FMB-4/2007.
(FMB-22/2006-2010.)
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2007. március 12-én, hétfőn 09.30 órakor
a Képviselő Irodaház III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki bevezető, a napirend megszavazása *
Egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2160. szám) (Módosító javaslatok megvitatása) (Első helyen kijelölt bizottságként) *
Tájékoztató és konzultáció a közszférát érintő szabályozásokról *
Szetey Gábor bevezető előadása *
Kérdések, hozzászólások, reagálások *
Egyebek *
1. Tájékoztató és konzultáció a közszférát érintő szabályozásokról
Előterjesztő:
Szetey Gábor , a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára
2. Egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/2160. szám)
(Módosító javaslatok megvitatása)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
3. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó alelnök (Fidesz)
Gúr Nándor (MSZP)
Dr. Bóth János (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Rácz István (Fidesz) Kontur Pálnak (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz) Czomba Sándornak (Fidesz)
Dr. Herczog László szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Szetey Gábor, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 36 perc)
Elnöki bevezető, a napirend megszavazása
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm nagy tisztelettel a bizottság tagjait, köszöntöm a kormány képviselőit, az érdeklődőket, kollégákat vagy akár az MTI képviselőjét, ha jelen van a teremben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzetesen kiküldött napirendhez képest egy módosító javaslatot tennék konzultálva mind ellenzéki, mind kormánypárti képviselőtársaimmal. Nagy tisztelettel szeretném az első napirend előterjesztőjét, Szetey Gábor urat megkérni abban, hogy legyen abban toleráns, hogy megcserélhessük a két napirendi pontot. Azaz először döntünk a módosító indítványokról és azt követően fogunk államtitkár úrral egy részletes konzultációt lefolytatni. Ennek fejében jelzem azt, hogy a mai bizottsági ülésünket nem terveztük tovább 11 óránál, előzetesen az államtitkár úrral úgy beszéltük meg, hogy ő 11 óráig ér rá. Hogyha most azt a lépést megtesszük, hogy megcseréljük a napirendet, ez érdemben az én adott szavamon nem változtat, úgyhogy kérem a bizottságot, hogy ebben értsünk egyet, hogy egy gyors szavazást követően 11 órakor befejezzük a mai bizottsági ülésünket. Ezzel a kiegészítéssel is mondom, hogy határozatképes a bizottságunk.
Az első és a második napirendi pontunkat tehát megcseréljük. Kérdezem a bizottságot, hogy így elfogadja-e a napirendi ajánlást. (Szavazás.) Igen. Köszönöm szépen.
Tehát az első napirendi pontunk az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása. Köszöntöm a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviseletében jelen lévő szakállamtitkár urat és kollégáit. Képviselőtársaim előtt ott van az ajánlás, van továbbá két darab bizottsági módosító indítványunk is, amiről szavaznunk kell. Az 1-es pont Bernáth Ildikó képviselő asszony módosító indítványa.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk. A módosítás több ponton változtatná a szabadság kiadásának a rendjét. Az egyik bekezdés a pénzbeni megváltással foglalkozik. Erről az Országos Érdekegyeztető Tanácsban is nagy vita folyt, és sem a szakszervezeti oldal, sem a kormányzati oldal nem támogatta, a munkáltatói oldal igen. A kormányzatnak az az álláspontja, hogy a pénzbeni kifizetés engedélyezése veszélyeztetné a szabadság kiadását, egyben azt is lehetővé tenné, hogy más mozgó jövedelmek terhére fizessék ki a szabadságot és ezáltal a munkavállalókat közvetetten mégis csak kár érné. A módosító indítványnak van olyan eleme is, amit más jogi formában támogatni tudnánk, ez nevezetesen arra irányul, hogy a rendkívüli gazdasági érdek fogalmát a javaslatnál pontosabban fogalmazzuk meg, ezért ha a bizottság egy ilyen csatlakozó módosító indítványt benyújt, azt támogatnánk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Aki egyetért az előterjesztő álláspontjával és nem támogatja a módosító indítványt, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Tíz nem. Aki támogatja az indítványt? (Szavazás.) Kilenc.
A 2-es ponthoz érkeztünk, dr. Vas János és Pettkó András képviselő urak módosító indítványa, ami összefügg a 3-as és a 10-es ajánlási pontokkal.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki egyetért a nem-támogatással? (Szavazás.) Tíz. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Ilyen nincs. Aki támogatja a módosító indítványt? (Szavazás.) Kilenc.
A 4-es ponthoz érkeztünk. Önmagában fogunk róla dönteni. Farkas Imre képviselő úr módosító indítványa.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki nem támogatja a bizottságból? (Szavazás.) Tíz. Aki tartózkodik? (Szavazás.) Ilyen nincs. Aki megszavazza? (Szavazás.) Kilenc. Köszönöm szépen.
Képviselőtársaim! Kérem, hogy az 5. ajánlási ponthoz lapozzunk! Az 5. ajánlási pont Gúr Nándor és Kiss Ferenc képviselő urak módosító javaslata. Ez összefügg a 6-ossal, a 15-össel, a 17-essel és a 18-assal. Tehát ebből következően egyben fogunk ezekről dönteni. Államtitkár úr, öné a szó.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Ezek pontosító javaslatok, támogatjuk.
ELNÖK: A kormány ezeket a pontosító javaslatokat támogatja. Nagyszerű érzés! Aki egyetért a kormányzati állásponttal, kérem, hogy most emelje fel a kezét! (Szavazás.) Teljesen egyhangú. Köszönöm szépen. A bizottság ezt támogatta.
A 7-es ajánlási ponthoz lépünk, újra Farkas Imre képviselőtársunk módosító javaslata. Kérdezem a kormányzati álláspontot.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány ezt nem támogatja. Aki egyetért a kormányzati állásponttal, és ezt a módosító javaslatot nem támogatja, kérem, most emelje fel a kezét! (Szavazás.) Ez is egyhangú, egyhangúlag nem támogattuk.
A 8. ajánlási ponthoz lépünk, ugyancsak Farkas Imre képviselőtársunk módosító javaslata. A kormányzati álláspont?
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormányzat nem támogatja. Aki egyetért a kormányzati állásponttal, és nem támogatja a módosító javaslatot, kérem, emelje fel a kezét! (Szavazás.) Ez 10 szavazat. Aki tartózkodott, most emelje fel a kezét! (Nincs jelzés.) Ilyen nincsen. Aki megszavazza a módosító javaslatot, kérem, most emelje fel a kezét! (Szavazás.) Ez 9 támogató szavazat. Tehát az egyharmadot megkapta.
A 9. ajánlási ponthoz érkeztünk, a 9. ajánlási pont is Farkas Imre képviselőtársunk módosítója. Itt is kérdezem a kormányzati álláspontot.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormányzat támogatja. Aki egyetért a kormányzati állásponttal, és ezt a módosító javaslatot támogatja, kérem, emelje fel a kezét! (Szavazás.) 10 igen. Aki tartózkodott? (Nincs jelzés.) Aki nem támogatja? (Szavazás.) 9 szavazat. Köszönöm képviselőtársaimnak.
A 10-esről már döntöttünk. A 11. ajánlási pont ismételten Gúr Nándor és Kiss Ferenc képviselő úr módosító javaslata. A kormányzati álláspontot szeretném kérni.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormányzat ezt támogatja. Aki egyetért a kormányzat támogató álláspontjával és megszavazza ezt a módosító javaslatot, kérem, most emelje fel a kezét! (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatta ezt a módosítót.
A 12. ajánlási ponthoz érkeztünk, amely Bernáth Ildikó alelnök asszony és Ékes József képviselő úr módosítója. Kérdezem a kormányzati álláspontot.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormányzat nem támogatja. Röviden egy mondat indoklást is kérünk.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az új regionális szervezetre való átalakítással gondoljuk azt, hogy jobb, ha több érdekérvényesítő, illetve döntéshozatalra való szervezet megjelenhet az önkormányzati oldalon. Köszönöm.
ELNÖK: Alelnök asszonyé a szó.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Nem akarok vitát generálni, de az államtitkár úr a következő megjegyzésem van azért ehhez a dologhoz. Egyrészt az önkormányzati törvény semmilyen regionális szervezetet, mint olyat nem ismer. Úgyhogy szeretném például megkérdezni azt, hogy ez az átalakítás nem alkotmánysértő-e, mert az alkotmány sem ismeri a régiót, mint szervezetet.
A másik megjegyzésem ezzel kapcsolatban pedig az, hogy végiggondolták-e önök, hogy mondjuk ha mégis elfogadja a kormánypárti többség a kistérségi delegálást, akkor az önkormányzati oldalon mégis hányan fognak ülni? Megmondom magának: pénteken volt a Közép-dunántúli Regionális Munkaügyi Tanács alakuló ülése, és ott villámgyorsan kiszámoltuk, hogy mintegy 30-an fognak az önkormányzati oldalon ülni, hogy ha ezt a remek javaslatot elfogadja a parlamenti többség. Miközben mondjuk az Országos Érdekegyeztető Tanács munkáltatói és munkavállalói oldalán korlátozott számban vesznek részt az érintett képviselők.
ELNÖK: Csak egy nagyon rövid reagálást kérek, ha tervezi államtitkár úr.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ami az alkotmányossági kérdést illeti, egyelőre nincs tudomásunk róla, hogy ez a régió alkotmányellenes lenne, ilyen alkotmánybírósági határozat nem született. Addig csak azzal a feltételezéssel tudunk élni, hogy ez alkotmányos.
Ami a létszámot illeti, az OÉT-ben a 9 nem egy istenadta szám, ennyi érdekképviselet létezik, az OÉT-ben sem egyforma a munkáltatói és a munkavállalói oldal száma. A munkaügyi tanácsokban sem számolunk azzal, hogy ennek egyformának kellene lennie. Ettől még a 30 nekem sem tűnik kevésnek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úrnak a reagálást. Jól kivitattuk ezt a kérdést. Visszaidézem: tehát a kormányzat nem támogatta ezt a módosító javaslatot. Aki egyetért a kormányzati állásponttal és nem támogatja, kérem, most emelje fel a kezét! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ez 10. Értelemszerűen gondolom, hogy aki pedig támogatja a módosítót, az most emeli fel a kezét. (Szavazás.) Ez 9 szavazat. Az egyharmadot megkapta. Köszönöm szépen.
A következő ajánlás, amiről döntenünk kell, az a 13-as, összefügg a 16-ossal: Katona Kálmán és Bernáth Ildikó képviselő asszony módosító javaslata. Szeretném megkérdezni a kormányzati álláspontot, tehát a 13-as ajánlási pontról.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Egyeztettünk a postával a módosítókról és nem támogatja.
ELNÖK: Tehát a postával való egyeztetést követően a kormányzati oldal ezt nem támogatja. Most szeretném kérni, hogy aki egyetért a kormányzati állásponttal, és nem támogatja ezt a módosítót, kérem, most szavazzon! (Szavazás.) Ez 9 szavazat. Aki tartózkodik? (Szavazás.) 1 tartózkodás. Aki támogatja? (Szavazás.) 9 igen. Köszönöm szépen.
A 14-es módosítóhoz érkeztünk, Farkas Imre képviselőtársunk módosító javaslata. A kormányzati álláspontot szeretném kérni.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormányzat nem támogatja. Aki egyetért a kormányzati állásponttal, és nem támogatja ezt a módosító javaslatot, kérem, most emelje fel a kezét! (Szavazás.) A bizottság egyhangú döntést hozott ebben a kérdésben.
Képviselőtársaimnak szeretném jelezni, hogy az ajánlás végére érkeztünk. Ha valaki úgy gondolja, hogy talált olyan ajánlási pontot, amiről nem döntöttünk, kérem, hogy jelezze. (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy nincs ilyen.
Szeretném jelezni, hogy a két darab bizottsági módosítóhoz érkeztünk el. A döntést követően a helyettesítést diktálom be.
Az első módosító a törvény 3. §-át kívánja módosítani. Szeretném a - miután képviselőtársaim gyorsan értelmezték - kormányzati álláspontot megismerni. Volt-e módjuk ennek a bizottságinak a tanulmányozására?
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Ezek a módosító indítványok visszatükrözik az Országos Érdekegyeztető Tanács pénteki ülésén elfogadott egyeztetés eredményét, ahol néhány módosításról megállapodtunk. Ezt hűen tartalmazza. Ezek közül csak egyre szeretnék emlékeztetni. A (10) bekezdés tulajdonképpen visszahozza Bernáth Ildikó alelnök asszony egyik javaslatát más jogi megoldással. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök asszonynak adok szót.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Azzal a módosítóval kapcsolatban van kérdésem, amelyik a szabadság kivételével foglalkozik. Ha jól értem akkor ez a három munkanapra vonatkozó szabály az átvitt, tehát a következő évre átvitt szabadságra vonatkozik? Arra az egynegyedre vagy arra az egynegyedre, ami fölött a munkavállaló elvileg dönthet?
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ez arra az időtartamra vonatkozik, amiről a munkavállaló dönthet. Ez igazából egy új óvó intézmény a szabadság kiadásában, ami azt mondja, hogy ha valamilyen vis maior ok miatt a munkavállaló nem tud megjelenni a munkahelyén, ezt egyébként a munka törvénykönyve eddig is kezelte olyan módon, hogy ha nem volt megállapodás a munkáltatóval, akkor is elfogadta a fizetés nélküli szabadságot, most ebben az esetben a munkavállaló a szabadsága terhére is igénybe vehet ilyen szabadnapot, magyarán a fizetését megkapja. Tehát ilyen lehet például az, hogy a gyermeket az óvodából járvány miatt haza kell vinni, csőrepedés van a lakásban, ami miatt nem tud megjelenni a munkahelyen. Tehát röviden ilyen vis maior esetek miatt nem tud megjelenni a munkahelyén. Ez kiegészíti a jelenlegi lehetőséget, nemcsak fizetés nélküli, hanem fizetéses szabadsággal is otthon lehet maradni, és ennek a mértéke maximált, három nap. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm államtitkár úrnak az értelmezést. Most nem folytatnánk le azt a szakmai vitát, amelyet a parlamentben vagy a bizottsági ülésen megtettünk. Úgy látom, hogy ez egy szakmailag jól előkészített javaslat. Az első döntésünk azon bizottsági módosítóval kapcsolatban fog megszületni, ami a 3. § módosítását célozta meg, ezért kérdezem én a bizottság tagjait, hogy egyetértenek-e ezzel a javaslattal. (Szavazás.) Tíz igen. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Kilenc. Köszönöm szépen.
A második módosító következik. A 4. §-t módosítjuk egy rövidebb bizottsági módosítóval. Ez is komoly szakmai előmunkálatokat igényelt és úgy tudom, hogy ez is összhangban van az Országos Érdekegyeztető Tanácsban megtárgyaltakkal.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ szakállamtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Erről is nagy vita volt az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, én teljes egyetértésről nem tudok beszámolni, itt a munkáltató és a munkavállaló oldal álláspontja részben eltér. A módosítás egy kicsit pontosítja a benyújtott javaslatot, végül is tartalmilag nagyon közel áll hozzá. Az eredeti javaslatban az volt, hogy meg kell állapodni azokról a körülményekről, amely esetén a bankszámlára utalható a fizetés részben vagy egészben. A megállapodás úgy is értelmezhető, hogy arról is meg lehet állapodni, hogy nem kell semmit téríteni a munkáltatónak. A mostani módosítás egyértelműen kimondja, hogy az átutalás költségbe a munkavállaló számára nem kerülhet. Egyébként fontos körülmény és tulajdonképpen mindkét esetre vonatkozik, hogy a bankkártya száma nem áll a munkáltató rendelkezésére, tehát az átutalásra eleve akkor kerülhet sor, ha a munkavállaló ezt megadja, ami egyfajta hozzájárulásnak tekinthető.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Aki egyetért ezzel és megszavazza, kérem, emelje fel a kezét. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. Holnap reggel ülésezünk fél 10-kor, amikor a kapcsolódókról fogunk dönteni.
Most bediktálnám a helyettesítéseket: Kontur Pál Rácz Istvánt helyettesítette, Czomba Sándor pedig Molnár Oszkár képviselő urat helyettesítette.
Tájékoztató és konzultáció a közszférát érintő szabályozásokról
Haladunk tovább. Köszöntöm szakállamtitkár urat. Öné a szó.
Szetey Gábor bevezető előadása
SZETEY GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselő Hölgyek és Urak! Köszönöm a felkérést, szeretnék ezzel olyan módon élni, hogy ha utána bármilyen vonatkozásban kérdésük van, válaszolni tudjak.
Elkészítettem egy prezentációt, amin gyorsan szeretnék végigmenni annak érdekében, hogy minél több érdemi kérdésre tudjak válaszolni.
Alapvetően a személyügyi államtitkárság legfontosabb feladata egy olyan egységes kormányzati személyügyi politikának a kidolgozása, ami ezen a szlájdon látható, ennélfogva nyilvánvalóan lényeges, lévén az állam nemcsak a legnagyobb munkáltató, hanem egyben szabályozó és szolgáltató is, a teljesítő képessége pedig nyilvánvalóan versenyképességi tényező. Azt gondolom - és ez többször vissza fog térni és szerintem különösen érdekes lehet a jelen lévők számára, pártokhoz való tartozástól függetlenül -, hogy mindezt olyan szempontból is különösen fontosnak tartom, hogy mindaz, amit csinálunk, az hozzájáruljon a nemzeti közigazgatás felkészítéséhez a 2011-es európai uniós elnökségi feladatok ellátásához, és erre egyébként majd egy kicsit később visszatérek.
Ha röviden összefoglalnám, hogy melyek azok a pontok, amelyeket legfontosabbnak találunk ebben az egységes kormányzati személyügyi politikában, akkor nyilván egyfelől az egységes emberi erőforrás-gazdálkodás megteremtése, de persze, ennél jóval előrébb lépve és továbbgondolva: a hatékonyság növelése a mérhetetlen adminisztrációs terhek levételével, integrálásával, automatizálásával, arra törekedve, hogy minél több idő jusson a valódi értékteremtő munkára.
Ezt azért is tartom fontosnak, erről egy kicsit később majd még szólni fogok, amikor a 2006-os év második felében, a mi első pár hónapunkban az időnk javát azzal töltöttük, hogy felmérjük azt, hogy ma milyen módon történnek a humán erőforrás vagy személyzeti vagy személyügyi - hol hogyan hívják - munkálatok az egyes minisztériumokban. Azt láttuk, hogy tisztelet a kivételnek, ez majdhogynem teljes mértékben munkaügyi adminisztrációs munka és semmi több. Az igazat megvallva, egy korszerű szervezet esetében ez inkább fordítva szokott lenni és csak nagyon kis mértéket, kis időt töltenek el az adminisztrációs feladatokkal, lévén sokkal inkább automatizált és integrált rendszerekről van szó.
Melyek tehát a legfontosabb célok és irányok? A kiválasztási rendszer szigorítása, én azt mondanám inkább, hogy fejlesztése, illetve a jogviszony-megszüntetés rugalmasabbá tétele, egy rugalmasabb munkaerő-gazdálkodás irányába teendő jelentős lépések, a szükségszerű generációváltás kezelése. Nem tudom, mennyire tudják a hölgyek, urak, de három-négy éven belül, ha a jelenlegi jogszabályokat nézzük, és mindenfajta módon megnézzük, hogy ki, milyen módon tudna elmenni, ha óhajtana, a lehető legkorábban nyugdíjba, egy olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy komoly problémák lehetnek a közigazgatás működtetése kapcsán. Egy nagyon szerencsétlen korpálya van ma a közigazgatásban, egy ilyen alakja van, ami miatt mindenféleképpen erre különös tekintettel figyelni kell.
A teljesítményelvű javadalmazási rendszer, amiről szerintem önök már tudnak, illetve különböző atipikus foglalkoztatási formák elterjesztése, és gyakorlatilag ez a nagy törvénymódosítási csomag, amely reményeink szerint hamarosan bekerül a parlamentbe, az ilyen témákkal és ezekkel a témákkal foglalkozik elsősorban. Nyilván további céljaink és irányok is vannak: az új típusú teljesítményértékelési feladatok kiterjesztése, ez a hosszú névre sikeredett Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központ kiépítése, erről egy kicsit később egy pár szót szólok. A változás nagykövetei program a szemlélet-, kultúraváltás keretében, a kompetenciaalapú képzési és fejlesztési programok megkezdése, sőt a jövő évtől kezdve karriermenedzsment, illetve utódlási rendszer kialakítása, és ami végül is minden egyes lépésünket és gondolatunkat áthatja, az EU soros elnökségre való felkészítése a nemzeti közigazgatásnak.
Hadd szóljak egy pár témáról ezek közül, tényleg csak a legfontosabbakat igyekeztem kiemelni, és ha bármilyen kérdésük lesz utána, úgyis fogok válaszolni. Hadd kezdjem a kiválasztási rendszer átalakításával kapcsolatban. Tulajdonképpen az alapelv az, ami itt látható a lap tetején, hogy megfelelő személyek kerüljenek a megfelelő helyre. Azt mondhatnám, hogy ha megszüntetni nem is lehet - és szerintem ezt sehol nem lehet, nincs az a közigazgatás a világon, beleértve a modern nyugat-európai közigazgatást is -, de jelentős mértékben csökkenteni annak a lehetőségét, amikor valaki vagy valakik igazán komoly tapasztalat, tudás, kvalitás, szorgalom és teljesítmény nélkül kerülnek bizonyos helyekre. Ennek megfelelően csak pályázat és szakmai megmérettetés útján lehessen a köz szolgálatában állni, és az alábbiakban látszódik, hogy milyen módon kívánjuk ezt elérni. Egy másik fontos dolog az, hogy tegyük általánossá a próbaidő intézményét, illetve amit szintén fontosnak tartok, hogy a magas ráfordítással betanított köztisztviselő elbocsátására csak akkor kerüljön sor, ha a foglalkoztatásukra a közigazgatásban nincs lehetőség, azaz a tartalékállomány kötelező tétele. Tehát egyfelől azt gondolom, hogy igyekszünk olyan szempontokat, minél több olyan szempontot betenni a rendszerbe, ami arra hivatott, hogy ha a köztisztviselő egyfelől jól teljesít, jó teljesítményt végez, eredményes, akkor érdemes legyen ott maradnia, ha az ellenkező a helyzet, akkor nem feltétlenül és azonnali, mindenfajta fenyegető üzenetet küldenénk, de ettől függetlenül az egy fontos dolog, hogy ha valaki egy adott pozícióban nem felel meg természetesen, az nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem tud megfelelni. Ezért tartom fontosnak a tartalékállomány kiépítését és ennek kötelezővé tételét.
A törvénymódosítási csomag további elemeiről hadd szóljak röviden. Amit már korábban említettem, hogy rugalmasabb munkaerő-gazdálkodás, amelynek a lényege az, hogy az állam érvényesítse munkáltatói szerepkörét a munkaerő-gazdálkodásban, és sokkal többször éljen a kormányzati kirendelés lehetőségével. Hosszú távon - ezt szeretném hangsúlyozni - ez inkább csak egy gondolat, ami a fejünkben, a fejemben van, és ezért szeretném megosztani.
Jó lenne abba az irányba elmozdulni, és megint csak azt gondolom, hogy mindenfajta pártérdektől való gondolkodástól függetlenül, ma, ha csak a minisztériumi állományt veszem alapul, valakinek, egy köztisztviselőnek a karrierje az igazat megvallva könnyedén szinte csak a minisztériumon belül mehet. Szerintem minél inkább és minél többet kellene megtennünk annak érdekében, hogy tudjuk hasznosítani az egyik kollégát, az egyik jól dolgozó köztisztviselőt, amennyiben kell, például egy másik minisztériumban. Ilyen értelemben ne legyenek olyan merevek a határok, mint amilyenek ma az egyes minisztériumok között. Szerintem hosszabb távon érdemes esetleg elgondolkodni - és hozzáteszem: ez tényleg már nagyon hosszú táv - 3-5 éves távon azon, hogy hogyan tudna minél inkább a kormányzat lenni a munkáltató.
A generációváltás kezelése. Egyfelől különböző képzési programok, amelyre igen nagy erőt és hangsúlyt fogunk fektetni a következő években, kezdve a 2007-es évvel, itt a teljesítmény-értékelés kapcsán majd egy konkrét programról beszámolok, illetve a gyakornoki programok újraindítása, beindítása mentorprogrammal összekötve, hiszen a fiatalításra és a tudás átadásának összehangolására egy időben van szükségünk, és ahogy már korábban említettem, az atipikus foglalkoztatási formák elterjesztése.
Egy pár szót hadd szóljak az új típusú teljesítmény-értékelésről, amiről nyilvánvalóan önök tudnak már, de azt gondoltam, hogy szeretném ezt az alkalmat kihasználni, hogy arról, ami igazából talán az eddigi legnagyobb eredményünk, ennek a sikeres bevezetése, hogy ez mit jelent, hogyan fog működni a továbbiakban, szerettem volna megragadni ezt a lehetőséget, hogy tudjak önökhöz szólni egy pár szóban.
Az, hogy miért kellett bevezetni, a legfontosabb dolog az, hogy bár létezett korábban is teljesítmény-értékelésnek nevezett rendszer, a valóságban ez egy igen csak formális, finoman fogalmazva alacsony motiváló hatással bíró rendszer volt, és igen nagy szubjektivitást tett lehetővé. De azt is mondhatnám, hogy leegyszerűsítve mindezt, igazából ezzel nem nagyon éltek. Ez egy adminisztratív, bürokratikus teher volt a köztisztviselők számára, amely abszolút nem adott lehetőséget arra, hogy valóban különbséget tegyünk jó és kevésbé jó munka között. Ennek megfelelően igen nehezen lehetett motiválni a jól dolgozókat, sokkal inkább a kevésbé jó munkát lehetett motiválni azzal, hogy semmilyen szankció vagy semmilyen olyan lépés nem történt, amivel kifejezhette volna az adott vezető, hogy a teljesítménnyel nincsen megelégedve.
Az új típusú teljesítményértékelésnek az első fontos eleme az, hogy összhangot teremt az egyéni és a szervezeti célok között. Ami az első két hónapban történt, most már gyakorlatilag befejezett múlt időbe tehetem, az az volt, hogy minden egyes minisztériumban felülről lefelé történő tervezési rendszer alapján minden vezető számára a szervezeti célokból megfogalmazásra kerültek az egyéni célok. Még hozzá oly módon, hogy az első körben a, ha úgy tetszik, a minisztériumok vezető testületei, tehát miniszter, államtitkárok, szakállamtitkárok, illetve a minisztériumhoz közvetlenül riportáló kollégák megfogalmazták, hogy mik is a legfontosabb szervezeti célok. Amit utána lebontottak különböző főosztályokra és végül osztályokra, és nyilván elmondható az, hogy ha nem is 100 százalékban, de 95 százalékban igaz az, hogy egy szervezeti egység vezetőjének a személyes céljai azért nagyjából megegyeznek az adott szervezeti egység céljaival. Azt gondolom, hogy látva mindazt a nyilvánvalóan belső használatra szánt, de rendkívül részletes dokumentumot, amin nagyon sokat kell majd a következő években fejleszteni, de egyértelműen meghatározásra kerültek az elérendő eredmények, a célok, a feladatok. Amennyire lehet, ebben nyilvánvalóan lehet még továbblépni a megfelelő határidőkkel, az elérendő cél leírásával és minél több mérőeszközzel, mérőszámmal. A másik fontos jellegzetessége az új rendszernek, hogy az eltérő teljesítményeket különböző módon jutalmazza és erre szolgál az a bizonyos kötelező elosztás elve, amit jó páran egy darabig vitattak. Az igazság az, hogy azt láttam az elmúlt fél évben gyakorlatilag a nyugat-európai közigazgatás majdnem mindegyik teljesítményértékelési rendszerét tanulmányozva, hogy ahol komolyan veszik a teljesítményt, ott nagyon másfajta módszert nem lehet megcsinálni.
Mi volt korábban a gyakorlat? Egyrészt a különböző minisztériumoknál különböző fajta rendszereket használtak, gyakorlatilag mindenhol az volt megfigyelhető, hogy majd' minden kolléga a legmagasabb értékelést kapta. Igazából ennek következménye nem volt, tehát minden bizonnyal ez nem fogja nagyon motiválni sem a legjobban dolgozót, sem a legkevésbé jól dolgozót. Ennek alapján született meg a kötelező eloszlásnak az elve, amiről kicsit később majd még szólni fogok.
És ami még ugyancsak fontos dolog, hogy egy olyan újfajta visszacsatolási kultúrát igyekszik teremteni, ami eleddig nem nagyon volt jellemző. Lévén, nem alakult ki olyan helyzet, amikor őszintén meg kellett volna mondani az adott beosztottaknak, kollégáknak, hogy milyen munkát is végzett el. Mondhatok példát egyébként számos minisztériumból, mondhatom a Miniszterelnöki Hivatalt is, átnézve a 2005-ös évi teljesítményértékeléseket, ahol 5-ös skála volt, ott majdnem mindenki 5-ös volt, ahol 4-es skála volt, ott majdnem mindenki 4-es volt. Tehát innentől kezdve nyilvánvalóan ennek a dolognak a jelentősége nem volt komoly. Akkor, amikor majd első alkalommal nyilvánvalóan a lehető legkonstruktívabban, de visszajelzést kell adni, hogy mi is az, amiben fejleszteni kell, mit kell jobban elérni, nyilvánvalóan nagyon fontos az, hogy ez megfelelő módon történjen, amihez nyilván igen komoly képzési segédanyagot is fogunk adni az első visszacsatolás előtt.
Az értékelés maga egyébként két szinten történik, egyrészt a "mit?"-nek az értékelése. Ezek a bizonyos stratégiai célok, amik az év elején megfogalmazásra kerültek, amelyek 40 százalékát jelentik az értékelésnek, 20 százalékot a munkaköri leírásból adódó általános feladatnak az értékelése, illetve a maradék 40 százalék a "hogyan" értékelése, ami különböző kompetenciamegfelelésekről szól. Ez volt az első körben a vezetők esetében a stratégiai gondolkodás, integritás, mások megértése, csapatmunka, vezetési technikák és a többi, ahogy ezt lehet látni.
A teljesítményértékelés folyamata és építő elemei igen gyorsan elkészültek, elkészült a céllebontás pillanatnyilag osztályvezetői szintig, illetve az egyéni célkitűzések és ennek a rögzítése rendszerben megtörtént.
Az első áttekintő megbeszélés, ez még nem értékelő, júliusban fog történni. Ez arról szól, hogy igen nagy bajban vagyunk akkor és minden vezető bajban van és nem végzi a munkáját rendesen, hogy ha az év végén, amikor magára az értékelésre kerül sor, akkor fognak első alkalommal szembesülni a beosztottak azzal, hogy mi is a gond. Ez egy beszélgetés formájában lehetőséget ad a visszajelzésre. És maga az első komplex értékelés novemberben fog történni, az ehhez fűződő teljesítményjuttatás pedig december 15-ig. A teljesítményjuttatásról, ahogy ezt korábban említettem, ez az a bizonyos kötelező eloszlás, amellyel kapcsolatban a következőt szeretném elmondani. Amint látható, ez egy négyes szintű rendszer, ami abból indul ki, hogy elvárt, azaz jó teljesítményt a kollégák, az érintett köztisztviselői állomány 50 és 60 százaléka között kaphat. Magas szintű teljesítmény 20 és 30 százalék között, kivételes teljesítmény 0 és 10 százalék között, ugyanannyi, mint amennyihez a fejlesztés szükséges teljesítményszinten. És itt látható, hogy a különböző vezetői, illetve nem vezetői szinten az éves illetmény milyen százalékát kaphatják meg az adott kollégák. Nyilvánvaló és ez az irány, ez a cél, hogy például, ha megnézzük azt a 10 százalékot, akit kivételes teljesítményre lehet értékelni, azok például vezetői szinten, akár az éves fizetésük felét is el tudják vinni jutalomban.
Ami nagyon fontos dolog, és legalábbis önöknek mindenképpen szeretném hangsúlyozni: itt nem arról van szó, nyilvánvalóan az önök előtt is ismert költségvetési helyzet miatt talán nem meglepő, hogy egy fillérrel sem költünk el több pénzt, mint ami eddig elköltésre került. Itt arról van szó, hogy korábban leginkább az volt a jellemző, hogy mindenhol körülbelül ugyanolyan mértékben történt a jutalom elosztása, az adott minisztérium anyagi helyzetétől függően majd mindenki kapott egy hónapot vagy két hónapot, minimális különbségekkel, egy kis rétegnek talán a favorizálásával, ahol meg ugyanakkor nem kellett megmondani, hogy mi is volt erre az ok. Tehát bízom benne, hogy ez az átlátható transzparens rendszer jelentős különbségeket fog majd jelenteni.
Hadd szóljak pár szót erről a sokat emlegetett Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központról. Azért lett ilyen hosszú a neve, mert végül is ez a Magyar Közigazgatás Intézet bázisán jött létre és két fontos tevékenysége van, az egyik a közigazgatási képzés, a másik pedig maga a Személyügyi Szolgáltató Központ. Röviden, az ilyen szolgáltató központok miért is jönnek létre: tipikusan rutinfeladatok ellátására jönnek létre. Olyan feladatokkal próbál foglalkozni, amelyekkel tipikusan hatalmas nagy szervezetekben sok részterületen foglalkoznak vele, és nyilván ezáltal megnyílik annak a lehetősége, hogy egy ügyfélszolgálati tranzakciós szolgáltatást végezzen különálló vagy esetleg önálló szervezet részére. A költséghatékonysága pedig általában a folyamatok alkalmazásának, a helyszín és a személyzet megfelelő kiválasztásának az eredménye. Nyilvánvalóan nálunk ez a helyszínválasztás egyszerűbb. A legfontosabb jelentősége tehát, amit ezzel el lehet érni, a költségcsökkenés, az ellenőrizhetőség, az átláthatóság. Az, hogy - mondok egy adatot - meglepetéssel tapasztaltuk azt, hogy ma a 12 minisztérium, beleértve a Miniszterelnöki Hivatalt is, munkaügyi adminisztrációja 12 különböző személyügyi szoftvert és rendszert használ. Azt gondolom, hogy erről nem is érdemes többet beszélni.
Rugalmasság, illetve minőségjavulás. Menjünk tovább. Csak egy kis kitekintést szerettem volna önöknek adni az ilyen szolgáltató központoknak a világban lévő helyzetéről. Gyakorlatilag ez a '90-es évek eleje, tehát 15 év óta figyelhető meg a világban a szolgáltató központoknak egy rohamos elterjedése. Először a versenyszférában, és gyakorlatilag ezen a négy területen jellemző, tehát információ-technológia, pénzügy, személyügy, illetve a beszerzés.
Nyilvánvalóan bátrak vagyunk, de annyira nem, hogy egy ilyen dolgot elkezdenénk akkor alkalmazni, hogy ha máshol a világban, a közigazgatásban nem használnának hasonló rendszereket, és megnézni azt, hogy a közszférában hol használják. Látható az, hogy a fejlettebb országok közül már igen sok helyen látható ez. Ezen kívül egyébként érdekes, most itt a nyugat-európai közigazgatási irányzatokat még jobban megismerve, az angol, német és a holland példa mellett egyébként most a portugáloknál, a franciáknál, a dánoknál éppúgy már látható ezeknek a felállítása. Én mindenképpen azt mondom, hogy büszkék lehetünk akkor, hogy ha ezen országok mellé léphetünk be. De szükség is van egy nagy arányú egyébként mind infrastrukturális, mind pedig szemléletbeli változásra a közigazgatásban.
Még egyszer, nem utolsósorban azért, hogy a 2011-es EU-elnökségre a nemzeti közigazgatásunk kellőképpen felkészüljön.
Nem akarom ezzel szaporítani a szót, itt van egy-egy példa arra, hogy milyen jelentősége volt a közszférában ilyen szolgáltató központoknak a felépítésével. Engedjenek meg egy pár szót arról, hogy milyen elvárásokat fogalmaztunk meg a saját szolgáltató központunkkal.
A jelenlegi helyzet az, hogy körülbelül átlagosan egy személyügyi munkatárs ma 40 fő munkaügyi, személyügyi adminisztrációját, általában személyi kérdéseit kezeli. A jövőben ezt az arányt szeretnénk 70-100 fő közé felvinni. Ma - mint ahogy ezt korábban már említettem - a személyi tevékenység 90 százaléka adminisztráció, ez hol egyébként egészen a XX. századnak inkább a közepére emlékeztető technikai módszerekkel, kockás papírokra írogatva történik, hol már korszerűbben, ettől függetlenül nyilvánvalóan ennek a hozzáadott értéke nem túlságosan sok. Ezért bízunk abban, hogy amikor egy megfelelő integrált és automatizált rendszert fogunk használni, ennek a mértéke 20 százalék körülire fog csökkenni.
Nincs egységes gyakorlat a folyamatszabályozásra, általában egyébként meglepően nincsen egységes személyügyi gyakorlat. Nyilván ehelyett egységes és átlátható folyamatokat szeretnénk látni, ahogy erről már korábban beszéltem, az értékteremtő HR-munkára fókuszálva, magas informatikai támogatottsággal.
Ami egy nagyon fontos dolog, az az - és azt gondolom, hogy egy ilyen beruházásnál ez különösen fontos -, hogy mindazon számadatok alapján, amit az előkészítés során a tanácsadókkal együtt készítettünk, azt lehet célul kitűzni, hogy öt éven belül ez a beruházás kimondottan csak a központi kiszolgálásba bevont területre tervezett célcsoportok figyelembevételével is megtérül, ami azt gondolom, hogy egy jó szám. Általában egyébként az ilyen szolgáltató központoknak ilyen 5-6 éves megtérülési rátát szoktak megfogalmazni.
Azt gondolom, ez különösen és attól függetlenül is igen fontos, hogy magát ezt a beruházást nem költségvetési pénzből, hanem EU-forrásból igyekszünk megteremteni, és azt gondolom, hogy egy nagyon jó felhasználási módja az EU-forrásoknak az, hogy ha olyan dologra fókuszálunk, amely XXI. századi technológiát hoz be, óriási előrelépést jelent, ugyanakkor ettől függetlenül mondjuk ilyen rövid vagy középtávon megtérül.
Pár szót szerettem volna szólni "A változás nagykövetei" programról, amelyet lehet, hogy személyes megjegyzés, de az eddigi legnagyobb sikerünknek tartjuk, nyilvánvalóan hogy mi fog majd ebből történni, az lesz majd az igazi visszajelzés számunkra. "A változás nagykövetei" program ténylegesen egy alulról jövő kezdeményezés, ezt októberben hirdettük még meg valamennyi minisztérium munkatársai számára, pillanatnyilag egyébként a szűken vett központi közigazgatás az a minisztérium állományára szól, és olyan önkénteseket kerestünk, toboroztunk, akik azt mondták, hogy hajlandók arra, hogy elmondják az ő gondjaikat. Amellett, hogy gondot elmondani, szomorkodni mindenki tud, de emellett konkrét javaslatokat, ötleteket, projektjavaslatokat tesznek arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne egyfelől hatékonyabb, másfelől szerintem ezzel párhuzamosan lehetne mondani, hogy élhetőbb és élvezhetőbb a közigazgatás.
Ők tehát önkéntesen jelentkeztek és a saját idejükből egyébként, tehát munkaidő után foglalkoznak ezen feladatok ellátásával, és az új kultúra megteremtését támogató projekteket kezdeményeznek, hangsúlyozom: olyan módon és olyan ötletekkel, amelyek egyrészt aránylag rövid időn belül megvalósíthatóak, másrészt - és ez talán még fontosabb, vagyis nem fontosabb, de jelentős tény - nem kerül semmibe vagy legalábbis nem sokba. Kimondottan az volt a kérésünk, hogy olyanfajta projekteket találjanak ki, amelyik csak döntés kérdése, és nem pénzbe kerül feltétlenül.
226 ember jelentkezett erre a programra, és ők találták ki saját maguknak azt a 22 projektötletet, amit reményeink szerint ők maguk meg is fognak valósítani. Szintén egyébként önkéntesekből jött létre egy vezetői támogatói testület, lévén minden minisztériumból egyébként minden szintről jelentkeztek. Tehát elnézést, hogy ha így fogalmazok, az egyszerű ügyintézőtől államtitkári szintig, mindenki jelentkezett, ezért ki tudtunk alakítani egy olyan vezetői támogatói testületet, ahol minden egyes minisztériumból van legalább egy szakállamtitkár vagy egy kabinetfőnök, hiszen az egyik első problémájuk - nyilván ilyen a közigazgatás, amely egy rendkívül hierarchikus és bürokratikus szervezet - az volt, hogy jó, mi kitaláljuk az ötleteket, de kellene valamilyen legitimizáló testület. Ezért örültem, hogy gyakorlatilag a jelentkező vezető kollégákból létre lehetett hozni egy ilyet. Március 23-án fogják a végleges projektterveket letenni az ő asztalukra, és bízva abban, hogy igen jók és átütők lesznek, ezt követően szeretném, legalábbis egy részét esetleg a kormány tagjaival, miniszterelnök úrral megismertetni mindenképpen.
További célokról és irányokról nagyon gyorsan, illetve a különböző bevezetési időpontokról, amelyeknél egy kicsit még több is van az elképzelésünkben, de azokról szerettem volna most beszélni, amelyek mindenféleképpen megvalósulnak. Tehát az új típusú teljesítmény-értékelés elindult 2007. január 1-jével, a Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központ hivatalosan január 1-jével felállt. Ami a feladat ebben az évben, az az, hogy a rendszerintegrátorral közösen megvalósuljon mindaz az infrastrukturális, szervezeti, rendszerszervezési munka, amelynek alapján novembertől már a különböző minisztériumoknak, illetve a Miniszterelnöki Hivatalnak a személyügyi, munkaügyi adminisztrációs folyamata bemigrálhat, átkerülhet ebbe a bizonyos személyügyi szolgáltató központba annak érdekében, hogy a kormányzati döntésnek megfelelően 2008. december 31-ével már tökéletesen és teljes mértékben ez a személyügyi szolgáltató központ teljes körű személyügyi vagy munkaügyi szolgáltatást végezzen a tárcák irányába. Nyilvánvalóan, ha a dolog jól működik - márpedig más nem lehet a célunk -, akkor talán érdemes lesz majd feltenni azt a kérdést, hogy ha már ez a beruházás megvan, akkor miért ne terjesszük ki a közigazgatás többi állományára is, hiszen ezzel további jelentős egyrészt minőségjavulást és hatékonyságnövekedést lehetne elérni.
A kompetenciaalapú képzés és fejlesztés 2007 júniustól, a kötelező próbaidő 2007 júliustól indul. Az általános pályáztatás szeptember 1-jétől, és különböző célcsoportok szerinti ütemezéssel újra, egyébként hasonlóan a teljesítmény-értékeléshez, a vezetői pozíciókkal kezdve indulnak az egységes kiválasztási elvek mentén a pályáztatási, kiválasztási folyamatok.
A rekrutációs adatbázis ugyancsak szeptember 1-jével áll fel, a tartalékállomány kötelezővé tétele 2008. január 1-jétől.
Röviden ennyit szerettem volna elmondani, annak érdekében is, hogy maradjon egy kis időnk beszélgetni, ha gondolják. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet.
Kérdések, hozzászólások, reagálások
ELNÖK: Köszönöm szépen szakállamtitkár úr az elmondottakat. Csak szeretném elmondani, hogy a képviselőtársaim, a kollégák nem azért mentek el, mert nem lettek volna kíváncsiak az előadás többi részére, hanem utólag rászerveztek a ma délelőttünkre egy ötpárti tévévitát az egyes munkaügyi tárgyú törvények tekintetében, ezért kellett itt hirtelen ezt az ügyet lekövetnünk.
Köszönöm az elmondottakat, és miután nem döntést igénylő napirend, hanem egy tájékoztató napirend, ezért azt mondanám, hogy a kérdést és a véleményt egy körben tegyük fel.
Ha kérdése van bárkinek, kérem, hogy jelezzék. Egyet alelnök asszony kérdezne, búcsúzóul hagyott itt nekem egy kérdést, és a lelkemre kötötte, hogy tegyem fel. Államtitkár úr felvetette azt, hogy a központi közigazgatáson túl a közigazgatás további területeire is kiterjeszthető lenne ez a rendszer. Efelől érdeklődik az alelnök asszony és most már én is, hogy van-e ennek valami ütemezése, lesznek-e olyan méréspontok, ami alapján eldől, hogy hogyan fog ez a rendszer továbbfejlődni. Van-e még kérdés? Hozzászólás van. Akkor visszaadom a szót szakállamtitkár úrnak.
SZETEY GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. Pillanatnyilag a kormányzati döntés arról szól, hogy a személyügyi központnak a minisztériumi munkaügyi adminisztrációt kell teljes mértékben ellátnia 2008. december végéig. Én azt gondolom, hogy nyilván lássuk meg, hogy ez a dolog hogyan és miként működik, de ténylegesen azt látom, hogy megvan az alapfeltétel ahhoz, és ha ezt erre a körre sikeresen tudjuk bevezetni, akkor miért ne tudnánk egy jóval nagyobb körben is, azaz különböző kormányhivatalok és háttérintézmények számára bevezetni ugyanezt a rendszert. Ami egy nagyon fontos dolog, hogy nem kíván olyan nagy anyagi ráfordítást a továbbiakban. Tehát, hogy ha egyszer maga a rendszer működik, maga a hardver, softver felállításra került, itt legfeljebb csak különböző licenceket kell az újonnan bevont körben megvásárolni, ez minimális időn belül, 3-4 éven belül megtérül.
Ami nagyon fontos dolog és erre nem tértem ki, de hadd használjam ki a lehetőséget, hogy erről beszéljek: még egyszer, nem arról van szó, hogy a HR, a személyügy jelentősége csökkenne, épp ellenkezőleg. Azt szeretnénk, hogy ne azzal töltsék el a személyügyi kollégák az idejüket, ami adminisztrálásról szól, ami nem ad igazából hozzáadott értéket, hanem azt szeretnénk, hogy olyan jellegű tanácsadói, támogatói, képzési és a többi programot tudjunk csinálni, különös tekintettel a minisztériumokban is, akik tudják segíteni egyrészt az újabb és újabb, modern, a XXI. század elveinek megfelelő humánerőforrás-folyamatok bevitelét és még egyszer, ott tudnak jelen lenni, tudnak valóban segítséget adni például a minisztériumi vezetés számára. Ma igazából egy jó, elnézést, hogy így fogalmazok, egy jó HR-esnek az egyik első számú kötelessége és feladata nem az, hogy adminisztrál, hanem az, hogy a vezetők, akár az első számú vezető, akár a többi számára tartalmi tanácsot ad bármilyen emberekkel, személyekkel foglalkozó kérdésben. Ez a legfontosabb dolog. Ehhez ugyanakkor igen komoly tudást és tapasztalatot kell felhalmozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gúr Nándor képviselő úr akar megjegyzést tenni, utána pedig Németh Zsolt úrnak adom meg a szót.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Államtitkár Úr! Elnézését kérem, hogy a gondolatom után fel kell álljak és el kell menjek, de a gondolatot viszont fontosnak tartom, hogy elmondjam. A prezentációt értem, számomra világos és logikus is, azt gondolom, hogy hasznos a közigazgatásban mindezeknek a folyamatoknak a végiggondolása, bevezetése, utólagos monitorozása, mérése, szükség szerinti kiigazítása is.
Egy mondatot szeretnék mondani, ez pedig arról szól, hogy láttam különféle határidőket, amelyek a bevezetéshez illesztetten, meggyőződésem szerint különféle rendeletekben, törvényekben átvezetéseket, változtatásokat is kívánnak, de nem is kell a figyelmét felhívnom erre, hiszen látom a bólogatásából, hogy elindultak ezek a folyamatok. Célszerű, hogy ha ebben együtt gondolkodunk pont annak érdekében, hogy a határidők tarthatók legyenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szakállamtitkár úré a szó, utána Németh Zsolt képviselő úrnak adom meg a szót.
SZETEY GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Rendben van és ennek megfelelően cselekszünk. (Gúr Nándor távozik az ülésteremből.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr, öné a szó.
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Először azzal kezdem, hogy azt hiszem, abban mindenki egyetért, hogy a közigazgatás minőségi fejlesztése, sőt a színvonalának megtartása is egy kiemelkedő feladat, ez támogatható. Ugyanakkor nem rejtem véka alá a kétségeimet a sikerességét illetően. Miért gondolom mindezt? Az egyiknek van egy politikai oka, a másiknak egy szakmai. A szakmaival kezdem. Én magam dolgoztam termelő cégeknél is és most dolgozom egy másik területen is. És ahogy egy termelő cégnél teljesen természetes volt a teljesítménymérés és annak egzakt formái voltak, annyira nem természetes mindez, ha valaki be szeretné vezetni a teljesítményértékelést netán a költőknél, a zeneszerzőknél, mert ott senkinek nem jut eszébe. És közte van egy határterület. Tehát államigazgatásban is az, hogy valaki kodifikációs munkát végez és ezt jól csinálja, rosszul csinálja és milyen módon, no ott azt vagy nem lehet besorolni vagy annyi paramétert kell meghatározni, hogy a teljesítményértékeléstől várt többletteljesítmény sikereit annullálja az eszmélő rendszer felállítása. Ez figyelhető meg például az ISO-rendszernél, amely azon a területen, ahol - például a csavargyárban - egy terv alapján készül tízezer darab csavar vagy kétszázezer, ahol a visszacsatolás fontos, teljesen máshogy működik egy olyan területen, ahol egy terv alapján egyszeri és megismételhetetlen termék készül, a visszacsatolásnak kevésbé van jelentősége, mert csak részfolyamata van, és nagyon groteszk történetek jönnek létre. Szerintem például az ISO kapcsán nem kellene semmi sztrájk, be kellene tartani a termelő vállalatok többségénél és garantáltan lebénítaná egy-egy cégnek a tevékenységét. Tehát vannak ilyen kételyeim. Ismerem egyébként ezt a teljesítményértékelést, amely viszont eddig történt, azt nem becsülöm alul. Mert én hiszek abban, hogy még ma is a közigazgatásban nagyon sokan vannak, aki becsületesen dolgozik, büszke a munkájára és a karrierlehetőség a motiváció. Most bejött egy nagyon erős dolog, ez a munkahely megtartásáért folyó küzdelem, ez egy újabb motivációs tényező, amely lehet, hogy nem vethető össze ezzel a 40-50 százalékos növekményű díjazással, aminek a forrásairól ha beszélünk, egy új területet nyitnánk. Tehát én hiszek ebben és azok az eltérített jutalmazások is motiválóak, nem feltétlen csak az összeg nagysága miatt. Hozzáteszem. Viszont ami miatt kétségeim vannak a közigazgatás állapota miatt, nem a kormányzati miatt, hanem az egész miatt, bár most kiderült, hogy ez szűkebb értelemben csak a miniszteriális szervekre tartozik, de annyira hadd terjesszem ezt ki akár a dekoncentrált szervekre, hogy azt mondom, hogy Magyarországon zsákmányrendszer van. Már zsákmányrendszer van. Ezt vagy bevalljuk vagy nem. Ennek a jelei ott mutatkoznak, hogy hihetetlen váltások voltak helyettes államtitkári helyeken, ha valaki feldolgozná az interpellációkat, hogy ki csinálja arra a választ, '90-ben még egy szakmai helyettes államtitkár, ma már a píáros. Akinek az a feladata, hogy azt a kínos öt percet a legkevesebb vérveszteséggel vészelje át az illető politikus. Nem szakmai válaszok születnek, tehát elmegy a tevékenység ebbe az irányba, és öt perccel előtte sem érdekelte az illető embert a probléma és öt perc múlva sem érdekli már.
Ennyit engedjenek meg nekem. Viszont amit akarok mondani, és a legkeményebb mondat, hogy jóval több politikai állás van Magyarországon, mint akár a késő Kádár-korszakban, tehát ha ahhoz mérjük. Egy megyei dekó vezetőjének nem kellett MSZMP-tagnak lennie a '80-as években, ma már igen. Ma már kiállnak köztisztviselők a választások másnapján, és azt mondják a kampánycsapat részeként, hogy győztünk. Elképesztő viszonyok vannak szerintem a közigazgatásban. Ezeket kellene helyrerakni, vagy kiírják a tévében a helyettes államtitkár alá a pártnak a nevét. Elképesztő!
Én az egész rendszerben nem hiszek, vagy a frakcióülésen kell elmondani, hogy azonos párthoz tartozóknak milyen versenyfeltételeket fogunk teremteni, hogy a kormányzati struktúrában részt vegyen, mert más területről oda ember be nem kerül.
Tehát először ezt kell tisztességesen helyrerakni, elválasztani markánsan, ha egyáltalán még lehet, a politikát és a közigazgatási tevékenységet, és utána van hitele bármiféle versenynek, amely mentesül a politikai közvetlen befolyásoltságtól, akarattól, szándéktól.
ELNÖK: Köszönöm. Azt javasolnám, hogy gyűjtsük be az összes kérdést, megjegyzést, és akkor egyben megadnám a szót államtitkár úrnak, nehogy véletlenül az a helyzet álljon elő, hogy valaki nem tudja elmondani, amit szeretett volna. Kiss Ferenc, Czomba Sándor, majd Nagy László képviselő úr jelezte nekem eddig, hogy hozzá kíván szólni.
Akkor először Kiss Ferenc képviselő úré a szó.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Nagyon röviden a HR-munka, ahogy ezt eddig is csináltuk vagy tanítottuk, az főleg az adott feladat ellátásához szükséges felkészült munkaerő biztosítását, és ennek a rendelkezésre bocsátását jelentené. Ebbe beletartozik a kiválasztástól kezdve a munkaerő-keresésen át a teljesítmény-értékelés is. Nagyon örülök, hogy ebben a munkában megerősödött a tanácsadói szerep, ami nem az adminisztrációt jelenti, hanem a szakmai hozzáértést, és ezzel a vezetőknek történő szakmai tanácsadás erősödését.
Említette a generációváltás kezelését, a fiatalítást, a tudásátadást. Úgy gondolom, hogy ehhez szükséges a gyakorlat átadása is, akkor talán nem fordulhat elő, hogy egy-egy minisztérium nemcsak kormányváltáskor, hanem egyéb esetekben is úgy kicserélődik, hogy a gyakorlat hiányzik.
Egy kérdésem is lenne, ez pedig a főtisztviselői kar, ennek a kezelése hogyan történik a jövőben? Ehhez kapcsolódik és az előbb általam elmondotthoz, a generációváltáshoz, hogy hogyan viszonyul az államtitkárság a nyugdíj melletti foglalkoztatáshoz a 62-65 év felettieknél?
A másik a teljesítmény-értékelés. Én tényleg azt mondom, hogy nemcsak a gazdasági szférában, ott azért biztosított, hogy ezt valamihez kötöm, főleg bérfejlesztéshez vagy jutalmazáshoz, de a köztisztviselőknél ez nem formális-e, mert ha ennek nincs többletjuttatási kerete a béren, az éves bérkereten felül, akkor ezt nem tudom, hogy miből tudja megvalósítani.
Kérdésem még, hogy az államtitkárság gondozza-e a kitüntetéseket vagy ez továbbra is a minisztériumoknál marad? Németh Zsoltnak egy megjegyzésem lenne, hogy az interpellációk sokszor úgy gondolom, azok is inkább politikailag átitatottak, mint szakmailag, és erre születhetnek politikai válaszok is, a többi részében, hogy hogyan politizálták át a közszférát és ennek milyen hatása van, úgy gondolom, hogy erre egyik kormánynak sincs a másiknak a szemére vetni semmit. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czomba Sándor képviselő urat láttam jelentkezni, és végül, de nem utolsósorban Nagy László képviselő úr tesz még egy megjegyzést.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, államtitkár úr. Érdeklődéssel hallgattam az előadását, és úgy érzékelem, hogy azt szinte mindannyian tudjuk, hogy mit kellene tenni, azt, hogy hogyan, az már egy sokkal fogósabb kérdés.
Én korábban is közigazgatási szférában dolgoztam, és teljesítmény-értékelésként egy munkaügyi kirendeltség vezetője voltam, tehát megéltem azt, amit megéltem, és ön azt mondta, hogy egy csomó ötös, egy csomó négyes, stb. Az a rendszer volt olyan, hogy azt nem lehetett komolyan venni. Tehát ebből induljunk ki, hogy az a fajta teljesítmény-értékelés, ami jelen pillanatban él, az nem alkalmas arra, amire kitalálták, és akkor ehhez képest az, amit most itt látunk, az mindenképpen előrelépés, bár még egyszer azt mondom, hogy látom, hogy mit, csak azt nem látom, hogy hogyan.
Galilei mondta annak idején, hogy tegyünk mindent mérhetővé, amit meg tudunk mérni. Itt Németh Zsolt kollégámnak osztom a véleményét, hogy a versenyszférában viszonylag könnyű helyzetben vagyunk. Itt azonban a közigazgatásban, illetve a közalkalmazotti szférában bizony, nagyon nehéz mérnünk azt a fajta teljesítményt, mert nem biztos, hogy holnap jelentkezik annak a hatása, hanem lehetséges, hogy jóval később. Tehát vannak aggályaim ezzel kapcsolatban, ha megkérdezné tőlem valaki, hogy akkor hogyan kell ezt csinálni, én is nagy bajban lennék, mert nagyon nehéz olyan értékrendszert, olyan szempontrendszert felállítani, ami valóban objektíve igyekszik mérni ezeket a dolgokat.
A másik, ami nagyon fontos, hogy én egy PHARE-os projektben működő munkaügyi kirendeltséget vezettem annak idején, ezt a dán, svéd modellt vettük át, és EU-s forrásokból rendbe raktuk a kirendeltséget, és amikor a lényegre került a sor, hogy a szoftverek működjenek úgy, ahogy, magyarul: több ideje legyen az adminisztratív terheket leszedni valóban a munkatársakról és több ideje legyen a szervezetnek az ügyféllel foglalkozni, ott megállt a projekt. Isten őrizz, hogy megálljon ez a program is ott, hogy EU-s forrásokat lehívtunk, és amikor a lényeg, az érdemi része jön a dolognak, akkor gyakorlatilag széttárjuk a karunkat és azt mondjuk, hogy ugyan csak félig sikerült ez a dolog, de valamilyen eredményt mégiscsak elértünk.
Tehát ezt egy nagyon lényeges kérdésnek tartanám, és én is azt szorgalmaznám, ha működik a rendszer, mert vélhetően jobb lesz, mint a mostani, akkor ezt minél előbb ki kell terjeszteni más közszféra irányába is, mert nagy baj van. Nemcsak a minisztériumnál, én nem látom a minisztériumot, én egy kicsit lentebb látom, és látom ott is, hogy hasonló gondokkal, problémákkal küzdenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy László, és utána államtitkár úrnak visszaadnám még a szót.
NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha jól tudom, államtitkár úr a privát szférából jött és humán vezető volt a privát szférában, ez mondjuk látszik a prezentáción, hogy megpróbálja a privát szférában tapasztalt humán-menedzsmentet a közszférára szabni, ami nem egyszerű feladat, azért őszintén szólva ennek nem is nagyon van gyakorlata, vagy csak nagyon szűkre szabott gyakorlata, különösen itt, Közép-Európában. Ez nem egy egyszerű feladat, már csak azért sem, mert azért a közszférában nagyon sűrűn előfordul az a működési disszonancia, hogy egy ember dolgozik, kilenc pedig mellette nem sok mindent csinál, és így jön ki az a középérték a teljesítményben, amit nyilván el kell osztani.
Ez az elosztás, én egyetértek Németh Zsolt képviselő úrral, hogy a privát szférában használt eszközök nem mindig vezetnek így célra, de ott sem mindig csak ezek az eszközök. Ezek az eszközök általában azért kell hogy magukkal vonzzanak valami szervezeti kultúraváltást, mert ha nincs kultúraváltás, akkor nincs az az eszköz, amivel meg lehetne változtatni ezt a szférát.
Én ezt a kultúraváltást sokkal nagyobb kihívásnak látom, mert ez a kultúraváltás azért nem megy egyik napról a másikra. Végig lehet csinálni 4-5 év alatt azt, amit az államtitkár úr csinál, a legnagyobb veszély az, hogy a kultúraváltást nem sikerül megcsinálni. Ha nem sikerül megcsinálni a kultúraváltást, akkor valóban igaza van, hogy legalábbis kétséges eredmények születnek.
Ezért a legfontosabbnak azt tartom, amit az államtitkár úr mondott, de talán kevesen figyeltek arra a részre, mindenki nyilván a bértáblát jobban figyelte, mint azt, hogy bevonni a szereplőket ebbe a folyamatba. Ha sikerül bevonni őket és az alkalmazottak magukévá tudják tenni ezt a programot, akkor a közigazgatás biztosan utolérheti akár a brit modellt is, és akkor le lehet vinni. Én csak akkor vinném le mindenképpen az alsóbb szintekre, hogy ha tudunk csinálni egy értékelést mondjuk 8-9 körül, ahogy államtitkár úr mondta, és akkor tudunk csinálni egy olyan kasszát, hogy sikerült-e végigvinni a struktúraváltást, és ha sikerült, akkor mik voltak azok a kulcselemek, amelyek sikerre vitték a dolgot. Ha nem sikerül, akkor az nyilván egy másik történet.
Akkor még egy megjegyzés, ezt nem államtitkár úrnak, hanem Németh Zsolt képviselő úrnak mondom, hogy a központi közigazgatásba hogy ki és hogyan vitte be a politikát, talán tényleg hagyjuk ezt a kérdést, mert azt hiszem, hogy jobb, ha ezt a felvetését nem is hallottuk, mert talán 1998-ra visszaemlékezve nem nekünk kell pironkodni ebben az ügyben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nem szeretnék most vitát indukálni a képviselő urak és hölgyek között, merthogy egy jó szakmai konzultáció részvevői vagyunk. Államtitkár úr, öné a reagálás lehetősége, és azt követően ezt a napirendet le fogjuk zárni és az egyebek napirendre fordulunk rá. Tessék, öné a szó.
SZETEY GÁBOR szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. Kifejezetten örömmel hallgattam a képviselő uraknak - kis kivétellel - pártbeli hovatartozás nélküli szakmai megjegyzéseit. Köszönöm szépen. Én két fő dologban szeretnék válaszolni. Az egyik és talán a legfontosabb az, hogy - osztva persze abbéli aggodalmukat, hogy - jóval nehezebb bizonyos dolgokat itt megcsinálni, mint a versenyszférában. Egyetértek. De egyetértek egyébként Gallileivel is, és tényleg azt mondom, majdnem mindent mérhetővé lehet tenni, a kérdés az, hogy megéri-e. Ami szerintem a legfontosabb üzenet, amit szerettem volna elmondani az érthetően és jó szándékkal aggódó kérdésekre: szerintem nincsen olyan mérhetetlen nagy határvonal, mint amit mi magyarok szerintem szeretünk tenni mindenben, legyen az például a politika és a versenyszféra vagy az üzleti szféra, közigazgatás szféra, civil szféra. Valamennyiben hús-vér emberek vannak, akiknél szerintem igenis meg lehet találni, hogy hogyan motiváljunk vagy hogyan nem. Azért el kell, hogy mondjam, hogy egy teljesítményértékelés sokkal nagyobb félelemmel mertem volna bevállalni akkor, hogy ha nem látom azt, hogy ez egy modernebb, az angol vagy holland közigazgatásban hogy működik. Most már a német is, amire hagyományosan mindig azt mondják, hogy az sokkal inkább a magyar modellre emlékeztet, ezt az életpályakarrier-modell típusú közigazgatást alkalmazzák. Hozzáteszem azt is, hogy a teljesítményértékelési rendszer egy komolyan vett rendszer, mint ahogy egyébként a Czomba úr mondta, teljesen jogosan, az előző rendszer nem volt arra alkalmas, hogy komolyan vegyék. Ez az lesz, sőt előre megmondom azt is, hogy novemberben, amikor az első 6300 ember, hiszen addigra a teljes minisztériumi állományra kiterjed, majd jövőre a háttérállományokra, szerintem sok vitáról fogunk hallani. Hiszen nem nagyon volt még olyan helyzet, hogy azt mondták volna, hogy "te ezért meg ezért 3-ast, ezért meg 5-öst kapsz". Azt gondolom, hogy a bevezetés nehéz lesz, de ez függetlenül attól, hogy közigazgatás vagy üzleti szféra. Én jelen voltam annak idején egy-két tanácskozáson, amikor az üzleti vállalkozásokban bevezették, ez először sokkoló hatású, mert olyan dolgokat fogunk átélni, amit addig nem. Például az, hogy hogyan vegyünk konstruktív vagy néha nem annyira konstruktív kritikát. Ma ugye meg lehet tenni a közigazgatásban azt, hogy se pozitív, se negatív visszajelzést nem adok. De hogy tud úgy fejlődni az ember, ha nem tudja meg, hogy mi a baj vele. De még egyszer, ez jól működik a nálunk fejlettebb nyugat-európai közigazgatásban, és én mindig azt gondolom, hogy a mi feladatunk nem csodát tenni, hanem, hogy merjük alkotóan adaptálni azokat a módszereket, amiket akár a nyugat-európai közigazgatás, akár az üzleti szféra használ. Egy az egyben átmásolni természetesen nem lehet.
A másik dolog. Az én nevem mellett, ha csak valami félreértés nincsen, nem lehet látni se ilyen, se olyan pártjelzés akármilyen televízió-műsorban. Nyilvánvalóan ez nem jelenti azt, hogy nem lennék a kormányzati modernizációs és változási, megújítási politikának száz százalékos elkötelezett híve. Számomra ugyanúgy fontos ez, függetlenül attól, hogy éppen mikor milyen párt lesz hatalmon, a magyar közigazgatás megújításának szerintem egyik egyetlen lehetősége az, hogy második helyre vagy többedik helyre kerülnek azok a szempontok, hogy éppen ki milyen világnézetű, ideológiájú és ennek megfelelően milyen pártot támogató ember. Azt hiszem, egy idealista dolog ez, ahogy mondom, de ettől függetlenül a következőt hadd mondjam el. Az a kiválasztási rendszer, amit mi most bevezetünk, pontosan erről szól. A kiválasztási rendszer lényege az, hogy elsőként a minisztériumi vezetők körében egyrészt nyilvános pályázat van, majd pedig ezt követően a személyi szolgáltató központ amit csinálni fog, az nem az, hogy megmondja azt, hogy x miniszter úr, önnek y főosztályvezetőt kell választania. Az nem lenne korrekt dolog. De az igen, hogy mi előszűrünk. Van 30 jelölt, amelyben éppúgy lehet külső pályázó, egy-két ismerős, egy-két ilyen-olyan ember. Nincs ezzel semmi baj, néha az ismerősök között van a legjobb, de nem mindig. Kerüljön be az összes potenciális jelölt egy nagy halmazba, amiben van mondjuk 30 ember és utána azt fogjuk mondani, nem én, kimondottan ehhez leginkább értő, kiválasztással, interjútechnikával foglalkozó szakember, hogy ez az öt ember a leginkább megfelelő. Ennél nagyobb lépést pontosan abba az irányba megtenni, hogy a szakértelem, a tudás, a tapasztalat számítson, és ne az, hogy éppen hol állok, nem lehet.
Hogy ennek a jelentősége mekkora lesz? Sokat várok, de nem vagyok naiv, tudom azt, hogy ez is szép lassan fog hatni, de szerintem csak és kizárólag így lehet ezt megtenni. Én azt látom minden nyugat-európai közigazgatásban, amit felkerestem, hogy kifejezetten az az irány, amit egy csomó helyen nem tudnak megoldani, mint ahogy nálunk sem, hogy hogyan lehet a politikától mentesíteni a közigazgatást. Ez gyakorlatilag, az angolokat és egy-két példát leszámítva, nagyon nehezen megoldható. De azt látom, hogy akár jobb, akár bal, akár bármi más esetében kifejezetten az az irány, hogy a háttérintézményeket maximálisan a lehető legprofibb, legnagyobb szaktudású emberekkel töltsék fel. Annak érdekében, hogy a politikusok döntéseit a lehető legjobb szakemberek segítsék. Amit mi próbálunk csinálni, az erről szól. És ez azért is nagyon fontos, mert talán messze levőnek tűnik, de tényleg ne felejtsék el kedves képviselő hölgyek és urak, hogy nincsen olyan messze 2011. A mai magyar közigazgatás, és ezt halkan jegyzem meg, nem biztos, hogy képes lenne arra, sőt nem lenne képes megcsinálni az Európai Unió soros elnökségéből adódó feladatokat. Mert nincsenek olyan szinten képezve sem vezetési, sem nyelvtudási, sem egyéb feltételekből. És nekem azért az egyik fő projektem és a legjobban tetszik a 2011-es EU soros elnökségi projekt, mert választási ciklusokon túlmutat. Tulajdonképpen ebből a szempontból azt kell, hogy mondjam, hogy senki sem tudja, hogy lesznek akkor a helyzetek és mindenképp, bárki is lesz akkor úgymond hatalmon, azzal kell főzni, ami van. És ezért gondolom azt, hogy mindent meg kell annak érdekében tenni, hogy minél jobban felkészítsük és profivá tegyük a nemzeti közigazgatást, aminek a sikere, szerintem egy óriási lehetőséget fog adni nemcsak a közigazgatásnak, hanem Magyarországnak is, mert ha tetszik, ha nem, nemcsak magyar szinten, hanem európai szinten kell megmondanunk azt, hogy mi történjen, milyen változásokat szeretnénk.
Elnézést, kicsit elkanyarodtam, de még egyszer köszönöm a jó szándékú és támogató, helyenként érthetően kétkedően támogató kérdéseket és felvetéseket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr. Azt ígértük önnek, hogy 11 órára a bizottsági ülésnek ezzel a témával foglalkozó napirendjét lezárjuk. Szeretném megköszönni a részvételét, és itt a végén azt szemléletformáló és belülről jövő néhány mondatát is, amivel egy kicsit a mi gondolkodásunkat is, ha úgy tetszik, jó értelemben befolyásolhatta.
Szeretném megkérni a bizottság tagjait egy kis türelemre. Az egyebek napirendi pontban két bejelentenivalóm van, és azt követően lezárom az ülést. Az egyik bejelentenivalóm, hogy két nyílt napra kerül sor ebben az ülésszakban: május 23-án és június 13-án. Hosszas egyeztetést követően ezeken a napokon találtunk helyet a Parlamentben, egy kicsit ez úgy van, hogy a Felsőházi ülésterem le nem foglalása is befolyásolta a nyílt napunk kijelölését. Tehát május 23-a és június 13-a. A bizottság vezetésével is egyeztettem.
A másik, hogy ebben az ülésszakban terveztünk egy kihelyezett bizottsági ülést. Egyen már túlvagyunk, szeretném önöknek elmondani, hogy szerintem helyénvaló volt, hogy az esély évének azt a rendezvényét megnéztük, viszont a dél-magyarországi régióban nem kisrészt Románia, Bulgária európai uniós csatlakozását követő munkaerőpiaci hatások miatt is egy bizottsági ülést tennénk. Csak azt szeretném jelezni, hogy holnap 9 óra 30-kor, figyelembe véve a ma esti tárgyalást, a napirend megtárgyalását, 9 óra 30-kor bizottsági ülést tartanánk, ahol a kapcsolódó módosító indítványokról egy félórás ülés keretében döntenénk az egyes munkaügyi tárgyú törvényekhez kapcsolódóan.
Ennyi lett volna. Ha képviselőtársaimnak más bejelentenivalója nincsen, akkor köszönöm a mai munkát, mindenkinek szép napot és jó munkát kívánok, és államtitkár úrnak még egyszer köszönöm a részvételét.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 05 perc)
|
|
Simon Gábor |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia és Pavlánszky Éva