FMB-25/2008.
(FMB-85/2006-2010.)
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2008. december 1-jén, hétfőn 9.00 órakor
a Képviselői Irodaház 128. számú tárgyalójában
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter tájékoztatója
Dr. Parragh László szóbeli tájékoztatója
Tájékoztató az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2007. évi tevékenységéről
Dr. Demeter Judit tájékoztatója
Tájékoztató az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) 2007. évi tevékenységéről
Napirendi javaslat
1. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója az aktuális pénzügyi és gazdasági folyamatok munkaerőpiacra gyakorolt hatásáról és az ezzel összefüggő kormányzati intézkedésekről
Előadó: Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter
2. Együttgondolkodás a munkaadói érdekképviselet és köztestületi szervezetek feladatairól, az új kihívásokról
Előadó: Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke
3. Tájékoztató az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2007. évi tevékenységéről
Előadó: Dr. Demeter Judit, az Egyenlő Bánásmód Hatóság elnöke
4. Tájékoztató az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) 2007. évi tevékenységéről
Előadó: Vértes János, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány elnöke
5. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Filló Pál (MSZP) alelnök és
Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Dr. Bóth János (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Lénárt László (MSZP) Rózsa Endrének (MSZP)
Molnár Oszkár (Fidesz) Czomba Sándornak (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz) megérkezéséig Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz) megérkezéséig dr. Czira Szabolcsnak (Fidesz)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) Vécsi Istvánnak (MSZP)
Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter
Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke
Bihall Tamás, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke
Dr. Demeter Judit elnök (Egyenlő Bánásmód Hatóság)
Székely Gabriella (Országos Foglalkoztatási Közalapítvány)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 05 perc.)
FILLÓ PÁL (MSZP), a bizottság alelnöke, továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a bizottság ülésén megjelent képviselőtársaimat. Különösen nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter asszonyt, aki az első napirendi pontunk vendége. Gúr elnök úr elnézését szeretném kérni, úton van ide, tehát, amikor megérkezik, átveszi az ülés vezetését. De abban állapodtunk meg miniszter asszonnyal, hogy időben elkezdjük az ülést, hogy minél több időnk jusson az érdemi munkára.
Tisztelettel köszöntöm a megjelent érdeklődőket, a sajtó képviselőit, a minisztérium államtitkár asszonyát, a Foglalkoztatási Szolgálat vezetőjét és minden egyes megjelentet.
Képviselőtársaim megkapták a mai ülés napirendjére szóló meghívót. Kérdezem, van-e valakinek kiegészítése. (Nincs jelentkező.) Kérdezem, hogy ki fogadja el a mai napirendi javaslatot. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Egyben megállapítom, hogy bizottságunk a helyettesítésekkel határozatképes. (A helyettesítések a jegyzőkönyv elején részletezve.)
Szeretném megkérni először is a miniszter asszonyt, hogy tartsa meg tájékoztatását. Az országban helyzet van, tudjuk jól, hogy gondok és problémák keletkeznek a foglalkoztatás területén - sajnálatos módon túl jól időzítettük a mai bizottsági ülésünket -, hiszen elég súlyos, leépítésekről szóló bejelentések történtek a versenyszektorban. Parancsoljon!
Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter tájékoztatója
SZŰCS ERIKA szociális és munkaügyi miniszter: (Előadását projektor segítségével tartja meg.) Köszönöm a lehetőséget, hogy a bizottság tagjaival erről a nagyon fontos kérdésről - azt gondolom - időben beszéljünk és tisztelettel rendelkezésre állok, hogy ezt a konzultációt bármikor folytassuk. Mindenekelőtt azért, mert ebben a helyzetben senki nem gondolhatja úgy, hogy a zsebében van a bölcsek köve és tudja a megoldást, tehát mindenféle megközelítés, javaslat, gondolat hasznos lehet a problémák kezelésében.
Mielőtt a helyzet értékelésére és a tervezett intézkedésekre rátérnék, engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a munkaerőpiac általános helyzetéről, az utóbbi néhány évben bekövetkezett változásokról, illetve a munkaerő-piaci sajátosságokról. Miközben tény és való, hogy a magyar foglalkoztatási ráta Európában a legalacsonyabbak között van, azt tudni kell, hogy az utóbbi tíz esztendőben a gazdasági aktivitás a 15-64 éves korosztályon belül 58-ról 62 százalékra emelkedett és a foglalkoztatottak száma az elmúlt kilenc év alatt 231 ezer fővel gyarapodott, a munkanélküliek száma összességében nem nőtt, ezen belül a nőké 22 ezer fővel nőtt, a férfiaké 25 ezer fővel csökkent, tehát gyakorlatilag változatlan maradt.
A munkanélküliségi ráta az 1998-at követő három esztendőben gyorsan csökkent 7,8 százalékról 5,7 százalékra, majd az ezt követő esztendőkben ismét elkezdett emelkedni.
A magyar munkaerőpiacra tehát az jellemző, hogy '98 és 2002 között egy enyhe növekedés után egy meghatározott szinten stabilizálódott a foglalkoztatás, majd megindult egy enyhe növekedés, majd megint stabilizálódott és nem nőtt a foglalkoztatás. Tehát gyakorlatilag a magyar munkaerőpiacnak vannak olyan stabil problémái, olyan állandósult strukturális problémái, amelyek szemmel láthatóan a foglalkoztatáspolitika speciális eszközeinek a tartós alkalmazását igénylik, mert az általános makrogazdasági paraméterezés ezeken az ügyeken nem igazán tud változtatni. Ezek közismertek a bizottság előtt, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők, a középkorú férfiak, a részmunkaidős foglalkoztatás, a kisgyermekes anyák foglalkoztatása és az 55 évesnél idősebb munkavállalók, az a speciális öt csoport, ahol szignifikánsan alacsonyabbak a foglalkoztatási ráták, mint az Európai Unióban.
Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni, hogy a munkaerőpiacon végbement az elmúlt két esztendőben egy nagyon lényeges változás, majdnem 70 ezer közszolgálati vagy közszférában lévő munkahely szűnt meg és azért ezt a munkaerőpiac adatai és statisztikái drámaian nem tükrözték, tehát gyakorlatilag ezeknek egy részét a munkaerőpiac fel tudta szívni. De az elmúlt esztendőben az inaktivitás is megnőtt, tehát a felszabaduló munkaerő egy része nem a munkaerőpiacon, hanem a társadalmi ellátások rendszerében talált magának munkaerőt. (Gúr Nándor érkezik az ülésterembe.)
Ezzel együtt is a 2007-es, 2008-as adatok olyan trendeket jeleztek előre a válság előtt, amelyekben sok pozitívum is volt. Például a csoportos létszámleépítéssel érintett munkáltatók és munkavállalói tömeg 2008 első háromnegyedében lényegesen alacsonyabb volt, mintegy 40 százalékkal kevesebb volt, mint az előző esztendőben, tehát úgy tűnt, hogy a magyar gazdaságban végbement egy átrendeződés és elindult egy pozitív trend, amikor ezek a válságfolyamatok kialakultak. A tárca részéről úgy gondoljuk, hogy ennek a válságnak a kezelése egyszerre több intézkedést is igényel. Úgy gondoljuk, hogy kormányzati szinten a helyzet kezelésére az eddiginél szorosabb együttműködésre és koordinációra van szükség az érintett tárcák szakértői, illetve vezetői szintjén. Mindenekelőtt a gazdasági tárca, a szociális és munkaügyi tárca, a Pénzügyminisztérium az a három érintett tárca, ahol ilyen típusú szakértői és vezetői koordináció fokozására van szükség, illetve egy olyan struktúrának a kialakítására, amely tulajdonképpen ezzel a speciális helyzettel, ennek a vállalkozásokra és a foglalkoztatás szintjére gyakorolt hatásával foglalkozik rendszeresen.
Erre vonatkozóan megtettük a kezdeményezéseket, lépéseket, arról tudom tájékoztatni a bizottságot, hogy a két minisztérium szakapparátusa között nagyon jó együttműködés alakult ki, azt tudom mondani, hogy ilyen szoros szakmai együttműködés, napi együttműködés az elmúlt időszakban nem volt. Úgyhogy azt gondolom, hogy ilyen értelemben az ügyeknek a kormányzaton belüli kezelése a koordinációval rendben van.
A második dolog, amin mindenképpen változtatni kell ebben a szituációban, az információk gyűjtésének, feldolgozásának és továbbításának a gyakorlata. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat októbertől bevezetett egy speciális vezetői információs rendszert, majd a prezentációban erre kitérek és részletesebben is beszélek róla. Elindítottunk egy tájékozódást az ITD-H-val közösen a multinacionális cégeknél, hogy hogyan látják a helyzetüket, milyen jövőképet, prognózisokat készítenek és ez hogyan hat majd a foglalkoztatásra. Úgy látom, hogy a jelenleginél aktívabban kell információkat küldeni a vállalkozások felé arról, hogy ha nehézségeik támadnak, akkor milyen lehetőségeik vannak arra, hogy az ügyeket kezeljék, mert egyre több olyan jelzést kapok, hogy nem is tudják tulajdonképpen, hogy a magyar foglalkoztatáspolitika milyen lehetőségeket biztosít az egyes vállalkozások számára a problémák áthidalására. Tehát az egy rendkívül fontos dolog, hogy az információk gyűjtése, értékelése ne csak követője legyen, mint eddig, hanem egy megelőző és a korai beavatkozást segítő információs rendszer legyen. Ezután következhet az, hogy milyen konkrét intézkedések és lehetőségek szükségesek ahhoz, hogy a kialakuló problémákat kezeljük.
A tárca keretében már régebben kialakítottunk egy négy alapelvet tartalmazó keretrendszert, amiről úgy gondoljuk, hogy a támogatási segítségrendszer működtetésének az alapelvei. Tény, hogy a válságkezelés mindenekelőtt arra irányuljon, hogy védjük a vállalkozásokat és a munkahelyeket. Azonban hogy egy-egy esetben ez mit jelent és hogy jelenik meg, további feltételek megfogalmazása szükséges. A mi speciális tárcafilozófiánk ebben az ügyben az, hogy a munkaerőpiacon és munkaerő-piaci eszközökkel kezeljük a válságot mindaddig, amíg lehet, mert ha ez átcsúszik szociális területre, akkor onnan már nehezebb, bizonytalanabb és drágább az érintetteket visszahozni a munkaerőpiacra. Mert nagyon sokan szokták kérdezni, hogy a szociális terület hogyan készül erre. Hát készülünk, de alapvetően nem az a lényeg, hogy a szociális területet erősítsük, hanem a munkaerőpiacot erősítsük, hogy ne legyen szükség szociális terület eszközrendszerével jelentős beavatkozásra a problémakezelésben.
A állami segítségnyújtás alapfeltételének tekintjük azt, hogy a vállalkozások maguk is aktívan vegyenek részt a helyzetük megoldásában és maguk is járuljanak hozzá valamilyen módon a helyzetük stabilizálásához, tehát a tulajdonosok, a munkavállalók tárják fel a helyzetet, kössenek megállapodást, mint legutóbb a sajtóhírekből értesülhettünk, hogy a Dunaferrnél köttetett ilyen. Ilyen típusú válságkezelő programhoz szívesen társulunk az adófizetők pénzével. Olyasmit nem lehet elvárni és pláne nem lehet ígérni és garantálni, hogy az érintettek nem tesznek semmit, hogy helyettük az adófizetők pénzén megoldjuk a problémát.
A másik alapelvünk az, hogy ugyan elsődleges kormányzati célkitűzés a gazdálkodó szervezetek működőképességének fenntartásán keresztül a munkahelyek megőrzése, de nem minden áron. Ez egy nagyon nehéz feladat lesz, mert minden válság mélyében ott van egy szerkezeti átalakulás. Nagy valószínűséggel ebben a válságban is, belelátni előre nem akarjuk és nem is magyarázzuk bele. De nem lenne szabad lekésni arról, hogy felismerjük, hogy mik azok a tartós trendek és tendenciák, amelyek bizonyos típusú tevékenységeknek, bizonyos típusú termelésnek, technológiának a jövőben egy szűkebb lehetőséget biztosítanak. Arra sem szabad törekedni, hogy a változást nem segítve a jelenlegi, esetleg egy év múlva már szemmel láthatóan megváltoztatásra ítélt szerkezetnek az átalakítását próbáljuk meg továbbra is fenntartani. Mi úgy gondoljuk, hogy ma még rendkívül bizonytalan terep, tehát nem gondoljuk, hogy emiatt bárkinek ne adjunk segítséget, hanem inkább a jelentkező cégeknek egy lépcsőzetes támogatási és együttműködési megoldásokat, szakaszos megoldásokat javaslunk, hogy ahogy kirajzolódnak a végleges trendek, annak megfelelően alakuljanak a végleges eszközök és nem most elkötelezni magunkat előre egy-másfél évre olyan szituációba, ahol igazából nem tudjuk, hogy hogyan fog a helyzet végül is alakulni.
A harmadik alapelv, hogy azokban az esetekben, amikor a vállalkozás nem konszolidálható. Tehát ebben az esetben arra kell törekedni az állami eszközökkel az állami szervezet új munkahelyet, foglalkoztatási lehetőséget találjon az érintettnek.
Az utolsó pedig, amit már mondtam, hogy az állami intézkedéssorozat több tárca összehangolt együttműködésében kerül végrehajtásra, nézzük, hogy konkrétan milyen eszközökről gondolkodunk most.
Ha vállalatokról van szó, akkor számukra a válság elsősorban pénzügyi válságot jelent először a vállalatok életében. Pénz, piac és munkahely. Kevés olyan vállalkozás van, amelyik a saját pénzéből fejlesztést tud végrehajtani, magát finanszírozni és drágul a pénzforrás. A második a piac, amely beszűkül, a harmadik pedig a munkahely, amit versenyképességnek lehet tekinteni, tehát szűkülő piacok között a várható árbevétel vagy az árverseny lefelé hat, tehát a jelenlegi költségek esetleg a piacon magasnak tűnnek, de a munkahelyek megtarthatóak, akkor a költségek megtérítéséhez valamilyen módon hozzájárulunk. A pénz oldalán, tehát aminek egyszer a mennyiségét, másrészt pedig a költségét kell figyelembe venni, ez alapvetően a Gazdasági Minisztérium felségterülete, itt az Új Magyarország fejlesztési terv forrásainak az átcsoportosításával és új típusú gazdaságfejlesztési támogatások kidolgozásával és elindításával tervezi a tárca a helyzetnek a megoldását. Itt két elem jelenik meg, egyrészt az, hogy mindenképpen, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv végrehajtását nemcsak, hogy fenntartjuk, hanem gyorsítani kívánjuk, mert ez az a biztos kereslettámasztó forrás, amit nem érint a válság. Tehát itt jelenik meg az állam beavatkozása és pótlólagos kereslettámasztása a piac, a versenygazdaságban jelentkező szűküléssel szemben.
Tehát minden, ami itt van, rendkívül fontosnak tekinthető és a kormányzati szándék az, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv végrehajtását gyorsítani kívánjuk és a gazdaság számára dedikált forrásokat bővíteni kívánjuk.
A második csomag a munkahelymegtartás. Itt nagyságrendileg mintegy százezer munkahely megvédéséhez kívánunk hozzájárulni a konstrukciókkal és ezen belül mintegy húszezer új munkahely létrehozását támogatnánk. Ez kifejezetten nem a vállalati fejlesztésekhez, hanem a vállalati foglalkoztatáspolitikához kapcsolódó támogatás. Ennek nem az a feltétele, hogy a vállalat most fejlesszen, ilyen-olyan vállalást vállaljon, hanem létszám-gazdálkodási döntéseket hozzon. Erről majd szólok. Ezen belül a munkahelymegtartásnak van egy térségi válságkezelő alap kidolgozása, járulékkedvezményt a munkahelymegtartásért és új ösztönzőket a munkaintenzív vállalkozások betelepülésére.
A harmadik elem a piac kérdése, amely a vállalkozások számára az értékesítési lehetőségek fenntartását, bővítését támogatja. Egy gazdaságdiplomáciai offenzíva a világgazdasági válság által kevéssé vagy egyáltalán nem érintett térségekben. A cégek tevékenységének a támogatása és belföldi keresletélénkítő program indítása.
Természetesen a válságkezelés eredményességét véleményünk szerint fokozni tudja, ha folytatjuk annak a célkitűzésnek a megvalósítását, amely válság nélkül is egy fontos eleme volt a magyar vállalkozások komfortérzete javításának, a versenyképes üzleti környezet kialakításának. Ez a bürokratikus terhek csökkentése, a nagy beruházók megtartása. Azért fontos, amit említettem az elején, hogy az ITD-H megtartása, és a kollégák járják a nagy foglalkoztatókat, mert az ő tulajdonosaik külföldön vannak általában és ha azon gondolkodnak esetleg, hogy a termelésüket szűkítik, akkor nagyon sokféle lehetőségük van Mexikótól Magyarországig, hogy hol tegyék ezt, és mindenképpen szükséges észlelnünk, hogy ha van ilyen, hogy milyen elképzelések mentén próbálják ezt megtenni és igyekszünk azt elérni, hogy ne Magyarországon történjenek ezek a csökkentések.
A munkaerő-piaci reform keretében szeretném arról tájékoztatni a bizottságot, hogy tekintettel arra, hogy ezzel kapcsolatban jó néhány politikai és szakmai indíttatású megszólalás hangzott el, észrevétel és kritika, elindítottunk egy munkát, amit februárban talán már ide is tudunk hozni a bizottságba, amely a Munkaerő-piaci Alap eddigi működésének, kezdve a döntési mechanizmustól a Munkaerő-piaci Alapot szabályozó jogszabályokig, a forrásallokációig, az eredmények és a gondok és problémákig, annak érdekében, hogy az átalakításra tervezett elgondolásokat közösen alakítsuk ki. Tehát ebben a dologban értjük a megrendelést és igyekszünk elébe menni, úgyhogy én szeretném, ha a jövő év elején ezzel már tudnánk foglalkozni.
A foglalkoztatás bővítésének azt a célját, ami korábban már a válság előtt megjelent, hogy azokat az ágazatokat próbáljuk meg az ágazatspecifikus eszközökkel támogatni, amelyek kevesebb tudást, munkaerőt igényelnek, ezeket az elképzeléseket nem adtuk fel. Tudjuk, hogy ezeknek a hatása ezekben a szituációkban kevesebb, de az az álláspontunk, hogy nem lehet úgy megoldani a válságot, hogy a jövőépítő eszközöknek a működtetését vagy szándékát leállítjuk, mert hogy ez most nem aktuális. Aktuális, de mint minden eddigi konstrukciónál idő kell, hogy megértsék, amíg eljut, amíg kialakítják az elképzelést, amíg átáll az agyakban, a lelkekben a dolog egy másikra. Tehát nem azt gondoljuk, hogy ezzel fogjuk megoldani, de azt gondoljuk, hogy a megoldás sok szeletből áll össze és ezeket a munkálatokat is végezni kell. A szerkezeti reformmal kapcsolatban is a parlamentből tudják, hogy közösen gondolkodunk, hogy hogy lehet ezeket az ügyeket megoldani.
A pénz kérdése. A pénz mint mennyiség. Új Magyarország, mikrohitel. Ez annyiban változik, hogy kedvezőbb feltételek mellett a hatmilliós mellett tízmilliós hitelmaximummal is öt év helyett tíz évre lehet igénybe venni a hitelt a mikrovállalkozásoknak. Én ebben a finanszírozásban nagyon fontosnak tartom a hitelgarancia program megerősítését és a feltételeinek a kedvezőbbé tételét, hogy tíz évre és százmillió forintra, 80 százalékos állami garanciával, a banki múltamból tudom, hogy ilyenkor nemcsak hogy kevesebb a pénz, nemcsak, hogy drágább a pénz, hanem rigorózusabb a bankár és aztán neki lehet bármit előállítani, ha a legértékesebb ingatlant fogják felajánlani, akkor is a legkisebb értéken fogja beszámtani, mert nem tudja, hogy ténylegesen a forgalomban mennyi lehet. Tehát én azt gondolom, hogy az állami támogatásnak, segítségnek ebben a szegmensben, a pénzteremtést és a pénzhez jutás támogatásában az egyik legfontosabb elem a garancia. Az Új Magyarország kkv-hitel, ami refinanszírozási eszköz a banki hitelkeretek növelésére, szintén nagyon fontos, hiszen a pénzmennyiségnek egy, a magyar állam által garantált és kézben tartott módja, nem pedig az anyabankokon keresztül kitett konstrukció és ezért fontos az MFB konstrukciója, ez a kockázati tőke 2009 tavaszától el fog tudni indulni.
Ezek a visszatérítendő támogatások, amelyek uniós forrásból keletkeznek.
Vissza nem térítendő támogatások. Ahogy mondtam, a pénzmennyiségen kívül a megdrágult hitel kamatai. Ezt egyébként a vállalkozások folyamatosan visszaigazolták a konzultációk során, hogy számukra az egyik legfontosabb, hogy a pénznek a költségeit csökkentsük, ehhez járuljunk hozzá. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a tízmilliárdos tervezett keret indulásnak mindenképpen elegendő és nagyon fontosnak tartjuk, hogy viszont a kamattámogatás feltételeként a létszámmegtartás vagy valahol a foglalkoztatás is megjelenjen, mert ez alapvetően ahhoz kell, hogy a túlélést segítsük, tehát ezt közösen kell bevállalni.
Nagyon fontos elem, hogy fel kell gyorsítani a pénzhez jutás folyamatát. A szakértelmet előtérbe helyező pályázati rendszereknek a hátránya, hogy meglehetősen bürokratikussá váltak, nagyon sok lehetőség volt arra, hogy meg lehessen kifogásolni a pályázat eredményét, ezzel a többiek számára pénzkifizetést megakadályozni. De azt gondolom, hogy az elmúlt két esztendőben összegyűlt annyi tapasztalat és a 2007-2008-as évben az automatikus kis összegű pályázatoknak kifejezetten pozitív tapasztalatai voltak, ezért ennek az összegét tízmillióról már 50 millió forintig tervezzük kiterjeszteni, úgyhogy ez rendkívül fontos elem lehet a pénzellátásban. A pályázatoknál is, ahogy említettem az eddigi tapasztalatokból építkezve, enyhébb belépési feltételek, kedvezőbb teljesítési kritériumok, nyilván itt a növekedés helyett most a munkahelymegtartás enyhébb, biztosítékadási feltételek és magasabb támogatási arány biztosítása, illetve magasabb előleglehívási lehetőség az, amelyek a vállalkozások számára lényegesen kedvezőbb feltételeket jelentenek az eddigiekhez képest. A rendelkezésre álló források az Új Magyarország fejlesztési terv és az Új Magyarország vidékfejlesztési terv forrásai. Általában is azt szeretném mondani, hogy az én véleményem szerint a kormányzatnak a feladata ilyen szituációban mindenekelőtt forrásoknak a biztosítása a helyzet kezelésére. A másik pedig a szabályozási környezet átalakítása annak érdekében, hogy a vállalatok túléljék ezt a dolgot, úgyhogy gyakorlatilag az intézkedéseink alapvetően erre irányulnak és ezen túl vannak konkrét foglalkoztatási krízishelyzetek, amelyeknek a megoldásában közösen kell részt vennünk más társadalmi-gazdasági szereplőkkel együtt.
Az eddigiek alapvetően a gazdasági tárca feladatait tartalmazták, a következő része a prezentációnak a saját tárcafeladatainkat fogja össze. Itt az a négy alapelv, amit a legelején leszögeztem, hogy mi hogyan gondoljuk a válságkezelést. Úgyhogy mehetünk tovább. Ez a bizonyos gyors előrejelzési rendszer, ez a vezetőinformációk biztosítása a cégek foglalkoztatási szándékairól a korai beavatkozás érdekében. Ennek az a lényege, hogy előzetes adatokat is elkezdtünk gyűjteni azokról a szervezett, csoportos elbocsátási szándékokról, amelyek végrehajtását a cégek még csak mérlegelik. Ez nagyon fontos, mert a tapasztalatok alapján az előzetes szándék és a tényleges bejelentés között lényeges különbség van, ezért ez a vezetői információs rendszer nem publikus, nem nyilvános, merthogy ebből ténylegesen mi lesz, az jóval később látszik, mert itt van egy hosszú folyamat, amíg a szándékból tényleges bejelentés lesz. Azt gondolom, hogy ilyen bizonytalan információkkal az amúgy is bizonytalan információs környezetet megterhelni nem igazán célszerű és nem helyes. Viszont vezetői szinten mindenképpen tájékozottnak kell arról lenni, hogy milyen gondok, problémák jelentkeznek és erre milyen megoldásokat dolgoznak ki az érintett cégek.
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat információs rendszerét fejleszteni kívánjuk a nem csoportos elbocsátások során álláskeresővé válók számának és az elbocsátás okának a megismeréséhez. Ezt különösen alátámasztja az, hogy a novemberi statisztikai adatok szerint, miközben még a válságnak a munkaerő-piaci hatása szignifikánsan nem jelentkezett, eközben a regisztrált álláskeresők száma a korábbi években szokásos havi 5-7 ezer és ilyenkor ősszel szokásos 7-10 ezerrel szemben mintegy húszezer fővel nőtt. Tehát itt most van egy picike jelzés arról, hogy a nem csoportos létszámleépítés keretében, hanem ilyen 1-2 főként megjelenő elbocsátás vagy munkahelymegszűnés most már szignifikáns, hiszen a duplája, éppen ezért az információs rendszert alkalmassá kell arra tenni, hogy erről is tájékozódjon és képes legyen tájékoztatást adni a döntéshozóknak. Ahogy említettem, a személyes megkereséssel is szeretnénk folyamatosan közvetlen információkat gyűjteni meghatározó munkáltatóktól, a munkaerő-gazdálkodási terveikről. Egyébként a nagy cégek folyamatosan keresnek meg bennünket és jelzik a gondjaikat. Majd egy következő oldalon jelezném, hogy a megoldásban korlát van, nem pénzbeli korlát, hanem jogszabályi korlát és nem is magyar jogszabályi korlát. Azt gondolom, hogy egy ilyen típusú folyamatos párbeszéd mindenképpen célszerű.
A múlt héten egy nagy, a válságban érintett szakszervezeti szövetségnek a tanácskozásán vettem részt, ahol felvetődött két javaslat is, ami mérlegelés tárgyát kell, hogy képezze. Az egyik az, hogy ebben a szituációban célszerű lenne ágazati politikák mentén is értékelni ezt a válságot. És ez bizony nagyon is meggondolandó és megfontolandó dolog, mert mondjuk egy autóiparnak van egy belső szerkezete, specialitása, ki fog alakulni egy jövőképe világméretekben, globális méretekben, hogy ebben a rendszerben a magyar autóipart így akarjuk megtartani vagy valami mást akarunk vele csinálni, ez nem mindegy. Ezt valószínűleg nem egyedileg lehet megoldani, hanem, hogy ha ágazati politikák léteznek, abba ágyazva lehet igazán jól megcsinálni. Én nagyon jó javaslatnak tartom ezt és képviselni kívánom kormányzati szinten. A másik javaslat pedig az volt, hogy a nagy cégeknél az egyedi válságkezelésben a szakszervezetek és a munkavállalók is kapjanak nagyobb szerepet. Egyrészt kérték azt, hogy a bizonyos információkat, amiket mi gyűjtünk, kapják meg ők is, ennek van egy formája egyébként, mert az Országos Érdekegyeztető Tanácson belül van rá mód, de azt gondolom, hogy az informálás kiszélesítése mindenképpen csak pozitív hatással járhat ebben a szituációban. Másrészt pedig úgy gondolom, hogy ha azt a filozófiát komolyan vesszük, hogy odaadom támogatásra, ahol a munkavállalók és a munkáltatók leülnek és megbeszélik egymással, akkor ebben az értelemben igen, be kell emelni a munkavállalók képviselőit is az egyedi problémakezelésbe és akkor háromoldalú megállapodásokkal vagy tehervállalással lehet a dolgokat megoldani.
Az utolsó oldal arról szól, hogy a GFKI felmérést készít a foglalkoztatási szándékokról, és a közeli napokban az előrejelzés el fog készülni. Én az információ kicserélését, megfelelő értékelését fontosnak tartom.
A következő oldal: a tervezett további intézkedések. Ez a bizonyos térségi válságkezelő alap kérdése egy újfajta pénzügyi alap, amely nem szokásos az Európai Unió gyakorlatában. Ez uniós forrásból jönne létre. Én azért támogatom ezt, mert ugyanannak az 500 embernek a sorsát egészen másképp lehet és kell kezelni, ha ez közép-Magyarországon vagy Nyugat-Magyarországon vagy máshol történik. Ott, ahol a munkaerőpiac alacsony munkanélküliséggel bír, erős a gazdaság, több a prosperizáló gazdasági szereplő, ott is más a megoldás és más ott, ahol van egy kiemelkedő foglalkoztató és az ha megrendül, ott az rendkívüli problémát jelent az adott térségnek. Tehát én azt szoktam mondani, hogy a foglalkoztatási krízisek valószínűleg mások és mások. Tehát itt az egyedi kezelésre nagyon nagy gondot kell fordítani.
Maga a térségi válságkezelő alap arról szól, hogy nem egy cég problémáját kezeljük, hanem ha keletkezik egy ilyen probléma, megnézzük, hogy ha ezt az egészet beleágyazzuk a térség gazdaságába, akkor egyrészt a foglalkoztatásban részt tudnak-e venni más gazdasági szereplők, hogy ha szükség van rá, vagy ha a cég végleg megrendült és az infrastruktúrája ott marad, akkor próbáljuk meg azt elkerülni, hogy az infrastruktúra felszámolók, végelszámolók kezébe kerülve 2-3 évig gyakorlatilag egy jövőkép nélkül legyen fenntartva, üzemeltetve vagy nem üzemeltetve. Tehát minél előbb lehessen új gazdája, aki azt megfelelő értékteremtő folyamatban tudja használni és ez az alap ezt szolgálná. Itt az a kérdés, hogy ki legyen ennek az alapnak a kezelője, mert itt két dolgot kell majd egyszerre teljesíteni. Egyrészt, hogy ez államilag ellenőrzött és felügyelt folyamat legyen, másrészt, hogy a tényleges akciók, a reorganizáció, az új szereplők, a betelepült vállalkozások megkeresésében profi legyen, a piacon gyakorlatot szerzett. Azt viszont az állami szférában dolgozókról ritkán lehet elmondani, hogy rendelkeznek ilyen kapcsolatrendszerrel, információbázissal. Tehát olyanban gondolkodnánk, ahol megvan ez is, meg az is.
A következő téma a járulékkedvezmény, munkahelymegtartásért uniós támogatás. Ezt most egy picit másképp fogalmaznám, mert napról napra, ahogy az ember foglalkozik a dolgokkal, látható, hogy hogy lehet strukturálni, hogy világos és érthető legyen. A jelenlegi foglalkoztatáspolitikai eszközök olyanok, hogy ha valakinek van valamilyen problémája, gondja, akkor a munkaügyi központhoz fordul és a létező támogatási formákból egyedüli kérelemre indul. Ezen túl ez a Start-kártyarendszer és amit az Út a munkához program keretében szeretnénk, a kkv-plusz, ez egy olyan típusú dolog, amely nem kérelemre indul, hanem valamilyen konkrét esemény esetén automatikusan jár, de járulékszinten jár. Az egyedi kedvezmény bér és járulék is lehet egyszerre, és van egy harmadik rész, amely már egy ilyen foglalkoztatási döntés esetén nemcsak az új foglalkoztatottra, hanem a már foglalkoztatottakra is automatikusan kiterjedő járulékkedvezményt hoz. Tehát szeretnénk magyarán egy olyan kombinációját az eszközrendszernek létrehozni a költségvetési és az uniós források felhasználási szabályai és korlátai között, amelyben a problémakezelés továbbra is egyedi kérelemre indul és történik, a nem probléma, tehát még a vállalat esetében problémává nem érett ügyeknél szinte automatikusan egy konkrét feltétel teljesítése esetén pénzügyi támogatást adni a foglalkoztatás költségeinek a csökkentéséhez. Tehát most azt szeretnénk és ezt nem az egyéb magyar gazdaságra kiterjedően, hanem egy szegmensére, a magyar kisvállalkozásokra, az 5-50 fő közöttiekre, akiknek viszonylag egy egyszerű feltétel teljesítése a foglalkoztatási költségeknek egy nagyobb volumenű automatikus támogatását jelenti. Tehát adó- és járulékcsökkentést mi most nem tartunk elképzelhetőnek, de ebben a speciális körben egy kvázi korlátozott, de mégiscsak adó- és járulékcsökkentés jellegű támogatást igen. Ezért mondom, hogy ez a legszélesebb támogatás a legenyhébb feltételekkel van a kkv-plusz típusú programban és a Start-programokban, amelyek foglalkoztatási kötelezettségekkel, egyedi kérelemre indulnak. Ez járulék- és bértámogatást egyaránt elérhetővé tesz. Ezekről egy picit részletesebben, de utána felgyorsítok, mert szalad az idő.
A bértámogatás csoportos létszámleépítés kezelése. Ezt már nagyon korán jelezték a cégek, hogy nem szívesen küldenék el az embereket, de nem tudják, csak csökkentett munkaidőben foglalkoztatni őket, ezért a kiesett munkaidőre járó kiesett bér és járulékai megtámogatását ígérik. És igazán elköteleződést most nem szeretnénk, mert nem igazán tudjuk, hogy a dolog most merre fog kiforogni. Az első a csoportos létszámleépítés, a második, amiről beszéltem, a részmunkaidős foglalkoztatás keresetkompenzációval és az Új Magyarország fejlesztési terv foglalkoztatási intézkedéseinek a dinamizálása, mert itt lett volna egy nagyobb űr a foglalkoztatástámogatási programok között, amit szeretnénk előre hozni és így gyakorlatilag a folyamatosságot biztosítani.
A következő: a beruházások és infrastrukturális fejlesztések felgyorsítása, az állami forrásokhoz jutás megkönnyítése. A forrásokhoz jutásnál van feladata a gazdasági tárcának, de nekünk is, ezért is vannak olyan foglalkoztatási támogatások, ahol látható, hogy a foglalkoztatási kötelezettségnek a teljesítése a jelen szituációban nem lehet, tehát ugyanúgy át kell tekintenünk és meg kell változtatnunk a kötelezettségek teljesítésének a számonkérését, mint ahogy az árbevétel-növekedés esetében ezt a Gazdasági Minisztérium tette. De ezen túl találkoztunk olyannal és most gyakorlatilag a parlament elé való benyújtásra van készen a rendezett munkaügyi kapcsolatokról szóló törvény módosítása, ahol olyan szigorú törvényt sikerült alkotni a parlamentnek, amely a fürdővízzel együtt sokszor a gyereket is kiönti, ezért csak a legegyértelműbb és legszigorúbb esetekben tartanánk fenn az azonnali kizárást a közbeszerzésekből és pályázatokból. Egyébként pedig azt szeretnénk elérni, hogy ha a jogkövető magatartása a munkavállalóknak kárt okozott, akkor ezeknek a rendbe hozása, rendezése megtörténjen. Tehát legyen módja a vállalkozónak ezen javítani annak érdekében, hogy a vállalkozók bent maradhassanak a hozzájutás lehetőségében és tudjanak fejleszteni és foglalkoztatni.
Az állami támogatási szabályok módosításának a kezdeményezését írtuk még fel, ugyanis itt európai uniós szabályok is vannak, amelyek a versenytorzító hatás kiiktatása miatt 200 ezres korlátot szabnak egy vagy három éven keresztül, ezt most pontosan nem is tudom, de a támogatás nagysága 50 millió forint, és már most belefutottunk abba, hogy a nagy cégeknek ennél többre volna szüksége, tehát ezzel nem lehet megoldani a problémát.
Bajnai miniszter úr ezt javasolta és a csoportmentességi rendelet módosítására is szüksége van, ami az állami támogatásokról szól annak érdekében, hogy a válságkezelés ne akadályozza az egyébként konszolidált viszonyok között a versenyről szóló európai uniós felfogás és szabályozás. Tehát összességében azt szeretném elmondani, hogy egy olyan kormányzati munka folyik, amelyiknek a 2009. január 1-jétől életbe léphetnek az első rendelkezései és szükséges intézkedései. Ahogy jeleztem, egy erősebb kormányzati koordináció, egy proaktív megelőző és a folyamatokat a kibontakozás előtt már nagyjából megértő és megismerő magatartás és ehhez kapcsolódóan az Új Magyarország fejlesztési terv forrásainak a gazdasági válságkezelés szolgálatába állítása volna szükséges. Köszönöm szépen.
(Az elnöklést Gúr Nándor veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen Szűcs Erika miniszter asszonynak a tájékoztatóját.
A képviselőknek adok lehetőséget kérdésekre és észrevételekre.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Miniszter Asszony! Ez a hétvége, azt gondolom, hogy nyugodtan kijelenthetjük, hogy drámai volt, legalábbis, ami a munkavállalók sorsát illeti, hiszen a pénteki napon 3500 ember elbocsátását jelentették be különböző cégek. Szombaton tízezres tömeg demonstrált a közszférában dolgozókat érintő és sújtó intézkedések ellen. És volt egy halálos súlyos baleset is, amikor leomlott egy homlokzat, maga alá temetve egy embert.
Azok az értékelések, illetve elképzelések, amiket említett, megítélésem szerint vagy elkésettek vagy nem elegendőek ahhoz, hogy ezt a súlyos helyzetet kezeljék, akárcsak megelőzzék a további munkanélküliségnek a növekedését vagy valóban megőrizzék a munkahelyeket. Ön a bevezetőjében említette, hogy a gazdasági aktivitás növekedett az elmúlt években. Igen, a gazdasági aktivitás magában foglalja a munkanélküliek számát is. Hogy ha a gazdasági aktivitás növekedett, az azért növekedett, mert nőtt a munkanélküliség.
Különböző súlyos problémákkal kell szembenéznünk nekünk törvényhozóknak és azoknak, akik ma még munkában állnak és azoknak is, akik elveszítették már a munkájukat és bekerültek akár a tartós munkanélküliek növekedő táborába, akár pedig a rendszeres szociális segélyen élők számát gyarapítják. Azok az elképzelések vagy a meglévő törvények vagy az éppen tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatok, amelyek azt hivatnák megelőzni, hogy ez a helyzet ne súlyosbodjon, nem érték el a céljukat. Hogy ha most csak a közszférára egy gondolat erejéig visszatérünk, az ott dolgozók helyzetére, akkor az eddigi elbocsátások - úgy tűnik, hogy - nem álltak meg, hiszen a Miniszterelnöki Hivatalnak a jövő évi költségvetésében 70 milliárd forint van személyi jellegű kiadásokra. És arra a kérdésre, amely elhangzott az Oktatási bizottság ülésén, hogy ez vajon milyen célt szolgál, az volt a válasza a Pénzügyminisztérium munkatársának, hogy ebben szerepel a további leépítésekre biztosított végkielégítés is. Én kérdezem öntől miniszter asszony, hogy akkor a közszférában milyen újabb elbocsátási hullámra lehet számítani, hány főt érinthet ez és tulajdonképpen mi a céljuk, amikor a munkahelymegtartásról beszélnek, mert ha ez az önkormányzati költségek lefaragását a különböző normatívákon keresztül jelenti, akkor felmerül az a kérdés, hogy a helyi ügyeket ki hogyan és mikor fogja ellátni.
A másik téma a feketegazdaság, amelyet nem érintett az elképzelések között. Már olyan szinten, hogy mégis mit kíván tenni a tárca azért, hogy a feketegazdaságnak a mértéke és aránya végre csökkenjen. Egy konkrét eset kapcsán szeretném felhívni a figyelmét a következőkre. A Hír TV-ben volt egy tényfeltáró riport, ami a következőről számolt be. Munkavállaló, aki kölcsönzött munkavállaló az Agis Kft. közreműködésével dolgozik a Nokiánál, ugyanakkor ez a munkaerő-kölcsönző cég elviszi őt egy másik munkáltatóhoz dolgozni, ez a Perlos Kft., ahol bejelentés nélkül dolgozik az illető, amit a tudomására hoznak. Ezután az illető elmegy az adóhivatalba és bejelenti, hogy ő itt szerződés nélkül dolgozik és ezután se adó, se járulék. Az adóhivatal a bejelentésre közli, hogy nem folytat eljárást, mert ez az Agis Kft. azóta is vidáman működik. Ha ön szoros együttműködést kíván a tárca vezetőivel, akkor kérem, hogy a pénzügyminiszterrel a lehető legsürgősebben konzultálja meg, hogy hogy lehet az, hogy az adóhivatali nyilvántartás szerint nem működik egy olyan cég, amelyik még mindig működik és a munkavállaló bejelentésére sem történik semmilyen intézkedés, eljárás.
Az elbocsátásokat ezek az intézkedések minden bizonnyal nem fogják olyan mértékben megakadályozni, hogy ne növekedjék a munkanélküliség. Kérdezem öntől, hogy milyen munkanélküliség-növekedéssel számolnak, és mit kíván tenni a szoros együttműködés keretében azért, hogy a felszámolás alatt lévő cégek dolgozói végre megkapják jogos járandóságukat. Miniszter Asszony! A Munkaerő-piaci Alapban a bérgaranciára biztosított pénzügyi forrás kevesebb, mint az előző években bármikor volt. Mire alapozzák ezt a derűlátást? Ez az egyik kérdésem.
A másik pedig az, hogy mit kíván tenni, kíván-e az igazságügy-miniszterrel szót váltani azért, hogy a felszámolók kijelölése ne húzódjon el hónapokig. Konkrét eseteket tudok önnek felidézni, az egyik pl. Balatonfűzfő, papírgyártással foglalkozó kft., ahol hónapokig nem kapták meg a dolgozók a járandóságukat. Ezek a családok ott álltak egy árva fillér nélkül hónapokig, az OTP felmondta a hitelüket, mert nem volt rendszeres jövedelmük. És mindez azért, mert a bíróság hónapokig nem jelölte ki a felszámolót. Tarthatatlan az az állapot, hogy így zajlik ma egy felszámolásnak az elindítása és mindez a munkavállalók bőrére történik.
Alkalmi munkavállalás. Erről sem beszélt miniszter asszony, pedig ez is egy súlyos probléma, hiszen önnek tudnia kell, hogy egymillió alkalmi munkavállalói könyv van ma kint az embereknél. Ez egyszerűen tarthatatlan, ez megengedhetetlen, hogy egymillió alkalmi munkavállaló van ebben az országban, és az történik ugyanis, hogy a munkáltatók előszeretettel játsszák meg azt, hogy a határozott idejű munkaszerződés helyett alkalmi munkavállalásra kényszerítik az embereket, így megspórolva a járulékfizetést. Ha a legnagyobb problémája ma a munkáltatóknak, hogy magasak a járulékterhek, akkor talán ezen kellene már végre változtatni, mert évek óta mondják, hogy ez egyszerűen egyenes út a fekete-, illetve a szürkegazdasághoz. Amíg ebben nem történik érdemi változás, addig itt előrelépésre nem igazán lehet számítani.
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat honlapján olyan álláshirdetésekre lehet bukkanni, ami azt kínálja a munkavállalóknak, hogy Ausztriában mosogatót keresnek vagy Jersey szigetén mezőgazdasági munkát lehet vállalni. Ez lesz a megoldás? Hogy akkor a magyar munkavállaló vonuljon el oda és ott vállaljon ilyen remek munkaköröket? Akár diplomával is, mert itthon nem tud elhelyezkedni.
A pályakezdő fiatalokról sem hallottunk sokat, minden ötödik évek óta munkanélküli. Erről nem számolt be a miniszter asszony, hogy ezen hogyan kíván változtatni.
És még a nők foglalkoztatásáról és a gyes, meg a gyed kérdéséről nem is beszéltem, pedig az is megérné, hogy legalább egy mondat erejéig kitérjen erre a miniszter asszony. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném jelezni, hogy a mai együttlét az aktuális pénzügyi és gazdasági folyamatok munkaerőpiacra gyakorolt hatásáról és az ezzel összefüggő kormányzati intézkedésekről szól. Fontos kérdések, amelyeket alelnök asszony feszeget, de szeretném mondani, hogy miről szól a tájékoztató. (Bernáth Ildikó: Mind aktuális!) Alelnök úr, parancsoljon.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Asszony! Tudjuk valamennyien, hogy válság van a világban és még mindig nem igazán akarjuk észrevenni, hogy vannak Magyarországon olyan erők, amelyek nem akarják tudomásul venni, hogy egy gazdasági világválság kellős közepén vagyunk. Egy ilyen helyzetben Magyarországot külön kezelni és valamifajta magyar csodát elvárni, ami perceken belül az elmúlt húsz év összes gondját-baját megoldja úgy, hogy ez senkinek se fájjon, úgy gondolom, hogy teljesen irreális elképzelés. Ebben a helyzetben nagyobb felelősséget kellene tanúsítani valamennyi félnek, úgy gondolom, legyen szó akár a munkaadók, munkavállalók vagy a politikai pártok képviselőiről, mert ebből a helyzetből csak összefogással lehet kilábalni és a fő célunk az lehet, hogy megpróbáljuk azokat a súlyos következményeket, amelyek várhatóak, közös erővel enyhíteni. Ebben viszont megoldásokat kell keresni és amit a miniszter asszony elmondott, az egy követhető út. Én azokkal nem értek egyet, akik azt mondják, hogy Magyarországon most azonnali adó- és járulékcsökkentéssel csodát lehetne csinálni. Valamennyien tudjuk, hogy Magyarországon milyen a fekete-munkavégzés aránya, tudjuk, hogy hány embert foglalkoztatnak minimálbéren, tudjuk, hogy milyen szektorok vannak, amelyek szinte egyáltalán nem fizetnek Magyarországon adót, valamennyien tudjuk, hogy millió olyan támogatott lehetőség van, ahol adó- és járulékkedvezményekkel azok a hihetetlen nagy terhek érdemben csökkenthetők és sokan élnek is ezekkel a lehetőségekkel. De aki erre azt mondja, hogy ezzel majd valami csoda történik és megoldjuk az összes problémát, az téves úton jár.
Hiszen ha mindenhol csökken a növekedés az Európai Unióban és a mi exportpiacaink ott vannak, akkor miért növelnék Magyarországon a termelést a magyarországi cégek. Hova? Raktárra termeljenek vagy adják el az egyébként is fizetőképes kereslettel kevésbé megáldott magyar lakosságnak? Megoldás ez? Nem megoldás.
Hadd mondjak egy példát. Itt van pl. Írország példája, amire gazdasági csodaként tekintettünk. Nemrégiben volt szerencsém a bizottság tagjaival Írországban járni. A jövő esztendőben nyolc százalék fölött lesz Írországban a munkanélküliség. Gyakorlatilag nagyon rövid idő alatt sokkal drámaibb ügyek zajlottak le, mint amiről mi most itt beszélünk. Tehát úgy gondolom, hogy fontos, hogy összefogásban és együttműködésben próbáljunk megoldásokat keresni. Kiindulási alapnak el tudom fogadni, amit a miniszter asszony mondott. Hogyan lehet azt megoldani Magyarországon a jelenlegi bürokrácia mellett, hogy a támogatások azonnal, gyorsan és hatékonyan eljussanak a cégekhez, a munkavállalókhoz. Én a legnagyobb gondot itt látom. Borzasztó bürokratikusak vagyunk, a döntések lassan születnek meg, ezt az egész döntési mechanizmust végig kellene gondolni, hogy milyen eszközök vannak a felgyorsításra, hiszen aki gyorsan ad, kétszer ad. Úgy gondolom, hogy ez ebben a helyzetben abszolút igaz, hiszen a családok, munkavállalók számára borzasztó fontos, hogy ha már nehéz helyzetbe kerülnek, legalább a nekik járó pénzeket időben megkapják. Ugyanilyen fontosnak tartom a munkahelymegtartás ügyét is. Az eszközöket jónak tartom, ugyanakkor fontosnak tartanám azt is, hogy az ellenőrzés is működjön.
Összefoglalóan azt szeretném mondani, hogy ezt az intézkedéscsomagot jónak tartjuk, de azon is el kell gondolkodni, hogy amennyiben a helyzet esetleg súlyosbodik, a költségvetési eszközök átcsoportosításával is erre a területre minden pénzt meg kell adni, hiszen ez alapkérdés. Ha valahol, itt nem lehet spórolni.
Egy mondat erejéig szeretnék csak alelnök asszony hozzászólására reagálni. Igen Tisztelt Alelnök Asszony! Természetesen a foglalkoztatási szintben mindig is benne voltak a regisztrált munkanélküliek, ettől függetlenül emelkedett és nem olyan mértékben, mint a foglalkoztatási szint. De sajnos most nem beszélhetünk arról, hogy a jövő esztendőben ez tovább fog emelkedni, tudjuk jól az okokat. Ezt a régi vitát most nem érdemes felemlegetni.
Befejezésül azt szeretném elmondani, hogy a térségi válságkezelési alapokról szeretnék kicsit részletesebben hallani a miniszter asszonytól, hiszen fontos eleme lehet a megoldáskeresésnek, ami hatékonyabbá és gyorsabbá teheti a döntési mechanizmust, tehát, hogy ennek a részleteiről, ha hallhatnánk, azt megköszönném. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a képviselőket, hogy ki kér még szót. Czomba Sándor képviselő úr, parancsoljon.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Filló képviselőtársam jelezte az együttműködést és Írországot. Én is ott voltam, de ott van miről beszélni, mert 8 százalékos GDP-növekedésről fognak 5,5 százalékra visszajönni, mi pedig ott tartunk, hogy 1 százalékosról megyünk mínuszba. Micsoda különbség! És a magyar gazdaság akkor is 1-1,5 százalékot produkált, amikor a világban mindenhol 5-6-8-10 százalékos volt a GDP-növekedés. Ennél - úgy gondolom, hogy - sokkal nagyobb a baj.
Az előző bizottsági ülésen azt jeleztem, hogy nem 10-30 ezer embernek fog megszűnni a munkahelye, hanem százezres nagyságrendben. Önök itt húzogatták a vállukat, most ott tartunk, hogy százezer embernek igyekszünk a munkahelyét megtartani. Önök is érzékelik, hogy ennél sokkal nagyobb a baj. A kérdés az, hogy ezek az intézkedések tudják-e kezelni a problémákat vagy sem.
Csoportos létszámleépítés. Jelezte miniszter asszony is, hogy itt valami nem stimmel, mert egyébként csoportosban 7-8 ezres nagyságrend szokott beáramlani, most meg húszezerrel nő a létszám. Nagyon egyszerű. A csoportos létszámleépítésnek adminisztratív és egyéb teendői vannak. A cégek azt választják, hogy egyesével, ötösével küldik el az embereket és nem csoportosan, mert az nem kifizetődő. Tessenek megnézni, hogy milyen szabály van erre, mert nagyon aktuális és ebbe is érdemes belenyúlni.
A három tárcának együtt kellene működnie. Elnézést, hogy ezt mondom, de jó reggelt kívánok! A gazdaság, a foglalkoztatás és a pénzügy nagyon szorosan eggyé tartozik. Azt is meg merném kockáztatni, hogy a foglalkoztatásnak nem biztos, hogy a szociálpolitikában, hanem inkább a gazdaságpolitika részeként kellene működnie, mert nem szociális kérdésről beszélünk.
Munkahelyteremtés helyett inkább munkahelymegőrzésről beszélünk, a vállalkozások segítéséről, de nem minden áron. Hátrányos helyzetű kistérségek. Képviselőtársaim! Hogyan írták ki a pályázatokat a korábbi években? Kértük, hogy a leghátrányosabb térségekbe ne úgy írják ki a kkv-szektornak, hogy évente 13 százalékos növekedést írjanak elő, mert ha megfeszül, se fogja tudja elérni. Azt írják elő, hogy tartsd meg a létszámodat vagy növeld eggyel, kettővel. Az, hogy te növekedsz-e vagy sem, nem számít, tartsd meg a létszámot. Most jutottunk idáig, de ha ezt három évvel ezelőtt megtesszük, mi lenne most a helyzet? Mert pont azok nem tudtak labdába rúgni, akiknek eredetileg a pályázatot kiírták. Szerkezetátalakítás, multik, emlékszünk rá. Nem akarok itt a Hankook esetére hivatkozni és egyébre, hogy egy emberre 20 milliós támogatást kapott. Nem ezzel van a baj, hanem azzal, hogy amikor lejár a foglalkoztatási kötelezettsége, veszi a batyut és odébb áll. Nem tud beágyazódni a magyar gazdaságba, mert ilyen 6-7-8-13 százalékos beszállítói szektorban ekkora terjedelemben tud labdába rúgni. Ha azt mondom, hogy kiemelt támogatást kap, a legfontosabb feltételem az, hogy ágyazódj be, ehhez pedig az kell, hogy a kkv-szektorból megfelelő mennyiségű beszállítót fogadj. Ha erre nem vagy képes, nem kapod ezt a kiemelt támogatást.
Munkahelymegvédés. Új ösztönzők a munkaintenzív vállalkozások betelepítésére. Hogyan? Itt Filló képviselőtársamhoz kapcsolódnék. Szeretném kicsit konkrétan hallani, hogy hogyan gondolják ezt.
Az MPA átalakítása. Rendkívül aktuális. Én vagyok az egyik, aki ezt szinte minden ülésen felhozom, erre is kíváncsi lennék.
A hitelekkel kapcsolatban csak annyit, hogy most már ott tartunk, hogy tőkeerős cégek is képtelenek hitelekhez jutni, illetve olyan hitelekről van szó, amelyeket nem tud kitermelni. Tehát ezek a vállalkozások rendkívül nehezen jutnak hitelekhez, ebben gyorsan lépni kell.
Állami Foglalkoztatási Szolgálat. Előttünk van a szociális törvény módosítása és nagyon lényeges ez. Körülbelül egyharmad arányban vesz részt az Állami Foglalkoztatási Szolgálat a munkavállaló és a munkáltató közötti terepen. Nincs felkészülve az Állami Foglalkoztatási Szolgálat az új kihívásokra és ebben nagyon komoly lépéseket kellene tenni. Mit keres az ellátórendszer még mindig az Állami Foglalkoztatási Szolgálatban? Nincs ideje az ügyféllel foglalkozni. Meg kell nézni és oda kell pénzt, paripát fegyvert rakni, ahol szükség van rá, ahol a munkáltató minél előbb ki tudja közvetíteni azokat az embereket. Most egy adminisztratív semmi történik, bejön az ügyfél, két rubrikát kitölt, ezt hívják álláskeresőnek, aztán gyere vissza három hónap múlva. Ez semmi, ez nem fog így működni. Ebben a helyzetben még kritikusabban jön ez majd elő.
A leghátrányosabb helyzetű régiók. Hibába csoportosítunk oda programokat, ha az nincs irányítva, szét fog folyni a pénz, mert egyébként is nagy baj van, de ebből érdemi gazdaságfejlesztés nem fog megvalósulni. Miniszter Asszony! Most is elmondom önnek, hogy a Start-program is azért volt sikeres, mert a munkatapasztalat-szerzésivel együtt vették igénybe. Ha a Start-extránál így marad és azt írják önök, hogy három évig foglalkoztatás vagy a másik esetben egy év és plusz egy év és a statisztikai állományú létszámomat növeljem, hát gondolja el, ki lesz az, aki igénybe veszi? Én se tenném meg, hogy ha van 30 emberem és veszek fel hármat támogatásra, akkor 33 embert fogok három éven keresztül foglalkoztatni. Nem fogom bevállalni, inkább bértámogatásba fogok majd. Tehát a Start-extra sem lesz sikeres, hogy ha ezekkel a kritériumokkal írják ki. Nagy örömmel hallom, hogy átnézik itt a szankció témáját is. A Juvita esetét szeretném a figyelmébe ajánlani, ez volt az a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cég, amelynek az egyik telephelyén két nap 12-13 órát foglalkoztatott 130 embert és 1400 embernek kellett a munkaviszonyát megszüntetni, mert emiatt bírságot kapott, nem tudta lehívni a kompenzációs támogatását és ennyi embert el kellett bocsátani. Ez az a tipikus eset, amikor kiöntjük a fürdővízzel a gyereket, ennél a cégnél már nem tudunk mit tenni.
Ha önök is azt mondják, hogy a leghátrányosabb kistérségekben segítik a munkahelyteremtést és a -megtartást, akkor kérdezem, hogy miért nem tudná ez a megoldás segíteni egyébként a teljes magyar gazdaság élénkítését. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Még Czira Szabolcs kért szót.
DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm szépen. Én a miniszter asszony figyelmét szeretném felhívni, hogy a tárcák együttműködése közé be kell emelni a mezőgazdasági tárcát. Említette ugyan, hogy foglalkozni kéne vele, de én mint polgármester körbejártam a nagyobb foglalkoztató cégeket és érdekes módon a mezőgazdasági termékeket feldolgozó cégek nem várnak elbocsátásokat, a dobozüzem, amelyben konzerveket fognak csomagolni a jövő évben, nem várja, hogy visszaesés lesz. Hiszen a mezőgazdasági fogyasztásnál, az élelmiszer fogyasztásánál nem gondoljuk, hogy visszaesés lesz. Tehát én a figyelmet arra szeretném felhívni, hogy a mezőgazdaságnak sokkal nagyobb támogatást kellene adni, mégis ebben az országban nem működhet az, hogy elégetik a kukoricát, kiöntik a tejet. Ebbe az ágazatba, ha besegítünk, sok embert tudnánk foglalkoztatni.
Ugyancsak el szeretném mondani az önkormányzatok bevonását is. Szerintem egy kicsit el van hanyagolva, a munkaügyi központokra van ez hagyva, pedig az önkormányzatoknál helyben tudják, hogy kik nincsenek munkaviszonyban, ott ismerik legjobban a vállalkozói igényeket. Tehát, ha az önkormányzatokat is partnernek tekintenék, az együttműködés sokkal jobb lehetne.
A harmadik dolog: kicsit nevetségesnek találom, hogy mi önkormányzatok várjuk, hogy mikor bírálják már el az európai uniós pályázatainkat, mikor hirdetnek eredményt. Nem véletlenül szakadt ránk a 2007-es esztendő, ezt mindenki tudta, hogy akkor elindul egy új időszak a támogatásokban, startra készen álltunk, de akár éveket is csúsznak az elbírálások. Pedig az európai uniós pénzek lehívásával gazdaságélénkítést is végre tudnánk hajtani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt visszaadnám a szót, két gondolatot szeretnék megfogalmazni.
Az egyik, hogy a pénzügyi válság folytatásaként nyilván a reálszférát is érik hatások. A gazdaságban ezek a hatások legkiváltképp ágazati szinten a legérzékenyebb területeken, a másik oldalon viszont területi szinten azokon a felületeken mutatkoznak meg, amelyek egyébként is hátrányos helyzetűként élték az életüket. Ilyen értelemben, amire a figyelmet fel szeretném hívni, a pozitív diszkrimináció exponáltságára, gyakorlatilag a normál keretek között a pozitív diszkriminációk itt már kevésbé állják meg a helyüket. Talán érdemes felülvizsgálni különféle eszközök együttes működését is.
Még egy apróság. Egyetértek azzal, amit megfogalmazott, de szeretném kiegészíteni. Az 5-50 fő közötti automatizmusok kérdésköréről szólt, szeretném, ha adott esetben ezt 1-5 fő között is érvényesítenék, mert adott esetben a mikrovállalkozások szintjén nem éri el a foglalkoztatotti létszám az öt főt és az itteni pozitív változások adott esetben 2-3 főre vonatkoztatott megtartások esetében is sok eredményt szülhetnek. Köszönöm szépen. Nem ragozva tovább a szót, szeretném visszaadni a szót a miniszter asszonynak.
SZŰCS ERIKA szociális és munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen az észrevételeket. Én azt gondolom, hogy itt mindannyian érezzük ennek a helyzetnek a súlyosságát és a felelősségét is és ezt jelezték a hozzászólások is. Én úgy gondolom, hogy ezt a fajta közös gondolkodást tovább szükséges folytatni.
Annyit szeretnék Bernáth képviselő asszonynak mondani, hogy az elmúlt kilenc évben 231 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottság, gyakorlatilag nem változott a munkanélküliség. Ez KSH-adat. 2009-ben lehet, hogy magasabb lesz a munkanélküliség.
A közszférában nem tudok újabb elbocsátásról, tehát továbbra is él az, hogy akár a jövedelempozíciók romlása árán a munkahely megtartása a stratégiai cél. A pénz pedig olyan intézkedések fedezeteként is szolgálhat, mint a közszféra legalacsonyabb bérpozíciójú dolgozóinak egy kompenzációs rendszer bevezetése, mert számukra tényleg nagyon nagy teher a 13. havi elvesztése és a bérbefagyasztás, tehát ott egy kompenzációban gondolkodik a kormányzat. A feketegazdaság nagyon izgalmas téma, nincs most idő rá, de jó lenne, ha egyszer erről is tudnánk beszélni.
A tárcák együttműködése, a feketegazdaság és az adminisztráció és a pénz útjának a nyomon követése Pénzügyminisztérium dolga. Azért mi is kapcsolódunk több helyen, pl. a kölcsönzött munkavállaló tekintetében én egyetértek alelnök asszonnyal, ez egy nagyon fontos kérdés. Ha nem jött volna közbe ez a válság, gyakorlatilag volt egy egyezség az OÉT munkavállalói oldalával arról, hogy ne csak bérről szóljon az ősz, hanem a munka világát érintő egyéb kérdésekről, pl. a foglalkoztatási jogviszonyokról és az ahhoz kapcsolódó lehetőségek és kockázatok kérdéséről. Tehát őszintén remélem, hogy a jövő év első felében ezzel a dologgal el tudunk kezdeni foglalkozni. A konkrét üggyel kapcsolatban meg fogom kérni a kollégákat, hogy nézzenek utána.
Annyit szeretnék még mondani, hogy vannak olyan kezdeményezéseink, hogy ha ténylegesen kialakul a foglalkoztatástervezés, a foglalkoztatási prognóziskészítés, amikor a foglalkoztatási partnerek elkezdenek több társadalmi szinten foglalkozni azzal, hogy hogyan és mit lehet a foglalkoztatásban tenni, kinek milyen feladata és lehetősége van, akkor ez a feketegazdaság kifehérítését fogja jelenteni, mert csökkenni fog a feketekínálat. A mi szigorításaink a feketekínálat csökkentését jelentik.
A bérgaranciára azt tudom mondani, hogy ez egy felülről nyitott előirányzat, tehát nem lehet olyan, hogy valakinek jár a bérgarancia és azt nem fizetik ki. A felszámolók kijelölése esetében a jelzést meg fogom tenni az igazságügy-miniszter úr felé, bár a bíróságok függetlenek, úgyhogy inkább az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének kéne írni egy levelet, hogy ő hasson oda, hogy a bíróságok ezeket a kérdéseket kezeljék vagy a bizottság tegyen ilyen. Ezt jó dolognak tartom.
Alkalmi munkavállalói könyv. Fog jönni a törvénymódosítás ezzel kapcsolatban, mert valóban igazak a kritikák. Az ÁFSZ-honlapra azt tudom mondani, hogy kötelező az EURES adatait megjeleníteni, tehát nem fricskázni akarjuk a magyar munkavállalót vagy munkát kereső embert, hanem ezeknek az adatoknak a megjelenítése a honlapon kötelező. A többire most nincs idő reagálni.
Czomba képviselő úrnak megint azt mondom, hogy alapvetően egy gazdaságpolitikai konzultáció lenne jó, amikor egy multi odébbáll. Azt mondta nekem egy héttel ezelőtt a Győri Munkaügyi Kirendeltség vezetője, hogy Ukrajnából több nagy múltú cég jön vissza. Ez egy olyan dolog, hogy megy is, jön is. A beágyazódás meg kétarcú. Ez volt a politikánk húsz évig, hogy kedvezményezzük a külföldi befektetőket és fűzzük fel rá a magyar gazdaságot. Ez addig, amíg a világgazdaság fölfelé megy, egy jó gazdaságpolitika, csak amikor baj van, ez megsokszorozza a problémáinkat. Ezért mi az Út a munkához program keretében viszont egy másik gazdaságfejlesztési metszetet javaslunk az egész országnak, ami nem ez. A kettő egyensúlyán javítani kell, ez egy olyan probléma, amiről beszélni kell, mert nem hiszem, hogy ezt jól oldottuk meg, és van rá javaslat, hogy hogy kellene továbbmenni. Nem biztos, hogy ez a jó javaslat, de valamit csinálni kell.
Munkaintenzív vállalkozások betelepülésének ösztönzése. Ez kifejezetten a foglalkoztatás és én azt mondtam, hogy egy tartós kooperáció kialakításának a támogatása legyen a fő célja a pályázatnak. Tehát nem a hightech, a beruházás. Ezt picit nehezebb megfogalmazni, mint az eddigieket, a pályázati rendszer kialakításában vitázunk, illetve próbáljuk ezt úgy megfogalmazni, hogy értelmezhető, visszaellenőrizhető legyen a teljesítés, de ez a dolog lényege, hogy mennyiségi foglalkoztatás, illetve a különböző gazdasági szereplők közötti tartós és a foglalkoztatást támogató kooperációk kialakítása lenne a támogatás alapja.
Az ÁFSZ igen, az új kihívásokra fel kell készülni. A legsürgetőbb az - és ezt pénzügyminiszter úrnak jeleztem -, hogy amennyiben láthatóvá válik egy ön által jósolt százezres nagyságrendű munkanélküliség, akkor az ÁFSZ-nek a frontoffice-ját kell megerősíteni, hogy ne álljanak sorok az utcán. De egyetértek azzal, hogy a vállalati együttműködést is.
A Juvitához csak annyit, hogy szerencsére valamennyi dolgozóját el lehet helyezni, aki tovább akar dolgozni. Tudott a tárca és a területen dolgozó szervezet egy olyan kooperációt létrehozni, hogy át lehetett őket irányítani.
Tárca-együttműködés. Köszönöm. Az FVM valóban egy potenciális partner. A fejlesztésekben kellene egy koordináció, mondta a képviselő úr, a legutóbbi konzultációk egyikén vetődött fel egy olyan ötlet - és ez engem foglalkoztat - hogy regionális szinten a foglalkoztatási partnerség tulajdonképpen azt jelenthetné, hogy a különböző regionális szintű szervezetek, regionális fejlesztési tanács, regionális munkaügyi tanács végre a foglalkoztatáspolitikai szempontoktól a regionális fejlesztésekig vagy a regionális működésben megfelelő helyre tudjanak kerülni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kérdésekre adott válaszát. Ha az ideje engedi, kérem, maradjon velünk továbbra is.
A második napirendi pontunk következik. Együttgondolkodás a munkaadói érdekképviselet és köztestületi szervezetek feladatairól, az új kihívásokról. Egy mondattal vezetném át a dolgot: örülök annak, hogy az a személyes kezdeményezésem, ami a rendezett munkaügyi kapcsolatok kérdéskörének a felülvizsgálatával látott napvilágot, miniszter asszony visszajelzése alapján február-márciusban a parlament elé kerül. Mert mint ön is tudja, elnök úr, nagyok sok azoknak a vállalkozásoknak a száma, akik elkövetett hibák okán rekesztődnek ki a közbeszerzésekből, amelyek gyakorlatilag ebben a recessziós időszakban foglalkoztatási biztonságot vagy adott esetben fejlesztési lehetőséget is biztosítanak. Ezért ilyen intézkedések meghozatala elengedhetetlen.
Dr. Parragh László szóbeli tájékoztatója
DR. PARRAGH LÁSZLÓ, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke: Köszönöm szépen. Jó napot kívánok mindenkinek. A napokban jöttem meg Hongkongból, ahol a világkamarák szövetségének a közgyűlése volt és ott is a mostani helyzet volt a téma. Mindenki arra számít, hogy a pénzügyi válság véget ér februárban, amikor az új amerikai elnököt beiktatják, ha csak nem esnek ki csontvázak a szekrényből, de mindenki másfél-kétéves lefutással számol.
Ezért nem közömbös, hogy Magyarország ezt a kérdést hogy kezeli, mert a válság át fogja rendezni az erőviszonyokat országos szinten. És aki erre rosszul reagál, az rosszabbul jön ki, aki jobban, az előnyre tesz szert. Ezért nem tudjuk Magyarországot függetleníteni, hiszen mi egy versenykörnyezetben vagyunk. Mi október 6-án jeleztük egyébként, hogy ez olyan válság lesz, amit gazdasági válság fog követni, de nagy a kockázata, hogy társadalmi válság is fogja követni. Nekünk az az alapvető érdekünk, hogy a gazdasági válságot tompítsuk minél nagyobb arányban. Azt látjuk a cégek visszajelzéseiből, hogy két nagy probléma van a gazdaságban, az egyik a likviditás, nincs szabad forrás, nincs pénz a bankoknál és nincs pénz a cégek között, és ez leállítja a gazdaságot. Olyan folyamatokat látunk, amit ma még csak háttérbeszélgetésekből lehet felismerni, amiknek viszont a következményei január-februárban nagyon erőteljesen érezhetőek lesznek. Tehát, ha mi azt mondjuk, hogy egy nagy beruházás 4-6 új munkahelyet teremt áttételesen, akkor ez fordítva is igaz. Tehát, ha megszűnik egy nagy beruházásban ezer munkahely, akkor az áttételesen 4000-6000 egyéb munkahelyet szüntet meg vagy veszélyeztet. És ha a bankok közötti likviditási válságot megoldjuk, még akkor is ott lesz, hogy ez elsősorban a cégek közötti likviditási probléma.
A másik nagy gondunk a piaci probléma, hogy bizalomhiány van a piacon és az emberek keresletet halasztanak el. Ebből következően a tartós fogyasztási cikkek piacán egy erőteljes recesszióra kell készülni az alapanyagtól kezdve. Nemcsak az autógyártás esik vissza, hanem az acélipar is. És a csapágygyártás és a szegecsgyártás is visszaesik, mert ezek a cégek nem vásárolnak termékeket. Nagyon sok ilyen jelzés van, amelyek egy-két hónapon belül ismertek lesznek. Ezért egyetértek azzal, amit ön mondott, hogy itt ágazati problémák vannak.
Én azt gondolom, hogy a válságot kormányzati eszközökkel megállítani nem lehet, tompítani lehet. Ma a világ milyen eszközökhöz nyúl? Az egyik eszköz értelemszerűen egy gazdasági eszköz, amikor megpróbálnak konjunktúrát teremteni állami pénzekkel. Nem tudjuk, hogy ennek milyen lesz az eredményessége, hiszen ez öt év múlva újabb gazdasági válság kirobbanásához vezethet, hiszen eddig magánpénzek voltak virtuálisan jelen a piacon, most állami pénzek lesznek jelen, amit majd egy jövőbeni GDP-növekedésre tervezve tesznek be a kormányok. Hogy ez az eszköz hogy fog működni, nem tudjuk, de Magyarország szerencsés helyzetben van, mert nekünk van egy uniós forrásunk és az uniós forrás nem a mi nemzeti jövedelmünkön belül kell, hogy megtermelődjék. Tehát, ha ezeket tényleg be tudnánk forgatni és gyorsan be tudnánk forgatni a gazdaságba, akkor ez tompítani tudná azokat a makrofolyamatokat, amikkel szembesülünk.
A másik megoldás lehetne a gazdaság számára jobb környezet teremtése. És azt gondolom, ez lehetne a kulcs. Át kellene alakítani a gazdaságfejlesztési struktúrákat, amivel évek óta kínálódunk és évek óta nem merjük megtenni. Mert amikor véget ér a válság, a befektető oda fog menni, ahol az üzleti környezet számára megfelelő. És Magyarország ilyen értelemben nem optimális üzleti környezet. Én azt gondolom, hogy az élőmunkaterhek csökkentése elengedhetetlen lesz. A másik lába pedig ennek az állami kiadások csökkentése. Ez az állami újraelosztás szintjének a csökkentését kellene hogy magával hozza. Nem véletlenül alakítottuk meg a Reformszövetséget pénteken és nem véletlenül próbálunk nyomást gyakorolni ebben a kérdésben, mert ha az az élőmunka-terhelési szint marad, ami ma van Magyarországon és az a foglalkoztatási szerkezet, ami van, akkor Magyarország ebből a válságból nem nyertesen, hanem vesztesen fog kijönni. Nyilvánvaló, hogy Szlovákiában is vissza fog esni a GDP, mert az autóiparnál nagyon komoly problémák lesznek és nekik ez a húzóerő pillanatnyilag. De amikor majd megindul a piac 2-3 év múlva, hiszen az elhalasztott kereslet újra meg fog jelenni, akkor az a kérdés, hogy kinek egészségesebb a gazdasága, hol nagyobb a foglalkoztatásra alkalmasabb köre, hol jobb a szakképzés, hol működik jobban az adórendszer és így tovább. Tehát azt gondolom, hogy nekünk ma az lenne a helyes gazdaságpolitika, hogy az uniós pénzeket benyomjuk a gazdaságba, egyébként pedig az elvonás szintjét minden eszközzel csökkentjük és a költségvetési pénzből az uniós saját erőt kivéve nem szánnánk semmi másra pénzt. Hanem otthagynánk a vállalkozóknál. Hiszen minden olyan pénz, amit elveszünk, aztán később valamilyen technikával visszaadunk, tudjuk, hogy sokkal rosszabbul hasznosul, mint amit el sem veszünk. Tudom, hogy ez borzasztó nehéz, tökéletesen értem, hogy a kormányzat és a parlament ebben miért nem tud lépni, de én azt gondolom, hogy ez elengedhetetlen.
Ami a kamarát illeti: azt látni kell, hogy Magyarország a kontinentális Európa része, ezer éve erre törekszik. Ugyanakkor Magyarország egy olyan utat választott a rendszerváltás után, ami nagyon sok ponton az angolszász kultúrát, versenyszellemet, logikát hozta be a versenyfejlesztésbe. A múltkor beszélgettem Sárközy Tamással és számomra abszolút megdöbbentő volt, hogy 1988-ban azon gondolkodtak, hogy Magyarország bevezetik az angolszász jogrendszert. Én ezen mérhetetlenül megdöbbentem, hiszen a mi kultúránk a Cod Napoleonra, a római jogra épül és tessék elképzelni, milyen következménnyel jár egy ilyen. Tessék megnézni a magyar gazdaságfejlesztési intézményrendszert, nagyon sok ponton angolszász logikájú, nem kontinentális logikájú, miközben itt valaki elmondta, hogy Magyarország piacai Európában vannak. A magyar export 29 százaléka megy Németországba közvetlenül. Több, mint kétharmada a piacunknak az első öt országba megy. Ausztria, Németország, Franciaország, Spanyolország. És a mi intézményrendszerünk nem olyan, mint ezeké az országoké. Hanem nem is angolszász, hanem hongkongi típusú kamarai rendszerű. Egy olyan köztestületi rendszer, ami igazából nem tud sikeresen működni. Ha mi tényleg Európa része akarunk lenni, nekünk elengedhetetlen, hogy átalakítsuk a kamarai rendszerünket és egy kötelező tagságot vagy teljes körű regisztrációra épülő kamarát alakítsunk ki. Aki át tud venni olyan állami feladatokat, amely egyszerűbbé és gyorsabbá teszi a működést. Tessék megnézni Ausztriát, hogy hogy néz ki az osztrák kamarai rendszer. Talán sokan ismerték Fejtő Pétert, az osztrák kamara küldöttjét, ő úgy volt itt mint kereskedelmi tanácsos, hogy egyébként az osztrák kamara alkalmazottja. Mert az osztrákoknál a teljes kereskedelmi tanácsosi rendszert a kamara működteti. Ilyen például a szakképzés vonatkozásában, a munkaerő-piaci tevékenység tekintetében, a külpiacokon való mozgásban.
Tehát én azt gondolom, hogy nekünk a legfontosabb azzal szembesülni és azt végiggondolni, hogy Magyarország, ha Európa része akar lenni és versenyképes akar lenni Európában, akkor európai intézményrendszerre van szüksége. És tessék elhinni, hogy ezt csak mi magunk tudjuk végigcsinálni. Nem fog idejönni hozzánk egy nagy bevásárló központ és azt mondani, hogy én szeretnék egy erős kamarai rendszert, mert szeretném, hogy ha valaki megmondaná, hogy mekkorát építhetek, sőt esetleg beleszólna a nyitva tartásba vagy meghatározná, hogy mi az a leghosszabb fizetési határidő, amiben megállapodhatok. Nyilván nem így van. Ennek a megszervezése a mi érdekünk. Egy külföldi befektetőnek az a jó, ha a magyar gazdaság szervezetlen. És ez nem negatív összefüggés, ez pusztán egy megállapítás. Természetesen, ha be akarok fektetni valahol külországban, nekem az az érdekem, hogy minél gyengébbek legyenek a hazai szereplők. Tehát mikor köztestületről beszélünk, meg kell nyitnunk azt a kérdést, hogy felvállalja-e a magyarországi politika, hogy egy erősebb kamarát hoz létre, mert e nélkül nem fogja tudni rendbe tenni az országot. Elöljáróban ezt szerettem volna mondani.
Elnézést fogok kérni, hogy elmegyek, de pont egy olyan cég igazgatóságának vagyok az alelnöke, amelyik éppen most 14 százalékos létszámleépítésről dönt a piacok miatt és 11 órakor van az ülés.
(Az elnöklést Filló Pál veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy ki kíván elsőként szólni. Alelnök asszonynak megadom a szót.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Ha elnök úrnak el kell mennie, azt fájó szívvel, de tudomásul vesszük. A kérdésem egyébként az uniós források elosztására vonatkozik és a feltételekre. Mert különböző forrásokból én is azt hallom, hogy a kis- és középvállalkozásoknak az egyik legnagyobb problémája, hogy hiába vannak az európai uniós források és a pályázatok ennek alapján meghirdetve gyakorlatilag nem vagy alig jutnak hozzá, mert olyanok a feltételek, amelyek rendkívül megnehezítik a támogatások, illetve a pénzügyi források elnyerését. Tehát a kérdésem az, hogy a kamarának mi az álláspontja, véleményük szerint hogyan lehetne a kis- és közepes vállalkozásokat helyzetbe hozni, tehát min kellene ahhoz változtatni, hogy valóban eredményesen tudjanak részt venni ezeket a meghirdetett pályázatokon.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm szépen. Három rövid kérdésem lenne. Józan gondolkodást véltem felfedezni többször a kamara részéről, amikor akár a gazdasági csúcson is előjött, hogy jelen pillanatban nem az adócsökkentésről kellene beszélni, hanem a munkahelymegtartásról, a kis- és közepes vállalkozások helyzetbe hozásáról, ez most is fennáll, mert adócsökkentéssel és változatlan struktúrával úgy gondolom, hogy nem működhet a gazdaság most. Ez az egyik. A másik kérdésem a párbeszéd. Annak is örülök, hogy elmozdulás történt az OÉT-ben a merev munkaadói oldalról akár a minimálbér, akár a bérfejlesztések vonatkozásában. Azt kérdezem, hogy lát-e esélyt arra, hogy valami konszenzus alakul ki. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon elnök úr, ha kíván válaszolni.
DR. PARRAGH LÁSZLÓ, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke: Az uniós pénzek vonatkozásában a mi álláspontunk meglehetősen ismert. Nekünk az volt a véleményünk, amiért nem egyszer konfliktusig mentünk, hogy több uniós pénzt kellene a gazdaság fejlesztésére fordítani, kvázi Marshall-segélyként jelenhetne meg a magyar gazdaságban. Ez nem történt meg, nagyon kevés pénz ment a gazdaságba. Nem akarok számháborúba belemenni, de ma a magyar vállalkozások nem érzik az uniós pénzeket. Sem kereskedelmi oldalon, sem pedig támogatási oldalon. Mi azt javasoltuk és javasoljuk ma is, hogy növelni kell a támogatásintenzitást, magyarul egy forinthoz egy forintot, de tudjuk, hogy most 25-30 százalék körül van a támogatás és a saját erő 70 százalék körül. Tehát növelni kéne a támogatásintenzitást, egyszerűsíteni kellene a feltételeket, mi azt mondjuk erre, hogy a brüsszeli minimumot kellene alkalmazni, tehát amit Brüsszel elvár tőlünk, azt kellene nekünk elvárni a vállalkozóktól és nem kell zselézett hajú, ifjú titánoknak újabb és újabb ötletekkel nehezíteni a pályázati rendszereket. Nézzük az árbevételkorlátot. Az első ötlet az volt, hogy az árbevételkorlátban legyen 15 százalék növekedés.
Kiderült, hogy ezt nem lehet megcsinálni. Utána jött, hogy az infláció plusz valamennyi. Most előre megmondom, hogy ha ezt eltöröljük, lesz még újabb, mégpedig egy ok miatt, mert több ezer ember foglalkozik az uniós pénzek elosztásával és nekik arra van szükségük, hogy megmaradjon a munkahelyük. Tessék megnézni, hogy hányan vannak a MAG Zrt.-ben. Egy minisztérium létszámát haladja meg ma már. Ez pont arra alkalmas, hogy kitaláljanak ilyen feladatokat. Mi azt gondoljuk, hogy prioritások mentén kellene az uniós pénzeket elkölteni, olyan prioritások mentén, amik az ország adottságaiból következnek, például a transzport, logisztika, élelmiszer-feldolgozás, élelmiszeripar, rekreáció, turizmus, gyógyászati ipar. Ezek azok a területek, ahol megítélésünk szerint fellendülésre lehet számítani. Amit a kormány most mond, hogy átcsoportosítja az uniós forrásokat, azzal egyetértek. Mi ezt egy helyes döntésnek tartjuk, várjuk a kiteljesedését. Egyelőre ott tartunk, hogy van 1397 milliárd forint, amiről beszél ez a program, ahol várjuk azt, hogy 900 milliárd átcsoportosítása ténylegesen megtörténjen. Két operatív programról van szó, 900 milliárdról a miniszteri anyagban, még nem látjuk, miként fog alakulni. Ez egyébként érdeksérelemmel fog járni, hiszen önkormányzatoktól és más kiemelt projektektől kell még forrásokat elvenni. Kíváncsiak leszünk. Szerintünk ennek január-februárra pályázatok szintjén meg kellene jelennie a gazdaságban.
Ami az adócsökkentést illeti, nagyon határozottan az volt az álláspontunk, hogy az élőmunkaterhek csökkentésére van szükség. Ez az álláspont ma már az Érdekegyeztető Tanács munkaadói oldalán szereplők többségénél is azonosulást nyert, ha szabad így fogalmazni. Ugyanis, ha azt mondjuk, hogy nem csökkentünk adót, akkor Magyarország nem javítja a pozícióit a vele versenyező országokkal szemben. Ez esetben az a lecsúszás, ami érzékelhető az országban évek óta, az megmarad. Ezért gondoljuk azt, hogy a válság egy lehetőség kellene, hogy legyen az országnak arra, hogy szembenézzen a problémákkal. Mi nem értünk egyet azzal a technikai megoldással, hogy azt mondjuk, hogy befagyasztjuk a közalkalmazotti béreket, elvesszük a 13. havi juttatást és befagyasztjuk a nyugdíjakat és ott is van egy 80 ezres korlát. Hanem azt gondoljuk, hogy szembe kéne nézni azzal, hogy Magyarországon át kell alakítani a nyugdíjrendszert, a svájci indexálást. Pontosan tudjuk, hogy ezt meg kellene tenni. Át kell alakítani a nyugdíjkorhatárt, az előnyugdíjazás szabályait, szigorítani kell a rokkant nyugdíjazás szabályait, amiben nagyon jelentős lépések történtek és ezzel egyetértünk, hozzá kell nyúlni a fegyveres testületek, rendészeti szervek dolgozóinak a nyugdíjazási szabályaihoz. Nem azt mondom, hogy nem kell előnyt adni neki, csak nem akkorát, mint jelenleg. És akkor elmondhatjuk, hogy valóban hozzányúltunk a rendszerhez. De most azt mondjuk, hogy 2010-ben így megy tovább, akkor ugyanazok a hibák, amik a rendszerben vannak, újra meg fognak jelenni. És visszatérünk megint a startmezőre. Nem átalakítás van, hanem megszorítás. Most le lehetne ezt rendezni. Ha jövőre lenne egy nyugdíjreform, és azt mondanánk, hogy az 2010-ben, '12-ben fokozatosan bevezetjük, azt a magyar társadalom el tudná fogadni. Én itt látom a politikusok felelősségét, hogy ezeket a dolgokat valóban rendezzük. Vagy amikor azt látjuk a sajtóban, hogy az egészségügyben milyen cirkuszok vannak, hogy van-e az adott városban kórház vagy nincs. Azt nem tudjuk elmagyarázni az embereknek, hogy tudunk venni öt darab PET-központot, amivel meg tudjuk állapítani, ha valakinek rákos betegsége van. És nem egy orosz 30 éves neutronbombázóval fogjuk őt gyógyítani, ami egyébként ott van a szomszédságában, hanem utazni kell 40 km-t ahhoz, hogy egy jól felszerelt kórházat találjon. Ezeket a kérdéseket szerintem a magyar társadalommal ki kell tárgyalni és ugyanide tartozik az adócsökkentés.
Ha Magyarország marad az az élőmunkateher, ami van, akkor a vállalkozások nem Magyarországra fognak jönni. Tessék megnézni, nem azért járnak Magyarországon az emberek román vagy szlovák rendszámmal, mert mind odavalósiak, hanem mert egyszerűen olcsóbb és a gazdaság ilyen. A pénz odamegy, ahol a legoptimálisabb környezetet találja. Ami a párbeszédet illeti, azt gondolom, hogy ez ma felelősség kérdése is. A párbeszédre hallatlan nagy szükség van és nagyon nagy jelentősége van. A kamara nem tagja az Érdekegyeztető Tanácsnak, hiszen köztestületként ettől távol van. Természetesen figyelemmel kísérjük a bér alakulását és leírom önnek egy papírra, odaadom és szerintem az lesz a vége. De miután nyitott az ülés, nem szeretném ezt a sajtónak is elmondani, mert nem elegáns, de biztos vagyok abban, hogy lesz valamiféle megállapodás. Nem ettől tartok igazán, hanem attól, hogy azok a jelek, az a lassulás, amiket a gazdaságban lehet érezni, előidézhet egy olyan társadalmi válságot, amivel nagyon nehéz lesz mit kezdeni. Ez a gazdaságnak fog megint csak problémát okozni, és nekünk erre kell koncentrálnunk.
Köszönöm szépen. De tényleg el kell mennem.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem a képviselőtársaimat. Az alelnök úr itt van körünkben. Kérdezem, van-e még kérdés. Alelnök asszony, parancsoljon.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Ha már egyszer a képzés szóba került, azt kérdezem az alelnök úrtól, hogy a kamara milyen szerepet akar ebben játszani a jelenlegihez képest. Akar-e valamilyen változtatást vagy minden így jó, ahogy van? És egy dologra szeretném felhívni a figyelmét, bár lehet, hogy tud róla. Engem kétségbe ejt az a dolog, amikor járok a városban és az utcán vagy az aluljáróban a kezembe nyomnak mindenféle szórólapokat és többek között ezeken az is szerepel, hogy milyen OKJ-s képzések vannak. És ezek az OKJ-s képzések a legkülönbözőbb foglalkozásra terjednek ki, ugyanakkor az ugyanezen foglalkozást űzők, akik már a piacon vannak, sorra zárják be az üzleteiket. Most egészen konkrétan a szépészeti iparra gondolok, kozmetika, fodrászat, műköröm, meg különböző gyógymasszás és egyebek. Azt nem értem, hogy hogy van az, hogy hagyják a normál szakképzésben ezeket a szakmákat megtanulni, megszerezni, miközben a piac totálisan tele van. És ez csak egy csepp a tengerben, nyilván tudnék olyan szakmákat is felsorolni, amelyek nem a szépészeti iparághoz tartoznak, de erről biztosan tudom, hogy telített a piac. Azt gondolják, hogy majd a piac eldönti? Már eldöntötte jó néhány helyen és teljesen felesleges erre egy árva fillért is költeni. Akár a közpénzekből, akár a családi kasszából.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van még kérdés? (Nincs jelentkező.) Mielőtt megadnám a szót alelnök úrnak, szólnék én is pár mondatot. Egyrészt volt Magyarországon kötelező kamarai tagság, ha jól emlékszem, itt is van a tabellán, ha felnéznek, Sümeghy képviselő úr volt megbízva azzal kormánybiztosként, hogy a kötelező tagságot kivezesse Magyarországon a kamarák esetében. Hiszen a vállalkozói körök egy része nem szívesen fizette a kamarai tagdíjat és ennek a lobbinak az akkori kormányzat igyekezett eleget tenni. Érdekes dolog, hogy visszaköszönnek olyan ügyek, amit egyszer már megoldottunk és most úgy tűnik, hogy újra feladatként itt van előttünk, hogy megint meg kellene csinálni.
A másik, amiről szeretném kérdezni az alelnök urat, az elsősorban ahhoz kötődik, hogy igen, én is egyetértek azzal, hogy rendszer alapú átalakításokra lenne szükség, de ezért kérdezem, hogy mi a véleménye egy ilyen apró dolog, mint a nyugdíjrendszer átalakítása, ez konfliktusmentes lehet-e. Hogy most azt mondjuk, hogy nem 62 év a nyugdíjkorhatár, hanem 65, hogy nem lehet elmenni korkedvezménnyel nyugdíjba, hogy nem annyival emeljük a nyugdíjakat, mint amiben eddig megállapodtunk a nyugdíjasokkal? Ez konfliktusmentesen át fog menni a társadalomban? Kivel lehet ezt megbeszélni? Az érintettek - gondolom - nem fogják ezt túlzottan jó szívvel támogatni. Szóval ezek olyan nagyon nagy kérdések, amivel a politikának valóban szembe kell néznie, de addig, amíg az egészségügy kapcsán is a legkisebb mértékű átalakítást is arra használták fel a politikai felek, hogy kivezényeljék az embereket az utcára táblával, hogy ne zárják be a mi szeretett kórházunkat. Hát nem tudom, hogy lehet a jelen politikai helyzetben Magyarországon ilyen szükséges mértékű reformlépéseket tenni, hiszen ahhoz az kellene, hogy legalább a minimumban a politika megegyezzék, és a demagógiát félretéve próbáljunk a közös ügyeinkben közösen lépni. Ezek nagy kérdések, nem is biztos, hogy mindegyikre tud majd válaszolni alelnök úr. Parancsoljon, öné a szó.
BIHALL TAMÁS, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke: A szakképzés a kamara életében egy régóta meghatározó tevékenység, hiszen a kamarai törvény 1993-as megalkotása óta veszünk részt a szakképzés iskolarendszerű folyamataiban és ebben különféle megállapodásokat - mint köztestület - kötünk a kormányzattal. Az utóbbi időben a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal egy példaértékű kapcsolatot alakítottunk ki a tekintetben, hogy a kamara köztestületi feladatrendszerét évről évre áttekintjük és hogyha indokolt, akkor feladatok bővítéséről is határozunk, amit a Nemzeti Szakképzési Fejlesztési Tanács előtt tárgyalunk meg először mint döntéshozó szerv.
A kamara szakképzési tevékenységét azért tartjuk fontosnak - és ha szabad azt mondanom, nem kamaraként, hanem a gazdaság szereplőjeként -, mert érvényesülhet benne a munkaerőpiac elvárása, érvényesülhet benne a gazdaság igénye. Tulajdonképpen a második kérdésére egy picit itt szeretnék válaszolni alelnök asszonynak, hogy nagyon sok esetben van mód beleszólni abba, hogy a képzési struktúra, szerkezet hogyan alakuljon. De erre majd a regionális képzési bizottságok létrejöttével szeretnék két mondatban reagálni.
Nem vagyunk természetesen teljesen elégedettek a helyzettel, mert a szakképzésben a gazdaság ugyanazt a problémát érzi sajnos, mint évekkel ezelőtt. Kevés a jó szakember, nagyon nehezen lehet a piacon megfelelő minőségű szakembert találni, szakácsot a Balaton környéki szállodákban 300 ezer nettóért, ipari üzemekbe CNC-munkásokat több százezer nettóért nem lehet találni. És van egy fontos köztestületi kamarai feladat, nevezetesen, hogy a vállalatainkkal is meg kell értetni, hogy szakembert csak úgy lehet a piacon találni, ha azt meg is fizetjük. Ez nem minimálbér kérdése, a munkaerőpiac kereslet-kínálat szabályai szerint a jó szakembereket meg kell fizetni.
Amiben szeretnénk kicsit nagyobb gazdasági beleszólást kapni és kérni. Megalakultak a térségi integrált szakképző központok. Van bennünk aggodalom, hogy hogyan fognak ezek működni. Itt különféle társulási megoldásokon keresztül az önkormányzatok felelőssége mellett marad ez, esetenként nonprofit típusú magánszerveződések is elképzelhetőek, de hogy ha ezek az átalakulások nem a piac szabályai szerint folytatják a képzést, akkor a támogatás elvesztével tulajdonképpen 2-3 év múlva a működésképtelenség határán lesznek. Tehát kezdeményezni szeretnénk, hogy a TISZK-ek irányító testületeibe a gazdaság szereplői kapjanak beleszólást. A felnőttképzés területére is szeretnénk hasznosítani az iskolarendszerű szakképzésben megszerzett, most már lassan 15 éves tapasztalatunkat, mert azt látjuk, hogy nagyon sok felnőttképző nagyon gyenge, átlagos színvonalon dolgozik. Igazából senki nem ellenőrzi őket, semmilyen, főleg a gyakorlati képzés oldaláról semmiféle képzés nincs. Szeretnénk tehát a felnőttképzésbe nagyon erős bekapcsolódást elérni.
Az OKJ-s képzések felmérésében azt tudom mondani, hogy általában a vállalatok a rövid távú, a felnőttképzés által kielégíthető képzésekben érdekeltek, ezek 40-120 órás speciális átképzések. Mi magunk sem értünk egyet azzal, hogy az OKJ-s felnőttképzési területeken nincs minimális óraszám meghatározva, emiatt fordulhat elő az, hogy egy-egy szakmát egy felnőttképző intézmény egészen döbbenetes óraszámon képes produkálni, miközben ezért az iskolában 4-6 évet tanul. Ezek elképesztő arányok akkor is, ha a kompetencia és a különféle képességek, készségek rendszerét nyilván illik figyelembe venni. Ezekben sokkal fegyelmezettebb rendszerre lenne szükség, amit szerintem az iskolarendszerű szakképzésben az iskola kezd kialakítani, gyakorlati képzéstől kezdve a vizsgáztatásig.
A piacképtelen szakmákat sajnos ki kellene tudni gyomlálni a rendszerből és a regionális képzési bizottságok feladatrendszere ebbe az egy mondatba összefoglalható, ha meg tudja csinálni. Ebben a testületben a kamara a törvény erejénél fogva társelnök. Egy nagyon komoly program keretében 2008-ban felmértük az összes, iskolában oktatható szakma és a munkaerőpiac igényeit. És pl. pont a szépészeti iparban azt láttuk, hogy töméntelen képzés, gyakorlatilag nulla munkaerő-piaci kereslet. Ebből az következik, hogy a 2008-as javaslatainkban a szépészeti szakmák döntő részét csak azért hagytuk támogatott körben és nem a kivezetendő szakmai körben, mert mivel teljesen tipikusan lányos szakma, a kislányoknak valami alternatívát a szakmaválasztásban kínálni kell, de nem ebben a tömeges méretben, amiben ma oktatják. Azt is nyomatékosan kérjük a munkaügyi központoktól, hogy ahol olyan döntés születik, hogy az iskolarendszerben ki kellene vezetni, vissza kéne fogni a képzést, ott állami forrásokkal ne feszítsék a felnőttképzést. Az ne történjen meg, hogy fodrászt 12 osztály helyett egy adott településen, városban, régióban javasolt indítani hat, de erre a piacra rádolgoz a felnőttképző intézmény és esetenként pár hónap alatt OKJ-s szakmát ad a kezébe. Ez nyilvánvalóan nonszensz és elképzelhetetlen. Azt megakadályozni, hogy valaki saját pénzéből tegye, nyilván nem lehet, de az akkreditációs eljárásban szintén lenne mód fékeket rakni a minimálóraszámokra és különféle kompetenciákra. Mindig azt szokták kritikaként felénk küldeni, hogy a vizsgán a kamara miért nem fogja meg a nyilvánvalóan nem felkészült szakembereket. Ez egy jogos kérdés. Hozzáteszem, hogy 26 kamarai szakmában már a vizsgaelnököt is a kamara adja, a felelősségünk nagy e tekintetben. Óriási erőfeszítéssel próbáljuk megtalálni azt a szakmai kört, aki képes és hajlandó ebben a vizsgarendszerben szerepet vállalni. Ezzel teljes mértékben egyetértek, úgy gondolom, hogy a regionális fejlesztési és képzési bizottságokban folyó munka három év múlva érdemleges hatást fog elérni, mert látom és érzékelem, hogy az iskolák, az intézmények és a közreműködők hangulatváltását e tekintetben még akkor is, ha nem teljesen támogató.
Egy alapkérdés, hogyan tudunk a gyerekekhez eljutni, össze kell kötni a RFKB döntéseit a pályaorientációs kérdéssel, hiszen semmit nem teszünk akkor, hogy ha valamit fejleszteni szeretnénk, de a szülő és a gyerek nem akarja odavinni továbbtanulni a gyerekét. Ebben is lépéseket szeretnénk tenni. Ahogy ezt Nyugat-Európában mindenhol látjuk, a pályaorientáció nem más, mint megmutatni a gyereknek, hogy amit ő vállalt, az milyen ipari környezetben, milyen egzisztenciális lehetőségekkel működik. Ausztriában, Németországban, mindenütt lényegében ezt csinálják.
Végezetül egy mondatban, az egész szakképzés, a munkaerőpiac kulcskérdése, hogy hogyan lehet munkavégzéssel összekötni a képzést. Mert pl. a felsőfokú szakképzés egy jó konstrukció, ha azt a célt szolgálná, amire egyébként kitalálták, hogy egy technikus típusú ismeretanyaggal menjen a gyerek, ne pedig a felsőoktatás lépcsőit töltsük meg velük, mert a statisztika szerint a 11-12 ezer felsőfokú szakképzettből 95 százalék automatikusan továbbtanul valahol és nem választja a munkaerőpiacot, nem kezd el dolgozni. Köszönöm szépen.
Filló úr gondolataihoz egy mondat: nehéz kérdés. A kamara nincs könnyű helyzetben, mert amikor létrehozták, meg is kapta az első pofont, hogy politikailag kiegyensúlyozott legyek, Békesi úrtól kapta, aki abban a pillanatban elvont minden támogatást, amit a törvény egyébként megígért a kamarának. Ettől a kötelező tagdíj aztán kiverte a biztosítékot és mire a rendszer felépült volna, 1999-ben történt egy törvénymódosítás, ami egy összvérhelyzetbe hozta a kamarát, hogy köztestület, állami feladatokat lát el, önkéntes tagsággal.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miután ez tájékoztató, nem kell szavaznunk. Lezárom a második napirendi pontot.
Tájékoztató az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2007. évi tevékenységéről
Következik a tájékoztató az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2007. évi tevékenységéről. Köszönjük, hogy végigvárták ezt a hosszú időt, öné a szó, parancsoljon.
Dr. Demeter Judit tájékoztatója
DR. DEMETER JUDIT (Egyenlő Bánásmód Hatóság): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nagy örömmel vesszük, hogy most már harmadik éve megtisztelik az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, hogy meghívják ide a bizottság elé a munkájáról beszámolni.
Az önöknek kiosztott tájékoztató az előző évektől eltérően nemcsak a foglalkoztatással kapcsolatos tapasztalatainkat és az egyéb feladatok ellátásával kapcsolatos tapasztalatainkat tartalmazza, hanem a szolgáltatások területén, illetve egyéb területeken, az oktatás területén elkövetett diszkriminációs ügyeknek is igyekeztünk a tapasztalatait összefoglalni.
Nagyon röviden szeretném a foglalkoztatási tapasztalat hangsúlyait kiemelni. Az már évek óta tapasztalat, hogy a foglalkoztatási diszkriminációs ügyek a mi ügyeinknek a 60 százalékát adják, ami azért nagyon nagy szám, mert ezen kívül az élet bármely területén elkövetett ilyen magatartást az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak ki kell vizsgálnia. Tehát ez egy magas arány, de senki sem csodálkozik ezen a foglalkoztatás mai állapotát, helyzetét tekintve.
2005-től kezdődően a hozzánk érkező ügyek száma dinamikusan emelkedik. Ez nem annak köszönhető szerintem, hogy a diszkrimináció folyamatosan, mint jelenség gyakrabban fordul elő, mint korábban, hanem elsősorban annak, hogy három év alatt valamennyire, nem túl eredményes még ez a munka, de valamennyire jobban sikerült a társadalomban és különösen a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek és az őket képviselők körében megismertetni egyáltalán, hogy mi az egyenlő bánásmód követelménye és milyen jogorvoslati lehetőségek vannak. E tekintetben még, ismétlem, nem lehetünk elégedettek, majd egy európai uniós forrásból támogatott projekt keretében szeretnénk ennek érdekében a hatóság részéről is többet tenni. A tavalyi évben 2007-ben 729 beadvány érkezett a hatósághoz és ebből csak 35 százalék volt az, amit kifejezetten a közigazgatási hatósági eljárás keretében meg tudtunk vizsgálni azért, mert az összes többi nem olyan panasz volt, ami diszkriminációra utal. Ha egy panaszban a legkisebb reményét is látjuk annak, hogy felfedezhető valamilyen hátrányos megkülönböztetés és érdemes vizsgálni, akkor a hatóság vizsgálatot indít. Tavaly 50 ilyen vizsgálat volt összesen a hatóságnál. És összesen 29 jogsértő határozatot hoztunk, meg három egyezséget, de az egyezségek egyike sem volt a munka világából való. Nagyon kevés az akarat e tekintetben a munkáltatók részéről elsősorban, hogy egyezség jöjjön létre. Azt gondolom, hogy nem újdonság, de azért felsorolom, hogy kiket ér a legtöbb hátrányos megkülönböztetés. Romákat, a női nemhez tartozókat, anyákat, ami elsősorban a munkavállalás keretében fordul elő. Egészségügyi állapot, érdekképviselethez tartozás és volt már egy olyan ügyünk, hogy ha valahol arra kötelezett munkáltató nem fogadott el esélyegyenlőségi tervet, akkor ezt bejelentés alapján megvizsgálja a hatóság és ha nincs ilyen, akkor eljárást indít.
A védett tulajdonságok, 19 védett tulajdonság van és ezek közül a munka világában ezekkel a tulajdonságokkal összefüggésben merült fel a legtöbb diszkrimináció. Egyetlen dolgot szeretnék kiemelni, az ún. egyéb helyzetet, amivel a hatóságnak nagyon sokat kell küszködni azért, mert nincsenek sem a bírósági ítélkezésben, sem az Alkotmánybíróság gyakorlatában olyan precedensek, amik biztos cölöpöt jelentenének nekünk az egyéb helyzet megítélésében. Mindenesetre öt olyan ügyünk volt az elmúlt évben, amikor egyéb helyzet alapján állapítottuk meg a diszkriminációt. Azt szeretném aláhúzni, hogy a hatóság ezt igyekszik szűken kezelni, mert ha minden helyzetet egyéb helyzetnek tekintenénk, ami alapján hátrányosan megkülönböztetnek valakit, az azt jelentené, hogy nem is kéne ide semmi más hatóság, elég volna az Egyenlő Bánásmód Hatóság, mert akkor minden sérelem elvileg diszkrimináció is lehetne.
Egyéb helyzetként ítélte meg a hatóság 2007-ben a lakóhelyet, amikor valakit emiatt nem vettek fel, ilyennek tekintette az iskolai végzettséget. Ilyen nincs a védett tulajdonságok között, hogy iskolai végzettség, de ha valakit az iskolai végzettsége alapján hátrányosan megkülönböztetnek, az egy ún. egyéb helyzet. Ilyen körülmény volt, ami persze sokkal gyakrabban előfordul, a vezetői pályázat benyújtásának a ténye. Ha valakit azért zaklatnak, azért teremtenek körülötte az emberi méltóságát sértő környezetet, mert mondjuk meg merészelt pályázni egy olyan állást, amit aztán végül nem ő nyert, akkor ez is lehet a mi álláspontunk szerint egy egyéb helyzet. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság mellett működő tanácsadó testület állásfoglalását kértük az egyéb helyzettel kapcsolatos jogalkalmazási gyakorlat kialakítására, ennek az elfogadása a jövő évben várható. Elfogadott viszont a tanácsadó testület egy olyan állásfoglalást, ami az ún. állásinterjún történő tiltott kérdéseket taglalja, vagyis hogyan lesz egy állásinterjún feltett kérdésből diszkrimináció. Mármint hogy ha nem válaszolunk arra a kérdésre vagy a leendő munkáltatónak nem tetsző választ adunk egy kérdésre és emiatt nem vesznek fel bennünket, akkor milyen jogorvoslati lehetőségek vannak és hogyan zajlik az eljárás. Erről készítettünk egy könnyen érthető nyomtatványt, amit a munkaügyi kirendeltségekhez eljuttattunk.
A szankciókról annyit, hogy a legmagasabb pénzbírság, amit kiszabtunk 2007-ben 4,5 millió forint volt, ezt a döntésünket a Fővárosi Bíróság a múlt héten hagyta jóvá és ez azért is precedens értékű döntés, mert ez volt az első közvetett hátrányos megkülönböztetés. Az emberek nagyon keveset tudnak arról, hogy hogyan ismerhető fel a közvetett megkülönböztetés, ezért nincsenek is ilyen ügyek az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál. Az a lényege, hogy egy látszólag semleges intézkedés a védett tulajdonságokkal rendelkező bizonyos csoportokat lényegesen nagyobb arányban érint hátrányosan, mint másokat. Ebben az esetben a 4,5 milliós bírsággal azt a munkáltatót sújtottuk, aki egészségi állapotuk miatt hátrányosan megkülönböztetett közvetetten olyan munkavállalókat, akik mondjuk a munkaidejükben csak 85 százalékot tudtak dolgozni, mert betegek voltak, és úgy állította össze az addigi 100 százalékos bért a munkáltató, hogy csökkentette az alapbért és a teljeset csak akkor fizette ki, hogy ha valaki száz százalékig a munkahelyen tartózkodott. Ez egy közvetetett hátrányos megkülönböztetés, mindenkire egyformán vonatkozik a rendelkezés, de nagyobb arányban érinti hátrányosan a beteg embereket.
A rendezett munkaügyi kapcsolatokkal összefüggésben szeretném mondani, hogy ez a szabályozás elég szigorúra sikeredett. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság akár szolgáltatás körében, akár szolgáltatás nyújtása körében, ha elmarasztal valamely szervezetet, nem indulhatnak közbeszerzési eljáráson ajánlattevőként. De nemcsak ez a hátrány van, hanem van az Egyenlő Bánásmód Hatóság honlapján egy feketelista, ezen most jelenleg 13 cég van, hogy akik foglalkoztatási diszkriminációt követnek el, velük szemben pénzbírságot állapít meg a hatóság, ők semmilyen állami támogatásban nem részesülhetnek.
Mondjuk egy MOL vagy egy nagy pénzintézet Kelet-Európa felé terjeszkedve közbeszerzésen akar indulni és elkövetett egy jogsértést és emiatt milliárdos tevékenységtől fosztja meg magát. Tehát valóban aránytalan ez a dolog. Vagy gondoljanak arra, hogy egy önkormányzat, amelyik foglalkoztatási támogatáshoz akar jutni, de az önkormányzatot a hatóság elmarasztalta, nem jut hozzá ehhez az állami támogatáshoz. Érdemes belegondolni, hogy tulajdonképpen kit sújt ezzel az intézkedéssel. Miközben egyetértek azzal, hogy kell változtatni ezen a rendezett munkaügyi kapcsolatokkal összefüggő szabályozáson, közben azt is mondom, hogy azon is el kell gondolkodni, hogy hogyan lehet mégis az egyenlő bánásmód megtartására ösztönözni a munkáltatókat, esetleg másfajta szankciórendszerrel, jobban a megelőzésre összpontosítva. Az EBH-nak már egy régi törekvése, amennyiben módosításra kerül az egyenlő bánásmódról szóló törvény, fogunk élni ennek jelzésével, hogy a munkáltatók, hogy ha velük szemben megállapítjuk az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, lehessenek kötelezve arra, hogy egy antidiszkriminációs képzésen vegyenek részt. Ilyen és ehhez hasonló, inkább a prevenciót szolgáló szankciókat tudnánk elképzelni.
Az utolsó megjegyzésem, hogy a csoportos létszámleépítésnél jelentős sérelmeket szenvedhetnek azok a hátrányos helyzetű csoportok, akiknek ezt meg kell élniük.
Tudniuk kell a munkáltatóknak, hogy a gazdasági ésszerűség nem jelentheti egyben azt is, hogy közben megsértik az egyenlő bánásmód követelményét. Vagyis a csoportos létszámleépítésnél is figyelni kell arra, hogy ne kifejezetten a védett tulajdonsággal rendelkezőket érje a csoportos létszámleépítés. Ezt ne arra használják fel, hogy a gyermekesektől vagy az 50 éven felüliektől szabaduljanak meg. Ez egyébként az általános foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseknek is ellentmond. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Igazán részletes volt ez a tájékoztató. Kérdezem, hogy van-e esetleg kérdés vagy hozzászólás. Bernáth Ildikó, tessék.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Egy megjegyzést szeretnék hozzáfűzni a tájékoztatóhoz. Említette, hogy a munka világából vagy a foglalkoztatási kapcsolatban a legkevesebb az a jelzés vagy az az ügy, ami a hatósághoz akár panasz formájában jelentkezett. (Közbeszólás: 60 százalék.) Akkor ez talán azt jelenti, hogy esetleg talán összeszedik magukat az emberek és mernek jelezni, mert nem vagyok optimista a jövőt illetően, lévén, hogy olyan helyzetben van ma a foglalkoztatás, mint amilyenben és ha a munkanélküliség réme ott lebeg az emberek feje fölött, valószínű, hogy kevesebben fognak élni ezzel a lehetőséggel, mert attól félnek, hogy ha kiderül, rögtön kirúgják. És nemcsak annál a munkahelynél lesz tiltólistán, hanem ennek híre megy és más nem fogja őt foglalkoztatni.
Egyébként köszönöm a tájékoztatót. A diszkrimináció ellenes albizottságban is elég alapos és körültekintő vitákat folytattunk ebben az ügyben.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Tájékoztató az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) 2007. évi tevékenységéről
Rátérünk a 4. napirendi pontunkra. Gyakorlatilag digitális formában is megkaptuk a tájékoztatót. Kérdezem, hogy van-e rövid szóbeli kiegészítése az előterjesztőknek. Szeretnék tőlük is elnézést kérni, hogy így elhúzódott a mai ülésünk, de helyzet van és ez indokolta, hogy egy kicsit tovább tárgyaltuk az első két napirendi pontot.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Kérdésem lenne a megküldött tájékoztatóhoz. Az összefoglaló adatok között van egy olyan megjegyzés, hogy a 2007. évi támogatási keretösszeg 67 százalékát fordították olyan támogatási programok megvalósítására, ahol a foglalkoztatás megőrzéséhez, illetve a foglalkozási kapacitás növeléséhez nyújtottak támogatást. Ez hány főt érintett? Kik voltak azok, akiknek sikerült megőriznie a munkahelyet vagy bővíteni a foglalkoztatást. Területi megoszlásban, esetleg szakmánként hány ember részesült ebből. És milyen időtartamot jelent ez? Azért kérdezem, mert egyébként meglehetősen sok pályázatot írtak ki és nekem ezzel kapcsolatban elég sajátos véleményem van.
ELNÖK: Van-e más kérdés? (Nincs jelentkező.) Megkérem a válaszadásra Székely Gabriellát.
SZÉKELY GABRIELLA (OFA): Köszönöm szépen. Munkahelymegtartásra egy esetben adtunk támogatást, ez a dotációs rendszer megváltozása következtében az általunk röviden ÖTEM néven ismert program, ennek a keretében a megváltozott munkaképességű munkavállalók munkahely megőrzéséhez járultunk hozzá abban az időszakban, amikor a dotációs rendszer átalakulásából adódóan különböző nehézségeik támadhattak a foglalkoztató szervezeteknek. Ezek a programok most indultak el, 2007 folyamán volt a pályáztatás, szerződéskötés és 2007 végén, 2008 elején indultak el ezek a programok. Amit oda leírtunk, arról szólt, hogy a hozzánk beérkezett pályázatok alapján mit tervezetünk és a nyertes pályázók, amit vállaltak, mekkora. Hogy ez mikor ér véget, ez változó, mert a támogatási programjaink általában 1-1,5 év hosszúak. Ha munkahelyteremtésről van szó, akkor általában 12 hónap foglalkoztatási kötelezettséget írunk elő a támogatás időszakára és továbbfoglalkoztatást, aminek a hossza változó lehet, de az esetek döntő többségében ez még plusz 12 hónapot szokott jelenteni. Nem fogom tudni erre a kérdésre a választ megadni ilyen részletességgel, mert ilyen kigyűjtésre nem készültem, de ha kívánja, átküldjük önnek. (Bernáth Ildikó: Kérem.) De ezek még mozgó adatok, hiszen nem zárultak még le a programok.
Munkahelyteremtésre mikro- és kisvállalkozások esetében nyújtottunk támogatást, ott a mezőgazdasági tevékenység kivételével bármilyen területen pályázhattak kisvállalkozások támogatásra az OFA-hoz. Ott látszik már a vállalt adat, hogy 330 főt vonnak be, de nem tudom megmondani pontosan, hogy a 87 pályázó milyen területen tevékenykedik.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Természetesen mindenkihez eljuttatjuk a választ.
Azt javaslom, hogy a napirendi pontot zárjuk le azzal, hogy tudomásul vettük a tájékoztatót. Köszönöm a türelmüket.
Egyebek
Csak tájékoztatnám a bizottságot, hogy csütörtökön 9 óra 30 perckor tartjuk a következő bizottsági ülést ahol a két nagy törvénycsomag kapcsolódó módosító indítványairól fogunk dönteni és egy tájékoztatót hallgatunk meg.
A mai ülést ezzel bezárom, mindenkinek jó munkát kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 45 perc)
|
Gúr Nándor |
Filló Pál |