EB-3/2007.
(EB-23/2006-2010.)
az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának
2007. február 14-én, szerdán, 9 órakor
a Képviselői Irodaház 567. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki bevezető *
Az elnök napirend előtti bejelentései *
Tájékozódás az egészségügyi ágazatra vonatkozó tervekről az Új Magyarország Fejlesztési Tervben *
Gál Ilona (Egészségügyi Minisztérium) tájékoztatója *
Balogh Tamás (Egészségügyi Minisztérium) kiegészítése *
Sági Zsolt (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség) kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Válaszok *
Gál Ilona (Egészségügyi Minisztérium) *
Balogh Tamás (Egészségügyi Minisztérium) *
Sági Zsolt (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség) *
Tájékoztató a népegészségügyi program következő időszakra vonatkozó prioritásairól, szervezetéről és finanszírozásáról *
Dr. Rapi Katalin (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli előterjesztése *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszok *
Dr. Balogh Tamás (Egészségügyi Minisztérium) *
Gyebnár Brigitta (Egészségügyi Minisztérium) *
Dr. Kovács Attila (Országos Tisztifőorvosi Hivatal) *
Dr. Rapi Katalin (Egészségügyi Minisztérium) *
Kovács Gabriella (Tégy az Egészségedért Alapítvány) hozzászólása *
Határozathozatal *
Elnököl: Dr. Kökény Mihály (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Schvarcz Tibor (MSZP) alelnök
Dr. Mikola István (Fidesz) alelnök
Dr. Czinege Imre (MSZP)
Dr. Garai István (MSZP)
Gyula Ferencné (MSZP)
Papp József (MSZP)
Dr. Perjési Klára (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Vojnik Mária (MSZP)
Winkfein Csaba (MSZP)
Dr. Kupper András (Fidesz)
Dr. Nagy Kálmán (KDNP)
Dr. Puskás Tivadar (KDNP)
Béki Gabriella (SZDSZ)
Dr. Csáky András (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Nyul István (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) dr. Mikola Istvánnak (Fidesz)
Dr. Molnár Ágnes (Fidesz) dr. Nagy Kálmánnak (KDNP)
Dr. Pesti Imre (Fidesz) dr. Puskás Tivadarnak (KDNP)
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) dr. Csáky Andrásnak (MDF)
Gál Ilona szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Balogh Tamás főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Rapi Katalin szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium)
Gyebnár Brigitta (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Kovács Attila (Országos Tisztiorvosi Hivatal)
Sági Zsolt (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 06 perc)
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Jó reggelt kívánok hölgyeim és uraim! Köszöntöm az egészségügyi bizottság tagjait, a meghívott vendégeket, az érdeklődőket, a sajtó munkatársait. A bizottság ülését megkezdjük. Megállapítom, hogy az ülés határozatképes a helyettesítésekkel együtt.
Az elnök napirend előtti bejelentései
A napirend előtt szeretném a bizottságot arról tájékoztatni, hogy a tervek szerint a jövő héten a bizottság ülést nem tartana azért, hogy az ellenőrző albizottság számára lehetőséget biztosítsunk munkája végzésére, hiszen erre nem volt módjuk, ugyanakkor feltornyosultak bizonyos munkák, feladatok. Sajnálom, hogy Horváth képviselő úr nincs jelen, de majd kapcsolatba lépek vele és ha a későbbiekben megérkezik, bizonyára lesz arra mód, hogy minél hamarabb a bizottság tagjait informálja arról, hogy hogyan és milyen módon kívánja ezt tervezni a jövő héten, kedden vagy szerdán.
Kiosztottunk néhány dokumentumot, így a plazmaferezis állomás kialakításáról és egyéves működtetésének tapasztalatairól szóló beszámolót. A jogelőd bizottság 2004. március 10-én nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás kérdéseivel foglalkozó ülésen elfogadott határozata alapján került sor erre a beszámolóra. Kérem, hogy a bizottság tagjai ezt tanulmányozzák.
A második napirendi pontunkhoz kapcsolódó állásfoglalás-tervezetet is kiosztottuk, majd kérem, hogy tanulmányozzuk, mert azt szeretném, hogy ha erről szavaznánk.
Az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatóját is megkapták a képviselőtársaim a vizitdíj bevezetésével kapcsolatos kommunikációs tevékenység összefoglalójáról. Továbbá felhívom a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági bizottság tájékoztatót fogadott el a madárinfluenzával kapcsolatos hírek szakszerű kommunikálásának szükségességéről. Úgy ítéltem meg, hogy ezt a tájékoztatót is a bizottság tagjai rendelkezésére indokolt bocsátani.
Kérdezem a bizottságot, hogy napirend előtt van-e észrevétel. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt. A napirendre az írásban kiküldött meghívóban szereplő javaslatot teszem. Aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság a napirendi ajánlást elfogadta.
Tájékozódás az egészségügyi ágazatra vonatkozó tervekről az Új Magyarország Fejlesztési Tervben
Soron következik a tájékozódás az egészségügyi ágazatra vonatkozó tervekről az Új Magyarország Fejlesztési Tervben. Kérem egyúttal vendégeinket, hogy a mobiltelefonok használatát szíveskedjenek az ülésteremben mellőzni. Köszöntöm a meghívott vendégeket, az Egészségügyi Minisztérium részéről Gál Ilona szakállamtitkár asszonyt, Balogh Tamás főosztályvezető urat - ők az előterjesztők. Mielőtt megadnám a szót, köszönjük, hogy igen sok írásos anyagot kaptunk. Már a múlt ülésen, amikor halasztottuk ezt a napirendi pontot, sikerült ezeket kiosztani, így talán volt alkalom képviselőtársaim körében azokat tanulmányozni.
Arra kérem az előterjesztőt, az államtitkár asszonyt, hogy a szóbeli tájékoztatóban praktikus kérdésekre térjen ki, hiszen információink szerint a tájékoztatók tanulmányozása azt sugallja, hogy egy döntő időszakhoz érkezik az akciótervek előkészítése. Érdemes tudnunk, hogy ezek most milyen fejlettségi állapotban vannak, milyen pályázatokra nyílik először lehetőség, mit kell tenni annak érdekében, hogy az érintettek és potenciális kedvezményezettek ezeket a pályázatokat megismerjék, hogy ne ragadjon benn egyetlen forint sem Brüsszelben, hiszen már márciusi pályázati határidők is vannak. Milyen kockázatokat lát az államtitkár asszony, a főosztályvezető úr, mit lehet tenni, hogy el lehessen kerülni azt, hogy a pontos és határidőben történő teljesítés esetleg valahol törést szenvedjen? Tehát az is egy kérdés, hogy ehhez a bonyolult, szerteágazó munkához rendelkezésre áll-e a megfelelő felkészültség a minisztériumban, a régiókban, hogy hogyan tud a minisztérium erre a feladatra koncentrálni, milyen segítséget várnak a bizottságtól. Én tehát azt kérem, hogy ezekre a kérdésekre szíveskedjenek kitérni.
Megadom a szót az államtitkár asszonynak.
Gál Ilona (Egészségügyi Minisztérium) tájékoztatója
GÁL ILONA (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt bizottsági Tagok! Akkor az elnök úr kérésének megfelelően nem térnénk ki az egy hete átadott anyagok részletes prezentálására. Abban prezentáltuk, mit jelent az NFT, mit jelentenek az Új Magyarország Fejlesztési Terv ránk eső részei, mit jelent az Európai Unió támogatási politikája, a kerettervek, a tervezés módszertana. Azt kérem, hogy ha ezzel kapcsolatban bármilyen kérdésük van, akkor rövid bevezetőm után tegyék fel azt, nagyon szívesen válaszolunk, de ha nem igénylik, akkor most erre nem térnék ki részletesen.
Amiről beszélni szeretnék, az az, hogy tekintettel a mai helyzetre, úgy értékeljük, hogy a programok indításával, a pályázatokkal nem szeretnénk a II. félévig várni. Tény, hogy a RET-ek nem döntése befolyásolja egyes pályázataink indítási idejét, mert ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, hogy járóbeteg-szakellátót R1-es kistérségben, konverziós kórházat hol szeretnénk ezzé átalakítani, nagyban függ az ő döntésüktől vagy a március végi eredménytől. Ezért azon fejlesztéseket indítjuk elsősorban, amelyekről - szakértőkkel együtt kidolgozva - úgy gondoljuk, hogy az ő döntésüktől függetlenül mindenképpen szükséges megcsinálni a struktúraátalakítás részeként a jobb betegellátás elősegítésére.
Elsősorban a járóbeteg-szakellátás elérhetésének fizikai biztosítására szeretnék hangsúlyt tenni. Úgy gondoljuk, hogy ennek fontosságát különösen hangsúlyossá teszi, hogy a területen élő lakosság számára szűkül a jövőben a távolabb elérhető kórházi ellátások mennyisége is. Ezeket az ellátóhelyeket, mi úgy gondoljuk, kistérségi rendszerben kell létrehozni, azzal a céllal, hogy minden kistérség számára legyen elérhető szakellátási kapacitás. Ezt mi a TIOP-ból, az 1.2-es prioritású kistérségi központok R2-es járóbeteg-szakellátó intézmények fejlesztése pályázattal tervezzük, a pályázat tervezett kiírási indítási ideje 2007. májusa lenne.
Szeretném előrebocsátani, hogy a járóbeteg-szakellátás koncepcióját kiküldtük a MET-nek és szakmai szervezeteknek, valamint feltettük a minisztérium honlapjára is, és azt írtuk, hogy lehetőség szerint péntekig mindenki véleményezze. Ezen anyag elkészítése idején is igénybe vettünk szakértőket, de úgy gondoljuk, hogy a széles társadalmi réteg megismertetése ezzel a járóbeteg-szakellátási koncepcióval mindenképpen szükséges a továbblépéshez.
Ugyanakkor az átmenet kezelése szempontjából, úgy gondoljuk, kritikus azoknak az intézményeknek a fejlesztések, amelyeknek az eddigi aktív kórházi szerepe megszűnik, illetve jelentős mértékben csökken - mi ezt úgy hívjuk, hogy konverziós kiskórházzá alakulnak át. Ezt a TIOP 2.5., aktív kórházi ellátásokat kiváltó szolgáltatások fejlesztése prioritásból szeretnénk finanszírozni, a pályázat várható indítási ideje 2007. áprilisa.
Hangsúlyt szeretnénk tenni a mentés, légi mentés kiemelt prioritásra is... (Közbeszólások: Lassabban, ha lehetne!) Lassabban? (Dr. Vojnik Mária: Igen! - Közbeszólások: Nem tudunk jegyzetelni!) Elnézést! (Derültség.) Csak azt szerettem volna, hogy több idő legyen a kérdésekre, de akkor lassabban mondom. Elnézést!
ELNÖK: Természetesen figyelünk, de hogy a képviselők tudják mindezt követni. És még valami: nem feltétlen tudja minden képviselő, bár az anyagok tartalmaznak eligazítást, hogy milyen rövidítés mit takar. Azt gondolom tehát, hogy ott, ahol szükséges, említsük meg, de meg fogjuk ezeket rendesen tanulni, megígérem, államtitkár asszony. (Derültség.)
GÁL ILONA (Egészségügyi Minisztérium): Akkor a nemzeti fejlesztési terv, vagyis az Új Magyarország fejlesztési terv egészségügyre vonatkozó intézkedése alapjában véve az SZMM, az OKM és az EÜM fejlesztési tevékenységet összefogó, TIOP-ban és TÁMOP-ban jelenik meg - a TIOP a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program, a TÁMOP pedig a Társadalmi Megújulás Operatív Program. A TIOP alapjában véve infrastrukturális beruházásokat támogat, míg a TÁMOP a képzés-oktatásra teszi a hangsúlyt. Nagyon röviden, de lényegét tekintve leírtuk ezt, ha bármilyen kérdés van, nagyon szívesen válaszolunk. Ezen belül vannak a prioritások, ezen belül lesznek azok a pályázati kiírások, amelyeken keresztül szeretnénk támogatni a térségben a struktúraváltozást, az egészségügyi ellátás javítását - ez vonatkozik úgy az oktatásra, mint a "vasbeton"-ra.
Akkor a mentéssel, légi mentéssel folytatnám, ha lehet. Úgy láttuk, hogy a lakosság egészségügyi ellátás terén tapasztalható biztonságérzetét nagyban determinálja a sürgősségi ellátáshoz való hozzáférés, különösen annak a prehospitális elemét képviselő mentőellátáshoz történő hozzáférés. Jelen pillanatban az Országos Mentőszolgálat 219 mentőállomásról 788 darab mentőegységgel teljesíti ezt, ebből 398 darab mentőautó szolgál folyamatosan, 24 órában. Ezzel az OMSZ-nak az esetek 79,8 százalékában sikerül 15 percen belül a helyszínre érkeznie. Ugyanakkor a lakosság 13 százalékát illetően a mentőállomás földrajzi távolsága miatt még elvi lehetőség sincs a 15 perces kiérkezésre. Ezért szerintünk a kieső aktív ellátási kapacitások, illetve a sürgősségi ellátási osztályok hálózata a mentőkapacitások növelését teszik szükségessé többek között. Figyelembe véve az 1. és a 2. pontot, hogy a 15 perces elérési idő az esetek legalább 90 százalékában biztosítva legyen, a TIOP, a társadalmi infrastruktúra operatív program 2.2. prioritása keretein belül - amelynek az a címe, hogy sürgősségi ellátás fejlesztése - 42 darab új mentőállomást szeretnénk építeni. E pályázat tervezett indítási ideje 2007. áprilisa. Ebből a 42 darabból 14 darab építése már folyamatban van az Egészségügyi Minisztérium fejezeti keretéből, ezeket már elindítottuk, ehhez a forráshoz januárban nem férünk hozzá.
Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy nem csak mentőautóval tudunk hozzájárulni az Országos Mentőszolgálat jobb kiszolgálási tevékenységéhez, ezért egységes bevetésirányítási rendszer kialakítását, valamint a mentésirányítás elektronikus, térinformatikai, logisztikai döntéstámogató rendszerének a kiépítését is működtetését is szeretnénk megoldani szintén ebből a prioritásból, 2007. júniusában indítanánk a pályázatot.
Ugyancsak 2007. júniusától folyamatosan szeretnénk 80 darab új gépjárművet beszerezni. Ez nem a TIOP és a TÁMOP forrásainak a felhasználásával történne, hanem az Egészségügyi Minisztérium fejezeti soráról, de ezt is fontos megemlíteni, mert hozzá tartozik a mentés, légi mentés jobb ellátásához.
A légi mentés kapacitáskihasználtsága az elmúlt évben jóval a lehetőségek alatt volt, ugyanakkor nekünk az a célunk, hogy a meglévő bázisok mellett az ellátatlan dél-alföldi régióban is megteremtődjenek a légi mentés feltételei, valamint hogy a sürgősségi ellátási hálózattal összhangban a leszállóhelyek is megépüljenek a sürgősségi kórházak, valamint azon vidéki kórházak mellett, ahol sokkal rosszabb a mentőautóval, rohamkocsival való ellátás, mert úgy gondoljuk, hogy jó, hogy van helikopterünk, de annak valahol le is kell szállnia. Felméréseink azt mutatják, hogy indokolt 22 darab helioport létesítése, valamint maximum 5 darab légimentő-bázis építése, amit az önkormányzatokkal közösen szeretnénk realizálni. Ennek a pályázatnak tervezett indítási ideje 2007 március lenne és szintén a 2.2 prioritásból a TIOP-ból a sürgősségi ellátás fejlesztése soron szeretnénk megvalósítani.
A források felhasználhatók a TIOP keretein belül az infrastruktúra-beruházásokra. Ugyanakkor mi úgy gondoljuk, hogy nemcsak az infrastrukturális fejlesztések segítik a strukturális reformokat, hanem a humánberuházások is ehhez hozzájárulnak. Ezért indítani szeretnénk több programot, például: egészségfejlesztési ismeretek beépítése a közoktatásba, pedagógusképzés. Ezt 2007 júniusában szeretnénk indítani. Nem tudunk elfeledkezni semmiképpen és nem is szeretnénk a szűrőprogramokról és kampányokról, a várható indítási ideje ezeknek 2007 május. Erről nem beszélnék részletesebben, mert a következő napirendi pont a népegészségügy és ezen belül a kollégáim szívesen beszélnek a szűrőprogramokról. Mi el tudjuk mondani, hogy a TÁMOP 1.4 prioritásából a szűrőprogramok és kampányok sorból szeretnénk ezt finanszírozni.
Véleményünk szerint a jelenlegi ellátórendszerben az elmúlt néhány év során, ahogy láttuk, hiányszakmák jöttek létre. Az átképzést igénybe vevő egészségügyi dolgozók száma nehezen becsülhető addig, amíg nem látjuk a közelmúlt kórházi átalakításai hatásait, illetve annak mértékét.
Az ágazati foglalkoztatási felméréshez kapcsolódóan az uniós fejlesztési programokat megelőzően a nemzeti költségvetés forrásainak felhasználásával a regionális egészségügy-fejlesztési tanácsok 2007 februárban már megkezdték a működési területükön működő egészségügyi szolgáltatók humánerőforrás-kapacitásainak és minőségének a felmérését. Ezzel a humánerőforrás-monitoring segítségével az ágazat humánerőforrás-térképe folyamatosan nyomon követhető, a hiányzó szakdolgozói, orvoslétszám szakterületenként pontosan megállapítható. Nekünk ezzel a humánerőforrás-monitoring prioritással a célunk az egészségügy strukturális reformjához kapcsolódó változások hatásainak szervezett és tudatos kezelése a felszabaduló és hiányzó humán erőforrás tekintetében. Ennek az indítása 2007 április, amelyben a RET-ek felmérései mindenképpen beépítésre kerülnek.
Ugyanakkor szintén nagyon fontos szerintünk a foglalkoztatás támogatása, mert az egyes szakterületeken a munkaerő-többlettel rendelkező térségekből a felesleges munkaerőt a kapacitáshiányos területek, valamint azon intézmények felé irányítjuk, ahol bizonyos hiányszakmákat érzékelünk az egyik régióban és a másik régióban pedig felesleget. Ez a prioritás lehetőséget biztosít, hogy a humánerőforrás-hiányban szenvedő intézmények támogatásával ösztönözzük ezeket az intézményeket, amelyek kaphatnak bértámogatást, valamint átképzéssel összekötött ösztöndíjprogramokra is költhetnek ezen pályázatok keretein belül. Ezeket a pályázatokat a minisztérium tavaly szeptember óta kiemelt figyelemmel kíséri, szakértőket vonunk be folyamatosan, egyeztetünk az ágazati szakértőkkel is. Ugyanakkor arra szeretnénk kérni a tisztelt képviselő urakat, hogy - a saját régiójukban, ahogy ezek kikerülnek, a polgármester uraktól nem azt várjuk el, hogy ők megírják a pályázatokat, mi szolgáltatunk hozzá segédanyagot, csak azt kérjük, hogy - amennyiben nekik más elképzeléseik vannak vagy mást mutatnak az ő tapasztalataik, akkor azt kérjük, jelezzék. Mindent igyekszünk figyelembe venni. Ugyanakkor ahogy megindulnak a pályázatok, például a kistérségi fejlesztésekről, szeretnénk az összes régiót behívni a minisztériumba vagy egy helyre, ahol találkozni tudunk, hogy tudjuk őket tájékoztatni arról, hogy mik lesznek a lépések. Szeretnénk ehhez segédanyagokat nyújtani.
Azt egyik polgármestertől vagy egyik illetékes kistérségi vezetőtől sem várhatjuk és nem is várjuk el, hogy tudja, hogy a járóbeteg-szakellátóban mi az a 4-5 alapszakma, aminek mindenképpen lennie kell. Mi csak az ő tapasztalatára és segítségére szeretnénk apellálni ezeknek a pályázatoknak a minél rugalmasabb lebonyolítása folyamán. Köszönöm, ennyit szerettem volna röviden. Elnézést, ha túl gyors voltam.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Sok információ hangzott el. Megkérdezem Balogh Tamás főosztályvezető urat, hogy kíván-e szólni.
Balogh Tamás (Egészségügyi Minisztérium) kiegészítése
BALOGH TAMÁS (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm elnök úr. Tisztelettel üdvözlöm a bizottság tagjait, nem szeretném feleslegesen húzni az időt, ezért inkább a kérdéseknek adnám át a terepet. Készséggel állok a rendelkezésükre. A bizottság részéről, amint az elnök úr megjegyezte, támogatást vár a minisztérium, ez ügyben azt kérném a bizottságtól, hogy segítő figyelmével támogassa a tervező munkát, illetve a tervezésben közreműködő minisztériumi munkatársak erőfeszítéseit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség képviselőjének, Sági úrnak adnék szót és azt is kérném, hogy egy kicsit összkormányzati perspektívából értékelje, hogy hogy állnak az egészségügy esélyei a projektek kapcsán. Gondolom, hogy a bizottságot elsősorban ez érdekli. Megadom a szót.
Sági Zsolt (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség) kiegészítése
SÁGI ZSOLT (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Nagyon röviden kiegészíteném az államtitkár asszony által elmondottakat, hiszen nagyon fontos azt hangsúlyozni, hogy egy tárgyalásos folyamat közepén vagyunk, hiszen az operatív programok meghatározzák ezeknek a fejlesztéseknek a sanszait, lehetőségeit, indítását, ezek várhatóan május-június előtt nem fognak lezárulni.
Az operatív program keretében addig indíthatók természetesen programok, ugyanakkor figyelemmel kell lennünk arra, hogy ezeknek a fejlesztéseknek az indítása természetesen kockázatokat rejthet magában, hiszen abban az esetben, de ez érvényes természetesen nemcsak az egészségügyre, hanem egyéb területekre is, ha az operatív programok tárgyalása során egy-egy terület támogatására még sem kerülhet sor, tehát az adott operatív programban ezt az adott elemet nem fogja elfogadni a bizottság, akkor ezt a szempontot nekünk figyelembe kell venni. Természetesen az ún. akcióterveket, amelyek részletesen meghatározzák az államtitkár asszony által felsorolt, indítandó projekteket, ezeknek a végleges formáját sem tudja a kormány mindaddig elfogadni, amíg az operatív programok tárgyalása le nem zárul és a bizottság nem fogadja el hivatalosan ezeket a dokumentumokat. Ennek az elfogadása sem várható május-június előtt, ezért mindenképp hangsúlyoznám azt, hogy addig egyszerűsített akciótervről beszélhetünk csak, ahol minden egyes konstrukció esetében, indítandó pályázat esetében kormánydöntés szükséges.
A kormánydöntést az ún. fejlesztéspolitikai irányító testület döntésének kell megelőznie, illetve előtte működik egy tárcaközi koordinációs fórum, ez az Operatív Program Tárcaközi Bizottság, ahol szintén elő kell ezt terjesztenie az adott tárcának, és ezzel a döntéssel indul meg ez az eljárás, amit említettem. Tehát utána Fejlesztéspolitikai Irányító Testület, majd pedig a kormány egyedi döntése szükséges addig minden indítandó konstrukcióhoz. Jellemző módon eddig a foglalkoztatás területén elsősorban a kis- és középvállalatokra irányuló pályázati konstrukciók indultak, erről hallhattak a médiából. Ezek január végén elindultak. Mi két indítási hullámmal számolunk még, a következőt nagyjából április tájékára tennénk, amikor az operatív program tárgyalásai olyan állapotba jutnak az Európai Bizottsággal, hogy jobban meg tudjuk határozni azokat az elemeket, amelyek nagy biztonsággal, kockázat nélkül indíthatók, majd a következő pályázati hullámot az operatív programok elfogadását követően, tehát június végén, július elején tervezzük. Azt gondolom, hogy ezt mindenképp célszerű figyelembe venni. Alapvető érdekünk, hogy az elindult egészségügyi reformokat támogassuk minél hamarabb, hogy ezek a konstrukciók indulni tudjanak, de ugyanakkor ezeknek a kockázatait is figyelembe kell venni. Tehát szeretnénk, hogy ha olyan letisztult környezet lenne mind a fejlesztési célokat tekintve, mind pedig az intézményrendszer fogadókészségét tekintve, hogy ezek a projektek nagy biztonsággal az adott eljárásukban elindíthatók legyenek. Különös tekintettel arra, hogy zömében pályázati eljárásokban gondolkodunk és ehhez, azt gondolom, elengedhetetlen, hogy ez a biztos intézményi környezet rendelkezésre álljon. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitnám a vitát, kérdések és észrevételek egy körben jöhetnek, de néhány dologra szeretném a figyelmet ráirányítani különösképpen, és talán kicsit vissza is kérdezni az írásos anyag ismeretében. Jól értem-e, vagy ez már változott időközben, hogy az első pályázatokat - most függetlenül attól, hogy párhuzamosan zajlik egy brüsszeli akcióterv-jóváhagyási folyamat - március végéig be kell nyújtani vagy akkor ezek a határidők még mozgó határidők?
Jól értem-e, hogy a regionális fejlesztési tanácsokban még van egy bizonyos mozgástér, és talán érdemes felhívni arra a figyelmet, hogy a különböző régiókban az egészségügy lobbiereje különböző volt, mert ismerteink szerint van olyan régió - az írásos anyagból idézek -, ahol mindösszesen 6-7 milliárd forintot szántak az egészségügyre, még olyan régió is van, ahol adat sem volt erről, és van olyan, ahol 35 milliárdos. Azért ezek elég jelentős különbségek, és e tekintetben talán nem ártana, ha a tárca egy sokkal intenzívebb kommunikációs munkát végezne, hiszen, azt hiszem, nem kell hangsúlyozni azt, hogy itt egy 500 milliárdhoz közelítő fejlesztési támogatás használható fel az egészségfejlesztés, az egészségügy, az egészségipar területén, amire még nem volt példa, és hogyha e tekintetben nincs egy komoly együttes tanulás, hogy hogyan, milyen módon jutunk a forrásokhoz, hogyha nincs egy komoly együttműködés az európai szervekkel, a tárcák között, a civilek, a szakmai szervezetek között, akkor bizony lemaradhatunk ezekről a forrásokról. Igazándiból ezek nem csupán kérdések, hanem megjegyzések is rögtön.
Még egy dologra hadd hívjam fel a figyelmet! Miközben nagyon helyesen hangsúlyozta az államtitkár asszony, hogy az infrastrukturális beruházásokat az azokat alátámasztó emberierőforrás-fejlesztésekkel is össze kell hangolni, mert nem lehet rehabilitációs szakkórházról beszélni, ha nincs gyógytornász, ha nincsen rehabilitációs szakorvos, és még sorolhatnám, de azért van egy fontos lába ennek az egész programnak, és ez a népegészségügy, az egész népegészségügyi programfejlesztés a munkahelyi egészségvédelemtől kezdve egészen a népegészségügyi képzés kérdéséig, amiről viszonylag szerényen hallottunk. Lehet, hogy a második napirendi pont keretében kell majd ezzel egy kicsit többet foglalkozni. (Dr. Vojnik Mária jelentkezik.)
Vojnik Mária képviselő asszonyé a szó.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Azok a képviselők, akiknek módjukban volt elolvasni a tájékoztatókat, amelyeket már az előző bizottsági ülésre benyújtott a tárca, egy kicsit könnyebb helyzetben vannak. Ezért a jelenlegi állapotokkal összekapcsolva is arra szeretném kérni az államtitkár asszonyt, hogy egy kicsit részletesebben fejtse ki majd, hogy az egészségügyi ágazat megújítása, a szerkezetátalakítás folyamatban lévő programja és az Európai Unióból megszerezhető források, a pályázatok kiírása hogyan erősítheti vagy támogathatja egymást. Mindannyian tudjuk, hogy nem lett túlságosan sikeres az a kezdeményezés, amely a kapacitásszabályozási törvényben mint lehetőség megjelent, hogy a megszűnő aktív kórházi ágyak helyett a járóbeteg-szakellátás fejlesztését lehessen támogatni, és ezzel egy nagyon jelentős láncszemét gyengítettük meg az egészségügyi ellátószerkezet fejlesztésének. Hiszen ennek a kórházi ágyszámcsökkentésnek akkor van valóságos értelme, vagy akkor nem jelenti önmagában az ellátások szűkítését, ha a másik oldalon a lakosságközeli ellátások fejlesztését, a térségi diagnosztika, a járóbeteg-szakellátás fejlesztését meg támogatni tudjuk, és arra a megfelelő kapacitásokat is megtervezhetjük. Ez az első kérdésem tehát, mert úgy érzem, hogy talán még mindig nincs késő, hogy a magunk programját úgy módosíthassuk, hogy ezt megtehessék a régiók vagy a szolgáltatók, a tulajdonosok és a szolgáltatók együtt.
A másik, amire rá szeretnék kérdezni, az, hogy - ahogy azt az elnök úr is érintette - éreztem egy kis bizonytalanságot, és régi egészségpolitikusként kénytelen vagyok ezt előhozni. Mi mindig tervezünk valami fontosat. Soha senki nem vitatja, hogy az egészségügyi ágazat megújítása és az egészségügybe fektetett minden forint sokszorosan megtérül, mert manapság a versenyképességünk a humán erőforrás versenyképességét kell hogy nagyobb részben jelenthesse. Vagyis az a bizonyos program, a társadalmi megújulás programjában az emberi egészségbe, a képzésbe fektetett minden forint megtérül. Az államtitkár asszony nagyon szépen elmondta ennek az egészségügyi ágazat felőli részét, azonban úgy láttam, mint hogyha a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség nagyon árnyalt mondatokkal picit meggyengítette volna ezt a programot. Lehet, hogy csak az én fülem túlságosan érzékeny már, hogy minden alkalommal azt nézem ilyenkor, hogy ki készül már megint meggyengíteni a mi pozícióinkat, és csak reménykedem, hogy félreértettem ezt a helyzetet. (Sági Zsoltnak:) Úgyhogy arra kérem önt, szíveskedjék elmondani, hogy ugye a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség nagyon erősen partner abban, hogy ezek a fejlesztések maradéktalanul megvalósuljanak. (Sági Zsolt: Abszolút!) Köszönöm szépen.
ELNÖK: Csáky András képviselő úr, aztán Schvarcz alelnök úr, Puskás képviselő úr, majd Perjési Klára következik - ezt a sorrendet láttam. Tessék!
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is köszönjük a bőséges anyagot, azt hiszem, el voltunk látva olvasnivalóval; hogy világosabban látunk-e az anyagok áttekintését követően, az nyilvánvalóan az egyéni hozzáállástól, képességektől függ.
Általánosságban egy nagy ellentmondást látok az itt bemutatott egészségügyi fejlesztési tervek és az itt szintén bemutatott európai uniós támogatási elvek között. Az anyagban valahol olvasható, hogy az Európai Unió mindenfajta támogatás kapcsán megköveteli, hogy az nem járhat együtt a foglalkoztatás csökkenésével, sőt az államtitkár asszony is kitért arra, hogy külön programok lesznek a foglalkoztatás bővítésére. Azonban ha a magyar egészségügy elkövetkező négyéves kilátásait nézzük, ha elolvassuk a konvergenciaprogramot, az abban a programban is lefektetett kormányzati elvek, miszerint nemhogy bővíteni szeretnék az egészségügyre fordítható forrásokat, hanem csökkenteni szeretnék azokat, ami a működést illeti, és közismert, hogy az egészségügy működésével kapcsolatosan azért 60 százalék fölötti a bérköltség, ezt a kettőt én valahogy ellentétesnek látom. És azt tapasztaljuk naponta, hogy az intézmények fokozatosan bocsátanak el dolgozókat ahhoz, hogy gazdaságilag talpon tudjanak maradni.
A másik kérdésem a következő lenne: itt április-májusi határidők hangoznak el, és egyszerűen ma még nem tudni - lehet, hogy van egy-két ember, egy-két boldog ember, aki meg tudja mondani -, hogy mondjuk április 1-jén hogy fog kinézni a magyar egészségügy struktúrája. A túlnyomó többségnek, azt hiszem, az egészségügyben dolgozók túlnyomó többségének elképzelései vannak, de hogy pontos adatai lennének, az kizárt. Csak a Vojnik képviselő asszony által is emlegetett törvényjavaslat vitájára emlékeztetek, hogy bizony volt, hogy 24 órán belül módosult a különböző súlyponti kórházak kijelölése, tehát nem lehet azt mondani, hogy egy előrelátható pályáról van szó, amely a tervezés alapja kistérségi szinten és egyéb szinteken is.
Konkrétumként szeretném megkérdezni, hogy az addicionalitás elve alapján előírja az Európai Unió, hogy az adott nemzeteknek saját maguknak is forrásokat kell biztosítaniuk ezekhez a szép tervekhez. Ismételten átfutottam a költségvetést, hogy csak az idei évre vonatkozólag - mert elhangzik itt 42 új mentőállomás, nem tudom hány mentő, a miniszterelnök úr az évnyitó beszédében 15 szakrendelőnek az építését jelenti be, helyiségeket is megjelölve -, az idei esztendőben mekkora a nemzeti forrás; kérem, árulják már el, hogy ez pontosan hol lelhető fel a költségvetésben, mert az az ellenőrzés egyik alapja, hogy legalább tudjuk, hogy mit ellenőrizzünk.
További konkrét kérdésem lenne az összefoglaló anyagnak az 51. oldalán, itt a közép-magyarországi régió a támogatáspolitikáját illetően teljesen különálló régió, de valamilyen módon hála Istennek bizonyos forrásokhoz jut a közép-magyarországi régió is, itt a projektek fel is vannak sorolva, sőt lényegében intézményre le vannak bontva, egy kivétellel, méghozzá ez a közép-magyarországi régió onkológiai fejlesztési terve. Hogyha ezt egy intézményre le tudnák bontani, mit takar ez a projekt, azt megköszönném.
A másik, az anyagokban olvasható, hogy a címzett és céltámogatási rendszer átalakul, az idei évben ilyen kiírásra nem kerül, az illetékesek felülvizsgálták a múlt hét végén, hogy melyek azok a címzett és céltámogatások, amelyek átemelhetők lényegében az európai uniós támogatási rendszerbe. A Ceglédi Kórház is már régóta futtat ilyen pályázatot és a menedzsment érdeklődne, hogy tájékoztatták-e őket, mert a határidők már lejártak, hogy nem címzett és céltámogatásként fog tovább futni, hanem átemeljük az uniós támogatási rendszerbe. Ezzel kapcsolatosan nyilvánvalóan a pályázat alapvető kérdése, hogy automatikusan a fejléc átíródik vagy újból bele kell nyúlni, mi a teendő ezekben az esetekben. Egy minimális tájékoztatás az érintettek részére mindenféleképpen elvárható. Ennyi első körben. Gondolom, hogy lehet később bekapcsolódni még. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schvarcz alelnök úr.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Néhány konkrét kérdést szeretnék feltenni. Itt elhangzott, hogy a sürgősségi betegellátás kapcsán zömmel mentőállomások és mentő-gépkocsik beszerezéséről, illetve építéséről lenne szó, és azt szeretném megkérdezni, hogy a sürgősségi betegellátó osztályok építéséhez, fejlesztéséhez ad-e lehetőséget ez a program, hiszen a megmaradt súlyponti kórházak jelentős részében nincs a súlyponti kórháznak megfelelő szintű betegellátó osztály, illetve nem rendelkeznek helikopter-leszállóval. Erről viszont szó volt a beszámolóban.
A másik pedig, hogy a humánerőforrás-program kapcsán szó volt arról, hogy valamilyen pályázati módon segítik azokat az orvosokat, akik a munkahelyüket meg kívánják változtatni, tehát át kívánnak települni.
A harmadik pedig a szakmával kapcsolatosan: kifejezetten ilyen szakmává vált a patológia, valamit terveznek-e a patológusképzéssel, illetve pályán tartása érdekében? Ők külön kifejezett programok ebben a vonatkozásban, hiszen talán nem nagyon tudják, de legtöbben ma már a patológiából mennek külföldre dolgozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr jelentkezett.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen a szót elnök úr. Tisztelettel néhány kérdésem lenne. A beszámoló elején azt látjuk, hogy 400 milliárd forint jut az egészségügyre. Ez összességében 5,81 százaléka a támogatásnak. Ez az egészségügy jövendőbeli támogatásának mértékét mutatja-e avagy csak ebből a részből történő támogatás nagyságát?
A 11. oldalon a következő megállapítás olvasható: "foglalkozásbővítés szükségeltetik az egészségügy fejlesztéséhez". Ezt a mai intézkedések nem pontosan támasztják alá. Mi lesz ennek a módszere?
A következő nagy kérdést már Schvarcz képviselő úr is feltette a sürgősségi ellátással kapcsolatban. Néhány dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban megjegyezni, illetve kérdezni. Úgy látom, és ebben igazam van-e, hogy az egészségügyi rendszer kialakításában egyértelműen a háromlábú egészségügy, tehát az alapellátás, a járóbeteg-ellátás és a kórházi ellátás struktúrájának kialakítása lesz. Nyilvánvalóan ez volt korábban, aztán volt egy időszak, amikor kétlábúvá tettük a rendszert. Most háromlábú. Tehát ez egyértelműen ez lesz. Ez így van-e.
A 39. oldalon előnyként szerepel az, hogy kialakítunk egy ilyen rendszert. Ez olcsóbb lesz, mint a jelenlegi. Kérdezem én: ha olcsóbb lesz, miért vagyunk biztosak benne, hogy egy, olcsóbb lesz, kettő: jobb lesz. Ez szerepel itt az anyagban.
Hallottunk tisztelt államtitkár asszonytól egy összehasonlítást a 15 percen belüli kiérkezés valós adatai, a 15 percen belüli elérhetőség adatai és egy elképzelt harmadik adat volt a 91 százalékra vonatkozó. 15 percen belüli kiérkezés 1992-ben került be a magyar medicinális irodalomba. Ez azt jelentette, hogy olyan mentőállomás-hálózatot kell építeni, ami optimális esetben ezt biztosítja. Az az adat, amit tetszett mondani, hogy 15 percen belül kiérkeztünk 79,8 százalékban, ez a valós kiérkezéseket mutatja. A kettő nyilvánvalóan soha nem egyezhet egymással.
A harmadik pedig és ami itt a 41. oldal táblázatában látható, az ott lévő gyönyörű színes ábra pedig azt mutatja, hogy a meglévő, illetve tervezett mentőállomások, hogy ha veszünk egy körzőt és húzunk egy kört, nem is 40 valahány mentőállomást kell építeni, hanem csak 37-et, mert ott átfedések vannak. Csak hát a beutalási rend és a földrajzi viszonyok természetesen figyelembe veendők.
A telemedicina fejlesztéséről olvashatunk a 41. oldalon. Melyik fajtájára tetszenek gondolni? Mit jelent ez? Kérdezem, mert amit én ismerek telemedicinaként, az három dolog. Próbáltuk a helyszíni EKG-t különböző elektronikus módszerrel a központba küldeni és ott értékelni és utána megmondani az eredményt. Természetesen ezt jó hosszú ideig csináltuk azokra a helyekre, ahol nincs megfelelő szakember, aki megnézi az EKG-t a helyszínen. Azokon a helyen ez jó, de a döntést mindenképpen az ott lévő embernek kell meghozni. A telemedicinához tartozik az, hogy készítenek egy CT-képet és azt elküldik Amerikába a professzor úrhoz, hogy ő is véleményezze. Hát ez a következő. A harmadik telemedicina körébe tartozó dolog az, hogy én ülök a Holdon, a beteg fekszik az óceán közepén a hajón és akkor megoperálom a szívét. Erről hallottunk beszámolót. Ennek a fejlesztése itt előny, de mit jelent a programban a telemedicina fejlesztése. Nagyon szépen hangzik, de drága, és infrastruktúra kell hozzá. Nem tudom, mekkora a hozadéka.
A következő kérdésem az alapellátási ügyeletre vonatkozik. Úgy gondolom, nagyon fontos kérdés, legalábbis én mániákusan ragaszkodom ahhoz a dologhoz, hogy a sürgősségi ellátás egy egész, attól függetlenül, hogy az prehospitálisan vagy hospitálisan történik, úgyhogy a jelenlegi stációi: az alapellátás vagy körzeti orvosi ügyelet, a mentőszolgálat és a sürgősségi osztály összevonandó, legalábbis szellemiségében és működésében. Az országban jó néhány helyen vagy néhány helyen kialakult ilyen rendszer, és ezeknek a különböző pénzügyi nehézségeit megoldani nem tudjuk, oda jutottunk - Vas megyéről van szó -, hogy a háziorvosoknak az ügyeletellátásáért hónapokig, fél évig nem fizettünk. Kérdezem én, miért nem tudunk olyan rendszert, olyan pénzügyi rendszer kialakítani, amellyel legalább ezt biztosítjuk. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy márciusban, március elején az eddig, a betegek számára jól működő rendszer pénzügyi nehézségek miatt megszűnni látszik. Kérdezem én, hogy ez hogyan egyeztethető össze az egységes sürgősségi ellátás gondolatával.
A következő kérdésem: nem elég hangsúlyosan, de szerepel ebben az anyagban a sürgősségi... (Jelzésre:) Sietek, bocsánat! Lemeztelenítem a kérdést. Szerepel tehát az anyagban a sürgősségi osztályok fejlesztése. Alapjában véve nehéz az osztályok fizetésfinanszírozása, nehéz az egységes szemlélet megteremtése. Kérdezem - javaslom -, nem érdemes-e megpróbálkozni egy olyan rendszernek a kiépítésével, amikor mondjuk az Országos Mentőszolgálat keretén belül működik ez az egész sürgősségi rendszer; hívhatjuk persze bárhogyan, nem kell Országos Mentőszolgálatnak hívni, bár én kifejezetten szeretem ezt a kifejezést.
A járóbeteg-ellátó centrumokkal kapcsolatban: nem tudom egészen pontosan, hogy hány ilyen centrumot kell csinálni. (Közbeszólás az MSZP-s képviselők soraiból: 39-et!) Megnéztem a Vas megyei, illetve a régiónkban lévő helyeket, ahol most nincsen járóbeteg-ellátó centrum. Én úgy gondolom, hogy a betegek száma meg a szakemberek száma kevés lesz ezután. Tehát egy olyan járóbeteg-ellátó centrumot kialakítani, ahova naponta 2 vagy 5 beteg jön, nem nagyon érdemes, azért, mert gazdaságtalan, meg azért, mert az ott dolgozó orvos tapasztalatlan lesz. Nem véletlenül alakult ki az évek hosszú során ez a struktúra. Attól, hogy a 9 PIC helyett csináltunk 18-at, attól most ott tartunk - igaz, hogy kevesebb a koraszülött -, hogy egy héten egy PIC-ben szerencsére egy ilyen gyerkőc van, és akkor az öt neonatológus örül neki, és mindenhova dugdos mindenféle csövet, csak sajnos gyakorlatuk nincs, nem lesz. (Jelzésre:) Sietek.
56. oldal. Honnan tudjuk, hogy jól alakul a helyzet? Mert itt van egy olyan megállapítás, hogy ez az egész nagyon szép lesz, amennyiben jól alakul a helyzet. És ha rosszul alakul? Szóval ez nem egy tudományos megállapítás.
Az utolsó megjegyzésem a 63. oldallal kapcsolatos - Vojnik képviselő asszony már nagyon mérgesen néz rám -, hogy az egészségnevelés nagyon fontos dolog. Annyit tennék még hozzá, hogy valamiféle egészségtan tantárgyat vagy valamit igenis kötelező jelleggel be kellene vezetni az oktatási intézményekben, kisgyermekkorban kellene kezdeni, akár óvodáskorban, és természetesen az elsősegélynyújtás-oktatást is, ami szintén a mániáim közé tartozik, nevesíteni kellene, és be kellene venni. Köszönöm szépen, és elnézést, hogy sokat beszéltem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési Klára képviselő asszonyé a szó.
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Aki foglalkozott területfejlesztéssel a nemzeti fejlesztési terv vagy az európai terv keretében, az, gondolom, értékeli azt a munkát, amely itt van. Én nagy örömmel forgattam ezeket a kiadványokat, jó összefoglalást kaptunk mind az Európai Uniónak a fejlesztéspolitikai irányairól, mind az NFT I., az NFT II. céljairól, prioritásairól és azok konkrét dolgairól. Ami kritikám lenne, az inkább az, hogy mivel most van a ROP-os akciótervek lezárási ideje, ha ezt hamarabb megkaphattuk volna, akkor haszonnal tudtuk volna forgatni. De itt is nagyon jó, és őszintén köszönöm, mert az elkövetkezendő időszakban, úgy érzem, sokat fog nekünk segíteni.
Mielőtt a kérdésemet feltenném - és nem fogok hozzászólni a továbbiakban - annyit mondanék, hogy meggyőződésem, hogy a magyar egészségügy mindenfajta rossz megélése ellenére Magyarországnak egy kitörési pontja lehet az európai uniós munkamegosztásban, tehát érdemes ebbe belefeccelni. Az egy más kérdés, hogy nagyon szétszórt a fejlődési vonal, vannak nagyon fejlett részek, vannak kevésbé fejlett, elmaradott részek, de összességében jó a hírünk, és sokan jönnek Magyarországra. Ha ezeket a programokat, amelyek ebben benne vannak, végig tudjuk csinálni, minden esélyünk megvan arra, hogy ez sikeres legyen.
Kérdésem, hogy támasztanak-e régiós követelményeket a pólusprogramokkal szemben, hogy milyen hatással kell lenniük az adott régió versenyképességére.
A másik kérdésem, hogy annak a 400 milliárdnak, amiről szó van, valamennyi része le van-e kötve, és csak az a része áll-e rendelkezésre, amelyet majd a tervek, a tanulmányok elkészítése után nem tart érdemesnek a bíráló - micsoda is? (Közbeszólások: Bizottság!) - bizottság arra, hogy támogassa, és benne marad ez a pénz. Itt elég konkrét fejlesztési programok szerepelnek. Amennyiben van még lehetőség, van-e mód olyanra, olyan sürgősségi ellátásra, amely a központi orvosi ügyeletet, tehát a háziorvosi központi ügyeletet, a mentőszolgálatot és a tűzoltóságot együtt, egy helyen kezeli?
A következő: Puskás képviselőtársammal egyetértek abban a, hogy valóban kell-e mindenhova ez a járóbeteg-szakrendelő. Tudni kell azt, és érdemes megnézni, hogy a volt járási területfelosztáshoz képest mennyivel több a kistérség. Több járás megfeleződött, amely megfelelőzés általában politikai alapon történt. Tehát hogyha ilyen kicsi kistérségek alakultak ki, van-e mindegyiknek létjogosultsága felépíteni egy ilyen egységet?
Például Gyulán szeretnénk létesíteni egy 300 ágyas rehabilitációs központot, ami, úgy tűnik, befogadásra is kerül a régióban, ebből 100 ágy privát fizetésű lenne, 200 ágy pedig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által befogadott ágy lenne. Ha jól értettem az anyagból - ami teljesen logikus lenne egyébként -, ehhez az kell, hogy valahonnan a rehabilitációs ágyakból, adott esetben a gyulai megyei kórházéból, 200 rehabilitációs ágy átkerüljön ebbe a rendszerbe. Jól értettem-e ezt én?
Még egy dolog: mi tervezünk egy gyógyvízkutató koordinációs központot - nem olyan jó a neve, de nem tudtunk rá jobb kifejezést találni. Az egésznek az a lényege, hogy az Unióban azt preferálják, ha valami bizonyított tényeken alapul. A magyar gyógyfürdő-ellátások, a gyógyfürdők, a gyógyszolgáltatások hatása nincs folyamatosan monitorizálva, nincsenek akkreditálva, főképp pedig nincs kihasználva annak a termálvízkincsnek, gyógyvízkincsnek a hatása, hogy a különböző, újabban és újabban felmerülő betegségekre hogy hatnak. Ennek teremtenénk meg az alapját, az akkreditációját. Ezt beszámolják-e vagy értékelik-e, vagy számíthatunk-e mi ebben az esetben valamilyen kutatás-fejlesztési és egyéb összerakott kérdésben figyelemre, érdekli-e ez a szakmát?
Itt még csak Csáky képviselő úrnak mondom, fogjuk ugyanazt a létszámot, véleményem szerint foglalkoztatni. Sokkal inkább azt megelőzően a megelőzésben, annak különböző formáiban, valamint utána a rehabilitációban és a krónikus ellátásban, amely, valljuk be, messze elmarad attól, ami egy bármilyen társadalmi állású, rangú embert megilletne, amennyiben erre rászorul. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czinege Imre képviselő úr!
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Részben csatlakozom Csáky András hozzászólásához. December utolsó kormányrendelet, az 1096-os négy pontja közül az első azt mondta ki, hogy amelyik intézménynek 2006. június 31-ig pozitívan elbírálták a címzett támogatását, annak a támogatást be kell venni az európai uniós programba. Ezt elolvasva néhány napon belül a két illetékes minisztériumnak levelet írtam, el kell mondanom, hogy azóta sem kaptam választ és a 84. oldalon olvasom, hogy többek között a mi intézményünk is azért nem kapta meg ezt, mert nem felelt meg az európai uniós projektlistán megjelölt céloknak.
Két kérdésem van: az egyik, hogyan lehetne hozzáférni ahhoz a bizottsági anyaghoz, amelyben a minisztérium főosztályai értékelték ezeket a pályázatokat, a másik pedig, hogy mik a különbségek, amelyek megmutatkoztak abban, hogy míg 2001-ben támogattak egy rekonstrukcióbefejezést, most pedig kiestünk. És arra kérném az illetékest, hogy egy kicsit vegyük komolyabban, hiszen egy intézménynek, legyen az bárhol az országban, nagyon sok szellemi és anyagi erőforrást kell mozgósítani, hogy egy rekonstrukciós pályázatot benyújtson. Tehát értékelni kell ezt a munkát, és komolyabban kell venni ahhoz, hogy tudjuk, hogy milyen változtatások kellenek a legközelebbi pályázatokhoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Nagyon szép színes anyagot kaptunk, a következő megjegyzéseket szeretném röviden tenni, valamint néhány kérdést.
Az első megjegyzés, hogy úgy tűnik, hogy az anyag szép, tetszetős, de hiányzik belőle a tényekre, adatokra alapozott egészségpolitikai szemlélet. Mit értek ez alatt? Nem tudunk semmit a struktúra átalakításról, a szakellátási struktúra átalakításáról, nem tudjuk, hogy milyen struktúra jön létre, illeszkedik-e az a térségi, népegészségügyi, epidemiológiai trendekhez, egyáltalán a tervezésekor figyelembe lett-e ez véve, hogy a létrejött új struktúrának a működtetése, finanszírozása hogy fog történni. Itt csak megjegyzem azt, hogy ha a kiszivárgott, a kórházi járóbeteg-struktúra átalakításával kapcsolatos információk igazak, akkor tömegével kell leszerelni bizonyos intézetekből orvostechnológiát. A napokban számításokat végeztünk az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben: ha leszerelik onnan a műszereket, áttelepítik máshová, az akkora pénzbe kerül, mintha az egész intézet rekonstrukcióját elvégeznék. Tömegesen kell számolni szakembereknek az átvezénylésével, vagy nem is tudom, mi a helyes kifejezés ilyenkor, tehát tisztázatlan a struktúra, tisztázatlan a finanszírozás, tisztázatlan a meglévő technológiai rendszer áttelepítése, átalakítása, felújítása, máshol történő hasznosítása, az ehhez adekvát szakember-utánpótlás megteremtése. És nem is ragozom tovább ezt a kérdést, mert valahányszor belenézek ebbe az anyagba, mindig az az érzésem, hogy nincs megalapozva. Szép tetszetős dolgok vannak beleírva, de nincs ráépítve a jelenlegi helyzetre és még inkább nincs összefüggésben a várható strukturális és finanszírozási átalakításokkal. Tehát hogy látják ezt az előterjesztők, szeretném ezt megkérdezni. És a fő problémám az, és kérdés formájában próbálom megfogalmazni, hogy szép-szép egy fejlesztés az egészségügyben, de annak mindig működtetési forrásigénye van. Van-e erre valamiféle kalkuláció? Az egészségügyben valamit fejlesztünk, ha telepítünk egy új technológiát, annak működtetési többletforrás-igénye van. Erről a világon semmit nem hallottunk. Számolnak-e ezzel egyáltalán egy olyan rendszernél, amelynek a működtetésében valójában nincs tőkehányad, nincs tőkehasználati díjelszámolás, eszközvisszapótlás, amortizációelszámolás lehetősége, hogy gondolják ennek a tervek szerint óriási fejlesztésre szánt pénzösszegnek a működtetési oldalát, a működtetési többletköltség-vonzatát megteremteni. Van-e erre vonatkozóan valami elképzelés? Tehát összefoglalva és ez a véleményem, úgy látom, hogy előttünk áll egy szép program, ami lóg a levegőben, semmilyen módon nincs megalapozva, nem tudjuk, hogy ez milyen struktúrára, milyen finanszírozásra, működési módra, milyen humánszoftver orvosi tudásra, milyen, a szakembereknek valamilyen új elosztására fog épülni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás képviselő úr második hozzászólása. Második kör nem lesz, tehát okos, aki még egyszer jelentkezik.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Ígérem, hogy nagyon csöndes és rövid leszek. Egyetlen egy kérdésem van tisztelettel, a 42. oldalon van egy táblázat, az építendő mentőállomások táblázata. Kérdezem, hogy bízhatunk-e abban, hogy ezek nagyjából ilyen sorrendben megvalósulnak a következő időben? Ennyi volt. Egy igent várok és kész. (Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a képviselőtársaimat, ki kíván még hozzászólni vagy kérdezni. Nem látok jelentkezőt. Lezárom a konzultációt és megadom a szót először az államtitkár asszonynak, aztán főosztályvezető úrnak és természetesen a nemzeti fejlesztési ügynökség igazgatóhelyettesének is.
Gál Ilona (Egészségügyi Minisztérium)
GÁL ILONA (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Elnök úr első kérdéscsomagjára válaszolnék. Igen, bizonyos pályázatokat márciusban szeretnénk indítani. Azt szeretném előrebocsátani a közös kérdésekre válaszolva, hogy az NFÜ-vel és az illetékes operatív program illetékes irányító hatóságával folyamatosan konzultálunk ezeknek a programoknak az indításáról, indíthatóságáról, indíthatóságának időpontjáról. Tehát, amit az NFÜ-s kolléga elmondott, hogy brüsszeli tárgyalások folynak, az operatív programok tartalma még tárgyalások alatt van, ezekről a tárca folyamatosan kap információkat az illetékes irányító hatóságoktól. Tehát, mikor azt mondtuk, hogy ezeket a pályázatokat márciusban indítjuk, az azt jelentette, hogy ez a meghirdetés időpontja. Ezt is szeretném pontosítani. Az NFÜ-t erről tájékoztatjuk és folyamatosan konzultálunk erről. És a másik az volt, hogy a címzett és céltámogatásokat elvileg mi kellett volna, hogy kiértesítsük, az NFÜ felkérte a tárcákat, hogy véleményezzék, nemcsak az Egészségügyi Minisztériumot, hanem a többi tárcát is, aki illetékes volt a címzett és céltámogatásokban. Ezeknek a határideje, amit a 82. oldalon leírtunk, január 15. volt. Addig a tárca véleményezte, az NFÜ pedig valószínűleg mindenkit kiértesített, maximum - szerintünk - valamilyen kommunikációs probléma lehet, de erre a kolléga majd válaszol. Tehát nem a tárcáknak kellett erről értesítést küldeni vagy arról, hogy hogy kerülnek be vagy hogy nem kerülnek be ezekbe a programokba címzett és céltámogatások, hanem ezeket az NFÜ koordinálja. Ezt itt előre szerettem volna bocsátani, mielőtt rátérünk a részletekre.
A RET-ben a tárcának delegált képviselője van, aki folyamatosan minden RET-ülés előtt konzultál az illetékes tárcával az éppen aktuális napirendi pontokról, a tárca álláspontjáról, ismeri, hogy milyen fejlesztéseket szánunk abban régióban. Azt, hogy az érdekérvényesítő képességét erősíteni kell, ezzel egyetértünk, azzal is, hogy a kommunikációt erősíteni kell, próbáljuk, de innen is kérünk segítséget, segítsenek ezzel kapcsolatban is. Mi az illetékes képviselőt mindig tájékoztatjuk, hogy a tárca éppen hol tart, az illetékes képviselő abban a RET-ben utána mindig visszajön és elmeséli, hogy mi történt, mi megkapjuk a jegyzőkönyvet, tehát képben vagyunk, de ugyanakkor nem tudjuk közvetlenül elintézve azt mondani, hogy nekünk ennyi kell erre a fejlesztésre. Nem ez a tárca feladata és nem is joga.
A népegészségügyi programokat kiemelten kezeljük. Ténylegesen azért nem beszéltünk erről többet, mert a következő napirendi pont ez lesz és így szívesen bekapcsoljuk a kollégákat, ha erről többet szeretnének tudni. Vagy a következő pontban ők részletesen ki fogják fejteni.
A népegészségügyre nemcsak a TÁMOP-pályázat keretein belül teszünk hangsúlyt, hanem az egészségügy fejezeti költségvetési terhére is. Azért nem szeretnénk külön kiemelni, mert a komplex képet ők fogják bemutatni.
A szerkezetátalakítás, források, EU, hogyan erősítheti egymást, járóbeteg, TÁMOP. Azt az EU kijelentette - elnézést, ezt nem mondtam, úgyhogy inkább felolvasom a mondatomat, amit kihagytam: -, elvárás az EU részéről, hogy stratégiai területre, például reformokra koncentráljanak a források, a strukturális alapok strukturális fejlődést garantáló lépésekhez igényelhetők, nem pedig az aktuálisan megoldandó nemzeti gondokhoz. Tehát amikor mi ezt összeállítottuk, akkor a szerkezetátalakítást kiemelten figyelembe vettük. A járóbeteg-szakellátás fejlesztésére, igen, hangsúly van fektetve. Két szintet képzeltünk el, ahogy a koncepcióban is leírtuk: R1-est és R2-est. A kistérségi zöldmezős járóbeteg-szakellátókat meg tudtuk határozni, ahogy azt a miniszterelnök is elmondta tegnap, az országértékelő beszédében, 15 helyen képzeljük el.
Válaszolva az egyéb, ilyen irányú kérdésekre is: igen, nem szeretnénk minden kistérségi központban járóbeteg-szakellátót, igen, megvizsgáltuk a működést, a fenntarthatóságot. Ebben a koncepcióban leírtuk azt is, hogy hány darab minimálszakmával kell rendelkeznie, ehhez meghatároztuk a feltételeket, például a lakosságszámot, az önkormányzati hozzájárulás mértékét, tehát elég sok szempontot figyelembe vettünk akkor, amikor az ország összes kistérségéből kiválasztottuk azt a 15-öt, ahol szerintünk ezen szempontok alapján mindenképpen szükséges megépíteni a kistérségi járóbeteg-szakellátót. A következő lépcsőt pedig - még nincs meg a végleges változatunk, vannak változataink - azért nem tudjuk még publikálni, és azért nem tudunk erről konzultálni, mert a RET-es nem döntések ezt a folyamatot kicsit lelassították, tekintettel arra, hogy nem járultak időben információval hozzá ahhoz, hogy véglegesíteni tudjuk a következő lista összetételét. Ezek vonatkoznak a konverziós kiskórházakra, konkrétan erről beszéltem.
A foglalkoztatás bővítéséről kollégám fog bővebben beszélni, de az a lényeg, hogy az EU nem azt mondja ki, hogy a működési források csökkentése ellentétes a foglalkoztatás bővítésével, nem azt mondja, hogy a foglalkoztatás bővítését abban az ágazatban kell elérni, ahol ezekre hangsúlyt helyezünk. Tehát hogyha egészséges... nem embereket gyártunk..., tehát hogyha egészséges emberek lesznek, nem betegek, és ha mi ehhez hozzájárulunk, ezzel bővítjük a foglalkoztatást, persze nem kifejezetten az egészségügyi ágazatban, nem is ez a célunk, hanem az, hogy ebben az országban bővítsük a foglalkoztatást. Ez így le van írva, részletesen elmondja, hogy hogy néz ki akkor, szerintem itt félreértés volt. Tehát nem abban az ágazatban kell a foglalkoztatást bővíteni, ahol erre hangsúlyt teszünk - ezt szeretném pontosítani.
Hogy április 1-jén fogjuk csak megtudni, hogy hogy néz ki pontosan az egészségügy struktúrája. Annak már elég sok elemét ismerjük. Az, hogy jelen pillanatban hol van mentőszolgálat, és hol szeretnénk még építeni, az nem feltétlenül függ attól, hogy pontosan mi lesz az új kórházi struktúra. Figyelembe vettük mindenképpen, de bizonyos helyeken mindenképpen meg kell építeni, attól függetlenül, hogy ott hogy fog kinézni az aktuális kórházi struktúra, az aktuális aktív-krónikus ágyszám. Hogy erre a források hol lesznek? Az egyik része - az addicionalitást figyelembe véve - a TÁMOP-ból, a TIOP-ból, a másik része az NFÜ költségvetésében van, ugyanakkor még nem határoztuk meg itt azt, hogy hány százalék kell legyen az önerő. Például a járóbeteg-szakellátónál meg fogjuk nézni, az önkormányzatok nagy része, amelyeket már részben megkerestünk, hozzájárul járóbeteg-szakellátó létesítéséhez, úgy, hogy ők adják a telket, amit mi önrésznek beszámítunk, bizonyos helyeken ők adják, hozzájárulnak az úgynevezett tégla költségéhez is, azok beszámítandók az önrészbe. A többi az NFÜ költségvetésében van elkülönítve, azt nagyon szívesen elküldjük külön. (Dr. Puskás Tivadar közbeszól.)
ELNÖK: Elnézést kérek!
GÁL ILONA (Egészségügyi Minisztérium): Nincs kibontva külön az egészségügyre.
A közép-magyarországi régióban az onkológia területén, igen, nincs lebontva intézményre, mert van az Országos Onkológiai Intézet Budapesten, de nemcsak itt folyik onkológiai gyógyítás, gyermekonkológia van például van a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen is. Mi nemcsak a felnőttonkológiai gyógyításra tennénk a hangsúlyt, hanem kiemelten szeretnénk foglalkozni, sőt ezzel szeretnénk indítani, a gyermekonkológiával. Tekintettel arra, hogy ez a program most véglegesítődik, koordinálva úgy Kásler professzorral és Tulassay professzorral, mint egyéb régiós szakértőkkel, nem tudtuk és igazság szerint nem is szerettük volna az intézményt nevesíteni. Ezért nincs benne az Országos Onkológiai Intézet, mert nem csak rá vonatkozik ez az általunk javasolt 9 milliárd forint.
A címzett és céltámogatásra akkor válaszoltam, meg a 82. oldalon van.
Schvarcz doktor kérdezett a sürgősségi osztályok fejlesztésének a támogatásáról. Igen, nem emeltük ki külön, de itt kifejezetten az I. félévben indítandó pályázatokról beszéltem most. Van egy 73 milliárdos összeg a struktúraváltásra, amiben a sürgősségi is beleértendő; sürgősségi alatt értjük a mentőt is, az osztályokat is. Mi azt emeltük ki kifejezetten, amit úgy ítéltünk meg, hogy azt az I. félévben a struktúraátalakításhoz mindenképpen szükséges elindítani. Tehát nem zárjuk ki ezeket, csak ezek a prioritások, pályázatok még nem indulnak el az I. félévben.
Orvostámogatást, patológusképzés, hogy milyen szakmákat és hogyan támogatunk. Mint említettem, a RET-ek költségvetési forrásból elkezdték felmérni a régiójukban a hiányszakmákat plusz a szakmák összetételét. Áprilisban szeretnénk elindítani ezt a humánerőforrás-monitoring projektet, de a véleményünket mindenképpen a RET-ek által küldött alapokra szeretnénk helyezni. Tehát a tényeket szeretnénk figyelembe venni, nem az egy-két évvel ezelőtti felméréseket.
Puskás képviselő úr kérdezte, hogy a 400 milliárd, az 5,81-es támogatás. Azt tudom mondani, hogy ebből az összegből ennyi, igen, 5,81 százalék, igen, jól számolt vagy nem tudom... (Közbeszólások.) Igen, ez ennyi, 5,81 százalék. (Dr. Puskás Tivadar: Én úgy gondoltam, hogy a költségvetés ezután ennyi százalék...!) Ezt nem..., tehát...
ELNÖK: Elnézést kérek, hallgassuk meg a válaszadót, aztán ma még van pontosítani való dolog, akkor azt utólag tisztázzuk. Tessék!
GÁL ILONA (Egészségügyi Minisztérium): Igen, most is a háromlábú egészségügyi rendszerben gondolkodunk, úgy, ahogy a pályázataink is ezt tükrözik.
Amit még elmondanék: csak a koncepcióból derül ki, itt konkrétan nem írtuk le a pályázat konkrét tartalmát, ez nem volt igény, de szívesen, ahogy megjelenik valaki, tájékoztatjuk az elnök urat, és szétküldi a tagoknak. Azt is javasoltuk abban, hogy az illetékes régióban, ahol járóbeteg-szakellátó kerül kialakításra, és még nincs mentőszolgálat, és még nincs alapellátási intézmény vagy nincs helyisége a védőnőnek, akkor azt úgy próbáljuk kialakítani, hogy mi az egyik részét finanszírozzuk, a másik részét adja hozzá az önkormányzat - igazából mi ezt a ROP-ból javasoltuk megoldani -, hogy ezzel egy közös, úgynevezett épületet vagy egy közös elérési pontot oldjunk meg. Ez persze hatékonyabb, ugyanakkor a betegnek is jó, mert nem kell végigutaznia... Lehet, hogy egy kis helyen ez nem olyan hosszú, de akkor sem mindegy, hogy még gyalogol tíz percet a következő ellátási pontig, vagy egy helyen van minden. Igen, egy alapellátás nem működőképes, de mi ezeket így próbáljuk a járóbeteg-ellátásba integrálni, hatékonyabbá tenni.
Az OMSZ-os adatokra azt tudom mondani, hogy nemcsak mentőállomás építésével tudjuk növelni az elérhetőséget, a 15 perceset, hanem a körzetek megváltoztatásával is. Amikor mi ezt kitaláltuk, nem húztunk kört egy körzővel, tehát nem így történt, hanem egyszerűen figyelembe vettük az úthálózatot, figyelembe vettük a postaadatbázist, figyelembe vettük, hogy ott hol van, erre van egy nagyon ügyes kis szoftver, amely mindezek figyelembevételével megmondja, hogy hol lehetnek ezek a pontok. (Dr. Puskás Tivadar: A beutalási rendet is figyelembe kellett volna venni!) Azt is figyelembe vette, de ezeket itt... (Dr. Puskás Tivadar közbeszól.) Azt is figyelembe vesszük...
ELNÖK: Képviselő úr! A magánbeszélgetéseket a szünetre hagyjuk. Köszönöm.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Értettem, bocsánat, elnök úr.
GÁL ILONA (Egészségügyi Minisztérium): Ugyanakkor az új beutalási rend április 1-jétől lesz érvényben.
Azt, hogy Vas megyében és egyéb környékeken nehézségek vannak az alapellátásban, erre a közösségi források nem biztosítanak lehetőséget. Ezt máshogy kell megoldani, a nemzeti fejlesztési terv kereteiből nem lehet megoldani.
Arra a javaslatra, hogy az OMSZ keretein belül alakítsunk ki sürgősségi osztályokat és sürgősségi vonalat, erre azt tudom mondani, hogy megvizsgáljuk.
Járóbeteg-centrumok. Kevés lesz a beteg, kevés az orvos és tapasztalatlan. Azt tudom mondani, hogy járóbeteg-szakellátót nem szeretnénk mindenhol, megnéztük, hogy hol a legszükségesebb, milyen létszámmal van, hol indokolt, hol fenntartható, ugyanakkor arra, hogy kevés az orvos, erre van a humánmonitoringunk és arra, hogy tapasztalatlanok, erre vannak a TÁMOP-ban a képzések, átképzések. Tehát elég részletesen átnéztük ezt, mielőtt bármit is leírtunk volna. Nem nagy dolog összeállítani egy Excel-táblát, de annak az adattartalma sokkal fontosabb.
A 63. oldalon szerepel, hogy tantárgyakban vezessük be az iskolákban az egészségügyi oktatást. Azt tudom mondani, hogy a mi programunkban szerepel olyan, hogy az egészségügyi oktatást már gyerekkortól be kéne vezetni, és nemcsak az iskolára gondoltunk, hanem igazság szerint az óvodára is. És nemcsak azzal, hogy oktatási anyagokat gyártunk, hanem a pedagógust is képeznénk, hogy ilyen irányba tudja a gyereket nevelni. Az, hogy kötelező tantárgyként bevezetésre kerüljön, ez nem a mi kompetenciánk. Mi javasoljuk az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak, de tantárgyat nem tudunk kötelezően bevezettetni. Mi azt tudjuk, hogy ilyen programokat szervezünk, ilyen irányba képezzük a pedagógusokat, és ehhez készítünk nekik oktatási anyagot.
A pólusprogramokat megvizsgáltuk, elmondtuk nekik, hogy melyek azok a szempontok, amelyeket mindenképpen figyelembe veszünk az értékelésünknél. A hétvégén feltesszük a honlapunkra a pólusprogramok koncepcióját. Erről az illetékes pólusprogramosok már értesültek, de a konkrét tartamát szeretnénk a szakértőkkel is véleményeztetni, ez a hétvége felé kerül fel a honlapunkra szintén.
A 400 milliárd le van-e kötve, nem teljesen értettem a kérdést, de ha az, hogy már kiírtunk-e pályázatot vagy van-e kötelezettségvállalás rajta, akkor a válasz az, hogy nincs.
A mentők, rendőrség, OMSZ, hogy egy hálózaton legyen, tudtommal van egy tetrarendszer, aminek a hatálybalépése vagy működtetése el fog indulni a jövő hónaptól, amire rá van kapcsolva a mentők, a rendőrség és a tűzoltók is. Tehát baleseteknél azt a közös rádiót kell használniuk, tehát van az autós rádió, meg a mentősnél lévő és a tetrarendszere mindenki lehetőség, és egy külön hálózatuk van. Mikor azt mondtuk, hogy fejlesszük az OMSZ betegirányítási rendszerét, ezt figyelembe vettük, ami van, azt nem szeretnénk duplikálni, hanem erre építve a többit hozzáépíteni, hogy komplexen lássa az OMSZ, hogy mit szeretne.
Gyulán a háromszázas rehabilitációhoz: az elején nem biztos, hogy az NFT-ből, mert ez struktúraátalakítás, tehát erre mi az év második felében szeretnénk pályázatot kiírni, addig valószínű, hogy a tárca ki fog írni költségvetési forrásból erre pályázatot.
Kutatást-fejlesztést a TIOP-ból, TÁMOP-ból mi egészségügyben nem tudunk támogatni. Ez egy teljesen más program, de a kollégáim szívesen elmondják, hogy hol lehet ezt megpályázni.
Mikola alelnök úrnak azt szeretném mondani, hogy az 56. oldalon leírjuk, hogy kapacitásátszervezés és az intézményes fenntartói működést hogy kell alátámasztani, a 30. oldalon pedig ez az anyag kifejezetten az NFT II. egészségügyi projektről szól, nem szólt egészségpolitikai irányelvekről és az ön által felemlített dolgokról. Behoztuk már a bizottság elé és ez a 30. oldalon prezentálásra is kerül, hogy az egészséges társadalom komplex programból indultunk ki, ez itt a bizottság előtt már szerepelt. Az összes alapadatot és hogy milyen egyéb egészségpolitikai fejlesztési koncepciók vannak, a népegészségügyi program, az onkológiai program, a szív-, érrendszeri program, a gyerekprogram, ezek mind az alapját képezték ezeknek a pályázatoknak. Ezt a 30. oldalon összefüggéseiben prezentáltuk.
Puskás képviselő úr kérdésére a válasz az, hogy igen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bizonyára a főosztályvezető úr egy-két ponton mindezt kiegészíti és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség képviselője is.
Balogh Tamás (Egészségügyi Minisztérium)
BALOGH TAMÁS (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Öt ponttal kapcsolatban szeretném csak az idejüket igénybe venni, amelyekre vonatkozóan részben már elhangoztak válaszok, ezeket szeretném pontosítani, illetve további részletekkel kiegészíteni. Azért ezt az ötöt, mert véleményem szerint ezek többször felmerülő, ismételten előforduló kérdése és ugyanakkor nem érzékelem, hogy egyelőre teljesen tisztában lenne mindenki a jelentésükkel, márpedig ezek a fejlesztési terv sikere érdekében valamennyiünknek egyformán érdekei.
Ez az öt dolog: az első a foglalkoztathatóság bővítése. Van a kiosztott prezentációban és az anyagban is egy olyan diasor, ami megfelelően mutatja, hogy ennek a foglalkoztathatóságnak az értelmezésére hogyan kell sort keríteni. Első körben az Európai Bizottság meghatározta a közösségi stratégiai iránymutatások kiadásából azt, hogy mindaz, ami az Európai Szociális Alapra és Európai Regionális Fejlesztési Alapra vonatkozó rendeleti szintű szabályozásból kimaradt, de a pénzek felhasználását befolyásolja, az hogyan értelmezendő. És ebben azt állítja, hogy a közösségi támogatásokat a versenyképesség fokozására és a foglalkoztathatóság növelésére kell fordítani. Ezek a fogalmak a lisszaboni stratégiával összhangban értendők. Tehát az európai kontinens az Európai Unió versenyképességének és általános foglalkoztatási helyzetének előmozdítására vonatkoznak. Amennyiben tehát az egészségügyet ebben el kívánjuk helyezni, akkor kénytelenek vagyunk megállapítani az anyaggal összhangban, hogy ennek a támogatására csak mint ezeket biztosító előfeltételként kerülhet sor. Tehát, ha az egészségügy és az abban zajló beruházások vagy humánfejlesztések képesek hozzájárulni a kontinens, ezen belül Magyarország országos versenyképességének és országos foglalkoztatási helyzetének, tehát nem ágazati foglalkoztatási helyzetének a javításához, akkor az egészségügy összhangban van és a tervezett beruházások összhangban vannak az unió támogatáspolitikájával. Az már csak tovább nehezíti a tervezők helyzetét, hogy az egészségügyi infrastruktúra fejlesztésénél további három célkitűzésre is tekintettel kell lenni, hiszen csak akkor tudunk fejlesztési forrásokat lehívni, ha ezekre tekintettel vagyunk. Talán önöket is megnyugtatja az a tény, hogy az Európai Bizottság eddig informális tárgyalásokon kinyilvánított véleménye szerint ezt az összhangot eddig tudtuk produkálni.
És még egy további feltételrendszer, csak hogy igazán ne legyen egyszerű a dolga azoknak, akik az egészségügybe közösségi forrásokat kívánnak vonzani, négy további feltétel teljesülését is nyújtania kell az egészségügyi programoknak, de ezeknek a foglalkoztathatóság előmozdításával már csak csekély összefüggése van.
A második dolog, amit ígértem az általam kicsit részletesebben megismertetendő öt közül, ez a bizonyos alkalmazott módszertan esete, ami a 40-42. oldalon látható. A térképek elkészítésénél szerepel. Itt távolról sem szerettük volna, hogy ha nem kellően megalapozottak az ellátórendszer egyes elemeinek a telepítésére vonatkozó tárcakoncepciók. Ezért amennyire lehetett, igyekeztünk részletesen specifikálni azt az adatigényt, illetve végeredménnyel szemben támasztott igényt, amely egy-egy ilyen telepítési programnak az alapköve lehet. Ennek a felsorolását találják a 37. oldalon. A 38-39. oldalon pedig az alkalmazott célok eléréséhez szükséges módszertan részletes leírását találják. Ez alapján látható, hogy a létező legteljesebb útnyilvántartásokat írtuk elő alkalmazni, ami figyelembe vette a közforgalmú, korlátozás nélkül éjjel-nappal használható valamennyi úttípust, az állami, önkormányzati, erdőgazdasági gazdátlan, például volt téesz-, bányaút egyaránt, ha jelenleg közforgalmú, még a kompok, átkelőhelyek forgalmát is figyeltettük, illetve a Közlekedéstudományi Intézet által ezeken az útviszonyokon elérhető maximális sebességértékekre vonatkozó kalkulációkat, amelyek a terepviszonyokat és a napszakot is igénybe vették, tehát, hogy éjjeli vagy nappali haladásról van-e szó az adott típusú úton. Erre tekintettel a 39. oldal lap tetején található sebességi értékeket tudtuk alkalmazni az egyes útviszonyoknál.
A térképeken látható körzethatárok vagy telepítési területek tehát körző-vonalzó helyett ilyen módon kerültek kialakításra, hogy az adott településről a tervezett, illetve a már meglévő központ a fenti adatok figyelembevételével az adott úttípuson a legrövidebb idő alatt hogyan érhető el.
A másik probléma, amely az öt között szerepel, a cél-, címzett támogatások rendszere. Érzékeltük annak idején, hogy a probléma súlyos. Számunkra is meglepetésként és kellemetlen fordulatként jelentkezett, hogy a cél- és címzett támogatás korábbi rendszere nem fönntartható. Amennyiben a konvergenciaprogram ezt indokolja, készek is voltunk elfogadni, de kezdettől fogva törekedtünk arra, már az értékelés, tehát még a cél-, címzett támogatások értékelésének időszakában, hogy lehetőség szerint, noha akkor ez az átalakítás még csak tervezet formájában létezett, próbáljuk motiválni a cél-, címzett támogatásokra beruházási koncepciókat benyújtó pályázókat, hogy beruházási koncepciójukat úgy készítsék el, hogy azok szükség esetén uniós elvekkel is összhangba hozhatóak legyenek. Ez csak azoknál a pályázóknál sikerült, amelyek az anyagban lévő listán szerepelnek. Akkoriban az egyeztetés velük folyamatos volt, és dokumentum szinten adott esetben szövegszerű módosítási javaslatokat is eszközöltünk. Hogy ezt ki milyen mértékben fogadta meg, ez látható gyakorlatilag az anyagban szereplő táblázatos kimutatásban.
Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy már a címzett támogatások értékelése során is olyan eljárásrendet, írott eljárásrendet dolgozott ki a minisztérium - tudomásom szerint az összes tárca közül egyedüliként -, amely alkalmas vagy alkalmas volt arra, hogy az akkor még tervezés alatt álló operatív programok célrendszerével összehangolja vagy összhangba hozza ezeket a pályázatokat. Tehát már az elsőkörös értékelés során is módunkban állt figyelembe venni azt, hogy a beruházási koncepciók közül melyek azok, amelyek összhangban vannak, és melyek azok, amelyek nincsenek összhangban a közösség stratégiai céljaival.
Ami az értékelés hogyanját illeti, a minisztériumnak soha nem volt módjában beruházási koncepciók tekintetében nyertest vagy vesztest hirdetni. Nekünk a hatályos jogszabályok szerint annyi lehetőségünk volt, hogy ha 18 beruházási koncepció érkezett hozzánk, akkor mind a 18-at sorba kellett állítani, aszerint, hogy melyik van a minőség alapján az első, a második, a harmadik - és így tovább - helyen. Nem ejtettünk ki tehát senkit, legfeljebb formai szempontok alapján. Ezt a listát - amely tehát, még egyszer mondom, valamennyi beruházási koncepciót tartalmazta, kivéve a formai hibás beruházási koncepciókat - kellett a korábbi jogszabályi környezetben az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnak, illetve a jogelőd szervezetének eljuttatni, és a rangsorolás alapján, tetszőleges szempontok figyelembevételével történt meg ez a döntéshozatal a minisztériumon kívül. Ez a rendszer változott meg. Egyúttal azt is szeretném jelezni, hogy az európai uniós támogatási logika teljesen más, mint a cél- és a címzett beruházások logikája, tehát csak abban a mértékben tudtunk címzett támogatások során általunk támogatásra alkalmasnak javasolt koncepciókat figyelembe venni, amilyen mértékben az általunk korábban javasolt szempontokat beépítették az anyagaikba.
A negyedik kérdés a fenntarthatóság. Az államtitkár asszony felhívta a figyelmet az anyag 56. oldalán található szempontrendszerre. Én ezt nem szeretném megismételni, pusztán azt szeretném a tisztelt képviselők figyelmébe idézni, hogy 2004 és 2006 között az első nemzeti fejlesztési terv egészségügyi tárgyú beruházásainál ez a gyakorlat működött, tehát kétéves gyakorlat és a hozzá kapcsolódó teljes pályázati iratanyag igazolja azt, hogy ez a rendszer akkor is fenntartható, ha jelenleg a finanszírozási szabályok változásáról menet közbeni információk állnak rendelkezésre. A logika ugyanis alapvetően az, hogy ha az országban egy adott pillanatban, tehát például a pályázat benyújtásakor vagy elbírálásakor x-nek feltételezett összes lekötött kapacitásmennyiség van, akkor a pályázattal megvalósítani kívánt beruházás nem eredményezhet x plusz n kapacitást, és erről a pályázónak, illetve a partnereinek egymás közötti kapacitásátadással-átvétellel vagy belső struktúramódosítással kell gondoskodniuk. Mint említettem az erre vonatkozó tájékoztatásom elején, ez a gyakorlat nem légből kapott, kellő tapasztalatok, illetve az NFT I-ben szerzett tapasztalatok igazolják, hogy ez működőképes.
Az ötödik dolog a pólusok kérdése, és akkor ezzel be is fejezem. Perjési Klára képviselő asszony említette, hogy tájékoztatás kellene arra vonatkozóan, milyen értékelési szempontok vagy a tárca által támasztott elvárások motiválják a pólusprogramok készítését. Talán ez a kérdés is fontos, de ennél még fontosabb egy másik információ: a pólusoknak nincsen saját, elkülönült költségvetése, ezek komplex programok módjára kell hogy beépüljenek az egyes operatív programokba, és abban a mértékben valósulnak meg, amilyen mértékben az operatív programokból támogathatók. Ezek után nagyon fontos az, hogy az Egészségügyi Minisztérium mit vár a pólusprogramoktól. Elsősorban azt várja, amit a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség annak idején, illetve a komplex programokra vonatkozó útmutatók előírtak, vagyis hogy térségi kisugárzó hatást fejtsenek ki. Egy nagyon fontos másik szempont az, hogy talán ezek az egészségügyben megvalósuló egyik leghangsúlyosabb, olyan projektek, amelyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy a közfinanszírozás körén kívül eső bevételekkel növeljék a pólusprogramban részt vevői egészségügyi intézmények és egészségügyi ellátásban részt vevők a bevételeiket. Tehát olyan addicionális forrásbevonási lehetőséget biztosítanak akár gyógy-idegenforgalom, akár kutatás-fejlesztés, akár gyógyszeripar - és még sorolhatnám - tekintetében, amelyet egyetlen más individuális ágazati fejlesztés sem biztosít. Az elvárásaink között tehát hangsúlyosan szerepelt az, hogy ezt a mindenkori finanszírozási helyzettől többé-kevésbé független és jól körülhatárolható bevételcsoportot, ha úgy tetszik, szolgáltatói bevételmaximalizálást lehetővé tevő lehetőség a projektek eredményeképpen kétségkívül álljon rendelkezésére minden a pólusprogramokban érintettek számára. Tehát az individuális fejlesztéseket nem támogatjuk, így foglalhatnám leginkább össze a pólusprogramokkal kapcsolatos álláspontunkat.
Államtitkár asszony jelzi nekem, hogy a telemedicinával kapcsolatos kérdésre a válasz kimaradt az ő hozzászólásából, ezért ezt most én pótolnám. A telemedicinával kapcsolatban igaz, hogy összefoglaló jelleggel, és talán nem kellő részletességgel alkalmazta az anyag, de felhívnám rá a figyelmet, hogy egy zárójeles megjegyzés szerepel a bekezdés végén, a 41. oldalon, amely már orientálja az olvasót, hogy mire is gondoltak a készítők. Elsősorban nem a beteg utazik, hanem a lelet című történetről van szó, amely a HEFOP 4.4-es, tehát a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 4.4-es intézkedésében, azaz az egészségügyi információtechnológia Magyarország elmaradott régióiban című intézkedés volt a 2004 és 2006 közötti fejlesztési időszakban. Ez korlátozott mértékben meg tudott valósulni. Ez a bekezdés burkoltan arra vonatkozott, hogy amennyiben lehetséges, ennek a három régióra korlátozódó rendszernek az országos kiterjesztését szeretnénk támogatni. Tehát azok a betegtájékoztatási, leletezési vagy konzultációs, konzíliumhoz kapcsolódó funkciók, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a HEFOP 4.4-ben megvalósuló támogatásokkal elért rendszerfejlesztéseket adaptáljuk, az ország más régióiban is tegyük meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Sági Zsolt úr a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség részéről, tessék parancsolni!
Sági Zsolt (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség)
SÁGI ZSOLT (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Csak néhány vonatkozásban szeretném kiegészíteni az elhangzottakat. Először Vojnik Mária képviselő asszony kérdésére szeretnék reagálni. Természetesen a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek nem feladata az, hogy önálló egészségpolitikát alakítson ki és folytasson, mindössze néhány olyan szempontra kell tekintettel lennünk, amikor ezeket az akcióterveket kétoldalúan tárgyaljuk, amelyeket a többi ágazat vonatkozásában is érvényesítünk. Gondolok itt például arra, hogy hogyan kapcsolódnak ezek a tervezett fejlesztések a legtöbb ágazatban most zajló reformokhoz, milyen szakmapolitikai megalapozottsága van ezeknek a fejlesztéseknek, milyen algoritmusban következnek ezek a fejlesztések, milyen eljárásokat szeretnénk alkalmazni, milyen támogatottsági feltételek mellett szeretnénk ezeket a fejlesztéseket végrehajtani. Tehát nem célunk az, hogy bármilyen vonatkozásban kritikákat fogalmazzunk meg szakmapolitikai szempontból, ugyanakkor ezeket az általános szempontokat természetesen figyelnünk kell.
A következő kérdés, amelyre reagálni szeretnék, az, ami itt több képviselő részéről is elhangzott, az a 400 milliárd forintos összeg, illetve hogy ez az 5,8 százalék valóban mit jelent. Ez egy indikatív szám, tehát nyilván amíg az operatív programot nem fogadja el a bizottság. Egy több operatív programban jelentkező forrásról van szó, nagyon fontos ennek a koordinációja. Figyelembe kell venni természetesen azt, hogy csak azok a célok támogathatók, amelyek - ez elhangzott már a főosztályvezető úrtól, illetve az államtitkár asszonytól is - támogatandóak, támogathatóak a különböző rendeletek, európai uniós rendeletek alapján. Itt például egy dolgot emelnék ki: hogy az Európai Szociális Alapból, amely a humánerőforrás-fejlesztésre, illetve a szakemberek képzésére-átképzésére irányul, gyakorlatilag nagyon korlátozott a támogathatósága ezeknek a céloknak. Azt gondolom, hogy az Egészségügyi Minisztérium mégis megteszi a legtöbbet abban a vonatkozásban, hogy ezeket a fejlesztési területeket mégis tudjuk támogatni EU-s forrásokból, és ezzel kapcsolatban pozitív visszajelzést is kaptunk az Európai Bizottságtól. Azt gondolom tehát, hogy fontos előrelépés az, hogy tágítjuk a lehetőségeket és Magyarország mozgásterét ezeken a területeken.
Elhangzott Perjési Klára képviselő asszony részéről, hogy a regionális operatív programok akciótervét is jó lett volna megkapni. Nagyon nagy munka az, hogy miután 15 operatív programban készülnek ezek a fejlesztések, és ebből az egészségügy fejlesztését gyakorlatilag a hét regionális operatív program, illetve két ágazati program direkt módon érinti, és a Gazdaságfejlesztési Operatív Programról sem szabad elfeledkezni, ez egy óriási munka, amelyet elsősorban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség koordinál, de természetesen a tárca erőfeszítései is kiegészítik ezt.
Az akciótervek, ahogy mondtam, minden operatív program esetében egyelőre ideiglenes akciótervek, de nagyon fontos ezeknek a koordinációja már ebben a tárgyalásos folyamatban, már az ideiglenes akcióterv-folyamatban is, és abban a fázisban, amikor az operatív programokat elfogadjuk, akkor kerül sor a kétéves akciótervek elfogadására.
Utolsóként pedig a címzett és céltámogatások rendszeréről szeretnék szót ejteni, valóban, ahogy elhangzott a tárca képviselői részéről, a konkrét projekteket mi vizsgáltuk meg és azt az alapelvet szeretnénk érvényesíteni, hogy abban az esetben, amikor pályázati rendszereket fogunk alkalmazni egy adott intézményi körre és egy adott cél megvalósítása érdekében, akkor lehetőség szerint ugyanarra a célra nem szeretnénk kiemelt projekteket is azonosítani, hiszen azt gondolom, hogy ez a versenysemlegességet sértené, a versenyt sértené. Ezért mindannyiszor azt a választ fogjuk adni, hogy ahol meg is felelt az európai uniós támogatási kritériumoknak, mindenképp egy előzetes projektértékelést végre kell hajtani, nemcsak EU-s támogatási szempontokból, hanem, hogy az adott területen lesz-e pályázati konstrukció és ezután tudunk választ adni arra, hogy egyedi konstrukcióként ezek beemelhetők-e az akciótervekbe. De miután erről kormányrendelet rendelkezik, amennyiben az egyedi konstrukció az ötmilliárdos értéket meghaladja, akkor mindenképp kormánydöntés szükséges, ha pedig alacsonyabb értékhatárok vannak, akkor is olyan fórumok elé kell vinni ezt a döntést, ami megalapozza azt, hogy valóban indokolt-e ezt kiemelt projektként kezelni. Erre egy előzetes értékelési rendszert működtet a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. Már elküldtük a válaszlevelet, hamarosan meg fog érkezni minden egyes projektgazdához, hogy miért és milyen eljárással lehet számolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Lezárom ezt a napirendet azzal, hogy a vita is azt tükrözte, hogy nagy esély és nagy lehetőség ennek a forrásnak az igénybevétele. De mint ezt valamennyien érzékeltük, ez nem egy automatikusan igénybe vehető támogatás, hanem komoly erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében és komoly szervező, koordinációs, szakmai munka szükséges, hogy ne ragadjon bent egyetlen forint sem, amelyet a programok az egészségügyre szánnak. Az összefoglaló is több ponton céloz arra, hogy egy rendkívül feszített ütemű programot kell megvalósítani, amelyben az elmaradás azzal a kockázattal jár, hogy a fejlesztési forrásokat át fogják csoportosítani más ágazathoz. Tehát a pontos és határidőben történő teljesítés kulcsfontosságú és hogy mindazok a kérdések, amelyek a vitában is felmerültek, megfelelő megválaszolást kapjanak. Tehát, hogy a bonyolult és szerteágazó munkához - azt gondolom - mind a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek, de leginkább az egészségügyi tárcának megfelelő koncentrációra, prioritásképzésre szüksége van. Ezért azt gondolom, hogy a vita alapján az egészségügyi miniszter úrhoz egy olyan levéllel fordulok, hogy a programok ilyen előkészítéséhez és lebonyolításához a szükséges feltételeket megfelelő módon biztosítsa a minisztérium apparátusában is, másrészt arra is kérem a miniszter urat, hogy negyedévi rendszerességgel tájékoztassa a bizottságot a programban való előrehaladásról. Köszönöm szépen az előterjesztőknek is.
Negyed óra szünetet indítványozok, 11 órakor folytatnánk a népegészségüggyel.
(Szünet: 10.44 - 11.03 óráig.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a munkát. (Zaj.) Kérem képviselőtársaimat és vendégeinket, hogy foglaljanak helyet, és akinek egyéb más közfeladata azt szükségessé teszi, az a folyosón szíveskedjék folytatni a beszélgetéseket.
Soron következik a népegészségügyi programmal kapcsolatos napirendi pont megtárgyalása. Elöljáróban szeretném képviselőtársaimnak jelezni, hogy e tekintetben a bizottságnak áthúzódó feladatai is vannak. A bizottság még az előző ciklusban foglalkozott a 2004. évi népegészségügyi program haladásáról szóló tájékoztatóval, pontosabban fogalmazva: a népegészségügyi program 2004. évben történt előrehaladásáról szóló tájékoztatóval, amelyet annak idején a bizottság elfogadott, de lévén, hogy az nem került az Országgyűlés plenáris ülése elé, ezért javaslom, hogy ezt a korábbi döntést erősítsük meg. A kormány már tavaly benyújtotta a 2005. évi jelentést, azt képviselőtársaim 1144. számon megkapták, és nyomtatásban is rendelkezésre áll. A szaktárca pedig a jelenlegi helyzetről és az idei feladatokról készített egy tájékoztatót, amelyet képviselőtársaim szintén megkaptak elektronikus úton is, néhány példány elérhető. Most kiosztattam képviselőtársaimnak egy tervezetet, mert azt javaslom, hogy a bizottság a Házszabály 96/A §-a szerint foglaljon állást ezekben a kérdésekben. Egy szövegjavaslatot is kiosztattam, amelyet képviselőtársaim tanulmányozni tudnak, és amennyiben ahhoz hozzászólás érkezik, akkor természetesen azt is meg tudjuk beszélni. A végén természetesen a bizottság álláspontját kérem ebben a kérdésben, tehát erről szavazni fogunk.
A napirendi pont az egészségügyi tárca előterjesztésében kerül tárgyalásra. Köszöntöm Rapi Katalin szakállamtitkár asszonyt mint előterjesztőt, munkatársát, Gyebnár Brigitta asszonyt, Kovács Attila urat, aki az ÁNTSZ képviseletében van itt, de itt van Falus Ferenc országos tisztifőorvos úr is, és az országos tisztifőorvos-helyettes úr képviseli a napirendi pont tárgyalásán az ÁNSZT-t, mint az illetékes felelős vezető. Tájékoztatom a bizottságot, hogy jelen vannak az Országos Egészségfejlesztési Intézet vezető munkatársai is Gábor Edina főigazgató asszonnyal az élen. Itt van Ádány Róza professzor asszony, a debreceni Népegészségügyi Iskola igazgatója, illetőleg - pontosabban fogalmazva - a Debreceni Egyetem népegészségügyi karának a vezetője, dékánja, őt is tisztelettel köszöntöm. És jelen vannak a népegészségügy területén működő civil szervezetek képviselői is, több mindenkit meghívtunk a napirendi pont tárgyalására, nem sorolnám fel őket, de kérem, hogy kísérjék figyelemmel a vitát, és jelezzék, amennyiben úgy érzik, hogy a bizottság számára nagyon rövid mondanivalójuk van.
Bőségesen van írásos anyagunk. Az államtitkár asszonynak adok szót, hogy kiegészítse az írásos előterjesztést.
Dr. Rapi Katalin (Egészségügyi Minisztérium) szóbeli előterjesztése
DR. RAPI KATALIN (Egészségügyi Minisztérium): Alapvetően arra szeretnék szorítkozni, amely a három, a címben szereplő témában: a prioritások, a szervezet és a finanszírozás kérdésében változás a korábbi évekhez képest, mert azt gondolom, hogy az önök számára átadott anyagok részletes információt tartalmaznak, a felmerülő kérdésekre pedig az itt ülő kollégákkal együtt igyekszünk majd a legkonkrétabb választ adni.
Ami az első nagy területen, a prioritásokkal kapcsolatban új, az az, hogy egyértelmű, hogy a horizontális és a vertikális felelősség a korszerű egészségpolitika eleme, és igazából ez az alapelv változatlanul vezető alapelv a prioritások meghatározásában, vagyis az Országgyűléstől a közösségen át az egyénig a vertikális vonal, ezen kívül az Egészségügyi Minisztériumon kívül a többi minisztérium feladatai, illetve emellett a civil szervezetek azok, amelyek a teljes struktúrát és a prioritások meghatározásánál a különböző szinteket képviselik.
Ami 2007-ben új elem, az az, hogy kiemelt prioritásokat javasolunk. Ezeket a prioritásokat a Népegészségügyi Tárcaközi Bizottság jóváhagyta. Három prioritásról van szó. A Népegészségügyi Tárcaközi Bizottság javaslata alapján az első terület a táplálkozás, testmozgás, energiaegyensúly kör, a második a dohányzás, a harmadik pedig a szűrések, és ezen belül is konkrétan kiemelt prioritásként kezelve a rákszűrést, az alapellátási szűrési feladatokat és a HIV-AIDS-szűréseket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csak ezek valósulnak meg, hanem hogy - a kérésnek megfelelően - ezek a prioritások a 2007. évben.
A második kérdéskör, amely felénk megfogalmazódott, az a struktúrával kapcsolatos. Ezen a területen 2007-ben új dolog az, hogy a Népegészségügyi Tárcaközi Bizottság újraalakult és ennek az Egészségügyi Minisztérium államtitkára az elnöke, amely - azt gondolom, hogy - egy jelentős lépés a strukturális elemekben 2007-ben. Ezen kívül a struktúrában az OTH átszervezése kapcsán van jelentős módosulás 2007-ben. Az OTH a népegészségügyi program elsődleges koordinátora, itt az Országos Gyermek-egészségügyi Intézet és az Országos Alapellátási Intézet került át az OTH szervezetébe, ezzel komplettebbé vált a népegészségügyi program keretében azoknak az intézeteknek a száma, amely a különböző szakmákat lényegében lefedi.
A harmadik strukturális változás 2007-ben az ÁNTSZ regionális átszervezése, amely biztosítani fog egy jobb humánerőforrás-helyzetet, és ezzel együtt egy jobb szakmai munkát ezen a területen. Regionálisan lesznek egészségfejlesztési osztályok. Ezeknek az osztályoknak a tervezett létszáma régiónként 13 fő. Ezekből a kollégákból öt fő népegészségügyi programokkal fog foglalkozni, három fő szűrésekkel, három fő pedig a nem fertőző betegségek epidemiológiájával.
A kistérségi intézetekben pedig egy fő az, aki a népegészségügyi feladatokat fogja helyben a különböző országos intézetek, módszertani szakmai útmutatásai alapján, illetve a regionális központok népegészségügyi, egészségfejlesztési osztályainak útmutatásai és segítsége alapján helyben lakosság közeli szinten koordinálni ezt a feladatot. Tehát a struktúrában ez a három fő változás lesz 2007-ben ezen a területen.
Ezen kívül a harmadik kérés felénk az volt, hogy a finanszírozással kapcsolatban írjuk le, hogy 2007-ben a népegészségügyi program finanszírozása hogy változik, illetve hogy alakul. Én csak a változásra szeretnék most kitérni. 2007-ben új, hogy korábban, ami a tárca fejezeti költségvetésében szerepelt, abból az eddigi feladatoknak és témáknak a támogatásának csak egy része lesz a tárca költségvetésében nevesítve, és ezek a népegészségügyi szűrővizsgálatok, amelyeknek a támogatása változatlan, mint a korábbi években volt és biztosított, az egyéb sorok, hogy úgy mondjam, ha már költségvetésről és finanszírozásról volt szó, amelyek korábban a szűrővizsgálatokon túl voltak nevesítve a költségvetésben, azokat az Új Magyarország fejlesztési terv TÁMOP programjából és az ottani lehetőségekből lehet finanszírozni. Ezen kívül még van egy 2007-re átnyúló hatása a 2006. évi költségvetésnek, hiszen a programok az önöknek rendelkezésre álló táblázatból is látható, hogy vannak átnyúló hatásai, tehát tavalyi költségvetésből is ezeknek a feladatoknak egy része a fejezeti költségvetésből finanszírozott.
Lényegében a struktúrában, a prioritások terén és a finanszírozásban ez az, ami változott a 2006-os évhez képest és ezt kívántam szóban kiemelni a rendelkezésre bocsátott írásbeli anyag mellé.
Azt szeretném kérni, hogy a kérdések köréből, ha lehet, a finanszírozás témakört vegyük külön és előre - mert a kollégának, aki ebben segít, el kell majd mennie - hogy ne az legyen, hogy önök ne a legpontosabb választ kapják. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én azért azt gondolom, hogy államtitkár asszony is tud válaszolni, hogy ilyen jellegű kérdés van. Nem örülnék annak, ha most itt szelektálnánk a témák közül, mert a tartalmi kérdések a finanszírozásival összefüggenek, úgyhogy ha megengedi államtitkár asszony, akkor azt gondolom, hogy nem választanánk ezt a kérdést külön. Nyilvánvalóan a tárca biztosítja a megfelelő módon a képviseletet. Megkérdezem helyettes országos tisztifőorvos urat, hogy kíván-e valamit mondani. Nem kíván mondani. Akkor megnyitom a vitát, és nyilván kérdéseket tesznek fel vagy véleményt mondanak. Schvarcz alelnök úr.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. A bizottság által megfogalmazott tervezetben is külön kiemelten szerepel a dohányzás mellett az alkoholkérdés, és szeretném, ha erről bővebben hallanánk, hiszen az alkoholizmus kérdéséről mindig olyan szemérmesen hallgatunk vagy nem beszélünk, vagy csak úgy érintjük. Legalább olyan probléma - szerintem -, mint a dohányzás, és általában összefügg, mert aki sokat dohányzik, az általában alkoholt is fogyaszt, és fordítva. Tehát ezt mindenképpen komolyan kellene venni. A szív-, érrendszeri megbetegedések döntő tényezője az a dohányzás mellett az alkoholfogyasztás, és a táplálkozásban és az elhízásban is komoly szerepet játszik. Tehát én szeretném, ha ezzel komolyabban és strukturálisan, más szinten is foglalkozna a népegészségügyi program, és valamilyen módon bekerülne a prioritások közé vagy olyan programok indulnának, amelyek ezt mutatnák, hogy ezzel most már végre elkezdünk foglalkozni, nemcsak szemérmesen hallgatunk vagy kerüljük ezt a témát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Perjési Klára!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Államtitkár Asszony! Elnök Úr! Szeretném megkérdezni, itt láttam ezt az organorgramot, hogy a magyar egészségfejlesztésnek a szervezete, intézményrendszere hogy épül fel. Módomban állt 1988 óta nyomon követni az Egészséges Városok Magyarországi Szövetségének az alakulását és valamilyen munkáját. Ez azt jelenti, hogy 19 éves ebben az évben ez a szervezet. Hihetetlen jó anyagokat kap és áll rendelkezésre a WHO anyagaiból. Az a kérdésem, hogy van-e valamilyen kapcsolat a tárca, meg a népegészségügyi program szervezői között, illetve az országos szövetség között, mert itt nem látom feltüntetve. Az egy más kérdés, hogy én magam is nagyon kerestem azt az eredményt, amit ennyi idő alatt ez a szervezet elért, az is igaz, hogy nagymértékben akadályozta mindig az a helyi munkát, hogy nem állt rendelkezésére az az egy független személy, ami most, ha jól értettem, a kistérségi ÁNTSZ-hivatalokban rendelkezésre áll. És akkor azt kérdezném meg, hogy erre valami direktíva lesz-e, hogy használhatnánk-e őket az egészséges város feladatkörben, mert hihetetlen jó feladatokat gyűjt össze a WHO és ad le a tagszervezeteknek, csak éppen nem tudjuk azt az országban teríteni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Csak rövid kérdésem lenne: államtitkár asszony említette az alapellátási szűrési feladatokat. Én ezt nagyon fontosnak tartom, ugye a háziorvos gazdája a területének, nagyon fontos, hogy aktív legyen a népegészségügyi programok szellemében történő munkálkodásban, de hogy lesz most ez, hogy az alapellátó orvos, ismerve az ellátási területének a népegészségügyi adatait, elhatározza, hogy az ottani populációnak az egészségét, egészségügyét, népegészségügyét szolgálandó valamiféle oda illő szűrővizsgálatot tervez, feltételezzük, hogy ezt szakmailag korrekt módon tervezi, akkor elindítja, mi lesz a vizitdíjfizetéssel. Hogy lesz ez? Mert ha vizitdíjat kell fizetnie a szűrővizsgálatra berendelteknek, akkor ez egy teljesen reménytelen ügy. Tehát össze van-e hangolva itt ez a kérdés? Hogy fog ez működni? Ismétlem, teljesen egyetértek azzal, hogy az alapellátásnak a szűrővizsgálati és egyáltalán népegészségügyi tevékenységét maximálisan támogatni kell, tulajdonképpen ott az orvosi munkának a fokmérője is az kellene, hogy legyen, hogy annak a populációnak a népegészségügyi mutatói hogy alakulnak, hogy változnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Czinege képviselő úr!
DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Egy rövid kérdésem lenne. A magánszektor szerepe a szűrővizsgálatban, ha erről hallhatnék néhány szót! És egy véleményt is elmondanék, mert nem akarok még egyszer szót kérni.
Aki gyakorló orvos, különösen ha a sebészetben dolgozik, de patológusok is vannak itt, ők is látják, hogy lakossági szűrővizsgálat van három olyan betegség kapcsán, amely a leginkább gyógyítható, tehát korai stádiumban 100 százalékosan gyógyítható, és a jelentőségét is ez adja, hiszen akkor meg tudjuk gyógyítani ezeket a betegeket. Azt szeretném ezért felvetni, hogy egy évekkel ezelőtt kialakult és rossz helyre telepített mammográfiás vizsgálat miatt Pest megyében az emlő-szűrővizsgálaton részt vevők aránya a gyalázatos 18 százalékot éri el, hiszen Kerepestarcsa nem megközelíthető Pest megye déli részéből. Csak kíváncsiságból utánanéztem, hogy a Pest megyében operált emlődaganatos betegek stádiuma milyen volt, és azt láttam, hogy a legrosszabb, tehát nagyon elhanyagolt állapotba kerülnek a betegek. Néhány éve Cegléden is létrehoztuk az emlőszűrő-vizsgálat feltételeit, de nem tudjuk befogadtatni, pedig nem jelent többletköltséget, mert egy szűrővizsgálatnál lakosságarányos. Ebben lehet-e valami változást kérni? Mert a szűrővizsgálat az egészségügyben elhatározás kérdése, de oda kell hatni, hogy minél többen vegyenek részt; nem elfogadható, hogy Pest megyében, Magyarország legnagyobb megyéjében ilyen gyalázatosan alacsony szinten van, és el kell fogadnom, hogy egy fél 10-re berendelt, háromszor átszállni kényszerülő 70 éves asszony nem fog elmenni a szűrővizsgálatra. Azt szeretném tehát kérni, hogy kicsit rugalmasabban nézzük ezt át, kérdezem, hogy van-e lehetőség ezt átnézni.
A daganatos betegségek esetében, a vastagbélráknál olyan korszerű genetikai vizsgálatok vannak, amelyeknek a segítségével bizonyos veszélyeztetett populációban ki lehet szűrni azt a géntorzulást, amelynek az esetében oda kell figyelni, hogy ne alakuljon ki. Szeretném megkérdezni, hogy Magyarországon lesz-e lehetőség erre a vizsgálatra, mikor lesz rá lehetőség, egyáltalán tudnak-e erről, belemehetek-e ilyen mélyre a szakmában, hogy ezt megkérdezzem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Persze, képviselő úr, bele lehet menni, csak az a kérdés, hogy ez a tömeges lakossági szűrővizsgálatok bevezetésének a nemzetközi követelményrendszerébe belefér-e, igen vagy nem.
Csáky képviselő úr jelentkezett.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Tanulmányozva a 2005. évi jelentést számomra hihetetlen szétaprózottnak tűnik ez az egész népegészségügyi program. Kíváncsi lennék, hogy ezek a különböző pénzeszközök, amelyek megítélésre kerültek, pályázat alapján kerültek-e megítélésre, vagy ki lettek-e jelölve indikátorok, amelyeket a végén vizsgálni kell, és látom, de nem tudom mivel magyarázni, hogy ennyire elhúzódik a beszámolási kötelezettség. Nyilvánosak-e ezek a beszámolók, hogy tudjuk, hogy az az összeg hány embert ért el, milyen egészségnyereség képzelhető el mondjuk - mit tudom én - a belügyminisztériumban az aktív testmozgás elterjesztésére szánt 6,5 millió forintból. Gondolom, hogy nem szeptember 17-e után hirdették meg a pályázatot. De lehet beszélni itt a Honvédelmi Minisztériumról, az egészségfejlesztésről a mindennapi élet színterén. De ez pontosan mit jelent, mit csináltak ennek keretében, hány katonát...? Most már lassan hadseregünk sem lesz (Derültség.), valószínűleg a tisztikarra vonatkozik az egész. Tehát nagyon jó lenne ennek a nyilvánosságát biztosítani, akár az Országos Tisztifőorvosi Hivatal honlapján tegyék nyilvánossá ezeket a beszámolókat, hogy mindenki lássa, hogy az adóforintjai mire fordítódtak.
A másik visszatérő probléma a szűrésekkel kapcsolatban - és szeretném, ha az államtitkár asszony kitérne erre, illetve van egy javaslatom az elnök úr által elkészített tervezettel kapcsolatban is arra nézve, hogy azt egészítsük ki -, hogy az a volumenkorlátos finanszírozás, amely most érvényben van, és a népegészségügyi program szűrővizsgálata egymást kioltó két dolog. Sajnos ha az egészségügyi intézmények kiemelnek mondjuk egy-egy korai daganatos esetet, saját magukat büntetik az ellátással, mert így is küszködnek a volumenkorláttal, és ez bizony adott esetben hihetetlen morális problémákat vet fel, hogy egy-két-három hónappal elhalasszanak mondjuk egy-egy beavatkozást, ami, ha végiggondoljuk, mindenki tudja jól, mit jelent a beteg szempontjából, mint jelent, hogy ott van benne a daganatos betegség, de az adott intézménynek éppen nincsen volumene. Tudom, erre azt mondják, hogy van egy zöldszám, hívja fel a minisztert, ő majd azonnal intézkedik, de egy rendszer nem működhet így. Gondolnak-e erre? Tehát akkor, amikor majd a volumenkorlátoknak nem tudom mi lesz a sorsa - csak halványan reménykedem, hogy megszűnik az egész -, figyelembe veszik-e ezeknek a kialakítását, akár szakmaspecifikusan is? Mindenféleképpen javaslom, hogy ebben a tervezetben is vessük fel ezt a problémát.
Őszintén megmondom, államtitkár asszony, hogy itt van előttem az idei évi költségvetésnek az ágazatra vonatkozó része, nem találom az Egészségügyi Minisztérium fejezetében - ez vélhetőleg az én hibám - az, amit ön említett, de majd később egyeztetünk erről. De ami anyagot kaptunk, annak a mellékletében van egy táblázat, és nagyon szépen kérem önöket, hogy árazzák be. Itt van egy táblázat, hogy: intézkedés, lakossági daganatszűrés, időszak, hatásidő: 2007, nemzeti költségvetés. Mennyi? Tessék ezt nekünk végig beárazni, hogy miből mire mit szánnak, mert akkor tudunk viszonyítani, és akkor tudunk majd mondjuk jövőre visszatérni ezekre a kérdésekre, figyelembe véve azokat a dolgokat, hogy ezeket abszolút átláthatóvá kell tenni.
Mondom, az az érzésem a 2005-ös beszámolót végignézve, hogy mérhetetlen módon elaprózódott, elég furcsa programok vannak benne, olyan pénzosztogatásnak tűnik, aminek az effektivitása megkérdőjelezhetővé válik akkor, hogyha ezekhez az adatokhoz nem jutunk hozzá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt szót adnék Béki Gabriella képviselő asszonynak, el kell mondanom azt, hogy a kormány ezt a jelentést a kormányváltás időszakában nyújtotta be, azonban a tavalyi II. féléves munkatervben - bár szerettem volna, szerepelt is benne eredetileg - programtorlódások miatt nem tudtuk szerepeltetni. Bizonyos értelemben tehát a mi hibánk is, hogy csúszott ennek a tárgyalása. Ezt csak azért jegyzem meg, mert a képviselő úr erre vonatkozó megjegyzéseket tett.
Béki Gabriella képviselő asszony következik.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Az idő múlásával érzem, hogy nőttön nő bennem a türelmetlenség. Néha úgy érzem, amikor ilyen programokról beszélünk, hogy mint hogyha kötelező, kipipálandó feladatokat oldanánk meg. Elfogadva, hogy érdemes prioritásokat megfogalmazni, a szűrés is, a dohányzás elleni küzdelem is egy kicsit az Unióból érkező kötelező feladat számunkra, amit évről évre leírunk, megfogalmazunk. De hogyha megnézzük, hogy ténylegesen hogyan alakulnak a körülményeink, akkor érdemi előrelépést, változást például dohányzásügyben egyáltalán nem lehet tapasztalni. Áttekintettem a 2006-os, a 2005-ös tájékoztatót, és abból az derült ki, hogy 2006-ban az aktuális mérés szerint egy kicsivel többen dohányoztak a lakosság körében, mint mondjuk az egy évvel korábban mért adatok szerint.
Kritikai észrevételként magam is arra figyeltem fel, amit Schvarcz Tibor az előbb szóba hozott. Sikerült úgy megírni egy ilyen népegészségügyi programot, hogy egyetlen mondat nincs benne szentelve az alkoholproblémának, ami pedig, azt gondolom, nagyon fontos, hangsúlyos népegészségügyi probléma. Maga a szó is egyetlenegy helyen szerepel, ott is zárójelben, ez pedig a termékdíjrendszer megfontolása.
A kérdésem, amit a kritikai észrevételek után meg szeretnék fogalmazni, pont ezzel kapcsolatos. Az ilyen káros, ártalmas termékek fogyasztásával kapcsolatban a termékdíj bevezetését sok évre visszanyúlóan, többször kezdeményeztük, az elnök úrral közösen is. Mindig elbukott a Pénzügyminisztérium ellenállásán. Kérdésem, hogy ezúttal komolyabban lehet-e venni az itt eltervezett lépést vagy ez csak az Egészségügyi Minisztérium szándéka, aminek a megvalósulása ugyanúgy kérdéses és kétséges, mint ahogy eddig volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Arra kérem képviselőtársaimat és a vendégeket, hogy ellenőrizzék, hogy mobiltelefonjaik kikapcsolt állapotban vannak-e, mert hogy nem tudok mit tenni, sajnos a hangosítás gondjait nem tudjuk kezelni, megoldani más módon. Puskás képviselő úr, aztán Vojnik képviselő asszony következik.
DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót elnök úr. Az összefoglaló 3. oldalán gyönyörűen kezdődik, Marcos Kyprianost idézik, azt mondja, hogy az egészség a gazdaság versenyképességének előmozdítója. Ezután csak nagyon jó lehet a népegészségügyi program 2007-es évi prioritásai, így indul. "A népegészségügyi programban is törekedni kell az erőforrások hatékonyabb és koncentráltabb felhasználására". Világos, egyetértek mindennel, csak ezután a gyönyörű, messze mutató mondat után én egy kicsit a szellemiségét meghatározónak érzem a későbbiekben ennek a programnak.
Konkrét kérdésem: a 14. oldalon szerepel az, hogy az egészségfejlesztés céljai az előrehaladás jellemző mutatói, a vége felé bővülő pénzügyi források az egészségfejlesztés számára. Kérdésem: honnan? Szóval azt szeretném még megkérdezni, államtitkár asszony mondta, hogy a regionális szervezés aztán jobb lesz. Pont. Nem sok érvet hallottunk emellett, honnan tetszik tudni, hogy jobb lesz az egészségfejlesztés. És még egy dolgot szeretnék mondani, a 16. oldalon szerepel az óvodai-iskolai egészségnevelés. Nagyon fontos dolog, elmondtam az előbb is, ha még az elsősegélynyújtást is bele tetszenek venni, akkor gyönyörű és nagyon jó lesz a dolog. Köszönöm szépen.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Bizottság! Ez itt némiképp azért a papírbőség zavara, amivel küszködünk, hiszen a napirend, amiről most tárgyalunk, az ez a kis füzet, amiben egy számmal bíró jelentés az egészség évtizedének népegészségügyi programja 2005. évi előrehaladásáról való programtól ível egészen a 2007. évi programok megvalósulásáról vagy a programok tervezéséről. És ez is okozza némiképpen azt, hogy más-más programból más-más elvárásokat fogalmazunk meg. És ennek feltehetően így egyszerre nagyon nehéz egy bizottsági napirendi pont keretében megfelelni. Én magam ezért csak egy egészen kicsi szeletére szeretnék korlátozódni a hozzászólásomban. Ez pedig, hogy az egészség szempontjai valamennyi ágazati, fejlesztési politikában hogyan jelenjenek meg, egyáltalán nem független az előző napirendi pontban tárgyalt második nemzeti fejlesztési tervtől. Mert hiszen egy kicsit mindig olyan érzésem van, hogy mindig támasztanak a fejlesztési politikáknak egy olyan korlátot, hogy az egészségfejlesztésnek csak akkor van forrása, akkor van tere, ha ezek nem mint öncélú fejlesztések, hanem szolgálják a versenyképességet, szolgálják a foglalkoztatás javítását, az egészségben töltött és munkával töltött életéveket és így tovább. Miközben a másik oldalon a gazdasági élet, a versenyszféra szereplői, fejlesztési programjaival szemben sokkal kevésbé hangsúlyosan jelenik meg, hogy az, amit csinálunk a gazdasági életben és mindenhol máshol, az vajon mennyiben szolgálja az egészségben maradás feltételeit, a több és jobb egészségben megélt életéveket.
Csak utalnék arra az egyáltalán nem elhanyagolható konfliktusra, amelyik egy dohányreklám-bevétel és a Hungaroring szerződése között feszülhet. Egyáltalán nem volt az kis konfliktus. Mehetnénk még sorban. Én nem tartom rossz dolognak, hogy ha ágazati politikákban elszámolnak a tárcák azzal, hogy ők maguk a saját területükön mit és hogyan támogatták a népegészségügyi program megvalósulását. Én azt tartanám bajnak, ha e között nem lenne semmilyen koordináció, de ezt fel is teszem egyébként kérdésnek, hogy hogyan tervezik a jövőbeni koordinációt. Mert a lakossági színtérprogramok, amelyek a szűrés, egészségnevelés, lakossági felvilágosítási és egyéb programokat foglalták magukban, nagyon sikeres programok voltak, szeretném elmondani a képviselőtársaimnak és a jelenlévőknek, mert megmozdítottak civil közösségeket, önkormányzatokat, háziorvosokat, védőnőket és nagyon sikeresek voltak. Én szerencsére jó néhányon részt tudtam venni, ehhez a Belügyminisztérium is adott támogatást. Ehhez adott az Egészségügyi Minisztérium is támogatást, de a Honvédelmi Minisztérium nem kerülheti meg, hogy ő maga a saját feladatain belül ne tervezzen ilyen színtérprogramokat. Nem részletezem, hiszen elolvasható, hogy mik voltak a konkrét programokat.
Ahogy az egészséges iskolák színtérprogramjai, az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak nemhogy részt lehet ebben a programban venni, hanem nem létezik, hogy ne lehessen részt venni benne. És itt elmondanám, hogy sok kudarc van ám, sok kezdeményezés, ami jónak tűnik, az nem folytatódik tovább. 2005-ben az Oktatási Minisztérium közreműködésével és az egészségfejlesztők közreműködésével már kidolgozták az iskolai egészségnevelés tantárgy teljes curriculumát. Örülök, hogy Ádány Róza professzor is megerősít engem. A kudarcunk az, hogy nem csináltunk még ebben a dologban egy gyakorlati lépést sem. És nem szaporítom a szót, mert itt vannak a kezdeményezéseink és itt vannak a lehetőségeink. Rajtunk csak részben múlik természetesen, hogy melyik lesz siker és melyik lesz kudarc, és ezért az egészségügyi bizottság a maga lehetőségeivel és a maga korlátai között azt kell, hogy előmozdítsa a jelentéshez kapcsolt előterjesztésével vagy állásfoglalásában, hogy hívja fel a figyelmet arra, hogy ez nemcsak egy kipipálandó feladatról szóló jelentés, hanem ez egy össztársadalmi vagy nemzeti lehetőség, amit meg kell ragadni, mert egyébként valóban csak ilyen jelentéseket olvasunk az idők végezetéig. Ahogy igaza van Béki Gabriella asszonynak, hogy egyre nő bennünk a türelmetlenség, hogy miért nem csináltuk már meg, legalább azt, amit már előkészítettünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tóth képviselő úr!
DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Én az Egészségügyi Minisztériumnak az anyagából szeretném azt az örömteli gondolatot megjegyezni, hogy az egészségfejlesztés vonatkozásában prioritásként kezeli az óvodai, illetve az iskolai egészségfejlesztést. Ugyanakkor ahogy a táblázatokat nézegettem, ennek a pénzügyi támogatásában már nem annyira veszem észre ennek a megvalósulását. Bár nem tudom a programok részletes tartalmát, a címekből viszont nyilván elég nehéz ezt megítélni, de azért a források elosztása vagy aránya időnként elég furcsának tűnik. Elismerve a fontosságát a nyugdíjasok mozgásának a nyugdíjas gyaloglás vagy a Hozd a nagyit! program például 11 millió forint, ugyanakkor az egészséges óvodákért pedig 4 millió forint van betervezve, ha jól látom. De hogy mennyire problémás például a mozgással kapcsolatos fogalmaknak egyáltalán a kezelése is, ebben az anyagban kétszer is olvasom, hogy rendszeres, illetve mindennapos, örömszerző testmozgás - nem egyszerű megfogalmazni. (Derültség.) Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Winkfein Csaba!
WINKFEIN CSABA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én egyrészt a 2005. évvel, másrészt pedig már a 2007. évvel kapcsolatban megfogalmazott prioritásokkal szeretnék foglalkozni. Mind a két ügyben a kábítószerrel, a drogprevencióval kapcsolatos kérdéseim lennének. Egyrészt a 2005-ös anyagban látjuk, hogy a különböző tárcák mit is tettek ezen a területen, de nem látjuk, hogy az Egészségügyi Minisztérium mit tett a rehabilitáció, a reintegráció kérdéskörében. Ez az egyik kérdésem, tehát hogy 2005-ben mit tettünk vagy mit tett a tárca ezen a területen. A másik pedig - hogy kiegészítsem képviselőtársaimat a prioritásokkal kapcsolatban -, hogy azt gondolom, a 2007. évi prioritásoknál mindenképpen szerepelnie kell a kábítószer-fogyasztás elleni küzdelemnek és ennek a kérdéskörnek. Abszolút csatlakozom az előttem szólókhoz, hogy az alkoholkérdést is meg kell itt jeleníteni, de azt gondolom, igen fontos feladata a tárcának is és a népegészségügyi programnak is, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mikola István alelnök úr!
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Néhány részletbe menő kérdést szeretnék feltenni annak tudatában, hogy nem törekszik teljességre az anyag. Főleg a táblázatokkal kapcsolatban nekem is hasonló gondjaim vannak, mint amit Csáky András megfogalmazott, hogy mintha szétesne egy kicsit ez a dolog, és mintha belső aránytalanságok lennének benne. Néhány dologra szeretnék rákérdezni.
A HIV-AIDS-megelőzés, -szűrések kapcsán látom, hogy a busszal együtt ez 45 millió forint. Nem tudom, mi indokolja ezt. A HIV-AIDS egy fertőző betegség, de legalább ott lenne mellette mondjuk a szexuálisan átvihető betegségekre vonatkozó szűrés, amely betegségek messze nagyobb tömegben fordulnak elő Magyarországon. Van gonorrea - Rapi Katalin államtitkár asszonynak mondom ezt, aki ennek szakértője -, van herpeszvírus, vannak klamidiózisok, a neonatális szeptikémiáknak egy része is az SZTB-k, a szexuális úton átvihető betegségek csoportjába tartozik, illetve onnan ered. Mi indokolja azt, hogy az AIDS betegséget ilyen elkülönítetten látom az előző anyagban, és hogy bizottsági szinten is külön kezelve ilyen, az egészből kiemelkedő, nagy összegekkel támogatjuk, s nem támogatjuk a szexuálisan átvihető betegségek szűrését? Legalább ebbe a csoportba lenne beintegrálva és megfogalmazva az AIDS is! Az AIDS a fertőző betegségek közül egy fertőző betegség.
Szeretném jelezni, hogy nagyon kevés az információ ahhoz, hogy mi ezt az anyagot így el tudjuk fogadni. A legkülönbözőbb társaságok, kft.-k, mit tudom én..., milyen ász? Ez különösen tetszett nekem... (Közbeszólás: Káró Ász!) Káró Ász - jó neve van - Bt., meg nem tudom én ki mindenkik szerepelnek ebben. Nem ismerjük ezeket, nem tudjuk, hogy ezek a népegészségügy területén milyen felkészültséggel bírnak, hogy jutottak ezekhez a feladatokhoz. Jó lenne erről néhány szót szólni. Korkontroll Társaság - én legalábbis nem tudom, hogy kikről van szó. Belső aránytalanságok vannak az anyagban. Nem azért mondom, mert Ádány Róza professzor asszony itt van, de a népegészségügyi posztgraduális képzés rubrikában a debreceni Népegészségügyi Iskolának 20 millió jut, ugyanakkor a MOTESZ-nak - amit, tudom, nagyon szeret a kormányzat, én is szeretem, félreértés ne essék! - 12 millió jut egy egyszeri rendezvényre, a jubileumi konferenciára. Szeretném jelezni, hogy nemcsak a MOTESZ szervez népegészségügyi témákban nagy konferenciákat. Miért egyedül a MOTESZ-nak a támogatása jelenik meg ebben az anyagban? Remélem, hogy nem politikai okai vannak ennek, bár a gyanúperrel régóta élek. Szóval belső aránytalanságok vannak az anyagban.
Van egy olyan tétel, amit szeretném, ha megmagyaráznának. Kémiai biztonság kormányközi fórum - sajnos nem tudom pontosan, mi ez - 250 millió forint, és ebből több mint a fele menne a Chemol Travel Utazási Iroda Kft.-nek. Mit jelent ez, miről van itt tulajdonképpen szó? Mit takar ez az egész? Ez a legnagyobb tétel ebben az anyagban, ahogy látom.
Valamilyen részletesebb tájékoztatás kellene tehát arra vonatkozóan, hogy milyen súlypontok mentén, milyen alapon lettek elosztva ezek a források. Kicsit aránytalannak és bizonyos szempontból talán - megkockáztatom - diszkriminatívnak látom ezt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt a vitát lezárnám, és visszaadnám a szót az előterjesztőknek, magam is szeretném azt mondani, hogy nyilván különböző oldalról megközelítve, de a hozzászólások azért azt fejezték ki, hogy várnánk a kormánytól, hogy hangsúlyosabban jelenítse meg a népegészségügy kérdéseit, nem csupán az egészségügyi tárca tevékenységében, hanem valamennyi tárca tevékenységében. Nem esett itt szó róla, de én a magam részéről fontosnak tartanám a népegészségügy emberi erőforrás kérdéseit, hiszen népegészségügyi - ha szabad ezt a kifejezést használnom - terepmunkát végző szakembereket a most újjáalakuló, újjászerveződő regionális metszetben tevékenykedő ÁNTSZ-ben is fogunk látni és foglalkoztatni, és szükség van arra, hogy erőteljesebben kihasználjuk azokat a lehetőségeket, amelyeket a hazai képzőbázisok, mindenekelőtt a debreceni Népegészségügyi Iskola nyújt a számunkra. Én tehát erőteljesen felhívom a figyelmet ennek a képzésnek a támogatására, és egyáltalán a népegészségügyi iskola adta lehetőségekre.
A magam részéről - anélkül, hogy most még egyszer ismertetném azt a javaslatot, amelyet a bizottság számára megfogalmaztam - három ponton javasolnám kiegészíteni ezt a tervezetet. Ezeket most elmondanám, és kérem majd, hogy képviselőtársaim mérlegeljék ezt. Egyrészt többek hozzászólásához kapcsolódva a 3/A pont végére azt tenném be az utolsó mondat helyett, mert a prioritásokról úgyis szólnak a következő pontok, hogy: "Indokolt, hogy az egészségmegőrzés érzékelhetőbben jelenjen meg összkormányzati felelősségként.". Ez lenne az egyik kiegészítésem tehát.
A második javaslat, hogy a b) pont első mondatának a végén, tehát amikor a szűrővizsgálatokról szól, kapcsolódva Csáky András képviselő úr javaslatához azt mondanám, hogy: "A bizottság javasolja, hogy a szervezett emlő- és méhnyakrák-szűréshez kapcsolódó, a kiszűrt betegek ellátásához szükséges diagnosztikus vizsgálatok és terápiás beavatkozások - tehát ezt a kört világosan határozzuk meg! - mentesüljenek a finanszírozási korlátok alól.". Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a szűrések, tehát effektíve a szervezett szűrésekhez kapcsolódó kódok már nem esnek a teljesítményvolumen-korlát alá, de talán javasolnám ide ezt a kiegészítést, tehát a b) pont első mondata után.
Végül, de nem utolsósorban javaslom a c) pont kiegészítését azzal, hogy: "Erősíteni kell a dohányzás és a kábítószer-fogyasztás elleni küzdelmet.".
Ezekkel a kiegészítésekkel javaslom majd, ha a bizottság a válaszok után ezt meggondolja, az előre kiosztott tervezetet megfontolásra és elfogadásra.
Akkor most először válaszadásra adom meg a szót, és utána, amennyiben van kiegészítés, arra.
Azt kérem, hogy ha valaki a meghívottak közül kíván szólni, írásban a nevét és szándékát juttassa el hozzám. Utána megadjuk a lehetőséget természetesen, de előtte megadom a szót államtitkár asszonynak és a helyettes tisztifőorvos úrnak.
DR. RAPI KATALIN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A válaszadás sorrendjében azt a technikát javaslom, hogy kérdéskörönként, aki a legjobban tud választ adni és a legrészletesebb, konkrétabb információt tudja a bizottság tagjainak nyújtani, ők válaszolnak egyenként és utána egy összegzés következik.
Elsőként a finanszírozással kapcsolatos két kérdésre szeretnénk válaszolni.
Dr. Balogh Tamás (Egészségügyi Minisztérium)
DR. BALOGH TAMÁS (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Két olyan kérdés hangzott el, ami közelebbről érinti az előző napirendi pontban tárgyalt anyagot, ami a nemzeti fejlesztési terv népegészségügyi célokra fordítható forrásaival kapcsolatos. Az egyik ilyen volt a bővülő forrásokra vonatkozó megjegyzés Puskás képviselő úr részéről: mennyiben jelent ez forrásbővülést és pontosan hogyan értelmezhető. Engedjék meg, hogy ezúton arra kérjem önöket, hogy az előző napirendi pont tárgyalása kapcsán tárgyalt anyagra hadd hivatkozhassak. Ennek a 60. oldalán szerepel az a táblázat, amelyet önök a népegészségügyi programmal kapcsolatban is megkaptak és ami valóban források nélkül, de feltünteti azt, hogy a népegészségügyi program egyes elemei közül melyek azok, amelyek a központi költségvetésből és melyek azok, amelyek az operatív programból részesülnek támogatásban. Források ebben a táblázatban azért nem szerepeltek elsősorban, mert ennek a feladatok elválasztása volt a célja, tehát annak a szemléltetése, hogy melyek azok a tevékenység elemek, amelyek tekintetében közösségi forrásokra számíthatunk. Ennek a részletes kifejtése található meg az anyag 61-től 63. oldalain. Ezzel kapcsolatban jelezni kívánom, hogy annak idején, amikor felmerült a forrásbevonás lehetősége az európai uniós forrásokból is, akkor tekintettel kellett lennünk mindazokra a fejlesztési szempontokra, illetve támogathatósági szempontokra, amelyeket az Európai Unió egyébként támogat. A szemügyre vett táblázatból kiderül, hogy a nemzeti népegészségügyi programnak alapvetően a felsőoktatási törvény által előírt feladatok, felsőfokú szakirányú szakképzés, továbbképzés része, ami a TÁMOP-ból támogatható és ezen túlmenően az egészségügyi fejlesztési feladatok, ápolási és szakgondozói képzési programok, valamint a népegészségügy egészségügy-fejlesztési képzés, színtérprogramok és egészségkommunikáció.
A közösségi támogatási iránymutatások figyelembevételével ezek voltak azok a célok, amelyekhez eséllyel remélhetjük, hogy az Európai Bizottság is jóváhagyását adja uniós támogatások felhasználására.
Ami ezeknek a mértékét illeti: a társadalmi megújulás operatív program alapvetően két részre van osztva. Első része, amint ez a 63-64. oldalról kiderül, tartalmazza az egészségügyi struktúraváltás, az ellátórendszerben végbemenő átalakulás szervezeti végigkísérését, nyomon követését, ez a népegészségügyi programot kevésbé érinti. A TÁMOP másik nagy része viszont kifejezetten ezekben a táblázatban felsorolt népegészségügyi intézkedéseknek a támogatásáról szól. Ezzel kapcsolatban négy olyan intézkedést kell megemlíteni, ami a TÁMOP-on keresztül biztosítja ezeknek a céloknak a megjelenését. Az első ilyen az egészségfejlesztési ismerek beépítése a közoktatásba, pedagógusképzés. Ez alapvetően tananyagfejlesztést jelent, az e körben szétosztható, a hét évre jutó összes források 11,6 milliárd forintot jelentenek. A második, a szűrőprogramok és kampányok intézkedéscsoportja, ahol a szétosztható források mértéke 8,2 milliárd forint. A következő célcsoport az egészségügyi humánerőforrás-monitoring, amelyik az első napirendi pont tárgyalása kapcsán a szakállamtitkár asszony részéről már szóba került, ennek a célnak a megvalósítását, nem egészen 4 milliárd forint, tehát 3,3 milliárd forint szolgálja.
A foglalkoztathatóság támogatása, illetve a foglalkoztatás támogatása pedig az utolsó célcsoport, ami 4,2 milliárd forintban részesül a TÁMOP forrásaiból. E körben hívnám fel a figyelmet az egyik utolsóként elhangzott kérdésre is, hogy hol lesz a népegészségügyi célok megvalósításával foglalkozó szakemberek támogathatóságának a lehetősége. Ez utóbbi intézkedés forrásai szolgálják ezt a célt.
Egy további kérdés is elhangzott az előző körben, ami arra vonatkozott, hogy konkrétan az óvodai-iskolai egészségfejlesztés forrásai hol találhatók. A célcsoportok figyelembevételével, amelyekről a 61-64. oldalon információkat találhatnak, elsősorban a szűrőprogramok célcsoportjai között találhatók meg olyan helyszínek, ahol ennek az óvodai és iskolai egészségfejlesztésre szoruló körnek a támogathatósága is megvalósulhat, illetőleg az egészségfejlesztési ismeretek beépítése a közoktatásba, pedagógusképzés. E körben a célcsoportban, közoktatásban részt vevő gyerekek, pedagógusok, óvópedagógusok támogatására kerül sor, ami kifejezetten szolgálja a kérdésben szereplő terület támogatását.
Ezen túlmenően koragyermekkori fejlesztési programok támogatására nyílik mód az egészségre nevelő szemléletformálás életmódprogramok tekintetében, ahol a szűrőprogramok egészítik ki ezeket a koragyermekkori fejlesztésre koncentráló programokat.
Ezzel tudtam hozzájárulni az elhangzott kérdések megválaszolásához. Érdeklődnék, hogy további kérdés ezekkel kapcsolatban van-e.
ELNÖK: Menjünk tovább a válaszadási sorban. Annyit talán megjegyeznék, hogy a bizottság tagjai is kézhez kapták az Európai Bizottság időközben elfogadott közösségi népegészségügyi programját. Ami azt jelenti, hogy népegészségügyi célokra, ha nem is ilyen hatalmas nagyságrendek erejéig, de konkrét projektekre közvetlenül is pályázható civil szervezetek részéről, ÁNTSZ-től, mindenféle népegészségüggyel foglalkozó szervezet részéről forrás, tehát ezt a keretprogramot is érdemes a népegészségügyben figyelemmel kísérni. Államtitkár asszony!
DR. RAPI KATALIN szakállamtitkár (Egészségügyi Minisztérium): Én azt szeretném javasolni, hogy most a tárca részéről Gyebnár Brigitta válaszoljon a konkrét kérdésekre, ő foglalkozik a minisztériumban ennek a területnek az összefogásával.
Gyebnár Brigitta (Egészségügyi Minisztérium)
GYEBNÁR BRIGITTA (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Röviden válaszolnék egy-két dologra, de bevezetőnek szánnám azt, hogy valóban egyetértek Kökény elnök úrral abban, hogy kicsit összemosódtak itt a dolgok, hiszen három dolgot is látnak az asztalon. Az egyik az a 2005. évi beszámoló, ami már a múltat mutatja. Egy kis táblázat a 2006. évi költségek felhasználásáról és a 2007. évi vagyis a jövő évi feladatok. És ilyen formán nemcsak önöknek, hanem nekünk is nehéz dolgunk van ezen kérdéskörök együttes kezelésével.
Kezdve az alkoholpolitikára többször is felvetett kérdéskörre vonatkozóan: nem hanyagolja a tárca az alkoholpolitikával való foglalatosságot és a népegészségügyi program is tartalmazza a szenvedélybetegségekkel való és annak megelőzésével való tevékenykedés. Éppen ezért az alkoholpolitikai stratégia elkészítése folyamatban van, mondhatjuk azt is, hogy pár perccel az előkészületek előtt. Ezt azért elmondhatjuk. Másrészt viszont a tárcaközi bizottság első ülésén hangot adtunk annak, és ebben minden tárca egyetértet, hogy azok a megkezdett politikák, stratégiák kidolgozása, ami nemcsak az alkoholpolitikára vonatkozik, gondolunk például a mentális egészségre is, ugyanúgy folytatódnak, pontosabban azok kidolgozása, hiszen egy-egy politika kidolgozása nem jelenti azt, hogy ezzel befejeztük, utána stratégiát, cselekvési tervet kell gyártani és hozzá természetesen költségeket állítani. Így ezt a folyamatot nem megszakítjuk, hanem folytatjuk tovább. Természetes, hogy az alkoholpolitika nemcsak az egészségügyi tárca feladata, éppen ezért mind az ár- és adópolitikában fontos együttműködő partnereket kell találnunk és így a társtárcáknak is hozzá kell csatlakoznia és ez egy kemény munka. Tisztában vagyunk azzal is, hogy az alkoholfogyasztás igen nagy mértékben Magyarországon nagyon sok betegségnek a rizikófaktora, éppen ezért nem is hanyagoljuk ezzel a kérdéskörrel való foglalatosságot.
Perjési Klára képviselő asszony kérdésére: az egészséges városokkal és azok szervezetével nagyon régóta dolgozunk együtt, és ezúton is köszönjük is a munkájukat. Legutóbb az Országos Egészségfejlesztési Intézet konferenciát is szervezett, nagyon kemény továbbképzéssel vontuk be őket ebbe a munkába, és a továbbiakban is számítunk a velük való együttműködésre főként a településegészség-tervek kidolgozásában és azon életmódprogramok kidolgozásában, amelyek nélkül nem is működhetne a program. Úgyhogy természetesen arra a részre, amely az együttműködést és az adott ÁNTSZ-szel való együttműködést jelenti, majd Kovács Attila kollégám válaszol.
További kérdés volt, illetve említésre került a szűrővizsgálatokkal kapcsolatos kommunikáció és annak hatékonysága, s ezek között a mammográfia, illetve az emlőszűrés lett megemlítve. Azt gondolom, hogy bár Pest megyei, illetve budapesti adatok hangzottak el, azért fontos elmondani, hogy már négy éve működik egy olyan civil kezdeményezés, amely a mi munkánkat is segíti, és ilyen módon egyedülálló, ez az Egészség hídja összefogás, amelynek keretében a kormányzat, a gazdaság szereplői és a tárca, valamint a civil szervezetek együtt hívják a figyelmet arra, hogy milyen fontos a mammográfia és az emlőszűrés, a mammográfiában való részvétel és az emlőszűrés, és azt gondolom, hogy bár lehet, hogy azokat az eredményeket még nem tudjuk teljesen a magunkénak mondani, mégis több erőfeszítést tettünk ebben, mint egyébként más szűrésekben, igaz, a méhnyakrák-szűrést vagy a Liliom programot is ide sorolhatjuk, amelynek helyi szinten is szintén számos pozitív eredménye van.
Elhangzott a kérdések között Csáky képviselő úr részéről a beszámolók, amelyek nyilvánossá tétele, hozzáférhetősége, illetve a szétaprózott program kérdésére vonatkozóan azt tudnám mondani az első körben, hogy a népegészségügyi programnak is - mint egyébként számos más EU-s tagországban a programoknak - van egy íve. Ez a népegészségügyi program, a hazai programunk a megalapozáson már túl van, és társadalmasítani kellett a programot. Éppen ezért látható, hogy számos olyan civil szervezetet, intézményt, önkormányzatot kellett bevonni, úgymond ösztökélni azokat arra, hogy elinduljanak ezen az úton akár a szemlélet kialakításában, akár a költségek és emberi erőforrások bevonásában. Ezért ez a fajta szétaprózottság, ami, ha innen nézzük, akkor valóban probléma, ha onnan nézzük, akkor viszont szükséges rossz.
A másik fontos dolog, hogy számos pályázatot hirdettünk meg, amelyet főként település-egészségügyi és munkahely-egészségügyi pályázatok voltak, ezt az Országos Egészségfejlesztési Intézet monitorozza, ez bármikor hozzáférhető, megtekinthető. Az adott szervezeteket személyesen is felkeresik, szúrópróbaszerűen végeznek méréseket, és amikor az adott pályázatokra támogatási szerződések kötődnek, azok az indikátorok mentén történnek, és ezt bármikor meg lehet tekinteni.
Fontos felvetés az, hogy az egyes tárcák mennyi költséget és milyen módon fordítanak népegészségügyi jellegű tevékenységekre. A 2006. évi beszámoló kapcsán most kértük a tárcáktól, számoljanak el azzal, hogy végeztek-e ez irányban tevékenységet, és ugyancsak szép számban említenek meg mind költséget, mind programot. Törekedni fogunk arra, hogy a mostani beszámolóban ezek részletesen bemutatásra kerüljenek, hiszen nagyon sok költség jelenik meg, de hogy e mögött mi van, azt mindig fontos megnézni. Egyébként pedig a beszámoló a minisztérium honlapján is megtekinthető.
Felmerült kérdésként a nemzeti költségvetésben előforduló és nevesítésre került táblázat kérdésköre. A tárcától a költségvetési és ellenőrzési főosztálytól kaptuk azt a feladatot, hogy a népegészségügyi szűrővizsgálatokat úgymond határozzuk meg, és írjuk le erre vonatkozóan a bizonyos költségeket. Akkor röviden felsorolnám ezeket. A daganatos betegségben szenvedők számának csökkentése érdekében a rákszűrő vizsgálatok, ez mintegy 280 millió forint. A Liliom program kiterjesztése mintegy 5 millió forint. Alkalmi szűrések, az ajak-, szájüregi rákok korai felismerését célzó szűrővizsgálatok mintegy 60 millió forint. Egészségfejlesztési lakossági aktivitás, mozgósítás a szűrésekre vonatkozóan mintegy 30 millió forint. Rizikó- és kardiovaszkuláris prevenciós program mintegy 20 millió forint. A dohányzásmegelőzést, leszoktatást célzó programok 10 millió forint. Dohányzás elleni küzdelem, AIDS-világnapi rendezvények 10 millió forint. Gyermek- és ifjúsági egészségügyi ellátásban életkorhoz kötött szűrőprogramok támogatása 10 millió forint. 5-7 éves hátrányos helyzetű, roma gyermekek szűrésének támogatása 3 millió forint. Célzott HIV-AIDS-megelőzési programok támogatása 20 millió forint. Anonim HIV-AIDS-szűrés támogatása 7 millió forint. Iskolai szexuális felvilágosító programok támogatása, két részletben, 5-5 millió forint. Drogfókusz Pont működésének támogatása 20 millió forint. Intravénás droghasználók szűrővizsgálatának támogatása 10 millió forint. Hogyha ezt valaki hirtelen összeadta, akkor ez közel a tervezett 500 milliót jelenti. Elöljáróban kellett volna elmondanom, hogy mivel szűrésekről van szó, ezek - majdhogynem azt mondanám - valóban pár lemez és pipetta, de ezt nem mondhatom, éppen ezért az 500 millió forint nagyon szűkös keret, a Balogh Tamás főosztályvezető úr által említett összes többi pénzt pedig azokban az említett forrásokban lelhetik.
Béki Gabriella asszony részéről felvetődött, hogy a népegészségügyi programról kicsit türelmetlenül és némi szomorúsággal nézzük évente a jelentéseket. Én azt gondolom, hogy az országgyűlési határozattal 2003-ban lett elfogadva a népegészségügyi program, bár előzményekre tekint vissza. 2013 az az év, amikor talán már lehet, hogy rezeghet a léc, és valóban nézhetjük a mutatókat, de azt gondolom, hogy számos előttünk járó ország példára is mutatja, hogy nem lenne szabad közben feladni, hiszen - nem kell sokat említenem - például az észak-karéliai Forest program is többéves, sőt évtizedes munkát tud maga mögött, és azt gondolom, hogy ha út közben ők is feladták volna, akkor minden bizonnyal nem tudnának ilyen eredményeket hozni. Azt gondolom, hogy mindig szükség van arra, hogy a népegészségügyi program éves cselekvési tervét kidolgozva, a prioritásokat meghatározva végezzük tovább a munkát. Természetesen fontos az, hogy ezek a jelentések el kell hogy készüljenek, és a beszámolókban törekedni kell ezen programok hatékonyságának a vizsgálatára, ami valóban azt célozza, hogy a születéskor várható élettartam emelkedjék, ami a legfontosabb célkitűzésünk, a 3 év.
Felmerült kérdésként Vojnik Mária asszonytól, hogy több olyan ágazat van, amely részt vesz ebben a folyamatban, és több olyan aktivitás, amely akár a beszámolóban is előkerült. Fontos megjegyeznünk azt, hogy a tárcaközi együttműködés során a tárcák ebben az évben is kifejtették együttműködésüket. Mi azt érzékeltük, hogy ez sokkal fokozottabb, mint eddig. Azt gondolom, hogy a tárcák és a kormányzat a népegészségügyi programmal kapcsolatos szellemiség iránt már nagymértékben elkötelezett. Az a fajta együttműködés, amely a civil szervezetek, az önkormányzatok és a gazdaság szereplői között megmutatkozott, azt, azt gondolom, nem lehet elhanyagolni, viszont meg kell jegyeznünk, hogy azokba az egészséghatás-vizsgálatokba, amelyek nélkülözhetetlenek és amelyek már más tagországokban is kézzelfoghatóak, viszont komoly erőforrásokat, főként humán erőforrást kell invesztálnunk, és az összkormányzati döntéseket úgy kell meghoznunk, hogy tisztában legyünk azokkal az egészséghatás-vizsgálati eredményekkel, amelyek alapján a döntéseket meg lehet hozni.
A múlt évben mintegy 11 főiskola és egyetem a népegészségügyi program kerettámogatásából kezdte meg az egészségfejlesztési képzést, és ezzel első körben a pedagógusokat céloztuk meg, hiszen az ő információjuk sem teljes erre vonatkozóan, tehát ebben is számos előrelépés tapasztalható.
Felmerült kérdésként a drogprevenció és annak területe. A rehabilitációs kérdéskör a társtárca feladatkörébe tartozik, éppen ezért ezt nem említeném meg. A reintegráció és az ellátórendszer fejlesztése viszont a mi tárcánk feladatai között szerepel, éppen ezért főként az Egészségbiztosítási Pénztár és annak finanszírozási feladatai, másrészt pedig a drogambulanciák létrehozása és finanszírozása. 2001-től folyamatosan folytatódik a drogambulanciák fejlesztése, mintegy 90 millió forintot szántunk már erre, és ebben a kérdéskörben természetesen a teljes kezelési lánc kialakítása és az esélyegyenlőség javítása is a feladatok közé tartozik. Várhatóan két újabb drogambulanciát tudhatunk majd kialakítani. Ugyanakkor törekszünk a szűrési rendszer fejlesztésére, ezek között is főként az intravénás droghasználóknál a hepatitisz-, illetve a HIV-AIDS-szűrésre vonatkozóan. Továbbá a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottsággal, illetve a társtárcával együttműködve közös szakmai pályázatokban veszünk részt, amelyeknek a szakmai hátterét is adjuk.
Felvetődött szintén kérdésként a HIV-AIDS-kérdéskör, nevesítve a prostituáltak szűrésére alkalmas mobil szűrőbusszal. Szeretném megjegyezni, hogy lehet, hogy itt a fogalomhasználat nem megfelelő, ez a szűrővizsgálatok kiterjedt szűrését jelentette, amely gonorrhoea, szifilisz, hepatitis, clamidia és a HIV-AIDS szűrését foglalta magában, egyébként pedig az összes többi programban, mind az iskolai felvilágosító programokban, mind pedig az egyéb programokban természetes, hogy a szexuális úton terjedő fertőző betegségeket együttesen kezeljük. Míg a HIV-AIDS-szűrés, az anonim tanácsadó szolgálatok kiépítése nemcsak EU-s, hanem nemzetközi és az adott betegség jellegét tekintve is a fontos feladatok közé tartozik.
Említettük azt, hogy több kérdéskör, a 2006 és a 2007 keveredett, 2006-ban az a táblázat, amelyet a tárca által felhasznált részletes költségvetési kör mutatott, itt a Káró Ász Bt., illetve a MOTESZ kérdésköre és a posztgraduális kérdéskör jelent meg; tekintettel arra, hogy ez nem a beszámoló, amit itt a táblázatban láthattunk, erről részletes beszámolót fogunk adni, és ezt most itt nem is kell elfogadni, azt gondolom. Hiszen a 2006. évi beszámoló az adott évről a következő év tavaszi ülésszakán kell, hogy elfogadásra kerüljön, ez pedig pár napja kezdődött, és mi igyekszünk majd teljesíteni. (Dr. Mikola István: Megkönnyebbültünk!) Ez ügyben megkezdődtek az előkészületek és részletes tájékoztatást adunk arra, hogy ezek a pénzeszközök hogyan fognak megjelenni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt kérem, hogy még a kimaradt kérdésekre helyettes tisztifőorvos úr tömören válaszoljon, ha lehetséges. A vizitdíjra is.
Dr. Kovács Attila (Országos Tisztifőorvosi Hivatal)
DR. KOVÁCS ATTILA (Országos Tisztiorvosi Hivatal): Nagyon tömören vagy röviden hadd szóljak két területről, az egyik a szervezett, célzott népegészségügyi szűrővizsgálatok, onkológiai szűrővizsgálatok, valamint az ÁNTSZ, illetve a népegészségügyi program végrehajtásának szervezeti háttere és ennek a hatékonysága.
A szervezett népegészségügyi szűrővizsgálatokról több kérdés hangzott el, többek között ilyenekről, hogy mi a tapasztalatunk a magánszektor szerepéről. Azt kell, hogy mondjam, hogy jó tapasztalataink gyűltek össze, de gyakorlatilag nagyon nagy különbséget nehéz tenni, hogy most a magán vagy a nem magán végezte el a szűréseket - a minőség tekintetében. Azzal tudom alátámasztani ráadásul, hogy a monitoringunk folyamatosan méri azokat a minőségi paramétereket, amelyeknek az alapján egy szűrővizsgálati rendszert, részben magát a szolgáltatót, részben pedig a szervezését meg tudjuk ítélni, és azt kell, hogy mondjam, hogy minden szakmai paraméterünk a WHO által készített ajánlásokon belül van. Tehát jók a tapasztalataink.
Az, hogy például a mammográfiás rendszerünknek milyen a területi eloszlása, ez már egy másik kérdés, ez folyamatosan fejlesztésre szorul, hiszen világosan látható, hogy itt, mivel a szűréseknek az egyik legfontosabb kérdése a lakosság részvételi szándéka, hogy mennyien akarnak részt venni, ennek a méréseit a nyugat-európai példák alapján is elsősorban a hozzáférhetőség és az elérhetőség befolyásolja. Ezáltal nagyon úgy néz ki, hogy azokat a mobil lehetőségeket kell a jövőben elsősorban megragadni és fejleszteni, amelyekre számos országban nagyon jó példákat találunk: kitelepülnek, helybe viszik ezeket a módozatokat. Ez az egyik része. A másik viszont, hogy kétségtelen tény, hogy ahol nagy lelkesedés és nagyon jó szűrési koordinátoraink vannak, akik kiváló kapcsolatokat építettek fel a háziorvosokkal, illetve az önkormányzatokkal, itt hatalmas és egészen meglepő eredményeket értek el, lásd Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, amely most is a toppon van.
Pest megye esetében kétségtelen tény, hogy komoly anomáliákkal kellett küzdenünk, hiszen a déli részén nem volt szolgáltatás, ezt átmenetileg egy budaörsi szatelitállomásnak a működtetésével próbáltuk megoldani, illetve bejött közé még Cegléd is és ott van még Kistarcsa is. De nem ez a végső megoldás, hanem egy olyan kombináció és itt el kell mondanom, hogy a regionalizált szerep nagyon komolyan fog segíteni, hogy most már át tudjuk lépni azokat a megyehatárokat, amelyeket rendkívül nehéz volt, többek között például a finanszírozás okán is, hogy honnan ki jelent. Regionális szintre tudjuk emelni a szervezést, ami jóval nagyobb mobilitást fog engedni számunkra és egy megfelelő méretgazdaságos kombinációját kell kialakítani a mobil és a telepített állomásoknak és természetesen a mammográfiás központoknak is. E tekintetben el kell mondanom, hogy most folyik ennek az újratervezése, hiszen folyamatosan vizsgálnunk kell azt, hogy az egészségügyi reform hatásai többek között strukturális oldalról, kapacitásoldalról miket tudnak jelenteni a szűrővizsgálatokra. Ezeket újra modellezzük most és meg fogjuk tenni az ajánlásainkat.
Az új szűrővizsgálatok például a vastagbél kapcsán, hogy ilyen szűréseket esetleg új, genetikai módszerekkel lehet elvégezni, igen, természetesen a technológiai fejlődés teljesen új módszereket hoz be folyamatosan. Elég nagy nyomás alatt vagyunk, hogy ami diagnosztikusan működik, azt azonnal emeljük be a szűrővizsgálatokba. Nem akarok nagyon belemenni, de egyértelmű, hogy ahol kimutathatóan hatásos, hatékony, tudományos bizonyításokkal rendelkező módszertan az, ami a szűrésben elvileg bejöhet és erre kell rátenni, hogy költséghatékony-e. Mert ezek a vizsgálatok jelen pillanatban még Magyarország számára is megfizethetetlenül drágák és jelen pillanatban sehol nincs ilyen típusú ajánlás világszerte. Meg kell, hogy mondjam még a vastagbélszűrésnél is, hogy nincsenek nemzeti szintű szűrési programok, pilotprogramok folynak, egyetlen egy hely van, ahol nemzeti szinten szűrnek, ez pedig Luxemburg, de Luxemburgnak 500 ezer lakosa van, tehát akkora, mint egy közepes magyar megye. Japánban még, súg nekem a professzor asszony.
A TVK-ról csak annyit, hogy most vizsgáltunk felül legutóbb egy nagy köteg intézkedési tervet, hogy hogy adaptáljuk a szűrési rendszereket az új helyzetekhez, kétségtelen tény, hogy a TVK elég sok mindent gátol. Kökény elnök úr ennek elmondta az ajánlását e tekintetben, ami teljesen egybeesik azzal, amit itt leírtunk.
Még az ÁNTSZ-ről, a hatékonyságáról, hiszen sajátos módon, bár most egy elég komoly létszámcsökkentés zajlott le az ÁNTSZ-ben és egy strukturális váltás, az egészségfejlesztés szempontjából ez elég kedvező eredményeket hozhat, hiszen, ahogy hallottuk, a kistérségi szinteken sikerült egy-egy egészségfejlesztőt dedikálni, tehát aki teljes munkaidőben ezt a feladatot ellátja. Ehhez tudni kell, hogy ilyen eddig nem volt, eddig elsősorban a védőnők vagy akire osztották a feladatokat, az látott el ilyen feladatokat. És emellett természetesen a védőnői hálózatunk az ÁNTSZ-en belül megmarad, tehát szinte kettős rendszer működhet.
A regionális szinten pedig koncentrálni lehetett az energiáinkat, tehát jóval nagyobb egészségfejlesztési rendszereket hozhattunk létre, és itt mostantól kezdve pontosan a fő cél lenne, hogy ne törpösödjön ez a rendszer, és itt a civil szervezetektől kezdve az akadémiai, egyetemi szférától kezdve teljes hálózatokat kezdjünk el egyben működtetni, hiszen terveink szerint ezek a regionális központok egyidejűleg szakmai műhelyek, módszertani központok, információs központok, menedzseriális központok, és ezek tudnak segíteni, főként a kistérségek fejlesztésére fókuszálnának. Itt végig kell vinnünk azt, hogy hogyan lehet ezeket a transzfereket levinni kistérségi szintekre, a célunk az, hogy mindenképpen ki tudjuk szolgálni a kistérségi rendszereket az egészségterveink elkészítésében. Dióhéjban ennyi.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt szeretném jelezni, hogy Kovács Gabriella asszony, egy alapítvány vezetője két percben szót kért, neki is szeretnék szót adni. Kérdezem a bizottságot, hogy adjunk-e szót neki. Úgy látom, hogy egyetértés van.
DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Bocsánatot kérek, először szeretnék még választ kapni a vizitdíj kérdésemre, mert illedelmesen mindenki kikerülte.
ELNÖK: Jó, először ezt még zárjuk le, de vannak képviselői körben is még további kérdések. Akkor Csáky képviselő úr, Perjési Klára képviselő asszony és Béki Gabriella képviselő asszony következik, először a képviselő úr.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, hogy ezeket a számokat rendelkezésre tetszett bocsátani. A kérdésem az, hogy ezeket ki határozta meg. Akkor, amikor egy mérhetetlenül szűkülő a forrás, akkor, amikor tudjuk, hogy a magyar halálozás durván 50 százalékáért a kardiovaszkuláris betegségek felelősek, akkor mondjuk a drogprevencióra meg az egyéb ilyen drogos dolgokra, amely területen úgy különben állítólag hihetetlen jó helyzetben van az ország, minden szép, minden jó, több mint kétszer annyit fordítunk. Hogy ez a szervezett ajak- és szájüregi rákok korai felismerése, de gondolom, itt főleg inkább a prosztata az, amiről szakmailag hihetetlen viták folynak, illetve olyan nagy viták nem folynak, mert vélhetően ez a PSA-ra vonatkozik, hogy annak az effektivitása egészen alacsony, hogy az háromszor annyi, szóval itt hihetetlen aránytalanságok vannak. Hihetetlen aránytalanságok vannak, és ez 2006-ban is így van, és ez él tovább. Ilyenkor gondolja azt az ember, hogy itt a hihetetlenül nagyon jó lobbik és nem feltétlenül a népegészségügyi, a morbiditási és mortalitási adatok határozzák meg a különböző programok finanszírozását. Szóval azt magyarázza meg nekem valaki, hogy a kardiovaszkuláris programokra miért csak 20 millió forintot szánnak ebben az országban, amikor évi 50-60 ezer a halálesetek száma!
ELNÖK: Megyünk tovább. Perjési Klára képviselő asszony, tessék!
DR. PERJÉSI KLÁRA (MSZP): Csak annyit kérdeznék, hogy az ÁNTSZ-nek ez a csapata főleg kistérségi szinten mikor lesz hadra fogható.
ELNÖK: Béki Gabriella!
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): A termékdíjra nem tértek ki a válaszadás során.
ELNÖK: Azt gondolom, a kérdések jellege olyan, hogy ha az államtitkár asszony válaszol, akkor megköszönjük szépen, ide értve az alelnök úr kérdését is. (Dr. Mikola István: Kiemelve! - Derültség.)
Dr. Rapi Katalin (Egészségügyi Minisztérium)
DR. RAPI KATALIN (Egészségügyi Minisztérium): Azzal kezdjem, vagy a végére hagyjam ezt a választ? (Derültség.)
Termékdíj. Én úgy emlékszem, az anyagunkban szó szerint az van, hogy ez a nemzetközi gyakorlatban az egyik forráselem, potenciális forráselem. Az mindig egyértelmű, hogy az Egészségügyi Minisztérium szeretné, ha ez a forrás ilyen célokra rendelkezésre állna, aztán ez máshol dől el, nem a szakállamtitkárság szintjén, hanem annál magasabb szinten.
A következő téma a szájüregi rákok témája. Nagyon sokan jöttek hozzám ez ügyben, és megnéztük a statisztikákat. A szájüregi rákok esetében Magyarország valami egészen-egészen riasztó statisztikával rendelkezik, és mivel nagyon könnyen diagnosztizálható, és terápiája lehet, ezért ez egy kiemelt projekt. A kardiovaszkuláris halálozás kapcsán annyit, hogy azt kell mérlegelnünk és a prioritásoknál eldöntenünk, hogy mi az, aminek egyéb helyről van forrása, illetve azzal a pénzzel mekkora egészségnyereség nyerhető, hogyha különböző potenciális területeket célzunk meg. A szájüregi rák egy nagyon-nagyon könnyen felismerhető rák, belenéz a beteg szájába szinte bármelyik specialista, orvos képesítésű, tehát ez egy nagyon egyszerű technika, és a legeslegrosszabb számaink vannak ezen a téren. A másik területnek vannak máshonnan forrásai, tehát nem csak a népegészségügyi program keretéből vannak forrásai.
A következő téma, amiről még szó volt, amit Mikola képviselő úr, alelnök úr kérdezett, hogy a HIV-AIDS miért jelenik meg elkülönítetten, és nem a szexuálisan átvihető betegségeknél. Erre a kolléganő részben adott választ, hogy ugyan így nevezzük a sort, mert így maradt, de a többit is értjük alatta, és végzik is.
Az én másik gondolatmenetem ezzel kapcsolatban az, hogy azt gondolom, hogy amikor ez a betegség körülbelül olyan, potenciálisan olyan gyógyulási esélyekkel bír majd, mint mondjuk a szifilisz, amely egy injekcióval gyógyítható, ha ennek kezdünk a közelébe érni, akkor lesz egy gyűjtőfogalom, addig én egyes kérdésekben szakmailag indokoltnak látom, hogy kiemelten nevesítve szerepeljen. Kétségtelen, hogy nagyon-nagyon sok tudományos eredményt értünk el, és most már majdnem kezd... Az a végcél, hogy körülbelül a cukorbetegségnek megfelelő betegség legyen a terápia révén, tehát ha valaki megkapja, azzal bizonyos kezelés mellett egész hosszú életet lehet majd megélni azzal szemben, ami eddig volt, hogy ha a betegség tünetei jelentkeztek, egy éven belül biztosan meghalt a beteg. Most egy 10-15 éves periódusnál tartunk. Én tehát azt gondolom, hogy az AIDS még mindig már szakmailag, mint a többi szexuális betegség, én még tolerálni fogom, hogy időnként projektként kiemelten szerepeljen, és ne a többi szexuális úton terjedő betegséggel együtt legyen csak forrás rá.
És akkor a végén a vizitdíj. Az teljesen egyértelmű, hogy a kötelező szűrővizsgálatok vizitdíjmentesek, ezt megerősítettük a minisztérium finanszírozási főosztályával is, ez nem hozzám tartozik. Ez tehát teljesen egyértelmű, ez a törvényben így szabályozott. (Dr. Mikola István: De nem erre vonatkozott a kérdés, bocsánat, hanem a háziorvosi szűrővizsgálatra! - Dr. Csáky András: Az nem kötelező!) Az életkorhoz kötött kötelező szűrővizsgálatokat valóban jogszabály sorolja fel, ezek részben a háziorvosoknál vannak, egyébként pedig 18 év alatt mindenkinek vizitdíjmentes az ilyen jellegű szűrővizsgálat, tehát ez már egy jelentős kört jelent. A többire, a szervezett lakossági rákszűrővizsgálatokra azt tudom mondani, hogy azok sajnos így, egyértelműen nevesítve nem szerepelnek, csak ha a mentességi körbe tartozik valaki, akkor vizitdíjmentesek.
ELNÖK: Én azt értem ez alatt, hogy a behívásos méhnyak- és emlőrákszűrés természetesen vizitdíjmentes, ez egyértelmű. És ezen túl - lehet, hogy nem emlékszem pontosan a rendeletszámra, az 51/98-as, jól emlékszem? - Közbeszólások: '99-es!) - az 51/99-es rendeletben felsorolt szűrővizsgálatokra vonatkozik ez. Ez talán nem lényegtelen, fontos és helyes lenne, ha ez így szerepelne a szakma, a szolgáltató feletti kommunikációban is, ezt fontosnak tartom.
Akkor megadom a szót Kovács Gabriella asszonynak, a Tégy az Egészségedért Alapítvány igazgatójának, és kérem, hogy röviden szóljon.
Kovács Gabriella (Tégy az Egészségedért Alapítvány) hozzászólása
KOVÁCS GABRIELLA (Tégy az Egészségedért Alapítvány): Köszönöm szépen a szót és a lehetőséget az elnök úrnak, hogy civil szervezet képviselőjeként meg lehet szólalni. Ígérem a bizottságnak, hogy így ebéd táján, az egészséges táplálkozás jegyében nem sokáig tartom fel önöket. Pár gondolatom lenne.
Mint lelkes civil szervezet képviselőjének, aki többed magával végigülte ezt az ülést, értelemszerűen azzal kapcsolatos az első megjegyzésem, hogy azzal mindannyian egyetértünk akár itt, az asztalnál, akár a teremben ülők, hogy az egészségügyre és ezen belül az egészségfejlesztésre rendkívül kevés forráslehetőség áll lehetőségre, amelyeket lehetőség szerint rendkívül költséghatékonyan és racionális módon kellene felhasználni. Ebből a szempontból a civil szervezetek jelentenek egyféle forrásbevonást az egészségfejlesztő projektekbe. Kérdésem, hogy akár a minisztérium, akár a minisztérium holdudvarában lévő szervezetek szerveznek-e tudatos együttműködést civil szervezetekkel, gondolok itt a koordinátori, adatbázis-felépítő tapasztalatcseréről szóló rendszerre, hiszen a civil szervezetek által folytatott kezdeményezések országszerte rendkívül bővek, de nagyon sok az átfedés, ezeket a forrásokat talán hatékonyabban is ki lehetne használni.
A következő megjegyzésem ugyanígy a racionalizálással kapcsolatos. Az idei évnek és az elkövetkező 7 évnek is a húzóvonalát az egészségfejlesztés témájában a TÁMOP képezi, értelemszerűen ez alá rendelődik mindenféle egyéb komplex és népegészségügyi program is. Az államtitkár asszony által elmondott Népegészségügyi Tárcaközi Bizottságban meghatározott prioritásoknál nem teljesen látom azt át, hogy a meghatározott táplálkozás-, energiaegyensúly, illetve a mozgás vonal miben egészíti ki és mivel több és másabb, mint a TÁMOP-ban meghatározott, jelentősebb forrással bíró egészségfejlesztési vonal.
Végezetül hivatkozva az elnök úr által elmondott uniós népegészségügyi dokumentumra: végeztem egy kutatást tegnap délután pontok számokról. Ez a népegészségügyi program 2003 és 2008 között 353 millió eurót adott felhasználásra nemcsak a tag-, hanem 2003-ban még a csatlakozni vágyó országoknak is. Nagyon primitív matematikai művelettel ezt elosztva, a 15 jelenlegi(sic!) tagországra ez azt jelenti, hogy erre az öt évre 6,2 milliárd forintot lehetett volna felhasználni. Eddigi kutatásom alapján Magyarországról ilyen szervezet eddig még nem pályázott, tehát időarányosan négymilliárd forintot népegészségügyre - úgymond - elbuktunk. Illetőleg ott van a maradék kétmilliárd forint, amit fel lehetne használni, nagyon durva becsléssel, most csak tájékoztatásul elmondom, hogy megnézve az adatbázist, csak azok a civil szervezetek tudtak sikerrel pályázni, amelyek államigazgatási szervezettel közösen karöltve és kooperációban valósítottak meg programokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Itt inkább az a fontos, hogy a szaktárca a civil kezdeményezéseket és együttműködéseket vegye komolyan, segítse abban, hogy önállóan pályázóképesek legyenek európai projektek tekintetében, illetőleg azt a konzultációsorozatot, ami azért az elmúlt években rendszeres volt, a tárca és a népegészségügyi tárcaközi bizottság jogelődjeinél ezt folytassa. Ilyen értelemben hívnám fel a bizottság tagjainak és a tárca képviselőinek a figyelmét arra, amit Kovács Gabriella asszony elmondott.
Köszönöm szépen. Egy dolgunk van. Három kiegészítéssel, amit felolvastam, hadd ne ismételjen meg az állásfoglalás kiosztott tervezetét, kérdezném, hogy ki fogadja el. (Szavazás.) Tizenhárom igen. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) Négy. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Egy. A bizottság elfogadta az állásfoglalást.
Egyebekben megerősítem, hogy a jövő héten az ellenőrző albizottság tart ülést, továbbá tájékoztatom a bizottságot, hogy a tisztifőorvos úr múlt heti ígéretének megfelelően most rendelkezésemre bocsátotta a miskolci vízjárvánnyal kapcsolatos zárójelentést. Terjedelmes dokumentum, sokszorosítjuk és a bizottsági tagok rendelkezésére fog állni a soron következő ülésen. Van-e egyebekben más? (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 35 perc.)
|
|
Dr. Kökény Mihály |
Jegyzőkönyvvezetők: Lajtai Szilvia és Molnár Emese