HRB-10/2006.
(HRB-1-10/2006-2010.)
az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának
2006. október 10-én, kedden, 10 óra 07 perckor
a Honvédelmi Minisztérium (Balaton utca 7/11.) tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelentek *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
A bizottság titkársága részéről *
Elnöki bevezető *
Határozatképesség megállapítása *
Napirend elfogadása *
Tájékoztató a magyar vezetésű afganisztáni tartományi újjáépítési csoportról, valamint a Koszovóban szolgálatot teljesítő magyar KFOR-kontingensről *
Dr. Szekeres Imre tájékoztatója *
Havril András kiegészítése *
Zsigmond Kálmán bejelentkezése Afganisztánból *
Nagy Sándor bejelentkezése Koszovóból *
Kérdések, vélemények *
A Magyar Köztársaság kormányának a NATO iraki kiképző missziójában történő magyar katonai részvétellel kapcsolatos döntéséről szóló J/972. számú jelentés *
A Magyar Köztársaság kormányának a NATO iraki kiképző missziójában történő magyar katonai részvétellel kapcsolatos döntéséről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat *
Határozathozatal *
3. Egyebek
Elnököl: Dr. Lázár János (Fidesz), a bizottság elnöke
Keleti György (MSZP), a bizottság alelnöke
Karsai Péter (MDF), a bizottság alelnöke
Ecsődi László (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Mécs Imre (MSZP)
Rába László (MSZP)
Dr. Vadai Ágnes (MSZP)
Csampa Zsolt (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Nyitray András (Fidesz)
Dr. Simon Miklós (Fidesz)
Tóth Gábor (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Laboda Gábor (MSZP) dr. Vadai Ágnesnek (MSZP)
Juhász Gábor (MSZP) Ecsődi Lászlónak (MSZP)
Básthy Tamás (KDNP) dr. Simon Miklósnak (KDNP), majd dr. Simon Miklós távozása után dr. Kontrát Károlynak (Fidesz)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) Mécs Imrének (MSZP)
Dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter
Havril András vezérezredes, vezérkari főnök
Tömböl László, a vezérkari főnök helyettese (Magyar Honvédség)
Dr. Imre Bernadett, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti titkárságának vezetője
Bocskai István, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője
Lakatos László vezérőrnagy, főosztályvezető (Honvédelmi Minisztérium)
Isaszegi János vezérőrnagy (Honvédelmi Minisztérium)
Szászvári Lajos szakértő
Dr. Sajtos Sándor szakértő
Dr. Galovicz János szakértő
Homola Csaba, a Honvédelmi és rendészeti bizottság szakértője
A bizottság titkársága részéről
Laban János, a bizottság főtanácsadója
Dr. Nagy Zoltán bizottsági munkatárs
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 07 perc)
DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit. Először külön tisztelettel köszöntöm kedves képviselőtársaimat, akik a mai rendkívüli és különleges bizottsági ülésre elfogadták az invitációt. Köszönjük Szekeres Imre miniszter úrnak a mai bizottsági ülésre való meghívást, illetve külön tisztelettel köszöntöm Havril András vezérezredes urat és a Honvédelmi Minisztérium, illetve a vezérkar minden munkatársát, politikai tanácsadókat, szakértőket a frakciók részéről.
Határozatképesség megállapítása
Engedjék meg, hogy a határozatképesség megállapításával kezdjük! Tizenkettő képviselőtársam személyesen, három képviselőtársam pedig helyettesítés útján vesz részt az ülésen.
Mai bizottsági ülésünk napirendi pontjait a miniszter úr kezdeményezésére az alábbiak szerint állítottuk össze. Először nyílt ülés keretében tájékoztatót fogunk meghallgatni a magyar vezetésű afganisztáni tartományi újjáépítési csoportról, valamint a Koszovóban szolgálatot teljesítő magyar KFOR-kontingensről. Ezt követően zárt ülésre kerül sor némi logisztikai előkészítés után egy másik teremben, két fontos témában: a 2005. évi honvédelmi politika megvalósításáról szóló tájékoztató és a haderő-átalakítás időszerű kérdéseiről, majd újra nyílt ülésen folytatjuk munkánkat, a NATO iraki kiképző missziójában történő magyar katonai részvétellel kapcsolatos döntésről szóló jelentést kell megtárgyalnunk, tehát ennek az általános vitára való alkalmasságának az előterjesztése, az országgyűlési határozati javaslat benyújtása és az egyebek napirendi pontok. Igyekszünk gyorsan végigmenni a napirendi pontokon.
Kérdezem a képviselőtársaimat, hogy van-e észrevétel az előterjesztett napirendi ponttal kapcsolatban. (Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nincs, szavazásra teszem fel a kérdést. Aki egyetért az előterjesztett napirendi ponttal, az kérem, kézfeltartással jelezze! (Szavazás.) A helyettesítésekkel együtt is egyhangúan elfogadtuk a mai bizottsági ülés napirendjét, tehát 15 igen szavazattal.
Még egyszer megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm a miniszter urat a bizottsági ülésen, és egyben meg is kérem, hogy tartsa meg tájékoztatóját a vezérkari főnök úrral közösen a két témában, Koszovó és Afganisztán ügyében. Átadom a szólás lehetőségét.
Dr. Szekeres Imre tájékoztatója
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Lesz még két tájékoztató, nagyon hiteles és nagyon fontos a két parancsnok részéről, akik majd vonalban lesznek és bekapcsolódnak a bizottság munkájába.
Ezt megelőzően röviden azzal foglalom össze a két látogatást, a két munkatapasztalatot, hogy fontos volt, hogy személyesen is meggyőződjön a honvédelmi miniszter arról, hogy a magyar katonák mind Afganisztánban, mind Koszovóban milyen körülmények között tevékenykednek, és arról is, hogy a képzettség, a felkészültség és a kiképzettség hogyan érvényesül, hiszen a műveletekben való részvétel az igazi fokmérője a katonáknak, az alegységek kiképzettségének és felkészültségének.
Én a tapasztalatok alapján elmondhatom önöknek, hogy a csapat minden tekintetben felkészült, hiszen nagyon nehéz körülmények között ott, Afganisztánban nagyon komoly munkát végeznek, és azzal, hogy átvették most már az újjáépítési csoport vezetését, és hogy felkészülnek arra, hogy április 1-jétől elérjék a teljes műveleti készenlétet, ez egy nagyon komoly és nagyon megfeszített munkát kíván. Azt gondolom, hogy ezek az elképzelések, ezek a munkák, amelyeket ők ott végeznek, nagyon sokak számára ott, Afganisztánban és az egész világon példamutatóak. (Mécs Imre megérkezik az ülésre.)
Jelenleg egyébként a hollandok által megkezdett fejlesztéseket folytatjuk, és áprilistól fognak majd kezdődni a magyar civil programok. Természetesen az ezekre való felkészülés is fontos szempont volt a látogatás során. Annál is inkább, mert körvonalazódtak azok a területek, ahol ez a támogatás, segítség lehetséges, ezek döntően mezőgazdasági, vízgazdálkodási, valamint a helyi rendőri és katonai alakulatok támogatásában nyilvánulhatnak majd meg. Felkészültek a magyar katonák erre a feladatra, felkészültek a biztonság megteremtésére, garantálására, és felkészültek arra, hogy a mai, most futó civil programokat és az induló magyar újjáépítési programokat is támogassák. Ez a legkatonásabb civil feladat, amit ellát egy magyar katonai egység, hiszen döntően az újjáépítés az, ami fontos, tehát az ehhez szükséges biztonság megteremtése elengedhetetlen.
A látogatásom előtt sokan megkérdezték tőlem, hogy miért vagyunk Afganisztánban. Engem a látogatás arról győzött meg, hogy helyes döntés volt az Országgyűlés részéről, amikor felhatalmazást adott a kormánynak, hogy a NATO- és az EU-kötelékek esetében maga döntsön, és az is, hogy egyfajta támogatás övezi ezt a vállalásunkat minden politikai párt részéről, mert ha fel akarunk lépni két, a világot és így Magyarországot fenyegető veszély ellen, akkor ezt ott, Afganisztánban meg tudjuk tenni: az egyik a kábítószer elleni fellépés, hiszen Afganisztán konszolidációja is nagymértékben csökkentheti ezt a veszélyforrást, másrészt pedig az a terrorizmus, amely nem kímél országokat és népeket, amely egy általános veszély minden egyes ország számára. Azt gondolom tehát, hogy a magyar katonák, akik ott most szolgálatot teljesítenek, ennek a két célnak az érdekében tevékenykednek, és így magyar nemzeti érdeket is megvalósítanak.
A második látogatás egy kicsit közelebbre sikerült, 2500 kilométerrel errébb, Koszovóba, ami közel van Magyarországhoz, ami persze földrajzi közelségünkből és a kiterjedt kapcsolatrendszerünkből fakadóan egy alapvető nemzeti érdeket testesít meg, hiszen a Nyugat-Balkán stabilizációja Magyarország számára kulcsfontosságú, a NATO jelenléte pedig ennek a térségnek a stabilitásában meghatározó. Én azt a feladatot, amit ott a KFOR-erők ellátnak, hogy a tartomány biztonságát garantálják békés eszközökkel, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy vissza tudjanak települni a korábban ott élő, ott lakó emberek, és hogy ezt biztonságosan tudják megtenni, kulcsfontosságú feladatnak tartom a stabilitás megteremtése érdekében.
Szeretném önök előtt is megerősíteni azt, hogy Magyarország, a Magyar Köztársaság kormánya fenntartja a jelenlegi hozzájárulását ehhez a művelethez, sőt, a későbbiekben a széttagolt csapatstruktúrát egyesítve szeretnénk multinacionális alapon egy manőverzászlóalj szintű feladat ellátását végrehajtani. Ez közös feladat lenne a szlovénekkel és az olaszokkal, és természetesen egy magasabb szintű feladat, mint amit ma ellátunk. Egyébként az a munka, amit ma ott a magyar katonák, egységek végeznek, mind az egyéni beosztásban lévők, mind az alakulat, fontos feladat, kulcsbeosztásokban dolgoznak. Nekem a KFOR-parancsnok a látogatás alkalmával elmondta, hogy a parancsnokság védelmét ellátó zászlóalj kiváló munkát végez, azt tapasztalta a testőrségében állomásozó magyar manőverszázadról is, hogy magas szintű szakmai felkészültséggel bír, és hasonlóképpen vélekedtek az egyéni beosztásban tevékenykedő magyar katonákról is.
Ebben a néhány órában vagy néhány napban, amit a két helyen tölthettem együtt a vezérkari főnök úrral és Afganisztánban együtt az önök bizottsága tagjainak egy részével, hiszen öten elkísértek erre az útra, azt gondolom, arról győződtem meg, hogy jó cél érdekében, felkészülten és nagyon tisztességesen dolgoznak és tevékenykednek a magyar katonák mind Afganisztánban, mind Koszovóban, és ezért köszönet illeti őket.
Köszönöm szépen a tájékoztatás lehetőségét, és átadom a szót vezérkari főnök úrnak. Parancsoljon!
HAVRIL ANDRÁS, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én nagyon rövid leszek. A miniszter urat abban szeretném még megerősíteni, hogy az elmúlt időszakban a NATO-ENSZ-ülésen a látogatás alkalmából Jones tábornok is kifejezte elismerését. A magyar katonának tekintélye van a missziós feladatok végrehajtásában, úgy gondolom, hogy jó úton haladunk.
Az afganisztáni missziós feladatunk egy új lehetőség a Magyar Honvédség számára, hogy azokat a képességeket, amelyeket célul tűztünk ki magunk elé az elkövetkezendő évekre elsősorban a "force protection" képességgel kapcsolatosan, tesztgyakorlatokat hajtottunk végre, és megtettük azokat a kezdeti lépéseket, amelyek ma a világ számára, a NATO számára, az Európai Unió számára is kiemelt jelentőségűek, hogy katonák, civilek együttműködnek: katonák, civilek együttműködnek a döntés-előkészítésben, katonák, civilek együttműködnek a műveleti területen más nemzetek katonáival, civil szakértőivel és az ottani polgári lakossággal. Ez egy teljesen új kihívás, ami nagyon fontos számunkra, hogy erre felkészüljünk, és ezt fogja majd illusztrálni a 12-ei gyakorlatunk is.
Nem vagyunk elbizakodottak, tudjuk azt, hogy számtalan veszélyforrás leselkedik a katonákra a missziók ellátása időszakában, tudatosan készítjük a katonáinkat erre a feladatra, és alapvető célkitűzésünk a túlélésnek a biztosítása. Ezért mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a felkészítésben és felszerelésben úgy lássuk el őket, hogy épségben, egészségben tudjanak hazatérni Magyarországra.
Köszönöm.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm. Ha megengedi, elnök úr, kiegészítenénk ezt a két tájékoztatót a két parancsnok jelentésével. Nem tudom, hogy ez most fizikailag lehetséges-e.
HAVRIL ANDRÁS, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke: Igen, azonnali hatállyal.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen. Afganisztán.
Üdvözlöm, parancsnok úr! Jó napot kívánok!
Zsigmond Kálmán bejelentkezése Afganisztánból
ZSIGMOND KÁLMÁN ezredes, a magyar újjáépítési csoport parancsnoka : Miniszter Úr! Elnök Úr! Vezérezredes Úr! A Magyar Honvédség műveleti teljes személyi állománya nevében köszöntöm önöket, és minden szervezet képviseletében megjelent vendéget. Jelentkezem!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm, ezredes úr. Kérem, mondja el a legfrissebb tapasztalatokat!
ZSIGMOND KÁLMÁN ezredes, a magyar újjáépítési csoport parancsnoka: Miniszter úr, jelentem, a PRT I. a meghatározott feladatait a terveknek megfelelően, az ENSZ PSYOPS alárendeltségében végrehajtja. Naponta körülbelül 8-12 kisebb járőrfeladatot hajtunk végre, előkészítjük azokat a tárgyalásokat, illetve azokat a feladatokat, amelyek az elkövetkezendő év nemzeti fejlesztési programjaiban döntő szerepet fognak játszani, és a rendelkezésre álló kereteink figyelembevétele mellett jelen pillanatban kisebb azonnali hatékonyságot és eredményt hozó projekteket hajtunk végre. Az állomány jól motivált, egészséges, eddig a jelentetteken kívül esemény nem történt. Befejeztem!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen, ezredes úr. Kérem, adja át a teljes állománynak üdvözletemet, a vezérkari főnök úr üdvözletét, és nyilván még a bizottsági elnök úr is kiegészíti ezt. Jó egészséget kívánunk önöknek, és szeretnénk, ha épen, egészségben és szerencsésen szolgálnák végig ezeket a hónapokat.
ELNÖK: Tisztelt Parancsnok Úr! A bizottság minden tagja nevében elsősorban biztonságos munkát kívánok, talán ez a legjobb szó. A jó munka, a veszély nélküli munka lenne a jó megfogalmazás, és nyilvánvaló, hogy az egész bizottság támogatásáról tudom csak biztosítani a kint állomásozó egységünket, hiszen az Országgyűlés, illetve a Honvédelmi és rendészeti bizottság egyhangúan adta támogatását minden politikai párt részvételével ehhez a misszióhoz. A képviselőtársaink részletesen tájékoztattak, és nyilván a mai ülésen is tájékoztatni fognak bennünket a kint tapasztaltakról. Fontos az, hogy önök biztonságban legyenek, másrészről pedig el tudják végezni maximálisan azt a feladatot, amit a Magyar Köztársaság vállalt a NATO keretein belül. Ez kiemelt érdeke a bizottságnak, az Országgyűlésnek és az egész országnak is. Jó munkát kívánok és elsősorban szerencsét!
Köszönjük szépen, most Koszovót kapcsoljuk be.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Üdvözlöm, alezredes úr, Szekeres Imre vagyok.
Nagy Sándor bejelentkezése Koszovóból
NAGY SÁNDOR alezredes, az MH őr- és biztosító zászlóalj 15. váltásának parancsnoka: (A beszélgetés telefonon keresztül történik, a kihangosítón keresztül nem minden érthető.) Miniszter úr, parancsra jelentkezem, erőt, egészséget!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Jó napot kívánok, alezredes úr! Kérem, hogy a Honvédelmi és rendészeti bizottság számára röviden foglalja össze a tapasztalatokat, amelyekkel most rendelkeznek!
NAGY SÁNDOR alezredes, az MH őr- és biztosító zászlóalj 15. váltásának parancsnoka: Értettem, miniszter úr. Miniszter úr, uraim, jelentem a zászlóalj jelenlegi létszáma 308 fő. A zászlóalj feladatai a KFOR pristinai főparancsnokságának őrzésvédelme, az úgynevezett Vrelo tábor őrzésvédelme és a stratégiai fontosságú koszovói reptér feletti területen, illetve a Szent László tábornak az őrzésvédelme, és különböző készenléti szolgálatok ellátása, ebben a legkiemelkedőbb, a legfontosabb a parancsnokság védelme. Az elmúlt időszakban, az alaprendeltetésű feladatok ellátása mellett végeztük e hónap 20-án a NATO Katonai Bizottság látogatásához kapcsolódó biztosítási feladatokat, és e hónapban 17-18-án lövészeti feladatokat hajtunk végre, amelyek szinten tartó kiképzési feladatokat takarnak magukban.
Jelentem, a zászlóaljnál fegyelemsértés és azonnali ténykedést követő esemény az elmúlt időszakban nem történt, a zászlóalj ellátásában fennakadás nem volt, a technikai eszközeink harci értéke jelenleg 100 százalékos.
Jelentem, az állomány egészségügyi állapota rendben van, az elmúlt napok esős, hűvös időjárásaihoz kapcsolódóan vannak kisebb megfázásos megbetegedéseink, de ezek nem befolyásolják a feladatunk végrehajtását.
Az összeköttetésünk mind a KFOR-bázisokkal, mind a hazai elöljáróinkkal jó, jelentem, összességében olyan jellegű gondunk, problémánk, ami elöljárói intézkedést igényelne, nincsen.
Miniszter úr, jelentem, rövid jelentésem befejeztem.
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen. Kérem, engedje meg, hogy a Honvédelmi Minisztérium és a vezérkari főnök úr nevében is köszönetet mondjak a munkájukért, azért a nagyon fegyelmezett és példás szolgálatteljesítésért, amit én is tapasztaltam ott. Mindenkinek jó egészséget kívánok, és átadnám a szót a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnökének.
NAGY SÁNDOR alezredes, az MH őr- és biztosító zászlóalj 15. váltásának parancsnoka: A hazánkat szolgáljuk!
ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm, parancsnok úr, Lázár János vagyok. Képviselőtársaim nevében is nagy tisztelettel köszöntöm és jó munkát kívánok.
NAGY SÁNDOR alezredes, az MH őr- és biztosító zászlóalj 15. váltásának parancsnoka: Erőt és egészséget!
ELNÖK: Köszönjük a tájékoztatást, a bizottság most kezd neki ennek a munkának, hogy kérdések és válaszok alapján áttekintsük a koszovói, illetve az afganisztáni misszió jelenlegi helyzetét. Jó munkát kívánok és sok szerencsét a tevékenységükhöz!
NAGY SÁNDOR alezredes, az MH őr- és biztosító zászlóalj 15. váltásának parancsnoka: Köszönjük szépen, a hazánkat szolgáljuk. Erőt és egészséget!
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter úr, illetve a vezérkari főnök úr válaszol az észrevételeikre, kérdéseikre. Ez tájékoztató jellegű, amiről természetesen szavaznunk majd nem kell. Nyilván képviselőtársaim tapasztalatainak megosztására is lehetőség nyílik, hiszen a bizottság minden oldala képviseltette magát ezen az úton Afganisztánban, amiről beszámolót kaptunk, Koszovóról pedig a tájékozató ad részletes információt.
Képviselőtársaimat kérdezem, hogy ki kíván szólni, kérdezni. Parancsoljanak! Észrevétel, kérdés, vélemények következnek először Afganisztán ügyében. Csampa Zsolt képviselő úr!
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Afganisztáni kint tartózkodásunk során a delegáció meggyőződhetett arról, hogy katonáink maximálisan helytállnak, és azokat a feladatokat, amelyeket rájuk bíznak, teljesítik.
Hazaérkezve, átnézve gyakorlatilag a költségvetést - valószínűleg időben be fogja nyújtani a kormány a jövő évi költségvetést -, egy kérdésem lenne a miniszter úrhoz, ez politikai kérdés, nagyon jól tudjuk, kint is többször hangoztatták, hogy nem mindegy az, hogy otthonról hogyan támogatják ezt. Tudjuk azt, hogy a holland projektek egy bizonyos időszak múlva kifutnak. A parancsnok úr jelentette, hogy elkezdték a tárgyalásokat - gondolom, a politikai tanácsadóval közösen - az afgán vezetőkkel. Az lenne a kérdésem, hogyan terveznek a jövő évi költségvetésben, milyen újabb projekteket szánnak, mert hallottuk a nemzetközi sajtótájékoztatón az afgánok véleményét, akik eléggé kritikusan fogalmaztak a hollandok megjelenéséről, illetve a holland projektekről. Kialakult egy vita is közöttük, ami arról szólt, hogy az afgánok közölték, hogy a hollandok jöttek és "nem csináltak ott semmit", a honvédelmi miniszter pedig felmutatta az iskolát, a sajtgyárat és egyéb projekteket, amiket ott elindítottak. Ehhez képest érdekelne, hogy a kormányzat hogyan gondolkodik, milyen plusz feladatokat vagy plusz projekteket kíván megvalósítani.
Köszönöm.
ELNÖK: Nyilván a pénzügyi részére vonatkozott a kérdés.
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Természetesen.
ELNÖK: Van még más kérdés? Karsai Péter következik.
KARSAI PÉTER (Fidesz), a bizottság alelnöke: Az afganisztáni tapasztalatomat szeretném elmondani, természetesen szubjektív, hiszen másként láttuk, másként éltük meg.
Amikor leszálltunk a repülőtéren Kabulban, akkor a zabszem effektus természetesen nálam is jelen volt, gondolom, talán mások is lehettek ezzel így, miután megtudtuk, hogy az előző héten épp azon a reptéren épp ott belövés történt. Tíz perc múlva elkezdett a zabszem effektus múlni, amikor magunkra öltöttük a golyóálló mellényt és a sisakot, majd beszálltunk a védett gépjárművekbe. Ahogy haladtunk Kabulban, ez a szorongás már elmúlt, mert azért a katonai tapasztalatainkból, korábbi katonáskodásból az ember hamar felmérte és látta, hogy az a konvojvezetés, ami ott történt, ellentmondást nem tűrően nagy sebességgel és a megfelelő pontokon a biztosítók lesöpörtek mindenkit. Azt éreztem egy óra múlva, hogy tulajdonképpen nagyobb biztonságban vagyok, mint a budapesti Váci úton. Lehet ezt megmosolyogni, mégis azt gondolom, hogy egy óra elteltével már egészen jól éreztem magam. Ez az érzés nagyjából mindig jelen volt, és különösen a végén tényleg azt mondom, hogy a helikopteres ötven méteres repülési magasságból leszállóan már szinte élveztem is, és láttuk a róka menekülését, ahogy vadászták a nyitott hátuljú helikopterből.
Az volt a tapasztalatom, hogy igen, az ott lévő katonáink rendkívül felkészültek, a legkisebb katona is az angol nyelv tudásának a birtokában van, maximálisan jól együttműködve. Azt hiszem, talán épp egy angol pilótát kaptunk, és teljesen világos és megnyugtató volt, hogy tökéletesen érti a parancsnokot a pilóta és fordítva. Szóval ezt látva és aztán magában a táborban is azt tapasztaltuk, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy ott a katonák biztonságban legyenek, és azok az afgán vezetők, akik ott megjelentek a táborban és aztán beszéltek is a zászlófelvonás alkalmával, úgy tűnt, hogy nem ellenségesen fogadtak bennünket. Szépen beszéltek, azt tudom mondani, hogy szépen beszéltek, talán még örültek is annak, hogy magyarok váltották a hollandokat, volt egy ilyen benyomásom.
Tehát összegezve: amit ott láttunk, hallottunk, tapasztaltunk, megéltünk, az mindenképpen alátámasztja azt, amit a miniszter úr a bevezetőjében is elmondott, hogy igen, van mit keresnünk Afganisztánban. Most ezt én úgy értem, hogy ha meg is találnánk, mondjuk nem mi, hanem az ISAF mondjuk a mákültetvényeket is, és tudna is vele mit csinálni, hogy valóban ne az legyen, hogy 90 százaléka az afgán máktermésnek, az ópiumnak mégiscsak európai piacon találna gazdára. Ebben a dologban épp a magyar kontingensnek is lehet talán szerepe, hiszen a csempészútvonalak, mint megtudtuk, éppen azon a tartományon keresztül vezetnek. Tehát ha ebben tudunk tenni, akkor nagyon sokat tudtunk tenni. Ha tálibot is fogunk, akkor még többet tudunk tenni, de talán nem ez a konkrét feladat vagy nem az lesz a konkrét feladat.
De én mindenképpen azt gondolom, hogy amikor a Magyar Demokrata Fórum nevében ezt elmondtam a misszió kiutazásával vagy engedélyezésével kapcsolatos parlamenti döntésről, akkor azt gondolom, hogy jól döntöttem, és köszönöm a lehetőséget, hogy ezt személyesen is átélhettem. Én máskor is nagyon szívesen vállalkozom ilyenre azért, mert látom, hogy a katonáink tudják a feladatukat, és pár perc múlva oldódik a feszültség, amit a tábori körülmények okoznak. Nem bántam meg, hogy részt vettem ezen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen az élménybeszámolót. Ecsődi és Nyitray képviselő urak következnek.
ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Engem az a dolog érdekelne, hogy ezeket a katonákat naponta elég nagy idegi és fizikai megterhelés éri. Ennek hatása hogyan csapódik le a személyi állományban? Itt gondolok arra, hogy nyilván a kábítószerért ott nem kell nagyon messzire menni. Ez megjelenik-e a személyi állománynál? Vagy távol tudják-e tartani őket? Illetve mennyire sikeres az egységünknek a beágyazottsága vagy kapcsolattartása a civil lakossággal? Tehát milyen arány az, aki elfogadja, hogy itt vagyunk, és milyen arány az, aki esetleg ezt negatívan éli meg, megszállóként aposztrofál bennünket? Nyilván itt a katonáknak nagyon komoly feladatuk és munkájuk van, amihez én sok sikert meg jó egészséget kívánok egyben, de itt az az igazi kérdésem, hogy ez a megterhelés okoz-e maradandó betegséget vagy bármit, mert azért nem a Magyarországon megszokott klímában tevékenykednek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nyitray képviselő úr! (Jelzésre:) Kontrát képviselő úr is jelentkezett, Kontrát képviselő úr után pedig a válaszok következnek.
NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Én is kint voltam, úgyhogy én nem kérdezek, tehát olyan dolgot nem kérdezek, amit láttam, hiszen az elég botor dolog lenne, hogy itt most eljátsszam a tudatlant. Szeretnék viszont néhány dolgot megkérdezni, ami kint felvetődött, hogy milyen előrehaladás van benne.
Először is azt kell tisztázni, hogy amit mi láttunk, az éppen véget ért, hiszen az a fajta misszió, az a fajta feladat, amit Kabulban teljesített a század, az befejezte a feladatot, eljöttek haza, azóta már, gondolom, idehaza vannak, gondolom, semmi gond nem volt, mert azért arról csak tudnánk, mindenki épségben, egészségben hazaért. De annak a feladatnak vége. Ami most kezdődik, az teljesen más jellegű feladat, tehát annak a tapasztalatairól nemigen lehet beszámolni, csak elvárások meg vágyak vannak, hogy mit kellene teljesíteni.
Felvetődött ott egy meglehetősen konkrét kérdés, a tábor őrzésvédelmének a helyzete. Maga a tábor földrajzi fekvéséből adódóan meglehetősen nehezen védhető, ha úgy tetszik, és már akkor ott a parancsnok úr elmondta néhány ötletét, hogy mire gondoltak. Most nyilván nem volt mód és lehetőség rákérdezni, de mennyire haladt előre ez a dolog. Tehát sikerült-e már annak megfelelően megerősíteni a tábort, ahogy akkor azt ott minimálisan elvárhatónak tekintették, illetve ha nem, akkor még milyen híja van ennek a dolognak?
Maga ez a PRT-tevékenység meglehetősen egyedülálló és hihetetlenül nehéz társadalomátalakítási kísérlet, aminek nyilván nem két év a kifutása, amennyire most a mandátum szól. Tehát mennyire tudatos az bennünk, jelenlegi döntéshozókban, a hosszú távú tervezőkben, hogy ha ezt sikerre akarja vinni a nyugati civilizáció az onnan érkező terrorista- és egyéb fenyegetések kiküszöbölésére, akkor itt évtizedes programokban kell gondolkodni, nem néhány évben?
Ennek látszólag ellentmond a másik dolog: a helyben már öt éve működő Ökumenikus Szeretetszolgálat két munkatársa, akik ott voltak, a miniszter úrral is beszéltek, nekem is, neki is átadtak egy véleményem szerint nagyon komoly és értékes anyagot, amelyben a többéves tapasztalataikat foglalták össze. Ennek a rövid lényege az, hogy nem nagyszabású, hosszú távú, gigantikus projektekben kell ott gondolkodni, hanem nagyon egyszerű, nagyon rövid idő alatt már termőre forduló, kis ügyeket kell gyorsan megoldani, mert az ottani népek ezt sokkal inkább értékelik, mert azt mondják, hogy ez valami, ezt látjuk, ezt érezzük, azonnal érezzük, de a hosszú távú, nagyszabású programokat majd, ha úgy tetszik, később érdemes meghozni, most legfeljebb gondolkozni érdemes rajta, hogy ezeket a kicsiket talán olcsóbban és gazdaságosabban meg is lehet valósítani.
Még annyit, hogy Ecsődi képviselőtársam felvetésére részben én is tudok válaszolni a katonák lelkiállapotát tekintve, amit talán némileg befolyásolt az a tudat, hogy egy héten belül már hazajönnek hét hónap után, azt azért többen elmondták, hogy mit éreznek. De nagyon érdekes volt, ezt is röviden úgy lehet összefoglalni, hogy tökéletesen tisztában vannak a veszéllyel, pontosan tudják, hogy minden nap halálos veszedelemben voltak ott, ahol voltak, bármikor bármi történhetett velük, de ezzel együtt nem a permanens rettegés állapotát élték át, mert ők maguk mondták, hogy úgy nem lehetne élni, úgy nem lehetne kibírni. Mindent megtesznek, azt mondták, megtettek a saját biztonságuk és a bajtársaik biztonsága érdekében.
Kisebb-nagyobb felszerelési hiányosságokat említettek, de erre tényleg nem lehet azt mondani, hogy itt most valami nagy mulasztás lenne az itthoniak részéről. Apróságok, maszk a por ellen, ami védi őket a hihetetlenül kegyetlen és agresszív porterheléstől, amit ott az utakon kapnak, ahhoz azért nincs igazán kifejlesztve védőfelszerelés, de ők azt ott megoldották viszonylag egyszerűen a saját költségükön. De én úgy láttam, beszéltem legalább tíz-tizenöt katonával, tisztessel, tiszthelyettessel, tiszttel, hogy senki nem rettegett ott, senki nem tűnt lelkibetegnek, büszkék voltak arra, hogy ők ezt a feladatot el tudták látni, érezték a megbecsülést a többi nemzet katonáitól, amit kaptak, de azért azt mondták, hogy most már nagyon jólesik hazajönni, hét hónap rengeteg volt, mert a körülmények nagyon nehezek voltak. De, mondom, pánikba esett és lelkibetegségbe süllyedt katona nem mutatkozott ott, ha volt, akkor jól eldugták. Egy dolgot említettek még, ami inkább orvos-egészségügy vagy honvéd-egészségügyi kérdés, hogy az a por, ami ott hihetetlen mértékben benne van a levegőben, az egyik tiszt úr elmondása szerint az ottani higiéniai viszonyokat elemezve 80 százalékban emberi és állati ürülék pora, amit minden nap meglehetősen nagy mennyiségben szívnak be ott az emberek, és ezt pontosabban...
Pontosan nem tudni, hogy ennek hosszú távon lesz-e valamiféle egészségügyi hatása. Viszont azt is mondták, hogy akik korábban ott voltak, érdekes módon olyan tapasztalatokat szereztek az egészségügyi vizsgálatok során, hogy néhány hét alatt az a látható porlerakódás, ami a tüdejükben megjelent, felszívódott és eltűnt, tehát ilyen értelemben talán nem fenyegeti őket nagy veszély, de azért erre feltehetően érdemes lesz majd odafigyelni a későbbiek során.
Én is jelzem, főleg az után a hosszú böjt után, amit az előző ciklusban elszenvedtünk, hogy semmilyen missziós látogatásra nem volt hajlandó az akkori minisztériumi vezetés bennünket elvinni, ez jól esett, és megköszönöm a miniszter úrnak, hogy lehetővé tette, és szeretném remélni, hogy a későbbiek során is lesz ilyen. A veszélytől teljesen függetlenül én is bármikor vállalom azt, hogy akár a miniszter úrral együtt, akár más delegációban a katonákat ott nézzük meg, ahol szolgálnak, mert sokkal többet jelent nekik, mint azt mi gondolnánk. Többen megköszönték, hogy ott voltunk. Még ennyi tapasztalatomat hadd osszam meg és befejezem. Valahány emberrel beszélgettünk, és ha úgymond, őszintén megnyilatkoztak, néhány mondat után kifejezetten jól esett nekik és nagyon nagyra értékelték azt is, hogy a miniszter úr ott volt, meg azt is, hogy mi ott voltunk. Tehát mindenképpen helyes és jó dolog, ha ez gyakorlattá válik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontrát képviselő úr!
KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Én nem tudok ennyi sok jót mondani meg ennyi dicséretet, inkább előretekintenék. A vezérkari főnök úrtól kérdezném, hogyan látja, van-e esély arra, hogy ott valaha is békesség legyen. Tudjuk, hogy ez a mandátum meddig szól a missziót illetően, azt is tudjuk, hogy Taraki, Hafizulláh Amin, Babrak Karmal óta és még lehetne folytatni a sort, tehát gyakorlatilag az 1970-es évek eleje óta permanens háborúság zajlik abban az országban. Van esély arra, hogy békesség legyen? Mert azt gondolom, az lenne a fő cél, és a misszió is azt segítené elő a maga eszközeivel és a maga módján. Hogyan látja, az információk szerint van jele elmozdulásnak? Gondolom, csodát nem lehet várni, de mégis mint ilyen információkkal talán rendelkező személy hogyan látja ezt a kérdést?
ELNÖK: Miután nagyon sok kérdés és észrevétel hangzott el, megadnám a vezérkari főnök úrnak és a miniszter úrnak a szólás és a válasz lehetőségét, utána pedig Vadai képviselő asszony és Keleti képviselő úré lesz a szó.
Csampa képviselő úr első kérdése fontos volt a pénz tekintetében.
HAVRIL ANDRÁS, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke: Köszönöm szépen. Megpróbálok olyan választ összegezni, amiben valahol a kérdések megtalálhatóak, remélem, hogy minden kérdés megtalálható, hiszen ezek a dolgok nagyon szoros összefüggésben vannak egymással, hogy mikor lesz béke, milyen beruházásokat csináljunk, milyen a katonák hangulata, biztonsága. Valahol ezek nagyon-nagyon összefüggésben vannak egymással.
A legfontosabb talán az, hogy a NATO elmúlt értekezletein egyre erőteljesebben jelent az meg, hogy katonai eszközökkel Afganisztánban nem lehet békét teremteni, katonai eszközökkel nincs megoldás. Nem véletlenül került előtérbe az, hogy keresik a megoldásokat, a katonai eszközökkel csak feltételeket lehet megteremteni a további fejlődéshez. Ezért erősödött a katona-civil kapcsolat. A katona-civil kapcsolatok a döntés-előkészítésben már otthon, a nemzeteknél vannak, hogy milyen céllal milyen projekteket fognak működtetni, a katonákra hogyan támaszkodjon majd a civil szféra a gazdaság területén, a kultúra területén, hisz azért azt látni kell, hogy itt a kultúrabeli különbség igen nagy, tehát rájuk erőltetni azt a fajta kultúrát, amit különböző békefenntartók megélnek a saját országukban, nyilvánvalóan nem lehet.
Egyértelmű az is - és válasz a kérdésre -, hogy rövid távon mit lehet látni. Rövid távon nem lesz béke. Rövid távon a demokrácia csíráit el lehetet ültetni, az államigazgatást lehet szervezni, stabilizálni, és meg kell kezdeni azokat a hosszú távú beruházásokat, amelyek majd a gondolkodásra is hatást gyakorolnak. Az nekem meggyőződésem, hogy Afganisztánban nem nyugati kultúra fog kialakulni, ott olyan kultúrát lehet majd kialakítani, amit az afgán nép elfogad, és nem véletlenül az egész módszerre az jellemző, hogy bármilyen beruházás az afgánokkal együttműködésben, velük egyetértésben, az ő kezdeményezésükre, az ő bevonásukra történjék. Gond van azzal, hogy nincs tapasztalat, gond van azzal, hogy Afganisztánra nem jellemző az egységes szituáció, az egységes stabilitás, déli művelet elindul, keleti műveletet el kell kezdeni, de még Afganisztán egy részében harcok folynak, a tálibokat meg kell semmisíteni, valahogy rá kell kényszeríteni azt a katonai akaratot, ami mögött kibontakozhat az újjáépítés. Most mindenki ezen gondolkodik, hogy ezt az újjáépítést hogyan lehet összehangoltan - az összehangoltság kiemelt helyen szerepel, hiszen más nemzetek beruházásait is össze kell hangolni, össze kell hangolni az afgán vezetők érdekeivel, tehát ez egy nagyon bonyolult koordinációs feladatot is jelentett Afganisztánban.
A végkövetkeztetés az, hogy hosszú idő fog eltelni, nagyon komoly koordinációs tevékenységre van szükség, és egyre inkább a katonai tevékenység a hátterét fogja biztosítani annak a kibontakozó civil újjáépítési folyamatnak, ami majd egy olyan formába fogja eljuttatni Afganisztánt, hogy vissza lehet adni a kezükbe az irányítást és a vezetést.
A magyarokkal kapcsolatosan, hogy a magyarok hogyan illeszkednek ebbe az egész rendszerbe, van-e új tapasztalat. A régi tapasztalatokba át lehet emelni a mostani stratégia kialakítását. Azért az az időszak, amit Kabulban eltöltöttünk, meghatározó tapasztalatokat hozott. A magyar katonák őrzésvédelmére már fordítottunk figyelmet, több dolog megtörtént ott: kezdve attól, hogy álcahálóval körbekerítettük a tábort, nem látható ez a rendszer, az egyéb közelbiztosítási feladatokat megerősítettük, és gyakorlatilag folyik azoknak az eszközöknek a beszerzése, ami jövő év április 1-jén véglegesíti a "force protection" képességet. Itt zárom ezt a gondolatomat, hisz a bevezetőmben is szóltam arról, hogy mi egy olyan területnek vesszük Afganisztánt katonai aspektusból, ahol a "force protection" képesség más hadműveleti területen is alkalmazható rendszerét akarjuk összeállítani. Ennek különböző moduljait és egész rendszerét kívánjuk a jövőben működtetni Afganisztánban.
A magyar katonák ópiumhoz való viszonya, azaz a kábítószerhez való viszonya és a pszichikai megterhelése hogyan néz ki. Meggyőződésem az, hogy a Magyar Honvédség ezen aspektusból nagyon keményen fogott itthon is, Magyarországon, ha valamelyik katona kábítószer közelébe kerül, kimutatható a kábítószerrel való kapcsolata, azonnali hatállyal eltávolítjuk a Magyar Honvédségből. Műveleti területen ez még fokozottabban érvényesül, tehát ha gyakorlatilag ilyen dologról lenne szó, akkor azonnal hazahozzuk. A pszichikai megterhelés nagy, de tudatosan készítjük a katonákat erre. Csak egy egyszerű példával szeretném illusztrálni: amikor a legelső ilyen CIMIC járőr feladatnál a magyar katonát hat-nyolc afgán civil személy közrefogta - ő volt a gépkocsivezető -, ő is ilyen zabszemreakcióval küszködött. Gyakorlatilag pszichikailag megijedt, és utána a társainak mesélte, hogy miket érzett. Ezt követően a parancsnoka úgy döntött, hogy lehet, hogy haza kellene hozni, de a katona szigorúan elhatárolódott attól, tehát gyakorlatilag átesett az első tűzkeresztségen, és a gyakorlati tapasztalatok megszerzésével stabilan tudják a feladatukat végrehajtani.
Érdekes sajátosság az, hogy az elmúlt időszakban nem igazán volt olyan helyzet, hogy egy táborban önállóan vannak magyarok és csak magyarok. Ez egy új kihívás. Amikor a magyar unatkozik, és magyarral van egy táborban, annak is megvan a sajátossága, ezt is nekünk tudatosan kezelnünk kell. Látjuk, fogjuk, mivel ez egy új dolog, nyilvánvalóan elébe kell menni ezeknek a dolgoknak.
Úgy gondolom, hogy összességében a legfontosabb kérdésekre válaszoltam is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: A vezérkari főnök úrtól azt tanultam, hogy a katona soha nem tudhatja, hogy mikor mi történik vele, és mindig arra kell készülni, hogy bármi történhet vele. Ezt azért mondom önöknek, mert ez éri el a legjobban azt az állapotot, amit egy ilyen műveletben részt vevő katona érezhet, ez az, ami egy állandó készenlétet kell hogy adjon, és ez a parancsnokok felelőssége, hogy ezt a készenlétet fenntartsa. Én azt tapasztaltam, hogy nagyon komoly felkészültség és kiképzettség van emögött a magatartás mögött, ilyen értelemben megnyugtató az, amit ott lehetett látni és tapasztalni. Hatan ott voltunk most itt a teremből, nyilván mindenki érzékelte ezt a felkészültséget, Karsai képviselő úr ezt még le is írta nagyon plasztikusan még az első percek benyomásairól.
Ezt előrebocsátva a konkrét kérdésekre. Az afganisztáni újjáépítési feladatok költségvetési háttere, már ami a Magyar Honvédséget illeti, az biztosított. A civil programokra előre tervezetten évi 500 millió induló összeg van tervezve, ez nyilván más minisztérium költségvetésében fog megjelenni. Ez önmagában csak egy indukációt, egy indítást jelentett, hiszen itt nem csupán állami feladatvállalásról lehet szó. Én, egyetértve azzal és megerősítve a saját eddig követett politikánkat, hogy ez a legkatonásabb civil feladat, azt szeretném nagyon hangsúlyozni, hogy civil feladat az újjáépítés, összkormányzati munkát kíván meg, ezért jött létre a Miniszterelnöki Hivatal vezetésével egy koordináció, amelyben a Külügyminisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium és a Honvédelmi Minisztérium egyaránt részt vesz, mert a mi dolgunk a biztonság és hogy elkezdjük a helyi kezdeményezéseket. Az igazán hosszú távon ható programok nyilvánvalóan civil feladatot jelentenek.
Hallgatva önöket nekem két javaslatom lenne. Az egyik, hogy a bizottság kérjen egy tájékoztatást a kormánytól - és én ebben természetesen közre fogok működni - valamikor február táján, hogy hogyan haladnak ezeknek a programoknak az előkészületei. Ezek április 1-jén indulnának, tehát mielőtt ezek a programok elindulnának, kapjon egy komplex tájékoztatást a honvédelmi és rendészeti bizottság az előkészületekről, a tervezett munkákról, hogy időben meg lehessen győződni arról, hogy ezek megfelelőek és jó irányba mutatnak-e. Egyben szeretném ezt a javaslatot annyival is kibővíteni, hogy jó lenne, ha a honvédelmi és rendészeti bizottság egyfajta fórummá is válna, nem biztos, hogy bizottsági ülés formájában, de hogy megvitasson kezdeményezéseket, hiszen lesznek civil kezdeményezések is, nemcsak állami kezdeményezések, lesznek afgán kérések, lesznek más ötletek más országok, partnerországok ötletei is. Egyfajta fórumot lehetne arra teremteni, hogy még a döntés-előkészítés során itt ezekről vita folyjék és érdemi konzultáció történjen. Én ezt a két dolgot mindenképpen javasolni szeretném, mert azt gondolom, hogy a honvédelmi és rendészeti bizottság számára ez ad kellő betekintést ennek a munkának az előkészítésébe.
A másik ilyen kérdés, amely szerintem nagyon fontos, hogy mennyire tudatos ez a jelenlét és ez a felkészülés. Egyetértve azzal, hogy ez egy nagyon-nagyon hosszú távú program, szeretném önöknek jelezni, hogy Magyarország két évre vállalta ezt a feladatot, tehát nekünk arra is készülnünk kell, hogy ki lesz az, aki utánunk ezt át fogja venni, és erre vonatkozóan természetesen a tárgyalásokat, előkészületeket már most el kell indítani, hiszen mi is megtanultuk a hollandokkal való együttműködés alapján, hogy legalább egy év kellene ahhoz, hogy a következő, aki átvesz egy ilyen feladatot, az felkészülten tudja majd folytatni, és mindezt amellett, hogy persze az elindítandó civil programoknak hosszú távúaknak kell lenniük, és természetesen azt is mérlegelve, hogy milyen Afganisztánnak a biztonsági helyzete. Tehát ez egy soktényezős döntéshozatal lesz. Arra szeretném felhívni a figyelmet és azt jelezni, hogy a Honvédelmi Minisztérium már most gondolkozik azon, hogy a folytatás hogyan történjen, az átadás-átvétel hogyan történjen, vonjuk-e be már most partnereket még a katonai feladatokba is, akik esetleg a későbbiek során akár át is vehetik ezt a feladatot tőlünk, ne csupán civil projektekben, ezekről is gondolkodunk.
Mint ahogy a harmadik vonatozása is fontos az ügynek, hogy mennyire fogunk együttműködni a civil szervezetekkel. Jó példa az Ökumenikus Szeretetszolgálatnak nemcsak a tájékoztató anyaga, hanem az a munka, amit ott végeznek az északi, illetve most már hat tartományban, és az elmúlt öt év során felhalmozott tapasztalataik is. Azt gondolom, hogy ebbe ezeket is becsatornázzuk, és természetesen ez megkívánja, hogy én személyesen tartsam a kapcsolatot Lehel Lászlóval, mert hiszen olyan fajta logisztikai hátteret és együttműködést kell biztosítani, amelyik az ő munkájukat is segíti és egyébként erősíti a mi tevékenységünket.
A negyedik kérdés, hogy mennyiben dolgozzuk fel a tapasztalatokat, amelyek ott keletkeznek, erre a vezérkari főnök úr is utalt. Én szeretném megerősíteni és elmondani a honvédelmi és rendészeti bizottságnak, hogy a Vezérkar, a műveletet irányító, azt kontrolláló katonai szakértők folyamatosan dolgozzák fel azokat a tapasztalatokat, amelyeket ott helyben a katonák és az egységek szereznek, és folyamatosan születnek olyan döntések pontosan ezen tapasztalatok alapján, amelyek nagyobb biztonságot teremtenek az ott szolgálatot teljesítő magyar katonák számára.
Azt a felajánlást pedig, hogy a honvédelmi és rendészeti bizottság a külföldi missziókat adott esetben különböző formában meg kívánja látogatni, én fontosnak tartom. Ennek nagyon egyszerű oka van: a bizottság tagjai is látják és tapasztalják azt, amit a vezérkar vagy a Honvédelmi Minisztérium vezetése, így könnyebb együttműködni, könnyebb a megoldásokat megtalálni és ha ilyenre a közeljövőben sor kerül, természetesen ilyen vagy hasonló formában változatlanul várjuk a honvédelmi és rendészeti bizottság tagjait.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Vadai képviselő asszony, majd Keleti képviselő úr következik. Kíván-e még valaki kérdezni? Vélemény is lehet, bármi lehet. (Jelzésre:) Csampa képviselő úr.
DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Nekem két rövid kérdésem lenne. Az egyik, hogy a kint szolgáló katonák hány százaléka hölgy. A másik pedig, ismerve az afganisztáni kulturális, vallási hagyományokat, az ottani tradíciókat, szükség volt-e valamilyen extra biztonságra, biztonsági lépésre annak érdekében, hogy a katonahölgyek el tudják látni a munkájukat. Tehát, gondolom, mindenki tisztában van azzal, hogy nagyon sokan hogyan viszonyulnak a nők szerepéhez Afganisztánban. Én azt gondolom, még akkor is, hogyha a képviselő urak egy része talán megmosolyogja, szerintem ez egy nagyon fontos kérdés egy ilyen helyzetben, egy ilyen országban, amelynek a kultúrája teljesen más, mint a magyar és az európai és mint nagyon sok országé. Hogyan tudjuk a katonáinkat az esetleges civilizációs, vallási problémáktól is megvédeni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Keleti képviselő úr!
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim! Mielőtt bárkiben is rögződne Nyitray képviselőtársam néhány gondolata, szeretném elmondani, hogy az előző négy esztendőben nem a honvédelmi miniszter miatt, hanem a németek miatt nem sikerült kijutni, hiszen a légi utak, amit a németek megígértek és egyéb biztonsági okok miatt. Tehát én azt gondolom, hogy hiba most valakinek az előző négy év hiányosságait azokra a kormányzati körökre kenni, akiknek nem volt ehhez közük.
Ami az afganisztáni dolgot illeti, nem voltak... - tehát különböző próbákon nem vehettem részt. De azt gondolom, hogy amit Nyitray úr mondott, az tökéletesen igaz, egyfelől egy feladat befejeződött, egy másik elkezdődött. De ahogy ez az utazás oda került, én azt gondolom, hogy az teljesen természetes dolog, hiszen egyrészt a miniszter úr kívánt tájékozódni a kinevezése után azokról a feladatokról, másrészt pedig én azt hiszem, hogy nagyon nagy lépés az, hogy a honvédelmi miniszter az új feladat megkezdésénél a helyszínen együtt van a katonákkal. Azt hiszem, hogy a katonák számára is ez egy komoly támaszt jelent.
A feladat rendkívül bonyolult és nagyon újszerű nemcsak a Magyar Honvédség számára - Havril vezérkari főnök úr talán megerősít -, hanem a NATO számára is ez egy teljesen új hadművelet, ha szabad így mondani, hiszen a NATO ilyet még nem hajtott végre; nemhogy abban a térségben nem, hanem sehol a világon, ráadásul ez az újjáépítési program pedig még inkább egy teljesen új megközelítése a dolgoknak. És ami a Honvédelmi bizottság feladatát illeti, azt gondolom, a bizottság feladata nem annyira a civil újjáépítés feladatait kontrollálni, illetve valamilyen módon véleményezni, hanem kifejezetten az a bizottság feladata, amit jelen pillanatban a Magyar Honvédség ellát. Nem tartom kizártnak - nyilván az élet majd alakítani fogja -, lehet, hogy a rendészeti oldal is be fog kapcsolódni ebbe a munkába, hiszen előbb-utóbb a tartományonkénti közbiztonság megerősítése saját erőkkel is meg kell, hogy történjen, ami ott kint az afgán rendőrség és a rendészeti szervek felállítását fogja jelenteni. Azt sem tartom elvetendő gondolatnak, hogy az elkövetkező időben a Magyar Köztársaság ilyen jellegű segítséget fog nyújtani Afganisztánnak.
Ami a civil segítést, az újjáépítést illeti, elhangzott ez az ötszázmilliós csomag vagy indulóköltség. Azt gondolom, sokkal fontosabb az, hogy a kontingens kint tartózkodása, felszerelési, utánpótlási, állományváltási és egyéb, közvetlenül a katonai misszióhoz tartozó költsége mekkora és az milyen mértékben biztosított, de gondolom, hogy a jövő évi költségvetés tervezésében - mivel ez a kontingens is benne van abban a bizonyos ezer főben -, a nemzetközi missziókban való részvételre szánt pénzben is meglesz ennek valamilyen módon az alapja.
A Honvédelmi bizottság számára természetesen az egy nagyon fontos kérdés, hogy a tapasztalatokat hogyan tudjuk felhasználni, mert sajnos meggyőződésem, hogy hasonló vagy még ennél is újabb felfogású nemzetközi feladatok végrehajtása várható, ha az ember körülnéz a világban, és azt gondolom, hogy pontosan az, hogy a NATO nagyobb szerepvállalásra készül a békefenntartásokban, számunkra is komoly feladatot fog jelenteni. Egyébként maga a feladat kormányzati döntéshez tartozik, mivel NATO-misszióról van szó, így örülök, hogy nem volt parlamenti vita. Tegnap hallottuk, hogy egy fideszes képviselőtársunk azt mondta, hogy Európán kívül ne menjünk, a miniszter úr pedig nagyon plasztikusan elmondta - a látogatás kapcsán is többször felvetődött -, hogy sokak számára nem biztonságpolitikai kérdésnek tűnik, de igenis biztonságpolitikai kockázat például a kábítószer, és lehetne szépen sorolni, ami köthető Afganisztánhoz. Ezeket ott kell valahol a csírájukban és azon a helyen megszüntetni, ahol kialakultak és ahol léteznek.
Azt gondolom, hogy igenis, a Magyar Köztársaságnak kötelessége ezekben a nemzetközi és magyar biztonságpolitikai kockázatot jelentő kérdésekben részt venni, megakadályozásukban, továbbterjesztésükben, illetve ezeknek az elszámolásában.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Csampa képviselő úr!
CSAMPA ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy-két dologhoz szeretnék véleményt mondani, reagálni, illetve még egy kérdés is megfogalmazódik benne, csakhogy tisztázzuk itt a különböző nézeteket, illetve azok, akik kint voltunk, tudjuk, mert hallottuk a jelentéseket. Az ISEC-erőknek semmi köze nincs a kábítószer felszámolásához. Így van, miniszter úr? (Dr. Szekeres Imre: Az angolok végzik ezt a feladatot.) Gyakorlatilag a magyar katonák jelen pillanatban kint nem a kábítószerrel kapcsolatos és egyéb ilyen tevékenységet folytatnak, hanem az ISEC-erőkön belül különböző meghatározott feladatokat hajtanak végre. Csak azért, hogy tisztázzuk a fogalmakat, mert azt gondolom, hogy persze természetesen a kábítószer egy olyan fajsúlyos kérdés, ami hazánkban is liberalizációs és egyéb vonalon kormányzati támogatottságot nyert, de kint nem a kábítószer ellen harcolnak a katonáink. Azt gondolom, a miniszter úr megerősített abban a kérdésben, amit mondtam, hogy a civil projekteknek igenis fontos szerepük van, gyakorlatilag a magyar katonák biztonságát a civil projektek adják.
Egy kérdést szeretnék még feltenni, hogy hogyan képzelik el a jövőben a logisztikai utánpótlást, ugyanis ha most Kabultól több száz kilométerre lesznek, bizonyos esetekben csak helikopteres vagy egyéb szállítási lehetőségek vannak a téli időszakokban, amiről jelentést is kaptunk. Kint tapasztaltuk a Mercedes terepjárókkal kapcsolatos problémákat, futómű- és egyéb meghibásodások vannak, majd azok kijuttatása és a többi, lehetne sorolni ezeket a dolgokat. De az volna a kérdésem, hogy van-e olyan elképzelése most a honvédelmi tárcának, hogy a missziókban lévő parancsnokok kapjanak felelősséget és bizalmat arra, hogy azt a költségvetést, amit a "miniszter úrra bíznak", ők ott helyben felhasználhassák. Pontosan miről beszélünk? Van egy szerződésünk szállításokkal kapcsolatban. Per pillanat Magyarországon megvásároljuk a papírt, majd mondjuk, egy euró/kilogrammért kiküldjük. Tapasztaltuk azt, hogy kint Afganisztánban is lehet vásárolni példának okáért papírt, ezért gondoltam azt, hogy van-e esetleg olyan elképzelés, hogy majdan a parancsnoknak legyen egy olyan hatásköre a helyettessel közösen aláírva, hogy ott beszerezhessenek olyan kellékeket, eszközöket vagy éppen felszereléseket, amelyek kint megtalálhatóak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Rába képviselő úr, utána Keleti képviselő úr!
RÁBA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Egy véleményem és egy kérdésem lenne a vezérkari főnök úrhoz.
A kontingens tagjaként részt vettem az afganisztáni misszióban, és így a szót nem szaporítva azt szeretném mondani, hogy köszönet és tisztelet azoknak az embereknek, akik megszervezték nekünk ezt az utat, és ugyanígy köszönet és tisztelet azoknak a katonáknak, akik bennünket fogadtak és végül is őriztek bennünket. Felemelő érzés volt az - azt hiszem, előttem már itt elhangzott -, hogy ezek a katonák büszkék voltak arra, hogy ők katonaként ott lehetnek. Ez nem mindig fogalmazódik meg az itthon maradt katonákban, akik úgy érzik, hogy egy kis ország kis katonái. Itt egyenrangú félként teljesítették azokat a szolgálatokat, amiket rájuk bíztak, ugyanígy az angolnyelv-tudástól elkezdve különböző feladatokat láttak el.
Ami viszont a kérdéshez tartozik. Beszélgettem az ottani orvossal, és említette, hogy a Kabulban lévő állományból haza kellett küldeni egy hölgyet, aki egy bizonyos idő után megváltozott és demoralizálta az állományt. Négy vagy négy és fél hónapot töltöttek ezek a katonák kint, tehát ez hosszú volt, és harminchét nemzet más katonáival tudtak kapcsolatot létesíteni a kabuli támaszponton különböző sportolási lehetőségek, szabadidős lehetőségek között. Baglan tartományban viszont egyedül lesznek ezek a magyar katonák, a vezérkari főnök úrral beszélgettünk róla. Tehát ha nincs megadva nekik az a lehetőség, hogy más emberekkel - mert afgánokkal nem valószínű, hogy tudnak beszélgetni. Kabulban a négy vagy négy és fél hónap hosszúnak bizonyult egyes embereknél, és hazautazás nélkül vállalták ezek az új katonák a hat hónapot. Van-e arra valamilyen terv, hogy ha ott esetleg csoportosan dobják be a törölközőket? Ez elképzelhető. A vezérkari főnök úr mondta, hogy itt magyarok vannak, magyarokkal fognak találkozni, de nem lesz olyan hely, ahol esetleg kiadhatják magukból a mérget. Mi erre a lehetőség?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Keleti képviselő úr előtt azt szeretném megkérdezni, hogy van-e még olyan, aki kérdezni, reagálni vagy véleményt szeretne mondani. 11 óra 5 perc van, és napirendjeink száma még végtelen. (Senki sem jelentkezik.) Nincs ilyen képviselő.
Keleti képviselő úr!
KELETI GYÖRGY (MSZP), a bizottság alelnöke: Nagyon rövid leszek. Azt gondolom, senki nem tételezi fel, hogy magyar katonák nádültetvényeket fognak felgyújtani vagy bármit tenni, de minden olyan nemzet, amelyik jelen van Afganisztánban, Afganisztán újjáépítésében részt vesz közvetett módon, annak a térségnek az ilyen nemzetközi kockázat visszaszorításában komoly van szerepe.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vezérkari főnök úr!
HAVRIL ANDRÁS, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke: Köszönöm szépen. Tizennégy fő vesz részt a misszióban, 10 százaléka a kontingens létszámának. Hazai szempontból is, tehát nemzeti szempontból is és afgán szempontból is vannak rendszabályok, erre tudatosan készítjük őket, nők esetében vannak az eltakart testrészek. A mi katonáink, a nők megbirkóznak ezzel a dologgal, szerintem rendben van ez, jól fel lettek készítve, tudjuk, ismerjük, megfelelő tapasztalatokkal rendelkezünk. Egyébként meg jól helytállnak.
DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Ebben biztos voltam!
HAVRIL ANDRÁS, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke: Tehát akik elmennek misszióba, ilyen feladatot vállalnak, ők azért az összes hátrányát, előnyét feldolgozzák, és felelősséggel vállalják azt. Azért szeretném itt kihangsúlyozni, hogy ez már az önkéntes haderőnek a következménye, a professzionális hozzáállásnak a következménye, ezt jól kell látnunk.
Keleti úr felvetésére, én úgy gondolom, Nyitray úrral is egyetértésben: ezt nem úgy kell kezelni, hogy egy váltási időszakban ez azért csinálta végig a miniszter, mert egy rosszabb helyzetet akar mutatni vagy jobb helyzetet akar mutatni. Szeretném kihangsúlyozni, hogy ez a legkritikusabb időszak. Tehát azt, hogy a miniszter ezt felvállalta, minden kockázatát felvállalta ennek a dolognak, én a pozitív élmények között szeretném megemlíteni, hogy ilyen helyzetben, ilyen állapotban, ilyen előkészítés mellett, csak tessék visszagondolni, hogy milyen felpörgetett időszak után értük el azt a készenlétet. Meggyőződésem szerint a pozitív élmények közé kell kerüljön ez a látogatás, pontosan az összes nehézségével együtt, hogy kialakult az a vélemény, ami most itt elhangzott.
Nincs, bizony nincs kellő tapasztalat a NATO-ban sem. A NATO keresi a megoldást, zavarban is van, hisz a vezérkari főnökök között, de a miniszteri értekezleten is levonták a következtetéseiket, hogy bizony-bizony a fegyveres erők nem tudják megoldani, a PRT-kat kell előtérbe helyezni. De hogyan? A katona a civillel, a civil a civillel. Tehát ez egy új kihívás, mindenki keresi a megoldást, és éppen ezért szerintem a magyarok jó időben kezdték el ezt a feladatot, megfelelő tapasztalatokat tudunk gyűjteni az elkövetkező időszakban.
A felvetésnek a következő része a rendvédelmi oldal. A PRT-kkal a magyarok feladatai közé is tartozik az afgán védelmi erőkkel való együttműködés, a kiképzés segítése és ugyanúgy a rendőrökkel való együttműködés. Tehát ez a feladat ott van. Nem elképzelhetetlen, hogy az elkövetkező időszakban a rendőrök is részt vesznek majd ebben a munkában.
A mákkal kapcsolatosan én azt gondolom, és elsősorban nem a mákkal, a kábítószerrel kapcsolatosan úgy kell azért pontosítani ezt a dolgot, hogy a magyaroknak nem feladatuk a kábítószer elleni harc, nincs benne a feladatunkban. De Afganisztán egész területén a NATO-nak feladata a kábítószer elleni harc, hisz mi ehhez nyúltunk, ez az alapprobléma. Afganisztánban a kábítószer a fő kérdés, ennek a problémának a megoldása hosszú időszaki kiemelt feladata lesz rendszernek, és azt is tudni kell, hogy a NATO-n belül is van kiemelt nemzet, ezek az angolok, akik felelnek a kábítószer-ellenes dolgokért. És akkor itt szűkítem a mi feladatunkat: tranzitútvonalak mennek a PRT-kon keresztül, és hogyha a kunduzi parancsnokság olyan információt kap, hogy egy kábítószer-szállítmányt üldöznek az angolok, és részt vesz az északi parancsnokság ebben a munkában, akkor a magyarokat is bevonhatják felderítési feladatra, útzárási feladatra, tehát kiegészítő feladatrendszerrel. Tehát nem direkt módon harcolunk a kábítószer ellen, de mint bármelyik más NATO-tagország, részt veszünk a saját eszközeinkkel az általam felsorolt módon ebben a feladatban.
A váltással kapcsolatosan... - helyesbítek, előbb még a parancsnok pénzzel és logisztikával történő ellátása. Azért ez egy sokkal bonyolultabb dolog. Itt biztonságról, kiszámíthatóságról és folyamatosságról kell beszélni, amikor logisztikai ellátásról beszélünk. Egyébként osztom Csampa képviselő úrnak azt a felvetését, hogy igenis kell a parancsnoknak rendelkezni olyan pénzzel, amivel a gyorsan megoldandó feladatokat el tudja rendezni. Azt is vizsgálnunk kell, hogy ha a helyszínen vannak olyan dolgok, amit olcsóbban és biztonságosan be lehet szerezni, akkor ehhez is biztosítani kell a lehetőséget. Tehát ettől nem zárkózunk el, de a biztonság maximális betartása mellett vizsgáljuk ezt a feladatot a jövőben.
A hazautazással és a kinti dolgokkal kapcsolatosan: ez a misszió most négy és fél hónapig fogja ellátni a feladatát, nem lesz hazautazás, ezt vállalták a katonák. Abban az esetben, hogyha úgy döntünk a jövőben, hogy a hat hónapos rotációra térünk át, akkor viszont lesz hazautazás, ugyanúgy, mint ahogy ezt eddig tettük, tíznapos szabadságot biztosítunk a katonáink számára. Ki kell hangsúlyoznom azt, hogy amikor kezdeményeztük, hogy négy és fél hónapos rotációs rendszerre térjünk át, akkor a katonáink kérték azt, hogy hat hónap maradjon. Tehát ez a játszma még függőben van, és nyilvánvalóan az összegyűjtött tapasztalatok alapján a miniszter úr a jövőben meg fogja hozni a döntését.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Parancsoljon!
DR. SZEKERES IMRE honvédelmi miniszter: Én az elhangzott hozzászólások alapján azt tudom mondani, hogy köszönöm a bizottságnak a támogatást, amit ehhez a misszióhoz adott, és erre számítok a jövőben is, nem magunk miatt, hanem a katonák miatt, akik ott kint tevékenykednek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Amennyiben további kérdés nincs, azt szeretném megkérdezni, hogy Koszovóval kapcsolatban van-e kérdésük. (Senki sem jelentkezik.) Ez a jövőben erősen megfontolandó a bizottság praktikus működése szempontjából. (Derültség.)
Annyit szeretnék csupán hozzátenni zárásképpen, megköszönve a tábornok úrnak és a miniszter úrnak a tájékoztatást, illetve a parancsnok uraknak, akik technikai eszközök segítségével bekapcsolódtak, hogy Afganisztán esetében azt azért nyugodtan kimondhatjuk, hogy ez nem egy kockázat nélküli misszió, sőt, az utóbbi évek talán legnehezebb missziója a Magyar Honvédség számára, a legtöbb tapasztalatot és a legtöbb eredményt is tartogathatja, de a legtöbb nehézséget is. Ezért én nagyon fontosnak tartom, hogy a honvédelmi bizottság pártállástól, politikai nézettől, pártfegyelemtől függetlenül ebben a kérdésben fogjon össze, és a költségvetés vitájakor ezekhez a missziókhoz minden pénzt adjon meg, amire szükség van, ne a költségvetés egyébként limitált keretei legyenek a meghatározóak, hanem ha ezek a katonák kint vannak, akkor az ő boldogulásuk feltételeit teljes egészében biztosítani kell, nem lehet pénzügyi akadálya, nem lehet gazdasági akadálya annak, hogy ez a misszió sikeres legyen. Az egy másik kérdés, hogy a politikai összekötő és az afgán vezetők hogyan tudnak egymással tárgyalni, a hollandok sajtótájékoztatója, illetve az afgán vezetők sajtótájékoztatója a hollandokról talán erről is szólt. Ez egy nagyon nehéz kérdés lesz, ez is kérdés, hogy Magyarország majd hogyan tudja kezelni az afgán helyi vezetők és az együttműködés feltételeinek a kialakítását.
Tehát egy nagyon nehéz vállalkozás rengeteg kockázattal, biztonsági és személyi kockázattal, amihez a parlamentnek a technikai feltételeket, a gazdasági feltételeket meg kell teremteni és ebben túl kell lépni a pártkereteken, én ezt nagyon fontos dolognak tartom. Azt hiszem, hogy a mai honvédelmi és rendészeti bizottsági ülésnek ez az 1. napirendi pontja mindenképpen erről szólt.
Amennyiben nincs több kérdés (Senki sem jelentkezik.), akkor az 1. napirendi pont megtárgyalását lezárnám, és most egy logisztikai áttelepítésére kerül sor a bizottsági ülésnek. Közben azért néhány perc technikai szünetet is tartunk.
(Szünet: 11.17 - 11.28
A bizottság 11 óra 28 perctől 12 óra 35 percig zárt ülés keretében folytatta munkáját,
melyről külön jegyzőkönyv készült, majd ismét nyílt ülésen folyt a tárgyalás.)
(A nyílt ülés kezdetének időpontja: 12 óra 35 perc.)
ELNÖK: Akkor ügyrendileg most egy kicsit liberálisan értelmezzük a vonatkozó szabályokat.
A Magyar Köztársaság kormányának a NATO iraki kiképző missziójában történő magyar katonai részvétellel kapcsolatos döntésről szóló J/972. számú jelentés, valamint a jelentés elfogadását javasoló határozati javaslat. Ez a jegyzőkönyvi részlet, szeretném rögzíteni, most nyílt, a zárt ülés időlegesen feloldásra kerül. Ez a két napirendi pont nyílt ülésen kerül megtárgyalásra.
Az előterjesztő részéről van-e valami kiegészítés? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Kérdés van-e? (Senki sem jelentkezik.)
Ki az, aki a jelentést általános vitára alkalmasnak tartja? Kérem, kézfeltartással jelezze! Az általános vitáról való alkalmasságról döntünk. (Szavazás.) Tizenhét. Egyhangú.
Ki az, aki a benyújtásról szóló határozatot, az elfogadó határozatot, magát a határozatszöveget elfogadja? (Szavazás.) Tizenhét. Egyhangú. Köszönöm.
Ajánlás szóban. Bizottsági előadó? Az elnök megpróbálja abszolválni az Országgyűlésnek a feladatot. Tegnap is jól sikerült. (Derültség.)
(A bizottság 12 óra 39 perctől ismét zárt ülésen folytatta munkáját, melyről külön jegyzőkönyv készült.)
|
|
Dr. Lázár János |
Jegyzőkönyvvezetők: Farkas Cecília és Szűcs Dóra