FMB-1/2008.
(FMB-61/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2008. február 11-én, hétfőn, 10.00 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent: *
Helyettesítési megbízást adott: *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló: *
Elnöki bevezető, napirend elfogadása *
A magyar tudomány helyzetéről 2005-2006 szóló beszámoló (J/4771. szám) (Általános vita), a magyar tudomány helyzetéről 2003-2004 szóló beszámoló (J/42. szám) (Általános vita) (Nem kijelölt bizottságként) *
Marosi Ernő szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények *
Válasz *
Határozathozatal *
Az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól és a társadalombiztosítási és szociális ellátások megállapítása során, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4857. szám) (Általános vita) *
König Éva (SZMM) szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Válaszok *
Határozathozatal *
A bizottság 2008. első félévére vonatkozó munkaterve *
Határozathozatal *
Egyebek *
Napirendi javaslat
1. A magyar tudomány helyzetéről 2005-2006 szóló beszámoló (J/4771. szám) (Általános vita)
2. A magyar tudomány helyzetéről 2003-2004 szóló beszámoló (J/42. szám) (Általános vita) (Nem kijelölt bizottságként)
3. Az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól és a társadalombiztosítási és szociális ellátások megállapítása során, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4857. szám) (Általános vita)
4. A bizottság 2008. első félévére vonatkozó munkaterve
5. Egyebek
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó (Fidesz) alelnök
Gúr Nándor (MSZP) alelnök
Dr. Bóth János (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Filló Pál (MSZP) Kiss Ferencnek (MSZP)
Czomba Sándor (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz) megérkezéséig Rácz Istvánnak (Fidesz)
Marosi Ernő alelnök (Magyar Tudományos Akadémia)
Erhardt Tibor főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Kőnig Éva főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Hulák Zsuzsanna vezető főtanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 10 perc)
Elnöki bevezető, napirend elfogadása
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Egy új időszak előtt vagyunk, köszönöm a képviselőknek, hogy ezen a mai, a normálistól eltérő ülésnapon is vállalkoztak arra, hogy egy érdemi bizottsági ülést tartsunk. A bizottság határozatképes. A helyettesítéseket is beolvasom. (A jegyzőkönyv elején részletezve.) Szeretném kérni a mai napirendünk elfogadását. Elektronikus úton ezt kiküldtük, ebben javaslatot tettünk öt napirendi pontra, ettől nem kívánnék eltérni. Kérdezem, hogy a bizottság tagjai elfogadják-e a napirendet. (Szavazás.) Igen. Köszönöm szépen.
Az első két napirendet vonjuk egybe, azt javaslom. (Szavazás.) Köszönöm. Egy rövid kiegészítést szeretnék kérni a napirend előterjesztőjétől. Miután nem kijelölt bizottság vagyunk ebben a kérdéskörben, külön köszöntöm Marosi Ernő akadémikus urat és kérem, hogy rövid előterjesztést tegyen a témához.
Marosi Ernő szóbeli kiegészítése
MAROSI ERNŐ (Magyar Tudományos Akadémia): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Valóban igen röviden szeretnék néhány dolgot kiemelni. Talán tekintettel a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság speciális érdeklődési területére is, hiszen bőven vannak olyan problémák a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóban is, amelyek ilyen gondolkodást szükségessé tesznek.
Külön köszönöm azt, hogy összevonva tárgyalja a bizottság ezt a két témát. Ezt korábban az Oktatási és kulturális bizottság tárgyalta és ott is szóba került, illő tisztázni, tulajdonképpen a dolgok egymásra torlódása következtében alakult úgy, hogy egymást felülíró helyzetértékelés került egymás mellé, a 2003-2004-es és a 2005-2006-os évek. Így együtt majdhogynem komikusan követik egymást, de én azt kérem, ne komikusan tessék szemlélni ezt, hanem a dolog folyamatában, ti. minden rosszból adódhat egy előny is. Itt egy négyéves folyamatba lehet - persze a dolog jellegénél fogva - utólag betekinteni és én azt gondolom, hogy ez a folyamat nem mindenben jár felemelő következtetésekkel. A magyar tudomány helyzete ebben az időben nem javult lényegesen, a 0,9 százalék körül mozgó, ingadozó, de nem kilendülő ráfordítások a kutatás-fejlesztésre 1995-2004-ben, 2004-2005-ben, tehát tulajdonképpen a hibahatárt meg nem haladó kicsi elmozdulások, nem tekinthetők jónak és bizony ebben a tekintetben külön felhívnám a figyelmet a második szakasznak az igen szemléletes ábraanyagára. Ott van egy ábra, amely bizony Magyarországot ebben a tekintetben a leszakadók nem túlságosan hízelgő kategóriájában ábrázolják.
Ehhez tartozik az a másik, és itt mindenképpen fontos megjegyezni éppen ennek a bizottságnak az érdeklődési köre szempontjából, hogy a szükség alatti kutatói létszám minden ingadozás és javulás ellenére változatlanul jellemzi a kutatás-fejlesztésnek és így tulajdonképpen a tudománynak az állapotát. Ebben a tekintetben azt lehet mondani, hogy számszerűen is jól jellemezhető, hogy az ezer foglalkoztatottra eső kutatói arány az európai uniós 5,8 tizeddel szemben Magyarországon 3,8 tized és így tulajdonképpen ez is az alsó részben foglal helyet. Ennél is kellemetlenebb az, hogy a fiatal kutatói álláshelyek fenntartásának és a kívánatos növelésének a forrásaiban inkább hiányról kellett beszámolni.
A másik folyamat, amit ez a két füzet tükröz, tulajdonképpen az innovációs alapképzéssel, az ezzel kapcsolatos politikai erőfeszítéssel, a tudomány- és technológiapolitikának a kollégiummal, illetve tanáccsal való rendezésének a terveivel, illetve ezeknek a terveknek a kezdeti megvalósulásáról szól, és érinti tulajdonképpen a vállalati szférának a részvételét a tudománynak és mindenekelőtt a kutatásfejlesztésnek, illetve az innovációnak a finanszírozásában. És egy minimális elmozdulást, de határozott elmozdulást a magyarországi vállalkozások, innovációs kapacitásának egy igen alacsony szintjéről egy olyan tudománytechnológiai és innovációs stratégiának a bevezetéséhez, amelyben a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, illetve az Oktatási és Kulturális Minisztérium bizonyultak az akadémia legfontosabb partnereinek. És itt most már visszautalva eléggé közismert jelenségekre, a nyilvánosság előtt az utóbbi időben zajló polémiákra, utalni kell arra is, hogy - ez részben túl is vezet a beszámoló anyagán - mindehhez egy új fejlemény az akadémia reformfolyamata. Ennek a reformfolyamatnak bízunk az Országgyűlés elé kerülő eredményében, hogy az év folyamán az Országgyűlés elé egy új akadémiai törvény kerül, ami éppen ezeken a pontokon jelentős szerepet fog játszani.
Van egy - most már negyediknek mondható - probléma, amire szintén fel szeretném hívni a figyelmet és ami tulajdonképpen az anyagban benne rejtőzik: az a dilemma, hogy az oktatásban, a tudomány művelésében a magyar társadalom mikor cselekszik helyesen a jövő szempontjából. Akkor-e, hogyha tulajdonképpen minden beavatkozás nélkül átengedi magát a fiataloknak, a társadalom választásainak vagy akkor, hogy ha beavatkozik, mégpedig elsősorban azoknak a hiányoknak a pótlása érdekében, amelyek különösen az innováció és mindenekelőtt a természettudományos, illetve mérnöki képzés szempontjából mutatkoznak. Az utóbbi években megindult egy korrekciós folyamat, amely elsősorban az egyoldalú bölcsészorientációval vagy humántudományi orientációval szemben bizonyos módon segíteni igyekszik más területeket, preferálva különösen a mérnöki és a természettudományos studiumokat.
Ha figyelik a sajtót, publikációkat, ennek a beavatkozásnak az értelmezése, haszna szempontjából igen jelentős viták folynak. Magam társadalomtudósként, bölcsészként kénytelen vagyok azt mondani, hogy ez egy nagyon kényes folyamat, és úgy tűnik, hogy társadalomtudományi tudatosság, megalapozottság nélkül rendkívül nehéz a technológiában, a természettudományokban is eredményt elérni. Elegendő csak két jellegzetes pontra hivatkozni - ismeretes a különböző PISA-vizsgálatoknak az eredménye - arra, hogy bölcsészként és tanárként kénytelen vagyok azt mondani, hogy szövegértés nélkül nagyon kevéssé valószínű, hogy matematikai problémaváltást lehet számon kérni, és a másik oldal, hogy a feltűnő idegennyelvtudás-hiánynak úgynevezett hasonló alapjai vannak. Tehát úgy tűnik, hogy ebben a törékeny egyensúlyban és itt még nem beszéltem egyéb dolgokról, patriotisztikus szempontokról, az identitástudatról, a nemzeti hagyományokról, bizony indokolt ezeknek a kérdéseknek a nagyon tapintatos kezelése. Ezek a tudományos akadémián belüli problémák is jelentkeznek és természetesen a tudományos akadémia tudatában van annak, hogy nem mutatók javításáról, nem egyszerűen költségvetési tételeknek a javításáról van szó. Én úgy gondolom, és ebben ezt kérem elismerni, hogy amikor a tudományos akadémián ezek a kérdések felmerülnek, vitára kerülnek, akkor az akadémia itt azt a funkcióját teljesíti, amiért létrehozták, hogy a nemzetnek valamilyen módon lelkiismereteként vagy tudataként fejtse ki tevékenységét. És ezzel szeretném tulajdonképpen zárni a mondandómat, ezzel szeretném, ezzel az utalással azt is regisztrálni, ami az MTA reformfolyamata során és ami talán a bulvárra is kikerülő viták során talán élesebben jelentkezett, hogy minek ez az egész dolog. Minek kell az akadémiának doktorokat etetni, meg akadémikusokat etetni. Szeretném öntudatosan is kijelenteni azt, hogy nem szeretnénk sorkosztot és nem a magunk jóvoltából szorulunk sorkosztra, hanem azért, mert úgy alakult történetileg a helyzet, hogy a kutatók ellátásába belekerült az ilyenfajta személyi ellátás. Ami így sem éri el egyébként a máshol megszokott professzori ellátások mértékét. Tehát szeretném jelezni azt, hogy egyszerűen amíg nem tudunk szabadulni ettől a csatornától, addig az akadémia kénytelen ezt a tudománytámogatási módot is igénybe venni. Valószínűleg nem az idők végtelenségéig. Azonban szeretném azt jelezni, hogy éppen az az akadémia funkcióinak az egyik leglényegesebb eleme, hogy szellemi tekintetben független testületként képes végiggondolni olyan folyamatokat, értékrendeket, amelyek - és én ezt remélem, hogy ebben a beszámolóban nem is a sorok között, hanem - explicite is kifejezésre jutnak. Ebben a szellemben kérem tisztelettel, hogy szíveskedjenek támogatni ezt az előterjesztést és amikor majd erre sor kerül, akkor elfogadják. Természetesen, ha az elfogadáshoz szükség van felvilágosításra, rendelkezésre állunk.
ELNÖK: Nagy tisztelettel köszönöm az alelnök úr kiegészítését. Megkönnyítette a helyzetünket, hogy egy olyan alapos szemléletformáló munkát kaptunk a két tájékoztató kapcsán, ami - azt hiszem, hogy - számtalan olyan kérdésre választ adott, amit mi feltettünk volna bizottságként. Nem első helyen, nem kijelölt bizottságként, de a témát mindenképpen szakmai aspektusából megtárgyaló bizottságként.
Most a bizottságnak adom meg a szót.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Alelnök Úr! Én arra lennék kíváncsi, hogy a tudomány területén miben látják annak az okát, hogy a hazai vállalkozások ilyen kevéssé vesznek részt a kutatásban. Nem a nagy multikra gondolok, mert a számokból látszik, hogy hat nagyvállalat az, amelyik stratégiailag a kutatásfejlesztéssel, innovációval foglalkozik. Önök szerint ennek mi lehet az oka? Az érdeklődés hiánya, az anyagiak vagy bármi más? És még egy kérdésem lenne. Az európai uniós csatlakozás mennyiben változtatott az alapkutatások, illetve alkalmazott kutatások területén, akár a kettőnek a felosztását, akár a pályázati lehetőségeket tekintve? A kutatóknak a külföldön végzett munkáját ez mennyiben változtatta meg? Hányan mentek el máshová, akár unión kívüli országba is a munkájukat végezni?
ELNÖK: Köszönöm szépen az alelnök asszonynak. Ha nincs több kérdés, visszaadom a szót az alelnök úrnak.
MAROSI ERNŐ (Magyar Tudományos Akadémia): Én azt hiszem, hogy mind a két kérdés, amit alelnök asszony itt feltett, nemcsak lényeges kérdéseket érint, hanem nagyon lényeges pontokon, éppen a bizottság érdeklődéséhez is kapcsolódik. Tulajdonképpen nincs igazi képünk arról, hogy különösen a kis- és középvállalkozások hazai érdeklődésének, illetve az érdeklődés elmaradásának mik a motívumai. Nagy valószínűséggel azzal számolhatunk, ami egyébként más pontokon is problémát jelent, hogy ezek inkább alkalmasak meghatározott know how alkalmazására, mint a kifejlesztésére. És erre figyelmeztet egy másik elem, ami jelen van ezekben a beszámolókban és amire nem hívtam fel a figyelmet, az az eléggé nagy hiány, ami a szabadalmakban mutatkozik. Ezt az akadémia is érzékeli a maga területén, érzékeli azonban országos tekintetben is. A szabadalmaztatásnak, az erre való készségnek az igen jelentős csökkenését. És ez bizonyos értelemben még az EU-csatlakozással kapcsolatos kérdésre is vonatkozik. Nevezetesen arra, hogy mi lesz azokkal, akik külföldre kerülnek. Sajnos nemcsak emberek kerülnek külföldre, hanem olyan témák is, amelyeknek nagyon sokszor itthon erős az indíttatása, amelyek azonban többek közt a kísérleti költségeknek, a bevezetési eljárásoknak a költségfedezete alapján kérik meg a szabadalmat. Azt hiszem, a praxisából, a sajtóból mindenki tudna ilyen eseteket idézni. Én tiszta tapintatból a Rubik kocka esetét említem, mert ez ma senkit nem sért, de ilyen Rubik kocka ügyek kisebb-nagyobb kockaformában vagy más alakban bizony napirenden vannak. És ez érinti azt a kérdést is, hogy az agyelszívásnak és az általunk ezzel szemben emlegetett másik folyamatnak az agyvisszaszívásnak a lehetőségei hogyan alakulnak. (Molnár Oszkár érkezik az ülésterembe.) Szeretném azt jelezni, hogy az önmagában, hogy egy fiatal kutató elmegy külföldre világot látni akár még egyetemi hallgatóként vagy PhD-ként vagy kezdő kutatóként, azt egyszerűen a kultúra terjedésének a középkor óta alapmechanizmusaként kell tekinteni és üdvözölni kell, ezt úgy hívják, hogy peregrináció. A kérdés azonban az, hogy hogyan lehet vissza is peregrinálni, hogyan válhat valaki nem élete végén nosztalgiából, hanem az alkotó éveiben a magyar kutatásnak és az oktatásnak a hasznos tagjává. Itt tulajdonképpen kérem, hogy érzékeljék, hogy az akadémia ennek a problémának a tudatában van, ennek a problémának a tudatában igyekszik megtenni azokat a lépéseket, legutoljára például azt, hogy az akadémiai intézeti igazgatók pályázati rendszerét teljesen nyitottá tette külföldi jelentkezők számára is. Ez a dolog természeténél fogva elsősorban a külföldön előforduló magyarokat érinti, de ennél ez sokkal nyitottabb, elvileg egyáltalán nincs kizárva a nemzetközi részvétel és azt kell, hogy mondjam, hogy intézeteink ebben a tekintetben, tehát a nemzetközi normák, a nyelvtudás és az internacionális közösségben való mozgás tekintetében teljesen nyitottak és felkészítettek ilyen fajta részvételre. Ez csak egy példája annak, hogy a hazatérésnek megvannak az esélyei, természetesen ezt egy kiépített rendszer kell, hogy kövesse.
Ami az EU-csatlakozás másik problémáját illeti és ez a különböző európai uniós kutatási programokban részvételt jelenti, ez az akadémiának régi problémája, többször előforduló kérdése és ott van az összes anyagban is, ez pedig az önrésznek, a kötelező önrész fedezetének a biztosítása. Ez az akadémiai költségvetésekben, amelyek részei a költségvetés egyéb elemeinek, enyhén szólva nem kedvezően alakultak ebben az áttekintett négyéves időszakban. Nem kedvezően azért sem, mert váratlan tartalékolások, zárolások érték időnként a költségvetést. De az egész időszaknak a törekvése az volt, hogy az a hozzávetőlegesen két és félmilliárdnyi, tehát a teljes akadémiai költségvetés egytizedénél kisebb fedezeti összeg, amely az EU-témákban való részvételnek a fedezetét jelenti, az állandóan, rendszeresen rendelkezésre álljon, mert tulajdonképpen e nélkül bezárnánk a boltot ebben a tekintetben. Jelenleg az akadémia jó tanulóként ismeretes, tehát olyan tanulóként, amely többet hoz vissza az Európai Unióból, mint amennyi a ráfordítás. Ha el akarjuk érni, hogy nettó befizető legyen Magyarország, azt éppen az önrész megtagadásával lehet a leghatékonyabban létrehozni, amit gondolom, egyikünk sem kíván. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök úrnak a rendkívül elkötelezett megjegyzéseit. Az elmúlt időszakban az akadémia a tevékenységével egyre nagyobb nyitottsággal fordult a társadalom, a gazdaság ügyei felé. Mi szakbizottságként a magunk számára úgy olvassuk, hogy ha vannak olyan kutatások, amelyek egyébként a foglalkoztatás területéhez kötődően érdemi javaslatokat vagy érdemi támogatást nyújtanak nekünk mint jogalkotónak, akkor nagy tisztelettel szeretnénk kérni, hogy esetleg ebben hadd legyen egy különleges kapcsolatunk az akadémiával. Ezt - gondolom - mondhatom a bizottság minden tagjának a nevében, hogy ha olyan információkat kapunk, ami jogalkotóként a mi munkánkat is segíti, nagy tisztelettel és hálával fogadnánk ezt. Most viszont döntenünk kell.
Azt javaslom, hogy külön-külön döntsünk mind a két beszámolóról, az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Az első döntésünk a magyar tudomány helyzetéről 2003-2004 évről szóló beszámoló általános vitára alkalmassága. Aki általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, most szavazza meg. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Egyhangúlag elfogadta a bizottság.
A másodikról is döntsünk, ez a magyar tudomány 2005-2006. közötti helyzetéről szóló beszámoló általános vitára alkalmassága. Aki támogatja, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Köszönjük szépen alelnök úrnak, hogy segített nekünk ebben. Lezárom ezeket a napirendeket.
Következik a harmadik napirendi pontunk. Az általános vitára való alkalmasságról fogunk dönteni a Pénzügyminisztérium képviselőivel. Megadom a szót az előterjesztőnek.
ERHARD TIBOR (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök úr! A társelőterjesztő, Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviselőivel úgy állapodtunk meg, hogy ők fűznek, ha kívánnak, a kérdéshez kommentárt vagy felvezetőt.
ELNÖK: Tessék parancsolni, át is adtuk a szót.
König Éva (SZMM) szóbeli kiegészítése
KŐNIG ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden, hiszen egy nagyon rövid törvényről van itt szó, de egy nagyon fontos területről, hiszen március 1-jétől megszűnik az 1-2 forintos érme és nemcsak a készforgalomban kell erről dönteni, hanem az úgynevezett pénzbeli szociális ellátásokról is, beleértve a nyugdíjat, a családi pótlékot és segélyezési rendszert. Még a készpénzforgalomban az általános kerekítési szabályok érvényesülnek, a szociális ellátások területén és a társadalombiztosítási ellátásoknál az állampolgárokat a kerekítésből nem érintheti hátrány, ezért itt a felfelé kerekítés szabálya kerül bevezetésre, a már megállapított ellátások esetén, a folyósítás esetén, tehát a kifizetéskor, illetve március 1-jétől eleve a felfelé kerekítés szabályait kell alkalmazni, hogy kerek összeg kerüljön az érintettek részére kifizetésre.
A másik kérdéskör, amit ez a törvény szabályoz, az a buszvezetők korkedvezményes kérdésköre. Itt bizonyos körre már ez eddig is kiterjedt és a megállapodás alapján ez a típusfüggőség megszűnik és egy szélesebb kör érintve lesz a korkedvezmény, de legalább annyira, hogy legalább 2010. december 31-ig meglegyen a kiterjesztés az érintettek részére. Én ennyit gondoltam.
ELNÖK: Nagyon köszönöm. Megadom a szót a bizottság tagjainak. Alelnök asszonynak először. Parancsoljon!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Két kérdésem van, az egyik az, hogy miért ebbe az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítési szabályokba csempészték be a társadalombiztosítási törvénynek a módosítását. Erre várok magyarázatot.
A másik pedig, az érintetteknek a létszáma ágazati szinten mennyi. Nem arra vagyok kíváncsi, hogy hatévente 30 ember mehet el e szerint a szabály szerint korkedvezményes nyugdíjba, hanem akkor összesen hányan dolgoznak ebben a járművezetői kategóriában, akikre vonatkozni fog ez a törvényjavaslat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kiss képviselő úr!
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót. A kerekítéseknél azért arra tényleg érdemes felhívni a figyelmet, hogy mivel a juttatásoknál eltér az általános kerekítéstől a szabály, ami szintén a parlament előtt szerepel, ott más, itt viszont öt, illetve ennek az egész számú többszörösére végződik a kerekítés, tehát mindenképpen kedvező formát állapít meg. A kérdésem a 2. §-hoz, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, mint ahogy a részletes indoklásban szerepelt, 2007 decemberében információim szerint vagy január 1-je vagy a lehető legközelebbi törvénymódosítás szerepelt, és kérdezem, hogy miért május 1-jén lépne hatálya ez a korkedvezményre jogosító rendelkezés.
Az indoklásban - véleményem szerint - az csak részben igaz, hogy a korkedvezmény hatályba lépésének meghatározó szabálya lehetővé teszi a munkáltatók megfelelő felkészülését, én azért elmondom mint gyakorló, e területen dolgozó szakember, hogy az összes Volán-szakmában jelenleg 10900 főt érint ez, és tudjuk, hogy ez évtől már kell fizetni a korkedvezményes hozzájárulás egynegyedét, az 685 millió forint, és ha bevezetjük a típusfüggetlent, az 12500 főt jelent és 803 millió forintot. Tehát mindenképpen a munkáltatóknak többletbefizetést okoz és azt, hogy a felkészülés időt kíván, már most így kellett csinálni és ez év januárban is így kell. Tehát ha van lehetőség arra, hogy ez ne május 1-jén lépjen hatályba, hanem mondjuk együtt a másik szakasszal március 1-jén, akkor befogadható erre egy módosító javaslat. Köszönöm.
ELNÖK: Két érdemi kérdés hangzott el. Megadom a szót az előterjesztőnek.
KŐNIG ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az első kérdésre válaszolnék, hogy miért került ez a két törvényi javaslat egy törvénybe, hiszen ez így kínálkozott. Itt a legnagyobb tétel a nyugdíjak és a nyugdíjszerű ellátások kerekítési szabálya.
Úgy gondoltuk, hogy ezek emiatt, hogy a társadalombiztosítási tárgyakkal gyakorlatilag a nyugdíjszabályok változnak, ezért kerüljenek egybe. A részletkérdéseknél átadnám a szót a kolléganőmnek.
HULÁK ZSUZSANNA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az érintettek száma körülbelül mennyi, ez volt az első kérdés. Tárgyaltunk a volánosokkal, a BKV képviselőivel, a Fővárosi Közgyűlésben azzal a szervezettel, amelyik a közlekedésért felelős. Összességében mintegy 17 ezer főről van szó. Pillanatnyilag még elég kis létszámban vannak azok, akik kizárólag az új típusú járműveket vezetik, mert általában - és ez okozta azt a problémát - amiért ők nagyon határozottan kérték a típusfüggőség eltörlését, egyik nap a típusfüggőség hatálya alá eső járművet vezeti egy sofőr, a másik nap nem. Tehát bizonyos mértékig követhetetlenné válna, hogy ki mikor mire szerez jogot és mire nem. Úgyhogy ez volt az egyik még nagyon lényeges indok amellett, amit itt leírtunk a részletes indoklásban.
A másik kérdés, hogy miért május 1-jén. Itt valóban egy felkészülést akartunk biztosítatni arra, hogy ne hirtelen zúduljon rá a jogalkalmazóra ez a típusfüggőség eltörlése. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót alelnök asszonynak újra.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Kételkedéssel fogadom a számszerű adatot, mert nemcsak a fővárosban van tömegközlekedés, hanem a vidéki városokban is van és nemcsak a Volán menetrendszerű járatait vagy helyközi járatait vezető gépkocsivezetőkre vonatkozik ez a törvény, hanem vonatkozik a hévre, a villamosra, a metró vezetőire. Ez a 17 ezres létszám, amit ön mondott, ez lehet, hogy a fővárosban igaz, de hogy országos nem, ez biztos. Ezt erősen vitatom.
ELNÖK: Tessék, megadom a szót.
HULÁK ZSUZSANNA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A létszámhoz annyit szeretnék mondani, hogy a szakszervezetekkel a tárgyalások során végigegyeztettük, hogy ki hány főt tud maga mögött, nem mint szakszervezeti tagot, hanem mint olyan szervezetet, ahol megjelenik és ki hány főt képvisel. Valóban itt nem számítottuk a hév, a villamos és a metró szerelvényeket vezetőket, ugyanis őrájuk mindenféle típustól függetlenül kiterjed a korkedvezmény. Tehát ők nem kerülnek ezáltal kedvezőbb helyzetbe. Köszönöm.
ELNÖK: Megértettem. Úgy vesszük, hogy egyeztetünk a módosító indítvány kapcsán. Kiss képviselő úr előkészíti és egyeztetünk. Lezárom a vitát. Az általános vitára alkalmasságról kell döntenünk. Most nem olvasom fel újra ezt a hosszú címet. Aki az általános vitára alkalmasságát e törvényjavaslatnak támogatja, az kérem, szavazzon. (Szavazás.) Egyhangúan támogatta a bizottság az általános vitára alkalmasságot. Előadót kell állítanunk. Az alelnökökkel egyeztetve Kiss képviselő urat szeretnénk megkérni, hogy vállalja el ezt a feladatot. Köszönöm szépen, Kiss képviselő úr elfogadta a felkérést. Lezárom ezt a napirendet.
A bizottság 2008. első félévére vonatkozó munkaterve
Utolsó előtti napirendünk a 2008. év első félévére vonatkozó munkatervünk. A bizottság szakértő asszonyával és rajta keresztül egy picit iterálva a tisztségviselő kollégákkal, de csak egy keveset, mert érdemi módon még nem tudtuk átbeszélni. Tettünk egy induló javaslatot, amit én szeretnék néhány pontosítással ellátni, például az ötödik oldalon, ahol a május hónapban az MGYOSZ képviselőjét szeretnénk egy konzultációra meginvitálni. Tudomásul vesszük, hogy közben Széles Gábor úr ezt a tisztséget átadta, tehát nyilvánvaló, ezt át fogjuk vezetni a munkatervben. Ugyancsak szeretném jelezni, hogy a 6. oldalon, ahol pedig a nyílt napunk előkészítése van a Legjobb női munkahely díj átadásával kapcsolatban, ott pedig a szervezés úgy hozta, hogy nem délutáni, hanem délelőtti időpontban, 10 órai kezdettel fog ez a napirend megtörténni, 10 és vélhetőleg 15 óra közti időpontban. Egyéb ilyen típusú módosításokat nem tennék. Egyébként a munkaterv tükrözi azt a jogalkotási tervet, amelyet egyéb iránt a parlament beterjesztett és ahhoz képest megpróbáltuk rögzíteni azokat a plusz vállalásokat, amiket korábban is szakbizottságként megtettünk, kezdeményezések, illetve nemzetközi utak. Szeretném kérni, hogy amennyiben van javaslat a munkaterv kiegészítésére vagy változtatására, kérem, tegyük meg, azt követően pedig fogadjuk el a munkatervünket. Alelnök asszony, tessék parancsolni!
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Két javaslom lenne, úgy látom, hogy időnként kimozdulunk a bizottság helyiségéből, esetleg jó lenne, hogy ha a KSH-nál tartanánk egy kihelyezett bizottsági ülést, és áttekintenénk a foglalkoztatottság, munkanélküliség, aktivitás és egyéb témaköröket. És találkoznánk végre azokkal a kutatókkal, akik ezzel a témával foglalkoznak.
ELNÖK: Jó, igen. És még ráadásul azzal kiegészítve, hogy az FSZH vagy más olyan szereplők, akik az adatfelvételben szerepet játszanak, őket is meginvitáljuk. A magam részéről befogadható javaslatnak látom a dolgot. Május előtt biztos, hogy nem. Május vége, június eleje. Alelnök úr, tessék!
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Egy apró, pici pontosítást szeretnék tenni a májusi hónapra, amiről elnök úr is beszélt, itt a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének az elnökét érintően. Itt a címben ki kellene egészíteni azzal, hogy köztestület, mert a kamara nem munkaadói érdekképviselet, hanem köztestület. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Ha más nincsen, szeretném kérni, hogy döntünk a munkaprogramunkról. Aki a bizottság munkaprogramját elfogadja, kérem, szavazza meg. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Egyebek napirendünk van. Ma a megszokottól eltérő munkarendben dolgozunk, azt követően a következő hétfőtől ugyanúgy a megszokott munkarendben folytatjuk. És talán nem árulok el újdonságot, miszerint vélhetően ősztől új munkarend lesz a parlamentben. Ehhez a bizottság munkarendjét is hozzá fogjuk illeszteni. Nekem egyéb bejelentenivalóm nincsen. Ha bárkinek érdemi észrevétele van a nemzetközi látogatások időpontjára, kérem, azt tegye meg. Köszönöm szépen, hogy elkezdhettük a mostani ülésszakot, jó munkát kívánok mindenkinek a mai napra is.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 00 perc.)
|
Simon Gábor |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia