EB/10/2009.
(EB-101/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2009. április 1-jén, szerdán, 10 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása*
Tájékoztató az egészségügyben dolgozók létszámhelyzetének alakulásáról*
Dr. Pordán Endre szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése*
Dr. Csák Réka osztályvezető (Egészségügyi Minisztérium) válaszai az elhangzottakra*
Elnököl: Dr. Schvarcz Tibor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Fetser János (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Csáky András (független)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Kökény Mihály (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Czinege Imre (MSZP) dr. Garai Istvánnak (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP) Fetser Jánosnak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Juhászné Lévai Katalinnak (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) dr. Havas Szófiának (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP) Gyula Ferencnének (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz) dr. Kupper Andrásnak (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz) dr. Csáky Andrásnak (független)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Molnár Ágnesnek (Fidesz)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Dr. Pordán Endre szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Csák Réka osztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Nemeskéri Marianna főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Sólyom Olimpia főosztályvezető-helyettes (Egészségügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 00 perc. )
Elnöki bevezető, napirend előtti bejelentések, a napirend elfogadása
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP), a bizottság alelnöke (a továbbiakban ELNÖK): Jó reggelt kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait és mindazokat, akik figyelemmel kísérik mai bizottsági ülésünket. Megkérdezem, hogy napirend előtt kinek lenne hozzászólása vagy hozzáfűznivalója. (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, nekem lenne két bejelentenivalóm.
Április 19-én a Magyar Gyógyszerészi Kamara a gyógyszerészet területén működő szakmai szervezetekkel, valamint a magyar egyetemek gyógyszerész-tudományi karaival közösen a Felsőházi teremben ünnepélyes diplomaosztót rendez, és kéri a bizottság tagjait, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt ezen a rendezvényen. Tehát április 19-én, 10 órakor a Felsőházi teremben ünnepélyes gyógyszerészdiploma-átadásra kerül sor. Ez egy vasárnapi nap.
A Nemzeti Egészségügyi Tanács április 16-án, 10 órára az európai betegjogi nap első magyarországi rendezvényére hívná a bizottság tagjait. Ott három kerekasztalban vitatnánk meg ezt a kérdést: a betegjogok helyzete Magyarországon, a betegszervezetek szerepe és helyzete, valamint az egészségügyi dokumentációk kérdéseiről lenne egy kerekasztal, majd egy plenáris üléssel végződne ez a napirend. Minden egyes bizottsági tagot szeretettel várnak, és április 5-éig kellene jelentkezni, aki részt kíván venni. Tehát 16-án - ez egy csütörtöki nap - 10 órakor a minisztérium VIII. emeleti nagy tanácstermében lesz ez a rendezvény.
Tehát napirend előtt senkinek nincs hozzáfűznivalója. Megkérdezem a bizottságot, hogy a mai bizottsági ülés napirendjével, amely tájékoztató az egészségügyben dolgozók létszámhelyzetének alakulásáról, ki ért egyet? Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy a bizottság a napirendünket egyhangúlag elfogadta.
Tájékoztató az egészségügyben dolgozók létszámhelyzetének alakulásáról
Most megkérdezem az anyag készítőit, akiket szeretettel köszöntök, Pordán Endre urat, Csák Rékát, Sólyom Olimpiát és dr. Nemeskéri Mariannát, hogy kívánnak-e szóbeli kiegészítést fűzni az előterjesztéshez. Tessék parancsolni!
Dr. Pordán Endre szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
DR. PORDÁN ENDRE szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nem is annyira az anyag készítőjeként, hiszen én a jogi koordináció területéért vagyok felelős az Egészségügyi Minisztériumban, hanem az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkáraként csak röviden annyit szeretnék hozzáfűzni a bizottság részére eljuttatott anyaghoz, hogy forró téma az, ami most az asztalon fekszik, nemcsak Magyarország, hanem egész Európa és az egész Európai Unió összes tagállama vonatkozásában. Az anyag az elején röviden - és ezt szeretném kiemelni - arra mutat rá, hogy az egészségügyi ágazat az az egyik jellemző ágazat, ahol mindenekelőtt a technológiai fejlődés nem tud humánerőforrás-megtakarítást, spórolást produkálni, hanem éppen ezzel ellentétesen: egyre növekvő ez a humánerőforrás-igény.
A másik jellemző, amit szeretnék röviden elmondani, az az, hogy ez a tájékoztató - a címével azonos módon - egyelőre bemutatja azt a helyzetképet, azt a fényképet, hogy hogyan is állunk az utóbbi 3-4-5 év létszámhelyzetének alakulásában strukturálisan, foglalkoztatási ágak szerint, területi megoszlásban, progresszivitási szintek szerint és gyakorlatilag az anyag abban az állapotában van, ahol az Európai Unió valamennyi tagállama is nagyjából-egészéből tart. Tehát azonosítottuk a kihívást, a kihívás azonosítása megtörtént. Ezek után következik - és ez egy következő szakasz vagy egy következő lépcső lesz - az itt bemutatott számsorok alapján elemzések végzése, elemzések lefolytatása, méghozzá sürgősen, és az elemzésekből adódó következtetéseken alapuló intézkedések, átfogó intézkedési terv, illetve tervek kidolgozása.
Engedje meg a tisztelt bizottság, hogy bemutassam az anyag valóságos készítőit: Nemeskéri Marianna főosztályvezető asszonyt, Sólyom Olimpia főosztályvezető-helyettes asszonyt és Csák Réka osztályvezető asszonyt, akik ezen rövid felvezető után természetesen készséggel állnak a tisztelt bizottság rendelkezésére. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megkérdezem az anyag készítőitől, hogy kívánnak-e még szóbeli kiegészítést tenni? Csák Réka!
DR. CSÁK RÉKA osztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Válaszolnánk a kérdésekre, kiegészítést most nem fűznénk az anyaghoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt javaslom a bizottság tagjainak, hogy mivel egy konzultatív napirendről van szó, a kérdéseket és a hozzászólásokat egyben lehetne megtenni. Ki kíván hozzászólni vagy kérdezni a bizottság tagjai közül? Kupper András!
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Szeretném megkérdezni, hogy a három nagy foglalkoztatotti csoportból: az orvos-fogorvos-gyógyszerészből a gyógyszerész miért maradt ki gyakorlatilag teljesen az anyagból?
Most már a patikahálózat is ott tart lassan, hogy alig van gyógyszerész, aki expediáljon. Azt gondolom, hogy a patikák is ugyanazzal a humánpolitikai problémával szembesülnek, mint az ellátó intézmények. Tehát azt gondolom, hogy nem feledkezhetünk meg róluk sem.
Kérem, tájékoztassanak arról, hogy tervezik-e azt, hogy ezzel az anyagrésszel is külön foglalkoznak még, vagy kiegészítik ezt a dolgozatot? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Ki kíván még hozzászólni vagy kérdezni? Csáky András!
DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Köszönöm szépen. Két részletre bontanám a hozzászólásomat. Egyrészt lenne néhány kérdésem. Itt az adatokkal kapcsolatban utal az anyag arra, hogy elég bizonytalan az adatforrás. Az ÁNTSZ működési engedélyeinek az adatforrásai miért nem kerülnek ebbe bele? Ez egyrészt talán az átfedéseket is tisztázhatná. Kérdés, hogy a fekvő- és a járóbeteg-ellátás között mekkora az átfedés, az anyag külön-külön tárgyalja, de nem világos, hogy számolt-e azzal, hogy itt komoly átfedések vannak.
Az anyag változtatásokat tart szükségesnek a háziorvosi rendszerben a 17. oldalon. Ez pontosan mit jelent? Ugyanez a kérdés, hogy a szakképzés finanszírozásának a megváltoztatása mit jelent?
Amit én nem találtam, valószínűleg az én hibám, hogy itt a képzéstípusok kapcsán a kontakt-órás szakképzés pontosan mit takar?
Ami viszont szerintem hihetetlenül nagy hiánya az anyagnak, és ami az egész humánerőforrás-probléma alapja, az a pénzügyi kérdések taglalása. Nagyon jó lenne, ha az anyagot kibővítenék azzal, hogy az ágazatban a kereseti viszonyok mondjuk az utóbbi időszakban hogyan alakultak. Én kigyűjtöttem visszamenőlegesen 2003-tól a nemzetgazdasági átlagjövedelmeket, illetve a humánegészségügyben az átlagjövedelmeket. 2003-ban még 900 forint előnye volt a humánegészségügyi ellátásnak a nettó jövedelmeket illetően, ez egy 1 százalékos növekedés, ez 2007-re, ahol is írdd és mondd, a 2007-es statisztikai adatok szerint a humánegészségügyi ágazatban az egy főre jutó jövedelem 109 145 forint a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint, ez 5137 forinttal kevesebb, mint a nemzetgazdasági átlag, tehát 4,5 százalékkal kevesebb. Európai adatok szerint ezek az arányok minimálisan kétszeres, háromszoros előnyt mutatnak a humánegészségügy számára. Tehát úgy gondolom, hogy az alapvető problémát: az elvándorlást, a migrációt és az utánpótlás nagyon nehézkes módjait ez okozza. Jó lenne, ha kitérne erre az anyag.
Ezek szerint a korábban, a kormányzat által megígért felzárkóztatási program, a kormányzat által megígért úgynevezett hűségpénzek teljesen elfelejtésre kerülnek, illetve foglalkoznak-e ezzel, mert ha ez így marad, akkor esély nincs arra, akármilyen programokat indítanak jobbra, balra. Eléggé zavaros ez az egész programindítás is, megmondom őszintén, mert most is csak azt olvashatjuk, hogy majd mi lesz, hogy azután mi lesz, azt se tudjuk, meg hogy addig mi lesz, azt se tudjuk. Hogyan képzelik el azt, hogy az európai trendeknek megfelelően a helyére kerüljön a magyar egészségügy forráslehetősége, illetve a jövedelmi viszonyok igazodjanak az európai trendekhez, ha erről hallhatnánk valamilyen elképzelést, akkor azt megköszönném.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Juhászné Lévai Katalin!
DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Szeretnék az anyag foglalkoztatási és humánerőforrás részéhez kérdezni. A TÁMOP-ban a 2007-2008-as akciótervben is fel van itt tüntetve, hogy rendelkezésre áll több milliárd forint, illetve a következő időszakban, 2009-2010-ben is. De nem világos számomra, hogy mennyire van lekötve és felhasználva már ez a pénz, ami 2007-2008-ról szól. Nem követhető pontosan, hogy egyáltalán le van-e kötve, van-e igény rá a szakma részéről.
A másik dolog pedig, hogy nem késő-e, miután már egy bizonyos összeg lekötésre került - feltételezem -, a humánerőforrás-monitoring rendszert most megpályáztatni és felállítani, hiszen azt gondolom, hogy annak az előző időszakban is működnie kellett volna.
A másik, hogy a közmunkaprogram, amely 2009-ben indulna, mennyire van kapcsolatban az "Út a munkához" programmal? Ugyanis az "Út a munkához" program keretében az önkormányzatoknak, a helyi önkormányzatoknak is biztosítani kell közmunkát az arra rászorulóknak, és nyilvánvalóan köztük is lennének olyan személyek, akik eleve bevonhatók ebbe a munkába. Miután ugyanaz a minisztérium felügyeli, mármint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, milyen kapcsolat van önök között, hiszen azt gondolom, hogy értelmes munkát kell adni az "Út a munkához" program keretében is, és akkor viszont a két forrást úgy kellene ütköztetni, hogy esetleg a felszabaduló forrást az egyik oldalon érdemes lenne másra fordítani, nem ugyanarra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, ki kíván még kérdezni vagy hozzászólni. Mikola István alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Pordán Endre államtitkár úr azzal kezdte, hogy azonosítottuk a kihívást. Szeretném jelezni, hogy ezt mi már régen megtettük, messze a jelenlegi ülés elemző anyagát látva. Ez a kihívás már régen megfogalmaztatott, és nem mondom, hogy nincs köze a globális egészségüggyel kapcsolatos problémákhoz, de ez egy speciális magyar jelenség is, és talán elsősorban az.
Az elmúlt évek reformdühe kapcsán agyagba döngölték az orvost, az egészségügyi dolgozót, a szakma elveszítette a presztízsét, a gyógyítás óriási presztízsveszteséget szenvedett el. Tehát miközben itt képviselőtársaim az anyagiakat, a bérek alacsony voltát, általában az anyagi juttatások elfogadhatatlan mértékét kifogásolják, feltétlenül hangsúlyozni kell azt, hogy a távozásnak, a pályaelhagyásnak, a kitántorgásnak az egyik fő oka a gyógyítás óriási presztízsvesztesége. Ezért a felelősséget elsősorban Molnár Lajos és Horváth Ágnes miniszterek kell hogy viseljék, és ez számon kéretik rajtuk.
Az orvost egyenesen az agyagba döngölték, frusztráltak, kimerültek, egzisztenciális gondokkal, nemcsak anyagi gondokkal, hanem lelki és egyéb gondokkal küszködnek, és egyre többen gondolkodnak a pálya elhagyásán, vagy éppen - ahogy említettem az előbb - az ország elhagyásán és a külföldön történő munkavállaláson.
Nagyon fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy a közalkalmazotti létrendszer kiüresedni látszik, nem jelent már egzisztenciális biztonságot az egészségügyi dolgozóknak. Ezt a kérdést sürgősen elő kellene venni, hiszen miközben körömszakadtáig ragaszkodunk a közalkalmazotti jogálláshoz és ragaszkodnak az egészségügyi dolgozók, lassan észre kellene vennünk, hogy ez a jogállás már nem jelent igazán védelmet nekik.
Én emellett szeretném hangsúlyozni, főleg az ágazatban a felelősséget vivő és a gazdasági hatékonyság szempontjából is kulcsszereplőként megjelölhető szakemberek annak idején jogszabályban is kodifikált szabad szellemi foglalkozású jogállásának erőltetését. Ez a jogállás Magyarországon bevezettetett, szeretnék mindenkit emlékeztetni erre, de éppen hogy bevezettetett, azonnal a 2001. évi CVII-es törvény a kormányváltáskor annuláltatott - hogy finoman fogalmazzak -, és nem történt meg a folytatása, a végrehajtási rendeletekben ennek a szabad szellemi foglalkozású jogállásnak a folytatása. Az esszenciája pedig az lett volna, hogy meg kell határozni azokat a díjtételeket, amelyek a szerződéses jogviszonyban a szabad szellemi foglalkozású művészként - hogy Hippokratészt idézzem - dolgozó egészségügyieket megilletik. Ezt a díjtételt pedig a ráfordítás-analízisek során a gyógyító tevékenységből kellett volna kihámozni, annak idején elindultak ilyen elemző munkák, sajnos, ezek elakadtak. Én ezeknek a felfrissítését szeretném itt szorgalmazni.
Azért is hangsúlyozom ezt a jogállást, mert ez a gyógyítás minőségének az egyik kulcskérdése, és ha már globálisan gondolkodunk, akkor észre kell venni, hogy Európában ez az uralkodó jogállás, hiszen mit jelent, ha éppen egy orvosban gondolkodunk? A kórházzal vagy kórházakkal szerződéses jogviszonyban álló orvos olyan kórházat keres magának, ahol megtalálja a működésének a legjobb feltételeit, a kórház pedig a jó szakorvost keresi, aki rövid idő alatt gyógyít, szövődménymentesen operál, nem okoz túlápolást, stb.
Tehát egy minőségi és egy gazdasági hatékonysági kihívás van ebben a jogállásban. Ezt újra elő kellene venni, és azt gondolom, hogy sürgősen elő kellene venni addig, amíg van kivel az egészségügyet működtetni.
Nagyon fontosnak tartom a rezidensképzésnek - talán kimondom - az újragondolását, hiszen már mi annak idején megéltük azt a helyzetet, miközben örültünk ennek az Európában is meglévő rezidensrendszernek, hogy meghosszabbodott az egyetemi képzés, amit nagyon nehezen tolerálnak a fiatal orvosok, gyakorlatilag 6 évről 10-11 évre hosszabbodott meg a képzés. A diploma birtokában már nem végezhet gyakorlatilag orvosi tevékenységet a fiatal orvosi diplomás, hanem még 4-5 évet várnia kell, aki speciális területen helyezkedik el, annak még többet, minden egzisztenciális, anyagi gonddal küszködve. Ráadásul most olyan irányultságokat is hallunk, bár egyelőre ezt kodifikálva szerencsére nem láttuk, hogy egy bizonyos röghöz kötés is fog társulni ehhez a rezidensképzéshez.
Én annak idején csináltam egy vizsgálatot, a minisztérium irodáiban ez fellelhető, amikor is megnéztük, hogy ezek a rezidensképzési időszakok milyen tevékenységeket fednek, és döbbenten tapasztaltam, nem mondom, hogy hol, de bizonyos műtéti szakmából többet igazoltak le a rezidenseknek, mint amennyi egész Magyarországon egy évben történik. Tehát ennek a tartalmi oldalát is meg kellene vizsgálni, mert az, hogy a fiatal orvos 4-5 évet sétáljon még az orvosi diplomájával - és persze, ez túlzás így, ahogy mondom, de e mögött nagyon sok probléma van -, ez megengedhetetlen ebben a helyzetben.
Ugyancsak nagyon fontosnak tartom - és az anyag nem tér erre ki, és nem is kell, hogy kitérjen -, hogy a háziorvoslást megerősítsük. Azok a szabályok, miszerint már a belgyógyász professzor se mehet ki egy körzetbe dolgozni, míg háziorvosi vizsgát nem tett, ezek olyan merevvé teszik az egész rendszert, és olyan átjárhatatlanná teszik a különböző pozíciókat, ami mára már az első orvoshoz jutás lehetőségének megnehezedését, és annak néhány helyen, elsősorban Északkelet-Magyarországon és a Dél-Alföldön a megszűnését jelenti. Olyan embereket vesztünk el stenocardiában, más problémákban, akik nem is kerülnek be a statisztikákba, hiszen nem jutnak el az orvosig. Tehát az alapellátást nagyon meg kellene erősíteni, és az alapellátási helyek elfoglalásában természetesen a szakmai szervezetekkel, kollégiumokkal, az Orvosi Kamarával leülve, itt valamilyen új szabályozó rendet kellene csinálni.
Végül szeretném megjegyezni, hogy mélységesen nem tudok egyetérteni azzal, hogy most úgy próbáljuk megoldani, elsősorban a szakdolgozói területen az égető problémákat, hogy képzetleneket engedünk be igen nagy tömegben a rendszerbe. Ennek hatalmas veszélyei vannak. Ma, amikor a világon a kórházi fertőzések visszaszorítása érdekében óriási harc folyik, Amerikában egy kórházat bontottak le egy rezisztens kórokozónak a kórházi szepszist okozó jelenléte miatt, amit végül is a lámpa búrájában találták meg, miután lebontották az egész kórházat, most beengedünk olyan képzetleneket, akik szét fogják kenni a különböző infekciókat a kórházban, infúziókat fognak bekötni, kanülöket, katétereket levezetni, tehát ez semmiképpen nem megoldás. Ezt el kellene kerülni, mert ebből igen nagy baj lesz.
Tehát valószínű, hogy nagyon komplex átgondolásra van szükség, ha most már azonosította a tárca a kihívásokat, akkor azt gondolom, hogy most már valami cselekvési programot kell készíteni. Én javaslom, hogy ezek a pontok, ez a néhány pont, és persze, nem törekedtem teljességre, mert nem is a dolgom, de ez a néhány pont is kerüljön bele ebbe a cselekvési programba, amit én a magam részéről nagyon sürgetnék, mert igen nagy baj van a humánerőforrás területén az egészségügyben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretnék idézni egy újságcikket: "Miközben ápolóból hiány van, az orvosok, különösen a szakorvosok száma, aránya kiemelkedően magas Magyarországon a többi OECD-tagállamhoz képest." Olvasható a szervezet legfrissebb országtanulmányában. Ezer lakosra nálunk 3,4 orvos, 2,7 szakorvos és 0,7 általános orvos, összesen tehát 6,8 doktor, viszont csak 6,2 ápoló jut.
Ez a tanulmány folytatódott azzal, hogy 1990 óta 40 százalékkal emelkedett az orvostanhallgatók száma. Erre a tanulmányra alapozva, az Egészségügyi Minisztérium hosszú távon a piacra lépő új orvosok számának korlátozását tervezi. Ezt 1999-ben a Magyar Hírlap írta. Csak annyit, hogy másképpen ítélték meg korábban a helyzetet, akik most félreverték a harangot.
De most félretéve itt a politikai csipkelődést, két-három dolgot szeretnék megemlíteni. A zöld könyvben egyszer már foglalkoztunk ezzel az anyaggal, és ez a tanulmány tulajdonképpen a zöld könyvre alapul, nagyon jó anyag és nagyon reális. Abban teljesen igaza van Mikola alelnök úrnak, hogy az orvosi jogállás kérdését elő kellene venni, vagy praxisorvosként vagy szellemi szabad foglalkozású orvosként újra kellene definiálni ezt az egész kérdést. A praxisorvos azt jelentené, hogy vagy a praxisában vagy szakrendelőben dolgozó orvos bevihetné a kórházba a betegét, és ott a kórházzal kötött szerződés alapján - ahogy Mikola alelnök úr mondta - megoperálhatná, meggyógyíthatná, és a kórházzal is megegyezne abban, hogy mennyit kap a biztosítótól, az ott megkapott díjból, illetve utána a betegtől számla ellenében még külön pénzt kérhetne.
Ez egy viszonylag kidolgozott anyag, ezen el kellene gondolkodni.
Hasonlóan a praxistörvény kapcsán, felül kellene vizsgálni az egész praxistörvényt és az alapellátásba, a háziorvoslásba való bejutás kérdését, de a praxistörvény számos paragrafusa kétharmados, tehát ahhoz mindenképpen konszenzus kellene.
A másik: az elvándorlás kapcsán itt az anyag nagyon reális számokat közöl. Nem vészesen nagy az elvándorlók száma, pontosabban nem lehet megállapítani, mert akik kértek igazolást, az olyan 2 ezer körüli, és abból nem tudni, hogy hányan dolgoznak valójában.
A rezidensek vonatkozásában: ez nem röghöz kötést jelent, hanem azok a kórházak, amelyek rezidenst alkalmaztak, korábban nem is látták a rezidenseiket, mert egyetemi klinikákon tulajdonképpen pótolták a klinikai munkaerőt, és ott sétáltak. Abban igaza van Mikola alelnök úrnak, hogy olyan műtéteket igazoltak nekik, amelyeket valójában el sem végeztek.
Tehát itt mindenképpen rendet kellene tenni ezen a téren, és pontosan azoknak a kórházaknak, amelyek súlyponti kórházak vagy regionális kórházak, és bizonyos feladatot látnak el, ott kell biztosítani a rezidenst. S való igaz, hogy amikor mi kezdő orvosok voltunk, akkor a diploma megkapása után elég hamar bedobtak minket a mélyvízbe és dolgoztunk. De ez jelentette azt, hogy megtanulta az ember a szakmát, mert önálló munkát végzett. Most a rezidenseket egy csomó esetben nem engedik sem műtéthez, sem betegközelbe.
A másik pedig a szakdolgozók vonatkozásában: a belépőknél mindenképpen azt forszíroznám a tárca felé, hogy az OKJ-s képzés felé kellene elmenni, mert az OKJ-s képzés ad biztonságot és ad komoly képzést a belépő szakdolgozóknak, nem a különféle licenszvizsgák és a gyorstalpaló képzés, mert azért az tényleg nagy felelősség. Az nagy kár, hogy az egészségügyi szakközépiskolai képzés megszűnt, igazodva az európai uniós trendekhez, hogy 18 év fölött tud már választani szakmát, de ez azt jelentette, hogy kiüresedtek, illetve megszűntek ezek a képzési formák, és gyakorlatilag minimális mennyiségű ápolónő végez évente nappali tagozaton. Ez komoly intézkedéssort igényelne.
Kérdezném, hogy ezekre milyen elképzelései vannak a tárcának, és milyen válaszokat lehet adni. A bizottság tagjait pedig szorgalmaznám arra, hogy foglalkozzunk még ezzel a kérdéssel, mert ez égetőbb annál, minthogy most ezen leálljunk és vitatkozzunk. Köszönöm szépen.
Ki kíván még hozzászólni? Havas Szófia!
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen. Messzemenően egyetértek Mikola alelnök úrral abban, amit elmondott a jogállási törvénnyel kapcsolatban. Nekem egy problémám azért van, hogy mindazok a gondolatok, elgondolások, amelyek ebben benne vannak, azért legyünk őszinték, itt egymás között, elég sokszor pont a szakma ellenállásán buknak és buktak meg. Csak a realitások talaján: abban a pillanatban, ha mondjuk szerződéses viszonyba kerül egy intézménnyel az orvos, akkor azért az egészségügy legnagyobb rákfenéjét viszonylag nehéz már kezelni, vagy legalábbis reméljük, hogy ettől megszűnhetne a paraszolvencia kérdése, mert ma azért ez elég sok változtatásnak képezi az akadályát, tekintettel arra, hogy a közszférában lévő munkaviszony, illetve egy ilyen szerződéses jogviszony, munkaviszony egészen más alapokra helyezi a gyógyítás lehetőségét is.
Azt is el kell mondani, hogy nemcsak a rezidensek kapcsán vannak ilyen élmények, hogy mondjuk nagyságrendekkel több műtétet igazolnak, mint ami egyáltalán abban az intézetben megtörtént. Sajnos, olyanok is voltak, még a rezidensképzés előtt, hogy mondjuk egy manuális szakmában egy szakvizsgajelölt úgy ment szakvizsgázni, hogy például egyetlen műtétet önállóan nem tudott elvégezni, és ennek is az egyik komoly oka volt, hogy effektíve nem tudott műtét közelébe kerülni. Itt elsősorban nyilván a manuális, szolvens szakmákról van szó.
Amit én kiemelt problémának látok, és ez valóban nemcsak Magyarországon, hanem az egész Európai Unióban egy nagyon súlyos probléma, az a szakorvoshiány. Az elmúlt években exponenciálisan nőtt az úgynevezett hiányszakmák száma. Ezzel kapcsolatban olvastam számos tanulmányt, hogy míg korábban a pathológia, pszichiátria, radiológia, tehát amiket korábban is úgy ismertünk, mint hiányszakmákat, azoknak a száma jelentős mértékben megnőtt, és ma már a kardiológiától kezdve számos olyan szakma nem talál szakembereket az egész Európai Unióban, ami korábban nem volt.
Én feltételezem, hogy ennek egyik legkomolyabb indoka az a munkaerő-direktíva, aminek a megoldása az Európai Unió talán csak néhány országában került megoldásra, és az is úgy - és akkor itt jön már a migráció kérdése -, hogy külföldi, EU-tag országokból szakorvosok munkaerejét alkalmazzák akár ügyeletre, akár pedig orvosként, és nyilván nagyságrendekkel nagyobb fizetésekkel, jövedelmekkel, mint ami itt van. Ezek után viszont természetesen Magyarországon jelentős mértékben csökken a szakemberek száma, és innentől kezdve már a saját feladatainkat se tudjuk megoldani.
Utolsó megjegyzésként: két bizottsági üléssel korábban szintén felmerült ez a kérdés, és én akkor elmondtam - ha jól emlékszem, Puskás képviselő úr kérdésére válaszolva -, hogy az én elképzeléseim szerint igen furcsa felállás az, hogy a Magyar Orvosi Kamara, amelynek egyébként kiemelt feladata lenne az orvoshelyzet megoldása vagy legalábbis ennek javítása, a Magyar Orvosi Kamara hivatalos lapjában, minden lapban 4-5-6 vagy ennél több orvosi, szakorvosi állást hirdet külföldön. Úgy gondolom, hogy ez egy erősen visszás tevékenység akkor, amikor más oldalon pedig sajnálkoznak a kialakult komoly szakemberhiány miatt, akkor én úgy gondolom, hogy ezt semmilyen módon nem tehetnék meg, hogy a kamara lapjában hivatalosan külföldi állásokat hirdetnek meg. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben nincs több kérdés, hozzászólás, akkor visszaadnám a lehetőséget az anyag készítőinek válaszadásra, illetve az elhangzott hozzászólások kommentálására. Csák Réka!
Dr. Csák Réka osztályvezető (Egészségügyi Minisztérium) válaszai az elhangzottakra
DR. CSÁK RÉKA osztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselők! A kérdéseket az elhangzás sorrendjében szeretném megválaszolni.
Az első kérdésre, mely szerint a gyógyszerészekkel kapcsolatban nem tárgyal az anyag, mind az alapnyilvántartás vonatkozásában, mind a működési nyilvántartásra vonatkozóan az anyag 6. oldalán szerepeltetjük a rendelkezésre álló gyógyszerészi létszámokat. Tehát mindkettőt, és különösen az alapnyilvántartást idősoros bontásban 2004-től 2008-ig, illetve a működési nyilvántartás is összehasonlítható a 2007-es és a 2008-as adatokra vonatkozóan. Valamint igaz, hogy a szöveges részben nem került kiemelésre a gyógyszerészi létszám, de az anyag 4. számú mellékletében a gyógyszerészi állások tervezett és betöltött számát régiós, illetve megyei bontásban tartalmazza az anyag, tehát ez részletesen áttekinthető.
Az ÁNTSZ: gondolom, a szakfelügyeleti ellenőrzések kapcsán kérdez, illetve a létszámadatokra vonatkozóan. Egyeztettem az anyag elkészítése kapcsán az OSZMK-val az adatokra vonatkozóan, és úgy ítélték meg ők is, illetve mi is, hogy az ellenőrzések adatai, mivel nem feltétlenül országos lefedettséget fognak adni, ezért nem vethetők össze az általunk hozott adatokkal egyrészt, másrészt pedig nem vizsgálja olyankor, hogy milyen formában történik, tehát az átfedéseket pont nem tudjuk ezzel kiszűrni. Tehát a szakfelügyeleti vizsgálatok kapcsán nem tudjuk kiszűrni az átfedéseket ebben.
Valóban az átfedések tekintetében a betöltötti létszámok, foglalkoztatotti létszámok, illetve a természetes személyek száma - erre is kitértünk az anyagban - valóban a későbbiekben, tehát az adatgyűjtések kapcsán ezt a részt finomítani kell, hiszen a betöltött létszám nem feltétlenül jelenti a természetes személyek számát. Betöltöttségre ad iránymutatást. Ezért hozzuk az anyagban általában az alapnyilvántartást, a működési nyilvántartást, mint rendelkezésre állást, összevethetővé téve, hogy valóban van-e akkora létszám, ami le tudja fedni a tervezett állások számát.
Arra a kérdésre, hogy a kontakt órák mit jelentenek, nem tudok válaszolni, mert az OLÉH készítette az anyagot, és erre az OLÉH felé nem hangzott el kérdés ezzel kapcsolatban.
ELNÖK: Majd elnök úr, amennyiben gondolja, akkor kap lehetőséget megválaszolni a kontakt órákat.
DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Akkor senki nem tudja, hogy mit jelent a kontakt-órás szakképzés? (Zaj, közbeszólások. - Dr. Pordán Endre: Biztosan sajtóhiba.)
ELNÖK: Kérjük a parlamentáris formákat betartani! Tessék parancsolni, folytassa!
DR. CSÁK RÉKA osztályvezető (Egészségügyi Minisztérium): A javasolt kiegészítést a pénzügyi kérdésekre és bérkérdésre, amennyiben erre vonatkozóan a bizottságtól kapunk felkérést, akkor természetesen elkészítjük a bérkérdésekre vonatkozó kiegészítést.
A TÁMOP-programokkal kapcsolatosan a területet érintően mind képzésre, mind foglalkoztatásra, mind pedig a HR-monitoringra vonatkozóan vannak operatív programok. Jelen pillanatban még nem kerültek lekötésre ezek az összegek, hiszen a képzési operatív program társadalmi vitája most zárult, ezek majd most kerülnek kiírásra. A foglalkoztatási kiírásra került, annak a lezáródása folyamatban van, tehát az még a nyár folyamán zajlik, illetve a HR-monitoringnak a jogszabályi előkészítése zajlik, ebben sem történt forráslekötés. Tehát ezek még nyitott források.
A közmunkaprogrammal kapcsolatosan. A közmunkaprogram-pályázat március 17-én zárult. Tartalmilag is szeretném elmondani, hogy a programban 20 kórház pályázott foglalkoztatásra, ezek közül két fővárosi, a többi nem fővárosi intézet, amely pályázott. A foglalkoztatottak létszáma 334 fő lesz összesen ebben a programban, és 382 millió forint lekötése fog megtörténni bér és járulékai terhére.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a 334 főből 155 fő ápolói képzésben fog részt venni, tehát OKJ-s ápolói képzésben fog részt venni, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány 395 millió forintos képzési támogatásának terhére. Ők szakképzettként fognak majd a rendszerbe kerülni. Egyébként ez túlnyúlik fél évvel a programon, ápolási asszisztensi OKJ-s képzésben 61 fő fog részt venni, tehát a nagyobb része szakképzettként fog kikerülni a közmunkaprogramból.
Április 1-jétől az érzékenyítő program zajlik, aminek keretében 80 órás elméleti és gyakorlati felkészítésen vesznek részt, és ezek után kerülhetnek csak az intézetbe a közmunkában foglalkoztatottak.
Az SZMM-mel történt együttműködésre reagálva: természetesen a koordinációt a Közmunka Tanács és ennek keretében az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkaügyi központjai bonyolították, itt teljes egészében összhang van, hiszen ők végzik az "Út a munkához" program koordinációját is. Ennek keretében kifejezetten olyan munkaerőket toboroztak, akik nagyobb részben a szakképzésben részt vehessenek, tehát akik beiskolázhatók lesznek, érettségizett munkaerők, tehát a 155 fő, aki az OKJ-s képzésben részt vesz, érettségivel rendelkező közmunkaprogramban foglalkoztatott lesz.
További kérdés volt Schvarcz képviselő úr részéről az OKJ-s képzés átalakításával kapcsolatos kérdés. Igen, folyamatban van az OKJ-s rendszer felülvizsgálata, átgondolása a tárcánál, aminek következtében remélhetőleg egyszerűsítjük a belépést az OKJ-s rendszerbe, az európai uniós irányelvnek megfelelő szinten belépést, illetve egy folyamatos tanulási lehetőség felé, tehát hogy az ápolási asszisztenstől az OKJ-n át folyamatosan, akár a főiskolai vagy egyetemi szintű ápolóig, folyamatos képzésben történjen az ápolóképzés.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem Pordán Endrét, hogy kíván-e hozzászólni?
DR. PORDÁN ENDRE szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Nincs hozzátennivalóm.
ELNÖK: Akkor most már megtudjuk, hogy a kontakt óra gyakorlatilag mit jelent?
DR. PORDÁN ENDRE szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Én csak jogi kodifikációs szempontból mondanám: a kontakt óra nekem az, amikor valaki nem passzívan könyvből tanul, hanem kapcsolatban áll az ellátottal, de ezt így jogfenntartással állítom, utána fogok nézni. (Dr. Mikola István: Milyen kapcsolatban?)
ELNÖK: Most itt kiosztattam a bizottság tagjainak az EGVE állásfoglalását ezzel a kérdéssel kapcsolatosan. Amennyiben a mostani napirendhez nincs több hozzáfűznivaló vagy kérdés, akkor ezt a napirendi pontot lezárnám, azzal, hogy ezzel a kérdéssel mindenképpen kívánunk foglalkozni, mert égető kérdése a mai egészségügynek. Másrészt pedig felhívnám a bizottság tagjainak a figyelmét, hogy a jövő héten sem parlamenti ülést, sem bizottsági ülést nem tartunk. Megköszönöm önöknek a mai jelenlétet és a mai ülést bezárom. Köszönöm szépen.
(Az ülés végének időpontja: 10 óra 40 perc.)
|
|
Dr. Schvarcz Tibor |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva