EB/37/2009.
(EB-128/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2009. december 9-én, szerdán, 8.30 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet III. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása*
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter meghallgatása*
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter szóbeli bevezetője*
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter válaszai az elhangzott kérdésekre*
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter válaszai*
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Fetser János (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Dr. Csáky András (független)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Czinege Imre (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Fetser János (MSZP) megérkezéséig dr. Garai Istvánnak (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Pesti Imrének (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Kupper Andrásnak (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Heintz Tamásnak (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter
(Az ülés kezdetének időpontja: 8 óra 34 perc. )
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó reggelt kívánok! Tisztelt Bizottság! Megnyitom az idei 37. és a ciklus 128. ülését. Bejelentem, hogy az Országgyűlés hétfői ülésnapján Bőhm András képviselő úr helyett Velkey Gábort választotta meg a bizottság tagjának. Ő az SZDSZ-képviselőcsoport tagja, pedagógus és szociológus. A mai ülésnapon nem tud részt venni.
Tisztelt Bizottság! Urbán Róbert pszichológus és Vajer Péter háziorvos egy új dohányzásról leszoktató központba invitálják a bizottság tagjait. Támogatókkal nyílt meg ez a központ, szolgáltatásai ingyenesek a biztosítottak számára. Új kezdeményezés ez. Akit érdekel, és a létesítményt meg kívánja tekinteni, kérem, jelezze a bizottság titkárságán.
Tájékoztatom a bizottságot arról is, hogy Katona Béla házelnök úr hétfőn, a bizottsági elnöki értekezleten felhívta a figyelmet a társadalmi érdekképviseleti szervezetekkel való együttműködés jelentőségére, fontosságára. Az Egészségügyi bizottságnak nincs szégyenkeznivalója, hiszen a bizottság ülésére rendszeresen meghívottak a civil szervezetek, a szakmai szervezetek, esetenként szót kapnak, elmondhatják a véleményüket, és számos nyílt napot, szakmapolitikai konferenciát is rendeztünk.
Várhatóan azonban elnöki ajánlás születik majd a feladatokról, ha ez megszületik, akkor képviselőtársaim számára eljuttatom ezt az ajánlást. Sok olyan ügy, amit eddig mi nem tettünk, ebben nem szerepel, de kérték, hogy frissítsük a társadalmi és érdekképviseleti szervezetek jegyzékét, legyen a honlapon egy külön "társadalmi kapcsolatok" című link, amely alatt feltüntetjük a bizottság feladatkörébe tartozó területeken működő civil szervezeteket. Ha a bizottság önálló indítványt nyújt be az Országgyűlésnek, akkor véleményeztesse azt az érintett társadalmi és érdekképviseleti szervezetekkel, és vannak más ajánlások is. Képviselőtársaimhoz, ha a házelnök úr ezt kiadja, akkor eljuttatom.
Tegnap Genfben az egészségügyi dolgozók migrációjával foglalkozó konzultáción vettem részt. Csak azért hozom ezt szóba, mert előrehaladott állapotban van, és a WHO testületei jövőre elfogadhatják az orvosok, ápolók nemzetközi foglalkoztatásának, toborzásának etikai kódexét, amely azt gondolom, hogy ezen a területen egy új lehetőséget nyit majd meg, és ezen területen semmiféle nemzetközi együttműködés nem volt. Ez komoly problémát jelent, egyre nagyobbat Magyarországon is, nyilván majd érdemes ennek a részleteiről jobban tájékozódnunk.
Tisztelt Bizottság! Advent idején tartjuk várhatóan idei utolsó ülésünket, és nem kizárt, hogy ez a 2006-2010 közötti ciklus egyik utolsó ülése is, hiszen az Országgyűlés februárban már csak két plenáris tanácskozásra jön össze a tavaszi választások előtt. Illő és szükséges, hogy élve az alkalommal, most megköszönjem képviselőtársaim, szakértőik, a bennünket segítő titkárság, a szaktárca munkáját, a sajtó figyelmét, hiszen közreműködésük idén is hozzájárult ahhoz, hogy az Egészségügyi bizottság eleget tegyen a Házszabályban meghatározott feladatainak.
Nyilván eltérő habitussal, más és más értékrend alapján, olykor szakmai egységben, máskor ádáz politikai vitákat folytatva végeztük a munkánkat, de itt most nem az értékelés perceit éljük, hanem ez most a köszönet néhány mondata, és itt, a bizottsági ülés elején szeretnék képviselőtársaimnak is, és valamennyi résztvevőnek áldott karácsonyt, egészségben gazdag, sikeres új évet kívánni.
Ez a kis kiosztott esernyős édesség azt jelképezi, amit a Harry Potter könyvekben tanultunk, hogy a visszataszító, a reményt kiszívó dementorok okozta sokkra az jó gyógyír, ha csokoládét fogyasztunk. Úgyhogy ezek szellemében kívánok még egyszer tehát boldog és békés ünnepeket mindenki számára.
Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy napirend előtt van-e valamilyen észrevétel. (Nincs jelzés.) Nincs.
Tisztelt Bizottság! A mai napirendre az írásos meghívó szerint teszek javaslatot. Kérdezem a bizottságot, elfogadja-e a napirendi ajánlást. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy a napirendet elfogadtuk.
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter meghallgatása
Soron következik dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter úr meghallgatása a Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján. Köszöntöm miniszter urat, Vojnik Mária államtitkár asszonyt, Pordán Endre jogi szakállamtitkár urat, az egészségügyi tárca, az OEP munkatársait.
Miniszter úr sokszor volt vendégünk. Most ez a bizonyos éves kötelező meghallgatás van napirenden. Abban maradtunk miniszter úrral, hogy a bevezetőjében négy területre fog kitérni, az influenzahelyzet, a pandémiás intézkedések aktuális kérdéseire, a finanszírozási ügyekre, a fejlesztési kérdésekre és a jogalkotási feladatokra. Miniszter úr bevezetője után a szokásos rend szerint kérdések feltételére van lehetőség, miniszter úr válaszol, majd egy második körben van mód és lehetőség megjegyzésekre, majd miniszteri viszontválasszal zárul a meghallgatás.
Tisztelt Bizottság! Megadom a szót miniszter úrnak.
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter szóbeli bevezetője
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Urak! Tisztelt Bizottság! Végigmennék bevezetőmben azokon a főbb pontokon, amelyek úgy gondolom, hogy a tárca működésének a homlokterében voltak a 2009. évben. Így aztán az influenzáról, az E. Alapról, az európai uniós fejlesztésekről, valamint a tárca jogalkotási tevékenységéről nyújtanék önöknek egy átfogó képet, és utána természetesen állok rendelkezésükre az esetleges kérdések megválaszolására.
Az influenza vonatkozásában az Epidemiológiai Központ legújabb jelentése alapján az előző héthez képest tovább emelkedett az influenzaszerű megbetegedéssel orvoshoz fordulók száma. Szerencsére az a nagyon meredek emelkedés, ami az elmúlt két hétben jellemző volt, az megtört. A 48. héten 42 900 beteg fordult orvoshoz influenzaszerű megbetegedéssel, ez az előző héten 40 300 volt, az azt megelőző héten 34 ezer. Tehát a növekedési ütem, ami úgy nézett ki az elmúlt hetekben, hogy volt egyszer egy 50 százalékos, aztán egy 18 százalékos növekedési ütem, az most mindösszesen 6 százalékos növekedési ütemnek felel meg, tehát megtört ez a meredek emelkedés.
Ezzel együtt azt kell mondanom, hogy most tartunk ott nagyjából, mint ahogy a 2008-2009. évi járványnak a csúcspontján, ami egyébként a hetedik héten, tehát február harmadik hetében volt, akkor volt azonos az új betegek száma.
Ami pozitívum, az az, hogy a közép-magyarországi régió érintettsége csökken. Az elmúlt héten több mint ezer beteg fordult elő százezer lakosra, ez visszaesett 674-re. Az országban alacsony az aktivitás, Nógrád megyében, Csongrád megyében, illetve Veszprém megyében, az ország keleti megyéiben mérsékelt és a közép-magyarországi régióban, illetve a nyugat-magyarországi régióban magas az influenza-aktivitás.
Az oltottsági helyzet úgy néz ki, hogy most már szerencsére 22-23 százalék körül van az átoltottság, az oltópontokon is nagy az érdeklődés, a háziorvosoknál, illetve a kampányoltás vonatkozásában is. (Megérkezik az ülésre Fetser János.)
Ami viszont nagyon komoly negatív hír influenzaügyben, az az, hogy a halottak száma most már 25-re emelkedett, úgyhogy sajnos, szedi az áldozatait az influenza. Hozzá kell tennem, hogy az eddig meghalt áldozatok nem voltak beoltva influenza elleni védőoltással. Szeretném ismételten elmondani az oltás szükségességének a tényét.
A következő téma az Egészségbiztosítási Alap helyzete és egyenlege, ami a következőképpen néz ki; várható egyenleget tudok mondani, legalábbis a bevételek vonatkozásában, illetve a kiadások vonatkozásában. A 2009. évi előirányzatunk a bevételek vonatkozásában 1409,3 milliárd forint volt. Ez várhatóan mintegy 140 milliárd forinttal kevesebb lesz, mint a tervezett bevétel, 1268,5 milliárd forintra fog várhatóan teljesülni. Némi bizonytalanság a 12. havi adatokban található. Csak emlékeztetésképpen mondom, hogy az eredeti terv szerint a deficit 8 milliárd forint lett volna, nyilván részben a gazdasági válság hatásai, részben az év közepén történt járulékváltozások azok, amelyek a bevételi oldalt ilyen komolyan érintették.
A kiadási oldal vonatkozásában a természetbeni ellátások előirányzata 1134 milliárd forintra volt tervezve. Ez 1123 milliárd forintra fog teljesülni, és akkor ezzel azt is szeretném mondani, hogy az a kormányzati elképzelés februárban, melynek értelmében a természetbeni ellátásokból 30 milliárd forint zárolásra került, részben a gyógyszer, ez 16,5 milliárd, részben a gyógyító-megelőző ellátások vonatkozásában, ez nem mínusz 30, hanem összességében mínusz 11 milliárd forintos kiadáscsökkenésben realizálódott.
Ha megnézzük, akkor a gyógyszertámogatás előirányzata 343 milliárd forint volt, a teljesítés nagyjából ugyanez lesz, 343,8 milliárd, illetve a teljesülés 343,1 milliárd. A gyógyászati segédeszköz 42,5 milliárdjának a teljesülése 46,7 milliárd forint lesz, tehát itt egy 4 milliárdos túlköltés várható, és a gyógyító-megelőző ellátások vonatkozásában az előzetes előirányzat úgy nézett ki, hogy a gyógyító-megelőző ellátásokban lesz ez a bizonyos 13,5 milliárd forintos zárolás. Ez 9 milliárd lett, tekintettel arra, hogy a szolgáltatók és a kormány közötti megállapodás alapján 4,5 milliárd forint decemberben kifizetésre került.
A következő témakör, amit szeretnék exponálni, ez az európai uniós fejlesztések témaköre. Azt kell mondanom, hogy itt a helyzet viszonylag jó. Azért mondom így, hogy viszonylag jó, hiszen ha megnézzük, hogy a Regionális Operatív Programok vonatkozásában a 2007-2008. évi akcióterv 38,5 milliárdos keretéből 38,1 milliárd forint meghirdetésre került, a 2009-2010 vonatkozásában rendelkezésre álló 35,6 milliárd forintból 21,8 milliárd forint meghirdetésre került, és jelen pillanatban zajlik körülbelül 11 milliárd forintos összegben a Regionális Operatív Programok rehabilitációs pályázatának a társadalmi vitája és ez idén meghirdetésre kerül, akkor összességében azt mondhatjuk, hogy a Regionális Operatív Programoknak a 2007-2010 közé előirányzott összegében gyakorlatilag majdnem teljes körű a lekötöttségünk.
A Társadalmi Infrastruktúra Programok vonatkozásában a 2007-2008. évi akcióterv-keret 128,9 milliárd forint volt, ez meghirdetésre került, mind a 128,9 milliárd forint. A 2009-2010-es akciótervekben rendelkezésre álló 119,1 milliárd forintból eddig meghirdetésre került 81,8 milliárd forint, és ehhez pluszban várhatóan meghirdetésre kerül a mentés-légimentés pályázat, amelyre december 15-ére van ígéretünk az NFÜ-től, ami annyit jelent, hogy a rendelkezésre álló 119,1 milliárdból 93 milliárd forintnyi pályázat meghirdetésre került.
Sajnos, azt kell mondanom, hogy a Társadalmi Megújulás Operatív Program áll a legrosszabbul. Ebből a 2007-2008-as keret 10,2 milliárd forintja meghirdetésre és lekötésre került, a 2009-2010-es 37,8 milliárd forintnál van egy jelentős lemaradásunk. Itt meghirdetett pályázatunk 2,6 milliárd forintért van még csak, december hónapban körülbelül 8 milliárd forintért kerülnek meghirdetésre pályázatok.
Summa összesen azt kell mondanom, hogy a 2007-2010 közötti időszak keretének a 76,7 százaléka pályázatokkal le van kötve.
Ha megnézzük a tárca jogszabályalkotását, akkor a következőt tudom mondani. Összességében két törvény került kihirdetésre eddig, ezek közül az egyik a Magyar Köztársaság és Bosznia-Hercegovina között egy társadalombiztosításról és szociális biztonságról szóló egyezmény, a másik törvény a WHO nemzetközi egészségügyi rendszabályainak kihirdetéséről szóló törvény. Ez viszont egy lényeges törvény, és a jövő héten kerül zárószavazásra az úgynevezett egészségügyi salátatörvény, ami a parlament előtt mint egyes egészségügyi tárgyú törvények módosítása szerepel.
Az elmúlt évben 15 kormányrendelet került megalkotásra, illetve módosításra. Ezek közül négy olyan kormányrendeletünk volt, amely originális, tehát új szabályozást jelentett. Az egyik az egyes veszélyes anyagok, veszélyes készítmények kivitelével és behozatalával összefüggő bejelentési eljárás, tehát ez a kémiai biztonsággal kapcsolatos, a következő a kutatásfejlesztési tevékenység után igénybe vehető engedményekre vonatkozó szabályozás, a következő az orvostechnikai eszközök vonatkozásában az emberen végzett orvostudományi kutatások, és végül 41 egészségügyi miniszteri rendelet került kihirdetésre, melyek jellemző módon részben jogharmonizációs, részben pedig már meglévő egészségügyi miniszteri rendeleteknek a módosításáról szólnak.
Bevezetésnek körülbelül ennyit gondoltam, és nyilván ha konkrét kérdések érkeznek ezekben a témakörökben, akkor ezeket megpróbálnám megválaszolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Mielőtt erre sort kerítenénk, csak egy dologra szeretnék visszakérdezni. Miniszter úr azt mondta, hogy a 4,5 milliárd utalására decemberben került sor. Ez valószínűleg lapszus volt, ez az októberi utalás természetesen (Dr. Székely Tamás bólint.), mielőtt itt még valamilyen naptári zavarba kerülünk. (Dr. Székely Tamás: November!) November. Köszönöm szépen.
Akkor sor kerül a kérdések körére. Kérdezem képviselőtársaimat, ki kíván kérdést feltenni. Mikola István alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Nemcsak kérdést lehet feltenni.
ELNÖK: Természetesen nem, csak két körben szeretnénk ezt csinálni.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Ha szabad, akkor kérdést és megjegyzést is szeretnék tenni, először ahhoz a négy ponthoz, aminek mentén miniszter úr összefoglalta az eltelt év legfontosabb kérdéseit.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az influenza-megbetegedések növekedési ütemének a csökkenése nagyon nagy odafigyelést igényel, hiszen az influenzajárványok alatt már megszoktuk, hogy nem egy hullámban jelentkeznek ezek a járványok. Mivel a kormányzat kommunikációját nagyon erősen kifogásoltuk több egészségügyi bizottsági ülésen, most szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy úgy kommunikáljuk ezt a megbetegedési gyakoriságban bekövetkező szerencsés trendet, hogy nem szabad, hogy alábbhagyjon a védőoltások iránti érdeklődés, hiszen jól látjuk, hogy most például az Egyesült Államokban nagyon visszaesett a megbetegedések száma, ugyanakkor forszírozzák a védőoltások további fontosságát. A világon ez az első hullám most lezajlóban van, kivéve talán Ázsiát, hiszen Ázsiában emelkednek a betegségek az előfordulási gyakoriságot tekintve. Tehát úgy kell kommunikálni ezt a helyzetet, hogy bizony, számítani lehet arra, hogy a második hullám is bekövetkezik, és ez az influenzajárványok idején komolyabb szokott lenni, mint az első hullám, mert rendszerint együtt jár a vírus bizonyos antigén-szerkezeti változásaival is. Tehát fel kell erre készülni, hogy ennek a H1N1 járványnak nincs még vége, ez még zajlani fog, és valószínűleg a következő években is ez lesz a domináns az influenza-megbetegedések között, mármint a H1N1-vírus kórokozó szerepe. (Megérkezik az ülésre dr. Kupper András.)
Az Egészségbiztosítási Alapnak a gazdasági helyzetét tragikusnak látjuk, és ebben a kifejezésben semmiféle túlzás nincsen. Tragikusnak látjuk, már ami a bevételeit illeti. Szomorúan kell megállapítanom, hogy ebben az évben sem sikerült valid adatokat kapnunk arra vonatkozóan, hogy az állami nagyvállalatok fizetnek-e járulékot, és ha igen, mennyit fizetnek. Újra felvetném a kérdést, kifejezetten érdekelne, hogy a BKV, a MÁV, BM, rendőrség fizet-e járulékot, és meg is kérdezném ezt most a miniszter úrtól, most már ideje lenne, hogy a parlament Egészségügyi bizottságának többszörös kérése, felszólítása, írásbeli kérdése az APEH-hez, Pénzügyminisztériumhoz ebben a vonatkozásban most már valamiféle választ nyerjen. Élünk a gyanúperrel, hogy miközben a "potyautasokkal" foglalkozott több előző miniszter, közben az állami gondoskodási körben, fenntartói felelősségi körben, tulajdonban működő nagyvállalatok nem fizetnek járulékot, vagyis komoly kintlévőségek vannak ebben a vonatkozásban. A 140 milliárd tragikus nagyságrendet jelent, és nem is tudom például, hogy mi lesz így a kórházaknak a következő évre beígért, a többletbevétel terhére beígért körülbelül 20 milliárdos forrásával, hiszen ha jól emlékszem, akkor a kórházak és az egészségügyi kormányzat között kötött szerződésben az szerepelt, hogy ezt a tételt a jövő évi többletbevételek terhére fogják kifizetni. Ha nem lesz többletbevétel, akkor ez nem lesz kifizetve, vagy hogyan áll ez a kérdés? Hiszen nyilvánvaló, hogy a következő esztendő sem lesz könnyebb, mint 2009 volt, hiszen a reálbérek növekedésével érdemben nem számolhatunk, ennek következtében a jövedelemarányos járulékok abszolút értékben kisebb mennyiségben folynak be az egészségbiztosítás pénzalapjába, és ha a közteherviselés terén ezek az előbb gyanított, felvetett anomáliák tovább folytatódnak, akkor még nehezebb helyzetbe fog kerülni az egészségügyi ágazat.
Azt is megkérdezem, bár a választ borítékolni tudom, hogy ebből a gyógyító-megelőző kassza zárolásból megmaradt 9 milliárdot miért nem lehet felszabadítani? Ez ugyanis a mi pénzünk, ez az ágazat pénze. Most ebből 4,5 milliárd kiosztásra került, mi lesz ezzel a továbbra is zárolt 9 milliárddal? Az intézmények, és nemcsak a kórházak nagyon rá vannak szorulva a kiegészítő forrásokra, hiszen már egy olyan furcsa helyzet állt elő, hogy most már nemcsak a kórházaknak a gazdasági, gazdálkodási gondját jelentik a súlyos kintlévőségek, a tartozások, hanem az a beszállítói kör is, amelyik piacgazdasági tényezőként tartja fenn gyakorlatilag jó ideje az egészségügyi szolgáltató rendszert, az egyre idegesebb, sőt most már nemcsak idegesebb, hanem egyre súlyosabb likviditási problémákkal küszködik, válságba került. Tehát úgy néz ki, hogy az egészségügy körüli gyógyszer, kötszer, technológiai szállítók is egyre nagyobb bajban vannak a kintlévőségek miatt, de a folyamat tovább gyűrűzik, hiszen az őket finanszírozó bankok is egyre-másra jelentik be, hogy nem tudják így tovább az ágazatot finanszírozni. Tehát szomorúan meg kell állapítani, hogy a piacgazdasági átmenetből kimaradt egészségügy, a pénzforgalmi szemléletű költségvetési gazdálkodást folytató professzionális egészségügyi szolgáltató rendszer a súlyos gazdasági gondjait most már messze túlsugározta a beszállítói körre és a beszállítói kört finanszírozó pénzügyi tényezőkre is. Tehát a válság - ezt szeretném ezzel érzékeltetni - messze mélyebb, mint az egészségügy válsága.
A fejlesztési források felhasználásával kapcsolatban többször megjegyeztem már, de ha szabad, akkor most is hangot adok ennek, hogy az egészségügy, főleg az európai forrásokra gondolván, minden idők legnagyobb fejlesztési lehetőségeit bírja. Hogy ebből mit tudott és hogy tudott eddig kihasználni, az egy másik kérdés, de nem ezzel akarok most foglalkozni, hanem újra felvetem azt, hogy ezeknek a fejlesztéseknek a működtetési vonatkozásait hogyan kívánja a tárca megoldani. Látjuk az egészségházak létesítését például, nem lesz benne annyi beteg, hogy azt a bevételt meg lehessen ott termelni, amelyből működtetni lehet ezeket az egészségházakat. De máshol is gondot jelent az, hogy az óriási technológiai telepítések egyes egyetemi klinikákon, amelyek most leállítják a működésüket, mert nem tudják ellátni a betegeket forráshiány miatt, ezek az óriási fejlesztések, amelyek nagyon kellenek az egészségügynek, félreértés ne essék, miből lesznek működtetve? Hogyan oldjuk meg ezeknek a működtetését, miközben az egészségbiztosítási tőkehányad nélkül OEP-forrásaink lassan elapadnak? Ez egy óriási nagy kérdés.
Azért nagy kérdés, mert az ember fejében az motoszkál, amikor erről beszélünk, hogy nem tudjuk igazán kihasználni azt az európai közösségi létünkből fakadó, az egészségügy számára nagyon fontos fejlesztési lehetőségeket, amelyek ma rendelkezésünkre állnának.
További nagyon rövid kérdéseim. Hogyan kívánja a tárca az ágazatban meglévő - érintettem már ezt a kérdést - finanszírozási válságot megoldani? Hiszen jelzik az intézmények, döntően a kórházak, hogy nem tudják a következő évet nemhogy túlélni, hanem a tavaszi időszakot túlélni, tehát az elejét sem túlélni a jelenlegi kondíciókkal. Van-e a tárcának a birtokában, gondolati körében valamiféle válságkezelő megoldás erre a mostani helyzetre, és ha igen, milyen? Itt szeretném elmondani azt, hogy nagyon szép volt elnök úrnak a bevezetése itt az Adventtel és mindenféle várakozásokkal, meg a búcsú és a köszönet az egészségügyi bizottsági tagoknak, de hát fél év van még! Nehogy már itt most elköszönjünk! Fél év van, ami nagyon kritikus lesz az egészségügyi ágazatban, tehát szedjük már össze magunkat, nem akarom hazánk egyik nagyját idézni, hogy "Ébresztő!" De szedjük már össze magunkat, ez nem a búcsúnak az ideje, óriási gondok vannak, amelyeket meg kellene oldani a következő hónapokban. Fél év van még addig, amíg az új kormány feláll. Tehát itt a bizottságnak is és a parlamentnek is azért működnie kellene, hiszen egy válsághelyzetet meg kell oldani, semmit nem hallunk a válságkezeléssel kapcsolatos elképzelésekről, nem látunk ilyen programokat, még előkészületben sem, miközben a salátatörvénynek a szerintem sokkal kevésbé fontosabb fejezetével foglalkozunk.
Van-e valami elképzelés a strukturális válság kezelésével kapcsolatban? Ismét bebizonyosodott, hogy a financiális kényszer önmagában nem képes racionális struktúrát létrehozni. Ezt be kellene most már látni. Bebizonyosodott az is, hogy a regionális szervezetek, amelyek sok szempontból lokálpatrióták, elkötelezettek a korábbi struktúrák mentén, nem tudnak igazán ilyen racionálisabb struktúra kialakításában döntéseket hozni, nem tudják megoldani ezt a problémát. Az ellátás biztonságáért az egészségügyi tárca és egy személyben az egészségügyi miniszter felel. Tehát kérdezem, hogy mit kíván tenni a strukturális válság kezelése érdekében? Ismét hangsúlyozva, hogy fél év még hátravan.
Azt is szeretném megkérdezni, hogy mit kívánnak tenni az ágazatban meglévő morális és etikai válság kezelése érdekében. Ugyanis súlyos és mélyülő morális válság van az egészségügyben, és mivel az Orvosi Kamara kötelező tagsága megszűnt, az Orvosi Kamara jogosítványai elvétettek, az etikai kérdések kezelése gyakorlatilag lehetetlenné vált, állnak az etikai ügyek. Ez a kérdés közvetlenül a betegellátást is veszélyezteti, és az ellátás biztonságára nézve is veszélyt jelent, éppen ezért kérdezem, hogy ezen a téren van-e a tárcának valami elképzelése, hogy legalábbis a jelenlegi romló helyzetet meg tudjuk állítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Nehogy félreértés legyen, én karácsony előtti szavakat mondtam, persze arra utalva, hogy a parlament összesen kéthetes ülésszakot tervez februárban. Ez nyilván a bizottsági munkát is érinti és köti. Másrészt pedig nyilván egy politikailag érzékeny kampányidőszakban elég nehéz szakmai kérdésekre koncentrálni, ezért mondtam most el ezt a köszönő gondolatsort, és nem azért, mert egyébként, ha szükséges, akkor nem kívánnám a bizottság idejét igénybe venni, vagy legalábbis a bizottságot összehívni, ha erre szükség van, természetesen erre sort fogunk keríteni.
Visszatérünk a kérdésekre. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én elsősorban a fejlesztésekről szeretném kérdezni miniszter urat. Köztudomású, hogy Debrecenben egy nagyon jól megvalósuló, és már részben megvalósult fejlesztés volt, az Auguszta projekt és folytatódik a Debreceni Egyetem fejlesztése. Mi van a többi egyetemmel, elsősorban a pécsi, a szegedi egyetemmel, de gondolnék itt a budapesti egyetemnél arra, hogy a Korányi projekt hogyan áll?
A jogalkotás vonatkozásában nem merül-e fel a tárca jogalkotásában egyes humángenetikai kérdések újraszabályozása? A napi események kapcsán gondolok erre.
A humánerőforrás kérdésében még van fél év hátra, mit tervezünk, mert a humánerőforrás kérdése eléggé szorítja az ágazatot.
Az etikai kérdések vonatkozásában én is azt javasolnám, hogy valamilyen módon el kellene indulni abba az irányba, hogy az etikai kérdésekkel foglalkozzon a kamara, az illetékes kamarák. Nem kívánja-e a tárca kiterjeszteni azt a veszprémi példát, amit tegnap Rácz Jenő is említett, hogy az egészségügyi dolgozók vonatkozásában valamilyen módon - hasonlóan a kanadai rendszerhez - az oltást erősítő intézkedéseket kellene hozni, hiszen köztudott, hogy aki Kanadában nem oltatta be magát, azt elbocsátották az egészségügyi ellátórendszerből. Veszprémben pedig főigazgatói utasítást adtak ki az oltások majdhogynem kötelező felvételére. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen. Miniszter úr meghallgatása 2008. április 29-én, kedden volt, akkor miniszterjelöltként, aztán utána ez év márciusában szintén kedden volt hasonló fórum. Jó néhány kérdést ott feltettünk, én is feltettem és erre válaszolt miniszter úr, ezekkel szeretném szembesíteni, és kérdezem, hogy így egy év távlatából mi erről a véleménye.
Felmerült az első alkalommal az a kérdés, hogy munkájában, dolgaiban az egyeztetés a különböző szervezetekkel, a kamarával, betegszervezetekkel megtörténik-e. Azt mondta akkor, hogy természetesen mindenkire számít. Kérdezem én, hogy jogalkotó munkájában ezt mennyire hasznosította és használta ki.
Azt mondotta, hogy több pénzt az egészségügybe. Ezzel maximálisan egyetértettünk. Mennyire sikerült ezt megvalósítani, a "több pénzt az egészségügybe"?
Jogkövető magatartás. Természetesen azt mondotta miniszter úr, hogy mindenkitől elvárja és természetesen önmaga lesz az, aki ennek a zászlóvivője lesz. Kérdezem én például az egészségügyi salátatörvény megalkotása során sikerült-e egyeztetni azokkal a szervezetekkel, akiket ez érintett?
A sürgősségi ellátás fejlesztése. Több kérdést tettem fel sürgész ember lévén. Kérdezem, hogy a sürgősségi osztályok mennyiben fejlődtek, hány sürgősségi osztály nyílt meg ez alatt az idő alatt? 1998-ban elfogadásra került az a program, miszerint a 15 percen belüli kiérkezést biztosító mentőállomás-hálózat kiépül. Vannak olyan mentőállomások, Zalalövő például, amelyek évek óta bent vannak a kormányzat tervében és évek óta nem történt előrelépés. Tudom, néhányat természetesen átadtunk, felújítva, illetve új mentőállomást, ennek nagyon örülünk, csak nem olyan ütemben halad a dolog, mint ahogy annak idején megígérték. Még a "Száz lépés" programban is benne volt, aztán már hányat léptünk azóta.
Aztán a fejlesztések, az új mentőállomások átadása és a működési költség. Alelnök úr beszélt a működési költségről, beszélt a fejlesztésekről, amely szükséges az egészségügyben. És a megvalósult fejlesztések működésére honnan van pénz? Például hogy a Mentőszolgálatot vegyem, a működési költsége ebben az évben 400 millióval csökkent.
A betegszállítás kérdése. A betegszállítás és a mentés szétválasztódott. Ha erre sok pénzt van, akkor érdemes megtenni. Nem az az időszak van, úgy látom, hogy ez bejött volna. Kérdezem: úgy látja-e miniszter úr is, hogy a feladatszámok egyre inkább a költségvetésből gazdálkodó Mentőszolgálathoz mennek át, és a betegszállító szervezetek egyre kevesebb feladatot végeznek el.
Emberi erőforrás kérdése. A miniszterjelölti meghallgatáson az egyik legfontosabb kérdésnek tartotta, az alatt a másfél év alatt, ami eltelt azóta, jó néhányszor kérdeztem már a parlamentben is, hogy hol tartunk ezzel a kérdéssel, például az ápolóképzéssel. Az ápolóképzés ugyanúgy nem folyik Magyarországon. Mi lesz, ki ápol majd bennünket? Mert hogy ki gyógyít, azt egyre inkább nem tudjuk, mert elmennek külföldre az orvosaink.
Az utolsó kérdés: a múlt héten az Orvosi Kamara közgyűléséről értesítettem a tisztelt Házat, illetve kérdeztem miniszter úrtól, hogy mikor jutunk el oda ismételten, hogy a hivatásrendi kamara tagjainak etikai vétségei fölött ők ítélkeznek pillanatnyilag, az orvosetikai kérdésekben nincs döntés, egyre lejjebb kerül ez a kérdés. Kérem, válaszait a kérdésre megadni szíveskedjék. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Fetser képviselő úr!
FETSER JÁNOS (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egyetlenegy kérdést szeretnék feltenni. Miniszter úr említette az EU-s pályázati lehetőségeket és alelnök úr kitért ennek a fontosságára, illetve felhívta a figyelmet a működtetésre is, ami azt gondolom, hogy nagyon nagy problémát fog okozni. Én kapcsolódnék a kistérségi járóbeteg-ellátási központok működésével kapcsolatban: annak idején is, az aggályomat szóvá tettem, hogy egy-egy nagy kórház árnyékában, pár kilométerre egy-egy kiemelt kórháztól, egyáltalán tud-e hatékonyan működni. De a konkrét kérdést talán úgy fogalmazhatnám meg, hogy ilyen gazdagok vagyunk, vagy hová vándorolnak az EU-s pénzek?
Szeretném felhívni a nyilvánosság előtt a jelenlévők figyelmét, a kezemben van egy előterjesztés, amit a végén odaadok miniszter úrnak. Ezt egy kórházigazgató, illetve egy városi tanácsnok írta alá. Ez egy TIOP 2.2.4.-09/1. kódszámú pályázat, aminek a végösszege 1 milliárd 666 millió forint. A projekt előkészítésére fordítana ez a pályázat 100 millió forintot, a projektmenedzsment költségére 133 milliót, megvalósításhoz igénybe vett szolgáltatásokra 191 milliót, egyéb szolgáltatásokra 15 milliót. A megvalósításhoz igénybe vett szolgáltatások, nyilvánosságot biztosító táblák, reklámok, hirdetések, honlapkészítések, prospektusok, ajándéktárgyak, infópont stb.
Végtelenül felháborító, én megnéztem a tegnapi napon, készülve erre a bizottsági ülésre, hogy szabályos-e az előterjesztés. Sajnos, szabályos, de sorozatban találkozom ilyen EU-s kiírásokkal, és nemcsak az egészségügy területén, ami lehetőséget ad arra, hogy az EU-s pénzeket maximálisan lerabolják ilyen mondvacsinált dolgokkal, hiszen a konkrét pályázatra, az 1 milliárd 600 millióból 312 millió menne gép- és műszerbeszerzésre, és 677 millió forint kubatúrára. Ha ez megengedhető ma Magyarországon, akkor nyilvánvalóan látszik, hogy nemcsak pénzhiány van, hanem irgalmatlan pazarlás is, és mivel társadalmi vitán volt ez a pályázati kiírás, azt gondolom, hogy ennek az átengedése így helytelen.
Ezt más területen is szóvá fogom tenni, mert úgy néz ki, hogy ez bevált gyakorlat, és mivel folyamatosan elhangzik kórházfinanszírozás, egészségügy-finanszírozás, kevés a pénz vagy sok a pénz, én a múltkor is elmondtam, ismételten szeretném megismételni, hogy a rendszerben nagyon nagy tartalékok vannak. Nyilvánvaló, hogy azt a strukturális változást, amiről az alelnök úr beszélt, azt egy nagyobb politikai bizalom, és nem az utolsó fél évben kellene talán megtenni. Tehát azt a mindenkori ciklusnak az első két évében lehet közmegegyezéssel megcsinálni. De ha - és akkor ezt kérdezem is -, hogy vizsgálták-e mondjuk az utóbbi egy évben a közbeszerzések gyakorlatát a kórházaknál? Gondolom, hogy az államiaknál igen, viszont felhívnám a figyelmet, hogy mivel az önkormányzati kórházak esetében nincsen törvényességi felügyelet immár két és fél éve, ami példa nélküli, és azt hiszem, hogy hihetetlen visszaélésekre ad alkalmat, folyamatosan találkozni a különböző "álszerződésekkel", ami nem éri el a 8 millió forintot, mert akkor közbeszerzést kell kiírni, csak a 7,5 milliót, és azt egy évben négyet-ötöt. Illetve, hogy betartják-e a közbeszerzési törvényességet a városi kórházak? Azt gondolom, nem járok messze az igazságtól, hogy ha egy komoly, átfogó ellenőrzés történne, milliárdokat lehetne találni a rendszerben. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pesti képviselő úr!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Elsőként elnök úrnak megköszönöm a karácsonyi jókívánságokat, én magam is hasonló jókat kívánok Advent idején, karácsony előtt valamennyi képviselőtársamnak és az itt megjelent érdeklődőnek. Ugyanakkor azonosulok alelnök úrnak azon aggodalmával, hogy lehet, hogy az év lezáródik, de úgy tűnik, hogy nagyon zaklatott hónapok elé nézünk, és ez a zaklatottság nemcsak politikai értelemben értendő, hanem az egészségügy számára is óriási kihívást fog jelenteni, mert valóban élet-halál harcot kell vívni minden hónapért, hogy túléljék a kórházak az egyik hónapot a másik után.
Miniszter úr, amikor 2008-ban meghallgattuk, azt gondolom, talán könnyű helyzetben volt, hiszen Molnár Lajost és Horváth Ágnest követte, némi támogatottságot és szimpátiát érezhetett valamennyiünkben. Annál is inkább, mert mindannyian szakmabélinek tartottuk, és úgy gondoltuk, hogy az OEP élén kellő tapasztalatot, jártasságot szerzett a finanszírozás terén. Valóban valamennyiünk részéről volt egyfajta előlegezett bizalom és volt egyfajta várakozás. Miniszter úr azt is mondta, hogy igyekszik abban a zaklatott helyzetben valamiféle rendet teremteni, és abból a káoszból, ami akkor kialakult, egyfajta irányt mutatni. Mindannyian úgy vártuk a miniszter urat, hogy az elkövetkezendő időszakban a szakmaiság egy kicsit erőteljesebb lesz.
Aztán kétségtelen tény, hogy 2008 végén megjelent a világválság. A világválságtól függetlenül a magyar egészségügyben a világválsághoz mérten nagyságrendekkel nagyobb problémák keletkeztek. Gondolok arra, hogy az idei évre 8,9 milliárdos hiány volt tervezve. Lehet, hogy a válság miatt egy-kétszeresen el lehetett nézni, de a közel 18-20-szoros eltérés úgy gondolom, hogy nagyon komoly tervezési hiba.
A kórházak, szakrendelők abban bíztak, hogy a finanszírozási helyzet konszolidált lesz, de maradt a káosz. Ebben az esztendőben négy alkalommal is változott vagy tervezve volt a változás a finanszírozás terén. Nem lehet úgy intézményt vezetni, hogy negyedévente másfajta finanszírozásra készülnek fel a kórházak. Nagy cégek is képtelenek erre, az egészségügyi intézmények pedig még kevésbé.
Volt egyfajta ígéret, hogy ha a finanszírozás - a lebegőpont-értékről beszélek - egyfajta határ alá kerül, akkor a kormányzat beavatkozik. Ez a határ a kórházi ellátásban a 100 ezer forint volt, ma 13 ezer forint körül van egy pont. Szinte lehetetlen ilyen körülmények között intézményeket vezetni.
A járóbeteg-ellátásban pedig az elmúlt hónapban már, ha jól emlékszem, egy fillér volt egy pont, kétségtelen, hogy ez száz százalékkal emelkedett, két fillérre, de legyünk őszinték, hogy ez még mindig nevetséges. Gyakorlatilag a 70 százalék feletti finanszírozás elfogadhatatlan, és ez nem rendet, hanem további káoszt hozott a rendszerbe.
A kórházakkal megkötött szerződést mindenki üdvözölte, de aztán miután kibontottuk a pólyát, kiderült, hogy azért azt egy kicsit másként kell látni, mint ahogy az első pillanatban tűnt. Szeretném is megkérdezni a miniszter urat, hogy számoltak-e azzal, hogy az elkövetkezendő évben - mert utánaszámoltunk, és azért is teszem fel ezt a kérdést - a 13 havi finanszírozás kevesebb lesz, mint az idei 11 havi finanszírozás.
A másik kérdésem, hogy volt egyfajta tárgyalás, amikor az egészségügyi dolgozók egy részével megegyeztek, pontosabban az egészségügyi dolgozó közalkalmazottak a következő évben két alkalommal is, összesen bruttó 100 ezer forint juttatásban - vagy majdnem 100 ezer forint juttatásban - részesülnek. Akkor olyan ígéret hangzott el ezeken a tárgyalásokon, hogy ezt egy külön keretből fogják biztosítani. Felteszem a kérdést: arra az összegre lesz külön keret, vagy abból az összegből kapják, amelyet a kórházak kaptak a tárgyalás során, illetve amelyet rögzítettek a kórházakkal kötött megállapodásban.
A másik terület, amiről néhány szót ejtenék, ez az influenza kérdése. Kétségtelen tény, hogy a WHO adatai alapján mindannyian egy nagyon komoly influenzajárványra készültünk, és volt is valamiféle konszenzus közöttünk abban, hogy válasszuk külön az oltást, az oltóanyagot, és válasszuk külön mindazt, ami ekörül zajlott. Nyilvánvalóan mondjuk az antivirális szerekre vonatkozó titkolózás nem volt szerencsés és értelmetlen volt, nem véletlen, hogy nemcsak mi, hanem az ombudsman is kifogásolta.
Nyilvánvalóan a titkos szerződések megint nem növelték a bizalmat az oltóanyag iránt. De mégis tudtunk különbséget tenni, mégis volt valami diszkrét szétválasztás az oltóanyag, az oltás támogatottsága, illetve mindaz között, ami persze körülötte zajlott, ezért az elmúlt napokban meglepve látom, hogy ezt a határt néhány egészségpolitikus vagy szocialista politikus átlépte. Gondolom, a miniszter úr értékeli azt, hogy minden alkalommal az oltás mellett álltunk ki, és ebben számíthatnak ránk az elkövetkező időszakban is. Természetesen abban a közpénzek elköltését szeretnénk tisztán látni.
Ugyanakkor szeretném megkérdezni a miniszter úrtól, hogy lát-e abban lehetőséget, hogy közel 2,5 millió ingyenes oltóanyag van. Miután lesz ennek a járványnak egy második, sőt valószínűleg egy harmadik szakasza is, fontos lenne a minél nagyobb átoltottság. Nem látja-e azt elfogadhatónak, hogy a 2,5 millió oltóanyagot most adjuk oda ingyen azoknak az embereknek, akik ezt igénylik, és ha majd az elfogyott, azt követően legyen lehetőség a fizetős oltóanyag továbbadására. Köszönöm szépen. Ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Köszönöm szépen. Miniszter úr, a járvány sajátossága, hogy az eddigiekhez képest mintegy két és fél, három hónappal korábban jelentkezik az a növekedési ütem, és ezzel kapcsolatosan az egészségügyi ellátórendszerre nehezedő "pluszteher" ezzel kapcsolatban, hiszen bizonyos fokú járvány minden évben van, de itt most a szezonális és ez az új típusú influenza egy éven belül jelentkezik. Ez nem adna-e elég alapot a tárcának és miniszter úrnak arra, hogy a kormánynál valamilyen módon kezdeményezze ennek a 9 milliárdnak a feloldását, hiszen ez pluszterhet jelent az egészségügyi ágazat részére.
Az elmúlt időszakban a finanszírozás kapcsán különböző számháború folyt. Úgy gondolom, hogy egyértelműen a jövő évi kilátásokat megmutatja az, hogy miután november 1-jétől visszatér a tárca a volumenkorlátos finanszírozáshoz, tehát hogy egy meghatározott teljesítmény fölött az intézmények az ellátásért már pénzt nem kapnak, ha információink nem csalnak, akkor a jövő évi ilyen jellegű kapacitások az intézmények részére ki lettek közvetítve. Kérném miniszter urat, hogy tájékoztassa a bizottságot arról, hogy az idei évi várható teljesítmény mekkora lesz a kapacitás nagyságát illetően, a HBCS-pontokat illetően, illetve mekkora kiközvetítés történt az intézmények irányába, mikortól lép életbe az alapdíj visszacsökkentése, mert ez is szerepel, és ebből a kettőből azért körülbelül lehet tudni azt, hogy a jövő évben is folytatódik az a vesszőfutás, ami már évek óta jellemzi az ágazatot.
Nagyon érdekes az EU-s fejlesztések forrása. Van-e terv a tárcánál, hogy ha emlékeim nem csalnak, 28 kistérségi új szakrendelő épül, illetve fejlesztése történik meg. Ez mekkora kapacitásbővüléssel jár? Van-e terv arra vonatkozóan a meglévő kapacitáson belül ez milyen átrendezés formájában kerül rendezésre, és hogy ezzel mit fognak csinálni?
Valóban mérhetetlen probléma, és napról napra egyre nagyobb probléma a humánerőforrás kérdése. Foglalkozik-e egyáltalán ezzel a tárca? Hogy aztán igazak-e a sajtóhírek, hogy évente több mint egy évfolyamnyi orvos hagyja el az országot, az egészségügyi személyzet is most már csatlakozik fel ehhez a tendenciához, a szakszemélyzet is, ha az ember interneten nézi a különböző ajánlatokat, elképesztő különbségek vannak, tehát még el sem lehet ítélni az ágazatban dolgozókat, a kollégákat, hogy fogják a vándorbotot és elmennek. De van-e erre valamilyen elképzelés? Tehát van-e valami terve a tárcának, hogy foglalkozik-e egyáltalán azzal, hogy mi az, amit belátható időn belül mindenféleképpen meg kellene tenni, hogy ezt a folyamatot megállítsuk, illetve amennyire lehet, visszafordítsuk, mert akkor ezek a kapacitásbeli és forrásbeli különbségek önmaguktól fognak megoldódni, mert előbb-utóbb nem lesz elég ember, akik az intézményeket működtessék. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési képviselő asszony, majd Kupper képviselő úr!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Jelenlévők! Miniszter úr olyan szituációban vette át a tárca vezetését, amelyet azt hiszem, senki nem irigyelt közülünk tőle. Egyrészt az egészségügy több évtizede bebetonozott struktúrájával, számos rossz gyakorlatával egy olyan egészségügy került a tárca kezelésébe, amelyben senki nem érzi jól magát, ráadásul a társadalom számára fenntarthatatlan, ugyanakkor nem lehet tudni, hogy magának a gyógyításnak, az egészségügyi szolgáltatásoknak milyen eredményessége van, amelyet nem tudunk mérni évtizedek óta.
Nemcsak emiatt volt nehéz a helyzete, hanem visszavonásra került az az egészségügyi törvény politikai nyomásra, amely ezeket a több évtizedes problémákat, amelyek a magyar egészségügyet jellemezték, megoldást kínáltak, lehetőséget nyújtottak volna rá, mind a fenntarthatóságra, mind sok egyébre.
A harmadik pedig, amivel senki nem számolt, hogy egy pénzügyi és gazdasági világválság alakul ki. Ezt a hármat az egész magyar népgazdaságnak, illetve a tárcának ugyanúgy kezelnie kell. Az egészből egy kérdésem lenne, amin jelenleg még talán lehetne valamit változtatni és segíteni. Nagyon régi gondja a magyar egészségügynek, hogy a befizetett járulékok messze nem fedezik azt az egészségügyi szolgáltatást, amit ma általában az emberek, az egészségügyi szakszemélyzet elvár. Tehát óriási a diszkrepancia. Nagyon régóta szó van arról, hogy szolgáltatói csomagokat meg kellene határozni, amelyek legalább részben viszonyulnak a befizetett járulékokhoz, hogy ez a kérdés, amely már hosszú évek óta zajlik, hogy a minisztérium részéről, a különböző szakmai szervezetek, érdekképviseleti szervek részéről hogy áll ez az ügy, mert számomra most ez látszik az egyetlen olyan alternatívának, amely legalább egy évre valamilyen megoldást jelenthetne a finanszírozásban, ha ezt a szolgáltatói csomagot meg lehetne valahogy határozni.
Mindannyian tudjuk, hogy amikor én is kezdtem a szakmát, gyakorlatilag volt egy fonendoszkópja az embernek, a kórházaknak volt egy röntgenkészüléke, néhány kémiai laborvizsgálatot lehetett végezni, ehhez képest mindenki tudja, hogy ma mit tud nyújtani az egészségügy teljes vertikumában. Tehát ezt a kettőt valahogy össze kellene hozni. Nem tudom, ezt hogyan látja a miniszter úr. Tisztelettel várom a válaszát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kupper képviselő úr!
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A bizottság májusban adott felhatalmazást a minisztériumnak, hogy a közbeszerzési eljárás megkerülésével szerezzen be antivirális szert. Akkor, ha jól emlékszem, összeget nem mondhatok, úgyhogy azt hiszem, azt hagyjuk, hogy mennyiért, de az az összeg, amit megszavazott a bizottság, mindösszesen százezer ember ötnapos ellátására elegendő szer megvásárlását tette lehetővé.
Egy dolog az, hogy mennyit vásároltunk, és egy másik történet az, hogy ezt a mennyiséget kiegészíti az, ami az előző évekről megmaradt és raktáron van. Ezzel együtt kérdezem azt, hogy vajon, elégségesnek tartja-e azt a mennyiséget, amellyel ma az ország antivirális szerből rendelkezik, a WHO ajánlása a lakosság 25 százalékának ellátására elegendő antivirális készítményt javasol beszerezni. Ismerve azokat a készleteket, amelyek az előző évekről maradtak fenn, és amelyeknek a szavatosságát a gyártó folyamatosan hosszabbítja meg, ez a mennyiség semmiképpen sem éri el, sajnos, nagyságrendileg sem éri el azt a mennyiséget, amit a WHO javasol.
Miközben a bizottság adott felmentést a közbeszerzési eljárás megkerülésére az antivirális szerrel kapcsolatban, kérdezem miniszter urat, hogy az oltóanyag beszerzése és a közbeszerzési eljárás milyen viszonyban vannak egymással, mert én nem tudok róla, hogy lett volna közbeszerzési eljárás. Az iránt érdeklődöm, hogy milyen szabály, milyen eljárás keretében lehetett megkerülni az oltóanyag esetében a közbeszerzési eljárást?
Még továbbra is az oltóanyagnál maradva, egyfajta vita alakult ki közöttünk a parlamenti ülésen, interpellációk során, hogy vajon, ki, mennyiért képes kiszállítani - képes-e kiszállítani, és ki, mennyiért szállítja ki - a vakcinát a patikákba. Ön akkor azt hazudta - kénytelen vagyok ilyen keményen fogalmazni -, hogy a gyógyszer-nagykereskedők erre a feladatra képtelenek, és hogy nem tudják a patikákba elszállítani a vakcinát, és mondott egy olyan vállalási árat, ami természetesen elfogadhatatlan lett volna, ha igaz lett volna. Azonban azóta a nagykereskedők tettek egy ajánlatot, és van olyan nagykereskedő, amelyiknek az ajánlatát konkrétan ismerem, és abban bizony, 8 százalékos árrésért szállítanák ki a patikákba. Így továbbra sem értjük, hogy mit keres 450 forint az EKI kasszájában.
Ezzel a 450 forinttal kapcsolatban is különböző, egymásnak ellentmondásos kommunikáció jelenik meg a minisztérium és az EKI részéről. Az EKI egy olyan intézmény, amelyiknek saját költségvetése van, saját feladatai ellátására. Akkor minek neki még plusz pénz? Ha az EKI-nek az a feladata, hogy egyébként készleteket készletezzen, illetve szállítson ki, akkor nem lehet igaz az az állítás, hogy egy költségvetéssel rendelkező intézménynek azért kell pluszpénzt adni, mert egyébként járvány van. Azért érthetetlen, mert állami forrásokkal ez a költségvetési intézmény rendelkezik.
Arról már nem is beszélek, hogy a feladat ellátására az EKI alkalmatlannak bizonyult, és ma már a Belügyminisztériumnak kell besegítenie abban, hogy a patikákba eljusson a szer.
Csak csöndben jegyzem meg, hogy mind a mai napig megoldatlan a vakcina kiszállítása, mind a mai napig az ország különböző pontjairól ellátási és terjesztési gondokról számolnak be a patikusok, illetve a végfelhasználók, és továbbra sem értjük, hogy miért nem csökkentették le ezt az árat, ezt a 450 forintos árrést.
Ha az árrésnél tartunk, fontos megemlíteni az oltópontok árrését. Ott csak csöndben jegyzem meg, hogy még a patikai árrést is lenyeli az állam, aminek aztán már végképp semmilyen értelme nincs, arról nem is beszélve, hogy itt a forgalmazás lehetőségét - hogy úgy mondjam - a patikáktól elveszik, vagy legalábbis az oltópontokkal szűkítik az ő mozgásterüket.
Visszatérve egy pillanat erejéig az antivirális készítményhez. Bizottsági elnök úrhoz eljuttattam vagy jeleztem a bizottsági ülésen, hogy ugyanúgy, ahogy a vakcinára vonatkozó szerződés megérdemli a nyilvánosságot, miért nem kerül nyilvánosságra az antivirális készítmény beszerzésével kapcsolatos szerződés. Nyilván ezzel egy csomó kérdést, egy csomó kételyt el lehetne oszlatni.
Képviselőtársaim szóba hozták már a salátatörvényt. Én ezzel kapcsolatban azt szeretném megkérdezni, hogy hogyan kívánja biztosítani a kormány a vidéken élők biztonságos betegellátását? Miként kíván segítséget nyújtani az önhibájukon kívül bajba jutott vidéki kispatikáknak?
A végszavazás előtt az egészségügyi salátatörvény általános vitájában szocialista képviselőtársaim, többek között alelnök úr is elkötelezte magát az új patikák esetében kötelezően előírt heti 84 órás nyitva tartás mellett. Ebben konszenzus volt itt, bizottsági ülésen, hogy ez egy valódi többletszolgáltatást jelentene, ezzel szemben miniszter úr az általános vita és a módosítók benyújtása között megváltoztatta ezt a véleményét. Bekerült egy olyan módosítás, amellyel ezt a szabályt fellazították, és gyakorlatilag a patikapiacot a teljes liberalizálás irányába tolták el.
Azt szeretném megkérdezni, hogy miniszter úr a legelső meghallgatásán, a kinevezés előtti meghallgatásán azt ígérte, hogy megpróbálja a politikát távol tartani az egészségügytől, most azonban mégis azt látjuk, hogy ez a kísérlete vagy ez az ígérete kudarcot vallott, hiszen az SZDSZ néhány képviselőjének nyomásától nem tudta függetleníteni az egészségügyet, az SZDSZ néhány szavazata miatt a patikaliberalizációnak szabad teret kellett nyitni.
Szeretnék még egy problémát felvetni, amivel majd 2010. május 1-jével kell az egészségügyi ellátórendszernek szembesülnie. Az Egészségügyi Minisztérium és a WHO 2006-2007-ben megkötött szerződése alapján kidolgozta a lelki egészség országos programját. Ennek a programnak egy rövidített változata mind a mai napig fent van az Egészségügyi Minisztérium honlapján. Sajátságos módon azonban a népegészségügyi programok közé nem tudott bekerülni ez a program. Szeretném megkérdezni, hogy miért.
Azért fontos ennek a kérdésnek a felvetése, mert a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény felhatalmazó rendelkezései között a következő szerepel. "Felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben meghatározza az elmeállapot megfigyelésére kijelölt egészségügyi intézményeket, a pszichiátriai fekvőbeteg-intézetben az elmeállapot megfigyelésével kapcsolatos költségeket és ezek elszámolását az egészségügyért felelős miniszterrel együttesen." A fenti rendeleti szabályozás a törvény hatályba lépése óta nem született meg. Szeretném megkérdezni, hogy miért.
Itt ugyanis az történik, hogy a kényszer-gyógykezelésről szóló passzusaiban ennek a törvénynek 2010. május 1-jétől azok a betegek, akik bent vannak ezekben a kényszer-gyógykezelési intézetekben, ha a büntetésük lejár, de még nem gyógyultak meg, azokat ki fogják bocsátani az utcára. Egyébként sem akarom most visszaidézni, hogy a pszichiátriai betegek ellátásával milyen bűncselekményeket követett el szerintem ez a kormányzat, de ez egy olyan újabb problémát jelent, amelyre a mai intézményrendszer felkészületlen, ezt a feladatot nem fogja tudni ellátni, és pszichiátriai gondozásra szoruló, egyébként bűnözők fognak kikerülni az utcára május 1-jétől.
Azt szeretném megkérdezni, hogy mit kíván tenni ez ügyben miniszter úr, meg akarja-e végre alkotni a minisztérium azt a rendeletet, amelyre egyébként a törvény a miniszternek felhatalmazást ad. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy a közszereplőknek sok mindent el kell tűrni, de arra kérem képviselőtársaimat, és egyúttal Kupper képviselő urat is figyelmeztetem, hogy bizonyos kifejezések használatát kerüljük. Itt, a bizottságban nem szokásos, hogy "ezt hazudta", és hasonló kifejezések használata. Köszönöm szépen.
Heintz képviselő úr!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Körülbelül két hónappal ezelőtt találkoztunk a parlament egyik nagytermében, október első felében, ahol Oszkó miniszter úr akkor jelentette be a kórházakkal történő megegyezését, ha emlékeznek erre. Akkor már az influenza, illetve az influenza elleni oltóanyag nagyjából sínen volt, és ott tudtunk megegyezni egy lényegesen, egymástól még messzebb ülve, egy hatalmas teremben arról, hogy teljes konszenzus van közöttünk az influenza elleni védőoltás tekintetében, már ami az indikációkat és a beadást tekinti. Ott erről vagy miniszter úr vagy pedig elnök úr is beszélt, és ott jelentette be államtitkár asszony, hogy feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, aki azokat a bizonyos, egyébként rendkívül profi módon megszerkesztett irományokat a mai napig is terjeszti.
Az már más kérdés, hogy a jogrendszerünk olyan, amilyen, erről nyilván azok tehetnek, akik régóta itt, ebben a házikóban üldögélnek és olyan jogrendszert hoztak létre, hogy gyakorlatilag nem lehet őket utolérni, illetve feljelenteni és előállítani.
De miért mondom ezt? Ezt azért mondom, mert ott dőlt el, hogy haza, nemzet és oltás dolgában nincs köztünk vita. Ez viszont egy olyan fontos argumentum, amelyet ki kell jelenteni, és arra kérem önöket, hogy ezt tegyék meg, ugyanis ha ezt nem tesszük meg, ez egy olyan fontos táptalaja egy hosszú, több hónapos egymás gyilkolásának, amelyet nekünk, orvosoknak kell megakadályozni. Arra gondolok ugyanis, hogy az a miniszterelnök, aki miniszter urat kinevezte ezelőtt másfél évvel, nem átallja gyilkosnak nevezni a fideszeseket az oltás ellenzése folytán.
Arra kérem önöket, tényleg ennél az asztalnál becsület volt 99 százalékban és szakmaiság volt. Az, hogy úgy alakult, ahogy alakult, a liberálisok berángatták magukat szakmailag egy lecsóba - bocsánat, elnök úr, de jobb szót nem tudok rá -, aminek a levét most issza nemcsak a velem szemben ülő baloldal, hanem az egész szakma, sőt az egész magyar egészségügy. Ez kész tény. Nem kell rá reagálni, a folyosón mi szoktunk beszélgetni egymással hála istennek. Tehát ez ma már kész tény. De soha nem fogja egyetlenegy fideszes sem emiatt gyilkosoknak nevezni az MSZP-s képviselőket, merthogy milyen ámokfutásba mentek két liberális miniszterrel, és okoztak rettentő sok kárt.
Tehát ezért kérem önöket erre, hogy segítsenek nekünk ebben, hogy ez az asztal maradjon olyan, amilyenre való, legyen olyan, amire évezredek óta kitalálták a nagy elődök, próbáljuk meg legalább mi ennek a társadalomnak a tisztaságát megőrizni, szakmai szinten, mert ez a mi dolgunk, és ne engedjük bele a politikát. Márpedig akkor Gy. Ferenc nem mondhatja azt, amit mond, nem írhatja, amit ír, és nem ugraszthat össze embereket ilyen alapon. Kérem, hogy ebben segítsen, tisztelt miniszter úr.
A másik témám a háziorvosok lennének, akik azért elég rendesen megdolgoznak most a járvány kapcsán, akkor is, ha éppen lemenő ágban van az új esetek száma, de azért oltanak becsülettel, azt kell mondanom. Átlagosan napi 80-120 közé tehető az a beteglétszám, amit egy általános, 1600 fővel bíró praxis körülbelül ellát, ebben persze minden benne van.
Az a kérdésem lenne, hogy indokolt volt most az OEP és az ÁNTSZ-ellenőrzéseket erre a túlterhelt társaságra még ráereszteni? Ugyanis ezek intenzíven zajlanak. Az ÁNTSZ szerintem el van foglalva, mert járvány van, a háziorvos el van foglalva, mert járvány van, és eközben az ÁNTSZ ellenőrzi OEP-segédlettel, vagy az OEP külön a háziorvost, hogy mit vett meg, jól vette-e meg, megvan-e a technikai felszerelése. Tehát azt hiszem, egy kicsit ez visszás, mert úgyis kiderül, ha nincs meg neki valamije, most a járvány elég jó vizsga lesz, attól függetlenül, hogy elfogadom azt, hogy persze, ezeket a hatósági ellenőrzéseket végezni kell. Nem tudom, miért a járvány közepén csinálják ezt, vagy ha elhúzódott, akkor azt át kellene tenni a járvány utánra.
De önök elfogadták a költségvetést, és ön, miniszter úr, ezt az egészségügyi költségvetést is olyan jónak tartotta, hogy nem gondolta azt, hogy le kellene mondania, mint ahogy ezt korábban kijelentette, hogy amennyiben kevesebb pénz jut az egészségügyre, akkor feláll. Nem azért, mintha önt nem szeretnénk látni ebben a székben, de ezt ígérte.
Mindenféle kommunikációs ügyeskedésekkel az a tény, hogy több pénzünk van, mint volt korábban, ezt pontosan tudjuk, hogy nem így van, sőt 2006-hoz számítva biztos, hogy kevesebb a pénzünk, de ez mind rendben van, hiszen mi mást kommunikálnának. Viszont az a kérdésem lenne, miniszter úr, hogy hány hónapot saccol a költségvetésnek, hány hónap után fog összeomlani az egészségügyi költségvetés 2010-ben, mert enyhe áthallást érzek, eső után köpönyeg, vagy esetleg esernyő? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy néhány kérdést én is feltegyek, egy-két megjegyzés kíséretében. Úgy látom, hogy miniszter úr másfél évvel ezelőtt meghirdetetett "Biztonság és partnerség" elnevezésű programja sok tekintetben és sok kis lépéssel, amelyről hajlamosak vagyunk elfeledkezni, de előrehaladt. Két dolgot azonban nem tudtunk előre. Egyrészt nem tudtuk, hogy válság lesz, pénzügyi, gazdasági válság, és sajnos, a másik dolog sem egészen úgy alakult, mint ahogy szerettük volna, vagy ahogy miniszter úr is az első meghallgatásakor megfogalmazta - nem rajta múlott -, hogy az ágazat átpolitizáltsága nem csökkent. Igen, a válság a terveket felülírta, és akkor, amikor a bruttó hazai össztermék 7,5 százalékkal csökken, és ennek következtében az államháztartásban is az elosztható források lényegesen csökkennek, akkor kell tudni azt megnézni és ennek tükrében értékelni, hogy 2010-ben az egészségügy forrásai, az egészségbiztosítás természetbeni ellátásokra szánt kiadási előirányzatai nem csökkennek, sőt a 2009-es teljesüléshez képest enyhén növekednek is. Ezt persze különböző módon lehet értékelni, van, akik azt mondják, hogy igen, a túlélésért folytatott küzdelem van, a másik oldalon pedig az a kérdés - és erről is érdeklődnék -, hogy mi az, amit tudunk tenni annak érdekében, hogy az egészségügy intézményei, szolgáltatói jobban alkalmazkodjanak. Jobban alkalmazkodjanak ahhoz a helyzethez, amihez persze, nem könnyű alkalmazkodni, és kérdezném is miniszter urat, hogy van-e olyan szándék, hogy szakmapolitikai eszközökkel, ágazati szabályokkal ezt az alkalmazkodást igyekezzünk elősegíteni. Most gondolok itt a progresszív ellátás kiemelésére, a beutalási szabályzatokra, az ellátásszervezési lépésekre.
Szélesebb értelemben azt kérdezem, hogy a ciklus hátralévő hónapjaiban ennek szellemében milyen lépéseket kíván tenni a tárca, miniszter úr, hogy itt egyrészt ezek az előirányzatok, amelyek más területekhez képest nem csökkentek, ezek valóban betarthatók legyenek, és ha úgy tetszik, ebben az időszakban valóban meg tudjuk őrizni az ágazat működőképességét. Persze, azt a legkönnyebb mondani, és ezt mondjuk is jó szívvel sokszor, hogy igen, persze, pénz, pénz, pénz, de az is egy nagy kérdés, hogy az a forrás, ami rendelkezésre áll, hogyan hasznosul.
A másik dolog, amiről még szeretnék egy-két megjegyzést tenni, ez a pandémiás helyzet. A vakcinációban élen járunk az Európai Unióban, csak a svédek előznek meg bennünket, és azt mondhatom, hogy a lakosság átoltottsága még ennél a 22 százaléknál is nagyobb lehetne. Megkockáztatom, hogy kevesebb áldozatot gyászolnánk, ha ebben a közegészségügyi vészhelyzetben kevesebb, az embereket elbizonytalanító kommunikáció lenne, ha az ágazati közszereplők is a bizottság októberi állásfoglalásához tartanák magukat, ahol valóban itt közösen elköteleztük magunkat a prevenció irányába, oltáspártiságról tettünk tanúbizonyságot.
Azt gondolom, hogy most, az év végén sem árt erre újra és újra felhívni a figyelmet. Ezért is fontos az, hogy most nagyon-nagyon óvatosan fogalmazzuk meg mindazt, amit esetleg meg lehet fogalmazni, úgy, ahogy ezt esetleg ellenzéki oldalról felelősen gondolkodó képviselőtársaim olykor elmondják, hogy igen, lehetnek kritikák, de nem biztos, hogy most van annak az ideje, hogy ezeket a kérdéseket megvitassuk.
Kérdezem miniszter urat, közeledik a karácsony, az ünnepi időszak, hogy hogyan készülnek fel erre az egészségügyi intézmények, az oltópontok nyitva tartása hogyan alakul az ünnepi időszakban? Illetőleg hogyan erősíti meg az ágazat, számolva esetleg további lélegeztetésre szoruló betegekkel is, az ügyeleti rendszert, a beutalási szabályokat, tehát hogy ebből a szempontból az ünnepi időszakban az érintettek biztonsága garantálható legyen.
Miután nem láttam több jelentkezőt... (Dr. Puskás Tivadar jelentkezik.) Elnézést, Puskás képviselő úr! Egy körben beszélünk erről, és utána még egy kör lesz. Tessék, képviselő úr, de röviden!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Ehhez tartozna. Köszönöm szépen. Két konkrét, rövid kérdésem van. Az egyik: a tavasszal történt meghallgatáskor beszéltünk róla és azóta többször. Tett-e a tárca annak irányába valamit, hogy új mentőautók legyenek az Országos Mentőszolgálatnál? Vészesen nehéz a helyzet.
A másik kérdésem arra vonatkozik, hogy a meghallgatásakor miniszterjelöltként miniszter úr letette a voksot amellett, hogy egységes sürgősségi ellátást kíván. Nagyon helyes. Szakmailag úgy gondolom, hogy ez a fontos. Tesz-e lépéseket abba az irányba, hogy a meglévő mentőszolgálati ügyeleti rendszerek megmaradjanak, hiszen egyre nehezebb ezeket akár főhatósági ellenállás miatt működtetni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárom a kérdések körét. Miniszter úré a szó!
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter válaszai az elhangzott kérdésekre
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót. Akkor megpróbálok természetesen a kérdezők és a kérdések sorrendjében válaszolni, nyilvánvalóan azokat a kérdéseket, amelyek esetleg redundánsak voltak, átugranám.
Abszolút egyetértek Mikola alelnök úrnak a véleményével, és nem is tervezzük abbahagyni az oltásokat, egyrészt az angol példa alapján, másrészt a németeknél is nagyon jól látszik, hogy náluk már a második fázis zajlik. Tehát az egy abszolút eltökélt kormányzati cél, hogy azt a bizonyos 60 százalékos átoltottságot elérjük. Az oltóanyag rendelkezésre áll, eszünk ágában sincs abbahagyni az oltást, sőt továbbra is erre buzdítunk.
Az állami vállalatok járulékfizetésével kapcsolatban, illetve hogy fizetnek-e: erről mi direkt adatokkal nem rendelkezünk. Az APEH-hal vagyunk havi elszámolásban, amikor is az APEH summa összesenben megmondja, hogy mennyi bevallás történt és mennyi pénzt talált. A jogviszony-ellenőrzés kapcsán azonban az teljesen egyértelműen látszik, hogy a jogviszonyok tisztázottsága, illetve a piros lámpát kapók számának a csökkenéséből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a nagyvállalatok is fizetnek járulékot. Arra vonatkozólag viszont nekünk semmiféle lehetőségünk nincsen, hogy a járulékbevallási és a járulékbefizetési kötelezettség közötti differencia vonatkozásában az APEH-tól adatokat kapjunk.
A 9 milliárd forint felszabadításával kapcsolatban: azért nem szabadítjuk fel, mert az egyenleg jelen pillanatban 151 milliárd forint, egészen pontosan mínuszban. Tehát a 9 milliárd felszabadítása azt jelentené, hogy az egyenleg 160 milliárd forint mínuszban. Ez a kormányzati hiánycélt, a 3,9 százalékot veszélyeztetné.
Az pedig, hogy kinek a pénze, kinek nem a pénze, ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani, hogy az 1400 milliárdra tervezett kiadási előirányzat járulékbefizetéssel körülbelül 800 milliárd forinttal van megalapozva. És akkor csak egy megjegyzés a jövő év vonatkozásában: a jelenlegi körülbelül kétharmad-egyharmad járulék plusz adóarány nagyjából 50-50 százalékra fog változni, és a járulékmértékek csökkenésére pedig azért került sor, hogy a munkahelyek megmaradását támogassuk, tehát az élőmunkához vagy az élőmunkát terhelő költségeket mindenképpen csökkenteni lehessen.
A fejlesztések működtetésével kapcsolatban egyrészt a Debreceni Egyetemmel alá van írva a szerződésünk, a szegedi egyetemmel a tervek szerint a jövő héten csütörtökön írjuk alá a szerződést, a pécsi egyetemmel még nincs szerződésünk, a közép-magyarországi régió pedig elfogadta a Semmelweis Egyetemnek a Korányi-projektjét.
Több képviselő kérdezte, hogy miből gondoljuk, hogy a működést biztosítani lehet. Úgy gondolom, hogy minden egyes pályázatunk arról szól, hogy a működtetési, működési költségek olcsóbbak legyenek. Most a legutolsó pályázatunkból olvasnék fel néhány elvárást.
A konstrukció A-komponense keretében az ellátás fejlesztése érdekében kizárólag az alábbi fejlesztési területekre terjedhetne ki. 1. Központi technológiai tömb kialakítása.
Úgy gondolom, hogy ha az a minimál elvárásunk, hogy telephelyeket csökkentsünk, hogy egy helyre vigyük mondjuk a központi intenzívet, diagnosztikát, műtőt és sterilizálót, ez nagy valószínűséggel, sőt azt kell mondanom, hogy majdnem biztosan a működési költségek csökkentésével jár. Olyanokba most nem kívánnék belemenni, hogy környezettudatos megoldásokat kell alkalmazni, ennek szellemében az épület hőszigetelése, a hőveszteség csökkentése és így tovább, ez mind-mind a működési költség csökkentését jelenti. Ez a ház működtetésére is vonatkozik természetesen, és a humánerőforrás-igényre is vonatkozik, ha telephely-megszüntetés járul ezekhez a dolgokhoz.
Úgy gondolom, hogy a strukturális válságra és ennek a kezelésére számos intézkedést tettünk. Hozzá kell tennem egyebekben, hogy nem tudom pontosan, hogy az alelnök úr mit ért strukturális válság alatt. Kétségkívül jelen pillanatban az ellátórendszer nem feltétlenül alkalmazkodik a szükségletekhez, csak emlékeztetésképpen: az Eftv.-t tavaly azért módosítottuk, hogy a törvényben meghatározott kapacitásokhoz képest, illetve a miniszteri határozatokhoz képest az intézmények fenntartói és menedzsmentje a szükségletekhez tudják igazítani egyrészt a saját intézményük struktúráját. Emlékeztetésképpen: a tavaly nagyjából év végén elfogadott törvényben lehetőséget adtunk szakmák, szakmacsoportok közötti átcsoportosításra, ellátási formák közötti átcsoportosításra. Úgy gondolom, hogy az intézmények fenntartói és a menedzsmentjei legalább annyira felelősek ebben a kérdéskörben. A teljesség igénye nélkül: most zajlik az Eftv. azon rendelkezésének a végrehajtása, melynek értelmében a kihasznált és kihasználatlan kapacitások felülvizsgálatáról van szó. Szintén csak emlékeztetésképpen: 4 ezer olyan ágy van, aminek a kihasználtsága erősen megkérdőjelezhető, 800 ágynyi kapacitás-bevonásra lenne szükség. Úgy gondolom, hogy ezt az intézmény fenntartója, menedzsmentje tudja a legjobban, az összes jogszabály rendelkezésre áll, hogy ezt meg tudják lépni.
Ezért úgy gondolom, hogy ez nem feltétlenül kormányzati kérdéskör, már csak azért sem, mert egy olyan procedurális eljárást, melynek keretében a miniszter hoz határozatokat, hogy "te, kórház, neked ennyi ágyad legyen", úgy gondolom, hogy az előzőek fényében nem feltétlenül lenne indokolt.
Akkor a morális válsággal kapcsolatban: 2009-ben az Országos Etikai Tanács 93 ügyet tárgyalt összességében. Ebből 34 fejeződött be, 2 ügyben per került kialakításra. Akkor, amikor a Magyar Orvosi Kamaránál volt az etikai kérdések rendezése, akkor sem volt ennél kevesebb etikai vétség, és ezekben az időszakokban sem feltétlenül több fejeződött be. Ezzel együtt az Orvosi Kamara etikai bizottságával több alkalommal személyesen egyeztettem ebben a kérdésben, és a jogi és koordinációs szakállamtitkárom folytat ez ügyben, ebben a kérdésben egyeztetést.
Schvarcz alelnök úr kérdésére, a Pécs, Szeged, Korányi-projekt vonatkozásában már válaszoltam. A humángenetikai szabályozás folyamatban van, le van egyeztetve, készen van normaszöveg szinten, ennek a közigazgatási egyeztetése zajlik. A humánerőforrás vonatkozásában, amit tudtunk csinálni, ez a Társadalmi Megújulás Operatív Programban többletforrást biztosítottunk foglalkoztatási támogatásra, többletforrást, illetve uniós forrásokat biztosítottunk képzésre, továbbképzésre, megalkottuk a rezidensrendeletet, a szakdolgozói továbbképzés rendszerét szintén átalakítottuk, licenszvizsga-rendszert vezettünk be. Elismerem természetesen, hogy mindenképpen célszerű lenne az egészségügyi ágazatban egy bérrendezés. Elmondom, hogy a 2009. évi költségvetés tervezésekor ennek forrása is volt még az egészségügyben, sajnos, a gazdasági válság ezt lehetetlenné tette.
Puskás képviselő úr kérdésére, hogy az egyeztetések megtörténnek-e, ahogy azt ígértem, igen, megtörténnek, minden ellenkező híreszteléssel ellentétben. Olyannyira megtörténnek, hogy csak azért, hogy ez ne lehessen vitás kérdés, az egyeztetésekről emlékeztetők készülnek, illetve a kiemelt fontosságú anyagok, úgy mint például a minimumfeltétel-rendszer, ott az egyeztetésben részt vett szakmai kollégiumok a végleges anyagot kézjegyükkel ellátták, tehát igen, megvalósult az egyeztetés.
Az, hogy több pénzt ígértem az egészségügynek, ezzel kapcsolatban összehasonlításként mondanám: 2007-ben 718 milliárd forint volt a kiadási előirányzat, 2008-ban 741 milliárd, ebből úgy gondolom, hogy az én nevemhez fűződik az a durván 20 milliárd forint többletforrás, amit tavaly év végén szétosztottunk az intézmények között.
2009-re 227 milliárd került előirányzásra. Az a bizonyos ominózus mondat, amit sajnos, mindenki rosszul idéz - nyilván nagyon szeretnék a jelenlévők, hogy ha lemondanék -, az úgy hangzott el, hogy a februári kormánydöntést követően, csak a pontosítás kedvéért, tehát februárban volt ez a bizonyos 30 milliárdos történet, és ezt követően, amikor a Gyurcsány-kormány megszűnt, és felvetődött, hogy leszek-e miniszter a Bajnai-kormányban, akkor mondtam, hogy csak akkor vállalom el, hogy ha további pénzkivonás nem történik az egészségügyből. Ehhez képest a 30 milliárd forintból - ahogy említettem volt - nem 30 milliárd került elvonásra, hanem összességében 9 milliárd forint került elvonásra. Én ezt nem hinném pénzkivonásnak az egészségügyből, és tetszik vagy nem tetszik, majd még visszatérünk erre a kérdéskörre, a plusz 38 milliárd forint, ami a jövő évi költségvetésbe belekerült, azt megint csak nem nevezném pénzkivonásnak.
A jogkövető magatartás vonatkozásában úgy gondolom, hogy a tárca is és én is jogkövető magatartást tanúsítunk, a sürgősségi fejlesztés vonatkozásában két pályázatunkban is eredményhirdetés történt. Megkötöttünk már támogatási szerződéseket, az SO1, SO2 vonatkozásában 26 nyertest hirdettünk ki, volt egy PIC/NIC pályázatunk, ahol 11 nyertest hirdettünk ki. Folyamatban van egy újabb PIC/NIC pályázatunk, és ahogy említettem a bevezetésemben, az Országos Mentőszolgálat mentés-légimentés projektjének a kiírása előreláthatólag december 15-én meg fog történni.
Akkor ezzel összefüggésben mondanám, hogy egyrészt 2003-2008 között darabra 535 új mentőautót adtunk át, egyébként pedig ebben a 11 milliárdos fejlesztésben, ami decemberben megjelenik, ebben körülbelül 4 milliárd forint szerepel gépjármű-beszerzésre.
Az OMSZ működési költségvetésével kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy bár a feladata részben csökkent az Országos Mentőszolgálatnak, és azért nem mondanék arányokat, mert elég nehéz különválasztani azokat a költségeket, hogy ha mondjuk nappal egy autó mentést végez és éjszaka szállítást végez, hogy ez milyen arányban szerepel ott. De bármilyen feladatmutatót nézünk, akár a szállított esetek számát, a mentési esetek számát, akár a futásteljesítményt kilométerben, úgy gondolom, hogy az OMSZ tevékenysége elég jelentős mértékben csökken, ehhez képest úgy gondolom, hogy az a költségvetés, ami az OMSZ rendelkezésére áll, a most már kizárólag mentési feladatokra, elégségesnek kellene hogy legyen.
A betegszállítás szétválasztásával kapcsolatban nincs extrém feladatnövekedés. A 2008-as finanszírozási évben 2 millió 280 ezer eset volt, ami szállítást igényelt, 2009-ben 2 millió 430 ezer eset, tehát egy 150 ezres növekedés történt ezen a területen.
Fetser képviselő úr kérdésére: egyrészt az, hogy pár kilométerre vannak ezek az új rendelők, ez mondjuk tárgyszerűen nem lehet igaz, mert csak azok a pályázók kerültek kihirdetésre nyertesként, akik bármilyen egészségügyi intézménytől 20 kilométeres távolságban voltak. Tehát ez a pár kilométer ilyen értelemben nem állja meg a helyét.
Az, amit felolvasott képviselő úr, az biztosan nem egy pályázati felhívás, hanem egy bizonyos intézménynek, és az ő fenntartó önkormányzatának a - hogy úgy mondjam - pályázati ajánlata lehet, mert egészen pontosan felolvasom, hogy mi mindent nem lehet egy ilyen pályázat kapcsán finanszírozni. Itt van előttem az a pályázat, amit egyébként képviselő úr pontosan idézett, mindjárt megkeresik nekem, és akkor szó szerint felolvasom, hogy mi van a pályázatban. De még egyszer mondom: ez nem pályázati kiírás volt. Megvan, felolvasnám.
"Nem támogatható azon tevékenységek köre, amelyek a támogatott tevékenységek között nem szerepelnek." A következők szerepelnek, és akkor ezért nem találtam meg: gép-műszerbeszerzés, építkezés, informatikai fejlesztés. Ezek. Tehát semmi olyan jellegű, ami abban a pályázatban nem szerepel, és a pályázati útmutatóban egyébként meg van határozva például, hogy a projektmenedzsment maximális költsége 3 százaléka lehet az egész projektnek, tehát mondjuk egy 1,6 milliárd forintos pályázatnál ez 48 millió forint lehet. Ráadásul a pályázatban benne van, hogy a választott, megvalósítandó fejlesztés indoklásául a pályázónak minden esetben alá kell támasztani megvalósítható tanulmányában az érintett szakmát, ellátási formát illetően az ellátandó lakosságszám adataival, valamint a 2008. finanszírozási évre vonatkozó alábbi adatokkal. Tehát mondjuk részben a szükségletre, részben a jelen gazdasági helyzetre. Ezzel együtt kérném, hogy képviselő úr azt a bizonyos anyagot majd adja át nekem, és megnézzük.
Felvetődött még a közbeszerzések gyakorlata, kérdése. Én csak azt tudom mondani, ami a tárcánál zajlik, illetve a tárca által felügyelt intézményeknél: az rendben van. Úgy gondolom, hogy az intézményeknél a közbeszerzések felügyelete a fenntartó hatáskörébe tartozik. Nyilvánvalóan a tárcának semmiféle apparátusa nincsen és lehetősége sincsen egyébként arra, hogy az egyes intézmények által indított közbeszerzéseket felügyelni tudja.
Pesti képviselő úr kérdésére: az, hogy a hiány tervezési hiba vagy nem tervezési hiba, azt én nem akarnám minősíteni. Már csak azért sem akarnám minősíteni, mert akkor, amikor a költségvetést megcsináltuk, akkor nem volt szó arról, hogy járulékmérték-változások lesznek. Addig, amíg a járulékmérték-változások nem léptek életbe, addig körülbelül 50 milliárd forintnyi hiány keletkezett, tehát a hiány nagyobbrészt teljesen egyértelműen a járulékmérték-változásból adódik.
Azt, hogy negyedévente új finanszírozás van, ezt azért egy barokkos túlzásnak gondolnám. Nem érdemes ezen vitatkozni. Az viszont igaz, hogy amikor arról volt szó, hogy kormány-beavatkozás lesz, hogy ha a 100 ezer forintot nem éri el az alapdíj, ott volt az a félmondat, ami lehet, hogy elkerülte képviselő úr figyelmét, hogy azonos teljesítmények esetén. A kormányzat arra nem vállalhatott garanciát, hogy mond egy előre meghatározott alapdíjat, és erre az előre meghatározott alapdíjra, tehát a 150 ezer forintra és mondjuk a lebegőre, a 100 ezer forintra bármiféle teljesítményt kifizet. Ez volt egyébként a 2004-ben bevezetett TVK-rendszer oka is, hogy volt egy előre meghirdetett alapdíj, és az ahhoz tartozó extrém teljesítmények, ami tervezhetetlen volt.
Az az állítás, hogy a 13 havi finanszírozás kevesebb lesz, mint a 11 havi, ez természetesen tárgyszerűen sem igaz, meg kell nézni az előirányzatokat. Az egy másik kérdés kétségkívül, hogy addig, amíg nem volt elfogadott költségvetésünk, addig értelemszerűen az államháztartási törvény értelmében az előző év azonos időszakában rendelkezésre álló forrásokkal kalkulálhattunk csak. Most, hogy elfogadták a költségvetést, a módosított TVK-k természetszerűleg kihirdetésre fognak kerülni.
Az influenza vonatkozásában, hogy ingyenes lesz-e vagy nem, a 4 millió lesz ingyenes természetszerűleg. Ezzel a 4 millió ingyenes vakcinával, ahogy már mondtam, nem akarunk leállni az oltással, eltökélt szándékunk, hogy be fogjuk oltani a 4 millió embert, nyilván nem erőszakkal, hiszen akkor kötelező védőoltás lenne.
Csáky képviselő úr vetette fel a 9 milliárd feloldását. Úgy gondolom, hogy Mikola alelnök úrnak hasonló kérdésére a választ megadtam. Tehát a hiány növelése nem lehetséges. A változások az alapdíj, illetve a TVK, ezek részben a kormány elé kerülő kormányrendeletben kerülnek kihirdetésre, részben pedig a költségvetés elfogadása kapcsán most már lehetőségünk van kihirdetni. A 23 kistérség 4600 óra kapacitást jelent, szakorvosi órában. Ez a durván 300 ezer órányi kapacitásnak a töredéke. Ennek a forrásigénye tervezve lett, és biztos, hogy benne van a járóbeteg-ellátásban.
A humánerőforrás-terv vonatkozásában, ahogy említettem, jelen pillanatban csak a TÁMOP-os forrás áll rendelkezésünkre. Említettem azt is, hogy mindenképpen szükség lenne arra, hogy az egészségügyi dolgozóknak egy kiemelt bérnövekedést tudjunk garantálni. Ennek a fedezetét jelen pillanatban a költségvetés nem tartalmazza.
Az, hogy mennyi orvos megy el, erre vonatkozólag csak azt tudom mondani, hogy az elmúlt két évben összesen jóhírnév-igazolást 928-an kértek. Ez kétségkívül nagyjából egy évfolyam, bár hozzáteszem: két év vonatkozásában, másfelől azt is hozzá kell tennem, hogy az orvosi egyetemre felvettek száma folyamatos növekedést mutat az elmúlt évekhez képest. Nyilvánvalóan arra kell fordítani a figyelmet, hogy az egyetemről kikerülő orvosok ne menjenek külföldre.
Úgy gondolom, hogy Perjési képviselő asszony javaslatai közül a struktúrát érintőt már megválaszoltam, tehát az Eftv.-ben lehetőség van az intézményi menedzsmentre. A járulék és az adó aránya sajnos, a jövő évre 50-50 százalék körülire módosul. Úgy gondolom, hogy ez azonban nem kell, hogy a csomag bármiféle szűkítését indokolja, hiszen ahogy a kormány garanciát vállalt arra, hogy az ez évi bevételi elmaradásoktól függetlenül semmi egyéb megszorítást sem tervez, ez a kérdéskör nem változott azóta sem.
Kupper képviselő úr felvetésére. Ezért a megállapításáért, hogy én hazug vagyok, ezért megnézem, hogy van-e lehetőségem bíróság előtt ezt a kérdést megbeszélni, már csak azért is, mert írásban rendelkezésre állnak azok a dokumentumok, amelyek igazolják, hogy igazam van. Nem baj, hogy Kupper képviselő úr nem rendelkezik bizonyos adatokkal, nem baj, hogy nem olvas, nem néz tévét, nem hall semmit. Nem baj, hogy nem igaz az, hogy az oltópontokon patikai kiskereskedelmi árrést számítunk fel, nem baj, hogy nem igaz az, hogy naprakész kiszállítási ütemterveink vannak és nincs elmaradás a kiszállításokban. Nem baj az, hogy Kupper képviselő úr soha egy konkrétumot nem mond, általában a levegőbe beszél, ez mind nem probléma. Úgy gondolom, lehet, hogy valamiféle személyes ellentmondás van kettőnk között, tisztázzuk ezt a kérdést. Úgy gondolom, hogy nem szolgáltam rá semmivel, sem arra, hogy a parlamentben, sem arra, hogy itt, a bizottság előtt lehazugozzon. Én is mondhatnám ezt a szót, én vagyok annyira úriember - ellentétben önnel -, hogy nem használok ilyen kifejezéseket.
Egyebekben pedig úgy gondolom, hogy május 1-jéig van még idő arra, hogy azt a bizonyos jogszabályt megalkossuk, ami szükséges. Úgy gondolom, hogy ez sokkal inkább igazságügyi kérdés, és nem annyira orvosszakmai kérdés, hogy a forenzikus pszichiátriának ki ad otthont, vagy ki nem ad otthont, merthogy büntetés-végrehajtási intézményről van szó. Úgy gondolom, hogy május 1-jétől természetesen nem lesz több elmebeteg az utcán, mint amennyi a mai napon van, függetlenül attól, hogy mit mond a képviselő úr. Úgyhogy körülbelül ennyit képviselő úrnak.
Heintz képviselő úrnak szeretném mondani, nem véletlenül tettük azt a bizonyos ügyészségi feljelentést, amit első fokon elutasítottak, de szerencsére megfellebbeztük. Az, hogy nem érkezett még válasz, nekem arra utal, hogy lehet, hogy most már érdemben fognak foglalkozni ezzel a kérdéssel. Hozzá kell tennem, hogy a feljelentést pontosítottuk, illetve kiegészítést tettünk hozzá.
Remélem, mostanra az a vélemény elfogadottá vált, hogy mindannyian úgy gondoljuk, hogy oltani kell. Tényleg nem akarok személyeskedni, tegnap már egy felvetésre úgy reagáltam, hogy nem kívánok reagálni itt a különféle vádaskodásokra, inkább mondjuk azt, hogy oltani kell. De azért azt szeretném idézni Pesti Imre sajtótájékoztatójából október 25-én, hogy "a gyógyszer kipróbálása is furcsa körülmények között zajlott, gyors kivitelezés, gyorsan kapott Magyarországon engedélyt, európai törzskönyv nincs, nyilvánvalóan ez a gyógyszer nemzetközi tekintélyének sem tesz jót." Ez speciel nem feltétlenül arra utal, mert nem látom mögötte azt a mondatot, hogy emberek, azért oltsanak, de tényleg spongyát a múltra. Én tényleg azt kérem, elfogadva azt, hogy tisztázni kell valamikor, hogy mi a tulajdonosi kör, hová kerülnek a pénzek, de mostantól kezdve próbáljuk tényleg azt kommunikálni, hogy oltani kell, ahogy ezt alelnök úr meg tudja tenni, kérem, hogy a jelenlévők mindegyike tegye ezt meg. Ezt nagyon szépen köszönöm.
Az OEP-ellenőrzés vonatkozásában a kamara jelezte, hogy ő most ezt nem tartja indokoltnak. Az OEP és a kamara képviselői, Éger úr egészen pontosan leültek egymással, és megbeszélték, hogy egy új egységes ellenőrzési terv készül ennek kapcsán. Amíg ez el nem készül, addig ellenőrzés nem fog beindulni, a folyamatban lévő ellenőrzéseket azonban le kell zárni.
Arra felvetésére képviselő úrnak, hogy hány hónap múlva omlik össze a jövő évi egészségügyi költségvetés, úgy gondolom, hogy onnantól kell számítani az összeomlást, amikor esetleg önök kerülnek kormányra, és mindazt az adó- és járulékváltozást bevezetik majd, amivel időnként tele van a sajtó, gondolok itt az adó- és járulékcsökkentésekre. Ezt követően valóban hamarosan össze fog omlani a rendszer. (Dr. Mikola István: Nononono! - Derültség.)
Kökény úr kérdéseivel kapcsolatban úgy gondolom, hogy a leglényegesebb a karácsonyra való felkészülés. A karácsonyra való felkészülés vonatkozásában megtörtént minden intézmény kiértesítése, hogy a kapacitásoknak legalább a 10 százalékát biztosítani kell influenzaszerű megbetegedésekre. Ennek megfelelően megvan az ágyak száma régiónként meghatározva. Szerencsére a rendelkezésünkre álló adatok alapján, ha a járvány körülbelül azon a szinten marad, mint amilyenen most van, vagy ennél valamivel nagyobb lesz, azért nem számítunk arra, hogy a lélegeztető gépek nem lesznek elégségesek, hiszen ahhoz körülbelül a lakosság 40 százalékát érintő járvány kell, mondjuk egy 12 hetes elhúzódással, hogy a rendelkezésre álló 1080 beüzemelt lélegeztető gép és az EKI-ben tartalékban lévő egyéb lélegeztető gépek ne bírják ezt a megnövekedett igényt.
Amit még ezzel kapcsolatban szeretnék mondani, hogy a beutalási szabályok módosítása, a törvény elfogadását követően a végrehajtási rendeletek elkészítése és kihirdetése, nagyjából ez lenne többek között a jövő évi elképzelés.
Puskás úr kérdésére egyrészt, hogy új mentőautók, erre a 2003-2008 vonatkozásában konkrét számot tudtam mondani, illetve a pályázatot. Az egységes sürgősségi ellátással kapcsolatban szeretném elmondani, hogy tesztelik, és terveink szerint a jövő év elejétől elindul az az online ágynyilvántartó rendszer, ahol a sürgősségi ellátásban részt vevő bármelyik személy - ideértve a Mentőszolgálatot, a sürgősségi ügyeletet adó orvost és intézményt - látja, hogy hol, melyik intézmény, melyik osztályán van szabad kapacitás, és jelenleg zajlik a mentésirányítási rendszer projekt bírálata. Nagyon remélem, mivel a hét végén, pénteken lesz a bírálat, hogy hamarosan sor kerülhet a szerződéskötésre és a pályázat kiírására. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Mielőtt még egy viszontreagálásra sor kerülne, visszakérdeznék, jelzést is kaptam, hogy az antivirális készletek beszerzésével kapcsolatos szerződésekről miniszter úr nem nyilatkozott.
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Úgy gondolom, hogy kitehetjük üvegzseb alapján a tényeket, és természetesen bármelyik képviselő, illetve bárki megtekintheti, fénymásolatot készíthet róla, hasonlóan, mint ahogy az Omninvest-szerződésről.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor lehetőség van az elhangzottakkal kapcsolatos reagálásra. Schvarcz alelnök úr!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a kérdésekre adott válaszokat. Itt egy dologra szeretnék kitérni. Advent jegyében is elhangzott Heintz Tamás képviselő úr részéről, hogy haza, nemzet, oltás vonatkozásában egység volt a bizottságban, és valószínűleg egység is lesz a jövőben.
Itt Advent jegyében szeretnék elnézést kérni azon képviselőktől, akik úgy érzik, hogy átléptünk minden határt abban a vonatkozásban, hogy elmarasztaljuk itt a képviselőtársakat, hogy úgy kommunikálnak, hogy elbizonytalanítják a lakosokat, ezért lecsökkent az oltási kedv. Elnézést azért, hogy kétszer hívtunk össze zárt ülést, hogy kiderüljön a tulajdonosi háttér, vagy nemzetbiztonsági kérdést csináltunk abból, hogy milyen tulajdonosi összetétele van a különféle vakcinagyártó magyar kapacitásnak. Majd az EKI-t mi is napirend előtt elmarasztaltuk abban, hogy nem teljesen felel meg a feladatának. Erre reagálásként megtörtént az ÁNTSZ bekapcsolása a rendszerbe, és megtörtént a rendőrség bekapcsolása a vakcina terítésében.
Tehát ha mi túlléptünk minden határt, akkor azért kérünk elnézést, hogy elbizonytalanítottuk a lakosságot és itt mindenféle zárt üléseket hívtunk össze, hogy tisztázzuk ezeket a dolgokat. Ha ez megtörtént, akkor mint miniszter úr mondta, spongya rá. Azt szeretném kérni, hogy maradjunk annál a kommunikációnál, hogy minél többen oltassák be magukat, ameddig még lehet, amíg nem késő, mert szeretnénk nyugodtan szembenézni azokkal, akik nem mondhatják ránk, egy tragikus esemény bekövetkezte után vagy egy betegség után, hogy én azért nem oltattam be magam, mert nem teljesen voltam biztos abban, hogy milyen a tulajdonosi háttér, jó-e ez a vakcina, hogy ki nyerészkedik azon. Én szeretnék nyugodtan szembenézni mindenkivel az elkövetkezendő időben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Pesti képviselő úr!
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Valóban érződik, hogy Advent közeledik. Miniszter úrnak volt egy nagyon gáláns ajánlata, hogy spongyát rá. Én ezt a magam részéről elfogadom, különösen úgy, hogy elmondta, hogy abban elkötelezett, hogy minden titok kerüljön nyilvánosságra, legyen tisztázott a tulajdonosi háttér, és ha ez így van, akkor nekünk nincs is miről beszélni, mert az oltás mellett, az oltóanyag mellett kiállunk, és ma is úgy gondoljuk, hogy szükség van arra, hogy minél többen oltassák be magukat.
Éppen ezért én magam is - még egyszer mondom - elfogadom és támogatom az effajta kommunikációt. Csak arra kérem miniszter urat, hogy képviselőtársaira, Perjési Klárára is figyeljen oda, hogy ő se bizonytalanítsa el az embereket. Mind a ketten figyeljünk saját képviselőinkre, hogy csak az oltás mellett álljanak ki, és támogassák az oltást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nyul képviselő úr következik.
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy nem kérdezte meg senki azokat a kórházban fekvő betegeket, hogy miért nem oltatták be magukat influenza-védőoltással. Talán ezzel is kellene foglalkozni.
A kezdet kezdetén a páciensek úgy jöttek a rendelőbe, mondták, hogy igen, a Fidesz nem akar oltani, önök pedig, akik baloldaliak, esetleg akarnak oltani. A sajtóban is visszajött, és nem a levegőbe beszélek. Sajnos, ez volt a tényleges helyzet.
Ebben a dologban, annak ellenére, hogy októberben volt egy közmegegyezés, egy nagyon jó közmegegyezés, nagyon örültem, és hirdettük is mindenfelé, hogy az Egészségügyi bizottságnak van egy egységes álláspontja, hogy igenis, oltassa be mindenki magát, érdekes, hogy nem ez jött ki végül is. És hogy miért nem jött ez ki, nyilvánvalóan néhány lelkiismeretlen vagy fel nem készült kollégának az ostoba nyilatkozata is közrejátszott ebben, de sajnos, néhány fideszes politikustársunk felelőtlen megnyilvánulása is közrejátszott. Ez tagadhatatlan. Minden zavaró összejövetel, minden zavaró és félreérthető megjegyzés zavarkeltő volt, és ez idevezetett. Ezért jutottunk oda, ahová jutottunk.
Több évtizede oltok. Soha nem jutott eszembe nekem megkérdezni, hogy mibe kerül az oltóanyag. Örültem, hogy van és tudjuk adni a pácienseknek, és ennek örülhettünk volna, hogy van oltóanyagunk. Csak Svédország előzött meg minket ebben, hallottuk a beszámoló során. Ez sikertörténet lehetne Magyarországnak, én úgy látom, hogy volt egy tudatos politika, amely igyekezett ezt a sikertörténetet tönkretenni. Embereknek kellett meghalni ahhoz, hogy az emberek tudata végül is egészségessé váljon, és eljöjjenek oltásra, és úgy gondolom, hogy most már elindult egy jó folyamat, ami mindannyiunknak közös érdeke kellene hogy legyen, és remélem, hogy közös érdekünk most már, nemcsak mondjuk, hanem úgy is érezzük.
Még egy dolgot szeretnék elmondani ezzel kapcsolatban. Azt hiszem, Kupper képviselőtársam nyitott kapukat dönget sok esetben, és fölösleges kérdéseket tesz fel ebben a kérdéskörben, mert a dél-dunántúli régióban, ahol Heintz képviselőtársammal dolgozunk együtt, ott most már zavartalan az oltóanyag-ellátás. Rendkívüli helyzet volt hónapokon keresztül, normál influenza volt nálunk, de ilyen típusú nem volt. Tehát rendkívüli intézkedéseket kellett hozni. Lehet, hogy voltak zavarok első menetben, ténylegesen voltak, de ma már pillanatnyilag a helyzet adott. Lehet, hogy Budapesten rossz az oltóanyag-ellátás, nem tudom, de 200 kilométerre Budapesttől pillanatnyilag jó. Az ÁNTSZ végzi a dolgát. A térségünkben olyan túlzott molesztálás az ÁNTSZ részéről nem volt, a Prevenarral kapcsolatosan is folyamatos ellenőrzések voltak, hogy ténylegesen hogyan került felhasználásra az oltóanyag. Itt, a térségünkben még nem volt ilyen, ugyanaz a regionális főorvos, aki nálunk van, nyilván tapasztalja is.
Úgy látom, hogy ezen a téren van előrehaladás, és tényleg folyamatosan jönnek most már oltásra. Működnek a háziorvosoknál, az oltóközpontokban, és az iskolákban beoltották már jórészt a gyermekeket. Tehát úgy érzem, hogy egy előrelépés történt ebben a kérdésben. Itt az ár is felvetődött. Nekem annyi információm van, hogy Németországban tízes kiszerelésű oltóanyag van, nem egyedi, mint nálunk, és sokkal jobb a tízessel szemben, és úgy tudom, hogy ott egy tízes kiszerelés ára 200 euró, ami ha átszámítjuk, körülbelül a duplája a magyar oltóanyagnak, 5 ezer forint körül van. Ilyen információim vannak, és ez megállja a helyét.
Csak ennyit szerettem volna mondani. Még egyszer azt mondom, hogy mindenki, aki teheti, arra biztassa az embereket, hogy jöjjenek oltásra, sok tragikus esetet megelőzhetünk, mert még előttünk van a nagy járvány. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Három dologban reagálnék miniszter úr válaszaira. Előtte azért engedjék meg most már, mivel én egész idő alatt az oltáshoz nem szóltam hozzá. Október elején itt egy kérdésre bejelentettem, hogy való igaz, tegnap beoltottak engem is. Azóta úgy gondolom, hogy ennyit nem kellene beszélni erről az egész kérdésről, ezért bizonytalanítottunk el mindenkit, vagy bizonytalanítottak el mindenkit.
Ahogy ez korábban sem volt úgy gondolom ilyen téma, hogy erről beszélni kellett az Egészségügyi bizottságban a miniszter úr meghallgatásakor órákat, szerintem ez most sem olyan téma. Be kell oltania magát annak, aki úgy gondolja, aztán kész.
Három dologra szeretnék reagálni. Való igaz, hogy ha 2003-tól idáig nézzük, akkor akárhány mentőautó érkezett, csak az a helyzet, hogy ez még az előző hiányokat volt kénytelen pótolni, és három esztendeje - mint ahogy mondtam - egy fia mentőautó nem érkezett a szolgálathoz. Nem lesz mivel beteget ellátni.
A következő: a mentés-betegszállítás kérdésében a feladatszám-emelkedést én úgy gondoltam természetesen, hogy szivárognak vissza a Mentőszolgálathoz a feladatok. Most érdeklődtem meg, körülbelül 7-8 százalékkal nőtt a feladatszám, amit a miniszter úr említett, az a 150 ezerrel több feladat, az azért alapjában véve olyan 10 százalékos növekedést kell hogy jelentsen a betegszállításoknál. Ez körülbelül annyi.
A harmadik dolog a működési költség. Nominálisan csökkent a jövő évi költségvetésben a Mentőszolgálat működési költsége, 400 millióval. Úgy gondolom, hogy ez vitán felüli ezek után.
Bónuszként mondom, negyedikként: örülök annak, hogy végre az a projekt, amit már két éve rendszeresen hallunk, hogy majd kap ennyi pénzt a Mentőszolgálat, most majd valóban idejut és valóban eljut arra a szintre, hogy meglesz az értékelés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kupper András!
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is az első körben feltett kérdéseimet szeretném egy újabbal kiegészíteni. Azt szeretném megkérdezni miniszter úrtól, hogy a kórházi közalkalmazottaknak biztosított 100 ezer forintos bért milyen forrásból fogja biztosítani a kormány.
Schvarcz alelnök úr után nagyon nehéz megszólalni, mert nagyon békülékeny, nagyon szép hangon foglalta össze mindazokat, amelyek vakcinaügyben történtek. Én nem akarom ezt a hangulatot megtörni, csak két olyan dolgot hadd emeljek ki, ami biztosan miniszter úr részéről egy - hogy úgy mondjam - legalábbis ellentmondásként értelmezhető.
Az egyik az volt, amikor azt mondta, hogy a gyógyszer-nagykereskedők nem tudnak kiszállítani a patikákba, illetve csak olyan magas áron tudják kiszállítani, amely mindenképpen magasabb, mint amennyiért az EKI kiszállítja. Ezzel ellentétben áll a nagykereskedők mostani ajánlata, amelyben 8 százalékos árrésért ki tudják vinni. Tehát messze alatta van a 450 forintos EKI-árnak.
A másik pedig: ez is egy sima, egyszerű ellentmondás, azt kell mondanom, hogy valaki mellébeszél, ha ez így jobban tetszik miniszter úrnak. A 450 forintra az volt a minisztérium első reagálása, hogy azzal az EKI kiadásait fedezi. Az EKI ugyanazon a napon azt nyilatkozta, hogy a 450 forintot ők befizetik a költségvetésbe. Akkor itt valaki nem mond igazat.
Tehát azokat a problémákat, amelyeket mi itt felvetünk, engedtessék meg, hogy feltegyük kérdésként, és ha kérdésként feltesszük, akkor szeretnénk minden nap ugyanazt a választ kapni. Az, hogy egyik nap ezt mondják, másik nap azt mondják, az minket elbizonytalanít.
Végezetül egyetértve az összes előttem szóló bizottsági taggal: soha nem voltunk oltásellenesek, mindig az oltás mellett kampányoltunk. Újbudán, a saját kerületemben az én kezdeményezésemre állt fel egy pandémiás bizottság, ennek a munkacsoportnak mindenki a tagja volt, a kerületben én kezdeményeztem, hogy az önkormányzat vásároljon a saját közalkalmazottai részére oltást, úgyhogy minden ez irányú mellébeszélést, miniszter úr, vissza kell hogy utasítsak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési képviselő asszony!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Tekintettel arra, hogy megszólíttattam, és köszönöm a helyi és a bizottságban lévő ellenzéki képviselőknek, hogy többet szerepel a nevem a sajtóban. Valóban, október 6-án tartottam sajtótájékoztatót, és ugyanazt mondtam el, amit a rendkívüli egészségügyi bizottsági ülésen, itt, mindannyiunk, mindannyiótok füle hallatára.
Az egyik az volt, hogy nekünk, orvosoknak nem a pánikkeltés elsősorban a feladatunk, hanem a józanság, a mértéktartás hirdetése és kezelése. A másik, hogy természetes, hogy szeretünk aggódni. De az nem természetes, hogy a politika és a média extrém módon felnagyítja ezt a félelmet, és ezáltal az egyébként sem konszolidált világunkban az emberek terheit éppen mi, orvosok próbáljuk minden módon fokozni.
Azt is elmondtam ezen a bizottsági ülésen és a sajtótájékoztatón is, hogy azt egyelőre senki nem tudja megmondani, hogy hány újabb és újabb vakcinát kell majd kifejlesztetni, meg nem mondható pénzekért, mert nagyon az elején vagyunk az egésznek. Erről szólt az én sajtótájékoztatóm.
És ha félrevezetésről és egyebekről volt szó, és ha mindenki az oltás mellett van, akkor miért nézi mindenki a cég tulajdonosi összetételét? Volt valamelyik újságban egy nagyon jó karikatúra, hogy a fuldoklónak bedobják a mentőövet, és az fuldokolva kérdezi, hogy "a gyártónak mi a tulajdonosi összetétele?" Köszönöm.
ELNÖK: Heintz Tamás!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Az előbb elhangzott, hogy a Fidesz riogatja a lakosságot és ezért nem megy az oltás, tehát a Gyurcsány-kampány már beindult. Ettől nem tágítanak, sajnos. (Derültség.) Lehet ezen nevetni, de sajnos, ez a pálya.
Egy dolog van viszont: én nem találkoztam senkivel, aki azért jött volna oda hozzám, hogy te, hülyeséget beszélt a Pesti, a Kupper, te magad vagy a Mikola, ezért nem kell az oltás. De nagyon sokan jöttek hozzám, és az interneten lévő baromságokról kérdeztek. Tehát át kellene ezt gondolni még egyszer, ugyanis nem mi vagyunk ennek az okai. Ezért kértük, lassan most már két hónapja, hogy ebbe az irányba tegyenek lépéseket, bár már akkor tudtuk, hogy úgyis ránk fog égni. Még meg se moccantunk, és tudtuk, hogy az lesz, hogy ha a kampány nem sikerül, akkor ránk fogják verni. Most is ezen mesterkednek. Ne ezt tegyék! Itt nem erről van szó. Az igazi, lényeges kérdés, ahol a mieinket nem lehet meggyőzni, ha vannak mieink, hogy az interneten lévő baromságok miatt nem hajlandók magukat beoltatni. Ezt fogják már fel! Ez nem Kupper, ez nem Pesti, ez nem Heintz és nem Mikola.
Úgyhogy ne verjék ránk a vizet, ezt hagyják meg Gyurcsánynak, ő tud ilyen mocskos lenni, maguk ezt ne kövessék. (Zaj, közbeszólások.) Ez ténykérdés, bocsánatot kérek, de ez így ténykérdés. Akkor maradunk a szakmánál, ha ezt tisztázzuk.
Tehát az elmebeteg kérdéseket, amelyeket az interneten feszegetnek, azokat mi nem mondtuk ki soha, és nem is terjesztettük, hanem követeltük, hogy találják meg azokat, akik ezt elkezdték, már két hónappal ezelőtt. (Zaj, közbeszólások.)
Mondhatom tovább? Szóval ebből a 450 forintból ígért miniszter úr 200-at azoknak, akik dolgoznak, az alapellátás háziorvosainak az ingyenes beadásért. Azt szeretném kérdezni, hogy megkapják-e idén ezt a pénzt, legalábbis egy részét a háziorvosok? Ha igen, akkor mikor? Hogy legyen miből adót fizetni, már csak azért, mert még emlékszem rá, hogy az év végén még milyen jó kis adókat tudunk karácsony környékén fizetni, hogy ne omoljon össze a költségvetés januárban. Ha másra nem, arra jó lesz az a néhány tízezer forint.
Lenne még. Az elmúlt másfél év, amióta miniszter lett miniszter úr, megkérdezném, hogy még fél évvel az esetleges újraválasztása előtt mit tett a lisztérzékenyekért? Tudott-e valamivel többet tenni, mivel három minisztertől kértem, öntől is kértem segítséget, és nemcsak én kértem, hanem nagyon sokan kérték, államtitkár asszonyhoz is fordultunk ebben az ügyben. Sikerült-e valamit lépni, most akkor nem tudunk négy évről számot adni, de a másfél év alatt olyat tenni, ami érdemleges?
Ehhez kapcsolódik egy kicsit egy másik hasonló betegség, a cukorbetegség. Tervezi-e a kormány, és ha igen, akkor mikor azt, hogy a jeladóval ellátott cukorérzékelőket, illetve inzulinpumpákat, amelyeket most már lehet kapni és használni egy közel 400 ezer forintos beruházásért, ezeknek a jeladóknak a havi költsége 9 ezer forint. Nagyjából annyi, mintha valaki stixet vesz magának, illetőleg stixet kap a TB-től. Van-e arra esély, hogy ezt a jeladót a TB elvállalja annak fejében, hogy nem kell neki a stixeket megvenni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Egy kérdés válaszolatlanul maradt, ön vizionált egy képet, miszerint jövő év májusában, amikor a kormányváltás bekövetkezik, akkor lesz az igazi összeomlás, ha a Fidesznek minden, a nagy rendszerekre, az adóra, járulékokra vonatkozó ígéretei beváltásra kerülnek, jön a nagy összeomlás. Szeretném mondani, mint orvosnak, hogy ön nyilván tudja, hogy a jövőbe vetett offenzív optimista irányultság az egyben koronáriavédő program is, úgyhogy legyen nyugodtan biztos abban, hogy a következő év májusában, ha tényleg bekövetkezik ez a kormányváltás, akkor az egészségügyben építkezés kezdődik. Ezt pedig azért hangsúlyozom, mert nem szeretnénk, ha a választások előtt, a kampányban ez a megjegyzés gyakran elhangzana, riogatva a népet, riogatva az embereket, hogy ha jön a Fidesz-kormány, akkor összeomlik az egészségügy.
Tehát bízzon abban, hogy építkezés lesz, és én még abban is reménykedem, hogy együttműködő partnerként, még ha vitapartnerként is, látni fogjuk egymást, abban az időszakban, amikorra vonatkozóan nekünk igazán ígéretes terveink vannak. Tehát legyen optimista, védje a koronáriáit, és nézzen ez elé a változás elé várakozó attitűddel. Köszönöm szépen. (Derültség.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Bár sokan megesküdtek, hogy itt most alapvetően szakmai indíttatás jellemzi majd a beszélgetést, és főleg amikor a pandémiás helyzetre térünk, de azért letagadhatatlan, hogy itt lebeg a teremben a kampány szelleme, már nem is mondom, hogy közelgő kampány szelleme, mert valójában egyes megjegyzések akár ironikus köntösben is, de erre utaltak. Ezzel együtt azt gondolom, hogy akkor lezárva a képviselői megjegyzések sorát, megkérdezem miniszter urat, hogy kíván-e még reagálni vagy válaszolni. Tessék parancsolni!
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter válaszai
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tényleg csak egy-egy szó, illetve gondolat erejéig. Egyrészt Puskás képviselő úrnak köszönöm a bónuszkérdését, illetve megjegyzését. Másfelől pedig persze, nominálisan csökken, de ne felejtsük el, hogy a 7 ezer dolgozónak a járulékmérték stb., plusz a feladatcsökkenés, béren kívüli juttatások.
Heintz képviselő úrnak: megkapják, kiutalásra került a 200 forint, tehát amit elvégeztek oltást és lejelentettek a B300-as nyomtatványon, az természetszerűleg most, a mostani utalással elment, úgyhogy ez rendben van.
Kupper képviselő úrnak: egyrészt az E. Alapban van a fedezete a bérnövekménynek, másrészt pedig rajtam azt kellene számon kérni, hogy én mikor mondok ellent saját magamnak. Tehát azt számon kérni rajtam, hogy az EKI vezetője mit mond, és hogy én miért nem ugyanazt mondom, és ebből arra jutni - és most nem mondok semmiféle kifejezést, ami másodszor már enyhébb volt -, hogy én ilyen, olyan vagyok, ez némi túlzás. Egyebekben meg tudom mutatni és meg is fogom majd azokat az írásos ajánlatokat, amelyeket tettek, és azok azt tartalmazták, amit a parlamentben is elmondtam. De most ezt egy rá körülbelül 6 vagy 8 héttel később tett ajánlattal összevetni és erre vonatkoztatva megint azt állítani, hogy én nem mondok igazat, ez is túlzás, de mindegy, ezt majd megbeszéljük.
Heintz képviselő úrnak: a lisztérzékenyek ügyében igenis, sikerült előrelépnünk. Alkottunk egy olyan jogszabályt, ami az adókedvezményre jogosító súlyos betegségeket sorolja fel, és ezek közé most már az ilyen felszívódási zavarokat, malabszorpciós szindrómákat is belevettük, tehát legalábbis azokra az emberekre vonatkoztatva, akiknek a családjában ilyen él és kiskorú, illetve aki saját keresettel rendelkezik, azoknak a vonatkozásában ennyit sikerült. Úgyhogy ez mindenképpen előrelépés.
Mikola úrnak pedig egyrészt köszönöm, hogy aggódik a koronáriáimért, ugyanezt javaslom, tehát a saját koronáriájának a védelme érdekében ön is májusig tekintsen bizalommal a jövő elé, és szintén azt kérem, hogy ne riogassuk egymást. Az pedig, hogy bárhogy és bármi történik, találkozunk és szakmai vitákat folytatunk, úgy gondolom, hogy abszolút természetes. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azzal köszönöm meg miniszter úr szavait, hogy természetesen az intelem a koronáriák és egészségünk védelme érdekében valamennyiünkre érvényes és vonatkozik. Tehát megköszönöm miniszter úr közreműködését, a meghallgatást lezárom.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miután egyebeket nem is tűztünk ma napirendre, ezért csak az maradt hátra, hogy még egyszer mindenkinek békés ünnepeket kívánjak és boldog új esztendőt, és a bizottsági ülést bezárjam.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 50 perc)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva