KSB-12/2008.
(KSB-53/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának
2008. szeptember 15-én, hétfőn, 12 óra 00 perckor
a Képviselői Irodaház 569. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény, valamint a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény módosításáról szóló T/5594. számú törvényjavaslat *
Szavazás a módosító indítványokról *
A polgári törvénykönyvről szóló T/5949. számú törvényjavaslat *
Sáriné dr. Simkó Ágnes főosztályvezető (IRM) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, észrevételek *
Dr. Gadó Gábor szakállamtitkár (IRM) válasza *
Szavazás általános vitára való alkalmasságról *
(Módosító javaslatok megvitatása)
(Általános vita)
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Halász János (Fidesz), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Vitányi Iván (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz)
Kubatov Gábor (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Dr. Papp Imre szakállamtitkár, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Dr. Gadó Gábor szakállamtitkár, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Sáriné dr. Simkó Ágnes főosztályvezető, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 00 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A mai bizottsági ülést megkezdjük. Örömmel üdvözlök mindenkit e jeles alkalomból, hogy az idényt megkezdhetjük, bár kevésbé ünnepélyes formában ugyan, mint lehetne, mert a hétfői bizottsági ülés nem szokványos, de holnap lesz módunk hagyományos keretek között újra találkozni.
A nagy frakciókat megkérdeztük, hogy tartsunk-e az elmúlt héten ülést, vagy inkább most egy rövidre tervezett ülést, és a visszajelzés alapján úgy tűnt, hogy a képviselők többsége ellenszavazat nélkül - bár formális szavazás nem volt - úgy döntött, hogy inkább most tartsunk egy várhatóan rövid ülést.
A képviselőtársak ismerik a kiküldött meghívó alapján tervezett napirendet. Kérdezem, kíván-e valaki hozzászólni, észrevételt tenni a napirendhez. (Nincs jelzés.) Úgy tűnik, hogy nem. Akkor kérdezem, ki fogadja el a javasolt napirendet. (Szavazás.) A bizottság a napirendet egyhangúlag elfogadta, így hozzákezdhetünk az érdemi tárgyaláshoz.
Megkérem államtitkár urat, hogy foglaljon helyet, és üdvözlöm is egyúttal az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szakállamtitkárát. A képviselőtársak tudják és ismerik, hogy - az egyszerűség kedvéért mondom - Kossuth- és Széchenyi-díjról szóló törvényhez beérkezett módosító indítványról kell szavaznunk.
Annak rendje és módja szerint kérdezem államtitkár urat, hogy Balsai képviselő úr módosító indítványai közül - hiszen kettő van - bármelyiket támogatja-e a kormány.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egyiket sem támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjai egyelőre nem jelzik, hogy indokolást is szeretnének hallani, akkor - természetesen egyenként - szavazásra teszem fel a módosító indítványokat, az ajánlás szerinti sorrendben
Szavazás a módosító indítványokról
Kérdezem, ki támogatja az ajánlásban 1. számmal jelölt módosító indítványt. (Szavazás.) Hat igen. Ki nem fogadja el a módosító indítványt? (Szavazás.) Tíz nem. Tehát a bizottság többsége nem fogadta el.
A 2. számmal jelölt módosító indítványt teszem fel szavazásra. Ki támogatja? (Szavazás.) Hat igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz nem. Tehát ezt sem fogadta el a bizottság többsége.
Ha lenne kapcsolódó módosító indítvány, akkor holnap tárgyaljuk. Köszönjük szépen a közreműködést.
A polgári törvénykönyvről szóló T/5949. számú törvényjavaslat
Áttérünk a - legalábbis parlamenti értelemben - nyilvánvalóan fajsúlyosabb ügyre, a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának megtárgyalására. Üdvözlöm a minisztérium, a kormány képviselőjét.
Mint azt informálisan jeleztem, a mai bizottsági tárgyalás nem az előterjesztés súlyához igazodik, ez mindenki számára nyilvánvaló, de ez a bizottság nem az a bizottság, ahol erről az előterjesztésről az érdemi szót ki kell mondani. Nyilván majd a parlamenti tárgyalás megfelel a javaslat súlyának. A körülményeknek megfelelően azt kérem, hogy tényleg nagyon röviden foglalja össze az előterjesztés lényegét.
Sáriné dr. Simkó Ágnes főosztályvezető (IRM) szóbeli kiegészítése
SÁRINÉ DR. SIMKÓ ÁGNES (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Sáriné dr. Simkó Ágnes vagyok az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezetője.
Tíz éve dolgozunk az új polgári törvénykönyv előkészítésén, közel 1200 paragrafusból áll a tervezet, és igen vastag indokolás tartozik hozzá, ezt néhány mondatban bemutatni nyilvánvalóan szinte képtelenség.
Úgy gondolom, a legcélszerűbb megoldás, hogyha azokról a pontokról mondok néhány bemutató szót, amelyekről feltételezem, hogy ennek a bizottságnak az érdeklődésére leginkább számot tartanak, és természetesen, ha a továbbiakban kiegészítést kívánnak, akkor állok rendelkezésükre.
Leginkább az új polgári törvénykönyv második könyve az, amely érintett lehet, ez a könyv tartalmazza a személyekre vonatkozó rendelkezéseket, és ezen belül találhatók a személyhez fűződő jogok megsértésére vonatkozó szabályok. Itt egyrészt szerepel az az általános szabály, amely jelenleg is megtalálható a polgári törvénykönyvben, amelynek lényege, hogy ez a törvény védi az emberi méltóságot, és tiltja a személyhez fűződő jogok bármilyen megsértését, és szankcionálja is azt.
Ehhez az általános tilalomhoz képest néhány személyhez fűződő jogsérelmi esetet nevesítve is tartalmaz, a névviseléshez való jogtól a kegyeleti jogon át. Ezek közül kiemelném azokat, amelyekről úgy gondolom, hogy ebben a bizottságban különösen érdeklődésre tartanak számot, elsősorban a jó hírnév és a becsület védelmére vonatkozó szabályt. Itt nem változna a rendelkezés, kimondaná a törvénykönyv azt, hogy a jó hírnevet, a becsületet védi, különösen ennek a megsértése, hogyha valakiről sértő, valótlan tényt állítanak, híresztelnek, vagy valós tényt hamis színben tüntetnek fel, ez a rendelkezés nem változott.
Ide, tartalmilag ehhez a rendelkezéshez kapcsolódik az úgynevezett gyűlöletbeszéd kérdése. Amikor a törvénykönyv tervezetét előkészítettük, és amikor a kormány beterjesztette az Országgyűléshez, akkor már a köztársasági elnök úr beadványa ismert volt előttünk, de természetesen nem ismertük az Alkotmánybíróság válaszát a beadványra vonatkozóan. Az az úgynevezett gyűlöletbeszédes paragrafus, amely a tervezetben található, éppen ezért nem vehette figyelembe az Alkotmánybíróság döntését. Úgy gondolom, hogy a legcélszerűbb megoldás éppen ezért az, hogyha a jövőben nem ennek a rendelkezésnek a további tárgyalására kerül sor, hanem az Alkotmánybíróság állásfoglalásának megfelelően kerül újraszabályozásra a gyűlöletbeszédre vonatkozó rendelkezés.
A személyhez fűződő jogok sorában tartalmazza a törvénykönyv a képmáshoz, hangfelvételhez való jogra vonatkozó szabályokat. Itt a főszabály az, hogy képfelvétel, illetve hangfelvétel készítéséhez és felhasználásához az érintett hozzájárulása szükséges, ha csak törvény másként nem rendelkezik.
Néhány kivételt megfogalmaz a törvénykönyv, és ezek a legérdekesebbek ebből a szempontból. Ilyen a tömegfelvétel készítése és felhasználása, a nyilvános közszereplés során készített felvétel - ha azt nem visszaélésszerűen használják fel -, a közvetlenül fenyegető vagy bekövetkezett jogsértés bizonyítása érdekében készített felvétel, az eltűnt személy feltalálása érdekében készített és nyilvánosságra hozott felvétel, és ugyancsak a holttest azonosítása érdekében tehát nem kötelező a hozzátartozótól ebben az esetben hozzájárulást kérni. Illetve a büntetőeljárás alatt állóról is felvételt lehet - a büntetőeljárás eredményes lefolytatása érdekében - nyilvánosságra hozni, és kivételesen sértett és tanú azonosítása érdekében sor kerülhet erre.
Lényeges változás van a szankciók körében, tehát arra az esetre, hogyha valakinek a személyhez fűződő jogát megsértik. Ami nem változott a szankciók köréből: lehetőség van arra, hogy a jogsértés megállapítását kérjék, eltiltást kérjenek a jogsértéstől, elégtételt kérjenek, ennek megfelelő nyilvánosság biztosítását, illetve a jogsértő helyzet megszüntetését.
Új rendelkezésként kerülne be a tervezetbe az úgynevezett elért vagyoni előny elvonása. Ennek az előképe megtalálható a szerzői jogi törvényben és a szabadalmi törvényben is, tehát nem teljesen új lehetőség a jogrendszerünkben. Az a lényege, hogyha valaki az engem ért sérelemből vagyoni előnyre tesz szert, és ez bizonyítható, abban az esetben az én egyéb jogosultságaim mellett ennek az előnynek az átadását is követelhetem a jogsértőtől.
Új helyre került a sajtó-helyreigazítás szabálya, de tartalmilag azonos megoldással. Tehát, hogyha a sajtó útján valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy valós tényt hamis színben tüntetnek fel, akkor kérni lehet, hogy egy közlemény jelenjen meg, amely bemutatja, hogy a tényállítás valótlan, megalapozatlan, illetve hamis, és mi a valós tény. 8 napos a határidő, illetve szükség szerint a következő számban jelenik meg.
Új rendelkezésként kerül be a szankciók közé az úgynevezett sérelemdíj. Ezzel párhuzamosan kikerül az alkalmazható szankciók közül a közérdekű bírság intézménye. A közérdekű bírság közcélra fordítható, büntetőjogias valami volt, nem is nagyon alkalmazták a polgári bíróságok, annyira kilógott a körből a polgári törvénykönyv szabályai eszközei között. A sérelemdíj nem ezt, hanem valójában a nem vagyoni kártérítést váltja fel. Jelenleg is lehetőség van arra, hogyha valakit nem vagyoni kár ért a vagyoni kárával egyidejűleg vagy ahhoz kapcsolódóan, akkor a nem vagyoni kára megtérítését követelje. De a kártérítés logikája minden esetben az, hogy bizonyítanom kell, hogy engem kár ért, meg hogy ennek mi a mértéke, ok-okozati összefüggésben van-e a károkozó magatartással, és az jogellenes volt.
Ebből azt az elemet, hogy milyen kár ért, és hogy engem kár ért, nagyon nehéz bizonyítani a nem vagyoni kár esetén. Gondoljunk arra, hogyha valaki elveszíti a fél lábát - elnézést a morbid példáért -, akkor nyilvánvalóan azt, hogy az élete anyagilag megnehezedik, mindenki könnyen belátja. De annak a bizonyítása, hogy ez az ő mindennapjaiban milyen nem vagyoni problémákat okoz, az életét hogyan nehezíti meg, nagyon nehéz, és őt kényszerítjük ilyen esetben bizonyításra.
A sérelemdíjnak az a lényege, hogyha valakit nem vagyoni kár ér, akkor csak azt kell bebizonyítania, hogy ez a károkozás megtörtént, de a kárt nem kell neki bizonyítania. Eleve, hogyha sor került a személyhez fűződő jog megsértésére - és ez bizonyított -, akkor ennek alapján a jogalkotó, a jogszabály maga feltételezi, hogy az illetőt ebből nem vagyoni kár érte. Az már egy következő lépés, és a bíróság előtti bizonyítás kérdése, hogy mekkora kár érte, és ennek milyen mértékű kártérítés felel meg. Elképzelhető, hogy csak elvi okokból kerül sor a sérelemdíj megállapítására, és akkor egyforintos - ismerjük a joggyakorlatból, egyeurós - kártérítést állapítanak meg. Vagy, ha nem ilyen, pusztán elvi jelentőségű a dolog, akkor természetesen a nem vagyoni kár nagyságával arányos mértékűt.
Ettől függetlenül a személyhez fűződő jogok megsértése esetén nemcsak a nem vagyoni kártérítésnek megfelelő sérelemdíj, hanem továbbra is, a vagyoni kártérítés is megilleti az érintettet.
A sajtótudósítás szabályai bekerültek a személyhez fűződő jogi szabályok közé. Kimondja ugyanis a törvényjavaslat azt, hogy nem alkalmazhatók az előbb említett szankciók - semmi azok közül - abban az esetben, ha nyilvános rendezvényről a nyilatkozó személyének bemutatása mellett szöveghű idézetet tesznek közzé, vagy hivatalos eljárást, döntést, határozatot ismertetnek. Ebben az esetben ugyanis fogalmilag kizárt az, hogy az, aki egy szöveghű idézetet közvetít, megsérthesse a személyhez fűződő jogokat. A személyhez fűződő jogokat az sérti meg, akitől az illető nyilatkozat származik. Tehát például egy sajtótájékoztatón, aki nyilatkozik, ő megsérthet személyhez fűződő jogokat. Az, aki idézőjelek között, pontosan tájékoztat arról, hogy mit mondott a nyilatkozó - tehát sajtótudósítást jelentet meg - nem sérti meg a személyhez fűződő jogokat. (Dr. Gadó Gábor szakállamtitkár megérkezik az ülésterembe.)
A közszereplő védelmének szabálya került még be a tervezetbe. Ha a közszereplésével vagy egyéb közéleti megnyilvánulásával kapcsolatban valakit a sajtó megsért, az előbb említett szankciók akkor alkalmazhatók, hogyha a sajtó a jogsértést szándékosan vagy súlyosan gondatlanul követte el. Mentesül a sajtó, ha bizonyítja, hogy nem volt szándékos vagy súlyosan gondatlan a jogsértés. Itt arról van szó, hogyha egy pici pontatlanság kerül be, és az is egy kis gondatlanság miatt az adott sajtóanyagba, akkor ez ne akadályozza meg adott esetben egy nagyobb jelentőségű hír megjelentetését, nyilvánosságra hozatalát, itt ne legyenek alkalmazhatók a személyhez fűződő jogokkal kapcsolatos szankciók.
Ennyit szerettem volna röviden elmondani elöljáróban a szabályozásról, és természetesen, ha van kérdés, akkor állok elébe.
ELNÖK: Köszönjük szépen, üdvözöljük az államtitkár urat.
Lukács képviselő úr kért szót.
Kérdések, hozzászólások, észrevételek
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Miután nem főbizottság, az a kérdés, hogy az általános vitára való alkalmasság kérdéséről az ember hogyan gondolkozzon. Némely kiegészítést szeretnék ebben tenni, ami nyilván a bizottság tagjai előtt kevésbé ismert.
Azt mondani, hogy tíz éve folyik egy munka, nagyon dicsérendő dolog lenne, ha akik kilenc évig dolgoztak ebben a munkában, bármifajta megbecsülést kaptak volna. Ma két Ptk.-tervezet van Magyarországon, az a 19 ember, aki kötetben megjelentette a Ptk.-t, amin dolgoztak valóban 9 évet, és egy, a parlamentnek benyújtott másik Ptk., vagy kilúgozott, vagy felturbósított, mindenesetre nem egy konzekvens rendszerben lévő törvénytervezet, amelyről tárgyalnunk kell.
Ezért az a hivatkozás, hogy tíz évig készült, némileg igaz akkor, ha egybevetjük ma már a Komplex jogkiadónál megjelent kötetet - annak a 19 jogtudósnak a nevével -, akik a szakmában rendkívül elismertek, azzal a tervezettel, amit az Országgyűlésnek bemutattak. Van erről is cikk, többek között dr. Gadó Gábor cikke, tehát itt bizonyosfajta összehasonlítások lehetségesek. De kérdés az, hogy ilyen körülmények között - miután a parlament nemcsak a törvényhozás háza, hanem alapvető politikai döntéseket meghozó, és egy demokratikus jogállamban, pláne a parlamenti demokráciában megfelelő politikai és jogilag biztosított jogokkal rendelkező szervezet - most, egy kisebbségi kormányzás idején, ebben a politikai légkörben alkalmas-e az idő arra, hogy az ország életét évtizedekre meghatározó kódexet, törvénytervezetet úgy tárgyaljunk, hogy mellőzik azt a kilencéves munkát, ami előzőleg folyt ebben a tárgyban, az Igazságügyi Minisztériumban.
Lehetséges ellentmondani a gyakorló jogászoknak. Lehetséges ellentmondani a szakma által elismert jogtudósoknak, lehetséges politikai megrendeléseket teljesíteni, de azt gondolom, hogy jobb, ha a parlament ezzel tisztában van. Csak, hogy egy elrettentő példát mondjak: egy negyedéves joghallgató, aki három évig nem tudott levizsgázni a római jogból, tehát csak negyedévre vette fel a polgárjogi tárgyat, tagja lett - egy társadalmi szervezeten keresztül - az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium polgári jogi kodifikációs bizottságának. Pont. Vékás Lajos pedig nem.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Főosztályvezető asszony! Miután az idő nagyon előrehaladt, igyekszem nagyon tömören előadni azt, amit mondandó vagyok.
Az első egy olyan téma, ami ebből a benyújtott törvénytervezetből kimaradt: a szerzői jog és az iparjogvédelem kérdése. Ez a hatályos polgári törvénykönyvben benne foglaltatik, a tulajdonjog előtt, de nem a tulajdonjog fejezetben. Azért hangsúlyozom ezt, mert a szerzői jognak van egy nyilvánvalóan tulajdonjogi oldala, analógiája a tulajdonjoggal. De ugyanakkor személyhez fűződő jog is, személyi jog is. A polgári törvénykönyvben való bentlétet megítélésem szerint ez a második oldal indokolja. Jó, hogyha - miközben van egy külön szerzői jogi törvény - a polgári törvénykönyv megalapozza a szerzői jognak a személyhez fűződő oldalát.
Mondjuk abból, hogy ez kimaradt a mostani törvénytervezetből, természetesen nem lehet közvetlenül levonni azt a következtetést, hogy akkor ezt a személyhez fűződő jogi aspektust a szerzői jogból ki akarnánk hagyni, de az az érzésem, hogy az a veszély fenyeget. Tehát fennáll a lehetősége annak, hogyha egyszer nincs lerögzítve, bebetonozva a szerzői jog személyi jogi oldala, akkor egy szép napon az egész szerzői jog el fog csúszni a szabályozásban a puszta tulajdonjogi viszonyrendszer analógiájára, ami azt vetíti előre, hogy a személyhez fűződő oldal és az ebben megjelenő érdekek háttérbe szorulnak, és esetleg a felhasználók, az ipari felhasználók érdeke fog előtérbe kerülni, előtérbe nyomulni. Ezt kimondottan aggályosnak tartom, és jó lett volna, hogyha a szerzői jog ilyen értelemben meg van alapozva a polgári törvénykönyvben.
A második megjegyzésem a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos. Miután a főosztályvezető asszony maga hivatkozott azokra a problémákra, amelyek ezzel kapcsolatban felmerülnek vagy felmerülhetnek, csak egy megjegyzést teszek. Bár nem vagyok jogász - ezt nem hencegésként mondom, inkább panaszképpen -, úgy látom, hogy a 2:81. § - amelynek az alcíme a védelem a gyűlöletbeszéd ellen - olyan meghatározást tartalmaz, ami nem elfogadható. Azt mondja: sértik valakinek a személyhez fűződő jogát, akinek az adott csoporthoz való tartozása meggyőződése szerint az önazonossága meghatározó részét képezi. Ha jól értem, ebből az következik, hogy bárki ahhoz a csoporthoz tartozónak vallhatja magát, és ennek következtében bárki indíthatja az ezzel kapcsolatos eljárást. Gyakorlatilag mindenki, aki a csoporthoz tartozik vagy a csoporthoz tartozónak vallja magát valamilyen megfontolásból; ez megtörténhet. Nem tudom, hogy ez a joggyakorlás lehetőségét nem borítja-e fel valamilyen sajátos pozitív sztrájk formájában.
A megjegyzésem a képmáshoz és hangfelvételhez való jogra vonatkozik. A (3) bekezdés azt mondja, hogy nincs szükség az érintettek hozzájárulására, ha a c) pont - ezt most nem olvasom fel, csak interpretálom - szerint valamilyen jogsértést akadályoz meg ez a felvétel, vagy rögzíti a jogsértést, és a bizonyítást lehetővé teszi. Látjuk, hogy elharapózott a titkos felvételek készítésének a divatja, magyarán szólva a törvénytervezetnek ez a passzusa gyakorlatilag legálissá nyilvánítja a titkos felvételt, mert mindig lehet hivatkozni arra, hogy feltételeztem, hogy abban a szituációban, ahol a felvételt készítettem, ilyen meg olyan meg amolyan megnyilatkozások hangzanak el, adatok merülnek fel, stb. - legfeljebb tévedtem, de a felvétel már megvan. Nem látok olyan passzust, amely az ilyen jellegű felvételek megsemmisítésére vonatkozna. Ezeket nagyon fontos problémáknak érzem.
Volna még három kérdésem. Az első kérdés arra a problémára vonatkozik, amit Lukács képviselő úr már elmondott, hogy tudniillik, hallhatnánk-e arra vonatkozólag egy-két mondatot, hogy miért vonta el attól a bizonyos szakértői bizottságtól az Igazságügyi Minisztérium a polgári törvénykönyv előkészítésének a munkálatait.
Lehet, hogy a másik kérdésem egy naiv kérdés, és abból fakad, hogy tényleg nem vagyok jogász. A 2:77. § azt mondja: a természet védelméhez és az egészséges környezethez való jog. Újra és újra felmerül bennem, hogy vajon az embernek miért csak az egészséges természeti környezethez való joga szerepel állandóan és hangsúlyosan. Az egészséges emberi környezethez való joga - ahonnét sokkal több veszély fenyegeti az embert, mint a természeti környezetből - miért nincs benne? Mondok egy konkrét példát. Az alkotmány szerint a szülő joga megválasztani a gyermeke nevelését, de nagyon sokan egyszerűen azt választják, hogy nem nevelik a gyereküket, és a következő generációban az ilyen meg nem nevelt emberek fizikai fenyegetést, alkoholizmus és drogfogyasztás révén az egészségesektől való jövedelemelvonást, és így tovább, nem sorol fel, hogy milyen veszedelmeket hoznak létre. Valamilyen okból kifolyólag a magyar jogrend az emberi környezet ilyen jellegű egészségtelenné válásával szemben nem védi a többieket. Szerintem a polgári törvénykönyv ezt nyugodtan megtehetné.
Végül nem tudom, jól sikerült-e keresnem az internetre föltett törvényjavaslatban, de sem az elején, sem a végén az indokolás előtt, sem az indokolás végén tartalomjegyzéket nem találtam. Miért nincs tartalomjegyzék, amelynek alapján át lehetne tekinteni a tervezetet, és a szerkezetére vonatkozólag is lehetne áttekintést szerezni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Reagálást kérnék, államtitkár úr.
Dr. Gadó Gábor szakállamtitkár (IRM) válasza
DR. GADÓ GÁBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Elnézést kérek, de a mezőgazdasági bizottság ugyanezt a javaslatot tárgyalta, és ott voltam, azért késtem el.
Köszönöm szépen a kérdéseket, és az észrevételeket is. Kezdeném talán először azzal, hogyan született meg ez a törvényjavaslat. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy nem kilenc ember készítette, valószínűleg a190-nel is keveset mondanék. A javaslat úgy készült el, hogy az igazságügyi miniszter több mint tíz évvel adott egy megbízást, akkor még Harmathy Attila professzornak, aki elindította ezt a munkát. Amikor ő alkotmánybíró lett, akkor jött létre az a kodifikációs bizottság, amelyet Vékás professzor vezetett, és az készítette el azt a javaslatot, amely 2006 decemberében felkerült a minisztérium honlapjára, mint vitaanyag, és ennek a vitája 2007 első félévében megtörtént.
Innentől kezdve a minisztérium az államigazgatási egyeztetést folytatta. Soha senki nem mondta azt Vékás professzornak, hogy ebben a munkában ő ne vegyen részt, mint ahogy a szerkesztőbizottság tagjainak egy jelentős része továbbra is részt vett a munkában, és számosan mások. Hiszen az államigazgatási egyeztetésnek az volt a célja, hogy egy szakértői csoport által elkészített tervezetet szembesítsen az élettel, és ebben a vitában részt vett a Bankszövetségtől, a tőzsdei befektetők egyesületétől kezdve az Értelmi Fogyatékosok Szövetségéig, a legkülönbözőbb civil szervezetekig, például a Magyar Szabadalmi Hivatal is - már szó volt, és majd még szó esik a szerzői jogról -, és kifejtette a véleményét. Innentől kezdve az a minisztérium feladata volt, hogy az eltérő különböző kamarák, érdekképviseletek, civil szervezetek, minisztériumok és egyéni szakértők véleménye alapján kialakítsa azt a javaslatot, amit végül olyannak tekint, hogy a kormányhoz, és utóbb utána a parlamenthez be lehet terjeszteni. Ha valaki, mint én is, összevetette a Vékás-féle végső javaslatot - amely egyébként nem azonos azzal, mint amit a minisztérium részére a megbízás alapján átadott - azzal, ami benyújtásra került a parlamenthez, azt lehet látni, hogy körülbelül 80 százalékában szó szerint azonos szövegről van szó. Egy döntő különbség van, a társasági jog beépítése, de ez egy javaslat volt, eredetileg Vékás professzor úr javaslatában szerepelt.
Összegezve azt mondanám, hogy egy ilyen horderejű munkánál a tárcának az volt a legfontosabb, hogy minél több különböző szempontot, értéket, érdeket képviselő szereplő mondhassa el a véleményét. Arról nem tudok, hogy negyedéves, római jogból nem vizsgázott joghallgató véleményt mondott. A cikket olvastam, Kecskés professzor úr említi. Fogalmunk sincs erről, de ezt sem tartom problémának. Nem a kodifikációs bizottságban vesz részt, hanem valamilyen érdekképviselet véleményében. Ott nemcsak negyedéves joghallgatók, hanem olyan szereplők is bőven mondtak véleményt, akik sosem voltak joghallgatók, és a joghoz semmi közük nincs; ahhoz a problémához van közük, amelyet a törvénynek az a része tartalmaz.
Azt gondolom, egy korrekt, nyílt egyeztetés zajlott, és ha valaki megkérdezi a különböző érdekképviseleteket, akkor azt fogják mondani, hogy kikértük a véleményüket, és azok jelentős részben meg is jelennek a tervezetben.
Ami a tartalomjegyzéket illeti, és ez is inkább formai kérdés, egy törvénynek, ami megjelenik a parlament előtt, és utána kihirdetésre kerül a Magyar Közlönyben, még sosem volt tartalomjegyzéke. A szakkönyveknek lesz tartalomjegyzéke, amelyek kommentálják a törvényt.
A konkrét felvetésekkel kapcsolatban, ami a szerzői jogot és az iparjogvédelmet illeti, az összes olyan törvény, amely a szellemi tulajdonnal foglalkozik, tartalmaz olyan mondatot, amely arra utal, hogy a törvényben nem szabályozott kérdésekben háttérszabályként a polgári törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. Ehhez képest az tűnt feleslegesnek, hogy a polgári törvénykönyv is ugyanezt rögzítse, és keresztutalás legyen: A Ptk. utaljon a szerzői jogi törvényre, a szerzői jogi törvény utaljon a Ptk.-ra. Elegendő, hogyha ez utóbbi megvalósul.
Ennél a formai problémánál érdemibb kérdés a know-how szabályozása. Itt mi nagyon határozottan - és nem a saját kútfőnkből, hanem az ezzel foglalkozó szakemberek, ideértve különösen a Szabadalmi Hivatal szakembereinek a véleményét - arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a know-how, ami az üzleti titok védelme keretében szabályozásra került a tervezetben, nem igényel és nem is szabad hogy igényeljen olyan fokú védelmet, mint amit a találmányok számára biztosít a szabadalmi törvény. Hiszen ez azt jelentené, hogy a feltalálók nem lennének érdekeltek abban, hogy szabadlomként jegyeztessék be a szellemi terméküket, és egy bizonyos védettségi idő fejében hozzájáruljanak ahhoz, hogy utána, annak leteltét követően közkinccsé váljon, hanem mindenki azt mondaná, hogy a know-how-t választja. Hogyha a know-how-hoz ugyanolyan pozitív jogkövetkezmények társulnak, mint a szabadlomhoz - a terhek nélkül -, akkor senki sem választaná az előbbit.
Harmadsorban a Ptk. tervezete, amikor a sérelemdíjról való jogosultságról szól a 2. könyv 90. § (4) bekezdésben, ott említést tesz a szellemi alkotásokról. Ez az a pont, ahol muszáj említést tenni, hiszen a sérelemdíjat a Ptk. vezeti be, és kell utalni arra, hogy a szellemi alkotások megsértése esetén is lehet sérelemdíjat érvényesíteni. Itt nem működik a fordított szabályozási megközelítés.
A képmáshoz és hangfelvételhez való jognál, amit a képviselő úr mondott, hogy mi van akkor, hogyha tévedett. Ha utóbb kiderül, hogy tévedett, és nem állt fenn a jogsértés vagy a jogsértés bekövetkeztének a közvetlen veszélye, akkor az illető jogellenesen készítette a képmást vagy a hangfelvételt, és akkor vállalnia kell azokat a szankciókat, amelyeket a polgári törvénykönyv előír.
Ami a természetvédelemhez és az egészséges környezethez való jogot illeti, lehet, hogy itt mi túl óvatosan csak arra vállalkoztunk, hogy azt rögzítsük, amit egyébként már a hatályos környezetvédelmi törvény szabályoz, azzal a különbséggel, hogy ott még csak nem vagyoni kárról van szó, hiszen az új Ptk. vezeti be a sérelemdíj intézményét. Miután a sérelemdíjról a Ptk. rendelkezik, ezért mintegy átemeltük a környezetvédelmi törvényekben meglévő rendelkezéseket.
Ami a gyűlöletbeszédet illeti, ha jól emlékszem, ez év június 5-én került benyújtásra a Ptk. tervezete, és július elején született meg az alkotmánybírósági döntés. Nyilván ennek a határozatnak az ismeretében kell korrigálni azt, ami benyújtásra került a Ptk. tervezetében.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Úgy tűnik, más jelentkező nincs, az általános vitában nyilván ki-ki elmondhatja a véleményét.
Szavazás általános vitára való alkalmasságról
A szavazás következik, kérdezem a képviselőtársakat, ki tartja általános vitára alkalmasnak a benyújtott törvényjavaslatot. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz igen. Ki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Miután a bizottság hosszú története során nagyon ritka alkalommal, de teljes létszámban jelen van - jól nézzenek körül, képviselőtársak, mindenkit együtt láthatnak (Derültség.) -, tehát kilenc nem, ezt viszonylag könnyű összeszámolni. Tehát a bizottság többsége általános vitára való alkalmasnak tartja a javaslatot. Ez ügyben nyilván jócskán találkozunk még.
Kérdezem a bizottság kormánypárti, illetve nemmel szavazó tagjait, hogy kívánnak-e ez ügyben előadót állítani. Nem kötelező a bizottságnak előadót állítani, és ismerik a képviselőtársak az eljárást, hogy ilyenkor egy bizottsági előadónak milyen szerepe van. (Nincs jelzés.) Úgy látom, nincs. (Halász János: Tellér Gyula mondja el a kisebbségi véleményt.) Rendben. Tellér Gyula mondja a kisebbségi véleményt, többségi előadó még egyelőre nincs kijelölve, az MSZP képviselői sorában kijelölnek egy többségi előadót, és majd megadják, viszonylag hamar.
Köszönjük szépen.
A hivatalos ülést lezárva jelzem, hogy holnap rendes bizottsági ülést tartunk, ha a bizottság előrelátható programjára észrevételek vannak, erre vissza lehet térni holnap, a tavalyi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény és annak számvevőszéki jelentése lesz... (Jelzésre.) Egy pillanat. Tehát ez a napirendi pont. Tellér képviselő úr jelzett, és itt elhangzott egy megjegyzés.
TELLÉR GYULA (Fidesz): Elnök úr, van egy olyan érzésem - bár nem egyeztettem programokat, hogy mintha ütközne a mi bizottsági ülésünk és a polgári törvénykönyv általános vitájának a megkezdése. Ez így van-e, és ha igen, és ha igen, akkor én inkább itt, a bizottsági ülésen szeretnék jelen lenni.
ELNÖK: Ez nem az én problémám, de úgy is lefordíthatnám, hogy aki tud, menjen, de...
TELLÉR GYULA (Fidesz): Legfeljebb nem leszek ott, és nem mondok kisebbségi véleményt.
ELNÖK: Közben más észrevétel is érkezett ez ügyben, én nyitva állok, hogy legyen szerdán bizottsági ülés, és ne holnap. (Tellér Gyula: Ezt nem azért mondtam. - Derültség.) Tudom, de közben észrevétel érkezett, hogy mással is ütközik.
Kérdezem, valaki kimondja-e, hogy ne holnap 10 órakor tartsunk bizottsági ülést. (Nincs jelzés.) Nincs ilyen, tehát megerősítjük, hogy a kiment meghívó holnap 10 órai kezdettel érvényes, és majd meglátjuk, hogy a képviselő úr el tudja-e mondani a kisebbségi véleményt.
Köszönjük szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 40 perc)
|
Dr. Pető Iván |
Jegyzőkönyvvezető: Szoltsányi V. Katalin