KSB-7/2006.
(KSB-7/2006-2010.)
az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának
2006. szeptember 7-én, csütörtökön, 11.00 órára
a Képviselői Irodaház I/III. számú tanácstermébe
összehívott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Schneider Márta tájékoztatója
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
Dr. Farkas Katalin hozzászólása
Javaslat albizottságok létrehozására
Szavazás albizottságok megalakításáról
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP)
Halász János (Fidesz)
Alexa György (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP)
Bókay Endre (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Ékes Ilona (Fidesz)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Vincze László (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Fedor Vilmos (MSZP) dr. Vitányi Ivánnak (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP) Alföldi Albertnek (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP) dr. Jánosi Györgynek (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP) Alexa Györgynek (MSZP)
Kiss Attila (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Meghívottak részéről:
Dr. Farkas Katalin, az Oktatási és Kulturális Minisztérium miniszteri biztosa
Dr. Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium kulturális szakállamtitkára
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 06 perc.)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Meghívottak! Jelenlévők! Érdeklődők! A bizottsági ülést megnyitom. Üdvözlök mindenkit!
Mielőtt azonban érdemben, tartalmában megnyitnám a bizottsági ülést, a parlamenti rendnek megfelelően a napirendet kell a bizottsági tagoknak elfogadni. A bizottsági ülés napirendje, legalábbis a javasolt 1. pont mindenki számára ismert, röviden mondom: a kulturális intézményrendszert érintő átalakításról szóló kormányhatározattal kapcsolatos minisztériumi elképzelésekről kapunk tájékoztatást, illetve a tájékoztatást vitatjuk meg. A meghívóban szereplő napirendi javaslatot kiegészíteném egy úgynevezett egyebek napirendre tűzésével: két albizottság, bizottsági albizottság megalakítására érkezett javaslat. A jelen lévő közönség nagyobb részét ez feltehetően nem különösebben hozza izgalomba, tehát az 1. napirendi pont tárgyalása után rövid, ha tetszik, technikai szünetet tartunk.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a napirendi javaslathoz van-e észrevétel. (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok.
Ki az, aki elfogadja a javasolt napirendet? Aki igen, az kérem, jelezze! - ez a határozatképességnek is ékes bizonyítéka. (Szavazás.)
A bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi javaslatot, és a bizottság határozatképes.
(Fogarasi Ágnessel konzultál.) A kolléganőm felhívja a figyelmet rajtam keresztül is, hogy aki nem érzi kényelmesen magát, nagyon beszorítva kapott csak helyet, az nyugodtan üljön az asztalhoz, ahol nincsenek névtáblák, szabadon le lehet ülni. Arcról ismerem a bizottság tagjait, tehát véletlenül sem adok szót olyannak, aki nincs erre feljogosítva. (Derültség.)
Ha már itt tartunk, akkor jelzem, hogy nyilván a jelenlévők többsége a meghívásunkra érkezett. A meghívó elég barátságtalanul hangzik, az szerepel a meghívóban, hogy az intézmények képviselői nem kapnak szót. Talán így, látva a helyzetet, érthető, hogy miért alakítottunk a bizottsági ülések nagyobb részénél, az ilyen típusú bizottsági üléseknél ezt a rendet: nem a bizottsági ülés az a fórum, ahol a kulturális intézmények és a minisztérium közötti egyeztetést vagy esetleg véleménycserét le kell bonyolítani. Nem hiszem, hogy rosszul ítélem meg a helyzetet, ha azt mondom, hogy ha huszonegynéhány intézmény vezetői közül csak egy is megszólal, akkor nem mehet el a többi intézmény vezetője úgy, nem mondja el a saját munkahelyén, hogy én is elmondtam a kulturális bizottság ülésén a véleményemet. Tehát a legegyszerűbb az, hogy akkor a bizottság ülése tényleg legyen az, amire összehívtuk, nevezetesen az említett kormányhatározattal kapcsolatos minisztériumi ismeretek és szándékok ismertetése és ehhez a parlamenti képviselők hozzászólása. Az intézmények egy része megtalálta a módját, hogy a maga véleményét ismertesse velünk, amely véleményeket megkaptam mint kulturális bizottsági elnök, azt a képviselők is megkapták, és miután döntés még nem született az érintett tárgyban, amennyiben a további véleményeket is megküldik, akkor ezt a képviselők automatikusan megkapják.
Akkor e rövid bevezető után még egyszer tisztelettel üdvözlök mindenkit, bízom abban, hogy lesz haszna a mai ülésnek, mindenki bölcsebb lesz talán a vita nyomán. Egy rendkívüli bizottsági ülésről van szó, amelynek az összehívását a Fidesz kezdeményezte a nevezett kormányhatározat minisztériumi ismertetése érdekében, és ennek megvitatása most a feladtatunk. A technikai részletek ismertetését most mellőzném, mármint hogy kit hívtunk meg a minisztérium képviseletében, ki és miért nem jött el. A minisztérium képviselve van, az államtitkár asszony képviseli a minisztériumot, a miniszteri biztos asszony is a minisztériumot képviseli, tehát van illetékes, aki az esetleges kérdésekre válaszoljon.
Annak rendje és módja szerint a szó elsőként az államtitkár asszonyé. Kérem, hogy a szükségesnek ítélt tájékoztatást tartsa meg! Köszönöm.
Dr. Schneider Márta tájékoztatója
DR. SCHNEIDER MÁRTA, az Oktatási és Kulturális Minisztérium kulturális szakállamtitkára: Köszönöm szépen. Én is tisztelettel üdvözlöm a bizottság tagjait és természetesen tisztelettel üdvözlöm a teremben lévő kollégákat, akikkel az elmúlt hetekben-hónapokban, azt gondolom, meglehetősen intenzív egyeztetéseket és beszélgetéseket folytattunk. Én azt tudom ígérni mindenekelőtt, hogy ezeket a beszélgetéseket az elkövetkezendő időben is rendkívül intenzíven fogjuk folytatni.
Egy folyamat közepén tartunk: a kulturális intézményrendszert érintő átszervezések, amelyeket a kormányhatározat ír elő számunkra, a kormányhatározat végrehajtásának az előkészítése folyik jelen pillanatban szakmai szempontból, jogszabályi szempontból és természetesen a hozzá illő költségvetési számítások szempontjából is. Az a célunk, hogy ezeket az átalakításokat, átszervezéseket úgy végezzük el, hogy konszenzuson nyugodjanak, amely azt segíti elő, hogy az érintett intézmények, kht.-k, gazdasági társaságok a feladatukat hatékonyabban tudják elvégezni. Azt szeretnénk, hogyha ez az intézkedéssor a korszerűsödést, a rugalmasságot érné el.
Szerettem volna ezt mindenekelőtt leszögezni. Most néhány szóban a kormányhatározat céljairól és az eddig elvégzett munkáról számolnék be. Egységes kormányzati célként fogalmazódott meg ebben az érintett kormányhatározatban, hogy az intézmények az állami feladatok teljesítésekor a lehető legracionálisabban, költséghatékonyan és rendkívül gazdaságosan működjenek az elkövetkezendő időszakban.
Szeretném jelezni, hogy a kormányhatározat nemcsak a kulturális tárcára vagy az oktatási és kulturális tárcára rótt ki feladatokat, hanem minden tárcát érintett. A cél minden tárca esetében ugyanaz, vagyis az intézményrendszer racionalizálása, amely racionalizálás a hatékonyságot célozza meg. A kulturális tárca bizonyos különlegességekkel is rendelkezik, mint ahogy minden tárca rendelkezik különleges ügyekkel. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy szakmailag megalapozott és - azt gondolom - kibeszélt szakmai kérdések után hozzuk meg a döntéseket.
Mi az, amit szeretnénk elérni a kormányhatározat megvalósításában? Szeretnénk elmozdulni egy rugalmasabb, hatékonyabb működés felé. Szeretnénk elindulni azon az úton, amely felé az elmúlt években tettünk lépéseket, hogy a kulturális finanszírozás ne csupán és egyszerűen intézményműködtetés és intézményfinanszírozás legyen, hanem próbáljunk a programfinanszírozás felé elmozdulni. Ehhez arra van szükség, hogy az eddigi intézményrendszert, azokat a struktúrákat, amelyek eddig működtek, bizonyos pontokon hozzányúlva átalakítsuk, és próbáljunk a működési költségeket leszorítva a hatékony intézményműködtetés felé elmozdulni.
Határozott célja a kormányhatározatnak és természetesen a tárcának is, hogy bizonyos feladatokat, állami feladatokat, bizonyos típusú feladatokat egy intézménybe próbáljunk meg összevonni azért, hogy ezeket a feladatokat hatékonyabban lehessen ellátni, áttekinthetőbb intézményrendszert, áttekinthetőbb feladatellátást céloznánk meg. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kormányhatározat a benne foglaltakkal azt tűzi ki célul, hogy a működés feltételeit próbálja meg egy modern útra állítani. A szakmai feladatok, a szakmai munka az átalakítások során nem sérülhet, sőt. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy csak olyan átalakítások és olyan szervezeti megoldások lehetnek, amelyek a tartalmi elemeket segítik az intézmények működésének, a tartalmi elemeit támogatják.
A kormányhatározat nyilvánvalóan nem előzmény nélküli határozat, hiszen az elmúlt években, sőt egy kicsit távolabbra is tekintve, az elmúlt évtizedekben több kulturális intézményrendszer átvilágítása történt meg, múzeumi modernizációs program indult el. 2004-ben volt az intézményrendszer-átvilágítás, illetve az üvegzsebtörvény kapcsán az alapítványi kör átvilágítása, amelynek bizonyos elemeit, bizonyos következtetéseit ebben a kormányhatározatban megtalálhatjuk.
A feladatok több típusát határozta meg számunkra a kormányhatározat, és mindehhez különféle határidőket szabott. Az egyik nagy kör a költségvetési szervezetek átalakítása, mégpedig olyan célból, hogy nem az intézményeket óhajtanánk átalakítani, hanem a feladatok felől közelítve próbálunk egy új intézményi struktúrát kialakítani. Ebben két irány fogalmazódott meg. Egyrészt a hivatal, másrészt pedig a háttérintézmény feladatainak a kialakítása. A hivatal kialakításának alapkoncepciója az, hogy egy helyre kerüljenek azok a hatósági, államigazgatási hatósági feladatok, amelyek jelen pillanatban szétszórtan találhatók. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az, amely ennek a gerincét képezi, de ilyen hatósági feladat a Filmiroda alapvető feladatai, államigazgatási eljárásban adja ki a hatósági döntéseket, és ehhez kapcsolódik a némiképpen kisebb jelentőségű, de ugyanebbe a feladatrendszerbe sorolható nyilvántartási feladat.
A háttérintézmények esetében pedig a kulturális, szakmai, szolgáltató feladatok csokra található. Erre mond a kormányhatározat egy megoldási módot. Természetesen egyéb költségvetési intézményekről is szó van, mégpedig az átalakításukról, a gazdasági társaság irányába mozdulna el ez az intézményrendszer. Itt nem konkrét átalakulásról van szó, illetve bizonyos esetekben konkrét átalakulást ír elő a kormányhatározat, bizonyos esetben pedig azt írja elő számunkra, hogy vizsgáljuk meg annak a lehetőségét, hogy bizonyos feladat, bizonyos intézményi kör más gazdasági környezetben jobban tudna állami feladatokat ellátni.
A következő körben az alapítványi összevonásokat jelöli ki a kormányhatározat, amelyben a Történelmi Filmalapítvány mint közalapítvány és a Magyar Mozgófilm Közalapítvány érintett. Természetesen sok kérdést felvetett és sok bizonytalanságot okozott a kormányhatározatnak az a pontja, amely a gesztorintézményeket jelölte meg és tartalmazta.
Ez a feladat gyakorlatilag két feladat együttesen. Az egyik ebben a tárca kötelezettsége, hogy átvegyen olyan muzeális intézményeket, könyvtári intézményeket, amelyek eddig nem voltak tárcahatáskörben, tehát más tárcáktól kell átvennünk az intézményeket. Ez a feladat egyik része. A feladat másik része pedig az, hogy bizonyos háttértevékenységet ellátó tevékenységeket összevonva, viszonylag kisebb gazdasági méretű intézmények esetében ezek a feladatok, ezek a funkciók gazdaságosabban és hatékonyabban elláthatók lennének. A kormányhatározat végrehajtására a miniszter úr Farkas Katalin személyében miniszteri biztost nevezett ki, feladata a kormányhatározat koordinálása, szeretném jelezni, hogy nemcsak az a része, amiről most itt áttekintést adtam, tehát nemcsak a kulturális terület, hanem az oktatási terület is, sőt, azok a területek is, amelyek már gyakorlatilag jó úton haladnak vagy amit már meg is tettünk, mondjuk az UNESCO-titkárság minisztérium szervezete alá vonását, ezt a lépést már megtettük.
Mi az, ami látható az elmúlt két hónap tárgyalásai, egyeztetései, előkészítő munkája során? Mindenekelőtt látható, hogy a kormányhatározat konkrét megvalósítása esetében több problémával kerültünk szembe. A problémák egy része alapvetően szakmai probléma, szakmai kérdés. Mindazokat a célokat figyelembe véve és szem előtt tartva, amit a kormányhatározat megfogalmaz és amivel én is teljesen egyetértek, miszerint a feladatokat próbáljuk meg hatékonyabban, költségtakarékosabban végrehajtani, hogy ehhez milyen szakmai program, szakmai megoldás rendelhető, itt természetesen sok-sok elképzelés ütközött egymással. A szakmai egyeztetéseket, mint mondtam, nagyon széles körben folytattuk le, és nem fejeztük be, ez a munka az elkövetkezendő hetekben is folyni fog.
Nagyon köszönöm, és itt megragadom azt a lehetőséget és azt az alkalmat, hogy megköszönjem mindazoknak a segítségét, azoknak az intézményeknek, a vezetőknek a segítségét, akik a szakmai közeg kialakításában a segítségünkre voltak és lesznek. Nagyon komoly előkészítő anyagokat, tanulmányokat kaptunk, és én azt gondolom, hogy ez egy jó alap arra, hogy továbbra is ilyen szakmai alapon próbáljuk a kormányhatározatot konszenzusosan végrehajtani. Természetesen ebben a munkában nemcsak az érintett intézmények és szakembereik vettek és vesznek részt, hanem a minisztérium főosztályainak a szakemberei, a jogi szakemberek, a költségvetés szakemberei, és az elkövetkezendőkben is ilyen együttes teammunkában képzeljük el a következő ügyeket is.
Beleütköztünk nemcsak szakmai kérdésekbe, hanem jogszabályi problémákba is. Bizonyos esetekben különféle jogszabályi módosításokat kell előterjesztenünk és végrehajtanunk ahhoz, hogy ez a szervezeti átalakulás megvalósulhasson. Ez is nagyon fontos és azt gondolom, hogy az egyik lényeges eleme ennek a kormányhatározatnak, hogy a jogszabály-módosítási vagy -alkotási folyamat nemcsak azért szükséges, mert meg kell könnyíteni vagy meg kell adni a lehetőséget ezeknek az átalakításoknak, hanem azért is, hogy olyan szakmai feltételeket tudjunk teremteni jogszabály-módosítással is, amellyel az intézmények, az érintettek jobb jogszabályi feltételek közé kerülnek, rugalmasabb jogszabályi feltételek közé kerülhetnek. Egyébként szeretném jelezni, hogy a kormányhatározat a tárcák számára tételesen elő is írta, hogy ezt az áttekintést végezzék el, és éljenek jogszabály-alkotási javaslataikkal. És természetesen határidő-ütemezési problémákkal is szembekerültünk: bizonyos esetekben látható módon nem lehet azt az ütemezést tartani, amit a kormányhatározat előír, illetve megfontolandó, hogy milyen ütemezésben végezzük el ezt a feladatot.
Egy nagyon egyszerű példát szeretnék mondani: költségvetési intézményből gazdasági kht.-vá való átalakítást ír elő a kormányhatározat. Jelen pillanatban az érvényes törvény úgy rendelkezik, hogy 2007 júliusától csak nonprofit gazdasági társaságot lehet létrehozni, tehát a kht. mint forma megszűnik. Felmerül, és természetesen ezt a kérdést föl is tettük magunknak is és föltettük a Miniszterelnöki Hivatalnak is, hogy meggondolandó, hogy ezeket az átalakításokat akkor egy lépcsőben tennénk meg, nem egy féléves kht.-s átalakítást választva, hanem egyenesen a nonprofit gazdasági társasági formát választanánk. Ezekre a kérdésekre egyrészt jogszabályi válaszokat, államigazgatási válaszokat várunk, másrészt ezeket a kérdéseket, mint ahogy az előbb mondtam, szakmai síkon szeretnénk megoldani, a szakmának tettük föl.
A kormányhatározat végrehajtása amúgy is, szeretném jelezni, hogy nem egy pillanatban fog megtörténni, mint ahogy ezt az ütemezés és a határidők is mutatják, ez egy folyamat. Egy folyamatot indítottunk el ezzel, amelynek különféle állomásai vannak és különféle állomásai lesznek, az előbb jeleztem, hogy éppen az utolsó Határozatok Tárában jelent meg az UNESCO-titkárság átalakítására vonatkozó kormányhatározat.
A szakmai és - mint mondtam - így a jogi háttéregyeztetések is folyamatosan zajlanak. A kormány igényli azt, hogy az elkövetkezendő időszakban a minisztérium mutassa be a kormányhatározat végrehajtásának a helyzetét, mutassa be, hogy a szakértői, szakmai beszélgetések, megbeszélések lezártával milyen eredményre jutott, a kormányhatározatot milyen módon tudjuk és szeretnénk végrehajtani. Október végére, november elejére mi ezzel a javaslattal elkészülünk és a kormány elé szeretnénk vinni. Természetesen az egyeztetések végeztével bizonyos módosítási javaslatokkal is szeretnénk élni, és nagyon bízunk benne, hogy a kormány az ésszerű, racionális, a területet védő, de a kormányhatározat céljait teljesítő javaslatainkat el fogja fogadni.
Köszönöm szépen, én ennyit szerettem volna tájékoztatásképpen elmondani.
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
ELNÖK: Köszönjük szépen. Jánosi György alelnök úr jelentkezett.
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Szeretném elöljáróban leszögezni, hogy amit elmondok, azt a kormánypárti képviselőkkel folytatott konzultáció alapján mondom. Azt is szeretném előrebocsátani, hogy elnézést kérek, ha helyenként egy kormánypárti képviselőhöz nem illő módon túl éles vagy kritikus hangot ütök meg.
Úgy látjuk, hogy ez a kormányhatározat ebben a formájában nem jó: a minisztérium számára sok területen végrehajthatatlan, és bizonyos, az érintett intézményeknél megtalálható kulturális alapfunkciók szempontjából veszélyes. A szándékot világosan látjuk és a szándékkal messzemenően egyet is értünk. Azzal a szándékkal, hogy - látva a költségvetés helyzetét - bizonyos területeken racionalizálni kell a működést, költségtakarékosnak kell lenni, egyetértünk, azzal is egyetértünk, hogy párhuzamos szolgáltatások esetén érdemes a közös feladatellátásban szervezés kérdését is napirendre tűzni.
Azzal azonban soha nem fogunk tudni egyetérteni, hogy olyan átszervezés vagy racionalizálás történjék, amely kulturális funkciókat alapvetően veszélyeztet. Azt látjuk, hogy a jó szándék és a jó törekvés mellett túlterjeszkedik ez a kormányhatározat. Úgy is fogalmazhatnék, hogy kevesebb több lett volna.
Elég furcsa helyzet számunkra, hogy miután a kormányhatározat megfogalmaz jó célokat, jó szándékokat, ezután mechanikusan összeírja, hogy milyen összeszervezéseket, átszervezéseket kell végrehajtani, és ezek után kiadja az érintett szaktárcának, hogy kezdje meg az előkészítést, kezdje meg a konzultációt az érintett intézményekkel és hajtsa végre meghatározott határidőre a kormányhatározatban előírt átrendezést. Vannak persze jó elemek az átszervezést illetően is ebben a kormányhatározatban, gondolok például a színházak körét érintő egyes gondolatokra, amelyekre maguk az érintett színházak is készültek, volt erre vonatkozó szándékuk is.
Nagyon sok olyan levelet kaptak a bizottság tagjai az érintett intézményektől, amelyek tényleg komoly veszélyekre hívják fel a figyelmet, és nagyon sok racionális megfontolandó elem van benne. Persze hogy őszinték legyünk, vannak olyan elemek is ezekben a levelekben, amelyek bizonyos státuszpozíció kérdéséből táplálkoznak, és nem annyira racionális érvek vagy megfontolások alapján fogalmazódtak meg.
Hadd ragadjak ki néhány példát! Igenis hihetetlenül figyelemre méltó a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökétől származó levél, amely világosan fogalmazza meg, hogy ha elvesznek bizonyos kutatási háttérfunkciókat az intézménytől, maguk a hatósági funkciók kerülhetnek veszélybe vagy olyan áttételeken keresztül lesznek csak gyakorolhatók, amelyek ahelyett, hogy csökkentenék a költséget, inkább meg fogják növelni azokat. Hihetetlen sok racionális elem van a három könyvtár vezetője által megfogalmazott levélben - a Széchényi Könyvtár vezetőjéről, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum vezetőjéről, illetve az Országos Idegennyelvű Könyvtár vezetőjéről beszélek, az ő levelükről. Hihetetlenül fontos kérdés, hogy az informatikai rendszer egybeszervezhető, vagy sem. Ha nem, márpedig tudjuk, hogy jelen pillanatban nem áll úgy az ország és a könyvtári szakma, hogy ez realitás legyen, akkor ez is inkább költségnövelő tényező lesz, mint a racionális működést segítő. Ráadásul valóban azt hiszem, az is megfontolandó, hogy a két utóbbi könyvtár, a Pedagógiai Könyvtár és az Idegennyelvű Könyvtár inkább a felsőoktatási infrastruktúra közelében találná meg igazán jól a helyét a funkció sérelme nélkül. Azt gondolom, hogy nagyon sok megfontolandó elem van a más törvényekhez való illeszkedés szempontjából például a Történelmi Filmalapítvány kuratóriumi elnöke által megfogalmazott levélben is. Érdemes ezeket végiggondolni.
Nem kívánok tételesen foglalkozni a kormányhatározatban felsorolt minden átszervezéssel és összevonással, majd talán kiderül, hogy miért. Alapvetően azért, mert ezt a kormányhatározatot alapos átdolgozásra szeretném javasolni. Azt szeretnénk javasolni a minisztériumnak, hogy folytassa le ezeket a tárgyalásokat. Folytassa le az érintett intézményekkel, szervezetekkel, fontoljon meg minden racionális elemet, és készítsen elő egy olyan átszervezést, amely az alapvető célokat, szándékokat szolgálja, de nem csorbítja az alapvető kulturális funkciókat, hanem racionális módon segíti azok hatékonyabb érvényesülését.
Azt javasoljuk tehát a kulturális tárca vezetésének, hogy a szükséges egyeztetések után készítsen el egy olyan koncepciót, amely eltér a kormányhatározatban foglaltaktól, vigye vissza ezt a kormány asztalára, javasolja a kormánynak a határozat átdolgozását, és előtte az Országgyűlés kulturális bizottsága kapjon egy végső tájékoztatást az egyeztetések után kialakított álláspontról. Arra kérem a tárca képviselőit, hogy mindabban, amit elmondtam, ne az ellenséges szándékot, hanem inkább a segítő szándékot keressék, mert valóban szeretnénk segíteni a minisztériumnak, hogy egy jó kormányhatározatot tudjon előkészíteni. Ha előtte idehozza a mi asztalunkra, akkor majdnem bizonyos vagyok abban, hogy a kulturális bizottság tagjainak jelentős részétől a támogatást meg fogja kapni a kormányülés előtt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Lehet, hogy hibáztam, amikor nem tettem fel külön a kérdést, hogy a miniszteri biztos kiegészítené-e az államtitkár asszony felszólalását. Most korrigálom a hibámat.
Dr. Farkas Katalin hozzászólása
DR. FARKAS KATALIN, az Oktatási és Kulturális Minisztérium miniszteri biztosa: Köszönöm, élnék a lehetőséggel, annál is inkább, mert szívesen kapcsolódnék ahhoz a gondolatsorhoz, amit Jánosi úr felvetett. Szeretném jelezni, a napi munkában nagyon fontosnak tartjuk, hogy minden racionális elem, amelyre az érintettek, az intézményvezetők, a munkatársaink felhívják a figyelmünket, ne vesszenek el, és minden olyan reális veszélyre, amely valódi veszély, oda tudjunk figyelni. Ezért úgy gondolom, nagyon összetett egyeztetési mechanizmust alakítottunk ki, amit szeretnénk a munka jelen szakaszában továbbvinni.
Én magam úgy tekintem, hogy ebben az időszakban egy helyzetfelmérés, problémaleltár elkészítése történt meg. Úgy számolom, hogy legalább ötszintű egyeztetés szükséges. Az egyik szint, hogy a kormányhatározat megjelenése óta az államtitkári és a miniszteri értekezlet állandó napirendje a kormányhatározattal összefüggő aktuális feladatok megtárgyalása. Mindig az a munkatárs, aki az aktuális feladatokkal foglalkozik, tájékoztatja az előbb említett kört. A következő szint a miniszteri biztosi szint, amely kapcsán szeretném jelezni, hogy a miniszter úr nagyon fontosnak tartotta a személyes részvételét a miniszteri biztos személyén keresztül. Én magam intézményvezető voltam még másfél hónappal ezelőtt. Ezért úgy gondolom, hogy amikor a kollegális beszélgetésekben hallgatok valamit, akkor messze értem azokat a szavakat, amelyeket egyébként a jelenlévő intézményvezetők nekem mondanak.
A miniszteri biztosi intézmény úgy működik, hogy egy projectszervezetet hoznak létre az öt szakállamtitkár képviseletével. Szeretném jelezni, hogy ez azért jelentős és azért tartom fontosnak megemlíteni, mert a tárca számára 126 intézmény fontos, a kulturális örökség védelmétől a digitális tananyagfejlesztésig minden ide tartozik, ehhez a tárcához. Én magam arra törekszem, hogy az egyes területeket felügyelő és irányító szakállamtitkárok közötti legteljesebb koordinációt megvalósítsam. Ebben a projectszervezetben részt vesznek jogászok, igazgatási szakemberek és a gazdasági fejlesztési államtitkárság munkatársai. Ez a projectszervezet, esetünkben a szakállamtitkár asszony képviselője rendszeresen tárgyal egyrészt egymással, másrészt folyamatosan az intézményekkel.
A következő egyeztetési szintnek tartom és nagyon fontosnak, hogy minden szakterület, így a kulturális szakterület is folyamatosan konzultál az intézményekkel. Szeretném jelezni, azt a szintet nagyon fontosnak tartom, a kormányhatározatnak köszönhetjük, hogy az intézmények között is elindult egy nagyon komoly szakmai egyeztetés, az első időszakban talán a feszültségek levezetésére, később pedig egyre több fontos szakmai javaslat megfogalmazására. Úgy gondolom, az intézmények közötti rendszeres találkozó és az általuk elkészített írásos anyagok hozzá fognak járulni ahhoz, hogy ez a munka sikerüljön.
Végül az én személyes kapcsolatfelvételem. A miniszter úr úgy fogalmazott, hogy úgy gondolja, nem lehet mindent papíron eldönteni, minden intézménynév mögött, amely a kormányhatározatban szerepel, emberek vannak, ezért fontosnak tartja a személyes kapcsolatfelvételt.
Arra kért meg engem, hogy a lehető legtöbb intézménybe, lehetőleg minden intézménybe, amelyek érintettek a kormányhatározattal, menjek el, nézzek körül, tegyek egy látogatást, gyűjtsem össze a véleményeket, cseréljünk eszmét egymással. Most megnéztem a meghívóban szereplő intézményi listát, és örömömre huszonnégy intézményben az itt lévők közül személyesen ott lehettem, megnézhettem a pincétől a padlásig az intézményt, és mondjuk artistabemutatón is részt vehettem. Úgy szoktam ezekről a beszélgetésekről elköszönni, hogy szívesen végiggondolom, amiket mondtatok, de nagyon kérlek benneteket, ti is gondoljátok végig, amiket én elmondtam a minisztériumi nézőpont szempontjából.
És végezetül, ha megengedik, az elkészült anyagok vonatkozásában szeretném jelezni, hogy a jelenlévő intézmények is közreműködtek abban, hogy egy nagyon gazdag háttéranyag állt össze, van olyan, ahol a szervezetek létrehoztak munkacsoportokat és közösen adtak be javaslatot, van olyan, hogy egy intézmény adott be önálló javaslatot, van olyan intézmény, ahol komplex szervezeti javaslatokat és alternatívákat adtak. Ezzel csak azt szerettem volna jelezni, hogy ezeket az anyagokat a munka következő szakaszában úgy fogjuk felhasználni, hogy tematikusan menjünk tovább a beszélgetésekben, mondjuk könyvtárügy, gesztorügy és így tovább, az itt lévő anyagoknak a felhasználásával, azoknak a bevonásával, akik ebben érintettek vagy fontosnak tartották, hogy írjanak hozzá anyagot.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor folytatjuk a képviselők felszólalásainak sorát.
Csak a bizottsági ülésen ritkán megjelenők vagy esetleg még sosem jártak számára mondom, hogy az a szokás, hogy a pártok képviselői egymást váltva szólalnak meg, és ellenzéki és kormányoldal is egymást váltva szólal meg. Halász alelnök úr következik, utána két olyan párt képviselője van még jelen, amely nem szólalt meg, utána ők következnek, és aztán a többi képviselő természetesen.
Halász alelnök úré a szó!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Azt hiszem, hogy volt értelme, hogy kezdeményeztem ez a mai rendkívüli ülésünket. Sajnálom, hogy nem hamarabb, a kezdeményesemben megfogalmazott augusztus első felében került erre sor, mert talán ha akkor mond olyat Jánosi György, mint most, megkíméltük volna a kulturális szférát egy felesleges egyhónapi félelemtől. Nagyon örülök annak, és tényleg látom az értelmét, hogy a kulturális bizottság így működik, hogy érdemben tudunk foglalkozni ezzel az üggyel, úgy, hogy itt vannak az intézményvezetők, úgy, hogy itt van a minisztérium és úgy, hogy itt van a kormányt ellenőrző parlament.
Voltak már jó példák a kulturális bizottság korábbi munkájában az előző ciklusban is, amikor ilyen területen dolgozott, én szeretném, hogy ezen a területen - ezt a tulajdonképpen az egész állami kulturális szférát, intézményi szférát érintő területet tekintve - hasonlóan jól tudjunk dolgozni. Én is úgy látom, ahogy Jánosi alelnök úr mondta, hogy van feladatunk. De azért nézzük meg, hogy mi történt! Én azért szeretném elmondani, hogy hogyan látom azt, ami történt, mert a folyamatból mi, képviselők ki voltunk zárva, és szinte a mai napig, mondhatom, hogy bizonyos értelemben ki vagyunk zárva. Ezen változtatnunk kell, mert azt hiszem, hogy segíthet az ügyek megoldásában, ha ez nem így zajlik tovább, ahogy eddig zajlott.
Tulajdonképpen mi történt? Kezdeményeztem, hogy legyen egy ilyen ülés augusztusban, időpont-egyeztetések, akármi, sok minden történt, most került sor az ülésre. Kértem azt is, hogy kapjunk a minisztériumtól - a minisztériumtól, kitől mástól kérheti ezt egy parlamenti bizottság - anyagokat, olyan anyagokat, amelyek a minisztériumban rendelkezésre állnak. Ha ott rendelkezésre állnak - nyilván nem szupertitkos anyagokról van szó -, akkor egy parlamenti szakpolitikus, a parlament kulturális bizottságának minden tagja ezt megkaphatja. Hát meg is kaptunk egy válaszlevelet, amely Pető Iván elnök úrhoz érkezett, Balogh Gyula írta, Hiller miniszter úr kabinetfőnöke, azt írta: "Tisztelt Elnök Úr! A Halász János alelnök úr által kért előkészítő anyagokat a bizottság 2006. szeptember 7-ei ülése előtt sajnos nem áll módomban megküldeni, tekintettel arra, hogy ezek csak előkészítő anyagok, a tartalmuk változhat, bizonyos részletek pedig még kidolgozás alatt állnak."
Ez nem helyes! Nemhogy tizennyolc éves elmúltam, nemhogy tizennyolc éves elmúlt mindenki ebben a bizottságban, hanem a Magyar Országgyűlés választott képviselői vagyunk, azok, akik a kormányzati munkát ellenőrzik. Én úgy vélem, hogy személyiségi jogokat nem sértő anyagokról van szó, ilyen előkészítő anyagokat meg kell kapnunk. Én nagy tisztelettel kérem a kedves államtitkár asszonyt, hogy mivel a levélben azt írták, hogy a szeptember 7-ei ülés előtt sajnos nem áll módjukban megküldeni, én ezt most ezzel a rövid megjegyzéssel és felvezetéssel tudomásul veszem - talán egy kis kibúvó önöknek is, hogy azt írták, hogy előtte nem -, de akkor tisztelettel kérem, hogy holnap küldjék el a részünkre, merthogy megérdemeljük. Higgyék el, segíteni akarunk! Jánosi György hozzászólásából is, úgy hallottam, ez a szándék csengett ki, és szeretném biztosítani önt, önöket, mindenkit arról, hogy mi is így állunk ehhez a kérdéshez. Nem helyes, hogy így indult ez az egész, hogy nem kaptunk a minisztériumtól tájékoztatást.
Tulajdonképpen erről az egész történetről a sajtóból, illetve a Határozatok Tárából értesült mindenki valamikor július elején. Én úgy látom ezt a helyzetet, hogy szinte derült égből villámcsapásként érkezett ez a dolog, és először nem értette senki, hogy mi történik itt, miért is van erre szükség, nem értette hirtelen senki. Ez a kormányhatározat persze ír erről, és az államtitkár asszony is volt kedves a szóbeli kiegészítésében bizonyos szempontokkal segíteni bennünket, hogy ez a 2118. számot viselő, június 30-án kelt kormányhatározat, amelynek az első mondata azt mondja, hogy az államháztartás konvergenciakövetelményeknek is megfelelő egyensúlyi helyzetének megalapozásához szükséges rövid és hosszabb távú intézkedések keretében a kormány a következőket határozza meg. Szóval az egyensúlyi helyzetről írnak. Én ebből arra következtetek, hogy ez az alapmondata, az első mondata, a bevezetője az intézkedési tár előtt ennek a határozatnak. Én ebből arra következtetek - tekintve a jelen helyzetet és a jelenlegi működést, az ország jelenlegi állapotát, hogy ne mondjak csúnyákat -, hogy nem pénzt akarnak adni a területnek, hanem pénzt akarnak elvonni. Ez számomra ezt jelenti, és gondolom, hogy ez ügyben nem is nagyon vitatkozunk. Tehát az egyensúlyi helyzetről beszélnek, pénzt akarnak megtakarítani a kormányhatározattal. Én azt hiszem, hogy persze nem ez a helyzet, szerintem nem elvenni kellene pénzt a kultúrától, hanem támogatni kell, de most ebbe a vitába ne menjünk bele, hanem nézzük meg, hogy mi is történik.
Azért, hogy megtörténjen ez a pénzmegtakarítás, azt mondja a határozat és annak a következményei, hogy szükség van itt mindenféle összevonásra, beolvadásra, szükség van a költségvetési szervek nonprofit gazdasági társasággá szervezésére, szükség van egyébként gesztori intézményrendszer kialakítására, ha jól látom, egyéb racionalizálásra. Én a Határozatok Tárából idéztem ezeket, mindnyájan ismerjük, ismerik, szenvedői voltak az elmúlt hónapokban ennek az anyagnak nagyon sokan itt, a teremben, illetve a magyar kultúra is kezdett a szenvedőjévé válni.
Én azt hiszem, hogy azzal, hogy megjelent ez az anyag, azért föl kell tenni az alapkérdést ezzel kapcsolatban: Miért gondolta és miért gondolja a kormány, hogy jó ez a folyamat és jó ez a fajta átalakítása az állami kulturális intézményrendszernek, és miért gondolta, hogy jó azoknak az embereknek, akik ezen intézményrendszer szolgáltatását igénybe veszik? Miért gondolják, hogy egy ilyen típusú átalakítássorozattal pénzt takaríthatnak meg? - mert ugye erről szól az első mondat. Én ezt alapkérdésként kell hogy kezeljem emiatt. De kérdésként tudtuk ezt megfogalmazni, és meg is fogalmaztuk hivatalos parlamenti írásbeli kérdésben a minisztérium felé, a miniszter úr felé ezt az ügyet, ezt a dolgot.
Azt kérdeztük, hogy készült-e hatástanulmány, mely megalapozza a gesztori rendszer bevezetésének szükségességét. Itt van a hivatalos parlament válasz, fent van a parlament honlapján is. Erre a kérdésre nem kaptunk választ, nyilván mert nem készült ilyen a kormányhatározat megjelenése előtt.
Azt is megkérdeztük, hogy várható-e megtakarítás a gesztori intézmények létrehozásának következtében. Azt a választ kaptuk a miniszter úrtól, hogy a várható megtakarítás csak a konkrét döntések meghozatala után határozható meg. Én továbbra is azt kérdezem, hogy akkor mire alapozva gondolják, hogy egyáltalán megtakarítás lesz az ügyből. Döntünk valamit, és utólag majd meglátjuk hogy lesz-e megtakarítás, vagy nem. Ez a válasz minket nem elégített ki. Úgy látom, hogy az érintetteket sem elégítette ki.
Mit mondtak az érintettek? Nagyon sok intézménytől mi is, a kulturális bizottság tagjai - elnök úr volt kedves minden ilyen anyagot azonnal elküldeni minden bizottsági tagnak - kaptunk anyagokat, nagyon szépen köszönjük. Nem szeretnék senkit hátrányos helyzetbe hozni, mert az ő anyagából idézek, de bizonyára ez nem is lesz így. Itt van például előttem az az anyag, amely az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, az Országos Idegennyelvű Könyvtár és az OSZK, az Országos Széchényi Könyvtár egyesítésével kapcsolatos ügyről foglal állást. Ebben azt írják az érintettek, hogy ez az egyesítés, a három intézmény egyesítése rövid távon tetemes kiadásnövekedéssel jár, megtakarítás pedig semmilyen szinten nem várható. A nemzeti könyvtári funkciók mellé fel kell vállalniuk olyan feladatokat, amelyek a törvényben nem szerepelnek, illetve a hibrid szakmai munka pedig nem hatékony, gazdaságtalan és szakmailag nevetséges. Azt mondják, hogy gazdaságtalan ez a lépés, nem lehet pénzt megtakarítani, hanem ellenkezőleg. Hasonló anyagot olvastam a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezetőjétől. Azt is nagyon szépen köszönjük. Ott is az átalakítások egy részét tekintve azzal kellett szembesülni, hogy az érintettek, akik ismerik ezt a területet, azt mondják, hogy többe fog kerülni szerintük ez, vagy az, vagy az a lépés.
Éppen ezért az a válasz, amit a miniszter úrtól kaptunk, hogy ezt meglépik, és utána majd kiderül, hogy mit mutat a számla, szerintem sem helyes. Amikor megkaptuk ezt a választ, mivel nem volt kielégítő, ezért is kezdeményeztünk bizottsági ülést. Nagyon sok kérdés felmerült bennünk azóta is. Nem akarnék végigmenni, ahogy Jánosi György sem tette, az egész intézkedéssorozaton és mindegyik lépését bírálva megkérdezni, hogy miért volt ez jó, hát, kérem szépen, látjuk, hogy nem így kéne csinálni. Megtehetném, de nem ezért jöttünk.
Van azonban néhány kérdésem, amely egy kicsit talán előre is mutat. Az egyik az, hogy gondolkodott-e arról a kormány, hogy egy ilyen határozathoz és annak végrehajtásához mekkora pénzügyi fedezetet biztosít. Gondolkodtak-e arról, hogy milyen pénzügyi vonzatú lesz? A kérdésemmel persze azt is állítom, ahogy láttam a szakmai anyagokat, hogy egy ilyen kormányhatározat, amely itt van, és ezt végrehajtják, többe fog kerülni, rövid távon tetemesen, ahogy olvastuk az egyik szakmai anyagot. Meg van-e ehhez a pénzügyi fedezetet? Ezt szeretném megkérdezni.
Nagyon fontos, hogy a költségvetés tekintetében - nem vagyunk elkésve, ha 2007. január 1-jével lépnek hatályba ezek a dolgok, de közben egy költségvetési törvénynek is készülnie kell - meglesz-e az összhang a készülő költségvetési törvény és e kormányhatározat között? Ez nagyon fontos. Nem szeretném azt mondani, hogy nem lehet ésszerű átalakításokkal élni. Nem szabad mereven ragaszkodni olyan struktúrákhoz, amelyekről esetleg azt lehet látni, hogy lehetne jobban is működtetni azokat. De azzal tisztában kell lenni, hogy a reform, az átalakítás nem történhet csak pénzügyi, fiskális érvek és szempontok alapján. Jelenleg ez a helyzet. Ezen változtatnunk kell, a magyar kultúrát nem tehetjük ki ilyen fiskális szempontoknak. Azt hiszem, ez nagyon fontos. Ezért is kérdezem, hogy mekkora pénzügyi fedezetet tudnak biztosítani ehhez az átalakítássorozathoz, akár olyanhoz is, amelyről most derül ki egy kis változás után, hogy lesz ilyen. Mennyi pénz lesz ehhez? Kell hozzá, ha azt jól meg akarjuk csinálni.
Szó van arról, és ez nagyon sok intézményt érint főleg a gesztorintézmények kapcsán, beszélnek arról nagyon helyesen, hogy meg kellene határozni a nemzeti intézmények körét és ennek keretében biztonságos finanszírozást juttatni azoknak az intézményeknek, amelyek nemzeti intézmények, akár több évre előre. Nagyon helyes dolog, megjegyzem, aki nem kerül a nemzeti intézmény kategóriába, az ő esetében is ugyanúgy szükség van biztonságos finanszírozásra, nem járhat ez a gondolkodás és ez a típusú lépéssor azzal, hogy aki nem kerül be ebbe a körbe, annak vége. A kérdésem arra is vonatkozik, hogy vajon az a lépéssor, ami már elindult ebben az ügyben, és megnevezték, hogy melyek a gesztorintézmények, és ki ki alá tartozik majd, az nem vetíti-e előre azt, hogy amelyik a gesztorintézmény, az sokkal előnyösebb pozícióban pályázik majd nemzeti intézményi státuszra, amelyik pedig gesztorintézmény alá tartozik, ezt a státuszt már nem kaphatja meg. Milyen összefüggés lehet a két dolog között? Szintén finanszírozási kérdésekről is szól ez a kérdés. Nehogy eleve kiszorulást jelentsen a nemzeti intézmények köréből az, hogy valakit gesztorintézmény alá sorolnak. Mit látnak önök most, kedves hölgyeim, ez ügyben?
Azt hiszem, fontos kérdés az is, végiggondolták-e, hogy milyen törvényeket kell módosítani annak érdekében, hogy ezt a kormányhatározatot végre lehessen hajtani. Egyúttal szeretném mondani vagy kérni, hogy gondolják végig a törvények módosítását is. Csak egy példa: a jelenlegi kormányhatározat azt mondja, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítványt és a Magyar Történelmi Filmalapítványt összevonják. Ha jól értem, a Magyar Mozgókép Közalapítványba olvasztják a Magyar Történelmi Filmalapítványt. Zárójelben megjegyzem, hogy amikor az üvegzsebtörvényről, a vizsgálatokról beszélt az államtitkár asszony és a közalapítványok kapcsán a közalapítványi összevonásról, akkor hirtelen az jutott eszembe, hogy ha az a vizsgálat lezárult, és rendesen lezárult, akkor a Magyar Történelmi Filmalapítványba kellene beolvasztani a Magyar Mozgókép Közalapítványt a vizsgálatok esetleges tapasztalatai alapján - de zárójel bezárva. Mégiscsak az egy kérdés, hogy mit kezdenek a filmtörvénnyel. Mit kezdenek a filmtörvény 10. § (2) bekezdésével, amely a Mozgókép Koordinációs Tanácsról ír? A törvénynek részben a kidolgozását együtt kezdtük és fogadtuk el egyhangúlag, a parlament. Például a filmtörvény e pontja nevesíti a Magyar Történelmi Film Közalapítványt, mint a Mozgókép Koordinációs Tanács nagyon fontos szereplőjét. Most kormányhatározattal megszüntetik ezt a közalapítványt, de közben egy törvényben élően - merthogy a parlamentben még be sem terjesztettek semmi ilyen kérést, hogy ezt módosítsuk - nevesítve szerepel ez a közalapítvány. Az ilyen típusú anomáliákra gondolok, amikor azt kérdezem, végiggondolták-e, hogy milyen törvényeket kell módosítani ahhoz, hogy egy kormányhatározat egyáltalán végrehajtható legyen.
Úgy látom, hogy szükség van a kormányhatározat felfüggesztésére. Ha jól értettem, hasonlót mondott Jánosi alelnök úr is. Azt hiszem, a kormányhatározat felfüggesztése jó alkalom arra, hogy egy megnyugtató jelzés legyen az érintettek felé, és jó alkalom arra is, hogy végre készüljenek el a szükséges gazdaságossági számítások, a szükséges hatástanulmányok.
Nyilván dolgoznak is ezen, mert a kabinetfőnök úr válaszából, ha jól gondoltam, valami van, csak nem az igazi. Ha ezek elkészültek, akkor én magam is üdvözlöm, nagyon örülök, ha kell, újra kezdeményezem, de ha jól látom, ebben konszenzus van közöttünk, hogy ha ezek elkészültek, kapja meg a kulturális bizottság is, és tárgyaljunk erről. Ha kell, ilyen körben, ha kell, akár olyan körben, hogy tárgyaljunk egyszer arról, hogy a gesztori intézményi kört és azokat az intézményeket, amelyeket ez érint, hívjuk el, ezeket az anyagokat nézzük át és ezekről beszéljünk, egy másik alkalommal beszéljünk arról, hogy a kulturális háttérintézmény milyen legyen, ha egyáltalán lesz - hátha nem is lesz, akkor egy üléssel kevesebb -, a Kulturális Hivatalról is lehetne külön elkészíteni az anyagokat és arról külön beszélni.
Egyúttal én egyfajta javaslatot is teszek bizonyos ülésstruktúrára, tehát azt gondolom, hogy sokkal kezelhetőbb és helyesebb lenne ilyen módon továbblépni a kulturális bizottságnak is, és azok olyan ülések lehetnek, ahol már az érintettek is szót kaphatnak, hiszen nem egyszerre mindenki lesz itt, hanem az adott szakterületek négy-öt-nyolc képviselője, és akkor a kulturális bizottság valóban teljes képet kaphat, egy teljes tájékoztatást arról, hogy mi is fog történni. Mert szeretném jelezni, hogy az, ami itt most történni fog, ha jól értem, nem egy évre és nem négy évre történik, hanem hosszabb távra, és én, mi nagyon szívesen gondolkodunk együtt ebben az ügyben, de ebben a struktúrában, amit itt most elmondtam - amire részben, ha jól értettem, Jánosi alelnök úr is utalt -, tudjuk elképzelni a közös gondolkodást: nyíltan, előkészített anyagok alapján, úgy, hogy az érintettek is szót kapjanak. Ezt majd szeretném külön is kezdeményezni, elnök úr.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor a kialakult rendnek megfelelően most mint parlamenti képviselőnek, magamnak adom meg a szót, hogy kormánypárti-ellenzéki váltógazdálkodással menjünk tovább, és utána persze Lukács képviselő úr, a jelen lévő negyedik párt képviselője, majd a többiek kapnak szót. Tehát hangsúlyozom, hogy képviselőként kívánok megszólalni, nem bizottsági elnökként.
Csak a forma kedvéért hangosan is, a jegyzőkönyv kedvéért visszaigazolom, hogy Jánosi alelnök úr a közös álláspontunkat, egyeztetett álláspontunkat fogalmazta meg az első, illetve eddigi megszólalásában, amikor kritikusan fogalmazott a kormányhatározatról, és azt a javaslatot tette, hogy az előkészületek után, mielőtt még a minisztérium a maga javaslatát a kormány elé terjesztené, azelőtt a bizottság tárgyaljon erről a javaslatról, ismerhessük meg a javaslatot. Egy zárójeles megjegyzés - ezt már mint bizottsági elnök teszem -: azt, hogy milyen formában tárgyal erről a bizottság, szerintem ráérünk eldönteni akkor, amikor magát a javaslatot megismerjük, illetve az azt kiegészítő információk a birtokunkban vannak. Nyilván ennek a részleteit most itt nem érdemes megvitatni.
Visszatérve az álláspontom ismertetésére, talán érdemes akkor most már ebben a stádiumban - hogy is mondjam - magát a helyzetet leírni. Elég szokatlan a helyzet, ilyen viszonylag ritkán fordult elő, legalábbis ismereteim szerint a kulturális bizottság eddigi tevékenységében, hogy alapjában véve a jelenlévő pártok képviselői, ha sok részletkérdésben nyilván el is tér az álláspontjuk, de egyetértenek. Ezt úgy fogalmaznám meg, hogy függetlenül a kormányhatározat szándékától, tehát hogy költségvetési megtakarítás-e a szándék, intézményracionalizálás-e a szándék, ebben a formában a kormányhatározat végrehajtása sok kárt okozna, és ezért ki-ki a maga megfogalmazása szerint, de azt a kívánalmat fogalmazza meg, hogy ebben a formában a kormányhatározat ne legyen megvalósítva, hogy így fogalmazzak. Aztán persze ki-ki álláspontja, vérmérséklete vagy, ha tetszik, pártállása szerint ehhez mindenféle megjegyzéseket tesz - én magam is ezt szeretném megerősíteni, még egyszer mondom, ismételve, amit Jánosi alelnök úr közös álláspontként fogalmazott meg, hangsúlyozva azt, hogy a kormányhatározatban konkrét intézménytervezési elképzelések is rögzítésre kerültek, kívánalmak fogalmazódtak meg.
Én azt igénylem, ha tetszik, és így interpretálom az eddig elhangzott véleményeket is, hogy ne tekintse a minisztérium, amennyire az államigazgatásban egyáltalán lehet így eljárni, tehát ne tekintse a minisztérium a konkrét intézkedéseket sem a maga javaslatában, ha tetszik, előírásnak, legalábbis parlamenti képviselőként, kormánypárti parlamenti képviselőként ezt fogalmazom meg, mert a konkrét intézkedések között is, mármint a konkrét döntések között is jócskán van olyan, amely nem felel meg annak az általános kívánalomnak, amelyet egyebek között az államtitkár asszony is elmondott, és a közigazgatási normákat betartva, de jelezte, hogy nehéz megfelelni ezeknek a kívánalmaknak, de több kárt okozna néhány konkrét javaslat vagy konkrét intézkedés végrehajtása, mintsem előnyt jelentene.
Nyilván sok fontos elemre ki lehetne itt egyenként térni a képviselőknek, én a magam nevében azt tartom fontosnak, hogy a kormányhatározat legnagyobb problémájának azt tartom, és mechanikus végrehajtásnak azt tartanám, hogy a szükséges racionalizálást és az intézményrendszer szükséges átalakításának ügyét kompromittálja. Én minden költségvetési vitában az elmúlt időszakban elmondtam, hogy reális kalkuláció szerint a kulturális költségvetés nagyságrenddel nem növelhető, ezt a választások előtt is elmondtam - itt most akkor nem tennék ehhez további megjegyzést. Ebből azt a következtetést vontam le már sokszor nyilvánosan, hogy ha nem növelhető nagyságrenddel a kulturális költségvetés, és mindannyian azt tapasztaljuk, hogy a meglévő pénzből a meglévő intézményrendszer nehezen működtethető, akkor egyetlen következtetést lehet csak levonni, hogy akkor az intézményrendszer működését kell átgondolni.
Amikor tehát én a kormányhatározatot kritizálom és annak konkrét döntéseit kritizálom, akkor nagyon egyértelművé szeretném tenni, hogy nem abban vagyok kritikus, hogy az intézményrendszerhez hozzányúl a kormányhatározat, hanem abban a konkrétumokat kritizálom, azt sem mindegyiket, de most nem akarok minden elemet felsorolni, a konkrét döntések jelentős részét ugyanakkor kritizálom. A konkrét, esetleges kellemetlen következményeken túl, még egyszer mondom, a legsúlyosabb következménynek azt tartom, hogy magát az intézményrendszer átgondolásának ügyét kompromittálja a kritizálható és kritizálandó kormányhatározat. Ezért is mondom azt, hogy képviselőként nyilván nekem más a viszonyom egy kormányhatározathoz, mint az államigazgatás különböző posztjain ülő embereknek, tehát képviselőként az az igényem, hogy ne tekintsék a már megszületett kormányhatározat egyetlen elemét sem - hogy is mondjam - természeti törvénynek, amit tudomásul kell venni. És ennek megfelelően az az igényem, illetve igényünk, mondhatom kormánypárti képviselőként többes számban, hogy a bizottság elé kerülő minisztériumi javaslat vegye figyelembe és hivatkozzon, ha tetszik, a kormánypárti képviselőkre.
Sok elemre nem érdemes itt kitérni, úgy gondolom, időkímélési okok miatt. Én úgy látom, hogy az üggyel a bizottság még mindenképpen foglalkozni fog, tehát, ha tetszik, a bizottság ezen üggyel kapcsolatos tevékenységében is csak egy állomás a mai diskurzus. De azért, hogy az itt elhangzó véleményeknek a nyomatéka nagyobb legyen, függetlenül attól, hogy természetesnek tartom, hogy a kormány különböző tisztséget betöltő tagjai nyilván tájékozódnak a parlamenti bizottsági tevékenység ügyében, én a bizottsági ülés jegyzőkönyvét el fogom küldeni külön is a kormánynak, illetve a miniszter úrnak is, mert van jelentősége annak, hogy a kormánypárti képviselők, illetve általában a kulturális bizottság tagjai ebben a konkrét és valóban nemcsak egy parlamenti ciklusra kiható ügyben milyen álláspontot képviselnek.
Nem érzem most feladatomnak, még egyszer mondom, időkímélési okokból, hogy a kormányhatározat egyes döntéseit minősítsem és jelezzem, mi az, amivel egyetértek és mi az, ami megfelel talán az elvben megfogalmazott céloknak, és mi az, ami szerintem nem felel meg. Úgy tűnik, hogy ebben többé-kevésbé egyetértés van, és a minisztérium az eddigi előkészületi munkák során is nagyjából hasonló következtetésre jutott. Csak jelzem, hogy számomra viszonylag könnyűnek tűnik különválasztani az elfogadható és racionálisnak tűnő, elvi céloknak megfelelő, konkrét döntéseit a kormányhatározatnak, és eléggé szembeötlőek azok, amelyekre azt mondtam, hogy az intézményrendszer átalakításának ügyét kompromittálják, és ráadásul még irracionálisak is, és kárt is okoznak.
Lukács képviselő úr következik.
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Köszönöm szépen. Elég hálás dolog utoljára megszólalni, amikor úgy tűnik, hogy a különböző politikai erők között ebben a kérdésben, az alapkérdésekben egyetértés mutatkozik. Erről a kormányhatározatról, amit állítólag végre kellene hajtani, az a vicc jut eszembe, amikor a nyuszi találkozik a medvével, és mondja, hogy menekülj, mert a farkasok mindenkinek az ötödik lábát levágják. Erre kérdezi, hogy hova szaladsz, mit izgulsz, hiszen nincs ötödik lábad. Aztán mondja, hogy hagyjad, ezek először vágnak, utána kérdeznek. Szóval, ha igaz volna ez a kormányhatározat, a címből indulok ki - "az államháztartás hatékony működését elősegítő" -, azt kellene feltételezni, hogy amit oda leírtak és végre kellene hajtani, az az államháztartás hatékony működését segíti, anélkül, hogy bárki vizsgálta volna, hogy mennyiben és hogyan segítené az államháztartás hatékony működését. Zárójelben jegyzem meg, nem véletlen, hogy talán ebben a bizottságban valamifajta egyetértés mutatkozik, mert nem hiszem, hogy ami ebben a kormányhatározatban leírt más területekre igaz, az a kulturális területekre is igaz volna. Ha a kormány egy részvénytársaságot működtetne, akkor lehetne gondolkozni, de az a pechje, hogy országot kellene működtetni, amelynek van kulturális része is. Ez nem hasonlítható össze azokkal a hatékonysági mutatókkal, amelyeket egy részvénytársaságban hasznossági elv alapján lehet érvényesíteni.
Azonban a kormánybiztos által elmondottak mégis valamifajta reményt adnak arra, hogy jó irányba el lehet menni, és ezért amikor javasolta a tematikus tárgyalási módot, azt gondolom, ebből kellene kiindulni, nem pedig a kormányhatározat végrehajtásából. A tematikus tárgyalás kapcsán öt szintet tetszett említeni. Szeretném tisztelettel kérni egy hatodik szintre is, a parlament ellenőrzési szerepét is figyelembe kellene venni, talán a parlament kulturális bizottságát ne tessék kihagyni ebből az egyeztetési mechanizmusból. Azt gondolom, értelmesen valóban úgy lehetne tárgyalni, hogy egy adott területen témánként, tematikusan a bizottsághoz visszahozva, a háttéranyagokat megküldve, az intézményeknek előre megküldve. Ebből még értelmes dolog is kijöhetne. Zárójelben szeretném megjegyezni, nemcsak a kulturális területen, de talán más területen is bölcsen járna el a kormány, ha például az Állami Számvevőszék jelentését nem egy asztalra tenné le, talán az Állami Számvevőszék jelentéseiből kiindulva egy adott vizsgált területen valamifajta cselekvési sorozat is következne. Ezért van az Állami Számvevőszék, bár ezt csak elméletileg tudjuk, gyakorlati jelentősége az általa leírt jelentéseknek eddig nem volt. Tehát ha valahol át kell alakítani, azt gondolom, lehet hatékonyságot vizsgálni.
Azt gondolom, ha ez az alapvető szándék és a politikai pártoktól függetlenül úgy érzem, most az alapvető szándék kialakult, tudniillik az egy nagyon szép dolog, hogy egyeztetési mechanizmusokat, egyeztetéseket tetszenek tartani, beszélőviszonyban tetszenek lenni az intézmények vezetőivel, köszönjük szépen, de azt gondolom, megint az a kérdés, hogy miről tárgyalnak. Ha az a tárgyalás tematikája, hogy a kormányhatározat végrehajtása, akkor körülbelül, mint a Svejkben a KUK-s hadsereg: sorban, visszapofázás nincs - majd a Pénzügyminisztérium megmondja, hogy miről tárgyalunk.
Eljutottunk egy olyan időszakba, hiszen szeptember közepét írjuk, amikor értelmesen úgy lehet tárgyalni, hogy nemcsak tematikusan megfogalmazom egy adott területen, hanem azonnal mellérakom a költségvetési tervezetet. Akkor kiderül, hogy megint elhallgatjuk az igazság némely részletét, vagy pedig már a következő évi költségvetésben eldöntött dolog, mert kényszerpályára állítanak minket - dologi kiadások növekedése, gázáremelés stb. Nem tudom, hogy ez bármifajta módon az intézményeknél létezik-e, vagy hogyan fogják kezelni. Ha a költségvetési törvénnyel együtt tárgyaljuk, akkor kiderül az igazság - tulajdonképpen vagy egy színjátéknak vagyunk része ebben az egyeztetési mechanizmusban, amit a Pénzügyminisztérium már úgyis eldöntött, vagy pedig ténylegesen egy hosszabb távú államháztartási reformban próbálunk gondolkodni egy adott területen. Tudniillik az államháztartási reform azt jelenti, hogy az állam áttér a feladatfinanszírozásra az intézményfinanszírozás helyett. Akkor viszont az államnak kötelessége meghatározni a feladatot. Ne tessék szemérmeskedni: ha azt tetszik mondani, hogy a kultúra bizonyos területére nincs szükségünk, vagy az önkormányzatoknak átadjuk, tessenek kimondani, hogy ezt a feladatot nem kívánjuk. Akkor ki kell mondani! Ez a tiszta beszéd, nem pedig lárifári, majd ezt összevonjuk azzal, szépen leírjuk, és hajtsátok végre.
Nagyon világosan meg kell határozni a feladatokat. Ha nincsenek meghatározva, akkor persze nagyon nehéz érvelni, nagyon nehéz intézményi érdekeket védeni, mindenkinek kötelessége a saját intézménye érdekeit védeni. Nagyon nehéz egyezségre jutni olyan kérdésekben, ahol nem találjuk meg a közös pontot. Mindenekelőtt az kell a tematikus tárgyalás esetén is, mindig egy adott esetben el kell mondani, hogy ez az állami feladat. Ha ez az állami feladat, az állam milyen módon kívánja megoldani. Akkor pedig nagyon nehéz pénzügyi szemlélettel hatékonyságot mérni, mert ha valami állami feladat, akkor világos, hogy az oktatás és a kultúra területén nagyon nehéz, csak egy olyan ember tud hatékonyságot mérni, aki nemzedékről nemzedékre gondolkodik, akinek van valami történelmi távlata, vagy van valami történelmi tudata. Ellenkező esetben pedig azt gondolom, vagy a részvénytársasági logikával gondolkozunk, vagy egy más logikával.
Azt a javaslatot támogatom - amelyben úgy tűnik, egyetértés mutatkozik -, hogy az egyeztetési mechanizmusba a kulturális bizottságot oly módon vonják be, hogy tematikusan történjék a tárgyalás, a következő évi költségvetést mellé téve. Akkor látjuk, hogy mennyire reális az, amiről tárgyalunk, akár hetenkénti ülésezéssel, előkészítve az üléseket, tehát tematikusan tárgyaljuk tovább. Akkor ellenzékiként is azt mondom, hogy készek vagyunk arra, hogy értelmes, megfontolt, világos és nem elmismásolt, elkent dolgokban jussunk egyezségre. De akkor világosan meg kell fogalmazni a célokat. Elnézést kérek, kormányhatározatot tetszett említeni - hát, öt másik hasonlót tudnék felsorolni, amely a gazdasági társasági törvényt tekintve semmivel nincs összhangban, de még a közalapítványok megszüntetését tekintve sincs összhangban. Úgy tűnik, mintha a jobb kéz nem tudná, mit csinál a bal kéz. Aki jogrendben gondolkodik, egy ilyen határozatot nem írhatott volna le. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alexa képviselő úr következik.
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Szeretettel köszöntöm a megjelenteket, Alexa György vagyok.
Jánosi György frakciótársam hozzászólásából kiderült, hogy magunk is kritikusan szemléljük a kormányhatározatot, és kétségkívül az elhangzottak alapján mondhatom, hogy vannak átfedések az ellenzéki képviselőtársaim által megfogalmazott vélemények és a mi véleményünk között, de azt gondolom, hogy vannak hangsúlybeli eltérések is.
A magam részéről úgy vélem, hogy a kormányhatározat szemére leginkább azt lehet hányni, hogy egy kicsit ellene hat annak a modernizációs folyamatnak, aminek ezen a területen egyébként, úgy vélem, le kell játszódnia. Egyébként egy költségvetési racionalizálás erre nyilvánvalóan adhat egyfajta kiindulópontot, de nem szerencsés, ha mondjuk lényegtelenné válik az, hogy az átalakítandó szervezetek szakmaisága hogyan játszik szerepet a későbbiekben, nem felel-e meg egy átalakítás jobban a XXI. századnak és a többi. Ezek a szempontok ilyenkor elvesződnek, a kommunikációban mindenképpen, pedig úgy véljük vagy úgy vélem, hogy ezeknek az átalakításoknak ezt a célt is kell szolgálnia. Nem lenne helyes, ha kizárólag csak fiskális szempontokról beszélnénk. Úgy vélem, hogy a minisztérium által folytatott egyeztetési folyamatok is azt célozzák, hogy hatékonyabb, de egyébként szakmaiságában jobban működő intézményi hálózat jöjjön létre.
Egyébként ilyenfajta tabula rasát akkor is kell néha csinálni, amikor egyébként ezt államháztartási hiány vagy költségvetési szempontok nem indokolják, hiszen jól tudjuk, hogy politikai és más típusú döntések egymásra rakódnak az évek folyamán, új szervezetek jönnek létre, úgy alakulnak ki párhuzamosságok egyébként, hogy a törvényhozók vagy akár maguk a szervezetet, intézményhálózatot működtetők észre sem veszik ezt a napi gyakorlatukban. Tehát ezek áttekintése egyébként célszerű, és azt gondolom, hogy ténykérdés, hogy egy ilyen költségvetési helyzet ad erre apropót. De én azt szeretném kérni ellenzéki képviselőtársaimtól is és egyébként maguktól az intézményektől is, amelyek nyilvánvalóan bizalmatlanul, gyanakodva szemlélhetnek mindenfajta olyan kezdeményezést, ami az ő hatásköreiket, az ő funkcióikat, az ő feladataikat is érinti, hogy érezzék talán azt a szándékot is, hogy egyébként egy majdani jobb működés is lehetséges lehet még attól, hogy egyébként egy költségvetési racionalizálás is gerjeszti ezeket a folyamatokat.
Egyébként azért az elhangzottakkal kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy igen, nyilvánvalóan a kultúrában egy az egyben részvénytársasági logikát nem célszerű alkalmazni, de úgy vélem, hogy minden állami támogatásból élő intézménynek, szervezetnek és azoknak, akik az állam pénzét költik, amely igazából az adófizetők pénze, nem szabad elfeledkezni arról, hogy ők az első számú felelősök azért, hogy az adófizetők pénze racionálisan legyen elköltve. És ebben bizony már keverednek racionális logikák is, ebben bizony időnként nem is baj, hogyha megjelennek vállalkozói szemléletek, mert egyébként tudjuk nagyon jól, hogy a kultúra területén a szűkösség és a pazarlás egyaránt megtalálható.
Ellenzéki képviselőtársaimat megértem, hogy bizalmatlanul szemlélik a minisztérium munkáját, de úgy vélem, azzal azért nem érthetek egyet, hogy a bizottságnak kellene átvenni a minisztérium feladatát. Tehát ilyen értelemben valamifajta tematikus, operatív bizottsági üléssorozatot én a magam részéről nem látnék sem helyesnek, sem támogatandónak, amellett, hogy a bizottság ellenőrzési képességének nem szabad sérülnie. Én egyébként nagyon örültem annak, hogy Halász képviselőtársam kezdeményezte ezt az ülést. Egyébként az ülés igénye közöttünk is megfogalmazódott, megelőzött bennünket egy picit, jól tette, hálás vagyok érte, de továbbra sem gondolom azt, hogy nekünk valamifajta miniszteriális intézményként kellene működnünk. Éppen ezért úgy vélem, hogy az, amit Jánosi képviselő úr e tárgykörben mondott, hogy a minisztérium még jöjjön vissza egyébként munkája végeztével egy alapos tájékoztatásra, számomra kielégítő.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tellér képviselő úr!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Miután az eddig elhangzottakból egy erőteljes konszenzus látszik kirajzolódni, én nem kívánom most újra végigjárni azokat a gondolati lépéseket, amelyek itt korábban elhangzottak.
Egyedül két kérdéshez szeretnék hozzászólni. Az egyik a hatékonyság kérdése. Itt újra és újra felmerül, hogy hatékonyság és szakmaiság vagy hatékonyság és a feladatok jobb ellátása. Itt tisztelettel megfontolásra ajánlom a következő összefüggést: egy kulturális intézmény hatékonyságáról kétféle szempontból beszélhetünk - ezt körülbelül Lukács képviselő úr el is mondta -, az egyik szempont az, hogy az igazgatás tárgyát képező kulturális területet milyen jól sikerül igazgatni, tehát az intézmény a kulturális igazgatási feladatának milyen jól tud eleget tenni. Szerintem ez a hatékonyság fő kérdése. Egy másik kérdés a gazdasági hatékonyság, hogy tudniillik a feladatokat hány személy, milyen költségekkel, milyen módon látja el. Az a helyzet, hogy itt az "és" kötőszó hangsúlyozása nem mindig indokolt, mert időnként kiderülhet, hogyha megvizsgálunk egy-egy kulturális intézményt, hogy az vajon a kulturális igazgatási feladatának jól tesz-e eleget, tehát hatékony-e, akkor kiderülhet, hogy a hatékonyság javítása a gazdasági-pénzügyi hatékonyságot másképpen érinti. Semmiképpen sem úgy, hogy ott költséget lehet megtakarítani, esetleg költséget kell növelni. Ez a kérdés külön felmerül - és itt föl is vetették már - az átszervezéskor: az átszervezések általában rövid távon mindig sokkal többe kerülnek, mint amennyi megtakarítás remélhető belőlük.
Ezeket a szempontokat szerintem mindenféleképpen mérlegelni kéne, ajánlom mérlegelésre, hogy ezt a kétféle hatékonysági szempontot egymástól függetlenül kell vizsgálni, és el kell fogadni, ha - mondjuk így - az intézményi működésnek a kulturális igazgatásra való hatásában a hatékonyságnövelés költségnövekedéssel jár a másik oldalon.
Egyetértek azokkal a megszólalásokkal, amelyek itt elhangzottak. Egyetlen olyan következményre szeretném felhívni a figyelmet, ami eddig nem kapott hangsúlyt vagy talán föl sem vetődött, ez pedig a következő: amikor a magántőke beszáll a kultúrába, akkor a magántőke pénzből több pénzt szeretne csinálni. A pénzből több pénz csinálás lehetséges kulturális témákon keresztül, de a profitszempont a kulturális témák kiválasztását és feldolgozásának a módját döntően befolyásolja.
Vegyük példának a televíziózást, a közszolgálati televízió és a kereskedelmi televízió szempontjait! A kereskedelmi televízió úgy éri el kulturális tartalmak segítségével a pénzből több pénz csinálást, hogy azokat a kulturális tartalmakat egy bizonyos válogatásnak és egy bizonyos feldolgozási stílusnak megfelelően közvetíti. A válogatás és a feldolgozás az ingerjelleg erősítése irányában működik: verekedés, erőszak, szexualitás, zuhanásélmény, hatalomgyakorlás élmény, misztikum és így tovább, és így tovább, ezek azok a nézőcsalogató, nézővonzó tartalmak, amelyek sokakat vonzanak, és ezért a mellé tett reklámért jó sokat lehet kérni, mert nagy nézettségű televízióról van szó. A kereskedelmi televíziók így működnek. Az, hogy a közszolgálati televízió is lassanként ebbe az irányba csúszott el, nem azért van, mert a közszolgálatinak is így kell működnie, hanem azért, mert a közszolgálati is rá van szorítva reklámbevételek produkálására, és reklámbevételt így lehet csinálni, különösen hogyha egy gátlástalan verseny alakul ki ebben a kérdésben.
Ez a modell más, a kulturális területre bevont tőke működésére vonatkozóan is paradigmatikus, tehát példa jellegű. Így működik a tőke a kulturális területen. Nagyon kevés az a hely, ahol a helyi viszonyok között a helyi közösség ellenőrzése olyan mértékű, hogy a tőke ilyen típusú önszaporítása elé valamilyen közösségi kontrollt, akadályt tud állítani. Az országos szintek semmiképpen sem ilyenek. Ha ilyenek volnának, akkor a közszolgálati televízió tartalmi világa nem csúszott volna el a kereskedelmi televíziók felé. Minden olyan propozíció mögött, hogy magántőkét kell bevonni a kultúra finanszírozásába, az a veszély áll fenn, vagy inkább az a valószínűség áll fenn, hogy az illető terület kulturális tartalmai ennek a bizonyos válogatási és feldolgozási érdeknek az erőterébe kerülnek bele.
Ha megnézzük a jelen helyzetet országosan, akkor a következőt látjuk. Eddig a kereskedelemi televíziók mindenféle támogatást megkaptak. Tavaly nyáron a kereskedelemi televíziók műsorszolgáltatási szerződését változatlan feltétellel meghosszabbították. Ez a változatlan feltétellel való meghosszabbítás rejtett módon azt is jelenti, hogy miután 2012-ben járnak le ezek a szerződések, a digitális átállást pedig 2012-ben kell megcsinálni, ha ott a szerződéshosszabbítás révén szerzett jogok még fennállnak és ütköznek a digitális bevezetéssel, akkor valamilyen módon vissza kell vásárolni a frekvenciát az illető kereskedelmi médiumoktól. Vagyis most egy olyan ajándékot kaptak, amelybe egy későbbi fizetési ígéret is bele van csomagolva. Ezzel nem akarok foglalkozni.
Azzal a részével akarok foglalkozni, hogy a kultúrának egy bizonyos súlypontja elkezd áthelyeződni a magántőke által működtetett kulturális folyamatok irányába, miközben - most jövök oda, ahol a mostani kormányhatározat van - ez a kormányhatározat pedig az alapvetően financiális megvonási szempontjaival minden közszolgálati területen inkább a zsugorítást és ennek következtében a feladatellátás zsugorítását jelenti. Az a bizonyos hatékonyság, amelyről az elején beszéltem, azt is jelenti, hogy egyes kulturális területek működése, finanszírozása és ennek következtében az ott képződő tartalmak terjesztési intenzitása, a társadalomra való ráhatás intenzitása erősen függ ezen intézmények jóságától, ha úgy tetszik, intézményi hatékonyságától, a bennük lévő finanszírozási lehetőségektől, ott egy folyamatos zsugorodást lehet látni. E zsugorodásnak jelentős állomását képezi e kormányhatározat végrehajtása, miközben a másik oldalon egy folyamatos bővülés következik be.
Azért tartom nagyon fontosnak felhívni a figyelmünket erre, mert nem tudom, hogy a kormány szándékosan akarja-e ezt a hangsúlyeltolódást, vagy nem akarja szándékosan, de hogy de facto csinálja, ez mindenféleképpen evidens tény. Ha a kormány nem akarja, akkor ne csinálja, tisztelettel felhívom erre a figyelmet, ha pedig a kormány ezt akarja csinálni, akkor nagyon nagy baj van, és akkor az Országgyűlésnek ezzel a fajta törekvéssel szemben megítélésem szerint fel kell lépni. Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak jelzem, hogy nem minden vitát kell a bizottság ülésén lefolytatni. Én magam sok mindennel nem értek egyet, amit a képviselő úr elmondott. Most azonban meglehetősen konkrét tárgya van a bizottsági ülésnek. A televízió, a kereskedelmi, nem kereskedelmi televízióügyek mechanizmusát tekintve én magam nem értek egyet azzal, hogy minden szponzorálási tevékenységre nézve analógnak tekintsük. Van nem direkt kereskedelmi tevékenysége is a magántőkének. Sok példát lehetne felhozni, amikor az a tevékenység, amit a képviselő úr a kereskedelmi televízió kapcsán írt le, nem érhető tetten, mert van olyan, hogy jótékonykodni akar a tőke, áttételesen kíván önmagának presztízsnövelő hírnevet szerezni - de nem mennék bele ennek az ügynek a részleteibe. Azt kérném a képviselőtársaktól, hogy igyekezzünk a közelebbi tárgynál maradni, különösen azért, mert jócskán lesz még alkalmunk, ha tetszik, teoretikusabb kérdéseket megvitatni médiaügyekben is.
Gyimesi képviselő úr kért szót. Megadom a szót a képviselő úrnak.
DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon röviden az előttem szóló szocialista képviselőtársam mondandójára reflektálva szeretném elmondani, hogy senki nem akarja átvenni a minisztérium feladatkörét, főleg nem a kulturális bizottság. Úgy gondolom, alapvető szereptévesztés van, ha egy minisztérium a bizottság kérésére nem hoz írásos előterjesztést, nem hoz előkészítő anyagot. Ezt természetesen módon elvárja a saját presztízse és a minisztérium presztízse miatt is a bizottság, hogy ilyen többet ne forduljon elő.
Ugyanakkor Jánosi György gondolataival értek egyet, hogy bizony most az a feladat, hogy a kormányhatározat előtt meg nem történt tárgyalásokat folytassa le a minisztérium, a tárgyalások nyomán egy előkészítő anyag érkezzen a kormány elé, a kormány dolgozza át ezt a kormányhatározatot. Mi elvárjuk, mint egy jól működő demokráciában, hogy a kulturális bizottság erről véleményt nyilvánítson, és ennek ismeretében kerüljön a döntéshozók elé, hogy esetleg a kormányhatározat véglegesítése.
Úgy gondolom, Pető Ivánnak van igaza abban, hogy az intézményrendszer átalakításának ügyét kompromittáljuk, ha ezeket a játékszabályokat nem betartva hozunk határozatot vagy asszisztálunk egy megszülető határozat végrehajtásához. Teljes mértékben egyetértek azokkal, akik arra hívták fel a figyelmet, hogy nagy megtakarítás a kulturális ágazatból nem várható. Mindig a sor végén állt a kultúra az elmúlt évtizedekben. Az alapelv, azt hiszem, helyeselhető. Ha van racionálisabb működésre lehetőség, akkor ezt keressük meg, de ne úgy, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük. Az alapelvekből, amelyek mentén a nemzeti kulturális intézményhálózat működik, ne engedjünk, főleg abban az időszakban ne, amikor néhány esztendeje büszkék voltunk arra, hogy legalább tíz városunk képes volt az Európa kulturális fővárosa címre pályázni. Ebben az időszakban vétek lenne a saját megcsonkításunkhoz asszisztálni. Keressük meg a megtakarítás lehetséges formáit, de csak az ésszerűség és a demokratikus játékszabályok megtartása mellett. Az előttem szólók javaslataival maximálisan egyetértek és támogatom. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Több hozzászólásra jelentkezőt nem látok. Annak a ténynek az ismeretében adom meg az államtitkár asszonynak a szót, hogy abban konszenzus van, hogy az üggyel magával foglalkozzon a bizottság az érdemi döntés előtt. A részletek vonatkozásában, hogy milyen módon, azt majd nyilván később kidolgozzuk, magyarul nem lezárom az ügyet azzal, hogy az államtitkár asszonynak megadom a szót, hanem most csak egy állomáshoz érkeztünk el az ügy tárgyalása kapcsán.
Tessék parancsolni!
DR. SCHNEIDER MÁRTA, az Oktatási és Kulturális Minisztérium kulturális szakállamtitkára: Köszönöm szépen. Miután a legtöbb esetben a képviselő urak véleményt mondtak, megpróbálnék ezekre reagálni, illetve ahol konkrét kérdés, kérés volt, arra is konkrétan reagálni.
Jánosi György képviselő úr javaslatára az előzetes bevezetőben: természetesen a minisztérium készen áll arra, hogy a következő fázisban is itt, a kulturális bizottság előtt beszámoljon a végrehajtás módjáról.
A véleményéhez pedig csak annyit tennék hozzá, hogy a kormányhatározat az államigazgatásban dolgozók számára természetesen kötelező érvényű. Szeretném leszögezni, hogy a kormányhatározatot végrehajtjuk, de lehetőségünk van arra, hogy szakmai javaslatainkat, módosító javaslatainkat a kormány elé tárjuk, és kellő megalapozottsággal, azt gondolom, racionális döntéseket tudunk hozni. Éppen ezért még fokozottabb a felelősségünk, és azt gondolom, hogy fokozottabb a szakmai felelősségünk ebben a kérdésben.
Halász képviselő úrnak: természetesen azok az előkészítő munkaanyagok a minisztériumban rendelkezésre állnak, a képviselő úr minden olyat megkap, amit a törvények lehetővé tesznek és előírnak, úgyhogy a következő napokban akkor gondoskodunk erről. (Halász János: Köszönöm szépen.) Szeretném jelezni, hogy döntést megfogalmazó anyag nincs, munkaanyagok vannak, amelyeket leginkább a szakterületi főosztályok állítottak össze.
Az egyensúlyi helyzetről, a hatástanulmányokról, a költségvetési számításokról, a megtakarításokról, a pénzügyi vonzatról szólt a képviselő úr, az egyszeri kiadásról, illetve a hosszú távú megtakarításról. Ezek azok a kérdések, amelyeket a jelen tárgyalási fázisban és előkészítő fázisban a minisztérium a szakmai szervezetekkel együtt vizsgál. Véleményem szerint döntési helyzetben akkor vagyunk, hogyha van egy szakmai megoldás, és a szakmai megoldás mellé lehet tenni az adatokat, a számokat, a számításokat és a vizsgálatokat, ez a kettő együttesen adja majd a döntés lehetőségét. Mint mondtam, ezek azok a munkálatok, amelyek jelen pillanatban folynak a minisztériumban.
A nemzeti intézményi kör, illetve azon intézmények kapcsán, amelyek bizonyos feladatait gesztori intézmény látja el, szeretném leszögezni, hogy ez a két dolog elválik egymástól, nincs összefüggés aközött, hogy nemzeti kulturális intézmények vannak, lesznek, és reméljük, hogy egyszer majd törvényben megalkotjuk ennek a jogszabályi hátterét, és nincs összefüggés aközött, hogy vannak bizonyos feladatok, bizonyos, minden intézményben, múzeumban egyformán jelentkező feladatok, amelyeket hatékonyabb, célszerűbb egy intézményből, egy szervezeti egységből ellátni. Példaként: azt gondolom, hogy ha a Szépművészeti Múzeumnak arra van szüksége, hogy a karbantartási munkáit ne a Pista bácsi vagy a Józsi bácsi végezze el, hanem ezt meg tudja rendelni, meg tudja egy cégtől rendelni, egy intézménytől, és ha számára ez hatékonyabb, hasznosabb és költségtakarékosabb, akkor ezt megteheti. Nincs összefüggés e tekintetben az intézmény profiljához vagy a nagyságához mérten.
Ami gondot okozhat, és a képviselő úr is úgy fogalmazott, hogy megneveztük azt, hogy kik ki alá tartoznak, tehát mely intézmény tartozik mely intézmény alá, én megint itt szeretném leszögezni: szó sincs ilyenről, a gesztorálási tevékenység nem jelenti azt, hogy bármely intézmény bármely más intézmény alá vagy fölé tartozna. Ez egyszerűen egy feladatellátási, szervezeti, szervezési ügy, ami egyébként nem ismeretlen nemcsak a kulturális területen, hanem természetesen egyéb államigazgatási vagy éppen piackonform területen sem. Az intézmények, amelyeknek bizonyos funkcióit egy intézményből lehet ellátni, szakmai önállósága, jogi önállósága, gazdálkodási önállósága természetesen megmarad, ez nem kétséges és nem is volt soha kétséges.
A törvénymódosításokat említette a képviselő úr. Azt gondolom, hogy talán nem az az igazi kérdés, hogy mit fogunk csinálni majd a filmtörvénnyel, ha az összevonás megtörténik, hanem az a kérdés, hogy az összevonás esetében a két feladat, a két ügy jól fog-e működni. Ez a kérdés. Ebben az esetben, ha elvégeztük ezt a feladatot és ebben megállapodtunk, akkor azt gondolom, hogy a dolog technikai kérdés. Sok-sok törvényt módosítottunk és fogunk módosítani az elkövetkezendőkben is, de törvénymódosítás előtt mindig be kell hozni a szakmai döntést. Egyébként a miniszteri biztos asszony éppen az előbb kigyűjtötte nekem, hogy eddigi összeállítások szerint öt törvényt kellene módosítanunk, nyolc kormányhatározatot, hét kormányrendeletet és bizonyos új törvényalkotással is élni szeretnénk, tehát lesz törvényalkotási, jogszabály-alkotási munka is.
Az elnök úr kérdésére, illetve véleményére is csak azt tudom mondani, hogy a kormányhatározatot végrehajtjuk úgy, hogy javaslatot fogunk tenni az általunk szükségesnek tartott módosításokra.
Lukács Tamás képviselő úr fölvetette, hogy legyen a hatodik egyeztetési szint a parlament, a kulturális bizottság. Én még egyszer mondom: minden esetben rendelkezésre áll a minisztérium, ha a kulturális bizottság ilyen típusú megkereséssel él.
Alexa képviselő úrral csak mélységesen egyetérteni tudok az ügyben, hogy függetlenül a bizonyos költségvetési helyzetektől, az intézményrendszernek folyamatos átalakulásra, folyamatos változásra van szüksége. Ez nem azt jelenti, hogy semmi nem stabil, hanem ez azt jelenti véleményem szerint, hogy mindig felkészül a következő és a következő kérdésekre.
A hatékonyság számomra, amit Tellér képviselő úr mondott, pedig egyértelműen azt jelenti, hogy minden körülmények között a működőképességet kell fenntartani és ezt kell elérni az intézményrendszernek. Ez az, amit tulajdonképpen a kormányhatározat is célul tűz ki, ehhez kell nekünk hozzátenni a megvalósítás konkrét formáit is.
Gyimesi képviselő úr is a racionális megoldásokat várja tőlünk - igyekezni fogunk ezeket a megoldásokat az érintettekkel együtt megalkotni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem akkor, nem megismételve a korábbi hibát, hogy a miniszteri biztos asszony kíván-e szólni.
DR. FARKAS KATALIN, az Oktatási és Kulturális Minisztérium miniszteri biztosa: Nem, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Nem feladatom értékelni a ma délelőtti ülést, de azt gondolom, hogy ha van értelme, közvetlenül tapasztalható értelme egy bizottsági ülésnek, akkor ennek most volt. Ebben tehát, úgy tűnik, konszenzus van a képviselők között, remélem, az intézmények vezetői is úgy látják, hogy előmozdítottunk egy ügyet. Legközelebb, ha ugyanezzel a témával foglalkozunk, akkor ilyen vagy olyan formában, de szívesen látjuk az érintetteket, azt pedig majd tisztázzuk, hogy milyen státusszal, tehát hogy akkor is hallgatóságként vagy pedig szót is kapnak, nyilván ez attól függ, hogy milyen módon kerül a bizottság elé az ügy. Köszönjük szépen, hogy jelen voltak. Köszönjük szépen a tájékoztatást.
A bizottsági ülés folytatódik, tehát a képviselőktől nem búcsúzom, jobban mondva az alelnök úr javaslatára egy rövid szünetet tartunk, és mondjuk tíz perc múlva folytatjuk a bizottság ülését, tehát egy órakor.
(Szünet: 12.48 - 13.01 óra)
Javaslat albizottságok létrehozására
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a bizottsági ülést. Jeleztem az úgynevezett "Egyebek" napirendi pontra tett javaslatnál, hogy két javaslat érkezett albizottság megalakítására. Az egyik elhangzott emlékezetem szerint az előző bizottsági ülésen, Jánosi alelnök úr javasolta, hogy média albizottság alakuljon. Az MSZP megtette a személyi javaslatait is. A Fidesz a személyi javaslatait nem tette meg, illetve a két kisebb parlamenti párt esetében nem lehet tovább differenciálni a személyi javaslatokat, mert adott, hogy egy-egy tag legyen az albizottságban. Tehát összeállna ebből az albizottság. Az albizottsági elnökség az MSZP-t illetné a javaslat szerint, Jánosi György lenne az albizottság elnöke.
További javaslat érkezett kulturális vidékfejlesztési albizottságra. Informálisan vita alakult ki, hogy ki legyen az albizottság elnöke. Végül is a két nagy parlamenti párt megállapodott a vita elkerülése érdekében, hogy a Fidesz adja az albizottsági elnököt. A személyek megnevezése ráér később, ha nincsenek a pártok felkészülve arra, hogy megnevezzék az embereket. De nincs is jelentősége, hiszen mindenkinek szuverén joga megnevezni a tagokat, csak adminisztrálni kell.
A bizottságnak abban kell határoznia, hogy ebben a felállásban elfogadja-e a két albizottságot, tehát a média albizottságot Jánosi György, MSZP által delegált albizottsági elnökkel, illetve a vidékfejlesztési albizottságot a Fidesz által delegált albizottsági elnökkel.
Erről kell dönteni egyetlen szavazással, ha egyetértés van. (Halász János jelentkezik.) Halász alelnök úr kért szót.
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak hogy gyorsítsuk a dolgot: a Magyar Szocialista Párt név szerinti javaslatokat is tett, és ha mi is megtesszük, tekintve az összetételt a többi frakciónál, akkor adott lesz a bizottság név szerint is, és akkor akár össze is lehet hívni. Én ezért meg is tenném a név szerinti javaslatainkat. A média albizottságba javasolnánk Cser-Palkovics Andrást és Tellér Gyulát. A kulturális vidékfejlesztési albizottságba pedig javasoljuk Gyimesi Endrét és Halász Jánost, ez utóbbit elnöknek.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Lukács képviselő urat távollétében kooptáljuk (Derültség.), mint a Kereszténydemokrata Párt egyetlen bizottsági tagját, illetve nálam is hasonló a helyzet. A másik albizottságban ugyanez a helyzet a két kisebbik párt részéről. Az MSZP írásban is megadta a kulturális vidékfejlesztési albizottsági tagok nevét: Alföldi Albert, Fedor Vilmos és Halmai Gáborné. A média albizottságban, ahogy említettem, Jánosi György az albizottsági elnök; Alexa György és Lukács Zoltán az MSZP által jelölt tagok. Elhangzottak a nevek. A nevek ismeretében a plenáris ülésen a bizottsági kiegészítésekről szoktunk szavazni.
Szavazás albizottságok megalakításáról
Kérem a kulturális bizottság tagjait, hogy ha nincs több észrevétel, szavazzunk a két albizottság megalakításáról. (Szavazás.) A bizottság jelenlévő tagjai egyhangúlag döntöttek a két albizottság megalakulásáról, tehát az albizottságok megalakultak.
Még tételesen ugyan nem hangzott el a napirend elfogadásakor, de Gulyás képviselő úr tett javaslatot. Nem nekem mondta, hanem Halász alelnök úr közvetítésével jutott el hozzám, hogy mivel az Operaház ügyében kezdeményezett bizottsági meghallgatást elnapoltuk, személyi változások ismeretében, aktuálisnak tartja, ezért októberben tartsuk meg ezt a bizottsági ülést. A konkrét napra nyilván a képviselő úr megteszi a javaslatot. A parlamenti ülésrend, illetve a bizottsági ülésrend ismeretében és annak ismeretében, hogy egy ilyen bizottsági ülés előkészítése némileg időigényes, majd informális keretek között nyilván ki lehet jelölni ezt a napot vagy napokat, amelyeken bizottsági ülést kívánunk tartani. Ha ez így megfelel, akkor köszönjük szépen a megjelenést.
DR. VITÁNYI IVÁN (MSZP): Most már egész évben így lesz, hogy egyhangúlag szavazunk? (Derültség.)
ELNÖK: A képviselő úrnak tudok néhány ötletet adni, hogy milyen olyan témák vannak, amelyekben nem fogunk egyhangúlag szavazni, de ezért jövő hétre nem javaslok bizottsági ülést.
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Lesznek jó javaslataink... (Derültség.)
ELNÖK: Hogy mikor tartunk bizottsági ülést, azt ebben a pillanatban még korai lenne jelezni. Ami a parlament napirendjén szerepel 18-án, 19-én, ebben az ügyben még nem volt házbizottsági ülés, és a tárgyalás formája, ha jól értem a pillanatnyi helyzetet, nem kíván bizottsági előkészítést, mert nem várható parlamenti határozat. Majd csak az október 9-i nappal kezdődő plenáris ülés előtt aktuális áttekinteni. Akkor a zárszámadás lesz, a tavalyi költségvetés zárszámadását a bizottságnak meg kell tárgyalnia. Tehát akkor mindenképpen lesz bizottsági ülés.
Köszönjük szépen a megjelenést. A bizottsági ülés véget ért, azonban még nem hivatalosan, ha jól értem, a mellettem ülők megnyilatkoznának. A bizottsági ülést ezennel bezárom. Őszintén mondom, ez nem formális dolog, köszönjük szépen, hogy kezdeményezte Halász alelnök úr ezt a témát napirendre venni, és nem az én szavaim igazolják, hanem a tények, hogy hasznos volt, hogy ezekről az ügyekről tárgyalhattunk.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 08 perc)
|
|
Dr. Pető Iván |
Jegyzőkönyvvezetők: Farkas Cecília és Vicai Erika