EB-21/2008.
(EB-78/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2008. szeptember 17-én, szerdán, 10.00 órakor
a Képviselői Irodaház V. emelet 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Napirend előtti hozzászólások *
Az ellenőrzési albizottság megváltozott összetételének kérdése *
Az elnök tájékoztatója egyeztetés megkezdéséről a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosítása tárgyában *
Tájékoztató a közeljövő bizottságot érintő programjairól *
Dr. Mikola István (Fidesz) felvetése a közelgő influenzahelyzet kapcsán *
Az önkormányzati kórházak és bentlakásos szociális intézmények ápolásra, gondozásra fordított pénzeszközei felhasználásának ellenőrzéséről szóló 0820. számú ÁSZ-jelentés megtárgyalása *
Németh Péterné (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése *
a) A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám); b) A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló állami számvevőszéki jelentés (T/6133/1. szám); általános vita *
Szikszainé dr. Bérces Anna (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Dr. Csépán Magdolna (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
1. Az önkormányzati kórházak és bentlakásos szociális intézmények ápolásra, gondozásra fordított pénzeszközei felhasználásának ellenőrzéséről szóló ÁSZ-jelentés (0820.) megtárgyalása
2. a) A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám)
(Általános vita)
b) A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló állami számvevőszéki jelentés (T/6133/1. szám)
3. Egyebek
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Mikola István (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Dr. Bőhm András (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Gyula Ferencné (MSZP) dr. Garai Istvánnak (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP) dr. Nyul Istvánnak (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Kupper Andrásnak (Fidesz)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Dr. Nemeskéri Mariann főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Domokos Sándor főosztályvezető-helyettes (Egészségügyi Minisztérium)
Ghyczy Gellért osztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Csépán Magdolna igazgatóhelyettes (Állami Számvevőszék)
Németh Péterné főcsoportfőnök (Állami Számvevőszék)
Dankó Géza irodavezető főtanácsadó (Állami Számvevőszék)
Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Pálfalvi András főigazgató-helyettes (Országos Egészségbiztosítási Pénztár)
Tóth Ibolya szakértő (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi elnök (Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10.00 óra)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Köszöntöm a bizottság tagjait, a meghívott vendégeket.
Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Az ellenőrzési albizottság megváltozott összetételének kérdése
Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy napirend előtt mindenekelőtt visszatérjek az ellenőrzési albizottság kérdésére, kiegészítve a múltkor mondottakat. Tudjuk, hogy a Házszabály 29. §-a értelmében ez egy kötelezettség, tehát minden állandó bizottságnak létre kell hozni egy albizottságot, amely a hatáskörébe tartozó törvények végrehajtását figyelemmel kíséri. A mi bizottságunk ügyrendje úgy rendelkezik, hogy az ellenőrző albizottságban minden képviselőcsoport egy, két vagy három tagot delegál, úgy, hogy az albizottságban azonos számú kormánypárti és ellenzéki képviselő tevékenykedjen. Vezetője az elnök által felkért ellenzéki képviselő. Most az albizottsági tagság változása miatt vannak gondjaink, részben pedig a parlamenti erőviszonyok változása miatt.
Bejelentem, hogy az MSZP-frakció Vojnik Mária képviselő asszony helyére Tukacs István képviselő urat delegálta. Nyilván egy hely megilleti Bőhm András képviselő úr személyében az SZDSZ-t Béki Gabriella megüresedett helyére. Így, a jelenlegi szabályok módosítása nélkül az a helyzet alakul ki, hogy három kormánypárti és öt ellenzéki képviselő tagja az albizottságnak, az nyolc fő, ami az ügyrend szerinti arányoknak és létszámbeli feltételeknek nem felel meg. Szeretném megjegyezni, hogy a többi állandó bizottság ellenőrző albizottsága vagy paritásos, vagy kormánypárti többségű, de sehol nem haladja meg a létszám a hat főt.
Ezért aztán azt kell végiggondolnunk, hogy két lehetőség van. Az egyik, hogy egészüljön ki az albizottság létszáma tíz főre; ebben az esetben az MSZP-nek még két főt kellene delegálnia. Vagy két ellenzéki képviselő lépjen vissza, egyéb feladatokat, leterheltséget is tekintve, és akkor hatfős marad az albizottság; nyilván ehhez kell majd igazítani az ügyrendet.
Én azt ajánlom, hogy ezt a két lehetőséget, most már a múltkori ülésen elmondottakat pontosabban megfogalmazva, mérlegelje minden frakció, mérlegelje az ellenzék, és akkor ennek megfelelően a jövő héten a bizottsági ülés elején meg tudnánk hozni a döntéseket. Ha és amennyiben el elfogadható, bevallom őszintén, én a második alternatívát pártolom, mert tíz főt albizottságban viszonylag nehéz összehozni, nincs is rá példa.
Tisztelt Bizottság! Másodszor szeretném elmondani azt, amit több képviselőtársam tud, hogy a nemdohányzók védelméről szóló törvény esetleges kiegészítése, szigorítása ügyében elkezdődött egy többpárti informális egyeztetés, van-e arra esély, hogy a közintézményekben, munkahelyeken egy teljes körű tilalmat magában foglaló bizottsági törvénymódosító önálló indítványt nyújtsunk be. Szeretném elmondani, hogy szakmai szervezetektől is kaptam ebben az irányban megerősítő megkereséseket, és tegnap Vojnik Mária államtitkár asszony arról tájékoztatott, hogy a MÁV Start Zrt. kezdeményezésére a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium azt támogatná, hogy a teljes körű dohányfüstmentes vasúti közlekedés lehetősége teremtődjön meg. Jelenleg az a szabály, hogy csak olyan járaton van lehetőség nemdohányzó járattá nyilvánításra, amelynek menettávolsága nem haladja meg a 100 kilométert.
Ezt tájékoztatásul mondom el, hiszen jelen pillanatban ez az egyeztetés nem bizottsági keretben zajlik, de bízom benne, hogy mindezen fejlemények alapján talán van arra lehetőség, hogy az ősz folyamán ebben az ügyben megállapodás szülessen.
Tájékoztató a közeljövő bizottságot érintő programjairól
Napirend előtt szeretném azt elmondani, hogy a jövő héten, szeptember 24-én kerül sor az Új Magyarország fejlesztési terv időarányos állásáról szóló beszámoló meghallgatására, illetőleg a nemzeti vérkészlettel kapcsolatos tájékoztatóra, és általános vitája lesz a nemzeti környezetvédelmi programról szóló beszámolónak. Majd október 1-jével már az adótörvényekkel kapcsolatos bizottsági hét keretében mi is tárgyaljuk az adótörvényekkel kapcsolatos előterjesztéseket.
A bizottság figyelmébe ajánlom a következőt. Van meghívásunk különböző kihelyezett ülésekre. Tudom, hogy most az élet elég sokirányú elfoglaltságot ró mindannyiunkra. Azt vetem fel - a dátumokat és mindent mérlegelve -, hogy október 2-án, amely egy csütörtöki nap, tartsunk Gyulán egy kihelyezett ülést. Erre érkezett az első, már tavaly is szerepelt, de halasztott meghívásunk. Arra is volna lehetőség, hogy esetleg szerda este elmenjünk, biztosítanak megfelelő szállást Gyulán, lehetőség lenne szabadidős programra a fürdőben, akár szerda este, tehát ha úgy tetszik, ez egy viszonylag könnyed program lenne. Ha és amennyiben elég számú képviselő erre igényt tart, és a kihelyezett ülésen való részvételi szándékot bizottságunk tagjai jelzik, akkor ezt megszervezzük. Most viszont az lenne a kérésem, hogy ezt mindenki gondolja végig, képviselők, frakciók, és legkésőbb holnapután reggelig jelezzék Hegedűs Juditnak, a bizottság munkatársának, mert ennek megfelelően tudjuk ezt tervezni. Tehát részben azt, hogy részt tudnak-e venni 2-án, részben azt, hogy van-e arra igény, hogy esetleg akár, két mikrobusz is van, az egyik mikrobusz elinduljon 1-jén délután, a bizottsági ülés után. Kérem, hogy ezt képviselőtársaim mérlegeljék, és ennek megfelelően aztán majd fogunk tudni erről dönteni, mert ha nincs érdeklődés, akkor nyilván nem szervezzük meg a kihelyezett ülést.
Végül, de nem utolsósorban arról tájékoztatom a bizottságot, hogy a nemzetközi kapcsolatok keretében elképzelhető, hogy október 16-17-én a Cseh Köztársaságban, az ott zajló egészségügyi változások, reformok megismerésére, konzultációra nyílna lehetőség. Annak függvényében, hogy a házvezetés mit hagy jóvá, hogyan tudunk menni, a kormányoldal is és az ellenzéki oldal is egy vagy két fővel képviseltetheti magát; nem nagy létszámú delegációkra van most lehetőség takarékossági okokból. Kérem, hogy az oldalak ezen gondolkodjanak; nem végleges még az időpont.
Köszönöm szépen.
Napirend előtt Mikola alelnök úré a szó.
Dr. Mikola István (Fidesz) felvetése a közelgő influenzahelyzet kapcsán
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Az Egészségügyi Világszervezet néhány napja sajtóban, szaklapokban közleményeket jelentet meg, amelyben felhívni a közelgő influenzahelyzetre a figyelmet. Ezeknek a lényege röviden az, hogy az Európában cirkuláló influenzavírusokban antigén-szerkezeti változások, driftek zajlottak le, amelyek következtében nagy valószínűséggel az európai lakosság úgynevezett populációs immunitása, tehát az influenzával szemben a vérben lévő védekező anyagok szintje, védekezőképessége lecsökkent vagy a nullával egyenértékű.
A WHO felhívja a figyelmet arra, hogy a tagországok és egyáltalán az európai illetékes hatóságok vizsgálják felül az influenza-védőoltással kapcsolatos gyakorlatukat, az átoltottságot, a vakcinakészleteiket, az új típusú vakcina beszerzési, esetleg gyártási lehetőségeit, és vizsgálják felül az antivirális készleteknek az ügyét.
Szeretném emlékeztetni a tisztelt bizottságot, hogy körülbelül fél évvel ezelőtt egy zárt ülés keretében tárgyaltuk a magyarországi úgynevezett pandémiás tervet, az influenza pandémiás tervezetet, és abban maradtunk, hogy a kormányt felkérjük arra, hogy aktualizálja ezt a programot. Ez nem történt meg határidőre, én az elnök úr felé ezt jeleztem, és elnök úr közbenjárására a minisztérium kiküldött egy pandémiás tervet, amely gyakorlatilag megegyezik a korábbival, tehát érdemi változás ebben a bizottság kérésének megfelelően nem történt.
Azt javaslom a tisztelt bizottságnak, kérjük fel a kormányt, hogy aktualizálja az influenza pandémiás tervet, hozza újra ide a bizottság elé, különös tekintettel a vakcinakészletekre és az új típusú vírussal szembeni védőoltás előkészületeire, valamint az EKI-ben lévő antivirális készletekkel kapcsolatban. Háromféle gyógyszer szerepel az EKI listáján, tudjuk, hogy ezek alacsony szintűek.
Emlékeztetni szeretnék arra is, hogy a WHO tavalyi jelentése alapján Magyarország az influenza elleni átoltottság tekintetében valahol az országok sorának a végén volt található. A készletekről pedig nagyon bizonytalan információink vannak, de az információk azt jelezték, hogy nem elégséges az influenzakészletek.
Javaslom tehát a bizottságnak, hogy még most, valamikor a szeptember végi, október eleji időszakra kérjünk ebben tájékoztatást, és követeljük meg az új influenza pandémiás terv elkészítését.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e egyéb? (Nincs ilyen jelzés.) Nincs.
Mikola alelnök úr javaslatát illetően én ezt támogatom, megteszem a szükséges lépéseket. Annyit tennék hozzá, hogy jelenleg zajlik az Egészségügyi Világszervezetben a regionális bizottsági ülés Grúziában, illetőleg Portugáliában is zajlik egy influenzakonferencia. Ezen a minisztérium, illetőleg az ÁNTSZ vezető tisztségviselői ott vannak, nyilván az ő információikat is be kell várni. Megteszem tehát a szükséges lépéseket; mozog ez az ügy, minden országban vannak e tekintetben változások, és nyilván érdemes majd megkérdezni az Európai Járványügyi Központ véleményét is ebben az ügyben. De nem látom annak akadályát, hogy októberben valamikor ezzel foglalkozzunk, tehát megteszem a szükséges lépéseket.
Tisztelt Bizottság! Ismételten, utalva a már elhangzott kéréseimre, kérem, hogy a titkárságot tájékoztassák, illetőleg az ellenőrzési albizottság ügyében teremtsünk olyan helyzetet, hogy a jövő héten tudjunk dönteni.
A mai napirendre az írásban kiküldött javaslat szerint teszek ajánlást. Ki támogatja a napirendi javaslatot? (Szavazás. - Egyhangú egyetértés.) Köszönöm szépen.
Soron következik az önkormányzati kórházak és bentlakásos szociális intézmények ápolásra, gondozásra fordított pénzeszközei felhasználásának ellenőrzéséről szóló ÁSZ-jelentés megtárgyalása. Ez képviselőtársaim rendelkezésére áll, illetőleg az ÁSZ honlapjáról is letölthető volt.
Az Állami Számvevőszéket Németh Péterné főcsoportfőnök asszony, illetőleg Dankó Géza úr, a vizsgálat vezetője képviselői. Itt vannak az érintett szaktárcák képviselői, Nemeskéri Mariann főosztályvezető, Tóth Ibolya szakértő az egészségügyi tárcától; a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviseletében pedig Ghyczy Gellért osztályvezető úr. Amennyiben vannak észrevételeik vagy vannak kérdések, akkor természetesen rendelkezésre állnak. S tisztelettel köszöntöm Vidorné Szabó Györgyi képviselőtársunkat, aki a szociális társbizottságnak az elnöke, és e minőségében is részt vesz ezen a megbeszélésen.
Rövid szóbeli kiegészítésre megadom a szót az ÁSZ képviselőjének. Németh Péterné asszony, tessék parancsolni!
Németh Péterné (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése
NÉMETH PÉTERNÉ (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az Állami Számvevőszék a kapacitásának 25-30 százalékát fordítja évenként teljesítmény-ellenőrzésekre. Ami azt jelenti, hogy nemcsak a pénzfelhasználás szabályszerűségét vizsgálja, mint a zárszámadás esetében, hanem a pénzfelhasználás eredményességét, hatékonyságát, tehát hogy mennyiben sikerül az intézkedésekkel és a ráfordításokkal javítani az adott közszolgáltatás helyzetén, eredményességén, és lehetőleg a minőségi mutatók szem előtt tartása mellett mennyiben sikerül a kiterjedtségét és a költségvetési ráfordításokat is mérsékelni, és így javítani az ellátás színvonalát.
Az egészségügyi ellátás és a szociális ellátás igen gyakran szerepel az ellenőrzésünk napirendjén, keretében, de természetesen ilyen módszerekkel csak egy-egy szeletét vagyunk képesek megvizsgálni, hiszen elsősorban pénzügyi szervezet lévén a szakmai kérdések elsajátítása, teljesítménymutatók kimunkálása, amelyekben ezek a területek szűkölködnek, igen sok energiát, erőfeszítést igényel, és magának az adatgyűjtés megbízhatóságának is a biztosítása, ami alapján nyilván érdemes következtéseket levonni. Bizonyos értelemben tehát sok ellenőrzést végeztünk az egészségügyben, de hangsúlyozom, egy-egy szeletét érintően. Ezt a kérdést ez ideig még nem vizsgáltuk, ezért újszerű tapasztalatokat hozott a vizsgálatunk.
Információink alapján úgy ítéltük meg, hogy élő és aktuális problémával foglalkozunk, nemcsak nálunk, világszerte problémás ez a terület. 2006-ban döntöttünk úgy, hogy ellenőrizni fogjuk 2007-ben. Ezt azért hangsúlyozom, mert éppen 2006-tól indulóan viszont lényegesen felgyorsultak az események ezen a területen, és ez elég nehéz helyzet elé állította magát az ellenőrzést is. S ami miatt szükségesnek tartom még ezt hangsúlyozni, hogy mivel viszont az ellenőrzés 2007-ben befejeződött, 2008-ban már az elemzések maradtak, ezért a 2008. évi kihatásokkal, hatásokkal már ez a jelentés nem tud foglalkozni. Kérem tehát, hogy a megállapításokat így kezeljék.
Önök előtt ismert, hogy a 2006-2007. években különböző intézkedések, kormányhatározat, törvény született, struktúraváltás keretében különböző ágyszámfejlesztéseket irányoztak elő igen jelentős mennyiségben. Az ellenőrzésünk azt már nyilvánvalóan megállapította, hogy ezen intézkedések hatására lényeges átrendeződés történt a kórházi ágyak számában, a krónikus ágykapacitás mintegy 31 százalékkal növekedett. Ahol lényegesebb problémát tapasztaltunk, az az, hogy ennek ellenére a gondozás feltételei nem megfelelően javultak; különösen a két ágazat együttműködését tartottuk kifogásolhatónak, erre számos javaslatot is tettünk. De problémásnak láttuk az ellátás különböző szintjei közötti megfelelő együttműködés hiányát, a különböző önkormányzatok közötti együttműködést is, a RET-ek nem megfelelő működését, és így tovább. Tehát ezekre számos intézkedési javaslatot tettünk, természetesen azokon a helyeken és helyszíneken is, ahol vizsgáltunk, és átfogóan a kormányzati szervek számára is.
A 2007-ben született kormányhatározat az ápolási rendszer egységesítésének soron kívüli feladatairól, tulajdonképpen egy hatásvizsgálat és további intézkedések megfogalmazásának előkészítését írta elő. Ez az intézkedés véleményünk szerint változatlanul élő és szükséges feladat, ezért a kormánynak javasoltuk az ennek végrehajtásáról szóló beszámoltatást. S úgy gondoltuk, javaslatainkban arra is föl kell hívni a figyelmet, hogy az ÚMFT lehetőségeit is jobban ki kellene használni a komplex intézmények fejlesztése érdekében, ugyanakkor a pályázati célok között ezt így nem találtuk meg. Tehát ezt is figyelemfelkeltésként a jövőre nézve nagyon fontosnak tartottuk.
Annyit szeretnék még hozzátenni - mert az időm máris elfogyott -, nagy örömmel tölt el bennünket, hogy a napokban megkaptuk az Egészségügyi Minisztérium részéről a tájékoztatást, miszerint mind a két minisztérium kijelölte azokat a szakállamtitkárokat, akik ennek a területnek az egyeztetéséért, koordinálásáért felelősek, hiszen ez mindkét területet érinti, és elkészítették azt az intézkedési tervet, amelyet a jövőben a vizsgálatunk alapján meg kívánnak valósítani. Úgy gondoljuk, ha ezekben a kérdésekben előrelépés történik, akkor az jelentős minőségi fejlesztést is eredményezhet, a már érzékelhető mennyiségi változások mellett.
Csupán ennyit kívántam elmondani. Amennyiben kérdés van, a vizsgálat vezetője szívesen áll rendelkezésre. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főcsoportfőnök asszony. Csak arra hívom fel a figyelmet, hogy ahogy ez a jelentés utolsó oldalain szerepel, lényegében mind a négy érintett miniszter a vizsgálat megállapításait és ajánlásait elfogadta. (Németh Péterné: Így van.)
Javaslom, hogy a képviselői észrevételeknek, kérdéseknek adjunk teret egy körben, és utána, ha olyan jellegűek, akkor nyilván a kormány képviselői is hozzászólások tükrében tudnak reflektálni és reagálni.
Ki kíván szólni? Schvarcz alelnök úr, majd Mikola alelnök úr.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hozzászólást és kérdést egyben szeretnék megtenni. Azt szeretném megkérdezni, hogy ami itt elhangzott már a felvezetőben, miszerint a 2007-es kormányhatározattal kialakították az együttműködés feltételeit szakállamtitkári szinten, részletesebben hol tart ez, és miért torpant meg, hiszen nagyon dicséretes és jó folyamat indult el az ápolás egységesítéséről. Úgy látszik, ez megállt. Miért állt meg, és mik a további teendők?
A másik: az anyagban szerepel, hogy az ápolási otthonokban az orvosi munka elismerésére tulajdonképpen nincs kódszám. Ezt elsősorban a minisztériumtól kérdezem, miért nem ismerik el külön orvosi tevékenységnek azt az orvosi munkát, amelyet az ápolási otthonokban az orvosok végeznek.
S azt kérdezném, hogy a terepen a koordinációért ki felel. Merthogy az anyag mondja, hogy az önkormányzatok ezt nem teszik meg, nem működnek együtt, a RET-ek nem működnek jól. Kinek kellene ezt koordinálni? Ki a felelős ezért konkrétan? Itt gyakorlatilag szétfolyik az egész.
A költséghatékonyság alapján minimum 3000 forint különbség van az ápolási otthonban ápolt és az ápolási osztályon ápolt beteg napi költsége, vagyis gyakorlatilag ugyanaz a tevékenység folyik kórházban lényegesen magasabb költségekkel, mint amit az ápolási otthonokban meg lehetne tenni. Az ápolási osztályok kihasználtsága helyenként 100 százalék fölött van, másutt pedig a szociális célból ápoltaknál nincs kihasználva a kapacitás, illetve mindenütt túljelentkezések vannak. Hogyan lehet ez, és miért nem koordinálnak helyi szinten?
Első körben ennyit szerettem volna kérdezni. Valamint azt kérni, hogy jó lenne felgyorsítani annak a kormányhatározatnak a végrehajtását, amely 2007-ben elindult, hiszen annak a célkitűzéseivel maximálisan egyet lehet érteni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Az anyag több misét megérdemelne és maga a helyzet is - óriási kérdésről van szó. Én egy dolgot szeretnék kiemelni kérdésként is meg kicsit véleményként is megfogalmazni.
Amikor a társadalombiztosítás költségvetése levált a központi költségvetésről, majd amikor a társadalombiztosításon belül önállóvá vált az egészségbiztosítás pénzalapja, vagy fölsorolhatom a különböző egészségügyi reformkezdeményezéseket is és hivatkozhatom rájuk, az egyik cél mindig mindenhol az volt, hogy a szociális terheket lehetőleg vegyük le a gyógyító-megelőző szolgáltatásról, hiszen elképesztő szociális tehertétel volt rajta, sokszor ki sem láttunk belőle. Most, amikor elkezdődött a struktúraátalakítás, és ennek következtében kialakult az a strukturális válság, aminek most az elszenvedői vagyunk, megint azt látjuk, hogy nemhogy a szociális tehertétel csökkenne, hanem bizonyos területeken még nőtt. Gondolok például azokra a megállapításaikra, miszerint az újonnan létrehozott rehabilitációs kapacitás jelentős részén szociális gondozásra szoruló betegek fekszenek.
Hogyan látják ezt, most kicsit túl a 2007. évi elemzésen, folyamatában? Az egyszerű kérdés úgy hangzana: van esély arra egyáltalán, hogy az egyre növekvő szociális terhek ellenére - hiszen a demográfiai helyzet nem jó, az elszegényedésre is hivatkozhatnék - ez valamilyen módon mégiscsak kordában tarthatja az egészségügy további terhelését, vagyis a szociális feladatok, ápolási feladatok tömege nem fog rázúdulni az egészségügyre? Folyamatában hogyan látják ezt? Én aggasztónak látom a helyzetet. A rehabilitációs ágyakat nem azért hozta létre a kormányzat, hogy azon szociális gondozásra szoruló betegeket ápoljanak, hanem azért, hogy a munkába vissza lehessen vezetni a betegség után a már gyógyult pácienseket, tehát valódi rehabilitáció történhessen. Sajnos épp az ellenkező folyamatot látjuk: a szociális tehertétel egyre nagyobb, miközben a gyógyító-megelőző ágazatból forráskivonások történnek, strukturális finanszírozási válsághelyzet van. Én ezt tartom a legaggasztóbb kérdésnek; továbbra sem az elkülönülés, hanem inkább a hatalmas szociális terheknek a ráborulása az egészségügyi ágazatra a jellemző.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nyul képviselő úr!
DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kérdést és véleményt is szeretnék egyben mondani.
Egy rendkívül jó jelentés van előttünk, azt hiszem, teljesen az életből vett, és minden szavával egyet lehet érteni, a javaslataival is. Találkozunk itt azzal is, hogy a szociális ellátórendszer kiépítettsége nem teljesen egyforma az ország minden területén, és vannak olyan területek, ahol rövid időn belül valószínűleg nem is látható ennek a megoldása. Gondolok itt a kis falvakban a szociális ellátórendszer kiépítetlenségére.
Nagyon jó az a megállapítás, hogy a bentlakásos intézmények egyharmadában olyan jellegű egészségügyi ellátás folyik, kényszerből, ahol a megfelelő szakszemélyzet és orvos sok esetben nyilvánvalóan hiányzik. Tehát jogos az a megállapítás, hogy az egészségügynek és a szociális ellátórendszernek sokkal szorosabban együtt kellene működni. Viszont a másik oldal is ott van, hogy egyharmada olyan a bentlakásos intézményekben lévő embereknek, akik önellátásra képesek, tehát akiket valójában otthonukban egy jó szociális intézményrendszer nagyon jól el tudna látni, tehát nem otthonba valók.
A kormánynak az az intézkedése, azt hiszem, üdvözlendő mindenképpen, hogy a szociális intézményekbe való felvétel már bizottságon keresztül történik, tehát megállapítják, hogy ténylegesen kiket kell bentlakásosban elhelyezni, és kit lehet otthon ellátni, ha a megfelelő körülmények adottak természetesen. Itt van a kérdőjel, hogy ez mikorra épül ki országosan.
A másik dolog, ami nagyon fontos, hogy igazából a struktúraváltás kérdését én másképp látom. 31 százalékkal növekedett a krónikus ágyak száma. Úgy tűnik, hogy ez is kevés a jövendőbeli életkilátásainkat tekintve, hiszen ahogy a társadalmunk öregszik, ezek a problémák halmozottan fognak jelentkezni. Az együttműködésben valóban vannak problémák. Én azt hiszem, a rehabilitációs ágyon fekvő rászoruló emberek kényszerből vannak a rehabilitációs ágyon, hiszen valójában nincs hol elhelyezni őket. Ezen is gondolkodni kellene, hogy ezt hogyan lehetne ésszerűen átdolgozni.
A harmadik dolog pedig, ami nagyon fontos: igen, a kapacitásátalakítás mellé az anyagi forrásokat is megfelelő módon oda kell tenni, hogy az ápolási osztályokon fekvő beteg emberek ellátása megfelelően finanszírozott legyen. Mert ebben a pillanatban - ez az anyagból is kiderül - ez nem kellőképpen működik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ki kíván még hozzászólni? Puskás képviselő úr!
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbb fölvetett krónikus ágyakkal kapcsolatban szeretném megjegyezni és megkérdezni, hogy ez konkrétan hány ágyat jelent. Mert úgy tudom és úgy emlékszem, hogy ez olyan 7 ezer körüli ágyszám, és úgy néz ki, hogy ez nagyszerű fejlődés volt - megütötte a fülemet a beszámolóban az ágyfejlesztés. Vegyük figyelembe, hogy 26 százaléknyi leépült az ágyak közül, ez pedig 15,5 ezer ágy volt, aktív ágy. Úgyhogy a teljességhez ez hozzátartozna. Ez az egyik.
A másik pedig: a rehabilitációs ágyak, bár úgy tudom, annak a finanszírozása 7 ezer forint körül van, de a rehabilitációs ágyakon való kezelés bizony messzemenően pénzt igénylő szakkezelés. Úgyhogy ezzel olyan jelentősen nagyot nyerni nem tudunk; a betegek nyernének, ha több rehabilitációs és aktív ágyunk lenne.
Köszönöm.
ELNÖK: Csáky képviselő úr!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Én azért polemizálnék az eddig elhangzottakkal - szerintem az egész irány nagyon rossz. Gondolom, abban mindannyian egyetértünk, az lenne a cél, hogy mindenki a saját otthonában tudja a lehető legtovább, a lehető legnagyobb jólétben és egészségben eltölteni az életét. Ezzel szemben ezek az irányok, az átcsoportosítások nagy mamutintézmények létrehozását eredményezik, amelyek arra csábítanak, hogy erről a felelősségről, mert ez felelősség a család részére, viszonylag könnyebben le tudjon mondani.
Amit én hiányoltam, és kérdezem, ilyen irányú vizsgálat vagy kezdeményezés történt-e, hogy az ezeken a krónikus osztályokon vagy ápolási osztályokon elhelyezett betegek esetében mekkora az arány, amelyet otthon is meg lehetne oldani; és itt nemcsak az otthonápolás kérdéskörére utalok, hanem az önkormányzati berkeken belül az ápolási díj kérdéskörét is ide be lehetne vonni. Nem lehetne-e hatékonyabban és emberségesebben fölhasználni a rendelkezésre álló forrásokat azzal, ha azt a részt erősítenénk még valamilyen módon, és ezzel minél több idősebb vagy arra rászoruló honfitársunknak biztosítanánk azt, hogy a saját kis szubklímájában létezzen? Illetve ha és amennyiben szükséges ilyen intézeteknek a létrehozása, sokkal hatásosabb és sokkal emberségesebb lenne, ha azt, mondjuk, egy regionális, sőt inkább kistérségi módon próbálnánk megszervezni, hogy minél közelebb legyen a saját lakóotthonához, minél jobban tudja a kapcsolatot tartani, amennyiben van még, a családdal, a megszokott környezettel.
Úgyhogy megmondom őszintén, ezt picit hiányolom. S azt tapasztalom, hogy az egész szociális ellátórendszer arról szól, hogy "majd én, az állam ezt megoldom, bízzátok rám, neked, család, gyermek, szülő vagy bárki, nincs semmi felelősséged ebben; ha gáz van, szóljál, majd találunk egy helyet a papának-mamának, menj el nyugodtan nyaralni, ide-oda...". Szóval ez egy nagyon rossz irány szerintem, ezt az egészet újra kellene gondolni, át kellene tekinteni az egészet, és valahogy az alapokat rendbe hozva újraépíteni. Ez a véleményem.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Képviselőtársaim! Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs ilyen jelzés.) Ha nem, akkor lezárom a vitát.
Mielőtt visszaadnám a szót az előterjesztőknek - akiket egyébként kérek, hogy szíveskedjenek a minisztérium képviselői is, ha akarnak szólni, az előterjesztői asztalhoz fáradni -, annyit mondanék, hogy az ÁSZ egy nagyon fontos ügyre és ennek megoldatlanságára is felhívja a figyelmet ebben a jelentésben. Nem véletlenül javasoltam, hogy tűzzük napirendre. Ez a rövid eszmecsere is azt igazolta, hogy sajnos az ápolás ügye háttérben van. Mostohagyermek ez az egészségügyben, minden törekvés és retorika ellenére. S persze az sincs rendben, ahogy a határterületek együttműködnek, sem a szolgáltatói szférában, és azt kell mondjam, szerintem az interszektoriális kapcsolatokban sem, tehát a minisztériumok közötti együttműködésben sincs ez a dolog rendben. Úgyhogy én az elhangzottakkal egyetértve, azt mondanám, hogy nem elég csak elvben megállapítani azt, hogy bizony globális kihívás az idősödés, sajnos szembe kell nézni ennek a következményeivel.
S arra külön fölhívom a figyelmet, amit Csáky képviselő úr mondott, a kistérségi együttműködés és egyáltalán a területen való kezelés ügyére. Nem szólva arról, hogy az ápolásnak még számos megoldatlan ügye van, az egész előtakarékosság, öngondoskodás ügyétől kezdve, az otthoni szakápolás lehatároltságán át hosszan sorolhatnám, de nem mennék ebbe bele. Ez a mai beszélgetés tulajdonképpen csak egy figyelemfelhívás tud lenni az érintettek számára, hogy itt nagyon sok minden más fontos ügy mellett ez mennyire méltatlanul háttérbe szorul.
Az ÁSZ képviselőinek adok először szót. Dankó Géza úr, tessék!
DANKÓ GÉZA (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem szeretném elvenni a minisztériumok jelen lévő képviselői elől a válaszadás jogát, úgyhogy azokat a kérdéseket nem érintem, amelyekre ők jogosultak válaszolni.
Schvarcz képviselő úr említette a költségek tekintetében, hogy 3000 forinttal mintha drágább lenne a kórházi krónikus ápolás napi gondozási költsége a bentlakásos szociális otthonokhoz képest. Mi itt próbáltuk a költségeket elemezni. Az az igazság, hogy egyrészt a két ágazat eltérő megfigyelési rendszere, beszámolórendszere, illetve a szakmai munka tartalmi különbségei okán is nagyon nehéz az összehasonlítás, igazából jelenleg nem egyértelműen hasonlíthatók össze; alma-körte esetéről beszélhetünk. Ha csak egy aspektust említhetek, a kórházi gyógyszerellátás része az ellátásnak, a szociális otthonban pedig kicsit a közgyógyellátás beforgatásával és az ellátottnak a zsebpénze terhére is mindenféle megoldások működnek - ezek nyilván torzítják az összehasonlítást.
Mikola képviselő úr említette, hogy rendkívül sok a szociális teher az egészségügyön - ez valóban így van. Itt egyrészt kölcsönös teheráthárításról is beszélhetünk, hiszen a bentlakásos szociális otthonokban bentlakók egy jelentős része, az elemzések szerint mintegy egyharmada olyan súlyos állapotban van, hogy folyamatos egészségügyi ellátásra, szakápolásra szorul. S ezzel szemben viszont egy olyan jogszabályi módosítás történt, amely ennek kicsit ellentmond, amikor azt mondja, hogy a szükséges ápolás helyett az alapápolás az intézmény feladata a bentlakásos szociális otthonokban. A másik dolog, hogy ha a gondozási szükséglet minősítése alapján súlyosabb állapotú betegek kerülnek be a napi négyórás gondozási igény figyelembevételével, nyilvánvalóan ez a szakápolási igény megnő. Tehát magyarul ez is felveti a két ágazat együttműködésének a szükségességét. És ez nem jelenti azt, hogy mi valamiféle előnyben részesítenénk a bentlakásos formát, azonban tény, hogy ez is jelen van az ellátórendszerben.
Mi azt állapítottuk meg egyébként, hogy az otthon közeli ápolási formák, akár a szociális, akár az egészségügyi területen, nem fejlődtek olyan markánsan, ami lehetővé tenné az otthon közeli ápolást. Én most nem beszélek azokról az összefüggésekről, amit a családszerkezet változása, egyebek jelentenek, vagy a társadalmi összefüggésekről, de az az igazság, hogy az otthoni szakápolást egyébként dicséretes módon '96-tól finanszírozza az OEP a hazai egészségügyi ellátórendszerben, de azóta gyakorlatilag a gyógyító-megelőző ellátásoknak az 1 százalékát fordítják az otthoni szakápolásra, ami nagyon kevésnek tűnik, és igazából a gondozotti kör létszáma nem igazán nőtt itt az elmúlt években, olyan 46 ezer fő körül alakult ki, és úgy tűnik, mintha ez nem nőne, illetve mintha nem lenne igény növekedésre, holott közben a bentlakásos szociális otthonokban pedig folyamatosan növekszik a felvételre várakozók száma. Ezeket a folyamatokat tehát együtt lehet értékelni.
Gyakorlatilag a krónikus ellátáson belül túlsúlyban a rehabilitációs ágyak voltak és vannak is a struktúraváltást követően is. Ennek elsősorban, úgy gondolom, finanszírozási okai vannak, hiszen a szorzók miatt az érdekeltség nagyobb a rehabilitációs minősítésű ágyak iránt. A korábbi ÁSZ-vizsgálat megállapította - most nem vizsgáltuk a rehabilitációs ágyakat, hiszen szükséges volt szűkíteni a területet, ez egy elég széles vizsgálati kör lett volna, de korábbi ÁSZ-vizsgálatunk megállapította, erre hivatkozunk a jelentésünkben is -, hogy sajnos ott is ápolási célú gondozás folyik részben. Ezt alátámasztják azok a halálozási statisztikai adatok, amelyek a betegforgalmi statisztikákból kigyűjthetők. Ugyanakkor az aktív ágyakon is sajnos folyik ápolás, túlápolás. Ennek mértéke csökken, aminek elsősorban finanszírozási, gazdasági kényszerokai vannak, de ez szakmailag sokszor vitás helyzeteket teremt, hogy szabad-e otthonába bocsátani a beteget adott esetben, amikor otthoni környezetben nincs még biztosítva a további ápolása, mert nincs megszervezve az adott településen az alapszolgáltatások körében a házi szakápolás vagy a házi segítségnyújtás, mondjuk, az önkormányzat méretei miatt, mert nem tudok mást mondani, kistelepüléseken igazából nagyon nehezen tudják ezeket az alapszolgáltatásokat megszervezni.
Egyenlőtlenség van valóban a kiépítettségben, az alapszolgáltatások kiépítettségében; ezt is egy korábbi vizsgálatunkban már elég pontosan körvonalaztuk. És az is igaz, hogy a bentlakásos szociális otthonok lakóinak összetétele nem egy időben változatlan dolog, mert nyilván a kor előrehaladtával változik, de a jelenlegi, tehát a 2007-es állapot szerint mintegy egyharmaduk önellátásra képes, tehát igazából otthon közeli ellátás igénybevételére lenne jogosult, vagy ez lenne indokolt vagy célszerű vagy emberségesebb - teljesen mindegy, milyen módon definiáljuk ezt. Egyharmaduk viszont nagyon súlyos állapotú, ami, ismétlem, gyakori egészségügyi intézményi igénybevételt jelent, mellette úgy, hogy az otthonokban lakók egészségügyi ellátása eléggé ellentmondásos módon történik, hiszen vannak szociális otthonok, ahol a háziorvos kártyapénz ellenében végzi a munkáját, van, ahol megbízási díj formájában végzi ezt a munkát. Tehát magyarul nagyon vegyes a helyzet, és ebből adódtak bizonyos problémák, akár a gyógyszerfelírás, akár a beutalási jogosultságok tekintetében. Ez a dolog rendezést igényelne, habár más vélemények szerint rend van ezen a területen, hiszen igényelhetnek külön működési kódot a szociális otthonokban működő, egyébként másodállás vagy mellékfoglalkozás keretében dolgozó orvosok. Hiszen kevés az a nagyméretű intézmény, ahol főállású orvos van az ott lakók egészségügyi ellátásának a megoldására.
Valóban, ahogy Puskás képviselő úr említette, a 7 ezres krónikuságy-fejlesztésből viszonylag kevés, hiszen 725 ágy, ami ápolásiágy-fejlesztés volt, 800 ágy pedig utókezelő ágy. Ezeknek a kapacitáskihasználásánál is voltak döccenők a 2007. április 1-jét követő időszakban, hiszen itt is egyeztetéseket volt indokolt végezni a kapacitások megosztása tekintetében, hiszen ez sok helyen úgy tűnt, mintha fölös kapacitás lenne. Mert vagy nem tudták feltölteni betegekkel ezeket az ágyakat, vagy pedig a feltételek hiányoztak, hiszen azért itt is a tárgyi feltételeket meg kell teremteni. Az ápolási osztályok hagyományosan egyébként, mondjuk ki, Magyarországon az elfekvő részleget jelentették és jelentik, és ez sajnos nem teszi vonzóvá ezt a területet, sem az ott dolgozók számára, sem a biztosítottak, tehát az állampolgárok számára.
Igyekeztem minden kérdésre válaszolni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem, hogy a két szaktárca képviselője, ha kíván, akkor a konkrét kérdésekre rövid választ adjon.
Nemeskéri Mariann főosztályvezető asszony!
DR. NEMESKÉRI MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a szót. Az egészségügyi és a szociális tárca kapcsolatfelvétele a tegnapi napon konkrétan megtörtént szakállamtitkári szinten. A kérdéseket átbeszélték, és az intézkedési tervben tulajdonképpen valamennyi olyan kérdés, illetve olyan feladat szerepel, ami most a hozzászólásokban elhangzott.
A tárcának tudomása van arról, hogy azokban a szociális intézményekben, ahol a bentlakók orvosi ellátását szerződött orvos látja el, vannak problémák valóban a receptfelírás, illetve a finanszírozás kapcsán. A tárca ezzel a kérdéssel foglalkozik, és a megoldásra törekszünk mindenképpen.
Egyetlen dolgot szeretnék még jelezni. A minisztérium az SZMM segítségével elindít egy olyan szociális otthoni monitorozási programot, amelyben az ellátásban részesülők egészségügyi ellátását és az ápolásra szorulók súlyossági fokozatba sorolását el fogja végezni, és a szociális intézményben lakók egészségügyi ellátását folyamatosan figyelemmel kíséri.
Talán egy mondat még a rehabilitációról. Valóban, a rehabilitációs osztályok finanszírozása jobb, és a tárca is érzékeli azt, hogy nagy törekvés van a rehabilitációs ágyak fejlesztésére. Arról is tudomásunk van, hogy a krónikus ágyakon szociálisan rászorulók is fekszenek. A krónikus ágyak kihasználtsága az országban nem mindenütt éri el azt a kívánalmat, ami szerint a finanszírozás előnyös lenne. Azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket is folyamatosan figyelemmel kísérjük, és a megfelelő megoldások irányában gondolkodunk.
A többi fölmerült kérdést pedig följegyeztem, és tájékoztatni fogom miniszter urat ezekről.
Köszönöm a szót.
ELNÖK: A szociális tárca részéről Ghyczy Gellért osztályvezető úré a szó.
GHYCZY GELLÉRT (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Én aztán tényleg végképp rövid leszek, mert azt gondolom, hogy itt a legtöbb kérdésre válasz született. Két dolgot szeretnék megjegyezni, ez több hozzászólónak a véleményében is benne volt.
Nagyon nehéz területről van szó, és leginkább azért, mert a szociális ápolást-gondozást végző intézmények, illetve az egészségügyi intézmények tevékenysége nagyon sok helyen átfedésben tud lenni. Ugyanakkor a szociális intézményekben jelenleg élők összetétele az egészségügyi állapotukat nézve rendkívül heterogén, ezt mindenki jelezte is a hozzászólásában, kérdésében.
Mi azt várjuk, hogy 2008-tól bevezettük az ápolást-gondozást nyújtó intézményeknél a gondozási szükséglet vizsgálatát, és azt reméljük, hogy ezzel valamilyen módon homogénabbá tud válni az a csoport vagy célcsoport, amelyik a szociális ápolást-gondozást nyújtó intézményekben él, és így talán könnyebb lesz meghatározni azokat a kompetenciahatárokat, ami az egészségügyet a szociális ellátástól elválaszthatja.
A másik pedig, amit szeretnék mondani, ez több hozzászólásban szintén felmerült, hogy a szociális ellátórendszer kiépítettsége nem egyenletes. Ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy a fejlesztések viszonylag nehezen valósíthatók meg, még annak ellenére is, hogy most már rendelkezésre állnak uniós források is. Erre csak egy példát szeretnék mondani, ami ugyan nem bentlakásos intézmény, de a szociális területnek van egy speciális része, amely viszonylag előrehaladott állapotban van az egészségüggyel való együttműködésben, nevesül a hajléktalanellátás, ahol létrejöttek azok a 24 órás egészségügyi centrumok, amelyek szociális és egészségügyi finanszírozást, OEP-finanszírozást is kapnak. Ezekből régiónként egy darab lehet, illetve a fővárosban négy.
A tárca mindig is kiemelt prioritásnak tartotta azt, hogy a fejlesztéshez, a létrehozáshoz rendelkezésre álljanak források, ezek a mai napig rendelkezésre állnak, és még így is három olyan régió van, ahol noha a pénz megvan a kialakításra, nem sikerül olyan szervezetet találni, amelyik ezt felvállalná, illetve ha ilyen van, akkor most jelen pillanatban például ingatlanproblémákkal küszködünk. Ez tehát azt is jelzi, hogy sajnos rendkívül összetett és rendkívül bonyolult folyamat a szociális ellátórendszer fejlesztése, de a tárcánk elkötelezett abban, hogy a szükséges mennyiségű szociális kapacitás rendelkezésre álljon.
S csak egy gondolat erejéig Csáky képviselő úr felvetésére: valóban, teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy az otthoni ellátás a legfontosabb. A szociális ellátórendszer fejlesztése most jelentősen az otthoni ellátások felé fordul. Ez tükröződik mind az uniós fejlesztésekben, mind pedig, azt gondolom, a jogszabályi, illetve a minisztériumi támogatásokban is. Szeretnénk, ha ápolást-gondozást nyújtó intézménybe valóban csak olyanok kerülnének be, akiknek végképp nincs más lehetőségük. Azt hozzá kell tenni, hogy ehhez például nagyon fontos az is, hogy a családi összetartás, a családok megtartó ereje, illetve a családtagok közötti viszony némiképpen változzon. Sajnos a szociális ellátórendszer intézményei nagyon sokszor kerülnek olyan helyzetbe, hogy tudják, hogy a családban lenne az illetőnek a helye, de azt is látják, hogy a család nem tudja, nem képes vagy nem akarja felvállalni a családtagjának az ellátását, és ehelyett inkább intézményi elhelyezésre bízza. És ezt csak részben lehet megoldani jogszabályokkal, ez egyben a családok mentalitását és hozzáállását is jelenti, illetve annak is némiképpen változni kell.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Befejezésül némi cinizmussal és persze illő tisztelettel annyit hadd jegyezzek meg, hogy ha ennek a napirendnek a kitűzése már annyit elért, hogy a két szakállamtitkár találkozott egymással, akkor nem volt ez hiábavaló. (Derültség.)
De komolyra fordítva a szót, csak arra tudnám felhívni az érintett minisztériumok figyelmét, hogy valamennyiünk és családjaink érdekében is az Állami Számvevőszék javaslatait, ajánlásait fontolják meg, és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ez a valóban eddig nagyon is mostohagyerekként kezelt terület nagyobb figyelmet kapjon, és célirányos segítséget szakmailag is, mentalitásban, irányításban, pénzügyekben egyaránt.
Köszönöm szépen, a vitát lezárom.
Soron következik a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/6133. számú törvényjavaslat és a kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája, röviden: a zárszámadás. A sok kötetet elektronikus úton is külön-külön megkapták képviselőtársaim.
Annyit jegyeznék meg - ameddig a Pénzügyminisztérium képviselője elfoglalja a helyét, mert nem tartunk szünetet; itt van Csépán Magdolna igazgatóhelyettes asszony, az Állami Számvevőszék részéről -, hogy szokás szerint ennél a törvénynél nincs lehetőség arra, hogy a jövő héten kezdődő általános vitában a bizottságok külön-külön kifejtsék álláspontjukat, hanem a költségvetési bizottsághoz kell továbbítani a többségi és a kisebbségi véleményt írásban. Ezért arra kérem a pártokat, illetőleg a nyilván megfogalmazódó kisebbségi álláspont, illetve a kisebbségi vélemény szerzőit, hogy holnap 9 óráig a bizottság titkárságára elektronikusan és aláírt formában is juttassák el a megfogalmazandó véleményt, vagyis külön előadót nem állítunk.
Tisztelt Bizottság! Mondanám, hogy szokás szerint a Pénzügyminisztériumot Szikszainé dr. Bérces Anna főosztályvezető-helyettes asszony képviseli. Köszöntöm, és meg is adom a szót főosztályvezető-helyettes asszonynak rövid szóbeli kiegészítésre.
Szikszainé dr. Bérces Anna (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Most megint egy nagy munkafolyamathoz ért a parlament, hiszen minden évben egy zárszámadásnak a tárgyalása mindig eleve más, már csak a kötetek számára is tekintettel rendkívül komoly munkát igényel, hiszen ezeknek az áttekintése nagyon komoly feladatot jelent mindenki számára. Itt is egy ilyen nagy munkában vagyunk. A 2007. évnek csak néhány dolgát emelném ki, hiszen a kötetek részletesen tartalmazzák ezeket a kérdéseket, csak a legfontosabbakat említem, és természetesen a kötetek közül is természetszerűleg azokat a kérdéseket, amelyek a bizottság feladat- és hatáskörébe tartoznak. Vagyis az Egészségbiztosítási Alap, illetve az egészségügyi tárca költségvetésével kapcsolatos kérdésekről ejtenék néhány szót.
A makroadatokat is csak némileg említeném, hiszen az is inkább a költségvetési bizottság fő ügyköre, de természetesen néhány mutatót szeretnék kiemelni. Az egyik legfontosabb kérdés a 2007. évnél, amelyet az ÁSZ-jelentés is kiemel, a konvergenciaprogram teljesítése 2007-ben. Itt maga az ÁSZ-jelentés is kiemeli azt a helyzetet, hogy eredetileg a 2007-es költségvetési év GDP-arányosan 6,9 százalékos hiánnyal számolt, ehhez képest a tényleges teljesítés 5,4 százalék volt, és ez 22 százalékot meghaladó javulást jelent a tervhez képest GDP-arányosan, úgyhogy úgy gondolom, ez egy rendkívüli eredmény, legalábbis az előző évekhez viszonyítva ez mindenképpen nagy pozitívum.
Egy-két dolgot szeretnék még kiemelni a makroszámok közül. Természetesen a makromutatók közül kiemelendő a GDP értékének növekedése, amely úgy szerepel a 2007. évi költségvetésben, hogy 25 280 milliárd forint, és ehhez képest a teljesítés 25 373,9 milliárd forint volt, és ennek a növekedését emelném ki; illetve a termékek és szolgáltatások exportja az eredetileg tervezettben 11 százalékos volt, a tényleges teljesítés pedig 14,2 százalék volt, vagyis itt is javuló tendencia van. És még egy másik makromutatót szeretnék kiemelni, ez pedig az államadósság alakulása, ahol ugyancsak az a helyzet, hogy a tervezetthez képest 5 százalékos mértékben jobban alakult az államadósság, mint ami a tervezettben volt. Azt gondolom, az adott körülmények között ez is mindenképpen kiemelendő makromutató, amire, úgy gondolom, célszerű felhívni a figyelmet.
A következő kérdés a makroadatokon túlmenően az Egészségbiztosítási Alap helyzete, ahol igazából - ez persze mindig megítélés kérdése, hogy mi jó vagy mi nem jó - tényszerűen az az igazság, hogy nagyságrendileg körülbelül ugyanaz jött be pozitív egyenlegében explicitként az Alapnak, mint amit eredetileg hiányban terveztünk: 27,5 milliárd forint volt az eredetileg tervezett deficitje az Alapnak, ehhez képest 27,4 milliárd forint szufficittel zárta a 2007. évet. Azt gondolom tehát, hogy ez is, legalábbis az előző évek helyzetéhez viszonyítva, mindenképpen pozitív történetet jelent. Természetesen ennek a helyzetnek nagyon sok összetevője van, én csak néhány dolgot szeretnék kiemelni önöknek. Az egyik és fő összetevő a járulékbevételek alakulása, ahol is az eredetihez tervezetthez képest 35,4 milliárd forinttal több járulékbevétel teljesült. Ehhez társult még az egészségügyi hozzájárulásnak a tervezetthez képesti plusz 2 milliárd forintos bevételi többlete; a gyedtérítésnél ugyancsak 2 milliárdos többlet jelenik meg; a működésnél 2,7 milliárd a többlet, az egyéb bevételeknél pedig bizonyos változások voltak. Ami tehát fontos, hogy a bevételek a meghatározóak ebben a helyzetben; illetve természetesen nem lehet elfelejtkezni arról sem, hogy a költségvetés 2006 óta a nemzetközi kockázatközösség keretében elég jelentős összeggel járul hozzá az Egészségbiztosítási Alaphoz. Ez az úgynevezett nem biztosítottak utáni, a nemzeti kockázatközösség keretében biztosított forrás, ami az elmúlt évben 288,3 milliárd forint volt. Ehhez a szituációhoz tehát, hogy pozitív, szufficites lett az egyenlege az Alapnak, természetesen ez is hozzájárul.
Ha már a szufficitről beszélünk, természetesen a bizottság előtt nyilván ismert, hogy ennek a szufficitnek a kezelése az államháztartási törvény előírásainak megfelelően a javaslat szerint a tartalékba helyezése a 27,4 milliárd forintnak, ami igazából az államháztartási törvény előírásai szerint arról szól, hogy az Alapnál marad ez a pénz, tehát nem kerül elvonásra, befizetésre, bárhová az államháztartásba, és a későbbi években, ha szükségessé válik ennek a felhasználása, akkor erre mód van. Tehát a tartalékba helyezés azt jelenti, hogy az Alapnál marad ez a szufficit, vagyis nem kerül elvonásra az államháztartás egyéb kiadásaihoz. Tehát itt az államháztartási törvény szabályát alkalmazzuk ebben a vonatkozásban.
Néhány kiemelt előirányzatot szeretnék még megemlíteni a 2007-es zárszámadás keretében az Egészségbiztosítási Alapnál. Az egyik ilyen kérdés természetesen a gyógyító-megelőző ellátások előirányzata, ahol az eredeti előirányzat a 2007-es költségvetésben 713,8 milliárd forint volt, amely módosításra került 728,8 milliárd forintra, s végül is a felhasználás ebben a körben ténylegesen 718,7 milliárd forint volt, tehát ennyi került felhasználásra.
Megint egy sajátos helyzet, a korábbi évekhez viszonyítva mindenképpen a gyógyszerkassza alakulása, hiszen a gyógyszer-gazdaságossági törvény bevezetését megelőzően éppen olyan problémák szoktak lenni, ezt önök is tudják, hogy a gyógyszerkasszánál sajnálatos módon túlfutás szokott bekövetkezni. Ez azért sajnálatos, mert ez azt jelentette, hogy a gyógyszerkasszára kellett végül is mindig pluszforrásokat biztosítani, elvonva igazából a gyógyító-megelőző ellátástól, illetve más lehetőségektől. Most éppen fordított, mármint nem ilyen esemény történt, hanem igazából az előirányzathoz képest megtakarítás jelentkezett ennél a kasszánál. Ami azt jelenti, hogy az eredeti előirányzat 364,2 milliárd forint volt, ez módosításra került egyszer 365,4 milliárd forintra, és a tényleges felhasználása pedig a gyógyszer-kasszának 323,6 milliárd forint volt. Ennek van egy bontása, hogy patikai gyógyszerre 300 milliárd forint került felhasználásra, speciális beszerzésre 18 milliárd, méltányossági gyógyszerre pedig 5,6 milliárd forint. Külön kiemelést érdemel még a gyógyszergyártók és -forgalmazók befizetése, amely 31,4 milliárd forint volt 2007-ben. Vagyis ez is rendhagyó történet, az előző évekhez képest mindenképpen a gyógyszerkassza vonatkozásában.
A másik kérdés, amely a tisztelt bizottság ügykörét érinti, az egészségügyi tárcának a költségvetése, zárszámadása. Igazából itt is csak néhány kérdést szeretnék kiemelni. Az egyik kérdés az, hogy 2007-ben is természetesen folytatódtak a már korábban megkezdett szakmai programok. Ilyen például a népegészségügyi program, ennek keretében a népegészségügyi szűrővizsgálatok, egészségfejlesztési képzés. Illetve a másik ilyen neuralgikus pont a mentőgépjárművek, illetve a mentőállomások kérdése, ahol itt is kettős jelenség tapasztalható 2007-ben. Egyrészt önmagában a 2007-es költségvetésből biztosított forrásokból 84 darab új mentőgépjármű beszerzése történt, de ehhez még a 2006-os maradvány felhasználása kapcsán további 52 gépjármű beszerzésére is lehetőség nyílt, úgyhogy a kettő együtt már jelentősebb tételt jelent. S ugyancsak többletforrás került ebből a két forrásból, tehát egyrészt magából a 2007-es költségvetésből, illetve ugyancsak a 2006-os maradvány felhasználásával egyrészt 150 millió forint a mentőállomások felújítására a 2007-es költségvetésben, 254 millió forint pedig a 2006-os maradvány felhasználásával. Úgy gondolom tehát, hogy ebben a kérdésben is igazából sikerült előbbre lépni az elmúlt évben.
A következő, amit szeretnék még kiemelni, a légimentőbázisok működtetési költségei, amire tartós bérleti szerződés formájában 800 millió forint került felhasználásra. S ugyancsak egy speciális lízingkonstrukcióban, igazából bérleti konstrukcióval új altatógépek és monitorok beszerzésére pedig 1321 millió forint került felhasználásra, ami, úgy gondolom, ezen a területen szintén előrelépést jelent.
Kiemelem még, hogy a 2007-es költségvetésből a tárca nemcsak a fejezetnél rendelkezésre álló forrásokból, hanem más forrásokból is még pluszforrásokat kapott. Az egyik ilyen, hogy az általános tartalékból egyszer 3,5 milliárd forintos plusztámogatást kapott a tárca, másrészt a központi egyensúlyi tartalékból egy nem egészen 4 milliárd forintos pluszforrást kapott év közben. Úgyhogy ezeket is szeretném kiemelni.
Az a szokás, hogy együtt szoktuk tárgyalni az ÁSZ-jelentést. Az Egészségbiztosítási Alap vonatkozásában, úgy gondolom, igazából nem nagyon maradt vitás kérdés közöttünk; az ÁSZ is reálisnak, megalapozottnak, jónak találja az auditálást is, és itt igazából nem nagyon jeleztek problémát. Ahogy én ezt érzékeltem, a tárcával kapcsolatban merült fel néhány kérdés, de erre nem szeretnék kitérni, ezt nyilván megteszi az ÁSZ helyettem.
Azt gondolom, hogy a munkánkban, ugyanúgy, mint eddig, nagyon sokat segített az ÁSZ, és nyilván van még mit tenni ebben a kérdésben. Egyetlen dolgot emelnék csak ki. Az egyik, hogy az ÁSZ a kormánynak szóló javaslatai között megjeleníti az egészségügyi struktúraátalakítás folyamatainak értékelését mint feladatot. Jelzem, nyilván önök előtt is ismert, hogy a tárca természetesen foglalkozik ezzel a kérdéssel a "Biztonság és partnerség" program keretében, amelynek már egy társadalmi egyeztetése is lezajlott, és nyilván ennek keretében majd mód lesz ennek a feladatnak az ellátására is, amit az ÁSZ szorgalmaz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Csépán Magdolna igazgatóhelyettes asszonynak.
Dr. Csépán Magdolna (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése
DR. CSÉPÁN MAGDOLNA (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden szeretnék némi kiegészítést fűzni az ÁSZ-jelentéshez. Úgy gondolom, részletesebb kifejtésre nincs szükség, szokásunk szerint foglaltuk írásba a megállapításainkat.
Formai jellegű kiegészítésnek azt gondoltam elmondani, hogy a jelentéskötetben, tehát az első kötetben a téma jelentőségénél és aktualitásánál fogva kiemeltük az E-Alap ellátási kiadásai közül a gyógyító-megelőző ellátást és a gyógyszer-támogatási kiadásokat, és azt részletesen ebben a kötetben tárgyaljuk, míg az E-Alapba tartozó más ellátási kiadásokról a függelékben szólunk. Tehát ezzel is jelezni akartuk azt, hogy megítélésünk szerint is ennek a két területnek van jelenleg kiemelt jelentősége.
Ugyancsak a függelékben lehet részletesebben tájékozódni az Egészségügyi Minisztériumban végzett ellenőrzési munkánk eredményeiről és az Egészségbiztosítási Felügyeletről is. Az Egészségügyi Minisztériumban az igazgatási címet és a fejezeti kezelésű előirányzatokat vizsgáltuk az ÁSZ ellenőrzési módszereivel, magyarán szólva auditáltuk ezeket az előirányzatokat. Mindkét területen hitelesítő záradékkal láttuk el a beszámolókat. Az Egészségbiztosítási Felügyeletnél elutasító záradékot adtunk ugyan, de azt meg kell hogy jegyezzem, hogy 2007-ben kezdte meg működését a szervezet, nem volt ez egyszerű dolog az ő számukra sem. Az ellenőrzés során természetesen nagyon jó együttműködés alakult ki közöttünk, és én úgy ítélem meg, hogy a Felügyelet az észrevételeinket a jó szándékunk jeleként fogadta, és olyan ígéreteket tett, hogy mindenben korrigálni fogja azokat a gazdálkodási szabálytalanságokat, amelyeket megállapítottunk. Ezek elsősorban számviteli hiányosságok, ezt megjegyzem.
Tartalmi értelemben azt szeretném csak hozzáfűzni, hogy jelezzük a jelentés elején: a zárszámadás alapvetően szabályszerűségi ellenőrzés. Ezt egyes területeken túllépjük, hogy így mondjam, és olyanfajta elemzéseket is végzünk, amelyek a folyamatokat értékelik, bemutatják. Ilyen az Egészségbiztosítási Alapnak ez a két területe is, amelyről említést tettem. Úgy gondolom, ez teljes mértékben indokolt, 2007-ben aztán meg különösen, hiszen 2006 végén jelentek meg azok a törvények, amelyeknek következtében megkezdődött az egészségügy átalakítása, a gyógyszer-támogatási rendszer átalakítása, és ezekről a kérdésekről, azt hiszem, hiba lenne nem elmondani a véleményünket.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, igazgatóhelyettes asszony. Megjegyezném, hogy itt van az Országos Egészségbiztosítási Pénztár részéről Pálfalvi András főigazgató-helyettes úr és munkatársai, az Egészségügyi Minisztériumot ennél a napirendnél Domokos Sándor főosztályvezető-helyettes úr képviseli, ha és amennyiben ilyen észrevétel van.
S elnézést, hogy egy kérdés erejéig, amely természetesen már a vitába illik, csak mert most szól róla a főosztályvezető asszony, én kezdeném.
Tetszett arról említést tenni, hogy 27,4 milliárd szufficittel zárt az Egészségbiztosítási Alap. A törvényjavaslat 17. §-ához fűzött részletes indokolásban szerepel az, hogy ez tulajdonképpen a nyugdíj- és egészségbiztosítási kiadások tartaléka tud lenni az államháztartási törvény megfelelő szakaszára utalva. Igen, csakhogy az indokolás tulajdonképpen együttesen kezeli a két alap tekintetében ezt az ügyet, és azért szeretném ezt a kérdést itt mindjárt fölvetni, mert érdekelne, a Pénzügyminisztériumnak mi az álláspontja, hogy mikor és miként történhet meg ennek a többletnek a felhasználása, reményeink szerint szigorúan egészségbiztosítási célokra. Mert a részletes indokolás ezt a kettőt együttesen kezeli a nyugdíj- és az egészségbiztosítás területén; a nyugdíjbiztosításnál egy egészen szerény szufficit keletkezett. Tehát azt gondolom, ebben a bizottságban ezt mint döntő kérdést fontos felvetni.
Kérdezem képviselőtársaimat, hogy a kérdések, vélemények mehetnek-e együttesen, van-e ez ellen kifogás. (Nincs ilyen jelzés.) Nincs.
Kérdezem, ki kíván szólni; készítek egy listát erről. Havas Szófia jelentkezett elsőként.
DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Természetesen úgy gondolom, hogy a bizottságunk hatáskörébe pontosan az a tétel tartozik, amelyet elnök úr is említett, jelesül a szufficites tb-kassza.
A magam részéről messzemenően osztom elnök úr azon véleményét, miszerint ez szigorúan az ágazatba kell hogy visszakerüljön, illetve mint tartalék, a társadalombiztosítás nyugdíjalapját pedig nyilván nem ebből kellene fedezzük. Én önmagával a tartalékba helyezés gondolatával sem tudok egyetérteni. Az ÁSZ-jelentésnél is, az előző napirendnél is - csak ott nem kívántam hozzászólni - szóba került többször is a struktúra átalakítása. Nyilván a szufficit egyik része volt a tb-bevételek emelkedése, tehát a pluszadófizetés s a többi, a másik része meg nyilván a kiadási oldal csökkenéséből is állt. Valamennyien tudjuk, hogy az aktív ágyszám csökkenése jelentős mértékben magával hozta a kiadási oldal csökkenését is. A megmaradó ágyakon pedig, úgy gondolom, ahhoz, hogy megfelelő szintű szakmai munka folyhasson, nyilván ezt a szufficitet az ágazatba kell visszaszármaztatni.
Vonatkozik ez nyilván a főosztályvezető asszony által is említett mentés kérdéskörére, ahol még mindig hiányok vannak, de vonatkozik az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatra is, amelynek számos feladatához nem rendeltünk megfelelő forrásokat, amelyeket, úgy gondolom, mindenféleképpen pótolnunk kell. És nyilván a struktúraátalakítás során a megmaradt aktív intézményhálózatnak a szakmai, infrastrukturális, de akár humánpolitikai javítása is, úgy gondolom, elsőrendű feladatunk.
Ha jól értelmeztem, ebben a tavalyi évben a gyógyszerkassza túllépése sem történt meg, sőt, ha jól tudom, az is szufficittel zárult. Tehát gyakorlatilag a gyógyító-megelőző kasszának nincs olyan fejezete, amelyikben bármilyen túllépés történt volna.
A magam részéről messzemenően azt tudom támogatni - és gondolom, ennek a bizottságnak valamennyi tagja ezzel egyet fog érteni -, hogy az itt képződött szufficitet ebbe az ágazatba, természetesen az általunk meghatározott prioritásoknak megfelelően származtassuk vissza fejlesztésre, illetve akár, ha kell, működésre is.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr, aztán Schvarcz alelnök úr.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy gondolom, maga a gyógyító-megelőző ellátás zárszámadása önmagában egy számhalmaz, és a költségvetés hatásait az egészségügyi ellátórendszert illetően együtt kell vizsgálni. Én inkább csak a bevételi résszel foglalkoznék elsősorban, hiszen főosztályvezető asszony ezt egy sikertörténetnek nevezi.
Mivel magyarázható, hogy költségvetési szervek esetében az egészségbiztosítási járulékbevétel vagy az egészségügyi hozzájárulás a tervezetthez képest jelentős elmaradást mutat? Az előbbi esetében 186 milliárd 698 millió helyett csak 160 milliárd 782 millió érkezett be, a másiknál 8 milliárdos a csökkenés. Miközben pedig azt tapasztaljuk, hogy a munkavállalói járulékbevétel esetében, illetve a vállalkozói járulékbevétel esetében viszont a tervezettet meghaladó bevétel van. Magyarul a kérdésem az, hogy a költségvetési szerveknek mekkora a járulékbevétel-hátraléka jelenleg, vagy mekkora volt 2007 végén a járulékhátralék, mert ezeknek valahogy együtt kellene mozogni, főleg úgy, hogy a munkavállalói oldalon túlteljesülések vannak. Tehát úgy tűnik, a munkavállalók után befizették, csak a munkáltató mint költségvetési szerv nem fizette be. Hogyan állunk?
Évek óta visszatérő dolog, illetve mióta az APEH-hez került ez az egész, és ezt az ÁSZ-jelentés is évek óta kiemelten kezeli, hogy az APEH adatkezelése, különböző járuléknemek elkülönített nyilvántartása, nyomon követése nem megfelelő. Ez a bizottság is több alkalommal foglalkozott ezzel a kérdéssel, több alkalommal fogalmazott meg ilyen irányú kéréseket a Pénzügyminisztérium irányába, hogy tegye ebből a szempontból átláthatóvá a rendszert. Mi az oka annak - tényleg, őszintén -, hogy ezt nem teszik meg?
Az Alkotmánybíróság év közben hozott egy döntést az orvoslátogatói díj eltörlése kapcsán, s itt különböző sajtónyilatkozatok jelentek meg, hogy ezzel mi lesz. Mi a tárca ezzel kapcsolatos elképzelése? Visszaemelik a kívánalmaknak megfelelően? Ugye, az Ab alapvetőn a munkából kiesett idő utáni bevételek miatt semmisítette ezt meg. Az elkövetkezőkben ezzel mit fognak tenni?
Szintén ellentmondást látok itt az adatok kapcsán a munkanélküliek után befizetett járulékokkal kapcsolatban. A munkanélküliség 2007-ben nem arról volt nevezetes, hogy csökkent volna, hanem inkább nőtt. Ebből következően az ember úgy gondolja, hogy az ebből eredő járulékbevételek is növekednek, itt pedig egy markáns csökkenést lehet megfigyelni. Mi ennek az ellentmondásnak a magyarázata?
Egyelőre ennyi, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schvarcz alelnök úr, utána pedig Mikola alelnök úr.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is szeretném mondani, hogy az ÁSZ a megszokotthoz képest nagyon kiváló áttekintést adott az egész finanszírozási rendszerről (Derültség.), beleértve az egészségügyi finanszírozást is.
ELNÖK: Ahogy megszoktuk.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Ahogy megszoktuk, igen.
Csáky képviselőtársamhoz csatlakoznék. A 27. oldalon szerepel az, hogy az APEH számlavezetési rendszere, az egyszámlán történő befizetés kapcsán mind a mai napig nem látunk tisztán, hogy mekkora a bevétele járulékokból az ágazatnak.
A másik dologban pedig én is csatlakoznék a maradvány kérdéséhez. A maradvány több tényezőből adódik, az OEP-kassza, a befizetések, a gyógyszerkassza szufficitjéből. Mindenképpen a maradvány ágazaton belüli felhasználása mellett tennénk le a voksunkat. Annál is inkább, mert az ÁSZ több helyen, a kormánynak tett intézkedések között is javasolja, hogy tekintse át a kormány a struktúraváltozás kapcsán bekövetkezett változásokat, és tekintse át a finanszírozási változások szükségességét, illetve olyan finanszírozást hozzon létre, amely megfelel ezeknek az igényeknek. Hiszen a teljesítményvolumen-korlát és az év közbeni gyakori beavatkozások, a maradványok visszatétele számos alkalommal arra késztette az OEP-et, hogy operatív módon avatkozzon be. Tehát ezeknek a maradványpénzeknek különféle szempontok alapján történő visszaadása a rendszerbe mindig azt eredményezte, hogy sérült a teljesítményalapú finanszírozási rendszer. Vagyis gyakorlatilag ez is feszegeti a TVK határait, hogy a maradványpénzek visszaosztása mindig más-más szempontok alapján történt, más-más ágazatnál történt, a gyógyászati segédeszközkasszában történt egy visszapótlás, történt a gyógyító-megelőző ellátásoknál is a különféle díjtételek megemelése. Nem lehetne-e tehát valamilyen módon egyfajta egységes finanszírozási rendszert előre kialakítani? Ezt az ÁSZ is kéri, és ez a TVK határait feszegeti.
Tennék itt egy javaslatot, és kérdést is intéznék a Pénzügyminisztérium felé. Ugye, az köztudott, hogy a kórházak egymás között adják-veszik a TVK-t, olyan 20-30 százalékos feketepiaci árfolyamon; tehát körülbelül 20 százalékát fizetik azoknak a TVK-knak, amit vesznek. Nem lehetne-e azt megtenni, amit az EGVE és a Kórházszövetség is javasol, hogy degresszív TVK-finanszírozást bevezetni a rendszerbe? Ami azt jelentené, hogy azok a kórházak, amelyek túllépik a TVK-jukat, olyan finanszírozást kapjanak, hogy ne kelljen elküldeni a betegeket, de az eredeti TVK-nak a 30 vagy 20 százalékát megkaphassák, tehát ott helyben tudják ellátni a betegeket. Volt már többször ilyen degresszív finanszírozás, ezt most költői kérdésként tettem föl, de azért szeretnék rá választ kapni.
S még egyszer köszönöm, nagyon színvonalas anyagot adott az ÁSZ; az elején picit elszúrtam a dolgot, úgyhogy elnézést kérek. (Derültség.) Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr, aztán Nagy Kálmán képviselő úr.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Egészségügyi Bizottság! A pénzügyi beszámoló, az anyag, az itt elhangzott ismertetés valóban, pénzügyi szempontból sikertörténetet jelent. De csak pénzügyi szempontból. Mi tragikusnak látjuk a 2007. évet az egészségügy szempontjából, és a közvélekedés sem a sikertörténet mellett szól, hanem éppen az ellenkezőjét jelzi. Naponta hallhatjuk ezt reggeltől estig, médiában, fórumokon, kórházszövetségi, országos önkormányzati fórumokon és máshol.
Azt is belátjuk, hogy az ÁSZ alapvetően - így tetszett mondani - szabályszerűségi ellenőrzést végzett, de azért néhány mondat van az anyagban, ami megütötte a fülünket, és már nem pusztán a pénzügyi szempontokhoz, azoknak a véleményezéséhez tartozik: "A megváltozott struktúra és a jelenlegi teljesítményfinanszírozás összhangja nem áll fenn, ami a helyzet teljes átgondolását igényli." Teljesen egyetértünk ezzel a mondattal.
A TVK jutott eszembe, Schvarcz Tibor szólt róla: ott már egyenesen büntetőjogi kategóriává kezd érni a TVK adásvétele - tessék már erre odafigyelni! 2007-ben olyan gyakorlatok keltek lábra, amit most már nem biztos, hogy csak pénzügyi, hanem egész más szempontokból is vizsgálni kellene. Tehát enyhén szólva ez az összhang nem áll fenn; ha az ember kicsit keményebben fogalmaz, akkor meg azt mondja, hogy egyenesen botrányossá kezd válni ez a helyzet. Úgyhogy valóban, ezekhez a dolgokhoz hozzá kell nyúlni, ez 2008-ban így nem folytatódhat.
Nagyon aggasztónak tartom a lakossági gyógyszerterhek megnövekedését: 15,3 százalék, abszolút értékben, ez borzalmas nagy. Valóban, a lakosság ezt a tehernövekedést nem bírja el, illetve a gyógyuláshoz, a gyógyszerekhez való egyenlő hozzáférés esélye nagyon komoly sérelmet szenvedett a 2007. bázisévben.
A 27,4 milliárdos szufficit elgondolkoztató. Úgy emlékszem, hogy 2007 végén a kassza még befizetett a központi költségvetésnek is egy nagyon jelentős összeget, amivel ez már 50 milliárd fölé nő. És ha az egészségügyi miniszternek a néhány héttel elénk került, ez évre vonatkozó időarányos költségvetési helyzetértékelésére gondolok, abban is szerepelt egy szám, ha jól emlékszem, ez így szólt: 2008-ban is körülbelül 23 milliárdos kasszamegtakarítás jelentkezhet. Tehát úgy néz ki, a nyomorúságunk most már odáig jutott, hogy évről évre az egyébként erősen megcsapolt működési költségvetésünket is, mondjuk, ilyen szufficites módon tudjuk abszolválni az év végére.
Nekem egy javaslatom lenne, és kérem szépen a szocialista képviselőtársakat is, gondolják ezt végig. A javaslatot azért teszem meg és ajánlom megfontolásra, mert az elmúlt hónapokban több fórumon elhangzott, először talán az országos önkormányzati fórumon, de kórházszövetségi összejöveteleken is és a legkülönbözőbb kerekasztal-beszélgetéseken, ahol a politikai oldalak között, ahogy én észleltem, nem volt ebben véleménykülönbség: a kasszamaradványra abszolút most és azonnal szüksége van az ágazatnak. S ennek a legcélszerűbb hasznosítását úgy látnánk - és most nagyon egyszerűen fogalmazok, tudván, hogy a dolog ennél persze bonyolultabb -, hogy a három hónappal késleltetett működtetési finanszírozást két hónapra előre kellene hozni. Ez az ágazatnak átmeneti likviditási biztonságot adhatna, és a pénz, amit erre a célra fizettek be a járulékfizetők, az valóban a legjobb módon kerülne felhasználásra. Ezt a javaslatot támogatná az is, hogy ideális megtakarítás lenne; bizalmatlanok vagyunk a tartalékba helyezéssel. Rossz tapasztalataink vannak.
Kérem tehát, hogy tessék megfontolni ezt a javaslatot. Az ágazat ezt várja. Az ágazat minden terhét nyögi a finanszírozási megszorításoknak. Azt a pénzt, amit megtakarítottak az ő bőrén, azonnal és most szeretné felhasználni. És nem pályázati formában, ahol megint mindenféle utakon mennének-jönnének a pénzek, hanem egy átmeneti likviditási biztonságot szolgálható felosztás, tehát a finanszírozás előrehozása formájában.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Ez egy olyan javaslat, amelyet én is több fórumon hallottam, és valóban egy olyan dolog, amelyről szakmai vitát kell folytatnunk. Egyébként a magam részéről egy megoldandó feladatnak tartom. Több évvel ezelőtt már tettünk erre kísérletet, hogy ezt meg lehessen oldani. Szerintem az OEP-nél sincs ennek informatikai vagy szervezési akadálya.
Nagy Kálmán képviselő úr, utána Tukacs képviselő úr.
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Támogatom Mikola úr javaslatát, miután a kórházigazgatókkal való konzultáció azt mutatta, hogy ez a gyors intézkedés számos kórháznak mentőövet nyújtana nagyon súlyos likviditási problémák megoldására.
De amit el szeretnék mondani, az a gyógyszertámogatás egyoldalú megváltoztatása, amely csak pénzügyi alapon történt meg. S ehhez járul hozzá az, hogy egy kedvezőtlen hírt is olvasok ebben a jelentésben: ez a speciális beszerzésű készítményekkel kapcsolatos. Ugyanis ezek a speciális beszerzésű készítmények magas betegigényt elégítenek ki a legsúlyosabb betegségcsoportban. Azt is el kell mondani, hogy alapjában véve a beszerzési nehézségeken kívül, amit itt a jelentés részletez, alapvetően semmilyenfajta pluszkiadást nem jelentett az egészségügyi költségvetésben. Ugyanakkor azt olvasom, hogy a minisztérium 2008 folyamán a különkeretes gyógyszerellátás teljes felszámolását tervezi. És ilyet ír, hogy "a tervezett betegszám megingása esetén" - mit értenek ez alatt? Miben inogtak meg a betegek?
Ugye, olyan jellegű készítmények vannak itt, mint például a vérzékenység kezelésére, a hemofília kezelésére adott gyógyszerek, amelyek áttörést hoztak ezeknek a betegeknek az életében. Azt kell mondanom, ha elkezdünk tovább manipulálni, akkor igen kicsire le lehet venni a gyógyszerkasszát, de olyan embereknek az életminőségét lehet ezzel jelentősen lerontani, akik abszolút rászorultak erre a készítményre. Éppen ezért tisztelettel kérnénk a tárcát, számoljon be arról, hogy mit jelent ez, hogy a különkeretes gyógyszertámogatás teljes felszámolását óhajtják 2008-ban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tukacs képviselő úr!
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Az elénk kerülő zárszámadás és az ÁSZ-jelentés színvonalas munka. Bár szívesebben szoktuk az ÁSZ megállapításait idézni ilyenkor, én azon a véleményen lennék, hogy mégiscsak a zárszámadásról kellene döntenünk. Arról tehát, hogy 2007-ben a költségvetési előirányzatokhoz képest mi teljesült és mi nem.
Főosztályvezető asszony rövid tájékoztatását arról, hogy mert történt a makrogazdaságban, fontosnak tartom. Azért tartom fontosnak, mert a költségvetési célkitűzések döntően inflációra, adósságállományra, költségvetési hiány csökkentésére irányultak, és tudom, hogy ez nem szokott jó hír lenni mindazon ágazatoknak, amelyek szolgáltatásokat nyújtanak. Minden ilyen költségvetés - és én ezt elismerem, és egyetértek mindazokkal, akik ezt kiemelték és sérelmezték - azt eredményezi, hogy egészségügy, oktatás, kultúra, mindazon területek, amelyek állami szolgáltatást jelentenek, megszenvedik ezt a helyzetet. A siker tehát valójában költségvetési siker, ha erről lehet beszélni, de nyilván visszahatott a tartalmi munkára szinte mindenütt.
Én nem mennék el szó nélkül az E-Alap bevételeinek növekedése és szufficitje mellett sem, hiszen hosszú idő óta történt meg először az, hogy nem betenni kellett ebbe a kasszába. A vitához, amely kialakult a szufficit ügyében, azzal a véleménnyel szeretnék csatlakozni, hogy először is akkor járunk el helyesen, ha megfelelünk az államháztartás szabályozásának, tehát annak tartalékba helyezése kérdését én nem kérdőjelezem meg. Járjunk el akkor okszerűen és törvényesen! A felhasználás célját viszont messze támogatom. A felhasználásról pedig egyértelmű véleményem szintén az, hogy maradjon az ágazatban ez a pénz.
Megkockáztatom azt a véleményt is, hogy a finanszírozásra vonatkozó, alelnök úr által megtett javaslat nem feltétlenül van összefüggésben ezzel a tartalékba helyezett pénzzel. Én itt különbséget tennék a finanszírozás, a pénzellátás kérdése és a tartalékba helyezett E-Alap többlet között. Hiszen - erre főosztályvezető asszony bizonyára ki fog térni - a kettő nincs egymással ilyen módon okszerű összefüggésben. Egyszerűbben fogalmazva: nem úgy kell elképzelnünk, hogy ez a pénz ott van valami bankszámlán, és ebből finanszírozunk valamiféle három hónap helyett két hónapot. A megoldása ennek más, szakmailag bizonyára teljesen indokolt.
Amit szeretnék még hozzátenni az általános helyzethez és nyilván az ágazat helyzetéhez is: minden kétséget kizáró, hogy a 2007. év az ágazat szempontjából nem volt sikertörténet. Ugyanakkor két tartalmi ügyben előrelépés van. Az látszik, hogy az E-Alapba történő befizetések és az ez ügyben gyakorolt szigor eredményt hoztak, és ugyanez történt a gyógyszerkassza esetében is, tehát sikerült tartani valamiféle korlátot.
A javaslatom a mondandóm végén pedig az lenne, hogy az egyébként véleményem szerint kötelezően tartalékba helyezendő E-Alap többletről szülessen olyan döntés, nyilvános, világos döntés - ezt javasoljuk majd a vitában, javaslom, hogy ezt javasoljuk majd a vitában a költségvetési bizottságnak is -, amely világosan mutatja be, hogy az ágazatban és csak és kizárólag az ágazatban marad ez a felhasználás, és hogy mi lesz ennek a célja.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Horváth Zsolt képviselő úr jelentkezett; szeretném megkérdezni, hogy rajta kívül még ki kíván hozzászólni a vitában - csináljunk egy kasszát! Puskás képviselő úr - mást nem látok, tehát ők ketten. S ha egyetértenek, utána lezárjuk a vitát.
Horváth képviselő úr!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is elsősorban a kasszában lévő megtakarításról szeretnék pár mondatot szólni. Alapként mindnyájunknak el kell fogadni azokat a tényeket, hogy Magyarországon mind az egy főre jutó kiadások az egészségügy területén, mind a GDP-arányos kiadások, mind pedig az országban meglévő valós igényekhez képest a finanszírozás már a tervezettben is alacsony volt. Minden összehasonlításban alacsonyabb annál, mint ami az uniós átlag, vagy mint ami a magyar igény lenne. Ennek függvényében azt nyugodtan mondhatjuk, hogy ezen az úton nem lehet tovább járni. Vagy akkor egyszerűen ki kell mondani azt, hogy Magyarországon a magyar embereknek nem jár az az egészségügyi ellátás, ami mondjuk, az uniós polgároknak igen.
Ha megengedik, nagyon rossz tapasztalatunk van minden olyan pénzzel, amelyet akár ilyen, akár olyan módon tartalékba helyeztek. Ez a magyar államigazgatást tekintve és - bocsánat, de - a Pénzügyminisztérium gyakorlatát tekintve körülbelül olyan, mint ha a bozótba hajítottuk volna; azt a pénzt mi többet nem látjuk. Aztán cáfoljanak meg, ha sikerül! Ezért számunkra, az egészségügyben dolgozók és az egészségügyért dolgozók számára ez elfogadhatatlan. Azt gondolom, az a javaslat, amelyet más fórumokon talán pont Kökény elnök úr is megfogalmazott, miszerint fordítsuk arra ezt a többletet, hogy a három hónapos késleltetett finanszírozást két hónapra váltjuk, és ezzel lélegzethez juttatjuk az egészségügyi szolgáltatóinkat, részben ez valóban teljesítményarányos, igazságos, mert nem holmi pályáztatás útján történik. Aki közelebb van a fazékhoz vagy jobb osztálytársai voltak, az több pénzhez jut; aki ilyennel nem rendelkezik, csak dolgozik, az meg esetleg kevesebbhez - ez minden pályáztatásban benne van, sajnos ez is magyar valóság. És ha ezt ki tudnánk kerülni, akkor azt gondolom, hogy ebben a javaslatban akár meg is egyezhetnénk, mert ez az ágazatnak kell.
De azért azt mindig tegyük hozzá, hogy ennek az ágazatnak versenyeznie kell most már a nyugat-európai egészségügyi szolgáltatókkal, versenyeznie kell a munkaerőért. S ha nem tud lépni ebben az ügyben az ágazat, akkor el fogja veszíteni a legjobbjait. Ez a folyamat megy. És azok a pénzügyi folyamatok, amelyek lehet, hogy sikeresnek látszanak, ezt nem állítják meg, sőt gyorsítani fogják. Az utolsó pillanatban vagyunk, sőt szerintem már túl vagyunk rajta, tehát most már csak kármentéssel tudunk foglalkozni, és ezt a Kórházszövetség és a szakmai szervezetek is úton-útfélen elmondják, maga a szakma is érzi a bőrén.
Tehát nagyon kérem, fogadják el azt a javaslatot; ennek a törvényi formáját úgyis a Szocialista Párttól várjuk, hogy megtörténjen, akár egy bizottsági közös módosító javaslatként is megfogalmazódhat. De én azt gondolom, hogy itt, a zárszámadásban ezt a kérdést legalábbis javaslat szintjén az Egészségügyi bizottságnak illendő lenne elrendezni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jelen pillanatban ez nyilván a bizottsági többségi és kisebbségi véleményekben megjelenhet, valamint a költségvetési vitákban.
Puskás képviselő úré a szó.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csatlakoznék az előttem szólóhoz, hogy nyilvánvalóan, ha ez egy bizottsági javaslatként továbbmegy, akkor komolyan vetődik latba a későbbi tárgyalásoknál.
Néhány dolgot szeretnék mondani. Az elmúlt évi költségvetés többlete 27,4 milliárd forint, amelynek ára van. Az ár egyértelműen mindannyiunk előtt ismert: a lakossági terhek növekedése és messzemenően az ellátórendszer leépítése, illetve az ellátórendszer szintjavításának a megállása.
Örömmel hallottam főosztályvezető asszonytól a mentőszolgálatra vonatkozó adatokat. Kicsi üröm az örömben, hogy ezek mindig az egy évvel korábbi pénzekből való beszerzések. Reménykedem abban, hogy jövőre még mindig itt ülünk, és nem tudom, mit mondunk akkor, amikor a gépkocsi-utánpótlásra ebben az esztendőben nulla, azaz nulla forint az Országos Mentőszolgálat tervezete. Úgyhogy remélem, sikerül majd valamit odaraknunk.
Gyógyszertámogatás. A gyógyszer-támogatási arány 6,8 százalékkal csökkent. Persze, hogy a gyógyszerkassza aztán végül nem hiánnyal zárt, és az a 15,3 százalékos lakossági hozzájárulás-növekedés rendkívül jelentős.
Egy kérdésem lenne. Az utazási költségtérítés, nem emlékszem pontosan a számra, nagyjából, nem egészen a felére csökkent. Nem értettem egészen pontosan ennek a magyarázatát.
Az utolsó kérdésem pedig: ha az egész mentés-betegszállítási összeget együtt nézzük, akkor végül hogyan alakult a dolog? Korábban a mentés-betegszállítási kassza összevonható volt, most sok részletből adódik össze - ez most hogyan alakult ebben az évben? Hiszen az átalakításnál egyértelműen kimondták, hogy drágább lesz a két funkció külön működtetése.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előbb már lezártuk a hozzászólások sorát.
Megkérdezem mindenekelőtt az Állami Számvevőszék képviselőjét, Csépán Magdolna igazgatóhelyettes asszonyt, kíván-e valamilyen kérdésben reflektálni, megjegyzést tenni. (Dr. Csépán Magdolna jelzi, hogy nem.) Nem kíván.
Megkérdezem az Egészségügyi Minisztérium képviselőjét, van-e olyan kérdés, amelyre tud vagy most kíván válaszolni. Elhangzottak itt nyilván szakmai kérdések is. Domokos főosztályvezető-helyettes úr, a közgazdasági főosztály helyettes vezetője. Megkérdezem, kíván-e valamelyik kérdésre kitérni, Domokos úr.
DOMOKOS SÁNDOR (Egészségügyi Minisztérium): Jelen pillanatban nem. Természetesen voltak olyan kérdések, amelyekre válaszolnom kellene, de nem tudok most jelen pillanatban olyan számadatokat adni, célzottan például a mentés és betegszállítás ez évi tapasztalataira. Ezeket természetesen írásban meg fogjuk küldeni.
ELNÖK: Kérem az egészségügyi tárcát, hogy lehetőség szerint legkésőbb a jövő heti bizottsági ülésre küldje meg az írásos válaszokat, hogy a két héten át tartó plenáris vitában a képviselők ezt használni tudják.
Megkérdezem Pálfalvi András főigazgató-helyettes urat, kíván-e szólni. Tessék parancsolni! Nyilván az Egészségbiztosítási Alapot érintő részkérdésekre kíván reflektálni.
PÁLFALVI ANDRÁS (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én azt javasolnám, ha lehetek ilyen javaslattevő szerepben, hogy amikor a Pénzügyminisztériumnak címzett kérdéseken túl vagyunk, arra a konkrét két vagy három esetre, amely szigorúan az OEP-et érinti, akkor én azt kiegészítésként meg fogom tenni.
ELNÖK: Jó, rendben van. Akkor a Pénzügyminisztérium főosztályvezetőjéé a szó.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Először is tényleg egy tisztázó jellegű dologra mindenképpen szükség van a tartalék vonatkozásában, hiszen valóban, az indokló szöveget megnézve, kicsit összemosódik a történet, holott két dologról van szó. Én ezt a bevezetőben említettem is, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alapnál az E-Alaphoz viszonyítva minimalizált, de végül is van egy szufficit, mert 200 millió forint körüli összeg az, ami ott szufficitként jelentkezik. És külön kérdés a 27,4 milliárd forint, amely az Egészségbiztosítási Alap szufficitje. Természetesen senki nem gondol arra, hogy a 27,4 milliárd forint a nyugdíj-biztosítási ágazatnál kerüljön felhasználásra. Kétségtelen, hogy az indokló szöveg összemossa ezt a két kérdést, de senkinek eszébe sem jut ez, véletlenül sem. (Szórványos derültség.) Ezt tehát szeretném elmondani.
Természetesen mindegyik alap a saját szufficitjével garázdálkodhat, tehát természetesen a Nyugdíjbiztosítási Alapnál a 200 millió forintos szufficit tartalékba helyezéséről van szó, itt pedig a 27,4 milliárd forintról. És elnézést, hogy a kapkodó munkában kicsit nem túl jól sikerült ez az indokló szöveg, valóban összemossa a nyugdíj- és az egészségbiztosítást, de természetesen külön vannak. Ugyanakkor a normaszöveg önmagában, ha azt tetszenek megnézni, egyértelműen szabályozza ezt a kérdést, és nyilván a normaszöveg az irányadó, de kétségtelen, hogy az indoklás kicsit összemossa ezt a kérdéskört. Tehát ezt a hibánkat természetesen készséggel elismerem.
Ahogy Havas Szonja képviselő asszony is elmondta, természetesen ehhez a pozitív helyzethez nemcsak a bevételi oldal, hanem a kiadási oldal is hozzájárult. Erről a gyógyszerkiadások vonatkozásában már tettem említést az ismertetésben. Kétségtelen, hogy ez más előirányzatoknál is megjelent. Az egyik ilyen például a táppénzkiadások alakulása, ahol 10 milliárdot meghaladó volt a megtakarítás. A másik ilyen a gyógyító-megelőző kassza, ezt is említettem, hogy ahhoz képest, hogy mennyire lett felemelve, végül nem az került ténylegesen felhasználásra. És ezek a főbb tételek, tehát valóban, ez a kettő is hozzájárult.
Ugyanakkor még egy harmadik dologra is hadd hívjam fel a figyelmet. Utaltam arra, hogy nagyon szép a bevétel meg a kiadás, de természetesen ehhez a helyzethez a költségvetés önmaga is egyébként is rendesen hozzájárult. Hiszen az Alap a 2007. évben összességében 372,5 milliárd forintos közvetlen támogatást kapott a költségvetéstől, aminek a legnagyobb tétele az említett nemzeti kockázatközösségnek az összege, de ezen túlmenően a gyednek a finanszírozása is 50 százalékban költségvetési forrásból történt, illetve akkor még, 2007-ben még az egész abból történt - már én is keverem az éveket. Ez is egy tétel, ez azt jelenti, hogy a bevételekből 22,2 százalékot a költségvetés finanszírozott közvetlenül ezekkel a módszerekkel, úgyhogy ez is hozzátartozik ehhez a helyzethez. Nem akarom ezzel a történetet elrontani, de hozzátartozik a teljes képhez, hogy ez is hozzájárul mindehhez.
A tartalékfelhasználás ügyében természetesen nagyon sok szakmai kérdés merült fel, hogy egyáltalán ennek a felhasználása, illetve az idei évben is mi a helyzet. Egyrészt az idei évről nem szeretnék nagyon mélységesen beszélni, hiszen még nem vagyunk ennek az évnek a végén, és kétségtelen, hogy a vizitdíj-megszüntetés kapcsán bizonyos olyan tendenciák jelennek meg már az eddigi folyamatokban, ami a korábbi időszakban nem volt. (Dr. Mikola István: Korábban vizitdíj sem volt!) Tehát egyrészt ez megjelenik már a gyógyító-megelőző ellátásban, illetve a gyógyszer-támogatási kiadásoknál is. Kétségtelen, hogy nem tragikus, de persze nem akarok ilyen kifejezéseket használni; van tehát egy növekedés ezeknél a kiadásoknál, pontosan a vizitdíj megszüntetésével összefüggésben, ez kétségtelen. De attól függetlenül eléggé valószínűsíthető, hogy ahhoz képest, hogy az ágazat már ebben az évben is kapott lehetőséget többször is arra, hogy a megtakarítások felhasználására sor kerüljön, másrészt az is valószínűsíthető, hogy még ezen túlmenően, ebben az évben egyéb lehetőség is fog nyílni a 2008-as megtakarítások felhasználására az ágazatban.
Egyrészt én természetesen mint PM nem szeretnék arra vonatkozóan nyilatkozni, hogy ennek a felhasználása egészen konkrétan hogyan történik meg, hiszen ez az ágazat saját ügye, tehát nyilván a szakmai javaslatokat ott fogják kialakítani. Jelzem, azok sem kizártak ebből adódóan, amit itt alelnök úr is és többen jeleztek, hogy a finanszírozási rendszerben lehet, hogy lehetne változtatni. Én ebben természetesen nem szeretnék nyilatkozni, hiszen ez nem a Pénzügyminisztérium kompetenciája. Annyit azonban mindenképpen jeleznem kell, hogy úgy tűnik, a folyamatok lehetőséget fognak adni arra, hogy ezen a területen még ebben az évben további pénzfelhasználás történjen az ágazat helyzetének javítására.
Csáky képviselő úr kérdéseire szeretnék egy-két dolgot mondani. Egyrészt a költségvetési szervek kérdése merült fel. Szeretném elmondani, hogy maga a zárszámadási kötet is tartalmazza, hogy - most mit mondjak? - van még némi hátralék, de az is megállapítódik, hogy ez a 2005. évi szintre áll vissza, tehát a 2006. évhez képest van egy csökkenés 2007-ben. Ez tehát az egyik dolog, amit szeretnék elmondani.
A másik, amit jelzett, a munkanélküliekkel kapcsolatos kérdés volt. Szeretném elmondani, hogy a Munkaerő-piaci Alap zárszámadása bemutatja, hogy a passzív ellátások egészében van egy jelentősebb visszaesés a kiadásoknál ahhoz képest, ami eredetileg tervezve volt 2007-ben, és ennek a következménye jelenik meg. Hiszen itt az egyén nem fizet egyéni egészségbiztosítási járulékot a passzív ellátás után, tehát ennek a folyamatnak a részeként megjelenik az Egészségbiztosítási Alapnál ez a történet. De ez önmagában nem egy tétel az Alap egészét tekintve, de ennek ez az oka igazából.
Az APEH tevékenységét is említette képviselő úr. Itt is van jó is meg rossz is, hiszen az ÁSZ maga is megállapítja, hogy 2006-hoz viszonyítva mindenképpen van előrelépés, tehát sokkal jobb a helyzet az APEH-folyószámláknál, mint ami a korábbi években volt; ezt tehát az ÁSZ-jelentés maga is megállapítja. Másrészt pedig azt is rögzíti az ÁSZ-jelentés, hogy a leltárakban elszámolt pénzforgalom megegyezik az alapok számláján 2007. december 31-éig ténylegesen befolyt bevételekkel. Tehát kétségtelen, hogy voltak, vannak problémák, de ebben a kérdésben, tehát a folyószámla-vezetésben mindenképpen az APEH-nál is javuló tendencia van.
Az egy másik kérdés, ami mindig felmerül, ennek az egyszámlás befizetésnek a kérdése, ami ismereteim szerint jelenleg is éppen felmerülőfélben van. Az más kérdés, hogy éppen az ÁSZ-jelentésre is figyelemmel, azt gondolom, célszerű ezt átgondolni, hogy mennyire jó ez az ágazatot illetően vagy nem. Én csak elmondanám, hogy van egy ilyen elképzelés ismételten; volt egyszer ez már törvény formájában is, de aztán még a hatálybalépés előtt hatályon kívül helyezték. Tehát egy ilyen történet kétségtelenül van.
Természetesen azokba a kérdésekbe, amelyek Schvarcz alelnök úr részéről felmerültek, én szintén nem szeretnék belemenni, hiszen a TVK és az egészségügyi struktúra is mély szakmai kérdés, tehát nem a pénzügyi tárca kompetenciája természetesen. Hogy együtt dolgozunk ebben, az egy másik kérdés (Derültség. - Dr. Mikola István: Szerény!), de alapvetően talán nem lenne jó, ha én erről nagyon beszélgetnék.
Az természetesen a tisztelt bizottság ügyköre, hogy a tartalékfelhasználásra milyen javaslatokat tesz, de ennek kapcsán szeretném még egyszer megerősíteni azt, hogy azokban a célokban, amelyeket itt elmondtak a tartalék kapcsán, nagy valószínűséggel az idei helyzet alapján is lehetőség nyílik arra, hogy a 2008-as költségvetés keretében ezek megoldódjanak, vagy legalábbis enyhüljenek ezek a problémák.
Felmerült Puskás képviselő úr részéről az utazási költségtérítés. Erre én csak utalnék, és majd átadom a szót a főigazgató-helyettes úrnak. Az utazási költségtérítésnél egy szabályváltozás volt, ami szigorító lépéseket jelentett, itt ennek a hatása jelenik meg igazából. A jogosultsággal kapcsolatban volt egy erőteljes szigorító szabály, és ennek a hatása jelenik itt meg különösebben.
Amiben igazából kérni szeretném főigazgató-helyettes úr segítségét, az a gyógyszertámogatás, illetve a speciális gyógyszerügyek, én ebbe nem nagyon szeretnék belemenni.
Köszönöm szépen, részemről ennyi volt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most tényleg Pálfalvi főigazgató-helyettes úr következik.
PÁLFALVI ANDRÁS (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Köszönöm szépen a szót. Valóban, ezt a két vagy három kérdést akartam érinteni, amelyet főosztályvezető asszony is említett.
Sorrendben talán Mikola alelnök úr említette a lakossági tehernövekedés tényét a gyógyszertámogatás kiadásainál, amihez aztán csatlakozott Puskás képviselő úr is. Való igaz, az ÁSZ-jelentés is helyesen állapítja meg, hogy 15,3 százalékos volt az éves átlagos lakossági tehernövekedés, ami egyébként az előző éveknek a hasonló százalékait nézve, abszolút beleillik az eddig megszokottak sorába. (Dr. Mikola István: Sajnos.) Ezt csak azért akarom így hangsúlyozni, mert a gyógyszer-gazdaságossági törvény, illetve az annak végrehajtására kiadott különböző rendeletek megalkotásánál is a döntéshozó, a normaalkotó számolt ezzel a tehernövekedéssel, ennél jóval magasabb tehernövekedéseket prognosztizáltak, ám már akkor jeleztük, hogy 2007-ben még nem tud kifutni úgy a rendszer, hogy ebben az évben már ne tudjunk lakossági tehernövekedésről beszámolni, azonban a 2008. évben már igen. És ahogy elkezdődött ez a tendencia, ebben az évben 5-8 százalékos lakossági tehercsökkenéssel számolunk, ami ennek a gyógyszer-gazdaságossági törvénynek, illetve az annak örvén bevezetett egyéb normáknak a következetes végrehajtásának...
ELNÖK: Elnézést, főigazgató-helyettes úr: ebben a 15 százalékban mennyi a vény nélküli, tehát az OTC-forgalomra eső tehernövekedés? Durván.
PÁLFALVI ANDRÁS (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Ez csak a támogatásos, azt mondja a főosztályvezető úr - igen. (Közbeszólások.)
ELNÖK: Tehát ez csak a vényes forgalom. Köszönöm szépen. Tessék parancsolni!
PÁLFALVI ANDRÁS (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): A következő: Nagy Kálmán képviselő úrnak a különkeretes beszerzésű gyógyszerek felett érzett aggodalmát szeretném eloszlatni. Természetesen nem machinációról van szó, tehát az ezekben az indikációkban jelentkező betegeknek az ellátását továbbra is végrehajtja a rendszer, csak éppen nem ezen a különkeretes csatornán keresztül, hanem, most már talán csak két indikáció kivételével, az összesben a normál járó-, illetve fekvőbeteg-finanszírozáson keresztül történik ezeknek a betegeknek az ellátása és finanszírozása. (Dr. Nagy Kálmán: Volt már ebből probléma, és nem tűnik ez jó megoldásnak.) Én meg pont ellenkező tényeket tudok közölni, a felméréseink alapján, amióta átkerült a teljesítményfinanszírozotti körbe, növekedett a kezelt betegek száma, a hozzáférés esélye igazságosabb, és jobban biztosított egész egyszerűen. Tehát ezek a tények.
Puskás Tivadar képviselő úr fennmaradó kérdéseire: igen, az utazási költségtérítés előirányzata valóban azért teljesült majdnem körülbelül a felére, mint ami volt az eredeti előirányzat, hiszen év közben egy elég nagy mérvű szabálymódosítás következett be: megszüntettük a hitelezett utazási utalvány rendszerét. Korábban ez úgy történt, hogy a beutaló orvos az ellátóhely megközelítésére kiállított egy biankó szelvényt, amelyet aztán utána a közlekedési társaságokon keresztül visszafogadtunk a rendszerbe. Ez rendkívül diszfunkcionális intézmény volt, ezért kellett, meggyőződésem szerint már korábban kellett volna megszüntetni, de most már megszűnt hál' istennek. Megmaradt az az utazási költségtérítési rendszer, amikor a beteg, a beutalt a saját költségén gyakorlatilag megelőlegezi a tb-nek ennek a költségeit, aztán utólag mi utazási költségtérítéssel ezt rendezzük. Mondom, egyértelműen a diszfunkcionalitás volt az, ami ezt alá tudja támasztani; például a közlekedési társaságok által egyébként a lakosságra érvényesíthető kedvezményeit a hitelezett utazási utalvány nem tudta kezelni. Ez egyértelmű pénzkidobás akkor, amikor egyébként mondjuk, a 65 év feletti vagy a 6 év alatti állampolgárok ingyen utazhatnak, akkor ne fizessen a tb utánuk.
Úgy emlékszem, szintén Puskás Tivadar képviselő úr kérdezte: betegszállítás-, mentéskasszák. Valóban, korábban ez egy előirányzaton szerepelt a gyógyító-megelőző ellátásokon belül, most két kasszán. Most gyorsan összeadtam a vonatkozó számokat: amiről igazából be tudok számolni, az az, hogy a két előirányzat összteljesítése 2007 és 2006 viszonylatában 2 milliárd forintos abszolút növekedést jelez, azaz 7,1 százalékos növekedésről tudok beszámolni. Tehát gyakorlatilag ennyivel javult a pozíciója ennek a két elemnek.
Részemről ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm szépen.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor szavazzunk arról, hogy a zárszámadási törvényjavaslatot ki tartja általános vitára alkalmasnak. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) 12 igen. Ki szavaz nemmel? (10) 10 nem. 12:10 arányban ez általános vitára alkalmas.
Kérem a többségi oldal és a kisebbségi oldal képviselőit, hogy holnap reggelre az írásban foglalt véleményt a bizottság titkárságára szíveskedjenek eljuttatni.
Köszönöm szépen a napirendi pont előadóinak a részvételt.
Megkérdezem, "egyebekben" van-e valakinek bejelentése vagy megjegyzése. (Nincs ilyen jelzés.) Nincs.
Köszönöm szépen, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 10 perc)
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea