FMB-12/2008.
(FMB-72/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2008. május 13-án, hétfőn 09.30 órakor a
Képviselői Irodaház III. számú tárgyalójában
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/5015. szám) (Általános vita) *
A Pénzügyminisztérium, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója a munkaviszonyhoz kapcsolódó járulékbefizetések jogszabályi változásairól, azok hatásairól *
Szikasziné Bérces Anna kiegészítése *
Napirendi javaslat
1. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/5015. szám) (Általános vita)
2. Tájékoztatás a munkaviszonyhoz kapcsolódó járulékbefizetések jogszabályi változásairól, azok hatásairól
3. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Gúr Nándor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Filló Pál (MSZP) alelnök
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Vécsi István (MSZP)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Bóth János (MSZP) Filló Pálnak (MSZP)
Lénárt László (MSZP) Nagy Lászlónak (MSZP)
Molnár Oszkár (Fidesz) Czomba Sándornak (Fidesz)
Rácz István (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz) Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa
Szikszainé Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Kajdi László osztályvezető (Pénzügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 34 perc.)
GÚR NÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Szép jó reggelt kívánok mindenkinek! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, meghívott vendégeinket, előadóinkat. A határozatképesség megállapításra kerítünk sort. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. A helyettesítéseket beolvasom a jegyzőkönyv számára. (A jegyzőkönyv elején részletezve.)
A határozatképesség megállapítását követően a napirendi pontok elfogadására kerítünk sort. Kérdezem a bizottságot, hogy az előre kiküldött napirendi javaslattal egyetértenek-e. (Szavazás.) Igen. Köszönöm szépen.
Első napirendi pontunk a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló általános vitája. Megadom a szót Kállai Ernőnek.
DR. KÁLLAI ERNŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelettel köszöntök én is mindenkit. Röviden tennék kiegészítést, csak a legfontosabb dolgokat kiemelve a beszámolómból.
2007-ben mintegy 18 százalékkal több panaszos fordult hozzánk, tehát egy jelentős ügyszámemelkedés következett be. A foglalkoztatással összefüggő panaszok száma ugyanakkor csak kisebb mértékben növekedett, és ennek az okait vizsgálva arra a megállapításra kell jutnunk, hogy nagyon erős látencia tapasztalható a munkaügy területén a hátrányos helyzetű megkülönböztetés tekintetében. A munkavállalók nagyon gyakran nincsenek tisztában a jogaikkal, a diszkrimináció elleni jogorvoslati lehetőségekkel, illetve nagyon erősen tartanak attól, hogy saját helyzetüket, illetve más munkavállalónál való jövőbeni elhelyezkedési lehetőségeiket rontják azzal, ha esetleg fellépnek a diszkriminatív munkáltatói viselkedéssel szemben.
A harmadik szempont, hogy nagyon sokan kezdenek már beletörődni abba, hogy az ombudsmani hivatal nem tud fellépni a privátszférában lezajló munkaügyi diszkriminációs problémákkal szemben, miközben ezeknek az ügyeknek több, mint 90 százaléka nagy valószínűséggel a privátszférában történik.
A legtöbb ilyen esetet már nem is iktatjuk, mert csak egy újabb, hatáskörhiányos üggyel kerülnénk szembe. Mindennek ellenére próbálunk olyan lehetőségeket nyújtani az ügyfelek számára, amelyek segítik az ő lehetőségeiket a munkaügyi problémák területén is. Számos előadást tartunk, kihelyezett ügyfélfogadásokat egy megállapodás keretében, amely az Esélyek háza hálózatával jött létre, már több helyre személyesen is elmentem, ahol ügyfélfogadást tartunk és meghallgatjuk a panaszokat.
Szintén a munkaüggyel kapcsolatos, hogy külön kiadványt jelentettem meg, amikor híre kelt annak, hogy Kanadába nagyobb tömegek szeretnének kivándorolni, és nyilvánvaló mindenki számára, hogy ebben az esetben az államnak nőne a gondja, hogy ha ezek a tömegek meglódulnának és valamiféle menedékjogot kérve vagy bármi másra hivatkozva próbálnának ilyen esetben migrációval foglalkozni.
A dolog lényege, amit már több bizottságban is próbáltam kifejteni, hogy akkor tudnánk igazából komoly előrelépést elérni ezen a területen, és még inkább nagyobb hatékonysággal fellépni azoknak az ügyfeleinknek a védelmében, akiket valamilyen munkaügyi probléma, esetleg munkaügyi diszkrimináció ér, hogy ha abban a tervezetben is, amit kifejtettem, szeretnénk, ha a kisebbségi ombudsman hatáskörét több esetben újragondolnák. Ez az Alkotmányügyi bizottságban, illetve az Emberi jogi bizottságban is élénk érdeklődést és támogatást váltott ki az érzésem szerint, ugyanis itt többször elmondtuk, hogy nem hatósági jellegű jogköröket kíván természetesen a kisebbségi ombudsman. Erre megvan a megfelelő hatóság, hanem egyrészt a magánszféra területére szeretnénk kiterjeszteni ezt a hatáskört, hogy ha természetesen erre a politikai, szakmai szándék is megvan, illetve ki kellene terjeszteni a kisebbségi biztos hatáskörét valamennyi potenciális sértetti csoportra. Azaz a 13 nemzeti és etnikai, kisebbségi közösségen túl a hazánkban bármely jogcímen tartózkodó külföldiekre, illetve a magyar állampolgárok bármely egyéb nemzetiségű és származású csoportjára is. Ugyanis ilyen típusú védelmet ők nehezen élveznek.
Szeretnénk a jogkövetkezményekben is valamiféle változást elérni. Itt egyfajta olyan mediációs jogkörök kodifikálására utalnék, illetve nevelő jellegű kooperatív szankciók alkalmazására, amely sokkal inkább elősegítené az önkéntes jogkövetés megvalósulását, illetve ha ez megsérül, akkor a helyreállítást, a reparációt, amelyet a legtöbb esetben pontosan a sértett fél nem kap meg. Tehát nem az az elsődleges cél, hogy magát a diszkrimináló felet büntessük meg nagyon, hanem az, hogy a sértett fél valamiféle elégtételt kapjon ebben az esetben.
Emellett néhány egyéni ügyről általánosságban szeretnék önöknek említést tenni. A legjellemzőbb panaszok közé tartoztak a közhasznú munka szervezésével kapcsolatos panaszok, amelyeknek egyik tipikus példája volt, amikor az Országos Cigány Önkormányzat fordult hozzám jogértelmezés segítsége érdekében, amelyben az volt a fő csapása ennek a kérdésnek, hogy ők együttműködési megállapodást kötöttek a Magyar Államvasutakkal, hogy ott cigány származású munkavállalókat előnyben részesítenek bizonyos foglalkoztatási helyzetben. Ennek az volt az értelme, hogy ezt a fajta nagy munkanélküliséget, amelyet ezen a területen működik, tudják csökkenteni. De ebben az esetben a közbeszerzési törvény rendelkezése és ez egyértelműen nem tisztázott jelen pillanatban sem, hogy lehet-e ilyen fajta előnyben részesítést nemzeti és etnikai alapon ebben az esetben. Fordultam a rendészeti miniszter úrhoz, állásfoglalásra kértem ebben a kérdésben. Egyrészt arra jutottak ők is, hogy a 17/2004-es EU-irányelv nem szól az egyes nemzeti vagy etnikai kisebbségekhez tartozók előnyben részesítéséről, ez egy nagyon általános megfogalmazás, viszont találtak egy Európai Bizottság-közleményt, aminek a jogforrási szerepe nem túl erős ebből a szempontból, de fontos. Ebben a közleményben található, ami azt mondja, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség megteremtésére és az etnikai vagy faji különbségek kiegyensúlyozására irányuló intézkedéseket mint szerződési feltételt figyelembe lehet venni.
Az Európai Bizottság egy közleményében tehát ez megtalálható és rendkívül fontosnak gondolom. Jó lenne, ha a jogbiztonság szempontjából Magyarországon jogszabályban kerülne ez rögzítésre. Nagyon szívesen tennék egy jogalkotási javaslatot ebben a kérdésben, egy rövid módosító javaslatot, és ha ezt a tisztelt képviselők is jónak gondolják, ajánlom a figyelmükbe. Mert azt gondolom, hogy az a közös cél mindenki számára, hogy a valamilyen módon hátrányos helyzetben lévő csoportokat segítsük a munkavállalásban. Ez volt egy tipikus panasz, ami a közhasznú munka szervezésével kapcsolatos és ehhez kapcsolódik a kisebbségi önkormányzati tagok kiszolgáltatott helyzete munkaügyi kérdésekben. Az elmúlt évben több ügyben is bizonyítást nyert, hogy a helyi önkormányzattal szembe helyezkedő kisebbségi önkormányzat tagját a megbízatása miatt érte hátrányos megkülönböztetés általában munkajogi területen.
A cigány kisebbségi önkormányzati képviselők egyenlő bánásmódhoz való joga elsősorban a közhasznú munka szervezése során sérült. Gyakori probléma ugyanakkor az is, különösen a német, szlovák és román kisebbségi önkormányzati képviselők esetében, hogy felettük a helyi önkormányzat képviselőtestülete gyakorolja a munkáltatói jogokat és ha ők a kisebbségi közösségek képviselete érdekében valamilyen határozott fellépést fejtenek ki, több esetben érte őket emiatt retorzió. Munkajogi területen. Csak két példát mondanék: az egyik településen egy román kisebbségi képviselő a polgármester ellenében szavazott, másnap a polgármester felmondta a vele néhány héttel korábban, egy év időtartamra kötött közművelődési feladatok ellátására szóló megbízási szerződését. Vagy egy másik példa: egy másik településen leépítésre hivatkozva elbocsátották a helyi közművelődési intézményben dolgozó közalkalmazottat, aki a német kisebbségi önkormányzat elnökeként kifogásolta, hogy a testület egyetértése nélkül nevezték ki a művelődési ház új vezetőjét. Tehát több olyan típusú probléma volt ezen a területen, ahol a kisebbségi önkormányzati tagok határozott fellépésük esetén kiszolgáltatott helyzetbe és megtorlásban részesültek a helyi önkormányzattól. Véleményem szerint a munkajogi védelmet indokolt lenne kiterjeszteni a helyi önkormányzat oktatási vagy közművelődési intézményénél foglalkoztatott kisebbségi önkormányzati képviselőkre is.
És egyetlen utolsó példát engedjenek meg. Nem is írtuk össze, amikor készültem erre a beszámolóra. Pénteken Szekszárdra látogattam és ott találkoztam nagyon sok önkormányzati vezetővel, képviselővel, és ott beszélgettem egy olyan roma származású hölggyel, aki kitüntetéssel szerzett diplomát az elmúlt évben. Tanár. Tudjuk, hogy milyen nagy szükség van ezen a területen a jól felkészült és a roma középosztály kialakulását segítendő kitűnő szakemberekre. Ezt az embert az általa lakott településen nem veszik fel az iskolába dolgozni azért, mert - ezt meg is mondta neki az igazgató - fél attól, hogy az ő származása elriasztaná esetleg az ott iskolába járó gyerekek szüleit. Ez a hölgy - mondom - kitüntetéssel végezte a főiskolát és nem vállalja, hogy ebből ügyet csináljunk, mert fél attól, hogy ha esetleg valamilyen más munkavállalás területén is hátrányos megtorlás érheti ebben az esetben.
Arra szeretném csak felhívni a figyelmet, hogy elérkezett az a pillanat, amire már tíz éve tudományos kutatóként is próbáltam felhívni a figyelmet, hogy igazából roma kérdés még nem volt. Roma kérdés akkor lesz, hogy ha már a felkészült munkába állni kívánó embereket származásuk miatt próbálják megkülönböztetni. Úgy tűnik, hogy lassan ez az időszak is elkezdődik és erre kiemelten különös figyelmet kellene fordítani, mert ez fogja az igazi problémát jelenteni a társadalomban a jövőre nézve. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az utolsó mondatai voltak a legfajsúlyosabbak és ezzel teljesen egyetértek. Megadom a szót alelnök asszonynak.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Nagy figyelemmel tanulmányoztam át azt az írásban is megkapott kötetnyi jelentést és nagyon figyelmesen hallgattam, hogy a szóbeli kiegészítésében még milyen új információt fűz hozzá. Én úgy ítélem meg, hogy igaz, hogy jelen van ma a társadalomban a hátrányos megkülönböztetés vagy a diszkrimináció, de úgy látom, hogy ez nem kizárólag a kisebbségeket érinti. Hogy ha csak a nők foglalkoztatását nézzük, akkor ott is nap mint nap találkozhatunk ezzel. A diszkriminációellenes albizottságunk több alkalommal tárgyalta ezeket az ügyeket és azt kellett megállapítanunk nagyon szomorúan, hogy ma a foglalkoztatásban édes mindegy, hogy valakinek mi a származása, hogy ha egyszer abba a csoportba tartozik, akiket a munkáltatók nem szívesen látnak, akkor diszkriminálnak. Legyen az fiatal gyermeket nevelő anya vagy 40 éven felüli nő vagy roma származású ember.
Alapvetően én ott látom az egyik legnagyobb problémát, hogy a kínálati oldal sokkal nagyobb, mint a kereslet. Magyarul sokkal több a munkavállaló, mint ahányat jelenleg alkalmazni tudnak. Ezért a munkáltató bőséggel válogathat azok közül, akiket ő foglalkoztatni akar, aki az ő gazdaságossági szempontjait figyelembe véve jobban megfelel, mint bárki más.
A jelentésben többek között van egy olyan példa is, amikor a lakásfenntartási támogatást nem kapja meg egy család, erről nem tájékoztatják őket az önkormányzatnak az alkalmazottjai. És ezzel kapcsolatban szeretném azt is megjegyezni, hogy az én fogadóóráimon nagyon sokszor szembesülök ezzel a problémával, jól lehet, nem roma vagy bármelyik más kisebbséghez tartozó állampolgárról van szó. Az a megítélésem, hogy adott esetben egyszerűen vagy az idő hiánya miatt nem adják meg a szükséges tájékoztatást az állampolgároknak vagy olyan a hivatali ügymenet, hogy nem tartják ezt különösebben fontosnak vagy anyagi megfontolások miatt, mert az önkormányzatnak a kerete annyi, amennyi. Mennyiben szól ez az eset annak, hogy roma családról van szó? Mert hangsúlyozom, Veszprémben nagyon kevés cigány család él. Akik hozzám ilyen panaszokkal fordulnak, mind vagy nyugdíjasok vagy pedig nagycsaládosok. Tehát nekem az az érzésem, hogy a hivatali bürokrácia, a hivatali eljárások útvesztői egyformán sújthatnak romát és nem romát.
A kérdésem pedig az lenne, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság és az önök hivatala között milyen együttműködés vagy információcsere létezik, mert nyilván valamilyen kapcsolódási pontnak lennie kellene, hiszen ha végre valaki fel meri vállalni, hogy panaszt tesz és valamelyik hatósághoz fordul, jó lenne tudni, hogy ennek mi a következménye. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
FILLÓ PÁL (MSZP): Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, hogy ez egy tipikusan olyan terület, amiről akár órákon keresztül beszélgethetnénk és a bizottság ülésén most már évtizedes probléma az, hogy a foglalkoztatásban jelen van-e a megkülönböztetés vagy sem. Mi azt tapasztaljuk és nekem szent meggyőződésem, hogy sok mindent tehetünk a törvényi oldalról, de sajnálatos módon a piacgazdaság úgy működik, hogy a döntés mindig a tulajdonos kezében van. Ő dönti el, hogy a jelöltek közül, akik jelentkeznek egy adott állásra, kit fog felvenni. És ezt nagyon nehéz kívülről befolyásolni. Próbálkoztunk mi már sok mindennel, azt hiszem, alelnök asszony is megerősíthet ebben, hogy például a reklámok esetében próbáltuk meg azt megvizsgálni, hogy hogyan lehetne megtiltani, hogy valaki csinos, fiatal, nyelveket beszélő titkárnőt keressen vagy 20 év alatti vagy 25 év alatti fiatalokat vagy bármilyen korosztályt megpróbáljon a másik kárára keresni. Itt eleve sugalmazza a hirdetés, hogy másoknak nincs is esélye vagy lehetősége az adott állásra pályázni. A legsúlyosabb gond, én is úgy látom, az kettős. Az egyik az, hogy sajnálatos módon a roma kisebbséggel szemben nagyon komoly társadalmi fenntartások vannak sok területen. Vannak persze jó példák is, én azt hiszem, hogy talán ahol keveset tettünk - és tudom, hogy önök komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a pozitív példákat próbáljuk meg bemutatni, de a mai médiavilágban a legnagyobb gondot ott látom, hogy a pozitív példák nem jutnak el az emberekhez. Manapság csak a balhé, a gárda vonulása és hasonlókkal jelennek meg a médiában. De az, hogy a roma családok között is vannak tisztességesen teljesítő, jól dolgozó emberek, az nem nagyon jelenik meg, vagy ha mégis, akkor nagyon eldugott hírként. Ezen jó lenne változtatni.
Én örömmel hallottam, hogy tervezi azt, hogy akár törvénymódosítás kapcsán is lehetne a parlamentnek nagyobb jogosítványokkal felruházni önöket. Én ezt fontosnak tartanám annál is inkább, mert úgy gondolom, hogy talán ebben konszenzusra is tudnánk jutni. Persze jól végig kell ezt járni, mielőtt a valódi jogalkotásra kerülne sor.
Befejezésül azt szeretném megkérdezni, hogy terveznek-e kimondottan a pozitív példákon keresztül bemutatni egy kicsit jobban előtérbe helyezni a jól teljesítőket és próbálnak-e önök is erőfeszítéseket tenni, hogy a szemléleten tudjunk változtatni, mert szerintem ez a legnagyobb kérdés ezen a területen. Köszönöm szépen.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. A beregi térségből jövök és a gyakorlati oldalról szeretném a dolgot megközelíteni. Bizonyára nincs ilyen statisztika, de érdekes lenne megvizsgálni. Azt tudjuk, hogy a romák körében a munkanélküliség 90 százalék vagy akár afölötti is. Hány ember az a cigány kisebbségen belül, aki egyébként effektíve munkát keres és ki az, aki egyébként munkára képes állapotban van, de nem keres munkát. Vagy azért, mert beletörődött, hogy neki esélye sincs vagy azért, mert a szociális ellátórendszer olyan gáláns Magyarországon, hogy adott esetben nem is feltétlen ösztönöz a munkavégzésre, hanem a segély melletti egy-két napos feketefoglalkoztatást választják. Nyilván költői volt a kérdés, mert ilyen statisztika nincs, mind a kettő szerepet játszik abban, ami a mai helyzet.
Ombudsman úr az utolsó mondataiban jelezte, hogy régi probléma és nagy baj van, én meg azt mondom, hogy időzített bombán ülünk, ennél sokkal súlyosabb a helyzet. Az én párom egy általános iskola igazgatója, ahol a roma származásúak aránya több, mint 70 százalék. Ő mindennap olyan esetet hoz haza, ami ha publicitást kapna, itt óriási felháborodásokat okozna Magyarországon. És ezek nem adott település problémái, hanem ha bármelyik településre megyek, ahol ez a helyzet, és nem véletlenül gondolkodunk mi most éppen olyan programban, ahol a szülőnek és a pedagógusnak az együttes szerepét szeretnénk hangsúlyozni, mert amíg ez nem következik be, óriási problémák lesznek.
A közhasznú foglalkoztatást említette. A közhasznú foglalkoztatással kapcsolatban egy kérdésem is lenne, bár valószínűnek tartom, ön jelezte, hogy az EU-s egyik bizottságnak van valamiféle közleménye, ami alapján lehetne hivatkozni a pozitív diszkriminációra. Nálunk a magyar keretnél úgy működik a rendszer, hogy 90 százalékos támogatást kap a leghátrányosabb helyzetű, stb. A kérdésem azt, hogy ez amiatt van-e, mert a 90 százalék van és ez nem európai uniós forrás, a másik oldalon pedig azért nem élhet, mert egyszerűen nincs mire hivatkozni. Ami a nagyobbik gondot szokta okozni, hogy a kisebbségi önkormányzatok közül nálunk is összesen hárommal van együttműködési megállapodása a munkaügyi szervezetnek. És ez a három is csak papíron. Lássuk világosan, hogy arról szólna, hogy a kisebbségi önkormányzat véleményét kikérik akkor, amikor roma származásúakat vonnának be közhasznú foglalkoztatásba, de ez a valóságban nem működik és nagyon sok esetben azért nem működik, mert a kisebbségi önkormányzattól menetrend szerint ugyanaz a névsor érkezik vissza, márpedig nem tudja támogatni minden évben ugyanazokat az embereket a munkaügyi szervezet sem, függetlenül attól, hogy 90 százalékra jogosult. Nagyon fontos példát említett az egyetemet végzett hölggyel kapcsolatosan, hogy a saját falujába nem akarják visszavenni pedagógusként. Ez egy rendkívül komoly probléma. Az ellenkezőjét is szoktam tapasztalni és gondolom, önök is tapasztalták, hogy nagyon fontos, hogy a roma származású főiskolát, egyetemet végzett pedagógus oda menjen vissza segíteni azokat a roma származású gyerekeket, ahonnan ő is indult, mert egészen másképp tud bánni velük. De ez igen ritkán szokott bekövetkezni. Én pedig sajnos több esetben találkoztam azzal, hogy ő volt az első, aki azt mondta, hogy "na csak ide nem jövök vissza". És el is helyezkedett máshol. Én is azt látom, hogy rettenetesen nagy a baj, nincs idő, van, amit a törvényalkotóknak kell meghozni döntéseket és ebben nekünk nagyon nagy szerepünk van a szociális ellátórendszeren keresztül a foglalkoztatást is beleértve. A másik, amit nagyon fontosnak tartanék, az a pedagógus és a szülő közötti szoros együttműködés, mert ha ez nem következik be, talán még nagyobb hatásfokkal ketyeg az a bomba, ami a foglalkoztatás területén ketyeg.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kiss Ferenc.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm szépen. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy ombudsman úr a gyakorlatban igyekszik megtapasztalni, hogy mi a helyzet az esélyegyenlőség területén. A kérdésem is efelé irányul. Volt egy diszkriminációellenes esélyegyenlőségi terv az önkormányzatoknál, munkáltatóknál. Ez mint feltétel sokszor a pályázatoknál szerepel, hogy rendelkezik-e ilyennel. Ezt a valóságban megnézte-e valaki, hogy ezt alkalmazzák-e, vagy csak egy kipipálandó valami volt, hogy teljesítettük?
A másik a romák kivándorlása. A mi albizottságunk is foglalkozott ezzel és azt tapasztaltuk meg, hogy mindig a tájékoztatás hiánya volt az, ami őket elindította. Valamire őket rászedték, ők ebbe beleléptek és utána jelentősen megváltozott a véleményük, amikor erre felfigyeltek a munkaügyi központok, az esélyegyenlőségi irodák. Ennek ellenére azt mondom, hogy ha ők úgy látják, hogy ott van munkalehetőségük, akkor kellő tájékoztatással őket ebben támogatni kell. Persze a probléma mindig ott van, amikor felégetnek maguk mögött mindent és visszajönnek.
A közhasznú megbízásoknál az előnyben részesítés. Úgy gondolom, hogy nekik is kellene újszerű dolgokat kitalálni. Létrejött vállalkozásokat megbízni ezzel és pozitív tapasztalatok alapján kapjanak valamilyen megkülönböztető pozitív diszkriminációt egy-egy ilyen vállalkozásnál.
Egyetértek és többen említették a tudati szemléletváltást, az előítéletmentességet. Zalában aprófalvas településen nagyon sok átképzéssel otthoni ápolókat képeznek és sok közöttük a roma származású. A polgármester elmondja, hogy az előítélet milyen erős, hogy nemhogy az udvarba nem engedik meg a füvet lekaszálni, hogy engedje be egy egyedül élő idős a roma ápolót, hogy a lakásában gondozza őt. Próbálunk lehetőséget és esélyt adni, másrészt még sokat kell tenni a tudati szemléletváltásért. Ez közös feladatunk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
RÁKÓCZY ATTILA (MSZP): Egy konkrét rövid kérdésem lenne. Sok mindenről beszélünk a kisebbség társadalmi integrációja kapcsán, vagyis kívülről igyekszünk olyan törvényeket, jogszabályokat, változásokat produkálni, ami a megoldás irányába visz. Nekem meggyőződésem, hogy úgymond, ha belülről, tehát a kisebbségi társadalom nem kezd lépéseket tenni, akkor ez nagyon kevésbé hatékony.
Egy dolgot kérdeznék. A saját középosztály megteremtésében egy fontos kérdés lenne a roma nők családon belüli szerepének a megváltozása, megváltoztatása. Ez külső és belső ügy és kényszer is. Pár éve talán folynak ilyen kísérletek, rendkívül nehezen megy, én pedig azt mondom, azt képviselem és ebben kérdezem a véleményét, hogy jól gondolom-e. Óvoda, iskola, oktatás a kamasz gyerek munkába állítása. Ebben a roma nők szerepének megváltoztatása kulcskérdés lehet a jövőben. Ez a kérdésem, hogy lát-e ebben fantáziát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm. Elhangzott az is, hogy a pozitív dolgokról keveset írnak, mert nem hír. Ezt igen nagy hibának tartom. De nagyon sok esetben nem hajlandók munkát vállalni, és ki lehet ragadni egy olyat, akit nem alkalmaznak a saját élőhelyén, de a többség meg nem vállalja fel.
Arról szeretnék beszélni, hogy Magyarországon sok kisebbség van és ha olyan nagyon el lennének nyomva, nem lehetnének bankigazgatótól kezdve egyéb kisebbség tagjai. A románok sincsenek elnyomva. De van egy probléma viszont, ez pedig komoly, különösen most a szlovákiai nacionalizmus feléledésével kapcsolatosan. Illetve nem feléledésével, mert ez folyamatosan működött. Személyesen tapasztaltam ilyet helyben a Pilisben, tíz éve jöttek át ügynökök és próbálták például Pilisszentlászlón keresni a kapcsolatot, hogy itt elnyomják a szlovákokat. Ugyanaz, ami most lejátszódott Pilisszentkereszten, ahol mellesleg két szlovák tábor csapott össze. Nem kellene ekkora feneket keríteni ennek, mert ezzel csinálunk problémát, és az ő malmukra hajtjuk a vizet emiatt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más kezet nem látok, visszaadom a szót az ombudsman úrnak.
DR. KÁLLAI ERNŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen. Alelnök asszony megállapításaival egyetértek, a hátrányos megkülönböztetés természetesen csak egy része annak, ami a kisebbségi közösségek tagjait éri, engem legalább ennyire felháborít a nők elleni hátrányos megkülönböztetés. Nyilvánvaló, hogy azokra próbáltam fókuszálni, ami az én statútumomhoz tartozik. De például amikor ezt a példát tanítom, soha nem hagynám ki, mert legalább ennyire zavar engem is ez a dolog.
Abban is igaza van, hogy a tájékoztatás hiánya komoly problémákat okoz ezen a területen és ez komoly félelmet is kelt az emberekben. Magyarország nem Amerika, ahol valaki bátran perel, ha úgy érzi, hogy a jogait megsértették és képes végigmenni a hosszú úton. Magyarországon ettől félnek az emberek akkor is, ha ténylegesen hátrányos megkülönböztetés éri őket. Ennek az ódiumát nagyon kevesen vállalják.
Abban is igaza van, hogy nagyobb a kínálati oldal, tehát egy szélesebb körű foglalkoztatás esetén több emberre van szükség nyilvánvalóan és amikor nagyobb szükség van a munkaerőre, akkor hátrébb szorulnak az ilyen jelenségek azért, mert egyszerűen szükség van ezekre az emberekre.
Az Egyenlő Bánásmód Hatósággal természetesen van kapcsolat. Már csak azért is, mert mielőtt én ombudsman lettem, az Egyenlő Bánásmód Hatóság tanácsadó testületének voltam a tagja, tehát van rálátásom, hogy a kollégák ott milyen munkát végeznek és jobb híján nem tudunk más tenni azokban az ügyekben, amikor hatáshiánnyal küzdünk, minthogy áttesszük az ügyet a hatósághoz. És ők eldöntik, hogy kívánnak-e foglalkozni vele vagy sem.
Sokan úgy értelmezték, hogy a mi hatáskörügyeink esetleg az Egyenlő Bánásmód Hatóság ellen irányulnának. Ez nem igaz természetesen. Mi szeretnénk azt, hogy munkamegosztás legyen a két hatóság között, amelyben a hatáskört kell egy kicsit újragondolni ahhoz, hogy hatékonyabban lehessen működni. Örülök annak, amit mondtak és inkább a képviselők támogatását tapasztalom ebben a kérdésben és egyre többen érzik úgy, hogy valamit kellene lépni ebben az ügyben. Mint ahogy említettem, ez több bizottság esetében is ilyen heurisztikus élmény volt. Nagyon örülök, ha ezt újragondoljuk. Már csak azért is javasolnám ezt tisztelettel, mert senkit nem akarok dolgoztatni azért, hogy az én munkám jobb minőséget jelentsen. Nemcsak koncepciót készítettünk munkatársaimmal, hanem konkrétan megszövegeztük azokat a törvénymódosítási javaslatokat is. Ez minden frakciónál ott van, amelyben azt kértük a tisztelt képviselőcsoportoktól, hogy vessenek rá néhány pillantást. Tehát az Egyenlő Bánásmód Hatósággal jó a kapcsolatunk, lehet, hogy lehetne még sokkal jobb is. Ahogy ez a hatásköri ügy tisztázódik és nyugvópontra jut, még sokkal jobb lesz a jövőre nézve.
Filló alelnök úr által felvetettekkel szintén egyetértek. Valóban a piacgazdaság szabályai szerint foglalkoztatási kérdésekben a döntés a tulajdonos kezében van. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy az államnak itt van egy felelőssége, hogy azoknál a társadalmi csoportoknál, akik viszont valamilyen módon hátrányban vannak vagy potenciálisan hátrányba kerülhetnek akár etnikai származásuk, tulajdonságuk, nemük, életkoruk alapján, ebben az esetben az államnak kell beavatkoznia és olyan szabályokat felállítani, hogy elvegyük a kedvét azoknak a tulajdonosoknak attól, hogy ilyen módon hátrányba hozzák az embereket. Nem vagyok a munkajog szakértője, de tudomásom van arról, hogy ha tetten érik azt, hogy diszkriminatív gyakorlat van a foglalkoztatás területén, ott nagyon kemény megtorlásban részesülnek ezek a tulajdonosok még akkor is, ha magántulajdonról van szó. Van egy olyan határ, amit nem éri meg átlépni még akkor sem, ha magántőkéről van szó és az állam felelőssége, hogy ezeket a szabályokat megalkotja-e. És ami még ennél is fontosabb, hogy működteti-e, tehát számon kérhető-e a jogrendszer, ami ezeknek a szabályoknak a betartatását ellenőrzi.
Abban is teljesen igaza van, hogy egyre több pozitív példát kellene bemutatni, ezért is hoztam fel ennek a hölgynek az esetét, aki ebből a szempontból abszolút negatív példa. Valóban nem szenzációs, nem is kellene, hogy különösebb szenzáció legyen, hogy valaki sikeresen dolgozik, mert ez a természetes, ha valaki szakmát szerzett, tanulmányokat folytatott, az lenne a normális, hogy boldogul az életben. Valóban szükség van arra, én is azt érzem, bár ezek a fajta médiakampányok nem értek el túl nagy sikert az elmúlt években. A pozitív példákat úgy kell bemutatni, hogy tényleg azok a sikeres emberek, akik ezt normális módon csinálják, nagyobb teret kapjanak, például a közszolgálati médiák esetében. Rendkívül fontos, ezt más bizottságban is elmondtam, hogy gyakorlatilag senki nem tudja befolyásolni a magyarországi közszolgálati televíziót és rádiót. Én hosszas tárgyalások után sem tudtam elérni, hogy például a kisebbségi műsorok, amelyek fontos pozitív példát sugározhatnának az embereknek, ha ezt bárki is látná, mert nem hétfőn fél 1-kor lenne a tévében a roma magazin, normális esetben az ember dolgozik. És még én magam sem tudom megnézni, pedig még hivatalból is érdekelne. Ezt nem tudtam egyelőre elérni, bár nem adtam fel természetesen, hogy a közszolgálati magyar televízió vezetőjét rábeszéljem arra, hogy nézhetőbb emberi időpontban legyenek ezek a műsorok. Másik bizottságban is, ha már erről volt szól, felhívom a figyelmet, hogy most lesz tévéelnök-választás és az önök képviselői ott fognak ülni ebben a bizottságban, amelyik megválasztja az elnököt. Talán ezt a szempontot is érdemes lenne sok minden más mellett egy kicsit érvényre juttatni. Nem fogom ezt a küzdelmet feladni, mert a láthatatlan kisebbségi műsorok, nem pozitív példa, közvetítő eszközök sajnos igen kis hatékonysággal működnek.
Czomba képviselő úr nagyon fontos dolgot mondott a szülő és a pedagógus kapcsolatáról. Ezt tudják nagyon kevesen, hogy nem lehet úgy az oktatásban, gyerekek felzárkóztatásában vagy bármi másban reformot elérni, hogy ha a szülők ebből kimaradnak. Ha a szülő nem érti azt, hogy miről van szó, akkor nem is támogatja. Képzeljék el, hogy itt van egy olyan társadalmi csoport vagy etnikai csoport, mert nem feltétlenül csak cigányokról van szó ebben az esetben, hanem van egy csoport egy adott régióban, településen, akik a rendszerváltozás óta gyakorlatilag munkanélküliek. Időnként van valami kis közmunka, ezzel elszórakoznak, de gyakorlatilag felnőtt már egy olyan generáció, akik normális szakma hiányában nem tudtak kilépni a munkaerőpiacra. Az ő gyerekeik esetében mi az a motivációs tényező, ami ezeket az embereket meg tudná csak úgy magától győzni? Az, hogy valaki azt mondja az iskolában a gyereknek, hogy tanulj jobban? Én a Gandhi Gimnázium példáját mondanám, ahol ugyanilyen hátrányos helyzetű családokból kikerült gyerekeknek a döntő többsége egyetemen tanult tovább az érettségi után és ez annak a következménye, hogy komoly családgondozással és a szülőkkel való kapcsolattartással épül össze az egész iskolarendszer. Abban a pillanatban, amikor a szülők megértik, hogy csak így van esélyük a gyerekeknek. Nekik már sok nem lesz, de a gyerekeknek talán még igen, akkor el kezd működni a rendszer. Tehát nem lehet megspórolni azt a munkát, ami a családok szerepét jelenti. Itt be kellene avatkozni hatékonyabban.
Amire nincs hivatkozás, valóban a jogszabályi hely hiányzik a közbeszerzések esetében. Tehát mikor olyan munkavégzésről van szó, ahol közbeszerzési eljárást kell lefolytatni, arra valóban nincs jogszabályi hivatkozás, nem tudnak mire hivatkozni és bizonytalanok a cégek. És ha lenne egy ilyen jogszabályhely, akkor sokkal bátrabban tudnák alkalmazni ezt a lehetőséget, erre próbáltam utalni.
A roma pedagógusok oda menjenek vissza, ahonnan indultak. Ez egy nagyon fontos szempont és ezt elég könnyen meg is lehet teremteni, motiválni kell az embereket erre. Ha van ösztöndíjprogram, akkor lehet olyan módon is kidolgozni egy ösztöndíjprogramot kifejezetten pedagógus esetében, amely arra motiválja őt sok tekintetben, hogy oda menjen vissza dolgozni néhány évig. Tehát meg lehet úgy alkotni az ösztöndíjprogramot és ezen érdemes lenne elgondolkodni a jövőre nézve, hogy hogyan lehetne ezeket a szakembereket megtartani. Aki máshol akar érvényesülni, az úgyis máshol fog, de nagyon sok esetben lenne ráció, ha a motivációs tényezőt bele lehet építeni ebbe a dologba.
Kiss Ferenc feltette a kérdést az esélyegyenlőségi tervekkel kapcsolatban. Igazából nem vizsgálja senki, egyetlen példát mondanék, félig-meddig szégyenkezve. Meg van határozva jogszabályban, hogy hány fő foglalkoztatása fölött kell kötelezően alkotni esélyegyenlőségi tervet. Az ombudsmani hivatalban csak ősszel alkottak először esélyegyenlőségi tervet. Tehát körülbelül ennyire komolyan veszik ezt a dolgot jelen pillanatban Magyarországon. Úgyhogy itt még komoly tennivalók vannak ezen a területen.
A kivándorlás ügyében önnek teljesen igaza van, dehogy kell megakadályozni azokat, akik munkát szeretnének vállalni külföldön, csak ehhez szakértelem, meg nyelvtudás kell. Én csak kizárólag azokat kívántam óvni, hogy gondolják át a helyzetüket, hogy rendelkeznek-e ezekkel a feltételekkel és valóban ne égessenek fel maguk mögött minden hidat, mert ez az államnak lesz nehézség, hogy ha ők visszajönnek majd a semmi nélkül és itt fognak állni és itt valamelyik bizottság ülésezhet majd ezzel kapcsolatban, hogy mi történjen. Tehát ezeket az embereket kívántam megóvni ettől. És Magyarország kanadai nagykövete is felhívott és külön megköszönte a tájékoztató füzet kiadását. Bár ez onnantól kezdve látványos, hogy nem történik látványos dolog. Az ország minden pontján szétterítettük ezt és úgy tűnik, hogy talán van valami hatása ennek a dolognak. Itt is ugyanarról volt szó, hogy a közbeszerzések esetében kellene az előnyben részesítési jogszabály-hivatkozást beemelni. Ez nagyon fontos lenne, mert lehet, hogy megnyílna egy olyan terület az állami szférában vagy azokon a területeken, ahol közbeszerzés van előírva, és itt nemcsak romákra kell gondolni.
A Rákóczy képviselő úr által feltett kérdés a roma nők családon belüli szerepére vonatkozik. Erre is azt tudom mondani, hogy önnek is igaza van, ugyanis itt is a komplex családgondozással való szembesüléssel állunk szemben. Rendkívül fontos, nem lehet anélkül úgy megoldani semmilyen problémát, hogy a gyerekeknek megmondjuk, hogy mi lenne a jó, mert ott van a család. A család előrevihet és visszahúzhat. Akár romák esetére van szó, akár nem romákról. Még egyszer mondom, hogy ha olyan rosszul szocializált, hosszú ideje a társadalom peremére szorult emberekről van szó és nem kell feltétlenül romákra gondolni, ahol ehhez még hozzátesz egy lapáttal a családnak is a frusztrált lehetősége, akkor gyakorlatilag lehetetlen megoldani ezt a kérdést. Mesélhetnék erről olyan indiai kísérleteket, hogy hogyan zajlottak. Amikor a nőket elkezdték képezni, egészen más szemlélettel kezdtek el működni és viszonyulni ehhez az egész kérdéshez. A komplexitását kell felfogni a kérdésnek. Azoknak a szakembereknek az alkalmazása, akiket most már tucatszám képezzük a felsőoktatásban jól-rosszul, erről is lehetne írni egy fejezetet, hogy úgy kikerülhet a pedagógusképzésből egy hallgató, hogy semmit nem tanul erről a kérdésről, ami elég nagy probléma, mert egy ilyen körzetben odaáll a gyerekek elé, ahol ezer probléma van és sok mindenre lenne szükség és ő erről nem tud semmit, hiába végezte el az iskolát. Ezeket a szakembereket nem lehet megspórolni. Ha hosszú távú változást akarunk generálni, ezeket a befektetéseket meg kell tenni. Ez nem fog két-három év alatt látványos eredményt hozni, majd egy generáción belül fog. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Kállai úr. Három-négy gondolatot szeretnék a beszélgetésünkhöz hozzátenni. Az egyik az, hogy nyilván nem megkérdőjelezhető az, hogy a rossz szocializáció folyamatában akik részt vesznek vagy beleszorulnak, azoknak az élethelyzete sokkal nehezebb, mint bárki másé. Az is tényszerű szerintem, hogy persze a rendszerváltás pillanatához, ha visszanyúlunk, a legnagyobb vesztesek mégiscsak a cigányok voltak. Lehet erről burkoltan beszélni, hogy a rosszul szocializáltak esetében nehéz élethelyzetek alakulnak ki, de látni kell azt is, amit a mindennapi életünk visszaigazol, hogy ebben sajnos tényleg sokkal nagyobb részarányt képviselnek a cigányok, mint mások. Ilyen értelemben azt mondom, hogy igenis szüksége van a pozitív diszkriminációnak, de ez nemcsak azt jelenti, hogy különféle segítségnyújtással, kéznyújtással párosuljon, hanem azt is kell, hogy jelentse, hogy ösztönözzön és mindenkivel elfogadtassa, hogy van dolgunk a világban. Nem egyszerű, hiszen, aki a mindennapjait ilyen nehéz körülmények között éli meg, az sokkal nehezebben tud asszimilálódni, kapcsolódni az adott lehetőségekhez.
Igen nagy felelősségünk van mindnyájunknak, hogy minél szűkebb legyen azoknak a köre, akik ilyen mély szegénységben élik az életüket.
A másik, hogy alapvető fontosságúnak tartom azt, hogy az a fajta pozitív diszkrimináció, amely jogszabályok tekintetében még nem köszön vissza, de szándék tekintetében igen, ezek ne csak gondolkodások legyenek, hanem cselekedetekké is váljanak. Ha ebben elindul egy folyamat, akkor egy picit kibővítheti annak a körét, amit az elmúlt másfél évtizedben a politika színétől függetlenül megtapasztaltunk a közmunka keretei között. Ha ezt az utat próbáljuk erősíteni, nem rossz irányba visszük a dolgokat, de azért a mindennapi valóságtól sem szabad elrugaszkodni. Mondok egy picit negatív példát: ha egy elnehezült kistérségben, egy halmozottan hátrányos helyzetű kistérségben egy 40-50 fős munkahelyteremtés lehetősége kibontakozik, akkor az ember első gondolatában azt hinné, hogy pont abból fakadóan, amiről alelnök asszony beszélt, hogy a munkaerő kínálata dominánsabb, ezért kapva kapnak az emberek a lehetőségen. 40-50 fős munkahely-teremtési lehetőség, beiskolázás, hogy szakmailag felkészültté tegyék az embereket. Megszólítanak 10-12 településen élő embereket, nagyjából 5-6 ezer főt érintő a szám, 63 jelentkező adódik. Abban a körzetben, ahol négyezer regisztrált munkanélküli van. Megdöbbentőek a számok. Az ember azt gondolná, hogy több százan jelentkezni fognak és viaskodni fognak a munkalehetőségért egy átképzésen keresztül. 63-an jelentkeznek, az első képességbeli felmérések azt igazolják vissza, hogy talán tíz ember eljuthat oda, hogy a szakmai képesítést megszerezze. Hát ez is az élethez kapcsolódó dolog. Ugyanúgy, mint annak a pedagógus hölgynek a példája, akiről Kállai Ernő szólt. De azt gondolom, hogy mint minden, legalább kétutas. Kell a kezdeményező, ösztönző szándék és kell az elfogadó jelleg a másik oldalról, kell az azonosulás kialakulásának a minimuma. Biztos, hogy ezt is segíteni kell, de nem lehet elvárás nélküli az élet. Mint mindenkivel szemben, aki a munkaerőpiacon van, kőkemény elvárások vannak, azok esetében is van - szerintem - jogos társadalmi elvárás, akik valamilyen értelemben segítséget kapnak a szolidaritás révén a társadalomtól.
Az a beszélgetés, amit lefolytattunk, nem volt haszontalan sem a jogok biztosának, sem a bizottságnak. Ezzel szeretném zárni a beszélgetésünket és az általános vitára alkalmasság tekintetében kérdezem a bizottságot, hogy ki tartja a beszámolót általános vitára alkalmasnak. (Szavazás.) Tizenhét igen, egyhangú. Köszönöm szépen.
Kíván-e a bizottságunk előadót állítani? Nem állítunk előadót, hanem írásos véleményt adunk le. Köszönöm szépen.
Következik a tájékoztatás a munkaviszonyhoz kapcsolódó járulékbefizetések jogszabályi változásairól, azok hatásairól. Megadom a szót Szikszainé Bérces Annának.
Szikasziné Bérces Anna kiegészítése
SZIKSZAINÉ BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. A bizottság kért egy tájékoztatást a január 1-jétől hatályos változtatásokról, illetve ezeknek a költségvetési hatásairól. Ezt próbáltuk itt dióhéjban a bizottság számára eljuttatni. Részben a jogszabályi változásokat ismertettük, részben pedig ennek a hatásait, illetve Kajdi úr közvetítése szerint felmerült a társadalombiztosítási kifizető helyekkel kapcsolatban is egy problematika, ezért az ezzel kapcsolatos tájékoztatást is elküldtük. Ebben egy picit bizonytalan vagyok, hogy valóban erre gondoltak-e, hiszen a társadalombiztosítási kifizetőhely-szabályozásban nem volt változás az elmúlt években. Egyetlen egy vonatkozásban volt változás, de ez nem a TB-kifizetőhelyeket általában, hanem a családtámogatási kifizetőhelyeket érintette. Erről az SZMM is még többet tud mondani, mint én. Fokozatosan, áprilisi hatállyal lett végrehajtva, hogy a családtámogatási kifizetőhelyek megszűntek és integrálódtak az Államkincstár illetékes szervei felé, hiszen a családtámogatások feladatát alapvetően a Magyar Államkincstár és szervezetei végzik. Más változás nem volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bernáth Ildikó kért szót.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Nekem igazából nem az összegszerűséggel kapcsolatban van kérdésem, hanem a járulék nyilvántartásához fűződne részben a kérdésem. Ebben az ügyben én interpelláltam, mert számos olyan panasz érkezett hozzánk, hogy a járulékbefizetések nyilvántartása nem naprakész. Ha jól emlékszem, Keller László államtitkár úr válaszolt erre a kérdésre és azt mondta a válaszában, hogy végül is miért olyan nagy probléma ez, már csak 400 ezer ember helyzete nem tisztázott. Na most, ha csak egyé nem tisztázott, az is nagy baj, de ha 400 ezeré, az aztán különösen az. Átkerült a nyilvántartás az APEH-hoz. Szeretném tudni, hogy miért nem működik ez a dolog a mai napig sem, mert néhány évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, valamikor 2004-ben vezették be az EMMA-t, nagyon jól tudjuk, hogy ez milyen célokat szolgált, rengeteg sok cikk és szóvivői tájékoztatás hangzott el ebben az ügyben, került vagy hárommilliárd forintba vagy lehet, hogy még többe, aztán kiderült, hogy mégsem működik a dolog. A vállalkozók meg azért keresnek meg a panaszaikkal, mert elküldik a változásokat elektronikusan, papíron, 3-4-szer, semmilyen visszajelzést nem kapnak az APEH-tól, hogy a nyilvántartást átvezette vagy nem, olyanok szerepelnek nála nyilvántartott munkavállalóként, aki az életben nem dolgozott nála, aki meg nála dolgozott, az meg egyszerűen nincs benne. Most akkor szeretnék választ kapni arra, hogy miért nem működik ez a nyilvántartási rendszer. Arról nem is beszélve, hogy ha valakit úgy tartanak nyilván, hogy nem fizetnek utána járulékot, az az orvosnál és a gyógyszertárnál is kellemetlen helyzetbe kerül.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszaadom a szót válaszadásra.
SZIKSZAINÉ BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Valóban itt egy folyamatról van szó, a jogviszony-ellenőrzésről. Két külön dolog az APEH járulék-nyilvántartása és megint más kérdés a jogviszony-ellenőrzés és nyilvántartás. Itt van az, hogy egy folyamat van ebben a kérdéskörben. Ha emlékeznek önök rá, tavaly ez az egész úgy indult, hogy 1,1 millió embernek volt tisztázatlan a jogviszonya, most ott tartunk, hogy körülbelül 200-300 ezer körül van, akiknél még probléma van. Ezek nagyon összetett kérdések. A nyilvántartás azt is adja, hogy többes jogviszonyok is megjelennek benne, tehát lehet, hogy Kovács Jenő öt helyen is szerepel. Tehát ez egy folyamat. Abban, hogy az 1,1 milliótól eljutottunk idáig, igen komoly tevékenysége van az egészségbiztosítási szerveknek, mind az adóhatóságnak. Nagyon sok olyan intézkedés, jogszabályváltozás volt, illetve van ennek kapcsán január 1-jétől is, ami pontosan ezeket próbálja elősegíteni. Az egyik ilyen valóban, ahogy alelnök asszony is jelezte, az adóhatósághoz került a biztosítotti bejelentésnek a feladata, de természetesen ez azzal jár, hogy az illetékes, az egészségbiztosítás felé továbbítják az ezzel kapcsolatos adatokat, hiszen pontosan azért kell, hogy legyen kapcsolat, hogy amikor az ellátást igénybe veszik, legyen egyértelmű, hogy valakinek a jogviszonya rendezett.
A másik dolog, amire szeretnék utalni, a január 1-jei jogszabályváltozások, ezek pedig arról szólnak, hogy a járuléktörvénybe olyan bejelentési kötelezettségeket írtunk elő a különböző szervezetek számára, aminek pont az a célja, hogy tisztázott legyen mindenkinek a jogviszonya. Tehát a jogviszonyról van szó, nem a biztosítási jogviszonyról, nem a járulékfizetésről, hanem egyáltalán például arról, hogy valaki nyugdíjas és világos legyen, hogy ő a nyugdíjas jogviszonya alapján jogosult az egészségügyi ellátásra. Vagy egy másik példa, hogy ha szociális intézményben lakik valaki, akkor az is világos legyen, hogy ő a szociális intézményi jogviszonya alapján jogosult az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére, vagy például az előbb emlegettem a magyar államkincstár szervezeteit. Ott is a Magyar Államkincstár szervezeteinek is előírásra került, hogy neki tájékoztatást kell adni, ha valami családtámogatási ellátást állapít meg, vagy megszűnik ennek a folyósítása. Tehát ezért van egy ilyen adatszolgáltatási kötelezettség.
Az elmúlt héten - gondolom, hogy önök is figyelték a sajtóban, hogy - az adóhatóság is megpróbál további lépéseket tenni annak érdekében, hogy a jogviszony-nyilvántartás tovább javuljon, hiszen az adóhatóság most már felhívásokat, leveleket tesz közzé annak érdekében, hogy annak nyomán, amilyen jelzéseket pont az egészségbiztosítástól kapott, további lépések történjenek.
Még egy szabályozásváltozás: ettől az évtől lehetősége van az érintettnek, hogy saját maga okirati bizonyítással, ha bemegy az Egészségbiztosítási Pénztárhoz és igazolja, hogy neki van egy munkaviszonya, van egy munkaszerződése, akkor attól a perctől a piros lámpája zöldre vált. Az egy külön kérdés, hogy az egészségbiztosítási pénztár ezek után eljár az adóhatóság felé, hogy intézkedjen a járulék-hátralék vagy a járulék rendezésére, de ez nem érinti azt a jogosultságot, hogy ugyanúgy jogosult az egészségügyi ellátásra addig is, amíg konkrétan a járulék rendeződik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tájékoztatóról lévén szó, nem kell szavaznunk. Megköszönöm a kapott válaszokat és a napirendet lezárom.
Egyebekben én nem kívánok mondani semmit, így kérdezem a bizottságot, hogy van-e valakinek közölni valója. (Nincs jelentkező.) Ha nincs, köszönöm a mai munkájukat, viszontlátásra.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 50 perc)
Gúr Nándor
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia