteivel itt, a külügyi bizottság előtt. Sok minden összeköt bennünket egyébként is, de ez a téma, a baghlani misszió ügye, Magyarországot ezzel a három meghatározó országgal konkrétan köti össze. Talán érdekes tudni, hogy a magyar parlament külügyi bizottságának van egy transzatlanti albizottsága, melynek kifejezett szándéka és politikai célja, hogy a transzatlanti kapcsolatok speciális és általános érvényű hatásaival foglalkozzon.
Ami a mostani témánkat illeti, legfontosabb kérdés az induló missziónk előtt, hogy valóban mi tekinthető sikernek. Mindhárom előadásban kaptunk ehhez lehetséges értékelési szempontokat. Abban teljesen biztosak vagyunk, hogy a stabilitás, a biztonság és a demokrácia azok az alapvető értékek, amelyek növekvő érvényesülése lesz a siker. Azt is pontosan tudjuk, hogy a szükséges intézkedések és az előttünk álló misszió, PRT-s misszióban is éppen aktuálisan hol az egyik, hol a másik, hol a harmadik ügyében kell konkrét lépéseket, műveleteket végrehajtani, de csak mindháromnak együttes érvényesülése fog fenntartható biztonságot, stabilitást és demokráciát biztosítani a térségben. Beleértve ebbe természetesen a katonai műveleteket is. Hosszú távon arra számítunk, hogy a magyar szerepvállalás e három tényező együttes megerősödéséhez lesz hozzájárulás.
Ami a témát illeti, Németh elnök úr ezt ellenpontozta már a magyar katonai költségvetés 2 százalék, nem 2 százalék vitapontjával. Tekintettel arra, hogy most zajlik a magyar Országgyűlésben a büdzsé vitája, ez nyilván önöket sem lepi meg, de a későbbiekben nem kívánnám önöket ezekbe a vitákba bevonni.
Ugyanakkor engedjék meg, hogy egy kérdést én is föltegyek. A NATO más nemzetközi szervezetekhez hasonlóan a béke, biztonság erősítésében sok olyan feladatot és szerepet találhat, ami hasonlít a mostani afganisztáni szerepvállaláshoz. Találhat ilyet Afrikában, találhat ilyet még Ázsiában is. Olyan országokra gondolok, olyan térségek stabilizálására, amelyek instabilitása veszélyezteti a nemzetközi stabilitást, békét, és a terrorizmus fenyegetését hozhatja.
Kérdésem tehát az, hogy elképzelhető-e a már eddigi afganisztáni tapasztalatok után az önök véleménye szerint hasonló együttműködések beindítása. Csatlakozva akár Irak, akár Szomália vagy a világ más instabil térséginek esetéhez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Balla képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Vendégeink! Először itt, a PRT környékén mozognék, aztán lenne egy konkrét kérdésem is.
Ahogy Mollinger nagykövet úr mondta, hogy magában a PRT-ben a három "D" szükséges - defensive, development, diplomatic -, a legfontosabb együttműködés és a szükségszerű forma a sikerességhez. Mi ezt a magunk részéről nagyon fontosnak tartjuk, hogy ebben folyamatosan felelősséggel nyomon követhessük az eseményeket, illetve ezt a folyamatot.
Azt már látjuk, hogy az első kettőben, a védelmi és a diplomáciai feladatokban mind a honvédelmi tárca, mind a Külügyminisztérium jól teljesít és végzi a feladatait a mindennapokban. A harmadik kérdésben nem látunk tisztán, a harmadik "D" esetében nem látunk tisztán, hiszen most alakulnak ki azok a programok, projektek, amelyekre bár ismereteink szerint a pénz el van különítve részben a Miniszterelnöki Hivatalnál, de reméljük, tisztábban fogunk látni majd a jövőben a koncepciót tekintve is, hogy hogyan működjön a PRT-nak ez a fejlesztési csomagja.
Reméljük, hogy a források is elegendőek lesznek a jelenleg tárgyalt költségvetésben. Ezzel kapcsolatos lenne a kérdésem. Elmondható-e az, hogy például Hollandiának az elmúlt két évben maga a PRT mennyi összköltséget jelentett? Mennyibe került az ottani programok elindítása, az ottani programokban való részvétel és ennek az irányítása? Természetesen azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy a jövőre nézve az elkövetkezendő két évben a mi szempontunk fontos lesz, itt, a bizottságon belül is nagyon fontos feladat lesz. Reméljük, hogy ehhez a sikerességhez a magunk részéről is hozzá tudunk járulni, és együtt tudunk működni a folyamatokban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szabó Vilmos alelnök úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP): Nagykövet Asszony! Nagykövet Urak! Én magam is szeretném kifejezni, hogy fontosnak tartjuk, tartom, hogy időről időre találkozzunk az Európai Unió, a NATO országainak nagyköveteivel itt, a külügyi bizottságban. Talán a NATO itt külön is egy fontos kérdés. Ismeretes, de el kell mondanom, hogy Magyarország, a Magyar Köztársaság milyen nagyra értékeli azt, hogy a NATO tagja lehet, hiszen szuverén, saját elhatározásunkból csatlakoztunk a szervezethez. Önök nyilvánvalóan ismerik annyira Magyarország történetét, hogy tudják, az elmúlt évszázadokban nagyon kevés lehetőségünk volt, amikor szuverén módon és szabadon dönthettük el, hogy csatlakozunk-e nemzetközi katonai vagy politikai szervezethez.
Teljesen egyetértek azzal, amit elmondtak, különösen amit a nagykövet asszony mondott, hogy a legfontosabb, hogy előrenézzünk, és a NATO jövőjét gondoljuk végig együtt, különösen azt a részét, hogy a NATO globális szereplő lett. Globális szereplő lett katonailag, a béke biztosításában, a demokrácia értékeinek a biztosításában, a demokrácia megteremtésében. Ez persze nem megy katonai feladatok nélkül sem. De ennek vannak békés részei is. Így a PRT, amely - ahogy elnök úr mondta - egy ilyen vegyes, egyben ügynökségként is megmutatja a NATO-t, hiszen biztosítja ennek a feltételeit. Azt gondolom, igen fontos számunkra, hogy Magyarország részt vesz, részt vehet ebben a feladatban.
Nagyon fontos, hogy az önök országainak a segítségét ebben megkaphassuk, hiszen a tapasztalatok, amelyeket már felhalmoztak - ebben Hollandia számunkra egy nagyon fontos ország -, nagyon fontosak, amelyek az átvett PRT-ban ránk hárulnak, vagy az általunk vezetett projektben megjelennek. Fontos Németország, hiszen elsősorban katonailag biztosítja azt a területet. Persze fontos, hogy ugyanabban a szellemben és hullámban együtt tudjunk gondolkodni az Egyesült Államokkal, ahogy ezt most is meg tudjuk tenni.
Fontos még egy dolog, amit ön is szintén kiemelt, és én magam is szeretném megerősíteni, ez a magyarországi politikai konszenzus. Általában a NATO-tagságunkat illetően, a szerepvállalásainkat illetően és konkrétan a PRT-t is értve azt gondolom, önök azon nem lepődnek meg - biztos vagyok benne, hogy nem lepődnek meg -, hogy ezen belül persze számos vita van kormánypárti és ellenzéki oldal között vagy akár a baloldali, konzervatív és akár még a liberális oldalak között is. Lehetnek ezek olyan eljárások, amelyek az elmúlt években jelezték, hogy a belpolitika hogyan hat erre a kérdésre. Lehetnek ezek olyanok, amelyeket az elnök úr hosszasan kifejtett, hogy hogyan tudja biztosítani a kormány a költségvetésben azokat a pénzügyi eszközöket, amelyek szükségesek. De én azt gondolom, alapvetően a NATO-tagságunk számára az a lényeg, hogy politikai konszenzus övezi az itteni tagságunkat és a részvételünket.
Két kérdést szeretnék feltenni. Az egyiket mindannyiuknak, ez pedig az ENSZ szerepére, a NATO és az ENSZ jövőbeni kooperációjára, együttműködésére vonatkozik. Azt gondolom, nem kell indokolnom, hiszen az elmúlt egy-másfél évtized mutatta, hogy mennyire fontos, vagy mit jelent az, ha nincs jó együttműködés az ENSZ-szel, vagy ha van, ebben nyilvánvalóan fontos, hogy tudjuk, mit akarunk.
A másik - talán ha egy megerősítést várhatok a nagykövet asszonytól - konkrétan az afganisztáni PRT-ra vonatkozik. Tudom, hogy az Egyesült Államok kormánya támogatásáról és segítéséről vagy annak a lehetőségéről is biztosított bennünket, hogy támogat. Meg tudja-e erősíteni, hogy fennáll-e ez a támogatás és segítség, és lesz-e ennek konkrét formája is? Köszönöm.
ELNÖK: Szakács képviselő úr!
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Nagykövet Asszony! Tisztelt Nagykövet Urak! Azt szeretném megkérdezni, hogy a NATO átalakítása, megújítása, a jövőbeni arculata tekintetében szerepel-e az afganisztáni NATO PRT-akció, amely fontos kérdés abban a tekintetben, hogy a NATO hogyan rendezi a kapcsolatait, illetve milyen új kapcsolatok alakulhatnak ki az Egyesült Nemzetek Szervezetével. Hogyan képzelik el a jövőben ezt a viszonyt, figyelemmel arra, hogy a párhuzamok között valahol el kell dönteni, hogy ez a NATO-misszió most ambíciózusabb vagy akár szűkebb körű tevékenységet végez-e? Végül is a kérdés lényege, hogy az ENSZ hagyományos békefenntartási rendszerébe betagozódni kíván-e esetleg az átalakulással a NATO, vagy annak egy alternatívája kíván lenni? Köszönöm.
ELNÖK: Horváth képviselő úr! Van- e további jelentkező? (Jelzésre:) Kárpáti képviselő úr. További jelentkező? (Senki sem jelentkezik.) Akkor lezárom a hozzászólásokat. Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Ennek a képviselőnek, én magamnak, a bizottság tagjának sok kérdése volna, de olyan jól elmondták már előttem. Egyetlenegy témát hoznék ide, a NATO kibővítésének kérdését. Hallottunk erre megjegyzéseket olyanokat is, amelyeket véleményformálás különböző fórumain hallunk. Azt jegyzem meg különösképpen mintegy rábólintva és örömmel, hogy Horvátország csatlakozása a legesélyesebb, és már egy-két éven belül meghívást kaphat ez az ország. Ugyanakkor hozzátenném a saját érzésemet és preferenciámat, hogy Grúzia és Ukrajna bár más elbírálás alá esnek, de az az elbírálás nem zéro, nem negatív, hanem valahol az asztalon van, és szeretném, ha az a hang is elhangozna, hogy ez maradjon további megfontolás tárgya.
Bizonyára különböző szemináriumok és beszélgetések témája kielemezni, de egyelőre ezt a szándékot szeretném ma itt, a jegyzőkönyv számára és a nagykövetek számára emlékezetbe maratni. Köszönöm.
ELNÖK: Végül Kárpáti képviselő úr!
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Először Hollandia nagykövetéhez szeretnék egy kérdést föltenni. A történelmi vonatkozások azt mutatják, hogy Afganisztánban sem a gyarmati alapú, sem pedig az ideológiai alapú rendteremtés vagy úgynevezett megnyerése, fejlesztése nem vált be. A most alkalmazott módszer, úgy tűnik, mindkettőtől különbözik. Hogyan látja a nagykövet úr ennek a megközelítési formának a sikerét, hogy a siker garanciáját, és időtávlatban hogyan látja ennek eredményességét?
A másik kérdésem Németország nagykövetéhez lenne. Személyemben az elmúlt 15 évben németországi tulajdonú magyar vállalat vezetőjeként megismertem azokat a bonyolult és előkészítési folyamatokat, amelyeket Németország vagy a német gazdaság egy-egy projekt megvalósításában alkalmaz: rendkívül alapos, széles körű és jól felkészülten próbálja megvalósítani.
Ezeknek a projekteknek az elindítása sok esetben a kockázattól, kockázatoktól függő is, és időigényét, megvalósíthatósági fázisát alapvetően befolyásolja a kockázatok mérséklése és a biztonságos alkalmazása. Ugyanis a projektek magas színvonala igazában abban a környezetben működik, ahol megvannak azok a feltételek, hogy megvalósíthassák.
Afganisztán esetében sok esetben a német szerepvállalás is úgy tűnik, mintha a kockázatoktól függően indulna be vagy az időintervallumot úgy választják meg. Németország szerepvállalása azonban több európai ország számára meghatározó. Ha Németország nagyobb szerepet, szélesebb szerepet vállal vagy akár az úgynevezett fegyveres vonatkozásaiban is erősebb szerepet vállal, ez alapvetően meghatározhatja az európai országok ilyen jellegű szerepvállalását. Hogyan látja nagykövet úr, Németország az elkövetkező időben, sok esetben kritikára is okot adó szerepvállalását hogyan tudja elmélyíteni ilyen vonatkozásban is?
A harmadik kérdésem az Egyesült Államok nagykövet asszonyához szól. A NATO tagjainak bővítése, a NATO-n belül meglévő demokratikus elvek alkalmazása miatt is talán gyengítheti a NATO azt a szerepét, amellyel hatékonyan, gyorsan, összeszedetten, rendezetten tud fellépni.
A hadászati melletti egyéb tevékenységek megjelenése egy kicsit az ENSZ-hez hasonlítja a NATO szerepvállalását, amelyben köztudott és tudjuk jól, hogy sok esetben a széles tagság, a demokratikus elvek alkalmazása lelassítja vagy gyengébbé teszi a megvalósítás hatékonyságát. Hogyan látja a nagykövet asszony, hogyan tudja a NATO megőrizni egyidejűleg azt a szerepét, hogy hatékony, gyors reagálásúvá válik, ugyanakkor pedig a tagság bővítésével, a demokratikus elvek alkalmazásával tulajdonképpen ennek a feltételnek is eleget fog tudni tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Ezek lennének a kérdéseink. Parancsoljanak!
APRIL H. FOLEY, az Amerikai Egyesült Államok nagykövete: Szeretném az elejéről kezdeni. Ezek azok a kis részletek, amelyek fontosak. Köszönöm szépen mindenkinek a nagyon átgondolt kérdéseket, kitűnőek voltak. Amit Németh Zsolt úr az elején felvetett a NATO finanszírozásával kapcsolatosan, nevezetesen, hogy van egy informális elképzelés a NATO és partnerei között, hogy a GDP 2 százaléka van elfogadva, amelyet az országoknak erre a célra el kell különíteni. De most Magyarországon ez az összeg kisebb.
Ezzel kapcsolatosan az Egyesült Államok úgy gondolja, hogy a NATO-elkötelezettség nemcsak azt jelenti, hogy egy olyan szervezethez kell csatlakozni, amely nagyon erős, hanem ennek vannak bizonyos felelősségei, és e felelősségek egyik része, a pénzügy felelősség. Úgy gondolom, hogy a szövetségen belül nagyon sokan örülnének, ha Magyarország ezt a százalékot feljebb tudná emelni, és elérné azt a szinte, amely a NATO elvárása.
Úgy gondolom, hogy most Magyarországon nehéz pénzügyi helyzet alakult ki, és úgy gondolom, hogy Magyarországnak kreatívnak kell lennie, hogy kipótolja ezeket a költségvetési kötelezettségeit. Például Magyarország nemcsak hozzájárulásai vagy adományai szükségesek; ennek nagyon örülünk, ezeket is feltétlenül lehet használni NATO-tevékenységben. Úgy gondolom, hogy esetleg Magyarországnak át kellene gondolnia, hogy esetleg még magasabb szinten is az adományokat bőkezűen juttassa el a megfelelő helyre.
Ami a PRT finanszírozását illeti. Jó lenne, ha itt magasabb szintű támogatást látnánk, különösen mindkét oldalon, mind a polgári, mind a katonai újjáépítés oldalán. Az egyik ok, amiért a USAID szükséges, mert Magyarország segélyt nem tud nyújtani Magyarországnak, de Afganisztánnak tud segélyt nyújtani. Ha vannak bizonyos konkrét rekonstrukciós projektek, amelyeket Magyarország szeretne felvállalni, ez az egyik opció, hogy kérjen az USAID-tól finanszírozást bizonyos konkrét projektekre. Kicsit gyorsítsak?
ELNÖK: Nem, ezt akkor direktebben fejezném ki.
APRIL H. FOLEY, az Amerikai Egyesült Államok nagykövete: Tehát az USA képviselője által - aki a PRT-ben dolgozik - ilyen módon nagyon közel tudunk kerülni az elképzeléshez, ilyen módon tudjuk elősegíteni, hogy Magyarországnak jobb legyen. Tudom, hogy EU alapok is vannak. Mi, amerikaiak, nem vagyunk EU-tagország, de szeretném Magyarországot bátorítani arra, hogy próbáljon meg az EU-alapokhoz hozzáférni, és ezzel támogassa a saját tevékenységét. Azt is mondtam, mennyire nagyon értékeljük, hogy Magyarország más országokat is ösztönöz, hogy vegyenek részt a PRT-ben, hiszen ők is további pénzek finanszírozásához fognak hozzájutni. Lehet, hogy ennek az lesz az eredménye, hogy a PRT még sikeresebb tevékenység lesz.
Ami a bővítést illeti, ezt is hallottuk kérdésként. Bush elnök úr úgy gondolja, a kérdés nem az, hogy milyen keveset tudunk tenni azért, hogy bővítsük a szövetséget, hanem hogy mennyit tudunk tenni a térségben. Úgy gondolom, mindannyian megegyezhetünk abban, hogy a NATO-bővítések eddig is fantasztikus sikert jelentettek. A NATO rendkívül sikeres szervezet. Eddig már be tudtunk vonni más tagokat, amint azok készen álltak erre. Bush elnök nagyon pontosan fogalmazott abban, hogy támogatja Horvátországot a NATO szövetségében, tehát a mi részünkről az ajtó nyitva van. Ukrajnát tekintve úgy gondolom, hogy Ukrajnában még mindig egy belső párbeszéd folyik, és keressük az előremutató utat. Úgy gondoljuk, szükséges egy általános, széles körű konszenzus egy országban, mielőtt csatlakozik a NATO szövetségébe.
Arra vonatkozóan, hogy PRT-tevékenységek máshol is történhetnek-e, azt tudom mondani, hogy vannak PRT-tevékenységek Irakban is. Igen, úgy gondolom, hogy ez egy olyan modell lehet, amelyet esetleg máshol is lehetne használni.
Ami a NATO és az ENSZ szerepét illeti, én arra nem igazán vagyok felkészülve, hogy ezt most megválaszoljam önöknek, illetve Grúzia a kérdés. Köszönöm szépen a Grúziával kapcsolatos kérdést, de igazán nem tudom, hogy a Grúziával kapcsolatos kérdések pillanatnyilag hol tartanak.
Ami az utolsó kérdést illeti, hogy esetleg a NATO bővítése gyengíti a NATO erejét - eddig nem ez volt a helyzet. Úgyhogy nem hinném, hogy mást kellene várni a bővítéstől, mintsem azt, hogy tovább erősödjön a szövetség.
ELNÖK: Köszönjük szépen, nagykövet asszony. Nagykövet úr!
ALEXANDER MOLLINGER, a Holland Királyság budapesti nagykövete: Köszönöm szépen. Nem ilyen strukturáltan fogok válaszolni, ahogy a nagykövet asszony tette, hanem egyik kérdésről fogok ugrálni a másikra. Amikor a NATO bővítéséről beszélünk, amerikai kollegámnak teljesen igaza van. Úgy látom, hogy Horvátország a legjobban felkészült a csatlakozásra. Horvátország már jó úton halad afelé, hogy 2008-ban bekerüljön a NATO-ba. Amikor Ukrajnáról és Grúziáról beszélünk, az egy kicsit bonyolultabb. E két országnak mindig az úgynevezett intenzív párbeszédre van szükségük a NATO-val, és a saját országaikon belül jobban kellene a reformokat végrehajtani, hogy mondjuk olyan szintet érjenek el, mint ahol Horvátország tart ma.
Amikor az ENSZ-ről és a NATO-ról beszélünk, szerintem ez a két szervezet Afganisztánban nem versenyez egymással. Azt mondom, hogy ők egyre inkább közelebb kerülnek egymáshoz. A NATO-nak polgári megbízottja van Afganisztánban, akinek a felelősségi területe a dialógus, a párbeszéd az összes létező párttal. Ez korábban nem így volt. Az ENSZ-et az UNA képviseli például, amely nagyon erős tagszervezete az ENSZ-nek.
Önök számára sem titok, hogy a harmadik fél hiányzik itt még, ez az Európai Unió. Ez nem jelenti azt, hogy nincs jelen Afganisztánban. Az Európai Bizottság 3,2 milliárd eurót költött az elmúlt években Afganisztánban. A politikai jelenlét egy kicsit még, hogy is mondjam, nem elégséges, egy politika deficit van, ha úgy tetszik. Éppen ezért nagyon jó dolog történt mostanában: az EU-miniszterek úgy döntöttek, hogy ezt a jelenlétet, a politikai jelenlétet még tovább erősítik. Van egy tényfeltáró bizottság, amely a politikai jelenlétet még tovább fogja erősíteni Afganisztánban.
A másik, hogy ez egy példa arra, hogy ezt hatékonyan használják. Igen, de nem lehet egyik országot sem alulértékelni, nevezetesen egy régión belül minden ország más. Nem lehet lemásolni és ugyanazt a PRT-t alkalmazni máshol. Ezt mindig tanulmányozni kell, és meg kell nézni, hogy ez konkrét körülmények között milyen lehet.
Ami a három "D"-re vonatkozó kérdéssel kapcsolatos, nevezetesen hogy Magyarország a fejlesztés "D"-jét hogyan fogja tudni megvalósítani, ez nagyon érdekes kérdés. Amikor mi elkezdtük, akkor minden országnak meg kellett küzdenie ezzel a problémával, mert ez egy másfajta gondolkodásmódot igényel. A Külügyminisztériumban és a védelmi minisztériumban mindenkinek olyan szervezeteket is be kellett vonni, mint a civil szervezetek, és együtt kellett velük dolgozni. Amikor Afganisztánba kerültem pár évvel ezelőtt, akkor az ott lévő civil szervezetek nagyon ellenségesen viszonyultak a PRT-hez. Most már nem ellenségesek, mert a PRT védelmet biztosít számukra, és tudják, hogy fejlesztési munkát végez, integrál. Akiket érdekel, itt van egy olyan projektekről szóló leírás, amelyet elvégeztünk, ebben benne van, hogy mennyi pénzt költöttünk az elmúlt két évben Baghlanban. Itt van az összes olyan projekt, amelyekben magánvállalkozók vagy civil szervezetek vettek részt.
ELNÖK: Igen, ezt köszönjük szépen.
ALEXANDER MOLLINGER, a Holland Királyság nagykövete: a Négy és fél millió dollárt használtunk fel erre az elmúlt két év alatt, de Magyarországon, ugye 2 millió eurót, plusz az EU-ból származó finanszírozás lesz a magyaroknak, és még a USAID is fog segíteni, tehát úgy gondolom, hogy körülbelül ugyanolyan szintre fognak eljutni finanszírozás szempontjából, mint Hollandia. Nos, mennyi időbe telik majd, mire a siker látható lesz? - Ez nagyon jó kérdés, de úgy gondolom, hogy két év múlva már azért lehet látni valamit, de nem két évet fogunk maradni Afganisztánban, hanem sokkal többet, mert Afganisztán nagyon messziről jött, és még nagyon nagy utat kell megtennie.
ELNÖK: Köszönjük szépen, nagykövet úr. Shiff nagykövet úr!
HANS PETER SHIFF, a Német Szövetségi Köztársaság nagykövete: Köszönöm szépen. Köszönöm szépen a nagyon érdekes hozzászólásokat és kérdéseket is. Ami a NATO-bővítést illeti, igazán nem tudok semmit sem hozzátenni ahhoz, amit már az előbb is hallottunk. Úgy gondoljuk, hogy az ajtót ki kell nyitni az új tagok számára a NATO-ban, őket is meg kéne hívni, hogy csatlakozzanak a NATO-hoz, amint képesek arra, hogy a kötelezettségeiket, amellyel a NATO-tagság jár, teljesíteni tudják. Nos, ebből a szempontból igen, Horvátország feltétlenül olyan ország, amely jól felkészült. Ukrajna éppen abban a folyamatban van, hogy a meg kell határoznia a saját érdekeit ezen a területen, éppen ezért ez a vita még nem záródott le, ahogy amerikai kollégám mondta, belső párbeszédnek kell ott még folytatódni tovább.
Ami Grúziát illeti, az nagyon nehéz eset, hiszen jó elve az a NATO-nak, hogy nem hív a sorai közé olyan országot, ahol még a belső konfliktusok aggodalomra adnak okot, és Grúziában nagyon komoly belső konfliktusok zajlanak, tehát ez az egyik olyan elem, amelyet feltétlenül figyelembe kell venni akkor, amikor a lehetséges NATO-tagságról beszélünk Grúzia esetében.
Ami a NATO-finanszírozást illeti, ez valóban egy nagyon fontos kérdés, és bár még ez egy nagyon hasznos dolog, vannak bizonyos számaink orientációképpen, nevezetesen, hogy a költés milyen színvonalú legyen. Ugyanakkor a döntő kérdés, illetve, hogy melyek azok a kötelezettségvállalások, amelyeket egy NATO-tagország a NATO-n belül elvállal, és hogy az a konkrét ország vajon ezeket a kötelezettségvállalásokat teljesíti-e, és biztosítani tudja-e a megfelelő pénzügyi, illetve egyéb eszközöket, hogy ezen kötelezettségvállalásoknak eleget tudjon tenni. Nem egy olyan számról beszélünk feltétlenül, hogy ez mondjuk a GDP 2 százaléka, hanem inkább az a fontos, hogy minden egyes ország legyen tudatában az ő saját felelősségének, kötelezettségvállalásának, illetve hogy milyen belső lépésekre van szükség ahhoz, hogy ezeket teljesíteni is tudja.
A PRT-ra vonatkozó kérdés, hogy ez esetleg más konfliktusos területen is modellként szolgálhat-e. Igen. A NATO nagyon sok tapasztalatot szerzett Afganisztánban, és ez a tapasztalat feltétlenül segíteni fog majd akkor, amikor más olyan konfliktusok bontakoznak ki, ahol a NATO fogja felvállalni ezeknek a segítését.
Úgy gondolom, hogy általános konszenzus van a NATO-n belül, hogy az ilyen konfliktushelyzet esetén rendkívül fontos, hogy egyesítsük a katonai lépéseket a polgári politikai és gazdasági rekonstrukciós erőfeszítésekkel. Tehát úgy gondolom, hogy a három D elve ilyen módon nagyon jól került kialakításra. Ennek ellenére a NATON-n belül is vannak még hiányosságok ezen erőfeszítések megfelelő koordinációjára vonatkozólag, tehát itt még előreheladásra lenne szükség.
Említésre került itt még egypár erőfeszítés, tehát az olyan megbeszélések, amelyek például az Afganisztánnal kapcsolatos konferencián hangzottak el Londonban februárban, ahol ezekkel a témákkal hosszasan foglalkoztak. Úgy gondolom, hogy jó lehetőségek vannak a jövőben arra vonatkozólag, hogy a katonai, illetve a polgári újjáépítési erőfeszítések (Mesterházy Attila megérkezik, és helyet foglal.) egyre erősebbek legyenek.
Az EU és a NATO közötti együttműködéssel kapcsolatosan úgy gondolom, hogy a NATO tevékenységek Afganisztánban az ENSZ Biztonsági Tanácsa döntéseivel összhangban történnek. Németország számára ez rendkívül fontos aspektus, hiszen akkor a NATO átvesz egy felelősségi területet például nemzetközi téren, fontos, hogy ez egy abszolút világosan megfogalmazott ENSZ-mandátum alapján történjen meg. Természetesen ez vonatkozik a NATO tagállamain kívüli területén történő tevékenységeire is.
További érdekes kérdés volt az is, hogy Németország hogyan fogja a NATO és az Európai Unió tagországai között együttműködést kezelni. Nagyon sok elvárás van pillanatnyilag Németország felé, amikor is Németország átveszi 2007-ben az elnökséget. Azt elmondhatom, hogy Németország fel van készülve arra, hogy ezeket a kihívásokat kezelni fogja, de Németország nincs olyan helyzetben, hogy megoldásokat adjon. Olyan megoldásokat, amelyek az összes EU-tag teljes együttműködésére vonatkoznának.
Nagyon nagy örömmel segítjük elő azt, hogy megoldásokat találjunk javaslatokat tegyünk erre vonatkozólag, de végül is a döntés az összes európai uniós tagország kezében van, hogy nevezetesen előbbre fognak-e mozdulni ezen a téren, illetve hogy ezen problémák megoldását valóban végre is hajtsák, vagy pedig még további megbeszélésekre, tárgyalásokra van szükség ezen a téren.
Hogy konkrétabban fogalmazzak: Németország igazán hisz abban, hogy az Európai Uniónak nagyon fontos szerepet kell játszania a NATO-n belül, és hogy az Európai Uniónak erősíteni kell a szerepét a NATO elkötelezettségeinek végrehajtásában.
Talán önök is tudják, az Európai Unión belül szólt arról, hogy az Európai Unió NATO-n belüli szerepvállalását mennyire kellene elmélyíteni. De én úgy gondolom, ezt a kérdést egyik ország sem fogja tudni a közeljövőben megoldani, e kérdéskör megoldásához még pár évre szükség van. Talán tudják, hogy Franciaországban elnökválasztások lesznek, úgyhogy pillanatnyilag nem gondolnám, hogy a mi francia partnerüktől például konkrét válaszokat tudnánk kapni fontos politikai kérdésekben.
Nézzük, van-e még valami! Ami az időintervallumot illeti az Afganisztánban történő tevékenységek szempontjából, mindenki tudja, ismeri azt a tényt, hogy Afganisztán újjáépítése és az ország stabilizálása egy hosszabb távú erőfeszítést igényel. Semmiképpen nem rövid távon lesz eredményes. A londoni konferencia döntése 2010-ig vázolja fel a tennivalókat Afganisztán tekintetében, de természetesen világosan látható, hogy 2010 után is folyamatos erőfeszítésre van szükség, hogy ezt az országot segítsük, és folytassuk azokat az intézkedéseket, amelyeket a stabilizáció és a biztonság biztosítása érdekében szükséges megtenni. Ami a költségeket illeti, konkrét számaim nincsenek arra vonatkozóan, hogy Németország mennyit költött a két PRT-ben, amelyet Afganisztánban szervezett. Csak az összes költséget tudom elmondani, amit Németország 2002-től 2010-ig foganatosít Afganisztán számára. Ez körülbelül 1 milliárd euro lesz.
A német csapatok északról délre történő áttelepítésével kapcsolatos vita ügyében hivatalos megkeresés még nem érkezett a NATO-parancsnokságról. De mi nagyon jól tudjuk, hogy ezzel kapcsolatosan politikai vita folyik, hogy a német csapatokat északról át kellene telepíteni délre. Ahogy már említettem, pillanatnyilag Németországnak majdnem háromezer katonája tartózkodik Afganisztánban. Nem gondolnám, hogy a német parlament ezt a számot növelné, mert mi egyéb más kötelezettségeket más régiókban is folyamatosan teljesítünk, például a Balkán-régióban, Kongóban, hogy csak ezt a két példát említsem.
Ami Németországot illeti, a kérdés számunkra az, hogy ha mi északról délre áttelepítjük a csapatainkat, akkor északon a mi pozíciónk jelentősen meggyengül. Nem látjuk, hogy északon a biztonsági helyzet megengedné, hogy csökkentsük az ott állomásozó csapataink számát. Ezért van az, hogy Németországnak megvan az a lehetősége, hogy átvettük a kötelezettséget, azt a kötelezettséget, hogy Afganisztán északi részében biztosítjuk a biztonságot, stabilizáljuk, ezt a kötelezettségvállalást nagyon komolyan vesszük, és így is fogunk tenni a jövőben. Ezért gondoljuk azt is, hogy a csapatok áttelepítése északról délre nem lenne pillanatnyilag célszerű. Valószínűleg hiba lenne azt feltételezni, hogy Németország azért hozza ezt a döntést, mert nem vagyunk készek harci csapatokat küldeni. A csapatok közül, amelyek az északi részen állomásoznak, kis számú harci egység is van, amelyeket elsősorban a különböző szervezetek, illetve szervek védelmére alkalmazunk, amelyek az északi területen működnek. Nem arról van szó, hogy nem állunk készen a harci egységek bevetésére, hanem hogy meddig terjed a mi kötelezettségvállalásunk, illetve hogyan tudjuk a lehető legjobban teljesíteni. Úgy gondolom, talán sikerült minden kérdésre válaszolni.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, nagykövet úr. Mind a hármuknak nagyon szépen köszönöm az alapos válaszokat. Tudjuk, hogy ezek nem voltak egyszerű kérdések. A nagyköveteknek egy ilyen helyzet már egy kicsit politikaközeli helyzet - ezzel is tisztában vagyunk. De hát végül is két oldalról közelítjük a politikát, a közszolgálat és a politika végül is összeér. Természetesen a mi kérdéseink olyan kérdések voltak, amelyekre nem feltétlenül tudjuk akár mi sem a választ. Különösen a térséggel összefüggő kérdések száma, azt hiszem, indokolt. Magyarországon vannak önök is, fokozottan érdekel bennünket az, hogy hogyan fokozható e térség stabilitása. A NATO mellett óhatatlanul szóba kerül az Európai Unió, hiszen e két szervezet összhangjának a megteremtése nemcsak Washingtonban és Brüsszelben fontos, hanem talán sokkal fontosabb számunkra, akik egy instabil világgal - akár a Balkán, akár a Független Államok Közössége irányából - közvetlenül is érintkezünk.
Azt hiszem, az elmúlt másfél óra - amelyben ezeket a kérdéseket érintettük - nagyon gazdag volt, és ezért önöknek jár a köszönet. Nagyon szépen köszönjük, hogy itt voltak. Nem ígérjük, hogy nem fogunk a közeli jövőben újra alkalmat keresni arra, hogy eszmét cserélhessünk. Köszönjük szépen, hogy eljöttek. Most a napirendi pontunk tárgyalását lezárjuk.
Áttérünk a következő napirendi pontunk tárgyalására, de előtte egy kis technikai szünetet fogunk tartani, amíg elbúcsúzunk a vendégeinktől.
APRIL H. FOLEY, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete: Köszönjük szépen a lehetőséget. (Taps.)
(Szünet: 11.50 - 11.58)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a 3. napirendi pontunkkal. Köszöntöm Gémesi Ferenc államtitkár urat, Törzsök Erika főtanácsadó asszonyt. A Szülőföld Alap a következő napirendi pontunk. Kérem az államtitkár urat, hogy röviden tartsa meg előterjesztését. Parancsoljon!
GÉMESI FERENC, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. 2005-ben megjelent egy új intézmény a nemzetpolitika támogatáspolitikai oldalán, ez a Szülőföld Alap, amely az elmúlt két évben mint intézmény a hozzá fűzött reményeket beváltotta, tehát talán a legkevésbé kritikákat kiváltó támogatási és működési rendszert tudta kialakítani.
Ugyanakkor az is világossá vált az alap létrehozásakor - és erre már a 2005. évi költségvetés végrehajtását érintő jelentésében a Számvevőszék is rámutatott -, hogy túlságosan elaprózódott az az intézményrendszer, amely a támogatáspolitika oldalán működik. Erre a kormány már 2004-ben hozott egy határozatot, hogy a Szülőföld Alap megteremtésével párhuzamosan felül kell vizsgálni az intézményrendszert, és meg kell próbálni megteremteni lehetőség szerint egy egycsatornás támogatási módszert vagy rendszert a támogatáspolitika oldalán.
Ennek az elképzelésnek a gyakorlati megvalósítását szolgálja a törvénymódosítás, amelynek a felvetése először idén nyáron, a kormány megalakulását követően megkezdett konzultációk során történt, amikor a miniszterelnök úr megosztotta a határon túli magyar szervezetek vezetőivel is. Ezek a szervezetek véleményezték is a módosítási koncepciót.
Egyetértés volt a tekintetben, hogy a túlságosan szétaprózódott rendszert meg kell próbálni átalakítani úgy, hogy azok az értékek, amelyek ebben a rendszerben voltak, ne vesszenek el, azok az ismeretek, tudások, személyes kapcsolatok beépüljenek ebbe a struktúrába. Abban is egyetértés volt, hogy arra kell törekedni, hogy a rendszer lehetőség szerint ne önmaga fenntartására fordítson forrásokat, hanem a támogatásokra.
A törvénymódosítás viszonylag rövid, kis terjedelmű módosítás, amelynek két pillére van. Az egyik pillére a belső szerkezet átalakítása, amely azt célozza, hogy egy három szintű rendszer alakuljon ki a Szülőföld Alapon belül. Lenne egy politikai döntéshozó mechanizmus, amelyben részint magyar részről a miniszterelnök, illetve az érintett szakpolitikusok, határon túlról pedig a magyar szervezetek vezetői vennének részt. Ez a fórum döntene a támogatási célokról és prioritásokról, ahogyan korábban az alap tanácsa döntött arról, hogy milyen célokra fordítódjanak a források. Ezt követően a kollégiumok végeznék el azt a szakmai munkát, amelyet a prioritások lebontása jelent, tehát ők írnák ki a pályázatokat, döntenének a támogatási céloknak megfelelő pályázatok támogatásáról. Ez a második szint. És létrejönne egy harmadik szint, tehát világossá válna a végrehajtási mechanizmus, létrejönne egy kezelőszervezet, amely ezt a viszonylag nagy tömegű pályázatot kezelné.
Amikor az átalakítás ötlete felvetődött, akkor az volt az üzenet - és ebben is állapodtunk meg -, hogy a szerkezeti átalakítások a támogatáspolitika oldalán nem jelentenek forráskivonást a rendszerből. Ez azt is jelenti, hogy ugyan a jelenlegi törvényi szabályozás szerint lehetett a 2007-es költségvetést megtervezni, de ugyanakkor már az alapnál a 2006-os, 630 milliónyi támogatás helyett 1 milliárdos támogatás terveződött, másrészt pedig a nemzeti jelentőségű programok soron a Miniszterelnökség fejezetében lévő forrásokból történik átcsoportosítás a költségvetés elfogadását követően az alapba, hiszen pénzügytechnikailag így oldható meg ez a kérdés. A törvényjavaslat egyébként arra is javaslatot tesz, hogy a kormány erre az átcsoportosításra felhatalmazást kapjon.
A módosítás másik érdemi eleme, hogy a gazdaságfejlesztési, vállalkozásösztönzési kérdéseket is rendezné a határon túl. Eddig számos kritika hangzott el talán majd' mindenki részéről, hogy a korábban létrejött intézmények, így elsősorban a Corvinus vagy más cégek nem igazán szolgálták vagy nem hatékonyan szolgálták ezt a gazdaságfejlesztési, vállalkozásösztönzési célt. Ez idehaza is elhangzott véleményként és a határon túl is. Az elképzelés az volt, hogy az Új Kézfogás Közalapítvány integrálásával és a Magyar Fejlesztési Bank közreműködésével a Corvinus Nemzetközi Zrt.-t átalakítjuk, és valóban egy olyan gazdaságfejlesztési, vállalkozásösztönzési vállalkozás, részvénytársaság jöjjön létre, amely kifejezetten a magyar kis- és középvállalkozók határon túli megjelenését, illetve határon túli magyar vállalkozók piacrajutását, egyáltalán versenyképességének erősítését szolgálja.
Az elmúlt években világossá vált, hogy a gazdaságfejlesztés, a vállalkozásösztönzés céljai és gyakorlati módszertana nehezen egyeztethető össze a támogatáspolitikával, ami alapvetően más logika alapján működik, ezért úgy gondoltuk, szükség van arra, hogy intézményesen is kettéváljon ez a kérdés, ez a vállalkozásösztönzési elem egy teljesen önálló rendszerben működjék. A törvényjavaslat további elemei részint technikai, részint felhatalmazási szabályozásokat tartalmaznak, tehát koncepcionálisan a szervezetátalakítás és a gazdaságfejlesztés, a vállalkozásösztönzési rész struktúrájának megteremtése az, amely ebben a törvényjavaslatban szerepel. Köszönöm szépen.
Kérdések, hozzászólások, válaszok
ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. A javaslattal kapcsolatban engedjék meg, hogy röviden jelezzem: a nemzetpolitikai intézményrendszer átalakításával a magunk részéről nem tudunk egyetérteni. Úgy látjuk, hogy az a fajta volumencsökkenés, amely ezen a területen jelentkezik, a határon túli működőképességet veszélyezteti, 9 milliárd forintra csökkent le a támogatási összeg. Értetlenül állunk ez előtt a drasztikus csökkenés előtt, hiszen a nominális összeg 11 százalékkal emelkedett, 8 százalékos további zsugorodást jelent a határon túli intézményrendszerben.
Nem látjuk azt sem, hogy a rend túlságosan növekedne a támogatási intézményrendszerben, inkább az átláthatatlanság növekszik megítélésünk szerint.
Nem látjuk azt, hogy hogyan fogják önök egyszerre az államigazgatási feladatokat és az alapkezelői feladatokat ellátni, hogy milyen személyi állománnyal fogják ezt a munkát elvégezni. Úgy látjuk, terhet vesznek ezzel a rendszerrel a nyakukba az Illyés rendszerének a felszámolásával.
Az sem világos, hogy a határon túl mi fog maradni a jelenlegi külső alrendszerekből, hogy összességében ezzel a Szülőföld Alappal a centralizáció növekszik, de az átláthatóság sajnálatos módon nem növekszik. Számunkra legalábbis nem világos, hogy milyen módon fogják tudni ezeket a feladatokat ellátni.
Az előterjesztést ezért - különösen ebben a politikai helyzetben, amikor az alapítványok, a határon túli intézményrendszer szétzilálása párhuzamosan zajlik - mi a magunk részéről nem tudjuk támogatni. Röviden ennyi a kommentárunk ahhoz, ami az államtitkár úr részéről elhangzott.
Vannak-e további vélemények, javaslatok? (Kárpáti Tibor jelentkezik.) Kárpáti képviselő úr!
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Az elnök úr aggódása igazolható lenne akkor, ha csak önmagában néznénk a hagyományos konstrukciókat. Azonban a Szülőföld Alapról szóló törvény módosításában markánsan megjelenik egy olyan elem, amellyel való foglalkozás nem is hogy garanciát teremthet, hanem az egyetlen kiút ebből a helyzetből, hogy sokkal jobb legyen a jelenlegi helyzet.
Mire gondolok? Ha a képviselőtársaim megfigyelik, én a legnagyobb félelemnek azt tartom, ha Magyarországon nem alakul ki az a rendszer, amely fogadni tudja például az EU-s források magyarországi hatékony felhasználását, elköltését. Például a mi térségünkben alapvetően megjelenik, hogy kialakulnak-e azok az infrastruktúrák, kialakulnak-e azok a szaktudások, szakemberszükségletek, amelyek egy adott térségben felhasználhatóvá teszik ezeket az összegeket, és alapvetően megváltoztatják a térség arculatát, lehetőségeit. Nagyon-nagyon fontosnak tartom, hogy a Szülőföld Alapban megjelenik ez az igény. Aki ma járja Erdélyt, Románia magyarlakta területét, azt látja, hogy óriási pezsgés van, Európa minden részéről ott vannak, és mindenki azokat a befektetési lehetőségeket keresi, azokat a kapcsolatokat.
Nagyon fontosnak tartom a törvényben, hogy bevonja a határon túli magyarokkal való kapcsolatunkba egy óriási tőkefelhasználás lehetőségét, illetve törvényi lehetőséget biztosít egy ilyen jellegű markánsabb tevékenységgel való foglalkozásra. Amit szeretnék hozzátenni, ami nagyon-nagyon fontos: ha ezeket a pénzeket, ezeket a lehetőségeket tényleg fel akarjuk használni, vagy tényleg be akarunk vonni egy széles körű réteget - értem alatta a vállalkozókat, a vállalkozáshoz kötődő valamilyen személyeket, akiknek a számuk óriási ezen a területen -, akkor nagyon gyorsan, ha a törvény létrejön, meg kell teremteni azt az infrastrukturális vagy intézményi hátterét, hogy működőképes legyen. Ezeket a pénzeket fel tudjuk használni, de ehhez legyenek meg azok a közvetítő szervezetek, segítő szervezetek, azok az akár pályázati, formai feltételek is, amelyek működővé teszik ezt a rendszert, és elérhetővé teszik az ott lévő valamennyi érdeklődőt.
Én ma azon a véleményen vagyok, hogy ha erről lemaradunk, akkor nagy veszteség éri ezt a térséget. Ennek a sikeres végrehajtása nemcsak bátorítást vagy erőt ad, hanem olyan forrásokat is megmozdít, amelyekkel azokat a célokat, amelyeket a mostani vagy a korábbi időszakban a Szülőföld Alap és más alapítványok meg akartak valósítani, sokkal inkább megteremtik a lehetőségét vagy a megvalósulásának a feltételeit. Egy beinduló gazdaságnak óriási igénye lesz szakemberekre, nagyon sok állást teremt, foglalkoztatási és egyéb lehetőséget teremt. Igazán értelme lesz az embereknek képezniük magukat, és ebben a rendszerben részt venni, mert a jólét, a meggazdagodás vagy a szülőföldön maradás feltételeit, úgy gondolom, ma sokkal hatékonyabban tudja képviselni.
Úgy gondolom, hogy ez az ereje vagy ez az igazán pozitívuma ennek a törvényi változásnak, amelyet én sürgetek, hogy kövessék az ehhez kapcsolódó egyéb intézményi változások is a feltételek megteremtésében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Amennyiben nincs több hozzászólás, államtitkár úré a szó.
GÉMESI FERENC, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen. Először is szeretném tisztázni azt, ami kifejezetten a törvényre vonatkozik, és amit elnök úr felvetett: az átláthatóságot és a működőképességet.
A kezelőszervezet létrehozásával és ennek a szabályozásával a törvényben, majd a végrehajtási rendeletben, azt gondolom, világosan el fog válni, hogy mi az államigazgatási feladat, és mi az alapkezelés feladata. Nyilván olyan kollégák jöhetnek szóba, akik korábban szintén ezen a területen dolgoztak: akár a közalapítványi irodákban, akár a HTMH-ban, ilyenformán tehát azt gondolom, hogy a szakemberekkel nem lesz gond, tehát ki lehet őket választani, akik az alapkezelő irodában működni fognak. Azt gondolom, hogy e tekintetben nem fog keveredni az államigazgatási feladat- és hatáskör és az alapkezelői hatáskör.
Azt gondolom, a struktúra sokkal átláthatóbb lesz, másrészt pedig soha ennyire még szigorú szabályozása az összeférhetetlenségnek a három szint között nem volt. Korábban is elhangzottak vélemények, hogy mit kéne kezdeni, hogyan lehetne elválasztani a politikai, szakmai kérdéseket, hogy a pályázatok fölött ne a politika uralkodjon. Azt gondolom, hogy ezzel a törvénymódosítással egyértelművé válik, hogy a politika közvetlenül nem tud a konkrét pályázati kérdésekbe beavatkozni. Tehát azok kapják a támogatásokat, akik valóban érdemi, jó pályázatokkal fontos, támogatandó célokkal jönnek.
Az elnök úrnak az összköltségvetéssel kapcsolatosan a határon túli célokra fordítható forrásokkal kapcsolatos véleményére válaszolva: azt gondolom, hogy nincs forráscsökkenés. Ha megnézzük a teljes költségvetést, és elkészül majd az intézmények, a szaktárcák elemi költségvetése a költségvetési törvény elfogadását követően, világossá fog válni, hogy nagyon sok esetben, például az Oktatási Minisztériumban határon túli intézmények támogatása is olyan fejezet vagy címek alatt szerepel, amelyekből magyar intézményeket is támogatnak, tehát sok esetben a kettő együtt fog szerepelni akár felsőoktatási intézmények, akár mások. Tehát az elemi költségvetés megjelenésétől tudjuk majd a teljes forrásösszeget kiszámítani, és a cél az volt, azt láttam a tárcák tervezési folyamataiban, hogy mindenképpen a 2006-os forrásokat tartsák meg ezen a területen, még ha átcsoportosítva - intézmények vagy minisztériumok között átcsoportosítva - is.
Kárpáti képviselő úr két olyan dolgot is felvetett, ami a törvényen bizonyos szempontból túlmutat, de a konstrukción nem. Az, hogy a gazdaságfejlesztéshez, vállalkozásösztönzéshez megfelelő háttér legyen, mi is úgy gondoljuk, ezért történik az Új Kézfogás integrációja ebbe a cégbe, és az Új Kézfogás meglévő irodahálózata, ami eddig is vállalkozásösztönzési célokat szolgált, innentől fogva együtt tud majd működni a Gazdasági Minisztérium által működtetett ITDH-irodahálózattal, a külgazdasági diplomatákkal, tehát sokkal jobb bázis lesz arra, hogy a vállalkozók fölbukkanjanak és tudják őket segíteni.
A szakemberigény, ami kétségtelen tény - és ez Magyarországon is egyre hangsúlyosabb feladat, ezért az alapban ez önálló feladatként jelentkezik majd 2007-től. Tehát szintén az Országgyűlés előtt lévő törvénymódosítási javaslatban, ami a szakképzési törvényt módosítaná, világossá fog válni, hogy a Munkaerő-piaci Alapból százalékosan meghatározott összeget kell fordítani határon túli magyarok céljaira. Ez a százalékosan meghatározott összeg át fog kerülni a Szülőföld Alapba, ezt is a törvénymódosítás - ha törvényerőre emelkedik - fogja kimondani, tehát ilyen formában a források a szakemberképzésre, a felnőttképzésre biztosítottak lesznek az alapban, ilyenformán valóban igaz az, hogy erre egy önálló grémiumot, önálló kollégiumot is létre kell majd hozni az eddigi oktatási, kulturális, egyházügyi, médiaügyek mellett is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Államtitkár Úr! Nagyon röviden szeretném azt mondani, hogy az ügyben világos, hogy a politikai célokat meghatározó grémium ennek a regionális egyeztető fórumnak a létrehozásával képessé válik arra, hogy az eddigi szereplők, a határon túli magyar szervezetek szereplőinek a részvétele biztosított, ugyanakkor a felelőssége elválik, mert összeférhetetlenségek miatt, azok pontos meghatározásával elválik attól, hogy ki hogyan pályázhat, ki milyen kuratóriumon, milyen grémiumon keresztül tudja megtalálni azokat a részcélokat, amelyeket a regionális egyeztető fórum befogadott a szakkollégiumok javaslatai alapján.
Ez elvileg működőképes rendszer és nagy érdeklődéssel és úgy is mondom, hogy sürgetőleg is várjuk a Miniszterelnöki Hivataltól, hogy dolgozzák ki a végrehajtás és az eljárások szabályait, mert tulajdonképpen némi empátiával figyeltem elnök úr hozzászólását, hogy teljes mélységében, részleteiben most még nem tudjuk, hogy hogyan fog működni. Tehát akkor, amikor most támogatjuk kormánypárti képviselőtársaimmal ennek az alapnak a működését érintő törvénynek a módosítását, ebben az a bizalom benne van, hogy szeretnénk minél hamarabb tényleg látni ezeket a végrehajtási rendeleteket is. Köszönöm szépen.
ELNÖK (Mesterházy Attila jelzésére:) Ehhez kíván még szólni, képviselő úr? (Mesterházy Attila: A témához!) Jó, akkor átadom az elnökséget, alelnök úr, jó? Mesterházy képviselő úr jelentkezett már csak
(Az ülés vezetését dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Két rövid megjegyzésem lenne. Az egyik az, hogy javasolnám azt a Szülőföld Alap részére, hogy az ifjúsággal kapcsolatos témát vegye föl a prioritások közé, hiszen mind a határon túl, mind az egyház, mind a kultúra is nagymértékben érinti már az ifjúságot, de fontos volna, ha lenne egy külön cím, hiszen nagyon határozott és komoly munka folyik ifjúsági dimenzióban a határon túli magyar szervezetek részéről. Tehát mindenképpen megfontolásra ajánlanám a kormány részére.
A másik, hogy az államtitkár úr figyelmét egy problémára hívnám fel. Ez az alapkezelővel kapcsolatos kérdések. Minden jó szándékú és minden jó kezdeményezés könnyen dugába dőlhet azáltal, ha a pályázatok adminisztrációja nagyon lassan és nehézkesen működik. Számos más pályázati rendszer esetében az alapkezelők nehézkes működése, az eltúlzott adminisztráció azt eredményezheti, hogy még a pályázati nyertes is úgymond keserű szájízzel veszi át a megérdemelt támogatását. Tehát azt gondolom, hogy ez kardinális kérdés. Ha megszületik egy szakmai vagy bármilyen döntés, hogy kik nyertek, akkor ennek az alapkezelőnek nagyon rugalmasan és gyorsan kell működni, hiszen jogos elvárás és jogos fölvetés bármilyen civil szervezet részéről, hogy ne fél évvel később kapja meg azt a támogatást, amire adott esetben szüksége lett volna.
Nem tudom, milyen lesz a pályázati szabályzat, de érdemes volna azon elgondolkodni, hogy lehet-e mondjuk előzetesen finanszírozni legalább egy részét; előfinanszírozásban odaadni ezeket az összegeket vagy azok egy részét, hiszen ezáltal a civil szervezetek ott is hasonló likviditási problémákkal küzdenek. Erre vannak jó példák a magyar államigazgatásban, ahol szerintem jól működtek. Érdemes lenne talán ezeket - például a Mobilitás elmúlt 8-10 éves működését - megnézni, mert ott már eléggé gördülékenyen csinálták ezeket a dolgokat.
Csak arra akartam fölhívni összegzésként a figyelmet, hogy minden jó döntés és jó kezdeményezés - aztán a végfelhasználók esetében - negatív hatással lehet, ha az adminisztráció nem megfelelően működik, és úgy érzik a pályázók, hogy ugyan megvan a döntés, de az istennek sem tudnak hozzájutni a forráshoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem az államtitkár urat, hogy kíván-e ezekre a fölvetésekre reagálni. Igen, tessék!
GÉMESI FERENC a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Két mondatban válaszolnék, köszönöm szépen. Az egyik, hogy valóban világossá válhat majd a végrehajtási rendelet megalkotásával, hogy mik a részletszabályok. A jogalkotási törvény szerint a törvényt és végrehajtási rendeletét egy időben kell hatályba léptetni, ez meg is fog történni. Ez meg is fog történni: megy a közigazgatási egyeztetésen a végrehajtási rendelet, amelyben többek között olyan kérdésekre is... (Átmenet.)
Ebben többek között olyan kérdésekre is, amelyeket a képviselő urak felvetettek, választ adunk. Én is azt gondolom, nagyon fontos, hogy a felnőttképzés mellett az ifjúság megjelenjen. Tehát azt fogom javasolni majd az új formációnak, hogy egy ilyen kollégium jöjjön létre. Eddig is valóban jó eredmények voltak, tehát kár lenne ezt most kihagyni a működésből.
Az alapkezelő kapcsán, amit a képviselő úr felvetett, én magam is egyetértek ezzel, a kollegáimmal ezen dolgoztunk. Egyrészt felvettük a kapcsolatot a Nemzeti Kulturális Alappal mint egy ilyen nagy alapkezelővel, hogy hogyan működik a rendszer. Másokkal is fel fogjuk venni a kapcsolatot, tehát a gyakorlati tapasztalatokat összegyűjtjük. Másrészt pedig a végrehajtási rendeletben az a javaslatunk, hogy módosítsuk az egyes fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználására vonatkozó költségvetési szabályokat, és terjesszük ki a határon túli előirányzat-kezelés egyszerűbb rendszerét a teljes körre, így az alapra is. Eddig csak a kedvezménytörvény által adott támogatások voltak egy ilyen könnyebb elszámolható rendben kifizethetők például előfinanszírozással. Most az a javaslat, hogy a teljes körre, a költségvetésben szereplő valamennyi határon túli magyar előirányzatra terjedjen ki, hiszen majd' mindegyikre igaz az, amit a képviselő úr mondott, hogy forráshiányosak, akár az oktatás, akár a kultúra, akár az ifjúság, akár az egészségügy területe.
Azt gondolom, azt remélem, hogy a kormány ezt a javaslatot el fogja fogadni, és akkor innentől egy sokkal egyszerűbb támogatási rendszer jöhet létre, valóban egy kicsit rugalmasabb, ami az ottani viszonyokhoz jobban illeszkedik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. További hozzászólás nincs, a vitát lezárom.
Szavazunk az általános vitára alkalmasságról. Ki tartja általános vitára alkalmasnak a beterjesztett törvényjavaslatot? (Szavazás.) Tizenegy igen. Ki van ellene? (Szavazás.) Kilenc nem. Megállapítom, hogy a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.
Kisebbségi véleményt kíván-e valaki elmondani a plenáris általános vitában? (Senki sem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt. Akkor én ismertetném a bizottság véleményét. Támogatnak? Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Köszönjük szépen a részvételüket, államtitkár úr.
A 4. napirendi pont tárgyalása következik. Köszöntöm Kátai Anikót a Külügyminisztériumból. Arra kérem, hogy rövid szóbeli kiegészítést szíveskedjék hozzáfűzni. Öné a szó.
Kátai Anikó szóbeli kiegészítője
KÁTAI ANIKÓ (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnökhelyettes Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ez a napirendi pont egy nemzetközi szerződés kihirdetéséről szól. Azért fontos, mert Magyarországnak és a többi újonnan csatlakozó, legutóbb az EU-hoz csatlakozott országnak az EU-hoz történő csatlakozási okmánya kimondja, hogy az újonnan csatlakozó országoknak is alkalmazniuk kell mindazokat a nemzetközi egyezményeket, amelyeket az Európai Unió és azok tagállamai valamely másik országgal, annak állampolgárával vagy nemzetközi szerződéssel kötnek. Nevesíti is a csatlakozási okmány külön azt az egyezményt, amelyet az Európai Unió és annak tagállamai Svájcban kötöttek a személyek szabad áramlásáról 1999. június 21-én, és amely 2002. július 1-jén hatályba lépett.
A csatlakozást tekintve a nemzetközi szerződés alkalmazásához szükséges adaptációs tárgyalások lefolytak. 2004 októberében aláírták a szerződést az újonnan csatlakozott országok és az Európai Unió Tanácsa, valamint Svájc. A hatályba lépéshez szükséges megerősítés, illetve jóváhagyás megtörtént. Az Európai Unió Tanácsa 2006. február 27-én hirdette ki, fogadta el, a Svájci Államszövetség pedig 2006. március 1-jén. Így az egyezmény és az azt módosító jegyzőkönyv 2006. április 1-jén hatályba lépett.
Az egyezmény tartalmáról röviden: az egyezmény az Európai Unió tagállami és Svájc közötti személyek szabad mozgását, a szabad belépés, a szabad tartózkodás, a szabad munkavállalás és szolgáltatásnyújtás szabadságát rögzíti. Az újonnan csatlakozott országok egy ezt módosító jegyzőkönyvet kötöttek Svájccal, amelyben gyakorlatilag a Magyarországot érintő részben tükröződik a csatlakozási szerződésben meghatározott átmeneti mentességek szerkezete, amely a munkavállalókat, illetve a termőföldet és a másodlagos lakóingatlant érinti. Ennek lényege, hogy Svájcban a magyar állampolgárok munkavállalása és önálló vállalkozóként való tevékenysége 2007. május 31-ig korlátozott. Erre Svájc korlátozást alkalmazhat, amit meghosszabbíthat 2009. május 31-ig indokolt esetben, és ha végintézkedést lát szükségesnek, akkor további három évig. A szolgáltatási ágazatokra is érvényes a munkavállalók korlátozása. Meghatározott szolgáltatási ágazatokról van szó: az építőipari, a kertészeti, a biztonsági és a házi betegápolói szolgáltatásokban is alkalmazott ugyanez a korlátozás.
Érvényesül a közösségi preferencia elve, tehát ha Svájcban vagy a többi egyezményt aláíró állam területén jogszerűen szeretnének valakit foglalkoztatni, akkor az EGT-tagállamok polgárait kell előnyben részesíteni harmadik országok polgáraival szemben. Valamint érvényesül a 12 hónapos szabály módosított változata, amely azt jelenti, hogy Svájc területén a szolgáltatás és a munkavállalás szabad azok számára, akik az egyezmény aláírásakor már ott dolgoztak, szolgáltattak. Tehát a megelőző 12 hónapos jogviszonyt nem kell igazolni. A termőföld és a másodlagos lakóingatlan is a csatlakozási szerződésben meghatározott kivételeknek a tüköralkalmazása, amely megfelel a termőföldről szóló törvényben foglaltaknak. Nem tudom, elég volt-e, amit mondtam, vagy esetleg kívánják, hogy bővebben kifejtsem.
ELNÖK: Köszönjük szépen az érthető és összefogott tájékoztatást. Van-e hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, annyira összefogott és érthető volt, hogy további kérdés, hozzászólás nincs.
Ki támogatja az általános vitára alkalmasságot? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönjük szépen a közreműködését. Viszontlátásra!
Kíván-e valaki bizottsági álláspontot ismertetni ebben a kérdésben a plenáris ülésen? Nem kötelező. (Senki sem jelentkezik.) Nem.
Áttérünk a következő napirendi pontjaink együttes tárgyalására, az 5., 6. és 7. napirendi pont tárgyalására. Mindegyik az Egyesült Nemzetek keretében Palermóban, 2000. december 14-én létrejött nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezmény egyes szegmensével kapcsolatos. Köszöntöm Forman Tündét és Fogel Reginát az IRM-ből. Van-e valamilyen munkamegosztás?
FORMAN TÜNDE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm, elnök úr, én fogom bemutatni a három napirendi pontot. Ha kérdések merülnek fel, akkor attól függ, hogy mi a kérdés, attól függ, hogy melyikünk a szakértője a témának, úgy fogunk válaszolni. A palermói egyezmény és annak jegyzőkönyve egyrészt szimbolikus, másrészt gyakorlati jelentőséggel bírnak, a szervezett bűnözés elleni összehangolt fellépést biztosítják az ENSZ-tagállamokban. Magyarország az elsők között írta alá. Az egyezmény bizonyos bűncselekményi formákra terjed ki, amelyeket az egyezmény részes államainak bűncselekménnyé kell nyilvánítaniuk, ennek a kísérletét, illetve a bűnsegédi részvételt is. Ezeknek a feltételeknek a magyar Büntető Törvénykönyv megfelel.
Az egyezmény lehetővé teszi jogsegély nyújtását, a bűnüldöző szervek együttműködését a szervezett bűnözői kör ellen, illetve a bűnelkövetők kiadatását. A kiegészítő jegyzőkönyvek pedig egy-egy speciális bűnelkövetési formára vonatkoznak: az embercsempészetre az egyik, a migránsok szárazföldön, légi és tengeri úton történő csempészete elleni fellépésről, amik speciálisan erre az elkövetési formára koncentrálva írja elő, hogy mely elkövetési magatartásokat kell bűncselekménnyé nyilvánítani. Ennek a büntető törvénykönyv megfelel. Illetve a bűnüldöző szervek, illetve az igazságügyi hatóságok együttműködését teszi lehetővé ilyen cselekményeknél.
A másik jegyzőkönyv pedig az emberkereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szól, különös tekintettel a nők és gyerekek kereskedelmére. Ennek a jegyzőkönyvnek azontúl, hogy az elkövetők elleni összehangolt fellépést célozza, másodlagos célja az áldozatok védelme, illetve szociális vagy más formában történő segítése. Mind az egyezményt, mind a jegyzőkönyveket Magyarország az EU többi tagállamával együtt elsőként írta alá. Most a kötelező hatály elismerése, illetve a kihirdetés a feladatunk, úgyhogy kérném ehhez a támogatásukat.
ELNÖK: Köszönjük szépen a kiegészítést. Megkérdezem a tisztelt bizottság tagjait, kíván-e valaki kérdést föltenni, véleményt nyilvánítani. (Senki sem jelentkezik.) Egyiket sem.
Akkor egyenként kell szavaznunk ezekben a kérdésekben. A T/1311-esről szavazunk először. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
Előadót állíthatunk, amennyiben kívánunk. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván a bizottság előadót állítani.
A T/1312-esről kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Egyhangú. Az előadó állítására vonatkozó kérdést itt is fölteszem. Kívánja-e valaki ezt előadni? (Senki sem jelentkezik.) Nem.
A T/1313-asról kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Egyhangú. Előadó? (Senki sem jelentkezik.) Itt sem állít előadót a bizottság.
Nagyon szépen köszönöm a részvételüket, közreműködésüket. Viszontlátásra! (A meghívottak elhagyják a termet.)
Azonnal folytatjuk a bizottság ülését a 2007. évi költségvetés módosító javaslatainak tárgyalásával.
Tisztelettel köszöntöm a napirendi pontunk tárgyalásához megérkezett Bocskai József, Tollár Tibor, Erdélyi Rudolf urakat a Pénzügyminisztériumból, valamint Törzsök Erikát, aki a Miniszterelnöki Hivatal részéről van jelen.
Mielőtt hozzákezdenénk a módosító javaslatok egyenkénti áttekintéséhez és megvitatásához, megkérdezem Bacskai urat, kíván-e összességében az egyes módosító javaslatok összefüggéseiről beszélni. Tessék, öné a szó.
BACSKAI JÓZSEF (Külügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A Külügyminisztérium költségvetése - mint ahogy a múltkori bizottsági ülésen is elhangzott - a szinten tartás jegyében készült el 2007. évre. Úgy gondoljuk, hogy a 2007. évben a változatlan költségvetési szám mellett a tárca működőképessége biztosított, valamint a szükséges minimális fejlesztések kivitelezhetők lesznek. Ezért mi azt kérjük a tisztelt bizottságtól, hogy változatlan feltételekkel támogassa a jövő évi költségvetési javaslatunkat. El tudom mondani persze azt is, hogy jó lenne többet kapni, de ennyi jutott a Külügyminisztérium számára. Köszönöm még egyszer a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A többiek közül megkérdezem akkor Törzsök Erikát, hogy kíván-e előzetesen hozzátenni valamit. (Törzsök Erika jelzi, hogy nem kíván szólni.) Nem kíván.
Akkor a pontok sorrendjében menjünk végig, szerintem ez a legkézenfekvőbb.
A 162. szám alatt. (Dr. Horváth János jelentkezik.) képviselő úr, kérdése van, észrevétele? (Dr. Horváth János: Nem látom az irományt.) Az irományt nem látja. Kérem biztosítani, hogy a képviselő úr kezében, elérhetőségében legyen iromány. (A bizottság munkatársa átadja a költségvetés nyomtatott változatát.) Teljes joggal tart erre igényt. Remélem, a többiek hozták magukkal. Kezdhetjük.
Tehát 162. szám alatt Németh Zsolt, Balla Mihály, Varga Mihály képviselők javasolják a módosítást. Ez a Miniszterelnökség fejezethez tartozik. Kívánja-e valaki a módosítást indokolni? (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánja. A kormány álláspontja? (Törzsök Erika jelzi, hogy nem kíván szólni.) Pénzügyminisztérium részéről várunk választ.
TOLLÁR TIBOR (Pénzügyminisztérium): A Pénzügyminisztérium nem támogatja. (Törzsök Erika: A Pénzügyminisztérium egyeztetett álláspontot mond.)
ELNÖK: A Pénzügyminisztérium az egyeztetett álláspontot fogja mindig mondani. Tehát nem támogatja. A bizottság? Ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenegy.
A bizottság nem támogatja, egyharmadot kapott a javaslat.
164. szám alatt Németh Zsolt, Balla Mihály, Varga Mihály képviselő urak a Miniszterelnökség fejezethez a határon túli magyarok programjaival kapcsolatban tettek javaslatot. Kívánja-e valaki előterjeszteni, indokolni? (Senki sem jelentkezik.) Nem. Kormány!
TOLLÁR TIBOR (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Támogatták kilencen. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Öt tartózkodással a bizottság nem támogatta; egyharmadot kapott.
165. pont alatt Németh Zsolt, Balla Mihály, Varga Mihály a Miniszterelnökség fejezetében a csángó magyarok támogatásával kapcsolatban van előterjesztése. Kíván valaki előadni? (Senki sem jelentkezik.) Nem. Kormány!
TOLLÁR TIBOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság tagjai közül ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. A bizottság nem támogatta, egyharmadot kapott.
A 166. sorszám alatt Szabó Lajos, Gegesi Ferenc képviselők a Miniszterelnökség fejezetnél terjesztettek elő javaslatot, nemzeti jelentőségű intézményi programok támogatása rovatról elvételt, és ez összefügg egy másik fejezetet illető javaslattal, az Egészségügyi Minisztériumhoz való átcsoportosítást jelent.
TOLLÁR TIBOR (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Tizenegy. Ki nem támogatta? (Szavazás.) Kilenc nem.
A bizottság támogatta.
A 167. szám alatt Herényi Károly képviselő úrnak az Illyés Közalapítvány támogatására vonatkozó javaslata szerepel. Kíván-e valaki hozzászólni? (Senki sem jelentkezik.) Nem.
Mi a kormány álláspontja?
TOLLÁR TIBOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. A bizottság nem támogatja. Egyharmados támogatottsággal rendelkezik a javaslat.
A 274. szám alatt Németh Zsolt, Balla Mihály, Varga Mihály képviselők a Külügyminisztérium fejezetében tesznek javaslatot csökkentésre, és ezzel összefüggésben az alább szereplő 275. pontban javasolják a Teleki László Alapítvány támogatásának megemelését. Kívánja-e valaki indokolni?
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Két mondat erejéig szólnék, mert az előző kérdésekhez majd a részletes vitában fogok hozzászólni. Úgy gondolom, ez azért fontos, hogy a Teleki Alapítványt arról kell biztosítani, hogy tovább működhessen, ezért egy új sorral láttuk el a Külügyminisztérium költségvetésében.
ELNÖK: Köszönöm szépen a hozzászólását, képviselő úr. Más hozzászólás nincs. Mi a kormány álláspontja?
TOLLÁR TIBOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Egyharmados támogatottsága van, de a bizottság nem támogatja.
A 276. sorszám alatt Németh Zsolt, Balla Mihály és Varga Mihály képviselő urak a Külügyminisztérium fejezetében a nemzetközi fejlesztési együttműködéshez csoportosítanak át forrást. Kíván-e valaki indokolni? (Senki sem jelentkezik.) Nem.
Mi a kormány álláspontja?
TOLLÁR TIBOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. A bizottság nem támogatja, egyharmad támogatta.
A 277. sorszám alatt Harrach Péter képviselő úr és még mások javaslatára a Külügyminisztérium fejezetében van átcsoportosítási javaslat. Kormány?
TOLLÁR TIBOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) Három igen. Egyharmadot sem kapott. A bizottság nem támogatja.
A 278. sorszám alatt Pokorni Zoltán és további képviselők javaslata szerepel, a Külügyminisztérium fejezetben támogatás átcsoportosítására a fejezeten belül. Kívánja-e valaki a hozzászólásával a kérdést indokolni? (Senki sem jelentkezik.) Nem. Kormány?
TOLLÁR TIBOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) Egy fő támogatja. A bizottság nem támogatja. Egyharmadot sem kapott.
A 288. szám alatt Almássy Kornél az Oktatási és Kulturális Minisztérium fejezetében a határon túli oktatási és kulturális feladatok támogatására kíván beállítani támogatást. Ez összefügg a 306. ponttal, de ez nem a bizottságunkat érintő javaslat. Kíván-e valaki hozzászólni az indokláshoz? (Senki sem jelentkezik.) Nem. Kormány?
TOLLÁR TIBOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. A bizottság nem támogatja. Egyharmados támogatottságot élvez.
A 320. sorszám alatt lévő javaslat összefüggésben volt egy másikkal, ezt megtárgyaltuk.
A 321. szám alatt dr. Csáky András képviselő úr módosító javaslata szerepel, az egészségügyi minisztériumi fejezet határon túli magyarok egészségügyi ellátásának támogatására javasol előirányzatot. Van-e hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Kormány?
TOLLÁR TIBOR (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja
ELNÖK: Nem támogatja. Ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. A bizottság nem támogatta, de egyharmados támogatást kapott.
Több, a bizottságra tartozó pontot nem láttunk. A képviselőtársaimat megkérdezem, hogy nincs-e tudomásuk szerint olyan pont, amelyről itt nekünk szavazni kellett volna. (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem jeleznek. A kormány szerint?
TOLLÁR TIBOR (Pénzügyminisztérium): Nincs.
ELNÖK: A kormány szerint sincs. A napirendi pont tárgyalását lezárom. Köszönöm szépen a részvételüket, közreműködésüket. Viszontlátásra!
Az "Egyebek" napirendi pont keretében gyorsan végzünk. Bejelentést szeretnék tenni. November 27-én, tegnaphoz egy hétre hétfőn 12 órakor a transzatlanti albizottságnak lesz ülése, "Az amerikai külpolitika a választások után" témában. Várhatóak a választások. Előzetesen Magyarics Tamás fog közreműködni a transzatlanti albizottság ülésén.
A következő külügyi bizottsági ülésre pedig előreláthatóan december 4-én 12 órakor kerül sor, ahol nemzetközi szerződések kerülnek napirendre. Ez is egy hétfői nap.
Van-e másnak bejelentése? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. A bizottság ülését bezárom. Köszönöm szépen a részvételt.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 47 perc)
|
|
Németh Zsolt |
Jegyzőkönyvvezetők: Barna Beáta és Vicai Erika