HRB-21/2007.
(HRB 1-41/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának
2007. október 1-jén, hétfőn, 15.50 órai kezdettel
az Országház földszint 93. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása, elfogadása *
A szolgálati nyugdíjjal összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló T/3812. számú törvényjavaslat *
Dr. Piros Attila szakállamtitkár szóbeli előterjesztése *
Dr. Piros Attila szakállamtitkár reagálása a vitában elhangzottakra *
Szavazás az általános vitára alkalmasságról *
Meghívottak: az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselői
Elnököl: Karsai Péter (MDF), a bizottság alelnöke
Keleti György (MSZP), alelnök
Ecsődi László (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Laboda Gábor (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Rába László (MSZP)
Tóth Károly (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Dr. Simon Miklós (Fidesz)
Tóth Gábor (Fidesz)
Básthy Tamás (KDNP)
Gulyás József (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Lázár János (Fidesz) Csampa Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz) Básthy Tamásnak (KDNP)
Dr. Piros Attila szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Alkéri István dandártábornok (Honvédelmi Minisztérium)
Dr. Till Szabolcs ezredes (Honvédelmi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 15 óra 50 perc)
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása, elfogadása
KARSAI PÉTER (MDF), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a mai bizottsági ülésünkön megjelent képviselőket, a tárca képviselőit. Engedjék meg, hogy először is elsőként Gulyás József képviselőtársamat köszöntsem, aki az előbb még itt volt, aki ma először vesz részt a honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén, de reméljük, hogy nem utoljára. Sok sikert kívánok munkájához.
Az elnök úr felkért engem arra, hogy a mai ülést vezessem, mivel éppen most azonnali kérdést intéz a plenáris ülésen, ezért abban állapodtunk meg, hogy amint ő elmondja az azonnali kérdését, akkor visszajön, és én átadom az ülés vezetését, mert utána nekem kell azonnali kérdés miatt elsietnem. Tehát amennyiben addig nem végzünk, akkor az elnök úr fogja az ülést félidőben átvenni.
A határozatképesség megállapítására kerül elsősorban és először sor. Kérem, hogy segítsenek ebben. A bizottság tagjai közül 12 tag személyesen jelen van, és Kontrát Károlyt helyettesíti Básthy Tamás. Tehát a bizottságunk határozatképes. (Gulyás József megérkezik az ülésre.)
Döntsünk a napirend elfogadásáról. Egyébként Gulyás képviselőtársunkat újból köszöntöm, üdvözlöm, és amit nem hallott, akkor most elmondom még egyszer, hogy jó munkát kívánok ebben a bizottságban.
A napirend elfogadásáról döntünk. A kiküldött napirendi javaslatokat látják. Ki az, akinek további javaslata vagy más javaslata van az írottakhoz képest? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor kérdezem, hogy elfogadjuk-e a jelzett napirendi pontokat, azaz az első napirendi pont a T/3812. számú törvényjavaslat, a szolgálati nyugdíjjal összefüggő egyes törvénymódosításokról szól, valamint az egyebek. Aki elfogadja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. A napirendet egyhangúlag elfogadtuk.
A szolgálati nyugdíjjal összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló T/3812. számú törvényjavaslat
Most megadom a szót és egyben köszöntöm Piros Attila szakállamtitkár urat, aki az első napirendi ponthoz szólhat. Egyben köszöntöm dr. Alkéri István dandártábornok urat, valamint dr. Till Szabolcs ezredes urat. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó!
Dr. Piros Attila szakállamtitkár szóbeli előterjesztése
DR. PIROS ATTILA szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat nem több és nem kevesebb, mint egy garanciális szabály beépítése. Ezt a garanciális szabályt az érdekképviseletek hosszú ideje kérik, követelik a kormány részéről, amely azt a célt szolgálja, hogy a nyugdíjba vonulási hullámnak, amely elérte a fegyveres erőket és a rendvédelmi szerveket, valamilyen úton-módon gátat vessünk. E gátnak és a gát megvetésének a kormányzat többszöri kinyilatkoztatás után a 1055-ös, nyáron megszületett kormányhatározattal adta meg a jelét, amely szerint a jelenleg önök előtt fekvő törvényjavaslat mind a Hszt., mind a Hjt., és ezen túlmenően a magánnyugdíjakról szóló törvény egy passzusának a korrekcióját, javítását célozza.
A javításnak egy iránya van, hogy a minimum 20 év tényleges szolgálati viszonnyal rendelkező kollégák - beleértve a már nyugdíj-megállapítással érintett kollégákat - számára egy újabb garanciát építsünk be, hogy esetlegesen a jövőben megváltozó feltételek ezt a korosztályt, aki 20-25 év vagy efölötti szolgálati viszonnyal rendelkezik, ne érintsék kedvezőtlen hatással.
Szeretném felhívni a tisztelt bizottság figyelmét arra, hogy mind a két törvénytervezet abból indul ki, hogy újbóli nyugdíj-megállapítást tesz. Az újbóli nyugdíj-megállapítás nem más, mint a 2005. évben hatályosult törvénynek, amikor mind a Hszt., mind a Hjt. vonatkozásában a nyugdíj-megállapítást eszközölték, ennek egy újbóli megállapítása történik. Húsz évnél állapítjuk meg először a nyugdíjat, ez egy változás, mert korábban 25 évnél kezdődött ez a megállapítás, és ezt követően a tényleges nyugdíjba vonulás alkalmával az érintett hivatásos állományú, beleértve a Magyar Honvédség, illetve a Hszt. hatálya alá tartozó, a rendőrség, határőrség, tűzoltóság, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok képviselőit, pénzügyőröket, amikor elérik a szolgálati jogviszonyban eltöltött 25 évet, újbóli megállapítás történik, és amikor ténylegesen nyugdíjba megy az illető kolléga, akkor választhatja a nyugdíj-megállapítást, a 25 évnél történő újbóli nyugdíj-megállapítást, illetve a tényleges nyugdíjba vonulás alkalmával azt a helyzetet, amely számára a legkedvezőbb.
A magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény módosítását az indokolja, hogy szintén fékezzük azt a fajta irányultságot az állományon belül, hogy szinte késztetést érezzen a nyugdíjba vonulásra. Ennek a sürgősségét az indokolja, hogy gyakorlatilag az a bizonyos 120 hónap ez évnek a végén fog lejárni az első nyugdíjrendszerbe belépők esetében. Tehát ez egy garanciális szabály, amely az állománynak, a gyakorlattal, tapasztalattal rendelkező kategória megtartását célozza, egy biztosítékot jelent számukra, egy garanciális rend eszközlését. Ezért kérem, hogy javaslatukkal egészítsék ki a törvénytervezetet, illetve támogassák az elfogadását. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Átadom most a szót a kérdéseknek, illetve véleményeknek, akinek kérdése, véleménye van, ha lehet, akkor egyben tegye fel és mondja el. Nyitray András képviselő úré a szó.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Bár feltehetőleg a többség által megszavazott általános vita során is lesz alkalmunk kifejteni a véleményünket, azért néhány dolog itt nem hallgatható el, tekintve, hogy az urak valószínűleg nem vesznek részt a parlamenti vitán.
Először is alapvetően ezzel az egész filozófiával nem értünk egyet, amivel a fegyveres testületekben szolgálatot teljesítő katonák, rendőrök - és az előbb felsorolta államtitkár úr, hogy még ki mindenki tartozik ebbe - részére a korábban szerzett jogként fungáló kedvezményes nyugdíjba vonulás és nyugdíjaztatás lehetőségét ezzel a törvénnyel, ha mindenféle átmeneti időleges kibúvóval ugyan, és némi halasztással, de tulajdonképpen meg kívánják szüntetni.
Azt gondolom, hogy alapvetően azok az emberek, akik az életük árán vagy életük kockáztatása árán formulával esküsznek fel, azok megérdemelnek bizonyos kiváltságokat, habár tudom, hogy néhány embernek nem tetszik ez a vélekedés, de azt gondolom, hogy igenis, megérdemelnék, és én személy szerint egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy előbb-utóbb ugyanazon nyugdíjszabályok szerint mehessenek nyugdíjba, mint azok, akik ilyesfajta fogadalmat nem tesznek, és ilyesfajta hivatást nem gyakorolnak.
Ennyit elöljáróban.
A másik: azzal, hogy ezt a mostani elég vegyes felvágott módosító javaslatot benyújtották, ezzel jelentősen elkéstek. Ugyanis, mint tudjuk, korábban ennél sokkal brutálisabban akarták kvázi megkárosítani a fegyveres testületeknél nyugdíjba vonulókat, de azt is tudom - nyilván a jelenlévők általában tudják -, hogy ez pillanatok alatt olyan helyzetet teremtett volna, főleg a honvédségnél, ami egyszerűen kezelhetetlen volt. Olyanok készültek elmenni nyugdíjba, akik például a vadászrepülőknél a készenlétet biztosítják, egyszerűen nem lett volna annyi pilóta, aki elmenjen készenlétbe, ha ezt most nem lépik meg.
Egyébiránt úgy tudom, hogy így is komoly gondok lesznek, mert olyan sokáig húzták-halasztották ezt a törvénybe foglalt és garanciának tekinthető átmeneti szabályozást, hogy ezt sokan nem tudták kivárni. Én magam is tudok több olyan, kiválóan felkészült katonatisztről, repülőről, rendőrtisztről, aki sajnos, elment nyugdíjba, pedig szeretett volna maradni, de azért, mert olyan bizonytalanságot érzett ebben a tekintetben, egyszerűen nem tudta kivárni, és mondjuk ki egyenesen: már nem is bízott abban, hogy ez a kormány megfelelően módosítani fogja ezt a nyugdíjtörvényt.
Persze, ez a megfelelőtől nagyon messze van, és most is úgy gondolom, hogy elkésett, rendkívül rossz vért szül az, hogy eleve az új nyugdíjszabályozásnál már induló állapotban minimum 8 százalékkal alacsonyabb nyugdíjakkal mehetnek el az ezután nyugdíjba vonulók. Úgy gondolom - még egyszer megerősítve -, hogy a hivatásos állományban lévő katonák, rendőrök, fegyveres testületek tagjai ennél több empátiát és több szimpátiát érdemelnének a kormányzat részéről, és erre való tekintettel is ezt a törvényjavaslatot ebben a formájában nem tartjuk alkalmasnak az általános vitára, ezért nem fogjuk támogatni annak általános vitára bocsátását. Köszönöm.
ELNÖK: Mécs Imre kért szót. Parancsoljon!
MÉCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, hogy "vere dignum et iustum est", hogy a latin mise szövegét idézzem, valóban méltó és igazságos, hogy ezt a törvényjavaslatot megtárgyaljuk az általános vita során és megszavazzuk, hiszen - mint ahogy ez minden lényeges alapelvünkben is szerepel - az a célunk, hogy világos, tiszta karriermodellek álljanak rendelkezésre a fegyveres erők és a fegyveres testületek tagjai számára, és tulajdonképpen amikor belépett egy katona vagy rendőr vagy más fegyveres testületi tag a szolgálatba, akkor egy szerződést kötött az állammal, amely szerződésnek megvoltak a feltételei, ezek közé tartozott többek között, hogy a megerőltető szolgálat miatt rövidebb várakozási idő, után megfelelő feltételekkel nyugdíjba mehet. Úgy gondolom, hogy ezért is igazságos, hogy ez megtörténjen, másrészt ésszerű is, ahogy ezt többen elmondták, államtitkár úr is, hogy a szolgálatban rendkívüli nehézségek adódtak volna vagy adódnának, hogy ha ezt a törvényt nem hoznánk meg.
Éppen ezért általános vitára alkalmasnak tartjuk a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További észrevételek? Csampa Zsolt képviselő úr!
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Megmondom őszintén, egy kicsit megdöbbentem Mécs képviselőtársam gondolatán, illetve mondanivalóján, mert nem méltó, hanem méltatlan ez a törvény. Méltatlan és igazságtalan. Méltatlan és igazságtalan azért, mert ennek a törvénynek egy előzménye - emlékezzünk vissza - tavaly szeptemberben kezdődött. Tavaly szeptemberben, amikor a nyugellátásról szóló törvény volt a Ház előtt, tárgyaltuk, a kormánypártok átengedték, majd amikor ezzel párhuzamosan kint az utcán különböző szervezetek, egyének randalíroztak, akkor nem merték betenni abba a törvénybe a rendőrségre, illetve a honvédségre vonatkozó részt.
Mindannyian tudtuk nagyon jól, hogy van egy kormányhatározat, amit gyakorlatilag csúnya szóval, most még csukott szemmel, de végrehajtunk, és itt képviselőtársam beszélt arról, hogy szerzett jog. Akkor megkérdezem az államtitkár urat, mert a törvényben az van leírva, hogy 20-25 évig, mi van azokkal a hivatásos állományú tisztekkel, tiszthelyettesekkel, akik 17-18-19 évet húztak le? Mi van azokkal, akik 12-14-15 évet húztak le? Gyakorlatilag a mostani szabályozások alapján erről egy kumma szó nincs a törvényben, egy jelzés nincs.
Azt gondolom, hogy ez egy kicsit arculcsapása is a rendészeti területnek, illetve a Magyar Honvédségnek az, hogy azt mondjuk, hogy ez egy méltányos, méltó, igazságos. Akkor, amikor egy katona vagy egy rendőr aláírta 15 vagy 19 évvel ezelőtt a szerződését, és felszerelt, és felesküdött a Magyar Köztársaság alkotmányára - vagy akkor még a Magyar Népköztársaság alkotmányára -, akkor arról szólt a történet, hogy ők egy szerzett joggal, azzal, hogy 20-25 év után el tudnak menni szolgálati nyugdíjba. Azt gondolom, az a megterhelés, ami most per' pillanat a magyar rendőrségre hárul, vagy az a kihívás, ami a magyar honvédség alakulataira, állományára hárul, megérdemli azt, hogy ezt a törvényt úgy, ahogy van, vonják vissza, és az ehhez kapcsolódó egyéb törvényeket is vonják vissza. Azt gondolom, mint volt belügyminiszter, Gál képviselő úr is nagyon jól tudja, hogy az elmúlt időszakban ezek az emberek mit szolgáltak le, de azokról, akik 17-18 évet lehúztak, per' pillanat ez a törvény nem szól, semmilyen védelmet nem adunk ezeknek az embereknek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Keleti György képviselő úr!
KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Le a kalappal az ellenzék előtt, valóban csodálatra méltó teljesítmény egy ilyen javaslatra azt mondani, hogy méltatlan és igazságtalan, és erre érveket is találni hosszú perceken keresztül. Érveket találtak, csak szerintem nem volt elfogadható, legalábbis számomra, és ahogy a kollégáimat néztem, számukra sem.
Azt gondolom, talán emlékeznek még képviselőtársaim arra, hogy amikor Takács Albert urat a miniszteri kinevezése előtt meghallgattuk, akkor az egyik legfontosabb kérdésként az elképzelései között felvetődött ez a gondolat. Azt hiszem, hogy a miniszter úrnak, és tudomásom szerint Szekeres Imre honvédelmi miniszter úrnak is érdemei közé tartozik, hogy a kormányon belül ezt a jogszabályt elő tudták készíteni, olyan viszonyok között, amikor valamennyien tudjuk, hogy a nyugdíj reformálást igényel, hogy az országban a foglalkoztatottak és a nyugdíjasok aránya negatív irányba milyen jelentős mértékben eltorzult, ami az ország gazdasága számára, és így valamennyi itt élő ember számára gondot és problémát fog jelenteni a közeljövőben. A kormány megtalálta azt a módot, hogy azok az emberek, akik a fegyveres erőknél, illetve a Magyar Honvédségnél és a rendvédelmi szerveknél valóban nehéz szolgálatot teljesítenek, azok ezt a lehetőséget megkapják.
Ráadásul ez a számítás módjára - ahogy elhangzott - egyfajta garancia. Az állomány, ha valaki jár közöttük, ezt a garanciát várta hosszú idő óta, de körülbelül ez év tavaszán kezdett elterjedni a hadseregnél is és a rendvédelmi szerveknél is az az igény, hogy maradnának még, de kapjanak garanciát, mert valóban elterjedtek a nyugdíjak tekintetében nagyon jelentős szigorításra vonatkozó információk, amit elsősorban az ellenzéki sajtó igyekezett mindenképpen felkapni, mert amit itt képviselőtársam elmondott, nagyon jól tudja, hogy ez azért jött létre, mert tavaly különféle hírek voltak a fegyveres erők nyugdíjszigorításával kapcsolatosan. Megmondom őszintén, olvastam erről talán a Magyar Nemzetben, és még néhány olyan folyóiratban, amely ezekkel a kérdésekkel kiemelten foglalkozott, elsősorban a pletykák és rémhírterjesztés műfaját hasznosítva. De valamennyien, mindnyájan tudtuk, hogy sokáig nem tartható fenn az a kedvezmény, ami ezeket a kategóriákat érinti.
Viszont ez a garanciarendszer - a rendszert úgy értem, hogy különböző évekhez kapcsolódóan - azért ezt jelentősen enyhíti. Enyhíteni fogja a gondokat most a rendőrség és a határőrség fúziója során, és azt gondolom, hogy az állomány ezt megértéssel fogadja, és örömmel veszi tudomásul. Ráadásul legjobb tudomásom szerint ezek a jogszabályi pontok a hadseregben is és a rendőrségnél, az egyéb fegyveres rendészeti szerveknél működő testületeknél lévő érdekvédelmi szervezetek egyetértésével születtek meg, és ők is ezt a fajta módosítást támogatják.
Ebből következően magam is kérem képviselőtársaimat, hogy értsenek azzal egyet, hogy a parlament tűzze napirendre, az általános vitát kezdje meg, arra találja alkalmasnak, fogadjuk el, mert ez az érintett állomány érdekeit szolgálja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés? Nyitray András!
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Na, szóval uraim, maradjunk annyiban, hogy ez az egész nyugdíjtörvény átalakítása arról szól, hogy a katonákat, rendőröket és így tovább, a civilekkel azonos módon működő nyugdíjrendszerbe sorolja át az elkövetkezendő időben. Most ne csináljanak már úgy, mintha itt valami állati méltányos dolog történt volna azáltal, hogy most az idősebbeket, akik már nyugdíj előtt állnak egy-két évvel, azokat valamelyest megkímélték, és azoknak még nem vágják le mind a két lábát, csak az egyiket. A többieknek mind a kettőt le fogják vágni, úgyhogy ezt azért méltányosnak és igazságosnak nevezni, a barokkos túlzás kategóriája, maradjunk annyiban. Bár nem én használtam ezt a kifejezést az előbb, hanem Csampa képviselőtársam.
De még egyszer: ha valakinek először azt ígérjük, hogy amputáljuk mind a két lábát, és utána azt mondjuk, hogy jaj, nem, csak az egyiket amputáljuk, az valószínűleg örülni fog, mert mégiscsak más dolog fél lábbal élni, mint láb nélkül, de azért a legjobban annak örülne, ha mind a két lába megmaradna. Tehát itt igazából ténylegesen arról van szó, hogy egy korábbi, egyébként változatlanul hangsúlyozom: véleményem szerint a fegyveres szolgálatot, a haza védelmét, az ország biztonságát szolgáló hivatásos állományúak számára jogosan megállapított kiváltságokat önök egyszerűen felszámolják. Ezt most próbálják sztaniolba, piros, sárga és zöld papírokba csomagolva eladni, és úgy tenni, mintha valami rettenetes nagy kegyet gyakorolnának, hogy most azok, akik mondjuk egy-két év múlva mennének nyugdíjba, azoknak még megkegyelmeznek, ezt valami nagy jótékonyságnak mondani, finoman szólva nem méltányos dolog.
Hozzáteszem még egyszer: azt viszont nem kellett volna mondani, hogy ez a változtatás a honvéd és egyéb szakszervezetek kitörő lelkesedése mellett valósult meg, és teljes egyetértésével, mert tudomásom szerint erről szó sincs. Láttam, meg is kaptam azokat a leveleket én is, gondolom önök is az illetékes érdekvédelmi szervezetektől, amelyek ezen állításnak finoman szólva éppen az ellenkezőjéről szóltak.
Tehát sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy itt valami közmegegyezéssel született, és jó szívvel elfogadható változtatásról lenne szó. Ez egy kármentő akció, maradjunk abban, ami itt most előttünk van, annak se a legkiválóbban sikerült fajtája. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Gál Zoltán képviselő úré a szó.
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az ember érti ezt az erőfeszítést, amit ellenzéki képviselőtársaink tesznek, hogy mégis valahogy magyarázzák, hogy ezt a törvényt sem tudják támogatni. El is fogadok minden kritikát abban az értelemben, hogy azt hiszem, korábban kellett volna ebben lépni, de mentségünkre szolgál, hogy az egész nyugdíjrendszer is egy olyan témája ennek az országnak, amit menthetetlenül felül kell vizsgálni, és valami változást kell rajta végrehajtani, többek között azért, hogy majd a rendőröknek és a katonáknak is lehessen 15-20 év múlva nyugdíjat fizetni. De ezt csak úgy mellékesen.
Ami itt van, az tulajdonképpen nem más, mint a jelenlegi helyzet rögzítése. Mindjárt hozzá kell tenni: mindnyájan tudjuk, hogy ez a jelenlegi szabályozás hord magában bizonyos igazságtalanságot. Nincs összekapcsolva teljes egészében a járulékfizetés nagysága a nyugdíj nagyságával, mint egy olyan tétele a nyugdíjrendszernek, amire azt hiszem, minden nyugdíjrendszernek épülnie kell, és eléggé differenciálatlanul veszi figyelembe azt a helyzetet, ami a rendészeti szerveknél, illetve a hadseregnél is van, már ami az állomány tényleges terhelését és a kivételek indokolását jelenti.
Mindnyájan tudjuk, hogy sok-sok hivatásos állományban lévő ugyanúgy hivatalnokként végzi a munkáját, mint sok más ezer ember ebben az országban, és ugyanúgy élvezi a kiváltságokat, mint az a rendőr, aki 25 évig talpal az utcán, vagy az a nyomozó, aki adott esetben tényleges életveszély közepette végzi a munkáját.
Tehát a szervezeten belül is van egyfajta igazságtalanság, azt hiszem, ezt kár lenne tagadni. A dolognak a másik része pedig az, hogy azt hiszem, az sem minősíthető természetesnek - hogy ezt a kifejezést használjam -, hogy ha a nyugdíjrendszer egy egyébként egészségileg és szakmailag még dolgozni képes embert arra ösztönöz, hogy ne dolgozzon. Hiszen mindnyájan tudjuk, sok-sok száz rendőr ment - hogy csak a rendőröket emlegessem - az elmúlt hónapokban úgy nyugdíjba, hogy sokkal több volt a nyugdíja, mint a tényleges fizetése.
Azt hiszem, hogy erre sem mondhatjuk azt, hogy ez feltétlenül igazságos dolog. Ez a javaslat természetesen ezeket a problémákat nem oldja meg. Úgy is mondhatom, hogy tulajdonképpen egy alkotmányos veszélyt hárít el, mert a szerzett jogokat biztosítja. Majd egy későbbi időszakban kell - és ez a munka még ebben az évben elindul - felülvizsgálni az egész rendszert, hogy hogyan lehet hozzáilleszteni a rendészeti szervek és a fegyveres erők nyugdíjrendszerét az általános nyugdíjszabályokhoz, és mi az a mérték és mi az a szerkezet, amiben különbséget kell tenni, mert a jövőben is különbséget kell tenni, mégpedig az érintettek előnyére az általánoshoz képest.
Ez egy vita tárgya, hogy ez a mérték mekkora legyen, mire ösztönözzön, mire ne. Nyilvánvalóan, ha például a rendőrségnél végbemegy ez a civilesítési program, amire egyébként törvény is van, lehet, hogy meg lehet tartani a viszonylag szűkebb létszámú hivatásos állományra nézve azokat a kedvező vonásokat, amelyeket most is tartalmaznak a szabályok. Nem mindegy tehát példának okáért, hogy hány ezer főre terjednek ki ezek a szabályok, mert mindnyájan érezzük, hogy mibe kerül az egész nyugdíjrendszer.
Nem akarok itt a részletekbe belemenni, tehát szeretném elmondani az ellenzéki képviselőtársaimnak, hogy mondhatnak erre akármit, ez az állomány számára szükséges, reményeink szerint azt a - hogy mondjam - kicsit hisztérikus hangulatot csökkenti, ami kialakult. Nem azt mondom, hogy megváltoztatja, ami kialakult az állomány körében, és a nem túl távoli jövő kérdése lesz, hogy egy igazságosabb, az általános nyugdíjszabályokhoz jobban igazodó, de a sajátos munkavégzést és a pluszt, amit a hivatásos szolgálat jelent, honoráló nyugdíjrendszert törvénybe foglaljon az Országgyűlés.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még képviselőtársaimnak kérdése? (Nincs jelzés.) Akkor nekem volna, csak nem akartam visszaélni az elnöklő jogával.
A következő volna a kérdésem. Az elmúlt héten azonnali kérdést kívántam feltenni az ügyben, hogy március 21-én került ez a T/3812. számú törvényjavaslat a honlapunkra, tehát akkor jutottunk hozzá, akkor került benyújtásra, miközben kaptam arról értesítést, hogy az egyeztetésre törvényileg felhatalmazott szolgálati jogviszonyban álló érdekegyeztető fórum ülésén ez a kérdés nem szerepelt. Egészen pontosan először szeptember 17-én került volna sor erre az egyeztetésre, ez valamilyen oknál fogva elmaradt, majd ezt követően szeptember 24-én, hétfőre hívták össze.
Tehát ha jól emlékszem, a jogalkotási törvényben nem véletlenül van az előírva, hogy milyen egyeztetési kötelezettségek állnak fenn. Szerettem volna megkérdezni, hogy miért kerül arra sor, hogy úgy kerül be egy törvényjavaslat, hogy a jogszabályban biztosított, itt ebben az esetben a szolgálati jogviszonyban állók egyeztető fórumán ez a kérdés már csak azt követően kerül megvitatásra?
Ha ez a 24-ei találkozó megtörtént, úgy tudom, hogy 24-ére tűzték ki aztán ezt az egyeztetést, tehát a benyújtást követően, akkor ezen az egyeztetésen tulajdonképpen mi történt, lehet-e ezt tudni, amire itt azt hiszem, már Nyitray képviselőtársam utalt. Tehát mi volt ezen az egyeztető fórumon az álláspontja a munkavállalói, érdekképviseleti oldalnak? Ezt szeretném megkérdezni.
Ha nincs több kérdés, akkor kérem államtitkár urat, hogy az elhangzottak sorrendjében a problémákra legyen szíves, válaszoljon. Köszönöm szépen.
Dr. Piros Attila szakállamtitkár reagálása a vitában elhangzottakra
DR. PIROS ATTILA szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném elöljáróban leszögezni azt, hogy itt nyugdíjreformban gondolkodik mindenki, itt nem erről van szó. Garanciális elemről szól a történet. Szeretném jelezni, hogy a Hszt. az 1996. évben született, és úgy fogalmaz a Hszt., hogy az azt megelőző bármiféle jogviszony szolgálati jogviszonynak minősül.
Ezt a nyugdíj-megállapítási passzust a 2005. évi I. törvény módosította, amikor behozta a törvényhozó azt a rendszert, hogy 25 éves tényleges szolgálati viszony után, a megfelelő feltételek megléte esetén 65 százalékról indulva, évenkénti emelkedéssel a szolgálati nyugellátást biztosítja.
Ebben a törvénytervezetben, ami most önök előtt fekszik, semmiféle olyan kritérium nem szerepel, amely elvon, amely negatív hatást gyakorol rá. Csak garanciális elem, tehát plusz van beépítve a törvénytervezetbe úgy, hogy például nem érinti azt a meglévő kiváltságot, amit a hivatásos jogviszonyhoz adunk, hogy a felső korhatár nem az általános 62 év, hanem a mínusz 5 év, tehát 57 év. Ezt azért jelzem előre, mert most egy olyan törvénytervezet előtt állunk, amikor azt fogalmazzuk meg benne, hogy aki jelenleg 20 éves szolgálati jogviszonnyal rendelkezik, már annak is adunk egy biztosítékot és valamiféle nyugdíjrögzítést. Ez a korosztály - és nem tévedés, amit most mondok - per' pillanat a 41, 42, 43 éves korosztály. Egyébként még nagyon messze vagyunk a jelenleg is hatályos Hszt.-nek a felső korhatárától, ami per' pillanat 57 év.
Tehát a garancia arról szól, hogy a körülbelül 40 év körüli korosztály, mi, akik itt ülünk az asztalnak ezen az oldalán, kiválóan tudjuk a mi korosztályi összetételünket, tudjuk, hogy hol vannak azok a lyukak, amelyek a történelmünkben kialakultak, hogy nincsenek korosztályok a honvédségnél vagy akár a rendőrségnél, a határőrségnél. Pontosan azt a célt szolgálja, hogy ez a korosztály kapjon egy védőhálót, mert olyan negatív, időnként megalapozatlan rémhírek keringtek az állományon belül, hogy nekik menekülni kell nyugdíjba, és valóban igaz, hogy aki a 25 éves tényleges szolgálati viszonyt eléri, ez a törvénytervezet ezt a problémát nem kezeli, de a múltban sem kezeltük. Ez nem más, mint egyébként a 25 éves tényleges szolgálati viszony után a jubileumi jutalom, amely emeli a nyugdíj-beszámítási alapot ilyen rendesen.
Most az a helyzet, hogy 41, 42 vagy 43 éves kollégáink a jelenlegi szabályok szerint több nyugdíjjal tudnak elmenni, tiszthelyettes kategóriás állománycsoportokban ez egyértelműen kimutatható, a tisztek esetében nagyon nagy a szórás, tehát beosztástól függően, hogy milyen szervezeti egységnél dolgozik, de nagyon kicsi az eltérés a tényleges nyugdíj és a nettó illetmény között.
Erre kíván garanciát adni, és hangsúlyozom: már a 40 éves korosztályt célozza meg ez a törvénytervezet, pedig elég messze vagyunk az 57 éves korosztálytól.
Abban én most nem akarok állást foglalni, hogy méltó és igazságos, illetve méltatlan vagy igazságtalan, és a szerzett jogok védelme érdekében ezzel próbáltam azt az alkotmányos követelményt megfogalmazni, hogy hosszú távra, előremutatóan lehet csak ilyen jellegű változásokat bevezetni a rendszerbe, és úgy gondolom, hogy a 40 éves korosztálynál azért az 57 év egy bizonyos, 17 év átmenetet jelenthet ebben a rendszerben. Ez csak egy garanciális elem, amely - még egyszer hangsúlyozom - nem vont el semmit.
A kérdésre konkrétan válaszolva: a 1055-ös kormányhatározat, amely a nyáron, júliusban született, ezt a szakszervezetek kérték, ha úgy tetszik, követelték korábbi SZÉF-üléseken. Tételesen megfogalmazódott, hogy rögzítsük a nyugdíjat. Nincs új jogintézmény bevezetve, tehát nem vezettünk be új jogintézményt, a jelenlegi jogintézményt lenyitottuk, a 25 évet 20 évre, és természetesen a jelenlegi 25 év 65 százalékáról évente visszamentünk 20 százalékra, tehát ez egy elfogadott kérdés volt. Természetesen a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvénynek az a bizonyos 123. §-ának a zárójeles 120 hónapja, ez is korábbi követelés volt, és ezt egy kormányhatározatban a kormány felelőssel megjelölve, a törvényalkotásra való felhívással, feladatrendszerrel mind a Pénzügyminisztériumnak, mind az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak előírta.
Tehát úgy gondolom, hogy mindenki számára a kormányhatározat szövege és e törvény szövege között megfelelő összhangot fog találni. Valóban a törvény elfogadásának menetrendjében, miután az integráció önök előtt is ismert, és ennek van egy Hszt.-s vonzata, a különös részben a határőrséget át kell emelnünk a rendőrségbe, a törvények, mind a Hjt., mind a Hszt. esetében együtt foglalkoztak ezzel a kérdéssel, ám sem a Hszt.-ben, sem a Hjt.-ben nem lehet a társadalombiztosítási nyugdíjat külön megváltoztatni. Ezért lett az a gyors döntés, hogy ne késlekedjünk, az állomány ne csak egy kormányhatározatból, ne csak a miniszteri expozéból, illetve miniszteri kinyilatkoztatásból értesüljön arról, hogy igen, a 20 évnél már újra rögzítjük a szabályokat, hanem ennek egy gyakorlati, törvényben megfogalmazható, mindenki számára érthető kinyilatkoztatása legyen, ami ráadásul joghatással is bír.
Ezért volt ez a fajta váltás, hangsúlyozom: tartalmi elemet nem érintett, és 24-én erről azért tudtunk csak így tárgyalni, azzal a tudattal, hogy még egyszer szeretném jelezni: nem nyugdíjreformról szól a történet, nincs új jogintézmény benne, a korábbi érdekvédelmi szervezetek követeléseit próbáltuk törvényi szinten megfogalmazni. Azért ilyen rövid, mert ha elolvassuk, akkor gyakorlatilag a Hszt. és a Hjt. megismétlődik a törvényszövegben az egyes paragrafusokban.
Tehát egyeztetés volt korábban, szeptember 24-én úgy álltunk fel az asztaltól, hogy természetesen az érdekképviselet ennél sokkal többet kívánna. Itt azért nagyon mélyen ismerni kell mind a Hszt., mind a Hjt. nyugdíjszabályait, csak jelesül említem, hogy a 20 éves szolgálati jogviszony után a 60 százalékos nyugdíj-megállapítással egyébként senki nem szerez jogot a nyugdíjba vonuláshoz. Most sem, ezután sem. 25 évnél igen.
Nem kodifikációs hiba az, hogy benne maradt például a Hszt. esetében a 182. § (8) bekezdése, ami azt jelenti, hogy most megállapítjuk a 20 évnél, a 21 évnél, a 22 évnél, a 23 évnél, a 24 évnél a nyugdíjat, de a 8. § szerint, ha eléri a 25 évet, újból meg kell állapítani. Ezért a felvezető szövegben jeleztem, hogy valóban a 20 évesnél lesz egy mostani 20 év megállapítás - ez egy 40 éves ember körülbelül, per' pillanat -, majd amikor eléri a körülbelül 45 éves életkort és megvan neki a 25 éves szolgálati viszonya, akkor ebben a törvényben, a 8. §-t bennhagyva, újra megállapítjuk a nyugdíjat, és amikor majd ténylegesen esetleg az 57 évet eléri a kollégánk, akkor ténylegesen újra meg lesz állapítva, és legalább három nyugdíj-megállapításból a számára legkedvezőbbet tudja igénybe venni, és mivel még az eljárási menetben sem változtattunk, a számítási módokban sem változtattunk, és az évenkénti előremenést, sőt már a 2008. évi nyugdíjemelést is szövegszerűségében beleraktuk, már ez is beleszámít majd az előremenetel során.
Tehát úgy gondolom, hogy nem nyugdíjreformról beszélünk, hiszen ez nem az, hanem egy garanciális elemnek a beépítéséről, és ez a törvénytervezet csak és kizárólag ezt a célt szolgálja. Nem nyugdíjreformot akart mondani, hanem minden olyan lényeges szegmentet, amit a nyugdíj-megállapításnál akár az életkor, akár a forintális összeg, hogy ezt rögzítsük annál az állománynál, aki legalább elérte körülbelül a 40 évet. A 40 évet azért mondom, mert ma 18 éves kollégák kerülnek be a rendészeti szakközépiskolákba, két év után, 20 éves korukban avatjuk őket őrmesterré, a rendőrtiszti főiskola három éves, tehát 21. A Magyar Honvédségnél nagyjából hasonlóak ezek a korosztályok és a végzettség, így jön ki ez a bizonyos 40-42 év.
Ezzel próbáltam válaszolni a feltett kérdésekre és a megjegyzéseket nem minősíteném. Arra kérem a tisztelt bizottságot, hogy mint főbizottság, támogassa a javaslatot, ezzel, hogy ez egy garanciális elem és semmit nem vettünk el az állománytól. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kérdezem Alkéri dandártábornok urat, hogy kívánja-e esetleg kiegészíteni.
DR. ALKÉRI ISTVÁN (Honvédelmi Minisztérium): Tekintettel arra, hogy a két törvénynek nagyon hasonló a szerkezete, még ha egy picit eltér is, de szakmailag ugyanazon logika mentén működik, és hogy itt a vitában gyakorlatilag minden érv elhangzott - amit én is elmondtam volna - szakállamtitkár úr részéről, igazából nem szeretném kiegészíteni.
Szavazás az általános vitára alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor szavazás következik. Kérdezem a bizottságot, hogy ki az, aki általános vitára alkalmasnak találja a T/3812. számú törvényjavaslatot, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) 8 igen. Ki az, aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) 7 nem. Tartózkodás? (Szavazás.) 1 tartózkodás.
Ebben az esetben nem kapta meg a többséget, tehát 50-50 százalékban döntött a bizottság. A következő ilyenkor a Házszabály szerint a helyzet: a bizottság többségi véleményt nem tud elmondani, hanem el tudja mondani a mai esti vitában a támogató álláspontot, illetve el lehet mondani, a szintén nem többségi, de nem támogató álláspontot. Ez, mint főbizottságnak nekünk azt hiszem, nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is. Tehát kérek javaslatot két előadóra. Rába László képviselő úr lesz az, aki a támogató álláspontot mondja el... (Dr. Gál Zoltán: Kötelező?) Igen, kötelező elmondani, és nem tudjuk írásban előterjeszteni, csak szóban, merthogy ma este már sor kerül a vitára. Nyitray András pedig a nem támogató álláspontot fogja elmondani.
Természetesen a frakcióknak is joguk és lehetőségük van az esti vitában megszólalni. Köszönöm szépen, államtitkár úrnak, tábornok úrnak és ezredes úrnak a részvételét.
Az egyebek következnek. Van-e valakinek az egyebekben bejelentenivalója vagy problémája, amit szeretne megosztani a bizottság tagjaival. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor ezt a napirendi pontot is lezárjuk, és egyúttal a bizottság ülését is berekesztem. Köszönöm a megjelenést, és további jó munkát kívánok.
(Az ülés végének időpontja: 16 óra 34 perc)
|
Karsai Péter |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva