ISZB-13/2009.
ISZB-82/2006-2010.)
az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának
2009. május 19-én, kedden, 9 órától
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott:
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása, elfogadása
Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának szóbeli kiegészítése
Kérdések, hozzászólások, vélemények
Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának reagálása az elhangzottakra
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról
Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának szóbeli kiegészítése
Kérdések, hozzászólások, vélemények
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba vételéről, általános vita:
Dr. Katonáné Pehr Erika főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli tájékoztatója
Határozathozatal a tárgysorozatba-vételről
A közgyógyellátási rendszerről szóló állásfoglalás kialakítása
Elnököl: Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi (MSZP), a bizottság elnöke
Winkfein Csaba (MSZP), a bizottság alelnöke
Deák Istvánné (MSZP)
Érsek Zsolt (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Tímea (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Hirt Ferenc (Fidesz)
Dr. Hoppál Péter (Fidesz)
Dr. Iván László (Fidesz)
Koszorús László (Fidesz)
László Tamás (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Soltész Miklós (KDNP) László Tamásnak (Fidesz)
Bókay Endre (MSZP) Lombos Istvánnak (MSZP)
Dér Zsuzsanna (MSZP) Deák Istvánnénak (MSZP)
Rónavölgyi Endréné (MSZP) Érsek Zsoltnak (MSZP)
Tóbiás József (MSZP) Winkfein Csabának (MSZP)
Török Zsolt (MSZP) dr. Vidorné dr. Szabó Györgyinek (MSZP)
Koszorús László (Fidesz) megérkezéséig dr. Szabó Erikának (Fidesz)
Dr. Szabó Erika (Fidesz) megérkezéséig Hirt Ferencnek (Fidesz)
Dr. Tiba István (Fidesz) dr. Hoppál Péternek (Fidesz)
Vígh Ilona (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Dr. Zombor Gábor (Fidesz) dr. Lanczendorfer Erzsébetnek (KDNP)
Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa
Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa
Dr. Katonáné dr. Pehr Erika főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 05 perc)
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Az udvariassági öt percet is figyelembe véve, szeretnénk megkezdeni a munkát.
Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, tisztelt vendégeinket, a kedves megjelenteket. A kiküldött napirendi pontokban nem javaslok változtatást. Amennyiben tisztelt képviselőtársaimnak sincs erre vonatkozó indítványa, akkor megnézzük, hogy határozatképesek vagyunk-e. Be is diktálom: Soltész Miklós alelnök urat László Tamás képviselő úr, Dér Zsuzsannát Deák Istvánné képviselő asszony, Rónavölgyi Endrénét Érsek Zsolt képviselő úr, Török Zsoltot Vidorné Szabó Györgyi, Koszorús László képviselő urat dr. Szabó Erika képviselő asszony helyettesíti. A bizottság határozatképes.
Most felteszem a kérdést, hogy ha a kiküldött napirendi pontokat a tisztelt bizottság elfogadja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Egyhangúlag elfogadtuk.
Ezért máris az első napirendi pontot nyitom meg, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2008. évi tevékenységéről szóló beszámoló az 1. napirendi pont tartalma. A J/8958. számot viseli. A bizottságnak abban kell határoznia majd a meghallgatottak alapján, és az ismert adatok alapján, hogy az általános vitára alkalmasnak tartja-e a beszámolót.
Megkülönböztetett szeretettel köszöntöm Szabó Máté ombudsman urat és kedves munkatársait, és máris átadnám a szót.
Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának szóbeli kiegészítése
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen. Tudom, hogy sok dolguk van, ezért igyekszem röviden megejteni ezt a beszámolót. Annál is inkább, mert a szociális ügyek olyannyira kiemelt területét jelentik a tevékenységünknek, hogy gyakorlatilag azt mondanám, hogy majdnem a fele, kétharmada között mozognak az ügyszámnak és a vizsgálatoknak. Két külön kiadványt is létrehoztunk erre, ami remélem, hogy eljutott önökhöz, de itt is van, tehát a gyermekjogokról és a hajléktalanságról, tehát akit mondjuk kifejezetten a szociális szféra érdekel, őket szeretnénk ezekkel megszólítani, a szakembereket a gyermekvédelemben, a szociális gondoskodásban. Hiszen ha ránézünk a beszámolóra, ami ugyan jóval rövidebb, mint a múlt évi kék borítós, igazság szerint elveszünk benne. Én sokszor elolvastam különböző okoknál fogva. Jogi végzettség nélkül sajnos, nehezen érthető. Éppen tegnap, amikor volt alkalmam a szirmabesenyői fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetében egy be nem jelentett látogatást lefolytatni, akkor döbbentem rá egészen pontosan, hogy szükség lenne egy olyan formájára, egy olyan megjelenésére a beszámolónak, nem az egésznek, hanem egy részének, ami mindenki számára érthető, annak is, akinek nincsen jogi végzettsége. Ezen dolgozni fogunk, ez egy új forma lesz. Tehát igyekszünk úgy megfogalmazni a mondandónkat, hogy az ne jogi végzettséggel legyen csak elfogadható, képekkel, hasonlókkal. Láttam ilyet, más európai ombudsmanok megtettek ilyen kis 15-20 oldalas kiadványokat, és szerintem szükség lenne rá.
Mindenesetre visszatérve a beszámolóra, a másik kettő, tehát a hajléktalan és a gyermekjogi, az is megint olyan, hogy a szakemberek számára készült tulajdonképpen. Ezek nagy körök, nagy társadalmi alrendszerek, szociális szféra, gyermekvédelmi szféra, miért üljön ő bele a nagy jogi beszámolóba? Nem ez a dolga neki. Tehát szeretnénk minél jobban közel vinni ehhez a szférához a mondandónkat, és nagyon sok komoly együttműködésünk van, kezdve a Szociális és Munkaügyi Minisztérium különböző osztályaival, tehát a gyermekvédelemmel foglalkozókkal, a fogyatékosügyekkel foglalkozókkal értelemszerűen, tehát nem is mondom, mert ezek evidensek. Sztrájkjogi projektünk is van, tehát a mediációval kapcsolatosan, ott Herczog úr nekünk „nagyon jól jön", hogy úgy mondjam. A fogyatékosüggyel is foglalkozunk most ebben az évben, és abból is szeretnénk kiadni egy hasonló füzetet. Itt megint csak nagyon sok mindenkivel kapcsolatba kerülünk. Ott is, és másutt is, tehát van egyéb kapcsolatrendszerünk is, a Család, gyermek, ifjúság című folyóirat, illetve alapítvány, velük is rendszeresen együttműködünk, minden számban van egy-egy rövidített jelentésünk, amit ők leközölnek. A Kapoccsal, illetve a hajléktalanokkal foglalkozó szervezetekkel, a közalapítvánnyal ugyancsak, valamint a Csehák Judit vezette gyermek, ellátottjogi és betegjogi közalapítvánnyal is. Ők tették egyébként lehetővé, hogy ez a két szürke füzet megjelenjen, hiszen a mi hivatalos költségvetésünk a nagy beszámolóra, illetve annak az angol verziójára elegendő; arra elegendő, de másra nem.
Tehát ezeket a külön kiadványokat mind-mind egyéb forrásokból kell létrehoznunk, és azt kell mondanom tulajdonképpen, hogy megvan a készség arra, hogy segítsék a munkánkat különböző szervezetek, például a Csányi Alapítvány... (Megszólal a teremben lévő telefon.)
ELNÖK: Elnézést, ez nem sűrűn szokott előfordulni, biztosan nagyon fontos.
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Annyi baj legyen, nem hagyjuk magunkat zavartatni. Itt van egy kiadványunk, ami sajnos, még nem jelent meg, de hamarosan meg fog jelenni, és önök mindenképpen kapnak belőle, csak a tartalomjegyzéke: az emberi méltóság korlátok nélkül, gyermekek, hajléktalanok és gyülekezők jogai. Ez az a pályázatunknak lesz a kötete, ami a múlt évben futott le, tehát gyermekrajzpályázat, 3 ezer rajz érkezett be, fotópályázat, ebből pár száz, illetve esszépályázat egyetemisták részére. Ebben a három témában. A legjobb pályaműveket, a díjazott pályaműveket összehoztuk saját írásainkkal, elismert emberek, Takács Albert például az emberi méltóságról ír, Thomas Hammarberg európai biztos fordításai, írásai lesznek benne, tehát azt hiszem, egy nagyon érdekes kiadvány lesz. Tehát az Európai Tanács emberi jogi biztosától óvodás gyerekekig lesznek a szerzők. Képek is lesznek benne, és hamarosan megjelenik, remélem, hogy mindannyian fognak kapni, jó lett volna, ha most itt van, de ez még nem lehet.
Tehát lehet mondani, hogy igyekszünk nagyon sokféle kommunikációs csatornán eljuttatni a vizsgálataink eredményeit az érintettekhez és a szakmához, és azt kell mondanom, hogy én optimista vagyok, mert nem lehet azt várni, és nem is várom, hogy az ombudsmani jelentések hatására majd nagy rendszerek alakulnak át, és ez meg az lesz, de az érzékenység megvan. Például a hajléktalan témában az, hogy az OEP kiadja azt az állásfoglalást, hogy igenis, kötelező ellátni minden hajléktalant azzal a lakcímkártyával, mert én sajnos, nem hiszem azt el, hogy ez korábban is így volt, mert azt mondják a szociális munkások, hogy nem így volt. Az, hogy sokan odafigyelnek arra a felhívásunkra, amit sok más szervezettel együtt, az említettekkel és másokkal együtt is tettünk, hogy a gyermekek közötti és a gyermekekkel szembeni erőszakkal hangsúlyosan foglalkozni kell. Ezt nyilvánvalóan nemcsak mi mondjuk, ez egy általános motívum manapság. Ebben a vonatkozásban szorosan együttműködünk Aáry-Tamás Lajossal, az oktatási jogok biztosával, aki egy nagyobb felmérést folytat már ebben a témakörben, és a kollégáink is részt vesznek ebben. A Composito programmal is együttműködünk, amely ilyen gyermeknyelven, mindennapi nyelven próbál emberi jogi kézikönyveket létrehozni. Nem is sorolom tovább, mert tényleg elég szövevényes, de örömmel látom azt, hogy ebből valami kialakul. Tehát lehet látni kicsi, pici elmozdulásokat mindegyik téren, a hajléktalanoknál például, amikor megkerestük a rendőrséget, nem ürítették ki úgy a Ferihegyi pálya felé menő szállásokat vagy területeket, ahogy szokták, és még sorolhatnám azokat a pici elemeket, elmozdulásokat, amelyeket el lehet érni ezzel a munkával.
Azt látom, hogy a kollégáim nagy örömmel és lelkesedéssel végzik ezt a munkát, végezték egyébként korábban is. Tehát nem mondanám azt, hogy ez most egy új dolog, mindig is benne volt a ombudsmanok portfóliójában, de azt hiszem, hogy manapság, az ismert gazdasági, társadalmi folyamatok árnyékában és környezetében ez a tevékenységünk fel kell hogy erősödjön. Annál is inkább, mert rátérve a panaszok számára, ez ebben az évben - tehát most 2009-et mondok - drasztikusan növekszik. Tehát plusz 70 százalék az előző évhez képest. 2008-ban, amiről beszélünk, az 10 százalékkal nőtt 2007-hez képest, most 70 százalékkal.
Ezeknek a panaszoknak egy nagyon nagy aránya az, ami szociális, gazdasági problémákkal kapcsolatos. Sokan egyszerűen segélyt kérnek. Értelemszerűen ebben nem tudunk sokat tenni. Tehát van, amikor nincs hatáskörünk, de elrendelhetünk hivatalból való vizsgálatokat is, és ezt meg is tesszük, foglalkozunk velük, vannak eredmények, és azt hiszem, hogy ezek az eredmények valahol hatékonyak is, és a sajtó, a közvélemény oda is figyel ezekre a jelentésekre.
Tehát a magam részéről azt gondolom, hogy amit a szociális jogok, az ifjúság, szociális és családügy területén teszünk, nyilván nem elég, mert többet kellene, de van más is, tehát nemcsak mi vagyunk ezen a téren - bőven nemcsak mi –, nyilván a mi szempontunk az alapjogi szempont, nem ez az egyetlen szempont. Elég központi, de nem ez az egyetlen központi szempont, nyilván gazdasági, szociális szempontokból is nagyon sokat lehet és kell mondani. Ezekkel a szakmákkal mi mondjuk kapcsolatban állunk, tehát azokra a műhelybeszélgetésekre, amelyekből ezek a füzetek megszületnek, elhívjuk mind a szociális, mind a gyermekvédelmi szakma képviselőit, és ők is gyakran konferenciákra meghívják munkatársaimat. Úgy látom, hogy ezeknek az ottani beszélgetéseknek, vitáknak van hatása, és ezeket a füzeteket szívesen és örömmel forgatják azok a családügyi, szociális területen, akiknek mondjuk jogi végzettsége éppenséggel nincs, vagy pedig elég minimális. Tehát úgy gondolom, hogy a jogtudatosítás ezen a téren is fontos, de nyilvánvalóan nemcsak jogászi szemlélettel kell és lehet megkülönböztetni, ezt jól tudjuk, és nem is kívánunk kvázi valami kiemelkedő szerepet játszani e téren, hanem szerényen hozzájárulni ezen nagyon sokágú és sokféle problémának az újszerű megközelítéséhez. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen ombudsman úrnak, valóban példaszerű rövidséggel foglalta össze azt a mérhetetlenül sokrétű munkát, amivel foglalkoznak munkatársaival együtt.
Most pedig megnyitom a vitát, átadom a szót kedves képviselőtársaimnak. Javaslom, mint mindig, hogy egy körben tegyük meg, tehát ha van kérdés, vélemény, hozzáfűznivaló, azt kedves képviselőtársaim egyben legyenek kedvesek megtenni.
Elsőként megadom a szót Iván László képviselő úrnak. Parancsoljon!
Kérdések, hozzászólások, vélemények
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Kedves Elnök Asszony és Megjelentek! Azt hiszem, hogy az a munka és az a tevékenység, és a kiadvány is, amit itt rendelkezésünkre bocsátottak, jelzi azt, hogy jelentős feladatok előtt áll ombudsman úr, de jelentős feladatok előtt állunk mi is.
Áttekintve a kérdést, három dologra szeretnék rávilágítani.
Magyarország, tudjuk nagyon jól, a magyar társadalom és a magyar népesség is az úgynevezett globalizációs trendek mellett két nagyon jellemző dologban meglehetősen hátrányos helyzetben van. A többit nem mondom, mert nem vagyok közgazdász és pénzügyőr.
Az egyik az, hogy a népességrobbanás mellett, ami demográfiailag a világon végigsöpört, nálunk a népességrobbanás azt jelenti, hogy megállt a népesség gyarapodása, tudjuk, hogy körülbelül mióta. Jelenleg is gyalázatos helyzetben vagyunk, sokkal több az eltávozó, mint ahány a megszülető, az utánpótlás. De ezen belül, hogy egyszerre idősödünk és fogyatkozunk, az idősekkel kapcsolatosan és az egész életútnak a folyamatát követve, látjuk azt és tapasztaljuk azt, hogy az életünk fenntartható egészségében és a fenntartható életminőségünkben is egy nagyon komoly hátrányt szenvedtünk és szenvedünk. Tehát kiemelt és meghatározó problémaként kezeljük, és ezt az utóbbi időben – sok mindenre hivatkozással természetesen – nem látjuk biztonságban és megoldhatónak, megoldódónak.
Ezért én most jelenleg azt szeretném kihangsúlyozni, hogy nagyon komoly figyelmet kellene szánnunk arra, és most a következő tevékenységi sorban talán kiemelten, hangsúlyosan, felkiáltójellel is kezelném, hogy az idősödés kérdése és az időskérdés éppen ebben a helyzetben Magyarország szempontjából nemzeti fennmaradásunk és társadalmi jólétünk szempontjából is meghatározó kérdéssé vált. Tehát nem látom azt, hogy az időskérdést és az idősödés kérdését, amely minden generációt érint, tehát az időskérdés érinti az idősebbeket, és az egy külön konvenció kérdése, hogy mit fogadunk el idősnek, áthajlásnak, stb., de ezekből a mostani programokból is és az ombudsmani tevékenységek sorából is úgy tűnik, hogy nem kap elég hangsúlyt.
Tehát én az idősödés kérdését a népesség elöregedésének az úgynevezett szabványos demográfiai és öregedési folyamatainak a tárgyalása mellett, mint a fenntartható egészség, az élethosszig tartó fenntartható egészség és az élethosszig tartó fenntartható életminőség szempontjából tartom kiemeltnek. 2001-ben, a polgári kormány idején az akkori Idősügyi Tanács részéről – majdnem teljesen pontosan azzal a körrel, akik jelenleg is a központi, országos Idősügyi Tanács tagjai – elkészítettük az Idősügyi Chartát. Magyarország első volt ebből a szempontból Európában, az Unióban is, akik megcsináltuk, és lefektettük az alapvető szempontokat az Idősügyi Chartában. Az volt a célunk és elképzelésünk, lehet, hogy naivan, de erre szerettünk volna kiépíteni és előkészíteni egy idősügyi törvényt. Mivel ifjúsági törvény már volt, ezért egy idősügyi törvényt is szerettünk volna erre felépíteni. A köztársasági elnököket előtte „tesztelve", főleg Göncz Árpádot, nagy elragadtatással fogadták már előzőleg is. Tehát azt hiszem, hogy ennek az Idősügyi Chartának a négy szempontja feltétlenül alapozó gondolat lehet ahhoz, amit a következőkben tennünk kell, vagy jó lenne, ha tennénk, és az ombudsman úrnak nyilvánvalóan ez egy - számunkra legalábbis - megnyugtató lehetőség lenne, hogy ezzel külön is foglalkoznának.
A négy szempont a következő volt. A mindennapi, idősödő ember számára élete végéig biztosítanunk kell a mindennapi életben vállalt és lehető szerepeknek az elérhetőségét. Tehát legyen az munkaszerep, legyen az a magánélet különböző formája, legyen az az életfenntartó, egészségfenntartó lehetőségek szerepe, az alkotás szerepe, de mindenképpen ez egy élethosszig tartó biztonságos feltétellel kell hogy megvalósuljon. Ebben a munka szerep is, a munkához való jutás, mindenféle diszkriminációk és előítélet nélkül kell hogy megvalósuljon.
A második szempont az volt, hogy élethosszig tartó, fenntartható egészségének a biztonságát is el kell érnünk. Ennek sokféle ága-boga van.
A harmadik szempontunk az volt, hogy emellett a megmaradásának anyagi feltételeit és a szükségletei mellett az igényekhez, szükségletekhez közvetlenül kapcsolódó anyagi biztonságát is el kell érnünk.
A negyedik volt, és ombudsman úr előtt ez nyilvánvalóan nem ismeretlen dolog, mi akkor - megint mondom: naivan - azt javasoltuk ebben az Idősügyi Chartában, hogy az idősödő, időskorú emberek részére és az egész társadalom részére idősügyi ombudsman, országos ombudsman is legyen. Ezt nem lehetett nyilvánvalóan megvalósítani, de az, hogy végre van ombudsman, akihez most adresszálhatjuk és adresszálhatom ezt a kérdést is, akkor azt hiszem, hogy sok minden szempont mellett, és sokféle feladata mellett ez egy nagyon tételesen kiemelhető és fontos feladat. Egyrészt, mert őszülünk, másrészt pedig azért, mert az utánpótlás nagyon rossz, nagyon gyenge, elmarad, és nem utolsósorban - és ezt szeretném befejezésképpen hangsúlyozni - a magyar idősödőknek a megbetegedési aránya, elhalálozási aránya, a rokkanttá válása és a rászorultsági aránya kiemelkedően rosszabb, mint az Európai Unió valamennyi országában ma már, lehet mondani, főleg a vezető betegségképeknél, de emellett a fenntartható egészség veszélyeztetése mellett, a fenntartható szociális biztonsága és elfogadható szociális biztonsága vonatkozásában is. Az idősödés tudniillik nemcsak egyszerűen komplex dolog, hanem rendszer kérdése. Egy egész rendszernek, a működő rendszerek, alrendszerek együttesének a kérdése, és ebben, ahogy idősödik egy ember, mindenütt a világon, szaktudományosan és sok ilyen szempontból kutatva is, annál inkább ez a két fontos minőség, a fenntartható egészség és a fenntartható életminőség szorosabban kapcsolódik, mint bármikor. Minél inkább idősödünk, annál több lesz a kockázat, minél inkább idősödünk, annál nagyobb lesz az egészségfenntarthatósági kockázat, de ez egyben azzal is jár, hogy minél inkább idősödünk, ezzel együtt annál inkább szociális kiegészítő, vagy egyáltalán szociális biztonsági feltételeknek a szükséglete is, igénye is megnövekszik.
Annak idején, a polgári kormány idején is javasoltam azt, ezt akkor még nem lehetett megvalósítani, hogy akár legyen a költségvetésben elkülönítetten egy olyan alap, amelyik az idősödők, az időskor szociál-egészségügyi vagy egészség-szociális biztonsági alapját jelentené, amiben éppen ezt a kérdést nem lehet tovább darabolni jobbra, balra, fő- és alosztályokra, hanem ezt egy ilyen rendszerben, alrendszerben kellene mindenképpen szemlélni, figyelni. Akkor már egy kicsit többet tudnánk tenni annak érdekében, hogy ne álljunk a sor végén sok minden szempontból, ami persze nemcsak az emberi méltóság, nemcsak az emberi személyiség védelme szempontjából és az idős réteg védelme szempontjából, hanem a társadalom össz-értékrendjének a fenntarthatósága és talán merészelem azt mondani, hogy az idősek bevonásával és megtartásával egy feltétlen bővítetten produktív részét képezné a társadalomnak, gazdaságilag is és egyéb vonatkozásban is.
A mostani kockázatok, amelyek vannak, számunkra fontosak - és számomra különösen, aki évtizedek óta ezzel foglalkozom –, és különösen azért irritál, mert ez egy alapvető, egyszerűen belátható dolog. Tehát ez nem egy olyan dolog, hogy itt különböző filozófiai megközelítések kellenek hozzá, hanem a napi kérdések egyszerű oldalát figyelembe véve, ezeket olyan csapások érik, ami ellen még inkább hangsúlyoznám - és azt hiszem, nem vagyok egyedül –, hogy az idősödő időskorúak védelme, az idősödő időskorúak egészségbiztonságának és szociális biztonságának és az életminőségének a megtartásához kapcsolódó tevékenységek külön, speciális, az idősödés ismereteiből kiegészített adatokkal és ismeretekkel kell hogy megvalósuljanak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Iván László képviselő úrnak a hozzászólását. Átadnám a szót Deák Istvánnénak.
DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Ombudsman Úr! Beszámolójában, illetve rövid ismertetőjében beszélt arról, hogy az önök feladatai között kiemelt és jelentős szerepe van a gyermekvédelemmel kapcsolatos kérdéseknek. Itt egy kicsit áttekintve ezt a beszámolót is, amit írásban megkaptunk, ön két olyan problémát felvet benne, amely a gyermekek jogainak védelmével kapcsolatos problémákat veti fel. Elsősorban a gyermekekkel foglalkozó intézmények, tehát akár az iskolák, akár a különböző önkormányzatok jelenlegi tevékenységét, különösen összehasonlítva mondjuk a nagyvárosi szervezeti rendszer lehetőségeit egy-egy kistelepülés adott lehetőségeivel, és én ebből a tájékoztatóból azt olvasom ki, hogy bizony, minél kisebb településen él a gyermek, annál nehezebben tudja képviselni a jogait, illetve annál kevésbé állnak rendelkezésre olyan szervezetek, amelyek a gyermekek jogait tudnák minél jobban érvényesíteni.
Milyen javaslatai, elképzelései vannak, és egyáltalán ennek a problémának a megoldására mit tudna javasolni, hiszen az önkormányzatoknak is kiemelt feladata lenne, és ahogy itt olvastam, bizonyos célvizsgálatok is azt mutatják, hogy nincs teljesen minden rendben ezeken a területeken. Illetve olvastam arról is, hogy az iskolákban vagy a szociális területen sem mindig biztosítható a gyermeki jogok teljes mértékű érvényesülése. Melyek azok a tipikus problémák, amelyekre esetlegesen akár a mi bizottságunknak is oda kellene figyelni, akár esetleg valamilyen törvényi vagy rendeleti szabályozást kezdeményezzünk ezeknek a problémáknak a megoldására. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Akkor én is szeretnék egy kérdést feltenni ombusman úrnak. Én a hetedik éve ülök a képviselői székben, minden évben felteszem ezt a kérdést, nem szeretném a hagyományt megtörni. Ez arról szól, hogy van-e arra esély valaha is, hogy az alkotmányos alapjogok közé a lakhatás jogát felvegyük? Ez minden évben egy izgalmas kérdés, de azt gondolom, ha valamikor, akkor most újra előtérbe kerül, hiszen egész komoly fenyegetettség van most bizonyos családok esetében a lakhatásuk veszélybe kerülése miatt.
Tehát hogyan látja ombudsman úr, van-e erre valaha valamilyen esély?
Miután több jelentkezőt nem látok, a vita szakaszát lezárom, és megkérem ombudsman urat, legyen olyan kedves, reflektáljon a felvetésekre. Köszönöm.
Dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának reagálása az elhangzottakra
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Nagyon szépen köszönöm mindannyiuknak a konstruktív kérdésfeltevéseit, amelyek között volt olyan, amelyet hét éve tesznek fel, és rövidebben, és volt olyan, amit még régebben, és még kifejtettebben.
Természetesen Iván professzor úrnak a tudományos munkássága mindenki előtt ismert, tehát ilyen értelemben nyilvánvaló, hogy egy differenciált és sok szempontú kérdésfeltevésről van szó, és örömmel válaszolhatom azt, hogy jövőre, tehát 2010-ben a szociális területről az idősekkel kapcsolatos alapjogi problémákat fogjuk górcső alá venni, és egy hasonló kiadványt szeretnénk létrehozni, amelyben természetesen fel tudjuk dolgozni az utóbbi idők összes kormányainak a hozzájárulását ehhez. Tehát nyilvánvalóan a jelenleg is közigazgatási egyeztetésen lévő kormányzati idősügyi stratégiának, és főleg annak a megvalósulásának, mert mi - hogy úgy mondjam - nem a politika tartalmával foglalkozunk, végtelenül visszás lenne, ha ezt tennénk, hanem a végrehajtás és a megvalósulás során fellépő jogi problémákkal.
Teljes mértékben egyetértek a professzor úrnak azokkal a sarokpontjaival, amelyeket említett. Jogi szempontból a biztonságot egy kicsit máshogyan értelmezzük, és azt hiszem, hogy az is egy fontos értelmezés, tehát az idősödő emberek biztonsága, és éppen, ahogyan Deák képviselő asszony felvetette, a kistelepüléseken ez egy akut probléma. Nézzük meg a kriminálstatisztikát, persze, a nagyvárosban is egyébként. Gondoljunk például a trükkös tolvajokra, akik úgy viszik el az idősek utolsó ékszerét vagy forintját, vagy fizikailag vagy jogilag, aztán még - ez persze egy eretnek gondolat - a bankokat is tekinthetjük ilyennek, akik ráhúzzák őket arra az adósságspirálra és behúzzák őket a csőbe, azokba az idősotthonokba, amelyek aztán tönkremennek, amelyeket aztán az önkormányzatoknak, a kormánynak kellene kimenteni, megmenteni.
Ezek mind olyan – hogy úgy mondjam – jogi, adminisztratív, pénzügyi környezettel összefüggő jogi problémák, amikre mi rá tudunk kérdezni, rá is fogunk és meg is tesszük ezt most is. Azok a szempontok és azok az alapértékek, amelyeket Iván professzor úr felvetett, nyilvánvalóan érvényesülnek ezen a területen. A mi szempontunk azonban más, tehát nekünk a biztonság azt jelenti, amit most mondok. Azt tudjuk vizsgálni, hogy nyilván az életminőség tartalmához is hozzájárul – azt gondolom – a biztonság. Az, hogy az illetőt megfosztják az utolsótól, gondolom, hogy az egészségi és pszichés állapotra is milyen hatással lehet. Ilyen értelemben ez az éremnek a másik vagy sokadik oldala.
Itt a megoldások szempontjából azonban attól tartok – de ez csak feltevés –, hogy e tekintetben mi a kormányzat meg a költségvetés felelőssége. Erről beszélhetünk, csak akkor, amikor a költségvetés erre biztosítható forrásai – mondjuk így, objektív okoknál fogva – nem növekszenek, sőt, esetleg csökkennek, akkor attól tartok, hogy a társadalmi szolidaritás és a civil társadalom, ahol sok mindent lehet, kell elvárni. Mi nem várhatunk el semmit, de felvethetjük ezeket a kérdéseket, problémákat mint kihívást a civil társadalom számára. Egyébként pedig egy nagy, alapvető különbség az, hogy azok az idősek egy család részeként, közös lakásban, de egyáltalán a családi szolidaritás kötelékei között idősödnek egy aktív kommunikációval az unokák vagy talán dédunokák felé, vagy pedig magányosan, esetleg intézetben. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy a mi kérdésfeltevéseink sok esetben nem is a mindenkori kormányzatot, de a civil társadalmat és a családokat is érintik, hogy azok a idősödő emberek ne magányosodjanak el akár a családon belül se, és ne váljanak...
Ahogy mondani szokták, a generációk közötti társadalmi szerződés és igazságosság gondolata, ezt kellene a projektünk központi gondolatává tenni amellett, hogy én a fenntartható életminőséggel meg egészséggel teljes mértékben egyetértek, csak hát ez nem az ombudsmannak a dolga. Valóban, ha lenne ügyészségi ombudsman... Megmondom őszintén elég sokat foglalkozom úgynevezett ombudsmanológiai kérdésekkel, talán túl sokat is, de mindenesetre ilyenről még nem hallottam a világon. Sok minden van, ami a világon nincs, csak Magyarországon, például a jövő nemzedékek ombudsmanja. Nem tudom, hogy nekünk kell-e lenni a világ legkülönlegesebb ombudsmani rendszerének, vagy pedig igyekeznénk – ahogy Iván úr is bizonyos értelemben ezt fogalmazta meg – az általános ombudsman morfológiáján felül megfelelő súlyt helyezni erre a kérdéskörre, és akkor talán nem kell külön darabot létrehozni, hanem lehet foglalkozni ezzel is más problémák mellett, mert nem lehet minden társadalmi problémára egy ombudsmant állítani. Annál is inkább, mert személy szerint az a véleményem, hogy ez a megoldás, hogy mi kitaláljuk, hogy van 113 probléma, 145, és arra mindegyikre ombudsmant állítunk. Ez lenne az a bizonyos szimbolikus politizálás és látszatreform, amely aztán igazán álságos lenne. Odaállítjuk az ombudsmant, de nem tesszük hozzá a forrásokat meg a társadalmi szolidaritást, az bizony az ombudsmant egy önáltatássá teszi. Azt tettük, hogy odatettünk egy ombudsmant. Megoldottuk ezzel az öregek problémáit? Nem. Tehát ilyen értelemben itt nagyon sok mindenre szükség van, és valójában persze a nagy megoldások keresése a szociálpolitikának, a kormányzatnak a dolga, az ombudsman csak bizonyos meglátásokat, szempontokat közvetít, és nemcsak a kormányzat, a társadalmi környezet is azokból szelektálva megvalósít valamit. Én így képzelem a szociális kérdések megközelítését. Sok egyéb intézmény felvet bizonyos problémákat, és ezek az üzenetek eljutnak sokfelé, nemcsak a kormányhoz, hanem a családokhoz és a civil társadalomhoz is.
Hasonló a gyermekkérdés, ami ebből a szempontból ugyanúgy, mint az öregek problémája, nemcsak Magyarországon profi, hanem minden posztmodern társadalomban, és nagyon jól tudjuk, hogy az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény mit mond ezekről, meg a különböző egyezmények. A gyermekek érdekében – amit alapvető, fontos érdeknek kellene tekinteni – az állami és társadalmi szervezetek koncentrált összefogására van szükség. Ha ez létrejön, akkor nem fordulhat az elő, amit mondjuk, ha megkérdeznek engem, hogy mi volt a múlt évben a legdurvább Magyarországon, ami az ombudsman látókörébe került, akkor azt mondom, annak a családnak a gyereke, aki úgy halt meg éhen, hogy hatféle hatóság foglalkozott vele. Nem akarok itt ironizálni.
Megint csak azt kell mondjam, ebből a szempontból mindegy, hogy milyen kormány van Magyarországon. Ez a nem humánus, bürokratikus, nemtörődöm, embertelen magatartás eredménye, és tulajdonképpen, ami válaszként megszületett, nem megoldás. Az adminisztratív szekció nem megoldás. Amikor azt mondjuk, hogy tagjai vagyunk egy gyermekjogi egyezménynek, ehhez olyan kultúra kell, amikor is az emberek a társadalomban, a családban, az iskolában, a hatóságokban azt mondják, hogy igen, mi a gyerekek érdekében működünk és együttműködünk és meghalljuk a jelzéseket, ha azok vannak, és nem pedig keresztülnézünk egy problémán. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy nagyon nagyfokú személyes változásra van szükség. Inkább ugyanúgy mint az öregek esetében, azt ne taglaljuk, mert a demográfiai trend az világos, arra nyilván professzor úr is felhívta a figyelmet, és ökonómiai racionalitás alapján azt mondhatjuk, hogy a gyerekek egyre hiányzóbb és szűkösebb javakká válnak, ergo jóval nagyobb figyelmet kellene rájuk fordítani minden tekintetben.
Abban is egyetértek, hogy a kistelepülés meg a város között nagy különbség van, de ez se egyértelmű, mert a kistelepüléseken lehet, hogy a szociális szolidaritás vagy a családi kapcsolatok olyan hálót adnak, amiből nehéz kiesni. Ki lehet, gondoljunk Móricz novellájára, amikor a kisgyerek bemegy a búzamezőre, és megtalálják a csontjait. Tehát ez előfordul, és gyakran van ez az esemény, amikor egy fiatal eltűnik, és nem találjuk meg. Ezt a keresést mondjuk egy nagyvárosban nem is tudjuk lefolytatni.
Tehát azt gondolom, hogy valóban differenciált ez a helyzet, de egyértelmű a válaszadás. Itt is a gazdasági, szociális problémák vannak. Tegnap voltam a szirmabesenyői fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetében, az igazgató úr azt mondta, hogy amióta megjelent a mi jelentésünk és világossá tettük, hogy túlzsúfolt volt ez a büntetés-végrehajtási intézet, és lecsökkentették a létszámot, mert áthelyezték őket máshová – az persze egy más kérdés, hogy ott mi van, mert ott nem voltam, azóta –, a múlt évben havonta volt egy-két olyan komoly fegyelmi eset, amit központilag jelenteni kellett, ebben az évben eddig egy vagy kettő.
Tehát világos az, hogy ha a környezeti feltételek és az életminőség fontos, például a büntetés-végrehajtási intézetben, de az iskolában és másutt is, ha azok agressziót szülnek, például az ellátatlanság, az összezártság, a három ágy, a dupla ágy, a közös vécé és hasonlók miatt, akkor ott a konfliktusok és problémák kiéleződnek, ha pedig európai vagy életminőségben jobban megfelelő feltételeket biztosítunk, akkor a védettség, a biztonság és az ellátás szintje nő.
Honnan tudjuk ezt biztosítani? Nagyon nehéz, és akkor beszélgettünk arról, hogy most öt börtönt be akarnak zárni, mi lesz ennek a következménye. Inkább nem mondok semmit.
Elnök asszony kérdésére: nekem az a szerény véleményem, hogy nagyon örülnék annak, sok jogtudóssal, politológussal együtt, ha a huszadik évforduló arra szolgálhatott volna ürügyül, hogy egy új alkotmánya lenne Magyarországnak. Tudjuk, hogy miért nincs, és hogy miért nem lesz ebben az évben. Nem tudjuk, hogy mikor lesz. De ha lenne, vagy lett volna, és ha most megcsinálták volna, és nem tudom, hogyan, de gyönyörűen, augusztus 20-ára - mint előtte is –, mindegy, mindenki örül neki, minden párt, minden állampolgár, stb., ez egy érdekes gondolat, de lehetne ez, nem? Akkor benne lenne ez az alapjog, és akkor mi lenne másnap? Szóval azt gondolom, hogy szép dolog az alapjog, és itt nem véletlen, hogy Brecht idézeteket választottam a két projektumnál is, a hajléktalanoknál is, a weimari alkotmányról szóló verséből az idézetet. Igen, mindenkinek joga van a híd alatt aludni. Tehát azt a jogot megadjuk, és mi történt?
Tehát azt gondolom, hogy ha az ellátórendszer optimálisan működik, de sajnos, a társadalmi problémát nem oldjuk meg, és a globalizáció - ahogy Iván professzor úr említette - kétféle migrációt hoz létre: az elitnek a migrációját, tehát a menedzserekét, akik mindenütt otthon vannak, és a tudósokét, és a kitaszított tömegekét, a menekültekét, és tulajdonképpen egyfajta belső migráció ez is. Tehát aki elveszti a hajlékát, gyakorlatilag gyökértelenné válik, és a társadalomból kikerül. Azt, hogy ennek a társadalmi rendszernek ezt a sajátosságát, mint amire Brecht is rákérdezett, megszüntessük, enyhítsük vagy humanizáljuk a piacgazdaságot, humánus és szociális kereteket adjunk a piacgazdaság működésének, ez szerintem egy óriási politikai feladat, amit egy alkotmányos újítással tulajdonképpen nem lehet megoldani, de meg lehet nyitni az útjait.
Szerintem nálunk ezt nem gátolja semmi, nem tesz keresztbe az alkotmánynak az a jelleg, ami most van, arra, hogy egy csodálatos hajléktalan-ellátás működjön. Nem akarok én ezzel semmiféle felelősség-elhárítási mechanizmusnak érveket adni, de el kell mondanom, hogy én este Brüsszelben nem mertem lemenni a metróba. Itt le merek menni.
Szóval sajnos, azt kell mondanom, hogy ez egy olyan probléma, ami globális. Sokféleképpen érinti a különböző társadalmi rendszereket, és nincs rá olyan válasz, amire azt mondanánk, hogy akkor menjünk el Brüsszelbe és hozzuk el onnét, tehát nincs, és dolgozni kell rajta. Pici lépések, egészen pici kis odafigyelés, mi is, más is valamit enyhítünk, megoldani nagyon jó lenne, ha tudnám, megírnám, és egy csomó pénzt bezsebelnék belőle.
Egyébként megjegyzem azt, hogy a kollégáim szociális érzékenysége nagyon magas, tehát mind ők, mind együttműködve velük, én is különböző kisebb ilyen szociális, jóléti, karitatív projekteket is indítunk, például egy ilyen vásárt csináltunk az OBH épületében, és százezer forintot egy fogyatékosokat nevelő iskolának tudtunk adni, ami ebből összejött. Ilyet minden évben szoktunk csinálni, tehát mint a hajléktalanok vonatkozásában, mint most a fogyatékosok vonatkozásában, és nyilván meg fogjuk tenni ezt az idősek vonatkozásában is majd. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen ombudsman úrnak a válaszait is. További helyettesítéseket szeretnék bejelenteni: Bókay Endre képviselő urat Lombos István képviselő úr, Tóbiás József képviselő urat Winkfein Csaba alelnök úr, Vígh Ilona képviselő asszonyt Koszorús László képviselő úr, és végül dr. Zombor Gábor képviselő urat Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony helyettesíti.
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról
Kedves Képviselőtársaim! Most pedig felteszem azt a kérdést, hogy aki az általános vitára alkalmasnak tartja az ajánlást, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 12 igen. A tartózkodó szavazatokat kérem! (Szavazás.) 13 tartózkodás. Ellenszavazat nem volt.
A bizottság általános vitára nem ajánlja a beszámolót.
Megköszönöm kedves vendégeinknek a részvételt, és ezzel az első napirendi pontot lezártam. Köszönöm szépen.
A második napirendi pont következik, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2008. évi tevékenységéről szóló beszámoló, J/8957. szám alatt kapták meg képviselőtársaim. Itt is abban kell határoznia a bizottságnak, hogy ajánlja-e általános vitára a beszámolót.
Tisztelettel köszöntöm dr. Kállai Ernő urat és megjelent kedves munkatársait. Mielőtt felkérem, hogy ismertesse röviden mindazt, amiről úgy gondolja, hogy szóban a bizottság elé terjeszt még, további helyettesítéseket mondanék a jegyzőkönyv számára: dr. Tiba István képviselő urat dr. Hoppál Péter képviselő úr, valamint dr. Szabó Erikát, aki eddig velünk volt, most Hirt Ferenc képviselő úr helyettesíti.
Most pedig megkérem ombudsman urat, legyen kedves, számoljon be.
Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának szóbeli kiegészítése
DR. KÁLLAI ERNŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Tisztelettel köszöntök mindenkit. Köszönöm a lehetőséget, hogy meghallgatnak és hogy néhány mondatban kiegészíthetem a beszámolóban írtakat. Ígérem, hogy rövid leszek. A lényeg benne van ebben nyilvánvaló módon, csak néhány kiegészítést szeretnék hozzáfűzni, és utána természetesen olyan területen, amit szeretnének, megpróbálok megfelelni a kérdéseknek.
Arról beszélnék néhány mondatot, hogy 2008-ban - az előző évhez hasonlóan - magas volt a szociális panaszok aránya. Az összes ügy körülbelül 22 százaléka volt, a panaszbeadványok egyharmada szociális problémával volt kapcsolatos. Minden megyéből fordultak hozzánk ilyen jellegű gondok miatt, a legtöbb szociális beadványt azonban a leghátrányosabbnak tekinthető térségekből, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, valamint Budapestről kaptuk.
Azt is érdekességként említeném meg, hogy az elmúlt évben olyanok is fordultak hozzánk segítséget keresve, akik nem nemzeti vagy etnikai kisebbségi származásúak voltak, és nyilván erre nincs hatásköröm, ilyenkor át kell tennem az ügyet az általános biztoshoz.
Mint érdekesség jegyzem meg, hogy többen próbáltak így jogi segítséget kapni. Panaszok jellegével kapcsolatban annyit mondanék, hogy a szociális biztonsághoz fűződő alapjogot sérelmező panaszok többsége – 61 százaléka – 2008-ban is a lakhatási gondokkal függött össze. Itt különböző esetek voltak. A legjellemzőbb a szociális önkormányzati bérlakáshoz jutás problémája. Egyetlenegy példát emelnék ki. Az egyik megyei jogú városban 4372 lakásigénylést tartottak nyilván. 2008-ban 215 fő nyújtott be lakásigénylési kérelmet az önkormányzathoz, viszont 2005 decembere óta nem épült szociális bérlakás a városban, úgyhogy csak a megüresedő lakások kiutalására volt lehetőség. Összesen 14 lakás üresedett meg, így nagyon komoly súrlódási felületeket jelent azok számára, akik jogosultak lennének önkormányzati bérlakásra. Ebből azt a következtetést is tapasztaltuk a beérkező ügyek kapcsán, hogy az önkormányzati bérlakások kérdésköre nem tűnik megoldottnak Magyarországon, és ezen a területen mindenképp javítani kellene tekintettel arra, hogy látjuk mostanában, a hitelválságban sokan képtelenné válnak fizetni törlesztő részleteiket. Egyre többen fognak rászorulni valószínűleg ilyen típusú szociális bérlakásra, ezért különös figyelmet kellene fordítani arra, hogy ennek a szabályozása, működtetése jobban menjen, mert sokan egyszerűen nem fognak tudni máshol lakni a jövőben.
Ugyanez vonatkozik a szociális bérlakások esetében, hogy a gazdálkodási nehézségekkel küzdő önkormányzatok gyakran nem tudják az önkormányzati bérlakások folyamatos karbantartását és felújítását megoldani. Ez is különböző problémákat jelent. Ilyen ügyekben is fordulnak hozzánk elég gyakran. Mi persze ilyenkor nem tudunk lakást adni nyilvánvaló módon az ombudsmani hivatalban, megpróbálunk közvetíteni a panaszos és az önkormányzati között. Sok esetben már egy elmérgesedett viszonyt kell tisztázni és mediálni. Sok esetben ez sikerül is, mind a két fél józanul megpróbál a lehetőségekhez igazodva egymás segítségére lenni.
Nagyon fontos tényező, hogy a hivatalunkhoz érkezett lakhatási panaszok közel 20 százaléka közüzemi díjtartozások felhalmozódásával és bankok, hitelintézetek követeléseivel kapcsolatosak. Egyre több ilyenfajta megkeresés is van, amikor áramszolgáltatónál, gázszolgáltatónál halmozódnak fel díjhátralékok. Nagyon sok esetben ennek az oka a hirtelen állásvesztés és hirtelen jövedelem nélkül maradás, ami az embereket ebbe a helyzetbe hozza. Nyilván vannak olyanok is, akik évek óta halmozzák, mert tartósan munkanélküliek, és ezért nem tudnak megfelelő jövedelemmel rendelkezni, de nagyon jellemző a hirtelen jövedelemvesztés, amikor - tartok attól – nagyon sokban összefügg az ügyfelek igen gyenge érdekérvényesítő képességével is. Gyakran találkozunk a megfelelő tájékoztatás hiányával mondjuk a bankok vagy közüzemi szolgáltatók esetében. Úgy tűnik, hogy a közüzemi szolgáltatók, bankok nincsenek felkészülve arra, hogy a rendkívüli élethelyzetből adódó egyéni körülményeket figyelembe vegyék és mérlegeljék. Azt gondolom, az nem szerencsés, hogy néhány tízezer forintos tartozás miatt valaki esetlegesen az elárverezés sorsára kerüljön vagy utcára kerüljön, mert ez a szociális szférának a másik részét fogja megterhelni a jövőben, ugyanis ezekről az emberekről a szociális ellátórendszernek a másik oldalán kell gondoskodni. Érdemes azon is gondolkodni, nyilvánvaló módon, hogy a bankok, közüzemi szolgáltatók esetében bármennyire is magántulajdonban vannak esetleg ezek a cégek, meg kell próbálni valamilyen módon hatást gyakorolni arra, hogy nagyobb empátiával, nagyobb ügyintézési készséggel forduljanak az ilyen típusú, nehéz helyzetbe kerültek irányába. Egyébként azt tapasztaljuk, hogy ezt meg is teszik. Amikor az ombudsman bekapcsolódik ebbe a vizsgálatba és felszólítjuk az adott bankot, közüzemet, akkor rögtön sokkal gördülékenyebben mennek a dolgok. Lehet, hogy szükség lenne valamiféle iránymutatásra ebbe az irányba, hogy ebben a nehezebb helyzetben próbáljanak odafigyelve együttműködni. Ez nagyon gyakran sikerül, nyilván csak közvetítő szerep révén, részletfizetési megállapodás megkötését létrehozni a két fél között, vagy akár a végrehajtási eljárás felfüggesztését és valamilyen egyezség létrehozását. Ezekben az esetekben nem tehetünk mást, mint nyilvánvaló módon közvetíteni, segíteni azokon az embereken, akik ilyen helyzetbe kerülnek azokkal az eszközökkel nyilván, ami egy ombudsmannak a rendelkezésére áll.
Még egy témáról szeretnék önöknek említést tenni, ez pedig a gyermeki jogok sérelmével kapcsolatos kérdéskörök. Ezt itt érdemes tárgyalni, ugyanis nagyon sok esetben tapasztaltuk azt ,hogy az anyagi veszélyeztetettség miatt esnek szét gyakran családok és kerülnek ki gyerekek családból és kerülnek állami gondozásba, miközben ezt nem lenne szabad vagy nem lenne lehetséges. Úgy gondoljuk, hogy ezt a kérdést újra többszörösen át kellene tekinteni, mert ez egyre gyakrabban előforduló eset lesz. Nem nálam megjelenő panasz volt, de hallottam, hogy aki válságos élethelyzetbe kerül és csak úgy kap munkát külföldön vagy bárhol másutt, hogy felajánlotta saját gyermekét, hogy vegyék állami gondozásba, azt gondolom, az ilyen élethelyzetet meg kellene előzni, mert nem szerencsés, hogy ha anyagi veszélyeztetettség miatt esnek szét családok. Konkrét javaslatokat is megfogalmaztunk ebben a kérdésben a Szociális és Munkaügyi miniszter felé. Reméljük, hogy ebben a kérdésben is fog valamiféle előrelépés történni a jövőben.
Egyetlen mondat még a végére. A hiedelmekkel ellentétben a szociális panaszoknak mindössze csak a 18 százalékát jelentette a segélyezéssel kapcsolatos közmunkákkal és segélyezéssel kapcsolatos problémák, amelyek érkeztek hozzánk. Ezekről a kérdésekről részletesen értekezek a jelentésben, úgyhogy ezekre nem akarok külön kitérni, de ha igénylik, akkor természetesen igen. Köszönöm szépen a lehetőséget a kiegészítésre.
ELNÖK: Köszönöm szépen ombudsman úrnak a kiegészítését. Tisztelettel javaslom megint a bizottságnak, hogy a kérdést, véleményt, hozzászólást egy körben legyenek szívesek megtenni. (Jelzésre:) Megadom a szót elsőként Iván László professzor úrnak.
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon imponáló kivitelben jelent meg ugyancsak ombudsman úr ismertető anyaga háttéranyagként. Két dolgot szeretnék belőle kiemelni, és ebben egy kérdést is feltennék.
Az egyik, hogy Kállai Ernőnek Egy csésze kávé címmel a Figyelő 2009. február 12-i számában teszik fel a kérdést, hogy a Marian Cozma ügyében Veszprémben lezajlott eseményekre vonatkozóan hogyan vélekedik erről, és van egy ilyen mondata, hogy van-e konkrét javaslat a kérdésre ebben az ügyben. A válasza az, hogy „erősen fontolgatom, hogy ha már senki más nem teszi, hamarosan előállok eggyel, ami javaslat a Cozma ügyben."
Szeretném megkérdezni, hogy azóta hogy tudná ezt megfogalmazni, milyen véleménye van erről, hiszen közben már nyomozati anyag van, és a legkülönbözőbb oldalról mindenféle, kevésbé bizonyított vélekedések vannak. „Célom az volt, hogy megszólítsam az egész politikai elitet", ezt a Népszava online-ban 37. oldalon írja. Kérdés, külföldön is látják és jelzik, hogy erősödik a rasszizmus. Ez tételes, egyértelmű mondat. Erre a válasza, hogy „nem is rasszizmusról beszélnék. Rasszizmust akkor említhetnénk, ha a fogalmakat már újra tisztáztuk volna." – Ez korrekt válasz. „Felszólalásomban szándékosan kerültem még a kifejezést is, egyszerűen zavarna. Erkölcsi gátak omlottak le, és nem tudjuk, hogy miről beszélünk igazából. Vagy aki tudja, az nagyon is jól tudja, hogy miről beszél és hogy mit akar ezzel elérni."
Megkérdezném, hogy jelenleg – amikor hirtelen iszonyú módon erősödik fel az a megbélyegző állásfoglalás bel- és külföldön csoportok, érdekek mentén, hogy magyarok és Magyarország a rasszizmusban hogyan fokozódott és mit jelent ez a rasszizmus a világ, Európa szempontjából – ezzel kapcsolatosan ombudsman úrnak mi a véleménye, mit kell vagy mit lehet tenni ebben az ügyben?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen Iván László képviselő úrnak. Juhászné Lévai Katalin képviselő asszonyé a szó.
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Ombudsman Úr! Én véleményt szeretnék mondani arról, hogy mennyire fontosnak tartom azt a kérdéskört, amit részletesen feszegetett most is, hogy a lakhatáshoz való jog, illetve annak a veszélybe kerülése. Azt gondolom, hogy nagyon fontos szerepet töltött be az önök tevékenysége abban, hogy felhívják a figyelmet a válság időszakában azokra a problémákra, amelyekről ön is beszélt, és hogy három szereplőnek mindenképpen közösen kell vállalni ebben a felelősséget. Gondolok itt arra, hogy nyilvánvalóan magának az állampolgárnak is felelősen kell gondolkodnia akkor, amikor nehéz helyzetében olvasatlanul vesz fel kölcsönöket, hiteleket. Ebben az ügyben egyébként mi is próbáltunk a magunk eszközeivel tenni, lásd a gyorskölcsönök esete, amelyben nagyon gyakran a leghátrányosabb helyzetű emberek kerülnek abba a helyzetbe, hogy nem olvassák el azokat a feltételeket, amelyeket aláírnak, és a „házhoz megy a kölcsön" című történettel felelőtlenül a saját teherbíró képességükön is túl, akár a család minden 18 éven felüli tagja felveheti ezt a hitelt, és kerül utána olyan helyzetbe, hogy nem tud belőle kilábalni. Azt gondolom, hogy valóban úgy van, hogy nagyon nagy jelentősége van annak, hogy a hitelt nyújtó intézmények felelősségét is fel kell vetni ebben az ügyben.
Azon túl, hogy a gyorskölcsönökről beszélünk, mindenképpen azt gondolom, hogy azoknak a pénzintézeteknek, bankoknak, amelyek a lakáshoz és lakhatáshoz adnak feltételeket, vagy akár a megélhetéshez, valóban fontos szerepük lenne abban, hogy tájékoztatással, érthetőbb nyelven megfogalmazva a feltételeket, az ügyfelekre akár személyre szabottan odafigyeljenek. Ez, ahogy látom az önök tevékenysége kapcsán is, most már rádöbbentette a pénzintézeteket arra, hogy az ő érdekük is, hogy ne dőljenek be sorban a lakáshitelek, mert nem hiszem azt, hogy esetleg mérsékelve inkább a hasznot ezeken az üzleteken, de mégis megérné nekik, hogy hosszú távon azért megtartsák az ügyfeleiket.
A másik nagyon fontos dolog, én is a társadalmi előítéletesség és a gondolkodásmód kapcsán szeretném kérdezni, hogy az utóbbi időben én úgy érzékeltem, hogy ön kevésbé szólalt meg ebben a kérdésben. Nyilván amikor kellett, megszólalt, csak most az utóbbi időben, ahogyan valóban egyre erősödik az előítéletesség a társadalomban - és én ezt megdöbbentő dolognak tartom - és összefüggést látok abban, hogy a válság, a szociális kilátástalanságba sodródott emberek, illetve a romák elleni gyűlölet, valahogy ezek egymással párhuzamosságot mutatnak. Tehát kivetíti a társadalom a szociális problémáit arra a problémára, hogy egyébként van egy még hátrányosabb helyzetben lévő réteg, aki hamarabb esik ki a munkából, aki nehezebben tud elhelyezkedni, aki nehezebben tudja a saját megélhetését biztosítani.
Tehát ez egy mérhetetlen gyűlöletet kelt azokban az emberekben, akik a mindennapokban együtt élnek. Én Hajdúhadházát és környékét ismerem, illetve Hajdú-Bihar megyét, és számomra rettenetesen megdöbbentő az, amit tapasztalok a gondolkodásmódban. Hogyan látja ön, hogyan lehetne ez ellen úgy kulturáltan és közösen fellépnünk, hogy gátat szabjunk ennek, hiszen félelmetesnek tartom, ami ebben az ügyben történik, és nyilvánvalóan tudom, hogy ebben az én dolgom micsoda, mint magyar állampolgárnak, illetve mennyivel több, mint felelős parlamenti képviselőnek, hiszen azt gondolom, hogy nekünk közös kötelességünk ezen a helyzeten változtatni, de ez egy nagyon kényes probléma. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Hoppál Péter képviselő urat illeti a szó.
DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Én egy kicsikét ellentmondanék az előttem szólónak. Én Baranya megyéből érkeztem, és Pécs városából viszonylag gyakran, nem mondom, hogy heti, de havi rendszerességgel megyek le az Ormánságba, és próbálunk ott mindenféle programot helyben létesíteni, mert az a tapasztalatom - és nem tudom, hogy az országgyűlési biztos úr mennyire látja a végrehajtás szakaszában megfelelőnek ezeket a projekteket, amelyek akár törvényi szabályozás, akár pedig valamiféle ösztöndíj projekt szintjén próbálja a roma gyermekeket az integrációban, illetve az oktatásban benntartani. Véleményem szerint a terepen mindenképpen az látszik, hogy egyébként amit a képviselő asszony az imént elmondott, nem tudom, hogy miért, lehet, hogy más országban élünk, én ezt Baranyában egyáltalán nem érzékelem. Tehát az a feszültség, amiről tetszik beszélni, az nincsen. Tehát segítőkészek az emberek egymással. Ezt a döbbenetes és drámai, szélsőséges állapotot én csak a parlamentben hallom minden napirend előtti felszólalásban hétfőről hétfőre. A terepen megmondom őszintén, azt érzékelem, hogy emberek vesztik el lakásukat, roma emberek vesztik el lakásukat, emberek vesztik el a maradék egzisztenciához fűzött reményüket, és a gyermekeiket pedig nem tudják a közoktatási rendszerben benntartani.
Ez pedig nem hiszem, hogy társadalmi probléma, ez a politika működésének a problémája. Ez annak a problémája, hogy egyszerűen nem érnek oda a célzott projektek azokhoz a borzasztóan hátrányos helyzetű családokhoz, akiket ez illetne. Nem tudom, hogy egy ombudsmannak az állásfoglalása egyébként jogi vonatkozásban mennyit segíthetne ezen a helyzeten, nyilvánvalóan inkább a helyesebb, pontosabb és precízebb végrehajtásokra lenne szükség országszerte.
Tehát feltétlenül azt gondolom, hogy ha ombudsman úr egy kicsit a politika, megbántani nem kívánom, de mégis úgy érzékelem és úgy tapasztalom a háttéranyagokból, hogy egy kicsit a politikának talán a segítséget vagy a hátszelet jelentő megnyilvánulásai helyett talán fontosabb volna az, hogy ha ezekben a térségekben, inkább a borsodi nyilvánvalóan, és az elmaradottabb baranyai térségekben is azoknak a projekteknek a végigvitelében lenne segítségül, amelyek ezeknek a családoknak és ezeknek a gyermekeknek az integrációját segítheti, mert ma megítélésem szerint a terepen látva a helyzetet, ez a legnagyobb probléma, nem érnek célba azok a projektek, amelyek segíthetnének ezeken a családokon. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ha nincsen több hozzászólás, kérdés, vélemény, akkor a vitának ezt a szakaszát lezárom, és megkérem ombudsman urat, hogy szíveskedjen válaszokat adni nekünk. Köszönöm.
DR. KÁLLAI ERNŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen a kérdéseket és a véleményeket, igyekszem a legjobb tudásom szerint megválaszolni ezeket.
Iván László képviselő úr két kérdést tett fel számomra, az egyik a Cozma-üggyel volt kapcsolatos.
A következőt mondtam: nyilvánvaló módon, mivel nem rendőr vagyok, és nem is tervezem, hogy az elkövetkező években ilyen területre tévedjek, arról beszéltem, arról próbáltam beszélni, nem tudom, hogy ez a szövegkörnyezetből mennyire derült ki vagy sem, hogy olyan javaslatokon gondolkodunk - és azóta már nemcsak gondolkodunk, hanem dolgozunk is –, amelyek nem a rendőrségi nyomozással kapcsolatosak, hanem azzal a felmerült problémával, hogy amikor az élet különböző területén, akár a bűnelkövetés területén, de akár szociális kérdésekben való részvétel vagy akár kisebbségi önkormányzati jogosultságokban, szóval az élet legkülönbözőbb területein mikor releváns valakinek a származása. Ezért Jóri András adatvédelmi biztos úrral közös vizsgálatot indítottunk ebben a kérdésben, és még ebben az évben, remélhetőleg az ősz legelején, mivel nagyon intenzíven dolgozunk rajta, elő fogunk állni egy javaslattal.
Lehet, hogy ez kissé formabontó lesz az eddigiekhez képest, de van egy javaslat, hogy a mi szakmai megítélésünk szerint mikor releváns valakinek az etnikai származása. Felvillantok belőle két tételt. Ha valaki otthon, ebédelés közben, családi körben azt mondja, hogy én ruszin vagy bolgár vagyok, az az ő saját dolga, hogy mit gondol erről, az identitását úgy vallja meg, ahogy neki jólesik. Abban az esetben viszont – és én ezt gondolom, hogy ha valaki bármilyen jogi következményekkel rendelkező viszonyba lép be, legyen az kisebbségi önkormányzati választás vagy állami támogatás vagy bármi más, ami célzottan kisebbségi közösségi tagjának szól – nyilvánvaló kellene lenni olyan kritériumoknak, ami alapján az önbevalláskor lehet valamit mondani arra, hogy a közösség valóban egyetért-e azzal, hogy ez az illető az adott közösséghez tartozik. Ezzel az országos kisebbségi önkormányzatok is egyetértettek. Nem tartom jó jelenségnek, hogy mondjuk az országos kisebbségi önkormányzati választáson bevezették ugyan a választói névjegyzéket, de nincsenek jogkövetkezményei annak, ha valaki esetlegesen vélhetőleg nem az adott közösséghez tartozóan kerül fel arra a választási listára. Én ezt nem tartom jónak, mert a kisebbségi közösségek lejáratását jelenti, mind a 13-nak Magyarországon. Ilyesmire gondoltam, és ilyen típusú javaslatokat fogunk megfogalmazni. Ennek az ügynek a megrázó volta is arra mutatott rá, hogy szükség van az ilyen típusú javaslatok újragondolására és átfogalmazására. Nyilván figyelembe fogjuk venni az összes létező nemzetközi példát ezen a területen, azért mondom, hogy nagyon kiterjedt, átfogó vizsgálat zajlik ezen a területen. Ősszel tudunk erre igazából válaszolni.
Másik kérdésre, hogy van-e rasszizmus Magyarországon. Azt gondolom, hogy egy ország nem lehet rasszista, azt én nem hinném, hogy egy teljes ország – legyen az akár Magyarország, akár bármelyik másik ország – rasszista lenne. Azt viszont gondolom, hogy a társadalmi-gazdasági problémák okán az előítéletesség nagyon erőteljesen felerősödött az utóbbi időszakban. Ezt mindenféle tudományos kutatás alátámasztja. Ennek én egyáltalán nem örülök, és nagyon szeretném, ha ezt a társadalmi-gazdasági változások segítségével vissza lehetne szorítani. Az előítéletesség mindig és minden társadalomban jelen van, csak az nem mindegy, hogy milyen mértékben van jelen. Ennek a mértékét kell az elfogadható szintre visszaszorítani. Az, hogy rasszizmus, nagyon kemény fogalom. Ezt a fogalmat, hogy miért így és miért úgy használja a külföldi sajtó, én nem tudom, de egy biztos - és ezt úgy gondolom, hogy így van –, hogy a politika kicsit rátelepedett erre a témára, méghozzá a pártpolitika. Kicsit túl sokat foglalkoznak a politikai pártok ezzel, viszont keveset látom annak a lehetőségét, hogy a társadalmi integráció új irányt vegyen vagy felgyorsuljon, vagy bármi ilyesmi történjen. Azt remélem, hogy ennek a legjobb kivédése, hogy ne tudják felhasználni semelyik oldalról sem politikai erők ezt a fegyvert, hogy így mondjam, ha a társadalmi integrációt gyorsítjuk, vagy inkább azt mondanám, hogy elkezdjük. Kezdjük el. Úgy gondolom, hogy akkor majd 20-30 év múlva ki fogjuk a szelet sok helyről, de ennek nagyon fogok örülni.
Juhászné Lévai Katalin képviselő asszony felvetésére. Teljesen igaza van abban, hogy a szegénység vámszedői borzasztóak, hogy a legszegényebbeket tudják tovább sarcolni. Nyilván az emberek felelős gondolkodása is szükséges ehhez. Nyilván sokkal nehezebb, ha valaki tartósan munkanélküli, teljesen kiszolgáltatott, mindenféle motivációt és egyéb dolgot elvesztő, és a minden mindegy állapotba kerülő emberek veszik fel valószínűleg ezeket a kölcsönöket. Nagyon rossznak tartom nyilvánvaló módon, és nagyon el kell gondolkodni, hogy a jogi szabályok biztos, hogy jók-e, hogy ezeket a kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket tovább lehet sarcolni. Felvetette azt is képviselő asszony, hogy mostanában kevesebbet szólalok meg a keményebb kérdésekben. Ennek két oka van. Egyrészt az, hogy azt az eszköztárat, amit önök, a Parlament a rendelkezésemre bocsátott, szinte teljes egészében kihasználtam egészen a parlamenti felszólalásig bezárólag az egész ügyre vonatkozóan. Ismerhető a véleményem mindezen kérdésekben. Ez az egyik oka.
A másik oka pedig, amit az előbb is említettem, hogy kezdem úgy érezni, hogy a különböző politikai oldalak - közeledve talán a választásokhoz - szeretik ezt a kérdést jobban használni, én pedig nem szeretnék villámhárító lenni vagy olyan helyzetbe kerülni a politikai oldalak között, hogy én mondjam meg, hogy mit gondoljanak erről a kérdésről. Ezt ne várják tőlem, hogy én tegyek igazságot a politikai oldalak között ebben a kérdésben.
Hoppál Péter képviselő úr felvetésére. Igen, én is járok vidéken, nemcsak a Nádor utcából szemlélem az eseményeket. Nagyon kiterjedt országjárást folytatunk kollégáimmal, és azt kell, hogy mondjam, hogy minden olyan oktatási kedvezményt melegen üdvözlök, amelyik megpróbálja bevinni vagy benn tartani a gyerekeket az oktatási rendszerben. Felvetette, hogy a nyilatkozatok helyett inkább ebbe kellene bekapcsolódnom, hogy ezek jobban működjenek. Erre azt tudom mondani, hogy önök, a Parlament ilyen lehetőségeket bocsátottak a rendelkezésemre. Az ombudsmannak a legerősebb fegyvere a nyilvánosság és azok a vizsgálati jogosultságok, amivel rendelkezik. Nagyon nagy szereptévesztés egy projekt lebonyolításába bekapcsolódni. Ha úgy érzik, hogy erre van szükség, én nem vagyok ellene, de akkor biztosítsanak törvényes lehetőségeket erre.
Egyébként egyetlen dolgot mondanék. Mi is tanulmányoztuk az ÁSZ-nak a jelentését, ami például az elmúlt 10 év roma forrásainak a felhasználásáról szól, és sokszor felvetődik bizottsági meghallgatáson ez a 120 milliárd. Valóban vizsgáljuk mi is, hogy hogyan lehetne fogást találni igazából ezen a rendszeren, amely bizonytalanná teszi az integrációra valószínűleg egyébként jószándékúlag szánt pénzek mechanizmusának a követését. Egyelőre nem nagyon látszanak fogások. Maga a mechanizmussal van valószínűleg probléma, amelyen nagyon érdemes lenne elgondolkodni, hogy valóban így kell-e csinálni vagy máshogy.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
Határozathozatal az általános vitára alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítését és a válaszait. Most pedig megkérdezem a bizottságot, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2008. évi tevékenységéről szóló beszámolóját általános vitára ajánlja-e. Aki igen, kérem, emelje fel a kezét. (Szavazás.) Egyhangú igennek látom. Gyors próbát hadd kérjek. Tartózkodás vagy ellenszavazat volt-e? (Szavazás.) Nem volt. Köszönöm szépen. Egyhangúlag elfogadtuk.
Kérdezem a bizottságot, hogy kíván-e előadót állítani a plenáris ülésre? Juhászné Lévai Katalin önként jelentkezett, köszönöm szépen. (Derültség.) Megköszönöm ombudsman úrnak és munkatársainak nemcsak a mai beszámolót, hanem mindazt a hatalmas munkát, ami e mögött van. További jó munkát kívánok önöknek. Köszönöm, a második napirendi pontot bezárom.
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba vételéről, általános vita:
Máris áttérünk, kedves képviselőtársaim, a harmadik napirendi pontra. A 3-as napirendi pont döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba vételéről, illetve ennek esetén általános vitára való alkalmasságáról, amely a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosítását jelenti.
Segítségünkre dr. Katonáné Pehr Erika főosztályvezető asszony sietett. Köszönöm szépen és szeretettel üdvözlöm. Megkérdezem, hogy az előterjesztő képviseletében, ha nincs itt most senki, megkértek-e, megbíztak-e valamelyik kedves képviselőtársat itt a bizottságból, hogy legyen előterjesztő? (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy nem, de nincs kötelezés, tehát nincs házszabályi előírás. A Házszabály megengedi, hogy anélkül is tárgyaljuk a kérdést.
Kedves képviselőtársaim ismerik az anyagot, de most megkérném akkor a kormány képviselőjét, hogy a kormány álláspontjáról, ha van, akkor tájékoztassa a bizottságot. Köszönöm.
Dr. Katonáné Pehr Erika főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) szóbeli tájékoztatója
DR. KATONÁNÉ PEHR ERIKA főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A tárca és a kormány álláspontja változatlan, mint amit már korábban az önkormányzati bizottságnál is elmondtunk, hiszen nem ezt a módosító indítványt tekintette át akkor, hanem egyáltalán a megyei ellátórendszernek a milyenségét a megye, a megyei jogú város tekintetében. Ezt a változást csak az önkormányzati törvény módosításával lehetne orvosolni, mert 1991-ben lépett hatályba az önkormányzati törvény, amely egyértelműen kimondja, hogy a megyei jogú város a megye területén vagy a megyei jogú város területén lévő gyermekek tekintetében el kell hogy lássa ugyanazokat a feladatokat, mint amit ellát a megye, illetve a főváros.
2007-ben nem, de 2002-ben azért került be ez a gyermekvédelmi törvénybe, hogy könnyítsünk gyakorlatilag a megyei jogú városok helyzetén, hogy a területi szakszolgáltatás feladatait ne kelljen ellátnia. Tehát csak az otthont nyújtó ellátás és az utógondozói ellátás feladatköre érintette a megyei jogú városokat. A 2009-es költségvetési törvényben is lehetőség van a normatíva lehívására, hiszen a gyermekek státusza határozza meg az otthont nyújtó, speciális, különleges ellátás normatívájának lehívását. Természetesen ez állami hozzájárulás, és nem szeretném azt mondani, hogy ez mindent fedez, tudjuk, hogy milyen nehézségek merültek fel ennek a mértékének a csökkenésével. De ilyen szempontból ugyanaz a helyzet a megyei jogú város, illetve a megye tekintetében.
Tehát a gyermekvédelmi törvényből nem ered, ehhez önkormányzati törvényt kell módosítani, mert az mondja ki, hogy mi a megyei jogú városoknak a területe.
Természetesen mi folyamatosan informálódtunk, illetve levelekkel is megkerestük a megyei jogú városokat, a megyei közgyűlések elnökeit, hogy hogyan látják ezt a helyzetet. A mai napon azt az információt tudom mondani, hogy mindenhol elindultak a tárgyalások, nyolc megyei jogú város tekintetében meg is született a megállapodás. Gyakorlatilag azok is, akik még nem kötötték meg a megállapodást, a tárgyalás teljes szakaszában vannak, és arra várnak, hogy milyen döntés születik.
Úgy gondolom, hogy egy törvény, amely az önkormányzati törvény, amely 1991-ben született, és azt kitolva 2015-ig, a gyermekvédelmi törvény 2002-ben született, tehát ha 25 év és 18 év távlatában gondolkodunk egy törvény végrehajtásánál, úgy gondolom, hogy az nem a gyermeki jogokat szolgálja. Vannak olyan megyei jogú városok, amelynek van ellátórendszere, tehát van gyermekotthoni, nevelőszülői hálózata, ide tartozik Miskolc, ide tartozik Szeged, ide tartozik Debrecen, és mondom: mindenhol a megállapodások fázisában van, és aszerint fog ez befejeződni nyilvánvalóan, hogy a parlamentnek mi a döntése, de mondom: az önkormányzati törvényből ered, a gyermekvédelmi törvény csak finomította mindezt a dolgot.
Úgy gondolom, hogy túl azon, hogy az önkormányzati törvényt kellene módosítani, a gyermekek oldaláról pedig egy fantasztikusan jó rendszer épülne ki, ha az alapellátás és a szakellátás egy kézben lévősége kapcsán látnánk, hogy ki kell emelni - amit ombudsman úr is említett - gyerekeket a családból, ha van egy jó alapellátás. Úgy gondolom, hogy nincsen. Ha egy jó alapellátásban van átmeneti gondozás, akkor biztos, hogy ezeket a munkahelyi problémákat se kellett volna megoldani, mert akkor egy-másfél évre, nyilvánvalóan meghatározott segítséggel persze, tehát nem elég az ellátórendszer, ezt lehetővé kellene tenni.
Tehát minderre tekintettel, túl azon, hogy törvénysértő lenne, amit döntenénk, úgy gondolom, hogy a tárgyalásokkal ezen tudnánk billenteni is. Pályázatokat írunk ki, hazai és uniós forrásokra is, tehát ezzel is szeretnénk segíteni.
Úgy gondolom, hogy elindult valami, egy-két éven belül biztos, hogy nyugvópontra lehetne tenni a gyerekek oldaláról egy mindenképpen fontos ellátórendszert. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kimerítő tájékoztatást főosztályvezető asszonynak. Nem tudom, jól fogalmazok-e, amikor azt mondom, hogy ez egy ilyen alkalmatlan tárgyalásba vetett kísérlet lenne, ha most ezzel...
DR. KATONÁNÉ PEHR ERIKA főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Amúgy azt is jelezném, hogy a 2009-es költségvetési törvény tárgyalásánál már volt egy koherenciában benyújtott indítvány, 2008 decemberében a parlament ezt nem szavazta meg. Nyilvánvalóan minden kérdést tovább lehet nyitni, csak úgy gondolom, hogy az önkormányzati törvény lép be, tehát ez egy mögöttes jogszabály.
Határozathozatal a tárgysorozatba-vételről
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem kedves képviselőtársaimat, hogy van-e valaki, aki szeretne ebben a témában hozzászólni? (Nincs jelzés.) Ha nincsen, akkor megköszönöm főosztályvezető asszony segítségét. A kérdés, amit felteszek, hogy a tisztelt bizottság tárgysorozatba veszi-e ezt az önálló képviselői indítványt. Aki tárgysorozatba szeretné venni, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok, egyharmadot sem kapott, tehát nem érdemes tovább szavazni.
Megköszönöm főosztályvezető asszony segítségét, és megállapítom, hogy a bizottság ezt az indítványt, a T/9455. számú indítványt nem vette tárgysorozatba, ezért a 3. napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen.
A közgyógyellátási rendszerről szóló állásfoglalás kialakítása
A negyedik napirendi ponttal folytatnánk máris, ami - ha emlékszik rá a tisztelt bizottság - a közgyógyellátás rendszeréről Soltész alelnök úr azt kérte, hogy ne akkor határozzunk. Megbeszéltük, hogy kiküldjük a bizottság tagjainak a kiegészített anyagot. Ehhez nem érkezett észrevétel az eltelt időben. Ezért kérdezem, hogy most szóban ehhez kíván-e valaki kiegészítést tenni. (Nincs jelzés.) Ha nem, azért erről egy határozatot hozzunk, kedves képviselőtársaim, mert így fogjuk tudni ezt továbbítani, belevettünk minden olyat, ami nekünk problémát okoz ebben a közgyógyellátásban.
Tehát megkérdezem a tisztelt bizottságot, hogy az Országgyűlés Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának 1/2006-2010. számú tájékoztatóját, amely a Házszabály 96/A §-a alapján a közgyógyellátás rendszeréről készült, elfogadja-e. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)
Úgy látom, hogy egyhangú. Köszönöm szépen a kedves képviselőtársaknak. Elfogadtuk ezt a tájékoztatót, és tovább fogjuk küldeni a megfelelő csatornában, hogy legyen eredménye is annak, amit leírtunk.
Ezzel a 4. napirendi ponttal végeztünk.
Kérdezem kedves képviselőtársaimat, miután az 5-ös, egyebek napirendi pontban nekem most semmiféle mondandóm, közölnivalóm nincsen, van-e kedves képviselőtársaimnak? (Nincs jelzés.) Ha nincsen, ezt is lezárom.
Megköszönöm önöknek a nagyon aktív részvételt, és tartok tőle, hogy hétfőn egy ismételten rövid, tehát egy kapcsolódó vagy egy módosító indítvány tárgyában ülünk össze, de szeretném elmondani, hogy viszont kedden nem kívánnám igénybe venni az idejüket. Köszönöm szépen a részvételt, és minden munkatársnak a segítséget.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 27 perc)
|
|
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi |
Jegyzőkönyvvezetők: Pavlánszky Éva és Dancsecs Dóra