(MB/1/2006
MB/124/2002-2006)
J e g y z ő k ö n y v
az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának
2006. január 30-án, hétfőn, 11 óra 30 perckor
a Képviselői Irodaház 515. számú üléstermében megtartott
üléséről
Napirend:
|
Elnököl: |
dr. Magda Sándor (MSZP), a bizottság elnöke |
|
Jegyzőkönyvvezető: |
Ferenc Zsuzsa |
Az ülés résztvevői
A bizottság részéről:
Dr. Magda Sándor (MSZP), a bizottság elnöke
Lengyel Zoltán (Fidesz), a bizottság alelnöke
Kékkői Zoltán (Fidesz), a bizottság alelnöke
Gazdag János (MSZP)
Herbály Imre (MSZP)
Karakas János (MSZP)
Kis Péter (MSZP)
Dr. Orosz Sándor (MSZP)
Vadász István (MSZP)
Zatykó János (MSZP)
Czerván György (Fidesz)
Farkas Sándor (Fidesz)
Járvás István (Fidesz)
Dr. Kis Zoltán (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Gőgös Zoltán (MSZP) Gazdag Jánosnak (MSZP)
Godó Lajos (MSZP) Kis Péternek (MSZP)
Dr. Karsai József (MSZP) Herbály Imrének (MSZP)
Dr. Németh Imre (MSZP) Karakas Jánosnak (MSZP)
Balogh József (Fidesz) Kékkői Zoltánnak (Fidesz)
Dr. Szabó József Andor (Fidesz) Lengyel Zoltánnak (Fidesz)
Felszólaló meghívottak:
Laborcné dr. Balogh Éva főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi Minisztérium)
Laczka Sándorné főosztályvezető (Központi Statisztikai Hivatal)
Dr. Nagy Sándor, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára
Dr. Géczi József Alajos országgyűlési képviselő (MSZP)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 33 perc)
DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban: ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm a megjelent hölgyeket, urakat. Az ülést megnyitom.
Szeretném bejelenteni, hogy még két alkalommal tervezünk bizottsági ülést, mégpedig február 6-án, 11 óra 30 perckor és február 8-án, 10 órakor. A 6-ai témák: a gyümölcsös ültetvények, valamint a gyümölcsösültetvény-méretet el nem érő, gyümölcsfával betelepített területek összeírásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok, majd a nemzeti vidékpolitikai tanácsról szóló törvényjavaslathoz beérkező módosító javaslatok megvitatása. 8-án szintén ez a kettő lesz napirenden, a kapcsolódó módosító javaslatok, valamint tájékoztató a Tellus Oktatási Programról, amit a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége fog beterjeszteni, majd elnöki összefoglaló a mezőgazdasági bizottság 2002-2006 közötti munkájáról, amelynek az írásos anyagát szeretném mindenkihez eljuttatni.
Tisztelt Bizottság! A mai napon két napirendi pontot tárgyalnánk meg. Ha a bizottsági tagok egyetértenek azzal, hogy ezt a két napirendi pont megtárgyaljuk, akkor kérem, szavazzák meg. (Szavazás.) Köszönöm szépen, egyhangú.
Az 1. napirendi pont a gyümölcsös ültetvények összeírásával kapcsolatos törvényjavaslat megtárgyalása.
Köszöntöm Laborcné dr. Balogh Éva főosztályvezető-helyettes asszonyt. Tessék parancsolni!
LABORCNÉ DR. BALOGH ÉVA (Igazságügyi Minisztérium): Jó napot kívánok! Laborcné Balogh Éva vagyok az Igazságügyi Minisztériumból. Munkatársaim, segítőim Laczka Éva asszony és Láng Dóra a Központi Statisztikai Hivatalból, akik az önök kérdéseire válaszolnak, ha erre igény lesz.
A magyar agrárgazdaság irányítása és fejlesztése sem országosan, sem az Európai Unió keretein belül nem képzelhető el pontos ténybeli ismeretek nélkül. Ezeknek az ismereteknek a megszerzésére szolgálnak az összeírások, legyenek ezek akár egyszeriek, akár ismétlődőek, hiszen a változások követése csak az ismétlődő összeírások során valósítható meg.
Az Országgyűlés az 1999. évi XLVI. törvénnyel döntött az általános mezőgazdasági összeírásokról. A termőterületre, a haszonállat-állományra, a mezőgazdasági szolgáltatásokra és más lényeges, ezzel összefüggő adatokra terjed ki az összeírás. Ha az adatgyűjtés személyes adatokra is kiterjed, ebben az esetben alkotmányos garancia, hogy csak törvénnyel lehet rendelkezni. Egy ilyen törvényjavaslat fekszik most az önök asztalán. Négy gyümölcsfafajtára terjed ki az összeírás, ami 5 évenként rendszeresen ismétlődő lesz. Ezek: az alma, a körte és a két közismerten magyar barackfajta, a kajszi- és az őszibarack.
Amellett, hogy a gyümölcspiac nemzeti szabályozásához elengedhetetlen az adatok ismerete, van egy kötelező jellegű európai adatszolgáltatásunk is, ami a 2001. évi 109. EK parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtására vonatkozik. Az összeírás adatkörét a törvényjavaslatunk tartalmazza. Két fontos adatkörről van szó: a gyümölcsös terület azonosító adatairól és a használók azonosító adatairól. Ezt az összeírást 2007-ben kell megkezdeni, és azután 5 évenként ismételni. A végrehajtás feladatai - mint ahogy ezt már megszokhattuk - a Központi Statisztikai Hivatalra hárulnak.
Ennyit összefoglalóként, és kérem, hogy kérdéseikkel segítsék elő a munkát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen a korrekt tájékoztatást. Ez egy teljesen szakmai alapon megfogalmazott igény, amit az Európai Unión belül úgymond ajánlásként minden demokratikus ország elvégez.
Kérdések? Kékkői Zoltán, tessék!
KÉKKŐI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az általános indoklásban az olvasható, hogy a 2001/109. EK irányelv alapján kell ezt a törvényjavaslatot beterjeszteni, és meghozni az új törvényt. Annak idején, 2003-ban szintén erre a rendeletre hivatkozva módosítottunk egy 1970-es törvényerejű rendeletet, ami szintén a gyümölcstermesztésről szólt. Ezt a rendeletet módosítottuk még 2005 tavaszán is. Számunkra érthetetlen, hogy ezt a két rendeletet, a gyümölcstermesztésről szóló kormányerejű rendeletet és a mostanit miért nem lehetett volna összedolgozni és egy normális új törvényt megalkotni. Tehát így most a gyümölcstermesztők sokszor elő kell, hogy vegyenek egy 1970-es törvényerejű rendeletet, annak alapján vannak kötelezettségeik, ugyanakkor most hozunk szintén a gyümölcstermesztők részére egy új törvényt, ami valóban szükséges, mert európai uniós irányelvek írják elő. Amikor módosítottuk azt a törvényerejű rendeletet, akkor lehet, hogy hasznosabb lett volna meghozni egy új törvényt ennek az irányelvnek megfelelően. Éppen ezért ezt így, ilyen formában nem támogatjuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés? Tessék, Karakas János!
KARAKAS JÁNOS (MSZP): Az egyéb gyümölcsfajták tekintetében milyen intervallumonként terveznek, vagy egyáltalán terveznek-e majdan összeírást, és mennyire hozzák össze az összeírási terveket?
ELNÖK: További kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Akkor kérjük szépen a válaszokat.
LABORCNÉ DR. BALOGH ÉVA (Igazságügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Megpróbálok mindegyik kérdésre válaszolni, aztán a kolleganőim majd kiegészítik.
Az Európai Parlament és a Tanács 109. irányelve minden európai uniós tagállam számára kötelezővé teszi ezeket az összeírásokat. Hogy milyen gyümölcsfafajra terjed ki, azt az irányelv melléklete határozza meg. Ezen alapul az is, hogy Magyarországon éppen erre a négy gyümölcsfafajtára terjed ki majd az ismétlődő összeírás.
Az 1970-es törvényerejű rendeletről ebben a pillanatban nem sok információm van. Arról biztosan tudok, hogy ez az irányelv 2001-ben született az Európai Unió tagállamaira. Az ezt megelőző, megalapozó összeírást pedig az 1999. évi XLVI. törvény vezette be, amit az imént idéztem önöknek, és ami nemcsak erre terjed ki, hanem a szőlőkre a vadgazdálkodástól kezdve bizonyos állatfajták összeírására is, tehát ezt tekintjük mi az alapösszeíró törvényünknek. Ígérem képviselő úrnak, hogy haladéktalanul utánanézek, mi ez az 1970-es törvényerejű rendelet (Kékkői Zoltán: Érdemes.), mert erről nincs tudomásunk, hogy ilyen mértékben és ilyen adatkörrel írt volna elő összeírást, ráadásul olyat, ami ismétlődne.
Az egyéb gyümölcsfajok összeírására vonatkozó kérdésre a kolleganőm válaszol.
LACZKA SÁNDORNÉ (Központi Statisztikai Hivatal): Jó napot kívánok! Laczka Sándorné vagyok, a KSH mezőgazdasági főosztályának vezetője.
A gyümölcsfajokra annyiban válaszolnék, hogy kötelezően az EU irányelv négy gyümölcsfaj összeírását írja elő. Az összeírás kiegészíthető nemzeti célokra egyéb gyümölcsfajok összeírásával. Ez mindössze pénzügyi kérdés, mert ha a KSH egy ilyen összeírást megszervez, akkor mód van arra, hogy ez a többi gyümölcsfajra is kiterjedjen, mint ahogy 2001-ben kiterjedt, mindössze forrás biztosítása szükséges hozzá.
ELNÖK: További kérdés? (Senki sem jelentkezik.) Megkaptuk a választ. Ezt követően az a feladatom, hogy az előterjesztésnek megfelelően a bizottságot megkérdezzem, hogy javasolja-e a törvényjavaslatot általános vitára. Aki igen, az kérem, szavazzon! (Látható többség.) Aki nem? (0) Aki tartózkodik? (8) Köszönjük szépen.
Az a kérésem, hogy a Kékkői képviselő úr által felvetett kérdésre - nem kötelező ugyan, de tessék megtenni - írásban válaszoljon, és a következő bizottsági ülésen esetleg minket is ismertessen meg ezzel, amennyiben lehetséges. Megköszönjük a napirendi pont tárgyalásán való részvételüket, további kellemes munkát kívánunk!
(Jelzésre:) A kisebbségi előadó Kékkői Zoltán, a többségi előadó pedig Karakas János lesz. (Nincs ellenvetés.)
Tisztelt Bizottság! A nemzeti vidékpolitikai tanácsról szóló törvényjavaslatot Nagy Sándor államtitkár úr terjeszti elő. Tessék!
DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A kormány azzal a szándékkal nyújtotta be az Országgyűlésnek ezt a törvényjavaslatot, hogy egy, a javaslatban szereplő összetételű tanács létrehozásával is segítse elő Magyarországon a vidékpolitika új alapokra helyezését. Ennek indokairól ebben a körben hosszan nem kívánok beszélni, hiszen ha van olyan állandó bizottság, amelyik a tevékenysége folytán tisztában van a vidék állapotaival, akkor egyebek mellett ez az a bizottság, tehát erre nem szeretnék kitérni.
Arra azonban kettő mondat erejéig kitérnék, hogy a javasolt összetétele a tanácsnak garantálja, hogy abban a szakmai-tudományos műhelyek, az érdekképviseletek, a civil szervezetek, a különféle, a vidékkel kapcsolatot ápoló vagy éppen a vidék térségeiben működő szervezetek rangos képviselői úgy vehetnek részt, hogy a mindenkori kormányzati politika semmilyen módon nem befolyásolhatja egyoldalúan a tanács működését. Hiszen a legfeljebb 23 fős tanács tagjai közé 7-et a tudományos-szakmai szervezetek - azaz az Akadémia, a Rektori Konferencia, a Főigazgatói Konferencia -, 13-at az érdekképviseleti, önkormányzati és egyéb, a vidékkel kapcsolatot tartó civil szervezetek delegálnak, és mindössze 3 főre tehet javaslatot, illetve ennyit kérhet fel a miniszterelnök. Az összes többi szervezet esetében a jelölt személyével kapcsolatban a miniszterelnök, aki formálisan felkéri a tanács tagjait, csak a törvényben foglalt feltételek teljesülését vizsgálhatja, tehát nem tárgya a vizsgálódásának az, hogy akit javasoltak, azt ő személy szerint alkalmasnak, szimpatikusnak vagy másnak tartja-e.
A tanács ülésére a javaslat értelmében meghívást kap minden egyes alkalommal a miniszterelnök, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a KSH elnöke, a mindenkori parlamenti frakciók egy-egy általuk kijelölt képviselője és azon egyházak összesen két képviselője, amelyek olyan intézményeket tartanak fenn, amely intézmények a vidék életében, világában szerepet játszanak. Nagyon leegyszerűsítve, nagyon röviden ez a tanács összetételével és létrehozásával kapcsolatos normaszövegnek a lényege.
Végül megemlítem, hogy egy kis létszámú titkárság segítené abban a munkájában, hogy elemző, kezdeményező, a törvényjavaslatokat, a költségvetési törvényt és minden, a kormány elé kerülő és a vidéket érintő jogszabályt ez a tanács véleményezzen, azt is merem mondani, hogy kvázi élő lelkiismeret legyen, és az a szándék, hogy a következő évtized a vidékről szóljon, ebben a formában is megerősíthető legyen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kérdések, vélemények következnek. Lengyel Zoltán!
LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Amikor megkaptuk az anyagot, döbbenten láttam, hogy köszönő viszonyban sincsenek a leírtak azokkal a kérdéskörökkel, amelyeket a négypárti egyeztetésen Glatz akadémikus úrral az előterjesztett anyag kapcsán megismerhettünk; ez egy merőben más felfogásban készült előterjesztés. Furcsának tűnik, hogy például a Tudományos Akadémia delegálási jogkörét is oly módon korlátozza az előterjesztés, hogy a miniszterelnökkel történt előzetes egyeztetést követően határozza meg a Tudományos Akadémia, hogy ki kerülhet be ebbe a tanácsba. Ettől a pillanattól kezdve nem igazán valósulhat meg az előterjesztést készítőnek az a szándéka, hogy ez a szervezet a vidék lelkiismerete legyen. Megdöbbentő, hogy mennyire sikerült átírni azt az anyagot, amit egyébként mi is tudtunk volna támogatni, és ami egy finn modell alapján jó példaként és lehetőségként szolgált volna a magyar vidék és a magyar mezőgazdaság számára. Ezek után így ezt az előterjesztést nem fogjuk tudni támogatni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék, Kis Zoltán!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Bizottság! Ennek az előterjesztésnek az előzményei közel egyéves múltra tekintenek vissza; valamikor tavaly február környékén volt arról szó, hogy egy nemzeti vidékpolitikai koncepció kialakításához egy kormánytól független, olyan szervezet segítsége kellene, amelynek rendszerét, a mindenkori kormánytól való függetlenségét, szakmai hátterét nem kormányzati, hanem parlamenti jóváhagyással és parlamenti eszközökkel kívánjuk megoldani. Ebben a kérdésben több négypárti egyeztetésre került sor, a Szocialista Párt részéről Gőgös képviselő úr és az itt megjelent képviselő úr is már többször a segítségünkre volt, és meg is állapodtunk jó pár olyan kérdésben, amelynek a konszenzusos voltát mindezidáig senki nem vonta kétségbe. Ugyanez vonatkozik a Fidesz és az MDF részéről megjelentekre, gondolok itt Lengyel képviselő úrra és az MDF részéről a képviselőcsoport vezetőjére, Herényi Károlyra.
A legutolsó megbeszélést még az Akadémián tartottuk, ahol már jelentkezett egy A és egy B variáció. Az egyikről látszott, hogy egy kormányzati struktúrához igazodóan a Miniszterelnöki Hivatal mellett működő, illetve a miniszterelnök apparátusához integrálódó szervezetről szól, a másik egy függetlenségét megőrző grémiumról. Ebben az előterjesztésben látszik több helyen is, hogy bizony ez egy olyan testület, amelyben a köztisztviselői kart és a kormányt is nyilvánvalóan a miniszterelnök kinevezésével képviselik. A képviseletre jogosult szervek jogosultságát ugyan nem vitatja a törvény, de a kinevezési jogot a miniszterelnök kezébe adja. A c) pontot nem is értem: a tanács tevékenységi körében közreműködik a kormány vidékpolitikai célokat szolgáló programokra vonatkozó döntéseinek, illetve az Országgyűlés részére készített javaslatainak kidolgozásában; kvázi a kormánynak dolgozik, a kormánynak az Országgyűlés felé ad ilyen jellegű instrukciókat. Nem ez volt az elsődleges cél, kiváltképp az nem, hogy a tanács tisztségviselői a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter előterjesztésére lesznek majd kiválasztva, hanem arról is szó volt, hogy a politikai pártok ebben a grémiumban tevékeny részt és szerepet vállalnak, tekintettel arra, hogy azoknak a döntéseknek a jó részére, amelyek a vidékpolitikával, a vidék fejlődésével, annak hosszú távú céljaival és az integrációt is elősegítő rendszer kialakításával kapcsolatosak, végül is az országgyűlési képviselők döntése alapján kerül sor, mert számos olyan ügyben kell határoznia, ami a parlamenthez tartozik. Ezért azt szeretnénk, és ez volt az elsődleges cél, hogy ebben a politikai pártok is úgy képviseltessék magukat, hogy megfelelő súlya legyen.
Látszik, hogy a pártok ebből erősen ki vannak hagyva, sőt ráadásul még összeférhetetlenségi szabályokat is megállapít. Az, hogy a parlamenti képviselőt kizárja két évig, még rendben van, de a volt kormánytagokat is kizárja, ha teszem azt egy előző kormányban valaki államtitkár volt. A mostani kormányban lehet valaki államtitkár, azt ki lehet nevezni, a volt kormányból nem lehet, mert szerencsétlen két évvel előtte még akár kormánytag vagy politikai államtitkár is volt.
A c) pont még jobb: a párt alkalmazottja vagy tisztségviselője. Nevezetesen lehet, hogy nekünk van egy agrárszakértőnk, aki olyan tisztségben volt szerencsétlen, hogy az agrártagozat tagja, mert az tisztség az alapszabály szerint. Sőt tisztség mondjuk egy helyi csoportban az ügyvivő is. Minden párttisztségviselő - egy kicsit túlzott ez a korlátozás. Az ügyészeknél és a fegyveres testületek tagjainál meghatároztuk – bár most is vitatott egyébként –, hogy párttag vagy párt alkalmazottja tisztségviselő nem lehet, és itt most levisszük egészen tisztségviselőig, alkalmazottig.
Tehát ezzel az előterjesztéssel, ahogy itt van előttünk, nem tudunk egyetérteni, és nem tudjuk elfogadni. Erről egyébként a szombati kihelyezett frakcióülésünkön döntöttünk, tehát most a frakció álláspontját is mondom, nemcsak az enyémet. Arra kérem a tisztelt kormányt, hogy ebben a tárgykörben további négypárti egyeztetéseket folytasson, mert az ügy, amiről szó van, fontos. Szó nincs arról, hogy a nemzeti vidékpolitikai tanács létjogosultságát vagy ennek a rendszernek a működését kétségbe vonnánk, mert akkor nem vettünk volna részt a négypárti tárgyaláson sem. Azt gondolom, nincs is ezen vita a parlamenti pártok között, a jelen előterjesztésben azonban nem szeretnénk, ha ez a testület egy kormányhivatal vagy egy kormányközi tanácsadó testület szintjén mozogna, mert erre a kormánynak bármikor módja van, ezt megteheti, működtetheti, ehhez viszont akkor törvényre nincsen szükség. Ami a preambulumban fel van sorolva, az ezzel a rendszerrel véleményünk szerint nem működtethető. Arra kérem még egyszer az előterjesztőket, hogy további négypárti egyeztetéseket folytassanak le.
Még azt sem látnám nagy tragédiának, hogy ha most, ez alatt a három hét alatt már nem tudunk dűlőre jutni kardinális kérdésekben – ez nem olyan, hogy most gyorsan verjük át, három hét van hátra –, ha egyszer egy rossz dolog, fals, torz. Még egyszer mondom, egy év elég lett volna, hogy ezt megoldjuk. Voltak is anyagok, ahogy említetted az elején, több száz anyag volt. Hogy több száz volt-e, azt nem tudom, de több tucatnyi volt ezzel kapcsolatban, az biztos. Akkor ezeket az anyagokat szedjük elő, és ezek aktualizálásával csináljuk meg, még egyszer mondom, annak érdekében, hogy senki ne érezze úgy, hogy ez egy aktuálpolitikai, bármelyik kormány által diktált, bármikor elővehető és kipipálandó feladat, hogy igen, nemzeti vidékpolitikai tanács van, működik, annak minden döntését figyelembe vesszük, és annak megfelelően működünk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Orosz Sándor!
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is reménykedem, hogy ebben a testületben a vidékpolitika jelentőségéről nem kell külön szólni, bár őszintén szólva erős kételyeim is vannak ugyanerről. Ezt jól mutatja ez a mostani polémia is; a szavak és a tettek nincsenek igazából egységben. Miközben a rendszerváltozás óta jelentős idő eltelt, ezenközben – ritka kivételektől eltekintve – folyamatosan mindenki azt harsogja, hogy vannak úgynevezett nemzeti ügyek, amelyekben illene ciklusokat átívelő nemzeti konszenzust összehozni, és amikor egy ilyen ügy vagy annak valamilyen technikai kezelése előkerül, akkor az egyeztetések sorra-rendre megszakadnak, és végül is eredménytelenül zárulnak.
Én személyesen azt gondolom, hogy a vidékpolitikai kérdésekben a nemzeti konszenzus hiánya egy olyan rendszerváltozási deficit, amellyel szembe kell nézni, és a lehető legsürgősebben orvosolni kell. Teljesen nyilvánvaló, hogy az előzetes egyeztetések során sok minden elhangzott és elhangozhatott. Valamikor mély levegőt kell venni – mert történt már ebben az országban olyan, hogy a parasztra hivatkozással parasztellenes törvényeket fogadtak el –, ebből a helyzetből ezt az ügyet ki kell tudnunk emelni.
Az alelnök úr talán nem pontosan olvasta el a mostani előterjesztést, mert amit itt példaként hozott föl, hogy mi van ebben az előterjesztésben, az egészen pontosan nincsen benne. Az, hogy eltérés van az előzetes egyeztetések során leírtakhoz képest, teljesen egyértelmű, ezt Kis Zoltán úr is alátámasztotta. Na de hát nem írtak alá semmit, tisztelt hölgyeim és uraim! Ennek megfelelően a döntés és az előterjesztés felelőssége a kormányra maradt, a kormány pedig igyekezett olyan előterjesztést tenni, ami a pártpolitikai fogságból igyekszik magának a tanácsnak a működését kiemelni. Azzal az érvvel, hogy ez egy kormányhivatal volna, különösebben nem kell foglalkozni, mert elég egyértelmű a leírásból, hogy nem az.
Amit Kis Zoltán képviselő úr említett, hogy ez kormányzati tanácsadó testületté degradálódhat - bár ő ennél egy kicsit markánsabban fogalmazott; azt állítja, hogy az előterjesztés egy kormányzati tanácsadó testületként állítja föl -, és valószínűleg azért is fogalmaztam úgy, ahogy fogalmaztam, ennek az elvi veszélye fönnáll az előterjesztés alapján, azonban, hogy ez valós veszély-e, meg kell mondani őszintén, azt a tanács összetétele is meghatározza. Ha olyan markáns személyek kerülnek be ebbe hat évre szólóan, ráadásul a kinevező által elmozdíthatatlanul, utasíthatatlanul, akikben én reménykedek, akkor ez nem egy kormányzati tanácsadó testület lesz, hanem a funkcióját maximálisan betöltő köztestület, közhasznú szervezetként, önálló költségvetéssel, akinek a munkájára bátran támaszkodhat az Országgyűlés is. Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy utaljak arra, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvénnyel létrehoztuk az Agrárgazdasági Tanácsot, és – remélem, ebben nincs vita közöttünk –, erre, ennek a működésére, véleményére mind a kormányoldal, mind az ellenzék, mind az Országgyűlés eddig is tudott támaszkodni. Tehát okkal-joggal feltételezem, hogy a fölálló, kiemelten közhasznú szervezetként működő köztestület be fogja tudni tölteni a feladatát. Ezért azt indítványozom, hogy az előterjesztésnek megfelelően ezt a törvényjavaslatot bocsássuk általános vitára, és érdemi tárgyalás után fogadjuk el.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Államtitkár Úr! Most egyéni véleményt szeretnék megfogalmazni, nem mint elnök. Én is azt gondolom, azt meg kell nézni, hogy a delegálásnál milyen korlátok vannak. Ezt a Magyar Tudományos Akadémia IV. osztályának doktor képviselőjeként mondom, tehát nagy furcsaság lenne, ha engem onnan kizárnának, hisz' egy olyan testületbe választottak be, amit nem lehet kizárni. A Magyar Akkreditációs Bizottságnak tagja voltam, még nem mondtam le. Ezért valószínű, hogy egyeztetni kell több kérdésben, legyen az tudományosság vagy politika. Ezeket együtt kellene kezelni, megnézni, ha van rá mód, hogy valahol a közeledést keresve azt a célt érjük el, amit Lengyel Zoltán képviselőtársam vagy mások is mondtak, hogy ez a grémiumnak létrejöjjön, mert higgyétek el, borzasztó silány az, ami ma a magyar agrárium és a magyar vidék képviseletének területén megjelenik. Amikor azt nézzük, hogy a biomasszát hol termeljük meg, nincs egy olyan talajtérkép, ami alapján megmondhatnánk, hogy itt ezeket a növényeket javasoljuk. A '60-as évek óta nincs ilyen, Németh Tamás akadémikussal megnéztük. Hát hogy tegyünk akkor arra javaslatot, hogy majd itt kapja a támogatást? Oda tesznek gabonaforgót, ahol minden második évben belvíz van. Ki a hibás? Nem a gazdálkodó, mert ő nem tud mást tenni. De ha ezekre javaslatot tennénk, és ezek előtérbe kerülnének, egészen más lenne a magyar agrárium fejlesztése, tehát hiszem azt, hogy erre szükség van. Itt mindenképpen a vidék tényleges érdekeit kellene keresni. Az a politikus, aki itt pártszínekben akar politizálni, úgyis kiutáltatja magát ebből a grémiumból, mert ez nem a vidék színeiben jelenik meg, hanem a vidék értékeit képviseli. Én – de ez megint Magda Sándor véleménye, aki egy képviselő itt – ezt nem korlátoznám, nem mondanám azt, hogy ne legyen benne olyan, akit párt jelöl, vagy aki képviselő.
Karakas János jelentkezett.
KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Bizottság! A falu, a vidék a politika jóvoltából erősen megosztott. Nagyon örültem, amikor anno a vidék parlamentje megalakult Márczis Márta nevéhez kötődve. Azt hittem, hogy egy kicsit kinőheti magát, hogy a valós vidék parlamentje lehet, de hát ezt a politika nem segítette. Erre aztán végképp egy óriási lapáttal rádobott a múlt évben a Fidesz, amikor a saját vidék parlamentjét igyekezett meghirdetni, ami megint csak a vidék megosztottságát hozta, annak ellenére, hogy már akkor megindult az egyeztetés a vidékpolitikai kérdésekben.
Én mindenféleképpen nagyon fontosnak és szükségesnek tartanék egy törvény által létrehozott grémiumot, ami tényleg - mint ahogy Orosz Sándor is mondta - kinőheti magát, pontosan a hosszabb időtartamú kinevezésekkel, szabályzatokkal, egyebekkel ugyanazt a szerepet betöltheti, mint amit a mezőgazdaságban most már ki tudja, hány év óta betölt ez a tanács. Még azt is el tudom képzelni, hogy ha ez vitákat vált ki, akkor ne adj isten ne zárjuk le ezt a törvényt, végső elkeseredésemben még ezt is el tudom fogadni, de hogy erről ne beszéljünk, hogy egyik párt se mondja azt, hogy igenis erre szükség van, azt nem tudom elképzelni, vagy amelyik ezt kimondja, annak továbbra is az az érdeke, hogy megossza a vidéket.
ELNÖK: Géczi József Alajos, tessék!
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Egyetlenegy mondatot szeretnék mondani. Pontosítani szeretném: valóban hivatalos egyeztetés nem volt, Glatz Ferenc akadémikus úrnak, a Párbeszéd a vidékért mozgalom elnökének kezdeményezésére voltak frakcióegyeztetések, amelyekre szinte az ő mozgalmában megjelent ellenzéki és kormánypárti képviselőket hívta meg. Az utolsó már úgy zajlott, hogy volt a frakcióvezetőinktől meghatalmazásunk, de még egyszer mondom, hivatalos frakcióközi egyeztetés nem volt.
Azt is hozzáteszem, hogy amiket itt Kis Zoltán úr és Lengyel Zoltán úr elmondott, azoknak egy részét, amennyiben a vidékpárti lobbit sikerülne erősíteni, vissza lehet hozni, mert amit itt magunk előtt látunk, ebben a vidékpárti kormányzati képviselők által a kormánygépezetben elszenvedett vereségek is benne vannak. Nem tudni, mi lesz az elkövetkezőkben, de fontos, hogy a parlamenti frakciók képviselete benne legyen, mert ez akkor egy homokozó, ha nincs benne. Hülyeség az összeférhetetlenséget annyira szabályozni, hogy két évig kell várni egy képviselőnek, hiszen egy volt képviselő esetleg éppen a vidék érdekében tudná a tapasztalatait kamatoztatni. Tehát vissza lehet hozni ezeket a javaslatokat egy négypárti egyeztetésen, ugyanis azt tudni kell, hogy a vidéklobbi mindegyik pártban gyengébb, és ezzel szembe kell nézni. Ha nem hozunk meg valamit még ebben a ciklusban, akkor megint egy évet fogunk veszteni. Ez itt a döntő, és persze lehet orvosolni még sok mindent.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára: Köszönöm szépen, és köszönöm a hozzászólásokat is.
Ami a dolog tárgyszerű részét illeti, azt kell mondanom, ebben a törvényjavaslatban olyan, hogy a miniszterelnök kénye-kedve szerint nevezhetne ki bárkit a tanács tagjává, és nem a javaslatnak megfelelően, nincs. Ha bárkinek aggályai vannak, és még további garanciális szabályt szeretne benne látni, akkor én ennek személy szerint semmi akadályát nem látom. Nincs ilyen szándék, nem is lehet ilyen szándék. Ha a Magyar Tudományos Akadémia leírja, hogy mondjuk Glatz Ferencet javasolja ebbe a bizottságba, akkor ugyan milyen módon lehetne egyáltalán kérdése akár a MEH-et vezető miniszternek, akár a miniszterelnöknek? Föl sem merül ennek a lehetősége. De még egyszer mondom, ha bárkinek a garanciális szabályra nézve van konkrét javaslata, én személy szerint azt fogom támogatni.
Meg kell mondanom, sok-sok vita eredménye, hasonló közjogi konstrukciókat ismerve az, hogy belekerültek azok az összeférhetetlenségi szabályok, amelyek egyébként – személy szerint én is így gondolom – nem kellene, hogy feltétlen benne legyenek. Tehát én maximálisan, amennyire lehet, fogom támogatni, hogy ezek, ha módosító indítvány érkezik rá, kikerüljenek belőle. Van azonban egy határ, és itt nem velem van vitában sem Kis Zoltán, sem más. Az Igazságügyi Minisztériummal hónapokon keresztül folyt a vita, és levezették az alkotmányból, az alkotmánybírósági állásfoglalásokból, hogy olyan közjogi konstrukciót, amiben civilek, tudományos műhelyek és parlamenti képviselők együtt szavazati joggal vesznek részt, a magyar közjog nem ismer. Akinek ezzel vitája van, annak nem velem van vitája, hanem az Igazságügyi Minisztérium vezetőivel és vezető szakértőivel. Az eredeti előterjesztésben ugyanis valóban szavazati joggal voltak ott a parlamenti pártok képviselői. De, bocsánatot kérek – egy pillanatra tegyük félre ezt a vitát –, ezen múlik egy ilyen grémiumnak a működése? Ha a jelenlegi parlamentet alapul véve 4 országgyűlési képviselő benne van szavazati joggal a 23 vagy mondjuk a megemelt 25 főben, ez akkor sem perdöntő, akkor sem szavazaterővel dőlnek el a dolgok. Ez a javaslat azt biztosítja, hogy a parlamenti pártok képviselőinek álláspontja ismerhető legyen, hogy részesei legyenek ennek a munkának, tehát olyan érdek, hogy a politika fontos aktorainak a véleménye ne lehessen megismerhető, hogy ők el legyenek zárva ennek a grémiumnak a működésétől, természetesen nincs.
Summa summarum tisztelettel azt javaslom, hogy aki általában támogatja ezt a dolgot, aki nem utasítja el, és vannak ilyen konkrét javaslatai, az nyújtsa be módosító indítványban, nézzünk vele szembe, vitassuk meg, és törekedjünk arra, hogy még ebben a mostani menetben ebből törvény lehessen. Én ennek a világon semmi akadályát nem látom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár úr, köszönöm szépen. Még egyszer szeretném elmondani – és nem összefoglalni, mert ezt nem veszem jogomnak –, hogy úgy érzem, azt senki nem vitatja, hogy erre szükség van. Abban egyetértenek az itt jelenlévő képviselők, hogy talán most kellene egy konszenzus alapján, ahol lehet, ezt előrevinni. Én nem is várom el most azt, hogy ebben itt egységes szavazás szülessen, viszont nagyon fontos volna, hogy ténylegesen, ha elfogadják az ellenzéki és a kormánypárti képviselőtársak ezt a javaslatot, most tegyük meg írásban azokat a módosítókat, vagy legyenek konzultációk, amelyek elősegíthetik azt, hogy ez létrejöjjön.
Nagyon fontos, hogy az Igazságügyi Minisztérium mindenben állást foglaljon, de még egyszer el szeretném mondani, hogy itt a Magyar Akkreditációs Bizottságnak – amelyik szintén sok ilyenen esett át – vagy a Magyar Tudományos Akadémiának beleszólási joga sincs. Tehát most azzal lehetnének erősebbek, hogy éreznék a pártok, hogy egy-egy képviselőjük ott van. (Közbeszólásra:) Így van, a 23-ból a 4 ha összefog, az sem olyan sok, és majd lehet, hogy ők mondják négy év múlva, hogy ez a demokrácia annyira érett, hogy nincs is ott keresnivalónk, vagy pont az igazolódik be, hogy a minisztériumnak nem volt igaza, mert nem befolyásolták a döntéseket. Tehát így javasolnám a szavazást.
Kis képviselő úr!
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Kár, hogy nincsenek itt az Igazságügyi Minisztérium emberei, mert akkor föl lehetne tenni azt a kérdést, hogy mit keres országgyűlési képviselő az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban, mit keres országgyűlési képviselő az Országos Környezetvédelmi Tanácsban, és van-e olyan rendelkezés, ami az Agrárgazdasági Tanácsból országgyűlési képviselőt vagy volt országgyűlési képviselőt kizár. Ezeket mind törvények állapították meg, mind törvények alapján működnek, tehát ez az okfejtés nem áll. Egyéb okok lehetnek, csak akkor azt meg kell mondani.
Még egy dolog: ma itt le akarják az általános vitát zárni. Hogy lehet így megalapozott módosító indítványokat benyújtani? Visszaszaladok a frakcióhoz? Elkezdek telefonálgatni? El sem érem azokat az embereket, akikkel beszélnem kellene. (Közbeszólásra:) De, ma lezárják, az általános vita a lezárásig tart, este 8-9 órakor le lesz zárva. Hogy akarunk így megfontolt módosító javaslatokat tenni? Ezért mondom, hogy ne csináljunk ebből kardinális kérdést, hogy ki veri át ezt az Országgyűlésen, ki nem. Ne legyen átverve! Konszenzussal menjen! Milyen szép dolog lenne, ha úgy fogadnánk el, mint amikor - erre emlékszik Orosz Sándor képviselőtársam is - az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt 97 százalékkal fogadtuk el. Ez a kérdés súlyosabb, mint az agrárium, barátaim, az agrárium ennek csak egy része; a vidékfejlesztés sokkal több annál, minthogy agrárium, sokkal nagyobb szegmensét érinti az országnak, gyakorlatilag a 90 százalékát. Ezért próbáljunk meg egy konszenzusos törvényt elfogadni, ne érezze senki úgy, hogy lenyomták a torkán. Azt meg pláne ne érezze, hogy azért szavazom meg, mert jönnek a választások, nehogy rám sütögessék majd a kampányban, hogy na, ezek még vidéket se akarnak. Mert lehet kampányolni úgy is, hogy ezek nem akarják, azok akarják – de nem így van, és ezt a szlogent talán le is kellene venni a dologról –, és egységben is ki lehet állni. Lehet, hogy még jót is tenne valamennyi politikai párt megítéltetésének, hogy ha konszenzusos alapon tudnánk egy ilyen törvényt elfogadni, bár az emberek már szkeptikusak ebben a dologban.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Aki általános vitára javasolja, az kérem, szavazzon! (12) Aki nem? (8) Köszönöm szépen.
(Jelzésre:) A kisebbségi előadó Lengyel Zoltán, a többségi előadó Orosz Sándor lesz. (Nincs ellenvetés.)
Államtitkár úr!
DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára: Kezdeményeznie kellene szerintem a bizottságnak mint főbizottságnak, hogy ma az általános vita végén ne zárják le a módosító indítványok benyújtását, mert úgy még a módosító indítványokat meg tudjuk nézni, és össze tudjuk rendezni. Egyetértek vele, ide kell hívni az Igazságügyi Minisztérium képviselőit. Egyébként ezt a vitát lefolytattuk az összes többi bizottság mintájára, mindre volt valami válasz – ezzel most nem akarok senkit föltartani. Még akkor is van esély rá, mert egyáltalán nem kizárt, hogy még egy ülésnapot kell tartani a 31 törvény miatt.
ELNÖK: Elnézést kérek, erről szavazni kell...
GAZDAG JÁNOS (MSZP): Bizottsági módosítót be lehet adni.
DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára: Egyébként bizottsági módosítót is be lehet adni.
ELNÖK: Annak semmi értelme nincs, hogy egy ilyen témában valamit áterőltessünk. Akik most megszavazták, azok is abban érdekeltek, hogy ez konszenzus alapján történjen. Van egy hét, végezzük el az egyeztetést, bizottsági ülés is lesz, hívjuk ide az Igazságügyi Minisztérium képviselőit. Kérem államtitkár urat, hogy ezt az egyáltalán nem szélsőséges állásfoglalást szíveskedjen a minisztérium felé prezentálni. Ha ténylegesen azt akarják, hogy egy ilyen témában négypárti támogatottság legyen – hisz' nagyon sok olyan törvénytervezet volt, ami tudom, hogy fennmarad, a biomasszától kezdve bármi –, akkor tegyük meg ennél is, mert a vidék biztos, hogy mindenki számára másként, de fontos, és nagyon sok témához egységesen állunk hozzá. Ezért kérjük a bizottsági módosítókat, kérjük, hogy vegyetek benne erősen részt. Államtitkár úrtól pedig azt kérem, hogy az Igazságügyi Minisztériummal nézzen szembe velünk együtt, hogy amivel nem értünk egyet, azt leszavazhassuk, hogy mi akkor is ezt vihessük tovább. Lehet ezt kérni?
DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára: Elnök Úr! Azt szeretném kérdezni, hogy van-e arra lehetőség, hogy úgy tartson a bizottság a következő alkalommal ülést, hogy ha nem is zárul le a módosító indítványok beadásának határideje, a következő alkalommal úgy tudjon a bizottság módosító indítványt benyújtani, hogy a tárgyalás menetrendjét ne akassza meg, tehát tudjunk szavazni a módosítókról, beleértve természetesen azt a konzultációt is, amit az igazságüggyel le kell folytatni.
ELNÖK: Ha ebben van konszenzus - (Jelzésre:) ezt súgják nekem -, akkor a bizottsági módosítót mindenképpen megtesszük. Köszönöm szépen.
A napirendi pontok végére értünk. Mindenkinek köszönöm szépen a részvételt, az ülést bezárom.
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 18 perc.)
Dr. Magda Sándor
a bizottság elnöke
Tartalomjegyzék
A gyümölcsös ültetvények, valamint a gyümölcsösültetvény-méretet el nem érő, gyümölcsfával betelepített területek összeírásáról szóló T/19085. számú törvényjavaslat általános vitája *
A nemzeti vidékpolitikai tanácsról szóló T/19082. számú törvényjavaslat általános vitája *