KORB/18/2009.
(KORB/107/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Környezetvédelmi bizottságának
2009. június 9-én, kedden, 13 órakor
a Képviselői Irodaház V/562. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Dr. Rétvári Bence ügyrendi javaslata az 1. napirendi ponthoz *
Vita az ügyrendi indítványról *
Döntés az ügyrendi indítványról *
Katona Kálmán (MDF) képviselő által "Új kultúra a szén-dioxid-kereskedelemben?" címmel I/6383. számon benyújtott interpelláció tárgyalása *
Katona Kálmán szóbeli kiegészítése *
Kling István szóbeli kiegészítése *
Dr. Dióssy László szóbeli kiegészítése *
Bizottsági javaslat megtárgyalása *
Döntés a bizottsági javaslat elfogadásáról *
A nemzeti vízvagyon privatizációjának megakadályozása érdekében az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9712. szám) (Dr. Fónagy János és Ékes József (Fidesz) képviselők önálló indítványa)
(Módosító javaslatok megvitatása) *
Dr. Fónagy János szóbeli kiegészítése *
A közbiztonság és a közrend védelmében, illetve fenntartásában közreműködő szervezetekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9555. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatályba lépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/9354. szám)
(A bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: Az éghajlatvédelmi kerettörvény előkésztéséről szóló határozati javaslat (H/9812. szám) (Tóbiás József (MSZP), Ékes József (Fidesz), dr. Nagy Andor (KDNP), Velkey Gábor (SZDSZ) és Katona Kálmán (független) képviselők önálló indítványa) *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről *
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9194. szám)
(Szirbik Imre (MSZP), Farkas Sándor (Fidesz), Bedő Tamás és dr. Balogh László (MSZP) képviselők önálló indítványa) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
Tájékoztató az Észak-magyarországi Regionális Környezetügyi Tanács megalakulásáról és tevékenységéről *
Dr. Kecskeméti Sándor szóbeli kiegészítése *
Dr. Kecskeméti Sándor válasza *
Elnököl: Dr. Nagy Andor (KDNP), a bizottság elnöke
Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke
Turi-Kovács Béla (Fidesz), a bizottság alelnöke
Fetser János (MSZP)
Gyárfás Ildikó (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Balogh József (Fidesz)
Fehérvári Tamás (Fidesz)
Fülöp István (Fidesz)
Dr. Rétvári Bence (KDNP)
Katona Kálmán (független)
Helyettesítési megbízást adott
Kling István államtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Dióssy László környezetgazdasági szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Baranyi Bertold főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Dr. Szalai Krisztina (Pénzügyminisztérium)
Dr. Fónagy János (Fidesz)
Dr. Kecskeméti Sándor elnök (Észak-magyarországi Környezetügyi Tanács)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 08 perc)
DR. NAGY ANDOR (KDNP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, valamint megjelent vendégeinket, államtitkár urakat, munkatársakat, a sajtó képviselőit.
Bár Orosz Sándor alelnök urat még várjuk, de elkezdjük az ülést, mert úgy tudom, itt van, de nem tudom, hogy most hová ment ki, menet közben biztosan visszajön.
Megállapítom, hogy a bizottsági ülésünk határozatképes, jelen van tizenhárom fő, helyettesítéssel pedig tizenhat szavazat.
A napirendi pontokat előzetesen kiosztottuk. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a napirendi pontokkal kapcsolatban van-e valakinek észrevétele. (Jelentkezésre:) Tessék, Bence!
Dr. Rétvári Bence ügyrendi javaslata az 1. napirendi ponthoz
DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen. Annyi észrevételem lenne, hogy itt végigtekintettem a megjelentek során, és az 1. napirendi pontnál, az interpellációra adandó válasznál nyilvánvalóan Szabó miniszter urat vártuk volna, hogy ő referál erről a kérdésről nekünk, aki államtitkár urat küldte maga helyett láthatóan, aki akkor még nem is volt államtitkár, teljesen más helyen dolgozott. Nyilvánvalóan a közigazgatási eljárás és a vonatkozó szabályok szerint ezt megteheti, a Házszabály ezt nem tiltja, ugyanakkor szerintem mégiscsak az lett volna etikus, ha ő maga válaszol erre a kérdésre, ami az ő irányítása alatt történt, és nem egy olyan embert küld maga helyett, aki akkor ott sem volt, és nyilván csak utólag tud tájékozódni.
Fontoljuk meg ezt a kérdést, hogy esetleg a miniszter úr személye fontos-e, vagy államtitkár úr ugyan kellemetlen helyzetben van, de akkor ő mondja el, amit összeszedett információként.
ELNÖK: Véleményem szerint ez nem a napirendi pontokat érinti, majd az 1. napirendi pont tárgyalásánál dönthetünk arról, hogy elfogadjuk-e a helyettesítést. Szerintem szavazzuk meg a napirendet, és kezdjük el az 1. napirend tárgyalását, ahol erre az észrevételre egyébként kitérhetünk. (Az ülésterembe érkezik dr. Orosz Sándor és Farkas Sándor.)
Aki egyetért az előzetesen kiküldött napirendi pontokkal, az kérem, hogy tegye fel a kezét. (Szavazás.) Egyhangú.
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Ez ügyrendi indítvány volt.
ELNÖK: Alelnök úr segít nekem, hogy Rétvári Bence javaslatát tekintsük ügyrendi javaslatnak, és nyissunk róla vitát, a frakciók röviden fejtsék ki ezzel kapcsolatban az álláspontjukat. (Az ülésterembe érkezik Tompa Sándor.) Bence, ha jól értem, arról kérsz döntést, hogy elfogadjuk-e, hogy Szabó miniszter urat az 1. napirendi pont tárgyalásakor államtitkár úr helyettesítse. (Dr. Rétvári Bence bólint. - Jelentkezésre:) Velkey Gáboré a szó.
VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm. Számomra a tartalom a fontos, nem a személy, úgyhogy nekem elfogadható.
ELNÖK: Kérdezem Orosz Sándor képviselőtársamat is.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Azt gondolom, hogy az Országgyűlés Házszabálya a bizottsági ülésen is érvényes, ennek megfelelően tehát igen; a másik érvem pedig ugyanaz, amit elmondott előttem Velkey Gábor.
ELNÖK: Turi-Kovács Bélának is megadom a szót.
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Az én álláspontom az, hogy az indítvány azért helytálló, mert kifejezetten személyhez kötött a mai ügy, közös érdek lenne, hogy attól kapjunk információt, aki ebben a legérintettebb. Ezen túlmenően azt is gondolom, házszabályi akadálya nincs annak, hogy a bizottság erről döntsön, és akár a következőt is elhalassza, egészen addig, amíg a miniszter úr el nem jön. Tudniillik világosan az a helyzet, hogy a bizottságnak az a jogosítványa, amely szerint meghallgathat minisztert, erre az eshetőségre is egyértelműen alkalmazható, amikor is miniszteri meghallgatásról van szó, csak egy speciális ügyben van miniszteri meghallgatás. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérdezem, hogy Katona Kálmán kíván-e ehhez valamit hozzátenni.
KATONA KÁLMÁN (független): Azt gondolom, hogy a miniszter úr meghallgatására majd sort kerítünk, remélhetőleg a Parlamentben ott lesz, amikor napirendre kerül. Az államtitkár úr iránt maximális bizalommal vagyok, nem fog mást mondani, mint a miniszter úr mondana, esetleg szakszerűbben mondja el. (Derültség.)
Döntés az ügyrendi indítványról
ELNÖK: Azt javaslom akkor, hogy szavazzunk. Ez egy ügyrendi javaslat volt. Aki egyetért azzal, hogy Szabó miniszter urat... (Gerjed a mikrofon.) Mi történik? Be van valaki kapcsolva, nem? (Közbeszólás: Szilvásy!) Nem a Szilvásy van bekapcsolva, hanem valakinek a mikrofonja. (Derültség. - dr. Orosz Sándor: Kicsit komolyabban!)
Aki egyetért azzal, hogy az 1. napirendi pont tárgyalásánál Szabó Imre miniszter urat az államtitkár úr helyettesítse, az tegye fel a kezét! (Szavazás. - dr. Orosz Sándor: Elfogadjuk legalábbis.) 13 igen. Ellene? (Szavazás.) 4 nem. Tartózkodás? (Nincs ilyen.)
Akkor rátérünk az 1. napirendi pont tárgyalására. Megkérem államtitkár urakat, illetve a tárcát, nem tudom, képviseli-e még valaki ebben a napirendi pontban a tárcát, hogy foglaljanak helyet az asztalnál. (Kling István és dr. Dióssy László helyet foglalnak az asztalnál.) Köszöntöm Kling István államtitkár urat, valamint Dióssy László szakállamtitkár urat.
Röviden szeretném összefoglalni, hogy ezt a napirendi pontot miért vettük napirendre, mi az ügy maga, és hogy milyen menetrend szerint fogunk haladni.
Katona Kálmán, aki korábban a bizottság elnöke is volt ráadásul, interpellációt intézett Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz, amelyre a miniszterelnök megbízásából a Parlamentben Szabó Imre miniszter úr válaszolt, válaszát azonban sem a képviselő úr, sem a parlament nem fogadta el, ezért ezt megtárgyalásra kiadta a Környezetvédelmi bizottságnak. Mivel Katona Kálmánnak meg fogom adni majd a szót, én nem ismertetném azt a három kérdést, amelyet Katona Kálmán feltett akkor a miniszter úrnak, ezt meghagynám a képviselő úr számára. A Környezetvédelmi bizottság még tavaly december 3-án egy zárt ülésen tárgyalt egy napirend keretében a kvótakereskedelemmel kapcsolatos kérdésekről. A tárcát, illetve a miniszter urat az akkori államtitkár, Oláh Lajos képviselte, és akkoriban szigorúan titkos minősítést kaptak az általa elmondottak. Ennek a minősítésnek a határideje március 31-e volt. Ez a határidő egyébként feloldásra került, illetve a titkosítás a határidő eltelte miatt feloldásra kerül. Ezt követően a bizottság írásos tájékoztatást kért Szabó Imre minisztertől, aki egy május 16-i levélben az interpellációban feltett kérdésekre egyébként kiegészítő válaszokat adott. Ezt a levelet a bizottság tagjai megkapták. Ezt követően a tárcával történő egyeztetések kapcsán kitűztük a miniszter úr meghallgatását valamelyik napra, ekkor halasztást kért a tárca. Akkorra iktatták be, ha jól emlékszem, éppen államtitkár urat. A tárca jelezte, hogy a miniszter urat az államtitkár úr képviselné, a kormánydöntésre hivatkozással halasztást kértek, és a mai napot jelöltük meg, hogy ezen a napon tűznénk napirendre az interpelláció tárgyalását.
Úgy terveztem a napirendi pontot, hogy meg fogom adni a szót elsőként Katona Kálmánnak, mégiscsak ő az érintett, az interpelláló képviselő, majd felkérem a tárca képviseletében az államtitkár urat, hogy egészítse ki a miniszter úr által elmondottakat, illetve a levélben leírtakat, vagy ismételje is meg a legfontosabb állításokat. Ezt követően meg fogom nyitni a vitát, lehet tehát kérdéseket feltenni, és döntenünk kell arról, hogy a tárca által elmondottakat elfogadjuk-e, vagy pedig a kiegészítéseket a bizottság nem fogadja el. Azt tervezem, hogy a döntést követően egy bizottsági állásfoglalást, bizottsági jelentést is megkísérelnénk elfogadni, észrevételeket tennénk az üggyel kapcsolatban; meglátjuk, hogy ennek elfogadására sort tudunk-e keríteni. Ez összefügg azzal, hogy a bizottság milyen módon nyilatkozik a tárca, illetve az államtitkár úr által tett kiegészítésekről.
Rátérünk akkor a konkrét ügyre, és felkérem Katona Kálmánt, hogy röviden foglalja össze a mondandóját, illetve tegye fel a kérdéseit, mielőtt megadom a szót a tárca képviselőjének. Katona Kálmáné a szó.
Katona Kálmán szóbeli kiegészítése
KATONA KÁLMÁN (független): Köszönöm szépen a lehetőséget. Természetesen az interpellációt nem fogom újra elmondani, de a címét fontosnak tartom hangsúlyozni: "Új kultúra a szén-dioxid-kereskedelemben?" - ez volt a címe. A lényege az volt a kérdésnek, hogy elfogadhatónak tartja-e a miniszterelnök úr, hogy a magyar állam ne éljen versenyeztetési lehetőségével az ár felhajtása érdekében. A második kérdés az, hogy egyetért-e azzal, hogy egy 60 millió egységnyi kvóta értékesítését verseny nélkül kiválasztott tanácsadó irányítsa, és egy verseny nélküli vevőhöz kerüljön a kvótamennyiség, számunkra ismeretlen áron. Egyetért-e azzal, hogy a parlament még a pénz elköltésének prioritásairól se tudhat semmit, csak az elköltésről szóló éves jelentést kapja meg? A parlament a miniszter úr válaszát nem fogadta el. Ezt követően, nem túl régen, még bizottsági elnök koromban írtam egy levelet, kértem tájékoztatást, és türelmesen vártam, mert egy olyan információt kapott a bizottság, hogy március végén mindent meg fogunk tudni. Mi szépen hallgattunk ez ügyben, mert elhittük, hogy ez üzletileg egy jó megoldás, de ez az idő is eltelt.
Miniszter úr írt nekünk egy választ, amelynek az a címe, hogy tájékoztató a kvótaértékesítéssel kapcsolatosan. Erről csak annyit mondanék, hogy nagyon szerény tájékoztatást kaptunk, ebben konkrétum szinte nincs, csak az, amit az újságokból is láthatunk, hogy újabb és újabb határidőket és újabb mellébeszéléseket kapunk ez ügyben. Máig sem tudjuk, hogy mennyiért adták el a kvótákat; egy elszólás kapcsán megjelent egy szám, de bizottsági szinten ezt hivatalosan nem tudjuk. A zöldberuházás indítása mindig a jövő héten, a jövő hónapban lesz, most is úgy tudom, hogy rövidesen elindul, de ha elővesszük a bizottsági jegyzőkönyveket és az ez irányú sajtót, akkor azt látjuk, hogy majd el fog indulni, ezt a pénzt ugyanis csak zöldberuházásokra lehet költeni, aztán a kormány 20 milliárdot ebből a meg nem ismert összegből válságtartalékként zárolt. Ez is ellentétes azzal, ami a zöldberuházással kapcsolatos, a szén-dioxid-bevételek hasznosításáról szól, ugyanis ez egy címkézett pénz, erről törvény van, hogy csak arra lehet költeni, a zárolás ennek a megsértése, továbbá nincs külön sor a költségvetésben ezeknek a pénzeknek a nyilvántartására és kezelésére, ezt már a költségvetési vitában is kifogásoltam, a mai napig nincs külön, egyértelműen láthatóan kezelve. Tehát kérdezem, hogy miért nincs külön soron.
Az interpelláció végén azt mondtam, hogy szabályozni kell egy kormányrendelettel, aztán a részleteket egy miniszteri rendelettel. Odaadtam a miniszterelnök úrnak az akkori uniós, birtokomban lévő jogszabályt, tervezetet a kvótaértékesítésről, miniszterelnök úr azt mondta, hogy "áttekintem, utasítom, szabályozom". Lehet, hogy áttekintette, de ezt nem osztotta meg velünk, lehet, hogy utasított, de nem tudom, hogy mire, de hogy nem szabályozta, az biztos.
Tehát arra kérek választ, hogy mennyiért kelt el, hogyan lett szabályozva, megszülettek-e az ezt szabályozó rendeletek, és az ebből befolyó, pillanatnyi hírek szerint 30 milliárdos nagyságrendű pénzzel miért nem indítjuk el azt a zöldberuházás-sorozatot, ami ennek a pénznek a helye. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Kling István államtitkár úrnak.
Kling István szóbeli kiegészítése
KLING ISTVÁN államtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Én kaptam azt a feladatot, hogy erről a bizottságot tájékoztassam, és tudásom legjava szerint felkészültem rá. Kollégámat kértem meg, hogy ő is legyen jelen a bizottság ülésén, azért, mert akkoriban ő járt el az ügyekben, és ismeri az előzményeit.
Én az első két pontot ismertetném, ami úgy szólna, hogy bevétel és a felhasználás kötelezettsége, a második pont pedig a felhasználás intézményrendszere röviden, a többi részét pedig dr. Dióssy László szakállamtitkár úrra bíznám, ő mondaná el.
A bevétel és a felhasználás kötelezettsége. 2008 augusztusában, illetve 2008 szeptemberében a magyar állam nevében eljáró KVVM, és a belga államot képviselő klíma- és energiaminiszter, valamint a KVVM és a spanyol környezetvédelmi, vidék- és tengerügyek minisztériuma között létrejött a kibocsátható mennyiségi egységek adásvételéről szóló nemzetközi magánjogi szerződés. A szerződések értelmében a magyar állam nevében eljáró KVVM, mint a kincstári vagyonhoz tartozó egységek vagyonkezelője vállalja, hogy a bevételek terhére olyan pályázati rendszert működtet, melynek keretében igazolt kibocsátáscsökkentést eredményező beruházásokat fog támogatni transzparens, a vevők által is átlátható módon. Összesen 8,6 millió kiotói kibocsátási egységkvóta, azaz tonna/szén-dioxid egység értékesítése történt meg, így a bevétel összesen 28,2 milliárd forintban jelentkezett. Ez a 2008. évi állami költségvetés elkülönített során van nyilvántartva.
A két szerződés konkrét előírásokat, konkrét megállapodásokat tartalmaz a bevétel felhasználási módjára vonatkozóan is, ezt mindkét fél vállalta.
Tartalmaz olyan kitételeket is, hogy mennyiben hozható nyilvánosságra az ár, így erre nincs felhatalmazása a magyar kormánynak, vagyis a minisztériumnak, hogy ezt részleteiben, tehát a kettőt külön-külön nyilvánosságra hozza.
A bevételek felhasználására vonatkozó kiotói jegyzőkönyv semmit sem ír elő a kvótaeladó állam számára, szemben egy másik kiotói mechanizmussal, az együttes végrehajtással, mely szerint a pénzt közvetlenül egy meghatározott kibocsátáscsökkentő projektre adják. A kialakult gyakorlat alapján azonban a kvótavevők elvárják, előírják a bevétel felhasználásának zöldítését, azaz klímavédelmi, kibocsátáscsökkentési célú felhasználását. A kvótaeladó állam számára a kvóta iránti kereslet és a kvótaár lényegesen függ attól, hogy a kvótaeladó állam ezt mennyire hiteles, szigorú, szabályozott és nyomon követhető módon oldja meg, ezért vezeti be a zöldberuházási rendszereket. Ezek jellemzője például a kvótabevételekre elkülönített pénzügyi számlakezelés, a projektek addicionalitása, tehát nem a korábban más forrásból már tervezett és elindított projektek támogatása, a hatékony szén-dioxidkibocsátás-csökkentés előírása, nyomon követése és utólagos auditálása. Ez lenne tehát a bevételfelhasználási kötelezettsége és a felhasználás módja.
A hazai szabályozás és az intézményrendszer. Ugye, elég hosszú idő eltelt azóta, mióta ezt tárgyalta a parlament, ezért ennek majd a kollégám elmondja azokat a részeit, amik már a mostani, elmúlt időszakbeli szabályozásokat is tartalmazzák, én csak bevezetném.
Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye és annak a kiotói jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvény és a végrehajtásáról szóló kormányrendelet, tehát a leszabályozott kérdések alapvető fontosságúak a ZBR működtetését tekintve. Ez a törvény, adott szakasza és bekezdése zárt módon szabályozza a felhasználási célokat, amelyektől eltérni nem lehet, és ettől nem is kíván eltérni a tárca.
Az aláírt nemzetközi szerződésekben a magyar állam nevében eljáró miniszter vállalta, hogy a KVVM által működtetett pályázati rendszeren keresztül fog a leghatékonyabb és mérhető kibocsátáscsökkentést eredményező beruházásokat támogatni a bevétel terhére. Az értékesített kiotói egységek, mint a KVVM minisztere vagyonkezelésében lévő, állami vagyon részét képező elemek vételárának terhére a KVVM pályázati rendszert kell hogy létrehozzon, működtessen. Az ezzel kapcsolatos irányítási feladatokat a miniszter látja el.
Itt átadnám a szót Dióssy szakállamtitkár úrnak, hogy folytassa.
Dr. Dióssy László szóbeli kiegészítése
DR. DIÓSSY LÁSZLÓ környezetgazdasági szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Katona Kálmán képviselő úr interpellációja múlt év novemberében hangzott el. Azóta igen sok idő eltelt, bekövetkeztek olyan történések, fejlemények, kormánydöntés, amely megítélésünk szerint a ZBR indítását egészen más aspektusba helyezi, ráadásul Oláh Lajos államtitkár úr egy nagyon részletes és alapos tájékoztatást adott, én ezt most átolvastam, mielőtt ide jöttem, jöttünk, a szén-dioxid-kereskedelmi rendszerről a legszélesebb aspektusban, konkrétan is válaszolva egyébiránt azokra a kérdésekre, amelyek az interpellációban megfogalmazásra kerültek. Ráadásul a tárca küldött egy tájékoztatást is a bizottsági tárgyaláshoz, ezért rövid szóbeli kiegészítést tennék, csak arra szorítkoznék konkrétan, amely kérdés elhangzott, és amelyre választ vár a képviselő úr, mert úgy gondolom, hogy ez korrekt, és így kell felelősen eljárnunk.
Azonban állami vezetőként azt is meg szeretném jegyezni önkritikus megközelítésben, hogy biztos, hogy sok félreértést el lehetett volna oszlatni, ha a zöldtárca részéről a bizottság tájékoztatása a kezdetektől megtörténik, de kérem, lássák be azt is, hogy egy egészen újszerű esemény, történés volt a kvótaértékesítés, tapasztalatunk nem volt ebben az ügyben, de nyugodtan állíthatom, hogy a legjobb szándékkal jártak el a kollégák.
No tehát, kérdésekre rövid válaszok. A kvóták értékesítésénél miért nem élt az eladó magyar állam a versenyeztetés lehetőségével az árfelhajtás érdekében? - ez volt a képviselő úr egyik kérdése. Akkor még tapasztalatok, ahogy mondtam, nem voltak, akkor indultak az értékesítések, kínálati piac volt jellemző, nagyon korlátozott számú vevővel akkortájt, amikor ez indításra került, és az árverés - meggyőződésünk, de a szakértők véleménye szerint is - csökkentette volna a piacon az árat. Semelyik versenytárs ország egyébiránt nem próbálkozott az árveréssel, Angliát kivéve, ahol egyébként az aukcióval lényegesen alacsonyabb árat értek el a reméltnél.
Magyarország számára az volt a kedvező, hogy a vevőjelöltekkel azért is egyénenként tárgyal, mert itt a vevők igényeihez igazodó, egyedi követelményeket is megtestesítő, mondjuk úgy, hogy szinte testre szabott terméket kellett értékesíteni. Arról volt szó, hogy az egyik vevőnek az volt a kérése, hogy a befolyó bevételt ilyen célra fordítsuk a zöldítés esetén, a másiknál más volt, ilyen módon, olyan módon kerüljön felhasználásra. Én biztos vagyok abban, hogy pályázati úton egyébként nem lehetett volna elérni azokat a kondíciókat, amit most már nem vitat senki, hogy Magyarország érte el a legjobb árat, és most már az akkori értékesítéseinket példaként mutatják be más országok ezzel kapcsolatos eljárásainál. Az állami vagyonról szóló törvény egyébként megengedi, hogy a vagyont versenyeztetés mellőzésével értékesítsék, ha ez az állam érdeke, a 323/2007. kormányrendelet pedig szabályozza az eljárást. A Pénzügyminisztériummal folyamatosan kontaktusban voltunk, végig részt vettek a tárgyalásokon, és végül is a Pénzügyminisztérium jóváhagyása kellett minden tranzakcióhoz, ezért nyugodtan mondhatom, hogy egy megfelelő kontroll e tekintetben is megvalósult.
A következő kérdés a kvóták értékesítése: miért verseny nélkül kiválasztott, névtelen tanácsadó irányításával bonyolódott és ismeretlen áron. Mint ismert és többször elhangzott, a tanácsadó cég a KPMG volt a kereskedés tekintetében, illetve a Dezső és Társai Ügyvédi Iroda, aki a nemzetközi jogi tanácsadást biztosította. Egy teljesen új eszközt és kultúrát igényelt ez a kvótakereskedés. Még Fodor Gábor volt miniszter döntésének megfelelően keresett a tárca egy olyan nagy tapasztalatokkal, kellő reputációval rendelkező céget, amely az energetikai piacon tudott megfelelő tanácsot adni, illetve a szén-dioxid-kereskedelemhez, éppen az európai kereskedés okán. Két külön dologról beszélünk: amelyik anyagot a képviselő úr a miniszterelnök úrnak adott, az alapvetően az európai kereskedésre, annak szabályaira vonatkozott, itt a kiotói kvóták értékesítésére került sor, egy új út kitaposásáról egyébiránt.
A közbeszerzésekről szóló törvény megfelelő rendelkezései egyébként szólnak arról, hogy mikor, milyen módon kell szolgáltatás igénybevételénél alkalmazni egy közbeszerzési eljárást. Ha az ajánlatkérőnek az alaptevékenységéhez van szüksége ilyesfajta közreműködésre, tanácsadásra, akkor nem kell közbeszerzési eljárást lebonyolítani. Egyébként a gyorsaság is perdöntő volt, mert egy közbeszerzési eljárás biztos, hogy hónapokig tartott volna, ebben szent a meggyőződésem, és egészen bizonyosan versenyhátrányban lettünk volna azokkal a más eladó országokkal szemben, ami sokkal alacsonyabb árat jelenthetett volna később, hiszen állandóan ott lebegett a fejünk fölött, hogy Ukrajna bármikor piacra dobhat egy hatalmas mennyiséget. Tehát ha nem kell közbeszerzési eljárást lebonyolítani, és az időt húzni vele - egyébként nem 100 milliós tételekről van szó, nehogy félreértés essék -, akkor azt gondolom, hogy itt is egy okszerű eljárásra került sor. Kellett a nemzetközi jogi oldalról is egy olyasfajta közreműködés, amelynek révén segítséget kaphattunk a nemzetközi szerződések előkészítéséhez. A közbeszerzési törvény erre is rendelkezést ad, vagyis jogi szolgáltatás esetén nem kell lefolytatni ilyet; ebben az esetben is így történt. Egyébként mindegyik céggel titoktartási szerződést kötött a tárca.
Az árat nem hoztuk nyilvánosságra. Részben azért, mert államtitkár úr utalt arra, hogy a belga fél ezt kifejezetten kérte és kikötötte. Elemi érdekünk volt, hogy ha tizenkét vevőjelölttel tárgyalunk, akkor ne tudódjon ki, hogy kivel mennyiért kötöttünk szerződést, ha feljebb lehet menni árban, ami egyébként be is igazolódott. Egyébként az együttes ár közben a bizottság számára ismertté vált, sőt most már a sajtóban is megjelent, és azok a számok szerepelnek, amelyeket államtitkár úr is jelzett, vagyis a 28,2 milliárd forint. Amiben mindenképpen osztanom kell képviselő úr aggályait vagy aggodalmait, az az, hogy igen hosszú ideig tartott ez az eljárás, ami a beérkező pénzek és a rendszer indítása között eltelt. Nem kívánnám minősíteni, hogy ez miért, hogyan történt, de kormányváltás, gazdasági recesszió volt, költségvetéssel foglalkozott a parlament, és nyilván az sem volt közömbös, hogy milyen költségvetési kondíciók vannak, milyen bevételek várhatók. Az azonban tény, hogy a kormány június 3-án döntött arról, hogy a 323/2007. kormányrendeletet módosítja, testre szabja a zöldberuházási rendszert ezzel kapcsolatban, és a kiotói kvótabevételből finanszírozni lehet a klímabarát otthon, illetve a klímabarát intézmény beruházásokat. Így most már egészen bizonyosan mondható vagy állítható, hogy a megfelelő pénz rendelkezésre áll, a kormánydöntés a jogi szervezeti kereteket is kialakította, a tárca pedig elkészítette az új pályázati kiírásokat.
Néhány részletet említenék. Nem az időt akarom húzni, csak hogy tényleg érzékelje képviselő úr is, illetve a bizottság, hogy nem a levegőbe beszélünk. Fejlesztési Igazgatóságunk lesz az a szervezeti egység, amely az új pályázatok fogadását koordinálja, az ÉMI fogja - az épületenergetikai ügyekben gyakorlattal rendelkező szervezet, az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet - a panelprogrammal kapcsolatos projekteket lebonyolítani, közreműködő, illetve az Energiaközpont Kht. involválódik ebbe az ügybe. A lényeg az, hogy jó hatásfokú, mérhető szén-dioxid-kibocsátáscsökkentés valósuljon meg, és az intézmények, illetve az önkormányzatok számára minél hamarabb biztosítani lehessen a transzparens pályázati lehetőségeket, de ugyanakkor ne legyen annyira bonyolult, bürokratizált és adminisztrációval terhelt ez a rendszer, mint amennyire az európai uniós pályázatokra ez jellemző.
Remélem, hogy ez megnyugtatja vagy megerősíti a bizottságot abban, hogy okszerűen járt el a tárca, és a szakmai igényességet mindvégig figyelembe vettük a munkánál. Ami a tárcán belüli kompetenciákat és felelősséget jelenti, nyugodtan állíthatom, hogy megfelelő módon vállaltunk ebben szerepet; ami a tárcán kívüli történéseket jelenti, az egy más kategória.
ELNÖK: Tessék, államtitkár úr!
KLING ISTVÁN államtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Időközben keletkezett egy olyan kötelezettségünk is, hogy az Országgyűlés 35/2009. (V.12.) OGY-határozatával az Állami Számvevőszék 2008. évi tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról határozott, és ebben szerepel az, hogy felkéri az Országgyűlés a kormányt, hogy az építési, beruházási tevékenység és energiahatékonyság területén, olvasom: "...a cc) pont vizsgálja meg a CO2-kvóta értékesítéséből származó bevétel arányos része panelprogramra való átcsoportosításának lehetőségét, az épületek komplex, energiahatékony, minőségi felújítását szolgáló klímabarát épületek keretprogram kialakításával...", tehát ez is feladata a kormánynak. Ennek megfelelően, ahogy a kollégám elmondta, hála istennek, elfogadásra került a kormányrendelet, és ennek megfelelően a tárcán belül kidolgoztunk kollégámmal egy új intézkedési tervet, amelynek részleteit Dióssy úr elmondta, amely a tárca belső utasítását jelenti, a pályázat kiírását jelenti, és a belső utasításhoz kapcsolódó szervezeti intézkedéseket meg kell tennünk. Magam fogom irányítani, hogy ezek a szervezeti kérdések döntésre kerüljenek, és a tevékenység beinduljon. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Ahogy a szakállamtitkár úr is említette, novemberben hangzott el Katona Kálmán interpellációja, és most június van: valóban elég hosszú idő eltelt, és én most szeretném ezt az alkalmat kihasználni arra, hogy ne csak az interpellációra, hanem az ügyre magára koncentráljunk. Mivel itt vannak, én megnyitom a vitát, hogy lehessen kérdezni olyan dolgokat, amelyek itt menet közben akár a sajtóban vagy egyéb módon nyilvánosságra kerültek. Úgyhogy, mielőtt döntünk arról, hogy elfogadjuk-e az önök által adott válaszokat, kiegészítéseket, képviselőtársaimnak szeretném megadni a lehetőséget, természetesen külön majd Katona Kálmánnak is, hogy reagáljon arra, amit most itt hallhattunk, de szeretném megnyitni a sort azzal, hogy fel szeretnék tenni kérdéseket.
A kérdéseim két nagyobb csoportra irányulnak, az értékesítésre is szeretnék rákérdezni, valamint magára a ZBR-rendszerre, annak a felállítására, felhasználására is. (Gyárfás Ildikó elhagyja az üléstermet.)
Amikor készültem erre a bizottsági ülésre, igyekeztem a sajtóanyagokat átolvasni, és az én fejemben ez a történet sikertörténetként indult. Olvastam azt is, hogy Magyarország értékesítette gyakorlatilag a világon először a kiotói kvótáit, tehát úttörőszerepet játszott, sőt, úgy értékesített, hogy mellétett egy ZBR-rendszeres konstrukciót, és a magyar példát mutogatták - a sajtóból kiderült információim szerint - más országokban.
Majd a múlt héten az Index arról írt, hogy elestünk egy japán üzlettől, és Japán nem tőlünk vásárolt kvótát, hanem Csehországtól, valamint Ukrajnától.
Számomra még mindig nem eléggé világos, hogy hogyan jutottunk el az eminens szerepből oda, hogy nem velünk tárgyalnak, azzal az indoklással, hogy nincsen kész a ZBR-rendszerünk. Mivel ez egy bonyolult dolog, lehet, hogy olyasmire fogok rákérdezni, ami evidens azoknak, akik ezzel foglalkoznak, de az én számomra nem eléggé nyilvánvalóan látszik az, hogy ha ennyire sikeresek voltunk valamiben 2008 nyarán, és most 2009 júniusa van, akkor hogy juthattunk el idáig, hogy most akkor van ZBR-rendszerünk, vagy nincsen ZBR-rendszerünk. Miért nem lehetett kiírni a pályázatokat, ha a pénz befolyt?
A sajtóból az is kiderül, hogy zároltak bizonyos összegeket. Arra is szeretnék rákérdezni, hogy azt a pénzt zárolták-e, ami a kvótabevételekből befolyt, mert ezt viszont a jogszabályok nem teszik lehetővé. A kiotói egyezmény aláírásával arra is kötelezettséget vállaltunk, hogy a befolyt bevételeket klímacsökkentésre fordítjuk. Kiderült az önök hozzászólásából is, hogy a pályázati rendszerek, a kiírandó pályázatok megújulóenergiára, panelprogramra, talán klímabarát otthon, klímabarát intézmény, hasonló CO2-kibocsátás-csökkentéssel járó pályázatokra irányulnak.
Tehát azt szeretném kérdezni, hogy hol van itt akkor a lényeg, és ha itt valaki hibázott, és mivel a jogszabályok szerint a miniszter felelős a kvótaértékesítésért is, meg a bevételek megfelelő célokra történő felhasználásáért is, vállalja-e a miniszter úr a felelősséget mindezért. Ugye itt sem jelent meg, most nagylelkűen elfogadtuk a helyettesítést, de nincs jelen, tőle nem tudjuk megkérdezni, de erről nyilatkozzanak, kérem.
Arra is szeretnék rákérdezni, mivel most a kiotói kvótarendszerre koncentrálunk, hogy ott, ha jól emlékszem, 100 millió kvótánk van, amit értékesíteni lehet 2012-ig. Tervezzük-e az összes rendelkezésre álló kvóta értékesítését, vagy tartalékolunk 2012 utánra, mert vannak olyan feltételezések, hogy akkor majd magasabb árat lehet elérni a kvótáinkért.
Szeretnék arra is rákérdezni, hogy igaz-e az a hír, hogy 10 euró alatt nem érdemes üzletet kötni, mert akkor csak olyan kevés bevételre tehetünk szert, amelyből hatékony módon nem tudjuk megoldani a kibocsátáscsökkentést. Ha ez igaz, most megint visszakanyarodunk oda, hogy ezért estek le a kvótaárak a 13,5-14-ről. Ha jól tudom, 13-14 euróért adtuk el a belgáknak, illetve a spanyoloknak a kvótánkat, és ha leesik a 13-14-ről 10-re, ott valaminek történnie kellett.
Aztán a következő kérdést szeretném még feltenni: említette az államtitkár úr, hogy a panelprogramot is bevonnák a ZBR-rendszerbe. Lehetséges-e utólag a panelprogram kapcsán kiírt pályázatokat ZBR-es rendszerben kiírandó pályázatoknak minősíteni, nem fognak-e ebbe mondjuk a leendő vásárlóink belekötni, egyáltalán ellenőrzik-e ezt a leendő vevők.
Aztán említették azt is, hogy előírás a kvótaértékesítésből befolyt forrásokat addicionális kibocsátáscsökkentésre felhasználni. (Kránitz László elhagyja az üléstermet.) Megpróbálom értelmezni: ez azt jelenti, hogy olyan célra is felhasználjuk a kvótaértékesítésből befolyt bevételeket, amelyre egyébként a költségvetésünk adna pénzt - például a panelprogramra a költségvetés ad pénzt. Ha erre a célra is felhasználjuk, akkor az addicionális előírások hogyan érvényesülnek? Erre is szeretnék önöktől választ kapni.
Azt hiszem, hogy egyelőre több kérdést nem tennék fel, megadom a lehetőséget képviselőtársaimnak is. (Jelentkezésre:) Katona Kálmáné a szó.
KATONA KÁLMÁN (független): Köszönöm szépen. Röviden kérdeznék a tájékoztató után.
Az egyik kérdésem az, hogy a zárolt pénz felszabadult-e, tehát most végül is mennyivel indul ez a program.
A másik kérdésem, hogy indokolt-e az a hír, miszerint a kormány azért húzta-halasztotta ilyen sokáig... (A beszélgető elnök felé fordulva:) Elnök úr, téged is tájékoztatlak, mert neked is fog tetszeni a kérdés. Tehát az a hír, hogy azért húzták-halasztották a kiírást ilyen sokáig, mert a pénzt elköltötték másra, és most vissza kell töltögetni, ugyanis a költségvetésben én nem találok ennek a pénznek sorát. Államtitkár úr azt mondta, hogy ott van valahol, de a nevét nem mondta a sornak.
Aztán nem tudtuk meg, hogy a kitűnő, versenyeztetés nélküli KPMG, Dezső és társa mennyit is kapott ezért a munkáért. Annyit mintha mondott volna, hogy nem százmilliókat, de abban még benne van a százmillió.
A kormányrendeletet módosítják vagy módosították? Én próbáltam készülni, de nem találtam ezt a módosított kormányrendeletet, nem tudtam, hogy hol kell keresnem. Tehát ez módosítva van, vagy döntött a kormány arról, hogy módosítani kell? Nem akartam közbekérdezni, de ezt nem értettem egyértelműen.
A pályázati rendszer átláthatósága: nem azt gondolom, hogy jól értettem, hogy egy belső szabályozás készül arra, hogy hogyan kell ezt bonyolítani, azt mondta államtitkár úr. Én olyan szabályozást szeretnék, amit mindenki lát: minden versenyző, minden állampolgár látja, hogy mik a prioritások. Ez megvan valahol, vagy ez is majd még el fog készülni?
ELNÖK: Velkey Gábor, majd Rétvári Bence következik.
VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Néhány kérdésem már elhangzott, úgyhogy azokat nem szeretném ismételni.
Elsősorban engem is az érdekel, hogy ez a sajtóhírekben megjelent, több parlamenti kérdésben is elhangzott 20 milliárdos zárolás hogyan alakult, a pénz rendelkezésre áll-e. Az időveszteség súlyos probléma, ezt nem kell hangsúlyozni, azt gondolom, nagyon nehéz megmagyarázni, de ezen nem szeretnék túl sokat rágódni.
A június 3-ai kormánydöntés után nyilván még sok mindennek kell történnie ahhoz, hogy ez a forrás rendelkezésre álljon. Megint nem szeretném az időhúzást támogatni, de legalább itt szeretnék jegyzőkönyvbe rögzíttetni időbeni ütemezésre vonatkozó adatokat: mikor lehetséges, hogy ezek a pályázatok megnyílnak, illetve az ezekből a forrásokból a pályázaton nyertes pályázók a forrásokhoz hozzájuthatnak, és maguk a beruházások vagy a fejlesztések, akár klímabarát otthon, akár intézmény vonatkozásában kifizetési szintre juthatnak el. Számokat, időpontokat, dátumokat azt gondolom, hogy nekünk tudnunk kell, ha biztosak szeretnénk lenni abban, hogy valóban arra a célra költődnek el ezek a pénzek, amire adták, és a későbbi piaci viszonyokban való eredményes részvételünket az alapján, amit az államtitkár úr elmondott, egyértelműen befolyásolja az a tény, hogy mennyire tudjuk ezt transzparensen és egyértelműen bizonyítani a vevőknek.
A következőt ugyan elmondta Andor, de nagyon fontos kérdés a panelprogram összekapcsolása. Az nem megoldás, ha az erre a célra fordítható pénzek kormányzati, eleve költségvetésbe tervezett kiadásokat váltanak ki, vagy olyan hosszú távú elkötelezettséget jelentő jövőbeni költségvetési kiadásokat fognak helyettesíteni.
Ugyanaz a kérdésem, ami itt is elhangzott: az addicionalitás hogyan érvényesül, mennyiben mérhető és mennyiben egyértelmű. Ha ezekre nem kapunk nagyon egyértelmű választ, és itt csatlakoznék Katona Kálmánhoz, ez csak akkor működik piaci szempontból hatékonyan és eredményesen, ha valóban mindenki számára nyilvános és ellenőrizhető, a számok követhetőek. Nem akarok a múltról beszélni meg az eljárásról, ezt megtették sokan, megfogalmazták a jogos kritikájukat, engem elsősorban az érdekel, hogy a ZBR hogyan fog működni időben, tartalomban és elsősorban a garanciális elemekben, hogy ezek a többletforrások valóban klímabarát beruházásokat támogassanak. Köszönöm.
ELNÖK: Rétvári Bencéé a szó.
DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Én is csak egy mondatot fűznék hozzá, nem ismételném azt, ami már elhangzott. Itt mi nagyon lágyan és finoman beszélgetünk erről a kérdésről, hogy nem baj, ha akár a miniszterelnököt helyettesítő miniszter helyett más jön, és a miniszter bujkál előttünk valamelyest, nem baj, hogy nem írták ki a pályázatot, meg az interpelláció tárgyalása is csúszott a bizottság előtt. Az a gond, hogy itt egy bizonyos falba ütközünk, ami egy régi latin regula, hogy pacta sum servanda, tehát a szerződéseket teljesíteni kell. Ebben a szerződésben bizonyára le van írva, hogy milyen dátumig kell auditálva bemutatnunk ezt a szén-dioxid-kibocsátáscsökkentést. Belgiumnak elemi érdeke, hogy felmutassa, hiszen így tudja teljesíteni a kiotói vállalásait, hogy itt Magyarországon mi csökkentjük a saját szén-dioxid-kibocsátásunkat. Lehet, hogy most itt jótékonyan mosolygunk, és elnézzük, hogy novembertől júniusig elcsúszott - hát elcsúszott, ez van, csúszott már sok minden más is többet -, de itt mégis államok közötti szerződésről van szó, még ha közvetítőkön keresztül is történt, amiben határidők vannak. Ha itt fél évet, három hónapot csúszunk akár még a pályázatok kiírásával is, akkor ez nem veszélyezteti-e egyáltalán az egész szerződés teljesítését, hogy nem határidőre teljesítünk, hanem késve? Egy ilyen hibás teljesítés adott esetben nem jelenti-e azt, hogy az egész szerződéstől elállhat, vagy felmondhatja azt a másik fél, és mondjuk most már a gazdasági válság miatt fél áron, máshonnan szerez be magának ugyanennyi kvótamennyiséget, hiszen itt a különböző anyagokban olvashatjuk, hogy azóta sokkal olcsóbb a kvóta. Ha látja Belgium, hogy teszem azt, június 30-ig nekünk ki kellett volna írni iksz millió tonnára a pályázatokat, és nem írtuk ki, akkor azt mondja, hogy eláll a szerződéstől, és Ukrajnától vesz, mert ott fél áron megkapja adott esetben. Nem eredményezhet-e ilyet a csúszások halmozódása adott esetben, ami elég nagy bevételkiesés Magyarországnak, és nyilván a környezetvédelmi beruházásoknak is elég nagy csapás lenne? Köszönöm.
ELNÖK: Orosz Sándoré a szó.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Én igazából csak egy kérdést szeretnék feltenni, hiszen magát az interpellációt ellenzéki műfajnak tartom, de arra mindig jó, hogy sok minden információt adott esetben akár kormánypárti képviselők is megtudjanak.
Nem biztos, hogy teljes terjedelmében belefér ebbe a napirendbe, de kérdezem, hogy mi a jogi megítélése az ügyvédi irodának a tekintetben, hogy azok a bizonyos klauzulák, amelyek bizonyos titkosítást írnak elő, hogyan viszonyulnak akár a közérdekű, akár a környezeti adatok nyilvánosságához fűződő ilyen-olyan nemzetközi, általunk is elfogadott és a törvényhozás által is szentesített egyezményekbe. Köszönöm.
ELNÖK: Ha nincs több kérdés, akkor megadom a szót államtitkár úrnak, illetve szakállamtitkár úrnak.
KLING ISTVÁN államtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Amire tudok, akkor tisztelettel én válaszolnék. Az utolsóval kezdeném. Azt majd meg kellene kérdeznünk, meg is fogjuk kérdezni ezt a dolgot, én magam elmondhatom őszintén, és azt gondolom, hogy a közjót, közérdeket szolgáló adatot, a környezetvédelmet nyilvánosan kellene kezelni, ennek ellenére az államok közötti szerződésben, magánjogi szerződésben ezt kikötötték; gondolom, megvolt az oka a belga félnek, hogy miért kötötte ki. Már volt erről szó a Házban. Ez egy levélben történő megkereséssel megoldható; nem úgy, hogy az ügyvédi irodát kérdezzük meg, hanem magát a szerződő felet megkérdezzük, hogy hozzájárul-e ahhoz, hogy esetleg ezt a kérdést feloldja-e.
Visszafelé haladva: pacta sum servanda, nincs-e veszély. Egyrészt érkezett egy levél a belga kormánytól a Külügyminisztériumhoz, ha jól tudom, és a miniszterelnök úr válaszolt is rá, hogy azon az úton vagyunk, hogy tényleg megoldjuk, tehát működtessük a ZBR-t, hiszen nyilvánvalóan a szerződő fél is figyelemmel kíséri, hogy ezt Magyarország hogyan teljesíti. Ugyanúgy a tegnapi napon láttam, és Spanyolországba is érkezett egy levél a minisztériumtól angol nyelven, amelyet szintén meg kell válaszolnunk, tehát azt gondolom, hogy ezek nem titkos információk, ezeket el kell mondanunk, hogy valóban figyelemmel kísérik a szerződés teljesítését. Nyilvánvalóan az egész kérdéskör, amit önök itt feltettek nekünk, jó része arra vonatkozik, hogy Magyarországon valóban átláthatóan - ahogy az elején mondtam -, működőképes ZBR-rendszert lásson a vevő, és lássa meg benne azt, amire ő Magyarországgal szerződött, ezt is az elején kifejtettem, tehát lássa azt az elemet. Egyes szerződő felek, akikkel Magyarország esetleg tárgyalásban lehet, van vagy lesz a jövőben, ki is köthetik azt, hogy ezt például csakis erdőtelepítésre vonatkozik, vagy az ő pénzét mire költse, tehát azt gondolom, hogy ez egy fontos kérdés volt, hogy nincs-e veszélyben. Én ma nem tudok róla, hogy veszélyben lenne, de nyugtatjuk a felet, hogy azon vagyunk, hogy megoldjuk a szerződését.
Visszatérnék konkrétabban erre a kormányrendeletre. Én magam voltam a kormánykabinet ülésén, ahol ezt megtárgyalta a kormánykabinet, én voltam az előterjesztője, hogy miért is kell ezt módosítani. Megtárgyalta, és akkor jogszabály egy jogszabály, és akkor múlt idő, ha ez közhírré tétetik, tehát megjelenik, és reméljük, hogy a mai napon vagy a holnapi napon meg is jelenik; én így tudom - most Erdélyi szakállamtitkár úr erről homályosított fel reggel bennünket -, hogy meg is jelenik. Katona Kálmán úr kérdésében volt, hogy módosították-e a rendeletet, és hogy megjelenik, ez megvolt, de volt egy másik kérdés Nagy Andor képviselő úr részéről, hogy lehetséges-e a panelprogram benne, tehát a tartalma a kormányrendeletnek, végül is ez a kérdés erre utalt. A kormányrendelet módosításának a célja tulajdonképpen az volt, hogy beemelte az addicionalitás követelményét, amely egyébként a hatályos szövegben együttes végrehajtási projekteknél kötelező elem. A javaslat részletesen felsorolja - mármint a kormányhoz beadott kormányrendelet-javaslat - a ZBR működéséhez szükséges források fajtáját, továbbá részletezi a bevétel 5 százalékát képező hányad felhasználhatóságát, összhangban a megkötött nemzetközi szerződésekkel.
Harmadikként a támogatható területek ki vannak fejtve a megkötött szerződéseknek megfelelően. Azokhoz képest pluszelemként jelenik meg a nyelők - erdőtelepítés - és a háztartási gépek cseréjének támogathatósága, melyet a jelenlegi két, Belgiummal és Spanyolországgal megkötött szerződés nem tesz lehetővé, vagy nem emel ki. A normaszöveg a ZBR-pályázatok szakmai pénzügyi értékelésére vonatkozóan tartalmaz korábbi, hatályos szöveghez képest részletesebb szabályozást, és a VHR lerövidíti a támogatási szerződés megkötésére írt 270 napot 120 napra, melyet a pályázatok kezelésére kijelölt szerv szerint meghatározott időtartamban, de legfeljebb a döntés kézhez vételétől számítanak. A hatodik: a fent említett miniszterelnöki döntésnek megfelelően a módosítások megtörténtek. Tulajdonképpen ezek voltak a főbb elemek, és ha kell, részletesebbeket is mondhatok, hogy azokról a területekről milyen célt jelöl meg a ZBR.
A zöldberuházási rendszer alapján támogatás nyújtható a következő célokra: épület-energiahatékonyság növelése, megújuló energia felhasználásának növelése, távfűtőrendszerek hatékonyságának növelése, alacsony energiafelhasználású épületek építésének elősegítése, világítási és közvilágítási rendszerek, energiahatékonyságot növelő modernizáció, nyelők létesítésének elősegítése, a közlekedési szektorban megvalósuló kibocsátáscsökkentés, illetve a környezetbarát minősítéssel rendelkező háztartási gépekre, valamint elektronikai eszközökre való csere támogatása, amelyben költséghatékony módon igazolható a kibocsátáscsökkentés hosszú távra.
Bekerült egy további pont, a felsorolás ezzel nyitott lett, az én szövegemben nincs benne, de a kormányrendeletben már benne lesz, és azért kell elmondanom ezt, mert hiszen tudnák olvasni, ha ez már megjelent volna. Az pedig egy nyitott dolog, hogy amennyiben valami más cél jelenik meg, amely kifejezetten zöldberuházási cél, akkor az is támogatható legyen. Tehát ezek mindenképpen bekerültek a támogatottak közé.
A panelprogramról annyit, hogy ebben nyilvánvalóan jelentős vita lehetett és volt is a kormányrendelet előkészítése során, hiszen hogyan terjedjen ki egy olyan, egyébként ténylegesen kimutatható, CO2-csökkentésben jelentkező pályázati forma, hogyan lehet azt beemelni a zöldberuházási program vagy a zöldberuházási rendszer alá, és ugye hogyan lehet, egy jogszabálynak milyen módon lehet visszaható hatálya olyanra, amit már ugye esetleg korábban meghirdettek. A jogszabály szövege ugye úgy szól, hogy csakis azok lehetnek részesei ennek a programnak, amelyek még nem kerültek szerződéskötésre, tehát nem kerültek elkezdésre, a beruházás nem kezdődött el, másrészt nem kerültek szerződéskötésre, ezeknél a beruházásoknál szerződéskötésre nem került sor. Egyébként pedig meg kell feleljen a ZBR-rendszerben foglalt követelményeknek, hiszen be kell mutassuk azt, amit az elején is mondtam, hogy ennek a beruházásnak konkrétan milyen kibocsátáscsökkentő hatása van. Tehát ezt a pályázónak vállalnia is kell, és a beruházás végén egy akkreditált rendszerben ki is kell tudni mutatni, összegezni is kell.
Az volt a kérdés, hogy sikertörténetként indult, és elestünk-e az üzlettől, hogyan jutottunk ide, ez volt képviselő úr kérdése. Azt tudom mondani, hogy elhúzódott a ZBR meghirdetése, mert bizonyos okai voltak, amiket szakállamtitkár úr is elmondott, egyrészt a kormányátalakítás ügyei, a válság kérdése. Azt gondolom, hogy még nem estünk el üzlettől, tehát úgy tudom a kollégáimtól, a felvilágosítást úgy kaptam, hogy nem estünk el, nyilvánvalóan mindenkinek elemi érdeke, a Magyar Népköztársaságnak elemi érdeke, hogy működjön a rendszer, és láthatóan működjön... (Közbeszólások, derültség.) Bocsánat, Magyar Köztársaság, én mondok ilyet... (Dr. Orosz Sándor: Európában a néppártok győztek!) Tehát a Magyar Köztársaságnak működtetnie kell ezt a rendszert, és ilyen szempontból úgy tudom, hogy a mostani, folyó tárgyalásoknál is egy fontos elem az, hogy lássa a tárgyalópartner azt, hogy Magyarországon ez működő rendszer. Tehát ez elemi érdek, ahogy elmondtam, az országban.
A többi kérdés megválaszolását átadom szakállamtitkár úrnak.
DR. DIÓSSY LÁSZLÓ környezetgazdasági szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Valóban fontos kérdés, hogy a sikertörténettől miért jutottunk el odáig, hogy sokáig húzódott a pályázatok kiírása, és miért nem állt fel előbb a rendszer. Én nyilvánvalóan a tárca kompetenciájában tudok nyilatkozni, és a saját, vagy a mi szakterületünkre vonatkozóan tudom mondani, hogy mindig időben elkészítettük azokat az előterjesztéseket, javaslatokat, anyagokat, amelyek a rendszer működtetéséhez feltétlenül szükségesek voltak vagy lettek volna, de ez egy többszereplős történet, nem pusztán a zöldtárca felelőssége, hiszen ennek vannak pénzügyminisztériumi aspektusai, miniszterelnöki hivatali közreműködés és sok minden más. Egy biztos: a legfontosabb az, hogy felállt ez a rendszer. Sok ország egyébként megirigyelné vagy irigyli azokat a tranzakciókat, amelyeket sikerült bonyolítani, és egy jó fél évbe került, hogy a kormányrendelet módosításra kerüljön, a program pedig meghirdetésre.
Ugye recesszió van, egy igen komoly gazdasági válság. Nyilván egy kínálati piac alakult ki a kvóták értékesítésénél, látszik, hogy illúzió lenne olyan árakat elérni a közeli jövőben, mint ahogyan indult ez a rendszer, de az én megítélésem szerint akár a 10 euró alatti értékesítés is lehet olyan bevétel, amelynek révén érzékelhető és jelentős kibocsátáscsökkentést lehetne stimulálni, és az pedig megint csak pénzt hoz vissza a rendszerbe. Tehát gondolom, hogy nagy felelősség a további értékesítés, illetve az ezzel kapcsolatos eljárás, de ezeket a tárgyalásokat feltétlenül offenzívan kellene folytatni, hiszen amennyiben a bizalom biztosított, akkor lehetséges egy jelentős kvótaértékesítést megvalósítani.
Úgy látom, most nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az a kérdés, hogy eladjuk-e az összes rendelkezésre álló kvótát, vagy pedig deponáljuk, vagy bankoljuk, ahogy szokták mondani, ennek egy részét, hanem amennyiben elfogadható áron sikerül értékesíteni, akkor ezt feltétlenül szükséges megtenni.
Az addicionalitás valóban nagyon fontos. Amennyiben pusztán pénzeket akarunk kicserélni forráshiány kompenzálására, akkor az nem elfogadható, nem támogatható, nem igazolható és nem felel meg azoknak a szerződéseknek, amelyeket a belgákkal, illetve a spanyolokkal kötöttünk.
Elég sok kritika hangzott el a rendszer felállításával kapcsolatban. Azt gondolom, hogy miniszter úr nem tartott volna sajtótájékoztatót, és a nyilvánosság előtt nem jelentette volna be a rendszer indítását, ha nincsen bizonyosság a tekintetben, hogy indulhat az intézményfelújítás, illetve a panelprogram. A panelre egyébként azért térnék ki még két mondatban, mert ugye ebben megboldogult polgármester-koromból is van tapasztalatom bőven, a panel program működésével kapcsolatosan. Ebbe igen jól be lehet emelni azokat a jól mérhető elemeket, amelyek a kibocsátáscsökkentést mutatják be, illetve segítik elő, tehát ide történő csoportosítása - nem kicserélése, csoportosítása - az addicionális forrásoknak új pályázatok esetén biztosíthat egy nagyon komoly kibocsátáscsökkentést ebben a szektorban, márpedig tudjuk, hogy a lakossági, meg egyébként a közlekedési szektor az, amely igen jelentős üvegházhatású gázkibocsátást eredményez.
Annyit szeretnék elmondani, hogy azok a szerződések - mert szeretném, ha minden kérdésre korrekten válasz születne -, amelyek a KPMG-vel, illetve a másik céggel köttettek, olyan 15-20 milliós nagyságrendűek, tehát valóban nem több száz millió forintról van szó. Annak rendje és módja szerint, ha a bizottság igényli, zárt ülésen - attól függ, hogy a titkossági záradék mit tartalmaz - ez bemutatható a bizottság számára, és nincsen semmiféle takargatnivaló. Személyes véleményem az, hogy a KPMG igen-igen sokat segített abban, hogy eligazodjanak a munkatársak a nemzetközi egyeztetéseken és folyamatokban.
A pályázati rendszer átláthatóságát, transzparenciáját nagyon fontosnak tartjuk, csak úgy kerülhetnek kiírásra a pályázatok, ha ennek megfelelnek. Mi ide most úgy jöttünk, hogy alapvetően a múlt évi interpellációra adott választ igyekszünk bemutatni. Amennyiben szükséges, akkor nyilvánvalóan a konkrétumokról, a pályázati támogatásintenzitásról, a kiírás feltételeiről, bármiről egy napirend keretében tájékoztatást tudunk adni, és érthető a bizottság érdeklődése. Reményeink szerint nyáron ezek a pályázatok kiírásra kerülhetnek, és annak megfelelően, hogy milyen célra történik a pénzek felhasználása, meg is valósulhatnak ezek a beruházások. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Katona Kálmáné a szó.
KATONA KÁLMÁN (független): Nem akarom húzni az időt, de nem kaptam választ arra, hogy elköltötték a pénzt, és most visszatöltik; ez elég valószínűnek tűnik az időhúzás egyik okaként. A másik: jól értettem azt, hogy türelmetlenek a vevők is, nemcsak mi? Ugyanis itt most megtudtuk, és már ezért érdemes volt összejönni, hogy a spanyol és belga vevő is türelmetlen, a miniszterelnök nyugtatja őket. Magyarul őt se tudták megnyugtatni szerintem, hiszen még most sincs itt az az rendelet előttünk, még most se látjuk át, hogy hogyan fogjuk elkölteni, most se tudjuk, hogy mennyi, mert arra a kérdésre még nem kaptam választ, hogy most mennyivel is indul a program: a 30 milliárddal, ami a szerződésben van, vagy kevesebbel. Sajnos, erre a két dologra még kérek választ, és utána a bizottság majd határoz, gondolom.
ELNÖK: Velkey Gáboré a szó.
VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Én meg azt nem hallottam - lehet, hogy csak nem figyeltem, vagy nem voltam bent -, hogy a 20 milliárd tárolása konkrétan hogyan történt. Nyilván ez áttételesen összekapcsolódik ezzel a kérdéssel, amit Katona Kálmán kérdezett.
Egy rövid megjegyzés: nem akarom én értékelni a válaszokat, lehet, hogy csak én értettem félre, és véltem ellentmondást az államtitkár urak válaszai között a tekintetben, hogy egyikük azt mondta, hogy új beruházások esetén a panelprogramnál, ami lényegében kormányzati vagy költségvetési források kiváltását jelenti, Dióssy államtitkár pedig azt mondta, hogy erre nem használható fel, mert ezt a szerződések kizárják. Én itt érzek ellentmondást. Nagyon lényeges, hogy ez a panelprogram esetében konkrétan hogyan lesz szabályozva, és mennyire lesz egyértelművé téve, hogy ne gondolhassa azt se a szerződő fél, se a közvélemény, hogy kormányzati tervezett forrásokat váltunk ki az értékesítésből származó bevételből. Köszönöm.
ELNÖK: Azt szeretném megkérdezni, hogy akar-e még a bizottság tagjai közül valaki kérdezni. Még egy kérdés, és utána szeretném, ha ezekre a kérdésekre is válaszolnának.
DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Én csak az előzőből a tételkérdést röviden összefoglalnám. Egy dátumra voltam kíváncsi, hogy van-e a szerződésben dátum a részteljesítésekre, tehát adott esetben a pályázatkiírásra, vagy csak az, hogy kétezertizen-valameddig ezt fel kell mutatnunk. Csak egy dátum szerepel vagy több?
DR. DIÓSSY LÁSZLÓ környezetgazdasági szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A tekintetben nincsen konkrét dátum, hogy 2010. szeptember 30-áig a zöldberuházási rendszernek és a pályázatoknak működni kell, illetve kiírásra kell kerülniük, de a vevők aggodalma teljesen jogos, hiszen nyilvánvalóan szeretnék azt biztosítva látni, hogy ez a pénz zöldítési célokat fog szolgálni. Nincsen tehát ilyesfajta dátum, de ez nem jelentheti azt, hogy lógathatjuk a lábunkat, vagy esetleg más célra lehet pénzt fordítani. Ez kifejezetten, mérhető módon csak CO2-kibocsátáscsökkentést szolgálhat.
Képviselő úr kérdésére nem tudok pontos választ adni, hogy mekkora összeggel indulhat, mert most elkészültek a pályázati kiírások, és történik ennek az összefésülése, további egyeztetés arról, hogy mekkora forrással mehet majd az indítás, és gondolom, hogy nagyon rövid időn belül erre is választ lehet kapni, de ez nyilvánvalóan nem fog pár hónapon belül kifizetést jelenteni.
ELNÖK: Államtitkár úr kíván még hozzátenni ezekhez valamit?
KLING ISTVÁN államtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Velkey képviselő úr kérdezte a konkrét intézkedések sorát. (Velkey Gábor: Tudomásul vettem, amit Dióssy államtitkár úr elmondott; bár nem szeretem, de tudomásul vettem. - Derültség. - A 30 milliárdra kíváncsi lennék, hogy akkor most zároltunk, nem zároltunk, mennyit, feloldódik-e.) Nyilvánvalóan nem történt volna meg a sajtó előtt ennek a programnak a bejelentése, ha nem lenne erre... (Katona Kálmán: Egy kicsit konkrétabban! Mondjatok egy számot! Hol van az a 28 milliárd?)
ELNÖK: Kálmán! Tartsuk be a szabályokat! Jelentkezz, kérlek, és főleg, ha már így oldalbeszélgetést folytatsz, legalább a mikrofont kapcsold be, kérlek!
KATONA KÁLMÁN (független): Akkor a jegyzőkönyv kedvéért: miniszter úr valóban meghirdette? Sok mindent meghirdettetek már. Mennyivel? Hol van az a 28 egész valamennyi? Megvan a pénz? Melyik soron? Hol tudjuk a költségvetésben megnézni, hogy ott van a pénz?
KLING ISTVÁN államtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Információim szerint megvan az összeg, és ezt az összeget csak és kizárólag erre a célra lehet költeni, amit az előbb elmondtunk, ezt az összeget másra nem lehet költeni. Magyarul, ha a pályázati rendszer beindul, elkezdi az ország azt a zöldberuházási rendszert, azt az összeget folyamatosan erre fogja költeni, ha 2009 év végén, ha 2010-ben, de ezt 2012-ig mindenképpen el kell költeni. Ez az összeg erre a célra állhat rendelkezésre kizárólag.
ELNÖK: Lezárom a vitát. Azt gondolom, hogy eleget vitáztunk erről, megérett a helyzet a szavazásra. Engem nem győzött meg az az előadásmód, amit itt most hallhattunk. A kérdésekből is kiderült, hogy számtalan bizonytalanság van a rendszerben; a múltban is az volt, a jövőben is. Mivel a bizottságunk ilyen helyzetben még nem volt, amióta én a bizottság tagja vagyok - nem tárgyaltunk interpellációt, illetve nem vizsgáltunk meg interpellációt -, ezért kicsit bizonytalan vagyok, hogy majd hogyan fogunk rákanyarodni a javaslatokra. Először is megkérdezem - mintha ez egy interpellációs válasz lett volna - az interpelláló Katona Kálmánt, hogy elfogadja-e azokat a válaszokat, amelyeket kapott.
KATONA KÁLMÁN (független): Nagyon szerettem volna elfogadni, azért is húztam az időt, hogy elkészülhessen minden feltétel az elfogadáshoz, de sajnos nem készült el, úgyhogy én nem fogadom el, és javaslom a bizottságnak is, hogy ne fogadja el.
ELNÖK: Felteszem szavazásra a kérdést.
Aki nem fogadja el azokat a kiegészítéseket, illetve válaszokat, amelyeket a tárca képviselői részéről hallhattunk, az tegye fel a kezét! (Szavazás.) Tíz. Aki elfogadja, az kérem, hogy kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) Kilenc. Csendet kérnék!
Bonyolult a helyzet, de kimondom az ítéletet: tartózkodás nem volt, mert megvan a 19 szavazat. A bizottság nem fogadta el ezeket a válaszokat.
Bizottsági javaslat megtárgyalása
Ebben az esetben, mivel nem fogadtuk el, kísérletet teszek arra, hogy azt a javaslatot elfogadjuk, amelyet írásban ugyan csak a mai napon tudtunk kiadni, ami egyébként azt célozza meg, hogy a jövőben kerüljünk el hasonló helyzeteket. Az látszik, hogy ez az egész ügy egy kellemetlen ügy mindenkinek; sikertörténet is lehetett volna belőle, de nem az lett. Ez a javaslat, amit a bizottság az Országgyűlés számára most megfogalmaz, az a jövőre irányuló javaslat, amely azt célozza meg, hogy a hasonló helyzeteket próbáljuk meg elkerülni, mert ez nem jó így, az látszik mind a két oldalon, hogy ez a helyzet méltatlan, lehetett volna ezt másképp is csinálni.
Az általunk megfogalmazott javaslat gyakorlatilag négy elemet tartalmaz. Ezeket nagyon röviden itt ismertetem, mert nem tudom, hogy mindenki el tudta-e olvasni. Az egyik az értékesítéssel kapcsolatos. Azt javasolnánk az Országgyűlésnek, hogy számoltassa be a kormányt a CO-2kvóták kereskedelmi tevékenységéről, tehát legyen egyfajta beszámoltatási kötelezettség. A másik a felhasználással kapcsolatosan, hogy készüljön átfogó beszámoló a zöldberuházási rendszer részletes működéséről, a pályázati formában odaítélt támogatásokról, illetve azok megvalósulásának eredményeiről. Harmadsorban pedig azt javasoljuk, hogy költségvetésünk, a környezetvédelmi tárca költségvetése tartalmazzon egy olyan sort, ahova ezentúl a kvótaértékesítésből befolyó bevételeket el lehet könyvelni, mert akkor el tudjuk kerülni azt a bizonytalanságot, ami itt van. Negyedik javaslatunk pedig az lenne, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálata terjedjen ki a kvótaértékesítésre is.
Ez az a négy elem van, ami úgy gondolom, hogy pozitív javaslat. Én azt javasolnám a bizottságnak, hogy annak ellenére, hogy itt a nemek kerültek túlsúlyba, szavazzuk meg ezt a jelentést, kiegészítést annak érdekében, hogy a jövőben ne kerüljön a tárca hasonló helyzetbe, és az átláthatóság, a nyilvánosság szempontjai érvényesülhessenek.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ezzel a javaslattal kapcsolatban van-e valakinek kérdése, mielőtt szavazásra teszem fel. (Jelentkezésre:) Tessék, Orosz Sándor alelnök úré a szó.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úrnak, hogy így bonyolítja le a szavazást, mert így lehetőséget teremt a két, egyébként külön kezelhető kérdésben más és más álláspontot elfogadni. Ebből az következik megítélésem szerint is, hogy ezek a javaslatok jó javaslatok.
Kérdésem van, hiszen, mint említette elnök úr, ezt nem előzte meg egy ilyen párbeszédes egyeztetés. A 3-as pontban szereplő javaslat - nem tudom pontosan megfogalmazni a jogforrást - az állami vagyonnal kapcsolatos számviteli és egyéb törvényes előírásokkal harmonizál-e? Itt csak arra utalok, hogy nem biztos, hogy feltétlenül a KVVM-fejezetben, mint költségvetési fejezetben, de a dolog lényege, hogy nyilvánvalóan elkülönítetten, láthatóan legyen. A kérdésem tehát az, hogy ennek az igénynek, amivel én egyetértek, ez a szöveg felel meg egyes egyedül, vagy pedig a fejezet megnevezése nélkül is betölti ugyanezt a funkciót. Én úgy gondolom, hogy igen, és lehet, hogy így az én kérdésem sem kérdés, mert ha nem teljesen így kellene nyilvántartani, akkor erre a kérdésre olyan egyszerű választ lehet adni, hogy tiltják a jogszabályok az ebben a fejezetben való nyilvántartást. Én azt gondolom, hogy ilyen formális választ nem érdemes kierőszakolnunk.
A funkció, hogy lássék, ezért javasolnám a KVVM-fejezetet kihúzni ebből a szövegből.
ELNÖK: Én ezzel nem értek egyet, ez egyébként a tárca érdeke is. Tehát én azt gondolom, hogy ez nem véletlenül van így megfogalmazva. A kérdéseidet nem tudom egyébként megválaszolni, de nem is tartom lényegesnek, mert ezt a javaslatot el lehet fogadni, ehhez még módosítókat be lehet utána nyújtani, tehát lehet ezen később változtatni, de én most, a bizottsági ülésen nem változtatnék ezen a szövegen. Amennyiben persze ragaszkodtok hozzá, hogy ezt így nem szavazzátok meg, akkor vitát nyithatunk róla, de ezek jobbító szándékú javaslatok, és a tárca érdekeit szolgáló javaslatok a véleményem szerint.
Józsa István!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Én a célokkal abszolút egyetértek, hogy ez ilyen célokra kerüljön felhasználásra, viszont a dolog jellegéből adódóan, mivel itt egy aukcióról van szó, ahol szeretnénk minél több bevételt elérni ebből, ha arra beírunk egy előirányzatot, akkor nem létezik, hogy annál többet fogunk kapni érte. Szóval ez egy szakmailag nem elég pontos elképzelés. Én tudom, hogy húsz ember nem tud együtt fogalmazni, de... (Közbeszólás: Kihúzzuk.) Az utolsó maradhat, hogy külön soron szerepeljen, de előirányzatként ne vegyük bele, mert akkor beégetjük az árat, és az nem jó.
ELNÖK: Azt gondolom, hogy ez elfogadható, az előirányzat helyett a sor szerintem teljesen jó.
Döntés a bizottsági javaslat elfogadásáról
Ezzel a módosítással felteszem szavazásra a kérdést, amennyiben nincsen egyéb észrevétel. Tehát a 3. pontban a "külön előirányzat" helyett a "külön soron" szerepel. Aki egyetért ezzel a módosítással, a kiegészítéssel, illetve ezzel a javaslattal, az kérem, tegye fel a kezét! (Szavazás.) Egyhangú.
Ezzel a napirendi pontot lezárom, köszönöm államtitkár úrnak és szakállamtitkár úrnak... (Szalóki Gyula közbeszólására reagálva:) Bocsánat, Gyula mondja, hogy bizottsági előadót kell választanunk. (Dr. Turi-Kovács Béla elhagyja az üléstermet.) Kálmán, te ilyenkor úgyis kapsz szót, ha jól sejtem, ugye, akkor bizottsági előadóként én, mint a bizottság elnöke szeretnék szerepelni. Kíván-e valaki kisebbségi véleményt... (Többen: Nem volt!) Nem szavazták meg a választ. (Zaj.) Bocsánat! Két szavazás volt. Az államtitkár és a szakállamtitkár úr által adott válaszokat nem fogadta el a kisebbség. Szerintem meg kell adni a nemmel szavazóknak azt a jogot, hogy megszólalhassanak a parlament előtt, azt gondolom, hogy ez így Házszabály-szerű. (Jelentkezésre:) Orosz Sándoré a szó.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Nem, én jelentkeztem! (Derültség.)
ELNÖK: Tehát Orosz Sándor lesz a kisebbségi előadó, és köszönöm a részvételt államtitkár úrnak, szakállamtitkár úrnak és a munkatársaknak. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Folytatjuk a napirendi pontok tárgyalását, és a következő javaslattal szeretnék élni: mivel személyesen jelen van Fónagy János képviselőtársunk, és csak a 6. napirendi pontban szerepel, az udvariasság azt mondatja velem, hogy vegyük előre az ő ügyét, és kérem, hogy járuljatok hozzá a napirend módosításához. (Katona Kálmán: Olyan jól szunyókál... - Derültség.) Aki egyetért azzal, hogy 2. napirendi pontként az ő napirendjét tárgyaljuk, tegye fel a kezét! (Szavazás.) Egyhangú. (Közbeszólás: De csak akkor, ha rövid!) Ez nagyon rövid lesz.
Ennek a napirendi pontnak a címe a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi törvény... (Dr. Orosz Sándor: Nem! A nemzeti vízvagyon...) Bocsánat, megvan: a nemzeti vízvagyon privatizációjának megakadályozása érdekében az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat.
Üdvözlöm még egyszer Fónagy János képviselőtársamat, aki Ékes Józseffel együtt jegyzi ezt a képviselői önálló indítványt. A kolléganőt szeretném megkérni, hogy mutatkozzon be, hogy melyik tárcától jött, a nevét és a titulusát is kérem, adja meg a jegyzőkönyv kedvéért.
DR. SZALAI KRISZTINA (Pénzügyminisztérium): Jó napot kívánok! Szalai Krisztina vagyok a Pénzügyminisztérium vagyongazdálkodási főosztályáról.
ELNÖK: Módosító javaslatokról tárgyalunk, két módosító javaslatról; Orosz Sándor alelnök úr jegyzi egyébként mind a két módosító javaslatot. Megkérdezem Orosz Sándort, hogy kívánja-e ezeket kommentálni.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Igazából tegnap is elmondtam már ezt a bizottság rendkívüli ülésén, ezt követően elmondtam a plenáris ülésen is. Ha valaki igényli, hogy megismételjem, megteszem. Kíváncsian várom az előterjesztő, Fónagy úr álláspontját a javaslataimról.
ELNÖK: Kérem az előterjesztőt is, meg a tárca képviselőjét is, hogy nyilatkozzanak!
Dr. Fónagy János szóbeli kiegészítése
DR. FÓNAGY JÁNOS előterjesztő (Fidesz): Köszönöm szépen. Valóban tegnap a részletes vita során is elhangzott ez. Mint előterjesztő, mind a két módosítást tudom, tudjuk támogatni, azzal a megjegyzéssel, és erről tegnap is volt módunk részletesebben szólni, hogy ugye azért a jóhiszeműségnek és a bizalomelvnek a jogalkotás során is működnie kell. Akkor, amikor mi ezt a címet választottuk, nem kifejezetten vagy kizárólag kommunikációs céljaink voltak, bár nem tagadom, hogy az is van benne, hanem az, hogy a bizottság minden tagja tisztában van azzal, hogy itt gyakorlatilag nem a tulajdonról van szó. Tehát ez a módosítás, amelynek eredményeként a tartósan állami tulajdonban lévő vállalatok közé, lévén, hogy új törvény van, besoroljuk az öt víziközmű-társaságot, ez gyakorlatilag az egyébként is forgalomképtelen állami vízvagyon, amelyet a stratégiai vállalatokról szóló törvény is véd, annak egy harmadik ráerősítése.
Mindnyájan tudjuk, hogy a valós probléma nem a tulajdonnál van, hanem a kezelésnél, használatnál, vagyonkezelésnél. A vagyonkezelésnek a magyar jogrendszerben nincs szabályozása. Az más dolog, hogy megszoktuk a rendszerváltás óta, hogy a vagyonkezelés egy magyar jogintézmény. Nem az. Az a rendszerváltás után került be, elsősorban olyan állami intézmények működése során, amelyeket hivatásszerűen azért hívtak létre, hogy a vagyonkezelés során az állami tulajdont értékesítsék, de ez volt a fő feladatuk. A vízi közműveknek a szolgáltatás a fő feladatuk, tehát amikor ott a vagyonkezeléssel variál az éppen illetékes állami szervezet, akkor egy magyar jogrendszerben nem lévő, és a gyakorlatban más célra létrehozott intézmény adta lehetőséget használja ki.
Tehát megköszönve mindazoknak, akik támogatták ezt az Ékes kollégámmal együtt beadott javaslatot, szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy az igazi veszély nem ez, hanem a vagyonkezeléssel kapcsolatos állami szándék, amely megerősíti az aggályomat. Mindezt a címhez mondom, tehát azért sugallani akartuk, hogy a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács másfél hónapja nem adja ki az inkriminált vagyonkezelői szerződést. Az elnöke írásban megígérte, a vezérigazgatója írásban mondta, hogy már mindjárt küldi; eltelt másfél hónap, és nem adták ki a vagyonkezelői szerződést. Erre szeretném a bizottság figyelmét is felhívni, hogy messzemenően nem egy ellenzéki érdek, hogy egy ilyen ügyben egy állami gyakorlatilag vagyonigazgatási szervezet álláspontját az Országgyűlés szakmailag felelős bizottságai megismerjék. Ezért mondom tehát, hogy elfogadva a módosító indítványt, mert fontos, hogy ez a javaslat átmenjen, azért a dologban ez a veszély megvan, és a cél, a cím megnevezése ezt szolgálta. Köszönöm a türelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérem a tárca képviselőjét, hogy nyilatkozzon.
DR. SZALAI KRISZTINA (Pénzügyminisztérium): A kormány május 27-i ülésén támogatását jelentette ki az alapjavaslattal kapcsolatban. Ez a módosító indítvány igazából érdemi változást nem tartalmaz, egy pontosító, jogtechnikai módosítás, tehát a tárca részéről ezt támogatni tudjuk.
ELNÖK: Tehát mind az előterjesztő, mind a tárca támogatja. Kíván-e Orosz Sándor úr szólni? Tessék!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Egyetlenegy megjegyzés. Teljesen egyetértve Fónagy úrnak a jóhiszeműséggel kapcsolatos vélekedésével és az ügyek érdemi alakíthatóságában megfogalmazott gondolataival, az indoklás mindig része és a jogalkalmazásnak pedig fontos része. Azt gondolom, hogy a leírt indoklás egészen precízen rögzíti, és a parlamenti vita nem hagyott kétséget a tekintetben, hogy az Országgyűlésnek, benne a parlamenti pártoknak mi ebben az álláspontja. Én azt gondolom, hogy ezt aki mondta, komolyan és az említett csapatok nevében tette, és akkor ez a jóhiszemű és garanciálisan jóhiszemű jogalkalmazás várható. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem a bizottságot.
Aki ezt a két módosító indítványt támogatja, az tegye fel a kezét! (Szavazás.)
Egyhangú.
Köszönöm szépen Fónagy János képviselőtársamnak, illetve a hölgynek is a részvételt.
Rátérünk az eredetileg 2. számú napirendünkre, amely a közbiztonság és a közrend védelmében, illetve fenntartásában közreműködő szervezetekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat. Itt a bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatokról fogunk dönteni. (A kormány képviselőjéhez:) Megkérem, hogy a jegyzőkönyvbe mondja be a nevét és a titulusát is.
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Dr. Magyariné dr. Nagy Edit főosztályvezető vagyok az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.
ELNÖK: Tisztelettel köszöntjük! Az első hat módosító indítvány tartozik a bizottság hatáskörébe, úgyhogy ezekről fogunk - azt hiszem, egyenként - dönteni.
Kérdezem a tárca képviselőjét, hogy az 1. számú módosító indítványt támogatják-e.
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Igen, támogatjuk, és egyben szeretném jelezni, hogy az 1., 2. és a 6. pont összefügg, és ezeket támogatjuk.
ELNÖK: Akkor az 1., 2. 6. pontokról egyben döntünk.
Aki az 1., 2. és 6. számú módosító indítványokat támogatja, az kérem, tegye fel a kezét! (Szavazás.)
Egyhangú.
Kérdezem, hogy a 3. számú módosító indítvánnyal kapcsolatban mi a tárca álláspontja.
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, hogy támogatjuk-e. (Szavazás.)
Ez is egyhangú.
4-es.
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérünk egy indoklást.
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A módosítás arra irányul, hogy lehetővé tenné, hogy a mezőőr intézkedése közben elfogja a bűnelkövetőt vagy szabálysértőt, és előállítsa. A mezőőrnek ezeket az - idézőjelbe téve - rendőrségi intézkedési jogosultságokat nem kívánnánk biztosítani, mert nem indokolt. (Közbeszólások: Túlkapások. Veszélyes!)
ELNÖK: Kíván-e ezzel kapcsolatban valaki kérdezni? (Nincs jelentkező.)
Aki a 4. számú módosító indítványt támogatja, az kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Nincs jelentkező.) Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tartózkodás? (Szavazás.) Négy.
4 tartózkodással a bizottság egyharmada sem támogatja.
Az utolsó az 5., amelyet egyébként Orosz Sándor jegyez.
DR. MAGYARINÉ DR. NAGY EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság támogatja-e? Aki igen, az tegye fel a kezét! (Szavazás.)
Ez is egyhangú.
Köszönöm szépen. Ezzel a 3. napirendi pontunkat lezártuk.
Rátérünk a következő napirendre, ez pedig a Ket., vagyis a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény módosításával kapcsolatos napirendi pontunk. Itt a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatokról fogunk tárgyalni. Kérem a tárca megjelent képviselőit, hogy a jegyzőkönyvbe mondják be a nevüket és a titulusukat is!
DR. BARANYI BERTOLD (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Jó napot kívánok! Tisztelt Elnök Úr! Baranyi Bertold vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezetője, kollégám pedig Számadó Tamás, az IRM főosztályvezető-helyettese.
ELNÖK: Köszönöm. Elsőként a 15., 16 és 61. számú módosító indítványokat fogjuk tárgyalni: ezek a vadgazdálkodással, illetve a termőfölddel kapcsolatos módosítók. Kérem a tárca képviselőjét, hogy nyilatkozzon: támogatják-e ezt a módosító indítványt.
DR. BARANYI BERTOLD (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem.
Aki támogatja, az kérem, tegye fel a kezét! (Szavazás.)
Egyhangú.
16-os. A tárca véleményét szeretném kérdezni.
DR. BARANYI BERTOLD (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A bizottság támogatja? (Szavazás.)
Ez is egyhangú.
A 61-es, a termőfölddel kapcsolatos pont következik. Kérdezem a tárca képviselőit, hogy támogatják-e.
DR. BARANYI BERTOLD (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.)
Egyhangú.
Most jön a bonyolultabb, a 18 oldalas. Az lenne az ügyrendi javaslatom, hogy tárgyaljuk egyben a módosító indítványokat. Lehetséges ez? Ez mind a Gazdasági bizottságé, és akkor egy kalap alá lehetne venni. Józsa István, te jegyzed ezeket a módosítókat?
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): A bizottság jegyzi, csak én voltam az ügyvezető alelnöke az elnök távollétében. (Derültség.)
ELNÖK: Azt szeretném kérdezni tőled, hogy kívánsz-e a módosítóval kapcsolatban szóbeli kiegészítést tenni.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Ahogy mondják, kegyelmet nem kérek, mindent fenntartok, de a közbenső megegyezés tartalmának elővezetésére megkérném Orosz Sándor alelnöktársamat, mert kicsit differenciáltuk ezt a módosítót.
ELNÖK: Alelnök úré a szó. Egy kis fegyelmezettséget szeretnék kérni Reich Gyulától is. Még nincs vége az ülésnek, és egy kicsit zavarja azt, aki éppen beszél, ha nagyok a mellékzöngék. Köszönöm.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Az alelnöki, mármint alelnökközi megbeszélés, amire utalt Józsa István - aki egyébként a gazdasági bizottság alelnöke -, amely jómagam részvételével is zajlott, alapvetően abból indult ki, ami tegnap a plenáris ülés vitáján is elhangzott. Nevesen aggályosnak tekintették a hozzászólók a gazdasági bizottság ismereteink szerint egyébként - de ebben, Pista, segíts ki -, ha úgy tetszik, többpárti alapon összehozott indítványát. (Dr. Józsa István: Igen, széles körben.) Nevesen felmerült, hogy enyhén túlterjeszkedik az előterjesztésen; e tekintetben egyébként én magam is azok álláspontját osztom, akik szerint ez így van. Azt kezdeményezte gyakorlatilag a parlamenti vita is, és mi magunk is, hogy a kormány e tekintetben korábban kialakított álláspontját, miszerint egy ilyen indítványt is támogathatónak ítél, arra figyelemmel gondoljon újra, hogy ez tényleg túlterjeszkedik ezen a bizonyos eredeti beterjesztésen és szándékon, nevesen, hogy a közigazgatási eljárásról szóló törvénynek megfelelően igazítsuk az egyes - én még így tanultam - különös közigazgatási eljárásokat.
Ezzel együtt is az teljesen nyilvánvaló, hogy az az alapul fekvő probléma, amit egyébként a gazdasági bizottság, fogalmazzak így, a Ket.-be csomagolva kíván megoldani, egy létező probléma. Ezt mi magunk is éreztük, hiszen a Környezetvédelmi bizottság éppen a geotermikusenergia-felhasználással kapcsolatos korábbi vitáin is azt igyekezett forszírozni, hogy itt vannak ellentmondások, ezeket tisztázzuk. Az a véleményünk egyébként, Pistával közösen, hogy ezt a bizonyos indítványt a Ket. módosító indítványaként nem kellene kezelni, viszont az ügyet igen, tehát ha a gazdasági bizottság kezdeményezne egy ilyen jellegű törvénymódosítást, akkor talán kimozdíthatná a holtpontjáról ezt az ügyet, de ne a Ket. keretei között.
Aztán, hogy hogyan fognak dönteni, akár a kormány, akár a bizottság, ezt se Pista, se én, és valószínűleg az itt jelenlévő kormányzati tisztviselők sem tudják. Én azt gondolom, hogy ha a Környezetvédelmi bizottság a maga részéről elfoglal egy minősítő álláspontot, azzal talán segít az érintettek végső döntésének a kialakításában. Én tehát a gazdasági bizottság indítványait ilyen formában nem fogom tudni támogatni.
ELNÖK: Tehát nem arra tettél javaslatot, hogy visszavonják... Illetve te nem is vonhatod vissza, merthogy a gazdasági bizottság nyújtotta be, hanem arra biztatsz bennünket, hogy ne szavazzuk meg.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Igen.
ELNÖK: Kíván-e a tárca ehhez valamit hozzátenni?
DR. BARANYI BERTOLD főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tekintettel arra, hogy a kormány korábban állást foglalt ezekkel a módosító indítványokkal kapcsolatban, nekem kötelességem elmondani, hogy támogatjuk a módosító javaslatokat, ugyanakkor nyilván ez egy új helyzetet fog teremteni, amiről a kormánynak döntenie kell a későbbiekben.
ELNÖK: A bizottság tagjait kérdezem, hogy aki nem támogatja - mert úgy látom, az az egyszerűbb, ha ezzel kezdjük - a gazdasági bizottság módosító javaslatát, az tegye fel a kezét. (Szavazás.) 11 nem. Aki támogatja? (Szavazás.) 4 igen. Tartózkodás? (Szavazás.) 1 tartózkodás. A bizottság nem támogatta, de az egyharmad megvan.
Köszönöm a tárca részéről a megjelenést. (A napirendi pont tárgyalásához érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Rátérünk a következő napirendi pontunkra, ha megtalálom... A következő napirendi pontunk: döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vitára való alkalmasságról; ez a klímatörvény, vagy más néven az éghajlatvédelmi kerettörvény előkészítéséről szóló határozati javaslat. Ha jól sejtem, itt én vagyok az előterjesztő, ugye? (Többen: Is!) És Velkey Gábor, bocsánat, és Katona Kálmán, hárman jegyezzük. (Katona Kálmán: Kezdjük a függetlennel!) Kezdjük a függetlennel! Megkérem a független Katona Kálmánt, hogy üljön az előterjesztő helyére... (Derültség.)
KATONA KÁLMÁN (független): Nem akarok hivalkodni, nekem jó ez a hely.
Nagy szükség lenne egy ilyen törvényre. A többpárti összefogás azt mutatja, mivel egy függetlent is bevettek, hogy itt nagyon nagy az egység, úgyhogy kérem a bizottságot, hogy támogassa.
ELNÖK: Arról van szó, hogy a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, amely 2008-ban szintén ötpárti támogatással jött létre, a természetvédő szervezetekkel együtt kezdeményezte egy olyan országgyűlési határozat benyújtását, amely a magyarországi klímatörvény létrehozását, elfogadását célozná meg még az idén, 2009 decemberi hatállyal. Ez az országgyűlési határozat, amelyet a bizottság tagjai közül hárman is jegyzünk, egyébként szintén ötpárti javaslat, gyakorlatilag ezt a célkitűzést fogalmazza meg.
Hogy az időt ne húzzuk, nem mondanék erről többet, kérném a bizottság tagjainak az egyöntetű támogatását, jó ügyről van szó.
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről
Aki javasolja, illetve egyetért azzal, hogy ezt az önálló indítványt tárgysorozatba vegyük, és erről általános vita legyen, az kérem, hogy kézfeltartással ezt jelezze! (Szavazás.) Ez egyhangú. Köszönöm szépen.
A következő napirendi pontunk a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítása. Itt Szalóki Gyulával egyeztetve úgy állapítottuk meg, hogy nincsen kapcsolódó módosító indítvány, ezért ezt a napirendi pontot most nem tárgyalnánk, hacsak nincs ellenvetés, de úgy látom, nagy tiltakozást nem vált ki... (Dr. Orosz Sándor: Kezdeményezhetek egy kapcsolódó módosító indítványt... - Derültség.)
Utolsó napirendi pontunkra térünk rá. Tisztelettel köszöntöm dr. Kecskeméti Sándort; kérem Kecskeméti urat, hogy foglaljon helyet ott szemben, az asztalnál. (Dr. Kecskeméti Sándor helyet foglal az asztalnál.)
Dr. Kecskeméti Sándor az Észak-magyarországi Regionális Környezetügyi Tanács megalakulásáról és tevékenységéről fogja tájékoztatni a bizottságot. Ez egy úttörő kezdeményezés, ha jól sejtem. Nagy tisztelettel köszöntöm önt itt, a bizottság ülésén, én külön örülök annak, hogy ennek a tanácsnak Salgótarjánban van a székhelye. Ugyan az nem az én választókörzetem, de Nógrád megye, Szécsénytől nincsen messze, és ezért személyes, kettős kötődésem is van az ügyhöz.
Arra szeretném önt biztatni, hogy ha nem is túl hosszan, de legalább öt percben tájékoztassa a bizottságot arról, hogy milyen feladatokat is lát el ez a Környezetügyi Tanács, hogy kell ezt nekünk elképzelni, tudjuk-e mi valamivel segíteni az ön jövőbeli munkáját, és adjon lehetőséget nekünk majd arra, hogy kérdéseket tudjunk önhöz intézni. Öné a szó, köszönöm szépen. (Folyamatos zaj.)
DR. KECSKEMÉTI SÁNDOR elnök (Észak-magyarországi Környezetügyi Tanács): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr...
ELNÖK: Csendet szeretnék kérni a bizottság tagjaitól. Tudom, hogy mindenki fáradt, de adjuk meg a tiszteletet az előadónak.
Dr. Kecskeméti Sándor szóbeli kiegészítése
DR. KECSKEMÉTI SÁNDOR elnök (Észak-magyarországi Környezetügyi Tanács): Gondolom, amit elmondok, felüdít itt mindenkit...
A prezentációmban, amit előzetesen mindenkinek elküldtünk, és bemutatkoztunk, körülbelül egy bő húszéves tevékenységét öleli fel a környezetvédelem területén, az észak-magyarországi régióban munkánknak. Ennek egy befejezett, új fázisa az úgynevezett Környezetügyi Tanács létrehozása. Ez pár évvel ezelőtt fogalmazódott meg, azzal a célzattal, hogy a régióban a környezetvédelmet, nem környezetvédelemként kezelve, hanem környezetügyként kezelve szélesebb területen és rendszerben gondolkodva fogalmazzuk meg.
Mit jelent ez az utolsó szó, hogy rendszerbe fogalmazva? Gyakorlatilag az itt ülő urak sokkal jobban ismerik és tudják, mint én, hogy a döntéshozók egy regionális fejlesztési tanácsban általában küldöttek, különböző státuszokból döntenek olyan területekről, amiben bizony nem igazából valószínűsítem, hogy mindenben szakmailag otthon vannak. Ez a gondolat vetődött fel, hogy a környezet területén, a környezetvédelem területén egy olyan grémiumot, olyan csapatot kell létrehozni, amely ezt a szakmai gondolkodást rendszerbe foglalva segítené. Mi ennek a lényege? Megvizsgáltuk, hogy korábban milyen döntések születtek például, ezer lakosú községről van szó, kettőről, kijáró polgármester van a községben, ami nem is baj, csak már mindent, amit egy községben meg lehetett csinálni a környezetvédelem területén, megtettek, a vízelvezetést, az árkokat, a csapadékvíz-elvezetést csodálatosan megcsinálták, csodaszarvas van a bejáratnál, aki azon a részen ismerős, nagyjából tudja, hogy miről van szó. Most kaptak pályázati lehetőséget arra, hogy faluszépítés ürügyén ezt a csapadékvíz-elvezető árkot befedjék, és a házak előtt ezzel egy-egy parkolóhelyet biztosítanak. Ez nem baj, csak 5 kilométerrel odébb egy településen még szennyvízcsatornázás sincs. A rendszerben való gondolkodást ezt jelentené, hogy összefoglalva a régiót, látva, hogy hol, milyen szükségek vannak, mik a prioritások, ezeket kellene összehozni. Ezeket a gondolatokat megfogalmaztuk. Egy egész rövid történet, eszmefuttatás: kopogtattunk korábban Persányi Miklós miniszter úr ajtaján, beterjesztettük ezt az ajánlatunkat, elképzelésünket, örömmel fogadta, és mondta, hogy a minisztérium vezetésével megbeszéli. Ekkor jött a probléma, mert kiderült, hogy van egy vízügyi tanács is a régióban, illetve Magyarországon, azt kormányrendelettel hozták létre, és ha egy másik tanácsot akarnak létrehozni, akkor ezt módosítani kell, ez a huzavona pedig hosszú lenne. Akkor azt mondtuk, hogy valami más megfogalmazást csinálunk, egy tartalmi részt. Mire ez a tartalmi rész összeállt, a minisztert nem Persányi Miklósnak hívták, hanem Fodor Gábornak. Beadtuk ezt a javaslatunkat Fodor Gábor miniszter úr felé, tetszett neki, olymértékben, hogy a régió három megyeszékhelye vezetésének elküldte a javaslatot azzal, hogy ezt ő támogatja, a minisztérium támogatja. Erre még válasz is születhetett volna - akik gyorsak voltak, válaszoltak rá, akik lassabbak, nem -, de addigra nem Fodor Gábornak hívták a minisztert, hanem Szabó Imrének. Csak nem hagytuk fel ezzel a dologgal, kopogtattunk Szabó Imre miniszter úrnál: kedvező volt a fogadtatás, aminek kapcsán múlt év szeptemberében Miskolcon a műszaki egyetem szervezésében elkészült, létrejött ez a Környezetügyi Tanács. Ennek fő lényege, hogy a három megye vezetése, beállítottságtól függetlenül, a három megyeszékhely - pártbeállítottságtól függetlenül - egyformán támogatta, és bevonásra került a régióban lévő három felsőoktatási intézmény: a két főiskola és a Miskolci műszaki egyetem.
Büszkén merem mondani, hogy a célkitűzésnek egyformán, egyértelműen pártolói voltak, írásban külön támogatták, és közgyűlési határozattal küldték delegáltjukat az elnökségbe. Mindhárom megye - ez bizonyítja a minőséget - alelnökkel képviselteti magát az elnökségben, mindhárom felsőoktatási intézmény dékánnal, egyetemi tanárral képviselteti magát az elnökségben, és mint szervezők és munkaszervezet, a regionális központ - amit korábban már a tájékoztatóban írtam -, mi is részt veszünk benne. Ez komoly hátteret adott. Négy munkabizottságot hoztunk létre. Kiemelném azt az elnök úrék javaslatához kapcsolódó, klímával foglalkozó bizottságot, nekünk már munkatervünk is van ennek a dolgában, úgyhogy ezennel is hivatalosan fel tudom ajánlani a Környezetügyi Tanács ilyen irányú munkáját az esetleges kidolgozásban a törvényjavaslathoz, illetve ami a továbbiakban megy, mert hadd tegyem hozzá, minden szakbizottságban egyetemi tanárok, megfelelő szakértők, vezetők vesznek részt, tehát hozzáértő, profi emberek csinálják.
Amit el kell mondanom, hogy megpróbáltuk a háttérben eléggé társadalmasítani ezt az ügyet, hogy minél szélesebb körben legyen a támogatottsága. Ennek érdekében múlt év végén, illetve múlt év közepén a régiók országgyűlési képviselőit - 42 fő van a régióban - meghívtuk Egerbe az egri főiskolára egy tanácskozásra. Mind a 42 képviselő úr megkapta a meghívónkat, az e-mailen való visszaigazolás igazolja. Sajnos az elfoglaltságukat nem mi tudjuk befolyásolni: egyetlen képviselő úr vett részt ezen a megbeszélésen, de tizenketten írásban, szóban támogatták, ami azért lényeges, azokon felül, akik a megyevezetésből országgyűlési képviselők: ilyen Ódor úr, Sós Tamás és a többiek, akik hivatalból ezt hozták létre. Ezt én pozitívnak veszem, mert különösebben senki nem kifogásolta, tehát ha nem értett volna egyet, gondolom én, akkor jelezte volna.
Ezekhez a pozitívumokhoz még egyet tennék hozzá, hogy Szabó Imre miniszter úr mind a megalakuláskor, mind későbbi elnökségi üléseken is képviseltette magát, írásban megírta, hogy nagyon támogatja a minisztérium, ugyanakkor a regionális fejlesztési tanács elnöke, Szabó György írásban küldte, hogy támogatja ennek létrehozását. Az más kérdés, hogy igazából ezen túl nem történt semmi. Múlt évben, ez év kora elején probléma volt, hogy ez a tanács kinek adjon tanácsot: a minisztériumnak a környezetügy területén vagy a regionális fejlesztési tanácsnak, de ezt nem sikerült tisztázni. Abban maradtunk, hogy annak adunk majd tanácsot, aki kér. Miután a helyzet az, hogy sikerült olyan stabillá tenni ennek a helyzetét, elfogadtatni ennek szükségességét, hogy bízunk benne, hogy előbb-utóbb majd fognak tanácsot kérni, hisz készen állunk.
Ami miatt kértem ezt, és köszönöm szépen a lehetőséget, hogy erről beszélhettem, hogy amennyiben lehetőség van rá, a bizottság - nem tudom, hogy mi a rend - valahogy fogalmazna meg, nyilatkozzon, vagy nyilvánítsa ki, hogy az ügy helyes, jó, támogatják, és ahol lehetőség van, természetesen nem anyagilag gondolom, ennek szükségességét erősíti. Örömmel mondhatom - sajnos az elnök úrral vagyunk legközelebb egymáshoz, és nem találkoztunk még ott -, hogy Katona Kálmán úr már volt nálunk, Orosz Sándor úr már volt nálunk, tehát a körülményeit, a háttérdolgait láthatták. Fel vagyunk készülve arra, hogy egy ilyen feladatnak eleget tegyünk, pláne akkor, amikor a Miskolci műszaki egyetem, az egri főiskola a környezetvédelmi kutatóintézetének az adatait rendelkezésünkre adta, a gyöngyösi főiskola ugyanúgy minden lehetőséget biztosít, ami van. Ennyi lett volna.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy szeretne-e valaki kérdést feltenni. (Nincs jelentkező.) Én szeretnék öntől valamit kérdezni. Amikor a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács létrejött, az egyik ülésünkön fogalmaztuk meg azt a szempontot, hogy a fenntarthatóság, mint olyan, a fejlesztési tervekben valójában nincs jelen. Erre ön is utalt az előbb azzal a kis példával, mert a magyarországi intézményrendszer nem így van kialakítva, de mint szempontot, a fejlesztési tervekbe ezt előbb-utóbb bele kellene vinni, ez az országnak is az érdeke, nemcsak a globális felmelegedés miatt, hanem egyéb okok miatt is.
Azt szeretném kérdezni öntől, hogy ilyen regionális környezeti tanács más régiókban is működik-e, vagy ez egy úttörő kezdeményezés. Javasolták-e, ha máshol nincs, hogy mindegyik régióban legyen ilyen, van-e egyáltalán máshol ilyenre igény, erről tud-e. A kérésével kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy szerintem a bizottságunk akár írásban, a bizottság elnöke által jelzett levélben üdvözölheti ennek a tanácsnak a létezését, létrejöttét, tehát tudunk egy ilyen levelet írni, amelyet természetesen megteszünk. Én jó kezdeményezésnek tartom, ugyanakkor ismerve a magyarországi intézményrendszert, ennek meg kell találni a helyét. Jelezte, hogy szívesen adnának tanácsot, de nem tudják, hogy kinek. Ez azt jelenti, hogy valahol ez a dolog nincsen rendesen a helyén, miközben azt érzem az ötleten is meg a kezdeményezésen is, hogy ez helyénvaló.
Orosz Sándor képviselőtársamé a szó.
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Üdvözlöm Kecskeméti urat tisztelettel, mint ahogy elmondta, tényleg találkoztunk is korábban. Örülök, hogy a - hogy mondjam - váltófutás legalább már odáig elért, ahová elért, itt váltófutás alatt a megkeresett minisztereket értem. Igazából most abba ne menjünk bele, hogy valószínűleg azért sem működik, mert elbizonytalanító e tekintetben is a politika, hogy most megye kell, elmegy a megye, marad a megye, lesz-e régió, nem lesz régió, mert ezek azért mind-mind kihatnak a mégoly jó kezdeményezések befogadására is, de ettől is tekintsünk el, mert nem ez a kérdés. (Farkas Sándor elhagyja az üléstermet.)
Igazából az a kérdés, hogy túl azon, hogy Szabó György úr nagyon helyesen, és itt, ebben szerepel, várja a közreműködésüket a regionális akciótervek kialakításában, ez azért több mint tanácskérés, gondolom, hogy több mint tanácskérés. Vagy rosszul gondolom? Ezen túlmenően csak ennyi van?
A másik, nekem nagyon tetszett ez az érdekes megoldás, hogy a szakbizottságoknál hogyan tette az elejére a vizet, merthogy a szakbizottságok, munkabizottságok a kezdőbetű ábécésorrendjében szerepelnek, ha a víz lett volna, akkor a végére került volna, ezért azt mondta, hogy élővíz. Ez egy nagyon jó ötlet, ráadásul azt gondolom, hogy kifejez egyfajta lényeget is. Viszont a víz-keretirányelv nemcsak hogy megyében nem, nemcsak hogy régióban nem, hanem sokkal inkább egészen másként, vízgyűjtő gazdálkodási tervezési egységekben zajlik napjainkban is. Kérdezem, hogy ebbe valamilyen formában - mert látni, hogy benne van a javaslatban, hogy ezzel szeretnének foglalkozni - sikerült-e már bekapcsolódniuk, avagy ez is még a jövő előtt álló feladat. Köszönöm.
ELNÖK: Van-e másvalakinek kérdése? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor újra megadom a szót elnök úrnak.
DR. KECSKEMÉTI SÁNDOR elnök (Észak-magyarországi Környezetügyi Tanács): Elnök Úr! Alelnök Úr! Megpróbálok, nem feltétlenül sorrendben, ahogy jöttek ezek a kérdések, mindegyikre válaszolni.
Sajnos vagy nem sajnos, nem tudok róla, hogy más régióban, eléggé ismerem a kezdeményezéseket, ilyen jellegű szerveződés volna, nincsen, egyedül az észak-magyarországi régióban. Talán azt is lehetne mondani, hogy egyedi és első, mert egyediként és elsőként hoztunk létre egy regionális környezetvédelmi központot, ami Salgótarjánban van, azt még Persányi Miklós miniszter avatta egy környezetvédelmi világnap központi rendezvényén, és hadd tegyem hozzá, ez egész pontos információ, akkor megkérdeztem tőle, hogy ugye már több központ nem lesz ebben a régióban, és akkor közölte, amíg ő miniszter lesz, addig nem. Nagyon figyelem, azóta sem lett másutt központ... (Derültség. - Közbeszólás: Nem is lesz!) Egy központot tudok valahol Szombathelyen, egy régi barátom hozta létre, eljött hozzánk, és akkor ő is csinált ott, nem tudom, hogy milyen szélsőségekkel, illetve milyen körítéssel - ez csak egy kis kitérő.
Mint a regionális tanács, ilyen nincsen, tehát egyedi. Éppen ezért ez a keresés és a helykeresés: elég sokat házaltam, és elnézést ezért a szóért, aki csak számításba jöhetett, tisztelet a kivételnek, akinél nem voltam, mert azért sokan vannak, eladni magunkat. Hazánkban, az észak-magyarországi régióban a regionális fejlesztési tanácsnál vagyunk a legnehezebb helyzetben. Együttműködési megállapodást kötöttünk velük, nem mint a tanács, hanem mint a központ, a környezetvédelem területén együtt dolgozunk. Ez az együttdolgozás abban kimerült, hogy a Szabó György írt egy levelet. Azon túlmenően urak, hölgyek gondoljanak, amit akarnak, hogy milyen célok vezetik a tanács döntéseit, nem tudom, de nem sikerült magunkat ott megfelelő szinten eladni, még olyan módon sem, hogy a tanács mellett működik egy úgynevezett civil egyeztető fórum, és tényleg bekerült a közvetlen vérkeringésbe, két hónap óta ennek az egyeztető fórumnak az elnöke én vagyok, tehát még ezen az áron is megpróbáltam közelebb kerülni. Bízom benne, hogy a logika, a szakma előbb-utóbb diadalmaskodni fog. Itt azért érdekek vannak. Tessenek elképzelni: 400 milliárd forint, az észak-magyarországi régióban körülbelül 13 milliárd a környezetvédelemre fordítódik. Azt egy döntési szervezetnek, valakinek "szakértenie" kell. Ugye, ez tisztességes összeg, és ha jelentkezik valaki, egy szakmai csapat, nem személy, azt feltételezi mindenki, hogy pénzt akar belőle. Lehet, hogy az a vége, de itt a szándék a szakma volt és a szakma lett volna.
Bízom benne, hogy az egyik szakbizottságunk a tudatformálás kérdésével foglalkozik, amire nagy súlyt helyezünk, a felsőoktatási intézmények, ez változni fog. Tehát ennyit erről.
A szakmai helyünk és a kapcsolatrendszerünk úgy működik, hogy volt egy országgyűlési képviselő, akinek írtunk levelet, és azt írta, hogy nagyon egyetért a szervezet megalakításával, csak szélesítsük a civil gondolkodást, a civil szerepkört benne. Ezt harminchárom szervezet alapította meg, ebben a harminchárom szervezetben benne van a METESZ, benne van a kamara, már az észak-magyarországi régióban, a Bükki Nemzeti Park, tehát ezek a szakmai részek. Az volt az első gondolatunk, hogy civilesíteni, társadalmasítani csak akkor szabad valamit, ha annak megvan a maga stabilitása, mert minél szélesebb körben beszélünk róla, annál több vélemény, annál több, majdnemhogy hígítási lehetőség is vetődik fel benne. Éppen ezért nem terveztük annyira a civilesítés részét. Komoly kapcsolatot indítottunk először a METESZ-en kívül a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Tanácsával, a megalakuláskor ajánlkoztunk arra, hogy szívesen részt veszünk a munkájukban. Ennek eredményeképpen a múlt hónap 29-én, talán az országban másodikként a régiónkban volt egy bemutatkozó anyag. Nem tudom megállni, hogy ne mondjam azt, hogy a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Tanácsa az én olvasatomban elsősorban a parlament, ugye ott jelenik meg minden, ott vannak a döntések, de hogy hogyan kellene, a szakmai háttérben, mondom, ez a tanács és mi is tudunk sokat segíteni.
Talán ennyi, nem tudom...
ELNÖK: Köszönjük szépen. Majd, ha a bizottsági ülésnek vége lesz, ha nem ismernék egymást, ön mögött ül Schmuck Erzsébet, a keleti régió... (Dr. Kecskeméti Sándor: Ismerjük egymást.) Ismerik is egymást, jó, akkor látom, hogy azért itt már a kooperáció elkezdődött.
Köszönöm szépen, hogy elfáradt, és sok sikert kívánunk a munkájához, és ezt a levelet mindenképpen el fogjuk önhöz juttatni.
Véget ért a mai ülésünk. A következő ülésünkre június 22-én fog valószínűleg sor kerülni, mert jövő kedden nincs szükség bizottsági ülésre, akkor nem lesz parlament, hétfőn, 15-én nem kell összejönnünk... (Velkey Gábor: Parlament lesz, csak bizottság nem.) Gyula mondta az előbb nekem, bocsánat, mutatott egy papírt, hogy nem ülésezik. Hétfőn van parlament. Kedden is van? (Tompa Sándor: Kedden nem biztos, hogy lesz.) A legutolsó információ szerint kedden nincs parlamenti ülés, csak hétfőn. Mindegy.
A következő bizottsági ülésünk 22-én, hétfőn reggel lesz, az időpontot majd időben kiküldjük. (Velkey Gábor: 10 előtt, ha lehet!) 10 előtt, ha lehet: 5 óra? (Velkey Gábor: Nekem jó, én úgyis eljövök hajnalban...) Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 08 perc)
|
Dr. Nagy Andor
|
Jegyzőkönyvvezető: Biczó Andrea és Várszegi Krisztina