KSB-18/2006.
(KSB-18/2006-2010.)
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2006. december 14-én, csütörtökön, 12 óra 35 perckor
az Országgyűlés Irodaháza 569. számú tanácstermében, majd
az I. emeleti III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/1145. szám) *
Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter meghallgatása a Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján *
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter beszámolója *
Képviselői kérdések, hozzászólások *
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter válaszai, reflexiói *
További kérdések, hozzászólások; reflexiók *
1. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/1145. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
2. Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter meghallgatása a Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Halász János (Fidesz), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Halász János (Fidesz) megérkezéséigVincze Lászlónak (Fidesz)
Bókay Endre (MSZP) megérkezéséig dr. Jánosi Györgynek (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP) Halmai Gábornénak (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP) Alexa Györgynek (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP) Alföldi Albertnek (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz) Tellér Gyulának (Fidesz)
Kubatov Gábor (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz) dr. Lukács Tamásnak (KDNP)
Dr. Aradi Zsolt főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter
Dr. Schneider Márta kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Závecz Ferenc államtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Bogyay Katalin (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 35 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Megjelentek! A bizottsági ülést elkezdjük.
A képviselőtársak megkapták a meghívót és a javasolt napirendet. Kérdezem, elfogadják-e azzal a technikai jellegű módosítással - jobban mondva precizírozással - a napirendet, hogy a második pont tárgyalására nem ebben a teremben, hanem az első emeleten, a III. tárgyalóban kerülne sor. De ezt nem kell a bizottságnak jóváhagyni, ez csak egy tájékoztató megjegyzés. A napirend a javaslat szerint alakulna. Kérdezem, van-e valakinek a napirendhez észrevétele? (Nincs jelzés.) A helyszínt még egyszer megismétlem a bizottsági ülés végén.
Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a javasolt napirendet elfogadja? Ez létszámellenőrzés is. (Szavazás.) Tizenhét.
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/1145. szám)
Tisztelt Bizottság! Ahogy előzetesen erre felhatalmazást kértem, most is olyan metódusban szavaznánk a jövő évi költségvetés tervezetéről, mint azt egyszer már a főbb összegeknél megtettük. Ugyanazzal a kiegészítéssel, hogy ha bárki bármilyen módosító indítványt szeretne egy általam kreált csoportból kiemelni, akkor kérem, szóljon.
Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása
Hozzá is kezdünk, az ajánlási sorszámok szerint és a bizottság munkatársai által összeállított tételek szerint haladva. A 34/1. pont az első, MSZP-s képviselők megpróbálom összefoglalni, amit javasolnak, hogy a majdani tárcán belüli átszervezésekhez igazodva legyen joga a miniszternek a költségvetésen belül átcsoportosítást végrehajtani.
Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk, de jelzem, hogy a minisztériumnak ezt a problémáját a Költségvetési bizottság egy másik indítványa meg fogja oldani. Talán már meg is oldotta.
ELNÖK: A Költségvetési bizottság tudniillik velünk párhuzamosan ülésezik, vagy már vége is van.
Kérdezem a bizottság tagjait, kik azok, akik a módosítást támogatják? (Szavazás.) Kilenc fő. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Hat fő. Tartózkodtak? (Szavazás.) Hárman. A bizottság nem támogatja, nem kapott többséget.
Az 50/3. pont következik, Szabó Lajos és Lakos képviselő urak az üzemben tartási díj fizetéséhez nyújtanak be módosító indítványt. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Azt kérdezném - nem néztem utána, ez az én hibám, de tájékoztatást kérnék -, ez miben különbözik az első fordulóban már megszavazott elképzeléstől?
10
La/11
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Abban, hogy nem volt jól leírva, mert egymásba átmentek a szövegek. Tehát leírásában különbözik a két indítvány egymástól. Mert ahogy itt a javításból látszik, a 79. § (1) bekezdésében előírt kötelezettség mindenkire vonatkozik, tehát nem lehet külön kezelni az általános, mindenkire vonatkozó fizetési kötelezettséget és azt mondani, hogy azt mindenkitől átvállalja a kormány és utána teljesen külön kezelni a vendéglátóipar és a többi által kezelt fizetési kötelezettséget, másfajtát, illetve annak a kedvezményezett megfizetését. Tehát ezért fogalmaztuk egyszerűen a kettőt egybe.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még egy kérdésem van már csak: Ha erre valaki nemmel szavaz, akkor az egész átvállalási ügy válik tecnikailag kivitelezhetetlenné.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Ellentmondóvá válik, akkor hibás koherenciával kellene a dolgot elintézni. A mondat eleje, ami a 79. § (1) bekezdése, az mindenkiről beszél, mintha mindenkiét átvállalná, aztán kiderül, hogy mégse. Ez a problémája.
ELNÖK: A szavazó képviselőnek meg az a problémája, hogy ha az átvállalást tudomásul veszi, de a vendéglátóiparnak nyújtott segítséget nem, akkor nem tud újra szavazni. Jó, ki-ki úgy dönt, ahogy akar. A kormány támogatja, kérdezem a képviselőket, ki az, aki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) Nem kapott most elegendő támogatást, egyharmadot sem.
Az 58/1-es következik. Demeter képviselő úr a Televízió támogatásának rovására fogyasztói árkiegészítésre javasol átcsoportosítani.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki támogatja? (Szavazás.) Hat. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Kettő. A bizottság egyharmadnál nagyobb hányada támogatta.
Az 58/2-es pontban ugyancsak a Televízió Közalapítvány támogatásának rovására Varga képviselő úr cigány önkormányzati támogatásnövelést javasol.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. A bizottság egyharmadnál nagyobb hányada támogatta.
A 62/1-től a 62/6-os pontig különböző javaslatok szerepelnek az önkormányzati színházak támogatására. Halász képviselő úr nevéhez kötődnek és Lukács képviselő úr nevéhez egy másik javaslat.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk egyiket sem.
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Egyetlen egy dolgot szeretnék, az Egri Színház - oda tudom adni a részletes költségvetését - kapja a legkevesebb költségvetési támogatást az összes színház között. Semmi nem indokolja. Egy hibás bázisszámítás alapján történt az egész, ezt nincs lehetőség strukturálisan most javítani, ezért gondoltam azt, hogy egy viszonylag minimális összeggel ezt a méltánytalan helyzetet a módosító indítvánnyal helyrehozzam. De nyilván a színháztörvénynél majd el kell érni... A részletes számításokat is oda tudom adni, de egy hibás bázis-kiindulópontból ez végig ment és ezért kap az Egri Színház a legkevesebbet. Ezt semmi nem indokolja. Köszönöm.
ELNÖK: Aki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Kettő. A bizottság többsége nem támogatja, de egyharmadnál nagyobb hányada támogatja. A 68/3-as javaslat Szabó Lajos és Lakos képviselők javaslata. A miniszterelnökségen belül javasolnak átcsoportosítást.
20.
aa 21-30 Elnök folyt.
A bizottsághoz azért tartozik, mert Frekvenciagazdálkodási Hivatal sorról van szó. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők álláspontját. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Tíz. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Nyolc. A bizottság támogatja.
A 69/1. pontban és a 69/2. pontban nagyjából hasonló tartalmú javaslat szerepel, más-más összeggel. Mind a kettő a lakossági tájékoztatáshoz kapcsolódó kiadásoktól venne el, és kisebbségi támogatásra fordítaná az összeget. Mind a kettő fideszes, illetve kereszténydemokrata képviselők javaslata, tehát ellenzéki javaslat.
Kérdezem a kormány álláspontját, bármelyiket a kettő közül támogatja-e?
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők álláspontját. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. A bizottság nem támogatja.
A 69/3. pontban ugyanebből a forrásból Béki Gabriella a Baptista Szeretetszolgálat javára csoportosítana át. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Az egyszerűség kedvéért úgy kérdezem, ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Kettő. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Ilyen nincs. A bizottság többsége támogatja.
A 83/2. ponttól a 83/10. pontig az Önkormányzatok Háza Kulturális Közhasznú Társaság sorról szeretnének a képviselők különböző célokra - amennyire emlékszem, többnyire a választókerületükben nevesített kulturális és egyéb sport jellegű beruházásokra - fordítani pénzt. Kérdezem a kormány álláspontját, hogy a 83/2-től 83/10-es pontig - tehát a 83/2., 83/3., 83/4., 83/5., 83/6., 83/7., 83/8., 83/9., 83/10. - bármelyiket is támogatja-e a kormány?
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ellenzéki képviselők javaslatáról van szó, amennyire látom. Ezt csak tájékoztatásként mondom, nem a tartalmat jelzi ez. Kérdezem a képviselők álláspontját, ki az, aki támogatja ezeket a javaslatokat? (Szavazás.) Nyolc. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. A bizottság nem támogatja egyiket sem.
A következő a 2. kötet, a 141/1. pont, ez már az Oktatási és Kulturális Minisztérium költségvetését érinti. Ha hozzájárulnak ehhez a képviselőtársak, itt kiemelném azokat a módosító indítványokat, amelyek nem egy-egy választókerülethez kapcsolódó javaslatok, tehát a 141/1-estől a 141/34-esig egy olyan pont van, amiről úgy látom, nem egy képviselő saját választókerületéhez kapcsolódó átcsoportosítási javaslat. Ez a 141/9-es. Ezt nem számítva kérdezem a kormány képviselőjét, hogy a 141/1-estől a 141/34-esig - a 141/1., 141/2., 141/3., 141/4., 141/5., 141/6., 141/7., 141/8., 141/10., 141/11., 141/12., 141/13., 141/14., 141/15., 141/16., 141/17., 141/18., 141/19., 141/20., 141/21., 141/22., 141/23., 141/24., 141/25., 141/26., 141/27., 141/28., 141/29., 141/30., 141/31., 141/32., 141/33. és a 141/34. pontokig - van-e olyan javaslat, amit támogat a kormány?
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nincs olyan javaslat. Egyiket sem támogatjuk.
ELNÖK: A 141/1-estől a 141/34-esig - kivéve a 141/9-est - ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Ez tíz. A bizottság nem támogatja.
A 141/9., ez a Terror Háza Múzeum javára javasol a kulturális tárca dologi kiadásaiból nevesített átcsoportosítást, hasonló jellegű javaslat az első fordulóban is volt, Balog és Halász képviselő urak javaslata. Kérdezem a kormányt, támogatja-e?
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők álláspontját. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. A bizottság nem támogatja.
Következik a 141/35. és a 141/36. számú javaslat. A 141/35-ösben Pető Iván javaslata szerepel, ez a közgyűjteményi kiadások javára javasol átcsoportosítani a minisztériumi kiadásokon belül a fejezeti tartalékból. Kérdezem a kormány álláspontját!
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők álláspontját. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja.
A következő pont, 141/36-os Gulyás képviselő úr javaslata, művészeti intézmények dologi kiadásainak javára csoportosítana át a minisztériumi költségvetésen belül oktatási alapítványoktól pénzt. Kérdezem a kormány álláspontját!
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők álláspontját. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. A bizottság nem támogatja.
Következik a 141/43-as, 141/44-es és ha jól emlékszem, a 142/2., 3., 4. pont is ide tartozik tartalmában. Ezek mind a Székesfehérvári Nemzeti Emlékhelyhez kapcsolódó javaslatok, illetve annak forrása. Kérdezem a kormány álláspontját, a 141/43., 141/44., 142/2., 3., 4. javaslatokat támogatja-e?
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők álláspontját. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Hat. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Négy. A bizottság többsége nem támogatja.
A 142/9. pontban Hadházy képviselő úr a Visegrádi Palota rekonstrukciójának támogatását javasolja. A 144/2. pontban van a forrás, hogy honnan, a minisztériumon belüli címek általános költségvetési keretéből. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők álláspontját. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. A bizottság nem támogatja.
A 142/13. pontban szereplő javaslat annyiban hasonlít a korábbihoz, hogy Erdős képviselő úr választókerületi hagyományőrző házhoz javasol általános címből átcsoportosítani, csak ez máshol szerepel, mint a korábbiak.
Kérdezem a kormány álláspontját!
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők álláspontját. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. A bizottság nem támogatja.
A 142/14. pontban, ezt azért vettem külön, mert Halász képviselő úr javasolja, és nem a választókerületében van, amit javasol, és nem olyanok javasolják, akik a választókerületük, illetve ilyen elkötelezettség miatt javasolják a Székesfehérvári Nemzeti Emlékhely támogatásának bővítését. A fejezeti egyensúlyi tartalék rovására a Székesfehérvári Nemzeti Emlékhely támogatását javasolja Halász képviselő úr. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők álláspontját. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Kettő. A bizottság többsége nem támogatja.
30
la/31. (Elnök)
A 142/17-es ponttól kezdődően a felsorolás szerint a 146/2-es pontig (142/18, 142/19, 142/20, 142/31, 142/32, 142/33, 142/39,) ugyancsak a képviselők saját választókerületükben javasolnak beruházás-felújítás-támogatást általánosabb címektől átcsoportosított pénzekkel. A kormány álláspontját kérdezem, hogy van-e ezek között olyan, amit támogat?
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. A bizottság egyharmadnál nagyobb hányada támogatta. A 146/9-es a következő, Halász képviselő úr az egyéb kulturális alapítványoktól elvont pénzzel az Alkotóművészek Közalapítvány támogatásának növelését javasolja.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki támogatja? (Szavazás.) Hat. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. A bizottság egyharmadnál nagyobb hányada támogatta.
A 146/10-es pontban Halász képviselő úr egyéb kulturális közalapítványoktól átcsoportosított pénzzel a Holocaust Dokumentációs Központ támogatását javasolja.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki támogatja? (Szavazás.) Hat. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. A bizottság egyharmadnál nagyobb hányada támogatta. Ezek a javaslatok nevesítenének olyan címeket, amelyek nincsenek benne pillanatnyilag nevesítve a költségvetési javaslatban, hanem általánosabb formában szerepelnek. Ugyanez áll a 146/11-re, az '56-os Intézet támogatásának nevesítését javasolja Halász képviselő úr a kulturális alapítványok támogatásának általánosabb címétől átcsoportosított és nevesített címmel. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki támogatja? (Szavazás.) Hat. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. A bizottság egyharmadnál nagyobb hányada támogatta. A 146/12-es pontban a közalapítványok támogatásától átcsoportosított pénzzel Pósán képviselő úr a felsőoktatás támogatását bővítené. A kormányt kérdezem.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki támogatja? (Szavazás.) Ilyet nem látok. A 147/12-es ponttól néhány egyéninek nevezhető, mármint nem csoportosítható javaslat következik. A 147/12-esben így mondanám, hogy Somogy megyei képviselők a Kaposvári Csiky Gergely Színház nevesített támogatását javasolják alapítványi támogatásoktól átcsoportosított pénzzel. A kormányt kérdezem.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság többsége nem támogatja. Az egyharmadot megkapta. A 147/23-as következik. Halász képviselő úr a fejezeti tartalékból a Történelmi Filmalapítvány támogatásának bővítését javasolja.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Nyolc. A bizottság többsége támogatta.
A 147/24-es pontban Halász és Nyitrai képviselő urak a kulturális vidékfejlesztési támogatásból nevesítve ifjúsági zenekarokhoz csoportosítanának át pénzt. Kérdezem a kormányt.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki támogatja? (Szavazás.) Négy. A bizottság egyharmada sem támogatta.
A 147/25-ös pontban Halász képviselő úr a népi kultúráért program támogatását szintén a kulturális vidékfejlesztés támogatásától átcsoportosított pénzzel javasolja bővíteni.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. A bizottság egyharmadnál nagyobb hányada támogatta. A 147/28-as ponttól a 174/2-es pontig a kigyűjtött lista alapján (147/34, 147/35, 147/40, 147/43, 147/44.) ugyancsak hasonló javaslatokról van szó, mint amilyenekkel már találkoztunk, nevezetesen amelyeket a képviselők a választókerültek konkrét címeivel, egyelőre nem létező címével javasolják átcsoportosítani.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. A bizottság egyharmadnál nagyobb hányada támogatta. Most következik a 174/1-es, illetve a /2-es. Ezek összekapcsolódnak annyiban, hogy az elsőben ellenzéki képviselők, a másodikban pedig kormánypárti képviselők a képző-, iparművészeti, táncművészeti színházi ág fajlagos támogatásának módosítását javasolják. A 3. számú melléklet ugyanazon pontjáról van szó mindkét javaslatban. Kérdezem a kormányt, hogy bármelyiket is támogatják-e.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Van olyan kívánság, hogy külön szavazzunk? Igen. Akkor először a 174/1-esről szavazunk. Ez Zsigó Róbert és társai javaslata. Aki ezt támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Hét. Tartózkodott? (Szavazás.) Három. A bizottság egyharmadnál nagyobb hányada támogatta. A következő a 174/2-es, Tatai-Tóth András és bizottságunk több tagjai is benne van a csoportban, akik a másik javaslatot jegyzik. A kormány ezt sem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja.
40aa 41-50 Elnök folyt.
A következő a 175/1., még mindig a 3. számú mellékletnél, szintén képző-, iparművészet stb. támogatásról van szó. MSZP-s képviselők, ugyanazok, akik az előző javaslatot jegyezték. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők álláspontját. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja.
A 175/3. pont látszólag oktatási javaslat, én legalábbis annak látom, de utalásokból kiderül, hogy kultúrát is érintő, a 16.1.3. pontnál a művészeti oktatást is érinti. Fideszes képviselők javaslatáról van szó egyébként.
Kérdezem a kormány álláspontját!
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők álláspontját. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. A bizottság nem támogatja.
A 175/5. pont, összefüggések miatt érinti a kultúrát, ezt MSZP-s képviselők jegyzik. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők álláspontját. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság többsége nem támogatja, egyharmad sem.
A 175/10. pont következik, többcélú kistérségi társulás támogatás megfogalmazását és összegét is. Ez a kultúrát több ponton is érinti. Ódor Ferenc képviselő javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők álláspontját. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. A bizottság nem támogatja.
A 178/2. és a 179/1. kicsit hasonlítanak a korábban tárgyalthoz, az egyik ellenzéki, a másik kormánypárti képviselők javaslata, az alapfokú művészeti oktatással kapcsolatos módosítást javasolnak. Tartalmában a két javaslat hasonlít, ha nem is ugyanaz. Kérdezem a kormány álláspontját, hogy bármelyiket is a kettő közül támogatja-e?
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Akkor egyenként szavazunk. Kérdezem a képviselők álláspontját a 178/2. számú módosító javaslatról. Ki támogatja? (Szavazás.) Nyolcan. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tízen. A bizottság nem támogatja.
A 179/1. számú javaslatot ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja.
A 179/5. pont már az 5. számú mellékletet érinti. A könyvtári közművelődési érdekeltségnövelő támogatás, Jauernik képviselő úr javaslata. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők álláspontját. (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja.
A 179/6. pont, ugyancsak Jauernik képviselő úr javaslat, önkormányzatok hivatásos zenekar és énekkar támogatása. Kormány álláspontja?
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja.
A 181/1. pont, Halmai Gáborné javaslata, az uniós pályázatokhoz kapcsolódó szövegezés. A kormány álláspontja?
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Parancsolj, Halmai Zsuzsa!
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Nyilván nem is értik a kollégák. Mind a két javaslat, ami a nevemen fut, egy közös módosító csomagban a Költségvetési bizottságnál szerepelni fog, vélhetően emiatt vissza fogom vonni. De megmondom a tartalmát! Az 1. arról szól, hogy például a LEADER programban több településcsoport igényelt önkormányzati önrészt az európai uniós támogatásokból, de még nem született meg a döntés. Ez egy határidő-hosszabbítást kezdeményezett, hogy rajtuk kívül álló okok miatt ne essenek ki ebből a programból, a hazai önrész-támogatástól.
A másik, ami izgalmasabb és pontosítja a területet: Jelen pillanatban a könyvtári, mozgókönyvtári szolgáltatások támogatásánál fontosnak tartottuk, hogy az kiegészüljön közművelődési tevékenységgel is, hiszen ez az a terület, amire most kistérségi normatív kiegészítő támogatás van. Megengedőleg javasoltam azt, hogy ezt a forrást közösségi közművelődési feladatokra is fordíthassák.
ELNÖK: Ez a 192/24. számú javaslat. De akkor most együtt szavazunk.
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Ha ezt támogatják a képviselő urak, akkor azt köszönöm, vissza fogom vonni. (Derültség.)
ELNÖK: Most a 181/1-esről szavazunk. A kormány nem támogatja. A képviselők? (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja. Szimbolikus jelentősége van, mert nem lesz ilyen javaslat ebben a formában, de tartalma más.
A 187/4. pontban Tatai képviselő úr és MSZP-s képviselők alapfokú művészeti oktatás támogatását érintő módosító indítványáról van szó. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a képviselők álláspontját, ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja.
Végül a 192/24-es, amiről az előbb beszélt Halmai Zsuzsa. A kormány?
DR. ARADI ZSOLT (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság többsége támogatja. (Halmai Gáborné: Köszönöm szépen.)
A jegyzőkönyv kedvéért mondom, de most már a képviselőtársak tudják, hogy itt ez mindig a hozzátartozó módosító indítványokat is jelenti. Ha valaki belelapoz, és úgy látja, hogy kulturális tartalmú módosító indítványról nem szavaztunk, az ezért van, mert a másik fele - hol a forrás, hol pedig a cél oldalról - került be a listába. Ez mindig így szokott lenni.
Köszönjük szépen a segítséget. A forma kedvéért megkérdezem, hogy nincs tudomása senkinek olyan kulturális jellegű javaslatról, amit nem érintettünk. (Nincs jelzés.)
Akkor még egyszer mondom a bizottság tagjainak, hogy a bizottsági ülést most fölfüggesztjük, 16 órakor folytatjuk az első emeleti III. tárgyalóban a miniszteri meghallgatással. A jegyzőkönyvbe mondom, de talán ott is elmondom, arra kérném a képviselőtársakat, ha nagyobb tömegben hívnak meg vendégeket a bizottsági ülésre, akkor szóljanak, nem cenzori feladatok miatt, hanem praktikus okok miatt. Nem férnek el, ha tíznél több embert hívnak vendégként, akkor a hivatalból megjelenők mellett már nem férnek el a vendégek. Ezért kerül át a bizottsági ülés második része más helyszínre.
Délután négy órakor találkozunk!
(Szünet: 13.20 - 16.05.)
(A bizottság ülése az I. emeleti III. tárgyalóban folytatódik.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Megjelentek! Üdvözlök mindenkit a Kulturális bizottság ülésén. Az ülést folytatjuk. Azért vagyok kénytelen ezt mondani, mert a jelenlévők többsége nem tudja, hogy a bizottság már délben elfogadta a mai ülés napirendjét, ez az ülés második napirendi pontja, csak két részben tartjuk a mai ülést.
Még egy tisztázandó kérdés van. A félreértések elkerülése végett vagyok kénytelen ezt mondani. A bizottsági ülés második napirendi pontja a miniszter beszámolójának meghallgatása, illetve ennek megvitatása. Olyan napirendi pont tehát nem szerepel az ülésen, amelyik tételesen a 2118-asnak becézett átszervezési elképzeléssel foglalkozna, és olyan terv sem szerepel a bizottság ülésén, amely államtitkár asszony külön beszámolóját az átszervezéssel kapcsolatban megígérte volna. Még egyszer mondom: a miniszteri beszámoló a minisztérium kultúrát érintő tevékenységének egészéről.
Felkérem miniszter urat, a szóbeli beszámolót tartsa meg, utána annak rendje s módja szerint a Kulturális bizottság tagjai tehetik meg fölszólalásukat.
Köszönöm szépen.
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter beszámolója
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Kulturális Bizottság! Ahogy minden évben, úgy 2006 végén is a köztársaság kulturális ügyekért felelős minisztere itt van a bizottság előtt. Szívesen beszámolók mindarról, ami történt, vagyis a mögöttünk levő évről. A Házszabály szerint ez a lehetőségem és egyben kötelességem is, amennyiben a bizottság ide szólít. Itt vagyok, és természetesen minden, ami az elmúlt évben történt, az a meghallgatásom, illetve beszámolóm tárgya, ezzel kapcsolatos, a bizottsági tagok által föltett kérdések mindegyikére tudásom és tehetségem szerint próbálok válaszolni. A jövő évre vagy a jövőre vonatkozó, a 2007-es év költségvetésére vonatkozó kérdések nem képezik ennek a bizottsági ülésnek a tárgyát, ezért ilyen kérdésekre ezen alkalommal nem tudok reagálni, mert a Házszabály ezt nem teszi lehetővé és nem is feladatom. Minden, ami tehát az elmúlt időszakban, az elmúlt évben történt, ezt megteszem, és természetesen reagálok rá, és próbálok teljességgel élni.
A minisztérium kulturális ügyeiért felelős államtitkárok, illetve a minisztérium vezetői főosztályvezetői szintig részt vesznek az ülés teljes időtartamában. Természetesen én fogom mindazt a beszámolót elmondani, ami a kulturális politikánkat jellemezte, de éppúgy a kulturális ügyekért felelős szakállamtitkár, mint a nemzetközi kapcsolatokért felelős szakállamtitkár, illetve a pénzügyi gazdálkodási ügyekért felelős államtitkár itt ül mellettem, a kabinetfőnökkel és a sajtóosztályunk vezetőjével együtt.
Tisztelt Kulturális Bizottság! Az elmúlt időszak kulturális politikáját kezdeményező és aktív politika jellemezte. Azt gondolom, mindazokat a tevékenységeket, amelyek a magyar kulturális életben hagyományokat őriznek, egyszersmind újító szándékkal jelentkeztek, magában foglalja. Nem hiszem, hogy kizárólagos és biztosan tudom, hogy nem kirekesztő, ugyanakkor egy, a magyar politikai élet egészében és a magyar társadalmi élet egészében a két előbb említett és általam fontosnak tartott jelző igaz rá, tudniillik, hogy kezdeményező és aktív. Ennek megfelelően a különböző területek részbeszámolója egységként egy ilyen politikát mutat.
Külön szeretnék beszélni a kulturális vidékfejlesztés kérdéséről. Az önök számára nem új, hogy én ezzel a fogalommal élek. A kulturális vidékfejlesztést a kulturális politika egészében meghatározónak érzem. Országunk helyzete és lehetőségei feltétlen feladattá teszik a kulturális vidékfejlesztést, hiszen vidékfejlesztés nem lehet csak agrárium, ez ennél jóval több, és ha ezt az alaptételt elfogadjuk, akkor ebben a kultúrának, a kulturális politikának helye és szerepe van. Nem kis viták fakadnak - fakadtak - ebből, tudniillik, hogy az általánosságon túl mely területeken és milyen módon érvényesülhet mindez. Részben új utakon járunk, részben pedig a korábbiakban, elsősorban 2003 és 2005 között már kitaposott ösvényekre próbálunk rálépni és ismét azon haladni.
E tekintetben a kezdeményezésnek és a sikeres programoknak egy példája a Közkincs program. A Közkincs programot az elmúlt évben is a kulturális politika egyik jellemző és fontos programjának tartottuk. Olyan program, amely sikeres, amely befogadást nyert, és amelyről időről időre olyan visszajelzések érkeznek, hogy bevezetése, megalkotása helyes volt. Ugyanakkor sok területen javító szándékkal is érkeznek vélemények, tudniillik, hogy mit kell még a továbbiakban alkalmazni, alkalmaztatni. A Közkincs hitelprogramra 42 darab pályázat érkezett 2006-ban. Összességében, mióta a Közkincs program fut, 186 pályázat összesen 3 milliárd 414 millió forint hitelösszeggel szerepelt, ebben a közművelődés céljaira pályázók nyerték el a legnagyobb összeget, 2 milliárd 514 millió forintot, az ifjúsági klubok 430 millió forinttal, a könyvtárak 263 millió forinttal, míg a múzeumi terület 207 millió forinttal gazdálkodhatott, illetve bővelkedhetett.
A programnak mérhető munkahelyteremtő hatása van, mintegy háromszázra becsülhető azoknak a munkahelyeknek a száma, amelyeket a beruházások megvalósulása igényel, illetve a szakmai környezet üzemeltetése és további tartós foglalkoztatást biztosít az említett, elsősorban hátrányos, sőt leghátrányosabb vidékeken. Kilencven százalékos arányban beruházási, illetve felújítási célokat szolgált, míg tíz százalékban új közkulturális létesítmények kialakítása történt.
A kistérségi társulások jelentős szerepet vittek ebben a programban. Kistérségi társulások és megyei önkormányzatok adhattak be pályázatot, olyanok, amelyek a könyvtárbusszal legalább 35 kistelepülést szolgálnak ki. Szeretném elmondani, hogy a program többek között attól is vált élővé és népszerűvé, minthogy a minisztérium a nyertes pályázó esetében a hitel kamatterheit átvállalta, magyarul megkönnyítette a felvételi lehetőséget. Ezt én ennek a sikeres programnak egyik előfeltételeként tartom számon.
A Közkincs programon belül térségi szintű pályázatok, a közművelődési, könyvtári, muzeális funkciók társulásos formában történő együttes megvalósítására, közkulturális célokra, együttes befogadásra alkalmas többfunkciós közösségi színterek kialakítására, illetve népművészeti alkotóházak, alkotóműhelyek infrastrukturális és eszközfejlesztési támogatására szolgált.
Hasonlóan a kulturális vidékfejlesztést szolgálta a Tengertánc program, amely az élő népi kultúra támogatására létrehozott és létrejött program. 831 beadott pályázatból 302 pályázat nyert el támogatást, összességében 174 millió forint erejéig. A költségvetésben 175 millió forint állt rendelkezésre, hogy egész pontos legyek: 174 millió 400 ezer forint került felhasználásra és kiosztásra. A célja a helyi alkotóközösségek aktivitásának fokozása, lehetőségeik bővítése volt. A Tengertánc program szintén egy olyan, a népi kultúra művelőinek körében befogadott és elismert program, amelyet szívesen részesítettek figyelmükbe, pályáztak és éltek a lehetőséggel.
A Tengertánc program két alrészből, alfejezetből áll: a népi kultúrát megőrző és megújító helyi alkotóközösségek és -műhelyek támogatása, illetve a Tengertánc II program, a népművészeti és hagyományőrző tájházak infrastrukturális fejlesztése volt. A beérkezett pályázatok számának aránymegoszlása: az elsőben még 718 pályázat, a másodikban 81 pályázat érkezett be. A Tengertánc III és IV számú program is elindításra került, népzenei tehetségek együttes szakmai promóciója, illetve a modern népi kultúra tudásbázisának erősítése - ez már a negyedik alprogram -, ez utóbbi 28 pályázattal, az előbbi, harmadik, négy pályázattal vett részt az egészben.
A program kidolgozása egyébiránt széles szakmai egyetértéssel történt. Hadd soroljam fel olyan neves szakmai partnerek, mint Martin György Néptáncszövetség, a Muharai Elemér Népművészeti Szövetség, az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület, a Táncház Egyesület, a Vass Lajos Népzenei Szövetség, a Népművészeti Egyesületek Szövetsége, vagy éppen a Hagyományok Háza képviselői alkottak együttesen grémiumot, és hozták létre a programot, ezúton is köszönöm nekik.
A program területi megoszlása szintén érdekes. Amíg a Délnyugat-Dunántúlon jelentősnek mondható, az ország keleti részében és Északnyugat-Dunántúlon kevésbé. A legnagyobb számú pályázat a megyék területén: Bács-Kiskun megyében 56 pályázat volt, a legkevesebb pályázat, 16 darab Komárom-Esztergom megyében született. Budapest, amit külön szeretnék említeni, 72 pályázattal élt.
A művészeti programtámogatások sorában szeretnék olyan programokat és olyan területeket megnevezni, ahol sikeres pályázatok lebonyolítására került sor. Ilyen a színházi terület, ahol úgy érzem, a Katona József Pályázat eredményes volt, és a színházak a Katona József Pályázatot fontosnak tartották. Hasonlóképpen a Weöres Sándor Bábprodukciós Pályázatot, a bábszínházak művészeti tevékenységének kiegészítő támogatására szánt összeget, és különböző minisztériumi díjak a színházi területen szintén elismerést váltottak ki, immáron hosszabb ideje: a Hevesi Sándor-, a Gobbi-, a Szép Ernő-, a Soós Imre-díjak vagy éppen a Színikritikusok Díja.
A képzőművészeti területen a köztéri képzőművészeti és iparművészeti alkotásokat támogató pályázat, a nemzeti évfordulós köztéri támogatások pályázata, Rákóczi-szobrot többek között Kassán, kortárs műalkotások vásárlása hazai közgyűjtemények számára, illetve országos kiállítások minisztériumi díjai.
Hasonlóan lényegesnek tartom az irodalmi és könyvszakmai terület tevékenységét. A Digitális Irodalmi Akadémia, a Magyar Könyv Alapítvány tevékenysége, a Balatonfüredi Fordítóház, illetve a Tokaji Írótábor mellett e területen is maradandó minisztériumi díjak a Fritz József, a Salvatore Quasimodo, a Szép Könyv és a Hermész díjak, amelyek ebben az évben is éltek. A zenei területen hasonlóan a Liszt, Bartók Zongoraverseny vagy a Bartók Nemzetközi Kórusverseny díja az, amely ilyen tekintetben megemlítendő.
A filmes területről külön szeretnék majd beszélni. Itt csak jelzés értékűnek szánom, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára a Magyar Történelmi Film Közalapítvány külön pályázatot bonyolított le, a rendezvénytámogatások esetében a Miskolci Fiatal Filmesek Fesztiválja, illetve a Pécsi Filmünnep a minisztérium tevékenységi körébe tartozott ismét. Minisztériumi díjak a Magyar Filmszemlén, többek között a Média Fesztiválon is megjelentek. Ezek olyan programok, amelyek folytatásra érdemesek és fontosak.
198.229.500 forintot fordított a kulturális kormányzat a PANK program támogatása, vidéki ifjúsági klubok programjaihoz megvalósításra. Ebből klubtámogatásra és koncerttámogatásra 114.229.500 forintot, promóciós pályázatra 13 millió forintot, a Zenei Exportiroda működési támogatására 50 millió forintot, a Hangfoglalás Fesztivál költségeire ötmillió forintot, míg a Fonó Budai Zeneház vidéki világzenei programjainak támogatására 16 millió forintot fordított. Ez összességében az előbb elmondott összeg egészét adja ki.
Hetvenkilenc klub adott be pályázatot, 2014 koncert megrendezésére, ebből 765 amatőr és 1249 professzionális zenekari produkció valósult meg. Támogatás szerint régióban a Dél-Alföldön tizenhárom, a Dél-Dunántúlon tizennégy, az Észak-Alföldön kilenc, Észak-Magyarországon tizenhárom, a Közép-Dunántúlon öt, Közép-Magyarországon tizenkettő, a Nyugat-Dunántúlon tizenhárom produkció megvalósítása történt.
Az előbb említett programok mellett az elmúlt időszak kulturális életére nagy rendezvények is komoly hatással voltak és vannak mind a mai napig. Azt mondom és azt állíthatom önöknek, hogy a rendszerváltozás utáni Magyarországon ez az az ősz-tél, amikor Budapesten a legszínvonalasabb és legszélesebb palettájú nagykiállítások állnak az érdeklődők rendelkezésére és látogathatók. Így a Van Gogh-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban több más, ebben az évben megrendezett kiállítás mellett is joggal állítható, hogy az egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó és legsikeresebben megrendezett kiállítás, még akkor is, ha majd meglátjuk a végét valamikor március második felében. Az érdeklődés, a nemzetközi figyelem azonban már az első hetekben meghatározó volt. Más tekintetben is szeretnék majd erre kitérni, leginkább a kultúra finanszírozása, bővítési lehetőségei témakörében. Itt hívom fel a figyelmet örömmel arra is, hogy az első olyan kiállítás több évtized óta, amelyet különböző európai fővárosokban, Bécsben, Pozsonyban, Prágában és a múlt hét óta Párizsban is úgy hirdet a Szépművészeti Múzeum, hogy joggal várható a kulturális turizmus jelentős megjelenése a kiállítással kapcsolatban.
Hasonlóképpen jelenleg a Hősök tere másik felén, a Műcsarnokban skandináv országok kortárs kiállítása látható, 103 éve nem volt ilyen Magyarországon. Ebben magyar állami pénz nincsen. Öt ország: Finnország, Svédország, Norvégia, Dánia és Izland kulturális alapjai, de leginkább Magyarországon is érdekelt vállalkozások és cégek támogatásával jött ez létre. Azt gondolom, úgy kiállításában, mint abban a tematikában, ahogy ez a kiállítás létrejött, számunkra is izgalmas példa lehet.
Az élő kortárs művészet két másik kiállítása a Kogart Galériában, illetve a Magyar Nemzeti Múzeumban van. Azért mondhatom, hogy van, mert ez utóbbi ezekben a percekben nyílt meg, "Múzeum körút" címmel. Mindannyian sajnáljuk, hogy nem lehetünk ott, bár nem kétséges, hogy élvezettel veszünk részt a kulturális bizottság ülésén is. (Derültség.)
Hasonlóképpen fontosnak tartom az Iparművészeti Múzeumban néhány nappal ezelőtt megnyílt "Esterházy-kincsek" kiállítást, amely nyolcvan éve nem az ország közönségének akaratából nem volt látható, hanem a történelem hozta így. Mindenesetre lényegesnek tartom, hogy a második világháborús, '45 februári bombázás óta részben rekonstruált kincsek azóta elsőként itt és most láthatók együtt. Mint tudják, egy része Magyarországon maradt, másik része pedig az Esterházy család birtokában, Ausztriában, elsősorban Fraknón és Kismartonban voltak. 2004 májusában kötötte meg a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökségének Minisztériuma és az Esterházy család azt a szándéknyilatkozatot, amely fél évszázad óta az első volt ilyen tekintetben, és azt irányozta elő, hogy 2006-ban ez a kiállítás megvalósuljon. Néhány nappal ezelőtt az Esterházy stiftung a Kulturális Minisztérium, illetve az Iparművészeti Múzeum jó néhány egyéb támogató mellett ezt a kiállítást megnyitotta.
Összességében e rendezvények, azt gondolom, a fővárosunk sokszínű és izgalmas kulturális életének egy ma már állítható jellemző színfoltja, a múzeumi életet ábrázolják. Amíg korábban joggal volt állítható, hogy nagy érdeklődésre számot tartó valódi értékeket bemutató kiállításért külföldre kell mennie az érdeklődő magyarnak, az elmúlt években - és nyilván itt most elsősorban 2006 tapasztalatairól beszélhetek - azt mutatják, ezzel nemcsak felvettük a versenyt, hanem álljuk is a sarat. Természetesen érdemes szép kiállításokat látogatni külföldön a továbbiakban is, de aki nagy és koncepciót átölelő - úgy kortárs, mint klasszikus - kiállítást látni akar, az immáron Magyarországon Budapesten is megteheti, és ennek biztos mindannyian örülünk. Kérem, engedjék meg, hogy a témát egy másik aspektusból, tudniillik a finanszírozás kérdéskörében és a kultúra finanszírozási lehetőségei bővítése ügyében még egyszer majd előhozzam.
A 2006-os évnek kevésbé volt örömteli kulturális eseménye az év első felében elsősorban nagy figyelmet kiváltó operaházi ügy, nyugodtan mondhatom, botrány. Ezért a miniszteri megbízatásom és az eskütételem után a második nap közös megegyezéssel az Operaház akkori főigazgatójával búcsút mondtunk egymásnak, és néhány nap múlva az Operaház élére miniszteri biztost neveztem ki. A miniszteri biztos Vass Lajos, aki jelenleg is betölti ezt a funkciót. Mivel már korábban jeleztem, ezért említem csak meg, hogy miniszteri megbízotti megbízatása még egy ciklust - ami ebben az esetben hat hónap - fog felölelni. Abban a helyzetben úgy szakmai, mint emocionális közegben, nem láttam alkalmasnak a terepet arra, hogy egy újabb meghirdetett pályázat oldja, illetve oldja meg az Operaházban kialakult problémát. Ezért tartottam szükségesnek, hogy miniszteri biztost nevezzek ki, aki részben rendezi, részben pedig - az Operaház belső viszonyait is ápolva - gondozza ezt a nem kellemes szituációt.
Készséggel elismerem, hogy maga a miniszteri biztos megbízatása nem a végső megoldás, de olyan szükséges átmenetnek tekintettem, amely előkészíthet egy megfelelő megoldást. Az a tapasztalat, amely az Operaház belső életére vonatkozik, hogy tudniillik a művészek valóban a művészi teljesítménnyel foglalkozhassanak és az Operaházról szóló beszámolót meg az ott nyújtott előadásokat - így vagy úgy, ebbe már ne szóljunk bele - részletezi, ezt ma összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben mondhatjuk elértnek, mint fél évvel ezelőtt, még akkor is, ha kétségkívül ez így önmagában is relatív. Útközben vagyunk e tekintetben, így is mondom, nem állítom, hogy a végső megoldás a kezünkben van, de állítom, hogy a helyzet konszolidációja jelentős mértékben előrehaladt. Nem is kívánom titkolni, hogy úgy az országunkon belül, mint a határainkon kívül is többekkel folytattam tárgyalást. Elmentem Franciaországba és elmentem Németországba, a tárgyalásokat nem zártam le, de a párizsi operaház igazgatójával, Mortier úrral Budapesten és aztán Párizsban, illetve Soltész úrral, az európai operaművészet ismert alakjával Essenben hosszabb megbeszélést folytattam. Még egyszer mondom: a megbeszélések nem lezártak, nemcsak az említett esetekben, hanem más személyekkel is. Elsősorban azért, hogy az Operaház működése megfelelő legyen. Ennek előkészítését lényegesnek tartom.
Lezárva és némiképpen ismételve is magam, nem befejezettnek látom a dolgot, de jobb helyzetben lévőnek, mint amikor a területet ismét átvettem. Szerintem ahhoz, hogy szakmai, művészi értelemben is időtálló megoldás szülessen, először nyugalmat, békességet kellett tudni teremteni, mert a rendezésnek egy fontos előfeltétele volt.
Külön szeretnék beszélni a színházak ügyéről és a kezdeményezésünkről a színházi világgal. Hosszabb előkészítés után az elmúlt hónap végén találkoztam az ország színházigazgatóival. Arra kértem az összes ország színházigazgatóját - nemcsak a kőszínházak vezetőit, hanem az alternatív színházakat és egyáltalán minden színházigazgatót -, hogy erre a találkozóra jöjjön el és vegyen részt egy közös megbeszélésen. Két kivétellel minden színházigazgató eljött. Mivel ilyenkor mindenkit az érdekel, hogy mi van a kettővel, ezért elmondom, hogy két levelet kaptam. Az egyikben egy halaszthatatlan külföldi út miatt nem volt jelen a jelzett igazgató úr, a másik esetben pedig joggal mondhatják - mert ez telefonbeszélgetés volt -, beteg volt és nem tudott eljönni. Azokat, akik eljöttek, több mint hetvenen, most nem sorolnám föl névvel, bár nem kétséges, hogy ha erre érdeklődés van, akkor kérdésre szívesen megválaszolom ezt is. Ezen a beszélgetésen - amely több mint két óra időtartamú volt - megállapodtunk azokban a legfontosabb és legjellemzőbb kérdésekben, amelyek problémát jelentenek a magyar színházi életben. Problémaként itt nem feltétlenül negatívumot említek csak, hanem olyan kérdéseket is, amelyeknek éppen a megtartása vagy a megtartás kérdésessége jelentett felvetést. Abban állapodtunk meg, hogy ezekről tovább folytatjuk a tárgyalást. Szeretném már most és itt kijelenteni, hogy a színházi élet más szereplőivel is szívesen találkozom és ezt kezdeményeztem, éppen azért, hogy sikerüljön kialakítani hosszabb távra is egy értékálló és maradandó színházi teljesítmény lehetőséget és kultúrát.
A kulturális politika kezdeményező és aktív szerepvállalásának jó példája az, ami történt a színházi életben. Nyilván az eredményről most nem tudok beszámolni, csak a kezdeményezésről, mert ez hosszabb folyamat.
A kormány a tegnapi ülésén elfogadta "A kulturális modernizáció irányai" címet viselő dokumentumot. Ez egy javaslat, egy ajánlat a magyar kulturális élet szereplőinek és minden érdeklődőnek. Nem az a címe, hogy program, mert nem egy lezárt és befejezett opus, hanem egy olyan - tekintsük inkább a szó eredeti értelmében vett - felhívásnak, amely szakmai alapokra épít, és amely először, úgy gondolom, hosszabb idő után messzebbre tekint, mint amit egy programmal, egy akcióval, egy tevékenységi körben át lehet fogni, de rövidebb időtávot annál, semhogy a megvalósítása számon kérhető ne legyen. Így bár a korábbiakban különböző kezdeményezések voltak, olyan, amely durván egy fél évtizedet átfogó, konkrétumokra építő és kibővíthető, ilyet én nem láttam. Ezért lényegesnek tartom, hogy ez nem egyszerűen a kulturális miniszter vagy a Kulturális Minisztérium produktumaként, hanem a kormány által elfogadott, ugyanakkor le nem zárt felhívásként, javaslatként irányokról beszél és tárgyal. Azt várom, hogy az elkövetkezőkben a kulturális élet szereplői ehhez véleményüket, kritikájukat vagy támogatásukat, kiegészítésüket vagy amely részeket feleslegesnek tartanak, a különböző formákban elmondják. Ezért történt meg az, hogy ezt a legnagyobb nyilvánosság előtt is bemutattuk, és természetesen hozzáférhető honlapon, illetve honlapokon is.
Fontos kérdésnek tartom, hogy beszéljünk a Nemzeti Fejlesztési Tervről, és arról a kérdéskörről, amely - bár a jövőben fog megvalósulni - a jelen és a közelmúlt vitája. Arról van szó, hogy az Európai Unióban a kultúra nemzeti hatáskörben marad. Én ezt a felfogást támogatom és helyesnek tartom. Helyes dolog, hogy nem uniós szinten, hanem az egyes országok, illetve nemzetek szintjén van a kultúra, kulturális politika. Ez azonban számos esetben azt a téves feltételezést jelentette - és nem kis akadályt is -, hogy kulturális célokra, közösségi, uniós források nem használhatók fel. Én az elmúlt hónapokban is többször hangsúlyoztam - és ha szabad, ezen a ponton is kérem a Kulturális bizottság tagjait, a magyar kulturális politika ilyen értelemben szószólóit is -, hogy ebben legyünk konzekvensen együtt. Igenis lehet kulturális célokra közösségi, uniós forrásokat felhasználni, de ha még sokat állítgatjuk magunkról, hogy ez egyébként lehetetlen, akkor nyilván ez a nem országon belüli felvetéseket ilyen tekintetben erősíteni fogja. Több célra is, így az előbb már említett kulturális vidékfejlesztésre, kistelepülési kulturális infrastruktúrafejlesztésre, városkép-átalakításra, városkép-restaurálásra és helyreállításra éppen úgy, mint közművelődési célokra - természetesen nem bérjellegű vagy fenntartási költségekre, sokkal inkább programköltségekre gondolok - fordítható. Hogy ez melyik program és melyik tárcánál jelenik meg, ez kevésbé izgalmas és érdekes. A felhasználót szerintem csak sokadlagosan foglalkoztatja az, hogy ez a földművelésügyi tárca költségvetésébe vagy érdekkörébe tartozó-e - mint például az előbb említett kistelepülési kulturális infrastruktúrajavítás -, vagy más tárcánál, akár éppen az Oktatási és Kulturális Minisztériumnál, nyilván konkrét példa volt mind a kettő.
A kormányzati szinten ez a kérdés viták után eldőlt. Az Új Magyarország Fejlesztési Tervben a kultúra több szempontból is szerepel. Nem előrevetítve a jövőt, hanem éppen a múlt tapasztalataira hivatkozva azonban azt mondhatom, hogy bizony ebből, ahogy viták voltak, viták is várhatók, nem feltétlenül a parlament és a parlament pártjai, de Brüsszel és Budapest között könnyen elképzelhetően.
Itt térnék rá arra a projektre, amelynek előkészítéséről szintén számos vita fakadt. Azt gondolom, hasonlóképpen már más említett kérdéskörökhöz, előbbre és lényegesen előbbre tartunk, mint mondjuk fél évvel, háromnegyed évvel ezelőtt. Ez az Európa Kulturális Fővárosa nagyprojekt, "Pécs 2010". Belátható időtávon belül egyedülállónak tartom, hogy egy magyar város, Pécs lehet Európa kulturális fővárosa, ugyanakkor itt kritikával is kívánok élni a bizottság előtt és természetesen nem a bizottságnak címezve. Ezért fel kell elevenítenem, hogy hogyan és milyen módon történt a kulturális főváros címek odaítélése majdnem három évvel ezelőtt.
2008-ig akkor már kiosztásra kerültek a címek évről évre, 2009 és 2016 volt az az időtáv, amikor az egyes országok pályázatot nyújthattak be, aztán a későbbiekben nyilván egy-egy városuk nyerhette el az Európa Kulturális Fővárosa címet. Az a döntés, ami ott és akkor Brüsszelben a Kulturális Miniszterek Tanácsában született, 2016-ra tehát lezárt egy pályázati időszakot, és a későbbiekben különböző országok egymást követő évekre el is nyerték. Azt gondolom, egy kulturális diplomáciai offenzíva eredményeként sikert értünk el, és 2010-re akkor így megnevezve egy magyar és egy németországi város párosa nyerte el a lehetőséget, hiszen akkor és ott azt szerepelt a kiírásban, ha nem is a hivatalos fogalmazás, de a lényeg, hogy az Európai Unió egy régi tagállama és egy újonnan csatlakozott tagállam egy-egy városa nyeri, nyerheti ezt el. Mi a pályázatot így is fogalmaztuk, így is nyújtottuk be, és hosszabb ideig ennek megfelelően is készültünk.
Ez a döntés módosításra került, nem az évszám és nem a város belső kiválasztási technikájának dolgában, hanem lényegesebb ponton. Tudniillik utólag a már kiosztott pályázatokat módosítva történt az a döntés, hogy egy harmadik város is csatlakozhat minden évben a már elnyert kettőhöz: tudniillik egy csatlakozási tárgyalásokat folytató ország egy-egy városa. Így egészült ki 2010-re egy németországi város és egy magyar város - mint később megtudtuk, Essen és Pécs - duója, Törökországgal, ami elég gyorsan kiderült: Isztambullal.
Tisztelettel kérem annak megértését, hogy ez a módosítás érdemben befolyásolja a program egészét. Amíg a németországi és a magyar város esetében, egy németországi középváros és egy magyar fogalmak szerinti nagyváros, egy egyébként 160 ezres város meg egy 500 ezres város készült együttesen a megvalósításra, addig Isztambul 14 millió lakost számlál, 110 kilométer hosszan terül el a Boszporusz két partján, és talán nem veszik tőlem rossz néven, ha magyar kulturális miniszterként is azt mondom, hogy európai ismertsége, bevezetettsége a kultúra szférájába is más. Ha egy lyoni polgártól, egy a kultúra iránt átlagosan érdeklődő franciától megkérdezzük, hogy melyik városról van több tudomása, egyáltalán melyik város ugrik be neki először a három említett város, Essen, Pécs és Isztambul között, akkor minden honfiúi szeretetünk mellett is csak kevés valószínűsége van annak, hogy a mi magyar városunk, és összehasonlíthatatlanul nagyobb, hogy Isztambul. Nagyságrendi különbségek léptek így föl a pályázat módosításának eredményeként. Nem állítom - és ezt most szeretném elmondani -, hogy ez negatívan befolyásolja az Európai Kulturális Fővárosa programot, ezt hangsúlyozni szeretném, de hogy módosítja a pályázat elnyerése után a konstrukció egészét, ezt határozottan állítom. Egyébként arról számolhatok be, hogy a pécsiek - tisztességükre legyen mondva - mindent megtettek a pályázat szerkezeti módosítása után, hogy mielőbb kapcsolatba lépjenek és léphessenek. Így a törökökkel és a németekkel is kiépült ez a kapcsolat. Nem is ebben látom a gondot. Nagyon szeretném, ha pontosan értenék: nem az együttműködésben, a partnerségben és nem az eddig megvalósított tényekben. Egyszerűen azt kritizálom, hogy egy kialakított pályázati struktúrát utólag lényegi elemében módosítottak, mert így más az egészhez hozzáállni, mint annak idején, amikor mi a terveinket megfogalmaztuk.
Azért gondolom, hogy erről 2006 végén kell beszélni, mert még kellő távolságban vagyunk a program megvalósításától. De ha erről bármilyen módon 2009-ben kerülne szó, akkor joggal mondhatnák, hogy miért nem mondtuk időben. Kérem, tisztelt Kulturális bizottság, figyelembe kell vennünk, hogy itt a rendszerváltozás utáni Magyarország egyik legnagyobb horderejű és legnagyobb költségvetésű kulturális projektjéről van szó. Harmincnyolc milliárd forint az a becsült összeg, amely az Európa Kulturális Fővárosa címre Pécs esetében befektetése, hasznosításra kerül. Itt minden egyes mozzanatnak lényegi szerepe van, és erről időről időre beszámolni, erről vitát nyitni érdemes.
Ha magára a kulturális fővárosi programra és annak előkészítésére kérdeznek, vagy ha erről szólok, itt sem mondhatom, hogy minden problémamentes volt. Úgy a program megvalósításában, mind személyi kérdésekben gondok és viták adódtak. Ezért szükségesnek láttam, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztériumban - miközben ez tipikusan egy helyi program - olyan miniszteri megbízottat kérjek föl, aki megteremti a folyamatos és állandó kapcsolatot az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a megrendező város, Pécs, illetve a két másik város és a magyar kulturális kormányzat között. A személyi választásban úgy érzem, jól döntöttem, az elmúlt fél évben, öt hónapban a miniszteri megbízással rendelkező Csák Ferenc tevékenységét jó vélemények kísérték, miközben a lényegi munka nyilvánvalóan előtte van.
Nem minden kérdésben oldódott meg a mai napig a kulturális főváros előkészületeinek ügye, akár személyes kérdésben, de az is elképzelhető, hogy ha ezt az ülést nem ma tartanánk, hanem mondjuk két nap múlva, akkor már másról számolhatnék be. De mivel nem két nap múlva tartjuk, ezért csak azt mondhatom, ami ma még tény. Én mindent megtettem azért, hogy a kulturális fővárosi programok és projektek, illetve a nemzetközi együttműködést - amennyire beszállhat és beleszólhat ebbe - minisztérium és országos hatóság elősegítsük. Azt láttam, hogy ebben a kérdéskörben is a magyar sajtó érdeklődően és elemzően lépett. Azt gondolom, segített ez, mint ahogy az Essen és Pécs közötti kapcsolatban is lényeges szerepet láttam e tekintetben is.
Problémákról és eredményekről számolhattam be tehát az Európa Kulturális Fővárosa programban. Azt a véleményt képviseltem - és ezt nincs szándékomban megváltoztatni -, hogy nem a programban szereplő épületek felépítése vagy egyébként már most is létező programok bedagasztása kell, hogy legyen a cél. Akkor sikeres ez a program, ha együttesen valami újat, kreatívat, érdekeset és izgalmasat tud létrehozni. E tekintetben minden támogatást megadtunk ahhoz, hogy olyan programok és projektek, amelyek sikerrel lebonyolódtak - mármint Európa Kulturális Főváros tekintetében, például a közeli Ausztriában Graz, amely város az elmúlt években sikerrel volt kulturális főváros, vagy akár Írország, más tekintetben olyan városok, amelyek 2010-ig lesznek Európa kulturális fővárosai, Norvégiában, illetve Angliában, Stavanger és Liverpool, minden kapcsolatfelvétel és tapasztalatátadás megtörténjen az ütemezés dolgában is.
Úgy gondolom, jellegében hasonló, miközben konkrétumából ettől eltérő kérdésről kell még szólnom, ez a németországi magyar kulturális év, az Ungarische Akzent. Azért láttam hasonlóságot, mert némi módosításra szorult, és mert ebben a dologban is voltak problémák, amelyeknek az orvoslását sokan szorgalmazták, úgy a kulturális bizottság mint mások részéről. Én úgy láttam, hogy ezt egy új kurátornak kell irányítania. Ez a felismerés nem volt túl eredeti, tudniillik a régi főkurátor lemondott. Így csak két lehetőség volt: vagy nem nevezünk ki és ezt németországi vezénylésben hagyjuk - emlékeztetnék, hogy Németország az egyedüli külföldi ország, ahol két kulturális intézetünk is van, joggal mondhatnák, hogy a berlini Collegium Hungaricum vagy éppen a stuttgarti magyar kulturális intézet miért nem vezényelte. Mindenesetre úgy láttam, hogy ez megfelelő módon folyjék, ezt egy olyan, a német kulturális viszonyokat jól ismerő, a német-magyar kapcsolatok tekintetében szakértőnek mondható személlyel kell csinálni, aki itthonról vezényli az egészet. Ezért a berlini Collegium Hungaricum igazgatóhelyettesét arra kértem, hogy jöjjön haza, magyarul arra kértem: ott a tevékenységét fejezze be. A félreértések elkerülése végett kimondottan meg voltam elégedve a munkájával. Méhes Mártont éppen az elismerése miatt akartam megbízni ezzel, elfogadta, és azóta ő a németországi magyar kulturális évad főkurátora. Egyébként pécsi ember, ez már csak azért is lényeges, mert a korábbiakban említett Pécs projekt és a németországi magyar év - gondoljunk éppen Essen kulturális fővárosi címére - összekapcsolható és összekapcsolandó. Ez megtörtént július második felében, augusztus elején. Azóta rendezettebbnek látom az Ungarische Akzent dolgait. A megvalósulás lényegi része az elkövetkező évben lesz, úgyhogy annak értékelését majd nyilván jövőre ilyenkor már megtehetjük. Ami megvalósult, azt én különállónak tekintem. Az 1956-os forradalom megemlékezései közül számosságában talán a legterebélyesebb, legnagyobb és színvonalában is az egyik legemlékezetesebb a németországi, amelynek egyik-másik állomásán több jeles magyar politikai személyiség, illetve a köztársasági elnök úr is részt vett. Ma tehát annak, hogy a németországi magyar kulturális év hasonlóan sikeres lesz a korábban megvalósítottakhoz, az esélyét nagyobbnak látom és érzékelem, mint azt tettem volna fél évvel ezelőtt.
A magyar kulturális életet nem kismértékben mozgatta meg az a kormányhatározat, amely nagy részben a kulturális intézményeket is érintette, és ma csak mint 2118-as ismert. Mivel tudom, hogy erről a Kulturális bizottság egy külön ülést tartott, és elnök úr is fölhívta a figyelmet arra, amire fölhívta, én ezt nyilván nem akarom megismételni. Szeretném megerősíteni azt és határozottan leszögezni, hogy a Kulturális bizottság állásfoglalását nemcsak értettem, hanem tudomásul is vettem, és ennek megfelelően is alakítottuk ki a dolgokat. A kormány előtt azóta a kormányhatározat mint egész nem szerepelt, következésképpen arról egészében nincs is módom beszámolni. Amikor majd ismét a kormány elé megy a kormányhatározat, és erre a Kulturális bizottság a minisztériumot kéri, azt megfelelő szinten ezt ugyanúgy megteszi.
Ámde voltak és vannak olyan kérdések, amelyek megemlítésre méltóak, hiszen múlt időben beszélhetünk róluk, ezért ezekről szeretnék szólni és beszámolni. Minthogy olyan fontos, egyben érzékeny kérdésről van szó, amely számos intézményünket érintette, lényegesnek tartottam, hogy egy olyan miniszteri megbízott foglalkozzon a kérdéssel, aki az intézmények jórészét eredendően ismeri, képes arra, hogy számtalan megbeszélést és tárgyalást lebonyolítson, ugyanakkor kellően markáns ahhoz, hogy valódi értékelést adjon és adhasson. Ezért a kormányhatározat megszületése után Farkas Katalint arra kértem, legyen szíves ellátni ezt a feladatot, amelyet megítélésem szerint - a hozzám eljuttatott információk és vélemények szerint pedig az érintettek megelégedésére is - végeztek.
Voltak olyan kérdések, amelyekben viszonylag gyorsan és első körben minden érintettel egyeztetve egyetértésre jutottunk, ezért ezeket a kérdéseket külön-külön, tehát nem a kormányhatározat egészét tárgyalva, hanem az illető részt a kormány elé vittük. A kormányhatározat szerint megvalósításra kerül más tárcáktól különböző múzeumok átvétele. Így a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, a Közlekedési Múzeum, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum, illetve a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár a kormányhatározat szerint az Oktatási és Kulturális Minisztérium főhatósága alá kerül. Az UNESCO Bizottság Titkársága az Oktatási és Kulturális Minisztériumba került be. A Műemlékek Állami Gondnoksága az OKM közvetlen irányítása alá került.
Voltak olyan kérdések, amelyekben a vélemények az eredeti kormányhatározat helyességét vitatták, ennek megfelelően sok és részletes tárgyalást folytattunk, amelynek eredményeként azt mondhatom: javaslatomra a kormány elfogadta, hogy a Hagyományok Háza változatlanul a jelenlegi felállásban, annak megfelelően a továbbiakban is önálló marad és így folytatja a tevékenységét. A Magyar Művelődési Intézet csak annyiban módosult, hogy a Képzőművészeti Lektorátus oda került, tevékenységi köre, szerkezete és mindaz, amit egyébként eddig végzett, változatlanul a továbbiakban is megy. A Filmiroda részjogkörű szervezeti egységként a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz kerül, ugyanakkor ez az említett szervezet végzi a lapnyilvántartást is. A Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány, valamint a Magyar Kultúra Alapítvány összevonására nem kerül sor.
Részben módosult a kormányhatározat, így további tárgyalásokra van szükség, hogy az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, illetve az Országos Idegennyelvi Könyvtár ne a Széchényi Könyvtárba kerüljön. Értettük, tehát ott tartunk, hogy nem az Országos Széchényi Könyvtárba fog kerülni. Míg az Állami Artistaképző Intézet megfelelő elhelyezését és szervezeti felállítását a továbbiakban is vizsgáljuk és a legmegfelelőbb megoldást kívánjuk megtalálni.
Továbbra is szándékom - ez viszont rajtunk kívülálló okokból nem valósulhatott meg - a Budapesti Kamaraszínház Kht. és a Játékszínház, Teréz Körúti Színház Kht. Megerősítem, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak szándékaim szerint átadnánk, őszintén remélem, hogy mielőbb lesz olyan partner, aki erre képes választ is adni. Azt csak megerősíteni tudom, hogy ebben változatlan a szándékom és elhatározottságom.
Fontos tételnek gondolom - és lényegesen többnek látom a kérdést, mint szervezeti módosítás - a Balassi Bálint Intézet új, megváltozott és kibővített működését. Nem titkolom, hogy a korábbiakban évekkel korábban is arra törekedtem, hogy egy olyan központja és centruma jöjjön létre az országkép-alakításnak, hanem nemcsak országban, hanem nemzeti kultúrában is képes gondolkodni. Bár kétségkívül időben némi szaggatottsággal, de idén nyárra sikerült elérni, hogy a határon túli magyar kultúra legfőbb kapcsolattartó kulturális intézete egyszersmind a külföldön lévő magyar kulturális intézetek közvetlen kezelő és irányító intézete egyben legyen a Balassi Bálint Intézet. Én ebben egy olyan koncepciót látok megvalósíthatónak, amilyenre a magyar kulturális politika az elmúlt fél évszázadban nem volt képes. Most sem állíthatom, hogy már megvalósult, csak azt mondom, hogy megteremtettük azt a feltételrendszert, amely erre legalábbis lehetőséget nyújt. Ennek megfelelően a Balassi Bálint Intézet ügyét - az előbb elmondottak szerint - a kormány elé vittem, és tegnapelőtti ülésén a kormány ezt jóváhagyta. Így nem látom akadályát annak, hogy módosított alapító okirattal, kibővített feladatkörrel a Balassi Bálint Intézet újfajta működést lásson és láthasson el.
Ha további kérdéseik vannak, akkor szívesen válaszolok rá. Bár kihagytam még két dolgot, ezt pótlólag - és ebben semmilyen más szándék nincs, mint hogy elfelejtettem - mondom most. A Magyar Mozgókép Közalapítvány és a Magyar Történelmi Film Közalapítvány úgy kerül összevonásra, hogy a Magyar Történelmi Film Alapítványnak egyfajta belső önállósága és mozgástere, illetve külön, más célokra nem fordítható költségvetése megmarad, ezért ezt inkább szervezeti jellegű, mint tartalmi intézkedésnek gondolom és ítélem. Fontosnak látom, hogy a Történelmi Film Alapítvány tevékenysége és az a hozzávetőlegesen 100 millió forintos költségvetés, ami rendelkezésére áll, a továbbiakban is csak ilyen célokra és ilyen módon kerüljön felhasználásra. Úgy gondolom, vizsgálni kell a Nemzeti Színház, illetve a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár Kht. átalakításának ügyét és a legmegfelelőbb megoldást megtalálni erre a kérdésre.
Bár több más ügyet is részletesen elő lehet hozni - ezt a kérdésekre nyilván meg fogom tenni -, szeretnék egy olyan ügyről beszámolni, ami ezt az évet jellemezte. Gondolom, a következő években ilyenről nem kell szólnom. Kérem, engedjék meg, hogy a kultúra területén szükségszerűen egy pillanatra átlépjek.
Azzal alakítottuk meg a kormányunkat, hogy több terület összevonásából létrehozzuk a Köztársaság Kormányának egyik legnagyobb és legkiterjedtebb hatáskörű minisztériumát. Négy feladatkör áll az Oktatási és Kulturális Minisztériumnál: az oktatás ügye, a kultúra kérdésköre, az egyházakkal való kapcsolattartás és a Magyar Tudományos Akadémiával és annak intézményrendszerével való kapcsolattartás. Nyilván az említett négy közül itt csak egyről beszélek és van tisztem beszélni: a kultúra ügyéről. De be kell számolnom arról, hogy a nyár folyamán, szeptember végével bezárólag, az összevonás - és itt nyilván az összevonás fizikai értelmű egyesítést is jelent - megtörtént. Nehéz és idegeket is próbára tevő feladat, amelynek a célját és tartalmát természetesen helyeslem és akartam, most is jónak tartom. Azt jelenti ugyanakkor, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nemcsak jogi értelemben számít immáron előd minisztériumnak, hanem a Wesselényi utcából a volt Oktatási Minisztérium Szalay utcai épületébe került az egykori Kulturális Minisztérium egésze, illetve 90 százaléka. A nyáron más területeken igen aktív törvényhozói munka folyt, az oktatás területére gondolok. Ezúton is szeretném megköszönni azoknak a munkatársainknak, akik az összevonás mellett ezeket a feladatokat színvonalasan ellátták és biztosították.
A kulturális politikában az a kezdeményező és aktív szerepkör, amit így jellemeztem, tehát nemcsak igaz, hanem az említett körülmények között még inkább értékelendő és értékelhető. Több olyan jelentős változás is bekövetkezett, amely a kulturális politikának egy fontos és általunk az elmúlt időszakban is kiemelten lényeges részét alkotta, ez a kulturális diplomácia, amely megtette az első olyan lépéseket, hogy a minisztériumunk kezdeményezésére a külföldi magyar kulturális intézeteken túllépjen.
Jelenleg tizenkilenc külföldi magyar kulturális intézet működik. Tisztelettel kérem annak a problémának a közös végiggondolását, hogy ebből három működik Európán kívül, Új-Delhiben, Kairóban és New Yorkban, a többi tizenhat Európában. A külföldi magyar kulturális intézetek két hullámban jöttek létre. Az első hullámban a két világháború között Klebelsberg Kunó tevékenysége nyomán az un. collegium hungaricum rendszere, amelyet értékesnek és mind a mai napig példamutatónak tartok. A második pedig a második világháborút követően elsősorban a '60-as, '70-es években, amikor az egykori szocialista országok kölcsönös megállapodása alapján egymás fővárosaiban kulturális intézeteket nyitottak. Ha ezt a két hullámot azonban együtt tekintik, és intézeteinket a térképen ábrázolják, akkor látható az a természetesen 20. századi gondolkodás, ami akkor előny volt, most pedig amennyire előny, olyannyira bezárkózást is jelent. Ez egy teljes mértékben Európa-centrikus kulturális gondolkodást jelent és hoz. Ha Budapest középponttal mondjuk háromszáz kilométer sugarú körben egy körzővel meghúzzák a kört, akkor a magyar intézetek jelentős része ezen körön belül van. Ha nem lépünk, akkor lemaradunk. Ezért amellett döntöttünk - és ezt a nyáron bejelentettük, ki is dolgoztuk -, hogy a magyar kulturális diplomáciának nyitnia kell. Nyitnia, mert valóban a lemaradás veszélye fenyeget minket, no nem színvonalban és Európán belül, hanem a világ egyéb térségeiben, ahol nem látni újonnan létrejövő kulturális centrumokat és gócokat, vakság vagy hiba.
Arra nincsen módunk - és nem is látok hosszabb távon sem fedezetet -, hogy újabb kulturális intézeteket nyissunk. Ugyanakkor olyan megoldást dolgoztunk ki, amely részben kulturális szakattasék kiküldésével és létesítésével, részben pedig különböző területekre fókuszálva elsősorban keletre, Kínára, Japánra, Koreára és a délkelet-ázsiai vidékre a magyar kultúrát rendszeresen közvetíteni képes, részben pedig olyan területekre, amelyek földrajzilag sokkal közelebb vannak hozzánk, de döbbenetes módon gyakorlatilag nem vagyunk jelen szervezett módon kultúránkkal, így Szerbia, Horvátország, Szlovénia esetében, miközben most is néhány száz kilométerre ülünk onnan. Miközben évente sok százezer magyar látogat ezekbe az országokba, korábbi beszélgetésekre, beszámolóimra és vitáinkra is emlékezve, azt mondhatom, megtörténtek azok a lépések, amelyek ezen a területen - tehát a Balkán-Közép-Balkán területén is - a magyar kultúrát szervezett és lehetőleg kontinuus formában megjeleníteni képesek.
A magyar kulturális diplomáciához tartozik az is, hogy időben megtettük - de ez folyamatban van, befejezettnek tehát nem mondhatom - azt a felmérést, hatástanulmányt, illetve annak a kapcsolatrendszernek a megerősítését vagy kialakítását, amely először a rendszerváltozás utáni Magyarországon vagy Magyarországról a kontinensünkön túlra, tudniillik az amerikai kontinensre, New Yorkba kulturális évadot kíván tervezni. Ahogy a hatástanulmány lezárt és befejeződött, szívesen számot adok kérdésre. Most azt kívánom csak jelezni, hogy az elmúlt hónapokban jelentős tárgyalások folytak arról, hogy valóban lássuk, képesek legyünk megítélni és döntésre vigyük azt, ami nyilván nem önmagában és horderejében egyetlen minisztériumot érintő program és projekt.
A kulturális diplomáciánkat határozottan sikeresnek és offenzívnek látom. Azt szeretném, ha az elkövetkezőkben is ez lenne a jellemző ránk, mert a magyar kultúra, mint az ország meghatározó védjegye, névjegykártyája szerepelhet szerte a világban. Színvonalát tekintve ugyanis a legkülönbözőbb formában, a megjelenítését - legyen ez a zene világa, vagy bármilyen furcsa, bár izolált anyanyelvünk van, az irodalom ügyében és más területeken, a színház világában is - országunk és a nemzet tehetségének egészét képes szimbolizálni és bemutatni érdeklődő idegen külföldi országok polgárainak, szervezeteinek.
Tisztelt Elnök Úr! Összességében és summázva röviden ennyit kívántam elmondani. Természetesen minden olyan kérdésre, amely témakörként elhangzott és hiányérzet volt, vagy pedig nem hangzott el és felhívják rá a figyelmünket, tehetségem és hozzáállásunk akarata szerint válaszolunk rá. Magyarul: kérem, tegyék fel kérdéseiket és válaszolunk a kérdésekre.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjaié a szó. Először Halász alelnök urat láttam jelentkezni. Parancsoljon, alelnök úr!
Képviselői kérdések, hozzászólások
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Jelenlévők! Én úgy látom, a 2006-os év a kulturális életben is a bizonytalanság és az ellehetetlenülés éve volt. Úgy vélem, a kultúra a jelenlegi kormány szemében leértékelődött. Költségvetési értelemben is leértékelődött, hiszen sokkal kevesebb állami támogatás jut nagyon fontos kulturális-művészeti célokra - hiába mondja miniszter úr, hogy mire mennyi jut, ez kevesebb, mint a korábbi években. Persze még nem nulla, mint ahogy jövőre lesz például az artmozi-hálózat támogatása, de a számok azt mutatják, hogy ha még van is támogatás - amiről egy miniszter egy ilyen miniszteri meghallgatáson természetes, hogy beszámol -, de lényegesen alacsonyabb ez a támogatás, mint ahogy ez korábban volt. Igazgatási értelemben is leértékelték a kultúrát, mert nyilvánvaló, hogy az oktatási és a kulturális terület összevonása megtörtént. Ahogy halljuk, a korábbi Kulturális Minisztérium - nevezzük most így - 90 százaléka már a Szalay utcába költözött, legalábbis tevékenységének 90 százaléka, ha a kollégák mindegyike nem is, hiszen sokan utcára kerültek. De ez nem jelenti azt, hogy ez az összevont minisztérium normális igazgatási szervként működne ma is. A kulturális élet szereplői nagyon jól tudják, hogy ez az összevonás milyen sok sérüléssel járt, és hogy máig nem állt föl az a szervezet, aminek föl kellett volna állnia. Máig nem működik úgy ez a rendszer, ahogy korábban, az összevonás előtt működött.
Úgy látom, miniszter úr, ön sem foglalkozik már annyit a kultúra ügyeivel, mint azt korábban kulturális miniszterként tette. Én egy ilyen személyes leértékelődést is látok a dologban. Mintha sokkal inkább oktatási ügyekkel foglalkozna, és sokkal kevésbé kulturális ügyekkel. Lehet, hogy ez is látszik a területen. Körülbelül fél éve volt itt miniszter úr, miniszteri kinevezése előtti bizottsági meghallgatáson, valamikor június elején volt ez ebben az évben. Amikor megtudták - bár sokak szerint ez nyílt titok volt -, hogy ön lesz Bozóki miniszter úr után újra a miniszter, voltak, akik - lehet, hogy nem is kevesen - azt várták, hogy Bozóki után javulni fog a helyzet.
Én úgy látom, hogy a helyzet egyáltalán nem javult, ráadásul egy teljesen új helyzet előtt állunk. Emlékeznek még, kedves képviselőtársaim, arra, hogy amikor itt volt a miniszterjelölti meghallgatás, akkor például miniszter úr egyáltalán nem beszélt arról, hogy majd a kulturális-művészeti állami intézményrendszert fenekestül fel akarják forgatni. Június elején volt itt, június végén, 30-án pedig már a 2118-as kormányhatározatot el is fogadta a kormány. Még ugyanabban a hónapban! Azt hiszem, nagyon befolyásolta az ön megítélését ez az elhibázott kormányrendelet, és azt látom, máig nem kecmeregtek ki ebből a kátyúból, pedig nagyon egyszerű lett volna a megoldás.
Miről van szó? Ismerjük a kormányrendeletet, miniszter úr ismeri, mert nyilván megszavazta annak idején a kormányülésen, a miniszter úr kollégái, akik itt ülnek, előkészítették, ők is ismerik ennek az eredeti szövegét, bizonyára jobban mindnyájunknál. A sajtó munkatársai is ismerik, hiszen jó sokat írtak róla - érthetően, hiszen nagy felháborodást váltott ki ez az anyag -, és a bizottság tagjai is ismerik, mert külön bizottsági ülésen is beszéltünk róla. Az érintettek, akik közül most itt ülnek néhányan, az intézményvezetők, intézményi dolgozók, ők is ismerik, mert a dolog elszenvedői.
Az egyik nagy probléma ezzel az volt, hogy derült égből villámcsapásként érte az érintetteket, és most már mondhatjuk azt, hogy nemcsak napokra-hónapokra, hanem most már lassan évben mérhető lesz, hogy a sorsukat befolyásoló intézkedéssorról van szó. Szerintem nem szabad sem intézményt, sem intézményvezetőt, sem intézményben dolgozót ilyen helyzetbe hozni, bizonytalanságban tartani, nem megmondani, hogy mire készülnek, és utána, amikor megvan a kormányhatározat, aztán pedig hónapokig igazán nem is konzultálni az érintettekkel. Szerintem fontos lett volna még időben érdemben bevonni az érintetteket a döntés előkészítésébe. Szakmai, illetve gazdaságossági vizsgálatokat is célszerű lett volna tenni, ezek sem készültek el. Maguk az érintettek mondták ezt annak idején, lehet, hogy készültek ilyen anyagok, akkor azt nagyon jól titkolták, mert még a bizottság sem kapta meg ezt máig, pedig kértük.
Azt szeretném kérni miniszter úrtól, hogy a hátralévő miniszteri idejében ne tegyenek ilyet, ne akarják úgy átalakítani az egyes területeket, hogy az érintetteket ebbe a munkába nem vonják be, hogy az ő véleményüket nem hallgatják meg, hogy igazán nem készítik elő ezt. Tanulságos volt ez a folyamat, ahogy ez zajlott. Valamikor nyáron megtudta mindenki, hogy van egy ilyen kormányrendelet, és nem nagyon tudott senki mit tenni, hiszen nyár volt, a kormány hajthatatlannak tűnt, voltak olyan időszakok, amikor a kormány érintett minisztériuma tájékozatlannak tűnt, aztán egy idő után hajthatatlannak tűnt, majd amikor a nyárnak vége lett és a júliusi kezdeményezésünk után elnök úr összehívta szeptember elejére a rendkívüli bizottsági ülést ez ügyben, akkor már változott a helyzet.
A kulturális bizottság elmondta, hogy elfogadhatatlannak tartja a kormányrendelet ilyetén való végrehajtását, és kérte a minisztériumot, tekintse át ezt az anyagot, hiszen a kulturális alapellátást veszélyezteti ez a kormányrendelet. Ilyen mondatokat nem vagy nemcsak ellenzéki képviselők mondtak itt a bizottsági ülésen. Megnyugtatónak tűnt a dolog a tekintetben, hogy a kormány itt lévő illetékesei azt ígérték, hogy mielőtt a kormány erről az anyagról újra tárgyal, azelőtt a bizottságot és az érintetteket tájékoztatják, illetve bevonják a változtatási folyamat előkészítésébe.
Miniszter úr most azt mondta, újra erről az anyagról egészében nem tárgyaltak, csak részleteiben. Lehet, hogy az ígéretüket akkor ezért nem tartották be. De én úgy vélem, az lenne a sportszerű, helyes és tisztességes magatartás, hogy annak ellenére, miniszter úr, hogy a rendelet egészéről így formailag ezek szerint nem tárgyalt újra a kormány, de ha a részleteiről - és erről miniszter úr is beszélt, hogy - tárgyaltak, akkor illő lett volna a kulturális bizottságnak tett ígéretüket betartani. Mondom ezt annak ellenére, hogy az önök esetén már csodálkozunk sokszor, ha betartanak egy-egy ígéretet, de legalább itt a kulturális bizottságban és a kulturális területen tegyék meg ezt. És nemcsak az ellenzéki képviselőknek ígérték, hanem a bizottság egészének!
Próbálkoztunk - a folyamatnak ez is része volt - az elmúlt hetekben, már október közepétől, november egészében bizottsági ülésen tájékozódni arról, hogy mikor kerülhet sor egy újabb tájékoztatásra erről a kormányhatározatról. Itt ültünk, tudják, egyikünk-másikunk mindig megkérdezte az "egyebek" napirendi pontban, elnök úr mindig kísérletet tett arra, hogy a minisztériumot kérje, mondják el már a véleményüket. A minisztérium mindig elmondta, hogy még dolgoznak az ügyön. Így aztán nem csoda, hogy a körülbelül egy héttel ezelőtt tett újabb kérésünk kapcsán már elhangzott az, hogy úgyis lesz miniszteri éves meghallgatás, majd ott beszélhetünk erről a dologról. Kénytelenek vagyunk most is beszélni erről.
Külön köszönöm miniszter úrnak, hogy kitért erre a dologra, mert mutatja azt, hogy ő is úgy gondolja, igen fontos része az elmúlt féléves miniszteri tevékenységének ez az ügy. Nyilván az, hisz valóban az állami kulturális-művészeti intézményrendszer átalakításáról van szó. Nyilvánvaló, hogy egy hivatalban lévő kulturális miniszter munkájában ez egy jelentős ügy. Tehát kell, hogy beszéljünk itt most róla azért, mert előzménye volt, és azért is, mert tartalmilag is ide tartozik. Elnök úr előzetes megjegyzése természetesen arra vonatkozott, hogy ez nem egy önálló napirendi pont, ezért nyilván a kérdéseim első része szól e tekintetben majd miniszter úrhoz. Természetesen a miniszter úr elmondott más területek kapcsán is megfogalmazzuk majd kérdéseinket. De kezdjük most ezzel!
Miniszter úr, én azt hiszem, hogy az még mindig alapkérdés, amit legutóbb is föltettünk, hogy készítettek-e már gazdaságossági vizsgálatokat a kormányhatározatban érintett átalakításokkal kapcsolatosan. Ezeket mikor tekinthetjük meg, ha készítettek ilyet? Szeretném megkérdezni, mekkora megtakarítást remélnek ettől az átalakítástól? Szomorú persze, hogy egy ilyen megközelítésben kell erről az ügyről beszélni, de mivel nem hallottunk még arról, hogy a kormányhatározat bevezető szövegét megváltoztatták volna, ezért kell ilyen értelemben kérdeznem. Ugyanis a kormányhatározat azt mondja, hogy az államháztartás hatékony működését elősegítő témában fogalmazták meg ezeket az összevonásokat, ezt a csonkítást. Ahogy írják, "az államháztartás konvergenciakövetelményeknek is megfelelő egyensúlyi helyzetének megalapozás szükséges" intézkedés ez. Ez az első mondat. Ha ezt olvasom, végre nem bújtatják úgynevezett reformszöveg mögé a kulturális intézmények összevonását, csonkítását, felforgatását, mert itt megmondják: az államháztartás egyensúlyi helyzetének megalapozása - tudjuk, ez azt jelenti, hogy közeleg az államcsőd, pénzt kell elvonni különböző állami intézményektől, hogy esetleg ez ne következzen be, kulturális területen is próbálkoznak ezzel. Én így látom, ezt látom. Ez a megfogalmazás véleményem szerint alá is támasztja.
Ezért is kérdezem, mekkora megtakarítást remélnek ettől az intézkedéssortól? Remélnek-e bármilyen megtakarítást, hogy gondolják ezt az ügyet? Melyik területen mikorra valósulnak meg ezek az átalakítások, mert sok területen ezt pontosan még nem lehet látni? A kulturális értékek tekintetében milyen következményekkel jár, miniszter úr, ön szerint, ez az átalakítás? Nem fél-e attól, hogy esetleg kulturális értékeket veszítünk el, veszít el az ország ezen átalakítás miatt? Én félek ettől, miniszter úr. Én azt látom, hogy átgondolatlan ez a javaslatsor és ilyen veszélyekkel is jár.
Fontos azt is végignézni, hogy milyen konkrét lépéseket fognak tenni a dolog megvalósítása érdekében. Most ön szóbeli bevezetőjében ez ügyben hallottunk néhány elemet. Ha megengedi, volt olyan terület, ami nem került szóba, ezért még néhány kérdést a teljesség igénye nélkül e tekintetben föltennék.
Azt szeretném megtudni: mivel indokolható, hogy az úgynevezett hatékonyabb működés ürügyén működő struktúrákat, jól teljesítő intézményeket is át akarnak alakítani? Milyen szempontok alapján határozták meg a múzeumi területen a gesztor alá rendelendő intézmények körét? Kaptunk önöktől - tegnap - egy anyagot, amely a kormányhatározatban foglalt területet érintő feladatok végrehajtásáról, menetrendjéről és - így írják - eddigi eredményeiről szól. Gratulálok az eredményekhez, a szép prémiumot biztos fölveszi, aki fölveszi, ha a miniszter teljesít jól, akkor ő, azt írják, hogy itt eredmények is vannak. Szerintem egyébként a struktúra szétverése látszik sokkal inkább. Ezt az anyagot a címlapon december 6-ai jelzéssel kaptuk, az utolsó oldalon december 13-ai keltezéssel. Némi zavar mutatkozik e tekintetben, egy hétig azért nem olvassuk, mire a végére érünk. Mindenesetre ebben az anyagban a gesztor intézményről nem is nagyon írnak. Pedig én úgy vélem, az állami múzeumainkat illetően ez egy fontos terület, és fontos lenne tudni, mik azok a szempontok, amelyek alapján a gesztor alá rendelendő intézmények körét meghatározzák. Persze hallottunk arról, hogy van egy egymilliárd forintos bűvös határ, hogy akinek az éves összköltségvetése egymilliárd forintnál nagyobb, az nem, akinek kisebb, az pedig gesztor alá megy. De ennél bizonyára bonyolultabb és átgondoltabb döntést hoznak önök.
Ráadásul azért is érdekes ez a dolog, mert van egy olyan gondolat, amely szerintem is nagyon fontos s amelyről már közösen is beszéltünk itt bizottsági ülésen is: az úgynevezett nemzeti intézmények körének meghatározása, különösen érték és biztonságos működés tekintetében. Azt hiszem, ennek a kérdéskörnek a körbejárása és ez a munka, ahogy tudom, el is indult. De közben itt a kormányhatározat, ami a gesztor alá rendelést mint folyamatot indította el. Ez a két dolog hogyan illeszkedik egymáshoz? Hol tart a nemzeti intézmények körének kijelölése és a gesztor alá rendelés ügye ezzel hogyan van, lesz, lehet összefüggésben? Azt hiszem, érdemes lenne erről tudnunk. Az intézmények jó része például nem lát tisztán ebben a helyzetben. Érdemes lenne tisztázni ezt a helyzetet még idejekorán.
Miniszter úr a szóbeli kiegészítésében beszélt a Magyar Mozgókép Közalapítványról és a Magyar Történelmi Film Közalapítványról. Miniszter úr letette itt a nagyesküt, hogy tartalmilag semmi nem változik. Akkor miért van szükség erre a szervezeti összevonásra, miniszter úr? Mi indokolja ezt? Olyan jól működött, főleg a Történelmi Film Közalapítvány e tekintetben. Szeretném felhívni miniszter úr figyelmét arra, hogy a filmtörvényt is - amit közösen, mindnyájan elfogadtunk és dolgoztunk azon - úgy fogadtuk el, hogy ez a két közalapítvány külön-külön működik, és a filmtörvény több pontján külön-külön nevesítve is vannak ezek a közalapítványok. Miért kell fölforgatni még azt a konszenzust is, ami a filmtörvény kapcsán megvolt egymás között? Mert ezzel ezt szerintem megteszik. Nem hiszem, hogy egy szervezeti értelemben bizonytalanul, gazdasági értelemben pedig zavarosan működő közalapítvány - mint a Magyar Mozgókép Közalapítvány - jót tesz majd a Magyar Történelmi Film Közalapítványnak. Én ezt nem így látom, miniszter úr. Szerintem ez az összevonás kárára válhat annak a területrésznek is, ami eddig jól működött.
Nem értem, hogy az Ernst Múzeum ügyében miért kell a Műcsarnokkal való összevonást kezdeményezni? Különösen akkor, amikor a Műcsarnok ügyében is egy visszalépés történik, hiszen most még a kht-vá alakítás lesz, és majd csak július elseje után történik meg - az újabb rendeletmódosítás kapcsán - a nonprofit gazdasági társasággá alakítás. De tartalmi értelemben: miért kell egy olyan, a Műcsarnokhoz képest kis intézményt egy nagy intézményhez vonni, amely kis intézmény így azon értékeit veszti el, amelyek különlegesek, unikálisak a magyar kulturális életben. Az az oktatási funkció, az a szerep, amit betölt - nemcsak Budapesten, hanem egyáltalán a magyar kortárs képzőművészetben is - ez az intézmény, az elveszhet. Egész más intézmény, mint a Műcsarnok. Nyilván igazgatási szempontból könnyebb lesz áttekinteni meg az utasításokat végigvinni a rendszeren, ha ilyen összevonás megtörténik. De én ezt feleslegesnek látom, miniszter úr. Megfontoltak több javaslatot a rendelet kapcsán, amelyeket tettünk a rendeletmódosítás ügyében. Tisztelettel kezdeményezem, gondolják át újra az Ernst Múzeum ilyetén való összevonását a Műcsarnokkal. Nyilván tudja, miniszter úr, hogy nem új keletű gondolat ez, és nem is politikai típusú, "egyik oldal ezt gondolja, másik oldal azt gondolja" ügyről van szó, hanem hol ekkor, hol akkor, évekkel ezelőtt is fölvetődik ez a gondolat. Kérem miniszter urat úgy is, mint történészt, úgy is, mint oktatót, gondolja át ennek a kérdéskörnek a lényegét! Szerintem nagyon fontos lenne meghagyni azt az önállóságot, ami az Ernst Múzeum ügyében jelenleg még fennáll.
Többet ez ügyben most nem kérdezek, mert nyilván nem az a célunk, hogy ezt a mai miniszteri meghallgatást a kormányrendelettel töltsük csak el. Európa Kulturális Fővárosa témában, a Nemzeti Fejlesztési Terv témában, a kulturális vidékfejlesztés témában - úgyis mint az albizottság elnöke - lesznek még kérdéseim, az örökségvédelemről különösen, az érinti a kormányrendeletet is, de más aktuális kérdések is vannak az ügyben, amelyek az elmúlt hónapokban történtek, arról a következő körben kérdeznék. Most meghagynám a lehetőséget képviselőtársaimnak, hátha a rendelethez kapcsolódnak, és akkor el tudjuk varrni ezt a szálat, ezt a témát.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Alexa képviselő úr!
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Szeretettel köszöntöm a megjelent vendégeket. Muszáj vagyok egy dologról szól, mert úgy látom, egy picit zavarja a mai nap menetét, ami alapvetően arról szól, hogy az elmúlt időszakban komplexen a minisztérium a különböző területeken hogyan látta el a feladatát. Ez a Házszabály szerinti indoka ezeknek a meghallgatásoknak. De az induló hozzászólással és még egy másik aprósággal úgy tűnik, mintha egészségtelen arányeltolódás alakulhatna ki, amennyiben kifejezetten egy téma kerül kiragadásra adott esetben: a kormányhatározat és az ezzel kapcsolatos lépések. Csak a nem bizottsági tagok számára mondom, valóban, a bizottság nem oly régen megtárgyalta és sok dologban egyetértve, párthovatartozástól függetlenül, kértük a minisztériumot, csikarjon ki jobb pozíciókat ennek a határozatnak a dolgában, a konkrétumokat elmondva. Valóban azt is kértük, hogy erre térjünk vissza. De úgy vélem, nem a miniszteri meghallgatás az a fórum, amikor erre teljes mélységében vissza kellene térni, bár most már elkészült egy anyag is e tárgykörben. Ebből számomra viszont az látszik, hogy ez a bizottsági ülés nem egy meddő, parttalan beszélgetés volt, hanem a minisztérium - ahogy miniszter úr is mondta - megfontolta a bizottságban felvetett dolgokat. Gyakorlatilag elindult az a folyamat, amit a bizottsági ülésen ki akartunk váltani, egyébként megszületett egy olyan kormányhatározat, amiről mi akkor azt mondtuk, éppen a terület valódi reformjait akadályozza azzal, hogy kicsit sürgetőleg, kicsit türelmetlenül - és talán bizonyos területekről elrugaszkodva - próbál verdikteket megfogalmazni. Ez a munka elindult a minisztériumban, azt gondolom, egy következő bizottsági ülésen önálló napirendként erre visszatérhetünk.
Az, hogy a dátumok hogyan jelennek meg a papíron. Nem hoznék egy dolgot szóba, képviselő úr: Ahhoz képest, hogy a minisztérium az első lapon december 6-át, az utolsóra december 13-át írt, ön, akiket meghívott erre a bizottsági ülésre, küldött nekik egy meghívót, ahol a fejlécben alelnökként jelöli meg önmagát - helyesen és tényszerűen -, és elnökként írja alá a levelet. El lehet lovagolni ilyen típusú történeteken, de nem biztos, hogy célszerű. Más kérdés, hogy ha már a sportszerűség szóba került, akkor lehet, hogy egy elnézéskérést meg kellett volna engedni az ön által meghívottak felé, hiszen nyilvánvalóan érdekelheti őket más terület is. Ebből a levélből, meghívóból úgy tűnt, mintha csak kizárólag az őket érdeklő kérdésekről lenne szó.
Azok a sarkos megfogalmazások, amelyek bizonytalanságról és ellehetetlenülésről, az egyeztetés hiányáról beszélnek, éppen azon a bizonyos bizottsági ülésen derült ki, hogy miniszteri biztos van kirendelve az egyeztetésekre, és ő folyamatosan végzi a feladatát. Egyébként az intézmények részére számtalan jelzés befutott abban a tekintetben, hogy ők maguk az átszervezéssel vagy bármilyen őket érintő lépéssel esetleg nem értenek egyet. De nem az egyeztetési hiány volt az a fő érv, amit általában emlegettek, és ez nem is lett volna esetükben jogos.
Azt gondolom, bizonytalanságról és ellehetetlenülésről minden változtatási folyamatban lehet beszélni, meg lehet közelíteni ezt így, ez ténykérdés. Képviselő úr a 2005-ös évet is a kultúra fekete éveként aposztrofálta egyik bizottsági ülésünkön. Ehhez képest úgy hallom, a 2006-os még ezt is sikeresen alulmúlta, rendben van. Csak az a baj, hogy az ilyen típusú megállapítások, az ilyen sarkos kezdések éppen azt akadályozzák, hogy valódi tartalmi és értékes vitát folytassunk akár az elhangzottak kapcsán, akár egy bizottsági ülésen az átszervezések kapcsán. Egyébként az államháztartás egyensúlyi helyzetének javítása véleményem szerint egyáltalán nem zárja ki azt, hogy reformok alakuljanak ki. Nem zárja ki, jól működő szervezetek is működhetnek jobban és racionálisabban. Ezt a vitát pedig a múltkori bizottsági ülésen már eléggé körbejártuk.
Miniszter úr mondanivalójából egyébként számomra éppen az derült ki: sokkal több minden történt az elmúlt hat hónapban, mint egyszerűen az, hogy intézmények átszervezésének folyamata indult volna egy kormányhatározat kapcsán. Azt gondolom, a minisztérium mindent megtesz azért, hogy az, ami a kultúra területén kontinuitást érdemel, az megfelelő módon játszódjék tovább. Azt gondolom, hogy miniszter úr nemzetközi porondra való kilépéssel, ottani kilépésünk esetleges hangsúlyosabbá tételével való gondolatsora igenis rendkívül megfontolandó. Azok, amiket a mondanivalója elején a korábbi időszakban elindított, egyébként az ellenzéki képviselők szimpátiájával bíró programok megerősítéséről szóló mondatok voltak, azok szintén inkább valamifajta megnyugvással kellene, hogy eltöltsenek bennünket. Azt szeretném egyébként, ha megpróbálnánk egy kicsit elrugaszkodni - mint ahogy az elmúlt két bizottsági ülésen, amin képviselő úr sajnálatos módon nem tudott részt venni, jelentős mértékben sikerült is -, el tudtunk rugaszkodni egyébként attól, hogy amúgy meg milyen pártban tartjuk a tagkönyvünket. Nem állítom, hogy képviselő úr személye az, amelyik ezt akadályozza, de valahogy az elmúlt két ülésen sikerült. Azt gondolom, erre a vágányra kellene visszazökkenni, és igazából a szakmáról, a kultúráról beszélni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lukács képviselő úr, utána több jelentkezőt is jegyzek.
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Azt gondolom, a méltányosság és az igazságosság azt diktálja, hogy ennyi idő után nem méltó számon kérni egy minisztertől egy beszámolóban azt, ami esetleg a koncepció lenne vagy ismerhetetnénk, majd egy teljes ciklus tevékenységét kellene számon kérni. Bizonyos értelemben szerencsés miniszternek érezheti magát, hiszen olyan elődök után, ami után összevonták a minisztériumokat, "a vakok között a félszemű is király" elv alapján könnyű helyzetbe kerülhetett volna...(Derültség.) ...ha valahol nem írnak meg egy olyan forgatókönyvet, ami alapján az a bizonyos 2118-as kormányrendelet - nevezzük csak így - és annak következményei hosszú távon meg fogják határozni magát az egész intézményrendszert. Nem biztos, hogy épp az összevonással bajlódó minisztériumban írták ezt a forgatókönyvet, nagyon úgy tűnik, hogy egy másik minisztérium írta, és nagyon úgy tűnik, hogy a mai napig sem a Kulturális bizottság előtt, sem a mostani beszámolónál ennek szakmai érvrendszere sehol nem alapozódott meg. Ezek érdekes dolgok. Ha ezt a kormányrendeletet megnézzük, érdekes módon vannak benne határidők, érdekes módon miniszteri biztost kinevezni a határidők után, hogy folytassa le azokat az egyeztetéseket, ami X minisztériumban - nyilván nem ebben a minisztériumban - írott forgatókönyvekben korábban kellett volna.
A beszámolóban nem tudom, mit értékeljek: a politikusi vagy a miniszteri teljesítményt. Értékelem és korrektnek is tartom, hogy nem egy befejezett folyamatról egy folyamat közben miről beszélünk. De egy szempontból beszélhetünk róla, mégpedig abból a szempontból, hogy a kulturális ágazatot, a kulturális életet hosszú távon fogja meghatározni ez az álláspontunk szerint - amikor erről tárgyaltunk, a bizottság többségi álláspontja szerint is - átgondolatlan és nem a kultúra javát szolgáló intézményrendszer. Egy államháztartási reform, adott esetben a kulturális igazgatás területén is - és a kérdés úgy tevődik fel, hogy az intézményfinanszírozás helyett át kell térni a feladatfinanszírozásra. Ahhoz viszont világosan a kultúra területén is meg kell határozni a feladatokat. Miután ez nem történt meg, és rögtön az elején bekerültek egy ilyen kényszerpályára, ez egy érdekes kísérlet, hogy hogyan lehet ebből kijönni. Zárójelben jegyzem meg, hogy ami a beszámolóban nincs, megint egy hosszabb távú gondolkodás igényével. Meg kell mondanom, az a visszavágás vagy visszafejlesztés - akár pénzügyi szempontból, akár az államháztartás rendbetétele szempontjából, ami mostanában divatos kifejezés szempontjából indokolt lehet - a művészeti oktatás visszafejlesztése hosszú távon a magyar kulturális élet hátrányára válik. Nem is biztos, hogy okos dolog egy meglévő dologban.
Ilyen szempontból én jelen állapotban a beszámolónak eme részében azt mondom, nem hiszem, hogy értelmes dolog erről most vitát nyitni, majd nyissunk vitát akkor, amikor valamifajta adekvát módon megnevezhető, hogy ez az egész intézmény-átalakítás nem a Pénzügyminisztérium, hanem a kulturális igazgatás szempontjait figyelembe véve miért történik, milyen indokoknál fogva történik. Egy kényszerpályára rálökték, és onnan már valahogy kijönni, kikecmeregni ebből, drukkolok, hogy kisebb vesztességgel jöjjön ki a kulturális igazgatás ebből az egészből, mint amilyen kényszerpályára tették.
Európa Kulturális Fővárosa ügye. Miniszter úr, megint azt mondom, a politikusi teljesítményét méltányolnunk kell, kevésbé a miniszteri teljesítményt. Európa Kulturális Fővárosánál nem beszéltünk költségvetési kérdésekről. Bizonyos kérdésekben megkerülhetetlen, mert keresnénk a költségvetésben ezt a pénzt, hol van, legalább az előkészítés szintjén. Nem csak az a probléma, hogy Isztambul és változik a struktúra, hanem volt egy ígéret, ami ígéret marad, hogy a többi pályázó európai kulturális fővárosnak a koordinációja hol marad el. Ez nem véletlenül nem került szóba az ön kiegészítésében, beszámolójában, mert nehezen nevezné meg azt a költségvetési fejezetet vagy azt a számot - akár a munkatársait megkérdezhetné, hol találja meg azt a pénzt, ami legalább Európa Kulturális Fővárosa, legalább az előkészítő munkálatokat, milyen teljesítmény várható, ha így készülünk neki. A többi pályázó városról és ennek koordinációjáról nem is beszélek, hogy ez hol fog megjelenni.
Még egy kérdést fel kell vetnem, amiről nem szól a beszámoló, ez megint összefügg a költségvetéssel. Vegyük tudomásul, ha nem is a költségvetés oldaláról, hanem az intézmények oldaláról beszélünk, vajon a dologi kiadásokban történő növekedés az egész kulturális intézményrendszer - tehát nem a nagy kiemelt intézményrendszerből - látványos csődje és ennek valami válságkezelése szükséges, hanem a kis falusi művelődési házakról és ezek intézményrendszeréről beszélek, például dologi kiadások kérdésében mi várható, hogy ez az intézményrendszer milyen módon tartható fenn. Ha ez nem fenntartható, akkor a kulturális ágazat mennyiben lesz sérülékeny ezeken a területeken.
Meg kell mondanom, hogy ez a módszer, amivel a miniszter úr él, kétségtelen tény, hogy értékelendő. Egyet ne gondoljunk: ha valamifajta módon kezelünk egy problémát, de nem megoldjuk a problémát, akkor ne dőljünk hátra és ne csináljunk úgy, mintha megoldottuk volna. Sorolhatnám tovább, és megint nem a számonkérés jellegével, hogy az operaházi biztost kinevezték és eloltották a tüzet, annak egyébként nem biztos, hogy így kellett volna meggyúlnia vagy más körülmények között nem gyulladt volna meg. Ettől a kérdés még nem oldódott meg, ettől a kérdés csak lekerült a lapok címlapjáról és valamifajta gondolkodás elkezdődött, de még nem oldottuk meg. Az egész rendszer nincs végiggondolva, legalábbis nem találkoztunk vele, pedig külön ülést tartottunk erről, hogy látnánk azt a koncepciót, hogy miként fogjuk megoldani. Ne az legyen a vita, hogy hogyan fogják pályáztatni vagy nem pályáztatni a végleges megoldásra az igazgatót, hanem nyilván ennek arról kellene szólni, hogy ezen a területen mi az állami feladat, és ezt az állami feladatot hogyan kívánjuk ellátni.
De ugyanígy végigmehetnénk az összes többi területen is. Abban is igaza van, ha rövid idő alatt bizonyos fajta sikerkérdést el kell számolni, akkor azt is el kell is ismerni, ami sikerkérdés, akár egy kiállítás megrendezése, amire figyelhet Európa. Ugyanakkor ez arra is figyelmeztető, hogy a nemzeti kultúránk területén lehetséges, és akkor más területeken is ugyanígy kellene gondolkodni. Tehát ne értékeljük le magunkat, hanem fordítva, nemzeti kultúránk területén próbáljuk magunkra felhívni a figyelmet, vagy elismertetni azt, amelyek saját értékeink, mások számára is lehetnek olyan értékek. Ha a Van Gogh-kiállításra gondolok, akkor ugyanígy más területen is ez egy követendő példa lehet. Ha egyszer sikerült, akkor sikerülhet más területeken is.
Nyilvánvaló, hogy bizonyos értelemben azt kell mondanom, hogy a miniszteri meghallgatás aktuális, ugyanakkor idő előtti. Távlatilag a kulturális igazgatás területén két nagyon fontos kérdést látok, hogy az egész intézményhálózat - beleértve a falusi művelődési házakat is - ebben a költségvetési megszorításban milyen... A kulturális terület nem olyan mint egy gazdasági terület, hogy valamifajta mozgástere van. Nagyon kevés mozgástere van. Megszorító intézkedések kapcsán milyen védekezési mechanizmusok vannak ahhoz, hogy ne essenek áldozatul, hiszen ez is a kulturális igazgatás, illetőleg az intézményrendszer része. Ezekről az intézmény-összevonásokról külön kellene a miniszter úrnak amikor úgy érzi a minisztérium, hogy valami a véglegesség állapotába került, hogy akkor külön csak ezt napirendre tűzni, hiszen ez az átalakítási rendszer, ami az időpontokból és egyebekből nyilvánvaló, hogy nem a minisztériumból indulhatott ki, nagyon komoly károkat okozhat, ha nem végiggondolt lépéseket tesz a minisztérium, vagy rákényszerítik az államháztartás egyensúlya cím alatt, aminek hosszú távon vesztese lehet maga a minisztérium és a kulturális ágazat.
Még egy mondatot engedjen meg. Abban a szerencsés vagy szerencsétlen helyzetben voltam, hogy Bajnai Gordon Nemzeti Fejlesztési Terv vitáján is részt vehettem. Ott úgy tűnt számomra, dilemmaként fogalmazódott meg, a kulturális rész mennyiben vihető be a Nemzeti Fejlesztési Tervbe, mennyiben hagyják jóvá, hogy bevihető legyen. Ott úgy tűnt az ő megnyilatkozásából, hogy nem lezárt ez a kérdés, a magyar álláspontot világosan megfogalmazta, de nem tette lezárttá. Az a kérdés, diplomáciailag vagy hogyan tudjuk elérni, hogy ez benne maradhasson. A mostani beszámolóból vagy szavaiból meg úgy tűnt, mintha eleve a problémát úgy lehet megfogalmazni, mintha kikerült volna, tehát nem tudunk ehhez hozzájutni, mert nyilván akkor megint más feltételezés. Akkor viszont, ha nem lezárt és lehetséges, hogy bekerül, akkor egy újabb feladatot jelent a minisztérium számára.
Itt a legnagyobb probléma a Nemzeti Fejlesztési Tervvel, úgy beszélünk róla, hogy itt van ez az 8000 milliárd, üljünk össze és működjünk együtt abban, hogyan kell ezt a francos 8000 milliárdot elosztani. A probléma az, hogy ha Magyarország 42 százalékos teljesítményét tekintem a felkínált pénz megszerzésében, ha beszorzom, 3500 milliárdról beszélek, és akkor kellene együttműködnünk, úgy kellene beszélnünk róla, hogy hogyan szerezzük meg. És a "hogyan szerezzük meg" kérdésében - ha ez bennmaradhat a kulturális rész a Nemzeti Fejlesztési Tervben - külön kérdés a Kulturális Minisztérium számára az önrészbiztosítás és az utófinanszírozás, hogy - miután nonprofit területről van szó - a kulturális területre milyen megoldásokat tud, hogy ezek a pénzek megszerezhetők legyenek, és bekerüljenek a kulturális finanszírozás kérdésébe.
De én azt gondolom, a miniszteri beszámoló műfaját tekintve kár lenne olyan kérdésekről beszélni, amelyek nem lezártak. Fel kell vetni viszont azokat a kérdéseket és aggodalmakat, amik egy hosszú távú gondolkodással a kulturális ágazatnak - én nem szeretem a szélsőséges fogalmakat, mint lehetetlenné tételét, de igazában hogy is fogalmazzak, nem akarok bántó lenni - nem kellő érdekérvényesítését szolgálná az adott ágazatok közötti versenyben sem.
Ezekről a kérdésekről érdemes beszélni, mégpedig inkább feladatokat fogalmaznak meg, mint hogy lezárnánk ezt is, ha nem is mindenben értek egyet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nálam két képviselőtárs szerepel jelentkezőként. Hozzávetőlegesen két óra eltelt a bizottsági ülésből, nem szeretnék dramaturgiai értelemben hátrányos helyzetbe hozni. Ha még egy megszólalást megvárunk, úgy néz ki, mintha egy ember megszólalását tennénk szünet utánra. Azt mondom, hogy most tartsunk szünetet, utána folytassuk a bizottsági ülést Halász képviselő úr jelezte, hogy ő is még érdemben hozzá kíván szólni, az már három megszólaló, így valamilyen arányt tudunk tartani. Negyed hét után öt perccel folytatjuk a bizottsági ülést.
(Szünet: 18.10 - 18.20.)
ELNÖK: Folytatjuk a bizottsági ülést. Vincze képviselő úr következik.
VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): A miniszteri beszámolóval kapcsolatosan a véleményem részben megegyezik Lukács képviselő úrral, részben Halász képviselő úrral is. Ugyanakkor közművelődés ügyben miniszter úr tett olyan kijelentést, hogy hasonlóan, mint az agráriumban, vidékfejlesztési elképzeléseken gondolkodnak. Én óva inteném, hogy a kultúrtárca olyan vidékfejlesztést vezessen be, mint amilyen napjainkban történik az agráriumban, ahol családi gazdaságok, őstermelők mennek tönkre, munkahelyek vesznek el, és egyfajta szerencsétlen koncentráció zajlik, ami nem fogja a vidéki lakosokat helyben tartani. Gyakorlatilag a kistérségi dolgoknál a közoktatási ügyekben, iskola-összevonások és egyéb ügyekben megtapasztaljuk a hasonlóságot.
Kérdezném: mivel a közművelődési intézmények kisebb - közepes és nagyobb - településeken is a közösségek otthonai, fizikai és szellemi értelemben véve, azok bázisai, közművelődési színterek, tulajdonképpen letéteményesei a mának és a jövőnek. Hogyan fog ez alakulni akkor, amikor a nagy költségvetésben az önkormányzatokra jutó finanszírozási dolgok és lehetőségek bizony nagyon be fognak szűkülni? Nyilván a nem kötelezően felvállalt dolgokat lesz kénytelen helyben leépíteni a helyi önkormányzat vagy társulás. Hogy fog ez kinézni a jövőt illetően is? Egy picit talán tudom, hogy még ez a kulturális vidékfejlesztés talán indulóban van, és nem akarok sportszerűtlen lenni, talán még az indulás nehézségeivel küzd a minisztérium.
Inkább kérdezném, hogy honnan indultunk el, mit számítunk kiindulópontnak, és ehhez képest mi történt ez alatt az idő alatt, és mi az elképzelés a jövőt illetően? Aggódó, kultúrában dolgozó emberek munkahelyei is veszélybe kerülnek azonkívül, hogy maga a feladatellátás visszametszésre kerülhet, ha intézkedés nem történik. Elég, ha például arra rákérdezek, a jövőt illetően a bértábla dolgában hogyan fognak belenyúlni közalkalmazotti szinten. A vezetők státusza és egyebek hogyan alakul? Ahol jó egy helyi kultúrházban az igazgató vagy megbízott, bárminek is tituláljuk az ott dolgozót, ott jól működnek a szakkörök, a színjátszástól kezdve a világon minden. De ha ennek az embernek útilaput kötnek a talpára, akkor ott nagyon nagy bajok lesznek és nagyon nagy visszalépés is a jövőt illetően. Magyarán mondva: miféle garanciális elemeket lehet vagy tudnak kialakítani? Eddig néhány dologra volt például garancia, Közkincs, PANK, Tengertánc dolog ügyében még a Bozóki idejében is. Most ezek garanciái megmaradnak-e? Némi utalást hallottunk itt miniszter úr szájából, hogy ennyi-annyi pénz került oda. Nekem nincsenek igazából viszonyítási számaim, de tartok tőle, hogy ebben is nehézségek lesznek most és a jövőt illetően.
A lakosságszámra kapott állami támogatások kultúr-finanszírozás ügyében. Ennek lesz-e majd valamiféle kompenzációja, mert a költségvetésben visszametszés látszik? Pályázat és hozzáférhetőség. Én nagyon tisztelem azokat a nagy kulturális dolgokat, amiről itt szó van - Van Gogh-kiállítás, Kultúra Fővárosa meg hasonló dolgok -, de talán nálam is jobban így vannak ezzel azok, akik vidéken élnek, hogy bizony ők kevésbé férnek hozzá, még ha lehetőség is van, az utazás stb. Viszont ennek fényében mennyire fognak árnyékba kerülni a helyi közművelődési és egyéb kulturális feladat-ellátások?
Nehogy úgy járjunk - ez talán a vidéknek is a hangja -, hogy kifelé meg mindenfelé a nagyvilágnak tudunk ilyen szép dolgokat mutatni, ugyanakkor, mint ahogy az általános iskolában is van még analfabétizmusra példa. A kulturális élet visszaszorításáért aggódik egy kicsit. Nem is kicsit! Jó lenne, ha miniszter úr engem megcáfolni, és megnyugtatna egy picit bennünket.
Én egyelőre nem akarok többet hozzászólni. Köszönöm a lehetőséget, hogy feltehettem a kérdéseket, megjegyzéseket tehettem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A váltakozó párt-megszólalási lehetőséget gyakorolva Bókay képviselő úr, utána Tellér képviselő úr!
BÓKAY ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Az eddig elhangzottakhoz lenne néhány megjegyzésem. Az egyik az, hogy mint bizottsági tagok kaptunk egy anyagot a minisztériumtól. Ez a mostani kormányhatározatról, illetve annak végrehajtásáról szól. A magunk részéről teljesen korrektnek tartjuk, mert a határozat végrehajtását végig az érintettekkel együtt próbáljuk megvalósítani. Az itt felsorolt megjegyzések és kiegészítések nagyon pontosan tükrözik azt, hogy a miniszteri biztos hol, kivel, milyen módon egyeztetett, milyen team-eket hoztak létre és mire jutottak.
A másik megjegyzésem ezzel kapcsolatban: ha jól emlékszem, augusztus végén vagy szeptember elején volt egy bizottsági ülésünk, és akkor a kormánypárt és az ellenzék közösen hozott olyan döntéseket, amiben arra kértük a minisztériumot, bizonyos dolgokat ne valósítsanak meg a kormányhatározatban, és ez vissza is tükröződik ebben az anyagban. Természetesen köszönettel vettük azokat az anyagokat is, amelyeket az érintettektől kaptunk. Ezek elég részletesen kifejtették, hogy bizonyos összevonások, átalakítások esetleg nem ezt a célt szolgálják, amire előzetesen megpróbálták megfogalmazni ezeket. Ettől szemmel láthatóan a minisztérium vissza is lépett, és folytatta tovább ezt az egyeztetési munkát.
Megnyugtatónak tartjuk azt is, a jövőben ütemezik is, hogy hol, milyen feladatokat próbálnak a maguk számára megfogalmazni, és hogyan fogják ezeket a döntéseket meghozni. Nem tudom, hogy az érintettek megkapták-e ezt az anyagot - valószínű, hogy nem -, érdemes lenne nekik is átadni, mert ők is látnák azt, hogy nem bizonytalan a helyzetük, és velük együttműködésben próbáljuk ezeket az intézkedéseket meghozni. Ennyit erről a kormányhatározatról.
A Kulturális Főváros kapcsán lenne néhány megjegyzésem. Pécs városban dolgozom, annak képviselőjeként vagyok jelen. Nem tudom, ki említette az előbb, felmerült, hogy nem látjuk a finanszírozását. De igen, van! A város aláírt egy megállapodást a kormánnyal, ebben egymilliárd forintot kapott a város arra a célra, hogy a nagy beruházások - a tényleges beruházások esetén 36,4 milliárd forintról van szó - építési és egyéb feladatait előkészítse. Ezek a pályázatok megtörténtek, pontosabban a pályázatok kiírása megkezdődött, és az ütemezés is megtörtént. Erre van egy nagyon pontos menetrend, amelynek a betartását mi nem tartjuk aggályosnak, úgy látjuk, megtörténhetnek.
A beruházások mellett - ezt nevezhetjük akár hardvernek is - a programok részéről is van egy előkészített megállapodás-sorozatunk. Itt a programok esetében szintén jelentős támogatást kaptunk központi forrásokból, de erről a miniszter úr biztos, hogy többet fog mondani, mert holnap Pécsre látogat pontosan ez ügyben, erről valószínűleg tájékoztatást fogunk kapni.
Ennek a harmadik része a személyi feltételek, talán erről volt a viták egyik legjelentősebb része Pécsen. A személyi feltételek megteremtésére nyilván pályázatokat írtak ki, a pályázatokat nem fogadta el a helyi közgyűlés - megjegyzem, okkal, mert ismerem a pályázatokat. Ezeknek a megteremtése most folyik, nem látjuk ennek különösebb akadályát. Van még négy évünk, bár az idő sok és kevés is egyszerre, de a személyi feltételek nyilván garanciát is jelentenek arra vonatkozóan, hogy a programokat hogyan tudjuk lebonyolítani.
Végül a pénzügyi forrásokról. A pénzügyi forrásoknak mi három eredetét látjuk. Egyrészt ne a költségvetésben keressük ezeket a forrásokat, hanem az operatív programokban, hiszen ezekbe kerültek nevesítve és elkülönítve ezek a források. Öt nagy jelentős beruházás fog Pécsen megtörténni, ezeknek a beruházásoknak az eredményét az egyetemmel közösen fogjuk üzemeltetni, és az számunkra egy merőben új világot fog teremteni.
Az az anyag, aminek a címe: "A kulturális modernizáció fő irányai", azt is mondhatnám, természetesen ez az országra vonatkozik, hogy a város esetében maradéktalanul megvalósul. Itt összeér az, hogy a kultúra nem pusztán egy egyszerű fogyasztást fog jelenteni, hanem egy kulturális ipar alakul ki városunkban, a helyi közegben. Csak egyetlenegy példát említenék önöknek: a Zsolnay-gyár működését, amely csodálatos öröksége a városnak. Ezen a Zsolnay-gyáron belül egy olyan komplex szolgáltatást fog megvalósítani, amiben a magántőke ugyanúgy részt vesz, mint az állami finanszírozású vállalkozások, és a helyi költségvetés is be fog szállni ebbe. Tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy létrehozunk például egy ezerfős konferenciaközpontot, az eddigi 100-200 fősökkel szemben, hanem ezek összeérnek az egészségügy, ipar és más területek fejlesztésével, és olyan szolgáltatásokat alakítunk ki, ami rengeteg új munkahelyet is teremt a városban. Ez persze egy elvárt dolog is volt Brüsszel részéről.
A pénzügyi források mellett számítunk még a Nemzeti Kulturális Alapra, mely szintén jelentős összeggel támogatja a programunkat, tárgyalunk erről. Nagyon számítunk az itt lévő intézmények, művészeti egységek vezetőire is, hiszen Pécs városa nem a saját programjának, hanem országos, illetve európai ügynek tekinti.
A koordináció elindult. Nyugodtan mondhatom azt, hogy megkerestünk jó néhány várost, jó néhány önkormányzatot, megkerestünk szervezeteket, ők bekapcsolódtak ebbe a munkába. Ma még korai lenne eredményekről beszélnünk, hiszen ez egy folyamat, és mi nem úgy kezeljük ezt a Kulturális Főváros programot, hogy 2010-ben lezárul. Mi a magunk részéről úgy nézünk ennek elébe, hogy valami új elkezdődik, és 2010 esetleg csak a jéghegy csúcsa lesz, tehát kicsúcsosodnak ezek az eredmények, és a későbbiekben fogjuk ennek a városon belüli hatalmas szerkezetváltással az eredményeit érzékelni és a hasznát a magunk számára is betudni.
Végezetül azt jegyezném meg, hogy tényleg egy kicsit korai ez a meghallgatás, bár nem haszontalan, mert nagyon sok olyan kérdés van most a kulturális intézményekkel kapcsolatban, amire szükség van, és tudják azt, hogy a minisztériumnak, illetve a politikai irányítóknak mi a véleményük ezzel kapcsolatban, ez nyilván tükröződik. Ilyen szempontból jó, de ma még eredményekről, nyilván lezárt ügyekről még nagyon nehéz beszélnünk.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! A tőlem telhető legnagyobb figyelemmel hallgattam érdekes beszámolóját, amelyik igen széles körre igyekezett pontos részleteket is tartalmazva a minisztérium eddigi tevékenységéről képet adni, kvázi beszámolni. Egyik-másik szempontja, amit fölvetett, kimondottan megragadott. Így például megragadott az a megjegyzése, ami a külországokbeli magyar kulturális intézményeknek az elhelyezkedéséről szólt. Nyilvánvaló, hogy új világhelyzet jött létre azzal, hogy az egyes országok - akármilyen távoli országok is - sokkal direktebb és közvetlenebb kapcsolatban vannak egymással, egymás sorsára sokkal direktebb és közvetlenebb hatást tudnak gyakorolni. Ez csakugyan indokolja, hogy minden ország törekedjék arra, hogy jól megismerjék őt azok, akik - akarva-akaratlanul - aztán befolyásolják. Az, hogy ez egy új probléma, amelyik a kulturális tárca előtt felmerült, és hogy ezt a problémát valahogyan meg kell oldani, ez csakugyan olyan új mozzanat, ami mint helyzet lassan jött talán létre, de eléggé észrevétlenül, csakugyan ennek most felszínre kellett törnie.
Egyetértek Alexa képviselő úr egyik megjegyzésével, hogy itt olyan sok téma merül fel, hogy egyetlen téma mellett leragadni, azt a téves látszatot keltheti, hogy a napirend ilyen korlátozott. Úgy gondolom, magában ebben a felvetésben igaza van. De egy másik dolgot is gondolok. Azt a másik dolgot ugyanis, hogy miniszter úr beszámolójában, illetve a minisztérium tevékenységében vannak olyan fontos kérdések, amelyeket talán úgy is mondhatnánk, hogy kulcsfontosságúnak lehet tekinteni. Akárhogy is van, pontosan ez az átszervezési kérdés, ennek az átszervezésnek a kigondolása, a koncepciója, az átszervezés lebonyolításának a megtervezése, ez bizony a minisztérium idei tevékenységének - megítélésem szerint - az egyik legfontosabb, ha ugyan nem a legfontosabb pontja. Ez a dolog megérdemli, hogy jobban körüljárjuk, mint esetleg más témákat. Ezzel semmiképp sem akarom azt mondani, hogy más témák nem annyira fontosak, hogy érdemes őket körüljárni, de én fontossági rangsor szempontjából ezt a bizonyos átszervezési kérdést kiemelkedőnek tartom. Nem véletlenül mondom ezt, mivel saját magam vissza szeretnék térni ehhez a kérdéshez bizonyos módon.
Azt gondolom - és ezt a benyomásomat miniszter úrnak már a miniszterjelölti meghallgatásakor szereztem vagy megkaptam -, hogy a kormánynak és a minisztériumnak voltaképpen a fő tevékenysége - politikai, miniszteri tevékenysége - az, hogy a konvergenciaprogramból is meg a magyar gazdaság teljesítményéből is eredő forráscsökkenést valahogyan lenyelje, lenyelesse a kompetenciakörébe tartozó területtel, benne szervezetekkel, egyénekkel, kulturális célokkal és így tovább, voltaképpen ez itt a lényeg. Miután politikáról van szó és a politikában nem divat nagyon nyersen kimutatni vagy bemutatni azokat a problémákat, amelyekkel meg kell birkózni, azt látom, hogy általában a kormány, de a minisztérium és a miniszter úr is ezt a nyers feladat-meghatározást körülveszi bizonyos értelmezésekkel, bizonyos finom hangsúlyáttolásokkal. Ennek következtében a költségcsökkenés vagy a forráshiány lenyeletése pozíció helyett ilyen megjelölések hangzanak el, hogy modernizáció, reform vagy hatékonyságnövelés.
Abból, amit mondok vagy mondtam, talán az következne, hogy én nem veszem komolyan ezeket a magyarázatokat vagy a hangsúlyok finom áttolását. Én azonban ezeket komolyan veszem, és voltaképpen a kérdéseim ezekre vagy főleg ezek egyikére, a hatékonyság kérdésére vonatkozna.
Úgy tűnik az eddigiekből, hogy a minisztérium vagy miniszter úr és munkatársai ezt a hatékonyság-kérdést úgy fogják fel, ahogyan mondjuk egy iparvállalat vagy gazdasági tevékenységet végző szervezet fogja fel a hatékonyság-kérdést. Ennek a primitív képe az, hogy valamilyen terméket elő kell állítani, és arra szokásszerűen felhasználnak egy bizonyos mennyiségű erőforrást vagy inputot, embereket, pénzt, eszközöket, vagyont, és akkor növekszik a hatékonyság, ha ugyanahhoz a termékhez vagy ugyanannak a terméknek az előállításához ezekből az erőforrásokból - akár egyenként, akár együttesen - kevesebbet lehet felhasználni.
Jól látszik, hogy a hatékonyságnak egy ilyen felfogása domborodik ki abban a bizonyos 2118-as kormányhatározatban, hiszen létszámcsökkenést lehet remélni, és az átszervezések fő értelme - megítélésem szerint vagy abból, amit látok belőlük - főképpen ez. Ezzel kapcsolatban mindjárt felteszem a kérdéseimet, hogy ha így van, mekkora létszámleépítést tervez vagy mit gondol, miniszter úr, mekkora létszámleépítésre fog vezetni az az átszervezési konstrukció, amit itt előadtak korábban.
A másik kérdésem az, hogy miután a minisztérium eddigi tevékenységéről van szó, ebből a létszámleépítésből mennyi valósult meg. Ide beleértem nemcsak a kulturális intézményekben való létszámleépítést, hanem magának a minisztériumnak, mint igazgatási szervezetnek a létszámleépítését is. A létszámleépítés sem önmagáért való, hanem forrás-megtakarítás a cél. Eléggé magától értetődő kérdés, hogy a forrás-megtakarítási elképzelésekre, illetve a tényleges forrás-megtakarításra vonatkozik a második kérdésem.
Van egy harmadik mozzanata ennek a dolognak, erről kevés szó szokott esni, vagy inkább egyáltalán nem szokott szó esni. Egy benyomásommal szeretném kezdeni. Úgy veszem észre, hogy ennek az egész leépítési, erőforrás-megtakarítási politikának van egy nem nagyon hangsúlyozott, de döntő fontosságú mozzanata, ez pedig a vagyonelemek valamilyen módon való felhasználása. Úgy emlékszem, a felsőoktatási törvény módosításával kapcsolatban azok a bizonyos egyetemi döntéshozó szervezetek, amelyekben közgazdászok ültek, azt a hatáskört kapták volna meg, hogy a vagyon felett is rendelkezhessenek.
Hasonló vagyonkérdések merülnek fel a kórházügyek megoldásával kapcsolatban is. Kiderül, hogy azoknak a kórházaknak a vagyona, amelyek jogutód nélkül szűnnek meg, nem szükségképpen marad bent az egészségügy körében, tehát valamilyen módon a vagyonra is megy a játék. Ismerjük a kormányzati negyed felépítésének tervét. Ott voltaképpen az erre vonatkozó programszövegek is tartalmazzák, hogy sokkal nagyobb eladási árat lehet remélni, mint amekkorába az újonnan felépített kormányzati negyed bérlése fog kerülni, és itt egy momentán, pillanatnyi megtakarítást vagy forrásszerzést lehet elérni.
Azt hiszem, ugyanebbe a sorba lehet belegondolni a Magyar Tudományos Akadémia alapszabály-módosítási szavazásával kapcsolatos törvénymódosítást, amelyik igyekezett megkönnyíteni az alapszabály-módosítást. Ott bizony fölmerült, hogy a Tudományos Akadémia intézeti hálózata mögött igen jelentős ingatlanvagyon húzódik meg. Fölmerült az a gondolat, hogy vajon nem arra megy-e a játék, hogy azért kell intézeteket megszüntetni vagy összevonni, hogy az ingatlant ki lehessen szedni a szervezetekből, és valamilyen módon bevonni a folyó finanszírozásba. Ennek következtében merült fel bennem, hogy vajon azoknak az intézményi átszervezéseknek - amelyeket ez a bizonyos 2118-as kormányhatározat, amiről látjuk, hogy az eredeti elképzelései a miniszter úr szavai szerint jelentős mértékben változnak és bizonyos összevonások nem fognak bekövetkezni stb. - milyen vagyonhasznosítási mögöttes céljai vannak, egészen pontosan milyen vagyonértékesítéseket gondolnak vagy remélnek ettől a tárca szakértői, illetve maga a miniszter úr. Ezek a hatékonysággal kapcsolatos kérdéseim.
Csakhogy van egy bökkenő! Szerintem egy kulturális szervezetnél a hatékonyság kérdése egyáltalán nem korlátozható vagy redukálható egy olyan típusú hatékonyság-problémára, mint ami egy gazdasági szervezetben van. Nem állítom, hogy ez az oldala a dolognak nem valóságos. Nyilvánvaló, hogy ahol egy ember egy munkát el tud végezni, azt ne végezze három vagy négy ember, és ahol ezt a munkát egy szobában el lehet végezni, akkor a munkával elfoglalt ember ne foglaljon le egy egész folyosót vagy egy egész épületet.
Ennek a hatékonyság-felvetésnek van értelme, csak énszerintem kulturális téren a hatékonyságnak van egy másik dimenziója, erről meg nem tudunk semmit. A hatékonyságnak ez a másik dimenziója az, hogy a kultúra területén az a hatékonyabb, aki jobban működteti a kulturális intézményeket. Kijön-e ebből a nagy átszervezési konstrukcióból a kultúra működtetésének egy jobb, színvonalasabb, hatékonyabb eredménye? De ugyanide sorolom azt, hogy a kultúra alkotásokban is megnyilvánul, sőt legnagyobb részt alkotásokban - most nem a népszerűsítést vagy az ilyen jellegű terjesztést veszem. A nagy kérdés az, hogy az a hatékonyság koncepció, ami túlnyomórészt vagy szinte kizárólag a gazdasági típusú hatékonyság kritériumokat igyekszik megvalósítani, hogy vajon ez hogyan fog jobb, színvonalasabb kulturális alkotások létrehozására vezetni, hogyan fogja a tehetségeket, a tehetséges alkotások létrejöttét jobban segíteni, mint az az intézményrendszer, amelyik az átszervezés előtt volt és működött valahogyan. Ez a kérdésemnek egyik fontos további mozzanata.
Azt gondolom, hogy ez az egész kérdéskomplexum még több más problémára is támaszkodik, most mégis szeretném abbahagyni a kérdéseimet azzal, hogy reményem szerint lesz még egy következő menete a kérdéseknek, és akkor módom lesz még legalább két másik témával foglalkozni. Az egyik ugyancsak a miniszter úr miniszterjelölti meghallgatásakor merült föl, azóta is egyfolytában súlyos probléma szerintem: a finanszírozásba a magántőke bevonásának a problémája, ezzel külön szeretnék foglalkozni. Azonkívül vannak infonderábiliák, vagyis a kultúra tartalmi oldalára vonatkozó kérdések. Tudjuk, hogy a kormány szerdán fogadta el az úgynevezett új kulturális modernizációs programját, amiről a miniszter úr is beszélt. Ennek a programnak a témái között szerepel az új országkép megteremtése, mint ennek a programnak az egyik témája, erre vonatkozólag is szeretnék majd kérdést föltenni a következő menetben.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Gulyás képviselő úr következik. Szeretném kérni a képviselőtársakat, hogy lehetőleg egy menetben tegyék fel a kérdéseiket, ha már rendelkezésre állnak. Egymás ideje miatt ez a módszer - most nem kritika - csak buzdítás a többieknek, hogy előre jelezzük, hogy milyen kérdéseket fogunk majd föltenni.
TELLÉR GYULA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Én fel tudom tenni most is ezeket a kérdéseket.
ELNÖK: Akkor biztatnám képviselő urat, mert nem látom indokát, hogy mire tartogatjuk. (Derültség.)
TELLÉR GYULA (Fidesz): Akkor elnézést kérek Gulyás képviselő úrtól meg a miniszter úrtól is. Felteszem a következő kérdésemet, ez a magántőke bevonására vonatkozik. Nyilván ez is egy nagyon fontos kérdés. Itt időtakarékosság céljából csak felsorolom, hogy mi mindenre volnék kíváncsi.
Először is: melyek a kultúrának azok a területei, amelyekről úgy gondolja miniszter úr, hogy ott a magántőkét sikerrel lehet bevonni? Másodszor: mekkora összeg remélhető, mondjuk egy éves viszonylatban mint a finanszírozásba bevont magántőke? Milyen módon lehet a magántőkét arra buzdítani, hogy vegyen részt a kultúra finanszírozásában? Itt gondolok ilyesmire, hogy adókedvezmények, esetleg bizonyos intézményekben tulajdonrész vagy profitrészesedés, ha ott profitabilis tevékenység folyik. Ezeket én csak fölvetem, nem tudom, mert nem ismerem a miniszter úr terveit. Hol van az a magántőke, amelyiket be lehet vonni? Van-e egyáltalán ilyen magántőke? Nem illúzió-e azt mondani, hogy ha ilyen meg ilyen adókedvezményekkel kiállunk a minisztérium kapujába és lebegtetjük a papírt, akkor a magántőke egyszerre csak jönni fog? Honnan, kik azok vagy mik azok a tőkeformák, amelyek el fognak indulni a kultúra felé? Továbbá: ha egy magántőkés beteszi a tőkéjét valamilyen mértékben a kultúra-finanszírozásba, milyen jogosultságot kap az illető tőketulajdonos a finanszírozott kultúraterület működésébe való beleszólásra? Mennyiben határozhatja meg annak a kultúraterületnek, kulturális célnak vagy projektnek a tartalmi mozzanatait? Körülbelül ezek a kérdéseim.
Miután volna még egy témakör, amiben kérdést szeretnék föltenni, ezt csak ebben az általános formában tudom föltenni: mit ért miniszter úr új országkép megteremtésén? Mi volna a tartalma ennek az új országképnek? Régi tartalmak új köntösben vagy új keretek között, vagy esetleg új tartalmak is, tehát az ország lényegének olyan mozzanatai kerülnének bele ebbe az országképbe, amelyek eddig nem kerültek bele vagy eddig nem is voltak, és most merülnek fel.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Elnézést, Gulyás képviselő úr, Halmai Zsuzsa is jelentkezett közben.
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót és a türelmet a vendégektől, akik még itt vannak. Megpróbálok én is inkább a kérdésekre fókuszálni. Tellér képviselő úr a magántőkénél fejezte be a kérdéssort. Én a humántőkére szeretnék rákérdezni, és megerősíteni azt, amit képviselőtársaim a másik oldalon is és ezen az oldalon is keresnek lehetőségként. A beszámolóból kitűnt, hogy a Közkincs program és az ehhez kapcsolódó pályázati források megsokszorozták azt a lehetőséget, amivel élni lehet vidéken. Az egyik kérdésem az, hogy ennek folytatásában az ebben szereplő Közkincs bizottságoknak milyen szerepük lenne, hiszen azt gondolom, szerepük volt abban is, hogy ez egy sokszínű, sok ötletet felvonultató programsorozat volt, ami kevés pénzből sok értéket hozott létre. A másik ennek kapcsán, hogy az érdekeltségnövelő támogatásoknak az eddigi rendszere megmarad-e és milyen formában, hiszen ugyanezt a célt szolgálná.
Ha már a humántőkénél tartunk, ez is kérdésként merült fel a túloldalon is, lesznek-e leépítések ezen a területen, ahol vidéken még ott vannak azok a kulturális szakterületen dolgozó szakemberek. Én hiszek abban, hogy ha hasznos átképzésekben tudnak ők részt venni, akkor nem feltétlenül az a jövő, hogy őket le kell építeni, hanem az, hogy megtalálják helyüket egy új konstrukcióban. Egy picit a képzésekről szeretnék hallani.
Nagyon fontos az is, hogy ha már együtt gondolkodunk a két korábbi szakterületről, az oktatásról és a kultúráról, hogy a korábban a vidéken megerősödő infrastrukturális elemekben, amikre nagyon sok pályázati forrás lesz az Új Magyarország Vidékfejlesztési Terv és az európai uniós források keretében, hogy ott a tartalom megtöltésére lesznek-e programfinanszírozások is?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gulyás képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel üdvözlök mindenkit, aki megjelent. Én a következőket szeretném kérdezni. Miniszter úr, kérem, hogy tájékoztasson minket arról, hogy az Erkel Színházzal milyen terveik vannak? Ez az egyik és szinte a legfontosabb kérdésem. A másik az Operaházzal kapcsolatos. A Népszabadság november 11-ei számában olvasható - ön is említette a beszámolójában -, hogy Mortier és Soltész urakkal folytatott tárgyalásokat ez ügyben, akik felajánlották segítségüket és kapcsolataikat a pályázat elbírálásához. Nyilván tájékoztatták önt a kapcsolatrendszerükről. Miben áll ez a kapcsolat? Mi ez a segítség, amit ez a kapcsolati tőke vagy kapcsolatrendszer jelent? Ezzel kapcsolatos még az a kérdésem, hogy ha már a külföldi bírálókkal beszélt - és a ő nevük már publikus, tehát tudjuk, kik lesznek a bíráló kuratórium külföldi tagjai -, tudjuk-e már, hogy kik a magyarok, akik ebben részt vesznek? Ha igen, folytatott-e velük is hasonló megbeszélést?
Még a színházzal, illetve annak a helyzetével kapcsolatosan kikívánkozik belőlem: a véleményére lennék kíváncsi, egyetért-e ön Schneider Márta szakállamtitkár asszonynak november 7-én a Kulturális és sajtóbizottság előtt tett azon kijelentésével, miszerint "A vidéki operajátszás többek között azért sorvadt el, mert Rockenbauer Zoltán megemelte az opera támogatását, elszívva ezzel a levegőt a vidéki együttesektől." Ehhez azt szeretném még hozzáfűzni, különösen azért ütött engem szíven ez a kijelentés - és azóta is próbálom ezt a helyére tenni -, mert nekem volt szerencsém 1994-95-ben a Győri Operatársulatot vezetni, és '94-95-ben, amikor Rockenbauer Zoltánnak még híre-hamva sem volt mint miniszter, akkor már tíz-tizenöt embert el kellett bocsátani pénzhiány miatt. Én ezzel erősen vitatkoznék, hogy valóban Rockenbauer Zoltán támogatása volt az oka a vidéki operajátszás elsorvasztásának.
Szeretnék még egy kérdést feltenni, amit Tellér képviselőtársam is mondott, ahhoz a témához. Valóban én is úgy érzem, azt hiszem, talán a parlamentben is felmutattam azt a programfüzetet, ami a New York-i Metropolitan Opera szponzorait sorolja fel, ahol nagyon sokmillió dollárt fizetnek a szponzorok a színháznak. Természetesen nagyon helyes, hogy be akarják vonni a privát tőkét. Engem azok a biztosítékok érdekelnek, hogy mennyire lesz folyamatos, ha kialakul a magántőke-beáramlás a kultúrába, mivel tudják ezt a folyamatosságot és a támogatás feltételekhez nem kötött jellegét biztosítani? Ez szerintem alapvetően fontos a privát tőke esetében a kultúrában.
Ehhez szorosan kapcsolódik , hogy értelmezze nekem ezt a rövid mondatot, amit most fölolvasok: "Közös alap létrehozásához a tárcavezető konkrét kezdeményezéseket sürgetett. Nem a lehetetlenre vállalkozunk, hanem a Kogarttal bemutatjuk az összefogás sikerét." - válaszolta Hiller István az MTI azon kérdésére, "Miképpen próbálják megvalósítani a szándékukat?". "A miniszter közölte: A kezdeményezéssel az olyan - és most jön a mondat lényege - ósdi gondolatokkal akarnak leszámolni, hogy a művészethez mindenképpen állami támogatás szükséges. Megmondom őszintén, miniszter úr, hogy ez a mondat egy kicsit összerántotta a gyomromat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Halász képviselő úr jelezte, hogy a nem átszervezést érintő kérdéseit későbbre tartogatja. Akkor most ezeket halljuk!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úrnak úgyis, mint műsorvezetőnek a felszólítását. (Derültség.) Akkor most ezeket fogom csak elmondani, és aztán tisztelettel várom majd miniszter úr válaszát ezekre a kérdésekre is.
Az intézményi átszervezések kapcsán vannak változások is. Az az anyag, amelyet tegnap kaptak meg a bizottság tagjai, tartalmazza azt, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kutatórészlegeinek más szervezetbe való olvasztásától eltekintenek és a jelenlegi szerkezet fennmarad. Nagyon örülök és üdvözlöm ezt a lépést. Felhívtuk a minisztérium figyelmét itt bizottsági ülésen meg más formában is, hogy ez helyes lenne. Meg kell mondanom, engem ez is biztatott arra, hogy az Ernst Múzeum ügyét is felhozzam, mert egy hasonlóan kisebb léptékű intézmény nagyobb intézményegyüttesbe vonásáról van szó. Szerkezet ügyében úgy látom, hogy egy jó lépés született egyik oldalon. Egy másik területen egy hasonló léptékű problémában bízunk benne, születhet hasonlóan ésszerű döntés.
De az örökségvédelem területén persze manapság más problémák is vannak. Az egyik a jövő évi költségvetési törvénnyel kapcsolatos, hiszen az "Örökségvédelmi intézmények" cím eltűnik a költségvetésből. Amikor olvassuk a fejezeti indokolásokat, akkor persze látjuk, hogy az "Egyéb kulturális intézmények" címszó alatt lehet találni sok mindent, de félő, hogy ez az újabb összevonás inkább csak leplezi azt, hogy kevesebb lesz a támogatás. Arról van szó, hogy több korábbi címet összevonnak a költségvetésben, és míg ebben az évben az előző címek összege volt egy bizonyos összeg, az új, összevont cím összege már kevesebb lesz jövőre, mint az idén volt.
Én ezt nem tartom helyesnek, de egyáltalán vizsgálva a kérdést, érdekelne, miniszter úr, tervez-e szervezeti változásokat az állami örökségvédelmi intézményrendszerben? Azzal, hogy a költségvetési törvényben a címek átíródnak és a támogatási struktúra ilyen értelemben változás előtt áll, fölveti azt a kérdést, hogy általában szervezeti változásokra lehet-e számítani ezen a területen. Tudjuk azt, hogy korábban, az előző ciklusban megszűnt a minisztériumban az illetékes szakmai főosztály. Én úgy vélem, hogy ez nem helyes. Azt szeretném kérdezni, miniszter úr, hogy meddig áll fenn még ez az állapot, amikor a központi hivatalnak - a minisztériumi szakmai főosztály hiányában - ágazati feladatokat is el kell látnia? Nem lenne-e helyes visszaállítani ezt a korábbi helyzetet, amikor az ágazati feladatokat ellátják a minisztériumban, egyébként a hivatal az hivatalként tud működni?
Egyáltalán az örökségvédelem állami intézményeinek jogállása változik-e? Terveznek-e ezen a területen valamilyen más változást? A kérdés azért is érdekes, mert a parlament tárgyalt, illetve tárgyal egy olyan törvényjavaslatot - ez a T/1202. számú -, amely a kormányzati szervezet-átalakítással összefügg törvénymódosítás. Ebben a Kulturális Örökségvédelmi Hatóságot ugyan fenn kívánják tartani - ez kiderül belőle -, de ennek a törvényjavaslatnak az a deklarált célja általánosságban, hogy a központi hivatalokkal kapcsolatos szabályozást egységesen, kormányzati hatáskörbe utalják. Én azt látom, hogy amiről ez a javaslat szólt, veszélyezteti nemcsak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szervezetét, hanem sokkal inkább annak hatáskörét is befolyásolhatja komolyan.
Ha a szakhatósági jogkörökre vonatkozó szabályozást kormányzati szinten egységesítik, akkor a jelenleg törvényi szinten rendelkezésre álló biztonság az Örökségvédelmi Hivatal hatásköreit tekintve átkerül törvényi szintről kormányszintre. Azt hiszem, az elmúlt évek példái alapján van félnivalónk. Mire gondolok? Jó példa volt a gyorsforgalmi utakról szóló törvénytervezet alapján bevezetett úgynevezett egyszerűsített örökségvédelmi hatósági ügyintézés. Félek attól, hogy a kormány nem tud majd ellenállni a gazdasági érdekeknek, és egy ilyen lehetőség - hogy már nem törvényben áll rendelkezésre a hatáskörök módosítása, hanem mondjuk kormányrendeletben -, egy egyszerű, nem parlamenti, hanem kormányzati eljárás során olyan új helyzet áll elő, amikor már a kulturális örökségvédelmi szakhatósági jogkörök gyengülnek. Ez mindenképpen azt is eredményezheti, hogy az üzleti érdekek áldozatául esik egyre több műemlékünk. Félek ettől a strukturális változástól, mert a törvénymódosítás ezt a lehetőséget tartalmazza. Miniszter úr, van-e ilyen szándék? Mit gondol erről a folyamatról?
Annál is inkább teszem föl ezt a kérdést, mert a környezet- és természetvédelmi területre ez a törvénytervezet kivételt állapít meg. Azt mondja, hogy ezen a terület nem érvényes, továbbra is a törvényi szint marad érvényes. Én javasolnám, miniszter úr, fontolják meg, hogy a kulturális örökségvédelmi szakhatósági jogkörökre is a környezet- és természetvédelemhez hasonlóan fenn kellene tartani a jelenleg érvényes szabályozást. Én azt hiszem, ez fontos ügy lenne.
A másik téma, ami itt már szóba került, az az Európa Kulturális Fővárosa témakör. Az elmúlt hónapokban sokszor hallhattunk arról, hogy probléma van, olvashattunk erről. Láthatóan rendezni kellett az ügyet. A kormány is kinevezett egy kormánymegbízottat talán. Bizottságunkban is beszéltünk róla. Egyébként mára készültünk egy ülésre: a kulturális és vidékfejlesztési albizottság elnökeként igyekeztem összehívni egy ülést, de kiderült, hogy a kormánymegbízott úr nem ér ma rá, ezért majd egy későbbi időpontban készülünk ezzel a kérdéskörrel albizottsági szinten is kellő módon foglalkozni és tájékozódni. De mivel itt szóba került, néhány kérdést szeretnék föltenni miniszter úrnak, mert az albizottsági ülésen a szakmai munkatársaktól szeretnénk tájékoztatást kérni és nem önt zaklatnánk azzal, hogy bizottsági ülésen megjelenjen.
Az itt elhangzottakból hallhattuk, hogy az Európa Kulturális Fővárosa programban van egy nagy hardverfejlesztés - ahogy képviselő úrtól hallottuk. Valóban ez egy nagy infrastrukturális fejlesztés. Ezen túl van programfinanszírozási része is ennek az ügynek. Az előkészített anyagok alapján azt lehet látni, hogy egy körülbelül 9 milliárd forintos program költségvetésről van szó. Azt tartalmazzák az előkészített szerződések, hogy ezek nyilvános anyagok, a közgyűléseken kiosztott, a pécsi közgyűlés el is fogadta, a sajtó írt róla, hogy a 9 milliárdos programfinanszírozási rész 40 százaléka az, amit a minisztérium ad, ez 3,6 milliárd forint. Ennek az összeg 27 százalékát teremti elő Pécs szponzoroktól, és a 33 százalékát, egyharmadát, pedig maga Pécs Önkormányzata biztosítja. Így áll össze a 9 milliárd forint, a progam finanszírozása.
A szerződés szerint én aggályokat látok, mert a minisztérium által vállalt 3,6 milliárd forint a következőképpen áll majd rendelkezésre. Valamivel több, mint 1,3 millió forint - ahogy a szerződésben van - promóciós és marketing költségekre áll rendelkezésre, nemzetközi szinten történő kommunikációs és promóciós és nemzeti szinten lebonyolítandó kommunikációs és promóciós tevékenységet finanszíroznának ebből az előkészített szerződés értelmében. Tehát 1,3 milliárd forintot promócióra használnának.
Szeretném megkérdezni miniszter urat, amikor arról írnak, hogy a nemzetközi szinten történő kommunikációs és promóciós ügy is finanszírozódik ebből az 1,3 milliárd forintból, hogy ebbe a témába hogyan vonják be a külföldi kulturális intézeteinket? Feltételezem, hogy igen. Van-e erre már elképzelés? 1,3 milliárd forint, 1300 millió forint nagyon sok pénz. Ennek ütemezéséről tudunk-e valamit? Kíváncsi lennék erre.
A 3,6 milliárd forint, amit a kormány ad ehhez a programhoz. A 3,6-ból 1,3-at promócióra fordítanak. Marad 2,3 milliárd forint. Ezt programokra adja a kormány Pécsnek a szerződés szerint ötéves bontásban, a jövő évben kezdik ezt a programok, és úgy szerepel ez a szerződésben, hogy jövőre ebből a 2,3 milliárd forintból, ami programokra megy - nem promócióra - 250 millió forintot, azaz negyedmilliárd forintot adnak. Miniszter úr, legyen kedves, mondja már meg azt, hogy a költségvetésben hol található meg ez? Egyáltalán nyugtasson meg bennünket, hogy megtalálható és hol! Egyúttal a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnökét is meg tudja nyugtatni vagy föl tudja izgatni nyilván a válaszával, hogy ha kiderül, hogy ez az összeg a költségvetésben minisztériumi fejezeten belül vagy immár a minisztériumi fejezeten kívül található Nemzeti Kulturális Alapnál található. Fontos dolog lenne ezt is tudni, mert a költségvetésből nem látjuk ezt pontosan.
Az is érdekes, hogy a szerződés, amit kötnek, az arról szól, hogy a Hungarofeszt - a minisztérium cége - az, ami bonyolítja pénzügyi lebonyolítóként az üzleteket, tehát a minisztérium által Pécsnek adott programfinanszírozásra adott összegek a Hungarofeszten keresztül használódnak fel. Ráadásul ha jól tudom, a programtervet, amit Pécs elkészít - és ezt a pénzt fel szeretné használni -, azt jóvá is kell hagyatni a miniszterrel. Én nem látok kellő szabadságfokot ebben a folyamatban. Miniszter úr, hogy fog ez zajlani majd a valóságban? Ez egy miniszteri kontroll, ahol a miniszter a kulturális politikáját vagy kultúrpolitikát - ahogy tetszik miniszter úrnak - érvényesíteni kívánja, vagy egy egyszerű, az államháztartási törvényből is adódó pénzkezelési eljárással kapcsolatos technológia van itt leírva. Nem mindegy, hogy tartalmilag Pécs dönthet-e szabadon a dologról, vagy a minisztérium és az ő cége akar erről dönteni. Valakik azt feltételezték, hogy esetleg ez az összeg azért is jó, mert a Hungarofeszt most az elkövetkező években így rendes tartalmi finanszírozást is kap ezen program kapcsán. De mégiscsak az Európa Kulturális Fővárosa pályázatról és a pécsi pályázatról van szó!
Egyébként azt látom, jelenleg ennek a kulturális programsorozatnak igazán még nincs arculata. Azt hiszem, túl sok időnk nincs. Ahogy én számolom, igazából csak három év van, nem négy, meg még ez a hónap, de már ma is tizenvalahányadika van, meg mindjárt karácsony, szóval itt csak a 2007., 2008., 2009. van, 2010 már maga az az év, amikor a program elkezdődik. Tehát nem négy év van, három év van. Ahhoz, hogy egy ilyen nagyrendezvény jól működjön, kellene egy koherens kulturális filozófia, egy gondolat, ami köré fölfűzik ezt az eseménysort. Nyilván néhány igazán nagy nemzetközi figyelemre érdemes rendezvényre is szükség van, amelynek az előkészítése nem nagyon tűr már halasztást. Látja-e, miniszter úr a garanciát a pécsi programban, a leírt anyagokban arra, hogy akkor ezek valóban színvonalasan megvalósulhatnak?
Mi a helyzet azzal az ígéretdömpinggel, amelyet akkor tett az előző kormány, amikor eldöntötték, odaadták Pécsnek ezt a címet, azaz hogy persze Pécs kapja meg ezt a lehetőséget, de "egy mindenkit visz". Ez volt a szlogen, miniszter úr, ami azt jelentette, hogy természetesen volt itt több pályázó, összesen tizenegy, így akkor a többiek is majd legalább egy-egy nagy fejlesztési programjukhoz támogatást kapnak. Készült is kormányhatározat, amelyben szerepelt ez, városokat megnevezve, volt, amikor kimaradt egy város, aztán belekerült. De igazából az érdekelne, hogy mire számíthatunk ez ügyben? Mi az állás ez ügyben? Mikor keresik meg az illetékes városokat? Illetve ha már szóba került és képviselő úr szóba hozta, hogy a finanszírozás tekintetében a Nemzeti Kulturális Alapprogram is egy hely, ahonnan támogatást kapnak, én úgy vélem, ez a lehetőség nemcsak Pécsnek lehetőség, hanem az ország egészének is, hogy Magyarország Európa Kulturális Fővárosa címet adhat, egy város birtokolhatja ezt a címet. De ez az egész országnak, az egész országban történő kulturális fejlesztésnek előnyére kell, hogy szolgáljon. Abban az évben nyilván nemcsak Pécsen történnek majd dolgok, hanem máshol is.
Igaza adva miniszter úrnak - megjegyzem, már az első pillanatban mondtuk, magam is mondtam ezt az isztambuli kérdést, örülök, hogy most már kormányzati oldalról is ugyanazt mondják szinte szó szerint, mint mi akkor, hogy - agyonnyomják ezt az egész programsorozatot Isztambullal, mert ha jól értettem, miniszter úrnak is ez a véleménye, hogy teljesen átrendezi a lehetőségeket ez az ügy. De mindegy! Ezzel együtt azért bizonyára nagyobb figyelem irányul majd Magyarországra minden tekintetben, kulturális tekintetben is akkor, amikor ez a fővárosi cím Magyarországon is lesz, mint amikor nem. De az egész országra meg kellene próbálni ezt kiterjeszteni. Ha már a Nemzeti Kulturális Alapprogram esetleg támogat Pécsen programokat, gondolkodnak-e azon, hogy egyúttal nemcsak Pécsett, hanem mondjuk Miskolcon is, Debrecenben is, a más nagy pályázó városok is kaphatnának a Nemzeti Kulturális Alapon keresztül is egy-egy tartalmi, nagyobb programjuk megvalósítására támogatást, mintegy kiteljesítve ezt az egész lehetőséget. Annyit kérdeztem, hogy gondolkodnak-e ezen. Remélem, hogy lesz lehetőség majd erre.
A harmadik téma, amiről kérdezni szeretnék, az a külföldi kulturális intézetek ügye, részben az előbb az Európa Kulturális Fővárosa témánál érintettem már ezt. A miniszteri szóbeli előterjesztésben is hallottunk erről, miniszter úr nagyon alaposan beszélt az intézményrendszerről. Tudjuk, hogy most egy átalakulás előtt áll a rendszer. Azt is tudjuk, hogy az a rendszer, ami most működik, a Külföldi Kulturális Intézetek Igazgatósága, 2000-ben alakult meg, és egy hosszú jogalkotási folyamat volt az, amely ennek az egésznek a hátterét is garantálta, biztosította. Nem is fejeződött be a 2002-es kormányváltásig ez a folyamat. A kormányváltás után önök - még személy szerint ön is, amikor miniszter lett - folytatták ezt a munkát, és mára már egy kialakult irányítási rendszere működik a külföldi kulturális intézeteknek.
Most azonban a Balassi Intézetbe integrálják ezt a területet. Megint egy új helyzet van, legalábbis az irányítási rendszer jogi alapjának megteremtésében. Egyáltalán az is egy kérdés, hogy ha átszervezik a Külföldi Kulturális Intézetek Igazgatóságát - márpedig nyilván átszervezik ezzel az integrálással -, milyen elhelyezési, létszám- és költségvetési változásokat fog ez eredményezni, mit takar ez az átalakítás? Mit gondol, miniszter úr, hogy az új irányítási rendszer jogi hátterét mikorra sikerül rendezni időben?
Költségvetési tekintetben is érdekes a külföldi kulturális intézetek ügyét vizsgálni. Megkérdeztem már írásbeli kérdésben - nem tudom, ahogy számolom, hamarosan lejár a határidő, bizonyára megkapom a választ, de ha esetleg most megvan a válasz, akkor szívesen hallanám -, hogy a külföldi kulturális intézetek és az őket támogató itthoni szervezetek milyen összegű költségvetési támogatásra számíthatnak 2007-ben. Végszavazás előtt vagyunk, gyakorlatilag nyilván ezt lehet tudni. A beruházásoknál azt tudjuk, mert külön soron megjelent 120 millió forint, de kérdés, hogy ez mire elég, és mi lesz sok felújításra váró intézet sorsa akkor, amikor ilyen jelentős visszaesés van ezen a területen. Mikorra fejeződik be a római Magyar Akadémia felújítása? Mi van Varsóval, épületváltás történt, most nem tudjuk, mi a helyzet. A honlapon még mindig a régi igazgató neve szerepel, a cím még a régi, de korábbi beszámoló szerint már átköltöztek az új épületbe, de nem tudjuk pontosan. Szeretném erről kérdezni miniszter a felújítási keret tükrében is.
Van itt egy érdekes dolog. Miniszter úr hozta szóba a német kulturális évadot és a berlini Collegium Hungaricum ügyét. A kulturális intézetek témájában 2005. március 22-én tartottunk egy meghallgatást, ott a botrányos kinevezési politika volt az egyik téma, de szóba került sok más tartalmi kérdés is. Az egyik éppen a berlini beruházás ügye volt. A jegyzőkönyvből idéznék néhány mondatot. Schneider Márta akkori helyettes államtitkár asszony - most szakállamtitkár asszonyt - mondta a következőket: "A berlini beruházás PPP konstrukcióban működik. 2006-ban tervezzük a Collegium Hungaricum megnyitását, és akkor itt összekapcsolnám az építését, megnyitását funkcióját a német évad megvalósításával. Amikor a Névjegyünk programot felvázoltuk 2003-ban, akkor 2006-ra már a Collegium Hungaricumot terveztük megnyitni, és a németországi magyar kulturális évadot is erre az időre terveztük be. 2006 márciusában az évad elindul, ez egy érdekes évad lesz, két súlyponttal: a tavaszi és nyári súlyponttal célunk az, hogy a berlini Collegium Hungaricumot próbáljuk meg pozícionálni a német kulturális közegben. Ennek lesz alapja a márciustól júniusig tartó programsorozat, valamint egy nyári kihagyással - itt sajnálatosan a foci VB-re mi nem vagyunk hivatalosak, úgyhogy ezt az időszakot kihagyjuk kulturális tekintetben -, de az októberi időszak, ami az '56-os évfordulóra koncentrálna, ez lenne a lezárása a németországi évadnak, valamint a Collegium Hungaricum épületének és funkcióinak bevezetése."
Talán bokrétaünnep volt, a garázsszintet már a Collegium Hungaricumban talán födémezik, de még ott semmi más nem készült el. Lassan lezárul a német évad. Mi az oka annak, hogy ez a fontos beruházás ilyen késésben van? Nem bírálnám a német évadot, mert a német évad összejött, de ez a két dolog elcsúszott egymás mellett, úgy látom.
A következő, még szintén ehhez a területhez: az előbb említett téma, ami arról szól, hogy az 1,3 milliárd forint, amely a pécsi támogatásban promócióra szerepel, az valóban az intézetek programköltségvetését segíti-e majd, vagy sem. Itt most arra lennék kíváncsi, hogy ez plusz pénz lesz, miniszter úr, vagy betömködik a külföldi kulturális intézetek hiányait ezzel az 1,3 milliárd forintos promóciós pénzzel. Ezt majd meglátjuk most nem lesz túl nehéz mutatvány megválaszolni a kérdést, de mindenképpen érdekes dolog.
A következő - és egyben utolsó - kérdésem az évadok hasznosságát, bizonyos tekintetben történő mérését célozza. A statisztikai mérések azt mutatják, hogy ebben az évben körülbelül három százalékkal kevesebb külföldi turista érkezett, látogatott Magyarországra, mint korábban. Nagy külföldi kulturális évadjaink voltak, vannak. Én arra lennék kíváncsi, van-e valamilyen konkrét mérés, miniszter úr, arra vonatkozóan, valamilyen vizsgálat, amely arra irányulna, hogy a különböző országokban megtartott évadok ott, abban az adott országban, abból az adott országból Magyarországra történő beutazásokat hogyan érintette? Tudjuk, hogy korábban voltak ilyenek. A francia évad ügyében, az angol évad ügyében tudunk nagyon szép eredményekről. És ez egy helyes és jó dolog, az egyik értelme többek között az ennek az évadsorozatnak, programsorozatnak, hogy ilyen eredmény is van. De nem tudom, vannak-e most konkrét mérések, vizsgálatok például a mostani holland évad vagy a német évad kapcsán. Ha nincsenek, ösztönözném önöket, mert nyilván ez egy olyan lehetőség - persze az is kérdés, hogy pozitív-e a kép, de korábban az volt, az angol, francia évad kapcsán mindenképpen -, amely érv a kulturális kormányzat kezében is arra, hogy erre a területre érdemes forrásokat fordítani és biztosítani, és hogy nem elvonni kell, mert ez nem visz, hanem hoz más területeken is. De nem tudom, vannak-e ilyen vizsgálatok, kíváncsi lennék rá, és nagyon örömmel venném a válaszát, miniszter úr.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más jelentkezőt most nem látok. Miniszter úré a szó válaszadásra.
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter válaszai, reflexiói
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon szépen köszönöm a kérdéseket és a témafelvetéseket. Természetesen az elmúlt durván 3,5 órában nem változott meg a Házszabály, legalábbis erről nincsen közös tudomásunk, minek következtében csak olyan felvetések és kérdések, amelyek a múltra - már hogy tudniillik az elvégzett tevékenységre és annak értékelésére - vonatkoznak, szerepelnek és szerepelhetnek a miniszteri meghallgatás bizottsági ülésén.
Arra én szíves örömest gondolok, hogy jövőbe mutató kérdésekről, koncepciókról, állításokról, valószínűségekről, jövő évi költségvetésről, az elkövetkező évek lehetőségeiről, hosszabb távú potenciákról beszéljünk és értekezzünk. Ezek azonban - minthogy jelenleg a bizottsági meghallgatás helyett ez egy beszámoló - nyilván csak a múltra vonatkozhatnak. Minden olyan kérdésre, amely befejezett vagy amely eldöntésre került, de még nem perfektuálódott, ezekre részletesen kívánok reagálni, válaszolni. Olyan kérdésekre és fölvetésekre azonban, amelyek a jövőre és kizárólag a jövőre vonatkoznak, a bizottsági beszámoló, meghallgatás között különbséget téve nyilván nem áll módomban és nem is fogok. Ezért tisztelettel kérem annak megértését, hogy minden olyan kérdéskör, amelyik a 2007-es - egyelőre még el nem fogadott - költségvetésre vonatkozik, arra egy beszámoló esetében nem fogok válaszolni, minthogy még a költségvetés sem került elfogadásra, tehát hogy mi lesz belőle. Az egy múltra vonatkozó beszámolónak nem lehet a tárgya.
Ugyanakkor bőven maradt olyan kérdés - és természetesen ezeket is mind érinteni fogom -, amelyek nagyon is az elmúlt időszak dolgaira való reagálások. Nagyon köszönöm azokat a kérdéseket, sorban egymás után is a felszólalásokban és tematikusan is, mert részben képviselő urak nemcsak a kormánypártiak, hanem az ellenzékiek is, egymáshoz is kapcsolódva bontottak ki egy-egy problémát.
Elhangzott - minthogy itt be nem fejezett dologról van szó - a 2118-as kormányhatározatról az a mondat, hogy nem érdemes erről vitát nyitni. Ezt egy érdekes állításnak tartom. Megjegyzem, a mondandóm és a beszámolóm befejezése utáni hatvankilencedik percben sikerült - ez nem fiktív szám, konkrét, mert mértem és néztem - ezt a megállapítást megtenni, miközben tulajdonképpen egy fél kérdés kivételével addig az összes erről szólt. De minthogy mégiscsak ennek a hatvankilenc percnek lényegi és konkrét kérdései is voltak, bár nem érdemes vitát nyitni, nyilván azért kérdezték, mert érdemes róla, következésképpen beszéljünk.
A gesztor intézmény milyen szempontok alapján került kimunkálásra. Minthogy felállításra nem került, nyilvánvalóan erről beszámolni nem tudok, de azok a szempontok, amelyek a kérdésre vonatkoztak, konkrétan rendelkezésre állnak, így szívesen ismertetem azokat: számvitel, a költségvetés tervezéséhez és végrehajtásához kapcsolódó pénzügyi adatok regisztrálása, pénzellátás, könyvvezetés, analitikus nyilvántartások vezetése, információszolgáltatás, beszámolás, egységes nyilvántartási rendelet; ingatlanüzemeltetés, takarítás, valamint ezzel összefüggő gazdálkodási, adatfeldolgozási, informatikai és egyéb feladatok ellátása; anyag- és eszközgazdálkodási feladatok ellátása, beszerzés, raktározás, karbantartás, szállítás, leltározás, selejtezés, vagyonnyilvántartás, gépkocsi-üzemeltetés, informatikai beszerzés, karbantartás és fejlesztések koordinálása; tűz-, munka-, baleset-, illetve katasztrófavédelmi oktatás és felügyelet; jogi képviselet és egyéb jogi jellegű szolgáltatások; közbeszerzési eljárások lebonyolítása, pályázatírás, pályázatkezelés, műtárgyak belföldi és nemzetközi szállításának koordinációja, szervezése, múzeumi logisztikai feladatok, nyomdai szolgáltatások koordinációja, vagyonvédelem, őrzésvédelmi biztonsági feladatok szempontja alapján kerül mindez meghatározásra.
A kérdések sorában több alkalommal felmerült az Ernst Múzeum ügye, két kérdéskörben. Minthogy az Ernst Múzeum a jelzett kormányhatározatban egyetlenegy alkalommal nincsen néven nevezve és ilyen értelemben kimondva, nem változott a véleményem ahhoz képest, amit Halász képviselő úr parlamenti írásos kérdésben nekem a nyár folyamán feltett és azt megválaszoltam. Ugyanaz a véleményem, mint amit ott leírtam.
Az MMKA dolga tekintetében már vitatkozhatnánk. Én egész egyszerűen csak jelzem, hogy én nem tartom zavarosan működő közalapítványnak. De nyilván ebben is, másban is eltérhet a véleményünk, bár itt most az irányuló kérdés nem is ennek a boncolgatására vonatkozott. A továbbiakban is fönntartom, hogy a Magyar Történelmi Film Alapítvány működéséről és költségvetéséről, keretéről mindazt, amit mondtam, él és a továbbiakban is élni fog.
Már a korábbiakban - tudniillik a miniszteri meghallgatás idején is - fölmerült, akkor még csak a jövőbe vetített félelemárnyként, hogy egy ilyen több területtel rendelkező minisztérium esetében nem történik-e meg, hogy a kultúra háttérbe kerül? Ez nyilvánvalóan úgy a mai, mind az elkövetkező találkozásaink során időről időre - szerintem egyébként helyesen - felvetendő kérdés, kontroll, és amikor ilyen jellegű felvetések, kérdések akár ellenzéki, akár kormánypárti oldalról jelentkeznek, ezt én a parlamenti bizottság ellenőrző funkciójának egy nagyon fontos megnyilvánulásaként értékelem.
Ha azt nézzük, és akkor ne általában és teoretikusan beszéljünk, hogy fennáll-e a veszély, mindig!, egyébként minden területnél, következésképpen konkrétumokban érdemes beszélni. Ma december 14-e vagyok, összeírtam magamnak, hogy december elseje óta milyen programok történtek, amelyeket a kultúra tekintetében lényegesnek tartok, ráadásul személyesen részt vettem, ilyen értelemben valóban némiképpen egoista a megközelítés, de újabb körű kérdésnél természetesen ezt munkatársaim esetében is kibővíthetjük. Tehát december elseje óta sikerült megnyitni és a nagyközönség számára is átadni a Van Gogh-kiállítást, a Műcsarnok skandináv országok kortárs kiállítását, a Kogartban a francia kultúra kortárs művészeti kiállítását a Saint Etienne-i Múzeumból, az Iparművészeti Múzeumban az Esterházy-kincsek kiállítást. A sajtó nyilvánossága előtt bemutattuk a londoni kulturális intézet új vezetőjét, aki elmondta saját véleményét és ars poeticáját a céljairól. A kormány elé vittem két körben és elfogadta a kormány, majd sajtó-, kormányszóvivői értekezleten bemutattuk "A kulturális modernizáció irányai" című dokumentumot.
Ma december 14-e van, holnap, december 15-én nyilván a Kulturális bizottság ülése is olyan értékelést, megemlítést nyer, amely a kultúra szerepét, jelentőségét nemcsak szűk körben, hanem a tágabb érdeklődők körében is kiemeli. Ehhez képest valóban lehet összefüggésbe hozni az oktatás különböző területeit. Tartok tőle, hogy az az arány, ami itt most megemlítődött - vagy amit megemlítettem még pontosabban -, a kulturális politika számára az előbb említett időtávban és tényekkel is vállalható. Éppen amiről képviselő urak is beszéltek, tisztelettel köszönöm azokat a szavakat, amelyek a különböző kiállításokról - a Van Gogh-tól az Esterházy-kiállításig - elismerően szóltak, ezt támasztották alá. Ha ebben egy a véleményünk, akkor ez különösképpen örvendetes.
Arra a kérdésre pedig, hogy - a kormányhatározattal még mindig foglalkozva - történt-e olyan, akár anyagi értelemben átvilágítás, dokumentálás, erre az a válaszom, hogy történt és történik, ez Závecz államtitkár úr felügyelete és irányítása alatt történik. Amikor az egész befejeződött és nyilvánvalóan a Kulturális bizottság érdeklődni fog, akkor ő erről be fog majd tudni számolni akár dokumentumok tükrében és azok felhasználása, már tudniillik az előbb említett tanulmányok, hatástanulmányok és kimutatások alapján is.
A nemzeti intézmények körének meghatározása kérdésben: Való igaz, hogy bár már a megfogalmazásban azonos a véleményünk, mert nem feltétlenül kijelölésről van szó, de hogy ez mindeddig elhatározott szándékom, de nem befejezett, erről nem kívánok többet mondani, mint amennyi a korábbiakban elhangzott, mert ez, akárhogy is nézem, múltra való beszámoló. Azt megerősítem, amit a korábbiakban is mondtam, hogy szükségesnek tartom a nemzeti kulturális intézmények köréről egy olyasfajta vita lebonyolítását, amely ennek az egésznek koncepcionálisan is a keretkijelölését, meghatározását, szakmai alapon pedig a szükségességét fölveti.
Lukács képviselő úr, bár a kérdések feltevése utáni szünetben elment, de mivel érdekes, izgalmas, fontos és számomra kötelességszerűen megválaszolandó kérdéseket fejtegetett, ezért nyilván kérdésére úgy is válaszolok, hogy ő ezt most nem hallhatja, mert elment. Tisztelettel kérem azokat, akik többet, többször találkoznak vele, hogy ha hallják, adják át. Az Európa Kulturális Fővárosa címmel kapcsolatban, ahogy a későbbiekben mások is, több kérdést megfogalmazott. Nyilván mindazt, ami a jövőre vonatkozott, hogy mi várható a dologi kiadások ügyében, miként fogják megoldani, a következő évek beszámolóiban, amikor ezek megtörténtek, részletesen kifejtem.
Itt arról tudok beszámolni, ami megtörtént. E tekintetben képviselő úrnak kétségkívül igaza van, hogy a miniszteri beszámoló idő előtti, de annyira nem lehet idő előtti, hogy miközben mi itt három órája és negyvenkét perce ülünk, ne történt volna már olyan, amiről a bizottsági ülés megkezdése idején még nem számolhattam be, azóta azonban már megtörtént, és mint új, máris a bizottsági beszámoló tárgyát képezi. Következésképpen elmondhatom, hogy míg itt a bizottsági beszámoló folyik, értesítést kaptam Pécsről, hogy megszavazta a pécsi közgyűlés Méhes Márton megbízatását, mint az Európa Kulturális Fővárosa program művészeti igazgatója. Úgy látom, hogy ellenzés nem volt, csak tartózkodás, és többségi szavazás. Minthogy ez immáron a múlt, erről szívesen beszámoltam, és máris egy hiátussal kevesebb, ugyanakkor a jövőre nézve nyilván csak azt kívánhatjuk neki, hogy jó erőben, jó koncepcióval és - nem kétséges - jó idegrendszerrel rendelkezzék, hogy minden olyan kérdésre ő is majd el tudja mondani a választ, ami már befejezett tevékenységre irányuló kontroll és ellenőrzés.
Ami a Nemzeti Fejlesztési Terv dolgáról szól. Valóban olyan vita részesei voltunk - és e tekintetben nem is befejezett a vita -, amelyet Tellér képviselő úr, Lukács képviselő úr is érintett, Vincze képviselő úr is megemlített, ezért azt gondolom, érdemes fölvetni. Hasonlóan kapcsolódik a kérdéshez Halász képviselő úr azon megjegyzése, ami egybecseng a véleményemmel, ezt könnyen megállapíthattuk, tudniillik hogy mit jelent a program egészére az utólagos módosítás, a csatlakozó ország egy városának kiválasztása. Azt ugyan nem tudjuk megmondani, hogy fiktív módon mit jelent, de az, hogy Isztambul esetében számunkra mit jelent, jelentett, ennek felmérése, úgy látom, közösen történik.
Az okozta a problémát az elmúlt időkben - és ebben a kormány elhatározott döntésre jutott, úgy gondolom, ez a kulturális tárca sikere -, hogy kulturális projektek a Nemzeti Fejlesztési Tervben, az Új Magyarország Fejlesztési Terv javaslatban, hiszen mindaddig, amíg nem került elfogadásra, addig egyfajta javaslatnak tekinthetjük a Brüsszelbe elküldött magyar döntést is - kerüljön bele. Tisztelettel felhívom a figyelmet, hogy a vita messze nemcsak a "Pécs 2010" projektről, hanem számos más kultúrát érintő kérdésről is szólt. Ez a vita kétágú volt. Az egyik: felfogásbeli különbségek, egyébként nyilván nemcsak politikai, hanem szakmai szinten is, hogy egységnyi az a pénz, még ha nagy is a szám, amely lehívható és felhasználható. De minél kevesebb terület, amely nem evidens, kerül oda be, annál több pénz marad azoknak, amelyek evidens módon ott szerepelnek. Ez nyilvánvaló probléma.
Itt hogy egyáltalán a kultúra méghozzá nagy projekttel szerepel - ami brüsszeli kategória, nem áll módunkban ezt megváltoztatni -, ezt komoly eredménynek tartom. De helyes és időszerű is Tellér képviselő úrnak az a kérdése, amelyet megválaszolni igazából nem tudok, mert a jövőben lesz ennek vége, csak magát a problémát, ahogy ön is, úgy én is érzékelem. Brüsszel és az Új Magyarország Fejlesztési Terv, annak kormánybiztosa között fennállt és fennálló vita, nem fejeződött be. Következésképpen arra a kérdésre, hogy garanciát tudok-e vállalni, több kérdés folytatódott különböző konkrétummal, jelenleg azt kell mondjam, hogy nem. Amikor a vita eldől - minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ez valóban Brüsszelben úgy dőljön el, hogy számunkra előnyös legyen -, akkor nyilván már belső körökből lehet és érdemes garanciát vállalni. E tekintetben érdemes az összefogás és a közös fellépés. (Halász Jánoshoz:) Abban egyébként is nagy gyakorlatuk és szép hagyományuk van, hogy ilyen vitatémákban például az Európai Néppárt befolyását kérjék. Akkor itt az egy nagyon fontos és remek alkalom, hogy egy olyan kérdésben, amelyben egyébként számos Európai Néppártot képviselő ország minisztere ott ül, akkor ezt a tradíciót a továbbiakban a kultúra területén is folytassák. A másik oldalon mi is megteszünk mindent azért, hogy egy véleményen legyünk, és akkor már könnyebben garanciát lehet vállalni, de erről csak a jövőben tudok beszélni, mert be nem fejeződött.
Vincze képviselő úrnak azzal a megjegyzésével, amely a vidékfejlesztés és az agrárium kérdéskörét, összefüggéseit vizsgálta, annyiban feltétlenül egyetértek - és nem is szeretném, ha nézetkülönbség lenne közöttünk -, tudniillik én azt mondtam, amit ön, hogy amikor vidékfejlesztésről gondolkodunk, messze nem képezheti, csak az agrárium a témakör, de az nem mindenkinek evidencia. Az, hogy képviselő úrnak igen, ez számomra előny és potenciális együttműködés, hiszen nem lehet szinonimaként alkalmazni tartalmi értelemben sem a két kifejezést. Ha ezt elismerjük, akkor máris ott tartunk, hogy ha bővítési lehetőség van, akkor a kultúra, elsősorban közművelődés témakörét - megjegyzem, vidékfejlesztésnek én városkép-rekonstrukciót, felújítási munkálatokat éppúgy tartok, mint az előbb elmondott feladatköröket - bővíteni igyekszem. Az, hogy a programom meghirdetése után a parlament Kulturális bizottsága is létrehozott egy kulturális vidékfejlesztési albizottságot, ez szerintem határozottan progresszív, és akkor abba az irányba tudunk majd menni, hogy ez eredményt is érjen el, és akkor majd, ha eredmények vannak, akkor arról, ha eredménytelenség, akkor arról, a jövő tekintetében szívesen be fogok számolni. Arról azonban, hogy a közművelődési intézményeknél ez hogyan fog alakulni, az előbb említett okoknál fogva itt, beszámolóban nem tudok, merthogy nem a beszámoló témaköreihez tartozik válaszolni.
Hogy milyen programok maradnak meg és milyen nehézségeket fog a jövőben rejteni például a Tengertánc program, ugyanezen kérdéskörcsoportba tartozik, hasonlóképpen a "Lesz-e majd kompenzáció?", "Mennyire fognak árnyékba kerülni a közművelődési intézetek", ugyanez. Minthogy arról, hogy mi történt az elmúlt hónapokban, részletesen próbálok beszámolni. Arról pedig, hogy mi történik a jelenben, azt gondolom, parlamenti interpellációkban, írásos kérdésekben, kérdések és azonnali kérdések formájában az ellenzék kontroll funkcióit maximálisan kiteljesítve próbálunk megfelelni.
Tellér képviselő úrnak őszintén köszönöm azt a kérdésfelvetést, ami ezt a fajta világhelyzet-változást és kulturális intézményrendszerünk hagyományát köti össze és egybe. Egy dologról beszélünk. Mindazok a lépések, amelyeket megtettünk, akár a kulturális szakattaséi kérdéskörben említettek, akár a távolkeleti nyitással kapcsolatos lépések, akár pedig a Balkánra vonatkozó előbb elmondottak, éppen ezt a célt szolgálják. Az pedig, hogy milyen létszámleépítést tervez, és hogy lesznek-e ingatlanügyek a kultúrában, minthogy a jövőre vonatkozó, őszintén remélem, hogy majdan sem létező problémák. Most erre reagálni nem kívánok.
Arra igen, hiszen ez a múltra vonatkozik, hogy számos európai országban, elsősorban olyan országokban, ahol a műemlékek jelentős számban állami tulajdonban vagy fenntartási kötelezettség alatt voltak, vannak, voltak olyan kísérletek, amelyek nagy vitákat váltottak ki. Így például tisztelettel fölhívom a figyelmüket az előző olasz kormányban Berlusconi miniszterelnök úr kormányában Scarbi államtitkár úr tevékenységére, aki éppen azt vetette föl, hogy műemlékek tulajdonlásában, műemlékek felhasználásában a magántőkének milyen szerepe lehet. Ez egy múltban lejátszódott vita, azóta már nemcsak államtitkár úr, hanem miniszterelnök úr is e tekintetben a múlté, így feltétlenül érdemes ezt a problémát megvizsgálni. Arról szól ugyanis a dolog, hogy sem a programmeghirdetésben, sem pedig az elmúlt időszakban semmilyen olyan tervvel nem foglalkoztunk, ami még csak hasonlatos is lett volna az előbb említett olasz államtitkár úr elképzeléseihez, amelyeket a legkomolyabban gondolt. Már csak azért is idézem vissza, mert ott nemcsak a hagyományos értelemben vett állami műemlékek vannak az olasz állam fennhatósága tulajdonában és feladatkörében, hanem a hét római, még pontosabban a vatikáni Voti fogadalmi templom kivételével az összes templom is. Márpedig Rómában és Itáliában gyakorta találkozunk templomokkal, azok mind az olasz állam tulajdonát képezik. Fenntartási kötelezettsége szintén az olasz államnak van ezzel kapcsolatban.
Nekünk ilyen szándékuk az elmúlt időszakban nem volt és nem is foglalkoztunk vele. Következésképpen - és itt térnék rá arra a kérdésre, amelyet önök több alkalommal, több felszólalásban is érintettek, hogy a magántőke hogyan kapcsolódhat össze a kultúra ügyével, és erről én milyen nyilatkozatokat tettem. Egyben megköszönöm Gulyás képviselő úrnak is a pontos idézetét, mert korrekt, szó szerint azt idézte, ami az újságban megjelent, de ebben nincsen vita közöttünk. Arról van szó, hogy miközben semmilyen feltételt nem kívánok teljesíteni ebben az ügyen - megjegyzem, nem is nagyon fogalmaztak még meg ezzel kapcsolatban feltételt -, tehát csak arról tudok beszámolni, ami idáig megtörtént, és területekre vonatkozó kérdés is érkezett, elsősorban a kortárs művészetek, a kortárs képzőművészet, általában a zenei világ tekintetében látom ennek lehetőségét, és nem feltétlenül ingatlan- és intézményfenntartásban, sőt ott egyáltalán nem, hanem leginkább projektek és nagy vállalkozások, művészeti elképzelések megvalósításában.
Hogy sarkítsam a kérdést: azt gondolom, az elmúlt hónapokban jelentős és konkrét eredményeket értünk el. A Szépművészeti Múzeum Van Gogh-kiállítása költségeinek 25 százalékát fedezi nem magyar állami, egyébként ilyen értelemben magán-, illetve vállalkozói tőke, egész pontosan 100 millió forintot, amelyet a 400 millió forintos kiállítás költségvetésébe egy biztosító, több funkciójú cég, az ING betett. Ez az eddigi magyar kulturális politika és művészeti teljesítmény frigyében messze a legmagasabb összeg, 100 millió forint tekintélyes, azt gondolom, mindannyian elismerhetjük. Ők azt várják, hogy jól forogjon a nevük, és egy olyan összefüggésben merüljön fel újból és újból a cégük és elnevezésük, ami nehezen nevezhető nem sikertörténetnek. Ez már a saját - nem anyagi értelemben vett - hasznuk, forog is mindenhol.
Egyébként van egyfajta húzó jellege ennek az egész ügynek. Az elmúlt két hétben több olyan cég jelentkezett, amelyik tőkeerős és hasonló programokba beszállt, de minthogy ez majd a jövőben lesz, akkor fogok róla beszámolni, amikor megvalósult, most csak erről a megvalósult tényről szeretnék szólni. Egyébként munkatársaim - Schneider Márta és Bogyay Katalin vezetésével - számos európai ország ilyen gyakorlatát tekintették át az elmúlt hónapokban. Nagy-Britannia, Dánia, Svédország, Norvégia, Spanyolország, Portugália és Olaszország egymástól egyébként eltérő, de hasonló módon az [ájszen] business kategóriájába tartozó megoldásokat tekintettük át. Nem tudok olyat mondani, ami az egyedüli üdvözítő és csak a kizárólagos modell. Minthogy egyébként egymáshoz képest sem egymást másolták dogmatikusan. Van mindenhol helyi sajátosság, országspecifikumhoz illeszkedő eltérés, ugyanakkor az immár nemzetközi trendnek mondható, amitől ha eddig nem rándult össze Gulyás képviselő úr gyomra, akkor remélem, most már nem fog, mert próbálom ezt orvosolni. Messze nem arról van szó, hogy én azt gondoltam volna a nyilatkozatban, hogy az államnak a kultúra területén nincsenek vagy ne legyenek kötelezettségei. Egyáltalán nem! Én azt mondom, hogy az államnak a jelenben és a jövőben is pótolhatatlan kötelezettségei és funkciói vannak. Azonban az, hogy a célok megvalósításának financiális bázisát bővíteni érdemes, arra látok, láttam lehetőséget. Az idézett mondat tehát nem az állam kivonulására, hanem a finanszírozási bázis szélesítésére vonatkozott.
Egyébként pedig, hogy van-e ténylegesen használható tőke és hajlandóak-e? Az előbb említett szám ugyan már sokat mond, de meg kell mondjam, nem készült Magyarországon olyan átfogó felmérés, amelyik úgy a hazai, mint az országunkban dolgozó multinacionális tőke kulturális célokra való, összegszerűen is megjeleníthető kiadásait mutatná. Tartok tőle, mindannyian meglepődnénk, ha ezt látnánk. Én ezt hihetetlenül szétaprózottnak, meglehetősen kevéssé eredményesnek látom - a tekintetben, hogy mi a kultúrában való láthatósága, érzékelhetősége, van, de összegszerűségben biztos vagyok benne, hogy jelentős.
Nem nagyon volt a korábbiakban olyan szándék és fölszólítás, hogy valamilyen módon próbáljunk - nem is koncentrálni, mert az ő pénzük, úgy döntenek felette, ahogy akarnak - olyan feladatokat és célokat megjeleníteni, amihez érdemes kapcsolódni. Én egész egyszerűen ezt kínálom. Azt mondom, vannak a magyar kultúrának olyan megjeleníthetőségi formái, amihez érdemes hozzáadnotok a pénzeteket. Nem kaptok érte a Szépművészeti Múzeumból egyetlenegy oszlopot sem. De ha forog a nevetek ilyen környezetben, akkor ez nektek jó. Egyébként vonzóak vagyunk és kívánatosak! Innen nem folytatom a mondatot, mert esetleg félreérthető lenne... (Derültség a teremben.)... De igenis azt szeretném, ha ezt észrevennék és akarnánk.
A történet hitelessége nemcsak abban áll, hogy egy kulturális politika vagy egy miniszter mondja. Én úgy látom, a mérce más tekintetben legalább akkora, hogy ha a saját területeknek egy tőkeerős, megfellebbezhetetlen, sikerekkel rendelkező cége már ezt csinálja. Ha azt tudom mondani, hogy vagytok huszonöten, az egyikőtök ezt már csinálja, nézzetek rá! Én nem ismerem az ő adatait, azt tudom, hogy négyszer többször látható a legkülönbözőbb hirdetésekben, ráadásul olyan közegben, ami vitathatatlan, érték, akkor azt gondolom, ennek van eredménye. Egy kis kezdeményezőkészség, innováció, nem is kétséges, hogy egy kis erőszakosság. Nem mindegy nekünk, hogy ők hova teszik a pénzüket, amit így vagy úgy egyébként le akarnak írni.
A kortárs képzőművészet - egyáltalán a kortárs művészet - tekintetében is az az idézett, még nem megállapodás, de valóban nyilvánosságra került, mert annak szántuk, szóbeli szándéknyilatkozat, az arról szól, hogy olyan terveinkhez, amelyek a kortárs képzőművészet bemutatására vonatkoznak majd, minden egyes állami forinthoz adjál hozzá egy magánforintot. Szerintem ez azt jelenti - már a szándék szerint -, hogy miközben nem látom az állami költségvetési forrás lehetőségbővítését, ugyanakkor hogy színesebben, érdekesebben és jobb színvonalon tudjuk ezt csinálni, érdemes társulni, nem feltétlenül egy valakivel vagy egy céggel, de a magántőkével erre igen.
Nem kívánok sem ingatlan, sem bármilyen, a nemzeti kultúra értékeit és annak örökségét megtestesítő épülettel vagy bármivel - még csak a felvetés szintjén sem - olyan tekintetben foglalkozni, hogy ebbe a magántőkét bevonja. Nem erről szól! De programok megvalósításához - éppen azért, mert az ez iránt való érdeklődés nagy - igen! Azt a területet tudjuk bővíteni, ezt pedig érdekesnek tartom. Azt gondolom, a magyar zene - elsősorban a komolyzene, a klasszikus és kortárs komolyzene is - projektmegvalósításban érdemes és izgalmas, mert magas színvonalú és világszerte ismert, hogy még jobban, amit állami költségvetésből csak és kizárólag önállóan megvalósítani nem tudnánk, ne fejezzük be. Ne mondjuk azt, hogy nincs rá pénz és otthagyjuk. Lehet, hogy egyébként nem, nem tudok garanciát vállalni. Azt mondom, hogy kezdeményezek. Azt mondom, hogy megyek előre. Azt mondom, hogy megszólítok cégeket, embereket, csoportokat, külföldieket és belföldieket, és látom a lehetőséget, mert ha nem mondok semmit, ők nem fognak jönni. Eddig se tették, vagy csak egészen kivételes esetben, amikor egyébként sajátos céljai voltak, ezzel meg nem feladatom foglalkozni.
Hogy ennek mi lesz az eredménye, képviselő asszonyok és képviselő urak, ezt majd kérjék számon! Én most csak azt tudom mondani, hogy elindítottam valamit, elindítottunk valamit, ami szerintem legalább a siker reményét magában rejti, és akkor mindannyian - meg a kultúra ügye - előbbre vagyunk. Nem vagyok hajlandó ott lecövekelni, hogy amikor majd elfogadjuk, megnézzük a költségvetést, hogy mennyi van, nyilván mindenki azt fogja mondani, hogy kevés, önök ellenzékben hangosan, mi kormánypártiak magunk között és "jaj, de jó lenne több" félhangos felkiáltásokkal. De ha ennél maradunk, akkor keveset tettünk. Támogassanak ebben! Adjanak ötleteket, mondják el, hogy vannak olyan területek, amelyeket nem ismer a miniszter. Mondják el, és segítsenek ebben. Nem hiszem, hogy van ellenzéki Don Giovanni és kormánypárti Varázsfuvola... (Derültség.)...Mondják el, mi az, amit szakmájuk szerint ott megtehetünk. Meg fogom tenni! Semmi olyasmi nincs, ami egyébként ebben gátolna.
Nem történt olyan döntés - még Gulyás képviselő úrnál tartunk -, amely az Erkel Színházra vonatkozik és befejezett volna. Következésképpen nem tudok ilyen döntésről beszámolni, mert nem történt ilyen döntés. Igaz, pontosan így van, ahogy mondja, én is említettem. Azért szeretném tisztázni, hogy ezek a tárgyalások a párizsi operaház igazgatójával, Soltész úrral mire vonatkoztak. Először is nem arra vonatkoztak, hogy bármilyen fölkérést kaptak volna az Operaház élére. Részben mert nem tehetem meg, részben meg tartok tőle, hogy nem feltétlenül rohantak volna ide a Magyar Állami Operaház élére, bár erre nem kaptam választ, minthogy nem tettem fel. Mind a ketten olyan emberek, akik viszont kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, erre kérdezett rá képviselő úr. Fölhívták a figyelmemet több olyan dologra, amely az elmúlt évek, évtized változásaiban figyelemreméltó, miközben semmilyen kötelezettség nincsen ebben. Felhívták a figyelmemet, hogy nézzük meg, mi az, ami Göteborgban a göteborgi operaházzal történt. Nagyon izgalmas, nagyon figyelemreméltó. Ugyanakkor azt is, hogy a közép-európai opera és annak hagyományai, a klasszikus operaház milyen értékeket hordoz magában, és ajánlották - minthogy még nem kerestem meg, erről nem tudok beszámolni, de szándékomban áll a bécsi operaházzal is fölvenni a kapcsolatot.
Nem hiszem, hogy a végleges, egyértelmű és megfellebbezhetetlen igazság külföldön van, képviselő úr, nem erről szól a történet. Arról szól a történet, hogy többet lássunk, és több szem biztos, hogy többet lát. Még azt sem mondhatom, hogy egy majdani bírálóbizottságba megtörtént a fölkérés. Egyszerűen arra próbáltam világos választ kapni, hogy ha összeáll és ha felkérném, akkor elvállalnák-e. Nem tudok tehát beszámolni arról, hogy összeállt, csak még esetleg nem került nyilvánosságra.
Másokkal is beszéltem, természetesen Magyarországon is, például az Operaház sok tekintetben meghatározó, belső életében fontos emberekkel időről időre beszélek, és szerintem ez helyes, Kovács úrtól kezdődően másokig, ők érzik azt, amit legfeljebb közvetíteni tudnak, mert én kívülről csak figyelem, de nem érezhetem. Szeretnék megoldást, és majd önök, a szakma meg az Operaház megítélik, hogy az a megoldás, ami eldöntésre kerül, az milyen. Egyet tudok: most is helyesnek tartom azt a döntésemet, hogy nem egy azonnali, újbóli pályázat kiírásával kívántam volna - nagy valószínűséggel - látszatmegoldást teremteni. Akkor lehet, hogy azt lehetett volna mondani, hogy kipipálhatjuk, mert van az Operaháznak főigazgatója vagy mindegy nekem, minek nevezzük. Nem oldottuk volna meg! Ami nem azt jelenti, hogy ez a döntés önmagában a megoldás, de azt láttam, hogy olyan érzelmi és olyan feszült állapotban van az egész szféra, maga a Ház, a környéke és egyébként a rá figyelő sajtó meg az érdeklődők is, hogy ott azonnali megoldás valószínűtlen és csak rontaná a helyzetet. Egy kis "nyugi" kell ahhoz, hogy megfelelő hőfokon lehessen megtalálni a megfelelő megoldást. Ez történt. Egyébként sok minden más is, amit a miniszteri biztos végrehajtott. De valóban igaz, hogy nem befejezett.
Képviselő úr, ami a vidéki operajátszás problémája. Nem kétséges, hogy nem Rockenbauer miniszter úr nyakába varrható, aki értő ismerője volt, és vallottan igazi szeretője is az opera világának. Ilyen távoli döntést, ami költségvetésre vonatkozott, én már nem vizsgálok, mert tudniillik magával az üggyel van dolgom. Azt látom, hogy tehetséges művészek, értő operakedvelő közönség, szóval sokféle adalék megvan, hogy valami jó jöhessen ki belőle, de most ez nincs, mármint nem a tehetség, hanem amiért azt lehetne mondani, hogy nemcsak sétálni érdemes az Andrássy úton. Nem egyéni teljesítményekre gondolok, mert olyat látok. Egyébként annak a megítélése nem az én dolgom. Nekem az intézménnyel van feladatom. Miközben messze nem hiszem, hogy ennek kizárólag egypólusúnak kell lenni. Értem, hogy nem jelentheti az operajátszás kérdésköre kizárólag és egy pontban az országban a Magyar Állami Operaházat. Én ilyen... Azt akartam mondani, hogy szisztematikusan gondolkodó ember vagyok, csak nem akarom, hogy ezt majd harmincnégy írásos kérdésben, kiragadva a gondolatok egészéből, visszaidézzék. Csak egyszerűen arra próbálom fölhívni a figyelmet: akkor látom, hogy el lehet jutni a harmadik emeletre, ha a második emeleten vagyok, de először az első emeletre kell fölmenni, hogy a másodikra följussunk, most pedig még nem vagyunk teljesen a földszinten. Értem a problémát, de akkor tudom oldani, amikor már az első emeleten legalább valamilyen rend van.
Biztos vagyok benne, ha egy év múlva ilyenkor itt ülünk, akkor ön kérdéseket fog nekem föltenni erre vonatkozólag. Én meg azt remélem, hogy olyan dolgok történnek, ahol mélyebben és megvalósuló dolgokról tudok beszámolni. Az, hogy sikerült kiemelni az Operaházat a botrányok világából, és ma megkérdőjelezhetetlenül a közvélemény előtt is nyugodtabb bázis van, mint fél évvel ezelőtt, ez eredmény. Önnek igaza van, ha azt mondja, hogy... de egyébként ha meleget akarunk, akkor nagyon relatív dolog az, hogy eljutok-e mínusz 8 fokról nullára, mert egyébként nulla fokon is lehet dideregni. Igaza van! De valahogy át kell menni a nulla fokon ahhoz, hogy elérjük a 22 fokot. Nem tudom megcsinálni, hogy mínusz 8 fokból egyből 22 fok legyen. Erről szól a történet, és akkor időről időre térjünk vissza!
Nem idézem azokat a kérdéseket, amelyek a jövő évi költségvetés és örökségvédelem, tervez-e változásokat, meddig áll fenn és hasonló kérdéseket jelentik, mert már többször elmondtam, hogy mi a kötelességem és mi a lehetőségem. A "hol találhatók a költségvetésben", "hogyan fog zajlani" kérdésekre ugyanez a véleményem.
Hogy mennyire öltött karaktert és mennyire arctalan az Európa Kulturális Fővárosa cím, a Pécs projekt, amit Halász képviselő úr második izgalmasan érdekes hozzászólásában megtett. Ez szerintem egy komoly vitakérdés és vitatható. Egyébként meg összehasonlításban is él az ember. Én is azt gondolom, hogy így utánaszámolva, hogy 2006 és 2010 között mennyi az időtáv évre bontva, az bizony három, ez így van, ahogy képviselő úr mondta. Hogy milyen karaktert lehet ennyi idő alatt hozni, erről majd beszélünk. Hogy most mennyi van? Azt gondolom, igaz az a megfogalmazás 2006. december 14-én, hogy a "Pécs 2010" ma, az eddig eltelt dolgok tükrében még nem karakteres projekt. Így van! Sokat dolgoztak, sok minden történt, ami előbbre vitte a dolgot. Az előbb azért mondtam, hogy viszonylagos, mert láttam, mi az, amire Essen készült. A másikról nem beszélek, csak arról, ami velünk egy időben történik.
Kérem, ha föltarthatom önöket néhány másodperc erejéig, érdemes erről beszélni. Az esseni városháza hallja körülbelül akkora fal, mint ez itt. Levettek onnan mindent, ami idáig ott volt, és 53 Ruhr-vidéki, Rajna-vidéki város címerét tették föl, mert 53 város fogott össze azzal, hogy olyan néven, hogy "Essen - Európa Kulturális Fővárosa" ők ebbe beszállnak kulturálisan, finanszírozás tekintetében és minden egyébben. Ott van mind az 53 város címere, egyébként a neve is meg a polgármesterének kisebb méretű képe. Ez van a hallban.
Aztán valami olyasmi történt, amit nem lehet három év alatt behozni, csak felemlítem. Amikor megkezdődött a Ruhr-vidék tönkremenetele gazdasági értelemben, hihetetlenül mennyiségű olyan, egykori gazdasági életet, a bányászatot, a kohászatot szolgáló üzem vált néptelenné, amelyeket évtizedeken keresztül használtak. Ez nyilván szubjektív benyomás, hihetetlen csúnyák, irtó rondák, ember nem gondolná, hogy ez bármilyen módon a művészettel kapcsolatban van. Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt kezdtek egy tematikus beruházást, egy építkezést a tekintetben, hogy ezek, amelyek ott állnak és ott vannak, kulturális célokat szolgáljanak. A gázgömbtől kezdődően az egykori vámházon át az építőipari csúnya téglagyáron keresztül - kívülről rémület - belül csodálatosan felszerelt, kényelmessé tett, remek akusztikával ellátott koncerttermek, tánctermek, balett- és kiállítótermek. Nem tudom három év alatt ezt ígérni, ez karakter! Tizenöt éve csinálják. Köréje egyébként programokat szerveznek, hogy ha azt mondják, hogy Pécsett van poszt meg van filmfesztivál, akkor ők azt mondják, hogy van nekik öt éve - nem több - úgynevezett "Szén-hetek" - Light Wohen. Az elmúlt évben 4 millió 300 ezer ember kereste föl. Megnézte, vett egy jegyet, a gyerekének esetleg egy fagylaltot, ivott egy kávét, esetleg ott is aludt Essenben. Kimutatható, ráadásul ki is mutatják, hogy mekkora belőle a gazdasági haszon. Megjegyzem, nem a gazdasági haszon miatt csinálták, hanem hogy ebbe az elárvult vidékbe az elmúlt tizenöt évben, ami kilátástalan volt, 37 százalékos munkanélküliséget produkáltak 2,5-3 év alatt, amikor tönkrementek! Kulturális beruházásokkal, befektetésekkel - még egyszer mondom, nem két év alatt, de - tudatos építkezés révén hasznot hoznak, és utána megpályázták az Európa Kulturális Fővárosa címet. Ez az összehasonlítás! Ehhez képest a képviselő úr megjegyzésével egyetértek, és remélem, együtt mindent megteszünk, hogy karakter legyen. Pécsnek van karaktere, van hangulata, van feling, ez nem kérdéses. Hogy ezt az Európa Kulturális Fővárosa témakörben nemcsak megjeleníteni és megnézni tudjuk, hanem valahogy újjal is beruházni, amit nem lehet kimondani, az rajtunk is áll.
A külföldi magyar kulturális intézetek témakörében több minden és több helyszín is szerepelt, így Varsó. Képviselő úr kérdésére azt tudom válaszolni, a napokban érkezett meg a lakóközösségtől az engedély, innentől kezdődően a dolog működhet. Gondolom, itt némi magyarázattal tartozom. Arról szól ugyanis a történet, hogy ez a bizonyos varsói intézet valóban új helyre költözött, ami előnyös, nemcsak gazdasági értelemben, hanem a helyszín tekintetében is. Ha jártak a volt varsói kulturális intézetben, akkor lehet arról a rémületek szintjén beszélni, annál már csak jobb lehet, nem az elhelyezés, hanem a felszerelés dolgában. Ez az! Csakhogy ez a bizonyos bérleti szerződés, amelyet megkötöttünk, és amelyet annak idején mindenki rendben lévőnek talált, egyetértési joggal bír a lengyel törvények szerint a lakóközösség, mert hogy van ott. A lakóközösség pedig srófolta, srófolta, elkezdődött egy alkudozás. Mivel mi nem nagyon engedtünk, mert nem is nagyon tudtunk, december 7-ére jutott el oda a tárgyalás, hanem a lakóközösség megadta az engedélyt. Lehet, hogy ha többet ígértünk volna, megkaptuk volna, de nem volt több pénzünk, így aztán könnyen nem ígértünk többet. Januárban kezdődik a szükséges építkezés, de erről majd akkor fogunk beszámolni - államtitkár asszony segítségével is -, amikor befejeződött, és önök jövőre megkérdezik.
A német évad és a berlini Collegium Hungaricum dolga. Vagy én voltam félreérthető, vagy nem sikerült teljesen és pontosan figyelni. Az Ungarische Akzent - a németországi magyar kulturális évad - nem hogy befejeződött volna, hanem döntésünk eredményeként lényegi része éppen 2007-re május és ősz között lesz és megvalósult. Következésképpen az évad befejezése és a Collegium Hungaricum átadása könnyen időben összeérhet, de ezt majd - ahogy önök is mondták - meglátjuk. Hogy 2006-ban nem fejeződik be a kulturális évad, meg nem épül fel a Collegium Hungaricum, az tény. Az esélyünk mindenesetre megvan.
A római Magyar Akadémia felújítása. Az elmúlt tíz év... (A fideszes képviselők felé:) Igen, az önök kormánya ebben már komoly lépéseket tett, 1998-ban még nem, de 1999-ben már igen az akkori nagykövet asszony révén is. Ismerve az olasz bürokráciát, nem könnyű ott elérni engedélyeket. Mindenesetre azt mondhatom, hogy ebben az évben lényegi, érdemi és hosszú hónapok belső munkái után valóban látványos eredményt is elértünk. A látványos itt mégiscsak azt jelenti, hogy a világ egyik kulturális fővárosának egyik legszebb palotája. A Via Julia 1 felújítása kívülről-belülről már időtlen idők óta esedékes, különösen azóta vált ez szembetűnővé, amikor a mellettünk lévő francia nagykövetség egyébként eredendően Michelangelo által épített palotáját a franciák hosszú évek szorgos munkájával felújították és gyönyörű. Emberek csak azért mennek a Piázza Pharnesére, hogy a felújított Pharnese Palotát megnézzék. Így aztán különösképpen összehasonlítható volt egy kis sétával a különbség. Azt mondhatom önöknek, hogy az év végére itt nagyon nagy előrelépés volt, ma már ez homlokzat tekintetében is a római Magyar Akadémia egy gyönyörű barokk palota, ránézésre is. Befejezése a közeljövőben, a következő év első felében várható, és akkor minden tekintetben beszámolok róla. Nyilván a költségvetéséről meg majd, ha lesz elfogadott költségvetés, akkor megkérdeznek. De most arról nem tudok beszélni, hogy jövőre mi lesz, mert csak beszámolni tudok. Mint ahogy egyébként nyilvánvalóan az épület egészéhez nemcsak az épület, hanem a Borlovini Loggia is hozzátartozik. Ha itt szabad egy fölvetéssel élnem, akkor még visszatérve képviselő urak kérdésére: ez tipikusan az, amikor magyar kulturális érdek és a szó nemes értelmében vett üzleti érdek találkozhat. Olyan pontja Rómának, mint a mi Borlovini Loggiánk a palotában, még három van. Három, több nincs! Egész egyszerűen olyan perspektívát Rómában nem lehet látni máshonnan, mint a Borlovini Loggiáról.
Sokaknak nagyon sok pénzt megérne, hogy onnan művészi fotókat, Rómáról szóló kiadványokat készíthessenek. Egy igazi nagy fotóművésztől egy Róma-kötet nagyon sok pénzt ér. Ilyet meg máshonnan, egész egyszerűen a földrajzi adottságok miatt nem lehet, csak a mi palotánkból. Ha egy olyan ajánlat célt ér, amikor a felújítási költségek - ezek nem filléres dolgok, most forint-tízmilliókról beszélek -, a Loggia felújítására 75 millió alatt ne is gondoljon rá senki. Ha sikerül egy ilyesfajta partnerséget megvalósítani, akkor mi érdemben előbbre vagyunk. Ilyen kérdésekben például látom a munkát. Ezt majd nyilván érdemes lesz megtenni.
Az Európa Kulturális Fővárosa kérdéskörhöz tartozik - és mivel valóban volt ilyen számítás és Halász képviselő úr számszerűen is évre lebontva, korrekt módon idézte, köszönöm neki az összegeket -, szólni kell erről. Én holnap Pécsre megyek, és aláírok egy szerződést. A szerződés immáron hivatalossá teszi azt, amit ön összegszerűen is felsorolt. Nyilvánvaló, hogy én látni akartam, több szempontból, személyi alapon is annak a lehetséges garanciáit, hogy ez megfelelő felhasználásra, felelősségi körbe, kompetenciába is kerül. Ezért addig, amíg művészeti igazgatója nem volt Pécsnek, nem voltam hajlandó aláírni. Ez nemcsak pénz, ez több. Ezért azt javasoltam és kértem, történjen meg saját döntés alapján az, ami néhány perccel ezelőtt megtörtént, és ha ez megtörténik, akkor azt gondolom, mehetünk.
Arra, hogy a kérdezett összeg, ami valóban 3 milliárd 632 millió forint az OKM részéről, milyen módon promócióra és milyen bevonással történik a jövőben a kulturális intézetek részéről, ez nyilván a jövőre vonatkozó. De azt, hogy ebbe be kell vonni a kulturális intézeteket, ezt nem hogy nem vitatom, hanem egyetértek vele. Minthogy döntés arról nem született, nem születhetett, hogy milyen felosztásban, erről meg még nem tudok beszámolni. Egyébként a Nemzeti Kulturális Alap 500 millió forintot szavazott meg az EKF Pécs előkészületeire három évre, ez egy elfogadott döntés.
A kérdések jellegüket tekintve két részre voltak oszthatók: olyanok, amelyek az elmúlt időszakra vonatkoztak és ezek mindegyikére próbáltam minél részletesebben beszélni. Még talán egy témakör kimaradt, amelyek más jellegűek voltak, ahogy ezt a korábbiakban is idéztük, most nyilván ha megtörténtek, a későbbiekben fogjuk tudni ebben a formában megjeleníteni. Addig meg minden más parlamentáris eszköz rendelkezésre áll.
A leépítésről volt még kérdés. Nem tervekről, hanem megvalósult, szükséges dolgokról. Az összevont Oktatási és Kulturális Minisztérium egyébként 851 fővel számolhatott, ha mechanikusan az előd-minisztériumokat összeadjuk. Kétszázötven munkatársunktól vettünk búcsút, és 601 munkatársa van az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak.
Megvalósult dolog - elnézést, hogy elfelejtettem - a Kulturális Intézetek Igazgatósága, illetve a Balassi Intézet dolga. Először is szeretném elmondani, hogy a külföldi magyar kulturális intézetek köztisztviselői, munkatársi gárdájában 82-en voltak, senki nem került elbocsátásra, a létszám maradt 82. Egyébként pedig a KMKI-ból, ahol 40 fő dolgozott, 18 került a Balassi Intézetbe, hat a Nemzetközi Szakállamtitkárságra, ez 24, a többiektől búcsút vettünk. Egyébként maga az egész procedúra - már hogy tudniillik a Balassi Bálint Intézet hatásköre, feladatköre bővüljön és komplex legyen - már a bevezető körben említettem, hogy nekem szándékom volt. A tevékenységére, amelyet január elsejétől kibővített hatáskörrel végez, nyilván a következő évek beszámolóiban is kitérek, önök megkérdezik.
Olyan kérdéskört, amelyek befejezésként a múltra vonatkozott volna és ne válaszoltam volna meg, nem látok. Én most úgy fejezem be, úgy érzem, remélem, igaz is, hogy minden olyan kérdéskörre, ami az elmúlt időszakra nyilván különösképpen a június 9-e óta eltelt időszakra vonatkozik, megfeleltem és megválaszoltam. Ha vannak további kérdéseik, szívesen állok rendelkezésre.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Megjelentek! Mielőtt én feltenném a kérdést, hogy van-e további észrevétel, engedjék meg, hogy megjegyezzem, ugye nem addig kell itt maradnunk, ameddig az utolsó képviselő itt marad, vannak, akik hivatali kötelezettségként vannak jelen, nem lenne barátságos, ha visszaélnénk ezzel.
A másik megjegyzésem: miniszter úré az utolsó szó, ilyen alkalmakkor ez a szokás, ezt is kérem, hogy kalkulálják a képviselőtársak. És mint más alkalmakkor, most is elmondom hogy nem addig kell maradnunk, míg mindenben mindenki egyet nem ért, mert valószínű, ebben az évben nem fejeznénk be a bizottsági munkát. (Derültség.) Ennek előrebocsátásával kérdezem meg, hogy további észrevételek és kérdések vannak-e?
Halász alelnök úr jelezte, hogy vannak.
További kérdések, hozzászólások; reflexiók
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Vendégek! Miniszter úr válaszában volt szíves kitérni nagyon sok témára. Az egyik arról szólt az intézmény-átalakítás kapcsán, hogy készülnek gazdaságossági számítások, hatástanulmányok is, Závecz Ferenc államtitkár úr feladata vagy területe ez az ügy. Miniszter úr jelezte, hogy Závecz államtitkár úr rendelkezésre áll ebben az ügyben. Szeretném mondani, természetesen élni fogunk a lehetőséggel, ezzel a felajánlással, és amint ezek az anyagok elkészültek, azokat szeretnénk megismerni, illetve szeretnénk államtitkár urat meghívni majd egy alkalmas bizottsági, illetve albizottsági ülésre, hogy erről tudjunk eszmét cserélni. Nagy tisztelettel köszönöm szépen miniszter úr abbéli felajánlását, államtitkár úr is bizonyára örömmel jön majd. (Közbeszólás: Látszik is rajta!) Valaki azt mondta, hogy látszik is rajta? (Derültség.) Bocsánat, messze ülünk egymástól!
A másik ilyen felvetés volt miniszter úr válaszában a nemzeti intézmények körének meghatározásával kapcsolatos témakör, amikor miniszter úr volt kedves és beszélt arról, hogy áll elébe annak, hogy egy vita folytatódjék le arról, ez az ügy hogyan alakuljon. Koncepcionálisan is fontosnak tartja ennek a vitának a lefolytatását, márhogy az ügy koncepciója hogyan alakuljon. Én szeretném jelezni, reménykedem benne, hogy nyilván időben tudni fogunk majd arról, hogy ez a vita mikor indul, hogy kik vesznek abban részt, esetleg arról is bizonyára majd időben értesülünk, hogy esetleg mi is bekapcsolódhassunk egy ilyen előremutató, sok évre a kulturális intézményrendszert is meghatározó, annak működését bizonyára majd jobbá tevő vitába. Remélem, majd így lesz.
Miniszter úr válaszában nagyon sokszor előjött az a téma, az az ügy, hogy ami múlt idő volt, lezárult, mivel ez beszámoló, arra válaszol, ami nem, arra nem. Szerencsére volt néhány elem, amikor kizökkent ebből a szerepből, és ez szerintem jó is volt, mert akkor egy kicsit folyamatában is láttunk dolgokat arról, hogy mire számíthatunk. Én őszintén szólva nem bántam volna, ha egy kicsit rugalmasabban kezeli miniszter úr a Házszabályt, előző minisztersége idején ehhez szoktunk hozzá, hogy e tekintetben rugalmasabb és úgymond emberibb volt a hangnem a válaszok kapcsán, de így is sok értékes választ kaptunk, amit köszönünk szépen. Fel is vetődött bennem, hogy esetleg amikor arról kérdeztem, hogy tervez-e szervezeti változásokat az állami örökségvédelmi intézményrendszerben, illetve, hogy az örökségvédelem állami intézményeinek jogállása milyen, és még mondhatnék néhány kérdést, amit jövőbe mutatónak ítélt miniszter úr. Esetleg megkérdezhetném azt, hogy mi volt a véleménye tegnap ezekről a kérdésekről, és mivel az tegnapi esemény, arra biztos válaszolna. De nem kérdezem meg, mert tulajdonképpen lesz majd alkalmunk ezt majd máskor megtenni.
Egy témát azonban szóba hozok, az egy írásbeli kérdés, amire miniszter úr volt kedves utalni, az Ernst Múzeummal kapcsolatosan, mondván, hogy az álláspontja nem változott ahhoz képest, ami akkor volt. Július 13-án én a következő kérdést tettem föl, K/776. sorszámmal, irományszámmal látták el a Magyar Országgyűlésben: "Mi lesz az Ernst Múzeummal?" ez a cím. "Tisztelt Miniszter Úr! Sajtóhírek szerint az Ernst Múzeumot vagy a Műcsarnoknak vagy az önkormányzatnak adná át a kormány. Kérdezem miniszter urat - itt jön négy kérdés: A szakma mely képviselőivel és mikor egyeztettek erről a kérdésről? Mi lesz az Ernst Múzeum sorsa? Mi szól az Ernst Múzeum önállóságának megszüntetése mellett? Mi szól az Ernst Múzeum önállóságának megszüntetése ellen? Tisztelettel várom a válaszát."
Erre a következő választ kaptam: "A kormány 2118/2006. határozata 6. pontjában egyes kulturális közhasznú társaságok helyi önkormányzatnak vagy más szervezeteknek történő átadásáról. A kormányhatározat vizsgálat elvégzését és javaslat kidolgozását rendeli el a hatékony működés feltételeinek megteremtése érdekében, melynek határideje: 2006. december 31. Az Ernst Múzeum Kht. abban az intézményi körbe tartozik, melyre a fenti döntés érvényes. Nem először vetődik fel az intézmény működési formájára vonatkozó változtatások szükségessége. Jelenleg szakmai egyeztetések folynak az Ernst Múzeum jövőjét illetően. Tisztelettel: Hiller István."
Ez volt a válasz. Kérdeztem, hogy a szakma mely képviselőivel és mikor egyeztettek erről a kérdésről. Erre az írásbeli kérdésre adott válaszban nincs szó. Kérdeztem, hogy mi szól az Ernst Múzeum önállóságának megszüntetése mellett. A válaszban erre sem kaptam semmilyen támpontot. Akkor azt kérdeztem, mi szól az Ernst Múzeum önállóságának megszüntetése ellen. Erről sem írt miniszter úr.
Most december 14-e van, 31-e mindjárt itt lesz, nyilván dolgoznak még az utolsó napig az ügyön. Épp ezért szeretném most jelezni, hogy január elején leszek oly' bátor és ugyanezeket a kérdéseket fölteszem, és tisztelettel várom minden kérdésemre a választ. Azt gondolom, joggal várhatjuk a választ. És itt már nemcsak az Ernst Múzemról van szó, hanem az egész ügyről. Azt hiszem, nem megúszni kell az ilyen ügyeket, a beszámolót vagy az ilyen írásbeli kérdéseket, hanem komolyan venni. Kérem, miniszter úr, vegyük komolyan ezeket a dolgokat, vegyük komolyan egymást.
Nagy örömmel hallgattam az ön válaszának legutolsó részében azt a blokkot, amikor az Európa Kulturális Fővárosa kapcsán válaszolt. Úgy láttam, abból a szerepből, ami az egész választ végigkísérte, ott egy kicsit mintha kizökkent volna, és ott úgy éreztem, komolyan vesszük egymást, amikor értelmesen is tudunk és érdemes is beszélnünk egymással.
Szeretném jelezni önöknek, úgy, ahogy nagyon sok témában volt erre példa, szeretnénk törekedni arra, hogy egymás komolyan vétele megtörténjen minden olyan ügyben, amelyben szakmai kérdésekről beszélünk. Bízom benne, hogy majd a következő meghallgatáson ez ügyben is még inkább előrelépünk.
Nagyon szépen köszönöm a türelmüket és a figyelmüket!
ELNÖK: Gulyás képviselő úr!
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon rövid leszek. Miniszter úr, köszönöm szépen a válaszát. Tudom, hogy ez a hely inkább a racionalitás helye, mint az emóció megnyilvánulásának helye. Amit a színházról mondott, ez tulajdonképpen véleménynyilvánítás lenne most részemről, illetve egy apró kérdés még volna benne. Azt szeretném megkérdezni, kik azok a szakemberek, akik tanácsa, véleménye alapján ön a Magyar Állami Operaházról beszélvén azt mondta most, hogy az mínusz 8 fokos és földszintes, merthogy először nulla fokra kell fűteni és először a földszintre kell eljutni. Én azt gondolom, a Magyar Állami Operaházban az elmúlt évtizedekben világszínvonalú produkciók voltak és nem földszintesek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság tagjait, más kíván-e szólni? (Nincs jelzés.) A bizottsági ülés hozzászólás részét lezárom. Ahogy jeleztem, miniszter úré az utolsó szó - az elnöki bezárás előtt. (Derültség.)
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Nagyon köszönöm a kérdéseket és a felvetéseket. Kezdjük talán a végén! (Gulyás Déneshez:) Ha képviselő úr nem érti azt, amit mondok, azon nem tudok segíteni. Ha olyan módon forgatja ki a szavaimat, ami se tartalmilag, se szimbolikusan nem kapcsolódik ide, akkor ön rosszindulatú. Azt gondolom, egyik sem igaz. Tudniillik ön nem akarja kiforgatni a szavaimat és nem is rosszindulatú. Úgyhogy tisztázzuk a dolgot. Lehet ezen a nyelven beszélni, csak nem érdemes. Én a Magyar Állami Operaház tevékenységét tiszteltem, de azt látom, bizony válságba került, különben nem lett volna körülötte botrány fél évvel, háromnegyed évvel ezelőtt.
Szándékom éppen arra irányul, hogy ezt javítsam. Ha ebből azt a következtetést vonja le, ami a mínusz 8 fok és a plusz 22 fok közötti átmenet, és az első emeletre csak úgy lehet följutni, ha a földszintről elindulunk, hogy az a Magyar Állami Operaházra dehonesztáló, akkor ön téved. Ilyen szándékom nem volt, és nem is így gondolom. Tisztelettel kérem tehát, hogy ezt ne így használja, mert sem szándék nem volt benne, sem valóságtartalma nincsen.
Inkább abban érdemes közösen gondolkodni, hogy mi az, ami a Magyar Állami Operaházat a jelenlegi - még pontosabban egy durván fél évvel, háromnegyed évvel ezelőtti - mélypontjáról kimozdítja. Azt gondolom, az elmúlt fél évben elindult az a folyamat, ami kimozdította, és még messze vagyunk a céltól. Ön ennek a művészeti ágnak kitűnő és ismert képviselője. Biztos vagyok benne, ön is csak abban érdekelt, hogy a Magyar Állami Operaház olyan sikeres legyen, mint egykor például az ön által is említett időszakban volt. De azt meg kell állapítanunk, hogy most és az elmúlt időszakban nem az. Ez nem dehonesztálás, egyszerűen az a fajta ténymegállapítás, amely abból indul ki, hogy érdemes jobbá tenni. Erről szólt a mondatom, erről szólt a vélemény. Őszintén remélem, hogy együtt és közösen értjük azt, ami a törekvés.
Ha már ennél a szónál tartunk, hogy "törekvés", akkor Halász képviselő úr mindkét felvetését köszönöm és komolyan is veszem. Ami a nemzeti kulturális intézmények köre meghatározása vitára szól, azt tartom, és ahogy ezt a korábbiakban elmondtam, ez előbbre is viszi a dolgokat. Én teljesen komolyan vettem a bizottsági meghallgatást, akkor amikor az bizottsági meghallgatás is volt, és most is, amikor bizottsági beszámoló. Időben is, témakörben is, fogalmazásban is és a tényadatokban is. Ezúton köszönöm meg a minisztérium teljes vezérkarának, hogy egyébként négy óra negyvennyolc perce itt segítve azt, hogy én önöknek hű képet és igaz válaszokat adjak, segítik a munkát. De a korábbiakban csináltunk mi olyat, hogy tizenegy órán keresztül tartott a beszámoló, ehhez képest nem is értem, hogy mi van... (Derültség.) Én készséggel állok elébe. Azt gondolom, olyan témák, amelyekről leginkább ilyen háromnegyed három és negyed négy között jó értelmiségi embereknek beszélni. Ez most egyébként a humor kategóriája, csak éppen azért, hogy oldjam, amit egyébként érdemes oldani, ha önök is úgy gondolják.
Az oldásért, viszonykialakításért egyébként - ami nem egyszerűen csak politikusok közötti, hanem egy ugyanazért a területért, a kultúráért tenni akaró emberek kapcsolata - számos módon lehet tenni. Lehet tenni úgyis, hogy betartva a szabályokat, olyan kérdéseket teszünk, amelyekre tudjuk, hogy érdemes válaszolni, és lehet úgyis válaszolni, hogy azt lelkiismeretesen, adatokkal felruházva tegyük meg. Lehet olyan kérdéseket föltenni szóban, írásban, a parlamentben, a meghallgatáson, a bizottsági beszámolón, amelyek eleve magában kalkulálják azt, hogy valami későbbi szándék van, és lehet úgyis, hogy egyébként egész egyszerűen az az ön által is használt törekvés, hogy többet tudjunk és ezért értsük. Nem kétséges, hogy ilyen volt az a kérdés is, amit ugyan nem sikerült elmondani a parlamentben, de mutatja azt a viszonyt, amelynek ápolásához nem kétséges, hogy van mit közösen hozzátennünk. "Mit szólna ön ahhoz, hogy a békésen whiskyt iszogató és pizzát eszegető Hiller Istvánt és Gyurcsány Ferencet félájultra vernék?" címmel kívánt feltenni, amit azonban a parlamenti elnök asszony nem engedélyezett, minthogy nem az oktatás, illetve a kultúra témakörébe tartozott, amit ön vitatott, így aztán egy következő héten azzal egészítette ki ezt a kérdést, hogy az ifjúság ügyéért, ezért az oktatásért is felelős minisztertől kérdezi, hogy "Mit szólna ön ahhoz, hogy a békésen whiskyt iszogató és pizzát eszegető Hiller Istvánt és Gyurcsány Ferencet félájultra vernék?". Nem kétséges, hogy ebben benne van az a szándék és - még egyszer mondom - törekvés, hogy a kultúra mélyebb rétegeit is megismerjük, és akkor lehet ezt egy ilyen megközelítésben is előbbre vinni. Ha azonban megvan az a közös szándék, hogy mégsem ilyen aspektusból szemléljük az egészet, hanem a Kulturális Minisztérium, az Oktatási Minisztérium egybefüggő és kultúrára vonatkozó kérdéseit, akkor ez biztos, olyan, ami a képviselő urak és képviselő asszony - aki már elment - kérdéseiben hozható.
Egy viszonyt egy oldalról nem lehet ápolni, mert az csak vágyódás. Egy viszonyt több oldalról ápolni pedig, ha közösen akarják, akkor lehet olyan szándék, ami megvalósítható. Én a bizottsági beszámolómban erre törekedtem, és fikarcnyi kétség nincsen bennem, hogy ezt minden oldalról hasonlóképpen kívánják és akarják. Aztán hogy hogyan sikerül, ez nyilván azon jövő zenéje, amiről beszámolni majd legközelebb a következő év végi miniszteri bizottsági beszámolón tehetek.
A legkomolyabban arra törekedtem és arra törekszem - a korábbi miniszterségem idején és most is -, hogy meglegyen... Én a konszenzus szót ritkán használom. A consensus latin szó, ami százszázalékos összetartást, egymás fedését, együtt érzését jelenti, a "con" is, meg a "censere" is. Nem vagyok naiv, nem gondolom, hogy elérhetőnek látszik ma. Az azonban, hogy megvalósítsunk egy olyan, a kultúra ügyében közös gondolkodást, amely akár döntések értékelését, más tekintetben döntések közös kimunkálását jelenti - mert hiszen majdhogynem változatlan összetételben önök a Kulturális bizottság és ez az a vezérkar, amely úgy tudott vinni egy törvénytervezetet a magyar parlament elé 2003 decemberében, szinte napra három évvel ezelőtt, amely tartózkodás és ellenszavazat nélkül került elfogadásra. A magyar filmtörvény azóta ennek az országnak valamivel több mint 40 milliárd forintot hozott. Ezenkívül befektetést, ezenkívül a magyarországi filmipar fellendítésének lehetőségét és három év alatt annyi koprodukció megvalósítását, amennyit a korábbi tíz év összesen nem hozott. Megjegyzem, belpolitikai jellegű témában ez a 2003 decemberében közösen elfogadott filmtörvény volt az utolsó, amelyet tartózkodás és ellenszavazat nélkül közös akarattal fogadtunk el, legalábbis olyan, amely egy ilyen nagy területre, a kultúrára vonatkoztatva, a szó eredeti és nemes értelmében vett konszenzust mutatott.
Énbennem nincs szándék arra, hogy ez ne folytatódjék. Van törekvés - tudatosan használom a szót - arra, hogy induljunk el. Ha ez más oldalról is támogatásra talál, akkor biztos vagyok benne, hogy a mainál - ami szintén egy értő megbeszélés volt - még jobb és még értőbb beszélgetéseket, megbeszélést tudunk tartani. Én ezen leszek.
Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Akkor a jövőről, mármint ami az ilyen bizottsági meghallgatás időtartamát illeti, ne beszéljünk. Csak jelzem az optimizmus jegyében, hogy ez egy csonka év volt, a teljes év lehet, hogy mást fog jelenteni. (Hangos derültség.) Időarányos volt a korábbi beszámolóhoz viszonyítva.
Köszönjük szépen mindenkinek, aki itt volt. A véletlen úgy hozta, hogy nagy valószínűséggel ez ennek a naptári évnek az utolsó bizottsági ülése. Miközben a képviselőtársaimnak is kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánok, gondolom, mindannyiunk nevében hasonlókat kívánhatok a minisztérium itt megjelent munkatársainak és a kulturális intézményeket képviselőknek, és rajtuk keresztül mindenkinek, aki a kultúra érdekében tevékenykedik.
Köszönjük szépen a türelmet és a hosszú jelenlétet. Még egyszer minden jót mindenkinek!
A bizottsági ülést bezárom.
(A bizottsági ülés befejezésének időpontja: 21 óra 00 perc)
|
|
Dr. Pető Iván |
Jegyzőkönyvvezetők: Egriné Ambrus Andrea és Lajtai Szilvia