1. Tájékoztató a Magyar Vöröskeresztről
2. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről:

3. Az egybiztosítós, nemzeti kockázatközösségen alapuló, szolidaritási elvű egészségbiztosítás visszaállítása érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/5228. szám)
   (Dr. Orbán Viktor (Fidesz), dr. Semjén Zsolt (KDNP), dr. Mikola István (Fidesz) és dr. Nagy Kálmán (KDNP) képviselők önálló indítványa)

4. Tájékoztató a laikus elsősegélynyújtás helyzetéről, oktatásáról
5. Tájékoztató az Országos Mentőszolgálat stabilizációs programjának alakulásáról
6. Egyebek

 

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke

Dr. Schvarcz Tibor alelnök (MSZP)
Dr. Mikola István alelnök (Fidesz)
Gyula Ferencné (MSZP)
Dr. Juhászné Lévai Katalin (MSZP)
Dr. Nyul István (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz)
Dr. Pesti Imre (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)

Helyettesítési megbízást adott

Dr. Czinege Imre (MSZP) dr. Schvarcz Tibornak (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP) dr. Kökény Mihálynak (MSZP)
Dr. Havas Szófia (MSZP) dr. Vojnik Máriának (MSZP)
Dr. Tittmann János (MSZP) megérkezéséig dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Kupper András (Fidesz) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Nagy Kálmánnak (KDNP)

 

Meghívottak részéről

Hozzászóló(k)

Dr. Rapi Katalin szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Habsburg György, a Magyar Vöröskereszt elnöke
Dr. Czimbalmos Ágnes, a Magyar Vöröskereszt főigazgatója
Dr. Göndöcs Zsigmond, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója
Simonyi István szakreferens (Oktatási és Kulturális Minisztérium)

Dr. Mártai István (Országos Mentőszolgálat)

Horváth László főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)

Dr. Szepesi András volt kincstári biztos

(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 00 perc. )

Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Jó reggelt kívánok, hölgyeim és uraim! Köszöntöm a bizottság tagjait, vendéglátóinkat és vendégeinket a bizottság kihelyezett ülésén a Magyar Vöröskereszt székházában. Megállapítom, hogy az ülés a helyettesítésekkel határozatképes.

Jóleső érzéssel teszünk eleget a Magyar Vöröskereszt meghívásának, annál is inkább, hiszen nemes küldetésével és humanitárius akcióival minden politikai erő azonosítani tudja magát, legyen szó véradásszervezésről vagy a katasztrófák áldozatainak a segítéséről.

Talán szinte napra mondhatom, hogy három éve foglalkozott a bizottság jogelődje utoljára a Magyar Vöröskereszt ügyeivel részletesebben, talán ezért is örültünk ennek a meghívásnak.

Tisztelt Bizottság! Megkérdezem, hogy napirend előtt van-e megjegyzés. (Nincs jelzés.) Nincsen. A napirendre úgy tennék javaslatot, hogy az első napirendi pont házigazdáink tájékoztatója legyen. Itt képviselőtársaim nyilván tehetnek fel kérdéseket, de azt javaslom, hogy a tájékoztató felett vitát ne nyissunk.

A második napirend egy tárgysorozatba-vételről szóló döntés, a harmadik és negyedik napirend pedig konzultációs jellegű a szokásainknak megfelelően.

Kérdezem a bizottság tagjait, hogy az írásban kiküldött napirendi javaslatot ezekkel elfogadják-e. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi ajánlást egyhangúlag elfogadta.

Tisztelt Bizottság! Azt kérem majd a hozzászólóktól, a vendégektől, hogy miután a terem adottságai olyanok, hogy két mobil mikrofon van összesen, hogy mindenki várja meg, amíg a mikrofon hozzáér, és a megjegyzéseket, kérdéseket csak mikrofonba tegyük meg, hiszen így rögzíthető megfelelő módon, Házszabályszerűen a bizottsági ülés, és valószínűleg így halljuk is egymást a terem adottságaiból adódóan.

Tájékoztató a Magyar Vöröskeresztről

Az első napirendi pont keretében mindenekelőtt házigazdánknak, Habsburg György elnök úrnak adnék szót.

Habsburg György, a Magyar Vöröskereszt elnökének bevezetője

HABSBURG GYÖRGY, a Magyar Vöröskereszt elnöke: Igen tisztelt elnök úr! Alelnök Urak! Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Nagyon örülök és nagy megtiszteltetés és öröm számunkra, mint Vöröskereszt, hogy a mai napon ez az egészségügyi bizottsági ülés itt, a Vöröskeresztnél történik. Szintén nagyon örülök, hogy a Vöröskereszt teljes szélességben jelen tud lenni, hiszen most a Vöröskereszt alelnöke, Göndöcs Zsigmond, nem mint a Vöröskereszt alelnöke, hanem mint a Mentőszolgálat országos főigazgatója van jelen ezen a gyűlésen.

Mint ahogy az elnök úr mondta, ez nem az első kapcsolat, ami létezik a bizottság és a Vöröskereszt között, három évvel ezelőtt nekünk megvolt a lehetőségünk egy tájékoztatatást adni a Vöröskereszt munkájáról, a bizottságnak tavaly szintén megvolt a lehetősége, amikor az országos vezetőség egy gyűlést tartott a parlamentben, ahol szintén több tagja jelen volt az Egészségügyi bizottságnak. Ez nekünk is fontos, hogy mi ebben a formában egy kicsit jobb tájékoztatást tudunk adni a Vöröskereszt sokszínű munkájáról, ilyen formában, hogy önök egy kicsit több információt kapnak, hogy mit csinálunk, miben tevékenykedünk és hol van a mi aktivitásunk.

Egy közös dolog van a bizottság és a Vöröskereszt között, hogy minden évben decemberben nagy izgalmas dolog, amikor jön a költségvetés, és mi lesz belőle. Nekünk különlegesen izgalmas, hiszen minden évben várjuk, hogy milyen számok vannak benne, hogy a Vöröskereszt tovább tudjon dolgozni. Itt van a lehetőség, hogy köszönetet mondjak a bizottságnak, mert minden évben ezt a minimumot megkaptuk, amivel tovább tudtunk dolgozni a Vöröskeresztért. Ez is egy tény, hogy mindig ilyen ötpárti egyezség létrejött, hogy a Vöröskereszt támogatása ne csökkenjen, és ezt hálásan köszönöm, mert igazán elég sokat, és nagyon sokat tudtunk tenni a Vöröskeresztben, sok tevékenységet tudtunk teljesíteni.

Hogy önök egy jobb tájékoztatást kaphassanak, átadnám a szót a Vöröskereszt főigazgató asszonyának, aki egy rövid tájékoztatást fog önöknek adni a Vöröskereszt munkájáról. Köszönöm szépen, hogy itt vannak, és sok sikert a munkájukhoz!

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor megadom a szót főigazgató asszonynak.

Dr. Czimbalmos Ágnes, a Magyar Vöröskereszt főigazgatójának tájékoztatója

DR. CZIMBALMOS ÁGNES, a Magyar Vöröskereszt főigazgatója: Köszönöm szépen. Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm önöket a Magyar Vöröskereszt székházában, és szeretném önöknek röviden összefoglalni a tevékenységünket, bemutatni egy-két új programot, és még kérni is szeretnénk önöktől.

Az első dián összefoglaltam azt, hogy milyen történelmi események és hogyan vezettek a Magyar Vöröskereszt megalakulásához. Mint látják, viszonylag hamar létrejött a Magyar Vöröskereszt a solferinói csata, illetve a Nemzetközi Vöröskereszt után.

A következő dián arról van szó, hogy milyen szabályok vannak, amelyek a mi tevékenységünket befolyásolják. Vonatkoznak ránk a genfi egyezmények, a vöröskereszt mozgalom irányelvei és a hazai jogszabályok, többek között a rólunk szóló törvény is. A rólunk szóló törvény sajnos, nem elég pontosan írja le azt a tevékenységet, amit mi az adatkezelés kapcsán végzünk, és így olyan tevékenységeket végzünk, amelyeknek a jogszabályi rendezése nem történt meg. Tehát részben emiatt, részben pedig azért, mert bizonyos adatokért nekünk fizetnünk kell, holott a genfi egyezmények szerint ezt ingyen kellene, hogy megkapjuk a magyar hatóságoktól, kezdeményezni szeretnénk a törvénymódosítást, a Vöröskeresztre vonatkozó törvény módosítását, és ehhez kérnénk az önök segítségét.

Ha megnézzük a következő diát, akkor látjuk, hogy milyen a Magyar Vöröskereszt szervezettsége, a taglétszám, az önkéntesek létszáma. Ami nagyon érdekes számunkra, az az, hogy az önkéntesek száma az elmúlt évhez képest nőtt, és ha megnézik, egy icipici vonal jelképezi csak azon a dián a munkatársak létszámát, tehát ahhoz képest, hogy hány fizetett alkalmazottunk van, nagyon magas a tagok, illetve az önkéntesek száma.

A következő dián az alapfeladatainkat foglaltam össze. Ezek önök előtt is ismertek, ez egy kis segítség, hogy mi minden is tartozik bele pontosan. Kiemelten szeretnék beszélni a véradásszervezésről, ami a következő dián található, mert ez az alaptevékenységeink közül az egyik legfontosabb, és itt összefoglaltunk néhány számadatot. Itt is látszik, hogy 149 munkatárs végzi a véradásszervezést, és több mint 11 ezer segítőjük van az önkéntesek közül. Tehát ez egy olyan feladat, ahol nagyon megmozgatjuk a társadalmat.

A következő dián összefoglaltuk azokat az érveket, amelyekkel szeretnénk meggyőzni az illetékes hatóságokat, a Pénzügyminisztériumot, illetve az adóhivatalt arról, hogy ez a tevékenység áfamentes. Tudniillik nem egyértelműen derült ez ki a tavalyi áfatörvényből, mi állásfoglalásért fordultunk az APEH-hez és a Pénzügyminisztériumhoz is, és az elmúlt évben olyan információt kaptunk, hogy valószínűleg áfás tevékenységnek fogják a véradásszervezést minősíteni. Úgy érezzük az ott felsorolt érvek alapján, hogy ez a tevékenység nem tartozhat az áfakörbe, hiszen ha a vérkészítmények értékesítése áfamentes, akkor az azt megelőző szervezési munka hogyan lehetne áfás? Illetve a társadalmi szervezetek alaptevékenysége is áfamentes általában, és a kiemelten közhasznú szervezeteké is.

Ezek tehát a mi érveink, amelyekkel abban kérnénk az önök segítségét, hogy legyen ez a tevékenység áfamentes. Írtunk egy levelet a pénzügyminiszter úrnak, amely levél egy példányát mellékeljük önöknek, hogy részletesebben is láthassák a szituációt, illetve az érveinket.

A következő nagy tevékenységünk az elsősegélynyújtás. A gépjárművezetői vizsgához kötelező elsősegély-nyújtási vizsgát a Vöröskereszt szervezi, és ebből a számadatból látszik, hogy több mint 100 ezer vizsgázó van évente. Ha megnézzük a következő diát, akkor egy kicsit előrefutunk egy későbbi napirendi ponthoz, mert mi az OMSZ-szal együtt azt javasoljuk, hogy legyen kötelező tanfolyami képzés a gépjárművezető-jelölteknek, és hogyha ezek a jelöltek részt vesznek ezen a tanfolyamon, olyan tényleges elsősegélynyújtó ismeretekre tesznek szert, amelyet a mindennapi életben is tudnak használ egy balesetnél, egy kis faluban, és ezzel segíteni tudják a lakosságot, az Országos Mentőszolgálatot, és így tovább.

A klímaváltozás hatásaival is elkezdtünk foglalkozni, tekintettel arra, hogy Magyarországot is érinti a klímaváltozás, illetve mert ez egy hosszú folyamat, amelyre nekünk is fel kell készülnünk. Három programot soroltunk fel, amelyek már mennek, és újabbak indítását is tervezzük.

A következő dián az van felsorolva, hogy a katasztrófamenedzsmenthez meg a katasztrófa-készenléthez, illetve -elhárításhoz kapcsolódóan milyen tevékenységeket végzünk. Ami nagyon fontos, az az, hogy van egy úgynevezett mentálissegítő-képzésünk, amit azoknak a szervezeteknek ajánlunk, amelyek emberei az árvízkárok vagy más katasztrófa után a lakossággal találkoznak, ilyenek a tűzoltók, a rendőrök és a pszichológusok is, akik segítenek ezeket az élményeket feldolgozni, hiszen nem csak az anyagi javakban bekövetkezett károsodás a fontos.

Végül a jövő, az Ifjúsági Vöröskereszt - erről szól a következő dia -, amely a bázisiskolai programon keresztül több mint 150 iskolával áll rendszeres kapcsolatban, amely egészségvédelmi tevékenységeket végez és az eszmeterjesztéssel is foglalkozik. Mi tehát a jövőnkről is gondoskodtunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, főigazgató asszony.

Megkérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e kérdés. (Senki nem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt.

Azzal köszönném meg a főigazgató asszony tájékoztatóját, hogy a bizottság, ha erre felkérést kap, akkor a törvénymódosításban készséggel közreműködik - gondolom, képviselőtársaim nevében is beszélhetek -, ideértve természetesen az áfatörvény megfelelő értelmezését is, mert ebben, azt gondolom, a bizottság megadja a szükséges tevékenységet. És természetes, hogy ha az alaptevékenység kapcsán is indokolt egy korábbi törvénynek az élet által megkívánt megváltoztatása, akkor, azt hiszem, abban is közre tudunk működni - ez nyilván további konzultációk tárgya, de hadd mondjam azt, hogy nyitottak vagyunk ebben az ügyben, gondolom, valamennyiünk nevében mondhatom ezt.

Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről: az egybiztosítós, nemzeti kockázatközösségen alapuló, szolidaritás elvű egészségbiztosítás visszaállítása érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló T/5228. számú törvényjavaslat

Ha nincs kérdés (Senki nem jelentkezik.), akkor áttérünk a második napirendi pontra, amely egy tárgysorozatba-vételről szóló döntés: az egybiztosítós, nemzeti kockázatközösségen alapuló, szolidaritás elvű egészségbiztosítás visszaállítása érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat, amelyet képviselőtársaim 5228. számon kaptak meg. Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Mikola István és Nagy Kálmán képviselők önálló indítványáról van szó. A szokásos eljárást követjük. Megkérdezem, hogy az előterjesztők nevében ki kíván szólni. (Dr. Mikola István jelzésére:) Mikola István alelnök úr!

Dr. Mikola István (Fidesz) szóbeli kiegészítése

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Egészségügyi Bizottság! A képviselői önálló indítványban javaslatot teszünk arra, hogy az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény visszavonását kezdeményezze a kormányzat. Továbbra is úgy látjuk, hogy ennek a törvénynek a megszületése botrányos körülmények között történt, a népakarat szembefordult az egészségbiztosítási rendszernek azzal az átalakításával, amit a 2008. évi I. törvény megfogalmaz, kodifikál, továbbra sincs társadalmi támogatottsága az egészségbiztosítási rendszer úgynevezett több-biztosítós, többpénztáras, piaci átalakítására vonatkozóan. Ebben az önálló indítványban, törvénytervezetben az egybiztosítós, nemzeti kockázatközösségen alapuló, szolidaritási elvű egészségbiztosítás helyreállítására teszünk javaslatot az ehhez szükséges jogszabályi, törvényi változtatásokat listázzuk. A szándék teljesen egyértelmű: vissza kívánjuk állítani azt a jogszabályi környezetet, amely ennek a nagy egészségbiztosításirendszer-átalakításnak az elindítása előtt volt Magyarországon.

Szeretném hozzátenni azt is, hogy a törvény megszületésének a pillanatában, de egy alkalommal azt megelőzően is önálló törvénytervezetet nyújtottunk be az Egészségügyi bizottság elé, annak tárgysorozatba-vételét kérve, az a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalnak az egészségbiztosítási rendszer reformjára vonatkozó, kodifikált törvényjavaslata volt, amit sajnos kétszeri indítványunkra sem sikerült tárgysorozatba vétetni. Hangsúlyozom tehát, hogy van alternatívája a 2008. évi I. törvénynek, ezt az alternatívát szeretnénk most már igazi tárgyalás témájává tenni.

Tisztelettel kérem a bizottságot, lássa be a kialakult helyzetet, lássa be azokat az indulatokat, azt a civil szerveződések hangja kapcsán előállt helyzetet, amely a kormányzati szándékot alapjaiban kérdőjelezi meg. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr.

Megnyitom a vitát. A tárgysorozatba-vételhez a kormány álláspontjának beszerzése nem szükséges, tehát képviselőtársaimat illeti a szó. Ki kíván szólni vagy megjegyzést tenni ebben a kérdésben? (Dr. Perjési Klára jelentkezik.)

Perjési Klára! Mikrofont kérek szépen majd mindenkinek, és kérem a segítőinket, hogy a mikrofonok mozgatását próbáljuk viszonylag rugalmasan és gyorsan megoldani, valamint kérem a média képviselőit is, hogy ne akadályozzák az ezzel kapcsolatos munkát. Köszönöm.

Hozzászólások

DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Jelenlévők! Először is Habsburg György elnök úrnak és a főigazgató asszonynak szeretném megköszönni azt a vöröskeresztes munkát, amellyel Békés megyében, ezen belül Gyulán segítségünkre vannak...

ELNÖK: Képviselő asszony, ezt a pontot lezártuk.

DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Ezt nem volt módunk elmondani.

A mostani napirendi ponthoz visszatérve azt kérdezném meg az alelnök úrtól, hogy ha mindent visszaállítunk, ahogy azt ennek az indítványnak az előterjesztői, illetve a nép szeretné, akkor hogy kívánnak változtatni azon, hogy túl drága és eredménytelen az államapparátus munkája, amely az országra túl nagy terhet rak, ráadásul azokra rakja a terhet, akik egyre csökkenő mértékben kell viseljék az ország terheit. Hogy kívánják a jogok és kötelességek arányát egyensúlyba hozni az emberek fejében? Mert mindenki szeretne a leghamarabb a legmagasabb szintű egészségügyi ellátáshoz hozzájutni, ugyanakkor azt látjuk, hogy a jogok sokkal túlhangsúlyozottabbak az elmúlt években, és kötelezettségek nem állnak mögötte. Márpedig hogyha a kettő annyira megbomlik, mint most, az éveken belül az ország ellehetetlenüléséhez vezet. Kérdezem, hogy mit gondolnak erről, a visszaállítás esetén kialakuló helyzetről. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További észrevétel, megjegyzés, kérdés? (Nincs jelzés.) Tisztelt Bizottság! Akkor én annyit szeretnék megjegyezni, hogy a benyújtott indítványban a törvény preambuluma és indokolása megítélésem szerint téves, mert a népszavazásnak nem volt tárgya az egészségbiztosítás reformja. Másodszor: a civil népszavazási kezdeményezés egy olyan átalakulás ellen irányul, amely a 2008. évi I. törvénnyel nem valósul meg. Tehát ebben az értelemben az indítvány címe is félrevezető.

Harmadszor: az általános indokolásban szerepelnek olyan feltételezések, amelyeket őszintén szólva nem tudom, hogy az előterjesztők mivel alapoznak meg, például hogy a kormány olyan rendszert kíván bevezetni, amely járulékemeléshez, hosszabb várólisták kialakulásához vezet.

Végül: sajnálattal látom, hogy az indokolás egy általános politikai indokolás, és az egyes törvényi rendelkezések részletes indokolása nem szerepel a benyújtott képviselői önálló indítványban.

Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki szólni. (Dr. Mikola István jelentkezik.) Alelnök úrnak visszaadom a szót természetesen, mint előterjesztőnek. (Dr. Mikola István: Remélem.) Csak az előterjesztő a végén szokott szólni. Horváth Zsolt képviselő úr, tessék!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Alapvetően azt gondolom, hogy azok az indoklásban megfogalmazott mondatok szerintem mindenki számára világosak és jól érthetőek. A népszavazási kezdeményezés, amelyik jelen pillanatban aláírásgyűjtés fázisában van, az világosan kinyilvánítana egy akaratot, amelyben nem akar üzleti biztosítókat, nem akar magántőkét az egészségbiztosítási piacon. Azt gondoljuk, hogy ezt egyébként megvalósítja az a törvényjavaslat, amelyet 2008-ban fogadtak el, illetve amely január 1-jétől van hatályban, és amelynek az elfogadási körülményeit azért gondolom, még nem felejtettük el, egy ország tiltakozott ellene, civil szervezetek.

Felhívnám a bizottság tagjainak figyelmét arra is, hogy ezt a népszavazást civil szervezetek kezdeményezték, meglehetősen sokféle oldalról érkeztek, meglehetősen sokféle elkötelezettséggel, és úgy tűnik, hogy abban a kérdésben, hogy a magyar egészségbiztosítási rendszerben nem akarnak magántőkét látni, abban megegyeznek. Márpedig a jelenleg hatályos törvényjavaslat ezt az óhajukat nem teljesíti. Az összes többi okoskodás, ügyeskedés és magyarázkodás, szerintem előbb-utóbb a népakarat érvényesülni fog. Jobb lenne elémenni, visszaállítani az eredeti helyzetet, és elölről, újragombolni a rosszul gombolt mellényt. Erre tesz kísérletet ez a javaslat, és azt gondolom, elnök úr, ha az indoklás nem minden részében pontos, azon is lehet változtatni. A lényeg az, amit szerintem nem lehet eltagadni, hogy egy meglehetősen széles körű társadalmi akarat bontakozik ki a tekintetben, amely nem szeretne a magyar egészségbiztosítási rendszerben üzleti érdekeltséget, magántőkét látni. Márpedig, ahogy az előbb is mondtam, a ma hatályos törvény ennek az akaratnak nem felel meg, és véleményem szerint jobban teszi a Magyar Országgyűlés, ha nem várja meg, amíg 5 milliárd forintért erre kötelezi őt a népakarat, hanem elébe megy, megérti azt, és újragombolja a rosszul gombolt mellényt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr!

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslat tárgysorozatba-vétele nem más, mint egyfajta realitásérzék a bizottság részéről. Az elmúlt időszak egyértelműen bizonyította, hogy nemhogy a társadalom e mellett a törvényjavaslat mellett van, hanem azt is, hogy még a kormánypártok is megosztottak ebben a kérdésben, és úgy tudom, hogy a kormánypártokon belül is sok támogatója van az egybiztosítós modellnek.

Az a tény, hogy ez a törvény, mármint az ezt megelőző törvény rossz időszakban, egyfajta olyan időszakban született, amikor egy alacsony gazdasági növekedés mellett, szűkülő lehetőségek mellett lévő gazdaság van, azt nem indokolja, hogy a társadalom jelentős részére olyan jellegű terhek kerüljenek át, amelyeket a későbbiekben nem tud vállalni, és tulajdonképpen a népakarat ezt fejezte ki.

Azt gondolom egyébként, hogy magában benne is rejlik az, amely ellen igazából tiltakoznak az emberek, tehát például a járulékemelés ténye és az extra finanszírozás ténye is. Egyszerűen azért is, mert ez mindig egy gazdasági eszköz lesz a kormányzat kezében. Tehát alapjában véve az egybiztosítós modell visszaállítása azt a tényt is megerősíti, ami az előző népszavazásban egyértelművé vált, azt, hogy az emberek szolidaritást óhajtanak vállalni mindenfajta körülmények között egymással. Akkor is, hogy ha gazdagok, akkor is, hogy ha szegények, akkor is, hogy ha rossz a szociális környezet, akkor is, hogy ha jó a szociális környezet, és nem óhajtanak ebben a vonatkozásban differenciálódni. Azon felül azt gondolom, hogy ez megnyitja egy olyan nagyon hasznos és termékeny parlamenti vita előtt a lehetőséget, ahol a kormánypártok is szembenézhetnek az egészségügyben végzett eddigi tevékenységükkel, és egyben olyanfajta új információk, olyanfajta ideák, ötletek kerülhetnek felszínre, amelyek tovább segíthetik az ezzel kapcsolatos munkát.

Tehát úgy gondolom, hogy maga a törvényjavaslat tárgysorozatba-vétele egy közös, kormánypárti és ellenzéki érdek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vojnik képviselő asszonyé a szó.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy annyira egységesek vagyunk abban, hogy egy egységes társadalombiztosítás legyen, egy nemzeti kockázatközösségen alapuló szolidaritáselvű társadalombiztosítás, hogy az a törvény, amelyet most részben meg szeretnének szüntetni ellenzéki képviselőtársaim, ez a törvény. Ez a törvény szó szerint és tartalmában is egy egységes társadalombiztosítást, egy biztosítót, nemzeti kockázatközösséget és a szolidaritás elvén működő társadalombiztosítást jelenti. Azt gondolom, hogy ezt nagyon súlyos politikai hibának gondolom a Fidesz részéről, hogy ha ennek a tartalmát akarja vitatni, mert többek között ezért nem tud megvalósulni az a - nem azt mondanám, hogy kormánypárti-ellenzéki együttműködés, hanem az a pártokon felül álló együttműködés, amely az egészségügyi ellátórendszer és a finanszírozás korszerűsítésének elodázhatatlan követelményét megvalósíthatná.

Ezért tehát anélkül, hogy magamnak vindikálnám, hogy én vagyok a nép, én ezt egy nagyon megalapozatlan kijelentésnek tartom bárki részéről. De úgy gondolom, hogy tehetnénk egyszer mi, az egészségügyi bizottságban ülő egészségpolitikusok egy nagy lépést, nemcsak egymás felé, hanem az egészségügyi ellátás jobbítása felé. Fogalmazzuk meg újra, ha kell, mit értünk nemzeti kockázatközösségen, mit értünk egységes társadalombiztosításon, mi a tartalma a szolidaritásnak, és ha ezeket a fogalmakat, akár egy bizottsági, akár egy ezen túlnyúló vitában egyeztetjük, akkor nézzük meg, hogy mennyiben szolgálja az önök javaslata ennek a kivitelezését, és mennyiben nem. Sokat ront az egészségügyi ellátórendszer működésén, a társadalmi közérzeten az a szerintem már irracionális szembenállás, amelyet megbocsátanak, de önök generálnak. Ezt úgy vélem, hogy abba kellene hagyni. Ha tényleg úgy gondoljuk, hogy egy társadalombiztosítás kell, egy nemzeti kockázatközösség kell, mert van, de ennél jobbat kell csinálni ebben a rendszerben.

Ha úgy gondolják, hogy a magántőke-befektetés elhalasztása az egyetlen lehetséges megoldás, akkor erről kell beszélni, és akkor, azt gondolom, tárgyalni kell. Nem jó út, hogy hetente azzal vádolnak meg bennünket, hogy ha nem fogadjuk el az önök javaslatát, akkor az egy nemzetietlen álláspont. Ezért én az önök javaslatát ma nem támogatom, de támogatok minden olyan kezdeményezést, tárgyalást és megállapodást, amelyben az egészségügy javítása, a finanszírozás korszerűsítése és az ellátórendszer javítása benne lehet. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella, aztán Puskás Tivadar, majd Csáky András következik.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden szeretnék szólni, mert azt gondolom, hogy ezt a vitát már olyan nagyon sokszor lefolytattuk, hogy kimerülnek az érvek, és csak önmagunkat ismételgetjük.

Azért kértem szót, mert nem akarom válasz nélkül hagyni azt a rosszul megfogalmazott mondatot, amelyet Horváth Zsolttól hallhattunk, hogy tudniillik a magyar nép nem akarja az üzleti alapú magántőke bevonását az egészségügybe - így fogalmazott a képviselő úr. Én meg azt szeretném szóba hozni, hogy az üzleti alapú magántőke már az egészségügy nagyok sok pontján jelen van a lakosság jobb ellátása érdekében, és azt gondolom, hogy elismeréssel tevékenykedik.

ELNÖK: Köszönöm szépen, és köszönöm szépen a technikai segítséget is. Puskás képviselő úr!

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Valamikor az 1870-es években azért jött létre a társadalombiztosítás, hogy a versenyt kizárják - ez adta meg a biztonságot. Azt hiszem, hogy abban a törvényben, amelyet végül február 11-én elfogadott a kormánytöbbség, nincs meg ennek a szellemiségnek az érvényesülése. Ebben a törvényjavaslatban, amelyet most nyújtottunk be, ez a szellemiség van benne. Ez az egyik.

A másik: most, pillanatnyilag arról beszélünk, hogy tárgysorozatba vesszük, avagy nem vesszük tárgysorozatba ezt a törvényjavaslatot. Azt hiszem, a harmadik alkalom ez, amikor ez az Egészségügyi bizottság elé kerül. Nem gondolom, hogy a beterjesztőt kell azért szidni, mert eddig két alkalommal odáig sem jutott el a törvényjavaslat, hogy tárgysorozatba vegyük. Aztán majd megtárgyaljuk a részleteit. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky képviselő úr!

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Csak néhány elhangzott dologra szeretnék reagálni.

Perjési képviselő asszony azt mondta, hogy a javaslattal fenn akarjuk tartani a drága és eredménytelen államapparátust. Én úgy gondolom, hogy köszönet illeti az államapparátust, hogy ilyen alacsony költségvetési, működési lehetőségek mellett még működik a rendszer. Nem véletlen, hogy a jelenleg hatályos törvény limitálta a működési költségeket. És ha a képviselő asszony végigolvasta azokat a háttéranyagokat, amelyek rendelkezésre álltak, akkor tudja: az új rendszer egyik kritikus pontja a működési költségek elszaladása. A sokat hangoztatott szlovák példánál maradva a legújabb kimutatások 7 százalékos működési költségekkel számolnak. Úgyhogy ennyit a működési költségről.

Hogy az indoklásban mi szerepel vagy mi nem szerepel, tulajdonképpen indifferens, mert nem normaszöveg. Az elnök úr azt kifogásolja vagy kifogásolta, hogy a várólistákra, illetve a járulékemelkedésre utal az indoklás. Az elnök úr sajnos nem tud az asztalra tenni ezzel ellentétes kimutatást, miután a kormány nem végzett hatástanulmányt a törvényjavaslat kapcsán, viszont - szintén a nemzetközi példákra hagyatkozva - én még egy harmadik veszélyt is szóba hoznék: hogy a szolgáltatási körének a szűkítésével próbálnak költségeket megtakarítani az üzleti érdekeltségű biztosítók.

Béki képviselő asszonynak igaza van, és habár jobb lenne, hogyha mondjuk valamilyen törvényi szabályozás a magántőke egészségügyben történő szerepvállalását biztosítaná, ez a szolgáltatói oldalon van. Mindaddig, amíg a finanszírozási oldal lényegében megmarad teljesen állami monopóliumban - és most jó értelemben mondom a monopóliumot -, addig mindenkor biztosítani lehet az alkotmányból az éppen aktuális kormányzatra nehezedő feltételeket. Ezzel egy új front nyílik, hogy a forrásoldalra akarja beengedni a magántőkét - igaz, úgy tűnik a híradások alapján, hogy a magántőke ilyen feltételek között olyan nagyon nem akar bejönni -, és azzal, gondolom, Vojnik képviselő asszony is egyetért, hogy bizony a koalíción belül jelenleg is lázas munkák folynak arra vonatkozóan, hogy valamit csinálni kell a pénztártörvénnyel. Én úgy ítélem meg, hogy habár például a végrehajtási rendelkezések kapcsán lenne a kérdése az embernek, de mint tárgyalási alapról - és csatlakozom Vojnik képviselő asszonyhoz - valóban tárgyalni kellene. És ha nem lenne olyan irracionális a helyzet - de az irracionalitáshoz két oldal kell, az egy oldalról nem jöhet, az irracionalitáshoz két oldal kell -, ha mind a két oldal le tudná vetkőzni ezt az irracionalitását, és mint tárgyalási alap ezt a törvényjavaslatot el tudná fogadni, végeredményben a parlamentben a törvény végső elfogadásáról is a kormánypárti többség dönt, tehát ebből a szempontból szabad keze van. De kezdjünk el tárgyalni, hogy nehogy megint az legyen a végén, hogy a kulisszák mögött néhány ember dönt el fajsúlyos dolgokat, amit a végén, időhiányra hivatkozva keresztülerőltetnek a parlamenten.

Kezdjünk el erről tárgyalni, és hogyha ezt az irracionalitást mind a két oldal levetkőzi, akkor szerintem fogunk tudni közösen megoldást találni a nemzeti kockázatközösségre, amely sérül - sérül, hisz nem véletlen, hogy a törvény azt mondja, hogy 500 ezer fő alatt nem lehet pénztárat alapítani. Az első menetben a törvény alapján 22 kis kockázatközösség jön létre, az összeolvadásokkal abból az eredeti tervek szerint 7-8 kockázatközösség lesz, de az már nem nemzeti kockázatközösség, ez nem 10 millió emberre, hanem esetlegesen 10-szer 1 millió emberre vonatkozó nemzeti kockázatközösség lesz, amelynek a működése sokkal puhább, sokkal több veszélyt hordoz magában, mint a 10 millió emberre vonatkozó nemzeti kockázatközösség. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy ki kíván még szólni. (Dr. Perjési Klára jelentkezik.) Perjési Klára másodszor.

DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Nagyon röviden válaszolnék két, itt elhangzott dologra.

ELNÖK: Tessék!

DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Az egyik dolog, hogy Puskás képviselő úr itt a XIX. századi társadalombiztosításnak a szelleméről beszélt. Arra tessék csak gondolni, hogy akkor mivel gyógyítottak még az orvosok, és hogy most mivel kell gyógyítani! Ehhez csak annyit tennék még hozzá, hogy ma az egészségügyi rendszer kiadásainak a 40 százaléka a magántőkétől függ, mert a piacról kell beszerezni mindent. Tehát ha megállítjuk az időt, az attól még nem fog megállni.

A működési költségek. Amit itt említett... (Közbeszólások: Csáky András!) ...Csáky András képviselő úr... (Derültség.) Én az államnak a nagy rendszereiről beszéltem. Az állami költekezést, amit az Európai Unió folyamatosan, évek óta kifogások, összekeverni a pénztár működési kiadásával, nem tartom szerencsésnek, meg nem is igaz.

Hogy a működési költség több lesz. Nagyon egyszerű a dolog, mert jelenleg összesen 42 ügyfélszolgálat működik az országban, és ennek a többszörösére lenne szükség ahhoz, hogy a magyar lakosság, ez a nép, a több mint 10 millió magyar ember a különböző bajaival elmehessen.

Ezt a két dolgot tettem hozzá, mert így könnyű a működési költségeket alacsonyan tartani, ha egyszerűen csak nagyon limitált ügyfélszolgálat van. Köszönöm.

Egyébként kérdeztem.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Heintz képviselő úr!

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nemrég olvastam egy remek írást a jelen bizottság elnökétől, 2006 nyarán-őszén kelt az írás, egy interjú volt, amelyben nyilatkozott a nyereségérdekelt biztosítási rendszer lehetetlenségéről, amelyben világosan kifejtette azt, hogy ezt aztán soha, erre a szocialisták képtelenek, illetve pontosan tudják, hogy miről szól, nem engedik a ma már emlegetett nép vagyonát elherdálni.

Aztán jött egy fordulat, jött egy koalíciós egyezkedés, de az a helyzet, hogy ma látva - és mi nemcsak itt beszélgetünk, kamerák előtt hál' istennek, hanem egyéb helyeken is -, nagyon sok baloldali képviselőtársam rájött már, hogy a király meztelen, jól meg lettek vezetve. Jól meg lettek vezetve, és itt van egy koalíciós válság a túloldalon, ez egyértelmű. Nem azért, mert a média felfújja, hanem valóságosan. A népszavazás következtében nem mi mondjuk, önök érzik, hogy a dolog nem működik, és elkezdtek kapkodni, ugyanakkor nem a mentőövhöz kapkodnak, hanem a szalmaszálhoz, ezt a teljesen alkalmatlan, több-biztosítós, csak éppen átnevezett - legyen az, játszottunk ilyet, hogy párducmintás vagy tehénfoltos - nyereségérdekelt biztosítást akarják most újra-újra átdolgozni. Vojnik képviselő asszonynak teljesen igaza van, csak egyet hagyott ki: azt, hogy a magántőkét, a nyereségérdekelt profitot az OEP-be beengedjük. Erről szól a történet, minden másban teljes az egység, csak éppen ezt így nem lehet végrehajtani, ezt a törvényt nem lehet toldozni-foldozni, illetve lehet, csak ilyenből már bőségesen van elég ebben az országban. Végre tisztába kellene tenni, tabula rasát csinálni, és erre itt a lehetőség. Önöknek dob mentőövet ezzel az ellenzék, itt a lehetőség, hogy ezzel a törvénnyel végigmenve, mindent végre tudnak hajtani, amit akarnak. Egyet persze nem: amit a koalíciós partnerük viszont az élete utolsó leheletéig hajtani fog, hogy engedjék be a biztosítási rendszerbe a magántőkét. Ebbe viszont önök egy része, illetve a jobboldal nem fog soha belemenni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt visszaadom a szót az előterjesztőnek, Mikola István alelnök úrnak, már itt a bizottságban erről többször vitatkoztunk, de Heintz Tamás képviselő úr felvetésére szeretném megjegyezni, hogy a mai napig vállalom ezt a 2006. évi nyilatkozatomat is, és az összes többit, merthogy ez a törvény nem az üzleti biztosítók versengésére bízza az egészségügy finanszírozását, ezt sokszor megbeszéltük annak idején. Ebben a törvényben a kisebbségi tulajdonosként jöhet be a magántőke, jellemzően nem üzleti és magánbiztosító van ebben a törvényben se nevesítve, de ezt képviselő úr nagyon jól tudja, úgy gondolom. Itt befektetésről van szó, és hatékonyságról van szó, de nem nyitnám meg újból a vitát, még egyszer mondom: ez a modell nem az üzleti biztosítók versenyéről szól.

Visszaadom a szót alelnök úrnak.

Dr. Mikola István (Fidesz) válaszai a vitában elhangzottakra

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Egészségügyi Bizottság! Milyen érdekes ez a mai bizottsági ülés, a Vöröskereszt a solferinói csatával kezdte, majdnem ebben az időben terjesztette Bismarck, a német vaskancellár a parlamentjük elé a társadalombiztosítás első nagy törvényét, és mivel Vojnik Mária asszony kérdezte, hogy mi a szolidaritásnak a valódi tartalma, hadd mondjam el, hogy mi hogyan látjuk a szolidaritást. Elmondhatom azért, Mária? (Dr. Vojnik Mária: Persze!) Többször próbálkoztam már, újra próbálkozom.

A társadalombiztosítás abból a nagyon emberi gondolatból, mondhatom azt, hogy emberi lényegből indul, ami az embert, mint különleges biológiai lényt tekinti, egy olyan lényt, akinek olyan képessége van az élővilágban, ami senki másnál nincs meg, nevezetesen: önmagát tudja észlelni az ember, mint cselekvő személyt. Mi azt mondjuk, hogy lelke van. A lélek nem más, mint az önmagam szubjektív észlelésének a képessége. Ez azt jelenti az ember számára, hogy mivel reflektálni tud önnön létére, ezért felelősséget kell vállalnia önnön létéért. De mivel az "én"-t mindig csak a "te" határozhatja meg, ezért az ember nemcsak önmagáért, hanem az embertársáért is felelős. Az emberiség történelme erről szól, a bismarcki megalapozó társadalombiztosítási alapgondolat, a szolidaritás gondolata, az ember önnön felelősségvállalásáról és az embertársáért viselt felelősségéről szól. Ebből épült fel az a társadalombiztosítási rendszer, amit nem akarunk hagyni elveszni, márpedig úgy látjuk, hogy ebben a törvényben, amit önök botrányos körülmények között, kétszeri nekifutásra mégiscsak valahol hatályossá tettek, ebben elvész a szolidaritás. Elvész azért, mert beengedik a pénzügyi befektetőket, akik nem a szolidaritást táplálják, és nem a szolidaritásért tevékenykednek, hanem természetes viszonyulásuk a profithoz, a nyereséghez van.

Továbbra sem kaptunk választ arra, sem az Egészségügyi bizottság ülésén, sem a parlamenti vitákban, hogy mi az egészségügyben az a dolog, amit nem lehet szabályozásokkal megoldani, amihez a pénzügyi befektetők kellenek, és nem magántulajdon-bevonásról, magánforrás-bevonásról beszélek, hanem a nyereségérdekelt pénzügyi befektetők szerepvállalásáról szólok. Senki még ezt nem mondta el, hogy mihez kellenek ők. Zárójelben szabadjon megjegyeznem, mi is a sajtóból értesülünk a zárt ajtók mögött folyó koalíciós vitákról, az az elképzelés, hogy lesznek tiszta állami tulajdonú biztosítók és lesznek vegyes biztosítók, ha valami, ez aztán életveszélyes, mert ez azt jelenti, hogy ott, ahol a fizetőképes kereslet lesz, ott fog megjelenni a pénzügyi befektető, mert ez a természete. Már előre látom, hogy Budapesten fog megjelenni, a vidék pedig továbbra is szegregált, hátrányos helyzetben lesz, sőt ez a szegregáció fokozódni fog. Engedjék meg, nemcsak mi mondjuk, mi okoskodunk, az önök nagy filozófusai, teoretikusai, szociológusai, közgazdászai is mondják, írják ezt. Legyenek szívesek, nyissák ki a fülüket, hallják meg a maguk oldalán lévő jobboldali, elhajlással nem vádolható szakembereik tanácsait.

Még néhány megjegyzés: mi úgy látjuk továbbra is, hogy a népszavazáson léket kapott ez az egészségügyi reform, nem akarásnak nyögés a vége. Súlyos következményei lesznek, ha tovább erőltetik ennek a máig kidolgozatlan, stratégiailag is megalkotatlan egészségügyi biztosítási törvény 2008 februárjában elfogadott legújabb változatát. Nem szabad tovább erőltetni, rossz irányba mennek.

Még néhány megjegyzés. Képviselő asszony kérdezte, hogy ha mi mindent vissza akarunk állítani, akkor mi lesz. Ismét elmondom, ma is már harmadszor, hogy itt van a parlament irattárában - és harmadszor is elő fogjuk terjeszteni néhány nap múlva vagy egy-két hét múlva - az a törvénytervezet, amit a civil társadalom bevonásával, szakmai előkészítéssel, a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal által jegyzetten behoztunk ide, ez elé a bizottság elé. Önök még a tárgyalását sem engedték meg. Tehát legyenek szívesek, vegyék észre, hogy a mi oldalunkon konstruktív javaslat van, amivel legalább odáig el kellene jutni, hogy kritikát mondjanak róla, hogy a tárgyalása megkezdődhessék. Eddig nem engedték meg, bízom abban, hogy harmadik próbálkozásunkra, vagy talán a negyedikre hajlandók lesznek egyáltalán erről beszélni. Ismétlem: még nem arról van szó, hogy a parlament döntsön felőle, csak legalább beszéljünk róla, hogy lássék az, hogy van alternatíva.

Úgy látom - és ezzel fejezem be, örülvén, hogy szót kaptam -, hogy az emberek újra felfedezik a szolidaritást, szerveződik a civil társadalom, egyre inkább megtalálják azokat a technikákat, technológiákat, amellyel a szolidaritást meg tudják védeni, és meg fogják védeni a szolidaritást, amelynek a nagy rendszere, a társadalombiztosítás ma - ha jól számolom - 117, talán 118 éves Magyarországon. Ezt a rendszert megkérdőjelezni nem lehet.

Tehát továbbra is konstruktívan együttgondolkodunk, mindent vállalva, a rendszer reformjának a megalapozó, szakmailag egyeztetett lehetőségeiben, de ezt a törvényt nem tudjuk elfogadni, és javaslom önöknek, hogy még egyszer gondolják át ezt a dolgot, mert a további erőltetésnek valóban nyögés lehet a vége, óriási társadalmi feszültségek, a szegények leszakadása, az egészségügyi ellátásból való kimaradása, és súlyos esélyegyenlőtlenség jöhet létre ennek kapcsán.

Még egy kérés a legvégére: legyenek szívesek, avassanak be minket az ajtók mögött folyó tárgyalásokba. Ez egy lehetetlen helyzet, hogy a Magyar Országgyűlés képviselői vagyunk, itt ülünk az Egészségügyi bizottságban, és egyszerűen a sajtóból és a televízióból kell összeszemezgetnünk bizonyos mondatokat, hogy hol tartanak napról napra a koalíciós egyeztetések. Tessenek beavatni bennünket, tehát kérem az elnök urat is, hogy hozzon ide olyan anyagokat, amiből látjuk azt - mert felelősek vagyunk azokért, akik a parlamentbe küldtek bennünket -, hogy önök hol tartanak ezekkel a tárgyalásokkal, amelyekből megint a teljes szakmát kizárták, a teljes civil társadalmat kizárták, és a parlamentnek az egyik oldalát kizárták.

Tehát tájékoztatást, anyagokat kérünk szépen, hogy hol tartanak az önök zárt ajtók mögötti tárgyalásai. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem fogja az alelnök úr megúszni, mert hogyha van a megbeszéléseknek következménye, és annak jogalkotási összefüggései is vannak, akkor az Egészségügyi bizottság természetesen le fogja folytatni a megfelelő vitákat - most azonban nem ez szerepel a napirenden, most a napirenden most a képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről kell határozatot hozni.

Szavazás a tárgysorozatba-vételről

A vita után megkérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja az 5228. számú önálló indítvány tárgysorozatba-vételét. Ki szavaz igennel? (Szavazás.) Tíz. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) Tizenhárom. Megállapítom, hogy a bizottság az önálló indítványt 10 igennel, 13 nemmel, nulla tartózkodás mellett... (Közbeszólások: 1 tartózkodás mellett!) ..., 1 tartózkodás volt... Tehát akkor a bizottság 10 igennel, 12 nemmel, 1 tartózkodás mellett nem vette tárgysorozatba. Köszönöm szépen.

Tájékoztatás a laikus elsősegélynyújtás helyzetéről, oktatásáról

Tisztelt Bizottság! Soron következik a laikus elsősegélynyújtás helyzetével, oktatásával kapcsolatos konzultáció. Szeretném köszönettel nyugtázni, hogy a bizottság tagjai igen értékes információkat kaptak ehhez a napirendi ponthoz. Azt tudom mondani, hogy ez igencsak segíti azt, hogy a bizottság megfelelő módon tudjon tájékozódni erről a kérdésről - ez egyike a Magyar Vöröskereszt komoly törekvéseinek, missziójának -, és úgy látom, hogy itt majd lehetnek jogszabályi feladataink.

Ennek a napirendi pontnak több előterjesztője vagy hozzászólója van: a Vöröskereszt részéről, úgy látom, itt van Hornyák István úr, a Semmelweis Egyetem egészségtudományi kar oxyológiai tanszékének adjunktusa, és itt van Göndöcs Zsigmond, az OMSZ főigazgatója. Azt mondanám, hogy a korábbi évekhez képest pozitív változás, hogy egy jó együttműködés is kialakult a Vöröskereszt és a Mentőszolgálat között e tekintetben. Itt van Simonyi István úr az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviseletében, valamint Rapi Katalin szakállamtitkár asszony az egészségügyi tárca részéről.

Azt javaslom, tisztelt bizottság, hogy miután nagyon bőséges és alapos írásos anyagokat kaptunk, a bizottság tehát tájékozott, aki úgy gondolja, tegyen egy tömör és rövid, egy-két perces szóbeli kiegészítést, ami után a konzultáció szabályai szerint tudunk továbbhaladni. Megkérdezem, hogy ki kíván szólni. (Dr. Göndöcs Zsigmond jelentkezik.) Göndöcs főigazgató úr!

Szóbeli kiegészítések

Dr. Göndöcs Zsigmond (Országos Mentőszolgálat)

DR. GÖNDÖCS ZSIGMOND, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója: Tisztelt Elnök Urak! Alelnök Urak! Tisztelt Képviselő Asszonyok, Képviselő Urak! Engedjék meg, hogy először is bemutassam Hornyák István helyett dr. Mártai Istvánt, a Mentőszolgálat közép-magyarországi regionális orvosigazgatóját, aki ebben a kérdésben segítségünkre lesz, hiszen ő is a Magyar Vöröskereszt egyik választott tisztségviselője, konkrétan a XIII. kerületi szervezet elnöke, és a Vöröskereszten belül az ő témája Budapesten az elsősegélynyújtás.

Ahogy az elnök úr említette, én is úgy gondolom, hogy egy komplett és elég széleskörű anyagot tudtunk átadni a bizottság számára, amely egy közös munka, a Magyar Vöröskereszt és az Országos Mentőszolgálat közös munkája, amelyből nagyon röviden csak egy-két szempontot emelnék ki.

A Magyar Vöröskereszt és az Országos Mentőszolgálat között évtizedes, hagyományos együttműködés van részben jogszabályi háttér alapján, hiszen a jogszabályok az Országos Mentőszolgálatot rendelik szakmai háttérül az elsősegélynyújtás oktatásához, ugyanakkor a Vöröskeresztet pedig - csúnya magyar szóval élve - a társadalmasításához rendelte az elsősegélynyújtás témájának, magyarul a Vöröskereszt szervezi és ad helyet, teret a tanfolyamoknak, amelyek szakmai anyagát pedig a Mentőszolgálat szakemberei készítik elő, illetve adják oda, sok esetben pedig a konkrét oktatást is a Mentőszolgálat szakemberei végzik. Ez természetesen részben intézményi kapcsolatokat is jelent, illetve - mint erre már több utalás történt a mai napon - személyes kapcsolatot is, hiszen az Országos Mentőszolgálat számos szakembere, vezetője és dolgozója tölt be a Magyar Vöröskeresztben különböző választott tisztségeket.

Az elmúlt időszakban a Vöröskereszt, ahogy az az anyagokból is kiderül, az elsősegélynyújtás oktatásának új formáit kezdte meghonosítani az országban, gondolok itt a versenyrendszerre, egy felmenőrendszerű versenyeztetésre, amely a megyékben indul el, és a vége a nemzetközi elsősegélynyújtó verseny Európában. Még egy nagyon fontos, új programot emelnék ki, amely néhány éve indult: az elsősegélynyújtó családok programját. Ezt is tartalmazza természetesen az anyag, de azért tartom ezt nagyon fontosnak megjegyezni, mert ez átmeneti segítséget nyújt azokon a helyeken, ahol a faluban esetleg nincsen orvos, illetve mentőállomás sincs. Itt minden utcából kiképez a Vöröskereszt - az OMSZ-dolgozók segítségével - egy-egy családot elsősegélynyújtóvá, unokától a nagymamáig, beleértve a komplett újraélesztést is, és hogyha egy olyan helyzet adódik az utcában, akkor az utca lakói tudják, ki az a laikusok közül, aki erre kiképzett személy, és elsősegélynyújtást tud alkalmazni. Ez a tevékenység Somogy megyében indult, és lehetőség szerint igyekszünk elterjeszteni az országban.

Nagyon fontos a fiatalság megnyerése részben a Vöröskereszt eszmeiségének, részben az elsősegélynyújtás témájának is. Most már mintegy 150 bázisiskolával rendelkezünk, amelyben kiemelten oktatják ezeket a témákat. Nagyon fontos, hogy a Vöröskeresztben három megye szerzett akkreditációt felnőttképzésben - ez tartalmazza az elsősegélynyújtás oktatását is.

Az oktatás három részre bontható egy bizonyos csoportosítás szerint: az önkéntes képzésre, a kötelező vizsgáztatásra, illetve a versenyeztetésre. Kettőről már beszéltem, konkrétan a versenyeztetésről, illetve az önkéntes képzésről, de az is nagyon fontos, hogy a gépjárművezetőknek az engedélyhez kötötten elsősegélynyújtás-ismeretekből vizsgát kell tenniük. Itt rögtön szembetaláljuk magunkat egy problémával, amelynek a megoldásában szeretnénk a tisztelt bizottság segítségét is: jelenleg ez a vizsgáztatási kötelezettség nem jár együtt tanfolyami kötelezettséggel. Sem a Vöröskereszt, sem a Mentőszolgálat nem gondolja azt, hogy itt egy kizárólagosságot kellene meghatározni; azt kellene meghatározni, hogy valahol kötelezően tanfolyamot kell végeznie annak, aki vizsgázni fog belőle. Ez azért is lenne fontos, hogy minőségbiztosítottan, magas színvonalon legyenek tanfolyamok, hiszen jelenleg az is probléma, hogy az oktatókat, hogy kik lehetnek oktatók egy ilyen tanfolyamon, azt sem szabályozza semmi. Ebben is kérjük majd a segítségüket, hogy legyen az oktatóknak egy regisztrált névsora akár a Tisztiorvosi Szolgálatnál, hiszen az az egészségügyi hatóság, akár más szervezetnél, amely erre feljogosítást kap, azoknak az oktatóknak, akik garantáltan abban a minőségben oktatnak, amit elvárunk. Ehhez szükség lenne annak a meghatározására, hogy ki a rendszergazdája az elsősegélynyújtás oktatásának Magyarországon, mi erre a Magyar Vöröskeresztet javasoljuk; hogy mely szervezet ennek a háttérintézménye, mi ez ügyben javasoljuk megerősíteni az Országos Mentőszolgálatot; illetve hogy az oktatóknak, az oktatók képzésének, továbbképzésének, valamint regisztrációjának a jogszabályi hátterét a mi segítségünkkel kérjük megvalósítani.

Nagyon fontos lenne - és ezzel zárom a gondolataimat -, hogy az iskolákban, az iskolarendszerű képzésben megjelenjen az elsősegélynyújtás, hogy a nemzeti alaptantervben megjelenjen az elsősegélynyújtás oktatása. Ez jelen pillanatban esetleges és önkéntes, és szeretnénk, ha ez kötelezővé válna.

Köszönöm szépen, és készséggel válaszolunk a kérdésekre.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy még az előterjesztői oldalról ki kíván szólni. (Dr. Mártai István jelentkezik.) Tessék parancsolni! Nevet is tessék mondani, mert így nem tudom.

DR. MÁRTAI ISTVÁN, az Országos Mentőszolgálat közép-magyarországi regionális orvosigazgatója: Mártai István vagyok, tisztelettel köszöntöm a bizottságot!

ELNÖK: Mártai István. És honnan jött?

DR. MÁRTAI ISTVÁN, az Országos Mentőszolgálat közép-magyarországi regionális orvosigazgatója: Az Országos Mentőszolgálattól.

ELNÖK: Az Országos Mentőszolgálattól. Kérem, hogy röviden szóljon hozzá.

Dr. Mártai István (Országos Mentőszolgálat)

DR. MÁRTAI ISTVÁN, az Országos Mentőszolgálat közép-magyarországi regionális orvosigazgatója: Röviden annyiban szeretném szóban kiegészíteni az anyagunkat, hogy meg szeretném fogalmazni annak a szándékát, hogy miért is készült el ez az anyag. Egyrészt mind a két szervezetnek az a szándéka, hogy volumenében az elsősegélynyújtás társadalmi szinten jelenjen meg. Tudjuk, hogy ez nem egy rövid távú folyamat, de mindenképpen fontosnak tartjuk a társadalmi szintű megjelentést. Szándékosan nem írtuk le az anyagban a "laikus elsősegélynyújtás" kifejezést, hanem a "társadalmi elsősegélynyújtás" szerepel benne.

Minőségében ugyanakkor azért fontos az oktatás egyre szélesebb körű megjelenése, és egyértelmű a külföldi tapasztalatok alapján a diákoknál történő indulás, hogy minőségében készség szintjén jelenjenek meg az ismeretek, illetőleg eszmeiségében pedig a motiváltság megjelenjen, tehát a segítőkészség szándéka. Ez nemcsak a konkrét elsősegélynyújtó beavatkozásokat jelenti, hanem bármilyen szintű segítségnyújtás megjelenését.

A társadalom döntően az egészségügyhöz vagy a egészségügyi tárcához csoportosítja vagy azonosítja az elsősegélynyújtást, a mi véleményünk szerint ez egy sokkal szélesebb körű ügy, amit nem egy tárcának, hanem szélesebb körben kell kezelni, és ne felejtsük el még az elsősegélynyújtás népegészségügyi vonatkozásait, hiszen számos betegségcsoportban, számos hirtelen bekövetkező sérülésben, rosszullétben az elsősegélynyújtásnak, illetve az elsősegélynyújtás minden elemének, kezdve a felismeréstől, a segítséghívástól és a segítségnyújtásig befejeződően, nagyon fontos szerepe van.

Hogy egy külföldi példát is mondjak: 2008. január 1-jétől, a mai napon már Csáky képviselő úr által említett Szlovákia bevezette a kötelező elsősegély-nyújtási tanfolyamot a jogosítványszerzéshez. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, van-e még az előterjesztői oldalról észrevétel az elhangzottakhoz. (Nincs jelzés.) Nem látok jelentkezőt.

Akkor megnyitom a vitát. Schvarcz alelnök úr!

Kérdések, hozzászólások

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Szeretnék gratulálni az előterjesztőknek, nagyon színvonalas és nagyon sokrétű anyagot kapott a bizottság az elsősegélynyújtással kapcsolatosan. Két javaslatot szeretnék tenni a bizottság felé, amennyiben ezt a tisztelt bizottság akceptálja.

A kötelező nemzeti alaptantervbe mindenképpen bele kellene venni az elsősegélynyújtást. A másik pedig, hogy a tűzoltók elsősegély-nyújtási kiképzésére kellene a bizottságnak javaslatot tenni, hiszen számos esetben maguk a tűzoltók érkeznek ki először a helyszínre, és semmilyen elsősegély-nyújtási alapismerettel nem rendelkeznek a tűzoltók. Tehát ezt mindenképpen pótolni kellene, és erre felhívnám az elsősegélynyújtással foglalkozó két szervezetnek, az OMSZ-nak és a Vöröskeresztnek a figyelmét, hogy ebben a szférában keményen meg kellene kezdeni az oktatást, és valamilyen módon akár a bizottság javaslatára, vagy attól függetlenül, egy kötelező tanfolyamon kellene a tűzoltóknak elsősegély-nyújtási ismereteket biztosítani. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További észrevétel? Puskás képviselő úr, utána Nagy Kálmán.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Nagyon szép anyagot olvashattunk az elsősegélynyújtásról. Néhány dolgot szeretnék hozzáfűzni.

A lakosság elsősegélynyújtó tudása az egészségkultúra része. Így kezdődik, azt hiszem, hogy nekem ez a legfontosabb mondat. Ettől kezdve teljesen egyértelmű az, hogy valamelyik következő anyagban látható, hogy a nemzeti alaptantervben az elsősegélynyújtás nem is említődik, egyáltalán az egészségtanban, amelynek része kell hogy legyen az elsősegélynyújtás, nem szerepel.

Tisztelettel és nagy erővel kérem az egészségügyi és az oktatási tárcát, hogy ebben a kérdésben menjen előbbre, mindenképpen valahol egészen kiskorban, óvodában, iskolában kell kezdeni a tanítást. Tehát a szemléletet kell először megtanítani a gyerekeknek, és igazából ezt tanóra keretében lehet megtenni.

Kérdés, hogy ki oktasson elsősegélynyújtást. Szerintem az, aki az elsősegélynyújtáshoz ért, és a pedagógusok, akik az oktatás mesterei, nem létezik, hogy az elsősegélynyújtást ne tudnák jól oktatni. Egy szombathelyi példát mondok: 1993 óta a Dési általános iskolában tanrend szerint folyik az oktatás, a megfelelő segédanyagok is rendelkezésre állnak, ezért úgy gondolom, hogy ezt mindenképpen példaként és követendő példaként kellene venni.

A következő kérdés: 1993 óta a gépjárművezetői képzéshez kötelező elsősegélynyújtó vizsgához a képzést nem rendelte hozzá a törvényalkotó. Szerintem az Egészségügyi bizottság ebben most léphetne, és a korábban már említett elsősegélynyújtás-oktatási kötelezettséget is törvényi szintre, jogszabályi szintre kellene emelni.

Az anyagban olvastuk, hogy a rendszer felállt, a gazdája a Vöröskereszt, a szakmai felelőse az Országos Mentőszolgálat, és nagyszerű, mert az oktatók nyilvántartását, ami OKJ-s képzés lesz - mint olvastam, és ennek nagyon örülök -, ezt is természetesen megfelelően nyilvántartott módon megteszik. Azt szeretném mondani, hogy az 1993-as törvényben a Vöröskereszt feladatává is teszi az elsősegélynyújtás-oktatást a jogalkotó. Úgy gondolom, hogy akkor a pénzt is hozzá kellene rendelni ehhez a dologhoz.

Az oktatandó tananyag: nagyon lényeges dolog, beszéltünk róla vagy tíz évvel ezelőtt, hogy kellene valamilyen elsősegélynyújtó kódexet csinálni. Szerintem most abban a pillanatban vagyunk, ahol ezzel megint elindulhatunk, és most már jó lenne, ha megvalósíthatnánk.

Az utolsó, amihez hozzá szeretnék szólni: a tűzoltók képzése nagyon fontos dolog. Lehet, hogy csak egy-egy helyen, de a tűzoltók továbbképzési tananyagában - legalábbis az általam ismert helyeken - benne van az elsősegélynyújtás. Ha ez csak sporadikus, akkor tegyük általánossá, itt a lehetőségünk rá. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr, utána Vojnik Mária, Gyula Ferencné, Béki Gabriella.

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt szeretném elmondani, hogy tulajdonképpen a bizottságnak közös célja lehet, legalább a közösségi, az úgynevezett állami televíziókban a sikeres elsősegélynyújtásnak, a sikeres segítségnyújtásoknak a propagálása. Rengetegszer látjuk a különböző hírforrásokban azt, hogy a mentők megérkeztek, a beteget ellátták, de szinte semmi információt nem kapunk arról, hogy vajon, a beteg életben maradt volna-e anélkül, vagy egyáltalán ha állampolgárok elláttak valakit, vajon, az az ellátás nélkül életben maradt volna-e.

Ez nagyon sok más országban, a közösségi televíziókban egy fontos műsor. Bemutatják a körülményeket, az illetőnek az áldozatkészségét és felkészültségét, ugyanakkor lehetőséget nyújtanak arra, hogy a társadalomnak pozitív példákat mutassanak fel.

Ha már itt felmerült a tűzoltók szerepe, akkor én a rendőrségről is beszélnék annyit, hogy amikor én ügyeletes voltam külföldön, például Párizsban, nagyon sokszor a rendőrségtől vettem át a beteget, mert a betegek egy részét a rendőrök szállították be hozzánk, és mi azoktól is átvettük a betegeket, és ők is bizonyos ilyenfajta ellátást láttak. Ha másra nem, arra gondolunk, hogy az elmúlt években az erőszakszervezetek milyen benyomást keltettek a társadalomban, akkor korántsem gondolnám, hogy ez egy felesleges tevékenység lenne.

Nem beszélve arról, hogy minden állami szervezet szellemiségének a változását, társadalmi felelősségét erősíti, ha ilyen jellegű tevékenységet lát el. És ebben a bizottságban ezt ebben a vonatkozásban, tehát legalábbis annak a két dolognak, amelyet említettem: az egyik ennek a közösségi televízióban való megjelenése, a másik pedig a hivatalos, az állam által fenntartott szervezetekben az elsősegélynyújtás szervezett oktatását és ennek a megjelenítését én nagyon fontos dolognak tartom. Úgy gondolom, hogy a mi bizottságunknak bizonyos fokig ennek az érvényre juttatása is a feladata. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Vojnik Mária, Gyula Ferencné és Béki Gabriella következik.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Valóban sokféle anyagot kaptunk, amelyek sok aspektusból vizsgálják az elsősegélynyújtás helyzetét és a képzés helyzetét. Ezeket végigolvasva csak a nagyon nagy elégedetlenség lehet a mi vezérlőelvünk részben magunkkal szemben, részben pedig a cél eléréséhez vezető út miatt. Hiszen azt mutatják ezek a felmérések és tanulmányok, amelyeket a szerzők elénk tártak, hogy a magyar lakosság attitűdje, hozzáállása, hogy felismerje az egyéni és a közösségi veszélyhelyzeteket, és hogy azokra adekvátan reagáljon, mindenkinek az erőfeszítése ellenére elégtelen. Vagyis miközben a Magyar Vöröskereszt képzési tevékenysége, az Országos Mentőszolgálat önkénteseinek és hivatásosainak a tevékenysége és a hivatalok hivatalos álláspontjai arról szólnak, hogy milyen fontos dolog az elsősegélynyújtás vagy hogy mennyire nagyon kell hogy a része legyen az egészségkultúránknak vagy a társadalmi kultúrának, azért a tanulmányok azt mondják, hogy az emberek 20 százaléka semmilyen módon nem találkozott ezekkel az ismeretekkel, a felmérések szerint alig érint meg bennünket, hogy egy adott pillanatban egy adott veszélyeztető helyzet felismerését meg tudjuk-e tenni, és adekvátan reagálnak-e erre az emberek. És ebben az egészségügynek ugyan kitüntetett szerepe van, de egészen biztos, hogy abban, hogy a sikereink nem olyanok, mint amilyennek lennie kellene, az is benne van, hogy egy kicsit magunkra is vagyunk hagyatva ebben a dologban.

A tanulmány egyik része azt mondja - és lehet, hogy az oktatáspolitikusok vagy az itt lévő szakemberek más véleményt fognak erről megfogalmazni -, hogy a nemzeti alaptanterv kötelező része elégtelen ahhoz, hogy az iskolásokat, az oktatási rendszerben dolgozó pedagógusokat erre a feladatra felkészültnek lehessen nevezni. Tehát el kellene kezdeni az oktatók és a gyerekek oktatását is. Az egyik oldalról valóban követhető, ésszerű és valóságos képzési programokat kellene megfogalmazni, meg kell vizsgálni, hogy a magánéletben, a családi életben, a háztartásokban vagy a közösségi színtereken milyen veszélyekkel találhatják magukat szembe az emberek. Láttam erre felsorolást és megoldási javaslatot, de azt mondják erre a szakemberek, hogy a tankönyvek nem jók, azt mondják, hogy az oktatás nem elég ésszerű, gyakorlati és felkészítő, hogy nincsenek szinten tartó képzések. Vagyis azt gondolom, hogy ebből a sok jó, előkészítendő papírból - a mi segítségünkkel, ha kérik - elő kellene állítani egy egységes, az egész társadalmat segítő programot valóban a gyerekkortól a felnőttkorig. Úgy gondolom, hogy ebbe minden belefér.

Nagyon kellene tudni használni a médiát közvetetten is és közvetve is. Mert látunk filmeket - nem itthonról -, amelyek pozitív példákat mutatnak. Azért, mert ez nem a reklám helye, nem mondom a címeket, de bemutatják a mentők tevékenységét, a sürgősségi osztályok tevékenységét, hogy hogyan segítik azt a laikusok - és én használom ezt a kifejezést -, hogy hogyan működnek közre gyerekek vagy ifjúsági szervezetek. Úgy gondolom, hogy a jó gyakorlatokat és a jó oktatási rendszert ebben a dologban még mindig össze kell tehát hozni, mert én nem látom, hogy ez egy olyan rendszer lenne, amelyből, úgy látjuk, tíz éven belül már egy másik bizottsági ülésen valaki egy jobb képet tudna festeni a magyarországi helyzetről.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gyula Ferencné!

GYULA FERENCNÉ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előttem szólóval majdnem azonos dolgokat akartam elmondani, de én inkább megfordítom a mondanivalómat, és az eredményekkel szeretném kezdeni.

Egy olyan iskolát vezettem korábban, amely bázisiskolai címet viselt, és azt gondolom, hogy helyi összefogással nagyon sokat tettek a helyiek, például a helyi mentőszolgálat a Vöröskereszttel és az iskolával együtt azért, hogy idáig elértünk. Ennek a kisugárzása ott, a kis, helyi társadalomban igazán érezhető. Azt gondolom, nagyon szép ez a közel 150 általános és középiskola, de, gondolom, a programjukban szerepel, hogy ezt a bázisiskolai címet esetleg több intézmény is elnyerje, természetesen ha megszolgálja. Ez rengeteg pozitív élményhez juttatja a gyerekeket, ezáltal nyilván a családjukat és a települést is, ahonnan a középiskolába érkeztek.

Azt gondolom, ennek a helyzete nemcsak az Egészségügyi bizottságnak és a tárcának a feladata, hanem nagyon szorosan együtt kellene működni az Oktatási és Kulturális Minisztériummal, hiszen teljes mértékben egyetértek azokkal - nagyon sokféle anyagok elolvastam ehhez -, akik azt mondták és írták, hogy egyébként pedig elavultak ezek a szakkönyveknek mondott könyvek is. Hornyák adjunktus úr írta valahol - sajnálom, hogy nincs itt, mert messzemenően egyetértek majdnem minden mondatával, egy nagyon szép, tömör anyag az övé -, hogy amit egyszer rosszul megtanítottunk, azt tényleg nagyon nehéz kijavítani, és sokkal többe kerül, mint hogyha valóban jól megtanítottuk volna.

Ki tanítson? Ez is egy nagyon fontos kérdés. Nem biztos, hogy aki tanítja, annak egészségtan tanárnak kell lennie, de lehessen ez egy felvehető modul a főiskolán, egyetemen - ki hol szerzi a képesítést, milyen iskolatípusban kíván tanítani, milyen gyermekcsoportokkal akar foglalkozni -, és meg kellene határozni ennek a tartalmát, hogy mi az, amit el kell sajátítani. Akkor, azt gondolom, nem lenne az a helyzet, hogy tényleg az 50 százaléka rossz azoknak a tananyagoknak, amelyek most szakkönyvekben olvashatóak. Valójában tehát nem biztos, hogy egészségtan tanárt kell képezni; bárki, aki főiskolára, egyetemre jár a pedagógusképzésben, vehesse fel ezt a modult azonos tartalommal! Ez az egyik javaslatom.

A másik: én maximálisan azt támogatnám, hogy a gépjárművezető-képzésben csak és kizárólag az vizsgázhasson, aki elvégzett egy tanfolyamot. Természetesen nem úgy képzelem el ezt a tanfolyamot, hogy most aztán ott nagyon komoly anatómiát és nem tudom mit fognak tanulni, hanem igenis rendkívül gyakorlatorientált legyen, mert, higgyék el nekem, ahol csak az elmélet van, ahol csak elméletet, elméletet tanítanak, az nem jó. A gyerekek imádnak gyakorolni, mindegy, hogy 12 évesek vagy éppen 18 évesek. Nagyon szeretik a gyakorlati jellegű feladatokat. Azoknak a versenyeknek, amelyeket önök szerveznek felmenő rendszerben, ez az erénye, ez vonzza a fiatalokat. Én tehát azt gondolom, hogy vannak utak, amelyek bizonyos részei ki vannak már taposva, de ezeket feltétlenül pótolni kell, hogy ezen a szomorú helyzeten javítani tudjunk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella!

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Néhány észrevételem és kérdésem van.

Azzal kezdem, hogy én is köszönöm, hogy sok olvasnivalót kaptunk, de azzal folytatom, hogy bennem az olvasnivalók jelentős része komoly hiányérzetet keltett.

Itt van például ez a legterjedelmesebb anyag, ami a "Javaslat a társadalmi elsősegélynyújtás szisztematikus képzési rendszerének a bevezetésére". Itt sok oldalon keresztül mindenféle modulok vannak felsorolva, óvodáskortól, munkahelyi, speciális modulokon keresztül. Valójában a munkahelyi modulok tartalmáról semmit nem lehet megtudni, merthogy itt mindegyik modul a speciális ismeretek elsajátítására utal.

Négy órában mindegyik modulban a célcsoport a meghatározó munkaterület. Ami ezzel az anyaggal a problémám, az, amikor a gyerekekkel foglalkozik, hogy bevezető, elemi és alapmodul szerepel. Újraélesztési modul: a célcsoport 10 évesnél idősebb. Elképzelem magam előtt azt a 11-12 éves gyereket, aki a modul keretében 8 órában a komplex újraélesztés készségszintű elsajátítását, az automata defibrillátor használatát tanulja. Én ezt enyhén szólva túlzásnak érzem.

Azt gondolom, hogy a gyerekekkel kapcsolatban fontos lenne az iskolai oktatás, fontos lenne a NAT-ban szerepeltetni valami elemi információt, de ezeken a modulokon keresztül nem szükségképpen jutnánk el oda, ahová szeretnénk eljutni, hogy a helyére kerüljön egy általános egészségügyi ismeretekben ez a nagyon fehér foltos terület.

A másik megjegyzésem azzal kapcsolatos, hogy miért is olyan fehér foltos ez a terület akkor, amikor a gépjárművezetői engedélyhez vizsgázni kell elsősegélynyújtásból. Ha abból indulunk ki, hogy hány millió gépjármű van Magyarországon, hogy hány millió jogosítvány tartozik ezekhez a gépjárművekhez, akkor egyszerűen érthetetlen, hogy miért ilyen szörnyen rossz a helyzet, hiszen tényleg nem tudom a pontos számokat, de ha mondjuk 5 felnőtt emberből 2 biztosan kellene hogy ilyen ismeretekkel rendelkezzen, akkor igazán érthetetlen, hogy mondjuk egy baleset esetén 10 felnőtt emberből 9 biztos, hogy le van bénulva, és fogalma sincs, hogy mit kell csinálni.

Tehát én is azt szeretném látni, vagy azt tartanám hasznosnak, hogy ha komolyabban tudnák venni a gépjárművezetői engedéllyel kapcsolatos ilyen irányú ismeretek nyújtását, elsajátítását, számonkérését.

Végül a kérdésem egy speciális elemére vonatkozik ennek a területnek. Nekem emlékképem van arról, hogy gyerekkoromban orvostanhallgatók jöttek az iskolákba és elsősegélynyújtással kapcsolatos foglalkozásokat tartottak. Azt gondolom, hogy annak idején ilyen önkéntes alapon. Ezekben az anyagokban nem találtam ennek nyomát, pedig azt gondolom, hogy ez egy hihetetlenül jó "árukapcsolás", az orvostanhallgatókat és a gyerekeket összekapcsolva segíteni ennek a területnek az ismereteinek az elsajátítását. Bennem például egy életre szóló emléket hagyott az a fiatal hölgy, aki kisiskoláskoromban jött az egyetemről és ott egy kis bemutatót tartott nekünk.

Tehát a kérdés arra irányul, hogy ez a dolog valóban el van-e felejtve, mert még egyszer mondom: nem találtam nyomát az anyagban, ha igen, akkor miért, és miért nem lehet ezt újraéleszteni?

ELNÖK: Köszönöm szépen. Juhászné Lévai Katalin, és utána úgy látom, hogy ezt lezárnánk. (Dr. Puskás Tivadar jelentkezik.) Puskás képviselő úr még egyszer? Csak arra kérem, hogy majd röviden, mert még van egy napirendünk.

DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Én is szeretném megköszönni a Vöröskereszt munkáját, igaz, tudom, hogy az első napirendben tárgyaltuk, de azt gondolom, hogy elismerésre méltó az a nehéz körülmények és feltételrendszer között végzett tevékenység, amelyet valamennyien elismeréssel fogadhatunk.

Az elmúlt bizottsági ülésen a népegészségügyi programról is beszélgettünk. Gyakorlatilag ugyanaz a probléma, mint ami itt felvetődik most a laikus elsősegélynyújtással, illetve az arra való felkészítéssel kapcsolatosan. Szeretném kezdeményezni, hogy a bizottságunk foglaljon úgy állást, hogy mind a népegészségügyi programnál felvetődött gondok, ami az oktatás területét illeti, mind ami itt most megfogalmazódott és a háttéranyagokból egyértelműen kitűnik, hogy nagyon nagy hiányosságaink vannak, egyeztetést kellene kezdeményezni, akár úgy is, hogy a bizottság néhány tagja, illetve az oktatási bizottság néhány tagja üljön le, és nézzük meg, hogy hogyan lehetne a NAT-ban és mindenütt, ahol ennek helye van, egy rendszerszerű felkészülést, illetve felkészítést megtenni, hiszen ez másképp nem megy, tehát ez ilyen ad hoc jelleggel nem fog semmilyen eredményt elérni.

Fontosnak tartanám a gépjárművezetői képzésnél is megvizsgálni azt, hogy úgy tudom, csak a vizsga kötelező a gépjárművezetőknek, az viszont nincs ellenőrizve, hogy milyen módon szerzik meg azt a tudást, ami a vizsgához kell. Ismereteim vannak arról, hogy nagyon sok esetben kevésbé felkészültek tartanak néhány órát, vagy valahol megszerzi ezt az információt az, aki vizsgázni akar. Vizsgáljuk meg, vagy kezdeményezzük annak a lehetőségnek az áttekintését, hogy a Vöröskereszthez - ahogy korábban is volt - köthető legyen a tanfolyam maga, amit el kell végezni, hogy minőségben is szakemberek tartsák ezt a felkészítést. Ennek a feltételrendszerét mindenféleképpen fontosnak tartanám megvizsgálni, és ez a Vöröskereszt számára is egyfajta lehetőséget teremtene arra, hogy akár még forráshoz is juthatnának vagy bevételhez juthatnának, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy azért csak karitatív tevékenységből nem nagyon lehet működni, még Magyarországon sem. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Akkor még Puskás képviselő úr!

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Villámgyors leszek. Béki képviselő asszony hozzászólása után úgy gondoltam, hogy szükségeltetik néhány szót mondanom.

Először is a szemlélet nagyon fontos, a szemléletet kisiskoláskorban kell kezdeni megtanulni. Ezt tetszett mondani. A második: ahhoz szeretnék hozzászólni, hogy túlzás a tíz éven felüli kis embereknek az elsősegélynyújtás oktatása. A korábban emlegetett Dési iskolában Szombathelyen a felső tagozatosoknak újraélesztést oktattunk és oktatunk. Bizony, nem mindenki, de képes szabályszerű újraélesztést végezni egy általános iskolás, felső tagozatos gyerek, tehát 10 éves, 11 éves, úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos.

Még egy kérdés, amihez hozzá szeretnék szólni. Tetszik emlékezni arra, hogy a medikusok oktattak. A medikusok oktattak, mert szakemberek voltak. Ez megint nagyon fontos kérdés, hogy az oktatást szakemberek végezzék. Tehát nyilvánvalóan akik oktatták, azok olyan medikusok voltak, akik erre specializálódtak azon életkorukban. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszaadom a szót az előterjesztőknek, de muszáj, miután van még egy napirendünk, azt kérnem, hogy az előterjesztők részéről mindenki egy percen belül - és ezt nézni fogom - reagáljon. (Derültség, zaj.) Muszáj ezt kérnem, és tudom, hogy ez ünneprontás, de olyan sok a dolgunk, és félek, hogy nem fogunk tudni a következő ponttal foglalkozni. Ezért kérem, hogy majd jelezzék, hogy ki kíván még szólni. Az oktatási tárca részéről is volt megszólalási igény természetesen, ezért azt kérem, hogy ezzel az önkorlátozással mondják el az elhangzottakra a véleményt egy munkamegosztásban, és azt követően javaslatot fogok tenni.

Ki kívánna szólni? Czimbalmos Ágnes, Göndöcs Zsigmond úr és az oktatási tárca részéről Simonyi István úr.

Válaszok, reflexiók

Dr. Göndöcs Zsigmond (Országos Mentőszolgálat)

DR. GÖNDÖCS ZSIGMOND, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Hölgyek és Urak! Igyekszem nagyon gyorsan beszélni, hiszen minden képviselő asszonynak és úrnak a hozzászólása alatt jegyzeteltem.

Schvarcz alelnök úrral teljesen egyetértek. A tűzoltóság már két évvel ezelőtt meghirdetett egy tendert, amely reanimációoktatást jelentett. Ezt a tendert valaki megnyerte, egy piaci cég, és ezt oktatják. Természetesen mi is készek vagyunk bármiféle együttműködésre ilyen témában.

Az ORFK-val és a BRFK-val március 13-án írtunk alá egy együttműködést, amely már tartalmazza a különböző szakemberek cseréjét, olyan értelemben legalábbis, hogy ott is van egészségügyi szolgálat, az ott dolgozókat mi továbbképezzük, illetve ki fogjuk terjeszteni ezt a rendőrök képzésére is, hogyha erre igény van. Erre nyitottak vagyunk.

Puskás képviselő urat nem akarom idézni. Az óvodai elsősegélynyújtás-oktatás Vas megyében nagyon nagy sikerrel zajlott, azt tehát már egész kis korban meg lehet kezdeni.

Itt reagálnék Béki képviselő asszony hozzászólására, kérdésére is. Nem írtjuk elő, hogy hány éves legyen. Nyilvánvaló, hogy ha ebből egy anyag lesz - hiszen amit ön most látott, az egy belső vöröskeresztes munkaanyag -, amikor ez ki lesz egészítve egyéb szakemberekkel, oktatási szakemberekkel, pedagógusokkal, gyermekpszichológusokkal, akkor el lehet dönteni, hogy Magyarországon mi az ideális életkor, nemcsak az életkori érettségre, hanem a fizikai állapotot is tekintve, amikor képes arra, hogy egy komplex újraélesztést meg tudjon csinálni. A tapasztalataink ilyen szempontból jók, tehát már nagyon fiatalon képesek erre. A nemzetközi tapasztalatok még fiatalabb kort jelölnek meg, konkrétan volt egy hároméves gyerek, aki az óvodában megmentett egy óvónőt, aki félrenyelt, egy műfogással - ez akkor bejárta a szakirodalmat, illetve a sajtót is. Elképzelhető, hogy ha úgy meg tudjuk tanítani őket akár stabil oldalfekvésre, akár reanimációra, egy bizonyos életkor fölött ezt már meg lehet tenni.

Vojnik képviselő asszonnyal teljes mértékben egyetértek, nem vagyunk elégedettek mi sem. Ugyanakkor, úgy gondolom, elindult valamiféle fejlődés az elsősegélynyújtás oktatásában, ezt jelzi a kínálatunk széles palettája, motiválni kell a társadalmat, hogy ezeken részt vegyen. Nagyon nehéz ennek önkénteseket megnyerni. Viszont hogy jót is tudjak mutatni és mondani, nagy tisztelettel meghívom vagy meghívjuk közösen az Egészségügyi bizottság tagjait: április 19-én lesz az Országos Mentőszolgálat és a Házipatika közös elsősegélynyújtó-versenye Csillebércen, illetve május 24-én lesz a Magyar Vöröskereszt országos elsősegélynyújtó-versenye Zánkán. Írásban is meg fogom küldeni önöknek a meghívót.

Gyula Ferencné képviselő asszonynak köszönjük szépen az elismerő szavakat. Mi is úgy gondoljuk, ahogy ön, abszolút módon gyakorlati jelleggel kell ezeket az oktatásokat elvégezni.

A Béki Gabriella képviselő asszony által elmondottakra annyit reagálnék, hogy valóban szükség van oktatási szakemberekre, pedagógusokra ebben a témában, valamint ma is vannak medikus önkéntesek, de ebben az anyagban ők az önkéntes címszó alatt szerepeltek, nem részletezzük azt, hogy közülük ki medikus, ki jár az ELTÉ-re, s a többi, s a többi. Vannak még ilyenek - nyilván kevesebben, mint abban az időben voltak.

Nagy Kálmán képviselő úrnak nem tudok reagálni, nincs itt. Ő a rendőrséget említette. Mi is szeretnénk további együttműködést, már csak azért is, mert a rendőrség egy része az új autókkal kapott félautomata defibrillátort is, amelynek a használatáról még nincs információnk.

Azt hiszem, ennyit tudok elmondani. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Czimbalmos Ágnes főigazgató asszony!

Dr. Czimbalmos Ágnes (Magyar Vöröskereszt)

DR. CZIMBALMOS ÁGNES, a Magyar Vöröskereszt főigazgatója: Köszönöm szépen. A tananyag készül, illetve a tankönyv hamarosan megjelenik. Ez a tankönyv figyelembe vette az európai szakértői csoport szakmai ajánlásait, tehát valóban naprakész információkat fog közvetíteni.

Ha visszagondolnak az előadásomban említett számadatra, évente több mint százezren vizsgáznak elsősegélynyújtásból a jogosítvány megszerzése miatt. Hogyha ez a százezer fiatal megfelelő képzést kapna, akkor segítséget tudna nyújtani, amikor szükség van rá. Közülük sokan az önkénteseinkké is válhatnak, és azoknak a fiataloknak, akik az önkénteseinkké váltak, ha a saját tanfolyamainkon végeztek, a bevételeinkből mi biztosítani tudnánk a folyamatos továbbképzést, amihez akkor az kellene, hogy mondjuk a kistelepüléseken az önkormányzatoktól vagy az állami költségvetésből kapjanak olyan támogatást, hogy egy elsősegélydoboz vagy egy felszerelés, ami az elsősegélynyújtáshoz kell, a rendelkezésükre álljon.

A bázisóvodai, illetve a gyerekekkel kapcsolatos programmal összefüggésben csak annyit szeretnék elmondani, hogy a gyerekek játszanak doktorosdit, papást-mamást, amibe szépen bele lehet vinni például a sebellátást, ami az ő életkoruknak megfelelő színvonalon kerülne oktatásra.

Nagyon odafigyelünk arra, hogy a bázisiskolákban és az egyéb rendezvényeinken, ahol elsősegélynyújtást vagy sebellátást tanítunk, olyan érdekes módszerekkel csináljuk ezt, hogy az szórakoztató és izgalmas legyen. Ez például a sebirritációt jelenti, ahol hámhiányt, vérzést tudnak imitálni az önkénteseink, és így olyan érzést keltenek a gyakorlaton részt vevőkben, mint hogyha egy igazi feladatot oldanának meg. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, főigazgató asszony. Szót adok még Simonyi István úrnak, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakreferensének. Tessék parancsolni!

Simonyi István (Oktatási és Kulturális Minisztérium)

SIMONYI ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Az oktatási tárca részéről fontosnak tartjuk az elsősegélynyújtás jelenlétét az intézményekben. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ugyan a NAT nem, de a NAT-ra épülő kerettantervek tartalmazzák az elsősegélynyújtás témakörét, így az egészségtan tantárgyon belül, az egészségkultúra témakörén belül megjelenik az elsősegélynyújtás és ezeknek az ismereteknek az átadása.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az intézmények a pedagógiai önállóságukkal élve építik be a pedagógiai programjukba ezen ismeretek átadását, és szeretnénk, ha ez továbbra is megmaradhatna az intézmények számára, hogy a pedagógiai önállóságukkal élve építsék be ezt a tananyagba. Másrészt a pedagógusok kompetenciahatáraival is tisztában kell lennünk, hiszen nagyon fontos, hogy olyanok tanítsák ezeket az ismereteket, akik hitelesen tudnak jelen lenni. Az intézményekben a védőnői szolgálat, az iskolaorvos, az iskola-egészségügyi szolgálat jelen van, így, úgy gondoljuk, összefogva, közösen lehetne ellátni az intézményeken belül ezt a fajta tevékenységet. És természetesen az oktatási tárca részéről szakmailag partnerek vagyunk abban, hogy az elsősegélynyújtás oktatásának a végleges kidolgozásában részt vegyünk. Köszönöm szépen.

Elnöki összefoglaló

ELNÖK: Köszönöm szépen.

Tisztelt Bizottság! Azzal szeretném ezt a napirendi pontot lezárni, ha a bizottság egyetért vele, hogy miközben a bizottság megköszöni a Magyar Vöröskereszt és az Országos Mentőszolgálat erőfeszítéseit és együttműködését, készüljön a következő ülés elejére egy állásfoglalás-tervezet, amelyet a bizottság titkársága elkészít, és amelyet a bizottság a szokott rendben, tehát a jövő héten megnéz. Ebben a következő elemeket javaslom - nyilván meg fogjuk nézni, és ha van kiegészítés, akkor kiegészítéssel el tudjuk majd fogadni -, hogy a népegészségügyi program keretében, mert ez vastagon népegészségügy, a bizottság, annak érdekében, hogy a hazai elsősegélynyújtás hatékonyabb legyen, négy fontos ügyet tart sürgősnek, tehát négy ügy van, amelyben előre kell lépni.

Az egyik elem a nemzeti alaptanterv keretén belül és egyáltalán az iskolai oktatásba az elsősegély-nyújtási ismeretek rendszerszerű beépítése, úgy, ahogy erről többen szóltak, ideértve az iskola-egészségügyi szolgálat feladatait és felelősségét.

A második elem a közúti járművezető-képzésről szóló jogszabály megváltoztatása, úgy, ahogy az itt az írásos anyagban is szerepel, amit a bizottság tagjai közül többen támogattak.

A harmadik elem a tűzoltók, illetőleg a rendőrök, úgy mondanám: a rendvédelmi szervek képzésének a javítása.

A negyedik elem pedig az, hogy mindez úgy történjen, hogy egy minőségbiztosított elsősegélynyújtás-oktatás és -vizsgáztatás történjen, úgy, ahogy azt itt a különböző jogszabályi módosításokkal az előterjesztők ajánlották.

Ha ezt az állásfoglalást el tudjuk fogadni, akkor jön az a feladatunk, hogy az oktatási bizottság segítségét is kérjük ennek a megvalósításához, tehát nyilván akkor a társbizottsághoz fordulok, valamint az érintett szaktárcákhoz is - ahogy én itt ezt nézem, legalább öt kormányzati szervet érint ez: a Miniszterelnöki Hivatalt, az egészségügyi tárcát, az OKM-et, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot és az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumot. Tehát ez legyen a dolog további menete!

Én erről most nem kérnék szavazást, hiszen elkészítjük ezt az állásfoglalás-tervezetet, és akkor ennek megfelelően tudunk továbbhaladni, ha ez a bizottság számára mint menetrend úgy nagyjából elfogadható. És akkor az előterjesztők munkájának megköszönésével együtt ezzel zárnánk ezt a napirendi pontot. Köszönöm szépen.

Tájékoztató az Országos Mentőszolgálat stabilizációs programjának alakulásáról

Soron következik az Országos Mentőszolgálat stabilizációs programjának alakulásáról szóló tájékoztató. Ehhez képviselőtársaim két írásos anyagot kaptak, egyrészt az egészségügyi tárca összefoglalóját, másrészt pedig azt a kincstári biztosi jelentést, amit az október és december között működött kincstári biztos készített, december 15-éig az Országos Mentőszolgálatnál Szepesi András úr volt a kincstári biztos. Itt van körünkben, köszöntöm őt is. Tehát ezt tájékoztatóul kapták meg, tehát a Mentőszolgálatnál az elmúlt 3,5 hónapban már nem működött kincstári biztos.

Itt van a napirendi pontnál szintén főigazgató úr is, Göndöcs Zsigmond úr, de először az egészségügyi tárcának, Rapi Katalin államtitkár asszonynak adnék szót, hogy ha kívánja, egészítse ki az írásos anyagot. Államtitkár asszony!

DR. RAPI KATALIN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Nem kívánom kiegészíteni.

ELNÖK: Nem kíván szóbeli kiegészítést tenni. Főigazgató úr? (Dr. Göndöcs Zsigmond: Nem.) Nem kíván szóbeli kiegészítést tenni. Akkor megnyitom a konzultációt az írásos tájékoztatóról és mellékleteiről. Ki kíván ehhez a kérdéshez hozzászólni vagy kérdezni egy körben. Megadom a szót Molnár Ágnes képviselő asszonynak.

Kérdések, hozzászólások

DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A jelentésnek a szakmai részéhez szeretném a kérdésemet fűzni. A szakmai jelentés foglalkozik azzal a Koraszülöttmentő Közalapítvány megszűnése kapcsán, hogy az alapítvány végezte a koraszülöttek mentését, és 2007. január 1-jével ez a feladat, miután a közalapítvány megszűnt, ezért az OMSZ feladatkörébe került. Természetesen már akkor láttuk, hogy a hozzárendelt forrás sokkal szegényesebb volt, és az elmúlt évben az OMSZ-nak kellett ezt a feladatot ellátni, természetesen megfelelő szakmai szervezetek együttműködésével. Itt természetesen látható az, hogy valamifajta konzekvenciák levonására került sor a 2007. év folyamán. Ezekre lennék én kíváncsi, milyen fejlesztési koncepciót említenek, és milyen közbeszerzési tender kiírására várunk, és ezt követően az új szerződések megkötésére.

Nekem ugyanis az az aggodalmam, hogy bizonyára képviselőtársaim is tudják, és én is megdöbbenéssel hallottam azt a hírt, hogy a Czerny Alapítvány a munkáját 2008. április 15-én, tehát a mai naphoz képest azt lehet mondani, hogy két héten belül megszünteti, meg kell hogy szüntesse. Az a munka, ami itt húsz év alatt áldozatkész és nagyon nagy pozitív hozzáállás és fáradságos munka eredményeként megmutatkozott a koraszülöttmentésben, különösen a Czerny Alapítvány, amely Budapest és a környék megyéiben végezte ezt a munkát, veszélybe került. Vége van ennek a feladatnak, ugyanis összeomlott a költségvetésük.

Azt kell elmondanom még, és ezért érdekel tulajdonképpen, hogy mit gondolnak erről, hogyan akarnak tenni, 2007 novemberétől semmifajta forrást a Czerny Alapítvány már nem kapott, ott is 13,3 millió hiánya, kintlévősége van az alapítványnak. Ebből az évből két és fél hónap telt el, 12 millió forintot kellene kapnia a működéséhez, ami természetesen csak része az ő működésének, mert az összes többit az emberek és a civil társadalom segítségével szerzik meg.

Tehát ez a két és fél hónapos összeg, ami körülbelül 30 millió forint, még a mai napig nem került a Czerny Alapítványhoz. Természetesen a támogatási szerződés sem köttetett meg a 2008. évre tekintettel. Ezért kérdezném, hogy mit jelent a szakmai jelentésben ez a rész. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tóth István, utána Horváth Zsolt képviselő úr.

DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Egy rövid véleményt és két kérdést szeretnék feltenni. A véleményem lényege, hogy nagyon értékeltem, hogy az ehhez hasonló jelentésekkel ellentétben, itt néhány nagyon kőkemény, sarkos megállapítás is szerepel az anyagban, ebből mondanék vagy hármat. Például számos középvezető és egyéb szakember alkalmatlansága, a minőségbiztosítás, minőségirányítás rendszerének teljes hiánya, a jelenlegi apparátus sem kialakítani, sem működtetni nem lenne képes egy korszerű, integrált információs rendszert. Remélem, nemcsak én, hanem az ágazat irányítása is kellően felkapta a fejét ezekre a mondatokra.

Az első kérdésem is egy kicsit ezzel kapcsolatos. A 6. oldalon azt írja a jelentés, hogy a 2004. évi kincstári biztosi jelentés már feltárta a problémák nagy részét. Javaslataiból gyakorlatilag semmi sem valósult meg. No comment.

Ugyanakkor az intézkedési tervben például a 3. és a 4. pont, tehát a vezetői információs rendszer, illetve a humánerőforrás-gazdálkodás rendszere kialakításának a határideje 2008. március 1-je volt, és ahogy megnéztem a tájékoztatót, ez nem szerepelt a módosított áprilisi dátumok között. Ezért azt kérdezném, hogy megvalósultak-e már ezek az intézkedések.

A másik kérdésem pedig: a 9. oldalon szerepel a sürgősségi ellátás koncepciója, miszerint a cél olyan professzionális, folyamatosan, 24 órán át működő rendszer, amely kötelezően összekapcsolandó a mentőszolgálattal és a területi kórház sürgősségi osztályával. Ez egyeztetett álláspontja mind a minisztériumnak, mind az OMSZ vezetőinek? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő úré a szó.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentésben ugyan szó esik a rohamkocsik helyzetéről, illetve a készenléti egységek fejlesztéséről, ugyanakkor kénytelen vagyok ismételten megkérdezni, minden alkalmat meg szoktam ragadni, amikor önökkel találkozom, hogy a dél-alföldi régióban a légimentés helyzetére mikor óhajtanak választ adni?

Legutóbb a cibakházi gépjárműbaleset hívta fel erre a figyelmet. Nyilván megmondhatatlan, hogy a betegek állapotában konkrétan az okozott-e ellátási problémát, hogy a helikopter, a légimentés nem Szentesről indulhatott, hanem Debrecenből, de ismételten csak arra hívja fel a figyelmet, hogy ez egy fehér foltja ilyen szempontból Magyarországnak, és igazából nem egy akkora összegről beszélünk, ami megrengetne egy egészségügyi költségvetést vagy az ország költségvetését, ennek a sokszorosát költjük el más célokra. A közbeszerzés még mindig nincs kiírva, még mindig nem tudjuk, hogy mikor fog megvalósulni. Azt már beláttuk kecskemétiként, és voltak jakabszállási alternatívák is, hogy azok nem váltják ki, egyszerű földrajzi okok miatt a szentesi légibázist, hiába teszünk felajánlásokat, hasonló a helyzet a békéscsabaiakkal, de erről majd beszéljenek ők. Viszont azt igenis, kérjük, hogy végre foltozzák be ezt a lyukat az ország térképén, hozzák ezt létre, mert egyszerűen nem értjük, hogy egy viszonylag alacsony költségvetési tétel miatt miért nem történt ez már meg.

Csak emlékeztetném önöket, hogy Gyurcsány Ferenc a száz lépés programban hirdette meg, és az azért nem tegnap volt. Azóta minden évben kaptunk ígéretet, többször interpelláltam az ügyben a parlamentben, ismét fogok egyébként, a tárcának rögtön jelzem, hogy készülhetnek a válasszal, mert úgy érzem, hogy évek óta húzódó kérdés, ami egyszerűen egy politikai döntést igényelne ahhoz, hogy ez megvalósuljon, és semmi köze egyébként ahhoz, hogy melyik oldalról kérdezik, bal oldalról, jobb oldalról, mindnyájunknak ugyanolyan fontos kellene hogy legyen. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Puskás képviselő úr!

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen. Néhány kérdésem nekem is lenne. Az elmúlt esztendőben a költségvetés készítésénél felmerült jó néhány tétel, ami nem tudom, hogy megérkezett-e a mentőszolgálathoz. Volt egyszer egy egészségügyi bizottsági ülés, ami után emlékeim szerint Schvarcz alelnök úr nyilatkozott a plusz 2 milliárd forintról. Kérdezem, hogy megérkezett-e a mentőszolgálathoz.

Volt egy másik 2 milliárd forint, ami a szállítás bevételkompenzációjára vonatkozott. A következő 1 milliárd forint közvetlenül a költségvetés elfogadásakor hangzott el - ez eddig 5 milliárd forint. És volt egy fél milliárdos, illetve egy 550 millió forintos tétel, amely emlékeim szerint az új mentőállomások dolgozóinak a bérezésére vonatkozott. Kérdezem, hogy ezek a pénzek megvannak-e.

A következő kérdésem a munkaruhával, védőruhával kapcsolatos. Pillanatnyilag munkaruhában is gyöngén áll a Mentőszolgálat, nem vagyunk egységesek, és nem úgy jelenünk meg, ahogy kellene. Másfél évvel ezelőtt a miniszter úr egy írásbeli kérdésemre írásban válaszolt; azt írta, hogy nemhogy védőruha, munkaruha lesz a Mentőszolgálatnál, és a forrást is megjelölte.

A következő kérdés: a 2007-es költségvetésben volt egy 400 milliós tétel, amely a légibázis építésére vonatkozott. Ez tudtommal nem történt meg. Hol van a pénz?

A mentés és a betegszállítás szétválasztása tudottan drágább rendszert jelent. Egy évvel ezelőtt, több mint egy évvel ezelőtt szó volt róla; arról volt szó, hogy nem az a lényeg, hogy drágább vagy olcsóbb, az a lényeg, hogy jobb legyen. Kérdezem: megvan-e a forrás, honnan van rá pénz?

A következő kérdés: milyen és mennyi mentőautót sikerült megrendelni az idei esztendőben pótlásként?

A kincstári biztos úr jelentésével kapcsolatban egy kincstári biztosi zárójelentést és egy ad hoc bizottsági ülés anyagát ígéri az egyik irat. Lehet, hogy ezt csak én nem kaptam meg, lehet, hogy a többiek megkapták - kérdezem, hogy hozzá lehet-e jutni.

Még egy kérdésem van: jól értem-e a tisztelt kincstári biztos urat, aki a 7. és a 12. oldalon a következőt írja - és ezt szeretném idézni, bocsánat! -, azt mondja: "Ismételten fel kell a figyelmet hívni arra, hogy az OMSZ már hosszabb idő óta kevesebb működési forráshoz jut, mint amennyi a 'tisztes szegénységhez' elegendő. Itt mindenképpen meg kell említeni, hogy folyamatosan biztosítani kell (kellett volna) a nettó finanszírozás feltételeit az intézmény számára.". Két helyen is találtam ugyanilyen tartalmú mondatot. Tisztelettel kérdezem, jól értettem-e ezt.

És még egy csöndes kérdésem lenne: mit szól, tisztelt kincstári biztos úr, az idei költségvetés ezen részéhez? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Technikailag szeretném megjegyezni, hogy a minisztérium előterjesztésében valóban szerepel egy olyan mondat, hogy majd a kincstár ad hoc bizottságának az anyagát csatolni fogják, de ez nem történt meg, tehát a bizottság tagjainak ezt nem tudtuk eljuttatni. Ilyen anyag tehát nincsen, nem áll rendelkezésre - majd nyilván pótolni fogja ezt a hiányt a szaktárca, hiszen ők ígérték meg. Ez az egyik.

A másik, hogy a kincstári biztos úr számára a lehetőség adott, hogy válaszol vagy nem. Mint említettem, három és fél hónapja nincsen ebben a funkciójában, tehát tulajdonképpen nincsen megbízatása, december 15-ével lejárt az ő felelőssége. Így lehet kérdezni természetesen. Korábban volt egy olyan igény, hogy a bizottság ismerje meg a kincstári biztos jelentését, így készítettük elő a mai ülést, de nyilvánvaló, hogy a jelenlegi folyamatokról ő már nem tud beszélni, hiszen december 15-én lejárt a mandátuma.

Ki kíván még hozzászólni? (Dr. Heintz Tamás jelentkezik.) Heintz képviselő úr!

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. A tisztelt főigazgató úrhoz lenne egy kérdésem. Már a 2007-es költségvetés tárgyalása, illetve elfogadása során jeleztük, hogy a mentéssel, az OMSZ-szal baj lesz, mert kevés a pénz. Be is vált ez a jóslatunk - egyébként a szakma jóslatával együtt -, ezért is került sor kincstári biztos kinevezésére, hiszen már az év IV. negyedéve felé látható volt, hogy baj lesz; az is lett. Azóta január 1-jétől megtörtént a betegszállítás és a sürgősségi ellátás, illetve a mentés és a szállítás kettéválasztása, most ennek megfelelően nyilván kisebb keretből gazdálkodnak. Az lenne a kérdésem, hogy időarányosan, illetve funkció-, feladatarányosan elegendőnek látják-e a pénzt, és 2008 őszén nem kell-e újra kincstári biztost kinevezni. Ezt ön már nyilván látja három hónap után. Különösen annak fényében kérdezem ezt, hogy sajtóhírek szerint közel 200 munkatársától kíván megválni az OMSZ - amiről itt ma nem esett szó, furcsálltam, hogy senki nem hozta fel - a hozzájuk tartozó gépkocsival együtt. És akkor ez a mellékkérdésem - a sajtónak is volt ilyen kérdése, de a sajtó sem kapott rá választ -, hogy mi lesz az elbocsátott dolgozókkal, ha vannak ilyenek, illetve azokkal a gépkocsikkal, amelyek dolgozóstól azért nem kellenek, mert a betegszállítás átkerült a magánszférába. Köszönöm szépen. (Dr. Perjési Klára jelentkezik.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési Klára!

DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Elnök Úr! Jelenlévők! Ismét bebizonyosodott a beszámoló és az elhangzottak alapján is, hogy a magyar egészségügyi ellátórendszerrel megállt az idő. Nemcsak azért, mert a legfelsőbb vezetői mind a pénztár, mind a minisztériumok élén állandóan változott, hanem ahogy az egész magyar társadalom, az egészségügy is képtelen alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Illúzió azt hinni, hogy egy-egy szervezet jól fog működni, ha számolatlanul kapja a pénzt, közben nincs szervezettsége, és nem vagy csak kevésbé felel meg a legfelső vezető a menedzseri felelősségének. Ezért nagy a felelősség nemcsak ebben az egy esetben, hanem a teljes egészségügyi ellátórendszerben. Vegyük észre: a világ halad, nem mehetünk vissza a XIX. századba ebben az esetben sem, amellett, hogy a Mentőszolgálat tényleg az egyik legfontosabb szervezet, mert ha az életmentés késik, annak visszafordíthatatlan következményei vannak. De ehhez biztosítani kell a megfelelő szervezettséget, a megfelelő menedzsmenti képességekkel rendelkező elsőszámú és középszintű vezetőket. Köszönöm. (Dr. Pesti Imre jelentkezik.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Pesti Imre képviselő úr!

DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Mindenféleképpen reagálnom kell Perjési Klára képviselőtársam szavaira, hogy megállt az idő. Nem az idő állt meg, hanem a források biztosítása állt meg. Nem arról van szó, hogy egyre többet adunk az egészségügyre, hanem azt nem bírja az egészségügy, hogy folyamatosan forrásokat vonunk ki. A Mentőszolgálat számára is ez az elviselhetetlen helyzet.

Hozzáteszem, hogy - mint azt Puskás képviselőtársam említette - 400 millió forint volt négy légimentőbázisnak a telepítésére. A szentesi légimentőbázis 90 millióba kerülne, abból 15-öt biztosítana a helyi önkormányzat, ennek ellenére évek óta csak ígérik, és nincs meg az a 70-75 millió, ami szükséges lenne hozzá, miközben 400 milliót félretettek. Én is megismétlem a kérdést: vajon hol van az a 400 millió?

A másik: szeretném megkérdezni a Mentőszolgálat főigazgatójától, mi a véleménye, hogy vált be a szállítás, illetve a mentés különválasztása? Hiszen a Mentőszolgálat igénybevétele változik súlyos baleseteknél, tömeges katasztrófánál. Annak idején mindig szükség volt egy jelentős pufferkapacitásra. Felteszem a kérdést, hogy a szétválasztással nem csökkent-e veszélyes mértékben ez a pufferkapacitás, és a várható leépítések nem fogják-e tovább rontani az ellátás biztonságát. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Tisztelt Bizottság! Annyit szeretnék a végén elmondani, hogy azt látni lehet a jelentésekből, hogy a kormányzati intézkedések következtében az elmúlt év végén az intézmény korábban felhalmozott adósságállományát fel lehetett számolni.

Az, hogy ez mennyire tartós, mennyire sikerül a problémák újratermelését megakadályozni, ez meggyőződésem szerint attól is függ, hogy sikerül-e a mentőszolgálat működésében a szakmai és gazdálkodási folyamatok hatékony egységét megteremteni. Ami még egy mondattal hosszabban, azt jelenti szerintem, hogy a kontrolling, a humánerőforrás-gazdálkodási, minőségbiztosítási funkciókat tényleges tartalommal kell tudni megtölteni, többek között azért is, hogy a kilátásba helyezett és egyébként elérhető uniós fejlesztési forrásokat megfelelően tudja fogadni az Országos Mentőszolgálat.

Számomra az talán most ennek a napirend pontnak a fontos üzenete - és biztos vagyok benne, hogy vissza-vissza kell majd térni a mentőszolgálat helyzetére -, hogy mennyire tudja a következő időszakban a mentőszolgálat a közpénzek szabályszerű és hatékony felhasználásához elengedhetetlen vezetői információs rendszert jól működtetni, mert ha ez nincs, márpedig vannak időnként olyan jelzések, hogy azért ez hiányzik, bár kétségtelen, hogy tettek lépéseket és az intézkedési terv is előirányozza, hogy ezt meg kell tenni, de azért még sok a dolog, ha mindez nincs, akkor nyilvánvalóan nagyon nehéz megtartani azt, amihez a kincstári biztos segítségével eljutottak, és persze, van egy csomó új kihívás, aminek meg kell felelni. Tehát nyilván ez egy nagyon célirányos szervezett fejlesztési munkát igénylő dolog.

Visszaadom a szót az előterjesztőknek, és kérem akkor, hogy jelezzék, hogy milyen sorrendben kívánnak szólni, és hogyan osztják meg a munkát a reagálásban. Ki kezdi? (Dr. Göndöcs Zsigmond jelentkezik.) Főigazgató úr!

Válaszadások

Dr. Göndöcs Zsigmond (Országos Mentőszolgálat)

DR. GÖNDÖCS ZSIGMOND, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója: Rám esett a választás, utána pedig Horváth főosztályvezető úr szólna.

Kezdem a legégetőbbel: a koraszülöttmentés, Czerny Alapítvány. Tudok erről a levélről, amit az alapítvány vezetője küldött. A Czerny Alapítvánnyal év eleje óta tárgyalásban vagyunk, nem novemberben kaptak utoljára pénzt, hanem januárban, tavaly is ennyit kaptak minden hónapban, hiszen ennyi jár szerződés szerint az alapítványnak. Ezt vitatták, de a legutolsó megbeszéléskor belátták, hogy ez így van, hiszen a szerződés arányszámról szól, nem pedig összegről.

Azóta kerestük a lehetőséget, hogyan lehetne valamivel többet adni, holnap reggel 9 órakor találkozom Somogyvári főorvossal, és meg fogunk állapodni. Tehát meg szeretném nyugtatni a tisztelt bizottságot, nem fog megszűnni a koraszülöttmentés a közép-magyarországi régióban, nem fog leállni a Czerny Alapítvány biztosan. Ma írtam alá egy külön plusz 13 millió forintos juttatást az alapítványnak, pont ezért. (Dr. Molnár Ágnes: Helyes.)

Szakállamtitkár asszony szeretne reagálni a légimentéssel kapcsolatos, Horváth képviselő úr által felvetett ügyre, ezért ezt most átugrom.

Puskás képviselő úr: aki egyébként ott szokott ülni az OMSZ regionális orvosigazgatói értekezletein és ezeket az adatokat azért hallja, ez a 400 millió forint - hogy kezdjem a végén -, erről nem tudok beszámolni, ez nem szerepelt az OMSZ költségvetésében, gondolom, erről Horváth főosztályvezető úr fog tudni beszélni, hiszen ez valószínűleg az ágazati költségvetésben szerepelt.

Ezekről az összegekről viszont tudok. A 2 milliárd forint egyszeri juttatást megkaptuk, november 26-án érkezett, a 2 milliárd forint működési pénz beépítésre került, az 1 milliárd forint - köszönet érte a parlamentnek - kiegészítés beépítésre került, és az 550 millió az új mentőállomások átadására, illetve a működésre, bérekre, a dologi költségekre szintén beépítésre került. Ezzel együtt lett a költségvetésünk, illetve miután befejeztük a betegszállító tevékenységet az OEP-ben, ezért egy végelszámolást adott nekünk az OEP, ez alapján a tavalyi 24 milliárd 65 millió forintos költségvetéssel szemben 2008-ra 24 milliárd 50 millió, tehát nagyságrendileg ugyanolyan költségvetésünk lesz.

Az, hogy ez elegendő-e év végéig vagy nem, úgy látszik, hogy kell majd kiigazítás, hiszen a költségvetésben a különböző közüzemi díjak nem szerepeltek indexálással, nem tudjuk megjósolni, hogy az üzemanyagárak hogyan fognak alakulni. Van olyan költségünk, ami emelkedett, viszont ezt kompenzálni fogják, hiszen a kötelező béremelés kompenzációját meg fogjuk kapni a minisztériumtól, de mondom: a közüzemi díjak indexálását nem tudjuk, hogy milyen mértékben kell majd elvégezni. Nyilván emiatt majd ki kell egészíteni.

Perjési képviselő asszonnyal teljes mértékig egyetértek. Valóban képzett vezető garnitúra kell, emiatt a főigazgatóság struktúrájának az átalakítását megkezdtük, megkezdtük az szmsz átírását, ennek megfelelően megkértem miniszter asszonytól az engedélyt - mivel az adminisztratív állományra még mindig létszámstop van - közgazdászok, tehát kontrollingosok felvételére, informatikusok felvételére, pont azért, hiszen február 29-én leadtuk a pályázatunkat a mentésirányítás, tevékenységirányítás rendszerének - a vezetői információs rendszert is beleértve - fejlesztésére, tehát meglesz egy komoly informatikai hátterünk ebben az ügyben. Oda plusz három informatikus felvételét kértem engedélyezni, engedélyezték, valamint humánerőforrás-vezető felvételét, hiszen nem akarok teljes részletességbe menni, de mi létrehozzuk azt a fajta humánerőforrás-részleget, ami most már a versenyszférában elfogadott, ahol a bérosztály, a tb-csoport, a humánerőforrás-osztály, a munkavédelem egy helyre fog kerülni, és most már engedélyt kaptam, hogy ennek a vezetőjét is felvegyük.

A jogszabályi változások miatt ezek a felvételek egy picit lassabbak, mint lehetne, hiszen ezeket a pályázatokat meg kell hirdetni a kormányzati portálon, illetve minden ilyen állást pályázati úton fogunk betölteni.

Pesti képviselő úr: a szétválasztás valóban megtörtént. Én ezt hangsúlyoztam akkor is, hogy ez egy több mint tízéves szakmai program. Tehát nyilván ennek költségei vannak, erre majd más válaszol, én szakmai szempontból azt tudom mondani, hogy ez jó. Tehát ha a mentőszolgálat profilját mentésre tisztítjuk le, akkor ez szakmai szempontból jó.

A puffer-kapacitással bizonyos értelemben valóban gondok vannak, hiszen a magán-betegszállítók szervezete ma elég nagy kocsiszámmal és kapacitással rendelkezik, bizonyos katasztrófahelyzetekben, miután nincs bennük jelenleg drót nélküli rádió, csak mobiltelefon, ezért nem mindig elérhetőek.

Tehát azt gondolom, és erre olyan megoldási javaslatunk is született már közösen, hiszen itt ül Tóth úr, az egyik magán-betegszállító szervezet vezetője, hogy ha olyan a helyzet, akkor valamelyik állami szervezet szét tud osztani olyan drót nélküli rádiókat a magán-betegszállítók között, amellyel mi tudunk utána kommunikálni, és be tudjuk őket vonni az egyébként a rendelet szerinti mentési feladatokba. Természetesen ehhez valamiféle nagyon nagy bajnak kell lenni, hogy ez megtörténjen. A napi puffer ettől nem oldódik meg.

Többen kérdeztek itt a leépítésről. Ezt az egész hírt az indította el, hogy tegnap egy örvendetes eseményen vettem részt Pécsett, amelyen egy olajforgalmazó cég 11 darab félautomata defibrillátort adományozott a mentőszolgálatnak. Akkor az egyik újságíró megkérdezte tőlem, hogy az a hír járja, hogy óriási leépítések lesznek a mentőszolgálatnál, mit tudok erre mondani? Én azt mondtam, hogy nem lesznek óriási leépítések, a feladatunk az - és ez a logikája egy intézmény vezetésének -, hogy megvizsgáljuk a feladatainkat. Most nekünk nem változtak a feladataink januártól, kimutathatóan csökkentek a feladataink. Mi elemeztük minden mentőállomás tevékenységét órára lebontva, hogy óránként és átlagosan mennyi a feladata, mennyi volt és mennyi lett. Ez alapján egy új kapacitást, racionális kapacitást határozunk meg, ennek az egyeztetése most zajlik. Ebbe bevontuk a regionális orvosigazgatókat is, hiszen ők tudják a saját régiójukban, hogy körülbelül milyen kapacitás szükséges a mostani helyzetben. Ebben a dologban az is benne van, hogy fejleszteni fogunk plusz mentőtisztes kocsikat, de néhány olyan kocsit, amelyek a betegszállítások átkerülése miatt feleslegként jelentkeznek, le fogunk állítani. Hogy pontosan mennyit, ezt most nem tudom megmondani, ehhez több adatot kell elemeznünk.

Azt mondtam az illető újságírónak, hogy legfeljebb 100-200 státusz megszüntetését jelenti ez a 7055 szervezetstátusszal rendelkező Mentőszolgálattól. Zárójelben jegyzem meg, hogy jelenleg 500 üres állással rendelkezünk, tehát ez még szükségképpen nem is jelenti azt, hogy élő dolgozót kell elküldeni, lehet, hogy az üres állások számát kell csökkenteni - ez a szervezéstől függ, mert ezt mentőállomásonként külön-külön kell megvizsgálni. Magyarán azt jelenti a dolog, hogy lehet, hogy a 7055-höz képest 200 státusszal kevesebbre van igényünk.

Azt hiszem, minden kérdésre válaszoltam.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő megszólaló Horváth László főosztályvezető úr az Egészségügyi Minisztériumból. Tessék parancsolni!

Horváth László (Egészségügyi Minisztérium)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Megpróbálok röviden minden kérdésre kitérni.

A képviselő asszony a koraszülöttmentéssel kapcsolatosan megjegyezte, hogy ami forrást az OMSZ kapott, az kevés volt. Akkor is elmondtam, és most is szeretném megerősíteni, hogy amit az OMSZ kapott, az az irányítási feladatoknak a fedezete volt - arra tudomásom szerint elégséges volt a pénz. Egyébiránt a Czerny Alapítvány jelzése, ha minden igaz, tegnap érkezett meg a minisztériumhoz, tehát vizsgáljuk, és foglalkozunk a kérdéssel, meg fogjuk nézni, mi a probléma.

A képviselő úr részéről elhangzott, hogy 2004 óta bizonyos intézkedések nem valósultak meg az OMSZ-nál. Az elmúlt alkalommal, amikor ezt a témát a tisztelt bizottság bizottsági ülésen tárgyalta, finoman próbáltam érzékeltetni, hogy nem azért, mert akkor is ott voltak, és most is jelen vannak, de az OMSZ-nak ez az első olyan vezetése, amelynek a tagjaiban én érzem a változtatás igényét és a partnerséget. Igen, vannak olyan intézkedések, amelyeket bizony már évekkel ezelőtt elhatároztunk, intézkedési tervek tömkelege készült el. Nem akarok erről bővebben beszélni, már csak azért sem, mert nincsenek itt, akikről beszélek, de az OMSZ apparátusa több tekintetben nem volt partner ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtásához. Ezért valóban vannak olyan tervezett intézkedések, amelyek nem valósultak meg.

A Puskás képviselő úr által felsorolt összegeket, jelzem, az OMSZ megkapta, 2 milliárd, 1 milliárd, fél milliárd, ezeket megkapta. A 400 millióról annyit, hogy ez valóban szerepelt a tavalyi költségvetésünkben, de kicsit pontosítanék: légimentőbázisok építésére és működtetési költségeire. Az akkori tervezési időszakban még arról volt szó, hogy a problémák gyors megoldása érdekében könnyűszerkezetes bázisokat építünk, aminek nagyon komoly üzemeltetésiköltség-többletigénye lett volna - itt módosultak a szakmai elképzelések. Ezt a forrást az utolsó fillérig a mentési tevékenységre fordítottuk, részben a mentőgépjárművek beszerzésére rendelkezésre álló, nem túl bőséges keret kiegészítésére, részben pedig a mentőállomások felújítására szolgáló keret kiegészítésére.

A működési források 2008-ban időarányosan elégségesek-e, valamint hogy a tisztes szegénységhez elegendőek-e? Szepesi András költőiségével versenyezni én nem tudok versenyezni. Mi azt reméljük, hogy ennél többre elégségesek lesznek ezek a források, de az elmúlt alkalommal is elmondtam, és most is szeretném jelezni - megköszönve persze a kritikai észrevételeket -, hogy ha nem is túl bőbeszédűen, de a mi tájékoztatónkban is leírtunk egy-két olyan, általunk megtett intézkedést, amelytől eredményt várunk. Azt is jeleztük, hogy ezt persze nem tudjuk két hónap alatt mérni, ehhez egy picit több idő kell. Úgy gondoljuk, hogy azok az intézkedések, amelyeket mi rövid távon megteendőnek láttunk, valamilyen eredményt biztosan fognak hozni, és reményeink szerint a tisztes szegénységnél talán jobb lesz a helyzet. Ugyanakkor azt is szeretném jelezni - és tényleg nem akarok semmiféle demagóg vagy mellébeszélő szöveget előadni -, hogy én azt gondolom, egyik kormány sem hagyta magára a Mentőszolgálatot, ez a kormány sem fogja. Tehát folyamatosan monitorozzuk a Mentőszolgálatot, gondolom, ezt a főigazgató úrék is érzik; gyakran találkozunk, és beszéljük át a problémákat. Ha úgy alakul - remélem, hogy ez nem lesz így, de ha úgy alakul -, hogy a minisztériumnak bele kell avatkoznia, akkor természetesen segítő szándékkal meg fogjuk ezt tenni.

Azt hiszem, hogy anyagi vonatkozásban körülbelül ennyi kérdés merült fel. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Rapi Katalin szakállamtitkár asszony!

Dr. Rapi Katalin (Egészségügyi Minisztérium)

DR. RAPI KATALIN, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára: Én is úgy érzékelem, hogy a kérdésekre lényegében elhangzottak a válaszok. Két kiegészítést szeretnék tenni.

A tárca érzékelte azt, hogy az OMSZ-nál valóban hosszú évek óta voltak és vannak gondok, ezért két olyan külső segítséget kíván biztosítani a jövőben, amellyel együtt, a jelenlegi vezetés és a külső segítség együtt a mi reményeink szerint egy hatékony szervezetté fogja az OMSZ-ot alakítani. Az egyik egy szervezetfejlesztési segítség, a másik pedig, hogy az Egészségügyi Világszervezet kétéves szerződésében, amelyet az egészségügyi tárca között velük, nevesítve van az OMSZ-nál a minőségi mutatók kidolgozása, tehát a WHO-szakemberek segítségével kívánjuk fejleszteni a minőségi mutatókat és kidolgozni az Országos Mentőszolgálatnál. Azt gondolom, hogy ez a két külső segítség valóban hatékonyan fogja a szervezetet átalakítani.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

Megkérdezem a kincstári biztos, volt kincstári biztos urat, hogy kíván-e röviden szólni. (Szepesi András: Igen.) Igen. Szepesi András úr!

Dr. Szepesi András volt kincstári biztos

DR. SZEPESI ANDRÁS volt kincstári biztos: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget. Azt gondolom, hogy a kincstár azért rendel ki független biztosokat egy-egy ilyen ügyben, hogy egy történetnek a mélységét, hosszmetszetét átnézzék, hogy igyekezzenek megosztani a tapasztalataikat, amelyeket nyilván nem egyedül, hanem megfelelő szakértőkkel együtt szűrtek le.

Remélem, aki el tudta olvasni az anyagot, az látja, hogy egy rendkívül bonyolult szervezettel és működéssel állunk szemben, amely szervezet változásban van, és ennek az interpretációja nagy óvatosságot igényel a szakértők és a politikusok részéről is. Én örülök annak, hogy a parlament Egészségügyi bizottsága ilyen módon áll hozzá a kérdéshez. Hadd tegyem hozzá, amit én a bizottsági működés alatt láttam, de nem tartottam ízlésesnek beleírni az anyagba, hogy annak, hogy rendszeresen foglalkozik a bizottság a Mentőszolgálattal, nagyon komoly hozadéka van két irányból is: egyfelől a végrehajtó hatalom működésének az ellenőrzése, magyarul a minisztériumé, amely a Mentőszolgálat tulajdonosa, szerintem egy fontos, szükséges és normális dolog; másfelől fontos segíteni a minisztériumot, amikor a költségvetési források érdekében folyik a harc, a verseny. Ez esetben a Mentőszolgálatnak az év végi konszolidációja valóban egy nagyon értékes és jó lépés volt, amihez szeretném hozzátenni, hogy ez természetesen nem teszi meg nem történtté az előző egész éves válságkezelést. Szeretném tehát nagyon nyomatékosan felhívni a figyelmét mindenkinek, hogy gyakorlatilag szinte napra pont egy éve van új vezetése a Mentőszolgálatnak, ezeket az embereket gyakorlatilag agyon lehet terhelni, és tönkre lehet tenni, ha olyan szituációkba szorítjuk be őket. Köszönet érte, hogy ebből nagyobbrészt kijöttek.

Valakinek volt egy ezzel kapcsolatos kérdése - nem tudom már pontosan, ki kérdezte, megpróbálok inkább összefüggően beszélni, kevéssé inkább a kérdésekre válaszolva -, és ha én most prognosztizálnám, azt mondanám, hogy a tavalyi problémák, az adósságválság kétharmad része valamennyire meg van oldva, én egyharmad-egynegyed része felől még nem vagyok egészen nyugodt. Tehát aki azt kérdezte, hogy kell-e esetleg biztos, annak én most nem tudnék pontos választ mondani, de ez az az eset, amikor tartsuk szárazon a puskaport, már akit az egész dolog illet. Annál is inkább, mert szeretném felhívni a figyelmet arra - és nem akarom a békességet felrúgni -, hogy egy ilyen nagy szervezet működésének a tervezéséhez az előző éves valóságos kiadások számbavétele kell. Mindig tervről beszélünk. Megkérdezem a kedves kollégákat - most már lassan március vége van -, mert én már nem voltam ott, hogy valójában mennyiben került tavaly a Mentőszolgálat, miközben sok éve nem kaptak védőruhát, tehát vannak belső adósságaik is. Én azt gondolom, hogy lényegesen több került, mint amennyi a mostani tervben szerepel. Ennek a kettőnek a különbsége lesz az a kritikus valami, amit figyelnünk kell. Én tehát úgy látom, hogy javul a költségvetés, de van fennálló belső adósság, és vannak még esetlegesen le nem fedezett részek. Ami a fekete doboz, a sötét doboz, az a változás, tehát a betegszállítás kiszervezésének a kérdései, és az ehhez szükséges intézkedések kérdése.

Elfogadva és nagyon örülve egyébként a szakállamtitkár asszony által említett két korszerűsítési dolognak én szívesen hozzátennék egy földközelebbi harmadikat, egy olyan folyamatos külső szakértői monitoringot, vizsgálatot, amely egyben segíti a belső vezetést. Én azt mondom, hogy a Bogdány Tamás által 2004-ben leírt gazdálkodási adminisztráció korszerűsítése, a kontrolling, esetleg az üzemgazdasági számvitel megépítése, a minőségről nem is beszélve, fájdalmasan hiányzik. Azt mondom, hogy ma ennek a szolgálatnak a szakmai teljesítménye és hatékonysága mögött rendkívül méltatlanul gyenge és veszélyforrásokat hordozó problémák vannak.

Az a baj, hogy általában az orvosok, egészségügyiek ezt a kérdést másodlagosnak tekintik, holott azt mondom, hogy ez adja a biztonságát és a stabilitását, hogy olyan magas színvonalon lehessen menteni, mentőorvoskodni, stb.-t csinálni.

Tehát azt mondom, hogy tényleg az elmúlt év és annak a vége rengeteget hozott, ebben az új évben még sok minden tennivaló hátra van, és nagyon nagy szükség lesz továbbra is a parlamenti bizottság támogatására.

A tisztes szegénységét én megmondom: az állami tulajdonban lévő kórházakhoz, a rendőrökhöz, a tűzoltókhoz hasonlítom, és ha ezekhez hasonlítom, akkor még érzékenyebb a dolog, mert úgy tűnik, hogy a tűzoltók, rendőrök előbbre vannak most a mentőkhöz képest bizonyos munkaruha, védőruha, felszerelések biztosításában, de kezd élesen látszani a kontraszt. Tehát azt gondolom, hogy itt most még azért komoly dolgokat kell csinálni.

A bérproblémák. Nem is merem összehasonlítani, de hírt kaptam elég bőségesen róla, nagyon nagy gond két szempontból: nagyon alacsonyak az alapbérek, tehát azt gondolom, hogy ez ma már tényleg a tisztes szegénység határa környékén van, és nyilvánvalóan van egy nagyon bonyolult pótlékolási rendszer, amiről itt eddig nem esett szó, nem akarom idehozni, mert ez egy bonyolult dolog, de ennek a rendezése, tisztázása rendkívüli módon szükséges.

Köszönöm szépen a lehetőséget, azt gondolom, hogy ez az erőfeszítés eredményes, és érdemes folytatni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő úr jelzi, hogy egy kérdésre nem kapott konkrét választ, jelesül a dél-alföldi mentőbázis ügyében, és ezt szeretnénk, ha valaki megválaszolná. Szakállamtitkár asszony!

DR. RAPI KATALIN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Tudom, hogy már nagyon a vége felé jár az ülés, de szeretném kiegészíteni a választ azzal, ami az én szakmai problémám a légimentéssel.

Azt gondolom, hogy természetesen a területi hozzáférés egy rendkívül fontos probléma, és ezzel a tárca foglalkozik. Azzal is egyetértek, hogy a jakabszállási megoldás nem végleges, de mégis jobb, mint a jelenlegi, mert a hozzáférést javítani fogja. Természetesen a tervekben benne szerepel, pontos időpontot nem tudok mondani, hogy mikor jelenik meg a tender, de addig az átmeneti megoldás javít a helyzeten.

A légimentéssel kapcsolatban nekem szakmailag elég régen az a határozott véleményem, hogy az, amennyi a működési költsége, és ha azzal szembeállítjuk azt, hogy napi 8 órában, tehát általában a világos időszakban számíthatunk most rá, azzal sokkal többet teszünk, tehát én ugyanolyan fontosnak tartom azt is, hogy időben a hozzáférést növeljük, mint a területi hozzáférési növelést, hogy 24 órában hozzáférhető legyen a légimentő-szolgálat. Tehát a tárca ebbe a két irányba munkálkodik, nemcsak a dél-alföldi régió légimentő-bázisában gondolkodunk, hanem abban, hogy hogyan lehetne ezt a szolgálatot 24 órában hozzáférhetővé tenni a jelenlegi 8 óra helyett.

Ezt szeretném válaszként elmondani.

ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Nem lezárni, csak abbahagyni kell most ennek a napirendi pontnak a tárgyalását, és azt javaslom, hogy a bizottság kérje fel az április 1-jétől újjáalakuló ellenőrzési albizottságot, hogy időről időre ezekkel a kérdésekkel foglalkozzon, hiszen elég sok olyan dolog van, ami miatt azt gondolom, hogy a bizottság számára fontos, hogy figyelemmel kísérje a mentés biztonságával összefüggő folyamatokat, az Országos Mentőszolgálat működőképességét.

Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen. Ezt a napirendi pontot lezárnám. Egyebekben megkérdezném, hogy van-e valakinek bejelentenivalója. (Nincs jelzés.) Ha nincsen, akkor egyrészt szeretném ismételten megköszönni a Magyar Vöröskereszt elnökének, munkatársainak azt, hogy vendégül látták itt a bizottságot, és újólag biztosítani elnök urat és a főigazgató asszonyt, hogy a bizottság a továbbiakban is segíti, támogatja a munkájukat, és ahogy a bevezetőben említettem, a törvénymódosítás kérdésében is nyitottak vagyunk.

Szeretném elmondani, hogy a jövő héten, április 2-án, szerdán, a szokott időben és a szokott helyszínen tartjuk a bizottsági ülést, az ápolási díj kérdése, egy előterjesztés általános vitája szerepel a napirenden, továbbá a gyógyszer-gazdaságossági törvény végrehajtásáról szóló időarányos beszámoló. Ha nincs egyéb, akkor köszönöm szépen, a bizottsági ülést bezárom.

(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 25 perc)

Dr. Kökény Mihály a bizottság elnöke

 

Jegyzőkönyvvezetők: Ipacs Tiborné és Molnár Emese