EIB-12/2006.
(EIB-12/2006-2010.)
az Országgyűlés európai ügyek bizottságának
2006. szeptember 14-én, csütörtökön, 13 óra 04 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
Gyurcsány Ferenc tájékoztatója
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr tájékoztatója:
- az európai uniós források felhasználását lebonyolító intézményrendszer felelősségi rendjéről és
- a második nemzeti fejlesztési terv kidolgozásának és társadalmi egyeztetésének helyzetéről
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Dr. Tóth Bertalan (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos
(A bizottság 11 óra 03 perckor megkezdett zárt ülésének - melyről külön jegyzőkönyv készült - folytatása.
Szünet: 12.36-13.04
A nyílt ülés kezdetének időpontja: 13 óra 04 perc)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Akkor folytatjuk délelőtt megkezdett munkánkat. Köszöntöm a Magyar Köztársaság miniszterelnökét, Gyurcsány Ferenc urat.
Engedjék meg, hogy azzal kezdjem ezt a mai délutáni beszélgetést, hogy tizenhat év óta folyik egy vita arról, hogy mikor ér véget a rendszerváltás. Egyszer egy nem tegnapi kampányban egy miniszterelnök azt mondta, hogy a rendszerváltásnak akkor lesz vége, amikor egy kormányt újraválasztanak - én ezt nem osztom, bár jól hangzik egyébként ez is. Nekem az a meggyőződésem, hogy a rendszerváltásnak legalább három eleme van: az első az alkotmányos, amin túl voltunk a kilencvenes évek elején; van egy második, egy mentális rendszerváltás, amelynek a lényege, hogy nem az államtól várunk mindent, hanem egyéni felelősségvállalással racionalizáljuk az állam tevékenységének a szervezését - ez is most éppen napirenden van, de nem ez a mai bizottsági ülésnek a tárgya -; a harmadik pedig Magyarország teljes integrációja, és nemcsak formailag, hanem olyan módon is, hogy Magyarország hogyan tud a legmélyebben kapcsolódni ezekhez az integrációs szervezetekhez.
Ennek egy nagyon fontos eleme az, hogy Magyarországra milyen európai uniós források érkeznek, ezeket hogyan vagyunk képesek felhasználni. Ezzel kapcsolatban két elemet hadd emeljek ki. Az első elem az, hogy sok pénz jön Magyarországra, de sohasem elegendő az a pénz, ami jön, tehát a prioritásoknak a meghatározása egy rendkívül fontos feladat, amikor az európai pénzek elköltéséről beszélünk. A második, hogy ha arról volt szó, hogy Magyarországon míg az emberek sokat várnak az államtól, ugyanakkor van az állammal szemben egy bizalmatlanság is, rendkívül fontosnak tartom azt, hogy egy olyan struktúra alakuljon ki egy olyan programmal az európai pénzek elosztására, amely kellően átlátható, kellően felügyelhető nemcsak a pártok, hanem a polgárok számára is annak érdekében, hogy egy bizalom lehessen az európai pénzek elköltésével kapcsolatban. Nagyon fontos az országnak, hogy ez a bizalom fennálljon annak érdekében, hogy a magyar lakosság úgy lássa, hogy tényleg érdemes volt belépni az Európai Unióba. Ebben óriási a felelőssége a mostani kormánynak, nyilván személy szerint a miniszterelnök úrnak. Nagyon megköszönöm neki, hogy elfogadta a meghívásunkat erre a mai ülésre. A frakciókkal megállapodtunk, hogy pontosan kilencven perc áll rendelkezésre.
Nem is szaporítom tovább a szót: köszöntöm önöket, a sajtó képviselőit, és megadom a miniszterelnök úrnak a szót.
Gyurcsány Ferenc tájékoztatója
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Magyarországon évszázadok óta generációk küzdenek a lemaradás, a leszakadás, a perifériára sodródás élményével. A nemzeti identitásnak ez egy folyamatos történelmi eleme. Kiköt-e kompország? Ha igen, akkor hova? Bizánc és Róma között mi is a mi igazi helyünk?
És egyszer csak kikötött kompország, megmutatta, hogy hol van a helye, de ettől még azok a különbségek, amelyek az európai fejlődési centrum országait Magyarországtól elválasztják, sok tekintetben nem tűntek el. Eltűnt döntően politikai intézményi tekintetben - liberális demokrácia, versengő többpártrendszer van -, eltűnt a gazdaság alapkarakterét illetően - magántulajdonra, magánkezdeményezésekre épülő piaci verseny az, amely allokálja, megméri a teljesítményeket -, és van legalább két nagy kérdés, amelyben hosszú-hosszú még a sora az előttünk álló feladatoknak. Az egyik, amire utalt az elnök úr, hogy megtörténik-e az a széles értelemben vett társadalmi, kulturális váltás, az attitűdváltás, a modern polgári gondolkodás, a felelős vagyok magamért, családomért, szűkebb pátriámért, a nemzetemért, hisz ez a felelősség alapozhatja meg azt az igényt, hogy ez fordítva is igaz, a közösség is felelős érte. Ez egy hosszabb út. És a hétköznapi viszonyok tekintetében, a hétköznapi életfeltételek tekintetében, a jövedelmek tekintetében, hogy egy mostanában divatos szót használjak, a reálkonvergencia tekintetében, hogy nemcsak a pénzügyi mutatóink úgy általában, hanem a hétköznapi élet ezernyi viszonyában nem választ el bennünket áthidalhatatlannak tűnő távolság Franciaországtól, Németországtól, Nagy-Britanniától, Olaszországtól.
Csínján bánnék a legfelső fokok használatával. 110c111/Cz(Gyurcsány Ferenc)Azért bánnék csínján, mert nem szeretném, ha Magyarországban azt az érzést keltenénk, hogy miközben itt valóban van egy történelmi esély, ez a pénz, ami jön, csak ahhoz fogható, ami a második világháborút követően Marshall-segélyként Európába megérkezett, és amelyben egyébként Magyarország nem vett részt, mennyiségében és sok tekintetben felhasználhatóságában jobban igazodva Magyarország igényeihez, ha úgy tetszik, ez a demokratikus Magyarország Marshall-segélye, de ez nem segély mégsem. Nem segély, mert ott van mögötte 15 év magyar teljesítmény, és ott van mögötte az a közvetlen hozzájárulási kényszer, amellyel ez a program igénybe vehető. Ez a program csak fejlesztésre vehető igénybe, közvetlen szociális kérdések megoldására például nem - önök jól tudják -, és egy nagyon jelentős nemzeti hozzájárulást kell ennek érdekében megtenni, és legfőképp okosan kell vele bánni, nem elkölteni, hanem befektetni kell.
Ahol most tartunk ebben a folyamatban: a társadalmi partnerekkel történő egyeztetés végéhez közeledünk. A történelmi egyházak képviselőivel, vezetőivel még a napokban van egy egyeztetés, ezt követően azt mondhatjuk, hogy azt, amit terveztünk, teljes egészében az egyeztetések folyamatában meg tudtuk tenni, és előttünk van egy parlamenti vitanap. A vitanap tapasztalatait is figyelembe véve a kormány még két alkalommal tárgyalja ezt a programot, jövő héten szerdán, a keddi vitanapot követően, majd az azt követő héten szerdán véglegesíti.
Most el tudom mondani, hogy a fő irányok tekintetében a társadalmi partnerektől támogatást kaptunk. Igaz ez a Gazdasági és Szociális Tanácsra, az Országos Érdekegyeztető Tanácsra, igaz ez az Akadémiára, valamennyi régióval egyeztettünk, valamennyi régió regionális fejlesztési tanácsa támogatta ezt a programot. Egyetlenegy helyen van alapvető vita: a zöldek, a civil zöldek és mondjuk úgy, hogy a jelenlegi tervezet között érdemi vita van. A vita nagyjából legegyszerűbben úgy foglalható össze, hogy lényegesen kevesebb utat, közutat, gyorsforgalmi utat szeretnének látni és építeni, miközben egyébként az egyik legnagyobb feszültsége a programnak, hogy különösen a régiók képviselői a mainál is lényegesen többet szeretnének fordítani általában közlekedésfejlesztésre, vasútra és köztúra.
Az általános egyetértésen túl vannak kritikai elemek. Ezek közül nagyon sokat a kormány komolyan vesz, mindegyiket komolyan veszi, és nagyon sokat érvényesíteni fog, ezért a végleges változat nagyon sok ponton el fog térni a jelenlegi változattól, azaz a társadalmi vitában elhangzottakat érvényesíteni fogjuk. Világosabb és egyértelműbb lesz a kapcsolat, ami a konvergenciaprogram és az "Új Magyarország" fejlesztési terv között van, mert bár szerintünk tartalmilag ma ez a kapcsolat megfelelő, azt látjuk, hogy csak azért van nyilván ilyen sok vita, mert akkor ezt a kapcsolatot nem tudtuk kellő pontossággal bemutatni, ezt a részt pontosítani kell, kiegészíteni kell, ha úgy tetszik, újra kell írni.
Sokan igényelték - és ennek eleget fogunk tenni -, hogy egy szélesebb nemzetközi és Kárpát-medencei kitekintés alapozza meg az anyagot, és a programokban, már a cselekvésben egy erőteljesebb támaszkodás a regionális lehetőségekre, és ebben Magyarország szerepére. Ezt egészen biztosan meg fogjuk tenni.
Felmerült a Gazdasági és Szociális Tanácsban, az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, hogy a gazdaságfejlesztés programján belül a kis- és középvállalkozások fejlesztésének programja karakteresebb legyen, hozzáteszem, itt stratégiai keretet alkotunk, tehát belátom, ebből még a kormány szándékaira nem könnyű pontosan következtetni, hisz itt a legszélesebb kereteket foglalkozzuk meg, az operatív programokból kell majd látni a pontos szándékot. De ha ez nem megnyugtató - és ez a vitában többször elhangzott -, akkor teljesen világos, hogy nekünk például ezt a részt a szándékainknak megfelelőn pontosítani kell.
Van olyan kritika, amelyet nem fogunk érvényesíteni, amelyet nem fogunk megfogadni. Egyetlenegy ilyen pontot hadd mondjak! Felmerült többször az igény, hogy a megfogalmazott prioritások mellett - ez ma foglalkoztatás és növekedés, egyébként pedig a fenntarthatóság és a kohézió szempontjai horizontálisak - újabb prioritások jelenjenek meg, ezerfajta, őszintén szólva. Ahány hozzászóló, annyi prioritást kívánt még. Az a program, amelynek a prioritásai - hát, már fogalmilag is kezd akkor zavaros lenni a megfogalmazás - számosak, az a program prioritás nélküli lesz. Ezért itt minden késztetés dacára a kormány elszánt abban, hogy alapvetően ezt a két prioritást fogalmazza meg. A kormánybiztos úr hasonlatával élve: a gáz - mintha egy autóban ülnénk - a foglalkoztatás és a növekedés, ez a fő irány, a fék, ami pedig ennek gátat szab, hogy meddig szabad ebben elmenni, az a fenntarthatóság hosszú távon és a kohézió kérdése. Nem lehet olyan áron növekedést, olyan áron foglalkoztatást érvényesíteni, hogy az széjjelszakítsa az országot, vagy fenntarthatatlan pályára vigye az országot. Azaz nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy a hátralévő viták alapján a kormány stratégiája ebben az ügyben meg fog változni, és több prioritást fogalmaz meg. A programokban több szempontot fogunk érvényesíteni, ez igaz, több szempontot fogunk vizsgálni, hogy azokat érvényesíti-e.
Még egy fontos dolgot hadd mondjak! Nagyjából a fejlesztésre fordítható európai és nemzeti költségvetési forrásokat jól látjuk, önök is jól látják, ez úgy viselkedik, mint egy torta. Aki azt mondja, hogy valamelyik szeletre több kell, annak mindjárt hozzá kell tenni, hogy melyik szeletre kevesebb. Azaz én felelős, korrekt, nem egyszerűen csak ígérgető, hanem megoldást kereső akaratot és véleményt csak úgy tudok elképzelni, hogy valaki azt mondja, hogy erre többet szeretnék fordítani, erre kevesebbet. Ez egy világos beszéd. Aki csak arról beszél, hogy többet, az támogatókat és népszerűséget keres, megoldást nem. A végén tudniillik széjjel kell osztani ezt a pénzt. Csak az tud hivatkozni közös nemzeti felelősségre, aki a döntésnek ebben a részében is érvényesíti a felelősségét, felelősség nemcsak a jogban, hanem felelősség a kötelezettség részben is.
Parlamenti bizottság előtt szerepelve reflektálnom kell arra a vitára, amely az első pillanattól itt van, ez az intézményrendszer és az ellenőrizhetőség, alkotmányosság, átláthatóság dilemmája. A fejlesztéspolitika a gazdaságpolitikák közül, a négy gazdaságpolitikai elem közül kormányzati kompetencia. A négy gazdaságpolitikai szegmens a pénzügypolitika, a költségvetés-politika, a jövedelempolitika és a fejlesztéspolitika. Szeretnék világos és elvi álláspontot megfogalmazni. Ebből a négyből a pénzügypolitika a jegybanki függetlenség, autonómia tárgykörébe tartozik. A maradék három a végrehajtó hatalom, azaz a kormányzat kompetenciája. Ezt a kompetenciát a kormány gyakorolni kívánja, de nem kívánja kivonni a végrehajtás ezen elemét sem a parlament szokásos ellenőrzési lehetőségei alól. 120 121-130c (Gyurcsány Ferenc)Különleges, a mai közjogi-alkotmányos berendezkedést átalakító megoldásokra nem látunk sem okot, sem szükséget, végső soron lehetőséget sem. Az ilyen kezdeményezéseket el fogjuk utasítani. Viszont szükségét látjuk annak, hogy rendre a parlament különböző bizottságai és plenáris ülése előtt beszámoljunk, hogy mit tegyünk. És egyetlenegy ponton az ellenzék sokszor elhangzott kritikájára is válaszul a kormány kész megfontolni - én személy szerint ebben támogató, pozitív állásponton vagyok -, hogy a területet felügyelő kormánybiztos interpellálható legyen, azaz tárca nélküli miniszter legyen. Ez nem jár új minisztérium megszervezésével, nem jár egyetlenegy új titkárnővel sem, nem jár új jogokkal; együtt jár egy új kötelezettséggel, hogy közvetlenül ellenőrizheti az ő munkáját ezen keresztül a parlament.
Ebben az ügyben, azt hiszem, ha úgy kell feltenni a kérdést, hogy fontosabb-e ragaszkodni a kormányalakítás során kimondott "tizenkettő miniszter van"-elvhez, vagy ebben engedi érvényesülni az ellenzék szándékát, akkor azt mondom, hogy én arra hajlok, hogy az utóbbihoz nagyobb érdek fűződik. Ebben a konzultációkat a kormánykoalíció pártjaival hivatalosan is le kell folytatni, és ezt követően az ősszel dönteni kell róla. Egyébként pedig magáról az intézményről, az intézményrendszerről, irányításról, szabályozásról önálló törvényt kívánunk benyújtani a parlamentnek, ezzel is fokozva a parlament lehetőségét arra, hogy mint törvényalkotó elvégezhesse a dolgát. De nincs szándékunk összekeverni a törvényalkotás feladatát, a parlament ellenőrző funkcióját a végrehajtó hatalom funkciójával.
Utolsó megjegyzésem - már csak azért is, mert nagyszámú a jelenlévő érdeklődő -: szeretném, hogy ha nem önök, a bizottság tagjai, a képviselők, mert önöket ez a veszély nem fenyegeti, hiszen jól ismerik a részleteket, de a nagyobb nyilvánosság nem értené félre a jelenlegi programnak a státuszát. Tehát egy átfogó stratégiai megállapodás, nagyjából az fog benne eldőlni, hogy a nagy területekre mennyi pénzt költünk száz- és ezermilliárdos nagyságrendben, és hogy alapvetően milyen az intézményi, szabályozási keret. Amire a választóink túlnyomó többsége kíváncsi, hogy na és akkor Szentesre jön-e út, hogy Miskolcon lesz-e az egyetem fejlesztésére új lehetőség, hogy Békéscsaba ki tud-e törni az évszázados elzártságból, és mi van a négyessel kezdődő kétszámjegyű utak sokaságával egészen pontosan, és folytathatnám a sort Győrrel, Péccsel, ezen az oldalon az ellenzéki képviselők városaival, ez nem most dől el. Eldől, hogy közútfejlesztésre, közlekedésre - nagyságrendileg mondom - 1300 és 1700 milliárd között fogunk fordítani, ezt majd pontosan is megmondjuk szeptember végén, és utána kell azt a munkát elvégezni, hogy ha van 1600 milliárd forintunk, akkor ebből mit kell megoldani.
Ez a vita szeptember 30-át követően kezdődik, akkor kezdődik az operatív programok nagyon részletes vitája, abban is természetesen állunk rendelkezésre. Azaz nem keverem össze a kormány döntési jogkörét és cselekvési kötelezettségét azzal, hogy ezt mindvégig nagy nyilvánosság előtt, vitában kell alakítani. Az helyénvaló lesz.
Örülünk, elnök úr, a meghívásnak, Bajnai kormánybiztos úrral készen állunk a vitára és arra is, hogy a kérdésekre válaszoljunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Mivel kérdés, észrevétel nincsen, ezért megköszönöm a megjelenést a bizottság előtt... (Derültség.) - de azért lehet, hogy lesznek, gondolom, hogy özönnel jönnek.
Azt szeretném a bizottság nevében mondani, hogy mi nagy örömmel veszünk majd részt az operatív programok elkészítésében. Azt tudnám a miniszterelnök úrnak mondani, hogy bár az európai ügyek bizottsága sem mentesül teljes mértékben attól a pártpolitikai logikától, amely egy parlamentben és más bizottságban is tapasztalható, én azért mégis, tizenhat évi parlamenti tapasztalat alapján hadd mondjam azt, hogy ebben a bizottságban mégis nagyobb a konszenzusra törekvés, mint talán más bizottságokban. Ezért optimista vagyok, hogy az operatív programok célkitűzései és a főbb eszközök tekintetében legalábbis lehetőség nyílik egy konszenzus létrehozására, annál is inkább, mert kettő választáson is túl leszünk, és ilyenkor az érzelmek mindig valamelyest lecsillapodnak, még a parlament falain belül is.
Elsőként akkor megadom a szót Nógrádi Zoltán képviselő úrnak. Arra hadd hívjam fel még egyszer a képviselő hölgyek és urak figyelmét, hogy egészen pontosan 15-kor befejezzük. Tehát nincsen időkorlát, de a képviselő hölgyek és urak egymás terhére is beszélnek, ezt kérem majd figyelembe venni a hozzászólásukkor.
Tessék parancsolni, képviselő úr.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontjának ismertetése kapcsán arra szeretném önt kérni, hogy egy dologban itt az elején rögtön értsünk egyet, ez pedig az, hogy európai ügyeinket és európai hitelességünket nem lehet kockáztatni azzal, hogy nem bontjuk ki a teljes igazságot.
Az európai kultúra a magyar politikai kultúrával szemben nem tűri és nem viseli el a féligazságokat. Ennek kapcsán szeretném azt elmondani, hogy sajnáljuk és egy kicsit politikailag inkorrektnek tartjuk azt a miniszterelnöki kijelentést, amely azt mondja, hogy azért kell ma megszorító intézkedéscsomagot életbe léptetni az országban, mert ezzel tudjuk megteremteni a feltételeit az európai uniós források felhasználásában a költségvetési önerőnek. Nem azért kell megszorító intézkedéscsomagot életbe léptetni, mert azt az európai uniós források felhasználása megköveteli, hanem azért, mert az elmúlt négy esztendőben egy olyan költségvetési és olyan gazdaságpolitika uralkodott ebben az országban, amely eladósította ezt az országot, nehéz helyzetbe hozta az országot és az itt élő embereket. A magyar költségvetésnek és a magyar gazdaságnak ezt a katasztrofális helyzetét nem lehet az Európai Unió nyakába varrni, ez egyszerűen az európai politikai kultúra kapcsán és szempontjából sem korrekt.
Nem fedi az sem a valóságot, hogy az európai uniós források bevonása minden gondunkat-bajunkat megoldja. Az első nemzeti fejlesztési terv kapcsán állítólagosan 1400 milliárd forintot költöttünk el, mindeközben megbomlott az országban a költségvetési egyensúly, romokban hever a gazdaság, egyre csökken a gazdasági növekedés, soha nem látott méreteket ölt a munkanélküliség, romlik az életszínvonal és megszorító intézkedéscsomagokat vezetünk be. Ha a következő hét esztendőben minden európai uniós forrást, ami lehetőségként kínálkozik számunkra, be tudunk hozni az országba - jelzem, erre európai példa eddig még nem volt -, akkor is akkora pénzeszköz áll a rendelkezésünkre, amelyet az elmúlt négy év alatt önök államadósságként többletben felhalmoztak, és amely privatizációs bevétellel nem tudnak elszámolni. De ha komolyan vesszük a konvergenciaprogramot és az abban leírtakat, és tovább folytatódik még ebben az évben és a következő évben is az ország drasztikus eladósodottsága, akkor nem tudunk annyi forrást bevonni az Európai Unióból, hogy a felvett hiteleket ellensúlyozni tudná.
Ön azt jelezte a felvezetőjében, hogy valamennyi partner, gazdasági és szociális partner zöld utat adott ennek a tervnek. Az én ismereteim szerint legfőképpen véleményt mondtak a gazdasági és szociális partnerek. A Gazdasági és Szociális Tanács jegyzőkönyvéből idézek, amely véleményezte ezt a tervet, és azt mondta, utalva a terv számszerűsíthető, számon kérhető, nyomon követhető elemeinek a hiányára, hogy a társadalmi partnerek, köztük a GSZT tagjai is csak ezen ismeretek birtokában tudnának érdemben állást foglalni a terv megfelelőségéről. Ez az én olvasatomban nem jóváhagyást jelent, ez egyfajta vélemény, egyfajta hiányosságra való figyelemfelhívás.
De nem fedte a valóságot a választási kampányban elhíresült "Új Magyarország" terv sem, hiszen az akkori Szocialista Párt által hirdetett "Új Magyarország" terv helyett egy újabb "Új Magyarország" tervvel állunk szemben. Hogy erre még nyomatékosabban felhívjuk a figyelmet, szeretném idézni Európa egyik legtekintélyesebb korrupcióellenes szervezetének a jelentéséből azt a véleményt, amely véleményem szerint igen súlyos az országra nézve, és amely azt mondja, hogy az európai uniós források felhasználása és az ezt megalapozó dokumentumoknak, mint a nemzeti fejlesztési tervnek a pártpolitikával, a Magyar Szocialista Párt pártpolitikájával és pártérdekeivel való összemosása súlyosan aggályos tényezőt teremt a politikai korrupció tekintetében. 130c131/Cz(Nógrádi Zoltán)Úgy hiszem, hogy ezt a minősítést az ország nem engedheti meg magának. Szeretném ezt a jelentést majd önnek az állásfoglalás végén átadni.
Szükséges tehát mind az eljárásrendek, mind az intézményrendszer, mind pedig a nemzeti fejlesztési terv stratégiai tervezésének alapvető demokratizmusát és átláthatóságát megteremteni. Ennek érdekében szeretnék a miniszterelnök úrtól kérni néhány dolgot, amely véleményünk szerint nem jár a végrehajtó hatalom kompetenciájának korlátozásával, nem jár a végrehajtó hatalom működésébe való beavatkozással, pusztán demokratikus és átlátható tendenciákat tesz lehetővé az európai uniós források elosztásában. Annál is inkább, mert a miniszterelnök úr a megszorító csomagok kapcsán az egész országtól kéri az áldozatvállalást, így hát legyen a lehetőség is az egész ország számára nyitott oly módon, hogy ellenőrizhető a források fölosztása.
Ennek érdekében kérjük tehát, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tanácsban kapjanak helyet a parlamenti politikai pártok képviselői. Kérjük, hogy a parlamenti politikai pártok képviselői kapjanak helyet a fejlesztéspolitikai irányító testületben, legyen ennek a döntéshozó testületnek a munkája teljesen nyilvános, bárki látogathassa, a szó szerinti jegyzőkönyvet azonnal megszerezhesse. Kérjük miniszterelnök urat, hogy tegyen le arról az elképzeléséről, hogy az európai uniós források fölhasználásáért felelős és azokat ellenőrző szakmai testületek élére szocialista pártpolitikusokat nevez ki. Ez mindig köztisztviselői feladat volt, ahogyan kormányzati felelősség tekintetében is így illeszthető be az intézményrendszer működésébe. Kérjük tehát a köztisztviselői státus visszaállítását. Ezenkívül továbbra is javasoljuk és kérjük annak az eseti bizottságnak a fölállítását az Országgyűlés keretein belül, amely folyamatosan ellenőrzi az európai uniós források fölhasználását. Kérem tisztelt miniszterelnök urat, hogy jelezni szíveskedjen ezen az ülésen, lát-e lehetőséget ezen kérdések felvetésére, megtárgyalására, teljesítésére, még egyszer rögzítve azt a körülményt, hogy európai hitelességünket, európai ügyeinket nem kockáztathatjuk azzal, ha nem bontjuk ki a magyar társadalom előtt a forráselosztásban rejlő teljes igazságot sem.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Firtl alelnök úr. (Nógrádi Zoltán átad egy iratot Gyurcsány Ferencnek.)
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Miniszterelnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nógrádi képviselő úr a Fidesz álláspontjában sok tekintetben érintette azt az álláspontot, amit a KDNP ebben a kérdésben képvisel. Az a véleményünk, hogy valóban, az utóbbi időben a kommunikációban egyre inkább az jelenik meg, hogy az európai uniós források lehívása miatt szükséges a megszorítás. Ugyan miniszterelnök úr Kemecsén vagy Tiszavasváriban azt mondta, hogy az előző négy év a szociális fejlesztések éve volt, és most következne Magyarország fejlesztése más irányban, tehát egyáltalán a nemzet felemelkedése várható az európai uniós forrásoktól.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hogyan lehet ezt elhinni azok után, amikor ön az "Új Magyarország" programról annak idején azt mondta, hogy nem hazudtunk, hogy csak nem fejtettük ki az igazságot? Mit fog az Európai Unió erre a "Új Magyarország" fejlesztési programra mondani, mert itt nem lehet azt mondani, hogy nem fejtettük ki az igazságot? Az Európai Unió bizony minden alkalommal a valódi igazságot fogja kérni számon tőlünk. Nem véletlenül buktak meg a konvergenciaprogramjaink, mert nem voltak teljesen igazsághűek, nem tudták teljesíteni azokat az elvárásokat, amiket az Európai Unió megfogalmazott számunkra. Hiába próbálkoztunk ilyen-olyan elszámolásokkal, megint csak oda lyukadtunk ki, hogy az igazságot várja el tőlünk az Európai Unió. Hogyan lehet ezt úgy továbbvinni, amikor múlt bizottsági ülésünkön meghallgattuk az ön pénzügyminiszterét, akinek egyetlen száma sem stimmelt még az elmúlt időszakban, bármit megfogalmazott? Hogyan lehet őneki hinni akkor, és önnek hogyan tudunk akkor hinni, hogy az elkövetkező időben itt az ön által is megfogalmazott módon a nemzeti fejlesztési tervben nem lesznek esetlegesen pártpreferenciák, nem a párt által delegált emberek fogják eldönteni a pénzforrások lehívhatóságát?
Tudja, miniszterelnök úr, egy értékrendben van egy olyan kifejezés, hogy "gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással". Ha ezeket az ember elvéti, akkor valami bűnt követett el. Én úgy gondolom, ezt a nemzeti fejlesztési terv kapcsán nem lehet elkövetni, és éppen ezért kérdezem önt, hogy hogyan vélekedik ön az ön pénzügyminiszteréről, aki azt nyilatkozza, hogy a térségekben olyan pénzelosztás lesz, amilyen választási eredmény születik. Ugyan erre megpróbált a miniszter úr itt az előző bizottsági ülésen választ adni, de nem igazán sikerült neki. Ön mit gondol arról, hogy - ahogy Nógrádi képviselő úr is elmondta - ha csak saját kézben tartják ezeket a pénzelosztó forrásokat, az miként tud konszenzusossá válni? Ön óhajtja a beszédeiben, hogy egy nemzeti konszenzus alakuljon ki a nemzeti fejlesztési terv körül. De úgy egy konszenzus, ha az ellenzék véleménye, az ellenzék jelenléte nincs meg - még ha nem is akarunk kormányozni, mert ezt Eörsi elnök úr sokszor mondja, hogy az ellenzék ne akarjon kormányozni -; a konszenzus csak úgy alakítható ki, hogy valóban az ellenzék véleménye megfelelően be van vonva.
Eörsi elnök úr úgy indított, hogy a bizalom kérdését emelte ki. Hogyan lehetünk bizalommal az "Új Magyarország" fejlesztési tervhez akkor, amikor esetlegesen ebben a tervben nincsenek meg azok a garanciák, azok az európai normák, hogy a források hogyan kerülnek elosztásra. Mi ebben csak akkor tudunk igazán partnerek lenni, ha az ellenzéki oldal is a források elosztásában, ha döntési helyzetbe nem is kerül, de a véleménynyilvánításban részt tud venni, akkor tud egyfajta konszenzus kialakulni.
Szeretném azt is elmondani a KDNP részéről megfogalmazva, hogy a nemzeti fejlesztési tervben ugyan miniszterelnök úr utalt arra a bevezetőjében, hogy csak nagy projektek jelennek meg, és azok kibontása később lesz út és egyéb vonatkozásban, de mi a Keresztény Demokrata Néppárt részéről nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy nemcsak pólusközpontok léteznek, hanem vannak városok, települések, és a városok, települések megtartó erejét kellene mindenképp kidomborítani a tervben, hiszen az itt élő lakosságnak az a legfontosabb, hogy ott, azon a helyen tudjon boldogulni, és ne kelljen a nagyvárosokba beutazni. Természetesen ehhez nem látjuk megfelelően azoknak a kis- és településközi utaknak a fejlesztési lehetőségeit sem még, de bízunk benne, hogy szeptember után ezek valahol meg fognak jelenni, ami megfelelően szolgálja ezt. Ugyanígy a kis-, mikro- és középvállalkozók jobb szerephez jutását sem látjuk, szemben azzal, amit most éppen a megszorító csomag kapcsán nekik el kell viselni.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Keresztény Demokrata Néppárt részéről mi abban vagyunk érdekeltek, hogy valóban az egész nemzet felemelkedése történjen meg ezen "Új Magyarország" fejlesztési terv kapcsán, és éppen ezért kérjük, hogy a megfogalmazottak, amiket a későbbiek során esetlegesen megfogalmazhatunk, valóban meghallgatásra találjanak, és a nemzeti fejlesztési tervbe beépülve viszont tudjuk látni. Én úgy gondolom, hogy egy nemzeti konszenzust csak úgy lehet elérni, ha olyan terv készül, amiben valóban az ellenzék elképzelései is megvalósulhatnak, hiszen ez a terv egy ciklusokon átívelő módon kell hogy megvalósuljon, hiszen 2007-2013 között 2010-ben választások lesznek, nem véletlenül feszegetjük azt a kérdést, hogy valóban ennek egy konszenzus alapján kellene megvalósulni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kocsi László alelnök úr következik.
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az elnök úrnak valószínűleg igaza volt, amikor az ülés elején azt mondta, hogy ez a parlamenti bizottság talán inkább a konszenzuskeresés helye, mint más parlamenti bizottságok. Ez általában igaz, konkrétan azonban most én úgy látom - nyilván a kampányterhes idők miatt is, meg a feszült érdeklődés miatt, ami övezi az ülésünket -, ez nem jellemző. 140141-150c (Kocsi László)Nagyon sokszor elhangzik ez a szó, hogy konszenzus, de mindabból, amit én eddig hallottam Nógrádi és Firtl alelnök képviselőtársamtól, nem ez sugárzik. Én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy legalábbis a feladathoz mért tárgyszerűséggel tudjunk beszélni, azért abban meg kéne állapodni, hogy miről is folyik a vita.
Itt az elején próbált a miniszterelnök úr egy definíciót valahogy megfogalmazni, aminek az volt a lényege, hogy értelmezte, hogy ez a fejlesztési terv, amiről beszélünk, micsoda, és azt is elmondta, hogy milyen folyamat állomásánál járunk most, mi következik ezután, mikor jutunk oda, amikor konkrét számok formájában eldől az, hogy például a közútfejlesztésnek akkor most 1700 vagy 1600 milliárdjáról van szó, és akkor tudunk beszélni tartalmi ügyekről. Ezt elővételezni, és azt mondani, hogy a folyamat egy állomásán járunk ugyan, de erre nem vagyunk tekintettel, hanem azokat a kondíciókat és azokat a megnyilvánulásokat és konkrétságot kérjük számon, amit egyébként a folyamat másik pontján kellene elérnünk, ezt én nem tartom tárgyilagos tárgyalásmódnak.
A tárgyilagosság érdekében azt is rögzíteni kellene, hogy ebben az országban azért arról, hogy az Európai Unió esetleg megvon tőlünk fejlesztési forrásokat, ha nem vagyunk elég ügyesek és nem vagyunk elég sikeresek, ha a kormány nem nő fel a feladathoz, nos, erről a kérdésről nem mi beszéltünk. Erről a kérdésről nagyon sok szó esett korábban, elég sok fenyegetés hangzott el, ebből elég sok vita is keletkezett itt, ebben a bizottságban is, hogy vajon miféle szankciókat alkalmazhat az Unió velünk szemben. Tehát ez a téma nem most jött elő, viszont az a véleményem, hogy ez a dokumentum elég világosan rögzíti ezt a kérdést, nevezetesen azt, hogy mihez szükséges az egyensúlyteremtés és mihez szükségesek azok a reformok, amire elszántuk magunkat. Itt igazából valóban két dolog vetődik fel. Az egyik dolog az - és az NFT I.-nek a legfőbb tanulsága éppen ez volt -, hogy arra hajtottunk, az volt a legfőbb célunk, hogy lehetőleg minden elérhető, minden ide irányozható pénzt ide hozzunk és - teszem hozzá - költsünk el. A logikánk egy kicsit változott, annyiban nem, hogy lehetőleg minden pénzt, amit lehet, hozzunk ide, viszont ne csak elköltsük a pénzt, hanem befektessük az ország fejlesztésébe. Én úgy látom, ezt a dokumentum világosan leírta, a politikusaink, beleértve a miniszterelnök urat, az összes képviselőnket, de a köztisztviselők is elég világosan elmondták számtalan alkalommal ezeket az összefüggéseket, ilyen értelemben ezt ide citálni, ahogy Nógrádi képviselő úr most tette, meglehetősen elfogult.
Szeretnék még egy dologról világosan beszélni, és ebben a szocialista frakció tagjai és a bizottság tagjai elég határozott állásponton vannak: az a fejtegetés, amit a miniszterelnök úr elmondott arról, hogy tulajdonképpen a végrehajtó hatalomnak mi a felelőssége és mi a dolga, és a fejlesztéspolitikával kapcsolatban mi az álláspontunk, azt gondolom, hogy szerencsés, ha ehhez a kormány következetesen ragaszkodik. Azok a javaslatok, és én először hallottam ezeket, tehát nyilvánvalóan meg kell ezeket fontolni, de így első hallásra amit Nógrádi képviselőtársam elmondott, az a négy javaslat, amit most ismertetett, tulajdonképpen ezt a pozicionálást, ezt a szerepértelmezést, ezt a nagyon világos és egyértelmű szereposztást próbálja szétszedni és átpolitizálni. Mert ugyan ő azt kéri, hogy a miniszterelnök úr ne nevezze ki a FIT-be különböző politikusainkat, mármint kormánypárti politikusainkat, azt azonban elvárja, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tanácsba is, de a FIT-be is amúgy a politikai pártok képviselőit hívja be. Az eseti bizottság megalakításáról, amiről itt szó volt: gyanítom, hogy hasonlóan az egyébként a parlament által alakított eseti bizottságokhoz és vizsgálóbizottságokhoz hasonló eredménnyel járhat, és az átpolitizáltság - mondjuk így - elvékonyítását nem különösebben szolgálná.
Én tehát ezeket a képviselőtársaim nevében is, bár megfontolandónak tartom mint új javaslatokat, de első olvasatban, első hallásra én nem nagyon tudnám őket támogatni. Azt azonban, ami elhangzott több alkalommal is, és a dokumentumban is olvasható a második olvasatban, nevezetesen hogy az NFT I. tanulságait a végrehajtás intézményrendszerének a működtetésére, az egyszerűsítésre, a pályázóbarát szisztéma kialakítására, az egyablakos rendszerre, az egész eljárási rendet világosan, a felelősséget is világosan átláthatóvá, tükrözővé tevő szisztémát hozzunk létre, ezt nagyon támogatnám, mi több, ezt a képviselőtársaim nevében szorgalmaznám, mert hiszen sok tanulsága lehet a nemzeti fejlesztési terv, az első nemzeti fejlesztési terv eddigi működésének. De ezek olyan világosak és olyan egyértelműen rögzíthetők, hogy ezeket a tapasztalatokat kikerülhetetlenül érvényesítenünk kell az "Új Magyarország" fejlesztési terv végrehajtása során.
Végül egy dolgot szeretnék még megfogalmazni: ugyan az elnök úr világosan utalt arra, hogy egy óránk van most, és ez egy sajátos szituáció, ahogy összeülünk, és valószínű, hogy ez megmaradhat talán a politikai vitának ezen a szintjén, amire eddig jutottunk, de gondoljunk arra, hogy a későbbi, konszenzusra törő vágyaink ne halványuljanak el, hiszen most itt foglalkozunk ezzel a kérdéssel, de a következő hónapokban, években számtalan alkalommal lesz feladatunk, felelősségünk az, hogy ezzel a feladattal szembesüljünk, és tárgyilagos, lehetőleg konszenzusra törő, korrekt módon közelítsük ezeket a kérdéseket. Ez most tudom, hogy nehéz, nem megoldhatatlan talán, de számunkra ez most nehéznek tűnik, de később ez a feladat talán könnyebb lesz.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Pelczné Gáll Ildikó következik.
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kormánybiztos Úr! Először is engedjék meg, hogy ne önökhöz, hanem az alelnök úrhoz tegyek egy visszautalást, egy pontosítást. Nagyon nehéz, tudom, első hallásra valamiről véleményt mondani, ezért sokszor inkább tartózkodik is ettől az ember, hogy ne kövessen el hibát. Ezért visszaidézném pontosan azt a mondatot, ha megengedi, amit Nógrádi képviselő úr volt kedves előterjeszteni, ez pontosan arról szól, hogy a FIT-be a miniszterelnök úr ne helyezzen pártpolitikusokat, hogy pontosítsak, szocialista pártpolitikusokat, hanem köztisztviselőket - de írásban odaadjuk, ez sokat segít majd az átláthatóságon.
Ami pedig a miniszterelnök úrnak a kedves szavait illeti: egyszerűen jól éreztem magam, amikor hallottam. Csak valahogy mindig ott van a kérkedés bennem kételkedéssel vegyesen, hogy miért is nem hiszem ezt el. Egész egyszerűen azért nem hiszem, mert nem ezt igazolta eddig az idő. Ez a társadalmi egyeztetés 2004-ben kezdődött, akkor Baráth Etele miniszter úr azt mondta, hogy koherens és átlátható lesz. De mi történt? Minden lett, csak nem koherens és nem átlátható. Volt abban presztízsharc, volt abban miniszterek közötti villongás, volt abban rejtélyes módon kiválasztott nagyprojektlista és még sok minden más. Például megélt ez a dokumentum, ez a második nemzeti fejlesztési terv nagyon sok nevet. Emlékeznek? A legelső NFT II., utána volt Európa-terv, II. Európa-terv, majd lett belőle "Új Magyarország" program, lett belőle NSRK, lett belőle "Új Magyarország" fejlesztési terv, és mindig ugyanarról volt szó, mindig ugyanarról a 8000 milliárdról, amit sikerült ezalatt az idő alatt nem egyszer, nem kétszer, hanem sokszor elkölteni - na, nem a gyakorlatban, hanem elméletben.
Sok meglepetést is tartogatott ez az időszak, folyamatosan lepődtünk meg, majdnem a gyerek is elveszett a sok bába között, mert sikerült tavasszal egy olyan nemzeti fejlesztési terv II.-t társadalmi vitára bocsátani, ami csupáncsak formailag volt hibás, egész egyszerűen nem más hiányzott belőle, mint a helyzetértékelés, a forrásallokáció és maga a célrendszer. Nem csupán az ellenzék hiányolta ezt belőle, hanem tette ezt az európai biztos, aki önmaga lepődött meg, hogy hogyan terjeszthet be egy ilyen anyagot Magyarország.
Igen, valóban vigyázni kell, alelnök úr, a kampányra, óriási hibákat követhet el az ember, ha a kampány lendületében hirtelen a köztisztviselők által elkészített nemzeti fejlesztési tervet próbálja felhasználni saját kampánycéljaira. 150c 151/Cz(Pelczné dr. Gáll Ildikó)Még akkor is, ha az némi kiegészítést is tartalmaz. A miniszterelnök úr is volt kedves beleírni ebbe az anyagba, és sikerült is óriási hibát elkövetni: nem sokadszorra, hanem csupán ebben az anyagban kétszeresen elkölteni a rendelkezésre álló forrásokat. A Népszabadság le is közölte ezt a listát, ami sajnos nem sokáig élt. Nem sokáig élt, mert Bajnai kormánybiztos úr színre lépésével megbukott, hiszen elmondta, hogy "Új Magyarország" fejlesztési tervet készítenek, és kiderült, hogy az abban megtett ígéretek, fejlesztési ígéretek nem valósulnak meg, vagy csak korlátozottan valósulnak meg.
Ott van fertődi kastélyra ígért 13 milliárd, amiből negyed része lesz, vagy az M2-es, M6-os autópálya, amiből autóút lesz. Vagy beszélhetünk kórházakról is, úgyis sok szó hallatszik most kórház-privatizációról; abból meg fejlesztés volt mondjuk a Heves megyei három kórház vonatkozásában, tudják, az a helyzet, hogy kettőt privatizáltak, a harmadikban csődbiztos van azóta. Változnak az idők, reméljük, benne fogunk mi is változni, és valóban a sokszor idézett nemzeti konszenzus végre a nemzet érdekében létre fog jönni, és ez a terv nemcsak a nevében lesz nemzeti, hanem egyszer a tartalmában is.
Kapkodás és következetlenség - talán ez a találó kifejezés. Egy nagy probléma azonban van ebben a kapkodásban és következetlenségben: sajnos, miniszterelnök úr, ön kezdi elveszíteni a hitelességét, s ezzel együtt Magyarország is kezdi elveszíteni, ami már sokkal nagyobb probléma, hiszen elvárásokat fogalmaztak meg felénk, mi szövetséget és szerződést kötöttünk az Európai Unióval, amikor beléptünk, és számon fogják ezt kérni, jogosan kérnek rajtunk számon minden szerződést.
A kérdésem rövid: nem tartja-e problémának, hogy a fele sem igaz a tavaszi ígéreteinek? Mennyibe került ez a hiábavaló gyakorlat, ez a többszöri lendület, ez a többszöri nekifutás, aminek a végén a mostani nemzeti fejlesztési tervet tarthatjuk ilyen kidolgozottsággal a kezünkben? Tanulva talán a tavaszi rossz gyakorlatból lehetett volna ezt a társadalmi egyeztetést picit jobb időpontra is időzíteni, tavasszal a kampányra sikerült, most meg a nyári szabadságolások végére vagy közepére, kinek hogy sikerült elmenni nyári szabadságra.
Tudom, hogy sokszor egyeztettek, mármint a kormány és az Európai Bizottság, azonban erről még a mi bizottságunk is vajmi keveset tud. Szeretném kérni, hogy tájékoztassanak minket az Európai Bizottsággal történő egyeztetésekről, na nem az időpontokat, hanem azok tartalmát illetően. Köszönjük.
ELNÖK: Káli képviselő úr!
KÁLI SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt hiszem, abban konszenzus van, hogy a foglalkoztatást kell növelni, és talán abban is, hogy a kutatás-fejlesztés egy kulcskérdés. Ugyanakkor a mindennapokban meg azt tapasztaljuk, hogy miközben van csak az én szerény földemen, Miskolcon egy jelentős munkanélküliség, amikor viszont egy nagyobb befektető munkaerőt keres, látjuk azt is, hogy a konvertálható képzettséggel, egyáltalán a képzettséggel is komoly gondok vannak. A kérdésem tulajdonképpen annyi, hogy megfelelő helyen érzi-e a fejlesztési tervben a szakképzés kérdéskörét, és ez alatt én a felső- és középfokot egyaránt értem.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön úgy fogalmazott, hogy a nemzeti fejlesztési terv forrásainak az elosztása a szeptember 30-ai vita után fog kialakulni, hogy mire mekkora összeget fogunk fordítani, tehát egyeztetéseken fog kialakulni. Akkor ezek szerint a március-áprilisban a megyei lapokban megjelent uniós források elosztása, ami részben kampánycélokat szolgált, azt jelenti, hogy azok már kevésbé érvényesek? Itt szeretném elnök úr figyelmét is felhívni, hogy 2003-ban Elmar Brok volt az, aki úgy fogalmazott, hogy az Európai Unió nem Marshall-segélyeket osztogat, hanem azon országok válnak érdemessé arra, ahol minél szélesebb konszenzus alakul ki, és egy olyan nemzeti fejlesztési programot tudnak lerakni, amely mögé a saját hazai forrásaikat is kellőképpen hozzá tudják tenni, és ezáltal kormányokon átívelő megvalósítás, tehát 10, 15 vagy akár 20 éves megvalósítás tud ebből kialakulni.
Nekem bizonyos mértékig aggályaim vannak. Azért is, hisz a 2006-ig történő uniós források, a nemzeti fejlesztési terv I., annak a kifizetései 2008 végéig kell hogy eszközlésre kerüljenek, viszont az új nemzeti fejlesztési terv programjából adódóan össze fognak csúszni ezek a források, ezeknek a forrásoknak a kifizetései, hisz 2007-ben indul a második nemzeti fejlesztési terv kifizetési rendje. Honnan fogunk tudni megfelelő forrásokat biztosítani arra, hogy ezek valóban kifizetésre is kerüljenek? Ezt nem véletlenül mondom, hisz az országban a körbetartozás hihetetlen mértékű megnövekedése tapasztalható, legálisan 1000 milliárd környékén, illegálisan ennek talán a kétszerese. Ebben nagymértékben szerepet játszanak az önkormányzatok is. Nem véletlen mondom, hogy az önkormányzatok is, hiszen, ha az állami számvevőszéki jelentéseket megnézzük, megnézzük az önkormányzatok állami számvevőszéki vizsgálatát, az emberben sok esetben felmerül az is, hogy bizonyos mértékű korrupciók is leledzenek ebben. Tehát valahol tényleg a végrehajtás területén, amikor egy beruházás befejezésre kerül, egyszerűen a vállalkozók nem jutnak hozzá a forráshoz, nem jutnak hozzá az önkormányzatok sem. Ezt mondom azért, hisz augusztus 2-án vagy 7-én Rómából az INTERREG II.B kifizetése leállításra került, gondolom, erre Bajnai Gordon úr is tud reflektálni.
Ebben a helyzetben, amikor az önkormányzatok beinvesztálják - hisz utófinanszírozás van -, mi történik? Ezekben a kérdésekben is valóban kompromisszumnak kellene kialakulni, és nem véletlen tartom én is helyesnek, amit Nógrádi képviselőtársam elmondott, hisz azok az országok sikeresek, ahol tényleg konszenzus tud kialakulni a politikában is, magában az ellenőrzésben, a folyamat követésében, és valóban minden területen a nyíltság, a nyitottság, a betekinthetőség látható, tapasztalható, és az ellenőrzések is azt lehet mondani, a társadalom széles rétege előtt zajlanak le. Én ezzel szerettem volna kiegészíteni, és talán elnök úr sem fogja azt mondani, hogy nem konstruktív az ellenzék, saját magam is olyan kérdéseket kívántam felvetni, amire sokkal jobban oda kellene figyelni.
Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm. Veress képviselő úr következik.
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Az első dolog, ami eszembe jutott ellenzéki képviselőket hallva, hogy igazuk van, a féligazságok nagyon veszélyesek. Ha már dátumoknál tartunk, hölgyeim és uraim, akkor nézzük meg azokat az ábrákat, amelyek a magyar adósságnövekedést mutatják, és meglepve tapasztaljuk, hogy ez nem négy év, hanem minimum 2001-től kezdődő folyamat. Tehát, ha a felelősséget és az együttműködést akarjuk gyakorolni, akkor a kiinduló helyzetet próbáljuk közösen tisztán felmutatni.
Ha már a kiinduló helyzetről beszélünk, akkor valószínűleg a miniszterelnök úr egyet fog velem érteni abban, hogy nem 16 éves elmaradásokat, hanem sokszor 20-25 éves elmaradásokat próbál ez a kormány helyretenni, egyszerűen azért, mert a nálunknál szerencsésebb nyugat-európai országok valamikor a '80-as évek végén, a '90-es évek elején lépték meg azokat a dolgokat, amikre most mi súlyos késéssel, de rákényszerülünk. Ebből fakad aztán az, hogy több minden dolog összecsúszott időben, hogy többféle reformot kell időben összecsúszva kezelni, és hogy a fejlesztési programoknak is figyelemmel kell lenniük ezeknek a programoknak az igényeire, mondjuk a forrásigényeire is, meg arra, hogy az a szerkezetváltás, aminek be kell következni az elkövetkező időszakban, ne csak a reformok következtében, hanem a fejlesztési terv fejlesztései következtében is történhessenek meg.
A konvergenciaprogram kapcsán vannak olyan erők, amelyek ezt mindenféle megszorító intézkedésekkel próbálják azonosítani, nem is értem, hogy hogy juthat ilyen eszükbe, hiszen pontosan arról van szó, hogy a gazdaság szerkezetének átalakulását írjuk le végre pontosan, és próbáljuk összeilleszteni a mozaik különböző részeit, mit tud ebből fölvállalni a fejlesztési terv, mit tud ebből majd az egyik vagy másik reformprogram megcsinálni, és ezek hogyan segítik egymás megvalósulását, hogyan illeszkednek egymáshoz. 160161-170c (Veress József)
A miniszterelnök úrhoz egy konkrét kérdésem lenne: nyilván készültek ma már olyan számítások, hogy várhatóan mekkorák azok a magánbefektetések, amelyek kapcsolódni fognak a közbefektetéseinkhez, hiszen ezeket se felejtsük el. Hiszen nemcsak abban kell gondolkodnunk, hogy mi lesz a hatása azoknak a közpénzeknek, amelyeket uniós forrásból költünk el, és mi lesz hatása annak a nem magán, hanem költségvetési önrésznek, amelyet a magyar költségvetés hozzátesz, az igazi nagy kérdés mégiscsak az, hogy milyen nagyságú, milyen minőségű, milyen irányú magánbefektetéseket tudunk ezeknek a közpénzeknek a befektetésével megmozgatni. Azt gondolom, hogy ebben megint csak egyetértés kell hogy legyen majd kormánypárti és ellenzéki képviselők között, hogy ebben igazán együtt kell működnünk, hogy pozitívabb hatást érjünk el.
Végül: nagyon örülök annak, hogy ma már megszületett ebben a teremben egy konszenzus, hiszen az egyik nagykövetjelölt teljes egyetértéssel, talán az olimpiai szellemben, Görögországba megkapta a támogatást... (Ivanics Ferenc: Kettő!) - ez még nagyobb örömet okoz nekem. (Derültség.) És abban is egyetértünk, hogy most tulajdonképpen nem hét évről, hanem kilenc évről beszélgetünk, hiszen hét plusz két évet döntünk el, merthogy a plusz két év a végrehajtásban még odajön, tehát majdnem tíz évre határozzuk meg az ország fejlődési pályáját. Még egyszer mondom: nagyon örülök ennek a konszenzushajlamnak, de a ma elhangzottak alapján azt azért szeretném elkerülni, hogy ez a konszenzusképesség abban nyilvánuljon meg, hogy megállapítjuk, hogy nem tudunk konszenzust kötni.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ivanics képviselő úr következik, tudniillik kormánypárt-ellenzék, kormánypárt-ellenzék logika szerint megyünk.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Elnök Úr! Azért csodálkoztam, mert az elnök úr azt mondta, hogy 15-kor fejezzük be, és most még csak egész van, és 90 perc alatt...
ELNÖK: Megmondom, ki van fölírva: Ivanics, Molnár, Szűcs képviselő asszony, most látom Manninger képviselő urat, tehát a kormánypárt-ellenzék logikában látok még egyet. 15-kor befejezzük, és akkor még nekem is egy kétperces hozzászólásom lesz. Képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Egyetértek azzal, hogy olyan nagyságrendű pénz érkezik Magyarországra, amelyet régóta várunk, és bizony régebb óta megilletett volna minket. Veress képviselő úr itt említette az időtávokat, hogy nem tizenöt évről beszélünk, hanem huszonöt évről - az én olvasatomban ötvenkilenc év lemaradását kell bepótolnunk, ebben az időben került sor a Marshall-segély felhasználására is. Az a kérdés számunkra, magyarok számára, hogy a Marshall-segély felhasználása az egy francia típusú felhasználás lesz vagy egy német típusú felhasználás. Ugyanis a német típusú felhasználás az újra tudta felhasználni ezeket a forrásokat, hiszen olyan kis- és középvállalkozói támogatást valósított meg, amellyel újra és újra meg tudta ezt erősíteni, míg a francia típusú felhasználás leginkább a közszférában fogyott el és folyt el, amelyben az ország nem tudott akkorát lépni, mint amekkora Németországban látható volt. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy ebben az esetben csak így és ezen a módon lehet előbbre lépni, ezt nem látjuk viszont a tervben. Úgy gondoljuk, hogy a fejlesztési tervnek ez a része meglehetősen gyenge lábakon áll, tehát mi kimondottan szeretnénk kérni, hogy a kis- és középvállalkozások, a magyar vállalkozói szféra megerősítésére nagyobb forrásokat fordítson.
Az elmúlt időszakban nagyon sok egyeztetésen vettünk részt, és mint a dunántúli régió volt fejlesztési elnöke sokszor szembesültem azzal a problémával, hogy valahogyan a fejlesztési források inkább az ország keleti részébe húzódnak, és tízéves fennállását ünnepeltük a fejlesztési törvénynek, a területfejlesztési törvénynek a tavalyi évben, mégis azt kellett megállapítani, hogy a különbségek nem csökkennek. Én úgy hiszem, hogy a fejlesztési források felhasználásának az a lényege, hogy azokat a régiókat is erősítsük, amelyek az elmúlt időszakban nem nagyon kaptak forrásokat. Tehát konkrét javaslatom lenne: egyrészről a kutatás-fejlesztésnél vegyük észre, hogy a nyugat-dunántúli régió meglehetősen szegény, tehát oda komoly támogatásokat kell vinni, hiszen van egy jól működő autóipari centrum, kiépülő autóipari centrum; másodsorban nézzük meg azt is a mutatószámok között, hogy ha a legnagyobb GDP-termelő céget kivesszük, akkor hogyan létezik az a régió az egy főre jutó GDP tekintetében, mert mi sokszor tapasztaljuk, hogy az a GDP, amit az Audi megtermel, az nem olyan közvetlenül jelentkezik a gazdaságban, mégis, a magas mutatószámok miatt a nyugat-dunántúli régió sokkal kevesebb forrásban részesül. Tehát ezt konkrét javaslatként fogalmazom meg, hogy a legerősebb GDP-termelőt vegyük ki.
Lenne konkrét olyan kérdésem is, amely a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségről szólna. Ezzel kapcsolatban örömmel hallom, most kivételesen örömmel hallom, hogy a miniszterelnök úr álláspontja megváltozott. Láthatjuk, hogy itt havonta erős változások vannak, márciusban is mást mondott, aztán júniusban is mást mondott, és most júniushoz képest is más történik szeptemberben. De ez a változás számunkra örömteli, mely szerint Bajnai Gordon úrból valószínűleg egy miniszter lesz, úgy hisszük, hogy ez a parlamenti ellenőrzésnek a lehetőségét már megadja az ellenzék számára. De még aktuális az a kormányrendelet, amely alapján a 3. § (1) bekezdésében - szó szerint olvasom - az ügynökség a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányítása alatt működő központi hivatal; három sorral lejjebb, a 4. § (2) bekezdésében: az elnök tevékenységét a fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos - a továbbiakban kormánybiztos - irányítja. Innentől nem nagyon látjuk, hogy Szilvásy és Bajnai urak a döntéseket és a hivatal irányítását, az ügynökség irányítását milyen módon látják el. A kérdésem az lenne, hogy hogyan oszlik meg ez a felelősség, hol látható világosan, hogy mi az, amiben az egyik miniszter, mi az, amiben a másik miniszteri rangban szereplő - elvileg, a kormánybiztos miniszteri rangban szereplő ember - tud dönteni, hol válik ketté az irányítási rendszer és hol egységesül.
Azt is kérdésként szeretnénk feltenni, illetve, ha lehet, akkor javasoljuk Bajnai Gordon úr miniszterré választását, hogyha ez így történik...
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Kinevezését!
IVANICS FERENC (Fidesz): Kinevezését, köszönöm. Ez számunkra azért is fontos, mert a 8000 milliárd forint feletti ellenőrzés az most meglehetősen gyenge lábakon áll. A nemzeti fejlesztési terv nem titkolja, hogy nagyon széles körben húzza meg a területet, amin belül majd felhasználhatók lesznek ezek a pénzek, viszont nagyon koncentrált az az ügynökség, amelyik efölött őrködik. Tehát mi úgy hisszük, hogy itt egy eléggé nagy szakadék van a kettő között, és ez bizony elég komoly visszaélésekre ad lehetőséget. Tehát számítunk arra, hogy az átláthatóság érdekében a kormány megváltoztatja a korábbi véleményét, és számítunk arra is, hogy a forráselosztásban az átláthatóság a különböző szinteken, a parlamenten kívül is megjelenik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is. Molnár képviselő úr, tessék parancsolni!
DR. MOLNÁR CSABA (MSZP): Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Először is hadd fejezzem ki örömömet amiatt, hogy a bizottsági ülés kezdetére oly jellemző pártpolitikai nyilatkozatok felolvasása és különböző érzések és benyomások megfogalmazása után visszatér a bizottság az eredeti műfajához, és egy pontos szakmaisággal megfogalmazott anyaggal kapcsolatban szakmai természetű kérdéseket teszünk föl. Azt gondolom, hogy ezért vagyunk itt, és nem pedig azért, hogy egy kampányidőszakban vagy a sajtó jelenlétében pártpolitikai nyilatkozatokat tegyünk.
Engedjék meg, hogy ennek megfelelően két konkrét kérdést tegyek fel a miniszterelnök úrnak! Az egyik a tudásközpontokkal kapcsolatos, a polgármester úr előttem már utalt rá. Nagyon örültem az anyag elolvasása során annak, hogy nemcsak gazdasági természetű prioritásokat és gazdasági természetű általános célokat fogalmaz meg az "Új Magyarország" fejlesztési terv, hanem egy általános társadalomátalakítási célkitűzés is van benne, értem ezalatt az oktatási és képzési rendszereknek a megváltoztatását és ezzel kapcsolatban a tudásközpontoknak a kialakítását. A konkrét kérdésem az, hogy milyen szerepet szán a kormány a tudás gazdasági-társadalmi szerepének elősegítése érdekében az egyetemi tudásközpontok kialakításával kapcsolatban, illetve a szakképzéssel kapcsolatban, a térségi integrált szakképző központok kialakításával kapcsolatban. Azt gondolom, hogy mind a kettő óriási jelentőségű.
A másik: engedjék meg, hogy kicsit magam felé hajoljak mint egy nagyváros országgyűlési képviselője, ez pedig a Pólus program. Élvezettel olvastam az anyagban a következő kifejezéseket, engedjék meg, hogy idézzem ezeket: foglalkoztatás és növekedés, tovagyűrűző hatás, erőteljes regionalitás, befektetés és nem pedig elköltés. Tipikusan ezek azok a dolgok, amiket, azt gondolom, hogy Magyarországon a Pólus program fogalmával lehet egy kalap alá venni, hiszen a Pólus program az a program, aminek regionális kihatásai vannak, a Pólus program az a program, aminek tovagyűrűző hatásai vannak, magyarán szólva a Pólus program az a program, ami arról szól, hogy az Európai Uniótól érkező egy euró mellé gazdasági-társadalmi összefogással minimum még egy vagy kettő eurót tudjunk tenni. 170c 171/Cz(Dr. Molnár Csaba)
Ez az, amit a miniszterelnök úr úgy fogalmazott meg, hogy be kell fektetni ezeket az összegeket, nem pedig elkölteni. Kérdésem az, hogy mi az álláspontja a kormánynak a pólusprogrammal kapcsolatban, milyen szerepet szán a pólusoknak, illetve az a pólusrendszer, amit korábban már kialakítottunk, várhatóan változatlan marad-e a jövőben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van még körülbelül 5 percünk. Manninger képviselő úr következik, ha lehet, próbáljuk meg tömören.
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nagyon rövid leszek. Itt vitatkozhatnánk hosszasan az összeg nagyságáról. A Marshall-tervet említette a miniszterelnök úr. Valóban, a Marshall-terv nagyságrendjéhez is lehet hasonlítani, persze ez a nagyságrend ugyanakkora, mint amekkora adósságot 2002 júliusa és 2006 júliusa között a kormány felvett, ha hozzászámoljuk a privatizációs bevételeket is, akkor itt nagyságrendileg körülbelül ugyanakkora összeget kapunk, tehát úgy is meg lehetne közelíteni, hogy ezt már önök előre elköltötték. Persze ez nem változtat az összeg nagyságán. Ez a nagyság is csak akkor lesz ekkora, ha sikerül is ezt felvenni, mert itt pályázni is kell. Ezzel kapcsolatos az első kérdésem. Ha ekkora összegről beszélünk, akkor miben bíznak önök, körülbelül hány százalékban sikerül felhasználni ezeket a forrásokat, mekkora lesz Magyarország forrásfelhasználó képessége?
A másik, amit csak röviden említenék, hogy a prioritásokról volt szó. Én úgy gondolom, kétségtelen, hogy bizonyos prioritások halványan kiolvashatók ebből a tervből, a miniszterelnök úr is említette a foglalkoztatás növekedését. Bízzunk benne, hogy valóban vannak prioritások, én ennyire egyértelműen nem látom ezt, még mindig úgy néz ki, hogy a terv nagyon sok mindent szeretne megvalósítani, és ebből az összegből mindent nyilván nem lehet. Egy dolgot azért sajnos ki lehet olvasni: elsősorban a nagyvárosokra és a poliszokra koncentrál. Szemben másokkal én azt gondolom, nagyon fontos, hogy a teljes Magyarországra, a vidék Magyarországára is gondoljanak. Csak egy példát mondok. Például a közlekedésben, akár a vasúti közlekedésben - most ne a sokszor említett autópályákra gondoljunk -, ha 800 milliárdot elköltenek, erre van olyan terv is, hogy ezt el lehet költeni egy vagy két nemzetközi fővonalra is - most nem a bezárt vonalakra gondolok -, meg el lehet költeni arra a másik hatezer kilométerre is. Tehát itt nagyon fontos, hogy végül is mi lesz a prioritás, tranzitútvonalak vagy a teljes Magyarország fölzárkóztatása.
Nyilvánvaló, hogy a vidék Magyarországának fellendítéséhez szükség lenne a régiós intézményrendszerek fejlesztésére is. Tudom, hogy általában erre azt szokták mondani, hogy a régiós intézmények kialakításával a Fidesz nem ért egyet, de én úgy gondolom, hogy a mai keretek között is lehetne a régiós intézményeket fejleszteni, kaphatnának nagyobb szerepet a lebonyolításban. Van-e ilyen terve a kormánynak, hogy a következő években ezekben az ezer milliárdokban a régiók is szerepet kapnak, lesz-e ebben változás, nagyobb szerepet kaphatnak-e a régiók?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben Szűcs Erika képviselő asszony következik.
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én először is, tudva, hogy egy társadalmi vita eredményeinek a megvonása nagyon nehéz, azt gondolom, hogy a legfontosabb eredmény az lesz - és úgy tűnik a véleményekből, hogy ebben lesz egyetértés -, hogy nem egyszerűen elköltjük, hanem befektetjük. Tehát ez egy kulcsdolog, és azt gondolom, hogy a fejlesztési kultúrában egy paradigmaváltás kell legyen, és utána már nagyon sok egyéb ügynek az elrendezésében és a helyretételében segíthet. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha befektetés, akkor ez behozza az idődimenziót, és ezen kell hogy gondolkodjunk, hiszen ez a torta egy izgalmas torta, mert az Európai Unióból érkező pénz egy konkrét összeg, illetve lehívható, opció, ugyanakkor, ha a befektetést jól csináljuk, akkor ennek a 7+2 évnek a második felében már hazai forrásban kell hogy legyen többletünk, tehát ez egy valamilyen szinten vagy valamilyen mezőben szélesíthető torta.
Ez azért izgalmas politikai feladat lesz, mert nem lehet az első esztendőben ugyanazokat az arányokat kialakítani a fejlesztésfinanszírozásban, mint a 3., az 5. és a 7. évben. Tehát ennek lesz egy ilyen logikája, és ezeket a vitákat majd még meg kell tenni. Ráadásul azt gondolom, hogy ez a fejlesztéspolitikai kultúraváltás más területen is szükséges. Lehet úgy is kezdeni a dolgot, hogy megépítjük az infrastruktúrát, és azt mondjuk a világnak, hogy nézzétek meg, itt ragyogó a környezetvédelem, vannak utak, gyertek ide. Vagy pedig az, amire ez a fejlesztési terv már egyértelmű irányt vesz, hogy a helyi erők összefogásából mellétegyük azokat a helyi kezdeményezéseket, amelyekkel kapcsolódhatunk a nemzetközi hálózatokhoz. S ez egy más minőség.
Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert itt úgy tűnik, hogy a jó projektek kiválasztása, a korrupciómentes döntés valahol a legfelső szinten dől el. Én meg azt mondom a pólustervezés eddigi gyakorlatából, a tervezés és a kezdeményezés szintjén van a demokrácia, az ésszerűség legfontosabb garanciája, ha partnerségi hálózatok alakulnak ki, ha nem arról szól a történet, mert befektetési logika van, hogy egy kisváros vagy egy nagyobb város iskoláját fel kell újítani. De miért? Mi lesz annak a hatása? Mit fogunk azzal segíteni? Abban a pillanatban ez egy másfajta logika. És itt mindegy, hogy milyen színű annak a településnek a vezetése, szükséges ahhoz, hogy ott a boldogulásnak nagyobb tere, lehetősége legyen.
Még egy dolog: szoros összefüggésben van ez a fejlesztési terv a reformokkal, hiszen a foglalkoztatásnak csak az egyik oldala a munkahely lehetőségének a bővítése vagy munkalehetőség bővítése, a másik oldalon, ahogy Káli polgármester úr mondta, a megfelelő munkaerő, az pedig azok nélkül a reformok nélkül, amelyek a konvergenciaprogramban meg vannak fogalmazva, nem biztosíthatók. Tehát igenis itt ezek a dolgok összeérnek, és össze kell hogy érjenek.
Még egy dolog: köztisztviselő vagy politikus az irányító hatóság élén. Annak örülök, hogy a korábbi kritikákkal, a fejlesztési intézményrendszernek egyfajta koncentráltságát, a kommunikációs koordináció szorosabb és ellenőrizhető biztosítását megkérdőjelező véleménnyel szemben most már arról szól a történet, hogy legyen ez így, csak kerüljenek bele politikusok bizonyos szegmenseibe, de a FIT-ben csak köztisztviselők legyenek. Én úgy gondolom, hogy van ennek a dolognak egy másik olvasata is, és ez tizenvalahány év fejlesztéspolitikai gyakorlata, hogy a köztisztviselő felelősségérzete a dolgok iránt, meg egy politikus felelőssége a dolgok iránt nem azonos minőségű, és nem a köztisztviselőé a nagyobb, sokkal szűkebb területen mozog. Tehát én azt gondolom, hogy a politikus részvételétől nem kell félni. Az egy másik ügy, hogy olyan rendszert kell kialakítani, amiben az számon kérhető, és számon is kérik, de nemcsak az ellenzék kér számon. Négy év múlva lesznek választások, aztán megint lesznek választások, és nem elég a saját szavazóbázisunknak megfelelni, az egész országnak kell megfelelni, ha sikeresek szeretnénk lenni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm, képviselő asszony. Elnézést kérek Braun képviselő úrtól és Szirbik képviselő úrtól, de negyed három után vagyunk. Röviden az SZDSZ nevében is hadd mondjam el a véleményemet, annál is inkább, mert azzal kezdtem, hogy a bizottságra jellemző a konszenzusra törekvés, és úgy érzem, ezt valamelyest finomítanom kell az elhangzottak alapján. (Derültség.) Nyilván ez leginkább az európai ügyekre, de akkor sem mindig vonatkozik, az országot érintő nagy politikai kérdésekben egy kampányban kevésbé vonatkozik.
Én egyetértek Molnár képviselő úrral abban, hogy ez a bizottságnak nem hatásköre, mégis politikai hibát követnénk el, ha ilyenkor lehajtjuk a fejünket, és hagyjuk, hogy ezeket a dolgokat mondják, és nem válaszolunk rá. Én azt gondolom, hogy itt egy óriási tévedés van, amikor azt mondja a Fidesz, hogy a kormánypártok nem tartják be az ígéreteiket. A kormánypártok nem tartják be a Fidesz ígéreteit ebben a kampányban. Nekem pedig a leghatározottabb meggyőződésem, hogy a kampányban a kormánypártok fejlesztésekről beszéltek - és ez egyébként a bizottságnak hatásköre, és ez kompetenciája -, én többször emlékszem a miniszterelnök úrnak a legnagyobb vitákban azokra a kijelentéseire, hogy az országot meg kell változtatni, és ezt hajtja végre az MSZP és az SZDSZ koalíciója. Én semmi okot nem látok arra, hogy mi magukra vegyük ennek a hazugságnak a vádját.
Igaz, a Fidesz megígérte a 15., 16., 17., nem tudom, hány havi nyugdíjakat, ezeket nem hajtjuk végre. Ebben a bizottságban, amikor a konvergenciaprogramról tárgyalunk, akkor egyetértés van abban, hogy ha hiány van, akkor vagy a kiadásokat csökkentjük, vagy a bevételeket növeljük, vagy a kettőnek egy egyvelege, akkor ebben egyetértés van, és akkor halljuk, hogy miért nincsen több kiadás itt meg itt, és miért nem kevesebb a bevételt amott meg amott.
Itt térek a konszenzusnak a második pontjához, hogy valójában nem is konszenzusra van szükség, mert ez egy plurális demokrácia, ahol nem konszenzusra van szükség, hanem értelmes párbeszédre, ahol ha a hiány egy probléma, akkor abban van a pártok között egy értelmes párbeszéd, hogy hol érdemes a kiadásokat lefaragni, mit lehet kezdeni a bevételekkel annak érdekében, hogy ne legyen eladósodás. De, ami nem megy, ott egyetértünk abban, hogy ne legye hiány, ugyanakkor föláll egy képviselő az ellenzékből, és azt mondja, hogy itt tessék többet költeni, a másik azt mondja, hogy tessék kevesebbet bevenni, a harmadik pedig azt mondja, hogy egyébként csökkenjék az eladósodás. 180181-190c (Elnök)Nem lenne baj, ha ebben értelmes párbeszéd tudna folyni.
És akkor itt rátérnék arra, hogy érdemes-e ellenzéki politikusokat bevenni egy irányító hatóság munkájába. Szerintem, ha megteremtődik a lehetősége az értelmes párbeszédnek, akkor ezt érdemes megfontolni. Nagyon sok országban, amely mondjuk inkább konszenzuskultúrára épülő, mint a magyar, ellenzéki képviselők is részt vesznek adott esetben a döntéshozatalban, de ott a parlamentben az ország előtt álló nagy kérdésekről valódi, értelmes viták folynak, ahol alternatívák hangoznak el a kormány javaslataihoz képest, nem pedig az, hogy minden szörnyű, ahogy van, és csak egy válasz van, hogy majd mi többet költenénk, többet költenénk a nyilvánvalóan semmiből.
Én annyiban nem tartom ezt a vitát mindezzel együtt haszontalannak, mert szerintem a miniszterelnök úr nagyon komoly dicséreteket kapott. Amikor Manninger képviselő úr úgy fogalmazott, hogy egy halvány prioritás kiolvasható a programból, akkor én a kampány szerint egy őrült nagy dicséretnek tartom (Derültség.), ami azt jelenti, hogy ezek valóban szerepelnek benne, és örülök ennek. Pelczné Gáll Ildikó is úgy fogalmazott, hogy örült bizonyos értelemben a miniszterelnök úr szavainak, de - a "de", úgy érzem, természetes, de amiknek örültek ellenzéki képviselőtársaim, azok szerintem nagyon fontos jelek arra, hogy a kormány valószínűleg jó úton van.
Én úgy vélem, hogy a tét óriási, sokkal nagyobb a tét, mint az, hogy melyik várost ki nyeri meg, persze az is nagy tét, az októberi választásokon a tét sokkal nagyobb annál, és ha ennek legalább a fő vonulataiban lehetséges egy együttműködés, és az ellenzéki pártok, ha egy kérésnek a miniszterelnök úr eleget tesz, ezt méltányolják, és nem kritikaként fogalmazzák meg, hogy miért változtatja meg a véleményét, ha tudunk ilyen módon előrefelé menni, akkor én úgy vélem, hogy az ország előtt álló egyik legnagyobb kihívásnak talán sikeresen tudunk megfelelni.
Megkérem a miniszterelnök urat, hogy ő is mondja el a vitában elhangzottakról a véleményét.
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ha véletlenül szomorkodtam volna amiatt, hogy a mai programomból kimaradt a kampányolás, akkor most megnyugodhattam volna, mert hallva az ellenzéki képviselők első hozzászólásait, igazából az ember rendes kampánygyűlésen érezhette magát. Így aztán nincs nap kampány nélkül, holnap nem bizottsági ülésre megyek, hanem vidékre, de ott legalább tisztábbak a szerepek, itt meg mintha összekeverednének.
Én itt örömmel és szívesen veszem, ha az ellenzéki képviselők javaslatokat fogalmaznak meg arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet a parlament ellenőrző szerepét javítani, hogyan lehet a kormányzás szakszerűségét javítani, és még az sem veszi el a kedvemet, hogy ezt azok a képviselők teszik meg, akik amikor birkóztak a kormányzás felelősségével, úgy gondolták, hogy nem kell betartani azt az alkotmányos kötelezettséget, hogy évente kell költségvetést tervezni, mert a választások közeledtével úgy gondolták, hogy meg kell vonni az ellenzék jogát, hogy vitassa a költségvetést; örülök, hogy elmondják, hogy miért kell csínján bánni a politikusokkal a kormányzás közelében, és egyáltalán nem zavar, ha ezt azok mondják, akik a pártpénztárnokukat nevezték ki az APEH elnökének, mert azt gondolom, hogy a javaslatokat, függetlenül azok megfogalmazójától, annak személyétől, komolyan kell végiggondolni. Ezért azt tudom mondani valamennyiüknek, önök között Nógrádi képviselő úrnak is, hogy továbbra is minden javaslatot meg fogunk fontolni, és ha a megfontolással végeztünk és döntésre jutottunk, akkor ígérhetem, ön lesz az első, akit erről tájékoztatni fogunk.
Ha pedig már Nógrádi képviselő úrnál tartunk, aki egyébként az igazság nem minden szeletének kibontásáról tartott nekünk hosszú, erkölcsi elemeket tartalmazó, kifejtő hozzászólást, amelyet köszönettel veszek, és véletlenül sem szeretném szembesíteni azzal, hogy attól, aki arra biztat bennünket, hogy mondjuk el az igazság egészét, talán attól, ha mástól nem, mindenképpen elvárható lenne, ha legalább abban a tárgyban, amelyet kritikája fő eszközéül választ, maga megkísérelné, hogy az önmaga által felállított mércének megfeleljen, itt utalni szeretnék a Transparency International beszámolójából vett idézetre, amelyből a képviselő úr egy valóban megfogalmazott kritikai elemet ragadott ki. Nem vagyok naiv, el sem tudnám képzelni, hogy a képviselő úrnak csak odaadták azt a kettő mondatot, hiszen ő egy olyan ember, aki nyilván alaposan felkészül és nyilván ismeri az egész jelentést.
Azt gyanítom, ezek alapján olvasta a jelentésnek azt a részét is, amely a következőképpen szól: a magyarországi helyzetfeltárás röviden összefoglalható tanulsága - tehát összefoglalható tanulságról beszélnek, a végső konklúzióról - az volt, hogy a korrupció kivédését tekintve az intézményi keretek és szabályozások jók, valamint az állami bürokrácia érintett résztvevői nyitottak a civil partnerségre és az információ széles körű megosztására. El sem tudom képzelni, hogy az igazság egészének kibontására bennünket figyelmeztető képviselő úr ezt tudatosan elhallgatta volna előlünk - nyilván összeragadt a jelentésnek az a kettő lapja, amely ezt tartalmazta, és így a képviselő úr rendkívül szerencsétlen módon abba a bűnbe esett, amely bűnnel szembesíteni kívánta itt a meghívott miniszterelnököt. (Derültség a kormánypárti képviselők körében.) De én nem lennék olyan kegyetlen ebben a kérdésben, mint a képviselő úr, én ezt egy puszta félreértésnek és tévedésnek tekinteném, semmiképpen nem vonnék le ebből messzemenő következtetést az általam oly módon tisztelt képviselő úr erkölcseire.
Ami pedig a továbbiakat illeti: nagy vita volt itt, hogy a Szocialista Párt mit képviselt, azt, amiben hitt és amelyért a mai napig is a kormányzásában küzd és amit megvalósítani kíván. Csodálattal hallgatom Pelczné Gáll Ildikó szavait, aki tudni véli, hogy milyen konkrét beruházások lesznek. Azért csodálkozom ezen, mert itt volt a bizottsági ülés elején, sőt, nyilván szakértője ennek a kérdésnek bizottsági tagként, de akkor elismétlem még egyszer: most a stratégiai kereteket döntjük el, most döntjük el, hogy 1300 vagy 1700 milliárd forint közlekedésre. Honnan a csudából tudhatja egy képviselő asszony, hogy egészen pontosan melyik út fog felépülni?
Az nagyon helyes, ha a kormányzati politikusoknak meg az ellenzéki politikusoknak van javaslata és véleménye, hogy amikor abban a szakaszban leszünk, akkor mi a fontos. Ez csak természetes! Az lenne a jó, hogyha önöknek is, a kormánypárti politikusoknak is nagyon konkrét javaslataik lennének. Én örülök annak, hogy miközben az egész ország tudja, vagyis tudta, hogy 2007-től soha korábban meg nem nyíló lehetőség fog előállni, a politikusok komolyan vették a dolgukat, és azt mondták, ha kormányra fogok kerülni, akkor azért fogok küzdeni, hogy az a kormány, amelyhez mi a többséget biztosítjuk, ezt, ezt meg ezt csinálja. Nagyon örülök, hogy ezek a politikusok, akikből később - mint kiderült - kormánypárti politikusok lettek, nem egyszerűen csak városonként, kistérségenként, megyében fogalmazták ezt meg, hanem együtt is működtek, hogy legyen egy országos, átfogó képük. Sőt, őszintén szólva inkább azt hiányolom, hogy miért nincsen ilyen az ellenzéki pártoknak, miért nincsen átfogó fejlesztési elképzelésük. Nem értettem ezt a választási kampányban sem. Mi Magyarországon, ha kormányozni fogunk... - azt hallottam, hogy akarnak fizetni 14. havi nyugdíjat. Mit akartak volna arra vonatkozóan, hogy mit építenek, mit fejlesztenek Magyarországon most, hogy itt vagyunk? Másodszor találkozom azzal a helyzettel, először a konvergenciaprogramról szóló egyeztetésen, ahol az ellenzéki pártokat képviselő frakcióvezetőktől megkérdeztem, hogy és mondják, az önök pártja szerint mi legyen a konvergenciaprogramban, mi az önök konvergenciaprogramja. 190c191/Cz(Gyurcsány Ferenc)
Azt mondták az önök pártjainak frakcióvezetői, hogy nekik nincsen alternatív konvergenciaprogramjuk. Nem venném a bátorságot, hogy bármilyen fajta tanácsot adjak az ellenzék pártjainak, de talán nem célszerűtlen, ha egy pártnak van javaslata az országra vonatkozóan, ez legalábbis, mintha dolga lenne minden pártnak, hiszen arról szól egy politika, hogy mit történjen az országgal.
Az érzékelem, hogy van rólam véleménye az ellenzék pártjainak. Dicséretes dolog. Azt is érzékelem, hogy van véleménye arról, amit mi leírtunk, hogy mi nem tetszik nekik. Ez is dicséretes dolog. És mondják, önök szerint mi történjen Magyarországgal? Azzal az általános megjegyzéssel, hogy a kis- és középvállalatok fejlesztése fontos, egyetértünk. De ezzel nem jutottunk egyről a kettőre. Hogy miközben van pólusprogram, nem lehet elfeledkezni lemaradt térségekről, falvakról, ezzel nem megyünk sokra, mert mi is így gondoljuk. Az általános igazságok szintje nem elegendő a konkrét politikai vitához, és különösen nem a kormányzáshoz. Azt már értem, hogy a képviselők szeretnének részt venni a döntésben, de mondják, és ott mit is képviselnének? Mi az álláspontjuk? Mi a programjuk? Többet beszélnek arról, hogy ide nekünk a hatalmat, mint arról, hogy mit csinálnának Magyarországgal. Én azt hiszem, hogy megalapozni a végrehajtó hatalomban való közvetlen részesedére vonatkozó igényt leginkább hitelesen azzal lehet, hogy van egy átfogó programunk, azt szeretnénk ebben képviselni.
Miközben önöket végighallgattam, nem láttam kibontakozni itt egy, az ellenzék által elképzelt módon fejlesztett Magyarország kontúrjait. (Ivanics Ferenc: Húsz perc alatt?) Az alkotó ellenzésigéből gondoltam, mert azt hittem, hogy ezt komolyan gondolták, hogy van valami alkotás is ebben a történetben. De, ha letettek arról, hogy alkotó ellenzékként vegyenek részt a magyar parlament munkájában, és beérik azzal, hogy elmondják rólunk, hogy mit gondolnak, ezt tudomásul lehet venni, én személy szerint ezzel tudok együtt élni is. De nem vagyok abban biztos, hogy ez az ország hasznára és az üdvére van, tudniillik azt valóban fontos lenne ismerni, hogy mi más van. Vitassuk meg, hogy ez a program, vagy az a program! Bátorítanám önöket - jövő héten lesz vita a parlamentben -, hogy mutassák meg, hogy nemcsak a kormánynak van átfogó nemzeti fejlesztési terve, hanem mi, akik a nemzetről oly emelkedetten, fátyolos hangon tudunk mindig beszélni, nekünk is van a nemzet számára egy fejlesztési programunk. Hiszen ennek a programnak a körvonalai, az ezzel szemben megfogalmazott követelmények nyilvánosak. Önök ismerik az országot, ismerik a lehetőséget, le kell ülni és meg kell írni, és nem kell irigyelni, hogy a szocialistáknak volt véleménye a választási időszakban is, meg most is, hála istennek, ezért ők kormányoznak. Ha önöknek lett volna erről véleménye, nemcsak a 14. havi nyugdíjról, lehet, hogy ma önök kormányoznának. Ilyen egyszerű a helyzet. Mert az ország pontosan jól értette, hogy ilyen időszak fog elkövetkezni, amikor a fejlesztésekről szól Magyarország.
Amikor azzal szembesítenek, hogy az elmúlt időszakban mennyit költöttünk, és hogy hol van, el tudom önöknek újra mondani, bár ott ültek a parlament plenáris ülésén akkor, amikor erről beszéltünk. Igen, úgy döntöttünk az elmúlt, összességében 5-6 évben: hogy az állam által nyújtott közalkalmazotti, köztisztviselői bérekre költjük, tudják, önök a köztisztviselők bérét emelték, mi a közalkalmazottak bérét emeltük; hogy a nyugdíjakra, tudják, azt mi emeltük; hogy 13. havi családi pótlékra; hogy az egyetemi hallgatói normatívák 70 ezer forintra emelésére. Azaz a folyó kiadásainkra költöttük el túlnyomó többségét, és csak kisebb részét beruházásra.
A Magyar Szocialista Párt az, amelyik 2006-ban e tekintetben egy világos fordulatot kezdeményezett, azt mondta, hogy a jóléti intézkedések mellett a következő négy évben elsősorban fejlesztésre kell koncentrálni. Ezt képviseltük tavasszal is - önök ezt nem képviselték -, ezt képviseljük most is. Azt gondolom, ez a helyes magatartás.
Nagyon jó lenne régióban együttműködni, mondom Manninger képviselő úrnak. Milyen jó lett volna, ha a régiók teljes politikai legitimációval rendelkezve, választott önkormányzattal, ahhoz illesztett önálló jogokkal, önálló bevételekkel rendelkeznének, akkor egyébként pénzügyi kötelezettséget tudnának vállalni. A képviselő úr azt mondja, hogy fejlesztéspolitikával foglalkozott éveken keresztül, akkor pontosan tudja, csak azok vállalhatnak kulcsszerepet a programról szóló döntésekben, akik e mögé a döntés mögé teljes körű pénzügyi felelősséget tudnak helyezni. Ez is brüsszeli elvárás. Tudják, miért nem lehet teljes körű a régiók szerepe? Mert a magyar ellenzék nem engedte meg, hogy olyan régiót alkossunk, amely régió megkaphatja azt a brüsszeli minősítést, hogy önmaga dönthet, és ha a döntései később pontatlannak, hibásnak bizonyulnak, vagy a végrehajtás hibáztatható, akkor pénzügyi felelősséget tudnak döntéseik mögé állítani.
A regionális fejlesztési tanácsok nem ilyenek. Önök a regionális fejlesztés lehetőségének alapvető intézményét torpedózták meg azzal, hogy általam nem ismert okból nem járultak hozzá ahhoz, hogy Magyarország regionális önkormányzati rendszerre térjen át. Ezzel együtt minket ebben nem vezet semmilyenfajta politikai önérdek. Olyan mechanizmust fogunk kialakítani, amelyben a regionális fejlesztési tanácsoknak kulcsszerepe van a döntés-előkészítésben az adott régióban felmerülő program, projektjavaslatok rangsorolásában, és a Nemzeti Fejlesztési Tanácsba a régiók küldenek egy-egy képviselőt. A régiók képviselői általában a megyei közgyűlések elnökei közül kerülnek ki rotációs alapon, ott van az az érdek a Nemzeti Fejlesztési Tanácsban, ráadásul úgy, hogy a kormány nem tudja befolyásolni közvetlenül, hogy milyen pártszínezetűek ezek a képviselők, a választók döntik el. Ez a helye a parlament után a következő egyeztetésnek. Rajtuk kívül a Gazdasági és Szociális Tanács hét tagja ül még a Nemzeti Fejlesztési Tanácsban, azokra sincsen semmilyen hatása a magyar kormánynak, az már 14 fő, összesen hét fő ül olyan ebben a testületben, akit a miniszterelnök személyes kiválóság alapján kért fel, de más politikai erőktől eltérően ennek a kormánynak a miniszterelnöke többek között kért fel olyat, aki köztudomásúlag nem a magyar kormány mögött álló pártok nézeteit osztja, sőt, talán az előző kormánynak tagja is volt. Az a parlament után a következő helyszín, ahol széles körű társadalmi, politikai, közéleti egyeztetés van.
A kormány szerepét nem tudjuk megosztani az ellenzékkel. Tudom, hogy szeretnék, de már csak azért is igen csodálkozom ezen, mert újabban azt hallom az önök pártelnökétől - mondom a Fidesznek -, hogy ez a kormány illegitim. El sem tudom képzelni, hogy egy illegitim kormányban miért szeretnének részt venni, ha csak valamelyiküknél nincs itt valamilyen zavar. El kellene dönteni, hogy önöknek van-e ebben az ügyben igaza, de ezt beszéljék már meg a pártelnökükkel, mert legalábbis zavarba hoznak engem ezzel a kérésükkel.
A nemzeti fejlesztési program részeként is Magyarországon a beruházási hányad a GDP felhasználási oldalán az európai uniós átlag fölé, 25 százalékra fog emelkedik - mondom Veress József képviselő úrnak. Ez a 23 000 milliárd körüli GDP-hez viszonyítva évente közel 6000 milliárdos befektetést jelent összességében természetesen, ez valamennyi szereplő, köz- és magánberuházás természetesen; éppen az, hogy itt jó 2 százalékponttal növekszik a beruházási hányad, mert ma olyan 23 százalék környékén van, és 25 fölé fog menni, az a fejlesztési program eredménye. Ezt a konvergenciaprogram áttanulmányozásából egyébként önök láthatják. Különböző minták vannak. Azt szeretnénk, ha az az egyébként közepesen ambiciózus, de nem irreális célkitűzés az európai átlagok alapján, hogy minden egy forint nemzeti fejlesztési terv keretében elköltött brüsszeli vagy nemzeti közforrás legalább ennek a felét közvetlenül magánforrásként mozdítja meg, egy realista célkitűzés, amelyért sokat kell tenni. 200201-210c (Gyurcsány Ferenc)Jól tudják, hogy ennél sokkal rosszabb teljesítményű országok vannak, nagyon kevés ország, a nagyon egy fókuszt választó országok esetében van ennél lényegesen jobb adat.
Szakképzés, egyetemek, összekapcsolás. Az egész szakképzési rendszer, a magyar felsőoktatás képzési struktúrájának átalakítása, a középfokú szakképzés és a felsőoktatás összekapcsolása, ennek a munkaerőpiachoz való igazítása, ebben a regionális hatásköröknek a növelése, a piaci igényeknek a közelebb hozása a szakképzéshez és a felsőoktatáshoz, műszaki, élettudományi, informatikai képzési irányok súlypontjának meghatározása, ez mind-mind ott szerepel az itt látható stratégiai referenciakeret mögött fejlesztett programokban.
Hány százalékot fogunk felvenni? A most folyó programról lehet tudni, a 2004-2006 között folyó programról, hogy lényegében a rendelkezésre álló teljes forrásmennyiséget lekötöttük. A kifizetések - 2008-ig mehetnek a kifizetések - 40 százalék körül vannak, ebben az Európai Unió tagállamai között a harmadik legjobban teljesítő ország Magyarország. Nagyon ritka a régi tagországok között az, amelyik 75-80 százaléknál jobb teljesítményt tud elérni. Mi úgy látjuk, hogy 2004 és 2006 között ennél jobb eredményt fogunk elérni, és nyilván ezt a jobb eredményt kell megismételni a végén. Minden ott hagyott egy fillérért kár.
Itt jegyzem meg, hogy mielőtt majd még a kritika nyilait rám lövik az ellenzéki képviselők, ajánlom tanulmányozását az előcsatlakozási alapok felhasználásában nyújtott mai ellenzéki teljesítménynek. Minden ilyen vitára olyan paksamétával jövök, amelyben benne van a '98 és 2002 közötti teljesítményük is - hát, hogy mondjam, nem nagyon imponáló. Az a helyzet, mondja a képviselő úr, hogy hát hiába, ilyen az élet, minden év meghozza a maga újdonságait.
Német vagy francia típusú felhasználás. Egyetlenegy megjegyzést hadd tegyek! Ennek van egy másik fele, amit a képviselő úr mond, ezt is ajánlom megvitatni az új Széchenyi-terven dolgozóknak. Tudniillik a német példa az nemcsak az, hogy nagyon jelentős források voltak a magángazdaság átalakításához, hanem még valami, hogy Németországban a Marshall-segély forrásait jelentős részben nem végleges tőkejuttatásként, hanem visszafizetendő juttatásként adták oda, olyannyira, hogy a mai napig is a Marshall-segélyből korábban létrehozott alapokból finanszíroznak. Na most, önök az új Széchenyi-tervben az ellenkezőjét szeretnék tenni, azt mondják, hogy a végleges tőkejuttatásra szeretnék helyezni a hangsúlyt. Tehát ha már példáknál vagyunk, és ön a német példát javasolja, én ebben egyetértek önnel, de attól tartok - és ez majd ki fog derülni kedden -, hogy azok, akik önöknél a kkv-fejlesztésre vonatkozó politikát csinálják, azok nem önnel értenek egyet és nem a német példával. Ez a helyzet. Egyébként én magam a német példával értek inkább egyet e tekintetben - inkább igen. De, tudja, én azt mondom, hogy vissza nem térítendő, ingyenpénzt adni, azzal csínján kell bánni, nagyon hosszú a sora az igénybevevőknek, higgyék el nekem. Ha lehet ilyen pénzt kapni, akkor szerintem országhatárig állna az igénybevevőknek a sora.
Nagyon szépen köszönöm a bizottságnak a meghallgatást. Örömömet csak fokozni tudta volna, ha általános politikai és erkölcsi nyilatkozatokon túl a nemzet és a haza javát konkrétabban szolgáló érdemi elképzelésekről is szót válthattunk volna. Nyilván ezt jövő keddre tartogatják a képviselő urak, szinte égek az izgalomtól, hogy a kormány "Új Magyarország" fejlesztési terve mellé fel fog-e zárkózni az ellenzéki pártok fejlesztési terve, vagy beérik annyival, amennyivel ma - ez nem tudom, hogy a nemzet üdvéhez elegendő lesz-e.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Miniszterelnök Úr! A bizottság nevében köszönjük az előterjesztést és a kérdésekre adott válaszát, amelyet, úgy gondolom, a képviselő hölgyek és urak pártállástól függően különböző lelkesedéssel hallgattak végig. De remélem, hogy ugyanakkor a dolog egy irányba fog végül menni, ha a kampánynak majd vége, akkor én úgy érzem, hogy meglesz az esélye annak, hogy valamelyest közelebb kerüljünk egymáshoz, nem a nagy politikai kérdésekben, az európai fejlesztések kérdésében.
Itt a mai napon szavazásra nincsen szükség, ezzel együtt én úgy érzem, hogy a kormánykoalíció pártjai, a Szocialista Párt mellett a Szabad Demokraták Szövetsége támogatni fogja ezt a programot, és talán eljutunk odáig, hogy a támogatás szélesebb körű lehet, ezt majd a parlamenti vitában meglátjuk. Most még egyszer megköszönöm a miniszterelnök úrnak, hogy eljött hozzánk, remélem, lesz módunk arra, hogy folytassuk, akár a majd kinevezésre kerülő miniszter úrral, de a miniszterelnök úrral is, nagyon szívesen.
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Nekem nagy megtiszteltetés és öröm!
ELNÖK: Hát akkor ha egy ilyen nagy közös örömforrást tudtunk találni (Derültség.), akkor ez megteremtheti az alapját a jövő együttműködésnek. Az időn így is kicsit túlléptünk.
A következő ülésünkre szeptember 20-án kerül sor, a meghívók kimentek. Várom a képviselő hölgyek és urak részvételét! Köszönöm a mai munkát, az érdeklődést a sajtó részéről. A sajtó tekintse úgy, hogy a miniszterelnök úr mindegyik bizottsági ülésen itt lesz - nem garantálom, hogy ez meg is lesz, de azért jöjjenek el máskor is.
Még egyszer köszönöm a figyelmet, jó pihenést kívánok!
(A nyílt ülés befejezésének időpontja: 15 óra 46 perc.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Farkas Cecília és Nánásiné Czapári Judit