FMB-22/2008.
(FMB-82/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2008. november 17-én, hétfőn 9.30 órakor
a Képviselői Irodaház 128. számú tárgyalójában
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat (T/6575. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása) *
A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6748. szám) (Általános vita) *
Dr. Dankó István szóbeli kiegészítője *
A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6752. szám) (Általános vita) *
Dr. Székely Judit szóbeli kiegészítése *
Dr. Székely Judit reagálásai *
Bizottságnak kiadott interpelláció tárgyalása, jelentés készítése: a) Czomba Sándor és Bernáth Ildikó (Fidesz) képviselők által "Félelemkeltéssel nem lehet új munkahelyeket teremteni" címmel I/6356. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása; b) Herényi Károly (MDF) képviselő által "Mire jó a kék könyv?" címmel I/6422. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása *
Simon Gábor szóbeli kiegészítője *
Dr. Juhász Ferenc szóbeli kiegészítése *
Dr. Székely Judit kiegészítése *
Simon Gábor szóbeli kiegészítése *
Dr. Székely Judit kiegészítése *
Dr. Dudás Katalin kiegészítője *
Napirendi javaslat
1. Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat (T/6575. szám) (A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatása)
2. A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6748. szám)
(Általános vita)
3. A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6752. szám) (Általános vita)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
4. Bizottságnak kiadott interpelláció tárgyalása, jelentés készítése:
a) Czomba Sándor és Bernáth Ildikó (Fidesz) képviselők által "Félelemkeltéssel nem lehet új munkahelyeket teremteni" címmel I/6356. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása
b) Herényi Károly (MDF) képviselő által "Mire jó a kék könyv?" címmel I/6422. számon benyújtott interpellációjának tárgyalása
5. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Filló Pál (MSZP) alelnök
Dr. Bóth János (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Rákóczy Attila (MSZP) megérkezéséig Nagy Lászlónak (MSZP)
Czomba Sándor (Fidesz) megérkezéséig dr. Czira Szabolcsnak (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz) megérkezéséig Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz) Rácz Istvánnak (Fidesz)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) Vécsi Istvánnak (MSZP)
Nagyné Varga Melinda főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Dankó István főosztályvezető-helyettes (Honvédelmi Minisztérium)
Vilner Péter ezredes, osztályvezető (Honvédelmi Minisztérium)
Pál István ezredes (Honvédelmi Minisztérium)
Dr. Székely Judit szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Mátyus Mihály főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Simon Gábor államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Dudás Katalin elnökhelyettes (OMMF)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 37 perc.)
GÚR NÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és meghívottainkat is. Az előre megküldött meghívó alapján szeretnénk lefolytatni a mai munkánkat. A bizottságunk határozatképes. A helyettesítéseket beolvasom a jegyzőkönyv számára. (A jegyzőkönyv elején részletezve.)
Kérdezem a bizottságot, hogy a megküldött napirendi pontokkal egyetért-e. (Szavazás.) Igen, egyhangúlag elfogadta a bizottság. Köszönöm szépen.
Az első napirendi az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat módosító indítványainak a megvitatása, azoknak, amelyek a bizottság feladatkörébe tartoznak. Üdvözlöm a kormány megjelent képviselőit.
Kezdjük az első ajánlási ponttal, Pető Iván képviselő úr módosító indítványa.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Elnézést kérek, de pillanatnyilag nincs kormányálláspont, a tárca álláspontjának véglegesítése még folyamatban van.
ELNÖK: Akkor a tárcaálláspontot kérjük.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Az 1. ponttal kapcsolatban az a megjegyzésünk, hogy még pontosításra vár. Tehát ebben a formájában nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságot kérdezem. Ki támogatja? (Szavazás.) Senki. Mindenki tartózkodik. Parancsoljon, alelnök asszony.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Ha teljesen kialakulatlan a kormány álláspontja és csak a tárcának vannak ködös elképzelései arról, hogy a benyújtott javaslatokkal kapcsolatban, mi az álláspont, akkor azt javaslom, vegyük le ezt a tárgyalandók sorából.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszony javaslatát. Én úgy gondolom, hogy a tárcának kell, hogy legyen álláspontja, nyilvánvalóan a kormány álláspontja a tárca álláspontján fog alapvetően nyugodni, ilyen értelemben, ha a tárcának van álláspontja, akkor nem javaslom a napirendi pont levételét, de azért szavazásra teszem fel a kérdést. Ki támogatja alelnök asszony ügyrendi javaslatát? (Szavazás.) Kilenc igen. Aki nem ért vele egyet? (Szavazás.) Tíz. Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy nem vettük le a napirendről, folytatjuk a munkánkat.
A 2-es pont alatt Pető Iván képviselő úr javaslata.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) Tíz igen. Ki nem? (Szavazás.) Kilenc.
A következő a 3-as Halász János és képviselőtársai indítványa.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Ugyanarra vonatkozik, mint az előző és a 2-est támogattuk, tehát ezt nem.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Kilenc igen, tíz nem. A következő ajánlási pont a 7-es, Halász képviselő úr és társai indítványa.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatja a tárca.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. A következő a 8-as pont.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Aki nem? (Szavazás.) Tíz. 9-es pont Halász János és képviselőtársai.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Aki nem? (Szavazás.) Tíz. A 10-es a következő, Godó Lajos módosítója.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Kilenc. A 12-es pont alatt Halász János és képviselőtársai indítványa, összefügg a 13-assal és a 37-essel.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Aki nem? (Szavazás.) Tíz. 14-es ajánlási pont alatt dr. Schiffer János képviselő úr módosítója.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki nem? (Szavazás.) Nem látok ilyet. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Kilenc. 15-ös pontban Pető Iván képviselőtársunk indítványa.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Egy támogatás. A 16-os, ami összefügg a 36-ossal és a 43-assal, Pető Iván módosítója.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk ebben a formában.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Egy igen, a többiek tartózkodtak. A 17-es indítvány Halász János és képviselőtársai indítványa, összefügg a 19-essel, 20-assal, 21, 27, 31, 53, 83-assal.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Aki nem? (Szavazás.) Tíz. Az 57-es pont Halász János és képviselőtársai módosítója.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Aki nem? (Szavazás.) Tíz. Az 58-as is Halász János és társai indítványa.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Aki nem? (Szavazás.) Tíz. Az 59-es is az ő indítványa.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Aki nem? (Szavazás.) Tíz. A 61-es pontban dr. Schiffer János indítványa.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú igen. A 62-es pontban Halász János és képviselőtársai indítványa.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Aki nem? (Szavazás.) Tíz. A 63-as Pető Iván indítványa.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk ebben a formában.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Egy igen, kilenc nem és kilenc tartózkodással a bizottság egyharmada sem támogatja. A 64-es Halász János és képviselőtársai módosítója.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú igen. A 65-ös indítvány Halász János és képviselőtársai módosítója.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Aki nem? (Szavazás.) Tíz. A 66-os Pető Iván módosítója.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú igen. A 67-es Halász János módosítója.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja. (Nagyné Varga Melinda: Bocsánat, rosszul mondtam, nem támogatjuk.) Már szavaztunk, nem ismételjük meg. A 68-as Halász János és képviselőtársai javaslata.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Aki nem? (Szavazás.) Tíz. A 69-es Pető Iván javaslata.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú igen. A 70-es Halász János indítványa.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú igen. A 71-es Pető Iván javaslata.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú igen. 72-es Schiffer János módosító indítványa.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú igen. A 73-as Halász János és képviselőtársai indítványa.
NAGYNÉ VARGA MELINDA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottságból ki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. Aki nem? (Szavazás.) Tíz. Köszönöm szépen.
Következik a második napirendi pontunk. Megadom a szót a kormány képviselőjének.
Dr. Dankó István szóbeli kiegészítője
DR. DANKÓ ISTVÁN (Honvédelmi Minisztérium):Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! A Hjt. aktuális módosítását gyakorlatilag néhány jól behatárolható indokcsoport mentén állítottuk össze. Alapvetően az első indokcsoport az utóbbi egy évben felmerült gyakorlati tapasztalatokra utalhat, új nemzetközi kezdeményezésben veszünk részt, ez a C17-es kezdeményezés, ami miatt a törvényt egy helyen pontosítani kell, illetve kiegészíteni. Ilyen indokcsoport a Hjt. kapcsán a bíróságok előtt folyó eljárásokban, a bíróság sajátságos eljárása és nagyon sok esetben eltérő jogszabály-értelmezési gyakorlata az illetmény-visszatartás, illetve -visszakövetelés tekintetében, emiatt is módosítani kellett a Hjt.-t. Ezenkívül a Hjt.-t érintő, kapcsolódó keretjogszabályok módosulása szintén szükségessé tette azt, hogy ezekhez igazítsuk a Hjt. bizonyos szabályait, például a bejegyzett élettárs jogintézményének bevezetését le kellett követnünk a Hjt.-ben is. Ezentúl jogtechnikai jellegű pontosításokra is szorult a törvény, kifejezetten az alkotmányossági szabályoknak megfelelő felhatalmazások tekintetében, ott tartalmaz pontosításokat, illetve a katonai felsőoktatási törvényt is módosítja egyúttal ez a módosítás bizonyos technikai eljárási elemek tekintetében. Tájékoztatni szeretném a tisztelt bizottságot arról, hogy az önök előtt fekvő szöveg érdemi tartalmával kapcsolatban egy előzetes ötpárti egyeztetésre került sor, ahol az összes parlamenti párt támogató véleményt mondott.
Még egy fontos momentum, a törvény kifejezetten január 1-jei hatályba lépést ír elő a rendelkezései tekintetében, amelyet a kormány mindenféleképpen szeretne szem előtt tartani és ennek érdekében kérjük, hogy a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak minősítse a tisztelt bizottság. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy kinek van kérdése, véleménye. Alelnök asszony, tessék.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nincs előttem a korábbi módosításokkal éppen hatályos és aktuális törvényjavaslat, de azt szeretném megkérdezni, hogy van egy olyan módosító indítvány a jelenlegi javaslatban, ami a szolgálati nyugdíj folyósítására vonatkozik. Nem folyósítható a felső korhatár betöltése vagy megrokkanása előtt a szolgálati nyugdíj annak, akinek a szolgálati viszonya a 62. § (1) bekezdésének i) pontja alapján szűnik meg, Hjt. 203. §-ának (7) bekezdése. Ezt legyen szíves valaki, ha tudja, mondja meg pontosan, hogy mi ez a jelenleg hatályos szabály.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszaadom a szót főosztályvezető-helyettes úrnak.
DR. DANKÓ ISTVÁN (Honvédelmi Minisztérium): Köszönöm szépen. Nemrégiben egy törvény módosította a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségről szóló törvényt, amely generális jelleggel az összes érintett törvényi szintű szabályozásból törölte azt a jogkövetkezményt, hogy vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség elmulasztása az adott közszolgálati vagy munkajogviszonynak az automatikus megszüntetését vonja maga után ott, ahol természetesen kötelező a vagyonnyilatkozat megtétele. A módosító törvény elvégezte a Hjt. tekintetében is. Viszont nem volt teljesen koherens a Hjt. többi szabályával. Ugyanis van jó néhány olyan szabály a Hjt.-ben, amely a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség elmulasztásához bizonyos jogkövetkezményeket fűz. Például ilyen jogkövetkezmény volt ez a bizonyos i) pont is, amit mi mindenféleképpen szeretnénk visszatenni, de ha hiányzik ez a vagyonnyilatkozat-kötelezettséghez fűződő azon jogkövetkezmény, mondjuk a törvény erejénél fogva megszűnik a szolgálati viszonya valakinek, akkor az egy csomó más helyen is kellett volna, hogy érintse a Hjt. szövegét. Például a ruházati illetmény tekintetében is vannak jogkövetkezményei annak, hogy ha a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget töröljük a törvényből. A Magyar Honvédség közreműködésével felvett állami kezességvállalással járó hitelekkel kapcsolatos szabályoknál is fontos lenne a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséggel kapcsolatos szabályok beemelése, ugyanaz a szolgálati nyugdíj tekintetében, amiről most alelnök asszony kérdezett. A szociális gondoskodás körébe tartozó juttatások esetében is, illetve a kegyeleti gondoskodásra vonatkozó szabályoknál is vannak a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos jogkövetkezmények. Tehát röviden és érthetőbben összefoglalva, itt arról van szó, hogy a korábbi módosító törvény, amely módosította a Hjt.-t is és kivette belőle ezt a jogkövetkezményt, hogy ha valaki elmulasztja a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét, akkor automatikusan, törvény erejénél fogva szűnik meg a szolgálati viszonya. Ezt a szabályt kivette a módosító törvény a Hjt.-ből is, viszont a Hjt.-ben 3-4 helyen maradtak olyan szabályok, amelyek kötődnek a vagyonnyilatkozati kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos jogkövetkezményhez. Mi gyakorlatilag most kifejezetten csak a Htj. tekintetében szükségesnek tartjuk visszavenni azt a jogkövetkezményt, amit az előző törvény kivett, tehát mindenféleképpen szükséges a Hjt.-ben érvényesíteni ezt az alapszabályt, hogy ha valaki nem tesz eleget a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének, természetesen neki felróható módon, akkor az ezzel járó jogkövetkezményeket viselje. A szociális, a nyugdíj, az állami kezességvállalással kapott hitelek, ruházati illetmény és egyéb tekintetben is.
ELNÖK: Köszönjük szépen a választ.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Hadd kérdezzem meg azt, hogy amikor ez a jogkövetkezménye kikerült a törvényből, annak mi volt az oka. Ha egyszer ez egy olyan súlyos és komoly felelősség, hogy akinek a törvény előírja a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget, mert akkor most a válaszból ez derül ki, korábban ez miért nem került be, illetve ha bent volt a törvényben, miért került ki?
DR. DANKÓ ISTVÁN (Honvédelmi Minisztérium): A Hjt.-ben benne volt szó szerint ez a szöveg korábban is és ez a módosító törvény a 2007. évi CLII. törvény volt, mindenegyes ágazati törvényből kiszedte ezt a szabályt, kiszedte a Hjt.-ből is. Annak, hogy mi volt ennek az indoka, arról nem rendelkezünk információval, de ezt egy automatizmus útját tették meg, tehát gyakorlatilag az összes törvényt érintő generális szabállyal kezelték ezt a helyzetet, ami a Hjt. specialitásaira tekintettel nem volt indokolt. És ezt a formai hibát szeretnénk most orvosolni.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Számomra olyan bonyolult volt ez a jogi levezetés, hogy indokoltnak tartottam, hogy még egyszer kérdezzek. Azt említette ön a bevezetőjében, hogy ötpárti egyeztetéssel került be ez a törvényjavaslat ide a bizottság elé. Ez mennyi időt vett igénybe?
DR. DANKÓ ISTVÁN (Honvédelmi Minisztérium): Ez az ötpárti egyeztetés október 18-án volt meg. És együtt volt egy másik tárca-előterjesztéssel, az önkéntes tartalékosokra vonatkozó országgyűlési határozatra vonatkozó javaslat megtárgyalásával. Két és fél, három órás volt, és a pártok nem kifejezetten a normaszöveggel foglalkoztak és azt nézték végig, hanem alapvetően a szabályozási koncepciójával és a főbb irányaival, illetve a különböző szabályok főbb tartalmi elemeiről kaptak tájékoztatást és tudtak ezekről állást foglalni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs egyéb kérdés, határozathozatal következik. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja az általános vitára való alkalmasságot. (Szavazás.) Tizenkilenc. Köszönöm szépen. Javaslatot teszek Lénárt László előadói személyére. (Nincs ellenvetés.)
A harmadik napirendi pontra térünk át. Megadom a szót a Szociális és Munkaügyi Minisztérium előterjesztőjének, dr. Székely Juditnak. Üdvözlöm továbbá Mátyus Mihályt is a tárca részéről.
Dr. Székely Judit szóbeli kiegészítése
DR. SZÉKELY JUDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden szeretném összefoglalni ennek a törvénymódosításnak a lényegét, hiszen mindenki olvashatta a részleteket is. Elöljáróban annyit szeretnék kiemelni, hogy nem olyan horderejűek ezek a változtatások, mint amelyekre a tavalyi évben sor került, amikor a teljes szakképzési rendszer támogatásáról szólt egy, több törvényt is érintő csomagunk, amellyel keresletvezérletté próbáljuk tenni a szakképzés szervezését. Ugyanakkor nem szabad lebecsülni ezeknek a pontoknak a jelentőségét sem, amelyek a következők. Egyrészt jogharmonizációs követelményeknek kell eleget tennünk és december 31-ig bizonyos módosításokat eszközölnünk a támogatási rendszerünkben, másrészt a szakmunkások presztízsének a növelése érdekében a lemorzsolódás csökkentése érdekében és azért, hogy minél több fiatal hiányszakmában szerezzen vizsgabizonyítványt, szakmunkásvégzettséget, egy ösztöndíjrendszert szeretnénk bevezetni, ami általában érintené azokat, akik olyan szakmát tanulnak, amelyeket a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) hiányszakmának ítélnek meg, egyébként pedig támogatandónak ítélik meg a képzését.
Úgy gondoljuk, hogy ezzel elég nagy lépést tudnánk tenni az általam már ismertetett célok érdekében. Még bizonyos pontosításokat tartalmaz a törvényjavaslat, adminisztrációs tehercsökkentésre vonatkozó javaslatokat, amelyek az ellenőrzést és az átláthatóságot is szolgálják. Továbbá a fuvarozókkal kötött a kormány egy megállapodást és az ebben foglaltaknak szeretnénk érvényt szerezni, mert ennek egy részéhez törvénymódosítás szükséges, nevezetesen ahhoz, hogy a saját dolgozóik részére bizonyos képzések esetében a szakképzési hozzájárulás elszámolható legyen.
Annyit szeretnék még megjegyezni, hogy több érdekegyeztető fórumon is volt ez a törvénymódosító javaslatgyűjteményünk. Az OÉT-on mindkét oldal elfogadta és a gazdasági egyeztető fórum munkabizottsága is támogatja a módosításokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdések, hozzászólások, tessék alelnök asszony.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): A kérdésem arra irányul, hogy a területi integrált szakképzési központok működésében ez a törvényjavaslat milyen változást fog hozni és mennyiben fogja elősegíteni egyrészt ezeknek az intézményeknek a létrehozását vagy átalakulását, működését, miután mondjuk a pénzügyi finanszírozás a költségvetési törvényben - már ami az oktatási normatívákat illeti - nem igazán ebbe az irányba mutat. A regionális fejlesztési tanácsok, illetve a regionális oktatási tanácsok, regionális munkaügyi tanácsok, ennek a három regionális szervezetnek a működése vagy az észrevételei, javaslatai, gondolok itt elsősorban a szakképzésre, hogyan hangolható össze. Ugyanis az ez irányú tapasztalataim nem igazán erősítik meg azt, hogy ebben a tekintetben harmonikus együttműködés lenne, és akkor most nagyon finoman fogalmaztam. Azt is szeretném egyúttal megjegyezni, hogy kevéssé érzékelhető, hogy mondjuk a kamaráknak, gondolok itt az Ipari és Kereskedelmi Kamarára vagy az Agrárkamarára, hogy a kamaráknak megyei vagy regionális szinten bármilyen szerepe lenne. Ezt azért mondom, mert folyamatosan látjuk azt, hogy különböző szakmákban zajlik a képzés, olyanokban, amikre a sikeres vizsga után sem biztos, sőt vannak, ahol egészen biztos, hogy nem tudnak elhelyezkedni a fiatalok. És ez nem elég, még 8-10 hónapos gyorstalpaló tanfolyamokon is képeznek olyan szakmákra fiatalokat, amivel gyakorlatilag nem tudnak elhelyezkedni.
Tehát nem látom azt, hogy ezen a téren változás történne.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Filló Pál, tessék.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Először is örömömet szeretném hangsúlyozni, mert hosszú idő óta mondjuk már többen, hogy jó lenne valamilyen szinten érdekeltté tenni a fiatalokat és a családokat. Azt, hogy az ösztöndíjrendszer bevezetésének első lépcsői megjelennek a törvényjavaslatban, nagyon pozitívnak tartom. Annál is inkább, mert jól tudjuk, hogy sokszor a jól tanuló, de szegény családban lévő fiatalok esetében az a gyakorlat, hogy a szülők nem igazán engedhetik meg maguknak, hogy a gyerekek tovább tudjanak tanulni. Nem azt mondom, hogy csodát fog tenni ez a tízezer forintos összeg, ami kezdetben ennyi, de ha a gyerek jobban tanul, ez magasabb összegre is felmehet, de egy biztos, hogy egyfajta motivációt jelent és talán versenyképes lehet az alkalmi munkákban megszerzett jövedelmekkel.
Nagyon fontosnak tartom, hogy itt a hiányszakmák kijelölését rábízza a javaslat a regionális fejlesztési és képzési bizottságokra, ugyanis ki az, aki meg tudja mondani, hogy az adott térségben, régióban milyen hiányszakmák vannak. Ezt nem lehet Budapestről, a parlamentből megmondani, ezt csak helyben lehet megmondani és miután ezekben a bizottságokban ott vannak a munkaadók és a szakszervezetek képviselői is, akkor a munkaadók azok, akik valamelyest a gazdasági mozgásokat is figyelembe véve tudni fogják, hogy melyek azok a szakmák, amelyekben munkahelyek fognak teremtődni a következő időszakban.
Persze nagyon nehéz ügy ez, tisztában vagyok ezzel. Mondanám is, hogy sok konzultáción vettem részt, ahol időnként a gazdasági szervezetek képviselői, a kamarák vagy akár a munkaadók szervezetei is nehezen tudnak előre tervezni. Nehezen tudják előre megmondani, hogy 3-4 év múlva melyek lesznek azok a szakmák, amelyekben komoly fejlesztések jönnek létre, de még így is ők tudnak erről a legtöbbet, és azt hiszem, hogy ez egy jó irány és én ezt mindenképpen támogatnám.
A másik, ami fontos a javaslatban, az a megállapodás, amely a kormány és a közúti fuvarozók között jött létre. Ennek a lényege az, hogy ezen a területen a belső képzésre fordíthatják a jövőben a szakképzési hozzájárulás teljes összegét, ez egy nagyon fontos dolog, hiszen úgy gondolom, hogy fontos, hogy azok az emberek, akik főállásban az utakat járják és rengeteg konfliktushelyzettel találkoznak, ezeknek a képzése, továbbképzése folyamatosan biztosítva legyen, és ezt cégeken keresztül biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogják tudni megszervezni.
Végezetül, amit alelnök asszony említett, hogy nem történt változás, én el szeretném mondani, hogy az elmúlt évben elfogadtuk a törvényt, amely a szakképzés átalakítását volt hivatott megindítani. Ez nem olyan ügy, ahol egyik percről a másikra látványos változásokat lehetne produkálni. Én úgy gondolom, hogy most egy viszonylag jó úton indultunk el. Nem vitatva, hogy lehetséges, hogy majd a gyakorlatban évek múlva mód vagy szükség lesz bizonyos változtatásokra is, de pillanatnyilag - azt hiszem, hogy - az irányok jók. Ezeknek az eredményéről még nagyon nehéz beszámolni, hiszen ezek új technikák, új módszerek. Most van először az, hogy a gazdasági élet szereplői érdemben beleszólhatnak abba, hogy milyen szakmákban és hány fő képzésére kerüljön sor. Ez egy óriási változás az eddigi gyakorlathoz képest. Ugyanakkor az iskolarendszer ezt nehezen tudja követni. A legnagyobb problémát ott látom, hogy bizony a nagyon berögzült magyarországi szakképzési rendszer nehezen tud az új törvénynek megfelelően elmozdulni, de miután rá lesznek kényszerülve, hiszen a támogatások csak akkor kerülhetnek oda, hogy ha változtatnak az iskolák, és csak azokhoz az iskolákhoz, akik hajlandók változtatni, úgy gondolom, hogy mindenképpen előrelépés várható. De ennek az érdemi hatásait - véleményem szerint - nem most azonnal, hanem egy-két éven belül lehetséges lesz majd megérezni. Ezért tisztelettel javaslom a bizottságnak, hogy a törvényt általános vitára alkalmasnak ítéljük meg.
Még egy elemet szeretnék mondani, ami szintén fontos. Nemcsak az ösztöndíjat vezeti be ez a javaslat, hanem tulajdonképpen a feltételrendszereit is megteremti annak, hogy ezekben a szakmákban a képzés magas színvonalú legyen és az iskolák adminisztratív és egyéb költségei is benne vannak a javaslatban, tehát biztosítva lesznek. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kontur Pál következik.
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Nagyon fontos dologra tapintott Filló képviselőtársam. Annak örülök, hogy a szakképzési hozzájárulást vezetői képzésekre lehet költeni száz százalékban. Ez a pozitívuma a javaslatnak. Ez egy megegyezés a fuvarozókra. Az ösztöndíj idáig is volt, ha a gyakorlati képzéssel bővítjük, annak nagyon örülök. Én is kaptam annak idején ösztöndíjat. De van nekem egy kérdésem, hogy miért nem a szakma dönt, miért az iskolák és a kamarák döntenek. Kivesszük a valódi alkalmazók, az iskolák és kamarák kezéből és megint eggyel feljebb centralizálják a döntést. Tehát a megyékben döntenek, illetve a régiós központban döntenek, ami nem is megye, ahelyett, hogy az iskolák, akik közel vannak és tudják azt pontosan, hogy mire van szükség és a kamarák, akik képviselik a vállalkozókat, a különböző szakmákat, azok segítségével döntenének az iskolák.
A másik kérdésem, hogy 2007. július 1-jétől alakult nonprofit gazdasági társaságokat mentesíti a szakképzési hozzájárulás alól. Miért?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kiss Ferenc!
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót. Filló Pál alelnök úr már elmondta a nagy részét a mondandómnak, én csupán ahhoz szeretnék csatlakozni, ami a közúti közlekedési szolgáltatásoknál lévő kedvezmény, ami a fuvarozókkal történő megállapodásban szerepel. Úgy gondolom, hogy azért ennek a szövegszerű pontosítása majd szükséges lesz. Egyrészt, mert szeptember 8-tól már nincs belföldi és nemzetközi autóbuszvezetői képzés, hanem egységes európai uniós képzés van, de egyébként messzemenően egyetértek ezzel.
A másik: kapcsolódnék Kontur Pál kérdéséhez, hogy mentesíti a szakképzési hozzájárulás-fizetés alól a nonprofit gazdasági társaságokat és később visszatér, hogy vannak a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságok, amelyek a közoktatási feladatellátást szervezik meg, azt szeretném elmondani, hogy nonprofit gazdasági társaság nemcsak közoktatásra van, hanem vannak felnőttképzéssel foglalkozó vállalkozások is és a bevételük nagy részét ők pályázati úton és a versenyszférából szerzik. Nem tartom teljes mértékben jogosnak a kiterjesztését.
A másik, az volt a célja az egész törvénymódosításnak, hogy csökkenjen az adminisztráció, mert aki foglalkozik vele, az láthatta, hogy micsoda adminisztrációs kötelezettség van itt az elszámolás-nyilvántartás és a normatíváknak való megfelelésben. Én bízom benne, hogy tényleg csökkenni fog.
A másik egy lehetőség, hogy most a TISZK-eken keresztül a szakképzést folytató intézmények az adott városban hozzájuthatnak a szakképzési hozzájáruláshoz és nem kell nekik ezért külön a vállalkozásokat megkeresni, mert eredetileg arról volt szól, hogy ahol van TISZK, ott csak a TISZK jogosult ennek a megszerzésére. Innentől a TISZK továbbadhatja a szakképzési hozzájárulást már az iskoláknak egy önkormányzati szabályozáson keresztül. Összességében általános vitára alkalmasnak találom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Rózsa Endre, parancsoljon!
RÓZSA ENDRE (MSZP): Tisztelt Bizottság! Államtitkár asszony az előadásából is hallhattuk azt, hogy azok a folyamatban lévő programok, amelyek az Út a munkához program vagy a "nemzeti tehetségek fejlesztési program", mindenképpen szükségessé teszi, hogy bizonyos módosításokat a szakképzési hozzájárulási támogatásban végrehajtsunk. Fontosnak tartom azért is, mert a TISZK-ek belépése nagyon sok változást eredményezett a szakképzésnél. Mivel itt a tehergépkocsi és más járműveknek a vezetői engedélyével kapcsolatban részletesen kifejtették a gondolatokat, nem kívánok ehhez hozzászólni, ugyanakkor nagyon fontosnak tartom az önellenőrzéssel, illetve a felsőoktatási intézményekkel kapcsolatos adatszolgáltatási kérdések pontosításával kapcsolatos módosításokat. Fontosnak tartom az NFKB-k véleményének a kikérését, hiszen nem is olyan régen emeltük fel az oktatási intézmények, illetve a települési önkormányzatok szintjéről megyei, sőt régiós szintre azt, hogy a szakképzéssel kapcsolatos, legfontosabb szakirányú döntéseket hozzák meg. Ugyanakkor bár korábban volt, nyilván nem pár évvel ezelőtt, mint ahogy Kontur képviselő úr is utalt erre, ösztöndíj, nagyon fontosnak tartom azt, hogy az ösztöndíjnak egy rendszerét indítsuk el, lehetőséget adnak arra, hogy olyan ösztönző tényezőkkel segítsük majd a szakmunkástanulókat, amelyekkel tényleg a piacnak megfelelő szakképzés irányába tudjuk őket tolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Három megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik arról szól, hogy alapvető fontosságúnak tartom a törvénymódosítást legkiváltképp a hiányszakmákat érintő szakmunkások ösztöndíjának a kérdésköre vonatkozásában. Illetve az adminisztrációs terhek csökkentését, valamint a fuvarozókkal kötött megállapodás érvényesítését is. Egy dolgot szeretnék megemlíteni. A tavalyi esztendőben létrehozott regionális képzési bizottságok igen mértékadó jogosítványrendszert kaptak és ebben a bizottságban a munkáltatók közvetlen érdekképviseletét ellátó, valamint a köztestestületeket reprezentáló szervezetek, kamarák vannak jelen és többségben. Magyarul a munkáltatói szándékok, igények visszaigazolódása abszolút érvényre tud jutni. Gyakorlatilag úgy működik a rendszer, hogy azok, akik észlelhetik és észlelik a munkaerő-piaci változási folyamatokat, mértékadó befolyással lehetnek a későbbi folyamatok alakítására.
Visszaadom a szót államtitkár asszonynak.
DR. SZÉKELY JUDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Először alelnök asszony felvetésére szeretnék válaszolni. A TISZK-eknek tulajdonképpen ehhez a módosításhoz most semmi köze nincsen, mert az elmúlt évben történt meg a TISZK-ek támogatásával kapcsolatos összes módosítás. Az oktatási normatívához sincs köze most ennek a törvénymódosító javaslatnak. A szakképzés fejlesztésének támogatását viszont tartalmazza a törvény. De ennek a fő szabályait - mint ahogy említettem - tavaly alakítottuk ki.
A pályakezdők nem tudnak elhelyezkedni. Itt már elnök úr utalt arra, hogy éppen az volt a tavalyi változtatások célja, hogy elsősorban a gazdasági szereplők túlsúlyával létrejött új regionális fejlesztési és képzési bizottságok meghatározzák sokkal pontosabb és többrétű információ alapján a szakképzés irányait és arányait. Ezt a törvénymódosítást alkotta meg tavaly a parlament. Az első döntéseket most idén szeptember 30-ig hozták meg az RFKB-k. Egy eléggé részletes elemzéssel rendelkezünk, amelyet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával együtt végeztünk el. Úgy tűnik, mivel a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács, minden régióelnököt is folyamatosan meghallgat, hogy rendkívül megalapozott döntéseket próbáltak hozni ezek a bizottságok. Természetesen a gazdasági helyzet minden régióban, akár minden kistérségben is napról napra változhat és konjunktúrákat dekonjunktúrák követhetnek, munkahelyteremtéseket munkahely-megszűnések követhetnek, de azért a fő irányokat meg lehet határozni hosszabb idősor rendje alapján és úgy érezzük, hogy sikerült elmozdulást elérnünk és sikerül azt elérnünk, hogy nagyon nem keresett szakmákra ne történjen meg beiskolázás. Természetesen mint ahogy Filló képviselő úr is mondta, ezeknek a döntéseknek az eredményei leghamarabb 3-4 év múlva tudnak jelentkezni. De egyszer el kellett kezdeni ezeket a nagyon is nagy horderejű változásokat. Mi magunk is nagyon türelmetlenek vagyunk. A jelenlegi eredmények, illetve a hosszú évekre visszamenő tények elemzése alapján jutottunk odáig a tavalyi évben, hogy muszáj megváltoztatni a szakképzés támogatásának szervezeti kereteit.
Ami a gyorstalpaló tanfolyamokat illeti, teljesen igaza van képviselő asszonynak, mi magunk is monitorozzuk a munkaerő-piaci képzések, felnőttképzések, egyes OKJ-s tanfolyamok elvégzése után elhelyezkedettek arányát és ezen a téren is radikális lépésekre szántuk el magunkat, mert körülbelül 15-18 éve, mióta van ez a monitoringrendszerünk, körülbelül az ezeken a tanfolyamokon végzetteknek a 45-50 százaléka tudott országosan elhelyezkedni, attól függetlenül, hogy éppen a gazdaság milyen állapotban volt. Ezt mi nagyon kevésnek találjuk, hiszen állami pénzek, állami támogatások állnak mögöttük, éppen ezért az Út a munkához törvénymódosító csomag keretében szeretnénk, hogy ha január 1-jétől csak olyan OKJ-s tanfolyamok kerülnének támogatásra a munkaügyi központok által, illetve az RKK-k által, amelyek mögött konkrét munkahely áll. Tehát nem szeretnék a jövőben olyasmit támogatni, aminek az elhelyezkedés szempontjából nagyon bizonytalan a kimenetele. Remélem, hogy a képviselő urak támogatni fogják ezt az elképzelésünket, mert ez nagymértékben növelheti a hatékonyságát a munkaerő-piaci képzések, felnőttképzések támogatásának.
Sajnálom, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara képviselője nem lehet itt jelen, mert az is elhangzott alelnök asszonytól, hogy a kamarák ebben a döntéshozatali mechanizmusban nem foglalhatják el a méltó helyüket. Tulajdonképpen a kamarák társelnökei a regionális képzési bizottságoknak, egyenrangú partnerei az eddigi elnöknek és tulajdonképpen ők azok, akiknek össze kell gyűjteni a gazdaság összes szereplőjétől a munkaerő-piaci igényeket. Erre vonatkozóan nagyon sokrétű tevékenységet végez a kamara, de csak egyet említenék: most is folyik egy olyan felmérés, amiben körülbelül 8-9 ezer vállalkozást fogunk közösen a munkaügyi szervezettel együtt megkeresni és a vállalati munkaerő-felvételekről, -elbocsátásokról szeretnénk érdeklődni, azok szerkezetét megismerni, mert ezek alapján eléggé precíz prognózisokat lehet tenni. Tudom, hogy erre most lehet azt mondani, hogy éppen nem a munkahelybővülések időszaka van, de egy fluktuáció, egy csere akkor is be kell, hogy következzen a cégeknél, ha éppen nem túl sok munkahely teremtődik. Tehát akkor is van létjogosultsága ezeknek a dolgoknak, meg a jövőre készülve is. Ahogy említettem, időigényes egy-egy ilyen képzés. Az, hogy a különféle régiós szereplők hogyan harmonizálják a munkájukat: mindegyik, alelnök asszony által említett szereplő tagja ennek a regionális fejlesztési és képzési bizottságnak, tehát nagyon is össze tudják hangolni a lépéseket és a döntéseiket.
Kontur képviselő úrnak válaszolnék, hogy most is van ösztöndíj. Nincs ösztöndíj, lehet, hogy évtizedekkel ezelőtt volt, ezt nem tudom, de hogy húsz éve nincs, az biztos. A tanulószerződések kapcsán kaphatnak bizonyos támogatást azok, akik vállalkozásoknál folytatják a gyakorlati képzésüket, de ez egy független rendszer lenne, és kifejezetten a hiányszakmában tanulók és a hiányszakmában tanulók közül a jól teljesítőket preferálná leginkább. Tehát ezt egy plusz juttatásként kell elképzelni.
Nem az iskolák hozzák a döntéseket. Iskola és a kamara. Itt elsősorban a gazdaság szereplői hozzák meg. Természetesen az iskolák képviselői, a fenntartók képviselői, a munkaügyi szervezet képviselői is benne vannak ezekben az RFKB-ban, tehát nyugodtan hallathatják a hangjukat; de pont az volt a probléma, hogy nagyon sok iskolában nem történt semmi változás. Kimutatható a munkaügyi szervezet adataiból évekre visszamenően, hogy bizonyos iskolák rendre regisztrált álláskereső pályakezdőket termeltek, mert ilyen típusú elemzései vannak a munkaügyi szervezetnek. Ezért kellett más szereplőket is bevonni, akik az igény oldaláról fogalmazzák meg azt, hogy milyen összetételű munkaerőre lenne szükségük, ez volt a változtatásunk lényege.
A régióknál vannak természetesen ezek az RFKB-k, mert ez az a szint, ami még alkalmas arra - és már alkalmas -, hogy a szakképzés teljes vertikumát el tudja látni, koordinálni tudja, ezért gondoltuk, hogy ezt régiós szintre emeljük.
Az, hogy a gazdasági társaságoknak miért nem, tehát miért mentesíti a szakképzési hozzájárulás alól, ez egy technikai dolog, mert a kht.-knak át kell alakulniuk gazdasági társaságokká és a kht.-k se fizettek eddig szakképzési hozzájárulást, tehát itt semmi változtatás nincs, csak átvezettük ezeket a változtatásokat a törvénynél, itt semmiféle újdonságot mi itt ki nem találtunk ezzel kapcsolatban.
Az adminisztrációk valóban csökkennek-e. Reméljük, hogy csökkennek, persze ez nem mehet az átláthatóság, meg az ellenőrizhetőség rovására, az OÉT-ben a munkáltatói szervezetek egyöntetűen úgy foglaltak állást, hogy jelentős adminisztrációcsökkenést tartalmaz a jelen törvénymódosításunk.
És akkor még a Mátyus úrnak megadnám a szót néhány kérdés megválaszolására.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt Mátyus úrnak megadjuk a szót, azt megelőzően átadom az ülés vezetését Filló Pál alelnök úrnak, és utána ő gondoskodik nyilván az általános vitára való határozathozatal meghozataláról. Köszönöm szépen. Jó munkát.
(Az ülést a továbbiakban Filló Pál alelnök úr vezeti.)
FILLÓ PÁL (MSZP) a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatnánk az ülést.
Tessék parancsoljon főosztályvezető úr!
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Bizottság! Csak még néhány kiegészítést szeretnék tenni.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a szakképzési feladatellátásnak ez az úgynevezett TISZK rendszerben történő ellátása - ezt már tavaly is hangsúlyoztuk - a normatívával nincs összefüggésben. A normatíva, a költségvetési törvényben biztosított normatíva független a szakképzés feladatellátásnak a módjától és ezt most is csak szeretném kiemelni. Kifejezetten a szakképzési hozzájárulással és a Munkaerő-piaci Alap képzési alaprészéből való támogatási lehetőségek, mint ösztönző rendszer kapcsolódik a TISZK-ben lévő feladatellátáshoz.
A TISZK-ekkel kapcsolatban annyi tájékoztatást szeretnék mondani, hogy jelenleg alakulnak. Ez egy alulról építkező rendszer, senkinek nem kötelező, mindenki, ha akarja így teheti, persze az egy más kérdés, hogy ha támogatáshoz akar jutni, akkor kénytelen így csinálni és ez a támogatás nem jelentéktelen, hiszen 7 év alatt nagyon sok milliárd forintról, körülbelül 170 milliárd a benyújtásra kötelezettektől fogadható támogatás a képzési alap részéből. Jelenleg azt a tájékoztatást tudom mondani, hogy jogszabályban regisztrált TISZK-ként ez azt jelenti, hogy ő jogosult támogatás fogadására. 32 darab TISZK van már regisztrálva és ez a folyamat egyre gyorsul. Egyébként a TÁMOP-ban, a TIOP-ban 40 TISZK nyert támogatást. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy a régi rendszerben az úgynevezett régi TISZK 16 darab volt, már 40 van, és még továbbfolytatódik ez az átalakulás.
Még egy pontosítást szeretnék Kontur képviselő úr felé. Hogy az RFKB nem véletlenül van ott, hogy a hiányszakmák - itt a definíciók nem lényegtelenek. A hiányszakmát a szakképzési törvény definiálja, amelynek az a lényege, hogy hiányszakmában tanuló vagy gyakorlati képzést végzőknél a hozzájárulási törvény többletjuttatásokat enged elszámolni. Erre viszont a bizottság javaslatot tesz, mert a miniszter rendeletben adja ki, jelenleg az OKJ melléklete tartalmazza ezt. Az ösztöndíj a gazdaság által igényelt szakmákra vonatkozik; nyilván majd amikor az RFKB-k erről döntenek vélhetően bölcsen, a hiányszakmák részhalmazai lesznek ennek a nagyobb halmaznak, ami a gazdaság által igényelt szakmákat jelenti, abban viszont dönt a regionális bizottság, ez a különbség.
Az, hogy a kht.-knak át kell alakulniuk és a nonprofitok miért lettek kivéve: azért, amit az államtitkár asszony mondott, ez a fő lényege - eddig se fizettek. Természetesen itt azért hozzá szeretném tenni, hogy a társasági formáját minden társaságalapító maga választja meg önkéntesen. Nyilván amikor ezt megválasztja, akkor arról is dönt, hogy persze hogy ha egy nonprofit formát választ, nem kell neki fizetnie hozzájárulást és eddig sem fizetett. Egyébként csak arra tessenek gondolni, hogy nagyon sok önkormányzatnál nagyon sok önkormányzati feladatot ellátó társaság kht. formájában működött, azért, hogy ha eddig nem fizettek és most fizetni kéne, bizony jelentős terheket róna ezekre a vállalatokra. Amikor arról dönt, hogy átalakul, persze ha nem kell fizetni, bizonyos felhasználási lehetőségektől is elesik.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Köszönöm a válaszokat főosztályvezető úr, szakállamtitkár asszony.
Kérdezem, hogy kielégítette-e a képviselőtársaimat a válasz. Amennyiben úgy látom, hogy igen, akkor most döntünk a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát illetően.
Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kik azok, akik általános vitára alkalmasnak tartják a javaslatot. (Szavazás.) 10 igen. Ki az, aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) 9 nem.
Többségi és kisebbségi előadót is kell állítanunk tisztelt képviselőtársaim, lévén, hogy szakbizottság vagyunk. Tisztelettel javasolnám, hogy a többségi vélemény előadására Rózsa Endre képviselő urat bízzuk meg. Kérdezem alelnök asszonyt (Bernáth Ildikó: Kontur Pál.), a kisebbségi véleményt pedig Kontur Pál képviselő úr fogja megfogalmazni.
Ezzel a napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen a szakállamtitkár asszony és a főosztályvezető úr részvételét.
Folytatjuk a munkát igen tisztelt képviselőtársaim, hiszen az el nem fogadott, illetve a parlament által el nem fogadott interpellációk megtárgyalása következik, tehát áttérünk a negyedik napirendi pontunkra.
Tudomásom szerint Simon Gábor államtitkár úr itt van, nemsokára jön az ülésterembe, reményeim szerint jön, egyelőre még nem látom. Szóljanak a kollegák, hogy várjuk az államtitkár urat.
Szeretettel köszöntöm az államtitkár urat és kedves kollegáit, illetve akik még az előző napirendi ponttól itt maradtak, szakállamtitkár asszonyt.
Igen Tisztelt Bizottság! Megkezdjük a negyedik napirendi pont tárgyalását. Két részre bontanánk az interpellációk tárgyalását: a) pontban Czomba Sándor és Bernáth Ildikó képviselők által a "Félelemkeltéssel nem lehet új munkahelyeket teremteni" 6356-os számon benyújtott interpellációjára adott választ fogjuk megtárgyalni és a b) pontban pedig a Herényi Károly képviselő úr által a "Mire jó a kék könyv?" címmel, a 6422-es számon benyújtott interpellációt tárgyalnánk meg.
Képviselőtársaim elektronikus módon megkapták a tárca által elkészített anyagokat, amelyekkel a parlament által el nem fogadott interpellációra adott választ kiegészítették. Kérdezem tisztelt államtitkár urat, hogy szóban kívánja-e kiegészíteni. (Simon Gábor államtitkár: Igen.) Igen.
Tisztelt államtitkár urat illeti a szó, parancsoljon!
Simon Gábor szóbeli kiegészítője
SIMON GÁBOR államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Alelnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Kicsit úgy jöttem a bizottság elé, hogy azt a közkeletű mondást szeretnénk érvényesíteni, hogy kovácsoljunk a szükségből erényt, ha már az élet úgy hozta, hogy két szakmai kérdésben van mód arra, hogy újból egymással szót váltsunk, ha úgy tetszik, egy jóízű szakmai polemizálást megtegyünk, akkor mi erre érdemben készültünk. Ezért Juhász Ferenc urat az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet főigazgatóját és Székely Judit szakállamtitkár asszonyt kértem a tárca részéről, hogy egy-egy interpellációs kérdéshez érdemben tudjuk a bizottságot tájékoztatni.
Ha jól gondolom, akkor Czomba Sándor és Bernáth Ildikó képviselőtársaim kérdésével kezdenénk, ahogy az elnök úr is említette. Néhány felvezető gondolatot követően Juhász Ferenc főigazgató úrnak fogom átadni a szót. De azért azt szeretném mondani, hogy amikor a kérdés hátterében lévő komplex rehabilitációról szóló jogszabályt elfogadtuk, a célok megjelölésében egy nagyfokú társadalmi és szakmai egyetértés volt. Hogy ma Magyarországon az egy létező reális probléma, ami egyébiránt a fogyatékkal élő, megváltozott munkaképességű vagy rokkantsági nyugdíjasok foglalkoztatásában rendkívül magas inaktivitás. Hozzáteszem, hogy ez hozzájárul ahhoz a kérdéskörhöz, amit a bizottság tagjai nagyon pontosan és precízen tudnak, hogy Magyarországon a munkaerő-piaci mutatóknál a magas inaktivitásnak az összetevői között az egyik eleme pontosan ennek a csoportnak az alacsony foglalkoztatottsági mutatója. Tehát minden olyan lépést, ami érdemben ezen változtat, azt gondolom, az társadalmi hasznossággal, gazdasági érdekkel bír.
Különösen, hogy ha azt nézzük, hogy ezen a téren - és az ez évi vizsgálatok, felmérések azt mutatják - lassan elindul egy olyan szemléletváltás, ami az érintettek részéről is egy nagyobb fokú együttműködést, egy nagyobb fokú részvételt tud megjeleníteni. Ennek a precíz szakmai tartalmáról meg fogom kérni Juhász főigazgató urat, hogy beszéljen majd nekünk néhány mondatban az összefüggés ismertetéséhez.
Mégis egy dolgot előjáróban szeretnék mondani. Nagyon helyesen alelnök asszony és képviselő úr munkaerő-piaci problémákra irányítja rá a figyelmet. Szeretném azt is méltányosságból javasolni, hogy egymással ne fordítsuk szembe a problémákat. Más amikor a foglalkoztatás terén a munkahelyek megtartásáról és bővítéséről beszélünk, annak az eszközrendszeréről és más az, amikor az irányban teszünk lépéseket, hogy ma egy, a munkaerő-piacon ott nem lévő és egyébként teljes értékű életet élni akaró honfitársaink számára biztosítjuk azt, hogy egy komplex rehabilitáció eredményeként közülük minél többen legyenek, akik potenciális lehetőséget kapnak a foglalkoztatásba való bekapcsolódásra.
Tehát a két dolog nem zárja ki egymást, a két dolog nem fordítható egymással szembe, más eszközrendszer, más feladatoknak a végrehajtása segít el bennünket egyébként ahhoz a közös célhoz - és ebben nincs kételyem, hogy a bizottság minden tagja azt gondolja -, hogy ma Magyarországon a foglalkoztatásban az aktivitás növelése, az inaktivitás csökkentése nem egy olyan érdek, az egy nemzetgazdasági érdek, ami össztársadalmi haszonnal bír. És ha megengedik tisztelettel, akkor szeretném Juhász főigazgató úrnak néhány mondat erejéig megadni a szót, kicsit ezt precízebben egészítse ki a főigazgató úr.
Dr. Juhász Ferenc szóbeli kiegészítése
DR. JUHÁSZ FERENC főigazgató (Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet): Köszönöm szépen. Az interpelláció, illetve az azt követő vita néhány kérdést vetett fel. Ezek között talán a legfontosabbak, hogy megtörténhet-e valóban, megtörténik-e a rendszer rehabilitációs irányú átalakítása. Itt a megváltozott munkaképességűek egész ellátórendszeréről beszélünk, a rokkantsági nyugdíjról, a rehabilitációs járadékról és az egyéb rendszerekről is.
A másik kérdéscsoport volt a rehabilitációs irányultságú ellátórendszer, illetve a munkanélküliség összefüggései. Bizonyos pénzügyi haszon, nem haszon, ráfordítás kérdései is felvetődtek és maga az interpelláció címe úgy fogalmazott, hogy félelemkeltés történhet-e ebben a vonatkozásban. Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre meg tudjuk adni a választ, néhány alapvető kérdésről célszerű beszélni. Mi a korszerűsítés célja, miért van erre szükség, milyenek a nemzetközi trendek ebben a vonatkozásban, miben új a rendszer és mi jelenleg a helyzet.
Ahogy az államtitkár úr is mondta, elsősorban a fogyatékosok és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása az egyik legfontosabb gond, ami nem éri el a 10 százalékot; más országokban - az Európai Unió országaiban - 30-40, olykor 50 százalékot is eléri ez az arány. Itt a legális foglalkoztatásról is beszélünk, ez egyúttal feltételezi, hogy van illegális foglalkoztatás ebben a körben, ami viszonylag jelentősre becsülhető.
Az egyik legnagyobb problémája ezeknek a rendszereknek, nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is, az volt, illetve Magyarországon az is, hogy a munkanélküliséget kezelték a rokkantsági nyugdíjrendszerrel. Nem egyedi dolog ez, így történt ez annak idején Angliában, Hollandiában, Franciaországban, de ők azonban hamar rájöttek, ez egy nem jó kezelési mód, hiszen más az oka általában véve a munkanélküliségnek és más az oka a megváltozott munkaképességűek alacsony foglalkoztatásának. Nem beszélve arról, hogy ha rokkantsági nyugdíjjal kezeljük ezt az egész rendszert, akkor egy nagy számú kellemetlen következményekkel állunk szembe. Így például a rokkantsági nyugdíj szinte egész életre szól, tehát tartósabb, magasabb az aránya, de a legfontosabb probléma az, hogy a munkanélküliséget a rokkantsági nyugdíjrendszerrel kezelni nem lehet, hisz mások a eszközei.
Ennek megfelelően a különböző országok: Anglia, az Európai Unió minden régi és gyakorlatilag most már minden új országa - Magyarország kivételével - átalakította ezt a rendszert. Tehát ebben a dologban utána kullogunk az európai uniós országoknak és semmi mást nem teszünk, mint azon modellek alapján, amelyet ők megvalósítottak, korszerűsítési feladatokat tűztünk ki.
Miben új ez a rendszer? Új a rendszer, hogy lehetőleg a szakértői vizsgálat a rokkantsági nyugdíjba, vagy a megváltozott munkaképességűek ellátásába vonulás előtt történjen meg lehetőleg legteljesebb értékűen a rehabilitáció. Itt elsősorban az orvosi rehabilitációt értjük alatta, de idesorolható a pedagógiai rehabilitáció bizonyos vonatkozása is. Új típusú minősítési rendszert vezetünk be a régi általános munkaképesség-csökkenés helyett, ahol nem vesszük figyelembe az igénylő munkakörét, munkájának feladatait, a szakmai munkaképességet állapítjuk meg. A szakmai munkaképességet, a jelenlegi munkakört, a képzettséghez kapcsolódó munkakörök, illetve egyéb munkakörök vonatkozásában.
Képességvizsgálatokat végzünk annak érdekében, hogy megítéljük a rehabilitálhatóságot. Ha rehabilitálható az illető, akkor rehabilitációs javaslatot készítünk a munkaügyi szervek számára - ez egy teljesen új minősítési rendszer. Azt is meg kell azonban mondani, hogy ezt az új minősítési rendszert fokozatosan, több éves fejlesztés után tudjuk teljes mértékben megvalósítani, ezekre a fejlesztésekre európai uniós forrásokra pályáztunk.
A legfontosabb fejlesztési irány például a humánpolitikai fejlesztés. Egyik pillanatról a másikra megfelelő szakértőket nem lehet előállítani, képezni kell őket. A másik a képességvizsgálatok lehetősége. Ezt meg kell teremteni, hiszen a képességvizsgálatokat nem a hagyományos klinikai eszközökkel kell végezni, hanem sajátos eszközökkel, amelyek meg tudják állapítani az egyén képességeinek a megfelelősségét a munkafeladatokhoz. Informatikai fejlesztések szükségesek, és még sok-sok dolog. Informatikai fejlesztés többek között azért, hogy a bizottság tagjai megfelelő informáltsággal rendelkezzenek. Az eddigi gyógykezelésekről, annak eredményéről, a korábbi foglalkoztatásról, kockázati viszonyaikról és így tovább és így tovább.
Még egy éve sem működik ez a rendszer, hiszen az év első három hónapjában gyakorlatilag a régi igényeket bíráltuk el és az új rendelkezés szerint az ez évben beadott igények esetén végzünk komplex vizsgálatokat, tehát mintegy 6-7 hónapos tapasztalat áll rendelkezésünkre.
Eddig 4500-4700 embert javasoltunk rehabilitációs járadékra és az, hogy itt nem félelemkeltés, valami drasztikus beavatkozás történik, ennek illusztrálására azt szeretném elmondani, hogy körülbelül 70 ezer új igényt nyújtottak be ebben az évben, ebből 40 százalékot minősítettünk 50-99 százalékos megváltozott egészségkárosodottnak és ezek közül 10 százalék I-II. csoport volt, 30 százalék III. csoport és mindössze 5,5 százalékot javasoltunk rehabilitációs járadékra. Rehabilitációs javaslatot készítünk egyébként a 40 százalékot meghaladó egészségkárosodottak számára is, akik esetleg a továbbiakban rendszeres szociális járadékban vagy egyéb járadékokkal rendelkeznek.
Felmerült kérdés, hogy azzal, hogy évente kezdetben 3 ezer, 6 ezer vagy akár 10 ezer embert is építünk be a rendszerbe, hosszú évtizedek szükségesek ahhoz, hogy átépüljön az egész rendszer. Nem így van, hisz jelenleg a rokkantsági nyugdíjasok, a korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok száma körülbelül 450 ezer és évente a természetes fogyás azzal, hogy átlépnek a korhatár fölötti rendszerbe, azzal, hogy eddig is 10, 15, olykor 20 százalékot kiveszünk a rendszerből, az elhalálozások miatt 20-25 százalékkal évente csökken. 450 ezerre ha vetítjük, akkor az azt jelenti, hogy akár 100 ezer fővel is csökken a jelenlegi rokkantsági nyugdíjasok száma.
Tehát nekünk nem az a célunk, hogy a kikerülést erősítsük a rendszerből, hanem a bekerülést próbáljuk oly módon megváltoztatni, hogy az módot adjon a rehabilitációra, az újbóli munkavégzésre, aminek nem csupán társadalmi vonatkozásban van jelentősége, hanem az egyén számára van rendkívül nagy jelentősége, hiszen a munkával szerzett jövedelem jóval magasabb, ez biztosítja a társadalmi életben való részvételt számukra és az esélyegyenlőségnek a legkülönbözőbb formáját.
Két külön rendszerről van szó. Egy rendszer a megváltozott munkaképességűek rendszere: sajátos okokkal, sajátos eszközökkel szükséges kezelni és más kérdés a munkanélküliség kérdése, hiszen egészséges emberek is vannak - csak példának mondom - számosan, sajnos munkanélküliek és betegek is számosan dolgoznak, tehát ezeket a kérdéseket nem szabad összekeverni kezelésükben sem.
Pénzügyi kérdések. Felvetették azt, hogy itt spórolni akarunk egyik oldalról - másik oldalról felvetették azt, hogy sokat költünk a rendszerre. Ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy a mai világban és azt mindenki tudja, a pénznek van jelentősége; a mi célunk viszont az, hogy amit megtakarítunk, azt ezen embereknek a rehabilitációjára, teljesebb értékű életének a biztosítására fordítsuk. Nem kivonni akarjuk ezeket a pénzeket a rendszerből, hanem azt bent tartva, biztosítva ezt a célkitűzést. Köszönöm szépen.
SIMON Gábor államtitkár Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ha megengedi elnök úr, még Székely Judit szakállamtitkár asszonynak is megadom a szót.
Dr. Székely Judit kiegészítése
DR. SZÉKELY JUDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Nagyon röviden a munkahelyteremtési, foglalkoztatási oldalról szeretnék néhány dolgot még elmondani.
Egyrészt szeretném azt hangsúlyozni, ha nagyon sok munkahely teremtődik, akkor is, ha a vállalkozások előítélettel viszonyulnak sajnálatos módon bizonyos munkavállalói csoportok iránt, tehát itt egy nagyon alapos szemléletformálásra is szükség van, hogy a megváltozott munkaképességűek, fogyatékkal élők iránti keresletet a szemléletformálással is tudjuk serkenteni. Hiába adunk bármiféle támogatást, sokszor megfigyelhető, hogy bizonyos csoportok akkor is háttérben maradnak.
Éppen ezért ennek a csoportnak egy olyan típusú európai uniós forrásból támogatott programot indítottunk el, ami az igényeiknek is megfelelhet, persze nem mindenkinek, de a távmunka és az e-munka az egyik olyan lehetőség, amely a megváltozott munkaképességűek, fogyatékkal élők foglalkoztatásának egy nagyon jó formája lehet. Ez a program elindult, a jövő évben már a képzések és a foglalkoztatás is megvalósulhat, ahogy a vállalkozások is belépnek, az igénylők az ilyen típusú munkaerőt igénylők körébe. Azt tűztük ki célul, hogy első körben 8 ezer és tovagyűrűző hatásaként 40 ezer távmunka, e-munkahelyet tudunk, fogunk tudni biztosítani. Már vannak vállalkozói jelzések, ezek 1-2 ezerre tehetők pillanatnyilag, hogy fogadnának kiképzett, megváltozott munkaképességűeket távmunka végzés keretében - tehát a "fogadni" szintén idézőjelbe tehető.
És itt még az esélyegyenlőség szempontját szeretném kiemelni, mert olyan időszakban, amiről az előző téma kapcsán is beszéltünk, ahol plusz munkahelyek esetleg egy darabig nem teremtődnek, a nyugdíjba vonulások miatt olyan munkaerő kereslete lehet egy gazdaságnak, hogy muszáj, ahhoz, hogy kapacitásokat ki lehessen használni, belépni új szereplőknek. Akkor viszont ezeknek a munkavállalóknak miért ne adjuk meg rehabilitációval - aminek szerves része lehet a képzés - az egyenlő esélyt a munkavállaláshoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr, főigazgató úr, államtitkár asszony.
Megnyitom a vitát. Igen tisztelt képviselőtársaim, a szokásos módon: egy ellenzék és egy kormánypárti hozzászólásnak adnánk lehetőséget.
Ki kezdi? (Jelentkezésre.) Alelnök asszony, parancsoljon!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Igyekszem rövidre fogni a mondanivalómat annál is inkább, mert a Házszabály szerint ismételt vitát fogunk majd a parlamentben lefolytatni az interpellációra adott új válasz elfogadásáról, illetve elutasításáról - tehát röviden.
A legsúlyosabb probléma, nem most, amióta pénzügyi válság van, illetve most már gazdasági válságról is beszélhetünk, ez a probléma, magyarul: a munkanélküliség és az alacsony foglalkoztatottság évek óta probléma. Ebben a problémakörben átütő megoldást, érdemi megoldást nem sikerült eddig a kormánynak hat éve alatt találni. Elindultak különböző programok: a Start-programtól elkezdve a képzési, átképzési programokkal bezárólag, amelyek akárhogyan is nézzük sem a kisvállalkozásoknál, sem a multinacionális cégeknél nem hozott akkora érdeklődést, ami ez a foglalkoztatás bővítéséhez jelentősen hozzájárult volna. Ehhez a problémahalmazhoz csatlakozott aztán az a törvénymódosítás, ami a megváltozott munkaképességűek munkába állását kívánja szorgalmazni, illetve elősegíteni.
Most nem akarok a részletekbe bocsátkozni, de tudom, mivel utánanéztem, hogy hónapokig tartott - ezek a szakértői bizottságok felálltak és messze nem működnek olyan hatékonysággal, mint ahogy azt a kormány, amikor benyújtotta ezt a javaslatot elképzelte. De ez csak az adminisztrációs része tulajdonképpen ennek az egész ügynek, a valódi és valóságos probléma továbbra is az, hogy nincsen olyan munkahely, ahol a megváltozott munkaképességű emberek tömegesen munkába állhatnának, az a néhány száz vagy egy-két ezer, amiről az előbb is említés történt, az messze nincsen arányban azzal a létszámmal, amely ez a több mint 400 ezer - ha jól emlékszem 430 ezer - megváltozott munkaképességűről van szó.
A helyzet a későbbiekben sem fog ezek szerint lényegesen javulni, hiszen hogy ha évente körülbelül százezer fő kerül át a rendes nyugdíjkorhatár betöltésével a nyugdíjasok közé, illetve sajnálatos módon meghal, de 70 ezren kértek ebben az évben is ilyen ellátást, akkor olyan nagy változásról igaz nem beszélhetünk. Mert még mindig ezt látják a munkavállalók a jelen helyzetben egyetlen menekülési útvonalnak, mert nincsen elegendő munkahely, nem tudnak elhelyezkedni, nem a megváltozott munkaképességűek vagy a fogyatékos emberek, hanem az egészséges, erejük teljében lévő emberek sem. Az alapvető probléma ez és addig, amíg ezen a helyzeten, vagy ebben a helyzetben nem történik javulás, nem indul el a gazdasági növekedés, nem kezd el pezsegni a gazdaság, addig itt lehet mindenféle új programokat ismételten bejelenteni: távmunka, meg e-program, meg minden más egyéb, ez nem fog megoldást teremteni.
Csak az fogja a helyzetet megoldani, hogyha a munkahelyek gyarapodnak, és nem kényszerülnek arra az emberek - főleg, akik már az 50 évet elhaladták és munkanélkülivé váltak -, hogy minden eszközt megragadjanak arra, hogy legalább egy ilyen ellátásban részesülhessenek, mint amilyen a megváltozott munkaképességnek az elérése vagy a bizottság általi elfogadása. Mert én ebből a válaszból, amit itt a tisztelt szakállamtitkár asszonytól, illetve a főigazgató úrtól hallottunk, nem látom azt, hogy akár az interpellációra adott választ is figyelembe véve, illetve a most elhangzottakat, hogy ez a helyzet változhatna az elkövetkezendő időszakban, úgyhogy az én álláspontom továbbra sem változott és én ezt a választ nem fogom javasolni elfogadásra.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök asszony.
A kormánypárti oldalt kérdezem, hogy van-e hozzászólás, vélemény. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincsen, kérdezem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki a tárgyban hozzászólni. (Nincs jelzés.) Ha nem, akkor most itt nagy tisztelettel megadnám a szót Simon Gábor államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván az alelnök asszony által felvetett kérdésekre.
SIMON GÁBOR államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr. Figyelembe véve, amit alelnök asszony is jelzett, hogy erről lesz még további plénumon lehetőség vitázni, ezért nem akarom most ezt a vitát gerjeszteni, talán két vagy három megjegyzést szeretnék csak annak érdekében tenni, hogy a szemléletünk, az álláspontunk érzékelhető legyen.
Az egyik, hogy teljesen egyetértünk alelnök asszonnyal abban, hogy a foglalkoztatásnak, a munkaerőpiacnak a valós problémáit igenis megfelelő eszközrendszerrel orvosolni kell, de közben figyelembe kell venni a magyar gazdaság valós igényeit is, figyelembe kell venni azt is, hogy a munkaerő-piacon ma milyen felkínált álláshelyek vannak, hogy lehet elhelyezkedni. Tehát ezért azt gondolom, hogy a képzéssel, az ehhez hozzájáruló munkaerő-piaci kompetenciáknak a fejlesztésével mi nagyon helyes irányban teszünk lépéseket, bár az élet mondaná azt, hogy minden eszközt, ami rendelkezésünkre áll, ez irányba tudnánk fordítani.
A második az a méltányos elbírálás kérdése. A program méltányos elbírálásban van, tehát senkit nem zárt ki a rendszerből, aki jövedelemmel rendelkezik, hanem éppenséggel azt próbálja pályára állítani, hogy ez ne egy passzív élethelyzet legyen, hanem egy aktívabb, egy egyébként a nyugdíjszerző időhöz hozzájáruló és egyébként pedig egy a társadalom számára hasznos munkaerő-piaci jelenléttel párosuló élethelyzet legyen. Nem akarom a vitát itt most továbbfokozni, nyilvánvaló tudomásul vesszük, hogy ebben van szakmai nézetkülönbözőség, politikai nézetkülönbözőség - mi azt kérjük, hogy ennek a rendszernek, a rendszer működése érdekében legyenek kedvesek az általunk adott választ elfogadni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr. Nagyon röviden szeretnék itt a vita végén én is néhány mondatot megemlíteni, mielőtt döntünk a bizottság javaslatáról.
Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan ügyről van szó, amelyet az elmúlt évben hosszú időn keresztül vitattunk, és amely nagyon sok olyan aspektusát felveti a foglalkoztatásnak, amelyek speciális kezelést igényelnek.
Az az anyag, amelyet a minisztériumtól írásban is megkaptunk, kiemelt néhány olyan elemet, amit itt szeretnék megerősíteni a határozathozatal előtt. Hiszen úgy gondolom, borzasztó fontos, hogy arról szót váltsunk itt a bizottság ülésén is, hogy alapjában véve ennek a programnak az a célja, hogy olyan átalakítás menjen végbe ezen a területen, amely az érintettek jogait védve igyekszik őket jobb helyzetbe hozni - nem rosszabb, hanem jobb helyzetbe hozni. És ahogy főigazgató úr is, illetve államtitkár úr is, szakállamtitkár asszony is említette, tulajdonképpen komoly együttműködés folyik ezen a területen az érintettekkel, az érintett szervezetekkel, az ő képviselőikkel, tehát igazából ezen a területen a teljes foglalkoztatási helyzetnek az alakulását számon kérni úgy gondolom, hogy szakmailag nem igazán megalapozott, ezt azért szerettem volna a dologhoz hozzáfűzni.
Természetesen a parlament plenáris ülésén úgyis újabb vita fog ebben az ügyben kerekedni, tehát nem akarom továbbhúzni az időt ezzel.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem, hogy kik azok a bizottság tagjai közül, akik a tárca kiegészített javaslatát elfogadják, kérem, hogy kézfelemeléssel jelezzék. (Szavazás.) 10 igen. Ki az, aki nem támogatja? (Szavazás.) 9 nem.
Egyben tájékoztatnám a bizottságot, hogy időközben a létszám változott, de a helyettesítésekkel a szavazati arányok rendben vannak: Lénárt László képviselő úr Bóth János képviselő úrat bízta meg a helyettesítéssel és Gúr Nándor elnök úr pedig jómagamat, tehát Filló Pál alelnök urat bízta meg a helyettesítéssel. Czomba Sándor úr Bernáth Ildikó képviselő asszonyt, Nagy Istvánt pedig V. Németh Zsolt képviselő úr helyettesíti - tehát így a teljes bizottsági létszám rendben van.
Ezzel az a) pontot lezárnám és rátérnénk a b) pontra, amely egy másik el nem fogadott interpellációnak a tárgyalását jelenti. Herényi Károly képviselő úr által benyújtott "Mire jó a kék könyv?" című interpellációjáról folytatná a bizottság a tárgyalást.
Herényi képviselő úr azt jelezte, hogy frakcióülésen van, fenntartva a plenáris ülésen is elmondott álláspontját, azt kérte, hogy távollétében is tárgyalja meg a bizottság és döntsön erről az interpellációról.
Újra megadnám a szót államtitkár úrnak, parancsoljon!
Simon Gábor szóbeli kiegészítése
SIMON GÁBOR államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen elnök úr. Talán a hasonló felvezetést most megspórolom a bizottságnak, bár azért egy mondatot hozzátennék. Úgy látom az elmúlt hetek vitáiból, szakmai vitáiból, hogy a politikában minden lehetséges, még az is, hogy néha logikusak legyünk. Ennek szeretnénk most érvényt szerezni ennél az interpellációnál és az interpellációra ismételten megadott szakmai válaszunk megfogalmazásánál hasonló eljárást gondoltunk. Székely szakállamtitkár asszony, Dudás Katalin elnökhelyettes asszony az OMMF részéről és Molnárné dr. Nagy Ágnes főosztályvezető FSZH részéről áll rendelkezésére a bizottságnak. Tennék egy felvezetést azt követően, szakállamtitkár asszony pedig néhány, a kérdésnek mély rejtelmeit felvető megjegyzéssel élne.
Az első az - és úgy vélem, hogy szerencsés lett volna, ha ebben érdemben tudunk egy megfelelő információcserét végrehajtani -, hogy az a probléma, amire Herényi Károly képviselőtársunk ráirányította a figyelmet, az valószínűleg inkább egy nem precíz információátadásból fakad és kevésbé a jogszabály megfeleltetéséből vagy meg nem feleléséből. Mégpedig arra gondolok, hogy míg az alkalmi munkavállaló könyvvel történő alkalmazás egy világos jogviszonyt, munkaviszonyt jelent, addig a szívességi munkavégzés nem jogviszonnyal lefedett munka. E tekintetben sem most, sem a korábbiakban, sem a jelenlegi kormányzatnak, sem az előző kormányzati időszakban a szakterületet vivő kormányzati szereplőknek nem volt abban szándéka, hogy erre a területre hagyományosabban mondva, kaláka munkavégzésre jogszabályi megfeleltetést tegyen, hiszen elismerjük, hogy ez egy olyan állampolgárok közti együttműködés, ami nyilvánvaló hozzájárul ahhoz, hogy megélhetők legyenek a baráti, otthoni kapcsolatok.
Ezért az a példa, amit a képviselő úr felvetett, hogy egy ilyen baráti szívességből egyfajta szívességi alapon történő munkavégzésnek a munkaügyi felügyeletről történő ellenőrzésében bármilyen retorziók érhetik a feleket, szeretném megnyugtatni a bizottságot, hogy semmilyen retorzió nem érheti. Az OMMF-et kifejezetten arra kértük, hogy ezen a téren nagyon méltányos és körültekintő legyen. Tehát a nagykövet úrnak - az említett példa alapján - semmifajta alkalmi munkavállalói könyvre vagy más jogszabályi feltétel teljesítésére nem kell készülni, hogy ha egyébként a barátjánál szüretelni kíván. Egy dologra kell készülni neki is és mindenki másnak, hogy az igazolható legyen, hogy az egy rokoni vagy baráti szívességi kapcsolat; nehezen elképzelhető az, hogy ha mondjuk, a rokonok nem ismerik egymást és mondjuk, olyan jellegű tevékenységet végeznek, ami sokkal inkább arra engedtet következtetni bennünket, hogy valamilyen színlelt munkaszerződés vagy burkolt munkavégzés van, erről precízen szeretnék szólni.
Tehát azt gondolom, hogy ennek a feltett interpellációnak az alapkérdése az életben már megválaszolásra került, természetesen néhány szakmai ponttal ezt kiegészítjük, hogy a bizottság is megnyugtatóan tudjon dönteni, állást foglalni ebben a kérdésben.
Szakállamtitkár asszony, parancsolj!
Dr. Székely Judit kiegészítése
DR. SZÉKELY JUDIT szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Én is azt szeretném először kiemelni, hogy valószínűleg valami félreértés alapján került sor erre az interpellációra, mert az alkalmi munkavállalás szabályait a kaláka vagy szívességi munkával semmiféleképpen sem ilyen formában nem célszerű összekeverni.
Ugyanakkor képviselő úr néhány dolgot állított, amivel mi magunk is egyetértünk, nevezetesen azzal, hogy az alkalmi munkavállalás szabályai nem megfelelőek, hiszen nagyon tágra nyílt a kapu, különösen a 2005. évi jogszabály-módosítással és rengeteg a visszaélés az AM könyves foglalkoztatás terén. Mi magunk is ezt észleltük, készítettünk egy jelentést és sajnos arra a következtetésre jutottunk, hogy normál, határozatlan idejű jogviszonyok átalakítása folyt a magyar gazdaságban AM könyves foglalkoztatássá, de ez is lehetőleg úgy, hogy csak akkor ragasztgassunk, amikor éppen tudomásunkra jut, vagy meglátjuk az ellenőrt. Éppen ezért az AM könyves foglalkoztatásban még a szűk korlátok sincsenek kihasználva, hiszen az átlagos ledolgozott napok száma 21 volt a 2007-es esztendőben. Ezen kívül az adminisztráció, ugyan szándékaink szerint nem volt túlságosan súlyos az ilyen foglalkoztatásra irányuló jogviszony keletkeztetése, megszüntetése esetében, de az AM könyv maga is sajnos melegágyává vált a különféle feketefoglalkoztatásnak.
Éppen ezért egy - reméljük hogy az önök igényeit is szolgáló - új szabályozásra teszünk javaslatot, ami még az idén az Országgyűlés elé fog kerülni; nyilvánvaló, hogy a szavazásokra már csak a jövő év elején tud sor kerülni, aminek két lényeges elemét szeretném kiemelni a jelenlegi koncepciónk alapján. Egyrészt szeretnénk visszatérni az eredeti AM könyves szabályozáshoz, amikor is nem minden munkáltatónál nyílt arra lehetőség, hogy AM könyvvel foglalkoztassanak. Amikor a '90-es évek második felében ez a szabályozás létrejött, akkor a magánszemély munkáltatók, a nonprofit szervezet és a mezőgazdaság volt az a három terület és sem a feldolgozóipar, sem az építőipar, sem a turizmus, sem az idegenforgalom - említhetném még tovább, de itt ül mellettem az OMMF elnökhelyettes asszonya, ő tudna igazán jó példákat mondani - nem szerepelt ebben a körben. Tehát szeretnék visszatérni arra, hogy meghatározott munkáltatói körben az AM foglalkoztatás lényegét visszaadva kerülhessen sor ezekre az eseti alkalmi munkavégzésekre.
A másik nagyon lényeges változtatás az, hogy megszüntetjük az alkalmi munkavállalói könyvet és a közteherjegyet, amit ragasztgatni kell minden egyes napon és e helyett egy elektronikus bejelentést fogunk lehetővé tenni, ami az APEH nyilvántartásába való bejelentést jelentene a munkaviszony kezdetekor. Ezt az OMMF ellenőrei, mivel hogy látják ezt az adatbázist, ha kimennek ellenőrizni, akkor csak azt ellenőrzik, hogy a munkaviszony kezdete megjelenik-e az APEH adatbázisában. Nem kell arra gondolni, hogy bonyolult infokommunikációs eszközökkel lehet csak ilyen bejelentést teljesíteni, mert akár mobiltelefonon is lehet egy jelzést adni az illetékes szervnek, hogy itt megkezdődött egy munka, hány főre vonatkozik és a végletekig, amennyire csak lehet, leegyszerűsítetté válik az utólagos bejelentési kötelezettség is, éppen csak annyira, hogy az ellenőrzés céljait majd tudja szolgálni.
A munkavállalói körben nem tervezünk változtatást, tehát bárki a továbbiakban AM könyvvel foglalkoztatható; én is dolgoztatok így, egyetemista is dolgozhat így, munkanélküli is dolgozhat így, rendszeres szociális segélyben részesülő, regisztrált álláskereső is - tehát ugyanolyan tág lenne a kör, mint ahogy ez eddig volt, hisz nem tervezünk semmiféle szűkítést.
Egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, mert itt talán másik interpelláció kapcsán jött elő az, hogy 900 ezren vagy 1 millióan AM könyvvel vannak foglalkoztatva, ennyi a kiváltott könyveknek a száma, de pontosan azért, mert egyrészt visszaélések céljára is kiváltások történnek, másrészt megrongálódik, elveszik, itt egy bizonyos halmozódás van, ma nem 900 ezren végeznek alkalmi munkát. Ugyanakkor nem a munkanélküliek köréből kerülnek csak ki az AM könyvesek, mert például nyaranta a diákok nagyon nagy számban váltanak ki ilyen könyvet az egyszerűsített adminisztráció, meg a csökkentett járulékfizetés okán; vagy olyanok is vannak jó sokan, akik foglalkoztatottak, csak néha: bébiszitterkednek, takarítanak, egyéb tevékenységet végeznek és ezért váltják ki az AM-könyvet.
Nos tehát ide fog kerülni ez a törvénymódosító javaslat és úgy gondolom, hogy azok az anomáliák, amelyek Herényi úr interpellációjában megemlítést kerültek, kiküszöbölhetők az új szabályozással. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
SIMON GÁBOR államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Elnök Úr! Más kollegák majd az esetleges válaszigényre reagálva fognak megszólalni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, akkor más kollega jelenleg nem kért szót, megnyitom a vitát. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy ki kíván szólni.
Képviselő úr parancsoljon, öné a szó!
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Bár Herényi képviselő úr egy eléggé egyedinek tűnő esetet mutatott be, mikor egy nagykövetről van szó, de kevésbé fókuszban levő vagy kevésbé fontos beosztásban levő embereken kívül is rengeteg esetben sor kerül ilyen kisebb atrocitásokra, valamennyien hallottunk olyan történeteket, amikor ez megjelenik, tehát az a félelem. Különösen ősszel a szőlőszüret idején egy-egy rokoni, baráti társaság félve megy el egymáshoz elvégezni ezt a feladatot, mert hallanak olyan történeteket, hogy bizony a munkaügyi hatóságok retorzióval élnek. Tehát ez egy nagyon jelenlévő probléma és úgy vélem, hogy ennél azért valamivel egzaktabb szabályokra lenne szükség: vagy a feloldására vagy egzaktabb szabályokra, mert bár én javaslom azt, hogy az itteni bizottsági jegyzőkönyvből másolják ki az államtitkár úr által mondottakat, keretezzék be és akasszák fel a présháznak a falára, hogy ha megérkeznek ezek az ellenőrök, akkor jogforrásul szolgálna, de talán valamiféle más megoldást is lehetne találni.
Azzal magam is egyetértek, hogy az alkalmi munkavállalói könyvek - jelen esetben, az interpellációban két probléma volt, az egyik ez, a másik az alkalmi munkavállalói könyv használata - szerintem elképesztő fordulatot vett az eredeti jogalkotói szándéktól eltérően. Hiszen egyfelől az egész világban látszik az, hogy a termelékenység minden áron való növeléséhez az emberi erőforrást is nagyon rugalmasan akarják igénybe venni, viszont a törvényalkotónak nem feltétlen az a dolga, hogy ehhez jogi eszközöket biztosítson. Találkoztam több olyan céggel - könnyűipari céggel, de elektronikaival is -, ahol az egyik azt mondta, hogy most szívesen veszünk olyanokat is, akik télre jönnek be dolgozni; aztán egy másik azt mondta, mikor kérdeztem, hogy hány alkalmazottjuk van, hogy télen 100, nyáron 50 - ezt olyan természetességgel mondta, minthogy itt ég a villany, körülbelül.
Tehát ma ilyen az igénye a globális gazdaságnak, de a szörnyű az, hogy bizony ehhez jogi feltételeket is teremtünk, tehát nagyon könnyen tudnak munkaerőhöz jutni füttyszóra emberek vagy cégek a legkülönfélébb területeken és úgy vélem, hogy ha Herényi képviselő úr erre a változtatásokra is utalt, akkor legalább egy normaszöveget már látni kellene itt az év vége felé, ha a jövő évben itt valamiféle változások várhatóak. Tehát ezért nem javaslom, hogy ezt a választ elfogadjuk.
A másik része az, hogy ezek után sem látom biztosítottnak, hogy nyugodt szívvel vonulhassanak ki zaklatás nélkül emberek olyan mezőgazdasági munkára, amelyikben jóval nagyobb jelentősége van az élménynek, tehát egy baráti társaságnak a közösen végzett munkájának, mint valamiféle termelő tevékenység vagy haszonszerző tevékenység. A szüretek világa egy más szociokulturális környezet, mint egy termelő vállalat vagy egy nagy mezőgazdasági vállalkozónál levő időszakos munka. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Kérdezem, hogy kormánypárti oldalról kíván-e valaki szólni képviselőtársaim közül. (Nincs jelzés.) Nem kíván senki, akkor parancsoljon képviselő úr, jelezte, hogy kíván szólni.
RÁCZ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Úgy gondolom, hogy a kék könyv nem igazán a mezőgazdaságban és a borászatban fejti ki a negatív hatását, hanem leginkább az építőiparban.
Úgy gondolom, hogy nagy lehetőséget ad a kék könyv arra, hogy az alacsony áron elvállalt munkákat így tudják korrigálni és utalva a Herényi képviselőtársam interpellációjára, bizony nem inkább a szüretnél kezdene firtatni vagy vizsgálni a kék könyv alkalmazásának a jogszerűségét vagy jogosultságát, hanem sokkal inkább az építőiparra kellene fókuszálni, mert hiszen ez egyfajta csapda is a vállalkozóknak. Hiszen némely vállalkozó azt hiszi, hogy a kék könyvvel talán kibúvót találhat arra, hogy megkerülje az egyéb befizetési kötelezettségeket, és ezért sokan megpróbálják azt, hogy a kék könyvvel próbálják alkalmazni az embereket. Ez nem jó több szempontból sem, azért sem jó, mert a be nem ragasztott bélyeg vagy az alá nem írt napi rubrika súlyos következményeket von maga után, és némely vállalkozónak ez a végét jelentheti, ha esetleg 10-20 embernél adódik egy ilyen probléma.
Úgy gondolom, hogy a szüretnél lehet tolerálni, tehát nem mindegy, hogy egy hektár szőlőn szüretelnek a rokonok vagy a vendégek, vagy százhektárnyi szőlőn, mert ott már kevesebb az esélye annak, hogy baráti társasággal meg lehet oldani a szüretelést. (Derültség.) Úgy gondolom, hogy arról van szó, hogy az ilyen baráti szüreteléseknél legyen ellenőrzés, vagy ne legyen, akkor nekem az a javaslatom, hogy ne legyen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e még hozzászólás.
Teljes mértékben egyetértek képviselő úrral, tekintettel, hogy valóban itt a cél nem az, hogy valaki a saját kertjében a gyerekeivel le tudja-e szedni az almát vagy sem és azt ellenőrizzék, vagy pedig hogy egy több száz hektáros vagy többhektáros ültetvényen teszik meg ugyanezt, úgymond baráti társaság alapon. Itt valóban van mit rendbe tennünk.
Megadom a szót államtitkár úrnak, parancsoljon!
SIMON GÁBOR államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm nagy tisztelettel, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Magam is és Dudás Katalin elnökhelyettes asszony fog élni a válaszadás lehetőségével. Néhány megjegyzést szeretnék tenni, aztán pedig elnökhelyettes asszonytól azt kérem, hogy az OMMF-nek a hozzáállásáról, szemléletéről és tapasztalatairól néhány dolgot mondjon el.
Az első, való igaz - és ezzel mind a két megszólalt képviselőtársamnak a mondatai mögött rejlő gondolattal egyetértek -, hogy az a jogalkotói szándék, ami életre hívta az alkalmi munkavállalói könyvet, az egy nagyon helyes jogalkotói szándék volt, hogy adott területen a foglalkoztatás költségeit csökkenti, és egy rugalmasabb foglalkoztatási lehetőséget teremtene, de mi magyarok rendkívül leleményesek vagyunk. Különösen néhány ágazat esetében ez alkalmassá vált arra, hogy egyfelől a határozatlan idejű munkaszerződés, a normál munkatörvénykönyv által rögzített munkaszerződés alkalmi munkavállalói könyvbe való átszervezéssel költségcsökkentő hatású legyen. Ennek a járulékait nem akarom elmondani, hiszen az, aki eddig megbízhatóan 8 órán keresztül munkaszerződéssel volt foglalkoztatva egész éven át, az most csak az év egy részében fogja azt a jogbiztonságot élvezni és azokat az egyéb hozzáadott értékeket magához venni, ami például a szolgálati idő, a járulékfizetés, a nyugdíjalap és nem sorolom tovább, hogy ha egyébként átszervezik alkalmi munkavállaló könyves foglalkoztatásba. Tehát ebben nincs vita közöttünk.
Mi azt látjuk, hogy adandó alkalommal van arra megoldás, hogy hogyan lehet nem alkalmi munkavállalói könyvvel, de mondjuk egy időszakos rugalmas munkaerőigényt kielégíteni - gondolok itt a határozott idejű munkaszerződés kérdésére. Ha egy cég tudja azt, hogy három hónapra kell neki munkavállaló, akkor felveszi határozott idejű munkaszerződéssel három hónapra; vagy megbízásos szerződés vagy más egyéb, egyébként jogilag létező releváns formákkal lehet ezt a helyzetet megoldani. Rugalmas munkavégzésben most azon gondolkodunk - ahogy ezt államtitkár asszony korábban említette -, hogy hogy lehet annak az eszközrendszerét a munkaerő-piac tényleges igényei szerint kiszélesíteni.
Az alkalmi munkavállalói könyvről szóló jogszabályt a tárca gyakorlatilag elkészítette. A szociális partnerekkel való egyeztetést követően, amely a következő hetekben meg fog történni, elsősorban az Országos Érdekegyeztető Tanácsra gondolok, de a Gazdasági Egyeztető Fórumra is, azt követően a parlament elé szándékozunk hozni - reményeink szerint december folyamán a jogalkotásnak be tudjuk nyújtani az AM könyvről szóló törvénynek a módosítását. És ha megengedik - most jól megijesztettem önöket az elején -, akkor az OMMF részéről szeretnénk néhány kiegészítő gondolatot megtenni.
Dr. Dudás Katalin kiegészítője
DR. DUDÁS KATALIN (Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Felügyelőség): Köszönöm a szót. A munkaügyi ellenőrzési törvény 1996 óta tartalmazza azt a kitételt, hogy a munkaügyi ellenőrzés nem terjed ki a szívességi munkára. Tehát azt, hogy mit tekint a munkaügyi hatóság szívességi munkának, azt 1996 óta gyakorolja. Ebben a tekintetben nem újdonság az, hogy a hatóságnak van a szívességi munka megítélésére nézve kialakult gyakorlata.
A dolog annál összetettebb, minthogy baráti vagy nem baráti kapcsolatot vizsgál. Három tényezőt vesz a helyszíni ellenőrzés során figyelembe. Ezeknek a tényeknek az egymásra való tekintettel való értékeléséből derül ki az, hogy az adott esetben a munkaügyi felügyelő - és nyilván a képviselő uraknak igaza van - azt a munkát szívességinek vagy nem szívességinek tartja. Ha szívességinek tartja, akkor onnantól fogva a helyszíni ellenőrzést nem folytatja, ha pedig megállapítást nyert a maga részéről, hogy alapos a gyanú, hogy a bizonyítékok arra irányulnak, hogy ez ellenérték fejében végzett, a munkaerő átengedése érdekében fizetett munka, akkor pedig a helyszínelés alapján a munkaügyi eljárást megindítja és ennek alapján szankciót alkalmaz.
Visszatérve az eredeti gondolathoz, hogy melyek azok az elemek, amelyeket ekkor a helyszínelés során vizsgál. Egyrészt azt nézi, hogy történt-e ellenérték fizetése. Ellenérték természetesen nem csak azt jelenti, hogy pénzben megfizették-e, vagy ígértek-e a munkát végzőnek pénzbeli ellenértéket, hanem olyan mértékű természetbeni juttatást is ígértek neki, amely a munkaerő átengedésének az ellenértékül szolgálhat. Ez az egyik oldala.
A másik oldala, amelyre nyilatkoztatják a foglalkoztatót és egyben a munkát végzőt is, hogy az ellenérték mellett milyen munkavégzésre állt itt rendelkezésre, ő maga ezt munkavégzésnek tekintette-e - ezek az elemek pedig a következők. Korábban volt-e itt? Most, amit munkát végez, az milyen jellegű? Mennyire utasításszerűen végzi, nevezetesen: a munkavégzés helyét elhagyhatja, pihenhet, maga helyett helyettest állíthat, étkezése biztosított, hogyan érkezett ide. Ezek azok a körülmények, amelyre ha a munkát végzőt nyilatkoztatják, azért már közelebb kerül a munkaügyi felügyelő ahhoz a valósághoz, hogy valójában ez egy szervezett munkavégzés keretében jelenik meg adott esetben a szüreti munkavégzés során, vagy pedig ez valóban esetszerűen a baráti kapcsolatok, a jó szomszédsági viszonyon alapuló munkavégzés.
És a harmadik pontosan ez, amiről utóbb beszéltem, nevezetesen, hogy a felek magukat milyen közeli kapcsolatban tartják. Nyilván, hogy ha rokoni kapcsolatot említ, akkor a rokonsági fok is bizonyító erő ebben az esetben; ha viszont azt állítják, hogy barátok, akkor pedig erre nézve arra irányul a kérdés, hogy ez a barátság nyilvánvalóan min alapul. Akkor, amikor a munkát végző nem tudja megmondani a barátjának a teljes nevét, vagy a barátja mellett a gazdasági társaság nevét emlegeti, akkor nyilvánvalóan ez a barátság önmagában még kevés annak megalapozásául, hogy ez a munkavégzés szívességi volt.
Tehát arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy három körülményt értékel és ebből csak az egyik az, hogy ez baráti alapon történt, vagy sem; hanem volt-e ellenérték, volt-e ennek ígérete, milyen a munkavégzésnek a körülménye, ezek azért kellőképpen tényszerűen bizonyítható körülmények - és végül pedig a munkát végző, illetve úgynevezett foglalkoztató nyilatkozata, hogy ők maguk milyen viszonyban állnak egymással.
A másik kérdéskör, amit még a képviselő úr is említett, hogy milyen viszonyban, milyen rendszerben áll a szívességi munkavégzés az alkalmi munkavállaló könyvvel, a kettőt nyilván nem szabad összekeverni. Az alkalmi munkavállalói könyvnek a választott legális formája egy munkavégzésnek, amelynek a munkaügyi ellenőrzés tapasztalata szerint is számos visszaélésre alkalmat adó területe van, mert nem arra szolgál, mint amire rendeltetett. Igaz, valóban mi is tapasztaljuk az építőiparban való nagy számú megjelenését, de ez igaz a feldolgozóiparra és a kereskedelemre, sőt most a legutóbbi időben pedig a vagyonvédelemre, tehát, amikor a biztonsági őr 24 órás szolgálatot lát el.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Köszönöm szépen elnökhelyettes asszonynak a kiegészítőjét.
Döntenünk kell, a bizottság állásfoglalását kell kialakítanunk igen tisztelt képviselőtársaim.
Kérdezem, hogy az itt szóban elhangzott kiegészítésekkel a bizottságunk tagjai közül kik azok, akik az interpellációra adott válasz elfogadását támogatják, kérem, kézfelemeléssel szavazzanak. (Szavazás.) 10 igen. Ki az, aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) 8. Tehát 10 igen és 8 nem mellett a választ elfogadta a bizottság.
Igen Tisztelt Bizottság! Még egy dolgunk van, hogy előadókat szükséges állítanunk mindkét interpelláció kapcsán.
Arra tennék javaslatot, hogy a jelenlegi, tehát a most tárgyalt interpelláció vonatkozásában a többségi előadó szerepét elvállalnám, ha a bizottság ezt támogatja és V. Németh Zsolt képviselő urat bízná meg a bizottság a kisebbségi vélemény előadásával. Kérdezem, hogy elfogadható-e ez így. Igen, köszönöm szépen, látom, hogy egyhangú.
Míg a másik interpelláció, az előző: a rehabilitációval kapcsolatos interpellációnál a többségi javaslat elmondására Vécsi István képviselő urat támogatnám a bizottság többségi véleménye elmondójának és Bernáth Ildikó képviselő asszonyt pedig a kisebbségi vélemény előadójának. Egyetértés van ebben? Igen. Köszönöm szépen, a napirendi pontot ezzel lezárom.
Köszönöm szépen államtitkár úr és szakállamtitkár asszony és kedves vendégeinknek a részvételét.
Még egy napirend pontunk van, az utolsó, az egyebek kategóriája. Én itt egyetlen dolgot szeretnék elmondani, hogy módosítanánk az ülés időpontját, nem csütörtökön, hanem szerdán tartanánk a bizottság ülését 13 óra 30-kor.
Kérdezem a képviselő urakat és hölgyeket, hogy ez az időpont megfelelő-e. A költségvetés módosító indítványairól fogunk szavazni, amelyhez csatlakozik a megalapozó törvények módosítása is. Jó-e ez így a többségnek, mert a bizottsági határozatképességet biztosítanunk kell? (Látható egyetértés.) Jó, akkor így fog kimenni a meghívó, kérem, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a képviselőtársaim.
Kérdezem, hogy van-e még valakinek egyéb. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor találkozunk szerdán kora délután, viszontlátásra, szervusztok, ezzel a bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 48 perc)
|
Filló Pál |
Gúr Nándor |
Jegyzőkönyvvezetők: Lajtai Szilvia és Turkovics Istvánné