KSB-11/2009.
(KSB-77/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2009. szeptember 22-én, kedden, 10 órakor
a Képviselői Irodaház 569. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003.évi CXXVI. törvény, a Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény, valamint a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló T/10526. számú törvényjavaslat *
Tolnainé dr. Tóth Veronika szóbeli kiegészítése *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló T/10380. számú törvényjavaslat *
Az Állami Számvevőszék 10380/1. számú jelentése a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről *
Dr. Aradi Zsolt szóbeli kiegészítése *
Szilágyi Gyöngyi szóbeli kiegészítése *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
Halász János ügyrendi javaslata *
Döntés az ügyrendi javaslatról *
A Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának tevékenységéről (2007. január 1-2007. december 31.) szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat *
Dr. Czeglédi László szóbeli kiegészítése *
Dr. Czeglédi László válaszai *
Döntés általános vitára való alkalmasságról *
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (10380/1. szám)
b) A Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának tevékenységéről (2007. január 1-2007. december 31.) szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat (H/...szám)
(Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Halász János (Fidesz), a bizottság alelnöke
Fedor Vilmos (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZ)
Lukács Zoltán (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Alexa György (MSZP) Halmai Gábornének (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP) Lukács Zoltánnak (MSZP)
Bókay Endre (MSZP) Lukács Zoltánnak (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz) dr. Lukács Tamásnak (KDNP) - megérkezéséig
Kubatov Gábor (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz) Tellér Gyulának (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz) Halász Jánosnak (Fidesz)
Tolnainé Tóth Veronika főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Szilágyi Gyöngyi számvevő tanácsos, főtanácsadó (Állami Számvevőszék)
Móré Tamás főosztályvezető-helyettes (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Czeglédi László elnök (Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma)
Balogh László elnökhelyettes (Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 08 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A bizottsági ülést megkezdjük. Kérem szépen a hivatalból jelen lévőket, érdeklődőket, hogy foglaljanak helyet! A képviselőtársak és a meghívottak megkapták a javasolt napirendet. Ennek ismeretében kérdezem, hogy van-e valakinek észrevétele vagy kiegészítő javaslata a napirendhez. (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok.
Aki a javasolt napirendet elfogadja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)
Tizenöt igen; a bizottság határozatképes.
Üdvözlöm az 1. napirendi pont tárgyalásánál a Pénzügyminisztérium részéről megjelenteket! A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény általános vitára való alkalmasságáról dönt a bizottság. A törvényjavaslatnak a kulturális örökség védelméről szóló részei vannak, ezért került a bizottságunk elé.
Üdvözlöm a Pénzügyminisztérium képviselőit! Kérem szépen, hogy röviden elsősorban a kulturális vonatkozásokat emelje ki. Köszönöm szépen.
Tolnainé dr. Tóth Veronika szóbeli kiegészítése
TOLNAINÉ DR. TÓTH VERONIKA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tolnainé dr. Tóth Veronika vagyok, főosztályvezető-helyettes a PM-ben, a vámosztály vezetője. Ebben az előterjesztésben alapvetően szakmai részeket találnak, tehát a vámtörvényről és a Vám- és Pénzügyőrségről szóló törvény módosításán volt a hangsúly, de az előkészítő munka során felmerült az igénye annak, hogy a kulturális örökség védelméről szóló törvény is bekerüljön ebbe a csomagba. Ennek az volt az oka, hogy van egy futó projektünk, a Vám- és Pénzügyőrségnél folyamatban az úgynevezett egyablakos vámügyintézés kialakítása, és ez az egyablakos vámügyintézés egy olyan komoly projekt, aminek érdekében igyekszik minden, ebben érintett szerv az ehhez szükséges jogszabályi korrekciókat is elvégezni. Azt a jelzést kaptuk az Oktatási Minisztériumtól és a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól, hogy a műtárgykivitelre vonatkozó szabályok módosítása szükséges ahhoz, hogy a Vám- és Pénzügyőrség közreműködésével megvalósuló egyablakos ügyintézésben már a megfelelő mechanizmus kerüljön szabályozásra. Ezért és az idő szűke miatt került sor arra az államtitkári szintű döntésre, hogy fogadjuk be a mi előterjesztésünkbe ezt a javaslatot, amely a műtárgykivitelre vonatkozó szabályoknak egy új mechanizmusát építi be a meglévő jogszabályokba, ezáltal bizonyos rendelkezések törlésére is sor kerül, és a védetté nyilvánított, illetőleg nem védetté nyilvánított, de védett műtárgyak kivitelére vonatkozó szabályokra állít fel a vámeljárást is érintően új mechanizmust az előterjesztés.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A képviselőké a szó. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, hogy majd a plenáris ülésen fejtik ki a képviselők a véleményüket. (Fedor Vilmos és Vincze László az ülésterembe érkeznek.)
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Aki az általános vitára alkalmasnak találja a törvényjavaslatot, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)
A bizottság szavazó tagjai egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartották.
Nem számoljuk meg a szavazatokat, mert határozatképes a bizottság. Köszönjük szépen. Ha lesz módosító indítvány, akkor találkozunk.
Üdvözlöm a Pénzügyminisztérium más ügyekben illetékes képviselőit és az Állami Számvevőszék képviselőit! Következik a 2. napirendi pont tárgyalása, a 2008-as költségvetés végrehajtásáról szóló beszámoló, illetve ennek állami számvevőszéki jelentése. Megkérem először Aradi főosztályvezető urat, hogy röviden foglalja össze, amit össze szeretne foglalni, majd utána a Számvevőszék képviselőjét.
Dr. Aradi Zsolt szóbeli kiegészítése
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Üdvözlöm a bizottságot! Megkísérlem igen röviden összefoglalni a tartalmat. A Pénzügyminisztérium, illetve a kormány időben benyújtotta ezt a törvényjavaslatot - augusztus 31-ig -, és előtte június 30-ig átadta az Állami Számvevőszéknek, amely elvégezte a szükséges vizsgálatokat. Úgy ítéljük meg, hogy a jelentésben foglaltak azt mutatják, hogy ez a törvényjavaslat megfelel a kívánalmaknak, semmi olyan kifogás, észrevétel nincs, amely összességében vitatná a törvényjavaslat tartalmát, de természetesen a Számvevőszék megfogalmazta azokat az ajánlásait is, amelyeket egyrészt a kormánynak és a pénzügyminiszternek, illetőleg az ágazati minisztereknek meg kell tenniük azért, hogy a következő évek zárszámadásai még jobban sikerüljenek.
Ezeket az ajánlásokat szakértői és vezetői szinten is egyeztettük az ÁSZ-szal, és úgy látjuk, hogy minimum megfontolandóak, de nagyobb részben végre is hajthatóak ezek az ajánlások. A kulturális tárca szokás szerint elkészítette a saját indokolását, ami nem a törvényjavaslat része, hanem a mellékletéhez tartozik, és ez igen részletesen elmondja intézményenként, feladatonként és programonként, hogy mit csinált a kulturális szféra, ezen belül konkrétan a minisztérium ennek a területnek a finanszírozásában. Tartalmilag arról van szó, hogy 2008-ban egy felemás év volt, amikor úgy nézett ki, hogy a folyamatok jobbra fordulnak a korábbi intézkedések eredményeként, de a második félév már nagyon nehéz körülményeket teremtett az egész államháztartás számára, és elkezdődött az ehhez történő alkalmazkodás. Ebből a különböző területek különböző módon keveredtek ki, mégpedig aszerint, ahogy ezeknek a területeknek az alkalmazkodóképessége megvolt. Mi úgy látjuk tehát, hogy 2008 összességében még olyan év volt, amikor azért meg lehetett küzdeni a nehézségekkel, és év közben komolyabb beavatkozásokat még akkor nem kellett végrehajtani. Azt gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat az elfogadásra is alkalmas, és most azt kérem a bizottságtól, hogy az általános vitára való alkalmasságot állapítsa meg. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Megkérem az Számvevőszék képviselőjét, hogy röviden foglalja össze a kiegészítését.
Szilágyi Gyöngyi szóbeli kiegészítése
SZILÁGYI GYÖNGYI (Állami Számvevőszék): Tisztelettel köszöntöm a bizottság résztvevőit: az elnök urat és valamennyi tagját! Szilágyi Gyöngyi vagyok, az Állami Számvevőszék főtanácsadója. Valamennyien megkapták a 2008. évi zárszámadásról készült ÁSZ-jelentést és függeléket, amelyet az ÁSZ szabályszerűségi és megbízhatósági szempontból a financial módszer alkalmazásával értékelt. Nem volt célja az ellenőrzésnek a kormányzati intézkedések társadalmi-gazdasági hatásainak vizsgálata, ez utóbbiakról szólnak az ÁSZ tematikus jelentései. Az ellenőrzés teljes körű volt az úgynevezett alkotmányos és egyintézményes fejezeteknél, a fejezeti jogosítvánnyal rendelkező címeknél, több fejezetnél, például a miniszterelnökség, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium - PM, APEH kivételével -, továbbá a fejezetek igazgatási címeinél, fejezeti kezelésű előirányzatok beszámolóinál, valamint a központi költségvetés bevételeinek és kiadásainak elszámolásánál.
Az OKM- és az SZMM-fejezeteknél az ÁSZ az igazgatások és a fejezeti kezelésű előirányzatok ellenőrzésén felül az OKM-nél öt intézménynél - ELTE, KÖH, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzést végzett, amelyeket a fejezet ellenőrzési szerve megbízhatósági ellenőrzéssel egészített ki. Az elkülönített állami pénzalapoknál és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainál végzett ellenőrzésnek nem volt célja a beszámolók megbízhatóságának ellenőrzése, hiszen ezeknél a szervezeteknél könyvvizsgáló alkalmazását írja elő a jogszabály, tehát annak megállapításaira támaszkodva végezte az ÁSZ az ellenőrzését.
Ellenőrzésünk alapján 64 javaslatot tettünk, esetenként nyomatékosan megismételve a korábbi javaslatainkat. A jelentés, vagyis az első kötet az összegző megállapításokat és javaslatokat tartalmazza, a függelék pedig tovább részletezi a költségvetési fejezetekre, elkülönített állami pénzalapokra vonatkozó megállapításokat. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium fejezetet illetően az igazgatási és a fejezeti kezelésű előirányzatok mellett, tehát külön még öt intézménynél végzett az ÁSZ megbízhatósági, szabályszerűségi ellenőrzést. Az öt intézményből négy intézményt illetően figyelemfelhívó záradékkal látta el az ellenőrzését, ellenőrzési jelentését, egy intézménynél - ez a BMGE, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem -, korlátozó záradékot adott. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha jól látom, az Oktatási és Kulturális Minisztérium részéről nincs jelen senki. (Jelzésre:) Ön van itt? Elnézést, nem mutatkoztunk be egymásnak. Ha kíván szólni néhány szót, akkor köszönjük szépen.
MÓRÉ TAMÁS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Jó napot kívánok! Móré Tamás vagyok. Az előttem elhangzottakhoz nem tennék most kiegészítést. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor a képviselőké a szó. Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nehéz helyzetben vagyunk. Én úgy véltem, vagy azt reméltem, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól olyan kolléga érkezik, aki szokott. Elnézést főosztályvezető-helyettes úrtól, nem neki szól ez a megjegyzés, csak szeretném előrevetíteni, hogy sok kérdésünk van, lesz a témával kapcsolatban, és a kulturális bizottság ülésén talán joggal várjuk azt el, hogy ilyenkor egy szakállamtitkár álljon rendelkezésünkre, mint ahogy például Závecz Ferenc idején volt. Én ezt megengedhetetlennek tartom, hogy semmibe nézik a parlament kulturális bizottságát az OKM-nél; a mi ellenőrző funkciónkat próbálják semmibe venni, ami a költségvetés tekintetében leginkább a zárszámadásnál jelenik meg. Sajnálom ezt. Ha visszamegy a minisztériumba, legyen kedves, tolmácsolja ezt a feletteseinek. Remélem, hogy majd a költségvetés tárgyalásakor, legalább a jövő hétre változik ez a helyzet - ez nem önnek szól, ne haragudjon. A zárszámadást lapozgatva néhány kérdést szeretnék megfogalmazni. A sorokat nézve nagyon-nagyon sok beszédes adat olvasható ki.
Kezdem a vári rekonstrukciónál. Kinéztem az ablakon, amikor jöttem be, és épp azt láttam, és azt hallom, hogy az idén is éppen nem teljesülnek azok a kifizetések, amelyeknek teljesülniük kellene a kivitelező felé, és lassú a program, a Mátyás-templom felújítása. Az anyagban is azt írják 2008-ra vonatkozóan, hogy tovább folytatódott, de az eredetileg tervezetthez képest némileg csökkent ütemben halad a Budavári Mátyás-templom ilyen és olyan kormányhatározattal előírt rekonstrukciója. Legyenek kedvesek ezt pontosítani számunkra! Az, hogy némileg csökkent ütemben halad, mit jelent egészen pontosan? Mi volt az eredeti határidő, az adott évre milyen munkák elvégzése volt előírva, és mi az a munka, amely nem teljesült? Egész pontosan mit jelent önöknél az, hogy némileg csökkent ütemben halad? Azt is szeretném megkérdezni, hogy miért halad némileg csökkent ütemben.
Az anyagban a 95. oldalon szerepel az Erzsébet téri beruházás. Ez az a beruházás, amiről nagyon sokat beszéltek, beszéltünk mi is; most már hosszú-hosszú évek óta ott áll ez a hely, és ahogy az anyagban írják, továbbra sem született megállapodása a kulturális központ létesítményének átadásáról a Fővárosi Önkormányzatnak. Ha jól számolom, 2002 óta a Fővárosi Önkormányzatot is és a kormányt is ugyanaz a politikai erő vezeti; látszik is egyébként ez a fővároson és az országon is, de itt van egy ügy, át kellene adni a területet. Mi akadályozza önöket? Ha jól emlékszem, Medgyessy Péter valami Európa-terves beszédében is olyan szépeket mondott erről a helyről; tudom, nagyon régen volt, de talán a szocialisták még emlékeznek rá, és hátha a kormány képviselője tud valamit mondani erre. Mi az oka annak, hogy ezt a létesítményt nem sikerült átadni? Most átadták-e már máig, és hol tartanak a tárgyalások?
Az anyagban a 139. oldalon a kulturális alapítványok, közalapítványok támogatását részletezik. Ebben az első, amiről írnak, a Magyar Mozgókép Közalapítvány. A Magyar Mozgókép Közalapítványról írnak majdnem két oldalt. Az egyik ilyen mondás, mondat kitétele, amit itt megfogalmaznak, hogy 2008. évre 4,8 milliárd, illetve 4 milliárd 810 millió forint közvetlen költségvetési támogatást, forrást biztosított a minisztérium a Magyar Mozgókép Közalapítvány és a minisztérium között létrejött, négy évre szóló támogatási szerződés értelmében. Legyenek kedvesek azt elmondani pontosan, hogy a négy évre szóló támogatási szerződés, amit aláírtak, mely évre hány forintos támogatást írt elő, és abból mennyit teljesítettek 2008-ban, mert ez a mondat azt mutatja, mintha lett volna egy négyéves támogatási szerződés, és pont annyit adtak, mint amennyi a támogatási szerződésben volt. Nem fordult-e elő véletlenül, hogy esetleg többet adtak, vagy ne adj' isten, kevesebbet, azaz megint megszegte a szavát a kormány, pedig ez nem szép dolog? Kíváncsi lennék, hogy ezek az adatok pontosan mit mondanak. Egyébként amikor a Mozgókép Közalapítványról írnak hosszan, az nagyon érdekes, főleg összevetve más, egyébként szintén fontos kulturális területekkel. Itt gyakorlatilag felsorolják az egész éves filmtermést, hogy milyen filmek születtek, még talán az igazán nem erős minősítéssel rendelkező filmszemléken szereplő filmeket is felsorolják, egy győzelmi jelentést írnak, hogy melyik film hol, merre, milyen díjat kapott. Mintha mellébeszélnének, és épp a lényeget - azt, hogy a terület hogyan működik, és milyen anyagi keretek között teszi ezt - el akarnák hallgatni. Nekem ez tűnt fel ebben. Olyan sokat írtak a különböző filmek filmszemlén való szerepléséről, aminek sok köze nincs a zárszámadáshoz, hogy gyanút keltett ez bennem, és ha megengedik, lenne néhány kérdésem.
Elővettem az Állami Számvevőszék Magyar Mozgókép Közalapítványnak juttatott költségvetésitámogatás-felhasználás ellenőrzéséről szóló jelentését. Ez a jelentés egy 2006. júliusi jelentés, és abban vannak olyan témák, amelyek érdekelnének, hogy 2008-ban hogyan valósultak meg, hiszen a 2008-as zárszámadásról beszélünk. Azt mondja ez az ÁSZ-jelentés az akkori évről, hogy a kuratórium azzal, hogy az éves költségvetési támogatást meghaladó mértékű döntéseket hozott 2006-ban, finanszírozási kényszerpályát jelölt ki a kormány számára, és behatárolja az Országgyűlés döntési hatáskörét - mondták ezt akkor. 2008-ra vonatkozóan mi a helyzet ezzel a kérdéssel? 2008-ra vonatkozóan hozott-e a közalapítvány a költségvetési támogatást meghatározó mértékű döntést, illetve 2008-ban a közalapítvány a korábbi években hozott, költségvetési támogatást meghaladó mértékű döntései következtében mekkora összeget kellett, hogy visszafizessen? A filmek finanszírozására bevont banki finanszírozás kapcsán mennyi volt, amit vissza kellett fizetnie, és mennyi volt ebből a kamatteher 2008-ban? Ha már ilyen hosszan írnak arról, hogy egy-egy, itthon egyébként nem nagyon nézett magyar film milyen filmszemléken milyen eredményeket ér el, én elvártam volna, hogy amellett ezeket a kérdéseket is itt szerepeltetik; nemcsak egy nagy számot írnak, azt is elnagyolva, hanem ezeket az ügyeket is szerepeltetik a zárszámadásban. Ráadásul az ÁSZ akkori jelentése azt mondta, hogy a hitel felvételekor - mert külső forrást vontak be, kormányengedéllyel tették persze ezt - és a kezességvállalással a közalapítvány megsértette a vonatkozó törvényi előírásokat, mondták 2006-ra vonatkozóan. Helyretették-e már ezt a kérdést a Mozgókép Közalapítványnál? Érdekelne komolyan, hogy a kamatteher 2008-ban mennyi volt, amit vissza kellett fizetni, mert itt a zárszámadásnál érdemes ezt tudnunk.
Arról is szóltak korábban, hogy intézkednie kellett a közalapítványnak a visszatérítendő támogatások szerződés szerinti visszafizetéséről, mert volt, amit nem tettek meg 2006-ban. 2008-ban volt-e ilyen eset? A visszatérítendő támogatásokat visszafizették-e mind abban az évben a közalapítványnál, ahogyan azt a szerződések előírták? A korábbi években probléma volt a Magyar Mozgókép Közalapítványnál, hiszen az ÁSZ szerint is a támogatásokról 2006-ban, 28,6 százalékról, az alapító okirattal ellentétesen nem a szakkollégiumok javaslata alapján, hanem ad hoc bizottságok, illetve felkért szakértők és a munkaszervezet javaslatai alapján döntöttek. 2008-ban volt-e ilyen eset? Volt-e olyan eset 2008-ban, hogy a támogatásokról az alapító okirattal ellentétesen döntöttek, azaz nem a szakkollégiumok javaslatát vették figyelembe, hanem valami mást? 2006-ban ezt elkövette ez az alapítvány. Ez önmagában is elég arra, hogy a kérdés felmerüljön, hogy a későbbi években volt-e ilyen, mondjuk 2008-ban, amely évnek most a zárszámadását tárgyaljuk. El se merem hinni, hogy esetleg ez a gyakorlat még most is folyik, mert akkor azonnali beavatkozásért kiáltana, mint ahogy kiáltott volna akkor is. Azt, hogy ennek a beavatkozásnak milyen mértékűnek kell lennie, a mindenkori kormánynak kell eldöntenie.
A Magyar Mozgókép Közalapítványról szóló részben a 140. oldal alján írnak a nézettségi adatokról is; ha már írtak a fesztiválokról, a nézettségi adatok is szerepelnek. Az előbb röviden utaltam rá, hogy mennyire nézettek a magyar filmek. Itt a következőt írják 2008-ra vonatkozóan: a magyar filmek nézettsége és bevételi adatai az előző évhez viszonyítva az alábbiak szerint alakultak. A 2008-ban bemutatott magyar filmek nézőszáma 889 ezer fő volt, ami a 2007., tehát az előző évi 1 millió 300 főtől 400 ezer fővel marad el. Értik? Tehát körülbelül egyharmadával csökkent a magyar filmek nézettsége, és ez igaz nemcsak az abban az évben készült filmek nézettségére, hanem az abban az évben összességében bemutatott, forgalmazott magyar filmek nézettségére: egyharmadával csökkent a nézőszám. Ez a folyamat, ez az adat, amit a minisztérium ideírt, hogy is mondjam... Megfordult-e a minisztérium fejében az, hogy ha egy ilyen folyamatról van szó, akkor esetleg ezen a területen tenni kellene valamit? Bármit fogalmazott-e meg a minisztérium az ügyben, hogy itt teendő van? A közalapítvánnyal ebben az ügyben folytak-e - mert a Magyar Mozgókép Közalapítvány jelenleg a filmtámogatási rendszer középpontjába állított szervezet - bármilyen hivatalos tárgyalások, ahol erről a kérdéskörről, erről a problémáról, ha szabad ezt mondanom erre, hogy ez probléma, polemizáltak? Mit gondol a minisztérium, és mit tett a minisztérium a 2008-as adatokat látva?
A közhasznú társaságokról, illetve nonprofit kft.-kről is hosszú adatsorban értekezik az anyag, ami nagyon jó. Én egy elemet emelnék ki, jelezvén, hogy gyakorlatilag mindegyikkel kapcsolatban akár hasonló kérdéseink is lehetnének. A Műcsarnok Nonprofit Kft.-t emelem ki, azért is, mert a korábbi években, amikor még éppen átalakulóban volt a Műcsarnok intézményből nonprofit kft.-vé, azt mondták, hogy nem ildomos dolgokat kérdezni a Műcsarnokról, hiszen az év egyik felében még intézmény volt, az év másik felében nonprofit kft., szervezetileg sem tisztázott a dolog. Most már tisztázott volt 2008-ban, azonban a Műcsarnoknak tíz sort nem szánnak, ellentétben a Magyar Mozgókép Közalapítvány két oldalával, pedig a Műcsarnokban is biztos voltak kiállítások, amelyekről lehetne írni, hogy milyen nagyszerű teljesítmények voltak, mint ahogy a magyar film világáról nagyon hosszan értekeznek. De azért mindenképpen megszívlelendő és érdekes kérdés, hogy a Műcsarnokban 2008-ban, ha jól látom, összesen 33 ezer 962-en voltak. Szeretném megkérdezni, hogy nem írtak-e el itt valamit? Véletlenül nem 132 ezer? Én Debrecenben vagyok képviselő, ott van egy részben hasonló profilú intézmény, a MODEM, amely ugyan csak 250 millió forint támogatást kap a várostól, az államtól nullát, ez a Műcsarnok közel 500 millió forintot kap, és nézőszámban azt látom, hogy itt mintha nagyságrenddel kevesebb néző lenne a budapesti Műcsarnokban. Ha ez az adat nem tévedés - de megengedem, hogy az, és elírták -, akkor azt szeretném megkérdezni, hogy mi az oka, hogy csak ennyien látogatják ezt a nemzeti intézményt? A kiállításpolitikával van baj? Rossz helyen van az intézmény? Nehezen megközelíthető? A BKV a hibás ezért? Elnézést, hogy egy kicsit így adom elő, de ha ez a szám igaz, akkor ez vicces, vagy inkább szomorú, tehát nem is biztos, hogy szabad ezzel viccelni. Mi a helyzet a Műcsarnoknál, és hogy pontos legyek, akkor visszalapozok, és megnézem, hogy mennyi támogatást is kapott 2008-ra ez az intézmény. Tévedtem: 387 millió 600 ezer forintot, ami azért persze jelentős támogatás, főleg látva, hogy az országban más intézmények milyen támogatást kapnak, és milyen lehetőségei vannak működésre.
A Művészetek Palotájáról is szól az anyag a 180. oldalon. A Művészetek Palotája egy működő intézmény, egység nagyon sok profillal, mondjuk így, és kicsit elnagyoltnak éreztem még ekkor is azt, hogy a látogatottságról azt írták, hogy a látogatottság főben - a mértékegység is jól meg van adva - körülbelül 500 ezer. Ez azt jelenti, hogy körülbelül félmillióan látogatták a Művészetek Palotája rendezvényeit, írják ebben az anyagban nekünk. Ha már így írják, hogy ez körülbelül ennyi, akkor legyenek kedvesek, mondják már meg, hogy hogyan becsülték ezt. Van-e 157 ezer 351 jegy, amit eladtak, és a többit becsülték, az egészet becsülték, vagy mi a metódusa ennek a pont félmilliónak? Nem 530 ezer 725, hanem 500 ezer körülbelül. Úgy körülbelül értem, de egy olyan intézmény, ami több milliárd forintos támogatást kap, és annak beszámolója van itt előttünk, és ha már megteszik azt, hogy adnak adatot, akkor oldjuk már fel, hogy mit jelent ez a körülbelül, és ez mely intézményegységek adataiból jött össze. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremnél körülbelül hányan voltak, az egyéb produkciókon körülbelül hányan voltak, ha ideszámítják a Ludwig Múzeumot, ott körülbelül hányan voltak, vagy esetleg ott pontosan tudjuk; vélem, hogy igen, mert azt ki lehet olvasni esetleg máshonnan, de ha ezt ki lehet olvasni máshonnan, akkor itt miért csak a körülbelül szerepel? Ilyen kérdéseim vannak a Művészetek Palotájával kapcsolatosan.
A Nemzeti Színházról se írtak túl sokat, mintha ott nem születtek volna komoly munkák, ellentétben a magyar filmiparral, ahol a nézettségről tudjuk, hogy egyharmadával csökkent a magyarországi nézettség, de jó hosszan írtak róla. A Nemzeti Színházat nem méltatták arra, hogy a produkcióikról írjanak úgy, ahogy egy-egy produkcióról, egy-egy filmről írtak; itt nem írtak róla. Mi az oka ennek az egyenetlenségnek tartalmi értelemben a szöveges részben, hogy egy Nemzeti Színház kapcsán nem sikerül a műsorpolitika erényeit ecsetelni, míg a Magyar Mozgókép Közalapítvány kapcsán a magyar filmek ügyében ez sikerül? Azért kérdezem ezt, mert hátha van valami oka a slendriánságon, az oda nem figyelésen túl. Lehet, hogy ez egy kultúrpolitikai tett, azért teszik ezt, nem tudom, mégis, mi lehet ez, hogy az egyik területet ennyire kiemelik, a másikat pedig oly kevéssé.
A reneszánsz évről is írnak ebben az anyagban. Én szeretném, ha feloldanák ezt a táblázatot, hátha csak én tévedek, és nem a miniszter úr hazudott. Azt mondták, hogy 4 milliárd forint. Hiller István nagy lufis, léggömbös, néprajzi múzeumos csinnadrattával bejelentette - önmagában az is kérdés, hogy az a program például mennyibe került - a reneszánsz év megnyitását, és azt mondták, hogy 4 milliárd forintot szánnak a reneszánsz évre és a mindenféle programokra. Ez az adatsor mintha azt mutatná, hogy helyből 1,7 milliárd forinttal csökkentették, módosították az adatsort, a módosított előirányzat már csak 2 milliárd 200 millió forint, vagy valamivel több annál, és egyébként pedig a 2008. évi teljesítés levezetésének a végén az összes kifizetésnél 1,9 milliárd forint szerepel. Tehát akkor mégse 4 milliárd forint volt, hanem 1,9 milliárd forint; csak azért, hogy a későbbiekben is tudjunk adni a miniszter úr szavára. Mi magunk általában tudjuk, hogy a fele sem igaz annak, amit mond, de hátha most ez mások előtt is megvilágosodik, látva a számokat. Ezért kérdezném, hogy tényleg ezt jelentik-e ezek a számok, vagy én tévedek. Egyébként a reneszánsz évnél még csak annyit, hogy az, amit pedig kifizettek, nagyon-nagyon sokféle programra került elköltésre, sokféle programot támogattak belőle. Beszéltünk is erről itt bizottsági ülésen, de azért most itt van egy program előttünk, amely a következő alpontokból áll: a vidéki ifjúsági klubok élőzenei programjának támogatása, a hazai könnyűzenei előadók első lemezeinek támogatása, már kiadott nagylemezzel rendelkező hazai könnyűzenei előadók lemezeinek támogatása, tehetségkutató versenyek támogatása, vidéki könnyűzenei klubok infrastruktúratámogatása és menedzsmentpályázat. Ez az úgynevezett PANKKK-program, ami volt az előző években is. Most a reneszánsz évbe betolták ezt a programot, nem adtak rá külön pénzt, ha jól látom, és ezeknek a témáknak, amiket felsoroltam, a következő nevet adták, az egésznek, merthogy reneszánsz év: "a modern reneszánsz bemutatása a különböző zenei stílusok segítségével - PANKKK-program". Nem érzik nevetségesnek ezt? Hogy is mondjam, nem szégyellik magukat a minisztériumban, hogy ennyire megalázzák a területet, és nem mondják azt, hogy nincs most pénz a PANKKK-programban, a reneszánsz programon keresztül kapjátok? Ehelyett azt mondják, hogy van reneszánsz program, és mindenféle vicces neveket kitalálnak, ráerőltetnek. Komolyan, ez annyira állatorvosi ló, hogy pont olyan az egész, mint ahogyan kormányoznak: tehetségtelenül, hozzá nem értve, és a kulturális területet szétzüllesztve. Remélem, hogy ez majd meg fog változni, és bízom benne, hogy a másik kérdésemre kapok válaszokat, ami alapján egy kicsit jobban hiszünk abban, hogyan lehet ezt máshogyan csinálni. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük. További felszólalás? (Halmai Gáborné: A válasz után.) Valaki későbbre halasztja a megszólalását. Reagálást kérnék szépen.
MÓRÉ TAMÁS (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Hadd válaszoljak sorban. A várrekonstrukcióra vonatkozóan: az építkezés során felmerült fizikai körülményeknek köszönhető, tehát nem forrásfüggő változások vagy döntések születtek, hanem arról van szó, hogy olyan, az építkezést befolyásoló fizikai körülmények merültek fel, amelyek korábban nem voltak látóképben, ebből adódóan pótmunkákat kell a beruházónak elvégeznie, és ebből következik az, hogy ez a beruházás késést szenved.
A második kérdéskör volt az Erzsébet téri gödör. Az Erzsébet téri gödörnek egy nagyon furcsa helyzete van, ugyanis lényegében azt a magyar állam a budapesti önkormányzat javára végezte, mint beruházást. Ebből adódóan - és most egy teljesen technikai problémával állunk szemben - ez a befejezetlen beruházás az Oktatási és Kulturális Minisztérium könyveiben szerepel, ehhez képest a tulajdonjoga ugyanakkor a budapesti önkormányzatnál van. Azt a technikai problémát kell tudnunk megoldani, hogy ez az OKM könyveiből kivezetésre kerüljön, és a budapesti önkormányzat könyveibe bevételezésre kerüljön. Szándékosan nem az átadás szót mondom, hiszen az átadás már a tulajdonjog mozgásával együtt is történne, ami már nem lehetséges, hiszen a tulajdon már a tényleges gazdánál van. Erre az idei évben a költségvetési törvényben igyekszünk megoldást találni.
A további kérdések, amelyek az MMK-ra vonatkoztak: itt azt tudom megerősíteni, hogy valóban úgy tűnik, hogy kellően, sőt talán túlságosan is hosszan tárgyalta a témát az anyag, és köszönjük az ezzel kapcsolatos észrevételeket. Azt tudom ígérni, hogy a feltett kérdéseket jegyzeteltem, és továbbítom az illetékes kollégáknak.
A reneszánsz évhez kapcsolódóan tennék még egy észrevételt. Ez arról szólt, hogy 1,7 milliárd forinttal már csökkent a módosított előirányzat. Ez is egy technikai dolog, tehát abban az esetben, amikor fejezeti kezelésű előirányzatról intézményeket költségvetési szervnek adunk át, forrást, az átcsoportosítással történik. Ebben az esetben a fejezeti kezelésű előirányzat módosítása révén az valójában csökken, az előirányzat felhasználása az intézménynél történik meg, tehát ez tisztán a konszolidációs okok miatti technikai eljárás, ami kötelezően követendő bármilyen esetben. A további kérdéseket az érintett kollégáknak továbbítom. Köszönöm.
ELNÖK: Bocsánat, miután személyesen nem ismertük egymást, és valószínűleg a többség így van vele, megmondaná, hogy milyen részlegnek a főosztályvezető-helyettese, hiszen feltehetően pénzügyekkel foglalkozik. (Móré Tamás: Költségvetési és közgazdasági főosztály.) Köszönöm szépen. Csak a jegyzőkönyv kedvéért kérdeztem. További kérdés vagy észrevétel? (Jelzésre:) Halmai Zsuzsa!
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Valóban egy zárszámadás és az ahhoz kapcsolódó ÁSZ-jelentés elég sokféle következtetésre adhat okot. Én azt gondolom, hogy három dolog nagyon fontos ebben az ügyben. Egyrészt, hogy a valóságban próbáljuk meg reálisan látni a folyamatokat, másrészt ezekből a folyamatokból olyan tanulságokat levonni a stratégiai irányokra, szabályszerűségre, a finanszírozási módokra, amellyel, mondjuk, egy következő évi költségvetést tudunk befolyásolni, vagy ott tudja a mi gondolkodásunkat befolyásolni. Több ügy, amelyeket felvetett képviselő úr, nyilván ezek fontos kérdések, hogy tisztázásra kerüljenek, de én ennél is fontosabbnak gondolom azt, hogy azért egy picit a tendenciákról is beszéljünk. Ezt hadd közelítsem a tapasztalat oldaláról először. Ebben az évben, amelyet egyébként a reneszánsz évének is hívtunk, a kulturális területen, vidéken és a fővárosban számtalan olyan rendezvény volt, ami azt a kort 2008-ban megörökítette, ráirányította a figyelmet, és nagyon magas nézőszámmal rendezvényeket produkált. Lehet ezt kritizálni belső programokban, vagy hogy ezeket a programokat ki bonyolította, mennyiért, vagy jó-e az összeadás, de én azt gondolom, hogy azt a tendenciát, amely azt mondta, hogy a kulturális területen is szükség van innovációra, szükség van a hagyományok bizonyos évfordulókhoz kötődő felelevenítésére, én azt gondolom, hogy ez tendenciának abban az évben megfelelő volt.
Azt is szeretném elmondani, hogy én például azt néztem meg az anyagban nagyon részletesen, hogy a közkultúrára, a vidékfejlesztésre milyen gazdasági hátteret tudtunk biztosítani, hogy folytatódtak-e azok a programok, amelyek az előző években elkezdődtek. Itt konkrétan azt találtam számokkal is alátámasztva, hogy az úgynevezett Közkincs-programon belül - legyen az a reneszánsz évhez kötve vagy azon kívül - igenis, történt előrehaladás, valamint történt egyfajta konzekvens fejlesztés, hiszen ha az egyik évben elindítunk például a kortárs zene területén új együtteseket, akkor fontos, hogy azoknak a következő években bemutatkozási lehetőségeket is biztosítsunk. Ha elindítunk a kistérségi együttműködések esetében úgynevezett Közkincs-kerekasztalokat, akkor fontos az, hogy a következő évben - és ez így is történt -, mondjuk, a kistérségi szinten legyen olyan közművelődési, közgyűjteményi szakember is, aki ezt segítse, hiszen a korábbi időben erre nem volt példa. Az is fontos, hogy ha elindítunk felújításokat a vidéki területen, akkor ennek legyen folytatása; a Közkincs-programban ez így is történt. Az persze egy nagyon fontos kérdés, amit képviselő úr felvetett, hogy amikor meglehetősen nagy összeg került éppen a filmtörvény jóvoltából erre a területre, akkor a filmkészítés mellett a nézők számának alakulása hogyan történik, és ebből le kell vonni a következtetéseket. Nyilván nagyon lényeges az, hogy adjunk teret és lehetőséget arra, hogy nemcsak az alkotóműhelyek, hanem a befogadást segítő art mozik is kapjanak támogatást. Az anyagból kiderült, hogy 2008. évben már erre a területre is irányult normatív támogatás. Vitatni persze mindig lehet ennek a nagyságrendjét, és nyilván mi sem vagyunk sohasem ez ügyben elégedettek, de én azt mondanám, hogy inkább most arra kell a hangsúlyt fektetni, hogy még inkább odafigyelés történjen normatív és pályázati úton is arra, hogy azok a helyek, amelyek a magyar filmek és az új irányzatok bemutatását jelentik, kapjanak valamilyen plusztámogatást ahhoz, hogy a nézők oldaláról is megpróbálják erre a területre ráirányítani a figyelmet.
Szeretnék még egy picit én is az ÁSZ-jelentésre is kitérni. Ott nevesítve voltak ezek a bizonyos területek, mint a gödör, amelynek sorsát maga az ÁSZ is hiányolja. Én még egy területet láttam, ahol szeretnék kérdést feltenni, ez pedig a műemlékek helyzete. Sok esetben a kezelő szervezetnél a műemlékek jogi helyzete nem rendeződött egészen. Nagyon fontosnak tartanám azt, éppen a jövőbeli tendenciák miatt, hogy nagyon tiszták legyenek ezek a viszonyok, hiszen ebben az esetben ezeknek a műemlékeknek a megtartására, felújítására, hozzá kapcsolódó befektetésekre vagy állami támogatásokra talán tisztább viszonyok között kerülhetne sor. Azt írja az anyag, hogy további műemlékeket a miniszter kikérése alapján átvételek alatt álló ingatlanokként kezelik, amelyekhez a vagyonkezelési szerződés megkötésére nem került sor. Szeretném megkérdezni, hogy ennek milyen oka van pontosan, mert én azt gondolom, hogy a jövőre nézve ez például egy olyan terület, ahol talán szükséges, hogy intézkedésekre is sor kerüljön. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, megszólalás? (Jelzésre:) Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Képviselő Asszony! Az art mozi kérdését említette: egyetértünk, szerintem is fontos a terület, és kell kezdeni valamit az üggyel. Én úgy látom, hogy többek között az is az oka annak, hogy ide jutottunk, hogy 2007-ben megszüntették azt az artmozi-támogatási rendszert, ami a költségvetésen keresztül közvetlenül a költségvetési fejezeten belül létezett, és azóta nulla forintot biztosítanak önök támogatásként. Minden parlamenti költségvetési vitában én azóta beterjesztettem, hogy az a korábbi 100 millió forint álljon rendelkezésre az art moziknak, és többek közt ön is és a többiek ezt mindig leszavazták; ez így volt 2007-ben, 2008-ban. Értem, amit mond, egyetértünk, csak tenni is kell képviselőként: például azokat a módosító indítványokat, amelyek az art mozi támogatását szolgálják, akkor támogatni kell. Ráadásul ezek olyanok voltak, amiket korábban önök is támogattak, hiszen benne volt a költségvetésben több éven keresztül, csak egyik évről a másikra megszűnt. Ennek következményei lehetnek; például lehet az is a következménye, hogy nem lesz kellő olyan hely kellő minőségben, ahol a magyar filmeket a nézők megnézik egyre többen, hiszen látjuk, hogy egyre kevesebben nézik. Egyébként pedig egy zárszámadás azért is jó, mert fel lehet hívni a figyelmet arra, hogy egy következő évi költségvetés ügyében mire kell odafigyelni. Csak egy adalékot mondok; körülbelül 527-et mondhatnánk, és azért emelem ki ezt az egyet, amit mondani fogok, mert ön említette a közkultúra fontosságát.
Beszéljünk csak egy pici ideig arról, hogy mi a helyzet a települési önkormányzatoknak nyújtott normatívák kapcsán, és mi volt 2008-ban. 2008 az az év volt, amikor a települési önkormányzatoknak juttatott normatívák reálértéken jelentősen csökkentek. Persze a 2007. év is ilyen volt, akkor nem is csak reálértéken, hanem egyszerűen pénzt vettek el a megyei önkormányzati normatívák, a megyei múzeumok, a megyei levéltárak, a megyei könyvtárak fenntartásától, de a települési önkormányzatoknál is 2008-ban történetesen egy fillérrel sem emelkedett a normatíva, miközben drágább lett a helyi könyvtárak könyvbeszerzése, a rezsi, kifizetni a könyvtárak fenntartását és így tovább. Ezzel az önkormányzatok nyakára több milliós terhet tettek önök, vagy mondhatjuk azt, hogy több milliárd forintot vontak el az önkormányzatoktól az elmúlt években a normatívák kapcsán. (Dr. Lukács Tamás az ülésterembe érkezik.) Na most, 2008 is egy olyan év volt, amikor reálértéken csökkentették a vidéki művelődési házak, könyvtárak, megyei intézmények fenntartására adott központi támogatást. Jó lenne beszélni arról, hogy ez jövőre ne így legyen. Látjuk, hogy milyen nehézségeket okozott ez a korábbi döntésük a településeknek, milyen nehézségeket okozott a kulturális intézményeknek, a kulturális intézményekben dolgozóknak, és milyen károkat okozott ez társadalmi értelemben, hiszen nem tudtak azok a programok létrejönni nagyon sokszor, amelyek a korábbi években megvalósultak; nem olyan színvonalon, nem olyan módon tudott működni ez a rendszer. Most csak mondom röviden, és akkor képviselő asszony is fel tud készülni majd szavazatával, hogy a 2010-es költségvetésnél ne csökkenjen tovább a normatíva. Most egy trükkel önök össze próbálják vonni az üdülési, sportnormatívát a kulturálissal, és az egyébként most adott, valamivel több, mint 1100 forint/fő települési normatívát így 390 forintra fogják csökkenteni. Tehát amikor arról beszélünk, hogy a közkultúra kapcsán micsoda fejlesztések, programok vannak, ne felejtsük el azt, hogy ezek akkor tudnak hasznosulni, ha az intézményeink, Magyarország kulturális intézményei működni tudnak, és önök most a jövő évi költségvetésben pontosan ezt akarják ellehetetleníteni. 2008-ban még nem sikerült, itt van a zárszámadás előttünk, látjuk a számokat; kérem, hogy ne csökkentsék ezeket a normatívákat, ha már arról beszélünk, hogy egy zárszámadás milyen előremutató tud lenni, és üzeni nekünk, hogy a következő költségvetési évben mire kell jobban odafigyelni. Az egyik legfontosabb a 2010-es költségvetésben kulturális értelemben a kulturális normatíva drasztikus csökkentésének megakadályozása - ha megengedi, erre hívnám fel a figyelmüket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Kérdések fogalmazódtak meg, amire még nem hallottunk reagálást. A Számvevőszék részéről, ha Halmai Zsuzsa kérdésére választ kaphatnánk, illetve más felmerült kérdésekre. Tessék parancsolni!
SZILÁGYI GYÖNGYI (Állami Számvevőszék): Én talán az MMK-ra térnék ki, a Halász úr korábbi észrevételére. Ez egy ÁSZ által végzett, több évet átfogó ellenőrzés volt, a zárszámadás során pedig egy évet átfogó ellenőrzés. Olyan átfogó ellenőrzés 2-3 év múlva következik be az ÁSZ részéről, ennélfogva nem tudok válaszolni a kérdésére, mert a 2008-at is néhány ember végzi, és ilyen részletesen nem, de amennyiben az átfogó ellenőrzésre kerül sor, akkor biztos vagyok benne, hogy ezeket mind meg fogják vizsgálni, mert mindig fontos pontja az ellenőrzésünknek az utóellenőrzés, tehát kitérünk arra, hogy az előző években tett észrevételeink hogyan hasznosultak. Mint ahogy korábban jeleztem is, sajnos egyre többször kell ismételten felhívni a figyelmet a korábbi javaslatok nem teljesítésére. Ennyit tudok mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Halmai Zsuzsa!
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Fontos, hogy egy irányba aggódjunk, képviselő úr. Néhány adalékot azért visszamenőleg szeretnék mondani. Abban az időszakban, amikor képviselő úr a Közkincs-programot jellemezte, arról nem beszélt, hogy a helyi normatíva mellett ez idő alatt került évente bővítésre az úgynevezett kistérségi mozgókönyvtári normatíva, és egyébként éppen én voltam az, aki ennek a közművelődési területre való kiterjesztése ügyében is többször tettem módosító javaslatot. Ez ma azt jelenti, vagy ebben az időben azt jelenthette, hogy ezeken a településeken maguk a kistelepülési közösségi könyvtári, mozgókönyvtári ellátó helyek évente közel 1 millió forintnyi összeghez jutottak, és ilyen előtte hosszú-hosszú ideig nem volt. Ahol ezt meg tudták csinálni, ott ez segített.
Abban érdemes egyébként közösen gondolkodni, hogy az egész rendszert lássuk együttesen, hogy arra tudjunk módosításokat vagy megoldásokat keresni akár most, akár a jövőben is, bármelyik kormányzat, hogy teljes és lefedő legyen ez a rendszer, hogy hálózatban legyen, hogy legyen ennek települési, kistérségi lába, és tudjuk, hogy nagyon sok probléma van még a megyei és a regionális területeken is. Ez egy átalakulóban levő folyamat, amelynél, azt gondolom, hogy nagyon fontos elemek vannak. Arra pedig, és csupán ennyit - ha már megszólíttattam - szeretnék visszautalni, hogy minden évben nem mi terjesztjük be a költségvetést, hanem a kormányzat. Nekünk képviselőként arra van lehetőségünk a költségvetés tárgyalásának időszakában, hogy olyan módosításokat tegyünk, ami szerintünk szakmailag helyes, egyébként pedig a forrásoldalon, ha valahová át akarunk csoportosítani, akkor javaslatokat tehetünk, hogy azt honnan vonjuk el. Ha ebben ügyesek és sikeresek tudunk lenni, akkor tudunk segíteni a szakmának. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Több jelentkezőt nem látok, úgyhogy ennek megfelelően a vitát lezárom. Szavazás következik. Arról dönt a bizottság, hogy a 2008-as költségvetési beszámolót általános vitára alkalmasnak tartja-e.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Aki igennel szavaz, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz. Aki nemmel szavaz? (Szavazás.) Tíz. Ez egy kicsit több a lehetségesnél, de majd megtárgyalják a képviselőtársak, hogy ki az, aki egy kézzel szavazott. (Derültség.) Kilenc nem.
A bizottság többsége - ha már számszaki beszámolónál vagyunk - általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot. (Halász János: Olyan volt, mint a beszámoló.) Akkor nincs egymásnak szemrehánynivalónk.
10 igen szavazattal, 9 nem ellenében a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartotta a beszámolót. Köszönjük szépen.
Áttérünk a következő napirendi pont tárgyalására. Közben, míg a színpadon helycsere történik, felhívom a figyelmet, hogy itt nem szóban kell a parlament plénumát tájékoztatni a többségi, kisebbségi véleményről, hanem - ugyanúgy, mint a költségvetésnél - írásban. Kérném a többségi, illetve kisebbségi vélemény megfogalmazóit, hogy a lehető legrövidebb időn belül a véleményeket juttassák el a bizottság apparátusához! Érdeklődve nézek körül, hogy az időben érkezett, 2007-es Magyar Televízió kuratóriumi beszámolóhoz a személyek megjelentek-e, de nem látom őket. (Nagy Attila: Nagy Attila vagyok, az MTV gazdasági igazgatója.) Ez, szemben az előző témával, a kuratórium ügye, tehát önt szeretettel látjuk, de a kuratórium... (Nagy Attila: Czeglédi úr kért meg, hogy jöjjek el, de ő is úton van. Nem tudom, hogy miért nem ért ide.) Még egyszer mondom, szeretettel üdvözöljük, és örülünk, hogy itt van, de itt őt illeti a szó. (Halász János: Ügyrendben kérnék szépen szót.)
Halász alelnök úr ügyrendi kérdésben kíván szót kérni.
Halász János ügyrendi javaslata
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az lenne az ügyrendi javaslatom, hogy tartsunk félórás szünetet, az indoklásom pedig az, hogy tekintettel arra, hogy a Magyar Televízió kuratóriumának képviselői az előre meghirdetett és egyeztetett időpontban nem állnak rendelkezésünkre, ez a legnagyobb gesztus, amit megtehetünk feléjük. Az anyag ismeretében különösen nagy tett, ha megvárjuk őket. Félórás szünetet javasolok. Köszönöm.
ELNÖK: Akkor a szünettel én a magam részéről, képviselőként, egyetértek, de negyedórás szünetet javasolok és nem félórásat. Én itt leszek negyed óra múlva is. (Halász János: Jó munkát, elnök úr! - Derültség.) Köszönjük szépen. Tellér képviselő úr ügyrendben.
TELLÉR GYULA (Fidesz): Ha negyed óra múlva se lesznek itt a Televízió Közalapítvány kuratóriumának képviselői, akkor nélkülük tárgyaljuk, vagy elnapoljuk?
ELNÖK: Akkor nélkülük tárgyaljuk. Nem kötelező itt lenni, ez előny. Kérdezem a bizottság tagjait, akik szavazni kívánnak, hogy a negyed órás szünetet elfogadja-e a bizottság. (Zaj.) Egy kis figyelmet kérnék! Három lehetőség van. Halász képviselő úr javaslata a félórás szünet, az én javaslatom a negyed órás szünet, vagy az elnök úr nélkül azonnal elkezdjük tárgyalni a kuratóriumi beszámolót. (Halász János: Visszavontam a javaslatomat; így egyszerűbb.) Az előző sorrendnél maradva az a kérdésem, hogy a negyed órás szünetet ki támogatja.
Döntés az ügyrendi javaslatról
Aki a negyed órás szünetet támogatja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Nyolc. Aki azt mondja, hogy azonnal tárgyaljuk a kuratóriumi beszámolót? (Szavazás.) Kettő.
Akkor egyelőre határozatképes a bizottság, és a többség úgy döntött, hogy negyed 12-kor folytatjuk a bizottsági ülést. Kérnék szépen mindenkit, hogy jelenjen meg! Ha nem lesz határozatképes a bizottság, nem tudunk várni, hanem azonnal bezárjuk a bizottsági ülést. Köszönjük szépen.
(Szünet: 11.04-11.18)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A bizottsági ülést folytatjuk. Üdvözlöm a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnökét és Televízió gazdasági vezetőjét!
A megtárgyalandó napirend a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának 2007-es beszámolója. A bizottság döntésétől függően a parlament számára előterjesztést, határozati javaslatot készítünk arról, hogy mit javaslunk az Országgyűlésnek a beszámoló elfogadását illetően.
Megkérném Czeglédi elnök urat, hogy röviden szóban egészítse ki az írásos beszámolót.
Dr. Czeglédi László szóbeli kiegészítése
DR. CZEGLÉDI LÁSZLÓ elnök (Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Jó napot kívánok mindenkinek! Szóban csak két mondattal szeretném kiegészíteni, hogy tizenegy alkalommal tárgyaltuk ezt a beszámolót, és kompromisszumok sorozata által fogadtuk el ezt a szöveget. Az elnökség 2007-ben 38 ülést, 6 kuratóriumi ülést tartott; az elnökség beszámolt 2007-ben a korábbi négy évről is, amit ugyancsak megküldött a tisztelt bizottságnak is. Köszönöm szépen. Várom a kérdéseket, ha vannak.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor a képviselőké a szó. Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim és a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának jelenlévő tisztelt képviselői! Elolvastam a 2007. január 1. és december 31. közötti tevékenységről szóló beszámolót, és két bevezető megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik már a litániaszerűen ismétlődő megjegyzések közé tartozik, hogy elég abszurd dolog, hogy 2009. második félévében a 2007-es teljesítményről szóló beszámolót tárgyaljuk. Ilyenkor már az ellenőrzésnek és az ellenőrzésben feljövő esetleges javaslatoknak vagy indítványoknak nem sok ereje és értelme van.
A másik megjegyzésem az, hogy én két említésre méltó pozitívumot találtam ebben a beszámolóban, és ezt szeretném előrebocsátani: az egyik pozitívum a beszámoló nagyfokú őszintesége. Úgy ítélem meg, hogy nem takargatja vagy leplezi a kuratóriumi beszámoló azokat a tényleges folyamatokat, ütközéseket, nehézségeket, amelyek a 2007-es évi tevékenységük során felmerültek. A másik ilyen, pozitívan említhető dolog, amit ugyancsak egyáltalán nem tartok másodlagosnak vagy lekicsinylendőnek, hogy a Televízió a gazdálkodásában a bevételeihez szabta a kiadásait, és ennek következtében ebben az esztendőben, ha jól értem a beszámolót, adósságot nem halmozott fel. Ugyanakkor a beszámolóból egy csomó más olyan probléma bontakozik ki, amelyeket, aki elolvasta a beszámolót, maga is meg tud állapítani. Én nem akarok ezeken túlságosan hosszan nyargalni, inkább csak a számomra meglepőeket vagy megdöbbentőeket sorolom fel.
Az első a Nap-kelte problémája. Azt, hogy a Nap-kelte hír- és politikai műsorai nem kiegyensúlyozottak, régóta lehet tudni. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői tudomásom szerint jó ideje nem szerepelnek a Nap-keltében, mert nem akarnak elmenni, de azért nem akartak elmenni, mert számukra elfogadhatatlan arányú műsoridőt és figyelmet kaptak. Ez az egyik dolog. Csak annyit jegyzek még meg, hogy 1996-1998 között magam is a kuratórium elnökségének tagja voltam, és a Nap-kelte-szerződéssel kapcsolatban már akkor is folytonos viták voltak, mert a Nap-kelte szerződése, szerződései és szerződéshosszabbításai akkor is igen intenzív viták tárgyát képezték. Én azok közé tartoztam annak idején, akik előnytelennek tartották a Nap-kelte szerződési feltételeit a Televízió számára.
A másik probléma egy nagyon súlyos probléma: ez a székházprobléma. Ezt azért nem akarom elkezdeni részleteiben kifejteni - természetesen meghallgatom, ha valaki más ezt megteszi -, hiszen Cser-Palkovics képviselő úr annak idején egy külön indítványt tett arra nézve, amit aztán a plenáris ülésen megtárgyaltunk, hogy a székházüggyel kapcsolatos dokumentumokat és magát azt a szerződést, amelynek alapján a Magyar Televízió bérli a jelenlegi székházingatlant, hozzák nyilvánosságra. Ebben a nyilvánosságra hozatali ügyben valami történt, de ahogyan én informálva vagyok, a teljes igazság a bérleti szerződésben foglalt díjakról nem került napvilágra, és nem derült teljes mértékben fény a Millennium Kft. a tulajdoni viszonyaira. Az akkori ismereteink szerint - már tudniillik a Cser-Palkovics-indítvány vitájára vonatkozik ez az akkori tudásunk szerint - itt olyan cégkapcsolatok vannak, amelyek végső soron ciprusi off-shore-cégekhez vezetnek vissza, és nem lehet megszabadulni attól a gyanútól, hogy az az igen előnytelen és a Televíziótól igen nagy mennyiségű pénzt elvonó szerződés végső soron egy pénzszivattyú, amelynek a végállomása Limasszolban bejegyzett off-shore-cég, -cégek vagy -cégbirodalom.
A beszámoló már a múltkor is számunkra ismeretes melléklete a Magyar Televízió kuratórium ellenőrző testületének jelentése. Ezen kívül ennek a szerződésnek a létrejöttével kapcsolatban is súlyos aggályokat fogalmaz meg egyrészt az a kormányhatározat, amelyikre a szerződés hivatkozik: az nem lehetett volna alapja, jogforrása magának a szerződéses eljárás elindításának, és egy olyan szerződéses eljárás keretei között bonyolították ezt az ügyet, amely erre nem alkalmas, tudniillik az már meglévő ingatlan bérleti jogára vagy tulajdonjogának megszerzésére irányulhat, nem pedig egy zöldmezős beruházás végrehajtására. Ezek nagyon súlyos dolgok szerintem.
A beszámoló foglalkozik hosszasan a szervezeti és működési szabályzat problémáival, méghozzá két összefüggésben is. Az egyik összefüggés az, hogy magának ennek a dokumentumnak a szövegét módosítani kellett volna vagy kellene a beszámolóban is felsorolt kifogások figyelembevételével: a túlszabályozottságát, a párhuzamos hatáskörök biztosítását és egyéb problémákat meg kellett volna vagy meg kellene szüntetni, mindenesetre a 2007-es beszámoló ilyen módosításról nem tud beszámolni. A szervezeti és működési szabályzattal kapcsolatos másik dolog, amit meg kellene jegyezni, vagy meg kell jegyezni, hogy a szervezeti és működési szabályzatban foglalt célok és eljárások teljesülését ellenőrizni kellett volna, és ez az ellenőrzés évről évre elmarad a beszámoló szerint.
Az egyik legsúlyosabb megjegyzésem a következő. Az tűnik ki ebből a beszámolóból, hogy a Televízió az előirányzott létszámcsökkenést 2007-ben nem valósította meg, sőt éppen ellenkezőleg: ha jól emlékszem, 200 fővel vagy nagyjából 200 fővel növekedett a Televízió létszáma, holott éppen ennyivel kellett volna csökkennie. Ez azt jelenti, hogy a költségfelhasználásban a többletfoglalkoztatás költségei erőteljesen benne vannak. A székházügyben elmegy egy csomó pénze a Televíziónak, a létszámproblémák miatt elment egy csomó pénze a Televíziónak. Ha ilyen feltételek mellett tartotta a Televízió azt a gazdálkodási irányelvét, hogy annyit költ, mint amennyi bevétele van, akkor bizony valahonnét a túlfoglalkoztatás pénzét el kellett venni, és a beszámoló módot ad arra, hogy kikövetkeztessük, hogy honnan vették el ezt a pénzt. A Televízió terve előirányzott egy bizonyos mértékű saját gyártást, aminek talán valamivel több mint egyharmada teljesült, előirányzott egy bizonyos műsorismétlést, amely a takarékosság egy lehetséges formája, annak meg talán több mint a kétszerese teljesült. Magyarán szólva, és röviden összefoglalva, a műsor színvonalának terhére történt a túlfoglalkoztatás, illetve az egyéb túlzott kiadások.
Maga az ellenőrző testület is a saját működésével kapcsolatban tett súlyos megjegyzéseket. Ezek közül a legfontosabb az, hogy a kuratórium elnöksége bizonyos üléseit titkos üléssé nyilvánította. Ez a titkos ülés, ha jól olvastam a beszámolót, nem azt jelentette, hogy az elnökségen és az ellenőrző testületen kívül mások ne vehessenek részt az ülésen, hanem azt jelentette, hogy csak az elnökség tagjai vehessenek részt az ülésen, tehát maga az ellenőrző testület sem, azt is kizárták. Ennek jogellenessége teljesen nyilvánvaló, hiszen az ellenőrző testület felhatalmazása arra szól, hogy minden - és itt a minden szó nagyon komolyan veendő - tényt, ami a kuratórium elnökségével és a kuratórium működésével kapcsolatos, az ellenőrző testület jogosult megismerni, és így jogosult jelen lenni a testületi ülésen.
Vannak, akik egy további gyanút fogalmaznak meg - én ennek a gyanúnak hangot adok azzal, hogy ha nem is állítom, hogy tény, de azt sem tudom állítani sajnos, hogy teljes mértékben ki van zárva -, hogy ezek a zárt ülések azt a célt szolgálták, hogy a nem teljesen korrekt székháztenderrel kapcsolatos tárgyalások és döntések rejtve maradhassanak. Mindennek összefoglalásaként azt tudom mondani, hogy ez a beszámoló a túlságosan múlt idő abszurdumán kívül a tartalma alapján sem elfogadható.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Bizottsági elnökként ténybeli tájékoztatást szeretnék adni, hogy a kuratóriumi beszámoló július végén érkezett. Most abban nem akarok állást foglalni, hogy ez javít-e Tellér képviselő úr megítélésén vagy sem, de az érdemi megjegyzésem az, hogy magán a beszámolón túlmenően az ellenőrző testület panaszát megküldte a bizottságnak is, és a bizottság nevében - jobban mondva, mint bizottsági elnök -, a panasz ismeretében a Számvevőszékhez, a Legfőbb Ügyészséghez és ez ügyben illetékes más szervezetekhez fordultunk. A válaszokat, értékeléseket megkapták a bizottság tagjai, amelyeket én - ezt most már a magam nevében mondom, biztos elfogultság is van benne - úgy ítélek meg, hogy törvényességi problémát nem láttak az ellenőrző testület panasza nyomán sem ezek az illetékesnek nevezhető, törvényesség szempontjából mérvadó intézmények. Ezeket a véleményeket az elnök úr is ismeri, mármint megküldtük a kuratóriumnak is. Ennyit a képviselő úr utolsó megjegyzésének kiegészítéseként kénytelen vagyok megtenni.
Jánosi képviselő úr, alelnök úr jelentkezett hozzászólásra.
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A múlt idő abszurditásának kérdésében egyetértek Tellér képviselő úrral, bár egy megjegyzés idekívánkozik: nem várhatunk csodát egy olyan kuratóriumi elnökségtől vagy még inkább kuratóriumtól, amely hosszú idő óta a kompromisszumképtelenség jegyében nem tud elnököt választani a Televízió élére, hogy csak isten tudja, hányadik ülés után tudták elfogadni ezt a beszámolót, és ideküldeni a parlament bizottsága elé.
Mielőtt lényegi észrevételeimet elmondom, egy megjegyzéssel kell kezdenem a korrektség jegyében. Amikor legutóbb a 2006. évi beszámolót tárgyaltuk, én sem fogadtam el, és a szocialista képviselők sem fogadták el ezt a beszámolót; azt a beszámolót, amiben döntő szerepe volt a székházügynek, annak, hogy akkor még nem született meg az a döntés, hogy a székházüggyel kapcsolatos szerződéseket nyilvánosságra kell hozni. Üdvözlöm a kuratóriumnak azt a döntését, amelyben végül is mindezt megtette, nyilvánosságra hozta ezeket a dokumentumokat. Itt csak egy zárójeles megjegyzésben reagálnék Tellér képviselő úr felvetésére, hogy itt a tulajdoni háttérügyek vizsgálata lehet, hogy nem egy kuratórium dolga, hanem sokkal inkább az oknyomozó újságírás témakörébe tartozik; hogy erre milyen hatásköre van egy kuratóriumnak, azt én most ebben a pillanatban nem tudom megítélni. Üdvözlöm azt a döntést is egyébként, ami ezután született meg a kuratóriumban, hogy nyilvánosságra kerülhet az Antenna Hungáriával kötött szerződés is a digitális átállás műsorszórási ügyeiben, feltételeiben. Itt is csak egy halvány zárójeles megjegyzést hadd tegyek: ezzel persze a nemzetbiztonsági szempontú titoktartási kötelezettséget is magára húzta a kuratórium. Hogy csak egy példát mondjak: az, hogy hol települnek átjátszó állomások, milyen teljesítménnyel, nagyon gazdag információs tárház a modern kor Matuska Szilvesztereinek, tehát itt óvatosan kell bánni ezekkel az ügyekkel. A korrektség jegyében ezeket a megjegyzéseimet meg kellett tenni. Üdvözlöm tehát azt, hogy a kuratórium ezeket a szerződéseket végül is a nyilvánosság elé vitte.
A 2007. évről: lehet itt vita tárgyává tenni, hogy a közszolgálati tartalmak mennyiben felelnek meg a modern kor követelményeinek, lehet vita tárgyává tenni azt is, hogy a belső véleménypluralizmus mennyire valósult meg. Ez utóbbival hadd kezdjem: nagyon nehéz belső véleménypluralizmust produkálni akkor, amikor Tellér képviselő úr által is elismert módon a politikai paletta egyik oldala - kicsit erős szóval - bojkottálja a Nap-kelte című műsort. Lehet, hogy tárgyalásos alapon el lehetett volna addig jutni, hogy nyitottabbak legyenek a Nap-kelte szerkesztői, és kiegyensúlyozottabbá váljon mindaz, ami ebben a műsorban elhangzik. Én egyébként ezen túlmenően, ezen kívül a hírműsorokat, hírelemző műsorokat a Magyar Televízióban kiegyensúlyozottnak tartom, tehát én azt látom, hogy megfelel a belső véleménypluralizmusnak; ha nem is napi szinten, hanem heti, havi átlagban, azért én azt gondolom, a kiegyensúlyozott tájékoztatás, mint alapvető követelmény, megvalósul a Magyar Televízióban.
A közszolgálati tartalmak ügyében már más egy kicsit a helyzet. Lehet ezt kevesellni, lehet minőségben kifogásolni, egy tényt azonban hadd rögzítsek, és ez már a 2007. évi beszámolóból is kitűnik: nagyjából jó irányban indult el akkor a Magyar Televízió, amikor felmérte, hogy a kiélezett piaci viszonyok között hol találhatja meg a saját helyét, létét, és azt gondolom, hogy követte azt a modern európai mintát, amely három területet erősít általában a közszolgálat területén. Az egyik nem egyszerűen csak a hírműsorok, hanem a hírháttérelemző műsorok, amivel nagyon nem foglalkozik a versenyszféra, a másik a nemzeti kultúra bizonyos értékeinek közvetítése, továbbítása, és a harmadik - európai minták alapján - általában a sport területén megerősített közszolgálati tartalomvállalás. Ezek az irányok kitapinthatók, és én úgy látom, hogy jó irányba mozdul el a Televízió.
A mennyiség kérdésével van baj - és itt már kritikai megjegyzésekre térek át -, a mennyiségi mutatóval baj van, hiszen 2007-ben indult el az a folyamat, amely egyre erőteljesebben, hogy úgy mondjam, ismétlő csatornává kezdte tenni a közszolgálati televíziónak főleg a 2-es csatornáját, de az 1-es csatornán is erősödtek az ismétlő műsorok. Ennek okát nyilvánvalóan a gazdálkodásban, a pénzügyi helyzetben, a pénzügyi rendszerben kell keresnünk. Valóban úgy tűnik, hogy nincs elég pénz arra, hogy színvonalas, mennyiségben is megfelelő közszolgálati tartalmat sugározzon a magyar közszolgálati televízió. Itt igaz az, amit Tellér képviselő úr elmond, a létszámgazdálkodás ügye, kérdése, ami most már évek óta folyamatosan napirenden lévő kérdés a Magyar Televíziónál. Való igaz, hogy a humánerőforrás-gazdálkodásban előirányzottakhoz viszonyítva igazából nem történt semmi, sőt inkább egy kis bővülés volt megfigyelhető, elsősorban persze külsős szerződések révén, ami - hogy mondjam - az amúgy is létszámban túlterhelt közszolgálati televíziót még jobban megterhelte. Ha jól számoltam az adatokat, 1700 ember körül vannak még mindig a belsős, külsős emberek a Magyar Televízió környékén, ami a versenyszférához viszonyítva azért hihetetlenül túlsúlyos. Én azt értem, hogy a közszolgálati tartalmak előállításához minőségileg, sőt bizonyos szempontból mennyiségileg is több ember indokolt, de nem ilyen nagyságrendben. Mindennek az lett a következménye - én egy '98-as adatot olvastam, ami nyilván leképezi a 2007-es adatsort -, hogy a bérjellegű kifizetések közel 10 milliárd forintot igényelnek a Televízió költségvetéséből, ha jól emlékszem a számra, 9,7 milliárd. Ennek a felét sem tudja reklámbevételekből beszedni a Magyar Televízió, vagyis a közpénzekből finanszírozódik az egész rendszer. Ráadásul most különösen aktuális téma, hogy milyen keresetek, milyen jövedelmek működnek a közpénzekből működő intézményeknél. Itt is elég komoly furcsaságok mutatkoznak ezen a területen. Megint hadd mondjak egy adatot: az én információim szerint jelen pillanatban is - és ez nyilván a 2007-es adatot is leképezi - csak az alapbéreket illetően 35 ember keres 1 millió forint felett, magyarul miniszterelnöki javadalmazást kap. Azt gondolom, hogy ez eléggé visszás, eléggé furcsa ebben a helyzetben, mert ebben a körben természetesen nemcsak a vezetők vannak benne, hanem mások is, akiket most a nyilvánosságra hozott listák nem tartalmaznak, de ez tényleg túlterheli a közszolgálati televízió költségvetését.
Azt is tudom, hogy a kuratóriumnak kevés hatásköre van a bérek ügyében bármit is tenni, tehát ezzel nem kívánom terhelni Czeglédi elnök urat és a kuratóriumot. Ebben valószínűleg inkább nekünk van feladatunk, tisztelt bizottság, hiszen a Magyar Országgyűlés annak a közalapítványnak a tulajdonosa, amely működteti a közszolgálati részvénytársaságokat, és mint tulajdonosi közgyűlésnek, joga van a parlamentnek akár az alapító okiratban kétharmados döntéssel limitálni, megszabni a bérkiáramlás dolgait. Szeretném előre jelezni, hogy ebben kezdeményezni szeretnék, és szeretnék a bizottság elé hozni olyan, alapító okiratra vonatkozó módosítási javaslatokat, amelyek korlátozhatják ilyen értelemben a bérkiáramlást, és a megtakarítások nyomán akár fel lehet ajánlani a megmaradó pénzt a Krízis Alapba, hogy a humánerőforrás-gazdálkodás végre valóban el tudjon indulni a Magyar Televízióban. Remélem, hogy ehhez a folyamathoz partner lesz a Magyar Televízió Közalapítványának kuratóriuma. Én egyébként mindezeket összevetve, tekintve - egy kicsit a jövőbe mutató lépéseket is előrevetítve - nemcsak általános vitára tartom a beszámolót, hanem javaslom annak parlamenti elfogadását is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lukács képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Csak tőmondatokban szeretnék csatlakozni Tellér képviselő úrhoz, és valóban ebben a két témában súlyozva a mondanivalót. Az egyik, a Nap-kelte műsorhoz annyi megjegyzésem van, hogy maradjunk a számoknál, tehát az ok-okozatot ne keverjük össze. 2009 szeptemberében - ORTT-adatokat mondok - a KDNP 2,6 százalékban szerepelt a Nap-kelte műsorában, az SZDSZ tizenkilenc egész valamennyi, hogy maradjunk a tényeknél. Ezt követte az, hogy felálltunk, és azt mondtuk, hogy köszönjük szépen, nem.
A másik ténykérdés, hogy szeretném, ha egyetlenegy példát valaki elhozna arra, hogy egy közszolgálati műsorszolgáltató Európa bármelyik államában a legnézettebb időpontját külsős cégnek kiadja. A létszámhelyzettel is összefüggve, nem hiszem, hogy nincs elegendő megfelelő felkészültségű ember a Magyar Televízióban, hogy ezeket a feladatokat ne tudná elvégezni. Itt befejezem a Nap-keltét; hogy a tényeknél maradjunk, és az ok-okozatot ne keverjük össze.
A másik a székházügy. Ha az ember elkezd lapozni egy kicsit, meg kell mondanom, hogy az a bájos az egészben, hogy törvényi kötelezettség beszámoló időpontjára... Mivel ezt most 2009-ben tárgyaljuk, azért egy jó dolog van benne, hogy az eseményeket követően valamifajta tényanyaggal rendelkezünk, és nem vagyunk arra kényszerülve, hogy a 2007-es elképzeléseket vegyük alapul. Ha a 2007-es elképzeléseket vesszük alapul, a 7. oldalon: "a bérleti díj, új telephelyre átköltözés, a céltámogatást biztosítja a digitális átállás koncepciójának és intézkedési tervének" és a többi - írja le az elején. Ha a 21. oldalra lapozunk, akkor elég kemény dolgokat lehet olvasni, mert ez a szerződés úgy köttetett meg 250 forint/euró árfolyamon számolva, ami aztán természetesen indexálásra kerül, aminek a fedezetét kereshetjük. Hol a fedezete? Különösképpen akkor, ha továbbhajtunk a 25. oldalra, ahol az 5-6 milliárd forintos forráshiányról beszélnek.
Összefoglalva, a véleményem: akik úgy döntöttek, hogy ezt a szerződést megkötik, azoknak arra kell választ adni, hogy lehet-e fedezethiányos szerződést kötni. Az anyag maga felveti azt a kérdést, hogy a Televíziónak nem megfelelő a vagyona arra, hogy erre fedezetül szolgálna; próbálkoztak banki megoldással, nem megy. Lehetséges olyan fedezet, ami viszont a műsorkészítéstől fog forrásokat elvonni egy közszolgálati műsorszolgáltatónál, és vannak, akik ebbe belementek, vannak, akik ezt aláírták. Az a kérdés, hogy hogyan gondolták, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató számára előnyösnek semmiképpen nem nevezhető szerződést ilyenformán meg lehet kötni. Én azt gondolom, hogy ha az anyagban foglaltak tartalmi kérdését vizsgáljuk, akkor ezeknek a tartalmi kérdéseknek a taglalása nélkül lehet úgy állást foglalni, hogy elfogadásra vagy általános vitára ajánlja valaki ezt az anyagot, de azt gondolom, hogy ez a tévedés kérdése, mert ha ezek között elmegyünk, akkor az a kérdés, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatónak milyen jövőképet lehet adni ilyen körülmények között. Ha valaki ezekért a döntésekért nem vállalja a felelősséget, azt gondolom, hogy jövőképe sem lehet a közszolgálati műsorszolgáltatónak.
Mi lesz a digitális átállással? Mi lesz a műsorkészítés költségeivel? Hogyan fog a jövőben működni a magyar közműsorszolgáltató? Ezeket a kérdéseket vetik fel ezek a bérleti díjjal kapcsolatos kérdések. Ez magából az anyagból levezethető. Persze azt mondhatja, hogy húsz évre valaki köt szerződést, bizonyos kockázatokat nem láthat előtte. Igen ám, csak ha visszacsatolok a 17. pontra, ahol az Állami Számvevőszék jelentésére utalnak, hogy az Állami Számvevőszék már felhívta a figyelmet ezekre a körülményekre, és miután ezeket a kockázati tényezőket nem számolták be a bérleti szerződés megkötésének időpontjába, ennek következményeit viselni kell. 250 forintos euró árfolyamon számoltak, nem gondolták, hogy 20 éven keresztül 250 forintos euró árfolyam van. Tudták azt, hogy Magyarországon nincs az euró bevezetve, ezért az, aki ezzel a kockázati tényezővel nem számolt, azt kell mondanom, hogy ilyen körülmények között, miután nem tudta a fedezetét, fedezet nélküli szerződést kötött. Hogy ezt adott szervek adott pillanatban törvényesnek vagy törvénytelennek minősítik, az az adott szervek kérdése, emellett azonban továbbra is az az álláspontom, hogy a következő vagy azt követő évi költségvetésben milyen forrásokból fog gazdálkodni a Magyar Televízió, ha a forrásait nem a műsorkészítésre, hanem bérleti díjra költik el.
A létszámról azért nem beszélek, mert megint a tények szempontjából érdekes dolog, és ezért jó, hogy ilyen későn tárgyaljuk ezt. Ha a 7. oldalra megyünk, ott 120 fős létszámleépítésre és annak forrásaira utal az anyag; később kiderül, hogy a fele sem igaz című műsorban levetíthetik ezt az egész beszámolót. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Én is tennék néhány megjegyzést. Mint bizottsági tag, van szerencsém folyamatosan nyomon kísérni a Magyar Televízió kuratóriumának éves beszámolóit, és nem győzöm eléggé hangsúlyozni, amit a Tellér képviselő úr után megszólalók többen kiemeltek, hogy milyen nagy vívmány az, hogy a Magyar Televízió költségvetése fedezethez igazodva készült. Amióta médiatörvény szabályozza a Televízió működését, ez azóta igen kevés alkalommal fordult elő 2007-ig. Ez tehát, bármilyen abszurdul is hangzik, önmagában is egy ünneplést érdemlő tény; ha minden más kritika esetleg helyénvaló lenne, akkor is ez önmagában is méltányolandó.
Egy apró megjegyzés, Lukács képviselő úrnak címzem - lehet, hogy nem az én tisztem lenne, hanem elnök úré, hogy ezt elmondja -, hogy az, hogy úgy hirdeti magát a Nap-kelte, mint a legnézettebb műsor, ne tévesszen meg senkit, nem a legnézettebb műsor, hanem az adott műsorsávban a legnézettebbnek mondja még a Nap-kelte is magát. Én, mint ez ügyben laikus, de az évek során mégiscsak valami ismeretet magára szedő ember, tudom, hogy a reggeli, ilyen típusú műsorok presztízsműsorok ráfizetésesek minden televízióban, még a kereskedelmi tévében is, presztízs okokból tartják fenn a reggeli műsorsávot a televíziók. Azt mondani tehát, hogy a legnézettebb műsorsáveladás a Nap-keltének való megbízatás, ez tényszerűen nem áll. Egyébként anyagi értelemben, amennyire én ismerem, nem veszteséges ez a megoldás ez a Magyar Televízió számára, sőt olyan, mint egy igazi szocialista nagyüzem: a Magyar Televízió akkor a legnyereségesebb, amikor nem működik. Ebbe most nem érdemes belemenni, a Nap-kelte értékelésébe nem kívánok belemenni. Ez az az időszak, amiről már itt esett szó, amikor nem mentek el azok, akik nem értettek egyet a Nap-keltével, mint műsorstruktúrával egyáltalán, és kritizálták a Nap-keltét; az az arányszám tehát, amit képviselő úr mondott, részben innen származik.
Ami a székházügyet illeti, most én a részletekbe nem mennék bele, de aki a magyar parlament működését nézi, azt láthatja, hogy nagyüzemben folyik, hogy is mondjam, a képviselő úr állítása szerint a Magyar Televízió felelőtlenül ment bele egy euró alapú finanszírozásba. Az állampolgárokkal végül is a magyar parlamenten keresztül az történik, hogy megpróbálják mentesíteni őket a hasonló felelőtlen hitelfelvétel következményei alól, csak miközben az állampolgárok sem jó kedvükben kötöttek svájci frank alapú hitelszerződéseket, amennyire én fel tudom mérni, a Magyar Televízió sem vidám jó kedvében kötött esetleg olyan szerződést, aminek a következményeit nem minden tekintetben tudta felmérni. Már csak az lett volna rosszabb, ha a Magyar Televízió arra vár, hogy oldódjon meg valahogy a székház ügye. Ezt állami forrásból biztos, hogy nem lehetett volna megoldani, mármint egy az egyben egy új székházat felépíteni, azt pedig itt a bizottságban is nyomon követhettük, hogy az eddigi székház már messze időn túl volt használatban a Magyar Televíziónál. Azt mindenképpen megemlítem a tények kedvéért, hogy itt ültem a bizottságban akkor is, amikor kiderült, hogy 1998 után a Magyar Televíziónak egy fix bevételét jó előre eladták: az akkori elnök eladta a kereskedelmi tévéktől származó bevételt, ami automatikusan a Magyar Televízió finanszírozását szolgálta volna, tehát az, amikor hitelre kénytelen építeni székházat a Magyar Televízió, az nem azt mondom, hogy csak innen, de részben innen is származik.
Még egy megjegyzést tennék, hogy én természetesen differenciáltan ítélem meg ezt a kampányt, ami most a nyilvánosság előtt folyik az állami cégek fizetése körül. Nyilván mást gondolok arról, hogy indokolatlan végkielégítések és mindenféle felelőtlen és szerintem büntetendő többletjuttatások járnak bizonyos helyeken állami pénzből vagy közpénzből működő cégek vezetőinek, de azt nagyon károsnak érezném, ha - ahogy szokták mondani - a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntenénk. A Magyar Televízió tényleg a versenyszférában tevékenykedik. Most nem azt mondom, hogy mind a harmincvalahány ember, aki a Magyar Televíziónál 1 millió forint feletti fizetést kap, megérdemli, és jó helyen van a pénz, de amennyire az ismereteim engedik, nem tudom, hogy a Televízió tudna-e országos színvonalú embereket foglalkoztatni, ha nem adna a versenyszférával nem is feltétlenül szinkronban lévő, de legalább versenyképes fizetéseket bizonyos esetekben. Most ez nem áll arra az esetre, amikor egy műsorvezetőt - amennyire akkor lehetett tudni - több mint 2 millió forintos havi fizetésért foglalkoztattak vagy vettek fel. Bizonyos esetekben azonban - pusztán csak ezt szeretném mondani - ab ovo én azt nem tartanám szerencsésnek, ha azt mondanák, hogy egy bajban lévő vagy gazdaságossági értelemben nehéz helyzetben lévő állami cégnél eleve büntetendő, ha vannak olyanok, akiknek a jövedelme a versenyszféráéval többé-kevésbé szinkronban van.
Összességében azt tudom én is mondani, amit Jánosi alelnök úr mondott, hogy én támogatom a beszámoló elfogadását, miközben számos kritika jogos, amit itt részben elmondtak a képviselők, részben pedig nem is feltétlenül hangzott el, de önmagában azt, hogy a Televízió eljutott odáig, hogy a gazdálkodás megalapozott, én önmagában - még egyszer mondom -, olyan méltányolandó dolognak gondolom, ami megérdemli a beszámoló támogatását. A beszámoló benyújtásának csúszására elegendőnek tartom azt a tényt, amit mindannyian ismerünk, hogy milyen szóródó vélemények között kellett kompromisszumot találni, és elnök úr itt a tényt is említette, hogy hányszor foglalkozott a kuratórium ennek a beszámolónak az elfogadásával.
Még egy megjegyzést tennék - ennyiben talán önkritikus is lehetek, mármint parlamenti képviselőként -, hogy valljuk meg, a Televízió kuratóriumi beszámolójának és általában a médiakuratóriumok beszámolójának a következő évi költségvetéshez vagy a támogatáshoz és egyáltalán az intézményrendszer működéséhez nagyon kevés köze van. Ha a költségvetés pillanatában az összes ismeret és az összes beszámoló a kezünkben lenne, akkor sem azon múlna a parlament döntése a Televízió vagy egyáltalán a közszolgálati médiumok működéséről és finanszírozásáról, hanem sok egyéb tényező határozza meg. Praktikus következménye tehát nincs, ha abban egyet is értünk Tellér képviselő úrral, hogy persze az optimális az lenne, ha már a 2008-as beszámolót tárgyalnánk; még az se lenne túl korai, ha 2009 őszén tárgyalnánk. Köszönöm szépen.
Lukács képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Egy mondatpontosítás. Az általam idézett adat, még egyszer mondom, 2006. szeptemberi: 2006. október 15-étől nem veszünk részt a Nap-kelte műsorában, tehát az ok-okozatot szerettem volna ismételten megvilágítani. Ismétlem: a KDNP képviselőcsoportja 2006 szeptemberétől az önkormányzati választások előtti hónapban 2,6 százalékban vett részt a műsorban - ORTT-adatokat mondok -, az SZDSZ képviselőcsoportja 19,8 százalékban. Ennyit a közszolgálatiságról.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Más jelentkezőt nem látok. Elnök úré a szó.
DR. CZEGLÉDI LÁSZLÓ elnök (Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma): Tisztelt Kulturális Bizottság! Köszönöm az elismerő szavakat, de még jobban köszönöm a kritikákat. A kritikai megjegyzésekkel természetesen próbálok vitatkozni, mert úgy érzem, hogy sok esetben nincs igaza a kritikus megjegyzéseknek. Azt tudjuk, hiszen úgy gondolom, hogy ez tagadhatatlan, hogy a Magyar Televízió a magyar médiapiac zászlóshajója. Az, hogy politikai támadások érik, és politikai kifogásokat hallunk, természetes; az, hogy fizikai támadást is kapunk, nem természetes, ez szokatlan is volt számunkra, és nem is készültünk fel rá, ennek hatásait mind a mai napig érezzük. Egy ilyen műsor a Nap-kelte, amit el kell itt mondanom, mert Balogh László úr nem tudott jönni. Balogh László elnökhelyettes úr egyetlen alkalmat sem szalaszt el, hogy a Nap-keltével kapcsolatban a KDNP véleményét kifejtse. Ez arra is jó, hogy általában nagyítóval nézzük a Nap-kelte műsorait, és rendszeresen visszatérünk rá. Azt viszont el kell mondanom, hogy azt a tájékoztatást kapjuk a Nap-kelte szerkesztőitől, hogy ők hívják a KDNP-t, csak nem jönnek. Innentől kezdve azt is megnéztük, hogy mennyire kiegyensúlyozott, és a számok azért a kiegyensúlyozottság felé billennek el, a panaszok nagy részét is, több mint 90 százalékát az ORTT, úgy tudom, hogy ezzel kapcsolatban elutasította. Nekem az a kötelességem, hogy arra törekedjek, hogy kiegyensúlyozott legyen ez a Televízió, a Nap-kelte műsora is, tehát bármi ilyen van, meg fogjuk újból nézni, rendszeresen, arra tudok ígéretet tenni, és ha ez nem úgy működik, ahogy azt a médiatörvény előírja, és a lelkiismeretünk diktálja, akkor fogunk tenni ellene.
Székházügy: a székházügyről tényleg beszéljünk nyíltan. Én büszke vagyok erre a székházra, büszke vagyok arra, hogy elkészült, szeretném is meghívni ismételten a bizottságot, és azt is mondom e helyütt is, jegyzőkönyvbe, hogy minden köszönet a Magyar Televízió menedzsmentjének, aki részt vett ebben az átköltözésben. Az átköltözés egy évig tartott. Aki még nem csinált ilyet, annak fogalma sincs arról, hogy mit jelent 1700 embert, egy 52 éves céget átköltöztetni, aki meg csinált ilyet, az tudja értékelni, hogy mit jelent ez a tény, és mennyi munka van mögötte. Nem szeretnék foglalkozni az off-shore-ral, mert nem a területem, nincs rá hatásom, hogy off-shore, nem off-shore; amikor kötöttük, nem volt off-shore. Azt mondja az én kedves barátom, akivel valamikor gimnáziumba együtt jártunk, ha nem is egy évfolyamba (Dr. Lukács Tamás: Egy városba.), akkor csak egy városba. (Derültség.) Félretéve a tréfát, az egyéni szimpátia ellenére azt kell mondanom, hogy ez "fedezet nélküli" hivatkozás nem valós. Kezdjük először is azzal, hogy ma az ingatlanpiacon már körülbelül tíz éve - Budapesten különösen -, mindenki euróban számol. Tessék megnézni a szakkönyveket, tessék megnézni a szakirodalmat: mindenki euró alapon számol, főleg a hosszú távú bérletet, mert egyébként nem lehet követni. A nagy európai piachoz kell igazodnunk, ezért számolnak euróban. Ugyanezzel a logikával kérdezhetném én, de nem merem kérdezni a bizottság tagját, csak mondom: ha a Szabadság téren maradunk, akkor az nem ugyanolyan logikával fedezet nélküli? A Szabadság téren is euróban kellett számolnunk, és a Szabadság téren a mai viszonyok között sokkal többe kerülne a bérleti díj, mint amit most fizetünk. A bérleti díj egyébként az átlag alatti. Szeretnék hivatkozni a Világgazdaság január 26-i cikkére, ami az egyetlen újság volt abban az időben, ami összehasonlító adatokat hozott. Volt olyan újságíró, aki azt mondta, hogy feltűnően aránytalan a bérleti díj. Megkérdeztem, hogy hogyan számította ki. Azt mondta, hogy azt ő nem tudja, csak ezt olvasta. Megkérdeztem, hogy tudja-e, hogy a maga szerkesztősége mennyiért bérel irodát? Nem. Akkor megmondom: 40 százalékkal többért, mint a Magyar Televízió. Mit mond a főnökének, hogy mennyiért bérelné? Akkor el is hallgatott. Nem szeretnék a bulvársajtó szintjére lemenni, én maradnék a tényeknél. Az tény, hogy a mai árakhoz képest is a 10,7 euró átlag alatti ár; meg kell nézni bármilyen összehasonító adatot, ami ebben a városban van. Ami itt gond, amit elmondtam már többször, hogy amikor 2003-ban idekerültünk, akkor építési engedélye volt erre a projektre a Millennium Média Kft.-nek, és egy jóváhagyott építési engedélye. Ha azt kidobjuk az ablakon, és kezdünk egy újat, amire egyébként semmilyen lehetőségünk nem volt, akkor eldobunk 5-6 milliárd forintot plusz két év munkát, tehát nekünk ezt a projektet kellett megvalósítani, amit eltervezett a Finta Stúdió. Egyébként nagyon látványos és Európa-szintű épület, de az is kétségtelen, hogy ez túl nagy a Magyar Televíziónak, jóval nagyobb terület, mint amire szerintem a Magyar Televíziónak szüksége van, és itt mindjárt át is mennék a létszámra. Miért mondom ezt?
Tisztelt Alelnök Úr! Velem szemben is mindig ezt az érvet támasztották, és el kell fogadnom, hogy nem lehet összehasonlítani a kereskedelmi televíziók létszámát a köztelevíziókéval; össze lehet hasonlítani a környező országok köztelevízióival, de ebből megint nem tudunk sehova sem jutni, mert más a kulturális háttér, más a szervezet. Mivel lehet összehasonlítani? Az én véleményem szerint a produkcióval: hogy mit gyárt, és ehhez mennyi ember kell. Mindaddig, amíg nem költöztünk át, azt lehetett mondani, hogy a Szabadság téren egy olyan technikát kellett alkalmazni, amihez sokkal több emberre van szükség. Most meg kell, hogy szűnjenek a technikai váltással egyszerűen foglalkozások, tehát azt írtuk elő - elfelejtettem bemutatni Nagy Attila urat, aki gazdasági igazgató -, immár többedszer, hogy egy hároméves tervet tegyen le az asztalra a Televízió, mert most már tudja, hogy hol van, tehát mi a helye, és ehhez fel kell tudni mutatni egy szervezetet, amely ezt a feladatot ellátja. Egy lába hiányzik, amiben megbicsaklottunk, megmondom őszintén, ez a technikai háttér. Valamikor én is úgy gondoltam 2005-2006 körül, még 2007-ben is, hogy amikor átköltözünk, meglesz a kornak megfelelő technikai háttere is a Televíziónak. Erre nem volt pénz, erre nem volt forrás, ezek a tervek nem valósultak meg, kénytelenek vagyunk fejleszteni abból a pénzből, ami rendelkezésünkre áll. Ez sajnos - őszintén meg kell mondanom - a műsor rovására is megy, ezért van többek között sok ismétlés, és azért is, mert jobban is lehetne dolgozni. A létszámot úgy tudom elképzelni, hogy letesznek egy hároméves tervet, most már építve e jelenlegi helyre, építve arra, hogy nem huszonhét helyen van a Televízió, hanem egy helyen, ami munkaszervezésben, logisztikában, energiaköltségben már most is jelent egy 150-200 millió megtakarítást, azt is szeretném itt jegyzőkönyvbe mondani. Ehhez meg kell határozni, hogy milyen televíziót képzel el a vezetés, milyen legyen a Magyar Televízió, ehhez milyen szervezet kell, és ehhez hogyan tudjuk a rendelkezésünkre álló technikai hátteret megteremteni, és hogyan tudunk fejleszteni.
Két nagy luk van ebben a logikában. Az egyik, hogy nincs elnök, tehát most egy alelnök van, aki félévenként nem tudja, hogy marad, nem marad, szerencsétlen most kórházban is van, nem tudott eljönni, mert azért ez a helyzet mindenkit sokkal jobban terhel, stresszel. Szóval nem könnyű a helyzetünk: nincs elnök, félévenként vagy három hónaponként kiírunk egy pályázatot, tehát ez jelent egy bizonytalanságot. Egy másik bizonytalanság, tisztelt képviselő hölgyek és urak, tervezni úgy lehet három évre, ha legalább körülbelül biztosak vagyunk a forrásokban, és most, ahogy nézzük a következő évi költségvetési tervet, nemhogy biztosak vagyunk a forrásokban, hanem úgy látjuk, hogy be fog dőlni a Magyar Televízió. Egy 30-40 százalékos elvonással nem lehet dolgozni; nemhogy nem lehet megvalósítani ezt a tervet, hogy végre átalakítsuk. Ebben komolyan kérem az önök segítségét, érezzék át, mert ez így sajnos nem megy tovább. 2007-ben többek között azért nem szavazta meg egységesen az elnökség az akkori elnök újraválasztását, mert a létszám- és reorganizációs kérdésekben nem tudott előrelépni. A médiatörvény azt írja elő, hogy a kuratórium elnökségének nincs joga beleszólni a szervezetbe, nincs joga beleszólni a munkaviszonyok kérdésébe. Ez két olyan terület, amit most számon kérnek egyesek rajtunk, de nem tudunk erre mit mondani, mert nincs rá lehetőségünk. Ha ez egy rendes igazgatóság lenne, higgyék el nekem, két héten belül rendet tudnánk teremteni ebben az épületben talán most, hogy látjuk, hogy ki jön 10 órakor, ki megy el 15 órakor, mert most már ezt is lehet látni, az egy épületben tartózkodásnak vannak előnyei és hátrányai is.
Árfolyam. Nem én készítettem a szerződést, de én is átnéztem: természetesen tudtuk, hogy árfolyamkockázata van. Rá egy évvel, hogy megkötöttük a szerződést, 241 forint volt az euró; mi 260 körül számoltunk. Azt is kell tudni, később derült ki, hogy végül is a Magyar Televízió épületét, azt kell mondanom leegyszerűsítve, hogy a német állam, ha itt tartunk, a német kereszténydemokrata kormány finanszírozza, mert a Commerce Bank van a háttérben, aki nyilván nem forintban számol. Az árfolyamkockázat szerződéses kezelésének megvannak a szabályai, ez megvalósult itt is, tehát van egy árfolyamkövetés. Nyilvánvalóan az lenne az igazi jó megoldás - ami csak álom számunkra, de mindig mondom mostanában -, hogy vegye meg a magyar állam ezt az ingatlant, és legyünk abban a helyzetben, mint a Duna Televízió vagy a Rádió, hogy saját ingatlanunkban vagyunk újból. Akkor a magyar állam a költségvetés egyik oldaláról átteszi a másik oldalára a bérleti díjat, és nincs ezzel gond, de ezt mi nem tudjuk magunk megoldani, csak választ adok ezekre a felvetésekre.
Nem titkoltunk el semmit az ellenőrző testület előtt. Az ellenőrző testület végig jelen volt a székházvitában, sőt fel is szólaltak. Egyébként az ellenőrző testület két tagja jelen van, jó a kapcsolat. Az ellenőrző testületnek az a dolga - és tegye is, és jól teszi -, hogy kritizál bennünket, és megmondja, hogy mit nem lát jónak, mi pedig megmondjuk, hogy igaza van vagy nincs. A székházkérdésben először is, amikor a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordultak, a Közbeszerzési Döntőbizottság azt mondta, hogy nincs igazuk, úgyhogy én ebben a kérdésben nem szeretnék továbblépni, mert ez az ő hatáskörük; se a Legfőbb Ügyészségnek, se a Számvevőszéknek ebben nincs hatásköre. A Döntőbizottság olyan, mint a bíróság: megállapította, hogy a közbeszerzés jó volt. Annál is inkább elméleti a kérdés, mert valamikor ez a Televízió tulajdona volt, és ott maradt bérletben 1999-ben, 2000-ben, 2001-ben bérleti szerződést kötöttek, tehát nem az volt, hogy egy zöldmezős beruházásban valahol a város másik részére odaköltözik a Televízió, és ezért kell a közbeszerzés.
A zárt üléssel kapcsolatban: a zárt üléssel kapcsolatban valóban vitánk van az ellenőrző testülettel, bár ezt is igyekszünk megoldani. Egyben nem vehetnek részt, ez a zárt ülés: az elnökválasztásban. Az elnökválasztásról azt írja elő a törvény, hogy titkos. Ez azt jelenti, hogy megnézhetik később természetesen a jegyzőkönyveket, eddig is megnézhették, meg is küldjük, de nem vehetnek részt az ülésen, hiszen az elnök jelölése kizárólag az elnökség jogköre, ott nincs szó ellenőrző testületről, nincs szó felügyelőbizottságról, mert ez annyira személyes kérdés. Természetesen részt vehetnek a kuratórium ülésén, amikor a választás van; ott is vannak, hisz ők a szavazatszámláló bizottság tagjai. Nem tudom, hogy sikerült-e eloszlatnom nemes elődöm aggályait. Nem volt olyan körülmény, amit eltitkoltunk volna az ellenőrző testület előtt a szerződésekkel kapcsolatban.
A szerződésnek egyébként minden lényeges elemét azonnal nyilvánosságra hozták. A szerződést is úgy hoztuk nyilvánosságra, ahogy mindent nyilvánosságra hozunk. Most néztem tegnap: szeptember 2-áig az összes elnökségi ülés jegyzőkönyve, napirendje, döntései fent vannak a neten; senki más nem csinálja ezt rajtunk kívül. Aki akarja követni, és van ideje, hogy végigolvassa az elnökségi üléseket, ami nem mindig vidám, pontosan tudja követni - mindenki számára adott a nyilvánosság -, hogy mi történik az elnökségi ülésen, és mi történik a kuratóriumi ülésen.
Miről nem szóltam? Én úgy látom, hogy amit szerettem volna hozzátenni, azt megpróbáltam. Kétségtelen, hogy hosszú ideig tart egy ilyennek az elfogadása. Azt kell mondanom, hogy január 16-án kezdtük el, és majdnem másfél évig tartott egy ilyen anyag kompromisszumokkal történő elfogadása. Köszönöm szépen a meghívást, és köszönöm szépen a kérdéseket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szavazás következik. Ahogy említettem - szavazás előtt mondom ezt még -, ugyanúgy, mint az utóbbi időben más alkalommal, a bizottság többségi állásfoglalásának megfelelően készítjük el utólag a határozati javaslatot. Azok számára mondom, akik nem szoktak bizottsági ülésen részt venni, hogy a határozati javaslat akár támogató, akár elutasító, szűkszavú, tehát értékelő megjegyzéseket nem tartalmaz, éppen azért, mert többnyire szóródik a bizottság véleménye - az indoklás is szűkszavú -; ki-ki kifejti majd a plenáris ülésen az álláspontját.
Az általános vitára való alkalmasság egyúttal érzékelteti, hogy a bizottság többsége milyen tartalmú határozati javaslatot kíván a parlament elé terjeszteni.
Döntés általános vitára való alkalmasságról
Aki általános vitára alkalmasnak tartja a kuratóriumi beszámolót a 2007-es évről, az kérem, kézfeleméssel jelezze! (Szavazás.) Tíz igen. Aki nemmel szavaz? (Szavazás.) Öt.
A bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartja a beszámolót.
Ennek megfelelően a képviselőtársak megkapják írásban - mielőtt a parlament elé benyújtanánk, a határozati javaslatot -, ha lenne észrevétel, és ki-ki kijelöli többségi és kisebbségi álláspontot képviselőjét a plenáris ülésre. Köszönjük szépen a tájékoztatást.
Ez már nem a beszámoló elfogadásához tartozik, hogy elnök úr itt is és mielőtt az ülés megkezdődött volna, újra megerősítette a bizottság tagjainak szóló meghívást a székházba. Ahogy a naptárt néztük, a következő két kedd nagyon határozottan foglalt, költségvetési vita lesz október közepe körül, tehát nem szívesen szerveznék akkorra székházlátogatást, inkább valamikor október második felében. Egyeztetünk elnök úrral, és a bizottság tagjainál pedig elvégezzük a szervezőmunkát, hogy október második felében lehetőleg meglátogassuk a székházat. Köszönjük szépen. Viszontlátásra! (Dr. Czeglédi László: Köszönöm szépen. A költségvetési vitában jó szívvel gondoljanak ránk.)
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 18 perc)
|
Dr. Pető Iván
|
Jegyzőkönyvvezető: Várszegi Krisztina