FMB-2/2010.
(FMB-123/2006-2010.)
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2010. február 15-én, hétfőn, 9 óra 35 perckor
a Képviselői Irodaház I. emelet 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása*
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2009. évi CLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/11628. szám) (Font Sándor (Fidesz) képviselő önálló indítványa)*
Font Sándor szóbeli kiegészítése*
Dr. Burik Mária tájékoztatója*
Tájékoztató a munkaerő-piaci helyzet alakulásáról és az Állami Foglalkoztatási és Szociális Hivatal szerepéről a válsághelyzet kezelésében*
Elnököl: Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Bóth János (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Gyopáros Alpár Ádám (Fidesz)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Dr. Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Filló Pál (MSZP) Gúr Nándornak (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP) megérkezéséig Nagy Lászlónak (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP) távozása után (Lénárt Lászlónak (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz) távozása után dr. Czomba Sándornak (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz) távozása után Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) Vécsi Istvánnak (Fidesz)
Font Sándor (Fidesz) előterjesztőként
Dr. Karsai József (MSZP)
Dr. Burik Mária főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Kis Zoltán főosztályvezető-helyettes (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Pirisi Károly főigazgató (Állami Foglalkoztatási és Szociális Hivatal)
Busch Irén főosztályvezető (Állami Foglalkoztatási és Szociális Hivatal)
Vermes Lajos vezető főtanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 35 perc.)
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása
GÚR NÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Kézcsókolom! Szép napot! Üdvözlök mindenkit.
A határozatképesség megállapítására kerítek sort. A jelenléti ívből látható, hogy határozatképesek vagyunk, a helyettesítéseket diktálom a jegyzőkönyv számára. Magyar Bálintot Vécsi képviselő úr, Rózsa Endre képviselőtársam megérkezett közben, Rákóczy Attilát Nagy László képviselő úr, Filló Pál alelnök urat pedig én képviselem. Közben Wittner Mária képviselő asszony is megérkezett, ő is ellenjegyzi a jelenléti ívet.
A napirendi javaslatok elfogadására teszek javaslatot. Elektronikus formában képviselőtársaim megkapták a ma tárgyalandó három napirendi pont megjelölését. Azzal a módosítással teszek javaslatot, hogy alelnök asszonnyal egyeztetve, Font Sándor képviselő úr kérésének megfelelően napirendi pontok sorrendbeli cseréjére teszek egyúttal javaslatot. Tehát azt javaslom a bizottság tagjainak, képviselőtársaimnak, hogy úgy fogadjuk el az eredetileg kiküldött meghívóban szereplő napirendi pontok tárgyalását, hogy elsőként a 2., utána az 1. és a 3. napirendi pontot tárgyaljuk sorrendben. Kérdem és kérem képviselőtársaimat, hogy ha támogatják, akkor kézfelemeléssel jelezzék ezt vissza. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Úgy látom, hogy egyhangú. Tehát akkor az 1. napirendi pont az eredetileg 2. napirendi pont lesz.
A tárgyalási időkeret tekintetében a lehetőséghez illesztetten normális mederben tartva, szakmai vitát folytatva kívánjuk végezni a munkánkat. Vélem, valószínűsítem, hogy egy órán belül a bizottsági ülést be tudjuk fejezni, de hát majd meglátjuk a vita kapcsán. Természetesen a szokásjog alapján az azonos időkeret betartásáról, egymást követő megszólalásokról, először az ellenzék jogának a biztosításáról gondoskodunk.
A 2. napirendi pont, mint a meghívóban is szerepel, az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2009. évi CLII. törvény módosítása, a T/11628. törvényjavaslat, Font Sándor képviselő úr önálló indítványaként. Itt tárgysorozatba-vételről és általános vitára való alkalmasságról esik szó. Azt szeretném kérni, képviselő úr, hogy mint az előterjesztő, ha kívánja, akkor röviden indokolja az előterjesztést. Parancsoljon!
Font Sándor szóbeli kiegészítése
FONT SÁNDOR (Fidesz): Igen, köszönöm szépen, és köszönöm szépen a lehetőséget, hogy a napirendi pont módosításával első napirendi pontként tudjuk ezt tárgyalni.
Tavaly decemberben a parlamenti többség elfogadta az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló, új logikával felépülő törvénymódosítást. Remélem, nem akarjuk most lefolytatni az akkori részletes vitát a módosító indítványaink struktúrájában, hiszen ezt megtettük sok bizottságban, így a Mezőgazdasági bizottságban is. Összességében a törvénymódosításnak a célja egyetlen egy paragrafus megnyitása lenne, amelyben azt javasoljuk, hogy az április 1-jén elméletileg életbe lépő törvény nem lépjen életbe, hanem csak 2011. január 1-jén legyen hatályos.
Remélem, hogy amit indokolásként leírtam, most már a képviselőtársaim is személyes tapasztalataik alapján érzékelik, hogy a fogadtatása nagyon negatív a társadalom részéről, az érintettek részéről. Mint említettük, és az indokolásban elmondtam, nagyon magas az adóemelés mértéke, így az a szándék, amelyet az eredeti benyújtáskor a törvény benyújtója jelzett, hogy ezzel a foglalkoztatásba való állást, az állásból kikerülők időszaki munkába állását elő szeretné segíteni, szeretné a szürke- és feketegazdaságot visszaszorítani, szeretné egyszerűsíteni az adminisztrációt, ezekből a pontokból egyik sem valósulhat meg, ha netán április 1-jével életbe lépne ez a rendszer. Hiszen ha csak arra gondolunk, hogy 30 százalékos általános közterhet ír elő a törvénytervezet, ebben engedjék meg, hogy idézzem mondjuk Demendi László szocialista képviselőtársamnak a Mezőgazdasági bizottságban a vita alapján tett megállapítását. A jelenlegi, tehát a volt köztehermérték 24,4 százalék volt, ez lett felemelve 30 százalékra, és ők kiszámolták, hogy nézzük meg, hogyan változik a közteherterhelés hatására 1 hektár termőföld, ez esetben egy dohányültetvény munkaügyi költsége. Azt mondja, idézem szó szerint, hogy "akkor azt látjuk, hogy mondjuk a dohánynál 1,4 millió forinttal nő a hektáronkénti közteher 30 százalék esetében vagy mondjuk a bogyósoknál 1 millió 350 ezer forinttal, de hogy mondjak egy jobbat is, a héjasoknál "csak" 270 ezer forinttal fog megnőni minimum az 1 hektárra vonatkozó termelési költség a 30 százalékos adó esetében." A képviselő úr utána részletezi, hogy Németországban 21 százalékos ezen adómérték, és néhány dél-európai országban a mezőgazdasági alkalmi munkavállalásnál - ezt hangsúlyozom - 5 százalékos mértékű ez a terhelés.
Ugyanakkor azt gondoljuk, az a cél sem teljesül, amelyben az adminisztrációs egyszerűsítéssel szeretnék elérni mind a munkaadó részéről a legális foglalkoztatást, mind a munkavállaló részéről, azzal az úgynevezett szerződéskötési kötelezettséggel, amit a törvény előírt: két részre bontva egyik részen egyszerűsített munkaszerződés - kicsit megmosolyogni való a neve, miután a törvény közli azt a formátumot, hogy mit ért egyszerűsített munkaszerződésen -, aztán ehelyett még a mezőgazdaságban alkalmazható jelenléti ív. Aki életében egyszer is látott már alkalmi munkavállalást reggeli munkakezdéskor, hogy az alkalmi munkavállaló valóban fogja-e hozni a taj-számát, adóazonosító jelét, és ezt a munkaszerződést majd ki kell tölteni, szigorú számadású bizonylatról van szó, munkakezdéskor aláírni, munka befejezésekor aláírni, neve, születési, családi és utóneve, anyja, anyja születéskori neve, satöbbi, ha ezt elkezdjük kitöltögetni, valószínűleg dél lesz a gazdálkodónál, mire elméletileg ezek az okiratok kitöltésre kerülnek.
Aztán a bejelentés módja, hogy számítógépen, ügyfélkapun. Gazdaemberek nem arról híresek, hogy mobilinternettel a szántóföld sarkában lennének. Tudom, hogy a mezőgazdaságnál megengedik a következő hónap 12-éig való bejelentési lehetőséget, de egyáltalán a módja, utána az sms, mobiltelefon, sms-sel való bejelentés, és amiről semmit nem tudunk, mert erről majd jogszabályoknak, azaz rendeleteknek kell rendelkezni a felhatalmazás alapján, a harmadik az illetékes hatóságokhoz a telefonos hangrögzítéses bejelentés. Csak szeretném jelezni, hogy itt egy betű, egy szám eltévesztése a szerződést annulálja abban a pillanatban, hiszen nem fogják megtalálni az állami hatóságoknál a jegyzett személy nevét, lakcímét vagy taj-számát, adószámát. Tehát ezt egyszerűen így működésképtelennek látjuk.
A végeredmény: a feketefoglalkoztatás meg fog nőni, a hatóság még nagyobb teret kap a büntetések kiszabására, hiszen - mint említettem - a mostani véleményünk, hogy nem erősíti azt a szándékot, amit a törvény benyújtója leírt indokolásában, hanem pont az ellentétes irányt szabja. A rendszert szeretnénk újragondolni, semmi mást, csak egy európai uniós modellt. Erre nagyon szép modellek vannak, nagyon egyszerű modellek vannak az Európai Unióban. Ne legyünk okosabbak azoknál, mint akik ezt régóta nagyon szépen működtetik, ráadásul úgy okosabbak, hogy ezzel rontunk a hazai pozíción. 10 százalék fölötti a munkanélküliség, önök szakbizottságként pontosan ismerik ezt az adatot, még inkább elriasztja a munkába állás lehetőségétől mind a munkavállalót, mind a munkaadót.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről dr. Burik Mária főosztályvezető-helyettes asszonyt látom az asztalnál és látom a fal melletti széksorban dr. Kis Zoltán főosztályvezető-helyettes urat. Köszönöm szépen. Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Jó napot kívánok! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Engedjék meg, hogy első mondatomként vagy néhány mondatomként visszatekintsek a korábbi törvényjavaslat elfogadásával kapcsolatos parlamenti vitára.
Fontos hangsúlyoznom, hogy a mezőgazdasági ágazatra vonatkozó speciális szabályok külön a mezőgazdasági ágazat kezdeményezésére kerültek bele a törvényjavaslatba, mivel az előterjesztés hosszas folyamata alatt eredetileg ilyen szabályokat maga az előterjesztő Szociális és Munkaügyi Minisztérium nem tervezett.
Jelenleg abban a helyzetben vagyok, hogy nem kormányzati álláspontról tudok nyilatkozni, hanem kifejezetten az előterjesztő Szociális és Munkaügyi Minisztérium nevében, hiszen a kormány a szerdai ülésén tudja tárgyalni a benyújtott törvényjavaslatot, és szerdán fog álláspontot nyilvánítani a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban.
Emlékeztetni szeretnék még ezzel egyidejűleg arra, hogy a benyújtott törvényjavaslat elsődleges célja az alkalmi foglalkoztatás területén jelenleg tapasztalható visszaélések visszaszorítása volt. Jelenleg az az általános tapasztalatunk most már több éve, hogy a munkáltatók nem elsődlegesen arra a célra használják az alkalmi foglalkoztatást, mint amire az szolgál ténylegesen, tehát nem az alkalomszerű, rövid időtartamú foglalkoztatásra, hanem gyakorlatilag kiváltják a tartós, többségében határozatlan idejű jogviszonyokat a 24-26 százalékos mértékű járulékkedvezmény komoly kedvezménytartalma miatt.
Az akkori törvényjavaslat éppen ezért meghatározott ágazatokra és tevékenységekre kívánta leszűkíteni az egyszerűsített foglalkoztatás körét, ami részben egy szűkítést jelentett, részben pedig egy bővítést olyan szempontból, hogy bizonyos tevékenységek esetében egyszerűbb adminisztrációra, tehát a technika mostanra általánossá vált vívmányainak a felhasználására is lehetőséget nyújtott, hiszen azt kell mondjam, hogy például az adóbevallások kilencvenegynéhány százaléka jelenleg interneten keresztül, számítógépes technikával történik, tehát minimális az a kör, aki jelenleg papír alapon nyújt be bevallást.
Amennyiben most elhalasztanánk jövő év január 1-jére a törvény hatálybaléptetésének időpontját, úgy lemondanánk arról az eredeti célról, hogy a visszaéléseket leszűkítsük, visszaszorítsuk.
El kell hogy mondjam, hogy jelenleg folyamatban van a törvény végrehajtásához szükséges rendeletek előkészítése. Ez jelenleg olyan stádiumban van, hogy a már több körben egyeztetett kormányrendelet-tervezetek javarésze szakmapolitikai egyeztetésen kerül a mai napon megvitatásra, azt követően bocsátható tárcakörözésre. A menetrend alapján bátran fel lehet azt vállalni, hogy márciusban legkésőbb ezek a rendeletek kiadásra kerülhetnek.
Nem szeretnék az FVM nevében nyilatkozni, Kis Zoltán úr, ha szükséges, ezt megteszi, hogy hogyan áll jelenleg a mezőgazdasági ágazatra vonatkozó járulékkedvezmény és a járulékkedvezmény elszámolását biztosító szabályozás előkészítése, de mivel az SZMM is a tárcaegyeztetésben részt vett, arról tudomásom van, hogy ez zajlik jelenleg.
El kell hogy mondjam egyébként - ez a harmadik ok, ami miatt az SZMM mint korábbi törvény-előterjesztő részéről nem tudjuk támogatni a javaslatot -, hogy amennyiben kizárólag csak a hatályba léptető rendelkezés időpontja kerülne elhalasztásra, belső kollízió keletkezne a törvényen belül, ugyanis több olyan rendelkezés létezik az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényen belül, amely a közteherjegyek bevonásának időpontját a jelenleg kiadott, illetőleg ki nem adott, de sorszámmal ellátva kibocsátott alkalmi munkavállalói könyvek határidővel, tehát még ez évi határidővel történő megsemmisítéséről, bevonásáról rendelkezik. Tehát belső ellentmondások keletkeznének a törvényben, hiszen a jövő év január 1-jei hatálybaléptetési időpont azt jelentené, hogy addig hatályában fenn kellene tartani magát a jelenleg hatályos alkalmi munkavállalásról szóló 1997. évi LXXIV. törvényt is, hiszen nem szüntethetjük meg annak az alkalmazását mindaddig, amíg egy új törvény hatályba nem lép. Éppen ezért az összes törvényi átmeneti rendelkezést is, a megváltoztatandó vagy megváltoztatásra javasolt hatálybaléptetési időpontot át kellene írni. Önmagában azonban ez technika, megítélésem szerint koncepcionálisan kell arról a javaslatot tárgyaló bizottságokban állást foglalni, hogy mennyivel nagyobb veszteséget jelentene a gazdaság, a munkáltatók és a munkavállalók számára az, hogy ez a törvény most április 1-jén ne lépjen hatályba.
Valóban, Font Sándor úr korrekt módon ismertette, hogy a Mezőgazdasági bizottságon belül is komoly viták folytak a tekintetben, hogy mennyivel előnyösebb az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényi szabályozás, azonban emlékezetem szerint önmagában azok az előnyök, amelyek ennek az új törvénynek a hatálybalépésével járnak, tehát a járulékkedvezmény önmagában, az megmarad, igaz, hogy 24-26 százalékos átlagos mértékű, ami alapvetően a munkabér mértékéhez igazodik, és 30 százalékra kerül megemelésre. Úgy gondolom, hogy ez a 4 százalékos mérték nem olyan jelentős, ami szembeállítható lenne a visszaélések visszaszorítására irányuló általános céllal.
Ezen túlmenően el kell hogy mondjam és emlékeztessek arra, hogy külön a mezőgazdasági ágazaton belül a növénytermesztési alágazatra hoztuk vagy javasoltuk az SZMM részére olyan szabályozás elfogadását, amely ehhez képest még további előnyöket biztosít. Tehát gyakorlatilag a növénytermesztési alágazat a kivételek körébe tartozik, mivel járulékelőleg megfizetésére kerül sor ténylegesen, és a 30 százalékos járulék-előírás és az előleg közötti különbözet mértéke még csökkenthető abban az esetben, ha adott évben a mezőgazdaságot sújtó aszály, jégverés vagy egyéb vis maior esemény miatt a gazdákat kár éri. Tehát a 30 százalék nem feltétlenül 30 százalék a tényleges elszámolás időpontjában.
Én respektálom a Demendi László úr által felhozott példákat. Valóban, az egyes államok saját maguk a járulékfizetés mértéke tekintetében teljesen eltérő szabályokat hozhatnak. Ez attól is függ, hogy az adott ország gazdasága milyen erős, mit bír elviselni, és milyen mértékű járulékteherrel tudja garantálni a gazdaság, illetve adott esetben az adott ágazat működőképességét. Azonban azt is el kell mondjam, hogy az alkalmi foglalkoztatás, ha nem is mondanám úgy, hogy magyar találmány, de talán első volt Magyarország az alkalmi foglalkoztatást leszabályozó országok körében, és gyakorlatilag a mi mintánkat hasonló módon vette át több ország is.
A jelenléti ív bonyolultsága és a munkavállalók szociális biztonsága tekintetében felhozott érveket igazából a szociális és munkaügyi tárca képviselőjeként nem tudom elfogadni. Emlékeztetni szeretnék azokra a vitákra, amelyek itt a parlamenti bizottságok között is lezajlottak ebben a kérdésben. Akkor sem és jelenleg sem tudok a tárcánk részéről olyan javaslatot támogatni, amely nem nyújtana megfelelő garanciát a munkavállalók szociális biztonságának megteremtése oldaláról. Ez alapvetően azokat a kérdéseket érinti, hogy az adott munkavállaló az alkalmi vagy egyszerűsített foglalkoztatásban történő részvétele alapján nyugdíjra jogosító szolgálati időt szerezhessen, illetőleg az egészségbiztosítás bizonyos ellátásaira jogosult legyen. A jelenléti ív pontosan abból a célból került elfogadásra, illetőleg a munkaszerződésnek azok a bizonyos tartalmi elemei, amik jelenléti ívként megjelennek (Rákóczy Attila megérkezik az ülésre.) adott esetben a mezőgazdasági ágazat, azon belül a növénytermesztés esetében, ezek pontosan azt a célt szolgálták, hogy a munkavállalónak legyen egy dokumentum a kezében abból a célból, hogy igazolni tudja szükség esetén azt, hogy ő adott időszakon belül foglalkoztatva volt, és ezáltal megteremtődjön az alapja a nyugdíjra jogosító szolgálati idejének és az ellátásokra való jogosultságának. Kvázi valóban egy munkaszerződést pótló dokumentumról van szó, amely alapján a hatóságok, az állami szervek is kontrollálni tudják, hogy a járulékfizetés ténylegesen megtörtént-e, és valaki betegként tb-ellátásra legyen jogosult, illetőleg nyugdíjra jogosító szolgálati időt szerezhessen.
Úgy érzem személy szerint is, hogy amennyiben ezek a rendelkezések nem lennének benne a törvényben, illetőleg amennyiben kitolnánk a törvény hatálybalépésének az időpontját, így a jövőre nézve is a feketegazdaságot támogatnánk, ami úgy gondolom, hogy nem tekinthető ilyen célnak, támogatandó célnak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes asszony. (Dr. Kis Zoltán felé:) Főosztályvezető-helyettes úr, kérdezem, hogy kíván-e véleményt alkotni. (Jelzésre:) Igen, úgy látom. Parancsoljon!
DR. KIS ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én sem tudok kormányálláspontot megfogalmazni, nyilván abból kifolyólag, amit a főosztályvezető-helyettes asszony is mondott, csupán a tárca álláspontját, amit ma reggel Gőgös Zoltán államtitkár úrral egyeztettem, ami azt jelenti, hogy nem ellenezzük a tárgysorozatba-vételét az előterjesztésnek, pontosan azon indokok alapján, amelyeket az előterjesztő úr is itt ismertetett.
Valóban egyszerűsíteni akartuk ezt a rendszert. Nem biztos, hogy egyszerűbbre sikeredett, már ami a mezőgazdasági részét illeti, itt a módosító indítványok behatására is. Ennek a kormányrendeleti előkészítése valóban folyamatban van, és április 1-jével működőképes a rendszer, de nem vagyok arról meggyőződve, hogy egyszerűbb és olajozottabb is, mint a korábbi volt. Az, hogy csalások vannak, kétségtelen tény, az azzal szembeni föllépés hatósági feladat, valamint talán ha korlátoznánk a munkavállalói könyv felhasználásának körét és szabályoztuk volna a bélyeget és annak rendszerének a működtetését, lehet, hogy az átmeneti problémákat megoldotta volna. Mindenféleképpen az új szabályozás szükséges, tehát azt nem vitatja senki, csak ha már szabályozunk, akkor olyat csináljunk, ami ténylegesen azt a célját is eléri, amit megfogalmaztunk.
Tehát ez tárcaálláspont, ennek jelentősége jelen pillanatban nincs, majd a kormány fogja megmondani, hogy hogy áll ehhez a kérdéshez.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes úr. Képviselőtársaimat kérdezem. (Jelzésre:) Igen, főosztályvezető-helyettes asszony?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Egy mondatot, ha megengedne a tisztelt bizottság. (Elnök: Parancsoljon!) Ha ezek az új rendelkezések a mezőgazdasági ágazaton belül okoznának problémát, abban az esetben is a hatálybaléptetést elhalasztó rendelkezésekhez számtalan olyan egyéb szabály lenne szükséges, ami a törvényen belüli belső koherenciát nem idézné elő. Amennyiben esetleg a kormány olyan döntést hoz, hogy a mezőgazdasági ágazatra nézve nem tartja indokoltnak a hatálybalépést, akkor is az indítványt szükséges kiegészíteni egyéb olyan rendelkezésekkel, amik kifejezetten a mezőgazdaságra vonatkozó részek hatálybalépését halasztanák el.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimat kérdezem, hogy kérdésük, észrevételük van-e, ha lehet, akkor egy körben. Kérdezem, van-e. (Jelzésre:) Igen, alelnök asszony. Parancsoljon!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Ezt a vitát már a törvény általános vitája során, illetve a részletes vita során lefolytattuk, úgyhogy azt gondolom, hogy ismételten elmondani újra meg újra ugyanazokat az érveket nem szükséges, és Font képviselőtársunk, aki a törvényjavaslat módosítását benyújtotta, amúgy is részletesen ismertette az álláspontját, a tárca úgyszintén.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más véleményt nem látok. (Jelzésre:) Karsai képviselőtársam!
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, tisztelt bizottság, hogy önök is szót adtak nekem, tekintettel arra, hogy én végig elleneztem azt, hogy a vegytintás építőipari csalások miatt egyszerűen egy kalap alá vegyünk egy olyan mezőgazdaságot, ahol a vidéki megélhetés van. De, kedves főosztályvezető asszony, határozottan visszautasítom azt, hogy ön ezzel a módszerrel akarja a szociális biztonságát megteremteni a lent élő embereknek. Legyen szíves, jöjjön le hozzám négy napra, én önnek bemutatok olyat, hogy ezer ember nem fog napszámba menni, és ezer embertől viszik el a gázórát, villanyórát, amit önök nem vezettek be, a kártyás villanyórát, a kártyás gázórát.
ELNÖK: Képviselő úr, tudja, hogy melyik napirendi pontot tárgyaljuk, ugye?
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Tudom, pontosan tudom, és ezért a szociális foglalkoztatás... (Elnök: Akkor arra kérem...) Tudom, hogy meg akarja vonni a szót, mert ki is küldött az ülésről, most is kiküldhet nyugodtan mint képviselőt, de én elmondom azt, hogy ennek mik a hátrányai. Azért nem mindegy, hogy hány tízezer ember nem fog tavasszal fogadni munkát, mert el se vállalják már az üzemek az új módszerrel, mert nem a jelenléti ívvel van bajunk, hanem azzal van bajunk, hogy húszféle adatot, a koleraoltási bizonyítványt is mellékelni kell, amikor be kell jelenteni. Körülbelül másfél óra múlva kerül arra sor, hogy munkába álljanak az emberek, mert képtelen regisztrálni. Egy parasztembernek a keze átéri az sms-t, a három gombot, hogy ő benyomogassa, hogy hogy jelentse be azt, hogy neki beállt, és közben 8 órakor elkezd esni az eső. Ne haragudjanak, önök nem értenek a mezőgazdasághoz, és ilyen súlyos hibát nem követhet el bármilyen kormány, bármilyen párt. Határozottan tiltakozom, és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ne lehessen ilyen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Sokkal higgadtabban és nyugodtabban is elmondhatja a véleményét, azt is szívesen veszi a bizottság. (Dr. Karsai József: Megint ki akarnak küldeni.) Senki nem küldte ki a teremből, sőt, első hangulatára, első kérésére szót adtam önnek. Ön kérdezte egyébként, hogy maradjon vagy menjen, mondtam, hogy azt tesz, amit jónak lát. Egyébként meg arra kérem, hogy ha szót kér akár a bizottsági ülésen, akár a parlamentben bármely párt színeiben lévő képviselőtársam, akkor higgadtan és nyugodtan fogalmazza meg azt az álláspontot, amiről szakmailag úgy gondolja, hogy helyénvaló, és ne vitassa el a mások által megfogalmazott szakmai álláspontokat sem, mert nem biztos, hogy csak egyfajta megközelítés létezhet egy dologhoz illesztetten. Köszönöm szépen a véleményét. Kérem, foglaljon helyet közöttünk, és a vita folytatásában legyen jelen.
Más képviselőtársamnak van-e kérdése, észrevétele? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor a vitát lezárom. Olyan kérdés nem merült fel, amelyre különösebbképpen válaszolni kell, de ennek ellenére Font Sándor képviselőtársamnak megadom a szót.
FONT SÁNDOR (Fidesz): Igen, köszönöm, már csak a formaság miatt is, elnézést, elnök úr, mint előterjesztő ilyenkor van lehetőségem a viszontválaszra (Elnök: Így van.), és valóban leginkább a főosztályvezető-asszony érvelésében három nagyon rövid gondolatra engedje meg, hogy kitérjünk.
Természetesen azzal egyetértünk, hogy a jogszabályellenes foglalkoztatás természetesen nem tartható fenn. De amire itt utaltak képviselőtársaim és talán Karsai József is, hogy bizonyos notórius visszaélési sorozatok miatt mondjuk építőiparban - M6-os autópálya-építés, azt hiszem, ezek elég súlyosak voltak - ezzel elverni a port az egész rendszeren, amelynek a legnagyobb érintettje a mezőgazdaság, véleményem szerint súlyos hiba lenne. Tehát a jogszabály-ellenesség felszámolásával természetesen teljesen egyetértünk, és mindig is ezen a vonalon képviseltük az álláspontunkat.
A második kérdés, hogy a Mezőgazdasági bizottság is több módosító indítványt befogadott a most már megszavazott törvénytervezetben. Igen, ezt azért tettük, mert a bajt, a kárt akartuk egy picit csökkenteni, amely az indítványban szerepelt.
Hogy csak néhányat érzékeltessek ezekből az óriási károkból. Először is definiáltuk a növénytermesztést, mert azt elfelejtette a törvény benyújtója, ezért most már definíciószerűen látjuk, hogy mit jelent az.
Eredetileg 40 százalékos adóterhelés volt benyújtva a kormány által, ezt sikerült 30 százalékra lecsökkenteni, de hozzáteszem, voltak bent 20 és 10 százalékos indítványaink is, mert ma a mezőgazdaság egyetlen egy ágazata nem bírja ki a 30 százalékos adóterhelést, ezt azért tegyük hozzá. És elnézést kérek, de úgy tudom, hogy a kormány adócsökkentési programot hirdet meg állandóan, hát ön mondta el, hogy hogy emelték most 24 százalékról 30 százalékra az adó mértékét pont a mezőgazdasági alkalmi foglalkoztatás terén. Ha nem a mezőgazdasági alkalmi foglalkoztatást nézem, akkor önök az általános jogszabályt, az általános foglalkoztatási mértéket próbálják kivetni az egyszerűsített foglalkoztatás keretében, ez viszont 62,5 százalékos adóterhelést jelent a kifizetett munkabérre. Tehát nem értem a szándékot akkor, hogy az adócsökkentéssel hogyan akarnak esetlegesen új munkahelyteremtést létrehozni.
Egy olyan képtelenséget is megpróbáltunk kiküszöbölni - sikerült -, hogy például az előterjesztő szerint orvosi és alkalmassági vizsgára kellett volna küldeni és igazoló jelentéssel kellett volna az alkalmi munkavállalónak megjelenni, hogy azt a munkakört ő betöltheti. Ezt a passzust is sikerült valóban kiszavazni.
Valóban, ezek a Mezőgazdasági bizottságnak az elfogadott indítványai voltak. Ez körülbelül 15-20 százaléka volt azon indítványsornak, amit még gondoltunk, hogy el kellett volna fogadni ahhoz, hogy egyáltalán működőképes és egyáltalán az érintettek részéről befogadásra esetleg javasolható lett volna.
Ön azt mondta, hogy az adózást ma már 95-98 százalékban elektronikusan adják be az adózók az szja tekintetében, gondolom, erre tetszett utalni. De tetszik tudni, hogy ez hogy működik valójában? Úgy, hogy a gazdaember bemegy a könyvelőjéhez, összecsomagolja az egész éves forgalmi adatait, és megkéri a könyvelőjét, hogy legyen szíves, a saját ügyfélkapuján, már mint a könyvelő ügyfélkapuján eljuttatni. Nehogy azt tessék gondolni, hogy a gazdaembereknél vagy a 95-98 százalékos elektronikus bejelentkezés vagy adózási tényszám mögött az van valójában, hogy itt az állampolgárok otthonról elektronikusan küldözgetik az adójelentéseiket! Ez különösen nem igaz a mezőgazdaságra. Csak hogy érzékeltessem, és természetesen mondom, ez úgy működik, hogy a koncentráló személy - ez rendszerint egy könyvelőiroda - végzi el a gazdák helyett kicsi pénzért ezt a jelentést. Gondoljuk el azt, hogy minden foglalkoztatás után jelentési kötelezettség van, innentől kezdve az érintetteknek egy iszonyú nagy kifizetés kell a könyvelőiroda felé, mert naponta ott fog loholni az irodához, hogy és ezt is jelentsd le, ezt is jelentsd le, ezt is jelentsd le.
Egy apróság, amit már nem mondtam a törvény hatályos részét kritizálandóan, hogy ezeket a jelenléti íveket és az egyszerűsített foglalkoztatási szerződést öt évig kell megőrizni a munkaadónak, öt évig. Én javasoltam is most mindenkinek, minden munkaadónak, hogy építsen egy kis irodát, ahol ezeket a könyvelési tételeket most elkezdik tárolni, mert öt évig rajta fogják keresni, hogy ki volt az a munkavállaló, aki öt éven belül nála egyszer megjelent netán egynapi munkára, és lehet, utána fél nap után szétverte az eső őket, ahogy képviselőtársam említette. Ezek a képtelenségek.
Az történt, hogy az alkalmi munkavállalói könyv megszüntetésével a teljes adminisztrációs terhelést ráhárították a gazdálkodókra, illetve akik alkalmi munkavállalással foglalkoztatnak, mert való igaz az, hogy az alkalmi munkavállalói könyvben ott volt felelőssége a munkavállalónak, azt neki őrizni kellett, nézni, hogy megvan, nem lopták el, rögzítek mindent, és ezzel jelzem, hogy én jogosult vagyok különféle szociális és egészségügyi ellátásokra. Most viszont, mivel ez fizikailag megszűnik az önök elképzelése szerint, innentől kezdve valóban fennáll az a veszély, hogy nem tudja igazolni ezt az alkalmi munkavállaló, hogy akkor kinél volt. Erre önök azt találták ki, hogy jó, akkor majd igazolja a gazda, öt évig őrizzen minden munkaszerződést, ahelyett, amit itt Kis Zoltán főosztályvezető-helyettes úr mondott volna, hogy bizonyára ad visszaélési lehetőséget a jelenleg alkalmazott zöldkönyv-, kékkönyvrendszer, csak nem biztos, hogy ennek az újragondolásával nem lehetett volna kiküszöbölni azokat az anomáliákat, amelyekre önök - egyébként helyesen véleményem szerint - fölhívták a figyelmet a visszaélés tekintetében. De önök nem ezt tették, hanem kidobták a rendszert és a fürdővízzel a gyereket is, és a gyerek most döntő mértékben a mezőgazdaság véleményem szerint.
Indítványom megszavazását kérném szépen, a tárgysorozatba-vételt.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselőtársam. Nem kívánok hosszú összefoglalót tenni. Két mondatot mondanék, mivel megélője voltam azoknak a folyamatoknak, amelyek ennek az ügynek a kapcsán az elmúlt hónapokban körvonalazódtak. Nagyon sok esetben azok, amik most itt kritikai észrevételként az előterjesztő részéről is megfogalmazásra kerültek, jelenléti ív, egyéb más dolgok, a Mezőgazdasági bizottság szakértő kollégáival, politikai színezettől függetlenül ismereteim szerinti minisztériumi egyeztetési utakat jártak be. Kis Zoltán főosztályvezető-helyettes úr személyes véleményét ismertem meg ezekben a dolgokban más kollégákkal egyetemben, jelenléti ív kvázi munkaszerződés, sok minden egyéb más tekintetében. Ezt csak azért jelzem vissza, mert az, ami ma itt ennek a témának a kapcsán a bizottsági ülés keretei között zajlik, az én értékítéletem szerint nem másról szól, mint arról, hogy valamilyen kvázi egyezség születik a munka világán belül a mezőgazdasági ügyek specifikus kezelése tekintetében, majd utána azt, amit nem sikerül elérni az egyezséget követően, megpróbáljuk újólag felborítani, akár azzal a kockázattal együtt is, hogy az egész rendszert borítjuk fel, ami az alkalmi munkavállalásnak, az egyszerűsített foglalkoztatásnak a rendszerét jelenti. Ennyi, és nem több, nem akarok én hosszú polémiát és vitát folytatni ebben a dologban.
Két kötelezettségünk van. Az egyik, hogy a tárgysorozatba-vételről döntsünk. Ezért azt kérdezem a képviselőtársaimtól, hogy ki az, aki a tárgysorozatba-vétellel egyetért. Aki ezzel egyetért, az jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ez 8. Ki az, aki nem ért egyet a tárgysorozatba-vétellel. (Szavazás.) Ez 8. Filló Pál véleményét nem ismerem, ezért tartózkodtam. Két tartózkodás. Köszönöm szépen, képviselőtársam. Viszontlátásra!
Akkor az eredeti kerékvágásba került a bizottság ülése, mármint hogy az eredeti napirendi pont szerinti 1. napirendi pont tárgyalására kerítünk sort. Kontur képviselőtársam, ha szólni kíván, akkor a mikrofon... (Jelzésre:) Köszönöm szépen, akkor pedig azt javaslom, hogy folytassuk a munkát.
Tehát az 1. napirendi pontra térünk rá, az eredeti 1. napirendi pontra, ami tájékoztató a munkaerő-piaci helyzet alakulásáról az Állami Foglalkoztatás és Szociális Hivatal szerepéről a válsághelyzet kezelésében címmel. Egy tájékoztató anyag képviselőtársaim kezében van. A napirendi ponthoz meghívottként Pirisi Károly főigazgató urat köszöntöm és kollégáját, Bús Irén főosztályvezető asszonyt. Vermes Lajost látom még, vezető főtanácsos, ha jól tudom a beosztását, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről. Vermes úr, nyugodtan foglaljon helyett az asztal mellett, Pirisi főigazgató úr mellett.
Főigazgató úr, kérdezem, hogy az írásos anyaghoz illesztetten kíván-e szóbeli kiegészítést tenni. (Pirisi Károly. Ha lehet, akkor pár szót.) Hogyne, természetesen. Parancsoljon!
PIRISI KÁROLY (Állami Foglalkoztatási és Szociális Hivatal): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget. Elég gyorsan kellett intézkedni, az igényt, hogy a bizottság szeretne egy ilyen jellegű témát napirendre venni, múlt hét közepén kaptuk meg, és ezért kérek elnézést, hogy az anyagot nem sikerült időben elkészítenünk, de ehhez kell idő.
Először is egy hibát szeretnék jelezni, amit én vettem észre még reggel lóhalálában. A 16. oldalon jeleztünk egy táblázatot, és a táblázat nem szerepel benne, elnézést kérünk, ez a technika ördöge, ugyanaz szerepelt volna benne, mint ami a szövegben van, csak ha a képviselő hölgyek és urak észreveszik, akkor mi is észrevettük, de információ nem veszett el belőle, mert ugyanaz, mint a szöveg.
Akkor rátérnék arra, amit szeretnék mondani. Először is egy nemzetközi kitekintésben próbáltuk bemutatni a magyar foglalkoztatási helyzetet. Az Európai Unió 2000-től, mióta a lisszaboni stratégia hatályban van, azóta vizsgálja a foglalkoztatási szintet. Magyarországon, mint ahogy látszik a táblázatokban, a magyar foglalkoztatási szint lényegében változatlan a lisszaboni stratégia óta.
Ha a munkanélküliség nemzetközi trendjét vizsgáljuk az utóbbi években, ahol egész Európában a gazdasági visszaesés jelei mutatkoztak, akkor legnagyobb munkanélküliséggel a balti országok, illetve Spanyolország, Írország rendelkezik, ehhez képest mi gyakorlatilag az európai uniós átlag körüli munkanélküliszámmal rendelkezünk.
Ami a foglalkoztatásban még egy nagyon érdekes tendencia, hogy Magyarországon - pár ország mellett - nőtt a részmunkaidős foglalkoztatás aránya. Ez elsősorban a megváltozott igényeknek, illetve olyan tudatos kormányzati foglalkoztatáspolitikai intézkedéseknek a jótékony hatása, amit az utóbbi években a kormány tett.
A hazai trendekről egy pár szót szeretnék csak kiemelni. Az egyik a tömeges létszámelbocsátásokkal kapcsolatos. 39-40 ezer fő volt az a létszám, amit a vállalatok 20 fő fölötti létszámelbocsátás esetén jeleztek. Lehet látni az anyagban a trendeket, ez gyakorlatilag megfelel például a 2003-asnak, de ha egy 30 éves trendet néznénk, akkor hasonló hullámzások vannak, tehát nem egy kirívó dolog. Természetesen nagyobb, mint az elmúlt években volt, tehát korábban, a válság előtt.
Ha régiónként vizsgáljuk, akkor először ez a hatás Közép-Magyarországon, illetve Nyugat-Magyarország középső, illetve északi részén jelentkezett, és később tevődött át Kelet-Magyarországra. Ha ezzel összefüggésben a munkanélküliséget nézzük, akkor először a regisztrált álláskeresők száma ezekben a régiókban, Közép-Magyarországon, illetve Középnyugat-Magyarországon jelentkezett, később Kelet-Magyarországon is, amit enyhítettek 2009 májusa körül, tehát ha nézzük a trendeket, a kormányzati intézkedések. Itt elsősorban a különböző munkahelymegőrző programok, illetve az "Út a munkához" program eredményei befolyásolják ezeket a negatív tendenciákat, ezt ezek az intézkedések mérsékelték.
Két programot szeretnék kiemelni a kormány intézkedései közül. Az egyik egy 17 milliárd forintos összeg, aminek a folyamatos lehívása a vállalatok részéről folyamatosan megtörténik. Itt munkahelymegőrző programokról van szó elsősorban, az OFA 7 milliárd körüli összeggel, valamivel nagyobb, illetve 10 milliárd körüli összeggel az ÁFSZ munkahelymegőrző programjait emelném ki. Összességében 52 ezer embert segítenek, áttételesen természetesen, de jóval többet, mert azok a vállalatok, amelyek jelentkeztek, illetve pozitív elbírálásban részesült a pályázatuk, természetesen jóval nagyobb számmal bírnak, mint foglalkoztatotti létszám. Ezeket a munkahelymegőrző programokat nagyon pozitívnak ítélik a társadalmi partnerek is, maga a rendszer is tripartit jellegű, ahogy az elbírálások történtek, történnek: munkaadók, munkavállalók és a kormány képviselői nézik ezeket a pályázatokat.
Ha az aktív eszközökben lévők létszámát nézzük, akkor 2008-ban 220 ezer, 2009-ben 300 ezer embert tudtunk valamilyen aktív programban részesíteni. Ebben meghatározó a növekedés. Ha nézzük, akkor természetesen nagyon szignifikáns emelkedés van a munkahelymegőrzésben, de ez válság esetén hasonló képet mutat, bármelyik európai uniós országot nézzük.
A másik nagyobb program, amit szerettem volna említeni, az az "Út a munkához" program. Egy dolgot szeretnék kiemelni, mert az anyagban, illetve mindenhol, sajtóban is lehet olvasni a főbb számokat az "Út a munkához" programmal kapcsolatban, azt, hogy 134 ezer ember valamilyen munkában vett részt azok közül, akik régen rendszeres szociális segélyezettek voltak, most meg RÁT-osok, rendelkezésre állási támogatásokban vagy nagyon kis részük még továbbra is segélyben részesül, és ezek közül körülbelül 30 ezer - tehát az 21 százalék -, akik segítség nélkül önmaguk elhelyezkedtek. Tehát ez egy olyan pozitív tendencia és olyan kép is, ha csak ezt nézzük, hogy ezek az emberek, akik ebben részt vesznek, igenis saját maguk is szeretnének és akarnak is tenni, és ehhez az Állami Foglalkoztatási Szolgálat segítséget nyújt, hogy az elsődleges munkaerőpiacon munkát találjon.
Köszönöm szépen, ezt szerettem volna röviden elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főigazgató úr. Azt javasoljuk alelnök asszonnyal együtt, hogy a kérdések, észrevételek egy körben hangozzanak el. Kérdezem képviselőtársaimat, kinek van. (Jelzésre:) Alelnök asszony, parancsoljon! (Jelzésre:) Igen, jegyeztem. Parancsoljon, alelnök asszony!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Főigazgató Úr! Ebből a tájékoztatóból, amit megkaptunk, illetve a rövid kis szóbeli kiegészítésből egyértelműen igazolódtak azok a félelmeink, amelyeket részben a bizottsági üléseken, részben a parlamenti vitában is többször elmondtunk, nevezetesen a pénzügyi forrásokra, támogatás összegére gondolok. Ebből a tájékoztatóból az derül ki, hogy körülbelül négyszeres igény volt a meghirdetett pályázati forrásra, de elmondanám képviselőtársaimnak, hogy a közép-dunántúli régióban hatszoros igény érkezett be, hiszen a most már tényszerű adatok alapján látható - ez folyamatában is látszott -, hogy a Közép-Dunántúlon, Nyugat-Dunántúlon az országos átlaghoz képest is a sokszorosával csökkent a munkahelyek száma, illetve a sokszorosára nőtt a munkanélküliek száma.
Többször elmondtam és kértem, hogy ne ugyanazon elvek alapján írjanak ki pályázatot és bírálják el azokat, hiszen egészen más problémák vannak közép-dunántúli, nyugat-dunántúli régiókban, mint az észak-magyarországi régiókban. Ennek ellenére a világon semmilyen változás nem történt, sőt határozottan rossz néven vettem, amikor az egyik minisztériumi munkatársnak arra a kérdésre, hogy miért nőtt ilyen arányban a munkanélküliség ezeken a területeken, az volt a lakonikus válasza, mert itt volt eddig a legalacsonyabb. Ha ez az elképzelés vagy ez a koncepció az, ami a pályázati kiírásokat, illetve ezeknek az elbírálását vezeti, az már nagyon nagy baj.
De a különböző munkanélküli csoportokat nézve szintén nagyon nehéz a helyzet, hiszen közismert sajnos az, hogy brutálisan megnőtt a munkanélküliség. Ha most már a januári-februári adatokat figyelembe vesszük, akkor ott tartunk, hogy 653 ezer a regisztrált munkanélküliek száma. Egészséges emberek sem találnak maguknak munkát, hihetetlenül nehezen tudnak elhelyezkedni, legyen pályakezdő, középkorú, férfi vagy nő, egyaránt nehéz helyzetben van, de ezen belül is még nehezebb helyzetben vannak azok, akik valamilyen fogyatékossággal élnek együtt.
A szociális foglalkoztatás mint olyan egész egyszerűen elképesztő helyzetbe került a tavalyi kormányrendeletet követően, plusz a költségvetési törvény elfogadása után, hiszen azok a fiatalok vagy középkorúak, akik valamilyen szociális intézményben dolgozhattak eddig, hihetetlen nagy hátrányt szenvednek, ugyanis az történt, hogy az intézmények normatíváját 60 százalékkal csökkentették. Ezzel olyan kényszerhelyzetbe hozzák az intézményvezetőket, illetve az intézményfenntartó önkormányzatokat, hogy döntés elé kényszerítik vagy állítják őket: vagy foglalkoztatják, és akkor az intézményi normatívának csak a 40 százalékát kapják meg, vagy pedig nem foglalkoztatnak, és megkapják a 100 százalékot. De akkor viszont azokat az embereket hozzák nagyon-nagyon nehéz helyzetbe, akiknek a családja eddig számított arra a 20-30, esetleg 40 ezer forintra, hiszen a megélhetésükhöz ez nélkülözhetetlen volt. Arról már nem is beszélve, hogy az önbecsülésükben milyen kárt tesznek ezzel a teljesen embertelen intézkedéssel.
Arra várok választ főigazgató úrtól, hogy legyen szíves, mondja meg, hogy a szociális foglalkoztatókban a módosítás előtt hány embert tudtak foglalkoztatni, és most, a változásokat követően mi várható. Itt azt szerepel a tájékoztatóban, hogy több száz fős leépítésre került sor, de az én ismereteim szerint ez ennél jóval több, úgyhogy erre várok választ.
Még szeretnék annyit megjegyezni, hogy a szombati napilapokban megjelent egy újsághír, ami arról szól, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség bizonyos pályázatok kiírását felfüggesztette. Ezek között szerepelt egy, a foglalkoztatással kapcsolatos program is. Kérdezem főigazgató urat, hogy mi ennek az oka, és akkor a helyére mi az, ami belép, hiszen a munkanélküliség folyamatosan növekszik. Minden eszközt, minden pénzügyi forrást arra kellene fordítani, hogy ezt a folyamatot végre megállítsa a kormány, ha még képes rá.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, ki kíván még szólni. (Jelzésre:) Czomba képviselő úr, parancsoljon!
DR. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Néhány konkrét kérdést szeretnék megfogalmazni, illetve véleményt is mellé.
Munkahelymegőrző támogatásokkal kapcsolatban hallottunk most adatot, hogy 17 milliárd forintot osztott szét vagy oszt szét folyamatosan a kormány, miközben több mint 52 milliárd forint volt az igény a munkáltatók részéről. Azt szeretném kérdezni, hogy ennyi sok rossz pályázat volt, vagy forrásproblémák voltak, ami miatt el kellett utasítani a kétharmadát a pályázatoknak.
A bírálattal kapcsolatban szeretnék érdeklődni, hogy nem gondolják-e, hogy meglehetősen bürokratikusra sikerült a 10 milliárdos... Az ÁFSZ-en, illetve a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalon keresztül ismerjük a lépcsőfokokat, itt most a szakbizottság előtt nem kell mondani, de négy lépcsőfokon keresztül kellett eljutni oda, hogy a miniszter a végén aláirkáljon, és közben hónapok teltek el. Tehát nem gondolják-e, hogy adott esetben decentralizált formában pörgősebben, rugalmasabban lehetett volna ezt a problémát kezelni, mint ahogy most sikerült?
A Munkaerő-piaci Alappal kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy a rehabilitációs hozzájárulást ötszörösére emelték az idei esztendőben. Ez azt jelenti, hogy a korábbi 176 ezer forint helyett közel 1 millió forintot kell fizetni. Az indokolási részben az szerepelt, hogy azért, hogy minél több megváltozott munkaképességűt foglalkoztassanak majd ezek a cégek. Ugyanakkor azt látjuk a költségvetés, illetve az alap bevételi-kiadási sorában, hogy a 16 milliárd forinttal szemben 62 milliárd forint bevételre számítanak, ezekből az 1 millió forintokból. Önök reálisnak tartják-e ezt a befolyt összeget, és ha nem, akkor miből fogják finanszírozni, hiszen a kiadási oldalon ez a pénz már régen el van költve, miből fogják finanszírozni a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását?
Rehabilitációs bértámogatással kapcsolatban szeretnék kérdezni. Tavaly szeptemberben kormányrendelet megállította az akkreditációt és a bértámogatást, de 12 milliárd helyett már 16 milliárd, elcsúszott, felülről nyitott a rendszer, látták, hogy baj van. Most visszanyitották az akkreditációt januártól, de a bértámogatás nincs visszanyitva, tehát magyarul, forrás nincs mögötte. Azt szeretném kérdezni, hogy miért csak 9 hónapi finanszírozás látszik egyelőre, mert hogy egykilencedenként van finanszírozva, tehát 12 milliárd forint. Jól gondolják egyébként, az szeptemberre el fog fogyni. Mi lesz szeptember után?
Passzív ellátásokkal kapcsolatban szeretnék kérdezni. Álláskeresési járadékra, álláskeresési segélyre a tavalyi évben központi költségvetésben 100 milliárd volt tervezve; 140 milliárd volt a tényleges kifizetés, 40 milliárddal több. Az idei évben 143 milliárd forint van tervezve, viszont teljesen egyértelműen látszik, hogy a belépő létszám ennél jóval nagyobb lesz, mint a tavalyi évben volt. Honnan, hogyan, milyen módon kívánják finanszírozni a pluszforrást?
"Út a munkához" program. Főigazgató úr azt mondta, hogy tévhit, hogy a RÁT-osok nem tudnak elhelyezkedni támogatás nélkül. Azért szeretném a számadatok mögé tenni. Közel 260 ezer RÁT-os meg közfoglalkoztatott van summa summarum, ebből 28 ezer az, aki elhelyezkedik, de főigazgató úr is tudja meg én is tudom, hogy hol helyezkednek el ezek a hölgyek, urak, de ha nem, szeretném megkérni, erősítse meg, vagy ha van erről információja, hogy nem támogatott álláshelyenként hol helyezkednek el ezek az emberek, akkor azt megköszönném.
"Egy család egy RÁT-os" szabály lépett be nemrégiben. Bizonyára van információjuk arról, hogy azóta megindult a válás papíron, azóta megindult a szétköltözés, a valóságban meg papíron, tehát az történik, hogy a kiskaput keresik az emberek, mert 28 500 forintból nem lehet megélni. Önök jó gondolatnak tartják-e ezt az "egy család, egy RÁT-os" megoldást, illetve van-e adat?
Február 15-ig kell beadni a 2010. évi közfoglalkoztatási terveket, tehát ezek még most kerülnek napirendre. Én azért a Beregben szétnéztem a választókerületemben, és azt érzékelem, hogy 30-40-50 százalékkal nagyobb igény jelentkezik most, mint tavaly hasonló időszakban. Meggyőződésem, hogy országosan is legalább 30 százalék lesz. Ehhez képest érdekes a finanszírozást megnézni. Tavalyi évi terv 97 milliárd, tényleges kifizetés 117 milliárd, az összes, a közfoglalkoztatás, illetve szociális ellátás. Idei évi terv 117 milliárd. Tavaly áprilisban indult a program, idén egynegyedével többet kell finanszírozni. Jóval nagyobb belépő létszám lesz, és egy kis egyszerű, trükkös megoldással decemberben jön egy kormányhatározat, hogy a 13 milliárd forintos közmunkaprogramot az "Út a munkához" program terhére kell finanszírozni. Tehát a 117 az 104. Szeretném, ha megerősítenének vagy cáfolnának ebben az esetben. Tehát kellene 150 milliárd forint, ezzel szemben van 104 milliárd forint. Szeptemberre legkésőbb elfogy a pénz. Hogyan tovább? Miből lesz finanszírozva az "Út a munkához" program az utolsó negyedévben?
Nem tudom, hogy főigazgató úr tud-e majd esetleg az Egyebekre maradni, mert lenne egy kérdés, amit nem hoznék ide. Ha tud maradni, akkor szívesen venném, és ezt majd ott hoznám elő, mert nem ide tartozik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e valakinek még kérdése, észrevétele. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor még utolsóként néhány gondolatot megfogalmaznék én is, igazából csak azért, hogy részben a kételyeket is osszam, részben a közös gondolkodást is segítsem. Nem főigazgató úrnak akarok segíteni, mert neki nincs szüksége rá, de a mi közös gondolkodásunkat bizonyos értelemben alakíthatom, formálhatom.
Azt szakbizottság tagjaiként senki nem vitatja el, hogy a munkaerőpiacon a foglalkoztatási számadatok tekintetében vagy épp a munkanélküliségi, az álláskeresési adatok tekintetében érvényesülnek mindig a szezonalitás hatásai. Sőt, ezen túl az is tényszerű, amiről Czomba képviselőtársam beszél, hogy példaként említem, a közfoglalkoztatási tervek február 15-ével, azaz, ha jól emlékszem, a mai nappal hatályosulnak, eddig kell beadni őket. Ez azt jelenti, hogy részben az ehhez kapcsolódó foglalkoztatások is ezt követően indulnak el, persze vannak részben, ahol elindulnak ettől függetlenül is, nincs ennek gátja, korlátja, de nem mindenki indítja el ezt. Ilyen értelemben nyilván azok és akik a korábbiakban érintettjei voltak és akik a közfoglalkoztatási tervet készítik és beadják, nem használják ki jelen pillanatban január, február első felében a foglalkoztatáshoz kapcsolódó lehetőségeket. Tehát a szezonalitás és az újra rámozdulás tekintetében itt nyilván vannak pufferek, laufok, amelyek másik oldalon pedig a regisztráció, az álláskeresők számának a növekedése kapcsán jelennek meg.
Tehát számokról lehet vitatkozni mindig, de a számok sokfajta megközelítettséggel bírhatnak, attól függ, mit akarunk a végkifejlet kapcsán megmutatni. Én azt szeretném megmutatni, hogy pró és kontra alapon is vannak a számok mögött igazságok, de az én értékrendem szerint a legfontosabb volt, ma is az és mindig is az lesz, hogy a foglalkoztatási adatok hogy néznek ki. E tekintetben nem elvitatható az, hogy az elmúlt közel másfél esztendőben csökkenés van, de hát ez sajnos törvényszerű, hiszen ha nem is akarnak adott esetben egyes képviselőtársaim - nem feltétlenül itt a teremben - tudomást venni arról, azért egy elég kemény nemzetközi gazdasági-pénzügyi válság az, amit megéltünk ebben az időszakban, nem Magyarország, még nemcsak Európa, hanem úgy un block az egész világ.
Az anyag is tükrözi, hogy hogy is nézett ki ez a helyzet Európában. Én nem akarok nagyon sok példát mondani, de biztos emlékeznek képviselőtársaim arra, hogy a Parlament falai között vagy épp a bizottsági ülés keretei között hányszor vetődött fel Szlovákia példája, részben joggal. De Szlovákiában, ha már Szlovákiát érintettem, másfél évvel ezelőtt, a válság megkezdése előtt tudják, hogy a munkanélküliség, az álláskeresés átlagértéke nagyjából 7,5 százalékos volt. Azt is tudják, hogy most 13 százalékos. A dinamikája a történetnek hogyan is miképpen alakult. Azt is tudják, hogy Spanyolországban közel 20 százalékos. Nem akarok a balti államokról és nem akarok részleteiben mindenkiről beszélni. Csak azt akarom mondani, hogy nem véletlenszerű az, hogy az álláskeresés tekintetében nyilván kialakult egy olyan helyzet ebben a másfél évben, ami szorítottabb álláspontot jelent.
A foglalkoztatás tekintetében, mert hogy Czomba képviselőtársam menet közben súgott nekem segítségként, hogy erről is mondjak néhány szót; teszem. A foglalkoztatás tekintetében nem megyek túl messzire vissza, nem megyek vissza a rendszerváltáshoz, csak 1998-ig megyek vissza. Volt ott egy négyéves periódus, amikor a mai ellenzék kormányzott. Ebben az időszakban a foglalkoztatottak számadata bármelyik évben is kevesebb volt, mint 2002-től 2009-ig, a válság bekövetkeztéig, annak kezdetéig. Ezek nagyon nehezen vitathatók, mert tényszerű számadatok. Hozzá kell tenni azt is, hogy persze abban az időszakban is volt foglalkoztatásbéli növekedés, tehát a 1998 és 2002 közötti időszakban, a 2002 és 2009 közötti időszakban is, nagyjából 3 850 000-ről a 4 milliót átlépve, majd a gazdasági válság hatásaira újra 3 800 000 környékén landol jelen pillanatban az ország a foglalkoztatási számadatok tekintetében. Tehát azt mondom, hogy a foglalkoztatás vonatkozásában különösebb szégyenkeznivalója nincs az országnak a lehetőségeihez illesztetten, amit tehetett megtett, megőrizve, amit lehetett megőrizni, és még akár az új munkahelyek teremtését érintően is, nem feltétlen csakis munkaerő-piaci támogatási eszközökön keresztül.
Ami az "Út a munkához" programot érinti, mert elég intenzíven forszírozásra került, ebben a körben a tavalyi esztendőben nagyjából 130 ezer ember - talán főigazgató úr említett egy 134 ezres számot, ha jól emlékszem -, 134 ezer ember volt érintett. Itt a finanszírozási oldal az, ami mindig kérdőjelesként fogalmazódott meg az ellenzék részéről, képviselőtársam részéről is. Itt azt szeretném mondani, hogy ne legyen kétsége képviselőtársamnak afelől, hogy ha 2010 áprilisa után mi kormányzunk, akkor ennek a finanszírozási háttere meglesz, tehát efelől nyugodt lehet. Ne legyen gond, ne legyen probléma, ne legyen kétsége. Mást esetről én most nem gondolkodnék, de bármilyen más esetben nyilván nem nekünk van elsődleges kötelezettségünk, de ha kell, akkor majd nyilván szakmai segítséget szívesen adunk.
A másik része a történetnek, ami az "Út a munkához" programhoz kapcsolható. Az egy óriási eredmény, ha nagyjából 20 ezer ember ki tud menni valamilyen értelemben az elsődleges munkaerőpiacra. De azt is hozzá kell tenni, hogy nem tisztán támogatás nélkül. Nagyon sokan közülük támogatással tudnak csak kimenni az elsődleges munkaerőpiacra is. Támogatás nélkül ebből a közegből Czomba képviselő úr, Gúr képviselő úr, mi, akik ott vagyunk abban az élő környezetben, ahol látjuk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű kistérségben a halmozott sajátossági jegyekkel bíró emberek hogyan és miképpen tudnak megjelenni a munkaerőpiacon, nagyon jól tudjuk, hogy mik a korlátok, nem kell egymásnak elmondanunk, nem kell, hiszen tudjuk, világosan látjuk, hogy a munkaerőpiacon a foglalkoztatók nem szociális jóléti intézményként funkcionálnak. Ezek a foglalkoztatók - tudjuk nagyon jól - profitot akarnak termelni, joggal, profittermeléshez viszont arra van szükség, hogy szakértelemmel megáldott emberek, olyanok, akik a bérüket, a járulékokat meg még hasznot is képesek előállítani, ilyenek legyenek jelen. Ebben a körben, ahol hátrányos sajátossági jegyekkel bíró emberek sokasága vesz részt, nyilván elég kevesen vannak olyanok a nagy egészhez képest, akik ezekkel az adottságokkal bírnak.
Kettős a dolog: egyrészt átmeneti értelemben szerintem munkalehetőséget kell biztosítani, másrészt hozzá kell segíteni őket, hogy egy idő után abba a helyzetbe kerülhessenek, hogy a startvonalra rá tudjanak állni, valójában versenyképességgel bírjanak.
Nem akarok hosszan beszélni erről a dologról, mert azt gondolom, hogy e tekintetben meg még nézetkülönbség sincs közöttünk. Úgyhogy én csak annyit szeretnék mondani, hogy nyilván a mai magyar munkaerőpiacnak rengeteg nehézsége, gondja, problémája van, de azt szeretném kérni politikai hovatartozástól függetlenül mindenkitől, mindegyikünktől, hogy próbáljunk meg reálisan gondolkodni és reálisan értéket alkotni azokról a folyamatokról, amelyek zajlanak az országban, és vegyük figyelembe azt is, ami adott esetben egy nemzetközi pénzügyi-gazdasági világválság közepette egész Európában zajlik.
Köszönöm szépen. Átadom a szót Pirisi főigazgató úrnak a válaszok megadására. A főigazgató úr adategyeztetést folytat. (Dr. Czomba Sándor jelentkezik.) Képviselőtársam, akkor én tudom még folytatni a szót addig. (Dr. Czomba Sándor: Beszélhetek én is.) Oké, ha jelentkezik végül is, akkor megadom a szót, és majd utána folytatom. Parancsoljon!
DR. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak egy mondat. Muszáj visszareagálni néhány adatra. 1998-2002 között a foglalkoztatotti létszám 235 ezerrel nőtt. 2002-ben 3 760 000 ember volt foglalkoztatva Magyarországon, 2010 januárjában 3 730 000. Miről beszél, kedves elnök úr, kedves képviselőtársam? Hol van a változás? Úgy, hogy az a százezer ember, aki most RÁT-on van, illetve közfoglalkoztatásban van, foglalkoztatott, mi több, kiesik a munkanélküli rendszerből mint statisztikai adat. Tehát ha az új kormány százezer munkahelyet hoz létre az elsődleges munkaerőpiacon a következő - nem tudom - egy évben, statisztikailag még a világon semmi sem változott, csak annyi változik, hogy aki eddig a lapátot kísérgette, az most adott esetben érdemi munkát végez, az 90 ezer forintért tette, itt meg esetleg jövedelmet termel az állam felé is.
Tehát azt állítom és azt állítottam, hogy nagyon rossz gazdaságpolitikát folytattak az elmúlt esztendőkben, mert gyakorlatilag semmi a világon érdemi változás, előretörés nem történt ebben a dologban. Ezek konkrét számadatok megint csak, amiről lehet vitatkozni. Azt mondja, hogy a támogatás nélkül fontos az, hogy 10 százalék. Ön is tudja, én is tudom, hogy hogy helyezkednek el ezek az emberek meg hol, de azt is szeretném hozzátenni, hogy akik nem RÁT-osok, tehát akik nincsenek közfoglalkoztatásban benne, statisztikai értelemben több mint 20 százalékuk szokott elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon mindenféle támogatás nélkül. Igaz-e ez az állítás, amit mondok? Ha igaz, akkor miért nyomunk ki 117 milliárd forintot ilyen jellegű tevékenységre?
Azt mondják, hogy kinyitották a kapukat most már az elsődleges munkaerőpiac felé is. Képviselőtársaim! Elmondtam annak idején a vitában. Mit találtak ki? 28 500 forintot, amit most RÁT-ként megkap, azt megkapja a munkáltató, ha kivisz RÁT-ost. Nem fogja ennyiért kivinni. Ha bemegy a munkaügyi kirendeltségre, ott 50 százalék bér-, járuléktámogatást fog más esetben kapni, azért fogja kivinni és 28 500-ért nem. Tehát miért 28 500 forintot adunk annak, aki elsődleges munkaerőpiacra visz ki azonnal, és miért 90 ezer forintot adunk az önkormányzaton keresztül a legtöbb esetben haszontalan munkára? Ezek itt a fontos kérdések, és úgy gondolom, hogy ha a rendszert valóban működtetni szeretnénk és jól szeretnénk működtetni, nincs a világnak olyan gazdag országa, ahol 100 milliárd forint fölötti forrást lehet éves szinten ilyenfajta tevékenységre kifizetni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatom a gondolatomat, csak nem akartam képviselőtársamba fojtani a szót. Az egyik pillanatban az a baj, ha 100 milliárd forint megy ki, miért nem 150, mert annyi kellene, a másik pillanatban az a baj, ha 100 milliárd kimegy, minek megy ki 100 milliárd. Sapka, sapka nélkül.
A dolog lényege: azt gondolom, hogy a 100 milliárd forint - most nagyságrendileg beszélünk az összegekről - ezen felületen való megjelenítése egyrészt szerintem elengedhetetlen, szükségszerű, hogy olyan emberek sokaságát, akik adott esetben évek hosszú során keresztül a munkaerőpiactól távol voltak, újra tudja a munkaerőpiachoz közelíteni a rendszer. Ha ezt a segítséget ezek az emberek nem kapják meg, akkor nyilván önmaguktól a munkaerőpiacon újra soha nem fognak megjelenni. Ez az egyik része a történetnek.
Szerintem ettől, ha nem is fontosabb, de legalább ilyen fontos része van még. Megint csak azt mondom, képviselőtársam, ön is, én is tapasztaljuk azt, hogy ebben a közegben, a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben nem mindegy az, hogy ezek az emberek munkatevékenységet folytatnak vagy segélyezettek, nem mindegy az, hogy az ő gyermekeik azt látják, hogy az apjuknak, az anyjuknak van dolga ebben a világban, vagy azt látják, hogy el kell menni egyszer havonta segélyért. Én annak a pártján vagyok, hogy ha ilyen átmeneti típusú munkalehetőséget is, de mindenképpen munkalehetőséget kell adni az emberek számára, egyszerűen azért, mert egy újraszocializációs folyamaton át kell menni ahhoz, hogy a munka világában majd valamikor, az elsődleges munkaerőpiacon, ahogy ön is fogalmazott, ezek az emberek meg tudjanak jelenni. Ezt a segítséget nem lehet elvenni, ezt a segítséget erősíteni kell hitem szerint.
A másik része, és nem fogok vitatkozni itt a számokkal, de azért szeretnék mondani tehát még egyszer egy dolgot. Képviselőtársam, ne felejtse el, hogy egy 80-90 éve nem látott gazdasági-pénzügyi világválság esztendeit éljük meg 2008 ősze óta, amit nem Magyarország hívott életre, nem magyarországi politikai rendszerek alakítottak ki, hanem a körülöttünk levő világ minden országa elszenved. Ha ezt nem vesszük figyelembe, és az egyszerű számok, amik regisztrációs adatokon keresztül visszaköszönnek, összehasonlítását ettől függetlenül tesszük meg, akkor meggyőződésem, hitem szerint nem folytatunk tisztes tevékenységet. Tehát akkor, amikor ön arról beszél, hogy 2002-ben és 2009 végén hogyan néznek ki a számadatok, ezek egymáshoz mérhetőek, csak egy lényeges momentumot kihagy ebből a történetből, azt a gazdasági-pénzügyi világválságot, ami nemcsak Magyarországot, hanem más országokat is megérintett. Azt kell összehasonlítani, ami összehasonlítható.
A másik oldalról egy dolog még, talán csak azért, hogy erősítsem azt is, hogy van sok minden, amiben azonos hullámhosszon vagyunk, talán nem is véletlenszerű, mert azonos pozícióban éljük meg az életet, mármint azonos területi adottságok révén. Azt gondolom, hogy most is meg a jövőben is célszerű erősíteni azt a folyamatot, ami a decentralizáció kapcsán fogalmazódott meg a források felhasználása tekintetében. Én is úgy látom, ahogy ön, képviselőtársam, hogy a források leghatékonyabb felhasználása helyben történhet meg, ott, ahol a döntésekhez szükséges legtöbb információ rendelkezésre áll, nem akarom mondani, hogy a subsidiaritas elvét alkalmazva, de tényleg úgy, hogy minél több információ rendelkezésre álljon.
Nem hiszem, hogy az most a célunk, hogy a négy évnek az összes erényét vagy problémáját számba vegyük, de képesek vagyunk erre is, ha a bizottság ezt kívánja, de ha nem, akkor itt a pont, a gondolatokat befejezem, és még egyszer arra kérek mindenkit, hogy az értékítéletei kapcsán, ahogy eddig is tettük a bizottsági ülés keretei között, kellő szakmaisággal, demagógiát nélkülözve fogalmazzuk meg az álláspontjainkat.
Főigazgató úr, a válaszok megadására átadom a szót.
PIRISI KÁROLY (Állami Foglalkoztatási és Szociális Hivatal): Nagyon szépen köszönöm. Amire tudok, válaszolok. Azért is telefonáltam, mert nem voltam benne 100 százalékig biztos, hogy amit az újság írt, tehát a magas foglalkoztatási hatású projektek komplex támogatása című programról úgy sejtettem, hogy ez egy GVOP-program, tehát a Gazdasági Minisztériumhoz tartozik, és ezt checkoltam le, és igen, ez odatartozik, csak a kollega nem tudta megmondani, hogy pontosan hány milliárd volt, azt majd később. Tehát ez nem a munkaügyi szervezet programja, hanem a gazdaságfejlesztési operatív program programja, tehát ezért én információt nem tudok így most szolgáltatni, hogy akkor ez most hogy van, mert nem minket érint.
Én egyetértenék mindkét képviselő úrral az ügyben, hogy természetesen a subsidiaritas elve alapján és a decentralizált forrásokat kell előtérbe helyeznünk, mindenhol így van a világon. Oda kell tenni a döntési jogköröket, ahol a legtöbb információ van. Erre törekedtek 2008 decemberében a munkaerőpiac központi testületei is, amikor nagyon sürgősen kellett intézkedéseket hozni, hogy rendelkezésre álljanak a források, ezt az a cél vezérelte. Csak az, hogy a forrás rendelkezésre állt, egy központi program forrását tette lehetővé, és a pénzügyesek azt mondták abban az esetben, hogy ez csak központi programként működhet és azt nem lehetett decentralizálni. Egyszerűen pénzügytechnikai problémáról volt szó. Egyébként nem vagyok erre persze feljogosítva, de én úgy emlékszem, hogy mindenki, tehát mi is, a minisztérium, illetve az ÁFSZ is a decentralizálás elve mellett van. Az, hogy egyes esetekben bizonyos forrásokból áll a rendelkezés, egy másik dolog.
Mivel ez a pénz ott állt rendelkezésre, ezért megpróbáltuk, illetve a döntéshozó megpróbálta a legdecentralizáltabb, illetve a legnagyobb társadalmi konszenzust létrehozni, ahol egy részről tripartit döntések születtek, másik részről pedig olyan decentralizált, a munkaügyi központok véleményével rendelkező pályázatokat lehetett benyújtani - másokat már nem is -, mint a munkaerő-piaci program, amelyek helyben is támogatásra találnak. Egyébként ez esetben mi is rendelkezünk különböző régiókra vonatkozó összegekről. Úgy gondolom, hogy ezt mutatják a számok is, hogy a problémáknak megfelelően arányosan kerültek végül is a pénzek leosztásra, mert ahol a szükség, ott volt a segítség is, tehát ha megnézzük a számokat, akkor az arányok ezt mutatják.
Az NFÜ-t említettem, tehát arra nem tudok válaszolni pontosan, hogy ez milyen program.
A szociális foglalkoztatással kapcsolatos, képviselő asszony által feltett kérdésre most per pillanat nem tudok válaszolni, mert ott volt jelentkezés is, kint van, ha jól tudom. Tehát amikor a végleges szerződéseket megkötjük, akkor tudok erre válaszolni, hogy mennyi volt tavaly, illetve most, tehát erre nem mernék most vállalkozni, mert most még ilyen számmal nem rendelkezem. Vannak elbírált pályázatok, azoknak van egy összege, de még nincsenek aláírva a szerződések, illetve a kint levő pályázat is még van két hétig, ha jól emlékszem. Tehát erre nem nagyon tudok válaszolni.
A rehabilitációs bértámogatással, képviselő úr kérdésével kapcsolatosan pedig azt tudom válaszolni, hogy a Pénzügyminisztérium kalkulációja szerint volt, gondolom, megfelelő tapasztalati, illetve matematikai módszerekkel számolták ki, hogy akkor ezek a bevételek mire elegendőek.
Az "Út a munkához" programmal kapcsolatban egyet szeretnék kiemelni. Leírtunk elsősorban törvényi módosításokat, azokat írtunk le, de arra nem nagyon tértünk ki, hogy milyen háttér-segítségnyújtás, illetve a program végrehajtását segítendő más intézkedések is történtek. Jelesül, december közepe vagy vége óta kint van egy olyan interaktív program az önkormányzatok, illetve a pályázók részére - lehet önkormányzati szövetség, és így tovább, nem akarom mondani, négyféle pályázó lehet itt -, amely interaktív felület segítségével az önkormányzat már magát a tervet is egy elektronikus úton tudja benyújtani, azokat a kirendeltségek elektronikus úton tudják összegezni. Sokkal kisebb munkával jár. Tapasztalatom szerint ez nem egy kötelező jellegű dolog, de az önkormányzatok és a munkaügyi szervezetek közti jó együttműködést is bizonyítja, illetve azt is, hogy ez egy sokkal egyszerűbb mód ezeknek a terveknek az elkészítésére. Tehát ez is egy olyanfajta segítségnyújtás, amit szeretnénk a program végrehajtása során, más helyeken is, ahol lehet majd, hosszabb távon működtetni.
Abban a kérdésben, hogy pontosan tudjuk-e, hogy az a 30 ezer ember, aki elhelyezkedett, önmagától, tehát segítségnyújtás nélkül-e, általában szociológiai tapasztalatunk van, tehát ezek nem a legkvalifikáltabb munkahelyek, de a populáció megoszlásos, tehát nincs nagy szignifikáns különbség a végzettség és az elhelyezkedés között. Pontos számokkal nem rendelkezünk természetesen, de fogunk, mivel van egy olyan program is, hogy monitorozni kell, illetve szeretnénk még pontosabban a folyamatokat, erre az elhelyezkedés monitorozása is tervbe van véve, és gondolom, év közben fogjuk tudni szállítani ezeket az adatokat. Tehát most pontos számokkal még nem rendelkezem, de fogunk rendelkezni, mert folyamatos monitorozás van, és ennek az eredményei időben rendelkezésre fognak állni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, főigazgató úr. Tájékoztatóról volt szó, én a tájékoztató tudomásulvételét javallom az elhangzott észrevételekkel együtt a bizottságnak. Amennyiben ebben egyetértünk, akkor a 2. napirendi pontot lezárom.
A 3. napirendi pontra térünk át. Alelnök asszony, úgy érzem, ez már rövid lesz az Egyebek kategóriájában. Kérdezni szeretném a bizottság tagjait, hogy bárkinek van-e észrevétele Egyebek között. (Dr. Czomba Sándor jelentkezik.) Sándor, parancsolj! Kiss Ferenc képviselőtársam éppen főigazgató urat kérdezi. Képviselő úr!
DR. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Az Egyebekben. Tudomásom van arról, hogy a főigazgató úr felé is eljutott az Új Szociáldemokrata Néppárt közleménye, és ezt szeretném felolvasni, mert foglalkoztatási kérdés, és ezért citálom ide a bizottság elé. Szó szerint, négy sor. "Tisztelt Munkaügyi Hivatal! Közlemény. Az Új Szociáldemokrata Néppárt 2010. február 15-16-17-én a Budapest X. kerületi Pataky Művelődési Házban 5000 új, munkába álló munkanélküli embert vár aktivista munkakörre, mindenkinek a lakhelyének megfelelő körzetben való hosszú távú munkára 110 ezer forint/hó nettó munkabérért. Mindenkit felveszünk! Kérnénk a dolgozni kívánók tájékoztatását a munkával kapcsolatosan, valamint értesítsék a többi munkanélküli hivatalt is." Aláírás: Benke Gábor elnök, ÚSZNP. Ezt a munkaügyi kirendeltségek is megkapták, a regionális munkaügyi központok is, és ha jól sejtem, akkor önnek is kellett ezzel találkoznia. Van-e állásfoglalásuk ezzel kapcsolatosan, mert úgy gondolom, hogy ez egy új szín a magyar foglalkoztatáspolitika palettáján. Mi ez? Mit kívánnak ezzel a dologgal kezdeni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főigazgató úr, mielőtt válaszolna, én még a kérdéshez hozzátenném azt is, hogy valószínű, és ezt is kérdezem, hogy ezek a dokumentációk nem a hivatal struktúráján keresztül kerültek oda, ahova képviselőtársam kérdezni. (Dr. Czomba Sándor: De, akkor szeretném jelezni, hogy az intraneten, illetve...) Hagyjuk meg a válasz lehetőségét a főigazgató úrnak e tekintetben.
PIRISI KÁROLY (Állami Foglalkoztatási és Szociális Hivatal): Köszönöm szépen. Az az igazság, hogy minden postát nem én nézek meg nálunk. Én úgy tudom, hogy megérkezett hozzánk, és jogi állásfoglaláson van most, tehát erről nem szeretnék most nyilatkozni, amíg nincs pontos jogi állásfoglalás a kérdésben. Nem készültem, ha tudtam volna, akkor...
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy gondolatot hadd mondjak, és azt hiszem, egyöntetűen a bizottság közös álláspontját rögzíti ez a gondolat, az én hitem szerint az pedig az, hogy nyilván minden hivatalnak az a dolga, hogy a szakmai tevékenységet végezze, politikai típusú dolgokba ne ártsa magát. Bocsánat, hogy így fogalmazok. Tehát főigazgató úr, akkor arra kérem mint a bizottság elnöke, de azt hiszem, a bizottság tagjaival egyöntetű véleményként fogalmazhatom ezt meg, hogy tegye meg, nézzen utána ennek a történetnek, és természetszerűleg olyan dolgokban, amely a politika mezsgyéjére sodorhatja a hivatalukat, ne vegyenek részt. Köszönöm szépen.
Nekem az Egyebek között még egy rövid közlendőm van. Valószínű, hogy ebben a ciklusban az utolsó bizottsági ülésünket ültük a mai nap folyamán. Éppen ezért nem szeretném elszalasztani azt, hogy megköszönjem alelnök asszonynak, megköszönjem ellenzéki képviselőtársaimnak és megköszönjem a kormányoldali képviselőknek is azt a közösen eltöltött és hitem szerint józan gondolkodással bíró, szakmai vitáktól nem mentes együttlétet, amely ebben a ciklusban jellemezte a közös együttmunkálkodásunkat. Voltak, vannak, lesznek is nézetbeli különbségeink, de azt gondolom, emberként is tisztelni tudtuk egymást, a szakmai álláspontokat is messze döntő többségében képesek voltunk megfogadni vagy meghallgatni, részben megfogadni, adott esetben további vitákat folytatni. Számomra megtisztelő, hogy ennek a bizottságnak az elnökeként dolgozhattam, dolgozhatom jelen pillanatban is.
Azt kérem képviselőtársaimtól, hogy bárhogyan alakulnak a 2010-es választások, bármely felületen végzik tovább a munkájukat a Parlament falai között, azt a fajta viseltetést, amelyet hitem szerint ebből a bizottságból vihetünk tovább a Parlament falai közé, márpedig azt, hogy szakmai munkát is lehet tisztességesen, egymás megbecsülése mellett végezni, ezt tartsák meg. Ez a jó szokás inkább erényére válik, mint kárára a magyar parlamentarizmusnak. Tehát jó szívvel csak azt tudom mondani, köszönöm önöknek az együttmunkálkodás éveit, minden tiszteletem az önöké, hiszen tényleg komolyan mondom, jó érzés volt mindenfajta vita ellenére is együttdolgozni önökkel. Köszönöm még egyszer mindenkinek.
A mai bizottsági ülést ezennel bezárom, és jó munkát mindenkinek.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra)
|
|
Gúr Nándor |
Jegyzőkönyvvezető: Földi Erika