az Országgyűlés Kutatási és innovációs eseti bizottságának
2009. szeptember 29-én, kedden, 14.00 órakor
a Képviselői Irodaház I. emelet II. számú tanácstermében
megtartott üléséről

Megjelent:

Elnököl: Dr. Magda Sándor (MSZP), a bizottság elnöke

Dr. Gógl Árpád (Fidesz), a bizottság társelnöke
Dr. Józsa István (MSZP)
Kormos Dénes (MSZP)
Tatai-Tóth András (MSZP)

Helyettesítési megbízást adott:

Podolák György (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Orosz Sándor (MSZP) Kormos Dénesnek (MSZP)
Dr. Magyar Bálint (SZDSZ) Tatai-Tóth Andrásnak (MSZP)
Dr. Ángyán József (Fidesz) dr. Gógl Árpádnak (Fidesz)

Hozzászólók:

Dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke
Daróczi Zoltán akadémikus
Pakucs János

Megjelentek:

Bálint Csanád
Csaba László
Demetrovics János
Solti László
Tétényi Pál
Vincze Imre

DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Szeretettel köszöntöm a kutatási és innovációs eseti bizottság mai ülésén megjelenteket. Külön tisztelettel köszöntöm Pálinkás Józsefet, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét.

Tisztelt Bizottsági Tagok! Kedves Meghívottak! A tavaszi ülésszak végén abban állapodtunk meg, hogy első ülésünkre meg fogjuk hívni az Akadémia elnökét, hogy adjon egy tájékoztatást. Az Akadémia elnöke kiemelt fontosságúnak tartotta a kutatóintézetek jelenét, jövőképét. Ehhez kaptunk egy írásos anyagot előzetesen, és természetesen, elnök úr, ha más kérdés felmerül, arra is szívesen válaszol, ezért erre a napra csak egy programot tettünk, az elnök úrral való találkozást, és hozzá kérdések feltételét.

Van-e a napirenddel kapcsolatban kérdés, más javaslat? (Nincs jelzés.) Ki az, aki elfogadja a mai napra tervezett napirendet? (Szavazás.)

Megállapítom, hogy a bizottság a napirendet elfogadta, egyben megállapítom, hogy az eseti bizottság határozatképes.

Elnök úr, amennyiben az írásban kiküldött anyaghoz kiegészítést kívánsz tenni, parancsolj!

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az előterjesztésről is fogok mondani néhány mondatot, előtte azonban szeretnék röviden részben beszámolni a legutóbbi bizottsági ülés óta végzett munkáról, hiszen ennek a bizottságnak feladata az, hogy áttekintse a kutatás-fejlesztés-innováció helyzetét Magyarországon.

A bizottsági ülés után a parlament az akadémiai törvényt nagy többséggel, egészen pontosan egyhangú szavazással elfogadta, amit köszönök a parlamenti képviselőknek, akkor is megtettem. Úgy gondolom, hogy az az egyetértés, ami a törvény kapcsán, az Akadémián kialakult, és ami a parlamentben kialakult, tükrözi azt, hogy a törvény egy jól előkészített és a résztvevőkkel, az érintettekkel megvitatott formában került a parlament elé. Természetesen módosító indítványokkal a benyújtott törvényjavaslatban föllelhető pontatlanságokat kiküszöbölték.

Tájékoztatom a bizottságot, hogy az Akadémia májusi közgyűlése, ami még éppen belefért abba az időbe, hogy az elfogadás után a közgyűlés elé tudtuk terjeszteni az Akadémia alapszabályát, ezt májusban megtettük. Az Akadémia közgyűlése az alapszabályt megvitatta, néhány módosítással az alapszabályt nagy többséggel az Akadémia közgyűlése elfogadta. Az alapszabályhoz elkészültek az Akadémián azok a szabályzatok, mint a szervezeti és működési szabályzat és más szabályzatok. Az alapszabály október 6-án lép hatályba. A hatályba lépéshez mindent előkészítettünk, és azt gondolom, ezzel lezárul egy olyan munka, amely az Akadémián szervezeti kérdésekkel foglalkozik.

Az Akadémián végzett munkáról azt hadd emeljem még ki, hogy elindítottunk egy, úgy gondolom, minta- vagy példaértékű programot, amellyel részben Magyarországon dolgozó, kiemelkedő kutatókat szeretnénk Magyarországon tartani, másrészt olyanokat, akik már nem itt dolgoznak, őket hazahozni. Ennek a programnak a "Lendület" nevet adtuk. A program első fázisa lezajlott, az első értékelést elvégeztük. 30-an jelentkeztek erre a programra, és kiválasztottuk azt a 6 főt – Kaliforniától Kanadán át Ausztráliáig –, vannak köztük olyanok, akik e program keretében jönnek haza.

A költségvetés nehézségeit mindenki jól ismeri, ki nehézségnek nevezi, ki másnak. Az Akadémia a 2010-es költségvetésében további 250 millió forinttal egy újabb fordulóját kívánja elindítani ennek a programnak. Ehhez részben kérem is a képviselő hölgyek, urak támogatását a parlamentben. Azt gondolom, hogy jelentős versenyben van a magyar tudomány, és ebben a versenyben igazából két tényező fog dönteni. Az első és legfontosabb az emberi tényező, tehát hogy azokat a tehetséges kutatókat, akik a világ által számon tartott, a világ által értékelt eredményeket produkálják, ők ezt itt produkálják, vagy másutt.

Természetesen fölvethető, hogy az emberiség és a tudomány, az általános tudomány vagy a világ tudományossága szempontjából mindegy, hogy egy matematikai tételt egy magyar kutató Kaliforniában bizonyít be, vagy Magyarországon, abból a szempontból viszont biztosan nem mindegy, hogy a tanítványai Kaliforniában vannak-e, vagy Magyarországon. Tehát én azt szeretném, hogyha ezek a kiváló emberek itt lennének, és a tanítványaik is itt lennének, és a tanítványaik, vagy azok tanítványai közül néhány majd biztosan elmegy Kaliforniába is.

A következő jelentős feladatnak én az Akadémia kutatóhálózatának megújítását látom, és ez ebben az értelemben kapcsolódik az előző mondatomhoz – látszólag nem kapcsolódik, mert csak az egyik tényezőt mondtam el, a másik tényező az –, hogy a magyar kutatók a versenytársaikhoz hasonló körülmények között dolgozzanak. Hogy pontosan azonos körülmények között dolgozzanak, nyilván nem is érdemes célul kitűzni, nem is biztos, hogy megvalósítható, de fontos, hogy hasonló körülmények között dolgozzanak, ehhez pedig a tudományok egy jelentős részében, igazából véve azt mondhatnám, mindegyik részében infrastruktúra és kutatási források szükségesek.

Kutatási források tekintetében az OTKA és az Innovációs Alap forrásai állnak rendelkezésre. Többször elmondtam ezt, itt most nem szeretném részletesen kifejteni, de fontos, hogy ezek a források strukturáltabbak legyenek, nevezetesen, hogy Magyarországon az orvosbiológiai vagy élettudományok és a társadalomtudományok számára is rendelkezésre álljon olyan pályázati forrás, amely nagyobb lélegzetű társadalomtudományi kutatásokat, illetve az élettudományok területén nagyon volumenű kutatásokat finanszírozni tud. Ezt azonban a jelenlegi költségvetési körülmények között, a költségvetés mostani vitájában nem látom értelmét fölvetni.

A másik jelentős eleme versenyképességünknek a kutatási infrastruktúra, az, hogy részben milyen körülmények között, milyen épületekben dolgozunk, de ez a dolognak a sokkal kisebb része, ugyanis nem az épületek színe vagy belmagassága dönti el, hogy ezek az eredmények ott megszületnek-e, hanem a felszereltsége. Az akadémiai kutatóhálózatban a műszerek könyv szerinti értéke az eredeti érték 17,5 és 24,5 százaléka között mozog. Természetesen én is tisztában vagyok azzal, hogy a könyv szerinti értéke nem dönti el a műszer használhatósági értékét, mert egy oszcilloszkóp vagy működik, vagy nem működik, és ha működik, akkor elvégezhető vele a mérés, ha nem működik, akkor nem végezhető el vele a mérés; ez nagyjából független attól, hogy a könyv szerinti értéke mekkora.

A könyv szerinti érték viszont csak mutatja azt, hogy ezeket a műszereket mikor szerezték be, mikor fejlesztették ki. A világ élvonalában versenyzünk, és elnézést kérek, ha fecsegőnek tűnik ez ezen a bizottsági ülésen, de ha például a mobiltelefonjainkat 3-5 évente cserélik, cseréljük, akkor könnyű elképzelni azt, hogy egy olyan kutatási berendezés, amellyel versenyezni kívánunk a magas technológiájú kutatások területén, ott bizony, ha tetszik, ha nem, ezeket a műszereket meg kell újítani viszonylag rövid időnként. Természetesen a kutatói találékonyság segít abban, hogy egy 5 éves műszerrel is tudjunk versenyezni, vagy egy 3 évessel, 9 évessel és egy 7 évessel, de nagyon nehéz egy 30 éves műszerrel versenyezni egy ma gyártott műszerrel szemben.

Ezt a megújítást mi az Akadémián úgy képzeljük el, hogy egy fokozatos megújítást hajtunk végre. Ha időnként egyes szám, első személyt használok, kérem, értsék ezt úgy, hogy ebben az Akadémia jelenlegi vezetői, a főtitkár, a főtitkárhelyettes, az alelnökök és az elnök között az egyetértés teljes, noha érthető módon a szabad előadásban, vagy szabad beszédben egyes szám, első személyt használok. A kutatóhálózat egészét egyik napról a másikra megújítani nem lehet, nincs ennyi pénz. Ha a teljes magyar kutatási-fejlesztési ráfordítást fölhasználnánk, akkor sem tudnánk egy év alatt ezt megtenni.

Egy másik tényező, hogy nem is biztos, hogy van annyi erőnk, lehetőségünk, hogy ezt egyetlen lépésben megtegyük, ezért javaslom az itt előterjesztett megoldást, nevezetesen, hogy kezdjük el ezt a megújítást 3 kutatóintézettel. Ez 2 kutatóintézet új helyre költözését, költöztetését jelenti, és egy harmadiknak fejlesztési lehetőséget ad. A 3. kutatóintézet bizonyos részlegeinek a mostani megújítása nincs benne ebben a programban.

Az így felszabaduló terület az Akadémia tulajdonát képezi, és ezeket az ingatlanokat, amelyek közül néhány nagyon értékes helyen van Budapesten, értékesíteni lehet. Természetesen erről sokat és sokan vitáztak, ezt a vitát, ha lehet, kérem, ne nyissuk föl, hogy jó helyen van-e, vagy nincs jó helyen, mert nem biztos, hogy ezeknek a kutatóintézeteknek Budapest ingatlanforgalmi szempontból legértékesebb területein kell elhelyezkedniük, távol a felsőoktatási intézményektől.

Ezért a Kémiai Kutatóközpont főigazgatójával egyetértésben és az Enzimológiai Intézet igazgatójával egyetértésben terjesztem elő azt a javaslatot, hogy a Műegyetemen lévő fejlesztéseknél a Q1 és Q2 épületnél – kicsit zsargon, amit mondok – van két épületfejlesztés, és az egyik esetében az Oktatási és Kulturális Minisztérium továbbra is vállalja a ráeső részt a fejlesztésben, a másik esetében pedig nem tudja ezt a további finanszírozást vállalni, ily módon ott van egy épületmaradvány. Ma éppen a segítségemre, vagy ellenemre van – ezt most még nem tudom, majd a bizottsági ülés után eldől –, de az egyik internetes portálon olvastam, hogy a sportcsarnokkal, amelyik az a sündisznószerű építmény, és most már 8-10 vagy 11 éve nem történik semmi.

Tehát nem lenne jó, hogyha a Műegyetemen ez a beruházás megállna, és oda valami más, nem az egyetemi, műegyetemi funkciókhoz illeszkedő intézmény vagy épület kerülne, ezért a Műegyetem rektorával is egyeztettem abban, amikor ezt az előterjesztést előkészítettem. Azt javaslom, hogy a Kémiai Kutatóközpont, az Enzimológiai Intézet és a Műszaki, Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézetnek egy része, különösen az a része, amelyik a Kémiai Kutatóközponttal azonos és az Enzimológiai Kutatóintézettel is azonos kutatási területeken is dolgozik, ide költözne, tehát az együttműködés ilyen szempontból az intézeteken belül is megvalósulna, előnyös lenne.

A kutatóközpont a Műegyetem területén, ugyanakkor az ELTE lágymányosi részéhez, a természettudományi kar ott lévő épületeihez közel, jelesül a Kémiai Intézet közelében helyezkedne el. Ilyen módon megvalósulna egy, a Kémiai Anyagtudományi, az Enzimológiai Intézeten keresztül a biológia, enzimológia irányába elmenő kutatásoknak egy olyan koncentrációja, és az egyetemeknek és az akadémiai kutatóintézeteknek egy olyan jobb együttműködési lehetősége, amely, azt gondolom, hogy több szempontból nyereség volna a magyar kutatás-fejlesztés számára.

Mint mondtam, egyrészt megújulna ezen intézmények infrastruktúrája, másrészt ezek az intézmények az egyetemek közelébe, egészen pontosan az egyetemei campusra kerülnének. Ilyen módon megvalósulna ezeknek az az együttműködési lehetősége, amelyet az itt ülő akadémikus kollegáim sokszor és sokat láttak külföldi egyetemek, kutatóközpontok esetében, a Berkleytől kezdve a nagy német egyetemek mellett működő Max Plank intézetekig ez a modell jól működik.

Ha ez a fejlesztés elindul, akkor az épületek elkészülte után a Kémiai Kutatóközpont és az Enzimológiai Intézet, mint ingatlan eladhatóvá válik. Ekkor a mindenkori kormánynak kell döntenie arról, hogy folytatjuk-e ezt a munkát, és az ingatlanért kapott összegből egy következő kutatóintézeti vagy több kutatóintézeti felújítást vagy megújítást indítunk el, avagy ezt az összeget visszafizetjük a költségvetésbe, egészen pontosan az Innovációs Alapba. Az előterjesztés ugyanis úgy szól, hogy 2009-ben az Innovációs Alap maradványából maradványtartási kötelezettséggel, tehát azzal a kötelezettséggel, hogy ezt 2009-ben az Akadémia nem használhatja föl, és annak pontos rögzítésével, hogy 2010-ben mennyit használhat föl ebből a beruházáshoz az Akadémia, az Akadémia kap egy, a beruházás befejezéséhez szükséges összeget – az általam megjelölt összeg 9,5 milliárd forint –, és elindul ez a beruházás.

Ha minden a tervek szerint folyik, akkor ezzel az egyszeri juttatással az akadémiai kutatóhálózat 5-7 év alatt, azok az intézetek, amelyek egy ilyen programban, egy megújítási, megújulási programban részt tudnak venni, megújulnak. Természetesen maradnak olyan részek, amelyek olyan infrastrukturális körülmények között helyezkednek el, ami nem teszi lehetővé az ilyen ingatlancserén, -eladáson keresztüli megújulást, de azoknál az intézeteknél is az infrastrukturális megújításhoz - részben költségvetési forrásból, részben az akadémiai ingatlanok hasznosításából - azt gondolom, hogy meg tudjuk teremteni a körülményeket.

Összefoglalva: azt kérem a tisztelt bizottságtól, hogy támogassa ezt az intézethálózat-megújítási, finanszírozási modellt. A támogatás esetén a kormány elkészíti azokat a módosításokat, azokat a dokumentumokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ez a finanszírozási modell működni tudjon.

Elnök úr, én ennyiben szerettem volna összefoglalni, kiegészíteni azt, amit az előterjesztésben leírtam. Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Először is a szervezési és irányítási rendszerről egy gondolatot engedjen meg. Én azt érzékeltem, amikor erről a bizottság előtt elnök úr tájékoztatást adott, akkor is egyértelmű volt a támogatottság. Örülünk annak, hogy az Akadémia támogatta ezt, és ezzel megnyílt a lehetősége annak, hogy most már a kutatóintézetekre és a személyi, tárgyi infrastruktúrára tudjon koncentrálni az Akadémia.

A nyár időszakában elnök úrral konzultáltunk, amikor ez az épületmegújítás, innováció megfogalmazódott elnök úrék részéről. Én azt hiszem, hogyha ez hét év alatt végigmegy, akkor a magyar tudományban egy új háttérintézménnyel egy komoly fejlődést érhetünk el. Mi mindenképpen abban vagyunk érdekeltek, hogy ilyen szűkös anyagi körülmények között is egy ilyen pénzbeforgatási – elnézést kérek ezért a kifejezésért – folyamat induljon el. Szeretném kiemelni még azt, hogy nem egyszerre, hanem folyamatosan, három intézetre, vagy mikor, mennyire lesz elég, de még ebben a szűkös időszakban is ezt az összeget biztosítani kell. Megítélésünk szerint az 5-7 év elteltével egy modern kutatóintézeti hálózat fogja biztosítani az Akadémia alapkutatásait.

Tessék, parancsoljatok a további véleményalkotással! Én a magam részéről támogatni fogom, és örülünk, hogy elnök úr elfogadta a meghívást, és erről tájékoztatást adott.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Végül is, amit kaptunk anyagot, és amit Pálinkás elnök úr elmondott, az tiszta, világos. Van az anyagban egy elem, amely kockázat-megosztási mátrixra hivatkozik, mint a kockázatelemzés alapjára. Ennek az első oldalon még nem tulajdonít az ember jelentőséget, de ahol elemzésre kerül ott már igen, hogy hogyan bomlik két részre, mik az esélyek a befejezésre, illetve a be nem fejezés esetén a körbér és az egyéb elemek hogyan alakulnak, vagy hogy új közbeszerzési eljárással, egy újabb lépéssel a befejezés megtörténjen. Számomra ez szimpatikus, a kérdésem csak az, hogy ha új közbeszerzési eljárásra kerül sor a befejezéshez, akkor a közbeszerzési eljárás fedezete a befejezéshez szükséges 7 milliárd forint, vagy az a várható 9,5 milliárd forint? Tehát milyen nagyságrendig lehet a befejezéshez közbeszerzést hirdetni?

Az is szimpatikus, hogy egységesül az anyagtudományokkal foglalkozó intézet és az Enzimológiai Intézet, tehát lesz egy olyan koncentrált intézmény, ahol a kooperáció, az együttműködés, a továbblépés adott, és jól koncentrált kutatómunka folyhat.

Elnök úr bevezetőjében volt egy mondat, amelyre azért kell visszatérnem, mert a költségvetési vita most folyik a parlamentben. Tudva azt, hogy milyen kötöttségek mellett történik ez a költségvetési vita, az, hogy az orvostudományok, az élettudományok kérdésköre, illetve a társadalomtudományokhoz rendelhető eszközrendszert, pénzeszközrendszert elnök úr nem tartja most lehetségesnek. Gondolom, hogy szükségesnek tartaná, de lehetségesnek most nem, és ez az élettudományok területén azért kérdéses, mert az orvostudományi egyetemek, amelyek jórészt bázisai az élettudományi kutatásoknak, a mostani finanszírozási helyzetben és az adósságállományukat is figyelembe véve, ellehetetlenülnek, ellehetetleníti a kutatást.

Ez inkább csak egy kérdés, hogy hogyan látja az elnök úr ebben a helyzetben az orvosegyetemekhez kötött kutatások, egyáltalán a kutatóbázisok megőrzését? Az eszközrendszer fejlesztésére itt nyilván nem kerülhet sor, de a személyi állomány szétszéledése iskolák megszűnését jelenti. Lát-e valamilyen lehetőséget? Tud-e olyan tanácsot adni egy egyszerű, mezei képviselőnek, hogy mit képviseljünk, hogy ne zülljék szét az orvosegyetemek élettudományi kutatóbázisa. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kormos Dénes! Meghallgatunk még 2-3 hozzászólást, és elnök úr majd szól, amikor úgy gondolja, hogy válaszolni kíván. Kormos Dénes, parancsolj!

KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Urak! Tisztelt Bizottság! Két részéhez szeretnék szólni annak, amit elnök úr fölvezetett. Az első része még közvetlenül nem a kutatóhelyekhez, de mégis ahhoz kapcsolódóan hangzott el, nevezetesen az Akadémiának az a kezdeményezése, amely a kutatás személyi feltételeiről szól, illetve külföldön dolgozó, és itthon lévő tehetséges fiatalok megtartásáról. Én úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő időszakban az Akadémia kezdeményezését - a TÁMOP-ban, a három sávban elindított programokat, a tehetségtámogatási programokat, amelyeknek felsőoktatási hálózatépítési, közoktatási része egyaránt van -, érdemes lenne összehangolni azzal a munkával, amit minden valószínűség szerint holnap elkezdünk.

Tájékoztatva a tisztelt jelenlévőket is, holnap megkezdődik annak a munkának az előkészítése, amelyik a nemzeti tehetségügyi koordinációs fórum létrehozásáról szól. Ennek a fórumnak a feladata lenne az, hogy a tehetségsegítésben Magyarországon közreműködő szakmai szervezeteket, a gazdaság szereplőit összefogja, magyarán szólva egy tehetségbarát társadalom megalapozásában nyújtson segítséget és ebben koordinációt.

Önmagában segítség és koordináció már volt bőven, de némi anyagi forrás sem elhanyagolható ehhez a programhoz. Ma még nem látom az évenkénti személyi jövedelemadó egy százalékának az összegét, mert ez még csak a múlt évben jelent meg, de kiszámítható, hogy ebben az alapban mintegy 1,6 milliárd forint fog rendelkezésünkre áll. Én úgy gondolom, hogy ez is, illeszkedve ahhoz az elképzeléshez, amit az Akadémia letett az asztalra, illetve a kapcsolódó programokhoz, én úgy látom, hogy szakmailag megalapozottan, a hozzárendelt társadalmi hátteret is megerősítve a tehetségígéretek felkutatásának, a kutatói utánpótlásnak egy minőségében új szakaszát tudjuk elkezdeni. Ezt én nagyon fontosnak tartom ebben a gondolkodási körben, amiről szó esett.

A másik része a dolognak: áttanulmányozva ezt az anyagot, szerintem teljesen egyértelmű és világos célkitűzést jelöl meg egy fenntartható, működtethető infrastruktúrát illetően. Nyilvánvalóan az is szimpatikus, amiről szó esett, hogy a felsőoktatáshoz kötődően valósul meg, aminek egyéb más vonzata is mindenképpen hasznos lenne. Jelzi az előterjesztés is, hogy a 2010-es költségvetést megalapozó törvényeknél ennek a megfelelő részét meg kell tenniük az ágazati minisztériumuknak. Mi képviselőként azt tudjuk tenni – átfutottam már ezt az anyagot, de most hirtelen nem tudtam felidézni ezt a fejezeti részt –, nyilván figyelünk rá, és adott esetben akár ennek a bizottságnak az állásfoglalását is jelezni tudjuk, ami érezhetően pozitív lesz.

Mindezt figyelembe véve mi követjük ennek a törvénymódosításnak a sorsát. Amennyiben a tárgyalási időszakban szükséges lesz egyeztetés, hogy tartalmilag ez a rész fedi-e azokat a szándékokat, amelyek megfelelő garanciát adhatnak ennek a projektnek a megvalósításához, akkor ezeket az egyeztetéseket, vagy indokolt esetben a módosításokat el tudjuk végezni.

Én a magam részéről egyrészt szeretném megköszönni elnök úrnak azt az ambiciózus munkát, ami a kutatás-fejlesztés feltételrendszerének javításában elindult az Akadémián, és felajánlom az együttműködést a nemzeti programban. Én úgy gondolom, hogy képviselői oldalról mi jó szívvel tudjuk támogatni ezt az előterjesztést, és követni a törvényalakítás során is a folyamatát. Köszönöm szépen.

DARÓCZY ZOLTÁN: Tisztelt Bizottság! Az írásos anyag nagyon jól kidolgozott és sok részletre is kitér. Meg kell mondanom, hogy a vidéki egyetemeken hasonló típusú beruházások már voltak, Szegeden, Debrecenben, Pécsen, és a helyes irányzat úgy hiszem, az, hogy az egyetemek campusaira bevinni az akadémiai kutatóintézetet. Az ilyen címszó alatt futott javaslat mindenképpen üdvözlendő az én szememben is.

Azt nem tudom megmondani, esetleg a távol lévő Magyar Bálint tudná talán elmondani, hogy a PPP-konstrukció, ami miatt ez a helyzet egyáltalán előállt, milyen károkkal járna akkor, hogyha mondjuk, nem támogatná esetleg a kormányzat vagy a képviselők, az Országgyűlés ezt a javaslatot.

Ez tulajdonképpen megoldást ad a problémára, mert az anyagból az derül ki számomra, hogy valahogy veszélybe került ez az egész beruházás, hiszen ott van egy torzó 23 százalékos készenléttel. 23 százalékos készültségű házakat nem lehet eladni Magyarországon, sehol sem, tehát ezt vagy be kell fejezni, vagy be kell vallani, hogy ez egy hibás elképzelés volt; a válság elején talán be lehetett volna fejezni.

Azt sem tudom, hogy milyen jogi problémák merülnek itt fel, ha fel kell bontani egy ilyen szerződést. Az Akadémia részéről legalábbis úgy látom, hogy nem akar tárgyalni erről a PPP-konstrukcióról. Azt nem tudom, hogy a Műszaki Egyetem vagy az Oktatási és Kulturális Minisztérium továbbra is gondolkodik-e abban, hogy ebben a keretben fogja-e megvalósítani a maga egyik épületét. Ezzel kapcsolatban egyetlenegy kérdést szeretnék feltenni elnök úrnak, azt, hogy újra kell terveztetni ezt az épületet annak a célnak megfelelően, hogy most egy kutatóintézeti elhelyezés lesz, nem pedig az, ami eredetileg volt a Műegyetemen. Ez milyen volumenű munkát jelent?

Mostanában ugyanis mindig azt hallja az ember, hogy nem könnyű engedélyt kapni egy áttervezett épület kivitelezésére, és valahogy úgy gondolom, hogy rengeteg olyan probléma van itt a háttérben még, ami esetleg az elnök úr optimizmusát kikezdi idővel. Nagy fába vágta a fejszéjét az elnök úr, ezzel csak azt akarom mondani, és nem lesz könnyű, mert még egy házat felépíteni sem könnyű ma Magyarországon, nemhogy egy ilyen épületnek a dolgát véghez vinni. Erről van-e valamilyen információja az elnök úrnak, hogy milyen stábbal lehetne ezt megoldani.

A másik, amit szeretnék felvetni, az, hogy nyilvánvalóan egy épület üresen még nem sokat jelent, és az infrastruktúra javításához az is kell, hogy milyen műszerekkel fog beköltözni ez a két, illetve három intézet. Lesznek-e forrásai az Akadémiának, hogy valamilyen értelemben modernebb műszerállománnyal tudja betelepíteni ezeket az intézeteket.

Nem tudom, megmondom őszintén, nem jön össze nekem az, hogy ezek milyen nagyságú intézetek, hogy ezek lötyögni fognak ebben az épületben, vagy pedig szorosan, szardíniaszerűen lesznek elhelyezve? Gondolom, hogy azért ezt valamennyire tisztázta az elnök úr Pálinkás Gáborral, aki a Kémiai Kutatóintézet igazgatója.

Az első részhez pedig csak annyit, hogy valóban, az Akadémián lezáruló viták nyugvópontra jutottak. De mint ahogy az életben semmi sem végleges nyugvópont, szeretném a bizottság figyelmét felhívni arra, hogy nagy változások előtt áll az Akadémia, hiszen megkezdődött a harc a levelezőtag-választás, a rendestag-választás és a külső tagok, a tiszteletbeli tagok választása területén, tehát nehogy azt tessék hinni, hogy mi most nyugodtak vagyunk minden területen. Nagyon nagy előkészületek vannak, de rendben vannak ezek a dolgok. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Gondolom, hogy ez a harc nem viszi el a figyelmet a pénzről, mert fontosak a személyi kérdések, de rozzant körülmények között valóban nehéz dolgozni. Még Pakucs úrnak megadnám a szót, és mivel nem szeretném, hogy úgy menjünk el, hogy ne tudjam megszavaztatni, ezt követően visszaadom a szót elnök úrnak. Mivel négyen kellünk hozzá, hogy határozatképesek legyünk, és itt olyan anyagról van szó, amit mindenképpen fontosnak tartanék, hogy bármilyen vita alapján az Akadémiának meg tudjuk küldeni, ezért fontos ma döntenünk róla.

PAKUCS JÁNOS: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Bizottság! Az előterjesztéssel és ezzel az anyaggal június hónapban találkoztam, a Budapesti Műszaki Egyetem Gazdasági Tanácsában vitattuk meg. Mi május hónapban szembesültünk azzal, hogy a Műegyetem és az Oktatási és Kulturális Minisztérium által indított közös program, a Q2, egyébként oktatás és kutatás céljára tervezett és elindult építkezésből az egyik épület megújítása ellehetetlenül.

Tehát a Q2 építése megállt, a Q1 is megállt ezzel együtt, de a finanszírozás szempontjából a Q2 ellehetetlenült. A tárgyalássorozat eredményeképpen a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és az Oktatási és Kulturális Minisztérium megállapodtak a kivitelezővel a Q1 épületnek a Műegyetem részére történő megépítéséről, ami a minimál program megvalósulását jelenti, de semmiképpen nem közömbös, hogy a mellette lévő Q2 épületnek, amelyik közműellátás és egyéb szempontból szigorúan összekötött a másik épülettel, mi lesz a sorsa.

Nagyon nem szeretné a Műszaki Egyetem azt, hogy újabb tüskecsarnok keletkezzen az Infoparkban a korábbiakhoz képest egy újabb félkész épülettel, nem beszélve arról, hogy a Q2 épület ezen előterjesztett koncepció alapján történő megvalósítása segíti a Q1 megvalósulását. E nélkül a Q1 egyébként pénzügyileg fedezett, pénzügyi szempontból rendezett beruházás sorsa is bizonyos mértékig bizonytalanná válna. Tehát a Budapesti Műszaki Egyetem Gazdasági Tanácsa nevében teljes mértékben egyetértünk és támogatjuk.

Később mi ezt a programot a Nemzeti Innovációs Kutatási Tanács ülésén is megtárgyaltuk, ahol a forrás kérdése volt napirenden. Örömmel jelentem a tisztelt bizottságnak, hogy a Nemzeti Innovációs Kutatási Tanács egyetért azzal, hogy az a forrás, amit egyébként kötelező tartalékképzés címén a tanács részére már a korábbi években is elrendeltek – 20 milliárd forint van jelenleg ebben a formában rezerválva –, hogy ennek a terhére ez az összeg átcsoportosításra kerüljön e program megvalósítására. Ezzel a Kutatási Tanács, szintén Pálinkás József elnök úr jelenlétében, egyetértett, és támogatta.

Végül elmondom a magam véleményét is, hogy a legjobb megoldásnak tartom ezt a fajta hasznosítást. Az elmondott indokokon túlmenően csökkenteném a kockázatokat – áttervezés és egyéb –, hiszen az épület és az infrastruktúra eleve a kutatás és oktatás céljára készült, tehát kimondottan erre a célra szolgál, és minden más hasznosítás ellentétes lenne a környezet szempontjából, de a kutatás, az oktatás szempontjából is. Tehát a magam részéről én ezt teljes mértékben támogatom.

Ha már a szó nálam van, tisztelt elnök úr, engedelmet kérek, hogy más témában elhangzott hozzászólásra reagálnék, ugyanis a tehetség koordinációs tanács vagy bizottság hangzott itt el. Én megemlítem ezzel kapcsolatban, hogy 3,5 éve jött létre a Tehetséggondozó Tanács, és alapítottunk meg a Tehetséggondozó Szervezetek Szövetségét, amelyik a Magyarországon lévő 27 szervezet együttműködését fogja össze. Ennek a 27 szervezetnek az abszolút együttműködését ajánlom fel, és azt a bázist, azt a tudást, ami fölhalmozódott ebben a tanácsban és szervezetben, annál is inkább, mert a TÁMOP pályázatán nyertünk 700 millió forintot a tehetségpont háló kiépítésére is. Van 3,5 éves tapasztalatunk, amit szívesen fölajánlunk, és örülünk, hogy ilyen szinten létrejön egy ilyen koordinációs szervezet. Köszönöm szépen.

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. A hozzászólások sorrendjében válaszolnék. Gógl társelnök úrnak: a kockázati mátrix és a kockázatelemzés még a PPP-beruházásra vonatkozott. Most itt előreugrok Daróczy Zoltán megjegyzésére, az Akadémia nem kíván semmilyen úgynevezett PPP-beruházásban részt venni. Ezt a mondatot kérem, fogadják el így, ponttal a végén, és ehhez indoklást hadd ne fűzzek.

Az orvosegyetemek kutatóbázisának megőrzését nagyon fontosnak tartom, éppen ezért szorgalmazom azt, hogy Magyarországon legyen az NIH-hoz hasonló finanszírozási szervezete az orvosbiológiai kutatásoknak. A népegészségügytől a gyógyszerkutatáson át számos olyan terület van, amely, ha nem jut olyan volumenű kutatási forráshoz, amelyből működni tud, akkor bizony a ma jelentős és erős – el kell ismernünk, hogy jelentős és erős – orvosegyetemi kutatásbázis bizony nagyon nagy mértékben meggyengülhet.

Itt természetesen arra is figyelni kell, és ha a véleményemet is kérte a képviselő úr, az az álláspontom, hogy a kutatási és a gyógyítási finanszírozás különválasztása rendkívül fontos, mert mindkettőben adódhatnak olyan helyzetek, hogy kutatási forrásból gyógyítást finanszírozunk, és nem lenne jó, hogyha a gyógyításra szánt forrásokból kutatásokat finanszíroznánk. Ez egy, mondjuk úgy, hogy érzékeny kérdés. Azért lenne fontos, hogy a kutatások finanszírozása pályázati pénzből, egy külső finanszírozó és ellenőrző szervezeten keresztül történjen, hogy ez biztosított legyen. Valóban, ez nagyon fontos abból a szempontból, hogy a jelentős magyar élettudományi kutatóbázis megmaradjon.

Kormos Dénes képviselő úr, a tehetséggondozásról és a tehetségprogramról holnap délután 2-kor fogunk részletesen beszélni. Én a magam részéről támogatom azt, hogy a tehetséggondozás kerüljön a középpontba. Az Akadémián elindított programról néhány szót mondanék azok számára, akik minden részletet talán nem ismernek.

Az Akadémián elindított programnak az a lényege, hogy egy kutató, ha megkapja a támogatást, három év után megvizsgáljuk, hogy ez milyen eredményes volt. Öt év után döntünk arról, hogy ez a kutatóintézetnél marad, vagy nem marad. Ha ott marad, akkor ez beépül a kutatóintézet bázisába, és ilyen módon - nem rejtettem soha véka alá a kutatóintézeti igazgatók esetében sem, hogy ez az én vagy az Akadémia vezetésének az eszköze arra, hogy átcsoportosítson olyan helyekre, ahol a legtehetségesebb fiatalokat meg tudják szerezni -, ez a kutatóintézetek közötti átcsoportosításnak egy olyan szerves eszköze, ami nem sért direkt érdekeket, nem lesz belőle nagy vita, hogy most ettől a kutatóintézettől elvettünk, vagy hogyan csoportosítsuk át ezeket az összegeket.

Én a tehetséggondozásban és a magyar kiválóságprogramban is azt tartanám fontosnak, sőt, ha megengedik, egy mondatot mondok a kutatóegyetemekről is, abban a programban is azt tartanám fontosnak, hogy markoljunk kevesebbet, fogjunk nagyot. Ha elindítunk egy programot, akkor ne kampányszerűen indítsuk el. Inkább indítsuk kisebb mértékben, folyamatosan ellenőrizzük, és hogyha látjuk, hogy biztos a lábunk alatt a talaj, akkor esetleg léphetünk egy nagyobbat is előre. Tehát a tehetséggondozásnál és a kutatóegyetemeknél is a biztonságos és kiszámítható, hosszú távú finanszírozásnak, működésnek a feltételeit kell megteremteni. Holnap erről, gondolom, beszélünk.

A törvénymódosításban, jelen van az ülésen Balla Gergely államtitkár úr is, Varga miniszter úrral, Oszkó miniszter úrral ezt az előterjesztést természetesen egyeztettem, és az előterjesztés a kormány támogatását tudtommal bírja. Miniszterelnök úrral is egyeztettem erről. A törvénymódosítás az Innovációs Alapról szóló törvényben felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy egyedi, nagy kutatási beruházást támogasson. Tehát végső soron egy egyszerű módosításról van szó, ez benne lesz a költségvetést megalapozó törvényekben, azok között.

Valóban ez a fejlesztés megoldást jelent a PPP-beruházás nem folytathatóságára. Jogi problémák valószínűleg lesznek, probléma nélkül általában nem szokott egy ilyen dolog lefutni. Azt gondolom, hogy ha a finanszírozás rendelkezésre áll – tisztelettel kérem a sajtót, ha jelen van, akkor ezt ne idézze –, akkor más tárgyalási pozícióban vagyok a kivitelezővel, mintha nincs forrásom, és nekem kell kérni, hogy ugyan, csinálja már meg, és hogyha megcsinálja, akkor ilyen-olyan bérleti díjért, így és úgy bérbe vehetjük. Tehát azt gondolom, ha a forrás rendelkezésre áll, akkor a már megépült rész olyan áron vezető meg, amilyen áron egy ilyen készültségi fokú épületet lehetséges megvásárolni. Ez azt jelenti, hogy akkor a beruházóval a tárgyalási pozíciónk más.

Szükséges természetesen újratervezés, kell, de az épületnek csak a pinceszintje, gépházszintje, tehát gyakorlatilag csak az első szintje van kész jelenleg, és a fölötte lévő szinteknél az, hogy az elszívófülke más helyre kerüljön, ennek átterveztetése nem jelent lényeges költséget. Ebben már egyébként elindult a gondolkodás.

Az összegben benne van az is, hogy az infrastruktúra megújuljon. Tehát a 7,5 milliárd forintban műszerbeszerzést is tervezek.

Daróczy professzor úr azt kérdezte, hogy majd lötyögnek-e az épületben az emberek. Erre megint azt tudom mondani - remélem, hogy nincs jelen a bulvársajtó -, hogy itt sokat nem tudok mondani, legfeljebb a múltamra hivatkozhatok, hogy cipőkanállal bele fognak férni. Amikor az Atommagkutató Intézet igazgatója lettem, akkor elég nagy vihart kavart az, hogy megnéztem, mihez, hány négyzetméterre van szükség, és utána onnan indítottuk a tárgyalást. Tehát a terület kisebb lesz, mint a jelenlegi terület, és úgy kell megoldaniuk a kutatási berendezések elhelyezését, hogy egy ésszerű négyzetméteren elférjenek, azaz a jelenlegi területe a Kémiai Kutatóközpontnak és az enzimológiának nagyobb, mint amekkora területre költöznek majd.

Ez konfliktusos a kutatóknak, mert a kutatók mindig nagyobb területet szeretnének. Én azt gondolom, és azt hiszem, ezt mindig nyíltan vállaltam, hogy az Akadémia elnökének nemcsak kellemes feladatokat kell végrehajtania, van olyan, amikor kinek-kinek el kell mondania, hogy egy négyzetméter fenntartása ma Budapesten 28-30 ezer forintba, hol mennyibe kerül évente. Tessék számolni, és ha fönn tudja tartani a bevételéből, finanszírozásából, akkor igen, ha nem, akkor nem építünk egyetlen négyzetmétert sem.

Egyébként köszönöm, hogy ezt fölvetetetted, mert ez valóban fontos dolog, hogy ezáltal a működtetési költségeknek csökkenniük kell. Annak nincs értelme, hogy úgynevezett modernizálást végzünk, és közben a kétszeresére nőnek az üzemeltetési költségek. Így ne csináljunk semmit, mert az üzemeltetési költségek már így is nagyon magasak.

A Pakucs János által elmondottakat megerősíteni tudom, hogy a KUTIT ülésén ezt megtárgyalták, és a KUTIT is úgy ítélte meg, hogy ez a konstrukció támogatható. Még egyszer hadd erősítsem meg, és egyúttal hadd köszönjem meg Varga miniszter úrnak a támogatását, a pénzügyminiszter úr pedig nyilván várja azt, hogy a kutatási alapért felelős miniszter milyen választ ad, hiszen a pénzügyminiszter eszerint fogja az átcsoportosítást elvégezni.

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném azt a határozati javaslatot előterjeszteni, amely arról szólna, hogy meghallgattuk elnök urat, az írásos anyagot megismertük. Az elhangzott hozzászólásokra adott válasz alapján javasoljuk, hogy mindazt a támogatást, amit Varga miniszter úr biztosított a Pénzügyminisztérium részéről, támogassa a miniszter. Erről kérek szavazást. Aki ezt elfogadja, azt kérem, jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Azt kérem, hogy ez a levél kerüljön el Varga miniszter úrhoz és Oszkó miniszter úrhoz a társelnök úr és az én aláírásommal, ha egyetértetek vele, és elnézést kérek ezért a kicsit erőszakos szavazás-megkérésért. András, parancsolj!

TATI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Azt szeretném megkérdezni, segítené-e az ügyet, hogyha ebbe a formális határozatba még egy olyan záró mondat belekerülne, amiről itt többen szóltak, a bizottsági tagok is, hogy az a fajta út, hogy az akadémiai kutatóintézetek helyzetének, infrastruktúrájának a felújítása nem feltétlenül állami pénzek bevonásával, hanem az akadémiai vagyon mobilizálásával indul meg. Tehát, hogy a felszabaduló épületek esetleges hasznosításából felszabaduló további források ráfordíthatók legyenek más intézetek helyzetének a rendezéséhez.

Én ezt nagyon fontosnak tartom, mert így tulajdonképpen állandó, új állami pénzek bevonása nélkül ez azt erősítené, hogy ha megindul ez a folyamat, akkor ne visszapótlódjon az alapba a felszabaduló pénz, hanem induljon meg a mobilizáció, és nyilván egy hosszú távú program keretében a teljes kutatóintézeti hálózat felújítása lépésről lépésre bekövetkezzék. Ha egyetértene ezzel, elnök úr, én egy ilyen típusú mondat hozzáfűzését fontosnak tartanám a kormányzati gondolkodás befolyásolására is, hogy ne egy egyszeri esetleges kölcsönnek tekintse ezt a forrást, hanem egy olyan beruházásnak, ami hosszú távon egy mozgást indíthat el az Akadémia kezelésében lévő vagyontömeg jobb hasznosításához.

ELNÖK: Én így értettem, de hogyha nem így beszéltünk, akkor így kell értelmezni, hogy egy folyamatot adjon, ha már lehetőségként ez megvan. András, ez természetes, és hogy még érthetőbb legyen, akkor ezt így írjuk bele, kicsit sarkosan, hogy aki nem szeretné, az is így értelmezze.

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke: Az Akadémia részéről természetesen annak nincs akadálya, hogyha ez úgy megy tovább, hogy az így fölszabaduló forrásokat a kutatóhálózat megújítására fordítsuk; én a magam részéről ezt támogatom. Nyilván a kormány számára is világos, és a képviselők számára is világos lesz akkor, amit Tatai képviselő úr mondott, hogy a további felújítások már nem állami pénz bevonását igénylik, vagy nem annyi állami pénz bevonását igénylik.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.)

Szeretnék még tájékoztatást adni arról, hogy várhatóan október 20-án az NKTH elnökét hallgatjuk meg. Jelen- és jövőképet kérünk tőle, és mivel a költségvetésnél lehet olyan - reményeim szerint már nem -, ami a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódik, mégis azok a kérdések, amelyek a költségvetéshez és kutatáshoz kapcsolódnak, azt szeretnénk itt megismerni. Ezzel a 20-i üléssel készülnénk novemberre, a tudomány hónapjára. Mindenki meg fogja kapni a meghívót, de tegyétek a naptáratokba, hogy október 20-án erre sor kerül.

Tudom, a másik fura, kicsit személyes tájékoztatás, hogy találtok az asztalon egy folyóiratot "Fejlesztés és finanszírozás" címmel. Ebben nekem is van egy cikkem, de nem emiatt ajánlom nektek, hanem Simai akadémikusnak, Inotainak, Morva Tamásnak van cikke benne. Ebben többen foglalkozunk azzal, hogy a válság miként érintette Kínát, Európát, milyen kivezető utak állnak rendelkezésre. Mindannyiotoknak adnánk egy példányt, vigyétek el, nézzétek át. Azzal foglalkoztunk benne, hogy az oktatásra, kutatásra miként hat a válság, mik a kivezető utak, és kicsit egyéni jellegű, hisz minden kutató az egyéni elképzelését írja le.

Köszönöm szépen elnök úrnak, hogy elfogadta a meghívást, és köszönöm nektek, hogy eljöttetek, és kérem, hogy 20-ára készüljetek, Csopaky úr készül, tudom.