EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelményeknek a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében történő meghatározásáról (COM(2007) 856; 2007/0296/COD)
(A bizottság állásfoglalásának kialakítása - HSZ 134/B § (6) bekezdés)

Zárt ülés!

Előterjesztő: Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)

Raportőrök: Gál J. Zoltán (MSZP)
A villamos energiával összefüggő egyes kérdésekről szóló törvényjavaslat (T/6443. szám)
(Általános vita)

Előterjesztő: Pénzügyminisztérium
A Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a bűncselekmények megelőzése és az ellenük való küzdelem terén folytatott együttműködés fokozásáról szóló megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat (T/6444. szám)
(Általános vita)

Előterjesztő: Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Dr. Iván Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár tájékoztatója a következő kérdésekről:

2008 második félévi francia európai uniós elnökségi programmal kapcsolatos magyar prioritások és kormányzati feladatok;
A Lisszaboni Szerződés jövője az ír népszavazás után.

A Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) 2008. évi "Az egyetlen út a fejlődés" című jelentésének megvitatása

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Gál J. Zoltán (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Szanyi Tibor (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)

Helyettesítési megbízást adott

Dr. Botka László (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP) Gál J. Zoltánnak (MSZP)
Veress József (MSZP) Szirbik Imrének (MSZP)
Dr. Ujhelyi István (MSZP) Szanyi Tibornak (MSZP)
Ivanics Ferenc (Fidesz) megérkezéséig dr. Hörcsik Richárdnak (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz)

Meghívottak

Árvai Csaba főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Dr. Staviczky Péter osztályvezető (Pénzügyminisztérium)

Dr. Jenei Petra (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)

Dr. Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium)

Dr. Takács János, a Magyar Európai Üzleti Tanács elnöke

Szabó Tamás (SKF)

Szántó Judit (Lobby Partners Ltd.)

Mészáros Zoltán (Philips Hungary)

Éry Gábor (Ericsson Hungary)

Ferenczi Tamás (British Telecom)

Németh István (Akzo Nobel)

Hegedűs Péter (ABB)

Fodor István tiszteletbeli tag

Willem J. van der Vegt tiszteletbeli tag

Steward Oldroyd (SAP)

Pécsi-Szabó Miklós (OMV Hungária)

(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 05 perc.)

Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, a kormány kiváló képviselőjét, illetőleg mindenkit, a munkatársakat, akik itt vannak, az ülésünk határozatképes. A napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban, azzal tartom fenn, hogy pontosan 9 órakor, amikor a plenáris ülés megkezdi munkáját, akkor Puch László államtitkár úrnak bejelentenivalója van, nyilván a tegnapi tragikus balesettel kapcsolatban az Országgyűlés plenáris ülésén. Az körülbelül öt percet vesz igénybe, kérem akkor majd a bizottság türelmét, ha addig nem fejeznénk be az 1. számú napirendi pontunkat.

Még egy ilyen bejelentést szeretnék tenni, hogy amikor a plenáris ülés elkezdi tárgyalni az alkotmánymódosítást, akkor egy szónoklat erejéig én is elhagyom a bizottság üléstermét. Rendkívül sajnálom, és akkor megkérem valamelyik alelnök urat, hogy addig elnökölje a bizottság munkáját.

Ennek előrebocsátása mellett a napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn. Kérdezem a bizottságot, hogy észrevétel a napirenddel kapcsolatban van-e. (Dr. Legény Zsolt: Igen jó a napirend!) Kiváló a napirend, a kormánypárt támogatja, az ellenzéki pártok pedig még inkább támogatják. Akkor szavazásra teszem fel. Kérem, hogy kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Egyhangú.

Köszönöm szépen a támogatást a Szocialista Párt részéről.

Rátérünk az 1. számú napirendi pontunkra, egyben zárt ülést rendelek el, tekintettel arra, hogy az Európai Parlament és a Tanács rendeletét az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási körülményekről - hadd ne fejezzem be a cím felolvasását - fogunk egy bizottsági állásfoglalást kialakítani. (A bizottság 8.40 órától zárt ülésen folytatja munkáját. A zárt ülésen elhangzottakat külön jegyzőkönyv tartalmazza.)

A villamos energiával összefüggő egyes kérdésekről szóló T/6443. számú törvényjavaslat

A zárt ülésnek vége, és nyílt ülés lesz. A második napirendi pontunkban a villamos energiával összefüggő egyes kérdésekről szóló törvényjavaslat általános vitára bocsátásával kapcsolatban hozunk állásfoglalást. Az előterjesztő Árvai Csaba főosztályvezető úr.

Tisztelettel köszöntöm főosztályvezető urat, megadom önnek a szót!

Árvai Csaba főosztályvezető (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése

ÁRVAI CSABA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. A törvényjavaslatot a kormány annak érdekében nyújtotta be a tisztelt Országgyűlés elé, hogy végrehajtsa az Európai Bizottság határozatát, amely a hosszú távú megállapodások megszüntetésével kapcsolatos. Én különösebben többet szóban nem tennék hozzá, inkább igyekeznénk legjobb tudásunk szerint a kérdéseikre válaszolni.

Kérdések, észrevételek, reagálások

ELNÖK: Jogos a vélelem, hogy mindenki elolvasta a törvényjavaslatot, és alaposan megvitatta. A vitát megnyitom. (Nincs jelzés.) Nem látok érdeklődést.

Szeretnék egy kérdést akkor jómagam feltenni. Úgy fogalmazott főosztályvezető úr, hogy bizottsági határozat volt, hogy szüntesse meg Magyarország a HTM-eket. Én ilyen határozatra nem emlékszem, de lehet, hogy rosszul vagyok informálva. Arra emlékszem, hogy bírságot helyezett kilátásba, és ennek alapján erőteljesen ösztönözte Magyarországot arra, hogy ezt szüntesse meg, de azt hiszem, hogy ilyen határozat nem született. Rosszul tudom?

ÁRVAI CSABA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Akkor megpróbálom precízen beolvasni ennek a határozatnak a számát. 2008. június 4-én született, C-2008/2223. számú európai bizottsági határozatról van szó. Ez egy jó 90 oldalas határozat, amelynek jelenleg zajlik az Európai Unió hivatalos nyelveire való lefordítása, tehát nyilvánosan ez még nem jelent meg, ezért nem találkozhatott vele az ország-világ. Egyszerűen a kormányzati kapcsolatok körében zajlott le egy olyan munka, amelyben a Bizottság rendre megkérdez bennünket, hogy vannak-e olyan részei, elemei, tartalma a határozatnak, amelyet indokolt lenne titkosan kezelni, lévén, hogy itt piaci szereplőkről van szó. Mi is vélelmeztük, hogy vannak ilyen részei a határozatnak, ezért ezeket átvizsgáltuk, és egyeztettünk az érintettekkel, és viszontválaszoltunk a Bizottságnak. Ez egy néhány hetes kommunikáció volt, amiben ők vagy elfogadták, vagy nem a javaslatainkat, kéréseinket, és ezt követően jelezték, hogy akkor indítják a fordítást.

Tehát valahol az év vége felé lesz ez teljesen nyilvános és kerül fel a honlapra.

A másik észrevétel, illetve kérdés, hogy bírságot helyezett-e kilátásba a Bizottság. Igen, azt tudom válaszolni, hogy amennyiben Magyarország nem hajtja végre maradéktalanul a Bizottság határozatát - meghatározott határidők vannak itt a rendszerbe beiktatva -, tulajdonképpen hat hónapot adott a Bizottság első nekifutásra arra, hogy Magyarország megszüntesse ezeket a HTM-eket, amennyiben azok önmaguktól a felek révén nem szűnnének meg. Ez december 4-5-ére esett volna, de itt a piaci folyamatok miatt kérvényezte a kormány, hogy ezt december 31-ig tolerálja az Európai Bizottság, és ezt elfogadták. Tehát december 31-ig kell megszüntetni, amennyiben azok maguktól nem szűnnek meg. Ez a törvény ezt garantálná elfogadása esetén, majd ezt követően, a törvényben foglalt eljárási szabályokat követve, az Energiahivatal hozna határozatot, pontosabban fog hozni határozatot 2009. március 5-ig. Ezt követően 30 nap áll rendelkezésre, hogy az abban foglalt döntést, tehát itt már a potenciálisan visszafizetendő tiltott állami támogatás effektív visszafizetését kell április 5-éig teljesítenie az érintetteknek.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy utolsó kérdést ezzel kapcsolatban hadd tegyek fel, aztán többet nem fogok szólni. Úgy fogalmazott főosztályvezető úr, hogy ezek a szerződések valahogyan megszűnnek. De ezek a nemzetközi magánjog szabályai szerint érvényes szerződések, amelyek maguktól nem járnak le az Európai Bizottság által megállapított határidőben, december 31-éig. Ilyenkor két lehetőség van: vagy sikerül a szerződést aláíró feleknek megállapodni a szerződés megszűnéséről, gondolom - de ezt csak feltételezem -, hogy ennek vannak pénzügyi konzekvenciái, tehát ha egy amerikai beruházó helyébe képzelem magamat, akkor járulok hozzá a szerződés megszüntetéséhez, ha ezért megfelelő kárpótlást, a szónak nem jogi értelmében, de valamilyen anyagi ellenszolgáltatást kapok. Az első kérdésem úgy hangzik, hogy ha így szűnik meg a szerződés, akkor ez milyen terhet jelent a Magyar Köztársaság számára, miket kell fizetnünk a beruházók számára? Illetőleg amennyiben ilyen megállapodásra még nem került sor a beruházókkal, akkor jogilag a dolog hogyan néz ki, tehát Magyarország eláll a szerződéstől? Az én jogi tudásom szerint az Európai Bizottságnak nincs olyan határozata, amely egy magyar-amerikai szerződésre befolyást tudna gyakorolni, mármint hogy annak a hatályára, ennek következtében polgári jogi perekre is lehet számítani, amelyek nemzetközi választott bíróság előtt folynak, adott esetben súlyos kártérítéssel kell Magyarországnak számolnia.

Tehát azt szeretném kérni főosztályvezető úrtól, hogy erről adjon még nekünk egy tájékoztatást, hogy jogszerűen és a lehető legkisebb pénzügyi konzekvenciákat okozva hogyan tudja Magyarország megszüntetni ezeket a szerződéseket, és ez mennyit jelent a Magyar Köztársaság számára pénzben kifejezve?

ÁRVAI CSABA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Elnök Úr! Tisztelettel jelzem, hogy nem fogok tudni minden kérdésére explicit választ adni, de megmondom, hogy miért nem. Ez a törvény a bizottsági határozat végrehajtásának gyakorlatilag első, nagyon jelentős lépése. Tehát pontosan azon aggályok miatt, amelyet ön említett, hogy ezek nagyon bonyolult jogi struktúrában létrejött szerződések, ezeknek a megszüntetése is igen sajátos. Tehát vagy a felek teszik ezt meg, esetünkben az MVM volt az egyik fél, a másik pedig erőművek. Tehát a magyar állam úgy közvetlenül az eredeti szerződésekben nem részes fél. Tehát ezeket a szerződéseket is csak ez a két fél tudja megszüntetni.

A tekintetben, hogy majd a magyar államnak milyen fizetnivalói keletkeznek, tehát alapesetben itt kizárólag az érintett erőműveknek, amelyek úgymond egy feltételezett piacon, egy szimulált piacon, tehát konkrétan egy piacon más gazdasági pozícióba kerültek volna, mint ezzel a hosszú távú megállapodással, egy módszertan alapján kell majd kiszámolni hamarosan. Most zajlik ennek a modellezése külső szakértő bevonásával. Ez a számítás fog választ adni arra a kérdésre, hogy mennyi az annyi, tehát mennyit kell és kinek visszafizetni. Ennek a módszertannak az alapjai ebben a bizottsági határozatban vannak lefektetve, ezt kellett lebontanunk, és ez a törvény felhatalmazást adna a kormánynak arra, többek között ezt is kormányrendeletben szabályozva adja közre. Tehát a kormány rendeletében ad számot arról, hogy a módszertan alapján mely érintett erőműnek, társaságnak mennyi visszafizetnivalója keletkezik.

Ebben az esetben, amikor befizetnek majd az érintett erőművek, egy kincstári letéti számlára kerül az összeg, és szintén a törvény rendelkezései alapján ez az összeg kizárólag az átviteli rendszerirányítási díj csökkentésének fedezetéül szolgálhat. Ugyanakkor, amit elnök úr említett, ez egy teljesen logikus és valószerű feltételezés, hogy ezek az erőművek bizony, annak idején beruházásokat eszközöltek, amelyeket a hosszú távú megállapodások futamidejére, tehát terminusára számoltak ki, mint megtérülési számításokat végeztek. Előfordulhat, hogy a módszertan alapján az derül ki, hogy valamely erőműnek az egyes beruházásai még nem térültek meg, és emiatt fordulhat olyan jogi fórumhoz, ahonnan remélheti a kedvező döntést a számára. Ilyen választott bírósági per ma is van folyamatban. Ezt megjósolni avagy kitalálni, hogy még hány ilyen per keletkezik adott esetben, ezt ma igen nehéz lenne megtenni, de a magyar kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a Bizottsággal való hosszú évek alatti konzultáció során olyan válaszokat adjon és olyan mederbe terelje lehetőleg a döntést, hogy majdan az tiszteletben tartsa a befektetések biztonságát. Ezért a meg nem térült beruházásokra is egy számítási mechanizmus keletkezik. Erre nézve is egy kormányrendeletben kapna felhatalmazást a kormány, hogy ezt is közreadja. Ezt majd az Európai Bizottsággal külön jóvá kell hagyatni, mert ez is tartalmazhat adott esetben tiltott állami támogatást, természetesen úgy fogjuk ezt előállítani, hogy ne tartalmazzon.

Tehát a Bizottság ezt meg fogja nézni, ezt kontrollálni fogja, és ezzel a meg nem térült beruházások mértékéig, erejéig csökkenthetővé válik az erőmű által kötelezően visszafizetendő. Tehát ezek szembeállítható tételek lesznek, ezzel garantálva a befektetések biztonságát.

ELNÖK: Szanyi képviselő úr!

SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Nem állítom, hogy a kérdés szakértője lennék, de hadd utaljak arra, hogy tanulmányaim során a gimnáziumban matek-fizika tagozatra jártam, továbbá a Közgázra, és ha ezt vesszük csak alapul, na meg a bizonyos bizottsági határozattervezetet, amit volt alkalmam a hétvégén áttekinteni, abban azért elég sok táblázat van, és erre mondom, hogy körülbelül azzal az apparátussal, amivel én rendelkezem, azért számomra nagyságrendek mindenképpen felsejlettek, hogy mi fog ebből következni.

Tehát elnök úr kérdése mentén csak tisztelettel kérdezném, hogy mire számít a kormány, mert azért ezekből az adatokból sokkal több kiolvasható, mint amennyit eddig hallottunk.

ÁRVAI CSABA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): A számítási mechanizmusokat illetően jelenleg folyamatban annak a külső szakértő által végzett modellszámítások. E tekintetben és abban a tekintetben, hogy ezt a Bizottsággal majd egyeztetnünk kell, és a Bizottság vezető közgazdásza és annak csapata igen erőteljesen, mélyen benne van a folyamatban, ma azt gondolom, hogy részemről felelőtlen lenne bármilyen feltételezésbe bocsátkoznom. Egy biztos, avagy biztosnak látszik, és ez a Bizottság által generálisan elfogadott főszabály, hogy amennyi visszafizetése van valamelyik erőműnek, és ezzel szembeállított meg nem térült beruházásának az egyenlege lesz valójában az, amit vissza kell fizetni. Tehát olyan pozíció pedig, hogy a kormánynak kellene fizetnie, a magyar államnak, az jelen helyzetben nem állhat elő, csak akkor, ha a Bizottság határozatát nem hajtjuk végre, és emiatt az Európai Bíróságnál a Bizottság által kezdeményezett módon bírságtételeket szabnak ki ránk, avagy egy olyan nemzetközi perben jogerősen köteleznék a magyar államot valamilyen kártérítésre, amelynek a kimenetele úgy gondoljuk, hogy megint csak azért nem egyértelmű, mert az Európai Bizottság hivatalosan is jelezte felénk, hogy ő egy nemzetközi választott bírósági perben adott esetben kártérítésként megítélendő összeget is elemezne, mint állami támogatási szabályrendszerekben. Tehát előre jelezte, hogy nem feltétlenül tartana a magyar vagy az európai uniós jog rendszerében végrehajthatónak egy olyan választott bírósági kártérítési ítéletet, amely szintén adott esetben piaczavaró hatást jelenthet a közös piacon.

ELNÖK: Képviselő úr!

SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Most már egy kicsit továbbjutottunk, nyilvánvalóan a kormány képviselője ezt nem mondhatja, de én képviselői minőségemben talán mondhatom, hogy azért a magyar történelemben, már úgy értem, hogy az európai uniós csatlakozásunk történelmében, és egyéb összehasonlítható nemzetközi esetekben azért jelentős törekvések voltak arra, hogy az ilyen ügyekből nullszaldóval szoktak volt kiszállni. Adott esetben én egy ilyen megoldásnak természetesen örülnék

Viszont azt szeretném megkérdezni, ez egy pluszkérdés, hogy van-e valamilyen tárgyalási folyamat jelenleg az érintett cégek és a magyar kormány között, hogy ne a törvény hatálya és aztán azt követő bírósági ügyek, hanem esetleg valamilyen előzetes megállapodás mentén bontsák fel a szerződést? Ha nem is a kormány, akkor az MVM, vagy az, akire ezt tartozik. Köszönöm.

Még egy kérdés, hogy vannak egyéb, olyan hosszú távú megállapodások, most mondok egy konkrét példát, mondjuk a Fővárosi Távfűtő Művek és a Budapesti Erőmű között, hogy ezekre vajon, milyen hatással lesz ez a mostani mozzanat?

ÁRVAI CSABA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Az érintett erőművekkel való tárgyalások volt az első kérdés. Tekintettel arra, hogy a Magyar Villamos Művek az egyik szerződő fél, a Magyar Villamos Művek az érintett hét erőművel folyamatosan tárgyalásokat folytatott, napjainkig is megteszi ezt, mert úgy gondoljuk, hogy mindkét félnek érdeke az, hogy inkább közös megegyezéssel gondoskodjanak a szerződés jövőjéről, amelynek a sorsa gyakorlatilag a bizottsági határozat alapján egyértelmű. Ennek az egyeztetésnek köszönhetően ma már több megállapodás megszületett az erőművek és a Villamos Művek szintjén, van néhány erőmű, amely még nem teljesen nyilvánította ki szándékát, avagy kinyilvánította, hogy szeretné megvárni a Bizottság határozatát. Tehát ezek az egyeztetések ma folyamatban vannak.

Mi abban bízunk, arra számítunk, hogy a törvény bár eljárásjogi oldalról biztosítja azt, hogy december 31-éig megszűnjenek ezek a szerződések, tehát abban az esetben, ha nem maguk gondoskodnak a felek erről, akkor a törvény erejénél fogva szűnnek meg. Igazából arra számítunk, hogy ezt a felek a határidőig meg fogják tenni.

A távhővel kapcsolatban: azt gondolom, hogy erre a kérdésre ma elég nehéz válaszolni. Van tudomásunk arról, hogy a Budapesti Erőművel folynak tárgyalások. Ezek úgy tudom, hogy akkor is megtörténnek, ha nincsen ez az eljárás, amelynek részesei vagyunk, amely határozatot végre kell hajtani. Ennek az összefüggéseiről én most sajnos, nem tudok többet feltételezni vagy mondani.

ELNÖK: További hozzászólás? Ha megengednek még egy kérdést, talán ez az utolsó a részemről. Nyilván ezek a hosszú távú megállapodások azelőtt jöttek létre, hogy Magyarország belépett az Európai Unióba, gondolom én, mert különben nem tudtuk volna ezeket aláírni. De hogy ezek ellentétesek az Európai Közösség szerződésének nem tudom, melyik cikkével, ezt gondolom, tudtuk. A kérdésem arra irányul, hogy kértünk-e erre derogációt, ha igen, akkor kaptunk, nem kaptunk, miért nem kaptunk, mert itt nyilvánvalóan egy olyan problémával ütközünk szembe, hogy van egy szerződés, amelyik Magyarország európai uniós tagsága előtt jön létre, és tagként pedig ezeket nem tudjuk kezelni. Tehát a belépéskor, a tárgyaláskor kértünk-e derogációt, csak nem kaptunk, vagy mi történt itt?

ÁRVAI CSABA főosztályvezető (Pénzügyminisztérium): Erre a kérdésre dr. Staviczky Péter osztályvezető jogász kollégám fog válaszolni.

DR. STAVICZKY PÉTER osztályvezető (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Az állami támogatások terén a csatlakozási okmány egy bonyolult rendszert állított fel, sokkal szigorúbb szabályokat állított fel a tíz új tagállamnak, amelyek 2004-ben csatlakoztak, mint a korábbiak számára. Ebben a rendszerben az szerepelt, a Bizottság azokat a támogatási rendszereket fogadja el, amelyek 1994. december 10-e előtt léptek hatályba és nem módosultak. Ezeket a szerződéseket 1995-től kezdte a magyar kormány aláírni, tehát ez a tízéves határidőn belül volt. Erre vonatkozóan a csatlakozási okmány tartalmazott egy bejelentési mechanizmust, amely arra szolgált, hogy a Bizottságot a tagállamok, a leendő tagállamok tájékoztassák erről a feltett szándékukról, hogy ezeket a rendszereket tovább kívánják működtetni a csatlakozás után is.

Mi ezt a bejelentést megtettük a csatlakozás előtt, azonban a Bizottság - hogy úgy mondjam - nem fogadta el ezt a bejelentésünket. Tehát ez tekinthető egyfajta derogációnak, de mivel ilyen speciális rezsim volt, tehát nem úgy kell ezt elképzelni, mint a többi derogációt. Egy hivatalos bejelentést tett a magyar állam, amelyet a Bizottság azért nem fogadott el, mert a bejelentés arra vonatkozott, hogy a magyar állam az MVM részére fizet kártalanítást azért, hogy amit átvett ezektől az erőművektől, és később a piacon értékesítette, ott veszteségeket szenvedett el. De a Bizottság ebben az eljárásban megállapította, hogy itt az erőművek azok, akik a végső kedvezményezettek, mert ők tudják magasabb áron értékesíteni az MVM számára a villamos energiát. Ezért azt mondta, hogy nem fogadja el ezt a bejelentést, és ezt követően indított eljárást az erőművek kapcsán.

Emellett még annyit tudnék mondani, hogy a Bizottság határozata utal arra, hogy az európai megállapodás alapján, amit az 1994. évi I. törvény hirdetett ki, Magyarországnak kötelezettsége volt arra, hogy állami támogatások terén a megállapodás 62. cikke alapján harmonizálja a jogát, és ez alapján nem tartotta védendő értéknek ezeket a szerződéseket. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm. Mindjárt megadom a szót képviselő úrnak, csak részemről az utolsó, és nem is elnökként, hanem liberális politikusként egyszerűen nem tudom, hogy mit csináljak, mert egyik oldalról támogatom azt, hogy a HTM-ek szűnjenek meg, mert ezeket nem tartom jóknak, a HTM-ek rosszak nyilvánvalóan. Ezek monopóliumokat hoznak létre, ezek a verseny ellenére hatnak, ugyanakkor itt annyi zavaros dolog van a háttérben, hogy itt hogyan történt, amikor Magyarország belépett az Európai Unióba. Én értem ezt a logikát, ez a logika nem alkalmazható arra, amikor az erőművek olcsóbban kapják az áramot, mint a piaci ár, nem magasabban, mert ha jól tudom, erre is volt példa. Ha jól értem a helyzetet, akkor nem tudjuk megmondani ebben a pillanatban, hogy milyen kártérítési kötelezettséggel kell számolni, most az MVM részéről, aztán nem tudom, hogy kinek kell ezért helytállni.

Van egy olyan elképzelés, hogy kormányrendelet állapítsa meg itt az összegeket, de az én jogi felfogásomban ez nem fér össze, hogy egy polgári jogi szerződést egy kormányrendelet bármilyen módon befolyásolni tudjon. Ennek már szinte kisajátítás-szaga is van. Nyilván nem az a szónak az eredeti értelmében, csak nem tudják, és ne vegyék személyesnek, de nem tudjuk megmondani, hogy ez mennyit fog jelenteni a Magyar Köztársaságnak, amiket lépünk, anélkül, hogy tudnánk, hogy mi történt, mert legalább valaki felelős lenne ezért, elrontotta, szóval nem tudom megmondani. Tehát én most nem vádaskodok, csak nem tudom megmondani, hogy ez hogyan volt, amikor erről tárgyaltunk az Európai Unióba belépéskor, azt, hogy most tudunk-e megállapodni a beruházókkal vagy pedig nem tudunk, ha tudunk, akkor rendben van. Akkor már lehet látni. Ha nem tudunk megállapodni, akkor itt választott bírósági perek lesznek. Mondhatjuk azt, hogy de mi nem hajtjuk végre, mert az Európai Bizottság erre minket kötelez, szerintem pedig a New York-i egyezmény alapján ezeket végre kell hajtanunk, különben az egy drámai helyzet. Látom, hogy bólogat, tehát egyetértünk.

Tehát annyi bizonytalanságot érzek ebben az ügyben, hogy miközben olyan szívesen támogatnám a HTM-ek megszűnését, hihetetlen bizonytalanságot érzek magamban, hogy hogyan lehet támogatni ezt az ügyet így, ahogy most előttünk van, és ez nem hármójukra vonatkozik, ezt nyilván megértik, elnézést. Többet nem szólok, már csak szót adok és irányítom a bizottság munkáját.

Ékes képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azt hiszem, hogy nincs értelme ezen tovább vitatkozni, 1995-ben köttettek meg ezek a szerződések, és 1998-2002 között volt egy peres kísérlet is tulajdonképpen az akkori kormány részéről, hogy ezeket a szerződéseket felbontsa. Az uniós csatlakozásunkkal egy időben már akkor is szóba kerültek ezek a szerződések, és négy év alatt mindenkinek lett volna ideje felkészülni rá, hiszen az Európai Unió részéről több alkalommal kihangsúlyozták, hiszen az akkori derogációs kérés sem állta meg a helyét, és többször ki lett hangsúlyozva, hogy ezeket a szerződéseket, főleg a magyar törvénykezés kapcsán és a liberalizációval tulajdonképpen meg kell szüntetni. Mindenkinek lett volna ideje felkészülni erre, hogy ezek a szerződések felbontásra kerüljenek és adott esetben más pénzügyi megoldást kellett volna erre találni. (Megérkezik az ülésre Ivanics Ferenc.) A mi részünkről mindenképpen támogatjuk ezen szerződések felbontását, mert nem lehet tovább cipelni, derogációt nem kaptunk rá, és innentől fogva úgy érzem, hogy az uniós felszólítások több alkalommal megtörténtek, tehát kellőképpen felhívták a figyelmünket arra, hogy ezek a szerződések nem helyesek, és ellentétesek az uniós törvénykezéssel. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kíván-e reagálni? (Ékes József: Nem.) Egyéb hozzászólás a képviselők részéről? (Nincs jelzés.) A vitát berekesztem. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a törvényjavaslat általános vitára bocsátását. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Ez egyhangú. Annyira egyhangú, hogy megengedhetek magamnak egy tartózkodást ebben az ügyben.

Köszönjük szépen a tájékoztatót és a beszámolókat. Ha valaki vállalná azt, hogy előadja ezt a plenáris ülésen a jövő héten (Dr. Legény Zsolt jelentkezik.), Legény képviselő úr lelkesen jelentkezik, látom, úgyhogy ebben akkor meg is állapodtunk egy konszenzussal. Köszönjük szépen. Kisebbségi előadót nem állítom.

Rátérünk a 3. számú napirendi pontra. Tisztelettel köszöntöm dr. Jenei Petra főosztályvezetőt az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból, Magyarország és az Egyesült Államok közötti a bűncselekmények megelőzése és az ellenük való küzdelem terén folytatott együttműködés fokozásáról szóló megállapodás. Nem semmi!

Főosztályvezető asszony, hogyan fokozunk? Tessék parancsolni!

Dr. Jenei Petra főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése

DR. JENEI PETRA főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Fokozunk. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Reményeink szerint az önök előtt fekvő megállapodás az amerikai vízummentesség elérésének hosszú útján a magyar részről megteendő feladatok utolsó darabja.

Tisztelt Bizottság! Mint ahogy önök előtt is ismeretes, 2007 nyarán az amerikai adminisztráció a vízummentesség kérdésében alapvető szemléletváltozáson esett át. Ennek keretében az amerikai kongresszus elfogadta az úgynevezett 9/11-es törvénycsomagot, amely az egész vízummentességi kérdést egy széles körű biztonsági együttműködési mechanizmus keretébe helyezte. Ennek mentén lehetővé vált hazánk számára is, hogy az addig majdhogynem elérhetetlen vízummentességi programban részt vegyen, azzal, hogy meghatározott feltételeknek meg kell felelni, és ezeknek a feltételeknek a nagy része a két állam közötti biztonsági együttműködés fokozása.

A tárgyalások ez év elején kezdődtek a Magyar Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között. Ennek első mérföldköve a 2008. március 17-én aláírt egyetértési nyilatkozat volt, amelyben a Magyar Köztársaság gyakorlatilag politikai kötelezettséget vállalt arra, hogy a vízummentességi programban részt vett.

A Magyar Köztársaság ezt követően megállapodást írt alá az ismert vagy feltételezett terroristák kiszűrésére szolgáló információk cseréjéről, amelyet a 2008. évi XXXV. törvény hirdetett ki. Ezt követően miniszteri levélváltásra került sor az elveszett, illetve ellopott útlevelek adatainak a cseréjéről, 2008 májusában pedig amerikai delegáció érkezett Magyarországra, amely a hazai határőrizetet, a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködési képességét, a hazai útlevélkiadást és okmánybiztonságot ellenőrizte.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat az utolsó megállapodás, az utolsó biztonsági együttműködést fokozó megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat, amely gyakorlatilag a magyar jogban már kihirdetett prümi szerződésnek az amerikaiakkal megkötött bilaterális pandanja, amely a két ország között a daktiloszkópiai és DNS-adatok on-line cseréjére vonatkozik.

A megállapodás alapvető célja, hogy on-line keresés legyen lehetséges, hangsúlyozom: személyazonosításra nem alkalmas referenciaadatok körében. A keresést végző hatóság a keresés eredményeképpen csak találatot kap, tehát "hit" találatot kap, illetve a találat hiányát, a "no hit"-et, a nem találatot érzékeli, és ennek az információnak a birtokában a saját nemzeti joga alapján kéri meg a további személyes adatokat jogsegély keretében.

Tehát ez az együttműködés a prümi szerződésnek az Európai Unión kívüli verziója, az Amerikai Egyesült Államok tavasszal a Német Szövetségi Köztársasággal hasonló megállapodást írt alá. A Magyar Köztársaság által aláírt megállapodás is ezen alapul.

Ezt követően, ha ezt a megállapodást Magyarország a belső jogában kihirdeti, reményeink szerint magyar részről további lépés nem szükséges a vízummentesség eléréséhez. Ezt követően az amerikai fél valószínűsíthetően megállapítja, hogy a 2008-as pénzügyi évben az elutasított vízumkérelmek aránya 10 százalék alatti lesz, és ezzel gyakorlatilag Magyarország teljesítette a vízummentességi program feltételeit, és részesei lehetünk a vízummentességnek azzal, hogy az elektronikus utazás-felhatalmazási rendszer használatát kötelezővé tesszük az Amerikába utazni kívánó utasok számára.

Kérem, hogy fogadják el, támogassák az előterjesztést. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony. A vitát megnyitom. Kérdezem a képviselő urakat, hogy ki kíván szólni. (Nincs jelzés.) Nagyon nagy dilemma szeptember 11-e után, részben nem lehet reflexió nélkül hagyni azokat az igényeket, amelyek a fokozott biztonság érdekében számos kormány tevékenységét áthatják, részben pedig emberi jogok, adatbiztonság, vannak úgy érzem, hogy nagyon szigorúan megállapított meggyőződésünk, hogy hol vannak a határok, és amennyiben sikerült ezt a nagyon keskeny mezsgyét eltalálni, akkor az jó, de nem mindig sikerül, az az igazság, hogy ebben vannak nyilván különböző kilengések. Úgyhogy a bizottság nem kíván ezek szerint hosszasan vitatkozni a kormány álláspontjával.

Határozathozatal

Kérdezem a bizottságot, kik támogatják a megállapodás kihirdetését? (Szavazás.) Ez egyhangú.

Köszönjük szépen a beszámolót, és esetleg azt lehessen kérni, hogy ha az alkalmazás során anomáliákat lehet tapasztalni, ami nem kizárható, akkor kérem, jöjjenek vissza, és ezekről számoljanak be. Adott esetben semmilyen megállapodás nincsen kihirdetve, ameddig persze hatályos, addig igen, de mindig lehet valamit talán kezdeményezni, és gondolom, ebben nem vagyunk egyedül az Európai Unióban, akik állandóan figyelemmel kísérik, hogy nem sérültek-e valamilyen módon személyes adathoz fűződő jogok, vagy pedig egyéb emberi jogok. Majd meglátjuk, sok sikert és köszönjük szépen a beszámolót.

Tisztelettel köszöntöm Iván Gábor szakállamtitkár urat. Két területen beszéltük meg, hogy kapunk egy tájékoztatót, az egyik a francia elnökségi programmal kapcsolatos magyar kihívások, illetőleg kormányzati feladatok, és egy örökzöld téma, a Lisszaboni Szerződés jövője az ír népszavazás után. Valamelyik ponton, ne vegye államtitkár úr személyesnek, nekem majd be kell mennem a parlamentbe szónokolni, de utána rögtön jövök vissza, és akkor megkérem alelnöktársamat, hogy vegye át az elnöklést. Államtitkár úr, tessék parancsolni!

Dr. Iván Gábor szakállamtitkár szóbeli kiegészítése

DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Mind a két kérdésről készítettünk egy rövid tájékoztatást a bizottság tagjainak. Én ezeket részleteiben nem ismételném meg, néhány szót szeretnék szólni a francia elnökség ügyeiről, és természetesen a Lisszaboni Szerződés jövőjéről.

Ha megengedik, néhány kérdést emelnék ki a folyamatban lévő francia elnökség ügyei közül, nevezetesen a klíma- és energiacsomag tárgyalását, aminek folyamán a francia elnökség az év végéig politikai megállapodást kíván elérni.

A következő fontos ügy a migrációs paktum elfogadása, amelyre jó eséllyel a jövő héten sor kerül, valamint a közös mezőgazdasági politika jövőjéről szeretnék néhány szót szólni, és óhatatlanul azért a francia elnökség munkáját, eredményét meghatározó vagy arra jelentős mértékben kihatással lévő ügy a Lisszaboni Szerződés jövője, amit akkor a végére hagynék.

Néhány szót a klíma- és energiacsomagról. Emlékszünk arra, hogy tavaly márciusban az Európai Unió tagállamai olyan kötelezettségvállalásokat, olyan célokat fogalmaztak meg, amelyek a nemzetközi együttműködésben egyedülállóak. Nevezetesen azt vállalták a tagállamok, hogy autonóm módon is csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását 2020-ig 20 százalékkal, amennyiben pedig létrejön egy poszt-Kiotó megállapodás, akkor akár 30 százalékkal is. Hasonlóan ambiciózus célok fogalmazódtak meg a megújuló energiaforrások felhasználását illetően, az energiahatékonyságot illetően, illetőleg a bioüzemanyagok használatára vonatkozóan.

Mindezekkel az Unió egy meghatározó szerepre tör, azt kívánja demonstrálni, hogy ebben a kiemelt globális kérdésben az Unió kész és képes meghatározni a nemzetközi együttműködés napirendjét. Ahhoz, hogy ez sikeres legyen, azokat a vállalásokat, amelyeket 2007 márciusában megfogalmaztunk, a tagállamok közötti tehermegosztás formájában konkrét cselekvési terv keretében meg kell valósítani. Ez az a kérdés, ahol a tagállamok között ennek a módjában már nincsen meg az a politikai egyetértés, mint ami a célok meghatározását jellemezte.

A mi problémánk röviden, amiről úgy tudom, egyébként már a bizottság tagjai kaptak tájékoztatást, arról szól, hogy 2007 márciusában a tagállamok úgy döntöttek, hogy a 20 százalékos kibocsátás-csökkentés referenciaéve 1990 lesz, tehát ahhoz képest csökkentjük az üvegházhatású gázokat. Ez volt az egyik feltétel.

A másik pedig az, hogy az Európai Bizottság a tagállamok belső egyetértésén alapuló javaslatot tesz közzé. Tényszerűen igazolható, hogy egyik feltétel sem teljesült, a bizottság autonóm módon egy javaslatot tett közzé, amelynek a referenciaéve nem 1990, hanem 2005. A bizottság javaslattevő joga természetesen ebben az ügyben nem kérdőjeleződik meg, de nyilván ez egy politikai problémát vet fel a tagállamok között, hogy egy más modellt alkalmaz az Európai Bizottság, mint amiben megállapodtunk.

Ez olyan országok esetében, amelyek a '90-es években jelentősen csökkentették gazdasági szerkezet-átalakításuk következtében a kibocsátásukat, egy rendkívül kedvezőtlen helyzetet eredményez, gyakorlatilag ignorálja a '90-es évek erőfeszítéseit. Ez nyilván Magyarország és az érintett többi tagállam számára nem elfogadható.

Ebben az ügyben egyelőre az álláspontok nem közeledtek, a Bizottság fenntartja a javaslatát, amelyet a francia elnökség támogat, a magyar kormány pedig nem módosította azt az álláspontját, hogy valamilyen módon megoldást kell találni arra, hogy a rendszer elismerje azt, hogy milyen kibocsátás-csökkentés történt a '90-es években, már csak azért is, mert úgy gondoljuk, hogy az az érvelés nem állja meg a helyét, amit a Bizottság, vagy időnként a francia elnökség elővezet, nevezetesen, hogy a kibocsátás-csökkentésre azért került sor, mert volt egy gazdasági szerkezetátalakítás, nem a kiotói célok lebegtek feltétlenül az akkori döntéshozók szeme előtt. Azt gondolom, hogy ez nem egy tartható érvelés, tekintettel arra, hogy egy olyan szerkezetváltozáson ment át az ország, amire azt hiszem, a gazdaságtörténetben nincsen precedens, és ennek a társadalmi költségeit a magyar társadalom vastagon megfizette. Ezeknek a figyelembe nem vétele Magyarország számára nem elfogadható kérdés.

Tehát ebben az ügyben azt gondolom, hogy decembernél korábban nem nagyon jöhet létre megállapodás. A francia elnökség törekszik arra, hogy október végére a politikai megállapodás létrejöjjön. Ahogy ma a tárgyalások állnak, azt gondolom, hogy inkább egy decemberi politikai megállapodásban lehet bízni.

Azt azért hozzátenném, hogy mi is törekszünk arra, hogy a decemberi megállapodás létrejöjjön. Tehát a magyar álláspont nem kérdőjelezi meg azokat a kötelezettségvállalásokat, amiket tettünk, de az odavezető utat másként látjuk. Ez az első ügy.

A francia elnökség második nagy kérdése a migrációs paktum elfogadása, amire minden bizonnyal az októberi, két hét múlva sorra kerülő európai tanácsi ülésen sor kerül. A paktum fő elemei a legális és az illegális migráció kezelése, a legális migráció normális keretek között a tagállami szükségletekkel összhangban lévő elősegítése, az illegális migráció visszaszorítása, a külső határvédelem erősítése, a származási országok segítése, annak a célnak az elősegítése, hogy az illegális migránsok inkább a saját szülőföldjükön találják meg a boldogulásukat, és tartalmaz egy ambiciózus célt is ez a paktum, nevezetesen a közös menekültügyi politika létrehozását.

A tagállamok között ebben a kérdésben egyetértés jött létre, úgyhogy azt gondolom, hogy a politikai megállapodás előtt ma már semmilyen akadály nem áll. Ahhoz, hogy Magyarország is magáénak tudja érezni ezt a migrációs paktumot, szükség volt arra, hogy a francia elnökség egy kiegyensúlyozott szöveget fogalmazzon meg, amely éppúgy fontosnak tartja a mediterrán térséget, mint a keleti szomszédságpolitikát. Ma ez a migrációs paktum egy kiegyensúlyozott szöveg, az uniós szomszédságpolitika valamennyi dimenziójára megfelelő hangsúllyal tér ki, úgyhogy ez a paktum Magyarország számára is egy elfogadható és fontos megegyezést jelent.

A harmadik ügy, amit jeleztem, ez a közös mezőgazdasági politika felülvizsgálata. A tisztelt bizottság a közeljövőben kapja meg azt a tárgyalási álláspontot, amelyet a kormány ebben a kérdésben követ, és úgy tudom, szerepelni is fog a kérdés a bizottság napirendjén. Én elöljáróban néhány elvi kérdést szeretnék inkább mondani, nem feltétlenül belemenve a moduláció és egyéb szakmai kérdések részleteibe, amit majd a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője valamelyik soron következő ülésen meg fog tenni. Inkább néhány elvi kérdést szeretnék leszögezni, hogy mik azok a kérdések, mik azok az irányvonalak, amelyek a kormány álláspontját ebben meghatározzák.

Az első pont a mezőgazdasági termelés ösztönzésére vonatkozó alapvetés. Úgy gondolják, hogy továbbra is érvényes az alapszerződések azon üzenete, miszerint egy olyan mezőgazdasági politikára van szükség, amely Európa élelmiszer-ellátásának biztonságát képes fenntartani. A közelmúlt fejleményeinek tükrében úgy gondoljuk, hogy ezt ismételten szükséges hangsúlyozni.

A második elv az, hogy meggyőződésünk, hogy ennek a politikának közös politikának kell maradnia. Nem szívesen látnánk egy olyan mezőgazdasági politikát, amely tagállami támogatási rendszerek kusza halmazára épül. Azt gondoljuk, hogy a mezőgazdaság belső piacát fenn kell tartani, ennek a politikának közös hatáskörben kell maradnia.

A harmadik kérdés pedig a tagállamok közötti egyenlőség ügye. Még nem járt le az az átmeneti időszak, amely Magyarországot is érinti a közvetlen kifizetések tekintetében. Nem arról van szó, hogy ezt most egyik napról a másikra felülvizsgálni kívánjuk, de arra azért szeretnénk biztosítékot kapni, hogy a közös mezőgazdasági politika jövőjéről folyó vita nem hoz újabb egyenlőtlenségeket a tagállamok között, csak egyenlő versenyfeltételek között létrehozandó új mezőgazdasági politikának látjuk értelmét.

Ennyit talán a három kiemelt dossziéról. További pontokat tartalmaz még ez a tájékoztató, amit megküldtünk. Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a Lisszaboni Szerződés jövőjéről is az ír népszavazás után. Ez egy talán több bizonytalansági tényezőt tartalmazó ügy, mint bármelyik, amelyikről eddig szóltunk.

A helyzet jelenleg az, hogy 24 tagállam parlamenti módon ratifikálta, megerősítette a Lisszaboni Szerződést. Ugyan három tagállam esetében még a 24-en belül az elnöki aláírás hiányzik a ratifikációs okmányról, ez Lengyelország, Németország és Finnország, de úgy gondoljuk, hogy ezek az aláírások is meg fognak történni. Úgy gondoljuk, hogy az év végéig a 24 parlamenti ratifikációt az elnöki aláírások is teljessé tudják tenni.

A fennmaradó három országot illetően, Svédországban látható, hogy a svéd parlament politikai erői meg fogják szavazni a ratifikációt, már abból a szempontból, hogy november végéig erre sor fog kerülni, Svédország tehát nem fog problémát jelenteni. A fennmaradó két ország közül az egyik a Cseh Köztársaság, ahol alkotmánybírósági vizsgálatot kért a cseh szenátus. Várakozásaink szerint, illetve cseh barátaink várakozásai szerint az alkotmánybíróság véleménye egy-másfél hónapon belül megismerhetővé válik, és ezt követően még az év vége előtt sor kerülhet a parlamenti úton történő ratifikációra.

Van néhány bizonytalansági tényező kétségkívül a cseh ratifikáció körül, de azt kell mondanom, hogy az érzékelhető Prágában, hogy az elnökségi feladatok ellátásához úgy kíván a cseh kormány hozzáállni, hogy a ratifikáció ügyét már maga mögött tudja. Tehát reményeink szerint a cseh ratifikáció az év végéig meg fog történni.

Írország. Az októberi csúcstalálkozón az ír kormányfő tájékoztatást fog arról adni, hogy miben látják az elutasítás okait. Készítettek egy tanulmányt, ami egyébként nyilvánosan az interneten azóta elérhető. Ebből a tanulmányból az derül ki, hogy az elutasítás legfőbb oka a szerződés nem ismerete, ami óhatatlanul a "nem" tábort erősítette, illetőleg olyan kérdések, azt kell mondanom, hogy olyan félrevezető ügyek erősítették a "nem" szavazókat, mint például az ír abortusztörvény megváltoztatásától való félelem, egy egyébként nem létező európai hadseregbe történő besorozástól való félelem vagy aggodalom, vagy az ír adórendszer kötelező megváltoztatásának réme. Tehát sok olyan kérdés felmerült, amiről a Lisszaboni Szerződés egyáltalán nem is szól. Nyilván ez sok tanulságot is jelent az ír kormány számára a kommunikációs stratégiát illetően.

Mindezek fényében azt várjuk, azt reméljük Dublintól, hogy kapunk egy javaslatot a tekintetben, hogy milyen megoldást, milyen jogilag és politikailag is elfogadható megoldást fog javasolni. Erre még októberben nem fog sor kerülni. Túl közel vagyunk az ír népszavazáshoz ahhoz, hogy a kormány egy konkrét menetrenddel tudjon előállni. Az óvatosságra az is int, hogy azt gondolom, hogy egy második népszavazást nem lehet elkerülni, tekintettel arra, hogy az ír alkotmány betűje szerint minden olyan nemzetközi szerződést, ami szuverenitást érint, népszavazásra kell tenni, a Lisszaboni Szerződés nyilvánvalóan ilyen szerződés. A másik oldalról pedig a tagállamok nem kívánnak egy másik szerződést kitárgyalni, ezt a szerződést kívánják hatályba léptetni. Ha adott ez a szerződés és adottak az ír alkotmányos keretek, akkor ez a két feltétel egy ismételt népszavazáshoz tud csak vezetni.

Egyelőre az ír kormány még nem tette közzé erre vonatkozó javaslatát, de azt gondolom, és valószínűleg ez egy reális várakozás, hogy egy másik népszavazást ebben a kérdésben tartani kell.

Hogy mikor és miről, ez a két kérdés még nyitott. Ami az időhorizontot illeti, azt gondolom, azzal kell számolnunk, hogy az európai parlamenti választásokra a jövő évben még a nizzai szerződés alapján fog sor kerülni, nincs annak realitása, hogy jövő év júniusáig a Lisszaboni Szerződés hatályba lépjen.

A következő intézményi kérdés az új Európai Bizottság összetétele, létrehozása, mandátumának megadása, az új Európai Bizottság jövő év novemberében kell hogy hivatalba lépjen, addig döntenünk kell a Bizottság tagjairól és összetételéről. Ha addig nem lép hatályba a Lisszaboni Szerződés, akkor a Nizzai Szerződés azt mondja, hogy az Európai Bizottság létszámának kevesebbnek kell lennie, mint a tagállamok számának, de azt nem mondja meg, hogy milyen módon, ellentétben a Lisszaboni Szerződéssel, ami már kimondja, hogy 2014-ig egy tagállam, egy biztos, és 2014 után a tagállamok kétharmada egyenlő rotáció alapján adja a biztosi kollégium tagjait.

Tehát ilyen megoldást a nizzai szerződés nem tartalmaz, vagyis egy olyan, mindenki által elfogadható megoldásra van szükség, ami a nizzai szerződés rendelkezéseit tiszteletben tartja. Persze, sok minden más megoldás is felmerülhet, mindenesetre minden más olyan jogi keret, ami biztosítaná az egy biztos, egy tagállam elvét, az egy ratifikációt feltételez, a nizzai szerződés módosítását jelentené, akármilyen kis terjedelmű módosítását is. Elsődleges joganyagról van szó, az Unió alapszerződéséről, ezt ratifikációs folyamat nélkül nem lehet módosítani.

Tehát amit említettem, számos bizonytalansági tényező van még előttünk. Amikor spanyol és belga barátainkkal arról beszélünk, hogy milyen lesz majd a közös elnökségünk, mindenesetre mi azt az üzenetet mondjuk mindenütt - és erre is készülünk -, hogy azért bízunk abban, hogy 2010. január 1-jéig a Lisszaboni Szerződés hatályba tud lépni, és majd a közös elnökséget ennek az új szerződésnek az alapján tudjuk megkezdeni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen szakállamtitkár úr ezt az érdekes és mindenre kiterjedő tájékoztatót. A vitát megnyitom. Először Hörcsik képviselő úr!

Kérdések, hozzászólások, reagálások

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen államtitkár úr beszámolóját. A szerződéssel kapcsolatban szeretnék néhány rövid kérdést feltenni. Államtitkár úr is említette, hogy rendkívüli bizonytalanság uralkodik az Unió minden szintjén a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban, és különféle kósza hírek jelennek meg. Az első ilyen, hogy az ír "nem" kampány állítólagos finanszírozói az amerikaiak voltak. Ezzel kapcsolatban tud-e valami hírt államtitkár úr, mi a véleménye?

A másik ilyen hír, amit olvastunk itt, ott, amott a sajtóban, hogy az egyik lehetséges forgatókönyv, hogy jelenleg Barroso bizottsági elnök maradjon a hivatalban mindaddig, amíg a Lisszaboni Szerződés megoldódik. Ezzel kapcsolatban mi a véleménye?

Végül: azt hiszem, bár nem vagyok pesszimista, de ahogy a jelenlegi dolgok állnak, talán a magyar elnökség egyik kihívása lesz, hogy majd mi megoldjuk a Lisszaboni Szerződést, csak ne kerüljön rá sor. Köszönöm.

ELNÖK: Államtitkár úr!

DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen elnök úr, képviselő úr kérdését. Nincs tudomásunk arról, hogy ilyen módon, és hogy egyáltalán az Egyesült Államokból finanszírozták volna az ír népszavazás során a "nem" kampányt.

A másik kérdés, hogy Barroso maradjon-e hivatalban. Valóban vannak különböző elképzelések, hogy jövő év vége felé milyen forgatókönyvek merülhetnek fel. Felmerült egy olyan elképzelés, hogy ha az év végéig látható módon van esély arra, hogy a szerződés hatályba lépjen, tehát mondjuk valamikor az ősz folyamán egy sikeres népszavazásra kerül sor Írországban, akkor valóban felmerülhet az, hogy a jelenlegi bizottság mandátumát egy nagyon rövid időre meghosszabbítsuk. De ezeket nagyon óvatosan mondom, mert ez egy a sok lehetséges forgatókönyv közül, és a tagállamok egyetértése szükséges ehhez.

Ha a bizottság elnökének a személye nem változik a jelenlegi, illetve a jövőbeli bizottságban, akkor nyilván ezt az átmeneti időszakot könnyebb kezelni. Köszönöm szépen. Remélem, hogy az elnökségünk előtt sikerül megoldani a Lisszaboni Szerződést.

ELNÖK: Gyorsan ezt elmondom, nem lesz olyan hosszú. Én imádom azt, hogy az amerikaiak finanszírozzák, ezt a mondatot imádom, mert nem tudom, hogy kik azok az amerikaiak. Ha ők azt mondják, hogy mi, magyarok finanszírozzuk, ki? Politikaiak, Gyurcsány, Orbán vagy Fodor? Nincsenek ilyenek, hogy az amerikaiak, hacsak nem a CIA-hoz jutunk el rögtön. Azért jó ez a mondat, mert ebben Európa összes Amerika-ellenessége benne van.

Egyébként arra alkalmas lehet, hogy feltüzelje az igen mellett szavazókat, hogy tényleg, Amerikából finanszírozták? Húha! Én el tudom képzelni, hogy a kampányban voltak amerikaiak, miért ne lettek volna? De azt, hogy az amerikaiak, én ezt abszurdumnak tartom.

Azt tartanám egyébként optimálisnak a népszavazás megismétlésével kapcsolatban, hogy ha ezt a választással egyidejűleg tudnák megtartani, ha ez lehetséges, mégpedig azért, mert egy európai parlamenti választás inkább mobilizálja azokat, akik az Európai Uniót szeretik. Egy népszavazás inkább azokat mobilizálja, akik nem szeretik, és ilyen módon talán lehetne az arányokon változtatni. Szerintem ez nem egy rossz gondolat, de semmiképpen sem úgy kell ezt az íreknek mondani, ahogy ezt - ők úgy mondják, hogy Sarkozy, de mi tudjuk, hogy Sárközy francia köztársasági elnök tette, aki a nyilvánosság előtt megüzente, hogy mit kell tenni. Nagy empátiára van szükség annak érdekében, hogy egy bölcs döntés tudjon Írországban erről születni.

Igazából a legnagyobb baj a gazdasági válság. Úgy gondolom, hogy minden, a Lisszaboni Szerződésről vagy az Európai Unió bármilyen reformjáról alkotott ötleteket, elképzeléseket legyilkol, mert ezeknek a reformoknak igazából politikailag egy terük akkor nyílik, amikor Európa fel tud lélegezni, és amikor nem fojtogatja semmi. Ilyen helyzetben úgy látom, hogy inkább az ijedtség és a félelem vezérli az állam- és kormányfőket. Ez egy nagyon jó példa, ami most azt hiszem, tegnap vagy tegnapelőtt kiderült, hogy Európának nincs válasza erre a pénzügyi válságra, pontosabban a válasz az, hogy mindenki oldja meg saját magának.

Ezzel kapcsolatban hallgattam a magyar miniszterelnököt, abszolút igaza van, hogy van egy globális kihívás. Nyilvánvalóan a kihívás globális, Amerikából jön, és erre Európa nem tud globálisan válaszolni, hanem csak a nemzetállam keretében tudja a válaszokat megadni. Ez nagyon jól mutatja azt, hogy nem azt az időt éljük, ha szabad így mondani, amelyek akár a Lisszaboni Szerződés, akár az Európai Unió egyéb reformjai tekintetében kedvezőek lennének. Én jobbnak tartanám, amennyiben persze jogi lehetőség van, a mostani pénzügyi válságra az Európai Unió Európai Unió-szintű választ tudna adni, és nem a nemzetállamok keresgélnék ezeket a válaszokat.

De summa summarum: érdekes dolgokat tárgyalunk, úgy látom, hogy ezek fontosak is, csak ezeket most nem fogjuk tudni megoldani erre tekintettel. Ez még amúgy is nehéz lenne, ha ez nem lenne, de így most szerintem ez duplán nehéz.

Tehát én csak azt kívánom, hogy apránként a dolgok oldódjanak meg, de pesszimista vagyok, ezt szeretném a jegyzőkönyv számára rögzíteni, hogy pesszimista vagyok az előttünk álló mondjuk rövid vagy közepes időszak távlatait illetően, és ennek az okát alapvetően abban látom. Amúgy is van egy félelem az Európai Unió nagy rendszereinek az átalakításával kapcsolatban, mondjuk a mezőgazdasági politikára gondolok, a költségvetési gazdálkodásra, ez most duplán nehéz, attól tartok.

Gál képviselő úr!

GÁL J. ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Azért jó, hogy elnök urat magam elé engedtem, mert elette a kenyerem felét, bár nem ilyen sötét vízióvá formáltam volna a kérdésemet. De két dolgot szeretnék csak nagyon röviden. Az egyik, amit államtitkár úr mondott, és a szavai kapcsán a fideszes képviselőtársaim bólogatásából arra következtettem, hogy ebben van egy ilyen politikai konszenzus, nevezetesen hogy együtt kell támogatni a kormányt abban, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása kapcsán a bázisév kérdését határozottan képviselje, vívja meg, és ehhez a legtöbb szövetségest gyűjtse.

Kulcskérdésnek tartom, igazi - hogy is mondjam - igazságtalanság, ahogy államtitkár úr is mondta, a magyar társadalom eddigi erőfeszítéseinek ignorálása lenne, ha ezt az ügyet hagynánk, úgyhogy ne hagyjuk, és azt hiszem, az fontos, hogy ebben a bizottságban elhangozzék, hogy ebben itt politikai konszenzus van, azon kevés ügyek egyike, egy ilyen bázisra építheti a kormány az érvelését és a szövetséges-keresést.

A másik: kérdés formájában próbáltam volna feltenni, hogy miután csak a tegnapi események is azt mutatják, hogy Európa mintha fáziskésésben lenne itt a pénzügyi válság tekintetében, hogy folynak mindenféle diskurzusok, mindenféle körben, de a közös megoldás egyelőre nem látszik, miközben Barroso elnöktől ebben az épületben is azt hallottuk, hogy szükség van valamilyen megoldásra a pénzügyi stabilitás tekintetében, közös európai politikára. A magyar miniszterelnök már az ingatlanpiaci válság előtt tett ilyen kezdeményezést, tehát ez része a magyar politikának. Nyilvánvalóan a következő európai tanácsülésen ez egy fontos téma lesz. Lát-e államtitkár úr valamit körvonalazódni, mire számíthatunk ebben az ügyben, elindul-e, elindulhat-e valamilyen közös megoldás irányába az Unió? Köszönöm szépen. És akkor talán elnök úr sem lesz annyira pesszimista, és ez egy fontos hangulati elem. Köszönöm.

DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Képviselő Úr! Elnök úr pesszimizmusát azért igyekszem valamennyire árnyalni, ha talán teljesen megfordítani nem is tudom...

ELNÖK: Bocsánat, az enyémet nem tudja, államtitkár úr... (Derültség.) Tessék parancsolni!

DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Azért egy gyenge kísérletet hadd tegyek rá.

Igen, én azzal egyetértek, hogy az a kedvezőtlen gazdasági, pénzpolitikai helyzet, ami előállt, több mint kedvezőtlen, az nem segíti elő azt, hogy a távolabbi jövőről gondolkodjunk, arról népszavazásokat tartsunk, akár Írországban, akár máshol. Ez valóban így van. Mindazonáltal, ami a Lisszaboni Szerződést illeti, azért a 26 tagállamnak, illetve tulajdonképpen az ír kormányt is ideértve, van egy nagyon egyértelmű álláspontja, hogy ezt a szerződést kívánják hatályba léptetni. Tehát minden olyan elképzelés, hogy akkor ezt részeiben újratárgyaljuk, részeiben erősítsük meg, azt hiszem, hogy ezeknek nincs létalapja. Azért ez talán valami bizakodásra ad okot, hogy ebben az ügyben a tagállamok teljesen eltökéltek.

Ami a pénzügyi válságot illeti, valóban van egy sajátos helyzet, nevezetesen a gazdasági és monetáris unió szerkezete, ami azt jelenti, hogy a tagállamok egy részének van egy közös monetáris politikája, a tagállamok többi részének nincs, és van egy gazdaságpolitikai koordinációs kötelezettség a tagállamok között, és őszintén szólva, a tagállamok ezt hol komolyabban, hol kevésbé komolyan veszik. Nyilván egy válsághelyzetben ezek a koordinációs mechanizmusok egy olyan teszten esnek át, amelyek azért mutatják, hogy a tagállamok valóban készek-e gazdaságpolitikájukat, pénzpolitikájukat, akár fiskális politikájukat valamilyen módon összehangolni. Ebben azért az látható, hogy a tagállamok, különösen a költségvetés-politikájukat illetően meg kívánják tartani hosszabb távon is az önállóságukat, ugyanakkor van a tagállamoknak egy csoportja, akik közös monetáris politikát valósítanak meg.

Ebben a helyzetben valóban elég nehéz egy egységes európai választ adni egy pénzügyi válságra. Az elnökség egyébként nem adta fel ezt az ambícióját, ami szerintem csak támogatást meg elismerést érdemel. Tegnap valamennyi tagállam közzétette a francia elnökség kérésére azt a rövid nyilatkozatot, hogy a tagállamok felelősséget éreznek a pénzügyi szervezeteikben elhelyezett betétekért, illetőleg készek együttműködni az Európai Unió szintjén, legfelső politikai szinten annak érdekében, hogy az uniós polgárokat közvetlen kár ebből a pénzügyi válságból ne érje.

Lehet azt mondani, hogy ez nem sokkal több, mint egy politikai nyilatkozat, de azt gondolom, hogy az, hogy ezt tegnap minden tagállam egy időben közzétette, azért valamiféle biztató jelet mutat. Ma ül a pénzügyi és gazdasági miniszterek tanácsa, ez a kérdés van napirenden. Én nem tudom megelőlegezni, hogy mi lesz ennek a vitának a vége, de azt gondolom, hogy az elmúlt napokban látható szándék azért az, hogy legyen egy közös üzenet, egy közös álláspont az ECOFIN ülése után, és egy ilyen szellemű EiT-re, Európai Tanács ülésre készül Sarkozy elnök is.

Ami ezen belül a magyar pozíciót illeti, minden bizonnyal számítani lehet arra, és ezt majd a konzultációs bizottságon miniszterelnök úr nyilván ismertetni is fogja, hogy azt a javaslatát ismételten fel fogja vetni, miszerint szükség van Európában egy egységes pénzügyi felügyeletre. Ma egy olyan elképzelés van napirenden, hogy különböző csoportfelügyeletek jönnének létre, ahol az alapvető szabályokat azoknak a tagállamoknak a felügyeleti szabályai határoznák meg, ahol a pénzintézetek anyaintézete, központja be van jegyezve, ami azért azt mutatja, hogy mondjuk a brit, francia, holland, német felügyeletek meghatározó pozícióba tudnak kerülni ezeken a csoportokon belül.

Ezt a tagállamok egy jelentős része ellenzi, nyilván azok a tagállamok, ahol inkább leányvállalatokként üzemelnek pénzügyi szervezetek, köztük Magyarországon. Ezzel szemben áll az a magyar javaslat, hogy dolgozzuk ki azokat a jogi lépéseket, és hozzuk meg azokat a politikai döntéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egy belátható időn belül - nyilván máról holnapra nem biztos, hogy létre lehet hozni - legyen egy egységes pénzügyi felügyelet Európában.

Talán a mostani válság után valamivel nagyobb lesz erre a fogadókészség, ezt miniszterelnök úr egyszer már elővezette, akkor a jelentős tőkekoncentrációval rendelkező nagyobb tagállamok ellenállásán azért ez a javaslat akkor még nem tudott átmenni. Mindenesetre a javaslat továbbra is napirenden van, és ebben a kérdésben természetesen egyhangú döntésre lesz majd szükség. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen én is. Ékes képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! A francia nagykövet úrral volt ezelőtt három héttel egy megbeszélés, ahol ő maga is felvázolta a francia törekvéseket. Egyetlenegy dologra szeretném talán a figyelmet rávilágítani.

Maga a CAP-reform elég élesen vetődik fel az Európai Unión belül. Tudjuk nagyon jól, hogy a később csatlakozott országoknak teljesen más az agrárfinanszírozása, mint a 15-öknek. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy lehet, hogy pont a reform kezdetébe vagy a közepébe fog a magyar elnökség belezuhanni, és jelenleg ott tartunk, hogy a parlament tárgyalja az SPS-rendszer magyarországi bevezetését. Egy eltérő finanszírozás mellett belerohanunk egy SPS-rendszerbe, holott nem több a támogatás, mint a jelenlegi rendszerben. Nem kellene sietni, talán a kormányülésen is ezzel a kérdéssel foglalkozni kellene, és Magyarországnak az elsődleges érdekének annak kell lennie mindenképpen, hogy a reform átalakítása Magyarország számára pozitív legyen, hiszen úgy érzem, a franciákkal, a lengyelekkel egy közös erőpolitikát lehet kialakítani, és befolyásolni a jelenlegi finanszírozási rendszert.

Nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon a földtörvény sem felel meg teljes egészében azoknak a támogatási formáknak, amelyek jelen pillanatban az Európai Unió részéről biztosítottak, hiszen a közös tulajdon kérdése sem rendezett még Magyarországon, tehát azt lehet mondani, hogy félmillió vagy egymillió hektár területén, és ezek a problémák felvetődnek.

Ezeket kellene nekünk először rendezni és megvárni a CAP-reform végeredményét, és azt úgy befolyásolni, hogy a magyar támogatási rendszer ne csorbuljon, hanem egységes legyen az Unión belül. Én ezt mint figyelemfelhívás szerettem volna elmondani, a tegnap esti vita is ebben a kérdésben gyalázatos volt, mert ezer sebből vérzik a magyar agrárrendszer törvénye is és a támogatási rendszere is.

DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen. Abban egyetértünk, hogy a mezőgazdasági politika gyökeres átalakításával ebben a kérdésben nem rohanunk előre, itt azért azt kell mondjam, hogy a tagállamok döntő többségének van egy józan hozzáállása ehhez a kérdéshez.

Azzal is egyetértek, hogy az igazából nehéz kérdések majd az új költségvetési vitában fognak napirendre kerülni. A 2014 utáni mezőgazdasági politika céljai, jellege igazán a kérdés, hogy akkor milyen közös mezőgazdasági politikát tudunk végrehajtani, és valóban ennek a vitája várhatóan 2011. első felében indul a Tanácsban, vagyis éppen a magyar elnökség alatt. Erre készülünk, és a teljes költségvetési vitára természetesen készülünk, ez a magyar elnökségnek - ezzel egyetértek - talán az egyik legfontosabb feladata lesz, hogy milyen szellemben indítja el ezt a költségvetési vitát. Szeretnénk elkerülni egy olyan vitaindítást, mint ami 2004-ben történt, nevezetesen a tanácsi vita megindulása előtt volt egy levél hat tagállam részéről, ami az 1 százalékos plafont szorgalmazta, emlékszünk rá mindannyian. Egy ilyen helyzet elkerülése mindenképpen célja lesz majd a magyar elnökségnek. Szeretnénk egy olyan vitát indítani, ahol először a közös célokról és a közös politikákról beszélünk, azokról igyekszünk megállapodni, és ahhoz találunk közös költségvetést. Ebben a vitában a közös mezőgazdasági politika és mellette a kohéziós politika nyilván a két legnagyobb figyelmet kapó politika lesz. Köszönöm szépen.

ELNÖK: További érdeklődés, hozzászólás, kritika? Ivanics képviselő úr!

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Egy rövid kérdésem lenne. Az előterjesztésben szerepel egy energiapolitikára vonatkozó rész is, amely energiapolitikai rész azt írja, hogy szorgalmazzuk, hogy 2009-2011. időszakra a második európai energiapolitikai cselekvési tervet megalapozó energiastratégiai áttekintés megfelelően tükrözze - és innentől jön a kérdés - a közép- és kelet-európai országok sajátos energiabiztonsági helyzetét, és tartalmazza azok európai szintű kezelését szolgáló intézkedéseket és eszközöket. Mit takar ez a mondat? Köszönöm.

DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Szerintem jórészt azt, amit literálisan is jelent, hogy van a tagállamoknak egy csoportja, amely jelentősen kitett annak, hogy egy adott régióból, egy adott országból importálja az energiaforrásait, különösen a gáz tekintetében. Azt gondoljuk, hogy amikor az Unió energiabiztonságáról van szó, ez a kérdés megkerülhetetlen, és minden közös uniós fellépésnek erre tekintettel kell lennie. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselő úr!

IVANICS FERENC (Fidesz): Tehát akkor a "sajátos" azt jelenti, hogy tulajdonképpen egy szolgáltatótól függünk ebben az olvasatban? A válaszából ezt vettem ki, tehát a közép- és kelet-európai országok sajátos energiabiztonsági helyzete akkor ezt jelenti, ugye? Ezt jól értettem?

DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Ezt is jelenti természetesen.

IVANICS FERENC (Fidesz): Az "is"-en kívül itt többre is kíváncsi lennék. Tehát az érdekelne, hogy tulajdonképpen mi a stratégiánk, mert azért az energiapolitika manapság eléggé meghatározza az országok működését, meglehetősen kényes téma, és meglehetősen aktuális, nagyon sok szállal kapcsolódik a mindennapjainkhoz. Nem is látjuk. Ezért különösen érdekes, főleg egy ilyen kicsi országnak, amelyik ennyire ki van szolgáltatva, hogy hogyan és miképpen próbálja megfogalmazni ezt a helyzetet, és miképpen érzi sajátosnak a saját helyzetét, milyen intézkedésekre és milyen eszközökre gondolhatunk ebben a körben, és milyen tagállamokkal vagyunk egy platformon, kikkel egyeztetett a kormány?

DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Azt gondolom, hogy ez egy olyan kiemelt és fontos ügy, ami megér egy külön vitát. Tehát azt javaslom, hogy ezzel a kérdéssel akár egy külön napirend keretében kellene foglalkozni. Én most nem készültem arra, hogy a teljes energiabiztonságunkat felvázoljam, nem az én tisztem, de a kormány kész arra, hogy ebben a kérdésben is tárgyalási álláspontot nyújtson a bizottság részére és konzultációt folytasson a kérdésről. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, azzal tudjuk befejezni a mai vitát, hogy az a probléma, amit Ivanics képviselő úr említ, az egy létező probléma. Amikor Ukrajnában elzárnak egy csapot mondjuk két napra, akkor egész Európa ordít, hogy kellene egy egységes európai energiapolitika. Amikor kitör a háború mondjuk Grúziában és ott bombáznak egy Azerbajdzsánból jövő vezetéket - egyébként nem találnak el, de ez egy más kérdés -, akkor megint mindenki mondja, hogy kellene egy egységes európai energiapolitika, és azóta semmi. Tehát a politikusok ezt mondják, és akkor, amikor a válság jelei eltűnnek, akkor ez lekerül a napirendről és nem történik semmi. Ezért gondolom jónak egyébként azt, hogy most, ha már van egy ilyen pénzügyi válság, akkor a miniszterelnöknek ez az ötlete vagy javaslata az egységes európai pénzügyi területről, hogy ezt most próbáljuk meg nyomni, mert akkor valamivel talán előbbre tud kerülni, abban a pillanatban, ahogy ennek a válságnak vége lesz, ez senkit nem fog érdekelni.

Most egy kicsit túlzok, és most lehet engem pesszimizmussal vádolni, de azért a pesszimizmusom bizonyos tapasztalatokon is alapul, tehát nem teljesen légből kapott. Ezért úgy gondolom, hogy ha már tényleg ilyen helyzet van, akkor amit ebből ki lehet hozni egy ilyen egységesebb Európa irányába, szerintem azt érdemes megtennünk.

Köszönjük szépen államtitkár úrnak ezt a beszámolót. Köszönjük a bizottságnak az érdekes vitát, és szerintem hamarosan egy hasonló körben, hasonló témában megint találkozunk. Viszontlátásra, államtitkár úr! (A napirendi ponthoz érkezett vendégek elhagyják az üléstermet. - Rövid szünet, a HEBC képviselői helyet foglalnak az ülésteremben.)

A Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) 2008. évi "Az egyetlen út a fejlődés" című jelentésének megvitatása

Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Nagy tisztelettel köszöntöm a Magyar Európai Üzleti Tanács képviselőit. A jelenlévők számára ismeretes, hogy évente egy alkalommal találkozunk, önök találkoznak az Európai ügyek bizottságának tagjaival annak érdekében, hogy az önök által kiadott éves jelentés konklúzióit megvitassuk. Nincsenek olyan illúzióim, hogy az önök által a jelentésben megfogalmazott javaslatok egy az egyben a gyakorlatban átvezetésre kerülnek, de mondjuk ez nem is cél önmagában, de azért makacsul hiszek abban, hogy egy ilyen parlamenti bizottsági eszmecsere, amerikaiasabban: public hearing azért valamelyest hozzá tud tenni ahhoz, hogy a politikai döntéshozók az Üzleti Tanács legkiválóbbjainak az észrevételeit mindig jobban vegyék figyelembe, mint korábban. Ha önöknek ezzel kapcsolatban kevesebb illúzióik vannak, azt természetesen sajnálom, de azért a politika egy tanulási folyamat, és ezt sokszor kell gyakorolnunk, sokszor kell még találkoznunk, és én magam azért makacsul hiszek abban, hogy ha nincsenek is minden alkalommal gyakorlati jelek, azért ez a gyakorlat csak hozzájárul ahhoz, hogy közösen gondolkodjunk azon, hogy hogyan lehetne ezt az országot gazdaságpolitikájában és egyéb európai uniós felzárkózás tekintetében hatékonyabban irányítani. Ezért az önök szava mindig fontos számunkra, és azt ígérjük, akármelyik párthoz is tartozunk, hogy a saját vezetőink, akik kormányon vannak, azok a kormány felé, továbbítják azokat a gondolatokat, amelyeket önök is más fórumán nyilván továbbítanak, de minél több a csatorna - hogy ilyen csúnyán mondjam -, annál hatékonyabb tud lenni.

Még egyszer köszönöm, hogy eljöttek, jövőre is fogunk találkozni, és remélem, hogy ez a hagyomány, amelyet kialakítottunk, sokáig életben tud lenni és még egyszer: remélem, hogy egyre hatékonyabb lesz az együttműködés.

Először megkérem Takács elnök urat, hogy a Tanács éves jelentését foglalja össze számunkra, és aztán mint korábban, egy élénk vitára számítok, amely remélem, hogy azért valamelyest hasznosulni is tud parlamenti munkánk során. Elnök úr, tessék parancsolni!

DR. TAKÁCS JÁNOS, a Magyar Európai Üzleti Tanács elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönjük szépen a lehetőséget, hogy újból itt lehetünk, és köszönjük szépen azt a folyamatos figyelmet, amit az önök bizottsága az HEBC-nek, illetve éves jelentéseinknek szentel.

Az idő rövidsége miatt, és azért is, mivel jól láthatóan a nevek és a cégek nevei is itt vannak előttünk, ezért eltekintenék a tagok bemutatkozásától, viszont két dologtól nem, hogy Aldo Siegrist, a Nestlé Hungária vezérigazgatójának, és Csorba Zoltán, a Suez Environnement Hungária ügyvezető igazgatójának az elnézését tolmácsoljam, hogy ők nem tudtak ma eljönni.

ELNÖK: Bocsásson meg, hogy ezen a ponton akasztom meg, én is szeretnék előre elnézést kérni, a vitánk egy pontján hírnök jő és lihegve szól, és akkor elmegyek a parlamentbe egy szónoklatot elmondani, és akkor jövök vissza, de addig előre is elnézésüket kérem ezért. Elnök úr, öné a szó!

DR. TAKÁCS JÁNOS, a Magyar Európai Üzleti Tanács elnöke: Köszönöm szépen. Az idei már a tizedik éves jelentésünk, jubileumi jelentés, a címe: "Az egyetlen út a fejlődés", hiszen egyrészt meggyőződésünk, hogy csak ez lehet a kiút ebből a válságból, amiben nemcsak Magyarország, hanem sajnos, az egész világ benne van, illetve kifejezi a reményünket is, hogy igenis, lehet fejlődés. Talán ezzel a pozitív mondattal is szeretnék kezdeni, hiszen ha önök - és ez meggyőződésem - látták, olvasták, legalábbis átfutották ezt az éves jelentést, akkor lehet, hogy feltűnt az, hogy egy kicsit kritikusabb vagy pesszimistább, mint az előző éves jelentéseink voltak. Nem véletlenül, de nem is azért, mert a mi stílusunk változott volna vagy a mi hozzáállásunk változott volna, hanem azért, mert a helyzet változott oly módon, hogy ezt voltunk kénytelenek leírni vagy így látjuk most a helyzetet.

Nem szeretnék nagyon sokat foglalkozni az éves jelentéssel, úgy gondolom, hogy inkább egy interaktív beszélgetés, kérdések, válaszok mindkét oldalról talán előnyösebb lesz, viszont szeretném felhívni a figyelmet, illetve egy pár szóban említeni azt, hogy a végén egy ilyen SWOT-analízist is csináltunk, felsoroltuk Magyarország erősségeit, mint például versenyképes emberi erőforrás, földrajzi elhelyezkedésünk, infrastruktúránk, ami összehasonlításban a régióban jó, azt, hogy egy 10 milliós piacról beszélünk, a jól menedzselt exportorientált nemzetközi vállalatok, iparvállalatok jelenléte, aztán a lehetőségeket is, hogy a kkv-szektor fejlesztésében milyen lehetőségeket látunk, a világgazdaság változásait hogyan tudnánk előnyünkre kihasználni, a regionális szolgáltató központok, európai intézmények vonzása, együttműködés az új EU-tagállamok között, a 2011-es EU-elnökség. De felhívtuk a figyelmet a gyengeségekre, elsősorban a jövőkép, a hosszú távú stratégia, kiszámíthatóság és tervezhetőség hiánya, magas államadósság és költségvetési hiány, az oktatási stratégia hiánya, illetve az oktatásban lévő problémák, és olyan versenyképességi tényezők, amelyek hátrányt jelentenek régiós összehasonlításban, mint például a bonyolult adórendszerünk, a magas szja-kulcsok és járulékok, a túlzott bürokrácia. Illetve a veszélyeket is felsoroltuk, ahogyan mi, nagybefektetők látjuk, azt, hogy a reformok megtorpanása egyenlő a visszalépéssel, mert közben a világ fejlődik és elhúz mellettünk, a széles értelemben vett konszenzust hiányoljuk, az eurozónához történő csatlakozás pontos menetrendjét, a korrupciót, a fekete- és szürkegazdaságot, illetve a demokráciatényezőket említettük még.

Ugyanakkor megint konstruktívan befejezve, egyrészt az éves jelentést, de én is most itt a bevezetőmet, elmondjuk, hogy a HEBC meggyőződése, hogy Magyarország továbbra is építhet erősségeire, és gyengeségeiből is előnyöket tud kovácsolni, és az is meggyőződésünk, hogy úgy, ahogy pár ezer ember egy vállalatnál - és ezt saját tapasztalatból tudjuk - sikeres tud lenni, akkor mi úgy gondoljuk, hogy 10 millió ember is sikeres tud lenni, ha a megfelelően kitűzött célok érdekében együttműködik. Köszönöm szépen, csak ennyit szerettem volna a bevezetőben mondani.

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr, talán kollégáinak van valamilyen kiegészítenivalója? (Nincs jelzés.) És most nem arról, hogy engem meglep, hogy a 10 milliós piac a "Strengths"-nél van, mert ön azt mondta, hogy gyengeség, ez egy viszonylag kis piac. De lehet, hogy ebben tévedek. Ékes képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is nagy tisztelettel köszöntöm önöket, és valóban, ahogy elnök úr is mondta, ez a jelentés a legszigorúbb az elmúlt évek során, hiszen tapasztalhattuk, olvashattuk. Én magam a 2007. évi zárszámadásban is felhasználtam az anyagot, sőt mi több, a múlt héten a Közbeszerzési Tanács éves beszámolójával kapcsolatosan is. Nagyon helyesnek tartom, amit önök is megállapítottak, egyrészt a demográfia kérdése, másrészt a vízió nélküli és stratégia nélküli jelenlegi állapot, és ez tulajdonképpen nem vezet eredményre, és sehová sem egyébként.

Az önök anyagában úgy szól, hogy a korrupció területén a 39.-ről a 41. helyre csúsztunk, és időközben kiderült, hogy nem a 41.-re, hanem a 47. helyre. Tehát pont ezzel kapcsolatban vetettem fel a múlt heti parlamenti ülésen, és elnök úr is úgy fogalmazott, hogy addig, amíg nincs bizonyíték, addig ezt sokféleképpen lehet értelmezni. De valóban az önök megállapításai nagyon markánsak, és ha a kormány, a szakértők ezt nem veszik figyelembe, akkor sajnos, az a trend, ami jelenleg Magyarországon zajlik és most ehhez még hozzájön a gazdasági válság is, a pénzügyi válság a világban és ezt sajnos, az Európai Unió sem tudja elkerülni, akkor ez a helyzet tovább fog romlani Magyarországon.

Tehát én most itt nem a kormánypárttal akarok vitatkozni, hanem valóban az önök anyagát áttanulmányozva, és azokkal maximálisan egyetértve, itt az erősségek és a gyengeségek területén is felsorolnak számos olyan dolgot, amiben Magyarországnak mindenképpen lépnie kellene. Ráadásul úgy szeretnék fogalmazni, hogy ha egy ország egy stratégiát csinál, és ha önmagával határos, akkor a gazdasági erőtér kitolása is nagyon fontos lenne, és itt a hazai kis- és középvállalkozások, vagy adott esetben a határon túli vállalkozások együttműködése az energiapolitika területén, például az alternatív energiák területén. Magyarországon a törvényi szabályozási rendszerek sem felelnek meg annak, hogy Magyarországon ezeket el lehessen terjeszteni, hiszen a kapcsolási rendszerünk nem felel meg. Itt érdemes lenne mondjuk Ausztriával együttműködni ezekben a kérdésekben, és számos területen van olyan lehetősége, esélye Magyarországnak, hogy a gazdasági erőterét kitolja a határon túlra, és tovább tudjon erősödni.

Ahogy mondtam, a költségvetés zárszámadásánál is felhasználtam az anyagukat, és maximálisan egyetértve azzal, azt kérem önöktől, hogy ezt az anyagot - ha lehet - sokkal szélesebb körben kellene terjeszteni, tehát megismertetni ezt az anyagot szélesebb körben. Mondom: nekem nagyon szimpatikus volt, hiszen ez a leghatározottabb, a legkeményebb és távlatokban is megpróbál olyan esélyeket, lehetőséget felsorakoztatni, ami Magyarország számára nagyon fontos lenne.

Még egyszer kihangsúlyozva: Magyarországnak a befektetők, beruházók kellenek, főleg a termelés területén. Ehhez valóban az oktatási rendszerünket is át kellene alakítani, ezer sebből vérzik, nem igazodik a jelenlegi felgyorsult gazdasági trendekhez. Most folyik ugyan az átalakítása, de ennek ellenére mondhatom, hiszen olyan megyéből vagyok, ahol az elmúlt top 4 is tulajdonképpen az én településemről került ki, a megyei top 4 legjobb eredményét mutató nagy gazdasági társaság, de igenis, hozzá kell igazítani, és egy felgyorsított lépésben kellene Magyarországnak akár az adózás területén ezeket a gondokat, problémákat orvosolni. Előttem van a múlt évi bizottsági ülésünkön, amikor az európai kamarák vezetőivel tárgyaltunk, és ők is felhívták már akkor a figyelmet arra, hogy Magyarországon ez a jelenlegi adózási környezet nem segíti elő, hanem inkább gátolja a magyarországi gazdasági élénkülést, és ebből lehet tapasztalni azt, hogy még önök is, mint nagy gazdasági társaságok vezetői is szenvednek az adózási rendszertől. Mellette az európai uniós támogatásokat sem arra használjuk fel, ami valóban a gazdaság fellendülését, felpörgetését támasztaná alá, hanem olyan beruházásokat csinálunk, amelyekre azt lehet mondani, hogy a későbbiek folyamán még egyszer annyi működési költséget kell eszközölni vagy belefektetni. Tehát nem a megtérülés irányába hatnak az európai uniós források, és nagyon pici tulajdonképpen az a szegmens, ami a hazai kis- és középvállalkozások feltőkésítését, beruházási kedvének a növelését, a munkahelyteremtés növelését vonná maga után. Így ebből a szempontból önök, akik tényleg nagy társaságokkal rendelkeznek, a beszállítói háttér is tulajdonképpen ezer sebből vérzik, mert ha nincs meg az a magyar kis- és középvállalkozó, amelyik alkalmas a beszállítói tevékenységre, akkor onnantól fogva máshonnan kell a beszállítói tevékenységet is eszközölni, vagy adott esetben mondjuk a nagy gazdasági társaságok lépnek tovább Kína irányába vagy egyéb más ázsiai országok irányába.

Tehát egyetértek vele, és köszönöm azt, hogy ennyire erőteljesen fogalmaztak, és bízom benne, hogy ez meghallgatásra is talál, és fülekre talál, mert ez lenne a fontos ma Magyarországon.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Lehet tulajdonképpen így pingpongban, tehát ha kívánnak erre reflektálni, és akkor megyünk sorban. De nem kényszer. (Nincs jelzés.) Braun képviselő úr következik.

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Önök azzal kezdték, hogy megköszönik, hogy itt lehetnek, de a köszönet a miénk, merthogy elkészítik nekünk ezt a jelentést, és minden évben eljönnek ide hozzánk. Amikor készültem, akkor gondolkodtam rajta, hogy vajon, miért a mi bizottságunkhoz tartozik ez a jelentés, miért nem a gazdasági bizottsághoz, aztán rájöttem, hogy azért, mert gyakorlatilag összeforrott az európai integrációval az első jelentések, a név is, az integráció és versenyképesség volt az első, és így folytatódott, de ne igazoljanak át máshová, nagyon jó helyük van itt, és tényleg szívesen látjuk önöket jövőre is.

Ha már a címeknél tartunk, jubileumi tizedik jelentésről van szó, és 2005-ig a címek mindig valahogy összefüggtek az európai uniós csatlakozással. Említettem ezt az integráció és versenyképesség, csatlakozás Európához, 2005-ben még "Út az eurozónához" címet viselte a jelentés, aztán 2006-ban "Itt az idő!", 2007-ben "A felelősség közös", és most 2008-ban "Az egyetlen út a fejlődés" címmel.

Tehát én is úgy érzem, hogy egy kicsit önök is elveszítették az optimizmusukat a korábbi jelentésekhez képest, és ha megnézzük, akkor gyakorlatilag elég sok olyan pont van, amit önök ismételnek évről évre ezekben a jelentésekben. Ez számunkra egy eléggé szomorú kritika, mert ez azt jelenti, hogy nem történik a mi oldalunkon semmi, vagy legalábbis nagyon-nagyon kevés történik a mi oldalunkon.

A jelentés kiváló, tényleg egyszerűen nem lehet szinte jegyzetelni, gondolom, rengeteg időt töltenek ezzel, hogy kihúzzák a sallangokat a szövegből, és tényleg minden mondata a helyén van.

Egy-két dolgot felvetnék. Az egyik az, hogy gyakorlatilag úgy érzem, hogy 2007-ig nagyon kedvezőek voltak a külső körülmények, egy kisebb szünettel, tehát volt 2000 környékén az Európai Unióban egy ilyen kis stagnálás-szerűség, Németország 1 százalékkal, 1 százalék alatt fejlődött, volt egy ilyen megtorpanás, de 2007-ig volt egy stabil fejlődés. Sajnos, mi erre a vonatra nem tudtunk ráülni. Magyarország az egyébként jól prosperáló, jól teljesítő európai gazdaságban, különösen a kelet-európai gazdaságban elég rendesen lemaradt. Tehát mi is nőttünk, csak tudjuk, hogy a tavalyi évben az 1,3-ról is lefelé módosították már 1,1-re a növekedést, és messze Európában is a legutolsó növekedést produkáltuk.

Mi a biztosíték arra, hogy most, amikor a recesszió jelei látszanak - hogy finoman fogalmazzak -, akkor jobban tudunk produkálni, mint az átlag, tehát hogy át tudunk fordulni a ló túloldalára, holott az egész világ lejtmenetben van? Esetleg ha erről beszélnének néhány mondatot, hogy mennyire látják a recessziót, mert azt, amit önök említenek, hogy az ingatlanpiaci válság, az olajárak, élelmiszerárak növelése, úgy gondolom, hogy ez a három sajnos, olyan szerencsétlen tényező, ami komolyabbá teszi ezt az eredetileg ingatlanpiaci válságot, mint korábban. Ha ezt összevetjük a dotcom-válsággal, ami szintén egy ilyen tőzsdei buborék volt, azt hiszem, ez a jelenlegi lényegesen bonyolultabb. Már csak azért is, mert reáliák vannak mögötte, hiszen Mr. Smith ingatlanáról van szó, ahogy szoktak fogalmazni mostanában.

A következő gondolat, amit felvetnék, hogy a kormány nagyon helyesen indított egy programot az adminisztrációs terhek csökkentésére. "Üzletre hangolva" volt ennek az akciónak a neve, és tényleg látható eredményeket értek el. Azt hiszem, a Doing Business rangsorban egyre jobb helyre került Magyarország, és én mindig úgy veszem észre, hogy bármilyen változás van, az adminisztráció, a bürokrácia visszacsempészi ezeket, egyre bonyolultabbá teszi az új intézkedéseket, megspékeli megfelelő adminisztrációs teherrel is, mintha a közigazgatás nem tudna másban gondolkodni, csak a papírgyártásokban.

Szeretném erről a véleményüket hallani, de itt a kollégám mondja, hogy így vannak a pályázatok is, tehát ami egy kicsit talán közelebb áll hozzánk, a különböző uniós pályázatok módszere is.

A harmadik gondolat pedig, ha megengedik: az elnök úrtól balra ülők a jobb oldal, tehát az ellenzéke a kormánynak, és mi 2006-ban kampányoltunk adó- és járulékcsökkenésekkel. Akkor ez egy eretnek gondolatnak számított, tehát teljesen populista és egyéb gondolatnak. Most a kormány mintha ráébredt volna, hogy valóban ezt kellene csinálnia. Mennyire tartják logikusnak, hogy ez a két év kimaradt, és mennyire tartják elégségesnek a mostani adóváltozásokat? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Azért hogy színesítsük, még egy hozzászólás lenne, és azt követően lehetne... (Dr. Takács János: Pedig erre lehetne pingpongozni rendesen, amit elnök úr említett.) Igen. Nem először írják meg a jelentésben, hogy Magyarország túlpolitizált, és én ezzel mélységesen egyetértek egyébként. Szóval az egymáson való fogáskeresés és a szkander mindennél fontosabb. Most, amikor majd bemegyek a parlamentbe szónokolni, megint erről kell hogy beszéljek, hogy valahogyan makacsul hinnék abban, hogy a politikusnak, az országgyűlési képviselőnek az a dolga, hogy valamit előbbre vigyen, ha lehet, legalábbis megpróbálja. De nagyon gyakran azt tapasztalom, hogy nem ez a misszió, ami összeköti a politikát, hanem a misszió az, hogy hogyan lehet a másiknak minél nagyobbat bemosni.

Itt hiányolja a jelentés a szélesebb konszenzust, én csak a "széles" szón lepődtem meg, mert egyszerűen konszenzustalan, tehát igazából azt nem látni, hogy mi az, ami összeköti a politikai erőket. Nyilván ez egy nagyon régi dologra megy vissza, hogy Magyarország a rendszerváltáskor tényleg a térség éllovasa volt, azt hiszem, ezt senki nem tagadja, és könnyű azt mondani, hogy sereghajtók lettünk, ami azért nem pontosan igaz, de hogy lecsúsztunk, ez kétségkívül így van. Ennek az én elemzésemben legalábbis van egy olyan oka, hogy miután az élen voltunk, ezért azt gondoltuk, hogy nekünk ez amúgy is megy könnyedén, nem kell erőfeszítéseket tenni. Nyilván azért, mert magyarok vagyunk, ettől aztán nekünk eleve minden jól megy, és egy rettenetes demagógiaspirál indult be. Magyarországon a politika lényege - egy francia újságírónak összefoglaltam -, hogy mondj egy számot: nyolc. Kilenc, én nyertem. Tehát aki többet mond, akkor az a jobb. Szemben mondjuk az Egyesült Királysággal, ahol amikor a tory párt egyszer megígérte, hogy a tömegközlekedés színvonalát javítja, akkor a népszerűsége hatalmasat zuhant, mert a derék britek tisztában voltak azzal, hogy ezt meg lehet csinálni, csak adóemelés árán. Magyarországon a lakosságban ez még nem tudatosodott, hogy a költségvetésnek két oldala van, és ezek összefüggenek egymással, és azt kell mondanom, hogy a politikai pártoknak óriási felelősségük van ebben, hogy ezt nem is tudatosították, hanem itt folyamatosan mehet az az ígéret - szinte minden oldalról, talán különböző mértékben -, hogy az adókat csökkentjük, és itt azért válaszolnék egy picikét, miközben a kiadásokat növeljük.

Amíg ez a kettős ígéret együtt van, addig rohanunk abba, hogy meg lehet nyerni a választásokat, majd azt akár az őszödi beszéden vagy azon kívül, egy hatalmas kiábrándultság követi, mert az emberek nem értik, hogy miért nem teljesültek ezek az egyébként lehetetlen politikai ígéretek.

Gondolom, önök tapasztalták, hogy amikor itt, a bizottság keretében találkozunk, lényegében ugyanazt mondjuk a gazdaságról, és egyetértünk nagyon sok mindennel, amit önök mondanak, de ha kilépünk a teremből és meglátunk egy kamerát vagy bemegyünk a plenáris ülésre, akkor ennek vége. Igazából ez a kulcskérdés, hogy miért van ennek vége? Mitől van az, hogy a baloldal, jobboldal számos politikusával a legnagyobb kérdésekben egyetértünk, de csak ameddig nem hallja senki. És amikor kilépünk, akkor ennek abszolúte vége támad.

Az én válaszom erre az, hogy a hatalmi technikák fontosabbá válnak, mint az, hogy hogyan tudok előbbre menni, és így nagyon nehéz is lesz előremenni. Ezért az én kérdésem az, hogy anélkül, hogy áttolnék bármi felelősséget, mert ez a politika felelőssége, de hogyan tud a Magyar Európai Üzleti Tanács valamelyest segíteni azoknak, nem pártoknak, hanem erőknek, amelyek a reformokat komolyan veszik, amelyek tudják azt, hogy az adócsökkentésnek van egy másik ága, a kiadásokat valahol csökkenteni kell, e tekintetben őszintébbek akarnak lenni, szerintem minden pártban vannak ilyenek, akik ezt képviselik. Tehát ez nem egy - nehogy félreértsenek - liberális sajátosság. Mi is belecsúsztunk a populizmusba jóságosan, nem tagadom, tehát mindegyik pártban, ha vannak ezek a politikai erők, amelyek ebben őszintébben akarnak a lakossággal kommunikálni és egy őszintébb programhoz kérnek támogatást, hogy ehhez a segítséget megkapják azoktól, akik nem vágyakoznak politikai hatalomra, egyszerűen csak azt szeretnék, hogy az ország racionálisabban működjön.

Elnök úr!

DR. TAKÁCS JÁNOS, a Magyar Európai Üzleti Tanács elnöke: Köszönöm szépen. Hogy hogyan tudunk segíteni? Mi megpróbálunk segíteni, az éves jelentéseink is ezt a célt kívánják szolgálni, és minden éves jelentésünkben, de ha nem emlékszem jól és nem pontosan mindegyikben, de a legtöbben a végén úgy fejeztük be, hogy ebben partnerek kívánunk lenni. Csak tényleg címszavakban válaszolok, és akkor várom a kollégáim kiegészítését.

A széles körű konszenzust pedig úgy értjük, hogy nemcsak a politikai pártok, mert sokan úgy gondolják a politikai pártokat, hogy a két nagy politikai párt közötti megegyezés. Mi ebbe beleértjük a civil szférát, beleértjük a privát vállalkozásokat, tehát saját magunkat is, de beleértjük a társadalom egészét. Egy ilyen összefogásra van szükség, mert tényleg itt az idő, mint ahogy azt 2006-ban mondtuk.

De még maradva egy picit nálad, elnök úr, egy visszatekintéssel kezdjük a 11. oldalon az éves jelentésünket. Most ezt jól megmondtam, hogy kezdjük a 11. oldalon, ugye? Szóval a 11. oldalon van a visszatekintés, legalábbis a magyar változata, amikor elismerjük, hogy a '90-es évek elején Magyarország nagyon sokat tett a versenyképessége érdekében, az első volt, aki nyitott a beruházók, befektetők felé, ezért lett éllovas, ezért olyan előnyöket szerzett, amelyeket aztán utána bizonyos mértékben érthető módon veszített el, mert ha valaki első, és egy olyan ország, mint Magyarország, hozzánk jött a legtöbb külföldi beruházás, az normális, hogy valamikor Lengyelország legalábbis összesenben jobban fog teljesíteni, vagy megelőz bennünket, hiszen majdnem négyszer akkora ország. De azt is elmondjuk itt, hogy hogyan vesztettük el ezeket a pozíciókat, legalábbis a relatív pozíciókat, és azt is szeretnénk - és ezt 2007-ben kívántuk -, hogy az élvonalba visszakerüljön Magyarország.

Az adócsökkentés és a kiadások növelése, mi mindig azt hangsúlyoztuk, hogy a költségoldalt is rendbe kell tenni, és költséget kellene csökkenteni, és akkor rátérek Braun képviselő úr kérdéseire, hogy a bürokráciát is véleményünk szerint úgy lehetne csökkenteni, hogy létszámot csökkenteni az állami adminisztrációban, hiszen ez a baja a bürokráciának, hogy ha túl sokan vannak, akkor persze, tologatják a papírokat - hadd fogalmazzak így. Mi nagyon sokszor tapasztaljuk a vállalatainknál is, de cáfoljanak meg a kollégák, ha az ő vállalataiknál nem, hogy magas szinten, döntéshozói szinten meg tudunk egyezni, jó döntésekre, jó megállapodásokra tudunk jutni, és utána az operatív szinten a bürokrácia tönkre teszi ezt az egészet, ellehetetleníti. Megállapodunk, aláírjuk, de aztán nem jön az ilyen engedély, az olyan engedély, az amolyan engedély, mert azt mondják, hogy 90 nap, 180 nap, holott az a maximum, nem a minimum. Tehát ezzel mi is találkozunk, és úgy gondoljuk, hogy a bürokrácia leépítésének ez volna az egyik módja.

Aztán visszakanyarodok az elsőre, hogy úgy a címek, mint a jelentésünk színe, mindig hordozott valami üzenetet, és 2004-ig azért szóltak ezek mindig az európai uniós csatlakozásról, hiszen ezt szerettük volna segíteni, vagy ez volt a küldetésünk is, hogy Magyarország európai uniós csatlakozását segítsük. Aztán 2004 után feltettük mi is a kérdést, hogy egyáltalán szükség van-e még ránk, és a válasz az volt - lehet, hogy egy picit a szentnek maga felé hajlott a keze -, hogy mi úgy gondoltuk, hogy még mindig szükség van erre a tevékenységre, hiszen a csatlakozás nem egy dátum, hanem utána az integráció még fontosabb, hogy az Európai Unióba, az Európai Unió gazdaságába Magyarország sikeresen csatlakozzon, integrálódjon, alkalmazkodjon, és ezt kívánjuk segíteni, elsősorban továbbra is megtartva Magyarország versenyképességét, mint fő célunknak, ezt elősegíteni. Hiszen azt is minden évben elmondjuk az éves jelentéseinkben, hogy nem lobbizunk a tagvállalataink egyéni érdekeiért. (Megérkezik az ülésre Nógrádi Zoltán.)

Az optimizmusunkat elvesztettük? Lehet, hogy egy picit vesztettünk az optimizmusunkból, de az akaraterőnket, hogy valamit tegyünk, azt azért nem.

Hogy hogyan lehet a recesszióban jobban produkálni, ez persze, nem könnyű, de mi úgy gondoljuk, és egy jó vállalat is mindig azt teszi, hogy a nehéz időkben alkalmazkodik, költségcsökkentéssel, létszámleépítéssel, ha nagyon kell, és nagyon rossz a helyzet, akkor esetleg a szociális jellegű költségek visszafaragásával, és nem azért, mert rosszak vagyunk és rosszat akarunk a dolgozóinknak, hanem azért, mert alkalmazkodni kell a helyzethez, pozícióban kell maradni, hogy akkor, amikor a fellendülés következik, akkor ha lehet, jó pozícióból várjuk azt a fellendülést, mert csak akkor tudunk nyerni, mert ha eleve a rossz helyzetben, a nehéz időkben, a recesszióban veszítünk, akkor lehet, hogy el is tűnünk.

Ez egy országra is igaz, azzal a különbséggel, hogy egy ország nem tűnik el, mert nem megy teljesen csődbe, tehát nem számolják fel az országot, de úgy gondolom, hogy egy ország gazdaságának is fontos az, hogy éppen ebben a helyzetben teljesítsen aránylag jól - mert nagyon jól nem teljesíthet egy világválságban -, hiszen minden recesszió után egy fellendülés következik, és nem mindegy, hogy azt milyen pozícióból várjuk. Köszönöm szépen.

HEGEDŰS PÉTER (ABB): Csak egy nagyon rövid, pár szóval szeretnék válaszolni elnök úrnak, és arra a kijelentésre, amit a képviselő úr mondott. Tegnap este érkeztem vissza Washingtonból, sokat nem dicsekedhetünk jelen pillanatban az amerikai helyzettel, de két dolgot talán kiemelnék, ami válasz is a feltett kérdésre.

Az egyik dolog, hogy a jelenlegi amerikai gazdasági helyzet megoldására érdekes, hogy mind a két elnökjelölt adócsökkentéssel válaszol. Ez talán egy válasz is röviden arra, amit Ékes úr mondott. Ez kétségtelen, hogy egy gazdasági csökkenés újra fellendüléséhez szükséges. És ezt senki sem kérdezi, ez el lett fogadva mind a két pártban.

A másik dolog, amit kiemelnék, hogy az utolsó szavazáson - azt gondolom, figyelik, hogy mi történt Amerikában - a két párt együtt dolgozta ki a választ ahhoz, hogy a gazdaságot fellendítsék, és a szavazásnál is pártokon felüli meggondolással voltak a szavazások. Ez a másik válasz arra a kérdésre, ami volt, hogy mennyire szükség lenne pontosan arra, ahogy az elnök úr mondta, hogy a párti meggondolásokon felül vezessék az országot. Tehát ne az legyen a legfontosabb kérdés, hogy ki lesz újra megszavazva, hanem inkább az, hogy mi a legfontosabb az országnak. Ezt nagyon várnám, és Magyarországon szeretném ezt látni. Öt évvel ezelőtt, amikor még én voltam az elnöke ennek a társaságnak, akkor a cél, ami ki volt tűzve, az az európai csatlakozás volt. Akkor nekem egy öröm volt dolgozni ugyanakkor a kormánytagokkal és mindenkivel, mert ez a célkitűzés úgy volt megfogalmazva és követve, hogy nem az volt, hogy az egyik párt azt mondta, hogy csináljuk, a másik azt mondta, hogy ne csináljuk, hanem együtt lett kidolgozva ez, mint egy hosszú távlati cél.

A magyarországi gazdaságnak ez lenne a legfontosabb dolog ilyen szempontból, hogy az a cél ki legyen tűzve, ami az ország fejlődésének a legfontosabb pontja, és ehhez járuljon hozzá mind a két párt, és ne legyen az a legfontosabb, hogy melyik nem. Tehát amerikai szempontból - mondom, nem dicsekedni akarok, mert semmi dicsekedésre való dologgal Amerika most nem lehet büszke, de arra kétségtelenül, hogy amikor a gazdasági helyzet olyan pozícióba kerül, ahol egy országnak szüksége van egy meggondolt változásra, akkor ez egy pártokon felüli meggondolás. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon, Pécsi-Szabó Miklós!

PÉCSI-SZABÓ MIKLÓS (OMV Hungária): Ezt a gondolatot folytatva, és arra a kérdésre válaszolva, hogy hogyan tudunk mi, az Üzleti Tanács ebben a teremben önöknek valamilyen módon a segítségére lenni, szintén a konszenzus kérdése merül fel. Amíg más közép-európai országokban egyre több politikai párt felismeri ennek a szükségességét, és nem kell messzebb menni, csak nézzük el Szlovákiáig, az előző kormány megcsinálta a jóléti rendszerek reformját, és arra a mostani kormány nem vonta vissza, hanem rátett valamit, és elindult egy gazdasági fejlődés. Ezzel szemben nálunk a politikai árkok mélyülni látszanak, és Magyarország egyben világbajnok, hogy hogyan akadályozzuk a másikat. Ennek nem szabadna történni. Pici jó példák vannak, villámgyorsan önök, az összes parlamenti párt megegyezésre tudtak jutni a pártalapítványok ügyében, mintegy egy nap alatt. Tehát van megegyezés, ha van közös érdek, meg lehet csinálni. Arra kérjük önöket, hogy a többi ügyben is ennek megfelelően járjanak el. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm, és mindenképpen javaslom megfontolni majd, hogy egy hasonló ülést ne ilyen szerény parlamenti képviselőkkel, hanem a pártelnökökkel tessenek tartani, mert úgy érzem, hogy ott többet lehetne ez ügyben elérni. Parancsoljon, Éry úr!

ÉRY GÁBOR (Ericsson Hungary): Köszönöm szépen. Én csak egy részaspektusból válaszolnék elnök úr kérdésére, ami arról szólt, hogy hogyan lehet abból a körből kikerülni, hogy a társadalom nem látja, hogy az adózás mennyire fontos, illetve hogy azután az adóforintokat mire használják. Magyarán: szerintem a költségek és az adózás közötti kapcsolatnak kellene erősödnie, egész egyszerűen az itt lévő cégek képviselői, általában a foglalkoztatottak száz százaléka adózik, méghozzá éppen végeztem egy számítást, a mi cégünknél szerintem több mint a fele benne van abban a 3 százalékban, aki előállítja állítólag a 30 százalékát az adónak. Tehát az adótudatosság cégeinkben megvan, és ezt szeretnénk általában elterjeszteni. Tehát amit mi itt hozzá tudunk tenni, hogy olyan alkalmazotti légkör, olyan munkakultúra van, ami talán erősíti azt, hogy a leadózott jövedelemnek van - hogy így mondjam - respektusa, és ez talán terjedni is fog. Csak ennyit akartam mondani. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szerintem azt Magyarországon mindenki tudja, hogy a bevétel és a kiadás között van összefüggés, amikor a saját háztartásáról van szó. Mindenki tisztában van vele, nem mindenki, de a legtöbbje, és amikor ez állami szintre emelkedik, mintha ezt senki nem tudná. Szóval ez egy nagyon érdekes paradoxon. Fodor úr!

FODOR ISTVÁN tiszteletbeli tag (Ericsson Hungary): Köszönöm szépen. Néhány mondatos válasz a felvetett kérdésekre, legelőször elnök úr, a tiédre, mert végeredményben érezhető belőle valóban a jövőt építő szándék, a konszenzus, de a tények azért erősek. Hadd jegyezzem meg, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol ma nagyon szélesen elfogadott az, hogy nem az az érdekes, hogy mit mond valaki, hanem az, hogy ki mondja. Most ezeken a reflexeken kellene túllépni, és az egyik jelentésünkben, talán pont az utolsóban van egy mondat, mely szerint azt mondjuk, hogy a konszenzus létrehozásának vannak szabályai. Ezek közül pedig az egyik az, hogy nem szimmetrikus a hatalom gyakorlója és a hatalmat nem gyakorló csoport között. Tehát általában ez nem úgy kezdődik, hogy 50-50 százalék.

Ezért az a tény, hogy egy helyzetet mondjuk az oldalak egyformán ítélnek meg, zártak körbe, és ha kilépnek, ez megváltozik, ezen nagyon szépen lehetne korrigálni, csak el kell gondolkodni, hogy valaki tényleg lépjen, és merje ugyanazt mondani kint is, mint bent. Valóban nemes szándékról van szó. Azt hiszem, vagy azt gondoljuk, hogy a konszenzusnak ez lenne az egyik alapja.

Braun Márton képviselő úr felvetett kérdésére, hogy lehet-e recesszióban korrigálni a fejlődést: meggyőződésünk, hogy lehet, csak sokkal nehezebb, de nincs ok a recesszió alapján nem elkezdeni korrigálni, hiszen a korrekciós folyamatok az eredményesség szempontjából lassú eredményt hoznak, de ugyanolyan szabályok szerint épülnek fel, ugyanazokat a lépéseket kell megtenni, és még egyszer mondom: legfeljebb recesszióban sokkal intenzívebben és sokkal hatékonyabban kell megtenni.

A második kérdés az adminisztrációs terhek csökkentése, az "Üzletre hangolva". Valóban egy nagyon szép elemekből felépülő program indult el, néhány eleme eredményre is jutott, de ha ezt az adminisztrációs terheket most nemcsak a vállalkozások szempontjából, hanem az egész adminisztráció működése szempontjából nézzük, az egyik - és ez is egy korábbi anyagunkban említett volt - alapvető átgondolandó módszer az, ha nem fűnyíróelv szerint történik az adminisztráció méretének csökkentése, hanem tartalom és feladat szerint. Erre vannak példák, erről is szóltak korábbi jelentések, hogy volt néhány ország Európában, akik az elmúlt másfél-két évtizedben a gazdaságból vették át ezeket a technikákat, vagy alkalmazható részt - nem mindet -, amelyben a tartalom módosítása, a hatékonyság növelése, egységes kommunikációs, informatikai rendszer és még számtalan olyan elem, tessék csak megnézni ma Magyarországon az adminisztrációt terhelő törvényekben mekkora a redundancia, mekkora az átfedés. Nagyon sok mindent lehet csökkenteni. Ez az, ami miatt, ha úgy elindul, akkor valószínű, hogy jobb eredményeket lehet elérni.

Adócsökkentés, két év kiesés: természetesen igaz, tehát ha valami nem akkor történik meg, hanem később, pláne ebben az időszakban minden nem döntés vagy halasztott döntés sokszor tud olyan rossz lenni, mint egy rossz döntés. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm én is. Szirbik képviselő úr!

SZIRBIK IMRE (MSZP): Egy nagyon rövid megjegyzés, és Fodor úr majdnem válaszolt is arra, amit fel szerettem volna vetni. Szeretnék az adminisztrációra visszatérni. Most nem mint országgyűlési képviselő, hanem egy város polgármestereként látom közelről, hogy igazából az adminisztrációban, azon túl, amit elmondott, hogy nem szimmetrikus a dolog, azt tapasztalom - és ez megint a közmegegyezésnek egy olyan része, amelyik légkörhöz kapcsolódik, és nem konkrét dátumokhoz, és itt Takács úrnak szeretnék reagálni, hogy én azt veszem észre, hogy a hivatalnoki kar e miatt a feszültség miatt olyan mértékben kilúgozódott, hogy a hivatalnoki karnak az a része, amelyiknek a megegyezés végrehajtásában kellene hogy dolgozzon, nem mer felelősséget vállalni, és gyakorlatilag maga körül bebástyázza minden papirossal magát, mert attól fél, hogy egy bizonyos változás szituációjában az asztalát elveszíti, és innentől kezdve a dolog nem megy.

Tehát azt látom, hogy az adminisztráció csökkentése, pontosan azzal, hogy minőségi kollégákra lehessen szert tenni, akik döntéseket mernek vállalni, ha úgy tetszik, tudnak modern fejjel gondolkodni, jóval többe kerülnek, mint egy fél osztály költségvetése. Tehát én az adminisztráció csökkentésében gazdasági megtakarítást nagyon nem látok, és itt visszatérnék arra a kérdésre, amelyik arról szól, hogy amennyiben az adócsökkentést meg tudjuk oldani - márpedig elkerülhetetlen, hogy hozzá kelljen nyúlni -, akkor azt a társadalmi így mondom, hogy konszenzust kellene megkötni, amelyik arról szól, hogy abban a két-három évben, amíg bevételcsökkenése van a költségvetésnek, mi az, amire nem fordítunk. És ha egy cég ezt abban a szituációban megteszi, amikor egy racionalizálási periódusa van, és ahogy Takács úr fogalmazott, a szociális kiadásaihoz is hozzányúl, hiszen a cégműködés más területét biztosítani kell, akkor az államnak egy olyan típusú hozzányúlása van, hogy ha nyilvánvalóan a szociális egyéni biztonságot fenn akarja tartani, akkor jövedelmeket kell ahhoz valamilyen szinten biztosítani az állampolgárnak, hogy meg tudja vásárolni a szociális szolgáltatását. Tehát ez az a borzalmasan kényes egyensúly, amihez én se tudok mást hozzáfűzni, és érzem a saját felelősségem, mint parlamenti képviselő, hogy valahogy olyan társadalmi konszenzust kell megkötnünk, amelyben azt mondjuk - és itt a két amerikai elnökjelölt konszenzusa talán példaértékű lehet ebben a szituációban -, hogy mi az az ár, amelyet "nem vitatunk", tehát azt mondjuk a társadalommal, hogy ez egy közös ára annak, hogy a holnap és a holnapután működőképes legyen.

Tehát ami a gyakorlati hozzászólásom volt: én nem látok akkora tartalékot az adminisztrációban, mint a költségvetés megtakarítási forrásai, tehát kvázi az adókiesés ellensúlyozása a költségoldalon, mert ha minőségi adminisztrációt szeretnénk - márpedig azt szeretnénk, hogy a megállapodások végrehajtódjanak -, akkor ehhez olyan kollégák kellenek, és azért a saját városi példámat hadd mondjam el, hogy az ipari park menedzsereként alkalmaztunk egy olyan személyt, akinél azt kötöttük ki, hogy legalább egy európai nyelvet beszéljen, vagy legalább legyen olyan szintű közgazdász, hogy szót értsen a befektetőkkel, hogy legyen gyors és dinamikus, és kijött, hogy a piacon egy fél osztály fizetéséért találtam ilyen személyt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Németh István!

NÉMETH ISTVÁN (Akzo-Nobel): Köszönöm a szót. Egy-két rövid gondolatot engedjenek meg. Az egyik, hogy ha az ember átvizsgálja egy vállalat költségvetését, és ugyanúgy, mint egy ország költségvetését, akkor meglepő dolgokat tapasztal. Nagyon sok tartalék rejlik a költségvetésekben. Egy vállalatvezetőnek nincs négy éve arra, hogy bizonyítson. Általában számunkra egy, kettő, jó esetben egy harmadik évet még adnak, és teljesítenünk kell azokat az elvárásokat, amit általában a tulajdonosok felénk elvárnak.

Az Akzo-Nobel, mint a világ egyik vezető festékgyártója, Magyarországon is profitot akar termelni. Tehát innentől kezdve egy vállalatvezető folyamatosan vizsgálja a költségstruktúrát, és azt gondolom, hogy vannak tartalékok, és biztos vagyok benne, hogy nem minden szerepet az államnak kell ellátni. Tehát a mai napig vannak olyan szerepek, amelyeket érdemes lenne felülvizsgálni, és a költségvetés felülvizsgálata után keletkező tartalékokból igenis, lehetne adócsökkentést végrehajtani. Nem ártana egy kicsit mélyebben belenézni, hogy hol vannak még tartalékok.

Egy másik kérdés a korrupció, amiről nem beszéltünk. Általában a nemzetközi vállalatok nagyon szigorú viselkedési, etikai kódexek alapján dolgoznak, és megpróbálják ezeket a gyakorlatokat minden országban elfogadtatni, függetlenül attól, hogy most Magyarországon, Hollandiában vagy éppen Finnországban dolgozunk.

Azt gondolom, hogy minden esetben a korrupcióellenes küzdelemnél a példamutatás az első, amit szerintem mindenkinek, politikusoknak, üzletembereknek, magánszemélyeknek meg kellene tenni, mert az, ami most Magyarországon zajlik, azt gondolom, ez nem támogatja azokat a hosszú távú céljainkat, ami a gazdaság fejlesztése, gyorsítása.

Korrupció esetén meg kell említsem, hogy a képviselők igenis, példát tudnának mutatni azzal, hogy a költségelszámolást akár önkéntes alapon is számlákkal alátámasztva, függetlenül mindenféle törvénytől, azt mondanák, hogy igenis, én, a csoportom, a pártom elszámolunk, és ezzel példát mutatunk a magánszemélyek és a köz szereplői elé. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos terület.

Az adózásról egyetlenegy mondatot. Az adózás esetében nagyon kevés ember fizet nagyon sok adót, ezt tudja mindenki. Legutóbb olvastam az újságban, hogy 1 millió 50 ezer minimálbéres volt a tavalyi évben Magyarországon. Talán azt senki nem hiszi el, hogy 50 ezer forint nettó bérből ma Magyarországon ilyen szinten lehet élni. Ezt tudja mindenki. Azt gondolom, hogy a korrupció, a feketegazdaság elleni fellépés lehet még szigorúbb, vannak példák Nyugat-Európában és talán Amerikában is, nem kell félni attól, hogy aki nem adózik, az majd megharagszik. Igenis, konzekvensen, keményen fel kell lépni ellenük, hiszen ha többen fizetünk, akkor megint szabadul fel olyan extra bevétel, amit a gazdaság gyorsítására lehetne fordítani. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, nagymértékben egyetértünk. Ivanics képviselő úr!

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Vendégek! Örülök az újfenti találkozásnak. Az elmúlt tíz évben én is már jó párszor itt ülhettem és hallgathattam önöket, évről évre a megállapításaikat, és én kimondottan örültem ennek a mostani anyagnak, megmondom őszintén, mert valahogy azt érzem ezen az anyagon, amit többször próbáltam itt jelezni, hogy most egy kicsit a diplomáciai nyelvezetet úgy levetkőzte ez az anyag, és így pőrén, szemtől szembe megmondja, hogy most akkor ez a helyzet.

Amire szükség is van, mert azt gondolom, hogy ez a nyílt beszéd az, ami a legtöbbet tud használni az országnak, és ha innen közelítem, akkor véleményem szerint sok minden megmagyarázható az anyagból. Én az elmúlt 18-20 év legnagyobb hibájának azt tartom, hogy nem merünk őszintén beszélni. Ez indul onnan, hogy a parlamenti képviselők fizetését hogyan rendezzük, mint rendezzük. Az mégiscsak nonszensz, már bocsánat, ha ilyet mondok, nem tudom, van-e itt a sajtó képviselői közül valaki, szívesen elmagyarázom, hogy mire gondolok, ha nem pontosan érti, de mégiscsak nonszensz, hogy egy parlamenti képviselő alapfizetése Magyarországon 240-250 ezer forint bruttó. Hogyan lehet úgy normálisan dolgozni, felelősségteljesen döntéseket hozni, amikor az ember - hogy mondjam - messze az európai átlag alatt kapja a fizetését? Már ebben a pillanatban megvan az, hogy miért módosítja a parlament úgy a költségtérítéseket, hogy szép csendben kvázi béremelésnek minősül, mert különben az egész sajtó, mindenki lekiabálná a parlamenti képviselőket, hogy hogyan van képük ennyi pénzt felvenni, amikor egyébként töredéke annak a fizetésnek, amit eggyel odébb - én Sopronból jöttem -, Ausztriában egy kis település polgármestere felvesz.

Csak kis színesként mondom el: ha Ausztriába hetente háromszor jár át takarítani valaki, akkor az annyi pénzt keres, mint ma Magyarországon egy átlagos parlamenti képviselő. Ez nonszensz!

Ezt azért hozom fel, merthogy véleményem szerint a tiszta beszédnek ez a lényege, hogy elinduljunk, és merjük azt mondani, hogy emberek, itt van egy ilyen rendszer, ezt így fel kell állítani és így kell működnie. A parlament működésével - egyébként sok leágazása van ennek a témának - is ez az alapvető probléma. Csatlakozom ahhoz a kijelentésükhöz, amikor arról beszélnek, hogy már az iskolában a gyerekeket nevelni kellene arra, hogy hogyan működik az ország. A pénzpiacokról - most ez teljesen kurrens téma, hogy az embereknek fogalmuk sincsen, hogy hogyan kell a pénzzel bánni, még talán magamat is ide sorolom, mert a befektetéseink, a pénzkezelésünk messze elmarad a világ átlagától. Nem vagyunk tájékozottak, mindenki elvan a maga kis világában, az a lényeg, hogy meglegyen az én kis pénzem, minimálbért kapok, de ad mellé a főnök 20 ezer forintot a zsebembe, és már jól érzem magam.

Vagyis most kezdődnek azok a problémák, egyre több olyan vállalkozóval találkozom, aki a '80-as évek végén elindult a GMK-ban, vitte a saját vállalkozását, élt, mint Marci Hevesen, hatalmas Mercédeszekkel járt, és most ott áll a nyugdíjánál és gondolkodik, hogy miért ilyen kevés a nyugdíja. Pedig 10-15 évvel ezelőtt nagylegény volt.

Ezek a világos attitűdök hiányoznak az országból, és ezért én nagyon fontosnak és jónak tartom ezt az anyagot, mert végre megmondja, hogy emberek, gondolkodjatok! Végre kellene gondolkodni!

Szerepel egy helyen az anyagban az is, hogy azt hiszem, a demokrácia intézményeit hogyan lehet megkérdőjelezni. Nem emlékszem a mondatra pontosan, hogy következmények nélkül lehet ilyeneket mondani. Nem újdonság, amikor arról beszélünk, hogy következmények nélküli ország vagyunk. Ugyan a tegnapi eset ennek az ellenkezőjét példázza, de nem így történik az országban mindaz, ami most éppen velünk történik.

Ha megnézzük azokat a folyamatokat, amelyek a világban zajlanak, plusz hozzátesszük még a magunkét, akkor egy gyönyörű szép csukafejessel megyünk lefelé, és ennek tényleg csak rossz lehet a vége, csak a megegyezés felé lehet kimenni. De hogyan lehet megegyezni úgy, amikor tudjuk, hogy nem biztos, hogy betartja valaki a szavát. Az anyagba nem szeretném belekeverni a napi politikát, de úgy gondolom, hogy ez rákfenéje a mai magyar politikának. Ha megszületik egy anyag, augusztus végén, amit megír a miniszterelnök, aztán már két nappal később a pénzügyminisztere nem azt az anyagot terjeszti be, egy hónappal később már parlament elé sem kerül, végezetül még a saját pártja sem akar szavazni róla.

Így nem lehet, innen hiányzik az a világos vonal, amit hiányolnak, többször is megfogalmazzák, hogy hol az országstratégia? Hol van az, hogy milyen ország akarunk lenni? A szomszéd országok egy hatalmas lendületben vannak, a szlovákok nem léteznek húsz éve, több száz év után van saját országuk, ezt megfelelő hangon el is mondják, túlzóan is, de van egy pozitív lendület bennük. Ugyanígy a románok, nekik aztán volt honnan felfejlődniük, a '80-as évekből emlékszünk a román viccekre, hogy mi minden szólt arról, hogy Ceaucescu hogyan takarékoskodik. De ez most ellenkező irányban van, és csap felfelé, és húzza őket. Ott van "can do", tehát ott tudnak gondolkodni azon, hogy hogyan lehetne cselekedni ebben az országban. Ez nálunk kiveszett, elveszítettük ezt a lendületet, és csak taposunk helyben, pedig ez nem jó. És azok a címek, amelyeket itt felolvasott Braun Márton képviselőtársam, az gyakorlatilag azt mutatja, mintha a címek is egy kicsit mindig egy fél lépést visszább mennének, és keressük a helyünket. Tehát amikor azt említik, hogy a Nobel-díjasok, hogy micsoda dolog az, hogy mi büszkélkedünk azzal, hogy mennyi Nobel-díjasunk van, ugyanakkor teljesen elnézzük azt, hogy a világ bármely más táján szabadabbnak érzik magukat ezek az elmék, és nem Magyarországon alkotnak. Azért, mert nem merünk szembenézni, nem tudjuk azt mondani, hogy itt van egy kiváló kutató, ezt meg kell fizetni, nem megy máshogy, mert különben el fog menni.

Ez után a gondolati alapvetés után lenne néhány kérdésem is. Nagyon meglepődtem, amikor azt írják az első részben, hogy az új tagországok túl sok energiát fordítanak az egymással szembeni versenyre, kedvezőbb adminisztratív pozíciók elérésére, ügynökségi helyek megszerzésére és egyéb olyan súlytalan témákra, amelyeknek hosszú távon nincsen jelentős hatásuk az ország gazdasági fejlődésére. Ezt hogyan kell érteni? Ez akkor azt jelenti, hogy valami mással nem foglalkozunk, amivel kellene. Tehát van ennek egy másik gondolati része, csak ezt nem találtam meg itt speciel az anyagban, hogy itt mi az, amit megfogalmaznak.

Azt nagyon fontosnak és hangsúlyosnak gondolom, hogy az elmúlt négy évben az ideérkező európai uniós források ellenére megy hátrafelé az ország, és megyünk mindenféle mutatóban lejjebb. Ez a legrosszabb, hiszen azt az üzenetet, hogy az Európai Unió segít, és előbbre tudunk jutni, azt egyelőre nem sikerült eljuttatni a parlamenten belülre se, de még kívül az emberekhez meg pláne nem. Erre nyilván rárímel az, hogy ne lobbiérdekek mentén kerüljenek felosztásra, és mégis ezt látjuk. Hogyan lehet itt tenni? Önök szerint mi az, amilyen módon lehet menni, mert ha a politika felemlegeti, akkor egyből azt mondják rá, hogy miért akar itt veszekedni? Ezekben a kérdésekben, ahol ezek a kényes határvonalak húzódnak, ott nem lehet azt mondani, hogy konszenzussal döntünk, feketén-fehéren. Van, amit lehet, van, amit nem.

Elég világos mondat és nagyon karakán, erre gondolok: a HEBC egyetért azzal, hogy a megszorítások szükségesek voltak, ugyanakkor véleménye szerint a megvalósítás rossz szerkezetben, helytelen tartalommal és nem megfelelő előkészítéssel történt. Ez elég sokszor elhangzott, és ilyenkor mindig felmerül, hogy akkor a kormányzati apparátus mit csinál, hogyan dolgozik? A minisztériumok hogyan dolgoznak? A legtöbb miniszterváltás itt volt Magyarországon, vagyis ebben a kormányban volt, a legtöbb minisztert ez a kormány "használta el." Közben pedig nem zajlik a tervezési munka. Tehát igazából nem akarom ismertetni mindazt, amit mondanak, mert itt megfogalmazódik egy-két súlyos, jövőre vonatkozó állítás is, ami azt mondja, hogy mostantól bármely kormányzat számára nehéz lesz elfogadtatni reformokat, mivel hiányzik a társadalom fogadókészsége.

Ez visszacsatol arra, amit az elején kezdtem mondani, hogy tulajdonképpen az alapprobléma itt van. Nem tudunk beszélni az emberekkel, akik egyébként nem is igénylik. Én magam, ha járok a választókörzetemben, el szoktam mondani, akkor mindig bólogatnak, de aki 5-6 órát ül a tévé előtt, és a meglehetősen egyszerű műsorokat, a brazil és argentin sorozatokat nézi, azzal nehéz szóba állni. Valahogyan pedig fel kellene rázni ezt a társadalmat, és ez aztán körbekanyarodik az egészségügytől kezdve a saját egészségével kapcsolatos kérdésektől egészen az országos kérdésekig. Tehát én valahol azt látom, hogy Magyarországon ott lehetne kibillenteni ezt a dolgot, és lehet, hogy eljutunk így lefelé menetben, amikor a civil társadalom, a gazdaság is azt mondja, hogy na, most már elég a politikának ebből a hadakozásából, álljunk oda és mondjuk meg, mert ez nincsen. Tehát sem a civilek, sem a gazdaság ilyen módon azért nem szólalt még meg.

Tehát mindezeknek a gondolatoknak a jegyében üdvözlöm ezt az anyagot, ami hihetetlenül sok konkrét megállapítást tartalmaz, konkrét javaslatot, és reméljük, hogy ebből minél több megvalósul. Annak örülök, hogy van egy áttekintés benne, én a múltkor is és többször is hiányoltam, hogy mindig elkészülnek az anyagok, de nincs egy ilyen visszatekintés, hogy az előző évihez képest tulajdonképpen mondjuk a legfontosabb javaslatokhoz képest mi az, ami megtörtént, és mi az, ami nem.

Örülök, hogy itt vannak, további jó munkát kívánok a gazdaságban is, és ebben a civil kurázsiban is, mert szüksége van erre az országnak. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hörcsik képviselő úr!

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A kollégák sok mindent elmondtak, amit szerettem volna, ezért csak nagyon röviden, összefogottan szeretnék én is hozzászólni.

Emlékszem, öt évvel ezelőtt, amikor tárgyaltuk az önök jelentését, azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy mint egy tükör, minden évben egy tükröt hoznak elénk, és ebben megnézheti magát a politika. Ezt én szeretném megköszönni önöket, mert egyfajta kontroll, hogy hogyan is látnak bennünket multinacionális cégek külföldi tapasztalattal, hogy hogyan mozog a politika, és hol a helye a mai politikának a gazdaságpolitika kialakításában, mennyire látnak bennünket hatékonynak.

Két dolog ragadta meg a figyelmemet. Az egyik az, hogy önök a kiszámíthatóságot kérik számon a politikától, és én hozzáteszem a hitelességet. Alapvetően ez a két probléma van. Hadd mondjam azt, én nem akarom, mint ellenzéki képviselő, áthárítani a felelősséget, de azért a tények azok makacs dolgok. Egyrészt az önök tükre szól nekünk, a politikának, és nekem, mint ellenzéki képviselőnek is, gyakran kell szembesülnöm azokkal a problémákkal, amelyeket önök leírnak. A másik dolog a gazdaságpolitika. Amikor a politika szembesül az önök véleményével, minden parlamenti pártra értendő azonban, a gazdaságpolitikát egyvalaki csinálja: a kormány. Mi, ellenzék - elnézést kérek - ugrálhatunk, elmondhatjuk, és nem akarok idézni, hogy ezek a megállapítások, amelyek le vannak írva fehéren-feketén, hány éve mondjuk, mondjuk nem én, hanem Varga Mihály az adott parlamenti vitában. Ugyanezek köszönnek vissza.

Egyértelműen a kormányra kritikát fogalmaz meg, és tisztelettel megkérdezem, hogy vajon, a kormányból meghallja-e önöket valaki, vagy hogy nekünk elmondják a véleményüket, de a kormánytagoknak is? Van egy gazdasági miniszter, amelyik éppen a vállalkozási szférából jött, van-e kontaktus? Hiszen a kormányzati felelősség nem tévesztendő össze az ellenzéki vagy a pártfelelősséggel. Ezt hiányolom, a kormányzati lépések megtételét, mert ez úgy hiszem, hogy minden másfajta konszenzuskeresés alapvető fundamentuma az, hogy vajon, milyen gazdaságpolitikát csinál a kormány, meghallja-e.

Akarhatunk mi konszenzust, ha minden megy a régiek nyomán az elmúlt 2-3 évben. Szeretném megköszönni azt az energiát, amit belefektettek ebbe az anyagba, és remélem, hogy ezáltal egy kicsit a politika jobban megy. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ékes képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, és elnézést, hogy másodszor is szólok de én ezt nagyon sokszor elmondtam, hogy ha egy nagy beruházó befektet egy nagy multinacionális cég öt évre előre tervez, és még az illemhelypapírt is megtervezi előre. A múlt héten pénteken volt egy energia-konferencia európai uniós tagországokból, azon érintettek vettek részt, aki az alternatív energia területén is foglalkoznak a dolgokkal, és egy svéd cég vezetője mondta, hogy náluk másfél-két év egy törvénynek az előkészítése. Magyarországon egy törvényt az elmúlt négy év alatt 16-szor módosítottunk, és itt jön össze az, hogy előre tervezek, és a 16-szori törvénymódosítás felborítja a tervezés folyamatát.

Egyetlenegy kérdést. Tavaly júniusban adta le Magyarország a fenntartható fejlődés hosszú távú stratégiáját az Európai Uniónak. Megkérdezték-e önöket? Ez egy érdekes kérdés, hogy megkérdezték-e önöket. Hiszen amikor vízióról beszélünk, vagy adott esetben morális és erkölcsi válságról beszélünk, akkor pontosan egy hosszú távú stratégiának kellene szolgálnia arra, hogy Magyarország milyen célokat, víziókat fogalmaz meg, és ahhoz a törvényeit, eszközeit hogyan alkalmazza, forrásait hogyan alkalmazza. Ha önök elolvassák a fenntartható fejlődés stratégiáját, az nem szól másról, minthogy 2013-ig milyen gyorsan tudjuk felhasználni az uniós forrásokat. De hogy az célzottan, hatékonyan, megtérülően, gazdaságosan, az ország gazdasági potenciájának növelésére, kutatásfejlesztésre, innovációra fordítódjon, ez már kevésbé számít. És látják, pontosan, amit elnök úr is mondott, hogy egymásnak feszül a kormányoldal és az ellenzék, mindenhol a világon egyébként egymásnak feszül. De egy ilyen hosszú távú stratégiát úgy ad le a magyar kormány, hogy parlament elé nem is viszi.

ELNÖK: Braun képviselő úr!

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Ivanics képviselő úr után láthatják, hogy miért találkoznak évről évre velem itt, a teremben. A nálam alkalmasabbak a választókerületben takarítanak Ausztriában, úgyhogy én vagyok kénytelen országgyűlési képviselő lenni. (Derültség.)

Egy gyors kérdés. Adó- vagy járulékcsökkentés? Empátiát kérnék önöktől. Tudom, hogy az adó és a járulék önöknél mind a kettő költségtényező. Önök a mi helyünkben melyiket támogatnák inkább?

A következő: nem bírom ki, Hegedűs úr említette ezt, hogy ki kell tűzni a célt. Mi legyen a cél? Hadd kérdezzek vissza, hogy mi legyen a cél? Ha egy kicsit hangosan gondolkodhatok, akkor korábban a jelentésekben is látható, hogy volt a cél, az európai uniós csatlakozás. Én most itt gondolkodtam egy kicsit előre: szerintem cél lehet most valamilyen szinten a felzárkózás az európai átlaghoz. Ez lehet egy szociális típusú felzárkózás, tehát az életszínvonal növekedése, lehet egy gazdasági fejlettség, ami a GDP/főben mérhető, illetőleg egy határozott dátum, az pedig az euró, mint pénznemnek a bevezetése. Most nem beszélek arról, amit itt Ékes József kollégám mondott, hogy a fenntartható fejlődés, versenyképesség, stb., hiszen erre vannak európai politikák. Most itt a magyar célról beszélünk.

A felsorolt három közül úgy érzem, hogy mi, politikusok leginkább a harmadikért tudnánk valamit tenni, tehát ami rajtunk számon kérhető, ez a bizonyos euró bevezetése, hiszen ott olyan mutatók vannak, a maastrichti kritériumok, ami nagyban múlik rajtunk. De nem akarom rábeszélni önöket, hogy önök is ezt válasszák, csak szeretnék visszakérdezni, hogy önök milyen célt tűznének ki? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Takács úrnak adom meg a szót.

DR. TAKÁCS JÁNOS, a Magyar Európai Üzleti Tanács elnöke: Nagyon sok kérdés volt, nem is tudom, hol kezdjem. Mivel Braun képviselő úr olyan nagyon határozottan és konkrétan kérdezett, úgyhogy itt szeretném kezdeni.

Elmondtuk már többször is az éves jelentéseinkben, hogy elsősorban a bérterheket kellene csökkenteni Magyarországon azért, hogy a magyar munkaerő versenyképes maradjon, vagy a versenyképességét még növeljük is, ha lehet, legalábbis a régióhoz képest, mert Nyugat-Európához képest természetesen versenyképes, csak nem azok a versenytársak, amikor egy áthelyezésről, egy befektetésről, egy beruházásról beszélünk. Akkor ebben az is benne van, hogy tulajdonképpen mind a kettőt, mert a járulékokat, de ne feledkezzünk meg a személyi jövedelemadóról, amiről sokszor a munkaadók megfeledkeznek, mert azt mondják, hogy ezt a munkavállaló fizeti. Igen ám, de a munkavállalót csak nettó bérrel lehet motiválni, és lehet arra rávenni, hogy nálunk dolgozzon, és ne menjen el takarítani Ausztriába, illetve olyan helyen dolgozzon, ahol meg is fizetik az adót utána.

Hogy mi a cél? Egy nemzeti stratégiában természetesen célrendszernek kell lennie, tehát nem lehet csak egyetlenegy célt kitűzni. De ha egyetlenegyet akarunk mondani, az Magyarország versenyképessége, és lehet, hogy egy kicsit szakmai ártalom, ha ezen az oldalon azt mondjuk - de talán érthető -, hogy a gazdasági fejlődés a legfontosabb, hiszen utána meg tudjuk csinálni a többit. Hiába tűzzük ki célul a szociális jólétet vagy az életszínvonal növekedését, ha nincs gazdasági növekedés, akkor nem tudjuk ezt megcsinálni. Persze, a végcél az kell hogy legyen, tehát nem azért dolgozunk csak, hogy dolgozzunk, és nem azért növelünk GDP-t, hogy GDP-t növeljünk, hanem azért, hogy jobban éljünk. De ezt a versenyképesség növelése, a gazdasági tevékenység növelésével, például a foglalkoztatási ráta növelése, stb., lehet nagy valószínűséggel elérni. Az euró vonatkozásában pedig többször elmondtuk, hogy nem az a fontos, hogy euróval fizessünk, hanem az az út, ami oda vezet, és az a cél, hogy a maastrichti kritériumokat teljesítsük, és utána majd dönthetünk úgy, hogy nem, mint néhány erős gazdaság döntött, mi úgy gondoljuk, hogy nem ez a jó döntés Magyarország, mint egy picit kisebb gazdaság esetében, de lehet akár az is.

Azt is talán a 2007-esben vagy a 2006-osban, valahol leírtuk, hogy a konszenzust mindig javasoltuk, illetve említettük. Az egyik éves jelentésünkben egyértelműen benne volt, nem biztos, hogy szó szerint tudom idézni, de valami olyasmi, hogy a konszenzus kezdeményezése a mindenkori hatalmon lévő erőknek a feladata." A többieknek természetesen az, hogy együttműködjenek, de a kezdeményezést mindig a kormánypártok teszik, egyetértünk ebben is Hörcsik képviselő úrral.

Lehet, hogy többet nem tudtam megjegyezni a kérdések közül. Hogyan lehet, amikor az együttműködésről vagy a versenyről beszélünk, hogy kevesebb verseny legyen a régióban? Igen, mindig azt mondjuk, hogy kevesebb versengésre és több együttműködésre van szükség. Ugyanis volt egy ilyen kérdés, hogy hogyan értjük ezt.

A konszenzus, meg hogy fekete-fehéren kell dönteni, az remélem, hogy rosszul értettem, hogy ez ellentmondásos, mert nem ellentmondásos. Hogy a konszenzusra és a fekete-fehér döntésekre van szükség, és ezt nem lehet konszenzussal elérni, vagy lehet, hogy én akkor félreértettem. (Ivanics Ferenc: Majd ha szót kapok, elmondom.) Mi úgy gondoljuk, hogy konszenzussal kellene meghozni a döntéseket, mert akkor mindenki követi utána, mert benne volt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Úgy láttam, hogy Oldroyd úr kíván szólni.

STEWART OLDROYD (SAP Hungary): Köszönöm szépen. Én csak egy rövid kiegészítést szeretnék mondani hozzá. Persze, egy nemzeti stratégia konszenzust feltételez, és nagyon jó az, hogy azt tesszük fel kérdésként, hogy adó- vagy járulékcsökkentés. Szerintem amellett azért mindenképpen a feketegazdaság egy sokkal eredményesebb visszaszorítása szükséges. Legyen több munkavállaló, és ne csak minimálbéren bejelentett emberek, mert ez nagyon nagy probléma az országnak. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Engedjenek meg nekem egy rövid reflexiót. Nekem is szemet szúrt ez a Nobel-díjasokról szóló mondat, ami legyünk őszinték, nagyon nem pontos. Ez azt mondja, hogy miközben büszkék vagyunk rájuk, túlsiklunk afölött, hogy mások szabadabbnak érzik magukat. Ez nem egészen így történt. Úgy történt, hogy itt születtek, majd ki lettek taszítva ebből az országból, életüket mentve elmentek Amerikába, és ott Nobel-díjasok lettek. Ez egy picikét más, mint hogy szabadok akarnak lenni. A gondolat igazságát nem vonom kétségbe, csak ez ennél lényegesen durvább, hogy hogyan bánunk mi a saját embereinkkel, hogy el kell meneküljenek, hogy túléljék. (Dr. Takács János: Mi megtartottuk a diplomatikus hangnemet.) De nem is ez a lényeg igazából, hanem a lényeg az, hogy ha se adócsökkentés, se járulékcsökkentés, de legalább a kivételek megszüntetése, mert lehet rendőröket minden egyes adóbevalló mellé odaállítani - nem lehet pontosabban -, ha a kivételek megszűnnek, az már szerintem egy óriási lépés lenne a fehérítés irányába. De miközben dicsérjük e tekintetben a román és a szlovák lépéseket, elhallgatjuk, hogy ez ott, bizony milyen fájdalmas volt. Ez nem úgy van, hogy mi jót teszünk a világgal, és akkor ott mindenki mosolyog és átrepül a boldogság madara a fejünk fölött, egy csodát! Ezek mögött a racionális lépések mögött nagyon kemény és fájdalmas lépések is voltak, minthogyha Magyarországon mondjuk megszűnnek a kivételek, és a minimálbéren levők is adóznának, az számukra, akik tényleg ott vannak, rettenetesen fájdalmas lenne.

A konszenzushoz nemcsak az kell, hogy na, fehérítsük ki, hanem az, hogy ne kiabáljunk nemzettragédiát akkor, amikor ez bekövetkezik a másik oldalon. Szerintem ez lényeges.

Egy apró dolog: nem tudom, mennyire fontos ez a képviselői költségtérítés, értem ennek a szimbolikus jellegét. Amikor legutóbb ebből egy nagy balhé volt, mindenki ezt vitatta, ez mindig a Blikk-nél kezdődik, végigsöpör a sajtón, és akkor mindenki erről vitatkozik. Nekem mondjuk az a meggyőződésem, hogy ha ezt megoldanánk, csökkenne a képviselői fizetés ennek jegyében, ettől még nem utálnának bennünket egy jottányit sem kevésbé, de most ez egy más kérdés. Arra emlékszem vissza, hogy akkor tettem egy javaslatot. Ez pedig az volt, hogy nézzük meg a cseh, a szlovák, a lengyel, a balti és a román képviselői átlagot, és arra az átlagra vigyük fel. Akkor teljesen mindegy, hogy melyik párt képviselője azt mondta, hogy egy fillért se, mert népszerűtlen! Szó sem lehet róla!

Ezek azok a pillanatok, amikor ezek a viták ilyenkor teljesen leragadnak. Szerintem, ha felemelnénk egy normális összegre, amelyik nem egy európai átlag, de egy térségbeli átlag, akkor lenne ellenünk egy nagy sajtókampány, majd pontosan ugyanannyian utálnak minket, mint ahogy eddig utáltak, vagy nem hiszem, hogy ez tartósan befolyásolná, de azt nem akarhatjuk elérni, hogy egy olyan kontraszelekció legyen a politikában, ami már ma is néha érzékelhető, hogy aki egy négygyerekes családot el akar tartani, az otthagyja, és elmegy önökhöz egy jó állásba. Itt van egy csomó felkészült szakember ám, és be lehet szorítani egy bizonyos összeg alá, és akkor azt mondjuk, hogy kérem, ez vagy nem megy, vagy korrupció van, szóval itt beindul ez a horror. Ebben sem tudunk igazából Ivanics képviselő úrral egyetérteni, csak ebben a teremben őszintén beszélni, mert itt egyetértünk, de kimegyünk, és nem értünk egyet, sajnos. De mondom: a dolognak ez egy rettenetesen rossz logikája, egy spirálban vagyunk, egy mókuskerékben, amiből nehéz kilépni. Nekünk azért könnyebb, mert egy kis párt vagyunk, tehát ilyen szempontból belátom ezt a dolgot, de mindegy, most nem fejezem be ezt a gondolatot, hogy mivel járhat. Valamivel könnyebb a mozgásterünk. Értem, hogy a nagy pártoknak nehezebb, mert kisebb a mozgásterük, csak a végén rámegyünk mindannyian, a nagy pártok és a kis pártok. Nyilván mindig lesz, aki túléli, de az egészben az a baj, hogy a missziót elveszítettük, azt a missziót, amit 1990 óta - én 1990 óta vagyok képviselő -, nagyon sokszor vitatkoztunk akkor is, de éreztem egy világos missziót, ami a politikai pártokat összetartotta, még akkor is, amikor nagyon más dolgokat mondtunk. Hát persze, ezért vagyunk pártok, csak úgy látom, hogy ez a misszió elveszett, és helyébe ez lépett.

Ebben én nem érzem jól magam, de ez a legkevésbé érdekes, az ország sem érzi magát jól, és ez a nagyobbik probléma.

Akkor pingponglabda, Hegedűs úr!

HEGEDŰS PÉTER (ABB): Egy direkt kérdése volt dr. Braunnak, úgyhogy direkt egy mondatban akarok válaszolni. Ez egy személyes véleményem lesz, nem a riport szerint. Kérdezte, hogy adó vagy nem adó az adócsökkentésnél. Én személy szerint az adócsökkentés mellett vagyok, ugyanakkor egy nagyon erős ellenlépés a feketegazdaságnak. Ugyanis bizonyíték van arra, hogy az adócsökkentésnél eljön egy olyan pillanat, amikor már nem érdemes csalni, és valahogy én bízom abban, hogy Magyarországon is talán nem lesz sport abból, hogy hogyan lehet nem adót fizetni, hanem egy bizonyos mértéknél azt mondják, hogy a csoda vigye el, ezt kifizetem, és akkor legalább jobban alszom éjszaka.

Tehát szerintem a kettő együtt nagyon fontos megoldás lenne Magyarországnak

A célokkal kapcsolatban pedig: én kitűznék egy GDP-célt, 5 százalék, 6 százalék évi növekedést, és azért kellene a célt kitűzni, mert célkitűzés nélkül egy cégnél se tudjuk, hogy merre, hogyan vezessünk. Ha egy cél van, amiről a kormány és az ellenzék együtt azt mondja, hogy mi ide akarjuk vinni Magyarországot, ez legyen a cél, hogy három év múlva itt leszünk, akkor utána lehet körbenézni, hogy most mi az a lépés, ami kell ahhoz, hogy ezt megcsináljuk. Ha nincs cél, akkor az egész összeomlik. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Nógrádi képviselő úr!

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Vendégeink! Nekem egy nagyon rövid kérdésem lenne csupán. Ezt a jelentést úgy értékelem, és mindig, minden egyes alkalommal, amikor elénk került, úgy értékeltem, hogy a közügyekért, a köz dolgaiért felelős politika és a jó értelemben vett magánérdek szerint, és jól meghatározott profitérdek szerint működő gazdasági szektor kapcsolatáról beszél, és ez a jelentés nem más, mint ennek a két területnek a közös keresztmetszete.

Ha ez a közös keresztmetszet kellően tág és kellően jól definiált, akkor jól működhetnek egy ország dolgai, ha ezek eltávolodnak egymástól, akkor nagyon-nagyon nehéz helyzetbe kerülhet az ország.

Magyarországon a politika természete az, hogy mindent maga alá igyekszik gyűrni. Maga alá gyűri a közszolgáltatásokat, maga alá gyűri annak szakmaiságát, maga alá gyűri a civil szektort, sokszor a magánszektort, a demokratikus intézményeket, és most azon az úton jár, hogy teljes egészében maga alá gyűrje a gazdasági szektornak is mindazon vonatkozásait, amelyek talán már nem ildomos, hogy begyűrődjenek a politika alá. Mindjárt megmagyaráznám, hogy mire gondolok itt, ebben a helyzetben.

A gazdasági élet szereplői pedig olthatatlanul rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyekkel ezt meg tudják akadályozni, megpróbálnak védekezni ezáltal. Ezt a védekező mechanizmust szeretném önöktől megkérdezni, hogy hogyan látják ennek a helyzetét.

Igaz az a tendencia, hogy a politika különböző dotációk, támogatások, állami támogatások, adókedvezmények révén be tudja darálni a nyílt hangú gazdasági véleményeket, vagy pedig tud ettől függetlenné válni, és azt mondja a gazdasági szektor, hogy neki megvannak a maga határozott eszközei, megvannak a maga határozott céljai, és ennek érdekében egy politikai tényezőt tárgyalóasztalhoz tud ültetni, képes odaültetni, hosszú távú szerződéseket kötni, és büntetni abban az esetben, ha ezek a hosszú távú szerződések nem valósulnak meg, vagy valaki ebből kihátrál.

Az anyavállalataiknál biztos, hogy van ilyenfajta tapasztalatuk odahaza, hogy hogyan képződik meg a partnerség a politikum és a gazdasági szektor között. Én ezt hiányolom Magyarországon, és azt látom, hogy ha ez nem áll fel, nem érvényesítődik, akkor be fogja darálni a gazdasági szektor alapvető érdekeit, és fel fogja áldozni a gazdasági szektor alapvető érdekeit a politikum a saját érdekei mentén, a saját politikai érdekei mentén. Erre jó példákat tapasztalunk manapság. (Dr. Eörsi Mátyás távozik az ülésteremből.)

Én csak más szektorból próbálok gyenge példákat venni erre a fajta lázadásra, ami megtörténik. Például az Orvosi Kamara esetében, aki nagyon határozottan és keményen áll ki, és tárgyalóasztalhoz tudja ültetni a kormányt, és el tud érni némi pozíciójavulást az ágazathoz tartozó szereplők érdekében. Önök hogyan látják ezt? Önöknek van ennyi erejük? Van arra erejük, hogy ezt a közös keresztmetszetet, ami a politikum és a gazdasági szektor között van, egyre nagyobbá és egyre jobban definiálható tegyék, vagy pedig halad abba az irányba a politika, ami rossz, de megtapasztaltuk már ennek a hátrányait egy másik rendszerben, amikor bedarálja és átgyalogol a gazdasági érdekeken a politika a maga érdekei mentén.

Hogyan látják önök ezt a pozíciót, hogyan látják a saját pozíciójukat, milyen eszközök és lehetőségek vannak az önök kezében annak érdekében, hogy akár hosszú távú szerződések, akár válságeszközök mentén, de megállapodásra bírják a politikát?

(Az elnöklést Firtl Mátyás, a bizottság alelnöke veszi át.)

ELNÖK: Köszönöm. Mielőtt Ivanics képviselő úrnak megadnám a szót, most ez egy olyan konkrét dolog volt, amit Nógrádi képviselő úr felvetett, hogy úgy gondolom, most kellene erre válaszolni, azzal együtt, hogy majd a későbbiek során, miután Ékes képviselő úr is feltette azt a kérdést az előbb, hogy a fenntartható fejlődés vonatkozásában hogyan kérték ki a véleményüket.

Ezért gondolom, hogy ez a két kérdés összevág, ha ezt megválaszolnák, nagyon szívesen venném.

DR. TAKÁCS JÁNOS, a Magyar Európai Üzleti Tanács elnöke: Először Fodor István szólna erről.

FODOR ISTVÁN tiszteletbeli tag (Ericsson Hungary): Már csak azért is, mert az előzőhöz egy fontos kiegészítőm lenne, mármint a felvetettekhez, és csatlakozva Hegedűs Péterhez, ha szabadna, egy percre visszamennék az előző kérdéshez, Braun Márton képviselő úr kérdéséhez. Nagyon fontos kiegészítésnek érzem, hogy eddig, amikor a cél meghatározását nézzük, hogy melyik elem menjen, akkor egy picit darabossá tesszük a megoldást. Még a célok elé szeretném javasolni, hogy kellene egy jövőkép, egy vízió, tudniillik az komplexszé teszi a megoldást. Ha 15-20 éves távolságra egy ország vízióját megfogalmazzuk, hogy hová szeretnénk jutni 15 év múlva, akkor rögtön hozzá lehet csatolni azokat az egyébként rendszerben, célrendszerben működő elemeket, amelyekben vannak hangsúlyosak, de nem lehet bizonyos elemek nélkül ezt végrehajtani. Ebben az esetben nyilván a gazdaság, a szociális rész, de mindenféleképpen a fenntarthatóságnak, a hosszú távú megoldásnak az eleme, technikája ez, mert egyébként képesek vagyunk egy rövid távú cél érdekében vagy egy sáv érdekében beáldozni más területet. Gondoljunk egy szociálpolitikára vagy oktatáspolitikára, és így tovább.

Tehát a jövőkép, amit Hegedűs Péter a célban megfogalmazott, az elé tenném, és ennek a jövőképnek az egyes pilléreit kell céllá fogalmazni, és a célokhoz kell hozzárendelni a stratégiát és a megoldást.

Egyébként ez válasz arra is, hogy adó vagy járulék. Ez is egy sáv. Most daraboljuk a kérdést, hogy adó és járulék, rövid távon fontos kérdés, hosszabb távon, ha a rendszerbe beletesszük, akkor lehet, hogy már finomabb válaszokat adunk erre a kérdésre is. Azért figyelek oda, hogy nehogy úgy álljunk fel, hogy mi nem adunk minden kérdésre választ, és ezért egy félmondatban szeretnék Ivanics képviselő úrnak válaszolni arra, hogy az EU-források ellenére süllyed-e, és mit lehet ebben tenni. Nyilván vannak erre technikák, korábbi jelentéseinkben tettünk, csak mondok egy példát: a források felhasználásának a hatékonyságát is lehet növelni. Most nem beszélve semmiféle torzításokról, pusztán csak arról, hogy egy adott forrásnak, ha beleteszem, akkor kis forrásigényű, de nagy társadalmi hasznosságú programba teszem, vagy nagy forrásigényű, és kis társadalmi hasznosságú programba teszem. Ha ez a súlyozás megtörténik, abban a pillanatban jelentősen lehet növelni ennek hatását, különböző technikákkal.

Ami pedig Nógrádi Zoltán képviselő úr kérdését illeti, én csak a kollégáimnak szeretném javasolni, hogy a válaszadásban különböztessük meg a kis vállalkozási vagy vállalati gazdasági szereplőket és a nagyokat, mert képviselő úr látóterében sok kis gazdasági egység is van, és ezek a szabályok nem egészen ugyanúgy működnek, mármint a bedarálás a kicsiknél és a nagyoknál. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Elnök úr, ha kérhetnénk, akkor Nógrádi képviselő úr kérdéseire válaszoljon.

DR. TAKÁCS JÁNOS, a Magyar Európai Üzleti Tanács elnöke: Igen, egyetértek természetesen Fodor István kollégámmal, hogy különbséget kell tenni a kettő között, viszont hosszabb távon az egyik befolyásolja a másikat természetesen. Talán valamelyik éves jelentésünkben ki is tértünk erre, hogy a nagyvállalatok könnyebben tudják függetleníteni magukat a politikától vagy a politikai trendektől. Meg is teszik ezt. Viszont a nagyvállalatok nem lehetnek sikeresek a sikeres kis- és középvállalkozások nélkül. Így ilyen értelemben a "begyűrűzik" szót nem szeretem, mert mindig arra hivatkoztunk, hogy begyűrűzött valóban máshonnan hozzánk is, de igen, begyűrűzik a vállalatokhoz is az, hogy a kis- és középvállalkozások milyen helyzetben vagy milyen pozíciókban vannak. Sajnos, ezt kicsiben látjuk, és talán azok, akik vidéki cégek vagyunk, talán jobban látjuk, hogy Magyarországon - elnézést, ez nem mindenkire vonatkozik természetesen - sokszor fordítva ülünk a lovon. Én már hallottam olyan kijelentést a kisvárosunkban, hogy ez a vállalat abban a városban van, ahol én vagyok az első számú ember. Nem számít semmit. Mi privát cég vagyunk, és nem azt mondom, hogy azt csinálunk, amit akarunk, de az biztos, hogy nem a politika diktálja azt, hogy mi, mit csinálunk abban a városban vagy valahol máshol. Nálunk nagyon sokan a politikusok közül sajnos - és még egyszer hangsúlyozom, hogy akire ez nem vonatkozik, attól természetesen elnézést kérek, és nem is szeretnék általánosítani -, úgy gondolják, hogy a gazdaság van azért, hogy kiszolgálja a politikát és nem fordítva, pedig fordítva kellene hogy legyen. Jó értelemben, nem rossz értelemben értve a kiszolgálást.

Én pontosabban nem tudok válaszolni, de biztos, hogy a kollégáim közül még kiegészítik.

ELNÖK: Parancsoljon!

PÉCSI-SZABÓ MIKLÓS (OMV Hungária): Én is szeretném kiegészíteni ezt. Ha nagyon leegyszerűsítjük a dolgot, akkor amit szeretnénk mi mindannyian, hogy jólét legyen ebben az országban. A jólét itt már elhangzott, hogy az egy versenyképességet feltételez. Egy ország versenyképessége áll a gazdaság versenyképességéből és áll az intézmények versenyképességéből, ha akarom, állam, ha úgy tetszik, a politika. Ez a jelentésben is benne van, hogy úgy gondoljuk, hogy most itt inkább nem a gazdaság versenyképességével van baj, hanem inkább a politikáéval az utóbbi pár évben.

Amit képviselő úr említett, nyilván az egy szegmense a vállalatoknak, akik nem a szabadpiacon tudnak megélni, hanem valamifajta állami támogatástól függenek, ott jöhet létre ez a viszony, ami megítélésem szerint egy torz viszony, és ettől inkább tartózkodni és szabadulni kellene, minthogy ezt erősíteni. Én csak reménykedni tudok abban, hogy a politika nem önmagában való valami, és mint egy elszabadult hajóágyú mozog, hanem az ország egészét nézi, és ebben az egészben a gazdaságnak szintén megvan a helye, hiszen a gazdaság mögött a munkavállalók és maga az ország áll. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Ivanics Ferenc képviselőtársamnak.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Tanács! A kérdés, a visszakérdezés: úgy hangzott el az, amit mondtam a konszenzusról és a fekete-fehér döntésekről, hogy konszenzus ott lehetséges, ahol világosan látszik a másik fél akarata is. Erre hoztam fel példát, a Megegyezés című iratot, ami napok alatt vesztette el a hitelességét. Most hiába gyűjti az erőt a másik oldal, hogy na, akkor tárgyaljunk erről, amikor két héttel később már nem aktuális.

Tehát ez a fajta változékonyság, és ma már azért merem ezt így mondani, és talán nem tűnik most ilyen aktuálpolitikai vitának, mert ma már a baloldali sajtó is egyértelműen írja azt, hogy ez a kormány most félévente hoz újabb programokat, és nincs olyan világos jövőkép, aminek alapján lehetne menni, és aminek alapján lehetne dolgozni. A fekete-fehér döntéseknél megint azt gondolom, hogy az a szerencsés, ha végre kimondjuk feketén-fehéren, hogy ezt szeretnénk, ezt így szeretnénk, mert vannak ilyen alapegységek, amiben mindenki meg tudna egyezni.

Nagyon sokszor bekerül a parlament elé olyan anyag, ami azt mondja, hogy az a célunk, hogy növeljük mondjuk a ráfordítást, és ha eddig 99 forintot költöttem rá, és most 100 forintot költök, akkor teljesítettem, mert növeltem. Nem az a kérdés, hogy hogyan van, nagyon sok ilyen programstratégia érkezik be a parlament elé, hogy növeljük, legyen több, legyen hatékonyabb. Jó, de mi, mennyire?

Azért tudom ezt mondani, mert nagyon benne volt a polgári kormányban, 2001-ben erre komoly számítások voltak, és 2001-ben megvolt az, hogy ha Magyarország az Európai Unió gazdasági növekedésénél 2 százalékponttal többet tud, akkor 20-25 éven belül érjük el az Európai Unió átlagát. Ez egy világos cél, ehhez lehet igazodni, így le lehet bontani éves tervekre, vagy akár ciklusokra is, és meg lehet határozni, hogy mit akarunk. De éppen tegnap vitatkoztunk itt a bizottsági ülésen arról, hogy a megújuló energiaforrásoknál teljesíteni kell bizonyos feltételeket 2020-ig. Kiderült, hogy 2020-ig 500 milliárd forintot kellene fordítani az államnak támogatásként, hogy 2300 milliárd forintnyi beruházással megvalósulhasson az a szint, amire szükség van. Itt a kormány képviselője világosan elmondta, hogy 2013-ig az egészből 30 milliárd forintot fognak elkölteni, a többi 420 milliárd pedig majd lesz.

Nyilván nem ez a tervezés, hanem azt mondom, hogy van 12 évem addig, valamennyire arányosíthatom, akármilyen vonalat kijelölhetek és megvan. De nincsenek ilyen vonalak, ez a fő probléma, nincsenek igazodási pontok, teljesen elvesztettük őket. Tehát az, ami az elmúlt két évben a magyar politikában történt, az tényleg nonszensz, és itt jön az, erről mindenképpen szeretnék említést tenni, a népszavazásról írják, hogy olyan helyzetet teremtett, ami később gondokat okozhat. Ez a magyarázata annak véleményem szerint, hogy demokratikus keretek között az ellenzék a lehető legszélsőségesebb esethez nyúlt, mert egyrészt az emberek fogadókészsége ennyire primér információkra volt, tehát így lehetett elmagyarázni, hogy rossz, másrészről pedig a kormányzat ennyire nem világosan fogalmazta meg, hogy miket akar, hogyan akar, és az a fajta tájékoztatás, amit az anyag is hiányol az emberek felé, az gyakorlatilag nem valósult meg, és ilyen módon az én olvasatomban a népszavazással a saját csapdájába esett a kormány. Nem mondta el, hogy mi az, amit akar, miért akarja, hogyan akarja, márpedig csak úgy lehet, ez többször visszaköszön az anyagban, hogy az embereket tájékoztatni kell, és akkor meg fogják érteni, el fogják fogadni. De nem ez történt.

Végezetül, ha már itt van nálam a szó, egy rövid kérdést tennék fel, illetve nem tudom, hogy rövid lesz-e. Vagyis a kérdés rövid lesz, a választ majd meglátják. A privatizációnál mondják, hogy további állami vállalatokat kellene privatizálni. Azt gondolom, hogy jelen pillanatban az én érzésem szerint, bár nem vagyok túl nagy közgazdász, de az az érzésem, hogy most már azon a határon vagyunk, ahol nem szabadna többet eladni. Most már vannak olyan önkormányzatok Magyarországon, Debrecen a legjobb példája ennek, ahol világos piaci feltételeket határoztak meg a cégvezetésnek, és hogyan, hogy sem, működik az önkormányzati tulajdonú cég, és aránylag jól is üzemel, amely még Romániába is befektet, Erdélyben vállalatokat vásárol meg. Ugyanezt érezzük magunkon is, hiszen hányszor történt meg az, hogy mi itt nagy svunggal privatizáltunk, aztán valamilyen svájci vagy francia állami cég pedig megvásárolta a magyar céget és tudja működtetni normálisan.

Tehát nem az a fontosabb ebben a kérdésbe, ami egyébként benne szerepel ebben az anyagban, a veszteséges vállalatoknak meg kell szabadulniuk a veszteségektől, piaci árakon működni, összhangban az Unió elvárásaival, tehát a vállalat működését kellene úgy megfogni, hogy az képes legyen normálisan, nyereségesen működni. Önkormányzatban dolgoztunk, egy temetkezési vállalat az önkormányzatnál veszteséges volt mindig, privatizáltuk 1997-ben, utána mindig nyereséges lett. Szóval azt gondolom, hogy egy csomó veszteség rejlik benne ebben a rendszerben, ha normális feltételeket határoznánk meg, akkor lehetne jól működtetni. Köszönöm.

ELNÖK: Kérem elnök urat, reflektáljanak Ivanics képviselőtársamnak.

DR. TAKÁCS JÁNOS, a Magyar Európai Üzleti Tanács elnöke: Ezért mondtuk, hogy privatizáció, mert azért számos példa van arra, biztosan van ilyen példa is, hogy állami vállalat jól működik. Azért az egész világon számos példa van arra, hogy a privatizált vagy a privát vállalatok azért jobban működnek, természetesen a gazdaság bizonyos szegmenseiben lehetnek állami vállalatok. De Magyarországon épp nem nagyon tudok jó példát, most a debrecenit nem ismertem, örülök, hogy van ilyen is, de nem tudok túl sok jó példát arra, hogy állami kézben vagy önkormányzati kézben lévő vállalatok jól működnek, és nem szeretnék most a MÁV-ról és egyéb vállalatokról beszélni. Valószínűleg ezért mondjuk mi azt, hogy a privatizáció talán egyféle megoldás lehet. (Ivanics Ferenc: A GYESEV például tudott jól működni, az rendesen működik is, állami tulajdonban van!) Igen, osztrák-magyar állami tulajdonban van.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük, elnök úr, hogy eljöttek és az anyagot, amit készítettek számunkra, azt nagyon fontosnak tartjuk, és mint a példa bizonyítja, az is megtörténhet egyszer, ahogy Braun képviselőtársam mondta, hogy itt az elnöktől balra ülők az ellenzéki képviselők. De azt is észrevehette, hogy tulajdonképpen amit önök megfogalmaztak ebben az anyagban, az a legnagyobb köszönettel indult, és úgy indított minden egyes képviselőtársam, azt bizonyítja, de a másik oldalról való hozzászólásban sem az derült ki, hogy amit önök megfogalmaztak, az nem valós. Mi úgy gondoljuk, hogy valóban nagyon fontos, hogy legközelebb is, jövőre ugyanitt találkozzunk, de azt mindenképpen fontosnak tartom elmondani, mert önök mindegyike azt fogalmazta meg, aki megszólalt, a konszenzuskeresést, de azért az elhangzott, és ez nagyon fontos, és ezt jó, ha önök is mindenkinek az értésére adják, hogy konszenzust leginkább annak kell keresni, aki hatalmi pozícióban van. Annak kell gesztust gyakorolni, bebizonyítani azt a másik oldalnak, hogy lám, keresem veled a konszenzust, pontosan annak a jövőképnek a megfogalmazásában, pontosan azoknak a céloknak a kitűzésében, amit önök itt az anyagaikban leírnak, illetve a válaszadásban számunkra megadtak.

Azt is fontosnak tartanám azért elmondani, mert itt egy mondattal érintette is elnök úr és Ivanics képviselő úr is említette, és Németh István fogalmazta meg ezt a képviselői kérdést, hogy valóban a költségtérítés kérdését, de a másik oldala ugyanolyan fontos, hogy önök is tudják, hogy valóban az 220-230 ezer bruttó egy képviselőnek az alapilletménye. Tehát ezt is széles körben kellene terjeszteni, mert amikor ez kiment, szeretném azt azért elmondani, ez is egy politikai szándék volt. Tehát politikai szándékkal tették ezt közhírré, hogy a képviselők irányába egyfajta bizalmatlanság meginduljon. Amikor a tisztaságot követeljük meg, amikor a politikusok és a gazdaság kapcsolatát követeljük meg, akkor ezeket a kérdéseket valóban helyre kell tenni.

Még egyszer csak azt tudom mondani, hogy hálásan köszönjük, hogy eljöttek hozzánk, a jövő évben úgyszintén biztosan elnök úr megteszi ezt a kérést, a magam részéről még egyszer köszönjük, hogy itt voltak, és köszönjük, hogy a kérdéseinkre válaszoltak. Nekem pedig megadatott az a ritka pillanat, hogy egy ellenzéki alelnök tudott most befejezésül szólni. Köszönöm szépen.

DR. TAKÁCS JÁNOS, a Magyar Európai Üzleti Tanács elnöke: Mi is köszönjük szépen a lehetőséget, és Ékes képviselő úr is azzal kezdte, hogy biztatott bennünket, hogy még több helyre juttassuk el ezt az anyagot. Én akkor egy kéréssel fordulok önökhöz, hogy önök is juttassák el az anyagot, a gondolatokat, a javaslatokat, amelyek benne vannak, minél több helyre, és akkor sok helyre eljut. Csak elmondanám, hogy mi mit teszünk, semmiképpen nem magyarázkodásképpen, mert tehetnénk többet. Az éves jelentésünket mindig egy sajtótájékoztató keretében adjuk közre, az idén is pontosan 92 - ha jól emlékszem - újságíró volt jelen, ez mindig megközelíti a százat, 3000 példányban nyomtatjuk és küldjük szét az érdekelt feleknek. Találkozókon veszünk részt, mint ez is, vagy a két nagy párt gazdasági kabinetjével szoktunk találkozni, az államelnöktől kezdve a minisztériumokig, a gazdasági miniszterrel, a pénzügyminiszterrel szoktunk találkozni, számos konferencián veszünk részt, legutóbb a Népszabadság konferencián vettem részt, és Fodor István úr is ott volt. Prezentációkat tartunk a Rektori Konferenciától kezdve az egyetemi hallgatóknak, az EU Klubban is, és számos interjút is adunk, a tagok is. Tehát mi megpróbálunk mindent elkövetni, de természetesen mindenki segítségére számítunk, és megköszönjük ezt a segítséget, és azt, hogy ma itt lehettünk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük.

(A ülés befejezésének időpontja: 11 óra 38 perc.)

Dr. Eörsi Mátyás
a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezetők: Ipacs Tiborné