EMBCB-49/2007.
(EMBCB-79/2006-2010.)
az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának
2007. december 11-én, kedden, 15.00 órakor
a Parlament főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Dr. Szikora János, az APEH elnökének meghallgatása a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény alapján felajánlott 1 százalékokról tett rendelkező nyilatkozatok tárgyában *
Dr. Szikora János elnök (Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal) tájékoztatója *
További észrevételek, válaszok *
Szavazás a tájékoztatás tudomásulvételéről *
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter meghallgatása (A Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján) *
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter tájékoztatója *
További észrevételek, válaszok *
Szavazás a tájékoztatás tudomásulvételéről *
1. Dr. Szikora János, az APEH elnökének meghallgatása a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény alapján felajánlott 1 százalékokról tett rendelkező nyilatkozatok tárgyában
2. Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter meghallgatása
(A Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján)
3. Egyebek
Elnököl: Balog Zoltán (Fidesz), a bizottság elnöke, valamint
Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke
Fogarasiné Deák Valéria (MSZP), a bizottság alelnöke
Godó Lajos (MSZP)
Lénárt László (MSZP)
Dr. Szabóné Müller Timea (MSZP)
Teleki László (MSZP)
Tóth Gyula (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Bíró Ildikó (Fidesz)
Farkas Flórián (Fidesz)
Dr. Semjén Zsolt (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Donáth László (MSZP) Fogarasiné Deák Valériának (MSZP)
Nyakó István (MSZP) Godó Lajosnak (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP) megérkezéséig Lénárt Lászlónak (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) Teleki Lászlónak (MSZP)
Ékes Ilona (Fidesz) Bíró Ildikónak (Fidesz)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Balog Zoltánnak (Fidesz)
Varga József (Fidesz) Farkas Flóriánnak (Fidesz)
Pettkó András (MDF) dr. Semjén Zsoltnak (KDNP)
Dr. Szikora János elnök (Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal)
Balázs Eszter Ágnes főosztályvezető (Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal)
Dr. Kovács Zsuzsanna szakreferens (Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal)
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter
Dr. Szüdi János szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Bogyay Katalin szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Závecz Ferenc szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dr. Csepregi András főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi kapcsolatok titkársága)
Simon Istvánné főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Kajtárné Botár Borbála titkárságvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Kunetzné Kozma Ágnes koordinátor (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Berta Adrienn miniszteri sajtótitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Borovszky Tímea titkárságvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Szantner Viktor titkárságvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Sárközi Gábor politikai tanácsadó (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Molnár-Nagy Mária parlamenti titkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Eff Lajos parlamenti titkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium
Breuer Péter miniszteri tanácsadó (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Végvári Imre politikai főtanácsadó (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Solymosi Gabriella parlamenti titkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Gulyás Erika sajtófőnök (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Szűcs Zsuzsanna szakértő
Dr. Kerékgyártó Gyöngyi ösztöndíjas (Pénzügyminisztérium)
Nagy Bercel titkár (Fidesz/KDNP-frakció)
Winkfein Karolina szakértő/tanácsos (MSZP-frakció)
Dr. Latorcai Csaba szakértő (Fidesz-frakció)
Dévai Emese szakértő (Fidesz-frakció)
Barabás Áron (Európa Ház)
Szilaj Péter elnök (Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége)
Tornóczky Gusztáv kommunikációs igazgató (Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége)
(Az ülés kezdetének időpontja: 15 óra 15 perc)
BALOG ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén.
Megállapítom, hogy a helyettesítésekkel a bizottság határozatképes. Kérem, a szokásos rend szerint mondjuk be a helyettesítéseket. Balog Zoltán jelen van; Fogarasiné Deák Valéria jelen van; Szászfalvi László meg fog érkezni; Donáth képviselő urat Fogarasiné Deák Valéria helyettesíti; Godó képviselő úr itt van; Lénárt képviselő úr itt van; Nyakó képviselő urat Godó képviselő úr helyettesíti; Szabóné Müller Timea jelen van, Teleki László, Tóth Gyula jelen van; Wiener György képviselő urat Lénárt László helyettesíti; Gusztos képviselő urat Teleki képviselő úr helyettesíti; Bíró Ildikó itt van; Ékes Ilonát Bíró Ildikó helyettesíti; Farkas Flórián jelen van; Varga Józsefet Farkas Flórián helyettesíti; Fazekas Sándor képviselő urat Balog Zoltán helyettesíti; Semjén Zsolt képviselő úr itt van; Pettkó képviselő úrról most még nem tudunk, de várjuk, és ha nem érkezne meg, akkor Semjén képviselő urat kérjük, hogy helyettesítse. Köszönöm szépen.
A napirendi javaslatot kézhez kapták képviselőtársaim. Van-e ehhez valakinek valamilyen hozzászólása? (Nincs.) Amennyiben nincs, kérem, fogadjuk el a napirendet. (Szavazás.) A bizottság 18 igen szavazattal, egyhangúlag elfogadta a napirendet.
Tisztelettel köszöntöm dr. Szikora Jánost, az APEH elnökét, akinek a meghallgatása a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló törvény alapján felajánlott 1 százalékokról tett rendelkező nyilatkozatok tárgyában történik. Jelen van még Balázs Eszter Ágnes, az APEH főosztályvezetője; dr. Kovács Zsuzsanna szakreferens. Köszönjük, hogy elfogadták a meghívásunkat.
Amennyiben a mindenki által írásban megkapott beszámolóhoz kiegészítése, hozzáfűznivalója van elnök úrnak, arra most van lehetősége. Parancsoljon!
Dr. Szikora János elnök (Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal) tájékoztatója
DR. SZIKORA JÁNOS elnök (Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Először is engedjék meg, hogy megköszönjem azt a lehetőséget, hogy az adóhivatal nevében itt tájékoztatást adhatunk egy olyan munkáról, amely az állampolgárokat közvetlenül érinti. Engedjék meg, hogy nagyon röviden a munkatársaim közreműködésével rövid tájékoztatást adjak arról a munkáról, azokról az adatokról, amelyek a személyi jövedelemadó 1+1 százalékával kapcsolatban az elmúlt évi bevallások alapján keletkeztek. Ezek az adatok egyébként az általunk megküldött anyagban részletesen, szöveges és táblázatos formában a tisztelt bizottság rendelkezésére állnak, de engedjék meg, hogy néhány dolgot kiemeljek ebből.
Először is az adóbevallási és adómegállapítási bizonylatokkal kapcsolatban szeretném azt kiemelni, hogy idén az elmúlt évről 4 millió 450 ezer bizonylat került feldolgozásra; ez alatt azt értjük, hogy személyi jövedelemadó-bevallás, munkáltatói adómegállapítás, illetve az adóhatósági adómegállapítás. Már a beadott személyi jövedelemadó-bevallások darabszáma, illetve a személyi jövedelemadó-elszámolások darabszáma is több mint százezerrel több, mint az előző évi volt. Ha megnézzük a bevallásokban, illetve a különböző megállapításos dokumentumokban nyilatkozott magánszemélyek számát, akkor azt látjuk, hogy idén 1 millió 688 ezer magánszemély tett felajánlást 1+1 százalékról, ebből 1 millió 604 ezer magánszemélynek a nyilatkozata volt érvényes. A nyilatkozatot tettek száma nagyon jelentős növekedést mutat az előző évhez képest, mert tavaly 1 millió 422 ezer magánszemély tett ilyen nyilatkozatot, tehát 18,7 százalékkal több azoknak a magánszemélyeknek a száma, akik az 1+1 százalékról felajánlást tettek.
Ha a nyilatkozatok számát nézzük, akkor is növekedésről számolhatunk be. Az APEH-hez 2 millió 741 ezer ilyen rendelkező nyilatkozat érkezett, ebből 1 millió 655 ezer nyilatkozat a civil szervezetekre érkezett, és ebből 1 millió 592 ezer volt érvényes. Az érvényes nyilatkozatok száma meghaladja a 2 millió 633 ezret, ez 425 ezerrel több, mint az elmúlt évben volt; ez szintén jelentős növekedés.
Ha a kedvezményezett szervezetek számát nézzük, azt látjuk, hogy idén 27 636 civil szervezet, 144 egyház és 6 kiemelt költségvetési előirányzat számára tettek felajánlást. A civil szervezetek közül a legtöbb kedvezményezett az elmúlt időszakhoz hasonlóan az alapítványok és társadalmi szervezetek közül került ki, ez 25 058 darab; tavaly 23 266 ilyen civil szervezet volt kedvezményezett, itt is jelentős növekedésről számolhatunk be.
A felajánlható és felajánlott összegeket tekintve azt látjuk, hogy az elvileg felajánlható összeg 26,5 milliárd forintot ért el. Ez is több a tavalyi évinél 2,4 milliárd forinttal. A felajánlások együttes összege 15,5 milliárd forint, ha ebből levesszük a körülbelül 500 millió forint összegű olyan felajánlást, amely érvénytelen nyilatkozatban szerepel, akkor is azt látjuk, hogy a 15 milliárd forintot megközelíti az érvényesen felajánlott összeg. Ez az elvi keretnek az 56,5 százaléka. Itt is javulás van a tavalyihoz képest, mert ez tavaly 54,5 százalék volt, tehát 2 százalékponttal javult az érvényesen felajánlható összeg és a ténylegesen felajánlott összegnek az aránya.
A civil szervezetekre érkezett felajánlások összege 8,7 milliárd forint; az előző évben ez 7,7 milliárd forint volt. Itt is jelentős, 13,2 százalékos a növekedés. Ezen belül az alapítványokra, társadalmi szervezetekre való felajánlásnál is hasonlóképpen 13,2 százalékos növekedés volt az előző évihez képest.
Mint említettem, 144 egyház javára történt felajánlás; itt az érvényes felajánlások száma 749 ezer darab, 4 milliárd 305 millió forint összegben. A kiemelt költségvetési előirányzatok javára 293 ezer nyilatkozat érkezett, 1 milliárd 912 millió forint összegben.
Az adóhivatal a törvény szerinti eljárását idén is lefolytatta. Szeptember 7-éig a felhívó-tájékoztató leveleket megküldtük a civil szervezetek számára. Azok a szervezetek, amelyek 30 napon belül igazolták a feltételeket, számukra kiutaltuk az összeget. A jelenlegi állás szerint azt mondhatjuk, hogy a 27 636 potenciális civil szervezet kedvezményezettnek 74,6 százaléka igazolta a mai napig a törvényi feltételek meglétét.
Ugyanakkor ennek a 74,91 százaléknyi szervezetnek a felajánlása eléri az összes felajánlott összeg 92,25 százalékát. A civil szervezetek közül alapvetően az oktatással, neveléssel, sporttal és kulturális tevékenységgel foglalkozók részesültek 1 százalékos felajánlásban.
Vannak olyan magánszemélyek, akik nem az előírások szerint tettek eleget nyilatkozattételi kötelezettségüknek. 108 ezer nyilatkozat érvénytelenségét kellett megállapítani azért, mert a magánszemélyek valamilyen oknál fogva nem szabályosan adták be a rendelkező nyilatkozatukat, vagy a rendelkező nyilatkozat kitöltése nem megfelelő volt, illetve az adót nem fizették meg maradéktalanul. A 108 ezer érvénytelen nyilatkozat miatt 554 millió forint nem került a felajánlásban szereplő helyre.
Az állami adóhatóság eleget tett közzétételi kötelezettségeinek. A 2007. augusztusi adatok alapján adatszolgáltatást teljesítettünk a Pénzügyminisztérium, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium felé. A törvény szerint a honlapunkon kell közzétenni az előző évi felajánlások részletes adatait. Ennek az év zárását követően 2008. január 10-ig fogunk eleget tenni. Az egyházak részére történt felajánlásokról az adatszolgáltatást 2007. szeptember 15-ig két országos napilapban közzétettük. Teljesítjük a jogszabályi előírásokban szereplő adatkéréseket, az esetleges felülvizsgálati kérelmeket, amelyek száma alacsony volt, mindössze hét esetben érkezett megkeresés a hivatalunkhoz kedvezményezett szervezettől. Ezeket az eseteket igyekszünk kivizsgálni.
Az adóhatóság a kedvezményezett szervezetek körében ellenőrzéseket is végez. 2007. november 23-ig 108 ellenőrzés fejeződött be, amelyek közül 28 zárult valamilyen hiányosság megállapításával. Az ezek során megállapított adókülönbözet összege meghaladja a 36 millió forintot. Az ellenőrzések során alapvetően azt vizsgáljuk, hogy a kedvezményezett cél szerinti felhasználás jogszerű-e, a tartalékolás szabályszerű-e, szabályszerű-e a civil szervezetek részéről a nyilvánosságra hozatal, illetve hogy eleget tesznek-e a nyilvántartási kötelezettségüknek.
Az ellenőrzések során megállapítottuk, hogy a kedvezményezetti kör döntő mértékben a cél szerint használta fel az átutalt felajánlásokat, a nonprofit szervezetek többsége az előírásokat betartva, a számviteli rendet és a bizonylati fegyelmet megtartva végzi tevékenységét. A szabálytalanságokról minden esetben jegyzőkönyvet vettünk fel, a kedvezményezettek figyelmét pedig felhívtuk a jogszabályellenes felhasználásra és az esetleges jogsértések megismétlődése miatti szigorúbb szankciók alkalmazásának lehetőségére is.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden ennyiben kívántam összefoglalni annak a tájékoztató jelentésnek a lényegét, amit a tisztelt bizottság rendelkezésére bocsátottam. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, elnök úr. A bizottság tagjainak van lehetőségük arra, hogy kérdéseket tegyenek fel vagy bírálatokat fogalmazzanak meg. Bíró Ildikó képviselő asszony!
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Ön kiemelte azt, hogy jelentős növekedés tapasztalható az állampolgárok részéről a felajánlott összegek tekintetében. Tudom, hogy ez nem az ön asztala, mégis önnek teszem fel a kérdést. Abból, hogy a kormány behatárolja, illetve egy plafont, egy limitet állapít meg a jövő évtől a felajánlásokra és nem tesz hozzá ugyanannyit, amennyit ön mondott, 8,7 milliárdot, hanem csak 6,8-at, az következik, hogy ezek az összegek sem fogják megfelelően támogatni a civil világ megerősödését.
Az APEH illetékesei mostanában már kizárólag a szervezetek bíróságon bejegyzett székhelyére postáznak, de a civilek jelentős hányadának van egy postai levelezőcíme is, amely nem azonos a székhellyel, s ha a postás harminc napon belül kétszer meglátogatta a székhely címét, de ott nem vette át senki az önök által küldött értesítést, akkor ez automatikus jogvesztéssel jár. Nem lehetne-e visszaállítani a levelezési címmel való kapcsolattartást?
A 14. számú melléklet második rovatában az olvasható, hogy a civil kedvezményezett nem kérte az szja 1 százalékos összegének kiutalását. Ön szerint mi az oka annak, hogy egy ilyen viszonylag nagy számú szervezet nem kéri ezt az összeget? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Semjén Zsolt képviselő úr!
DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Önök szerint ha nem több, hanem egy központilag meghatározott kiemelt előirányzat lenne, akkor az növelné-e az egyházak számára rendelkezők számát? Zárójelben hadd tegyem hozzá - s ez a kritika nem önöknek szól, hanem az eddigi kormánygyakorlatnak -, a vatikáni szerződés feketén-fehéren megállapította, hogy egy darab ilyen típusú központilag meghatározott kiemelt előirányzat lehet, ehhez képest több is van, például a határon túli magyaroktól kezdve a parlagfű-mentesítésen át különböző sportcélokig, ami teljesen ellentétes a hatályos megállapodással, hiszen ennek az a lényege, hogy ez az 1 százalék az egyházak támogatására van, nem pedig arra, hogy az egyházi célokat versenyeztessék más, egyébként tiszteletre méltó, de nem egyházi célokkal. A kérdésem tehát az, ha egyetlen ilyen előirányzat lenne, az növelné-e az egyházak részére történő rendelkezések számát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Egyéb kérdés, hozzászólás? Ha nincs, akkor én kérek szót alelnök asszonytól.
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Tessék!
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az én kérdésem arra vonatkozik - lehet, hogy szólnunk kellett volna időben -, a megkapott anyagokban szívesen láttuk volna az egyes egyházak kimutatását. Ez a 144 egyház egyetlen soron szerepel, hogy az egyházak mennyit kaptak összesen. Ha erre lenne még lehetőség utólag, szerintem érdekelné a bizottság tagjait, tehát egyházakra lebontva.
Én egyébként ezt személyesen is problémásnak gondolom; ez a 144 egyház szerintem a komolytalanságnak nemcsak a látszatát, hanem a gyakorlatát is jelenti. Ebben az ügyben már kezdeményeztem - Gusztos képviselő úr támogatta is annak idején ezt a javaslatot -, hogy be kellene vezetni az egyházaknál is azt, amit a civil szervezeteknél, miszerint a megalakulás után legalább két évig ne lehessen a részére felajánlást tenni. Mutassa magát működőképesnek, és aztán utána legyen erre lehetőség. Ez tehát az egyik kérdésem, mit gondolnak erről a 144 egyházzal kapcsolatban; a másik, hogy kérnénk szépen erről egy részletes kimutatást.
A harmadik pedig - ez már a jövőre vonatkozik -, hogy ha jól tudom, lehetőség lesz arra a jövő évi adóbevallásnál, hogy már ne egy külön nyilatkozatban, hanem egy perforált, leválasztható rész formájában rendelkezzünk az 1 százalékról. Kérdezem, ennek az előkészületei hogyan állnak, ez milyen formában fog megvalósulni.
Van-e egyéb kérdés? (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, akkor elnök úrnak, illetve munkatársainak van lehetősége a válaszadásra. Parancsoljanak!
DR. SZIKORA JÁNOS elnök (Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal): Köszönöm szépen, elnök úr. A képviselő asszony maga is mondta, hogy első kérdését nem hozzánk intézte, úgyhogy engedje meg, hogy mint közigazgatási szervezet képviselői, ebben ne foglaljunk állást.
A technikai jellegű kérdés kapcsán, hogy a postacímre küldjük-e ki vagy nem: abban az esetben, ha a postacímet, a levelezési címet bejelenti az adott szervezet az adóhatósághoz, akkor a levelezési címre küldjük ki. Ehhez viszont az kell, hogy az APEH törzsnyilvántartásában a megfelelő T jelű bizonylaton - 201-202-es adatlapon - a levelezési címét bejelentse. Mert ha nincs nálunk nyilvántartva a törzsben a levelezési cím, akkor a székhelycímre küldjük. Egyébként pedig kolléganőm súgta nekem, hogy minden esetben, ahol a levelezési cím megvan, ennek megfelelően küldjük.
A központi előirányzat, ha több helyett egy lenne - Semjén képviselő úr kérdése. Ebben talán megint csak nem foglalnánk állást. Ugyanakkor a tapasztalat az volt, hogy amikor egy központi előirányzat volt, akkor sem volt eltérő az arány az egyházaknak történő felajánlás tekintetében. Ez a múltbeli tapasztalat. Abban, hogy egyébként hogyan lenne, mi nem szeretnénk most állást foglalni.
A 144 egyházról, elnök úr, természetesen megküldjük a tisztelt bizottságnak ezt a listát. A végleges lista majd a honlapon jelenik meg január 10-éig, de ezt meg tudjuk küldeni rövid úton a tisztelt bizottság részére.
A továbbiakat illetően megkértem kolléganőmet, hogy válaszoljon annak kapcsán, mi az oka annak, hogy nem jelentkeznek a pénzért a civil szervezetek.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
BALÁZS ESZTER ÁGNES főosztályvezető (Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal): Tisztelettel köszöntöm a bizottságot. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, amikor nagyon kevésnek találják az 1 százalék felajánlott összegét, akkor nem szokták kérni; illetve nem kívánják a köztartozás fennállásáról a nyilatkozatot kitölteni, és a 37-es adatlapon visszaadni.
Minden olyan esetben, ami a 14. mellékletünkben szerepel, ezek igazoltan átvett APEH-levelek. Tehát nincs arról szó, hogy elköltözött, a címzett ismeretlen, mert ahogy elnök úr mondta, nem cégbírósági adat a levelezési cím, amennyiben azt a civilek nem jelentik be a megfelelő APEH-nyomtatványon, akkor erről nincs információnk, és akkor levelezési cím hiányában történik a székhelycímre a küldés. De minden esetben, ha visszaérkezik hozzánk a tértivevény, megpróbáljuk a rendelkezésünkre álló egyéb második, illetve harmadik levelezési címre is kiküldeni. Nem véletlen, hogy a kimutatás tartalmazza, milyen arányban sikerült a szervezeteket nyilatkoztatni.
Elmondtam elnök úrnak is, hogy igen, nagyon sok az egyház. Ez a 144 egyház az év eleji rendelkezések száma. A mai napig is hetente legalább egy olyan kérelem érkezik, amelyben egyház technikai adószámmal történő ellátást kér. Ezt december 31-éig kérhetik, január elején lesz meg az a végleges egyházszámunk, amely meg fogja mondani, hogy a 150 helyett adott esetben 170 vagy 180 egyházra lehet jövőre potenciálisan rendelkezni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
DR. KOVÁCS ZSUZSANNA szakreferens (Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal): Köszöntök mindenkit. A jövő évi változásokkal kapcsolatban ezek azért kerültek bevezetésre, hogy ne csak a tavalyi évben szigorúan megszabott határidőig, ha a határidőt megelőzően adta be a magánszemély a bevallását, ne csak arra legyen lehetőség, hogy azzal együtt kerüljön a rendelkező nyilatkozat beadásra, hanem egészen - majd elmondom az eseteket - minden esetben május 20-áig külön is, nemcsak a bevalláshoz csatoltan adhatják be ezeket a rendelkező nyilatkozatokat. Tehát addig gondolkozhat az adózó, vagy ha adott esetben elfelejtette, addig még megteheti.
Megmaradt a régi, hagyományos módszer is, a nyilatkozatok borítékban történő elhelyezése. Ha a hagyományos módszert veszem, tehát papír alapon adom be a személyi jövedelemadó-bevallásomat, akkor kétféle módon tehetem ezt meg: egyrészt meghagytuk a hagyományos módszert az átmenet miatt, de lehetősége van az adózónak arra is, hogy nem "kis borítékol", hanem a bevalláshoz van egy külön lap, ez a 0753-D lap, és ha ő nem szeretne borítékolni, akkor ezt a lapot kitölti, s ezzel eleget tett a rendelkezésnek.
Abban az esetben, ha adamot - adóhatósági adómegállapítást - ad be a magánszemély, akkor ugyanez a helyzet, tehát vagy borítékol, vagy pedig a 0753-D jelű nyomtatványon szintén rendelkezhet az 1 százalékról. Tavaly ez nem volt, tehát borítékolás ment. Ha a munkáltatón keresztül megy az adam benyújtása, akkor május 10-éig kell ezt leadni a munkáltatónak zárt borítékban. Ha nem adóhatósági adómegállapításról van szó, hanem a munkáltató készíti el a személyi jövedelemadó-bevallást, akkor itt szintén borítékban és kísérő jegyzékkel továbbítja az adóhatóság felé.
Most bejött az elektronikus bevallás is. Lehetőség van arra, hogy nemcsak papír alapon, hanem aki az elektronikus bevallást választotta, szintén elektronikus úton rendelkezzék az 1 százalékról, szintén ezen a 0753-D jelű nyomtatványon. De lehetősége van arra is, és minden egyes esetben, amit elmondtam, hogy ha ő beadja a bevallását, és nem a bevallásával egyidejűleg kíván erről rendelkezni vagy elfelejti, akkor a bevallási határidőig, tehát május 20-áig külön is rendelkezhet az 1+1 százalékról; vagy beküldi külön postán, vagy pedig személyesen behozza az ügyfélszolgálatra, és akkor ezt a 0771-es 1 százalékos nyomtatványon tudja megtenni.
Tehát elég sok lehetőséget biztosítottunk az adózónak arra, hogy az 1 százalékról kedve szerint rendelkezhessen, és ennek az ideje is kitolásra került, tehát bevallási kötelezettségétől függetlenül tud így tulajdonképpen május 20-áig rendelkezni, még akkor is, ha neki például február 15-éig van egyéni vállalkozóként bevallási kötelezettsége, ami szerintem pozitív dolog.
Ennyi a változás röviden.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Parancsoljon!
BALÁZS ESZTER ÁGNES főosztályvezető (Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal): Elnök úr azt kérdezte, hogy állnak az előkészületek. Nos, január 7-ével elérhető lesz az 53-as személyi jövedelemadó-bevallás internetes programja, hiszen február 1-jétől megnyílik a magánszemélyek részére a visszautalási jog. Ahogy a kolléganőm mondta, január 7-től már elektronikus formában is lehet rendelkezni. Megtörtént a 2007. évi 53-as személyi jövedelemadó-bevallások papírformátumú véglegezése, és ezt a 2008. január 7-31. közötti időszakban minden olyan magánszemély, aki ebben az évben személyi jövedelemadó-bevallással, munkáltatói, illetve adóhatósági adómegállapítással érintett volt - a számuk 4 millió 450 ezer -, meg fogja kapni. Aki elektronikus formában tett eleget az adóbevallási kötelezettségének, az értelemszerűen nem a bevallási egységcsomagot kapja meg, hanem egy tájékoztató levelet, aki pedig papírformátumban, az egy papírformátumban előállított 53-as bevallást kap, amelyben benne lesz az úgynevezett perforált rendelkező nyilatkozat egymás alá szerkesztve és nem kell borítékba helyezni. Felkészültünk arra, hogy a jövő évi bevallások során a magánszemélyeket ezek alól a pluszfeladatok alól mentesítsük.
További észrevételek, válaszok
ELNÖK: Köszönjük szépen. Bíró Ildikó képviselő asszony!
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Én még maradnék a 14. számú mellékletnél és a kettes rovatnál. Azok a civil kedvezményezettek, akik nem veszik át a számukra felajánlott összeget, mert túl kevés, utána valamilyen módon megkaphatják-e. De másképp fogalmazok. Elnyeli-e a költségvetés ezt az összeget, vagy a civil szektorban marad?
ELNÖK: Én továbbfonnám ezt a dolgot. Szerintem egy ilyen nyugodt, csöndes délutáni órán is érdemes odafigyelni arra, amit a főosztályvezető asszony mondott, hogy gyakorlatilag hetente érkezik új adószámigénylés új egyházként bejegyzett szervezetektől. Csak reménykedni tudok abban, hogy a rendszerváltoztatás után tizenhét évvel az az őrület, hogy a vallásszabadságot korlátozzuk-e vagy sem, már lecsengett és kialakul egy konszenzus a tekintetben, hogy ebben az ügyben valamit tenni kell.
A magukat komoly vallási közösségnek tartók támogatását is kérném. Itt van a református egyház képviselője, a Krisna-tudatú Hívők Közösségének képviselője, de nemcsak nekik, másnak sem érdeke, hogy ez a dolog ilyen szinten menjen tovább. Az, hogy évente hússzal-harminccal növekszik az egyházak száma, nemcsak komolytalan, hanem veszélyes is, mert rontja az igazi egyházak hitelét. Én szívesen meghirdetnék egy egyeztetést annak érdekében, hogy az adótörvényeket a jövő évben úgy módosítsuk, hogy legalább két-három év működés kelljen ahhoz, hogy egy egyházként bejegyzett szervezet igényelhesse az 1 százalékot. Ha ezt támogatnák a különböző típusú egyházi közösségek, akkor az segítene bennünket a tekintetben, hogy ebben senki nem ideológiát lát, hanem a dolog komolyságának a megőrzését. Arra már gondolni sem merek, hogy az egyház-alapítási törvényt kellene módosítani, illetve merek rágondolni, de ez talán már meghaladja a bizottság lehetőségeit. Mégis felhívnám erre a bizottság tagjainak és az egyházak képviselőinek a figyelmét. Szívesen megkérdezném ezzel kapcsolatban Csepregi Andrásnak, az egyházi kapcsolatok titkársága vezetőjének a véleményét.
DR. CSEPREGI ANDRÁS főosztályvezető (Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi kapcsolatok titkársága): Ebben a pillanatban nem kívánok erről nyilatkozni.
ELNÖK: Köszönjük szépen, főosztályvezető úr. Nem ússza meg, mert 4 óra után újra megkérdezzük. Alelnök asszony!
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Szeretném a magam és képviselőtársaim nevében megköszönni, hogy megint egy nagyon alapos, nagyon informatív anyagot kaptunk, amit mi, akik ezzel a szakterülettel foglalkozunk, egész évben használunk. Az idén talán épp azért nincs annyi kérdésünk, mert a törvénymódosítás - amit hetekkel ezelőtt fogadott el a parlament -, valamint a civil szervezetek támogatását érintő kérdések kapcsán sokat forgattuk eddig is. Fontosnak tartom elmondani, hogy a honlap is nagyon jól használható. Mindenkinek a figyelmébe ajánlom, hogy a honlapról kiválóan lehet tájékozódni. Azt pedig különösen jónak tartom, hogy a feldolgozás szerint találkozhattunk fontos információkkal "határidő" előtt is.
Ha elnök úr megengedi, csupán a jegyzőkönyv kedvéért reagálnék Bíró Ildikó képviselő asszony kérdéseire, amelyek nem az előterjesztőhöz szóltak, hanem a jegyzőkönyvnek, illetve a nyilvánosságnak. Én nem igazán helyeslem azt, hogy olyanoknak teszünk fel ilyen kérdéseket, akik nem illetékesek azok megválaszolására.
Örvendetesen növekedett a civil szervezetek számára felajánlók köre. Én ezt annak az erőteljes kampánynak tulajdonítom, amely az 1 százalék mellett szólt, valamint az APEH tájékoztató tevékenységének. Ezért is köszönet illeti önöket. Bíró Ildikó azt mondta, a növekedés fényében különösen durvának látszik az, hogy a Nemzeti Civil Alapprogram ugyanannyit kap, mint az előző évben. Ez kétségtelenül igaz, és ha az Országgyűlés nem fagyasztja be két évre a Nemzeti Civil Alapprogram keretét, akkor a tavalyi 7,7 milliárd forinttal szemben az idén 8,7 milliárd forintnál tartanánk. Itt szeretném elmondani, hogy a civil szervezetek 2003 előtt az 1 százalékon kívül 400 millió forintot kaphattak működésre, ez ment fel 6, majd 7 milliárd forintra. Mindenki pontosan tudja, hogy költségvetés-kiigazítás volt az elmúlt évben, van az idén és lesz jövőre is. Azt hiszem, nagyon méltányos az a megoldás - amiben a mi munkánk is benne van -, hogy nem véglegesen faragódott meg a Nemzeti Civil Alapprogram forrása, mint ahogy számos költségvetési forrás más helyen tartósan lett kisebb, hanem mindössze két évre, és remélhetjük azt, hogy a két év megállj után akár még 8,7 milliárd forintnál is nagyobb lesz ez az összeg. A jelenlegi költségvetési állapotok között és a megoldandó feladatok mellett ezt fájónak, de méltányosnak tartom a civil szervezetek részére.
Elnyeli-e a költségvetés a bent ragadt 1 százalékokat? Bíró Ildikó e tárgyban is tőlünk veszi a szóhasználatot. Mi se örülünk annak, hogy a ki nem fizetett 1 százalékok nem kerülnek a civilekhez. 2004 előtt, amikor még csak 400 millió forint és nem 7 milliárd volt az az összeg, amit a költségvetés az adófizetők pénzéből a civil szervezeteknek juttatott, akkor az 50-70 millió ott maradt annál a 400-nál.
Máig nem adtuk fel, hogy az az 50-70, ma már 100-150 millió valaha egyszer a civilekhez kerüljön. De megint csak nem érzem méltánytalannak, úgymond, a cserét: a pluszt, ami bejött a civil szektorba, ahhoz a minimális mínuszhoz képest, ami ezzel a pénzzel a szektortól elkerült.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen, alelnök asszony. Van lehetőség még arra, hogy reagáljanak, amennyiben kívánnak az újabb fölvetésekre. Elnök úr?
DR. SZIKORA JÁNOS elnök (Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ahogy alelnök asszony is mondta, Bíró képviselő asszony kérdésére nem vagyunk kompetensek válaszolni, illetve ő megválaszolt a kérdésre.
Arra az adatra szeretném mindenképpen felhívni a figyelmet, hogy most 18 millió forint ez az összeg, ami bent ragadt. (Fogarasiné Deák Valéria: Összesen?) 18 millió forint, igen. (Fogarasiné Deák Valéria: Köszönöm.)
A másik pedig, hogy szeretném megköszönni alelnök asszony szavait.
Köszönöm szépen.
Szavazás a tájékoztatás tudomásulvételéről
ELNÖK: Köszönjük szépen. Úgy látom, nincs egyéb fölvetés.
Nincs határozathozatal olyan értelemben, hogy támogatjuk-e, az elmúlt évben is arról szavaztunk, hogy elfogadjuk-e. Kérdezem tehát, ki az, aki elfogadja, illetve tudomásul veszi - még csak nem is elfogadja, hanem tudomásul veszi - a jelentést; erre van lehetőségünk. Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) Egyhangúlag, 19 igen szavazattal tudomásul vettük a jelentést.
Köszönjük elnök úrnak és munkatársainak a megjelenést.
Négy órakor érkezik Hiller miniszter úr, addig tíz perc szünetet tartunk.
(Szünet: 15.54-től 16.06-ig)
ELNÖK: Folytatjuk a bizottság ülését. 2. napirendi pontunk dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter meghallgatása a Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján. Tisztelettel köszöntöm miniszter urat. Köszönöm, hogy időt talált erre az alkalomra. Külön megtiszteltetés számunkra, hogy jelen van a minisztérium szinte teljes vezérkara. Köszöntöm Bogyay Katalin szakállamtitkár asszonyt, Szüdi János szakállamtitkár urat és Csepregi András főosztályvezető urat az Egyházi kapcsolatok titkárságáról.
Miniszter úr, megkaptuk a beszámolóját. Amennyiben ehhez kiegészítést vagy megjegyzést akar fűzni, akkor erre most van lehetősége. Parancsoljon!
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter tájékoztatója
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy a kötelességemnek eleget tehetek. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium feladatköréből adódóan az önök bizottsága mellett az Oktatási és kulturális bizottság előtt is évről évre megjelenünk, a felkészülés minden bizottság esetében - így az önökében is - ugyanúgy történik, mégpedig azért, hogy a tevékenységünkről szóló számadás ne csupán formalitás, a kötelesség teljesítésének a kipipálása legyen. Annak érdekében, hogy minden kérdésre megfelelő választ tudjunk adni, arra kértem a minisztérium vezérkarát, hogy kísérjenek el, és a felmerülő kérdésekre - természetesen általam - ők fognak választ adni.
Engedjenek meg néhány megjegyzést. A vezetésem alatt álló minisztériumnak az egyházakkal kapcsolatban az volt és az marad a legfőbb megközelítése, hogy a Magyarországon törvényesen működő egyházakkal kiegyensúlyozott, stabil és kiszámítható viszonyt építsen ki, működtessen és tartson fenn. Vannak olyan alapértékeink, amelyeket a lehetséges nézetkülönbségeink mellett is együttesen vallunk. Ilyen az, hogy az állam és az egyház szekularizált viszonyán nyugszik mindaz, amit e témakörben gondolunk és teszünk. Úgy érzem, hogy a rendszeres kapcsolattartás - amiről rövidesen részleteket is szeretnék elmondani -, a személyes találkozók az elmúlt évben jelentősen alakították és formálták, mondhatnám azt is, hogy átalakították azt a fajta habitust, karaktert, amelyet a kormány az egyházakkal - a történelmi egyházakkal, a történelmi kisegyházakkal, a kisegyházakkal, az intézményfenntartó egyházakkal - működtetett.
Azokat a formákat szeretném önökkel ismertetni, amelyekben az elmúlt valamivel több mint egy évben dolgoztunk. Több alkalommal értekeztünk a magyar történelmi egyházakkal, az intézményfenntartó kisegyházakkal.
Szeretnék kitérni a január óta ismételten rendszeresen működő vatikáni-magyar vegyes bizottság kérdésére, illetve olyan alkalmakra, esetekre, amelyek, azt gondolom, az előbb elmondott célokat tudták teljesíteni, és nem fogom titkolni azokat a részeket sem, ahol jobbítani-, javítanivalót látok.
Először talán prózaian a számok nyelvén. Az elmúlt egy naptári évben szakértői szinten tizenöt alkalommal, miniszteri szinten a vatikáni-magyar vegyes bizottság keretein belül hat alkalommal, a történelmi egyházakkal három alkalommal, az intézményfenntartó kisebb egyházakkal egy alkalommal, ez azt jelenti, hogy huszonöt alkalommal volt érdemi, előre meghatározott napirendek szerinti találkozó és tematikus megbeszélés. Ezek közül szeretném kiemelni a következő kérdésköröket: az egyház-finanszírozás kérdéskörét; az intézményfenntartó egyházakat talán leginkább foglalkoztató kiegészítő normatíva ügyét; a személyi jövedelemadó 1 százalékáról való rendelkezés további felhasználásának mechanizmusát; az intézményfenntartás kérdését; és bizonyos program-, rendezvénytámogatás ügyét.
Minden alkalommal, amikor a téma megkívánta, mivel az Oktatási és Kulturális Minisztérium és személy szerint én felelek a kormányon belül az egyházakkal való kapcsolattartásért, nemcsak a minisztériumon belüli munkatársakkal, hanem kormányszinten vezettem a delegációt. Ennek megfelelően a megbeszéléseken rendszeresen részt vett az Igazságügyi és Rendészeti, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Külügyminisztérium, alkalmanként pedig az Egészségügyi Minisztérium, illetve a Honvédelmi Minisztérium magas rangú képviselője; a magas rangú szakállamtitkárt, főosztályvezetőt jelent, az esetek döntő többségében egyébként szakállamtitkárt.
Amint erre nyilván emlékeznek, a kormány felkérésére az Apostoli Szentszék és Magyarország között kötött szerződés tízéves évfordulójára a tapasztalatok összegzésére egy szakértői bizottságot kért fel a kormány, Tamás Pál vezetésével. Ennek a bizottságnak a megállapításait mindannyian ismerik, ismerhetik. Ha egy mondatban akarnám összefoglalni, akkor ez a bizottság a kormánynak azt javasolta, hogy abba az irányba menjen, hogy a vatikáni szerződést inkább megerősítse, a benne rejlő lehetőségeket kihasználja, semmint egy másfajta irányvételt vegyen. A vatikáni-magyar vegyes bizottság, amely egyébként két szuverén fél közötti hivatalos nemzetközi tárgyalásnak, úgymint az Apostoli Szentszék és a Magyar Köztársaság közötti tárgyalásnak minősül, ez a tárgyalássorozat 2007. január 25-étől kezdődően folyt, és hat alkalommal az év végéig tulajdonképpen minden olyan kérdéskört, amely vitás volt, vagy bármely fél felvetni gondolta, megtárgyalt.
Fontosnak tartom azt is elmondani, hogy úgy a költségvetésről, a költségvetésen belül, legyen az a 2007. évi vagy a 2008. évi költségvetés, az egyházakat érintő kérdésekről, illetve bármilyen olyan, az egyházakat érintő kormányhatározatról, esetlegesen a parlament elé kerülő kérdésről minden alkalommal a beterjesztés előtt tájékoztattam az egyházakat, illetve az ő véleményüket például az szja kérdésében több fordulóban is megbeszélve vittem a kormány elé. Úgy gondolom, hogy 2007-ben a viták jó része rendezve lett, és a vegyes bizottsági ülésekről is elmondható, hogy ezek konstruktívak voltak.
Általában mondhatom önöknek, hogy az egyházakkal való kapcsolattartásban, úgy gondolom, olyan fórumokat és csatornákat építettünk ki, illetve működtetünk, amelyek alkalmasak arra, hogy a legkülönbözőbb jellegű, a legkülönbözőbb konkrétumokban jelentkező vitás kérdéseknek megfelelő megbeszélési fórum. Ez egyébként a korábbi időkben az egyházak egyik legfontosabb kérése volt. Értelemszerű, ahogy az egyházaknak mindig is, egymás között is természetszerűleg, úgy az állammal is folyamatosan van vagy lehet vitás kérdése. Nem az a cél, hogy ab ovo mindenben egyetértsünk, én ebben nem is hiszek, hogy ez lenne az előzetes elképzelés, hanem hogy legyen egy olyan fórum, legyen egy olyan csatorna, olyan megfelelő véleménycserére alkalom, ahol ezeket ütköztetni, megbeszélni lehet és lehessen.
Visszatérve még egy gondolat erejéig a vatikáni-magyar vegyes bizottság ülésére, ehhez kapcsolódóan én 2007. szeptember 28-29-én hivatalos meghívásra a Vatikánban jártam, ahol tárgyalásokat folytattunk, egyeztettünk, és azt gondolom, ezeknek a tárgyalásoknak az eredménye az Apostoli Szentszék és a Magyar Köztársaság közötti megbeszélések és hivatalos tárgyalások egészére jó hatással volt és beépült.
Fontosnak tartom az európai uniós programok, projektek és az egyházak kapcsolatát. Minden olyan lehetőséget megteremtettünk, amelyben a legmélyebb információt nyerhetik el az egyházak, akár hogy mely területen képesek, alkalmasak és érdemes nekik európai uniós projektekre pályázni, illetve hogy, valljuk meg őszintén, az esetek meghatározó többségében templomok felújításáról vagy ehhez kapcsolódó kérdésekről van szó, ezt hol és milyen módon lehet elérni; más tekintetben pedig melyek azok a kérdések, amelyekben az egyházak az Új Magyarország fejlesztési terv keretében, részben annak egyébként előzetes vitájában, részben pedig a Brüsszel által is elfogadott programokban részt vehetnek.
Szeretném önöket tájékoztatni egy külön fontos kérdésről, amely már ciklusokkal ezelőtt elindult: az aktuális ügyekről, az ingatlanrendezés kérdéseiről szeretném a tisztelt bizottságot tájékoztatni. A református és az evangélikus egyháznak a megbeszélések nyomán 310 rendezetlen ügye maradt az ingatlanrendezés kérdésében. Ez összesen 770,8 millió forint igényt jelentett 2006-ban, ebből 453,6 millió forint került kifizetésre. 2007 tavaszán újabb, az előbbi 310 ügyön belül 62 ügyet sikerült rendeznünk, a hozzávetőlegesen 1 milliárd forint értékű igényből 750 millió forint került kifizetésre. Ősszel újabb négy ingatlan ügyében 800 millió forintos igényből 423 millió forint került kifizetésre. Jelenleg így összesen mintegy 200 rendezetlen ügy marad; önök nyilván ismerik, hogy itt eredendően több ezer ügyről volt szó. 2011-ig ez mintegy 3 milliárd forintot jelent. Azt gondolom, hogy egyébként megfelelő ütemezéssel nemcsak az előbb említett dátumot lehet tartani, hanem akár kellő mélységű tárgyalások esetén még korábban meg lehet oldani.
Fontosnak tartom, hogy az intézményfinanszírozás kapcsán a költségvetésben számos olyan tételben sikerült együttesen eredményt elérni, ami jelentős mozgásteret biztosít. Így például normatíva esetében a 145 ezer forint 190 ezer forintra emelkedett.
A kiegészítő támogatásról szóló kormányrendelet előkészítése megtörtént, a minisztérium ezzel gyakorlatilag készen van és a kormány menetrendje szerint a közeljövőben kormányülés elé kerül. Egy beszámolóban csak arról tudok beszélni, ami már megtörtént, és most jelzem, hogy a minisztérium részéről ez készen van.
Érdemes néhány szót ejteni a zsidó közösségi kárpótlás ügyéről is. 2007 novemberében kormányhatározat született hosszú hónapok előkészítő munkája nyomán egy tárcaközi bizottság létrehozásáról, amely az örökös nélkül elhalt zsidó származású, vallású sérelmet szenvedett személyek után a zsidó közösségi vagyoni igények rendezését koordináló tárcaközi bizottságot hozna létre. Ha a delegációk felállnak - a kormány delegációját én fogom vezetni -, részünkről semmi akadálya nem lesz annak, hogy hasonló összetételben, mint például az Apostoli Szentszékkel folytatott megbeszélésen, a delegációk végezzék a munkájukat.
A történelmi egyházak mellett a többi intézményfenntartó egyházzal is megfelelő és jó a viszony. Amikor egyes kérdésekben egy-egy egyházra vonatkozó ügyben történt kapcsolatfelvétel, akkor egyenkénti egyeztetés is volt.
Tájékoztatom a tisztelt bizottságot, hogy bár a 2008-as évet átmenetnek tekintjük, a kormány nevében olyan megbeszéléseket folytattam az egyházakkal, amelyek a 2009-től számított költségvetési évben a személyi jövedelemadó 1 százalékának felhasználási formáit jelentősen átalakítják. Nem arról kívánok beszámolni, hogy mi lesz 2009-ben - ezt majd akkor tessék megkérdezni tőlem, amikor arról számolok be -, hanem arról, hogy milyen tárgyalásokat folytattunk, és hogy a tárgyalások során az egyházak milyen alapvetően nem elutasító véleményt fogadtak el. Mivel fontosnak tartjuk, hogy hosszú távon is kiszámítható, az egyházak tevékenységét minden tekintetben határozottan, ugyanakkor motiválóan elősegítő rendszer alakuljon ki, a következő javaslatot tettük: az szja 1 százaléka a továbbiakban úgy kerülhessen az adott egyházakhoz, hogy az állampolgárok felajánlását tekintjük egy egységnek, és ezt az egységet az állam a költségvetésből támogatásként egészítse ki egy újabb egységgel. Ez nem múlhatja alul a 0,5 százalékos mértéket, de nem lehet több 1 százaléknál.
A könnyebb érthetőség kedvéért mondok néhány konkrét példát. Ha az egyházaknak felajánlott összes személyi jövedelemadó-rész 0,2 százalék - jelenleg 0,35-0,37 százalék között van -, akkor a 0,2 százalék számít egy egységnek, ami az állami kiegészítéssel együtt 0,4 százalékot jelentene, mivel azonban ez ellentmond a nemzetközi egyezménynek és a szándékunknak is, az állam az összeget 0,5 százalékra kiegészíti. Ha az állampolgárok felajánlása 0,65 százalék, akkor a kiegészítéssel növelt összeg 1,3 százalék lenne. Mivel azonban a törvény 1 százalékos felajánlási lehetőségről beszél, korrekció történik és maximum 1 százalék kerülhet az egyházakhoz. Úgy gondoljuk, hogy kellő felkészülési idő után ez az egyházak tevékenységét jó irányba viheti, és méltányosnak tartom, hogy a felajánlott állampolgári összeghez az állam ugyanannyit tesz hozzá. Az elosztás szintén az eddig bevált gyakorlatnak megfelelően történik. Ebben különösebb vitánk az egyházak vezetőivel, illetve képviselőivel nem volt.
Én most a tárgyalásokról számoltam be. A 2008-as költségvetésben - mint ahogy azt bizonyára ismerik a képviselő hölgyek és urak - 0,9 százalékos mértékkel számol a költségvetés. Ezt csak jelezni kívántam, hiszen erről nem kellett tárgyalásokat folytatni. Ezt a történelmi egyházaknak és a többi intézményfenntartó egyháznak több tanácskozáson is elmondtuk, amelyekre 2007 szeptemberében került sor.
Az egyházakkal való tárgyalásokat tartalmi és nem médiatérben kívánom folytatni. Szükségesnek látok egy olyan időszakot, amikor olyan légkör alakul ki, amelyben lehetséges olyan kérdésekről is tárgyalni, amelyekben fontos, hogy megegyezés legyen, olyan megegyezés, amely témától függetlenül egymást erősítő tételekből áll. Amint láthatták is, ezekben az ügyekben nem futkoztam hetente és havonta a sajtóhoz. Voltak olyan tárgyalások, amikor közös megállapodással inkább a tárgyalások lezárására, valamilyen közös vélemény megformálására és annak nyilvános vállalására törekedtünk, semmint arra, hogy a véleményeket ne a tárgyalóasztalnál, hanem más technikákkal juttassuk a tárgyaló fél tudomására.
Szeretnék beszélni azokról a kérdésekről, amelyek elsősorban kulturális területen a magyarországi roma lakosság életét érintik. Értelemszerűen csak arról számolhatok be, ami az Oktatási és Kulturális Minisztérium hatáskörébe tartozik. A magyarországi cigányság helyzetének jobbítása hosszú távon igen erőteljesen kapcsolódik az oktatás ügyéhez. Nem tartom reálisnak, hogy az oktatás kérdései nélkül akár középtávon is érdemi eredményt lehetne elérni, aki pedig rövid távon megváltást ígér, az vagy nem látja át ennek a kérdésnek a komplexitását, vagy nem mond igazat, de ezt feltételezni sem kívánom, csupán a véleményem szeretném leszögezni. Olyan lépések történtek a kultúra kérdéseiben, amelyek csak kis lépéseknek tekinthetők, de elhagyni és nem megemlíteni ezeket hiba lenne. Például az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány 142 millió 500 ezer és 200 millió forint összegű pályázatot írt ki roma zenész foglalkoztatásra. A Talentum Kulturális Alapítvány helyzetének rendezése érdekében jelentős lépések történtek. A "roma évtized" program keretén belül országgyűlési határozatba foglaltuk az alappilléreket, ezen belül a kultúra szerepkörét. Olyan kérdéseket is szeretnék megemlíteni, mint a Rádió C kulturális műsorainak támogatása.
Hasonlóképpen gondolok a kitűnő színvonalú Rajkó Zenekar tevékenységének támogatására, illetve a következő költségvetési évben gyakorlatilag már elfogadott támogatási összegekre, amelyek a Rádió C esetében 80 millió, a Talentum Művészeti Iskola esetében 70 millió, a Száz Tagú Cigányzenekar esetében 50 millió forintot jelent. Egyáltalán fontosnak tartom, hogy a roma kultúra- és oktatásügy olyan intézményekkel bírjon, amelyek akár a művészeti életben jelenthetnek ellépést, mint a Kortárs Galéria létrehozása, akár az érdeklődés, illetve a kutatás számára jelenthetnek előrelépést, mint a Roma Szakkönyvtár kérdésében.
Lényegesnek tartom megemlíteni, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak vannak olyan kötelességei és lehetőségei, amelyek ugyan nem a minisztérium tevékenységének centrumában állnak, de szívesen teljesíti azokat, és az önök bizottságának tevékenységével és munkájával összefüggenek, így kérem, engedjék meg, hogy a határon túli magyarsággal kapcsolatos, elsősorban kulturális és oktatási dolgokról, amelyek a kormányzati struktúrában az OKM-hez tartoznak, tájékoztassam önöket.
2007-ben a minisztériumnál 1 milliárd 200 millió forint került biztosításra határon túli magyarok számára, amelyből 700 millió forint oktatási és kulturális feladatok, 368 millió forint oktatást támogató határon túli alapítványok, 130 millió forint pedig a határon túli magyar egyházak támogatását szolgálta. E tekintetben fontosnak tartom, hogy minél többen és minél gyakrabban, elsősorban diákkorban is találkozzanak; a korábbi időkben elindított Julianus testvériskola-programot megtartva, ebben az évben megközelítőleg 2 ezer diák vett részt határokon átnyúló osztálykirándulásokon, találkozókon. Ösztöndíjat biztosítottunk a magyarországi közoktatásban részt vevő, sajátos nevelési igényű, szellemi-testi fogyatékosok magyarországi tanulásának támogatására. A határon túli magyar nyelvű tanulmányi versenyekre 9 millió forintot fordítottunk, összesen 17 ezer diák számára teremtettük meg a lehetőséget a megmérettetésre, anyanyelvi tematikus szaktáborok finanszírozásával pedig mintegy 4 ezer diákot táboroztattunk. A szórványoktatás támogatásának keretében 16 millió forintot elsősorban erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és vajdasági szórványprogramokra fordítottunk. Lényegesnek tartom, hogy Kárpátalján a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola támogatására 100 millió forintot fordítottunk. Nyilván önöknek igazuk van akkor, amikor azt mondják, hogy lehet ennél több, kétségtelen, mint ahogy azt is nyilván elfogadják, hogy 100 millió forinttal már fontos és érdemes gazdálkodni.
14 millió forintot bocsátottunk a határon túli magyar hallgatói szervezetek rendelkezésére. Ezáltal elsősorban az erdélyi hallgatói és diákszövetségek anyaországi támogatásával megvalósított tudományos programokat segítettük elő. Oktatói támogatási programunk keretében elsősorban 35 év alatti oktatóknak szól, 24 millió forintból mintegy 700 oktatót részesítettünk ösztöndíjszerű támogatásban a vendégtanárprogram keretében.
Jelentős szerkezeti változás volt - erről a korábbiakban is beszéltünk - a Márton Áron Szakkollégium helyzete. Úgy érzem, azok a kétkedések, fenntartások vagy megfogalmazott bizonytalanság, amelyek a jövőre vonatkoztak, az év második felére elültek. Ha emlékeznek, én létrehoztam a Balassi Intézetet a Balassi Bálint Intézetből. A Balassi Intézet a magyar kultúra külföldi megjelenítésének és a határon túli magyar kultúra magyarországi bemutatásának központja. A szervezeti változás szerint a Márton Áron Szakkollégium ebben az intézményegyüttesben kapott helyet; egyébként feladatát gyakorlatilag változatlanul látja el, szervezetileg azonban a Balassi Intézethez tartozik.
Fontosnak tartom még megemlíteni - ha erre külön kérdés érkezik, szívesen beszámolok - a közoktatás és a felsőoktatás kérdését, úgy romániai-erdélyi, mint szlovákiai magyar nyelvű felsőoktatás dolgában. Itt szeretnék egy olyan megjegyzést tenni, amely tőlem, tőlünk a továbbiakban is várható mint irány. Én a támogatáson túl, hogy ez létezik, meghatározóan fontosnak tartom, hogy az előbb említett, illetve ebbe a kategóriába tartozó intézmények színvonalát segítsük és növeljük. Meggyőződésem, hogy a helyi magyarság helyben maradását nagyban elősegíti, ha nemcsak a lehetősége megvan - milyen nagy célkitűzésünk volt annak idején ezt megerősíteni! -, hanem színvonalában is vetekedni tud a legkülönbözőbb szakterületeken más intézményekkel. Kérem, szerencsére az esetek többségében, mint ahogy az európai uniós csatlakozásunk, amely egy időben történt Szlovéniával és Szlovákiával, vagy idén január 1-jétől, amikor a szomszédos Románia is az Európai Unió tagállama lett, minden európai uniós állampolgár számára a felsőoktatásban - amennyiben a kormányuk ezt támogatja, ezekben az esetekben igen - egész sereg felsőoktatási intézmény és képzési irány felé nyitja meg a lehetőséget. Ezt egyébként közösen értékelni egy meghatározott idő után én a tisztelt bizottságnak javaslom is; nézzük meg például, mi folyik az orvosképzésben. Nem elsősorban a bölcsészképzésre gondolok, mert ott nyilván az anyanyelv meghatározó, de a természettudományos képzésben, az orvosképzésben átfogó tapasztalatokról értelemszerűen egy év alatt még nem beszélhetünk, de hogy ez a határon túli magyar értelmiségre milyen hatást gyakorol hosszú távon, ennek felmérését én szükségesnek tartom.
Úgy gondolom, minden kérdésben, amelyet érintettünk, úgy az egyházakkal, az oktatásüggyel, a kultúrával, természetesen hosszan lehetne sorolni a magyarországi roma társadalommal kapcsolatos kérdéseket, eredményeket és gondokat, mármint megoldatlan kérdéseket, ugyanúgy a határon túli magyarságnak az Oktatási és Kulturális Minisztériumot illető feladataival kapcsolatban ha a tisztelt bizottságnak, elnök úrnak, tagjainak akár az elhangzottakkal, akár az el nem hangzottakkal kapcsolatban megjegyzése és kérdése van, a minisztérium illetékes vezérkara és én is szívesen állunk rendelkezésre.
Ennyiben szerettem volna kiegészíteni azt a beszámolót, amelyet elküldtem. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és várom a kérdéseiket és megjegyzéseiket.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter úr. Most a bizottság tagjainak van arra lehetősége, hogy kérdéseket tegyenek föl és véleményeket fogalmazzanak meg.
Megértésüket kérem - ezt egyeztettük a miniszter úrral -, átadom az elnöklést Szászfalvi László alelnök úrnak, és köszönöm a megértést.
(Az ülés vezetését Szászfalvi László (KDNP), a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt képviselőtársaimat illeti a szó. Semjén Zsolt képviselő úr, tessék parancsolni!
DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Miniszter úr előtt ismert, hogy jó pár kérdésben vita van az egyházak és a kormány között, a kormány és az ellenzék között, különböző pártok között. Itt nyilván az 1 százaléktól kezdve a közgyűjteményeken át ezt sokáig lehetne sorolni, és ezek a kérdések nyilván fel is fognak merülni.
Arra szeretnék rákérdezni, hogy ezeknek a kérdéseknek az értelmezési horizontja vagy a viták eldöntésének a fundamentuma a vatikáni szerződéshez való viszony kérdése.
Akár olyan formában, hogy az argumentáció tekintetében hivatkozunk a vatikáni szerződésre, akár olyan formában, hogy az Alkotmánybíróság jó pár döntést hozott, ami a vatikáni szerződés alapján semmisített meg passzusokat vagy mondott ítéletet. Az nem kétséges, hogy az egyházpolitikában, mindegyik egyház esetében a vatikáni szerződésre való hivatkozás alapvető szempont és alapvető jelentősége van a vatikáni szerződés értelmezésének. Ehhez képest mélységes megdöbbenéssel értesültem arról Lukács Tamás képviselő úrtól, hogy a kulturális bizottság ülésén Závecz Ferenc szakállamtitkár úr kijelentette, a vatikáni szerződés már nincs hatályban. Tisztelettel kérdezem, hogy miniszter úr egyetért-e ezzel a megállapítással, illetve elfogadhatónak tart-e egy ilyen megállapítást.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bíró Ildikó képviselő asszony!
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tegnap a parlament ülésén önnek szerettem volna feltenni a kérdéseim az egyházi közgyűjteményekkel kapcsolatban, de mivel ön nem volt ott, Arató Gergely államtitkár úr próbált meg válaszolni a kérdéseimre, ez azonban nem sikerült neki, ezért ha megengedi, most önnek is feltenném a kérdéseim.
Tekintettel arra, hogy 2008-ban 325 millióra csökken az egyházi közgyűjtemények és közművelődési intézmények támogatása - ami a 2005-ös 806 millió forinthoz viszonyítva 481 millió forintos csökkenést jelent -, megkérdezem, hogy miért lehetetleníti el a kormány az egyházi közgyűjtemények működését. Mire lesz elég az egyházi közgyűjteményi intézményeknek szánt 2008-ra előirányzott drasztikusan lecsökkentett támogatás és önök szerint honnan pótolják az egyházi intézmények a csökkenő állami támogatást, miközben az általuk elérhető pályázati források évről évre csökkennek?
Arató Gergely államtitkár úr válasz gyanánt azt mondta, hogy új források nyíltak meg, amelyeket az egyházak is igénybe vesznek. Több olyan projekt van - például a pannonhalmi projekt, az esztergomi prímási pincék megújítása vagy a zsidónegyeddel és a Rumbach-zsinagógával kapcsolatos tervek, és Pannonhalma -, amelyik már meg is nyerte a támogatást.
Miniszter úr véleménye szerint mennyiben szolgálják az államtitkár úr által említett projektek az egyházi közgyűjtemények céljait?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Farkas Flórián képviselő úr!
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Komolyan örülök annak, hogy miniszter úr eljött erre a bizottsági ülésre, mert olyan dolgokról tájékoztatott bennünket, amelyekről én nem tudtam. Például a kulturális jellegű célzott programokról egyáltalán nem volt tudomásom. Ezzel azonban van két problémám. Az egyik: ezek érezhetően célzott támogatások egy-egy kulturális egyesületnek, mint a Rajkó Zenekar vagy az Országos Foglalkoztatási Alapítvány, viszont nincs általános kulturális alap, ami eddig minden éves költségvetési fejezetben fellelhető volt. Mondhatnánk erre azt, hogy a cigányságnak szánt sok száz millió forintos, a kultúrát segítő támogatások ezt talán kompenzálják, de remélem, hogy ezzel nem a cigánypolitikát kívánják folklorizálni. A "roma évtized" programjára a költségvetésben mindössze 150 millió forint található. Tudom, hogy ezért nem ön a felelős, de szeretnék párhuzamot vonni, hogy amíg a kultúrára száz milliókat képes a kormányzat fordítani, addig a cigányság valós integrációját, élhetőségét támogató programokra a "roma évtized" program keretében - amiről nagyon szívesen beszélt a kormányzat itthon és külföldön egyaránt - mindössze 150 millió forintot tervezett a kormányzat. Lehet ezt azzal védeni - kivédeni nem, csak védeni -, hogy majd lesznek átcsoportosítások, de aki régóta van ezen a mezőn, az tudja, hogy ez nem így működik, és ezek általában így is maradnak.
Azzal is teljesen egyetértek, hogy a cigányság egyik kitörési pontja az oktatás és minden más kérdést erre lehet felfűzni. Talán még ezzel egy tőről fakadónak nevezhetjük a foglalkoztatást, mert nagyon nehéz egy három-négy gyermekes anyának a gyermekeit iskoláztatni, amikor csak egynek tud cipőt vásárolni, mert az apa nem dolgozik, s ön bizonyára tudja, hogy a cigány-munkanélküliségi ráta nem egyenlő az általános munkanélküliségi rátával. Vannak települések, ahol már egyetlen cigány ember sem dolgozik.
Mivel ön - egyébként nagyon helyesen - fontosnak és kitörési pontnak tartja az oktatás kérdését, engedje meg, hogy idézzek Kaltenbach Jenő volt kisebbségi ombudsmannak abból a jelentéséből, amelyben a 2003-2005. éveket értékeli. Ő azt a megállapítást tette, hogy míg a nem cigány óvodás korú gyerekek 88 százaléka be tud iratkozni az óvodába, addig a cigányoknál ez alig éri el az 50 százalékot. Az általános iskolásoknál ez az arány eléri a 80 százalékot, de középiskolai szinten csak az 5 százalékot, főiskolai, egyetemi szinten pedig az 1, illetve a 2 százalékot. Alig van komoly áttörés ezeken a területeken.
Készült-e átfogó integrált program, amely az óvodától a felsőfokú oktatásig képes a cigányságot valamilyen módon segíteni? Ez azért is aktuális, mert tudjuk, hogy az oktatási reform keretén belül óvodák és kisiskolák százai kerültek összevonásra, illetve megszüntetésre, és azt is tudjuk, hogy a magyarországi cigányság 90 százaléka vidéken él. Ebből az következik, hogy a legnagyobb integrációs területet számolták fel a magyarországi cigányság életében, aminek a vége az lehet, hogy erősítjük az analfabétizmust, vagyis megnehezítjük annak lehetőségét, hogy középiskolába vagy felsőoktatási intézménybe kerüljön a cigány fiatal. Az ön által vezetett tárca mit tett ennek a problémának a kezelése érdekében?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Teleki László képviselő úr!
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Eredetileg nem kívántam hozzászólni, de amikor elolvastam a tájékoztató anyagot, akkor néhány gondolat felmerült bennem, amit meg kell osztanom önökkel. Miniszter úr nagyon fontos kérdésköröket vázolt fel a beszámolóban, sőt időnként erőn felül is teljesített.
A tájékoztatóban szó esik a Magyar Gárdáról is. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ezt beemelte a tájékoztatóba. Szeretném jelezni Farkas Flóriánnak - s nem politikai szlogeneket szeretnék mondani -, hogy nincs mit szégyellnie sem az oktatási tárcának ebben a ciklusban, sem a magyar kormánynak. Ha miniszter úr tovább sorolta volna az eredményeket - nyilván az idő rövidsége miatt nem tette ezt -, akkor minden bizonnyal megemlítette volna a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál elhelyezett ösztöndíjat, ami 360 millió forint volt ebben az évben. Lehetne idesorolni az Útravaló-ösztöndíjat, amely szintén nagymértékben érintette a magyarországi cigány gyerekeket, és lehetne még sorolni a többi ösztöndíjat egyébként, amely helyzetbe hozta őket; mondjuk, nem kimondottan kormányzati forrás, de a Nyílt Társadalom Intézetnél az Oktatási Minisztériummal közösen a rendszert, a forrást az OSI-nál. Ez is szintén a középiskolai, illetve felsőfokú intézményben tanulóknak a segítésére jött létre, amely szervesen hozzátartozik ehhez az oktatási programhoz.
Képviselőtársam azt kérdezte, az óvodától a főiskoláig, ha nem is így, de ezt érintette a kérdése; én szeretném jelezni, hogy annak idején is, amikor államtitkárként dolgoztam, akkor is már nagyon büszke voltam arra, hogy 2003-ban elkezdtük kialakítani azt a helyzetet, hogy térítésmentessé vált az óvodai ellátás. Ez nagymértékben érinti a magyarországi cigányság egy részét, és ezáltal most már olyan százalékokat lehet látni, mondjuk, Tiszabő esetében, hogy közel 30-35 százalékkal nőtt az óvodások száma hároméves korban. Azt gondolom, ez mindenféleképpen fontos jelzés, hogy egy szaktárca elindította azt a hosszú távú és komplex cselekvési programot, amely egyébként része a roma integrációs programnak, és amely része az óvodától az egyetemig való eljuttatásnak. Mert ha továbbmennék az óvodák irányából, akkor pedig a tanodaprogramot szeretném megemlíteni, amely, azt gondolom, ugyanolyan fontos, mint egyébként az óvodai ellátás.
A tanodaprogramba több mint 200 millió forintot invesztált ebben az évben a szaktárca. Ez a program a felzárkóztatást, tehetséggondozást szolgálja, és kimondottan, célzottan roma gyerekeknek. Ez azt az esélyt próbálja meg megadni a roma gyerekeknek, amellyel a szülői ház nem tudja igazán felvértezni őket, illetve igazán az iskolák sem, ezért a tanodák tanórán kívüli felzárkóztatási, tehetséggondozási tevékenysége kiváltképpen nagyon fontos ebben a kérdéskörben. Mert ha úgy tetszik, ha az óvodát már megoldottuk, legalábbis már azon az úton vagyunk, hogy kezelni tudtuk, akkor nagyon fontos, hogy egy kiegészítő plusztámogatással, a tanodai támogatással hozzá tudjuk juttatni a gyerekeket egy ilyen pluszlehetőséghez, ahol felzárkóztatjuk őket, tehetséggondozzuk őket. Így sokkal könnyebben tudják elvégezni az általános iskola nyolc osztályát, mint ha egyébként nem lenne ez a tanodai program.
De ha továbbmegyünk a főiskola irányába, megtette a szaktárca azt, hogy a rászorultaknak kedvezményes lehetőségük van bejutni a főiskolákra, tehát pluszpontokról van szó. Azt gondolom, ez szintén egy olyan pont, amely mindenképpen azt jelzi, hogy az óvoda, az általános iskola és a főiskola irányába mindegyik ponton megvannak azok a kézfogások, amelyekkel a magyarországi cigányság helyzetbe tud kerülni. Nem szeretnék százalékos arányokba belemenni, mert ahhoz rövid az idő, és nem szeretnék sokat beszélni, de már látszik és érződik az, hogy Magyarországon valami elindult az elmúlt hat évben, mert a főiskolásokat már lehet százalékosan, és nem ezrelékekben kell mérni. A legjobb példa talán az, hogy miniszter úrral közösen, ha lehet ezt mondani, amit megbeszéltünk már, január 9-én 350 roma származású főiskolást és egyetemistát várunk ide a Parlamentbe, ami azért nagy dolog, mert ilyen lehetősége talán még soha nem volt a cigányságnak, hogy 350 roma fiatalt meg tudjon szólítani, és itt, a Parlament Felsőházi termében itt lesznek. S igenis, szeretnénk velük beszélni, hogy a mai helyzetük hogyan alakul és alakulhat, és a jövő érdekében mit tudnak ők tenni, és mit tudunk közösen tenni annak érdekében, hogy láthatóvá váljon a roma értelmiség. Innen is szeretném megköszönni miniszter úrnak, hogy ezt a kezdeményezést elindították, mert ez is fontos kérdéskör.
Összefoglalva tehát én azt gondolom, hogy természetes módon, ahogy miniszter úr is mondta, nagyon sok mindent kell még tenni, hogy a magyarországi cigányság oktatási esélyei nagyobbak legyenek, és ezáltal természetes módon a foglalkoztatási és az elsődleges foglalkoztatási esélyeik meg tudnak nőni. De azt gondolom, ehhez az ellenzéknek is közel ugyanannyit kell letenni, mint a kormánypárti képviselőknek, illetve a szaktárcának, mert ez a dolog egy hosszú távú dolog, és egyedül nem lehet ezt kivitelezni sem egy kormánynak, sem egy politikai pártnak, hanem közös ellenzékre és közös kormánypártra van szükség ahhoz, hogy láthatóvá váljék az oktatás eredménye.
A kultúráról csak egyetlen dolgot. Szintén a köszönet hangján szólalok meg, amikor erről beszélek, mert plusz 200 millió forintot jegyzünk most jelen pillanatban a három intézménynél, és szintén - miniszter úr szerénysége miatt nem mondta talán - a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnak a jegyzett tavalyi, illetve idei költségvetése 100 millió forintos keretösszeggel bővült. Ami azt jelenti, hogy nem 360 millió forintos keret áll rendelkezésre most a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál, hanem 460 millió forint áll rendelkezésre ebben az ösztöndíjcsomagban, ami szintén nagyságrendekkel nagyobb, mint az elmúlt kormányzati ciklusokban; ha ide értjük, még az én időmnél is többet fordít az oktatási tárca most erre a területre. És azért soroltam ezt mind fel, mert szervesen össze kell kapcsolni a "roma évtized" programot, és a különböző szaktárcáknak ebben hangsúlyosan együtt kell dolgozni ahhoz, hogy ezt láthatóvá tegyük, hogy ebben van valami előrelépés. S azt gondolom, a kultúra, az oktatás pontosan az a terület, ahol a szaktárcáknak ez a feladata; a Cigány Tárcaközi Bizottság most már nem létezik, de valamilyen szinten ennek a képződménye még tovább kell hogy éljen, és ezért fontosnak tartom, hogy több minisztérium is együtt dolgozzon.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimat illeti a szó, ha kívánnak szólni. (Senki sem jelentkezik.) Ha nem, akkor engedtessék meg, hogy én is megtegyem képviselői hozzászólásomat, néhány ügyre szeretnék rákérdezni miniszter úrtól.
Először is, miniszter úr, néhány pozitív dolgot hadd mondjak, és utána esetleg kérdéseket és kritikát is hadd fogalmazzak meg. Egyrészt én nagyon fontosnak tartom, hogy miniszter úr is fontosnak tartotta ezt a bizottsági ülést, és látszik, hogy így készült a minisztérium vezetése is. Ez szerintem mindenképpen megtiszteltetés a bizottság számára, és nagyon remélem, hogy ez a jövőben is így fog történni.
A második dicsérő szavam, ha lehet ilyet mondani: én cezúrának tekintem azt, hogy a zárszámadási törvényben az egyházak kiegészítő támogatásának a korrekciója a 2006. évre - hangsúlyozom: a 2006. évre -, úgy gondolom, hogy korrektül megtörtént. Erre majd még vissza fogok térni egy következő pontban. De rögtön jelzem, hogy úgy érzem: az előző évek vitái továbbra is fennmaradnak, illetve nincsenek elvágva, tekintettel arra, hogy ott ezek a viták úgy zajlottak le, hogy tulajdonképpen a két oldal, ha lehet így fogalmazni, elég csúnyán, nem konszenzussal zárta le azokat az esztendőket. Tehát az egyházi oldal úgy érzékeli, úgy veszi, hogy jó néhány éven keresztül ezek a korrekciók nem történtek meg, illetve nem pontosan történtek meg. Ezért ott még mindig restanciája van az államnak, ha lehet így fogalmazni.
Azt hiszem, túl sok pozitívumot mondtam, most néhány kérdésre hadd térjek rá.
Miniszter úr tájékoztatójában beszélt a kiegészítő normatíváról szóló kormányrendeletről. Már többször hallottunk arról, hogy új koncepció fog megjelenni, és itt miniszter úr néhány mondatban azt jelezte, hogy nem szeretne még erről beszélni. Én azért hadd kérdezzek rá, hogy legalább slágvortokban, az irányokat tekintve, a tartalmát, a súlypontokat tekintve azért gondolom, a bizottságot lehet tájékoztatni. Nyilvánvalóan nem hadititok ez, úgyhogy legalább az irányokat tekintve tudjunk meg valamit arról, hogy milyen irányban gondolkodik miniszter úr, illetve a minisztérium.
Az egyház-finanszírozásnak egy új időszaka kezdődik, legalábbis miniszter úr is kifejezte azt, hogy egy átmeneti év lesz a 2008. év. Ezzel kapcsolatosan elég sokféle vélemény fogalmazódott meg az egyházak részéről is, ami nem mindig egyezett a kormányzat véleményével, illetve az ellenzéki pártok részéről. Azt szeretném megkérdezni, készült-e valamiféle hatástanulmány a minisztériumban arra vonatkozólag, hogy a mostani intézkedések, ez az irány, ez a változtatás milyen következménnyel fog járni, in concreto ezt a hatástanulmányt megkaphatjuk-e esetleg, és ha készült, akkor mit tartalmaz ez a hatásvizsgálat, milyen következményekkel fog járni ez a változtatás.
A harmadik ügy, amire szeretnék rákérdezni, bizonyára a miniszter úr tájékozódott erről, hogy a Magyar Államkincstár részéről az intézményfenntartókhoz érkezett egy levél, amelyben egy nyilatkozatot kérnek, és ennek függvénye, hogy a bizonyos kiegészítő normatíva korrekcióját megkaphassák az egyházak december folyamán, amit egyébként meg kellene hogy kapjanak. Erre vonatkozóan tud-e erről miniszter úr? Egyáltalán az a nagyon röviden összefoglalható kérdésem, amit dadogva kimondok, hogy: mi akar ez lenni?
A 4. pont a rekonstrukciós támogatásokra vonatkozik. Tulajdonképpen azt gondolom, hogy ez a rekonstrukciós támogatási keret azért fontos, mert mindenféleképpen a kormányzat szándékát jelzi, hogy milyen mértékű ez a rekonstrukciós támogatási keret, hiszen egy csomó szám, ami a költségvetésben megjelenik, a törvényi automatizmusból következik. Úgy látom, hogy a rekonstrukciós támogatás tekintetében a kormányzat hosszú évek óta kivonja a forrásokat erről a területről. Minden alkalommal elmondom, hogy 2002-ben még 4 milliárd forint volt ez a keret, ami mára lecsökkent 325 millió forintra. Azt szokták válaszolni erre, hogy európai uniós forrásokból fantasztikus milliárdokat fognak kapni az egyházak. Ez azonban nyilván csak esetleges. Fontos lenne, hogy ne romoljanak le azok a műemlékeink, műemlék jellegű épületeink, amelyeket később csak sokkal többért lehet felújítani, rekonstruálni. Ez csak egy jelzés és tudom, hogy a költségvetésben hogy fog megjelenni.
Itt kapcsolódnék ahhoz a témához, amiről már szó volt, ez pedig az európai uniós pályázatok kihasználása az egyházak részéről. Tudom, hogy egyrészt a megnyíló LEADER-pályázatokban, másrészt a regionális programokban, harmadrészt a központi operatív programokban is lesz lehetőségük az egyházaknak pályázni, de ezekben a pályázatokban sajnos nem mindig egyformán bírálják el az egyházakat. Van, ahol nyitottan és egyenrangú partnerként pályázhatnak az egyházak vagy egyházi intézmények, de gyakorló polgármesterként is vannak olyan tapasztalataim, hogy az egyházakat és az egyházi intézményeket egyszerűen kiradírozzák, hiába van benne a pályázati kiírásban, hogy ők is pályázhatnak. Tudom, hogy nem mindig a minisztérium felségterülete és hatásköre ez a kérdés, de a kormányzatnak egységesen kellene fellépnie, hiszen a regionális fejlesztési tanácsokban a központi operatív pályázatoknál a kormányzatnak igen erős befolyása van, tehát tudna hatni arra, hogy az egyházak egyenrangú partnerekként pályázhassanak a különböző forrásokból. Nem pozitív diszkriminációt kérek, csak azt, hogy egyenrangú részvevőként szerepelhessenek. Talán mondhatnám azt is, hogy az egyházakat mint az ország legnagyobb civil szervezeteit tekintsék egyenrangú partnereknek.
Egy olyan témát is szeretnék felvetni, amiről már régóta beszélgetünk, a Szcientológiai Egyház kérdését. Bizonyára tudja, hogy nemrégiben Oroszországban, a napokban pedig Németországban a belügyminisztérium részéről fogalmazódott meg a Szcientológiai Egyházzal kapcsolatban komoly fenntartás. Az előző napirendünkben az APEH elnökét hallgattuk meg, aki arról tájékoztatott bennünket, hogy hetente újabb és újabb egyházak jelentkeznek be az 1 százalék technikai számának az igényléséhez. Miniszter úr nem tartja-e aktuálisnak az egyházi törvény módosítását, felülvizsgálatát, az egyházalapítás szigorítását? Bizottságunkban már többször felvetődött, hogy a vallási felekezetekre ugyanaz vonatkozzon, mint civil szervezetekre, akik két-, illetve hároméves működés után igényelhetik az 1 százalékot.
A határon túli magyar közösségekről is beszélt miniszter úr. Nekem régi szívügyem a nagyenyedi kollégium kérdése. Az előző években többször nyújtottunk be módosító javaslatot a költségvetési törvényhez a nagyenyedi kollégium rekonstrukciójának támogatására. Miniszter úr fontosnak nevezte a szórványprogramokat. Költségvetési pluszt még nem sikerült oda tenni. Miniszter úrnak van-e információja, adata arra nézve, hogy az elmúlt időszakban történt-e valamiféle lépés a kormányzat, az anyaország részéről a nagyenyedi kollégium rekonstrukciójának támogatására?
Van-e még kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, válaszadásra megadom a szót miniszter úrnak.
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Nagyon köszönöm a kérdéseket, az elhangzott megjegyzéseket és kritikákat. Engedjék meg, hogy a felszólalások sorrendjében válaszolják, bár több esetben is előfordult, hogy különböző kérdések, tartalmak fedték egymást, de nem szeretném, ha bárkinek a kérdése kimaradna.
Semjén képviselő úr nagyon világos és határozott kérdést tett fel. Remélem, a válaszom is ugyanígy fogja fogadni. A vatikáni szerződést, az Apostoli Szentszék és a Magyar Köztársaság közötti szerződést a Magyar Köztársaság törvénybe iktatta. Ez szerepel a magyar törvénytárban. Én törvénytisztelő ember vagyok, következésképpen a vatikáni szerződés véleményem szerint érvényben van, és egyetlen érvényben lévő törvényt sem kérdőjelezhet meg senki, egyetlen magyar állampolgár sem. Törvényekhez elvi viszonyunk különböző felfogás szerint lehet, de egy dolgot nem lehet tenni: törvényt nem betartani. Tudom, hogy az oktatási bizottságban szóba került ez, de azért pontosítsunk. A megállapodásnak voltak olyan részei az szja különböző mértékeinek a megállapításáról, amelyek bizonyos időfutamhoz kötődtek. Az adta a tárgyalások egyik fontos alapját, hogy ezt megfelelően szabályozzuk, nehogy egy olyan időszak léphessen életbe, amikor a vatikáni szerződés meghatározott részének lejár a futamideje, más megállapodás pedig erről nincs. Amit az előbb elmondtam a 0,9, illetve az 1+1 elvről, az gyakorlatilag erről szól. Volt erről bizonyos polémia a nyilvánosság előtt, de véleményem szerint a vatikáni szerződést be kell tartani és az abban rejlő előnyöket az országunk számára ki kell használni. Bőven vannak benne ilyenek.
Egy nemzetközi szerződésnél, egy diplomáciai aktusnál és a következményeinél minden fél - ez esetben ez egy dipoláris anyag - abban érdekelt, hogy a saját előnyeit kihozza belőle. Ha mindenki ki tudja hozni belőle, akkor az egyezmény eredményesnek és sikeresnek mondható. Egy állam ne a másik állam érdekeit képviselje, hanem a sajátját. Én ebben az egyezményben sok hasznosat látok. A részletek mások számára talán nem teljes mélységükben ismertek, én viszont a saját véleményem mondom, és amíg a Magyar Köztársaság kormányában az egyházakkal való kapcsolattartás az én feladatköröm, addig ezt olyan hivatalos álláspontnak lehet tekinteni, amit követni kell, hiszen a miniszterelnök megbízásából ezt én képviselem a kormányon belül. Ettől függetlenül mindenkinek - egyénnek és pártnak egyaránt - lehet különböző véleménye, ez szívük joga. Én ebbe semmilyen módon, semmilyen szinten nem kívánok beleszólni. Arra alapozva is mondtam ezt, amit a felkért bizottság tanulmánya alátámaszt. Tisztelettel kérem a válaszom elfogadását. (Dr. Semjén Zsolt: Köszönöm szépen.)
Olvastam Bíró Ildikó képviselő asszony tegnapi felszólalását. Azt tisztelettel kérem elfogadni, hogy ebben a kormányzati struktúrában - mint ahogy 1990 óta mindig, legfeljebb különböző árnyalatokban - miniszter és államtitkár között természetes munkamegosztás érvényesül. Az államtitkár teljes joggal és képviselettel válaszol vagy válaszolhat, amennyiben ebben a parlamenti műfajban például önök elfogadják, mondja el a minisztérium válaszát. De a kérdését és a választ is ismerem, olvastam.
Kedves képviselő asszony, érdemes azért a dolgokat nemcsak önmagában, egy sorban fölvetni és megfejteni, miközben egyébként amit elmondott, korrekt. Tehát a 325 millió forintos támogatás, ami egyébként a tavalyi 500 millióhoz képest kevesebb, ez így korrekt, ahogy ön elmondta. Csak éppenséggel ebből az egyházak állami támogatására általános következtetéseket levonni nem lenne szerencsés. Tudniillik amíg tavaly 25,5 milliárd forint volt ez, az idei költségvetésben 26,478 milliárd forint, értelemszerűen a most elfogadandó költségvetésben, tehát ami 2008-ban fog szerepelni; vagyis majdhogynem 1 milliárd forinttal több ez az állami támogatási forrás. Összességében tehát az állam egyházaknak nyújtott támogatása növekszik, 1 milliárd forinttal növekszik; ezen belül az a rész, ami közgyűjteményekre vonatkozik, éppen olyan kérdések miatt, amelyeket ha megenged, majd más felvetésre is szívesen kifejtek, tudniillik közgyűjtemények állagóvására, közgyűjtemények tevékenységére más forráslehetőségek is nyílnak.
Ha ön egyébként azt mondja, hogy az egyházi közgyűjteményekre önmagában 325 - hozzáteszem: önmagában 500 - millió kevés, akkor önnek igaza van. Az egyházi állami támogatás növekedését ugyanakkor, tisztelettel kérem, mivel tény, tessék ezt belátni. Programoknál fogok tudni említeni olyan részeket, amelyeket más állami támogatási, illetve az állami költségvetésből származó forrásból fogunk tudni támogatni.
Köszönöm szépen mindazt, amit Farkas képviselő úr elmondott. Egy olyan kérdést érintett, amely direkt módon nem az önök bizottságának a szakterülete, de egyébként aki csak egy kicsit is ismeri a helyzetet, az tudja, hogy milyen összefüggések rejlenek az ön által egyébként nagyon világosan és korrekt módon elmondott arányokban. A romatársadalom helyzete, jövője és az oktatás ügye nem választható el egymástól. Azt szeretném elmondani önnek, hogy minden tapasztalatunk és a kormánytól független kutatások is azt bizonyítják - tehát saját vizsgálataink és nem kormányvizsgálatok -, hogy egy gyermeket, egy diákot minél korábban be tudunk hozni az oktatási rendszerbe, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy ott megtartjuk, hogy szakmát tudunk adni a kezébe, illetve hogy egy másik úton diplomához jut. Megfordítva is igaz: minél később tudjuk behozni a rendszerbe, annál kisebb az esélye, hogy szakmunkásként oklevéllel rendelkezzék, illetve diplomás legyen. Ezért az a célunk, és ebben például a közoktatási törvény módosítására hívom fel a szíves figyelmét, hogy az óvodák, általában a közvetlenül iskola előtti időszakok és az alsó tagozatok megerősítése minden területen folyik és folyt. Azok a felmérések, amelyek egyébként az utóbbi hetekben napvilágot láttak, azt erősítik meg, hogy az óvodában és az alsó tagozatban a magyar oktatási rendszer rendben van, jó eredményeket produkál; a későbbiekben súlyos problémák lépnek fel, amit a felső tagozat révén, 15 éves kor tájékán minden felmérés kimutat.
Én az óvodát a magyar oktatási rendszernek nemcsak megkerülhetetlen, hanem legjobb színvonalon működő részének tekintem, amely terület működése messze nemcsak oktatási-nevelési, hanem szociális kérdéseket is fölvet. Ezért minden olyan javaslatot és kezdeményezést meggondolunk és lehetőségeinkhez képest támogatunk, amely ezt a továbbiakban is ilyen magas színvonalon tartja és jobbítja. E tekintetben tehát azt gondolom, hogy ami az elmúlt egy-másfél évben történt a magyar oktatásügyben az óvoda és az alsó tagozat megerősítésére, az bizony egyértelműen ennek a szándéknak immáron gyakorlati kifejeződése.
Úgy gondolom, olyan kérdések, amelyek programokban, például az Útravaló-programban testet öltenek, azok közös támogatása, teljesen függetlenül attól, hogy ellenzéki padsorokban vagy kormánypárti padsorokban ülünk, ez a támogatás fontos.
Ugyanakkor valóban történnek olyan dolgok, amelyeket demokratikusan gondolkodó ember, foglalkozzék az aktívan a politikával vagy nem, nem hagyhat figyelmen kívül. Amikor úgy gondolja egy bejegyzett politikai párt egy vezetője, hogy el kell törölni a romákkal szemben alkalmazott pozitív diszkriminációt, a segélyeket csak közmunkavégzéshez kötve lehet folyósítani, és az adott párt fellép minden olyan kormányzati intézkedés ellen, ami a cigányság erőszakos integrációjára vonatkozik, mert véleményük szerint a cigányság problémáját csak szegregációval lehet megoldani - idézet ez egyébként egy helyszíni tudósításból, az MTI adta közre 2007. december 9-én; ez tehát idézet egy Tatárszentgyörgyön elhangzott olyan szövegből, amelyet az MTI hoz -, ez, kérem, nem konzervatív, liberális vagy szociáldemokrata ember megítélése, ez egész egyszerűen a demokráciához és a demokratikus berendezkedéshez fűződő viszony. Már hogy tudniillik az ilyen kérdésekkel nagyon határozottan szembemegyünk, és azt a fajta közösségünket fejezzük ki, vélemény- és gondolatközösségünket, hogy ez az országunk egésze számára káros, nemcsak egyes állampolgár és csoport, hanem az ország egésze számára káros és elképesztő.
Teleki képviselő úr sok minden olyan programot is említett, amelyet valóban, mivel írásban is jeleztem, inkább a szóbeli hozzáfűznivalómból kihagytam. De hadd mondjak néhány olyan dolgot, amelyek a legfrissebb hírekben is szerepelhetnek, és kevés teret kaptak. Mi, őszintén mondom, nagy figyelemmel, és nem is titkolom, hogy nagy izgalommal készültünk és készülünk arra, amikor legjelentősebb külföldi kulturális bemutatkozásainkon a magyarországi cigányság kultúráját visszük a világba. Őszintén mondhatom önöknek, elnök úr, tisztelt bizottság, hogy a legjobb érzéssel számolhatok be valóban kirobbanó sikerekről. Ezek a sikerek cigány művészemberek sikerei. Mi semmi mást nem teszünk, mint mediátorok vagyunk, közvetítők. De őszintén örülök, hogy a kínai évad kulturális programjaiban - csak megjegyezni szeretném, hogy a magyar kulturális politika ilyen messze a hazától sohasem rendezett még kulturális évadot -, Pekingben, Sanghajban, Hongkongban magyar cigány festők kiállítását rendeztük meg, és volt bennünk izgalom: elképesztő volt a fogadtatás! Csodálják és szeretik. Roma kulturális programokat rendeztünk a Londoni Magyar Kulturális Központban, illetve Moszkvában. A legnagyobb elismerés hangján írtak és írnak róluk. Izraelben az Olajfák-hegyén a Miatyánk-templom kertjében lovári nyelven helyeztük el az akkor már több mint száz nyelven ott lévő szöveget. Ezek tűnhetnek apró dolgoknak, de néha nagyon apró dolgokból áll össze az egész. Én továbbra is fontosnak tartom, hogy amikor a mi országunk, a magyar kultúra az értékeit bemutatja, akkor kitűnő roma művészek, képzőművészek, zenészek is természetes részei legyenek a programoknak.
Lényegesnek tartom azt is, hogy olyan egyezményt írunk alá Jeruzsálemben a Jad Vasem Intézettel, amely újságírókat, történelemtanárokat segít hozzá a tájékozódáshoz. Az idén nyáron hosszú idő óta először az egyezmény értelmében több mint tíz vezető magyar újságíró, a legkülönbözőbb politikai és világlátású orgánumok képviselői voltak a szervezésünkben tíz napon keresztül Izraelben, ahol a keresztény-zsidó párbeszéd fontos részleteihez sikerült hozzájuttatni a részvevőket. Ha ezt olyan kontextusban helyezem el, hogy az Európai Unióban a kultúrák közötti dialógus éve 2008, akkor azt gondolom, hogy jó úton járunk. Azok a munkatársaink, akik a kulturális szakdiplomata hálózaton belül - ami egy teljesen új rendszer - elkezdték a munkájukat Pekingben, Sanghajban, Tel Avivban vagy kezdik el néhány nap múlva Belgrádban és Zágrábban, ezt szintén feladatul kapták. A kiegészítéseket pedig őszintén köszönöm.
A minisztériumon belül létrehoztuk a roma integrációs titkárságot, kérem, hogy forduljanak hozzá bizalommal. Munkatársai - a titkárság vezetőjével együtt tizenheten - az oktatás és a kultúra kérdései tekintetében azért felelnek, hogy egyes kérdésekben meg folyamatosan is tartsuk a kapcsolatot, illetve hogy elvégezzék azokat a feladatokat, amelyeket önök is fontosnak tartanak. A titkárság vezetője dr. Borovszky Tímea. Őszintén remélem, minden szakmai kapcsolatot úgy tudnak megteremteni, hogy az a közös érdekünkben álljon.
Őszintén köszönöm elnök úrnak, hogy elismeri az eredményeket. Azért dolgozunk, hogy minél több ilyen legyen. Ezek mind olyan kérdések, amelyek a választási ciklusokon messze túlnyúlnak. Nem arról van szó, hogy az ember csinál valamit, és egy vagy két év múlva látja az eredményét, mert ezek nagyon hosszú távon beérő dolgok. Vagy képes az ember megtartani, átadni, átvenni, vagy pedig megtörik. Nem kell mindig mindenben, például az egyházakkal való viszonyban egyetérteni. Nem erről szól a történet. Lehetnek véleménykülönbségek. De legyen meg a fórum, legyen meg a lehetőség arra, hogy a másik véleményét tisztelve elmondom az enyémet és lehet, hogy ez ütközik. Majd lehet, hogy egy idő után közelit, esetleg megmarad a véleménykülönbség. Ez is sokkal jobb és fontosabb akkor, ha valóban megvan az a forma, amelyben a véleménycserét működtethetjük. Ez történt a zárszámadási törvényben. Azt gondolom, hogy lehet itt mechanizmusokat működtetni. A mechanizmus megbízhatóbb, az viszonyítást vet fel. Én a későbbiekben is ezt szeretném működtetni.
Semmi titok nincs a kiegészítő normatíva dolgában. Ez egy nagyon alapos, minden tekintetben részletekbe menő szabályozás. Abban, hogy a kiegészítő normatíva milyen legyen, egyet szoktak érteni. Az nem világos, hogy mit tekinthetünk a kiegészítő normatíva alkotóelemeinek, hogy mit kell beleszámítani akkor, amikor a kiegészítő normatíva összege meghatározásra kerül. Én ezt abba a sorba illesztem, ami kontrollálható és szisztematikus felállást hoz. Magyarul: a szakmacsoportok meghatározása történt táblázatba foglalva és egyeztetve az egyházak képviselőivel, hogy pontosan látható legyen, mely egységek, részegységek tartoznak a kiegészítő normatívába, ezt meg lehessen vitatni, és ettől kezdve a számszerűsítés olyan, mint amikor az embernek megvan a képlete és ha belehelyezi a számot, akkor egy idő után - ha nem vét hibát - kijön a helyes végeredmény. Az előterjesztés gyakorlatilag ennek a szakmacsoport-együttesnek az egyeztetése, felsorolása és rendszerbe foglalása.
Az 1 százalékos személyi jövedelemadó dolgában többfordulós megbeszélést folytattunk, és nyilvánvalóan nem az első fordulóban vártam választ. Az egyházak képviselői, szakértői is áttanulmányozták a javaslatot, amit írásban is megkaptak és az áttanulmányozás után egy újabb fordulóban beszéltük meg a dolog lényegét, nem feledve, hogy a felelősség a miénk, személy szerint pedig az enyém, mivel én vagyok a minisztérium vezetője. Véleményem szerint ez egy tisztességes megoldás. Helyes és tisztességes az, ha nem évről évre bocsátkozunk alkuba, hanem azt mondjuk, hogy az állami támogatás összege a meghatározott határokon belül - 0,5 és 1 százalék között - úgy alakul, hogy amennyit az állampolgárok szabad akaratukból felajánlanak, azt egy egységnek tekintve ugyanannyival kiegészíti az állam. A kezdő lépés természetesen az, hogy az adott egyház érje el, hogy számára több felajánlás történjék. Éppen azért van a 2008-as átmeneti év, hogy erre minden tekintetben fel lehessen készülni. Nem biztos, hogy jó irány az, ha minden egyház tudja, függetlenül attól, hogy mennyi felajánlást könyvelhet el, az állam azt így is, úgy is kiegészíti. Sőt, szerintem ez biztosan nem jó irány. Nagyon tisztességes az, amit én 1+1 elvének nevezek, és nem egy összegről beszél, hanem erről az elvről, és ha a felajánlás mértéke 0,45 százalék, akkor annyit teszünk mellé, ha pedig 0,3, akkor meg annyit. Azt várom ettől, hogy motiválja az egyházakat, mert ha az ember valamit "ingyen" kap, akkor kevésbé törekszik érte. Ha pedig arra van motiválva, hogy a saját tevékenységre révén garantálva láthatja, amit hozzátéve egységként kap, az is nagyobb, akkor a hívek, a támogatók, a szimpatizánsok közül minél többeket kíván megnyerni annak, hogy ezt tegye meg.
Nyilvánvaló, hogy konkrétumában akkor fogjuk tudni összehasonlítani, amikor az első számszerű tapasztalatunk meglesz. Ha elnök úr fölteszi nekem ezt a kérdést akkor, akkor majd tizedszázalékra fogok tudni beszámolni; most azt mondom, hogy minden olyan megbeszélés és tapasztalatcsere, amelyik erre a kérdésre vonatkozott, azt rejtette magában, amiről az előbb beszéltem.
A kiküldött levéllel kapcsolatban, hogy tudniillik hogyan számoltak el és hogyan használták fel a számukra kiutalt összeget, azt az információt kaptam, hogy az önkormányzati feladatellátásban részt kell venniük, és december 31-éig kell megállapodniuk ebben a kérdésben; hogy ez meglehessen, ehhez kell ez a bizonyos kimutatás. Egyébként pedig, ha az elnök urat ez a kérdés még részletesebben érdekli és fontosnak tartja, akkor a továbbiakban még további részleteket, akár írásban, akár szóban szívesen megteszek.
A rekonstrukciós támogatásról. Megkönnyítette elnök úr a helyzetemet, mert látom, hogy hasonlóan gondolkodunk. Így van: európai uniós lehetőségek vannak. Tisztelettel kérem, ha bárhol olyan konkrét dolgot tapasztal, mint amit az előbb elmondott, akár a parlamentben, akár ha nem tűri az egy hetet, amíg elvileg láthatjuk egymást, tisztelettel kérem, hogy szóljon, mert én ezt védhetetlennek és tarthatatlannak látom, egyházak és nem egyházak tekintetében is. Akinek lehetősége van jog szerint egy pályázatra, és ezt objektíve valaki megakadályozza, ez ellen föl kell lépni. Mi ilyenről nem tudunk. Készséggel elhiszem elnök úr tapasztalatát, ossza meg velem, és akkor föl tudunk lépni.
Megjegyzem azért, tisztességgel legyen szólva, hogy igen jelentős összeget jelent a rekonstrukciós támogatás egészében, amit az egyik legszebb templomunknál, a Mátyás-templomnál felújítási munkaként végzünk. Ugye, itt több száz millió forintról van szó, önmagában a Mátyás-templom felújítása dolgában.
Természetesen ismerem a különböző országokban, legutóbb Németországban hozott fölvetést - a Szcientológiai Egyházra kérdezett rá az elnök úr -, meg azt is, amit korábban is vallottak különböző országok. Én nem gondolom, hogy nekem meg kellene ítélnem a német alkotmányt, illetve az ahhoz való viszonyt, egyszerűen csak tényként szögezem le, hogy az, amit elmondott, előttem ismert, és ahogy elmondta, azt is korrektnek tartom. Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben, nem is az egyház, hanem az egyházi törvény, az egyházalapítás és feltételei kérdésében javaslom, hogy egyeztesse az öt párt a véleményét. Magyarul azt javaslom, hogy szakértőink üljenek össze, mi ennek akár a szervezését szívesen vállaljuk; egyeztessünk olyan véleményeket, amelyek az öt parlamenti párt véleményét magukba foglalják, és nézzük meg, hogy mit lehet az egyházalapítás kérdésében tenni. Tapasztalataink vannak. Fel kell tételeznünk azt, sőt tudhatjuk, hogy a rendszerváltozás idején a legjobb jó szándékkal, éppen egy erősen tiltó időszak után, nyitotta ki a törvényhozó a kapukat; eltelt több mint másfél évtized - nézzük meg a tapasztalatokat! Pozitíve és negatíve. De ehhez, azt gondolom, helyes dolog, ha előzetesen egy ötpárti eszmecserét javasolunk. Kérem, fontolják meg, a javaslat természetesen él.
A nagyenyedi kollégium dolgában szórványpályázatra nem került be a nagyenyedi kollégium pályázata, és a Szülőföld Alaphoz sem pályáztak. Ha ilyen pályázat van, akkor nyilvánvalóan több esély van. Próbáljunk abban együttműködni, hogy készüljön pályázat, már nehogy félreértés essék: ezeket a lehetőségeket mondjuk el az ottaniaknak. És ha jó pályázatot írnak, akkor nyilván örömteljesebb dolgokról fogunk tudni beszámolni, de ez csak velük együtt lehetséges.
Elnök úr, én úgy gondolom, hogy minden kérdésre, mind képviselő asszony, képviselő urak kérdéseire kitértem. Ha további kérdések vagy megjegyzések vannak, természetesen szívesen állok rendelkezésükre.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még esetleg kérdés, észrevétel, rövid reflexió? Farkas Flórián képviselő úr, tessék parancsolni!
További észrevételek, válaszok
FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Mindenekelőtt köszönöm szépen miniszter úr korrekt válaszát. Ami a tatárszentgyörgyi eseményt illeti, azt minden józanul, tisztességesen gondolkodó ember elítéli. Az a politika meg ostoba, amelyik azt hiszi, hogy ez az ország fogadóképes a szélsőséges megnyilvánulásokra. Úgyhogy arra kérem a miniszter urat is, mint ahogy Lamperth Mónika miniszter asszonyt is arra kértem hétfőn az azonnali kérdésemben, hogy minden törvényes lépést tegyenek meg annak érdekében, hogy még egyszer hasonló eset ne fordulhasson elő.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még esetleg hozzászólás? (Nincs ilyen jelzés.) Akkor én két nagyon rövid megjegyzést szeretnék tenni.
Egyrészt még egy felvetésem kimaradt az előbbi sokból, és erre nagyon rövid reflexiót kérnék esetleg miniszter úr részéről. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium bizonyos rendeleteket, úgy érezzük, tendenciózusan módosít, ami a definíciók használatát illeti, és úgy érzékeljük, minthogyha a "történelmi egyházak" terminust vagy a minisztérium, vagy a kormányzat részéről szeretnék kiszedni bizonyos jogszabály-alkotási folyamatokban. Itt a 8/2006. SZMM rendeletre szeretnék hivatkozni, illetve a regionális ifjúsági tanácsokba történő delegálásokra vonatkozó definícióra gondolok. Azért bátorkodom ezt fölvetni, mert miniszter úr nagyon konzekvensen - ahogyan én figyeltem a szóbeli előterjesztését - történelmi egyházakról, történelmi kisegyházakról és intézményfenntartó egyházakról beszélt, és én azt gondolom, ez egy nagyon korrekt megfogalmazás. Ezt csak azért vetem föl, mert valószínűleg jó lenne, ha a kormányzat általában a jogalkotási folyamat során ugyanazt a definíciót használná, mert gondolom, ez nagyon üdvös lenne az egész állami működésrendszerre tekintettel.
Az 1 százalékkal kapcsolatos fölvetésre csak annyit szeretnék reflektálni: egyetértek tulajdonképpen miniszter úrnak ezzel a gondolkodásmódjával és logikájával az ösztönzőrendszer kapcsán, hogy az egyházakat is ösztönözzük. Csak annyi zárójeles megjegyzést hadd tegyek, ezt is régóta mondjuk, és nyilván régi vitáról van itt szó, hogy addig rendben van, hogy az adófizetők 1 százalékáról ilyen irányban vitázzunk, és azt ilyen irányban módosítsuk. Csak arról történik egy utólagos átirányítás, amikor már befizették az állampolgárok az adójukat, és utólag tulajdonképpen - idézőjelbe téve - "szavazunk" vagy "szavazhatunk" erről a bizonyos 1+1 százalékról egy nyilatkozat formájában. És ebből pontosan azok maradnak ki, a nyugdíjasok, az egyetemisták, és sorolhatnám tovább, a minimálbéren élők, akik mondjuk, a történelmi egyházaknak jelentős bázisát jelentik. Akiknek szintén van hitéletük, szintén van véleményük ebben az ügyben, szeretnének véleményt nyilvánítani. Azt gondolom tehát, van még lehetőség arra az átmenet évében - ha így tekintjük 2008-at -, hogy esetleg egy kiegészítéssel, korrekcióval ebbe az irányba tudjunk valamilyen módon haladni. Nekem tehát pusztán ennyi a kiegészítő fölvetésem ezzel kapcsolatosan.
Köszönöm szépen a Szcientológiai Egyházra vonatkozó véleményét miniszter úrnak. A magunk részéről fogunk kezdeményezni a következő év elején egy ötpárti egyeztetést, és nyilvánvalóan abban az összefüggésben is, amit fölvetettem az APEH elnökének tájékoztatásával kapcsolatosan, illetve azzal a hírrel kapcsolatosan is, hogy egyes egyházak, kisegyházak, szekták tekintetében olyan tendenciákat lehet érzékelni - ezek is konkrét hírek -, hogy kétszeres-háromszoros egy év alatt a növekedés, ami elég érdekes jelenség. Ez most nyilván nem ide tartozik, de majd a törvényjavaslat összefüggésében lehet esetleg ezzel a kérdéssel foglalkozni.
Köszönöm szépen miniszter úr válaszát. Bíró Ildikó képviselő asszonynak adom meg a szót.
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Eszembe jutott még egy kérdés. Ahogy az egyházi közgyűjtemények a nemzeti kulturális örökség részei, úgy a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány a magyarországi zsidó kulturális örökség őrzője. Ez a közalapítvány tíz éve folyamatosan csupán 30-40 millió forintot kap az államtól, amiből a feladatait nem tudja elvégezni. Erre tekintettel a Fidesz-KDNP frakciószövetség képviselői egy módosító indítványt nyújtottak be a költségvetési törvényhez, amely 62,5 millióra emelte volna a Mazsök 2008. évi támogatását. Ezt a módosító javaslatot se a kormány, se a kormánypárti képviselők többsége nem támogatta. Kérdezem miniszter úrtól, hogy miért nem támogatja a kormány ezt a javaslatot, illetve hogy ön mit tud tenni a Mazsök anyagi helyzetének megnyugtató rendezéséért.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úrnak adom meg a szót.
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Köszönöm szépen a reflexiókat, a véleményt és az újabb kérdéseket. A Szociális és Munkaügyi Minisztériummal e tekintetben is felvesszük a kapcsolatot. Az helyes és elvárt igény, hogy egy ugyanazon szóhasználattal, kifejezésekkel írjuk le ugyanazt a tartalmat. Az egyeztetés meglesz, elnök úr.
Az 1 százalék kapcsán van egy technikai rész, aminek a megoldása nem egyszerű, és van egy elvi megközelítés. Tudniillik teljesen világos és tiszta, hogy egy katona, egy nyugdíjas vagy egy diák bármelyik egyháznak lehet híve, vagy hogy a tevékenységét magához közel állónak érzi és ezért támogatja. Ez állampolgári alapjog. De nem fizet adót! Én egyébként nyitottságot mutatok ebben a tárgyalások során, de megfontolandó, hogy egy olyan állampolgár, aki egy egyházhoz tartozik vagy úgy gondolja, hogy annak az egyháznak a működése megítélése szerint támogatásra érdemes, ám adót különböző okok miatt nem fizet, részt vehet-e abban a döntésben, hogy az egyházakhoz juttatott állampolgári adórész hogyan kerüljön felosztásra. Mondok egy példát. Ha százan ajánlják fel az szja-részüket az egyházaknak, akkor meg kell nézni, hogy a felosztás során ez milyen arányokban öltsön testet az egyházak számára, de nemcsak az ő felajánlásuk alapján tesszük ezt, hanem olyan nyugdíjasok vagy diákok hozzászámításával is, akik bármilyen módon kifejezik, hogy támogatni kívánnak egy egyházat. Ez minden állampolgárnak szíve joga, de befolyásolja azok döntését, akik a saját adójukról rendelkeznek.
Az egyházak képviselőivel is beszéltünk erről. Van ennek egy technikai része is, amit nem gondolom, hogy egy parlamenti bizottság előtt kellene taglalni, nevezetesen hogy egy nyugdíjas akaratának a beszámítása technikailag hogyan történjék, hiszen az adózó az adóbevallásában egy külön lapon tünteti fel, hogy mi az akarata, a nem adóköteles pedig ezt hogyan tegye meg. A technikai megoldások dolgában - együttműködve az APEH-hal és a Pénzügyminisztériummal - persze történhet véleményegyeztetés. Ennél engem jobban érdekel az elvi megoldás. Én ma közelebb állok ahhoz, hogy azok dönthessenek, akik ténylegesen adóznak, ebben az esetben ugyanis nem általában egyháztámogatásról, hanem felajánlott adórészek elosztásáról van szó. Hallottam az érveket, ezért mondom, hogy e tekintetben nyitott vagyok, de közelebb állok ahhoz az állásponthoz, amit az előbb elmondtam.
Bíró Ildikó képviselő asszony kérdése a Mazsök támogatására vonatkozott. Ez valóban mintegy 40 millió forint és a módosító indítványt is ismerem. De tudja, mindig meg kell nézni, hogyan és miből történik a támogatás. Van egy fő szám és azon belül lehet mozgásokat elképzelni. Nem arról van szó, hogy a Mazsöknek vagy bármely más egyháznak ahhoz, hogy a működése még jobb legyen, és még jobban ki tudja terjeszteni a törvényes tevékenységét, a támogatását nem kívánnám, de a költségvetési felelősség mégiscsak azt mondatja velem, hogy valahol meg kell húzni az összeadandó tételek végén a summa vonalat és meg kell nézni, hogy ami kijött, megfelel-e a költségvetési főszámnak vagy nem. Ezért hoztam azt a döntést, amit hoztam. Egyébiránt egy egyház, közalapítvány olyan tevékenységét, amely kultúrával kapcsolatos, kérés alapján a Nemzeti Kulturális Alap keretéből eddig is támogattam és ezután is támogatni fogom, amennyiben az az NKA-törvénynek megfelel. De az NKA-törvény szerint én miniszteri keretből nem kezdeményezhetek, csak reagálhatok. Ha a kezdeményezés a törvényi kereteken belül van, akkor az említett esetben éppúgy, mint minden más esetben a támogatást meg fogom tenni.
Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Arról szeretném önöket biztosítani, hogy az a parlamentáris kötelesség, hogy évről évre a bizottság hatáskörébe tartozó miniszter, jelesül az oktatási és kulturális miniszter a bizottság előtt megjelenjen és az éves munkájáról beszámoljon, az elkövetkezőkben is egyeztetett időpontban ugyanígy fog megtörténni. Az én szándékaim szerint ennek időkorláta nincs, a vezetésem alatt álló minisztérium teljes vezérkara rendelkezésre fog állni. A válaszokat értelemszerűen a miniszter mondja el, de ahogy erre a beszámolóra az elmúlt napokban, hetekben a minisztérium egésze készült, a következő években is, amikor a bizottság ülésére meghívást kapok, tehetségünk legjava szerint és tisztességgel fogunk válaszolni a kérdéseikre és számolunk be mindarról, ami az éppen véget érő évben történt. Nagyon köszönöm a meghívást, az érdeklődésüket, a kérdéseiket és a véleményüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen miniszter úr válaszait, és azt is, hogy a minisztérium teljes vezetése megtisztelte a bizottsági ülésünket.
Arról biztosíthatom én is miniszter urat, hogy mi is figyelemmel kísérjük további tevékenységét, és körülbelül egy esztendő múlva találkozunk ebben a körben. Reméljük, addig még győzködjük egymást néhány ügyben, de annak örülünk, hogy nyitott miniszter úr tulajdonképpen minden kérdésben, és nagyon sok esetben nekünk, ellenzéki képviselőknek is pozitív választ adott miniszter úr. Néhány kérdésben pedig abban bízom, hogy a véleménykülönbségünk csökkenni fog a következő egy esztendő alatt; most az 1 százalékra gondolok itt különösen, de örülök annak, hogy miniszter úr nyitott ebben a kérdésben is.
Köszönöm szépen még egyszer.
Szavazás a tájékoztatás tudomásulvételéről
Azt hiszem, ahogy az előbb szavaztunk, a tudomásulvételről kérdezem most is a bizottságot, hogy a bizottság miniszter úr tájékoztatását tudomásul veszi-e. (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság egyhangúlag így határozott.
Köszönjük szépen még egyszer, hogy miniszter úr itt volt, és a munkatársainak is köszönjük a jelenlétet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az "egyebek" napirendi pont keretében főtanácsadó asszony tesz majd egy bejelentést. Egy pillanat türelmet kérek még, amíg elbúcsúzom miniszter úrtól. (Rövid szünet.)
Hallgassuk meg főtanácsadó asszony bejelentését!
DR. ARCZT ILONA főtanácsadó: Elnök úr kérte, hogy még a mai nap folyamán osszuk ki azt a levelet, amelyet a három ombudsman a bizottsághoz is címzett. Eredetileg az Országgyűlés elnökét kérték fel, és ugyanez a tartalmú levél érkezett az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsághoz, és gondolom, a Környezetvédelmi bizottsághoz is. Elnök úr fontosnak tartotta, hogy még ma kiosszuk, mert valószínű, hogy ez holnap szóba kerül. Különösen érdekes itt az 1. pont a hatáskörre vonatkozóan; ezzel kapcsolatosan valószínűleg még feladata is lehet a két bizottságnak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha nincs más észrevétel, fölvetés, akkor megköszönöm mindenkinek a munkáját, és további jó munkát kívánok.
Az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 17 óra 53 perc)
|
Balog Zoltán |
Szászfalvi László |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea és Soós Ferenc