EIB-19/2006.
(EIB-19/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2006. október 31-én, kedden, 13 órakor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat, a napirend elfogadása *
Dr. Orbán Viktor úr, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnökének meghallgatása a strasbourgi nyilatkozata értelmezéséről *
Kérdések, hozzászólások, reflexiók *
EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a közösségbeli nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti barangolásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK-irányelv módosításáról *
Garamhegyi Ábel szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, reflexiók *
Innováció az Európai Unióban *
Garamhegyi Ábel államtitkár tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások, reflexiók *
A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat *
Határozathozatal *
Az Európai Unióról szóló szerződés K.3 cikke alapján létrehozott, a vámigazgatási szervek közötti kölcsönös jogsegélyről és együttműködésről szóló, Brüsszelben 1997. december 18-án kelt egyezmény kihirdetéséről szóló T/1143. számú törvényjavaslat *
Kádárné Berecz Zsuzsanna (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, reflexiók *
Határozathozatal *
Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak a légi fuvarozók általi feldolgozásáról és az Amerikai Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma részére történő továbbításáról szóló megállapodás kihirdetése *
A módosító javaslatok megvitatása *
1. Dr. Orbán Viktor úr, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnökének meghallgatása a strasbourgi nyilatkozata értelmezéséről
2. EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a közösségbeli nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti barangolásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK-irányelv módosításáról (COM (2006) 382; 2006/0133/COD) (Tájékoztató az aktuális helyzetről)
3. Innováció az Európai Unióban - Garamhegyi Ábel, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkára tájékoztatója
4. A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény módosításáról szóló T/1139. számú törvényjavaslat általános vitája
5. Az Európai Unióról szóló szerződés K.3 cikke alapján létrehozott, a vámigazgatási szervek közötti kölcsönös jogsegélyről és együttműködésről szóló, Brüsszelben 1997. december 18-án kelt egyezmény kihirdetéséről szóló T/1143. számú törvényjavaslat általános vitája
6. Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak a légi fuvarozók általi feldolgozásáról és az Amerikai Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma részére történő továbbításáról szóló megállapodás kihirdetése (T/1097. szám, módosító javaslatok megtárgyalása)
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Dr. Tóth Bertalan (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Dr. Csapody Miklós (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Botka László (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Káli Sándor (MSZP) Szűcs Erikának (MSZP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Dr. Orbán Viktor elnök (Fidesz-Magyar Polgári Szövetség)
Dr. Tabajdi Csaba képviselő (Európai Parlament)
Becsey Zsolt képviselő (Európai Parlament)
Garamhegyi Ábel államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Hegedűs Márta (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Kádárné Berecz Zsuzsa (Pénzügyminisztérium)
Dr. Szurday Kinga (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 03 perc)
Napirendi javaslat, a napirend elfogadása
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Üdvözlöm mindannyiukat. Meghatalmazásokkal a bizottság határozatképes.
Napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fent. Kérdezem a bizottságot, van-e észrevétel. (Jelzésre:) Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Köztudott, hogy fél kettőkor jön Orbán Viktor elnök úr. Szeretném javasolni, hogy az 5. és 6. napirendi pontokat tárgyaljuk meg addig.
ELNÖK: Ez egy napirendcserére vonatkozó javaslat volt. (Ékes József: Pontosan.) A napirendünkhöz van-e észrevétel? (Nincs ilyen jelzés.) Ilyet nem látok.
Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a mai napirendünket. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.)
Ez egyhangú. Köszönöm szépen. Bejelentem, hogy az első napirendi pontunkra, amelyben Orbán Viktor urat, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnökét hallgatjuk meg, sor fog kerülni. Kaptam egy telefont a Fidesz-kabinettől, hogy Orbán elnök úr 13 óra 30 percre fog megérkezni.
Volt egy javaslata Ékes képviselő úrnak, hogy kezdjük más napirendi pontok tárgyalásával az ülést. Én pedig azt javaslom, hogy tartsunk szünetet, kezdjük ezzel a mai ülést.
Nem tudom, más képviselőtársamnak van-e észrevétele ezzel kapcsolatban? (Nincs ilyen jelzés.) Nincs még itt a kormány képviselője azokhoz a témákhoz, amiket a képviselő úr javasolt, úgyhogy nem tudunk azokkal kezdeni. Nincs itt, miután arra várt, hogy lesz itt egy vita, és lesz is egy vita, úgyhogy tisztelt képviselőtársaim, 28 perc szünetet rendelek el, és akkor az első napirendi pontunkkal, Orbán volt miniszterelnök úr meghallgatásával kezdjük.
10
PÉ 11
(Szünet: 13.05 - 13.30 óráig)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! A napirendünket megszavaztuk, ezért rögtön rá is térek első napirendi pontunkra. Bevezetőként igyekszem nagyon tárgyszerű lenni. Hadd emlékeztessek arra, hogy Orbán Viktor elnök úr 2006. október 24-én Strasbourgban tartott egy beszédet '56 alkalmából az Európai Néppárt frakciójának. Idézek egy mondatot a szövegből, amit a Fidesz-honlapról szereztem meg, ez úgy hangzik: "Ezért az Európai Uniónak világossá kell tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból sem a hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak."
A beszédet követően egy belpolitikai vita alakult ki Magyarországon, amelynek a lényege, hogy Orbán Viktor úr, a Fidesz elnöke Magyarországról beszélt vagy általánosságban beszélt, és vajon, javasolta-e az európai intézményeknek, hogy Magyarországtól vonjanak meg támogatást?
A vitát cáfolatok övezték, több fideszes politikus kijelentette, hogy Orbán Viktor idézett mondata nem jelenti azt, hogy ez támogatás-megvonást jelentene, miközben arról, hogy mi ennek a mondatnak a valódi tartalma, erről információt nem hallottunk. Én magam levélben fordultam Pöttering úrhoz, aki szintén cáfolta a magyar sajtóban megjelent értékeléseket, kérve, hogy fedje fel számunkra ennek a mondatnak a valódi értelmét. Sajnálatomra erre a megkeresésre választ Pöttering úrtól még nem kaptam, de nem adtam fel a reményt, hogy ezt a választ meg fogom kapni.
Szeretném ugyanakkor megemlíteni a bizottságnak, hogy Orbán Viktor úr személyes honlapján egy kicsit másképpen szerepelt a beszédről való tájékoztatás, ott a cím az volt, hogy ne nyújtson segítséget hazug kormányoknak az Európai Unió, a szöveg is úgy hangzik, hogy a Fidesz elnöke szerint az Európai Uniónak nem szabad segítséget nyújtania hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányoknak. Így hangzik az Orbán Viktor honlapján szereplő szöveg.
Ezt követően annak érdekében, hogy az erre illetékes bizottság tisztázza Orbán Viktor elnök úr szavait, meghívtam a bizottság mai ülésére. Két levelet kaptam a Fidesz elnöki kabinetjétől, az elsőt október 26-án, ennek a lényege az, hogy mindezek alapján Orbán Viktornak egy általa soha nem mondott kijelentésről nem áll módjában, mi több: értelmetlen az ön által vezetett bizottságot tájékoztatni. Majd október 30-án pedig azt kaptam, szintén Deutsch-Für Tamás úrtól, hogy Orbán Viktor örömmel tesz eleget a meghívásának, hogy 2006. október 31-én, 13 órakor részt vegyen a bizottság ülésén.
A magam részéről örülök annak, hogy elnök úr elfogadta a bizottság meghívását, meggyőződésem, hogy nemcsak minden kormánytagnak, hanem minden országgyűlési képviselőnek, aki egy jelentős dolgot mond a Magyar Köztársaság vonatkozásában, célszerű az ezzel foglalkozó szakbizottság ülésén részt venni, és a képviselőkkel dialógust folytatni egy kijelentés értelméről és legfőképpen hatásáról.
Még egyszer köszönöm elnök úrnak, hogy eljött a bizottság ülésére, azt kérem, hogy először elnök úr értelmezze a saját szavait, tájékoztassa a bizottságot strasbourgi beszédének valódi értelméről, utána a bizottság tagjai hozzászólnak, és remélem, hogy egy konszenzust tudunk kialakítani, amely nemcsak a bizottságnak, hanem a Magyar Köztársaság egészének érdekeit képviseli. Elnök Úr!
DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm a hölgyeket és az urakat. A beszéd teljes egészében megjelent a Magyar Nemzet című napilapban, olvasható, minden mondata világos, semmilyen értelmezésre nem szorul. Amennyiben valakinek az általános magyar nyelv bevett kifejezéseivel kapcsolatban problémái vannak, állok rendelkezésre. Akinek európai szakmai kérdésekben vannak problémái vagy kérdései, megjegyzései, annak is állok a rendelkezésére.
Egyetlen dolgot szeretnék kérni az ülés elején, hogy tisztázzuk, hogy miért vagyunk itt. Engem egy inszinuáció ért, azt is mondhatnám, hogy egy régi, kommunista típusú hazugság. Szeretném tisztázni, hogy azért vagyunk-e itt, hogy az önök hazugságait tisztázzuk, elnök úr, amellyel minden alap nélkül megtámadtak, vagy azért vagyunk itt, hogy az Európai Unió és Magyarország kapcsolatainak nehéz kérdéseiről beszéljünk. Ez két különböző kérdés. Ha az utóbbi okán vagyunk itt, szívesen állok a rendelkezésükre, ha az előbbi okán, akkor ajánlom figyelmükbe a szó szerint megjelent szöveget.
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
ELNÖK: Tisztelt Elnök Úr! Ezáltal nem kerültünk közelebb a megoldáshoz, de kezdjünk el egy beszélgetést, és meglátjuk, hogy mi jön ki a végén. Hadd kezdjem el akkor magam az értelmezést, és ha elnök úr úgy látja, hogy a szavaim nem helytállók, akkor majd kérem, javítson ki.
Hadd kezdjem azzal hozzászólásomat, hogy amikor egy magyar politikus külföldön bírál, akkor nagyon könnyen esik a másik oldal részéről bírálat tárgyává. Én ezt nem osztom, Magyarország a nemzetközi közösség része, mi is állást foglalunk más országokban uralkodó demokratikus állapotokról, és helyes, hogy ha Magyarországról is állást foglalnak. Nem osztom azt, hogy a mai napon az Új Baloldal feljelentést tett, mert ezeknek a politikai vitáknak a parlament falai között és nem a bírósági tárgyalótermekben kell eldőlniük.
Ugyanakkor hadd kezdjem a hozzászólásomat egy kicsit régi történettel. 2000. november 30-át írunk, Orbán Viktor miniszterelnök szokásos reggeli rádióinterjújában egyetértett Kövér László, Fidesz-elnök kijelentésével, hogy egyes magyar ellenzéki politikusok nyilatkozataikkal negatív irányba próbálják befolyásolni a Magyarországról szóló uniós országjelentést.
Ez a téma egyébként a parlamentben is szóba került. Mint Pető Iván napirend előtti hozzászólásából hallhattuk, Orbán miniszterelnök úr bejelentette, hogy ez egy helytelen dolog, de végül is erre nem kaptunk bizonyítékot, hogy ki lobbizott volna egy negatív magyar országjelentéssel kapcsolatban. Szóval miniszterelnök úr bejelentette, hogy készül egy összeállítás, amely bizonyítja, hogy milyen Magyarország érdekeivel szemben álló nyilatkozatok hangoznak el a külföldi sajtóban.
A napirend előtti felszólalásra Németh Zsolt államtitkár úr válaszolt, idézek két mondatot. Az egyik úgy hangzik, hogy naponta szembesül azzal, hogy mi Magyarország nemzetközi megítélése, amely rendkívül fontos számára, hogy Magyarország nemzetközi megítélése jó legyen. És azzal fejezi be a válaszát, hogy "én azonban, engedje meg, hogy itt most jelezzem, nem tudnék belenézni a tükörbe tiszta lelkiismerettel, ha ilyen nyilatkozatokat tennék hazámról, mint amit önök tesznek."
Ehhez képest, elnök úr - s térjünk majd vissza erre a strasbourgi beszédre is - Lisszabonban a Kereszténydemokrata Unió ülésén elítélték Magyarországot, ami még nem lenne baj, de Kubával és Mianmarral együtt, az emberi jogok megsértése miatt, ami egy elég beszédes bizonyítéka annak, hogy igen, előfordul az, hogy politikusok külföldön valóban ártó szándékkal beszélnek Magyarországról.
Ön az Este című műsorban, szemben kollégáival, akik csak azt mondták meg, hogy mit nem jelent az ön strasbourgi beszéde, adott egy értelmezést a beszédről, arra bátorítva az Európai Uniót, hogy amikor Magyarország adatokat hamisít meg, akkor ezt ne hagyják jóvá. Ezzel kapcsolatban az ön képviselőtársai, Schmitt, Szájer és Becsey urak Almunia biztosnál jártak, ön is meg volt hívva erre, úgy tudom, elkésett erről a beszélgetésről, ahol a biztos úr elmagyarázta az ön képviselőtársainak, hogy nemcsak Magyarország volt az egyetlen. Hat ilyen ország kapott időt arra, hogy a konvergenciaprogramját elkészítse, köztük Németország, Lengyelország, Portugália, három olyan országot mondtam, amelyet EPP-s kormány vezet, mind a háromnál az volt a probléma, mint Magyarországnál, hogy az a konvergenciaprogram, amit előterjesztett, azoknak a számai nem voltak megalapozottak, és ilyen módon nem működhettek.
Ön a beszédében arról beszélt, hogy ne nyújtson az Európai Unió segédkezet. Ön azt állítja, hogy ez egy világos beszéd. Én végiggondoltam, hogy az Európai Unió milyen segítséget nyújt Magyarország számára. Találtam rengeteg területet, ahol együttműködünk, ahol kooperálunk, adatokat cserélünk, sok mindent csinálunk, de ahol segítséget kapunk az Európai Uniótól, egyetlenegy dolgot találtam, ezt a 8000 milliárd forintos támogatást, amelyet az Európai Unió Magyarországnak ad.
Ön arról beszél, hogy Magyarország megtévesztette az Európai Uniót. Kérdezem, hogy hol kaptunk ebben segédkezet? Az előző Gyurcsány-kormány az autópálya-építéseket PPP-konstrukcióban akarta elszámolni, hogy ezáltal későbbi időszakra tegye a költségvetési kiadásokban való megjelenését az autópálya-építéseknek, az Európai Bizottság nem fogadta el.
20
21/MM (Elnök)
A konvergenciaprogramról beszéltem. Más országokkal együtt Magyarország kapott egy ésszerű határidőt. Megjegyzem, nem a biztos úr, hanem az Európai Bizottság, az Európai Tanács jóváhagyásával tette lehetővé ezt az ésszerű határidőt Magyarországnak.
Úgy tűnik, ön az Európai Unió segítségét kérte ahhoz, hogy nagyon komoly belpolitikai vitákban járjon közre. Egyetlen egy nappal később, elnök úr, amikor ön Angela Merkel kancellárnál járt, aki CDU-elnöki minőségben fogadta önt, ön azt nyilatkozta, hogy mi magyar ügyekben nem kívánunk döntőbíróként felkérni bárkit. Mondja egy nappal azután, hogy egy nagyon komoly magyar ügyben az európai intézmények segítségét kérte. Bár mint Liv Ullmann mondta, a hosszú boldogság titka a rövid memória, de ennyire talán nem lehetne, hogy az előző nap még kérem az Európai Unió segítségét, a másik nap pedig már nem kérünk döntőbírót.
Hogy Magyarországnak milyen a nemzetközi megítélése, erről nagyon komoly vitákat lehetne folytatni. Engedje meg, elnök úr, hogy felmutassam önnek is, a bizottságnak is az igen tekintélyes Le Monde francia napilapot (Felmutatja a dokumentumot.), amely Közép-Európát elemzi. Én, mint az ön pártjával egyet nem értő politikus, szégyennek találom, hogy ez a napilap önt Vladim Tudorral és Ján Slotával helyezi egy kalap alá, mint olyan ország olyan politikai vezetői, ahol "populiste, ultra-nationaliste", tehát populista és ultranacionalista erők mozognak.
És a pártja gyakran mondja azt, hogy ezek az állítások a kormánypártoktól erednek. Kérem szépen, vegyük komolyan a Le Monde-ot, ez egy független újság! Hogyha ön ilyet állít, az pontosan ugyanolyan, mint amikor Robert Fico azt állítja, hogy az ő kormányának megítélése a Magyar Koalíció Pártjának rossz hírétől származik.
Azok a példákat, amelyeket ön megemlített, mint lehetséges segítő kéz megvonások, nem állják meg a helyüket, ezt én igazoltam. Úgy érzem, ha vannak más gondolatok, szívesen meghallgatom őket.
Én nagyon sajnálom azt, hogy az elnök úr nem talált még egyetlen egy fél mondatot sem a beszédében, ami arra utalt volna, hogy miben kéri az Európai Unió támogatását Magyarország számára. Nyilván nem a kormány számára, az Európai Unió kormányokat nem támogat, csak az országot támogatja, a gazdákat, az NGO-kat, a vállalatokat, az önkormányzatokat. Ilyen mondatot, úgy érzem, nem sikerült a beszédéből kiemelnem, ilyet nem sikerült találnom.
Az támogatás, amit az Európai Unió nyújt Magyarország számára, kizárólag a 8 ezer milliárd forintos támogatást jelenti ma. Ezért ha az elnök úr szavai nem azt jelentették, hogy az Európai Unió ne nyújtson segédkezet, hanem azt, hogy valahol más csináljon valamit, ha nem azt jelentette, hogy vonják meg ennek a támogatásnak vagy egy részét vagy az egészét, akkor kérem, térjen ki erre!
Én úgy érzem, hogy a politikában előfordul az, hogy nem sikerül jól fogalmaznunk, még az elnök úrral is előfordulhat. Azt kérném szépen, hogyha rosszul fogalmazott, ragadja meg az alkalmat, hogy vonja vissza ezt az állítását! De ha ezt nem teheti meg, legalább kérjen elnézést azoktól, akiknek lehetővé tette, hogy ezt a nagyon szerencsétlen mondatát, attól tartok, ilyen módon szakmailag helyesen értelmezzék. Tehát úgy, hogy igen, az Európai Unió ne támogassa Magyarországot azért, mert ön perben és haragban áll annak kormányával.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! További hozzászólásokat várok.
DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Visszatérhetünk az eredeti kérdésemre?
ELNÖK: Éspedig?
DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Szeretném még egyszer megkérni az elnök urat, tisztázzuk, hogy miért jöttünk össze!
Én nagyon szívesen meghallgatom az elnök urat arról, hogy mit gondol a Le Monde valamelyik cikkéről. Szívesen beszélgetek vele arról, hogy 2000-ben miniszterelnökként hol és mit mondtam. Arról is, hogy 2001-ben mikor mit mondtam. Arról is szívesen beszélek, hogy különböző országok hol, hányszor lépték át az Európai Unió által megszabott költségvetési korlátokat.
Arról is szívesen beszámolok, ha az elnök úr ezt kellő súlyú kérdésnek tartja, ami egyébként megtisztelő, hogy miről beszélgettem Merkel asszonnyal. Sőt, az autópálya-építések elszámolási rendjéről is.
De arra szeretném kérni önöket, hogy erőltessünk magunkra némi komolyságot! Ez a magyar parlament egyik bizottsága, ahova engem elhívtak. Valószínűleg nem azért, hogy tíz különböző témáról beszélgessünk, hanem azért, mert valamilyen ügyet önök olyan súlyúnak ítéltek, hogy arról beszélni kell.
Ehhez képest, anélkül hogy az elnök urat megbántanám, itt mindenről szó van, csak azt nem sikerült körülhatárolni, hogy pontosan mit várnak tőlem. Én szívesen állok az önök rendelkezésére, csak tisztelettel kérem önöket, hogy mondják meg, miért vagyunk itt: 2000-ről kell beszélnem, Mianmarról és Kubáról, ami egyébként egy szemenszedett hazugság, csak szeretném a jegyzőkönyv számára megjegyezni, a Le Monde-cikkről beszélgetünk, vagy mégis miért vagyunk itt, tisztelt hölgyeim és uraim? Azért jöttünk össze, hogy a volt miniszterelnököt, a legnagyobb magyar ellenzéki párt elnökét önök itt pocskondiázhassák, mindenfajta hazugságokat hallgathassunk?
Az elnök úr most ismételte meg másodjára azt a hazugságot, amit az előbb már kifogásoltam, hiszen a szöveg nyilvánosságra került, mindenki olvashatta. Olyan mondat nincs benne, az adott konferenciát szervezők is cáfolták, hogy lett volna bármilyen mondat, amely Magyarország számára káros lett volna. Ehhez képest Eörsi úr megismétli a korábbi, még egyszer mondom: legrosszabb kommunista időket idéző hazugságait. Most ezért vagyunk-e itt, vagy pedig tisztázni szeretnénk valamit? Valóban kíváncsiak-e valamire?
Valóban azt szeretnék-e, hogy valamit hozzátegyek a bizottság munkájához? Ha igen, állok rendelkezésükre. De ami itt zajlik, Le Monde-cikkeket idézgetnek, ahonnan egyébként Eörsi úr rám nézve kifejezetten sértő mondatokat idézget, és beidéz 2000-ben mondott parlamenti beszédeket - ezt méltatlannak érzem a magyar parlament bármely bizottságának ülésére. Ez alkalmas arra, hogy politikai támadásokat intézzünk az ellenzék vezetőjével szemben, de azt gondolom, hogy ez parlamenti bizottságnak nem dolga.
Ha mégis így látják, természetesen maradok, kifejezetten várom ezeket a támadásokat, és szívesen válaszolok rájuk, de megmondom őszintén, hogy 1990 óta vagyok parlamenti képviselő, sok fajta bizottság előtt voltam már, én magam is hívtam össze sok bizottságot, ennek a bizottságnak a jogelődjét is vezettem 4 éven keresztül, de bocsánat, arra, ami itt zajlik, még nem volt példa a 16 éves praxisomban!
Le Monde-cikkről fogunk vitatkozni, elnök úr? Köszönöm a figyelmüket. Még egyszer kérem, határolják körül a napirendi pontot, hogy miért vagyunk itt, és szívesen segítek önöknek!
ELNÖK: Elnök Úr! Mindenekelőtt azt javasolnám, hogy én nem fogok fasisztázni, ön meg ne kommunistázzon, mert ez nem tesz jót egy bizottsági ülés hangulatának.
A napirendi pontunk: Orbán Viktor úr meghallgatása a strasbourgi nyilatkozat értelmezéséről. Én ehhez tettem meg a hozzászólásomat, természetesen beleillesztve egy szélesebb politikai keretbe. Úgy érzem, ezt én helyesen tettem.
Szirbik képviselő úr kért és kap szót.
SZIRBIK IMRE (MSZP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én visszatérnék, méghozzá arra a szövegre, amely az orbanviktor.hu honlapon jelent meg. Tehát ha úgy tetszik, én a magyar nyelv és logika szabályai szerint ezt tekintem autentikus szövegnek. Ezt a nyelvet beszélem, ezen gondolkodok, írok és olvasok 50 esztendeje, tehát nincsenek nyelvtani problémáim.
Ugyanakkor egy egyértelmű kérdést szeretnék, Orbán úr, feltenni. Azok a kijelentések, amiket a hazai belpolitikában használ, a magyar kormányra vonatkozóan mindent tartalmaznak, csak nem a Grál-lovagok kerekasztalának nevezi ezt a csoportot. És nyilván ebből az extrapolációból könnyen be lehet helyettesíteni ebbe a mondatba, hogy itt a magyar kormányról van szó.
De elfogadom azt a magyarázatot is, hogy ez egy túlzott logikai készség, és inkább másra gondoljunk. Tehát a kérésem a következő. Sorolja fel nekem azokat a kormányokat, amelyekre ez a jelzős szerkezet Európában igaz, és külön kérem, minősítse azt, hogy ez a magyar kormányra is igaz-e? Ugyanis ha ön azt mondja, hogy nem igaz a magyar kormányra, akkor a félreértést tisztázva nyugodtan felállhatunk, hiszen mindenki azért fog küzdeni, hogy az Európai Unió minél több támogatást adjon Magyarországnak.
Ha pedig ön ezt a magyar kormányra érti, akkor sajnos kénytelenek vagyunk a mondat második felét is úgy értelmezni, hogy ön a magyar kormánytól, és ezen keresztül a magyar néptől is szeretné ezt a támogatást megvonni. Ezért kérem, hogy egyértelműen, ne a magyar nyelvre, hanem a logikára hivatkozva tisztázzuk, hogy ebbe a jelzős szerkezetbe mely kormányok tartoznak, és ebbe ön szerint beletartozik-e a magyar kormány is? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Az elnök úr közbevetette, hogy melyik jelzős szerkezetre gondol, képviselő úr?
SZIRBIK IMRE (MSZP): Az elhíresült mondatot az ön honlapjáról akkor idézem: "Ezért az Európai Uniónak világossá kell tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból sem hazug, csaló, a kommunizmus erkölcsiségét máig fel nem adó kormánynak." Erre a három jelzőre gondoltam. Köszönöm.
ELNÖK: Molnár Csaba képviselő úr!
DR. MOLNÁR CSABA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Ahogy ön is utalt rá az előbb, valóban arról lenne szó, hogy az ön konkrét beszédéről beszélgessünk, de Eörsi elnök úrnak természetesen meg abban van igaza, hogy az ön konkrét beszédéről beszéljünk, csak egy kicsit tágabban. Engedje meg, hogy én is ezzel kapcsolatban tegyek fel önnek kérdést!
30
PÉ 31 (Molnár Csaba)
Ön rendszeresen az elmúlt időszakban, mióta ellenzéki politikus, belpolitikai kérdéseket visz az Európai Néppárt elé. Azt megint csak megvitathatjuk, hogy ennek van-e értelme vagy nincs, de azt gondolom, hogy inkább beszéljünk egy másik vetületéről, az pedig az, hogy az Európai Néppárt képviselői nem feltétlenül értenek önnel egyet akkor, amikor ezt a nyilatkozatát értelmezik. Engedje meg, hogy csak néhány segítséget adjak önnek azokról a néppárti, tehát az ön párttársainak nyilatkozatairól, akik megnyilatkoztak az ön strasbourgi beszédével kapcsolatban.
Például Olajos Péter néppárti képviselő azt mondta az ön nyilatkozatával kapcsolatban - próbálom idézni -, hogy nem szerencsés kivinni nyugatra a belső problémáinkat, és egyébként is az ön beszédét húsvéti jókívánságnak minősítette. Teszem hozzá: ez az ön néppárti párttársa, Olajos Péter.
Idézném önnek Kelemen Attilát, aki szintén néppárti, igaz, hogy nem képviselő, hiszen a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek még csak megfigyelője az Európai Parlamentben, de lehet, hogy egyszer majd képviselője lesz, de mindenképpen az ön párttársa. Ő azt mondta, hogy általában nem igazán szokás - idézem - aktuálpolitikai kérdéseket ilyen módon felvetni az Európai Néppártnál, sőt az ön viselkedését kifejezetten erőteljesen bírálta, amikor azt mondta, hogy szokatlan viselkedés és szokatlan mondat volt az, ahogy ön viselkedett és amit ön mondott a strasbourgi beszédében. Azt is hozzátette, hogy egyértelmű, hogy Orbán Viktor elnök úr ezzel hazaüzent, tehát nem általában beszélt.
De idézhetném az ön fideszes párttársát is, aki szintén az Európai Parlament képviselője, De Blasio Antonio úrról van szó, aki azt mondta, hogy a magyarok az Európai Parlamentben nem a saját frakciójuk véleményét teszik magukévá, hanem a magyar érdekeknek megfelelően igyekeznek ezeket a véleményeket kialakítani. Tehát csak arra szeretném felhívni az ön figyelmét, hogy az Európai Néppártnak olyan képviselői, akik legjobban ismerik a magyar viszonyokat, hiszen ők is magyarok, vagy határon belüli vagy határon túli magyarok, meglehetősen bírálólag állnak hozzá az ön kijelentéséhez.
A kérdésem tehát az lenne, hogy mi a véleménye arról, hogy az Európai Néppárt magyar képviselői enyhén szólva nem értenek egyet azzal, amit ön Strasbourgban mondott. Mint ahogy ennek kapcsán meg szeretném kérdezni öntől azt is, hogy ön általában eszköznek tekinti-e az Európai Néppártot és ezen keresztül az európai közvéleményt ahhoz, hogy az általános belpolitikai küzdelmeit megvívja? Köszönöm szépen.
ELNÖK: További hozzászólás? Parancsoljon, képviselő úr!
BECSEY ZSOLT, az Európai Parlament képviselője: Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Én is valóban azért látogattam ide az ülésre, mert azt gondoltam, hogy arról lesz szó, amiről a meghívó beszélt, de úgy látom, hogy nagyon sok minden másról beszélnek. Ezért csak néhány szóban hadd reflektáljak az ön által bevezetettekre és a későbbi megjegyzésekre.
Az egyik az Európai Néppárt magyarországi delegációjának a véleménye. Nem tudom, hogy milyen kérdésekre válaszol és honnan szedte képviselő úr a frakciótagjaim vagy tagtársaim véleményét, én egyet tudok, hogy konkrétan mi megbeszéltük a beszéd hatásait magunk között, és teljesen egyértelműen egyetértettünk a beszéd irányvonalával, véleményével. És nemcsak mi, magyarok, hanem általában a külföldi kollégák is. Tehát ennyit szeretnék ezzel kapcsolatban mondani.
Ezért nem hiszem, hogy más nyilatkozat-kontextusokból vett információknak itt értelme volna. Egyébként nagyon sok képviselőtársammal beszéltem az azt követő frakcióülés margóján is a kérdésről, és a Néppártban teljesen egyértelműen pozitív volt a visszhangja ennek a nagy ívű történelmi beszédnek, amelyet Orbán Viktor elnök úr ott előadott.
A másik dolog, amit elnök úr mondott, hogy Almunia úrnál történt látogatásunkon mi történt. Én elnök úrral ellentétben jelen voltam ezen a megbeszélésen, ahogy ön ezt említette is, és valóban ezen a megbeszélésen több kérdésről szót ejtettünk. Itt egyvalamit tisztáztunk le Almunia úrral. Magyarország 2004 májusa óta az Európai Unió tagja, és azóta részese az európai gazdaságpolitikai együttműködésnek, és azt is tudjuk, hogy Magyarország most az utolsó két évben gyakorlatilag egy pénzügyi krízisbe jutott. A kérdés ilyenkor az, hogy a pénzügyi krízisért a politikai felelősség kit terhel.
Két faktort terhelhet. Az egyik a magyarországi belföldi végrehajtó hatalom, a másik pedig az, akinek ennek az adatait, illetve gazdaságpolitikai szintézisét ellenőrizni kell. Magyarul: az Európai Unió végrehajtó testülete a bizottság, amely ezeket az adatokat értelmezi, és az Európai Statisztikai Intézetet is felügyeli. Ez egy kérdés, amit nyilván tisztázni kell.
A mi álláspontunk szerint, tekintettel arra, hogy jó néhány kérdésben nemcsak a magyar kormány előrejelzései, hanem az Európai Bizottság előrejelzései is igen erőteljesen eltértek attól, amit a piac mondott, felmerül az a kérdés, hogy ki, milyen statisztikai módszerekkel járt el, illetve hogy az ezt ellenőrző európai bizottsági tag hogyan ellenőrizte az így érkező információkat. Hiszen ennek az árát, egy pénzügyi krízisnek az árát Magyarország, az itteni gazdaságpolitikai szereplők és a lakosság fogja egyes-egyedül megfizetni.
Ezért szeretnénk ezt a kérdést mélyrehatóbban tisztázni. Almunia úr egyébként elmondta azt a mechanizmust, aminek alapján ellenőrzi az elmondottakat, az illető országok által átadott információkat, és ígéretet tett arra, hogy ellentétben például a májusi előrejelzésével, amely Magyarországon fényes gazdasági növekedést, alacsony inflációt jelzett, talán majd a következő előrejelzésekben igyekszik pontosabban és a piaci szereplőket is tükrözően véleményt adni.
Ezt csak azért mondom el, elnök úr, mert mint mondtam, kettőnk közül én voltam jelen ezen az ülésen, és azt hiszem, hogy európai parlamenti képviselőként arra esküdtem fel és az a dolgom, hogy az általunk megválasztott és felügyelt európai uniós bizottság tevékenységét felügyeljük, és azokat a politikai kötelességeket, illetve azokat a politikai felelősségeket, amelyek az általunk felügyelt testületre hárulnak, maximálisan követni tudjuk és fel tudjuk tárni az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Erről van szó. Ez nem egy magyarországi belpolitikai kérdés, ez egy olyan kérdés, ami európai vonatkozású, hiszen ez az egész Európai Unió presztízsét, hitelességét érintő kérdés, amit ott szeretnénk megvizsgálni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ha jól értem, azt az információt nem cáfolta, ami nekem rendelkezésre állt, hanem kiegészítette, és ezt köszönöm. Orbán Viktor elnök úr kért szót.
DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Először elnök úrnak arra a kérdésére, hogy szabad-e használni a fasiszta és a kommunista kifejezéseket. A másodikat én használni fogom, kénytelen vagyok továbbra is azt mondani, megint meghallgattam két kormánypárti képviselőt, hogy régi kommunista tempóval van dolgunk. Ezek nem kérdések, ezek álkérdések. Valójában kérdés formájában megfogalmazott vádak és politikai támadások. Ez egy régi kommunista tempó, amikor önök eldöntötték, hogy mi az, amivel megvádolják az embert, és utána olyan kérdéseket tettek fel, mintha egyébként valóban kíváncsiak lennének valamire. Hát nem kíváncsiak önök semmire, vádbeszédeket tartanak.
Erre azt fogom mondani, természetesen ön olyan szavakat használ, amilyeneket akar, elnök úr, de ha megengedi, én ezt egy régi kommunista tempónak tartom. Sajnálom, hogy a bizottság ülésén ilyet kell mondanom.
Ami viszont a felvetett kérdéseket illeti: az MDF-es képviselő úr, Olajos Péter szavaihoz nem tudok hozzátenni semmit sem, nyilván ön tud vele beszélni, ha kíváncsi a véleményére. A húsvéti jókívánságra vonatkozó erdélyi megjegyzést, bár az órák nem pontosan ugyanúgy járnak Erdélyben és Magyarországon, van egy óra eltérés, de évszaknyi nincsen. A beszéd október 23-án hangzott el, tehát nem pontosan tudom, hogy mit kellene vele kezdeni.
Ami az aktuálpolitikai kérdéseket illeti: önök most itt azt szeretnék tőlem, hogy én aktuálpolitikai kérdésekről beszéljek. Én nem zárkózom el ettől, de mondjuk ki, hogy ennek semmi köze nincsen a Strasbourgban elmondott történelmi dimenziójú beszédemhez. Strasbourgban egy olyan beszédet mondtam, amelynek két dimenziója volt. Az első: gloria victis, főhajtás az '56-os áldozatok és hősök előtt, az '56-os forradalom, antikommunista forradalom történelmi helyének, jellegének, súlyának és európai jelentőségének értékelése. Erről szól a beszéd első része, amit még egyszer mondom, több helyütt is olvashatnak.
A beszéd második része két kérdést taglal. Azokat a kérdéseket taglalta, melyek arról szólnak, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie az Európai Uniónak. Ezek közül kettő ilyen kérdést jelöltem meg - több is van -, kettőt ítéltem olyan hosszabb távon jelen lévő, tehát történelmi dimenziójú veszélynek, amiről érdemes beszélni.
Az első maga a posztkommunizmus, vagyis a kommunizmus öröksége. Idéztem Margaret Thachert, aki azt mondta, hogy a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik. Azt mondtam, hogy ez nem teljesen biztos, hogy így van, magam is nehezen döntöm el, hogy a kommunizmustól nehezebb-e megszabadulni vagy az örökségtől, például a mai bizottsági ülésen is itt lévő, megtapasztalható, érthető, elhangzott viselkedésektől, magatartásformáktól, általában ettől a tempótól.
40
41/MM (Orbán Viktor)
Én nem tudom, melyiktől nehezebb megszabadulni, de biztos, hogy feladat.
És azt is elmondtam az Európai Unió Parlamentjének néppárti képviselői előtt, hogy '56 megmentette Európát attól, hogy a kommunizmust testközelből kelljen megismerni. Tehát amit az MSZMP Magyarországon kommunizmusként bevezetett, annak az erkölcsi, gazdasági és politikai csődjét, az emberekre gyakorolt borzalmas hatását a tőlünk Nyugatabbra élő embereknek nem kellett megtapasztalniuk. A kommunizmus ilyen szempontból a mi örökségünk.
Azonban azzal, hogy bevettek bennünket az Európai Unióba, mindannyiunkat, ezzel a mi örökségünk is az Európai Unió közös örökségévé vált. Ezért az Európai Uniónak szembe kell néznie azzal a kérdéssel, hogy hogyan viszonyul ahhoz, hogy bekerült számos olyan ország, ahol a hazugság, a csalás, a választópolgárok megtévesztése, az Európai Unió kijátszása, a köztársasági elnöknek átadott hamis információk, ezek mind a napi politikai gyakorlat részét jelentik. Ez a posztkommunizmus öröksége, és az Európai Uniónak ezzel szembe kell néznie. Ezt a cikkből egyébként - mondom, én nem kívántam itt az egész cikket ismertetni, de ha ragaszkodnak hozzá, miután megjelent, mindenki elolvashatja -, ha szükség van rá, akkor elmondom. Tehát ezzel közösen kell megküzdenünk.
Én szerencsétlennek tartom továbbra is az Európai Uniónak azt a gyakorlatát, hogy miközben nyilvánvaló, hogy a posztkommunista kormányok hazudnak, ebben a magyar kormány egyébként élen járt, ezt a magyar kormány is beismerte, a miniszterelnök úr is így nyilatkozott: "hazudtunk éjjel, nappal, délután, talán minden napszakban is", ha nem is sikerült mindegyiket felsorolni, a pénzügyminiszter bevallotta, hogy: "Ferinek kellett telefonon elintéznie Almuniánál, hogy újabb és újabb haladékokat kapjunk". A pénzügyminiszter mondta, nem én, a posztkommunista pénzügyminiszter mondta, hogy a konvergenciaprogramra szóló haladékokat telefonon kellett elintézni. És én világossá tettem az Unió előtt, hogy én sajnálatos magatartásnak tartom azt, amikor az Unió még nem ébred rá arra, hogy pontosan mivel is áll szemben.
És itt Eörsi elnök úr megjegyzéséhez annyit kell kiegészítésképpen hozzáfűznöm, hogy Magyarország nem azonos cipőben jár Portugáliával, meg Németországgal, ahol a költségvetési hiányt nem sikerült eltalálni, hanem a mi derék posztkommunistáink és a mostani posztkommunista kormányunk 4,6 százalékos költségvetési hiányról beszélt az Unió felé, és hogyha így mentek volna tovább a dolgok, akkor ez egy 11 százalékos valóságos hiányt jelentett volna. Tehát nem arról van szó, hogy Portugáliánál, meg Németországnál fél százalék, 1 százalék, meg 1,5 százalék eltérések vannak. Uraim, 4,6-ot mondtunk, és az év végi tendenciákat figyelembe véve 11 százalék a hiány mértéke! Tehát ez más. Ez nem tévedés, ez egy szemenszedett posztkommunista hazugság és csalás!
Azt is elmondtam önöknek máskor, a parlament plenáris ülésén, hogy erre vonatkozó adatokat ugyanilyen megtévesztő jelleggel a magyar köztársasági elnöknek is átadtak. Én csak azt szerettem volna világossá tenni, hogy ilyen világban élünk, és az Uniónak tudnia kell, hogy ilyen világban élünk.
És hogyha azt a játékot űzi, mint amit tett a megelőző egy évben, hogy telefonon bizonyos, pontosabban meg nem jelölt "Feri" el tudja intézni, hogy a konvergenciaprogramra újabb és újabb haladékokat kapjunk, akkor nemcsak Magyarország jár rosszul, hanem az egész Európai Unió, mert a végén 4,6 helyett nem 5 vagy 6 százalék lesz a hiány, hanem 11, és ez senkinek sem érdeke. Ez volt az első, jövőre vonatkozó, történelmi perspektívában elmondott gondolatom.
A második gondolatom pedig az volt, hogy a posztkommunistáknak van egy derék szokása, ez pedig az, hogy szeretnek bizonyos filozófiai eszméket abszolutizálni, és azt gondolni, hogy bizonyos egyszerű érvelésekkel a világ számos, vagy talán minden bajára orvosságot lehet találni. Így kezelték a marxizmust is: a lét meghatározza a tudatot, az alap meg a felépítményt, és ezt mindenre ráhúzták. Most szembe kell nézni azzal, hogy az egész Európai Unió, beleértve annak nyugati és posztkommunista felét is, egy jelentős gazdasági nyomás alatt áll. Megváltozott a világ. A világméretű cégek meghatározó szereplői a gazdaságnak, amelyeknek a gazdasági súlya, hatalma, befolyása esetenként nagyobb, mint egy nemzetállamé. És ez egy állandó nyomást jelent a demokráciákra, mert nyilván minden szereplő, beleértve az állampolgárt, de beleértve a nemzetállami méreteket meghaladó nagy nemzetközi cégeket is, azon dolgozik - ez természetes, ezért nem kell őket kritizálni, ez egy deskripció, amit mondok, nem pedig egy értékítélet -, hogy a saját szempontjaikat abszolúttá tegyék.
Mint ahogy a választópolgár is próbálja a saját szempontját abszolúttá tenni a politikában, a nagy nemzetközi cégek is pontosan ezt teszik. Nekik egyetlen szempontjuk van, ez a versenyképesség, mert az kell a profithoz. És én arról beszéltem, hogy ez a nyomás az egész európai civilizáción és az egész Európai Unión rajta van. És az a kérdés, hogy az Európai Unió enged-e ennek, olyan politika lesz-e Európában, amely elsőnek tekinti, esetenként kizárólagosnak tekinti a versenyképességi, hatékonysági mutatókat, vagy pedig olyan politika lesz Európában, amely más szempontokat is ötvöz, mert az ember nemcsak versenyképességből áll. És a politikának a teljes embert kell szolgálnia, nemcsak a gazdasági embert, beleértve ebbe a boldog, harmonikus és kiegyensúlyozott életet, ami nemcsak gazdaságból áll. Ez fontos, mint a beszédben is elismerem, fontos kérdés, csak nem lehet kizárólagos.
És azt javasoltam az Uniónak, hogy ebből a perspektívából is gondoljuk végig, hogy mi az európai demokrácia jövője. Immáron nem diktatúrák nyomása nehezedik rá, hanem nagy gazdasági nyomás. Ezért fel kell tennünk a kérdést, hogy a korábbi, mondjuk úgy, hogy szociális piacgazdaságról vallott felfogások még működnek-e, érvényesek-e a megváltozott XXI. századi körülmények között.
És én amellett érveltem a beszédemben, hogy olyan történelmi választ adjon az Európai Unió, amelyben megvédi azt, amit szociális piacgazdaságnak nevezünk. Én hiszek abban egyébként, hogy a szociális piacgazdaság a globalizmus körülményei között is működőképes. Ezekben a nagyságrendekben, ezekben a dimenziókban mozgott az én beszédem, nem a Le Monde szintjén, meg a jó ég tudja, Kuba és Mianmar, szóval nem erről volt szó, tisztelt hölgyeim és uraim, hanem ezekről a perspektívákról.
Engem egy történelmi beszéd megtartására kértek föl. Természetesen minden történelmi beszédnek, minden filozófiai okfejtésnek ki kell állnia a valóság próbáját is. Tehát ha az a feladat, hogy fordítsuk le, és nézzük meg, hogy mi van Budapesten, Varsóban, Berlinben, vagy éppen Párizsban manapság, akkor persze ezt is megtehetjük. Én azonban nem egy ilyen beszédre, hanem az '56-os magyarok üzenetét 2006-ban megfogalmazó történelmi beszédre kaptam felkérést, és ezt is mondtam.
Egyébként azt csak zárójelben jegyzem meg, csak nem kívánok ezen a szinten vitatkozni önökkel, mert még egyszer mondom, önök itt nem kérdéseket tesznek fel, hanem kommunista vádbeszédeket tartanak. De ha mégis ragaszkodnak hozzá, azért megemlítem, hogy egyébként az Európai Unió semmilyen segítséget sem nyújt Magyarországnak, önök félreértik a helyzetet. Az a bizonyos európai uniós támogatás nem segítség! Az a KGST volt, kedves kommunista barátaim, a KGST! (Derültség.) Ott úgy is hívták: a segítségnyújtás tanácsa - ez nem az. Ez az Európai Unió, ahol jogaink vannak, és az Európai Unión belül a jogainkkal élünk. Nekünk ez a pénz jár, tudják? Ezt nem kapjuk támogatásnak, meg segítségnek, ehhez jogunk van, számos okból.
Először is, fizettünk érte. Ezt a pénzt nem ajándékba adják, ennek az árát előre megfizettük. Átengedtük a piacainkat, átengedtük a termelőüzemeinket. Ez azért van. Nem segítség, nem KGST, még egyszer mondom, kedves barátaim! Ez tehát jár.
Ezt úgy értelmezni, hogy ezt csak úgy el lehet venni, hogy egy politikai deklarációban majd rá lehet venni az Európai Uniót, hogy gondolja át, és ne adja oda, ez lehetetlen. Erről törvény van. Erről az összegről, ami nekünk jár, törvényt alkottak. Ezt nem lehet csak úgy elvenni!
Tehát én azt szeretném mondani önöknek, hogy én azt tanácsolom, hogy miután a strasbourgi beszéd egy történelmi dimenziójú beszéd volt, ha lehet, maradjunk ebben a dimenzióban, de hogyha le kell menni a földre, és szembe kell néznem az önök, még egyszer megismétlem: kommunista típusú vádbeszédeivel, én állok rendelkezésre, szembenézek vele és szívesen válaszolok. A figyelmüket és a lehetőséget, elnök úr, köszönöm.
ELNÖK: Miután az elnök úr először engem kommunistázott le, azért szeretném aláhúzni, bár gondolom, Szirbik és Molnár képviselő urak is osztják ezt, nem tudom, engem látott-e az elnök úr valaha vöröskalapácsos zászló alatt tüntetni? Azt hiszem, nem látott soha.
Én már láttam az elnök urat Árpád-sávos zászlókkal körülvéve. Azért mondtam, én nem kívánok fasisztázni, ne értsenek félre! (Derültség.) Hogyha Orbán elnök úr kommunistázik, erre válaszolni kell. Az alatt a zászló alatt 600 ezer magyar állampolgárt irtottak ki, és sok ezret a Dunába lőttek. És mégsem teszem meg. Kérem, hogy ne kommunistázzon, mert felelőtlen dolog! (Dr. Orbán Viktor: Mit csinál, bocsánat?) Ne kommunistázzon, kérem, mert felelőtlen, igazságtalan. Engem nem tudom, látott-e, Szirbik képviselő urat látta-e, Molnár képviselő urat látta-e kommunista zászló alatt?
A szerencsétlen gyakorlatra szeretnék visszatérni. Az elnök úr végre rátért arra, ami egyébként a beszélgetésünk tárgya, a strasbourgi beszéd értelmezésére. Azt mondja, hogy szerencsétlen gyakorlat. Megemlíti a nagyon megugró költségvetési hiányt.
Miért ugrott meg ez a költségvetési hiány? Azért, mert a PPP-t nem lehetett úgy elszámolni, mert az Európai Unió nem engedte. Tehát e tekintetben Magyarország semmifajta segítséget nem kapott. Megjegyzem: helyesen, ne is engedjen ilyesmit. Fontos, hogy Magyarország megszokja azt, hogy ilyen elszámolási dologban neki a legszigorúbb normákat kell követnie.
50
PÉ 51 (Elnök)
Elnök úr sok mindenről beszámolt a beszéde kapcsán, köszönjük ezt a sok információt. Egyre még nem terjedt ki a beszámolója: hogyan kell értelmezni azt a mondatot, hogy ne nyújtson segítséget vagy segítő kezet az Európai Unió Magyarország számára? De amilyen példákat mondott, abban nem nyújtott segítő kezet, nem nyújtott segítséget. Segítséget csak abban a 8000 milliárd forintban nyújt. Ha nem erre gondolt, elnök úr, akkor kérem, fejtse ki, hogy mire gondolt.
DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Ha kapok szót egy mondat erejéig. Én csak annyit szeretnék elérni, kedves barátaim, hogy a magyar pénzügyminiszter ne tudja azt mondani egy zárt MSZP-s pártrendezvényen, amit a nyilvánosság kizárásával hoznak tető alá, és hónapokig titkolják, hogy mi hangzott el ott. Ne tudja azt mondani a magyar pénzügyminiszter, hogy "Ferinek telefonon kellett elérnie Almuniánál, hogy a konvergenciaprogramra újabb és újabb haladékot kapjunk." Én csak ezt a segítségnyújtást vagy segédkéznyújtást tartom olyannak, egyetértve önnel, megvártam, amíg ön kimondta a verdiktet, egyetértek önnel. Egyetértek azzal, amit ön mondott. Szerintem sem helyes, mert Magyarország érdekével ellentétes az, hogy ha az Európai Unión belül bármelyik kormány - most pártállásra való tekintet nélkül - személyes vagy politikai, vagy a jó ég tudja, milyen kapcsolatokon keresztül ki tudja járni, hogy ahelyett, hogy időben figyelmeztetést kapna az adott ország, elsősorban mi, magyarok, másodsorban maga az Európai Unió, ehelyett nem ez történik, hanem segítséget nyújtunk, segédkezet nyújtunk ahhoz, hogy kijátsszák - a fejünk fölött egyébként, az ön és a mi fejünk fölött, elnök úr - az Európai Unió minden országra, még a posztkommunista államokra is vonatkozó törvényi előírásait.
Ha odáig eljutunk, hogy a magyar pénzügyminiszter nem tud ilyet mondani egy titkos MSZP-ülésen, mintegy megdicsérve saját magát és a miniszterelnököt, akkor azt gondolom, hogy az Európai Unió a mainál jobban teszi a dolgát. Még egyszer mondom: nem én mondtam, hanem a magyar pénzügyminiszter mondta. Nem tartozom helytállni a magyar pénzügyminiszter szavaiért, úgy kell tekintenem, hogy egy komoly párt - hiszen kormányzópártról van szó - komoly embere fogalmazott így. Engedje meg, hogy ezt ténykérdésnek tekintsem.
Ha ez ténykérdés, akkor azt kell mondanom, hogy ez egy olyan tényt fed fel, ami helytelen, és amivel szemben Magyarország érdekében fel kell lépni.
ELNÖK: Veres miniszter úrnak azért kell helytállnia, amiket ő mondott, elnök úrnak pedig azért, hogy az Európai Uniónak nem szabad segítséget nyújtania. De hallgassuk meg képviselőtársainkat, először Veress képviselő úr kért szót.
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Nagyon tanulságos volt Orbán elnök úr történelmi leckéje. Én most már értem, hogy hol vagyunk: a posztkommunista Európai Unióban vagyunk, ahol vannak volt kommunisták és új kommunisták, és sajnos, vannak új és régi populisták. Elnök úr beszéde kiváló példája volt az új populizmusnak. Úgy gondolom, hogy ez az a probléma, amiről igazán beszélnünk kellene itt is, az Európai Unióban is és mindenütt.
Tehát elfogadva az ön bizonyos kritikájának helyességét, azt javasolnám, amit gondolom, ebben a bizottságban a többi tag már nagyon un, de talán akkor emelkedjünk felül ezen a címkézésen, és egy picit beszéljünk arról, mit is tehetnénk mi közösen, itthon, az Európai Unió aktuális fórumain azért, hogy a helyzet változzon meg. Mit tehetnénk azért, hogy akkor az Európai Unió versenyképessége erősödjön, hogy Magyarország jobban tudja teljesíteni a konvergenciaprogramot, milyen lépésekkel tudjuk ezt elérni. (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Dolgozni kell!). Dolgozni kell, egyetértek, és nem (Nógrádi Zoltán: Nem hazudni!) az országgal kapcsolatos félreérthető, én még csak nem is azt mondom, hogy hazug, csak azt mondom, hogy félreérthető nyilatkozatok sorát kellene tenni. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.)
Tisztelettel jelzem kollégáimnak, hogy én meghallgattam őket, és talán megtehetnék ezt a generózus lépést irányomban is.
Hozzátenném azt is, hogy ami elhangzott Magyarország kapcsán, az az országgal szemben és egy legitim kormánnyal szemben tett félreérthető - maradok ennél a jelzőnél - kijelentések sorozata volt, mind Orbán elnök úr, mind a Fidesz különböző európai parlamenti képviselői részéről. És abban egészen biztos vagyok, hogy nem értettem félre, sajnos, ezt mások értették félre, és ez nagyon szerencsétlen dolog, hogy ha tapasztalt politikusaink az országot rossz hírbe hozó, félreérthető kijelentések sorát teszik az elmúlt időszakban, és úgy tűnik, hogy ez még nem ért véget.
Abban is borzasztóan jó jelzést látok, hogy elnök úr azt mondja, hogy a szociális piacgazdaság megteremtését látja az egyik legfontosabb feladatunknak, nekünk, mint posztkommunista országnak. Azért azt is szeretném megjegyezni, hogy ebben az esetben nyilván abban is egyetértünk, hogy ennek a fejlődésnek az egyik alapvető kérdése az lesz, hogy vajon, elég befektetést, magán- és közbefektetést tudunk-e vonzani Magyarországra. Talán azzal is egyetértünk, hiszen ön, mint volt miniszterelnök elégszer szenvedhetett ezzel a problémával, hogy a potenciális befektetők számára egy igazán nagy kérdés van: van-e stabilitás egy országban? Ha felmerül akár a látszata is annak, hogy egy ország stabilitása megkérdőjelezhető, az egészen biztos, hogy nem javítja a befektetők befektetési szándékát, nem javítja a munkahelyteremtéssel kapcsolatos lehetőségeket, és nem javítja a szociális piacgazdaság megteremtésével kapcsolatos lehetőségeket.
Azt gondolom, az a populizmus, ami elszabadult ebben az országban, borzasztóan káros, és ha jól értem elnök úr szavait, akkor ön teljesen egyetért azzal, hogy sem posztkommunizmusra, sem populizmusra nincs szükség, és mindent meg kell tenni, hogy az ilyen látszat is elkerülhető legyen.
Akkor egy picit átfogalmaznám azt a kérdést, hogy ezek alapján számíthatunk-e arra, hogy elnök úr mondjuk az Európai Unió néppárti vagy más, megfelelő helyszínén, rendezvényén el fogja azt mondani, hogy itt félreértésről van szó? Ön véletlenül sem gondolt arra, bár valakik így érthették, nyilván félreérthették, hogy ne kerüljön sor valamiféle támogatásra Magyarország számára. Eszébe sem juthatott az, hogy a strukturális és kohéziós alapok ne juthassanak el Magyarországra, hiszen ahogy ön mondta, erről törvény van. Bár azért ön is utalt arra, hogy ehhez például a konvergenciaprogramot teljesítenie kell Magyarországnak, ehhez pedig az előbb említett befektetői bizalomra borzasztóan nagy szükség lesz. Tehát remélem, ön mindent meg fog tenni nyilvánosan a jövőben is azért, hogy Magyarország stabilitásával kapcsolatos üzeneteket juttasson el, és mindenféle olyan félreértést segítsen eloszlatni, ami ezzel ellentétes elképzeléseket vagy vélelmeket alakíthat ki.
Azt is szeretném még megjegyezni, hogy amit ön elmondott, és amit a szövegekben mondott, abból még egy dolog következik, és ezen is érdemes közösen elgondolkodnunk. Hiszen a "ne nyújtson segédkezet"-ben az is benne van, hogy akkor nekünk, mint az Európai Unió felelős polgárainak, no pláne tisztségviselőinek a jövőben nagyon oda kell figyelni ilyen posztkommunista országokra, mint Magyarország, mert ezek folyton trükköznek. Ha ezt a logikát követem, akkor ebből az következik, hogy mondjuk a konvergenciaprogram kapcsán a szokásosnál is nagyobb, gyanakvóbb, precízebb eljárást kell alkalmazni. Vagy a cukorkvóta ügyében esetleg másképpen kell hozzáállni, hiszen ezek valamiféle trükközésre készülhetnek. Vagy értsem úgy, hogy akkor mondjuk a kukorica-intervenció kapcsán sem kell figyelembe venni azt a jogos magyar érdeket, amit nagyon keményen és közösen próbálunk képviselni? Vagy mondjuk azt a MAGOSZ gazdáinak, hogy barátaim, a támogatásotok majd eldől, ha ezek a dolgok tisztázódnak?
Tehát azt gondolom, elnök úr, hogy ha ön címkéz, az önmagában szerencsétlen. A magam nevében és a baloldal nevében kikérem azt a minősítést, amit ön mondott. Úgy gondolom, hogy egy 16 évvel a rendszerváltás után működő országban nem lenne szerencsés, ha egymást posztkommunistáznánk és populistáznánk, és arra kérem, hogy lehetőleg ezt a jövőben - ha egy mód van rá - legyen szíves, kerülni. Egyébként pedig mégiscsak nagy tisztelettel megkérdezném öntől, hogy akkor számíthatunk-e arra, hogy ezt a félreértést - ami nyilvánvaló félreértés, hiszen ön ezt állítja - ön egy másik kijelentésével kész és hajlandó egyértelműen tisztázni itthon és külföldön is? Köszönöm a figyelmét.
DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Örülök, hogy a sajtó képviselői is itt vannak, mert nem kell elmagyaráznom huszonhatodszor, hogy mi az, hogy posztkommunizmus, meg kommunista tempó.
Mi történik? Mondtam egy beszédet, amit belpolitikai okokból megtámadtak. Arra kérnek most a derék posztkommunisták engem, hogy legyek kedves, és védjem meg magamat azokkal a kijelentésekkel szemben, amiket ők tulajdonítanak nekem. Miután én ezt világosan elmondtam, hogy mit gondoltam az előbb idézett beszédemben, most azt mondják, hogy akkor az el nem követett hibámat, hiszen világos, hogy nem mondtam azt, amivel vádolnak, most igazítsam helyre. Ez az igazi kommunista tempó, kedves barátaim, erről beszélek. (Veress József: Ez az igazi populizmus!) Hogy nem vesznek annyira komolyan bennünket, parlamenti képviselőket, hogy ilyen pitiáner, kültelki, posztkommunista trükköktől megkíméljenek. Idehívnak, örömmel eljövök, elmondok önöknek mindent, történelmi távlatban, konkrétan mindjárt a kukoricakvótáról is állok a rendelkezésükre (Dr. Tabajdi Csaba: Cukorkvóta!), és azzal találja magát szembe az ember, hogy önök előre kitalálják, hogy körülbelül mik azok a vádak, amivel majd megvádolnak, mindegy, hogy adtam-e rá okot vagy nem, a segédkezet úgy értelmezik, hogy a segítség megvonása, tehát hogy "ne nyújtsanak segédkezet", ez a magyar nyelvben önök szerint azt jelenti, hogy akkor valamilyen pénzügyi támogatást vonjanak el. Ez mind kevés, mert miután önök megtámadtak bennünket, akik ott voltak azon az ülésen, beleértve egyébként az Európai Néppárt frakcióvezetőjét, aki hamarosan az Európai Parlament elnöke lesz, aki vette magának a fáradságot, hogy világossá tegye az önök támadásai után, hogy önök egész egyszerűen képtelenséget állítanak, ő volt a másik ünnepi szónok egyébként, az Európai Bizottság elnöke, Barroso úr volt a harmadik. Három szónoklat hangzott el.
60
61/MM (Orbán Viktor)
Barroso úrnál sem történt semmi félreértés, Pöttering úrnál sem. Egyetlen helyen történt félreértés, a magyar posztkommunistáknál, kedves barátaim! Ez itt a helyzet. És akkor arra kérnek, hogy én egy másik nyilatkozattal azt, amit nem követtem el, javítsam ki. Uraim, '56. november 4-ére emlékezés előestéjén? Tényleg komolyan gondolják? Mintha A tanú című filmet néznénk. Önöknek nem jönnek be ezek a jelenetek?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami pedig a populizmust illeti. Sajnos, ha az elnök úr nem vonja meg tőlem a szót, akkor néhány mondatot fel kell olvasnom ebből a strasbourgi beszédből, csak azért, hogy világos legyen, hogy mit képviselünk. Mert a populizmus vádjával szemben sem vagyok hajlandó hadakozni, nem szeretem az árnyékboxot. Viszont vannak gondolataim, amiket önök minősíthetnek így vagy úgy. Ezeket elmondtam, és szívesen állok rendelkezésükre, hogy beszéljünk róluk.
"Közép-Európában - ez most már az idézet - több helyütt, így nálunk is végbement egy bizarr egyesülés, amely során a posztkommunista elitek eszközként kezdték használni a versenyképességi ideológiát, ugyanúgy, ahogy annak idején használták a kommunisták eszközként a marxista ideológiát. Úgy vélik, a versenyképesség az az ideológia, amellyel mindent meg lehet indokolni: a munkanélküliséget, az elszegényedést, az áremeléseket, a kulturális és természeti környezet tönkretételét. Vagyis ma mi arra figyelmeztetjük Magyarországról Nyugat-Európát, hogy a két veszélyes jelenség, a kommunista örökség, és a gazdaság mindenhatósága egyesülhet, és együtt még nagyobb veszélyt jelenthetnek, mint külön-külön."
Majd egy másik helyen így folytatódik, gondolatilag idekapcsolódva a szöveg: "Európa egyik legégetőbb gondja már most is a munkanélküliség és az elöregedés." A versenyképesség is fontos, de én azt csak következménynek tartom - most ezt megjegyzésképpen mondom Veress képviselőtársamnak. Azt gondolom, hogy a versenyképtelenségi problémák a magas munkanélküliségből és a nem kezelt elöregedési problémákból származnak.
Most folytatom a szöveget. "A kommunista örökség, egyesülve a gazdasági szempontok egyeduralmával, nemhogy megoldani nem képes ezt a két problémát, hanem drámai mértékben súlyosbítja is azt, ahogy egyébként ez néhány közép-európai országban látható. A közép-európai példák jól mutatják, hogy a posztkommunisták észjárása nagyon fogékony arra a szemléletre, amely bármit kész feláldozni a gazdasági érdekek oltárán, és amely hosszabb távon egy olyan szemlélet, amely pusztán gazdasági szempontból is ésszerűtlen. A veszély tehát nem kicsi, mert a politikai diktatúrák korszaka ugyan leáldozott Európában, de ha a kommunista észjárás egyesül a kizárólagos gazdasági és pénzügyi gondolkodással, akkor könnyen a gazdasági diktátumok sivár korszaka köszönthet ránk." Ez ellen egyébként orvosságként a demokrácia megerősítését és a szociális piacgazdaságot javasoltam, és javaslom most is az Európai Uniónak.
Visszatérve arra, hogy ki mit tesz. Nézze, méltánytalannak érzem, hogy nekem védekeznem kell az ilyen szemléletű vádakkal és képviselőikkel szemben, mint amiket is megismerhettünk, de azért ha megengedik, két dolgot ideidézek. Az első, amikor először kiderült, hogy a magyar kormány hazudott az Európai Uniónak, és megpróbálta becsapni, meghamisítva a költségvetési számokat, akkor éppen itt járt Barroso úr. A sajtófigyelőben utánakereshetnek, ha gondolják, ahol világosan elmondtam, hogy csak azért, mert a kormány három éven keresztül becsapta az Európai Uniót, nem örülnénk neki, helytelenítjük, hogy egész pontosan fogalmazzak, ne büntessék meg a magyar embereket, ez nem lenne helyes. Tehát a kormány által elkövetett hibák miatt ne büntessék meg a magyar embereket azzal, hogy megvonnak bármifajta támogatást. Ezt egyébként 2005 őszén mondtam, még mielőtt törvény lett volna a következő évi költségvetésekből.
Hasonlóképpen, ha már szóba hozta a kukoricakvótát. (Dr. Tabajdi Csaba: Olyan nincsen! Elnök úr, cukorkvóta van, kukoricaintervenció van.) Kukoricaintervenciót.
ELNÖK: Majd szót kap.
DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Tehát hogy szóba hozzam a cukor és a kukorica dolgát, egyszerre a kettőt, ha megengedik!
Nyilván a bizottságnak számos bokros teendője van, ezért nem minden szakmai kérdést tud nyomon követni. De bizonyára van, aki emlékszik a bizottsági tagok közül arra, hogy még mielőtt a 2007-től induló költségvetést jóváhagyta volna az Európai Parlament, azt megelőzően az Európai Néppárt hosszú időn keresztül foglalkozott ezzel a kérdéssel, és az Európai Néppárton belül, amit aztán a néppárti miniszterelnökök is magukévá tettek, sikerült hosszú tárgyalások után elérni azt, a franciákkal egyébként tandemet alkotva - fel is hívnám a bizottság figyelmét, hogy a franciákra szenteljünk egy kicsit több figyelmet, a franciák érdekei az Európai Unión belül sokkal gyakrabban esnek egybe a magyar nemzeti érdekekkel, mint mi azt gondolnánk -, erre az alapra épült az a megállapodás, amelyet Sárközy úrral kötöttem még az Európai Néppárt adott időben tartott elnökségi ülésén, és amellyel sikerült keresztülvinnünk, hogy 2007-13 között nem változtatják meg a mezőgazdasági termelők támogatásának rendjét, ami elementáris magyar és francia érdek.
Bár Magyarországon van vita, mert vannak, akik úgy gondolják, hogy Magyarországnak is jobb lenne, hogyha korszerűsítenénk a mezőgazdaságot egy olyan irányba, mint amit az Európai Unió javasol. Csak jelezni szeretném, hogy vannak ilyen álláspontok, ezt én magam is tudom, nem értek velük egyet, és én az Európai Néppártban mindig azt képviseltem, hogy francia-magyar-megállapodás jöjjön létre, hogy amilyen hosszú ideig csak lehet, a mostani mezőgazdasági támogatási rendszer maradjon fent. Nem tudom, ez meddig sikerülhet, de örülök annak, hogy a következő hét évre, 2007-13 között ezt még sikerült elérni.
Látja, Veress képviselőtársam, én ilyen ügyekben szívesen működöm önnel együtt. De a jogot fenntartom magamnak, 16 év ide, 16 év oda, ha ön arra kér engem, hogy egy el nem követett hibát nyilatkozattal igazítsak helyre, akkor nem tudok mit mondani önnek, bár nem személyes a megjegyzésem. Ön egy emberfajtát képvisel, egy neokommunista emberfajtát, amely úgy viselkedik a politikai ellenfelekkel szemben, ahogy régen volt szokás, és 16 éve kiment a divatból. Nem akarom önt megbántani ezzel, de kénytelen vagyok, az igazság érdekében, meg a politikai viták tisztessége érdekében ezt világossá tenni.
És nem fogom hagyni sem magamat, sem a pártomat, sem az Európai Néppártot, hogy önök ezekkel a tipikus, régi időkből itt maradt trükkökkel támadás alá vegyék, és védekezésre próbáljanak bennünket kényszeríteni olyasmiért, amit egyébként nem követtünk el. Sőt, fordítva, éppen azért dolgozunk évek óta, hogy Magyarország sikeres legyen az Európai Unión belül.
Ebben az ügyben, bár ideológiailag láthatóan földrészek választanak el bennünket egymástól - ez úgy érzem, helyes -, konkrét ügyekben mégis szívesen állok a rendelkezésére, és bármikor kész vagyok arra, hogy Magyarország cukor-, kukorica-, vagy bármely más kérdésében együttműködjünk. A véleményemet hadd tartsam fenn magamnak! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Most azt javaslom, hogy hallgassunk meg pár képviselőt. Nyilván az elnök úré a zárszó. Először Kocsi alelnök úr, majd megyünk sorban.
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Elnök úr, némileg szomorúan, némileg megdöbbenve hallgatom, és eszembe jut, egy régi, természetesen őskommunista mondás, amit állítólag Rákosinak tulajdonítottak, nem vagyok benne biztos, őszintén szólva: "Elvtársak, azért sok mindennek felülhetünk, de a saját propagandánknak nem."
S ahogy hallgatom, néha féltem önt ettől, hogy mégiscsak megtörténik. Ez a beszéd, mert maradjunk a beszédnél, meg a történelmi jelzőnél, valóban meglehetősen perspektívákat hasogat. Azt mondani azonban és őszintén gondolni, legalábbis számomra, nehéz, hogy ez nem a Magyar Köztársaság kormánya, hanem a Magyar Köztársaság számára egy hasznos, jó, szükséges beszéd volt.
Én szeretem az őszinte beszédet, az egyszerűen, tehát a feketén-fehéren, világosan megfogalmazott igazságokat is, azt is szeretem, ha a hazugságról világosan beszélünk. Ennek a beszédnek számos tekintetben vannak erényei, ezt el kell, hogy ismerjem.
Ugyanakkor két eleme számomra elfogadhatatlan. Az egyik eleme az, hogy az újonnan csatlakozó országokról gyakorlatilag egy olyan képet fest, ami alapján a régi tagállamok, de bárki mást azt gondolhatja, hogy teljesen felkészületlenek, éretlenek és alkalmatlanok voltak arra, hogy az Unió tagállamai legyenek. A befogadó régi tagállamokról pedig azt a bizonyítványt állítja ki, hogy teljesen elhamarkodott, megalapozatlan, káros, rossz döntést hoztak, amikor befogadták őket.
Ha ez a kép, ha ez az életérzés domináns tud lenni, az sem a Magyar Köztársaságnak, sem az újonnan csatlakozott, nevezhetjük posztkommunistának, bármilyen jelzővel illethetjük, de ennek az országcsoportnak szerintem nem jó. Nevén kell nevezni a hibákat, és azt is, hogyha súlyos problémák vannak a térségben. De én azt mondom, hogy meg kellene kísérelnünk ezt úgy megtenni, hogy ez a Magyar Köztársaságnak, ha tetszik: a magyar nemzetnek és a közép-kelet-európai régiónak is hasznos legyen.
A másik, amit szeretnék mondani, hogy ön egy másik bekezdésben, amivel itt nem foglalkoztunk, mert itt mindenféléről volt szó, támogatásról, segítő kézről, pénzről, kukoricáról, cukorról, de volt egy bekezdése, amikor ön azt mondta, hogy innen már csak egy lépés, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a hatalom, ha az érdeke megkívánja, átlépje a jogállamiság határait, ahogy tette ezt tegnap is Budapesten.
70
PÉ 71 (Kocsi László)
Amikor a megemlékezőkre brutális rendőri akciót indítottak, erődemonstrációt mutattak be, az ünneplőkkel szemben brutálisan léptek fel és habozás nélkül törték le az emberi jogokat.
Szeretném leszögezni, hogy nekem is fáj, és szerintem valamennyiünknek, ami ebben az országban 23-án történt. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) Meglehet, sőt hozzáteszem, hogy nyilván sokféle módon ítéljük meg, az összes közvélemény-kutató azt mondja, hogy a párthovatartozás határozza meg a megítélését ennek az egésznek és a rendőri fellépésnek is. Az azonban érdekelne, miközben természetes a felháborodása bármely józan embernek a látott képek és az egész történés alapján, hogy kimondani egy ítéletet anélkül - és az ítéletnek arról a részéről beszélek, ami arra vonatkozik, hogy "habozás nélkül törték le az emberi jogokat, tehát hogy Magyarországon az emberi jogokat lábbal tiporják -, ezt a megállapítást tenni európai politikai színtéren, legalábbis elgondolkodtató, mert a magyar ügyészség, a magyar bíróság, korrekt vizsgálatok ennek a végére nem jártak, erről tárgyilagosan ítéletet nem hoztak, nem tudjuk megítélni ma, hogy ez a mondat és a mondat befejezése helytálló-e, ugyanakkor Magyarországot egy olyan helyzetbe hozza, ahol bármiféle, adott esetben teljesen jogos, a magyar nemzeti kisebbséggel kapcsolatos fellépése legalábbis elnehezül, akár egészen konkrét, kétoldalú viszonylatokban is.
Tehát a magam nevében azt tudom mondani, hogy természetesen lehet, hogy őszintén érezheti magát sértődöttnek, sértettnek az elnök úr, de nemcsak ezen az ülésen, hanem ezekkel a kijelentésekkel ugyanakkor meggyőződésem, hogy nemcsak hogy sértő módon fogalmazott, hanem úgy látom, hogy ez káros is volt. Tehát én határozottan úgy ítélem meg, hogy ez káros volt, és őszintén érdekelne, hogy ennek a kimondására, valóban anélkül, hogy Magyarországon megtettük-e azt, amit egyes esetekben meg kell tenni egy jogállamban, ez így alakult.
Végül pedig azért azt mondanám így egymás között, hogy bizonyára lehet jellemezni, rendkívül negatív képet lehet alkotni a kommunistákról, a posztkommunistákról, de a definíció azért nem lehet az, hogy kommunista vagy posztkommunista az, aki engem, minket támad. Remélem, ebben egyetértünk, elnök úr.
ELNÖK: Molnár képviselő úr!
DR. MOLNÁR CSABA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Remélem, elhallatszik a hangom a mikrofonig. Egy frissen kinevezett kommunistaként hadd reagáljak arra, amit az előbb Orbán képviselőtársam mondott. Azt mondta, hogy posztkommunisták bírálják az ő beszédét, valami ilyesmit mondott. Ezek szerint posztkommunista Olajos Péter és posztkommunista Kelemen Attila is, aki bírálta az ön beszédét. Csak önnek válaszolva: Olajos Péter egy tévéműsorban, az "Egyenes beszéd"-ben, Kelemen Attila pedig egy rádióműsorban, a "Megbeszéljük" című rádióműsorban mondta ezt. Ezek egyértelműen dokumentálhatók és követhetők. De remélem, nem éri el őket az önök bosszúja, amiért így nyilatkoztak. (Derültség a Fidesz soraiban.)
Arra szeretném mondani azzal kapcsolatban, amit ön a kérdéseimmel enyhén szólva lesöpört és nem válaszolt rá. Szirbik képviselőtársam és én feltettünk önnek három darab kérdést, Szirbik képviselőtársam egyet, én kettőt. Azt hiszem, mind a kettő egyértelműen kapcsolódik a napirendhez, ha kell, meg is ismétlem őket. Az egyikre félig válaszolt, a másik kettő és félre pedig egyáltalán nem.
Azt szeretném mondani önnek, tisztelt elnök úr, hogy ön ezekre a kérdésekre nem válaszolt. Ezzel, hogy nem válaszolt ezekre a kérdésekre, megsértette a parlamentet, annak európai ügyek bizottságát és országgyűlési képviselőit. Ön visszatámadott, és a kérdésekre való válaszolás helyett azt akarta megmondani itt a bizottságban, hogy ki a jó és ki a rossz.
Tisztelt Elnök Úr! Ez a posztkommunista tempó. Ez tényleg posztkommunista tempó. (Derültség a Fidesz soraiban.) Azt szeretném mondani ezzel kapcsolatban, hogy higgadjon le, elnök úr, ez az Országgyűlés európai ügyek bizottsága, kérem, tegye félre a posztkommunista tempót és válaszoljon erre a két és fél elmaradt kérdésre. Köszönöm szépen. (Derültség a Fidesz soraiban.)
ELNÖK: Azt szeretném kérdezni, hogy jelentkezett Tabajdi képviselő úr, Szűcs Erika, ki kér még szót, mert utána lezárnám. (Nincs jelzés.) Ha a későbbiekben valaki jelentkezik, akkor ezen a ponton lezárom a hozzászólások sorát. (Dr. Orbán Viktor: Mire nem válaszoltam, elnök úr?) Akkor annyiban segítsen, képviselő úr, hogy azokat a kérdéseket ismételje meg, amelyekre nem kapott választ.
DR. MOLNÁR CSABA (MSZP): Nagyon gyorsan. Azt kérdeztem, hogy mi a véleménye arról, hogy az Európai Néppártnak nem egységes a véleménye, hiszen nagyon sokan ellenkeznek azzal, ami az ön véleménye, például az előbb említettek. A másikat pedig szó szerint felolvasnám még egyszer, mert leírtam, "Ön eszköznek tekinti-e az Európai Néppártot és ezen keresztül az európai közvéleményt a belpolitikai küzdelmeihez?" Ez lett volna az a második kérdés, amire egyáltalán nem válaszolt, a másikra pedig félig. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tabajdi képviselő úr!
DR. TABAJDI CSABA, az Európai Parlament képviselője: Tisztelt Bizottság! Köszönöm a meghívást. Egy újabb posztkommunista hozzászólás következik. Előttem van az a határozat, amelyet az Európai Parlament egyhangúlag fogadott el az 1956-os magyar forradalom értékeléséről. Bizony, ez a határozat, elnök úr, a magyar szocialista európai parlamenti képviselők, vagyis a magyar posztkommunisták nélkül soha nem született volna meg, mert az volt a kérdése mind az Európai Néppárt vezetésének, Pöttering úrnak, Schultz úrnak, Watson úrnak, a liberális vezetőnek, hogy vajon, van-e egyetértés a négy magyar párt között a szövegben, mert ha nincs egyetértés a 24 magyar képviselő között, akkor nem hajlandók napirendre tűzni, nem kíván az Európai Parlament egy magyar belpolitikai csatározáshoz egy plusz adalékot adni.
És hogy csak maradjunk a posztkommunistázásnál, elnök úr, felolvasom én ennek a szerintem nagy jelentőségű határozatnak a 3. pontját. Hangsúlyozza, hogy a demokratikus közösségeknek egyhangúlag vissza kell utasítaniuk az elnyomó és antidemokratikus kommunista ideológiát, és védelmezniük kell a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság elveit, és egyértelműen állást kell foglalnia, ha ezeket bármikor sérelem éri.
Elnök Úr! Ez a határozat - még egyszer mondom - soha nem nyerte volna el az európai szocialisták frakciójának támogatását, és nem lett volna belőle európai parlamenti határozat. Ennyit a posztkommunizmusról.
Elnök Úr! Mi már egy másik vitán is voltunk, amikor önt a külügyi bizottság meghallgatta, talán emlékszik rá, személyes vitáink is voltak, éppen a lisszaboni nyilatkozat kapcsán, amely ma már szóba került itt. Néhány kérdésem lenne.
Az első az egész uniót érinti. Elnök Úr! Ennyire nem volt helyzete magaslatán az Európai Unió, amikor bennünket, ezt a 10-8-at, mondjuk így, mert hagyjuk ki Ciprust és Máltát, ezeket a posztkommunista országokat felvették, ahol azok a jelenségek vannak, amiket ma többször idéztünk, nem kívánom újra idézni. Átvertük, becsaptuk az Európai Uniót? Hiszen önök is tárgyaltak, sőt önökkel talán több fejezetet zártak le, azért ez az uniós csatlakozás egy közös eredményünk és vívmányunk volt. Vagy az Unió nem volt elég éber, hogy ne lássa, hogy miféle balkáni csürhét - bocsánat -, milyen posztkommunista államokat vesz fel?
Elnök Úr! Nekem a gondom ott van, hogy amikor mi és ebben rámutathatok Becsey úrra is, a szocialisták vagy a két SZDSZ-es képviselő harcol azért, hogy a tíz új tagállamot egyenrangúan kezeljék, amikor az egész Unióban van egy bővítési fáradtság, ahol egy miniszterelnök Davosban azt mondja, hogy azért vannak problémái a francia gazdaságnak - ami szemenszedett hazugság, hiszen a recesszió régen elkezdődött -, merthogy felvettük ezt a tíz új tagállamot, elnök úr, ebben a helyzetben tulajdonképpen az ön beszéde azt erősítette meg, hogy az Unió problémái emiatt a nyolc új posztkommunista ország miatt vannak, plusz kettő - Románia és Bulgária már kész tény. Elnök Úr, mi pedig azért harcolunk, hogy a 15-öket és a 10-eket minél inkább kezeljék egyenrangúan, hiszen az elmúlt két és fél év európai parlamenti munkájában - és ebben tényleg nem volt vita köztünk, talán egy esetet kivéve, a szolgáltatási irányelvet - végig azért harcoltunk, hogy ne legyünk másodrangú állampolgárai az Európai Uniónak.
80
81/MM (Tabajdi Csaba)
Ne haragudjon, ez az Európai néppárti beszéd nem ezt a közös harci törekvést szolgálta, ami megfelel a nyolc új tagállam - a nyolc plusz kettő plusz kettő tagállam - érdekeinek, és benne Magyarország eminens érdekeinek. Tehát számomra ennek több üzenete van, egyrészt az Európai Unió megkérdőjelezi, hogy egyáltalán eszénél volt, amikor ezeket felvette. És teljesen ellentétes azzal, amikor mi harcolunk az egyenlő bánásmódért.
A második kérdésem. Célszerű-e ebben a helyzetben ezt tenni, elnök úr? Én nem értek egyet azzal, hogy külföldön nem lehet bírálni. Én ezzel nem értek egyet, bár mindig azt szoktam mondani, hogy a bírálatokat és a belpolitikai csatározásokat vívjuk meg itthon, de ezzel együtt nem zárom ki, erről volt annak idején vitánk. Viszont Magyarország elveszítette azt a korábbi tekintélyét, hogy a béke és a stabilitás szigete volt itt Közép- és Kelet-Európában. A megrendült tekintély: hogy ez most tovább rendül-e, vagy megpróbáljuk legalább külföldön jelezni, hogy azért Magyarország működőképes, és Magyarország egy '89-90 óta egy működő demokrácia és jogállam.
A harmadik. Elnök úr, célszerű-e, hogy Szájer delegációvezető társam szétküldjön 14 oldalt az Európai Parlament valamennyi képviselőjének. Mi ebbe a játékba nem szálltunk bele, mármint a magyar szocialisták, mert nagyon jól emlékszem a török-ciprusi vitára, többet dolgoztunk együtt itt, az Európa Tanácsban. És emlékszem, hogy amikor a spanyolok az egymás közti belpolitikai csatáikat kihozták akár az Európa Tanácsba, vagy az Európai Parlamentbe, annak milyen negatív volt a fogadtatása. Elnök úr, miért van erre szükség?
Elnök úr, miért van arra szükség, ez újabb kérdésem, hogy az általam rendkívül nagyra becsült, bár ebben a kérdésben szerintem elítélendő módon viselkedő Gál Kinga képviselőtársam, akivel eddig kiválóan tudtam együttműködni kisebbségi, határon túli magyar ügyekben, meg se várja, hogy a rendőri túlkapásokat itthon az erre alkalmas ügyészség megvizsgálja, amelyeket (Közbeszólások a Fidesz képviselői köréből.) meg kell vizsgálni, ebben nincs vita köztünk. Ki kell-e vinni ezeket a nemzetközi fórumra addig? És mondjuk azért ennek az ügyészségnek a legutóbbi időkig lévő vezetője nem állt olyan messze a Fidesztől, mint tudjuk jól, de nem ez a kérdés. Kell-e azt a látszatot kelteni, elnök úr, ezzel a lépéssel, hogy Magyarországon nincs stabil jogállam, nincsenek stabil emberi jogok egy olyan helyzetben, amikor mi joggal bíráljuk a szlovák jogállamiságot Malina Hedvig ügyében? Ezzel a lépésünkkel tulajdonképpen levisszük magunkat ugyanara a színvonalra (Közbeszólás a Fidesz képviselői köréből: Ki csinálja?), ami ott történik. Ez a nagy kérdés, hogy ki csinálja.
Elnök úr, végezetül a mezőgazdaság. Mint a mezőgazdasági bizottság fő tagja - nem most van ez -, örülök, hogy végre volt egy kérdés, amelyben akár együtt is lehetne működni, bár nem nagyon látom az együttműködést kint, az Európai Parlamentben.
Most készítek egy jelentést a tíz új tagállam agrárcsatlakozásáról. Felajánlom a Fidesz tisztelt szakértőinek az együttműködést, még mielőtt beadom az egyeztetést - ez nem lényegtelen, mert amiről az elnök úr beszél, hogy mi legyen a közös agrárpolitika jövője, fenntartható-e ez a francia álláspont 2013-ig -, mert ebben rengeteg a kétely. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem értek egyet azzal, hogy jó lenne fenntartani, de nem lesz finanszírozható a közös agrárpolitika. Vagyis jó lenne ezekben az ügyekben tényleg együttműködni, mint más ügyekben is.
És végezetül meg kell jegyezzem, hogy a néppárti politikusok részéről is, nem mondom, hogyan értékelték önnek a multinacionális vállalatokkal kapcsolatos beszédrészét. Többen azt mondták, hogy lehet, hogy eltévedt az elnök úr, és nem az Európai Néppártba - és most visszautalok a ma legtöbbet hallott jelzőre -, hanem önnek a kommunista frakcióba kellett volna elmennie. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szűcs Erika képviselő asszony az utolsó hozzászóló.
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nagyon örülök annak, hogy az elnök úr szóba hozta a beszédének azt a részét, amely a versenyképességgel foglalkozik. Azt gondolom, hogy ez egy rendkívül fontos kérdés, amit alaposan körbe kell járni.
Ön az elején azt mondta, hogy a beszéd mondatai világosak. Számomra most az a gond, hogy az ön álláspontja ezzel kapcsolatban viszont nem. Én úgy emlékszem, hogy az előző ciklusban folyamatosan kaptuk azokat a kritikákat, megjegyzem, jogosan, amelyek arról tudósítottak, hogy ilyen-olyan rangsorokban Magyarország lecsúszott, a harmadikról a tizedikre, a tizedikről a huszonharmadikra, a harminchetedikről a negyvenedikre. Ezek sohasem a boldogsági rangsorok, a harmonikussági rangsorok és a biztonsági rangsorok voltak, hanem mindig valamilyen módon a gazdasági helyzetet jellemző mixekből előállított rangsorok. Tehát óhatatlanul a gazdasági teljesítmény, és azon belül a versenyképesség, amely nem egyetlen mutatónak, mint tudjuk, hanem többféle mutatónak a különböző értékelési szempontok szerint megalkotott mixe - ez volt az, ami mögötte volt.
Én azért tartom ezt nagyon fontosnak, mert az én tudomásom szerint a versenyképességi problémával és ennek a közgazdasági kezelésével az Európai Unióban nem az elnök úr foglalkozott először, már megbocsásson. Jó néhány évvel ezelőtt több mint 250 európai közgazdász tett közzé nyilatkozatot, amelyben arra hívta fel az Európai Unió figyelmét, hogy az Európai Unió gazdaságának a pénzügyi, monetáris és költségvetési alapvetése, illetve a társadalompolitikához közelebb álló közeledése és a foglalkoztatási paktum nem igazán koherens; hogy a pénzügyi filozófia alapvetően nem Európát, hanem azokat a globális vállalatokat szolgálja, amelyekről ön mint veszélyről beszél.
És itt vagyok én zavarban, hogy egyszer azt mondja, hogy üssön rá Almunia a kezünkre, amikor nem akarjuk teljesíteni a maastrichti kritériumokat, máskor pedig az van, hogy nem biztos, hogy ezek jó moderátorok az Európai Unió gazdaságának a felépítésében.
Tehát én azt gondolom, ez valóban egy olyan kérdés, amely mindenképpen megéri azt, hogy ezen komolyan gondolkodjunk és közös álláspontot alakítsunk ki, mert pontosan azokban az egyeztetési eljárásokban, amelyek legutóbb a Bizottság előtt voltak, látszik, hogy bizony az Európai Unió különböző tagállamai egyáltalán nem azonos érdekeltségűek bizonyos ügyekben. És nagyon-nagyon össze kellene fognunk, hogy ne az egyes tagállamok érdekei és az erősebbek érdekei szerint köttessék meg a szövetség az Európán kívüli erős gazdaságokkal az Európán belüli gazdaság építésében.
De ez, azt gondolom, nem politikai pártok, hanem társadalmak értékrendje. Ez egy hatalmas feladat, és egy teljesen új út. Ha a marxista ideológiával azonosítja, elnök úr, a versenyképesség gondolatát, és lesöpri, azt gondolom... (Dr. Orbán Viktor jelzésére:) Ezt mondta a beszédében, bocsánat! Tudom, posztkommunista vagyok, ön pedig tőről metszett demokrata. Én ezt már felvállaltam, ön is felvállalta büszkén, amit mondott magáról, de engedje meg, hogy a kérdéseimet vagy a kételyeimet felvessem önnek, hogy akkor jót teszünk-e, ha nem vesszük komolyan ezt a problémát, hanem egy politikai mondattal, egy szemétkosárba való marxista ideológiával azonosítjuk, és azt mondjuk, hogy a legnagyobb veszély. Szó szerint veszélyként aposztrofálja ezt.
Tehát én azt kérdezem, hogy ön szerint ez alaposabb megközelítést, alaposabb elemzést és közös munkát igényel-e, vagy egyszerű politikai minősítést? Ez is a posztkommunisták szójátéka - óvakodjon tőle! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Elnök úr!
DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Udvariatlanságnak tartom, amit most tenni fogok, elnézést kérek öntől, asszonyom, hogy ezt kell tennem, csak hogy világossá tegyem, hogy amit ön mondott, az itt nincs leírva.
Most felolvasom még egyszer, elnézést kérek az udvariatlanságért! "Közép-Európában több helyütt, így nálunk is végbe ment egy bizarr egyesülés, amely során a posztkommunista elitek eszközként kezdték használni a versenyképességi ideológiát, ugyanúgy, ahogy annak idején használták a kommunisták eszközként a marxista ideológiát." Ez a mondat nem azt jelenti, ha csak logikailag is nézzük, hogy a marxizmus, meg a versenyképesség két azonos tartalmú ideológia, hanem arról szól, hogy hogyan használják.
90
PÉ 91 (Orbán)
Akkor beszéljünk komolyan erről a versenyképesség kérdéséről. Ugyanis számos olyan gondolatot mondott, amivel azt hiszem, hogy egyet tudok érteni. Bocsánat, csak rendet rakok a jegyzeteim között.
Tabajdi úr, bocsánat. A beszéd végig arról szól, és azt az udvariatlanságot már végképp nem követem el, hogy feltételezem, hogy nem olvasták el, ami miatt egyébként idehívtak. Tehát a beszédből világosan kitűnik és végigvonul rajta a gondolat, hogy a versenyképességgel nem az a probléma, hogy az egy létező szempont. A nemzetközi cégek nincsenek veszélyként megjelölve. Ez a beszéd, most ennek az írott formája, még egyszer a Magyar Nemzetet szeretném a figyelmükbe ajánlani, ahol megjelent az egész, arról beszél, hogy az európai demokráciák egy nyomás alatt vannak. A nyomás pedig azt jelenti, hogy az az igény jelentkezik a politikában, hogy a gazdasági szempontokat, vagyis nevezzük most egyszerűen versenyképességi szempontoknak kizárólagos szempontnak tekintsük. Szerintem ez egy veszély. Ettől még a versenyképességi szempont nemcsak hogy létezik, hanem helyes, hogy van. A nemzetközi cégekkel sem az a baj, hogy léteznek, helyes, hogy vannak, pontosabban hogy Schöpflin Györgyöt idézzem, van, aki szereti a sajtót, van, aki pedig nem. Tehát nem az a kérdés, hogy szeretjük-e, hogy vannak vagy nem, léteznek, és jó napot. De ez nem a probléma, a probléma az, hogy ha ezeknek a nagy nemzetközi cégeknek a gondolkodásmódját, mint a politika egyetlen, meghatározó, esetenként kizárólagos szempontját fogadjuk el. Ezzel nem értenék egyet, mert a versenyképesség ugyan döntő dolog, egy nagyon fontos dolog minden társadalom számára, de nem lehet a politika egyetlen szempontja, mert akkor mit csinálunk a versenyképtelen társadalmi csoportokkal? És a posztkommunista világ, mint amilyen Magyarország, tele van versenyképtelen csoportokkal. Hány millió ember van ebben az országban, tisztelt hölgyeim és uraim, aki nem lesz versenyképes, akármit is csinálunk? Vannak olyanok, akik ma még nem versenyképesek, és azzá tehetők, de vannak, akik nem lesznek azok, életkori adottságok miatt, személyes élethelyzetük miatt, számos szempontból mondhatjuk azt, hogy nem lesznek azok. Nekik segítségre van szükségük. Ha a politika elfogadja, hogy csak a versenyképesség számít, akkor ezeket a csoportokat leírja. Ez nem volna helyes. Szerintem ebben egyetértünk.
Tehát arról próbálok beszélni, hogy ezért nem lehet csak a versenyképességet zsinórmértékül választani, kellenek mellé más szempontok is. Most nem megyek bele hosszabban a beszédbe, ott egyébként egy másik nemzetközi kezdeményezést is megemlítek, ami arról szól - szerintem ez bal- és jobboldali nézetrendszertől független -, hogy egész Európának jobb minőségű politikára volna szüksége, és ki kellene végre fejleszteni azokat a mércéket, mérőegységeket, amelyek nemcsak gazdasági szempontokat képesek befogadni és feldolgozni, hanem más olyan szempontokat is, amely a társadalmi élet harmóniájával, a megelégedettséggel, tehát gazdaságon kívüli, kulturális, szellemi, lelki faktorokat is képesek magukba fogadni. Ez helyes volna, ez nem jobb- és baloldali kérdés.
Tehát még egyszer szeretném megismételni: nem a versenyképességet tartom veszélynek, hanem azt, hogy ha a demokrácia elfogadja azt a nyomást, ami a legnagyobb nyomás ma a világon, mert a versenyképtelen társadalmi csoportok nem tudnak megközelítőleg sem hasonló nyomást helyezni a politikára. Ezért nem fogadhatjuk el, hogy csak azért, mert az a legerősebb nyomás, más szempontokat elhanyagoljunk. Erről szól a beszéd.
Szerintem ez nem egy támadó beszéd, ebben szerintem akár még egyet is érthetnénk.
Azt gondolom, hogy ez nagyjából rendben is van. Hogy milyen versenyképességi csoportokban hová jutottunk, az megint levisz bennünket szerintem abba a mélységbe, ahol csak felesleges hadakozásra fordítjuk az energiáinkat. Szeretném jelezni, hogy nemcsak ilyen mutatók léteznek, és nemcsak ilyeneknél vannak bajaink, hanem más természetű mutatóknál is, de ezt csak egy mellékes megjegyzésként szerettem volna elmondani önnek.
Tabajdi képviselőtársam. Itt szólalok meg a legnehezebben, mert Tabajdi képviselőtársammal sok fontos, komoly és jó ügyben dolgoztunk, időnként harcoltunk is együtt. Ezért az utolsó vagyok a sorban, akinek jólesik, ha élesen kell fogalmaznia, amikor Tabajdi Csaba véleményére kell reagálnom.
Ha pontosabban meghatároztuk volna a mai beszélgetés napirendjét, tehát nemcsak egy általános deresre húzás céljából jöttünk volna össze, hanem valamiről értelmesen is akartunk volna beszélni, akkor mondjuk lehetett volna szerintem egy ilyen értelmes kérdés a kommunizmus és az új kommunizmus közötti különbség, amit lehet, hogy önök nem fogadnak el, hogy létezik, lehet, hogy nem akarják beengedni a politikai köznyelvbe, hogy mi így beszéljünk, sőt sértőnek tekintik, azonban ezt higgadtan és nyugodtan mondom. Most nem a kommunista ideológiáról beszélek mindösszesen, hanem egy nagyon bonyolult társadalmi jelenségről.
Szeretném azonban továbbra is megemlíteni, hogy én nem állítom, hogy önök kommunisták. Ne védekezzen ellene, Tabajdi úr, kérem. Én nem mondtam, hogy ön kommunista. Én azt mondtam, hogy létezik Magyarországon egy új kommunista jelenségnyaláb. Erről beszéltem a cikkemben is. Ez nem ugyanaz, mint volt. Nézzen végig a párttársain, hol vannak azok a régi, remekbeszabott szürke öltönyök? Hol vagyunk már attól? Milliárdosok vannak az önök posztkommunista kormányának az élén. Ez egy másik világ. A versenyképességről éppen az előbb hallottuk, ahol egyébként egy, az én felfogásom szerinti posztkommunista pártirányzathoz tartozó hölgy a versenyképességről beszélt. Ez nem az a jelenség, mint amiről '90 előtt beszéltünk, ez egy másik jelenség. Lehet, hogy ez bántó önöknek, csak szeretném jelezni. Most nem arról beszélek, hogy ez bántja-e önöket vagy nem, hanem arról, hogy ez más. Ezért használok rá egy külön szót. Megbeszélhettük volna éppen ezt is, hogy ha ezt beszélgetésre érdemesnek ítélték volna, elvitte volna a rendelkezésünkre álló időt önmagában ez az egyetlen téma, de legalább azt komolyan körüljárhattuk volna, hogy értsük egymást.
Annak örülök, amit Tabajdi Csaba említett meg, mert saját maga említ cáfoló példát arra az egyébként szintén hazugságra épülő vádra, miszerint Magyarországon kívül nem szokott előfordulni, hogy más államok belső ügyei nyilvánosságra kerülnek, és nyilvános diskurzus alá vonják őket. A spanyol példát említette Tabajdi úr. Én egyébként szeretném megvédeni a spanyolokat, különösen a spanyol néppártot, amely rendszeresen egyébként indítványokat tesz spanyol ügyekben. Ugyanis nem általában indítványokat tesz, kizárólag egyetlen kérdésben tesz indítványokat, ez pedig a terrorizmus és a terrorizmus kezelése Spanyolországban, ami egy emberi jogi kérdés. Majd vissza fogok térni erre is.
Én két ügyet tartok olyannak, amiről eddig is mindig elmondtam nemzetközileg a véleményemet, és ezután is el fogom mondani, Tabajdi úr, mert azt gondolom egyébként, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk okán ez nemcsak jogunk, hanem kötelességünk. Az egyik az emberi jogok kérdése, majd Kocsi úr kapcsán erre szeretnék visszatérni. A másik pedig az adatszolgáltatások pontossága és korrektsége. Ebben a két ügyben azt gondolom, hogy miután Magyarországon a magyar embereknek is az az érdekük, hogy az Európai Unió által felállított mércéket itt betartsuk, legyen szó az adatszolgáltatások valódiságáról és az emberi jogokról, ebben a két ügyben mindig helyes megszólalni. A lisszaboni nyilatkozat is ilyen tárgyú volt, és a spanyolok egyébként azért járnak el helyesen szerintem, Tabajdi képviselőtársam, mert ők is emberi jogi kérdésként, illetve terrorizmushoz kapcsolódó emberi jogi kérdésként tálalják a saját problémáikat, és én ezzel egyébként egyetértek, bár valószínűleg nem a spanyolok ügye a legfontosabb kérdés, amit meg kell beszélnünk a mai ülésen.
Érdekes felvetés, bár semmi köze a cikkemhez és a beszédemhez, hogy helyesen tette-e az Európai Unió, hogy felvett bennünket. Szerintem helyesen tette. Egyébként amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, ezek a kérdések mind napirenden voltak. Azt is megmondom, hogy miért. Ne csináljunk úgy, mintha a posztkommunista jelenség az Európai Uniót meglepte volna. Nem lepte meg, csak a mérete lepte meg, maga a jelenség ismert volt a német egyesítés okán. 1990 óta ezekkel a gondokkal, amelyekről beszélek, Kelet-Németország kapcsán küzdünk. Ott is a posztkommunista párt rendszeresen jól szokott szerepelni, ott is a politikai hazugságok, csalások gyakorlata bevett, mindennapos bizonyos volt kelet-német utódpártok esetében. Németország sorsa pontosan mutatta, hogy mi fog itt történni. Ezt szerintem mérlegelte az Európai Unió és mi is, és azt gondolta az Európai Unió, hogy még így is megéri. Szerintem ez helyes döntés volt. De ez nem azt jelenti, hogy ezek a problémák nincsenek, el kellene őket tagadni, hanem inkább azt gondolom, hogy ezeknek a gondoknak a felszámolása érdekében dolgozni érdemes.
Tehát nem hiszem, hogy kiolvasható lenne bármikor az én szavaimból, ami arról szólt volna, hogy az Európai Unió rosszul tette, hogy felvett bennünket.
Azok a mondatok - kettő ilyen is volt -, amelyek azt mondták, hogy azt a benyomást kelti az én írásom, illetve beszédem, hogy Európa legnagyobb problémája a posztkommunizmus. Ez nem igaz. Aki ezt olvasta ki, nem olvasta el figyelmesen a szöveget. Szerepel benne egy másik mondat. Az arról szól, hogy Európa legnagyobb problémája az elöregedés és a munkanélküliség. Ez a két legnagyobb problémája. Ott még azért nem tartunk, hogy a posztkommunizmus legyen a legnagyobb probléma; komoly gond, de még messze nem a legnagyobb. Azért szerencsére a régi országok területe nagyobbat tesz ki, népességszámát tekintve is jelentősebb, mint az újonnan belépettek és a velük hozott problémák.
100
101/MM (Orbán Viktor)
Tehát azt tudom mondani, hogy Európának az elöregedés és a munkanélküliség a két problémája, a két legfontosabb problémája. Ezzel ellentétes állítás nem hangzott el tőlem.
A szlovák ügy. Látja? Én próbálom, Tabajdi képviselőtársam, a közös múltra való tekintettel is a lehető legudvariasabb fogalmazást használni. De ezt most komolyan gondolta? (Dr. Tabajdi Csaba: Komolyan.) Ez a felvetés, hogy azért nem szabad magyarországi emberi jogi jogsértésekről semmit sem mondani, mert ezzel egyébként... (Dr. Tabajdi Csaba: Bocsánat, nem ezt mondtam!) De én szívesen meghallgatom, hogy fogalmazott pontosan.
DR. TABAJDI CSABA, az Európai Parlament képviselője: Elnök úr, úgy fogalmaztam, hogy addig, amíg a magyarországi jogállamiság különböző intézményi instanciát, hivatalait nem járjuk végig, amíg nincs egy érdemleges ügyészi vizsgálat vagy bírósági döntés, addig nem értek egyet azzal, hogy miért kellene ezt kivinni. Ha utána ezekkel kapcsolatosan van gondunk, akkor már igen.
DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Bocsánat, az előbb nem volt ilyen harcias. Azt mondta, hogy a szlovák ügy mégiscsak idehozható valahogy. Szeretném azt mondani önnek, Tabajdi úr, hogy nem hozható ide a szlovákiai ügy. Mert lehet azon gondolkodni, majd mindjárt vissza fogok erre térni, hogy emberi jogi szempontból mi történt, mi nem, és helyes-e abban állást foglalni. De azt a döntésünket, hogy állást foglalunk-e magyarországi emberi jogi jogsértésekben így vagy úgy, függővé tenni attól, spekulatív módon, hogy egyébként mi történik Szlovákiában, ezt rossz gondolkodásnak tartom. Nem minősítem újra, mert már unalmas leszek.
De én számtalanszor találkoztam ezzel a véleménnyel: Népszabadság, kormánylapok, MSZMP-KB-nyilatkozatok - mindig erről volt szó. Valami történik kívül, amiért számunkra legfontosabb kérdéseket nem lehet megnevezni. Tehát a két kérdés összekapcsolását elvileg is és gyakorlatilag is szerencsétlen dolognak tartom.
A mezőgazdasági ügyben valóban nem mindenben értünk egyet, ez egy probléma egyébként. Én szeretném megjegyezni, hogy azért gondoljuk át majd újra, most szerencsére a WTO legutolsó fordulója elakadt, de egyébként ha megszületnek azok a WTO-döntések, amelyek megpróbálják úgy kereskedelmiesíteni a mezőgazdaságot, ahogy egyébként, elsősorban amerikai nyomásra, ez a terv ott kialakult, az a magyar mezőgazdaságnak nem lesz jó. Ezért én arra szeretném kérni egyébként a Magyar Szocialista Pártnak az Európai parlamenti képviselőit is, hogy a WTO eddig megismert piacnyitási, mezőgazdaságra vonatkozó szándékaival szemben, ha lehet, dolgozzunk össze egymással, próbáljuk ezt közösen megakadályozni, és egy másfajta kereskedelmiesítést javasoljunk inkább azzal szemben, ami most napirenden van.
És végül a posztkommunista tempó utolsó dolga. Tabajdi úr, képviselőtársam! Most itt ülünk a magyar parlament bizottsági ülésén, és akkor ön előhozakodik azzal, hogy önnek valahol, valaki, állítólag egy Európai néppárti képviselő azt mondta, hogy az én beszédem ilyen vagy olyan volt. Hova jutunk így? Ezt komolyan gondolja? Ez elmondható egy bizottsági ülésen? Ilyen mélyen lennénk, hogy (Dr. Tabajdi Csaba: Igen!) ön beszélt valakivel a folyosón, aki ezt találta mondani? Mert lehet, hogy még így is történt, de ezzel én most mit kezdjek itt? Ezzel mit kezdjek itt? Itt egy vád a levegőben, hogy valahol, valaki, aki ráadásul velem ül egy frakcióban, vagy velünk ül egy politikai családban Európában, mondott valami csúnyát rólam. Hogy védekezzek ezzel szemben? Nem ezt a posztkommunista tempó? Megtámadni valakit úgy, hogy esélye se legyen védekezni, nem mondani nevet, helyszínt, állítást? Uraim!
Az eszköznek tekinti-e kérdésre még tartozom egy válasszal. Nem, azt hiszem, az előbb talán érthető volt, hogy két tekintetben tartom az európai uniós fórumokat olyannak, ahol mérlegelés nélkül, azonnal meg kell szólalni, akkor is, ha magyar ügyről van szó: az emberi jogok kérdése és az oda szolgáltatott gazdasági adatok valódisága.
Örülök, hogy elmondhatom, mert már többször hallottam öntől, és most örülök, hogy szó szerint is akkor hazudott, amikor itt ültem. Azt mondja Kocsi képviselőtársam, hogy a beszéd elfogadhatatlan. Álljunk meg egy pillanatra! Milyen évszámot írunk? Lehet, hogy ez a beszéd az ön nézeteit egyébként sérti. Lehet, hogy az ön ízlésével nem egyezik. Sok mindent lehet rá mondani, de egyként hogy elfogadhatatlan! Hát önnek! (Kocsi László jelzésére.) Bocsánat, ide felírtam, idézőjelekben, figyelek, nem véletlenül reagálok erre a kérdésre. Itt többről van szó. Ezzel a beszéddel kapcsolatban önöknek lehet számos kifogása.
Idejön az a megjegyzés is, hogy én kifogásoltam volna, hogy bírálták a beszédemet. Nem erről van szó, uraim! Minden beszédet lehet bírálni. Nem erről beszélünk! Önök hazugságokat állítottak, ez nem azonos a bírálattal! Vitatkozhatunk a beszéd egy-egy tartalmi eleméről, egyetértünk, versenyképesség, posztkommunizmus, újkommunizmus, elöregedés, nyugdíjak, munkanélküliség, mindenről lehet beszélni, de azt mondani, hogy az álláspontunk eleve elfogadhatatlan, ez szerintem csak olyan esetekben lehet, amikor valóban olyan alapvető emberiességi, méltányossági, mondjuk mélyen ülő eszméket, értékeket sért meg valaki, hogy azt mondjuk, többet nem állunk vele szóba. De itt azért nem erről van szó! Ha elolvassák ezt a beszédet, lehet róla vitatkozni. De azt mondani, hogy elfogadhatatlan, szerintem egy demokráciában nagyon ritkán mondható.
Az emberi jogok kérdése, és akkor talán Tabajdi úr kérdésére is tudok válaszolni. Tabajdi úr, nem szükséges semmifajta ügyészségi vizsgálat, hogy kialakítsam a véleményemet abban az ügyben, amikor egy ember fekszik a földön, ketten térdelnek rajta, egyetlen rendőrön sincs beazonosítható adat, a fejük el van takarva egy sállal, és minden rendőr, aki elmegy az ember mellett, belerúg és ráüt a gumibotjával. Ehhez nekem nem kell ügyészségi vizsgálat, hogy ez emberi jogsértés! Kell ehhez?
Én nem akarok itt személyes példákkal előhozakodni, de én azért tudom, hogy nem kell ehhez semmilyen jogsértés, mert voltam ilyen helyzetben. Amikor az embert két rendőr lefogja, hátracsavarja a kezét, nekidönti az autónak, és gumibottal adnak a fejének - ehhez nekem nem kell ügyészségi vizsgálat, uraim, hogy ez emberi jogilag micsoda! Nem szoktam erre hivatkozni, most sem a saját példámmal hozakodok elő. Régen volt, akkor még kommunizmus volt Magyarországon.
De ne akarják nekünk azt mondani, hogy mi nem mondhatjuk azt, hogy emberi jogi jogsértés történik akkor, amikor ezt látjuk. (Közbeszólások az MSZP képviselői köréből: Nem erről volt szó, elnök úr! - Dr. Tabajdi Csaba: Ezzel teljesen egyetértek, amit ön elmondott, bocsánatot kérek...) Bocsánatot kérek! Szeretném...
ELNÖK: (Az elnök megkocogtatja a poharát.) Elnézést kérek, a parlamentáris demokráciát, kérem szépen, hogy tartsuk be mindkét oldalon!
DR. ORBÁN VIKTOR, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke: Bizonyára ön is lát még hasonló eseteket. Azt mondani tehát, hogy Magyarország utcáin az emberi jogokat brutálisan letörték ezen a napon, nem érzem túlzásnak.
Biztosan lesznek majd vizsgálatok, ezt én rá is hagyom a vizsgálódó bizottságokra, meg ügyvédekre, meg jogászokra, de egy dolog biztos: láttam, amit láttam, és az egész ország láthatta a televízió-felvételeken keresztül. Mondom: beazonosításra alkalmatlan állapotba hozott rendőrök, akiknek az arcát eltakarják, nincs azonosítószámuk, olyan módon ütlegelik az embereket, akik egyébként már magatehetetlenek, és semmilyen ellenséges mozdulatot nem hajtanak végre, mert nincsenek abban a helyzetben, ami emberi jogi kérdés. És ez nem egyszer, nem egy emberrel történt. Hogy pontosan hányszor és miért történt meg, azt valószínűleg, mint rendőri technikai kérdést, meg fogják állapítani.
Ezért én, mint emberi jogi kérdést, helyesnek vélem, ha az Európai Unióban is szóvá tesszük ezt. És örülök annak, hogy az Európai Néppárt, vagy talán nem is csak a Néppárt, számos képviselője eljön Magyarországra, meglátogatja a kórházakat, meglátogatja a börtönöket, beszél az áldozatokkal. Az Európai Unión belül az emberi jogi kérdések nem, még egyszer mondom: nem nemzeti kérdések, legfeljebb a nemzeti büszkeségünket érintő, de sajnos nemcsak ránk tartozó, hanem az Európai Unió minden államára, mintegy azonos értékközösségen nyugvó társulásra tartozó kérdések.
Végezetül, miközben megköszönöm, hogy itt lehettem, szeretném leszögezni, önmagában azt a tényt én nem tartom kommentálásra sem érdemesnek, ha valakinek a nézeteit, beszédét, véleményét bírálják, beleértve az enyémeket is. Szeretném rögzíteni, hogy önök nem ezt tették.
Két durva hazugsággal illettek engem. Először is azt hazudták, hogy én azt mondtam, hogy ne adjanak Magyarországnak pénzt. Utána, mikor kiderült, hogy ez teljesen tarthatatlan, akkor azt mondták, hogy félreérthetően fogalmaztam. Ez nem bírálat, uraim! Önök nem bírálták az én beszédemet, megpróbálták kiforgatni a tartalmából, olyan módszerekkel, amiket most nem minősítek újra, de amik fölött lejárt az idő.
Én sajnálom, hogy a magyar parlament bizottságának ezzel a kérdéssel ilyen hosszan kellett foglalkoznia, ugyanakkor mégsem tartom bajnak, hogy létrejött a találkozó, mert végre elmondhattam számos dolgot, ami most nem pártideológia kérdése, hanem egész egyszerűen parlamenti képviselőség, viselkedés, érvelés, jó szándék, egyáltalán az ügyek komoly megvitathatóságának problémája.
A magyar politika szenved attól, hogy az önök szerint erőteljesebb kifejezéseket nem tudjuk értelmesen megvitatni, meg kibeszélni, mert nem azért hívtak ide, uraim, bár a beszélgetés ide szelídült aztán a második levélváltás után, hogy beszélgessünk az európai uniós ügyekről. Nem, először megtámadtak, hazugsággal vádoltak, hogy a hazámmal szemben tettem olyasmit, amit nem szabadott volna tenni (Dr. Tabajdi Csaba: Így is van!).
Ebből kampányt csináltak, talán hirdetéseket is feladtak. Talán - nem? Legalábbis szoktak. (Derültség.) Ha ez most nem is fordult volna elő. Az Új Baloldal vezetője nem tudom, milyen bírósági eljárásokkal fenyeget, holott egyébként a mai beszélgetés is, de még egyszer mondom, a leírt szöveg is világossá teszi, hogy az önök ilyenfajta eljárására - még egyszer mondom, nem bírálat, hanem kiforgatás, félreértelmezés, csúsztatás, hazugság - szerintem nem volt önöknek indoka.
110
PÉ 111 (Orbán)
Önöknek sem ártottam személy szerint, Magyarország érdekét is jól szolgáltam az Európai Néppárt alelnökeként az elmúlt időszakban, és készen is állok önökkel minden közöttünk meglévő, nagyon fontos és súlyos véleménykülönbség ellenére is, hogy minden ügyben, ahol lehet, együttműködjünk, legyen szó mezőgazdaságról, legyen szó munkavállalásról, szabadkereskedelemről vagy bármilyen más kérdésről. De fenntartom magamnak a jogot, hogy az önök magatartását minősítsem, posztkommunistának és a magyar közéletre hátrányos természetűnek minősítsem.
Még egyszer mondom: ez nem írja felül a jó szándékot és a konkrét ügyekben való együttműködési készséget, elnök úr, kérem, ha az Európai Néppárt alelnökeként bármikor állhatok a bizottság rendelkezésére és bármikor tudok hasznára válni akár a bizottságnak, akár Magyarországnak az önökkel való együttműködés révén, rám mindig számíthat. Készséggel jövök, és vállalom is a konkrét ügyekben való együttműködést, akkor is, ha minden elvi éllel tett kijelentésemet, amely önökre, az önök politikai irányzatára, az önök által jelentett történelmi tehertételre vonatkozik, fenntartom.
ELNÖK: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ez a mai ülés arról győzött meg engem, hogy lenne helye értelmes vitának. A versenyképességről, a mezőgazdasági támogatásokról elnök úr jól mondta, más a véleményünk, én sok olyan érvet, amit az önök pártja hangoztat, komoly érvnek tartok, és ezeket érdemes lenne megvitatni, és ha erről folyna a magyar politika, szerintem előbbre tartanánk, és van, amiben egyetértünk egyébként. Abban, hogy Magyarország ne trükközzön az Európai Unión belül, ebben egyetértünk. Örülök annak, az európai intézmények ezt nem is teszik lehetővé, a PPP-t nem fogadták el, új konvergencia kialakítására kötelezték a magyar kormányt, tehát örülök annak, hogy ilyen problémával nem is szembesülünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Felmerült egy vita az emberi jogok kérdésével kapcsolatban. Hajlamos vagyok arra, hogy osszam Orbán elnök úrnak pár kijelentését, miközben szerintem a rendőrség lényegében helyesen járt el, de szerintem is voltak emberi jogi sértések. És lám, olyan segédkezet kapunk ebben, hogy Frattini biztos úr máris tájékoztatót kért a magyar kormánytól, és remélem, hogy a képviselők magyarországi látogatása, a biztos úr által elvégzett vizsgálat hozzásegíthet minket ahhoz, hogy a jövőben ilyen problémák ne merüljenek fel.
A mai ülésen elnök úr strasbourgi beszédének értelmezését szerettük volna megkapni, kivált azzal a mondattal kapcsolatban, hogy ne nyújtson segítséget hazug kormányoknak az Európai Unió. Úgy ítélem meg, hogy ebben nem sikerült lényegében előbbre jutnunk. Elnök úr azt mondta, hogy ne keverjük már össze az Európai Uniót a KGST-vel, az nyújtott segítséget. Nem, elnök úr téved, a KGST nem nyújtott segítséget, a KGST elnyomorított mindannyiunkat, annak semmi köze nem volt a segítségnyújtáshoz, azonban azt kell mondanom, hogy elnök úr téved, amikor azt mondja vagy arra hivatkozik, hogy azért értették félre adott esetben az ön szavait, merthogy erre törvény van.
Elnök úrnak felhívom a figyelmét arra, hogy arra is törvény van, hogy ha egy ország a konvergenciaprogramját nem tudja teljesíteni, akkor bizony, a kohéziós alap felfüggeszthető. Ha egy olyan probléma merül fel Magyarországgal kapcsolatban, hogy hamis adatokat szolgáltat az Európai Uniónak - amit magam egyébként elmarasztalnék és elmarasztalok a jövőben is -, ha egy ilyen helyzettel kell, hogy szembenézzünk, akkor az Európai Unió bizony, megvonhatja Magyarországtól vagy felfüggesztheti a kohéziós alapokat.
Köszönöm elnök úrnak azt a felajánlását, hogy EPP-alelnökként értelmes dolgokról beszéljünk itt. Azt sajnálom, hogy ennek a mondatnak az értelmét végül is nem sikerült felfednünk. Azok a példák, amelyeket elnök úr, mint lehetséges értelmezést adott, sajnos, nem állnak meg, mert ilyen segédkezet az Európai Uniótól nem kaptunk. Az a helyzet, hogy továbbra is csak az a pénz, az a 8000 milliárd forint, amit Magyarország ez ügyben kap.
Itt volt egy pár nagyon komoly kirohanás elnök úr részéről, én ezeket nem kívánom minősíteni, szeretném idézni Adam Mischniket, aki egyébként Spinózát idézi, és így hangzik: "Ha János mond valamit Pálról, az Jánosról tesz tanúságot, nem Pálról."
Én ezzel együtt elnök úrnak köszönöm, hogy a mai ülésünkre eljött, és a felajánlásának megfelelően remélem, egy előrelátható, nem túl távoli időpontban értelmes európai ügyekről tudunk vitatkozni. Még egyszer köszönöm szépen.
Két perc technikai szünet.
121/MM
ELNÖK: Folytatjuk munkánkat. Áttérünk a második napirendi pontunkra, röviden a roamingra. Lehetne hosszabban is mondani, de nem teszem. Egyelőre még messze van a bizottság attól, hogy döntési helyzetbe kerüljön.
Kapunk egy tájékoztatót az aktuális helyzetről, talán az eljárásról is, hogy mégis mire készüljünk. Tisztelettel köszöntöm Garamhegyi Ábel urat, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkárát. Megadom neki a szót.
Garamhegyi Ábel szóbeli kiegészítése
GARAMHEGYI ÁBEL államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Érdekesség tekintetében meg se próbálok konkurálni a megelőző napirendi ponttal. Itt mindössze 70 százalékos roamingszolgáltatásidíj-csökkenésre számítunk. Mi ez ahhoz képest, ami eddig itt történt? (Derültség.)
Összefoglalva, a roamingtörténet, a barangolástörténet az egyik legkomolyabb sikertörténete a mobiltávközlésnek. Hogy ma ez a rendszer ilyen módon működik, ez mindenképpen egy olyan bravúr, amit mondjuk 15-20 évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tartottunk.
Ugyanakkor az is látszik, hogy a jelenlegi helyzetet, a jelenlegi szabályozási kényszert az váltotta ki, hogy a szabályozás elsősorban országonkénti megközelítést, elsősorban tagállami megközelítést tartalmazott. És most azt látjuk, hogy a rendelkezésre álló szabályozási eszközök a nemzetközi roaming esetében nem elégségesek.
Az Európai Bizottság Információs Társadalom és Média Főigazgatósága ezen a problémán némileg segíteni kíván, ez ügyben egy rendelet kidolgozását tervezi, amely a következő célokat tűzte maga elé. Egyrészt, hogy az előfizetők - és ez a fő cél - ne fizessenek az indokoltnál magasabb roamingdíjat. Valódi fogyasztóvédelem álljon elő a roaming területén, illetve a mobilszolgáltatók számára a versenypiaci feltételek továbbra is érvényesüljenek.
A szabályozás az Európai Unió tagállamain belül az utazásoknál a hazai előfizetési mobilkészülékek használatára irányul, tehát az uniós tagoknak mint hazai előfizetőknek a látogatott ország hálózatán belüli kapcsolódására, híváskezdeményezésére és -fogadására mind a látogatott ország, mind pedig harmadik tagállam előfizetőivel kapcsolatban, a látogatott szolgáltató általi roaming-nagykerdíjak és az otthoni, kiszámlázott úgynevezett kiskerdíjak tekintetében van egy ilyen szabályozási kezdeményezés. Mint említettem, amennyiben a várható piaci tendenciák e szabályozás következtében előállnak, úgy durván átlagos 70 százalékos csökkenést irányoztunk elő. Azt hiszem, ez szignifikáns változás ezen a területen. A magyar álláspont egyértelmű: az a célunk, hogy az előfizetők számára az EU területén történő üzleti és magáncélú utazások során kedvezőbb díjak alakuljanak ki.
Indokoltnak tartjuk a közösségi szabályozást, és annyira látjuk ennek a piaci pozitív hatásait, hogy örömmel üdvözöltük már azt is, hogy egyes szolgáltatók előre, már a szabályozás megjelenése előtt önkéntesen díjcsökkenést hajtottak végre.
A folyamat jelenleg úgy áll, hogy a közelmúltban kijelölésre kerültek az illetékes bizottságok, raportőrök. A Miniszterek Tanácsa várhatóan decemberben tárgyalja a tervezetet, és a Bizottság tervei szerint 2007 nyarán hatályba léphet ez az új szabályozás.
Hazai jogalkotási kényszerünk ezután lesz, ez pedig az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályok újragondolása. Ez némi többletterhet fog a nemzeti hírközlési hatóság számára jelenteni, természetszerűleg többletfeladatokkal és többletfelelősséggel. Amennyiben kérhetem a tisztelt bizottságot, hogy a magyar álláspontot támogassa, úgy ezt megteszem. Elnök úr, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megkérjük a társbizottság véleményét is, amely alapján remélem, hogy bölcs döntést fogunk tudni hozni.
Ketten vagyunk, Firtl alelnök úr és jómagam. Firtl alelnök úr, ha gondolja!
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Valóban egyetértünk azzal, amit az államtitkár úr mondott, hogy végre egy olyan kezdeményezés van, amit végül is az Európai Bizottság tett meg, hogy a roamingrendszerben előálljon az az állapot, hogy valóban 70 százalékkal csökkenjenek a díjak.
Mi úgy gondoljuk, hogy ha a Nemzeti Hírközlési Hivatal egyetért ezzel az állásponttal, akkor természetesen igenis támogatjuk.
Ellenben lenne kérdésem. A 2007-es bevezetést ön hogyan látja? Ön mondta, hogy valóban ezután következik az, hogy egyrészt a magyar bevezetésnek mikor lehet itt az időpontja? Másrészt volt a nagy szolgáltatók között különböző ipari lobbi azért, hogy ez miként működjön. Meggátolhatják-e, vagy nem gátolhatják meg? Véleményem szerint nem.
A kormány és a Bizottság által létrehozott kezdeményezés között van-e nézeteltérés, tehát a kezdeményezések között van-e jogszerű eltérés?
A harmadik. Az előzetes anyagokban sokat foglalkoztak azzal, hogy ez az 5,7 százalék, ami a roamingbevételből származik, mennyire befolyásolhatja a fejlesztéseket, mert véleményem szerint nem különösebben, hiszen a nagy fejlesztéseket ezek a mobilszolgáltató cégek már régen kiépítették, tehát infrastrukturálisan kész vannak. Tehát az az érv, ami ezen a területen megjelenne, nem valós érv, hiszen még egyszer mondom, az optikai szálak, az átjátszó állomások, a rendszerek már nagyon nagyban ki vannak építve, úgyhogy ez csak egy év.
GARAMHEGYI ÁBEL államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. A bevezetés időpontjára vonatkozóan két megjegyzést engedjen meg, képviselő úr. Egyrészt én nem látom veszélyben a 2007-es nyári bevezetést.
Másrészt hadd tegyek hozzá még egy dolgot. Minél közelebb vagyunk a bevezetéshez, annál kevésbé lesz látványos az átmenet. Ahogy a piacon láttuk, a szolgáltatók csökkentik a díjaikat. Én biztos vagyok abban, hogy mire a bevezetés megtörténik, és mire a hazai jogalkotással ezt utol kell, hogy érjük, már nem lesz piaci hatása, mert pontosan tudják a szolgáltatók, hogy ha megvárnák a jogszabályi kötöttséget, akkor piacot vesztenének. Tehát előbb meg fogják lépni ezeket az árcsökkentő lépéseket. A bevezetés réme már elégséges a piaci manőverek megtételéhez.
Az ipari lobbi. Nem látok olyan jelentős politikai csoportot, amelyik egy ilyen, nyilvánvalóan fogyasztóbarát intézkedésnek bármilyen ipari motivációból szembe merne menni. Ez a mi jelenlegi megítélésünk. Magyarországon biztosan nem, az európai piacon sem gondolom, hogy lenne ilyen, nem érzékeltünk ilyen típusú politikai erőt.
Nincs eltérés a kormány és a Bizottság álláspontja között, markáns eltérés nincs. Hozzáteszem, olyan hazai szereplője ennek a piacnak nincsen, amelyik kizárólag magyar szereplője lenne, tehát nem is gondolom azt, hogy bármiféle piacféltésből itt a közösségi és a magyar álláspont között különbség lehetne.
Illetve az utolsó, a fejlesztés egy olyan bevételkiesés, ami prognosztizált bevételkiesés ezen a piacon. Nem azért nem lesz fejlesztéselmaradás, mert az infrastruktúra kiépített. Ez az infrastruktúra valóban kiépített, ugyanakkor folyamatos fejlesztésre szorul. Gondoljunk arra, hogy az igények növekedésével a hálózat áteresztőképességét növelni kell, illetve az új generációs fejlesztéseket meg kell tenni. Olyan kutatás-fejlesztési lépéseket tesznek ma már a szolgáltatók, amelyeket finanszírozni kell.
130
PÉ 131 (Garamhegyi Ábel)
Ugyanakkor ez a bevételkiesés bőségesen visszajön a forgalomnövekedés oldalán egyrészt, másrészt pedig egy tervezett árderogáció van ezen a piacon. Itt folyamatos az árcsökkenés. Ők új szolgáltatástípusokkal próbálják az árbevételt szinten tartani. Ez egy tervezett lépés. Ezért mondom azt, hogy az átmenet folyamatossága biztosítja azt, hogy itt ne drasztikusan akár a K+F, akár egyéb költségekből való visszavétel történjék. Azt merem állítani, amitől rettegünk, és amivel itt fenyegetnek minket, hogy itt tömeges elbocsátások lesznek e miatt a díjbevétel-kiesés miatt, ez nem valós veszély.
ELNÖK: Hadd tegyek fel én is egy kérdést, államtitkár úr, ami ebben a zűrzavaros belpolitikai helyzetben nem tűnik szerencsésnek abban az értelemben, hogy itt most a liberális eszmékkel kapcsolatban kell hogy kérdéseket feltegyek. Ugyanis az tényleg nem világos előttem, hogy hihetetlenül nagy a verseny a mobilpiacon, lehetne talán nagyobb is, de azért a legtöbb országban 3 vagy 4 versenyző van, és azt gondolom, hogy a roamingpiac is óriási, valószínűleg százezrek naponta, hogy a verseny miért nem csökkenti az árat önmagában? Tehát mi az a mechanizmus a roamingpiacon, ami miatt a verseny erre képtelen? Önmagában azt sem értem egyébként, hogy van egy lehetőség arra, hogy ebben az őrült nagy, tényleg roaming-versenyben mi magunk is támogattunk egy törvényjavaslatot, ami az európai részvénytársaságok létrehozatalát tette lehetővé, hogy a mobilszolgáltatóknak nem hoz létre egy úgynevezett európai mobilszolgáltatót, amit most nem nevezek meg, a végén nincsen hu, fr, de, hanem egy nagy európai cég, ahol ugyanolyan díjakat lehetne fizetni, függetlenül attól, hogy valaki Andorrában vagy pedig Finnországban beszél, ezek se jönnek létre, talán azért, mert a roaming jelenlegi helyzetéből ekkorát lehet kaszálni. Csak ez nekem egy misztérium, hogy végül is a verseny ott van, ezek nagyon komoly cégek, gondolom, hihetetlenül gyilkos verseny van egymással szemben az eurocentekért adott esetben. Ez miért nem megy ilyenkor?
GARAMHEGYI ÁBEL államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Két dolgot kell megemlíteni ebben az ügyben. Egy nagyon kedves és végtelenül eltökélt professzorom mondogatta az egyetemen mindig, hogy "mutass nekem egy állami beavatkozást, és kimutatom, hogy rossz volt." (Derültség.) Ez egy olyan piac, ahol mint az elején is említettem, azért egy elég komoly szabályozás szükséges, részint a technológiai egységesítés, részint pedig a távközlés egyéb állami jelentősége vagy tagállami jelentősége miatt. Ez egy nemzetállami szabályozott piac. Mint ilyen, önmagában nem képes azokat az egységes piaci modelleket produkálni, ami egyértelműen és drasztikusan a piaci árcsökkentés irányába hatna. Tehát abban a pillanatban - és ezért támogatjuk a bizottságnak ezt a kezdeményezését -, ha egységes a szabályozás, akkor megvan a kerete annak, hogy lefelé menjen, pontosan az árverseny elinduljon lefelé ezen a piacon. Ez az egyik dolog.
A másik dolog pedig az, hogy a jelenlegi körülmények között, itt nemcsak arról van szó, hogy van egy kiskereskedelmi ár, amit a fogyasztó megfizet, hanem van egy olyanfajta ár, nagykereskedelmi ár, amit egymásnak számláznak ezek a szolgáltatók azért, hogy én, az utazó államban megkapjam azt a technikai, technológiai szolgáltatást, hogy elérhető legyek. Értelemszerűen itt nem feltétlenül a piaci modellek érvényesülnek vagy a piaci modelleknek olyan kialakulása teljesül, hogy ő természetszerűleg egy másodlagos piacon versenyez, ezeket az egymásnak való szolgáltatási díjakat pedig nem olyan mértékben csökkenti a piac, pontosan ilyen mechanizmusok okán, mint ahogyan az egy teljesen szabadpiaci, nyitott piaci modell esetén lenne.
Tehát ez a szabályozás arra is jó, hogy egy egyszerű versenypiaci irányba tolja el ezt a dolgot. A 70 százalék, amit említettem, nem azt jelenti, hogy szabályozással fogunk elérni 70 százalékot. Ez azt jelenti, hogy egy olyan szabályozási környezetet nyitunk meg, amely feltétlenül csökkent, mindenképpen csökkent, szabályozási oldalon is, ugyanakkor lehetővé teszi azt, szinte kötelezővé teszi azt, hogy a piac is csökkentsen. Ezért mondtam azt, hogy mire a szabályozás életbe lép, már nem lesz mit szabályozni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kocsi alelnök úr!
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Az elnök úr kérdéséhez kapcsolódik a kérdésem. Ha ez így van, akkor nyilvánvalóan ez érthető, hogy azt mondják az álláspont-javaslatban, hogy gyakorlatilag az automatizmus, mármint hogy a kiskereskedelemben hat hónap múlva automatikusan életbe lép a dolog, az teljesen felesleges, hanem meg kell nézni, hogy mi történt, és akkor majd egy külön aktussal rendezni. Ha pedig ez így van, akkor a kérdés az, hogy más tagállamok, mások miért gondolják azt, hogy mégiscsak egy ilyen automatizmust rögzíteni kellene a szabályozásban a kiskereskedelmi árakra vonatkozólag?
Az nem derült ki számomra eddig, hogy az ügy eddigi folyamatában, hogy ha nekünk ez az álláspontunk, ez hogyan viszonyul a többiekéhez, ez egy egzotikus álláspont vagy pedig inkább egy általános álláspont?
GARAMHEGYI ÁBEL államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Ez egy általános álláspontnak tekinthető, ami indokolja a szabályozás ilyen keretű felállítását, ez az egymás közötti elszámolás. Tehát a szolgáltatóknak meg kell teremteni azt a szabályozási környezetet, amivel el tudnak számolni egymással a díjak tekintetében. Ez az, ami miatt ilyen módon kell ezt a keretet felállítani. Természetes, hogy pont amiatt, mert ezeknek a szolgáltatóknak az édesanyja valahol nagyon sok államban közös, ezért várunk még egy extra piaci díjcsökkenést az ügyben. De hangsúlyozom: ahogy az elején is említettem, a technológiai csoda ebben a dologban az, hogy jelenleg is el tudják számolni, és jelenleg is működik ennek a dolognak nemcsak a hírközlési, hanem az elszámolás-technikai része is.
Példának okáért, csak zárójelben jegyzem meg, ezt a közlekedésben eddig nem sikerült elérnünk.
ELNÖK: Veress képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): A kérdésem az lenne, hogy most már nem tudom, hogyan kell nevezni, Matáv T-Com kapcsolásidíj-mizéria, ami a többi cég felé egy igen erőteljes árelszívó vagy profitelszívó hatással nyomta fel eddig is az árakat, vajon, a roamingdíjnál ennek a mechanizmusnak a korlátok közé szorítására van-e esélyünk, vagy a következő lépésben számíthatunk-e erre?
Bocsánat a gonosz kérdésért.
GARAMHEGYI ÁBEL államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A kérdés annyira gonosz, hogy hivatalból azt kell válaszolnom, hogy nem tudom. (Veress József: Ez egy tisztességes válasz volt. - Derültség.)
ELNÖK: További hozzászólás? (Nincs jelzés.) Ilyen nincsen. A bizottság nincsen döntési helyzetben, vissza fogunk térni erre a kérdésre.
Rátérünk a 3. napirendi pontunkra: Innováció az Európai Unióban. Amilyen nagy a téma, olyan rövid az előterjesztés. Tessék parancsolni!
Garamhegyi Ábel államtitkár tájékoztatója
GARAMHEGYI ÁBEL államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nem szeretném történelmi távlatokkal untatni a bizottságot. Az utolsó esemény Lahtiban 2006. október 20-án egy állam- és kormányfői informális ülés, amelynek napirendjén szerepelt ez a kérdés. Energiapolitika és innovációpolitika. Az volt a kérés, hogy az energiapolitika előadásával várjuk majd meg a Külügyminisztériumot, akik szeretnének jelen lenni ennél az eseménynél. Készséggel.
Az innovációpolitikában szintén csak annyit tudok aláhúzni, hogy egy nagyon komoly innovációs elkötelezettségünk van ebben az ügyben, az egyik legfontosabb magyar versenyelőnynek tartjuk a versenyképesség fokozása érdekében ezt a témát Magyarországon is. Magyarországon elsődleges és kiemelt célunk a vállalati K+F ráfordítás, amit szeretnénk elérni, az az, hogy 2010-re a jelenlegi arányokat fordítsuk meg, és legalább kétszerese legyen az állami ráfordításoknak, és ezek együttesen haladják meg a GDP 1,8 százalékát.
A számunkra fontos lépés ez ügyben az, hogy egy olyan állami környezet, egy olyan szabályozási környezet álljon elő, amely a magántőke-bevonást ösztönzi.
140
141/MM (Garamhegyi Ábel)
Álláspontunk szerint nem az állami ráfordításokkal van a baj, hanem azzal, hogy a jelenlegi környezet nem feltétlenül tükrözi a K+F magáninnovációs kezdeményezések megjelenését a piacon. Ez volt az egyik legfontosabb üzenetünk.
Tény, hogy több határozott észrevétel hangzott el a magyar fél szájából az elmúlt néhány alkalommal, amikor ez szóba került. Úgy érezzük, hogy a lisszaboni stratégiában megfogalmazott célok talán egy picit lassulni látszanak. Mi szeretnénk ebbe új lendületet vinni.
Konkrét témaként az összeurópai szabadalmi rendszer került szóba, amelyet támogatunk, érdekeltek vagyunk egy ilyenben; illetve az európai technológiai intézetre vonatkozó kezdeményezés az, ami megjelent. Egy olyan intézeti modell kerülhet kidolgozásra, amely egyrészt hálózatosan egyesíti a tagállamokat, másrészt azonban nagyon komoly esélye van annak, hogy ez valahol egyfajta kisebb intézetként, központként felállhat.
Magyarország 2005-ben már hivatalosan is jelezte, hogy kész helyszínt biztosítani ennek az intézménynek. Ezt továbbra is fenntartjuk, és egyre keményebben lobbizunk az ügyben, hogy amennyiben nem tiszta hálózati modell jön létre, akkor ez az intézmény Magyarországon legyen. Ennek a koordinátora a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, együttműködve nagyon-nagyon sok szervezettel, minisztériummal, intézménnyel, köztestülettel, az Akadémiával és így tovább.
Megemlítésre került, hogy szükséges a bizonyos természettudományos és műszaki képzés részarányának a növelése, illetve a technológiai innovációs menedzsmentoktatás. Valamint a támogatásunkról biztosítottuk a K+F állami támogatásokról szóló keretszabály-tervezet olyan módon való átalakítását, hogy új támogatási jogcímeket tartalmaz, érdekeltté téve, ahogy említettem, az üzleti szférát az ilyen típusú beruházásokban. Ennyit kiegészítésként. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az mindig gondot jelent, amikor nemzeti hatáskörű ügyeket európai uniós szinten tárgyalnak, és sok a beszéd és kevés a tett - most nem személyekre vonatkoztatom ezt, hanem általában. Pelczné Gáll Ildikó!
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, az ördög mindig a részletekben van.
Én nagyon régen foglalkozom innovációval. Bevallom őszintén, csupán elméleti szinten teszem ezt, mert itt könnyebb - a képzés területén vállaltam ezt a feladatot.
A gyakorlattal van a probléma, hiszen jelenleg nincs olyan modell, sem elméletben, a gyakorlatban meg még inkább, ami az innováció mérésére alkalmas lenne. Sem az az intézmény, vagy az az intézményi tervezet, amelynek valószínűleg már készen kellene lennie, nem állított elő olyan modellt, amivel mérni lehetne az innováció fokát vagy az innováció szintjeit.
Ami pedig a kutatás-fejlesztést illeti, bizony van mit tenni. Már a parlamentben is elmondtam, hogy a kutatás-fejlesztési tevékenységben az összes vállalkozásból mindössze négyszáz vesz részt, négyszáznak van mérhető kutatás-fejlesztési tevékenysége. És ebből a meghatározó, mint ahogy ön is nagyon jól tudja, 90 százalékos mértékig az a nyolc nagyvállalat, amelyik élen jár ebben a tevékenységben. Tehát ilyen mértékben koncentrálódik ma a kutatás-fejlesztési tevékenység. Ugyanis ahogy ön mondta, nincs meg a mozgatórugója, nem tették mellé az ösztönzési rendszert, és a vállalataink nem érdekeltek ebben. Mi hiába írunk be a nemzeti fejlesztési tervbe, meg mindenféle támogatási formákba jól hangzó, ma divatos szavakat - innováció, kutatás-fejlesztés -, ezek addig, amíg mi nem tudjuk mérni, nem tudjuk a hatásfokát mérni, és nincsenek meg a megfelelő indikátorok, üres lózungok.
Már ez a bizottság is érintette ezt a témát, még tavasszal, akkor ugyanezeket elmondtam. Én nem tudom, hogy milyen a visszacsatolás, vagy hogy működik ez a rendszer, de most merem remélni, hogy ön azt fogja válaszolni, hogy csak én vagyok tudatlan, és nem tudom, hogy mi az a mérőszám, amit már kidolgoztak, amivel ezt mérni lehet, sőt azóta bevett gyakorlattá is vált.
ELNÖK: Államtitkár úr!
GARAMHEGYI ÁBEL államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. A számra nem venném azt, hogy bárkit is tudatlannak nevezzek.
Azt gondolom, hogy az innováció mérése sokkal előbb kezdődik. Én magam egyetemi oktatóként legalább 9 különböző innovációs definíciót oktattam. Tehát attól tartok, hogy mégsem biztos, hogy mérnünk kell ezt a témát, sokkal inkább csinálnunk.
Azt gondolom, a gyakorlatban, az üzleti életben azt, hogy melyik vállalat innovatív, hogy melyik rendelkezik K+F-kapacitással, sokkal kevésbé definiálni és körülírni, semmint ösztönözni kell.
Azt gondolom, már az innovációs alapról szóló jogszabályok megalkotásával egy nagyon komoly lépést tettünk abba az irányba, hogy elismerjük bizonyos tevékenységek szükségességét, és igenis megadóztassuk azokat, akik ezt nem csinálják; hogy érdekeltté tegyük őket abban, hogy valóban megtalálják az önmaguk számára legfontosabb innovációs kritériumokat, innovációs mérőszámokat.
A K+F-koncentráció valóban megint csak attól függ, hogy mit tekintünk kutatás-fejlesztésnek e tekintetben. Az ipari kutatás-fejlesztés döntő többsége valóban a nagy ipari cégeknél koncentrálódik, nemcsak nálunk, a világon mindenütt. Ez így van jól. Ma a kutatás hihetetlen pénzekbe kerül, különösen ez az ipari kutatás. Olyan eszközparkot, olyan eszközállományt feltételez, amely nem áll rendelkezésre, és nem is állhat rendelkezésre a kisebb méretű vállalkozásoknál.
Azt gondolom, hogy azt a rendszert kell tovább üzemeltetni, és azt a rendszert kell ösztönözni, hogy a beszállítók, illetve a kapcsolódó hálózatok képesek legyenek ezeket az infrastruktúrákat, ezeket a kutatási-fejlesztési infrastruktúrákat használni.
Ugyanakkor van az innovációnak, a K+F-nek egy másik vonulata, amely Magyarországon meglehetősen erős, különösen bizonyos területeken, például a biotechnológia, például az ipar területén, ami a kis, egy-egy témára szakosodó vállalkozásokat jelenti, amelyek akár az egyetemekből, akár a kutatóintézetekből, akár a nagy cégekből kiváló kisvállalkozásokat jelentenek, amelyek megteremtenek egy-egy problémára egy-egy megoldást. És utána ezeket a cégeket igenis el kell adni, adott esetben igenis el kell vinni egy tőzsdére viteli folyamatig. Vagy adott esetben ezeket az eredményeket cégestül kell betagozni egy nagyobb kutatás-fejlesztési rendszerbe, mint az például a gyógyszerpiacon viszonylag jól nyomon követhető. Ebből a szempontból Magyarországnak nincs mit szégyenkeznie, nagyon jó eredményeink vannak. Természetesen az orosz baletthez hasonlóan minden századikból lesz egy primadonna. Ez történik ebben a témában is.
Amiben előre kell lépnünk, mindenképpen előre kell lépnünk, az az, hogy egyrészt megteremtsük annak a lehetőségét, hogy ezek a cégek a különböző életszakaszaikban különböző támogatásokat, ösztönzőket kapjanak, akár pénzügyi, akár egyéb típusú ösztönzőket. Ma a gazdaságfejlesztési operatív program körülbelül ezt a célt tűzte ki magának, hogy minden életszakaszban legyen hova nyúlni.
A másik pedig az, hogy egy olyan innovációs kultúra, olyan fejlesztési kultúra alakuljon ki, ami egyrészt ösztönzi az eredményt, másrészt tolerálja a tévedést, tolerálja azt, hogy nem minden ötletből lesz megvalósítható termék. Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő asszony!
PELCNZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elfogadom.
ELNÖK: Legény képviselő úr!
DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Csupán egy rövid kérdés. Az államtitkár úr említi a beszámolójában, hogy Magyarország szeretné, ha a felállítandó európai technológiai intézet központját Budapestre hoznák, illetőleg van még három-négy másik ország, amelyik szeretné, ha hozzá kerülne.
Én azt szeretném megkérdezni, milyen esélyeket lát arra, hogy ez hozzánk kerüljön? Illetőleg melyek azok a tagállamok, amelyek ebben, fogalmazzunk úgy, hogy támogatnak minket, vagy szövetséget kötnek velünk? Köszönöm.
150
PÉ 151
GARAMHEGYI ÁBEL államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm. Budapestről egy szót nem ejtettem, ezt szeretném most határozottan aláhúzni. Hogy milyen esélyeket látok? A döntés kétlépcsős. Egyrészt lesz-e ilyen központ. Van egy olyan alternatív elképzelés, hogy ez egy szigorúan hálózati úton, virtuális módon előálló központ lesz, amelynek nem lesz fizikai megvalósulása, nem lesz helye. Ebben az esetben kis esélyt látok arra, hogy ez a nem létező hely Magyarországon lenne.
Amennyiben valóban összeáll egy hagyományos értelemben központnak nevezhető központ, úgy 3-4 versenytársunk van, akit határozottan versenytársnak érzek, merthogy bocsánat, hogy az elején kezdjem, van egy olyanfajta általános vélemény, hogy a csatlakozó országok valamelyikét kell e tekintetben előnyben részesíteni. Van egy ilyen hallgatólagos nézet. Ebből a szempontból, ha jól emlékszem, még a lengyelek azok, akik határozottan... (Zaj, közbeszólások.) Igen, mi is ezt mondtuk, hogy na, azért nem mindent. Tehát meglehetősen jó esélyt látunk. Most már a csehek maradnak. Az utóbbi napokban néhány egyeztetést folytattam balti kollégákkal, lebeszélhetők arról, hogy ők ragaszkodjanak bizonyos ilyen típusú ügyekhez. Tehát azt kell mondjam felelősséggel, hogy ha és amennyiben a központ felállítására sor kerül ilyen módon, akkor jó esélyt látok rá.
ELNÖK: De majd ezek a balti kollégák mit kapnak az ellenzéktől. (Derültség. - Zaj, közbeszólások: A sajátjuktól! - Pelczné dr. Gáll Ildikó: Mindenkinek meg kell küzdenie a saját barátaival!) Nógrádi képviselő úr!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): A balti kormányokat nem kritizáljuk ellenzékként. (Zaj, közbeszólások.) Most hirtelen magunkra gondoltunk. (Derültség.)
Három nagyon rövid kérdésem van, nagyon rövid válaszokkal is megelégszem. Tehát ha jól értem a képviselőtársamnak adott válaszból, nem történt semmi pozícionálás ezen a csúcstalálkozón az európai technológiai intézettel kapcsolatban, nem lépett előre az ügy. A második kérdésem, hogy milyen tervek vannak az innovációt támogató alapok esetleges koncentrációját illetően? A harmadik pedig, hogy ugye, nem azt fogja jelenteni az innovációs támogatás, hogy multinacionális cégek által kifejlesztett innovatív termékek hazai adaptációját támogatják? Köszönöm.
GARAMHEGYI ÁBEL államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A találkozó egy informális találkozó volt, tehát ott semmiféle formális előrelépésről nem lehetett szó. Nem volt ilyen típusú előrelépés.
A második, ha pontosan jegyzeteltem, az az, hogy az alapkoncentrációk hogyan fognak megtörténni. Folyik az innovációs alapról szóló jogszabály felülvizsgálata. Mindenképpen hatékonyság-növekedést szeretnénk elérni, nem tudom e pillanatban megmondani, hogy bármiféle koncentrálódás e pillanatban elképzelhető-e. Az innovációs alap funkciója más, és az ilyen típusú fejlesztési források funkciója más, a kettő közötti viszonyt e pillanatban adminisztratív módon nem lehet megalkotni. A jogszabályok ezt nem teszik lehetővé, azt gondolom, hogy nem is biztos, hogy kellene. Meg kell találni majd az innovációs alap helyét ebben a fejlesztési rendszerben, és ezen alap forrásainak egyértelműen az európai uniós források kiegészítését kell szolgálni.
Az adaptációról annyit, hogy nem vagyok innovációs szakember, tehát azt gondolom, hogy azokat az eredményeket kell támogatni, amelyek a magyar gazdaság számára nóvumot jelentenek, függetlenül attól, hogy azokat kitaláltuk, ellestük vagy loptuk. A "loptuk"-at visszavonom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A fejcsóválásból értem, hogy lehetőleg ne hosszan próbáljunk meg ebben a kérdésben nyilatkozni. Nem kell tiltakozni.
Nemrég jártam egy országban, amely a nagyságához képest is hihetetlenül fejlett, és pont az innováció területén tett óriási, világméretű lépéseket. Ott fogalmazták meg, hogy Magyarországgal érdemes együttműködni, mert Magyarországon az alapkutatási eredmények hihetetlenül jók, világra szólóak. Egyetlenegy probléma van, hogy az innováció területén ennek a visszaforgatása kevésbé működik. Ilyen például a biotechnológia kérdése, az ipari kutatás kérdése, az egészségügyi ipar kérdése, az informatika területén is hihetetlen mértékű fejlettséget tudunk felmutatni. Én a mai rendszerünkben sajnos, azt látom, és talán a parlamenti vitákban is, ahol a kutatásfejlesztésről, innovációról van szó, hiszen nem mostani keletű ez a megfogalmazás, hanem a '94-95-ös évben is elég erőteljesen jelent meg, amikor a különböző inkubátorház-kérdések és egyéb ilyen dolgok felmerültek, hogy nem fordítunk kellő figyelmet ezekre a dolgokra.
Tehát elkészült egy nemzeti fejlesztési terv, és ott is beírjuk azt, hogy innováció, de hogy önmagában miben sikeres Magyarország, mely területet kellene sokkal hatékonyabban fejleszteni vagy forrásokat biztosítani arra, hogy valóban az innováció a valódi értékében is meg tudjon jelenni, sajnos, ezeket nem lehet látni sem a költségvetés, sem pedig az uniós forrás-visszaosztási rendszerben.
Itt szeretném megemlíteni a Tudományos Akadémia dilemmáját is, hiszen miniszter úr több alkalommal vitatkozott a Tudományos Akadémia vezetőivel, ahol ha leültek volna és egy hosszú távú stratégia mentén lett volna kialakítva, és ugyanúgy a parlamenti pártok között is egy hasonló egyezségi szint, kommunikáció vagy adott esetben ez a törekvés meg tudott volna indulni, úgy érzem, hogy sokkal hatékonyabban tudnánk ezt a kérdéskört rendezni.
A másik ilyen kérdés, amitől nem tudok elszakadni, ez az energia kérdése. Ha valaki megnézi a mai újságot, főleg az 1. oldalán, azt írja, hogy Magyarország azzal, hogy nem vette figyelembe a hazai kutatási eredményeket, hanem kellőképpen megszabadult a saját szolgáltatási és előállítási szektorától, és ez a kettő egy kézben van, megfogalmaztuk a liberalizáció kérdését, hogy ez a kettő egy kézben van, innentől fogva a megfelelő monopóliumot is vele párhuzamosan kialakítottuk.
Tehát nem látni és nem érezni azt, hogy Magyarország hosszú távon milyen stratégia mentén indulna el - akár az energiapolitika területén, akár a vízgazdálkodás, lehetne itt egyéb más dolgokat is sorolni, mert egy óriási kérdés, hogy a globális felmelegedésből adódóan majd a későbbiek folyamán a vízgazdálkodás kérdése lesz egy erőteljes kérdés -, tehát nem érzem azt, és nem érzem azokban a nemzetközi állami szintű megbeszélésekben sem, hogy valóban a magyarországi törekvések abba az irányba hatnának, hogy azok az országok, amelyek innovatív módon kívánnának Magyarországon beruházni, tehát itt nem az Audira értem és egyéb más cégekre, hanem akik a magyarországi alapkutatási szintre próbálnak sokkal hatékonyabban odafigyelni, hogy ezt kellőképpen kihasználnák.
GARAMHEGYI ÁBEL államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nem feltétlenül éreztem kérdést a dologban. Azt gondolom, hogy a megjegyzéseket helyénvalónak tartom. Valóban lehetne sokkal markánsabb ez a fajta innovációs eltökéltségünk. Ugyanakkor azért lássuk, hogy a magyar alapkutatási eredmények azok, amelyek magyar alapkutatásból születnek, egyértelműen Magyarországon annak a tudománypolitikai állami finanszírozásnak köszönhetőek, amelyekre azt gondolom, hogy büszkék lehetünk, ugyanakkor a kommercializálás az, hogy ez valóban utána megjelenjen a gazdaságban, ez pedig a világon mindenütt a magántőke vagy a magánbefektetések feladata.
Nálunk ez a dolog jelenleg még hiányzik vagy nem olyan mértékű, mint amilyet szeretnék. Ezért tűztük ki azt a célt - ahogy említettem -, hogy meg kell fordítani az arányokat. Ez egy szabályozási feladat, amely szabályozási feladatban nagyon határozott lépéseket teszünk. Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Államtitkár úr, azért nem tudom osztani ezt a véleményt, mert túlságosan sokat beszélünk arról, hogy közös megegyezést kellene a prioritások területén kialakítani. Nemrég volt a hír, és nem kacsa szinten, hanem sajnos, az alapkutatási eredményeknél az eddig beindított 150 alapkutatásból körülbelül olyan 70-et le kell állítani, mert nincs meg hozzá a megfelelő forrás.
Tehát ha nem figyelünk oda kellőképpen ezekre a dolgokra, akkor sajnos, lehet, hogy azok az alapkutatási eredmények sem fognak jelentkezni, amelyek hihetetlen mértékű, esetleges innovatív tevékenységgel kecsegtetnek bennünket, mert elvesztik az emberek a türelmüket, elvesztik a hitüket, és adott esetben megpróbálnak másutt ezzel a tevékenységi körrel vagy ezekkel a kutatási eredményekkel élni. Sajnos, a magyar szabadalmak többsége nem itthon, hanem külföldön landol.
160
161/MM (Ékes József)
Pontosan ezen a területen látom azt, hogy nincs meg az a hatékonyság, ami erre ösztökélné az embereket, és megfelelő támogatást is nyújtana hozzá, a legegyszerűbb embertől kezdve, aki különböző kutatási eredményeket tud felmutatni. Ezeket valóban nagyon gyorsan be lehetne forgatni az innováció területére, sőt, számos példa volt arra, amikor megfenyegették őket, adott esetben - nem mostani, de régebbi időszakban - volt olyan, hogy eltették láb alól.
Tehát nem érzem azt az ösztökélő rendszert, ami arra inspirálná az embereket, hogy valóban olyan eredmények szülessenek, amelyeket érdemes innovatív célokra, megfelelőképpen kifejleszteni és azokhoz a megfelelő forrásokat biztosítani, hiszen nagy informatikai cégek a garázsból tudnak kinőni. Valószínűsíthetően ott is úgy álltak hozzá, hogy ki is bírt nőni, tehát nem azonnal jelentkezett a piacon, hanem biztosítani tudták hozzá a megfelelő támogatási rendszert.
ELNÖK: Államtitkár úr!
GARAMHEGYI ÁBEL: Azt gondolom, ha az Apple-ra gondolunk, amelyik a garázsból nőtt ki, akkor nem tudok arról, hogy valaha állami támogatásban részesült volna. Hasonlóan többször volt szerencsém Michael Dellel beszélni, ő sem az állami ösztönzőket említette elsősorban.
Azt gondolom, az alapkutatás támogatása, az alapkutatás megfelelő formában való fenntartása részben valóban állami feladat, ugyanakkor ezen a területen a magyarországi állapotokhoz képest elengedhetetlen a koncentrálódás. Nem versenyképesek a magyar két-háromfős kutatócsoportok. Ma a tudomány jelenlegi állása ezen már túlhaladt.
A piacra vitel tekintetében pedig már említettem, hogy ez az elképzelésünk szerintem és a tudománypolitika szerint is áll a lábán. Valóban egy hosszú út van előttünk, de azt gondolom, hogy nagy baj nincs. Köszönöm.
ELNÖK: További hozzászólót nem látok, így ezt a napirendi pontot is lezárhatjuk. Ebben nem kell döntenünk.
Ha az államtitkár úr úgy látja, hogy megint érdemes valamilyen fejleményről beszámolnia a bizottságnak, akkor szívesen látjuk ezen és más ügyben is. Nem vagyok nagyon optimista abban, hogy európai uniós szinteken ezekben tovább lehet lépni. Odasúgtam az államtitkár úrnak, hogy még a lisszaboni stratégia sem működik, hát még egy ilyen - ezek leginkább nemzeti hatáskörök -, de azért vagyunk, hogy ezekkel próbálkozzunk. Köszönöm szépen az államtitkár úrnak, hogy elfogadta a meghívásunkat.
A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat
Rögtön át is térünk a reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Hegedűs Mártát köszöntöm nagy tisztelettel. Arra kérem, abból induljon ki, hogy a bizottság tagjai részleteiben áttanulmányozták a törvényjavaslatot, sokat olvastak a hozzá kapcsolódó irodalomból. Kérem, hogy ehhez a kiegészítő megjegyzéseit tegye meg!
HEGEDŰS MÁRTA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Akkor csak nagyon röviden a lényegi pontokat szeretném kiemelni.
Jelen törvényjavaslat alapja kifejezetten egy jogharmonizációs kötelezettség teljesítése. Az Európai Bizottság két ponton eltérő véleményen van a jelenleg hatályos, dohánytermékekre vonatkozó reklámszabályozással kapcsolatban. Jelenleg általános dohányreklám-tilalom van, ez alól négy kivételt enged meg a törvény.
A nemzetgazdasági szempontból jelentős esemény vonatkozásában hatályos kivételi lehetőséget bírálta a Bizottság. Ennek megfelelően a törvénymódosítás hatályon kívüli helyezi az e kivételre vonatkozó rendelkezéseket.
A másik alapja pedig - szintén a bizottsági álláspontnak való megfelelésre tekintettel - a szponzoráció, illetve a dohányáruk szponzorációjára való tilalomnak a közösségi keretek között történő kimondása.
Az összes többi szakasz, tulajdonképpen a szponzoráció külön megjelenése miatt, jogtechnikai szabályozási kérdéseket rendez. Ennyit szerettem volna hozzáfűzni. Köszönöm.
ELNÖK: Ha jól értem, akkor lényegében a Forma-1 nagydíjról van szó.
HEGEDŰS MÁRTA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Ha nemzetgazdasági eseménnyel kapcsolatos lehet, igen.
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Ki kíván szólni? (Jelzésre.) Parancsoljon, Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nagyon rövid próbálok lenni, én is csak címszavakban tennék megjegyzéseket az anyaghoz.
Azért itt tudnunk kell, hogy egy 2005. évi törvényváltoztatás visszaváltoztatásáról van szó, egyébként egy 2003-as európai uniós irányelv alapján kerül most erre sor. Tavaly csináltunk egy kis kanyart, hogy még beleférjenek bizonyos dolgok - ez az elnök úr éleslátásával világossá vált mindenki előtt. Tehát tulajdonképpen ennek a visszaalakítása zajlik.
A kérdéseim a következők. Ahogy a szponzorálás bekerül, itt elég kevés pont változik. Nekem az a kérdésem, hogy ez a gazdasági reklámról szóló törvényben több helyet is érint, vagy csak ennyi helyet érint a szponzoráció?
Vagy a 2. §-ban azt mondja, hogy új x) ponttal egészül ki, tehát megfogalmazza, márpedig a szponzorálás lehet egy általánosabb tevékenység is. Tehát az a kérdés, hogy ez ezeken kívül nem befolyásolja-e a törvény más részeit?
A 3. §-ban arról van szó, hogy olyan rendezvényhez nem kapcsolódhat, amelyek határon átnyúló rendezvények. Így gyakorlatilag szerintem nehéz meghúzni a határt, vagy én legalábbis nem látom, vagy nem tudom, hogy lehet meghúzni hivatalosan a határt, de annak a veszélye vagy annak a gyakorlata továbbra is fennáll, hogy ilyen rendezvényeken, mint mondjuk a Sziget fesztivál, továbbra is lesznek olyan sátrak, ahol kimondottan a dohányzással - ingyenes dohányáru osztása kapcsán - célozzák meg a fiatalokat, amit egyébként én személy szerint helytelenítek. Én magam erős dohányzás ellenes vagyok.
A harmadik kérdésem tulajdonképpen az 5. §-ra vonatkozik. Az általános indoklásban felsorolják azt, hogy kik lehetnek jogosultak a reklám-felügyeleti eljárást ügyfélként kezdeményezni, és ott megemlítik a magánszemélyt is. Ez viszont az 5. §-ból nem tűnik ki, vagy nem igazából jön vissza. Tehát az a kérdésem, hogy ez hogyan tud megvalósulni?
Végül a negyedik, a zárókérdés, hogy a reklám-felügyeleti eljárás során, ez az anyag végén szerepel, a reklám-felügyeleti eljárások okozta módosulás miatt a törvény felülvizsgálatra kerül a gyakorlati tapasztalatokat illetően. Az a kérdésem, miért nincs benne az, hogy akkor ez mikor történik meg?
Nyilvánvalóan itt vannak időbeli dolgok. Azt gondolom, a reklámpénzeket ilyenkor osztják, és a következő évben nem nagyon lehet szerezni. Politikustársaim azt bizonyára tudják, hogy ha az ember odamegy valakihez, hogy valamilyen sportversenyhez szerezzen pénzt, akkor azt mondják, hogy: "bocsánat, ezt már tavaly októberben eldöntöttük."
Én azt gondolom, jó lenne, ha minél hamarabb megszületne ez a felülvizsgálat. Köszönöm.
ELNÖK: Tessék!
HEGEDŰS MÁRTA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Akkor nagyon röviden válaszolnék. A 2. §-sal kapcsolatban. Jogtechnikailag került be egy általános fogalom a törvénybe. A dohánytermékekre vonatkozó részt kivéve egyetlen más szabályozási tárggyal kapcsolatban nem merül fel ez az igény. Tehát tulajdonképpen a 3. §-sal összeolvasva él a szponzoráció fogalmi kimondása, amit a Bizottság megkövetel tőlünk, illetve a dohányárukra vonatkozó szponzorálás tilalmának a kimondása.
A tilalom a 3. §-ban szintén EU-konform módon kerül megfogalmazásra. Az irányelv kifejezetten két területen tiltja. Az egyik a rádióműsorok, ami jelen pillanatban a médiatörvényben,, annak a hatályos rendelkezéseiben is megtalálható; illetve mivel a határon átnyúló rendezvényekkel kapcsolatos tilalmi rendelkezés hiányzott a hatályos magyar jogszabályból, emiatt ezt be kellett tenni.
Az 5. §-sal kapcsolatban szintén az irányelvre szeretnék visszautalni. Annak a 7. cikke kifejezetten a társadalmi szervezetek és hatóságok részére kívánja tulajdonképpen a hatósági eljárási kezdeményezési jogosultságot megadni, és ezt szeretné leképezni a törvénymódosítás.
A reklám-felügyeleti eljárással kapcsolatban. Ez egy átfogóbb törvénymódosítás keretében, más szabályozási szempontok kidolgozása mellett fog megtörténni. A kormány kifejezetten vezetői összefoglalóban is - minél előbb - még konkrétabb kötelezettséget vállalt erre.
A koncepcionális jellegű kérdések szabályozása feltehetően 2007 nyaráig, az első félév végéig mindenképpen szükséges, és annak részét fogja képezni a reklám-felügyeleti hatósági eljárás még részletezettebb kimondása, tekintettel arra, hogy a hatóságoktól is érkeztek ilyen jellegű észrevételek. De arra is tekintettel, hogy december közepéig ezt a törvénymódosítást el kell fogadni, emiatt tulajdonképpen csak a legszükségesebbeket tudtuk ezen módosításba beletenni. Köszönöm szépen.
170
PÉ 171
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm. A 7. oldalon az irányelv 7. cikke című bekezdésben úgy van a második mondat, hogy "ennek keretében biztosítani kell különösen, hogy azok a személyek vagy szervezetek, amelyeknek nemzetközi...", tehát ott kimondottan megjeleníti a személyeket, mint eljárást kezdeményezőket. Tehát ilyen módon azt gondolom, hogy ennek a törvény szövegében is érdemes lenne megjelennie.
A másik pedig: lehet, hogy ez azért van, mert nem pontosan értünk hozzá, van itt szakértő a bizottságban, aki ehhez ért, rádiós műsorokról beszélt, ez a rádiós műsorszórással megvalósuló hírközlést érinti, tehát akkor ebbe beletartozik a tévé is, vagy nem? Vagy csak a rádiós műsorok?
HEGEDŰS MÁRTA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nem, kifejezetten rádió. Az 5. §-sal kapcsolatban pedig tulajdonképpen egy párhuzamos szabályozás történik, hiszen a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvényben az "ügyfél" fogalomban a magánszemélyek is benne vannak, de tekintettel az irányelvre, az Igazságügyi Minisztérium részéről volt egy ilyen párhuzamos szabályozás. Tehát a magánszemélyek mindenképpen beletartoznak a hatályos jogszabályok alapján. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás? (Nincs jelzés.) Nem lévén, a vitát berekesztem. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a törvényjavaslatot. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) 9 igen. Kik tartózkodnak? (Szavazás.) 5 tartózkodás. Köszönjük szépen az előterjesztést, soha nem fogjuk elfelejteni. További jó munkát!
A következő napirendi pontunk a K.3. cikk alapján a vámigazgatás. Ez ügyben pedig Kádárné Berecz Zsuzsannát köszöntöm a Pénzügyminisztériumból. Megadom a szót.
Kádárné Berecz Zsuzsanna (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
KÁDÁRNÉ BERECZ ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az előttünk álló nemzetközi szerződés kihirdetésre vár, hogy megtegyük azt a lépést, hogy a magyar jogrend része legyen. Ez egy '97-ben született európai uniós államok közötti megállapodás, amely a vámszervek közötti segítségnyújtás és együttműködés szabályait rögzíti, és az a fő célja, hogy a jogszabályba ütköző bűncselekmények megelőzésében, üldözésében és nyomozásában, mégpedig a közösségi és a nemzeti jogszabályokba ütköző bűncselekmények megelőzésében, nyomozásában és üldözésében e téren is, ebben a jogszabályban, ebben a keretben is feljogosítsuk a vámigazgatási szerveket egy szorosabb együttműködésre.
Szeretnék még egy bejelentést, tájékoztatást tenni, elnök úr, hogy sajnálatos módon a törvényjavaslat címébe egy baki került be, elírtunk egy szót, a "kölcsönös jogsegélyről" helyett "kölcsönös segítségnyújtás" a hivatalos, Európai Unióval egyeztetett szöveg. Ezt a szócserét már jeleztük hivatalosan, és /1-es módosítással itt már meg is jelent a monitoron, mindenütt. Kérjük, hogy ezt szíveskedjenek helyesbítően tudomásul venni és támogatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy újabb kommunista trükkel állunk szemben nyilvánvalóan. (Derültség.) Ékes képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Nagyon gyorsan, ezt támogatni fogjuk a kihirdetést, és ami furcsa, mindegyik ország, amelyik elfogadta, tulajdonképpen hasonlóképpen el is jár már évek óta ebben a kérdésben. Itt van a furcsa helyzet, hogy egyedül Olaszország nem ratifikálta még magát a törvényt, tehát az olasz parlament ezt még nem fogadta el a maga részéről, és itt jön be mondjuk a génmanipuláció kérdése, hogy a magyar parlament ehhez hogyan fog viszonyulni.
Tehát nem törvényszerű, hogy azonnal tegyük fel a kezünket. Eljárni el tudunk tényleg a törvény szelleme szerint, de vannak kérdések, amelyekben Magyarországnak is meg kell fontolni bizonyos dolgokat. Röviden: elfogadjuk, tehát nem is akarunk ebben a kérdésben vitát, hiszen annak idején is elfogadtuk.
ELNÖK: Ha ezt tudom, akkor meg sem adom a szót. (Derültség.) Ki kíván még szólni? (Nincs jelzés.) A vitát berekesztem.
Kérdezem a bizottságot, hogy ezzel a trükkel együtt, amit hallottunk, ki támogatja? (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Ez nem volt trükk, ez egy kicsi elírás volt!) Egy pici trükk volt. Jó, tréfálkoztunk, elnézést. (Szavazás.) Egyhangú.
Azt javaslom a bizottságnak, hogy mind a kettőben, tehát a reklámügynökségről és ebben a K3-ban - mint tudjuk, ez nem jogsegély, hanem kölcsönös segítségnyújtás - Legény Zsolt képviselő úr legyen a bizottsági előadó. A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Kérdezem, hogy az előzőben kisebbségi előadót az ellenzék kíván-e állítani? (Nincs jelzés.) Nem kíván állítani. Akkor köszönjük szépen, soha nem felejtjük el magának sem a segítséget.
Akkor áttérnénk az utolsó napirendi pontunkra, ez a PNR. Tisztelettel köszöntöm Szurday Kingát, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szakmai főtanácsadóját. Nagy tisztelettel köszöntjük.
Két indítvány van benyújtva. A dolog érdekessége egyébként, hogy a bizottság maga a javaslatot nem támogatta annak idején. Mind a két javaslat eltérő, de arról szól, hogy magát ezt a nemzetközi szerződést tegyük a nemzeti jog részévé. Ez egy érdekes kihívás, hogy mit kezdjünk ezzel, hogy nem támogattuk, most mi legyen. Nem baj.
Németh Zsolt képviselő nyújtotta be az első indítványát. Németh Zsolt úr nevében kíván-e valaki szólni? (Firtl Mátyás: Nem, de támogatjuk.) Ez egy érdekes dolog, mert nem támogattuk. De nem baj.
Kérdezem a kormány képviselőjét.
A módosító javaslatok megvitatása
DR. SZURDAY KINGA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Köszönjük az érvelést. (Derültség.) Kérdezem a bizottságot, hogy van-e hozzászólás? (Nincs jelzés.) Nincsen. Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják. (Szavazás.) 5 igen. Kik nem támogatják? (Szavazás.) 9 nem. Tartózkodás nem volt.
Áttérünk a 2. számúra, Ékes Ilona képviselő asszony nevében kíván-e valaki szólni, mert őt magát nem látom. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok. (Firtl Mátyás: Maximálisan támogatjuk!) De itt még nem tartunk.
Még először a kormány álláspontját kérdezem.
DR. SZURDAY KINGA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatják. Most kérdezem, hogy ki akar hozzászólni? (Nincs jelzés.) A vitát berekesztem. Kik támogatják? (Szavazás.) 5 igen. Kik nem támogatják? (Szavazás.) 9 nem.
Van még egy 3. pont, az alkotmányügyi bizottság javaslata, én ugyan még nem láttam, de ne üljünk össze emiatt még egyszer. Megkérdezem, hogy az alkotmányügyi bizottság képviseletében kívánja-e valaki indokolni? (Nincs jelzés.) A kormány képviselőjét kérdezem.
DR. SZURDAY KINGA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Egyetértünk.
ELNÖK: Támogatja. A vitát megnyitom. (Nincs jelzés.) A vitát berekesztem. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja? (Zaj, közbeszólások: Miről szól?) Most elmondhatom, hogy miről szól. Ilyenek vannak benne, hogy "elengedhetetlenül szükséges" mondjuk, tehát úgy mondanám, hogy pontosító javaslat van ahhoz, amit egyébként nem támogatott a bizottság. (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Ha elnök úr röviden összefoglalja, lehet, hogy támogatni tudjuk.) Akkor elmondom.
Van egy olyan indítvány, mely amikor azt mondja, hogy miről van szó, akkor hozzá kell tenni, hogy a légi közlekedésről szóló törvény módosításáról, ami megjegyzem: logikus lenne az ellenzék részéről, hogy támogassák, minthogy az ellenzék támogatta a légi közlekedési törvényről benyújtott egyéb indítványokat is.
A másik javaslat pedig úgy fogalmaz, hogy továbbíthatja az adatokat nyilvánvalóan, ha az adattovábbítás törvényi feltételei az adatot igénylőnél fennállnak. És van egy utolsó, amelyik azt mondja ki, hogy csak akkor lehet mindezt csinálni, hogy ha mindez elengedhetetlenül szükséges. Magyarán: ha nem elengedhetetlenül szükséges, akkor nem lehet. Jól foglaltam össze? (Dr. Szurday Kinga: Igen.) A vitát megnyitom. Tessék parancsolni, Pelczné Gáll Ildikó!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Az előterjesztő asszonyhoz szólnék, hogy a törvényjavaslat célja kettős. Tehát ha a módosító javaslat az irányba mutat, hogy a légi közlekedési törvény módosítása, akkor ezt nem tudjuk támogatni, hiszen egyetértünk az adatvédelmi biztossal, aki azt nyilvánította ki, hogy - idézem - a törvényjavaslatnak a légi közlekedési törvényt módosító részét nem támogatom.
180
181/MM (Pelczné Gáll Ildikó)
Amennyiben valóban szükséges, hogy a törvényt adatkezelési rendelkezésekkel egészítsék ki, ennek rendes egyeztetési eljárás során kell megtörténnie. Érinti ez ezt a mondatot, vagy nem érinti?
ELNÖK: Tessék!
DR. SZURDAY KINGA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A törvényjavaslat címére vonatkozik a módosító indítvány, amely tehát összefoglalná, hogy egyrészt a törvényjavaslat foglalkozik a kihirdető törvénnyel, másrészt pedig a légi közlekedési törvény módosításával.
Ha benne van a légi közlekedési törvény módosítása, akkor természetesen ez a kiegészítés indokolt, ha nincs benne, akkor nem indokolt.
ELNÖK: Képviselő asszony!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Abszolút nem látom át ezt a választ, nem sokat segített, úgyhogy tartózkodom.
ELNÖK: Ha már parlament van, és vitatkozunk, amit én nem értek, hogy van egy nemzetközi egyezmény, amellyel az ellenzék - a kormánypártok képviselőinek jelentős részével együtt - nem értett egyet tartalmi okok miatt, majd támogatnak egy módosító indítványt, amely ugyanennek a magyar törvényben való kihirdetését viszont támogatja. Megmondom őszintén, itt megáll az ész!
Képviselő asszony!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): A képviselőtársak módosító javaslata az adatkezelési és adatszolgáltatási rendelkezésekre vonatkozott, mégpedig annak a tartalmát érintette, szűkített adattartalmú javaslatuk volt.
A módosítójuk nem foglalkozott a légi közlekedési törvénnyel, ennek vonatkozásában semmiféle kitételt nem tett. Egyébként levelezést folytattunk az adatvédelmi biztos úrral, kikértük minden érintett szakmai álláspontját, és ennek alapján úgy gondolom, hogy megalapozott módosítót tettek, mi pedig sajnos ezt nem látjuk, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Nagyon nagy kihívásnak tekintem, hogy ne vitassam ezt az álláspontot, de most nem teszem, a szemekben megbújó dühre tekintettel.
Nem tudom, kíván-e a kormány reagálni. (Jelzésre.) Nem kíván. Köszönöm szépen.
Akkor kérdezem a bizottságot, hogy az alkotmányügyi bizottság most megismert javaslatát ki támogatja. Kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Nyolc igen szavazat. Kik nem támogatják? (Nincs ilyen jelzés.) Kik tartózkodnak? (Szavazás.) Hat tartózkodás. Úgyhogy a bizottság akkor ezt ilyen módon támogatta.
Köszönjük a kormány képviselőjének az értékes közreműködését.
Az ülést berekesztem azzal, hogy 14-én, kedden találkozunk, 9 órakor. Addig is jó pihenést és jó munkát!
(Az ülés végének időpontja: 16 óra 23 perc.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Pavlánszky Éva és Madarász Mária