EIB-32/2007.
(EIB-62/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. október 16-án, kedden 9 óra 30 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak *
Elnöki bevezető *
A napirend elfogadása *
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításáról (COM(2006)818; 2006/0304/COD) *
Dr. Baranyai Gábor kiegészítése *
Dr. Szoboszlay Miklós hozzászólása *
Varga Zoltán (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőrének előadása *
Kérdések, hozzászólások, reflexiók *
Ékes József (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőrének előadása *
További kérdések, hozzászólások, reflexiók *
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a talajvédelem kereteinek meghatározásáról, valamint a 2004/35/EK irányelv módosításáról (COM(2006)232; 2006/86/COD) *
Dr. Baranyai Gábor kiegészítése *
Szirbik Imre (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőrének előadása *
Kérdések, hozzászólások, reflexiók *
Ékes József (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőrének előadása *
További kérdések, hozzászólások, reflexiók *
EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a hulladékokról (COM (2005) 667; 2005/0281/COD) *
Dr. Baranyai Gábor kiegészítése *
Varga Zoltán (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőrének előadása *
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság ellenzéki raportőrének előadása *
Elnöki zárszó *
Tájékoztató az aktuális helyzetről.
2. Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a talajvédelem kereteinek meghatározásáról, valamint a 2004/35/EK irányelv módosításáról (COM(2006)232; 2006/86/COD)
Tájékoztató az aktuális helyzetről.
3. Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a hulladékokról (COM(2005)667; 2005/0281/COD)
Tájékoztató az Európai Unió Tanácsának döntéséről a 2004. évi LIII. törvény (6) bekezdése alapján.
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Dr. Csapody Miklós (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Kocsi László (MSZP) Tasnádi Péternek (MSZP)
Dr. Botka László (MSZP) dr. Eörsi Mátyásnak (SZDSZ)
Káli Sándor (MSZP) megérkezéséig dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP) Szirbik Imrének (MSZP)
Veress József (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) dr. Hörcsik Richárdnak (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Dr. Baranyai Gábor főosztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Szoboszlay Miklós vezető főtanácsos (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Hasznos Gábor (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 35 perc.)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok a bizottságnak ezekben a vészterhes időkben! (Közbeszólások.) Mindenki fölkapta a fejét. Még egyszer: jó reggelt! (Derültség.)
A napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy észrevétele, megjegyzése a napirendünkkel kapcsolatban van-e valakinek. (Dr. Legény Zsolt jelentkezik.) Legény képviselő úr! (Dr. Legény Zsolt közbeszól.) Ja, egyetértését jelezte ilyen módon, tehát hozzászólási szándékot nem látok.
Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják a mai napra rendelt penzumunkat. (Szavazás.) Ez egyhangú döntés, Legény Zsolt képviselő úr szavazatát is beleszámoltam.
Az 1. napirendi pontunk egyeztetési eljárás, az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól szóló EK-rendelet módosítása. Itt állásfoglalást is meg fogunk fogalmazni a mai napon, tekintettel arra, hogy a napokban, holnap a COREPER-en a politikai döntés megszületik, és szeretnénk a lehető legbölcsebb útravalót betenni a kormány hátizsákjába ez ügyben. Zárt ülést rendelek el.
(A bizottság 9 óra 37 perctől 9 óra 52 percig zárt ülést tartott,
melyről külön jegyzőkönyv készült.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Áttérünk a 2. napirendi pontunkra. Ez egy irányelv az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításról. Az előterjesztő a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium részéről Baranyai Gábor főosztályvezető úr, nagy tisztelettel köszöntöm; a GKM részéről Szoboszlay Miklós vezető főtanácsos úr, őt is nagy tisztelettel köszöntöm. Ki kér szót? (Jelzésre:) Tessék parancsolni, Baranyai úr!
Dr. Baranyai Gábor kiegészítése
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Először is a minisztérium felső vezetésének apológiáját szeretném tolmácsolni, hogy bokros teendőik miatt nem tudtak eljönni. Mindazonáltal itt van három szép, kerek jogszabályunk, amiről én röviden szeretnék egy expozét tartani.
Közismert, hogy 2004. január 1-je óta létezik az Európai Unión belül egy úgynevezett emissziókereskedelmi rendszer, melynek a lényege, hogy a nagy pontforrás szén-dioxid-kibocsátó vállalatok, tehát alapvetően ipari létesítmények kapnak egy meghatározott mennyiségű kvótát, amelyek többé-kevésbé fedezik az ő kibocsátásaikat, majd minden év végén kell egy jelentést készíteni, a jelentésben megállapított kibocsátásokhoz képest vissza kell adni az állam részére ezekek a kvótákat, és amennyiben hiányuk keletkezik ezen elszámolás során, egy kvázi büntetést fizetnek, amennyiben pedig többletük van, azt a piacon értékesíthetik. Tehát a rendszer lényege, hogy egy rugalmas piaci szabályozási keretben érdekeltté tegye a vállalatokat, hogy ne csak egy kvázi határértékig, hanem a vállalati innováción belül a maximum értékig csökkentsék az üvegházhatású gázkibocsátásaikat.
Nagyon fontos, hogy a rendszer mind ez idáig a nagy pontforrást kibocsátókra vonatkozott. Tekintettel azonban arra, hogy a közlekedés majdnem ugyanolyan mértékben, illetve jelentős mértékben felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásáért, a közlekedési szektornak pedig a leginkább megközelíthető ágazata a légi közlekedés, továbbá a légi közlekedés produkálta mind volumenben, mind kibocsátásokban a legnagyobb növekedést 1990 óta - ez a 2003-as adatokhoz képest egy 87 százalékos növekedés -, ezért a környezetvédelmi miniszterek számos politikai deklarációban rögzítették, hogy ki kell terjeszteni ezt az emissziókereskedelmi rendszert a légi közlekedési ágazatra. Ennek tükrében fogadott el az Európai Bizottság egy irányelvtervezetet, és ezt terjesztette az Európai Parlament, illetve a Tanács elé. Jelenleg az első olvasata zajlik ennek a jogszabályjavaslatnak, amelynek röviden összefoglalnám a fő tartalmi elemeit.
Az első, hogy mind az EU-ból távozó, mind az EU-ba érkező légi járatok kibocsátásaira kiterjedne. Nyilván itt van egy külső dimenzió, alapvetően az észak-amerikai országok meglehetősen nehezményezik az EU-nak ezt az egyoldalú törekvését. Erre pár pillanat múlva visszatérnék.
A következő új eleme ennek a javaslatnak, hogy míg a meglévő emissziókereskedelmi rezsimen belül a kiosztás, azaz a kvóták allokálása nemzeti szinten zajlik, ez az új kvótakiosztás - tekintettel arra, hogy a légi közlekedés a priori nemzetközi, legalábbis EU-n belüli -, ezért az Európai Bizottsághoz mint központi hatósághoz kerülne.
Nagyon fontos a kvótakiosztás módszere, azaz, hogy milyen alapon milyen mennyiségű kvótát kapnának az egyes légitársaságok. Erre az Európai Bizottság teljesítménymutatókat, úgynevezett benchmarkokat fog majd kifejleszteni, és ez határozná meg, hogy milyen hatékonysági, milyen szállítási kritériumok mentén milyen mennyiségű kvótára lenne jogosult egy-egy légitársaság. Fontos, hogy ezt egy bázis időszakhoz viszonyítva vizsgálnák, nevezetesen 2004 és 2006 adataihoz.
Fontos, hogy mikor is történne meg ez a kiterjesztés. Nem holnapról van szó, de egy iparág történetében egy meglehetősen közeli időpontról, nevezetesen az eredeti bizottsági javaslatban az EU-n belüli járatokra 2011. január 1-jétől, míg az EU-n kívüli járatokra 2012. január 1-jétől. Körülbelül ez a magja annak a szabályozásnak, amivel ki akarjuk egészíteni a meglévő emissziókereskedelmi irányelvet.
Melyek ennek a fő hatásai a magyar légi közlekedési ágazatra? A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kiterjedt konzultációkat folytatott ebben a szektorban, nyilván majd Szoboszlay kollega kiegészít engem. Összefoglalva: számunkra az derült ki, hogy meglehetősen fiatal az a géppark, amely magyar érdekeltségű cégek birtokában van, következésképp ezeknek a járatoknak a kvótaigénye limitált lesz, tehát bizonyos relatív versenyelőnybe kerülnének más cégekhez képest. Mindazonáltal ez elkerülhetetlenül költségnövekedéssel jár a hazai légi forgalmazó cégek számára is.
Mi a menetrendje a javaslat elfogadásának? A menetrend azon túl, hogy egy meglehetősen problematikus és technikailag is igen bonyolult jogszabályról van szó, függ egy külső dimenziótól, mert említettem, hogy az EU egyoldalúan szeretné kiterjeszteni ezt az Európába érkező és az Európából távozó, nem EU-honos légi közlekedési vállalatokra is, ami nem szükségképpen egy EU-hatáskör. Létezik az ENSZ keretében egy nemzetközi légiforgalmi szervezet, az ICAO, amely a szeptember végi közgyűlésén nagyjából elutasította az Európai Uniónak ezt a kvázi egyoldalú, expanzív tervét. Ebből az következik, hogy jelenleg egy kicsit bizonytalan állapotba került ennek a javaslatnak a tárgyalása. Az ICAO ajánlása az, hogy az EU próbáljon meg kétoldalú megállapodásokat kötni a légi partnereivel, és ennek keretében próbálja integrálni ezt az emissziókereskedelmi problémakört.
Mindezek tükrében várható, hogy a portugál elnökségnek, amelynek a fő célkitűzése volt, hogy ennek az európai emissziókereskedelmi rendszernek a bővítését első olvasatban lezárja 2007 december végéig, ez nem fog sikerülni, és egy új, alapvető elemében lehet, hogy lényegesen más javaslatot kell előterjesztenie.
Tehát én nagyjából ebben foglalnám össze ennek a javaslatnak a lényegét, illetve a történetiségét. Meg szeretném kérdezni esetleg Szoboszlay kollégát.
ELNÖK: Parancsoljon!
Dr. Szoboszlay Miklós hozzászólása
DR. SZOBOSZLAY MIKLÓS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Én úgy gondolom, hogy átfogó képet adott Baranyai Gábor kollégám, és ha kérdés van, inkább arra reflektálnék, minthogy húzzam az időt azzal, hogy további kiegészítéseket teszek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nem tekintjük időhúzásnak, hogyha kapunk egy képet erről.
Szeretném elmondani önöknek, hogy nálunk más a tárgyalási rend, mint más bizottságokban. Két raportőr készült fel a két oldal részéről. Először ők szólalnak meg, majd minden egyes képviselői hozzászólás után önök megkapják a lehetőséget a reagálásra, és minden képviselő utána még egyszer megkapja a lehetőséget a kiegészítésre, utána megint megkapják a szót. Ez egy kicsivel időigényesebb, de az a bizottság meggyőződése, hogy ez érdemi vitákhoz tud vezetni.
Az MSZP részéről Varga Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót.
Varga Zoltán (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőrének előadása
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
VARGA ZOLTÁN (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőre: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Sikerült az internetről ezt a javaslatot letöltenem és el is olvasnom. Amikor elolvastam, nekem is az volt a benyomásom, hogy ez igazából egy elég nehezen keresztülvihető dolog, pontosan azért, mert sajnos a kiotói egyezmény is ott áll, ahol áll. Tehát az Európai Unió nyilván szeretné ebben a javaslatban is csökkenteni az emissziós kibocsátást, de ez nemcsak rajta múlik. Azt gondolom, ebben még kemény tárgyalások lesznek.
Szeretném megkérdezni a főosztályvezető urat, azt mondta, hogy ennek lesznek gazdasági hatásai. Mire gondolt? Ezt nem nagyon értem. Nyilván itt az lesz a cél, hogy minél hatékonyabb, minél kevesebb káros anyagot kibocsátó gép kerüljön előbb-utóbb forgalomba, de miért gondolja azt, hogy ez közvetlenül költségnövekedéssel fog járni a légifuvarozók számára?
ELNÖK: Tessék, Szoboszlay úr!
DR. SZOBOSZLAY MIKLÓS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Annyit tudunk mondani, hogy kétféle számítás létezik jelen pillanatban. Az egyik az Európai Unió becslése, amelyik azt mondja, hogy egy átlagos európai távolságon, tehát 1000 kilométeres repülési távolságon belül körülbelül 10 eurós nagyságrendben változhat a jegyár. A légitársaságok becslése ennél ennél lényegesen magasabb, 30-40 eurós nagyságrendet képvisel.
Ez nyilván visszahat a forgalomra bizonyos határok között. Ez jelenti a gazdasági hatást, amelyik a turizmust is és számos egyéb kérdést érint.
ELNÖK: Varga képviselő úr!
VARGA ZOLTÁN (MSZP): Egyelőre nem tudok többet hozzátenni, mert nyilvánvalóan magával a javaslattal mint európai polgár, abszolút egyetértünk, de hogy ezt hogyan lehet keresztülvinni?
Nyilván ha az Európai Unió csak önmagára vonatkozóan hoz egy ilyen korlátozó intézkedést, annak nem sok értelme van. Tehát ez csak akkor fogja kifejteni a hatását, ha ebben a nagy légitársaságoknak gyakorlatilag sikerül megállapodniuk.
Tehát ha ez a szervezet, amit ön mondott, gyakorlatilag nem fogadja ezt el, akkor igazából nem nagyon tudom, hogy mi a mozgástér ebben az európai bizottsági javaslatban. Van-e értelme ezt mondjuk az Európai Unió belső légiközlekedésére kiterjeszteni, ha nem tudunk szabályt hozni a többi állammal ebben a tekintetben? Ez egy kérdés is, tehát az Európai Unió fog egy ilyen szabályozást hozni, hogyha nem sikerül megegyezni a többiekkel?
ELNÖK: Megadom a szót.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Nyilván minden egyoldalú lépésnek ez kérdőjele, hogy vajon radikális versenyhátrányba hozzuk-e magunkat mint Európai Unió, vagy pedig valami progresszívet végzünk, ami egyébként kihat a világ más részeire is, így megtermékenyítő hatású lehet.
Az európai emissziókereskedelmi rendszer egyébként már ilyen. Tehát önmagában bevezettünk EU-szinten egy olyan rendszert, ami komoly adminisztratív, adott esetben gazdasági terhekkel járhat. Az látszik, hogy pont a 2008-12 közötti kiosztási tervek kapcsán milyen jelentős politikai felfordulás keletkezett. Mindazonáltal ezek az intézkedések azért születtek, mert leginkább az EU-15-ök - és itt nem a nagy, hanem a korábbi Európai Unióról van szó - jelentős elmaradásban vannak a kiotói vállalásai teljesítésében. Tehát igazából ez egy kényszerlépés, azért lépi meg az EU ezeket, hogy elősegítse a 2012-ig teljesítendő vállalásai teljesítését.
Nem véletlen egyébként, hogy az eredeti javaslatban 2011 szerepelt volna mint kezdő időpont, hogy legalább annak az egy évnek a várható kibocsátáscsökkentését már be tudják számítani az európai rendszerbe.
A nemzetközi jogi státusza meglehetősen problémás a légi közlekedésnek. Maga a kiotói jegyzőkönyv elvben nem terjed ki rá, hanem ennek a már említett ICAO-nak a hatáskörébe utalja, hogy döntsön róla. Pont azért, mert ezek a kibocsátások a priori nemzetköziek, nehéz őket nemzeti szinten kalkulálni.
Úgyhogy a rövid válaszom az, hogy nyilván van ebben veszély. Itt most kicsit mindenki fogja a fejét az EU-n belül, hogy mit is tegyen. Nagyon nagy a politikai kockázata annak, ha ezt egyoldalúan bevezetik, a nagy politikai kockázata, mindazonáltal már a Tanács, tehát a tagállamok többször elkötelezték magukat amellett, hogy ha kell, akkor egyoldalúan is be fogják vezetni, és ezt elmondták az ICAO-közgyűlésen is. Úgyhogy igazából mi is kicsit tanácstalanok vagyunk, várjuk, hogy az elnökség, illetve az Európai Bizottság bölcsessége valamilyen irányba elősegítse ezt a vitát. Nem kizárt egyébként, hogy az Európai Bizottság visszavonja a javaslatát és gyakorlatilag tokkal-vonóval átírják.
ELNÖK: Ékes képviselő úr.
Ékes József (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőrének előadása
További kérdések, hozzászólások, reflexiók
ÉKES JÓZSEF (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőre: Köszönöm, elnök úr, a szót. Úgy érzem, hogy talán minden érintve lett ebben a kérdéskörben. Egyrészt a kvóta-megállapítások és -kiosztások kapcsán Magyarország esetében, itt vannak bizonyos vitás kérdések és bízom benne, hogy ezek előbb-utóbb lezárásra kerülnek.
Magával a légi közlekedéssel kapcsolatban én is úgy érzem, hogy ez egy nagyon fontos, és mi is úgy érezzük, hogy ez egy nagyon fontos kérdés. Nagyon jó lenne, ha ebben sikerülne valóban úgy megállapodni, hogy minden területen magát a rendszert lehessen alkalmazni a tengerentúli járatok esetében is.
Ami számomra kérdést vet fel, hogy amikor az Amerikai Egyesült Államok a vízumrendszerében azokat a hihetetlen kemény döntéseket meghozta, akkor az Európai Unió, azt lehet mondani, meghajolt előtte. Mindenképpen szeretnénk, ha az Európai Unió ebben a kérdésben is ugyanolyan kemény tudna lenni, mint ahogy velünk szemben mások esetleg olyan javaslatokat eszközölnek, amelyeket kénytelenek vagyunk átvenni.
A magyar légi közlekedést ez kevésbé fogja érinteni, hiszen a gépparkunk aránylag fiatal. Ebből adódóan talán egy helyzeti előny is van ebből a szempontból. Az az álláspontunk, hogy a tengerentúli járatok esetében, ahogy ön is kitért rá, a megállapodások nagyon visszásak, és nem tudni, hogy milyen eredményt fognak elérni, de én bízom benne, hogy az Európai Unió, ha szükséges, ezt a kérdéskört önmaga elég keményen be fogja vezetni, és előbb-utóbb ez a kvótarendszer szélesedni fog minden irányba.
Mindenképpen támogatni fogjuk, mert akkor is furcsának tartottuk, amikor a kvótarendszer kialakult az Európai Unión belül, hogy a közlekedés minden szegmensére nem vetült ki. Akkor gondolatban foglalkoztak vele, foglalkoztunk vele, de én úgy érzem, hogy ettől nem oldódik meg saját maga az emissziókibocsátás csökkentése.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy az Európai Uniónak ez kötelezettsége. A világnak, és azt hiszem, mindannyiunknak kötelezettsége az, hogy a kibocsátások nagyságrendjét valóban nagyságrendekkel tudjuk csökkenteni. Köszönöm.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
DR. SZOBOSZLAY MIKLÓS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Engedjenek meg két csendes megjegyzést! Az egyik, hogy azért annyit tudni kell, hogy a légiközlekedés kibocsátása a világ kibocsátásából az összes antropogén eredetűnek 2,2, százaléka. Tehát itt nagy csodát tenni nem lehet. A közúti közlekedésé 13,8 körül van, és a tengeri és belvízi hajózásé 2,8. Ez az egyik.
A másik, hogy a nagytávolságú repülések esetében, ha nem jön létre a megállapodás, nem Magyarország szempontjából, de az Unió szempontjából fönnáll az a veszély vagy lehetőség, hogy a környező országok, Marokkó, Algír, Ukrajna repülőtereit mintegy hub-repülőteret fogják használni, oda érkeznek a nagytávolságú járatok, és onnan lesz egy szétosztó. Naggyá tesszük a környező országokat.
ELNÖK: Képviselő úr?
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Egyetértek én is az utóbbiak kihangsúlyozásával, tehát tényleg erre figyelni kell mindenképpen, hisz egyrészt maga a légi közlekedés is nagyon kemény kritériumoknak kell hogy megfeleljen biztonságtechnikai szempontból is. Nem véletlen, hogy a világ minden részén osztályozzák a légi közlekedést biztosító országok jelenlegi állapotát, akár a technológia szempontjából, akár a biztonság szempontjából, és nem mindegy Magyarország számára, hogy adott esetben melyik más területen alakulnak ki a csomópontok.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További hozzászólásokat várok. (Nincs jelzés.) Miután ilyen nincsen, engedjenek meg részemről néhány megjegyzést. Az első az, hogy néha lehet hallani, hogy a környezetvédelemnek nincsenek versenyképességi összefüggései. De igen, vannak. Ha a környezetvédelemre szabályokat szabunk meg, ez a gazdasági életben résztvevőknek költséget jelent, és ezt tudomásul kell és tudomásul is lehet venni. Szerintem, amire ügyelni kell, az az, hogy a saját versenyképességünket ne rontsuk mondjuk a versenytársakéhoz képest. Emlékeztetném a bizottságot a borvitára, ahol az Európai Unió egy olyan szabályt hozott, hogy az Európai Unió területén lévő bortermelők a bort vízzel nem vegyíthetik, miközben lehetővé teszi azt, hogy más országokból az Európai Unió területére importáljanak olyan borokat, akár az Egyesült Államokra, akár Chilére, akár Dél-Afrikára vagy bármelyik országra gondolok. Szerintem ez egy borzalmas dolog. Azt lehet mondani, hogy az Európai Unió csak olyan bort szabad értékesíteni, ami az Európai Unió szabványának megfelel, és ezzel nincs az Európai Unió versenyhátrányba hozva.
Szerintem hasonló a logika itt is. Most lehetne persze itt azon ironizálni, hogy nincs igazam, mert az Európai Unió területéről induló repülőgépeknél nincs sok értelme, mert csak az tud indulni, amelyik először megérkezik, de ez nem olyan lényeges, de lehet, hogy ebben nincs is igazam; végül is az Airbust Európa területén gyártják, először innen kell fölszállni. Nem ez a lényeg, hanem az a lényeg, hogy ha azt mondja az Európai Unió, hogy a kibocsátás az Európai Unió területére érkező és innen induló járatoknál nem haladhat meg egy meghatározott mennyiséget, kivéve, ha ezek máshonnan jönnek - mondjuk az Egyesült Államokból, nyilván erről majd beszélünk -, akkor azt érjük el, hogy versenyhelyzeti előnybe hozzuk leginkább az egyesült államokbeli légitársaságokat. Szerintem ebbe nem lehet belemenni. Kérdeztem, hogy mi ennek az ICAO-nak a pontos közjogi státusa, és megértettem, hogy az ENSZ keretében egy szakosodott valami, de ezzel együtt szerintem az Európai Unió olyan döntést tud hozni, hogy ezek a törvények az Európai Unión belül, és ha ide érkezik egy repülőgép, onnan jön, ahonnan akar, de ilyen és ilyen kritériumoknak meg kell felelnie. Ennek van értelme. Mert azt nem mondom, hogy az európai lakosok szívesen fizetik meg azt a 10 vagy 15 eurót, amivel többe kerül egy jegy - nem tudom megmondani pontosan -, de azt nehéz elfogadtatni, hogy olcsóbb a jegy mondjuk az East-West légitársaság repülőgépére, mint a KLM-ére, csak azért, mert rájuk ezek a szabályok nem vonatkoznak.
Most megértettem, hogy van egy ilyen veszély, hogy ilyen hub-okat hozunk létre az Európai Unió közvetlen környezetében. Szerintem az Európai Unió tud nyomást gyakorolni ezekre az országokra, Ukrajna esetében egészen biztos, hogy azt meg tudja neki mondani, hogy ha vannak európai uniós ambícióik, akkor ezeket fogadják el. Nehéz átlátni ezeket a játékokat, és ezek nem egyszerű játékok. Én azt nagyon nehezen tudom elfogadni, hogy a környezetvédelem érdekében a gazdasági feltételek tekintetében olyan szigorításokat hozzunk meg, amelyek csak az Európai Unión belüli cégekre jelentenek versenyhátrányt, másokat pedig ezáltal versenyelőnybe hoznak. Lehet, hogy az lesz a megoldás, ha jól értem, hogy a Bizottság visszavonja a javaslatot, mert ő se tudja megoldani. Az Air Maroc-kal vagy a Jordanian Air-rel szemben valószínűleg fel tud lépni az Európai Unió kellő keménységgel, és gondolom, az egyesült államokbeli légitársaságokkal szemben ez kevésbé lehetséges, de ez így szerintem semmiképpen sem járható.
Egy utolsó megjegyzésem - ez tényleg már irreleváns abból a szempontból, hogy a kormány milyen álláspontot foglaljon el -: nem az első dolog, hogy különböző kvóták vannak, éves kvótákat kapnak, amelyekkel lehet kereskedni. Azt hiszem, ez a kiotói alapján is így működik, és vannak másutt is ilyen kvótadolgok. Én ennek a logikáját értem. Én a dolgot olyan hihetetlenül immorálisan tartom, amivel szerintem előbb-utóbb az európai intézményeknek szembesülniük kell az európai polgárok szemében, hogy meg lehet vásárolni azt, hogy szennyezem a légkört. Ez rémisztően hangzik.
Én liberálisnak tartom magam, és tudom azt, hogy a föníciaiak óta minden kifejezhető pénzben, mégis érzem ezt a problémát, és gondolom, a bizottság is érzi, és nyilván a kormány képviselői is érzik, hogy valami olyan rettenetes - hogy stílusos legyek - szaga, bűze van ennek a dolognak, amely szerintem komoly morális problémákat vet fel. Nem tudom, mi a megoldás, és nincs is javaslatom, csak jelzem, hogy ha ezt meghallja egy egészségesen, morálisan gondolkodó állampolgár, elolvassa, hogy lehet adni-venni, hogy ki mennyit szennyezi az unokáik jövőjét - ahogy szokták ezt a politikában mondani -, azt mondja, hogy ez rettenetes. Nem lehet gondolkodni valami másfajta megoldáson?
Úgy látom, sikerült kellő problémákat az asztalra tennem. Nem tudom, melyikük kezdi, de szívesen hallgatom a válaszokat. (Jelzésre:) Tessék parancsolni!
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Ez nyilván egy alapprobléma, sokakban fölmerül. Én csak annyit mondanék, hogy most is szennyezünk, csak nem fizetjük meg. Tehát alapvetően a közgazdasági szabályozó eszközöknek az az elsődleges céljuk, hogy internalizálják azokat a költségeket, amelyek a társadalom részére mint egy externália jelenik meg, tehát az alapcélkitűzés az, hogy érezhetővé tegyük a vállalatok számára, hogy az, hogy ő szennyez, költségekkel jár.
A másik lényege ezeknek az emissziókereskedelmi rendszereknek, hogy azon túl, hogy valami költséget próbálunk a rendszerbe beállítani, nagyon fontos, hogy az mindig egy szűkös piac, tehát akkor tud egy emissziókereskedelmi rendszer környezeti haszonnal működni, ha a piacon lévő kvóták száma alacsonyabb, mint amit ők ki szeretnének bocsátani. Tehát, ha van egy nemzeti limit, ezeket sapkának, cap-nek szokták hívni, ami egyébként alacsonyabb, mint amit a cégek ki szeretnének bocsátani, akkor ez egy sokkal hatékonyabb, nagyobb csökkentésre ösztönző rendszer lehet, mint ha egyénileg cégeknek azt mondanánk, hogy te X, Y vagy Z mennyiséget bocsáthatsz ki. Ehelyett rábízzuk a piacra, hogy érdekeltté tegye ezeket a cégeket, hogy adott esetben sokkal többet csökkentsenek, mint ami egyébként az ő terveik között szerepelt.
Egyébként van szerintem egy meglehetősen direkt visszacsatolás az ilyen rendszerekkel, tehát az ilyen szabályozóeszközökkel való fenyegetőzés, illetve maguknak a cégeknek a teljesítménye között. Adott esetben, ha ezek a kvótaárak nagyon magasak, akkor egy cégnek megéri, hogy ne termeljen, csak egy adott évben adja el a kvótáit. Tehát a rendszer látszólagos cinizmusa ellenére van egy nagyon komoly közgazdasági logikája, de ennek pont az a feltétele, hogy egy szűkös piacon cserélgessék ezeket a kvótákat. Az Európai Bizottság pontosan erre törekszik, és mi kvázi ezért vagyunk felháborodva, hogy ebben az európai 27-es táborban ezt a kvótacsökkentést rajtunk - akiknek nincs érdemi kibocsátáscsökkentési kötelezettségünk a jelen fázisban - ugyanolyan szinten próbálja elverni, mint az EU 15-ökön, akik jelentősen le vannak maradva ebben a történetben.
ELNÖK: Szoboszlay úr!
DR. SZOBOSZLAY MIKLÓS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Két kiegészítés ahhoz, amit Baranyai úr elmondott. Elsikkadt egy kicsit az, hogy itt a 2004-2006-os időszak kibocsátását tekintik történelmi kibocsátásnak, és ennek a kvótamennyiségét adnák meg 2011-2012-ben. Figyelembe véve, hogy a légiközlekedés az elmúlt időben körülbelül 7 százalékkal bővült évente, ez egy kifejezetten drasztikus szűkítést jelent.
Továbbá az irányelv előirányozza, hogy 3 éven belül felülvizsgálják és további teljes szűkítést hajtanak végre. Ami nagyobb probléma ezzel, és amiben az elnök úrnak teljesen igaza van, hogy az elosztás és a kibocsátási lehetőségek gazdagok és szegények közti elosztása válik erősen kérdésessé ebben a rendszerben, különösen akkor, hogyha figyelembe veszünk olyan javaslatokat, hogy az összes allowances-nek az 50 százalékát aukció keretében bocsátanák a légitársaságok rendelkezésére. Itt nyilvánvalóan a nagy, gazdag légitársaságok és a szegények közötti elosztás legalábbis kérdésessé válik.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Meg kell mondjam, meggyőztek arról - ez egy jó mondat volt, ezt fel is írtam -, hogy eddig is szennyeztünk, de eddig ingyen. Ez engem meggyőz, de mindannyian érezzük azt a problémát, amely továbbra is előttünk áll, hogy a morál iránt érzékeny embereket nem lesz könnyű meggyőzni. De mondom, engem ez a dolog meggyőzött.
Ez a kvótaelosztás nyilvánvalóan nagyon rigiddé teszi a helyzetet. Most olvasom az újságban, hogy a Wizz Air - most azt se tudom, hogy ez magyar vagy nem magyar, mindegy, nyilván magyar érdekeltség is van benne - 50 repülőgépet akar vásárolni. Azonnal egy hihetetlen hátrányba kerül, mert a korábbi kvótaleosztásnál volt 20 gép, most lesz neki 70, és ha ez hatályba lép, most meg kell vásárolnia a kvótát azoktól a légitársaságoktól, amelyek úgy gondolkodnak, ha jól értettem az előadókat, mint az a zsidó kereskedő, aki szombaton abból él meg, hogy zárva tart. Tehát akkor nem járatja a repülőit, hanem eladja a kvótát.
Tehát lehet, hogy ez sok pénzbe fog kerülni, lehet, hogy kevésbe, de biztos, hogy azokat a légitársaságokat, amelyek fejleszteni akarnak, kedvezőtlen helyzetbe hozza, és azokat, amelyek pedig amúgy rosszul működnek, és ezért visszafogják a járatokat, ezeknek ez mentő ötlet azzal, hogy a kvótákkal tudnak kereskedni. Még egyszer, nem tudom, ennek mekkora hatása van egy cég bevételére.
Amire nem kaptam választ, hogy ez az amerikaiakkal szemben való versenyhátrány. Hogy ha jól értem, akkor itt vannak kivételek a szabályozás alól. Vajon jogos-e az a felvetés, amivel számolnunk kell, hogy az Európai Unió képes arra, hogy a környékbeli kis országok gazdasági érdekeit lenyomja azzal, hogy kérem, ezt megszabtuk.
Az Egyesült Államokban, ahol ez nyilvánvalóan gazdaságilag, politikailag, minden szempontból rendkívül súlyos, ott meg nem képes ezt érvényesíteni. Gondolom én, hogy az ICAO-ban azok, akik ezt ellenzik, leginkább az amerikai légitársaság lobbija alapján ellenzik. Akkor most mi fog történni? Most meghozzuk, ezáltal kivételt kapnak - mint a borterület kapcsán, ezt a példát mondtam -, méltánytalan, kedvezőtlen helyzetbe hozzuk az európai - most nem a magyar - légitársaságokat. Ezzel kapcsolatban mi a helyzet?
Tessék parancsolni!
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Csak egy mondatban Szoboszlay úr előtt. A bővülő gépparkkal rendelkező cégek, a most valóban jelentősen bővülő gépparkkal jelentkező cégek valóban versenyhátrányba kerülnének, ezért van egy elég markáns magyar, illetve az EU 27-eken belül az új tagok részéről egy oppozíció azon ötlettel szemben, ami az Európai Bizottság eredeti javaslata, hogy a bázisévet 2004-2006-ban határozzák meg, ugyanis ez már a nyugat-európai fapados és egyéb légitársaságoknak, illetve az ottani nagy konszolidációknak a csúcsidőszaka volt. Onnantól már jelentős, legalábbis exponenciális bővülés nem várható, míg Kelet-Európában egészen más tendenciák voltak vagy vannak abban az időszakban.
Tehát aki valóban új, jelentős belépő lesz ebben az időszakban, annak egy piaci korláttal kell megküzdenie. Mi egyébként egy igazi hidden agendának, tehát egy rejtett ötletelésnek tartjuk ezt az Európai Bizottság részéről, ami egyébként nem meglepő. Tehát amikor a javak elosztására kerül sor, akkor azért gyakran érezzük hátrányban magunkat.
A másik, ami az elnök úr nagy politikai kérdése az USA, Európa versenyhátrányai kapcsán. Megmondom őszintén, hogy én ahhoz kicsi vagyok, hogy erre választ adjak. Igazából nem látom ezeket a nagy politikai dimenziókat, hogy gyakorlatilag az állam- és kormányfők milyen mértékig tudják vagy merik ezt a helyzetet például az Egyesült Államokkal kiélezni. Az biztos, hogy azokban a régiókban, ahova például az Európai Unió komolyan juttat pénzt, tehát a FÁK-országok mínusz Oroszország, illetve a Magreb-vidék, ott biztos, hogy lesz valami olyan típusú, pozitív értelemben vett kupeckodás, amivel megpróbálják beleterelni ezeket a légitársaságokat a rendszerbe. De megmondom őszintén, hogy én ebbe egyénileg nem látok bele.
ELNÖK: Tessék!
DR. SZOBOSZLAY MIKLÓS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm. Én nem gondolnám, hogy ebben állást kellene foglalnunk.
Egy biztos: vagy úgy lesz bevezetve a rendszer, hogy a dolog érinti a transzkontinentális járatokat is, tehát az ausztrál, az Egyesült Államokbeli, a japán nagy távolságú repülést is, vagy nem lesz bevezetve a mai állás szerint.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Több hozzászólót ebben a pillanatban nem látok. A dolgot nem kell lezárnunk. Ha jól látom, a javaslat ezer sebből vérzik.
Szeretnék pontosan is fogalmazni, de úgy, hogy semmiképpen se személyeskedjem. Nem jó, hogy most kicsik vagyunk, mert az Európai Unióba való belépésünk egyik célja, hogy az Európai Unió intézményein keresztül hozzá tudjunk szólni a globális kérdésekhez, mert korábban erre nem volt lehetőség. Az, hogy a Magyar Köztársaság mit képvisel, az mondjuk ilyen vitákon, többek között a kormány és a bizottság közötti dialógus alapján alakul ki.
Szerintem érdemes, hogy ebben a magyar kormány határozott álláspontot foglaljon el, legalábbis két ügyben. Az egyik ügy az, hogy érdemes előbbre lépnünk a környezetvédelmi ügyekben, készek vagyunk ennek az anyagi konzekvenciáit viselni, két feltétellel. Az egyik feltétel az, hogy az Európai Unión belüli vállalatokat nem hozzuk versenyhátrányba az Európai Unión kívüli vállalatokkal szemben. A második feltétel megítélésem szerint az, hogy ezeket a környezetvédelmi normákat nem lehet kihasználni arra, hogy az amúgy is gazdagabb Nyugat egy régi, számára kedvezőbb állapotot konzerváljon azokkal szemben, akik amúgy rosszabbul állnak, speciel a jaltai szerződést nem mi kötöttük, hanem azt felettünk kötötték.
Nem akarok nagyon belemenni, de rosszabb helyzetből indulunk, és ha jól értem, amit önök mondtak, egy korábbi helyzet volt és ezt akarják konzerválni. Szerintem ez ellen fel kell lépnünk. És ha ezt a két dolgot el lehet érni, az egyik globálisabb, kevésbé érinti Magyarországot, az Európai Unió egészét érinti. Transzkontinentális járata a WizzAirnek szinte nincsen, a MALÉV-nak meg kevés van. Nem hiszem, hogy ez rendkívüli módon érintené a versenyképességet. A Lufthansát szerintem jobban érinti, meg a British Airwayst, meg nem tudom, melyik társaságot.
Tehát szerintem ebbe az irányba kellene elmenni. Nem kell most még döntést hozni, de én azt javaslom, hogy ez legyen a gondolkodásunk iránya akkor, amikor ez ne adj'isten a Tanács-ülés elé kerülne, és akkor, ahogy helyesen mondta, az állam- és kormányfők képviselik a magyar álláspontot. Körülbelül ilyeneket képviseljenek. Köszönöm szépen.
Arról kellene beszélni, hogy mikor térünk erre vissza. Szerintem most nem tudunk ehhez újat hozzátenni, ameddig valami nem történik az európai uniós intézményekben. Azt szeretném önöktől kérni, hogy... (Dr. Baranyai Gábor jelentkezik.) Igen, tessék. Az a legjobb, hogyha elmondják a véleményüket.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Még egy mondatot, amit elfelejtettem az elején mondani. Az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye és a kiotói jegyzőkönyv részes felek konferenciája decemberben lesz Baliban, ahol a téma elő fog kerülni.
Tehát én úgy gondolom, hogy érdemi, markáns elmozdulás ebben, hacsak a portugálok valami nagy csodában nem részesülnek, idén nem lesz. Tehát várhatóan a következő év eleje lesz az, amikor már látjuk, hogy ez milyen irányokba fog elmenni.
De azt örömmel vállaljuk, hogy ha mégis történne valami, akkor értesítjük a bizottságot.
ELNÖK: Ez nagyon kedves, ezt az ajánlatot elfogadjuk. Csak azért nem tűzzük napirendre, hogy még egyszer beszéljünk erről, ameddig semmi nem történt a jelenlegi helyzethez képest. De azt kérem, hogy ha valamit lehet látni, hogy merre mozdult el, akkor kérünk erről egy értesítést, és akkor meglátjuk, hogy napirendre tűzzük-e. Valószínűleg igen, de nem biztos, ezt majd meglátjuk.
Köszönöm szépen ezt a mostani tájékoztatást, és akkor ezt a napirendi pontot, azt hiszem, le is zárhatjuk közös megelégedésünkre.
Áttérünk a 3. napirendi pontunkra, amely a talajvédelem. Az előadó ismét Baranyai Gábor főosztályvezető úr, azonban a raportőreink részben változnak. Főosztályvezető úr, tessék parancsolni!
Dr. Baranyai Gábor kiegészítése
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Egy meglehetősen más téma következik, azonban hasonló politikai visszhangokkal és meglehetősen széles anyagi konzekvenciákkal járó javaslatról van szó.
Az Európai Unió döntéshozatali jogköre a római szerződés által korlátozott, és ez a római szerződés nem igazán beszél arról, hogy a talajról, illetve általában a területfelhasználási kérdésekről hogyan lehet jogszabályokat alkotni. Mindazonáltal a 2001-ben elfogadott VI. környezetvédelmi akcióprogram - ami egy 8, illetve 9 éves időszakra lefekteti az Európai Unió környezetvédelmi aktivitását, illetve az irányait -, tételezte azt, hogy a talajjal, mint a legnyilvánvalóbb és legszéleskörűbb környezeti elemmel foglalkozni kell. Ezért elfogadtak egy talajvédelmi stratégiát, amelynek több eleme van, nyilván egy markáns elemeként a peszticidek különböző használatáról szól, egy másik eleme pedig az, hogy mit is kezdjünk magával a talaj állapotával.
Nagyon fontos az, hogy ez a bizonyos jogalap, amely szerint az Európai Unió eljárhat, némiképp problematikus, és éppen azért, mert egyrészről van egy jogi, mondjuk így, hiátus a rendszerben, tehát egy határeset, másrészről várhatóan rettenetesen sok pénzzel jár ennek a később ismertetendő rendszernek a végrehajtása, ezért van néhány ország - tipikusan azok, amelyeknek egyébként jó talajvédelmi rendszerük van, és egyébként nettó befizetői az európai költségvetésnek -, amelyek nem szeretnék, hogy egy ilyen irányelv legyen Európában. Tehát van egy előkérdés, egy meglehetősen magas szintű politikai előkérdés, nevezetesen, hogy lehet-e ebben a témában egyáltalán jogszabályt alkotni.
A tárgyalások jelen állása szerint egyre csökken azoknak az országoknak a száma, amelyek ezt elvi alapon ellenzik, valószínűleg inkább egy lassú, halogató magatartásba fog átmenni mindaz, amit ezeknek az ellenző országoknak a részéről látunk.
Mi is ez az irányelvjavaslat, ami ilyen komoly szemöldökfelhúzással jár? Egy átfogó talajvédelmi keretirányelvről van szó, amely meglehetősen általános rendelkezéseket tartalmaz, meglehetősen holisztikus megközelítésű, és ennek egyrészt az az oka, hogy nincs semmi más keretjogszabály, tehát ilyenre szükség van, másrészt annyira jelentősen különbözik a talaj állapota, struktúrája, adottságai az egyes országokban, hogy nem is lehetne túlságosan részletes szabályt hozni.
Melyek azok a fő célkitűzések, illetve rendelkezések, amelyeket tételez ez az irányelvjavaslat? Először is az alapvető cél a talaj funkcióinak a megőrzése, a károsító hatások csökkentése, illetve a talaj állapotának a helyreállítása. Ennek az előfeltétele, hogy először is kell egy átfogó talajállapot-felmérést készíteni, utána azonosítani kell azokat a veszélyeket, amelyeknek a talajok ki vannak téve. Én mint nem szakértő erről nem tudok részletesen beszélni, föl tudom olvasni ezeket: szervesanyag-csökkenés, erózió, szennyezés, tömörödés, szikesedés, savanyodás és földcsuszamlás, majd erről a kollegám fog részletesen reflektálni a kérdések alapján. A lényeg az, hogy föl kell mérni ezeket a veszélyeket. Intézkedési terveket kell kidolgozni a tagállamoknak, hogy hogyan csökkentik ezeket a káros hatásokat. Ami nagyon fontos, hogy föl kell mérni a szennyezett területeket minden országban, ezeknek egy regiszterét kell elkészíteni, és megjelenik egy helyreállítási kötelezettség a rendszerben. Valószínű, hogy ez a legproblematikusabb pontja az egész irányelvnek. Határidő ugyan nincs hozzá rendelve ehhez a helyreállítási kötelezettséghez, de ha belegondolunk például abba, hogy Hollandia talaja a magyar gondolkodásban nagyjából veszélyes hulladéknak minősül, és ha azt megpróbáljuk egy meglehetősen magas szintre felhozni, akkor itt rettentő sok pénzről van szó.
Mi az általános magyar álláspont vagy megközelítés ebben az egész kérdéskörben? Amennyire a kollegáim elmondták, illetve itt összehívtunk egy meglehetősen széles szakmai grémiumot, és ez a grémium elmondta, Magyarország egy éllovasa ennek a javaslatnak, már a javaslat nulladik fázisában Magyarország szakértői szinten sokat tett ennek az előrevitelében. Magyarországon van egy meglehetősen kiegyensúlyozott és magas szintű talajvédelmi szabályozás, tehát Magyarországon elsősorban nem azért fontos, hogy legyen ilyen európai szabályozás, mert annak alapján tudunk előrelépni, hanem vannak egyéb okaink.
Az egyik jelentős ok, hogy amennyiben egy ilyen talaj-helyreállítási kötelezettség európai uniós kötelezettségé válik, akkor előbb-utóbb, de valószínűleg inkább előbb megnyílnak azok az európai források, amelyeket be lehetne csatornázni ebbe a meglehetősen gigászi projektbe. Németország pontosan ezért nem támogatja - ezt maga a német miniszter mondta el egy szűk körű beszélgetésen -, mert nem akarják ők finanszírozni Európa talajvédelmi helyreállítását.
Néhány szót mondanék még arról, hogy mik a tárgyalás várható sarokpontjai, illetve menetrendje. A német elnökség már elkezdte tárgyalni ezt a javaslatot. A németek magatartása egy ideig meglehetősen pozitív volt, majd egy szövetségi parlamenti vita eredményeként ott történt egy jelentős pálfordulás, amikor támogatókból hirtelen ellenzőkké lettek. Annak ellenére, hogy az ő elnökségi prioritásaik között eredetileg szerepelt a talajvédelmi keretirányelv, ezt a tárgyalást meglehetősen lelassították, és gyakorlatilag jelentős politikai energiát nem fektettek abba, hogy az ilyen rendkívül éles konfliktusterületeket ezen irányelv körül kiélezzék.
A portugál elnökség egy progresszívebb megközelítést jelzett a tagállamok felé, nevezetesen 2007. december végén a miniszteri tanácsülésre le szeretnék zárni ennek az első olvasatát. Számunkra most még meglehetősen labilisnak tűnik ez a vízió, de bízunk benne, hogy a portugálok le fogják zárni ennek az irányelvnek az első olvasati tanácsi tárgyalását. Ez egyébként a portugálok számára politikailag is azért fontos, mert két jogszabályuk van, amelyben jelentős előrelépést szeretnének elérni, illetve le szeretnék zárni az első olvasatát: az előbb említett légi közlekedési javaslat, ahol látszik, hogy komoly globális és belső problémák vannak, a másik pedig ez a talajvédelmi szabályozás.
Én röviden ennyit szerettem volna keretként elmondani. Még esetleg elnök úr jóváhagyása után megkérném Hasznos Gábor osztályvezető kollégámat, hogy tegyen kiegészítést.
ELNÖK: Én azt javasolnám, hogy most a raportőröknek adjuk meg a szót előbb, és ha fölmerül valami olyan konkrét kérdés, amire a kolléga tud válaszolni, inkább akkor adnám meg a szót. A nevét majd kérném a jegyzőkönyv kedvéért. Szirbik képviselő úr következik, az MSZP részéről.
Szirbik Imre (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőrének előadása
SZIRBIK IMRE (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőre: Tisztelt Képviselőtársaim! Én három probléma köré tenném a véleményemet. Amint a bevezetőben is elhangzott, megosztott abban Európa, hogy ezt a kérdést napirendre tűzze. Én most nem a jogi aspektusok értelmezéséből indulok ki, hanem a más politikákhoz való viszonyából, pontosan azért, mert teljesen átfogja nemcsak az agrárium, nemcsak a környezet, hanem a területfejlesztés ügyét is. Nyilvánvalóan más politikákban már meghatározott részei vannak, tehát véleményem szerint abban az esetben, ha rámutat a magyar fél, amely a legérdekeltebb az ügyben - hisz elhangzott egyrészt a talajvédelmi rendszerünk kiépítettsége, másrészt pedig az, hogy Magyarország területéhez képest a legnagyobb arányú mezőgazdasági művelhető talajjal rendelkezik, tehát egy olyan agrárkinccsel, amely a magyar agrárium számára hosszú távú gazdasági és nemcsak környezetvédelmi kérdés. Hiszen akkor csak néhány dolgot emeljünk ki a helyreállítás kérdésköréből. Magyarország esetében a talajoknak - idézőjelben mondva - két nagy "veszélyforrása" van.
Az egyik maga az agrárium, amelyik elsősorban a növényvédőszerek és a talajerő-utánpótlás, magyarul a műtrágyák vonatkozásában elég komoly gondokkal küzd. Ebben az esetben nyilvánvalóan egy megoldás volt a közös agrárpolitikában, az ugaroltatás, tehát a kivont talajok rendszere. A kivont rendszerek sajnos azt eredményezték, és az elmúlt év pontosan ezt mutatja, hogy megindult egy törekvés az ugaroltatás megszüntetésére, vagy legalábbis időleges felfüggesztésére. Az ugarterületeken felül viszont, amelyek úgy mondom, művelésben maradtak az ugaroltatáson kívül, olyan intenzív és koncentrált agrártermelésre került sor, amely - idézőjelbe téve - "hatványozottabban" terhelte a talajt, mintha egyenletes terhelése maradt volna a talajoknak. Tehát az ugaroltatás kérdése, mint a közös agrárpolitika talajviszonyokhoz kapcsolódó kérdése izgalmassá válik.
Egy másik aspektus, szintén a talajok védelme esetében, a vizek ügye, a felszín alatti vizek ügye. Egyrészt azért, mert a talajok számára a felszínekről bemosódást eredményeznek, másrészt az öntözővíz forgatásával a talajszennyeződés koncentrált módon újra és újra visszakerül a talajokba. Tehát a talajvédelem kérdése a vízvédelmi politikákhoz kapcsolódva is bemutathatja azt, hogy igazából nem új konstrukciók megjelenéséről, tehát új finanszírozási igényekről van szó, hanem a meglévő politikákban egy holisztikus megközelítés részeként figyelembe vett ügyről van szó.
Az éghajlatváltozás kérdése. Felmerül a szikesedés és az elsivatagosodás kérdése, különösen az Alföld középső részén, tehát ahogy Északról Dél felé húzódunk a két folyó, a Duna-Tisza közében, illetve a Tiszántúlon, ott érdemlegesen kimutatható a sivatagosodás. Ez is visszautal a vizek ügyére.
Itt megint az jön, hogy a talajvédelem egyben vízvédelmi kérdéssé is válik, hiszen egyrészt a vizek visszatartása, távozása és utána a vizek visszajuttatása a kérdés, ami a talaj vízháztartásának, ezáltal flórájának és faunájának a megőrzését, tehát kvázi a talaj értékeinek megóvását jelenti.
Itt egy érdekes kényes kérdés fog felmerülni. Agrárberkekben vetették fel annak az aspektusnak a vizsgálatát, hogy itt egy kettős magatartás következhet be a génmódosított termelés vonatkozásában. A génmódosított technológiák nagyon sok minden mellett arra is irányulnak, hogy csökkentsék a termelés növényvédőszer-szükségletét, mert ilyen technológiai eszközökkel különféle betegségek kiküszöbölését oldják meg. Másrészt a terméshozam növelése egyéb pótlólagos ráfordítások, kvázi a talajkiégés ellen is megoldás lehet.
Tehát egy izgalmas vita várható ebben a kérdésben, hogy a talaj védelmét mennyire szolgálják a génmódosított technológiák azon az úton keresztül, hogy csökkentik a kemikáliaigényeket és ezáltal csökkentik a visszamaradó és a talajba bekerülő kemikáliákat, amik a talaj állapotának fenntartását lehetővé teszik.
A harmadik aspektus, és szintén ebből a kérdéskörből fakadóan szeretném megközelíteni, a talajok, így mondom: mennyiségi elvesztésének a korlátja. Ez területfejlesztési kérdés, hiszen nagyon sok település bővülésével, akár iparbővüléssel, lakóterület-bővüléssel, közlekedésfelület-bővítéssel az irányelv igazából abba az irányba mozdulna el, hogy ez lehetőleg - idézőjelbe téve - "a kevésbé értékes talajok" figyelembevételelével történjen, ugyanakkor ez nemzeti hatáskörben maradjon meg.
És itt jön vissza a talaj eróziójának a kérdése is, hiszen a települések kapcsán, és ez a katasztrófavédelmi blokkokhoz már kapcsolható, elsősorban az erózió lakóterületekre gyakorolt hatása hozható fel. Hadd hozzak fel néhány példát! Magyarország is érintetté vált a tavasz folyamán a különféle földcsuszamlások, a védelmi kérdések ügyében. Az utolsó, ami az előző napirendnél is felmerült, hogy ez borzalmasan sok pénzbe kerül, és ez a sok pénz egyrészt nyomás a költségvetési kérdésekre, de nyomás a másik oldalról is, merthogy ezt a gazdaság mint árnyékárakat kell, hogy figyelembe vegye. Innentől kezdve a versenyképesség kérdései is felmerülnek. Köszönöm.
ELNÖK: Baranyai úr vagy kollégája, ahogy gondolják. (Szirbik Imre: Először nem Ékes képviselő úr?) Képviselő Hölgyek és Urak! Ha a képviselők beszélnek, akkor persze, de azért vagyunk itt, hogy mondjuk el a véleményünket. Türelmet kérek! Akkor megadom a szót Baranyai úrnak és/vagy a kollégájának.
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Én egy-két dologra reflektálnék, mint nem talajvédelmi szakember.
A képviselő úr kiemelt néhány kapcsolódó területet, ami számunkra is alapprobléma. Az EU-nak egyébként nincs jogszabályi szinten lefektetett terület-felhasználási, területfejlesztési, illetve településrendezési politikája. Ezért is teszi ez egy kicsit problematikussá ezt az irányelvet.
Mindazonáltal volt egy olyan magyar javaslat, amely beletenné ebbe az irányelvbe, hogy a rozsdazónák beépítését kell preferálni a zöldmezős beruházások helyett, pontosan azért, hogy a talajlefedettség mértékét mérsékeljük.
A másik, ami szintén felmerült magyar részről és amit hiányoltunk, hogy ez az irányelv nincsen teljesen összefésülve az EU vízpolitikájával. Létezik egy meglehetősen nagyszabású irányelv, amelyet 2000-ben fogadtak el, a vízkeretirányelv, ami többek között 2015-ig előírja, hogy a felszín alatti vizeket jó állapotba kell hozni, ami egyrészt azt jelenti, hogy egyrészt el kell érni a vizek jó kémiai állapotát, másrészt a jó mennyiségi állapotát. Tehát úgy látjuk, hogy ez a javaslat, amelyet az Európai Bizottság letett az asztalra, nincs teljesen összefésülve ezzel az egyébként igen jelentős és a maga nevében már önjáró szakpolitikával.
A harmadik a GMO, ami persze nem szükségképpen tárgya a jelen irányelvnek, és a képviselő úr is csak mint mellékszálat vetette fel, de én személyesen nagyon sokat dolgoztam ezen a kérdésen. Annyit elmondanék többek közt, hogy Magyarországon jelenleg van egy moratórium a MOM 810-es kukoricavonalra. Többek között az egyik indok, amely miatt Magyarország betiltotta ezt, hogy ennek a kukoricának a toxintermelése 1500-2000-szeres mértékben haladta meg azt az egyébként ugyanarra a célra felhasznált, Dipel nevű, természetes gombák által előállított szert, amelyet a kukoricamoly ellen egyébként felhasznált volna egy hasonló gazdálkodó. De ez tényleg csak egy mellékszál arra visszautalva, hogy egyébként Magyarországon még vizsgáljuk ezeknek a génmódosított termékeknek a talajra gyakorolt hatását.
Én akkor az elnök úr engedelmével átadnám a szót Hasznos Gábor osztályvezető úrnak, aki részleteiben szakmailag ismeri a javaslatot.
ELNÖK: Tessék!
HASZNOS GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem visszaélve az önök idejével, megköszönöm a hozzászólást.
Tulajdonképpen teljes mértékben megerősítette azt, hogy a talaj milyen bonyolult ökológiai rendszer, ennek a védelme hosszú távon nagyon fontos feladata Magyarországnak. Ezt az álláspontot próbáljuk folyamatosan képviselni az üléseken. Röviden ennyi, és inkább a konkrét kérdésekre válaszolnék.
ELNÖK: Szirbik képviselő úr.
SZIRBIK IMRE (MSZP): Egy rövid visszautalást tennék, szeretnék a rozsdazónákra visszatérni.
Természetesen a rozsdazónák beépítése ott érdekes, ahol vannak ilyen zónák, de például azon a dél-alföldi részen, ahol én is lakom, a történelemből következően nincsenek, tehát gyakorlatilag itt is egy eléggé mérlegelt álláspontot, és nem egy, nevezzem így, vonalas álláspontot kellene, hogy képviseljünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék!
HASZNOS GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A barnamezős területeknek óriási szerepe van a területek újrahasználhatóvá tételében, tehát a talajfunkciók minél szélesebb körű fenntartásában.
Magyarország ezt az álláspontot képviseli. Én úgy látom, hogy jó remény van arra, hogy ez a szövegjavaslatban tételesen meg is fog jelenni.
ELNÖK: Tessék!
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Még annyit, hogy ez egy nagyon keret jellegű szabályozás. Tehát arra nincs esélyünk, hogy kvázi kötelezővé tegyük a rozsdazónák beépítését. Tehát igazából ez egy finom utalás arra, hogy amennyiben rozsdazónák vannak, akkor ezeket kell preferálni.
Arról természetesen szó nincs, hogy egy olyan típusú korlát beépülne a rendszerbe, hogy innentől vége a zöldmezős beruházásoknak. Ez a rozsdazónás történet számunkra azért fontos, mert egyébként sehol nem jelent meg a rendszerben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ékes képviselő úr!
Ékes József (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőrének előadása
ÉKES JÓZSEF (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőre: Köszönöm a szót, elnök úr. Jelzem azt, hogy nekem 11 órakor el kell menni, hisz parlamenti munka is folyik, és hozzászólást kell a parlamentben is eszközölni. Én egy dologra szeretném a figyelmet fölhívni. A talajvédelemmel kapcsolatban én úgy érzem, hogy Magyarország a 27 tagország közül az egyik legkiemelkedőbb ezen a területen, hisz ebben az évben készült el egy olyan anyag, amely közel 2800 pontmérési helyen figyeli állandó jelleggel Magyarország talajállapotát, és erre minden további nélkül olyan komplett javítási tervet lehet kialakítani, ami azt hiszem, Európa számára is példaértékű lehet.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy a GMO-val kapcsolatban ötpárti egyeztetéssel érte el azt a sikert Magyarország, amit a parlament nagy többséggel elfogadott. Amire föl kellene hívni az Európai Unió tagországainak, főleg a nettó befizetőknek a figyelmét - és ott, ahol a talaj is aránylag jó minőségű, de nem hiszem, hogy jobb minőségű lenne, mint Magyarország esetében, hisz a hatvanas évek DDT-s időszakát leszámítva Magyarország igenis kellőképpen odafigyelt a hazai, akár agrárterületen lévő talajvédelemre, akár a vízgazdálkodás területén lévő megoldásra -, az az vízkeretegyezmény. Nem mindegy főleg a globális felmelegedésből adódóan, hogy Európa hogyan fog tudni sáfárkodni a talajával, és azon keresztül a teljes vízkészletével és annak a gazdálkodásával. Ez egy nagyon fontos hangsúly. Azt hiszem, ez keményen érinti az Európai Unió tagországait is, főleg, ha megnézzük Hollandiát és a globális felmelegedés hatásait, akkor Hollandiát is nagyon keményen érinti.
Szeretném még kihangsúlyozni, hogy itt van kollegám, Juhász István, akik tavaly készítették el a komplett talajvédelmi rendszerek jelenlegi állapotfelmérését, erről egy csodálatos angol nyelvű kiadvány is elkészült. Szomorúnak tartom, hogy a tárcák részéről ennek a társadalom számára történő kijuttatására nem volt másfél vagy két millió forint, hogy az állampolgárok is ezekkel a kérdésekkel meg tudjanak ismerkedni.
Szeretném kérni, hogy a magyarországi példából adódóan Magyarország legyen vezéregyénisége ennek a kérdéskörnek, mert egy átfogó európai uniós talajvédelmi, vízgazdálkodási, víz-keretegyezményi rendszert csak akkor fogunk tudni betartani, ha ezen a területen is egységes álláspont fog kialakulni. Nem azt mondom, hogy a barnamezős vagy a zöldmezős beruházás tekintetében nincsenek eltérések, vagy nincsenek eltérések adott esetben az éghajlati hatásoknak kitett termékstruktúrákban, van eltérés, de mégis összeurópai szinten mindenképpen egy talajvédelmi alapot le kell tenni és el kell fogadtatni az Európai Unió tagországaival ahhoz, hogy valóban a szikesedés, a sivatagosodás és egyéb más jellemzők Európára jóval később fejtsék ki azt a hatást, amit akár az ENSZ, akár az Európai Unió különböző tanulmányai sugallnak. Erre kell nagyon felkészülni.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
További kérdések, hozzászólások, reflexiók
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Én egy rövid, egyetértő nyilatkozatot tudnék tenni. Valóban, mint említettem, a vízkeretirányelvvel való összefüggés hiányát mi szóvá tettük, és bízunk benne, hogy a szabályozás legalábbis utalás szintjén összeköti a talajvédelmi és a felszín alatti vizek kérdését. Egyébként Magyarországon a hatályos szabályozás a talaj és a felszín alatti vizek védelméről szól, tehát mi ezt globálisan, együtt kezeljük. Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő úr? (Ékes József: Köszönöm.) További hozzászólás? (Jelzésre:) Parancsoljon, Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Egy rövid kérdésem lenne. Elhangzott, hogy a talajvédelmi irányelv elfogadása problémát okozhat az Unión belül, ugyanakkor tudjuk, hogy a környezetvédelmi területen a büntetőjog felé mozdul az Európai Unió, és ott is megfogalmazódik közvetlenül az, hogy a nem megújuló energiaforrásoknál hogyan lehet alkalmazni a különböző károsításokkal szemben a szankciókat. Az a kérdés, hogy hogyan függ össze a kettő, tehát, hogy befolyásolja-e egyik a másikat, ha a talajban nem sikerül megegyezni, akkor van-e lehetőség vagy mód arra, hogy a környezetvédelmi büntetőjogi rendeletet elfogadják - azt hiszem, rendelet, de nem emlékszem pontosan -, vagy fordítva, ha elfogadják azt, akkor a talajban van előrelépés. Ez hogyan függ össze? Köszönöm.
ELNÖK: Mielőtt megadnám a szót, Ékes képviselő urat hadd kérdezzem meg - látom, el akar menni -: kéri, hogy elhalasszuk a következő napirendi pontot, ahol raportőr, vagy pedig tudjuk tárgyalni? (Ékes József közbeszól.) Tehát tudjuk tárgyalni. Köszönöm szépen, csak ezt akartam tisztázni. (Ékes József távozik az ülésről.)
Tessék parancsolni!
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A képviselő úr kérdése leginkább a környezetért való felelősség ügyét boncolgatja. Ha gondosan megnézzük az irányelv kicsit hosszadalmas címét, annak a második fordulata az, hogy "valamint a 2004/35/EK irányelv módosításáról", amely pontosan a környezeti felelősségről szól. Mi a két rezsim rendszere? A büntetőjogi vonalat rögtön le is zárnám, ott valóban megjelenik a környezetkárosítás mint általános tényállás, mint büntetendő tényállás, ami Magyarországon már meglehetősen régóta létezik. Ennyiben valószínűleg nem fog az a közösségi rezsim újat hozni.
Amiben ez a talajvédelmi szabályozás a tudatos vagy balesetszerű károkozások tekintetében mást hozhat, az az, hogy jelenleg létezik egy európai irányelv, ez a 2004/35/EK irányelv a környezetben okozott károk helyreállításáról, illetve megelőzéséről, amely egyébként idén áprilistól hatályos, amely az Európai Unióban - nálunk nem így van - felsorol bizonyos tevékenységeket, és ebbe bekerülnek a talaj károsításával járó bizonyos tevékenységek. Tehát amennyiben valaki ma Európában a talajban, illetve felszín alatti vízben kárt okoz bizonyos, tipikusan ipari vagy jelentős mezőgazdasági tevékenységek által, akkor neki van egy reparációs felelőssége, helyre kell állítani vagy az eredeti állapotba, vagy az eredetihez közeli állapotba. Amennyiben ez nem lehetséges, bizonyos kiegészítő vagy kompenzációs intézkedéseket kell megtennie. Ez egyébként egy meglehetősen széles körű és bonyolult rendszer.
Magyarországon egyébként 2000 óta, amikor egy kormányrendelet, a 2000/33. kormányrendelet ezt bevezette, azóta létezik. Ez Magyarországon össze van kötve az országos kármentesítési programmal. Mennyiben egészíti ki ezt a meglévő felelősségi rezsimet ez az új irányelv? Annyiban, hogy a 2004/35/EK irányelv, ez a felelősségi irányelv nem rendelkezik az állam mögöttes felelősségéről. Tehát, amennyiben valaki kárt okoz, az mindig a károkozó felelőssége lesz, amennyiben létezik egy elhagyott terület vagy egy olyan szennyezés, amelynek a gazdája nem található meg, illetve fizetésre, helyreállításra pénzügyi vagy egyéb okok miatt nem kötelezhető, akkor az úgy marad. Ez az irányelv távlatilag előírná azt, hogy fel kell mérni ezeket a gazdátlan szennyezett területek, és természetesen a gazdával rendelkező szennyezett területeket is, és ahol van gazda, ott belép a környezeti felelősségről szóló irányelv, amennyiben nem évült el ez az egész szennyezés, akkor az alapján helyre kell állítani, és amennyiben nincs megfelelő gazdája ennek a szennyezésnek, belépne ez a talajvédelmi keretirányelv, ami egy távlati program keretében előírná, hogy helyre kell állítani a talaj megfelelő minőségét.
Éppen ez az a pont, ahol a legtöbb tagállam szeretné vagy egyáltalán nem elfogadni ezt az irányelvet, vagy pedig kivenni belőle ezt a rendelkezést. Ugyanis onnantól, hogy ez európai szinten statuálva van, ez európai szinten számon kérhető, és nem nagyon szeretne egyetlen ország sem egy levelet kapni az Európai Bizottságtól, hogy mondjuk a Dunántúl állapotát állítsa helyre. Tehát ez az összefüggése a két, illetve három szabályozásnak.
ELNÖK: Képviselő úr? (Ivanics Ferenc: Köszönöm.) További hozzászólás? (Nincs jelzés.)
Három, tényleg rövid megjegyzést, ha megengednek. Kettő magával a tervezettel kapcsolatos, a harmadik pedig a kormány álláspontjával. Az első, ha jól értem, maga a tervezet azt mondja, hogy a nemzeteknek kell nemzeti intézkedési tervet csinálni, ami részben mutatja azt, hogy mennyire gyenge a politikai akarat a dolog mögött.
Kicsit hasonlítani fog a dolog a lisszaboni stratégiához, ahol van egy bizottsági kezdeményezés, a végrehajtás a tagállamok kezében van, akik ezt nem hajtják végre. Majd ennek következtében az európai polgárok dühösek az európai intézményekre azért, mert a tagállamok nem hajtják végre a feladatokat, ami hasonlóan látszik itt is körvonalazódni, hogy a tagállamok nem fognak nemzeti intézkedési tervet kialakítani, mert félnek ezektől a telefonoktól, a Nyugat-Dunántúllal vagy pedig Észak-Vesztfáliában kapcsolatban, de a polgárok meghallják, hogy az Európai Unió mi mindent akar csinálni a talajvédelmi büdzsé kapcsán, amiket nem fog végrehajtani. És még egyszer, a harag az intézményekre fog hárulni és nem a tagállamokra.
Azonban hallottam azt is, és ez a második megjegyzésem, hogy erre nincsen határidő, ami egyrészt megint csak mutatja a politikai akarat hiányát, másrészt pedig egy jó ígéret van, hogy ha nincs határidő, akkor senki nem fog késedelembe se esni, mert azt hiszem, ezt maga a tervezet garantálja.
A harmadik megjegyzés pedig a német állásponttal kapcsolatos. Egy kicsit távolról indítok. Emlékeznek képviselőtársaim, amikor Szlovákia támogatta Koszovó függetlenségét, egészen addig, ameddig a szlovák parlament napirendre nem tűzte a kérdését, és attól kezdve a szlovák álláspont változott. Tudjuk, hogy ott mi történt, és kinek, miért, mekkora felelőssége van. Nagyjából el tudom képzelni a németországi helyzetet. A német kormány elfoglalt egy helyes és követendő álláspontot, majd a Bundestaggal a populizmus valószínűleg lesöpörtette, hogy megint mennyibe fog ez kerülni majd a polgároknak, amitől a német álláspont megváltozott. Csak azért említettem ezt meg, mert azt hiszem, hogy ha a Bundestagban nagyjából ilyen viták lezajolhatnak, ez azt mutatja, hogy az Európai Unió nincs jó mentális állapotban.
Nem vagyok különösképpen optimista, hogy ennek a tervezetnek a végén egy karakteres, és a benne foglalt céloknak mindenben megfelelő javaslatot tudnak az állam- és kormányfők elfogadni. Reagálhatnak, lehet, de nem muszáj, önökre bízom.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Egy-egy mondatban talán reagálnék. Az intézkedési terv. Nagyon fontos, hogy ez jogszabályi formában kerüljön elfogadásra, mert a lisszaboni politika egy soft eszköz volt. Ha ehhez képest itt vannak konkrét előírások, ezeket azért számon kéri az Európai Bizottság. Tehát azért is van egyfajta törekvés, hogy ezek minél puhábbak legyenek.
Visszatérve az elnök úr utolsó észrevételére, valóban a tagállamok részéről látható az a kezdeményezés, illetve egypár tagállam részéről, hogy minél puhább legyen ez a szabályozás. Másrészt ez a jogszabály egy együttdöntési eljárásban születik meg, ami azt jelenti, hogy az Európai Parlament ezt markánsan tudja befolyásolni. Az a tendencia, hogy az Európai Parlament meglehetősen zöld ilyen ügyekben.
Tehát azt, amit a tagállamok ki akarnak venni a rendszerből, vagy azért, mert nem szeretnék, vagy azért, mert nem tudják megvalósítani, azt az Európai Parlament mindig visszatuszkolja, vagy még többet akar.
És mivel van egy sajátos nehézkedése ennek a döntéshozatali rendszernek, én úgy látom, hogy ebből végül lesz egy irányelv, és az irányelv azért, valószínűleg még egy kicsit lebutított formában is fájni fog. Tehát úgy gondolom, hogy lesz egy olyan végeredmény, ami érdemi előrelépést fog európai szinten jelenteni, tehát én nem vagyok annyira pesszimista, mint az elnök úr ebben a kérdésben.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Let its be! Már csak az van hátra, hogy mikor térjünk erre vissza - ha valami történik, jó? Ha ebben meg tudunk állapodni. (Dr. Baranyai Gábor: Jó!)
Most csak azért nem tűzzük napirendre, hogy beszélgessünk erről a részleteiben nem túl optimistán hangzó, de egészében mégiscsak optimizmusra okot adó tervezetről. De azt kérem akkor a kormány tisztelt képviselőitől, hogy ha valami érdemleges történik, lehet látni, hogy valamerre megy, akár a nemes halál felé, akár pedig a túlélésért bimbódzó talajvédelem felé, akkor erről kapjunk egy tájékoztatást, hogy még egyszer napirendre tudjuk tűzni.
Gondolom, döntés ebben a parlamenti ciklusban nem lesz, gondolom, a portugálok persze szeretnék, hogy legyen, de nem lesz, úgyhogy erre sok időt kell várni. A ciklussal persze tréfáltam, de valószínűleg nem túl rövid időn belül fognak a tárgyalások lezáródni.
Szeretnénk erre visszatérni, amikor jobban körvonalazódik, hogy merrefelé megy ez a dolog. Rendben van így?
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Akkor nagyon szépen köszönjük, és áttérünk a negyedik és egyben utolsó napirendi pontunkra, ez pedig a hulladékokról szóló irányelv. Az előadónk Baranyai Gábor főosztályvezető, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, tessék!
Dr. Baranyai Gábor kiegészítése
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Itt egy olyan irányelvjavaslatról van szó, amelyet a tisztelt bizottság már többször is látott, hallott és kifejtette a véleményét. Úgyhogy én nem szeretném az egész szabályozási történetet, illetve a részleteket feleleveníteni, csak azokat a pontokat, amelyek újak ahhoz képest, amikor legutoljára együtt láttuk ezt a szabályozást.
2007. június 28-án a kereskedelmi miniszterek tanácsülésén elfogadásra került az úgynevezett első olvasatú politikai megállapodás, ami kvázi lezárta az első olvasatát ennek az irányelvnek. Ez a német elnökség egyik koronaékszere. Ez egy meglehetősen markáns átformálása annak a nagyjából 1975 óta kereteiben fennálló rezsimnek, ami a hulladékkal való európai politikát definiálta.
Mik a következő lépések? Jelenleg folyik az úgynevezett jogi nyelvi ellenőrzése ennek a jogszabálynak, ami körülbelül fél centi vastag, tehát egy meglehetősen kiterjedt szabályozás, összehasonlítva mondjuk az eredeti néhány oldalas, '75-ös irányelvvel. Amint vége ennek a jogi nyelvi ellenőrzésnek, akkor ez meg fog jelenni az Európai Unió hivatalos lapjában, és innentől indul az úgynevezett második olvasat. Valószínű, hogy érdemben a második olvasat nem fog elkezdődni a portugál elnökség alatt, ez átcsúszik a szlovének idejére, akik egy meglehetősen terhes örökséget kapnak ezzel az anyaggal.
Utána pedig várhatóan, mivel a második olvasatban nem sikerül megállapodni a tagállamoknak és a Parlamentnek, szükség lesz egy úgynevezett békéltető vagy egyeztető eljárásra, ami nagy valószínűséggel kitolja a jövő év második felére az irányelv végleges elfogadásának az idejét. Ebből az következik, hogy ha 2008 második felében születik meg formálisan ez a jogszabály, akkor körülbelül 2010-től lesznek nemzeti szinten alkalmazandók ennek a rendelkezései.
Melyek azok a fő, markáns vitapontok, ahol egyébként nagy vita volt a tagállamok között, illetve ahol jelentős magyar álláspont volt? Az egyik alapvető kérdés a hulladékhierarchia volt, nevezetesen, hogy előnyben részesítsük-e az újrahasználatot - itt tipikusan a csomagolóanyagokról van szó - a hasznosítás egyéb formáival, kvázi lehet-e preferálni nemzeti szinten egy betétdíjas, kötelező újrahasználó rendszert, például az egyszer forgalmazott palackokhoz képes. A válasz igen, tehát megszületett ez a döntés.
A másik, ugyanezen a hulladékhierarchián belül, hogy preferálható-e a reciklálás, az anyagában történő újrafeldolgozás a hasznosítás egyéb formáihoz képest, mint például az égetés. Itt a válasz szintén az, hogy igen.
És a harmadik nagy kérdés magának az égetésnek az elhelyezése volt a rendszeren belül. Ismert, hogy az égetés egyidejűleg minősülhetett hasznosításnak is, ami egy úgymond pozitív környezetvédelmi kategória, nevezetesen ha elégetek valamit és az energiát felhasználom, akkor ez egy támogatható dolog, eltérő hulladék export-import szabályok, támogatási rezsim, satöbbi vonatkoznak rá.
Amennyiben azonban a hulladék égetése nem minősül hasznosításnak, mert például nem gyűjtöm vissza a hőt, az energiát, akkor ezt ártalmatlanításnak, azaz a legkevésbé preferált kezelési kategóriának minősül. Ebben egy sajátos kompromisszum született, kicsit a kecske-káposzta paradigmán belül, amelynek az a lényege, hogy az égetés hasznosításnak, azaz a környezetre preferált kategóriának minősül, amennyiben egy meglehetősen magas energiahatékonysági képletnek megfelel az az égetési tevékenység.
Amennyiben nem felel meg, ártalmatlanításnak minősül, és ez csak a települési hulladékra vonatkozik. Nagyon fontos, hogy ez egy meglehetősen régóta fennálló, bizonytalan jog helyzetet old fel. Nem biztos, hogy szerencsés, de a jogbiztonságot legalábbis szolgálja.
A következő nagy, Magyarország számára is fontos tétel volt a közeliség és az önellátás elvének a megszigorítása. Ez azt jelenti, hogy mekkora egy tagállam szuverenitása abban, hogy beengedje az ország területére a hulladékot, és tipikusan itt az égetési célú vagy nem tisztán recitálási célú hulladékról van szó. Itt szintén született egy számunkra kedvező kompromisszum, ami lehetővé teszi a nemzeti kapacitások védelmét, tehát egy tagállam megakadályozhatja a hulladékimportot, akkor is, ha ez égetés, azaz jó minőségű hasznosítás céljára irányul, amennyiben a nemzeti kapacitásainak védelme érdekében erre szükség van. Ez nagyjából a németszemét-klauzula a rendszerben. A nemzeti hulladékgazdálkodási tervben, amelyet kötelező elkészíteni, egy-egy ország bevezethet ilyen korlátozásokat.
Egy szintén Magyarország számára fontos, pici győzelem, a hulladékról való felelősségről szól. Amit tényleg tisztán magyar kezdeményezésre sikerült elérni, hogy a hulladék birtokosa, tehát az eredeti termelő, vagy akihez egyéb úton került a hulladék, felelős marad a hulladék végleges kezeléséig a hulladékért, tehát nem lehet a hulladékért való felelősségtől megszabadulni azzal, hogy egy ideiglenes intézkedésre, bálázásra, válogatásra, csomagolásra átadtam. Egy rendkívül széles visszaélési lehetőséget biztosított a korábbi szabályozás. Egy német hulladéktermelő odaadta egy brókernek a hulladékot, mondván, hogy az majd csinál vele valamit, a bróker elhozta Magyarországra, és eltűnt. A német vállalkozó föltette a kezét, hogy az ő felelőssége megszűnt onnantól, hogy ő átadta a hulladékot egy erre feljogosított kezelőnek, bár ő nem győződött meg arról, hogy az a hulladékbróker egy végleges elhelyezésre vagy hasznosításra viszi. Tehát gyakorlatilag ez a három fő pont, amit én ki szeretnék emelni ebben a kérdésben.
Összefoglalva: úgy érezzük, hogy ez egy meglehetősen jó kompromisszum, Magyarország számára fontos kérdésekben előrelépést tartalmaz, és nyilván ezt fogjuk képviselni a második olvasatban, illetve a várható conciliation eljárás során. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük a beszámolót. Megjegyzem, hogy a kormány képviselőjével szemben két típusú kritika szokott felmerülni, az egyik, ha nem adnak tájékoztatást, a másik, ha adnak, ha jól látom, mert most kaptunk egy részleteset, és látom a türelmetlenséget. Két raportőrünk volt, most egy van, mert Tóth Bertalan képviselő úr leszerelt. (Jelzésre:) De helyette Varga képviselő úr következik.
Varga Zoltán (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőrének előadása
VARGA ZOLTÁN (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőre: Köszönöm szépen. Én nagy érdeklődéssel hallgattam a kormány képviselőjének a tájékoztatását, és szeretném is megköszönni, és a frakcióm nevében is köszönetet mondani, hisz minden olyan ügy, amiről ebben a bizottságban szót váltottunk, az ön tájékoztatója alapján pozitív visszacsengést kapott. Egy kérdésem lenne. Mondta, hogy ez még nem jogszabály. Várható, hogy ezek a kompromisszumok, amikről ön beszélt, negatív irányba módosulnak?
ELNÖK: Ez lezárt.
VARGA ZOLTÁN (MSZP): Nem, még nem.
ELNÖK: Bocsánat, tessék parancsolni!
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Igen, az első olvasata zárult le, ez egyébként körülbelül 80 százalékban bebetonozza. Mivel itt igazából az Európai Parlamenttel lesz egyezkedés, amely mindig szigorúbbat akar, várható, hogy negatív visszalépés nem lesz a rendszerben.
VARGA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Firtl alelnök úr, tessék parancsolni!
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság ellenzéki raportőrének előadása
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság ellenzéki raportőre: Miután mindenki elhagyja a fedélzetet, és azt mondtuk, hogy tárgyalhatóvá tesszük ezt a napirendi pontot, azzal együtt is, hogy első olvasat, és hogy 2008 második felében várhatóan a szlovénekre hárul majd ennek a feladatnak a végrehajtása, én röviden a Fidesz-KDNP frakciószövetség által megfogalmazottak mondanám el, hogy a tárgyalásnak valóban a végére tudjunk járni.
A Fidesz-KDNP frakciószövetség támogatja az irányelvbe foglalt célkitűzéseket, amelyeket a lakossági érdekekkel összhangban lévőnek talál. A szabályozásra több szempontból is nagyon szüksége van hazánknak, egyrészt Magyarországon a kommunális hulladék kevesebb, mint 2,5 százalékát hasznosítják újra, ami az Unióban az egyik legalacsonyabb arány. Másrészt ugyanennek köszönhetően - bízunk benne, hogy ebben változás történik -, nagy mennyiségű háztartási hulladék érkezik Közép-Európába és Kelet-Európába, hiszen könnyebb egyes régi tagállamokban akár illegális módon is megszabadulni a hulladéktól, mint az otthoni szabályoknak megfelelően kezelni és feldolgozni. Vagyis égetően szükség van egy egységes, tagállamok számára kötelező, minimumcélokat meghatározó szabályozásra a szelektív gyűjtés területén, valamint annak biztosítására, hogy a szemetet valóban a keletkezésének helyén dolgozzák fel.
A kérdést továbbra is abban látjuk: lehet-e mindezt a gyakorlatba átültetni? Bár bizonyos területeken a szelektív hulladékgyűjtésben kétségkívül vannak eredmények, a magyarországi hulladékgyűjtő, -kezelő, -feldolgozó rendszer szervezettsége még messze nem éri el az EU-országok átlagának a szintjét. Ilyen viszonyok mellett kétséges, hogy Magyarország az irányelvhez megfelelően alkalmazkodni tud. A kormány bátran tárgyal különböző uniós direktívák szigorításáról, részletesebb szabályozásról, közben pedig a most meglévő, minimális környezetvédelmi feltételeknek sem tud az ország a gyakorlatban megfelelni, nem beszélve a kistelepülési önkormányzatokról, hogy egyáltalán miként tudnak megfelelni.
A tervezettel kapcsolatban arra hívnánk fel a kormány figyelmét, hogy az előírások jövőbeli, megfelelő végrehajtása érdekében gondoskodjon a kötelezettségek minél hatékonyabb teljesítéséhez szükséges fejlesztések megvalósításáról.
Ékes képviselő úr nyomdokai után a KDNP-frakció véleményét is ebben foglaltuk volna össze. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Hát még mi hogy köszönjük! Megadom a szót a kormány képviselőjének.
DR. BARANYAI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, azt hiszem, ebben olyan dolgok voltak, amit mi mint minisztérium mindenféleképpen szeretnénk, úgyhogy a törekvéseink teljes harmóniában vannak. Köszönöm.
ELNÖK: Alelnök úr, kíván szólni? (Firtl Mátyás: Köszönöm szépen.) Más hozzászólás? (Nincs jelzés.) Nincs. Csak egy megjegyzést arra, amikor mondta a főosztályvezető a kecske és a káposzta problémát: ezzel kapcsolatban óvatosságot ajánlok, mert ennek a mai értelmezése az, hogy a kecske éhen marad, a káposzta azonban elfogy, úgyhogy ezzel vigyázni kell. (Derültség.) Köszönjük szépen az erőfeszítéseket, ha valami történik ez ügyben, nyilván kapunk tájékoztatást.
Köszönöm szépen a képviselő hölgynek és uraknak. Csütörtökön találkozunk. Kellemes napot kívánok a kormány képviselőinek, a bizottság tagjainak és minden kedves vendégünknek. Viszontlátásra!
Az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 19 perc.)
|
Dr. Eörsi Mátyás a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Madarász Mária és Nánásiné Czapári Judit