EIB-30/2007.
(EIB-60/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. szeptember 25-én, kedden, 10 órakor
az Országház, főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Elnöki megnyitó, napirendi javaslat*
A napirend elfogadása*
Döntés egyeztetési eljárás kezdeményezéséről (A Házszabály 134/B. § (2) bekezdése alapján)*
Javaslat - A Tanács rendelete a borpiac közös szervezéséről és bizonyos rendeletek módosításáról (COM(2007)372; 2007/0138/CNS)*
Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról (COM(2007)249, 2007/0094/COD)*
Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról (COM(2007)263; 2007/0098/COD)*
Javaslat - Az Európai Parlament és Tanács rendelete az autóbusszal végzett személyszállítás piacához való hozzáférés közös szabályairól (átdolgozás) (COM(2007)264; 2007/0097/COD)*
Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól (átdolgozás) (COM(2007)265; 2007/0099/COD)*
Javaslat - A Tanács rendelete a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló 1290/2005/EK rendelet módosításáról (COM(2007)122, 2007/0045/CNS)*
Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól szóló 2004/2003/EK rendelet módosításáról (COM(2007)364; 2007/0130/COD)*
Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításáról (COM(2006)818; 2006/0304/COD)*
Javaslat - A Tanács irányelve a 2003/96/EK irányelvnek a kereskedelmi célú üzemanyagként használt gázolaj adóztatása különös rendelkezéseinek kiigazítása,*
valamint az ólommentes benzin és az üzemanyagként használt gázolaj adóztatásának koordinálása tekintetében történő módosításáról (COM(2007)52; 2007/0023/CNS)*
EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsának irányelve a 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása tekintetében történő módosításáról (COM(2006)594; 2006/0196/COD)*
Dr. Garamhegyi Ábel szóbeli kiegészítése*
Manninger Jenő, a bizottság ellenzéki raportőre előadása*
Dr. Garamhegyi Ábel reflexiója*
Kocsi László, a bizottság kormánypárti raportőre előadása*
Dr. Garamhegyi Ábel reflexiója*
Dr. Garamhegyi Ábel gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár tájékoztatója az Európai Technológiai Intézetről*
Dr. Garamhegyi Ábel tájékoztatója*
Kérdések, észrevételek, reflexiók*
Tájékoztató a 2011-es magyar EU-elnökségre történő felkészülés helyzetéről*
Az elnök felvezetője*
Dr. Iván Gábor szóbeli kiegészítése*
Szetey Gábor tájékoztatója*
Kérdések, megjegyzések, reflexiók*
Elnöki zárszó*
1.Döntés egyeztetési eljárás kezdeményezéséről (A Házszabály 134/B § (2) bekezdése alapján)
Javaslat - A Tanács rendelete a borpiac közös szervezéséről és bizonyos rendeletek módosításáról (COM(2007)372; 2007/0138/CNS)
Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról (COM(2007)249, 2007/0094/COD)
Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról (COM(2007)263; 2007/0098/COD)
Javaslat - Az Európai Parlament és Tanács rendelete az autóbusszal végzett személyszállítás piacához való hozzáférés közös szabályairól (átdolgozás) (COM(2007)264; 2007/0097/COD)
Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól (átdolgozás) (COM(2007)265; 2007/0099/COD)
Javaslat - A Tanács rendelete a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló 1290/2005/EK rendelet módosításáról (COM(2007)122, 2007/0045/CNS)
Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól szóló 2004/2003/EK rendelet módosításáról (COM(2007)364; 2007/0130/COD)
Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításáról (COM(2006)818; 2006/0304/COD)
Javaslat - A Tanács irányelve a 2003/96/EK irányelvnek a kereskedelmi célú üzemanyagként használt gázolaj adóztatása különös rendelkezéseinek kiigazítása, valamint az ólommentes benzin és az üzemanyagként használt gázolaj adóztatásának koordinálása tekintetében történő módosításáról (COM(2007)52; 2007/0023/CNS)
2.EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsának irányelve a 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása tekintetében történő módosításáról (COM(2006)594; 2006/0196/COD)
3.Dr. Garamhegyi Ábel gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár tájékoztatója az Európai Technológiai Intézetről
4.Tájékoztató a 2011-es magyar EU-elnökségre történő felkészülés helyzetéről
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Molnár Csaba (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Veress József (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP)
Ivanics Ferenc (Fidesz) Manninger Jenőnek (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) dr. Hörcsik Richárdnak (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Dr. Garamhegyi Ábel államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Nikodémus Antal főosztályvezető-helyettes (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
Szetey Gábor államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Baráth Etele országgyűlési képviselő (MSZP)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 4 perc.)
Elnöki megnyitó, napirendi javaslat
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Szép jó reggelt kívánok a bizottság tagjainak, tisztelettel köszöntöm az államtitkár urat, tisztelettel köszöntöm meghívott vendégeinket, illetőleg a bizottság munkájára kíváncsi állampolgárokat.
Napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban terjesztem elő. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy észrevétel, javaslat a napirendünkkel kapcsolatban van-e. (Nincs ilyen jelzés.)
Nem látok jelentkezőt, ezért kérdezem a bizottságot, hogy a mai napra javasolt napirendünket el tudják-e fogadni. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.)
Ez egyhangú, csodálatos konszenzus, köszönöm szépen.
Döntés egyeztetési eljárás kezdeményezéséről (A Házszabály 134/B. § (2) bekezdése alapján)
Javaslat - A Tanács irányelve a 2003/96/EK irányelvnek a kereskedelmi célú üzemanyagként használt gázolaj adóztatása különös rendelkezéseinek kiigazítása, valamint az ólommentes benzin és az üzemanyagként használt gázolaj adóztatásának koordinálása tekintetében történő módosításáról (COM(2007)52; 2007/0023/CNS)
Az első napirendi pontunk: egyeztetési eljárások kezdeményezéséről való döntés. Tájékoztatom a bizottság tagjait, hogy a bizottság és a parlament munkájában részt vevő frakciók egy-egy képviselőjével áttekintettük részben a kormányjavaslatot, részben pedig a frakciók is megtették a maguk javaslatát. Nem volt egyetlen egy olyan indítvány sem a frakciók részéről, amelyről ne alakult volna ki egyetértés az - idézőjelben - "elnökségi" ülésen, ezért az előterjesztést ennek a konszenzusnak megfelelően teszem meg.
Borpiac - rendben van? (A bizottság tagjai bólogatással jelzik egyetértésüket. )
Kocsi alelnök úr kérésére ki támogatja a borpiacról szóló rendeletmódosítást? (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm szépen.
A harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókkal kapcsolatban van-e észrevétel? (Nincs ilyen jelzés.) Nincs. Kérdezem, ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm szépen.
Kérdezem, hogy egy csomagban a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról, továbbá az autóbusszal végzett személyszállítás piacához való hozzáférés közös szabályairól, valamint a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló javaslatokat ki támogatja. (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm.
A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló javaslatot ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm szépen.
Az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól szóló rendeletet ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm szépen.
Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításáról szóló javaslatot ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm szépen.
A kereskedelmi célú üzemanyagként használt gázolaj adóztatása, különös rendelkezéseinek kiigazításáról, valamint az ólommentes benzin és az üzemanyagként használt gázolaj adóztatásának koordinálása tekintetében történő módosításról szóló javaslatot ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm szépen.
Egyhangúan elfogadtuk a javaslatokat, és megkeressük a megfelelő kormányzati szerveket, hogy dolgozzák ki álláspontjavaslatukat, illetőleg a megfelelő partnerbizottságokat is megkeressük, hogy ők is készüljenek és szakmai hozzájárulásukkal segítsék hozzá a bizottságunkat a minél sikeresebb munka elvégzéséhez.
Akkor ezt a napirendi pontot lezárjuk, és áttérünk a második napirendi pontunkra, ez pedig az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa irányelvének a közösségi postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása tekintetében történő módosításáról szóló javaslat.
Ez ügyben már számos alkalommal módunkban állt az államtitkár úrral egyeztetni. Megtudtuk, hogy a helyzet cseppet sem könnyű. Most belemehetnék a részletekbe is, de jobb, ha ezt az államtitkár úr teszi meg. A helyzet körülbelül megérett arra, hogy a bizottságunk elfogadjon egy állásfoglalást a kormány állásponttervezetével kapcsolatban, úgyhogy ebben a tárgyban előre látható időn belül ez valószínűleg az utolsó ülésünk, de ezt természetesen soha nem lehet tudni, úgyhogy még egyszer köszönöm az államtitkár úrnak, hogy elfogadta a meghívásunkat, és rögtön meg is adom a szót.
Dr. Garamhegyi Ábel szóbeli kiegészítése
DR. GARAMEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, hogy hihetetlenül rövid leszek. A legutolsó állás szerinti írásos anyagot tisztelettel eljuttattuk a képviselőknek.
Szeretnék beszámolni arról, hogy az álláspont kialakításához felhasznált döntés-előkészítő dokumentum, a magyar piacra vonatkozó hatástanulmány időközben elkészült, elfogadtuk, egyeztettük a szakmával. Tudtommal a legnagyobb ellenzéki párt szakértője is megtekintette ezt a dokumentumot nálunk. Amennyiben továbbra is ilyen igény érkezik, állok rendelkezésre e tekintetben.
Az utolsó dolog, amiről be tudok számolni, hogy szeptember 5-én történt egy olyan módosító javaslat - és egészen őszinte vagyok ebben az ügyben -, amit kevés szimpátiával üdvözölt a magyar tárgyaló delegáció. A mi egyértelmű állásfoglalásunk az volt, hogy a szubszidiaritás elve miatt határozzunk meg bizonyos alapnormákat, egyébként pedig egy szép, tiszta, jól szabályozott piaci helyzetet szeretnénk látni ebben az ügyben. Szeptember 5-e óta van egy javaslat az asztalon, ami ezt nem igazán teszi lehetővé, nevezetesen, hogy az egyetemes szolgáltatást nyújtókra nagyon-nagyon laza minőségi követelmények vonatkoznak, ugyanakkor az egyetemes szolgáltatás nyújtását semmi más módon nem tudjuk szabályozni, nem lehet árukapcsolást, egyéb piaci modelleket alkalmazni.
Ettől mi nem vagyunk boldogok - hogy finoman fejezzem ki magam, egészen őszintén -, ugyanakkor az elnökség jelezte, hogy ezt ők a legeslegutolsó kompromisszumnak tartják. Meglehetősen egyedül maradtunk ebben az ügyben. Néhány ország a jogbizonytalanságot kihasználva szeretne ettől némileg eltérő vagy - hogy finoman fejezzem ki magam - ezzel nem feltétlenül korreláló nemzeti szabályozást megalkotni. Mi tartunk ettől. Mi szeretnénk egy tisztább, világosabb rendszert, de úgy tűnik, hogy egyedül maradunk. Ezt csak azért jelzem a bizottságnak előre, mert elképzelhető, hogy ez ügyben még némi konfliktus várható. Dolgozunk azon, hogy ha ez a javaslat ilyen módon átmegy október elején, akkor hogyan tudjuk a nemzeti szabályozást oly módon megcsinálni, hogy az mind a fogyasztók, mind a piac számára a legelőnyösebb legyen, de tudni kell, hogy egy ilyen akna még benne van a rendszerben. Bízunk abban, hogy ezt sikerült valami módon kigyomlálni. Sajnos, az a klasszikus megoldás állt elő, hogy a teve egy olyan ló, amit egy bizottság tervezett. Most ez a helyzet látszik körvonalazódni, igyekszünk ezt lehetőség szerint elkerülni, de azt gondolom, erről kötelességem tájékoztatni a bizottságot.
Az álláspont kialakítása tekintetében azt kérem, hogy egy olyan felhatalmazás szülessen, ami a dátumok és a derogáció tekintetében támogatja a kormányzati álláspontot, illetőleg hitet tesz amellett, hogy egy működő piaci modellt, az egyetemes szolgáltatásra való tekintettel is működő piaci modellt tegyen lehetővé akár nemzeti hatáskörben ez az irányelv. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Mindannyian tudtuk, hogy az Európai Unió és annak intézményei működésüket tekintve messze állnak attól a kívánatostól, amelyet szeretnénk látni. Erről keveset beszéltünk a csatalakozáskor, nem akartuk megzavarni ezzel kapcsolatban az ország elkötelezettségét. De azt elmondtuk egyébként, hogy rengeteg reformra szorul maga az Európai Unió is, és a magunk szerény eszközeivel az ország erejéhez, létszámához, gazdasági teherbíró képességéhez képest mindent meg kell tennünk, hogy hatékonyabbá és gördülékenyebbé tegyük az európai intézményeket, köztük a Bizottságot is.
Először a raportőrök kapják meg a szót. Manninger Jenő úr, Fidesz!
Manninger Jenő, a bizottság ellenzéki raportőre előadása
MANNINGER JENŐ (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőre: Köszönöm szépen. Elolvastam azt a hatástanulmányt, amire államtitkár úr is célzott, köszönöm a lehetőséget, úgy gondolom, ha lehet, máskor is élünk vele.
Nagyon röviden én most csak annyit szeretnék mondani, hogy egyértelmű, hogy a kérdés első felét könnyű megválaszolni, hiszen, ha jól emlékszem, a 2013-as dátumban gondolkodtunk, de a 2012 vége nyilván egy elfogadható álláspont. Tehát ilyen szempontból örülök, hogy a kormány is az utóbbi időszakban elfogadta ezt az álláspontot. A hatástanulmányban részletesen ki is fejtik, hogy ez miért szükséges, és a hatástanulmány szerint nemcsak szükséges, hanem optimális is. Ez, azt hiszem, a könnyebbik része.
Nyilván a piac szabályozása a nehezebb része. Itt csak annyit szeretnék elmondani, hogy örülök, hogy a törekvések arra irányulnak - ahogy államtitkár úr elmondta -, hogy minél jobban szabályozhassuk ezt a piacot, mert szigorúan szabályozott piacról van szó, nagyon fontos, hogy akik majd belépnek erre a piacra, be is fizessenek a piacra. Nyilvánvaló, hogy többfajta lehetőség van, én azért annyit hadd mondjak el, hogy nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezt dolgozza ki a kormány, hogy megfelelően biztosítható legyen az egész országban a postai ellátás, és azok, akik a piacra belépnek, vagy kompenzációs alap formájában, vagy egyéb formában - nyilván rengeteg technika van erre. Azt mégis szükségesnek tartom elmondani - bár ez nem vita témája most, de ha már ezt a hatástanulmányt elolvashatta az ember, meg nyilván ezek az információk máshol is rendelkezésre állnak, megjegyzem -, hogy a Magyar Posta privatizációjával ez nem feltétlenül függ össze. Az európai tagállamokban nagyon sok helyen százszázalékos állami tulajdon van, van, ahol egy részét eladták, tőzsdére vitték, tehát nagyon változatos kép van a tagállamokban. Egy biztos, hogy nincsen dogmatikus szabály, hogy ezt hogyan lehetne működtetni, és nem függ össze feltétlenül, illetve összefügg, de nem feltétlenül kötött ebben a piac szabályozásával.
Az egyetemleges szolgáltatások kérdésével kapcsolatban, amit államtitkár úr említett, azt még szükségesnek tartom elmondani - mert végül is itt az egész kérdésnek, ami 2012 után várható, a kárvallottja a vidéki Magyarország lehet, ha nem sikerül a szabályozás, és a belépőkkel kapcsolatos szolgáltatásokat szigorúan szabályozni -, hogy vagy az államra hárul ez a feladat, vagy pedig az a veszély is fennáll, hogy a szolgáltatókkal szembeni követelmények olyanok lesznek, hogy a szolgáltatási színvonal csökkenhet. Nyilvánvaló, hogy itt nagyon fontos, hogy a teljes vidéki ellátás biztosítása érdekében olyan kötelező lefedettség legyen, amelynek megfelelő a szolgáltatási színvonala.
Azt gondolom, hogy ezt tartani kell, hiszen lehet vitatkozni azon, hogy hány száz fős település alatt milyen szolgáltatást kell adni, de azon nem lehet vitatkozni - és hangsúlyozom, ez más uniós országokban is így van, ott is, ahol ez nem feltétlenül előnyös földrajzi szempontból -, hogy valamilyen szolgáltatást a legkisebb falvakban, településeken is biztosítsanak a legváltozatosabb módon, akár kompenzációs alappal, akár más szabályozással.
Egyetlenegy kérdésem van ezzel kapcsolatban még az államtitkár úrhoz. Tulajdonképpen most van-e abban kormányzati álláspont, hogy a hátralévő időszakban a vidéki lefedettségnél elkezdte a posta ezt a szolgáltatást olyan módon outsourcing-olni, vagy azt lehet mondani, hogy olyan módon megoldani, hogy más szolgáltatásokkal együtt, tehát akár polgármesteri hivatallal, bolttal, satöbbivel együtt nyújtsák a postai szolgáltatásokat? Tudjuk-e, hogy ezt hány fős településekig akarják megcsinálni? 600 fő alatt, vagy akár 600 fő fölött? A következő időszakban a piacnyitásig meg kívánják-e ezt tenni?
Egyébként egyetértünk a kompromisszumos megoldással, és azzal is, hogy a kormányzat tegyen meg mindent ebben a kérdésben, még ha egyedül marad is. Nagyon fontos a vidéki Magyarország számára, hogy kísérleteket tegyünk. Ha pedig nem sikerül, akkor nem tudom pontosan, hogy milyen lehetőségek vannak a szolgáltatások szabályozására. Mennyiben számít ez, amit mondott, hogy szeptember 5-ére új álláspont jelent meg? Ha esetleg erről még hallhatnánk valamit, hogy ez konkrétan milyen nehézségeket fog jelenteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Államtitkár úr!
Dr. Garamhegyi Ábel reflexiója
DR. GARAMEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Nagyon gyorsan tudok válaszolni. A postafranchise, vagy ez a postai szolgáltatás összekötés nincs települési lakosságszámhoz kötve.
Én ugyanazt tudom mondani, mint amit annak idején a mobilpostáknál, hogy borzalmas komoly visszhangja volt a dolognak, negatív visszhangja volt a sajtóban, illetve a politikai körökben, ugyanakkor ma már független méréssel is egyértelműen kimutatható, hogy az ellátottak elégedettsége nőtt. Tehát lehet azt mondani, hogy adott esetben veszélyben van a szolgáltatási színvonal, de az ellátottak ezt nem így élik meg.
Tehát valamennyi, mind a posta által végzett, mind pedig a független közvélemény-kutatók által végzett felmérés azt igazolja, hogy a mobilposta-szolgáltatási területen a postai szolgáltatás színvonalának emelkedését regisztrálták az igénybevevők. Ugyanezt szeretnénk elérni ennél a postafranchise-ügynél is. Ott, ahol a posta nyitva tartása jelen pillanatban komoly akadálya a szolgáltatási színvonalnak, merthogy olyan pici a forgalom, hogy a kistelepülésen 4 órás vagy bizonyos napokra korlátozódó nyitva tartásról van szó, ott telepítsük be a postahivatalt egy olyan ellátórendszerbe, amelyik egyébként általában nyitva van és egyébként általában képes a szolgáltatást nyújtani.
Tehát egyetlen cél van, hogy növekedjen az ellátottak elégedettsége. Nem tudom azt megmondani, hogy ez milyen településen, milyen ellátotti körben értelmezhető. Mi úgy számolunk jelen pillanatban, hogy ez akkor éri meg valakinek, és ezt mutatják a példák, ha egyébként van neki egy megbízható, stabil ellátási területe. Tehát ezért mondom, hogy legyen az élelmiszerüzlet, legyen települési önkormányzat vagy bármilyen egyéb szolgáltató, nincs megkötve az, hogy ez hol kötelező, hol lehet, hol nem lehet. Nincs ilyen típusú prognózisunk.
Szabályozási oldalon igen, mi is abban vagyunk érdekeltek, hogy megmaradjon az a szolgáltatási színvonal, amit ma a postatörvény garantál, és ezt a szolgáltatási színvonalat kell biztosítani az igénybevevőknek.
Látható, hogy ebben maradunk egyedül, ugyanis ez egy nagyon erős szabályozás. Mi azt szeretnénk vagy azt szerettük volna elérni, hogy aki a javát kapja, az szíveskedjen nagyon szigorú paraméterekkel elvinni azt is, ami nem olyan kifizetődő. Erre, úgy látszik, szabályozási eszközökkel most nem biztos, hogy lehetőségünk lesz, ugyanakkor pénzügyi eszközökkel továbbra is lesz. Tehát nemzeti hatáskörben marad az, hogy az egyetemes szolgáltatás valamilyen módon való biztosítását finanszírozzák a piaci belépők, ezt meg lehet tenni a mai napig is.
A probléma itt az, mint az a hatástanulmányból is látszik, hogy ez a finanszírozási kényszer Európában eddig nem feltétlenül működőképes modelleket produkált. Tudnám mondani az olasz példát, ahol az egyetemes szolgáltatás durván 1-2 százalékát tudják ilyen szinten finanszírozni, a többi pedig adófizetői pénzből finanszírozott.
Tehát azt ki tudom jelenteni, hogy a vidéki Magyarország nem jár rosszul, hiszen az ellátási színvonal nem fog csökkenni. Azt jelen pillanatban nem tudom kijelenteni, mert nincs rá végleges prognózis, de természetesen az irányelv elfogadása után megcsináljuk, hogy ez mekkora költséggel, mekkora állami részvállalással lesz biztosítható.
Jelenleg a mi elveink szerint ezt meg lehetne oldani piaci módon, ezt az álláspontot védenénk a Bizottságban és erre kérünk felhatalmazást. Ugyanakkor látható, miszerint lehetséges, hogy a kompromisszum más megoldás felé fog minket terelni. A cél egyértelműen változatlan.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr!
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak azt tudom elmondani, hogy lényegében egyetértünk.
Kérdezem, hogy ez a más megoldás lényegében micsoda, ha az államtitkár úr más megoldás felé terel minket. Tehát láthatóan milyen kompromisszumot kell kötni, vagy mi az álláspontja azoknak, akik nem akarják elfogadni a piaci szabályozást?
ELNÖK: Tessék!
DR. GARAMEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Két esélyünk marad, egyrészt a licenceket, tehát a piacra lépés minőségi követelményeit meghatározni, másrészt pedig a piacra lépők finanszírozási kötelezettségét előírni az egyetemes szolgáltatásokkal kapcsolatban. Mind a kettő jó megoldás lehet, mind a kettőt ki kell dolgozni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A másik raportőrünk Kocsi László alelnök úr.
Kocsi László, a bizottság kormánypárti raportőre előadása
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőre: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Magával a kormányzati állásponttal nekünk nincsen vitánk.
Itt igazából két kérdés vetődött fel. Az egyik az, hogy ahogy a magyar hatástanulmányban is szerepel, azért érdekes az, hogyan kívánja megoldani akár a Magyar Posta Zrt., akár a magyar kormány azt a követelményt vagy azt a kívánalmat, hogy lehetőleg a piacnyitásig az összes lépést és azok következményeit nemcsak a fogyasztókkal, hanem szélesebb társadalmi metszetben teszi ismertté. Ön beszélt az eddigi változásokról és változtatásokról, hogy ezek valójában színvonal-növekedéssel jártak, a társadalmi következményei, a megítélése mégis negatívra sikerült.
Rendkívül lényeges lenne, hogy ez a rossz trend ne folytatódjon tovább vagy ne történjen így. Ennek kapcsán az tényleg alapkérdés, hogy a politikailag belátható jövőben mi fog történni az egyik leglényegesebb szereplővel, a Magyar Posta Zrt.-vel. Hogyan viszonyul egymáshoz a piacnyitás érdekében megteendő, elkerülhetetlen lépések sora és az egyébként szokásos módon privatizációnak nevezett lépések sora? És mindez hogy függ össze azzal az alapkérdéssel, amelyet Manninger képviselőtársam is nagyon hangsúlyozott, hogy az egésznek a magyar valóságban van egy nagyon nehezen megoldható és gazdaságossági, szakmai, technológiai, hálózati problémákkal is jellemezhető része, hogy van egy olyan kistelepülési vagy települési hálózat, ahol igazából rendkívül lényeges, hogy társadalmilag jól fogadott lépések legyenek, viszont ennek a megtervezése, kivitelezése mód felett nehéz.
ELNÖK: Tessék!
Dr. Garamhegyi Ábel reflexiója
DR. GARAMEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, ez egy nagyon fontos kommentár.
Mi szakmailag tudjuk vállalni azt, hogy a Magyar Posta felkészülése erre a liberalizált helyzetre, a Magyar Posta hatékonyságnövelő intézkedései megfelelő szakmai kommunikációt kapnak. Azt én csak kérni tudom, hogy a magyarországi politikai erők és az ezzel kapcsolatos politikai kommunikáció elsősorban a szakmai érvekből és a szakmai alapokból induljon ki.
Azt gondolom, mind a bizottság számára nyilvánvaló volt az én korábbi álláspontomból, vagy a minisztériumom korábbi együttműködési szándékából, hogy mi minden létező szakmai támogatást megadunk. Én itt, a bizottságban többször mondtam el azt, hogy ezek a dilemmáink, ezek a helyzetek, ezeket szeretnénk szakmai érvek mentén megoldani.
Bízom abban, hogy Manninger képviselő úr megerősít engem. Jó alapot jelent számunkra ez a hatástanulmány. Tehát azt kell mondjam nagyon profánul, hogy tudjuk, mit csinálunk.
Azt viszont nem tudjuk garantálni, hogy ez nem kerül a politikai csatározások színterére. Ezt el szeretném kerülni részint a Magyar Posta érdekében, részint a Magyar Postát finanszírozó magyar adófizetők érdekében, részint pedig természetesen az ellátottak érdekében, bár remélem azért, hogy rájuk lesz a legkisebb hatással az, ha mi elkezdünk pofozkodni ezen a területen.
Az látható, hogy a posta elfogadott stratégiája, a posta elfogadott átalakulási tervei, a posta jelenlegi, belső működésre vonatkozó elképzelései többé-kevésbé jók. Amennyiben ezt a felkészülési időszakot tudjuk tartani, tehát ezzel a határidővel, a derogációs határidővel futunk neki a liberalizált postapiacnak, akkor a postapiac egy erős, jól felkészült szereplője lesz adott esetben annak a versenyhelyzetnek. Ehhez az kell, hogy az addigi lépéseket a posta következetesen végigvigye, és hogy az addigi lépések elsődleges motivációja szakmai legyen, és ne egyéb.
ELNÖK: Tessék!
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, államtitkár úr. Igazából ehhez csak egyet tudok hozzátenni, hogy a kérdéseim vagy a kommentárjaim nyilván olyan motivációval is bírnak, hogy jó lenne elkerülni azt az egyébként meglehetősen standard helyzetet, hogy a szükséges, bár nem jól kivitelezett, vagy nem jól időzített lépések megtétele okán az Unióra húzzuk a vizes lepedőt, és azt mondjuk, hogy gyakorlatilag mindaz, ami most kellemetlen, rossz és nem szeretett dolog, azért van, mert Magyarország az Unió tagja. Igazából arra akartam utalni, hogy szerencsés lenne, ha sikerülne elválasztani azokat a lépéseket, amelyek a liberalizációval és az általunk vállalt közös, uniós értékekkel, elvekkel, versenyképességgel, satöbbivel összefüggnek, azoktól a lépésektől, amelyek egyébként elkerülhetetlenek mint egy olyan magyar vállalat kapcsán megteendő lépések, amelyek ilyen problémákkal küzdenek.
DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Tökéletesen egyetértek, ezt Manninger képviselő úr is jelezte. Nem szabad összemosni a két dolgot. Az, hogy ez egy időben történik, nem véletlen, hiszen van rajtunk egy nagyon komoly külső kényszer. De azt gondolom, hogy ezt sem előbb nem lehetett volna meglépni, később pedig már nem érdemes. Azt azért lássuk, hogy sok más állami nagyvállalattal ellentétben a Magyar Posta egy nyereségesen működő, viszonylag rendezett körülmények között gazdálkodó nagyvállalat.
Azt azonban látni kell, hogy ez a nagyvállalat azért működik nyereségesen, és azért működik ilyen konszolidált körülmények között, merthogy bizonyos szabályozási környezetben működik. Ha a szabályozási környezet megváltozik, akkor ezt nagy valószínűséggel már nem tudja megtenni. Ezért kell felkészíteni a postát a szabályozási környezet megtételére, hogy ugyanezt én elmondhassam 2013-ban, 2014-ben, hogy a Magyar Posta jól működő és nyereséges vállalat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr? (Kocsi László: Köszönöm.) További hozzászólások, észrevételek megtételére van lehetőség. (Nincs jelzés.) Nem látok erre igényt, úgyhogy a vitát lezárhatjuk.
Formai okokból zárt ülést rendelek el, merthogy az Országgyűlés állásfoglalásának a megszövegezése következik.
(A bizottság 10 óra 32 perctől 10 óra 34 percig zárt ülést tartott,
melyről külön jegyzőkönyv készült.
A nyílt ülés folytatásának időpontja: 10 óra 34 perc.)
ELNÖK: Rátérünk a 3. napirendi pontunkra. Magyarország időről időre keményen lobbizik azért, hogy valamilyen európai intézmény Magyarországon kerüljön elhelyezésre. Ebben számos kudarc és annál kevesebb sikerélmény övezi törekvéseinket, ami nem véletlen, mert ugyanazért más országok is keményen lobbiznak. Arra kérem államtitkár urat, hogy számoljon be nekünk arról, hogy hogyan áll az Európai Technológiai Intézet magyarországi elhelyezésével kapcsolatos lobbizásunk, és arra kérem a bizottság tagjait, arra kérem a Magyar Országgyűlést, hogy ha sikerül elérnünk, hogy a Magyar Technológiai Intézet Magyarországra jöjjön, akkor ennek örüljünk, és tekintsük egy magyar sikernek. Ha ez nem így történik, azt ne tekintsük kudarcnak. Ez nem egy fogáspont a kormányon vagy bárkin, ha ez bekövetkezik, hanem az azt jelenti, hogy mások erősebbek voltak, ezért jobban tudtak lobbizni, többet tudtak ígérni másoknak, mint Magyarország tudott. Ezzel együtt bízzunk abban, hogy ez esetben sikerül valamilyen eredményt elérnünk!
Államtitkár úr, tessék parancsolni!
Dr. Garamhegyi Ábel tájékoztatója
DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Túl sok újdonságot az ügyben nem tudok mondani. Nagyon-nagyon képlékeny az ETI szervezeti felépítése e pillanatban is. Mi bőszen lobbizunk, és nagyon fontos, hogy végre egy európai intézmény valóban Magyarországon találjon otthonra, de napról napra változik, hogy tulajdonképpen miért is lobbizunk valójában.
Több elképzelés is történt már ez ügyben. Mi mindenképpen a Technológiai Intézettel kapcsolatos törekvésekben, a célokban nagyon jelentősen szeretnénk jelen lenni. A tudományos, technológiai és innovációs stratégia kiemelten kezeli ezzel az intézményrendszerrel való együttműködést. Hogy aztán az a néhány ember - mert egyre inkább néhány emberről vagy valamilyen hálózatos technikáról beszélünk, ezt előző alkalommal jeleztem -, hová kerül; nagyon fontos volna, hogy jelzésértékkel Magyarországra kerüljön, de ahogy elnök úr is mondta, ha történetesen mások felülígérnek, olyan nagyon nagy gazdasági veszteség nem ér minket, presztízsveszteség igen, szeretnénk ezt az intézményrendszert Magyarországon tudni.
Vélhetően októberben kerül a magyar álláspont a kormány elé. Szeretnénk, ha itt egy nagyon határozott, nagyon kemény lobbierőt tudnánk felvonultatni, és több mindent megteszünk, hogy Magyarország felmutasson olyan eredményeket, amik miatt az ETI-nek gyakorlatilag kötelező ide jönni. A cluster-szerű tudás és innovációs társulások tekintetében szeretnénk egy komoly előrelépést ezeknek a kialakításoknak, merthogy ez jó példaként szolgálhat. Általában ez egy több tárcát érintő felkészülési feladat, nagyon komolyan dolgozunk rajta. Bízom abban, hogy ebben komoly előrelépések lesznek, hiszen ez egy jó gyújtópontja lehet az ETI-telepítésnek.
November 15-ig kell az elhelyezési alternatívák tekintetében is állást foglalnunk, és kormány-előterjesztést készíteni, illetve jövő év január közepéig kell azt a magyar brosúrát, azt a magyar ajánlatot elkészítenünk, amelyet a Külügyminisztériummal közösen tudunk benyújtani a döntéshozóknak. Jelenleg ez a helyzet.
Annyit tudok mondani, hogy az európai kutatási térségben nagyon fontos, hogy ezt a magyar törekvést komolyan pozícionáljuk, egy kedvező visszhang legyen ebben az ügyben, ugyanakkor azt is látni kell, hogy nagyon komolyan lobbiznak a nagy tagországok, hogy ez hozzájuk kerüljön, érzik, hogy ez egy jövőbe mutató történet lenne. Ezért is a sok nagy között folyamatosan forgácsolódik el ez a történet, mindenki azt érzi, hogy ha viszont nem hozzá kerül, akkor egy picit le kell csippentsen belőle, hogy a szomszéd tehene ne legyen olyan vonzó. Mi talán ebből a szempontból jó eséllyel indulhatunk, hiszen Magyarországra kerülése esetén a nagyok azt mondják, hogy jó, jó, persze kellett - tudom, nem szabad ilyet mondanom, elnök úr, hogy a kicsiket, mi komoly középerő vagyunk az Európai Unióban -, a komoly középerőket kell támogatni e tekintetben.
Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy mindeközben most a bőség zavarával küzdünk, hiszen a múlt heti bejelentés értelmében az energiaügyi biztos jelezte, hogy komoly szándéka, hogy Magyarországra telepítse az energiaügynökséget, az energiabiztonságért felelős energetikai ügynökséget. Megpróbáljuk a két dolgot kicselezni egymással, és valójában mindjárt két darab nagy európai intézményt tudnánk Magyarországra csábítani. Azért ennek vannak kockázatai. Jelen pillanatban az óvatos tapogatódzás kategóriájába tartozunk, de természetesen az ETI-vel kapcsolatos elszántságunk töretlen és határozott. Köszönöm szépen.
Kérdések, észrevételek, reflexiók
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ha megengedi, egypár dolgot hadd fűzzek hozzá az elhangzottakhoz. Nyilván a kormány arról fog dönteni, hogy Magyarország hivatalosan kandidál erre, és akkor lesznek brosúrák. Ez mind nagyon szép. Nyilván itt egy rendkívül komplikált lobbitevékenységet kell majd folytatnunk.
És erre egyébkén van esély, van erre példa, hogy amikor több nagy versenyez egymással, akkor néha a kisegerek, természetesen mint középhatalom, be tudnak futni győztesként, ha ezt ügyesen teszik. Én nem tekinteném presztízsveszteségnek azt sem - tehát nemcsak anyagi veszteségnek nem, de presztízsveszteségnek sem tekinteném -, ha végül nem sikerül a céljainkat elérni, pontosan azért, mert többen versenyeznek ugyanerre az intézetre, és a dolog logikája szerint mindig több a vesztes, mint a győztes.
Egy győztes van, az összes többi vesztes, és hogy ha ezt mind presztízsveszteségnek fogjuk föl, akkor még elveszítjük a kedvünket. Inkább megfordítom: nem az jelent presztízsveszteséget, ha elveszítjük, hanem inkább a presztízsveszteség jelentheti azt, hogy kevésbé van esélyünk megnyerni.
Nagyon jók vagyunk abban, hogy itt nagy vitát folytassunk arról, hogy mi a presztízsveszteség oka. Bár itt most az alelnök úr jelentős kisebbségbe szorult, de meg se nyitnám ezt a vitát, mert nem lenne fair, ha ezt most lefolytatnánk, és nem is szükséges.
Amit mindannyiunknak szükséges megértenünk, hogy miközben itt a saját harcainkat folytatjuk - és végül is egy demokráciában ez rendben van -, ne feledkezzünk el arról, hogy a mi harcainknak, azok helyszíneinek, stílusának - és most hadd ne soroljam fel az összes ezzel kapcsolatos és széles körben ismert nézetemet -, attribútumainak megjelenése, erőteljes megjelenése járul hozzá Magyarország presztízsveszteségéhez, és ilyen módon a Magyar Köztársaság kevésbé tud hatékonyan fellépni az érdekei érdekében.
Nagyon jó, ha ezt az energetikai intézményt is megszerezzük, de vigyázzunk, nehogy két szék közül a földre üljünk, mert azért természetesen azok, akik velünk versenyhelyzetben vannak az ETI-vel kapcsolatban, pontosan tudni fogják, hogy ha mi megszerezzük a másikat, akkor ez velünk szemben érvként persze felhasználható lesz.
Úgyhogy azért érdemes lesz prioritást meghatározni és belevonni esetleg ezt is a napi tevékenységbe. Egyebek tekintetében a magam nevében nagyon sok sikert kívánok. Remélem, hogy meg is nyerjük, de sok sikert kívánok a jó lobbizáshoz is, ami egy nagy intellektuális kihívás, és szerintem nagy élvezet ezt jól csinálni. És ha nem is nyerünk meg mindent, egy jó lobbitevékenység mindig közelebb hoz bennünket ahhoz, hogy akkor legközelebb valamit megkapjunk, de persze jobb ma egy túzok, mint holnap egy veréb, hadd fordítsam ezt így le. (Derültség. - Dr. Garamhegyi Ábel: Egyetértek!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Tessék parancsolni! (Jelzésre.) Firtl alelnök úr.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Amit az elnök úr elmondott, azzal nagymértékben egyet lehet érteni, csak az államtitkár úr azt mondta pontosan, hogy jó esélyünk van arra, hogy megszerezzük ezt a technológiai központot. Már 2005-ben bejelentettük az igényt.
A presztízsveszteségről tényleg nem érdemes különösebb vitát folytatni, csak felmerül az a kérdés egymás között, hogy nem gond-e az, hogy nem annyit fordítunk K+F-fejlesztésre, mint más? Tehát ez az egyik kérdés.
A másik az, hogy az is elhangzott, hogy középhatalom vagyunk. Kik azok, akikkel nagyjából versenyben vagyunk ezen a területen?
És amit az elnök úr mondott, jómagam is azt tudom mondani, nehogy két szék közül a pad alá essünk, mert azt mondjuk, hogy most a bőség kosara van, hogy egyszerre kettőt is el tudunk nyerni, aztán nehogy az legyen a gond, hogy ez presztízsveszteség, de nem okoz gondot, hogy nem sikerült, a másik meg azért nem, mert közben rosszul lobbiztunk. Tehát a két dolog mindenképpen nagyon-nagyon óvatosan kezelendő. Azt jó lenne hallani, hogy végül is kikkel állunk szemben, akik ellenünk vannak vagy mellettünk állnak.
ELNÖK: Államtitkár úr, gondolom, az egész világgal, de azért... (Derültség.)
DR. GARAMEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Azért ennyire nem vészes a helyzet. Az eredeti javaslatban sokkal több ország szerepelt. A francia, német kandidálók úgy tűnik, most ebben a forgácsolós technikában látják a sikert, tehát ők tulajdonképpen lemorzsolódtak a nagy esélyesek közül.
Hivatalosan, és azt kell mondjam, jó eséllyel versenyben van még Ausztria, aki szeretné megszerezni ezt az intézményt, de a fő versenytárs, a nagy pofozkodós partner egyértelműen Lengyelország. Van egy olyan szándék, egy érzékelhető szándék, hogy kelet felé, az új országokba kerüljön ez az intézmény. Itt a lengyelek nagyon-nagyon erősek.
Mindjárt meg is adnám a másik kérdésre a választ, a K+F-költés kapcsán. Ha ezen múlna, akkor nyertünk, de úgy tűnik, hogy nem ezen múlik, különösen úgy, hogy Magyarországon az állami K+F-költés gyakorlatilag megegyezik az Unió 25-ök átlagával. Mondhatom ezt, ugye? (Nikodémus Antal bólint.) Az állam által költött pénz megfelelő. A magánszféra által költött pénzen van még mit javítani.
A 2006-os adat már határozottan jobb, mint a megelőző éveké, és én nagyon bízom abban, hogy azzal, hogy ezt a trendet sikerült elindítani, és borzasztóan nagy mennyiségű K+F-központ, K+F-típusú vállalkozás érkezett még 2006 végén és 2007-ben is, ez az idei évet, ha lehet, kicsit még ennél is dinamikusabban fogja növelni.
Tehát én nem látok arra reális veszélyt, hogy ne tudnánk elérni a TTI stratégiában kitűzött célokat, de nem ez fog dönteni, hogy így fogalmazzak. És természetesen a két szék közül a pad alá esni, ezt a legmesszebbmenőkig szeretnénk elkerülni. Mi pontosan ezért nagyon óvatosan reagáltunk az energiaügyi biztos bejelentésére, és azt mondtuk, hogy nagyon megtisztelő, majd nagyon meggondoljuk, hogy mit is válaszoljunk erre, hogy mi lelkileg és gyakorlatilag fel vagyunk-e készülve rá. Mivel ezt kimondottan Magyarországnak ajánlotta fel, az nem kis mértékben azért volt, mert előző nap még Budapesten volt (Derültség.), de attól tartok, hogy volt egy jelentős nyomásgyakorlás ebben az ügyben.
Természetesen nagyon körültekintőek vagyunk. Mióta a környezetvédelmi tárca is a koalíciós partneré, azóta a túzokra vonatkozó állításokat a legmesszebbmenőkig tudjuk akceptálni.
ELNÖK: Most törekedni kellene arra, hogy az energiaügyi biztos máshová ne utazzon el (Derültség.) belátható időn belül. Alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Köszönöm. Végül is az utolsó körben elhangzott az, nehogy a két szék között a pad alá essünk, mert ez maximálisan veszélyes terep. Ha netán az egyik bejön, az jó lenne mindenképpen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Arra azért emlékeztessük a kormányt, hogy egy nagy csatában Lengyelország már elnyert egy ügynökséget, a határvédelmi ügynökséget, és azért kettő mondjuk már ne menjen oda. Megjegyzem, hogy Lengyelország presztízse sem annyira jó az Európai Unió intézményei előtt, bár másképpen nem jó, mint a miénk. Rendkívül agresszívek, és hogy ezt az európai intézmények honorálják-e vagy sem, ezt ma még nem tudjuk.
Izgalmas vitának nézünk elébe. Nagy tisztelettel köszöntöm a bizottsági ülésen Baráth Etele képviselő urat, aki szót is kért. Házszabályunk értelmében a bizottság egyetértése szükséges ehhez.
Kérdezem, hogy kifogásolja-e valaki, hogy szót kapjon (Nincs ilyen jelzés.) Köszönöm szépen, megkapta a támogatást, úgyhogy megadom a szót. Tessék parancsolni!
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Csak egy formális dolog: én azt gondoltam, hogy parlamenti képviselők mindenfajta külön felhatalmazás nélkül is szólhatnak egy bizottsági ülésen. A szakértőkre és egyéb meghívottakra vonatkozik, hogy egyetértés kell, én úgy tudom, de teljesen mindegy. Köszönöm szépen az egyetértést.
Az Európai Technológiai Intézet ügyében jöttem most erre a bizottsági ülésre, tekintettel arra, hogy ennek az előkészítésében részt vettem, és az első megállapodástervezetet én adtam át, illetve később alá is írtam a brüsszeli partnerekkel. Én sokkal többet látok ebben a Technológiai Intézetben, mint amit Magyarországon ez iránt mi egyáltalán elképzelünk. Ha ez összesen három ember, akkor is sokkal, de sokkal több.
Az én ismereteim szerint a jelenlegi koncepciók szerint is az Európai Unió térségén belül egyfajta pólusodási tendencia fog kialakulni a tudomány, a kutatás és a gazdaság kapcsolatrendszerén belül, és tulajdonképpen a német-francia harc azért is csökkent, mert meg is állapodtak abban, hogy már Brüsszelben létrehoztak olyan munkacsoportot, ami tulajdonképpen az európai nagy térségekben ezeket a kiemelkedő és kifejezetten a technikai, technológiai fejlődés érdekében kiemelkedő pólusokat támogatják. Ismereteim szerint ebbe a csoportosulásba Magyarország is meghívást kapott. Hogy részt vesz-e benne, erről már nem tudok. Sőt, azt kell mondanom, úgy tudom, hogy nem vesz részt pillanatnyilag benne.
Én az iránt szeretnék lobbizni a kormányzat felé, hogy ezt egy kicsit vegye ennél komolyabban, mint ahogy az eddigi tevékenységében ez megjelent. A komolyan vétel alatt azt értem, hogy megérdemelné, hogy a parlament egy önálló előterjesztést kapjon, beleillesztve a magyar innovációs stratégiába, hogy lássuk azt, hogy a magyar európai parlamenti képviselők milyen lobbitevékenységet folytatnak ennek érdekében. Mostanság is, tehát a mai napokban is erről szó van a Parlamentben. Tehát én azt hiszem, hogy azoknak a szerepeknek a kijelölése ebben, amely egy lobbi érdekében szükséges, nagyon-nagyon fontos.
Az én ismeretem és emlékezetem szerint mind a franciák, mind a németek, tehát azok a kormányzati partnerek, akikkel volt szerencsém tárgyalni, ezt a magyar megoldást határozottan támogatták. Támogatták még egy olyan alátámasztás okán is, hogy Budapesten a budapesti nagy egyetemek között létrejött egy együttműködési megállapodás a Budapest fejlesztési pólus létrehozása érdekében. Anyagi támogatást is kaptak, hogy ez az együttműködés létrejöjjön. Hogy ez most hol tart, nem tudom, de az biztos, hogy ha azt összefoglaljuk, hogy van Budapest, és Budapest déli részén ott vannak a nagy egyetemek, ott vannak a nagy kutatási kapcsolatok, a gazdasági kapcsolatok, a mögöttük lévő gazdasági erők pénzügyi támogatása is, ez egy rendkívül erős lobbierőt jelenthet az Európai Unión belül is, és ha megszerezzük azokat a nagy gazdasági szervezeteket is, amik ebben itt, Magyarországon érdekeltek. Mondok egy-két példát. Számomra például a Nokia megnyilvánulása teljesen egyértelmű volt, amikor mi lefektettük ezt a dokumentumot. (Dr. Hörcsik Richárd távozik az ülésről.)
Tulajdonképpen ennyit akartam mondani, hogy világosan kellene látni, hogy akarjuk, vagy nem akarjuk, ha akarjuk, mit akarunk, hogyan akarjuk befolyásolni ennek az európai terjesztését. Tudniillik, ha netalántán magát az intézetet elvesztenénk - amire gondolni se merek -, akkor is a mögöttük álló pillanatnyi csomósodások közül - 5-7-ről beszél az Európai Unió - egyet meg lehet nyerni, és ha azt az egyet megnyerjük, már rengeteget stabilizáltunk a közép-európai térben, mert nincs még egy ilyen jellegű pólusképződés.
Ami a lengyeleket illeti: ők utánunk adták be a jelentkezést, és ugyanazzal a bizonytalansággal adták be, amit mi is tudunk, hogy miután a határőrizeti ügynökséget már megkapták, furcsa volna, hogy nekik még egy lenne, nekünk nem lenne semmi. Én tehát tisztelettel azt szeretném kérni, hogy ha lehetne, akkor a parlament is foglalkozzon egy kicsit többet ezzel. Valóban úgy érzem, hogy a tudományos kutatás logisztikai területén Magyarországnak itt van egy lépéselőnye, és ezt ki lehetne használni annak érdekében, hogy utána a mögötte lévő erők is felhalmozhatók legyenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Államtitkár úr!
DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Egyetértek azzal, hogy a parlamentet tájékoztatni kell erről a dologról, ezt mi folyamatosan itt, a bizottságban meg is tesszük. Én nem gondolom, hogy a plenárisnak ez olyan szintű témája lenne, hiszen nem feltétlenül a nagy nyilvánosságra tartozik a mi lobbitevékenységünk tervezése-szervezése. Egyetértek azzal, hogy a nyerésben jelentős szerepe van annak, hogy képesek vagyunk-e nemcsak a kormányzati, hanem egyéb szereplőket is felvonultatni ebben az ügyben. Pontosan ezért csináljuk ezt a fajta cluster-esedést, az ERA-ban való vállalati lépések erősítését, mert szeretnénk azt mutatni, hogy ez nem egy kormányérdek egy ügynökségért, hanem egy olyanfajta magyar kutatói, gazdasági, nemzeti összefogás, ami egyértelműen a jogos igényünk elismerését jelentené pusztán az ide telepítés által. Ez a mi koncepciónk. Ezért is mondom azt, hogy jó az esélyünk. Egyértelmű, hogy a lengyel kandidáló erejéből sokat levont, hogy náluk már egy ilyen ügynökség települt. (Manninger Jenő távozik az ülésről.)
ELNÖK: Képviselő úr?
DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Köszönöm szépen. Nagyon meggyőző, ha az államtitkár úr ezt mondja, csak a parlamentnek több olyan bizottsága van a gazdaságitól kezdve az oktatásiig, amelyik kifejezetten komolyan érintett egy ilyenben. Tehát azáltal, hogy ebben a bizottságban most ez a meghallgatás van, egyáltalán nem vagyok biztos, hogy a többi bizottság horizontálisan ezzel foglalkozik, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy a külügyi bizottság ezzel foglalkozik, holott egészen biztos, hogy a diplomáciánk szerves, közvetlen elemévé kellene tenni. Abban az időben a miniszterelnök úr rendszeresen megemlítette, de hogy aztán ez most van-e, azt én nem tudom.
Egy kicsit humorosan szeretném befejezni ezt a dolgot. Az én keresztnevem családi beceneve az Eti, tehát én csak azért jöttem ide, hogy mindenféleképpen szerepelhessek. (Derültség.)
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Minden olyan bizottsági ülésre elmegyek, ahova meghívnak. Ha pontosan tanulmányoztam az ügyrendet, akkor azt láttam, hogy én nem szólhatok csak a napirend keretében, de azt tudom, hogy a külügyi bizottság például foglalkozik vele. Ezt pontosan tudom. Valószínűleg az oktatási és a gazdasági bizottságra is ráférne. Ha lehet ilyen orcátlan kérésem, hogy meghíváslobbi is legyen, akkor én készséggel állok rendelkezésre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Persze, be lehet csukni ezt a bizottságot, de szerintem a külügyi bizottságnak ehhez sok köze nincsen. Az európai ügyek nem külügyek immáron, ez tévedés. Régen külügyek voltak, ma már nem külügyek. A többi bizottságnak, a gazdaságinak, az oktatásinak lehet hozzá köze, és abszolút nem baj, ha ők is tudnak ezekről a törekvésekről. Ennek az európai összefüggéseivel ez a bizottság foglalkozik, ha ez nem így lenne, akkor erre a bizottságra nem lenne szükség, mert minden területen, amit itt tárgyalunk, van megfelelő partnerbizottság, amely végzi a munkáját, és mi is végezzük. Ezt nem azért mondom, hogy ne hívják meg, hívják meg, természetesen.
Volt még itt egy apró kis tüske, amit szeretnék kihúzni. Én szívem szerint a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség itt lévő gyakornokainak is megadnám a szót. Ezt nem tehetem meg. A Házszabálynak vannak olyan rendelkezései, amelyekkel nem értek egyet, de engem kötnek, ez így hangzik: "A bizottsági ülésen az előterjesztő és a tárgyalt napirendi ponthoz módosító javaslatot benyújtó képviselő tanácskozási joggal vehet részt, más képviselő számára a bizottság szótöbbséggel hozzászólási jogot adhat." Ha a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség gyakornokai hozzá kívánnak szólni, sajnos nem tudom lehetővé tenni. Nekem elég az, hogy ők látják, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről senki nincs a teremben. De ez csak egy szokásos pikírt megjegyzés volt részemről, és örülök, hogy Firtl alelnök úr a KDNP részéről itt van.
Van-e további hozzászólás? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, megköszönjük az államtitkár úrnak a beszámolót és a felvetésekre adott válaszokat. Sok sikert a lobbizáshoz és egyebekhez! (Dr. Garamhegyi Ábel: Köszönöm.)
Három perc szünetet rendelek el. 11 órára hívtuk az államtitkár urakat a következő napirendi pontunkhoz.
(Szünet: 10.58 - 11.10)
Tájékoztató a 2011-es magyar EU-elnökségre történő felkészülés helyzetéről
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a munkánkat. Tisztelettel köszöntöm Szetey Gábor államtitkár urat a Miniszterelnöki Hivatalból és Iván Gábor szakállamtitkár urat a Külügyminisztériumból.
A napirendi pontunk nem csekélyebb, mint a 2011-es magyar elnökségre történő felkészülés helyzetéről való tájékoztató, illetőleg az azt követő vita. Bevezetésképpen hadd mondjam el azt, amivel meggyőződésem szerint minden bizottsági tag és mindenki, aki itt ül a teremben, pontosan tisztában van, hogy a Magyarország előtt álló számos komoly kihívás között talán a legnagyobb az európai uniós elnökség fél éve, amely alkalmas arra, hogy egy ország presztízsét, megbízhatóságát, érdekérvényesítő képességét hosszú időre megalapozza, és ezzel egyidejűleg alkalmas arra, hogy alá is ássa ugyanolyan hosszú időre. Tehát a tét óriási.
Talán még annyit tennék hozzá bevezetőképpen, hogy a felkészülésnek van egy olyan eleme, amellyel nem tudunk foglalkozni. 2010-ben Magyarországon választások lesznek; valaki szerint az lenne a jobb, ha korábban lenne, de valószínűleg akkor lesznek választások. 2010-ben feláll egy kormány, amelynek a színét még nem tudjuk, sem a pártösszetételét nem tudjuk, sem pedig azt, hogy kik számíthatnak különböző portfóliók, miniszteri tárcák vezetésére.
Ez csak azért érdekes, mert én, aki már szinte öreg veteránként, 1990-től parlamenti képviselő vagyok, azt tapasztaltam minden eddigi kormányalakuláskor, hogy a kormányok megalakulásakor, a miniszteri tisztségek elosztásakor szerepet játszottak a szakmai kvalitások is, de amellett természetesen koalíciós megfontolások, pártokon belüli erőviszonyok, a szó szűk értelmében politikai megfontolások is szerepet játszottak. Nyilván voltak ezek között jobb miniszterek és rosszabb miniszterek, erről mindenkinek megvan a véleménye.
Nekem az a meggyőződésem, hogy a Magyar Köztársaság harmadik köztársasága időszakában még egyetlen egy olyan kormány nem volt - egyetlen egy sem, beleértve az összes szabad demokrata és szocialista kormánykoalíciót, beleértve az MDF vagy a Fidesz által vezetett kormánykoalíciót -, amelyről el tudtam volna hinni, hogy alkalmas arra, hogy az Európai Unió elnökségi feladatát ellássa, egy nagyon egyszerű ok miatt. Ahhoz, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió elnökségét ellássa, arra van szükség minimálisan - nem megyek ennél mélyebbre -, hogy a minisztereink kétharmada legalább angolul kifogástalanul beszéljen, de még jobb lenne, hogyha... (Dr. Iván Gábor jelzésére:) Mindegyik, igaza van az államtitkár úrnak, talán a sportminiszternek nem, de lényegében mindegyik miniszternek kifogástalanul kell angolul beszélnie. Nem hátrány, hogyha emellett mondjuk még egy ismertebb európai nyelvet beszél, mondjuk a franciát vagy a németet.
Szükség van arra, hogy a magyar politika rá osztott portfóliójának anyagain kívül az európai fájlokat ismerje; hogy ismerje azokat a tárgyalási és konszenzust létrehozó mechanizmusokat, amelyek az Európai Unióban kialakulnak; és ne csak hogy ismerje mindezeket, hanem lehetőleg a többieknél valamivel jobban teljesítsék ezeket a feladatokat.
És ha most itt kiosztanánk egy papírt mindenkinek, a vendégeket is beleértve, hogy '90 óta melyik kormánytagról hiszik el, hogy erre képes lett volna, akkor elég lenne nagyon kevés papírt kiosztani mindenki számára.
De ez olyan terület, az Európai Unió elnökségére való felkészülés, amelyre az államtitkár urak nem tudnak mit mondani, két okból. Az egyik, hogy ők sem tudják, hogy ki fogja nyerni a választásokat. Egyik miniszterelnök sem őket fogja megkérdezni, hogy ki legyen miniszter. De hogyha meg tudnák mondani, hogy kik nyerik a választások, ha őket megkérdeznék, hogy kik lesznek a miniszterek, nyilvánvalóan most még akkor sem lenne ildomos, hogy erről beszámoljanak.
Tehát azt javaslom, hogy a problémának ezt a részét mélyen őrizzük meg, és erre gyakran gondoljunk, amikor kampányolunk, amikor választásokra készülünk. A mai ülést pedig szenteljük a másik résznek, hogy akármilyen jók ezek a miniszterek, akármilyen kiválóan beszélnek nyelvet, akármilyen jól ismerik az európai fájlokat és pontosan tudják, hogyan kell tárgyalni annak érdekében, hogy a Tanács-üléseken jó döntés szülessék, ehhez szükségük lesz egy olyan apparátusra, amely apparátusról már most meg lehet mondani, hogy fél évig lesz rájuk szükség, és azt követően hosszú ideig nem. Ez hihetetlen kihívás, gondolom én, a magyar állam ezzel foglalkozó vezetőinek, hogy hogyan lehet úgy motiválni, anyagilag is honorálni egy rendkívül alapos felkészültséget igénylő apparátus felállítását, amelynek a sikerélménye abban a félévben fog kimerülni, csak ezzel kell valamit kezdeni. Szóval hihetetlen komoly a helyzet, csak ezt akartam mondani.
Ezen hihetetlen komoly helyzetnek és ezen kihívásnak való megfelelésre ketten vállalkoztak a Miniszterelnöki Hivatalból, illetőleg a Külügyminisztériumból, hogy elmondják, ők hogyan látják, hogy a saját kompetenciájukon belül mit tudnak tenni annak érdekében, hogy a lehető legsikeresebb legyen, nem a felkészülés, az természetes, hanem az európai uniós elnökség.
Úgyhogy még egyszer köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívást, és abban bízom, hogy olyan vita tud kialakulni, amely tényleg túlmutat azon, hogy harcolunk, harcolunk mindenféléért. Szerencsére nem tudjuk, hogy ki fogja nyerni a választásokat 2010-ben, tehát mondjuk már ki, hogy abszolúte közös érdek az - teljesen mindegy, hogy ki kerül kormányra, abszolúte közös érdek -, hogy a 2011-es európai uniós elnökséget Magyarország sikerrel abszolválja.
Először akkor Iván Gábor szakállamtitkár urat kérem meg, hogy számoljon be a bizottságnak.
Dr. Iván Gábor szóbeli kiegészítése
DR. IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nagymértékben osztom azt, amit az elnök úr mondott az elnökségi felkészülés tétjéről.
Azt gondolom, hogy ha a rövid uniós történetünkre visszatekintünk, akkor körülbelül a csatlakozási tárgyalások záró szakasza mérhető ahhoz a feladathoz, amit az elnökségi feladatok ellátása jelent, ami nemcsak a feladat szakmai kihívását jelenti, hanem azt a társadalmi összefogást is, ami a csatlakozási tárgyalások utolsó szakaszára jellemző volt, beleértve azt a konszenzust is, amit reményeink szerint a parlamenti pártok képviselői is képviselni fognak az elnökségi felkészülés időszakában is.
Legutóbb, ha jól emlékszem, május végén találkoztunk. Ha megengedik, röviden összefoglalnám, hogy mi történt azóta és milyen terveink vannak az előttünk álló hónapokra. Ezt követően, azt hiszem, Szetey államtitkár úr fog tájékoztatást adni arról, hogy milyen kiválasztási, képzési feladatok állnak előttünk.
A májusi találkozásunk óta megkezdődött az érdemi munka. Ennek az egyik első lépése volt, hogy létrejött az a kormánybizottság, amelynek létrehozását a májusi kormányhatározat előírta. Erről a bizottságról a legutóbb beszéltünk, elnöke a miniszterelnök úr.
A bizottság az első, alakuló ülésén hozott néhány olyan elvi döntést, amivel a munkát el tudtuk indítani. Az egyik ilyen elvi döntés volt a tanácsi formációk és tanácsi munkacsoportok tárcafelelősségének megállapítása, ami alapvetően azon a gyakorlaton alapszik, amit a hétköznapi tanácsi munkacsoport tevékenysége keretében is alkalmazunk, illetőleg megfelel annak a felelősségi rendnek, ahogy az EKTB szakértői munkacsoportjai működnek.
A bizottság arról is hozott elvi döntést, hogy ennek a folyamatnak nyitott folyamatnak kell lennie. A kormány mindent elkövet annak érdekében, hogy valamennyi parlamenti politikai párt, valamennyi érintett önkormányzat, önkormányzati szövetség, általában a civil szféra, illetőleg valamennyi olyan intézmény, amelyek ha közvetlenül nem is vesznek részt az elnökségi feladatok ellátásában, de vannak nemzetközi kapcsolataik, kapjon tájékoztatást arról, hogy milyen munka folyik, hol tartunk. Mindenkinek a véleményét megpróbáljuk figyelembe venni ennek a munkának a során.
Volt egy elvi döntés arról is, hogy meg kell kezdeni a munkatársak kiválasztásának és képzésének folyamatát ez év második felében. Ezt követően az első feladatok - amint arról korábban is beszéltünk - az emberi erőforrások rendelkezésre bocsátása kapcsán a kiválasztási kérdések körül összpontosulnak. Az első feladatunk az volt, hogy megpróbáljuk felmérni azt, hogy mennyi munkatársra van szükségünk annak érdekében, hogy az elnökségi feladatokat sikeresen el tudjuk látni. Július és augusztus folyamán a Miniszterelnöki Hivatal Személyügyi Államtitkárságával együttműködve valamennyi tárcával folytattunk feltáró beszélgetéseket, azokkal a munkatársakkal beszéltünk, akik részt vesznek a tanácsi munkacsoportokban, illetve felmértük mind a közel 260 munkacsoport eddigi tapasztalatait, hányszor üléseztek, az egyes tagállamok részéről hány munkatársra volt ehhez szükség. Tehát átnéztük a teljes tanácsi munkacsoport működési rendszerét, és ezzel párhuzamosan begyűjtöttük valamennyi tagállam tapasztalatát, azon tagállamokét, amelyek már adtak elnökséget. Nyilván itt a régi tagállamokról van szó. Valamennyi tagállam elnökségi gyakorlatát megpróbáltuk júliusban-augusztusban felmérni. Erről néhány tájékoztatót a bizottság rendelkezésére is bocsátottunk.
Az emberi erőforrások felmérésén túli feladatainkat illetően arról szeretnék tájékoztatást adni, hogy folytatódik a spanyol és belga partnereinkkel az az együttműködés, ami ennek a trióelnökségnek a sikerét kell hogy szolgálja. A jövő hónapban találkozunk partnereinkkel. Két kérdés szerepel majd a napirenden. Az egyik egy első felmérés, egy első beszélgetés arról, hogy 2010-2011 folyamán mik lesznek azok a kiemelt kérdések, amelyek az Unió napirendjén lesznek, mely kérdésekkel kell majd a spanyol-belga-magyar elnökségi triónak foglalkozni, melyek azok a politikai kérdések, amelyek az Unió életét meghatározzák, illetőleg melyek azok a kérdések, amelyekkel ez a trió újat tud hozni az Unió életében.
A másik kérdés pedig a reményeink szerint elfogadandó új alapszerződésből fakadó következmények áttekintése. Amennyiben október 18-19-én az informális csúcson sikerül megállapodni az új alapszerződés szövegéről, akkor reményeink szerint egy egyéves ratifikációs folyamatot követően 2009-től már az új intézményi keretek között kezdi meg működését az Unió. Az első trióelnökség a spanyol-belga-magyar trió lesz. Azt mondja az új alapszerződés tervezete, hogy a másfél éves elnökség alatt a három tagállam szorosan együttműködik, gyakorlatilag egy közös politikai felelősséget visel a másfél év sikeréért, de ezen belül megmarad a féléves tagállami rotáció.
Tulajdonképpen erre készültünk, az első pillanattól ebben a felfogásban dolgoztunk együtt spanyol és belga kollégáinkkal. Van talán egy másik vetülete az új alapszerződésnek, ami a hétköznapi munkára több kihatással lesz, nevezetesen új intézményi keretek létrehozása. Amennyiben ezt a szerződéstervezetet a tagállamok ratifikálják, úgy az Európai Tanácsnak, vagyis az állam- és kormányfők tanácsának állandó elnöke lesz, illetve állandó elnöke lesz a külkapcsolati tanácsnak, és a korábban külügyminiszternek tervezett, de az új szerződéstervezet szerint kül- és biztonságpolitikai főképviselőként megfogalmazott új pozíció, amely a Bizottság alelnöki funkcióját is jelenti egyben, nyilván ambicionálni fogja azt, hogy a kül- és biztonságpolitikai munkacsoportok vezetésében a saját szolgálata kapjon szerepet. Ezt a kérdést a Tanácsban a tagállamok még nem vitatták ki. Mi szeretnénk először magunk között ezt a kérdést megvitatni, milyen következményei vannak annak, hogy az Európai Tanács esetében, illetőleg a kül- és biztonságpolitika esetében megjelenik egy olyan új intézményrendszer, amely némiképpen módosítja, és legyünk őszinték, némiképpen vissza is veszi az elnökséget adó tagállam szerepét ezekben a kérdésekben.
Én ennyit szerettem volna elöljáróban elmondani. Küldtünk egy tájékoztató anyagot, talán abban további részleteket találnak. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Tessék!
SZETEY GÁBOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen a meghívást. Mielőtt a szorosan vett, a kompetenciánkból következő feladatról, azaz a magyar elnökség emberi erőforrása kiválasztásának felkészítéséről beszélnék, egy általános gondolatot engedjenek meg nekem. Amikor tanulmányoztuk, hogy a különböző országok ezt hogyan csinálták, hogyan csinálják, nyilvánvalóan különös érdeklődéssel néztük meg, hogy a volt szocialista országok közül előttünk járó két ország - mármint amelyek időben hamarabb csinálják az elnökséget -, Szlovénia és Csehország, milyen módon készül fel. Nyilvánvalóan láthatók bizonyos tekintetben más elemek, lévén a feladat újdonsága, nagysága, a közigazgatás aktuális állapotához képest talán nagyobb kihívást jelent, mint bármelyik más ország számára.
Nagyon sok érdekes dolgot tapasztalunk, azt is lehet mondani, hogy nyilvánvalóan részben abból kifolyólag, hogy a szlovénoknak már négy hónapjuk sincs hátra, nyilván az előkészítésben jóval előrébb tartanak. Sok jó gyakorlatot tudunk tőlünk átvenni.
Egy dolog volt, ami nagyon megragadta a figyelmemet. Talán tudják a képviselő urak, megjelent erről egy-két cikk, hogy a szlovénoknál - akiket hozzánk nem is hasonlítanék, ettől függetlenül vannak komoly belső politikai feszültségek, mint mindenhol máshol - hoztak egy olyan döntést, hogy 2008. első félévében, tehát abban a félévben, amikor az EU-elnökök lesznek, hogyan lehet csökkenteni, ha nem is teljesen nullává tenni azokat a belső politikai harcokat, viszályokat, amelyek jellemzőek egy ország politikájára. Kötöttek egy olyan megállapodást, aminek az a lényege - aztán majd meglátjuk, hogy a gyakorlatban hogyan működik -, hogy 2008. első félévére ezt kvázi megpróbálják felfüggeszteni. Én igyekszem megnézni, hogy ennek van-e, és ha igen, mi ennek a jogszabályi kerete, vagy csak egy általános megállapodás.
Azt gondolom, politikai naivitás lenne azt gondolni - hozzáteszem, sajnálatos módon -, hogy a 2010-ig tartó időszakban lehetne komoly, nagy kérdésekben azonnalra vonatkozó, konszenzusos megállapodásokat hozni a legtöbb kérdésben. De felmerül bennem, hogy miért ne lehetne azt csinálni, hogy lévén, hogy ez úgyis 2011-ben lesz, ahogy elnök úr elmondta, és senki nem tudja, hogy milyen színezetű kormány lesz, miért ne lehetne elgondolkodni a politikusoknak mindkét oldalon, hogy egyfajta megállapodást előre kötni azzal kapcsolatosan, hogy függetlenül attól, hogy ki fog nyerni. Kötünk egy olyan minimummegállapodást, ami arról szól, hogy abban a fél évben tényleg arra koncentráljon a hatalom és az ellenzék, ami az ország érdeke, hogy kifelé és befelé éppúgy azt mutassuk meg, hogy ez az ország fejlődik, ez az ország jó, ezzel egy jó képet adni Európának, és egy nagy élményt adni Magyarország saját polgárainak. Ez csak egy felvetés, egy saját gondolat.
Magukról az emberi erőforrással kapcsolatos kérdésekről, amiről szakállamtitkár úr már szólt, nem kívánnék beszélni, reményeim szerint most már nem is hetek, hanem napok választanak el attól minket, hogy a kormány jóváhagyja azt az elképzelést, azt a tervezetet, amely szabályozza a kiválasztást, a képzést. Sőt - megint csak a szlovénokhoz és a csehekhez hasonlóan -, azt a kérdést is felvetjük, hogy ezért a rendkívüli munkáért kívánunk-e valamilyen motivációs javadalmazási rendszert kidolgozni a részt vevő kollégák számára. De ami biztos, az az, hogy az a célunk, hogy a létező legjobb embereket találjuk meg. Szándékaink szerint a jövő év első fele lehet a legkésőbbi határidő arra, hogy az a zömében köztisztviselőkből álló kar kialakuljon, amelyik majd az EU-felkészülésben részt vesz.
Ezt négy körben fogjuk a terveink szerint lebonyolítani. Az első körbe azok tartoznak, akiket, mondhatjuk így: a legnagyobb eséllyel lehet kijelölni erre a feladatra, akik gyakorlatilag ma is ezeket a feladatokat látják el mind szakmai értelemben, mind az EU értelmében, és minden bizonnyal nyelvileg is megfelelő szinten állnak ahhoz, hogy ebben a programban vezetői szinten - akár munkacsoport vezető, vagy helyettes, vagy a magyar tábla mögött ülve - segítsék a munkát.
A második kör azoknak a körét jelenti majd - vagy jelentheti, ha a kormány ezt elfogadja -, akik az adott minisztériumok jelölése által kerülnek be, az úgynevezett assessment center, magyarul kiválasztási központ, ha úgy tetszik, rendszerén belül. Ennek a lényege az, hogy teljesen objektív, transzparens feltételeket teremtsen annak viszonylatában, hogy kik a legjobbak, akikre ennek a programnak a sikerre juttatásához szükség van.
Nehéz megmondani azt, hogy ebből az első két körből a szükséges, azt mondjuk, hogy 850 körüli embert megtaláljuk. Ennek megfelelően további két körön gondolkodunk, még egyszer, nyilvánvalóan attól függően, hogy milyen mértékben sikerült betölteni a helyeket. Egyrészt szeretnénk azt, hogy a közigazgatáson belülről, a központi közigazgatáson kívülről lehessen pályázni. És ha még ez a kör sem ad elegendő létszámot - reményeink szerint igen -, ez a kör sem tölti ki a szükséges létszámot, akkor pedig külső pályázatokra is sor kerülhet.
Ettől függetlenül a cél az, hogy legkésőbb június végéig be kell fejezzük magát a kiválasztást, hiszen ebben az esetben 1,5 év marad arra, hogy a képzéseket elvégezzük. Bár kétségtelenül az a félév lesz a legkomolyabb és a legnagyobb munka, amikor mi vagyunk az EU-elnökök, de a trojka működése folytán 2010 elejére nagyjából késznek kell lenni.
Ennek megfelelően magának a képzésnek négy lába van. Az egyik a szakmai képzés, ami az adott szakterülethez tartozik, amit minden esetben az adott tárcától várunk majd el. Az EU-ismereti képzések alapvetően majd a Külügyminisztérium vezetésével történnek. Illetve van két nagyon fontos dolog, az egyik a nyelvi képzés. Minden egyes kiválasztási központban, amin mindenkinek részt kell venni, függetlenül attól, hogy az előbb említett melyik négy körről van szó, minden esetben igen konkrét felmérés lesz az adott kollégák nyelvi szintjéről. Ezáltal megállapítható az, hogy szükséges-e bármilyen képzés, ha igen, akkor milyen mértékben, hogy így lehessen tervezni a következő 1,5 év képzési metodikáját.
Azt is gondoljuk, hogy bár valószínűnek tartjuk azt, hogy kisebb mértékben, kevesebb embernek lesz szüksége - hiszen ez nyilvánvalóan majd kiválasztási szempont lesz - angol nyelvű képzésre, de azért nyilvánvalóan lesz, és mindenféleképpen szeretnénk majd legalább egy gyorsított, szakmai jellegű, alapvető francia képzést is elindítani.
A másik része a képzéseknek pedig egy olyan moduláris képzési rendszerről szól majd, hogy az elnök úr által említett olyan készségeket, mint a tárgyalástechnika, a konfliktusmenedzsment, a kommunikációs készségek, amikre nyilván nagyon sok alkalommal lesz majd szüksége ezeknek az embereknek, ezeket is fel tudjuk építeni ez alatt a 1,5 év alatt, hogy 2009 végére egy teljesen felkészült csapat álljon készen.
Én azt gondolom, hogy talán ezek a legfontosabbak, amiket szerettem volna elmondani, és köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
Kérdések, megjegyzések, reflexiók
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár urak. Szirbik képviselő úr.
SZIRBIK IMRE (MSZP): Én ott szeretném folytatni, ahogy az elnök úr utolsó előtti mondata elhangzott, hogy ez hatalmas kihívás, mert fél évre szól.
Én ezt úgy fogom fel, mint egy olimpiát, amire évekig készül egy ország, két hétig zajlik a világ szeme előtt az esemény, és a láng kioltása után elkezdenek gondolkodni, hogy a létesítményeket mire használják. Én úgy gondolom, és itt az államtitkár úrhoz szeretnék kapcsolódni, hogy az a kiképzett csapat, amelyik a személyi hátteret jelenti - függetlenül attól, hogy honnan verbuválódik, azon túl, amivel mélységesen egyetértek, és személy szerint a képviselői befolyásomat felajánlom erre a konszenzusra, ami a nemzeti konszenzust jelenti -, az a gárda, amelyik kiképződik erre a célfeladatra, talán annak a magja lehet, amelyik csapat ezt a közös gondolatot továbbviszi.
Tehát én inkább úgy fogalmaznék ebben a kérdéskörben, hogy egy olyan csapat keletkezik az EU-elnökség ürügye alatt, amely ha úgy tetszik: európai nyitottsággal, az ország iránti felelősséggel, rendkívüli tudással és nyelvi készséggel feltérképezve a következő évtizedek közigazgatásának a gerincét képezi. Bízom benne - a dolog matematikájából és a nyelvi képzettségből ez következik -, és valószínű, hogy az általános közigazgatásban fiatalabb lesz ez a társulat, ha ők lesznek a következő évtized közigazgatásának a gerince.
Tehát a kihívást én ebből a szempontból mérlegelem, hogy egy olimpiai szituáció keletkezik. Remélem, teszünk egy olyan dolgot, amire odafigyel Európa. Ez további lendületet ad a fejlődésünknek, és ha úgy tetszik, ennek a merev szembenállásnak, amiben ma élünk, talán az oldását jelenti.
Ezért érzem én ennek az egész nagy kihívásnak a belpolitikai jelentőségét, hogy az elnök úr fogalmát vigyem tovább. Tehát ez nemcsak kihívás, Európa előtti megmutatkozás, hanem kihívás a saját jövőnk előtt is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is. Ügyrendünk szerint az államtitkár urakat megilleti a szó. Szetey államtitkár úr!
SZETEY GÁBOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Nagyon szépen köszönöm. A képviselő úr szívemből beszélt, tehát az az igazság, hogy azon túlmenően, hogy ennek van egy - mint ahogyan fogalmazott - olimpiai típusú felkészítése, de szerintem, főleg ahogy közelebb kerülünk, legalább annyira fontos, hogy ki fog alakulni - nem akarok ezzel senkit se bántani, de az eddigiekhez képest - egy igazi minőségi ugrás, az európai közigazgatásnak megteremtődnek a személyügyi alapjai. Itt szerintem ténylegesen erről van szó.
Nyilvánvalóan nagyon sok mindent kell tenni, és ez tudatos tervezést igényel, hogy utána ezek az emberek azt mondják, hogy igen, én itt akarok maradni, és nem akarok elmenni az üzleti életbe, vagy legalábbis jó részük ezt fogja mondani. Szerintem ahogy közel kerülünk ehhez, ennek a tervezése kapcsán az egyik legfontosabb feladatunk az kellene, hogy legyen 2009 végétől, hogy nézzük meg azt, utána hogyan lehet őket beilleszteni a normális közigazgatási működésbe.
Ráadásul abban is igaza van - a mai közigazgatás minősítésére sincsen ebben szükség -, hogy a közigazgatásra ma az jellemző, hogy egy rendkívül egészségtelen korfa mellett általános elöregedés jellemző rá. Amennyiben ezt a lehetőséget nem használjuk fel arra, hogy egy jó értelemben vett vérfrissítés megtörténjen mindazzal a tudással, képességgel, készséggel, akkor talán óriási és egyedülálló lehetőséget halasztunk el. Úgyhogy teljesen egyetértek a képviselő úr gondolataival és köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A mai közigazgatást nem minősítjük, csak annyit mondunk, hogy kívánnivalókat hagy maga után. (Derültség.) Képviselő úr? (Szirbik Imre nemet int.)
Akkor Firtl alelnök úr, tessék parancsolni!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Államtitkár Urak! Amit az elnök úr a felvezetőjében mondott, azt már valóban taglaltuk május 22-én is, hogy az EU-elnökség milyen feladatok elé állítja az újonnan megalakuló kormányt, amelyről valóban nem tudjuk, hogy kik lesznek a tagjai, hogyan, merre meddig.
Sok mindent megfogalmazott. A koalíciós szerepkörből fakadóan bizony nem biztos, hogy azoknak a feltételeknek mindig így fogunk megfelelni, bár ez kívánatos lenne. De ahogy ő is fogalmazott, az elmúlt kormányok egyike sem tudta teljesíteni az ilyen irányú elképzelést. A következőkben azért valószínűleg ugyanilyen nehézségek lesznek, ha koalíciós kormány alakul.
Amiket az elnök úr említett, azokról egy gondolatot, és ez talán összecseng a közigazgatási lehetőségekkel. Ő azt mondta, hogy ez a megbízatás fél évig szól, és mi lesz fél év után velük. A Szirbik képviselő úr, illetve az államtitkár úr közti beszélgetésből már kiderült az, és magam is azt gondolom, hogy nem biztos, hogy az üzleti szférában kell elhelyezkedni. A mai magyar önkormányzati világból, mint ahogy azt az államtitkár úr mondta, mindenkitől javaslatot várnak, az önkormányzatoktól, a civil világtól, a nemzetközi kapcsolatokkal bíró önkormányzatoktól, szervezetektől. Én úgy gondolom, hogy ha a kiválasztás megfelelő, akkor ezek az emberek majd egykor, hiszen az idő halad és itt a kiöregedés is szóba kerül, bizony meg fogják találni a maguk helyét.
Amit fontosnak tartottam az elhangzottak alapján is megjegyezni: Szetey államtitkár úr említette, hogy Szlovéniában milyen konszenzuskeresés alakult ki az EU-elnökséggel kapcsolatban. Ezt a konszenzuskeresést május 22-én is megfogalmaztuk, hogy úgy gondoljuk, hogy az egész EU-elnökségre való felkészülést valóban az kellene, hogy kövesse, hogy ha már tényleg ennyire fontosnak tartjuk, mint ahogy az elnök úr is mondta, hogy az EU-elnökség talán a második legnagyobb kihívás az eddigi lehetőségek között, akkor valóban úgy kellene ennek nekilódulni, hogy a konszenzus is közös legyen. Májusban is mondtuk, hogy szeretnénk látni megfelelő módon, miként történik a kiválasztás, kikre gondolnak, és ha van lehetőség, ebbe ötpárti konszenzussal menjünk bele.
Iván államtitkár úr említette a Külügyminisztérium anyagát, amiről azt kell elmondani, hogy valóban egy egészen jó háttéranyag, de főleg azzal foglalkozik, amit a többi elnökség megvalósított, illetve, hogy ők hogyan valósították meg. Számunkra az lenne a legfontosabb, amit Szetey államtitkár úr felé is megfogalmazunk, hogy augusztus 31-e volt a határidő, ha jól tudom, amíg el kell készíteni a humánerő-felmérést. Ha ez a felmérés elkészült, akkor szabad-e nekünk tudni, hogy ez hogyan alakul? Hol lehet hozzáférni az anyaghoz? Ha lehet, szeretnénk kérni.
Az anyagban benne van, és itt már többször elhangzott, hogy 1000-1100-1200 főre lesz szükség. Itt most 800-850 főről beszélünk. Ez mit takar? Szabadna-e tudni, hogy miből jött ez a szám? Akkoriban 1000-1200 főről beszélünk, most 800-850 főről.
Itt is elhangzott, hogy sokan jönnek a közigazgatáson kívülről. Nagyjából látható-e, hogy hányan fognak jönni a közigazgatáson kívüli területekről?
A pályáztatás módja nyílt pályáztatás vagy nem nyílt pályáztatás? Hol lehet erről tudomást szerezni? Ki bírálja el a pályázatokat? Tudják-e, hogy a minisztériumoknak milyen humánerőforrás-igényük van ennek kapcsán? Van-e akadálya annak, hogy a tárca felelősségrendjét tudjuk? Megláthatjuk-e ezt?
Tulajdonképpen az a fő kérdés, hogy a 800-850 fő 300 fővel kevesebb. Dossziéfelelősök vagy nem dossziéfelelősök? Emiatt csökkent?
Ezek azok a kérdések, amelyek az elkövetkező időben nagyon foglalkoztatnak pontosan azért, mert itt a konszenzusra való törekvés megjelenik, hogy hogyan kell 2011-ben mint akkor parlamentben lévő pártoknak viselkedni. Ahhoz képest a megelőlegezett bizalom most kellene hogy megjelenjen. Ebből a szempontból tettem fel ezeket a kérdéseket. Köszönöm.
ELNÖK: Mielőtt megadom a szót az államtitkár úrnak, azért ne igyon képviselő úr előre a medve bőrére, ami 2010-et illeti. De a kérdése természetesen jogos. Államtitkár úr!
SZETEY GÁBOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen alelnök úr minden vonatkozásban abszolút jogos, érthető, konstruktív kérdéseit, úgyhogy hasonlóképpen próbálok meg válaszolni. Ha valami kimarad, megkérem Gábort, hogy válaszoljon, szerintem biztosan mindegyikre fogunk tudni válaszolni, csak ha valami kimarad, ne legyünk gondban.
A számokról. Az összlétszám tekintetében továbbra is 1200 emberről beszélünk. 800-850 körülire becsüljük azt a létszámot, ami a munkacsoport, vezető, helyettes, magyar tábla mögött ülő, a különböző COREPER-tanácsokkal együttműködő, a miniszteri felkészítést segítő stáb. Emellett van egy körülbelül 350-400 fős csapat, akik a dossziéfelelősök. Azt gondoljuk, hogy nekünk most a kiválasztás tekintetében, amire koncentrálnunk kell, a 800-850 fő. Összességében továbbra is úgy ítéljük meg, hogy az 1200 fő egy nagyon jó becslés volt annak kapcsán, hogy az EU-elnökségben kik fognak részt venni. (Szirbik Imre távozik az ülésről.)
Arra, hogy melyik körből hányan fognak részt venni, nagyon jól érezte alelnök úr, nem tértem ki, ugyanis ezt a négy lépcsőt úgy érdemes elképzelni, mint koncentrikus köröket. Tehát attól függ, hogy a későbbi körökből - ezek időrendben is később vannak - hány főt fogunk kiválasztani, hogy az előtte lévő körökből már hány lett kiválasztva. Igazából tényleg csak becsléseket tudok mondani, amelyeket majd a tények fognak igazolni. Mi azt gondoljuk, hogy az első kör, magyarul az a kör, akik az elmúlt években, akár még a 2002 előtti kormányzásra is vonatkozóan ezekben a feladatokban részt vettek vagy tanultak benne, ki fogja tenni az 50 százalékot, és bízunk benne, hogy a másik három kör a maradék 50 százalékot.
Miért nincs itt az anyag? Ennek csak egyetlenegy oka van. Miután úgy ítéljük meg, hogy a kiválasztás megkezdését legkésőbb 2008 januárjában el kell kezdeni, fontosabbnak tartottuk azt, hogy ne becsült számok legyenek innentől kezdve arra vonatkozóan, hogy pontosan mekkora az emberierőforrás-igény. Ennek megfelelően azt gondolom, hogy alapos, kétlépcsős tárgyalások és megbeszélések voltak a különböző tárcákkal, hogy ezeket a számokat pontosan definiálni tudjuk, és ne becslésekről beszéljünk. Ennek az oka az a gyakorlatilag egy hónapos késés, ami azt eredményezi, hogy szeptember végére, október elejére legjobb tudásunk és bizakodásunk szerint egy kormány által elfogadott határozat is elkészül, de teljes mértékben ennek szellemében.
Gábor még elmondja a további válaszokat. (Közbeszólás: Pályáztatás.)
Elnézést, a pályáztatás. A pályáztatásra egy olyan módszertant szeretnénk alkalmazni, amit utána reményeink szerint a magyar közigazgatásban is igyekszünk elterjeszteni. Ez mind a nyugat-európai közigazgatásban, mind pedig általában az üzleti életben bevált technika, amit értékelő központnak vagy kiválasztási központnak hívnak. Ennek az a lényege, hogy a különböző, kívánt kompetenciák alapján - legyen ez a nyelvi szint, legyen ez az EU-ismeretek, legyen ez akár az, hogy különböző helyzetgyakorlatokból lemérve értékelni tudjuk, hogy adott köztisztviselő mennyire jó kommunikációs készségekben, tárgyalási készségekben, konfliktusmenedzsment készségekben, satöbbi - tudunk egyrészt egy rangsort kialakítani ezen mérhető, számszerűen értékelt eredmények alapján, és ami ugyanennyire fontos, utána a kiválasztottak számára a jelenlegi állapothoz képest egy egyénekre szabott fejlesztési tervet tudunk csinálni. Innentől kezdve minden egyén olyan képzésen vesz részt, és csak azon vesz részt, amire szüksége lesz, hiszen a másfél évbe igen sok mindent kell majd beleillesztenünk. (Firtl Mátyás közbeszól.)
ELNÖK: Képviselő úr, majd megkapja a szót. Pontosan azért találtuk ki ezt a módszer, hogy ha valamire nem kielégítő a válasz, szedjük össze. Nem tudom, Iván Gábor kíván-e még valamit hozzátenni.
DR. IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen. Az érzékelhető, hogy a kiválasztás folyamata és szempontjai jelentős érdeklődést váltott ki, ami szerintem teljesen rendben van. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy még nem tartunk ott. A most augusztusig tervezett munka, ami egyébként augusztus végével le is zárult, nem ment azon túl, mint hogy minden tanácsi munkacsoport, illetve minden tanácsi formáció esetében felmérje azt, hogy hány főre lesz szükség. Most a tanácsi munkacsoportok, illetve a tanácsi formációk mögé egy számot tudtunk beírni, de ez a következő lépés lesz, tehát ahhoz, hogy el tudjunk oda jutni, hogy elindítsuk a kiválasztást, ez volt az első lépés. Ez egy elég nagy munka volt. Azt gondoltuk, hogy ezt egy-másfél hónap alatt meg lehet csinálni, és több mint két hónapba telt. Meg kellett nézni visszamenőleg, hogy melyik tanácsi munkacsoport hányszor ülésezett, meg kellett becsülnünk, hogy 2010-2011-ben hányszor fog ülésezni, meg kellett nézzük, hogy az elmúlt elnökségi időszak alatt hány főre volt szükség az elnökséget adó tagállam részéről, és mindezt szintetizálva a mai tapasztalatokkal, azokkal a munkatársakkal egyeztetve, akik ezekben részt vesznek - ez 9 tanácsi formációt és 260 munkacsoportot jelent -, mindezek tekintetében ezt a munkát el kellett végezni. Ezért is csúsztunk el egy picit az augusztus 31-ei határidővel. Július, augusztus folyamán ez megtörtént, de ennek a formába öntése, az előterjesztés elkészítése valóban nem történt meg augusztus 31-éig.
Azt gondolom, fontosabb az, hogy a mai tudásunk szerint a legjobb képpel rendelkezzünk a szükségletekről, minthogy esetleg 31-éig benyújtottunk volna egy talán nem annyira pontosan összeállított dokumentumot.
Még a pályáztatáshoz annyit hadd mondjak, és azt hiszem, ezt mondtuk, de még egyszer felhívnám rá a figyelmet, hogy alapvetően azokra a munkatársakra számítunk, akik ma is ott ülnek a tanácsi munkacsoportokban. A tanácsi munkacsoport úgy működik normálisan, hogy a 27-ek ott ülnek az asztalnál, minden félévben eggyel arrébb ülnek, és mindig más előtt van az elnökségi tábla. Tehát lehetőleg arra törekszünk, hogy minél kisebb legyen az a szám, akiknek ebben a munkában nincs tapasztalata, nincs ismerete, nem ismerik a dossziét. Természetesen lesznek olyan munkacsoportok, ahol ezt valószínűleg nem tudjuk elérni, hogy a ma ezzel foglalkozó munkatársak közül kerüljenek ki, ennek ezernyi oka lehet, de azt gondolom, úgy kell számolni, hogy a teljesen külső, a közigazgatáson kívülről történő pályáztatás valószínűleg a munkatársak kis százalékát, most mondok egy becslést, nem több, mint 10 százalékát fogja adni.
Ezt természetesen akkor kell látni, amikor eljutottunk odáig, hogy a széles értelemben vett közigazgatásban minderről forrásaink vannak. A széles értelemben vett közigazgatás alatt én nemcsak a minisztériumokat vagy a közigazgatás központi szerveit értem, hanem számítunk azokra a munkatársakra is, akik ma az uniós intézményekben dolgoznak.
Az Európai Bizottsággal, mint a legtöbb magyar munkatársat foglalkoztató Bizottsággal, van egy olyan szóbeli megállapodásunk, amit egyébként más tagállamokkal is megtett az Európai Bizottság, hogy arra az időre szívesen visszakölcsönöz munkatársakat, magyar munkatársakat, akikkel ilyenkor olyan szerződést köt a Bizottság, hogy az elnökség lejáratakor visszaveszi őket ebbe a pozícióba. Velük is számolunk. Nagyon sok olyan jelzés érkezik, hogy szívesen tevékenykednének a magyar elnökség alatt.
Végül a tárcafelelősség rendje. Ha visszamegyünk, én megküldöm a bizottság tagjainak, természetesen ebben nincsen semmi titok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök úr, tessék parancsolni! Mi hiányzik?
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen. Nem a hiányról szólnék. Végül is valamikor ki fog alakulni egy olyan szám, amit most Iván Gábor államtitkár úr elmondott. Ez gyakorlatilag nem is lesz olyan nagy szám, mert lesz, akit máshonnan kell beintegrálni ebbe a munkába, miután ezeket a felméréseket elvégzik. Mi tulajdonképpen csak arra vártuk a választ, hogy az önök által leírt augusztus 31-e miért csúszott, de ez érthető. Tehát a kiválasztások élnek, ez elfogadható, de aztán szeretnénk látni ezt az anyagot.
Az elbírálás. Akik pályáztatásra kerülnek, végül is ki bírálja el ezeket, ha erről az államtitkár úr mondana valamit! Az is egy egészen költői kérdés, nem vagyok annyira jártas a külügyek dolgában, talán elkerülte az elnök úr figyelmét, hogy Belgiummal egyáltalán mi lesz a mostani, jelenlegi problémák miatt? Ez csak egy költői kérdés az államtitkár úrhoz, a flamand problémakör.
ELNÖK: Nem kerülte el a figyelmemet, persze nem is hoztam fel Belgiumot, de azt javasolnám, hogy fel kellene venni mind a flamand, mind a vallon kormánnyal a kapcsolatot, jobb előbb, mint később, de nem akarom elviccelni a dolgot. Szetey államtitkár úr.
SZETEY GÁBOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Azt gondolom, fontos, hogy ebben a pillanatban, ha arról beszélünk, hogy ez akár 10 százalék, vagy x százalék, legyünk őszinték. Egyre több információnk van, de ez még jelenleg is becslés. Tehát ez az egyik dolog.
A másik. A négy körben az a különbség, hogy az első kör kapcsán szerintünk - ebben egyébként egyetértünk az államtitkár úrral - 50 százalék körül fog kikerülni a szükséges létszám, abból a körből, akik ma is ezzel foglalkoznak. Az ő esetükben egy úgymond automatikus jelölést fogunk bevezetni. Másként is hívjuk egyébként, nem értékelő központnak fogjuk hívni, hanem fejlesztési központnak hívjuk, hiszen 98,5 százalék valószínűséggel be fognak kerülni. Ettől függetlenül fel kell mérjük azt, hogy melyek azok a részek, melyek azok a területek, ahol fejlesztésre van igény. Ettől függetlenül nyilván a tárcafelelősségi rend szerint illetékes miniszter lesz az, aki a mi javaslatunk alapján ezt végül is jóváhagyja.
A második körben a központi közigazgatáson, azaz a minisztériumokon belül majd az adott tárca teszi meg a javaslatát, akik immár nem egy fejlesztési központon, hanem egy valódi értékelő, ha úgy tetszik: kiválasztási központon mennek keresztül, amelynek lesz egy számszakilag mérhető végeredménye, és ezen javaslatot fogjuk majd megfogalmazni az adott tárca irányába. Tehát a második esetben gyakorlatilag a tárca mondja azt, hogy én őt, meg őt, meg őt szeretném még, tessék megmérni, hogy valóban megfelelő-e.
A harmadik körben, amikor a közigazgatás egészére kiszélesítjük ezt, nincsen már jelölés, ott önkéntes pályázat van. Az pályázik, aki azt gondolja, hogy jó eséllyel bekerülhet. Nyilván ebben a körben, különös tekintettel arra, hogy csak 1,5 évnyi idő lesz arra, hogy kiképezzük őket, például a nyelvi szintet igen magasan meg kell szabni, és ezt be is kell hajtani. Tehát magyarul, aki bizonyos szintet, aránylag magas szintet nem tud átugrani, az nem tud bekerülni, újra végigmegy ezen a kiválasztási központon. Egyértelmű sorrendet fogunk kialakítani. Ennek alapján javaslatot teszünk, majd pedig újból az adott tárca teszi rá az úgymond pecsétet.
A negyedik körben pedig ugyanez történik, csak már nem is a közigazgatáson belül tesszük, hanem megint önkéntes pályázás alapján. Köszönöm.
ELNÖK: További hozzászólás? (Jelzésre.) Alelnök úr!
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Én nagyon figyelmesen hallgattam ellenzéki alelnöktársam kérdéseit, illetve a válaszokat.
Visszakanyarodva ahhoz a kívánalomhoz, hogy itt tulajdonképpen olyan dolgoknak kellene és úgy történnie, amelyeknek a legitimitása, használatósága és stabilitása nem kérdőjeleződik meg egy akármilyen 2010-es vagy bármikori, az időszakra eső politikai választástól, ez megkívánja azt, hogy az ember megkíséreljen gondolkodni kormányoldali, meg ellenzéki szempontokat is mérlegelve.
És ha így nézem, akkor ha komoly a szándékunk arra, hogy stabil rendszert alkossunk, akkor tulajdonképpen kell, hogy legyen a kormányzati oldalnak egy ajánlata az ellenzéki oldal számára, aminek az lehet a lényege, hogy körülbelül ezt szeretnénk mi csinálni elnökségi és felkészülési gyakorlat gyanánt, mi a véleményetek erről, hogy képzelitek ebben a részvételt? Melyik az a pontja a felkészülésnek és a folyamatoknak, amely pontoknál ha bekapcsolódhattok, akkor ez számotokra megfelelő? Hiszen valljuk be, itt igazából a célok, az elvek, az alapintézmények, a struktúrák, a kiválasztási szempontok, egyáltalán az egész kapcsán a játékszabályok kitűzése alapkérdés.
És ha én ellenzéki lennék és ebben részt tudnék venni, akkor azt mondanám, hogy ez egy méltányos ajánlat. Ha erről lecsúszok, és immár kizárólag, ha úgy tetszik, technikai és technológiai kérdésekhez tudok viszonyulni, hogy hány százalék, milyen bizottság, akkor ez számomra már valószínűleg nem ütné meg azt a mércét, amire azt tudom mondani, hogy ez méltányos ajánlat.
És ilyenformán - alelnöktársam kérdéseiből ez ugyan nem derült ki így konkrétan, de feltételezem - jogos kérdés lehet az is, hogy mik azok a lépések, amelyek egyébként ezt a rendszert olyan módon nyitják ki, hogy az alaplépések megtételében részt tud venni mindegyik oldal. Illetve ha a két politikai oldal még abban is megállapodik, hogy a társadalom számára egyébként milyen módon teszi nyitottá ezt a rendszert, akkor ezekben a lépésekben is megállapodik.
Ebből a szempontból az, hogy most 800 vagy 1200 fő, meg hogy a koncentrikus körök időben mekkorák és hogy követik egymást, ez rendkívül lényeges dolog, de az első kérdés mindenképpen az, hogy melyek azok a döntések, amelyeket együtt kell meghoznunk, és ennek meddig kell megtörténnie.
Én ebből a szempontból a dolgot jónak tartom, mert annyi történt, hogy felismerve a helyzet fontosságát, a kormány létrehozott egy bizottságot, ez az ő első dolga - minden kormány ezt teszi. Ez megtörtént júniusban. Kialakított egy menetrendet, amihez képest időben csak minimális eltérés volt, ahogy én érzékelem, de tulajdonképpen a lényegi ügyek előtt vagyunk. Itt nemcsak arról van szó, hogy hogyan választódnak ki azok az emberek, akik ezt majd a gyakorlatban csinálják. Az is kérdéses, hogy hogyan fognak megfogalmazódni azok a speciális szempontjai az országnak, amelyek nem hozzárendeltek ahhoz a menetrendhez, amit minden elnökségnek követnie kell, az elnökségi csoportnak is, és Magyarországnak is. Ugyanilyen kérdés, hogy mi a tartalma annak az országimázsnak, amit megfogalmazunk mint célt, hogy azt hogyan és milyen tartalommal kell megtölteni, hogy pozitív változás álljon be Magyarország képében, amit mutatunk a világ felé. Ide sok minden beletartozik, az egésznek a marketingkérdései, a logók, minden, amiről egy másik ország, amelyik elnököl vagy elnökölt, számunkra világossá tette, hogy mik azok a kérdések, amelyek az elnökséggel együtt járnak. Én azt gondolom, hogy egy ajánlatnak - ha ilyen van -, ki kell terjednie az egészre, akkor tud hatékony lenni.
Azért beszélek erről kormányzópárti képviselőként, mert azt viszont rendkívül lényegesnek tartom, hogy ez sokkal fontosabb annál, semmint hogy a kisstílű pártpolitikai játszmáink foglya legyen. Tehát ebben a helyzetben vagy ebben a kérdésben túl kellene ezeken a játszmákon lépni, viszont ahhoz, hogy túllépjünk, viszonylag őszintén és reálisan kellene szembenézni a valóságos helyzettel. Megjegyzem: valószínűleg nem ez az a szintje az együttműködő vagy nem együttműködő politikai feleknek, ahol ezek eldőlnek, de mi is hozzátehetünk pozitív vagy negatív módon ahhoz, hogy létrejön-e egy működőképes együttműködési modell, vagy elmulasztjuk ezt. Én nem tudom, hogy a kormányzatnak azon a szintjén, ahol a szakállamtitkárságok vagy a miniszterek működnek, ezek a dolgok fölvetődtek-e, de most már meggyőződésem, hogy ezek fel kell vetődjenek, ha reálisan törekszünk egyfajta politikai konszenzusra.
ELNÖK: Államtitkár úr!
SZETEY GÁBOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Alelnök úr, mint politikus, de nem pártpolitikus azt gondolom, nagyon fontos, hogy ebben a kérdésben képesek legyünk arra - egyetértve az alapgondolatával, csak a megvalósítás tekintetében -, hogy a politikai és a szakmai kérdéseket szét tudjuk választani. Azt gondolom, abban, amiket ön elmondott, vannak ilyen és olyan kérdések is, és nagyon fontos, hogy a szakmai kérdéseket szakmai alapon kezeljék, a politikai kérdéseknél pedig azt gondolom, hogy szükséges lehet, hogy politikai alapon kezeljék.
Amit ön elmondott, annak nagyon sok eleme az, amiről tudjuk, hogy meg kell csinálni, például az országimázzsal kapcsolatos dolgokat. Őszinték leszünk: azon túlmenően, hogy tudjuk, hogy ezt majd meg kell csinálni - minden bizonnyal nem a Külügyminisztériumnak és nekem -, ezzel kapcsolatosan túl sok minden nem történt.
Attól nagyon ódzkodnék, hogy a szakmai kiválasztásba belehozzunk politikai szempontokat. Egyrészt ilyen szempontból mint HR-szakember a gondolatától is rosszul vagyok, másrészt pedig az elmúlt 15 hónapom tapasztalata azt mondja, hogy ha itt a kiválasztás politikai alkuk része lesz, attól félek, hogy nem lenne jó. Azzal az alapgondolattal viszont egyetértek, hogy hogyan tudjuk ma a lehető legtöbbet megtenni annak érdekében, hogy bármi is lesz az ábra 2010 áprilisában, a hatalmon maradó vagy hatalomra kerülő kombinációk úgy tudjanak továbbmenni ebben a dologban, hogy azzal alapvetően egyet tudnak érteni. Ezért mondom azt, hogy például abba, hogyan kell megcsinálni egy képzési rendszert - elnézést, hogy ezt mondom -, isten ments, hogy beleszóljon a politika. Azt gondolom, arra mindenféleképpen szükség van, hogy hogyan lehet azt megtenni, hogy egy esetleges váltás minél kisebb váltást jelentsen 2011-ben az EU tekintetében.
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Államtitkár úr, szeretném én is világosan elmondani, hogy ebben közöttünk nincsen vita. Szerintem a politikának kell hogy legyen egy olyan megállapodása, vagy akarjuk, hogy legyen egy ilyen megállapodása, ami világossá teszi, hogy mitől válik szakmailag vitathatatlanná a kiválasztás, mert akkor tud megállni később is a politika előtt. Én is azt mondom, hogy szigorúan szakmai kiválasztást kell minőségileg érvényesítenünk. De arról, hogy ez hogyan történik, és mitől lesz szakmailag igazolt és elfogadott mindkét oldal által, azt megelőzően, hogy ez elindulna, szerencsés, ha van megállapodás, mert ez az a kérdés, vagy ez az a része az életnek, ahol utólag a legkönnyebben szokott a szövet fölfesleni, és megkeresgéljük egymás döntéseiben, hogy mi az, amiben oké, volt szakma, de volt politika is. Tehát, ha van olyan megállapodás, hogy a szakmai döntés vitathatatlan szakmaisága miben áll, akkor ezt nehezebb megtenni utólag. Köszönöm.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: A kiválasztáson túlmenően van olyan része is ennek a felkészülésnek, ahol viszont a politikai vélemény, a bizottság valamennyi tagjának véleménye fontos lesz - természetesen, egyébként is fontos -, ez pedig az elnökségi program tartalmának a megrajzolása. Lesz egy csomó ügy, ami adottság lesz. Megkezdődik alattunk a 2013 utáni költségvetés vitája, ami egy elég nagy és szép feladat lesz, véget ér a lisszaboni program első szakasza, indul egy új szakasza a bel- és igazságügyi együttműködésnek, bővítés, és így tovább. Van nagyon sok kérdés, ami adott, és előre látható. De amit elnök úr mondott, meg kell találjuk közösen - és ez a bizottság például alkalmas fórum lehet erre -, hogy mi az a sajátosság, amit Magyarország ebben a másfél éves programban sajátjaként, az Unió egészének érdekét is szem előtt tartva hozzá tud tenni. Biztos vagyok benne, hogy ebben abszolút konszenzust fogunk tudni elérni.
A részleteket illetően pedig, azon túl, hogy azt keressük, hogy mi az, amit Magyarország hozzá tud tenni, talán lehetünk egy picit nagyvonalúak is majd. Csak csendben mondom, ez még nem kormányzati álláspont, de el kell gondolkodni, hogy ha ez valóban egy közös felelősségű elnökség, miért ne legyen közös mottónk erre a másfél évre, miért ne legyen egy olyan szimbólum, ami minimális változtatással a másfél év alatt végig tudja kísérni ezt az elnökséget. Tehát én arra is bátorítanék majd mindenkit, aki ebben a vitában részt vesz, hogy azon túl, hogy ennek az elnökségi programnak legyen egy magyar sajátossága, egy picit fejezzük ki azt is, hogy a másfél év egy közös felelősséget is jelent a másik két tagállammal. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem látok további hozzászólót, így röviden hadd szóljak hozzá két kérdéshez! Az egyik, ami még messze van, a tartalmi kérdések, az elnökségi prioritások. Nyilvánvalóan ez egy abszolút politikai kérdés. Érdemes lenne elkezdeni eszmét cserélni most még nem arról, hogy mi legyen a prioritás, hanem hogy hogyan képzeljük ennek a fölépítését.
Amióta figyelemmel kísérem az elnökségeket, vannak országok, amelyek olyan mennyiségű és minőségű ambíciókat fogalmaznak meg maguknak, amelyeket nem lehet teljesíteni, tehát van ebben egy beépített kudarclehetőség, és láttuk ennek a másik oldalát, hogy lehetőleg semmilyen prioritást nem fogalmazott meg magának, ennek megfelelően, ha tetszik, formailag sikeres volt, csak az egész egy kutyagumit nem ért. Most hadd ne említsem meg, hogy melyik ország, mert nem zárt az ülés, de nagyjából tudjuk, amikor európai alkotmányról való önreflexió jegyében két konferenciát szerveztek, azt hiszem, az egyik a zenével összekötött volt, és ezzel meg lett oldva. Tehát tudunk ilyen példákat mondani. A cél az lenne, hogy ne legyenek túllőve a prioritások, de az, amit megfogalmazunk, ránk jellemző legyen, és teljesíthető is, legalábbis jelentős előrelépés lehessen benne. Erről érdemes elkezdeni akár már gondolkodni, és a bizottság rendszeresen, ha nem túlzok, boldogan áll a kormányzat rendelkezésére ezekben az ügyekben.
A másik dolog, amihez hozzá akartam szólni, a politikai és szakmai kérdések összekapcsolása. Én értem, amit Szetey államtitkár úr mond, mégsem hiszem azt, hogy ez teljesen kettéválasztható, mégpedig azért, mert egy politikai döntésre kell jutni, és nemcsak a politikai erőknek, hanem a politika egészének abban, hogy egyrészt a döntések szakmaiak - ez egy politikai döntés -, másrészt főképpen 2007-2011 Magyarországában elhitetni, hogy a döntések szakmaiak, ez is egy politikai kérdés.
Azért tartottam ezt rendkívül fontosnak, mert el tudom képzelni a legszakmaibb döntéseket, amelyek nem zárják ki azt, hogy mégis megjelennek a politika szintjén a vádak, hogy a döntések nem voltak kellőek szakmaiak. És ebből több minden következhet. Az egyik, hogy hiteltelenné válik a politika által kiépített apparátus, és emiatt most vagy bekövetkeznek cserék, amikor kormányváltás van - az is rossz -, vagy nem következnek be cserék. (Szetey Gábor: Ha!) Ha, ezt mondtam.
Ha nem következnek be cserék, akkor az is rossz, mert közben alá van ásva a csapattal szembeni bizalom. Az is rossz megoldás, és ebben mélységesen egyetértek az államtitkár úrral, hogy annak érdekében, hogy ne legyenek vádak, ezt úgy oldjuk meg, hogy elkezdünk üzletelni, hogy akkor most egyik pártkatona vagy másik pártkatona. Ahogy ismerem a magyar politikát, ebben lenne a legkönnyebb megállapodniuk a különféle pártoknak, de ez rossz irány.
Ebből mi következik? Ebből az következik, hogy a politikának abban kellene döntést hozni, hogy nemcsak szakmai a döntés, de ez hitelesen meg tudja győzni a politika többi résztvevőjét is, valamint a közvéleményt is arról, hogy itt pártszempontok tényleg nem játszanak szerepet, kizárólag szakmai szempontok. Gondolom, erre nagyon sok metodika van, tehát arra, hogy ennek a kialakításában, ha nem is ellenzéki pártpolitikus, mert az talán nem, de általuk egy olyan személy, aki élvezi a bizalmukat, részt venne ennek a megkonstruálásában, hogy a pályázatok számos elemét anonimmá lehessen tenni, ahol nem lehet tudni, hogy ki az a személy, aki ott áll, csak azt lehet tudni, hogy melyek azok a szempontok, melyek azok a kvalitások.
Nem tudom, én most ötletelek, önök ehhez ezerszer jobban értenek, mint én. Csak azt szeretném mondani, érdemes a politikának odafigyelnie arra, hogy nemcsak az a cél, hogy ez szakmai legyen, hanem hogy ezt kellő hitellel lehessen kommunikálni a politikai pártok felé, és akkor ebben szerintem nagyobb esélyünk van a sikerre. Hogy a politika mit képes egymás kapcsán tenni, ezt borzasztóan nehéz ma megítélni.
Ennyit akartam mondani, nem tudom, kívánnak-e szólni. (Dr. Iván Gábor és Szetey Gábor nemet int.)
Még annyi tájékoztatást szeretnék adni a bizottságnak, miközben megköszönöm az államtitkár uraknak a beszámolót, hogy lám-lám, megint csak egy olyan politikai megállapodás van születőben, hogy a kormányzat képviselői az úgynevezett grand bizottságnak, tehát a nagybizottságnak félévenként beszámolnak az Európai Unió elnökségére való felkészülésről. Ebben vita nem lesz, de persze ha valaki vitázni akar, akkor lesz.
A megállapodás lényege az, hogy a politikai és szakmai vitákat alapvetően itt folytatjuk le. Mindannyian, akik hozzászóltunk ehhez a vitához kormányzati részről és parlamenti részről, egyetértettünk abban, hogy mindent el kell követni a lehető legmagasabb konszenzus érdekében.
Ezért szükség van arra, hogy több párt vegyen ebben részt. Ezt most ne vegyék bírálatnak, csak tanulságnak. Hallottam, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség sürgős határidőre kérte az ülés jegyzőkönyvét, ami pozitív, és remélem, hogy amikor legközelebb visszatérünk erre a témára - nem tudom, ez mikor esedékes -, akkor itt is lesznek azért, hogy elmondják, hogy azokat az ötleteket, amik itt elhangzanak, hogyan lehet a legjobban csinálni, és azonnal tudjanak reagálni. Miközben valóban nem tudjuk, hogy kik nyerik a választást 2010-ben - azért ők az egyik esélyes, ezt kár is lenne tagadni -, ezért fontos, hogy ezekben a vitákban az európai ügyekkel leginkább foglalkozó képviselőik aktívan részt tudjanak venni, és bízom abban, hogy ez így is lesz a jövőben.
Még egyszer köszönöm szépen önöknek, köszönöm a bizottság tagjainak és meghívott vendégeinknek a feszült figyelmet, amellyel munkánkat figyelemmel kísérték. Az ülést berekesztem és nagyon kellemes napot kívánok mindenkinek!
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 14 perc.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Madarász Mária