HRB 12/2009.
(HRB 1-95/2006-2010.)
Jegyzőkönyv?
az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának
2009. május 26-án, kedden, 11 órakor
a Zrínyi Miklós Laktanyában
(Hódmezővásárhely, Ady Endre út 46.)
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
A bizottság titkársága részéről *
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter tájékoztatója az afganisztáni rendkívüli kiutazásáról és annak tapasztalatairól *
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter válaszai *
Tájékoztató a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár (KSZE) tevékenységéről *
Dr. Böröndi Gábor dandártábornok, parancsnok (MH 5. Bocskai István Lövészdandár) tájékoztatója *
Tömböl László mk. vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnökének válaszai *
Dr. Böröndi Gábor dandártábornok, parancsnok (MH 5. Bocskai István Lövészdandár) válasza *
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter válasza *
További kérdések és válaszok *
Tájékoztató a Gépkarabély-modernizációs Program aktuális helyzetéről *
Tömböl László mk. vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnökének tájékoztatója *
Kádár Róbert mk. dandártábornok, vezérigazgató I. helyettes (Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség) tájékoztatója *
Márkly Ernő mk. alezredes, osztályvezető-helyettes (Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség) tájékoztatója *
Dr. Ráth Tamás mk. ezredes, technológiai igazgató (Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség Technológiai Igazgatóság) tájékoztatója *
Kovács József vezérőrnagy, parancsnokhelyettes (MH Összhaderőnemi Parancsnokság) válasza *
Kádár Róbert mk. dandártábornok, vezérigazgató I. helyettes (Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség) válaszai *
Tömböl László mk. vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnökének válasza *
1. Tájékoztató a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár (KSZE) tevékenységéről
2. Tájékoztató a Gépkarabély-modernizációs Program aktuális helyzetéről
3. Egyebek
Elnököl: Dr. Lázár János (Fidesz), a bizottság elnöke
Keleti György (MSZP), a bizottság alelnöke
Katanics Sándor (MSZP)
Rába László (MSZP)
Tóth Károly (MSZP)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Dr. Simon Miklós (Fidesz)
Tóth Gábor (Fidesz)
A bizottság titkársága részéről
Laban János főtanácsadó, a bizottság titkára
Homola Csaba dandártábornok, szakértő
Ácsné Kovács Katalin munkatárs
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter
Tömböl László mk. vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke
Dr. Böröndi Gábor dandártábornok, parancsnok (MH 5. Bocskai István Lövészdandár)
Kádár Róbert mk. dandártábornok, vezérigazgató I. helyettes (Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség)
Kovács József vezérőrnagy, parancsnokhelyettes (MH Összhaderőnemi Parancsnokság)
Márkly Ernő mk. alezredes, osztályvezető-helyettes (Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség)
Dr. Ráth Tamás mk. ezredes, technológiai igazgató (Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség Technológiai Igazgatóság)
Benkő Tibor altábornagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka
Farkas Imre ezredes, dandár parancsnokhelyettes, a Hódmezővásárhelyi Helyőrség és Laktanya parancsnoka
Bocskai István szóvivő (Honvédelmi Minisztérium)
Dr. Imre Bernadett parlamenti titkár (Honvédelmi Minisztérium Parlamenti Titkárság)
Faár Sándorné munkatárs (Honvédelmi Minisztérium Parlamenti Titkárság)
Pindroch Szilárd szakértő
Fráter Olivér szakértő
Dr. Galovicz János szakértő
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 17 perc)
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek! Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm a Honvédelmi és rendészeti bizottság kihelyezett ülésén megjelent tisztelt képviselőtársaimat itt, Hódmezővásárhelyen, az 5. Bocskai István Lövészdandár laktanyájában, helyőrségében, elsősorban mint a bizottság elnöke, de egy megjegyzés erejéig úgy is mint Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város polgármestere, a magam és a képviselő-testület nevében.
Megállapítom, hogy a mai bizottsági ülésünk határozatképes. A képviselőtársaimat arra kérem, hogy a kézjegyükkel lássák el a jelenléti ívet.
Engedjék meg, hogy a mai bizottsági ülésen megkülönböztetett tisztelettel köszöntsem Szekeres Imre honvédelmi miniszter urat, Tömböl László vezérezredes urat, a Magyar Honvéd Vezérkar főnökét, Benkő Tibor altábornagy urat, az Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokát, Kovács József vezérőrnagy urat, Böröndi Gábor dandártábornok urat, illetve Kádár dandártábornok urat is, akik a napirendi pontok előadói lesznek.
A mai kihelyezett bizottsági ülés napirendjére vonatkozóan az alábbi javaslattal éltem: egy tájékoztatót hallgatunk meg a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár tevékenységéről, nyilván a hódmezővásárhelyi vonatkozásokkal kapcsolatban különösképpen, a 2. napirendi pont tájékoztató a Gépkarabély-modernizációs Program aktuális helyzetéről - több képviselőtársam kérte a miniszter urat, hogy erről a programról szíveskedjék tájékoztatást adni a bizottság számára -, valamint az egyebek napirendi pont. Itt jegyzem meg, hogy az előzetes egyeztetések alapján a miniszter úr napirend előtt tájékoztatni kívánja a Honvédelmi és rendészeti bizottságot az afganisztáni hétvégi látogatásáról, annak tanulságairól.
Kérdezem a tisztelt képviselőtársaimat, van-e kérdés, javaslat vagy vélemény az elhangzott napirendi pontokat illetően. (Nincs jelzés.)
Amennyiben nincs, azt kérem, kézfeltartással jelezze, aki az előterjesztett napirendi javaslatot elfogadja. (Szavazás.) Egyhangúlag fogadtuk el.
Tisztelt Miniszter Úr! Először önt illeti a szólás joga, kérjük és várjuk a tájékoztatást az afganisztáni helyzettel és az ott tapasztaltakkal kapcsolatban.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A szokásos rendnek megfelelően a vezérkari főnök úrral és Kovács vezérőrnagy úrral együtt meglátogattuk a hatodik váltást. A szokásos rend azt jelenti, hogy a honvédelmi miniszter és a honvéd vezérkar főnöke minden egyes váltást meglátogat. Ennek két oka van, egyrészt a tapasztalatok helyszíni kiértékelése, másrészt pedig annak az érzékeltetése, hogy számunkra, Magyarország számára fontos a katonák tevékenysége, akik Afganisztánban szolgálatot teljesítenek.
Szeretném önöknek elmondani elsősorban azt, hogy kiváló munkát végeznek mind az Újjáépítési Csoportban, mind az úgynevezett OMLT-ben, a Műveleti Tanácsadó Csoportban részt vevő magyar katonák, mind az egyéni beosztásokban szolgálatot teljesítők. Külön elismerésre méltó az, ahogy a néhány héttel ezelőtti incidensre reagáltak. Ezt az északi körzet parancsnoka külön kiemelte, és azok a katonai vezetők, akik ott a feladatot közvetlenül irányítják, hasonlóképpen értékelték, hiszen amikor a komoly támadás érte őket, nagyon sok múlott azon, hogy a magyar katonák hogyan, milyen lélekjelenléttel és milyen eljárási módokkal reagáltak erre a konfliktusra. Azt, hogy nagyon határozottan és nagyon eredményesen tették, az mutatja, hogy magyar részről még sérülés sem történt, és az eszközökben sem esett semmilyen kár. Ez az incidens is jól mutatja, hogy felkészültek a magyar katonák a feladatuk ellátására, és minden olyan eszközzel rendelkeznek, amely a feladat biztonságos ellátásához szükséges.
A Tartományi Újjáépítési Csoport munkájával kapcsolatban a látogatás során megállapítható volt, hogy a tábor maga, a Camp Pannonia, amely Pol-e Khomriban helyezkedik el, a folyamatos fejlesztések révén biztonságos. Az elmúlt két és fél év során a tapasztalatokat felhasználva, nevezzük úgy, hogy gyakorlatilag erődítési munkálatok folytak, és amennyire lehetséges egy bázis esetében, a maximális biztonságot sikerült megteremteni, illetve megállapítható az is, hogy az ott szolgálatot teljesítő hatodik váltás az újjáépítési feladatoknak maradéktalanul eleget tesz. Azért hangsúlyozom, hogy az újjáépítési feladatoknak, mert az ő feladatuk egyaránt katonai és civil, tehát ők részt vesznek az újjáépítésben, nem csupán annak a biztonságát garantálják, ezért nagyon fontosak azok a kapcsolatok, amelyek a civil lakosság és a magyar katonák között kialakulnak. Ezek a kapcsolatok egyébként jók, és ez nagymértékben segíti annak a munkának, újjáépítésnek a végzését, amelyet a tartományban különböző szervezetek végeznek, illetve nagymértékben segíti a magyar katonák biztonsági szintjének emelését, hiszen így megfelelő információkhoz lehet jutni, megfelelő időben lehet reagálni esetleg ellenséges cselekményekre is.
Külön figyelemre méltó az, hogy a helyi hatóságok, a tartományi kormányzó, de az egyes - nevezzük így - járások vezetői is, akikkel volt módom találkozni, nagy elismeréssel szóltak a magyar katonákról és a velük tartott kapcsolatról. A saját biztonságuk egyik fontos zálogának tartják az Újjáépítési Csoport munkáját, és nagyon jó együttműködésről adtak tanúbizonyságot. Mégis meg kellett állapítom, hogy azért változik a biztonsági helyzet. Döntően az értékelésem az, hogy az idei év során egyfajta fordulópont lesz Afganisztánban. Ez a fordulópont kedvező esetben azt készíti elő, hogy az afgán hadsereg és a rendőrség átvegye a biztonság megteremtésének, fenntartásának feladatait és az ISAF-erők egy idő után kivonuljanak Afganisztánból, és felkészítő, kiképző és tanácsadói tevékenységet lássanak el. Ez egyébként az Obama-adminisztráció által követett afganisztáni stratégia is, amihez a magyar Honvédelmi Minisztérium is nagymértékben hozzájárult a kialakítása során.
Azonban ez a változás azt is mutatja, hogy ez egy kritikus év. A másik ilyen kritikus pont a választások lebonyolítása. Ismert Magyarországon, hogy elnökválasztásra kerül sor, kevésbé ismert, hogy egyben a helyi hatóságok megválasztására is sor kerül. Shura elnevezéssel működnek ezek a testületek, ami azt jelenti, hogy a helyi hatalmi viszonyok is adott esetben stabilizálódhatnak, ami szintén egy új és egy lényeges fordulatot hozhat. Ezért nagyon fontos a választások maximális biztonságának a garantálása.
A harmadik tényező, amit az ottani tapasztalatok alapján én fontosnak tartok kiemelni, ami meghatározza a magyar újjáépítési csoport helyzetét, hogy az érkező amerikai katonai erősítések szárazföldi utánpótlási útvonala ebben az észak-déli tengelyben fog megvalósulni és ez azt jelenti, hogy a felelősségi tartományokon keresztül lesz a szállítások egy része bonyolítva, ami értelemszerűen egy megváltozott biztonsági helyzetet is fog indukálni.
Én azt látom, hogy a tartományi újjáépítési csoport katonái felkészültek erre a helyzetre, az a fegyelmezettség és példamutató magatartás, amelyet ott tanúsítanak, az nagyon fontos garanciája annak, hogy feladatukat is el tudják látni és azt is, hogy saját biztonságukat is megfelelő szinten tudják biztosítani és garantálni.
Az ottani tapasztalatok alapján fogom kezdeményezni a kormánynál holnap és később a - reményeim szerint - rövidesen összeülő kormánybizottságnál, hogy az idénre már elhatározott, katonai civil kapcsolatokat és a helyi lakossággal való kapcsolatot erősítő pénzeszközök egy része fölött más eljárási módot alkalmazzunk, mint korábban. Az volt a tapasztalatom ugyanis az afganisztáni helyi vezetőkkel való találkozás során, hogy a kialakult nagyon kritikus helyzetben - egy nagyon nagy árvíz volt ebben a térségben, ami 80 éve nem fordult elő azon a vidéken - nagyon sokat számítana, ha ezt mi most gyorsan le tudnánk reagálni és ahhoz tudnánk segítséget adni számukra, hogy konszolidálják a helyzetet. Még ma is, az árvíz után három héttel három olyan járás van, ami megközelíthetetlen. Ez a gyors reagálás nagymértékben segítené a magyar újjáépítési csoport elfogadottságát és ezen keresztül a lakossággal való kapcsolattartást.
Magam úgy gondolom, hogy azokat a programokat - egészségügyi, oktatási és mezőgazdasági programokat -, amelyeket elhatároztunk és amelyekre a kormány keretéből a kormánybizottság feltételeket biztosított, azokat folytatni kell, azokhoz nem kell hozzányúlni. Azokról az eszközökről beszélek, amelyekkel a Honvédelmi Minisztérium rendelkezik, saját forrásából, illetve azokról a pénzeszközökről, amelyekkel a kormány forrásából a kormánybizottság rendelkezik mind a Honvédelmi, mind a Külügyminisztérium rendelkezési kompetenciájába tartozóan. Azt fogom javasolni, hogy ezeket a pénzeket erre a célra használjuk fel az idén és ne más, esetleg fontos célokra, hiszen itt a gyors segítség egy nagyon erős bizalmat erősítő lépés lenne. Természetesen úgy, hogy arról helyben döntsön két vezető: a tartományi újjáépítési csoport vezetője és a Külügyminisztérium által oda delegált politikai tanácsadó, Törő István nagykövet úr, aki szintén részt vett ezeken a megbeszéléseken. Bízom benne, hogy ezt a javaslatot a kormánybizottság, amely ebben kompetens, támogatni fogja.
Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ez azt jelenti, hogy más fontos feladatokra most ebben a második félévben nem kerülne sor, de azt gondolom, hogy az a pénzösszeg, amelyet mi erre a célra fordítunk, így tud a legjobban hasznosulni, mind a tartomány lakói, mind a magyar katonák szempontjából.
Látogatást tettünk a vezérkari főnök úrral együtt egy, a tábortól 15 km-re lévő katonai bázison, amely egy nagyon fontos változás a tartomány biztonsági helyzete szempontjából, hiszen egy afgán lövészzászlóalj települt oda. Április végéig Bagland tartományba semmilyen afgán katonai erő nem települt és nem volt jelen, értelemszerűen ennek a lövészzászlóaljnak a megjelenése tovább stabilizálja a helyzetet. Az ő úgynevezett tanácsadói feladatát látja el a magyar tanácsadó csoport, amely felerészben magyar katonákból áll, felerészben az ohiói nemzeti gárda, tehát amerikai katonákból áll. Ez az első ilyen típusú feladat, amelyet a Magyar Honvédség ellát, ez nagyon fontos tapasztalatokat is hoz egyébként felszínre és a későbbiek során, a jövő év vége felé, ha még egy ilyen műveleti tanácsadó csoportra vállalkozunk, azt már a mostani tapasztalatok birtokában tudjuk majd előkészíteni.
Szeretném elmondani, hogy ez a munka eredményes. Az afgán zászlóalj parancsnoka és a műveleti tanácsadó csoport parancsnoka, aki magyar tiszt, egyaránt arról adott jelentést, hogy nagyon jól halad ez az együttműködés és ez a közös munka. Több, mint húsz műveletben vettek részt már az elmúlt egy hónap során közösen és a 15 zászlóaljból, amely az afgán hadseregben alakult, ez a zászlóalj végzett az első helyen a legutolsó megméretésen. Tehát látszik a kezünk nyoma, a felkészítés és az a tudás, amelyet átadunk.
Külön vizsgáltuk, hogy milyen az együttműködés a magyar és az amerikai katonák között, ezért tartott a delegációval Rufus Smith dandártábornok úr, az Ohiói Nemzeti Gárda tábornoka is, és mind a ketten azt állapítottuk meg, hogy kiváló az együttműködés, a harci eljárások, a műveleti eljárások, a fegyverzet, az együttműködés minden szempontból harmonikus, és kiválóan tudnak együtt dolgozni. Ahogy a magyar parancsnok fogalmazott, olyan a bizalom és az együttműködés, hogy mindegy, hogy egy amerikai vagy magyar katona áll mögötte, ugyanolyan biztonságban érzi magát.
Az afgán zászlóalj jól van felszerelve, teljesen új amerikai eszközökkel rendelkezik mind a technika, mind a fegyverzet révén. A bázis teljesen új. Ez egy volt szovjet katonai bázis, amelyet teljesen leromboltak korábban, amerikai tervek alapján az amerikai mérnök hadtest - vagy valami hasonló elnevezése van - tervezte meg, valósította meg, és természetesen a kivitelezést is felügyelte. Nincs még teljesen kész, még a munkálatok 30 százaléka hátravan. Ebben a bázisban az OMLT, tehát a magyar és az amerikai katonák egy külön körletben, egy biztonságos körletben elkülönítetten vannak elhelyezve, tehát több szempontból is, és többkörös biztonságban és védelemben vannak. Illetve nagyon fontos, hogy számukra fizikailag elérhető közelségben ott van egy nagy magyar katonai bázis, az Újjáépítési Csoport, ami mindkettőjük biztonságát nagymértékben erősíti.
Azt tapasztaltam ott is, hogy a munka az előzetes terveknek megfelelően zajlik, és nagyon komoly feladatokat nagyon magas színvonalon látnak el a magyar katonák.
Röviden ez a tapasztalat a két legfontosabb találkozóból. Amiért azt mondom, hogy bizakodó vagyok, hogy ha a választások nyugodtan lezajlanak Afganisztánban, ha stabilizálódik az intézményrendszer, a helyi önkormányzatok stabilizálódnak, ha ez az erősítés megérkezik, és ez is kifejti a hatását, akkor egy teljesen új helyzet alakulhat ki.
Szeretném tájékoztatni a bizottságot arról is, hogy egy korábbi ötpárti megállapodásnak megfelelően a kormány döntött, és a parlament elé terjeszti azt, hogy egy negyvenfős lövészszakasz vegyen részt az NRF következő váltásából, tehát a NATO Gyorsreagálású Erő következő váltásából a választások biztosításában. A szükséges pénzeszközöket a kormány biztosította, ez a költségvetési törvényben úgynevezett felülről nyitott előirányzat, tehát a központi költségvetés biztosítja ennek a fedezetét. Az elhelyezésük az Újjáépítési Csoportnál lesz, tehát a magyar bázison, ez is nagymértékben növeli a biztonságukat ebben az időszakban.
Az északi terület német parancsnokától kapott tájékoztatás szerint a választások vagy egy-, vagy kétfordulósak lesznek, attól függően, hogy az első fordulóban van-e eredmény. Ami elhúzódik, az a szavazatok összeszámlálása. Körülbelül négy hetet számítanak rá, illetve közben lesz a ramadán, tehát a második fordulót csak valamikor október elején vagy közepén lehet megtartani, miközben az első fordulóra augusztus 20-án kerül sor, tehát a magyar katonák állomásozási ideje attól is fog függni, hogy szükség van-e a második fordulóra vagy sem.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm a miniszter úrnak a tájékoztatást.
Kérdezem a képviselőtársaimtól, van-e kérdésük a miniszter úrhoz az elhangzott tájékoztatót illetőleg. Nyitray András képviselőtársam. Némi önmegtartóztatást is szeretnék kérni, mert a napirendbe is szeretnénk belekezdeni.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Természetesen önmegtartóztatom magam, de azt meg szeretném kérdezni, hogy az a bizonyos Ohiói Nemzeti Gárda erő, amely ebben a Műveleti Tanácsadó Csoportban van, hogyan tagolódik be az ottani katonai rendszerbe, hiszen a nemzeti gárda eredendően nem az amerikai hadsereg része, hanem az illető állam, adott esetben Ohio kormányzójának parancsnoksága alatt van. Ha ezek kikerülnek külföldi misszióba, akkor teljes mértékben, tehát az összes ott lévő katonai személy, ha úgy tetszik, mind nemzeti gárdista, vagy vegyesen vannak a hadsereg tagjaival? Ezeknek ki parancsol, ki a főnökük ott kint? Hogyan épülnek be a rendszerbe? Most ugye német a főparancsnok az északi területnél, ott van parancsnokság, és gondolom, ezeknek az ohióiaknak is van valami helyi parancsnokságuk. Ezek hogy működnek együtt, hogy van ez az egész, vagy egy közös parancsnokság alatt van mindenki? Ez számomra nem teljesen világos.
ELNÖK: Köszönjük a kérdést. A miniszter úrtól, amennyiben lehet, választ szeretnénk kérni.
Nekem egy kérésem volna, miniszter úr. Nem is tudom, hogy jelen stádiumban ki az illetékes, de miután volt alkalmunk néhány mondatot váltani a bizottsági ülés megkezdése előtt, jelezte nekem a miniszter úr, hogy ezzel a kérdéssel talán a kormány, illetve a kormánykabinet fog foglalkozni. Kaphat-e akár a bizottság, akár a bizottság tagjaiként minden parlamenti képviselőtársam, vagy a parlamenti frakciók kaphatnánk-e egy olyan tájékoztatást, amely összegzi, hogy eddig Afganisztánba milyen pénzek mentek kormányzati forrásból, függetlenül attól, hogy melyik minisztérium irányította ezt? A koordinációs bizottság, illetve a miniszterelnök úr és az ön segítségét kérhetem-e abban, hogy kapjunk egy tájékoztatást arra vonatkozólag, hogy az újjáépítés, reorganizáció vonatkozásában milyen forrásokat allokáltunk oda, milyen pénzek mentek ki, milyen értékben, és milyen fölhasználásuk van, sikerült-e ezt valamennyire követni, ellenőrizni, vagy mi történt ezekkel a forrásokkal?
Talán eljött az idő, mivel most, ha jól értettem a miniszter úr beszámolóját, akkor egy stációhoz érkeztünk, mintha egy filozófiaváltás is érlelődőben lenne. Talán érdemes az összegzésre az időpont a parlament, a frakciók, a képviselőtársaim felé, hogy milyen források jutottak idáig Afganisztánba. Nekem ez lenne a kérésem, miniszter úr, ha ezt tolmácsolná esetleg a kormányfőnek.
Köszönöm szépen.
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter válaszai
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Minden nemzeti gárda teljes mértékig tagolódik az amerikai hadseregbe. A nemzeti gárda főparancsnoka tagja a vezérkari főnökök egyesített bizottságának, és a struktúrája a vezető posztokon - nevezzük így - állandó szolgálatban lévő hivatásos tisztekből áll. Az állomány az, amely meghatározott időre vállalja ezt a feladatot, természetesen megfelelő kiképzés és képzettség alapján.
Konkrétan annak az OMLT-nek a létrehozása, amelyről szó van, teljesen egyértelmű parancsnoksági viszonyokat jelent, egy parancsnoka van ennek az OMLT-nek, egy magyar alezredes, aki minden, az alakulatban részt vevő, akár magyar vagy akár amerikai katona fölött a parancsnoki hatáskört gyakorolja, tehát egyértelmű parancsnoklási viszonyok vannak.
A felkészítés három fázisból áll. Az első fázisban Németországban készítik fel együtt őket erre a speciális feladatra, a második fázisban Magyarországon van még egy - nevezzük így - összeszoktatás, és a harmadik fázis az, amikor már kint a terepen a helyi viszonyokkal is megismerkednek.
A nemzeti gárda váltási rendje megegyezik a miénkkel, hat hónapos ciklusok vannak, tehát ilyen értelemben állandó összetételű ez a körülbelül 60-65 fős alakulat, nem változik a feladat végrehajtása közben, tehát nagy stabilitás és komoly erő van. A feladatokat is úgy osztják el, hogy mindenkinek a legjobb szakképesítése szerint történjen. A zászlóaljtörzsnél amerikaiak és magyarok is vannak együtt egyes századoknál, van, ahol vegyes, van, ahol külön amerikai, külön magyar, ahogy a legjobb a felkészítés és a tanácsadás szempontjából. Ilyen értelemben ez egy kialakult, egy nagyon stabil szerkezet.
Azért azt szeretném megjegyezni, hogy miért az Ohiói Nemzeti Gárda, mert ez is magyarázatra szorulhat még. Egy korábbi időszakból alakult ki ez a különleges, erős kapcsolat Ohio állammal, ahol egy nagyon nagy létszámú magyar anyanyelvű közösség él, első-, másod-, harmadik generációs magyarok - elég, ha csak Clevelandre utalok. Itt van egy ilyenfajta együttműködés is, egy nagyon hosszú időre, már tizenöt-húsz évre visszanyúló együttműködés.
Az elnök úr felvetésére: természetesen egy ilyen értékelést el fogunk készíteni. Fogom javasolni a kormánybizottságnak, hogy amióta az újjáépítési feladatokban részt veszünk, egy tételes elszámolás és tájékoztatás készüljön. Azt hiszem, helyes, ha ezt a Honvédelmi és rendészeti bizottságban meg is vitatjuk és mindenki megismeri, illetve ha más parlamenti bizottság igényt tart rá, akkor is, azt gondolom, helyes, ha ezekkel az információkkal rendelkezik, beleértve a felhasználás hatékonyságát is természetesen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszter úrnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Most rátérnénk a napirendi pontok megtárgyalására. A Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár tevékenységéről szóló napirendi pont következik.
Tájékoztató a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár (KSZE) tevékenységéről
A napirendi pont kapcsán még egyszer külön tisztelettel köszöntöm Böröndi Gábor dandártábornok urat, a dandár parancsnokát, illetve Farkas Imre ezredes urat, a helyőrség és a laktanya parancsnokát.
Nem tudom, hogy mi lesz a menetrend, miniszter úr, hogy Benkő tábornok úr kezdi vagy Böröndi tábornok úr. (Jelzésre:)
Tábornok úr, parancsoljon!
Dr. Böröndi Gábor dandártábornok, parancsnok (MH 5. Bocskai István Lövészdandár) tájékoztatója
DR. BÖRÖNDI GÁBOR dandártábornok, parancsnok (MH 5. Bocskai István Lövészdandár): (Az előadó kivetítőt használ a tájékoztató megtartásához.) Köszöntöm önöket Hódmezővásárhelyen, az 5. Lövészdandár egyik helyőrségében. Külön megtiszteltetés számunkra, hogy a Honvédelmi és rendészeti bizottság a hódmezővásárhelyi helyszínt választotta a kihelyezett ülés levezetésére. Az én tisztem az, hogy röviden tájékoztassam önöket az 5. Lövészdandár felépítéséről, feladatrendszeréről, azokról a békeműveletekről, amelyben a dandár katonái részt vesznek. A tájékoztató szempontjait a képviselő urak látják, elhelyezés, alárendeltség, illetőleg azok a fő feladatok, amik a dandár előtt állnak. Kihegyezném a tájékoztatót a későbbiek folyamán a 2009. évi feladatokra.
2007. március 1-jén jött létre az 5. Bocskai István Lövészdandár, három helyőrségben diszlokál: Hajdúhadház, Debrecen és Hódmezővásárhely. 2007. március 1-je több szempontból is fordulópont volt a dandár életében, hiszen a könnyű lövészzászlóaljak a részben önálló gazdasági jogosítványukat megszüntetve beintegrálódtak a dandár szervezetébe, emellett a későbbiek folyamán döntés született arról, hogy a 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj Egerből betagozódik a dandárba és átköltözik Debrecenbe, illetőleg a Művelettámogató Műszaki Zászlóalj Dandár alárendeltségébe került itt Hódmezővásárhelyen.
A dandár alárendeltsége tiszta és világos, a honvéd vezérkari főnök úr alárendeltségében az ÖHP tevékenykedik, mi közvetlenül Benkő altábornagy úr alá vagyunk rendelve, mint az 5. Lövészdandár.
A dandár feladatainak az első, alkotmányból levezetett feladata nem más, mint a területi integritás védelme, az országvédelmi feladatok, ez alapvető és kiemelt feladata a dandárnak. Többoldalú nemzetközi szerződésekben is részt vesz a dandár, ennek megfelelően az MLF-együttműködésben, ami nem más, mint az olasz-szlovén-magyar többnemzeti, szárazföldi kötelék, a "TISZA" Műszaki Zászlóalj, amely négy ország együttműködését foglalja magában és emellett még a Magyar-Román Közös Békefenntartó Zászlóalj Hódmezővásárhelyen; a 3. Lövészzászlóaljon keresztül történik meg az együttműködés.
Részt veszünk nemzetközi béketámogató műveletekben, a dandárt jelentős mértékben érinti, erről külön jelentenék.
A dandár szervezeti felépítése. Több szín látható ezen a diagrammon, ami a dandár három helyőrségségben történő elhelyezkedéséből adódik. A parancsnokság és a főnökségek Debrecenben helyezkednek el, a dandárparancsnok első helyettese, Farkas ezredes úr Hódmezővásárhelyen mint helyőrségi és laktanyaparancsnok tevékenykedik. Ő felelős a hódmezővásárhelyi alegységek kiképzéséért, felkészítéséért, a napi élet biztosításáért. A főnökök, főnökhelyettesek ugyanilyen meggondolás alapján Hódmezővásárhelyen tevékenykednek.
A dandár egyes szervezeti elemei: a logisztikai zászlóalj, a híradós század, illetve a műszaki század, ami Hajdúhadház bázison települ. Látható, hogy a három helyőrséges megosztás, illetve maga a felépítés egy kicsit érdekes, de jól működik.
Az alapvető kérdés minden katonai szervezet vonatkozásában, hogy hogy van feltöltve, hiszen katonák működtetik a rendszert. Látható, hogy a lövészdandár 83 százalékos feltöltöttséggel rendelkezik. Alapvetően elindult egy olyan tendencia, hogy a szerződéses katonák létszáma elkezdett növekedni, a toborzó rendszer hatékony működtetése révén várhatóan július-augusztus hónapban a dandár feltöltöttsége tovább fog növekedni. Három manőverzászlóaljjal rendelkezik a lövészdandár.
Itt kiemelném, hogy az 1. Lövészzászlóalj, ami Debrecenben helyezkedik el, 92 százalékos feltöltöttségű, ami jónak nevezhető. Emellett a vásárhelyi 3. és a 62. Lövészzászlóalj feltöltöttsége is 80 százalék körül mozog. Tehát látható, hogy most a szerződéses katonákkal nincsenek problémáink. Ami megoldásra váró feladat, de a beindított hatékony képzési formák révén megoldásra kerül, a harc- és gépjárművezetők hiánya. Ez C-kategóriához kötött. Debrecenben 16 fő hiányzik, akinek nincsen meg, ennek a képzése azonban folyamatban van, a nyár végére rendben lesz. Hódmezővásárhelyen több, mint száz főnek indult meg a képzése, tehát azt jelenthetem a képviselő uraknak, hogy nyár végére, szeptember-októberre ez a probléma is megoldásra kerül.
Mik azok a nemzetközi feladatok, amik a feladatrendszerünket meghatározzák a dandár szempontjából? Vannak NATO- és európai uniós feladataink, a béketámogató műveletekben való részvétel, illetve többoldalú együttműködésre van kötelezve a dandár. Ezekről részletesen jelentek majd.
Az NRF kapcsán miniszter úr jelezte a PRT megerősítését. Ez 40 fős, "afgán választásokat biztosító szakasz" néven van nyilvántartva a dandárnál, a PRT hét állományával együtt kezdte meg a felkészítését, maga a 40 fős szakasz június 19-én eléri az alkalmazási készenlétet, onnantól kezdve kész a feladat végrehajtása Afganisztánban. Emellett nem feledkezhetünk meg az MH Zászlóalj Harccsoportról, amely a hódmezővásárhelyi 62. Zászlóalj bázisán jött létre. A zászlóalj jelenlegi állománya kint teljesít szolgálatot Koszovóban, a hazaérkezés után felkészül 2010 első félévében NATO CREVAL-feladat végrehajtására, megmérettetésre. A kérdés roppant egyszerű, "harcra kész vagy nem". Eddig a 62. Zászlóalj sikeresen teljesítette a NATO CREVAL követelményeit. Ugyanebben az évben 2009-ben megkezdődik az 1. Lövészzászlóalj NATO nemzeti CREVAL-ja, majd 2010 második felében egy újabb NATO CREVAL lesz, a 2. Zászlóaljharccsoport jön létre a Magyar Honvédségben, illetve az 5. Lövészdandáron belül.
Béketámogató műveletek. Az a létszám, amit látunk, 1306 fő. Egy kicsit félrevezető lehetne, hiszen limitálva van a Magyar Honvédség részvétele ezer főben. De ez senkit ne tévesszen meg, ez abból adódik, hogy egyszerre több váltás is misszióban van. 423 fővel hazaérkezett az 1. Lövészzászlóalj harccsoportja Koszovóból, ezt követően váltásra került a 62. Lövészzászlóalj 340 fővel, a PRT 6. Állomány az 5. Lövészdandár állományából került kikülönítésre és felkészítésre, most ők teljesítenek kint szolgálatot és a PRT 7., a hódmezővásárhelyi 3. Lövészzászlóalj megkezdte a felkészülést és a tervek szerint szeptemberben átcsoportosításra kerül és megtörténik a váltás. Emellett természetesen katonáink teljesítenek egyéni beosztásokban is szolgálatot a Balkánon, Cipruson és egyéb más helyeken, de a dandárnak a fő béketámogató feladatrendszere Afganisztánhoz és a Balkánhoz köthető.
A többoldalú együttműködés, a "TISZA" Műszaki Zászlóalj, amelyben a harctámogató műszaki zászlóalj, illetve Művelettámogató Műszaki Zászlóalj elemei vesznek részt. Minden évben megmérettetésre kerül, ez négy ország műszaki együttműködése, alapvetően katasztrófavédelmi, árvízvédelmi feladatok ellátására hozták létre.
A Magyar-Román Közös Békefenntartó Zászlóalj már egy több, mint tízéves múltra visszatekintő közös kezdeményezés a román féllel. Minden évben megtörténnek a közös felkészítések, kiképzések, az idén csökkentett formában, mert a román fél jelezte, hogy költségvetési megszorítások vannak náluk.
A többnemzeti szárazföldi kötelék, ahogy jelentettem, a szlovén-magyar-olasz együttműködés. Ennek a parancsnoksága Udinében helyezkedik el. Jövő évben, 2010-ben lesz egy kiemelt feladata ennek a köteléknek, egy dandárszintű gyakorlat kerül levezetésre Magyarországon, tervezetten háromezer fővel.
A dandár feladatai katasztrófavédelem kapcsán. Látható, hogy egész Kelet-Magyarország a dandár felelősségi körzete. Magában foglalja Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár, Csongrád és Hajdú-Bihar megyéket. A dandár egy időben több, mint 600 főt tart készenlétben katasztrófavédelmi feladatok ellátására, az európai uniós támogatásból elnyert műveleti központból történik ennek az irányítása, vezetése, szervezése. Az árvízvédelmi feladatok kapcsán elmondható, hogy a dandár képes a feladatok ellátására, a múlt időszak eseményei ezt bemutatták.
Rátérnék röviden a 2009. év fő feladataira. A fő csomópontokat jelenteném. Februárban megtörtént a KFOR Zászlóalj váltása, hazaérkezett az 1. lövészzászlóalj és ugyanekkor a 62. zászlóalj kiment a misszióba. Illetőleg a PRT-6. váltása történt meg. Ebben a pillanatban meg is kezdődött a PRT-7. kiválasztása, felkészítése. A PRT-7. felkészítése egészen június 19-ig tart három ütemben. Azt jelentem, hogy a hódmezővásárhelyi 3. lövészzászlóalj képes a feladat ellátására. Felvetődik a motiváció. Egy számot mondanék: a 234 helyre több, mint 400 fő jelentkező volt, tehát nagy a katonák motivációja. Kihívásnak tekintik, nincsen problémánk a feltöltéssel a PRT vonatkozásában.
Emellett természetesen az itthoni feladatokat sem tudjuk elhanyagolni, ennek kapcsán a bevetési irány 2009 gyakorlat előkészítése kezdődött meg. A 62. lövészzászlóalj századharccsoportot alakított meg, amelynek a feladata szeptemberben Ercsi térségében egy vízi átkelés végrehajtása, illetve bemutatása.
Elérkeztünk a második félévhez, amikor látható, hogy a PRT-7. váltását végre kell hajtanunk. A PRT-6.-t vissza kell fogadni és augusztus-szeptemberben a bevetési irány kerül végrehajtásra, valamint az 1. lövészzászlóalj nemzeti CREVAL-ja, a már említett 2. lövészzászlóalj harccsoport bemutatására, illetve megmérettetésére kerül sor.
Szólnék egy kicsit a laktanyáról. A Magyar Honvédség egyik legkorszerűbb, legjobban felszerelt laktanyájában tartja most a bizottság az ülését. A kiképzési objektumok biztosítják a hatékony, célszerű és költséghatékony kiképzését a dandár személyi állományának. Különösen büszkék vagyunk a fotóoptikai lőtérre, illetve a fedett pisztolylőtérre. Ezek a kiképzési objektumok jól szolgálják a kiképzési feltételeket nálunk itt Hódmezővásárhelyen.
Látható, hogy színvonalas elhelyezési feltételeink vannak, az elmúlt években a laktanya-rekonstrukciós program keretében szinte teljes egészében megújult a laktanya. Ennek köszönhetően egy nagyon korszerű, és tényleg minden igényt kielégítő, a szerződéses katonák modern, XXI. századi elszállásolását biztosító objektumról van szó.
A kiszolgáló létesítmények kapcsán is szerencsésnek mondhatja magát a dandár hódmezővásárhelyi helyőrsége, hiszen mind az étkezde, mind az üzemanyag-feltöltő állomás, mind a technikai kiszolgáló állomás megfelel az előírásoknak.
Egy dologra hívnám föl a képviselő urak figyelmét: a környezetirányítási rendszer auditja történt meg, ami azt jelenti, hogy tudatos környezetpolitikát folytat a hódmezővásárhelyi laktanya. Ennek kapcsán, ami kiemelkedik ebből - ez egy megmérettetés és audittal zárul -, hogy a NATO-ban alkalmazzák az előírásokat, de egyetlen objektum vagy laktanya sem került megmérettetésre audit folyamán, tehát azt jelenteném önöknek, hogy a NATO összes tagállama közül ez az egyetlen olyan laktanya, amely az auditot megszerezte, és teljesítette a feltételeket. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen az itteni vezetés munkáját dicséri.
Jelentem tisztelettel, befejeztem, elnök úr, miniszter úr. Ha van kérdés, akkor szívesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A miniszter úr, vagy Tömböl, illetve Benkő tábornok urak kívánják-e kiegészíteni, értékelni a munkát? Kovács vezérőrnagy úr, úgy is, mint a Bocskai korábbi parancsnoka, illetve mint volt helyőrségi parancsnok? Előszereteti értékből, illetve ha a miniszter úr, illetve a tábornok urak engedélyezik.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Igen.
KOVÁCS JÓZSEF vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokhelyettese: Nem, köszönöm szépen, én nem kívánom. (Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Van-e kérdés? Simon Miklós képviselő úr.
DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Szabolcsi révén elég sokat utaztam, hogy eljussak ide, Hódmezővásárhelyre.
Három egységből áll a Bocskai István Lövészdandár. Amikor összevonásra került a három egység, már akkor is furcsa volt számunkra, hogyan lehet egy egységbe gyúrni ezen három egységet. Nos, a parancsnok úr azt mondta, hogy minden probléma nélkül együtt dolgozik a három helyszín. Nem lett volna-e jobb dolog itt, Dél-Magyarországon egy önálló lövészdandárt létrehozni? Ez lenne a kérdésem, tisztelt miniszter úr.
ELNÖK: Nem beszéltük meg a kérdést, mielőtt félreértenék a képviselőtársaim.
Nyitray képviselő úr.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Én pusztán, hogy úgy mondjam, a térképre ránézve és a mellé rakott szöveget összehasonlítva valami bizonytalanságot érzek, ugyanis a térkép szerint az alkalmazási területben, ahol árvízi és katasztrófavédelmi feladatokat végrehajtanak, még a Dunántúl egy része is benne van, nemhogy Bács megye, viszont Bács megye nem szerepel a felsorolásban. Vagy a térkép nem jó, vagy akkor a felírásból kimaradt. Csak azért kérdezem, mert én kecskeméti vagyok, és érdekel, hogy fordulhatunk-e önökhöz bizalommal.
ELNÖK: Ha Kecskemétet közvetlenül veszélyezteti a baj, akkor igen.
További kérdés, vélemény van-e? (Nincs jelzés.)
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Tömböl tábornok úr és Böröndi tábornok urak fognak válaszolni.
Tömböl László mk. vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnökének válaszai
TÖMBÖL LÁSZLÓ mk. vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Honvédelmi és Rendészeti Bizottság! Simon képviselő úr kérdésére szeretnék reagálni és válaszolni. A Magyar Honvédség szárazföldi katonai csapatainak két alapvető szervezete van, a 25. Lövészdandár és az 5. Lövészdandár. Azt hadd mondjam, hogy az 5. Lövészdandár a szárazföldi erőknek az úgynevezett zászlóshajója. Az az erő, amelyet a 2002-2003-as védelmi felülvizsgálat következtében, azt követően, annak eredményeként rendszerben tartani kívánt a tárca, illetve a kormány, ezeknek a szervezeteknek a megjelenítésére, keretbe foglalására a két lövészdandár szervezet elegendő. Minden további parancsnoki vezetési szervezetnek, struktúrának a rendszerben hagyása meggyőződésem és megítélésünk szerint erőpocsékolás, emberi, humán erőforrással való túlgazdálkodást jelentene és jelenthetne. Ezek között a keretek között megfelelő módon vezethető és irányítható az 5. Lövészdandárnak valamennyi katonai szervezete is.
Ehhez természetesen szükség van, szükség volt arra, hogy a Hódmezővásárhelyre települt katonai szervezetek parancsnoka, Farkas ezredes úr, aki dandár parancsnokhelyettes is egy személyben, olyan jogosítványokat kapjon, amelyek lehetővé teszik számára, hogy operatív módon, kellő hatáskörrel rendelkezve tudja intézni a napi ügyeket, és ne kelljen okmányokkal, dokumentumokkal aláírásért Debrecenbe - megint csak idézőjelbe tenném - szaladgálni nap nap után. Összességében az itt kialakult szervezeti struktúra, vezetési rend biztosítja ezeknek a feladatoknak a végrehajtását.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bács megye.
Dr. Böröndi Gábor dandártábornok, parancsnok (MH 5. Bocskai István Lövészdandár) válasza
DR. BÖRÖNDI GÁBOR dandártábornok, parancsnok (MH 5. Bocskai István Lövészdandár): Jogos az észrevétel, tökéletesen igaza van a képviselő úrnak, ott elcsúszott a piros rész Magyarország részéből, tehát marad továbbra is az ötös felosztás: Borsod, Szabolcs, Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád megye tartozik a dandár katasztrófavédelmi területeihez.
ELNÖK: Tömböl tábornok úr!
TÖMBÖL LÁSZLÓ mk. vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke: Csak annyit, hogy szeretném a képviselő urat biztosítani arról, hogy mindig, mindenkor készen állunk arra, hogy Kecskemét számára a szükséges segítséget megadjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A miniszter úr előterjesztésében az Országgyűlés nem olyan régen elfogadott egy határozati javaslatot, amellyel módosította a Magyar Honvédség létszámáról szóló országgyűlési rendelkezéseket. Ez a létszámbővítés ezt a dandárt érintheti-e, érinti-e, vagy azok a létszámkvóták, amelyeket láttunk, már tartalmazzák a bővített státuszokat is, illetve ennek a bővítésnek a sorsáról egy mondatot hallhatnánk-e, hogy a két dandárt érinti-e, és ha igen, milyen mértékben?
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter válasza
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Ezerfős létszámbővítésről volt szó, és ezt hajtottuk végre. Ebből 750 rendszeresítésre került, 250 fő tartalék. A 750 főből 350 fő a pápai Nehéz Légiszállító Ezredhez biztosított létszám, amelyet garantálnunk kellett, a többi esetében pedig a működő alakulatok kiegészítése történt meg, illetve annak a létszámnak a biztosítása, amelyet a három radarszázad jelent.
Hogy a problémát érzékeljék a bizottság tagjai: addig, amíg nem épül meg a harmadik háromdimenziós radar, nekünk három radarszázadot mintegy 350-360 fővel fenn kell tartani. Ezt a létszámot mi beszámoltuk önálló katonai alakulatok létrehozásába, például a debreceni dandárnál is, a Bocskainál is, de nem szabadult fel a létszám, tehát most arra használjuk fel, hogy ebből pótoljuk ezeket a létszámokat, és ezeknél az alakulatoknál a még nem rendszeresített álláshelyeket. Most folyik egy felülvizsgálat, hogy a megtakarított létszámokból -, mert olyat is tudtunk csinálni, hogy bizonyos feladatokat kevesebb fő el tud látni -, illetve a 250 fős tartalékból hol és milyen feladatok végrehajtására van szükség. Itt egy szempontot tekintünk mérvadónak, hogy csapattagozathoz kerülhet ez a létszám. A vezérkar ezen dolgozik egyébként.
ELNÖK: Kontrát képviselő úr!
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Hölgyeim és Uraim! Ha már a miniszter úr szóba hozta Pápát, és itt a szóban forgó egység a kupi radarszázad, annak mi lesz a sorsa? Elhangzott, illetőleg talán valahol olvastam a vezérkari főnök úr interjújában, hogy a Tubessel is összefügg ez a kérdés, ennek a sorsa. Azt kérdezem, hogy egyrészt ezzel a bővítéssel mekkora lesz a pápai bázis létszáma, illetve a kupi radarszázadnak, mondjuk, az elkövetkező tíz évben hogyan alakul a helyzete.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Megismétlem akkor, amit az előbb mondtam: 350 fővel növeltük a pápai alakulat létszámát a korábbi 450 főhöz képest. (Dr. Kontrát Károly: Tehát nyolcszáz.) Igen. Külön őr- és biztosító század is létrejön, tehát ott több változás zajlik.
Kupnál ugyanaz a helyzet, mint a másik két radarszázadnál, addig kell fenntartanunk, amíg a harmadik háromdimenziós radar nem épül fel. Amikor az felépül és üzembe helyezzük, erre a régi három radarszázadra nincs szükség, mert az általuk használt technika már nehezen is korszerűsíthető és nagyon létszámigényes, akkor ezek a századok meg fognak szűnni. Természetesen a katonák megfelelő beosztást fognak kapni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Keleti alelnök úr!
KELETI GYÖRGY (MSZP): Ez a bizonyos réskitöltő századok kérdése, ezt alaposan kitárgyaltuk a korábbi időszakban.
Simon képviselőtársamnak szeretnék néhány mondat erejéig, ha van rá mód, reagálni. Egy alakulat kialakításában nemcsak a katonai szempontok, hanem hagyományok, és a lakosság, az ottani önkormányzati szervek követelései is szerepet játszanak. Én azt gondolom, hogy amikor a rendszerváltás után megkezdődött a hadsereg létszámcsökkentése, akkor nagyon sok helyőrségben kérték, hogy maradjon alakulat, ne menjenek el. Erre vissza kell emlékezni. Nyilván néhány esetben a hadsereg tudta ezt segíteni vagy valamilyen módon ezzel egyetérthetett. Persze anyagi okok, egyebek miatt lehetett az, hogy például Miskolc sokat kért és szinte semmit nem kapott. Azt gondolom, hogy egy kicsit ez is hozzájárult, illetve ahogy az elnök úr irodájában itt, Hódmezővásárhelyen beszélgettünk, tulajdonképpen a délszláv válság volt az egyik motívuma, hogy ez az alakulat megerősödött és itt is maradt. Azt gondolom, hogy ez egy helyes döntés volt.
Annyit szeretnék hozzátenni, hogy természetesen a katonák jelenléte minden helyőrségben jelent egyfajta igényt abban az értelemben, hogy itt jól felkészült hivatásos katonák vannak, szerződéses katonák, bizonyos fogyasztást jelentenek a város tekintetében, nyilvánvalóan a személyi jövedelemadóban, a város költségvetésében ez mind-mind szerepet játszik. Arról nem is beszélve, hogy a hozzátartozók egy része is olyan értelmiségi körbe tartozik, amelyeket a különböző helyőrségek szívesen fogadnak.
Én azt gondolom, ebben példás az itteni helyőrség és jónak tartom, hogy ez így alakult ki tulajdonképpen ezzel a szervezettel. A mai korszerű vezetéstechnikai eszközök alkalmazása mellett itt 50-60 km távolság nem jelent akadályt. Természetesen megkövetel egyfajta vezetési, együttműködési készséget, de ez a hadsereg más területein is hasznos. Vagyis, akik itt szolgálnak és aztán elkerülnek máshová, ezeket a tapasztalatokat, pont ebből eredően, jól tudják hasznosítani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.)
Nekem csak annyi volna a mondandóm, a beszámolót megköszönve nemcsak bizottsági elnökként, hanem polgármesterként is, hogy az nyilván nagy vita volt, ahogy a védelmi felülvizsgálati terv kapcsán kialakult ennek a dandárnak a sorsa, és úgy gondolom, hogy azok az invesztíciók a magyar állam részéről helyesek voltak, amelyet 1990-től akár Für miniszter úr, akár Keleti miniszter úr tevékenysége idején vagy 1998-2004 között ebbe a laktanyába invesztáltak. Ez nagyon-nagyon sok milliárd forint, az épületeken láthatták és megtapasztalhatják a délután folyamán, hogy kiemelten kezelte a honvédelmi vezetés és az állam - kormányoktól függetlenül - ennek a laktanyának a sorsát. A város szempontjából nem volt közömbös a döntés - teszem hozzá, Simon képviselő úrnak is válaszolva -, megpróbáltunk mindent megtenni annak érdekében, hogy a dandár maradhasson. Ez részben sikeres volt. Az volt a lényeg, hogy katonák maradhassanak a városban, a szervezeti struktúra a város szempontjából nem a legfontosabb kérdés.
Ha jól értettem Tömböl tábornok urat, a honvédség számára ma kiszabott feladatokhoz ez a dandárstruktúra elegendő és megfelelő. Ez, nyilvánvaló, hogy koncepcionális és döntésbeli kérdés. Én azt gondolom, hogy a hódmezővásárhelyi katonák a délszláv válságban helyt álltak a katonákkal együtt. Itt nagyon fontos volt a NATO-felkészülésben betöltött szerepe ennek a laktanyának és az itt szolgálatot teljesítő katonáknak. A tájékoztatásból pedig kiderült, hogy Koszovóban, illetve Afganisztánban is ennek a dandárnak a katonái kiemelt feladatot látnak el. Tehát, hogy ha a presztízskérdésektől eltekintünk, azt mondhatjuk, hogy a Magyar Honvédség egyik legfontosabb helyőrségében vagyunk. Talán nem túlzok, hogy ha ezt mondom.
Amit a város szempontjából nagyon fontosnak tartok, hogy kifejezetten jó az együttműködés, nemcsak elviekben, hanem számos technikai kérdésben, ingatlanok cseréjében is sikerült konstruktívan együttműködni, ez a város befogadó és támogató és igényt tart a honvédségre, a további beruházásokat is jó néven veszi és próbálja elősegíteni. Nagyon fontosnak tartom, hogy érzékelhetően az utóbbi időben a laktanya felértékelődött, talán átértékelődött a szerepe. Úgyhogy ez az objektív tájékoztatáshoz hozzátartozik. Nagy feladatot lát el a dandár, ami tábornok úrnak Debrecenben egy kimagasló feladat, de azt hiszem, hogy a város közössége elégedett az itt végzett munkával, illetve a tiszt uraknak és a városnak kiegyensúlyozott a társadalmi kapcsolatrendszere és szerepe, amit talán fontos hangsúlyozni. Merthogy ilyen város életében a tiszti társadalom és a hozzá tartozók mindig nagyon fontos szerepet töltöttek be az elmúlt 50 esztendő bármelyik évében. Ez egy fontos dolog, úgy gondolom.
Tóth képviselő úr!
TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak egy megjegyzést tennék, nem kérdést. A hétfői információim alapján Vát térségében elindult az engedélyezési eljárás Magyarország egyetlen Boeing-747-es repülőterének az építése kapcsán. Mint az egyszeri székely a lakodalom végén, csak ismételten most itt szeretném elmondani, hogy 80 km-re Pápától légvonalban adott esetben a későbbiekben ez milyen katonabiztonsági, nemzetbiztonsági és egyéb más kérdéseket vethet fel.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Amennyiben nincs több kérdés, bezárjuk az első napirendi pontot.
Tájékoztató a Gépkarabély-modernizációs Program aktuális helyzetéről
Áttérünk a 2-es napirendi pontra. Képviselőtársaim és miniszter úr közös kezdeményezése alapján a Gépkarabély-modernizációs Program aktuális helyzetéről kap a bizottság most egy tájékoztatást. Kádár tábornok urat külön tisztelettel köszöntöm munkatársaival együtt. A napirendi pont felvezetéseképpen Tömböl tábornok urat illeti a szó a programmal kapcsolatos tájékoztatás vonatkozásában.
Tömböl László mk. vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnökének tájékoztatója
TÖMBÖL LÁSZLÓ mk. vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Elöljáróban, mielőtt átadnám a szót Kádár tábornok úrnak, aki a programmal kapcsolatban az érdemi jelentést meg fogja a bizottság részére adni, szeretném felvázolni a szükségességét ennek a programnak, illetve ennek, a fegyverrel kapcsolatos modernizációnak.
A Magyar Honvédség személyi állománya jelenleg a Kalasnyikov gépkarabélycsaládba tartozó egyéni lőfegyverrel, fegyverzettel van ellátva. Ezek közül is jelenleg az AK-63-as gépkarabélyt használjuk. A fegyvernek a jellemzői között első helyen kell hogy említsem a rendkívül nagy tűzgyorsaságot, tűzerőt, megbízhatóságot, egyszerűséget és a rendkívül könnyű, kényelmes szervizelhetőséget. A fegyver ebben a formájában - meggyőződésem, hogy - kiváló fegyvere volt tömeghadseregeknek, ahol nagy számban alkalmazták ezeket a fegyvereket a harc megvívásában. Ugyanakkor az elmúlt két évtizedben alapjaiban változtak meg a harcmegvívás körülményei, a harcmegvívással kapcsolatos elvárások és követelmények.
Ezek a megváltozott körülmények szükségessé teszik, hogy az alaptípus - amit az AK-63-as jelen állapotában jelent - képességein túli képességekkel rendelkező egyéni lőfegyvert adjunk a katonáink kezébe. Ez szükséges, ha egy hazai alkalmazásra kerülne sor, de ugyanígy elmondható a különböző missziós területeken végrehajtandó feladatokról. Olyan követelményekre vagy olyan képességekre van szükség ezeknél a fegyvereknél, amelyek egyrészt megőrzik a jelenlegi pozitív tulajdonságait a fegyvernek, a nagy tűzgyorsaságról, tűzerőről beszélek, ezenkívül pedig megnövelik akár a pusztító erejét, amit akár közelharcban is lehet alkalmazni. Épületeknek, kisebb erődítményeknek a rombolásánál a katona kezébe tudunk adni. Szükséges az, hogy megnövekedjen a fegyverrel a célzás pontossága, a leadható lövések pontossága, a célzásnak a gyorsasága és első helyen lehet említeni olyan képességet, mint az éjszakai alkalmazhatósági képesség.
Mindezek a megjelent, új követelmények arra késztettek bennünket, hogy jelenjünk meg egy új igénnyel a fejlesztők felé, miszerint a magyar katonáknak ezekkel a képességekkel, kapacitásokkal rendelkező fegyverre van, illetve lenne szüksége. És itt indult el az a program, amit jelenleg úgy nevezünk, hogy Gépkarabély-modernizációs Program és én ezzel tábornok úrnak át is adnám a szót.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parancsoljon Kádár tábornok úr!
KÁDÁR RÓBERT mk. dandártábornok, vezérigazgató I. helyettes (Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Vezérkari Főnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim!
Nagyon röviden szeretném bevezetni azt a - inkább - szakmainak tűnő előadást, amit kollégám fog tartani, azzal, hogy szeretnénk azokra a kérdésekre választ adni, amelyek az utóbbi időben akár a bizottság részéről, akár a sajtóban felmerültek, hogy miért modernizáció, miért nem csere. Azokat a követelményeket, amiket a vezérkari főnök úr felsorolt, hogyan, miként tudjuk biztosítani úgy, hogy a lehető leggazdaságosabban, de minőségben a legjobbat nyújtva a katonáknak, meg tudjuk valósítani és el tudjuk érni a célunkat.
Szeretnék kitérni arra is, hogy felhasználjuk azokat az erőforrásokat, amelyek rendelkezésünkre állnak, akár anyagiakra, akár az eszközökre vonatkozóan. Kiválasztjuk azokat, amik hosszú távon - és hosszú táv alatt minimum tíz évet, de inkább 15, esetleg 20 évet értek - példaértékűek lehetnek a világon és felhasználjuk azokat a régi fegyvereket, amelyek minőségükben, technikai paraméterükben a mai napig állják a versenyt bármelyik fegyverrel, amit ma gyártunk.
Ezzel engedjék meg, hogy átadjam a szót Márkly Ernő alezredes úrnak, aki ennek a kérdésnek a szakértője.
ELNÖK: Alezredes úr, parancsoljon!
MÁRKLY ERNŐ mk. alezredes, osztályvezető-helyettes (Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség): (Az előadó kivetítőt használ a tájékoztató megtartásához.) Márkly Ernő mérnök alezredes vagyok, a Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség Anyagi, Technikai Közlekedési Igazgatóságának Megsemmisítési Rendszerek osztályvezető-helyettese, és a beosztásomnál fogva én foglalkozom ezzel a feladattal a HM FLÜ-nél.
A jelentésemet, a gépkarabély-modernizációról tartott tájékoztatót az alábbi fő kérdések köré szeretném csoportosítani, és időtakarékosságból azokat a dolgokat, amelyeket a vezérkari főnök úr már elmondott, kihagyom a jelentésemből.
A Magyar Honvédség három alapvető gépkarabély-típusa a 7,62 milliméteres AK-63D AMMSZ, az AK-63 F infrabakos, és az M4A1 5,56 milliméteres gépkarabélyunk. A két első AK-típust 1978-ban fejlesztették ki, a korábbi változataitól alapvetően a mellső markolatában, a válltámaszában és a csőhosszában tér el. Az M4-es gépkarabély 5,56 milliméteres űrméretű, FMF-segély keretében kaptuk az Amerikai Egyesült Államoktól. Ezeket a tavalyi év végén rendszeresítettük, elsősorban a Különleges Műveleti Zászlóalj feladatainak biztosítása érdekében.
Néhány szóban szeretném összefoglalni az ellátás jelenlegi helyzetét. A perspektivikus gépkarabély-szükségletünk, beleértve ebbe a kötelezően előírt készletképzési mennyiséget is, körülbelül 45 ezer darab gépkarabélyra terjed ki. A jelenleg meglévő gépkarabélyainkból ez a mennyiség bőségesen biztosítható. Ezeknek a fegyvereknek a technikai állapota jónak nevezhető. Bár az előbb mondtam, hogy 1978-ban fejlesztették ki őket, a tényleges rendszeresítés, tehát a csapatok részére történő kiadás csak a kilencvenes évek elején kezdődött meg, és 2005-ben fejeztük be az AMD-65 gépkarabélyok leváltását, tehát viszonylag fiatal, keveset használt fegyverekről van szó.
A fegyverekhez az alapvető tartalékalkatrész-készletekkel rendelkezünk, és nincs szükség arra, hogy az elhasználódott fegyvereken komolyabb összegű javításokat hajtsunk végre, azért, mert a szükségleten felüli mennyiségből ezek a fegyverek pótolhatók.
Külön hangsúlyozni szeretném a lőszerhelyzetet, amely nagyon jó, tehát amellett, hogy a szükséges és előírt készletekkel rendelkezünk, a kiképzés legalább tíz éven keresztül biztosítható úgy, hogy minimális beszerzést kell csak végrehajtanunk, csak vaklőszerből, illetve fényjelző lőszerből tervezünk a későbbiekben beszerzést.
A következőkben szeretném összehasonlítani a két rendszeresített gépkarabély-változatunkat, és indokolni azt, hogy miért szükséges a gépkarabélyok modernizációja. Amikor egy fegyver korszerűségi szintjét meg akarjuk ítélni, akkor többféle szempontot kell figyelembe vennünk. A technikai adatokon kívül feltétlenül figyelembe kell venni azt, hogy az a fegyver a világon mennyire elterjedt, a hadszíntéren meglévő célokkal szemben a fegyver mennyire hatásos, és természetesen beleszámít majd a fegyver ergonómiája és egyéb hatásadatai. Ha megnézzük a táblázatban szereplő adatokat, akkor alapvetően pirossal jelöltem azokat, amelyek az AK gépkarabély hátrányai, és zölddel azt, amelyek az előnyei, tehát ez a két paraméter van, ami kiemelendő a többi közül.
Az első a súly. Az AK gépkarabélyok súlya nehezebb, és ezen nem lehet változtatni, mert ezt adja a nagyobb űrméret, ez a nagyobb űrméretből következő adat. Ugyanakkor pontosan a nagyobb űrméret miatt a fegyver hatása, a lövedék kifejtett hatékonysága sokkal hatékonyabb. Ha például az M4-essel összehasonlítjuk, látható, hogy a torkolati energia 25 százalékkal magasabb, tehát a céloknál kifejtett hatása a rendszeresített gépkarabélyunknak jó.
Isten igazából ezen a képen lehet látni, hogy mi a különbség a két fegyver között. Addig, amíg az ellátás derékhadát kitevő behajtható válltámaszos gépkarabélyoknál semmilyen kiegészítő eszköz alkalmazására nincs lehetőség, és a fatusás változatnál is szintén a hetvenes évek végének technikai színvonalát képező NSZP-3 éjszakai irányzékot tudjuk felszerelni, jól megfigyelhető ezen az ábrán, hogy az M4-es gépkarabélynak milyen gazdag választékban áll rendelkezésre a kiegészítő eszköze, amivel a fegyver használata feladatra szabható, tehát mindig a szükséges feladathoz, a végrehajtandó feladathoz lehet szabni a fegyver kiegészítő eszközeit. Gyakorlatilag tehát kijelenthetjük azt, hogy a két fegyver közötti különbség nem magában a fegyverben, hanem a fegyverhez használható kiegészítőkben mutatkozik meg, az elején említett súlyadatban és a torkolati energiában való eltérést figyelembe véve.
A tábornok úr, vezérkari főnök úr említette, hogy a fentieken túl feltétlenül megemlítendő, hogy a Kalasnyikov-rendszerű gépkarabélyok nagyon megbízhatóak, egyszerűek, könnyen kezelhetőek, a karbantartási igényük az M4-es gépkarabéllyal szemben jóval alacsonyabb szintű, ugyanakkor pedig itt vannak a hátrányok, amelyeket összefoglaltam ismételten. Egy egy-másfél kilogrammal nehezebb tömeg, ami alkalmazói szemszögből azt jelenti, hogy ha azonos súlyterhelést veszünk figyelembe, úgy a katona egy-három tárral több lőszert vihet magával. A másik nagyon fontos hátrány a korlátozott éjszakai alkalmazhatóság, és hogy a szabvány csatolófelületekkel nem rendelkezik a gépkarabély.
Mik a modernizáció előnyei? Mint azt korábban is említettem, a súlyhátrány nem oldható meg, az determinált az űrméretből adódóan, ugyanakkor a NATO-tagországokban eddig végrehajtott modernizációs programok - és ezek voltak többségben, tehát a NATO-tagországokban sem az jellemző, hogy a rendszeresített fegyverüket lecserélik, a modernizációs programok vannak többségben - azt igazolták, hogy azok a képességek, amelyek a gépkarabély feladatra szabhatóságát jelentősen megnövelik, a harcértékét növelik, a tűzerejét növelik, azok a modernizációval megvalósíthatók.
A képen két példát szeretnék mutatni, az egyik az észt hadsereg által szintén Kalasnyikov-rendszerű fegyveren végrehajtott modernizáció, a másik pedig a svéd AK5-ösnek a modernizáció eredményeként létrejött változata.
A legfontosabb előny, hogy megszűnik a korlátozott éjszakai alkalmazhatóság.
A következőkben át szeretnék térni a gépkarabély-modernizáció tartalmára és céljára. Mint azt a vezérkari főnök úr is már részben említette, a modernizáció célja az, hogy a fegyver meglévő előnyös tulajdonságainak megtartása mellett a harcértékének és tűzerejének növelésével olyan csatolófelületeket alakítsunk ki a fegyveren, amelyek lehetővé teszik a korszerű elektro-optikai eszközök, 40x46 mm-es gránátvető és éjszakai irányzékok alkalmazhatóságát. Ezen kívül célul tűztük ki még a fegyver ergonómiai tulajdonságainak javítását. Az ergonómiai tulajdonságok javításába tartozik az állítható válltámasz és az elöl elhelyezett különleges markolat, illetve tervezzük a gépkarabély szíját is egy három ponton rögzíthető, mindenféle testhelyzetben és tüzelési módban használható univerzális hordszíjjal kicserélni.
A modernizációs program tartalma gyakorlatilag egy éjszakai figyelőműszerekkel, egyéni éjszakai figyelőműszerekkel együtt alkalmazható infravörös, lézeres célmegjelölő, célmegvilágító eszköz beszerzése. Ezzel gyakorlatilag a célzási képességet tudjuk javítani, illetve rossz látási viszonyok között a másik üzemmódjában a terep megvilágítását lehet az egyéni éjszakai figyelőműszerrel felszerelt katonánál javítani.
Minden fegyver modernizációjához tartozna egy vöröspontos irányzék beszerzése. Ez a vöröspontos irányzék meggyorsítja a célzást, gyakorlatilag az eddigi hárompontos célzás helyett csak kétpontos célzást kell végrehajtanunk. A vörös pontot kell a célra ráhelyezni, ez két pont egyeztetése, jóval gyorsabb és könnyebb, mint a meglévő mechanikus irányzék használata. A vöröspontos irányzék másik előnye az, hogy az egyéni éjszakai figyelő műszerrel kiegészítve vagy azt mögé helyezve, felszerelve a fegyverre, gyakorlatilag a fegyver éjszakai alkalmazhatósága biztosított. Nagyobb távolságú éjszakai harcfeladatra külön éjszakai figyelő műszer beszerzését is tervezzük, ez azonban elég jelentős költség, így ezt nem minden fegyverre szeretnénk megvalósítani.
A tűzerőt növelő fejlesztés a 40x46 mm-es cső alatti gránátvetőnek a gépkarabélyra történő felszerelése. Ez szintén nem minden fegyver modernizációjába tartozik, ebből mindössze 400-500 darab beszerzését tervezzük kumulatív és repeszgránátokkal kiegészítve.
A következőkben rá szeretnék térni és egy kicsit más megvilágításba helyezni azokat a híreket, amik a sajtóban is megjelent a gépkarabély-modernizációval kapcsolatban. Ha megnézzük a gépkarabély-modernizáció költségmegoszlását, magára a fegyver átalakítására, tehát a Piccatiny sínrendszer felszerelésére és a válltámaszra, hordhevederre és egyéb kiegészítőkre fordított tervezett költségek a modernizáció összköltségének mindössze 20 százalékát teszik ki. Ez, a sajtóban is megjelent hírek szerint azt jelenti, hogy másfél milliárd forint alatti összeg. Célszerű ezt a 20 százalékos költségkihatást különválasztani az összes többitől, ugyanis ezt a 80 százalékot abban az esetben is be kéne szereznünk, hogy ha új fegyvereket vennénk.
Nézzük meg, hogy milyen előnnyel jár ez a 20 százalék. Mint említettem, egy-másfél milliárd forint körüli tervezett összegről van szó, ez az összeg jelentősen alatta marad egy új gépkarabély beszerzési árának. A mi megítélésünk szerint körülbelül a fele, 50-60 százalék körüli összegből kihozható. Ugyanakkor hozzá kell tennem, amit a sajtóban nem olvashattunk, hogy egy új fegyver beszerzésénél nemcsak a fegyvert kell megvenni, hanem a lőszert is meg kell venni hozzá. A fegyver élettartamára vetített lőszerköltség legalább még egyszer akkorára megnöveli a fegyver beszerzési árát. Azt lehet mondani, hogy egy új fegyver beszerzéséhez képest körülbelül negyedrésze költséggel tudjuk a modernizációt végrehajtani és ebből a 80 százalékból biztosítjuk azokat a kiegészítőket, amiket egy új fegyverhez is ugyanúgy meg kéne vennünk.
További előnnyel is jár a modernizáció. Említettem az elején, hogy megfelelő lőszerkészletekkel rendelkezünk. Amennyiben egy új fegyvert szereznénk be, a kiképzéshez szükséges lőszereket minden évben biztosítanunk kéne a katonáink számára. Ez egy tízéves időszakra kivetítve 3,5-5 milliárd forint körüli megtakarítást jelent a Magyar Honvédség számára. Úgy is megfogalmazhatnánk, hogy azokat a kiegészítőket, amiket a gépkarabélyra fel fogunk szerelni és új képességeket adunk a katonáink kezébe, gyakorlatilag abból a megspórolt összegből szerezzük be, amit ki kellett volna fizetnünk az új fegyverek beszerzése esetére a kiképzési lőszer biztosításáért.
Néhány szóban szeretném önöket tájékoztatni a modernizációs program helyzetéről. A HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség 2008-ban indított beszerzési eljárást a modernizált gépkarabélyok beszerzésére, ez összesen 150 darab fegyver beszerzésére irányult, tíz darab gránátvető és 150 készletkiegészítő volt a pályázatban kiírva. A pályázat beadási határideje többször módosult, majd 2009 januárjában beadásra kerültek a pályázatok. A mintaeszközök szigorú haditechnikai ellenőrző vizsgálatra kerültek. Többek között a haditechnikai ellenőrző vizsgálat részét egy, fegyverenként tízezer lövéses tartóssági vizsgálat, klimatikai és környezetállósági vizsgálatok alkották. Minden fegyveren kétezer lövésig jutottunk el, a végrehajtást ezután felfüggesztettük azért, mert olyan meghibásodások jöttek ki, amik azt igazolták, hogy ezek a fegyverek jelenlegi formájukban a modernizáció megvalósítására nem alkalmasak. Alapelőírás volt, hogy a fegyver eredeti működését a rá helyezett kiegészítők károsan nem befolyásolhatják. Több esetben előfordult akadály, ami a felszerelt kiegészítő eszközökre volt visszavezethető, ezért a vizsgálatot végrehajtó bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy addig nincs értelme folytatni a vizsgálatot, amíg ezeket az eszközöket nem módosítják vagy új mintaeszközöket nem adnak be.
Az eljárás további helyzetéről nem tudok nyilatkozni, jelenleg még nincs lezárva, tehát tárgyalásokra a cégekkel még nem került sor. Ugyanakkor, mivel érezzük a sürgető igényt és majd látható a kiállított mintadarabokon is, hogy az összes kiegészítő nagyrészt gyakorlatilag külföldi előállításból származik és úgy került be Magyarországra, megpróbálkoztunk egy másik beszerzési forrással, a NATO Beszerzési Ügynökségéhez fordultunk. 2009-ben gyakorlatilag egy, a gépkarabély-modernizációval teljesen megegyező tartalmú megbízást adtunk ki annak érdekében, hogy megnézzük a külföldi megvalósítás lehetőségeit is.
A további megvalósítási lehetőségekről az utánam következő előadásban Ráth Tamás ezredes úr fog tájékoztatást adni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A tömör lényegét halljuk a következő előadásnak.
DR. RÁTH TAMÁS mk. ezredes, technológiai igazgató (Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség Technológiai Igazgatóság): Elnök Úr! Miniszter Úr! Vezérkarfőnök Úr! Tábornok és Tiszt Urak, Hölgyeim és Uraim!
Ráth Tamás ezredes vagyok, Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség Technológiai Igazgatóságának a vezetője. Picit mondható, hogy jobb helyzetben vagyok, mint az előttem szólók, hiszen vezérkarfőnök úr már nagyon lényeges elemeket elmondott a gépkarabély-modernizációs követelményekről. Úgyhogy én nem elölről kezdeném, hanem folytatom a továbbiakkal.
Jelenthetem, hogy a technológiai igazgatóság a gépkarabély-modernizációt komplex rendszerként fogja fel. A fegyvert, a töltényeket, a gránátvetőket és az egyéb kiegészítő eszközöket mind harmonizáltan kell feltenni, hogy egy olyan rendszert adjunk a katonák kezébe, ahol optimálisan meglátszik az eredmény, hiszen az előttem szólók is említették, hogy a világpiacon sok kiegészítő elem található. Ezt, ha legószerűen összepakoljuk és rátesszük a gépkarabélyra, nem adja meg azt az eredményt, amit látszólag az ember hisz. Tehát ezért fordultak elő a haditechnikai ellenőrző vizsgálatoknál olyan hirtelen fellépő problémák, amire senki a korábbiakban nem gondolt.
Végeztünk egy háromdimenziós modellezést, amelynek során lehet látni, hogy hogyan tudjuk feltenni a 40 mm-es gránátvetőt, illetve az oldaladaptert és azt az esetet is, amikor nem akarjuk feltenni a gránátvetőt, hanem csak oldaladapterrel meg akarjuk könnyíteni a célzást, illetve az elöl lévő alsó markolathelyre raktunk sínrendszert, hogy a pirospontos irányzék mellé adjunk egy ... (Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter: Ezredes úr, egy pillanatra álljon meg, legyen szíves. Az elnök úrral megbeszéltem, nekem fél egykor el kell indulnom egy programra, nem tudtam, hogy ilyen hosszú lesz. Elnézést kérek, folytassák a munkát.) (Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter távozik a tanácskozásról.) (Dr. Lázár János, a bizottság elnöke elhagyja az üléstermet.)
(Az ülés vezetését Keleti György (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tessék, ezredes úr, folytassa!
DR. RÁTH TAMÁS mk. ezredes, technológiai igazgató (Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség Technológiai Igazgatóság): Köszönöm szépen. Ezzel a háromdimenziós modellezéssel valójában azt értük el, hogy meg tudjuk állapítani, hogy ezeket a kiegészítő elemeket milyen egységes rendszerré alakítsuk ki rögzítésben, és milyen lehetőségeket fog ez adni nekünk a kiegészítő eszközök felhelyezésére. Tehát piros pontos irányzék, taktikai lámpa, infravörös célmegjelölő, esetleg egy elöl lévő markolat, egy kiemelhető villaláb-feltámasztással, tehát hogy valójában a fegyver korszerűsítése olyan képességet adjon a katonának, amely harc közben az előnyt a számára mindenképpen biztosítja. Ez a külső megjelenítés.
Maga a követelmény az, hogy a kiemelkedő működési megbízhatóságot tartsa, illetve az egyszerű karbantartást, és az igen egyszerű kezelhetőséget, ugyanakkor a gyors kiképzést is biztosítani kell, és növelni kell a célban kifejthető lőhatást. Ez utóbbit azzal biztosítjuk, hogy egy: a 40 milliméteres gránátvetőnek a célban kifejtett hatása egészen kiváló, a másik pedig, hogy kifejlesztettünk korábban egy keményfém-magvas töltényt, amely 100 méteren 17,5 milliméteres páncélacél átütésére képes. Ma már a puha célok lassan eltűnnek a harctérről, mindenkinek különböző fokozatú védőmellénye van, tehát maga az élőerő már kemény lett, illetve könnyen páncélozott célok is megjelentek, és ezzel a tölténnyel, amely különben ugyanolyan bel- és külballisztikai képességgel rendelkezik, mint az általános lövésztölténye a Kalasnyikovnak, biztosítható egy igen-igen komoly célban kifejtett hatás.
A megvalósítása itt látható egy fényképen. Föltettük a vörös pontos irányzékot, a gránátvető irányzékot, az infravörös célmegjelölő taktikai lámpát és a mellső markolatot, és ezzel biztosítható, hogy egyrészt a kemény célok ellen hatékony tűzkiváltás legyen, másrészt ívelt röppályán területtüzet tudjunk alkalmazni. Ezt azért emelném ki külön, mert jelenleg aknavetők nincsenek a rendszerben, és ha bármilyen olyan helyzetbe kerül a katona, hogy bizonyos távolságban - itt mondjuk 300 méteren belül - saját maga elé kell tüzet vezetni, csak ezzel képes tüzet vezetni, az éjszakai harc megvívásához pedig hihetetlen előnyöket tudunk adni az infravörös megvilágítással, az infravörös célmegjelöléssel, és magával a piros pontos irányzékkal.
Tisztelt Bizottság! Jelentem, befejeztem a jelentésemet. Ha nincs kérdés, vagy ha lesz kérdés, a kérdések után javasolnám megtekinteni az átalakított fegyvereket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más nem kíván előadni ezek szerint? (Nincs jelzés.) Nem.
Kinek van észrevétele, véleménye vagy kérdése? Nyitray úr, tessék!
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Elolvastam ezt a tájékoztatót, és nem árulok el titkot, hogy én azért más irányból is igyekeztem tájékozódni erről a dologról, mert rendkívül fontosnak tartom ezt a modernizációs programot. Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy teljes mértékben egyetértek azzal, hogy vétek lenne a világ egyik legjobb kézifegyverét kidobni bármilyen más, piacon kapható gépkarabély miatt, ami ráadásul most még jóval költségesebb megoldás lenne. Erre elég egyértelmű volt az előadásokban felsorolt szempontok sora.
Van, amivel kapcsolatban nekem most - hogy is mondjam - nem is fenntartásaim vannak, de egy picikét értetlen vagyok. Nekem olyan tudomásom van, hogy erre kiírtak egy pályázatot, és ennek voltak szempontjai nyilván, valamire kellett pályázni. Abból viszont, amit Ráth Tamás úr elmondott, kiderül, hogy van tulajdonképpen - hogy úgy mondjam - egy tudományosan alátámasztott koncepció, hogy mit kellene tudni egy fegyvernek, és számomra érthetetlen egy kissé, hogy ezt a koncepciót miért nem valósítja meg, ha úgy tetszik, önmaga a minisztérium azáltal, hogy a Magyarországon még nyomokban létező védelmi ipari cégekkel kvázi megcsináltatná ezt, amit elképzelt.
Én nem tudom, hogy kik pályáztak, de azt is megjegyezném, hogy én évekkel ezelőtt már láttam a C+D kiállításon egy olyan magyar gyártmányú modernizációs megoldást, amelynek természetesen a műszaki jóságát vagy gyengeségét nem tudom megítélni, de az mindezeket, amiket itt Ráth úr elmondott, papíron legalábbis, és szemmel láthatóan megvalósította. (Dr. Lázár János, a bizottság elnöke visszaérkezik az ülésterembe.) Nem tudom azt, hogy ők egyáltalán pályáztak-e, benne vannak-e, milyen minőségű az, amit csináltak, de nekem nem világos a két előadásból, hogy akkor most van egy folyamatban lévő pályázat vagy verseny, amely egyelőre fel van függesztve, de eközben már ki van írva egy másik elképzelés is, amely - most a névre nem emlékszem - kimondottan nyugat-európai vagy külföldi elképzeléseket gyűjtené össze, és harmadsorban van egy olyan koncepció, amely minden szempontból, úgy tűnik, megfelel a kívánalmaknak, amelyeket Ráth úrék készítettek. Most valójában milyen eljárás folyik? Ki versenyez kivel, egyáltalán van-e verseny, vagy már el van döntve, hogy mit akarnak csinálni?
Ami nekem slusszpoénként a legsúlyosabb kérdésem, hogy miért kell egyáltalán egy ilyen ügybe nem magyar cégeket bevonni. Tudomásom szerint a Kalasnyikovokat is, amik nálunk vannak, zömében Magyarországon gyártották. Ha a céget szét is rombolták, de feltehetően azok az emberek, akik ezt valaha csinálták, tervezték, gyártották, korszerűsítették, még ma is élnek, sőt, lehet, hogy vannak mások is, akik élnek, és akik hasonlóképpen egy ilyen fontos, de azért műszakilag nem az atommáglya és egy űrrakéta megvalósításával egyenértékű felkészültséget igénylő feladatra képesek lennének. Miért kell egyáltalán ebbe mást belevonni? Ötleteket persze lehet meríteni, és az a jó, ha minél többet látnak, de nem tudja ezt Magyarország saját maga megvalósítani? Most nem az eszközökről beszélek, csak magáról arról a Piccatiny sínekről, tehát magyarul ez az eszköz, az a karosszéria, amire rá lehet tenni ezeket a különböző eszközöket. Nem gondolom, hogy történetesen éjjellátót kellene fejleszteni, vagy akár pirospont-irányzékot, vagy bármit abból, ami itt van, bár szerintem talán gránátvetőt is tudnánk Magyarországon is gyártani, mert az nem egy túlságosan bonyolult szerkezet, amennyire én tudom. De ha azt vesszük, hogy ennek az egész dolognak igazából, amit az alezredes úr mondott, és az a része, amelyen múlik az, hogy használható-e, mit lehet fölaggatni erre a fegyverre, azt másfél milliárd forint alatt meg lehet oldani. Hogy ezen belül erre milyen eszközöket tesznek, azt nyilván el lehet előre is dönteni, azt úgysem fogják Magyarországon gyártani.
Nekem egy kicsit úgy tűnik, mintha itt egyszerre minimum háromféle eljárás folyna, háromféle ötlet vívna egymással, és hogy ki fog győzni. Nem tudom, ezt mi fogja eldönteni, mert én abban is biztos vagyok, hogy azok az erők - nyilván erről tapintatból talán az urak nem beszéltek, de én nem vagyok kötelezve ilyen fajta tapintatra - szóval az a lobbi, amely afelé nyomná a Magyar Honvédséget, hogy vegyünk másmilyen fegyvert, cseréljük le teljes egészében a gépkarabély-állományunkat, az sem adta még föl, hogy esetleg netán ez legyen a megoldás.
Még egyszer és utoljára mondom, szerintem ez klasszikusan olyan feladat, amiről minden további nélkül el tudom képzelni, hogy Magyarországon, itt, nem tudom, melyik cég, de biztosan van egynél több is, amely meg tudná valósítani ennek a karabélynak a mechanikus átalakítását, amely alkalmassá teszi arra, hogy ezt akár karácsonyfaként is földíszítsék, vagy csak részben díszítsék föl, mert erről van szó. Szóval itt tudományoskodhatunk napestig. Itt arról van szó, hogy adva van egy kitűnő alapfegyver, ami jelen formájában nem alkalmas arra, hogy különböző adapterek rákerüljenek, de az adaptertartó sínrendszert, meg az ahhoz kapcsolódó, vasból, acélból, gumiból és esetleg némi műanyagból álló szerkezetet, amit át kell cserélni a gépkarabélyon, fel nem tudom fogni, hogy Magyarországon ne lehetne megcsinálni valakinek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Keleti alelnök úr!
KELETI GYÖRGY (MSZP): Ha jól értettem, itt az történt, hogy a próbalövések közben derült ki, hogy bizonyos meghibásodások vagy torzulás következhet be a felszerelt tartósín és az arra felrakott egyéb kiegészítő eszközök miatt. Ezért azt gondolom tehát, hogy helyesen jártak el, hogy félbeszakították a kísérleteket, és azt gondolom, hogy helyesen járnak el, hogy próbálnak további megoldásokat keresni attól függetlenül, hogy ez most Magyarország vagy külföld vagy bármi, hiszen az alapötlet maga jó.
Ahogy elhangzott, egy olyan fegyverről van szó, ami a Magyar Honvédségnél elegendő számban, a feladatokhoz szükséges minőséggel, képességekkel, lehetőségekkel bír, ezeket a plusz lehetőségeket szeretnék megteremteni ezzel a folyamattal, ami tervezve van. Az, hogy az egyes alkatrészek mibe kerülnek, ez természetesen gazdaságosabban oldható meg így, az itt, inkurrensként maradó készletekkel, mint egy új beszerzése a kiegészítőkkel, lőszerekkel, egyebekkel pótolva. Csak közbejött egy ilyen probléma. Azt gondolom, hogy a másik nagy baj az, hogy a sajtó - és nyilvánvalóan a sajtó nem magától, hanem egyesek sugallatára - ezt az ügyet úgy felfújta, mintha itt egy hűtlen kezelés vagy sikkasztás vagy saját zsebre történő dolgozás történne. Én azt, amit önök elmondtak, tudomásul veszem, ebben látok rációt, elismerem azt, hogy amit tettek, az így helyes és így kell csinálni, a magam részéről én az egész ügy kezelésével egyetértek. Talán jobb lett volna két hónappal ezelőtt ugyanezt a magyarázatot megadni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezért is nagyon fontosnak tartottam ezt a mai megbeszélést, annak ellenére, hogy miniszter úrnak el kellett mennie, mert ő is kérte, hogy alaposan tárgyaljuk meg ezt a kérdést a sajtóban megjelent híresztelések tisztázása miatt, tehát ez egy nagyon fontos napirendi pontja a mai ülésünknek.
Annyit hadd jegyezzek meg teljesen outsiderként, már amennyiben fegyverszakértőnek nem vallhatom magam, a tájékoztató vonatkozásában megbízom a Magyar Honvédség szakembereiben parlamenti képviselőként, de gazdaságossági szempontból a meglévő lőszermennyiség eldönti a kérdést. Ez az én laikus megközelítésem. Tehát, hogy ha itt a lőszer, ez mindent meghatároz, ami a bekerülési költségek megtérülését és az invesztíció sorsát illeti, tehát determinálja lényegében a helyzetet. Vagy a másik megoldás, hogy vásárolni kell egy csomó lőszert utána 50 évnyi háborús helyzetre felkészülve. Ha jól értékelem, jelentős mennyiségű lőszerkészleten ülünk, ami sok háborúra elegendő. (Közbeszólás: Tíz évre elegendő.) Ez azért árnyalja, determinálja a képet.
Rába képviselő úr!
RÁBA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. A gránátvetővel felszerelt fegyverhez mennyi a javadalmazás gránátból egy katonának?
ELNÖK: Az elhangzott kérdésekre egyszerre válaszoljanak. Kontrát képviselő úr!
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Megütötte a fülemet Tömböl vezérkarfőnök úrnak az a félmondata, hogy "esetleges belföldi alkalmazás". Mire gondolt?
TÖMBÖL LÁSZLÓ mk. vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke: Hazait mondtam. (Dr. Kontrát Károly (Fidesz): Az ugyanolyan rossz!)
ELNÖK: Érzékeny fülük van a képviselőknek. Van-e további kérdés? (Nincs jelentkező.)
Kovács tábornok úr jelezte, hogy válaszolni kíván a kérdések egy részére.
Kovács József vezérőrnagy, parancsnokhelyettes (MH Összhaderőnemi Parancsnokság) válasza
KOVÁCS JÓZSEF vezérőrnagy, parancsnokhelyettes (MH Összhaderőnemi Parancsnokság): Minden egyes fegyverhez a lőszerek ki vannak készletezve, ami általában egy harci napra szól. Nem biztos, hogy az egész készletnek a katonánál kell lenni, hiszen a harcjárműben is tárolható. A feladat határozza meg. Általában a gránátvetőknél most jelenlegi helyzetben - hiszen azért vannak cső alatti gránátvetővel felszerelt fegyverek és látjuk, hogyan alkalmazzák, - lőszertípustól függően 6-8 darab gránátot visz el magával a katona. Általában egy gránátvetős katona mellett, a társa is el tud vinni lőszert, tehát ez bármikor adható, a feladat határozza meg.
ELNÖK: Voltak elvi jelentőségű kérdések. Kádár tábornok úr!
KÁDÁR RÓBERT mk. dandártábornok, vezérigazgató I. helyettes (Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség): Tisztelt Bizottság! Csak a javadalmazáshoz annyit, hogy a 6-8 darab az az egy fegyvernek szóló javadalmazás. Nekünk annyit kell készletezni, hogy úgynevezett 30 napos készlettel rendelkezzünk. Tehát azt, hogy hányszor 6-8 darab, ezt a vezérkarfőnök úr fogja meghatározni a rendszeresítési eljárás során.
Megpróbálok röviden Nyitray képviselő úr kérdéseire válaszolni. Valóban igaz, hogy több eljárás van folyamatban, illetőleg - hogy úgy mondjam - próbáljuk az optimumot megtalálni. Mi történt? Igazából elkészültek egyrészt a katonai alkalmazási hadműveleti követelmények, az alapján a harcászattechnikai követelmények, ami alapján ki lehetett írni a versenyfelhívást, a tendereljárást. A tendereljárás meghívásos eljárás volt a 228/2004-es kormányrendelet alapján. Hét céget hívtunk meg. Ismereteink szerint valamennyi olyan, Magyarországon bejegyzett és létező céget, aki ennek a feladatnak a végrehajtására alkalmas lehet. A hét cég közül kettő adott be mintadarabot, kettő nyújtott be pályázatot. Ez a HM Arzenál Rt.-nek és az MFS Lőszergyártó Részvénytársaságnak a közös produktuma, illetőleg a bátori Épszolg Kft.-nek a terméke. Mindkettő kint látható a folyóson, be fogja őket mutatni Ráth ezredes úr. Mindkettő fegyvert egyforma vizsgálatnak vetettük alá és mindkét fegyveren elsősorban illesztési problémák merültek fel. Ha megnézik, a két fegyver nagyon hasonlít egymásra, de nem teljesen azonosak és a kiegészítők is egy kicsit eltérnek.
Gyakorlatilag azt történt, hogy nem tudták produkálni a tízezer lövésre előírt hibamentességet, mert már 2000 lövésen belül több hiba keletkezett, amiről azt gondoljuk, hogy mindkét esetben visszajavítható lenne. De miután ezek a hibák felmerültek, azt a feladatot szabtuk a technológiai igazgatóságnak, hogy felhasználva az összes tapasztalatot, legyenek szívesek kidolgozni tíz olyan mintadarabot - ehhez a megfelelő pénzt biztosítjuk -, ami alapján a cégeknek nemcsak azt tudjuk mondani, hogy itt a műszaki leírás, ezt kérjük, hanem be tudjuk mutatni, hogy a Magyar Honvédségnek ilyen fegyverre van szüksége és ezt tessenek sorozatban legyártani.
Azért nyitottunk a nemzetközi piac felé is, mert nyilvánvaló módon ma már a NATO-országoknak a többsége lassan hasonló fegyverekkel lesz felszerelve. Itt nem arról van szó, hogy a nyugati cégekkel szeretnénk megcsináltatni, hanem arról van szó, hogy szeretnénk információt kapni, hogy melyik ország rendelkezik olyan fegyverrel, amiből esetleg kapacitása van, illetőleg azokat a kiegészítőket felmérni, amelyeknek nem olcsó az ára. Tehát én most nem szeretnék belemenni, hogy mi mennyibe kerül, de van köztük olyan is, ami darabonként egymillió forintnál többe kerül. És itt abszolút nem mindegy, hogy esetleg egy 10-15 százalékos árengedményt el lehet érni azáltal, hogy a NAMZA egy nagyobb mennyiséget tud beszerezni több NATO-ország számára, mint mi. Ezt a lehetőséget sem szeretnénk elszalasztani.
Ugyanakkor, ha olyan vállalkozó jelentkezne külföldről, aki a gyártást, magát az átalakítást, nemcsak a kiegészítők leszállítását vállalja, belép az offset kötelezettség, ami egymilliárd forint feletti megrendelésnél megjelenik és nyilvánvaló, hogy a 150 darabost mi egy "0' sorozatnak tekintjük mind a hazai gyártó vonatkozásában, mind a külföldiében is. Ez egy olyan "0" sorozat, ami alapján a haditechnikai ellenőrző vizsgálatokat, a csapatpróbát végre lehet hajtani. Nem szeretnénk abba a hibába esni, hogy kiírunk egy pályázatot, mondjuk, 7000 vagy a 7700 darabra, és akkor kiderül az első 100-nál, hogy nem jó. Ezért van az, hogy ez az eljárás 150 darabra szól, ez egy "0" sorozat, ha a "0" sorozat megfelel, akkor már nyilvánvalóan a közbeszerzési törvénynek megfelelően tovább lehet lépni, hiszen azt a rendszeresített eszközt fogjuk megvásárolni. Ez a mi filozófiánk, ezt szeretnénk végigcsinálni. Ehhez a tervek szerint az anyagi eszközök rendelkezésre állnak.
Az offset kötelezettség, mint említettem, azt jelenti, hogy miután magyar fegyverekre kell ezt az egészet ráépíteni, magyar fegyvereket kell átalakítani, gyakorlatilag a tárgyalások során teljesen egyértelmű, hogy ezt magyar munkaerő fogja végrehajtani, esetleg külföldi technológia alapján.
Jelentem, erre ezt tudom válaszolni, Keleti képviselő úrnap pedig köszönöm a felszólalását.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e más kérdés, vélemény, észrevétel e napirendi pont kapcsán? Tömböl tábornok úr először, utána Nyitray képviselő úr.
Tömböl László mk. vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnökének válasza
TÖMBÖL LÁSZLÓ mk. vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egy nagyon rövid választ szeretnék adni Kontrát képviselő úr kérdésére.
Ez a kitétel azért szerepelt a felvezetésben, mert a Magyar Honvédség elsődleges feladata a Magyar Köztársaság területi sértetlenségének a védelme. Mi nem a missziós feladatokkal operálunk, első helyen a Magyar Köztársaság védelmével, ezért volt ez a kitétel az előbb.
Köszönöm szépen.
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Reagálhatok?
ELNÖK: Igen.
DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Ha jól emlékszem, tavaly ősszel volt a bizottság előtt a Magyar Honvédség honvédelmi stratégiája napirend, és én ott megkérdeztem a miniszter urat, hogy ez a stratégia számol-e azzal az elvi lehetőséggel, hogy a Magyar Köztársaságot esetlegesen támadás érné a jelenleg szövetséges, de határos NATO-ország részéről, tehát bármilyen elvi lehetőséggel számol-e. Akkor nemcsak az volt, hogy nem, hanem hogy hogy gondolom, és egyáltalán hogy jut ilyen az ember eszébe. Bocsánat, ezt csak azért mondtam el, hogy innentől kezdve fogalmilag milyen kérdések merülnek fel.
ELNÖK: Keleti alelnök úr!
KELETI GYÖRGY (MSZP): Azt az egy gondolatot csak röviden, hogy egy ilyen megfogalmazás nem azt jelenti, hogy a belső rend fenntartása. Ezzel nagyon vigyázni kellene, ezt az alkotmány nagyon szépen leírja, de természetesen adott szituációban lehet, hogy ez az ország területét jelenti, a Magyar Köztársaság védelmét.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Az alkotmány eligazít bennünket ebben a kérdésben, de ez a pontosítás kiemelten fontos és szükséges volt. Nem részletezem most ennek a hátterét, hogy a koncepcionális vitának épp ez a lényege, ami talán köztünk és a jelenlegi kormány között van, hogy a missziós feladatok központba helyezése mellett mi ennek a feladatnak a központi szerepét és helyét látjuk a jövőben fontosnak, de ez egy olyan elvi kérdés, amely most nem erre az asztalra való.
Van-e még kérdés, észrevétel, vélemény a 2. napirendi pont kapcsán? Bocsánat, Nyitray képviselő úr. Elnézést kérek, nem szerettem volna diszkriminálni.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Már kérdezni nem szeretnék, mert hála istennek, úgy tűnik, hogy minden kérdésemre választ kaptam. Csak jelezni szeretném, hogy így, ebben a konstrukcióban, amely a második előadási körben úgy hangzott el, hogy a technológiai intézet lényegében csinál prototípusokat, hogy "na, ilyet csináljatok", ezt nagyon jó gondolatnak és ötletnek tartom, és remélem, hogy ezen a vonalon tovább lehet lépni.
Még azt mondom, hogy szép dolog az offset, de azt gondolom, hogy ezt offset nélkül is meg tudnák Magyarországon csinálni. Mondjuk, azt tudom elképzelni egyedüli fölmentésnek, hogy ha valamelyik tartozékkészítő cég azt mondaná, hogy "Na, emberek, én gáláns vagyok, én tizenötezer karabélyra vagy harmincezerre ingyen adom a sínt, ha tőlem veszik a távoli herkentyűt.", akkor azt mondom, hogy rendben van, add ingyen. Egyébként én változatlanul azt mondom, hogy egyáltalán a magyar ipar, de azon belül is a védelmi ipar végtelenül sanyarú helyzetében egy ilyen feladatra szerintem mindent el kéne követni, hogy ezt hazai termelők, hazai gyárak csinálják meg. Ebben szerintem többen is egyetértenek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a 2. napirendi ponthoz érkezett kérdéseket, véleményeket, az előterjesztőknek pedig az alapos szakmai ismertetést. Úgy gondolom, fontos volt a képviselőtársaim és a sajtó számára is, hogy részletes betekintést nyerhettek a beruházás és a fejlesztés jelenlegi stádiumába.
Szeretném megköszönni a tábornok uraknak, Tömböl vezérezredes úrnak, Benkő altábornagy úrnak, Kovács vezérőrnagy úrnak, Böröndi tábornok úrnak a tájékoztatást.
A bizottsági ülésünk technikai bemutatóval folytatódik Farkas ezredes úr vezetésével, ha jól vagyok tájékoztatva, de azt megelőzően még Ráth ezredes úr fogja prezentálni a fegyvereket, egy kis technikai bemutató következik ezt követően.
Az ülést bezárom. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 56 perc)
|
Dr. Lázár János |
Jegyzőkönyvvezetők: Takács Aliz és Lajtai Szilvia