az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának
2006. július 4-én, kedden 14 órakor
a Képviselői Irodaház 562. számú tanácstermében
megtartott üléséről

1. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/240. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *

2. Tájékoztató a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szervezeti és működési struktúrájának átalakításáról, és annak személyi vonatkozásairól *

A bizottság részéről *

Megjelent *

Helyettesítési megbízást adott *

Meghívottak részéről *

Hozzászólók *

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/240. szám) *

Tájékoztató a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szervezeti és működési struktúrájának átalakításáról és annak személyi vonatkozásairól *

Megjelent

Elnököl: Katona Kálmán (MDF), a bizottság elnöke

Dr. Orosz Sándor (MSZP)
Dr. Nagy Andor (KDNP)
Fetser János (MSZP)
Hunvald György (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Kis Péter László (MSZP)
Szabó Imre (MSZP)
Dr. Tompa Sándor (MSZP)
Balogh József (Fidesz)
Bányai Gábor (Fidesz)
Császár Antal (Fidesz)
Farkas Sándor (Fidesz)
Fehérvári Tamás (Fidesz)
Molnár Béla (KDNP)
Gusztos Péter (SZDSZ)

Helyettesítési megbízást adott

Gyárfás Ildikó (MSZP) Kis Péter Lászlónak (MSZP)
Dr. Oláh Lajos (MSZP) Fetser Jánosnak (MSZP)
Kékkői Zoltán József (Fidesz) Balogh Józsefnek (Fidesz)

Hozzászólók

Dr. Erdey György, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára
Dr. Filótás Ildikó főfelügyelőség-vezető(Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Szabó Sándor (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Barabás Zoltán főosztályvezető-helyettes (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
Deák László főtanácsos (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)

KATONA KÁLMÁN (MDF), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Köszöntöm a bizottság tagjait, megjelent vendégeinket, külön köszöntöm dr. Erdey György szakállamtitkár urat. Köszönöm, hogy eljött. A meghívó szerint két napirendi pontot kell megtárgyalnunk. Az egyik a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok megvitatása, a másik tájékoztató a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szervezeti és működési struktúrájának átalakításáról, és annak személyi vonatkozásairól. Kérdezem, hogy egyebek között kíván-e valaki javasolni valamit. (Nincs jelentkező.) Ha nem, akkor, aki a napirendi pontokkal egyetért, kérem, hogy szavazzon. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.

Az 1. módosító javaslat Fetser János és dr. Orosz Sándor képviselő urak indítványa. Megkérem az egyik előterjesztőt, hogy indokolja a javaslatot.

FETSER JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Halvány reménysugár mutatkozik arra, hogy talán ez a törvényjavaslat átmegy, bár nem sok illúzióm van, de a regionális önkormányzat feladatmeghatározásánál azt gondolom, hogy a tárcánál van a hulladékgazdálkodás, a természetvédelem és sok minden feladat. Az összehangolt vízgazdálkodás érdekében a régióban mindenféleképpen a regionális önkormányzat feladat- és hatáskörébe kellene utalni ezeket a feladatokat, hiszen ezzel az önkormányzatok és a kistérségek hatékonyan nem tudnak megbirkózni. Most van egy ex lex állapot, egymásra mutogatnak az önkormányzatok, a megyei önkormányzat és az állami szervek. Az utóbbi időszakban folyamatosan azzal találkozom, hogy egyre nagyobb problémát okoz a belvíz kezelése és ennek a megoldása, ezért gondoltuk, hogy regionális önkormányzat feladat- és határkörébe utalnánk a vízgazdálkodás problematikáját is.

DR. BARABÁS ZOLTÁN (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Mivel június 27-én zárult le az általános vita, azt az álláspontot tudom képviselni, amit a miniszter asszony a kormány felé továbbít, ez alapján az előterjesztő képviselője támogatja a javaslatot. Úgy véljük, hogy a regionális szinten megvalósuló vízgazdálkodási feladatok illeszkednek a jövőbeni regionális önkormányzatok feladat- és hatáskörébe.

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Csak röviden szeretném megindokolni, hogy miért fogunk nemmel szavazni. Sem a Fidesz, sem a KDNP nem ért egyet az önkormányzati törvény módosításával, így a regionális önkormányzatok létrehozásával se, ezért most egységesen nemmel fogunk szavazni, jól lehet, ezzel a módosítással még egyet lehetne érteni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Más? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor azt kérdezem, hogy ki támogatja a módosító indítványt. (Szavazás.) Tizenegy. Ellene? (Szavazás.) Hét. Köszönöm szépen. Az indítványt a bizottság elfogadta. A módosító indítványt a bizottság elfogadta. Köszönöm szépen. Ezzel a napirenddel megvolnánk.

ELNÖK: Mindenki kapott a korábbi és a mostani minisztériumi felépítésről egy anyagot és a létszámcsökkentéssel kapcsolatos miniszteri utasítást, úgyhogy fel vagyunk szerelkezve.

DR. ERDEY GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A tájékoztatás megkönnyítése érdekében osztottuk szét a két anyagot. Engedjék meg, hogy még két kollégámat bemutassam, akik ott ülnek a hátsó sorban, és szükség szerint a bizottság rendelkezésére állnak, hogy reprezentálják a minisztérium szervezeti rendszerét, amely érintett a jelenlegi szervezési intézkedésekben: dr. Filótás Ildikó főfelügyelőség-vezető és dr. Szabó Sándor, a legnagyobb létszámú budapesti felügyelőség vezetője. Természetesen mindketten a bizottság rendelkezésére állnak, amennyiben kérdéseik lesznek.

ELNÖK: Kérem, üljenek az államtitkár úr mellé a mikrofonhoz! (Dr. Filótás Ildikó és dr. Szabó Sándor helyet foglalnak.)

DR. ERDEY GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Belevágunk a szóbeli kiegészítésekbe.

A meghívóban a minisztérium szervezete, szervezetrendszere és működési struktúrájának átalakítása, illetve annak személyi vonatkozásai cím szerepel. Úgy gondoltam, talán túlterjeszkednék ezen a címen, mert nyilvánvalóan jelen esetben nem kizárólag a minisztériumról van szó, ezért beszélnék arról, ami az egész ágazat területi szerveit érinti, a létszámcsökkentéssel is foglalkozik, ezért, ha megengedik, nemcsak a minisztériumról beszélek, hanem szélesebb kitekintésben erről a kérdéskörről.

Ami a minisztériumot érinti, az viszonylag egyszerűbbnek tűnő dolog, hiszen a két bemutatott ábrából egy dolog nyilvánvalóvá válik. Hogyha megnézzük a korábbi minisztériumi szervezetet, akkor ez, összehasonlítva az új szervezettel, a következőket láthatjuk: az alábbi struktúrában hét államtitkár működött, ami jelenleg most öt; a korábbi struktúrában 30 főosztály működött, jelenleg 15 van; az osztályok száma a korábbiakban 57 volt, jelenleg 43, amit jól áttekinthetően különböző színek jeleznek az ábrákon. Nagyjából és egészéből azt lehet mondani, hogy az előbbi egységek száma ezen változtatások tükrében mintegy a felére csökkent, és ennek a csökkenésnek a létszámvonzata összesen 46 főt jelent a minisztérium állományában. Ennek a 46 főnek mintegy 30 százaléka nyugdíjjogosult, tehát olyan kolléga, aki munkás éveinek nagyjából a végére ért, ennél fogva úgy tud távozni, hogy a nyugdíjjogosultságát megszerzi, a másik 30 százalék pedig prémiumévekre jogosult.

A tartalmi dolgokat illetően: ennek az intézkedésnek nem kizárólag a kormány által elrendelt létszámcsökkentés végrehajtása volt a célja, hanem egyfajta olyan racionalizálás, amely a minisztérium jövőbeni működését, a kitűzött feladatok végrehajtását hatékonyabbá, eredményesebbé kívánja tenni, és ennek alapján - remélhetőleg ezt a séma elég jól szemlélteti - a vízügyi szakterület gyakorlatilag változatlanul hagyása mellett a korábbi klasszikus környezet- és természetvédelmi szakterületek két fő csoportra bomlanak. Ennek a rendezőelve dióhéjban talán annyi lehet, hogy a természet- és környezetmegőrzési szakállamtitkár irányítása alá tartozó blokkok egyértelműen azokat a tradicionális funkciókat ölelik át, amelyek a környezetvédelem, a természetvédelem hazai, immár 30 éves nemzetközi prioritásai.

A másik terület pedig egyfajta elmozdulást céloz meg egy jó értelemben vett környezetgazdálkodás irányába, aminek a rendező elve az, hogy a védelmi funkción túl, ha a környezet-, természetvédelem nem épül be a reálgazdaság különböző szféráiba, akkor az esélyérvényesítő képessége, ha szabad úgy fogalmaznom, egy helyben toporog. Ezért, ha megnézik ezt a vonalat, itt a klímavédelemtől az energia osztályon át a levegő, zaj és közlekedési osztályon át a hulladékmegelőzési és -kezelési osztályon át olyan területek szerepelnek, amelyek egyébként érintkező területben vannak a gazdaság, illetve a gazdasági reálfolyamatok más területeivel. Ez a blokk természetesen felöleli a klasszikus fejezeti gazdálkodás elemeit is, tehát a költségvetési tervezés, a beruházás a miniszter tulajdonosi irányítása alá tartozó társaság felügyeletét is.

És végül a minisztériumi - sok szempontból - outputnak tekintő terület a jogszabály-előkészítés, a hatósági tevékenység minisztériumi koordinálása, illetve az unióval való kapcsolattartás és a két- és sokoldalú nemzetközi kapcsolatok vonala. Mellesleg ez a blokk látja el a háznak mint teamnek a működtetését. Tehát nagyjából és egészéből a rendezőelvek ezek. A kabinetiroda funkcióját elég egyértelműen rendezi a jogállási törvény és annyit tájékoztatásul még szeretnék a bizottság számára elmondani, hogy az ábrának megfelelő szervezeti működési szabályzat kidolgozása most van a finisben. Várhatóan ezt a miniszter úr még a héten aláírja és ilyen szempontból a működés feltételei legalábbis a szabályozottság oldaláról rendelkezésre állnak. Ennyit a minisztériumról.

A másik terület és az erre vonatkozó utasítás is az önök rendelkezésére áll, az jól bemutatja, hogy milyen területeken milyen mértékű létszámleépítésre kerül sor. Látható, hogy a környezetvédelmi és a vízügyi igazgatóságokat nem érintette a jelenlegi intézkedés. Ugyancsak nem érintette a Környezet- és Természetvédelmi Vízügyi Főfelügyelőséget, az Országos Meteorológiai Szolgálatot, a minisztériumról az előbb szóltam. Kisebb mértékben érintette a nemzeti park igazgatósági hálózatot. Itt azt kell tudni, hogy ahol tíz százalék feletti a létszámleépítés, az számít csoportos létszámleépítésnek. Ez a nemzeti parkok esetében, ha jól számolom négy nemzeti park az összlétszámhoz viszonyítva, a felügyelőségi hálózatban viszont két felügyelőséget csoportos létszámleépítés érint, az összes többit nem.

És akkor erről a két felügyelőségről szeretnék külön szólni egy pár szót. Hiszen nyilvánvalóan magyarázatra szorul az a tény, hogy a meglévő 12 felügyelőségből gyakorlatilag ezen intézkedés következtében tíz felügyelőség marad működőképes létszámmal talpon, és ez összefügg azzal a további intézkedéssel, hogy ezeket a feladatokat, tehát a bajai és a gyulai felügyelőség által ellátott feladatokat átveszi két másik felügyelőség. Nevezeteses a bajai felügyelőség területét a Pécs székhelyű, ma is meglévő felügyelőség fogja ellátni, a gyulaiét pedig a Szegedi székhelyű, ma is működő felügyelőség. Mindkét helyen a létszámnak mintegy ott maradó 20 százaléka - ez további jogalkotási feladatokat eredményez, ezek megtörténnek július-augusztus folyamán - kirendeltségként fog működni. Ezzel kapcsolatban felmerül egy koncepcionális kérdés, és erről én mindenképpen szeretnék egy pár gondolatot jelezni a bizottság tagjai számára.

Az egyik kérdés az, hogy ez egy teljesen ötletszerű intézkedés volt-e, van-e valami objektív kritérium, hogy miért pont ez a két felügyelőség került ebbe a helyzetben, egyáltalán mi a magyarázata ennek az intézkedésnek. Sokak számára egyébként ismeretes, hogy 2004-ben és 2005-ben két hullámban elég jelentős szervezeti intézkedésekre került sor. 2004-ben az akkori vízügyi igazgatóságok átszervezésével a vízügyi igazgatóságok feladatköréből kivált a hatósági jogkör. Létrejöttek az akkori vízügyi felügyeletek, amelyek egy évig működtek. Majd 2005. január 1-jével a nemzeti park igazgatóságok is elvesztették hatósági jogosítványaikat és így jött létre az a szervezeti struktúra, ami ma is funkcionál, nevezetesen a környezetvédelmi és természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek rendszere, a nemzeti park igazgatóságok rendszere hatósági jogkör nélkül és a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok rendszere szintén hatósági jogosítványok nélkül. A rendező elv egyértelműen a közhatalmi jogosítványok és a tulajdonosi, kezelői feladatokat ellátó egyébként alkotmányos szempontból összeférhetetlen helyzet feloldása érdekében ezeknek a szervezeteknek a szétválasztása.

Ha szabad úgy fogalmaznom, ez egy minőségi változás volt, ez a két hullámban történt átszervezés elsősorban alkotmányossági kérdéseket hivatott kezelni.

Ami most történt, az egyrészt annak a feladatnak a végrehajtása, hogy hogyan lehet a területi szerveknél a 170 fős létszámleépítést úgy végrehajtani, hogy az ne a fűnyíróelv alapján történjen, hiszen választhattuk volna azt a megoldást is, hogy minden érintett felügyelőségtől meghatározott szám kerüljön leépítésre. E helyett esett a választás arra a megoldásra, amely egy kicsit előrevetíti a tárca és sok szempontból a kormányzat területi államigazgatással összefüggő közép- és hosszú távú stratégiáját, hogy próbáljuk a területi hálózatot hozzáigazítani az ország területét többé-kevésbé regionálisan lefedő jövőbeni rendszerhez.

Annak, hogy erre a két felügyelőségre most került sor, racionális okai vannak. Jó másfél éve működik a teljesítményértékelési, a leterheltséget értékelő rendszer a minisztériumban, amely a különböző adatszolgáltatásokon alapul, és ennek egyértelműen az a hozadéka, hogy jól látható, hogy a tizenkét működő felügyelőség nem egyenszilárdságú, óriási differenciák vannak a végzett munkában, az ügyszámban, a hatósági ellenőrzések számában, a munkatársak leterheltségében. Ez nem véletlen, hiszen valószínűleg nem szorul különösebb magyarázatra, hogy Budapest, Győr, Debrecen vagy Pécs, mint iparilag, gazdaságilag exponált térség, egészen más helyzetben vannak, mint mondjuk Gyula, Baja, de mondhatnám Szombathelyet, Szolnokot és így tovább.

Praktikusan ez a teljesítményértékelésen alapuló elemzés dobta ki a rendszerből azt a következtetést, hogy a legkisebb vérveszteséggel 2006 nyarán valószínűleg ez a két felügyelőség alakítható át - legalább is a maradék része - kirendeltséggé, és maga a felügyelőség centrális székhellyel Pécsre, illetőleg Szegedre kerül.

Még azt is szeretném hozzátenni, hogy nyilvánvalóan ennek a folyamatnak még nincs vége, további gondolkodást igényel az, hogy a területi hálózatunk jövőbeni működőképessége érdekében milyen megoldások képzelhetők még el. Csak szeretném emlékeztetni a jelenlévőket, hogy jó magam, aki a környezetvédelmi igazgatásban 1979 óta dolgozom, pontosan emlékszem arra, hogy 1979 és 1988 között 7 darab felügyelőség működött e kis hazában, 12 darab vízügyi igazgatóság is működött. A 12 vízügyi igazgatóság működésének a rendező elve akkor is, most is alapvetően a vízgyűjtőelv volt, de a történelmi körülmények úgy hozták, hogy ezek a szervezetek összevonásra kerültek, és gyakorlatilag 1990 óta a bűvös 12-es szám határozza meg a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi igazgatás területi szerveinek a hálózatát. Úgy gondolom, a jövőben a további intézkedéseknél a regionalitás és a vízgyűjtőelv egészséges kombinációját tartom üdvözítőnek, ami ennek a folyamatnak a végleges lezárását eredményezheti.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. Nyilván lesznek kérdéseik, amelyekre kollégáimmal megkísérelünk választ adni.

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Bányai Gábornak hívnak, és Bács-Kiskun megyei képviselő vagyok.

Engem személy szerint is érint a bajai főfelügyelőség megszűntetése. Nemcsak a személyes érdekeltség, hanem a térségért való aggódás mondatja velem, hogy lehet, hogy ebben az esetben a fűnyíróelv jobb lett volna, mint a két KÖFE, a gyulai, illetve a bajai KÖFE megszüntetése. Azt látnunk kell - kiszámoltam -, hogy 76 százalékos a bajai létszámleépítés, 77 százalékos a gyulai létszámleépítés, miközben Szegeden, Pécsett a létszám növekedni látszik, illetve az országos KÖTE esetében nincs lényegében leépítés. Mindez azt mondatja velem, nem biztos, hogy Baja, illetve Gyula volt a két legjobb áldozat erre a leépítésre.

Jelen pillanatban Békés és Bács-Kiskun megye az, ahol ezek a felügyelőségek működtek. Egyébként ez a Dél-Alföld nagyon nehéz sorsú vidéke, egyrészt a munkanélküliség miatt, másrészt Baján - ezt jobban ismerem - egy elég komoly főiskola-fejlesztés volt az elmúlt esztendőkben, ami részben a vízigre, részben pedig a KÖFE-re épült. Ennek következtében az ott dolgozók java része oktatóként is tevékenykedett, tehát komoly szellemi munkásság folyt Baján és környékén.

Emellett nagyon fontos megemlíteni, hogy a bajainak olyan nagy volt a működési területe, hogyha most egy kunszentmiklósi embernek ügyintéznie kell, 160-170 kilométert kell megtennie. Nem beszéltünk még arról, hogy ott van Paks, amelyik szintén bajai KÖFE-hez tartozott, vagy ott van a Gemenci Tájvédelmi Körzeti Nemzeti Park, ami szintén részben munkaterülete volt ennek a KÖFE-nek, vagy beszélhetnénk akár a Homokhátságról is, ami elég komoly "víznyelő" terület. Tehát ezen a vidéken elég komoly a veszélyeztetettség fok. Jobb lett volna - és ha lehet, vonják vissza ezt az intézkedést -, hogy inkább a fűnyíróelv működjék, és mindenhol, ahol találnak bizonyos nyugdíjas korú munkatársat, inkább tőlük váljanak meg, mintsem megszüntessék két megye hatóságát, ami a dél-alföldi emberekre nézve sértő is.

Kérdezem: mi az a szegedi nagy ipari tevékenység, ami azt eredményezi, azt mutatja, hogy Szeged alkalmasabb ellátni ezt a munkát, mint Baja vagy Gyula. Szeretném megtudni, mi az a fontos tevékenység, ami Szeged mellett szól ez ügyben.

A másik, amit mondanék: most Baja-környékiként is gondolkodom. Nekünk közelebb van Szeged, és miért nem lehetett akkor inkább Szegedhez csatolni a bajai kirendeltséget, miért kell egy távoli településre eljárni ügyintézni?

ELNÖK: Kérem, rögtön válaszoljon, mert akkor nem felejtjük el, mi volt a kérdés.

DR. ERDEY GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Ez egy térképi ábrázolás, amely a jelenlegi illetékességi területeket jellemzi.

Azt nagy valószínűséggel merem állítani, hogy ez most csak átmeneti megoldás. Azt elfelejtettem mondani - bocsánat, ez az én hiányosságom -, hogy az egész intézkedés természetesen nem holnapután következik be, hanem augusztus 31-i hatállyal szűnik meg a két felügyelőség.

Most dolgozunk az illetékességi területek átstrukturálásán, ami a számos, ön által is említett racionális érveket értelemszerűen hasznosítani fogja. Az, hogy a teljes rendszer hogy nézzen ki mondjuk 2007-ben vagy 2008-ban, az pedig, ahogy említettem, a regionális elv és a vízgyűjtő elv ésszerű kompromisszumán és összehangolásán kell, hogy alapuljon.

ELNÖK: Lehet, hogy nehéz felfogású vagyok, de ez volt a válasz? (Közbeszólás: Igen!) Tehát még nincs kialakulva, így kell érteni? Mert a képviselő úr hazamegy és valamit kéne mondania. Van még remény?

DR. ERDEY GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Az a jogszabályi környezet, ami megmondja, hogy a feladatellátásnak az új rendje hogy néz ki, az egy kormányrendelet. Pillanatnyilag semmi más nem történt, mint egy miniszteri intézkedés a létszámcsökkentés végrehajtására. Tehát fog születni egy kormányrendelet, ami nevesíteni fogja, hogy azokat a feladatokat a következő illetékességi területen x felügyelőség látja el, nevezetesen a pécsi, illetőleg a szegedi.

ELNÖK: Ha mind a kettő Szegedhez kerülne, akkor lefedné a dél-alföldi régiót, ugye, jól tudom? Mert így rémlik. Akkor miért nem oda kerül? Én így fogalmaztam volna a képviselő úr nevében. Tehát, ha ez lefedi, akkor miért nem oda kerül?

DR. ERDEY GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Én pillanatnyilag arról tudok beszámolni, ahol most a gondolkodás tart. Természetesen a bajai felügyelőség ma létezik, a gyulai felügyelőség ma létezik, a létszámleépítésről az emberek értesítést kaptak, a létszámleépítés fizikai végrehajtása értelemszerűen augusztus eleje, tehát akkor kapnak olyan papírt, hogy ők érintettek ebben, és innentől számítva a jogszabály erejénél fogva még három hónapos munkavégzésre kötelezhetők. Most csak zárójelben mondom, hogy én is tudom, hogy abban már sok köszönet nincs, de magának a kormányrendelet módosításának az ideje az most következik. Magyarul: olyan három héten belül ez megtörténik, ahol pontosan kirajzolódik, hogy mely székhellyel és milyen illetékességi területtel. Én pillanatnyilag arról adtam tájékoztatást, ahol most a gondolkodás tart.

BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Engedjen meg egy kérést: lehetne azt kérni a tisztelt minisztérium vezetésétől, hogy ezt az intézkedést, ha lehet így mondani, a fűnyíró elv alapján hajtsák végre? Mert ha itt most 78 százalékos vagy inkább 100 százalékos létszámleépítés fog történni, akkor miért nem lehet ezt elosztani az ország különböző hatóságainál, illetve szerveinél arányosan? Akkor nem lenne ilyen leépítés sehol sem. A 10 százalék mindenhol elviselhetőbb, mint Baja és Gyula esetében ez a közel 100 százalékos leépítés. Én kérném, hogy ha ezen lehet változtatni, akkor változtassanak, és kérném, hogy ezt a miniszter úrnak adja tovább.

DR. ERDEY GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Természetesen ezt tolmácsolom a miniszter úrnak, hogy megfogalmazódott az ön részéről egy olyan igény, hogy szerencsésebbnek tartana egy arányos, tehát minden területi szervet egyformán érintő létszámcsökkentést, azonban egyetlen egy mondatot engedjen meg ezzel kapcsolatban, ez a személyes véleményem: ha mondjuk a budapesti felügyelőségnél van 100 egység ügy, most darabszámot nem akarok mondani, a gyulai felügyelőségen pedig van 8 egységnyi ügy, mert az arányok körülbelül így néznek ki, akkor mi értelme van a fűnyíró elvnek? Az erőket oda kell koncentrálni, ahol sok a munka.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. Amikor átszervezésről van szó, bátran el lehet mondani a nyuszika-viccet, "ha sapkája van, azért kapja a pofont, ha nincsen sapkája, azért kapja a pofont". Ha a fűnyíró elvet használja, akkor azért átkozzák, ha nem azt, akkor azért átkozzák. Mert általában arról van szó, hogy az átszervezés kényelmetlen, kellemetlen, emberi sorsokat érint, ráadásul nyilván akkor beszélünk az átszervezésről, amikor emberi sorsokat hátrányosan befolyásol, én azért ezzel együtt azt gondolom, hogy általánosságban is az a véleményem, hogy a fűnyíró elv nem a jobbik. A fűnyíró elv az csak ártsunk, hogy ártsunk, az én megítélésem szerint úgy általában és nemcsak a konkrét szituációban, míg az értelmes átszervezés valamilyen célt feltételez, és nyilván itt egyetlen egy értelmes cél lehet, hogy a kialakuló új szervezet a korábbiaknál talán költségtakarékosabban, de mindenképpen a környezetügyi hatósági és szabályozási feladatokat magasabb színvonalon tudja ellátni.

Éppen ezért én alapkérdésnek azt tekintem, hogy hogyan állunk az akármilyen létszámú hatóságok és egyéb szervezetek feladatmeghatározása ügyében, ebben van-e látható, tervezhető, adott esetben akár a bizottságot is érintő elképzelés. Arra gondolok, hogy nem tekintem lezártnak azt a folyamatot, amelyet a különböző környezetvédelmi hatóságok közreműködését meghatározó jogszabályok felülvizsgálata jelent. Nem hiszem, hogy az a jó gyakorlat, hogy a jogszabályok előírnak szakhatósági közreműködést olyan ügyekben is, ahol a szakhatóság közreműködése mindössze arra korlátozódik, hogy kinyilvánítja azt a véleményét, hogy a jogszabályokat be kell tartani.

A saját tapasztalatom szerint - nyilván ez nagyon empirikus és meglehetősen esetlegese - a szakhatósági közreműködése a ma felügyelőségeinek nagyon nagy arányban ilyen. Ezekre, azt gondolom, hogy nincsen szükség. Ezért is tettem fel tehát azt a kérdést, hogy ez ügyben milyen időzítéssel mi várható. De talán oktondi módon nem a másik kérdésemmel kezdtem, merthogy emberi sorsokat érint minden átszervezés, így itt is, és én hallottam azokat a számadatokat, amiket mondott a szakállamtitkár úr, hogy ezek a bizonyos sorsfordulások mennyire tragikusak az összegészhez képest, nyilván kevesebb az, ahol ez ténylegesen, ahogy szoktuk mondani, utcára kerülést jelent a szó klasszikus értelmében, hiszen aki nyugdíjas, az valamilyen más ellátási rendbe kerül. Tehát az ő szituációváltozása nem tekinthető, nyilván személyesen ő is úgy élheti meg, de talán nem tekinthető a szó általános értelmében olyan tragikusnak, de nyilván azokról mindenképpen érdemes beszélni, aki keresőképes korú, ráadásul esetleg éppen nem oly rég kezdte a pályáját, most alapított családot, stb. Tehát a kérdésem az, hogy az elhatározott leépítéssel összefüggésben akár, ha a csoportos leépítés kapcsán a munkaügyi szervezetekkel, akár ezt nem érintő esetekben van-e valami elképzelés vagy a tárcának van-e valamilyen javaslata az egyéni szituációk kezelésében való valamilyen segítségnyújtás.

Itt hallottuk, hogy az átszervezés mostani állapota személyzeti értelmű, az államtitkár úr láttatta a lehetséges célt. Én azt látom, hogy egyébként az ügyfelek esetében jelen pillanatban jelentős változás nem látszik, hiszen ezek irodaként ott maradnak, tehát olyan ügyfélszolgálati helyek, ahol az ügyfél és a hatóság kapcsolata ugyanazon a helyszínen zajlik, mint korábban. Itt a valós kérdés az, hogy az e-közigre, az elektromos közigazgatásra való áttérés milyen ütemben valósul meg. Itt kiosztásra került a tárca anyagai mellett egy másik anyag is, amit egyébként e-mailen is megkaptam. Ezt azért veszem elő, mert számos megállapításával egyetértek, a kívánalmával is egyetértek, ezért nem tudom, miért és mi ellen protestál. Azzal tökéletesen egyetértek, hogy legyenek szigorúak a környezetvédelmi előírások, legyen az ellenőrzés hatékony. Igen, ezt célozza, hogy ne legyen mondvacsinált papír-környezetvédelem, de legyen szigorú szabályrendszer és legyen szigorú az ellenőrzés. Én úgy tudom, ez a megcélzott eredmény.

Úgy tűnik, sokan nem fogadják el, hogy az elmúlt négy évben megvalósult valami, nevezetesen az, hogy egyik oldalról a hatósági szabályozás, másik oldalról a környezet- és természetvédelem, valamint a vízügyi szolgálat egyéb feladataira a szervezetrendszerek elkülönítésre kerültek. Ma már nem állhat elő az a helyzet - ami egyébként hosszú ideig élt Magyarországon -, hogy a környezetvédelmi hatóság gyakorlatilag önmagának volt a bírósága bizonyos szituációkban. Tehát amikor bizonyos példákat itt felhoznak, úgy látom, ezt nem igazán veszik figyelembe.

Itt van egy olyan mondat, amelyik arról beszél, hogy a nyugati országokban a vállalkozások nem követhetnek el olyan visszaéléseket, amelyekre Magyarországon tág lehetőség van. A bizottság által is többször szóvá tett ellenőrzési feladat, illetve funkció erősítése mennyiben játszik majdan szerepet a mostani létszámleépítést követő feladatmeghatározásban? Ha ebben a kérdésben tisztábban látunk, akkor valószínűleg az ellenérvben tett felvetések egy részében is tisztább és korrektebb válaszok fogalmazhatók meg.

DR. ERDEY GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen.

Ha jól követtem az alelnök úr gondolatmenetét, alapvetően három nagyobb okra bontanám a válaszokat. Az első a dereguláció kérdése, ami még nem hangzott el, de mindenki tudja, az alelnök úr mit értett ez alatt. Ez egy sajátos helyzet a környezetvédelmi igazgatás területén. Nem akarok elkalandozni, de három mondatot megér a dolog.

Mint minden fejlődő jogterület és minden fejlődő igazgatási terület, nagyjából a '80-as évek közepétől a '90-es évek végéig hatáskörökkel, illetve feladatkörökkel gazdagodott. Ez részben nemzetközi tendencia is. Magyarországon a környezetvédelemnek voltak jobb periódusai, ekkor építkezés történt, és nagyjából a 2000-es évek elején ott találtuk magunkat, hogy a környezetvédelmi felügyelőségeknek 346 környezetvédelmi hatáskörük van. Ez önmagában semmit nem jelent, kivéve azt, hogy elkezdjük tartalmilag vizsgálni, és kiderül, hogy ezek jelentős része bizony ötletszerű, felesleges, indokolatlan, bürokráciát dagasztó. Most nem akarok példákat hozni, de egyet elmondok, ezt már dereguláltuk: a dohánytermékek forgalmazásának az engedélyezési eljárásában évekig a környezetvédelmi felügyelőség szakhatóságként működött közre. Ez érthető? Nem tudom ennek a hatáskörnek feltárni a környezetvédelmi összefüggéseit feltárni, de ez ügyiratok tömkelege, munkaidő és így tovább. Most nem erre készültem, nem akarok óriási tréfákat előadni ebben a dologban. Ha van egy kör, ami értelemszerűen deregulálandó, nem szabad állami pénzt fektetni abba, hogy emberek ilyenekkel foglalkozzanak, ilyen ügyekben akták keletkezzenek a környezetvédelem területén.

Van egy másik ága: ez tulajdonképpen egyfajta tartalmi dereguláció, ami nyilván szervezeti intézkedéseket is von maga után. Az egyik, amelynél valahol büszke is vagyok a környezetvédelem területére - nem azt mondom, hogy készre sikerült csinálni, de valamilyen előrelépés történt -, a különböző hatósági folyamatok összerendezésére; lásd egyablakos ügyintézés a zöld hatóságnál. Azt gondolom, ez tokkal, vonóval készen van. Ez sok egyéb folyamat befogadására kész szervezet, és higgyék el, ez a jövő útja. Vannak országok, ahol ez a miénkhez képest sokkal jobban működik: bemegy az ügyfél egy irodába, és azt sem tudja, milyen hatósági szerepköröket kell összerendezni, de a végén kijön a produkció, vagy engedélyt kap, vagy elutasítják. Egyébként ez nemcsak a környezetvédelmi igazgatás feladata, hanem szerintem közép- és hosszú távon az egész közigazgatás feladata. Ezt tartalmazza egy olyan tartalmi kérdés, amely a deregulációval egybekötve csökkenti a hatósági munkaterheket, csökkenti a kiadásokat, és egyben barátságos az ügyfelek számára, legyen az cég, magánember, ezt tudja szolgáltatni a közigazgatás.

A másik kérdéskör a humán faktor, amit az alelnök úr is feszegetett. Ezek a dolgok mindig annak a legkínosabbak, aki csinálja, aki végrehajtja. Amikor egy hosszú ideje együttdolgozó kollégával kell leülni, és közölni kell vele, hogy most a listára került, szeretném jelezni, amennyire egy ilyen helyzetben lehetséges, ez a tárcánál humánusan került végrehajtásra. Kiadtunk egy olyan iránymutatást az érintett cégek számára, ami a prioritásokat tartalmazza. Csak hézagosan említettem az előbb, hogy milyen szempontok vannak, ilyen a korengedményes nyugdíjazás és az önként távozni szándékozók körének a felmérése. A felügyelőségeken felmérték a felmentéssel hátrányos helyzetbe kerülőket, továbbá a munkaügyi központtal online kapcsolat alakult ki.

Még egyszer szeretném azt mondani, hogy amennyire egy ilyen szituációban ez elmondható, igyekeztünk minden olyan lehetőséget feltárni, ami elviselhetővé teszi az érintettek számára ennek a helyzetnek a megélését.

A harmadik dolog pedig, erre egy nagyon rövid választ tudok adni, tehát, hogy az ellenőrzési szerepkör fokozása, igen, abszolút az a törekvés, hogy azokat a felszabaduló energiákat, amik egy egészséges deregulációval felszabadulnak, azokat átkonvertálni a hatóságok tényleges, egyik legfontosabb tényleges feladatára. Tehát nem határozatgyártó és kizárólag határozatgyártó, hanem ellenőrző és hatósági döntést hozó szervezetre.

DR. NAGY ANDOR (KNDP): Köszönöm szépen. A hozzászólásomat a javítás szándéka vezeti. Jó, hogy végre szót kaptam, mert az előttem szólók a kenyerem javát megették, mert egy csomó olyan dologra szerettem volna rákérdezni, amit ők már megtettek.

Én azzal kezdeném, és ezt elmondtam a miniszter úrnak is, amikor itt volt, hogy az egész kormányváltásban még így ellenzékből is egy fontos örvendetes tény volt, hogy megmaradt a minisztérium. Itt voltak azért elképzelések, bevallom őszintén, nálunk is, hogy nem kell ez az önálló tárca. Tegyük oda valamelyik másik tárcához. Én örülök neki, hogy a környezetvédelem ügyét egy önálló minisztériumban vihetjük tovább. Nekem meggyőződésem, hogy a környezetvédelem, főleg a környezetvédelmi ipar miatt - és örülök neki, hogy külön egy szakállamtitkár felügyeli ezt a területet - az egyik stratégiai ágazat Magyarországon. Minden ötödik fejlesztési forint idejön, tehát egy olyan dologról beszélünk, amelynek jelentősége van. Gondolkoztam azon, hogy milyen kérdést tegyek fel, és eszembe jutott, hogy nagyon fontos, hogy az ember igazából megértse, hogy mi a lényeg. Hogy vajon a lényeges kérdésről beszélünk-e most már jó egy órája, mert leragadtunk a létszámleépítéseknél, belementünk részletekbe, de bennem mindig felötlik az, hogy minden létszámleépítés mögött kell, hogy legyen egy cél. Amit el akarunk érni. Az államtitkár úr a végén csak-csak kimondta, a dereguláció lehet egy ilyen cél, meg az alelnök úr is mondta, hogy valahogy az az érzése legyen az embernek, aki vagy ügyfélként találkozik a hatósággal vagy ne adj Isten, ott dolgozik emberként, hogy egyszerűen jól érezze magát, amikor intézi az ügyét, amikor dolgozik; valahogy ide kellene eljutni. A létszámleépítés önmagában nem visz ide bennünket, nem tudom igaz-e az az állítás, ami ebben a levélben szerepel, hogy egy-egy ügy elintézésére átlagosan kevesebb, mint fél óra jut Magyarországon, írják a természetvédők a miniszter úrnak írott levelükben. Az ÁSZ-jelentés a következő ülésünkön lesz napirenden, én ebben olvastam valahol egy olyan megjegyzést, hogy nem leépíteni kellene a tárcánál, hanem létszámnövelésre lenne szükség ahhoz, hogy bizonyos feladatokat meg lehessen oldani. Tehát a kérdésem az, hogy ez a létszámleépítés segíti-e a minisztériumot annak a célnak az elérésében, amit most kiérzek az államtitkár úr beszédéből ami talán arról szól hogy az igazgatás ne legyen a kerékkötője a gazdaságnak, talán ezt szó szerint így mondta az interjúban, ezzel csak egyetérteni lehet, de ha elbocsátunk embereket, hogy érjük el, hogy kevesebb időt kell egy-egy kérelemmel foglalkozni, akkor olyan alapkérdést szeretnék feltenni, hogy miért annyi az annyi. Miért küldenek el annyi embert mondjuk a felügyelőségektől és miért csak annyit a minisztériumból. Számomra kívülről bizottsági tagként nem logikus, hogy az az irányító hatóság, amelyikkel kevesebb ember találkozik, létszámát tekintve nagyobb marad, mint azok a felügyelőségek, ahová az állampolgárok jó része bejár az ügyeit intézni.

Azt a logikát sem értem, hogy ha már hozzányúltak most a felügyelőségekhez és a tizenkettőből tízet csináltak, az miért pont tíz, miért nem álltak át rögtön a regionális logikára. Ön mondta nagyon helyesen, hogy valahogy megpróbálják, gondolom az elkövetkező négy év során a regionalitás és a vízgyűjtő elv mentén majd biztos kialakítani azokat az egységeket, amelyek hatékonyabbak lesznek, ha ezt most megtették volna, lehet, hogy könnyebb lenne megemésztenünk mindent, amiről most beszélünk. Miért nem lehet ezt egy lépésben megcsinálni, miért nem lehet ezt úgy felvezetni, hogy értsék azt Baján és Gyulán is? Azért vannak ezek a kérdések, amelyeket felteszünk, mert nem értjük.

Sokat segít az a táblázat, amit hozott. Ha az ember egymás mellé rakja ezt a kettőt, látja, hogy egyszerűsödik, bár persze ezek papírok, ettől még az élet nem biztos, hogy egyszerűbb lesz, de ezt ön is tudja, aki 1978 óta talpon van ebben a világban, az nagyon jól tudja, hogy miről beszélünk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyugtató, hogy hagytál nekem is kérdést, de megvárom a választ.

DR. ERDEY GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm az alelnök úrnak a jobbító szándékot. Tulajdonképpen egyetértek szinte minden felvetéssel, de azért bizonyos hozzáfűznivalóim lennének.

Szóval az, hogy a fontos ügyeket megkülönböztetni a kevésbé fontos ügyektől, én azt hiszem, hogy a dolog tartalmi lényege ez. És az egész deregulációfolyamat erre kell, hogy irányuljon, hogy egy óhatatlanul szűkülő költségvetési térben a környezetvédelmi hatóságok arra startoljanak rá, ami stratégiai, ami hosszú távra eldönt környezeti, természeti folyamatokat és egyszerűen meg kell szabadulni a felesleges ügyektől.

A másik kérdéskör, hogy miért pont annyi az annyi. Itt egy dolgot pontosítanék. A minisztériumban ez tíz százalék, az összes többi területnél, most Bajáról és Gyuláról nem beszélek, mert ott természetesen 80 százalék, ott nem éri el a tíz százalékot. A győri felügyelőségnél két ember, 153 fő esetén három ember, mondjuk Észak-Dunántúlon, 165-nél két fő, ezek olyan számok, hogy ennyi puffer van minden szervezetben. Egyébként ezek a számok úgy álltak össze, hogy tulajdonképpen az érintett területi szervek vezetői tettek javaslatot, hogy ők szívesen bevállalják. És visszatérnék az alapkérdésre, hogy fűnyíró elv vagy nem fűnyíró elv. Ez a lista azért alakult így, mert volt egy rendező elv, ami a két felügyelőség kvázi megszüntetését érintette, az összes többi cégnél pedig a cég létszámához képest ezek nem érik el nemhogy a tíz százalékot, hanem van, ahol a 0,5 százalékot sem. Végül az a dolog, hogy miért nem lépte meg a minisztérium most egyszerre az egészet, nagyon őszintén két válaszom van: egyrészt nem volt felkészülve rá, tehát ekkora horderejű lépést képtelenek lettünk volna most végrehajtani. 70.

Azért ennek az intézkedésnek az elkövetkezendő hónapokban olyan tanulsága lesz, amit a későbbiekben fel tudunk használni.

FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Azt szeretném megkérdezni, hogy az elképzelések szerint ez az átalakítás, létszámleépítés mennyibe fog kerülni. Ez hosszabb távon hoz-e megtakarítást az államháztartás számára?

DR. ERDEY GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Ez kiadást nem jelent, megtakarítást jelent. A pillanatnyi számításaink szerint ez valamivel 1 milliárd forint alatti megtakarítást jelent január 1-jét követően.

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdésem egyszerű kérdés, egyszerű választ kérek rá. Ön az előbb utalást tett rá, hogy megkérdezték az igazgatóságokat, a felügyelőségeket a létszámleépítéssel kapcsolatban. Ebből az anyagból nem derül ki, továbbra is úgy tűnik, hogy valamilyen módon kapott a minisztérium egy olyan levelet vagy utasítást, hogy iksz területen iksz létszámmal csökkenteni kell a létszámot. Én is feltenném a kérdést: mekkora összegű megtakarítást jelent ez?

A másik kérésem: vannak-e a minisztériumban színlelt vállalkozási szerződések? Tudomásom szerint ezeket július 1-jei hatállyal meg kellene szűntetni.

DR. ERDEY GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm a szót.

Az előző kérdés kapcsán jeleztem, mindennel együtt megközelítően 1 milliárd forint a megtakarítás.

A színlelt szerződések tekintetében, mivel nem vagyok abban a helyzetben, hogy most az összes nemzeti park és az összes felügyelőség, az összes igazgatóság szerződéseit ismerjem, remélem, ilyenek bizonyára csak voltak. Egy ekkora rendszerben óhatatlanul előfordultak, nyilvánvalóan utána kell néznünk, hogy az elkövetkező hetekben megtörténtek-e, és milyen intézkedések történtek.

Mi nem gondolkodtunk abban, hogy ne legyen Környezetvédelmi Minisztérium, ugyanakkor a következőt kérdezném: ismereteim szerint az elmúlt évek leépítései 2003 óta 16-17 százalékos leépítést eredményeztek, ebből a minisztériumok lényegesen kisebb mértékig voltak érintettek, mint a területi szervek. Ebben a csomagban nincs vízügyi leépítés, a korábbi időszakban a vízügyet érintően intenzív leépítések voltak.

Mi indokolja, hogy még mindig ilyen nagy a minisztérium, és a mostani leépítések is onnan viszik el az erőforrást, ahol a valódi munka zajlik? A két segítő nyilván tud segíteni abban, hogyan állnak most az ügyirat-lemaradások. Mi várható ezektől az intézkedésektől? Nyilván gyarapodni fognak, de ez ügyben, az ügyirat-lemaradások kérdésében nyomatékkal őszinte választ szeretnék kérni.

Véleményem szerint ez elvi kérdés, nyilván úgy kellett volna elkezdeni, hogy áttekintjük a feladatokat, azután deregulációs tervet csinálunk, azután nyúlunk a létszámhoz. Ez miért fordítva történt? Ez így nem lesz eredményes. Erős aggodalmaim vannak, hogyan lehet-e ezt fordítva végrehajtani.

A következő kérdésem a Fejlesztési Igazgatóság sorsa. A vízügy kapcsán ez hová kerül? A táblázatban van egy fejlesztési főosztály. Hol jelenik ez meg? A MeH-ben, vagy hol végződik el ez a munka?

Örömmel látom, amit évek óta mondogatunk, hogy a vízminőségi ügyek kerüljenek egy helyre. Most már a központi igazgatásban is a helyén van. A területen is meg fog-e ez történni? Ha megtörténik, akkor miért nem egyszerre történik? Ez egy olyan jelentős lépés, amit harmonizálva kell meglépni. Egyrészt ha van egy jó döntés, akkor az miért nem megy végig?

Visszatérnék a gyulai, bajai ügyre. Azt gondolom, nem úgy kell megközelíteni ezt, hogy létszámleépítés - voltam valamikor felügyeletvezető -, itt az ügyfelek dolga a fontos, tehát elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy milyen fáradsággal tudják az ügyeiket elintézni, hogy gyorsan és minél kényelmesebben tudják az ügyeket intézni. Azt javasolom, nézze meg a miniszter úr, vizsgálja felül a döntést; ha vízgyűjtőben gondolkodunk, akkor ezt a helyére kellene tenni.

Azt javasolom, nézze meg a miniszter úr, vizsgálja felül a döntést; ha vízgyűjtőben gondolkodunk, akkor ezt a helyére kellene tenni.

DR. ERDEY GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm a szót.

A minisztérium kisebb lesz. Ennek az egyértelmű oka az, hogy a kormányzat bizonyos feladatokat összpontosítani kíván, és a mostani leépítés 46 fő, ami - ezt egyébként még egyszer jelezni szeretném - 10 százaléka a minisztériumi összlétszámnak. Értelemszerűen ez csökkenni fog azokon a területeken dolgozókkal, kik funkcionális ellátási feladatokat végeznek, amelyek központosítása elhatározott kormányzati szándék.

Az irathátralékkal kapcsolatban megkérem Szabó igazgató urat, mondjon pár mondatot, hogy amikor átvette az ágazati igazgatóság igazgatói székét, akkor drámai körülményeket tapasztalt, amit számokkal is illusztrál. Úgy gondolom, óriásit léptünk előre, és ez a helyzet nem rosszabbodhat az elkövetkezendő időben.

A Fejlesztési Igazgatóság nem része a minisztériumnak, önálló költségvetési szerv, amit szintén nem érintett a mostani létszámleépítés. Ez kiderül a melléklet utolsó tételéből. A Fejlesztési Igazgatóságon 84 fő dolgozik. Sorsuk egy kicsit összefügg azzal a pillanatnyilag még számukra sem tisztán látható kormányzati szándékkal, hogy milyen típusú fejlesztésekben mi lesz a tárcakompetencia, és mi lesz azokkal az iratokkal, amelyek a Miniszterelnöki Hivatalnál vagy más erre hivatott szerveknél összpontosul.

Ez értelemszerűn érintheti majd a későbbi létszámhelyzetét a fejlesztési igazgatóságnak is.

És végül az elnök úr azon megjegyzése, hogy miért nem léptük meg egyszerre. Ha mindent egyszerre meg lehetne lépni, akkor már tulajdonképpen itt sem kéne ülnünk, mert mindennel készen vagyunk és minden rendben van.

ELNÖK: Nem azt mondtam, hogy mindent egyszerre, hanem amikor összevonok egy témát felső szinten, akkor azt alsó szinten is. Nem az összes döntésre mondtam.

DR. ERDEY GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A vízminőség-védelem és a vízmennyiség-védelem korábbi szétválasztása egy tízéves múltra tekint vissza, én gondolom, most a helyére került, ennek a megfelelő korrekciója nyilván megjelenik a területi szerveknél is, bár szeretném hozzátenni, hogy nem törvényszerűen ugyanígy, mert egy dolog az irányítása ennek a dolognak és egy másik ügy pedig ennek konkrét hatósági aktusokban való megjelenése. És azért végig fogjuk ezt is gondolni.

DR. SZABÓ SÁNDOR (Budapesti Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tavaly, amikor kineveztek március 1-jén a budapesti székhelyű környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség élére, egy leltárt csináltunk az átadás-átvételi jegyzőkönyvek alapján. Azt szeretném elmondani, hogy az illetékességi területünkhöz a főváros, Pest megye, Nógrád megye, illetve Heves megyéből a hatvani járás, amely hozzánk tartozik, itt él a lakosság körülbelül egyharmada, és ezen az illetékességi területen állítják elő a nemzeti össztermék közel felét. Ha arányosnak vesszük a foglalkoztatottak vagy a vállalkozások vagy a nemzeti össztermék előállításával a hatósági ügyeket, akkor azért érzékelhető, hogy nagyjából, egészéből a budapesti székhelyű felügyelőség a maga 250 fős létszámával látja el a 12 felügyelőség 1600 fős összesített létszámából, ez a január 1-jei állapot, az ügyeknek a döntő többségét. És visszatérve az átadás-átvételi jegyzőkönyvhöz, sajnálattal állapítottuk meg, hogy 16 ezer darab vízügyi és 12 ezer darab környezetvédelmi ügy hátralékkal indult ez a felügyelőség. Éves számokat illetően 2005-ben 59 ezer darab főszámot iktattunk, vagyis az egész apparátusra vonatkoztatva féléves lemaradásunk volt. Ebből sajnos 6 ezer darab 2003 előtt került be a rendszerbe, főleg a vizes vonalon, de vannak az 1990-es évekből bekerült és még el nem bírált vízjogi, üzemeltetési engedélyek, akár a szennyvízzel, akár a vízművekkel kapcsolatban, főleg a fővárosban.

Azt terveztük, abban állapodtunk meg - ehhez pótlólagos forrást biztosított a minisztérium -, hogy részben az iktatási hátralékot soron kívül feldolgozzuk, mert ettől kezdve legalább a rendszerben tudjuk, hogy mi van a felügyelőséghez benyújtott ügyiratok között, illetve folyamatosan dolgozzuk fel és a mostani haladás szerint azt tudom mondani, hogy ez év végére befejezzük az ügyirathátralékok feldolgozását. Jelenleg a 2003-ban beadott engedélykérelmek, 2003-ban született szakhatósági állásfoglalások alapján adom ki a határozatot 2006-ban. Elindultunk az időben visszafelé és az év végére a végére is érünk néhány tucat ügy kivételével, ahol hiányoznak a tervek.

ELNÖK: Azt próbálom megérteni, hogy az iktatási hátralék azt jelenti, hogy nem is volt iktatva. (Dr. Szabó Sándor: Igen, azt jelenti.) Csak azért, mert kérdeztem én egy évvel ezelőtt is, és akkor nem ilyen választ kaptam. Most az iktatási hátralék ledolgozása meglesz ebben az évben és az ügyiratintézési hátralékból mennyi van most körülbelül. (Dr. Szabó Sándor: a kétharmadát dolgoztuk fel.) Tehát volt 28 ezer elmaradás az átvételkor és ebből még mindig egy tízessel jók vagyunk. És most innen építünk le? Mert nyilván hatékonyabb lesz a munka, de közben önnek kellett 14-et leadnia. Jó, tehát most végre ezt megtudtam, hogy most van egy körülbelül tízezres feldolgozandó hátralék.

Egyet kérdeznék még, hogy a nemzeti parkoknál, ahol 3-8 fő van, milyen az összetétel. Van felügyelő is, aki elküldésre került vagy önként elment vagy nyugdíjas volt? Mert ez ügyben sok aggály érkezett, hogy az olasz vadászokat ki fogja megfogni.

DR. ERDEY GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Olyan természetvédelmi őr a nemzeti parkoknál összesen két természetvédelmi őr van, aki nyugdíjjogosult és önként elmegy. Egyébként az rendező elv volt, hogy a területen mozgó állományból senki. Ez teljesen értelemszerű, pláne a nemzeti park megváltozott új funkciójának ismeretében, ahol a hatósági feladatkör elkerült tőlük, teljesen egyértelmű, hogy a területen mozgó állomány a szent és sérthetetlen.

Egyetlen egy mondatot még az igazgató úr által mondottakhoz: ez egy reprezentáns adat volt, a többi felügyelőség ilyen rémdráma nem volt, ez a budapesti székhelyű felügyelőség abba a gondolatkörbe tartozik, hogy nem egyenszilárdságúak a felügyelőségek a mai napig sem, óriási terhelésbeli differenciák vannak. A létszám körülbelül mostanra kezd kiegyenesedni, mert ez a felügyelőség közel 50 fős fejlesztést kapott két év alatt, tehát itt van fejlődés, és az ügyirathátralékok 90 százaléka sajnálatos módon 1998 és 2002 között keletkezett.

ELNÖK: Elnézést kérek, de azt gondoltam, hogy az alelnök úr tudja, de nem tudja, ez a közép-Duna-völgyi? (Közbeszólás: Igen.) Akkor még ott vannak a munkatársak. Akkor azt úgy összefoglalhatom, hogy a természetvédelmi őrök száma nem csökken a leépítések kapcsán? (Dr. Erdey György: Érdemben nem csökken.) Nem érdemben, mondhatom vagy nem? Kevesebb az őr vagy nem, ezt firtatják nálam. Mert az képtelenség lenne, hogy kevesebb legyen. Azért gondolom, a bizottság is kíváncsi rá, hogy ezen a területen történt-e csökkenés. Nem lenne jó, ha történne.

DR. ERDey GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nem tudok egzakt választ adni, úgy tudom, hogy ketten nyugdíjba vonultak, egyébként nem távozott senki.

ELNÖK: Ez most már túlzás, amit mond. Az a kérdés, hogy a státusa megmaradt vagy sem.

DR. ERDEY GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A státusa persze, hogy megmaradt.

Megkérdezem a képviselő urakat, kíván-e valaki még kérdezni. (Nincs jelzés.)

Megköszönöm az államtitkár úrnak és munkatársainak a tájékoztatót. Úgy gondolom, nem feladatom, hogy ezt összefoglaljam, minden képviselő vonja le a tanulságot, és ennek megfelelően szavazzon, amikor a szavazásra kerül a sor.

Mához egy hétre még az ÁSZ-jelentést kellene megtárgyalnunk. Az lenne a javaslatom, hogy ugyanígy, mint ma, kedden 2 órakor találkozzunk. (Egyetértő jelzések.)