KTVB/7/2006.

KTVB/182/2002-2006.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

J e g y z ő k ö n y v

az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottságának

2006. március 8-án, szerdán 9 órakor

az Országház 64. számú üléstermében

megtartott üléséről

Napirend:

  1. A tizennegyedik havi nyugdíjról szóló, T/19347. számú, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elnököl:

Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jegyzőkönyvvezető:

Csoknyay Edit

Az ülés résztvevői

 

A bizottság részéről:

Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke

Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke

Kékesi Tibor (MSZP), a bizottság alelnöke

Boldvai László (MSZP)

Gőgös Zoltán (MSZP)

Keller László (MSZP)

Dr. Soós Győző (MSZP)

Tóth Sándor (MSZP)

Dr. Kóródi Mária (SZDSZ)

Babák Mihály (Fidesz)

Dr. Horváth János (Fidesz)

Mádi László (Fidesz)

Tóth András (Fidesz)

 

Helyettesítési megbízást adott:

 

Gazdag János (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),

Jauernik István (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),

Kovács Tibor (MSZP) Tóth Sándornak (MSZP),

Molnár László (MSZP) Boldvai Lászlónak (MSZP),

Dr. Németh Imre (MSZP) Keller Lászlónak (MSZP),

Varga László (MSZP) dr. Soós Győzőnek (MSZP),

Dr. Bőhm András (SZDSZ) dr. Kóródi Máriának (SZDSZ),

Arnóth Sándor (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),

Dr. Hargitai János (Fidesz) dr. Horváth Jánosnak (Fidesz),

Lenártek András (Fidesz) Tóth Andrásnak (Fidesz),

Tállai András (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),

Varga Mihály (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz).

 

Meghívottak:

Harrach Péter (Fidesz), előterjesztő

Rézmovits Ádám, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese

(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 10 perc)

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok. Nagy tisztelettel köszöntöm a költségvetési és pénzügyi bizottságot a ma reggel 9 órára összehívott ülés keretében. Engedjék meg, hogy bizottságunk nevében a jelen lévő hölgyeket köszöntsem, különösen a bizottság munkatársait és a jegyzőkönyvvezető kisasszonyt, illetve a vendégeinket, hiszen, úgy látom, a bizottságban csak férfitagjaink vannak jelen.

A mai bizottsági ülésnek egyetlen egy napirendi pontja van, a tizennegyedik havi nyugdíjról szóló törvényjavaslat, T/19347. számon, dr. Áder János, Varga Mihály, Pokorni Zoltán és Harrach Péter képviselők önálló indítványának általános vitára való alkalmasságáról kell majd állást foglalnunk. Külön köszöntöm Harrach Péter urat, aki az előterjesztők nevében jelent meg ülésünkön, a Ház alelnökét, illetve a kormányzat részéről megjelent két kollégát.

A napirendhez kapcsolódóan van-e kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor kérem, hogy először a napirendről foglaljunk állást. Aki a napirendet elfogadja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Számolunk. Huszonkettő. Tartózkodott? Ellene? Nem volt ilyen. Tehát a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet, emellett megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.

Napirendünk keretében először az előterjesztők nevében jelen lévő Harrach Péternek adom meg a szót. Képviselő úr, öné a szó.

HARRACH PÉTER (Fidesz), előterjesztő: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mindnyájan tudjuk, hogy a magyar nyugdíjasok helyzete az európai nyugdíjasokéhoz viszonyítva milyen. Európában az átlagnyugdíj 1100 euró körül mozog, Magyarországon euróba átszámítva 250, vagyis a negyedrészét sem éri el az európai nyugdíjasok juttatásának. (Dr. Kóródi Mária megérkezik az ülésre.)

Szükség van a fokozatos felzárkóztatásra. Azok az intézkedések, amelyek eddig történtek, mind a rendszeres nyugdíjemelés, mind pedig az egyszeri juttatások ezt a célt szolgálták. Hiszen az első két ciklust leszámítva a következő ciklusokban, tehát a '98-tól 2006-ig terjedő időszakban megfordult az a trend, amit az első két ciklusban elszenvedtek a nyugdíjasok. Már nem csökken, hanem növekszik a nyugdíjak reálértéke. Ezt a folyamatot szeretnénk folytatni és erősíteni azzal, hogy a tizennegyedik havi nyugdíjra teszünk javaslatot. Költségvetési bizottság lévén nyilván a kifizethetőség szempontja is fontos önöknek. Ezt a szakmai vitában meg fogják vitatni, ha megengedik, én ezt megelőzően néhány politikai szempontot említenék.

Az előbb említett felzárkóztatás az egyik legfontosabb, és a magyar nyugdíjasok helyzete az összlakosságon belül egy másik szempont, amit figyelembe kell vennünk. A költségvetési kérdéshez egy mondatot engedjenek meg. Úgy gondolom, a költségvetésben mindig arra van pénz, amit fontosnak tartunk. Ha fontos számunkra az idős emberek élethelyzete, emberhez méltó élete, akkor meg tudjuk teremteni rá a forrást. A számítások szerint, ezt önök nyilván nálam jobban tudják, 150 milliárdos forrásigényt jelent a tizennegyedik havi nyugdíj. Ez a magyar költségvetés jövő évi helyzetét, remélt helyzetét tekintve nem olyan összeg, amit ne lehetne kifizetni.

Úgy gondolom, hogy aki szüleink és nagyszüleink helyzetét, emberhez méltó életét fontosnak tartja, az nem áll útjába ennek a kezdeményezésnek, hiszen ez, ha nem is oldaná meg azt a felzárkóztatást, amiről az előbb szóltam, de egy lépéssel közelebb vinne minket az európai szinthez. Kérem önöket, hogy az előterjesztést engedjék a parlament nyilvánossága elé, és adjanak lehetőséget arra, hogy a parlamenti képviselők a felelősségüket gyakorolva megadják a tizennegyedik havi nyugdíjat az idős embereknek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormányzat részére adok először szót, utána a képviselőknek. Közben megérkezett Kóródi Mária képviselő asszony, külön is köszöntöm a nőnap alkalmából.

RÉZMOVITS ÁDÁM (Pénzügyminisztérium): Rézmovits Ádám vagyok, a Pénzügyminisztérium társadalmi közkiadások főosztályán főosztályvezető-helyettes. Nem támogatja a kormány a javaslatot, alapvetően a költségvetési forrás rendezetlensége miatt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Most pedig a képviselőknek adom meg a szót. Először Szabó Lajos alelnök úr kért szót. Alelnök úré a szó.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót. Természetesen az előterjesztés azon részével, amely a nyugdíjasok helyzetét kívánja javítani, maximálisan egyet tudunk érteni. De nagyon érdekes megnézni a nyugdíjaskérdés kronológiáját, beleértve a tizenharmadik és tizennegyedik havi nyugdíjat. Az elmúlt parlamenti ciklusban 5513. számon egy, jelenleg is a teremben lévő, de most már nem országgyűlési képviselő, dr. Takács Imre határozati javaslatot nyújtott be, amit az akkori többség tárgyalni sem engedett. Ez a határozati javaslat a tizenharmadik havi nyugdíj bevezetéséről szólt.

Ezért is furcsa talán egy kicsit, amikor a legnagyobb ellenzéki párt elnöke a napirendről úgy nyilatkozik az egyik kereskedelmi tévé műsorában, hogy "a tizenharmadik havi nyugdíj is megfelelt, úgy, ahogyan bevezettük." Azért is furcsa, mert többször leszavazták, nem engedték a Ház elé az ilyen jellegű kérdéseket. Ez a kormány, a mostani kormány a tizenharmadik havi nyugdíjat, ahogy a választási ígéretei között szerepelt, fokozatosan, minden évben egyhetit bevezetett, és ebben az évben már a teljes havi összeg, amely 148 milliárdot tesz ki, kifizetésre került. Ennek az összege jövőre 160 milliárd forint lesz.

Mi is történt a tizenharmadik havi nyugdíj bevezetésén kívül? Nem messzire visszamenve, csak egy szűk évet nézzünk. 2005. február 8-án ült az Idősügyi Tanács, ahol felmerült az igény egy kompenzációs terv kidolgozására a nyugdíjrendszert igazságosabbá tevő program megvalósítására. Ezután egy 25 fős szakértői csoport kezdte meg a munkát, amelynek eredményeképp 2005. szeptember 30-án egy társadalmi megállapodás született az Idősügyi Tanácsban. Ezek alapján 2005 novemberében a nyugdíjkorrekciós törvény a parlamentnek benyújtásra került. 2005. december 19-én egy ellenszavazattal és két, nagyon érdekes gombnemnyomással a parlament elfogadta a korrekciós javaslatot.

2006 februárjában az Idősügyi Tanács az egyik ülésén állást foglalt, hogy a tizennegyedik havi nyugdíj nem időszerű, de a korrekciós programot sajátjuknak tekintik. 2006. március 6-án szintén az Idősügyi Tanácsban bejelentésre került, hogy 62 éves kortól kiterjesztjük az ingyenes utazást 2008-tól, és 2006. július 1-től a mezőgazdasági járadék összegét, amely mintegy 17 ezer embert érint, 3500 forinttal emelik. Bevezetésre kerül az idősek jubileumi jutalma.

Az program, amelyet a parlament elfogadott a nyugdíjrendszer igazságossá tételéről, 134 milliárd forinttal juttat többet a nyugdíjasoknak, és ezt úgy juttatja az elkövetkezendő időszakban, hogy azokat a méltánytalanságokat igyekszik kiküszöbölni, amelyek abból adódtak, hogy ki mikor ment nyugdíjba. Ezeknek a méltánytalanságoknak nem volt semmi közük ahhoz, hogy ki mennyit dolgozott, mennyi járulékot fizetett. Döntés született még arról is, hogy fokozatos áttérés történik a svájci indexálásról a bérkövető indexálásra. Úgy gondoljuk, hogy ebben az időszakban az Idősügyi Tanáccsal, tehát azoknak a képviselőivel, akik a leginkább érintettek ezekben a kérdésekben, lefolytatott beszélgetések, tárgyalások után született megállapodások azok, amelyek a mai magyar valós viszonyok között a legjobban tudják javítani a nyugdíjasok helyzetét, ami általunk támogatandó, ezért a szocialista képviselők nevében a javaslatot általános vitára, az elmondottak alapján, nem tartjuk alkalmasnak. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Míg további képviselők gondolkodnak, addig szeretnék az elhangzottakra reagálni. Utána Kóródi Máriának megadom a szót.

A felvetett kérdést talán onnan érdemes kezdeni, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj szükségességének vitája lefolytatódott 2002-ben. Azt gondolom, egyértelműen látszik, hogy a mai magyar nyugdíjas társadalom számára ez az egyetlen érthető módja a többlet biztosításának. Korábban volt egy szabály, amit az MSZP megszüntetett, 2000-ben lett elfogadva, amikor plusz 3 százalék nyugdíjemelésre tett javaslatot a kormányzat. Éppen én voltam az előterjesztő, ezért is emlékszem erre nagyon határozottan, amely havonta adott mindig egy kicsivel többet, évente 3 százalékkal többet, mint az úgynevezett svájci indexálás. Ez is egyféle számítási mód, egyféle méltányosság lehet.

Mégsem így gondoltak akkor erre a nyugdíjasok, ezért alapvetően mindenki számára érthetően a tizenharmadik havi nyugdíj volt számára volt elfogadható. Ezen logika alapján viszont nem kérdés, hogy 2006-ot követően is egy általános nyugdíjfelzárkóztatásra van szükség mind az európai uniós nyugdíjakhoz kapcsolódóan, mind pedig a bérek és a nyugdíjak közötti szétszakadás eredményképpen. Hiszen a gazdasági többletteljesítményből a nyugdíjasoknak is kell tudniuk részesedni. Ezért úgy látjuk, hogy bizony 2002 és 2006 rávilágított arra, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj további növelése évről évre egy-egy heti nyugdíjjal, és 2010-re a tizennegyedik havi nyugdíj elérése indokolt.

Elhangzott a kormány részéről, hogy költségvetésileg rendezetlen a javaslat. Szeretném mondani, hogy ebből a szempontból a nyugdíjkorrekcióra is elmondhatta volna ezt a kormány, hiszen ki tudja ma még, egy konvergencia program hiányában, hogy mi lesz 2008-ban, 2009-ben, vagy 2010-ben. Mégis, a nyugdíjkorrekcióra elkölt a javaslat 132 milliárdot, hozzáteszem, hogy teljes egyetértésben a Fidesz ugyanúgy támogatta ezt, ahogy az MSZP, vagy az SZDSZ támogatta ezt a javaslatot. Hiszen az nem kérdés, és azt hiszem, a parlamentben abban nincs vita, hogy a nyugdíjasok számára is meg kell teremteni a felzárkózás feltételeit.

Még abban sem látom igazából a vitát, hogy hosszabb távon mi lenne a fedezete, hiszen a mai tudásunk szerint mindenki a foglalkoztatás bővítésében kíván előre lépni, márpedig a nyugdíjak kérdése nem elsősorban pénzügyi, sokkal inkább demográfiai probléma. Márpedig a foglalkoztatás kibővítése igazából megteremti mind ennek a szolidaritásnak a feltételeit, mind pedig anyagi hátterét. Azt gondoljuk, ma a nyugdíjasok számára is az a legnagyobb probléma, hogy a munkaképes korú társadalom több mint 40 százaléka ma sem foglalkoztatott, nem fizet járulékot, nem vesz részt a munkában. Ezrét teszi meg a Fidesz azt a javaslatát, amely szerint a foglalkoztatás bővítése teremtheti meg a feltételeit, fedezetét ennek a tizennegyedik havi nyugdíjnak, ugyanúgy, mint egyébként a nyugdíjkorrekciónak is. Hiszen már a költségvetésben a következő négy évre nincs megalapozottabban jelen, nincs már költségvetési tétel megnevezve, mint a gazdaság többletteljesítménye.

Tehát azért nem értjük azt, amit Szabó Lajos és az MSZP képvisel, hogy nem aktuális ez a kérdés, hiszen az árak emelkednek, messze az inflációt meghaladóan jó néhány olyan körben, ami a nyugdíjasokat érinti, energia, gyógyszer és más szolgáltatás, s bizony ahhoz, hogy szinten tudják tartani ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevételét, ehhez szükség van egy társadalmi szolidaritásra, szükség van további intézkedésre. Azt gondolom, a javaslatunk éppen arra irányul, hogy valóban, ha a választások előtt ma elfogadjuk módosítás nélkül, mód nyílik arra, hogy ez ne legyen a kampány része, ne legyen a választások kérdése, hiszen mint ahogy a nyugdíjkorrekció sem vált a választások részévé, legalábbis alapvetően ezt senki nem kérdőjelezte meg, mindenki megszavazta, ugyanúgy a tizennegyedik havi nyugdíj biztosítása is lehetőséget teremt erre.

Ezért kérjük, hogy a többség az általános vitára alkalmasságát támogassa, majd pedig a parlamentben a szavazásával segítse elő a társadalom szolidaritását egészében kifejező intézkedés elfogadását.

Kóródi Mária képviselő asszony kért szót. Megadom a szót.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Magam is azt gondolom, hogy a kérdés aktuális, ebben a vonatkozásban egyetértek a Fidesz politikusával. Ez a kérdés folyamatosan aktuális, nincs olyan időszak, amikor ne kellene nekünk azzal foglalkozni, mármint a politikának, egészen komolyan, hogy azokon a rétegeken, amelyek élete több okból nagyon nehéz, ne próbáljunk meg a rendelkezésre álló lehetőségek között, sőt, azokon talán egy kicsit túlmenően is segíteni. Tehát ezzel mindenképpen egyetértek, és azt gondolom, hogy az ezzel való foglalkozás alapjában véve rendkívül fontos a politika számára.

Mégis, azt gondolom, hogy ami most itt történik, rendkívül káros dolog. Káros dolog, hogy a Fidesz ezt az egyébként folyamatosan, rendszeresen aktuális kérdést olyan időszakban és olyan módon hozza a parlament elé, a költségvetési bizottság elé, amikor pontosan tudja, hogy semmilyen olyan lehetőség nincs, ami egy konkrét cselekvéssor megtervezésére egyáltalán alkalmat adna. Hogy ez miért káros? (Babák Mihály: Nagy a baj!) Érdemes megnézni, hogy milyen lehetőségek vannak egyáltalán. Azt önök is pontosan tudják, hogy határozatot hozni nem lehet, hiszen erre nem alkalmas ez a rendkívüli ülésszak, következésképpen csak beszélünk, beszélünk, beszélünk, és semmi más nem történik, mint hogy olyanfajta érzületet akarunk kelteni, ami mögül kilóg a politika álságossága.

Kilóg az, hogy itt most senkinek nincs felelőssége azért, amit ebben a pillanatban mond. Ez nem fog testet ölteni, egészen egyszerűen azért, mert erre nincs technikailag lehetőség. (Babák Mihály: Miért nincs technikai lehetőség?) Azért nincs, képviselő úr, mert nem lehet határozatot hozni. Nekünk ugyanis van egy szabályozott működésünk, ez az Országgyűlés Házszabálya, amiben pontosan megvannak azok a feltételek, amelyek alapján dolgozunk. Önök nem egyszer azt hangoztatták, hogy a kérdések végigvitatása, minden oldalról való megtárgyalása fontos, ezzel mindig is egyetértettem, és ez ebben az esetben is rendkívül fontos. Nem lehet tovább rombolni a politika szavahihetőségét, márpedig egy ilyen akció a politikai szavahihetőség kérdése is, hogy ezt most, a kampányidőszak kellős közepén ki hogyan vezeti fel.

Tehát azt gondolom, önök is tudják, és ezt most szocialista képviselőtársaimnak mondom, hogy teljesen felesleges támogatniuk a napirendre tűzést, hiszen a parlamenti működési szabályaink szerint az önálló képviselői indítványok a ciklus végén automatikusan megszűnnek. Nem úgy van, mint a kormányzati előterjesztéseknél, hogy a következő kormány megnézheti, hogy fenntartja-e a parlament előtt a beadott törvényjavaslatokat, és megismétli. A képviselői indítványok, úgy, ahogy vannak, a következő parlamenti ülés számára nem létező indítványok. Tehát teljesen felesleges ebből a szempontból tárgysorozatba venni és általános vitára alkalmasnak tartani, mert ez ismét a demokratikus játékszabályok ellen megy, igazából nincs valódi tartalma.

Azt gondolom, ha mi valóban felelősséget érzünk azért, hogy hogyan élnek a nyugdíjasok, hogy milyen irányba megy az ország, akkor azért is felelősséget kell érezni minden oldalon, hogy a politikai kultúránk valóban olyan minőségű legyen itt a parlamentben, hogy tudnunk kell, ha mi álságosan viselkedünk, álindítványokat nyújtunk be, az nemcsak annyit jelent, hogy a politikai elitet, minket fognak álságosnak tartani. Ezek a folyamatok legyűrűznek a társdalom minden szintjére, és mint ilyen nemcsak a demokráciát rombolja, mert a demokratikus működés ilyen morális problémái egyébként, önök is tudják velem együtt, hogy a gazdaságra is ható, komoly, kemény tényezők.

Ezért sem a napirendre tűzést, sem a tárgysorozatba-vételt nem támogatom, nem azért, még egyszer mondom, mert a kérdést nem tartom folyamatosan aktuálisnak, hanem azért, mert azt gondolom, hogy a politikának minden ilyen kérdéssel nagyon felelősségteljesen kellene foglalkozni. Ezek nem játékok, tehát nem lehet senkinek az érzelmeit politikai kampányban sem játékká tenni. Nem lehet a parlamentet sem abba a helyzetbe hozni, hogy nevetségessé váljon mint a politikai kampány egy színtere. A parlament nem a politikai kampány, hanem a politikai viták, a törvényalkotás színtere. Ez most nem politikai vita, ez egyszerűen egy kampányrendezvény, amiben itt most részt veszünk a Fidesz kezdeményezésére, azzal együtt, hogy pontosan tudjuk, a Fidesznek is meglesznek a maga korlátai, ha úgy alakulna a helyzet, amit most nem hiszek, hogy a Fidesz kerülne a következő időszakban kormányra, azok a korlátai, amelyeket figyelembe kellene venni.

Tehát most felelősség nélkül beszélnek, és ennek a felelőtlenségnek komoly következményei vannak a társadalmi érzületekben. Úgyhogy ezért sajnálom, hogy erre a mostani parlamenti ülésre ilyen módon sor kerül. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt szót adnék, talán nem volt eléggé világos, a meghívó szerint az általános vitára való alkalmasság a téma. Tudniillik a Házszabály szerint rendkívüli ülés esetén a tárgysorozatba-vétel megtörtént a benyújtással. A Ház elnök asszony ezt megtette. Ma egyedül az általános vitára való alkalmasságról tudunk itt, a bizottsági ülésen szavazni, álláspontunk alapján. (Szabó Lajos: Az én szerencsétlen megfogalmazásom az oka.) Azért próbálom tisztázni, hogy ne menjen tovább a vita olyan irányba, amely nem tartozik ide. Mindemellett természetesen az egyetlen napirendi pontunkat tárgyaljuk, csak fontos lehet az iránya. Csak jelzem, hogy más alkalmakkor 14 meg 20 napirendi pontot tárgyalunk egy-egy bizottsági ülésen, és lehet, hogy nem is lenne időnk egy ilyen fontos kérdésről beszélni, mint most, amikor egyetlen egy témánk van.

Babák Mihály képviselő úrnak adom meg a szót, utána Mádi Lászlónak.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Nagy a baj, tisztelt hölgyek, urak. Mégpedig azért van nagy baj, mert járva Békés megye falvait, gyakorló polgármesterként is megtapasztalom azt, hogy mifelénk nagyon szegények az idősek. Azért, mert 45 év bűne van abban, hogy ők most, amikor megöregedtek, a létminimum alatt élnek, a nyugdíjasságuk pedig annyit jelent, hogy szegények. Nem tudom, képviselő asszony, de úgy gondolom, miután engem a Magyar Köztársaság fizet, Békés megye listás képviselője vagyok, nekem időm van arra, hogy még munkaidő alatt ezekről a kérdésekről vitatkozzunk, beszéljünk.

Tekintsük egy picit át történelmileg, hogy hogyan is néz ki a magyar nyugdíjrendszer. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 1945 és 199 között kirabolva, eltüntetve a vagyont, megszüntetve a biztosítás rendszerét - ez katasztrofális. Ezt a rendszertipikus rablást az elmúlt ciklusokban, tehát 1945-től '90-ig el kellett viselniük a Magyar Köztársaság nyugdíjasainak. 1990 és 1994 között a nyugdíjasok vesztesei voltak a rendszerváltozásnak, sokan mások mellettük is, de akinek kevés jövedelme van, és olyan inflációt kellett megélnie, tényleg nyomorog manapság, és óriási vesztese a rendszerváltásnak.

1994 és '98 között Bokros-csomaggal, inflációval vesztesei a nyugdíjasok a nyugdíjrendszernek, nem működik a biztosítási rendszer, lassan egy fabatkát sem ért a nyugdíj. 1998 és 2002 között, mert önök '98-ban csak egy törvényt hagytak hátra és nem pénzt, ezt jó ha tudják, csak Bokros-csomagot adtak a Magyar Köztársaságnak és a magyar nyugdíjasoknak, tehát 1998 és 2002 között némi rehabilitációra került sor. Egy folyamat indult el a nyugdíjasok megélhetését illetően. Elindult valami. (Dr. Kóródi Mária: Mi először elvettük, aztán visszaadtuk.) Hogy kik mit vettek el, és mit nem vettek el, kedves képviselő asszony, számoljon el a saját lelkiismeretével. Számoljon el a saját lelkiismeretével a nyugdíjasoknak az 1990 és '98 közötti időszakról. Úgy gondolom, vétkes felelősségük volt az akkori parlamenti képviselőknek. Ezt meg tudom állapítani ott helyben, a családtagjaim nyugdíjából is. Nem kell hozzá túl sok kutakodás.

2002 és 2006 között pedig elindult valami rehabilitáció, folytatódott ez a folyamat, tisztelt hölgyek, urak. Nem tettek szívességet a most kormányon lévők, hanem azokat a bűnöket, amiket korábban elkövettek, igyekeztek kijavítani. Ez a folyamat elindult, jól hangzott, nekem is szimpatikus volt, mert a nyugdíjasok pontosan értették, szeretik az egyenes beszédet, tizenharmadik havi nyugdíjat kapnak. Nem kapták meg azonnal, négy év alatt, nem kapták meg most sem, de üsse kő, a tizenharmadik havi törvényben van. Ezt ők értik. Ez nem rossz megoldás. Önök megígérték akkor, amikor még kormányon sem voltak, úgy gondolom, nem volt rossz dolog. De hát, tudják, vannak jó dolgok, és vannak rossz dolgok. Ez az ötletük, érti mindenki Magyarországon, éppen ezért gondoljuk úgy, hogy legyen tizennegyedik havi is, ezt is fogja érteni minden nyugdíjas.

Miért mondom, hogy nagy a baj? Az a tiltakozás, amit kedves képviselő asszony és több kormánypárti előadott, nagy baj, mert valószínű, hogy önök többet tudnak, mint mi arról, hogy hogyan áll az államháztartás. Most meg szeretném kérdezni, Kóródi Mária képviselő asszony, és ne haragudjon meg érte: hol a lé? Hol a lé? Hol a pénz, amit önök többször mondtak? Hol a Magyar Köztársaság bevétele? Hol a költségvetés forrása? Aztán emlékezzen a gatyára vetkőzött adóalanyra! Önök reklámozták ezelőtt négy évvel. Képviselő asszony! Önök adócsökkentést ígértek. Növekedtek az adók, 38 adót emeltek, és 8 újat bevezettek. Tisztelt Képviselő Asszony! Hol van a Lop-Stop táblájuk? Ezt nem láttam elővenni négy év alatt. Jó, ha tudja! De a nyugdíjasok tudják, mert ők már érzik. Ellopta azt is az önök kormánya. (Dr. Kóródi Mária ismét közbeszól.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, megvan az, csak vegyék elő. Adják ide, majd mi fogjuk mutogatni a kampányban, hogy Lop-Stop. És hol a lé, tisztelt hölgyek, urak? Ahhoz is kellett türelem, hogy elviseljük azt annak idején, amikor önök ilyen hazugságokkal terhelték a magyar politikát, amelyeket most ön próbál védeni. Én nem tartom magamat a politikai elit tagjának, csak képviselőnek. Tudja, szeretem az őszinte beszédet, és nem a hazugságot. Ez a négy év arról szólt, hogy hazudoztak éjjel-nappal, mint régen. Jó lenne ezt már befejezni. Magyarország felnőtt, és nem ostobák az emberek.

Térjünk vissza a lényegre. Tisztelt Hölgyek, Urak! Elmondom önöknek még egyszer, hogy Békés megyében, Észak- és Dél-Alföldön, Mádi képviselőtársam is itt van, a múlt hibái miatt alacsonyak a nyugdíjak. Nálunk a nyugdíjasok szegények, nélkülöznek. Nálunk a nyugdíjas azt jelenti, hogy a nyugdíjasok nélkülöznek. Tisztelt hölgyek, urak, nem lehet megengedni azt, hogy korosztályok 45 év bűnei után, ahol eltűnt a szolidaritás, most szegénységben maradjanak. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom azt a folyamatot folytatni, amit önök helyesen, ugyan ripacs módon elkezdtek, ha van tizenharmadik havi, akkor legyen tizennegyedik havi is. Ugyanis megéri.

El fogom mondani, hogy miért éri meg ezt a dolgot elrendezni. Nézzék, a korrekció, amit önök megterveztek, és nem hajtottak végre, elindított egy folyamatot. Nem hajtották végre, törvényt hagytak hátra, amit majd később valakinek meg kell csinálni. Bízom benne, hogy nem önöknek kell megcsinálni. Tisztelt hölgyek, urak, a korrekció az arányok változását jelenti. Ugyanis pontosan az önök politikája, a 45 év politikája állandóan belenyúlt a nyugdíjak szabályozásába. Megszüntette a biztosítási rendszert, a szolidaritás rendszerét, a politika állandóan, kénye-kedve szerint, tisztelt képviselő asszony, belenyúlt a nyugdíjak szabályozásába. Ezért mifelénk az emberek rosszul jártak, mert téeszben dolgoztak, munkaegységet kaptak, és ez nem számít bele az éveikbe.

Jó, ha tudja, hogy nem Budapesten, a flaszteron kell megítélni a közalkalmazotti nyugdíjak kapcsán az ország nyugdíjas helyzetét, hanem reálisan meg kell vizsgálni azt. Az átlagok, tisztelt hölgyek, urak, rengeteget eltakarnak. Vannak itt nagyon szép nyugdíjjal rendelkező állampolgárok, még a parlamentben is, de menjenek ki vidékre, és nézzék meg a dél-alföldi és észak-alföldi nyugdíjak helyzetét. Nos, tehát folytatva, a korrekció, amit önök elkezdtek, helyes. De megint csak törvényt hagytak hátra, nem csinálták meg. Tisztelt hölgyek, urak, az arányok változtatása kötelessége a Magyar Köztársaságnak, ugyanis most már nemcsak 45 év bűne van a nyugdíjrendszerben, hanem hozzá kell tenni még nyolcat is. Tudniillik, a polgári kormány az arányokon is igyekezett változtatni, amit önök természetesen kihasználtak, nem támogattak. A korrekció, tehát az arányok változtatás helyes dolog, sürgős dolog. Azért fontos, mert iszonyú aránytalanságokat és igazságtalanságokat táplált be a 45 év és a rendszerváltást követő 8 év. Még egyszer mondom: a 45 év és a 8 év iszonyú aránytalanságokat táplált a nyugdíjrendszerbe, megszűnt a biztosítás jellege.

Kérem, hadd említsem meg önöknek azt közbevetőleg, hogy panaszkodik a német, az osztrák, az angol, a francia nyugdíjas a nyugdíjára? Dehogy is! Működik a biztosítási rendszer. Ki veszi az állampapírt Magyarországon? Kérem szépen, a külföldi nyugdíjbiztosító. Volt '45 előtt vagyona a nyugdíjbiztosítónak? Persze. A hozadékából, a jövedékéből fizették a nyugdíjakat. Tisztelt hölgyek, urak, ezt szüntették meg, ezt verte szét a 45 év, és a rendszerváltás is tovább csökkentette a lehetőséget.

Emelés. Az emelés, ami most a tizenharmadik és a tizennegyedik hónapban perfektuálódik, nagyon helyes. Ugyanis a magyar nyugdíj 10-15 százaléka az európai uniós tagállamok nyugdíjának. Tisztelt hölgyek, urak, egyhavival és kéthavival mit lehet elérni? El lehet érni, hogy tíz év alatt megduplázódik. Ezt a folyamatot el kell kezdeni. Helyesen mondja Harrach Péter volt miniszter úr e tekintetben, hogy nagyon fontos, hogy ez a folyamat bebetonozódjék, és kapják meg a nyugdíjasok ezeket a pluszhónapokat, mert tíz év alatt ez az egy pluszhónap 8,5 százalékot jelent, hölgyek, urak. Mikor fogják a magyar nyugdíjasok, majd a temetőben érik utol az európai nyugdíjakat? Gondolkozzanak csak el rajta! Parlamenti fizetéssel és képviselői fizetéssel, ami ugyan nem sok, mert a reálszférában többet keresnek, nem lehet empátiával gondolkodni a szegény Békés megyei, dél-alföldi és észak-alföldi nyugdíjasok ügyében.

Nézzük tehát az emelést. Az emelés felzárkózás. Tisztelt hölgyek, urak, a felzárkózás módszerére önök elindítottak egy dolgot, a tizenharmadik havit, és én ezt jónak találom. Képzeljék el! Ezért kell a tizennegyedik havi, tisztelt hölgyek, urak! Még egyszer mondom, egyhavi nyugdíj emelése annyit jelent, ha minden évben megtartják, hogy tíz év alatt duplázódik meg a nyugdíjasok nyugdíja. Márpedig úgy gondolom, hogy a magyar nyugdíjas nem Thaiföldön telel, mint a német nyugdíjas, mert eszébe sem jut, hogy külföldre menjen. Még itthon sem tud egy kirándulást tenni, csak ha szegények összehoznak egy évben valamilyen támogatásból valamilyen belföldi utazást. Gondolják végig, hogy ennyi különbség van a magyar és a német nyugdíjas között? Hogy az egyik Thaiföldön tud telelni a nyugdíjából, és jól él, míg a magyar egy belföldi utazást sem tud megengedni magának évente? Gondolják végig, tisztelt hölgyek, urak!

Nos, tehát úgy gondolom, hogy helyes dolog indult el, és ezt folytatni kell. A 45 év bűnét sürgősen rehabilitálni kell, és a magyar társadalomnak, a Magyar Köztársaság polgárainak meg kell érteniük azt, hogy a magyar nyugdíjas nem eltartott. Valójában igen, és valószínűleg, ha mi is nyugdíjasok leszünk, eltartottak leszünk, mert az aktuális bevételből fizetjük az aktuális kifizetéseket. Nincs akkumuláció a nyugdíjakban. Nincs akkumuláció. Ezt önök 45 év alatt megszüntették, és a rendszerváltást követő évek sem segítették ezt a rehabilitációt. Ledolgozták az életüket, befizették a járulékot, és nincsenek biztonságban a nyugdíjasok. Éppen ezért, tisztelt hölgyek, urak, Harrach Péter képviselőtársam javaslatát, amely a tizennegyedik havi nyugdíj bevezetését javasolja, tiszta szívemből támogatom. Higgyék meg, aki emellett van, nem szívességet tesz, hanem teszi a kötelességét, és próbál segíteni azokon, akik ledolgozták az életüket.

Méltánytalanság Magyarországon jelenleg a nyugdíjhelyzet, és azért veszi mindig célpontba a politika, és játszik a nyugdíjasok nyugdíjával, az életminőségükkel, mert óriási hibát követett el. Lehetővé tette a politika, hogy a saját maga kénye-kedve szerint cicózzon a nyugdíjak arányával, 45 év bűne van benne, és önök is megtették ezt, tisztelt képviselő úr. (Keller Lászlóhoz.) Ezt sürgősen rendbe kell tenni, úgy gondolom, és nem lehet a politika tárgya a nyugdíjasok megélhetése. Köszönöm, hogy szólhattam.

ELNÖK: Köszönöm. Mádi László képviselő úré a szó.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Három dologra reagálnék Kóródi Mária képviselő asszony felszólalásából. Az első az, hogy ez a parlament érdemben tud-e foglalkozni a kérdéssel, és ezért ennek a vitának lehet-e érdemleges eredménye. Ez rajtunk múlik. Mindannyiunkon.

A helyzetet nem statikusan kéne szemlélni, nem úgy, hogy megkötjük magunkat, nem akarjuk, és nincs rá lehetőség. Ez a mi akaratunkon múlik. Ha önök akarják, akkor van eredménye, és érdemes róla vitát folytatni, és érdemes itt, a bizottságban is tárgyalni. A parlament nem a valóság fölött lebeg, a parlamentben az emberek, családok életét befolyásoló kérdések vitája zajlik, néha törvényjavaslatok formájában, néha pedig attól függetlenül. Tehát a politikai vitát nem lehet kizárni a parlament falai közül, demokráciában ez törvényszerűen része a parlament működésének, és ilyen értelemben nem látok olyan típusú érdemi indokot, ami egy ilyen javaslat vitáját távol tartaná a magyar parlamenttől. Ez a vita a magyar parlamentbe való, ezt a vitát érdemes lefolytatni, korábban is, most is, a jövőben is. Az, hogy ezt értelmesen tesszük, megfelelő érvekkel tesszük, megfelelő kulturáltsággal tesszük, az már a vitatkozók felelőssége és felkészültségének a függvénye. Azt mondom, hogy tegyük ezt színvonalasan, értelmesen és megalapozottan.

A harmadik kérdéskör a felelősség kérdésköre. A felelősség kérdésköre nyilvánvalóan felmerül, mindenkinél és minden törvényjavaslatnál. Sokfajta módon lehet, mondjuk a költségvetés, államháztartás helyzetét deficitnövelő módon lehet befolyásolni. Sokfajta eszköz, sokfajta lépés van erre. Van, aki azt mondja, hogy áfacsökkentést kell csinálni. Ez körülbelül ugyanaz a nagyságrend, 166 milliárd talán az ez évi bevételkiesés az áfacsökkentés miatt. Van, aki azt mondja, hogy egykulcsos szja-ra van szükség. Annak a bevételkiesési vonzatát majd Kóródi Mária megmondja, de az a szám, amit esetleg mondani fog, nem áll nagyon távol a tizennegyedik havi nyugdíjtól.

A tizennegyedik havi nyugdíj egy olyan közgazdasági intézkedés, amelynek nemcsak kiadási, hanem bevételi oldala is van. Hiszen ha a nyugdíjasok azt a pénzt elköltik, akkor az áfa nyilvánvalóan visszafolyik a központi költségvetésbe. A többletfogyasztás munkahelyeket generál annak révén, hogy megnövekedett kereslet áll szemben, és ez beruházásokat, munkahelyteremtést, a gazdasági szféra aktivitását eredményezi. Van egy ilyen multiplikátor hatása. Ha részben megtakarítják, akkor a megtakarítások megint csak a gazdasági szereplők beruházásai tekintetében egy rendkívül pozitív lehetőséget jelentene. Minden egyes alternatívának megvan az előnye és a hátránya. Ezeket végig kell beszélni, meg kell nézni, de azt egyoldalúan kijelenteni, hogy ez felelőtlenség, az áfakulcs csökkentése és az egykulcsos szja pedig a felelősség kategóriájába tartozik, ez az, ami sem szakmailag, sem erkölcsileg nem áll helyt.

Lehet azt mondani, hogy valaki elfogult, csak egy dologban hisz, és ebből ő szubjektív módon a saját érdekei, vagy képessége alapján egyoldalúan állást foglal, csak akkor ne tüntesse azt fel mint az egyetlen üdvözítő és lehetséges megoldást. Egy demokráciában ráadásul nem is képzelhető el ez, hiszen különböző vélemények, álláspontok léteznek, különböző igazságtartalmak léteznek. Tehát mielőtt itt bárki ilyen típusú minősítésekbe belemenne, kérem, hogy a kérdéskörben legalább annyira nézze meg a saját maga és a pártja által képviselt álláspontokat, és ne fogalmazzon meg olyan értékítéleteket, amelyek ilyen szempontból nem megalapozottak. Erre kérek a vitában mindenkit, mert máskülönben tényleg elmegyünk egymás mellett. Konkrétan meg kell nézni ennek hatásait. Mondom, közgazdaságilag ennek sok szempontból nagyon pozitív hatása van, és szerintem valószínűleg jobb a hatása, mint az áfakulcscsökkentésnek, amely nagyságrendileg hasonló, talán nominálisan egy kicsit nagyobb, jelentősen nagyobb, ha a nyugdíjnál a bevételeket is nézzük. Tehát a költségvetési egyensúlyra gyakorolt hatása valószínűsíthetően sokkal kisebb, mint az áfakulcscsökkentésnek volt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kékesi Tibor alelnök úr következik, utána Keller László, és utána második körben majd Kóródi Mária kért szót. Akkor utána adok szót, ebben a sorrendben. Kékesi Tibor alelnök úr.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Mádi képviselő úr szavai egy kicsit megnyugtatóbbak voltak, mert Babák képviselőtársunk eléggé vehemensen próbálta elmondani a javaslat, de inkább a javaslat történelmi hátteréül szolgáló érzéseit. Azt remélem, hogy az a 45 év, amit ő emlegetett, nem hagy mély nyomokat éppen a nyugdíjasok életében, hiszen az alatt a 45 év alatt, amit emlegetett, ők dolgoztak, alkottak, nem hiszem, hogy csak egy gondolatkísérlet erejéig is meg kéne osztani a nyugdíjas nemzedéket a véleménye szerint jó és a véleménye szerint rossz dolgokra, emberekre, cselekedetekre.

De visszakanyarodva a szakmai témához, mert rövid távú történelmet azért kell vizsgáljunk. Ez pedig úgy kezdődik, hogy 1998-ban, akkor, amikor az előző, a Horn-kormány egy nyugdíjtörvényt elfogadott, amely a következő időszakra 19 százalékos mértékű nyugdíjemelést fogalmazott meg, az azt követően kormányra kerülő Orbán-kormány ezt a parlamenttel 12 százalékos nyugdíjemelésre csökkentette. Nyilván akkor véleménye szerint nagyon is meglehettek és megvoltak a gazdasági indokai ennek. Viszont tudjuk, ezzel nagyon sok nyugdíjas zsebéből nagyon komoly összegeket vett ki. 2002-ben átlagosan 19 ezer forint jutott minden nyugdíjasnak az újonnan kormányt alakító szocialista-szabad demokrata kormány, illetve parlament jóvoltából, mert úgy gondoltuk, hogy ez egy egyszeri kárpótlás azokért az esztendőkért, amikor nem kapták meg azt a bizonyos magasabb mértékű nyugdíjat az arra jogosultak, amit eredetileg a jogszabály előírt.

Sőt, ezt az 52 milliárdos nagyságrendet jóval meghaladó mértékben, 60 milliárd forint kifizetést végzett az akkori kormányzat, mert szélesebb körben határozta meg azon jogosultak számát, akik kimaradtak, elmaradtak jövedelemben a korábban elvárt mértékhez képest. De említhetem azt is, hogy nem volt korábban jogszabály arra, amit itt Domokos elnök úr említett, hiszen pusztán a kétéves költségvetésben meghatározott, és így természetesen csak határozott időre szóló jogszabályban került megfogalmazásra az a szempont, amit említett, hogy a svájci indexálást meghaladó, évenként 3 százalékos többletet nyújt a nyugdíjasoknak. Valljuk be, hogy vagy a lelkiismeret, vagy az akkor esetleg bővebb kassza engedte, ezt döntsék el ők, ezt a kifizetést így meghatározni. Semmiféle olyan jogszabályt nem alkottak, ami hosszú távon, most ezt emlegetik, garanciát biztosított volna a nyugdíjasok számára, hogy valóban, ezt adott esetben évtizeden keresztül fogják kapni.

Ebben a négy esztendőben 28 százalékos reálérték-növekedés, tehát vásárlóérték-növekedést jelentő mértékű nyugdíjemelést következett be. Ilyenkor nem szívesen hallom meg, hogy az árak, még ha egy-egy szolgáltatás, vagy termék árát emeljük is ki, az inflációt meghaladó mértékben növekedtek, hiszen ez abszurd önmagában is. Kétségkívül voltak szolgáltatások, termékek, amelyek árai jobban emelkedtek, mint az infláció, és voltak termékek és szolgáltatások, amelyek árai alacsonyabb mértékben emelkedtek, ezek átlaga az infláció. És tudjuk, még ha a nyugdíjas kosár inflációjával is kalkulálunk, ami kis mértékben meghaladja az általános, a KSH által számított fogyasztói árnövekedés mértékét, akkor is ez a 28 százalékos reál-nyugdíjemelkedés olyan mértékű többletet eredményezett a nyugdíjasoknál, hogy biztosan jobban élnek, mint négy évvel ezelőtt.

Ne felejtsük el azt a gondolatot sem, amit Babák képviselő úr az aránytalanság, biztosítási rendszer kérdéskörében felvetett, hiszen ők is kaptak egy kétpilléres nyugdíjrendszert. Az egyik pillér a felosztó-kirovó rendszer, ami persze egy sajátos modell, de azért a szakirodalom ismeri, amiben a munkavállalók járulékfizetései fedezik a mindenkori ellátottak pénzbeli juttatásait. Természetesen azért, mert ez hosszú távon veszélyeket rejthetett magában, ezért egy nyugdíjreform kapcsán '94 és '98 között megalkotásra került a második nyugdíjpillér, ez a bizonyos biztosítási rendszer, a kötelező magánnyugdíjpénztár. Megint csak azt tudjuk mondani, hogy ez a rendszer bizony visz el pénzt a felosztó-kirovó rendszerből, tehát az államnak itt szerepet kellett vállalnia, és gondolom, ugyanazzal az érvvel, hogy erre nincs pénz, a Fidesz-kormányzati idő alatt befagyasztásra került ennek a biztosítási rendszernek az értéknövekedése. Tehát 6 százalékon megállt, és nem vált kötelezővé, különösen az új korosztályok számára helytelenül, az ebben a biztosítási rendszerben való részvétel. Így bizony maguk a biztosítók is sokszor veszteségesen gazdálkodtak, hiszen az előre kalkulált betétállomány növekedésére vonatkozó többletbefizetések elmaradtak, a költségeik pedig nyilvánvalóan nekik is inkább növekedtek, mint csökkentek.

Ez a kormányzat két esztendő alatt először 7, majd 8 százalékra emelte, tehát visszaállítottuk az eredeti befizetési lehetőséget, és azért, hogy a felosztó-kirovó rendszerbe is kerüljön befizetés, egy 0,5 százalékos többlet járulékfizetés történik az egyéni járulékfizetési menetrendben. Tehát itt van a biztosítási rendszer. Az arányosság, vagy az aránytalanság kérdésében azért arra is emlékeztetnék, hogy más az, amit most törvénybe iktattunk, amikor nem egymás rovására történik a felzárkóztatás. Nem a magasabb nyugdíjasok kapnak kisebb emelést, és az alacsonyabb nyugdíjasok kapnak nagyobb emelést ugyanabból a büdzséből. A következő időszakra minden nyugdíjas a svájci indexálás szerinti törvényes nyugdíjemelést megkapja, és emellett lép életbe az a nyugdíjemelési, felzárkóztatási program, ami azokat az igazságtalanságokat a '88 előtt, különösen a '91 és '96 között, de bezárólag a 2000-ig nyugdíjba mentek számára, illetve az özvegyi nyugdíjnál, a saját jogú nyugdíjjal nem rendelkezők, valamint a rokkantnyugdíjasok számára jelent többlet nyugdíjemelést. Hiszen ők a különféle nyugdíjszámítások, a szolgálati idő figyelembe vétele, illetve az alapul szolgáló összegek figyelembe vétele miatt a számítási módszer változása miatt kerültek hátrányba eddig.

Azt gondolom, hogy ez az aránytalanság most nem áll fenn. Viszont én is ismerem azt az arányszámot, amit Babák képviselő úr felvetett, hogy bizony a magyar nyugdíjak a német, az angol, a francia nyugdíjakhoz képest milyen arányt képviselnek. De ismerjük azt a számot is, hogy a magyar jövedelmek milyen arányt képviselnek a német, az angol, vagy a francia jövedelmekhez képest. Mivel tudjuk, hogy hosszú távon is a nyugdíjakat, még ha ez a biztosítási pillér működik is, mintegy kétharmad mértékig a felosztó-kirovó rendszer fogja képviselni, ezért egyszerűen közgazdaságilag nem tudom értelmezni azt a felzárkózási víziót, amit Babák képviselő úr kifejtett. Majd ha a magyar bérek jelentősen fel tudnak zárkózni, mondjuk például általánossá válik a tizenharmadik havi fizetés, nemcsak a közszférában lesz kötelező a tizenharmadik havi fizetés, akkor teljesen világos, hogy megtermelődik az az összeg, amiből a nyugdíjasok is részesülhetnek többlet nyugdíjemelés tekintetében.

De nagyon lényeges gondolat az is, hogy természetesen a felosztó-kirovó rendszernél, ha a foglalkoztatás emelkedik, a jövedelmek nem érdekes ebből a szempontból, akkor is többletbevétel keletkezik a járulékfizetés tekintetében. Tehát ha a Fidesz által javasolt, mintegy 120 ezres, de gondolkodhatunk, mondjuk 400 ezer fő foglalkoztatotti bővítésében is, akkor a ma járulékot fizetők, a munkavállalók és önfoglalkoztatók hárommilliós köréhez képest, vagy a biztosítottak valamivel négymillió alatti köréhez képest is ez egy 10-15 százalékos foglalkoztatotti körbővülés. Nem pontosan értem, hogy honnan vesszük azt a többletjövedelmet, amit Babák úr felvázolt, hogy honnan lesz akkor erre forrás.

Úgy gondolom, hogy nincs kellőképpen megalapozva ez a javaslat gazdaságilag. Politikailag meg van alapozva. Mindenki szeretne többet adni, nemcsak a nyugdíjasoknak, a szegényeknek, a munkanélkülieknek, a nagycsaládosoknak. A felelősségünk az, hogy döntsünk, hogy válasszunk, hogy mikor, kinek, mennyit tudunk juttatni. Úgy gondolom, hogy a szocialista-szabad demokrata kormányzati ciklus elkötelezte magát ezen a területen, amennyit tudott, adott, amennyit lát, azt törvénybe foglalta. A jövő és nem a mostani jelen az, ami megalapozhatja akár a Fidesz javaslatát. Amikor ez megtörténik, szíves örömest támogatni fogom adott esetben a tizennegyedik havi nyugdíj bevezetését is. Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Keller László képviselő úré a szó, majd Kóródi Máriáé.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem csak nagyon röviden, 2-3 mondatot mondani. Igazából a mi álláspontunkat Szabó Lajos alelnök úr világosan elmondta. Sajnálom, hogy Babák képviselő úr erre a mondanivalóra vajmi keveset figyelt, ezért is kértem most szót, mert nyilván nem lehet szó nélkül hagyni azt a megszólalást, amit Babák képviselő úr tett. A 45 évre való hivatkozás, képviselő úr, olyan módon, ahogy ön tette, egyszerűen visszautasítandó. (Babák Mihály: Lehet, de tény.) Nyilvánvaló, hogy nem volt szerencsés a nyugdíjrendszer, általában nem volt szerencsés rendszer az, ami volt. De most a bizottsági ülésen ismét felállítani a barikádot, és az asztal egyik oldalán ülők felelősek a 45 év nyugdíjrendszeréért, a másik oldal pedig kivonja magát a felelősség alól (Babák Mihály ismét közbeszól.) Képviselő úr, az sajnálatosan kedvezőtlen rendszer volt a nyugdíjasok számára is, mások számára is. Az is igaz, amit Kékesi Tibor mondott. Azzal együtt kell élnünk. De most érvként felhozni a 45 évet ebben a vitában, azt gondolom, nem sportszerű.

Nyilvánvaló, hogy minden kormányzatnak elemi kötelessége az, kormánypártnak, ellenzéknek elemi kötelessége az, hogy a korábbi rossz rendszer következményeit próbálja orvosolni. Ez az érzékenység, képviselő úr, éppen '98-ban az önök részéről nem nagyon mutatkozott meg. (Babák Mihály: A Bokros-csomag után.) A Bokros-csomag egy gazdasági kényszerűség következménye, amit egyébként rögtön követett a nyugdíjreform 1997-ben. (Mádi László: Jó volt?) Jó volt. Az élet, azt gondolom, visszaigazolta. Tehát akkor az a különös érzékenység, ami most megnyilvánul, nem volt tapasztalható. De nem zárom ki azt, hogy időben változzon az önök magatartása is, és nem vitatom el azt, hogy ma már sokkal érzékenyebben látja Békés megyében és általában az országban a nyugdíjasok helyzetét. Ezt természetes dolognak tartom.

A nagy kérdés az, hogy milyen módon próbáljuk meg a rossz következményeket orvosolni. Föl lehet tenni a kérdést, hogy vajon a tizenharmadik havi nyugdíj bevezetése célszerű lépés volt-e. Az élet azt igazolta vissza, hogy igen, mert mindenképpen egy nagy lépést kellett tenni a felzárkóztatás irányába. Nem az európai uniós nyugdíjak irányába, hanem a belső viszonyok irányába kellett tenni. De ez nem jelenti azt, hogy pontosan ugyanazt az utat kell ezt követően is járni a korrekciós lépéseknél, mint amit jártunk eddig. Mert ami célszerű volt egy adott esztendőben, nem biztos, hogy egy következő lépésben is ugyanazt a módszert kell követni. Most pedig azt látom, hogy egy következő ugyanolyan lépés, mint ami volt a tizenharmadik havi nyugdíj, nem célszerű, nem tud olyan hatékony korrekciót biztosítani a nyugdíjasok számára, mint amit egyébként most elfogadtunk, és törvénybe is foglaltunk.

Éppen ezért, miután van egy társadalmilag is elfogadott nyugdíjemelési korrekciós csomag, ami nagyjából nagyságrendileg majdnem ugyanakkora költségvetési kihatással jár, ami egyébként a 2006-os költségvetésbe is beépítésre került, és a hároméves költségvetési kitekintés is számol ezekkel a korrekciós lépésekkel, ezért most erre ráépíteni még egy tizennegyedik havi nyugdíjemelést, az egyszerűen a költségvetési források hiánya miatt nem lehetséges. Úgyhogy miután van egy törvényi kötelezettség, amit mi nem szeretnénk úgy kezelni, ahogy önök '98-ban kezelték, hogy nem számít, hogy van egy elfogadott törvényünk, mást akarunk, akkor átlépjük az eddigi törvényt, és majd úgysem emlékeznek rá a nyugdíjasok, hál' istennek, négy év múlva emlékeztek rá. Mert ez volt a felfogásuk.

Amit pedig Mádi képviselő úr mondott, hogy itt összehasonlította az áfacsökkentéssel, nyilván nem volt olyan, képviselő úr, hogy most vissza lehetne, és vissza kellene lépni. Az áfacsökkentésnek megvan a költségvetési hatása, nyilvánvalóan az már egy eldöntött tény, egy működőképes rendszer. Most nem lehet, nem célszerű a tizennegyedik havi nyugdíjat ezzel párhuzamba állítani, vagy ezzel összevetni. Mindamellett, hogy világos az álláspontunk, hogy törekszünk arra, hogy további, a gazdasággal szinkronban lévő korrekciós lépéseket tegyünk a nyugdíjasok érdekében, de most be kell érni azzal, amivel eddig megbirkóztunk, amit a törvény tartalmaz. (Babák Mihálynak.) Nincs nagy baj, képviselő úr, nincs nagy baj. Ezzel együtt azt gondolom, hogy itt kell megállni most, és majd egy következő Országgyűlés ismételten képes lesz mérlegelni a gazdaság alakulásának függvényében, hogy milyen lépéseket célszerű tenni. És ezt nem egy egynapos vitában, hanem egy hosszabb vitában érdemes kiérlelni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kóródi Mária képviselő asszony.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök úr, én tulajdonképpen Mádi László és Babák képviselő urak által elmondottakra szeretnék reagálni. Kezdeném Mádi képviselő úrral, aki, legalábbis azt gondolom, szándékosan úgy tett, mintha nem értette volna azt, amit mondok, és a felelősség kérdését egészen más aspektusból vetette fel. Azért elég régóta ismerem képviselő urat, és pontosan tudom, hogy elég jól értette azt, amit mondtam. Abból az okból vitte félre, mintha a felelősség kérdését azzal kapcsolatosan vetettem volna fel, hogy van-e felelősségünk az emberek életének jobbá tételében. Természetesen, képviselő úr, mert mind a ketten, ha jól emlékszem, 1990 óta ülünk a Magyar Országgyűlésben, tehát pontosan tudjuk, hogy az ilyen típusú felelősségvállalásnak milyen lehetőségei vannak, és egyáltalán hogyan kell ezzel bánni.

Nem, képviselő úr, én nem erről a felelősségről beszéltem, hanem a politikának arról a felelősségéről, amikor hazudik abban, hogy valamit meg akar-e csinálni, vagy nem. És azért fogalmazok most ilyen élesen, mert úgy látom, hogy ezt el akarják kenni. Abban hazudnak, hogy ezt a dolgot valóban meg akarják csinálni. Miért merem ezt nyugodt szívvel állítani? Azért, mert a költségvetési vita során, amit, megjegyzek, rendszeresen kampányköltségvetésnek tituláltak, és azt mondták, hogy mindenhová ígérgetünk, meg mindenkinek csak adunk, ez tehát nem más, mint egy kampányköltségvetés, a költségvetési vita során, és ez nem volt olyan nagyon régen, a tizennegyedik havi nyugdíjat önök nem vetették fel. Sok mindent felvetettek, elismerem, az ellenzék ezt mindig meg is teheti, de ez speciel ilyen módon nem került felvetésre.

A másik, ha önök valóban komolyan gondolják, hogy ezt meg kell és meg is lehet lépni, akkor megvárják a megalakuló új parlamentet, addig előkészítik, és azt mondják, hogy az első javaslatuk az újonnan megalakuló parlamentben ez lesz, hogy ez legyen a megalakuló parlament beköszönő törvénye, és akkor ezt el lehet fogadni, hogy önök most a kampányidőszakban ezt ígérik, és lássuk meg, hogy meg tudják-e tartani. De úgy ígérni, hogy pontosan tudják, hogy lehetetlen ebben az időszakban ezt a kérdést megoldani, ez a politika hitelességét rombolja, és azt gondolom, hogy ebből már éppen elég. Úgyhogy majd érdemes lenne ezt egyszer végigelemezni mindenféle szempontból.

Babák képviselő úrnak pedig szeretném azt mondani, nagyon jó kis választói gyűlésen voltunk, és akkor most maradunk is ott, elmondta a Fidesz egy választói gyűlésén elhangozható felvetést arról, hogy a szemben ülő oldal milyen borzasztó. Azt szeretném mondani, csak erre a kérdésre, hogy a Fidesz 1998 és 2002 közötti politikája elég jól megítélhető abból a szempontból, hogy mi volt a központi célja a Fidesznek. Egyébként, akinek ez elfogadható, ez egy elég tiszta és logikus rendszer volt. Hiszen akkor azt mondták, és azt is csinálták, hogy a Fidesz a középosztályt fogja megtámogatni, és a középosztály megerősítésével indítja olyan fejlődésnek az országot, amiben megindul a növekedés. Ez volt az álláspontjuk. Mondom, ez tetszhet, nem tetszhet, teljesen mindegy, ez egy logikus, egyértelmű álláspont. Csakhogy a középosztály megerősítéséhez fűződő fideszes koncepciónak, amit négy évig folyamatosan és következetesen be is tartottak, az első áldozatai a nyugdíjasok voltak. És ezt ne tessenek elfelejteni, mert a nyugdíjasokkal szemben kezdődött az a korlátozás, amit a nyugdíjasok végig, az egész időszak alatt éreztek. (Babák Mihálynak.) Ez pontosan így van, képviselő úr, az önök szegénységpolitikája nem létezett olyan módon, hogy önök azt mondták, hogy a középosztályt kell erősíteni, szegénységpolitika nem létezett.

Képviselő Úr! Lehet, hogy képviselő úr nem tartja magát a politikai elit tagjának, de azért annyira mégis csak érdemes lenne ilyen elemzéseket megnézni időnként a saját pártunk által képviselt törekvésekről és a pártunk által végrehajtott intézkedések hatásáról. Ez fontos, mert egyébként csak a levegőbe beszélünk. Ez történt '98 és 2002 között. Rendben van, hogy én pontosan látom azt a baloldali fordulatot, amit 2002 után vett a Fidesz. Megváltozik az a fajta hozzáállás, ami '98 és 2002 között legalább érthető volt, hogy a Fidesz milyen politikát, milyen társadalomfilozófiát képvisel. Most nem érthető, pontosan azért, mert valójában egyrészt a saját addigi, már megismert gazdaságfilozófiájukat is megkérdőjelezik, ráadásul úgy beszélnek, mintha ezek a kérdések mindig napirenden lettek volna, és fontosak lettek volna a Fidesz számára.

Nem akarom megítélni, mert ez természetesen nem ennek az oldalnak a dolga, hogy ez hasznos, vagy nem, de mindenesetre, amikor a költségvetési bizottság ülését kampánycélra használjuk, akkor ezeket a gondolatokat ne tessék, képviselő úr, elfelejteni, hogy az önök egyébként valószínűleg végiggondolt, '98 és 2002 közötti koncepciójában pontosan ezek az emberek voltak azok, akik először nehezebben kezdtek el levegőt venni, mint a többiek. Az egyéb szegényekre is vonatkozik ez. Tudom, most reagálni fognak a képviselő urak, nem óhajtom ezt a vitát tovább folytatni, és ha a képviselő úr nem kampányol olyan mélyen a 40 év vonatkozásaival, akkor nem is szóltam volna másodszor. Nem kívánok a további kampányvitában részt venni a költségvetési bizottság ülésén. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Jelzem, hogy Babák Mihály kíván erre reagálni, de közben Horváth János képviselő bejelentkezett, akkor neki adnám meg a szót. Utána Babák Mihály képviselő úr.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm. Rövid hozzászólásom szándéka az, hogy figyelmeztessem magunkat, hogy a Magyar Országgyűlés és a Magyar Országgyűlés bizottságai hatáskörrel, feladattal léteznek, működnek. Ez az Országgyűlés mindaddig felelős, amíg egy új Országgyűlés át nem veszi a törvényhozás és a kormányellenőrzés szerepét. Azt, hogy ma idekerült hozzánk egy törvényjavaslat, nem tenném félre azzal, hogy nekünk már lejárt a feladatunk, a felelősségünk. Az pedig, hogy költségvetési vita és a költségvetési törvényhozás keretében annak idején mit tettünk, és mit mulasztottunk el megtenni, nagyon lényeges dolgok. Azonban az emberi társadalom és maga a törvényhozás is egy dinamikus folyamat, amelyben tapasztalunk, és a tapasztalatainkból tanulunk. Annak a visszajelzése nyomán más cselekedetekre lehet szükség.

Ebben az összefüggésben látom azt, amit most idehoztak az előterjesztők, tehát olyan időszerű ez, amennyire csak lehet. Nincs olyan, hogy időszerűtlen, mert mi már elköteleztük magunkat, vagy a Házszabály, vagy az alkotmány nem teszi lehetővé. Nincs olyan Házszabály, nincs olyan alkotmány, amely az Országgyűlés szerepét, feladatát bármikor kisebbítené. Az mindaddig tart, amíg ez az Országgyűlés létezik. Ez ennek az országnak a legfőbb szerve, és ha úgy érződik, úgy látszik, hogy valahol tennivaló van, akkor az a mi dolgunk. Nem kívánok belemenni a részletekbe, nagyon érdekes és ékes közgazdasági és politikai hozzászólásokat hallottunk, egyebek között Mádi képviselő úr közgazdasági analízisét. Jó időnként magunkat figyelmeztetni. Teljesen helyénvaló, és ha a politikai eszmecserében ez hasznos, akkor elővesszük.

Ez történik ma. Még talán egy kiigazítás. Képviselő Hölgyek, Urak! Mi nem adunk, nekünk nem az a dolgunk, hogy adunk, adományozunk. Ezt tehetjük, és közgazdaságilag, jogilag helyes kifejezés, ha azt mondjuk, hogy újra elosztunk. Azonban nem valami jótékonyságról, filantrópiáról, vagy ilyesmiről van szó. Persze, lehet rosszul, tévesen elosztani, aminek gazdasági és jóléti következményei vannak. De ezeket újból és újból előadni mindig időszerű. Ma is időszerű az, amivel foglalkozunk. Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm. Babák Mihály másodszorra. Röviden, ha lehet.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm. Igyekszem röviden szólni, de úgy gondolom, hogy tényleg nem annak van itt a helye, és ezért bocsánatot kérek, hogy 45 év plusz 8 év kormányzási hibáit emlegessük. De azért, tisztelt Keller képviselő úr, következményeit a mai napig isszák a magyar nyugdíjasok. Tényleg nem szerencsés 45 évre hivatkozni, csak a probléma gyökereit kell a megtalálni, mert hozzá kell tennem, hogy 40 év ledolgozott munkája után egy nyugdíjas nem szívességet kap. Nem szívességet kap, hanem ledolgozta, befizette, és nem szolidaritáselvű és nem biztosításelvű a nyugdíjrendszerünk. Miért van ez így? Azért, tisztelt hölgyek, urak, mert annak idején a vagyont eltüntették, és '90-ben nem is rehabilitálták. Sőt, annak idején, ha jól emlékszem, bár lehet, hogy nem így van, Csehák Jutka még fel is ajánlotta az államadósság törlesztésére.

Ott a generális baj, hogy a sok év hibája kapcsán ragadta magához a nyugdíj a politikát, és a politika magához a nyugdíjakat. Úgy gondolom, ezért kellene ezzel sürgősen szakítani, vagy legalábbis szolgálni az embereket. Nem a Fidesz ragadta magához, tisztelt hölgyek, urak, hanem a politika ragadta magához. Négy évig kormányzott a Fidesz, és a 45 évben sem bűnös. (Keller László: Te is KISZ-titkár voltál.)

Akkor beszéljünk másról. Harrach Péter… Én nem voltam KISZ-titkár, csak KISZ-tag, tudniillik a bolsevizmus emlőin emelkedtem, amelynek a csecse valószínűleg az ön szájában bennragadt, én meg kiköptem. (Derültség.) Maradjunk ennyiben. Ezt nem tagadom. Ugyanis nem tagadhatom, hogy rendszertipikusan viselkedtem. Tudniillik bele születtem. Sokan hazudtak, az önök elődei, állandóan hazudtak, éjjel-nappal, mint ahogy most is teszik. És minden hullámhosszon. Tudja, van egy idő, amikor az ember gondolkodik, és van lehetősége, szabad beszélnie, szabad mást meghallgatni. Önök, az önök pártjai ezt annak idején tiltották. De most ne próbáljunk politizálni, mert nem erről szól a történet, kedves Keller képviselő úr. Úgy gondolom, nyugdíjas ügyben nem hiszem, hogy az ön megjegyzéseinek itt van a helyük.

Harrach Péter képviselőtársam kristálytisztán elmondta, hogy van egy korrekciós folyamat, amelyet a polgári kormány elkezdett, és önök is igyekeznek valamilyen úton-módon folytatni. Erről csak egy üres törvényt hagytak hátra, jó, ha tudja. Semmit nem tettek ebben a dologban, a polgári kormány tett. És van egy felzárkóztatási, emelési elképzelés, amelyet viszont, mondom, önök kezdtek el a tizenharmadik havival, és mi pedig szeretnénk folytatni, a parlamentet rábírni, hogy emeljék. Azért emeljék a felzárkóztatásban, mert ezek az emberek idősek. Nem szívességet tesz a parlament, ha nagyon figyel rájuk. Ugyanis a megélhetésükről van szó. Ott, ahol én lakom, tisztelt képviselő úr, nekem nyolc éve van lehetőségem beszélni ezekről, és teszem is, és mindig megvédem az öregeinket, és szeretném, ha jobban élnének, mert látom a nyomorukat. Lehet, hogy többet dolgoztak, mint esetleg itt egy-két képviselő.

Tehát úgy gondolom, hogy a polgári kormány elkezdte a korrekciót és a felzárkóztatást is. Viszont nem szerencsés az sem, Kóródi Mária képviselő asszony, hogy a polgári kormányra fogjuk az összes hibát a négy éves kormányzása alatt, és rajtunk számon kérni. Tisztelt képviselő asszony, még egyszer mondom, elkezdtük az igazságtételt, mégpedig a korrekció és a felzárkóztatás tekintetében. Önök erre azt mondták, hogy meglopták a nyugdíjasokat 19 ezer forinttal. Nem fogadom el, de tételezzük fel, hogy igaz. Kifizették, és kész. Ennyi. Csak ennyit tudtak felróni bűnünkül. Nem fogadom el, de önök ezt állították. Akkor miről beszél Kóródi képviselő asszony? Hol a pénz? Hol a pénz? Hol a lé? Tisztelt képviselő asszony, önök adót emeltek, újakat vezettek be, és nem tudom, hol a pénz. Erre tessék tudni válaszolni.

Azonkívül, képviselő asszony, úgy gondolom, hogy önöknek van egy értékrendjük. Áfát csökkentettek és a magas jövedelműek szja-ját. Nem a nyugdíjakat emelték. Ezt nem tartom helyesnek. Önök választottak az áfánál, ezt mindenki kapja, pedig a nyugdíjasaink nem tudnak ebből az áfából többletjövedelmet kasszírozni, vagy olcsóbb megélhetést, de az szja-nál önök a magas jövedelműeket preferálták, nem a kis jövedelműeket. Tudja, miért veszélyes ez, képviselő asszony? Azért, mert akkumulálódik a szegénység, az alacsony bérekkel akkumulálódik a szegénység. Majd 40 év múlva fogják ezek az emberek a kék, vagy zöld könyv miatt a kevesebb nyugdíjat kapni, meg a minimálbér alacsony szintje miatt. Viszont a polgári kormány jelentősen megemelte.

Úgy gondolom, hogy nem loptuk meg a nyugdíjasokat, önök viszont úgy gondolták annak idején, hogy üres törvényt hagynak hátra. Vállalni kell a nyugdíjasokkal szemben a szolidaritást, biztosítási rendszerré kell alakítani, önök ezt elkezdték, a parlament elkezdte. Viszont ne felejtsék el, hogy a biztosítási rendszer 40 év múlva fog működni. Negyven év múlva, hölgyek, urak! Így igaz. Most azért van helyük ezeknek a megjegyzéseknek, hogy a 45 év plusz a 8 év hibáit a nyugdíjasaink isszák, azaz kevesebb a jövedelmük. Ezért kéne felzárkóztatni, ezért helyes képviselőtársam javaslata, a tizennegyedik havi nyugdíj.

Amit még meg lehet említeni, hangsúlyozom Európa társadalomfilozófiája, képviselő asszony, ha megtisztelne a figyelmével: egy társadalomnak mindig van grémiuma, magas jövedelműek, akik munkát adnak. Van a középosztály, amely az egész országot eltartja, és vannak, sajnos, mindig, okkal, ok nélkül, önhibájukból, vagy a sorsnak köszönhetően, támogatásra szoruló réteget. Ez egy babaformációt szokott felölteni. Egészséges társadalomban kicsi a fej, nagy a has, és lehetőleg minél kisebb és kevesebb a leszakadó réteg. Ezeket segélyezni, támogatni, segíteni kell. Az önök politikája a következő: nőjön a fej, legyen tölcsér alakú a társadalom, és minél többen szakadjanak le. Köszönöm szépen, ebből nem kérek. Úgy gondolom, ha valaki az európai metódus szerint, hangsúlyozom még egyszer, Európáról beszéltem, ahol a társadalom berendezkedése egészséges, ugyanis a polgári és középosztály az, amely viszi a társadalmat. A vagyonos tulajdonos réteg mozgatja a tőkéjét, sajátos érdekei szerint, de a középosztály viszi.

Ön azt mondta hozzászólásában, hogy nem kell a középosztály. Akkor ki viszi majd ezt az országot? Ez nem Magyarországon és nem Európában divatos, a világ más tájain divatos ez a kizsákmányolás. Nem baloldali nézet, pusztán csak reális, ön ezt elfelejtette, nem tanulta meg az iskolában. Mindenütt a társadalmat a középosztály fogja vinni, és igen egészséges volt a polgári kormány törekvése: tisztelni a tulajdont, támogatni a középosztályt, amely viszi a terheket, és segíteni azokat, akiknek gondjuk van.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Ideje a tizennegyedik havi nyugdíjról beszélni, mert felzárkózást jelent, és el kell kezdeni ezt a felzárkózást, mégpedig azzal a jó módszerrel, amit önök kezdtek el, a tizenharmadik havit folytatjuk a tizennegyedikkel. Támogassák ezt! Meg kell teremteni a forrásokat, kedves Keller képviselő úr! Köszönöm, hogy szólhattam.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Még Szabó Lajos jelezte, hogy szót kér, utána az előterjesztőé lesz a szó. Szabó Lajos alelnök úr.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót. Babák képviselőtársunk hozzászólása lehetővé tette nekünk, hogy érdemben reagáljunk az elhangzottakra. Továbbra is fenntartjuk álláspontunkat, amely az Idősügyi Tanácsban kialakult megállapodáson alapul. Köszönöm a lehetőséget.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előterjesztőnek, Harrach Péternek adom meg a szót. Ha előtte meg akarja hallgatni a kormány képviselőjét, akkor lehetőséget adok rá. (Jelzésre.) A kormány nem kér külön szót, akkor Harrach Péter képviselő úré a szó.

HARRACH PÉTER (Fidesz), előterjesztő: Tisztelt Bizottság! Ha megengedik, néhány elhangzott gondolatra reagálnék. Hadd legyek udvarias, először talán a hölgy képviselő szavaira válaszolnék. (Dr. Kóródi Mária tiltakozik az ilyenfajta megkülönböztetés ellen, majd bekapcsolja a mikrofont.)

ELNÖK: Hallgassuk meg az előterjesztőt! Köszönöm szépen.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök úr, az ön dolga lenne igazából, nem vagyok harcos feminista…

ELNÖK: Képviselő asszony, ne haragudjon, nem adtam szót.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Nem vagyok harcos feminista, de a kérdés az, hogy lehetséges-e valakinek a neme szerint megjelölni. De ha a gondolataim megérik a reagálást, akkor köszönöm.

ELNÖK: Képviselő asszony, nem adtam szót. A kormány nem kért szót. Harrach Péteré a szó. Kérem, a vezetés jogát tartsa fenn az elnöknek. Köszönöm. Képviselő úré a szó.

HARRACH PÉTER (Fidesz), előterjesztő Úgy gondolom, hogy az udvariasság jogát mint személyiségi jogot megtarthatom magamnak. Ezt nem szeretném leadni. A feminizmus nagy tisztelője vagyok, de egy fokkal jobban tiszteletem a hölgyeket a feminizmusnál. Ha megengedi, akkor önnek válaszolnék, bár kétségtelenül desszert lenne az, ami elhangzott. Hadd kezdjem akkor ezzel.

Hivatkozott képviselő asszony arra, hogy az előterjesztés a Házszabály szerint ebben az időszakban nem mehetne át. Úgy gondolom, hogy egy pozitív politikai szándék mindenképpen a jogi szabályozás keretei között kell hogy megvalósuljon. Azt azonban nem tudom elfogadni, hogy a módosítható jogi gyakorlat magasabb rendű lenne egy pozitív politikai szándéknál. A parlamenti technikák rutinszerű alkalmazása eddig is lehetőséget adott az előterjesztések tárgyalására és elfogadására, ez ebben az esetben is működne.

Még két megjegyzésére szeretnék reagálni. Azt mondta, hogy a költségvetés vitájában nem merült fel a tizennegyedik havi nyugdíj kérdése. Mikor tárgyalta a parlament a 2007-es költségvetést? Hiszen abban a költségvetésben jelenik meg a tizennegyedik havi nyugdíj. A 2006-os költségvetésben hogyan jelent volna meg? Mindig akkor tárgyaljuk a kérdést, amikor az a következő évi költségvetésben megjelenik. A másik kérdés a szegénység kérdése. Valóban, a társadalmat a középosztály tartja fenn. A középosztály megerősítése segíti és adja meg a lehetőségét a legszegényebb rétegek támogatásának. Hadd emlékeztessem önt arra, hogy a TÁRKI most megjelent és a miniszterelnök által kampánytémaként felhasznált jelentésében van egy olyan tétel, amely arról szól, hogy a szegénység 2000-ben volt a legalacsonyabb. Tehát az a politika, amely a középosztály megerősítésén keresztül segítette a legszegényebbeket, a felmérés szerint működött.

Néhány megjegyzésre reagálnék még. Bokros-csomag. Mindnyájan tudjuk, és ma már senki nem vitatja, hogy a Bokros-csomag társadalmi vonatkozásai elhibázottak voltak. Nem kívánok a gazdaságiról beszélni, de a társadalmi elhibázott volt szakmailag is. Másik gondolat a tizenharmadik havi nyugdíj kérdéséről. Az előterjesztés együtt kívánja kezelni a tizenharmadik és tizennegyedik havi nyugdíjat. Emellett még két olyan eseményre szeretném felhívni a figyelmüket, amelyek azt bizonyítják, hogy a polgári oldal támogatta a tizenharmadik havi nyugdíjat. Nem közismert, de hadd említsem meg, hiszen egy képviselőnek nem kell a kormányhatározatok között kutakodnia. A 2049/2002-res kormányhatározat a polgári kormány idején a tizenharmadik havi nyugdíj bevezetéséről döntött. Még egyszer mondom a számot: 2049/2002. Megbízta az akkori pénzügyminisztert és szociális minisztert, hogy dolgozza ki a tizenharmadik havi nyugdíj bevezetésének részleteit.

Egy másik törvény, a garanciatörvény megint csak bizonyíték arra, hogy a tizenharmadik havi nyugdíjat a polgári oldal támogatja. De szólnom kell arról a salátatörvényről, amiben beterjesztette a jelenlegi kormány a tizenharmadik havi nyugdíjat. Ebben a törvényben nemcsak a tizenharmadik havi nyugdíj szerepelt, hanem egy, azóta az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek nyilvánított passzus is, ami az egyházi autonómiát súlyosan sértette, az alapellátásban tevékenykedő egyházi intézmények tevékenysége ellen szólt. Tehát a kormány előterjesztett egy alkotmányellenes törvényt, és aki ezt megszavazta, az vagy tudatos, vagy tudatlanságból alkotmányellenes cselekedetet hajtott végre. Önök azt róják fel nekünk, hogy nem voltunk hajlandók egy alkotmányellenes előterjesztést megszavazni? Erről van szó.

Az 52 milliárd. A költségvetési bizottságban vagyunk, a jelenlegi kormány jelenlegi apparátusának számításai szerint 32 milliárd volt ez a különbség. Ki találta ki ezt az 52 milliárdot? Az, aki 2002-ben kampánycélokra kívánt használni egy gondolatot. De nem az a kérdés, hogy hány milliárd volt az a különbség, az a kérdés, hogy amikor a 12 százalékos reálértékveszteség után Horn Gyula tett egy olyan javaslatot, amit megértünk és érthető, hogy a következő ciklusban milyen mértékben emeljék a nyugdíjakat, akkor a kormányzati felelősség átvételekor kiderült, hogy ez nem valósítható meg. Más ütemezésben kell ezt megtenni. Nem annyit fizettünk abban a ciklusban, hanem többet fizettünk. Nem a Horn Gyula által meghatározott összeget, hanem jóval többet. 2002-ig 22,2 százalékos reálérték-növekedés következett be a nyugdíjakban, ez sokkal több, mint a Horn által előterjesztett.

Ha már ennél tartunk, és megengednek számokat. Itt volt egy megjegyzés a 28 százalékos reálérték-növekedésről ebben a ciklusban. Azért vitatkoznék ezzel, mert 2002-ben egy 4,5 százalékos évközi nyugdíjemelés történt. Ezt a polgári kormány döntötte el, de a döntés kevés, hiszen sok döntés született már a ciklus végén. Most is. A pénzt el is különítettük rá, előkészítettük a kifizetést. De mire a postás odaért a nyugdíjasokhoz, addigra már új kormány volt. Nem tudom, hogy a feladó fontos-e, vagy a postás, de ha ezt a 4,5 százalékot elvitatjuk, és áttesszük a következő ciklusra, akkor máris megvan az a 9 százalékos különbség, amin vitatkozunk.

A következő kérdés a korrekciós javaslat. Mindenben támogattuk a kormány nyugdíjkorrekciós javaslatait, sőt, hozzá is tettünk, ha emlékeznek rá, 40 évet dolgozott nők nyugdíjba vonulási lehetőségét. Bár elismerem, ez is egy diszkrimináció, hogy megint a nők kerülnek előnyös helyzetbe, de az ő esetükben ez éppen a gyermeknevelés gondjai miatt indokolt. Egy problémánk van azonban a korrekciós javaslattal, a 134 milliárd forintos javaslatból saját ciklusában mindössze 7 milliárdot valósít meg a kormány. Miért tolja át ismét a következő ciklusra több mint 90 sk javaslatait, sőt, hozzá is tettünk, ha emlékeznek rá, 40 évet dolgozott nők nyugdíjba vonulási lehetőségét. Bár elismerem, ez is egy diszkrimináció, hogy megint a nők kerülnek előnyös helyzetbe, de az ő esetükben ez éppen a gyermeknevelés gondjai miatt indokolt.

Egy problémánk van azonban a korrekciós javaslattal, a 134 milliárd forintos javaslatból saját ciklusában mindössze 7 milliárdot valósít meg a kormány. Miért tolja át ismét a következő ciklusra több mint 90 százalékát az előterjesztett összegnek, amikor úgy illett volna, hogy ezt a kormányzati ciklus elején tegyék meg, és valamennyit azért valósítsanak meg belőle? De a következő kormány idejére ígérni, nem biztos, hogy korrekt dolog.

Az elhangzottakra ennyit tudnék válaszolni. Legfeljebb még annyit tennék hozzá, hogy a tizennegyedik havi nyugdíj bevezetése is ugyanolyan ütemezésben történne, mint a tizenharmadik havié. Tehát a költségvetést ilyen értelemben nem terhelné meg, hogy egyszerre kellene azt a 150 milliárdot előteremteni. A tizenharmadik és a tizennegyedik havi nyugdíj összevont fizetése először 125 százalék, 150, 175, majd 200 százalékot tenne ki a négy év során. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Meghallgattunk mindenkit, aki ebben a témában szólni kívánt. Akkor szavazunk az általános vitára való alkalmasságról. Aki általános vitára alkalmasnak találja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tíz. Aki nem? Tizenkettő. Tartózkodott? Kettő. Megállapítom, hogy nem kapta meg a javaslat az általános vitára való alkalmassághoz a többséget.

Előadót akkor is állítanunk kell. Szabó Lajos alelnök úr és Mádi László képviselő úr fogják a többségi, illetve a kisebbségi véleményt képviselni. Aki az előadókkal egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodott? Ellene? Nem volt. Köszönöm szépen.

Napirendünk vendég előadójának, Harrach Péter képviselő úrnak külön köszönöm, hogy elfáradt ide, illetve a kormány részéről is köszönöm a kollégáknak, hogy szintén eljöttek. Reméljük, hogy 1 órakor, a parlamenti napirendre vételt követően folytatódik ennek a kérdésnek a vitája, és érdemi döntés is megszülethet. Köszönöm szépen még egyszer, további jó munkát kívánok mindenkinek.

 

(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 44 perc.)

 

 

Domokos László

a bizottság alelnöke

Tartalomjegyzék

Az ülés megnyitása *

A napirend elfogadása *

A tizennegyedik havi nyugdíjról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *

Harrach Péter szóbeli kiegészítése *

A kormány álláspontjának ismertetése *

Kérdések, vélemények *

Harrach Péter reflexiói *

Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *

Döntés a bizottsági előadók személyéről *

Az ülés bezárása *