KPSZB/23/2008.
KPSZB/95/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2008. október 1-jén, 10 óra 12 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Keller László szóbeli kiegészítése *
A Fidesz álláspontjának ismertetése - Varga Mihály *
Az MDF álláspontjának ismertetése - Herényi Károly *
Az SZDSZ álláspontjának ismertetése - Dr. Kóka János *
Dr. Katona Béla hozzászólása *
Dr. Kékesi Tibor hozzászólása *
Szijjártó Péter hozzászólása *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Keller László szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
A nemzeti civil alapprogramról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Bécsy Etelka szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az utasok személyi poggyászában importált termékek általános forgalmi adó és jövedéki adó mentességéről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Csobánczy Péter szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megtárgyalása *
Az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről és működtetéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Balla György (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Horn Gábor (SZDSZ)
Dr. Kóka János (SZDSZ)
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Boldvai László (MSZP) Schwartz Bélának (MSZP),
Molnár László (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Szabados József (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP),
Tukacs István (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Varga Zoltán (MSZP) Farkas Imrének (MSZP),
Babák Mihály (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Balla György (Fidesz) Szijjártó Péternek (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz),
Schmidt Ferenc (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Balla Györgynek (Fidesz),
Herényi Károly (MDF) Schmidt Ferencnek (Fidesz).
Keller László, a Pénzügyminisztérium államtitkára
Csobánczy Péter, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Bécsy Etelka, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője
Dr. Horváth István, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője
Szentirmay Zoltán, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 12 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit, jó napot kívánok. Köszöntöm a bizottság tagjait, munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, meghívott vendégeinket és mindenkit, aki bizottsági ülésünk iránt érdeklődik. Az ülést megnyitom. Bizottságunk új tagjaként köszöntöm Kóka János miniszter urat, képviselő urat.
A napirendi ajánláshoz képest két módosítást javaslok. A 9. és 10. napirendi pontokhoz nem érkezett módosító indítvány, ezek az ORTT 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló javaslat, valamint a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól szóló beszámoló. Ezért javaslom, hogy ezeket a bizottság ne tárgyalja. Észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazhatunk.
Kérdezem, ki az, aki a napirendi ajánlást támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Huszonöt. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát 25 igen szavazattal elfogadta napirendjét.
Meg is kezdjük a munkánkat. Az 1. napirendi pontunk az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat, T/6291. számmal. Első helyen kijelölt bizottságként az általános vitára való alkalmasságot vagyunk hivatva eldönteni. Köszöntöm a Pénzügyminisztérium képviseletében Keller László államtitkár urat. Meg is adnám a szót, hogy szóbeli kiegészítését, amennyiben van, mondja el.
Keller László szóbeli kiegészítése
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Igyekszem nagyon rövid szóbeli kiegészítést fűzni az előterjesztéshez, hiszen túl azon, hogy a törvénycsomagot a képviselők részletes indokolással megkapták, egy tájékoztatót is kaptak összefoglalóan a benyújtott törvényjavaslat részleteiről.
Azzal szeretném kezdeni mondanivalómat, hogy a benyújtott törvénymódosítás három célkitűzés jegyében fogalmazódott meg. Egyrészt nagyon fontosnak tartja a kormány, hogy a versenyképesség javításában határozott lépéseket tegyünk, a vállalkozók számára legyen egyszerűbb az adóval kapcsolatos adminisztráció, és azt a megkezdett utat, amit 2007 jelentett az adóbevételek növekedése szempontjából, szeretnénk folytatni. 2009-ben is jelentős lépéseket teszünk annak érdekében, hogy a feketegazdaság irányából a fehér-, átláthatóbb gazdaság irányába mozdítsuk el a vállalkozásokat. Az adómódosítások következtében a lakosságnál hagyunk 45 milliárd forintot 2008-hoz képest, a vállalkozásoknál pedig 122 milliárd forintot. Nyilván beszélnünk kell arról, hogy mi a forrása ennek a módosító csomagnak. Egyrészt költségvetési többletbevételekkel számolunk, másrészt jelentős kiadáscsökkentést hajtunk végre a költségvetés beterjesztésével, valamint néhány átcsoportosítást végzünk az adórendszeren belül. Összességében a nettó költségvetési kihatása 167 milliárd forint. Nyilvánvaló, hogy amikor arról beszélünk, hogy kellően nagy lépésnek tartjuk-e ezt a nettó 167 milliárd forintos adómérséklést, akkor nem tekinthetünk el attól, hogy egy konvergenciapályára tettük 2006 őszén az országot, és ettől a konvergenciapályától nem lehetséges eltérni. Ez a lépés saját belátásunk szerint is szükségszerű volt, de rá is kényszerült az ország.
Ezek után néhány fontos adómódosítást szeretnék kiemelni. Egyrészt a személyi jövedelemadóban jelentős változásnak számít, hogy a 18 százalékos kulcs határát 1,7 millióról 2 millióra emeljük. Ez azt jelenti, hogy a 140 ezer forintos havi átlagkeresettel rendelkező magánszemélyek havonta 4500 forinttal többet visznek haza. Megszűnik a 400 ezer forintos korlát a járulékmentes juttatások esetében. Itt a költségvetési, illetve pénzügyi korlátok szabják meg a dolgozóknak adható juttatásokat. A korábbi 35 százalékos osztalékadó, ami az szja-ban szerepelt, törlésre kerül. Az szja szerint adózó egyéni vállalkozók esetében az adómérték a különadó egyidejű megszüntetésével 16 százalékról 18 százalékra növekszik. Egységesítjük az adókedvezmények rendszerét. Megmarad a 100 ezer forintos határ, minden adókedvezménynél 30 százalékos a mérték, és fenn kell tartanunk azt a korlátot, hogy a 3,4 millió forintos jövedelemhatár alatt lehet érvényesíteni az adókedvezményeket. Újdonság, hogy ebből a kedvezményből részesülhet az, aki gyűjti a háztartási szolgáltatások számláit, és az ebben foglalt áfamértéket 100 ezer forint összegig a 3,4 millió forintos éves jövedelem alatt kereső polgártársaink érvényesíteni tudják adókedvezmény formájában. Felkészült az APEH arra, hogy 2009 január 1-től a magánszemélyek számára elkészítse az adóbevallást. A magánszemélyeknek az lesz a feladatuk, hogy ezt kontrollálják, és aláírásukkal, adott esetben az adókedvezmények érvényesítésével visszaküldjék az APEH-nak. Ezzel leegyszerűsödik a magánszemélyek jövedelemadó-bevallása. A cégautók rendszerében jelentős változást terveztünk. Mint adót kivezetésre javasoljuk a jelenlegi adórendszerből, helyette egy vagyoni típusú, kisebb mértékű, de szélesebb adófizetői körre kivetett adót javasolunk bevezetni. Az új tulajdonosi program is elindult, és bizonyos preferenciákat biztosítunk az adórendszerben mind a bónuszhoz, mind pedig az árfolyamnyereség adómentességéhez. Ez is szerepel az szja-törvény módosításában.
A társasági adóalapnál megpróbáljuk szinkronba hozni a számviteli törvény és a társasági adóról szóló törvény alapján számított adóalapot. Azokat a tételeket, amelyek a fejlesztéseket próbálják segíteni korrekcióként, továbbra is meghagyjuk. A különadó eltörlésre kerül, és a 16-ról 18 százalékra emelt adóalap elkezd közelíteni ahhoz a különadóalaphoz, ami eddig volt hatályban. Továbbra is figyelembe vételre kerülhet a veszteségelhatárolás, a fejlesztési tartalékképzés, a beruházási kedvezmény, illetve a kétéves értékcsökkenési leírás az adóalapnál.
A társadalombiztosítási járulék mérséklését hosszú éveken keresztül kérték a vállalkozók, akarta a társadalom. Most jutottunk el arra a pontra, hogy ennek az igénynek eleget tudunk tenni. Ily módon a bérhez kötődő járulékok mérséklésével jelentősen csökkenthető a vállalkozók bérköltsége. A minimálbér kétszeresét meg nem haladó járulékalap után a jövőben 29 százalék helyett 26,5 százalékot kell fizetni, e fölött továbbra is 29 százalékot. A munkaadói járulék esetében szintén a minimálbér kétszeresét figyelembe véve az ez alatti jövedelmek után 3 százalék helyett 1,5 százalékot kell fizetni. Egységesítésre kerül a közteheralap is. Két alappal számolunk, a munkaadói és a munkavállalói járulékalap kerül egységesítésre.
Természetesen vannak kedvezőtlen mozzanatok is az adócsomagban. Ilyen a jövedéki adó korrekciója, az alkohol- és a cigarettatermékeknél 10 százalékos jövedékiadó-emeléssel számol a benyújtott javaslat. Úgy, ahogy azt rendre minden évben szoktuk, az adózás rendjéről szóló törvény is korrekcióra kerül, egyrészt azért, hogy egyszerűbb legyen az adófizetők helyzete, másrészt azért, hogy fehéredjen a gazdaság. A leglényegesebb elemei a törvénymódosításnak, hogy a nullás bevallás helyett csak egy nyilatkozatot kell tenni a vállalkozóknak, illetve magánszemélyeknek. A bevallási határidő február 15-ről átcsúszik február 25-re, így a könyvelők kedvezőbb helyzetbe kerülnek. Bevezetjük egy meghatározott adótartozás esetén a pótlékmentes részletfizetés intézményét. 2007-ben terveztük azt, hogy a közbeszerzési törvényt úgy módosítjuk, hogy azoknál a kifizetéseknél, ahol egy fővállalkozó fizet az alvállalkozónak, csak abban az esetben kerüljön sor 100 ezer forint feletti kifizetésre, ha meggyőződött arról a fővállalkozó, hogy az alvállalkozó nem tartozik közterhekkel. Most ez az érték 200 ezer forintra változik, és úgy egyszerűsítjük az egész folyamatot, hogy az APEH létrehoz egy pozitív listát azon vállalkozásokból, amelyeknek nincs köztartozásuk. Ily módon a kifizetés sokkal egyszerűbb lesz, hiszen egy kattintással meg lehet győződni az APEH honlapján arról, hogy ki szerepel a pozitív listán.
Az APEH-nél nagyon kedvező tapasztalatokat szereztünk az elmúlt évben, illetve az idén is az elektronikus árverésről. Ez az ingóságokra már megvalósult, ezt most szeretnénk kiterjeszteni az ingatlanokra is. A gazdaság fehérítésével kapcsolatban is számos ponton módosul az Art. Nagyobb egyéni felelősség érvényesül azok esetében, akik bejelentési, számlaadási kötelezettséggel bírnak, és ezt elmulasztják. Itt nemcsak azt bírságolják meg, aki ezt tételesen elmulasztotta, hanem azt is, aki irányítási szempontból felelős ezért. Ennek mértéke 500 ezer forint. Ugyanígy a feketefoglalkoztatás esetén is, aki felelős azért, hogy elmulasztotta a foglalkoztatás bejelentését, és ezt nem tudja menteni, 500 ezer forintot kell megfizetnie. Nyilván figyelembe kell venni, hogy hány embernél mulasztotta el a bejelentést, azzal arányosan fog változni a bírság. Az igazolatlan eredetű árunál, abban az esetben, ha azt felfedezik, az érték 20 százaléka kiszabható bírságként, de legalább 10 ezer forint. Az is szankcionálásra kerül a tervezet szerint, ha valaki a minimálbérnél alacsonyabb összeget fizet a munkavállalónak. A kifizetőnek ilyen esetben meg kell fizetnie azt az adóhiányt, illetve adóbírságot, ami ennek következtében számszerűsíthető.
Bővül az adószám felfüggesztésének lehetősége. Azok esetében, akik hosszabb időn keresztül nem tesznek eleget bevallási, befizetési kötelezettségüknek, akik a számla-, nyugtaadást elmulasztják sorozatban, és ezért az üzlet bezárására, a tevékenység felfüggesztésére kerül sor, erre az időtartamra az adószám is felfüggesztésre kerülhet. Abban az esetben, ha olyan vállalkozás kerül az adóhatóság látókörébe, amely felé nem lehet a hivatalos adóiratokat postázni, kézbesíthetetlen iratokkal találja magát szembe az APEH, az adószámot ott is felfüggesztheti, illetve akkor, ha valaki nem tesz eleget beszámolási kötelezettségének. A bírságolhatóság kiterjesztését is tartalmazza a törvényjavaslat. A közvetlen vezető 500 ezer forintig bírságolható, erre már utaltam.
Többször nekifutottunk a készpénzforgalom szűkítésének. Egyrészt az Art. rögzíti a módosítási javaslatban azt, hogy a vállalkozások egymás között 250 ezer forint felett nem fizethetnek készpénzben, átutalással tehetnek eleget fizetési kötelezettségüknek. Abban az esetben, ha ezt mégis megteszik, akkor a 250 ezer forintos értékhatár felett kifizetett készpénzes összeg után 20 százalékos bírságot kell fizetni. A számviteli törvény módosításával a készpénzforgalom korlátozását is meg tudjuk valósítani reményeink szerint. A napi készpénz-záróállomány átlagos mértéke havi szinten megállapításra kerül, az előző üzleti év összes bevételének 1,2 százaléka lehet. Ha ez nem éri el az 500 ezer forintot, akkor 500 ezer forint. Szintén jelentős fehérítést várunk attól, hogy 900 ezer forint felett kötelező számlaadást vezetünk be, függetlenül attól, hogy adóalany valaki, vagy sem. Tehát ha valaki értékesít valamit nagyobb összegben, köteles arról számlát adni. A jövedéki adó tekintetében az ellenőrzés erősítését tervezzük, az alkoholtermékek forgalmazásánál a készpénzforgalom napi rögzítését, a zárjegyfelhasználás, -elszámolás elektronizálását, harmadik országból beutazó természetes személyek személyi poggyászában a mennyiségi korlát egyötödére csökken, a sör adóraktárakra a hatósági felügyelet kiterjesztését is tervezzük.
A foglalkoztatás elősegítése érdekében a rehabilitációs hozzájárulás mértéke megháromszorozódik úgy, hogy közben a kötelező foglalkoztatási szint marad 5 százalék. A szerencsejáték-törvény is módosításra kerül. Itt azt javasoljuk, hogy az internetfogadások esetében 1 milliárd forintos átalányadó bevezetésével tegyünk eleget az európai uniós felhívásnak. Magyarul eddig korlátozó szerepet töltött be a törvény, de ez most már nem tartható fenn.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ennyiben kívántam röviden összefoglalni azokat a módosító javaslatokat, amelyeket a kormány megfogalmazott. Tisztelettel kérem, figyelemmel az államháztartás pozíciójára, lehetőségeinkre, a konvergenciaprogramra, hogy ezen keretek között a bizottság támogassa, tartsa általános vitára alkalmasnak a benyújtott javaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr.
A Fidesz álláspontjának ismertetése - Varga Mihály
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkezdjük a vitát. A Fidesz-frakció részéről én nyitnám meg a sort, nyilván nem korlátozva majd a többi képviselőt sem, hogy véleményét elmondja.
Hadd kezdjem azzal, hogy néhány nappal ezelőtt a miniszterelnök úr az egyik egyetemen előadást tartott, és azt fogalmazta meg, idézem szó szerint, hogy "elképesztően brutális költségvetési kiigazítással a gazdaság gyorsan visszaállt az egyensúlyi pályára." Nos, azt gondolom, itt van igazából a kutya elásva. Itt van annak a gyökere, annak az oka, hogy ma Magyarország európai uniós összehasonlításban, de Közép-Európában is a sereghajtók közé tartozik. 2006 őszén kiderült, hogy súlyos helyzetben van az államháztartás, az év közepén adott pénzügyminisztériumi prognózis 11,6 százalékos hiányt vetített előre az egész évre vonatkozóan. A kormány az államháztartási hiány leszorítása érdekében azonnali intézkedéseket vetett be, de ezek - azóta világosan és egyértelműen kiderült - elsősorban a bevételi oldalt érintő intézkedések voltak. Az csak egy mellékszál, hogy ebben az időben fogadták el az ominózus konvergenciaprogramot is, amire, írd és mondd, három nap vitalehetőséget biztosított a kormány. Tehát alapvetően egy bevételtúlsúlyos kiigazítás történt, ami alapvetően adó- és járulékemelésből állt. Hosszan tudnám sorolni a listát, hogy hányféle adóemelés történt, mert, ha jól emlékszem, 34-féle adót emeltek meg akkor.
Ami a lényeg: 2006-ból következően jutottunk el a mai helyzethez, jutottunk el oda, hogy erre a brutális kiigazításra, pontosabban adó- és járulékemelésre a vállalkozások a beruházások visszafogásával, a foglalkoztatottak leépítésével, a létszámfelvétel elhalasztásával reagáltak. Úgy tűnik, ettől kezdve az egész ciklusra kihat ez a probléma. Most nem is akarom felemlegetni az ötéves adócsökkentési programot és hasonlókat, azt inkább hagyjuk. De az tény és való, hogy jelentős hitelességi deficitben szenved azóta is a kormány, ami miatt az ország komoly kamatfelárat fizet. Egy német elemző úgy fogalmazta ezt meg egy jelentésében, hogy hazugságfelárat fizet az ország. Nem éppen udvarias megfogalmazás, de jól fedi a valóságot.
Ebből következik az, hogy az ország mutatói drámaian leromlottak. Csak 2007-ről van teljes évi adatunk, de államtitkár úr figyelmébe is ajánlok néhányat. Az államháztartási egyenleg szintjét tekintve a 27 uniós tagország között a legmagasabb hiányt tudtuk felmutatni, 5,5 százalék volt, gondoltam még tegnapelőtt, de azután kiderült, hogy csak 5 százalék volt a hiány. Erre majd még visszatérek egyébként. Az uniós átlag 0,9 százalék volt, nem pluszban, hanem mínuszban. Az államadósság mértékében a negyedik legmagasabb mutatóval rendelkezünk. Gazdasági növekedésben a legalacsonyabb mutatóval, tegnapelőtt még azt hittem, hogy 1,3 százalékos, tegnap óta tudom, hogy csupán 1,1 százalékos növekedés volt. Az átlagbért sújtó adó- és járulékterhelésben a második helyen voltunk, csak Belgium előz meg bennünket, de akár az OECD harmincvalahány országát is idesorolhatnám, mert ott is másodikak vagyunk. Az infláció mértékében szintén a második helyen volt az ország, 7,9 százalék volt tavaly, míg az uniós átlag 2,4. A foglalkoztatottsági rátában a harmadik legalacsonyabb szinten állt az ország, a munkanélküliség tekintetében csak a kilencedik helyen voltunk, de azt gondolom, erre sem lehetünk túlságosan büszkék.
Tehát azt kell mondanom, hogy alapvetően az elhibázott kiigazítási szerkezet következményét nyögi ma az ország magasabb kamatfelárban, magasabb inflációban, magasabb kamatban és magasabb munkanélküliségben. Ebből kifolyólag az, amit ma receptként kínál nekünk a kormány 2009-re, nem a problémák megoldását, hanem a problémák elkendőzését, eltakarását szolgálja. Amit most itt államtitkár úr ismertetett a kormány adóelképzeléseiként 2009-re, csak a felszínt kapargatja, mélyreható változásokat azonban nem fog eredményezni. Talán még azt is megfogalmazhatom, hogy mintha Magyarország érdekeivel is ellentétes lenne, hiszen ez nem szolgálja azt a célt, hogy az ország fel tudjon készülni a mostani világgazdasági helyzetre, a világgazdasági kihívásokra.
Szívesen belemennék a részletkérdésekbe, de erre nyilván még lesz módunk, legyen szó akár az szja-ról, akár a rehabilitációs hozzájárulásról, vagy a helyi iparűzési adóról. Így összefoglalóan azt tudom csak mondani, hogy ez a csökkentés messze van a kívánatostól, messze van még attól is, amit nekünk korábban ígértek, hiszen a miniszterelnök még a nyáron is 300 milliárdos adócsökkentési lehetőségről beszélt. Ezek a módosítások általános bizonytalanságot sugároznak, hiszen több olyan javaslat is van ezekben a törvénymódosításokban, amelyekkel korábban sem a miniszterelnök, sem a pénzügyminiszter nem értett egyet. Ez ember ilyenkor elgondolkodik, hogy miért kerültek be mégis. Az adószakértők, a szakma, az elemzők, a kutatók egyértelműen megfogalmazták álláspontjukat, ki finomabban, ki kicsit keményebben: tili-toli, koncepciótlanság, maszatolás, semmi érdemi változás. Két héttel ezelőtt a bizottság meghallgathatta a négy adótanácsadó közös álláspontját is. Azt kell mondanom, hogy koncepcióban is, filozófiában is nagyságrendi különbségek vannak a kormány és a szakma elképzelései között.
Annyit még hozzá kell tennem, hogy kétségbe vonom azokat a számokat, amelyeket államtitkár úr itt elmondott az adócsomag hatásaként. Ezekről a számokról már több alkalommal kiderült, hogy téves kalkuláción alapulnak. Az a feltételezésem, hogy ez megint igazolódni fog. Talán elég itt a tegnapi adatot említenem, hogy a kormány 450 milliárd forintot téved az államháztartási egyensúly összevetésében. És nagyon kérem, ne mondja azt, államtitkár úr, hogy itt közben módszertani módosítások történtek, hiszen a módszertani módosítások korábban történtek. Önöknek már egy olyan zárszámadást kellett volna benyújtaniuk a parlamentnek, ami figyelembe veszi ezeket a módszertani módosításokat. De önök szándékosan, ismétlem, szándékosan másfajta anyagot adtak a parlamenti képviselőknek. Nyilván ezért majd valakinek a felelősséget is vállalnia kell.
Visszatérve az adótörvényekre: ezek nem segítik elő a gazdasági növekedés magasabb ütemének elérését, ezek enyhén és részben már szavazatvásárlási célokat szolgálnak. Másrészt annak próbál a miniszterelnök úr eleget tenni, amit nekünk néhány évvel ezelőtt ígért, idézem szó szerint: "Legőszintébb becsületszavamra mondom, ez a kormány az adócsökkentés kormánya." Hát, államtitkár úr, ez nem az adócsökkentés kormánya, ez a maszatolás, a koncepciótlanság kormánya. Ebből kifolyólag mi nem tudjuk támogatni ezeket a módosításokat.
Hadd mondjak néhány mondatot arról, hogy milyen javaslatok benyújtására készülünk. Alapvetően a munka és a család a két legfontosabb iránya a Fidesz módosító indítványainak. A Fidesz határozottan az adócsökkentés pártján áll, és a munka elismerése, költségeinek, terheinek csökkentése, valamint a családok támogatása lesz módosító indítványaink vezérfonala. A családokat, a kis- és középvállalkozásokat, az oktatást, valamint a mezőgazdaságot érintő módosító javaslatokat nyújtunk be az szja-val, a társasági adóval, az általános forgalmi adóval összefüggésben. Ezek közül szeretném kiemelni, hogy a gyermekek után járó adókedvezmény módosítására fogunk javaslatot tenni, és ugyanúgy, ahogy nyáron, javasolni fogjuk a kedvezményes áfakulcs bevezetését az alapvető élelmiszerek, a távfűtés és a benzin esetében. Javasolni fogjuk, hogy a vállalkozásoknál a beruházási adókedvezmény kiterjesztésére kerüljön sor. Ugyancsak javasoljuk, hogy a társasági adó szintje álljon vissza a 16 százalékos 2006-os szintre. Államtitkár úr, az nem segítség a vállalkozóknak, hogy most megszüntetik a 2006-ban bevezetett különadót, de helyette 2 százalékkal megemelik az adókulcsot. Ez nem segítség, ez nem adócsökkentés, hiszen még mindig nem vagyunk azon a szinten sem, ahol 2006-ban voltunk.
Tehát ezeket a javaslatokat be fogjuk nyújtani, tudva azt, hogy egy adórendszer koncepcionális módosítása, megvalósítása, a végrehajtás, az adóbeszedés elsősorban kormányzati, tehát végrehajtói jogkört érintő terület. De az ellenzéknek igenis koncepciót kell felmutatni azzal szemben, ami most van, jobban mondva: nincs. Ennyiben szerettem volna a Fidesz álláspontját ismertetni.
Szokásainknak megfelelően egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő kap szót sorrendben. Most Molnár Albert következik, utána Herényi Károly.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy a kormány által benyújtott adótörvények megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket a Fidesz is feltételként állított, hiszen szolgálják a versenyképesség javítását, a foglalkoztatás ösztönzését, az adórendszer egyszerűsítését, illetve a feketegazdaság visszaszorítását. A különbség a nézőpontban mindössze annyi, hogy megalapozott, végrehajtható programról van szó. Másrészt ismerjük a Fidesz módosító indítványait, azok mindenféle megalapozottságot nélkülöznek.
Ha az adók és járulékok 2009. évi tervezett változásait megnézzük részleteiben, a személyi jövedelemadónál azt látjuk, hogy az 1,7 millió forintos sávhatár 2 millióra emelkedik. Azt gondolom, ezzel teljes mértékben egyetért mindenki, hiszen szolgálja a magánszemélyek, így a családok biztonságát. Új kedvezményként jelenik meg a háztartási szolgáltatások igénybevételét igazoló számlák elszámolása 3,4 milliós jövedelemhatárig, 100 ezer forint adókedvezményi korláttal. Megszűnik a magánszemély osztalékból származó jövedelmének, az egyéni vállalkozó osztalékalapú adóztatásának 35 százalékos kulcsa, az egységesen 25 százalék lesz a teljes osztalék után 2009-től. Azt gondolom, ez jelentős változás, és egyfajta koncepciót jelenít meg, hogy közeledünk egy központi egységes adózás felé.
Úgy vélem, ha valaki végigolvasta az új tulajdonosi programhoz kapcsolódó adómentességeket, az értékpapír-árfolyamnyereséget, a kamatmentes részletfizetést figyelembe véve az új tulajdonosi programban résztvevő magánszemélyek biztonságát alapozzuk meg. Megszűnik a cégautóadó, ezzel szemben egy szélesebb alapra, és kisebb költségre alapozott, újfajta cégautóadó kerül bevezetésre. Egy-egy gépjárműre jelentősen kisebb, megfizethető teher jut, a benyújtott módosítás szerint a korrigált bekerülési érték 7 százaléka, amely különböző években különböző mértékű amortizációs kulccsal csökkenthető. A munkáltatóknál megszűnik az adómentes béren kívüli juttatások 400 ezer forintos kerete. Jelentős változásnak tartom az egyéni vállalkozók esetében az átalányadózás keretösszegének 8-ról 15 millió forintra, a kereskedőknél 40-ről 100 millió forintra történő emelését, hiszen ez is az egyszerűsítést szolgálja. A veszteségelhatárolás APEH általi engedélyezésének megszűnése szintén egy kicsi, de fontos egyszerűsítési lépés. Megszűnik a különadó 193 ezer vállalkozásnál, illetve megszűnik az egyéni vállalkozók különadója is. Szólni fogok a negatív intézkedésekről is, csak úgy foglaltam össze mondanivalómat, hogy először a pozitív intézkedéseket szedtem egy csokorba.
A helyi adókból levonhatóvá válnak a K+F közvetlen költségei. Néhány száz kimondottan kutatás-fejlesztéssel foglalkozó vállalkozás jelentős költségcsökkentési lehetőséget kap. Az okmányirodákban 2009. nyarától bankkártyával is lehet fizetni. Itt, a bizottságban is többször beszéltünk arról, hogy egyszerűsítsük az állampolgárok ügyintézési lehetőségeit. Ez meg fog történni. Nagyon fontosnak tartom az elektronikus árverés kiterjesztését az ingatlanokra is. A lakásoknál az APEH igazolta már, hogy ez pozitív, csökkenti az összejátszás, egyáltalán a feketegazdaság lehetőségeit. Talán a legfontosabb a járulékokban való elmozdulás, a társadalombiztosítási járulék 29-ről 26,5 százalékra csökkentése a minimálbér kétszerese erejéig, illetve a munkaadói járulék 3 százalékról 1,5 százalékra csökkentése szintén a minimálbér kétszerese erejéig. Azt gondolom, ez olyan mértékű változás, amely önmagában a munka biztonságát jelenti, illetve a vállalkozók élőmunkához kapcsolódó költségeinek csökkentését szolgálja.
A munkaadói járulék, illetve szakképzési hozzájárulás egyszerűsítése révén az adóalapok száma csökken, a számvitelben dolgozók eddig 5 adóalappal dolgoztak, ez mindössze 2-re fog lecsökkenni. A számvitelnél nagyon fontos, hogy a jogi személyiségű gazdasági társaságok számviteli kötelezettségének jelentős egyszerűsítése történik meg, a 100 millió forint nettó árbevétel alatti jogi személyiségű társaságok egy sajátos, egyszerűsített éves beszámolót készíthetnek, amelynek során mentesülhetnek az év végi értékelés, illetve kiegészítő melléklet elkészítése alól. A feketegazdaság visszaszorítása érdekében fontos feladat a záró készpénzállomány meghatározott szintek között tartása. Ez az éves árbevétel 1,2 százalékában, illetve 500 ezer forintban lett meghatározva.
Itt beszélek a másik oldalról is, hiszen ennek az adócsomagnak a forrása nemcsak többletbevételből és a feketegazdaság visszaszorításából származik, hanem adóátcsoportosításból is, ilyen a személyi jövedelemadó mértéke, amely a vállalkozóknál 16 százalékról 18 százalékra nő. A társasági adó mértéke 16-ról 18 százalékra nő, illetve új elem, hogy az eva a cégautóadókra is kiterjesztésre kerül. Ez a kis összegű, egyszerűen fizethető cégautóadó is kivetésre kerül.
Összességében nagyon sok költségcsökkentő lépés, költségátcsoportosítás történik, jobban járnak a vállalkozások és a magánszemélyek is. Nem politikai reklámszövegeket kell megfogalmazni itt, a bizottsági ülésen, hanem teljesíthető, a költségvetés által finanszírozható megoldásokat kell javasolni. Ismerjük a Fidesz módosító javaslatait, ezek általában forrásmentes és minden valóságtól mentes vágyálmokat tükröznek. Azt kérem a bizottság tagjaitól, hogy a kellő szakmaiságot magukévá téve, az ország lehetőségeit figyelembe véve tegyék meg jobbító szándékú javaslataikat, és ha ilyenek lesznek, azokat támogatni fogjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Herényi Károly következik.
Az MDF álláspontjának ismertetése - Herényi Károly
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Annak idején, amikor a konvergenciaprogram elfogadtatott, tudomásul vettük, hogy olyan helyzetben van a költségvetés, az államháztartás, hogy erre az intézkedésre szükség van. De már akkor jeleztük, a kormány ne felejtsen el gondoskodni arról, hogy a hazai gazdaság fejlődésének lehetőségét is teremtse meg, a gazdaság szereplőinek versenyképességét javítsa. Úgy gondoljuk, eljött az az idő, amikor megteremtődtek a feltételei ezen törekvések támogatásának is, de ez ebből a most benyújtott törvényjavaslatból abszolút nem köszön vissza. A mostani törvényjavaslat, ahogy Varga Mihály elnök úr fogalmazott, a felszínt kaparássza. Jóval több lehetőség, mozgástér nyílott volna a kormány számára, hogy ez az adócsomag sokkal bátrabb, határozottabb legyen és jobb hatásfokú, mint amit most remélni lehet tőle.
Az első, amivel kezdeném. Államtitkár úr arról beszélt, hogy egyszerűsödik az adórendszer. És most csak olyanokról beszélek, ami nem jelent költségvetési kiadást, és az egyensúlyt nem rontja, nem veszélyezteti. Az egyszerűbbé tétel, az adófésű alkalmazása elmarad. Az adók száma gyakorlatilag nem csökken érzékelhető módon, a kedvezmények száma sem. Az alkalmazási lehetőség némileg módosul, de ez alapvetően nem fogja befolyásolni a jelenlegi helyzetet. Talán nem titok államtitkár úr számára sem, hogy egy egyéni vállalkozó körülbelül 200 munkaórát tölt el évente az adminisztrációval, és több mint 30 ezer forintot költ havonta, vagy 360 ezer forintot évente, hogy ezt a feladatot teljesíteni tudja. Ha a kormány csak ezen a téren tett volna jelentős előrelépéseket, és egyszerűsíti ezt a rendszert, akkor nagyban növeli a versenyképességet, nagyban javítja az adózók pozícióit. De ezt sajnos nem tette meg.
A 6. §-ban módosítja a személyi jövedelemadó sávhatárait, és 1,7 millió forintról feltolja 2 millió forintra az alsó határt. Azt mondta államtitkár úr, hogy ez 4500 forintot jelent havonta a 140 ezer forint alatti jövedelemnél. Lássuk be, hogy ez nem jelentős előrelépés, mivel az infláció meglehetősen magas lesz a következő esztendőben is, ennek jelentős részét az el fogja vinni. Ez nem adóreform, hanem olyan jellegű adómaszatolás, amivel nem nagyon érdemes foglalkozni. A mi adójavaslataink egyike ezt a sávhatárt érinti, hiszen egykulcsos, 18 százalékos személyi jövedelemadóra tettünk javaslatot. A többi adómódosításban, amiről államtitkár úr beszélt, vannak kedvező előrelépések, de várható hatásuk és mértékük nem olyan, ami az egész rendszert alapjaiban befolyásolná. Ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt esztendőben a GDP alakulása lesújtó volt, és a nemzetközi gazdasági helyzet is inkább negatív irányba változik, semmint akár stagnálna, ezekhez képest a mostani adócsomag nagyon gyenge kísérlet a megoldás felé. Szinte biztosan sikertelen kísérlet, úgyhogy a Magyar Demokrata Fórum módosító javaslatokkal igyekszik majd ezen segíteni, de ismerve az eddigi gyakorlatot, ismerve a kormány ellenállását a módosító javaslatokkal szemben, azt gondolom, hogy nem fogjuk tudni ezt a törvénycsomagot olyan állapotba hozni, hogy ezt a Magyar Demokrata Fórum támogatni tudja.
Befejezésképpen hadd jegyezzem meg, hogy igazán megdöbbentő az a makacsság, ahogy a kormány a saját álláspontjához ragaszkodik, illetve ahogy negatív irányban képes arról lehátrálni. Amikor tavasz óta a magyar közvélemény az adóreform igényétől és különböző tanulmányok megjelenésétől hangos, és nincs olyan gazdasági csoport, nincs olyan kutatóműhely, amely a kormány álláspontját támasztaná alá, hanem sokkal inkább az ellenzéki pártok álláspontjához közelít, akkor a kormány mégis makacsul ragaszkodik saját elképzeléséhez. És vállalja azt, hogy ennek az adócsomagnak a keresztülvitelével jottányit sem javít a hazai gazdasági szereplők helyzetén, jottányit sem fogja javítani a versenyképességet, jottányit nem tesz annak érdekében, hogy a GDP jelentősen, érezhetően elmozduljon pozitív irányba. Ezért a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvénycsomagot nem tudja támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Tibor jelentkezett, utána Kóka János következik.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ott szeretném folytatni, ahol Molnár Albert képviselőtársam abbahagyta, és arra kérném képviselőtársaimat, hogy legalább ebben a bizottságban, a költségvetési bizottságban maradjunk meg a tárgyszerűség keretei között. Amikor később a jövő évi költségvetésről, most az adótörvényekről beszélünk, akkor kezdjük ott a kinyilatkoztatásokat, hogy azokkal a célokkal, amelyeket két évvel ezelőtt a kormány megfogalmazott a konvergenciaprogramban, azt, hogy az államháztartás egyensúlyát javítani akarjuk, azt, hogy az államadósság csökkenjen, továbbra is egyetértünk-e. Mi a magunk részéről egyetértünk. Ebből az következik, hogy nyilvánvalóan olyan költségvetés, olyan adótörvények fogadhatók el, amelyek ezeknek a céloknak megfelelnek. Úgy gondolom, a benyújtott javaslat, korábban is beszéltünk már róla különböző fórumokon, ezeknek a követelményeknek alapvetően megfelel.
Arról, hogy egyébként a mozgástér mekkora, milyen irányban lehet elmozdulni, Herényi Károly képviselőtársam elmondta, hogy szakmai szervezetek milyen álláspontokat, véleményeket fogalmaztak meg. Egy dolgot biztosan elmondhatunk: két szakmai szervezet nincs, amely azonos álláspontot képviselne ebben a szituációban, egyrészt az európai gazdaság, a világgazdaság jelenlegi helyzetében, valamint a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében. A legkülönbözőbb álláspontokat hallhattuk a múltkori bizottsági ülésen is, olyan javaslatokat, amelyek megvalósítása szempontjából semmiféle garancia nincs, mert az elhangzott javaslatok legtöbbjéről elmondható, hogy meg lehet próbálni, ha sikerül, sikerül, ha nem, legfeljebb nem fizetünk nyugdíjat az év végén, vagy valami hasonló következménye lesz. A javaslattevők ilyen tekintetben semmiféle felelősséggel nem tartoznak, szemben a kormányzattal, amely nyilván csak olyan javaslatokkal állhat elő, amely garanciát nyújt arra, hogy az év végén is fennmarad a költségvetés fizetőképessége.
Az egyszerűbbé tétel szempontjából, megmondom őszintén, mi magunk is nagyobb elvárásokat fogalmaztunk meg, de egy ilyen, hosszú évek alatt kialakult és rendkívül bonyolult rendszert megváltoztatni nem könnyű feladat, nem beszélve arról, hogy a bonyolultságot leginkább a különböző kedvezmények okozzák. A kedvezmények megvonása viszont társadalmi érdekeket sért, tehát nyilvánvalóan itt is valamiféle egyensúlyt kellene tartani. Egyébként azt már többször elmondta a szocialista frakció, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadóval nem értünk egyet, mert társadalmilag igazságtalannak tartjuk, hogy a legszegényebb rétegeket akarjuk nagyobb teherrel sújtani, és a magasabb jövedelműeknek adnánk ezáltal kedvezményt. Ugyanakkor az a cél, ami megfogalmazódik, hogy az adócentrum valahol 18-20 százalék körül alakuljon ki Magyarországon, megvalósulni látszik, ezekkel a módosításokkal ebbe az irányba tettünk jelentős lépéseket, és már igen közel vagyunk az általános 18 százalékos adócentrumhoz.
E tekintetben már nem vagyunk olyan hátrányban, mint amiről beszéltek a környező országokat tekintve. Ha emlékeznek rá képviselőtársaim, tavaly még a balti államokkal példálóztak, hogy milyen nagyszerű gazdasági növekedési eredményeket értek el. Hát, tessék megnézni most, hogy hol tartanak. Ha ez akkor nagyon pozitív példa volt, akkor tessék szíves lenni most is előállni azzal a megoldással, amit akkor emlegettek nekünk, hogy meg kellene tenni. Milyen jó, hogy nem tettük meg, mert akkor lehet, hogy ott tartanánk, ahol a balti államok.
Amit elnök úr elmondott a Fidesz javaslatai kapcsán, kapásból mondhatom, hogy legalább 1000 milliárd forintba kerül, egyrészt a bevételi oldal kiesése, másrészt a kiadások növekedése tekintetében. Szerencsés lenne, ha letennék az asztalra ennek az 1000 milliárdnak a másik oldalát is, hogy honnan kívánják elvenni ezt az összeget. Lehetséges, nem mondom, hogy nem lehet megoldásokat találni. De akkor le kell írni, hogy úgy gondolták, hogy a 13. havi nyugdíjat nem fizetnék ki, és akkor mindjárt megvan az 1000 milliárd egyharmada. Az összes többit pedig hasonló kiadáscsökkentés formájában gondolják megoldani. De akkor ki kell mondani. Nem sejtetésekkel kell előállni, és azt mondani, hogy itt csökkentünk, ott csökkentünk, itt adunk többet, ott adunk többet, hanem le kell írni, hogy miből, honnan kívánjuk elvenni. Ha annak a feltételnek akarunk megfelelni, hogy az egyensúly irányába akarunk továbbra is elmozdulni, akkor ezt is le kell tudni írni. De az is elfogadható, ha a Fidesz azt mondja, hogy nem akarja az egyensúlyt olyan ütemben helyreállítani, mint ahogy a szocialisták, hanem azt gondolják, hogy még 2-3-4 évig hadd nőjenek a kiadások, mert ezek fontosabb kiadási tételek, tehát hadd nőjön az államadósság tovább 2-3 éven keresztül. Mert egyébként az az 1000 milliárd sehogyan sem teremtődik meg, amiről elnök úr beszélt.
Még egyszer azt szeretném kérni, hogy legalább itt, hiszen nincs itt a televízió, nincsenek kamerák, mikrofonokat sem tartanak egyetlen képviselő orra alá sem, valami szakmaiság legyen abban, ami elhangzik, és legyen valami megalapozottságuk a javaslatoknak. Köszönöm szépen. (Balla György: Örültünk volna, ha így cselekszetek.)
ELNÖK: Köszönöm, hogy Kovács Tibor valóban az általa felvázolt elveknek megfelelően mondta el hozzászólását. Bár itt a végén mintha egy kicsit beindult volna, képviselő úr. Nem tudom, jól éreztem-e?
Kóka János következik, őt követi majd Szabó Lajos, utána Mádi László. Parancsoljon, képviselő úr.
Az SZDSZ álláspontjának ismertetése - Dr. Kóka János
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Mindenekelőtt szeretném tisztelettel üdvözölni a költségvetési bizottság tagjait új tagként, megtiszteltetés számomra, hogy ennek a bizottságnak a tagja lehetek.
Hozzászólásomban először a beterjesztett jogszabályok ambíciójával és hitelességével szeretnék foglalkozni, utána kitérnék néhány részletre, ha szabad. Csatlakoznék azokhoz, akik elmondták, hogy az utóbbi hónapokban szinte minden lényeges gazdaságkutató, volt jegybankelnökök, volt pénzügyminiszterek kifejtették, hogy a következő három évben legalább 1000 milliárd forintos adócsökkentésre és az ehhez tartozó költségcsökkentésre van szükség ahhoz, hogy Magyarország egy fenntartható növekedési pályára kerüljön vissza. Abban is egyetértünk, hogy ezeknek a változásoknak részben a program hitelessége, részben pedig a növekedési krízis folytán fejnehéznek kell lennie, tehát az első évben szükséges legalább 500 milliárd forintos adócsökkentés ahhoz, hogy érdemi gazdaságpolitikai hatást érjünk el.
Magyarországon ma egyszerre tapasztalunk egy gazdasági növekedési krízist és egy olyan veszélyt, amelyet korábban talán ilyen mértékben nem láttunk, ez pedig a világméretű finanszírozási válság begyűrűzésének, illetve hatásainak lehetősége. Úgy gondolom, minden gazdaságpolitikai lépésünk erre a két veszélyre kell hogy választ adjon. Egyrészt tehát szükség van adócsökkentésre a gazdasági növekedés beindítása érdekében, hogy több levegőt, több lehetőséget adjunk vállalkozásainknak, az adófizetőknek. Szükség van emellett az államadósság csökkentésére, amely nyilván egy pozitív elsődleges egyenleg esetén az előző ponttal lényegében azonos, illetve szükség van arra is, hogy hitelességet vásároljunk a magyar gazdaságpolitikának azáltal, hogy lehetőség szerint a konvergenciaprogramban foglalt lefutásnál gyorsabban csökkentsük a költségvetés hiányát.
Összességében a kormánynak világos és egyértelmű választ kell adnia arra a kérdésre, hogy érdemi adóreformot, érdemi átalakítást tervez, vagy pedig apró technikai módosításokkal jobbítja az adórendszert. Készséggel sietek elismerni, hogy azok a változtatások, amelyek a most megismert adótörvényben szerepelnek, néhány lényeges technikai ponton ésszerűsítik, javítják az adójogszabályokat, és mint ilyenek üdvözlendők. Csak kérdés, hogy az-e az ambíció, hogy picikét javítsunk, hogy minden évben 0,1-0,2, esetleg 0,5 százalékkal távolabb kerüljünk a szocializmustól, vagy érdemi adócsökkentést tűztek ki célul, az állam feladatainak újragondolásával együtt, a 2009. év gazdaságpolitikai lépései között.
Ami a hitelességet illeti, szeretnék utalni arra, hogy 2006-ban a választást követően tudtuk meg mindannyian, hogy a tervezett 5 százalék körüli hiánnyal szemben a hiány 10 százalék körül van, ez mintegy 5 százalékpontos, 1000 milliárd forintot is meghaladó tévedés volt. Kicsit kellemetlen ezt most itt államtitkár úrnak mondanom, hiszen akkor még nem volt államtitkár. Mint ahogy azt is, hogy 2007-ben látszólag 450 milliárd forinttal sikerült eltéveszteni a hiánytervet. Ha a 2008 végi várható hiányt nézzük, azt lehet mondani, hogy valahol 3,2-3,5 százalék körül volna várható az év végi hiány akkor, ha a negyedik negyedévben nem történik valami terven felüli, lényeges pénzkiáramlás, magyarul a 4 százalékhoz képest ismét csak látunk egy 200 milliárd forintnyi mozgást ebben a rendszerben. Szerencsére pozitív irányban, a deficit csökkenésének irányában, de ez mutat egyfajta tervezési pontatlanságot. Önkéntelenül is felmerül az emberben, hogy ha 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban több százmilliárd forintos pontatlansággal sikerült megtervezni a költségvetés kiadási és/vagy bevételi oldalát, akkor 2009-re nézve vajon mennyire pontos bevételi és kiadási előrejelzések birtokában sikerült megállapítani azt a mozgásteret, amire nézve a Pénzügyminisztérium adócsökkentést, illetve adóátrendezést tervezett. Mi azt pártolnánk, hogy a kormány minél nagyobb mértékben terítse ki kártyáit a költségvetési bizottság előtt, lássunk bele abba, hogy 2008-ban, 2009-ben akár költségvetési soronként valójában milyen mozgástér van.
Annak érdekében, hogy valamiféle automatizmust tudjunk a jövőben beiktatni arra, hogy keletkezzen ilyen mozgástér, az SZDSZ az adótörvények benyújtásával párhuzamosan javasolja a parlamentnek a költségvetésiplafon-törvény elfogadását. Ez a takarékos állami gazdálkodásról szóló törvényjavaslat, amely korlátozná a költségvetés kiadási oldalát, lassítaná, vagy visszafogná az állam költekezési kedvét, az állam költségeinek emelkedését, így a növekvő bevételek, vagy a stagnáló, a növekedésnél enyhébben növekvő kiadások közötti különbség adócsökkentésre, illetve a költségvetési deficit csökkentésére teremthetne mozgásteret. Az SZDSZ alapállása egyébként, hogy a 2009-es adótörvényeknek és a költségvetésnek a növekedésről és a biztonságról kellene szólniuk. Növekedésről, mert ismét szüksége van arra a magyar gazdaságnak, hogy növekedjen, és biztonságra, mert nem fogjuk tudni elkerülni a világszintű finanszírozási krízist. Összességében az a javaslatunk, hogy kevesebb pénz maradjon az államnál, és több pénz az adófizetőknél.
Ha szabad államtitkár úrnak feltennem néhány konkrét kérdést, ezt megtenném. Az első kérdésem az, hogy olyan járulékcsökkentés mellett, illetve általában a járulékcsökkentés mellett hogyan látják biztosíthatónak a társadalombiztosítási alapok egyensúlyát. Az egészségbiztosítási oldalon megkezdett, azután nyilván a koalíció felbomlásával megszűnt reformok egyik pozitív hozadéka, hogy a társadalombiztosítási kassza egyensúlya, legalábbis egészségügyi oldalon, biztosíthatóvá vált. Ha kiveszünk belőle bevételeket, hogyan gondoljuk biztosítani az egyensúlyt? Egyébként itt szeretném még megkérdezni, hogy miért év közben tervezik a társadalombiztosítási járulékok csökkentését, valamint azt is, hogy hogyan gondolkodnak arról, ha a minimálbér kétszereséig jár csak a 4 százalékpontos csökkenés, akkor a minimálbér kétszerese fölötti jövedelemsávban tapasztalható erőteljes marginális terhelésugrást hogyan fogja menedzselni majd a piac. Az látszik, hogy 140 és 160 ezer forint között a marginális közteher 80 százalék, vagy a fölött lesz. Ilyen esetben nyilván annak, aki 140 ezer forintot keres, nem fogják megemelni a jövedelmét. Magyarul lesz egy olyan negatív hatása, aminek a levét éppen ebben a jövedelemsávban fogják nagyon sokan meginni. Tehát miért ez a sáv, és hogyan gondolkodnak erről?
Szeretném megkérdezni, hogyan gondolkodik államtitkár úr, illetve a Pénzügyminisztérium arról, hogy a 2009-ben havonta 200 ezer forint körül várható átlagbér éves szinten körülbelül 20 százaléka a 36 százalékos terhelés alá esik. Tehát még mindig nem sikerült még megközelíteni sem azt, hogy legalább az átlagjövedelmek 18 százalékos kulccsal adózzanak. Ezért aztán biztosan várhatók több oldalról, előre szeretném jelezni, hogy az SZDSZ oldaláról is, olyan módosító javaslatok, amelyek érdemben feltolják a 18 százalékos sávot, hogy az átlagbér, vagy az a fölötti jövedelmek is lehetőleg 18 százalékkal adózzanak. Meg szeretném kérdezni államtitkár urat, hogy megvan-e még az az ambíció, hogy a 2006-ban a rendkívüli költségvetési hiány miatt bevezetett különadók, ezek között a személyi jövedelemadóban lévő szolidaritási adó is megszüntetésre kerül-e. Hiszen azt mondtuk, hogy azok azért különadók, azért szolidaritási adók, azért átmeneti jellegűek, mert az első lehetséges alkalommal, ahogy ez megléphető, kivezetjük a rendszerből. Azt gondolom, ismét hitelességi kérdéseket vet fel, ha nem kerülnek kivezetésre.
A következő kérdésem az adómentes juttatásokkal kapcsolatos. Általános alapelv, hogy egy adórendszer akkor igazságosabb, akkor kevésbé bürokratikus, akkor szolgálja leginkább a társadalom érdekét, ha minél egyszerűbb, minél kevesebb kivételt, kedvezményt, mentességet tartalmaz. Ezzel, úgy tűnik, látszólag szembemegy az a döntés, amely az adómentes juttatások összeghatárát emelné, továbbra is adómentesen és járulékmentesen engedne kifizetni jelentős összegeket munkavállalóknak különféle turisztikai célokra, ételutalványokra. Az is látszik, hogy néhány egyéb kérdésben feleslegesen túlbonyolítanak kedvezményeket, így például a jövedelemhatárig biztosított adókedvezményt a háztartási célú munkáknál. Első látásra nem nagyon világos, hogy ennek mi a célja. Ez egy szociális célú adómódosítás? Ezt mutatja az, hogy csak egy bizonyos jövedelemhatárig vehető igénybe. Vagy fehérítési célú? Akkor nem értem a jövedelemhatárt. És a 100 ezer forint hogy jött ki? Miért éppen 100 ezer forint? Ha ki szeretnénk fehéríteni a háztartási jellegű munkákat, akkor ezeknek a korlátozásoknak a beépítése talán éppen a fehérítéssel megy szembe.
Szeretném megkérdezni államtitkár urat, mi vezette arra a döntésre a Pénzügyminisztériumot, hogy a társasági adóból a helyi iparűzési adó levonhatóságát megszünteti. A helyi iparűzési adó alapvetően igazságtalan adó, hiszen a hozzáadott értéket bünteti. Eddig a helyi iparűzési adó negatív vagy torzító hatásainak bizonyos mérséklését érte el azzal, hogy időről időre nagyobb mértékben volt levonható. Mi az oka annak, hogy ez most megszűnik? Szeretném megkérdezni, hogy az áfatörvény módosításánál megfontolta-e a Pénzügyminisztérium a be nem hajtható követelések áfa-visszaigényelhetőségét. Azért kérdezem ezt, mert döntően a kis- és középvállalkozásoknak jelent nagyon nagy problémát, főleg ilyen mértékű körbetartozások mellett, illetve likviditási hiányt, hogy a be nem hajtható követelések áfáját nem tudják levonni. Szeretném megkérdezni azt is ugyanebben a körben, hogy tervez-e a Pénzügyminisztérium bármilyen más olyan intézkedést, amely a vállalkozások likviditási helyzetének javítására irányul. Az év végi adófeltöltési kötelezettségtől kezdve nagyon sok olyan tételt tudnék említeni, amit a kamarák időről időre megfogalmaznak. Arról van szó, hogy az APEH, az állam összességében több százmilliárd forinttal finanszírozza magát a vállalkozók pénzéből folyamatosan, és nyilván ugyanez az összeg, ami finanszírozási vagy likviditási többletet jelent az államnál, likviditási nehézséget, hiányt jelent a vállalkozásoknál. Szeretném erre a pontra külön felhívni a tisztelt bizottság figyelmét, hiszen minden olyan körülmény, amely rontja a vállalkozások likviditását, egy olyan nehéz nemzetközi pénzpiaci helyzetben, ahol valószínűleg a kamatok emelkedésével párhuzamosan a hitelek hozzáférhetősége is csökken, ellene hat a vállalkozások versenyképességének.
Végül szeretném megkérdezni, hogy van-e egyéb olyan törekvés a Pénzügyminisztériumban, ami az adóbürokrácia csökkentésére irányulna. Nem látjuk a tervek között a kisadók, kis járulékok összevonását, nem látunk olyan, korábban az asztalon lévő elképzelést sem, mint az egyszerűsített könyvvitel lehetőségének bevezetése, és még tudnám sorolni, részben Herényi frakcióvezető úrhoz csatlakozva, azokat a korábban asztalon lévő, elsősorban különféle könyvvizsgáló szervezetek, illetve adózói érdekképviseletek által összerakott, bürokráciakönnyítési csomagot, amelyekről lehetőségként hallottunk. Már tavaly év végén érdemi opcióként merült fel az, hogy a jelenlegi szja-felajánlási lehetőségeket megváltoztassuk. Ma 1 százalék ajánlható fel civileknek és 1 százalék az egyházaknak. Az SZDSZ javaslata akkor is az volt, most is szeretném jelezni, hogy az lesz, hogy növeljük a 2 százaléknyi felajánlható összeget 3 százalékra, és vonjuk össze az egyházaknak és a civileknek felajánlható összeget, ha valaki szeretné, teljes egészében egyháznak ajánlhassa fel, ha valaki szeretné, a teljes összeget civileknek. Fogjuk kérni természetesen a parlament támogatását ehhez, de ezen a ponton államtitkár urat kérdezném, hogy a Pénzügyminisztérium hogyan viszonyul egy ilyen módosítás lehetőségéhez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Szabó Lajos alelnök úr következik.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Valahol a közepe táján járhatunk a vitának. (Mádi László: Az elején.) Szólalt már meg kormánypárti, ellenzéki képviselő. De ebből is látszik, hogy ahányan ülünk a teremben, talán annyiféle prioritásunk van az adórendszerhez, talán annyiféle adórendszert tudnánk elképzelni, annyiféle adórendszert tartanánk jónak. Két héttel ezelőtt itt ült a négy nagy tanácsadó cég képviselője, ők is letettek javaslatokat, ők is egy másfajta szempontrendszer szerint gondolkodtak. Ha itt lennének a munkavállalók képviselői, akkor ők is egy teljesen más szempontrendszer alapján néznék az adórendszer átalakításának lehetséges módjait. De nekünk mint parlamenti képviselőknek, azt hiszem, egészen más szempontrendszert is figyelembe kell vennünk ennek vizsgálatakor. Úgy gondolom, hogy azoknak a parlamenti képviselőknek, akik a parlamentben rendelkeznek azzal a képességgel, hogy adott pillanatban megszavazzák egy törvénynek a többséget, különleges felelősségük van, hiszen az adótörvény a költségvetés bevételeit megalapozó törvény. Nem lehet csak és kizárólag az adók szempontjából nézni ezt, hanem úgy is kell nézni, hogy ez az a törvény, amelynek biztosítania kell a költségvetés kiadási oldalának fedezetét. Ezért amikor mi az adótörvényekkel foglalkozunk, elkerülhetetlen, hogy azt nézzük, hogy ennek az adótörvénynek milyen költségvetési törvényt kell szolgálnia, milyen kiadásokat kell szolgálnia, melyek azok a célok, amelyek a költségvetésben megjelennek, és ehhez fedezetet kell biztosítani az adótörvénynek. Amikor mi ezekkel az adótörvényekkel foglalkozunk és véleményt mondunk róla, azt tartjuk szem előtt, hogy egy olyan költségvetést kell megalapozniuk ezeknek az adótörvényeknek, amely a gazdasági növekedést segíti elő, amely biztosítja a költségvetés egyensúlyát, amit nagy nehezen vissza lehetett állítani, nagy ár megfizetésével, és szociális biztonságot nyújtó költségvetést kell az országnak adni.
Amikor ezeket a szempontokat vizsgáltuk, akkor szembesültünk azzal, hogy lehetnek teljesen megalapozott igények, amelyek bizonyos rétegek részéről merülnek fel. Más kérdés, hogy ezeket az igényeket hogyan lehet azokkal a lehetőségekkel összepárosítani, hogy olyan típusú költségvetést tudjunk elfogadni majd a parlamentben, amiről az előbbiek során beszéltem. Mindezek alapján azt tudom mondani, hogy az adórendszernél megfogalmazott célok, amiket a szocialista képviselők támogatni tudnak, az egyszerűsítés, a versenyképesség javítása és a gazdaság kifehérítése. Ez az, amit ma az adórendszer átalakítása során meg tudunk célozni. Meg kell nézni, milyen források állnak rendelkezésre ahhoz, hogy meg tudjuk valósítani ezeket a célokat. Adódik a kiadáscsökkentés. Hogyan és hol lehet belenyúlni a kiadásokba, hol lehet még takarékosabban gazdálkodni, hol lehet még ésszerűbben felhasználva a forrásokat kiadásokat csökkenteni? Van egy másik szempont is, amivel a négy nagy tanácsadó cég is foglalkozott, hogy hol lehet teherátcsoportosítással forrásokat teremteni, hol lehet úgy forrást teremteni, hogy nagyjából a terhelés szintje nemzetgazdasági szinten megmarad, csak mások és másképpen fogják ezt a terhet viselni. Tehát teherátcsoportosítással teremtünk forrást egyes kiemelt rétegek, vagy megcélzott területek versenyképességének javításával. Hol vannak azok a feketegazdaság szürkítéséből, kifehérítéséből adódó területek, amelyekhez ha hozzányúlunk, elérhetjük azt, hogy a közteherviselésben tisztességesen résztvevőktől idővel majd kevesebbet kell kérni, mert szélesíteni tudjuk a közteherviselésben résztvevők körét? A negyedik lehetőség, amiről szintén nyíltan kell beszélni, hogy úgy is tudunk forrást teremteni, ha bizonyos területeken adót emelünk. El kell dönteni politikailag, hogy felvállalható, támogatható-e ez, vannak-e olyan célok, amelyek érdekében ezt meg lehet tenni, és vannak-e olyan területek, amelyek ezt többé-kevésbé még elbírják. Ilyen például a jövedéki adó emelése.
Ha megteremtettük a forrásokat, akkor azok függvényében azt kell megnézni, hogy melyek azok a felhasználási módok, amelyekkel a vázolt célokat a lehető legjobban tudjuk szolgálni. A most benyújtott adótörvények módosításában van egy javaslat a sávszélesítésre, amely részben tudja eredményezni azt, amiről Kóka János képviselő úr beszélt, részben tudja eredményezni azt, hogy az átlagkereset környékén az adóterhelés kisebb legyen. Természetesen lehet vita arról, hogy ez a sávszélesítés elegendő, nem elegendő, valóban ez-e a legjobb módja mondjuk a versenyképesség javításának, vagy a terhek csökkentésének, de ma úgy látjuk, hogy valós, lefedezett forrással ez az a sávszélesítés, amely megléphető. Más, a versenyképesség irányába ható lépés a célzott tb-járulékcsökkentés. Valószínűleg jobb lenne a tb-járulékban visszalépni azt a 4-5 százalékot, ami most benne van a rendszerben, de a forrásteremtésnek a mai tudásunk alapján legjobban megfelelő felhasználási módja az, ha egy bizonyos foglalkoztatási szintig adunk egy már érzékelhető, jelentős csökkentést. Lehet vitatkozni azon, hogy ezt szét lehet-e húzni az egészre, vagy kell-e több, de akkor megint jön a kérdés, hogy a másik, a költségvetésben meghatározott cél, amit itt senki nem kérdőjelezett meg, az egyensúly fenntartása hogyan biztosítható.
Az egyszerűsítés kérdése. Nagyon nagy, forintokban is kimutatható teherről van szó, és amikor a nettó adócsökkentést számoljuk, soha nem számolunk azzal, ha vannak egyszerűsítő lépések, hogy ezek a lakosságnál, magánszemélyeknél, vállalkozásoknál hogyan forintosíthatók, hogyan lehet ezt nettó adóteher-csökkentésként is megélni. Hiszen nem kell annyi nyilvántartást használni, nem kell annyi adótanácsadót fizetni, ha a bevallások egyszerűsödnek, időt takarít meg a vállalkozó, a magánszemély. Ezért az szja-nál meglévő csökkentés, ami a magánszemélyek jelentős körét érinti, hogy az adóhatóság elkészítheti helyettük a bevallást, és nekik csak jóvá kell hagyni, nagyon nagy tehercsökkentés. A társasági nyereségadó alapjánál külön kell beszélnünk arról, hogy itt valóban egy hármas hatás érvényesül. Érvényesül egyszer az, hogy megszűnik a különadó, ami kedvező hatás, de van két kedvezőtlen hatás is, amiről őszintén kell beszélni, mert senki nem akarja eltitkolni, hiszen ez is eszköze a forrásteremtésnek és célja a felhasználásnak. Eszerint 2 százalékkal nő a társasági adó mértéke, és változik a társasági adó alapja is. Ez közelít a számviteli elszámolásokhoz, ami egyrészről adóteher-növekedést jelent, mert szűkül az elszámolható kedvezmények köre, másrészről viszont egyszerűsítést jelent, mert nem kell kétfajta nyilvántartást vezetniük a vállalkozásoknak, egyet a társaságiadó-alap megállapításához, egyet a számviteli törvények szerinti költségelszámoláshoz. Ez a mérlegnek az a másik serpenyője, amire azt mondom, hogy az egyszerűsítések valahol pénzben is kifejezhetőek. Közel sem a teljesség igényével kívántam a módosításokról szólni, mert ahogy Mádi képviselő úr jelezte, még csak a vita elején tartunk, tehát más is fog ezekről beszélni.
A várható módosítási irányok, amivel az MSZP képviselőcsoportja az eddigi beszélgetések alapján foglalkozik. Mindenképpen szeretnénk a cégautóadó kormány által beterjesztett módján változtatni. Az iránnyal egyetértünk, hogy szűnjenek meg a kivételek, mindenki fizessen, de jelentősen kevesebbet. Ez a költségvetésnek hozzon olyan pluszforrást, amit értelmes célokra el tudunk költeni. Úgy hozzon pluszforrást, hogy sokkal többen fizetnek lényegesen kevesebbet, mint ma. Erre van egy kidolgozott módszer, amiről Molnár Albert képviselőtársam már beszélt. Szeretnénk ehhez a változtatáshoz megnyerni a parlamentben a többséget. Természetesen valós forrásteremtés függvényében tudunk tárgyalni további lépésekről, amelyek eredeti céljainknak megfelelnek.
Ha már érintették a benyújtott 2009. évi költségvetést és annak számait, akkor azt látni kell, hogy 2009-ben az elsődleges kiadások 800 milliárdos növekménye szerepel. Ennek viszont a determinációja nagyon erős, hiszen törvény által meghatározottak és megállapodásokkal részben már kitöltöttek ezek a kiadások. Hiszen ebben a növekedésben olyan tételek szerepelnek, mint a nyugdíj, az önkormányzatok kiadásai, az európai uniós saját források, a közalkalmazotti bérek és az egyéb szociális transzferek. Amikor ezekről tárgyalunk, nagyon erősen figyelni kell azt is, hogy mi ebben a determináció, és mi az a mozgástér, amelyet esetleg még valós forrásként elő lehet venni az adócsökkentéshez. Azt mondom, hogy egyetlen parlament sem fog tudni olyan adótörvényt alkotni, amely mindenki tetszését el fogja nyerni. Ezt az adótörvényt a lehetséges módosításokkal olyanná lehet tenni, amely az adott időpontban az igényeket és a lehetőségeket a legjobban ötvözni tudja. Ha a parlament ezt elfogadja, akkor lehet egy olyan költségvetést erre alapozva összeállítani, amely megfelel 2009 magyarországi valóságának. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Mádi László következik.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ez a törvény úgy, ahogy van, alkalmatlan a tárgyalásra. Alkalmatlan egyrészt amiatt, hogy azok a hatástanulmányok, amelyek világossá tennék, hogy ennek milyen következményei vannak a gazdaság és a társadalom különböző szereplőit tekintve, lényegében hiányoznak. De alkalmatlan azon célok elérésére is, amelyeket már elnök úr megfogalmazott a magyar gazdaság tartós problémáinak érdemi kezelése tekintetében. A hatástanulmányok, amelyek minden parlamenti előterjesztés esetében alapvető feltételei kellene hogy legyenek a tárgyalásnak, borzasztóan hiányosak, felületesek. Kaptunk ugyan egy tájékoztatót, ám az adótörvényeknél például a legalapvetőbb kérdés egy dinamikus összehasonlítás a különböző helyzetű társadalmi csoportoknál, családtípusoknál, amely korábban megvolt. Tehát nem is olyasmit kérek, ami mindig hiányzott, hiszen ezek a korábbi években, a mi kormányzati ciklusunkban is, de még azt megelőzően is megvoltak. Volt egygyermekes, kétgyermekes, háromgyermekes családra vonatkozó számítás, a különböző társadalmi csoportoknál végignézték, hogy hogyan alakul a reálkereset az adótörvények hatására. Ennek még írmagja sincs ezen előterjesztésben. Hogyan lehet így felelősen döntést hozni egy törvényalkotónak, ha nem tudja, hogy a törvényjavaslatok milyen befolyást gyakorolnak a különböző társadalmi csoportokra, hogyan érintik a jövedelmi viszonyokat, az élethelyzetüket?
Ilyen értelemben borzasztóan előkészítetlen és felszínes ez az előterjesztés. De azért is felszínes és alkalmatlan, mert nem tesz világos különbséget a valorizáció és a tényleges reálértékű elmozdulás tekintetében. Itt van például egy jövedelemhatár-emelés. Ha van egy progresszív adótábla, nyilvánvalóan az adóterhelés változatlansága csak úgy valósulhat meg, ha valorizálom a sávhatárokat, de csak nagy statisztikai átlagban. De ez sincs meg. A sávhatár 2 millióra emelése egyrészt valorizáció, és csak a másik része hoz a társadalom szűk csoportjainak az adóterhekben reálszintű javulást. A jelen folyamatok között, ez az előterjesztés maga is kimondja, az adótábla módosítása, a sávhatár emelése az adózók 40 százalékának jelent csupán többletforrást, a nagy többség számára viszont nem. Sőt! Máskor is elmondtam már azt a véleményemet, hogy a járulékcsökkentés, ami egy bizonyos jövedelemhatárig, 140 ezer forintig történik, nagyon komoly problémákat fog előidézni a sávhatár környékén lévő embereknél. Ez sok esetben egyébként a szürkegazdaság további növekedését fogja eredményezni, nagyon komolyan torzító hatásai lesznek a következő években. Tehát hiányoznak a világos hatástanulmányok, nagyon sok adóemelés a szürkegazdaság további növekedését fogja eredményezni, ami a kormányzat deklarált céljával ellentétes.
De a célok sem világosak. Emögött a csomag mögött, amire elnök úr azt mondta, hogy maszatolás, nincs világos, egyértelmű koncepció. Mit akar a kormány? Az a kormány, amely nemcsak társadalmi, hanem parlamenti támogatottság híján is van? Nem nagyon lehet mihez igazodni, miközben azt olvassuk több ragyogó, ma is megjelent cikkben, hogy a világgazdasági válság problémái hihetetlenül mélyek és tova gyűrűzőek. Ebből fakadóan 3 százalékos gazdasági növekedést tervezni a jövő évre, az ideinél közel 1 százalékkal magasabbat, ez olyan fokú felelőtlenség, amit nehéz értékelni. Egy kisebb kutatóintézet esetében, ha sok kormányzati pénzt kap, érthető, hogy elfogult, és nem a szakmai igényesség, hanem a kormányzati megfelelés vezeti a tollát, de egy kormányzat részéről végképp elképesztő és felelőtlen magatartás.
Világos választ várok arra nézve, hogy a különböző családtípusokra milyen hatásai vannak a beterjesztett szja-módosításoknak. Függvényeket, számokat, táblázatokat várok, módosítással és módosítás nélkül. A valorizáció világos elkülönítését várom a tényleges reálhatásoktól. A jövedéki adónál várnám azt, hogy hogyan hat ez a szürkegazdaságra, és a csempészet jelenlegi szintje, amiről szintén kellene adatokkal rendelkezni, hogyan fog alakulni a jövőben a változtatások hatására. Az 140 ezer forint körüli jövedelmek tekintetében a járulékkedvezmény hogyan fog hatni a járulékfizetők azon körére, akik a határ alatt, illetve a határ fölött vannak, és ez hogyan befolyásolja az adóbevételek jövő évi várható alakulását? Vagyis mielőtt érdemi módon belemennénk a vitába, ezekre és számos más kérdésre is világos választ kellene kapni.
Arra azonban mindenképpen elégséges ez a javaslat, hogy megállapítsuk, koncepció híján, a súlyos gazdasági problémák kezelési megoldásainak hiányában tárgyalásra alkalmatlan. Nemcsak én mondom ezt, hanem minden olyan gazdasági szakember, akiknek véleményére adok. A Szocialista Párton kívül lényegében a szakma és a társadalom döntő többsége ezt mondja. Ezért igazából legszívesebben ügyrendi javaslatot kezdeményeznék, hogy próbálkozzon a kormány egy érdemi, a célokat világosan megfogalmazó és azoknak megfelelő adótörvénycsomaggal előállni. Addig igazából nincs sok értelme az itteni munkánknak sem. Ez nem jelenti azt, hogy tanulságok nem származhatnak belőle, de érdemi kihívások érdemi megoldást igényelnek, ez a törvényjavaslat pedig bármilyen más követelménynek eleget tehet, de ennek biztosan nem. Egyébként formai követelményeknek sem, emiatt is alkalmatlan a vitára. Azért várnám a kérdéseimre a választ, hogy legalább kis lépést tehessünk előre a jövendőbeli tapasztalatok megfogalmazása okán. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Katona Béla következik.
DR. KATONA BÉLA (MSZP): Úgy érzem, egy nagyon jó kis vitának vagyunk a közepe táján, elején, meglátjuk, meddig fog tartani. Kezdődött azzal, hogy amikor elnök úr saját magának adta meg a szót, szerényen azt mondta, hogy a Fidesz álláspontját ismerteti. Úgy gondolom, ez egy olyan korszakokat átívelő, részletes, koncepciózus, megalapozott és főleg korrekt elemzés volt, ami messze több, mint egy parlamenti párt véleménye egy adótörvényről. Én például biztosan azok közé fogok tartozni, akik, amikor meglesz a jegyzőkönyv, többször át fogom tanulmányozni, és a gazdasági élet általam is ismert szereplőinek oda fogom adni, hogy ez lehet egy iránytű a magyar gazdaság fejlesztésére. Önmagában már ezért is megérte eljönni, és részt venni ebben a vitában.
Azután jó érzéssel töltött el az is, amikor Herényi képviselő úr azt mondta, hogy megteremtődtek mára a feltételei egy nagyon jelentős, gazdaságélénkítési, adócsökkentési program megvalósításának. Ezt annak idején Petőfi úgy fogalmazta meg, hogy "Itt van már a Kánaán". Egy kicsit rontotta a jó érzésemet az, hogy ehhez a "minden gazdasági elemző azt mondja, hogy 1000-1200 milliárd forintos adócsökkentésre lenne szükség a gazdaság élénkítésére" című refrénhez tértünk vissza. Ez persze igaz. Itt ült a négy nagy cég képviselője, az Oriens hasonlókat mondott, és minden gazdasági elemző hasonlókat mond, csak az a baj, hogy nagyon kevesen vannak ezek között az elemzők között, akik felvállalják legalább verbálisan a másik oldal meghatározását is. Simor András nemzeti banki elnök legalább nagyon korrekt volt, mert azt mondta, ennek az az ára, hogy 1000-1200 milliárd forintot a szociális ellátásból, az oktatásból, az egészségügyből és a nyugdíjból ki kell venni. Ez egy korrekt álláspont. Az a kérdés, hogy mit szólnának ehhez a nyugdíjasok, mit szólnának a betegek, a szociálisan rászorultak, ha ezt az 1200 milliárdot hirtelen kivennénk, és áttennénk a gazdaságba. Hiszen az elemzőknek nem feladata az, hogy megalapozottan döntsenek több millió ember sorsáról a következő időszakban, ők egy szempontból elemzik a teendőket. Ebben semmi vita nincs. Még az én nagyon szerény gazdasági hozzáértésemmel is teljesen elfogadható, hogy valóban körülbelül ennyit kellene betenni a gazdaságba, vagy ennyivel kevesebbet kivenni onnan, hogy az érdemleges élénkítést eredményezzen. Csak az a kérdés, hogy ennek a másik oldalon megvan-e az ára.
Amit Kóka János mondott, igaza van, hogy akkor lenne jó az egész adócsomag, ha fejnehéz lenne, és az első évben tudnánk nagyot lépni. Valóban el kell dönteni, hogy akarunk-e érdemi változást, vagy csak ilyen pici lépéseket tegyünk. Ez a döntés is elég sok szempontú. Amikor azt mondta képviselő úr, hogy 2006-2007-2008-ban sem sikerült eltalálni pontosan a költségvetési hiány számait, akkor, ha a legcsekélyebb hajlam lenne bennem a szarkazmusra, azt mondanám, lehet, hogy azért, mert azt még együtt csináltuk végig, a 2009-es módosítást már egyedül terjesztettük be. De bennem semmiféle ilyen hajlam nincs, ezért azt mondanám, hogy nem ez volt az ok. Az volt az ok, hogy ha egy gazdasági tervezésnél arra építünk, hogy a feketegazdaságot fehérítsük ki, akkor nagyon nehéz megtalálni, hogy annak mennyi lesz az értéke. Lehet azt mondani, hogy ez a tervezők ostobasága, de az az igazság, hogy rendkívül nehéz belőni előre azt, hogy mennyit sikerül a feketegazdaságból fehéríteni. Hiszen azt is tudja mindenki, hogy az egész adócsökkentés legnagyobb lépése az lenne, ha tudnánk szélesíteni az adóalapot, és a feketegazdaságból valóban minél többet be tudnánk hozni, mert akkor lehetne valódi adócsökkentést végrehajtani. Ugyanilyen bizonytalan tényező volt, amikor még közösen elkezdtük azt a munkát, hogy ellenőrizzük a járulékfizetéseket. Akkor az a meglepő helyzet állt elő, hogy míg korábban a tb-alapokban állandó hiány volt, most a járulékfizetést elkerülők egy részét sikerült bevinni a rendszerbe. Elég bizonytalan összeg érkezett be, mégis meglepődtünk, hogy milyen sikeres volt ez az akció. Amiket később mondott a képviselő úr, valóban olyan kérdések, amelyekre most nyilván nem tud majd az államtitkár úr egzakt módon válaszolni, mert nekünk a parlamentben közösen kell megadni rájuk a választ, olyan kérdések, amelyek akár már eddig is felmerültek bennünk is, akár még a parlamenti vitában is sokszor fel fognak merülni.
Abban, hogy kell kiadásiplafon-törvény, azt hiszem, mindenki, aki itt, az asztal körül ül, egyetért, de hogy ennek mi legyen a konkrét tartalma, arról lesznek viták. Az is biztos, és teljesen igaza van képviselő úrnak, hogy bizony a járulékcsökkentés talán a legveszélyesebb, mert egyrészt bevételkiesést jelent, másrészt, ha itt egy bizonyos határon túl megyünk, akkor a társadalombiztosítási alapokba más forrásokból vissza kell pótolni a kiesett összeget. Míg ha a társasági adónál csökkentünk, akkor ott, ha nincs bevétel, nincs bevétel, itt viszont kiadás is keletkezhet, ha nem jól lett a mérték megállapítva. De ugyanilyen érdemleges vitakérdésnek tekintem az szja-sávot. Ez nyilvánvalóan pénzügyi kérdés is, mert Herényi képviselő úrral és Kóka képviselő úrral is egyetértek, hogy az lenne a jó, ha az átlagfizetés már a 18 százalékos sávba esne. De vizsgáljuk meg majd közösen a parlamenti vita során, a beterjesztett módosító javaslatok alapján, hogy meddig tudunk elmenni, meddig ér a takarónk. Nem árulok el titkot, hogy például a helyi iparűzési adó levonhatóságával kapcsolatban a frakción belül is komoly vita volt és van is a mai napig, amit majd a parlamenti vita lezárásával tudunk megoldani. Most abszolút személyes véleményem: én is azt gondolom, hogy az adómentes juttatások 400 ezer forintos határát vissza kellene állítani. Nem látom semmi értelmét, hogy azt most eltöröljük, hiszen ezzel egy újabb kiskaput nyitunk ki, illetve a mértékét emelhetjük meg sokkal nagyobbra.
Mádi képviselő úr most kiment, de gondolom, Szijjártó képviselő úr vállalja, hogy elmondja neki: csak azt szerettem volna mondani, hogy majdnem 20 éve együtt ülünk a parlamentben. A mindenkori ellenzéki képviselők, én magam is, ha éppen ellenzéki voltam, mindig ezekkel a hatástanulmányokkal szórakoztattuk a kormányt. És mindig abszolút megalapozottan, mert a 20 év alatt soha, egyetlenegy törvény esetében nem fordult elő, hogy valóban olyan hatástanulmány készült volna, ami megalapozottá tette volna a döntéshozatalt. De azért nagyon picit szeretném a Pénzügyminisztériumot megvédeni, mert ha valamiben egyáltalán szoktunk kapni hatástanulmányt, akkor azok pontosan a Pénzügyminisztérium anyagai az adókra és a költségvetésre vonatkozóan. Ami persze biztos, hogy nem elegendő, és biztos, hogy még kellenének olyan részletek, amelyek tovább árnyalják a képet, és döntési helyzetbe hozzák a képviselőket, de legalább a szándékot értékeljük. Gondolom, államtitkár úr majd elmond egy-két olyan dolgot, amit Mádi képviselő úr említett. Azokat természetesen lehet majd pótolni a vita megkezdéséig, vagy akár a vita közben, de többségükben meglévő adatok.
Az is érdekes felvetés, hogy a 3 százalékos gazdasági növekedés mennyiben reális a világgazdasági helyzet figyelembevételével. Nyilvánvaló, hogy a Pénzügyminisztérium, de a frakció is, akár én magam is azt gondolom, hogy ez a 3 százalék a magyar viszonyokhoz képest elérhetőnek látszik a következő időszakban. De azt nem lehet megtenni, hogy azt mondjuk, nem lesz 3 százalékos gazdasági növekedés, közben meg további bevételkiesést akarunk az adótörvények kapcsán elérni, mert az két ellentétes folyamat. Tehát ha elfogadnánk, hogy a 3 százalékos gazdasági növekedés akár egy kicsivel is túllő a reális célon, akkor még ennyi adócsökkentést sem szabadna meglépni, hiszen akkor a konvergenciaprogram határait feszegetnénk, és ezt nyilvánvalóan senki nem akarja, aki ebben a teremben ül.
Összefoglalóan azt gondolom a mai vita alapján is, hogy nem lehet azt mondani, hogy ez az adótörvény a lehető adótörvények legjobbika. Ilyen adótörvény soha nem lesz. De azt lehet mondani, hogy ez az adótörvény arra alkalmas, hogy az általános vita elkezdődjön a parlamentben, és lehet azt mondani, hogy a szocialista frakció minden értelmes, az ország számára kárt nem okozó javaslatot érdemben fog vizsgálni, bármelyik párt részéről bármelyik képviselő nyújtja be.
ELNÖK: Köszönöm. Horn Gábor következik.
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Szabó Lajos után jelentkeztem, de Katona Béla hozzászólása után néhány kérdésre azért választ kaptam. Úgy gondolom, igaza van Szabó Lajosnak abban, hogy olyan költségvetés, olyan adótörvény nincs, amit mindenki elfogadna, de azért ma Magyarországon egy speciális helyzet van. Van egy olyan parlament, ahol a kormánynak nincs többsége. Tehát célszerű lenne egy olyan adótörvényt benyújtani, amire a parlamenti többséget meg lehet szerezni. Amennyire most látjuk ezt az adótörvényt, az nem ilyen. Ennek megfelelően azt gondolom, hogy az a harcállás, amit most az MSZP képviselői Katona Bélán kívül elfoglaltak, hogy nincs mozgástér, nem lehet változtatni, nem nagyon biztató. Mert ha ez így van, nem lesz adótörvénye a magyar parlamentnek, mert egyértelműen kimondható, ha jól értettem az eddig megszólaló ellenzéki pártokat, hogy ezt az adótörvényt ilyen formában nem tudjuk támogatni. Ennek megfelelően vagy lesz változás, vagy nincs adótörvény. Ez viszonylag egyszerű tétel, mert ha nem is mindenkinek, de a parlamentnek célszerű olyan adótörvényt benyújtani, amelynek többsége van a parlamenti keretek között.
Katona Béla nem szeretne szarkasztikus lenni, én sem, de akkor jegyzőkönyvszerűen rögzítsük: 2006-ban, a választások után beszéltem Kuncze Gáborral közösen az MSZP egyik vezető politikusával, akivel hármasban megállapítottuk, hogy elfelejtettek minket értesíteni arról - kormánytagokat, én magam akkor a magyar kormány tagja voltam, parlamenti pártokat, akkor a kormánypárt tagja voltam -, hogy a költségvetési hiány ilyen mértékben és ilyen formában borul fel. Tehát az az állítás, miszerint annak idején a közös munka részesei voltunk, és ezért rosszul sikerült, azért visszautasítandó, mert Katona Béla talán pontosan tudja, hogy ez mennyire nem felel meg a valóságnak. Nem tudtuk, hogy mi a helyzet. Egy másik dolog: 2007 novemberében a mellettem ülő Kóka Jánossal közösen nyújtottunk be egy 78 milliárdos adócsökkentési csomagot, egyébként emlékeim szerint akkor is kormányon voltunk, amelyet azzal söpört le a pénzügyminiszter, hogy sajnálatos módon nincs egy fillér tartalék sem a költségvetésben. Majd két hét múlva kiderült, hogy 357 milliárd forinttal több van a költségvetésben, mint az eredetileg tervezett. Szerintem ez nem tervezési hiba, félreértés ne essék, ebben vita van közöttünk. Ez nem tervezési hiba. Nem arról van szó, hogy a Pénzügyminisztérium szakemberei ne tudnák ezt megtervezni. Egy politikai játszmáról van szó, ami szerintem nagyon rossz játszma, és nagyon rosszat tesz mind a hitelességnek, mind pedig a magyar parlament komolyságának.
Azzal is nehezen tudok mit kezdeni, amit Szabó Lajos mondott. Ő azt mondta, hogy nincs mozgástér, mert automatizmusok, megállapodások vannak. Kérem szépen, ha a magyar parlamentnek nincs mozgástere adótörvényekben, költségvetésben, akkor menjünk haza. Annak nincs értelme, hogy itt tárgyaljunk, a plenáris ülésen pazaroljuk egymás idejét, mert kiderül, hogy ennek semmi értelme, már eldőltek a dolgok, már megállapodott a kormány a munkaadói, munkavállalói oldallal, ezzel-azzal. Csak akkor megint az a kérdés, hogy hogyan lesz ebből adó- és költségvetési törvény. Mert azt gondolom, hogy a megállapodások szép dolgok. Egyet hadd mondjak példaként. A munkáltatók és a munkavállalók nagy egyetértésben leverték azt a kormánynak azt a helyes javaslatát, hogy a természetbeni juttatásokat meg kellene adóztatni. Erre a magyar kormány visszakozott, hogy sajnos ez senkinek nem jó. Az az igazság, hogy ezeket a természetbeni juttatásokat alapvetően a jobb sorsú, jobb helyzetben lévő társadalmi csoportok használják, a dolog természeténél fogva, mások nem tudják használni, mert nincsenek munkavállalói helyzetben, vagy olyan alacsony munkavállalói szinten vannak, hogy fel sem merülnek ezek a szolgáltatások. Mi erre mondjuk azt, hogy talán, ha ezeknél az embereknél otthagynánk adó formájában a pénzt, nem vonnánk el tőlük, akkor nem kellene visszaadni természetbeni juttatásként. Ez egy konkrét javaslat, ha Katona Béla azt gondolja, hogy nincsenek ilyenek. Vannak konkrét javaslatok az asztalon.
Az az állítás, miszerint az adótörvényeknek az a céljuk, hogy a költségvetés bevételi oldalát megteremtsék, szerintem hamis. Emiatt tartunk ott, ahol tartunk. Szerintem a magyar adótörvényeknek, vagy bármely ország adótörvényeinek nem az a céljuk, hogy a költségvetés bevételi oldalát megteremtsék. Ez egy hibás gondolkodás. Az adótörvények célja az, hogy egy dinamikusan fejlődő, működőképes gazdaságot hozzanak létre, hozzunk létre közösen ennek keretében. Ehhez képest másodlagos kérdés az, hogy milyen formában teremtődnek meg a bevételi oldalon a kiadások, mert igenis lehet a kiadásokat is korlátozni. Az is egy megoldás, kérem szépen, hogy egy adórendszeren keresztül azt mondjuk, hogy azért, mert a magyar gazdaságnak most erre van szüksége, csökkentjük az adókat, és megnézzük azt is, hogy a kiadásokat hogyan lehet csökkenteni.
Lajos három célt tűzött ki az adórendszer esetében, az egyszerűsítést, a kifehérítést és a versenyképesség növelését. Szerintem ez az adótörvény-javaslat egyik célnak sem felel meg. Nincs benne valódi egyszerűsítés. Ezt mindannyian tudjuk. Olyannyira tudjuk, hogy ha jól értem, maga az MSZP-frakció is készül ebben még változtatásokra. Ez az adótörvény-javaslat nem jelent, finoman szólva, áttörést, egyszerűsítést, sőt, egy bonyolult, áttekinthetetlen, kivételekkel teli, rosszul működő, diszfunkcionális adórendszert tart fenn, még akkor is, ha ezen túl ez a fantasztikus APEH ki is töltheti az én adóbevallásomat. Köszönöm szépen, ebből nem kérek, jobban örülnék, ha olyan egyszerű lenne az adóbevallás, hogy magam is meg tudjam oldani. Adott esetben csak néhány sorból állna, nem lenne 35 kivétel, és akkor ezt a gáláns ajánlatot az állam részéről el is utasíthatnám, mert három számot én is le tudok írni, és akkor nem kell segítenie állam bácsinak. Tehát nincs valódi egyszerűsítés.
Meggyőződésünk szerint, ez régi vita közöttünk, a kifehérítést alapvetően a jelenleginél kisebb adóterhek szolgálnák. A jelenlegi adóterhek mellett elvárni azt, hogy valódi kifehérítés legyen a magyar gazdaságban, nem lehet. Mit értünk el ezzel a nagyon rigorózus szabályozással, amit bevezettünk? Azt értük el, hogy egyre kevesebb ember mer ma befektetni, lakást vásárolni, beruházni, mert állandóan ott liheg a nyakában az APEH. Már azok is, akik egyébként végtelenül tisztességesek, gondolkoznak azon, hogy megtegyék-e azt a lépést, amit meg kell tenniük egy beruházás esetében. Szerintem rossz úton járunk, ha nem tesszük mellé a másikat, egy megfizethető adómértéket. Mert az emberek szerintem alapvetően tisztességesek, ebből kellene talán kiindulnunk, hogy Magyarországon az emberek az esetek nagy részében tisztességesek. Azért csalnak adót, mert olyan magas az adószint, ami lehetetlenné teszi a normális feltételek közötti gazdálkodást. Olyan drága a munkaerő, ami lehetetlenné teszi a munkaerő teljes költségének kitermelését. Ezen kellene változtatni. Ezzel valódi kifehérítést érnénk el.
A harmadik a versenyképesség. Arról is sokan beszéltünk már ebben a teremben, hogy ez az adócsökkentés, ami a miniszterelnök tervénél és minden tervnél jóval alacsonyabb mértékű, semmilyen formában nem szolgálja a magyar gazdaság versenyképességének növelését. Ez a 140 milliárd körüli hatás elhanyagolható, jelentéktelen, a hibahatáron belüli hatás. Ha tetszik, erre akár azt is lehetne mondani, hogy úgy is maradhatna minden, ahogy van, ennek nem lesz gazdaságélénkítő hatása. Még visszatérve a 3 százalékos növekedésre: természetesen mondhatjuk azt, hogy a magyar gazdaságba nem gyűrűzik be a világgazdasági válság. Mondták ezt sokan. A fiatalok nem, de én emlékszem a '70-es évek elejére, az erre vonatkozó kádári dörgedelmekre, miszerint nem gyűrűzik be az energiaválság Magyarországra. Mindannyian tudjuk, hogy ez nincs így. Egy ilyen helyzetben, amikor tudjuk, hogy ez a fajta pénzügyi-gazdasági válság meg fog jelenni, sőt, itt van a magyar gazdaságban, erre nem reagálni?! És a reakció, Béla, nem az, amit te mondasz, hogy ne tegyünk semmit, mert ha reagálunk, akkor még kevesebb lesz a bevétel. Fordítva. A reakció az, hogy kötelező ilyen helyzetben olyan lépéseket tenni a mindenkori kormánynak és parlamentnek, amelyek a válság ellen hatnak a növekedési további csökkenése érdekében. Tehát olcsóbbá kell tenni az élőmunkát, csökkenteni kell a vállalkozások, a vállalkozók terheit.
Nem az a megoldás, kérem szépen, hogy a miniszterelnök feláll a parlamentben az ülésszak nyitó napján, és közli velünk, hogy ő 60 ezer állami munkahelyet szeretne teremteni. Nagyon szép gondolat, utoljára egyébként ezt is a '70-es években hallottam, akkor is nagyon szép volt, de ennél drágább, ennél alacsonyabb hatékonyságú, ennél rosszabb helyzet nehezen elképzelhető. Nem inkább abban kellene érdekeltté tenni a magyar vállalkozókat, hogy ők teremtsenek munkahelyeket? Nem ez a megoldás? Mi konkrét javaslatokat tettünk, erről Kóka János beszélt. Úgy gondolom, ezekről kellene érdemi vitát folytatni. Bízom abban, Mádi képviselő úrral ellentétben, hogy a vége felé járunk a vitának, mert úgy látom, hogy így nagyon nem fogunk tudni előre menni. Ha az a helyzet, hogy az MSZP védi ennek a fajta adótörvény-javaslatnak a bástyáit, az ellenzék pedig azt mondja, hogy ez elfogadhatatlan, akkor abbahagyhatjuk ezt a beszélgetést, mert ezt majd lefolytatjuk a parlamentben, kétszer is, az általános és a részletes vita keretében is. Itt ezt megkezdtük, szerintem lezárható. Ha érdemi lehetőség van arra, hogy változás legyen az adórendszerben, akkor érdemes érdemi vitákat folytatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kékesi Tibor következik.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Az adótörvények kapcsán két nagy blokkra felosztva a változásokat, beszélhetünk általában az egyszerűsítések témaköréről, és beszélhetünk a változások témaköréről. Ez utóbbiba tartoznak az adócsökkentést és az adónövelést erősítő módosítások. Az egyszerűsítést azért tartom fontosnak és szükségesnek kiemelni, mert ez már a bizottságban is elhangzott, és akik ismerik a szakértői anyagokat, tudják, hogy míg Európában a vállalkozások adminisztrációs költségei átlagosan 3,5-4 százalék közötti mértékre kalibrálhatók, addig Magyarországon ez az érték közelíti a 7 százalékot. Úgy gondolom, itt óriási tartalék van, ez sok százmilliárd forint. Ha meg tudunk tenni olyan egyszerűsítési lépéseket, amelyek közvetlenül vagy közvetve ezeknek a költségeknek a csökkentéséhez vezetnek - itt például elhangzott egy elem, kevesebbet kell fizetni a könyvelőnek, vagy olyan a nyilvántartási, elszámolási rendszer, amit maga a vállalkozó is kezelni tud -, akkor bizony nagyon sok forrást adunk vissza azoknak a kreatív, innovatív vállalkozóknak, akik a piacon szeretnének fejlődni. Nyilván azoknak a vállalkozóknak, akik nem szeretnének fejlődni, ilyen módon nem tudunk segíteni. Remélem, hogy azok vannak többségben, akik ezen a pályán lépni szeretnének. Az egyszerűsítés komoly terjedelmét adja a benyújtott adótörvénynek, talán ezért is olyan nagy terjedelmű a törvény, mert az az adóváltozási csomag, amit másodikként neveztem meg, terjedelmében nem olyan mértékű, ami 300 oldalt kívánna meg.
A másik ilyen kérdés, amit Horn Gábor vetett fel, hogy egy adótörvényhez többséget kell biztosítani. Általában persze minden törvény esetében praktikus, ha a benyújtók végiggondolják, hogy meglehet-e a többség. Itt egy picit kinyitnék a szakmaiságból, és azt mondanám, hogy igen, a bizottságban, a parlamentben többséget kell biztosítani, de többséget kell a társadalomban is biztosítani. Mi itt elfogadhatunk bármilyen törvényt, ha azután a társadalom azt igazolja vissza, hogy jobb lett volna, ha nem tesszük. Akkor ennek nem rövid, hanem középtávon lesznek kárvallottjai. Adott esetben nyilván vissza is lehet vonni azt, ha nem a társadalmi közmegegyezés alapján változtatjuk meg a jogszabályokat, amelyekre szüksége van az országnak. A többséghez itt van a mozgástér. Mindenképpen azt a csapatot erősíteném, amelyik azt mondja, hogy van mozgástér. Persze, itt a vita egésze alatt úgy érzékelem, hogy nem különösebben foglalkoztak ezzel, a többiek sem azt mondták, hogy nincs mozgástér, csak azt mondták, hogy egy reális állapotból induljunk ki, és egy reális állapotba jussunk el. Ha e két végpont bármelyikét, vagy akár mindkettőt felcseréljük valamilyen ideális állapotra, akkor nem tudjuk a közöttük lévő vonalat, akár egyenest, akár görbét kitölteni tartalommal, mert nincs ilyen út.
Én is úgy látom, hogy van mozgástér, tehát érdemes erről a törvényjavaslatról itt, a parlamentben és egyébként a parlamenten kívül is tárgyalni. Az azonban nagyon fontos kérdés, hogy ha valakinek van bátorsága, kezdve a szakértőktől, magunkat is beleértve, azt mondani, hogy fordítsunk erre inkább, vagy fordítsunk erre többet a közpénzekből, akkor legyen bátorság arra is, hogy mondjuk meg, miből. Mert az ÁSZ szokta azt mondani, hogy a be nem szedett adó is adókedvezmény, úgy értem, hogy amit adómentesség, adókedvezmény formájában a potenciális adóbevételből elengedünk, az is egyfajta vesztesége ennek a rendszernek. Mondjuk meg. Tudom, hogy néhány szempontot például az SZDSZ fel szokott vetni, most a családi pótlék bruttósításáról hallottunk, helyettük nem mondom, hogy még mit szoktak javasolni, de nem véletlenül beszéltem a társadalmi hatásokról. Ha úgy gondolják, hogy így hozzá lehet nyúlni a nyugdíjrendszerhez, arra nagy bátorsággal tudom mondani, én például nem gondolom, hogy a nyugdíjrendszerhez így hozzá lehet nyúlni. Máshogy esetleg.
A mozgástér tekintetében vannak más peremfeltételek is, mert vannak bizonytalansági tényezők. Amikor a szakértők Laffer-hatásról beszélnek, ők is elfelejtik megmondani, hogy ennek az ő javaslatuk szerint mekkora a hatása. Mennyi többletjövedelem keletkezik, mondjuk egy áfaváltoztatás eredményeképpen, vagy a személyi jövedelemadó drasztikusabb sáveltolása következtében. Bokros Lajos már kipróbálta a társasági nyereségadónál, az sikerült is. Én nem vettem észre sem a magyarországi, sem a nemzetközi példák között, hogy egy tb-járulékcsökkentés mit jelent. Mert amikor ez a magyar praxisban megtörtént, akkor szinte ugyanannyi emelés történt a másik ágon. Ennek megfelelően kevesebb járulék is folyt be a magyar államkasszába, illetve a társadalombiztosítási kasszába, mint a megelőző időszakban. Amikor ebben bizonytalanságokat keresünk, nem kell nagyon messze menni. A fehéredést már többen említették. Hadd kérdezzem már meg, ki kalkulált azzal, hogy most már nem tudom, hányadik éve a MÁV-ot tíz, vagy mondhatom, százmilliárdokkal kell még mindig átsegíteni azon, hogy fizetőképes legyen? Ki számol azzal, hogy a Volán-vállalatok működését tízmilliárdokkal kell kisegíteni? Mi is szívesen költenénk el ezt a pénzt adócsökkentésre, de nem tudjuk, mert ilyen célokra is kell áldozni.
Hol van mégis mozgástér? Említettem az egyszerűsítést, Horn Gábor is említette. Fogunk is benyújtani minden valószínűség szerint olyan javaslatot, amely például a cégautóadó helyébe lépő adót fogja még a kormányzat egyszerűsítő javaslatához képest is egy szerintünk jóval egyszerűbb és ugyanazt a forrást megteremteni képes adóval felváltani. El lehet gondolkodni például azon, hogy a cégtelefon adóztatása, ami legalább ugyanolyan bonyolult rendszer, mint a mai cégautó-adózás, nem férne-e bele ebbe a mechanizmusba. Egy ugyanilyen tételes adózással meg lehetne esetleg oldani ezt a kérdést is. Hol van még mozgástér? Ez már nem egyszerűsítés, hanem adóváltoztatás. A személyi jövedelemadó szerintem valóban ilyen rendszer. A kormányzati törekvés óvatosságából látjuk, hogy meddig jutottak el. Én például ismerem az SZDSZ javaslatát, valahol a kettő között nyilván van egy metszéspont, ameddig el lehet menni. Azt nem gondolom, hogy jövőre 3 millió forintra fel lehet vinni a középső sáv kulcsát, mert ez egy olyan mértékű összeget jelentene, ami szerintem a költségvetésből nem finanszírozható, nem csoportosítható át. De azt én is el tudom fogadni, ha csak párhuzamba állítom, hogy a társaságoknak mintegy 120 milliárd környékén enged ez az adócsomag többletjövedelmet, részben persze át is csoportosítva az otthagyott jövedelmeket, addig most a személyi jövedelemadó rendszerében ez egy ennél jóval kisebb összeg. Azt például igazságosnak látnám, ha a magánszemélyeknek többletet engednénk, azt mondhatnánk el egy adócsomag végén, hogy a felét a társaságok számára hagytuk ott, a másik felét a magánszemélyek részére engedményeztük.
Csak még egyszer mondom, találjuk meg a forrást. Ne csak úgy bemondjuk a számokat, hanem már gondoljunk előre arra, hogy a benyújtás alatt lévő költségvetési törvényben majd hogyan fogjuk ezeket helyre tenni ahhoz képest, amiből egyikünk sem akar engedni, bár nyilván a fideszes kollégák adott esetben erre is hajlandók, a konvergenciaprogram keretszámaitól fölfelé nem szeretnénk eltérni. Lefelé pedig ott van az a kemény korlát, amit Szabó Lajos determinációnak nevezett, de egy sor mást is tudnék mondani. Nyilván van egy nem túl tág, de létező mozgástér, amiben azokat a javaslatokat vagy kapcsolódó módosító indítvánnyal, vagy önmagukban is lehet kezelni, amiket most felvetettek a bizottsági ülésen.
Azzal zárnám a hozzászólásomat, hogy az adótörvények fő törekvési irányai világosak. Ha az arányai, a megtett lépések nagysága többek számára nem képez elegendő mozgásteret, akkor erről a mozgástérről, ennek viszonyairól, korlátairól érdemes megbeszéléseket folytatni a bizottság keretei között is. Van olyan pont, ahol ezek eredményesen össze tudnak találkozni. Elnök úr, köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm. Domokos László következik.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Már több államtitkár véleményét is meghallgattuk, korábbi, jelenlegi és újraválasztott államtitkárokét is. Egy biztos. Itt most tényleg érdemes a múltat megnézni. Mi történt 2006-ot követően? Horn Gábor részletesebben kifejtette, én csak a számok nyelvén vetettem volna fel azt a kérdést, hogy 2007-ben pontosan mi is történt. Akárhogy nézzük, egy jelentős adóemelést hajtottak végre kormányzati szinten, amelynek eredményeképpen, tegnap óta tudjuk, 450 milliárd forintnyi, a konvergenciaprogramhoz képest is kedvezőbben alakuló hiány keletkezett. Most 167 milliárd forint nettó mozgástérről beszélünk. Ez alig 1 százaléka az egész költségvetésnek, egyébként a költségvetési bizottságban és a parlamenten kívüli térben ennek a háromszorosáról döntöttek, illetve most már tudjuk, hogy bizonyos pénzügyminiszteri trükkökről hallhattunk. Én ezt nem tudom, csak a számokat látjuk.
Ha ehhez hozzáteszem akár Szabó Lajos, akár Kékesi Tibor, akár Molnár Albert szavait, hogy mivel riogatnak, hogy a nyugdíjakból, az egészségügyi szolgáltatásokból, az oktatásból és még honnan nem akarnak elvenni, akkor ne haragudjanak, de alapvetően megint a hitelesség a problémánk. Hol van annak a hitele, amit önök mondanak? Valóban azok a számok igazak, amik le vannak téve ide elénk? Mert az önök szavaiból is az derül ki, hogy 2007-ben sem úgy sikerült, ahogy tervezték. Jó, hogy elhitte mindenki, de nem ez történt valójában. Akkor 2009-ben mi fog történni? Joggal vetődik fel az a kérdés, hogy most képességbeli problémák vannak, államtitkár úr, vagy hitelességi problémák. Jó lenne, ha erre az anomáliára választ kapnánk, mert alapjaiban kérdőjelezi meg az egész folyamat valódiságát, ha már 2009 magyar valóságáról próbálunk beszélni.
Az alapvető kérdést, amit az adótörvények kapcsán fel kell tenni, és ígérem, hogy rövid és egyszerű kérdéseket fogok feltenni, abból a szemszögből közelítem meg, hogy Magyarország legfőbb problémáira ad-e választ vagy sem. Az egyik a foglalkoztatás, a munkahelyek kérdése. Hány új munkahelyet hoz létre az adótörvény módosítása? Hoz-e egyáltalán létre új munkahelyeket? Segíti-e azt az alapvető foglalkoztatásbeli problémát, ami, azt gondolom, közösen elismert probléma, hogy emelni kellene a magyar gazdaságban a foglalkoztatás mértékét. Ezt előmozdítják-e ezek a változások? A másik kérdéskör, amit látunk, hogy nem egyenletesen terülnek el a problémák az országban sem. A térségek, területek közötti különbözőségeket, lemaradásokat hogyan kezeli ez az adótörvény? Az történik-e, hogy az elmaradott térségek folyamatosan leszakadnak, míg az erősebbek még inkább elhúznak ezektől? Hogyan kezeli ezt, kezeli-e egyáltalán, ad-e választ arra, hogy a legmélyebb pontokat hogyan tudja gyorsított ütemben felzárkóztatni?
Az értékeléshez annyit tennék hozzá, hogy 2006-ban egy egyszeri nagy korrekciót hirdettek meg. Most, 2009-re ezt ugyanúgy fenn kívánják tartani. 2007-2008-ban további emelések történtek, és annak adószintjét nem kívánják csökkenteni. Nem érzik azt, hogy ez nem egyszeri korrekció volt, hanem beépített rendszerré vált? Azért kell felvetni ezt a kérdést, mert ha elfogadjuk az MSZP-s képviselők érvelését, és ha jól értjük, hogy először bizonyítani kellene, hogy többletbevétel van, és majd abból próbáljunk meg reformokat, akár adóreformot is végrehajtani, megvolt a többletbevétel. Felhasználták erre az adóreformra? Mert most újból azt keressük, hogy miből lehetne a változásokat végrehajtani. Ezért, még egyszer mondom, alapvető kérdés a hitelességbeli, képességbeli hiányosság. Azért nem mélyednék bele az egyes adótörvényekbe, mert ez a részletes vita során újból ki fog nyílni, itt a makroösszefüggéseket kell megnézni, hogy a nagy egészben hogyan hat. Ha most jól számolom, gyakorlatilag az MSZP-n kívül senki nem tartja általános vitára alkalmasnak perpillanat ezt a törvényjavaslatot. Innentől kezdve azt kell mondani, amit Mádi László felvetett, hogy lehet-e tovább folytatni a tárgyalást. Nyilvánvalóan a szavazáskor el fog dőlni, hogy ki mennyire tudja tartani szavát a szavazataival is.
Az alapvető probléma mindenképpen az, hogy azok a célok, amelyeket önök kitűztek, a legalapvetőbb kérdésre nem adnak választ. Másrészt, amit mondanak, azt nem találjuk az adóváltozásokhoz kapcsolódó törvényekben. Tehát valóban a felszínen maradnak a módosítások, az alapproblémákat nem érinti a változás, ez a legfőbb kifogás, amit joggal emelnek akár szakértők is, vagy akár a parlamentben bármelyik képviselő. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Szijjártó Péter következik.
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Az adótörvények vitáját megelőzően már a nyilvánosság előtt kirajzolódott, kibontakozott egy rendkívül virulens vita, ami arról szólt, hogy vajon mekkora mozgástere lesz a kormánynak, illetve a kormány mekkora összeget kíván mozgástérként használni adócsökkentésre, az emberek terheinek csökkentésére. Mindenféle számot lehetett hallani, vezető kormányzati tisztségviselők, hogy mást ne mondjak, a pénzügyminiszter és a miniszterelnök részéről is ahány nyilatkozat, annyi szám hangzott el. Azért jó lenne, ha ezt az elején sikerülne rendbe, tisztába tenni, hogy valójában mekkora az a mozgástér, amit a PM annak ismer el, és miért ez a szám alakult ki.
A Pénzügyminisztérium által kiadott és Mádi képviselőtársam által már hivatkozott tájékoztatóban 167 milliárd forintról van szó összesen. Nem erről az összegről indultunk. Néhány nyilatkozatot ideidézek. Még az idei esztendő eleje felé Veres János 250 milliárdos mozgástérről beszélt, azt mondta, hogy reálisan 250 milliárdos mozgástérrel lehet kalkulálni 2009-ben. Utána Gyurcsány Ferenc is megerősítette ezt a Tudományos Akadémián, amikor azt mondta, hogy nagyjából 250 milliárd forint áll a pénzügyminiszter úr rendelkezésére. Igaz, hogy ugyanezen a napon, ugyanott, ugyanabban az előadásban azt is mondta, hogy az adócsökkentő lépések nagyjából 300-330 milliárdba kerülnek. Azután hallhattunk 400 milliárdos mozgástérről is, mégpedig az idén júniusban, közeledvén az adótörvények benyújtásának idejéhez. Szintén a miniszterelnök a szocialisták egész napos frakcióülésén tartott előadást, és a Népszabadság szerint 400 milliárd forintos mozgástérről beszélt. Majd utána Veres János úgy nyilatkozott, hogy tavasszal még ugyan 250 milliárdos mozgástér látszott kirajzolódni, de ez már nincs meg, nagyjából 100 milliárd forintról lehet beszélni. A kérdés tehát, tisztelt államtitkár úr, hogy akkor most mennyi a mozgástér, és miért annyi. Hogyan lehet az, hogy a kormány feje 300-400 milliárdokról beszél, azt mondja, hogy ennyi áll a pénzügyminiszter rendelkezésére, majd amikor a Pénzügyminisztérium tájékoztatóját kiosztják, abban már csak 167 milliárdos összeg szerepel?
Tisztelt Államtitkár Úr! Önök az adótörvények benyújtása előtt hosszasan próbálták a közvéleményben a maguk szája íze szerint alakítani az adótörvények előkészítését. Ez még egészen a népszavazási kampányig visszanyúlik, amikor a szuperbruttósítás ötletét is felvetették, azután hetente jöttek újabb és újabb ötletek. De egy dolog egy irányba mutatott. Mindig azt mondták, hogy nagy adóreform következik hatalmas mozgástérrel, mindenekelőtt jelentős adócsökkentéssel. Jól látszik, hogy ez megbukott, mert ezek közül egyikre sem kerül sor. Nincs nagy mozgástér, mert a 167 milliárd, főleg az előzetesen beharangozottakhoz képest nem nagy. A nagyszabású adóreform elmaradt, ezt maga a miniszterelnök is beismerte, azt hiszem, áprilisban, amikor azt mondta, hogy szerinte középtávon is el kell felejteni az adóreformot. Erre a nemzeti fejlesztési miniszter azt mondta, hogy nincs értelme a manikűrözésnek, de a lényeg az, hogy nincs átfogó adóreform. És adócsökkentésről, jelentős adócsökkentésről sem lehet beszélni. Azt nyilván önök is elismerik, tisztelt államtitkár úr, hogy az emberek terhei nem csökkennek. Bár önök beszélnek havi 4000 forint zsebben maradó pluszpénzről, ugyanakkor nyilvánvalóan önök is pontosan tudják, hogy például a gázáremelések miatt 4600 forinttal nő egy-egy család kiadása ebben az esztendőben. Mint ahogy nyilván azt is tudják, hogy az alapvető élelmiszerárak és a távhődíj emelése további kiadásokat jelent a családok költségvetésében. Tehát megint az a helyzet, hogy hónapról hónapra nő azoknak a családoknak a száma, ahol a hónap végén a bevételek már nem tudják fedezni a kiadásokat.
Tehát ez az adótörvény alkalmatlan arra, hogy egyrészt a családokat könnyebb helyzetbe hozza, másrészt alkalmatlan arra, hogy a vállalkozások terheinek csökkentésével legalább egy akadályt elvegyen a gazdasági növekedés újraindulásának útjából, és arra is alkalmatlan, hogy válaszokat adjon azokra a kihívásokra, amelyek önök által is jól látott módon itt állnak előttünk. Ezek közül Mádi képviselőtársam szintén hivatkozott néhányra. Nyilvánvalóan önök is jól látják azokat a világgazdasági átalakulásból fakadó folyamatokat, amelyeknek Magyarországnak meg kellene felelni annak érdekében, hogy ne vesztesei, hanem, ha lehet, haszonélvezői legyünk ezeknek az átalakulásoknak. Ezeknek a feltételeknek, ezeknek a kívánalmaknak azonban sajnos az önök által előterjesztett adótörvény nem tud megfelelni. De nemcsak ezeknek a nagyobb céloknak, hanem a saját célkitűzéseiknek sem, pedig ezeket önök állították saját maguk elé. Köszönöm.
ELNÖK: Tukacs István képviselő úr következik.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Amikor azt érzékeltük mindannyian, hogy körülöttünk, különösen az európai régiónkban a versenyhelyzet megváltozott, akkor mindenki válaszokat keresett rá. Ez indult el nagyjából tavaly és az idei év elején. A helyzet lényege is ismert, mégpedig az, hogy Magyarországon a vállalkozások a munkabérre rakódó terhek miatt és más okok miatt is versenyképtelenné válnak. A válaszok különfélék. Abból a szempontból megítélni ezeket, hogy vajon felelős álláspontokat képviselnek-e azok, akik ezeket a válaszokat megadják, nézetem szerint igen. Mindegyik felelős álláspontot képvisel. Azt szeretném mondani, hogy felelős álláspontnak tartom a szocialista álláspontot ebben a tekintetben. Felelős álláspontnak tartom azt a nézetünket, amely azt mondja, hogy a jóléti kiadások drasztikus megnyirbálása nélkül kell a lehetséges mértékben könnyíteni a terheken. Felelős álláspont-e az, amikor sokan azt képviselik, hogy különösen ebben az évben, majd később is ennél nagyobb mértékben, az 1000 milliárdos refrént már hallottuk, kell megtenni ezt, úgy, hogy hozzányúlunk a nagyon eufemisztikusan mozgástérnek nevezett lehetőséghez? Magyarul meg kell kurtítani azokat a jóléti kiadásokat, vagy azokat az állami szolgáltatásokat, amelynek révén lehetővé válna egy drasztikus adó- és járulékcsökkentés. Felelős álláspont ez? Természetesen felelős álláspont, ezt senki nem vitatta. Ezt csak azért szeretném leszögezni, mert azzal címkézni álláspontokat, hogy melyik képviseli valójában az ország érdekeit felelősen vagy kevésbé felelősen, nem lehet. Különféle utakat jelölünk ki.
Ez az út, amit az előttünk fekvő javaslat tartalmaz, első körben az adó- és járulékcsökkentés javaslata egy általunk vállalható és felelős út. Semmiféle szakmai hiányosságból, semmiféle vakságból, ami nincs tekintettel a körülöttünk lévő globális világra, semmiféle ilyen okból nem táplálkozik ez a javaslat. Abból az alapállásból táplálkozik, hogy nézetünk szerint jelen pillanatban nem tudunk lényegesen hozzányúlni azokhoz a költségvetési kiadásokhoz, amelyek nem mozgásteret jelentenek, hanem embereket. Mert ha azt vesszük szemügyre, hogy vajon a nyugdíjasok világában mi a helyzet, akkor meg tudjuk persze közösen állapítani, hogy ez rossz. Ha azt vesszük szemügyre, hogy milyen az oktatás helyzete, milyen az álláskeresők ellátása, és így tovább, és így tovább, akkor mindig meg tudjuk állapítani, hogy igen rossz, talán pluszforrásokat is igényel. Éppen ezért azt gondolom, hogy alapjában ez a javaslat, ami azt célozza meg, hogy egy fokozatos adó- és járulékcsökkentés történjen úgy, hogy nem akar hozzányúlni azokhoz a jóléti kiadásokhoz, amelyek sokak szempontjából a megélhetést, a normális életnívót, vagy esetleg a jövőt jelenti, felelős álláspont.
A másik, amit lényegi kérdésként meg kell fogalmazni a bizottság ülésén, hogy zárt-e ez az álláspont, amit letettünk. Ez az álláspont nem zárt. Katona Béla nagyon plasztikusan fogalmazta meg, ebben természetesen vele tartok, hogy miért kellene annak lennie. Egyvalami azonban lényeges lesz ebben a körben, a mérték. Mi az a mérték, amit még plusz mozgástérként megjelölhetünk, mi az a mérték, amely képviselhető? Erre a mértékre a mi válaszunk nyilvánvalóan az lesz, hogy amennyiben elviselhető, elfogadható az általunk letett koncepció alapjai szerint, akkor erről beszélhetünk. A probléma azonban nemcsak az, hogy vajon változhat-e ez a javaslat. Változhat, hiszen a szocialista oldal jelezte, hogy vannak módosító javaslatai. A probléma inkább az, hogy vajon el lehet-e indulni ezen az úton a következő 3 vagy 4 évre. Meg lehet-e tenni azt, hogy a későbbiekben megcélzunk egy 10 százalékos járulékcsökkentést, hogy csökkentsük a vállalkozói terheket, hogy több pénzt hagyjunk az emberek zsebében személyi jövedelemadó-ágon? Természetesen igen. De ebben a tekintetben a magam részéről messze azt az elvi álláspontot képviselném, amit már ebben a javaslatban is megfogalmaztunk. Ha azért akarjuk a személyi jövedelemadót lényegesen csökkenteni, mert úgy gondoljuk, hogy az emberek zsebében maradó pénz lesz az az eszköz, amellyel a leépülő állami szolgáltatásokat megvásárolhatják, akkor ezt sajnos nem tudom képviselni. Azért nem tudom képviselni, mert ez nem lesz egyenlő hozzáférés különböző emberek számára, különböző leépülő állami szolgáltatások helyettesítésére. Úgy gondolom, a következő időszakban is azt kell megnéznünk, hogy a lépéseink hová vezetnek.
Bonyolult-e az adórendszer? Az adózáshoz és általában pénzügyekhez, költségvetéshez, gazdasághoz értő szakembert szeretnék ideidézni. A bonyolult adórendszer ügyében Vámosi-Nagy Szabolcsot, aki konzekvensen képviselte, hogy nem az adórendszer bonyolult, hanem az életünk. Ezért úgy gondolom, hogy sosem fogjuk azt az ideális állapotot elérni, amelyben a lehető legegyszerűbb adórendszert működtetjük, ebben mélységes a szkepszisem, és ebben Vámos-Nagy Szabolcs úrral tartanék, aki azt mondja, hogy amíg az életünk bonyolult lesz, addig bonyolult lesz az adórendszerünk is. A másik oldalról pedig, ha megengedi a tisztelt bizottság, szeretnék reagálni arra, hogy mik a gazdasági előzményei a jelenlegi javaslatnak és a következő évek általunk megfogalmazott terveinek. Nem formálnék jogot arra, hogy megítéljem, hogy ki mit tudott vagy nem tudott 2006 tavaszán a költségvetés helyzetéről, állapotáról, de lehet, hogy Varga Mihály elnök úr és Mádi képviselő úr még emlékeznek arra a 2006 őszén megrendezett közgazdász vándorgyűlésre, ahol Kádár Béla úr azt mondta, hogy mindenki tudott mindent. És akkor a szakma részéről ezt senki nem vonta kétségbe. Magyarul úgy gondolom, hogy azok a mélységes meglepetések, amelyek sokakat értek, nem indokoltak.
A másik, amit meg szeretnék említeni, a ki miben vett részt, és milyen döntést hozott. Ha jól emlékszem, 2006-ban az úgynevezett száznapos program idején egyetlen párt volt, amelyik nemmel szavazott mindazokra az intézkedésekre és döntésekre, amelyek pluszokat jelentettek. Ennek a pártnak a képviselője már nem ül itt, a teremben, mert emlékeim szerint ez az MDF volt. Ezért úgy gondolom, hogy kinek miben mekkora a része, minimálisan árnyalt kérdés. Végül azzal szeretném zárni adórendszer ügyében a mondandómat, hogy amennyiben egy tisztességes álláspont ellenében egy nagy adócsökkentés, nagy járulékcsökkentés, nagy megnyirbálás a jóléti rendszerben álláspontja érvényesül, a mi álláspontunk kisebbségben fog maradni, ezt az álláspontot akkor is tisztességgel képviselhető álláspontnak fogom tartani. Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm a miniszterelnök adóügyi biztosának hozzászólását. (Tukacs István: Elnök úr ezt soha nem hagyja ki.) Ez önnek jár, képviselő úr. (Tukacs István: Köszönöm szépen, elviselem. - Derültség.) Jó. Balla György képviselő úr következik. Megadom a szót.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, érdemes végigülni ezt a nem túl rövid vitát, hiszen ha az ember kellően figyel, akkor a vele szemben ülőktől is hallhat olyan mondatokat, amelyekkel egyet tud érteni. Ilyen volt például Kékesi Tibor egy mondata, sajnálom, hogy valójában csak egy mondat volt ilyen, de azzal teljesen egyetértek. És fontos mondat volt. Nagyjából úgy hangzott, hogy ehhez az adótörvényhez egyébként nem elég a parlamentben szavazatokat vásárolni, hanem bizony a társadalomban is többséget kell teremteni. Nos, képviselő úr, ha ezt így látja, akkor a megoldás, azt gondolom, nagyon egyszerű, mert akkor nyomban vissza kell vonni ezt a javaslatot. Ugyanis ez a javaslat, azon túl, hogy a felszínt karcolgatja, maszatolja, valójában a jelenlegi állapotot konzerválja, mind az adó, mind a költségvetés szempontjából. Azt gondolom, ez teljesen világosan kiderült. Márpedig ha van valami, amivel a társadalom igen nagy többsége teljes mértékben egyetért, az az, hogy ami most van, egészen biztosan nem jó. Az önök javaslata a változatlanságot, a most-ot tartja fenn.
Elfogadom azoknak a gondolatait, akik azt mondják, hogy egy költségvetési bizottságban célszerű tényszerűnek lenni, célszerű a számok nyelvén beszélni. Nos, azt javaslom, tisztelt képviselőtársaim, hogy vállaljunk jelentős kockázatot, és tételezzük fel, hogy a miniszterelnök most igazat mondott. Ebből az derül ki, hogy 100 milliárd forintról van szó. Ha megnézzük az ország összes adó- és járulékbevételét, akkor azt láthatjuk, hogy ez a kvázi, senki által nem igazolt, de a miniszterelnök által bejelentett csökkenés annak 1 százaléka. Erre azt építeni, hogy ettől majd a gazdaság lendületbe jön, fehéredik, és elindulunk egy növekedési pályán, nyilvánvalóan képtelenség. Ezt azok is pontosan tudják, akik ezt mondták. Éppen ezért javaslom, hogy minden olyan típusú mondatot, ami arról szól, hogy a versenyképességet fokozzuk ezzel az adórendszerrel, felejtsünk el. Legalább egymást ne untassuk ezzel.
Felvetődött itt a vitában az egykulcsos és a jelenlegi adórendszer, talán Kovács Tibor képviselő úr említette, hogy nem támogatja az egykulcsos adót, mert az igazságtalan, szemben a mostanival. Nem szeretnék az egykulcsos adó mellett lándzsát törni, mert én is azok közé tartozom, akik azt gondolják, hogy az egykulcsos adó önmagában nem megváltás. De a mostani adórendszerről azt mondani, hogy igazságos, azért egy kicsit erős. (Kovács Tibor: Nem is mondtam.) Dehogynem. Önök ehhez ragaszkodnak, képviselő úr, ezt támogatják, és az igazságosság oldalán állnak. Ebből az következik, hogy a mostani adórendszer igazságos. Ön nyilvánvalóan ezt mondta, képviselő úr. Igazságos-e egy olyan személyi jövedelemadó-rendszer, ahol a sáveltolás után gyakorlatilag az átlagbér körül kereső emberek csúsznak be a magasabb fizetési sávba? A 4 százalékos extra sávot már nem számolnám ide. Ez nyilvánvalóan nem igazságos. Akkor viszont az a kérdés, miért nem engedik soha, hogy egy szerintünk igazságosnak tartott, alapvetően a családok jövedelmét és az eltartottak számát figyelembe vevő adórendszerről normális vitát tudjunk lefolytatni. Soha nem engedik meg. Mindig élből söprik le az ilyen típusú javaslatokat. Pedig ha az igazságosság szempontjából nézzük az adótörvényeket, úgy gondolom, lényegesen igazságosabb lenne, mint a jelenlegi.
Kovács Tibor képviselő úr mondta azt is, hogy minden szakértőnek van számtalan javaslata, de nincs két szakértő, aki egyetértene egymással. (Kovács Tibor: Így van.) Ennél azért egy kicsit árnyaltabb a kép, de egy dolgot mindenképpen kijelenthetünk, hogy egy olyan szakértő sincs, aki egyetértene a kormánnyal. Ebből azért jó lenne levonni bizonyos konzekvenciákat. Nyilvánvalóan nem hallott az elmúlt egy évben olyan szakmailag megalapozott véleményt, amely a változatlanságot, a maszatolást, a felszín karcolgatását javasolta volna önöknek. A gondolkodásmódról is beszéljünk néhány szót, ahogy a kormány és bizonyos értelemben kényszerből önök is az adótörvényekhez állnak. Hatalmas sikerként kell értékelni ezt a 100 milliárd körüli esetleges megtakarítást, amit az adórendszer az embereknek, a gazdaságnak ad. Ugyanakkor, és azt gondolom, ezt a kört érintette Horn Gábor képviselő úr is felszólalásában, és ezzel mélyen egyetértek, ma olyan helyzetet sikerült teremteni a magyar gazdaságban egy betarthatatlan, végrehajthatatlan adórendszer miatt, hogy azoknak egy része, akik boldogulni akarnak, nyilvánvalóan kimenekítik valamilyen módon a pénzüket. Viszont a különböző vizsgálatok miatt lehetetlenné válik számukra, hogy a magyar gazdaságba visszakerüljenek. Ennél a 100 milliárd forintnál, amiről beszélünk, képviselő urak, jóval nagyobb összegek pihennek külföldi bankokban, egyszerűen azért, mert önök nem engedik, hogy a magyar gazdaságba visszakerüljenek.
Ha bárki azt mondaná, hogy ezzel az adóeltitkolást, a jövedelemeltitkolást támogatom, közlöm, hogy nem erről van szó. A szigorú, korrekt, normális ellenőrzéssel egyetértek, csak annak alapfeltétele megteremteni egy olyan adórendszert, amelyben az emberek, a gazdaság szereplői boldogulni is tudnak. Ez az, ami hiányzik. Hiszen gyakorlatilag azt is világosan láthatjuk, hogy a mostani elvonási mérték még mindig jóval nagyobb, mint a 2006 előtti volt, és arra sem lehet azt mondani, hogy csekély lett volna. Nehogy már bárki sikerként értékelje azt, ami most van. Ez egyértelműen nem fog segíteni a gazdaság versenyképessé tételében. Erről a költségvetési bizottság alelnöke világosan beszélt, elmondta a Szocialista Párt prioritásait. A Szocialista Párt prioritása az adótörvények kapcsán az, hogy a jelenlegi költségvetésnek megteremtse a forrását. Ez ki is derül a javaslatból, de ez legalább egy korrekt mondat volt, azt kell mondanom.
A probléma elég nehezen kezelhetőnek látszik, mert a prioritások kérdésében van nagyon nagy gond. A Fidesz prioritása más. A Fidesz prioritása a munkahely, a gazdasági növekedés és a családok. Szerintem ez is világos beszéd. Nem tudok örülni azoknak a hozzászólásoknak, ahol az adóalap szélesítését kizárólag abban látják, hogy a jelenlegi szürke- és feketegazdaságból még mennyi pénzt lehetne behozni. Ez is fontos feladat. De nem lehetne az adóalapot úgy is szélesíteni talán, hogy több ember dolgozik, hogy nő a gazdaság? Nem ez lenne egy jogos, mindenki számára elvárható prioritás? Nem ehhez kéne igazítani az adó- és költségvetési politikát? Tisztelt szocialista képviselőtársaim, azt gondolom, nem lenne hiábavaló ezen legalább elgondolkodni.
Egy mondat erejéig hadd érintsem a hitelesség kérdését is, mert olyan régen derültek ki dolgok, hogy lassan hajlamosak vagyunk elfeledkezni róluk. Hogyan lehet egyáltalán önök szerint el lehet várni a magyar kis- és középvállalkozóktól, nagyvállalkozóktól, magánszemélyektől azt, hogy higgyék el, hogy ez jó lesz, ha ugyanazok vezetik az országot, a pénzügyi tárcát, akik idesodorták az országot? Ha ugyanaz a miniszterelnök és ugyanaz a pénzügyminiszter, aki korábban adatokat titkolt el, elcsalta a költségvetést, majd most azt mondja, hogy ki kell fehéríteni a gazdaságot, ti ne csaljatok. A hitelességi kérdés nem lényegtelen kérdés. Nem mondhatják azt, tisztelt szocialista képviselőtársaim, hogy nem szóltunk erről már néhányszor. Az önök kezében van a döntés, és önök soha nem hajlandóak erre. Ergo ennek az a következménye, hogy ha véletlenül egy jó javaslat lenne előttünk, amiről nincs szó, akkor sem hinné ezt el önöknek az ország. Ez is egy nagyon komoly probléma.
Tehát szerintem az adóalap szélesítésének más módja is van. Nyilvánvalóan be kell vallani, hogy ez egyáltalán semmilyen módon nem fog segíteni a versenyképesség javításában, változatlanság, a felszín karcolása, maszatolás zajlik jelenleg, és ez nem elfogadható. Talán még egy szó az egyszerűsítésről, mert az sem lényegtelen. Minden évben kaptunk egyszerűsítési javaslatokat, és minden évben az lett az eredménye, hogy a vállalkozások vezetői, a könyvelők, az adószakértők szerint bonyolultabb lett a rendszer, mint amilyen volt. És ez sem véletlen. Ugyanis a valódi egyszerűsítés nem az egyes paragrafusokon belüli egyszerűsítést jelenti, hanem az adórendszer egészének egyszerűsítését. Ez továbbra is hiányzik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A hozzászólók listájának végére értünk. Keller László államtitkár úré a szó.
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tekintettel arra, hogy hosszú ideje folyik a vita, igyekszem önkorlátozó módon válaszolni a kérdésekre. Először is szeretném megköszönni a kormánypárti képviselőknek, hogy igyekeztek sokrétűen bemutatni azt a bonyolult helyzetet, amelyben most az adótörvényekről döntést kell hoznunk.
Nagyon örülök annak, hogy Horn Gábor képviselő úr egy tervezési logikát vázolt fel. Ennek az a lényege, hogy próbáljuk optimálisra beállítani az adórendszert, és ha ezzel megvagyunk, akkor ebből lesz valamilyen bevétel. Ne foglalkozzunk azzal, hogy mennyi, és utána majd kezdünk a kiadással valamit. Nyilván a kiadásokat hozzászabjuk a bevételekhez. Mert az a tervezés, ahol a Pénzügyminisztérium, a kormány figyelembe veszi azt, hogy milyen kiadási kötelezettségei vannak a költségvetésnek, gyakorlatilag megbénítja a kormányt akkor, amikor az adórendszerről gondolkodik. Eltérő logikával állítottuk össze az adótörvényeket, mert attól nem lehet függetleníteni magunkat, hogy milyen kiadási kötelezettségeink vannak, nem lehet függetleníteni magunkat attól, hogy az országgal szemben végül is van egy eljárás, aminek meg kell felelni 2008-ban, 2009-ben, nem lehet függetleníteni magunkat attól a helyzettől, ami a világban kialakult.
Bár megjegyzem, hogy az adótörvényeket még a kemény krízis előtt nyújtottuk be. De ha azt a logikát követjük, amit a Fidesz itt megpengetett, hogy lehet itt a hiányt növelni, nem számít, ma egy kicsit több a hiány, azt majd lehet kezelni... (Mádi László: Ki mondott ilyet?) Tessék? A Fidesz képviselőcsoport. (Balla György és Mádi László közbeszól.) Én abszolút végigvártam a fideszes képviselők felszólalását anélkül, hogy megszólaltam volna. Tehát ebben a helyzetben végig kell gondolni, hogy amikor a pénzpiacon nehezebben és drágábban lehet pénzhez jutni, egy nagyobb finanszírozást hogyan lehet megvalósítani. Azt gondolom, nem a mundér becsületének védelme volt, ami a kormánypárti képviselők részéről történt, hanem egyszerűen a realitások teljes figyelembevétele.
Ami pedig a szakértőket illeti, kétfajta szakértői véleményt lehetett az elmúlt hónapokban hallani. Az egyik szakértői csoport kifejezetten az adóval foglalkozott, ők bátran mondták azt, a Big Four-ra is lehet ezt mondani, mert dokumentált, hogyan nyilatkoztak erről, hogy egy nagy léptékű, ezermilliárdokban mérhető adócsökkentés kell, a költségvetést pedig oldja meg a kormány. Volt egy másik szakértői kör, jobboldalon is, amelyik foglalkozott a konvergenciaprogrammal, és azt mondta, hogy ezekre a keretekre szükség van, és ebből nem lehet engedni. Tehát nekünk mind a két szakértői véleményt illett meghallgatni, ezt tettük hónapokon keresztül. Persze, számon lehet azt kérni, hogy év elején miért ítéltük úgy, hogy a pályában lényegesen több mozgástér van, és mostanra miért jutottunk el oda, hogy kevesebb. Tavasszal volt egy olyan népszavazás, ami alapvetően megváltoztatta az ország megítélését is, és alapvetően korlátozta a lehetőségeinket is. Éppen ezért szeretném rögzíteni, mivel az ellenzéki képviselők 2006-tól számítják az időt, hogy nem lehet 2006-tól számítani. Bizony a 2000-es esztendőtől kell számítani, 2000-től, 2001-től, 2002-től, amikor olyan fordulatot vett rendre évente a költségvetés, ami eljutott 2006-hoz, amikor rákényszerültünk arra, hogy a korábbi meglehetősen költekező költségvetési politikát korrigáljuk. Szerintem éppen a 2006-os korrekció, 2007 zárszámadása és a 2008-as folyamatok adják meg a hitelességét mindannak, amit az elmúlt időszakban folytattunk, és amivel kapcsolatban most a tervezőmunkát megjelenítettük az Országgyűlés előtt, akár a jövő évi költségvetést, akár az adótörvényeket tekintjük. Az a két és fél év adja a hitelességet.
Elnök úr nagyon súlyos szavakat mondott, hogy a kormány, a Pénzügyminisztérium szándékosan más zárszámadást nyújtott be. Ezt már tegnap is elmondta az Országgyűlésben. Mások itt a bizottsági tagok közül ezt nem hallhatták, de egy volt pénzügyminisztertől az a szakmailag teljesen megalapozatlan kirohanás, amit tegnap estétől folytat velünk szemben, elfogadhatatlan. Szeretném világossá tenni, hogy a költségvetési törvény, annak hiányszáma, bevételi, kiadási száma pénzforgalmi szemléletben teljes mértékben rögzíti a 2007-es folyamatokat. Attól, hogy tegnap nyilvánosságra került egy KSH-szám, ami egyébként eredményszemléletben rögzíti a 2007-es várható hiányt, mert még mindig kilátásba helyezte a korrekciót, még egyszer mondom, eredményszemléletben, nem lehet azt mondani, hogy nem számoltunk el, és a benyújtott zárszámadás hamis, nem valós számokat tartalmaz. Én is jegyzeteltem elnök úr fideszes javaslatait, a négy javaslat, amit megfogalmazott, gyakorlatilag mind bevételcsökkentő és kiadásnövelő intézkedés. A forrásoldalról egyetlenegy szót nem szólt elnök úr. Éppen ezért nagyon egyetértek Kovács Tibornak azon megállapításával, hogy a Fidesz látható módon nem a konvergenciaprogram keretein belül képzeli el a megoldáskeresést.
Kóka képviselő úr, nem tudom, milyen megfontolásból, az ez évi hiányszámokat kérdőjelezi meg. Itt már egy korrekcióra sor került a tervezetthez képest. Képviselő úr úgy látja, hogy itt adott esetben 3,2-3,5 százalékos GDP-arányos hiány is elképzelhető. Ha végignézzük azt, hogy minden hónapban közzé tesszük a hiányszámokat, a bevételi-kiadási adatokat, rendre jól tervez a Pénzügyminisztérium. És még vannak olyan veszélypontok az idei költségvetésben, amelyekkel valószínűleg nem számolt képviselő úr. Itt többen már felhívták a figyelmet arra, hogy a MÁV pénzügyi helyzete milyen problémát jelent a költségvetés számára. Ezt azért nem kellene elfelejteni, és azt sem szabad elfelejteni, hogy vannak bizonyos kiadási tételek, amelyek nem arányosan teljesülnek év közben, és vannak olyanok, amelyek az év hátralévő részében jelentenek majd nagyobb kiadást. Tehát erre nem alapoznék adómérséklő javaslatot.
Számos kérdést tett fel Kóka képviselő úr, igyekszem nagyon röviden válaszolni. A járulékcsökkentés mellett hogyan látjuk biztosítottnak az egészségügyi kassza egyensúlyát? Az egészségügyi kassza, tudjuk nagyon jól, csak részben táplálkozik a járulékokból, egyébként pedig nagyon jelentős arányt képvisel az adóból történő kiegészítése. Meg kell nézni az egészségbiztosítási kassza bevételi oldalát. A jövő évi költségvetés úgy van tervezve, hogy számoltunk azzal, milyen járulékbevétele lesz az egészségbiztosítási kasszának, ezzel egyensúlyi helyzetbe kerül. Miért év közben tervezzük bevezetni? Ennek nagyon egyszerű oka van. Ha januártól lépne hatályba a járulékmérséklés, az olyan költségvetési kihatásokkal bírna, amely már a mozgástéren kívül van, és a konvergenciaprogramot borítaná adott esetben. Ezért felelősen április 1-től lehet beléptetni bizonyos csökkentéseket.
A 140 ezer feletti jövedelmeket hogyan kezeljük? Igaza van abban, hogy persze jobb lenne még tovább a jövedelemi határt feljebb tolni, de ez megint költségvetési kérdés. Ha hozzá tudjuk tenni, hogy minek a terhére, akkor megvalósítható. Mi ezt nem tudtuk megtenni, úgy láttuk, hogy eddig van mozgástér. Természetesen a megállapításai igazak, mindenki jobban szeretné, hogy az adóteher magasabb jövedelmi sávokban is alacsonyabb legyen. De itt nem elvi megközelítés van. Van egy hiányszám, amit illik és kötelező betartani az országnak, vannak bizonyos determinált kiadások, és a mostani tudásunk szerint ennél nagyobb mértékű tehercsökkenést nem tudunk elképzelni. Megvan-e még a különadó teljes megszüntetésére a szándék? A szándék természetesen megvan. De elsőként a vállalkozások különadójának megszüntetése irányába lépünk, és amennyiben sikerül további bevételeket a gazdaság fehérítésével 2010-re produkálni, eljuthatunk oda, hogy a magánszemélyek különadóját is meg tudjuk szüntetni. Ez a magánszemélyek esetében is több tízmilliárdos tétel.
Az adómentes juttatásnál kérdés volt, hogy miért álltunk el a korábbi javaslatunktól. Pontosan tudja a választ Kóka képviselő úr. Arra törekszünk, hogy ne csak a parlamentben, hanem a társadalomban is próbáljunk támogatást szerezni a javaslathoz. Az Érdekegyeztető Tanácsban az volt a kompromisszum ára, hogy a 11 százalékos járulékoltatástól eltekintettünk. A lakossági áfának az a célja, hogy egyrészt fehérítsük a gazdaságot, próbáljuk abba az irányba tolni a folyamatokat, hogy az emberek érdekeltek legyenek abban, hogy számlát kérnek bizonyos háztartási szolgáltatásokról. Az érdekeltséget ezen a kedvezményen keresztül tudjuk megteremteni. Lehet erre azt mondani, hogy több kellene, 300-400 ezer forintot is vissza lehetne igényelni, bár ez nem áfa-visszaigénylés, hanem áfaalapon biztosított adókedvezmény. Erre megint csak azt tudom mondani, hogy ha lenne több forrásunk, akkor nyilván ebbe az irányba is lehetne lépni. Ugyanez a válasz a társasági adóból levonható iparűzési adóra. Ennek a költségvetési kihatása 35 milliárd forint. Politikailag el lehet azt dönteni, hogy továbbra is fenntartjuk az eddigi rendszert, de akkor számolni kell azzal, hogy ennek a kihatása 35 milliárd forint. Ezt mondom azoknak a kormánypárti képviselőknek is, akik nyilván nem jó szívvel veszik tudomásul, hogy a kormány ilyen javaslatot tett le.
Az áfatörvényben a be nem hajtható követelések áfarendezésére azt tudom mondani, hogy ez nagyjából tízmilliárdos nagyságrend. Ez korábban is rendre felmerült. Miután arra esély sincs, hogy a behajtások során ennek forrását megtaláljuk, ezért nem is gondolkodunk azon, hogy ilyen módon egyfajta preferenciát nyújtsunk a befagyott követelések áfatartalmának megtérítésére. A vállalkozások likviditási helyzetével kapcsolatban azt tudom mondani, hogy folyamatosan arra kapacitáljuk az adóhatóságot, hogy a lehető leggyorsabban végezze el a szükség szerinti ellenőrzéseket, pörgesse vissza az áfát, ezzel is javítva a vállalkozások likviditási helyzetét. Az adóbürokrácia egyszerűsítésében legalább 10-12 intézkedést lehet felsorolni, ha valaki figyelmesen áttekinti a benyújtott javaslatot. Csak néhány: 130 ezer kisvállalkozót segít az az intézkedés, amely a beszámolási, könyvvezetési előírásokat egyszerűsíti. A devizában való könyvelésnél egyszerűsítünk, az összevont éves beszámolótól való mentesítéssel egyszerűsítünk, a veszteségelhatárolást most már nem kell engedélyeztetni az APEH-nél, ezzel egyszerűsítünk. Az szja-ban lesz egyszerűsítés, egyes jövedelmek meghatározásánál egyszerűbben lehet eljárni, az adóbevallási kötelezettség egyszerűsödik, az eddigi több közteheralapot két közteheralapba vonjuk össze. Szerintem ezek mind-mind egyszerűsítő lépések.
Azt nagyon sajnálom, hogy már tavaly sem volt meg a politikai akarat arra, hogy az úgynevezett kisadók összevonását, kivezetését a rendszerből végre tudjuk hajtani. Miután a kormánypártokban sem volt meg a politikai akarat arra a különböző, nyilván indokolt vélemények alapján, ezért erre most kísérletet sem tettünk, mert úgy gondoltuk, hogy nem vihető keresztül. Ami az szja-felajánlást illeti, ez nyilván tovább szűkíti a költségvetés bevételeit. Ennek van egy ellenlába. De korábban sem volt annak támogatottsága, hogy az egyházakat és a civil szervezeteket összevonjuk. Ebből következően ilyet nem is kezdeményeztünk, de még egyszer mondom, tovább szűkítené a költségvetési bevételeket, így ezt nem tudjuk támogatni. Amikor a cégautóadóval kapcsolatban módosításról gondolkodnak a képviselők, azért az alkotmányossági feltételekre mindenképpen szeretném felhívni a figyelmüket. A kormány egy vagyoni típusú adót fogalmazott meg a korábbi helyett. Ha pedig ez így van, annak valamilyen értékhez kell kötődnie. Ezért ma úgy látjuk, hogy a benyújtott javaslat alkotmányosan is kiállja a próbát.
Mádi képviselő úr hiányolta a hatásvizsgálatot, és olyan területeken kért ilyet, ami megítélésem szerint teljesen indokolatlan. Itt nem családi adózásról van szó. Az adórendszert nem úgy alakítjuk át, ahogy annak idején a Fidesz, hogy különböző családtípusokhoz méri az adókedvezményeket. Itt a személyi jövedelemadóban bekövetkező változást a hatástanulmányunk, tájékoztatónk tartalmazza. Ez a hatás teljesen független attól, hogy valaki egy vagy két gyermeket tart el. (Mádi László: Milyen hülyeségeket mond.) Képviselő úr, én soha nem minősítettem önt, és végigvártam a mondanivalóját. Utána nyilván lehetőség kínálkozik arra, hogy hozzászóljon. A szürkegazdaság növekedésének veszélye. Való igaz, hogy ha a jövedéki adó mértékét emeljük, veszélyt jelent arra, hogy a feketegazdaság irányába mozdul el esetleg a kereskedelem. Éppen ezért, ha figyelmesen olvasták az adótörvényeket, abba az irányba is elmozdulunk, hogy a vám- és pénzügyőrség lehetőségeit, az ellenőrzés bővítését, a szankcionálást szintén nagyon határozottan növeljük. Ezzel reméljük azt, hogy a szürkegazdaság irányába nem fog elmozdulni azért, mert az alkohol- és a dohánytermékek után 10 százalékkal nagyobb jövedéki adót kell fizetni.
Domokos képviselő úr, ahogy azt a zárszámadás tartalmazza, a tervezetthez képest kedvezőbben alakultak a bevételi számaink, például azért, mert a gazdaság fehérítésében nagyon jelentős lépéseket sikerült 2007-ben tenni. Ez a többlet ahhoz képest, amit benyújtottunk a zárszámadásban, remélem, megértette, hogy nincs. A KSH egy másik, eredményszemléletű statisztikai kimutatásában más hiányszámot jelenített meg. Azt kell mondjam, arról megint hosszú vitát lehetne folytatni, hogy egy-egy járulékcsökkentés mennyire járul hozzá a foglalkoztatás bővítéséhez. A járulékcsökkentés nyilván fontos eleme annak, hogy a foglalkoztatás bővüljön, de még legalább 10 dolgot fel lehetne sorolni, hogy mi kell még hozzá. Ilyen szempontból azt megmondani, hogy annak következtében, hogy a járulékcsökkentés érvényesítésre kerül, konkrétan hány munkahely jön létre, nem túl szakszerű kérdés, ezért válaszolni sem lehet rá.
Csakúgy, mint a harmadik kérdésére. Nem nagyon lehet regionális adókat bevezetni egy ország adórendszerébe, amit ön feszeget, hogy a lemaradást hogyan kezeli az adótörvény. Amit lehetett, a Start régiókártya bevezetésével megtettük, és nagyon reméljük, hogy a meghatározott, törvényben is körülírt térségekben éppen azért, mert ott végképp nem kell járulékot fizetni annak, aki Start kártyával próbál elhelyezkedni, a foglalkoztatás bővülhet. Pontosan tudnia kell, hogy a foglalkoztatás bővülésének milyen más problémái vannak. Tudjuk, hogy a társadalom milyen metszetében jelent ez különösen nagy problémát, és nem azért, mert magas vagy alacsony a járulék.
Szijjártó úr, világosan be lett mutatva, hogy a nettó tehercsökkenés mekkora. Összességében van egy nagyobb járulék- és adómérséklés, aminek a nagysága 260 milliárd forint, és azért, mert nettóban többet nem visel el a költségvetés, erről igyekeztem többet beszélni, vannak olyan adóátrendezések, amelyek összességében, nettó módon 167 milliárd forintos kihatással bírnak. Azzal számolunk, erről szólt a miniszterelnök úr bejelentése és kérése a társadalom felé, hogy kössünk egyezséget, most, 2009-ben meglépjük az első lépést a járulékcsökkentés területén. Legyen erre az a válasz, hogy egyre többen fizetnek adót, egyre többen a legális szférában kezdenek dolgozni, és ha 2009-ben ennek a hatása látszik, akkor tovább tudunk menni.
Balla képviselő úrnak szeretném mondani, hogy senki nem csalta el a költségvetést. Tukacs képviselő úr világos választ adott erre. Lehet most másképp emlékezni a 2006-os információinkra, akkor is azt mondom, hogy akkor is az volt a rendszer, hogy éppen a költségvetési bizottság tagjai, azért tudom ezt mondani, mert magam is a bizottságban tevékenykedtem, havonta rendszeres tájékoztatást kaptak a Pénzügyminisztériumtól arról, hogyan alakulnak a bevételek-kiadások, hogyan alakul a hiány. Balla képviselő úr arra utalt hozzászólásában, hogy a pénzügyminiszter, vagy a miniszterelnök elcsalta a költségvetést. (Balla György: Hazudott, mint a vízfolyás.) Ezt visszautasítom. (Balla György: Ő maga elismerte.)
Összességében, ha reálisan közelítik meg a képviselők, és úgy gondolom, ez a költségvetési bizottságban elvárható, hogy ne csak a vágyainkat fogalmazzuk meg az adótörvény kapcsán, hanem legyünk tekintettel azokra a költségvetési lehetőségekre, külső körülményekre, amelyekre igyekeztem utalni, akkor jó szívvel meg tudják szavazni az általános vitára való alkalmasságot. Természetesen azt ígérhetem, többen is utaltak arra, hogy a kormánypártnak nincs meg a többsége a parlamentben, nemcsak ezért, de egyébként is nagy figyelemmel fogadjuk a benyújtandó módosító javaslatokat. Ezzel kapcsolatban azt szeretném kérni, mivel mi minden javaslatnak bemutattuk a költségvetési kihatását is, erre is legyenek érzékenyek, főleg azok a képviselők, akik a költségvetéssel rendszeresen foglalkoznak. Köszönöm szépen, elnök úr.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. Az államtitkári válasz után a szavazás következik. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a T/6291. számú, az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizennégy. Aki ezzel nem ért egyet? Tizenhárom. A bizottság tehát általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést.
Ki kell jelölnünk a többségi és a kisebbségi vélemény előadóját. A többségi álláspontot Molnár Albert, a kisebbségit Domokos László fogja ismertetni. Köszönöm szépen. A napirendi pontot lezárjuk. Mielőtt áttérünk a következő napirendi pontra, 14 óráig szünetet rendelek el.
(Szünet: 13 óra 12 perctől 14 óra 10 percig.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk munkánkat. A 2. napirendi pontunk a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényjavaslat, T/6308. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell itt is döntenünk. Kérdezem, ki kíván szólni az előterjesztők képviseletében. Keller László. Parancsoljon, államtitkár úr.
Keller László szóbeli kiegészítése
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Igyekszem nagyon röviden kiegészíteni a benyújtott törvényjavaslatot. Az teljesen egyértelmű, hogy a távfűtési rendszer nagyon gazdaságos fűtési mód tud lenni energiatakarékossági és környezetvédelmi szempontból. Persze, csak akkor, ha a versenyképességét megteremtjük. Az elmúlt 18 évben ezen a területen meglehetősen komoly deficit halmozódott fel, amely most egyre keményebb terhet ró a távfűtéses lakásokban élőkre. Ők azok, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak mind a távfűtő művek, mind az energiaárak szempontjából, mivel nem tudnak önállóan, egy-egy lakásban takarékoskodni. Azért, hogy egyrészt segítsünk a távfűtéses lakásban élő embereken, másrészt, hogy megakadályozzuk, hogy ezek a távfűtési rendszerek aprózódjanak, leváljanak a rendszerről, vagy egy-egy lakóépület önálló fűtési rendszert alakítson ki, mindenképpen komplex, integrált intézkedésre van szükség. Lényegét tekintve a most tárgyalt törvényjavaslat ezeket az intézkedéseket fogalmazza meg.
Van olyan része a törvényjavaslatnak, amely felhatalmazást ad arra, hogy a kormány a pályázatokat megfelelően kezelje, vagy a szociális szférában segítséget nyújtson. Mert nyilván mindaddig, amíg fejlesztésekkel, energiaracionalizálással, energiamegtakarító lépésekkel nem jutunk előre, addig szükséges valamilyen módon segíteni azokat, akik ilyen lakásokban élnek. Nyilvánvaló, hogy ezekhez a lépésekhez pénzre van szükség, valamilyen módon a forrást biztosítani kell. A törvényjavaslat erre vonatkozóan is felkínál egy forráslehetőséget. Nagyon remélem, hogy az Országgyűlés mérlegeli azt, ez különösen az adótörvények után értelmes vita lehet, hogy ezt a forráslehetőséget biztosítja a távfűtéses lakásban élők számára mindaddig, ameddig az energiamegtakarító lépések nem vezetnek kellőképpen eredményre.
Azt szeretném kérni, hogy ne a törvényjavaslat egy kiragadott részét minősítsék, ha lehet, hanem a maga komplexitásában tekintsék. Kérem, támogassák az általános vitára való alkalmasságát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottsági tagokat illeti a szó. Kékesi Tibor!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon röviden: a törvényjavaslat szükségessége azért merült fel, mert részben a fogyasztók, részben a szolgáltatók oldalán olyan szektorális hátrányok keletkeztek, amelyeket stratégiailag, hosszú távon mindenképpen rendbe kell tenni, de az átmeneti időszakra is, amíg ez be nem következik, a fogyasztók oldalán valamilyen módon kezelni kell. Ezért a törvényjavaslat a szándéknak megfelelően keretet nyújt arra, hogy a fogyasztók a szabályozhatóság, a mérhetőség kialakítása, távolabbi időhorizonton a megfelelő szigetelés érdekében a költségeiket csökkenteni tudják. Kormányrendeletben kerül majd megfogalmazásra a törvény felhatalmazása alapján, hogy az átmeneti időszakra, amíg ezeket a támogatásokat a kormányzat más ökopályázatok keretében nyújtja 2010 végéig, milyen mértékű, szociális rászorultsággal korrigált, de alanyi jogú támogatást fog nyújtani az egyébként kényszerfogyasztóként ezekben a távfűtéses lakásokban lakóknak.
Természetesen a törvényjavaslat célja, hogy a forrásoldalt is megnevezze. Ilyen értelemben az energiaellátók korrigált, adózás előtti eredményének 8 százaléka, mintegy 30 milliárd forint áll rendelkezésre ezeknek a programoknak a végrehajtására. A szükséges háttérjogszabályok módosításával, például a társasági törvény módosításával az ilyen típusú közösségi döntéseket nem a felújítások hagyományos elvárásaihoz, hanem az összes tulajdonos 50 százaléknál több szavazatához kívánja kötni, ezáltal elérhetővé, működőképessé tenni ezt az eljárási rendet. Tekintve, hogy mind a szociális, mind a műszaki, mind a hosszú távú gazdasági érdekeket és célokat egyaránt szolgáló törvényjavaslatról van szó, ezért a szocialista képviselőcsoport támogatja az általános vitára való alkalmasságot. Elnök úr, köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólás? Horn Gábor!
HORN GÁBOR (SZDSZ): Talán nem okoz nagy meglepetést a bizottság tagjainak, hogy a magunk részéről semmilyen formában nem támogatjuk ezt a fajta újabb, sarc jellegű adót. Elhibázottnak tartjuk a felvetését, kifejezetten rossznak a végeredményét és a felhasználás módját is. Azt gondolom, hogy olyan problémával állunk szemben, amit az elmúlt időszak kormányai saját maguknak hoztak létre. Hiszen arról van szó, hogy a látszólag kisfogyasztókat mentesíteni kívánták az energiaárak emelkedésétől, ezért a nagyfogyasztóknál felfelé eltérítették az árakat. Ennek következtében azok a nagyfogyasztók, amelyek sajátos módon a távhőt szolgáltatják, olyan helyzetbe kényszerültek, amibe kerültek. Tehát nem arról van szó, hogy valamiféle borzalmas társaság egy gusztustalan extraprofitra tesz szert, hiszen akkor ilyen alapon más ágazatokat is lehetne pluszadóval büntetni. Mondom példának az autógyártást, hiszen ott is elég jelentős profit keletkezik, vagy az informatikát. Tudom, hogy erre időnként van készség a magyar politikai élet szereplőiben. Nem gondoljuk, hogy ez lenne a megoldás.
Kifejezetten rossznak tartom azt is, hogy alanyi jogon juttat vissza a fogyasztóknak, hiszen nyilvánvalóan lehetnek és vannak olyan fogyasztók, akik számára ez olyan tehernövekedés, amit nem tudnak kezelni. Őket szociális alapon meg kell segíteni. De megint összekeveredik, ezt láttuk a délelőtti vitában is, a szociális ellátó rendszer a tényleges árkalkulációval, működéssel, ami kezelhetetlen és áttekinthetetlen helyzetet hoz létre. A távhőáraknak egyébként nem kellene ilyen mértékben emelkedniük. Szeretném emlékeztetni a bizottság tagjait, bár önöknek ezt nem feltétlenül kell tudniuk, ezek műhelytitkok, hogy valamikor 2007 végén tettük az asztalra azt a fajta elképzelést, amely most őszre már szinte az egész ország távhőt használó lakásában lehetővé tette volna a mérést és a saját beállítást. Ha ezt a lépést megtettük volna, mint ahogy akkor ezt az MSZP-s kollégák nem engedték megtenni, annak lett volna költségvetési kihatása, de sokkal-sokkal jelentéktelenebb, mint amennyiről most itt beszélünk tehertételként. Ez nem történt meg, így most szembetaláltuk magunkat ezzel a problémával. Önmagában ez a lépés egyébként 15-20 százalékos megtakarítást jelentett volna, nagyobb mértékűt, mint amiről itt beszélünk.
Azt gondolom, ezt a fajta megoldást nem szabad alkalmazni ezen a területen. Természetesen azzal valamit kezdeni kell, hogy a távhőszolgáltatás, amelynek elvileg hatékony hőszolgáltatási rendszer kellene lennie, Magyarországon jóval drágább, mint más fűtési technológiák. De ennek nem az a megoldása, hogy azokat, akik befektettek, akik azzal a céllal jöttek ide akár magyar, akár külföldi tőkével, hogy egy kiszámítható helyzetben befektetőként, beruházóként energiát termeljenek, ilyen helyzetbe hozzuk. Ez csak oda vezethet, hogy sorban fogják elhagyni az országot hazai befektetők is, mert egy ilyen kiszámíthatatlan országban, ahol bármikor bármi megtörténhet, és ha a mindenkori kormánynak eszébe jut, hogy itt van egy szociális problémája, akkor ott sarcol meg, ez egészen elképesztő és kezelhetetlen helyzeteket eredményezhet.
Tehát mi a magunk részéről ezt a javaslatot nem támogatjuk. Rossznak tartjuk magát az ötletet, rossznak tartjuk a felhasználás módját, és a problémának egyáltalán nem ilyen típusú kezelését gondoljuk az asztalra tenni. Csak hogy egy kezelési módot mondjak, az állami költségvetésben jelentős mértékű többletbevételt eredményezett az olaj, az energiahordozók árának emelkedése, jóval a tervezett fölötti emelkedése. Ebből például lehetne, ha a kormány szeretné, vagy a kormányzó párt szeretné, egy olyan alapot létrehozni, amely lehetővé teheti akár azt is, hogy 30-40 milliárd forint értékben a rászorulókat kedvezőbb helyzetbe hozzák, vagy a hatékonyabb hőellátás érdekében a jelenleginél sokkal többet tegyünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Csak nagyon röviden szeretnék egyrészt véleményt mondani, másrészt reagálni arra, amit Horn Gábor elmondott. A magam részéről a javaslat legfontosabb elemének az árképzés átláthatóságára vonatkozó szabályozást tekintem. Ugyanis képviselő úr is utalt rá egy fél mondattal, hogy az egyik nagy problémát az okozza, hogy a távhőtermelők és -szolgáltatók tulajdonilag is számos területen elváltak egymástól, és az önkormányzatoknak, amelyek árhatósági hatáskörben vannak, semmilyen rálátásuk nincs arra, hogy a termelői oldalon megjelenő áremelési igények mennyire megalapozottak. Úgy gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak ez a fejezete mindenképpen szükségszerű, mert egy eszközt ad az önkormányzatoknak, hogy valóban megalapozott döntéseket hozzanak.
Ugyanakkor szeretném képviselőtársam figyelmét felhívni arra, hogy 2002 táján 20 dollár körül járt a kőolaj ára, de még 2006-ban is 40 dollár alatt volt, most pedig már jócskán túllépte a 100 dolláros határt, amivel párhuzamosan nőttek az energiaárak, mind a villamos energia, mind a gáz ára. Egyszerűen ismert az a tény, hogy bár a kormány már évekkel ezelőtt meghirdette a panelprogramot, aminek pontosan az volt a célja, hogy a tulajdonosok indítsanak el egy korszerűsítési programot, mind a fűtési rendszer, mind a lakások hőszigetelése szempontjából, ez mindaddig nem indult be intenzíven, amíg az energiaárak nem emelkedtek ebbe a magasságba. Erre viszont senki nem tudott felkészülni. Nemcsak Magyarországon, hanem a világban is, számos, nálunk jóval gazdagabb országban is jelentős szociális problémát okozott az ilyen ütemű energiaár-emelés. Úgy gondolom, hiszen a szabályozás is erről szól, teljes mértékben indokolt egy átmeneti időszakra segítséget nyújtani a lakosságnak ahhoz, hogy ezt az időszakot átvészeljék, illetve a fűtési rendszereiket korszerűsíteni tudják. Ehhez mind európai uniós, mind hazai források rendelkezésre állnak. Ez a folyamat ütemesen megindult az országban.
Tehát a jogszabály mindenképpen időszerű és szükségszerű, a 3. fejezetre utalok, amikor az árképzés átláthatósága érdekében tartalmaz rendelkezéseket. Az előbbiekben elmondottak alapján mindenképpen támogatandó a javaslat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy néhány paragrafusában ne lenne szükség pontosításra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Schmidt Ferenc!
SCHMIDT FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ezt a törvényt én másképp látom. Lehet, hogy megfelelő megoldás egyfajta szempontból szociális ügyeket belekeverni ebbe. De azzal, hogy most egyesek támogatását biztosítjuk, és közben behozzuk ezt a nagymérvű áremelést az új számítási mód szerint, mit teszünk? Az egyik kezünkkel adunk, a másikkal elveszünk. Tehát amit odaadok támogatásként, az semmi mást nem fog szolgálni, mint azt, hogy az áremelést finanszírozza. Úgy érzem, hogy ezt a szociális támogatást valahogy másként kellene kezelni, hogy tényleg a rászorulókhoz kerüljön, mert így olyanok is kapnak majd támogatást, akik nincsenek rászorulva. Éppen ebből az aspektusból nem tudnám támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólások? (Nincs jelentkező.) Én annyival egészíteném ki az elhangzottakat: azt nyilván nem vonja senki kétségbe, hogy egyfajta problémát akar megoldani a kormány. Ebből a szempontból a javaslat akár még üdvözlendő is lehetne. A megoldás módjával azonban mi sem értünk egyet. Azon a kérdésen túl, hogy a piac életébe érdemes-e ilyen mélységben és ilyen módon beavatkozni, a megoldás módja is elég sok kívánnivalót hagy maga után. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy ha már támogatni akarjuk a távfűtéses lakásban élőket, jóval egyszerűbb lenne valamilyen más eszközhöz nyúlni, ami nem borítja fel a piaci viszonyokat, ugyanakkor mégis ad valamilyen támogatást az embereknek. Mondjuk, a távfűtés áfájának csökkentése, kedvezményes áfakulcsba sorolása lenne az igazi megoldás. Hogy ez mennyire nem áll távol az MSZP gondolkodásától sem, arra Szanyi Tibort tudnám idézni, aki ezzel állt elő a fővárosi közgyűlés egyik ülésén. Úgy tűnik, kisebbségben vannak azok a független gondolkodók az MSZP-ben, akik hajlandók más megoldásokat is találni, nemcsak a kegyúri osztogatás lehetőségét.
Tehát ezt a javaslatot mi sem tudjuk támogatni, ennyit szerettem volna csak elmondani. Visszaadnám a szót államtitkár úrnak. (Dr. Katona Béla: Az áfát rászorultsági alapon csökkentenétek? - Varga Mihály: Szanyi Tiborral beszéld meg.)
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden reagálnék. Az alanyi jogon történő juttatásnak az a logikája, hogy meglehetősen elszakadt egymástól a távfűtött és a nem távfűtött lakások tarifája, és közelíteni kell egymáshoz a kettőt. Mindaddig, amíg ez nem sikerül, ennek eszközrendszere az alanyi jogon történő visszajuttatás is. Horn Gábornak az a vélekedése, hogy van bizonyos áfatöbbletbevétel abból, hogy magasabbak voltak az árak az év első felében. A PM apparátusát szívesen rendelkezésére bocsátom képviselő úrnak, segítve azt az értelmezést, aminek a végeredménye az, hogy nincs többletbevétel. Azért ajánlom fel ezt segítségként, mert ez a vélekedés rendre előkerül mások részéről is, és talán hiteles lehet, ha egyszer valaki meggyőződik arról, hogy havonta milyen bevételeket regisztráltunk. Talán a tények alapján el lehet jutni arra a következtetésre, hogy ez mint forrás kiesik. És ha ez így van, akkor nyilván gondolkodni lehet azon, hogy van-e más megoldás. A kormánynak ez a javaslata átmeneti forrásként. Egyébként szívesen várjuk a Fidesz javaslatát is, mert vártam, hogy elnök úr úgy, ahogy az adójavaslatoknál, felvillantja azt, hogy milyen módon gondolják megoldani a problémát. Az általános vitában szerintem erre sor kerülhet. Ennyit szerettem volna még kiegészítésként mondani.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. Államtitkár úr, nyáron már beterjesztettük ezt a javaslatot, sajnálom, hogy a szabadsága miatt nem tudta elolvasni. De eljuttatjuk majd újra, mert az őszi vitában ismét benyújtjuk, és a zárszámadás mellett lesz ideje majd ezzel is foglalkozni.
Ha nincs több hozzászólás (Nincs jelentkező.), akkor szavazunk. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki támogatja a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényjavaslatot, T/6308. szám alatt. (Szavazás) Tizennégy. Ki az, aki nem támogatja? Hat. Tehát a bizottság támogatja az általános vitára való alkalmasságot. (Keller László távozik az ülésről.)
Viszontlátásra, államtitkár úr. A bizottság előadója? Kékesi Tibor. A kisebbségi véleményt Schmidt Ferenc mondja el. Köszönöm.
Áttérünk a következő napirendi pontra, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosításáról törvényjavaslatra. Ez Turi-Kovács Béla és képviselőtársai indítványa T/6340. szám alatt. Köszöntöm a bizottság ülésén Csobánczy Péter urat, és megkérem, ismertesse a kormány álláspontját.
A kormány álláspontjának ismertetése
CSOBÁNCZY PÉTER (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Az indítvány lényege, hogy a tűzifát kívánják átsorolni a normál áfakulcsból az 5 százalékos kedvezményes kulcsba. A kormány álláspontja, hogy nem támogatjuk sem a tárgysorozatba-vételt, sem a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. A kormány gazdaság- és pénzügy-politikáját meghatározó konvergenciaprogramba, ennek részeként az adópolitikába ez a javaslat nem illeszthető. Költségvetési kihatása, ha közvetlenül ezt az egy intézkedést nézzük, mintegy 9 milliárd forintos bevételkiesést jelentene. A kormány kétségesnek tartja azt is, hogy az indokolásban rögzített remélt pozitív hatások valóban kibontakozhatnának, különösképpen gondolunk itt arra, hogy az áfamérséklés az árakban jelen körülmények között, illetve az egyéb fűtési célú energiahordozók áraira is tekintettel valóban visszatükröződne.
Végezetül jelezném azt is, hogy a közösségi joggal való összeegyeztethetősége is bizonyosan kétséges abban a tekintetben, hogy a kihirdetést követően nem lehet ezt a törvényjavaslatot hatályba léptetni, hiszen a tűzifára is irányadó az, hogy egy 3 hónapos időszak rendelkezésre áll az Európai Bizottság számára, hogy megvizsgálja, fennáll-e versenytorzulás a tűzifa, illetve az egyéb fűtési célú energiahordozók tekintetében. Tehát 3 hónapnak el kell telnie a kihirdetés és a hatálybalépés között, és akkor most nem beszéltem arról a tartalmi kérdésről, hogy vajon a Bizottság egy ilyen átsorolást, ami szigorúan csak a tűzifára vonatkozik, hogyan értékeli az esetleges versenytorzulás szempontjából. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor megnyitom a kérdések sorát. Körülbelül hány lakás, hány családi ház fűtését oldják meg ma tűzifával főosztályvezető úr véleménye szerint? Hány ember él ilyen háztartásban? Ön szerint a tűzifa magyar terméknek számít-e vagy nem? A fogyasztásnak körülbelül hány százaléka lehet magyar alapanyagból, és hány százaléka külföldiből?
További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor visszaadom a szót. Parancsoljon!
CSOBÁNCZY PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! A kérdéseire, őszintén megmondom, nem tudok konkrét választ adni. Csak a költségvetési kihatást tudom megmondani, az is egy statisztikai elemzésen alapul, tehát itt az eredőjét tudom mondani, hogy egy ilyen átsorolásnak milyen kihatása van, de a mögötte lévő összefüggéseket nem tudom. Erre nem tudok önnek választ adni.
ELNÖK: Molnár Albert!
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A szocialista frakció nem támogatja a benyújtott módosítást. Erre két okot tudnék felhozni. Az egyik a forrás. Erre a költségvetésnek nincs forrása. Ha az egymást helyettesítő termékeket megváltoztatjuk, akkor a rendszerben való gondolkodást, illetve az azzal való munkát gyakorlatilag lehetetlenné tesszük. Ezért nem támogatjuk sem a tárgysorozatba-vételt, sem az általános vitára való alkalmasságot. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Meglep a szocialista frakció érzéketlensége a tűzifával fűtött lakásokban élő emberek iránt. Ha már a gázzal fűtőket kompenzálják, ha már a távfűtéses lakásokban élőket is kompenzálják, akkor nem egészen értem, hogy most miért akadnak meg a tűzifával fűtőknél. De mindegy, erre már nem tud Molnár Albert válaszolni.
Horn Gábor!
HORN GÁBOR (SZDSZ): Csak hogy egy következetes álláspont is elhangozzék, természetesen ezt a javaslatot sem támogatjuk, ezt is rossznak tartjuk, mint ahogy az előzőeket is. Továbbra is az az álláspontunk, hogy szociális problémákat adórendszeren keresztül nem lehet megoldani. Ezek a megoldások csak rosszak lehetnek. Egy példát hadd mondjak. A tűzifa áfacsökkentése nagy valószínűséggel leginkább a kandallót fűtők számára jelentene kedvezményt, hiszen azok, akik ténylegesen rászorulnak, és tűzifával fűtenek, az esetek nagy részében ezt a tűzifát nem a Tüzép-telepeken vásárolják. Hozzájuk ez a fajta kedvezmény nem ér el, hiszen hulladékfával, rosszabb esetben mással fűtenek. Nem szabadna most már következetesen és folyamatosan összekeverni a két dolgot. Az áfa csökkentése helyett a ténylegesen rászorulók támogatását javasoljuk megoldásként.
ELNÖK: Ha nincs több hozzászóló (Nincs jelentkező.), főosztályvezető úr kíván-e valamint mondani?
CSOBÁNCZY PÉTER (Pénzügyminisztérium): Nem kívánok, tisztelt elnök úr.
ELNÖK: Becslése szerint mégis hány háztartást érint ez?
CSOBÁNCZY PÉTER (Pénzügyminisztérium): Tényleg nem tudom megmondani. Nem akarnék itt most számokkal dobálózni. Nem akartam ilyen vizekre evezni, de amit Horn képviselő úr mondott, én is alá tudom támasztani. Tehát itt lehetséges egy olyan hatás is, hogy a legális forgalom elsősorban azokat a vásárlásokat jelentheti nem kis részben, félreértés ne essék, nem akarom túldimenzionálni a dolgot, amelyek adott esetben kandalló fűtését szolgálják, és az egyéb formákat, amelyeket az áfa nem ér el, használják fel azok, akik leginkább érintettek lehetnek. De ebben sem szeretnék kvantifikált adatokat mondani, mert ez távol áll tőlem.
ELNÖK: Azt erősnek tartanám, ha a tűzifával fűtőket mind ebbe a feketekategóriába sorolnák. Már elnézést, de szerintem itt bonyolultabb a helyzet. Aki egy kicsit is ismeri a vidéki valóságot, nagyon jól tudja, hogy Mari néni nem stílfűrésszel megy az erdőbe fáért. Ez egy kicsit erős, főosztályvezető úr. Másrészt azt gondolom, hogy amikor azzal érvelnek más adócsökkentéseknél, hogy majd ezzel fehéredik a gazdaság, és a feketegazdaságból visszajönnek a legális gazdaságba, akkor nem egészen értem, hogy ha itt lehetne egy adócsökkentés, miért mondja mindannak az ellenkezőjét, amit a miniszterelnök más adócsökkentésnél mond. Egy kicsit konfúznak látom ezt az érvelést, de mindegy, nem akarok én sem nagyon belemenni. Parancsoljon!
CSOBÁNCZY PÉTER (Pénzügyminisztérium): Csak egy apró pontosítás. Nem azt mondtam, hogy ezek feketeforgalmazási csatornák, csak azt mondtam, hogy olyan csatornákon juthatnak el, amelyet az áfa nem ér el. Például az erdőben talált fa nem minősül feketeértékesítésnek. Tehát nem azt mondtam, hogy ezek feketeértékesítések lennének.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Ha nincs több hozzászóló, akkor szavazunk. Kérdezem, ki az, aki a T/6340. számú, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgysorozatba-vételét támogatja. (Szavazás) A bizottság többsége nem támogatja.
A következő napirendi pontra térünk át, a nemzeti civil alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatra, T/5950. számmal. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit, és megadom a szót szóbeli kiegészítésre
Bécsy Etelka szóbeli kiegészítése
BÉCSY ETELKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Szeretettel üdvözlöm a bizottság tagjait. Engedjék meg, hogy a nemzeti civil alapprogrammal kapcsolatos módosító javaslatunkhoz egy nagyon rövid összefoglalót mondjak önöknek, amelyben szeretném egy picit megvilágítani, hogy melyek voltak azok a körülmények, amelyek között sor került ennek a módosító javaslatnak a benyújtására.
Mint ahogy a törvény nevéből is látjuk, ez egy 2003. január 1-jétől életben lévő törvény. Ötéves működési tapasztalat áll mögötte, ebben az öt évben két választási eljáráson is átesett az alapprogram. Mindezek a tapasztalatok, amelyek az öt év alatt felgyülemlettek, indokolták, hogy bizonyos módosításokra sor kerüljön. Emellett napvilágot láttak ebben az időszakban olyan törvények is, amelyek arra sarkallták a civil szervezetekkel együttműködve a törvény gondozóját, hogy ezeket a módosításokat megtegye. Azért csak módosítások, és ezt szeretném leszögezni, mert alapvetően ez egy jól működő rendszer, tehát a módosítás nem nyúl hozzá az alapelvekhez, a főbb vívmányokhoz, az NCA rendszerének demokratizmusához. Tényleg csak olyan módosításokat hajt végre, ami a hatékonyságot, átláthatóságot növeli.
A törvénymódosítás hosszabb időt igényelt, 2007-2008 folyamán került sor a módosítás megindítására és széles körű egyeztetésére a civil társadalommal. Amit még szeretnék hozzá tenni: azt a négy csomópontot szeretném kiemelni, ami köré csoportosulnak a módosítások. Ezek részben arra a körre vonatkoznak, azokra a társadalmi szervezetekre, amelyek kedvezményezettjei lehetnek az NCA-nak. Vissza akar térni a törvény szelleme az NCA alapvető szelleméhez, tehát a klasszikus civil szervezeteket jelöli meg mint kedvezményezetteket. A másik terület, amire néhány paragrafusban módosítási javaslatot tesz, a testületi döntések felülvizsgálatainak szabályaira vonatkozik. Itt a különböző fórumok folyamatát, jogosultságait egészen a bíróságig bezárólag pontosítja. A harmadik terület az összeférhetetlenségi szabályokat pontosítja. Itt emelném ki a 2007. évi, a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló törvényt, amellyel meg kell teremtenünk a harmonizációt. A negyedik terület, ami szintén nagyon fontos, és úgy gondoltunk, érdemes arra, hogy emiatt a törvényt módosítsuk, az átláthatóság, a nyilvánosság növelése. Elsősorban a pályázati dokumentációkkal, valamint az elnyert támogatásokkal kapcsolatos információk és nem utolsósorban a beszámolók nyilvánossága, amit szabályoz a módosítás.
Röviden ennyit szerettem volna hozzátenni. Önök előtt van a törvénymódosítás szövege. Szeretném kérni önöket, hogy bocsássa általános vitára a bizottság. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és ha kérdéseik vannak, akkor természetesen válaszolunk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjait illeti a szó. Barabásné Czövek Ágnes!
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ahogy hallgattam az előadót, az jutott eszembe, hogy bárcsak minden törvényünkhöz ötévente kellene hozzányúlni és az élethez igazítani. Azt értékeltem, hogy nagyon részletesen mondta el az előterjesztő képviselője a törvény pontosítási javaslatát. Mint költségvetési bizottsági tagoknak természetesen minden, ami elénk kerül, nagyon fontos, de úgy vélem, hogy az átláthatóság, a kétszeres finanszírozás elkerülése és a célnak való megfeleltetés, ami arra vonatkozik, hogy valóban a civil szervezetek szeretnék visszafoglalni ezt az alapot, mindenképpen támogatható. Az MSZP mindenképpen általános vitára alkalmasnak tartja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm.
ELNÖK: További észrevétel? Horn Gábor!
HORN GÁBOR (SZDSZ): Nem kértem volna szót, ha képviselő asszony nem mondja ezeket el. Mert azt gondolom, hogy az egész civil alapprogram létének problémáját veti fel az, hogy most hozzá kell nyúlni ehhez a törvényhez valamilyen alapon. Ezt nem igazán értem, hogy milyen alapon, mert természetesen pártokhoz fűződő alapítványok, civil szervezetek létezhetnek úgy is, hogy nem pártok alapítják, hanem szorosan együttműködhetnek, akár közösen is léphetnek fel pártokkal. Alapvetően elhibázottnak tartom azt a fajta elképzelést, hogy van egy olyan, szerintem helyes döntése a magyar parlamentnek, nagyon régóta, hogy az állampolgárok felajánlhatnak forrást azoknak a civil szervezeteknek, amelyeknek akarnak, és ezen felül az állami költségvetésből valamilyen módon, láthatóan politikai alapon létrejövő szervezeteknek, amelyek elkezdenek védekezni az ellen, hogy ne így jöjjenek létre, próbálnak meg különböző pénzeket osztogatni.
A jó szándékot értve alapvető problémáink vannak az egésszel. Nem véletlenül mondta Kóka képviselő kollégám azt, hogy újból asztalra tennénk az egyszázalékos törvény újragondolását és az állam teljes kivonulását erről a területről. Mert az éppen ki van kormányon, éppen kinek a civil szervezete van közel a tűhöz, vagy egyéb ilyen típusú megállapodások nem szülnek jó vért. Ha van a magyar parlamentnek egy olyan célja, és szerintem ez egy jó cél, hogy mondjuk azt, hogy az állampolgárok helyett ne mi döntsünk az adófillérjeikről, akkor hagyni kellene őket, hogy ők döntsenek erről, és nem helyettük létrehozni újabb és újabb szervezeteket, amelyeket megpróbálunk politikamentesíteni, egyébként hiába. Most itt van egy lépés, ezek után azt fogom javasolni minden párthoz tartozó civil szervezetnek, hogy azonnal alakuljanak át nem pártok által alapított civil szervezettekké, ez adott esetben valószínűleg egy mozdulat, nem bonyolult feladat, és minden marad úgy, ahogy eddig volt. Az alapkiindulást tartom rossznak, ezért is fogjuk újból asztalra tenni ennek megoldását. Ennek megfelelően ezt a módosítást nem tartjuk támogathatónak ilyen formában.
ELNÖK: Van-e még kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor visszaadom a szót, ha válaszolni kíván. Parancsoljon!
BÉCSY ETELKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mindkét észrevétellel kapcsolatosan kicsit úgy érzem, hogy inkább véleményként kell felfogni, mint konkrét kérdésnek. Ezért csak azt tudom mondani, hogy ez egy olyan módosító javaslat, amelyet nagyon sok társadalmi szervezettel egyeztettünk. Azért került ide most, mert ilyen hosszadalmas volt az egyeztetése. Valójában abba az irányba mutat, amit Horn képviselő úr feszeget, hogy minél letisztultabb konstrukció legyen. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: A szavazás következik a T/5950. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról. Kérdezem, ki az, aki támogatja. Kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás) Tizennégy. Nem támogatja? Négy. Tartózkodott? Kettő. A bizottság többsége tehát általános vitára alkalmasnak találta. Barabásné Czövek Ágnes lesz a bizottság előadója, a kisebbségi véleményről írásban tájékoztatjuk az elnök asszonyt. Köszönöm a részvételt.
Áttérünk a következő napirendi pontra, az utasok személyi poggyászában importált termékek általános forgalmi adó és jövedéki adó mentességéről szóló törvényjavaslatra, T/6289. számmal. Szintén az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Univerzális szakemberrel van dolgunk, úgyhogy megadom a szót Csobánczy Péter főosztályvezető úrnak. Parancsoljon!
Csobánczy Péter szóbeli kiegészítése
CSOBÁNCZY PÉTER (Pénzügyminisztérium): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Ha nem is a belső jog értelmében, de ez a törvényjavaslat voltaképpen egy végrehajtási jogszabályt jelent. Erre világosan utal a törvényjavaslat preambuluma is, amikor meghivatkozza azt a tanácsi irányelvet, amelynek végrehajtására készült a törvényjavaslat. Kötelezettségvállalás, hogy ezt végrehajtsuk, és ez törvényi szabályozást indokol. A közösségi jognak megfelelően a hazai jogszabály-előkészítés is azt az utat választotta, hogy az áttekinthetőség érdekében nem az általános forgalmi adóról, illetőleg a jövedéki adóról szóló törvényt módosítjuk az irányelvben foglaltak végrehajtása érdekében, hanem egy külön törvényt alkotunk e tárgykörre vonatkozóan. Ez az áttekinthetőség szempontjából is jobb megoldás, mintha az egyébkénti adótörvényeket módosítottuk volna. (Varga Mihály kimegy az ülésteremből.)
(Az ülés vezetését Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
Voltaképpen ez jelentős részben liberalizációt jelent a jelenlegi szabályozáshoz képest. Utalnék mindenekelőtt arra, hogy az irányelvben foglaltaknak megfelelően a mentesség, ami az utasok személyi poggyászát érinti, részben értékhatárhoz kötött, és ez az értékhatár emelkedne a jelenlegi 175 euróról 300 euróra azzal, hogy két eltérítés van az adómentességi értékhatár vonatkozásában. Egyfelől a légi utasok esetében, szintén az irányadó szabályozással összhangban 430 euró ez az értékhatár, a 15 évet el nem érő utasok esetében pedig 150 eurónak megfelelő forint. Az utóbbi esetben a jelenleg hatályos szabályok 90 eurót mondanak. Ez a jelenlegi szabályozáshoz képest mindenképpen liberalizációt jelent. Ezek az euróban megszabott értékhatárok már évtizedek óta változatlanok, ezért hosszas vita után döntött az Európai Unió arról, hogy ezen a területen indokolt az értékhatár megemelése. Ez mindenképpen enyhítést jelent.
Más oldalról azonban, és ez most már a magyar szabályozást érinti, a jövedéki termékkörben, különösképpen a dohánytermékeknél a jelenlegi szabályokhoz képest, amely cigaretta esetében 200 darabot, szivarkánál 100 darabot, illetőleg fogyasztási dohánynál 205 grammot enged behozni alkalmanként, szigorítást tartalmaz a törvényjavaslat. A légi utasokon kívül az egyéb, jellemzően a szárazföldön közlekedő utasoknál 40 darab cigaretta, 20 darab szivarka, 10 darab szivar, illetve 50 gramm fogyasztási dohány lenne a kontingens. Ez nyilván egy mennyiségi értékhatárt jelent. Különösen abban a termékkörben, ahol az adóérdekeket védenünk kell, az irányelv által kínált opciók közül a szigorúbb szabályozást választottuk, ennek megfelelően fogalmazódott meg a törvényjavaslat szövege. Itt is szeretném jelezni azt, hogy a törvényjavaslat, megint az irányelvvel egyezően, 2008. december 1-jei hatálybalépéssel számol. Természetesen ahol a mai szabályokhoz képest szigorítás következne be, átmeneti szabályt is alkottunk a 45 nap tartása érdekében. Ott ezek a szigorítások csak január 1-jétől érvényesek. Köszönöm szépen.
SZABÓ LAJOS (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm. Képviselői vélemény, kérdés, észrevétel? Kovács képviselő úr!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Az MSZP-frakció támogatja az indítványt.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor a szavazásra kerül sor. Aki támogatja az előttünk lévő, T/6289. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, kérem, jelezze! (Szavazás) Tizennyolc. Ez egyhangú. A bizottsági álláspontról írásban tájékoztatjuk a Ház elnökét. Köszönöm, a napirendi pont tárgyalását lezárom.
Áttérünk a közalkalmazottak jogállásáról szóló, T/5726. szám alatti törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megvitatására. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit. A feladat- és hatáskörünkbe tartozó módosító indítványokról döntünk.
Az első a 12. pontban szereplő javaslat, Pánczél Károly képviselő úr módosító indítványa. Előterjesztő?
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Jó napot kívánok. Horváth István vagyok, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium jog főosztályának vezetője. Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad sem támogatja.
A 13. pontban a foglalkoztatási bizottság javaslata. Az előterjesztő?
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) A többség támogatja.
A 14. pontban Tóth Ferenc képviselő úr javaslata. Előterjesztő?
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad sem támogatja.
A 15. pontban Pósán László képviselő úr javaslata?
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad sem támogatja.
A 18. pontban a foglalkoztatási bizottság javaslata?
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja. Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy a 19. pont ugyanarra vonatkozik.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad sem támogatja.
A 19. pont?
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) A többség támogatja.
A 27. pont következik, a foglalkoztatási bizottság javaslata.
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) A többség támogatja.
A 28. pontban a foglalkoztatási bizottság javaslata?
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja azzal, hogy az előző javaslat támogatásával ez már okafogyottá vált.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad sem támogatja.
A 29. pontban a foglalkoztatási bizottság javaslata. Előterjesztő?
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad sem támogatja.
Az előkészített ajánlási pontok végére értünk. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki más pontról szavaztatni. (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. Kérdezem az előterjesztő képviselőjét, illetve a bizottság tagjait, tudnak-e olyan módosító indítványról, amit kellett volna, de nem tárgyalt a bizottság. (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. Megköszönöm a munkában való részvételt, a napirendi pont tárgyalását lezárom. (Varga Mihály visszatér az ülésterembe.)
Áttérünk a következő napirendi pontra, az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről és működtetéséről szóló, T/5883. számú törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatására. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit. A bizottság hatáskörébe tartozó pontok megtárgyalására kerül sor.
A 3. pontban Herbály Imre képviselő úr és társai módosító javaslata. Kormány?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Szeretettel köszöntöm a költségvetési bizottság jelen lévő képviselőit a magam és kollégám nevében. Jómagam Szentirmay Zoltán vagyok, az FVM stratégiai főosztályának helyettes vezetője. A javaslatot támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) A többség támogatja.
A 4. pontban Örvendi László képviselő úr javaslata. Kormány?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad sem támogatja.
A 6. pontban Czerván György képviselő úr javaslata. Előterjesztő?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad sem támogatja.
A 8. pontban Örvendi László képviselő úr javaslata?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad sem támogatja.
A 12. pontban Örvendi László képviselő úr javaslata?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad sem támogatja.
A 23. pontban Font Sándor képviselő úr javaslata?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad sem támogatja.
A 27. pontban, amely összefügg a 28. ponttal, Herbály Imre képviselő úr és társai javaslata. Előterjesztő?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) A többség támogatja.
A 29. pontban Herbály Imre képviselő úr és társai javaslata.
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) A többség támogatja.
A 30. pontban Örvendi László képviselő úr javaslata?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad sem támogatja.
Az 54. pontban Font Sándor képviselő úr javaslata?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad sem támogatja.
Az 55. pontban Örvendi László képviselő úr javaslata?
SZENTIRMAY ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad sem támogatja.
A kijelölt pontok végére értünk. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki még valamelyik pontról szavaztatni. (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. Kérdezem az előterjesztő képviselőit és képviselőtársaimat, hogy tudnak-e olyan módosító javaslatról, amiről kellett volna, de nem tárgyalt a bizottság. (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. Köszönöm a munkában való részvételt, a napirendi pont tárgyalását lezárom, és átadom az elnöklést Varga Mihály elnök úrnak.
(Az ülés vezetését Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke veszi át.)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm. Az utolsó napirendi pontunk az egyes törvényeknek a 13. havi illetmény, munkabér rendjével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat, T/6071. szám alatt. A módosító indítványok megtárgyalására kerülne sor. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kíván-e valaki bármelyik indítványról szavazást kérni, tekintettel arra, hogy olyan módosító javaslat nem érkezett, amely kifejezetten a bizottságunk hatáskörébe tartozna. (Nincs jelentkező.) Ha nincs ilyen, akkor erről nem döntünk. (Az előterjesztő képviselőjéhez.) Elnézést, hogy 10 óra óta itt ült, talán ezzel kellett volna kezdenünk, mert így ennek a napirendi pontnak a tárgyalása okafogyottá vált.
Napirendi pontjaink tárgyalásának a végére értünk. Köszönöm mindenkinek a részvételt. A következő bizottság ülés időpontjáról értesítést kapnak a bizottság tagjai.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 07 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit