KSB-15/2007.
(KSB-33/2006-2010.)
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2007. október 17-én, szerdán, 10 órai kezdettel
a Képviselői Irodaház V. emelet 569. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői:*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászólók*
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása, elfogadása*
Egyes adótörvények módosításáról szóló T/3892. számú törvényjavaslat*
A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása*
Az általános forgalmi adóról szóló T/3893. számú törvényjavaslat*
A bizottság feladatkörébe tartozó módosító indítványok megvitatása*
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló T/3860. számú törvényjavaslat*
Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról - 3860/1. szám*
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető (PM) szóbeli kiegészítése*
Szabóné Farkas Katalin (Állami Számvevőszék) véleménye*
Kérdések, hozzászólások*
Dr. Aradi Zsolt (Pénzügyminisztérium) reagálása a vitában elhangzottakra*
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról*
Az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat (T/3893. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Halász János (Fidesz), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Jánosi György (MSZP) Halmai Gábornénak (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP) megérkezéséig Alexa Györgynek (MSZP)
Kubatov Gábor (Fidesz) Tellér Gyulának (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz) dr. Lukács Tamásnak (KDNP)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz) megérkezéséig dr. Cser-Palkovics Andrásnak (Fidesz)
Szatmári László főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Kiss Zsófia tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Kovács Tamás tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Szabóné Farkas Katalin osztályvezető (Állami Számvevőszék)
Závecz Ferenc szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 04 perc)
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! A bizottsági ülést elkezdjük. Üdvözlök minden hivatalból jelen lévőt, a képviselőket, a minisztériumok, az Állami Számvevőszék képviselőit.
A képviselőtársak megkapták a napirendi javaslatot. Mielőtt a szokásos kérdést feltenném, hogy van-e valakinek észrevétele a napirendi javaslathoz, jelzem, amit itt már informálisan jeleztem, hogy javaslom, hogy cseréljük meg a napirendek sorrendjét, és először a két adótörvény-módosítást vegyük a napirendben sorra, és utána a költségvetési törvényt, praktikus szempontok alapján, semmilyen elvi szempont nincs benne.
Kérdezem, hogy ennek ismeretében van-e észrevétel a javasolt napirendhez. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok. Akkor a szavazás egyúttal a sorrendcserét is jelenti, vagy annak a támogatását is jelenti. Ki az, aki a napirendi javaslatot elfogadja? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság határozatképes, és a napirendi javaslatot egyhangúlag elfogadta.
Egyes adótörvények módosításáról szóló T/3892. számú törvényjavaslat
A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása
Akkor az elmondottaknak megfelelően az egyes adótörvények módosításáról szóló javaslattal kezdünk. A bizottság munkatársai kigyűjtötték azokat a módosító indítványokat, amelyeket a bizottság érdeklődési körébe tartozónak tartanak. Ezt a kormány képviselője most már ismeri. Úgy tudom, hogy a bizottság munkatársa egyeztette a frakciók munkatársával is a listát, tehát nem most ismerik meg elvben a képviselőtársak.
Szokás szerint az ajánlási számok sorrendjében megyünk. Közben kiderült, hogy a 12. számon jegyzett módosító indítvány lenne az első, de az már ebben a formában nem létezik, mert szétszedték, ha jól értem. Tehát akkor a 13. számú módosító indítvány az első, ami Gegesy Ferenc és Szabó Lajos indítványa.
Ismertetés nélkül kérdezném a kormány képviselőjét, először addig, amíg nincs kérdés, addig csak egy igen vagy nem választ kérnék, ha kérdés van, akkor természetesen indoklást.
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Elnézést kérek, én ajánlást kaptam, tehát így a módosítót ebből nem tudom pontosan beazonosítani.
ELNÖK: Az ajánlási pontszám szerint a 13-as.
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tehát a 13-as, Szabó Lajos és Gegesy képviselő urak indítványa. Ez egy igen, támogatja a kormány.
ELNÖK: Kérdezem a képviselőket, ki az, aki a módosító indítványt támogatja. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 8 igen. Aki nemmel szavaz? (Szavazás.) 2 nem. Aki tartózkodott? (Szavazás.) 2 tartózkodás.
Ezt a módosító indítványt a többség támogatta.
A 14. pont következik, szintén Szabó Lajos, Gegesy Ferenc javaslata.
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) 10 igen. Ki nem támogatja? (Nincs jelzés.) Ki tartózkodott? (Szavazás.) 9 tartózkodás.
Tehát a bizottság 10:9 arányú szavazással támogatta.
A 24. pont következik, Halmai Gáborné, Schiffer János, Molnár Albert, Kékesi Tibor javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők álláspontját, ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja.
A 25. pont alatti javaslat Gyimesi képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja, tekintettel az előző támogatásra.
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Ez ugyanaz!
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Egy pici különbség van.
ELNÖK: Szavaznunk akkor is kell róla. Ki az, aki támogatja a javaslatot? (Szavazás.) 9 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Nincs jelzés.) Ilyen nincs. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 10 tartózkodás.
Tehát a bizottság többsége nem támogatja.
10
UK(11-20) (Elnök)
A 43. javaslat Kovács Ferenc képviselő úr indítványa következik, mely a műemléki épületek felújítására vonatkozik. Kérdezem a kormány álláspontját.
KISS ZSÓFIA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A képviselők álláspontját kérdezem, ki támogatja Kovács Ferenc képviselő úr javaslatát? (Szavazás.) Kilenc. Ki nem támogatja? (Nincs jelzés.) Ilyen nincs. Ki tartózkodik? (Nincs jelzés.) Lassan a határozatképesség is kérdésessé válik, ha nem emelik fel a kezüket. (Szavazás.) Tíz tartózkodás.
A 44. pontban Halmai Gáborné és képviselőtársai - ugyanazok, akiket az előbb felsoroltam - javaslata következik.
KISS ZSÓFIA (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: Kérdezem, ki támogatja? (Szavazás.) Úgy látom, a bizottság egyhangúlag támogatja.
Köszönjük szépen. Azért a forma kedvéért kérdezem, van-e olyan módosító indítvány, amelyről valaki úgy gondolja, hogy szavazni kellene, mert a bizottság működési körébe tartozik. (Nincs jelzés.) Nem látok ilyen jelzést, köszönjük szépen.
Van azonban egy bizottsági módosító indítványra vonatkozó javaslat, amelyet a képviselőtársak megkaptak. A témáját mindenki ismeri, mert amikor az adótörvény-javaslat általános vitára való alkalmasságáról volt szó, akkor erről szó esett. Akkor a szokásoknak megfelelően itt együtt tudunk szavazni arról, hogy ki az, aki egyetért vele, illetve azzal, hogy benyújtsuk-e bizottsági módosító indítványként. De mielőtt szavazásra teszem fel a kérdést, megkérdezem, hogy mi a kormány álláspontja a javaslatról.
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): A kormány ebben a kérdésben nem nyilvánítana álláspontot, a támogató sorban közli a kormány az álláspontját.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor a bizottságon a sor. Tehát a - nevezzük így - egyéb színházi foglalkoztatottak besorolásáról van szó, a vitára talán az is emlékszik, aki előtt nincs ott a szöveg.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki támogatja a bizottsági módosító indítványkénti benyújtást. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja, akkor bizottsági módosító indítványként benyújtjuk a javaslatot.
Az általános forgalmi adóról szóló T/3893. számú törvényjavaslat
Most térünk át az áfatörvényre, ahol a 21. sorszámú javaslat az egyetlen, amelyet tárgyalnunk kell. Kovács Tamás úr érkezett a Pénzügyminisztériumból, ha jól tudom.
A bizottság feladatkörébe tartozó módosító indítványok megvitatása
Tehát az egyetlen olyan módosító indítvány, amely a bizottságunk érdeklődési körébe tartozik, a 21. számú, amelyet Halmai Gáborné nyújtott be. Kérdezem a kormány képviselőjét, hogy mi a kormány álláspontja.
KOVÁCS TAMÁS (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: Kérdezem a képviselőtársakat, ki támogatja? A népművészetet, népi iparművészetet és a többit érintő kérdésről van szó - természetesen nem pénzelvonásról. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja.
Megkérdezem a forma kedvéért megint, hogy van-e az áfatörvényhez olyan módosító indítvány, amelyről szavaznunk kellene, mert nem szavaztunk. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok, akkor Köszönjük szépen a segítséget.
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló T/3860. számú törvényjavaslat
Áttérhetünk az eredeti első napirendi pontra, a jövő évi költségvetési törvényre, szokás szerint együtt tárgyalva az Állami Számvevőszék véleményét és a költségvetési törvényjavaslatot, természetesen a szokásoknak megfelelően itt is elsősorban a kulturális részre koncentrál a bizottság. Üdvözlöm a kormány és a Számvevőszék képviselőit.
Mindenki ismeri a szokásos eljárást, tehát a szokásoknak megfelelően azt kérem, hogy a kormány képviselői röviden foglalják össze a mondanivalójukat, utána a Számvevőszék képviselőjétől kérem ugyanezt. Köszönöm szépen.
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető (PM) szóbeli kiegészítése
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Aradi Zsolt vagyok, a PM főosztályvezetője. A költségvetési törvény javaslatát a kormány a megszabott határidőn belül előterjesztette, ezzel lehetővé tette, hogy megfelelő ütemben, megfelelő időt hagyva a vitára, időben legyen az országnak 2008-ra költségvetése. Azzal együtt, hogy a parlament majd párhuzamosan tudja a költségvetési törvényjavaslatot megalapozó más törvényjavaslatokat, törvénymódosításokat. Ilyen módon össze tudnak érni azok a témák, amelyek tartalmukban összefüggenek, tehát a pénzek és a szabályozások.
Ami a dolog tartalmát illeti, az Állami Számvevőszék jelentéséből - azt értékelve - megerősödtünk abban a tudásunkban, hogy ez a törvényjavaslat alkalmas alapja annak, hogy elfogadják, és 2008-ra végrehajtható költségvetése legyen az országnak. Azzal együtt, hogy ez a törvényjavaslat összhangban van, támogatja a konvergenciaprogram aktuális változatát, és támogatja a 2009-2011-es évekre vonatkozó középtávú pénzügyi tervezés alapjait, előirányzatait is.
Néhány megjegyzés a kulturális területre. Összességében a kultúra forrásai mind a központi, mind az önkormányzati területen, mindegyik alrendszer közkiadásában azonos arányt képviselnek a költségvetésben, azzal együtt, hogy ez a költségvetés tudja azokat a prioritásokat is, amelyeket a nyugdíjrendszerben, a családtámogatásokban, szociális támogatásokban és az európai uniós támogatások társfinanszírozásában tudnia kell. Tehát ezek a prioritások, ezzel együtt a kultúra arányai nem csökkennek, változatlanok maradnak.
Még egy megjegyzés a médiafinanszírozás tekintetében. Nyilvánvaló, hogy az alapvető kereteket nem lehetett megváltoztatni, de mivel lassan eljutunk a digitalizáláshoz, ezért ebben a folyamatban előbb-utóbb finanszírozási szempontból is el kell indulni. Ezért ilyen kezdeti - nem túl sürgős - lépéseket teszünk, és ezért praktikusan megoldottuk azt, hogy a költségvetés által át nem vállalt előfizetési, üzemben tartási díjak összegét, amely éves szinten 660 millió forintra tehető, bizonyos forráscserével megjelenítettük a költségvetésben, és ez egy egyik alkalmas kezdeti forrása tud lenni a közmédiumok digitalizálásának.
(-20)
PÉ 21 (Aradi Zsolt)
Természetesen annak tudatában, hogy itt még több év van hátra, és más források is rendelkezésre tudnak állni, de úgy látjuk, hogy ezen a területen el lehet indulni.
A másik ilyen változás, hogy a televízió céltámogatása jogcímei között is megjelenítettük ezt az átállást, továbbá azt, hogy 2009-től feltehetően új székházba költözik, és ennek a költözésnek az előkészületi, költözési költségeire, amelyek nyilvánvalóan hamarabb jelentkeznek, erre is legyen fedezet a televízió forrásai között. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szakállamtitkár urat kérdezem az Oktatási és Kulturális Minisztériumból, hogy kíván-e a költségvetéshez bevezető megjegyzéseket tenni.
ZÁVECZ FERENC (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Závecz Ferenc szakállamtitkár vagyok az Oktatási és Kulturális Minisztériumból. Köszönöm szépen. Egy pár szót mondanék. Jelentősen könnyebb helyzet látszik most finanszírozási szempontból kialakulni 2008-ra, mint ahogy 2007-ben tudtuk finanszírozni az ágazatot és intézményeit.
Egészében az összefoglaló számokról csak pár dolgot mondanék. A költségvetési törvény 3. számú mellékletében megtalálható normatívák és az 5. számú mellékletben, tehát nem a XX. fejezethez tartozó mellékletekben, hanem az ÖTM-fejezethez tartozó mellékletekben megtalálható normatívák nem változtak, semmiféle csökkenésre nem került sor. Hasonlóképpen nem csökkent nominálisan, hanem megtartotta értékét az önkormányzatok színházi célú támogatásainak előirányzata, hasonlóképpen a zenekari úgynevezett konszolidációs támogatáshoz.
A fejezeten belül megtervezett számok mindenkinek rendelkezésre állnak. Ezek azt mutatják, hogy az intézményi sorokon a 2007-es durván 27,5 milliárdhoz képest most durván 26,5 milliárdos főösszeg jelenik meg. Ennek az oka nem valamiféle elvonás vagy támogatáscsökkentés, hanem szerkezeti változás, költségvetési intézményből a kormányhatározatoknak megfelelően társasági formává alakuló intézmények előirányzatainak más sorokon való megjelenése az oka. Ennek megfelelően a fejezeti sorokon a tavalyi évi durván 28,5 milliárdhoz képest most 35 milliárd forint szerepel, az intézményi sorról hiányzó 1 milliárd részben ennek a része, egészében véve körülbelül 5,5 milliárd forinttal magasabb a tárca fejezetén belül a kulturális feladatokra fordítható előirányzatok összessége, ha az összes sor egyenlegét nézzük.
Talán kérdés lesz, ezért elébe mennék a dolognak. A Nemzeti Kulturális Alap közfeladatainak támogatásával kapcsolatos előirányzatot szintén 2007. évi bázison terveztük, nem azért, mert ez volt a legkényelmesebb, hanem azért, mert a folyamatok, a járulékfizetéssel kapcsolatos tapasztalatok azt indokolták, hogy ezt nem szükséges alultervezni, feszíteni pedig a mai összetétel mellett, tehát a járulékoltatott szolgáltatások és termékek mai összetétele mellett pedig egy olyan fajta kockázatvállalás lenne, ami nem biztos, hogy járulékbevétel formájában is jelentkezne, és emiatt az Alap által teljesített feladatokat veszélyeztethetné. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most a Számvevőszék véleményét kérnénk.
Szabóné Farkas Katalin (Állami Számvevőszék) véleménye
SZABÓNÉ FARKAS KATALIN (Állami Számvevőszék): Szabóné Farkas Katalin osztályvezető vagyok az Állami Számvevőszéktől. Nagyon röviden annyit szeretnék mondani, hogy az ÁSZ elvégezte a 2008. évi költségvetési törvényjavaslat helyszíni ellenőrzését. Szeptember 18-áig tartott, az idetartozó fejezet: az Oktatási és Kulturális Minisztériumnál, illetve a Nemzeti Kulturális Alapnál is ellenőrzést végeztünk, és az volt a megállapításunk, hogy a jogszabályi előírásoknak, a tervezési köriratban foglaltaknak megfelelően történt a tervezés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A képviselőké a szó. Kérdés, hozzászólás, észrevétel, javaslat. Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megjegyzésem volna. Azt gondolom, hogy nem jogtalan az a kívánság a képviselők részéről, hogy a költségvetési törvényből az éppen tárgyalt tárcának a politikája megállapítható legyen. Ehhez szerintem két vagy három dologra van szükség a költségvetési törvény szövegében. Az egyik az, hogy a támogatások változását jól figyelemmel lehessen kísérni évről évre, tehát az összehasonlíthatóság követelményének feleljen meg.
A másik, hogy a fejezet-átcsoportosítások vagy más összevonások ne fedjék el a költségvetésben az egyes ráfordításokat, tehát lehetőleg minél mélyebben menjen el a költségvetés. Ez a "minél mélyebb" természetesen nem azt jelenti, hogy egy-egy intézmény költségvetésén belül is valamilyen túlrészletezettséget kívánna az ember, de legalábbis intézményi szinten legyen összehasonlítható, hogy évről évre hogyan változik egy-egy intézmény finanszírozása, és ennek következtében vagy a költségvetési törvény illető fejezetének szövegéből derüljenek ki a politikai szándékok, és ellenőrizhető legyen, hogy ez milyen mértékben van alátámasztva az odarendelt összegekkel, vagy fordítva: az odarendelt összegek összehasonlíthatóságából és változásából legyenek kihüvelyezhetők a politikai szándékok.
Most az a helyzet, hogy ezeknek a kívánalmaknak az én megítélésem szerint ez a költségvetési fejezet, tehát az Oktatási és Kulturális Minisztérium költségvetési fejezete csak - hogy is mondjam - részben és nagyvonalakban felel meg, tehát a nagy összegeket látjuk és tudjuk, de nem tudjuk a következő dolgokat. Először is 2006. június 30-ával a kormány kibocsátotta azt a bizonyos 2118-as határozatát, amelyik igen jelentős átszervezéseket irányozott elő a kulturális és oktatási tárca területén. Már a 2006-os költségvetési zárszámadásból is kihüvelyezhető, és az Állami Számvevőszék jelentése is megemlíti, hogy erről az átszervezésről - amellyel kapcsolatban egyébként itt annak idején a kulturális és sajtóbizottságban mind a két oldal erős fenntartásait hangoztatta -, ennek a végrehajtásáról, ennek az eredményéről vagy eredményességéről az égvilágon semmit nem tudunk, nem derült ki sem a 2006-os zárszámadásból, és nem derült ki a 2007-es költségvetési törvényből, és most a 2008-asból sem derül ki, hogy hogyan áll ez.
Márpedig azt gondolom, ahhoz, hogy a kulturális tárca működését és annak a politikai tartalmát meg lehessen ítélni és vitatni lehessen, akár támogatólag, akár elvetőleg vagy kritizálólag, erre igen nagy szükség lett volna. De ugyanilyen problémák vannak azzal, hogy továbbra is a 2006-os zárszámadáshoz és a 2007-es költségvetési törvényhez hasonlóan megszűnt igen fontos kulturális intézmények támogatásának és működésének, egyedi adatainak a szolgáltatása, és csak összevont kategóriák vannak, és az összevont kategóriákra fordított összegek szerepelnek. Ennek következtében nem tudjuk, hogy például a közgyűjtemények kategóriáján belül az egyes közgyűjtemények finanszírozása hogyan változik, pusztán a kategória egészéhez rendelt összegből egyáltalán nem derül ki, hogy milyen mértékű átcsoportosítások zajlanak például ezen az összegen belül, és hogy ezek az átcsoportosítások fednek-e valamilyen sejthető politikai szándékot.
30
Uk(31-40) (Tellér)
De ugyanez a helyzet bizonyos művészeti intézmények egy kategóriába vonásával, ugyanez a helyzet az úgynevezett egyéb kulturális intézmények egy kategóriába vonásával, az egyéb kulturális alapítványok és közalapítványok támogatásával. Nem ítélhető meg például, hogy mondjuk, a XXI. Századi Intézet támogatása most nőtt vagy csökkent vagy ugyanannyi maradt, és ha akármelyik irányban változott, az milyen mértékű, és ennek következtében megjelenik-e ebben vagy kikövetkeztethető-e ebből valamilyen politikai szándék - kultúrpolitikai szándékra gondolok elsősorban - ezekből a számokból. Azt kell tehát mondanom, hogy ezeknek az adatoknak sem a megfelelő részletessége, sem a megfelelő összehasonlíthatósága nincs meg. Az egész fejezetben ezeknek a követelményeknek csak a nagyon általános, nagyon összefoglaló, nagyon aggregált jellegű adatok felelnek meg.
Az a helyzet, hogy ezt a problémát a 2006-os zárszámadással és a 2007-es költségvetéssel kapcsolatban is felvetettük a plenáris ülésen, de úgy látom, ezekre a megjegyzésekre nem volt fogékony a tárca a költségvetés elkészítése közben. Ha nagyon jóindulatúan akarom megítélni ezt a kérdést, akkor azt gondolom, hogy munkát igyekeznek megtakarítani, vagy olyan helyen vonnak össze kategóriákba intézményeket, ahol magának a minisztériumnak sem igazán áttekinthető, hogy milyen pénzmozgások zajlanak. Ezért nem osztják meg velünk az ezekre vonatkozó tudásukat vagy ismereteiket.
Ha meg nem ilyen jóindulatúan fogom fel vagy fogalmazom meg a dolgot, akkor talán arról van szó, hogy a minisztérium szándékosan elrejti azokat a tudnivalókat, amelyek alapján a minisztérium költségvetése - és a költségvetésből kihüvelyezhetőleg a minisztérium politikája - megítélhető volna. Ez az én fő megjegyzésem, és némi sajnálattal említem meg, hogy az Állami Számvevőszék jelentése, amelynek a szövege igen korrekt és igen pontos, voltaképpen olyan ismereteket közöl velünk, amelyek ezt az előbb említett kíváncsiságot nem segítenek kielégíteni, és voltaképpen elismétli a költségvetési javaslat fő számait, illetve a költségvetés megalkotásának a folyamatával kapcsolatban annak a korrektségére utal. De, hogy a költségvetés alkalmas-e a tárca kultúrpolitikájának mélyebb elemzésére, erre vonatkozólag az ÁSZ-jelentés sem tesz megjegyzést.
A magam részéről e kifogások alapján nem tudom elfogadni ezt a tárcaköltségvetést, mert amivel foglalkoznom kellene ezzel kapcsolatban, azzal nem tudok ezen adatok alapján.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Lukács képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Próbálok rövid lenni. Szerintem a kulturális tárca fejezetének bázisszemléletű továbbtervezése nem felel meg a követelményeknek. Amennyiben az inflációt nem adom hozzá az előző évi költségvetési fejezethez, abban a pillanatban az csökkenést jelent, és nem jelenti az azonos színvonal tartását. Ezt elmondhatnám a színházaknál is. Egyik megjegyzésem ez, hogy meddig vihető ez a bázisszemléletű tervezés.
A másik megjegyzésem viszont arra vonatkozik, hogy különösképpen a kulturális területen azért is veszélyes az ilyen bázisszemléletű tervezés, hiszen nemrég hallgattuk meg a Magyar Rádió művészeti együtteseit, és ebből a 700 millióból ebben az évben sem jöhettek ki. Nyilvánvaló, hogy nagyon egyszerűen vázoljam a problémát, azt ők tudják megmondani, hogy egy nagyzenekari művet hány személlyel lehet megvalósítani. Ha ebből kvázi fűnyíróelv alapján elveszünk öt embert, akkor az a zenekar nem alkalmas arra, amire létrejött. Bocsánatot kérek, tehát ha a kulturális tárca ezeket a kultúra területén lévő sajátos dolgokat nem veszi figyelembe, akkor ezt egy gyárban, a sorozatgyártásban lehet így tervezni, de azt hiszem, emberekkel, a művészetben, a kultúrában nem lehet így tervezni.
Tehát azt gondolom, ezzel a két megjegyzéssel nagyon erős kritikával szeretném illetni ezt a tervezést, mert ráadásul, ha mondjuk a gázáremelést veszem az intézeteknél, az inflációt meghaladó kiadásokkal kell számolni. Ebben a pillanatban olyan eladósodási spirálba kerülhetnek az intézmények, amely a működésüket veszélyezteti. A papír meg a jegyzőkönyv elbírja, hogy azonos, de arról már nem is beszélek, ha megnézem a 2006-os számokat, mert 2007-ben is ezt hallottuk, hogy a kulturális tárca nem vesztes, megkapta ugyanazt a pénzt - inflációs növelés nélkül. Tehát akkor azt mondanám, hogy ez a 2008-as terv megfelel a 2006-os bázisnak, csak nem azonos szinten, mert nem annyit ér, a költségeik fedezésére alkalmatlan, az intézmények a rendes működésre alkalmatlanok lesznek.
ELNÖK: Bókay képviselő úr!
BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbbi felvetésre. Részben egyetértek, hogy ebből a költségvetésből nem derül ki a kultúrpolitika, de azt hiszem, meg kellene nézni a költségvetés szerkezetét. Tehát, ha a kulturális ágazat költségvetéséről beszélünk, akkor beszélhetnénk nyugodtan például azokról a költségvetésekről, amelyek az önkormányzati fejezetben el vannak különítve kulturális célokra, itt gondolok a múzeumokra - igaz, hogy a színházak benne vannak -, gondolok a fejkvótákra, tehát egyéb lehetőségekre. Ezt tényleg nehéz összeszedni ebben az esetben, a magam részéről azért teljesen egyetértek ezzel a megállapítással, de azt mondom, hogy valószínűleg nem a költségvetés vitáján kellene ezekről a dolgokról beszélni, hanem úgy összeállítani a kulturális bizottság ülését a következő időszakban, amikor tematikusan egy-egy ilyen kérdést részletesen megvitatnánk.
Hogy az ÁSZ nem készített ilyen típusú gyakorlatot? Előtte végignéztem az ÁSZ korábbi elemzéseit, ha jól emlékszem, a múzeumokra, levéltárakra, egyebekre vonatkozóan volt egy átfogó vizsgálatuk, de itt sem azt vizsgálja az ÁSZ, hogy mennyire felel meg egy kultúrpolitikának ezen intézmények tevékenysége, hanem elsősorban nyilván a szervezeti szabályzatokat, a törvényességet, a költségeket, ezek hatékonyságát, a költséghatékonyságot, de ilyen nagyobb léptékű kulturális tevékenységek hatását, meg egyebeket valójában nem vizsgálnak. Valószínűnek tartom, hogy nem is feladatuk, de ez nem azt jelenti, hogy ezekkel a dolgokkal ne kellene élni, tehát ilyen lehetőséggel ne foglalkoznánk. Úgyhogy azt javasolnám, hogy vegyük akár számításba ezeket, nézzünk meg egy-egy ilyen területet - akár a médiát, hiszen most a digitális átállásról szó van. Nem tudom, hogy a legutóbb összeállított éves munkatervünkben szerepelnek-e ezek a kérdések, tehát ott beszéljünk ezekről, és ezt nagyon jónak tartom.
Az átszervezések kérdése. Erről is jó lenne tudnunk, de azt hiszem, megint nem igazából a költségvetés feladata, hogy ezeket megtegye, hogy hogyan szerepeltek. Érdemes lenne tényleg megnéznünk, hogy a költségvetési megtakarítások megtörténtek-e, volt-e valamifajta tartalmi, működésbeli sérülés, párhuzamosság kiküszöbölése. Tehát, hogy azokat az elveket, amelyeket korábban lefektetettünk, mennyire tudtuk végigvinni. Bár megjegyzem, hogy év közben - ha jól emlékszem - volt egy bizottsági ülés, amelyen szerepeltek ezek a témák, tehát egyszer vagy kétszer is. De nem voltak lezárt ügyek, és valószínűleg ezek soha nem lesznek lezárt ügyek a részünkről. De érdemes ezeket követnünk, hiszen elég lényeges kérdésekről van szó.
(-40)
PÉ 41 (Bókay Endre)
A költségvetésről talán annyit, hogy amit itt a magunk részére is kimásoltunk fejezeteket, megjegyzem, hogy valóban túlzottan Budapest-centrikus ez a fajta működési elv. Tehát kevésbé látjuk azt, hogy a vidék kulturális életét hogyan szolgálják ezek a dolgok. De ebben most azért nem tartom hibásnak a költségvetés készítőit, mert egy előírt, meghatározott szempontsor szerint állították össze ezeket, és nem ők döntötték el, tehát nagyon nehéz ezt, legfeljebb úgy, hogy ha a bizottság felkér egy szakértőt, és azt mondja, hogy ezekből a szempontokból próbáljon kiszedni egy választ, vagy felkérjük külön a kulturális kormányzatot, és megkérjük őket, hogy ezekre a dolgokra próbáljanak valamiféle választ adni.
Egyébként egy kulturális koncepció született, ha jól emlékszem, az év vége felé, vagy az év elején volt is egy vita még itt, ebben a Házban, egy elég széles körű vita a kulturális koncepcióról, a finanszírozásokról, a különböző fejlesztési törekvésekről, a magántőke bevonásáról és egyebekről. Ezekről beszéltünk annak idején. Egyelőre ennyi, köszönöm szépen.
ELNÖK: Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Závecz államtitkár úr azt mondta, hogy a terület főösszege tulajdonképpen nem változott, az a változás, amit látni lehet, az egy szervezeti strukturális kérdésből adódó, de a főösszeg változatlan maradt. Azt is mondta, hogy semmiféle csökkenésre nem került sor, illetve hogy megtartotta az értékét a támogatás. Szó szerint ezt mondta, a jegyzőkönyvben is benne van.
Én vitatkozni szeretnék önnel. Elkerülte a figyelmét az, hogy a kormány inflációt is emleget, több mint 4 százalékos inflációt a jövő évre vonatkozóan. Abban az esetben, hogy ha egy terület támogatása összegszerűen ugyanannyi marad, mondjuk 1 millió forint volt - az egyszerűség kedvéért mondom -, és egymillió forint lesz, akkor arra nem lehet azt mondani, hogy megtartja az értékét, ha infláció van.
De államtitkár úr ennél azért sokkal felkészültebb, sajnálom, hogy nem a szakember szólt önből, hanem a politikai kinevezett. Teljesen nem igaz, amit mondott. Nem tartja meg az értékét jövőre a kulturális támogatások összege, reálértéken újabb csökkenés várható, és ez nincs rendben.
Akkor sincs rendben, ha a már-már menthetetlen kormány becsületét kell védenie az államtitkárnak.
Úgy látom, hogy nagyon súlyos folyamatok zajlanak. Csak idézek egy interjút. "Tulajdonképpen senki nem tesz semmit, pedig ha az ország első zenekarának nincs pénze, és mi nem kaphatjuk meg azt, amit 2001 végén birtokoltunk, és ami egyébként nem volt olyan nagy összeg, akkor csődeljárást kell indítani." - mondja Kocsis Zoltán, a most itt mindnyájunknak kiosztott Zenekar című újság interjújában.
Amiért idéztem ezt a gondolatot, az az, hogy úgy gondolom, hogy a magyar kultúrát költségvetési értelemben is konszolidálni kell. Részben erről szól ez a gondolat is. Volt egy korábbi állapot, fejlődés, jelentős támogatások, és az elmúlt években nemcsak lopakodó, hanem durva, szemérmetlen pénzkivonás történt a magyar kulturális életből. Kezdődött... nem is tudom már, hogy hol kezdődött, de persze tudom, két fontos elemet említenék meg ez ügyben.
Az egyik az még egy kisebb összeg volt, néhány milliárd forint, amikor is jogtalanul - mint utólag kiderült - megtiltotta a szocialista kormány a kulturális intézményeknek az áfa-visszaigénylést. Ez elsősorban a magyar színházi világot sújtotta, de a kulturális élet minden területét, több milliárd forintot vontak így el, az ellentételezése közel sem volt teljes.
Azt követően, 2005-ben elindult a maradványképzés. Ez a maradványképzés máig súlyos hiba, és 2005-ben is láthattuk, hogy az akkor elfogadott költségvetés és a tényleges folyamatok között óriási szakadék volt, több mint 10 milliárd forint volt az, amely maradványképzéssel sújtotta a kulturális tárcát 2005-ben. Ez a maradványképzés, ez a tendencia azóta is folytatódott. Éppen Závecz Ferenc államtitkár úr mondta azt, hogy az évről évre ismétlődő maradványképzéssel az egyszeri forráskivonás összege eltűnik a tárcától, és így az intézményektől is. Ezt a maradványképzéssel ily módon elvont súlyos milliárdokat nem pótolják máig, a költségvetésben ma sem látjuk ezt pótolva.
Tehát az elmúlt évek folyamatai vezettek oda, hogy immár több mint 10 milliárd forintos tulajdonképpen a forráskivonással, illetve maradványképzéssel a pénz eltüntetése a területről, a felhasználás meg nem engedése.
Ezért mondom azt, hogy konszolidálni kellene a területet. Van miért, az elmúlt évek hibás folyamatai miatt. Ennek a konszolidációnak nyoma sincs a költségvetésben.
Abban nem vitatkozom államtitkár úrral, hogy tulajdonképpen a főösszeg ugyanannyi, mint tavaly volt, de én ennek nem örülök. Éppen az előző évek most ismertetett folyamatai miatt sem. Lehet, hogy a Pénzügyminisztériummal vívott csatában a jelenlegi kormánynak ez eredmény, hogy nem csökkent az összeg, nem akarom államtitkár úrtól esetlegesen ezt a sikert elvitatni, de az elmúlt évek folyamatai alapján szerintem sokkal többre lenne szükség.
Néhány nagy tétel a kulturális költségvetésben, amire még rátérnék. A Magyar Mozgókép Közalapítvány. Van velük egy külön alkuja a miniszternek, amíg miniszter, addig ez az alku bizonyára él, bár az sem biztos, eszerint betervezték a mostani költségvetésbe is azt a sok milliárd forintot, amit a filmes területre szánnak. De én nem vagyok abban biztos, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány feltétlenül az adott törvények, mondjuk a filmtörvény szellemisége szerint működik. Én átgondolnám azt, hogy érdemes-e ilyen nagy összeggel a magyar kulturális büdzséből ezt a területet, ami ilyen hibásan működik, támogatni.
Említette államtitkár úr a Nemzeti Kulturális Alap kérdését. Szeretném megkérdezni, hogy hogyan látják, befolyik-e ebben az évben az az összeg az Alapba, mint ami a költségvetésben tervezett volt, ami most jövő évre is egy tervezett összeg? Ahogy hallom, ez nem biztos. Ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódik a kérdésem, hogy mi most a helyzet, államtitkár úr, a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény módosításával?
Két hete beszéltünk erről itt, a bizottságban, egy korrekt választ kaptam a minisztérium munkatársától, nyilván ma is ez fog történni. Volt egy kormányülés, ahol végül az NKA-törvény módosítása nem került benyújtásra, nem került a kormány által elfogadásra. Mire számíthatunk? Hiszen zajlik a költségvetés, ahogy mondta államtitkár úr, van bizonytalanság a tervezés kapcsán az NKA keretösszegét tekintve, értjük mindnyájan, hogy miért. Mi a helyzet, módosul-e a törvény, a járulékoltatás rendszere ezáltal igazodik-e a tényleges fogyasztási folyamatokhoz, számíthatunk-e arra, hogy ebben az évben erre a törvénymódosításra sor kerül?
A reneszánsz év szerepel 4 milliárd forinttal ebben a költségvetési tervezetben. Hogy mi lesz a reneszánsz év, arról a miniszter nyilván szépen tud nyilatkozni, de ennél több, konkrétabb dolgot még nem láttunk. Bizonyára meglesz az alkalma a bizottságnak is, hogy majd tájékozódjon erről az ügyről.
Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez egy 4 milliárd forintos keretösszeg. Amikor azt mondjuk, hogy a tárca támogatási főösszege - mondjuk ilyen egyszerűen, nehezen tudok szabadulni az önálló kulturális tárca gondolatától - változatlan marad, de közben megjelenik egy 4 milliárd forintos reneszánsz év, és ha azt beleszámoljuk ebbe a főösszegbe, akkor máshonnan hiányoznak ezek az összegek. Nem úgy lett volna korrekt ezt a reneszánsz évet meghirdetni, ami reméljük, hogy szép lesz, jól sikerül, és majd az egész országnak kulturális értelemben sok aktivitást, cselekvést, lehetőséget hoz, nem úgy kellett volna meghirdetni, hogy külön összegként? A fölött a keretösszeg fölött, ami tavaly is volt kultúrára, és mivel reneszánsz év lesz, megjelenik még ez az összeg. Ha ugyanis így van, hogy a keretösszeg ezzel együtt ugyanannyi, mint tavaly, akkor viszont nem kellene annyira verni a mellét senkinek, mert valahonnan hiányzik ez az összeg.
50
Uk(51-60) (Halász)
Ezt meg kellene akkor mondani, hogy most így csoportosítottuk át.
Az önkormányzatokkal kapcsolatosan pedig tudjuk, hogy milyen folyamat zajlott, zajlik. Tavaly - most a 2007-es költségvetésre gondolok - jelentősen megkurtították az önkormányzati büdzsét, mondjuk, a megyei önkormányzatok támogatása is a kormányzati oldalról jelentősen csökkent. Van, aki azt mondta, hogy költségvetési értelemben a megyéket kitették száradni a napra - már önök, a szocialista kormány a tavalyi költségvetéssel. Nem jár messze a valóságtól ez a megfogalmazás, és így sok helyen rákényszerültek a megyék a kulturális intézményeik kapcsán is bizonyos lépésekre. De nem azért, mert egy átgondolt kulturális - használjuk ezt a terminológiát - reformfolyamat indult volna el, amelynek szakmai értelme is van, hanem a költségvetési elvonások miatt indultak el ilyen folyamatok. Azt gondolom, ez nagyon káros. Ha ilyen átalakítási folyamatok költségvetési szigor miatt - olyan kényszerből, mert a kormány nem ad elég támogatást - indulnak el, az nem vezet jó irányba. És most ez nem változik. Nem változik, mert az a normatívaváltozás, vagy az az új normatíva, amely 2008-tól most előirányzat, ezt a kérdést egyáltalán nem oldja meg.
Úgy látom, hogy - ahogyan az ÁSZ is fogalmaz a jelentésében - nagy veszély a 2008-as költségvetésben az önkormányzatok már-már tarthatatlan eladósodása. Kényszerből. Mert nincs kellő kormányzati támogatás bizonyos feladatok fenntartására, és ez a folyamat nagyon-nagyon veszélyes a kulturális intézmények és a kulturális támogatások tekintetében. Ilyen módon, ezzel a költségvetési szerkezettel - gondolva nemcsak a kulturális, hanem más területek támogatására is önkormányzati területen - tulajdonképpen az történik, hogy nemcsak az önkormányzatokat, az önkormányzati kulturális intézményrendszert is magára hagyja a kormány.
Ez nem elfogadható a számunkra, ezért ezt a költségvetési javaslatot általános vitára nem tartjuk alkalmasnak. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Fedor képviselő úr!
FEDOR VILMOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Csak egy területhez szeretnék hozzászólni, a színház-finanszírozáshoz. Amikor tegnap kezembe kaptam, az első változatban láttam a vidéki nagy színházak támogatását. Nyilván ebből az derül ki, hogy ez "a bázisszinten maradt" című dolog, amelyet nagyon egyszerű megfogalmazni, de borzasztó nehéz vidéken megélni. Mert e mögött az is szerepel, ebben az is benne van, hogy mintha valamiféle statikus dolog lenne a világban, hogy vannak színházak, amelyek nem változnak egyik évről a másikra, és marad ez a támogatás.
Nem teszek fel olyan kérdést, hogy vajon a költségvetés tervezésekor mennyiben számít az egyáltalán, hogy a vidéki színházaknak van-e elképzelésük a jövőre vonatkozóan, egyáltalán kíváncsiak vagyunk-e az elképzeléseikre, vagy egyszerűen "darab-darab"-ban gondolkodunk, és odaadjuk a pénz, már amennyi van. Szerencsére a dolog ettől kicsit bonyolultabb, mert a legtöbb vidéki városban az önkormányzatok az utóbbi években - mélyebben a zsebükbe nyúlva - igyekeztek a színházuk működését megőrizni, sőt amennyire lehetett, ezt fejleszteni.
A Heti Világgazdaság összehasonlította a magyar színházakat, és ebből kiderült egy sorrend, nagyon jó látlelet - ha úgy tetszik - a mai színjátszás állapotáról, hogy körülbelül hol helyezkednek el a vidéki színházak, illetve egy vidéki színháznak milyen esélye van arra, hogy pluszforrásokhoz juthat szponzorációból, más egyéb módon. Ebből azt látjuk, van egy ilyen rovat, hogy a legnagyobb szponzorvadászok, ebben nem látok vidékit - az első tizet olvasom, de nem látok vidékit, mint ahogy a jegyárbevétel-bajnokok között sem láthatók vidékiek. Ellenben, ha sorrendben rakjuk az összes mutató alapján, akkor például az a városi színház, amelyért kicsit én is felelős vagyok - a Miskolci Nemzeti Színház - az ötödik helyen áll, csak négy fővárosi színház előzi meg, és több mint 150 ezer néző kereste fel, amely rekordnak számít. Ezenközben szomorúan látom, hogy a költségvetési támogatásban a Miskolci Nemzeti Színház az utolsó helyre került a nagy színházak között.
Este volt lehetőségem a rendezővel konzultálni, és begyűjtöttük az elmúlt tíz év összes adatát, amely hozzáférhető volt a vidéki színházaktól, és azt látom, igazán nem vettük - vagy a kormányzat nem veszi - figyelembe, minthogy a korábbi kormányzat sem vette figyelembe azt, hogy változik a világ a városokban, változik a világ a színházakban. Azt szeretném csak elmondani és javasolni, hogy jó lenne ennek az ügynek még egyszer nekiszaladni, és megnézni, hogy vajon hogyan tudnánk a színházi támogatásban valami olyan elfogadható - vagy legalábbis elfogadhatóbb - megoldást találni, amely kicsit jobban közelít a valódi helyzethez. Köszönöm.
ELNÖK: Cser-Palkovics képviselő úr!
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az államtitkár úr szavai elég optimisták voltak, de a tények sajnos makacs dolgok, és árnyalják ezt az optimista képet. Hadd idézzek én is egy - ma már egyébként előkerült - interjúból néhány mondatot. "Most olyan jól működő munkaközösségek szűnnek meg, olyan kitűnő eredményeket hozó intézményeket vernek szét, vonnak össze, hogy ez kimeríti a kulturális bűntény fogalmát. Hát mi ez, ha nem a kulturális élet szétverése?" Ezt Kocsis Zoltán nyilatkozta ugyanabban az interjúban, amelyről már Halász alelnök úr beszélt. Itt nem egy ellenzéki vagy e kormánypárti képviselővel kell vitatkoznia az államtitkár úr optimista okfejtésének, hanem egy világhírű művésszel.
Csak egy-két tételt emelnék ki, amely tovább árnyalja még ezt a rendkívül optimista bevezetőt. Vannak olyan konkrét tételek, ahol nemhogy az inflációt nem veszi figyelembe a bázisszemlélet, hanem még csökken is: a megyei, fővárosi önkormányzatok feladatai, ahol pár millióval még csökken is egyébként az előirányzat. Itt elhangzott a színházkérdés, amely - valljuk be - minden fenntartó önkormányzatnak komoly problémákat fog jelenteni, hogy még az infláció sincs betervezve egyébként.
A végén egy kérdésre szeretnék külön kitérni, ez pedig a Magyar Rádió művészeti együtteseinek támogatása, amely itt 2011-ig bázisösszegen szerepel. Szeretném emlékeztetni a bizottság tagjait, hogy nemrég volt egy olyan bizottsági ülés, ahol ezzel a problémával külön foglalkozott a bizottság, és akkor egyébként kormánypárti és ellenzéki képviselők összhangban voltak a tekintetben, hogy ez egy olyan probléma, amelyet meg kellene tudni oldani. Akkor egyébként az hangzott el, hogy Hiller miniszter úr és Such elnök úr fognak ebben a kérdésben rövid időn belül találkozni, és valamilyen közös megoldást találni erre a kérdésre. Ezért kérdezném az államtitkár urat, hogy van-e tudomása egy ilyen találkozóról, ez létrejött-e az akkori ígéreteknek megfelelően, és pontosan milyen megoldást talált a miniszter úr erre a problémára. Mert a költségvetésben sajnos egy forinttal sem emelkedik az erre fordítható összeg. Tehát gondolom, valami költségvetésen kívüli megoldás született. Kérem, hogy az államtitkár úr tájékoztassa a bizottságot, hogy pontosan mi a megoldás alapja, amennyiben ez az akkor egyébként minisztériumi tisztviselő által megígért találkozó Such elnök úr és Hiller miniszter úr között egyébként létrejött. Úgyhogy ha ezt a kérdést az államtitkár úr megválaszolná, azt külön megköszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alexa képviselő úr!
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Egy költségvetési vita kapcsán talán természetes is, hogy az ellenzéki képviselők kulturális nemzethalált vizionálnak, mi meg be vagyunk szorítva abba a szerepbe, hogy azt próbáljuk bizonygatni, hogy egyébként a kapott értékek most inflációkövetők vagy nem, esetleg kiütközik-e belőle a kormányzat kultúrpolitikája, vagy nem. De itt a vitában elhangzott egy-két más vonatkozás is, és ez engem elgondolkodtat. Mert egyébként a kultúrára persze keveset áldozunk, ebben közöttünk vita nincs.
(-60)
PÉ 61 (Alexa)
Visszamenőleg nagyon keveset, mindig ezt mondtuk, a '80-as években is, amikor egyébként az akkori költségvetés arányaihoz képest még azt mondom, hogy tetemesebb összegeket fordítottak a kultúrára. Akkor is keveselltük. Ez a folyamat gyakorlatilag lehet mondani, hogy 30-35 éve jellemzi a magyar kulturális élet résztvevőit, hogy egyfolytában mindenki joggal és talán néha jog nélkül is, de panaszkodik azért, mert úgy érzi, hogy egyre kevesebb állami támogatást kap.
Persze, közben lejátszódtak változások, és másfajta szemléletet is kell birtokolnia annak, aki a kultúrában akár egy intézményt vezet, sokkal inkább végig kell gondolnia saját racionális működését, sokkal jobban végig kell gondolni azt, hogy milyen bevételekre tehet szert, és még sorolhatnám. Egyébként ez a szemlélet azért meg is jelent a kultúra területén.
Felmerült az, hogy itt az önkormányzatok valamiféle kivéreztetése zajlik. De azt azért szabad legyen megengedni nekem, hogy azt mondjam képviselőtársaimnak, hogy persze, abban nincs közös politikai akarat, hogy újragondoljuk a magyar önkormányzatiságot, hanem tudomásul vesszük, hogy 3200 darab önkormányzatot kellene ennek az országnak lovagiasan finanszírozni, amire a 17 év azt bizonyítja, hogy nem képes. Akkor persze utólag lehet azt mondani minden egyes költségvetésnél, hogy lám-lám, egyre kevesebb pénzt kapunk.
Egyébként pedig az adott önkormányzat nem baj, ha azt a gondolkodást is elsajátítja, hogy a saját tevékenységét például a saját bevételeihez próbálja arányosítani, és amikor olyan pluszfeladatokat vállal, amelyet egyébként semmilyen törvény számára elő nem ír, csak valamilyen helyi politikai érdek, vagy valami helyi politikai fontossági sorrend, akkor annak a finanszírozását ne arról a területről vegye el, amit egyébként állami feladatként vagy törvényi feladatként kellene elvégeznie, és ne várja azt, hogy azt máshol befizetett adóból támogassa.
Tehát ezekkel a helyzetekkel farkasszemet kellene nézni, akár a megyei önkormányzatokra, akár a helyi önkormányzatokra gondolok. Azt látom, hogy erre a szembenézésre - egyébként elismerem, hogy nagyon sokszor politikai sapkától függetlenül - az önkormányzatban dolgozó emberek nem nagyon képesek.
Tehát egy picit arra hajadzik a dolog, mintha valaki elküldi a gyermekét Monte Carlóba, biztosít számára egy komoly apanázst, ezt az apanázst ez a gyermek az első nap elveri a kaszinóban, és utána minden arra járónak panaszkodik, hogy egyébként az én apám olyan csúnya ember, hogy kevés pénzt ad.
Tehát kétségkívül, a mindenkori kormányzatok kezében nagyjából az a lehetőség van, hogy mondjuk egyre jobban szűkíti a pénzcsapokat, és ezzel próbál valamifajta racionális gazdálkodást előidézni. Ez a helyzet nyilvánvalóan alkalmas arra persze, hogy külön-külön egyébként nagyon értékes dolgokért mondjuk úgy, hogy rémtörténeteket lehessen elmondani, elővezetni, és fölfelé lehessen mutogatni, hogy egyébként ez nyilvánvalóan azért került ilyen állapotba, mert fölül ezt közömbösen szemlélik.
Azt gondolom, hogy egyébként meg ha konvergenciaprogramról beszélünk, az ország gazdasági helyzetének helyreállításáról beszélünk, és nem akarok politikai vitát kirobbantani, hogy mekkora felelőssége van a fennálló kormányzatnak a kialakult helyzetben, nem sok újat tudnának már nekem mondani képviselőtársaim e tekintetben. Akkor pedig azt gondolom, hogy a kultúra területén is igaz az, ami más területeken igaz.
Itt azért örökségek is vannak. A korábbi kormányzat nagy rösch-sel mondjuk presztízsberuházásokról határoz, felmérések, hatástanulmányok, számolások nélkül, egyébként a létrejövő produktum csodálatos, nem vitatom, a Művészetek Palotája esetében, ami aztán 15 évre ráül minden kormányzat kulturális költségvetésére, finanszírozási módosításoktól függetlenül.
Magyarul: örökségek is vannak a rendszerben, még ha lépten-nyomon ezekben a vitákban ezt nem is mondogatjuk egymás szemébe, mert persze, itt elüldögélünk egymással szemben, aztán nem is biztos, hogy figyelünk arra, amit a másik beszél.
Hogy mik lehetnek a kormányzat politikai prioritásai a kultúrán belül? Ez egy érdekes kérdés. Látjuk, hogy a reneszánsz év például nyilvánvalóan az. Tehát az, hogy esetleg más területekről kerül elvonás ennek az évnek a megszervezésére, megrendezésére? Nos, ez egyébként akár rendben is lehet. De akkor ez mindjárt egy politikai prioritás. (Halász János: De nincs rendben!) Most itt egyfolytában dialógust is folytathatunk, de akkor kikapcsolom, ön is mond valamit, én is mondok, tehát csinálhatjuk így is.
ELNÖK: Képviselő úr, ne zavartassa magát, mondja nyugodtan! (Derültség, zaj.)
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Csak akartam mutatni, hogy én viszont azért figyelek, ellenzéki képviselőtársaim.
Tehát azt gondolom, hogy azért felfedezhetők prioritások, és felfedezhető az a szándék, akár a minisztérium, akár a kormányzat részéről, hogy igen, ebben a feszített költségvetési helyzetben is meg akar őrizni kulturális intézményeket, konzekvens akar lenni korábbi, kultúrával kapcsolatos döntéseihez. Én ezt tartom lényegesnek.
Nyilvánvalóan fog ez a terület még akár a jelenlegi színű kormány alatt, akár egy másik alatt többet kapni, de az nyilvánvalóan lényeges, hogy a létrehozott értékek, ha egy kicsit meg is szorítva, egy kicsit meg is feszítve, de mindenképpen megmaradjanak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Több jelentkező is van. A frakciókat váltva most Gyimesi képviselő úr következik, utána Schiffer képviselő úr.
DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Rövid leszek, hiszen azt hiszem, az alapdolgokban egyetértünk, nem a kultúra költségvetése lesz a következő esztendő sem. Szomorúan állapítom meg azt, hogy amikor elkezdődött a munkánk, és aggályainkat fejeztük ki a miniszter úr meghallgatásán afölött, hogy az oktatási és a kulturális tárca összevonása óhatatlanul nem jelenti-e azt, hogy a kultúra, amelyik a minisztériumon belül is elenyésző kisebbségben, vezetői szinten mindössze egy államtitkárral képviselt a minisztériumban, nem fog-e komoly hátrányokat szenvedni az elkövetkezendő időszak érdekérvényesítő küzdelmeiben.
Akkor a miniszter úr optimistán azt mondta, hogy ő erre a garancia. Sajnos, nem ez következett be, hanem úgy tűnik, hogy - másik képviselőtársam már említette - folytatódott a folyamatos pénzkivonás az ágazatból, és nemhogy javult volna a helyzet, hanem tragikusan romlott, több korábbi előterjesztés, a különböző országos intézményektől, a kulturális intézményektől vagy nagy együttesektől jövő segélykiáltás mutatja, hogy bizony, óriási a probléma.
A nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságából állna, de nem biztos, hogy az lenne a célunk, hogy kineveljük ezeket a kiváló kulturális szakembereket, hogy ők aztán a tevékenységük áldásos voltát az Európai Unió más országaiban fejtsék ki, mert itthon ellehetetlenül a tevékenységük.
Nagyon veszélyesnek érzem az önkormányzatokból való forráskivonást, hiszen ahogy az ÁSZ is megállapítja, tartósan forráshiányos jelentős adósságcsapdában vannak az önkormányzatok. Ugyanis az önkormányzatok a legnagyobb kulturális intézményfenntartók is. Hogy ha ők is arra kényszerülnek folyamatosan - mint ahogy ezt Halász János is említette -, hogy összevonják az intézményeiket, illetve megszüntessék az intézményeiket, úgy érzem, hogy végzetes hibát követünk el, főleg megyei fenntartású intézmények esetében, hogy ha nem adjuk meg a működéshez szükséges garanciákat.
Ha egy levéltári anyag restaurálásához nincs pénz, az véglegesen eltűnik a magyar tudomány számára. Vagy ha egy könyvtár nem tud az adott időszakban megfelelő dokumentumanyagot beszerezni, nyilván a későbbiek során ez nagyon nehezen pótolható, hiszen folyamatosan változik és újul a kultúra.
Tehát úgy érzem, hogy igenis, segélykiáltás szükséges és a kulturális ágazat költségvetését nemcsak hogy inflációkövető módon kellene kezelnünk, hanem bizonyos területeket kiemelve, radikális javítást kellene elérni, amelyre nem látok az anyagban semmiféle utalást.
70
Uk(71-80) (Gyimesi)
Nagy örömmel hallottam, amikor előttem szóló képviselőtársam elkezdte bogozni, hogy látunk-e prioritásokat. Szerettem volna hallani tőle, hogy van-e prioritás a kulturális ágazatban (Alexa György: Van, csak nem akartam túl hosszú lenni.) Én úgy látom, hogy ő sem talált, és ezt szomorúan állapítjuk meg közösen, hogy nincs ilyen. (Alexa György: Visszatérhetünk erre, ha délután is itt akar ülni, képviselő úr.) Tehát azt hiszem, ezt röviden el tudjuk intézni, nem beszélve arról, hogy a tendenciák még szomorúbbak. A 2009-11-es évekre vetített további költségvetési keretek is a szinten tartást próbálják megcélozni, amely összességében annyit jelent, hogy több területen megszűnésekkel kell számolni, nemcsak akadozó munkával.
Úgy érzem, hogy radikális változásra és javításra lenne szükség a kulturális ágazat költségvetésében is, természetesen az önkormányzati szférával összehangolt módon. Köszönöm.
ELNÖK: Schiffer képviselő úr!
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Tisztelt Bizottság! Messzemenőkig egyetértek ellenzéki képviselőtársaim aggodalmával, mert igen, így van, ha nominálisan azonos a támogatás, akkor az minimum az inflációval csökken, de ha közben még más intézkedések is vannak, akkor az még nagyobb csökkenést eredményezhet. Tehát ennek nem örülhet senki, aki tértől, időtől elvonatkoztatva, csak a kultúra kérdéseivel foglalkozik.
Nyilván, ha nem tudunk elvonatkoztatni, abba az egész helyzetbe kell belerakni, ami a gazdaságban van - Alexa György erről mondott pár mondatot -, azt hiszem, ezen belül kell nézni, amit Gyimesi képviselőtársunk is felvetett, hogy történik-e olyan folyamat, amely értéket pusztít. Azt gondolom, a prioritásnak ma a kulturális kormányzatban elsősorban annak kell lenni, hogy ne hagyjon értéket megszűnni ebben az igen szoros gazdasági helyzetben. Ilyen szempontból lehet nézni a prioritások kérdését, mert csinálhatunk csinnadrattát meg hajóztatást meg egyebeket is, és akkor nagyon szép prioritásokat lehet megfogalmazni, ha közben tényleg tönkremennek értékek. Itt volt példa felolvasása is erre. Csak azt gondolom, az idősebb képviselőtársaim biztosan emlékeznek arra, hogy az iskolában az osztályteremben mi volt kiírva: "tanulni, tanulni, tanulni", és alá írva: "Lenin". Egy művelt marxista egyszer felvilágosított, hogy ez a mondás nem így fejeződik be, mert Lenin úgy mondta, hogy "tanulni, tanulni, tanulni, de nem mindegy, hogy mit".
Így vagyok én az idézetekkel is, hogy persze, ki lehet emelni idézeteket egy újságból, de ugyanabban az újságban én ki tudom emelni, hogy Fischer Ádám, aki nem kisebb zenei személyiség, mint Kocsis Zoltán, aki azt mondja, hogy az Országgyűlés elherdálja az adófizetők pénzét a Nemzeti Énekkar támogatásával. Most akkor erről beszélgethetnénk, tehát ki lehet emelni ilyeneket. Vagy ki lehet emelni a másik oldalon, hogy a Szegedi Szimfonikus Zenekar új otthonra lelt, hát ez nagyszerű, minden rendben van. Tehát csak azt mondom, nem mindegy, hogy mit idézünk, és nem mindegy, hogy bedobunk valamit, vagy pedig tényleg végigbeszéljük.
Magam is aggódok művészeti műhelyek sorsáért, azt gondolom, a minisztérium feladata, hogy ezt a prioritást figyelje a miskolci színháztól a nemzeti zenekarig, hogy érték ne menjen tönkre. De azért ez nem mond ellent annak, hogy bizonyos racionalitást ezen a területen is meg kell valósítani, ahogyan a szegediek is megírják, hogy a két zenekar összevonásával - bár vannak, akik kikerültek az összevonás kapcsán, nekik fájdalmas - megszűnik az a rivalizálás, amely nem eredményt hozott, hanem inkább mindegyik a másikat próbálta lenyomni. Ahogyan a két másik, a Fischer- és a Kocsis-féle zenekarnál is állandóan ez van, hogy Kocsis a Fesztiválzenekarra hivatkozik, hogy milyen jól van ellátva, és most a Fesztiválzenekar cikke nincs ebben az újságban, de ő biztosan azt fogja mondani, hogy a másik zenekar van túldotálva.
Tehát ez nem jó, ezek sokkal mélyebb, és azt gondolom, nem előzetes, hanem inkább tartalmi vitát igényelnének ahhoz, hogy eljussunk a kiindulópontig. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Halász alelnök úré a szó.
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mi nyitottak vagyunk a tartalmi vitákra, és ha a magyar kultúrán és a mostani költségvetési pozíciókon az segít, hogy itt üljünk délutánig, hogy megismerjük a prioritásokat, akkor mi állunk elébe. De ne cinikusak legyünk, kedves képviselőtársak, hanem akkor azt tényleg végezzük egyszer el.
Egyébként volt egy hozzászólás, mely szerint nyilvánvaló, hogy ez a terület kap még majd több támogatást - mondta egy kormánypárti képviselőtársunk -, egyetértek vele. Vitánk nyilván abban van, hogy én azt gondolom, hogy de nem ettől a kormánytól, ezt egy másik kormánytól várhatjuk csak, látva éppen a jövő évi költségvetési tervezetet.
ELNÖK: Lukács képviselő úr.
LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Nagyon röviden: nem nagyon vagyok híve ezeknek a szélsőséges érzelmi alapokon történő hozzászólásoknak, és óvnám magunkat attól, hogy bizonyos művészek, akik amúgy is az érzelem húrjait pengetik folyamatosan, az ő különböző sajtónyilatkozataik alapján állítsuk össze az ország éves költségvetését, mert az valószínűleg nem vezetne jó irányba. Annál is inkább csatlakozom Schiffer képviselő úrhoz abban, hogy amelyik művészeti csoport vezetőjét olvassuk, aki éppen kapott valamit, és jól mennek a dolgai, az sikeres, akinek meg kevésbé mennek jól a dolgai, az pedig egyenesen bűncselekményekről beszél. Nekünk szerintem nem ezen a szinten kellene ezzel a dologgal foglalkozni.
Amiről főleg beszélni szeretnék, az Fedor Vilmos képviselőtársam megerősítése a színház-finanszírozás ügyeiben. Azt gondolom, ha a színház-finanszírozást úgy egészében nézzük, akkor ez az összeg egyébként elegendő arra, hogy a magyarországi színházak finanszírozása megfelelő szinten legyen tartva. Ami szerintem is probléma, az az, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a színházi struktúrában történő változásokat. Mondok egy példát. Például Tatabánya, ahol a Jászai Mari Színház működik, most éppen a Jászai Mari Színház hárommilliárdos felújítása zajlik, amiből 1,5 milliárdot az állam adott, és Tatabánya, amely ugye, nem a legnagyobb városok közé tartozik, mégis úgy döntött, hogy 1,5 milliárd forintot hozzátesz még ehhez. Azt gondolom, példátlan mértékű kulturális beruházást vállalt magára ez a város. Ehhez képest ez, mondjuk a Jászai Mari Színház támogatásában nem köszön vissza, egy olyan város, amely mondjuk jóval kevesebbet tesz hozzá a saját színházához, vagy jóval kevesebbet vállal a kultúra finanszírozásában a saját keretéből, nagy valószínűséggel - sok példát tudnánk mondani - sokkal nagyobb állami támogatást kap.
Azért kérem a minisztériumot, hogy fontolják meg azt, hogy amikor a különböző színházak támogatását odaítélik és számolják, vegyék figyelembe azt is, hogy a színházfenntartó önkormányzat milyen szerepet vállal ennek a színháznak a fenntartásában, mert biztos vagyok benne - és persze mindenki otthonról tud példát hozni -, hogy nem nagyon tudnánk ma mondani egy olyan önkormányzatot, amely mondjuk, 1,5 milliárd forintot színházfelújításra költ a mai világban. Úgyhogy teljesen egyetértek ezzel. Lehetne persze ezt az összeget növelni, azonban ma nem látom ennek racionális lehetőségét, de hogy a struktúrájában lehetne változásokat végrehajtani, és ezzel egyébként szerintem igazságosabbá lehetne tenni ezt a rendszert, abban egészen biztos vagyok. Úgyhogy az a kérésem, hogy ebben induljon el valamifajta gondolkodás. Mert ha ezt megtennénk, akkor egyrészt igazságosabb lenne a rendszer, másrészt meg azt gondolom, hogy az önkormányzatokat is arra ösztönöznénk, hogy ha ők maguk nagyobb falatot vállalnak be a kultúra finanszírozásából, akkor azt azzal a tudattal tegyék, hogy ez valamilyen módon megtérül akkor, amikor támogatásért fordulnak a központi költségvetéshez. Ha pedig ez fordítva működik, akkor azt fogjuk elérni, hogy az önkormányzatok a mainál is kevesebb erőfeszítést fognak tenni a kultúra finanszírozásáért, mert semmifajta előnyhöz, semmifajta olyan forráshoz nem jutnak ezáltal, amely ezt tükrözné. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Amit Lukács képviselő úr most felvetett, az tényleg fontos kérdés, és az elmúlt években küzdöttünk, küszködtünk ezzel a problémával. Éppen a szocialista kormány változtatta meg ezt a szemléletű támogatáselosztást néhány évvel ezelőtt, amikor az úgynevezett forint-fillér alap működött, miszerint amekkora támogatást adtak az önkormányzatok, annak arányában történt a központi színházi finanszírozásnak, és ezt néhány évvel ezelőtt változtatták meg.
(-80)
PÉ 81 (Halász János)
Mind a kettő mellett szól érv. Most a színházi törvény kapcsán különben is kulcskérdés, hogy engedjük-e, hogy a törvény csak írott szöveg legyen, vagy elérjük azt, hogy a költségvetési háttere is megteremtődjék. Szerintem ez kulcskérdés a törvény elfogadásában, anélkül szemfényvesztés sokkal inkább, mint valódi törvény, és abban a kérdéskörben ezt lehetne és kellene is felvetni.
Azzal nem értek egyet, amikor képviselő úr azt mondja, hogy ez az összeg elegendő a színházak finanszírozására. Később már ennél megengedőbb volt. Azt gondolom, hogy pontosan a jelenlegi formájában nem elegendő. Azt gondolom alapkérdésként, hogy az elmúlt évek pénzkivonását igenis, egyszer, ha lehet, már most 2008-ban kellene - és én ezt mondom - pótolni. Az említett áfa-visszaigénylés több évre történő megtiltásából történt több milliárdos kiesés, a maradványképzésből adódó lopakodó pénzkivonás és a Nemzeti Kulturális Alappal kapcsolatos, ha így telnek az évek, akkor most már több milliárdos, a kulturális területre be nem folyó támogatás hiányzik, és hiányozni fog jövőre is, ha ez marad a költségvetés. Nincs miért védeni, ha csak ezeket az elemeket nézzük, nem lehet védeni ezt a költségvetést, mert a kultúrának ezen korábbi évek pénzkivonására szerintem szüksége van, és akkor talán nem pártoztunk, meg kormányoztunk a dologban.
Én ezt az első hozzászólásomban is így próbáltam megközelíteni, nem bírtam a véremmel néhány kormánypárti hozzászólás után, hogy ne mondjam el a politikai álláspontomat is, de szeretném hangsúlyozni, hogy a kettő egybeesik, szakmapolitikailag elfogadhatatlan a korábbi évek pénzkivonásának nem pótlása, és az, hogy erre semmiféle törekvés nincs. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Lukács Tamás képviselő úr!
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Azt hiszem, hogy azt kellene eldönteni, hogy lehet borítékolni a végeredményt, hogy 10:9 arányban a bizottság alkalmasnak fogja találni, csak egy kicsit szeretnék a jó lelkiismeretre apellálni. Ha az az elv elfogadható, hogy a kultúra területén való finanszírozás, ahol mondjuk meg, a kulturális intézményeknek nagyon csekély a mozgástere, nem lehet gazdasági társaságokkal összehasonlítani, ennek következtében most nem akarok viccelődni, csak felolvasom, ha prioritást keresünk, az indoklását, tessék figyelni. "Az állami kultúrafinanszírozás alapvető feladata a kulturális javakhoz való hozzáférésben az esélyegyenlőtlenség csökkentése." Ha ezekből a számokból valaki ezt a mondatot bármilyen módon igazolni tudja számomra, akkor azt megköszönöm, és figyelni fogok rá, akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselő.
Az alapvető probléma - egyetértve Fedor képviselő úrral -, én tavaly is kísérletet tettem az egri színház ügyében, hogy miért az egri színház kap az ország összes színháza közül a legkevesebb költségvetési támogatást? Ezt tessék már szíves lenni elmondani, nézőszám alapján, vagy mi alapján működik az egész? Végigmentem 1998-ig, számsorokat kikértem, kiderült, hogy történt valamikor egy hiba, és ez a hiba 1998-tól szépen jön végig a bázisszemléletű tervezés alapján, senki nem akarja, vagy nem veszi észre. Nincsenek meg az elvek a finanszírozásra, hogy milyen elv alapján kap az egri Gárdonyi Géza Színház lényegesen kevesebbet, mint más színház.
Ha itt nominálértéken beszélünk színházról, akkor azt a kérdést kellene eldönteni a 10:9-es szavazatarány mellett, hogy a bizottság kíván-e olyan módosító indítványt beadni, hogy legalább inflációkövető legyen a kultúra finanszírozása. Ez az alapkérdés. Ha erre azt mondják a kormánypárti képviselők, hogy 10:9 arányban nem, akkor köszönöm szépen, tudomásul vettem, ez is egy hozzáállás.
Zárójelben még a képviselőtársamnak, hogy azért a dologi beruházásokat a működési költséggel ne keverjük össze, tehát nyilvánvaló - ahogy korábban Halász János is mondta -, hogy korábban működött az, hogy minden alkalommal az állam ugyanannyit rakott hozzá, mint amennyit az önkormányzat fizetett. Azt hiszem, most már ez lecsökkent 1 forintról 30 fillérre. De működött ez korábban, az ötlet nem új.
Még egy dolog: azért sem tartom erkölcsösnek és igazságosnak, ha az államnak a tervezett infláció fölötti infláció miatt többletbevétele van, akkor nehezen fogadható el, ha a kulturális területen ez az infláció nem kerül visszaosztásra. Azt gondolom, beszéljünk világosan: ha ugyanannyit kapok 2008-ban, mint amennyit 2007-ben kaptam, annak a vásárlóértéke kevesebb lesz, miközben a színház költségei nőnek.
Ilyen körülmények között lehet visszaszorítani a kultúrát úgy, hogy küldje el még a ruhatárost, az öltöztetőnőt és a fodrászt is, csak éppen teljesen ellentétes döntéseket hozunk, mert bizottsági módosítóval éppen az ellenkező döntést hoztuk meg az előbb, tehát a fodrászokat és egyebeket, most pedig költségvetési szempontból meghozzuk az ellenkező döntést.
Ezért vetem fel, hogy kíván-e a bizottság olyan módosító indítványt tenni, mert benyújthatjuk mi, ellenzéki képviselők, csak teljesen fölösleges. Lehet itt a bizottságban 10:9 arányban, az ülésteremben nagyobb arányban, teljesen fölösleges. Ha elfogadjuk ezt, akkor erről kellene dönteni, amellett, hogy alkalmas-e általános vitára most ennek a költségvetésnek a tárgyalása. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor a kormány képviselőjéé a szó. Osztályvezető úr, parancsoljon!
Dr. Aradi Zsolt (Pénzügyminisztérium) reagálása a vitában elhangzottakra
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót. Kibújhatnék a reagálás alól, mert személyes megtámadtatásban nem részesültem, de...
ELNÖK: De hivatali kötelessége válaszolni.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): ... igen, hivatalból azt hiszem, ez szükséges. Néhány olyan információ van, amivel szeretném kiegészíteni azt, amit Závecz úr mondana.
Szeretnék emlékeztetni arra, hogy elmondtam a bevezetőben, persze félmondatokban, hogy a 2008-as költségvetés egyrészt tudja azt, hogy végrehajtható. De emellett illeszkednie kell és illeszkedik is a konvergenciaprogram követelményeibe. Ettől nem lehet eltekinteni, mert ez egy hosszú távú folyamat. Tehát a konvergenciaprogramról tulajdonképpen akkor döntött az ország, amikor az Európai Unióba beléptünk, akkor vállaltuk azt, hogy előbb-utóbb az eurozónába is belépünk. Ez követelmények teljesítését jelenti, és egy pályán haladunk, aminek a követelményeit teljesíteni kell. Tehát elindultunk mondjuk 2006 végén egy várható 11,6 százalékos GDP-arányos hiányból, amit nagyon kemény munkával ledolgoztunk még annak az évnek a végére ténylegesen 9,2 százalékra. Ebben az évben 6,4 százalék körül leszünk, és a 2008-as szám pedig 4,1 százalék.
Ha valaki lerajzolja ezt a hiánycsökkenést, akkor ebből látható, hogy ez mekkora követelményt jelent. GDP-arányosan beszélünk, nem abszolút összegekről, de ez egy óriási teljesítmény, és itt nincs visszastartolás, tehát a 2008 nem a vége, hanem 2008-ban nem tehetünk semmi olyat, ami a 2009-et és a további éveket aztán utána olyan értelemben determinálja, hogy mégiscsak egy ilyen visszastartolásban reménykedünk. Tehát 2010-2011-ig tudjuk elérni azokat a mértékeket, értékeket, amelyek az államadósságban vagy a hiányban megfelelnek a maastrichti kritériumoknak. Tehát a kultúrát is ebbe a keretbe kell belehelyezni.
90
Uk(91-100) (Aradi)
Az egyik ismeret, amit az első főnökömtől a PM-ben kaptam, az volt, hogy figyeljem meg, hogy a pénz lehet több, lehet kevesebb, de soha nem elég. Ez nem egy cinikus fiskális megjegyzés volt, ez a valós feszültség a valós szükségletek és a valós lehetőségek között. A kibújási lehetőség az, hogy az állami feladat felülvizsgálata megkezdődött, és az állami szervezet felülvizsgálata. Magyarul az, hogy ne generálódjanak olyan, más által nem finanszírozható költségszükségletek, amelyeket aztán a költségvetés nem tud finanszírozni. Ez a munka elkezdődött.
Ami a szervezet-felülvizsgálatot illeti, Tellér képviselő úr rákérdezett a dologra, hogy áll a szervezet-felülvizsgálat. Az való igaz, hogy - ez így van -, hogy a költségvetés indokolása tételesen nem foglalkozik a kulturális területen történtekkel, nem számol el darabra, de a 283. oldalon az egésszel igen, tehát ahol ez a dolog tart, átfogóan. Ott tart, a 238. oldalon szó van arról, hogy a dolog hol tart. Ne felejtsük el, hogy egy éve kezdtük. A feladatokat eleve ütemeztük, tehát nem egyszerre kellett végrehajtani, körülbelül a felénél tartunk. Végrehajtva a felénél tartunk, olyan 10-15 százalék az, amelynek nem tudjuk, hogy mi a vége, a különbség pedig folyik.
A rendszerből az a pénz már jórészt ki is van véve, tehát az Állami Számvevőszék is felvetette, hogy vajon nincs-e visszarendeződés. Részben biztos, tehát amikor nem végigvihető döntéseket hozott a kormány, akkor azt nyilván visszarendezzük, de összességében ez nem tud megtörténni. Tehát a pénz már nincs benne a rendszerben, illetőleg 2008 folyamán jön ki a rendszerből, vagy megy át más célra ugyanazon a területen belül.
Tehát igaz az inflációra való hivatkozás, abban az értelemben, hogy kezelhető a dolog, ha viszont nem vesszük adottságnak azokat a feladatokat - minden feladatot, amelyet ma ellátunk, és minden szervezetet, amelyet ma működtetünk. Valószínűleg az nem fizethető ki, hogy az összes feladatot és az összes szervezetet is megőrizzük, mert ez nem fér bele a keretekbe. Az más kérdés, hogy pont a kultúra esetében is ezt a gondolatmenetet követjük-e, vagy pedig olyan prioritásnak tekintjük, ahol azt mondjuk, hogy minden feladatra és minden szervezetre szükség van. Tehát ezt a mérlegelést az államháztartás egészében meg kell tenni! De így önmagában, hogy minden ma ellátott állami feladat, mai szervezet inflációkövetően lenne finanszírozható, ez így nem jó, de úgy igen, ha egy felülvizsgált állami feladatrendszer van, és ami belefér a rendszerbe, ott már el lehet gondolkodni azon, hogy mi van. De ezt meg kell számolni, mert - ismétlem - nagyon szigorú követelmény, amit nekünk teljesíteni kell.
Néhány konkrétabb ügy. A kulturális alap: nem tudok teljesen jót mondani Halász képviselő úrnak, mert ugye, azt vetette fel, hogy ebben az évben mi lesz. Arra tudok válaszolni, ami benne van a költségvetési törvényben, hogyha 2008-ban rosszabb lenne, mint 2007-ben, akkor azt a kormány vállalja. Ez persze nem ugyanaz a válasz, tudom, de a kormány egy bizonyos kötelezettséget vállal, annak ellenére, hogy a kulturális alap az alap. Tehát ha egyszer azt mondtuk, hogy alap legyen, akkor ennek bizony van kockázata is.
A következő ügy a maradvány. Azt hisszük, hogy 2008-ban a maradványproblémát leküzdjük. Talán már 2007-ben is, talán. Most folyik ennek az egyeztetése. Nem olyan értelemben, hogy nincs szükség például 2007-ben megképezni a maradványokat, de 2008-ra ez az előírás a törvénytervezetben már nem szerepel. Ez is óriási teljesítmény, hiszen 500 milliárdnál több maradványról dolgozzuk le magunkat olyan mértékre, amikor a direkt beavatkozásra nem lesz szükség, hanem úgy véljük, hogy bizonyos központi tartalékok megképzése mellett annak a kockázatát, hogy az intézmények több maradványt használnak fel, mint amennyit képeznek, ezt már valószínűleg tudjuk vállalni.
Azt gondolom, a kulturális alap megmaradása ebben a formában a kulturális kormányzat sikere, de meg kell mondanom - hogy azért hadd részesedjünk mi is egy kicsit belőle, és hadd mondjam a reneszánsz évet is, ismerve a kulturális költségvetési tárgyalásának a menetét -, olyan módon történt, hogy nem forráskivonással történt, nem valamiből levettük ennek a fedezetét. Más kérdés, hogy előtte milyen mozgásteret teremtettünk ennek vagy más célnak.
A művészegyüttesről annyit, hogy a rádió az részvénytársaság. Ez kicsit igaz a filharmonikusokra is, már nem rt., hanem kht., de mindegy. Tehát nem költségvetési szervek. Tehát az a gondolatmenet, hogy a költségeket a költségvetés kifizeti, ez igaz a költségvetési szervekre. De ha nem ez a megoldás, hanem valami más, akár alapítvány, akár közalapítvány, akár kht. vagy bármilyen gazdálkodó szerv, akkor ez a kötelezettség nincs. Tehát ezen el kell gondolkodni. (Közbeszólás: Nem így van, tessék a törvényt elolvasni!) Persze, rendben van. Lehet vitatkozni, de akkor felmerül az a... (Közbeszólások.) Persze, rendben van. A médiatörvény egyedi ügy (Közbeszólások.) Nem azt mondtam, hogy a hozzájárulás...
ELNÖK: Képviselőtársaim!
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Azt mondtam, hogy olyan kötelezettség a médiatörvényben nincs - akkor megnézem, elolvasnám szívesen -, hogy a zenekar összes költségét a költségvetésnek ki kell fizetnie. Ilyet én nem olvastam ebben. Elolvasom, ha le van írva, de ilyen nincs, hogy az összes költséget ki kellene fizetni. Egyébként a dolog természetéből is következhetne, hogy ez nem megy. Ezzel én nem azt mondtam, hogy nem szabad több pénzt adni a zenekarnak, nem azért van megnyitva ez a sor - ez másik kérdés -, csak azt mondom, hogy a dolog logikájából nem következik. Tehát nincs ilyen szándék.
Azt hiszem, a rám tartozó dolgokat elmondtam, de ha szükséges, még visszatérek egy-két dologra.
ELNÖK: Maradjunk a szokott műfajnál, hogy előbb a felmerült kérdésekre válaszolnak, csak akkor bizottsági elnökként tájékoztató meggyőzésként hadd mondjam el, hogy pár héttel ezelőtt a rádió művészegyütteseinek ügye szerepelt a bizottság napirendjén, és a struktúrát - remélem - mindenki ismeri. Ott az hangzott el, hogy költségvetési forrásból a probléma megoldására esély nyílik. A rádió az egyértelművé tette hogy neki erre nincsenek forrásai, nem értette senki úgy, hogy nem állami költségvetési forrásról van szó, tehát a megjegyzéseket erre értettem. (Dr. Aradi Zsolt: A mechanizmusra utaltam.) Világos.
Tehát az államtitkár úré a szó.
ZÁVECZ FERENC (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Hadd kapcsolódjak ehhez a szóhoz, amit Zsolt használt, hogy személyes megtámadtatás. Én nem érzem annak, ellenkezőleg, ami felmerült, a jelenlévők - velem közös - aggódásának érzem a kultúra ügyei iránt. Ezzel azt is szeretném egyébként demonstrálni, hogy nincs egyedül a kulturális szakállamtitkár ezzel a minisztériumban. Nemcsak, hogy van egy miniszter, aki mélyen elkötelezett kulturális ügyek iránt, de azt gondolom, magam és más vezetőtársaim is így vagyunk ezzel. Szeretném ezt személyes deklarációként is rögzíteni. Azt gondolom, ezt sokan tudják rólam, rólunk, rosszul esne, ha ezt bárki másképp gondolná.
A felvetésekre konkrét dolgokat szeretnék mondani, gondolom a jelenlévők azt is várják tőlem.
(-100)
PÉ 101 (Závecz)
Kezdeném messze a legfontosabbal. Szoktam igyekezni pontosan fogalmazni, most is azt tettem. A kulturális költségvetés 2008-ra a mi előterjesztésünkben értéktartó, 9,5 százalékos nominális növekedést mutat. Természetesen minden vitának helye van, és minden jobbító szándéknak, legyen szó bár színház-finanszírozásról, a meglévő büdzsé elosztási szabályainak változtatásáról vagy bármi másról, a számok, amelyeket én is csak röpke módon említettem, hiszen az önök számára ki van osztva - már úgy értem, hogy a költségvetési javaslatban -, azok azt mutatják, hogy az intézményi sorokon, ahogy ezt említettem, 27,5 milliárdról 26,5 milliárdra csökken nagyságrendileg, a fejezeti sorokon pedig 28,5 milliárdról 35 milliárdra nő, 6,5 milliárddal nő.
Még egyszer mondom: megengedem, hogy a belső eloszlásról, tehát például mondjuk ha valaki azon gondolkodik, hogy éppen a reneszánsz év egyébként közművelődési, színházi, művészeti, határon túli magyar előadók által előadott kulturális programjaira elkülönített büdzsé sok vagy kevés, erről persze természetesen van mit beszélni, de egészében a kulturális költségvetés értéktartó, egyébként az inflációs hatáson túl.
Természetesen vannak szerkezeti problémák. Tehát miközben a támogatási előirányzatok a tárca összköltségvetésében 3 százalékos növekedést mutatnak, aközben az intézményi bevételek csupán 1 százalékot. A kulturális intézményeknél ez egészen tragikus, nemhogy az inflációs hatással nem tudják a saját bevételeiket tartani, hanem éppen ellenkezőleg: visszaesés látszik. Ez megint egy nagyon összetett folyamat, amit nem lehet és nem szabad két szám viszonylatában vizsgálni, ezért nem is hoztam önök elé, tehát azt a képet mindenféleképpen kerülni szeretnénk, hogy valaki most azt mondja, hogy kérem, mindig állami pénzt kell utána küldeni, gyerekek, miért nem igyekeztek saját bevételt csinálni? Nyilván nem lehet így szignifikálni a dolgot.
Akkor a kulturális költségvetés prioritásairól egy-két szót engedjenek meg a jelenlévők. Tehát a legfontosabb hatás - és megismétlem, és tudom érte pénzügyesként is vállalni a felelősséget - az értéktartás, és ez egy nagyon fontos tárcaprioritás. Ha valaki megnézi az egyébként 2007-es 402 milliárdos főösszegről 421 milliárdos főösszegig felkúszó tárcaköltségvetést, akkor láthatja, hogy az egyes alágazatok nem egyenlő módon vannak finanszírozva. A kultúra e tekintetben tárcán belül a kedvezményezettek közé tartozik.
A prioritás tehát a kultúra finanszírozásán belül a kiszámíthatóság biztosítása, és jóllehet, nincs abban egy percig sem vitám Halász képviselő úrral, hogy a Mozgókép Közalapítvány forrásfelhasználását érhetik kritikák, magam is fogalmaztam meg ilyet az ellenőrző bizottság tagjaként nagy számban, értünk is el bizonyos előrehaladást, ehhez képest az, hogy négy évre kiszámítható támogatással bír, gazdálkodik, ez minden résztvevő által elismerten nagyon sokat ér. A Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázata olyan feltétel rögzítése mellett került kiírásra, hogy a következő évekre tudja a támogatását. Ez egy következő történet, de a Nemzeti Színház főigazgatói pályázatát hasonló támogatásrögzítő feltétel mellett írta ki a miniszter.
Tehát ez egy nagyon fontos prioritás. Rendkívül fontos prioritás, hogy vannak olyan kiemelt intézmények, és itt szeretném persze csokorba fogni az elhangzottakat, és úgy reflektálni rájuk, így a Kocsis Zoltán nyilatkozatból idézett részre is, hogy a zenei együttesek támogatása megfelelő legyen. Nagyon nehéz ezt a mondatot igazán értelmezni egy olyan zenei együttes vezetőjének szájából, amelynek január 15-én 1,5 milliárd forintban megmondja a miniszter a támogatását, ehhez az együttes még 200 milliót szerez, és ha négyzetméter-arányosan elosztom az üzemeltetési költségeket, 500 millió forintos természetbeni juttatásban részesül, hiszen nem fizet bérleti díjat, sem áram-, sem gázszámlát a Művészetek Palotájában. Tehát ez a nem egészen 130 ember 2,3 milliárd forintból működik. Működjön, kiemelt együttes, csak egy kicsit furcsa akkor az együttes vezetőjétől azt meghallani, hogy mondjuk a kulturális miniszter vagy a minisztérium a zenei élet és az együttesek szétverésére irányuló szándékot mutatnak.
Fontos kulturális prioritás, és a 2008-as évet is jellemzi, a magyar kultúra külföldi megjelenési helyszíneinek, számainak, fórumainak bővítése. Ahogy a jelenlévők minden bizonnyal tudják, hiszen a bizottság is tárgyalta, a kulturális hálózat nő, tehát a külföldi kulturális intézetek száma ugyan nem gyarapszik, de a kulturális attasék számával új helyszíneken jelenik meg a magyar kultúra, és nagyon fontos törekvés, hogy ezekre a helyszínekre a mi művészeinket, a mi előadóinkat hívjuk, mindenféle - mondhatom - pártpolitikai megközelítés nélkül.
Ennek az évnek a végén kerül megnyitásra a legnagyobb külföldi kulturális beruházásunk, a berlini Collegium Hungaricum, november 30-án. Most már mondhatom, hogy jó műszaki színvonalon elkészült épület átadására kerül sor, ami méltó helyszínt fog nyújtani a magyar művészeknek és a kultúrát képviselő mások megjelenésének és a magyar kultúra európai betagozódásának.
A reneszánsz évről mindenki ejtett szót. A reneszánsz év programsorozat tartalmáról november első napjaiban, nem tudom, hogy a bizottsági ülések hogyan vannak, de talán 7-8-án - valahogy így esik, úgy emlékszem - készülünk egy részletes tájékoztatóval, úgy értem, hogy mint minisztérium, a bizottság tagjait tisztelettel tájékoztatni a tervekről, és számítunk a javaslatokra is.
A Nemzeti Kulturális Alap bevételeinek kérdésében, amit Aradi úr említett, azt gondolom, bizonyos szempontból még a szabályokon túlmenő kormánygarancia meglétét is jelenti. Tehát amikor egy alap úgy működik, hogy hozzárendelt bevétele van, tehát nem egy költségvetési garantált támogatás, hanem pont a működés biztonsága érdekében saját maga szedje be a bevételeket, de ellenőrizhető bevételi forrásból történjen, akkor egy ilyen kiegészítési garancia sokat ér. És ahogy talán említettem, de ha nem, akkor ezért elnézést kérek, a Gazdasági Minisztérium felső vezetésével azon dolgozunk, hogy a törvény mellékletében szereplő termékek és szolgáltatások összetételének változtatásával a járulékbevételt növeljük. Részben abból szeretnénk kiemelni, kivenni olyan, ma már jelentőségüket vesztett szolgáltatásokat és termékeket, amelyek után egy évre mondjuk 35 ezer forint folyik be, tehát nincs értelme ilyet csinálni, tehát ezeket kivenni, és olyanokat beemelni, amelyek növelik a Nemzeti Kulturális Alap bevételeit.
Itt egészen előrehaladott szakértői munkáról számolhatok be, jó esély van arra, hogy ez akár külön benyújtható, akár egy későbbi csomag részeként benyújtható. Mondhatnám, hogy a kulturális kormányzat és köztük mi valami rettenetes küzdelemben megvédtük a kulturális járulékot. Furcsát fogok mondani: nekünk nem kellett küzdenünk sem a miniszterelnökkel, sem a Pénzügyminisztériummal ez ügyben. Szakmai vita volt, egyébként mondhatom, hogy véres, de az pénzügytechnikai kérdés, de hogy erre a bevételre a kultúrának szüksége van, arról nem volt vita. A formájáról volt vita, hogy ez éppen a kulturális járulékon keresztül és az alapon keresztül folyjék-e be.
A jelenlegi állapot azt mutatja, hogy a szakemberek annyiban megegyeztek, hogy amíg teljesen át nem gondoltuk a forintok kultúrához való eljutásának útját, módját, és amíg ebben jelentős kockázat van, addig a rendszeren ne változtassunk. Ezt fejezi ki egyébként az az álláspont, hogy a kulturális járulék felhasználásának természetében nincsen változtatási javaslat pillanatnyilag. A munka folyik. Ez nem valamiféle fenyegető kijelentés, jelentem: mi is benne vagyunk, és nem érzünk ellenséges hatást.
A maradványképzésről kérdeztek a jelenlévők. Én most is vállalom azt a kijelentésemet, amit Halász képviselő úr idézett, ez akkor egyszeri forgóeszköz-kivétel volt, és 2007-ben és 2008-ban - reményeink szerint 2007-ben a nagyobbik részét, és 2008-ban a maradékát - vissza lehet tenni ennek a forgóeszköznek. Ez egy nagyon fontos dolog, egyébként az intézményi gazdálkodást eddig jelentősen bénító, fékező, pszichikusan is kellemetlen hatású maradványképzési kötelezettség ilyen értelemben két év alatt, másfél év alatt történő feloldása most teljesen lehetségesnek látszik. Mi nagyon sokat dolgozunk azon a minisztériumban, hogy az intézmények ezt jól tudják használni.
Szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a 2007-ben a költségvetési törvény által kötelezően megképzendő maradványösszegekből való felhasználás lehetővé tétele pluszpénzt jelent 2007-ben.
110
Uk(111-120) (Závecz)
Tehát cash flow szemléletben ez azt jelenti, hogy a 2007. évben pótlólagos támogatáshoz jutottak az intézmények. Ezzel a lehetőséggel szeretnénk élni, a jó elköltése nagyon fontos dolog.
A jelenlévők idézték az Állami Számvevőszék jelentését. Minden kollegám nevében büszke vagyok arra, hogy pozitív kép alakult ki az Állami Számvevőszék vizsgálata során. Szeretném is megköszönni a segítséget, mert három rendkívül fontos költségvetés-technikai kérdésben olyan szakmai megoldást dolgozott ki - jelentős részben az Állami Számvevőszék csapata -, amely a napi munkánkban nagyon sokat ér. Még van előttünk egy nagyon komoly szakmai kérdés, amin közösen dolgozunk, de talán értékként felmutatható, hogy a gazdálkodási folyamatok átláthatósága, szabályszerűsége teljesen külső, elfogulatlan ítész, az Állami Számvevőszék szerint is megfelelnek.
Az önkormányzatok forráshiányáról tett említésekkel összefüggésben csak információként szeretném a jelenlévőkkel megosztani, hogy a megyei önkormányzatok számára juttatott, kifejezetten kulturális megpántlikázott összeg 1 százalékos mértékben nő. Erre nem mondom, hogy értéktartó, de 92 millióról mindenképpen 93 millióra nő megyénként, ami legalábbis annak a kijelentésnek ellentmond, hogy ebből nominális elvonásra került volna sor.
A direkt kérdésre, hogy mit tudok Hiller és Such urak találkozásáról, nem tudom, hogy találkoztak-e fizikailag vagy telefonon beszéltek, hogy mi dolgozunk a feladat megoldásán, azt tudom. Azt is tudom mondani, hogy nem szeretnénk költségvetésen kívüli technikákat alkalmazni, nincs arra törekvés, hogy valamiféle bújtatott, fű alatti, vagy nem tudom, milyen megoldásra kerüljön sor. A feladat megoldására törekszünk a rádiózenekar esetében, jóllehet ennek aztán tényleg nem mi vagyunk az első helyi felelősei, de természetesen ágazati értelemben egy pillanatig sem mondtam, hogy tőlünk függetlenül mehetne ez a dolog. Éppúgy szeretnénk tartós megoldást kialakítani, mint ahogy például a Fesztiválzenekar finanszírozására ezt megtettük.
Hasonlóképpen a Magyar Filharmóniai Társaság, amely nemcsak azért kedves a szívemnek, mert voltam az Operaház ügyvezető igazgatója, de azért is, mert a működésének - és önálló működésének - tartós finanszírozását is szeretném megtalálni. Pillanatnyilag ugyanis az Operaház tartja el ezt a zenekart. Tehát ha leválogatom ennek a zenekarnak a valódi működési költségeit, megpróbálnám például a bérekben, az infrastruktúra fenntartásában, a hangszerek kölcsönzésében, rendelkezésre bocsátásában, biztosításában, logisztikai, stb. ügyekben megjelenő kiadásait az Operaháznak leválasztani, és a zenekarhoz társítani, akkor egy ugyanolyan nagyzenekari büdzsét találnánk egyébként - hát akkorát nem, mint a Kocsis Zoltán-féle zenekarét, de a rádiózenekarral, Fesztiválzenekarral összevethető zenekari büdzsénagyságot találnánk.
Igyekeztem minden olyan felvetésre reagálni, amelyben konkrétumot tudok mondani, remélem, nem hagytam ki semmit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Gyimesi képviselő úr jelentkezett. Ha a felindultsága elmúlt, és így is fenntartja, akkor tessék!
DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Csak két rövid megjegyzésem hadd legyen, az utolsó mondatokhoz kapcsolódva. Ugye, ez a pántlika valóban csak pántlika, amely a megyei önkormányzatok esetében ezt az 1 százalékos kulturális növekedést jelenti a pántlikánál, hiszen lényegesen többet hozzá a megyei önkormányzat már most az intézményrendszerének a működéséhez, és itt nem akármilyen típusú intézményekről van szó: levéltárakról, múzeumokról, színházakról. Amikor összességében az önkormányzatok költségvetése ilyen állapotban van - idézve az ÁSZ elnökét: adósságcsapdában vannak -, akkor ez az 1 százalék valóban csak pántlika. Az erőlködést viszont természetesen méltányolja az ember, de tudni kell, hogy összességében az infláció és egyéb más hatásokkal kapcsolatban tovább romlik a helyzet.
A másik dolog, amikor hallgattam a nehézségeket a konvergenciaprogrammal kapcsolatban, amellyel természetes módon az ember megértő, és bizonyos szempontból méltányolja is, akkor Moldova egyik történetének a csattanója jutott eszembe, hogy miért mindig a tehenészbrigádnak kell író-olvasó találkozóra menni. (Derültség.) Magyarul: miért mindig a kulturális ágazatnak kell a sor végén maradnia. Ugyanis valamennyien tudunk ebben a bizottságban - a kormánypárti képviselők is - olyan tételek sorozatát felsorakoztatni, amelyből kis összeget lecsippentve, például a kormányzati negyed 142 milliárdjából átütemezve egy fél esztendővel vagy egy esztendővel, 14 milliárd forinttal meg lehet oldani több olyan kulturális gondot hosszú távra, amelyet aztán azt hiszem, valamennyien értékként tudnánk elkönyvelni, és ettől még az az adott beruházás is megvalósulhatna.
Magyarul azt szeretném javasolni - a levegőben maradt Lukács Tamás úr kérése -, hogy igen, ne nyugodjon bele a kulturális bizottság, és ne tartsa megváltoztathatatlannak ezeket a számokat és arányokat, hanem azokat a módosító javaslatokat, amelyeket támogatandónak ítél a kormánypárti többség is, közös erővel próbáljuk lobbiszinten és módosítás szintjén képviselni, annak érdekében, hogy a belső arányok pozitív módon a kultúra javára megváltozzanak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Lukács képviselő úr!
LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): Csak nagyon röviden. Az államtitkár nem tért ki rá, Fedor képviselő úr és jómagam is felvetettük a színházak finanszírozásánál az önkormányzati szerepvállalás súlyának a figyelembevételét. Erre nem kaptunk választ.
ELNÖK: Ötleteket nem szeretnék adni, kíváncsi lennék a módosító indítványra, amely mondjuk, a vidéki színházakon belül átcsoportosítást javasol. (Halász János: A főváros is benne van, elnök úr.) És a fővárosi színházaknál, természetesen. Erre a módosító indítványra is kíváncsi lennék. (Derültség, közbeszólások.) Érdekes lesz majd látni ezt. De majd akkor a bizottsági ülésen megvitatjuk. (Závecz Ferenc: Szabad erre reagálnom?) Persze, tessék!
ZÁVECZ FERENC (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A nagyon rövid reagálásom hadd legyen az, hogy kollegáim megosztották velem az információt, hogy november 20-án fogja tárgyalni a bizottság - és mi hozzuk az anyagot - a színházi törvénnyel kapcsolatos felkészüléseket. Azt gondolom, ez alapot teremt ennek a kérdésnek a részletes átgondolására. Most ezen a ponton semmiképpen nem kötelezném el magam a tárca nevében az elosztási mechanizmus átalakítására. Abban az esetben, ha a színházi törvény - remélhetőleg minél szélesebb konszenzussal övezett - elfogadására esély nyílik, abban alkalmasint egy egészen más finanszírozási struktúra, tehát több hatás - a személyi járulékterheket, az adózási vonatkozásokat, a támogatáselosztást, az egyes intézmények bevételi viszonyainak, lehetőségeinek figyelembevételét, a szponzorálhatóság lehetőségeit áttekintő hatások - felülvizsgálatára és megváltoztatására mód lenne. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr részben átvette a szerepemet, mert a bizottság tagjai még nem értesülhettek róla hivatalosan, hogy a tervezett színházi törvényről nyílt napot tervezünk. Most a bizottsági ülés előtt derült ki, hogy valószínűleg november 20-án. Ez nem kifogás, csak miután most derült ki a bizottsági ülés előtt, hogy mi a dátum, azért nem tudják a bizottság tagjai. Most nem mennék bele ennek a részleteibe.
A saját megjegyzésemhez meg annyit, hogy itt Schiffer képviselő úr, mint a fővárosi színházi ügyek jó ismerője, pontosan tudja, hogy a fővároson belül minden színházigazgató magánbeszélgetésen meg tudja nevezni azt a színházat, amelyiktől el kellene vonni a pénzt. (Derültség.) Hangosan még senki nem mondta ki a többi igazgató jelenlétében, és gondolom, így van ez vidéki és fővárosi viszonylatban is. De talán akkor már a színház-finanszírozásról is lehet szó november 20-án.
(-120)
PÉ 121 (Elnök)
Ha több megszólaló nincs, akkor Lukács képviselő úr prófétai hajlamának most eleget tehetünk, akkor szavazás következik a költségvetési törvény tervezetének általános vitára való alkalmasságáról.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem, hogy ki az, aki a költségvetési törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak tartja. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 10 igen. Jól áll Lukács képviselő úr. (Derültség.) Aki nemmel szavaz? (Szavazás.) 9 nem.
Hozzátenném, hogy azért ne bízza el magát a képviselő úr, hogy másban is ilyen jól tud jósolni.
Akkor csak szóban szeretném még hozzáfűzni, hogy a szokásoknak megfelelően itt a többségi és kisebbségi véleményt írásban kell leadni. Tehát kérném majd az ellenzék kisebbségi véleményét, amit feltehetően várhatunk, és a többségit is.
Köszönjük szépen a jelenlétet. Az egyebek között senki nem jelezte, hogy mondanivalója lenne. Várhatóan a jövő héten nem lesz bizottsági ülés. Lakossági igény merült fel, hogy a menetrendet beszéljük meg november 20-áig. (Általános zaj, a képviselők távozni készülnek az ülésteremből.) Azt hiszem, hogy tekintettel itt a fellazult ülésrendre, írásban elküldjük a képviselőknek e-mailen, és ha feltehetően két hét múlva találkozunk, akkor visszatérhetünk erre. Köszönöm szépen.
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 03 perc)
|
Dr. Pető Iván |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva és Ulrich Ferencné