EB/11/2009.
(EB-102/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2009. április 15-én, szerdán, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása*
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása*
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszterjelölt szóbeli bevezetője*
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszterjelölt válaszai az elhangzott kérdésekre*
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Fetser János (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Dr. Csáky András (független)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Havas Szófia (MSZP) megérkezéséig Gyula Ferencnének (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Heintz Tamásnak (Fidesz)
Dr. Bőhm András (SZDSZ) dr. Havas Szófiának (MSZP)
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszterjelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 00 perc. )
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke (a továbbiakban ELNÖK): Tisztelt Bizottság! Kedves Képviselőtársaim! Köszöntöm a bizottság tagjait és a vendégeket, minden érdeklődőt, aki a bizottság munkájára figyel. A bizottság ülését megnyitom. Megállapítom, hogy a bizottság mai ülése határozatképes.
Napirend előtt szeretném elmondani, hogy a közelmúltban egy szakmapolitikai konferencián vettem részt, amelyet a norvég egészségügyi minisztérium és az Egészségügyi Világszervezet Európai Irodája szervezett, és ennek a témája a gazdasági válság egészségügyre gyakorolt hatása volt. Egy feljegyzést kiosztattam ezzel kapcsolatban, ebből kiderül, hogy nincs olyan egészségügyi rendszer, amely a válsághatásoktól függetleníteni tudja magát, és bizony, mindenhol van példa megszorításra. De az borzasztó fontos - és csak két dolgot szeretnék itt kiemelni ebből az összegzésből -, hogy ha a költségek visszafogása elkerülhetetlen, akkor meg kell határozni azokat a területeket, amelyek védelme indokolt, és ahonnan semmiképpen nem szabad elvenni: alapellátás, közegészségügy, sürgősségi ellátás, mentés. Továbbá szeretném azt is elmondani, hogy nagyon sürgették, hogy alkalmazzák azokat a szakmai, szakmapolitikai ajánlásokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy milyen klinikai eljárások, gyógymódok, gyógyszerek bizonyítékokkal alátámasztottak, és melyek nem. Itt nyilvánvalóan a közfinanszírozásba az előzőeket kell befogadni, ezzel is növelve az ellátás biztonságát és költséghatékonyságát.
Tisztelt Bizottság! Ezen túlmenően szintén kiosztattam Székely Tamás miniszter úr tájékoztató levelét, amely az indikáción túli gyógyszerrendelés szabályozásával kapcsolatos. Annak idején Nagy Kálmán képviselőtársunk több alkalommal is felvetette a szabályozással kapcsolatos gondokat. Miniszter úr egy részletes levelet küldött a bizottságnak, és ebben egyebek mellett az eljárási szabályok egyszerűsítését is kilátásba helyezte. Kérem, hogy tanulmányozzák ezt a levelet.
Ugyancsak tájékoztatót találtak az asztalon a "Dohányzás vagy egészség" világkonferencián elhangzottakkal kapcsolatban, illetőleg a Magyar ILCO Szövetség, a végbél- és vastagbéldaganatok szűrésével összefüggésben egy ajánlást juttatott el a döntéshozókhoz, így az Egészségügyi bizottsághoz is.
Az előző bizottsági ülésen Schvarcz alelnök úr már felhívta a figyelmet arra, hogy most vasárnap, tehát április 19-én, 10 órakor kerül sor a Felsőházi teremben arra az összevont ünnepi kari tanácsülésre, amelyet a gyógyszerészképzéssel foglalkozó egyetemek rendeznek, és itt a gyógyszerészdoktori diplomák átadására kerül sor. A bizottság minden tagja kapott meghívót, tehát javaslom, hogy ezen a programon képviselőtársaim vegyenek részt.
Ezen túlmenően arra is szeretném emlékeztetni a bizottságot, hogy holnap egy betegjogi konferenciára kerül sor az Egészségügyi Minisztériumban 10 órakor. Képviselőtársaim, aki tud, menjen el, erről is beszélt alelnök úr a legutóbbi alkalommal.
Végül, de nem utolsósorban szeretném azt is elmondani, hogy a jövő héten a szokásos időpontban tartunk bizottsági ülést, és több törvény általános vitája szerepel napirenden, illetőleg módosító indítványok tárgyalása, tehát várhatóan egy hosszabb bizottsági üléssel kell majd számolnunk.
Megkérdezem, hogy napirend előtt van-e bárkinek bejelentenivalója vagy észrevétele. (Nincs jelzés.) Nincs.
Tisztelt Bizottság! Az írásban kiküldött meghívónak megfelelően egy napirend - az egyebeken túlmenően - szerepel a mai bizottsági ülésen, az egészségügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki támogatja a napirendi ajánlást. (Szavazás.) Köszönöm.
Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi ajánlást egyhangúlag elfogadta.
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Tisztelt Bizottság! Mint tudjuk, tegnap a konstruktív bizalmatlansági indítvány elfogadásával az Országgyűlés Bajnai Gordont miniszterelnökké megválasztotta. A miniszterelnök úr kezdeményezte, hogy dr. Székely Tamás töltse be a továbbiakban is az egészségügyi miniszteri posztot, ezért a házelnök asszonynak írt átiratában a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény 34. §-ának (2) bekezdése alapján az illetékes bizottságban a meghallgatásra is javaslatot tett.
Tisztelt Bizottság! Az Országgyűlési Könyvtár háttéranyagot is készített az éjszaka folyamán, képviselőtársaim most ezt is megtalálják az asztalon. Székely Tamás az eddigiekben is betöltötte az egészségügyi miniszteri posztot, talán egy éve annak, hogy nem ebben a teremben, hanem egy másik teremben, a Parlamentben meghallgattuk őt. De úgy szól a törvény, hogy az új kormányban ugyanaz a személy is új meghallgatás után nevezhető csak ki a miniszteri posztra, ezért sor kerül a meghallgatásra.
Köszöntöm Székely Tamás miniszter urat körünkben, Vojnik Mária államtitkár asszonyt, a minisztérium szakállamtitkárait, vezető munkatársait, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az ÁNTSZ, az Egészségbiztosítási Felügyelet vezetőit.
A meghallgatás rendje a szokásos. Miniszter úr szóbeli bevezetője után kérdéseket lehet feltenni, azokra a kérdésekre miniszter úr együttesen, összevontan válaszol, majd vélemények elmondására van lehetőség, és ezt követően a jelölt alkalmasságáról történő szavazás zárja a napirend tárgyalását.
Megadom a szót miniszter úrnak.
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszterjelölt szóbeli bevezetője
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszterjelölt: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Alelnök Urak! Tisztelt Bizottság! Kedves Megjelentek! Napra pontosan 50 héttel ezelőtt voltam itt első alkalommal bizottsági meghallgatáson. Az azóta eltelt időszakban úgy gondolom, hogy elég komolyan dolgoztunk együtt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az elmúlt egy évben az Egészségügyi bizottság tagjai részéről 206 megkeresés érkezett irányomba, ebből 37 interpelláció, 55 azonnali kérdés, 14 napirend előtti kérdés és 87 írásos kérdés. Ennek megfelelően úgy gondolom, hogy az Egészségügyi bizottság abszolút naprakész az én munkámmal kapcsolatban, ezért én nem is akarok nagyon sok mindent mondani, de természetesen egy-két gondolatot el fogok mondani.
Mikola alelnök úr kérdezte az előző meghallgatásomnál, hogy számíthat-e az Egészségügyi bizottság érdemi változásra a bizottság és az Egészségügyi Minisztérium munkakapcsolatában. Én akkor azt mondtam, hogy én szeretnék egy abszolút korrekt kapcsolatot kialakítani a bizottsággal. Úgy gondolom, hogy sikerült ezt az ígéretemet betartani, hiszen a hivatalba lépésem óta eltelt időszak 30 üléséből én 7 alkalommal, államtitkár asszony 5 alkalommal, és a szakállamtitkárok szintén 7 alkalommal vettek részt a bizottság ülésein. Úgy tudom, hogy a bizottsági ülésekre az anyagokat határidőben, korrektül minden esetben megküldtük önöknek.
Néhány gondolat, és visszatérnék az akkori meghallgatásomra, azzal kezdtem a meghallgatást, hogy én szeretném az egészségügy átpolitizáltságát megszüntetni, és szakmai alapokra helyezni a párbeszédet. Nem állítom, hogy ezt teljesen sikerült megvalósítani, mindenesetre véleményem szerint elég nagyot léptünk ebben. Ezt az is bizonyítja, hogy azt a törvényt, ami az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvény volt, a parlament 219 igen szavazattal fogadta el úgy, hogy a szocialista frakción kívül SZDSZ-es, MDF-es, független, fideszes és KDNP-s szavazók is voltak az "igen" gombot megnyomó képviselők között.
Ezzel együtt úgy gondolom, hogy bár csökkent az átpolitizáltság, még mindig jelen vannak politikai vetületek az egészségügy területén, olyanok, amelyek nem feltétlenül kell hogy jelen legyenek, gondolok itt arra, hogy esetenként vannak olyan sajtótájékoztatók, amelyek 2006-os kormánydöntésekre hivatkoznak, amelyek egyébként nem valósultak meg, és nem úgy valósultak meg, ahogy az elhangzott.
A következő gondolat, amit elmondtam, hogy biztosítási alapon szervezett egységes nemzeti kockázatközösségként képzelem el a társadalombiztosítást, ez így is történt. Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényt visszavontuk, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár egy biztosítóként, két regionális pénztárral működik, és gyakorlatilag több mint 40 kirendeltséggel lakosságközeli szolgáltatásokat nyújt.
A biztosítási alapra helyezett egészségbiztosításról csak egyetlenegy számadatot szeretnék mondani: 2008. május 5-én, tehát hivatalba lépésemkor 226 ezer olyan ember volt, aki megállapodás alapján fizette az egészségbiztosítási járulékot. Ez a mai napra 285 ezer főre emelkedett, tehát ez annyit jelent, hogy az a kategória, aki eddig nem fizetett a biztosítási jogviszonyért semmit, azok is fizetik a 4500 forintnyi járulékmértéket.
A következő ígéretem az volt, hogy az esetlegesen képződő szufficit az egészségügyben maradjon. Ezt sikerült maradéktalanul végrehajtani, hiszen 2008 végén két részletben, egyszer 18,5 milliárd, egyszer 2,5 milliárd forint összegben szétosztottuk ezeket a pénzeket.
Ígértem a Nemzeti Fejlesztési Tervben foglalt pályázatok meggyorsítását. Úgy gondolom, hogy ezt részben sikerült megvalósítani. 138 milliárdért vannak pályázataink, 108 milliárd forintért már szerződést is kötöttünk, és küszöbön áll még körülbelül egy olyan 200 milliárd forintos pályázati kiírásunk, amit terveink szerint áprilisban kiírásra fogunk juttatni. Szakmailag egyébként a pályázatok elkészültek, és a Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségnek megküldtük, ez 74 milliárd forint keretösszegben a struktúraváltó kórházak, 11 milliárd fölötti összegben a mentés-légimentés fejlesztése, 4 milliárd fölötti összegben a mentésirányítási rendszer fejlesztése.
Humánerőforrás-kérdésben is ígértem előrelépést. Azt kell mondanom, hogy itt úgy ítélem meg, hogy bár történtek előrelépések, érdemi áttörést nem sikerült elérnünk. Véleményem szerint nem is sikerülhetett, hiszen 11 hónap vagy egy év nem elégséges idő, hogy az egészségügyben jelentkező összes humánerőforrás-problémát megoldjuk, ráadásul jelentkezett ez a válság. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy az a két TÁMOP-os pályázat, amely részben képzés, továbbképzés, részben kiegészítő támogatás, és azzal együtt, hogy a jelenlévők nem mindegyike ért egyet azzal, hogy közmunkaprogram, ennek a bevezetésével valamit talán sikerült enyhíteni, legalábbis a kínzó szakdolgozói létszámhiányon. Ugyanakkor társadalompolitikai egyeztetésen volt egyszer, és még az átdolgozott anyag is társadalompolitikai egyeztetésen van, ez a rezidensképzéssel kapcsolatos jogszabályunk, amit terveink szerint, ha átmegy a társadalompolitikai egyeztetésen, akkor hamarosan ki tudunk hirdetni. Terveink szerint május 10-én fogja tárgyalni a szakdolgozók képzésével kapcsolatos anyagunkat az OKJ Bizottság, ahol megpróbáljuk az egészségügyi szakképzésben jelen lévő feszültségeket is bizonyos fokig orvosolni.
Az előző meghallgatásomkor elhangzott kérdésekre egy pár gondolat erejéig visszatérve: hiányolták, illetve javasolták vagy kérték a képviselő hölgyek, illetve urak, hogy a befogadásokkal kapcsolatos tisztázatlan jogi helyzetet próbáljuk meg rendezni. Ennek megfelelően az Eftv. módosítása kapcsán megszületett az a jogszabály még 2008-ban, ami a kapacitások befogadási rendjét szabályozza, és a technológiai befogadásról szóló jogszabálytervezetünk elkészült, ez nemsokára szakmai egyeztetésre fog kerülni.
Nagyon sok képviselő kérdezte az OPNI, illetve a pszichiátriai betegellátás helyzetét. Ebben részben megalkottuk a lelki egészség országos programját, aminek megtörtént az országos vitája, és ezen kívül az Országos Pszichiátriai Központot módszertani feladatok ellátására létrehoztuk.
Sürgősség ügyben úgy gondolom, részben a szentesi légimentő-bázis átadása, részben a 7 új mentőállomás átadása mutatja, hogy történt valami. Itt mondanám el, hogy március 27-én volt az Országos Mentőszolgálat munkaruha-tenderének a bontása, nemsokára eredményhirdetéshez fogunk jutni, és úgy gondolom, hogy ezzel a mentős dolgozók nagyon-nagyon régi elmaradását tudjuk pótolni. Itt mondanám el, hogy az OMSZ-MÖSZ-megállapodásban foglalt, több százmillió értékű kötelezettségének az Országos Mentőszolgálat 2008-ban eleget tett.
Szintén kérdésként vetődött fel korábban, hogy a járóbeteg-ellátásban a vizitdíjkiesést hogyan kompenzáljuk. 2008 augusztusában a jogviszony-ellenőrzésre fizetünk a járóbeteg-ellátásban is, úgy gondolom, ez a kiesett vizitdíjat kompenzálni fogja.
A kistérségi járóbeteg-ellátással kapcsolatban voltak kérdések, augusztusban eredményt hirdettünk, a kistérségi járóbeteg-ellátás vonatkozásában a fejlesztések megindultak.
Ez a múlt. Mondanék néhány szót a terveinkről.
Egyrészt, és úgy gondolom, hogy talán ez a leglényegesebb: az egészségügyből nem vonunk ki újabb pénzt. Akkor, amikor Bajnai miniszterelnök-jelölt úrral erről a kérdésről beszéltünk, én elmondtam, hogy erre szeretnék valamiféle garanciát kapni. Ezt a garanciát megkaptam Bajnai úrtól. Ezért most azt mondhatom, hogy a válságkezelő programok az ígéretnek megfelelően az egészségügy területéről újabb kivonásokat nem fognak tartalmazni.
Ha már a változásokról beszélünk, itt szeretném elmondani, hogy nem terveznék változást a minisztérium felső vezetésében, ezért Vojnik Mária maradna továbbra is államtitkárom, Pordán úr lenne továbbra is a jogi, Medgyasszay államtitkár asszony az egészségpolitikai, és Horváth Zoltán úr a gazdaságpolitikai szakállamtitkárom.
Ha a természetbeni ellátások egyes területeit nézzük, akkor a gyógyító-megelőző ellátások vonatkozásában a minimumfeltétel-rendszer megújítását ígértem, ez abszolút folyamatban van. Az újonnan felállt szakmai kollégiumok fogják véglegezni ezt az anyagot. Terveink szerint a jogszabály májusban meg fog jelenni.
Ezzel összefüggésben a működési engedélyezési rendszerrel kapcsolatos jogszabályt is módosítani fogjuk, és a regionális egészségbiztosítási pénztárak legkésőbb december végéig új szerződést fognak kötni a szolgáltatókkal.
A háziorvosi ellátásban egy minőségbiztosítási rendszert kívánunk bevezetni, ez a háziorvosi minőségbiztosítási rendszer, részben a szakmával elkezdődött az egyeztetés. Terveink szerint július 1-jétől nem kötelező jelleggel, hanem teszt üzemmódban indulna a rendszer, és amennyiben ez valóban a minőségi munkára ösztönöz, a jövő évi költségvetésben ehhez igyekszünk forrást is szerezni, és onnantól kezdve ezt kötelező rendszerrel bevezetnénk.
Az Új Magyarország Fejlesztési Tervben a mentés-légimentésről, a mentésirányítási rendszerről, a kórház-átalakító pályázatról, illetve az onkológiai pályázatokról már beszéltem.
A gyógyszerellátás vonatkozásában mindenképpen a gyógyszertárak előlegi rendszerét vissza kívánjuk állítani. Ezzel kapcsolatban a szükséges törvénymódosítást az előttünk álló feladatok között már jeleztem Bajnai miniszterelnök - akkor még jelölt - úrnak. Mindenképpen tervezzük az online elszámolás bevezetését a gyógyszertárak vonatkozásában. Ez az OEP, illetve a gyógyszertárak közötti pénzmozgásokat fogja felgyorsítani. A jelenlegi, körülbelül egyhetes elszámolási időszakot gyakorlatilag valós idejű elszámolásra, tehát napi elszámolásra tudjuk átalakítani. Rendszerszerűen ezt január 1-jétől, teszt üzemmódban az erre vállalkozókkal júliustól tervezzük bevezetni.
Szintén változás lenne a vonalkódos vények bevezetése, ami csak annyit jelent, hogy bizonyos információkat, amit eddig a háziorvosoknak kézzel kellett a receptre felírni, ezt most már egy program - amit ingyenesen lehet letölteni az OEP honlapjáról - fogja biztosítani. Egyébként a háziorvosok részére azért, hogy új nyomtatókat tudjanak beszerezni, ehhez az április végi, tehát májusra szóló finanszírozással praxisonként 10 ezer forint többletforrást biztosítunk.
Szintén szükséges az alkotmánybírósági határozatnak megfelelően módosítani a gyógyászati segédeszközök, illetve a gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló jogszabályt. Ezt december 31-éig írta elő nekünk az Alkotmánybíróság, ezt mindenképpen meg kell lépnünk.
A gyógyászati segédeszköz-ellátás rendszerében úgy gondolom, hogy számos feszültség és ellentmondás van, amelynek értelmében nem mindenki jut hozzá a gyógyászati segédeszközökhöz, és akik hozzájutnak, nem feltétlenül a megfelelő minőségű gyógyászati segédeszközökhöz jutnak hozzá. Problémát jelent az egyes eszközök cseréje, az egyes eszközök javítása, ezért a gyógyászati segédeszköz-rendszer finanszírozásának átalakítását tervezzük, melynek koncepciója elkészült, és az ezzel kapcsolatos egyeztetéseket hamarosan meg fogjuk kezdeni.
Körülbelül ennyiben szerettem volna összefoglalni az elmúlt egy évet, illetve a következő terveket. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt a kérdésekre sor kerülne, nincs lehetőségünk arra, hogy nagyobb terembe menjünk, mert párhuzamosan sok bizottság ülésezik hasonló napirenddel, de látok még két-három üres széket, kérem, hogy vegyék igénybe, és Bőhm képviselő úr sem fog részt venni ismereteim szerint a bizottság ülésén, tehát a hölgyek esetleg helyet tudnak foglalni. Köszönöm szépen. Kérem megértésüket, hogy így kell a meghallgatást megtartani.
Tisztelt Bizottság! Akkor a kérdésekre kerülhet sor. Ki kíván kérdést feltenni? Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Nemcsak kérdéseket, hanem néhány megjegyzést is szeretnék tenni, de előrebocsátom...
ELNÖK: Az egy külön kör lesz.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Külön kör lesz, igen, aha. (Derültség.) Egy kis zavart okoz itt most ez az egész szocialista vircsaft, ez az új szocialista kormány, ami tulajdonképpen - ahogy hallottuk tegnap - egy új kormány. Tehát ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen minden miniszter befejezte, és akik maradnak, újrakezdik, tehát új meghallgatás van. Tehát most azért vagyok egy kicsit zavarban, mert most nem tudom, hogy miniszter urat miniszter úrnak, vagy ügyvezető miniszter úrnak vagy jelölt miniszter úrnak nevezzem. Teljesen mindegy egyébként, de ilyen helyzet még nem volt a Magyar Országgyűlésben, tehát itt most egy kis zavar van e körül.
Azt hallottuk, hogy válságkormány alakul, és azt vártuk tegnapig, mielőtt meghallgattuk a szocialista miniszterelnök-jelölt beszédét, hogy itt új szelek fognak fújni, és valamiféle programot hallunk majd. Nem hallottunk tegnap a parlamentben programot, csak azt, hogy fájni fog, meg nagyon fog fájni, meg mindenkinek fog fájni, meg mindenki készüljön el a legrosszabbakra, de hogy tulajdonképpen mi a program, arról semmit nem hallottunk. Élünk a gyanúperrel, hogy nincs program. Ennek következtében ugyancsak élünk a gyanúperrel, hogy nincs egészségügyi program sem. Márpedig mi nemcsak azt várnánk, hogy nem lesz forráskivonás, hallottuk miniszter úrnak vagy miniszterjelölt úrnak, ügyvezető miniszter úrnak a rádióban, televízióban elhangzott mondatát, és ez megragadt bennünk, hogy a jelenlegi struktúrában már nem lehet több forrást kivonni az egészségügyből.
Ez két üzenetet hordozott: az egyik az, hogy a jelenlegi struktúra talán nem marad így, és nem deklaráció szintjén szeretnék én választ kapni erre a kijelentésben megfogalmazott kérdésemre, hogy most tényleg marad-e a struktúra vagy sem, hiszen megint csak élünk a gyanúperrel, hogy a minimumfeltételek újraszabályozása kapcsán maga a financiális kényszer fogja majd az új struktúrát valahogy alakítani, kialakítani. Ugyanis óriási financiális kényszer van az egészségügyön, és akkor már nem ebből a struktúrából, hanem majd egy financiális kényszer alakította új struktúrából lehet forrásokat kivonni.
Azért engedem el a fantáziámat, mert nem láttunk programot, nemhogy írásos programot, de ismétlem: tegnap a parlamentben sem hallottunk meghirdetett programot.
Mi azt is vártuk volna és várnánk, hogy ha válságkezelés van, akkor ebben az egészségügy megjelenik, mint gazdasági hatékonysági tényező. Örömmel olvastam elnök úrnak a norvégiai - nem tudom, milyen összejövetel volt -, erről az oslói összejövetelről tett megjegyzését, ami úgy hangzott, hogy az egészségügy makrogazdasági jelentősége felértékelődik egy válságból történő kilábalásban. Akkor hogy van ez? Most akkor válságkormány alakul, szocialista válságkormány, nem tudjuk a programját, fogalmunk sincs arról, hogy az egészségügy hogyan vesz részt a válságból való kilábalásban, és egyáltalán értetlenül állunk az előtt - és most hadd fogalmazzak őszintén -, hogy itt rohangásznak üzletemberek, bankárok, a pénzvilág szereplői, akik bajba hozták az országot, a gazdaságot, sőt globális gazdasági, pénzügyi válságot idéztek elő, és most mint Münchausen báró kívánják kihúzni magukat hajuknál fogva a gödörből, sőt az egész országot a válságból. Hát hogyan van ez? És hol a humánszektor, hol az egészségügy, amelyik az egész világon gazdasági hatékonysági tényezőként felértékelődik napjainkban? Ezt vegyük már észre, hogy nemhogy forrást nem vonnak ki ebből az ágazatból, hanem invesztálnak ebbe az ágazatba, mind a humánforrás oldalára, mind az infrastrukturális oldalára, az épület- és orvostechnológiai oldalára és különböző működésbeli racionalitásokkal is próbálnak aktív tényezőjévé válni egy gazdasági válságból történő kilábalás folyamatának.
Ennek mi most a jeleit sem látjuk. Azt kérdezném miniszter úrtól, mert most akkor a kérdések vannak, ugye?
ELNÖK: Igen.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Jó. Tehát van-e program, ő látta-e már ennek a szocialista új válságkormánynak - vagy nem tudom, mindenféleképpen nevezik, szakértői meg nem tudom milyen kormánynak - a programját, látta-e már ennek az egészségügyi részét, vagy volt egy beszélgetés Bajnai úrral, amiben ő megígérte, hogy nem vonnak ki forrást az egészségügyből? Ez nekünk kevés. Tehát mi a válságból való kilábalásban azt várjuk, hogy az egészségügy felértékelődjön, ismét mondom: mint gazdasági hatékonysági tényező is.
Várjuk azt is, mivel az ország nemcsak politikai, társadalmi vonatkozásban szakadt ketté, hanem szociálisan is, tehát vannak az országban nagyon elszegényedett térségek, azt is várjuk, hogy megerősödjön az ágazat népegészségügyi megalapozása. Sokat beszélünk arról, de hadd kezdjem ott, és rövid leszek: amikor az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség között ilyen, már kezelhetetlen feszültség van, akkor legalábbis a szakirodalom azt mondja, hogy egy új, egy szükségletkommunikációt kell lefolytatni, mert nincs annyi pénz, amiből a jelenlegi biztosítási csomag garantálható. Nem akarok itt most adatokat mondani, a kórházak közel 100 milliárdos kintlévősége, lejárt határidejű tartozása, az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség között már-már kezelhetetlen feszültség van. Nyilvánvaló, hogy egy új szükségletkommunikációt kell lefolytatni, ami csak ott kezdődhet, hogy a különböző térségekben a megbetegedési, halálozási, csecsemőhalandósági, születéskor várható átlagos élettartam és más epidemiológiai trendekre alapozva, megnézzük, hogy az eltorzult struktúrát hogyan lehetne és persze, milyen módszerekkel lehetne egy ilyen népegészségügyi tény-adatbázisra alapozva, ha hosszú távon is, de újragondolni.
Ezt nem is folytatom, mert ennek nyomát sem látjuk, hiszen nem látjuk a programot. Tehát ez egy borzasztó furcsa miniszteri meghallgatás. Életbe lép egy új kormány, egy válságkormány úgy, hogy nincs válságkezelő programja. Ami tegnap elhangzott a parlamentben, belegondoltam, én tanítok stratégiai menedzsmentet három egyetemen, hogy ha ezt a hallgatóim hallják, amit ott a miniszterelnök-jelölt eldöcögött, fájni fog, nem fog fájni, ezt a teljesen semleges, ilyen érzelmekre ható, hol megijesztő, hol valamiféle rózsaszín hangulatot, ködöket eregető, ilyet keltő mondatokat, ez szakmailag nulla, a nullával egyenlő, semmi.
Tehát be is fejezem. Kérdezem miniszter urat, van-e program, van-e ennek egészségügyi része? Ha van program, ez válságkezelő program-e? A válságkezelésben szánnak-e szerepet az egészségügynek? Mint gazdasági hatékonysági tényezőre az új miniszterelnök, az új kormány számot tart-e erre, vagy pedig hagyja tovább sodródni ezzel a rossz struktúrával, a kintlévőségekkel és ismétlem: az orvosi lehetőségek és gazdasági megengedhetőség közötti súlyos feszültségekkel? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném Schvarcz alelnök úrnak átadni az elnöklést, és most szeretnék szót kérni.
(Az ülés vezetését dr. Schvarcz Tibor, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Kökény Mihály elnök úrnak.
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm szépen. Nem elnöki minőségben, hanem képviselőként szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a miniszteri meghallgatás szabályai szerint nem irányulhat a miniszteri meghallgatás, a vita, a kérdések a kormány programjának az egészére. Ez a szabály itt is érvényes, csak a rend kedvéért jegyzem meg.
Másrészt, muszáj azt mondanom, hogy tegnap a magyar alkotmányban nevesített, létező konstruktív bizalmatlansági indítvány alkalmazásával alakult új kormány, többségi támogatással. Székely Tamás miniszter úr az előző kormány tagja volt, mindaddig, amíg az új miniszterek kinevezésére sor nem kerül, ügyvivő miniszteri minőségben ellátja a feladatát, úgy, ahogy az alkotmány és a törvények erről rendelkeznek. Ezt muszáj elmondani, csak azért, mert esetleg ezt sokan, akik itt a bizottság munkáját figyelemmel kísérik, nem tudják, hogy ez így van.
Ami pedig a kérdéseimet illeti, vagy legalábbis mindenekelőtt alelnök úrnak azt a felvetését, hogy merre halad a világ, és hogy a globális gazdasági, pénzügyi válsághoz különböző országok hogyan alkalmazkodnak, ha tanulmányozták azt a kis rövid összefoglalót, amelyet rendelkezésre bocsátottam, akkor látják, hogy minden ország küszködik azzal, minden ország egészségügyi rendszere, hogy mit tegyen, Belgiumtól Romániáig. Az ágazati költségvetés, az egészségügyi ágazati költségvetés, legyen az állami vagy társadalombiztosítási forrásból, 3-5 százalékos csökkentésre kényszerült. Volt, ahol ez még nagyobb mértékű volt, sőt olyan ország is volt, ahol egyszerűen béreket kényszerültek csökkenteni, volt, ahol - ilyen van - vizitdíjösszeget növeltek, miközben nyilvánvaló az is természetesen, hogy bizonyos területeken pedig erősíteni kell a szolidaritást. Ezt csak azért mondom, hogy azt mondani, hogy csak Magyarországon kényszerülünk olyan megszorításokra, amelyekre kényszerülünk az egészségügyben is - erről egy külön miniszteri meghallgatásra, konzultációra került sor nem olyan régen, nem szeretnék ennek a tanulságaira most visszatérni -, azt gondolom, hogy ezt reálisan látni kell. Nyilván az a kérdés, hogy hogyan tesszük mindezt, és milyen változásokkal hozzuk meg ezt együtt.
Azt gondolom, csak emlékeztetem magunkat arra, hogy olyan döntések születtek Magyarországon is, hogy az alapellátástól nem vonunk el pénzt, a közegészségügytől, a népegészségügyi szűrővizsgálatoktól, a mentéstől, sürgősségi ellátástól, úgy, ahogy egyébként ez a nemzetközi gyakorlatnak megfelel. Azt is hozzáteszem, hogy nyilván bizonyos prioritásképzés érvényesült akkor, amikor bizonyos gyógyszertámogatások csökkentésére sor került, vagy egy új kórházi, illetve szakrendelői finanszírozás bevezetésére. Csak emlékeztetőként mondom: én is abban az irányban szeretném miniszter úr véleményét hallani, hogy a következő egy évben lát-e miniszter úr arra lehetőséget, hogy amellett, hogy természetesen ez egy válságkezelő kormány, és nyilván szükséges ilyen értelemben az ágazat alkalmazkodását is menedzselni a minisztériumban, de lát-e arra lehetőséget, hogy olyan típusú lépéseket alapozzon meg a kormány, amelyek már előregondolkodnak, bizonyos, az élet által talán kikényszerített strukturális változásokat alapoznak meg, vagy gondolok például arra, hogy megszületett tavaly év végén a költségvetési szervek jogállásáról egy új törvény. Nem veti-e ez fel annak a szükségességét, hogy mondjuk az egészségügy területén gondoljuk újra a formai okok miatt alkotmányellenesnek bizonyult úgynevezett intézményi törvényt, kórháztörvényt, nézzük meg azt, hogy akár a feladatátadás, akár az egyetemi terület, akár egy-egy térségben a regionalizáció területén bizonyos szabályozási kereteket nem lenne-e érdemes újragondolni, akár együttesen valamennyi párt részvételével, ha erre van egyfajta készség, mert azt gondolom, hogy ezzel a dilemmával minden politikai erő a maga területén, az önkormányzatok területén szembetalálkozik és szembenéz.
Tehát érdekelne, hogy miniszter úr mit gondol erről a kérdésről, és szeretném azt is megkérdezni, hogy jó kezdeményezéseket lehet látni a népegészségügy területén, újraindult a SZ.É.P. Program, ezért érdekelne, hogy ezen túlmenően vannak-e elképzelések a prevenció területén. A bizottságban is többször foglalkoztunk a laikus elsősegélynyújtással, gondolkodunk bizonyos jogszabály-módosításokon, akár bizottsági kezdeményezésben a dohányzás visszaszorítása területén. Mit gondol erről miniszter úr, illetőleg milyen elképzelései vannak a következő évben.
Ezt szeretném megkérdezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszaadom az elnöklést Kökény Mihály elnök úrnak, és további kérdésekre van lehetőség.
(Az ülés vezetését dr. Kökény Mihály, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdések következnek, ellenzéki képviselő, Kupper András képviselő úr következik.
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem volt egészen világos, hogy mire kíván az elnök úr célozni akkor, amikor azt mondja, hogy az új kormány konstruktív bizalmatlansági indítvány keretében került megválasztásra. Tehát mintha arra kívánt volna célozni elnök úr, hogy talán nem is volna szükség kormányprogramra, új kormányprogramra egy ilyen válságos időszakban. Majd rögtön utána hozzátette, hogy egyébként pedig a kormányprogramra nem szabad rákérdeznünk, csak az egészségügyi fejezeteire.
No, azt gondolom, hogy egyébként azok a világ különböző tájairól szerzett példák, hogy más országok hogyan küszködnek a maguk egészségügyi rendszereivel, és maga a válság is arra kötelezi a kormányt, hogy készítsen valamilyen programot. Valóban úgy kell most meghallgatnunk a miniszter urat, hogy sem a kormányprogramot, sem annak egészségügyi fejezeteit nem ismerjük.
Tehát én egy kicsit tovább folytatva azt, amit Mikola alelnök úr elkezdett, néhány olyan konkrét kérdést tennék fel, ami nem az egészségügyi kormányprogramra irányul, hanem azokra a folyamatokra, amelyek az elmúlt időszakban megkezdődtek, és szeretnénk megnyugtató választ kapni azokra a kérdésekre, amelyek azóta is feszítik az ágazatot.
Az ágazat legfontosabb problémája, vagy az egyik legfontosabb problémája természetesen a finanszírozás. Ebben a körben muszáj megkérdezni azt, hogy az a 30 milliárdos elvonás, amelyről az elmúlt hónapokban rengeteget beszéltünk, be fog-e következni, meg fog-e történni, valóban elvonják-e ezt a 30 milliárdot avagy sem?
De a pénz mellett a másik nagy probléma az ágazatban a humánerőforrás. Rengeteget beszéltünk arról, hogy az orvosok elvándorolnak, egyes szakmák kiöregednek, az átlagéletkor sok szakmában a nyugdíjkorhatár felé közeledik. Ez ügyben milyen lépésekre készül a miniszterjelölt úr, az ügyvezető miniszter úr és a tárca?
Mit lehet tenni az üres, betöltetlen háziorvosi körzetek betöltése ügyében? A szakképzetlen közmunkások alkalmazása milyen problémát tud megoldani az egészségügyben? Valóban alkalmas-e arra, hogy a munkaerőhiányt az ágazatban orvosolja, illetve ha nem teljesen, akkor mely körben nyújt ez megoldást?
Nagyon fontos feltenni azt a kérdést is ugyanebben a humánerőforrás-körben, hogy vajon, mi lesz a rezidensekkel? Van-e arra adata a minisztériumnak, hogy mennyi új rezidens fog a rendszerbe belépni, illetve mennyi férőhely van az elkövetkezendő években előirányozva a számukra?
Ebben a ciklusban törölte el ugyanez a kormányzat, ugyanez a többség a kötelező kamarai tagságot. Nem sorolnám fel azt a számtalan problémát, amit ez a döntés magával hozott, de van egy olyan probléma, amiben látszólag egyetértés van a két politikai oldal között, nevezetesen az, hogy a kötelező kamarai tagsággal súlyos etikai problémák merültek fel, illetve hogy ezekre az etikai problémákra már nem lehet megoldást találni, nincsen ennek szervezeti kerete. Ez ügyben, jóllehet a minisztérium több alkalommal javaslatot tett rá, hogy a problémát kezelni fogja, mind ez idáig egyetlenegy javaslattal sem találkoztunk.
Végezetül még egy korábbi ígéretre hadd hívjam fel az ügyvezető miniszter úr figyelmét. A korábbi években volt arra lehetőség, hogy a kis patikák kamatmentes előleget kapjanak, és Héjja Mária, az ügyvezető miniszter úr balkeze a kamara miskolci vándorgyűlésén ígéretet tett arra, hogy ezt a rendszert visszaállítják még február elején. Már április közepe van, és még mindig nem tudjuk, hogy a kis patikák megsegítésére egyáltalán gondol-e valamilyen javaslattal előállni a minisztérium. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schvarcz alelnök úr, utána Nagy Kálmán, majd Havas képviselő asszony!
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Konkrét kérdéseket szeretnék feltenni, itt a minősítésektől távol tartanám magamat.
Azt szeretném megkérdezni miniszterjelölt úrtól, hogy tervezi-e a minőségbiztosítás kiterjesztését a diagnosztikai szakmák vonatkozásában? Köztudott, hogy a laboratóriumban és a pathológiában már használnak bizonyos standard minősítéseket, és vannak bizonyos rendszerek, ezt ki akarja-e terjeszteni esetleg a képalkotó diagnosztikára?
A másik pedig: az Alkotmánybíróság a receptek vonatkozásában hatályon kívül helyezett egy csomó rendeletet azzal, hogy ezt törvényben kell megalkotni. Ez valószínűleg magával vonna egy újabb salátatörvényt. Ebben esetleg meg lehetne azokat a kérdéseket nézni, amelyek itt felvetődtek: a jogállás kérdése, az etikai kérdések rendezése, vagy például az egészségpénztárak és az öngondoskodás kiterjesztésének lehetőségét, hiszen az adótörvények átrendeződése kapcsán lenne arra lehetőség, hogy ha csökkennek az adók, a járulékok, akkor a járulékok egy bizonyos részéből meg lehetne öngondoskodás formájában csinálni bizonyos kiegészítő biztosításokat. Lát-e erre lehetőséget jelölt úr?
A másik pedig: itt a bevezetőjében említette, hogy az volt az egyetlen fő célja, hogy az átpolitizáltságot megszüntesse az egészségügyben. Hogyan értékeli ennek az eredményét Mikola István hozzászólása után? Köszönöm szépen. (Dr. Mikola István: Na! Na! - Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, izgalmakat váltott ki alelnök úr hozzászólása. Nagy Kálmán képviselő úr kérdései következnek.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Ügyvivő Miniszter Úr! Több kérdést szeretnék feltenni önnek. Hozzá kell tennem, hogy az elmúlt időszak adta ezeket a kérdéseket, és ezek a kérdések tovább bonyolódnak az elkövetkezendő időszakban is.
Egy kivételével, ez a következő: az, ha ön tárgyal Bajnai miniszterelnök úrral, Bajnai miniszterelnök úrnak nem volt még programja. Amikor én a munkát el szoktam osztani a munkatársaim között, mindig meg szoktam határozni, hogy milyen a munka, aztán kiválasztom azt, hogy te vagy érte a felelős, mert úgy érzem, hogy ő ért hozzá. Ha Bajnai miniszterelnök-jelölt úrral akkor annyit beszélt meg a miniszter úr, hogy nem fog kivonni több forrást az egészségügyből, akkor az egy elég rövid beszélgetés volt. Megkérdezte: nem von ki forrást? Nem. Kezet fogtak, kijött, és ezzel a dolog le van zárva. (Derültség.)
Tehát mégis miről szólt ez a beszélgetés? Azért ennek a beszélgetésnek valamiről szólnia kellett, mert akkor miniszter úr egy önálló, független, de tárcával rendelkező miniszter, aminek úgy alapjában véve örülünk, mert ilyen még nem volt. Ez érdekes, de azért mégiscsak áruljon el valamit, mert szerintem ennél valószínűleg a miniszterelnök-jelölt úr többet mondott a beszélgetés alkalmával.
A következő, ami a privatizáció szabályozásával kapcsolatos, a privatizáció kórházi ellátásának törvényi szintű szabályozásával. Miniszter úr, azért elég sok baj volt ezzel az elmúlt időszakban. Ez a baj most is folyamatosan fennáll és kulminál, és én nem tudom elfogadni válaszként, amit ismételten az Országgyűlésben nekem is mondott, hogy "majd ha eljut hozzám, addig a pontig, hogy nekem kell beavatkozni, akkor majd én beavatkozom." De a probléma már régen túljutott ezen. Emberek problémájáról van szó, betegek problémájáról van szó, súlyos ellátási gondokról van szó, hihetetlen bajokról.
Többször felvetettük itt azt, hogy a kórházi ellátást, a privatizációt törvényi szinten kellene szabályozni azért, hogy mindenki tudja, hogy mihez tartsa magát. Tudják a kórházak vezetői, és tudják a betegek, tudják az önkormányzatok, amelyek végső soron felelősek az ellátásért. Ugyanis ez alapvetően a következő időszakot meg fogja határozni, azt, hogy hogyan is van ez a pénzkivonás az egészségügyből, mi történik itt?
A következő az off-label. Az a levél, amit miniszter úr írt, egyenlő a mea culpával. Azt gondolom, hogy akik itt ülünk, amikor mi a törvényhez beadtuk a módosító indítványt, miniszter úr, ezt a levelet önnek nem kellett volna megírnia, ha önök a törvényhez beadott módosító indítványt elfogadják. Egyszerűen figyelmen kívül hagyva azt, hogy a szakma egy olyan valami, amelyik egy determinált valami, és azt, hogy a szakma mindig egy bizonyos fokig azt a fajta munkát, amit az igazgatási háttér elvégez, természetszerűen próbálja a betegek érdekében valamilyen formában változtatni. Azt figyelmen kívül hagyja, hogy vannak, voltak, és mi azt is hangsúlyoztuk, hogy mi nem az ellen vagyunk, hogy bizonyos gyógyszerekkel kapcsolatosan ne történjen meg ilyen jellegű kérelem az OGYI felé. Nem ez ellen voltunk. Az ellen voltunk, hogy meghatározott módszer nélkül, irreálisan kelljen papírok tömegét kiállítani. Ön mellétette, hogy négy pontot kihagynak abból a bizonyos beterjesztésből, amit az OGYI-nak be kellett terjeszteni, az a négy pont az több oldal, amit ki kell tölteni.
Tehát azt szeretném megkérdezni, hogy egyrészt ezek után, miután én nem hívogattam az OGYI-t, egyedül miniszter urat hívtam fel, amikor probléma volt ezzel kapcsolatosan, de az OGYI kért engem, hogy ha lehet, védjem meg őket. Kérem, hogy ön is védje meg őket, miniszter úr, amikor erről a dologról van szó, erről a szabályozásról van szó. Részben azért, mert nem fogják bírni ezt a munkát, ha ez így megy tovább, másrészt pedig azért, hogy azért a rendeletet ennél mélyebben, alaposabban, átgondoltabban, szakmailag kimódoltabban kellene úgy átalakítani, hogy nekünk ne okozzon annyi problémát ez a dolog, bár hozzáteszem, hogy ebben - és ezt őszintén köszönöm - történt határozott előrelépés, és ennek örülünk.
A következő a kollégiumok megválasztása. Ha lehetett antidemokratikusan kollégiumot megválasztani, az most sikerült. Úgy, hogy olyan osztályozása volt a szereplőknek, a jelölteknek, hogy az több volt, mint érdekes. Utána még az is megtörtént, hogy amikor a miniszter úr által kijelöltek bekerültek a kollégiumba, azokat még cserélgették is. El kell mondanom, ha a szakma üzenetét kérdezi tőlem, hogy a szakma maximálisan elégedetlen ezzel a kiválasztási formával. Ez számukra elfogadhatatlan.
Ugyanez érvényes a kollégiumok elnökeinek a kinevezésével kapcsolatosan, és a következőt kérem, miniszter úr. Ha ezentúl - és meg is kérdezem - a kollégiumokkal kapcsolatba lép, arra kérem, hogy hivatalos formában, a kollégium állásfoglalására mindig válaszolva, világos kérdést feltéve a kollégium egyértelmű választ fog adni, és az ön válasza, a minisztérium válasza is legyen nyilvánosságra hozva. Elfogadhatatlannak érzem, hogy felmerül a probléma, és akkor Pestről előrángatunk valamilyen embert, akit úgy gondolunk, hogy "na, gyere már be a minisztériumba, beszéljük meg, hogy van ez a probléma, mert ez borzalmasan nagy gond." Ez nem működik. Valamilyen hivatalos belső rendszere legyen, azért, mert ez adja meg az orvoslásnak a keretét, ez a legfőbb szakmai szerv, és azt gondolom, hogy ez meg is érdemel ennyit.
Az úgynevezett konzultatív szerep. A miniszter úr által jegyzett legutolsó, úgynevezett salátatörvény tárgyalásán miniszter úr, államtitkár asszony, igen tisztelt szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim, Horváth képviselőtársam és én is benn voltunk, és az MDF igen tisztelt jelöltje, benn voltunk ezen a megbeszélésen, ahol egy olyan törvényről folyt a megbeszélés, amelyikről előzetesen kellett volna konzultálni és nem a benyújtás után. Lesz-e még ilyen, hogy úgy folytatódik a konzultáció egy problémáról, hogy én megcsinálom az egészet, ez van, punktum, gyere be, aztán konzultálunk, vagyis miénk a törvény, a tiétek a konszenzus. Ez egy elég érdekes kapcsolatrendszer.
Egyúttal az elmúlt napokban az is elég érdekes dolog volt, ami pontosan egyetlen cég vonatkozásában merült fel, amely az OEP-pel kötendő szerződésre hitelt vett fel. Ez most már egy rendszeres megoldási forma lesz a kórházak gazdasági problémájának a megoldására?
Továbbá a főorvosi kinevezéseknek a kollégiumi megerősítése. Az utóbbi időben az az urzus járja, hogy van egy cég, egy kórháznak a vezetését átveszi, aztán előállít öt orvost, és azt mondja, hogy te vagy a vezető. Na és a kollégium? Eddig mindig úgy volt, hogy a szakma azt mondta, hogy az illetőnek, nyilvánvalóan a kinevezőnek az a feladata, hogy ezt eldöntse, hogy kit nevez ki, ki lehet a kollégium ellen is nevezni valakit, de akkor tudni kell, hogy a szakma őt nem találta alkalmasnak, de én ennek ellenére vállalom érte a felelősséget. De nem így történik. Bejön öt orvos, és azt mondják, hogy "te vagy a főorvos". De kérem, akkor az egész rendszerét, az egész belső szakmai rendszerét megbontja az orvoslásnak. Lesz még ilyen? Ezután is így lesz, vagy ez ki fog terjedni a privatizáció elterjesztésével, elterjedésével?
Aztán az adategyeztetés kérdése. Érdekes módon, ha az ember az orvosi irodalmat olvassa, egyébként miniszter úr felhívta a múltkor erre a figyelmemet, és ezt nagyon gondosan olvasgatom azóta, és előtte is, de a következőt mondanám, hogy szinte megdöbbentő, hogy én járok a Gyógyszerész Kamarába, és ott ismertetnek velünk adatokat, olyan komoly szakemberek ismertetik ezeket az adatokat, akiknek ez a fő foglalkozásuk, ezzel foglalkoznak. Aztán megismerjük a miniszter úr adatait ezzel kapcsolatosan, és kiderül, hogy a kettő között egy világ differencia van.
Én már a múltkor kértem a miniszter urat, hogy legyen olyan kedves, és próbáljuk már összhangba hozni ezt a kettőt, mert akkor egyszerűen nem tudunk miből kiindulni. Tőlünk sokszor megkérdezik azt, hogy mit fogunk tenni akkor, ha megváltozik, mondjuk más politikai erő kerül hatalomra. Nincs rá válasz. Miből induljunk ki? Nincs valós adat.
A következő ez a közmunkaprogram-szerű alkalmazása a dolgozóknak a kórházban. Ez úgy néz ki, hogy van például az én munkahelyem, ahol bejön egy nővér, és a legidősebb átlagéletkorú dolgozók ott vannak a kórházban, akik már húsz éve keményen gyötrik ezt, és szinte mindent tudnak arról a dologról, amit csinálni kell. Akkor oda beállítanak egy embert, és azt mondják, hogy te pedig itt vagy, és dolgozni fogsz. De mit? Ott áll és néz. De milyen képesítésed van? Hát, óvodában dolgoztam legutoljára. Ez hogyan működik? Végig van ez gondolva?
Azután a regionális szakfőorvosi rendszer: ez mire való? Nincs is régió hivatalosan, csak megye van. Annak a hátránya a következő: például az, hogy hogyan történik a csecsemőhalálozási értekezlet. Régen a csecsemőhalálozási értekezlet egy megye adatait dolgozta fel. Most egy olyan régió adatait dolgozza fel, amelyik tökéletesen inhomogén a halálozás szempontjából. Nem is tud ott lenni. Egyszerűen amit mond, az totálisan irreleváns, az egész rendszer, az egész regionális szakfőorvosi rendszer, én tudom, hogy az ÁNTSZ előző vezetője állította fel, ez nem változtat a tényen, hogy jelenleg működésképtelen.
Meg akarom kérdezni, hogy fenntartja-e miniszter úr, továbbá azt is meg szeretném kérdezni az ügyvezető miniszter úrtól, hogy vajon, nem lenne aktuális most, amikor új finanszírozási rendszer van, és a kórházigazgatók elkezdtek számolgatni, és elkezdték küldözgetni a leveleket az osztályvezető főorvosoknak, hogy gondolkodjanak el azon, hogy vajon, kit lehet elbocsátani az osztályokról, mert ha nem tud róla miniszter úr, akkor én most elmondom önnek. Nem lenne célszerűbb a kórházi finanszírozásnak a két hónapra történő előrehozása? Mert akkor valamit ezekből a problémákból meg lehet oldani, javítani lehetne egy kicsit, és a mi életünk is könnyebb lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Havas képviselő asszony, majd Molnár Ágnes!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Én igyekszem egy kicsit azért rövidebbre fogni. Két kérdésem lenne miniszter úrhoz, ami már érintőlegesen elhangzott. Az egyik, azt hiszem, ha jól emlékszem, az előző bizottsági ülésen hoztuk szóba a kórháztörvényen kívül a jogállási törvénynek is az újragondolását, hogy mikor lesz ebből törvénytervezet, amit a bizottság megtárgyalhatna. A másik kedvenc témám az adók vonatkozásában a jövedéki adók, amelyek ismét a parlament elé kerülnek. Tekintettel arra, hogy most Kökény elnök úr megmutatta a WHO oslói konferenciájának a néhány fontosabb tézisét, itt is szóba került, ha jól láttam, Németországban és Ausztriában, hogy ugyanígy az adórendszer néminemű átcsoportosításával az ágazat bevételeit próbálják növelni. Tehát hogy egy ilyen törvénymódosítást akkor, mint bizottság, be tudnánk-e terjeszteni, illetve van-e fogadókészség a pénzügyi tárca oldaláról ebben a vonatkozásban?
Elnézést kérek, én csak két megjegyzést tennék Nagy képviselő úr mondataihoz. Az egyik, hogy a kollégiumokkal, illetve az ő felállásukkal kapcsolatos hosszú eszmefuttatására azt szeretném jelezni, hogy egyrészt a kollégium - a törvény adta módon - a miniszter, tehát hangsúlyozom: a miniszter tanácsadó szerve, és mint ilyen, természetesen egy miniszter jog- és hatásköre, hogy kiket válasszon tanácsadónak. Azon kívül saját személyes vezetői tapasztalatom az, hogy volt olyan kollégium, amelyik alkalmatlannak minősített egy főorvost egy bizonyos főorvosi állásra. Az egy pici szépséghiba volt, hogy ez a főorvos egy másik kórházban már osztályt vezetett, csak éppen arra az állásra más volt kinézve, és szakmailag alkalmatlannak minősítették.
Úgyhogy itt azért már egy pici probléma van az objektivitással. A gyermekhalandósággal kapcsolatban azért megkérdeztem egy gyermekgyógyász kollégát, úgy tudom, hogy a halálozási adatokat általában a KSH szokta begyűjteni, és nem az ÁNTSZ. Tehát feltételezem, hogy a mortalitási adatok viszonylag validak, függetlenül attól, hogy az ÁNTSZ regionális vagy megyei szervezetben működik. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak szeretnék annyit megjegyezni, hogy a bizottság jövő heti ülésén tájékoztató szerepel a szakmai kollégiumok megalakulásáról egyebek mellett. Tehát ezt a vitát majd még akkor is lehet folytatni.
Molnár Ágnes képviselő asszony!
DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Ügyvezető Miniszter Úr! Először is nem értek egyet Kökény képviselő úrral és elnök úrral, mert nem alakult itt semmifajta új kormány. Ez egy változatlanságnak a kormánya, és az MSZP vergődése eredményeként előjöttek azzal, hogy na, akkor csináljunk valami új kreációt, és ugyanazokkal a személyekkel - itt van erre példa miniszter úr személye is - folytatódik ugyanaz a változatlanság, ami eddig, és a vergődés, és az egészségügy sodródása abba az ellehetetlenült állapotban, amiben van. Ezt azért reálisan kell látni, hogy az egészségügy egy nagyon mély állapotban van, és óriási forráskivonások következtek be, a rendszer nem bírja tovább. Én nem nyugodtam meg attól sem, hogy Bajnai miniszterelnök vagy miniszterelnök-jelölt úr azt ígérte a miniszter úrnak, hogy nem lesz forráskivonás. Sokat ígértek önök már, amiből semmi sem valósult meg, csak rosszabb lett.
Viszont már egy éve ön a miniszter, ezért joggal fel lehet tenni azokat a kérdéseket, hogy mi valósult meg az ön minisztersége alatt, és számon lehet öntől kérni. Én kérdezném is azt, hogy mint egy éve aktív miniszter, hogyan vélekedik arról, hogy itt van ez a HospInvest, ez a magánvállalkozó cég, két nagy kórházat, kisebb kórházakat, járóbeteg-ellátó központokat működtet. Mit gondol ön, hová fog ez vezetni? Mi lesz a HospInvest kórházakkal? Mi lesz ott a betegellátással? Mi lesz az egészségügyi dolgozókkal? Valljon már egyszer színt!
Én nagyon jól emlékszem arra, hogy ön pontosan ezen a helyen védte néhány hónappal ezelőtt a HospInvest által működtetett egészségügyi intézményeket. Egy biztos betegellátást ígért, és biztonságot ígért az ott dolgozó egészségügyi szakembereknek. Vegye már észre, hogy óriási baj van! Kérdezném, változott-e a véleménye.
A másik kérdésem az, hogy a forráskivonások miatt észrevette-e már, hogy ezek a kis kórházak, most nem a súlyponti kórházakról beszélek már, mert azoknak is megvan a maguk baja, és súlyos adósságállománnyal küzdenek, de ezeknek a kis kórházaknak a vergődéséhez meddig akarnak még asszisztálni? Megijedtem, mert azt mondja, hogy a regionális egészségügyi pénztárak megalakulnak december végére. Velük akarják elvégeztetni azt a munkát, hogy nem lesznek szerződések, és egyszerűen mi lesz ezeknek a kis kórházaknak a helyén? Hogyan valósul meg ott a betegellátás?
Valljon színt abban az ügyben, hogy a csornai kórház például miből látja el a betegeket? Mondja meg! A jelenlegi finanszírozása nem teszi fenntarthatóvá a működést. Mi legyen ott akkor? És sorolhatnánk a csornai kórházon kívül a keszthelyi kórház vergődését, stb. Mondjon erre valamit!
Hogyan látja azt, hogy a krónikus pszichiátriai betegek hol kerülnek ellátásra a mai Magyarországon? Ön szerint ellátottak a betegek? A szakma megszólal abban, hogy hajléktalanszállókon, aluljárókban vannak a krónikus betegek. Erre mindig legyintenek. De nem így van! Felrobbantották az OPNI-t és nincs megoldva a krónikus pszichiátriai betegek ellátása. Nincs megoldva a pszichiátriai gyermekbetegek ellátása. Nincs megoldva!
Ismerjük, mindig számadatokra hivatkozik, de nem így van. Kérdezném még azt, hogy miniszter úrnak mi a véleménye egyáltalán az off-shore cégekről általánosságban? Mi a véleménye akkor, ha az egészségügyi ellátásban off-shore cég akar megjelenni? Félelmeim vannak, hogy ön támogatja ezt, mert például az EPO-készítmények kapcsán nagyon jól tudjuk, hogy helyzetbe akarnak hozni - ez egy teljesen ismert döntés - egy off-shore céget, és a rákbetegek ellátásához szükséges bioszimiler, vérképző készítményeket ennek az off-shore cégnek a termékével akarják pótolni, méghozzá kötelező érvénnyel. Akkor ezek szerint önnek az off-shore cégek szerepvállalásáról jó véleménye lehet. Győzzön már meg arról, hogy nincsen!
Még azt kérdezném, hogy van-e arra stratégiája, hogy ösztönözték, hogy a kórházak alakuljanak át gazdasági társaságokká, az Egészségügyi Minisztérium honlapján szereplő programban is ez benne van. Mikor óhajtja megszüntetni azt a diszkriminációt, ami a gazdasági társasággá átalakult egészségügyi intézmények és az egyházi fenntartású egészségügyi intézmények, illetve az önkormányzati költségvetési intézmények között van? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Juhászné Lévai Katalin következik, őt Pesti Imre képviselő úr követi.
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Többen érintették már a fenntartók, illetve a működtetés oldaláról, hogy milyen színes a paletta, és hogy végig kell gondolni a jövőben is, hogy a törvényi hátteret hogyan lehet majd biztosítani, hiszen látjuk azt, hogy az önkormányzatok - végiggondolva nemcsak az egészségügyi intézményeiket, amelyeket fenntartanak, hanem egyéb más intézmények esetében is - valóban élnek azzal a lehetőséggel, hogy különböző, elsősorban nonprofit cégeket létrehozva, működtetik az egészségügyi intézményt, akár fekvőbeteg-, akár járóbeteg-ellátásról beszélünk. Nálunk például éppen holdingszerű Hajdú-Bihar megyében, Debrecenben, megtörtént az összevonása a megyei kórháznak, illetve a debreceni városi járóbeteg-szakrendelésnek.
Azt gondolom, hogy az a 34 kórház egyébként, amelyet különböző magáncégek működtetnek, közöttük van két olyan intézmény, amely súlyponti intézmény, mutatja azt, hogy valóban ezt a színes palettát valamilyen módon majd szabályozni is kell.
Ugyanakkor nagyon helyesen mondta miniszter úr, hogy szeretné, ha a politika nem hatná át az egészségügy működését. Azt gondolom, hogy ebben az esetben itt az előző megszólalás kapcsán is, és az elmúlt hetekben a sajtóból látva, ugyanakkor a HospInvest esetében mintha a politika lenne az, amely az általa működtetett kórházat, illetve kimondottan itt Eger kapcsán valamilyen módon elfelejtkezve erről az általam már említett színes palettáról, illetve a 34 intézményről, mintha célpontjává vagy kiemelt célpontjává vált volna a politikának.
Az a kérdésem miniszter úrhoz, hogy ebből a szempontból hogyan látja a HospInvest helyzetét, és egyáltalán azt a problémakört, amelyet ennek kapcsán említettem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pesti Imre képviselő úr következik, utána Nyul István.
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Szocialista Ügyvezető Miniszter Úr, Miniszterjelölt Úr! Bevallom őszintén, hogy meglepett, hogy változatlan csapattal vág neki a következő feladatnak, már az operettszerzők is tudták, hogy új nótához új férfi kell, új programhoz új csapat kell. Úgy látszik, hogy önök ezt másként gondolják, és marad változatlanul a csapat, és úgy tűnik, egy teljesen új feladatra vállalkoznak, ha lehet ezt mondani: talán valamiféle válságkezelő programra. Maradjunk abban, hogy az MSZP-s csomagot próbálják letolni a torkunkon.
A jó múltkorában nyilatkozott, és azt mondta, hogy változatlan struktúra mellett, újabb forráskivonás már nem lehetséges. Ez világos üzenet. Ez azt jelenti, hogy változatlan struktúra mellett nem, de ha változik a struktúra, akkor természetesen lehetőség van újabb forráskivonásra.
Bizonyára tudja, hogy létezik egy kormánydöntés. Én ezt nem tudtam, de Hatvan szocialista polgármestere, országgyűlési képviselője egy rádióinterjúban tudomásomra hozta, hogy van egy kormánydöntés, amelynek értelmében 52 kórházat szeretnének bezárni Magyarországon. Tőle tudom az információt.
Azt látom, hogy az a fajta finanszírozási helyzet, amely most kialakult, nem lehetetlen, hogy ez valóban meg fog valósulni. Felteszem a kérdést, hogy számol-e azzal, hogy az elkövetkezendő néhány hónapban az MSZP-csomag kapcsán fognak majd bezárni kórházakat?
Annál is izgalmasabb ez a kérdés, mert az elkövetkezendő időszakban a munkanélküliség növekedésével csökken a járulékbevétel, a járulékbevétel csökkenésével pedig az egészségügyi kassza hiánya növekedni fog. Mondhatjuk azt, hogy hivatkozhatunk itt elnök úrnak az oslói feljegyzéseire, hogy valóban mindenütt válaszolnak a kihívásokra, hozzáteszem, hogy mi ezt megelőztük, hiszen 2006-ban a zöld könyvben jeleztük, hogy 250 milliárdot kivonunk az egészségügyből, a gyedet ráterheltük az egészségügyi kasszára, most ön 30 milliárd forintot vállalt, hogy kivon a kasszából. Úgy gondolom, hogy többet nem lehet ebből kivonni. Fővárosi képviselőként látom a főváros kórházait, nincs több tartalék ebben a rendszerben, semennyi tartalék nincs.
Természetesen, ha az ellátás minőségét, a hozzáférést jelentősen szűkítjük, az ellátás minőségét rontjuk, akkor lehet kivonni, de akkor ennek ez lesz az ára. Ezt nemcsak én mondom, hanem a Kórházszövetség is, most volt Egerben a Kórházszövetség ülése, ezt ott is megfogalmazták, tehát nem politikai megfogalmazásról van szó.
Két képviselőtársam is beszélt a HospInvestről és politikai akciónak tartotta mindazt, ami körülötte zajlik. Egyébként osztom képviselőtársaim véleményét, valóban politikai akció. Politikai akció az, ha a Közbeszerzési Döntőbizottság vagy a jogszabályok megkerülésével jutnak kórházhoz szocialista támogatást élvező cégek. Igaz volt ez Hatvanban, igaz volt ez Gyöngyösön, és igaz ez Hevesen is. Valóban igaz, politikai háttértámogatással jutottak ezek a cégek megfelelő pozícióba.
Nem is ez az egyik baj, a nagyobbik baj, hogy ez a cégcsoport csődben van, és nem tudom, van-e miniszter úrnak tudomása arról, hogy például Kiskunhalason a szemészeti eszközöket a beszállító zárolta, a sugárdiagnosztikai eszközöket a beszállító zárolta, magyarul: nincs ellátás. Több százezer ember egészségügyi ellátása került veszélybe.
Miniszter úr nemcsak egy szocialista kormánynak a minisztere, hanem Magyarország egészségügyi minisztere, és szerintem valamennyi magyar polgár, magyar beteg érdekeit kell védenie. Tisztelettel kérem, hogy ennek megfelelően járjon el, és próbáljon rendet teremteni mindabban, ami ezekben az intézményekben zajlik.
Fontosnak tartom azért megjegyezni, hogy a világgazdaságban, ahol valamilyen magáncégek körül valamilyen működési zavar keletkezett, azért az volt az általános válasz, hogy az állam beavatkozik és egyfajta államosítás, központosítás indult el. Azt gondolom, hogy az egészségügyben is egy ilyenfajta gondolkodás elősegítené a problémák kezelését, és nem egyfajta kapunyitás a magántőke bejövetele előtt. Nem a magántőke ellen szeretnék most szónokolni, hanem azt mondom, hogy ebben a pillanatban nem a magántőke térnyerésének kell teret adni.
Még egyszer csak megemlítem, hogy számoltak-e azzal, hogy milyen mértékben csökkennek majd a járulékbevételek a munkanélküliség várható növekedése következtében?
Szeretnék egy pár szót ejteni a Biztosítás-felügyeletről. Létezik egy ellátásjogi, betegjogi, egy nagyon hosszú nevű alapítvány Csehák Judit nevével fémjelezve, és hasonló feladatot lát el - bár nem teljesen hasonlót - a Biztosítás-felügyelet. Akkor, amikor ilyen forráshiányos a magyar egészségügy, szükség van-e két hasonló intézet működtetésére? Vajon, szükség van-e a Biztosítás-felügyeletre? Ezt nemcsak mi, ellenzéki politikusok, hanem szocialista politikusok is felvetették, tehát maga a kérdés azért nem teljesen alaptalan, és néhány százmillió vagy milliárd forint megtakarítható lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyul képviselő úr, majd Spiák Ibolya képviselő asszony!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget. A magam részéről nagyon örülök annak, hogy miniszterelnök úr megerősítette Székely Tamás miniszter urat pozíciójában. Ez elismerése az eddig végzett munkájának, és úgy érzem, hogy ezt kénytelen voltam magam is elmondani, mert így érzem.
A kérdésem a következő lenne. Olvastam egy statisztikát, ami azt mondta ki, hogy 7,1 millió doboz Algopyrin fogy ma Magyarországon, pedig ma már vényköteles gyógyszerről van szó. Ha megnézzük azt, hogy Magyarországon a gyógyszerfogyasztás lakosságarányosan milyen magas, nem lehetünk túlzottan büszkék, mert egyértelmű, hogy nem egy esetben a betegek ezért kerülnek a kórházba, gyógyszer-túladagolás és helytelen gyógyszerezés miatt. Ezen a téren biztos, hogy van tennivalónk.
Jó néhány évvel ezelőtt a gyógyszerkassza közel 400 milliárd volt. A gyógyszer-gazdaságossági törvény révén sikerült egy stabil 300-valahány milliárdon ezt rögzíteni. Azt hiszem, hogy valahol ez az irány lenne továbbra is kívánatos és erősítendő. A generikus program, a fixesítés mindenképpen ezt a célt szolgálta, de úgy érzem, hogy a szakma részéről - miután gyakorló orvos is vagyok - el kell gondolkodnunk azon, hogy egyfajta önmérsékletre is szükség van, amikor a betegellátással foglalkozunk.
A kérdésem tulajdonképpen arra irányulna, hogy most, hogy takarékossági időket élünk, újabb gyógyszer befogadására lesz-e lehetőség, és tudjuk-e stabilan tartani ezt a gyógyszerkasszát?
A másik kérdésem pedig az, hogy én a magam részéről rendkívüli módon örültem annak, amikor múlt év októberében elkezdődött a gyermek-egészségügyben egy rendkívül nagy jelentőségű védőoltás bevezetése. Azt hiszem, amikor ez a védőoltás indult, voltak pesszimista hangok. Én akkor is optimista voltam, és azt mondtam, hogy ez egy rendkívül magas átoltottságot fog jelenteni, és a 2 év alatti gyermekpopuláció egy gyakorlatilag rendkívül fontos védőoltásban részesül.
Tudjuk azt, hogy ennek a hatása nemcsak direkt, a közvetlen oltottakat védi, hanem az az indirekt hatása is megvan, ami a veszélyeztetett, idősebb korcsoportnak a védelmét is szolgálja. Nekem az lenne a kérdésem, tudom, hogy több milliárd forintba került a múlt évben, hogy tudjuk-e tartani ennek a védőoltásnak a biztonságát, tudjuk-e ezt a védőoltást tovább biztosítani, hiszen ma már majdhogynem kötelező szinten gyakorolják ezt a kollégák, és az a kérdésem, hogy van-e erre keret és továbbra is fenn tudjuk-e tartani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Spiák Ibolya képviselő asszony, majd Puskás képviselő úr!
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A 2009. évi költségvetés a járóbeteg-kasszából 22 milliárdot vett el. Ez az új finanszírozási technika, miszerint az előző évi teljesítmények 70 százalékát kapjuk csak meg teljes áron, a többit pedig degresszív módon, ez a legbizakodóbb számítások szerint is 4-5-10 százalékot elvesz a kasszából. Ön azt ígérte, és többször is megígérte, hogy a járóbeteg-szakellátás megerősítésre szorul, és ön ezt támogatja. De eddig még csak forráskivonásokat láttunk, tehát az ígéretét nem váltotta be.
Tudom, válaszában arra fog hivatkozni, hogy új szakrendelők épültek, a régi szakrendelők majd megújulnak, de hogyan fognak ezek működni, ha a finanszírozás folyamatosan apad, a források folyamatosan csökkennek, akkor látja-e, hogy fenntarthatók lesznek ezek az új rendelőintézetek? Annál is inkább, mert az új rendelőben majd új ellátási formák jelennek meg, mint például a nappali kórház. Lesz-e erre kapacitás, lesz-e ehhez elegendő finanszírozás?
Több képviselőtársam is említette, de úgy gondolom, hogy nem árt még egyszer megkérdezni öntől, mert nagyon fontos kérdésről van szó: milyen lépéseket tervez a jelenlegi szakemberhiány csökkentése érdekében? Kevés a szakorvos, kevés a szakápoló. Azt is tudjuk, hogy béremelésre nem számíthatnak, tizenharmadik havi bért nem kapnak, sőt most az étkezési utalványokat is megadóztatják, és lesz olyan intézet, amely takarékossági okokból kénytelen lesz megvonni ezt a fajta juttatást.
Mégis hogyan gondolja, hogyan tartsuk meg az ellátórendszerben a szakorvosokat és az ápolókat?
Áprilistól emelkedett a szívgyógyszerek, a vérnyomáscsökkentők, a koleszterincsökkentők és az allergia elleni gyógyszerek ára is. Tudjuk, hogy ezek a betegségek népbetegségnek számítanak, a halálozás több mint 50 százalékáért a szív- és érrendszeri betegségek felelősek. Kérdezem öntől, hogy vállalhatónak tartja-e ezt a gyógyszerár-emelkedést, nem gondolja-e mégis, hogy rosszul döntött, és esetlegesen arra tesz javaslatot, hogy nem emelni, hanem csökkenteni kell ezen gyógyszerek árát?
Nemrégiben zárult le a Nemzeti Drogstratégia értékelése, nagyon sok tapasztalatot levonhattunk ebből, sok hiányosságra fény derült. A legfontosabb tapasztalat az volt, hogy a primer prevenció nem működik. A másfélmillió diákból összesen 100-150 ezer diák részesül rendszeres drogprevencióban. Mi a véleménye erről, milyen lépéseket tervez, hogyan fogja ezt megoldani? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Puskás képviselő úr következik.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ügyvezető Miniszter Úr! Néhány egyszerű kérdésem van. (Általános zaj.) Hangosabban? (Dr. Pesti Imre: Cseréld ki a Duracellt! - Derültség.)
ELNÖK: Egy kis figyelmet kérek, képviselőtársaim, mert én se hallom, hogy mit mond a képviselő úr.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Igyekszem hangosabban mondani. Hallottuk az elején, hogy úgy vállalta a miniszterjelöltséget, hogy nem vonnak ki többet az egészségügyi ágazatból, a megszorításokat nem fokozzák. Egyszer ugye van 30 milliárd forint, amit az egészségügyből elvettek, elvesznek. Beleszámolta-e ebbe a bizonyos forrás ki nem vonásba azt, hogy a járulékfizetés jelentős mértékben csökkent? Tehát az egészségügy finanszírozása csökkent, és az OEP bevétele csökkent, és ha ugyanez a tendencia marad, akkor ez az év végére 54 milliárd forinttal kisebb összeget jelent. Ez a vállalásában benne volt-e avagy nem, mert ha igen, akkor az óhatatlanul újabb megszorításokat jelent.
Azt szeretném kérdezni, hogy mi lesz a kórházak 70 milliárdnyi tartozásával? Elhangzott itt már sok minden, elhangzott itt az 52 kórház esetleges bezárásának a megoldása. Mit tervez ezzel a 70 milliárd forintnyi hiánnyal?
Az orvoshiány azt hiszem, hogy ez alatt az egy év alatt jó néhányszor kettőnk között beszédtéma volt a parlamentben. Azt mondotta miniszterjelölt úr, ügyvezető miniszter úr, hogy bizony, mi kell hozzá a munkahelyen: kutatás kell hozzá, jó körülmények kellenek hozzá, megfelelő fizetés kell hozzá. Meg tudják-e teremteni?
A következő kérdésem. A nem orvos, diplomás egészségügyi végzettséggel rendelkezők, illetve az egészségügyi középkáderek száma, bár jó néhány választ kaptam, hogy 3 százalék, 4 százalék nővér hiányzik csak, mihez képest? Tessék egyszer eljönni a kórházba, tessék megnézni, hogy egy nővér adott esetben egy egész osztályra felügyel, vagy egy egész osztályt kénytelen ellátni egy éjszaka alatt. Kérdezem, hogy ennek a problémának a megoldására van-e valamiféle javaslata?
Rendszeresen halljuk sikertörténetként, örülök neki, az Országos Mentőszolgálat 4,1 milliárdját, valamint 11 milliárdját. Nagyon jó lesz. Kérdezem, hogy mikor érkezik meg ez a pénz, mert ezt egy éve halljuk, még mindig nem történt meg a kifizetése.
Azt szeretném kérdezni, hogy mivel az Országos Mentőszolgálatnál, illetve a sürgősségi osztályon dolgozó orvosok között jelentős jövedelemkülönbség van, terveznek-e valamiféle lépést arra vonatkozóan, hogy az Országos Mentőszolgálatnál dolgozó orvosok bére legalább megközelítse a sürgősségi osztályokon dolgozókét? A másik kérdésem pedig, bár ellentmondás látszik a kettő között, hogy a sürgősségi osztályok száma mikor válik optimálissá Magyarországon, vagy legalábbis milyen fejlődés várható ebben?
Még egy kérdésem van, tisztelt miniszterjelölt úr. Abban az esetben, ha a megszorítások mégiscsak növekednek, mégiscsak kevesebb pénz kerül az egészségügybe, mit tesz? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyula Ferencné képviselő asszony, majd Csáky képviselő úr következik.
GYULA FERENCNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Két nagyon rövid kérdésem és egy megjegyzésem lenne. Arról gyakran beszélünk az Egészségügyi bizottság ülésén is és azon kívül is, hogy a népegészségügyi mutatóink elmaradnak az uniós átlagtól. A kérdésem az, hogy mit kíván tenni annak érdekében, hogy a mi életesélyeink is hasonlóak legyenek uniós társainkéhoz?
A másik kérdésem, amit már sokan érintettek, illetve inkább azt mondom, hogy többen is érintettek, ez a humánerőforrás kérdése. Valós problémáról van szó. Azt azért túlzónak tartom, hogy az már olyan módon kritikus, hogy a betegellátást veszélyezteti. Az a kérdésem, hogy mit tud tenni, és hogyan kívánja mérsékelni vagy megszüntetni ezt a problémát miniszter úr, illetve inkább azt kérdezném, mert már többen megkérdezték az előbbi kérdésemet, hogy vannak-e ehhez esetleg uniós források is, amelyek segítik ezt?
Végezetül egy megjegyzésem lenne. A változatlanság az új kormányban, és akkor miniszter úr volt a példa, úgy vélem, hogy a bizottság szocialista képviselői az abszolút szakmaiság, a világos beszéd, a nyugalom megteremtése és a konszenzuskeresés, hogy csak néhány jelzőt használjak miniszter úr eddigi munkájára, mi örülünk, hogy ez így alakult. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Köszönöm szépen. Emlékeim szerint egy évvel ezelőtt nem kapott ennyi kérdést miniszter úr, akkor még jelöltként. Szeretném szembesíteni a korábbi nyilatkozatával. Egy évvel ezelőtt azt nyilatkozta miniszter úr, hogy az egészségügyben csak olyan változtatást tud elképzelni, amely élvezi a szakmai és betegszervezetek egyetértését. Az elmúlt egy év során az ön érzése szerint ez megvalósult-e? Illetve ami aktuálissá teszi a kérdést, a rezidensképzés átalakítása kapcsán az érintettek, illetve a tárca elképzelése között komoly szakmai eltérés van. Tartja-e magát ehhez a korábbi nyilatkozatához, hogy az érintettek akarata nélkül, az ő kárukra nem fog módosítani, illetve nem olyan módon, ahogy a sajtóban ez megjelent?
A következő kérdésem az lenne, hogy az alapellátási ügyeletek esetében korábban valahol volt egy olyan nyilatkozat, hogy a Mentőszolgálat által működtetett alapellátási ügyeletek az egészségügyi politikának a prioritásai közé tartozik szakmailag. Ezt továbbra is így gondolja-e miniszter úr, illetve amennyiben így gondolja - és ezzel én egyetértek a magam személyét illetően -, milyen ösztönzőket próbál beépíteni a rendszerbe, hogy ez minél nagyobb módon terjedjen el az országban? Hiszen azért az alapellátási ügyeletet illetően szakmailag problémák vannak.
Szintén egy hónappal ezelőtti nyilatkozatában miniszter úr azt mondta, hogy április végére fog elkészülni a minimumfeltételekről szóló jogszabály. Most azt hallottuk, hogy ez májusra tolódik, és hogy a szakmai szervezetek készítik vagy véleményezik, erre pontosan nem emlékszem, hogy mi volt a kifejezés. Bízom benne, hogy nem ők fogják készíteni, hanem csak véleményeznek egy tervezetet, ugyanis a szakmai kollégiumok összetételét illetően - és ez nem a kiválasztásról szól, hanem a tényről szól - azért bizonyos szakmák esetében az egyetemek talán egy kicsit túlreprezentáltak. Ebből következően teljesen más a gondolkodásmódjuk és talán az élettől időnként el tudnak rugaszkodni, és netán olyan feltételeket határoznak meg, ami a jelenlegi egészségpolitika számára komoly eszköz lehet bizonyos kapacitások szűkítésére. Úgy gondolom, hogy az ellátás szempontjából ez semmiféleképpen nem pozitív.
Kérdezem azt, hogy a bizottság megismerhetné-e ezt a tervezetet? Úgy gondolom, hogy ez egy olyan jogszabály-előkészítés, habár tudom, hogy nem szokásos tervezeteket bizottság elé hozni, de úgy gondolom, azt megköszönnénk, ha erről tájékozódhatnánk.
A szakmai kollégiumokkal kapcsolatban: ott mi van a szakmai protokollokkal? Az ön elődje, a celebbé vált Horváth Ágnes jó másfél évvel ezelőtt több mint száz új szakmai protokoll...
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Hangosabban, minden harmadik szót halljuk körülbelül!
DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Miniszter úr hallja. Tehát több mint száz új szakmai protokoll hatályba léptetését ígérte meg itt a bizottságnak. Azóta annyi történt, hogy a lejáróknak a határidejét egy évvel miniszter úr megtoldotta, hogyan állunk itt? Úgy gondolom, hogy közös érdekünk a további lépések szempontjából, hogy megalapozott és használható szakmai protokollok legyenek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Heintz Tamás képviselő úr!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Én így nevezném önt, hiszen a 2006-os választásokat követő MSZP-kormányzatnak ön a harmadik, egyben hamarosan negyedik egészségügyi minisztere, tehát ez megjár.
Mint ilyen MSZP-s miniszter, illetve miniszterjelölt, nem érkezett programmal, és ezt többen kifogásoltuk önnel szemben, illetve Bajnai miniszterelnök úr sem érkezett csomaggal, sem programmal, és ezt is többen kifogásoltuk. Ezért nem tudtunk mást tenni, mint elővettük az önök jelenleg is hatályban lévő, 2006-os programját: "Új Magyarország - Szabadság és szolidaritás", tehát ez a mai napig érvényben van, hiszen semmiféle váltás nem történt, változás olyan értelemben, hogy új programot sem ön, sem miniszterelnök úr nem hirdetett.
Éppen ezért én mindössze négy területen, de elővenném ezt az iratot. Azt azért megjegyezném, hogy tudjuk jól - és ez volt a hivatkozás, és hadd mondjam el már én a hivatkozást az MSZP részéről -, hogy ezt az anyagot tulajdonképpen a korábbi nyilvános, ma illegalitásba vonult koalíciós partnerük készítette, ezért ma már nem azonosulnak azzal minden vonatkozásában. De hogy ez így van, és ez közös munka, itt van egy mondat, amely bizonyítja mindezt: "Az elkövetkezendő négy évben átfogóan megújítjuk az egészségügyet a magán- és közfelelősség tisztázásával, a szolgáltatási csomagok meghatározásával..." - és a lényege - "... 2007 végéig létrehozzuk a biztosítási alapon működő egészségügy szabályozási, intézményi, pénzügyi, működési, felügyeleti és garanciális feltételeit. Ez a változás egyben erkölcsi megújulást is kell hogy jelentsen, ami elvezet a hálapénz, a korrupció megszüntetéséhez is."
Ezt azért olvastam fel, mert ez volt tulajdonképpen az önök programja, amely azzal, hogy tavaly letettek arról, hogy ezt a rendszert bevezessék, visszavonták a nyár elején, illetve azzal, hogy a tárcát visszavonták az SZDSZ-től és fellépett ön, tisztelt miniszter úr, gyakorlatilag program nélkül maradtak. Ez a lényege az egész rendszernek, ami után ez a lényeges elem nem valósult meg, tulajdonképpen új program nincsen, illetve szemezgetnek ugyanúgy ebben a programban, mint ahogy én ezt most önök után szabadon megteszem.
Akkor menjünk az első témára: a háziorvoslás. A következő szerepel a rendszerben: az egészségügyi szolgáltatások színvonalas kínálatának megteremtése mellett a jobb ellátás biztosítása, az alapellátásban dolgozók megterhelésének mérséklése megköveteli, hogy a biztosítottak részéről mérsékeljük az egészségügyi szolgáltatások indokolatlan, felesleges és túlzottan gyakori igénybevételét. Mondják ezt önök, illetve írták, mint célt, miközben másfél évre rá Kincses Gyula, akkori államtitkár úr közölte, hogy a rendelési idő 70 százalékában adminisztrálnak a kollégák. Ön, tisztelt miniszter úr, most tett említést másodszor három hét, egy hónap alatt ezekről a bizonyos, nagyszerűen beváló vonalkód-nyomtatógépezetekről, amelyektől reszket a maradék, és egyben valóban a 60 és a halál felé tartó háziorvos kollégák többsége, mert ez már valóban mindennek a teteje. Tehát tessenek életszerűen élni! Van ott egy számítógép, abban van iksz darab USB-csatlakozási lehetőség, bele vannak dugdosva a dolgok, éppen a konkrét ügyben tudom, hogy nincs több lyuk, erről szól a történet, ez lesz a jelszó most (Derültség. - Zaj, közbeszólások.), és ezt a bizonyos új szerkezetet valahová megint be kellene dugni. Tehát teljes a káosz, és mindezt tízezer forintért. (Dr. Garai István: A 60 és a halál között. - Derültség.) És megint azt képzeljük el, hogy...
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kérem, hogy a meghallgatás komolyságát őrizzük meg!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a segítségét, elnök úr, mert ez tényleg példátlan.
ELNÖK: És valamennyi képviselőtársunktól és a meghívottaktól is azt kérem, hogy a tetszésnyilvánításoktól szíveskedjenek tartózkodni! Képviselő úr!
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Akkor maradjunk az USB-csatlakozónál, mert hátha akkor nem lesz ilyen vicces. Tehát a történet arról szól, hogy tíz darab ezrest tudnak kapni a praxisok - ez hangzott el itt majdnem két órával ezelőtt -, annak érdekében, hogy megvegyék ezt a gépet. De a praxisok jelentős része nem egy, kettő, hanem három vagy akár több rendelőben dolgozik. Hogyan történik ennek a megoldása? Ez csak egy apróság ahhoz, hogy egyrészt leírják 2006-ban, hogy csökkenteni kellene, persze ezért akarják bevezetni a vizitdíjat, múlt, vége, de ami megmarad, minden más, az adminisztráció folyamatosan növekszik, a betegekre egyre kevesebb idő jut. Nyilvánvaló, lásd: norvég formula, hogy vigyázni kell az alapellátással, mert egyre több dolguk lesz, tehát nem lehet őket 300 forintos vizitdíjjal távol tartani az utolsó lehetőségtől, hogy elmenjek valahová és elmondjam a gondjaimat, és valakitől segítséget reméljek, hiszen az alapellátás sajnos, erről is szól, hanem helyette most 10 ezer forintos vonalkódokkal fogunk szórakozni.
Tehát ez megint azt mutatja, hogy történt egyfajta programírás, elhangzott egy mondat, és a maradék alapellátásban dolgozóknak a folyamatos terheléséről van szó, ami természetesen a betegek ellátásának rovására megy. Mondjuk persze ez csökkenteni fogja a szakma hitelességét is, tudunk egy-két olyan ügyet, hogy a félhulla doktor éppen nem indult el a kötelezően megteendő útjára, a tele várótermet nem hagyta ott és nem ment el életet menteni, elég el nem ítélhető módon, mert teljesen igaza van a jognak és mindennek, csak meddig lehet elmenni az emberekkel szemben, meddig követelhetünk úgy, hogy milyen terheket teszünk rájuk. Ez az első pont volt.
A második a szakdolgozók. A szakdolgozók ügyében, itt le van írva egy szép mondat - és hangzott el ma is néhány dolog -, "Átfogó egészségügyi humánerőforrás-stratégiát dolgozunk ki, amely új életpálya-lehetőségeket nyit az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók számára." Mi történt ehelyett? Megszüntették a kötelező kamarai tagságot, a kamaráknak azt a felügyeleti jogát, amellyel nem tudnak élni sem az orvosi, sem a gyógyszerészi, sem a szakdolgozói kamarában, és lehet, hogy itt a humánerőforrás-stratégia az, hogy közmunkásokkal akarják betölteni például azokat a munkákat, amelyeket a szakdolgozók híján nem tudnak elvégeztetni.
A következő téma, ez is egy kedvencem. "Ösztönözzük az egészségügyi intézmények átalakulását rugalmasabb és hatékonyabb gazdálkodást lehetővé tevő gazdasági társaságokká, és támogatjuk a magántőke ellenőrzött bevonását az egészségbiztosítási szolgáltatások nyújtásába, fejlesztésébe." - elhangzott már egy párszor: HospInvest.
Tehát az nem fordulhat elő, csak katasztrófahelyzetben, ami most ott van alkalmasint. Tehát ha lebombáznak egy kórházat, akkor a maradék orvos, a maradék beteg megy odébb, és ott újra folytatja, dolgozik. Ha földrengés van, ugyanez a történet. Tehát háborús és katasztrófa helyzetekben előfordulhat az, ami itt készülődik, de normál, úgy néz ki, hogy azért mégiscsak egy hosszú idő óta békében, és katasztrófák által nem sújtott világban ilyen nem lehet, hogy emberek százezreinek az ellátása kétséges azért, mert. A választ van, aki tudja, van, aki nem.
És egy fogas kérdés a végére: "Csökkentjük a különbségeket a gyermek-egészségügyi ellátásban az elmaradott térségek felzárkóztatásával." Nos, egy évvel ezelőtt, július 1-jén sikerült a gyermek-fogászatban bevezetni egy időkorlátot, tisztelt miniszter úr, ami rendkívüli mértékben csökkentette a gyermek-fogorvosok lehetőségeit. Most nem arra gondolok - lehet maszekolni is természetesen -, arra gondolok, amit itt ez az egy mondat megfogalmaz, tehát a térítésmentes gyermekfogászati ellátást, a jelenlegi helyzetben ugyanis, ha vesszük az átlagot, hogy 2300 gyerek jut egy orvosra - az ideális 1500-1800 között lenne -, akkor ezeket egy évben kétszer leszűrve, naponta mindössze 4-5 kezelésre marad idejük, hiszen a kötelezően előírt hatórás munkaidő lejár, a finanszírozás megszűnik, úgyhogy lehet magánban gyógyítani, illetve saját zsebből, az anyagokkal együtt.
Tisztelt Miniszter Úr! Ezek lettek volna az én kérdéseim, és mindannyiunk figyelmébe ajánlom az Új Magyarország tervet, mert ez az utolsó írásbeli anyag, hogy hogy s mint tovább Magyarország az egészségügy és egyáltalán a jövő tekintetében. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elfogytak a kérdések. Mielőtt visszaadom a szót válaszadás céljából a miniszter úrnak, szeretném ismételten felhívni a bizottság és a meghívottak figyelmét a házbizottság többször megerősített állásfoglalására, miszerint a miniszterjelölt meghallgatása az életútra, az ágazati, tárcavezetési elképzelésekre, programra, egyúttal a személyes program ismertetésére terjedhet ki, és kérdés nem irányulhat konkrétan a kormányprogram tartalmára, se a leendő, se a régi kormányprogram tartalmára. Ezért miniszter úrnak nem kötelező az ezekkel kapcsolatos kérdésekre válaszolnia. (Dr. Mikola István: Voltak?)
Visszaadom a szót miniszter úrnak.
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszterjelölt válaszai az elhangzott kérdésekre
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszterjelölt: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Alelnök Urak! Tisztelt Bizottság! Olyan sok mindenki titulált engem ügyvezető miniszternek, hogy azon gondolkodom, hogy ügyvezetői minőségemben nem vagyok jogosult válaszolni ezekre a kérdésekre, hiszen az ügyvezető miniszter az, aki döntéseket nem hoz, hanem az új miniszter kinevezéséig ellátja a feladatot. Tehát amennyiben elfogadják, akkor eltekintek a megszólítástól, miniszterjelöltnek tekintem magam. Természetesen megpróbálok azokra a kérdésekre is válaszolni, amelyek a múltat érintik, és akkor így miniszterjelöltként már tudok válaszolni a kérdésekre, ha ez elfogadható a jelenlévők számára. (Dr. Nagy Kálmán: Elnök úr mondta az ügyvezető minisztert!)
Jó. Akkor én pedig ezt az elnök úrnak mondom, bár nekem úgy tűnt, mintha nagyon sok kérdező nevezett volna ügyvezető miniszternek.
Akkor először is el szeretném mondani, hogy úgy gondolom, hogy az egészségügy programját a "Biztonság és partnerség" programjában megfogalmaztuk, és abban a célban, amit ott meghatároztunk, abban nem tervezünk érdemi változtatásokat.
A "Biztonság és partnerség"-ben megfogalmaztunk olyanokat, hogy a népbetegségeknek számító betegségeknél, úgy mint kardiovaszkuláris betegségek, onkológiai betegségek, a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt, az Új Magyarország Fejlesztési Tervben foglaltakat felgyorsítjuk. Ezekben nem hiszem, hogy bármiféle változtatást kellene állítanunk, és tulajdonképpen akkor, amikor a miniszterelnök-jelölt úrral beszéltem, természetesen erről is beszéltem a felvezetőben, nem utaltam arra, hogy a teljes beszélgetésünknek a rövid vázlatát megosztom önökkel, így aztán az a felvetés, hogy csak erről beszélgettünk és utána egymás kezébe csaptunk, ez nagyon jól hangzik, de finoman fogalmazva is biztos, hogy túlzó, úgy gondolom.
A népegészségügyi kérdéssel kapcsolatban, amit alelnök úr tett fel, 900 millió forintért van egy uniós fejlesztési tervünk, a HEFOP programban az észak-magyarországi régióban, egészen konkrétan a Debreceni Egyetemen megvalósított egészség-monitoring központ mintájára minden régióban létrehozunk egy ilyen központot, pontosan azért, hogy szükségletalapra tudjuk helyezni a lakosság egészségügyi ellátását, és ehhez hozzá tudjuk tenni az egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatos átalakításokat, a humán erőforrás fejlesztését is. Ezért úgy gondolom, hogy egyrészt a kérdés felvetése jogos, másfelől miután erre vonatkozóan hamarosan megjelenik a pályázat, úgy gondolom, hogy ez abszolút korrekt válasz is.
Az, hogy rossz a struktúra, az, hogy milyen a struktúra, arról lehet vitatkozni, mindenesetre azt szeretném csak elmondani tényszerűen, hogy január 1-jétől hatályos az Eftv.-nek az a módosítása, amit a parlament december 15-én fogadott el. A rossznak nevezett, egyébként én is úgy gondolom, hogy bizonyos területeken nem megfelelő struktúra vonatkozásában az ellátásra kötelezett önkormányzatok, mint intézményfenntartók össze-vissza nyolc olyan módosítási kérelmet nyújtottak be, amelyek - nem akarnám leszólni természetesen - annyira érdemiek voltak, hogy egy-két ágy átrendezését kérték, miközben új szakmát is lehet létesíteni, miközben az egyes ellátási formák között is át lehet csoportosítani. Egyébként a járóbeteg-ellátás vonatkozásában nulla igény érkezett, akár kapacitásbővítésre, amire egyébként az új jogszabály 5 százalékig, az országos kapacitás mértékében 5 százalékig ad lehetőséget, én úgy gondolom, hogy intézményfenntartói vagy menedzsmenti kérdéskör az, hogy akkor, amikor egyébként nyitott a lehetőség a struktúra módosítására, akkor erre vonatkozólag megkeresés sem a fenntartóktól, sem az intézményektől nem érkezik.
Kökény elnök úr vetette fel a népegészségügyi prevenció kérdését. Egyrészt népegészségügyi vonatkozásban a 16 éveseknek az egészségügyi érettségije, az ezzel kapcsolatos elsősegélynyújtó tanfolyam programunk, ami egyébként szintén szerepelt a "Biztonság és partnerség" programban, ezek a 2009-2010-es tanév kezdetétől bevezetésre fognak kerülni. A nemdohányzók védelméről szóló törvény módosítási javaslatait elkészítettük, és ezt a bizottság részére megküldtük.
A költségvetési szervek jogállása és a szabályozási keretek áttekintése úgy gondolom, hogy egy nagyon lényeges kérdés, ebben kellene lépni. Hozzá kell tennem természetesen, hogy tekintettel arra, hogy ez a szabályozás a kétharmados önkormányzati törvényt is módosítja, úgy gondolom, hogy ebben csak akkor fogunk tudni érdemit alkotni, ha megvan a kétharmadhoz szükséges támogatás.
Kupper képviselő úr tette fel kérdésként, hogy a 30 milliárd elvonása bekövetkezik-e. A 30 milliárdos elvonás jogszabályban rögzített, megjelent egyrészt a 43-as kormányrendelet, ami az új finanszírozási szabályzatokat, az 5. számú mellékletként az új költségvetési kereteket, a 32/2004-es egészségügyi miniszteri rendelet pedig a gyógyszerek támogatási mértékének változását tartalmazza. Ezért sajnos, azt kell mondanom, hogy ez be fog következni.
Hogy a humánerőforrásban mire készülünk? Említettem a Társadalmi Megújulás Operatív Programot, és akkor szeretném elmondani Kupper képviselő úrnak is, és az összes képviselő úrnak és hölgynek, aki a közmunkaprogramban azt mondja, hogy mi az utcáról veszünk fel embereket, szeretném elmondani, hogy nem azért vesszük fel ezeket az embereket, merthogy azonnal a betegágy mellé fogjuk állítani, és az egészségügyi szakképzett szakdolgozók kiváltása érdekében. Aki valaha betette a lábát kórházba, az tudja, hogy mindig is dolgoztak ott segédápolók, akiknek alkalmasint még nyolc általános végzettségük sem volt. Akkor viszont, amikor még érettségizett dolgozókat alkalmazunk, egy rövid egészségügyi tanfolyamra küldjük azokat a dolgozni kívánókat, akik egyébként természetesen csak és kizárólag olyan feladatot láthatnak el, ami nem igényel szakképzettséget, akkor úgy gondolom, hogy ezzel némiképpen tehermentesíteni lehet azokat a dolgozókat, akik szakképzettek, és jelenleg képtelenek a szakemberhiány kapcsán vagy a segédápolók hiánya kapcsán elvégezni olyan munkákat, amelyeket egyébként, ha rendelkezésre állna másmilyen munkaerő, nem nekik kellene. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen tehermentesítést jelent, nem véletlen, hogy a kórházak pályáztak rá. Az egy másik kérdés természetesen, hogy a 150 körüli intézménynek megküldött kérdőívre miért csak 50-valahány kórház válaszolt. Akár vélelmezhetném azt is, hogy a többieknél nincs szükség semmiféle munkaerőkérdésre.
A háziorvosi körzetek betöltése kapcsán az Országos Alapellátási Intézettel lehet szerződést kötni, körülbelül hússzal csökkent a betöltetlen körzetek száma. Summa összesen 150 olyan körzet van, ami betöltetlennek minősül, a jogszabály alapján ezek mindegyike nem minősül tartósan betöltetlen állásnak, a 150 az a szám, ahol jelen pillanatban nincsen orvos, másrészt ezeknek a körzeteknek egy jelentős része nem felel meg a jogszabályban előírt azon követelménynek, hogy gyermek-háziorvosi körzet esetén minimálisan 600, felnőtt háziorvosi körzet esetén minimálisan 1200 az ellátandó lakosságszám. Én egyébként úgy gondolom, hogy ezeken a településeken az önkormányzat, amely egyébként az ellátásra kötelezett, a körzetek átalakításával is tudna lépni, ami természetszerűleg nem oldja meg azt a kérdéskört, hogy egyrészt a háziorvosi képzésben részt vevők száma alacsony, azt a kérdést sem oldja meg, hogy a háziorvosi korfa meglehetősen rossz. De ezt a kérdést egyébként a rezidensi létszám megemelésével kívánjuk kezelni. Ez a rezidensi létszám, amit meghirdettünk idén március 31-én, ez 810, ami jelentősen meghaladja az elmúlt évben végzett orvosok számát.
Az etikai problémák kérdésében egyetértek képviselő úrral. Tárgyaltam a Magyar Orvosi Kamara etikai bizottságának képviselőivel, és készül egy olyan koncepcionális javaslat, egy egyébként készült, tehát amikor képviselő úr azt mondja, hogy nem volt semmiféle javaslat, ez így nem teljesen pontos. Mindenképpen úgy gondolom, hogy ezt a kérdést szabályozni fogjuk. El tudok képzelni egy olyan szabályozást, hogy az etikai kérdések első fokú kezelése esetleg a kamara keretén belül valósulna meg.
A kamatmentes előleg a kis patikáknak: erre vonatkozólag készítettem egy kormány-előterjesztést, a kormány elvében elfogadta ezt az előterjesztést, a költségvetési törvény módosításával lehetne erre lehetőséget teremteni. Ezt egyébként jeleztem Bajnai úrnak azon a bizonyos megbeszélésen, miniszterelnök úr - akkor még miniszterelnök-jelölt úr - támogatta ezt a javaslatot.
Schvarcz alelnök úr felvetése, hogy a minőségbiztosítás kiterjesztése a képalkotó diagnosztikára, ezt abszolút támogatom, valóban laboratóriumban, pathológiában működik. Ez lenne az első olyan lépés, amivel - ha megvan ez a minőségbiztosítási rendszer - részben a finanszírozásban, részben pedig a redundáns vizsgálatok számának csökkentésében előre lehetne lépni, hiszen ezzel ki lehet húzni annak a méregfogát, amikor azt állítja valamelyik intézmény egy másik intézményből érkezett leletre, hogy neki azért kell megismételni ezt a vizsgálatot, merthogy akik csinálták, nem megfelelő minőségben végezték el, nem volt megfelelő a lelet értékelése, tehát erre mindenképpen gondolunk.
A jogállási, etikai kérdések vonatkozásában a korábbiak során már válaszoltam.
Nagy Kálmán képviselő úr: a privatizáció törvényi szabályozása, illetve mikor avatkozom be a HospInvest kérdésébe. Pont a HospInvest történése kapcsán gondolkodunk azon a minisztériumban, hogy jogszabályt kellene módosítani, pontosan a privatizációnak a pontos lépéseit és feltételeit meg kellene határozni. Az, hogy mikor avatkozom be: változatlanul azt mondom, amit többször elmondtam, nekem beavatkozási lehetőségem ott van, és csak ott van, hogy a betegellátást biztosítanom kell. Abban az esetben, ha az ÁNTSZ - amit egyébként én felügyelek - megállapítja, hogy a biztonságos betegellátás feltételei nem adottak. Az az önkormányzati döntés, melynek értelmében az önkormányzat úgy döntött, hogy privatizálja ezt az intézményt, ezt nem én hoztam, nekem az önkormányzatok felé nincs utasítási jogom. Alternatívaként - és ez már nem konkrétan HospInvest-ügy - kétféle megoldás képzelhető el. Az egyik, amikor az önkormányzat úgy dönt, hogy ő, mint intézményfenntartó, a rendelkezésére álló forrásokból végez el különféle fejlesztéseket, és ez biztosítja a betegellátást, erre is láttunk példákat, ilyenkor egyébként jellemző módon az önkormányzatok szoktak eladósodni. A múlt héten voltam a zalaegerszegi kórházban, ahol a zalaegerszegi kórház fenntartója, a Zala Megyei Közgyűlés elnöke említette, hogy 3,5 milliárd forintos kötvénykibocsátással próbálják a kórház fenntartását megoldani. Ez egy lehetőség, hogy az önkormányzat áldozatot hoz, és vagy saját forrásból vagy saját hitelből kezeli ezt a kérdést. A másik megoldás, hogy valakinek működésbe adja az intézményt. Én úgy gondolom, hogy ezt a kérdéskört mindenképpen szabályozni kell, és akkor, amikor képviselő úr ezt kérdezi tőlem, akkor érthetem-e úgy, hogy akkor, amikor az önkormányzatoknak az önkormányzati törvényben rögzített jogosítványait próbáljuk valamilyen irányba befolyásolni - és ez egy kétharmados törvény -, akkor esetleg a KDNP-frakció támogatni fog ebben a törvénymódosításban? (Dr. Nagy Kálmán: Elvileg igen.) Elvében kérdezem. Tehát elképzelhető. Jó. Köszönöm szépen.
Off-label vonatkozásában körülbelül másfél hónapja várok arra, miután az érintett szakmai kollégiumoknak elmondtam, hogy ahhoz, hogy a jogszabályt módosítsuk, tegyék már meg, hogy megmondják, hogy mik azok az off-label gyógyszerek és protokollok, amelyek mögött nemzetközi evidenciák vannak, mert azt én hajlandó lennék bevállalni, hogy a nemzetközi evidenciákkal rendelkező protokolloknál mindenféle engedélyezési eljárást egyszer s mindenkorra elvégezzünk, nem kell egyedi eljárás. Sajnos, ez az idő rövid volt ahhoz, hogy választ kapjak.
Egyébként a szakmai kollégiumok antidemokratikus megválasztására és a kollégiumi elnökökre rátérve: akkor, ha az ügyészség nem semmisíti meg a kollégiumi választásokat, akkor úgy gondolom, hogy ez elég bizonyíték arra vonatkozólag, hogy ez a hatályos jogszabályokkal nem volt ellentétes. Az ügyészség megállapította egyébként a nekem küldött levelében azt, hogy miután az én tanácsadó szervem, illetve nem nekem személyesen, hanem a miniszter tanácsadó szerve, a miniszter bármilyen úton-módon megválaszthatta volna a kollégiumot. Volt egy jogszabály, amiben azt javasolja az ügyészség, hogy mindenféle pontosítást és a részletszabályokat vezessük át. Az pedig, hogy kollégiumi elnöknek azokat az embereket neveztem ki, illetve kértem fel, akiket a kollégiumok többsége javasolt nekem, azt speciel nem tartom antidemokratikusnak, sőt demokratikusnak tartom. Erre vonatkozólag egyébként az összes szavazás eredménye és jegyzőkönyve rendelkezésre áll, amit készséggel bemutatok önnek is és bármelyik érdeklődő képviselőnek.
Az intézményi hitelfelvételekkel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a HospInvesten kívül ebben az évben kilenc intézmény kért működésiköltség-előleget, nem vizsgáltuk pontosan, hogy mire kérik, a törvény egyébként azt írja, hogy a kritikus gazdálkodási helyzetet kell bemutatni, tehát hogy miért vannak ott. Kell erre egy megoldást javasolni, hogy hogyan fogják megoldani, ebben az esetben fizethető ki egyébként az éves költség vagy éves bevétel átlagos egyhavijának a 30 százaléka, ez történt a HospInvesttel, pontosan ugyanúgy, mint az előtte lévő kilenc intézménnyel. Egyébként az előző évben nagyjából hasonló nagyságrendű intézményi kör kért működésiköltség-előleget, ők is kivétel nélkül, aki megfelelő, a jogszabályba foglalt feltételeknek megfelelő kérelmet adott be, az megkapta.
A régió vonatkozásában, hogy van-e régió vagy nincs régió. Azt szeretném csak mondani, hogy ez egy érdekes felvetés. Azért érdekes felvetés, mert akkor, amikor pályázni kell regionális operatív programra, akkor nagyon sokan pályáznak. Akkor nem mondják, hogy jaj, nincs régió, ezért inkább nem pályázok. Akkor, amikor valamiféle ellenőrző szervezet van regionálisan, akkor pedig úristen, akkor nincs régió, ezt a megközelítést nem egészen értem. Egyebekben pedig azt kell mondanom, hogy ez a szakfőorvosi rendszer úgy néz ki, hogy azokon a területeken, ahol olyan szakmáról van szó, ami minden megyében van képviselve, ott vannak megyei ellenőrző főorvosok, azokon a területeken, amelyekben regionálisan egy vagy két intézmény van, ott vannak regionális főorvosok.
Havas képviselő asszonynak a jogállási törvénnyel kapcsolatos felvetését már két ízben is érintettem. Azzal egyet tudok érteni, hogy a jövedéki adó növeléséből származó bevételek az E. Alap bevételeit gyarapítsák. Azt kell mondanom ezzel kapcsolatban, hogy van egy olyan kormánydöntés, ami arról szól, hogy a járulékmérték csökkenéséből származó bevételkiesést az állam kompenzálni fogja, vagyis az E. Alap kiadási oldala a járulékmérték változása miatt nem fog változni. Ezért úgy gondolom, hogy az egyik lehetséges megoldás a jövedéki adóból származó többletbevétel átcsatornázása, a másik lehetőség, hogy bármilyen egyéb adóból történő bevételnek az átcsatornázása, amire egy remek lehetőséget nyújtana mondjuk a jelenleg 4500 forintos, az állam által személyenként fizetett fejkvóta megemelése.
Molnár képviselő asszony felvetésére, hogy sokat ígértünk, nem tartottunk meg semmit, kedvenc vesszőparipámat - merthogy akkor még nagyon-nagyon érintett -, Gógl miniszter úr 400 százalékos béremelését mondom. Csak egy példa, hogy ki, mit ígért, és ki, mit nem tartott be.
A HospInvest vonatkozásában kezdeményeztem a fenntartó önkormányzatok képviselőivel egy egyeztetést, aminek tegnap volt az első felvonása, csütörtökön lesz a következő felvonása. Nem december végére ígértem a regionális pénztárak megalakulását, ez megtörtént, működnek, sőt a 41 kistérségi ügyfélszolgálat is működik.
A RET-ek új szerződést fognak kötni az intézményekkel. Úgy gondolom, hogy ezek a szerződések - és akkor érintve azt a kérdéskört, hogy változatlan struktúra esetén nincs kivonás, nem tervezünk a struktúrában ágyszámcsökkentést, és a minimumfeltételek változása sem ezt irányozza elő, és ez az előző mondatom, amit nagyon szépen köszönök mindenkinek, hogy pontosan idézett, mert egy helyen nyilatkoztam csak, az összes többit a sajtót átvette és kénye-kedvére fordította ki. Tehát nem tervezünk kapacitáscsökkentést, hiszen a súlyponti kórházak ágyszámai intézményenként és szakmánként törvényben vannak rögzítve jelen pillanatban, a nem súlyponti kórházak kapacitásai szintén törvényben vannak rögzítve, de regionálisan. Ez úgy gondolom, elég garanciát ad ahhoz, hogy ágyszámcsökkentésben ne gondolkozzunk.
Az egyes intézményi adósságokkal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a Kórházszövetséggel és az EGVE-vel végzett közös felmérésünk eredményeképpen a kórházi állomány a tavalyi év végén 42 milliárd forint volt. Természetszerűleg akkor, amikor ezt az új finanszírozási rendszert bevezettük és egyeztettünk szintén a Kórházszövetséggel és az EGVE-vel, megállapodás született közöttünk arra vonatkozóan, hogy abban az esetben, hogy ha a lebegő alapdíj a százezer forint alá kerülne, akkor újabb egyeztetéssel, és ha kell, jogszabály-módosítással próbáljuk kezelni a kérdéskört.
Az, hogy a krónikus pszichiátriai betegek ellátása kielégítő vagy nem kielégítő, ezzel kapcsolatban elmondanám, hogy két héttel ezelőtt járt nálam a CPT küldöttsége, akik azt vizsgálták, hogy a pszichiátriai betegellátás megfelelő vagy nem megfelelő ma Magyarországon, ideértve a kényszer-gyógykezeléseket. Erről a zárómegbeszélésről készült emlékeztetőt mindenkivel szívesen megosztom. Nem marasztalták el sem Magyarországot, sem az egészségügyi tárcát.
Az off-shore cégek és EPO-készítmények vonatkozásában megmondom őszintén, lehet, hogy gazdasági szempontból abszolút tudatlan vagyok, nem látom be, hogy egy off-shore cég miért ne tudna jó minőségű gyógyszert szállítani. Július 1-jétől él egyébként a 32-esnek az a módosítása, ami az adott betegség elsőként választandó gyógyszerének, egészen pontosan a palliatív kezelésben részesülő betegeknek az elsőként választandó készítményét írja elő. Információim szerint addigra, amíg ez hatályba lép, addigra már más gyógyszerek is benne lesznek ebben a körben, merthogy benn van a befogadási kérelmük. Tekintettel arra, hogy megfelelnek a transzparencia-rendeletben foglalt szabályoknak, nagy valószínűséggel befogadásra kerülhetnek.
A költségvetési intézmények és az egyházi intézmények közötti finanszírozási különbségek: kvázi a szektorsemleges finanszírozásról mondottakkal egyetértek. Úgy néz ki, hogy ez most meg fog valósulni, merthogy a közszférában sem lesz tizenharmadik havi bér. Úgy gondolom, képviselő asszony nem ezt a megoldást remélte volna.
A HospInvest helyzetéről már beszéltem. Pesti képviselő úr: változó struktúra, forráskivonás, 52 kórházat tervezünk bezárni. Tehát elmondtam: nem tervezünk 52 kórházat bezárni, a struktúraváltozást csak olyan értelemben tudom elképzelni, ahogy jelen pillanatban az Eftv. módosítása alapján, az egyes intézmények egymásnak átadhatják a kapacitásokat, átrendezhetik egyes ellátási formák között a kapacitásokat, de kórházi bezárásokat nem tervezünk.
A HospInvesttel kapcsolatos kérdést úgy gondolom, hogy már érintettem. Ez az államosítás az egészségügyben, ez egy érdekes felvetés. Megmondom őszintén, én nem támogatnám. Tehát érinthetném megint azt a kérdést, hogy jelen pillanatban az önkormányzat ellátási kötelezettsége, kétharmados törvény, és így tovább, nem tudom, hogy az állam mennyivel tudna jobb gazdája lenni egyébként az intézménynek, mint az önkormányzat. Ez egy érdekes felvetés, ezt lehet, hogy érdemes lenne megvizsgálni.
Azt említettem, hogy a járulékcsökkentésből származó bevételkiesés az E. Alap kiadási oldalát nem érintheti, erre kormánydöntés van. Az EBF és a Betegjogi Alapítvánnyal kapcsolatos felvetésére azt tudom válaszolni képviselő úrnak, hogy részben azonos feladatkör van, de az EBF-nek vannak hatósági jogosítványai, a betegjogi alapítványnak nincsenek hatósági jogosítványai. Tehát úgy gondolom, hogy ez ügyben érdemes, illetve nem érdemes, hanem fenn kell tartani az EBF feladatait. Arról lehet szó, hogy esetleg a két szervezet feladatait harmonizálni lehetne.
Nyul képviselő úr kérdésére, egyrészt, hogy újabb gyógyszerbefogadásra van-e lehetőség. Én úgy gondolom, hogy van, de mindenképpen törekedni kell az olyan gyógyszerek befogadására, amelyeknek egyrészt bizonyított a hatásosságuk, másrészt költséghatékonyak.
A Prevenar vonatkozásában azt kell mondanom, hogy 90 százalék körüli átoltottságot értünk el, ami közelít a kötelező védőoltások a 98 százalék körüli átoltottságához. A tendert korábban úgy írtuk ki, hogy 2010-ig rendelkezésre áll ez az oltóanyag. Azért nem akartuk egyébként hosszabb időre, mert tudomásunk volt arról, hogy egy új gyártó egy 13-féle komponensből álló készítményt készül a piacra dobni. Tehát ezt mindenképpen meg akartuk várni, hogy ez megjelenjen a piacon, és hogy verseny alakulhasson ki.
A rendelkezésre álló beszerzett oltóanyag elég az ez évi és a jövő évi oltásokra. Hozzá kell tennem, hogy a logisztikában sajnos, vannak kisebb-nagyobb fennakadások, hiszen többelemes a dolog, tehát a háziorvos feladja a rendelést az ÁNTSZ kistérségi intézetének, a kistérségi intézet feladja a régiónak, a régió feladja az ÁNTSZ-nek, aki az EKI-nek, aki megrendeli. Tehát ez elég bonyolult. Ez ügyben már a rendszer egyszerűbbé tételére felszólítottam az érintetteket, ennek eredményeképpen remélem, a hét végéig ki tudjuk szállítani a háziorvosoknak azt az oltóanyag-mennyiséget, amivel a jelenlegi hiányt enyhíteni lehet. És már most megrendeltük azt az oltóanyag-mennyiséget, amivel most már terveink szerint abszolút korrekten tudjuk biztosítani az ellátást.
Spiák képviselő asszony felvetésével kapcsolatban, hogy 22 milliárddal kevesebb, itt van előttem a 2008. évi várható teljesítése a járóbeteg-szakellátásnak, ez 99,2 milliárd forint. A 2009. évi előirányzat 108,2 milliárd forint, ebből került a 30 milliárd kapcsán 2 milliárd elvételre. Tehát az egyenleg úgy néz ki, hogy tavaly 99 milliárd volt, az idén 106 milliárd lesz. Ez nem 22-vel kevesebb, hanem több.
A 70 százalék teljes áron történő finanszírozásánál ne feledkezzünk el arról, hogy tavaly, tavalyelőtt szintén nem használta ki a teljes teljesítmény-volumenkorlátot a járóbeteg-ellátás, ezért átcsoportosításra került az aktív fekvőbeteg-ellátásra. Úgy gondolom, hogy ez a 70 százalék 1 forint 60 filléren és a fennmaradó lebegő pont a járóbeteg-ellátás vonatkozásában összességében egy jobb finanszírozást eredményezhet, mint a 2008. évi volt. Nyilvánvalóan meg kell nézni az egyes intézmények helyzetét, de erre legkorábban mondjuk május végén, június elején kerülhet sor. Erre egyébként utasítottam az Egészségbiztosítási Pénztárat, hogy mielőtt a kifizetések megtörténnek, tartsunk egy konzultációt, hogy az elképzelésekhez képest az egyes intézmények teljesítmény-jelentései és a lebegő pontérték hogyan fog alakulni.
Az új rendelők finanszírozása véleményem szerint biztosított, már csak azért is, mert mindenhol, ahol új rendelőt hoztak létre, ott egy előzetes befogadási nyilatkozat van, ami kötelezettséget jelent arra, hogy a költségvetés tervezésekor ezeknek a többletforrása biztosításra kerüljön. Tehát úgy gondolom, hogy ez megoldható.
A szakemberhiány ezekben az intézményekben egy jogos kérdés, éppen ezért akikkel szerződést kötöttünk, azoknak be kellett mutatni azt, hogy hogyan fogja a szakembergárdát biztosítani az intézmény működéséhez. Ráadásul ezekben az esetekben az önkormányzatokkal vagy az önkormányzati társulásokkal aláírattunk egy olyan nyilatkozatot, hogy ők mindenképpen garantálják öt évig az európai uniós működtetést, hiszen különben visszafizetésre kell hogy sor kerüljön az Európai Unió felé.
Puskás képviselő úrnak is elmondom, mert olyan jó elmondani, hogy újabb megszorítást nem tervezünk. A kórházak 70 milliárdos tartozásával kapcsolatban elmondom, hogy nem 70, hanem 42. (Dr. Puskás Tivadar közbeszólására:) Úgy gondolom, hogy van nekik fenntartójuk, és annak kell megoldani. Tehát vannak azok az intézmények, amelyek nem rendelkeznek adósságállománnyal. Az elmúlt évi konszolidációban mindig azokat preferáltuk, akik arra gondolván, hogy majd valaki megoldja az ő problémájukat, kifizetéseket teljesítettünk, és pont azokat, akik odafigyeltek rá, azokat nem preferáltuk. Úgy gondolom, hogy az intézmények fenntartói kell hogy helytálljanak az adósságállomány vonatkozásában.
Az OMSZ-fejlesztésekkel kapcsolatban jogos a felvetés. Én is szégyellem magam egy kicsit, nagyon nehezen megy előre, de jelentem: most már mind a két fejlesztést, mind a 4 milliárdosat, mind a 11 milliárdosat elküldtük az NFÜ-től, úgy tudom, túl vagyunk a minőségbiztosításon, tehát áprilisban valóban meg fog jelenni ez a két kiírás.
A sürgősségi osztályok optimális száma: úgy gondolom, hogy miután eredményt hirdettünk a sürgősségi pályázatokban, sőt a keretet is megemeltük azért, hogy mindenki, aki megfelelő pályázatot adott be, az nyerhessen. Úgy gondolom, hogy egy-másfél éven belül ezek a fejlesztések elkészülnek, és akkor optimálisnak mondható a helyzet.
Gyula képviselő asszony mondta, hogy a népegészségügyi mutatók rosszak. A népegészségügyi programokat tudom mondani, és főleg az egészségnevelés az, amivel meg tudnánk javítani ezeket a népegészségügyi mutatókat. Azt azért szeretném elmondani a KSH honlapjáról szerzett adatok alapján, hogy ha nagyon lassan is, de növekszik a születéskor várható élettartam, és a lakosság fogyása szintén csökkenő tendenciát mutat, részben picit csökkent a halálozás, és egy picit növekedett a születés, ezt a tendenciát kellene felerősíteni.
A rezidensképzéssel volt kapcsolatos Csáky képviselő úr kérdése. Azért nem hirdettük ki ezt a jogszabályt, mert számos területen még nem volt megegyezés, ideértve részben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot, részben a Miniszterelnöki Hivatalt, és voltak a Rezidens Szövetségnek is fenntartásai. Ezért döntöttünk úgy, hogy a rendelkezésünkre álló idő alatt nem erőltetjük, mert az új rendszert nem lehetett volna megoldani annyi ideig. Március 31-éig meghirdettük a rezidenskeretet, ami - ahogy említettem - 810 fő volt, és ez több, mint ahányan végeznek.
Tehát ahogy említettem, társadalompolitikai kabinet előtt van az átdolgozott variáció, ha ezt elfogadja a TPK, akkor kerül szakmai egyeztetésre. Az év első felében mindenképpen kihirdetnénk, és ezt követően bevezetnénk, tehát meghirdetjük a jogszabályt, és a 2010-2011-es tanévben lenne először hatályos.
Az alapellátási ügyelet OMSZ által történő működtetése, ezzel mindenképpen egyetértünk. Olyannyira egyetértünk, hogy egyébként az OMSZ mentés-irányítási rendszerét úgy kívánjuk megoldani, hogy közös irányító rendszer legyen, tehát az irányításnak lehetősége legyen a háziorvosi ügyeletet riasztani abban az esetben, ha nem indokolt mentőautó riasztása.
Az, hogy április végére ígértem a minimumfeltételeket, egy kicsit itt a szakmai kollégiumokkal kapcsolatos választás ezt befolyásolta. Azt kell mondanom, hogy március hónapban a régi szakmai kollégiumok már nem igazán vettek részt ebben a munkában aktívan, az új kollégiumok pedig most álltak fel, gyakorlatilag ennyi a csúszás. Úgy gondolom, hogy a bizottsággal, ha érdekli, amikor eljutunk odáig, hogy saját magunk által véglegesnek tekintjük, akkor akár meg is tudjuk osztani.
A szakmai protokollok vonatkozásában jelenleg 440 szakmai protokoll és irányelv áll rendelkezésre, ami folyamatosan bővül.
Heintz képviselő úr felvetésére: az jó, hogy a 2006-os kormányprogramból szemezgetett, egyébként a kormány a "Biztonság és partnerség" programját elfogadta, tehát úgy gondolom, hogy jelenleg az az aktuális. Ezzel kapcsolatban pedig említettem, hogy Bajnai miniszterelnök-jelölt úr támogatja e program folytatását.
A vonalkóddal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy nem jelent semmiféle többletterhet. Itt arról van szó, hogy egy ingyenes, az OEP által előállított szoftvert tud a háziorvos vagy bármelyik orvos letölteni a rendszerre. A rendszer fogja előállítani a vonalkódot. Az, hogy be tudja-e dugni az USB-be, vagy nem, vélelmezem, hogy jelenleg is használ nyomtatót, a régivel azt csinál, amit akar, az újat kell bedugnia a régi helyére. (Derültség.) Ezzel kapcsolatban elmondanám, hogy akkor, amikor a háziorvosok eszköz- és ingatlantámogatásban részesültek, az ő kimutatásaik szerint a háziorvosi praxisok több mint egy darab számítógéppel rendelkeznek, meg lehet nézni a legolcsóbb tintasugaras nyomtatót, aminek az ára 6 ezer forint körül van, ehhez képest 10 ezret adunk.
Szeretném kérni képviselő urat, hogy amikor a doktorokról beszélünk, akkor a félhulla kifejezést ne használjuk. A gyermekfogászat és a minimumidő vonatkozásában szeretném elmondani, hogy a minimumidőt összesen 2,6 százalékkal lépik túl. Akik viszont túllépik, azok egy óra alatt akár 140 beteget is képesek ellátni, ezt azért ne higgyük el nekik. Az összes többi azért a normál minimumidőn belül bír teljesíteni. Azt hiszem, mindenkinek a kérdésére válaszoltam. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Bizottság! A kérdések során sok vélemény is elhangzott, de megkérdezem, hogy most már nem újabb kérdést megnyitva, de akar-e valaki véleményt mondani. (Dr. Mikola István: Egy mondatot.) Jó, csak önmérsékletet kérek. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Igen. Abszolút önmérsékletet tanúsítok. Most, a miniszteri vagy miniszterjelölti meghallgatás után ilyen érdekes déjá vu érzésem van, a legutóbbi miniszterjelölti meghallgatás végén elmondtam, hogy az az érzésem, hogy a miniszterjelölt nem érzékeli igazán azokat a problémákat, amelyek az országban az egészségügyben vannak. Nem hallja a betegek gondját, panaszát, és a válaszában a kérdésekre - és mindjárt egy típusválaszt is mondok, ha megengeded - olyan dolgok hangzanak el, amelyek így szimplifikálják, leegyszerűsítik a problémát. Tehát például, ha akarom, van régió, ha akarom nincs. Hát nincs, mert Magyarországon nem történt közigazgatási reform, nem történt meg, nincs régió. Lehetnek tervezési, statisztikai régiók, lehet ezekben gondolkodni, de régiók nincsenek. És valahány választ megnézek, mindegyik mögött ott van az a rossz érzésünk, hogy tulajdonképpen el vannak fedve a válaszokban a problémák. Ez volt a legnagyobb problémánk, vagy nekem legalábbis a múltkori miniszteri meghallgatásban, és most is ez.
Az országban rengeteg probléma van. Nekünk a napunk egy része azzal telik jó ideje most már, hogy ismerősök vagy ismeretlenek, de sokszor családtagok is, képviselők családtagjai, maguk a képviselők az egészségügyi problémáikkal ostromolnak bennünket, keressünk kapcsolatokat, helyezzük el itt meg ott, óriási gondok vannak. Sokkal mélyebbek, mint ahogy ezek a bizottsági ülésen a miniszteri válaszból kiderültek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Nagy Kálmán!
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Csak nagyon röviden. Igen tisztelt Miniszter Úr! Köszönjük a válaszait, a válaszok rendkívül szelektívek voltak. Egy dolgot mégis el kell mondanom: ha az ügyészség megállapítja azt, hogy az a jogszabály, amely szerint a kollégiumot megválasztották, az rossz, akkor az aszerint választott kollégiumi tagok sem legitimek. Azt kell mondanom, hogy ha változás lesz ebben az országban, meg fogjuk változtatni.
A másik dolog, amit nagyon tisztán megkérdezett Puskás képviselő úr, és mi pedig biztosítékot szeretnénk rá kapni, hogy ha Bajnai leendő miniszterelnök úr - vagy most már miniszterelnök úr - be fogja hívatni miniszter urat két hét múlva, és azt mondja, hogy még 30 milliárdot legyen olyan kedves elvonni az egészségügyből, akkor mit fog tenni?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Lezárva a vitát, szeretném azt mondani, hogy egy évvel ezelőtt, a hasonló miniszterjelölti meghallgatás végén azt mondtam, hogy az akkori tapasztalatok szerint a miniszter úr több kompromisszumot, több empátiát és konszolidációra való készséget szándékozik felmutatni, én nem csalatkoztam. Azt tudom mondani, hogy sok minden más mellett, amiről szó esett itt, a bizottság ülésén, egy nagyon nehéz időszakban is tudott munkabékét teremteni az ágazatban, és ez nagy érték. Ezért támogatom újbóli kinevezését és mondanám ezt a Magyar Szocialista Párt nevében is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Állást kell foglalnunk. Ki támogatja dr. Székely Tamás úr miniszteri kinevezését? Ki szavaz igennel? (Szavazás.) 13 igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) 9 nem. Ki tartózkodott? Csáky András!
DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Elnök Úr! A tegnapi nap folyamán a parlamentben folyó szavazástól is tartózkodtam, mert közjogilag eléggé furcsának tartom ezt a konstrukciót. Ebből következően most is tartózkodom a szavazástól.
ELNÖK: Jó. Tehát magyarul: megállapítom Csáky képviselő úr bejelentése alapján, hogy 13 igen szavazattal, 9 nem szavazattal - Csáky képviselő úr nem vett részt a szavazásban - Székely Tamás urat az Egészségügyi bizottság kinevezésre ajánlja.
Sok sikert kívánok a munka folytatásához miniszter úrnak, államtitkár asszonynak, és azt is kívánom, hogy ahogy eddig is, sokszor találkozzunk itt, a bizottságban, és támaszkodjon az Egészségügyi bizottság vitáira, munkájára. Köszönöm szépen.
Úgy látom, hogy az egyebekben nincs észrevétel. A bizottság ülését bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 28 perc)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva