AIÜB-38/2008.
(AIÜB-108/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának
2008. november 10-én, hétfőn, 15.50 órakor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A napirend módosítása és elfogadása *
a) A közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/6218. szám) *
b) A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám) *
c) Az utasok személyi poggyászában importált termékek általános forgalmiadó- és jövedékiadó-mentességéről szóló törvényjavaslat (T/6289. szám) *
d) A villamos energiával összefüggő egyes kérdésekről szóló törvényjavaslat (T/6443. szám) *
e) A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényjavaslat (T/630. szám) *
A Magyar Köztársaság polgárai személyes adatainak biztonságát, valamint egyes állami szerveket, közszereplőket érintő információszerzési, vagy más néven "árnyék-titkosszolgálati" botrány körülményeit és az ügy kezelésének anomáliáit vizsgáló bizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/6429. szám); módosító javaslatok megvitatása *
A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/295. szám); módosító javaslatok megvitatása, első helyen kijelölt bizottságként *
Az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6667. szám); általános vita *
Karácsony Imréné szakállamtitkár (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról *
a) A közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/6218. szám)
b) A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/6133. szám)
c) Az utasok személyi poggyászában importált termékek általános forgalmiadó- és jövedékiadó-mentességéről szóló törvényjavaslat (T/6289. szám)
d) A villamos energiával összefüggő egyes kérdésekről szóló törvényjavaslat (T/6443. szám)
e) A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényjavaslat (T/630. szám)
2. A Magyar Köztársaság polgárai személyes adatainak biztonságát, valamint egyes állami szerveket, közszereplőket érintő információszerzési, vagy más néven "árnyék-titkosszolgálati" botrány körülményeit és az ügy kezelésének anomáliáit vizsgáló bizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/6429. szám)
(Gulyás József (SZDSZ) képviselői önálló indítványa)
(Módosító javaslatok megvitatása)
3. A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1721. szám)
(Varga Mihály (Fidesz), dr. Latorcai János (KDNP), dr. Répássy Róbert (Fidesz), dr. Rubovszky György (KDNP) képviselők önálló indítványa)
(Módosító javaslatok megvitatása)
4. A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/295. szám)
(Dr. Répássy Róbert (Fidesz), dr. Rubovszky György, dr. Salamon László (KDNP) képviselők önálló indítványa)
(Módosító javaslatok megvitatása)
(Első helyen kijelölt bizottságként)
5. Az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6667. szám)
(Általános vita)
Elnököl: Dr. Csiha Judit (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Dr. Balogh László (MSZP)
Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Dr. Csákabonyi Balázs (MSZP)
Dr. Faragó Péter (MSZP)
Frankné dr. Kovács Szilvia (MSZP)
Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Dr. Hajdu Attila (MSZP)
Dr. Ipkovich György (MSZP)
Dr. Simon Gábor (MSZP)
Dr. Szabó Éva (MSZP)
Dr. Szép Béla (MSZP)
Tóth András (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Dr. Wiener György (MSZP)
Dr. Balsai István (Fidesz)
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Dr. Kerényi János (Fidesz)
Dr. Kontrát Károly (Fidesz)
Dr. Mátrai Márta (Fidesz)
Dr. Szakács Imre (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Dr. Salamon László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Simon Gábor (MSZP) távozása után dr. Bárándy Gergelynek (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) megérkezéséig dr. Mátrai Mártának (Fidesz)
Dr. Navracsics Tibor (Fidesz) dr. Répássy Róbertnek (Fidesz)
Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz) távozása után dr. Balsai Istvánnak (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz) távozása után dr. Kerényi Jánosnak (Fidesz)
Dr. Avarkeszi Dezső államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Papp Imre szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Karácsony Imréné szakállamtitkár (Pénzügyminisztérium)
Árvai Csaba főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Dr. Csirik Tamás vezető tanácsos (Pénzügyminisztérium)
Gulyás József (SZDSZ)
Dr. Rajmon Balázs főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 15 óra 50 perc)
DR. CSIHA JUDIT (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm bizottsági ülésünkön képviselőtársaimat, a bizottság tagjait és minden megjelentet.
A mai ülésünket megnyitom, és megállapítom, hogy az ülés határozatképes. Ismertetem a helyettesítéseket: Répássy Róbert helyettesíti Navracsics Tibort, Mátrai Márta pedig Horváth Zsoltot.
A napirend módosítása és elfogadása
Javaslatot teszek a napirendre a plenáris ülésen kézbesített új változat szerint; remélem, mindenkinek kezében van ez a meghívó. Kérdezem, ezzel kapcsolatban van-e valakinek észrevétele. Alelnök úr?
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Igen, elnök asszony. Azt szeretném kérdezni, hogy szükséges-e megtárgyalni a 3. és 4. napirendi pontot, tekintettel arra, hogy nem vette föl a parlament a plenáris ülésen. De nincs akadálya, csak a múltkor éppen ezért vettük le. Úgyhogy az én javaslatom az, hogy szerintem ez nem annyira sürgős, de ahogyan dönt a többség.
ELNÖK: A tárca képviselete jelen van, úgyhogy tárgyalni tudjuk. Ha az előterjesztők úgy ítélik meg, hogy ne tárgyaljuk, természetesen erről tudunk szavazni. Arra hadd hívjam fel a figyelmet, hogy torlódás lesz a napirendek tárgyalásakor, ha folyamatban lévő ügyeket halasztgatunk. De visszaadom a szót alelnök úrnak, döntsék el, hogy kívánják-e tárgyalni vagy nem.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök asszony, a 3. pontban jelzett T/1721. törvényjavaslatnál én nem ismerem előterjesztőtársaim véleményét, tehát nem fogok tudni nyilatkozni. Ha esetleg más bizottságban nyilatkoztak, akkor az segít, de nem tudom, más bizottság tárgyalta-e.
ELNÖK: Tudomásunk szerint a mi bizottságunk az egyedüli, amelyik tárgyalja. Akkor mégiscsak kérdés a kérdés, hogy van módosító javaslata alelnök úrnak a napirend kapcsán vagy nincs.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök asszony, csak szerettem volna jelezni, hogy én nem fogok tudni nyilatkozni előterjesztőként. Ezt akkor úgy vegyük napirendre, hogy előterjesztő nélkül, vegye így tudomásul a tisztelt bizottság.
ELNÖK: Ennek fényében azt fogom javasolni, hogy ezt a napirendet vegyük le. És akkor a 4-esre is igaz ez?
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Nem, ott tudok válaszolni.
ELNÖK: Tehát akkor a 3. napirendi pontot levételre javasolja az előterjesztők képviseletében Répássy alelnök úr.
Más észrevétel van-e? (Nincs ilyen jelzés.)
Először a módosító javaslatról szavazunk. Aki egyetért azzal, hogy vegyük a napirendről, kérem, jelezze. (Szavazás.) Túlnyomó többség; ezt a napirendet levettük.
Az így módosított napirendről következik a szavazás. Aki egyetért vele, kérem, jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, ez is látható többség.
Elsőként a zárószavazások előkészítése körében a közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat zárószavazásának előkészítése következik.
Üdvözlöm a napirend tárgyalásánál az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviseletében Avarkeszi Dezső államtitkár urat, Papp Imre szakállamtitkár urat és Rajmon Balázs főosztályvezető urat.
Az ajánlásról és két bizottsági módosító indítvány benyújtásáról kell állást foglalnunk.
Az 1. pontról kérdezem először a kormány álláspontját. Parancsoljon, államtitkár úr!
DR. AVARKESZI DEZSŐ államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány ezt a pontot benyújtotta, tehát nyilvánvalóan támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Aki egyetért az indítvánnyal, kérem, jelezze. (Szavazás.) 16 igen, többséggel tehát elfogadjuk.
2. pont, előterjesztő?
DR. AVARKESZI DEZSŐ államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm, elnök asszony, már meg is bántam, hogy az előbb olyan magabiztosan nyilatkoztam, mert ezt is az előterjesztő javasolta, de tisztelettel ezt én itt visszavonom az előterjesztő nevében, és azt javaslom, hogy helyette az ugyanerre a tárgyra vonatkozó bizottsági tervezetet fogadja el a bizottság.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezt tehát az előterjesztő visszavonta, ezért nem kell róla szavaznunk.
És a 3. pont, előterjesztő?
DR. AVARKESZI DEZSŐ államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Azt fönntartjuk, kérem, hogy támogassa a bizottság.
ELNÖK: Ezt fönntartja. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Aki ezzel a javaslattal egyetért, kérem, jelezze. (Szavazás.) 16 igennel elfogadtuk.
A két bizottsági módosító indítványról kell döntenünk. Az egyik egy bizottsági módosító javaslat, erről kérdezem a kormány álláspontját.
DR. AVARKESZI DEZSŐ államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Elnök asszony, két bizottsági módosító javaslat van, de jelzem, hogy mindkettőt támogatjuk.
ELNÖK: Tehát az előterjesztő ezt is támogatja. Kérdés, észrevétel van-e? Alelnök úr, parancsoljon!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Most egyben tárgyaljuk a kettőt, elnök asszony?
ELNÖK: Nem.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Akkor most a rövidebbet tárgyaljuk?
ELNÖK: Most a hosszabbat. (Derültség.)
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): A hosszabbat - akkor nekem ahhoz van észrevételem.
Tisztelt Bizottság! Szerintem a hosszabb módosító indítvány egy olyan kérdéssel foglalkozik, amely megítélésem szerint alkotmányosan aggályos, mármint ez a szabályozás. Ugyanis a kormány javaslata, bocsánat, a kormány és a bizottság javaslata a szabálysértési törvény szabályai között akar az úgynevezett spontán gyülekezésről rendelkezni, és a spontán gyülekezés szabályait itt kívánja megállapítani. Tehát nem az egyesülési törvényben, hanem egy szabálysértési törvényben, olyan módon, hogy lényegében a spontán gyülekezést mint kivételt tekinti a büntethetőség alól. A főszabály az, hogy ha nem jelentenek be egy gyülekezést, egy rendezvényt, akkor az szabálysértésnek minősül, illetve különböző szabálysértési magatartások valósulhatnak meg. De van egy kivétel, ez, ha jól látom, az (5) bekezdésben lenne, amely szerint nem valósul meg szabálysértés, és az ott leírt szöveg a spontán gyülekezésnek a szabályait tartalmazná. Csak nem hívják így, de valójában ez a spontán gyülekezés.
Én most azért gondolom, hogy ez alkotmányosan aggályos, mert szerintem a spontán gyülekezés szabályait a gyülekezési törvényben kellene megállapítani. Nem az a helyes megoldás, hogy ami nem spontán, de be nem jelentett gyülekezés, az szabálysértés, ami meg spontán gyülekezés, az nem szabálysértés. Én ezt nem tartom alkotmányosan elfogadhatónak; minimum aggályos ez a szabály. Kérem, fontolják meg, hogy ezt a kérdést inkább a gyülekezési törvény szabályozza, és semmiképpen nem a szabálysértési törvény.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e más észrevétel? (Nincs.) Az előterjesztőt kérdezem, kíván-e reagálni. Papp Imre szakállamtitkár úr!
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Való igaz az, hogy az alkotmánybírósági döntés a spontán gyülekezéssel kapcsolatban más szövegeket tartalmaz. Nyilván szeretnénk majd oda is beilleszteni, alelnök úr tud erről a folyamatról.
Itt önmagában a szabálysértési tényállás vonatkozásában jelent egy kizáró okot ennek a szabálynak a rögzítése, tehát azt gondolom, az alkotmánybírósági döntéssel éppen ez áll összhangban, hogy bekerül ide ez a kivételi szabály. Ez megítélésünk szerint nem gyengíti mindazt, amit alelnök úr mondott.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úré a szó.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Államtitkár úr, ezzel két probléma van, azzal szemben, amit ön elmondott. Az egyik az, hogy mindenképpen a szabálysértési törvény módosítása születne meg hamarabb. Azt értem, hogy a gyülekezési törvénybe kellene beépíteni, de szerintem az nem lehet, hogy előbb a szabálysértési törvény módosuljon olyan irányban, hogy a spontán gyülekezés kérdését rendezi, és csak később kerüljön a gyülekezési törvénybe. Ez az egyik probléma.
A másik, hogy azt elfelejti államtitkár úr, hogy az Alkotmánybíróság döntése előtt még nem volt ilyen norma, ami a spontán gyülekezést, mondjuk úgy, hogy a be nem jelentett gyülekezést szabálysértéssé minősítette volna. Tehát az Alkotmánybíróság még nem tudhatta azt, hogy egyszer majd önök benyújtanak egy olyan szabálysértési törvénymódosítást, amely büntetni rendeli a be nem jelentett gyülekezést, a be nem jelentett gyülekezésen való részvételt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még észrevétel ezzel kapcsolatban? (Nincs.) Az előterjesztő kíván-e reagálni? (Jelzésre:) Nem.
Szavazás következik. Aki ezzel az indítvánnyal egyetért, és azt javasolja, hogy a bizottság nyújtsa be, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) 17 igen, ez többség, úgyhogy az indítványt a bizottság benyújtja.
Következik a másik bizottsági módosító javaslat. Az előterjesztő már nyilatkozott, hogy kéri ennek benyújtását. Kérdés, észrevétel van-e ezzel kapcsolatosan? (Nincs.)
Szavazás következik. Aki egyetért azzal, hogy ezt az indítványt is benyújtsa a bizottság, kérem, jelezze. (Szavazás.) 16 igen, ez szintén többség, úgyhogy benyújtja a bizottságunk.
Ezzel e törvény zárószavazásának előkészítését elvégeztük.
Következik a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat zárószavazásának előkészítése. Egypontos ajánlásunk van. Kérdezem az előterjesztőt, kíván-e ehhez hozzáfűzni; kérem, hogy a nyilatkozata előtt a nevét és beosztását a jegyzőkönyv számára szíveskedjék bemondani. Tessék parancsolni!
DR. CSIRIK TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Dr. Csirik Tamás vezető tanácsos, Pénzügyminisztérium.
Nem kívánok mást hozzáfűzni, mint hogy támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdés, észrevétel az indítványhoz? (Nincs.) Szavazás következik. Aki egyetért vele, kérem, jelezze kézfelemeléssel. (Szavazás.) 15 igen mellett elfogadtuk.
Köszönöm szépen.
Következik harmadikként az utasok személyi poggyászában importált termékek általános forgalmiadó- és jövedékiadó-mentességéről szóló törvényjavaslat zárószavazásának előkészítését szolgáló ajánlás megtárgyalása, mely ajánlás hat pontból áll. Az előterjesztő képviseletében köszöntöm Karácsony Imréné szakállamtitkár asszonyt. Egyben meg is kérdezem, kíván-e kiegészítést fűzni a hat ponthoz így együttesen.
KARÁCSONY IMRÉNÉ szakállamtitkár (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, amennyiben nem tartanak igényt rá, akkor nem. Köszönöm.
ELNÖK: De kéri, hogy ezeket az indítványokat fogadjuk el.
KARÁCSONY IMRÉNÉ szakállamtitkár (Pénzügyminisztérium): Igen, azt kérem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyenként tárgyalunk róluk.
Az 1. ponttal kapcsolatban kérdezem, van-e kérdés, észrevétel. (Nincs.) Szavazás következik. Ki ért egyet az indítvánnyal? (Szavazás.) 15 igennel elfogadtuk.
A 2. ponttal kapcsolatban van-e valakinek észrevétele, kérdése? (Nincs.) Szavazás következik. Ki ért egyet az indítvánnyal? (Szavazás.) 15 igennel elfogadtuk.
Elnézést, nem vettem észre, de a pontok egymással is összefüggenek, tehát a többi pontról már nem kell szavaznunk. Úgyhogy ennek a napirendi pontnak a tárgyalását is befejeztük, köszönöm szépen.
d) A villamos energiával összefüggő egyes kérdésekről szóló törvényjavaslat (T/6443. szám)
Következik a villamos energiával összefüggő egyes kérdésekről szóló törvényjavaslat zárószavazásának előkészítése. Üdvözlöm a napirendnél a tárca képviselőit.
Két pontból áll az indítvány, mindkettőt Kovács Tibor képviselőtársunk nyújtotta be. Kérdezem róluk a kormány álláspontját. Tessék parancsolni!
ÁRVAI CSABA (Pénzügyminisztérium): Támogatja a kormány mind a kettőt.
ELNÖK: Mindkettőt támogatja a kormány; itt valóban egyenként kell döntenünk a két pontról.
Az 1. pont kapcsán van-e valakinek észrevétele? (Nincs.) Szavazás következik. Aki elfogadja ezt a javaslatot, kérem, jelezze. (Szavazás.) 15 igennel elfogadtuk.
A 2. pontot a kormány szintén támogatta. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs.) Aki egyetért vele, kérem, jelezze. (Szavazás.) 15 igennel elfogadtuk.
Köszönöm szépen.
e) A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényjavaslat (T/630. szám)
A zárószavazás-előkészítés körében utolsóként a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényjavaslat zárószavazásának előkészítése következik. Két pontból áll az ajánlás, mind a kettőt az előterjesztő tette. Kérdezem, kíván-e kiegészítést fűzni hozzá.
ÁRVAI CSABA (Pénzügyminisztérium): Nem, köszönöm.
ELNÖK: Nem kíván. A két pontról külön kell döntenünk.
Az 1. ponttal kapcsolatban van-e kérdés, észrevétel? (Nincs.) Aki egyetért vele, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) 15 igennel elfogadtuk.
Az 2. ponttal kapcsolatban van-e kérdés, észrevétel? (Nincs.) Aki egyetért vele, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) 15 igennel ezt is elfogadtuk.
Köszönöm szépen, ezzel a zárószavazások előkészítését befejeztük.
Rátérünk 2. napirendi pontunkra: a Magyar Köztársaság polgárai személyes adatainak biztonságát, valamint egyes állami szerveket, közszereplőket érintő információszerzési, vagy más néven "árnyék-titkosszolgálati" botrány körülményeit és az ügy kezelésének anomáliáit vizsgáló bizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat módosító javaslatainak megvitatására.
Üdvözlöm a napirend tárgyalásánál Gulyás József képviselő urat mint előterjesztőt.
Az ajánlás egyetlen pontból áll, erről kell döntenünk. Kérdezem az előterjesztő véleményét elsőként.
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Nagyon röviden szeretnék szólni, hiszen amikor az általános vitára való alkalmasságról döntött a bizottság, akkor éppen a bizottság tagjai közül volt olyan típusú észrevétel, amelyik a 8. pontot kifogásolta, illetve az elhagyását javasolta. Én akkor ezt jeleztem, hogy előterjesztőként tudom támogatni. Képviselőtársam benyújtott egy ilyet, úgyhogy támogatom, és kérem a bizottságot is, hogy támogassa.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Egy rövid időre hadd kérjem a türelmüket. Szerintem egy alapvető alkotmányossági problémához érkeztünk: parlamenti vizsgálóbizottság folytathat-e vizsgálatot olyan kérdésben, amelyben büntetőeljárás van folyamatban? Ez a kérdésnek a lényege.
A válasz egzaktul nem olvasható ki egyetlen jogszabályunkból sem, de vannak olyan alkotmányos elvek, amelyeket meg kell fontolnunk. Ilyen például az, hogy az a személy, a terhelt, aki ellen büntetőeljárás folyik, vajon vizsgálóbizottság elé idézhető-e, és ha igen, akkor ott milyen nyilatkozatokat tehet, vagy milyen jogai vannak. Például megtagadhatja-e a nyilatkozattételt? Például hozhat-e védőt? Nem is beszélve arról, hogy ha rá nézve, az úgynevezett terheltre...
ELNÖK: Elnézést, alelnök úr, akkora a zaj a teremben, kedves képviselőtársaim, hogy egyszerűen nem értjük egymás szavát, pedig nem vagyunk olyan nagyon sokan. Úgyhogy én kérem szépen, hogy a magántanácskozmányokat fél órával későbbre legyenek olyan szívesek halasztani.
Tessék, alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tehát konkrétan, ismerve a vizsgálóbizottsági határozati javaslat kérdéssorát, azok között szerepelnek olyan személyek, legalábbis olyan személyekre utalás, akik ellen büntetőeljárás van folyamatban. Tudjuk, hogy az UD Zrt.-ügyről beszélünk, úgyhogy én élek a gyanúperrel, hogy itt azért ezt az alkotmányos problémát el kellene varrnunk, hogy hogyan lehetséges úgy parlamenti vizsgálatot folytatni, hogy közben a büntetőeljárásban terheltnek nevezett személynek nincsenek meg a garanciális jogai a parlamenti vizsgálat során.
A végéről kezdem: eleve nincs jogorvoslati lehetősége. Mi történik, ha azt mondja egy parlamenti bizottság valakire, hogy ő felelős vagy valamilyen cselekményt megvalósított? Úgy szól egyébként a vizsgálóbizottsági határozat, hogy a bizottság jelentést készít, és a jelentésben a megállapított jogi következtetéseit és bizonyítékait is be kell mutatnia - mondja egyébként a Házszabályból vett idézet. Gondoljanak abba bele, hogy mi van akkor, ha egy parlamenti vizsgálóbizottság eltérő megállapításra jut, mint az igazságszolgáltatás? Én most inkább csak felvetem ezt a problémát, mert ez a probléma nem oldható meg egy konkrét határozati javaslatnak a módosításaival, de az eredeti szöveg, amely azt mondta, nem így szól a szöveg, de arról van szó, hogy büntetőeljárási szakban lévő kérdésben nem folytathat vizsgálatot egy bizottság, az legalább tisztázta ezt a kérdést. Nem mondom, hogy úgy tisztázta, hogy ez ne akadályozhatná esetleg a vizsgálatot, mert beszéltünk erről, hogy könnyen lehet, hogy ez a szabály akadályozhatná a vizsgálatot, de ez legalább egy alkotmányosan világos szabály. Szétválasztja az igazságszolgáltatási feladatokat és az Országgyűlés parlamenti vizsgálatát.
Én tehát rendkívül aggályosnak tartom azt, hogy országgyűlési vizsgálóbizottság szinte 99 százalékban olyan kérdéseket vizsgáljon, mert ismerve a kérdéssort, annak majdnem mindegyike büntetőeljárási vizsgálat tárgyát képezi; nagyon aggályosnak tartom, hogyha mindenféle garanciális szabály nélkül vizsgálat alá lehet vonni személyeket, ki lehet mondani róluk ezt-azt, és utána az illetőnek még csak jogorvoslati joga sincs.
Mellesleg nemcsak én tartottam ezt aggályosnak, hanem az Alkotmánybíróság az úgynevezett Mécs-bizottságra vonatkozó alkotmánybírósági határozatában is kimondta ezeket az aggályokat. Akkor szólította fel az Országgyűlést, hogy alkossa meg az országgyűlési bizottságok vizsgálati tevékenységéről a törvényes szabályokat, amely törvényben rendezi ezeket a kérdéseket. Tudjuk jól, hogy ezt az alkotmányos mulasztást még nem pótoltuk, de itt van egy konkrét ilyen vizsgálóbizottság, ahol sajnos ebbe a problémába beleütközünk.
Összefoglalva tehát: én az eredeti szöveg mellett érvelnék. Azért érvelek az eredeti szöveg mellett, mert ezt látom alkotmányosnak. Az igaz, és azt magam is elismerem, hogy több ponton kizárná a vizsgálat lehetőségét, ha az eredeti szöveget megtartjuk. De azt gondolom egyedüli alkotmányos megoldásnak, ha a büntetőeljárással párhuzamosan nem folytathat vizsgálatot egy országgyűlési bizottság.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csákabonyi Balázs!
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen. Én nem értek egyet ezzel az állásponttal. Tudniillik ilyen erővel szinte valamennyi parlamenti vizsgálóbizottság munkája akadályoztatva lenne, mert elsősorban azokra az ügyekre hegyeződnek ki ezek, ahol a politikai felelősségen túlmenően esetleg büntetőjogi felelősség is megfogalmazódhat. Gondoljunk csak arra, amikor a Tocsik-bizottság vizsgálódott, ott több gyanúsított szerepelt, és mint gyanúsítottak jelentek meg a parlamenti vizsgálóbizottság előtt. Itt jelen esetben még szó sincs gyanúsítottakról, egyetlen gyanúsított sincs még ebben az ügyben. Ha tehát ezt az álláspontot magunkévá tennénk, amit alelnök úr javasolt, akkor végeredményben ellehetetlenítenénk a parlamenti vizsgálóbizottságok működését.
Még valamit hozzátennék. Teljesen egyértelmű, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság egyik esetben sem vizsgált büntetőjogi felelősséget, mindig csak politikai felelősséget állapított meg, ha megállapított, és legföljebb utalt arra, hogy az ügy további részében eljárási jogosultsága nincs, az, mondjuk, az igazságszolgáltatási szervek hatáskörébe tartozik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Salamon képviselő úr!
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Azt gondolom, ezt a kérdést elvi megközelítéssel akkor kezeljük helyesen, ha szétválasztjuk a büntetőjogi és a politikai felelősséget, és ezt szét kell tudni választani. Egyébként hogy szétválasztódik-e a valóságban a dolog vagy sem, az a vizsgálóbizottsági kezdeményezésben feltett kérdésekből eleve következik. Ha a kérdés arra irányul, ami az egyik lehetséges válasz, hogy valakivel szemben, tulajdonképpen anélkül, hogy büntetőjogias megfogalmazású lenne, de mégis bűncselekmény megállapítását deklarálja, akkor az véleményem szerint büntetőjogi felelősség megállapítását jelenti egy erre hatáskörrel nem rendelkező szerv részéről.
Mondok egy példát. Itt volt annak idején az olajszőkítések ügye, ahol a vizsgálóbizottság működésével aztán sok probléma merült fel, és az akkori elnök is utólag polgári bíróságok előtt legalábbis, mert a mentelmi jogát nem függesztettük föl, de polgári bíróságok előtt kellemetlen helyzetbe került, és kártérítési döntésekkel marasztalták el. Ott is, annak a vizsgálóbizottságnak a működésében is az volt a probléma, hogy föltettek olyan kérdést, amire az igenlő válasz személyek büntetőjogi megvádolását jelentette. Véleményem szerint ez szereptévesztés. Hogy maradjak a példánál, egy olyan természetű anomália, mint ami volt ebben az olajszőkítési ügyben, a politikai felelősség vizsgálata odáig terjedhet, hogy mondjuk, egy bizonyos jogi rendezés mögött a döntéshozók átláthatták-e az adott szabályokkal való visszaélés lehetőségét. Ez politikai felelősség vizsgálata. De odáig elmenni, amit ott kérdésként feltettek, hogy X., Z., Y. tanúsított-e ilyen vagy olyan magatartást, amire ugyan nem mondta ki a kérdés, hogy az bűncselekmény, de jogászokként mindannyian tudjuk, hogy adott esetben az igenlő válasz bűncselekmény elkövetésének az állítását jelenti, bizottsági deklarálását jelentette volna, a büntetőjogi terminus technikus használata nélkül is, az véleményem szerint szereptévesztés.
Ennek az analógiának a figyelembevételét javaslom minden vizsgálóbizottsági eljárásnál. Válasszuk szigorúan külön a büntetőjogi szempontokat; egyszerűen nem közelíthetjük meg büntetőjogi szempontból a fölmerülő problémákat, csak politikai szempontból. Véleményem szerint így tudjuk az államhatalmi ágak működését világosan elhatárolni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hankó Faragó Miklós!
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Azt mindannyian tudjuk, többen említést is tettek arról, hogy a Házszabály idevonatkozó rendelkezései nem túlzottan kimunkáltak, hiányosak és nem is egészen megfelelőek. Tehát a vizsgálóbizottságokra vonatkozó szabályozás újragondolása nagyon régóta esedékes az Országgyűlésen belül.
Az a probléma azonban, amelyet az imént Salamon képviselő úr említett és fejtett ki, az ezzel nem áll összefüggésben. Mert föl sem merülhet véleményem szerint az, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság bárkinek a büntetőjogi felelősségére vonatkozóan bármilyen megállapítást tegyen. Itt alapvetően külön kell választani a tények felderítését, vizsgálatát, megismerését és a felelősség, a marasztalás kérdését. Eszünkbe sem jut szerintem, én jó egynéhány ilyen bizottságban vettem részt, szerintem sokan vagyunk itt bizottsági tagok, akik úgyszintén ilyen feladatot láttak el: az természetesen meg sem fordult a fejünkben soha, egyetlenegyszer sem, hogy bárkinek a meghallgatása kapcsán a büntetőjogi felelősség egy vizsgálóbizottság hatáskörébe, akár csak annak a megállapítása vagy kijelentése vagy rögzítése a bizottság hatáskörébe tartozott volna vagy tartozna.
Az más kérdés, hogy az ilyen bizottsági meghallgatáson elvileg a megjelenés mindenkinek alkotmányos kötelezettsége. Nyilván ha a bizottság munkáját a tények feltárásával valaki segíti, akkor fölmerülhet, hogy tényekre vonatkozóan bárki bűncselekménnyel kapcsolatos tényeket esetleg ismertet a bizottsággal. De hogy a büntetőjogi felelősség kérdése hogyan néz ki, az nem tartozik a bizottság hatáskörébe. Szerintem sem a módosító javaslat benyújtója, sem az előterjesztők nem gondolnak arra és nem is gondolhatnak nyilván - és tudom, hogy nem gondolnak arra -, hogy itt a büntetőjogi felelősséget ilyen szempontból bárki vizsgálni óhajtaná.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Wiener György!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Noha Hankó Faragó Miklós jórészt elmondta, amit én is elmondtam volna, egy-két példával megvilágítanám, hogy mennyire igaza volt a felszólalásában.
Az eddig működő vizsgálóbizottságok többsége olyan tényeket akart felderíteni, amely tények ha megvalósultak, akkor többek között bűncselekmény elkövetését is jelentették. Most szándékosan csak olyan vizsgálóbizottságra hivatkoznék, amely az 50/2003-as AB-határozat után jött létre; ilyen volt például a tavaly működött "Együtt Egymásért, Egy-Másért" vizsgálóbizottság, ahol először is büntetőeljárás volt folyamatban több szereplővel, így például Földesi-Szabó Lászlóval szemben, másfelől a feltett kérdésekre adandó válaszok esetében az érintett személy vagy személyek önmagukat vámcsalás, adócsalás, hűtlen kezelés, sikkasztás és más bűncselekmények elkövetésével vádolhatták. Tehát egyszerűen lehetetlenség az, hogy a tényekre való rákérdezés ne jelentse egyben azt is, hogy az érintett személy vagy személyek magukat akár bűncselekmény elkövetésével is vádolhatják, vagy pedig tagadják, hogy ilyen bűncselekményt követtek el, és akkor esetleg az igazmondási kötelezettséget nem teljesítik.
Az kétségtelen, hogy az 50/2003-as AB-határozat alapján kellene hogy legyen egy szabályozása a vizsgálóbizottságnak, ez nem történt meg a mai napig, ez azonban nem lehet annak akadálya, hogy vizsgálóbizottságot létrehozzunk. Természetesen csak a politikai felelősség vizsgálható, és semmiképpen nem vizsgálható a büntetőjogi felelősség. De a büntetőtörvényben meghatározott tényállásnak megfelelő történeti tényállás felderítése egyszerűen megkerülhetetlen az esetek egy jelentős részében. Nem akarok olyan példákat hozni, mint az előbb már említettem, amelyekben a büntetőjogi és a politikai felelősség szintén összefonódott az 50/2003-as AB-döntés előtt, de azért példaként megemlítem, hogy a brókerbizottságban feltett kérdések többsége olyan volt, hogy hűtlen kezelés megvalósítására, illetőleg annak megállapítására irányult, és így tovább.
Ami pedig az Alkotmánybíróság általam előbb említett 50/2003-as határozatát illeti, az ugyan a Mécs-bizottságra vonatkozott, és a Mécs-bizottság létrehozását alkotmányellenesnek nyilvánította, de ugyanúgy alkotmányellenes lett volna akkor a D209-es bizottság is.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Röviden szeretném még ezt a vitát árnyalni. Megítélésem szerint egyébként nemcsak a felelősség megállapítása, tehát az úgynevezett büntetőjogi felelősség megállapítása nem tartozhat a parlamenti bizottság feladatkörébe, de ezekben az ügyekben a tények megállapítása sem. Tehát büntetőeljárás által érintett vagy olyan ügyben, amelyben büntetőeljárás van folyamatban, még a ténymegállapításra sem terjed ki a parlament hatásköre, hanem arra az igazságszolgáltatás hatásköre terjed ki. Ugyanis a tények megállapítása egy bizonyítási rendszerben történik, egy bizonyítási eljárás eredményeként. És a parlamenti vizsgálatban nincsenek meg a bizonyítási eljáráshoz fűzött garanciák, nincs meg az, hogy mi használható fel bizonyítékként, nincs meghatározva az, hogy a terhelt vallomása hogyan értékelhető, és a többi, és a többi. Nem tartom jó megoldásnak vagy jó iránynak, ha azt mondják, hogy csak a felelősség kérdése az, amiben nem dönthet a bizottság. Szerintem a büntetőeljárással érintett ügyekben a tényeket sem állapíthatja meg. Egyrészt.
Másrészt pedig, tisztelt bizottság, a Mécs-bizottsággal kapcsolatos, tehát az 50/2003-as alkotmánybírósági határozatnak volt egy nagyon fontos másik része is. Azt mondta ki az a határozat, hogy országgyűlési határozati formában az Országgyűlés saját magára meg a saját szerveire nézve megállapíthat kötelezettségeket, de magánszemélyekre nézve nem. Úgyhogy amit felsorol Gulyás József az indítványában, hogy az UD Zrt. egyik vagy másik vezetője mit követett el vagy mit csinált, azt egyébként nem lehet országgyűlési határozati javaslatban, tehát rá nézve kötelezettséget nem állapíthat meg országgyűlési határozat, esetleg csak országgyűlési képviselőkre, saját magára, szerveire nézve. Ez alapján a határozati javaslat alapján ha egy ilyen vizsgálat indul, az én megítélésem szerint az érintettek, akiket ilyen vizsgálat alá vonnak, sikerrel nyújthatnának be alkotmányos panaszt az Alkotmánybírósághoz, egy alkotmányos panasznak helye lehetne, hiszen az Országgyűlés olyan vizsgálatot folytat, amelyben sértik az alkotmányos jogait az illetőnek.
Úgyhogy én azért megfontolandónak tartom, hogy az eredeti javaslat szerint ne engedjük azt, hogy parlamenti vizsgálóbizottság folytasson folyamatban lévő ügyben vizsgálatot, folyamatban lévő büntetőeljárásban vizsgálatot. Hozzáteszem, ez az álláspontom nekem nem most keletkezett, korábban is, a Mécs-bizottság óta, tehát 2003 óta ez az álláspontom, és tudom, hogy azóta voltak ilyen vizsgálóbizottságok, én ezt tudomásul veszem, ez egy politikai tény, történelmi tény. Ennek ellenére szerintem egyszer kellene eldöntenünk azt, hogy élesen szét kellene választani a parlamenti vizsgálatot és a büntetőeljárást. Ki kellene mondanunk azt legalább elvi éllel, mert a jövőben bármikor felmerülhet ez a probléma, hogy addig, amíg büntetőeljárás van folyamatban, nem lehet ilyen vizsgálatot folytatni. Ha a büntetőeljárás lezárult, akkor akár azokra a tényekre nézve is lehet vizsgálatot folytatni, és ha például... (Közbeszólások.) Értem, amit mondanak erre, hogy hosszú idő, mire lezárul, persze, csak azért nem véletlenül találják ki a felelősségre vonás garanciális eljárási szabályait, ez egy hosszú procedúra. Tehát lehetne sommás, rögtönítélő módszerekkel is valakit elítélni, de nem ilyen egyszerű a dolog. Hosszú ideig tart, bizonyítás van, védekezhet az illető, a védelemhez való joga alkotmányosan megilleti, az alkotmányban benne van a védelemhez való jog, és ez független attól, hogy mondjuk, mit gondolunk előre róla.
Összefoglalva tehát: kellene venni egy nagy levegőt, és bátornak kellene lenni végre egyszer egy ügyben. Nekem mindegy, hogy melyik ügyben egyébként, egy következő vizsgálóbizottságnál is akár, vagy úgy elméletileg kellene kimondani azt, egy állásfoglalást kellene hoznunk arról, hogy nem folytatható olyan vizsgálat, tehát folyamatban lévő büntetőeljárás által vizsgált kérdésben nem lehet parlamenti vizsgálatot folytatni. Kérem, fontolják meg, ha most nem, akkor majd később, de ezzel a problémával mindig szembesülni fogunk.
És bocsánat, még egy utolsó megjegyzés: ne felejtsék el egyébként, Wiener György biztosan emlékszik rá, én azért emlékszem olyan vizsgálóbizottságra, ahol maguk az állami tisztviselők tagadták meg a bizottsággal való együttműködést, az 50/2003-as alkotmánybírósági határozatra hivatkozva azt mondták, hogy nem tesznek vallomást a bizottság előtt. Volt erre példa. Megtehetik, hiszen alkotmányosan nem lehet őket arra kötelezni, hogy vallomást tegyenek a vizsgálóbizottság előtt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Salamon képviselő úr!
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Répássy képviselő úr érveléséhez egyetlen mondatot tennék hozzá. Az olyan tények megállapítása, amelyből büntetőjogi felelősség következik, az egyenlő a büntetőjogi felelősség megállapításával.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Hankó Faragó alelnök úr!
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Talán egyetlen ilyen módosító javaslatnak az elfogadása vagy el nem fogadása kapcsán feleslegesnek tűnik ez a vita közöttünk, de talán mégsem az. Merthogy azt kell mondjam, alapvetően fontos tisztáznunk azt, hogy az én véleményem és tudomásom szerint egy büntetőjogi felelősség megállapításához önmagában még a tények sem elegendőek, kizárólag azok a tények relevánsak, amelyeket az ítéleti tényállás részévé tesz a bíróság. Törvényes vád alapján, törvényesen működő bíróság alapján, méghozzá azt is csak a büntetőbíróság teheti meg. Ez a hatalmi ágak elválasztásának, egyensúlyának elvéből világosan következik. A jogrendszerünk összes törvényi rendelkezése azt támasztja alá, hogy még azok a tények, amelyek relevánsnak tűnhetnek, sem lesznek a büntetőjogi felelősség megállapítására alkalmas tények, csak ha a bíróság ezt abban a konkrét eljárásban akként értékeli, természetesen első-, másod- vagy magasabb fokon, attól függően, hogy az eljárás melyik szakban van, de a jogerős ítélet történeti tényállása az, amely a jogilag releváns büntetőjogi felelősséget megállapító tények közé sorolható. Semmilyen más tényekre vonatkozó megállapítása semmilyen más szervnek, így az Országgyűlés vizsgálóbizottságának sem alapoz meg önmagában büntetőjogi felelősséget.
De persze ha abból indulunk ki, hogy egy tény megismerése vagy napvilágra kerülése eredményezhet-e egy büntetőeljárást, akkor bármelyik újságcikktől kezdve, a folyosón elhangzott beszélgetések közül bármi természetesen vezethet ide. De büntetőjogilag releváns felelősség megállapítására alkalmas tényeket csak ítéleti tényállás tartalmazhat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bárándy képviselő úr!
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Azt kell mondjam, nem szerettem volna ehhez hozzászólni, de büntetőjogászként ha már ennyi szó esik a büntetőeljárásról, hadd mondjam azt, hogy a büntetőeljárás az egyetlen olyan eljárás a magyar jogrendben, tudomásom szerint legalábbis, ahol semmilyen más eljárás, ahogy Hankó Faragó képviselőtársam mondta, semmilyen más eljárásnak a megállapított tényállása vagy az abban megállapított körülmények nemhogy nem kötik, hanem még csak nem is irányadóak a büntetőbíróságok számára. Egyébként fordítva ez igaz, tehát a büntetőeljárásban hozott ítéletet például egy polgári eljárásban tényként kell kezelni. Fordítva ez nem igaz; ha egy polgári eljárásban születik egy döntés vagy egy parlamenti vizsgálóbizottságban, az kicsit sem köti a büntetőhatóságot, egyáltalán nem.
És azt is megemlítem, nagyon sokszor fordul elő a magyar jogalkalmazásban, és itt idevonhatjuk a parlamenti vizsgálóbizottságokat is, de idevonhatjuk az egyéb hatóságok, bíróságok egyéb eljárásait is, amikor azonos tényállásról tárgyal egy másik hatóság vagy bíróság, mint amiben egyébként majd büntetőeljárás fog folyni vagy esetleg már indult, tehát párhuzamosan tárgyalják. Úgy gondolom, ez önmagában biztos, hogy nem zárja ki azt, hogy a mi álláspontunknak megfelelő döntés szülessen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Csákabonyi Balázs, utána Gál Zoltán!
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Csak annyiban szeretném kiegészíteni az eddig elmondottakat, az általam is jelzett témakört, hogy lehetetlenné tenné ennek az álláspontnak az elfogadása, amit Salamon képviselő úr itt az imént kifejtett, a vizsgálóbizottságok létét. Történeti tényállást kell megállapítani, hogy abból bármilyen következtetést le lehessen vonni! Nem vonhat le büntetőjogi következtetést, de a politikai következtetéseket igenis levonhatja, és azt megfelelően alá kell támasztani.
Nem akarom ismételni Hankó Faragó képviselő urat, de a büntetőfelelősség megállapítása kizárólag a büntetőbíróság hatáskörébe tartozik, és tévedés az, hogy a tényállás megállapítása, amely büntetőeljárásra utalhat esetleg, az már önmagában egy ítéletet előlegezne meg. Nem lehet. (Dr. Salamon László: Nem is azt mondtam.)
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Gál Zoltán!
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Három mondat, tisztelt bizottság. Az egyik az, hogy az a vita, amelyről itt képviselőtársaink beszéltek, az teljesen tiszta és egyértelmű vita, nevezetesen hogy minek alapján lehet valakinek a büntetőjogi felelősségét megállapítani. Ez egy dolog.
A második mondat az, hogy mivel nem sikerült az elmúlt években egy tisztességes törvényt alkotni az eseti bizottságok működéséről, feladatköréről, eljárási rendjéről s a többi, ez a bizottság létrejöhet az Országgyűlés eddigi gyakorlata alapján; hozzáteszem, az, amit kezdetben Répássy alelnök úr fölvetett, ebben sok megfontolandó dolog van. De ez egy kérdés; a másik kérdés az, hogy sok-sok olyan eseti bizottságot tudunk felsorolni az elmúlt évekből, az Alkotmánybíróság döntése előtt meg után, amelyik a büntetőeljárással párhuzamosan folyt.
De nem is ezek az igazán problémás dolgok, tisztelt bizottság, hanem igazán az probléma, nem a büntetőjogi felelősség megállapítása, mert az egy másik kérdés, hanem a bizottság működése, annak visszhangja, nyilvánossága és a büntetőeljárás közötti, jogilag többnyire nem vitatható viszony. Nem tudom, ez a bizottság minek alapján fog állást foglalni egyik vagy másik fölsorolt kérdésben, hiszen a lefoglalt tárgyi bizonyítékok a rendőrség kezében vannak, és tudjuk, hogy elég hosszú időt vesz igénybe, míg egyáltalán megállapítják, hogy mi van ezeken a szalagokon. Én tehát inkább attól félek ezekben az ügyekben, hogy nem jogi értelemben, hanem politikai, szociológiai, társadalmi értelemben keverednek egymással itt az ügyek, és végezetül ez mind a két oldal, tehát az igazságszolgáltatási meg a bizottsági, politikai oldalnak egyfajta elkoptatásához vezethet, és erre is találunk az elmúlt időszakban példát.
De hát a dolog már elszállt, képviselőtársam talán túl korán kezdeményezte ennek a bizottságnak a létrehozását, de tudjuk jól, hogy ezek az ügyek mindig aktuálpolitikai motívumok által befolyásolt ügyek. Ezt a módosító javaslatot meg el kell fogadnunk, mert ha már lesz bizottság és ilyen feladatkörrel, akkor nyilvánvalóan teljesen értelmetlen annak a passzusnak a meghagyása, amit most elhagyni javasolunk, és az előterjesztő is egyetért vele.
Ebből a csapdából tehát, tisztelt bizottság, jelen pillanatban nem hiszem, hogy ki tudunk jönni. Bízom benne, hogy majd a megalakuló bizottság tagjaiban lesz kellő politikai bölcsesség, hogy ezt a nem elsősorban jogi, hanem elsősorban társadalmi konfliktust kellően kezelni tudja.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Az utolsó szó jogán szeretnék hozzászólni. Azért gondolják végig, én elkezdtem ezen gondolkodni, hogyan működhetne ez a bizottság. Első lépésként azt kellene tennie, hogy valahogy megpróbálja megismerni azokat a bizonyítékokat, amelyek jelenleg a nyomozó hatóságoknál vannak. Most felütöttem a büntetőeljárási törvényt, és elolvastam azt, hogy ki tekinthet bele ezekbe az iratokba, ki tekinthet bele a bizonyítékokba, ki kérheti ezeket a bizonyítékokat. Először is a nyomozás lezárásáig senki. Pontosabban a nyomozásban részt vevő személyek, de azok is csak korlátozottan tekinthetnek be, a nyomozás érdekében nem tekinthetnek bele mindenbe. Amikor tehát ez a bizottság létre fog jönni, és megfogalmaz egy megkeresést, mondjuk, az ügyészség irányába, akkor az ügyészség, ha jól értelmezem a hatályos törvényeket, meg fogja tagadni azt, hogy kiadja ezeket a bizonyítékokat. Ráadásul a bizottság egyik vizsgálati kérdése pontosan az, hogy ezeket a bizonyítékokat, ezeket a lehallgatott beszélgetéseket törvényesen kezelték-e vagy sem. De hát azt nem teheti meg a vizsgálóbizottság, hogy maga fog törvényt sérteni annak érdekében, hogy kiderítse, hogy törvénysértés történt-e! Ugyanis ezeknek a lehallgatási anyagoknak a megismerése szigorúan célhoz kötött, csak arra lehet felhasználni - ez az egész vita erről folyik egyébként, hogy arra használták-e fel a lehallgatott telefonbeszélgetéseket, amire kérték az engedélyt. Arra biztosan nem kértek engedélyt és nem is kaptak volna, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság meghallgassa, ki mit beszélget telefonon.
Tehát szögezzük le, hogy ha törvényesen fognak eljárni az állami szervek, akkor nem fogják ennek a vizsgálóbizottságnak a rendelkezésére bocsátani ezeket a beszélgetéseket. Ez az egyik.
A másik: Hankó Faragó Miklósnak mondom meg mindenkinek, aki arról érvelt, hogy ez a bizottság azért van rendben, mert nem állapít meg büntetőjogi felelősséget, nem állapít meg olyan felelősséget, hogy mondjuk, valaki elkövetett egy bűncselekményt, és ezért valamilyen büntetőjogi felelősséggel tartozik. Ez igaz, de hát uraim, jogászokként tudjuk, micsoda érdeksérelmet jelent az, ha megállapít, mondjuk, egy parlamenti szerv, egy parlamenti bizottság valakiről valamit, hogy elkövette vagy nem! És kérdem én önöktől, mint felkészült jogásztársaimtól: hol van a jogorvoslati lehetőség? Mi van, ha azt mondja az illető, hogy de hát kérem, könyörgök, én ezt nem követtem el, hiába állítja rólam a bizottság, hogy én ezt elkövettem - hova tud fordulni az illető? Sehová. Nincs jogorvoslati lehetőség, még a parlament nem is perelhető ráadásul. Az Országgyűlés mindenek fölött áll, legalábbis jogon kívül áll olyan értelemben, hogy kártérítési felelőssége nincs. (Közbeszólások.) Én tudom, hogy ez régóta így van, azt is tudom, hogy ez nincs szabályozva, de hangsúlyoztam, hogy nem állítom, hogy most, ebben a pillanatban, de egyszer el kell dönteni, mert úgy látom, hogy ezzel folyamatosan szembesülünk, és folyamatosan kárt okozunk mindenkinek. Mindenkinek kárt okozunk, akit a vizsgálat alá vonunk egyébként. És ezt már eleve lehet tudni, nincs az illetőnek semmilyen garanciális joga.
Azt hiszem, Gál Zoltán említette vagy talán Wiener György, hogy tudjuk jól, hogy nem született meg ez a vizsgálati tevékenységről szóló törvény. Persze, hogy nem született meg; azért, mert már az alapkérdésben is vita van, tudniillik abban, hogy folytathat-e párhuzamosan vizsgálatot az Országgyűlés egy büntetőeljárással. Vannak, akik azon az állásponton vannak, hogy nem folytathat; azt hiszem, elég jól bemutattam ezt. És vannak, akik azt mondják, hogy ezt szabad engedni, csak bizonyos törvényes garanciák mellett lehet ezt engedni. Egyébként a vizsgálóbizottságok szerte a világban különféleképpen működnek; van olyan, ahol elzárják őket a büntetőeljárással vizsgált kérdésektől, és van olyan, ahol folytathatnak ilyen kérdésben vizsgálatot. Például van olyan, hogy kirendelnek, mondjuk, egy ügyészt vagy egy nyomozót a vizsgálóbizottság mellé, és aztán az a nyomozó látja el a nyomozati cselekményeket vagy az az ügyész. Tehát nagyon sokfajta példa van, de olyan nincs, hogy ezek a kérdések nincsenek szabályozva, és ráeresztünk nyolc-tíz személyre egy parlamenti vizsgálatot, mindenféle garanciális szabály nélkül.
Bocsánat, hogy ezzel elraboltam az idejüket. Remélem, hogy vagy most, vagy később még hasznosul ez a vita, mert szerintem ez nagyon fontos kérdés, és nincs rendezve, és alkotmányosan nagyon aggályos kérdés.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Wiener György!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Számos jogi érv elhangzott, éppen ezért én most nem jogi, hanem politikai és inkább politikatörténeti oldalról közelíteném meg a problémakört.
Amikor megszületett az 50/2003-as alkotmánybírósági határozat, akkor minden jogi lehetőség meg lett volna arra, hogy a folyamatban levő bizottságok a tevékenységüket felfüggesszék, hiszen hiányzott a működésüknek az alkotmányos alapja. A brókerbizottságról is szó volt ebben az esetben és az úgynevezett adatmásolási bizottságról is. A folyosón az MSZP-s képviselők közül azok, akik jogi egyetemet végeztek és ennek a bizottságnak is tagjai, erről beszélgetést folytattak, én is részt vettem ilyen beszélgetésben. Arra a megállapításra jutottunk, hogy politikailag tarthatatlan lenne az, hogy most ezeknek a bizottságoknak a tevékenységét felfüggesszük, még akkor is, ha működésük alkotmányos alapjai az 50/2003-as döntés alapján hiányoznak. Ha akkor mi egy olyan döntést hoztunk volna mint parlamenti többség, hogy fel kell függeszteni ezen bizottságok tevékenységét, akkor nyilván Répássy alelnök úr, képviselőtársam a legkeményebben ítélte volna el a többségi kormányzati frakciókat azért, hogy ilyen lépést tettek. Az kétségtelen, hogy az 50/2003-as döntés alapján aztán többen megtagadták a vallomástételt, de hozzá kell tennem, hogy ezt korábban is megtehették volna, noha az alkotmány 21. §-ának (2)-(3) bekezdése előírja azt, hogy bármely kérdés megvizsgálására vizsgálóbizottság hozható létre, és a bizottságok előtt a vallomástételt senki nem tagadhatja meg, ennek az alkotmányos előírásnak semmiféle jogi szankciója nincs. Az egyedüli szankció a politikai szankció.
Ezen túlmenően pedig, amit már említettem, most ismét fel kell hoznom, hogy amikor az "Együtt Egymásért, Egy-Másért" bizottság létrejött, akkor ezt a Fidesz kezdeményezte, és akkor meg lehetett volna oldani ezt a problémát. De akkor sem merülhetett fel a mi részünkről, hogy ez ne jöjjön létre, tudniillik a Fidesz úgy ítélte meg, hogy ebben bizonyos állami szervek is érintettek; aztán kiderült, hogy nem úgy érintettek, ahogy gondolták, sőt egyáltalán nem érintettek. Kivételesen ez egy olyan bizottság volt, amelyiknek volt zárójelentése, és abban ilyen felelősséget, amit előfeltételeztek korábban, nem állapítottak meg. Tehát véleményem szerint ennek a kérdésnek a megoldása politikailag csak annak a részéről kezdeményezhető, aki vagy amely oldal egy adott ügyben nem érintett. Az adott ügyben érintettnek, pontosabban nem érintettnek azt kell tartani, azokat a politikai erőket kell tartani, amelyek a vizsgálóbizottság létrejöttét kezdeményezték; szándékosan fogalmazok így, hogy ne prejudikáljak. Tehát Répássy alelnök úr számára az "Együtt Egymásért, Egy-Másért" esetében ez a lehetőség fennállt, de akkor nem érvelt ezzel. Most az SZDSZ-nek volt egy ilyen kezdeményezése, az MSZP a Házszabály előírásait betartva támogatja ezt a kezdeményezést, függetlenül attól, hogy egy ilyen bizottságnak a működése valóban hatékony-e avagy sem. Mi tehát ezt akkor tudnánk felvetni, ha mondjuk, a Fidesz kezdeményezne egy vizsgálóbizottságot, és akkor mi ezt érvekkel alátámasztjuk, de azt nem látom reálisnak, és akkor viszont mi lennénk politikailag nehéz helyzetben. Ha viszont mi kezdeményezzük és mi vetjük fel ugyanakkor, ezt nem lehet megcsinálni, ez elment volna akkor, ha korábban a Fidesz részéről nem történt volna ilyen magatartás. Tehát legközelebb, amikor a Fidesznek lesz egy ilyen kezdeményezése, és büntetőügy is van folyamatban, akkor Répássy alelnök úr felvetheti azt, hogy itt meg kellene állni.
Egyébként ha betartanánk azt az elvet, amit alelnök úr mondott, hogy a büntetőeljárás lezárása után kezdődhet meg a vizsgálóbizottság tevékenysége, akkor például a brókerbizottság 2010-ben vagy 2011-ben kezdhette volna meg a tevékenységét, mert jelenleg még csak az elsőfokú ítélet van meg, a másodfokú ítélet nincs meg.
Tehát a politikai érdekeltséggel együtt kell ezt megvizsgálni. Vagy van még egy lehetőség: megalkotjuk azt a törvényt - kétharmados többséggel, másképp nem lehet megalkotni -, amelyik a vizsgálóbizottságok tevékenységére vonatkozik, és esetleg ezzel összefüggésben az alkotmányt is módosítjuk. Jelen pillanatban azonban én úgy ítélem meg, hogy a Fidesz felvetései azért nem relevánsak, mert ezt egy korábbi vizsgálóbizottságnál kellett volna a Fidesznek érvényesíteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy alelnök úr! A figyelmet arra szeretném fölhívni, képviselőtársaim, hogy van még három napirendünk, és a plenáris ülésen már a kérdések mennek.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Igen, elnök asszony. Azért most vetettem ezt föl, mert ez az első vizsgálóbizottsági kezdeményezés - és elég sokat ismerek belőle -, ahol a határozati javaslatban az előterjesztők azt javasolták, hogy a büntetőeljárással folyamatban ne vizsgálódhasson a bizottság. Ez az első ilyen kezdeményezés, eddig sosem volt benne ez a fordulat. Általában az a fordulat volt benne, hogy be kell tartani az 50/2003-as alkotmánybírósági határozatot, de egyébként így expressis verbis leírva, hogy nem lehet párhuzamos vizsgálatot folytatni, ez nem volt még eddig. Ezért vetettem föl most.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt javaslom, képviselőtársaim, hogy kezdjünk el döntéseket hozni. Senkibe nem akarom a szót belefojtani, de háromnegyed 5 van.
Nincs több hozzászólás? (Nincs.) Akkor az előterjesztőé a szó.
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm szépen. Csak jelezni kívánom, tisztelt bizottság, hogy pont azért támogatom a módosító javaslatot, mert a korábbi határozati javaslatokban ilyen elem nem szerepelt, amire most Répássy képviselőtársam utalt. És legutóbb, amikor itt jártam a bizottsági ülésen, akkor ellenzéki képviselőtársaim a Fideszből is osztották azt az álláspontot, hogy ezt a 8. pontot el kellene hagyni.
A másik, amit megjegyezni kívánok, hogy az UD Zrt. vezető tisztségviselői nyilatkoztak, hogy készek megjelenni a vizsgálóbizottság előtt.
A harmadik: úgy látom, most mozgásban van a Fidesz álláspontja, hiszen akár a Kulcsár-ügyben, akár az "Együtt Egymásért, Egy-Másért" Alapítvány tekintetében, ahol a vizsgálóbizottság létrehozásának kezdeményezői voltak, ott nem merültek föl ilyen aggályok, miközben a büntetőeljárás azokban az ügyekben is zajlott.
Azt gondolom, a vizsgálóbizottságnak természetesen nem feladata büntetőjogi szempontból vizsgálni, értékelni az ügyet, nincs is ilyen késztetés a kezdeményezők részéről. Én hasznosnak és érdekesnek tartottam ezt a jogelméleti vitát, és valóban az lenne indokolt, ha a vizsgálóbizottságok működésére vonatkozóan létrejönne egy jogszabály, ugyanakkor nem tartanám jónak, ha ennek okán most éppen ez a vizsgálóbizottság nem jöhetne létre.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A szavazás előtt ismertetem a helyettesítés változásait: Balsai István helyettesíti Turi-Kovács Bélát, Kerényi János Vitányi Istvánt, Bárándy Gergely pedig Simon Gábort.
Aki tehát a módosító indítvánnyal egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) 16 igen, ez többség, tehát elfogadtuk az indítványt.
Ezzel a napirend tárgyalását is befejeztük. Köszönöm szépen.
Most következik a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló T/295. számú törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása. Ismételten üdvözlöm Papp Imre szakállamtitkár urat, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviseletében. Az ajánlás hét pontból áll.
Elsőként Göndör István indítványáról kérdezem szakállamtitkár urat. Közben felhívom a bizottság figyelmét, hogy ennél az indítványnál vizsgálnunk kell a módosító javaslat házszabályszerűségét is; köszönöm szépen a közbevetést.
Még mielőtt az indítvány érdemi vizsgálatába bonyolódunk, a házszabályszerűségről kell tehát döntenünk. A képviselőtársaimnál lévő ajánlás tartalmazza a hivatkozást, az 1/1998-2002/ÜB számú állásfoglalás alapján a jogi főosztály vizsgálatot indítványoz, tekintve, hogy maga az indítvány az egész törvény elhagyását tartalmazza. Ezért kérdezem először az előterjesztő álláspontját, akinek képviseletében Répássy képviselő úr kíván szólni.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök asszony, én úgy gondolom, hogy az 1. pontban megfogalmazott indítvány nem házszabályszerű. Nem támogatjuk.
ELNÖK: Az előterjesztő tehát a házszabályszerűség kérdésében úgy foglalt állást, hogy ez nem házszabályszerű.
Salamon képviselő úré a szó.
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Csak mint a bizottság egykori elnöke megerősítem, úgy szól az ügyrendi bizottság itt felhívott állásfoglalása, hogy az a módosító javaslat, amely az előterjesztés teljes elhagyására irányul, nem módosító javaslat; azt azzal lehet kifejezésre juttatni majd a végszavazásnál, a zárószavazásnál, hogy nem szavazzák meg a törvényjavaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még ezzel kapcsolatos észrevétel? (Nincs.) Elsőként a házszabályszerűség dolgában kell döntenünk. Aki úgy gondolja, hogy ez az indítvány házszabályszerű, az tegye föl a kezét. (Szavazás. - Nincs igen szavazat.) Ilyen nincs, akkor erről a továbbiakban nem kell döntenünk.
A 2. pont ugyancsak Göndör István indítványa. Az előterjesztő véleményét kérem.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök asszony, én a 2-6. pontokban szereplő módosító indítványok egyikét sem támogatom, mert a törvényjavaslat alapkoncepciójától tér az el, hogy az alkotmányban kívánná rögzíteni egy lehetséges választási rendszernek a szabályait vagy fő szabályait. Mert nekünk az az álláspontunk, azért is nyújtottuk be ezt az alkotmánymódosítást, mert szerintünk a létszámot kell tartalmaznia az alkotmánynak, és ha ebben kialakul a konszenzus, akkor az ehhez vezető választási reformot pedig már a külön választójogi törvénynek kell tartalmaznia, és ott kell a pártoknak megegyezni. Tehát abban az esetben, ha elfogadjuk bármelyik, Göndör István és Wiener György által benyújtott indítványt, akkor azzal az Országgyűlés megköti a kezét, és lényegében a további tárgyalásoknak nincs értelme. Azon kívül egyébként, hogy egy kivételével a létszámot magasabban kívánják meghatározni - van, ahol 300, van, ahol 240 -, de a többi javaslatnál mindenütt benne van az, hogy milyen választási szisztémával kívánják ezt megoldani a szocialista képviselők. Én ezt elfogadom és tudomásul veszem, hogy nekik ez az álláspontjuk, de szerintem ennek a vitának majd akkor kell közöttünk lefolynia, amikor a fő kérdésben, abban, amiben látszólag egyetértés van, hogy kisebb legyen az Országgyűlés létszáma, abban a kérdésben dönteni tudtunk, és utána a választási rendszert meg lehet alkotni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt továbbfolytatjuk a vitát, arra is fölhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy a 2., 3., 4., 5. és 6. indítvány egymást kizáró indítványok, tehát mindenki találja meg a számára szimpatikusat, ha talál közöttük szimpatikusat, és aszerint kellene majd a szavazásnál ebben döntenünk.
Kérdezem, hogy a 2. pontban foglaltakhoz van-e még valakinek kérdése, észrevétele. (Nincs.) Megkérdezem a kormány álláspontját is.
DR. PAPP IMRE szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ha szabad, akkor én is nyilatkoznék a 2-6. módosító javaslatok kapcsán, ahogy alelnök úr tette.
Mi egyiket sem támogatjuk, de más okból kifolyólag. Egyrészt látjuk az irányt, ugyanakkor nem akarnám megismételni mindazt, amit két és fél évvel ezelőtt mondtam itt a bizottság előtt. Szóval anélkül, hogy a választási rendszerről valamilyen konszenzus létrejönne, addig az alkotmányba írni bármit nagyon veszélyes.
Elvégeztük egyébként annak a vizsgálatát, hogy az uniós tagállamokban hogyan van ez, a 26 tagállam alkotmányát áttekintettük. Ott tizenhét olyan van, amelyik mind a létszámról, mind a választási rendszerről rendelkezik; öt olyan van, amelyik a parlamenti létszámról szól, nem említve a választási rendszert; egy olyan van, amelyik csak a választási rendszerről szól, nem említi a parlamenti létszámot; és három olyan van, amelyik sem a parlamenti létszámról, sem pedig a választási rendszerről nem rendelkezik. Tehát ezek a megoldások, mint elnök asszony is jelezte, egymást kioltó megoldások, úgyhogy ebből mi sem tudunk anélkül választani, hogy látnánk, mi van ezek mögött.
Úgyhogy a kormány egyik javaslatot sem támogatja.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés, észrevétel? (Nincs.)
Aki a 2. ponttal egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Nincs ilyen, egyharmadot sem kapott.
A 3. pont kapcsán van-e kérdés, észrevétel? (Nincs.) Ki ért vele egyet? (Szavazás.) Nincs ilyen, egyharmadot sem kapott.
A 4. pont kapcsán kérdés, észrevétel van-e? Wiener György!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Ez az a módosító indítvány, amelyik teljes mértékben figyelembe veszi a Fidesz elképzelését arról, hogy csökkentsük a parlament létszámát 200 főre. Azonban a választási rendszer egy 200 fős parlament esetén hatalmas aránytalanságokat hozna létre; hogy milyeneket, azt most nem kívánnám itt számszerű adatokkal bemutatni, de be lehetne mutatni. 200 fős parlament abban az esetben működhet, ha az egyfordulós, tiszta listás rendszerre térünk át az arányos képviselet elve alapján, ami egyébként az MDF álláspontjától nem áll távol, hiszen ők 150, illetve 200 fős parlamentre vonatkozó javaslatokat tettek. Abban az esetben viszont, ha csak számot írunk be, és nem tesszük mellé a választási rendszert, ezt a plenáris általános vitában többször is elmondtam, akkor alkotmányos válság helyzetét idézzük elő, mert ha beírunk egy számot, és azt követően nem tudunk megegyezni a választási rendszerben, akkor most 200 fős parlamentet válasszunk-e választási rendszer nélkül, ami lehetetlen, vagy 386 fős parlamentet válasszunk, amire van választási törvény, de a törvény ennek következtében már alkotmányellenes lesz, mert 200 fősnek kellene lennie a parlamentnek.
Rubovszky képviselőtársam, aki egyik jegyzője az előterjesztésnek, azt mondta erre ellenérvként, hogy írjuk be az alkotmányba, de tegyük ehhez hozzá, hogy ez a rendelkezés akkor lép hatályba, amikor megszületik az új választási törvény. Ez csak azt eredményezné, hogy lenne egy olyan alkotmányos rendelkezés, amelynek a végrehajtása hosszú időre kitolódhat; erre is van példa, felhoztam ezt a példát a plenáris vitában: az olasz alkotmányba beírták az alkotmánybíróságot, de 1948. január 1-jétől 1955-ig ott alkotmánybíróság nem működött, holott az alkotmány szerint kellett volna. Ilyen állapotot nem kívánnánk előidézni. De jelzem, mint ahogy ezt a plenáris vitában is elmondtam, hogy nem a 200 fővel van a vitánk, annak ellenére, hogy ennek nagyon kemények a konzekvenciái minden egyes pártra nézve, hanem azzal van vitánk, hogy nincs választási rendszer.
Itt jegyzem meg, én is összeszámoltam az európai uniós alkotmányok alapján az egyes megoldásokat. Én csak két olyan országot találtam - lehet, hogy nem voltam eléggé figyelmes, de lehet, hogy szigorúbban értelmeztem a rendelkezéseket -, ahol van létszám, de nincs választási rendszer: ez a szlovák alkotmány, illetőleg a litván alkotmány, 150 fővel a szlovák, illetőleg 71 plusz 70 fővel a litván. Most volt egyébként Litvániában választás, meg lehet nézni, hogy egy ilyen szisztéma milyen aránytalanságokat okoz.
Arra kérném fideszes képviselőtársaimat, hogy ha valóban komolyan gondolják, hogy egy alacsonyabb létszámban egyezzünk meg, akkor mindenképpen írjuk be az alkotmányba a választási rendszer alapelveit, semmiképpen nem magát a teljes választási rendszert.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más észrevétel? (Nincs.) Aki az indítványt támogatja, kérem, jelezze kézfelemeléssel. (Szavazás.) Ez 15 igen, többséggel tehát elfogadtuk.
Az 5. pontot nyilván kizárja az előző, de mégis meg kell kérdeznem, van-e támogatója, aki tehát egyetért vele. (Szavazás.) Nincs ilyen, egyharmadot sem kapott.
Bocsánat, Wiener György!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Egyetlen mondatot mondanék erről, hogy miért írtam alá több módosító indítványt. Azért, hogy jelezzem, hogy többféle megoldást is elképzelhetőnek tartunk. Ezt a megoldást ugyan nem tartom olyan jónak, mint az előzőt, de ez is lehet egy későbbi vitának az alapja, tehát ezen az alapon is folytatódhat eszmecsere, ezért született meg ez a módosító javaslat.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Úgy gondolom, a szavazást nem kell megismételnünk. Vagy ragaszkodik hozzá, képviselő úr? (Dr. Wiener György: Nem.) Nem.
Répássy alelnök úr!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Már az előzőnél is akartam szólni, de végül is mindegy, hogy melyiknél; a hat pont ekvivalens.
Azt szeretném jelezni, Wiener György is pontosan tudja, hogy a legfeljebb 200 képviselő nemcsak egyfordulós rendszerben, listán, tehát nemcsak a 4. pontban megfogalmazott módosító javaslat alapján választható meg. Az íróasztalfiókunkban van a törvényjavaslat arról, csak szándékosan a tárgyalási menetrend miatt nem nyújtottuk be, hogy 193 főre is lehet felezni a jelenlegi 386 fős létszámot. Lényegében a mai három mandátumforrást biztosító egyéni kerületeket, megyei vagy területi listákat és országos listát egyszerűen a felére kell csökkenteni. Más kérdés, hogy ez milyen aránytalanságot okoz, és okoz-e aránytalanságokat, de egyébként matematikailag ez a 193 fős rendszer előállítható. Tehát nem igaz az, hogy csak egyfordulós, listán megválasztott képviselőkből állítható elő 200 fős Országgyűlés.
ELNÖK: Nem gondolom, hogy ezt bárki is vitatta. Azt gondolom, a különféle megoldásokról szólnak az indítványok, és azokról szavazunk. Azt nem javaslom, hogy megismételjük az általános vitát. (Jelzésre:) Egy mondat, Wiener György!
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Természetesen bármiféle rendszer előállítható. A kérdés az, hogy a választási rendszerrel szemben támasztott alapvető követelményeknek megfelel vagy nem felel meg. Tehát abban az esetben, ha 88 egyéni választókerület működik egy országban, akkor világosan látni kell, hogy ezek hatalmas területet jelentenek, rendkívül nagy népesség- és településszámmal, ennek következtében az egyéni választókerületekkel szemben támasztott követelményeknek ez teljesen ellentmond, függetlenül attól, hogy az ily módon előállított rendszer végtelenül aránytalan is lenne, nagy lenne a torzítás foka.
ELNÖK: Köszönjük szépen, akkor ezzel a 6. pontot is megvitattuk. Kérdezem, ki ért vele egyet. (Szavazás.) Nincs ilyen, egyharmadot sem kapott.
A 7. pontról kérdezem az előterjesztő álláspontját.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök asszony, a 7. pontban azt korrigálta Vitányi István, hogy az eredeti törvényjavaslat 2006-ban került benyújtásra, és akkor még egy 2007-es határidőt szabott, most egy 2009. január 31-eit. Ha elnézem a törvényjavaslat sorsát, akkor lehet, hogy ez a módosítás is aktualitását fogja veszteni, de egyelőre még aktuális, úgyhogy ezért támogatom. És kérem, hogy valahogy korrigálják, mert különben, ha nem korrigáljuk, akkor ebből a törvényjavaslatból egy két éve hatályba lépő törvény születne, amire még nem nagyon volt példa a parlament történetében.
ELNÖK: Viszont alapos érlelésen ment át. Tehát az előterjesztő támogatja az indítványt. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja az indítványt. (Szavazás.) Köszönöm szépen, túlnyomó többség.
Ezzel a napirend tárgyalását befejeztük.
Az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6667. szám); általános vita
Következik az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról szóló döntés. Üdvözlöm a napirend tárgyalásánál újra Karácsony Imréné szakállamtitkár asszonyt a Pénzügyminisztérium képviseletében. Kérdezem, kíván-e kiegészítést fűzni az előterjesztéshez. Parancsoljon!
Karácsony Imréné szakállamtitkár (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
KARÁCSONY IMRÉNÉ szakállamtitkár (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Asszony! A 6667. számú törvényjavaslathoz elkészítettünk egy rövid tájékoztatót, amely részleteiben ismerteti a hatálybalépések időpontját, illetve az egyes rendelkezéseket.
Ha bármilyen kérdésük van, készséggel állok rendelkezésre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát, kérdezem, ki kér szót. (Nincs ilyen jelzés.) Nem kér senki; gondolom, akkor nincs mire reagálnia államtitkár asszonynak.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Kérdezem, ki támogatja az általános vitára alkalmasságot. (Szavazás.) 15 igen szavazattal - ez a bizottság többsége - a törvény általános vitára alkalmasnak minősül.
Köszönöm szépen, ezzel ezt a napirendet is lezártuk.
Mielőtt a bizottság ülését berekesztem, ismételten hívom képviselőtársaimat szerdán 10 órakor a Fővárosi Ítélőtáblán rendezendő kihelyezett bizottsági ülésünkre, amely a Markó utca 16. első emeletén lesz majd. Eddigi híreink szerint tizenöten jelezték a részvételüket. Azt gondolom, elég érdekes, hasznos ülést tudnánk ott tartani, úgyhogy jó lenne, ha minél nagyobb létszámban vennének részt képviselőtársaim.
Ezekután köszönöm szépen a bizottság munkáját, az ülést berekesztem. A viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 17 óra 2 perc)
|
Dr. Csiha Judit |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea