KSB-2/2007.
(KSB-20/2006-2010.)
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2007. február 27-én, kedden, 10 órakor
a Képviselői Irodaház 569. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Megjelent(ek)/jelen lévő(k)/részt vevő(k)*
Dr. Varga Kálmán kiegészítése*
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Halász János (Fidesz), a bizottság alelnöke
Bókay Endre (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Tellér Gyula (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Alexa György (MSZP) dr. Jánosi Györgynek (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP) dr. Schiffer Jánosnak (MSZP)
Vincze László (Fidesz) Tellér Gyulának (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz) Halász Jánosnak (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz) dr. Lukács Tamásnak (KDNP)
Dr. Varga Kálmán, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 7 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Megjelentek! A mai bizottsági ülést elkezdjük.
A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló 1972-es UNESCO-egyezmény 2002 és 2006 közötti magyarországi végrehajtásáról szóló jelentés szerepel a mai bizottsági ülés napirendjén. Két alpontból áll a napirendi javaslat: egyrészt magáról a jelentésről lesz szó, másrészt a bizottságunk feladata egy parlamenti önálló indítvány benyújtása a jelentés elfogadásáról.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a javasolt napirendhez van-e valakinek észrevétele. (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok.
Kérdezem, hogy ki az, aki a javasolt napirendet elfogadja. (Szavazás.) A bizottság jelenlévő tagjai egyhangúan elfogadták a javasolt napirendet, és a bizottság határozatképes.
Üdvözlöm a minisztérium, illetve az Örökségvédelmi Hivatal részéről megjelenteket.
Magát a jelentést mindenki kézhez kapta, elolvashatta. Megkérem Varga Kálmán urat, hogy ha van szóbeli kiegészítése - van, sőt, ha jól értem, vetítés is lesz... (Egyeztetés.) Bocsánat, akkor tévedtem. Akkor csak a szóbeli kiegészítést kérem szépen.
DR. VARGA KÁLMÁN, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egy csöppnyi kiegészítésem volna, hiszen amikor az előterjesztés, illetve a jelentés elindult az útjára, akkor egy fontos esemény még éppen tervezés alatt állt, ez pedig a komáromi erődrendszer közös jelölése a szlovák partnerrel. Örömmel mondhatom, hogy az elmúlt hónap végén a két ország kulturális államtitkárainak az aláírásával megszületett az előterjesztés, és ki is jutott Párizsba, tehát újabb helyszínnel gyarapodott a várományosi lista. Pusztán ennyi a kiegészítésem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy együtt tárgyalva a két alpontot, tehát a bizottsági határozati javaslatot és magát a jelentést, kinek van észrevétele. (Nincs jelentkező.) Mivel gyors jelentkezést nem látok, én... Most már látok, Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Nem tudom, hogy szabad-e itt kérdést feltenni, ami az ember tájékozódását javítja, vagy erősíti. Két ilyen kérdést szeretnék feltenni.
Az egyik: nyilvánvaló, hogy a világörökségnek vannak olyan mozzanatai, amelyek - hogy is mondjam csak - természeti jellegűek, anélkül, hogy ott az ember jelenléte különösebben jellemző, vagy értéknövelő, értékmeghatározó lenne. Vannak olyan helyek, ahol mondjuk a természet és az ember együttesen van jelen, és vannak olyanok, amelyeket ember csinál, bele a természetbe, és ezek önmagukban képviselik vagy képezik azt az értéket, amik megindokolják a világörökségi listára való felvételt.
Amikor mondjuk egy tokaji borvidéket felvesznek, akkor ott nyilvánvaló, hogy természeti jellegzetességek és emberi kultúra együttesen van jelen. Az emberi kultúra milyen súlyt kap az indoklásban, és aztán a világörökség illető, megnevezett értékének a védelmében az emberi kultúra milyen szerepet kap? Hiszen itt rendszerint valamilyen fontos történelmi, társadalmi jellegű hozzátapadás van ahhoz a természeti egységhez vagy tájegységhez. Mondjuk például, ha a tokaji borvidéket tekintjük, akkor ott az évszázados szőlőművelés, a borkészítési kultúra építményei, eszközei, maga a kultúra ápolása vagy legalábbis rögzítése és bemutatása milyen szerepet kap. Ez az egyik kérdésem.
A másik, hogy ebben a jelentésben valahol olvastam, hogy mint egyik tervezett listavárományos, a római-limes, pontosan mit tartalmaz, ha szabad ezt megkérdeznem, mert ez nem kapcsolódik szorosan a jelentés tárgyához.
10
CK 11
ELNÖK: Tessék, képviselő úr.
LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): Komáromi erődrendszer: nagyon röviden kérdezném, tudva, hogy a nemzeti fejlesztési tervben szerepel ennek az erődrendszernek a fejlesztése, illetve felújítása, hogy ennek megvalósulása hatással van-e a döntésre az erődrendszer ügyében, vagy a jelenlegi állapotában tulajdonképpen nem befolyásolja ezt, tehát hogy ha megvalósul-e ez a felújítás, az előrelépést jelent-e ebben a kérdésben.
ELNÖK: Bókay képviselő úr!
BÓKAY ENDRE (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Nekem ez a beszámoló jó volt és újszerű: egyrészt kaptunk egy alapos tájékoztatást arról, hogy milyen intézményi háttérrel alakult ki a világörökség gondozása, és ezek hogyan csapódtak le Magyarországon is, és azt hiszem, ennek köszönhető az, hogy fel is pörgött egy kicsit a magyarországi helyszínek bekerülése a világörökség részeibe.
Pár szót szeretnék szólni a pécsi világörökségről, nyilván, mint pécsi képviselő, ugyanis ami itt megvalósult ezekből a beszámolókból, ezek lépésről-lépésre szintén megtörténtek: először is az ókeresztény sírkamrák, amely a világörökség részét képezi. Köztudott, hogy Olaszországban van még egy ilyen szintű lelőhely, a világon másutt nincs, tehát ez is adta a lehetőséget arra, hogy a világörökség részeként Pécs szűkebb belvárosa ilyen módon helyet kapjon. 1,5 milliárdot kapott a város fejlesztésre, ha jól emlékszem, 2002-ben kaptuk meg ezt a lehetőséget uniós pályázat keretében, és az ókeresztény sírkamrák helyreállítására költöttük ezt az összeget. Ma egy meglehetősen szép, reprezentatív bemutatásra került sor: önmagában exkluzív, hogy üvegtetővel fedtük le azokat a korabeli keresztény templomokat, amelyeket megépítettek, és ennek bemutatása, úgymond, egy kicsit különleges is, tehát a megszokottól eltérő.
A másik, hogy a világörökség része, tehát a magját képezi Európa kulturális fővárosának, kettős értelemben is: az egyik, mint egy szellemi mag, a másik, mint egy ilyen műemlékegyüttes magját jelenti, hiszen úgy építettük fel a pályázatunkat, hogy innen, az ókeresztény sírkamráktól és a mögötte lévő székesegyháztól kezdődően indul ki egy úgynevezett múzeum utca, ami nemcsak Magyarországon, hanem Európában is eléggé egyedülálló építészeti együttest jelent, és nagyon jól kapcsolódik össze a két dolog, egymást segítve. Szerves része a kulturális fővárosnak más értelemben is, hiszen köztudott, hogy a középkori egyetemet Magyarországon először itt, Pécsett hozták létre, és az itt található a világörökség mellett, és ide tartozik a városfal rekonstrukciója, és a világörökség kapcsán megindult több nagyváros között egy együttműködés az egyetemek között, amelyben fakultatív, illetve PhD-képzésre e terület kutatását felhasználják.
Ez azért nagyon érdekes számunkra, mert itt nem pusztán arról van szó, hogy egyszerűen egy régészeti emléket, egy kulturális örökséget bemutatunk, hanem ennek turisztikai hasznosítását is elővették. Végezetül azt jegyezném meg, hogy az előttünk lévő előterjesztést bár tudom, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium készítette, tehát önöknek kevésbé tisztük, de érdemes lenne bemutatni a következő hasonló összefoglaló munkában, hogy ezek milyen turisztikai vonzerővel rendelkeznek, tehát mennyire tették markánssá az országot is, mit jelentettek ezek a részletek, hogy bekerült-e Magyarország másképp, mint a gulyás, a nem annyira rossz értelemben vett turizmuson kívül, hogy olyan kulturális örökségeink vannak, amelyek a világ érdeklődésére tulajdonképpen méltán számot tarthatnak, másrészt ugyanígy érdemes lenne a magunk részéről azt összegyűjteni, hogy ezek a fejlesztések, amit akár a kulturális főváros és eddig a világörökség kapcsán megtettünk, a turisztikát, a város látogatottságát növelik-e, lesznek-e új bevételeink, új munkahelyeink, új külföldi külkapcsolataink, amelyek minőségi léptéket jelentenek a város életében. Ha ezek együttese, ennek hatását érdemes megnéznünk, mert akkor talán valószínű, hogy nemcsak egyszerűen kiadásnak tartjuk ezeket a fejlesztéseket, hanem egy olyan befektetésnek, amelynek lehet, hogy több csendes hozadéka van, mint egy-egy ilyen összeszedő üzem létrehozásában.
Mindezt összevetve a véleményem az, közelebbről ismerve a pécsi helyzetet, hogy jó irányba haladunk, jók ezek a befektetések, és ezt valamilyen értelemben folytatni kell. A magam részéről különös érdeklődéssel fogom nézni a Komárom-Komárno-erődrendszer kialakítását, hiszen ez megint egy olyan örökség, ami a látogatottsága, exkluzivitása, érdekessége miatt méltán tarthat számot nemzetközi érdeklődésre. Köszönöm szépen ezt az összefoglaló anyagot, gratulálok önöknek, a készítőknek hozzá, és a határozati javaslatban megfogalmazottakkal pedig a magam részéről egyetértek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor én magamnak adnám meg a szót. Talán nem szorosan a megvizsgálandó tárgyhoz kapcsolódik a dolog, de mégiscsak a témához: képviselőtársaim is megkapták tegnap e-mailen, amit én is kézhez kaptam, a világörökség magyar nemzeti bizottságainak tagnévsorát, és ebben a névsorban meglepetten fedeztem fel magamat, mint tagot. (Derültség.) Eddig erről a pozícióról nem tudtam. Ezzel párhuzamosan a bizottság főmunkatársa kikereste azt a rendeletet, amelynek alapján ez a nemzeti bizottság létrejött, és hogy is mondjam - némileg a világörökség magyar részét nevezhetjük hungaricumnak is -, ez az ügy is egy hungaricum számomra. A világörökség magyar nemzeti bizottságáról szóló, egyébként '99-ben kelt nemzeti kulturális örökség miniszteri rendeletben intézkedik a miniszter, hogy az Országgyűlés mely bizottságainak elnökei jelölnek tagot ebbe az örökségi bizottságba. Nem szeretek jogászkodni, de az általam ismert normák alapján elég furcsa, hogy egy miniszter elrendeli, hogy az Országgyűlésnek mit kell tennie. Más egzotikumok is vannak ebben a rendeletben, egyebek között a miniszter ennek a bizottságnak az elnöke, és a bizottság jelentést készít a miniszternek bizonyos feltételek alapján.
20
Nya 21 (Elnök)
Az egész annyiban még külön aktuális az én megtisztelő tagságomon túlmenően, hogy én már viszonylag régen vagyok a Kulturális bizottság tagja, de ilyen jelentéssel még nem találkoztam, viszont a jelentés címéből is kiderül, hogy ugye négy évről szól a jelentés. Ebből a rendeletből kitűnik, hogy mennyi időnként kellene ilyen jelentést készíteni, amit sem a '99-es rendeletet megalkotó kormány, illetve miniszter nem készített el, sem azóta nem készítettek el minden alkalommal. Most nem - hogy is mondjam - szemrehányásként mondom ezt, csak tulajdonképpen a kérdés eléggé adódik, hogy ezt a betarthatatlan, szerintem jogi szempontból kifogásolható miniszteri rendeletet talán érdemes lenne felülvizsgálni, mert ebben a formában szerintem működésképtelen.
Azt, hogy a Kulturális bizottság elnöke delegáljon valakit ebbe a testületbe, nyilván érdemes megfontolni, hiszen nem nagyon szoktak a parlamenti bizottságok elnökei ilyen jellegű lehetőséget kapni, mert többpárti parlamentről lévén szó, azt feltételezhetjük, hogy többnyire politikai megfontolás alapján delegálnának, és az nem biztos, hogy elősegítené a szakmaiságot.
Azonban most nem a rendeletről beszélünk, csak az eredeti indítékom az volt tulajdonképpen, hogy önmagamat tisztázzam, hogy nem vagyok a jelentésben benne, tehát nem vagyok tagja ennek a bizottságnak.
A bizottság munkatársától tudom, hogy elődöm, aki a kettővel ezelőtti parlamenti ciklusban volt a bizottság elnöke, Sasvári Szilárd, amikor új volt ez a rendelet, valakit delegált ebbe a bizottságba. Miután a mandátum, ha jól emlékszem, öt vagy hat évre szól, az illető mandátuma lejárt, de azóta nem történt semmi ebben az ügyben. Ez csak ismeretterjesztés volt azok számára, akik nincsenek olyan szerencsés helyzetben, hogy ezt a remek rendeletet kézben tartják, meg figyelemfelhívás, ahogy szokás mondani, hogy talán érdemes lenne ezt a miniszteri rendeletet felülvizsgálni.
(Jelentkezésre:) Tessék, Fedor képviselő úr!
FEDOR VILMOS (MSZP): Köszönöm szépen. Bókay képviselő úr szavaihoz szeretnék kapcsolódni, és azt elmondani, hogy ha most a Kulturális bizottság tagjai úgy döntenének, hogy keressük fel a hozzánk legközelebb található utazási irodát, és kérjünk egy olyan programot, hogy szeretnénk négy világörökséget megnézni, és kérjünk erre egy ajánlatot... Mondom is a négyet! Mondjuk kezdjük Hollókőn, aztán menjünk el Aggtelekre, onnan Tokaj-Hegyaljára, és fejezzük be a Hortobágyon. Akkor azt mondanák, hogy bocsánat, mi ilyet nem tudunk. És nyugodtan járhatnánk az egész országot, sehol nem találnánk ilyet. A magyar utazási irodák ugyanis sokkal jobban tudják, hogy mi található Horvátországban, a horvát tengerparton, Görögországban vagy akárhol, minthogy itt, Magyarországon összeraknának egy ilyen programot. Ha megkérdezzük, hogy miért nem csinálják ezt, akkor meg egyszerű a válasz: nem éri meg.
El kell odáig jutni, csak felvetem ezt a problémát... Mert lehet itt nagyon sok világcsoda, meg világörökség, meg sok minden más, ha képtelenek vagyunk ezt valami rendszerbe foglalni, meg képtelenek vagyunk mondjuk olyan szabályzókat kitalálni - és ez már inkább a Parlamentre tartozik -, amik segítik, hogy elinduljon a beutaztatás Magyarországra, és ha már itt vannak a turisták, akkor ne délibábokat kergessünk, hanem valóban mutassuk meg nekik azokat az értékeket, amik vannak. Azt hiszem, ez lenne a legfontosabb, és Tellér képviselő úr felszólalásából is ezt éreztem ki. Kevés a tokaji bor, ott van egy kultúrtradíció, egy hatalmas örökség, a középkorra visszamenőleg, amikor a törökök elől menekülő görögök felfedezték az aszú jelentőségét, és sok minden más, amit be kellene mutatni a világnak, és mondjuk ezeket én sem nagyon látom.
Még valamit hadd mondjak! Mindaddig, amíg a szakma egyik oldalról teljesen jóhiszeműen arra törekszik, hogy minél több műemléket, minél több dolgot mentsünk meg az országban, ha nem rendeljük mellé a forrásokat, ha nincs mellette egy olyan közgondolkodás, hogy azon túl, hogy megmentjük, kinek mentjük ezt meg, kinek akarjuk megmutatni, mit akarunk az egésszel, addig azt gondolom, hogy nem éri el a célját.
Befejezésül azt szeretném még elmondani, hogy amikor országimázsról beszélgetünk, tanakodunk, akkor lehet, hogy nem a tengerentúlról kell hozni valakit, aki már magyarul sem tud beszélni, és vele megmutatni Magyarországot, hanem inkább arra felhívni a figyelmet, hogy milyen csodái vannak ennek az országnak.
Miután tudják, hogy én miskolci alpolgármester vagyok, ezért nem miskolci példát hoznék, hanem egy dunántúlit. Balatonudvari egy pici település a Balaton-felvidéken. Aki járt arra, az tudja, hogy egészen különleges dologgal rendelkezik, nevezetesen a sírok egy tekintélyes része esetében a sírkő szív alakú. Aki arra jár, megkérdezi, hogy miért szív alakúak ezek a kövek. Akkor elmondanak egy legendát, hogy annak idején volt egy csodálatos szerelem, a fiú nekiment a Balatonnak, merthogy ő halász volt, vihar volt, odaveszett, és a lány annyira szerette, hogy bánatában megszakadt a szíve. Akkor a falu lakói úgy döntöttek, hogy szív formájú sírkövet faragnak, és aztán ez szokás lett, és mindenki ilyet faragott, a szerelem emlékére. Milyen jó lenne...
Ezek közül a legendák közül azért mondtam el egyet példaként, mert valahol itt kezdődött nagyon sok nyugat-európai legenda is, hogy valakik elkezdtek rajta dolgozni. Szoktam volt mondani: Loch Ness-i szörny, tudjuk, hogy nincs. De mégis odamegy minden évben másfél millió ember, mert mi van, ha mégis van. (Derültség.) Az emberi kíváncsiság az, ami odaviszi az embereket. Nekünk nem kell kitalálnunk legendákat, rengeteg van az országban, és rengeteg emlék, csak ennek kellene valami tudatos gondolkodás.
Szerintem, ha arról beszélnénk, hogy az a kistelepülés, Balatonudvari a szerelem falva, ha ezekkel a kövekkel foglalkoznánk, ha ezt tennénk középpontba, az az érzésem, hogy valószínűleg előbbre jutnánk, mint amit mostanában igen nagy gőzzel csinálunk országimázs ürügyén. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Volna még egy kérdésem, de lehet, hogy kettő lesz belőle.
Az egyik dolog: elolvasva ezeket az egyébként igen részletes és informatív leírásokat a világörökség egyes tételeiről, nem találom benne azt, hogy ezek általában milyen állapotban vannak, tehát milyen állagúak. Vannak-e rajtuk helyreállítási, fenntartási igények? És ha vannak, akkor ki finanszírozza ezeket, és milyen forrásokból? Ezt döntő fontosságú kérdésnek érzem.
Egy második kérdés, vagy ennek alkérdése a következő: ha nem a világ szemével nézünk a magyar tájra, a magyar kulturális emlékekre, hanem magyar szemmel, akkor nyilvánvalóan sokkal több megőriznivalót és konzerválnivalót találunk rajta. A magyar örökség tételei hogyan illeszkednek, vagy hogyan kapcsolódnak ehhez az egész világörökség-megőrzési folyamathoz, szervezetrendszerhez, gondolkodáshoz? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
DR. VARGA KÁLMÁN, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Sorba mennék az elhangzott kérdéseken.
Ha leegyszerűsítve magyaráznom kellene, hogy világörökségi címre, erre a megtisztelő rangra milyen típusú helyszínek emelkedhetnek, akkor tulajdonképpen három kategóriát lehetne mondani. Az egyik a természeti örökségek, értékek, gyönyörűségek csoportja, a másik mondjuk az emberi kultúra, az épített örökség egy nagyon karakteres és jelentős csoportja, a harmadik pedig a kettő közötti átmenet, tehát amikor a természeti értékek, vagy a természeti környezet és az emberi kultúra együttesen, egyfajta szimbiózis-szerű együttélésben található. Ezek azok, amik egy ilyen címet elnyerhetnek.
Ezt azért is mondtam, mert elhangzott egy kérdés, ami vonatkozott például Tokaj-Hegyalja ügyére, ahol tulajdonképpen ennek a szimbiózisnak a harmóniáját tartotta megőrzendőnek és egy ilyen címre érdemesnek az UNESCO bizottsága. 30
CK 31 (Varga Kálmán)
Ez azt is jelenti, hogy ezen a területen - de mások is vannak ilyenek, ilyen egyébként a Fertőhanság is például -, egy ilyen helyszínen ezt a fajta érzékeny egyensúlyt kell megtartani, ami azért is fontos, mert ez egyfelől számos előnyt jelent, hiszen ki lehet használni a világörökségi cím adta lehetőségeket, másik oldalról pedig egy önkorlátozást, önmérsékletet is elvár. Hogy egész konkrét példát mondjak képviselő úr felvetésére, Tokaj-Hegyalja, amely több mint húsz önkormányzat és egy kultúrtáj egységében kapta meg a címet, bizony, elég kemény gazdasági érdekeknek is a terepe. Mindenfajta rossz szájíz nélkül hadd mondjam el, hogy például a szlovák fél több kísérletet tett arra, hogy ezt a világörökségi helyszínt kibővíttesse a saját határain túlra, és ennek mozgatórugója istenigazában egyetlen dolog volt: a tokaji bor, az abból származtatható üzleti vagy egyéb haszon. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen, világörökségi címet birtokló helyszín esetében ezt a fajta egyensúlyt szabályozással, a helyi településpolitikával, a természeti örökség védelmével és a kulturális emlékanyaggal együtt, nem konzerválva, de valamiféle mértéktartó módon kezelve, gondozva, fejlesztve érdemes megtenni.
Ha már itt van a szó, akkor az állapotról mondanék egy pár szót. Talán van egy olyan érzés, hogy ezek a helyszínek általában nincsenek jó állapotban, de a helyzet szerencsére más. Ezek a helyszínek nem nyerhették volna el ezt a kitüntető címet, ha a jelenlegi állapotuk nem volna megfelelő, vagy olyan, amely garantálhatja, hogy a helyszínek jövője is biztosított, tehát ilyen szempontból, hála istennek, nem állunk rosszul, sőt. Itt elhangzott egy felvetés a fejlesztésekre vonatkozóan Komárom kapcsán. Hadd mondjam el, hogy bizony, ezek a területek fejleszthetők, tehát például Komárom esetében ez a fajta fejlesztés, amely elindult az európai uniós projekt keretében, egyfajta pozitív megítélést vált ki, tehát segít abban, hogy a helyszín majd a jövő esztendőben nagy valószínűséggel el is nyerje hivatalosan ezt a rangot, tehát, a világörökségi helyszín cím nem befagyasztás, hanem a fejlesztésnek egy irányt szabó, jóllehet, többnyire mérsékelt vonulatát mutatja.
A limesről: azt hiszem, az anyagban is szerepel, hogy a Római Birodalom egykori határának több eleme már része a világörökségi címnek - ilyen a Hadriánus fala Britanniában, illetve a Rajna-vidéken van egy szelet. Nem nagyon akarok én itt ilyen filozofikus mélységekbe bocsátkozni, de észrevehető a világörökségi címek odaítélésénél Európa vonatkozásában egyfajta európai közösködés, európai identitástudat-erősítés, tehát úgy tűnik, az utóbbi esztendőkben nagyobb az esélyük az olyan helyszíneknek, amelyek nemzetközi együttműködés révén kapnak jelölést, több ország szorgalmazza a cím megadását. Ilyen szempontból a limes egy klasszikus példa, mert gyakorlatilag végighúzódik teljes Európán, sőt, Észak-Afrikát is érinti, tehát úgy tűnik, hogy itt tulajdonképpen nem is annyira egy önálló cím megadására lehet komoly esély, hanem a már meglévő britanniai és német helyszín kiegészítésére vagy kikerekítésére egyfajta, Európát átszelő világörökségi helyszínné. Nagyon sok híve van manapság ennek a gondolatnak, mi is támogatjuk egyébként, a teljes szakmai anyagok magyar részről a nemzetközi projektbe vagy előterjesztésbe már befutottak, ugyan arra még éretlenek, hogy mint a komáromi erődöt most beadjuk, de valószínűleg a következő esztendőben erre sor tud kerülni, és mi biztosak vagyunk a külföldi kollégákkal együtt a sikerében.
Nagyon köszönöm egyébként ezt a két felvetést itt, amely a világörökségi helyszínek turisztikai erejét próbálja meg körültapogatni, vagy annak mérését valami módon elősegíteni. Való igaz, nemigen van módszertana az ilyenfajta mérésnek. Pontosan tudjuk, hogy mondjuk, Budapest mennyi turistát vonz, de az már nagyon nehezen behatárolható csoport, akit az motivál, hogy a világörökségi helyszín miatt jöjjön ide, tehát valószínűleg összetettebb a kérdés. Pontosan tudjuk, hogy mondjuk, a fertődi kastélyba hányan látogatnak el, de hogy hányan kerekeznek körbe a Fertő tó körül, vagy azért jönnek oda, hogy a gasztronómiáját, nagyon sok mindenét élvezzék az adott helyszínnek, ezt nagyon nehéz mérni. Az teljes mértékben igaz, hogy a magyar utazási irodák, talán nem ennyire sötét a kép, de istenigazában még nem gondolják úgy, hogy megéri az ilyen fajta utak szervezése, vagy inkább a magyar turistákat megmozgató, külföldön lévő, nagyon jelentős világörökségi helyszínekre irányul ez a turizmus, jó lenne ezt mérni, jó lenne ennek valamiféle katalizátor szerepet is adni. Ebben a pillanatban mi szakmailag meglehetősen tanácstalanok vagyunk. Olyan kezdeményezéseket tudtunk tenni az elmúlt esztendőkben, mint például a világörökségi helyszínek információs rendszerének kialakítása, ami nagyon sokat jelent, tehát ha valaki utazik az országon keresztül e helyszínek közelében, akkor nagyon fontos információkat tud kapni, hogy mi hol található, és milyen helyszínen érdemes megállnia, de magát az üzleti világot mi magunk nem tudjuk helyettesíteni egy ilyenfajta generáló erővel.
Az anyagban is többször szerepel, érdemes kihangsúlyozni, hogy a világörökségi helyszínekkel való törődés, az állapotuk fenntartása ugyan országos érdek, de elsősorban a hely megmozgatását, a hely felelősségvállalását igényli. Ezen túlmenően azokban a fejlesztési lehetőségekben, mint például a nemzeti fejlesztési terv I. volt, ahol nevesítetten sikerült a világörökségi helyszínek fejlesztését szerepeltetni, ezek nagyon komolyan hozzájárulnak - itt számokat is lehet találni egyébként a jelentésben a helyszínek felújításához, megóvásához, gondnokolásához való hozzájárulásban -, tehát azért mi azt valljuk, hogy a világörökség központi szervezetének vagy titkárságának és nemzeti bizottságának, erre mindjárt kitérek, alapvetően generáló és kultúrdiplomáciai típusú feladatokat kell ellátnia. A fejlesztések, azok bonyolítása, végrehajtása azért mindig az adott helyszínnek vagy annak a kezelőnek a feladata, aki ott él és dolgozik. Egyébként ma Magyarországon minden világörökségi helyszínen működik kezelő szervezet, kivéve Budapesten, ahol a különböző érdekek eddig még nem tették lehetővé, hogy felálljon egy ilyen.
Ami elnök úr tagságára vonatkozik ebben a nemzeti bizottságban, szeretettel üdvözlöm, mint a bizottság tagját. (Derültség.)
ELNÖK: Jobb később, mint soha.
DR. VARGA KÁLMÁN, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke: Ez valóban egy gyenge pontja a szervezeti struktúrának; mi többször nekifutottunk az elmúlt években, hogy ezt valahogy rendezzük, normalizáljuk, de készség nemigen volt rá. Valójában az volna célszerű a mi megközelítésünkben, ha egyáltalán úgynevezett nemzeti bizottságnak, tehát egy ilyenfajta, több tárcát, több szervezetet, intézményt érintő egységnek van értelme, akkor az meglehetősen stabil, állandó tagokból álljon, és egy komoly hatáskörrel is bírjon. Sajnos, ezt nem tudtuk '99 óta elérni, meglehetősen súlytalan maga a nemzeti bizottság, úgyhogy jószerivel mindenfajta olyan szakmai feladatot, amely a jelentésben szerepel, a titkárság végezett, és tulajdonképpen alkalmi, egyedi kapcsolatok voltak, amelyeket sikerült ebbe beépíteni. 40Nya 41 (Dr. Varga Kálmán)Úgyhogy ez valóban egy gyenge pont, törekedni fogunk arra, hogy a rendelet módosításra kerüljön, kész szövegtervezetünk van erre, és örülnék, ha ezt a bizottság is támogatná, legalábbis elvben, mert ugye miniszteri rendelet módosításáról van szó. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen.
Nem látok több jelentkezőt, a döntésig jutottunk. Először arról szavazunk, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja-e a jelentést, majd a bizottság által benyújtandó határozati javaslatról, önálló indítványról.
Tehát először azt kérdezem a bizottság tagjaitól, hogy ki tartja alkalmasnak általános vitára a benyújtott jelentést. (Szavazás.) Tizenhárom igen. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Két tartózkodás.
A bizottság tehát 13 igennel, 2 tartózkodással általános vitára alkalmasnak tartja a jelentést.
Most következik a szavazás a benyújtásra kerülő indítványról. Ki az, aki a változatlan szöveg, tehát a tervezet elfogadását, illetve benyújtását javasolja a Parlamentnek? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Tizennégy igen. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Két tartózkodás.
Tehát a javaslatot a bizottság 14 igen szavazattal, és 2 tartózkodással elfogadta.
Miután mi vagyunk a kijelölt bizottság, előadót is kellene állítanunk. (Jelentkezésre:) Bókay képviselő úr, ha ez mindenki számára elfogadható. (Nincs ellenvetés.) Úgy látom, hogy elfogadható, ebben egyetértés volt.
Köszönjük szépen, és köszönjük a tájékoztatót is.
Albizottsági ülés lesz, mint azt az érintettek tudják, fél 12-kor, a vidékfejlesztési albizottság tart ugyanitt ülést. Van, aki jön a jelenlévők közül, úgyhogy azoknak viszont látásra, a többieknek pedig máskor viszont látásra!
LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): Egyebek?
ELNÖK: Előre nem volt jelezve, de akkor ez most már nem a bizottsági ülés része, hanem informális szakasz...
LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): Így van. Nagyon röviden, mert szóba került itt a komárnói erődrendszer. Nem tudom, mennyien jártak ott, és mennyien ismerik. Ha elfogadja a bizottság, akkor én most Komárom-Esztergom megyei képviselőként nagy tisztelettel meghívnám a bizottságot akár egy látogatásra, vagy akár egy kihelyezett ülésre Komáromba, hogy tekintsük meg együtt is ezt az erődrendszert. Aki eddig nem látta, annak garantálni tudom, hogy egy komoly élménye lehet. Azt hiszem, nem árt az, ha a saját szemünkkel is meggyőződünk ezekről. Hamarosan jobb idő lesz, Komárom nincsen messze, 50 kilométerre van, én magam nagy tisztelettel és szeretettel látnám a bizottság tagjait egy ilyen látogatáson, és biztos vagyok benne, hogy Zatykó polgármester úr is nagy örömmel venné, ha ellátogatnánk, és megtekintenénk ezt.
Ez csak egy meghívás volt, gondoljuk át, de én szívesen látnám önöket Komáromban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mi is köszönjük szépen, ezt nyugtázzuk. Nyilván a praktikus részét már lehet tisztázni. Az előző ciklusból van egy Tolna megyei, szekszárdi meghívásunk, az még él, az albizottsági ülésen a múltkor szóba került, hogy valamilyen módon az Európai Kulturális Fővárost, na nem Isztambult (Derültség.), hanem Pécset is látogassa meg a bizottság vagy az albizottság. Úgyhogy valóban, amikor jobb idő lesz, és valami praktikus lehetőség adódik...
LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): Testvértelepülése Debrecennek és Miskolcnak van... (Derültség.) Van egy olyan mondás, hogy Komárom, Miskolc, Debrecen, megsüti a kenyerem. Ezen a három településen volt a legjobb magyar fehér kenyér. (Közbeszólás: Milyen közel esik Tatabányához? - Derültség.)
ELNÖK: Akkor vettük a permanens meghívásokat és utazási lehetőségeket. Köszönjük szépen még egyszer.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 44 perc)
|
|
Dr. Pető Iván |
Jegyzőkönyvvezető: Várszegi Krisztina és Biczó Andrea