FMB-1/2009.
(FMB-88/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2009. március 9-én, hétfőn 9.30 órakor
a Képviselői Irodaház 128. számú tárgyalójában
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki bevezető *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8681. szám) *
Dr. Lanczendorfer Erzsébet szóbeli indoklása *
Dr. Herczog László szóbeli kiegészítése *
Dr. Horváth István kiegészítése *
Hozzászólások *
Dr. Lanczendorfer Erzsébet reagálása *
Határozathozatal *
Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8972. szám) *
Weinper Mária szóbeli kiegészítője *
Észrevételek *
Weinper Mária reagálása *
Tájékoztató az Állami Foglalkoztatási Szolgálat integrált informatikai rendszeréről *
Pirisi Károly szóbeli kiegészítője *
Hozzászólások *
Válaszok *
A bizottság II. féléves munkaterve *
Egyebek *
Napirendi javaslat
1. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8681. szám) (Dr. Semjén Zsolt, Harrach Péter, Dr. Lanczendorfer Erzsébet, Dr. Medgyasszay László és Firtl Mátyás (KDNP) képviselők önálló indítványa)
2. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8972. szám) (Gúr Nándor, Filló Pál, Sós Tamás, Bókay Endre, Nagy László, Tatai-Tóth András, Rózsa Endre és Kiss Ferenc (MSZP) képviselők önálló indítványa)
3. Tájékoztató az Állami Foglalkoztatási Szolgálat integrált informatikai rendszeréről - Előadó: Pirisi Károly, a Szociális és Foglalkoztatási Hivatal főigazgatója
4. A bizottság 2009. első félévére vonatkozó munkaterve
5. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Dr. Bóth János (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Filló Pál (MSZP) Gúr Nándornak (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz) Czomba Sándornak (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz) V. Németh Zsoltnak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) Vécsi Istvánnak (MSZP)
Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KNDP) előterjesztő
Dr. Horváth István főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Herczog László szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Weinper Mária osztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Pirisi Károly, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal főigazgatója
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 35 perc.)
GÚR NÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó napot kívánok! Köszöntök mindenkit. A bizottság határozatképes. A helyettesítéseket diktálom. (A jegyzőkönyv elején részletezve.)
A napirend elfogadására kerítünk sort. Az elektronikusan megküldött meghívóban öt napirendi pont szerepelt. Kérdezem a bizottságot, hogy van-e kiegészítés. (Nincs jelentkező.) Akkor kérdezem, hogy ki támogatja a napirendi javaslatot. (Szavazás.) Egyhangúlag támogatja a bizottság. Köszönöm szépen.
Az első napirendi pontunk következik tehát. Kerestem Harrach urat, de nem találtam, közben látom, hogy Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony jelen van. Megadom a szót, tessék!
Dr. Lanczendorfer Erzsébet szóbeli indoklása
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KNDP) előterjesztő: Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Mielőtt a konkrét törvényjavaslat ismertetésére térnék rá, engedjék meg, hogy pár mondattal felelevenítsem azt a társadalmi támogatottságot, ami a törvényjavaslatunkat követte és követi jelenleg is.
2007. augusztus 17-én ismertette a Kereszténydemokrata Néppárt a "Karta a szabad vasárnapért" dokumentumát, amelyet Harrach Péter, a KDNP országgyűlési képviselője, az Országgyűlés alelnöke, Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke és Sáling József, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szövetségének elnöke írt alá. Ezt követően a kartához a következők csatlakoztak: a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, a Magyar Szociális Fórum kerekasztala, a Sütőipari Dolgozók Szakszervezete, a Magyar Pékszövetség, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség és még a Munkáspárt is csatlakozott ehhez a kartához. Az élelmiszer-üzletláncok közül a CBA, a Reál, a Honi és a Coop Élelmiszerlánc csatlakozott a kezdeményezésünkhöz.
Miért is tartottuk és tartjuk fontosnak a vasárnap visszaadását az embereknek? Természetesen ez egy nagyon komoly európai szociális vívmány, hiszen az európai emberek életritmusába évszázadok alatt beépült a vasárnap, mint általános heti pihenőnap. Ezen a napon vannak együtt a családok, ápolják a baráti kapcsolataikat, testi-lelki feltöltődés lehetséges. Természetesen nem azért - mint ahogy egy-két alkalommal elhangzott - kezdeményezzük a szabad vasárnapot, hogy az embereket templomba kényszerítsük, hiszen ez a kereszténydemokrata politizálással ellenkezik, amelynek alapja a természetjog érvényesítése, a hit nem kényszeríthető ki, az mindenkinek szabad joga, hiszen, amikor szabad vasárnapot kérünk, kérjük azt a hívők és nem hívők számára egyaránt.
Azt gondoljuk, hogy ez rendkívül fontos, hogy megtörténjen, hiszen statisztikák mutatják, hogy a vasárnap rendszeresen dolgozók egészségügyi mutatói rosszabbak és a vasárnapi munkavégzés szétzilálja a családokat és baráti kapcsolatokat. De jó lenne adni a természetnek is egy nap szabadságot, amikor nem kell az embereknek bemenni a városba a munkahelyükre, csökken a szmog- és a zajterhelés. A vasárnapi munkavégzés alkotmányos jogokat is érint, a pihenéshez, szabadidőhöz, a rendszeres fizetett szabadsághoz való alkotmányos jog érinti a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogot és a szabad vallásgyakorlás alkotmányos jogát is, és mi azt szeretnénk, hogy társadalmilag a legszükségesebb mértékben történjen csak rendes időben elrendelhető vasárnapi munkavégzés.
Az alkotmánybírósági határozat, mert ezekben a kérdésekben az Alkotmánybírósághoz fordult a KDNP, még nem érkezett meg.
Most rátérnék a törvényjavaslat módosításáról szóló javaslatra. Itt három fontos szempontot szeretnék kiemelni. Természetesen a kereskedelmi törvény módosítását is kezdeményeztük és a kettőt együtt kell ahhoz értelmezni, hogy ebből törvény is szülessen. Vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzés csak a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál lehessen. Mi most definiáltuk precízen, hogy ki az a munkáltató, aki rendelkezése folytán e napon is működik. A 124/A § (1) bekezdésében fogalmazzuk ezt meg, az a), b) és c) pontban határozzuk meg, hogy kik azok, akik rendeltetésük folytán működnek vasárnap. Tehát az a) pont: "a lakosság hétvégi pihenését közvetlenül szolgáló, különösen művészeti, kulturális, szórakozási, vendéglátási, sportolási igényeit kielégítő szolgáltatást nyújt, valamint az ezekkel szorosan összefüggő, előre el nem készíthető terméket állít elő" vagy b) pont: "a kereskedelmi törvényben meghatározottak szerinti kereskedelmi szolgáltatást nyújt" vagy c) pont: "az élet, egészség, testi épség, továbbá a vagyontárgyak védelmét biztosítja". Valamint ilyen munkavégzés lehet a megszakítás nélküli, illetve idénymunkát végző munkavállalók esetében. Tehát ezekben az esetekben legyen elrendelhető a vasárnapi munkavégzés.
A másik fontos dolog a törvényjavaslatban, hogy a vasárnap munkát végzőknél a rendes munkabér mellett 50 százalékos vasárnapi pótlékot kelljen kifizetni. Kivételt képeznek azok, akik kizárólag hétvégi munkavégzésre kötöttek szerződést a munkavállalókkal.
Azt gondolom, hogy az a társadalmi támogatottság, amely a kereszténydemokratáknak ezt a kezdeményezését kíséri, amely a családok védelmét is szolgálná, mindenképpen okot ad arra, hogy támogassák a tárgysorozatba-vételt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő asszony. Engedjék meg, hogy köszöntsem a minisztérium képviseletében jelen lévőket: Herczog államtitkár urat, Horváth főosztályvezető urat és kolléganőjét. Kérem szépen, hogy fogalmazzák meg az álláspontjukat.
Dr. Herczog László szóbeli kiegészítése
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A javaslat a kormány előtt nem járt, tehát a kormány álláspontját nincs módom kifejteni. A képviselő asszony nagyon korrektül elmondta a javaslat lényegét, hogy mi motiválta őket a törvényjavaslat kidolgozása során. Amivel ki tudnám egészíteni, hogy mint az életben a legtöbb intézkedésnek, vannak előnyei és hátrányai is.
A legjelentősebb problémának azt gondoljuk, hogy itt közgazdasági összefüggések is vannak. Ez azt jelenti, hogy azokon a területeken, ahol eddig vasárnapi munkavégzés volt, ott csökkenne a munkaidőalap és ez munkahelyek megszűnésével járhat, ami mindig probléma, de a jelenlegi gazdasági helyzetben különös problémát okozhat, hiszen egyértelműen azzal kell számolnunk, hogy elsősorban a kereskedelemben ez kevesebb foglalkoztatottat igényel, tehát elbocsátásokra kerülhet sor. Ami, szemben az egyik érvvel, hogy ez a munkavállalók számára, akik ilyen területen dolgoznak, előnyös, ugyanezen munkavállalók számára viszont hátrányos, amennyiben elvesztik a munkahelyüket.
Szeretném azt is jelezni, hogy ebben - nem tudom, hogy mennyire van társadalmi támogatottság, de - mi inkább úgy érzékeljük, hogy a társadalom ebben a kérdésben (is) megosztott. Hiszen nagyon sokan a lábukkal szavazva, igénybe veszik ezeket a szolgáltatásokat, lehetőségeket vasárnap, tehát ennek eléggé kialakult gyakorlata van Magyarországon. Azt gondolom, hogy a rugalmas munkaidő-szervezés a hatályos Mt. keretei között is lehetőséget nyújt olyan munkaszervezési megoldásokra, hogy akik akarnak vasárnap dolgozni, azok dolgozzanak, akik pedig nem akarnak, azokat úgy osszák be, hogy a vasárnapi munkában ne vegyenek részt. Ezt cégen belül is meg lehet oldani. Azt elismerem, hogy ez persze kölcsönös jó szándék esetén valósítható meg. Pusztán, ha csak a munkavállaló szeretné és a munkáltató nem, az ilyen szempontok figyelembevételére kicsi a lehetőség.
Lényeges összefüggésnek gondoljuk a javaslatnál az 50 százalékos általános vasárnapi bérpótlék bevezetését is, ami egyértelműen költségnövekedéssel járhat. És nem tudom, ki elemezte azt, hogy a vállalkozások erre hogyan reagálnak, különösen abban a mai szituációban, amikor munkahelyek szűnnek meg, illetve eleve csökkentett munkaidőben kényszerülnek dolgozni. Tehát egy költségnövekedés ezeket a ma is létező, sajnálatosan negatív tendenciákat erősítheti. Ami a társadalmi támogatottságot illeti, mi eleve a munkajogi és ezen belül különös tekintettel a munkaidőre vonatkozó szabályokat mindig az Országos Érdekegyeztető Tanács elé visszük. Néhány szakszervezet csatlakozása elhangzott. Az országos munkáltatói szövetségek közül egy sem szerepelt a támogatók között. Ezzel nem kívánom azt állítani, hogy ők adott esetben nem támogatnák, pusztán azt jelzi ez, hogy nem tudjuk az álláspontjukat, illetve nem ismerjük az OÉT álláspontját sem. Hiszen ez ott nem lett napirendre tűzve. Ez mindenképpen fontos lenne. Még a kollégám szólna pár szót.
Dr. Horváth István kiegészítése
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Csak egy elvi mondatot: úgy gondolom, hogy itt bizonyos összemérhetetlen szempontok jelennek meg. Persze, hogy jó lenne, ha minél többen lennénk otthon vasárnap, viszont vannak olyan érdekek, amelyeket nem lehet rangsorba hozni ezekkel. Két dologra felhívnám a figyelmet: globalizált munkaerőpiac és gazdaság van. Amennyiben a nem megszakítás nélküli munkarendben működő vállalkozásoknál nem lehet vasárnap rendes munkaidő-beosztás szerint foglalkoztatni, ez önmagában egy versenyhátrányt jelent. Ha az OÉT munkaadói oldala erről nyilatkozik, megtudhatnánk, hogy ez mennyiben érinti hátrányosan például a potenciális magyar megrendelőket. A magyar gyárak jelentős része olyan technológiát alkalmaz, amely megszakítás nélküli munkarend megszervezését teszi lehetővé. Például az autógyártás egy része.
A másik dolog, amire fel szeretném hívni a tisztelt bizottság és az előterjesztők figyelmét, hogy most készül egy olyan törvénytervezet, amely jogi garanciák mellett bizonyos munkaidő-átcsoportosítást tenne lehetővé, megelőzve a csoportos létszámleépítéseket. Ez egy kifejezett garancia lenne az átmeneti munkaidő-növeléssel, pontosan ezzel az indítvánnyal válik némileg ellentétessé. Ez a rendkívüli munkaidő vagy pihenőidő kérdése. Hangsúlyozom, itt a munka törvénykönyve az utolsó szem a láncban, amihez hozzá kéne nyúlni, hiszen ezek kemény közgazdasági előfeltételek következtében megalkotható szabályok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjait kérdezem, hogy ki kér szót.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Miután elhangzott az államtitkár úr részéről, hogy a kormány ezt a törvényjavaslatot még nem tárgyalta. Nem tudom, hogy a kormány jogalkotási programját illetően vagy ezt a konkrét javaslatot illetően szándékában áll-e ezzel a témával foglalkozni és ha igen, akkor mikor lehet ezt tudni. Ez lenne az egyik kérdésem.
Az észrevételekkel kapcsolatban pedig röviden csak annyit mondanék, hogy a törvényjavaslat kezdeményezői abszolút világosan és érthetően érveltek Lanczendorfer képviselő asszony tolmácsolásában a javaslat mellett. Én szívem szerint támogatnám ezt a törvényjavaslatot, hiszen, ha végiggondoljuk és semmi másra nem gondolunk, csak arra, hogy mondjuk a kereskedelemben dolgozók legalább 90 százaléka nő, akkor ez mindenképpen indokolttá tenné, hogy azok az asszonyok, családanyák, akik ezt a szolgáltatást végzik, otthon lehessenek a családjukkal, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a hipermarketek napi 24 órában vannak nyitva és ez szombatra és vasárnapra egyaránt vonatkozik.
Tehát nagyon sok érv szól amellett, hogy ezt a törvényjavaslatot tárgyalja meg a parlament, illetve a kormány is foglalkozzon vele. Viszont annyit szeretnék még ehhez hozzáfűzni, hogy ha jól emlékszem, képviselő asszony azt említette, hogy augusztusban történt egy egyeztetés a szakszervezetekkel, illetve a munkáltatókkal. Nos, ha az azóta eltelt időszakot nézzük, akkor viszont nyugodtan kijelenthetjük, hogy drámai változások történek a foglalkoztatásban és a munkanélküliség alakulásában.
A különböző szaklapok - figyelemmel kísértem, hogy hogyan kommentálják ezt a törvényjavaslatot - és a különböző gazdasági számítások alapján úgy becsülték, hogy ezzel a módosítással körülbelül 5 százalékkal nőne meg azoknak a száma, akik a vasárnapi munkavégzés megszűntével elveszítenék a munkahelyüket. A kormány részéről ez idáig nem láttunk olyan javaslatokat, akár törvényjavaslat, akár országgyűlési határozat formájában, ami mondjuk azt célozná, hogy hogyan lehet a növekvő munkanélküliséget megállítani. Mármint a növekedését, illetve hogyan lehetne a munkahelyeket megőrizni. Ezért ehhez a törvényjavaslathoz jó lett volna ismerni, hogy a kormány ezzel kapcsolatban mégis milyen lépésre szánná el magát. Ez az, amit nem ismerünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszony. Három hozzászólási szándékot láttam, Rákóczy Attilát, Wittner Máriát és V. Németh Zsoltot.
RÁKÓCZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Röviden csak annyit, hogy ez egy népszerűnek is mondható vagy korrekt törvénymódosítási javaslat, aminek az alapja a "vasárnapot adjuk vissza az embereknek" és sok mindenféle szlogent lehet mellé mondani és lehet vitatkozni azon, hogy érdemes-e ezzel foglalkozni. De én mindjárt a végét mondom az én javaslatomnak: én azért nem tartom ezt ma időszerűnek és jónak, mert feleslegesnek tartom. Ez tipikusan olyan kérdés, amit egy normál helyzetben meg kell oldani a munkaadók és munkavállalók képviseletének egymás között. Ahol ezek a dolgok korrektül és tisztességesen mennek, ott meg is oldják. Éppen azért felesleges, mert ez egy olyan terület, amit törvénnyel, törvénymódosítással nem lehet jobbá tenni. A szereplőkön múlik, nekik kell ebben megegyezni, vagy ha nem egyeznek meg, mi hozhatunk törvényjavaslatokat, de nem fogja elérni a célját.
Még egy dologra hívnám fel a figyelmet: az előterjesztő is említette azt, hogy nagyon aggályos része a törvénymódosításnak például a kivételek megfogalmazása. A kivételek mindig olyanok, amelyeknek egy jelentős része szubjektív alapon áll. Tehát itt felsorakoztatva bizonyos szakterületeket, mindig lehet újabbat mellé tenni, meg lehet indokolni, tehát mindenképpen aggályos, ingoványos területe lenne ez ennek, az esetleges leendő törvénymódosításnak. Éppen ezért én nem javaslom a támogatását.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Wittner Mária, parancsoljon!
WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Elhangzott itt sok minden, de a legtöbbjüknek a közgazdasági szempont a fontos. Nem veszik figyelembe a családokat és az embert. Az egészséget, az ünnepeket, mert valamikor Isten hat nap alatt teremtette a világot, a hetedik nap ő is megpihent. Amikor hat napon keresztül az emberek dolgoznak látástól vakulásig, az az egy nap jogos nekik, bármilyen közgazdasági szempont mellett is.
Egyébként immár húsz éve a kommunista szombat után jött a kapitalista vasárnap és semmivel nem jutott előbbre az ország. Most közgazdasági okokra hivatkozunk, ugyanakkor milyen közgazdasági tényezők voltak azok, amik az országot eljuttatták erre a pontra, hogy a csőd legalján csücsülünk? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. V. Németh Zsolt következik.
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Vannak olyan közgazdászok, akik szerint a növekedés abszolút nem korlátlan, nem elhatározás kérdése és az, hogy egy szervesen fejlődő társadalom igényeitől eltérítsék az igényeket, annak több eszköze van. Ez az egyik, akár a fogyasztók befolyásolása, akár az erőszakos reklámok, a korlátlan hitelek, de érthetjük magának a nyitva tartási időnek a végtelen kiterjesztését is. Szerintem a világ bajainak túlnyomó többsége a hatékonyságnövekedés, a termelékenység és a fogyasztásnak a csúcsra járatása miatt van, és nem igaz, hogy ebbe a versenybe önként mennek bele az emberek. Egy kisvárosban élve én azt látom, hogy először csak az éjjel-nappali maradt nyitva vasárnap, aztán muszáj volt a többinek is, mert a versenybe be kellett szállnia.
Jó néhány évvel ezelőtt, ha Ausztriába kiérkeztünk a déli órákban, bezártak a boltok. Nagyon bosszantó lehetett ez egy más országból érkezőnek, de az ember tudomásul vette, hogy ebben az országban ez a szokás. De Olaszországban még benzinkutat is láttam a déli órákban bezárva, akár a tengerparthoz közel is. Tehát én azt mondom, hogy ha vissza kéne térni a józan észhez, akkor az egyik lehetséges módja az, hogy a vasárnap az vasárnap legyen, a hétköznap pedig hétköznap. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontur Pál képviselő úr, parancsoljon!
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót. Én megértem életem során azt, hogy szombaton is kellett dolgozni. Aztán megéltem, hogy minden második szombaton kellett, aztán megéltem azt, hogy minden szombat szabad lett. És közgazdasági okokkal ezt nem magyarázták, hogy az miért rossz, hanem arról volt szó, hogy pihenni kell. Nem tudom azt, hogy miért hivatkozunk ilyenekre, sőt még az én fiatalkoromban ünnepnapon nem lehetett munkát végezni, építkezni pontosabban, úgyhogy rend volt, mert megszentségtelenítették az állami és egyházi ünnepeket. Április 4-én sem lehetett, karácsonykor, húsvétkor sem. Úgyhogy nem értem a közgazdasági hivatkozást, mert azok az emberek, akik ott dolgoznak, azok egész héten ugyanott dolgoznak és az egész héten ugyanott dolgozók ugyanazért a pénzért dolgoznak vasárnap is. Hivatalosan ugyan nem, de ha nem vállalja el a vasárnapi munkát, akkor kirúgják. Most én azt is hallottam, hogy van olyan cég, amelyik már éjszaka is autót akar javíttatni, mert a másik cég már csinálja. Azt gondolom, hogy a pihenés az ember méltóságához is hozzátartozik és munka után a pihenés is hozzátartozik és a közösségekhez pedig az, hogy össze tudjanak jönni. Ez pedig, ha vasárnap, meg éjszaka is lehet dolgoztatni, akkor nem fog működni.
Lehet a törvényjavaslaton változtatni, be kell adni módosítókat. Javaslom, hogy az Országgyűlés elé kerüljön. Lehet, hogy az időpont nem megfelelő lélektanilag, ezen nem vitatkozom, bele lehet magyarázni munkanélküliséget, meg mindent, ezt az oldalát is elfogadom a dolognak, de meg lehet változtatni, ami nem tetszik. De azt, hogy ne lehessen róla tárgyalni az Országgyűlésben, ezt taktikailag hibásnak tartanám. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselőtársam. Két megszólalásra adok még lehetőséget.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A kormány munkatervében ilyen javaslat nem szerepel, ez a válaszom az alelnök asszony kérdésére. Egyébként - azt hiszem - alelnök asszony mondta azt, amivel leginkább egyet tudok érteni. Szíve szerint mindenki támogatja ezt a javaslatot. A helyzet azonban az és ez a vitából is kiderült, hogy vannak még a szíven túl racionális érvek is és alelnök asszony is elmondta, hogy ez munkahelyeket veszélyeztet.
Igazából itt a feladata a tisztelt bizottságnak az lesz, hogy a nyilvánvalóan létező mellette szóló és sajnos nyilvánvalóan létező ellene szóló érveket mérlegelje és az alapján hozza meg a döntéseket. Csak három jogi tényre szeretném még felhívni a tisztelt bizottság figyelmét. Az egyik az, hogy az uniós vonatkozó irányelv nem tartalmaz kötelező tilalmat a vasárnapra vonatkozóan, nemzeti hatáskörben van a szabályozás. A második, hogy a hatályos munka törvénykönyve alapján heti két pihenőnap van és azt is kimondja, hogy ebből az egyiknek vasárnapra kell esni és ezek után pedig tartalmaz kivételeket, amikor el lehet térni a szabálytól.
Végül pedig ez a javaslat a munkaidő mértékéhez nem mond semmit, tehát ez nem növeli, ha úgy tetszik, a foglalkoztatás idejét, nem is csökkenti, ez munkaidő-átcsoportosítást jelent. Ha vasárnap eleve nem szabad dolgozni, akkor ez azt jelenti, hogy vasárnap és a hét egy másik napján van az a pihenőidő. A mai rend szerint is, aki vasárnap dolgozik, annak is heti két pihenőnap jár. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előterjesztők nevében Laczendorfer Erzsébetnek adok szót.
Dr. Lanczendorfer Erzsébet reagálása
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET előterjesztő (KDNP): Köszönöm szépen. Pont Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mondta, hogy ebben a gazdasági helyzetben négynapos munkahetet fog javasolni. Azt gondolom, hogy itt nincs nagyon miről beszélni. Az egyik miért ne lehetne a vasárnap? Éppen államtitkár úr mondta, hogy heti két pihenőnapnak lenni kell. De nem mindegy, hogy mikor. A család együtt vasárnap tud lenni, tehát az emberi szempontokat figyelembe kell venni. Ezt, mint egy nagy európai szociális vívmányt, nem mellőzhetjük. Nem helyezhetünk semmit eléje.
A másik: a heti kiskereskedelmi forgalom mindössze 4 százaléka zajlik vasárnaponként. A kis- és középvállalkozások esetében ez a forgalom mindössze 1-2 százalék. Kinek is érdeke a vasárnapi nyitva tartás? Pár multinacionális cégnek. De abban az esetben, ha ennek a pár multinacionális cégnek a profitérdekeltsége, maximalizálása ütközik egy ilyen fontos európai szociális vívmánnyal, akkor azt gondolom, hogy a kormánynak, az államnak mindenképpen az állampolgárai mellé kell állnia.
Szépen kérem a bizottság minden tagját, hogy támogassák ezt a javaslatot. Ez nem jobb és bal oldali javaslat, itt az emberekről van szó. Százezer édesanya dolgozik vasárnaponként! Nekünk, akik családban nőttünk fel, ugye milyen jó volt a vasárnapi ebédet a szüleinkkel együtt elfogyasztani. És a mai családok is biztos, hogy erre törekszenek. Hiába kapja meg a kedd-szerdát, az anyuka egyedül otthon még dolgozhat, de a család nincs együtt. És a családok védelmében is kérem, hogy szavazzák meg a kereszténydemokraták e törvényjavaslatának tárgysorozatba-vételét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem kell különösebb összefoglalót tennem. Nyilván a társadalom különböző szegmenseiben különbözően viszonyulnak ehhez a kérdéshez, hiszen vannak, akik adott esetben ilyen értelemben kárvallottai a történetnek, vannak, akik meg jó értelemben haszonélvezői, hiszen a százezer főt érintően több százezer és millió azoknak a száma, akik a tevékenységük zömét hétvégén teszik meg. Nem fogom védeni semelyik céget sem, egyszerűen azt mondom, hogy kialakult társadalmi szokások vannak, amelyek tekintetében ellentmondásos vélemények sokaságát hallja az ember. Értem az érveket, értem a felvetéseket az egyik oldalról és értem a másik oldalról is. Nekünk a dolgunk, dönteni a tárgysorozatba-vételről. Ezért kérdezem a bizottságot, hogy kik értenek egyet a tárgysorozatba-vétellel. (Szavazás.) Kilenc. Ki az, aki nem ért egyet vele? (Szavazás.) Nyolc. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Kettő. A bizottság nem vette tárgysorozatba. Köszönöm szépen.
A következő napirendi pontunk a döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita: a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat. Engedjék meg nekem, hogy az előterjesztők nevében néhány kiegészítést tegyek. Gyakorlatilag ennek a törvénytervezetnek a tárgysorozatba-vételét érintően azért kerül a bizottság elé az anyag, mert olyan fontos változtatásokat hordoz magában a törvénytervezet, amelyek megítélésem szerint a munkaerőpiacra is kihatással vannak.
A képviselőtársaimmal közösen úgy gondoltuk, hogy a szakiskolai, tanulmányi ösztöndíjrendszer bevezetésének szükségessége ma nem elvitatható. Főleg azokban az esetben nem, amelyek tekintetében a munkaerőpiac egyértelmű igényeket fogalmaz meg e vonatkozásban. Tehát akár hiányszakmák vagy preferált szakmák tekintetében.
A szakképzési hozzájárulásra kötelezettek körével kapcsolatban lévő és ezzel összefüggő harmonizáció kérdésköreit is magában hordozza a törvénytervezet, az elszámolható költségek körét, azoknak a pontosítását is. De mindezek mellett, a szakiskolai tanulmányi ösztöndíjrendszer bevezethetősége mellett van még néhány olyan lényeges momentum, mint a nemzeti tehetségprogram bevezethetőségének és finanszírozhatóságának a fontossága vagy olyan gazdasági törvényből fakadó szükségszerű módosítások, amelyek a közhasznú társaságok ez év június 30-ig nonprofit gazdasági társaságokká történő átalakulásából fakadóan szükségszerű módosításokat kell, hogy magukban hordozzanak.
Úgy gondolom, hogy a szakképzési hozzájárulásból származó fejlesztési támogatások fogadhatóságának a kérdéskörét is tisztázni kell, az újonnan megalakult TISZK-ek, a régi TISZK-ek vonatkozásában hogyan képezhető ez, illetve a hozzájárulás tekintetében a kötelezettségek teljesítésének a pontosítását, a bevallást, az ellenőrzés kérdéskörének, az eddigi tapasztalatoknak a felhalmozásán keresztül a pontosítások elvégzését is célszerű megtenni.
Vannak olyan életszerű helyzetek, amikor adott munkáltató keretei között a gyakorlati képzés megszűnik. A megszűnést követően nem feltétlen csak egyutas történetekről lehet beszélni, nemcsak visszafizetésről, hanem mentességről is például akkor, hogy ha a megalakult TISZK-ek számára gyakorlatilag a képzéssel kapcsolatos eszközök térítésmentes átadására sor kerül, ezeknek a részletszabályait is magában hordozza az előterjesztés. Nem kívánom a részletes felvezetést megtenni, hiszen képviselőtársaim vélhetően olvasták és láthatják ebből fakadóan, hogy mi az, amiért ez a törvénytervezet idekerül az asztalunkra. Gyakorlatilag az összegző mondatom az, hogy két alapvető dolog motiválta, az egyik a szakiskolai tanulmányi ösztöndíj rendszere bevezethetőségének a kérdésköre, a másik pedig a nemzeti tehetségprogram finanszírozhatóságának kérdésköre.
Körünkben van a minisztérium képviseletében Weinper Mária osztályvezető asszony. Azt szeretném kérni, hogy fogalmazza meg a kormány álláspontját.
Weinper Mária szóbeli kiegészítője
WEINPER MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Gyakorlatilag azt az öt lényeges változtatást, ami a törvénymódosításban szerepel, az elnök úr elmondta. Teljes mértékben egyetértünk, a szakiskolai ösztöndíj bevezetése sürgető feladat és valóban egy óriási társadalmi nyomásra próbálunk reagálni ezzel. De ugyanilyen fontos a gazdasági törvény változásai miatt a nonprofit gazdasági társaságoknak a koherencia megteremtése. Az összes többi csak olyan pontosító indítvány, ami egyértelműbbé teszi a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. A kormány támogatja.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt javaslom, hogy egy körben hangozzanak el a kérdések és az észrevételek. Rózsa Endre, tessék!
RÓZSA ENDRE (MSZP): Tisztelt Bizottság! Mivel a tavalyi évben ezeket a gondolatokat már nagyrészt átfutottuk, úgy gondolom, hogy az előterjesztett törvénymódosításokban rendkívül sok evidencia van előttünk. Tisztelettel kérném a bizottság tagjait, hogy a szakiskolai ösztöndíjjal kapcsolatos, rendkívül fontos módosítók érdekében támogassuk ezt a javaslatsort, hiszen tudjuk azt, hogy az "új iskola, új tudás" program keretében jó pár olyan módosítás el lett fogadva, amely abba az irányba hat, hogy a munkaerőpiac érdekében legyen egy olyan változtatás a képzési szerkezetben és az oktatási rendszerben, amely mindenképpen azt szolgálná, hogy a szakiskolai képzés területére több gyermek vándoroljon.
Ugyanakkor természetesen nagyon fontos a pályaorientáció kérdése, nagyon fontos az, hogy mind a tanulót, mind pedig a szülőt ösztöndíjjal segítsük annak érdekében, hogy a szakképzés területén próbáljon megmaradni. Illetve teljesen természetes az, hogy ha itt egy eredményes képzést folytatunk, akkor azok, akik olyan szakokat végeztek, amely a társadalom szempontjából hallatlanul fontos, ők mielőtt munkába álljanak. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy minél hamarabb próbáljuk ezt segíteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszony, parancsoljon!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Kétségtelen, hogy súlyos problémák vannak a szakképzéssel, nemcsak magával az oktatással, hanem azzal is, hogy hogyan lehet vajon vonzóvá tenni a fiatalok számára, hogy szakmát válasszanak, sőt utána még ezt a szakmát gyakorolják is. Különösen elgondolkodtató a helyzet akkor, hogy ha megnézzük, hogy a középiskolában végzett tanulóknak hány százaléka jelentkezett és nyert felvételt felsőfokú oktatási intézményekbe. Ugyanakkor a szakképzés iránti érdeklődésre sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy hihetetlenül kiterjedt és lángoló lenne. Ennek természetesen nagyon sok oka van, amibe most nem akarok belemenni, mert nyilvánvalóan lesz majd erre alkalom az általános vita során.
A törvényjavaslat gyakorlatilag a tavaly elbukott törvényjavaslatnak az újbóli benyújtása, csak most tisztelt képviselőtársaink jegyzik és nem a minisztérium.
Több változáson ment át ez a törvényjavaslat, ezzel együtt az előterjesztőkhöz lennének kérdéseim. Az egyik arra vonatkozik, hogy miért nem elegendő a szakmacsoport meghatározása, hiszen ezen belül lehet még a szakmacsoporton belüli szakmai oktatást azokra bízni, akik a területen dolgoznak. Egyéb iránt pedig az a véleményem az egész képzési témáról, hogy hihetetlenül nagy átfedések vannak és gyakorlatilag a szabályozott és az állam, illetve az önkormányzatok által ellenőrzött képzési intézmények mellett gyakorlatilag annyi akkreditált képzési szervezet működik a piacon - amelyik azt csinál, amit akar -, hogy egyszerűen nem értem, hogy hogyan lehet akkor ezt valamilyen módon kézben tartani és kontrollálni, hogy ha párhuzamosan egymás mellett működhetnek felnőttképzési intézetek és különböző képzési szervezetek által szervezett tanfolyamok. Úgyhogy a szakmacsoportokra kérek szépen választ.
Arra is szeretnék választ kérni, hogy a szakképzési hozzájárulás összegét miért kell pontosítani, hiszen az, hogy mennyi lesz ez az összeg, azt csak akkor tudja meg az, aki fizetésre kötelezett, amikor az éve már lezárult. Miért nem lehet egy várható összeggel operálni? Mert akkor ez esetleg később, amikor a tényleges adatokat ismeri, korrigálható.
A harmadik kérdésem pedig magára az eszközátadásra vonatkozik. Hogy ha megszűnik egy vállalkozás, akkor az eszköz átadását miért így kívánják szabályozni? A véleményem szerint és az érintettek is azt javasolták, hogy az adott területen működő TISZK-nek legyen köteles felajánlani és ha az nem fogadja el, akkor a megyében működő jöjjön, ha az sem, akkor pedig a régióban működő TISZK kaphassa meg ezeket a felajánlott eszközöket. Ugyanis így előfordulhat az a helyzet is, hogy mondjuk Veszprémben megszűnik egy cég - amire nagy az esélye ma már bármelyik vállalkozásnak - és az az eszköz teszem azt, mondjuk a kaposvári vagy pécsi TISZK-hez kerül. Ezt nem találnánk helyesnek és elfogadhatónak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszaadom a szót a kormány képviselőjének.
WEINPER MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nagyon röviden reagálnék: azért lényeges a szakma szerinti meghatározás, mert a szakmacsoportokra nagyon képlékeny lenne ez a döntés, hiszen itt beiskolázásokról, szakirányokról van szó. Szakmacsoportról a 9. évfolyamon, a szakképzési szakaszba történő belépéskor döntenek, konkrét szakmáról pedig akkor, amikor a szakma tanulását megkezdik, ez általában a 11. évfolyam. Közben eltelik két év, tehát nyilván a szakirányra beiskoláz a szülő, tudja, hogy az építőiparban szeretne dolgozni a gyereke, de hogy két év múlva konkrétan milyen szakmák lesznek keresettek a piacon - uram bocsá' szakképesítések, hiszen most már a tanulási nehézségekkel küzdők, meg a hátrányos helyzetűek számára erre is lehetőség van -, ezt a jelen gazdasági helyzetben véleményünk szerint nehéz ilyen időtávra megsaccolni, tehát úgy gondoljuk, hogy az RFKB-döntések sokkal megalapozottabbak és reálisabbak egy ilyen időütemezéssel.
Az akkreditált intézményekre szeretnék még egy mondatot reagálni: a szakiskolai ösztöndíjat kizárólag az iskolarendszerben tanulók számára kívánjuk biztosítani, tehát ez a felnőttképzéshez ilyen módon nem kapcsolható, és akkreditációról csak a felnőttképző intézmények, illetve a felsőoktatási intézmények esetében beszélhetünk, a szakiskolák esetében nem. A másik két kérdésre nem szeretnék reagálni, mert nem is egészen értem, hogy pontosan mi a kérdés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parancsoljon alelnök asszony!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Én nem az ösztöndíjakról, meg az akkreditált szervezetek közötti összefüggésről beszéltem, hanem arról, hogy miközben a minisztérium egyfelől kordában akarja tartani az önkormányzati, illetve állami intézmények által végzett képzést, ugyanakkor párhuzamosan ezek mellett az intézmények mellett a szabad piacon ott dolgoznak azok a szervezetek, amelyek különböző képzéseket nyújtanak gyorstalpaló tanfolyamokon. Azokra pedig az ég egy adta világon semmilyen ráhatásuk nincsen önöknek. Erről beszéltem, nem az akkreditált szervezetek és az ösztöndíjak közötti összefüggésről.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Három megjegyzést szeretnék megfogalmazni. Az egyik az, ami a szakképzés tekintetében, a szakképzés iránti érdeklődés vonatkozásában megfogalmazható. Alelnök asszony azt mondta, hogy visszaszorulóban van. Ez tény és való, két évtizede a munkaerőpiacon megfigyelhető, hogy alapvetően nem ebbe az irányba erősödik a történet. Hozzá kell tenni, hogy ma nagyjából az mérhető, hogy vannak olyan szakmák, amelyek már kezdenek megfelelő érdeklődésre szert tenni, egyszerűen annak okán, hogy a munkaerőpiacon a szakmagyakorlás tekintetében a megfizethetőség gyakorlatilag változott a korábbiakhoz képest. Az alapja szerintem ez a történetnek, hogy akkor és úgy fog változni ez az érdeklődés, hogy ha a munkaerőpiac visszaigazolása is megfelelő módon fog realizálódni.
A szakmacsoportos lebontás tekintetében különféle háttérinformációk - munkaügyi központok, kamarák, regionális képzési bizottság mért adatai, tapasztalatai - is alátámasztják mindazt, ami a törvénymódosítás keretei között megfogalmazódik.
Az akkreditált intézmények tekintetében csak annyi kiegészítést tennék, hogy úgy 6-8 éve Magyarországon volt közel négyezer akkreditált szervezet. Most, ha jól tudom, 1400 környékén mozog ez a szám. Lehet, hogy ez is sok, ezt nem vitatom, de ez az egyharmada annak, mint ami 6-8 éve volt és valószínű, hogy ilyen értelemben alaposabb akkreditációs követelményrendszernek kell megfelelni.
Az eszközök átadása tekintetében: ezt az aspektusát, amit alelnök asszony mondott, nem gondoltam. El tudom képzelni, hogy lehet szorosabb szabályozás keretei közé sodorni a történetet, tehát akár ilyen módosító javaslat is megfogalmazódhat, ami arról szól, hogy alapvetően azon a területen kerüljenek az eszközök átadásra, ahol addig is használódtak, hiszen valószínűsíthetően a munkaerő-piaci megfontolások szemszögéből nézve is az a szerencsésebb, nem az, ha regionális szinteket átlépve kerülnek az eszközök átadásra más területek vonatkozásában.
Ennyi kiegészítést szerettem volna tenni a dologhoz, és azt javaslom, hogy a tárgysorozatba-vételről döntsünk. Kérdezem tehát a bizottság tagjait, hogy ki támogatja a tárgysorozatba-vételt. (Szavazás.) Tíz. Ki nem ért egyet? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tartózkodott? (Szavazás.) Kilenc. A bizottság tárgysorozatba-vételre ajánlja a törvényjavaslatot.
Az általános vitára való alkalmasságról is döntenünk kell. Ki támogatja az általános vitát? (Szavazás.) Tíz. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Egy. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Nyolc. A bizottság az általános vitára való alkalmasságot támogatja. Előadót kell állítanunk. Ezt később megbeszéljük. Köszönöm szépen.
Tájékoztató az Állami Foglalkoztatási Szolgálat integrált informatikai rendszeréről
Következik a harmadik napirendi pontunk tárgyalása. Előadójának Pirisi Károly főigazgató urat kértük fel. Meg is adom a szót neki, ha van szóbeli kiegészítése.
Pirisi Károly szóbeli kiegészítője
PIRISI KÁROLY főigazgató (Állami Foglalkoztatási Szolgálat): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy beszámolhatok arról, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgáltatásnál az integrált informatikai rendszer bevezetése hol tart. Pár szót szeretnék szólni a múltról. Biztos mindenki emlékszik rá, hogy 2004-ben még ott tartott az ÁFSZ informatikai hálózata, hogy Budapesten két kirendeltség egymást nem látta. Tehát az álláshelyeket, az információkat, amik az egyik kirendeltségen megvoltak, a másik kirendeltség nem látta. Egy olyan hosszú távú fejlesztésbe kellett fognunk, ami egy olyan informatikai rendszert eredményez, amely megfelel a kor követelményeinek. Ez egy elég hosszú feladat. Mi az osztrák informatikai rendszerhez hasonlót szeretnénk csinálni, de ez nem olyan, mint egy autóvásárlás, itt minden egyes országban külön informatikai rendszert fejlesztenek a szolgálatok.
Ennek az osztrák fejlesztésnek, amikor már az Európai Bizottság mellett működő számvevőszék, illetve az osztrák számvevőszék is auditálta ezt a programot, 13 fejlesztésre volt szüksége. Nem mondom, hogy nálunk is ennyi lesz, de ezt egy év alatt nem lehet megcsinálni, mert elég bonyolult rendszer.
Több lépcsőben valósult meg ez a fejlesztés. Volt egy előkészítő szakasz, amikor egy hálózatot próbáltunk működtetni, ez 2004 májusától működik. Utána európai forrásokból sikerült a következő lépcsőt meglépnünk, az Európai Szociális Alap egyik legnagyobb célkitűzése az állami foglalkoztatási szolgálatok modernizálása és ebben az egyik fontos elem az, hogy az informatikai rendszert lehessen fejleszteni. Így a HEFOP 1.2.-es intézkedésben sikerült elindítani ezt a fejlesztést, ami egy hosszú bevezetési szakasz mellett elérte azt a szintjét, amit a HEFOP 1.2.-ben vállaltunk. A folytatás a következő TÁMOP-ba be van tervezve, egyetértésben az Európai Bizottság véleményével.
Az integrált rendszerben 2007-ben az ügyfélforgalom került bevezetésre amiatt, hogy a kollégák felkészültsége folyamatos legyen. Ez is olyan dolog, mint az autóvezetés, hogy az embert megtanítják, de a rutin akkor alakul ki, amikor az ember már levezetett 50-100 ezer kilométert.
Az előző rendszert tizenvalahány évig használták a kirendeltségen, és azért szerettünk volna egy lépcsőzetes bevezetést, hogy a kirendeltségek munkatársai minél jobban tudják használni ezt a rendszert.
Gyakorlatilag oda jutottunk el, hogy 2008 novemberében egy próbaüzemet tudtunk élesben üzemeltetni, ez a kirendeltségek 40 százalékát fedte le, két hónapig minden műveletet párhuzamosan végeztek a kollégáink. 2009 januárjában pedig átálltunk az új integrált rendszerre.
Csak egy adat: 549 millió adatrekordot kellett migrálni, ami gyakorlatilag az ÁFSZ-nél 15 év felgyülemlett összes adatát tartalmazza. Ez természetesen kevesebb, mint amennyi keletkezett, mivel a migrálás közben adattisztítások is folytak. Az oktatásra is próbáltunk figyelni, körülbelül 500 hallgató oktatására került sor természetesen a készség szintjén, a begyakorlás a hétköznapokban valósul meg.
40-45 napig folytak tesztelések és jelenleg az üzemelésnél napi ötmillió rekord kerül az integrált rendszerbe bevitelre, ez azt jelenti, hogy élesben használják. Voltak januárban is számfejtések, februárban az összes időben lezajlott és most a múlt héten a márciusi számfejtések is teljesen rendben lezajlottak, tehát semmilyen problémát az ügyfelek ebből a szempontból sem szenvedtek. A terhelési adatokat természetesen vizsgáljuk. A legnagyobb terhelés reggel 6 és délelőtt 11 között van. Mind az adatbázist, mind az applikációs szervert vagy a hálózatot, ha nézzük, 40 százalék fölötti a terhelés, tehát megpróbáltunk olyan biztonságú hardvert tenni a programok segítésére, amely bőven megfelel ezeknek a terheléseknek. Az eddigi mérések szerint ezek meg is feleltek.
Természetesen jó időszakban nem lehet bevezetni egy új rendszert. Nagy viták voltak, hogy vezessük be korábban vagy később, ne az év zárásakor vagy nyitásakor. Ennek van előnye, hátránya. Az egyik nagy hátránya, hogy ha nem január 1-jén vezetjük be, az az, hogy az összes adatot migrálni kellett volna évközben és utána a könyvvizsgálók a két informatikai rendszerből származó adatot lettek volna kénytelenek vizsgálni. Az előnye január 1-jének az, hogy le lehet zárni egy pénzügyi évet egy informatikai rendszerre és egy újat lehet kezdeni egy másiknak. A hátránya az, hogy általában januárban jóval nagyobb a leterheltsége a szolgálatnak, mint például július 2-án. De végül is régiós vezetőkkel közösen abban maradtunk, hogy január 1-jén lesz bevezetve ez a rendszer.
A leterheltségről még annyit, hogy elsősorban januárban mindig az alkalmi munkavállalói könyvvel kapcsolatos feladatok adnak plusz munkát. 2009 februárjában 1.324.000 darab alkalmi munkavállalói könyv volt kint, ami 41 százalékkal magasabb a 2007-esnél és eddig feldolgozva, körülbelül 430.000 volt. Tehát a 41 százalék igen magas. Ha megnézzük a gazdasági recesszió hatásait, 135 ezerrel több kérelem jött be január 1-je és február 20-a között a kirendeltségre. Mindenképpen meg kellett ezt lépnünk.
Egy dolgot mindenképpen szeretnék megemlíteni: az út a munkához programot lehetetlen lenne a régi módszerrel működtetni, mivel az egy lokális rendszer, havonta-két havonta flopyn lettek begyűjtve az anyagok, ráadásul nem is név szerint, hanem különféle aggregált számokat hoztunk fel régiószintre, illetve országos szintre. Az út a munkához program pedig azt követeli meg, hogy ha lesz majd egységes munkaügyi, szociális adatbázis, hogy a 3200 önkormányzaté, illetve az integrált rendszerből kapott adatok azonnal percre pontosan rendelkezésre álljanak. Pár év múlva szeretnénk odáig jutni, hogy mind az Európai Bizottság, mind a magyar Állami Számvevőszék által auditált integrált rendszert hozzunk létre, ami annyit tud, hogy ha bejön egy ügyfél, teljesen független az ő számára, hogy uniós pénzből vagy hazai forrásból kap támogatást, a gép egy gombnyomással automatikusan elszámoljon a képzési támogatással. Ez a célunk, ez van a következő TÁMOP-ba beírva. Ez egy olyan feladat, amit hosszabb távon az Európai Bizottság szakértőivel egyetemben meg kell csinálnunk. Elnézést, ha túl hosszú voltam. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Annak ellenére, hogy van, akinek hosszúnak tűnt, van, aki rövidnek, azt gondolom, hogy nem volt haszontalan a kiegészítés. A bizottságot kérdezem, ki kér szót. Alelnök asszony, parancsoljon!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr! Tisztelt Főigazgató Úr! A szóbeli kiegészítése nagyjából lefedte azt, amit írásban is megkaptunk. Úgyhogy azokra a kérdésekre várok most választ, amire sem az írásbeli, sem a szóbeli tájékoztatás nem terjedt ki.
Mikortól fog működni úgy a rendszer, hogy az embereknek nem kell sorban állni és nem fog leállni a rendszer időnként, hanem folyamatosan működik?
A második kérdésem, hogy mi került 1,2 milliárd forintba ezen a programon. És a hibák korrekcióját ki végzi el? Ugyanaz a cég, amelyik a programot megalkotta? Ingyenesen vagy pedig erre külön megbízást adnak és az újabb pénzbe kerül?
A harmadik kérdésem pedig arra vonatkozik, hogy milyen a hangulat a kirendeltségeken. Azért kérdezem ezt, mert az egyik szombati napilapban, ami messze nem nevezhető az ellenzéknek újságjának, a Népszabadságról van szó, ott olvastam azt a hírt, hogy a közép-dunántúli régióban olyan pattanásig feszült a helyzet, hogy a kirendeltségeken biztonsági őröket kell szerződtetni. Ezt egyébként magam is tapasztaltam, amikor jó néhány kirendeltséget végiglátogattam, hogy egyrészt az AM-könyvek, plusz a munkanélküliek számának növekedése mérhetetlen tortúrát rótt az emberekre, ezt az interpellációmban elmondtam. Megalázó körülmények között kellett hosszú órákat sorban állni azoknak, akiknek a bejelentkezését, illetve az AM-es elszámolását meg kellett csinálni. Ki az, akit szidtak, kin csattant az ostor? Természetesen az az ügyintéző, aki semmit nem tehetett arról, hogy ilyen helyzetbe kerültek az emberek, mert ő csak végrehajtotta azt a feladatot, amivel megbízták és amiért köztisztviselőként megkapja a fizetését.
Ön hogy látja ezt, mint az Állami Foglalkoztatási Szolgálat főigazgatója, milyen a helyzet a kirendeltségeken, mert úgy vélem, hogy mint főigazgatónak, nem ártana, hogy ha a nyakába venné az országot és végiglátogatná a kirendeltségeket. Nem a központokat, hangsúlyozom, hanem a vidéki kirendeltségeket.
Egyébként pedig azt kérdezem ennek a rendszernek a bevezetéséről, hogy azt nem lehetett előre tudni, hogy a január 15-ig határidős bejelentkezés az alkalmi munkavállalói könyvvel, plusz a munkanélkülieknek az adott száma - mert nemcsak az új bejelentkezők jelentkeznek, hanem azok is, akik már elveszítették a munkájukat, hiszen együttműködésre vannak kötelezve - okán ezt így nehéz lesz bevezetni? Hogy ilyen helyzetnek tették ki azt a közel egymillió embert és a munkatársaikat is, akikkel már ordibálnak, fizikailag fenyegetik őket, sőt olyanról is tudok, hogy bántalmazták őket. Ha ön felelősnek érzi magát az ott dolgozó emberekért és az ÁFSZ-hez forduló, együttműködésre kötelezett munkanélküliekért, hogy európai módon legyenek kiszolgálva, akkor ennél sokkal felelősségteljesebben kellene végezni a munkáját.
ELNÖK: Czomba képviselő úr!
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Az, hogy szükséges az informatikai rendszer korszerűsítése, ez nem kérdés. Tehát azzal, hogy hozzá kellett kezdeni, ezzel maximálisan egyetértek. Azt is megértem, hogy minden kezdet nehéz, mert itt egy vadonatúj rendszert kellett elindítani, innen jönnek az aggályaim. Egyrészt korábbi kirendeltségvezető koromból fakadóan a múlt héten beültem az egyik kirendeltségre és teszteltem a rendszert úgy, hogy ott ültem. Kíváncsi voltam, hogy hogy működik. Próbálkoztak korábban is bevezetni különféle tesztelésekkel, aztán megbukott. Nem annak drukkolok, félreértés ne essék, hogy ez a rendszer ne működjön, mert az senkinek nem lenne jó, de nekem meggyőződésem, hogy aki ezt a programot írta, az lehet, hogy informatikai szempontból a toppon volt, de hogy a szakma szempontjából fogalma sem volt arról, hogy mit kell csinálni, abban szinte teljesen bizonyos vagyok. Miért mondom ezt?
Egyrészt a kezelő felület úgy rossz, ahogy van, de ebbe ne menjünk bele, mert ez nagyon szakmai lesz. Ami fontos, amit az ügyfél észlel: a lassulás. Tételezzük fel, hogy kommunikál egyébként a rendszer a serverrel, ezzel nincs is baj, de jelen pillanatban egy ügyfélre 30-35 perc idő jut, ebből effektív az ügyféllel való kommunikáció öt perc, az összes többi gépelés. De ez katasztrófa! Nem azzal tud foglalkozni az ügyintéző, amivel szeretne. És attól tartok, hogy ha ez a rendszer beáll, lehet, hogy rövidülni fog az időtartam, de biztos, hogy több lesz, mint amit eddig kézi gyalogmódszerrel oldottak meg az ügyintézők.
A másik: hogy ha nem tud kommunikálni, kézzel tudja felvenni a kérelmet, azt meg valamikor csak fel kell vinni a gépre, tehát innentől kezdve megint nagy problémát okoz az ügyintézőknek az egész.
Eddig a HEFOP 1.2.-ből ment a finanszírozás és jelezte a főigazgató úr, hogy a következő időszakban TÁMOP-forrás áll rendelkezésre. Megvan-e ez? Mert úgy emlékszem, áprilisig van a HEFOP 1.2.-ből finanszírozva.
Az ügyfelek nagyon sokszor nem kapják meg amiatt a járandóságukat a rendszer hibája miatt és ez azért nagyon nagy gondot jelent főleg ott, ahonnan én jövök, ahol egyik napról a másikra élnek. Gondolok itt a képzéshez kapcsolódó keresetpótló támogatásra stb. Tehát mondta a főigazgató úr, hogy januárban és februárban nem volt a záráskor csúszás, hát én most tudnék olyan ügyfeleket mondani, akiknél volt, csak mondtam nekik, hogy ne egyből a minisztériummal levelezzenek, hanem próbáljuk meg helyben tisztázni.
Ami engem felháborított, én is a sajtóból értesültem arról, hogy mintha az ügyintéző tehetne arról, hogy mi zajlik a kirendeltségen. Bizonyára van olyan ügyintéző, aki nehezebben tud átállni az új rendszerre, de hogy alapból nem az ügyintéző hibája, ebben biztos vagyok. Tehát itt a rendszerrel nagyon komoly problémák vannak, nem tudom, hogy lehet felgyorsítani azt, hogy ez valóban egy működőképes, jól működő rendszer legyen, de hogy ebben lépni kell, méghozzá gyorsan, ebben biztos vagyok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Nem látok más kérdést, főigazgató úr, öné a szó.
PIRISI KÁROLY főigazgató (Állami Foglalkoztatási Szolgálat): Köszönöm. Miért bonyolult a rendszer? A rendszer eljárásrendek alapján működik, olyan eljárásrendek alapján, amelyeket a fennálló jogszabályok lehetővé tesznek. Azt nem mondom, hogy nem lehetne ezeket egyszerűsíteni, de ha a Clippert nézzük, ott is 52 rész volt együtt, most ezek egyben vannak és ebből látni, hogy együtt jóval bonyolultabbak, mint külön-külön. Egyébként pedig már sokkal leegyszerűsítettebbé vált ez a rendszer, mint ami például tavaly működött.
Gondolom, senki fejében nem fordult meg, hogy az ügyintéző tehetne bármiről. Neki kell mindent megtennie azért, hogy minél hatékonyabban és gyorsabban kiszolgálja az ügyfelet. A mi feladatunk az, hogy az ő munkáját minél jobban segítsük. Azt bátorkodtam mondani, hogy természetesen egészen más egy begyakorlott rendszer kezelése, mint egy olyan rendszernek, amit most vezettünk be. Ez tény, tehát ez a technológiából fakad és nem az ügyintézők hibája. Meg kell tanulni és lehet, hogy fél év múlva egészen más lesz a helyzet. Ugyanez volt két évvel ezelőtt, amikor a regisztrálás lett bevezetve. Ott is körülbelül 40-50 százalékkal csökkent azóta az idő. A tesztelők egyébként megnézték a programokat, hogy mennyi időt vesz igénybe a működtetésük. A legfontosabb itt az AM-könyveknél nem az, hogy mennyi idő alatt hány tételt lehet bevinni, hanem, ha az AM-könyvek nagy része olyan, hogy január 2-tól dolgozott valaki 3-ig, utána január 8-tól 9-ig, azt külön mind fel kell vinni. Tehát minél bonyolultabb egy AM-könyv struktúrája, minél kevesebb egybefüggő munkaviszony van benne, az annyival több munkát jelent független a rendszertől. Ezt mi is tudjuk, és mindent megteszünk, hogy ne legyen ilyen sok munka, de amit nem lehet, azt nem lehet megtenni.
Azt, hogy recesszió lesz, azt 2003-ban nem tudtuk, akkor lett körülbelül megtervezve ennek az integrált rendszernek az első lépcsője. Még tavaly szeptemberben sem tudtuk, hogy ennyivel meg fog nőni az ügyfelek száma. Egyébként az irányító hatóság, akivel a szerződést kötöttük egy 8-10 fős bizottsággal nézte meg az integrált informatikai rendszert 2009 februárjában, mert nekünk ezzel a pénzzel el kell számolni az Európai Bizottság felé és azt az álláspontot alakították ki, hogy ez a fejlesztés megfelel annak, amit vállaltunk és leokézták ezt a fejlesztést azzal az összeggel, amelyet erre az Európai Bizottság szánt.
Ha informatikusokat megkérdezünk, körülbelül ötféle mérést mondtak. Egyébként egy nyílt eljárásra került sor az informatikai rendszer fejlesztésére, tehát a pénz elszámolásával kapcsolatban az irányító hatóság álláspontja mérvadó. A HEFOP 1.2.-t lezártuk 2008. október 30-án. Ez a dolog megtörtént.
Gyakorlatilag február 12. óta nem volt leállás, három perc talán egyszer. Folyamatosan nézik a kollégák különféle szállítókkal együtt. Van egy Oracle adatbázis az applikációs rendszer alatt, ott a múlt hónapban egy húsz százalékos gyorsulást sikerült elérnünk különféle szinkronizálások segítségével.
Globális leállás gyakorlatilag nincs, remélem, hogy nem is lesz. A lokális lassulás háromféle van, erre felállítottunk a kollégákkal, régiós kollégákkal, illetve a szállítóval egyetemben egy olyan akciócsoportot, aki kimegy kirendeltségre és ezeket a lokális lassulásokat megnézi. Ennek több oka lehet, ezt folyamatosan kell tesztelni, hogy pontosan mi ennek az oka. Az integrált rendszernek folyamatosan online módon több külső kapcsolattartóval kell kapcsolatot tartania, mint az OEP vagy a Céginfo, iktatási server, NYUFIG, OMMF, szóval legalább hatot össze tudunk számolni, ami egy nyitott hálózatot jelent. Folyamatos adatáramlásról van szó.
Kizártuk az Oracle-val, hogy az adatbázisserver lassulása lehet az ok, más esetben körülbelül hat ok lehet a lassulásokra, ezt ezen a héten fogjuk ellenőrizni. A múlt héten volt egy egész napos informatikai, vezetői megbeszélés, ott lokalizáltuk a hibákat, ezen a héten javításra fognak kerülni. Vagy programozási probléma lehet, ami nem valószínű, a nagyobb valószínűség az online külső kapcsolatokban bekövetkező rossz körök kialakulása lehet. Ha megoldjuk ezt ezen a héten, akkor kizárható az adatbázis-lassulás, a különféle online-lassulás és akkor már azzal tudunk foglalkozni, hogy a programot hogy tudjuk egyszerűsíteni. Csak azért azt meg kell nézni, hogy a program úgy működjön, ahogy a jogszabályok mondják. Azért itt vannak ennek korlátai.
Volt egy olyan feladatunk, amit az irányító hatóság kifogásolt, amiben az volt az egyik cél, hogy egyszerűsítsük a saját eljárásrendünket és többek között ez úgy nézett ki, hogy 30 aktív eszközből 12-t kellett csinálni. Ez meg is történt, most újra 33-on vagyunk, és mindegyiknek megfelelő programrendszerét kell működtetni, tehát ez a cél nem valósult meg, ezt, gondolom, az irányító hatóság le is fogja írni.
A Clipperben gyakorlatilag három informatikai támogatás volt a korábbi 27 aktív eszközből, a többire egyáltalán nem volt, tehát ennek a bonyolultságát ez jelzi.
A képviselő úr kérdezte, hogy megvan-e a forrás. Terveztünk a TÁMOP 1.3.1.-be további fejlesztést, azt kell tudni, hogy uniós programokban működtetést nem finanszíroz az unió érthető módon, hanem kizárólag fejlesztést finanszíroz. Itt a TÁMOP-ban kétféle irányt terveztünk, az egyik az integrált informatikai rendszer továbbfejlesztése, ami gyakorlatilag egyszerűsítéseket jelent, folyamatos egyszerűsítést és felhasználóbarát működést. Illetve terveztük egy pénzügyi információs rendszernek az első modulját. Ezt közbeszereztetni kell, tehát körülbelül 2011-ben lehet bevezetni, ez lesz az első lépcsője, azt céloztuk meg ebben az első lépcsőben, hogy az MPH-hoz (pénzügyi információs rendszer) kötődő elszámolásokat könyvelési szintig, utalási szintig az informatikai rendszer tudja kezelni egy zárt alakzatban. Ezek vannak benne. A működtetésre hazai forrás kell, mert az unió csak fejlesztésre ad pénzt. A fejlesztő természetesen rendelkezik azzal a jogi státussal, hogy a termékéhez valamilyen köze legyen. Ebből az következik, hogy a garanciális javításokat ingyen csinálja természetesen továbbra is a fejlesztő. A többi támogatást természetesen hazai forrásból, működési költségből kell hogy finanszírozzuk. Olyan rendszerapplikációs szintű támogatást kell biztosítani, ami gyakorlatilag 100 százalékos rendelkezésre állást jelent és azonnali hibajavítást. Azokat a hibákat, amiket esetleg elkövettünk, elkövettek, azokat garanciális hibajavításban kell teljesíteni.
A képviselő asszony kérdezte a sorban állást, meg hogy milyen a hangulat. Nem tudok sok újdonságot mondani ahhoz képest, amit mondott. Természetesen jóval nagyobb a terhelés, mint az elmúlt években volt. Ezeknek különféle okai vannak. Egyébként az, hogy biztonsági őröket alkalmaznak olyan intézményekben, ahol nagy a sorban állás, megszokott dolog, ilyen korábban nem nagyon volt. Most reméljük, hogy csak átmenetileg lesz, de ez teljesen természetes. Egyébként minden egyes intézkedésben, az 1.3.1.-ben tervezünk hívólistát. Ez egy gyors fejlesztés, csak az uniós programokkal az a csapda, hogy ha beírunk valamit a programba, a TÁMOP 1.3.1.-et 2007-re terveztük, ha beleírjuk és hazai forrásból megcsináljuk bármelyik részét, akkor az unió nem fogja már támogatni, ezért bizonyos fejlesztéseket meg kell várni, hogy elinduljon az uniós program.
A járandóságokról annyit, hogy a mi tudomásunk szerint mindenki megkapta, mindenkinek elutaltuk, ha voltak konkrét problémák, ezek elsősorban bankszámla-, illetve postaproblémákra vezethetők vissza. Februárban mind a képzéshez, mind a járulékhoz kötődő utalás elment, az összes számfejtés megtörtént, az összes adóigazolást az APEH felé elszámoltuk, tehát ez a része teljesen rendben van. Technikai problémák voltak tavaly is, ha valaki például rosszul adta meg a bankszámlaszámát, stb., de minden esettel konkrétan foglalkozunk, az nem fordulhat elő, hogy bárki is valamilyen technikai probléma miatt ne kapja meg a járandóságát. Kiemelten foglalkozunk az ilyenekkel és azonnal intézkedünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tájékoztató jellegű napirendről van szó, határozatot hoznunk nem kell. Egy kérésem van: azt kérem főigazgató úrtól, hogy kiemelten figyeljen oda arra, hogy az integrált rendszer működése gyakorlatilag ne korlát, hanem segítség legyen, minél hamarabb a meglévő hibafelületek kiigazítása megtörténjen és kiemelten kérem arra, hogy ha vannak olyan konkrét esetek, amelyek tekintetében Czomba Sándor is jelezte a problémákat, akkor gyakorlatilag azonnali intézkedések szülessenek. Köszönöm szépen még egyszer.
A bizottság II. féléves munkaterve
ELNÖK: Utolsó napirendi pontunk a bizottság következő féléves munkaterve. Írásban képviselőtársaim megkapták azt a tervezetet, amely az alelnök asszony javaslatait is tartalmazza. Kérdezem, bárkinek van-e a munkatervhez javaslata.
NAGY ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Három hónap szünet után kezdi a bizottság újra a munkáját és bár a parlamenti munka február 16-án elkezdődött, negyedik alkalommal sikerült találkoznunk és megtárgyalnunk a munkarendet. Örömmel vettem volna, ha a gazdasági válság kapcsán tett kormányzati intézkedések áttekintésével kezdtük volna a napirendeket, és az elmúlt időszakban tett létszám-leépítési bejelentésekről is szívesen váltottam volna néhány szót. Ezzel kapcsolatban napirendre vételét javaslom annak, hogy tekintsük át a gazdasági válság kezdete óta, szeptember vagy október óta elkezdődött munkaerő-piaci folyamatokat és kérjünk be olyan munkaerő-piaci prognózist, amely alapján azokat a teendőket meg tudjuk fogalmazni, amelyek az előttünk álló nehéz időszakban esetleg szükségesek lesznek és ilyen szempontból talán lehetséges volna az is, hogy a válsághelyzetben a Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter meghallgatását is előbbre helyeznénk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czomba képviselő úr!
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Kapcsolódva képviselőtársamhoz, azt örömmel látom, hogy a gazdasági válság kapcsán tett kormányzati intézkedések minden hónapban előjönnek. Nekem az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy látjuk azt, hogy az OFA-hoz megnyitott hatmilliárd forint néhány héten belül elfogyott, sőt azt az érdekességet is látjuk, hogy az a tízmilliárd forint, amit a munkaügyi szervezethez adaptáltak, az gyakorlatilag egyszer csak nyolcmilliárd forint lett. Ez év március 2-ával elég komoly változások történtek, tehát magyarul az OFA-hoz sokkal több pénz lett igényelve - nagy valószínűséggel -, mint, ahogy kezelni tudja. Tehát az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy érdemes lenne megnézni, hogy milyen pályázatok érkeztek be, milyen létszámigénnyel stb. stb. Heti szinten, amikor leülünk hétfőn, kapjunk erről tájékoztatást az illetékes minisztériumtól. Szerintem egyértelmű a kérés. Nyilván döntést nem fog tudni mondani, csak akkor, amikor a döntés valóban megszületik. Ha a bizottság ezt nem javasolja, akkor személy szerint a minisztériumtól ezt mindenképpen kérni fogom.
A másik, ami fontos lenne, a Munkaerő-piaci Alap felhasználása, befolyt pénzek, egyebek. Itt most világosan kell látni, hogy a Munkaerő-piaci Alapból számított forrás is azzal, hogy jelentős jogszabályi módosulások történnek, munkaadói, munkavállalói járulékok és egyéb tekintetben, itt bizony korrekcióra lesz szükség. A Munkaerő-piaci Alap egyébként sem jól működik, ezt most már deklaráltan tudjuk, a miniszter asszony is mondta, hogy szükséges ennek áttekintése és alapos vizsgálata. Szeretném, ha egy ilyen napirend bekerülne a tárgyalandók sorába a félév vége felé.
Szó volt a szakképzésről, felnőttképzésről. Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) nemrégiben felfrissült és most már modulrendszerű tematikában zajlik a képzés, ami szerintem nagyobb katasztrófát okozott, mint ami előtte volt. Tisztelettel azt javasolnám a bizottság felé, hogy a ránk vonatkozó rész, tehát a szakképzéshez kapcsolódó rész tekintetében nézzük meg az új OKJ bevezetése óta tapasztalt dolgokat egy külön napirendi pont keretében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Más egyéb kiegészítés? Kontur Pál képviselő úr!
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen. Itt vannak a bizottsági kihelyezett ülések, amikre szerintem nagy szükség van, mert a valóság nem itt van, hanem az ország különböző részein folyik és nem baj az, ha a sűrűjéből tudjuk az információkat. Semmiképpen nem a Közép-Magyarországi Regionális Központba szeretnék én menni, hanem legalább a közép-dunántúli régiós központba. Mert a legkisebb munkanélküliség itt van és itt lehet fényezni magukat a cégeknek, a többi helyen pedig ennél rosszabb a helyzet. Tehát mindenképpen szeretnék elmenni az országnak egy olyan részébe, ahol valóban problémák vannak. Tehát én a közép-dunántúlit ajánlanám. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök asszony!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Örömmel látom, hogy a javaslataim szerepelnek a munkatervben. A nyílt nappal kapcsolatban lenne javaslatom. Annak örülök, hogy "A 40 év feletti nők helye a munkaerőpiacon" címmel kerül megrendezésre és ezzel kapcsolatos díjak átadására kerül sor, de azt gondolom, nem ez a legsúlyosabb problémája ma sem a nőknek, sem a munkavállalóknak. Azt javasolnám, hogy ha a bizottság nyílt napot akar rendezni, akkor azzal a problémakörrel kellene foglalkoznunk, hogy a régiók foglalkoztatási és munkanélküliségi helyzete milyen, hogyan alakult, mi az oka a meglehetősen nagy különbségeknek, különös tekintettel a depressziós térségekre. Úgy hiszem, hogy ez szakmailag és az érintettek számára is egy sokkal izgalmasabb és fontosabb téma lenne, mint a díjátadás.
Továbbá a meghallgatásokkal kapcsolatban javasolnám, hogy a szociális és munkaügyi miniszter mellett a bizottságunk hallgassa meg a gazdasági minisztert is, hiszen egy csomó pályázatról, amely kiírásra kerül és a foglalkoztatáshoz kapcsolódik, jó lenne tájékoztatást kapnunk, hogy ez mennyiben érinti a hazai kis- és középvállalkozásokat. Hiszen többször elhangzott már, hogy uniós források és még hazai tartalék is van erre a célra. Javasolnám még az oktatási miniszter meghallgatását is, hiszen a szakképzés mint olyan, folyamatosan itt szerepel a bizottságunk előtt. Szocialista képviselőtársaink épp most nyújtottak be egy javaslatot, ami ezzel kapcsolatos. Azon kívül a TISZK-ek működéséről is jó lenne most már egy átfogó tájékoztatást kapni, mert meglehetősen vegyesek azok az információk, amelyek hozzám eljutottak ezzel kapcsolatban. Mind a megalakulásukat, finanszírozásukat, működésüket, mind az oktatási intézményekkel, illetve a vállalkozókkal kapcsolatos feladataikat érintően. Ezzel egészíteném még ki a benyújtott javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontur Pál képviselő úr!
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Én is csatlakoznék az oktatási miniszter meghallgatásához, ugyanis hiába szeretnénk, hogy működjön nálunk a szakképzés, egyszer részt vettem a TISZK-konferencián és ott is elhangzott, hogy a gyerekek több, mint 30 százaléka funkcionálisan analfabéta. Nem tudnak tanulni, mert nem tudnak olvasni. Mátyus úr azt mondta, hogy ez az Oktatási Minisztériumhoz tartozik, ő erre nem tud választ adni. Nem tőle várjuk a választ. Viszont erről kell beszélni és ott sem beszéltek, csak a padok közt az iskolaigazgatók és a TISZK-vezetők. Tehát ezért morzsolódik le egy csomó gyerek és nem tud szakmát tanulni, mert nem érti, amit lát a szemével. Nem tudnak írni-olvasni. Ott már az is elhangzott, hogy átmehet a szupervizsgán az a kőműves, aki nem tudja leírni, hogy mit csinál, amikor dolgozik. Ezt a Binder József mondta el, hogy igen, átmehet a vizsgán, csak jól kell tudni felhúzni neki a falat. Tehát le tud vizsgázni egy olyan fiatal, aki jóformán nem tud olvasni és írni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mire jó egy munkaterv? A világ összes baját végig tudjuk beszélni ennek kapcsán. Nyilván tudnánk szélesíteni ezt a kört még tovább is.
Köszönöm szépen a javaslatokat. Örömmel vettem volna egy-két hónappal ezelőtt is, de az élet már csak ilyen. A jövő heti bizottsági ülésre a ma elhangzott javaslatok bedolgozását a szakértő kollégák elő fogják készíteni és vissza fogom hozni a munkatervet a jövő héten döntésre.
Alapként azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy a mai nap megfogalmazódott munkaterv szerint haladjunk és a szükségszerű kiegészítéseket meg fogjuk tenni. Ebben egyetértés van? (Szavazás.) Igen. Köszönöm szépen. Eszerint járunk el.
Egyebek alatt néhány dolgot szeretnék bejelenteni. Kiosztásra került az Utolsó Padban Egyesület meghívója, aki úgy gondolja, elfoglaltsága megengedi, vegye számításba. Kiosztásra került a Szociális Karta levele a válságkezelésről, képviselőtársaim legyenek tájékozottak a dologban.
A jövő hét hétfőn a Diszkriminációs foglalkoztatási albizottságban dr. Vojnik Mária elnök helyére egy jelölést meg fogunk tenni. Egyebek nincs. Kérdezem, van-e valakinek bejelentenivalója. (Nincs jelentkező.) A jövő héten találkozunk. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 26 perc)
Gúr Nándor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia