FMB-13/2006.
(FMB-13/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának
2006. november 20-án, hétfőn 09.30 órakor
a Képviselő Irodaház 128. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/46. szám) (Általános vita) *
Dr. Kaltenbach Jenő szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1096. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1140. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása) *
Az Országos Érdekegyeztető Tanácsról szóló törvényjavaslat (T/1306. szám) (Általános vita) *
Dr. Herczog László szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Határozathozatal *
Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat (T/1307. szám) (Általános vita) *
Dr. Herczog László szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények *
Határozathozatal *
Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1305. szám) (Általános vita) *
Bogár Ágnes szóbeli kiegészítése *
Serafin József szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Határozathozatal *
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1304. szám) (Általános vita) *
Papp Gabriella szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1302. szám) (Általános vita) *
Dr. Székely Judit szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1303. szám) (Általános vita) *
Dr. Székely Judit szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
1. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló (J/46. szám) (Általános vita)
2. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1096. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
3. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1140. szám) (Kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása)
4. Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1305. szám) (Általános vita)
5. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1304. szám) (Általános vita)
6. Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1302. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
7. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1303. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
8. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsról szóló törvényjavaslat (T/1306. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
9. Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat (T/1307. szám) (Általános vita) (Első helyen kijelölt bizottságként)
10. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Simon Gábor (MSZP), a bizottság elnöke
Bernáth Ildikó alelnök (Fidesz)
Gúr Nándor alelnök (MSZP)
Dr. Bóth János (MSZP)
Filló Pál (MSZP)
Kiss Ferenc (MSZP)
Nagy László (MSZP)
Rákóczy Attila (MSZP)
Rózsa Endre (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ)
Dr. Czira Szabolcs (Fidesz)
Czomba Sándor (Fidesz)
Kontur Pál (Fidesz)
Nagy István (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz)
Rácz István (Fidesz)
Wittner Mária (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Rózsa Endre (MSZP) megérkezéséig Rákóczy Attilának (MSZP)
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) távozása után Simon Gábornak (MSZP)
Molnár Oszkár (Fidesz) Czomba Sándornak (Fidesz)
Nagy István (Fidesz) megérkezéséig Kontur Pálnak (Fidesz)
V. Németh Zsolt (Fidesz) távozása után Czomba Sándornak (Fidesz)
Wittner Máriát (Fidesz) megérkezéséig Bernáth Ildikónak (Fidesz)
Dr. Kaltenbach Jenő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa
Dr. Székely Judit szakmai államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Herczog László szakmai államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Serafin József főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Pap Gabriella főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Mátyus Mihály főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Somodi Istvánné főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Bogár Ágnes főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Sepsi Tibor főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 37 perc)
SIMON GÁBOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Nem szeretnék visszaélni ombudsman úr türelmével. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, a kedves meghívottakat, a tárca előadóit, képviselőit és ha van a körünkben sajtó, akkor a sajtó képviselőit. A bizottság határozatképes. A mai szavazati arányunk 10:9-ben fog alakulni. Relatíve hosszú bizottsági ülésre készülünk, érdemi, szakmai vita várható, ezért kérem az együttműködést. Szavaznunk kell a mai napirendünkről. Kiküldtük elektronikus úton mindenkinek. Egy módosítást szeretnék tenni, mégpedig a 8. és a 9. helyen szereplők megtárgyalását korábbra tenném. Arra tennék javaslatot, hogy a harmadik napirendet követően beillesztenénk ide 4-5. napirendnek. Ki fogadja így el a javaslatot? (Szavazás.) A bizottság elfogadta. Köszönöm szépen. Bediktálom a jegyzőkönyv számára a helyettesítéseket. (A jegyzőkönyv elején olvasható.)
Az első napirendi pontunk a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló. Köszöntöm dr. Kaltenbach Jenő országgyűlési biztos urat és mindjárt át is adnám a szót.
Dr. Kaltenbach Jenő szóbeli kiegészítése
DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, megengedhetjük magunknak, hogy rövidek legyünk, hiszen a részletes beszámoló annak idején megérkezett önökhöz, bár kétségtelen, manapság egy kicsit már fel kéne frissíteni az emlékezetet, hiszen a beszámoló a 2005. évről szól, mert a választás évében mindig csúszik a beszámoló.
A Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság az én általam felügyelt terület szempontjából kétségkívül nagy jelentőségű, amit az is jelez, hogy a bizottság fontosnak találta, hogy létrehozzon egy, a foglalkoztatási diszkrimináció elleni albizottságot, amit nagyon jó és támogatandó elképzelésnek tartok és szeretném felajánlani is, hogy az albizottság tagjaival, a bizottsággal általában, amennyire lehet, fokozzuk az együttműködést. Hiszen kétségtelen, hogy a diszkrimináció által egyik leginkább sújtott csoport a romák csoportja. A beszámoló tartalmával kapcsolatban talán csak egy-két dolgot szeretnék felvillantani. Egyrészt némileg változott a hozzánk érkező panaszok összetétele. Korábban általában arról panaszkodtak a panaszosaink, hogy a foglalkoztatási viszony létrehozása kapcsán, tehát a munkaközvetítésnél, a foglalkoztatásba való belépésnél éri őket hátrány. Úgy tűnik, hogy ez némileg átalakult. Nem mintha megszűnt volna, de némileg átalakult abban az értelemben, hogy egyre több olyan panasz érkezik hozzánk, amelyik a foglalkoztatási viszony során őket ért hátrányokat panaszolja. Ezt akár tekinthetjük jó jelnek is, hiszen ez azt jelenthetné, hogy a foglalkoztatottak a korábbiakhoz képest több bátorsággal lépnek fel az ilyen jellegű magatartásokkal szemben és jobban mernek panaszkodni, mint korábban.
A másik dolog, amire talán még érdemes felhívni a figyelmet, az a szintén nem új jelenség, hogy korábban többször javasoltuk, hogy a helyi közmunka szervezés során az önkormányzatok támaszkodjanak a cigány kisebbségi önkormányzatra, illetve vonják be az ezzel kapcsolatos előkészítésbe. Nem arról van szó, hogy hatáskört kapjanak, hanem, hogy együtt vehessen részt az ilyen jellegű előkészítő munkában. Azáltal csökkenteni lehetne azt a benyomást is, amilyen jellegű panaszok egyébként érkeznek hozzánk, hogy a közmunkahelyek elosztásánál ők hátrányt szenvednek. Hogy ha a kisebbségi önkormányzat részt vehetne az előkészítésben, akkor ez a benyomás sokkal kevésbé keletkezne. Még akkor is, ha egyébként alaptalan, de mégis sokat segítene a helyi légkör, a bizalom megteremtésében.
Végül egyetlen utolsó megjegyzést szeretnék még tenni. Az egész antidiszkriminációs jogrendszer egyik alapkérdése - ebben az Egyenlő Bánásmód Hatósággal, amely a 2005-ös év folyamán kezdte meg a tevékenységét és újra és újra beleütközik, és ez pedig - az etnikai adatok kérdése. Tudom, hogy ez nem egyszerű dolog, különösen a világnak ezen a részén az ismert múltbeli események miatt. Ugyanakkor azt hiszem, hogy egy idő után szükségképpen olyan mértékűvé fog dagadni ez a probléma, amivel szembe kell nézni és itt látok egyfajta hibás felfogást az adatvédelemmel kapcsolatban általában. Érdekes, hogy ezen a területen az eredeti cél teljesen visszájára fordul, hiszen az adatvédelem fő feladata az, hogy a személyes adatokkal kapcsolatos veszélyeket elhárítsa az egyének felől. Itt viszont nem egyszer az áldozatból elkövető lesz és az elkövetőből áldozat, tehát az adatvédelem nemhogy nem védi meg ezen a területen az érintetteket, hanem az intézmények számára egyfajta kibúvót jelent. Egyfajta adatvédelmi fundamentalizmus vagy rosszul értelmezett adatvédelmi érdek jelenik meg, ami ellentétes az eredeti céllal. Azt gondolom, hogy ezzel előbb-utóbb komolyan foglalkozni kell. Nem annyira a jogszabályok átalakítása mint módszer alkalmazásával, mint a helyes értelmezés és gyakorlat kialakítása céljából. Köszönöm szépen. Én ennyit szerettem volna mondani a beszámolóval kapcsolatban.
ELNÖK: Köszönöm a korrekt szóbeli beszámolót. Kinek van kérdése? Alelnök asszony.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Egy kérdésem lenne, ami a legfrissebb ügy. A malmöi ügyre gondolok. Én tudom, hogy ezzel még hivatalból valószínű nem tudtak ezzel a kérdéssel foglalkozni, de kérdezem ettől függetlenül, hogy van-e esetleg olyan információjuk, ami megvilágítaná, hogy mi áll az ügy hátterében.
A másik, hogy ha valóban az a helyzet, amire a romák hivatkoznak az interjúkban, tévében, rádióban elhangzott kérdésekre, hogy munkavállalás miatt akarnak kivándorolni Svédországba, ez nem tudom, mennyire állja meg a helyét, bár hozzáteszem, hogy éppen talán tegnap hangzott el Horváth Aladártól egy meglehetősen döbbenetes adat, ő azt mondta, hogy Dél-Baranyában 25 százalékos a munkanélküliség, de a romákat 80-90 százalékos munkanélküliség sújtja. És itt akár rá is kanyarodhatunk azokra az ügyekre, amelyeket önök is megvizsgáltak a romák foglalkoztatásával kapcsolatban, illetve az őket sújtó vagy érő diszkriminációval kapcsolatban. A kérdésem most itt arra vonatkozik, hogy amióta működik 2005 óta az Egyenlő Bánásmód Hatóság, ők is több olyan esetet vizsgáltak meg, ami erről a diszkriminációról szól, az ő megállapításuk szerint a kisgyermekes anyákat, a 40 éven felüli nőket, a fogyatékkal élő embereket és a romákat érik olyan hátrányos megkülönböztetések, amelyek megnehezítik vagy egyáltalán lehetetlenné teszik a foglalkoztatást. A közmunka és a közhasznú munka, ami elsősorban azoknak az embereknek biztosítana munkalehetőséget, akik részben a hátrányos helyzetű régióban vagy településen élnek, részben ők maguk is hátrányos helyzetűek; a programokban való részvétel sok vitát vált ki. Én megkockáztatom azt a megjegyzésemet ezzel kapcsolatban, hogy úgy ítélem meg, hogy nem kizárólag a romákat érheti olyan csalódás, hogy nem vehetnek részt ebben a munkában. Én nem tartom valószínűleg, hogy mondjuk a közmunkaprogramokban azért nem foglalkoztatják őket, mert romák, sokkal inkább azért nem, mert a pénzügyi források szűkösek.
A tavalyi év volt egy kivételes év, szerintem összefüggésben a választások előtti időszakkal, amikor a korábbi évekhez képest jóval több pénzügyi forrás állt rendelkezésre ahhoz, hogy jelentős közmunkaprogramok induljanak el az országban. Akkor kb. 24-25 ezer embernek tudtak így munkát biztosítani. A jövő évben ez nem valószínű, hogy így lesz, legalábbis a költségvetési törvényjavaslat jelenlegi adatai szerint. Így könnyen előfordulhat, hogy azok, akik így részt vehettek ezekben a programokban, most nem fognak bejutni. De nem tudom, önnek erről mi a véleménye, hogy lehet-e ilyenkor az az ok vagy lehet-e arra hivatkozni, hogy azért nem kapta meg valaki a munkát, mert mondjuk roma vagy azért, mert nő vagy azért, mert már éppen elég segélyt kap ahhoz, hogy abból boldoguljon. Egyébként pedig köszönjük ezt a nagyon korrekt, ám de nem túl szívvidító beszámolót. A korábbi évekhez képest túl sok pozitív elmozdulást nem tapasztalhattunk, legfeljebb annyit, amit ön is megemlített, hogy talán jobban összeszedik a bátorságukat az emberek és megkockáztatják azt, hogy akár az önök hivatalát is megkeressék a panaszaikkal. De a gondolkodásban vagy a közvéleményben nem tapasztalható, hogy az általam előbb említett csoportokkal szemben mondjuk a munkáltatók másként lépnének fel vagy másként fogadnák el a jelentkezésüket, mint a korábbi években.
Egy utolsó kérdés: ön hogy éli azt meg, hogy dolgozik ön és az összes munkatársa azon, hogy valamilyen változás végre történjen a közvélekedésben vagy a munkáltatók felfogásában és vajmi kevés sikert lehet elérni? De köszönjük a munkájukat.
ELNÖK: Köszönöm. Gúr Nándornak adom meg a szót.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Köszönöm a szóbeli kiegészítést, fontos dolgok hangzottak el benne. Három apró megjegyzést szeretnék tenni. Nyilván az életünk mindennapjai magukban hordoznak ellentmondásosságokat. A diszkrimináció jeleit is bizonyos értelemben fel lehet fedezni, nyilván nagyon nehéz bizonyítani mindazt, hogy ezek bekövetkező tényhelyzeten alapulóak. Azt gondolom, hogy egyrészt minden bizonnyal vannak fogható esetek, amelyek diszkriminatívak. Másrészt minden bizonnyal vannak fogható esetek, amelyek pedig ennek az állításnak a megfogalmazását túlzó jelleggel párosítják és olyan dolgokat is a diszkrimináció kérdéskörébe utalnak, amelyek nem tartoznak ide. Tehát nem egy pólusú, nem fehér és nem fekete, ráadásul, hanem köztes, sok minden egyéb mással párosuló ennek a képi színezete. A dolog lényege, amiről az alelnök asszony is beszélt, szerintem fontos, márpedig, hogy azok az emberek, akik munkavállalási hajlandósággal, készséggel és hozzáteszem: képességgel is bírnak, azok minél inkább találják meg a helyüket a munkaerőpiacon. Ez a legevidensebb kérdések közé tartozik. Én az életem folyamán azt tapasztalom, hogy a legnagyobb gátja és problematikája a bizonyos esetekben diszkriminatívnak megmutatott helyzetek kialakulásában az, hogy lehet, hogy a készség és a hajlandóság már adott is, de a képesség nem. És adott esetben a munkáltatói viszonyulásokat ilyeténképpen értelmezik diszkriminatívnak egyesek. Most mindegy, hogy faji, etnikai vagy bármilyen fajta megkülönböztetés alapján, holott visszavezethető ez a kérdéskör egy másik kérdéskörre. Az pedig a képesség hiányának a kérdéskörére. Azt gondolom, e tekintetben van sokkal inkább feladvány, hogy ezen a helyzeten történjen változtatás. Nyilván ez nem egyéves, nem négyéves, nem tízéves, ez hosszabb, generációs időszakokat felölelő kérdéskör.
És az utolsó megjegyzésem pedig az, hogy azért azoknak az embereknek, akik mondjuk képességben bizonyos kvalitásokkal nem rendelkeznek, elvárásokkal nem megáldottak, olyan elvárásokkal szemben támasztott elvárásokkal szemben nem megáldottak, amelyeket a munkaadók, a gazdálkodó szervezetek megkívánnak tőlük, azoknak az embereknek a számára elég fajsúlyos források mozgósítása áll rendelkezésre és állt rendelkezésre az elmúlt esztendőkben is. Ez olyan 20 és 40 milliárd forintos nagyságrend csak és mondjuk a közhasznú, a közcélú és a közmunkaprogramok keretei között. És az bizony nem elvitatható, tényszerű, hogy ezekben a programokban messze-messze többségében azok az emberek, akik hajlandósággal, fogékonysággal, szándékkal bírnak és a képességeik tekintetében nem minden vonatkozásban megáldottak azokkal a sajátossági jegyekkel, amelyeket egy profitorientált gazdálkodó szervezet kíván meg, ők vannak többségében jelen. És ez így van rendjén, arra kell törekedni, hogy ez így is maradjon vagy még inkább így legyen és természetesen minden olyan elvtelen diszkriminációval szemben, amely fogható, azzal szemben pedig fel kell lépni. Köszönöm még egyszer a szóbeli kiegészítését.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még a bizottság tagjai közül bárki kérdéssel élni? Tessék!
RÁCZ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm. Nekem annyi hozzáfűznivalóm lenne a beszámolóhoz, hogy az mind igaz, hogy azért nem tudnak bekerülni a romák a munkaerőpiacra, mert alulképzettek vagy pedig előítéletek vannak velük szemben. Az utóbbi időben nem tapasztaltuk azt, hogy bármilyen törekvés is lenne az irányban, hogy ez ügyben lépne bárki is valamit. Nagyon fontosnak tartom, hogy a munkaerőpiacra kerüljenek be a romák, mert talán ez az egy lehetőség van arra, hogy valami olyan fejlődő pályára tegyük ezt a dolgot, ami előmozdítja, illetve elősegíti a romák fejlődését. Nagyon fontos ez a dolog, hiszen úgy gondolom, hogy ha a munkanélküliség hatása miatt a romák lehetetlen helyzetbe, úgymond megélhetési problémák közé kerülnek, akkor igazán ez a társadalomnak nem jó. Nem jó abból a szempontból sem, mert akkor elindul egy visszafelé fejlődés, ami senkinek sem jó. Nem jó a magyar társadalomnak. Azért nem jó, mert mint tudjuk, önkormányzati szinten is elég sok gondot okoz az, hogy a romáknak mindig több gondjuk, problémájuk van abban a tekintetben, hogy nem tudnak munkát vállalni. Nem tudnak elhelyezkedni, hiszen a segélyezés nem mindig megoldás arra, hogy eltereljük a figyelmet arról, hogy a romák hogy élnek, hogy nem tudnak boldogulni a mai világban.
Nagyon fontosnak tartanám, hogy a vállalkozói réteget úgy felkarolni, úgy helyzetbe hozni, hogy munkát tudjanak adni a romáknak. Mert elsősorban akik a romákat alkalmazzák, azok a roma vállalkozók. Én nem látok semmilyen törekvést arra, hogy bevonnák a roma vállalkozókat a nagyobb állami beruházásokba, hiszen ezzel több lehetőség nyílna arra, hogy a roma munkavállalók munkát tudjanak vállalni. Én tapasztalatból mondom, hogy amikor egy faluban két-három roma vállalkozó napi szinten feljár Budapestre és 10-15, akár 20 családnak is tud munkát adni, az mennyire megkönnyíti az önkormányzatok helyzetét. Azzal a 20-30 családdal abban a pillanatban megszűnik, tehát sokkal könnyebb úgy kezelni ezt a dolgot, ha ilyen vállalkozók léteznek. Én azt kérném, hogy ez irányba mozduljunk el, hogy a roma vállalkozókat hozzuk helyzetbe. Akkor sokkal könnyebb lenne a helyzet és nagyobb hangsúlyt kéne fektetni arra, hogy a roma vállalkozók helyzetbe tudjanak kerülni. Ez sokat segítene a helyzeten. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Gúr Nándor alelnök úrnak újra.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm. Elnézést kérek mindenkitől, hogy még egyszer szólok, nagyon röviden fogom tenni. Csak jelzésértékkel szeretném mondani, hogy az elmúlt esztendőkben a központi közigazgatásban, de nemcsak ott, hanem a decentralizált hivatalokban is több helyen roma referenseknek a beállítására került sor, pontosan azért, mert hogy teljesen egyetértek azzal a gondolkodásmenettel, ami az előbbiekben megfogalmazódott, hogy rajtuk keresztül, velük együtt generálni kell azt a folyamatot, ami erősíti, hogy minél többen helyet és szerepet kapjanak akár alkalmazotti formában, akár pedig a vállalkozásukat megerősítő formában is a munkaerőpiacon. Szeretném jelezni, ha az ismereteim jók, a Gazdasági Minisztérium keretei között egy 300 millió forintos külön keret van, ami ilyen típusú kérdések, mármint a roma vállalkozók segítését, gazdasági potenciáljának az erősítését is szolgálja. Lehet, hogy ez nem elég, lehet, hogy több kell. Lehet, hogy más is kell. Tehát ezekben a dolgokban, igen, azt gondolom, hogy ezeket az utakat kell járni. De egy dologban szeretnék mindenkitől segítséget kérni ennek a kérdéskörnek a kezelése tekintetében. Az pedig az, hogy akár ezek az emberek, akik ilyen értelemben helyet és szerepet kapnak, akár bárki más, mi valamennyiünk és rajtunk kívül sokak mások, legyünk generálói annak a folyamatnak, hogy az érdekeltségüket véljék felfedezni. Lássák ebben a történetben az érintettek is. Csak egy pici példát mondok: egy munkaügyi központos ÁFSZ-es képzési keretben behívtak 36 embert egy adott képzésre, a második találkozáson közülük hárman vettek részt. Szóval a problémának a vetülete nem egy síkú, hogy valakik nem akarnak valamit tenni azért, hogy valami változzon, hanem van egy másik területe is, az pedig az, hogy valakik nem biztos, hogy feltétlen módon szerepet akarnak játszani abban, hogy hozzátegyenek valamihez. Azt gondolom, mind a két területen vannak tennivalóink. Ebben kell közösen együttmunkálkodnunk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Visszaadom a szót előterjesztőnknek.
DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen. Az alelnök asszony a malmöi, illetve a dél-baranyai kivándorlás ügyére kérdezett rá. Természetesen nincsenek, miután nekünk nem is lehetnek, megbízható adataink arról, hogy emögött mi van. De az mindnyájunk számára eléggé közismert egyrészt, hogy kétségtelen tény, hogy a romák nagy csoportjai élnek most már hosszabb ideje, egyes vélemények szerint most már több generáció óta egy kétségbeejtő helyzetben, egy mély nyomorban, és ehhez nyilván hozzáadódik, hogy az ilyen események általában ott pattannak ki, ahol van még másik két dolog, ami ezt a helyzetet tarthatatlanná teszi. Az egyik, hogy ha olyan területen élnek, amelyik egy gazdasági és sok egyéb szempontból hátrányos régiónak minősül, Dél-Baranya ilyen, bár nem az egyetlen, de az kétségtelen tény, hogy Dél-Baranya az egyik olyan vidéke Magyarországnak, amelyik a rendszerváltás egyik nagy vesztese, hiszen Baranya a korábbi időszakban azért az országos átlaghoz képest viszonylag kevésbé számított hátrányos helyzetű régiónak, bár az Ormánság talán mindig az volt, de tény, hogy a korábbi helyzethez képesti lefelé nivellálódás itt ezen a területen talán még drámaibb, mint máshol. A másik tényező, ez megint csak feltételezés részemről, ezért nagyon óvatosan kell vele bánni, de az ilyen jellegű akciók mögött mindig van egy szervezési elem. Ha visszaemlékeznek rá, a néhány évvel ezelőtti kanadai exodus ügyében is kiderült, hogy volt egy szervezett mag vagy egy szervezési elem, amelyik szintén megjelölhető okként. Ezt nem azért mondom, hogy ezzel a dolog jelentőségét bármilyen mértékben is csökkenteni akarjam, de tény, hogy az nem véletlen, hogy hol szakad el a cérna, hogy egy kis lökés elég ahhoz, hogy egy bizonyos vidéken felszínre kerüljenek azok a problémák, amelyek ismertek tulajdonképpen, csak hát elfelejtődnek, kikerülnek az érdeklődés középpontjából.
Én azt egy jó elképzelésnek tartanám, az alelnök asszony hozzászólásából azt a következtetést vontam le, hogy esetleg érdemes lenne foglalkozni azzal a gondolattal, hogy az egyenlő bánásmódról szóló törvénynek a módosítása kapcsán alkalmazzuk azt a megoldást, amit például a kanadai hasonló törvény alkalmaz, amelyik meg is jelöli a hátrányos helyzetű csoportokat. Tehát kifejezetten felsorolja, hogy kik azok, akik a leginkább sújtva vannak az ügy, a probléma által és ezzel még inkább nyilvánvalóvá válik, kézzelfoghatóvá válik, hogy mi a teendő. Ami a foglalkoztatók magatartását illeti, azért itt megfigyelhető sajnos egy olyan jelenség is, ez nem újdonság, ezt a hozzánk érkező panaszok alapján régebb óta tudjuk, hogy messze nem használják ki az egyébként rendelkezésre álló lehetőségeket. Tehát például a hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatásához mindenféle állami támogatást lehet kapni. Ezzel kapcsolatban a munkáltatók nem túl aktívak. Tudunk olyan munkáltatókról, akik bértámogatás ellenére egész egyszerűen nem hajlamosak ilyen akciókban való részvételre. Tehát itt azért óriási lehetőségek lennének ahhoz képest is, ami pillanatnyilag rendelkezésre áll.
Az is egy érdekes jelenség, hogy úgy tűnik, hogy az egyenlő bánásmódról szóló törvény - mert itt felmerült a bizonyítás kérdése - ebből a szempontból lehet, hogy meglehetősen nagy változást idézett elő a magyar jogrendszerben, amikor úgy intézkedett, hogy a bizonyítási tehert megosztja a két fél között. Korábban erre nem volt lehetőség, de nem mondhatnám, hogy ez a változás földcsuszamlásszerű jelenséggel, következménnyel járt volna. Úgy tűnik, hogy az igazságszolgáltatás meglehetősen szűkkeblűen viszonyul ehhez a dologhoz. Én régóta szorgalmazom azt, hogy az igazságszolgáltatásban részt vevő bírák, ügyészek, stb. ezzel kapcsolatos képzését talán az eddigieknél nagyobb intenzitással kellene szervezni és erre forrásokat biztosítani a Legfelsőbb Bíróság vagy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium részéről. Tény az, hogy az ítélkezésben ezek a törvényi rendelkezések, amelyek az érintetteket a korábbiakhoz képest jóval könnyebb helyzetbe hoznák bizonyítási teher szempontjából, azok nem okoztak alapvető szemléletbeli változást. Erre még, úgy tűnik, hogy az idő nem volt elég.
Köszönöm alelnök asszony kedves kérdését, hogy hogy viseljük a dolgot. Tizenegy év után az ember kudarctűrő képessége viszonylag sokat fejlődik, ez azonban nyilván nem jelenti azt, hogy felhagynánk annak az aktivitásnak a folytatásával, amit a törvény ránk bíz. Remélem, hogy a közeledő mandátumlejárás után az utódom hasonlóan fog a dolgokhoz viszonyulni, sőt nem tagadom, 11 év után az ember lelkesedése egy kicsit kopik. Hátha ő, az új seprű elv alapján még lelkesebben fog ezzel a területtel foglalkozni.
Gúr Nándor rámutatott a képzésbeli problémára. Ez pontosan így van, a foglalkoztatási esélycsökkenés vagy az esély hiánya egyes esetekben részben nyilvánvalóan arra vezethető vissza, hogy az érintett csoportok esélye a munkaerőpiacon egyébként is objektívnek nevezhető tényezők miatt is sokkal rosszabb, mint az átlag. Ez azonban csak azt jelenti, hogy az oktatás területén vannak bajok. Tehát ez nyilván azt jelenti és erre számos más jel is van, ezt tudjuk, hogy a romák képzettségének, színvonala, amelyik messze-messze elmarad az átlagtól, de most nem akarok bizonyos statisztikákat idézni, hogy ez hogy néz ki, de tény, hogy a képzettségbeli különbség nagyon nagy és itt is azt kell, hogy mondjam, hogy az elmúlt 16 évben a rendszerváltás óta nem sikerült ezt a problémát igazából még javítani se nagyon. Vannak jó kezdeményezések. Éppen nem rég volt nálunk egy oktatás fórum, ahol az oktatási integrációban részt vevő intézmények mutatták be az eredményeiket. Egyébként, ha már szóba került, hadd mondjam el, hogy számomra is eléggé megdöbbentő volt, hogy az intézmények páratlanul lelkes hozzáértő igazgatói és tanári testülete milyen gyakran ütközik bele a helyi politikacsinálók értetlenségébe. Nem egyszer előfordul, hogy az iskola sokkal nagyobb és sokkal jobb teljesítményre lenne képes a megfelelő pedagógushátrány, a megfelelő motiváció és a központi támogatás következtében, de az önkormányzat maga, amelyik az iskola fenntartója, időnként eléggé közönyös, sőt adott esetben inkább ellenséges. Azt mondta az egyik iskolaigazgató, miközben tényleg impozáns programokról adott számot, hogy a településen ennek ellenére az etnikai feszültség nőttön nő. Ami érdekes ellentmondás, hiszen úgy tűnik, mintha az iskola egy nagyon pozitív generáló szerepet játszana, úgy tűnik, mintha az iskolában folyó programok széles körű támogatást kapnának. Ennek ellenére talán pont azért, mert akik leginkább kellene, hogy motiváljanak, hogy támogassanak, hogy egyfajta barátságos környezetet kialakítsanak, nem képesek erre. Valamilyen okból.
Végül a képviselő úrnak a roma vállalkozói réteg támogatásával kapcsolatos javaslatáról. Ezt szintén régóta szorgalmazzuk és egyébként is hadd utaljak arra, amit az elején mondtam a szóbeli kiegészítőmben, a statisztika. Mint minden olyan esetben, amikor az állam valamit ad, egy csoportnak, akkor az első dolog, amit meg kell pontosan állapítani, hogy kik tartoznak a csoporthoz. És itt mindjárt bajban vagyunk. Ki mondja meg nekem, hogy ki a roma vállalkozó vagy ki mondja meg nekem, hogy ki a roma ösztöndíjjelölt stb. Tehát egész egyszerűen abba kell hagynunk ezt a farizeus magatartást, amelyik holmi, bocsánat a kifejezésért, nem a kollégámat akarom bírálni, de holmi adatvédelmi és egyéb megfontolások miatt egy olyan helyzetet teremt, amikor egy egyébként jó szándékú, még forrásfedezettel is bíró programot azért nem lehet tisztességesen végrehajtani, mert egész egyszerűen az alapinformációink hiányoznak. És ez azzal a veszéllyel jár, ami számos esetben előfordult, talán emlékeznek rá, az egyetemi ösztöndíjak botrányaival kapcsolatban, hogy a visszaélés számára kitárjuk a kaput és a program nemcsak hogy nem javít a helyzeten, hanem ellenkezőleg. Hiszen egyszerűen nem rendelkezünk azokkal az instrumentumokkal, amiből a program sikerességét lehetne garantálni. Szóval még egyszer mondom, ezen a területen egy átgondolásra, egy szemléletváltozásra feltétlenül szükség lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mély tisztelettel és megértéssel köszönöm az elmondottakat. Ha megengedi, nem tartóztatjuk tovább.
Dönteni fogunk általános vitára való alkalmasságról. Aki elfogadja az általános vitára alkalmasságot, kérem, most szavazza meg. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm. Írásban fogjuk a plenáris ülés terjeszteni a bizottság álláspontját.
Lépjünk tovább. Két gyors szavazásunk lesz.
Soron következik az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak a megvitatása.
A 1-es pontban az alkotmányügyi bizottság javaslatáról mi a kormány véleménye?
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) Igen, egyhangú.
A 2-es pontban dr. Avarkeszi képviselő úr módosító indítványa.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. A bizottság nem támogatja, az egyharmadot megkapta.
A 3-as pont az alkotmányügyi bizottság javaslata.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) Igen, egyhangú.
A 4-es pont ugyancsak az alkotmányügyi bizottság javaslata.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) Igen, egyhangú.
Az 5. pontban Pettkó András kapcsolódik Herényi Károly képviselő úr módosító indítványához.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Szeretnék választ kapni arra, hogy miért nem támogatja a kormány. A versenyszférára ez miért ne vonatkozna? Miért csak a közszférára.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Az 50 fő feletti magánmunkáltatókra vonatkozó kiterjesztést elfogadja az Országgyűlés, tehát abból indul ki Pettkó képviselő úr, tehát ennek a támogatása osztja az alapjavaslat sorsát, az alapjavaslat kapcsán a kormány nemlegesen foglalt állást és fennmaradt az az álláspont, amit az alap módosító javaslat kapcsán is jeleztünk, hogy a szociális partnerek közti egyeztetésnek a tárgya lehet egy ilyen típusú szigorítás. Még annyi kiegészítés szükséges, hogy a végrehajtási feltételek megteremtése is egy részletesebb felülvizsgálatot igénylő tevékenység lenne ebben a körben. Azt tudni kell, hogy jelenleg a közszféra munkáltatói tekintetében nem volt egyértelmű ennek a kötelezettségnek a végrehajtásához kapcsolódóan hatáskör telepítve, éppen ez a törvényjavaslat telepíti az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz ezt a hatáskört. És egy önálló, ettől független vizsgálat lehetne a magánmunkáltatókra vonatkozó kiterjesztés esetében az, hogy a végrehajtási feltételeket is meg kell ennek kapcsán teremteni. Tehát elvi aggály a kiterjesztéssel kapcsolatban nincsen. A kiterjesztés módja és hiánya miatt lett nemleges a kormány álláspontja.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Ha jól értettem, azért nem támogatja a kormány, mert az Országos Érdekegyeztető Tanácsban ezt még nem tárgyalták meg, illetve az a véleménye a kormánynak, hogy ezt ott előbb meg kell tárgyalni és utána kell esetleg a most benyújtott törvényjavaslaton változtatni. Ha ez a közszférában kötelező lesz, a közszférával kapcsolatos álláspontot a szakszervezetek egyeztető fórumán vagy hol tárgyalták meg, és mi volt erről a vélemény. Ugyanis, ha ez a közszférában kötelező lesz, akkor ehhez a végrehajtáshoz nem elég a törvényt elfogadni, hanem ehhez pénzügyi forrásokat is kell biztosítani, miközben egyéb iránt a közszférából éppen pénzügyi forráskivonás történik. Itt én ellentmondást érzek.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Annyi kiegészítést hadd tegyek, hogy a közszférában jelenleg is kötelező, tehát ott a törvény elfogadott szövege alapján szükséges a tervnek az elfogadása. Tényleg indokoltnak látjuk ennek a kiterjesztését, de az OÉT-ben komoly vita után nem volt ebben konszenzus.
ELNÖK: Az aggályokat a szavazással ki tudjuk fejezni. A kormány nem támogatta. Aki nem támogatja a bizottságból? (Szavazás.) Tíz. Aki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Egy. A bizottság nem támogatja, az egyharmadot megkapta.
A 6-os pontban ugyancsak Pettkó András képviselő úr módosító indítványa.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenegy. Aki támogatja? (Szavazás.) Nyolc. A bizottság nem támogatja, az egyharmadot megkapta.
A 7-es pontban dr. Szabóné Müller Tímea javaslata.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Aki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. A bizottság nem támogatja, az egyharmadot megkapta.
A 8-as pontban dr. Salamon László képviselő úr indítványa.
DR. SEPSI TIBOR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk. Salamon képviselő úr alapajánlásban szereplő módosítójának a koncepcióját viszi végig, nem ért egyet egyáltalán a képviselő úr a bizonyítási szabálynak a további könnyebbé tételével a diszkriminált személy részére és ennek egy elemeként javasolja ennek a szövegcserés módosításnak is az elhagyását. A kormány fenntartja az az álláspontját, hogy a 43-as irányelvvel való nagyobb összhang érdekében egy további pontosítás szükséges a bizonyítási szabályokhoz.
ELNÖK: Megértettük. Élve a lehetőséggel, mert én tartózkodni fogok ennél, de az oldal döntését meg fogjuk hozni.
Aki egyetért a kormány álláspontjával és ezt a javaslatot nem támogatja, az most emelje fel a kezét. (Szavazás.) Kilenc nem. Aki támogatja? (Szavazás.) Ez is kilenc. Tartózkodott? (Szavazás.) Egy. Nincs több ajánlási pont.
Következik a 3. napirendi pontunk, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megvitatása. Köszönöm a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviselőjét. Az 1-es pontban Béki Gabriella képviselő asszony indítványa.
PAPP GABRIELLA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. A bizottság nem támogatja, de egyharmadot kapott.
A 2-es pontban Vidorné Szabó Györgyi, Farkas Imre és képviselőtársai kapcsolódva Vidorné Szabó Györgyi, Korózs Lajos és képviselőtársai módosító indítványához a törvényjavaslat 4. §-át kívánják módosítani.
PAPP GABRIELLA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatja. A 3. pontban Farkas Imre és dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi indítványa.
PAPP GABRIELLA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk, mert a 2-es pontot támogattuk.
ELNÖK: Ki nem támogatja? (Szavazás.) Senki nem támogatja.
A 4. pontban dr. Turi-Kovács Béla indítványa szerepel.
PAPP GABRIELLA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. A bizottság nem támogatja, de egyharmadot kapott.
Az 5. pontban Kékesi Tibor javaslata.
PAPP GABRIELLA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. A bizottság nem támogatja, de egyharmadot kapott.
A 6-os pontban Béki Gabriella kapcsolódó indítványa szerepel.
PAPP GABRIELLA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz. Aki támogatja? (Szavazás.) Kilenc. A bizottság nem támogatja, de egyharmadot kapott.
A 7-es pontban Farkas Imre és Vidorné Szabó Györgyi képviselő asszony kapcsolódik Béki Gabriella módosító indítványához.
PAPP GABRIELLA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Ki támogatja? (Szavazás.) Tizenkilenc, egyhangú. Köszönöm szépen. Ezzel a végére is értünk. Köszönöm a főosztályvezető-helyettes asszonynak is a segítséget.
Haladunk tovább.
Az Országos Érdekegyeztető Tanácsról szóló törvényjavaslat (T/1306. szám) (Általános vita)
ELNÖK: Következik az Országos Érdekegyeztető Tanácsról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága.
Dr. Herczog László szóbeli kiegészítése
Dr. HERCZOG LÁSZLÓ államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném megköszönni, hogy a tisztelt bizottság hozzájárult a napirendek cseréjéhez, a mai napon még további négy bizottság is fogja tárgyalni ezeket a törvényjavaslatokat. Ami a törvényjavaslatot illeti, tulajdonképpen a legtöbb képviselő előtt ez nem ismeretlen, hiszen februárban már az Országgyűlés elé került. Meg is kezdődött a parlamenti tárgyalása, csak már nem kerülhetett sor a határozathozatalra. Itt egy nagyon régi intézményről van szó, hiszen Országos Érdekegyeztető Tanács 18 esztendeje működik törvényi alapok nélkül. Hogy erre szükség van, arra az alkotmánybírósági határozat is rámutatott elvi éllel tavaly októberben. A törvényjavaslat objektíven tisztázza, hogy melyek azok a feltételek, amelyeknek a teljesítése esetén egy munkáltatói érdekképviselet vagy egy szakszervezettagja lehet az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak és arról is rendelkezik, hogy egy tripartit testület, az Országos Részvételt Megállapító Bizottság hivatott arra, hogy megállapítsa, hogy ezek a feltételek valóban teljesülnek-e. A törvényjavaslatot számos alkalommal egyeztettük az Országos Érdekegyeztető Tanácsban és a testület a törvényjavaslat benyújtását támogatta. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Herczog Lászlónak a felvezetést. Kérdezem a bizottságot, hogy kinek van kérdése.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Két kérdésem lenne. Valamikor februárban az utolsó ülésnapon kezdte el a parlament a két törvényjavaslatnak a vitáját. Akkor is elmondtam a véleményemet, most sem rejtem véka alá, hogy négy év állt a kormány rendelkezésére arra, hogy ezt a két törvényjavaslatot benyújtsa. Érdekes módon, ez a feladat akkor jutott eszmébe, amikor már a választások előtt álltunk. De a kérdés nem erre vonatkozik, hanem arra, hogy a tavasszal benyújtott törvényjavaslathoz képest van-e változás és ha igen, akkor miben merül ez ki.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Először arra szeretnék reagálni, hogy nem a ciklus végén jutott eszébe a kormánynak, hogy törvényjavaslat készüljön, hiszen évek óta folyt ennek az egyeztetése, éppen az alapos egyeztetés miatt húzódott el ez a ciklus végéig, illetve itt van egy olyan körülmény, amiről akkor szólnom kell, hogy mi azt szerettük volna, hogy a részvételi feltételekről meg tudjunk állapodni a szakszervezetekkel, illetve a munkáltatói érdekképviseletekkel. És ez ment nagyon nehezen elsősorban azért, mert maguk a szakszervezetek, illetve a munkáltatói érdekképviseletek között nem volt egyetértés. Tehát mi kezdeményeztük, hogy tegyék meg a javaslatukat és a javaslatok nem jöttek, nem jöttek. Az alkotmánybírósági határozat ugyan felgyorsította ezt a folyamatot, de a határozat után 5 nappal átadtunk egy tervezetet, ha nem lettek volna előmunkák, akkor ezt nyilván nem tudtuk volna teljesíteni. Ami a változást illeti, egy lényeges változás van, a február törvényjavaslat az Országos Választási Bizottságot jelölte meg arra a feladatra, hogy vizsgálja meg, hogy az érdekképviseletek a feltételnek megfelelnek-e. Ezen változtattunk, hiszen több ok miatt is úgy tűnt, hogy ez nem volt egy szerencsés javaslat, és az OVB helyett az Országos Részvételt Megállapító Bizottság lesz, amely a feltételeket elbírálja. Ez tripartit testület, a törvényjavaslat részletesen tartalmazza, hogy hogy jöhet létre, hogy dönt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés? Kiss Ferenc képviselő úr!
KISS FERENC (MSZP): Csak annyit szeretnék röviden, hogy most már értem, hogy az Országos Részvételt Megállapító Bizottság létrehozása mit jelent. A 17-es §-ban a törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti és ennek a b) pontja azt mondja, hogy "a munka törvénykönyvéről szóló '92. évi XXII. törvény," Ugye ez nem azt jelenti, hogy az egész törvény a hatályát veszti, hanem csak az elve, a 16. §-ra vonatkozó rész?
DR. HERCZOG LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Természetesen csak a 2. §-ról van szó, ez a törvényjavaslatnak a címe volt, amit kénytelenek voltunk beidézni ide, de a képviselő úr kérdése teljesen jogos. Ha azt mondaná, hogy igen, az egy nagyon kétségbeejtő válasz lenne, de nem erről van szó.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés?
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): A reprezentativitással kapcsolatban kérdezem, hogy a szakszervezeti tagság miért csak a munkaviszonyhoz fűződik. Mert az, hogy a szakszervezeti taglétszám, ami az egyik feltétele annak, hogy részt vehessen az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, miért csak munkaviszonnyal rendelkező tagja lehet a szakszervezetnek. Látom, hogy kicsit értetlenül néztek, de például, ha valaki nyugdíjas, de fenntartja a szakszervezeti tagságát, vagy valaki, aki önfoglalkoztató például, az ebből a szempontból micsoda.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A szakszervezet a munkavállalók képviselője, ennyiben felfogásunk szerint a munkaviszonyhoz egyértelműen kapcsolódik, ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne nyugdíjas tagja és ne vállalhatná fel a nyugdíjasok érdekvédelmét is, de igazából a nyugdíjas nem foglalkoztatott, illetve ha foglalkoztatott, nem ez a fő aspektus, hogy nyugdíjas, hanem, hogy foglalkoztatott és ebben az esetben értelemszerűen a szakszervezet az érdekeit képviseli. De igazából az érdekvédelmet nem általában értelmezzük, hiszen ilyen alapon bármilyen érdeket képviselhetne, általános lakossági érdekeket, hanem kifejezetten a munkahelyhez, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó érdekeket, ezért fogalmaztuk ezt így meg.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Véleménykörben kíván-e valaki hozzászólni? Én magam, ha más nem, élnék ezzel a lehetőséggel. Mindössze három dolgot szeretnék elmondani. Az egyik, hogy fontos, a szociális párbeszéd szempontjából fontos törvénynek látom az Országos Érdekegyeztető Tanácsról szóló jogszabályt, nem pusztán azért, mert az Alkotmánybíróság határozatának teszünk ezzel eleget, hanem azért, mert hogy a szociális párbeszédben zajló egyeztetéseknek immáron egy jogszabályi rögzített formáját is megteremtjük. Szeretném elmondani, hogy nekünk különösen fontos ez, hiszen 2002-ben a munka törvénykönyve módosítása kapcsán több olyan módosító javaslatunk is volt, én személyesen jegyeztem néhányat, amely az OÉT működésére vonatkozott. Azt gondolom, hogy az elmúlt 16 évben folyamatosan fejlődött a szociális párbeszéd és most elérkezett egy olyan pontra, hogy jogszabályi formát is lehet ölteni ennek az együttműködésnek, ennek az érdekegyeztetésnek és talán fontos az is, hogy nem pusztán az Országos Érdekegyeztető Tanács, hanem mellette más olyan egyeztetésre alkalmas párbeszédhelyek is vannak, amelyek között lesz olyan, amiről tárgyalni is fogunk a mai alkalommal, az ágazati párbeszéd bizottságok. De még nincs ilyen formában törvénybe öntve. Rengeteg most létrejövő olyan konzultatív formák vannak, ami mindazt igényli, hogy a munka világának a szereplői, a munkaadók, a munkavállalók és a kormányzat egymással érdemi párbeszédet tudjon lefolytatni. Éppen ezért mi általános vitára alkalmasnak fogjuk találni ezt a jogszabályt.
Filló képviselő úr jelezte, hogy szólni kíván.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Én nagyon fontos törvényjavaslatnak tartom a tárgyalt javaslatot, hiszen végül is egy olyan ügyről van szó, amely a rendszerváltás óta bizonyította, hogy a társadalmi párbeszédre, az Országos Érdekegyeztető Tanács munkájára nagy szüksége van az országnak. Nagyon fontos kérdések dőlnek ott el, a minimálbértől kezdve az éves bérajánlásokon keresztül olyan ügyek, amelyek a Magyarországon élő emberek döntő többségét érintik. Ez a törvényjavaslat egy régi kérése volt a szociális partnereknek és a szakszervezetek képviselőinek is, hogy megszülessék, éppen ezért nagyon örülök neki. Sajnálom, hogy még az előző ciklus végén, amikor bekerült a parlament elé, a választások miatt már nem tudtuk elfogadni, de hát most itt a lehetőség, és úgy gondolom, hogy a javaslatot támogassuk annál is inkább, hiszen itt a szociális partnerek teljes körű támogatását is bírja ez a javaslat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Csak nagyon röviden ismertetném az álláspontunkat. Nem vitatjuk azt, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács működésével kapcsolatos törvényjavaslatot be kell nyújtani a parlament elé, ha másért nem, már csak azért is, mert az Alkotmánybíróság is erre kötelezi a parlamentet, hogy 18 év után végre megszülessen egy olyan törvény, amelyik mindenki számára világosan, érthetően megszabja azokat a feltételeket, amelyek között a kormány, az érdekképviseletek, illetve ideértve a munkáltatókat is a konzultációkat folytathatják. Nekünk az az aggályunk, amit az előbb is elmondtam, tehát ez, amit a reprezentativitásnál szabnak feltételekül, nem vagyok arról meggyőződve, hogy ez így helyes. Ha a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a különböző ajánlásait vagy az európai uniós irányelveket vagy állásfoglalásokat is figyelembe vesszük, akkor én ezt a részét egy kicsit aggályosnak tartom, hogy a szakszervezeti tagság, illetve az érdekképviselet reprezentativitásának a meghatározásánál kizárólag azok vehetők figyelembe, akik munkaviszonnyal rendelkeznek. És később ez majd az ágazati párbeszéd bizottságnál is érdekes lehet, mert ha valaki mondjuk a mezőgazdaságban dolgozik és ezt nem munkaviszonyban teszi, akkor miért nem lehet a szakszervezetnek vagy a mezőgazdasági dolgozókat képviselő érdekképviseletnek a tagja. Tehát ezt valahogy nem igazán értem, hogy ez a két dolog miért zárja ki egymást, ezért igyekszünk majd ehhez módosító javaslatokat benyújtani, de úgy tűnik az államtitkár úrnak a kérdésemre adott válaszából, hogy nem nagyon fogja a kormány ezt támogatni, de azért kísérletet teszünk rá, úgyhogy addig is tartózkodással javasoljuk az általános vitára alkalmasságát a törvényjavaslatnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tudomásul vesszük és dönteni fogunk az általános vitára alkalmasságról.
Aki jelen jogszabályt általános vitára alkalmasnak tartja, kérem szépen, szavazzon. (Szavazás.) Tíz igen. Aki tartózkodik az általános vitára alkalmasságtól? (Szavazás.) Kilenc.
Következik a következő napirend: az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitára alkalmassága. A kormányoldal megbeszélte és mindkét napirendi pontnak a többségi előadója én leszek. Majd a végén kérni fogom a kisebbségi előadó személyét is. Megadom a szót Herczog Lászlónak.
Dr. Herczog László szóbeli kiegészítése
DR. HERCZOG LÁSZLÓ államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A törvényjavaslatnak a sorsa annyiban azonos az OÉT-törvénnyel, hogy februárban ez is a tisztelt ház előtt volt. Az ágazati párbeszéd megerősítése nagyon régóta közös törekvése a különböző kormányoknak. Ez a munka igazából 2002-ben kezdődött, amikor az akkori kormány megállapodott az Európai Unióval arról, hogy egy PHARE-támogatás keretében megerősítjük a magyarországi autonóm párbeszédet. E munka eredménye, hogy manapság már több, mint 30 ágazati párbeszéd bizottság működik és kezdettől fogva igény volt arra, hogy ennek a működését törvényben szabályozzuk. Ez a törvény ugyancsak igen részletesen szabályozza a bizottságban való részvételfeltételeket, emellett pedig, és ennyiben túl is lép az OÉT-törvényen, a döntési rendszerre vonatkozóan is eligazítást ad. Itt egy kettős szabály van: vagy kialakítanak maguknak a bizottságok egy döntési rendszert, vagy ha erről nem tudnak megállapodni, akkor kötelezően a törvény által előírt módszert kell választaniuk.
A részvétel feltételeiről az ágazati részvételt megállapító bizottság van hivatva dönteni.
A törvényjavaslatot az OÉT támogatja és ugyancsak támogatja a benyújtását az ágazati párbeszéd bizottságok képviselőiből létrejött Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Filló Pál kért szót.
FILLÓ PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hasonlóan az előző hozzászólásomhoz, itt is azt szeretném elmondani, hogy nagyon fontosnak tartom, hogy ez a jogszabály meg fog születni, annál is inkább, mert Magyarországon a munkavállalók egy jó része nagyon kiszolgáltatott helyzetben van. Elsősorban azok, ahol a foglalkoztatónál nincs szakszervezet vagy nagyon kis létszámú foglalkoztatóról van szó, ahol tényleg kicsi az esélye annak, hogy ott valamiféle érdekképviselet létrejöhessen. Én nagyon bízom abban, hogy amennyiben létrejönnek ágazati kollektív szerződések, akkor ezeknek a kiterjesztése az adott ágazatban meghatározott munkakört betöltő munkavállalók esetében az országban mindenhol azonos bérezés és egyéb feltételeket fog magával hozni. Ez a közös célunk, ez az egyik legnagyobb problémája ma a magyarországi foglalkoztatásnak, hogy nem igazán tudjuk kontrollálni, hogy a munkavállalók milyen bérért, milyen feltételek mellett végzik ugyanazt a tevékenységet. Nagyon nagyok a különbséget, bízom abban, hogy - ahogy az építőiparban megszületett - a többi ágazatban is megszülethetnek azok a kollektív szerződések, amelyek a későbbiek során, hogy egyetértenek ezzel a szociális partnerek, kiterjeszthetővé válnak. És nagyon sok magyarországi munkavállaló helyzetén javíthat. Hosszú távon természetesen, de ehhez az kell, hogy a szociális partnerek meg tudjanak állapodni. Ezért én általános vitára alkalmasnak tartom a javaslatot. Köszönöm szépen.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): A törvényjavaslatban van egy olyan szakasz, ahol különböző adatoknak a kezelésére hatalmazzák fel vagy tervezik felhatalmazni a minisztériumot. Ez számomra érthetetlen, hogy mi szükség van arra, hogy a tagoknak a legszemélyesebb adatai a minisztérium kezelésébe kerüljenek. A 31. §-ra gondolok. Kíváncsi lennék rá, hogy az adatvédelmi biztossal volt-e ezzel kapcsolatban valamilyen egyeztetés, mert én például egyáltalán nem örülnék annak, hogy ha ilyen széles körű adatokat kezelne a minisztérium. Ugyan mi szüksége van erre a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnak, hogy a munkavállaló ilyen széles körű adatait nyilvántartsa és kezelje. Ezt nem tudjuk elfogadni. És őszintén szólva meglehetősen bonyolult itt a ki mikor és hogyan képviselheti az ágazati párbeszéd bizottságban a munkavállalói érdekeket. Én azért arra nagyon kíváncsi lennék, hogy azok, akikre majd ennek a törvénynek a hatálya vonatkozik, akik érdekképviseleti munkát akarnak ellátni, mennyire készültek már erre fel, illetve ha megmondaná, hogy jövőre vagy mikor esedékes legközelebb az üzemitanács-választás. Mert ez is az egyik szempont akkor, amikor majd döntést kell hozni, hogy melyik érdekképviseleti szerv vagy melyik szakszervezet képviselheti a munkavállalókat.
A hatályba léptetésről kérdezem, hogy a kihirdetést követő nyolcadik napon a jelöltállítás kezdődik meg vagy pedig már magának a bizottságnak kell működnie? Vagy csak én nem értem, hogy mit akar a törvény ezzel elérni. És akkor a finanszírozása ehhez kapcsolódóan hogy biztosított?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az elsőre mindenképpen kérem Herczog urat, hogy válaszoljon, mert én nem látom a 31. §-ban azt, amit a képviselő asszony kérdezett. Valószínűleg én nem vettem észre az információ helyét.
DR. HERCZOG LÁSZLÓ államtitkár (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az adatkezelésnél egyrészt kikértük az ombudsman véleményét. Arra szeretném felhívni a figyelmet, amelyet a 24. § (2) bekezdése kimond, hogy az ÁRMB természetes személy szakszervezeti hovatartozásra adatokat az (1) bekezdésben a) pontjában foglalt adatokat kivéve nem kezelhet. Az (1) bekezdés a) pontja pedig az érdekképviselet elnevezése, székhelye, képviselőjének neve, tehát gyakorlatilag a szakszervezet elnökének a neve. Tehát a törvény kifejezetten kizárja azt, hogy bárki természetes személynek a szakszervezeti hovatartozásáról adatot kezelhessen a minisztérium. Csak aggregált adatokról van szó, az összes kritérium esetében is aggregált adatokat kezelünk, amelynek az a célja, hogy ez alapján lehet megállapítani, hogy az érdekképviselet együttesen teljesíti a feltételeket.
Az üzemitanács-választásra vonatkozóan két megjegyzés: nincsen olyan szabály, amelyik központilag elrendelné, hogy üzemitanács-választásra kerüljön sor. Több alkalommal volt ilyen különböző indokok miatt az elmúlt 15 esztendőben. Most nincsen. Három évenként kell választani és ezért a törvényjavaslat e tekintetben tartalmaz egy átmeneti szabályt. Ennek az a lényege, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy amikor legutoljára üzemitanács-választás volt, akkor ezzel a következménnyel a munkavállalók még nem számoltak, ezért a törvény hatálybalépését követő üzemi tanács eredményeit kell csak figyelembe venni. Ezért a hatálybalépést követően ez a kritérium még nem lesz figyelembe véve a részvételt megállapító bizottság döntésénél. Ez az átmeneti szabály lényege, csak amikor már a választásokon túl vagyunk.
A kihirdetést követően az ágazati részvételt megállapító bizottságot kell létrehozni. Erre tartalmaz gyors határidőt a törvényjavaslat. A bizottság megalakul, ezt követően a bizottságok, aki ÁPB-tag akar lenni, ők ezt jelzik a bizottság fel, ő megvizsgálja, hogy megfelelnek-e a feltételek és ezt követően hoz arról határozatot, hogy a bizottság létrejött vagy nem.
A végén a finanszírozás. Az OÉT-törvényben és az ÁPB-törvényben is szerepel. A forrás a Munkaerő-piaci Alap, a vetítési alapja a munkáltatók és a munkavállalók által befizetett járulék, két évvel ezelőtti járulék összege. Azért a két évvel ezelőtti, hogy már év elején tisztában lehessenek a bizottságok, hogy mekkora összeggel számolhatnak. A törvényjavaslat tartalmazza, hogy milyen célokra lehet ezt fordítani: alapvetően képzések, szakmai rendezvények, illetve az európai uniós hasonló intézményekben való közreműködésnek a költségei jelennek meg. Az érdekképviselet működését közvetlenül nem lehet támogatni ebből a forrásból. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Döntsünk az általános vitára alkalmasságról. Aki az említett törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, szavazzon. (Szavazás.) Tíz igen. Tartózkodik? (Szavazás.) Kilenc. Mindkét elmúlt napirendi ponthoz előadót kell választanunk. A kormányoldal a bizottság előadójaként a bizottság elnökét kívánja állítani, a kisebbségi véleményt pedig Czomba képviselőtársunk fogja tolmácsolni. (Az ülés végére az előadó személye változott: Bernáth Ildikó (Fidesz) a kisebbségi előadó.)
Köszönöm szépen.
Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1305. szám) (Általános vita)
Most érünk oda, ahol eredetileg a 4., de most a 6. napirendünk van: az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága. Megadom a szót a kormány képviselőjének.
Bogár Ágnes szóbeli kiegészítése
BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Jó napot kívánok! A törvényjavaslat több szociális tárgyú törvény módosítását tartalmazza, ezért itt a bizottság tájékoztatására is felsorakoztunk hárman, egy-egy szakterület képviseletében. Én a magam részéről a pénzbeni szociális ellátásokkal kapcsolatban szeretném néhány fontos intézkedésre ráirányítani a figyelmet.
A pénzbeni szociális ellátások rendszerszerű átalakítása már 2005-6-ban megtörtént, hiszen a családtámogatási rendszer, a rendszeres szociális segély és a közgyógyellátás rendszere gyökeresen átalakult január 1-jei, illetve ez év júliusi hatálybalépéssel.
Ez a törvényjavaslat ezen ellátások vonatkozásában mégis tartalmaz számos fontos intézkedést. Ezeknek az intézkedéseknek a középpontjában a segély vonatkozásában a munkára való ösztönzés áll, az egyéb intézkedéseknél pedig a gyermekes családok biztonságának a fokozása. Csak néhány nagyon fontos intézkedésre szeretném felhívni a figyelmet.
A munkára való ösztönzést említettem. A segélyezettek esetében több ilyen aprónak tűnő, ám de mégis a segélyezettek szempontjából nagyon fontos eleme van ennek a törvényjavaslatnak. Az egyik ilyen, hogy a közfoglalkoztatás esetén a segélyezett számára, ha korábban magasabb összegű segélyt folyósítottak, ez a magasabb összegre való kiegészítés e törvényjavaslat elfogadása esetén lehetővé válik. Ma ugyanis a munkára ellenösztönző az, hogy ha a segélyezett elvállalja a közfoglalkoztatást, akkor előfordulhat, hogy számára munkabérként kevesebb pénzt folyósítanak, mint a korábbi segély összege volt. Ezen az ellentmondáson kíván segíteni ez a törvényjavaslat.
A másik ilyen intézkedés a segély összegének a maximálása. A jelenleg hatályos jogszabályok szerint a segély összegét csak a család jövedelme és a családi jövedelemhatár befolyásolja, aminek eredményeként ugyan nem jelentős arányban, de mégis előfordul, hogy a minimális munkabérnél magasabb összegű segély kerül folyósításra, ami azt jelenti, hogy ha munkát ajánlanak a segélyezettnek, kicsi az esélye ezt a munkát elfogadni, hiszen segélyként sokkal magasabb jövedelemhez juthat.
A harmadik ilyen intézkedés, amire a figyelmet szeretném felhívni az, hogy a családi segélyezéssel tulajdonképpen a család egyik tagja jogosult segélyre, az eddigiek szerint az ő számára ír elő a törvény együttműködési kötelezettséget. Ez a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a házastárs is együttműködést vállalhasson, tehát bevonható legyen a különböző közfoglalkoztatási formákba.
A segélyezettek esetében is tartalmaz ez a törvényjavaslat egy olyan intézkedést, amely a gyermekes családok helyzetét kívánja stabilizálni, mégpedig azokét, ahol védelembe vett gyermek él. Ezekben az esetekben lehetővé válik, hogy a segély egy részét az önkormányzat rendeletében foglaltak szerint természetben is folyósítani lehessen. Korábban a rendszeres gyermekvédelmi támogatás volt természetben folyósítható, mivel az beépült a családi pótlék rendszerébe, ezért az önkormányzatok kezéből kikerült az a lehetőség, hogy amennyiben a helyi viszonyok lehetővé teszik, természetben is tudják folyósítani a segélyt.
A törvényjavaslat végén található a családok támogatásáról szóló törvény módosítása amelyben szintén a gyermekes családok helyzetét javítandó, a családi pótlék értékmegőrzésére vonatkozó intézkedés szerepel. Tehát 2007-ben a tervezett infláció mértékével azonos mértékben emelkedne a családi pótlék 6,2 százalékkal, ami azt jelenti a gyermekes családok számára, hogy gyermekenként gyerekszámtól függően 5-700 forinttal emelkedik a családi pótlék, tartósan beteg, fogyatékos gyermek esetén pedig 1300-1400 forinttal. Ennek a családi pótlék emelésnek a fedezete a 2007. évre vonatkozó költségvetési törvényjavaslatban egy húszmilliárd forintos összeggel szerepel.
Szeretném átadni a szót a munkatársamnak, aki a személyes szolgáltatással kapcsolatos intézkedésekről tájékoztatja a tisztelt bizottságot.
Serafin József szóbeli kiegészítése
SERAFIN JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A szociális szolgáltatásokra vonatkozó törvényi módosításokat három tartalmi pontban szeretném összefoglalni. Az első a jogosultságokat érintő változás, a térítési díjakra vonatkozó szabályok és az emelt szintű ellátás, bentlakásos ellátásra vonatkozó változások. Mindegyik változás a szolgáltatásokra vonatkozó vagy folyó közköltségeknek a racionalizálását szolgálja, hogy rászorultság szerint célzottabban tudjanak kimenni, illetve rászorultság szerint vegyenek részt az ellátottak is a saját gondozásukban. Az első pont a jogosultságok meghatározása. Három alapszolgáltatás esetében hoz be a törvény, erősíti meg a jogosultsági kritériumokat. Ez a házi szociális gondozás, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás és a támogató szolgálat. Mindhárom esetben alapvetően az egészségnek, az önellátó képességnek a figyelembevételét írja elő a törvény, amelyet az intézményvezetőnek kell megvizsgálnia.
A másik téma a térítési díj. A térítési díj maximumát az önköltségben határozza meg a törvény, a következő korlátok figyelembevételével: az önköltséget is meghatározza pontosan, tehát meg lehet tudni, hogy mi az önköltség jelen esetben. Az intézményi térítési díj, amit elkérhet az intézmény a gondozásért, az az önköltség és a normatív támogatás közötti különbség lehet szociális rászorult esetében. Ennek más korlátja is van, tehát a jövedelmének bizonyos százalékát egyes szolgáltatások esetében szintén maximálja a törvény. Ha nem rászorulót lát el az adott intézmény, akkor viszont felszabadítja a törvény a térítési díjat az előző kötelmek alól. A harmadik tartalmi pont az emelt szintű bentlakásos ellátásnak a megszűnése 2008. január 1-je után. Ezt követően nem lehet működési engedélyt kiadni emelt szintű bentlakásos szociális ellátásra. Ebben a három pontban próbáltam összefoglalni a törvényi változásokat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kinek van kérdése?
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Az időskorú emberek szociális ellátásával kapcsolatban úgy érzem, hogy nemcsak a családoknak, de az egész társadalomnak vannak és lennének feladatai. Amit utoljára említett, az az, hogy 2008. január 1-jétől megszűnik az emelt szintű ellátást biztosító szervezetek működési engedélye, ha jól értem. De ha rosszul értem, kérem, javítson ki. Ez azt jelenti, hogy ilyet nem lehet létrehozni? Vagy létre lehet hozni, de a finanszírozásból kivonul akár a kormányzat, akár az önkormányzat? Ha megvilágítaná, azt megköszönném.
A másik pedig, hogy a rendszeres szociális segéllyel kapcsolatban a változásokkal kapcsolatban azt én nagyon helyesnek ítélem meg, hogy ahol a gyámhatóság szerint sem minden esetben járnak el úgy a szülők, ahogy azt a gyermek érdeke megkívánja, természetben is lehet a rendszeres szociális segély egy részét a gyermekek számára biztosítani, de a segélyezésnek a feltételei, ha változnak, mennyiben érinti most a rászorult családokat. Azért kérdezem ezt, mert most értesültünk a héten arról, hogy például az ingyenes tankönyvellátás biztosításának a feltétele is megváltozik, 300 ezer gyerektől veszik el az eddig alanyi jogon járó ingyenes tankönyvet. Ez például a segélyezésre hogyan fog hatni? Mert én azt azért el nem hiszem és ezt senki be nem tudja nekem bizonyítani, hogy ebben az országban van mondjuk 200 ezer gazdag család. A segélyezéseknél ez most hogyan fog változni? Mert nyilvánvalóan valamilyen módon ezt pótolni kell.
És még az a kérdésem, hogy ezeket a változásokat mondjuk megtárgyalták-e a Nagycsaládosok Országos Egyesületével, illetve mi volt az ő véleményük, vagy a közgyógyellátási igazolványnál például az Idősügyi Tanács véleményét kikérték-e, és ha igen, akkor mi volt az álláspontjuk.
ELNÖK: Köszönöm.
SERAFIN JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az emelt szintre vonatkozó pontosítást tenném meg: 2008. január 1-jétől új működési engedély nem adható ki, tehát ilyen intézmény, férőhely nem hozható létre. Az eddigi férőhelyek továbbmennek. Ennek az a célja, illetve oka, hogy nagyon gyakori jelenség, hogy emelt szintű férőhelyeken olyan gondozottak vannak, akik igazából nem igényelnek szociális gondozást, életvitelük alapján sem, és sok esetben azt a fajta gondozást, amit megkapnak, saját erőből is tudják fedezni. És ennek a jelenségnek a korrigálása a cél egyrészt. Az emelt szintű férőhelyekre más megkülönböztető szabályozások vannak jelenleg. A későbbiekben kérhető nagyobb belépési összeg, amikor valaki bekerül erre a férőhelyre és emelt térítési díjat is lehet tőle kérni. Ilyen szabályozással nem lehet férőhelyet létrehozni. Egyébként lehet, tehát az általános szabályozások szerint a bentlakásos intézményekre ugyanúgy lehet működési engedélyt kiadni és ezeken a férőhelyeket is ugyanúgy be lehet tölteni a későbbiekben, de nem az emelt szintű szabályok szerint.
BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A segélyezés feltételei nem változnak e törvényjavaslat szerint, hiszen 2006 júliusától alakult át a segélyezés rendszere. Az első tapasztalatok alapján kerültek bele ezek az intézkedések, amelyeket én említettem, a konstrukció alapvetően nem változik, a segély összege természetesen változni fog 2007. január 1-jétől, hiszen a nyugdíjminimumhoz kötött, az pedig 4 százalékkal emelkedik. Tehát arra számíthatnak a családok, hogy 4 százalékos emelés lesz a segély összegében is.
Természetesen a törvényjavaslatot az Országgyűléshez történő beterjesztés előtt megtárgyalták a különböző érdekképviseleti szervek, és ahol lehetett, ott figyelembe is vettük az észrevételeiket.
A közgyógyellátással kapcsolatban egyébként nem voltak ellenvélemények.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. A segélyezéssel kapcsolatban szeretném mondani, hogy egyrészt örülök a változásnak, mert az, ami itt most apró problémának volt aposztrofálva, az egy meglehetősen súlyos problémát okozott és főleg olyan térségekben, ahol magas a munkanélküliség. Tudniillik arról szólt a fáma, hogy ha egy családban az egyik fél legalább minimálbéren be volt jelentve, a másik fél pedig nem dolgozott, a jövedelemhatárok kiszámításánál az történt, hogy sokszor több segélyt kapott ez a család, mint egyébként az, ahol gyakorlatilag egyik fél sem dolgozott. Jobban járt az a család, ahol senki nem dolgozott, mint az, ahol az egyik legalább minimálbéren be volt jelentve. Ezt ki lehet forintosítani. Tehát kvázi azt mondom, hogy szinte megkapta segélyként a munkabért az a fiú, aki egyébként nem dolgozott. Tehát nagyon pici különbség volt, ez aztán mindenre ösztönzött, csak éppen a munkavállalásra nem. Szabolcs keleti részéből jöttem, tudom, miről beszélek, mert kiforintosítottuk, pontosan megnéztük. Tehát ez a változás mindenképpen pozitív ilyen szempontból.
De nem látom egész pontosan, hogy a jelenlegi rendszer szerint hogyan fogja jobban megérni. Azt látom, hogy limitálva lesz a rendszeres szociális segély mértéke, egy családban egy fő veheti igénybe ezt a fajta támogatást, de azt olvastam a 37. § (1) bekezdésében, hogy "... de nem haladhatja meg a teljes munkaidőben foglalkoztatott minimálbér értékét". Magyarán a nettó minimálbér értékét. Ez már egy komoly fék, de a következő a kérdésem: mifelénk nagyon sűrűn részmunkaidőben foglalkoztatnak főleg közcélú, közhasznú foglalkoztatásban. Ez magyarul azt jelenti, hogy hat óra. Húznunk kell, mert szűkös. Egyébként is azt jelenti, hogy a részmunkaidőben való foglalkoztatást szeretnénk támogatni. Ha ez igaz, akkor a részmunkaidős foglalkoztatás esetében még mindig előfordulhat az az eset, hogy részmunkaidőben, akár egy hatórásban kevesebben fog keresni munkaviszonyban, mint amennyit segélyként a minimálbér nettó összegét megkapja. Ez megint mindenre fog ösztönözni, csak éppen munkára nem. Tehát jól gondolom-e ezt? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Önöké a szó.
BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Egy kis eltéréssel, igen, jól gondolja a képviselő úr, de szeretném felhívni az előző bekezdésre a figyelmet, ami az utóbbi problémát rendezi, tehát abban az esetben, ha részmunkaidőben dolgozik a segélyezett és hatórás munkabért kap, ezt munkabérként kapja, de segéllyel kiegészíthető lesz neki a korábbi segély összegéig a jövedelme azért, hogy elvállalja a részmunkaidős foglalkoztatást. Tehát ennek a célja is az, hogy a munkára ösztönözzön és a segélyezettek munkavállalási hajlandóságát erősítse. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
NAGY ISTVÁN (Fidesz): Nekem a házi szociális gondozáshoz kapcsolódóan lenne kérdésem. Ez az a segélyezési helyzet, ahol egyébként a család életkörülményei, talán jövedelmi viszonyai, tehát a szociális helyzet és az egészségi állapot összefügg egymással. Lehet egy olyan segítségre szoruló idős ember, akinek a jövedelme magasabb annál, amit itt a rendelet vagy a törvény meghatároz. Ugyanakkor viszont pont az egészségi állapota miatt olyan helyzetben van, hogy a költségei olyanok, ami miatt csak nehezebb helyzetben van annál, aki adott esetben alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik. Tehát a nettó jövedelme, levonva belőle az egészségi állapota miatt jelentkező költségeket, rosszabb helyzetbe sorolja őt. Az lenne a kérdésem, hogy a méltányosságra gondoltak-e a törvényben. Köszönöm szépen.
DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt tetszettek mondani, hogy a segélyezésnek a feltételrendszere nem változik, hanem marad a régi. Például a rendszeres szociális segélyezéssel kapcsolatban azért egy elbírálási módszer szerintem nem túl egészséges és jól bevezetett dolog volt, hiszen valakinek, aki mondjuk a szüleitől örökölt egy fél házat, mert elhalálozott a családban valaki, egy forgalomképtelen ingatlana lett azzal, hogy benne lakik a másik családtag. De mivel ő nem ott lakik, nem otthon a szüleivel, akkor neki mint, akinek vagyona van, el kellett utasítania a segélyezési lehetőségét. Mert nagyon sokan örököltek különben a téesztől részarányrészként egy kis kaszálót vagy kárpótlás révén valamilyen földterületet és ez is vagyonnak számított. Ennek a vagyonnak a felélését miért próbáljuk kérni a segélyezettektől. El tudom azt képzelni, hogy kirívó esetekben, ha valaki olyan vagyontárggyal rendelkezik, amit az életvitelénél maga is használ, akkor elképzelhető, hogy nem rászoruló, de ha valaki olyan, családon belüli örökséghez jut, amelyik például lakott, akkor mit csináljon. Tehát ennek a megváltoztatása indokolt lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Visszaadom a szót a kormány képviselőjének.
BOGÁR ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A vagyon kérdésére a törvényjavaslat most valóban nem tartalmaz módosítást, de emlékeztetni szeretnék arra, hogy január 1-jétől változott a vagyonfogalom. Tehát a jelenleg hatályos Szt. 4. § (1) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy az a hasznosítható ingatlan vagy jármű tekinthető vagyonnak. Tehát az a példa, amit a képviselő úr említett, hogy örökölt és benne lakik a testvére, nem minősíthető hasznosítható ingatlannak, tehát nem kell, hogy elessen a segélytől.
SERAFIN JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A házi szociális gondozással kapcsolatban a törvény úgy rendelkezik, hogy akinek egészségi állapota indokolja a szociális gondozást, az minősül szociálisan rászorultnak ebből a szempontból. A térítésidíj-szabályozás pedig a korábban említett keretek között, tehát maximum az önköltség vagy a normatíva különbsége azt is szabályozza, hogy a jövedelmének 20 százalékát lehet térítési díjként maximum elkérni. Ez a szabályozás figyelembe veszi valakinek az anyagi erejét is és korlátok között tartja azt, hogy mennyit kell neki fizetnie. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot, az kérem, most szavazzon. (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Kettő. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Hét. Köszönöm szépen. Előadót kell választanunk. Filló úr elvállalja a többségi vélemény ismertetését és Czomba Sándor a kisebbségit. (Nincs ellenvetés.) A napirendet lezártuk.
Következik a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára alkalmasságáról szóló döntés. Megadom a szót a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviselőjének.
Papp Gabriella szóbeli kiegészítése
PAPP GABRIELLA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A LXXXI. törvény módosításának egy nagyon rövid verziója van önök előtt és ez azért van külön a másik törvénytől, mert muszáj jeleznem, hogy nyár óta több fordulós érdekegyeztetés keretében alakult ki az itt fekvő javaslat. Két fontos szempontot szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy ezzel a törvénytervezettel a korkedvezményre jogosultság az érintett foglalkoztatottak, alkalmazottak szempontjából nem fog változni. Azok a feltételek továbbra is megmaradnak, csak rendeleti szintről törvényi szintre kerülnek. Van egy érdemi változás, csak azt nem ez a törvény tartalmazza, hanem a 2007. évi költségvetési törvényjavaslatot megalapozó egyes törvények módosításáról benyújtott törvényjavaslat. Ugyanis a korkedvezményes munkakörök finanszírozása eddig közteherviselés alapján történik, itt most egy korkedvezményes többletjárulék-fizetési kötelezettség szerepel a javaslatban, amelynek mértéke biztosításmatematikai kalkulációval került meghatározásra. Ez 13 százalék. De a többletjárulék-fizetési kötelezettség nagyon fokozatosan, nagyon méltányosan került bevezetésre. Nevezetesen 2007-ben ezt a költségvetés az érintett munkáltatók helyett teljes mértékben átvállalja, ezt követően 75-50-25-re fokozatosan csökkenő mértékben szerepel a költségvetési támogatás. Gyakorlatilag ez a többletjárulék azt szeretné kifejezni, hogy a munkáltatói ellenérdekeltség eddigi korszakát szüntessük meg, számoljuk fel és igazából egy objektív mérési szempontrendszer alapján a következő években megfelelő időt hagyva a munkáltatók felkészülésére is, alakítsuk ki az EU-normáknak megfelelő korszerű rendszert. Kérem, hogy ezen szempontok alapján támogassák a javaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdése kinek van?
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): A kérdésem arra irányul, hogy a korkedvezményre jogosító munkaköröknek a felülvizsgálata hol tart, hogy ha ezt törvényi szinten kívánja a kormány szabályozni. Tárgyalta-e ezt a törvényjavaslatot az Országos Érdekegyeztető Tanács és mi volt az ott kialakult álláspont?
Ugyan ön elmondta azt, hogy ez a törvény a jelenlegi korkedvezményre való jogosultságot nem módosítja és a költségvetési törvény az, ami ebben módosítást tartalmaz, ha jól értettem, de ha nem, akkor miért helyezték kilátásba a különböző, ma még korkedvezményre jogosult szakmák képviselői, hogy akkor ők most sztrájkolni fognak.
PAPP GARIELLA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Alelnök asszony kérdésére a következőkről szeretnék tájékoztatni: az Országos Érdekegyeztető Tanács szociális szakbizottsága több fordulóban, több alkalommal tárgyalta a kérdést és az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal is több konzultáció is zajlott. Többfajta változatot végiggondolt szakmailag közös a testület, a három oldal egyaránt, és gyakorlatilag az itt szereplő változat egy átmeneti kompromisszumos változatnak tekintendő. Az tény, hogy a munkáltatók a többletjárulék-fizetési kötelezettségnek nem örülnek, a munkavállalók értékelik, hogy megmarad változatlanul a jogosultsági feltételrendszerük, de a munkáltatók számára azért nagy hangsúllyal előtérbe kerültek azok a szempontok, amelyek az EU-normáknak megfelelő munkavédelmi, foglalkozás-egészségügyi kötelezettségek nem teljes mértékű, differenciált, mulasztásos állapotára utalnak. Tehát gyakorlatilag abban történt közös megegyezés, hogy az ártalmak mérésének a tudományos módszerét elkezdjük alkalmazni most már az EU-s tapasztalatok alapján. A jegyzék felülvizsgálatára ezzel szeretnék válaszolni, hogy gyakorlatilag itt a nagy probléma az ártalmak objektív mérhetősége témakörében van, mert ez a ma EU-ban nyilvántartott ártalmak 60 százalékára mondható el, és a 60 százalékon belül is 30 százalék az a foglalkozási, munkahelyi, egészséget károsító ártalom, amiben, ha a szintén előírt határidőket, az expozíciós időket, a munkaidőkorlátokat a munkáltatók betartanák, akkor annak is a 30 százalékáról volna szó. És van egy hatalmas arányú ártalom, a 40 százalék, amit szubjektív ártalomnak nevez a szakirodalom. A stresszt hadd emeljem ki, ezek egyáltalán objektíve nem mérhetők. Most ezen problémának a szakmai kidolgozása zajlik és ebbe fogjuk bevonni a szociális partnereket, mármint az ő szakembereiket. Ezenkívül előkészítés alatt áll a foglalkozás-egészségügyi szervezetnek a tárcához kerülése, és így elindult az az előkészítő munka, amely az Országos Munkabiztonsági és Munkavédelmi Főfelügyelőséggel közösen fogja ezt a kérdéskört kezelni.
A járulékkal kapcsolatos kérdésre azt szeretném jelezni, hogy a biztosítottakról és a járulékfizetésről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról van szó. Ez nem a nyugdíjtörvény tárgya, az a törvény a PM kompetenciájába tartozik és ezért került az 1296. számú törvényjavaslatban beépítésre. Abban a törvényben megtalálják önök az állam által átvállalt kedvezményt a többletjárulékból, a költségvetési hozzájárulás ütemét, arányát és mértékét egészen az ötéves átmeneti időszakon keresztül.
KISS FERENC (MSZP): Köszönöm. Részben válaszolt már a kérdésre, ez a 13 százalékos többletjáradék-fizetés kicsit szembeállítja a munkáltatókat és a munkavállalókat. Tegnap a tévében láttam, hogy bejelentették, hogy sztrájkolni fognak az autóbuszvezetők. Valamilyen számszerű adattal rendelkezik-e a minisztérium, hogy mit jelent ez. Hiszen elhangzott, hogy több, mint 80 olyan munkakör van, ahol egészségre ártalmas munkakörben korkedvezményre jogosító munkát látnak el. Én talán egy olyan ösztönzőt is betennék ebbe a törvénybe, hogy akik megszüntetik az egészségre ártalmas munkakört vagy fejlesztést hajtanak végre, az ő esetükben ez a 13 százalékos kötelező hozzájárulás a többletjárulék-fizetési kötelezettséget mérsékli-e. Akár az innovációs alap terhére? Példát is mondhatok: jelenleg 180 darab autóbusz jogosítja korkedvezményes nyugdíjra a járművezetőket. Ezt lényegesen felül kellene vizsgálni. Hogy ne kényszerítsünk munkáltatót erre a 13 százalékos többletjárulékra. Ez problémákat fog okozni. Készül-e erre a tárca?
PAPP GABRIELLA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Több, mint 800 munkakör szerepel az elavult, több évtizede változatlan munkaköri jegyzékben. Gyakorlatilag, miután itt minden irányú érdekeltség azt motiválta, hogy minél többen, minél több munkakör kerüljön be, ez így tarthatatlan, és a többletjárulék-fizetést éppen azért nem azonnal vezetjük be, hanem egy egész évet adunk a munkáltatóknak, hogy áttekintsék, felülvizsgálják a munkahelyi kockázatelemzés alapján a megtehető intézkedéseket. Ennek az új, korszerű hatóságnak a felállítása az év elején megtörténik és nem a munkáltató szabadon választott óhaja lesz, hogy fizeti majd a többletjárulékot a jövőben vagy nem, hanem ezek hivatalos, ahol lehetséges objektív mérési és hatósági engedélyezés alapján történnek.
Ön említette az autóbuszsofőrök ügyét. Ezt nagyon röviden csak azért szeretném jelezni, mert a nyugdíjrendszer utólag kompenzál olyan dolgokat, ami nem funkciója. Funkcionálisan nem tud neki megfelelni. Gyakorlatilag az autóbuszsofőrök a munkaerő-hiány miatt kerülte be másfél évtizeddel ezelőtt a rendszerbe. Náluk történt meg egy nagy korszerű előrelépés 1992-ben, a típusfüggőség bevezetése. A modern, klimatizált, zajmentes, stb. típusú autóbuszsofőröknél nincs korkedvezmény. A probléma éppen ez, amit nap mint nap hallunk, hogy ők szeretnék ugyanúgy visszakérni ezt a korábban megszokott és már bebetonozott intézményrendszert. Tehát itt nem arról van szó, hogy az egyéb autóbuszsofőr-munkakörökkel van probléma, hanem épp azok szeretnének visszakéredzkedni, akik már korábban kikerültek. Egyébként a típusfüggőség ügyét a Közlekedés-főfelügyelőség mint hatóság, állandóan nyomon követi. Itt a fő indok a stressz, ami miatt szeretnének visszakerülni. A stressz a szubjektív ártalom, ami nem mérhető, mi köztisztviselők is nagyon szeretnénk a stressz miatt korkedvezményt igényelni. (Derültség.) Elnézést kérek, nem ugyanaz, csak itt az objektív mérési probléma okoz nehézséget, viszont ennek a minősítési rendszere fog teljesen korszerűsítésre kerülni az első félévben.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
WITTNER MÁRIA (Fidesz): A buszvezetőkkel kapcsolatos stresszhez csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy az egészen más jellegű, mint a köztisztviselőké, hiszen emberek élete kerülhet veszélybe a buszon, nem beszélve az országban jelen lévő közlekedésről.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Csak azt szeretném mondani, hogy nehéz ügy a nyugdíjrendszerben bármi olyan módosítás, ami még akár a szocializmus örökségének is tekinthető előjogokat valamilyen szinten csökkenteni akarja, csak egy dolgot szeretnék mondani, hogy mindenki szeretne előbb nyugdíjba menni, minél előbb lehetőség szerint, általában a munkavállalóknak ez a véleménye, de amikor végiggondoljuk a dolgokat, akkor azt is mérlegelni kell, hogy most azoknak a nyugdíját, akik korkedvezménnyel mennek nyugdíjba, a többség finanszírozza, aki viszont nem megy korábban nyugdíjba. Tehát ezt csak szeretném hozzáfűzni, hogy én jogosnak tartom, hogy előbb vagy utóbb bevezessük azt a rendszert, hogy ha valaki kedvezményeket akar érvényesíteni, akkor ennek legalább részben az árát fizesse meg.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy ki támogatja az általános vitára alkalmasságot. (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Kilenc nem. Köszönöm szépen. Előadót kell állítanunk. Miután holnap napirendre kerül, nem tudjuk írásban tolmácsolni a bizottság álláspontját. Kiss Ferenc képviselő úr lesz a többségi álláspont képviselője. A kisebbségi pedig Kontur Pál képviselő úr. Köszönöm szépen.
Régen várunk arra, hogy az előttünk álló két jogszabály tárgyalásába belekezdjünk. Szeretném azt mondani, hogy most következik az egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Örömmel üdvözlöm képviselőtársunkat Soós Tamást, akit megkérek, hogy üljön az asztalhoz, hiszen a Házszabály és a frakciók közti megállapodás lehetővé teszi, hogy egy-egy szakmai, jogszabályi vitában a frakciók nem bizottsági tag képviselői részt vegyenek. Soós Tamás képviselőtársunk, aki a szakképzéshez kapcsolódik, élni kíván ezzel a lehetőséggel. Megadom a szót a tárca képviselőjének.
Dr. Székely Judit szóbeli kiegészítése
DR. SZÉKELY JUDIT, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Magammal hoztam Mátyus Mihály főosztályvezető kollégámat, hogy az első helyen kijelölt bizottságnak megadjuk a kellő tiszteletet a téma tárgyalása során.
Nem szeretném ismertetni a törvénymódosításra irányuló javaslatunkat, hiszen ezt mindnyájan olvashatták. Csak néhány dolgot szeretnék elöljáróban hangsúlyozni.
Az egyik ilyen, hogy nyilvánvaló, hogy önök is tudják, hogy a kormányzati struktúra változásával a szakképzés irányítása a volt Oktatási Minisztériumból a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz került és ennek a törvénymódosításnak az apropóját ez adta, hiszen el kell rendeznünk egy csomó olyan dolgot, ami a két miniszter közötti megállapodásból fakad. Itt háttérintézmények összevonásáról kell gondoskodnunk, különféle testületek hatékony működéséről, racionalizálásáról, hiszen a szakképzés a felnőttképzéstől különválasztottan, két minisztérium irányítása alatt volt és ez most egybekerült. Ugyanakkor szerettük volna kihasználni ezt az apropót arra, hogy néhány nagyon fontos dolgot, amiben úgy érezzük, hogy a szakképzés irányításának ügyét hatékonyabbá lehet tenni, rögtön meglépjünk. Ezt azért mondom, mert mindenki azt várta volna tőlünk, hogy nagyon nagy léptékű, reformértékű szakképzés-irányítási, módosítási javaslatokat tegyünk. Erre nem volt lehetőségünk, hiszen néhány hónapja tartozik ide ez a kérdéskör. Készülünk rá természetesen és a jövő évben újra elő fogjuk venni ezt a kérdést, de azért én nem kicsinyelném le azokat a módosításokat, amiket az intézmény-összevonás és a feladatmegosztás újradefiniálása miatt mi napirendre tűztünk, hiszen az egyik fő gondolata a törvénymódosítási csomagunknak az, hogy a gazdálkodó szervezeteket és az érdekképviseleteket sokkal jobban bevonjuk a szakképzés irányításába. Úgy ítéltük meg, hogy csekély volt eddig ezeknek a szereplőknek a szerepe ebben a kérdésben. A másik dolog, amire nagy hangsúlyt próbáltunk helyezni, az a finanszírozás tárgykörébe tartozik. Szeretnénk lehetővé tenni azt, hogy a mikro- és kisvállalkozások esetében a saját dolgozók képzésére elszámolható költségek megemelkedjenek, mert nagyon le vagyunk maradva az EU-átlaghoz képest abban a vonatkozásban, hogy a kkv-szektor mennyit költ a saját dolgozóinak a képzésére.
Egy harmadik vonulat az, hogy szeretnénk, hogy ha a szakiskolai hallgató gyakorlati oktatása, a gyakorlat orientáltsága nagyságrenddel nagyobb lenne, mint ahogy ezt eddig tapasztaltuk, ezért aztán a tanulószerződések megkötését szorgalmazza ez a törvény többek között, de még egyéb olyan lépések is találhatók benne, amelyek ezt az irányultságot mutatják.
A felnőttképzés már a munkaügyi tárcához tartozott, de itt is úgy érezzük, hogy szabályozási hézagok voltak, erre átfogó ellenőrzések eredményei vezettek minket. Ezért aztán jó néhány olyan módosításunk van, ami ha úgy tetszik, a felnőttképző intézményekkel támasztott követelmények szigorítását jelenti. Illetve azokban az esetekben ragaszkodunk mi csak ezekhez a lépésekhez, hogy ha állami támogatással kívánnak felnőttképzést végrehajtani, egyébként természetesen nem. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdések, vélemények.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Van itt két olyan új rendelkezés, amire szeretnék rákérdezni. Az egyik egy látszólag jelentéktelen dolog, hogy a vizsgadokumentumokat hova kell megküldeni. Többek között a megyei főjegyzőnek is megőrzési céllal. Miért szükséges ez, hogy ő is tárolja? Ahogy elképzelem, hogy miután a képzés minden bizonnyal most már regionális lesz, mert ugyan ezt így nem nevesítik sehol sem a benyújtott törvényjavaslatok, hanem helyi szintekről beszélnek, de aki érti, hogy miről szól egy-egy benyújtott törvényjavaslat, az tisztában van ezzel is. Megye viszont van, mint önkormányzat, meg megyei főjegyző is van, minek kell a megyei főjegyzőnek is őrizgetni ezeket a vizsgadokumentumokat?
A másik, hogy miért kell most behozni egy olyan változást, ami az iskolák, illetve a fenntartó önkormányzatok számára egy újabb terhet jelent? Ez pedig a tanműhelyek biztosítása. Mert az van, hogy a cég, ahol a gyerek eddig a gyakorlati képzésen részt vett és nem kíván ezzel tovább foglalkozni, és a kamara sem tudja a gyereket elhelyezni, akkor az iskolának kell a tanműhelyében erről gondoskodni. Ehhez a feltételek vagy a pénzügyi források hol vannak vagy merre lesznek? Miután az önkormányzati finanszírozás a jövő évben nem fog dúskálni a javakban, legalábbis a költségvetési törvényjavaslat szerint ez így néz ki. És a szakmai vizsgáztatást milyen szervezet fogja a jövőben végezni? És a működési feltételeit hogyan fogják biztosítani ehhez?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék!
DR. SZÉKELY JUDIT, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára: Köszönöm szépen. Én is válaszolok néhány kérdésre, és átadom a szót majd a kollégámnak a főjegyzői kérdés megválaszolására.
Itt nem egészen pontosan értettem a kérdést, hogy régiószintű lesz és hogy helyi szervek is vannak. Az Flt-ben vannak ilyen változtatások, de a szakképzési törvényben ezt nem tudom. Viszont azt sem értettem, hogy az oktatási intézményeknek lesz a feladata a tanműhely biztosítása, mert hogy ez pontosan eddig volt így. Ehelyett szeretnénk azt, hogy a gyakorlathoz közelebb kerüljenek a diákok, ezért szeretnék a tanulószerződéseket szorgalmazni, aminek révén egyre többen fognak tudni nem az iskolai tanműhelyekben, amelyek eddig is léteztek és semmilyen változást nem terveztünk ebben a vonatkozásban, hanem vállalkozásoknál gyakorlati képzést kapni. Ha a képviselő asszony pontosan megmondaná, hogy melyik törvényi helyből vonta le ezt a következtetést, azt megköszönném, de ez abszolút félreértés. Félreértésen alapul.
A szakmai vizsgáztatással kapcsolatban semmiféle változtatást nem tartalmaz ez a módosítás, kivéve azt, hogy a vizsgákon részt vevő vizsgaelnökök kijelölési jogát azoknál a szakképesítéseknél, amelyeknek a szakmai és vizsgakövetelményeit a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara dolgozta ki, ott a kamara jelölheti a vizsgaelnököt és az érdekképviseleti szerveket is szeretnénk a vizsgabizottsági tagok közé sorolni. De a finanszírozása eddig is megoldott volt ezen bizottságok működésének és ebben semmiféle változtatást nem fogunk eszközölni.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A vizsgadokumentumok beküldésénél annyi módosítást építettünk be a törvénybe, hogy a vizsgadokumentumokból külön jogszabályban, meg a vizsgarendeletben meghatározott összes kérdést a Nemzeti Szakképzési Intézetnek be kell küldeni a vizsgált szervezőnek, mert sajnos nem rendelkezünk adatokkal a vizsgázókat tekintve, pláne nem szakmacsoportonként vagy ágazatonkénti bontásban. És ezt szigorítani is kívánjuk azzal, hogy ha ezt nem küldik be és ez leginkább nem az iskolai rendszerre vonatkozik, hanem a pályázaton elnyert vizsgaszervezőkre, ők nem szokták megküldeni. Akkor ez a vizsgaszervezői jog megvonható, mert nem lesz képünk a végzettekről. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): A regionális képzésről annyit, hogy megszületetett a területi integrált szakképzési központok hálózata, mint olyan, hogy mondjak egy példát a regionális képzésekre. Egy. Továbbá a foglalkoztatási törvényből is egyértelműen kiderül, hogy a megyei munkaügyi tanácsok jogosítványai jelentősen csorbulnak és mint megyei, meg is szűnik, ugyanakkor pedig nagyon jól tudjuk, hogy például a képzéseknél ennek a szervezetnek is elég jelentős szerepe volt akkor, amikor akár átképzésekről, akár pedig szakképzésekről volt szó. A tanműhelyről meg annyi megjegyzésem van, hogy nem minden iskolánál volt tanműhely. Próbálkoztak azzal, hogy a gyerekek gyakorlati képzését megoldják úgy, hogy vállalkozókkal születnek megállapodások, ezek azonban nem mindig sikeresek. Tehát az, hogy minden iskolában tanműhely lenne, ez nem állja meg a helyét. Vannak specializálódott alapítványi formában működő iskolák, amelyek egyetlen egy szakmára, mondjuk a vendéglátásra szakosodtak és ott ehhez a feltételeket meg is teremtették. De egy önkormányzati fenntartású szakiskolában az, hogy mindenhol tanműhely lenne, ez nem így van.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Örülök az első mondatnak, amiben jelezte, hogy nagy léptékű átalakulások várhatók a következő időszakban, mert valóban van mit átalakítani. Nagyon sok visszásság tapasztalható és nem is baj az, hogy egy kézbe kerül ez a dolog. Csak egy példa: korábban tíz évig voltam egy középiskolának az igazgatóhelyettese, tudom, hogy ha a 16. életévét betöltötte és nem felelt meg az adott szerkezetlakatos szakmában a vizsgakövetelményeknek valaki, tehát magyarul kilépett, kirúgtuk, hogy fogalmazzak magyarul, átment a felnőttképzésbe és hét hónap alatt megszerezte ugyanazt a bizonyítványt és mosolyogva visszament a többiekhez mutogatni. Szóval itt valami nem stimmel, mert vagy a nyolc hónap nem igaz vagy a négy év vagy a két év, de ebbe most ne menjünk bele.
Konkrétan a kérdéseim: itt a 7. §-ban én is felírtam, hogy a vizsgaelnököt a Gazdasági Kamara bízza meg azokban az esetekben, ha ő a kidolgozója a képzési programnak. Én ezt helyesnek is tartom. Nem igazán értettem, mert itt a Gazdasági Kamara szerepét elsősorban abban látnám, aminek a lehetősége most is megvan, hogy adott tanév előtt felülvizsgálja azokat a lehetőségeket, például, hogy a különböző hozzá tartozó szektorban a vállalkozások milyen munkaerőigénnyel rendelkeznek. Ez ma nem működik. Nagyon nehéz nyilván, nemhogy egy évre vagy négy évre tervezni, de valahogy lépni kell, mert a szakképző iskolák most azt csinálják, hogy beállnak a maguk tehetetlensége miatt. A fémipari képzések most már nem aktuálisak, átmegyek vendéglátós, kereskedős képzésekbe, a rendszer tehetetlensége miatt 4-5-6 évig jönnek ki a képzésből a tanulók és nem tudnak elhelyezkedni, hiszen esélyük sincs. Ott van a fémipari tanműhelyük leamortizálódva nulla szintre, vissza kellene hozni a fémipari képzést, de már nem tudja visszahozni a saját berkébe, mert az leamortizálódott, mert amit négy évig nem használnak, arról nincs mit beszélni. Ezt is fontosnak tartom, mert gyakorlatilag egy védőburok, amiben most a tanulók vannak, ha az iskolában van a tanműhely. Szerintem az első két év alapozás meg lehet ott, onnan meg kint a gyakorlatban. Emiatt a tanulószerződést jónak tartom, de az összeggel már van egy kis gondom. Korábban arról szólt a fáma, hogy a mindenkori minimálbér, ha jól emlékszem, 10 százalékát kell kötelezően odaadni első félévben és utána félévente 10 százalékkal nő. És most jelzi azt a jogszabály, hogy azért nem nyúlnak ehhez az dologhoz hozzá, mert nem volt követhető az, hogy ha 20 százalékra növelik a 10-et az első félévben és utána csak annyi van a jogszabályban, hogy emelni kell. De az már nincs benne, hogy mennyivel, mert hogy úgysem lehet követni. Ha meg nincs benne az, hogy mennyivel kell emelni, akkor onnan kezdve végképp követhetetlenné válik. Tehát én ezt a 20 százalékot, ha lesz mód rá, módosíttatni szeretném. Most durván 11 ezer forint körüli összegről beszélünk. A munkáltató az elszámolásánál a minimálbér 50 százalékig igényelhet vissza. Ha neki ez nem kerül pénzébe, miért ne adjunk a tanulónak több pénzt?
Az állami felnőttképzés. Itt a regionális képzőközpontok szerepével kapcsolatosan változott a jogszabály és sok mindenben másképp működik. Én egy picit ebben a helyzetben a regionális képzőközpontok szerepét kvázi monopolhelyzetben lévőnek tekintem, tudniillik elvileg ők is ugyanúgy részt vesznek a munkaerő-piaci képzésekben, mint más vállalkozások vagy gazdasági társaságok. De amikor megvan adva, hogy 14 tanfolyamot fel kell tölteni, mert a regionális központok az elsők és majd utána ami jut, az jut a másik szférának, ezzel nem igazán értek egyet és itt ez az 52. § (2) bekezdése azt mondja, hogy állami felnőttképzési intézmény részt vehet iskolarendszerű gyakorlati oktatásban is, magyarul ez a képzőközpontnak lehetőséget ad arra, hogy iskolarendszerű oktatásban gyakorlati képzést bonyolítson le. Túlzottan monopolhelyzetben érzem a regionális képzőközpontokat ebből a szempontból.
A felnőttképzési törvény 12. § (3) bekezdése arról szól, hogy rendelkezzen az akkreditált intézmény legalább egy általa már megvalósított képzési programmal. Ez arról szól, hogy eddig az intézményi akkreditáció kapcsán nem kellett programakkreditáció. Most nagyon sok intézmény az OKJ szerint képez. Ha a szerint képez, akkor nem szükséges programakkreditáció. Tehát miért írjuk elő? Értem én, hogy miről akart szólni a fáma, de szerintem ennek nincs értelme. Ha ő OKJ szerint képez, ne írjuk elő neki, hiszen nem is írhatjuk elő, hogy rendelkezzen legalább egy program kapcsán programakkreditációval.
Aztán pedig itt van a FAT tagjainak két évről három évre, illetve az elnöknek három évről négy évre történő mandátuma. Az indoklásban az van, hogy kiszámíthatóbb legyen. Mihez képest alakult ez a szám így?
Nagyon fontos a 22. §, hogy normatív támogatás csak fogyatékkal élőknek. Ez egy nagyon lényeges változás. Normatív támogatásra az elmúlt évben igen jelentős összeget fordítottak. Most ez a jogszabály azt mondja, hogy kizárólag fogyatékkal élők esetében lehet. Ez azt jelenti, hogy itt drasztikusan vissza fog esni a normatív támogatottak száma. Mondjuk tizedére vagy ötvened részére. Ez óriási dolog. Ennyire nincs pénz vagy máshová akarják átcsoportosítani ezeket az összegeket? Köszönöm szépen. Bocsánat, hogy kicsit hosszú voltam.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Ígérem, olyan gyors leszek, mint Czomba úr. De gyorsabb nem tudok lenni jelen esetben. Gondolom, hogy az a kérdéskör, ami a felnőttképzés-szakképzés kérdésköre, az ma már itt a bizottsági ülésen több napirendi pont tárgyalása kapcsán is visszaköszönt. Tehát ennek a fontossága, kitörési pontként való értelmezése nem kérdőjelezhető meg. Már csak azért sem, mert akár az érintettek, akár a képzők irányából nézzük, durván ezeregynéhányszáz képző szervezet ma is akkreditált ma Magyarországon, de képzéssel foglalkozó cég meg vagy ötezer van. A felnőtt-, meg a szakképzésben érintettek száma az iskolarendszerben meg a 800 ezer főt közelíti. Tehát ilyen értelemben nagyságrendileg olyan kérdéskörről beszélünk, amely mögött olyan tartalomnak kell felruházkodni, hogy minél nagyobb haszonnal és hozammal bírjon.
Abszolút rövid megjegyzéseket szeretnék tenni: meggyőződésem szerint a törvényt lehetőség szerint minél inkább abba az irányba kell vinni, ami a gazdaság szerepvállalásának növekedésével párosul: a gazdaság által generált folyamatokat a munkaerőpiac elvárásaihoz kell erősíteni. A másik oldalról az akkreditáció fontosságát elengedhetetlennek tartom, a felesleges bürokráciát viszont irtandónak. Ez alatt azt értem, hogy minden, ami akkreditáció, ahhoz nem kell, hogy kötődjék, mert egyéb utakon keresztül biztosított az eljárás metódusa, ott ezt nem szabad megkövetelni, minden ahol pedig ez a biztonságát adja meg a rendszer működésének, nyilván az érintettek érdekében kell, hogy meglegyen. Amire én a figyelmet fel szeretném hívni, nyilván nem a törvénytervezet keretei közé tartozik, de ez a TÁMOP, meg a TIOP elkövetkezendő időszaka lehetőségei, amely a felnőtt- és a szakképzés tekintetében óriási mozgásteret ad a szakmának, a kormányzatnak is, hogy e tekintetben olyan lehetőségekkel is kell élni, amelyekkel a korábbiakban nem éltek. Mondok egy példát. Például az Országos Képzési Jegyzék keretei között a valamikor 800 szakmából most egy ilyen 400-420 körüli szakmajegyzék formálódott, hogy ezek a szakmai jegyzékek gyakorlatilag digitális mellékletek sokaságában és egyebekben is felruházkodjon pont annak érdekében, hogy más a szakképzés és más a felnőttképzés rendszere.
Három-négy olyan apróság, amely egyébként nem az, csak így a mondandóm közepette annak tűnhet. Gyakorlati képzés. A '80-as évek végén átrendeződött a gyakorlati képzésnek a metodikája. Visszaszorultak a nagyüzemi cégek keretei közötti gyakorlati képzések és összességében tízmilliárdos nagyságrendű pénzek folytak be az iskolarendszerű képzésbe a gyakorlati képzőhelyek megteremtése érdekében. Tehát ellentmondásosság ilyen értelemben nincs a tekintetben, hogy az iskolák akkor is, hogy ha olyan helyzet alakul ki, a gyakorlati képzőhelyek biztosítását tegyék meg, hiszen ők arra vállalkoznak, hogy szakképzést folytatnak, a szakképzésnek meg nemcsak az elméleti oktatás a része adott szakterületeken, hanem a gyakorlati képzés biztosítása is. És a gazdaság meg egyértelműen visszaigazolja, hogy mivel elégedetlen. A legelégedetlenebb mutató a gyakorlati képzettség irányába fogalmazódik meg. Tehát ennek az elmélyítését mindenképpen meg kell tenni.
Azzal, amivel egyetértek nem foglalkozok. Azzal foglalkoznék csakis, ami szerintem még fontos: a képzési intézményrendszer kérdéskörével. Nekem az a tapasztalásom, nem biztos persze, hogy helyénvalóan látom a dolgokat, hogy sok esetben maguk a szakképzéssel foglalkozó intézmények egyik oldalról, másrészt a regionális képzőközpontokat már említette képviselőtársam, a harmadik az alakuló TISZK-ek és mindenki más, aki a képzéssel foglalkozik, nem mindig közös pályán futnak a dolgok előbbre vitele érdekében. Lehet, hogy egyfajta harmonizálási, erősítési folyamatot is érdemes lenne a törvényen keresztül üzenni vagy olyan összekapcsolódási lehetőségeket, amely a gyakorlati képzés továbbfejlesztésének a módját adja meg, hogy ne különutas eljárási metódusokon keresztül jussunk vagy éppen ne jussunk el valahová.
És nyilván sok egyéb más pontosító, módosító beadványok fognak még itt születni a törvényhez illesztetten, már csak azért is, hogy bizonyos feladatoknak határidőben eleget lehessen tenni.
A befejező gondolatom az, hogy meggyőződésem, hogy alapvetően a munka világa irányából kell visszafordulni a történethez, tehát a látható, belátható közeljövő vagy a távolabbi jövő igényeihez illesztetten érdemes formálni a szakképzés mikéntjét azzal, hogy azt a gyakorlatiképzés-orientáltságot, ami az elmúlt 15 évben valamelyest formálódott, alakult, tovább kell erősíteni, mert a gazdaság részéről ez a legnagyobb fogyatéka a kibocsátottak által tanúsítottaknak. És a másik oldal pedig az, hogy valamilyen értelemben tiszteletet kell tudni kivívni a megfelelő szakmai tudással bíró embereknek. Nyilván ez sok minden másban vissza kell, hogy köszönjön, mert egyébként csak a hiányszakmák sokasága fog elénk tárulkozni és folyamatosan azzal kell szembenéznünk, hogy a magyar gazdaság egyik pillanatról a másikra 30-35 ezer jól képzett szakembert fel tudna szívni, akik nem állnak rendelkezésre.
Nem megyek a mélyére. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én csak két rövid megjegyzést tennék, az első azt a dallamot követi, amit az alelnök úr is mondott, hogy minden olyan szemléletbeli változást, ami a kimenet oldaláról közelít, szerintem kell és lehet támogatni. Tehát ami a munkaerő-piaci elvárásoknak megfelelő szakképzési változtatásokat, modernizációt indít el.
A második megjegyzésem pedig egy picit ehhez is kapcsolódva, egy nagyon fontos elemet látok, ami szintén támogatandó, hogy a gazdaság szereplőinek a bevonása az átfogóbban történjen meg. Szerintem ez megint csak egy olyan dolog, amit kell támogatni. A többi elemével nem foglalkoznék most, holnap ugyanis lesz módunk az általános vita keretében a parlamentben kifejteni a véleményünket.
Megadom a szót ezt követően a kormány képviselőjének.
DR. SZÉKELY JUDIT, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára: Köszönöm szépen a hozzászólásokat. A szakképzés fejlesztéséért való felelősségvállalás és aggódás derült ki mindegyik hozzászólásból. Az egyik dolog, amit szeretnék mondani, az a normatív támogatások tárgykörébe tartozik. Ha a képviselő úr nyomon követte, körülbelül 5-6-szoros túligénylés volt már ahhoz képest tavaly előtt is, mint amit a költségvetési törvény lehetővé tett. Ez egy furcsa helyzet, hogy normatív a támogatás, de mégsem jutott mindenki számára, és ezért már korlátozó intézkedéseket kellett az idei évre vonatkozóan is bevezetnünk és a megváltozott munkaképességűeket preferálni. Mivel ez a helyzet nem fog megváltozni a költségvetési törvény vonatkozásában, azonban meg fog változni azon lehetőségek vonatkozásában, amelyeket Gúr alelnök úr említett, nevezetesen a TÁMOP támogatásait, ahol nagyságrendekkel nagyobb összegek fognak rendelkezésre állni a felnőttképzésben. Így aztán úgy gondoltuk, hogy magyar forrásból ezt a szabályt alkotjuk és a többit átvesszük az európai uniós és magyar társfinanszírozású felnőttképzési aktivitásokra. Tehát itt inkább egy forrásbővülés következett be, csak átstrukturálódtak a finanszírozási források.
Ami a regionális munkaerő-fejlesztő és képző központok témaköreit illeti, itt mi már egy tavalyi törvénymódosításban megpróbáltuk helyrerakni ezt a kérdést. Ugyanis az RKK-k, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat részei, ezért aztán engedtessék meg a fenntartónak, a Munkaerő-piaci Alapnak, hogy olyan feladatokkal bízza meg az RKK-kat, amelyeket szükséges végrehajtani, amelyre piaci szereplők nem igazán jelentkeznek és amelyeket ily módon igenis, hogy megfinanszírozunk a Munkaerő-piaci Alapból. Ezek pedig a következők, amikre ezeket a forrásokat kapják a munkaerőpiacon leghátrányosabb helyzetben lévő megváltozott munkaképességű, roma, 50 év feletti, stb., halmozottan hátrányos helyzetűek képzése, amire piaci jelentkező gyakorlatilag nem is nagyon volt. Amikor mi ezt a törvénymódosítást megléptük, akkor nem is volt semmilyen ellenvetésük. Nem érzem úgy, hogy az RKK-k, azon kívül, hogy az ÁFSZ részei, privilegizált helyzetben lennének. Már csak azért sem, mert becsléseink szerint körülbelül a felnőttképzési tevékenységeknek 7-8 százalékát fedik le, mert ott van az az ötezer képző, akiket Gúr képviselő úr említett és ott van az ezeregynéhányszáz akkreditált felnőttképző intézmény. Tehát én úgy szoktam fogalmazni, hogy mindenkinek jut hely a nap alatt, de ha ez a mi intézményünk, akkor mi szeretnénk feladattal ellátni és finanszírozni is tisztességes módon.
Egyetértek önnel abban, hogy nagyon nehéz meghatározni azt a kamarának, kormányzati szereplőknek, bárkinek, hogy az elkövetkező rövid- és középtávon milyen munkaerő-piaci keresletet fog a gazdaság támasztani. De azért nem egészen álltunk meg ennél a dolognál, mert a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával az idén már másodszor hajtjuk végre azt a felmérést, amit rövid távú előrejelzésnek is lehet nevezni, ahol is nagyon sok gazdálkodót, a nemzetgazdasági szinten foglalkoztatottak 30 százalékát átfogó gazdálkodói kört, ami körülbelül nyolcezer gazdálkodót jelent, kérdezünk meg arról, hogy rövid- és egy kicsit hosszabb távon milyen munkaerő-keresletet fognak támasztani, illetve mik azok a szakmák, amiben nem lesz keresletük, elbocsátásokat terveznek. Ebből aztán mi tudunk arra következtetni, hogy mik lesznek a keresett és túltelített szakmák. Én azt nem tudom persze garantálni törvénymódosítással, hogy az egyre általánosabb szakmunkáshiányon önmagában lehet segíteni, mert ez egy lényegesen összetettebb kérdés. Csak jelezni szeretném, hogy mindent megtettünk annak érdekében, hogy a keresletet nagyon sokféle szempontból megpróbáljuk feltérképezni és itt nemcsak egy ilyen globális mennyiségi keresletre gondolok, amit természetesen földrajzi egységenként is meg tudunk jeleníteni, hanem a minőséggel kapcsolatos kérdéseket is feltettük. Itt a gyakorlati képzés és a kompetenciák ismeretek világába kalauzolhatnánk el magunkat.
Ami a tanműhelyeket illeti, én nem mondtam, hogy minden iskolának van tanműhelye, ez valami félreértés lehetett közöttünk, én csak annyit mondtam, hogy a jelenleg 33 ezer, ami nem mondható kis számnak, tanulószerződést szeretnék néhány tízezerrel még növelni és ezért nem arra törekszünk, hogy az iskolákban legyenek a műhelyekben gyakorlati képzésben képezve a hallgatók, hanem hogy gazdálkodókhoz kerüljenek ki. Megy ez a dolog egyébként még a nagyon decentralizált mezőgazdasággal is, hiszen a kamarák is nagyon hatékonyan közreműködnek abban, hogy tanulószerződéses gyakorlati helyeket lehessen találni a hallgatók részére. Én úgy gondolom, hogy elég szép eredményeket értünk el eddig ezen a téren. És akkor most átadom a szót a kollégámnak.
MÁTYUS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Néhány apróság: a tanműhelyeknél maradva szeretném hangsúlyozni, hogy itt arról van szó, hogy nagyon sokszor együttműködési megállapodással kibújnak a tanulószerződés megkötése alól és ezáltal pont a gyerek látja ennek a kárát, mert nem kapja meg azokat a juttatásokat. Ezzel az előírással pont ezt szeretnénk bekorlátolni, hogy 50 százaléknál többet, ha egy gazdálkodónál eltölt a kiegészítő képzés során, akkor kötelező legyen a tanulószerződés megkötése, ne úgy, mint most, hogy ott van 80-90 százalékban, együttműködési megállapodással pedig nem kap semmit. Egyébként pedig a költségeket a gyakorló képző elszámolja.
A vizsgaelnökről annyit szeretnék megjegyezni, hogy ez csak egy lehetőség. A törvény lehetőséget biztosít arra, hogy amennyiben megkötötték a megállapodást a gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel és ha a szaktárca megállapodást köt a kamarával, akkor ezt megteheti, hogy a vizsgaelnököt a kamara jelölje ki és a törvény rendelkezik, hogy mi van, akkor, ha ő jelöl, ahol szintén látható, hogy a gazdaság szereplőit vonjuk be a vizsgabizottság tagjai közé.
A juttatás emelésével kapcsolatban azt gondoljuk, hogy a teljesítményértékelésnek az élet minden területén működnie kell, ezért egy olyan előírás, hogy márpedig a tanulónak a teljesítményétől függetlenül kötelező emelni félévenként tíz százalékkal a juttatásait, ezzel mi nem értünk egyet, ezért most e tekintetben szeretnénk módosítani a törvényt. Tettünk javaslatot rá, hogy kötelező emelni, azt is persze pontosabban megfogalmaztuk, a teljesítménytől függően, csak a mértékét rábízzuk arra, aki ezt autentikusan el tudja dönteni, a gazdálkodóra. Ő majd eldönti, hogy mennyivel emeli. Egyébként 50 százalékig emelheti, akár az első félévben 30 százalékkal is megnövelheti, igaz, hogy utána már nincs lehetősége, de szeptember 1-jétől a hiányszakmákban már 70 százalékig el lehet majd számolni. Mert még nagyobb lehetőség lesz ennek az emelésére.
És még egyet, az egy akkreditált programmal kapcsolatban ketten is kifejtettek véleményt. Erről nekünk az a véleményünk, hogy az akkreditált programnak és az OKJ-s képzéseknek nem nagyon van ilyen értelemben összefüggése, itt arról van szó, hogy az akkreditált program azt jelenti, hogy mit képez az intézmény, az intézményakkreditáció meg, hogy hogyan. A mit képez, arról azt gondolnánk, hogy legalább egy emelt szintű programmal rendelkezzen, amit képes volt megcsinálni úgy, hogy azt tudja bizonyítani az intézményakkreditáció során, ezért kapja meg az intézményakkreditációt, ezért van benne, hogy legalább egy. Mi ezt fontosnak tartanánk.
A FAT-tagsággal kapcsolatban pedig azért egy év, mert a kettő év nagyon kevés volt, mire kinevezésre kerültek a FAT-tagok, meg belejöttek a munkába, már le is járt a mandátumuk. Ezért egy évvel szeretnénk meghosszabbítani, hogy tényleg hatékonyabban tudjanak dolgozni.
DR. SZÉKELY JUDIT, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára: Még annyit szeretnék mondani, hogy a TISZK-ek problematikájába direkt nem mentem bele, igaza van a képviselő asszonynak, hogy egy ilyen régiós szintű szakképzés, integráció csírái bontakoztak ki már az előző nemzeti fejlesztési tervben, pontosan az új TISZK-ek támogatásával kapcsolatban szeretnénk megoldani azt régiós szinten és ez valóban igaz, mert szerintünk a szakképzésnek hatékonyabb színterei a régiók lehetnek, hogy igazi integráció jöhessen létre és igazából a munkaerő-piaci keresletre való szakképzés történhessen meg. Ennek mindenféle törvényi és egyéb garanciáit fogjuk kidolgozni, kidolgozás alatt van már ez az egész egyébként, sőt az államreform bizottságnál az új TISZK-koncepciónkkal foglalkozott és el is fogadta, mert a jövő évi reformléptékű törvénymódosításaink fogják ezt a kérdéskört igazából érinteni. Tehát én most ezzel nem foglalkozom, de valóban a fejünkben van az, hogy régiós szinten próbáljuk meg a képzési kapacitásokat hatékonnyá tenni és erre a szintre emelni az integrációt.
ELNÖK: Köszönöm szépen a részletes választ. Ki az, aki támogatja az általános vitára alkalmasságot? (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem tartja alkalmasnak? (Szavazás.) Kilenc nem. Ebben az esetben többségi és kisebbségi előadót fogunk állítani. A többségi álláspontot a bizottság elnöke képviseli, a kisebbségit pedig Czomba Sándor képviselő úr.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Szeretném jelezni, hogy cserélünk, Czomba képviselő úr mondja el itt a kisebbségi véleményt, én pedig az OÉT-tel kapcsolatos napirendeknél.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most következik az utolsó napirendi pontunk, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága. Megadom a szót ismét Székely Judit államtitkár asszonynak.
Dr. Székely Judit szóbeli kiegészítése
DR. SZÉKELY JUDIT, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára: Köszönöm szépen. Somodi Istvánné dr-t szeretném bemutatni önöknek, aki főosztályvezető a SZMM-ben és őt hívtam magammal a tárgyalásra. Szintén nem szeretnék hosszabb bevezetőt tartani. A foglalkoztatási törvény módosítását számos tényező indokolta, amelyekből kiemelném azt, hogy néhány támogatás, amit az Flt. tartalmaz, 2007. január 1-jétől már nem működtethető ugyanazon elvek szerint az Európai Unióhoz történt 2004. május 1-jei csatlakozásunk okán, ezért aztán a játékszabályokat is meg kellett változtatni. De ha már hozzányúltunk ezekhez a támogatásokhoz, szemünk előtt lebegett, hogy az elmúlt 15-16 év alatt a foglalkoztatási törvény módosítására igen gyakran sor került és egyre bővült a különféle támogatási lehetőségek köre olyannyira, hogy szinte áttekinthetetlenné váltak az egyes támogatások, ezért kihasználtuk ezt az EU-konformmá tételt arra, hogy ritkítsuk a támogatási lehetőségeket és megpróbáljuk fő típusokba besorolni a már működtetett 30-40-féle támogatást. Tehát egy ilyen rendteremtő funkciója is van a törvénymódosításnak.
A másik vonulat a munkaerő-piaci szervezet, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat működésének hatékonyabbá, racionálisabbá tétele címszót is viselhetné, magyarul ez a munkaügyi szervezet regionalizációja, amelynek a törvény szintjén is meg kellett jelenni. Ezzel együtt jár, mint ahogy itt már elhangzott, a megyei munkaügyi tanácsok más alapokon történő megszervezése, egy-egy régióban fognak működni ilyen érdekegyeztető fórumok.
A harmadik apropót az adta a törvénymódosításhoz, hogy az elmúlt év november 1-jén volt egy kisebb volumenű törvénymódosítás, ami sokféle kötelezettséget rótt az álláskeresőkre. Először is az álláskeresők innentől kezdve vannak megnevezve, de ezt az álláskeresési megállapodást amelyet nekik kötelező volt ettől kezdve kötni, egy kicsit módosítjuk. Egyrészt abból a szempontból, hogy nem lesz kötelező minden álláskereső számára az, hogy ilyen megállapodást kössön, mert bizonyos esetekben ezt az eddigi tapasztalatok alapján nem érezzük szükségesnek, tehát ez egy nagyon fontos dolog, hogy a kört szűkítettük, másrészt pedig egészen pontosan elő fogjuk írni törvényi szinten, hogy mik azok a kötelezettségek és ezek megszegése esetén milyen szankciókkal kell szembesülni a törvényszegőknek, hogy ha az álláskeresési megállapodás tárgykörében valami ilyesmi bekövetkezik. Tulajdonképpen ez az a három terület, ami miatt az Flt.-t módosítottuk. Az én megítélésem szerint az elmúlt jó néhány évben ilyen átfogó típusú módosítása a foglalkoztatási törvénynek nem következett be. Köszönöm.
(Az elnöklést Gúr Nándor veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kinek van kérdése az előterjesztéssel kapcsolatban?
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. A törvényjavaslatban vannak olyan módosítások, amelyekkel mi is egyetértünk, például a keresetpótló támogatás felemelése 60 százalékról 100 százalékra, akik képzésben vesznek részt. Persze vannak olyanok is, amelyekkel nem értünk egyet, és mielőtt erre rátérnék, hadd kérdezzem meg, hogy itt a bértámogatásokkal kapcsolatos módosításnál, ahol megszűnnek bizonyos támogatási formák, mi alapján került be éppen ez a csoport, ami a törvényjavaslatban szerepel. Valamelyik európai közösségi irányelv az, aminek a harmonizációs oka miatt kell változtatni vagy valami más oka van ennek?
Végül pedig a helyi munkaügyi tanácsokról szól a törvényjavaslat. Miért nem nevezik nevén a gyereket? Miért nem regionális munkaügyi tanács? Hogy ha egyszer ezt a célt szolgálja amúgy is. És ez a módosítás megállja-e az alkotmányossági próbát? Mert tudjuk, hogy az önkormányzati törvény ez irányú módosítására azért nem került sor, mert az kétharmados szabályhoz van kötve. Ezek a törvények, amelyekről itt most tárgyalunk, ezek meg feles törvények. De gyakorlatilag úgy szabják át ezzel a módosítással az illetékességet, a működés illetékességét, amit itt elég érdekes módon kívánnak szabályozni, például miniszteri rendelettel, ha jól emlékszem rá. Azért, hogy egy törvényi szabályozás helyett miniszteri rendelet legyen, ez mennyiben felel meg mindannak, amit az előbb említettem.
És végül a munkaügyi tanácsoknak a feladatkörével kapcsolatban szeretném megjegyezni és az álláspontunk is ehhez kapcsolódik majd, hogy nagyon nagy hibának tartjuk azt, hogy a döntési hatáskört elveszik a munkaügyi tanácsoktól és csak véleményezésre korlátozódik a szerepük. Hiszen éveken át arról volt szó és ez mindegy volt abból a szempontból, hogy éppen ki volt a miniszterelnök, hogy a megyei munkaügyi tanácsok a decentralizált foglalkoztatási alaprész felhasználásról döntenek, célokat jelölnek meg és ezt milyen kiválóan végzik, annál is inkább, mert ők azok, akik ott vannak a területen, ők tudják megítélni, hogy éppen mi az a szakma vagy eszköz, amivel elő tudják segíteni a helyi munkahelyteremtést, illetve a helyi munkahely megőrzését megyei szinten. Most ha nem megyeiek lesznek, hanem regionálisak, akkor ezt a képességüket már elveszítik? Most akkor onnantól kezdve már nem ismerik a saját területüknek a problémáját? Egyszerűen érthetetlen, hogy miért kell ezt, az eddig a mindenkori miniszter által jól gyakorolt jogot elvenni a helyi munkaügyi tanácsoktól. Erre, ha választ kaphatnék, azt megköszönöm.
(Az elnöklést Simon Gábor veszi vissza.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Gúr Nándornak megadom a szót.
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Amit Bernáth Ildikó feszeget, én másképp olvasom, de tiszta, egyenes, érthető választ szeretnék kapni én is, ahogy ő is. Én úgy gondolom, hogy itt a helyi, regionális - teljesen mindegy, hogyan fogalmazunk - munkaügyi tanácsok nem veszítik el azokat a döntési kompetenciájukat, amelyekkel bírtak a valamikori megyei munkaügyi tanácsok, mármint hogy nem egyedi döntéseket hoznak, mert azok meghozatala természetszerűleg a hivatal vezetőjének a szerepe. Viszont a koncepcionális pénzügyi lehatárolások előkészítése a munkaügyi tanácsok keretei között marad, magyarul az, hogy milyen típusú aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökre milyen nagyságrendű pénzügyi források kerülnek felhasználásra, ezek az én értelmezésem szerint a most benyújtott törvénytervezet keretei között is a munkaügyi tanácsok - helyi vagy regionális - keretei között maradnak és ennek a tényszerű megvalósítása kapcsán, amikor lebontásra kerül, egyes döntésekkel megalapozásra kerül ez a történet, hogy az a pénzfelhasználás hogyan történjen meg, akkor már természetesen a munkaügyi központ igazgatói vállalnak szerepet. Én így értelmezem, de szeretnék én is világosan látni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Czomba Sándor.
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Itt gyakorlatilag az látszik, hogy a lényeg majd a 6/96-os MüM-rendeletben lesz. Mi most a jéghegy csúcsát látjuk, kapargáljuk, de a lényeg, a 6/96-os. Arról meg már ne vitatkozzunk, mert az nem fog a bizottság hatáskörébe tartozni és ez az én egyik nagy bajom. Azzal egyetértek, hogy a rugalmasság miatt javasolták azt az előterjesztők, hogy ne kelljen mindig terhelni bennünket, bizottságot és parlamentet a véleményünkkel, illetve a döntésünkkel, én meg azt mondom, hogy de bizony terhelni kéne, főleg, amikor ilyen fajsúlyos kérdésekről van szó. Tehát van olyan rész, ami nyilván nem tartozik ránk, de azért ennél érdemibb dolgokat is ide kellene hozni.
Keresetpótló. A keresetpótlóval kapcsolatban én is azt mondom, hogy nagyon jó dolog, hogy 60 százalékról felemeljük 100 százalékra, mert ezzel a kedvet növeljük, csak azt is tudom, hogy a munkaügyi kirendeltségeknek, illetve a foglalkoztatási hivatalnak a keretei korlátozottak. Ha most arról szól a fáma, hogy eddig is az volt, hogy próbáltak úgy bevonni embereket, hogy ne a járadékosokat, magyarul ne kelljen nekik keresetpótlót fizetniük azért, mert olyan a büdzsé, amilyen. A kérdés, hogy honnan van ez a forrás, ami a 60 és a 100 százalék közötti? Nem annak a rovására fog-e menni ez, hogy kevesebb tanfolyam tud indulni?
A másik, a bértámogatással kapcsolatban: eddig 50 százalék, illetve 60 százalék. Ahonnan én jövök, az 50 százalékkal nem vitték ki az embereket. És szerintem Borsodban is ez lesz a helyzet, ott ahol a legnagyobb a baj, a hátrányos helyzetű régiókban, 50 százalék, igaz, hogy ez bér+járulék, stb. tudjuk ezt mindannyian, nem ragozom, de én azt látom, hogy ezzel a feltétellel, ha taxatíve 50 százalék és vagy viszed vagy nem, ha nincs kiskapu, a hátrányos helyzetű régiókba valamilyen más módon lesz. Mert vagy lesz a 6/96-osban vagy nincs, nem lesz, mert jogszabály stb. nem engedi. Ezt is szeretném látni pontosan, hogy lesz-e arra lehetőség, hogy ez az 50 százalék mégse 50 legyen? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki szólni? Alelnök asszony.
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Csatlakozva Gúr Nándor alelnök úr kérdéséhez, most egy paragrafusát felolvasnám a még jelenleg hatályos törvénynek, ami úgy szól, hogy "a munkaügyi tanács dönt a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprészének a megyében rendelkezésre álló eszközei felhasználásának elveiről és az egyes támogatások arányáról. A benyújtott törvényjavaslatban itt eddig véleményezi van. Meggyőződésem, hogy óriási különbség van a döntés és a véleményezés között. Ha a jelenleg benyújtott törvényjavaslatot elfogadja a parlament, akkor azt kérdezem, hogy ki az, aki dönt. Mert ha a munkaügyi tanács csak véleményez, valakinek csak kell döntést hozni. Akkor a döntés joga kié lesz. És még egy kérdésem van a delegált személyek létszámáról. Most korábban az volt, hogy meg volt adva, hogy korábban hány főt delegálhatnak mondjuk például az önkormányzatok. Most egy-egy főt delegálhat a megyei közgyűlés, illetve a megyei jogú város azon a helyi szinten, amit nem akarnak nevén nevezni, magyarul a régióban. De miután sem az önkormányzatok szervezeti felépítése, sem az érdekképviseletek felépítése nem követi a régiót, hanem maradnak megyei szinten, mondjuk a kamarák is, meg a szakszervezetek is, akkor az ő delegálásuk felkerül az Országos Érdekegyeztető Tanácsba. De hányat delegálhatnak?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Sok izgalmas kérdés volt, szeretném kérni a válaszokat.
DR. SZÉKELY JUDIT, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára: Köszönöm szépen. A könnyebb kérdésekre majd én válaszolok, a többire megkérem a kolléganőmet. Egyrészt a bértámogatási ügy miért került a reflektorfényébe a törvénymódosításnak. Ez egy 2004-es EGK-rendelet volt, ez alól nem volt kibúvó. Ez volt az, amire azt mondtam, hogy ez hívta életre a törvénymódosítási kényszert, ami alatt azért nagyon sok mindent megpróbáltunk megtenni. Itt sajnos a mértékek is megszabattatták az 50 százalékos korlátot, nem léphetjük át, ez EU-előírás. Megpróbáltunk egy kis egérutat a programszerű bérköltség-támogatással megteremteni, már most mondanám, hogy a 6/96-os semmiféle ördöngösséget nem fog tartalmazni, hanem végig lesznek vezetve azok az elképzelések, amik felcsillannak a törvénymódosításban. Viszont egy törvénytől nem lenne szabad - és ezt komolyan mondom - elvárni azt, hogy minden részletszabályt tartalmazzon, mint ahogy régebben az Flt. tartalmazta, mert ha egy picit hozzá akarunk nyúlni, akkor végig kell mindenen menni, tehát nagyon jó az, hogy miniszteri rendelet formáját ölti és ebben nincs semmiféle ámítás. Azért oda került, hogy ne kelljen ilyen procedúrát végigjárni, de természetesen betekintést fogunk adni, ha nem is jövünk a bizottság elé a 6/96-ossal, meg a többi végrehajtási rendelettel. A feladat- és hatásköröket egyéb iránt kormányrendelet fogja előírni és nem miniszteri rendelet, tehát az azért egy fokkal magasabb szintre helyezett jogszabály.
Ami a száz százalékra emelését illeti a keresetpótló támogatásnak, ezt az indokolta elsősorban, hogy olyanokat is be lehessen vonni, akiket nem sikerült az egyéni helyzetük miatt, hiszen gyermekeket tartanak el, nagyon rosszak a szociális körülményeik, mindnyájan ismerjük ezeket a hátrányokat. Hátha ezzel már sikerült éppen azokat munkaerő-piaci felnőttképzésbe vonni, akik a leginkább rászorultak, mert Európa-szerte, de Magyarországon is abban vergődünk, hogy források lennének a felnőttképzésre, de nem azok veszik igénybe elsősorban, akiknek a munkaerő-piaci esélyeit a legjobban növelné. Nagyon visszás helyzetek adódtak, mert az európai uniós forrásokból való támogatások során egy iskolapadban ült két felnőtt, az egyik 100 százalékot kapott, a másik meg 60 százalékot, ki tudja ezt megmagyarázni neki. Senki. Tehát már csak azért is fel kellett ezt emelni. Ha valamit emelünk és korlátos a sarokszám vagy meg van adva, akkor nyilvánvaló, hogy kevesebb jut. Egyszerű matematika, teljesen igaza van önnek, képviselő úr, ugyanakkor, hogy ha hatékonyabban próbáljuk a hazai forrást felhasználni és azok kapnak képzést, akiknek leginkább esélynövelő tud lenni ez az akció, akkor úgy gondolom, hogy megérte ez a változtatás. Egyébként már elhangzott többször, hogy európai uniós forrásokból nagyon sok pénz fog rendelkezésre állni felnőttképzésre, szakképzésre és munkaerő-piaci képzésre. Most átadom a szót Somodi Zsuzsának.
DR. SOMODI ISTVÁNNÉ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Megpróbálok gyorsan válaszolni. Az egyik a helyi regionális elnevezésről szólt. Miért hívja a törvénytervezet helyinek, miért nem nevezzük a gyereket a nevén? Miután ez a törvény illetékességről nem beszél, egyébként a foglalkoztatási törvény illetékességről soha nem is beszélt, ezért az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium ragaszkodott ahhoz, hogy miután nincsenek megnevezve az illetékességi területek, a régiók, így a munkaügyi tanácsnak sem lehet régiós neve, mert akkor elöljáróban meg kéne nevezni, hogy milyen nevet javasol. És miután törvénytervezetet csak úgy lehet benyújtani, ha azzal az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium teljesen egyetért, ezért fegyelmezetten tudomásul vettük a történetet. Miután a szervezet további feladatkörét, hatásköreit az államtitkár asszony által is említett módon kormányrendelet fogja szabályozni, ott természetesen meglesznek a régiók nevei is és minden megyében, ami már.
A munkaügyi tanács kérdéskörében is többféle megközelítés elhangzott, az egyik, hogy mire jogosult, mire nem, a másik a tagok száma. A munkaügyi tanács jogosultságainak meghatározásánál vissza kell utalnunk arra az alkotmánybírósági határozatra, amely a mai napon már szóba keveredett délelőtt a Herczog államtitkár úr megnyilatkozásában. Az az alkotmánybírósági határozat ugyanis, amelyik arról rendelkezett, hogy az OÉT, illetve az ágazati párbeszéd bizottságnak a jogszabályi hátterét meg kell jeleníteni, többek között tartalmazott egy olyan megállapítást is, hogy ezek a tripartit munkaadók, munkavállalók, egyéb érdekképviseleti szervezetekből álló testületek igazán közhatalmi jogosítványokkal nem bírhatnak és közhatalmi típusú döntések meghozatalára nem lehetnek jogosultak. És ennek kapcsán azt kell, hogy mondjam, hogy ha a megyei munkaügyi tanácsok régiós átalakítása nem is történt volna meg, az OÉT-törvény és az ágazati párbeszéd bizottság törvénynek a parlament elé kerülését, illetve az elfogadását követően ezt a módosítást ettől függetlenül is meg kellett volna lépnünk.
A tagok számát nem találjuk aggályosnak, hiszen a szabály azt jelzi, hogy az OÉT-ben képviselettel rendelkező szervezetek jelölhetnek, az ő számuk pedig adott lesz, ezt még az új törvény alapján az új felállásban nagyon nehéz lenne megmondani, hogy még hány munkáltatói vagy munkavállalói érdekképviselet lesz. Talán annyira nincs súlya a kérdésnek, ha azt a szabályt vesszük, hogy minden oldal egy szavazattal élhet, tehát gyakorlatilag akár 5 akár 10 tagja van egy oldalnak, a szavazatuk egyet ér. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Azt szeretném javasolni, hogy döntsünk az általános vitára alkalmasságról. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Tíz igen. Aki nem támogatja az általános vitára alkalmasságot? (Szavazás.) Kilenc nem.
Előadót kell választanunk. A többségi álláspontot szintén én vállalom, a kisebbségi feladatot pedig alelnök asszony vállalja. (Nincs ellenvetés.)
A mai napirendek tárgyalását lezártuk. Holnap nem kell ülést tartanunk, mert átcsoportosítottuk csütörtökre a költségvetéshez tartozó módosítókat. Fél 10-kor kezdődik a bizottsági ülésünk csütörtökön. Elképzelhető, hogy a tárca még három jogszabályt beterjeszt. Ha nem tudjuk hétfőre ütemezni, lehet, hogy csütörtökön ennek is le kell folytatni az általános vitáját. Ez a munkavédelmi törvény, a Start program, valamint Románia és Bulgária európai uniós csatlakozásából fakadó munkaerő-piaci teendők.
Szép napot kívánok és jó plenáris ülést mindenkinek.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 55 perc)
|
Simon Gábor (MSZP) Gúr Nándor (MSZP) |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia